A Iorga-tábla miatt kivonult a Kolozs megyei tanács üléséről az RMDSZ-frakció
A Iorga-idézetet tartalmazó tábla Mátyás-szobor elé helyezése miatti tiltakozásképp kivonult a Kolozs megyei tanács üléséről a testület RMDSZ-es frakciója. Vákár István frakcióvezető szerint nem érthetnek egyet a magyar közösség reprezentatív műemlékénél történt brutális beavatkozással. „Kivonulásunkkal tiltakozunk az ellen, hogy jogtalanul helyezték el a kifogásolt táblát a szoborcsoport előtt. Figyelmen kívül hagyták az építkezési engedélyt és két lábbal gázoltak a Mátyás-szobor eredeti tervébe. Példánkat követik majd a helyi tanácsosok is” - mondta Vákár. A szociáldemokrata párti (PSD) frakció ellenben provokációnak minősítette az RMDSZ-esek gesztusát. „Nem értünk egyet ezzel, ez mindössze provokáció, egy uralkodó magatartásra utal” - mondta Liviu Medrea PSD tanácsos.
Krónika (Kolozsvár)

Félnehéz fegyverekkel gyakorlatoznak a sepsiszentgyörgyi lőtéren
Antal Árpád polgármester közölte, amennyiben a város területén működő katonai lőteret nem költöztetik el, nemzetközi fórumokhoz fordul, és a NATO katonai szövetség figyelmét is felhívja arra, hogy az aggódó helybeliek a létesítmény felszámolását kérik.
Az elmúlt napokban ágyúdörrenéshez hasonló robajokra lettek figyelmesek Sepsiszentgyörgy lakói, a szokatlanul zajos katonai gyakorlatozás a környező településeken is hallatszott. Antal Árpád polgármester csütörtökön közölte, amennyiben a város területén működő katonai lőteret nem költöztetik el, nemzetközi fórumokhoz fordul, és a NATO katonai szövetség figyelmét is felhívja arra, hogy az aggódó helybeliek a létesítmény felszámolását kérik.
Semmibe vett közösségi akarat
A két temető szomszédságában található lőtér elköltöztetését már évek óta követeli a közösség. Mint ismert, a hónap elején a lőtérről kilőtt golyó egy árkosi telekre tévedt, és egy férfi közelében húzott el. Az üggyel már a katonai ügyészség is foglalkozik, érdemi döntés azonban egyelőre nem született. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere csütörtöki sajtótájékoztatóján kifejtette, felháborítónak tartja, hogy a hadsereg semmibe veszi a közösség érdekeit, akaratát. Tavaly több mint ötezer sepsiszentgyörgyi polgár nyomatékosította aláírásával az önkormányzat követelését, hogy a katonaság adja át a városnak a 70 hektáros lőteret. Ugyanakkor a magyar történelmi egyházak és az ortodox egyház is írásban jelezte, hogy szükség van a lőtér melletti köztemető bővítésére, ám ezt a tervet csak a katonai létesítmény felszámolásával lehet kivitelezni. A beadványokat azonban válasz nélkül hagyta a katonaság.
Területcserét kérnek a védelmi tárcától
Antal Árpád az elmúlt év végén nem írta alá a lőtér működési engedélyét, arra hivatkozva, hogy az akadályozza a város fejlesztését, mert a védelmi övezetében nem lehet építkezni, másrészt a gyakorlatozás zavarja a lakókat. Márciusban a védelmi minisztérium jelezte, hogy hajlandó elcserélni a lőtér területét hasonló célokra használható ingatlanra. Az egyeztetések során három hónapos határidőt szabtak meg, amíg az önkormányzat keres egy megfelelő, 70 hektáros területet. Antal Árpád elmondta, a három hónapos határidő néhány hét múlva jár le, s amennyiben a területcsere nem történik meg, nemzetközi fórumokhoz fordul. A védelmi minisztérium a Kovászna megyei katonasági területek elenyésző hányadát adná át az önkormányzatoknak. Tavaly felajánlották, hogy a bodoki katonai egység területét és a sepsiszentgyörgyi vasút melletti kis lőtér mintegy négyhektáros területét adnák át a két település önkormányzatának.
A minisztérium képviselői feltételeket is szabtak: a bodoki területre kormányzati támogatással szociális otthont, a sepsiszentgyörgyi telekre pedig ANL-s tömbházakat építtetnének. Mindkét létesítményből a hadsereg mintegy 30 százalékos részt kért, a bodoki otthonban nyugalomba vonult katonákat helyeznének el, míg a tömbházakban fiatal katonák lelnének otthonra.
Antal Attila csíkszeredai alpolgármester szerint a csíkzsögödi közbirtokosság egyik erdős területe a katonai bázis szomszédságában van, ami majdhogynem használhatatlan az oda kilőtt golyók miatt. „A katonaság rendszeresen küld közleményt a betervezett lőgyakorlatok időpontjáról és helyszínéről, így ha nem is veszélytelen a tevékenység, legalább értesítenek róla” – mondta Antal. A közleményeket a városháza továbbítja a helyi sajtónak, akik mint közérdekű közleményt ismertetik a lakókkal. Az alpolgármester ezúton is felhívja a lakosság figyelmét, kerüljék a Szécseny-patak körüli területeket.
Nem példa nélküli egyébként, hogy egy egykori katonai létesítmény önkormányzati tulajdonba kerüljön: Nagyváradon az egykori laktanyakomplexum a korábban ott elszállásolt katonai alakulat felszámolása nyomán felszabadult, ezért a megyei önkormányzat benyújtotta az igényét az ott álló épületekre.
A védelmi minisztérium belement a tranzakcióba, így az önkormányzat több ingatlant felújított, és ezekben kapott helyet, több, a jogos tulajdonosa által visszakapott épületből kiköltözni kényszerülő művelődési intézmény is, például a megyei könyvtár, a körösvidéki múzeum, a munkaügyi hivatal, de a Nagyváradi Egyetem több kara is az egykori laktanyaépületekben talált új otthonra. Emellett a középkori várból is kiköltözött a katonai alakulat, így az turisztikai látványosságként működik a továbbiakban. Mint ismeretes, az aradi önkormányzat 20 év után tudta visszaszerezni a helyi várat a védelmi minisztériumtól, a kormány erről tavaly novemberben hozott döntést.
Balogh Levente, Bíró Blanka, Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi EP-képviselők: aggasztó a szélsőséges-nacionalista indulat
Közös nyilatkozatban utasít vissza minden olyam kísérletet a három erdélyi magyar EP-képviselő, amely belpolitikai haszonszerzésre kívánja felhasználni a Székelyföldi brüsszeli képviseleti iroda megnyitását. Aggasztónak tartják, hogy a régiót népszerűsítő iroda létrehozása – amelynek közintézmények képviseleteként nincsenek és nem is lehetnek politikai célkitűzései – szélsőséges-nacionalista indulatokat gerjeszt.
Tőkés László, Winkler Gyula és Sógor Csaba közös pénteken szétküldött közös levelében úgy vélik: a brüsszeli képviselet megnyitásával Székelyföld csatlakozik azon európai tartományok, régiók, megyék, és városok hosszú sorához, amelyek saját érdekképviseleti irodával vannak jelen Európa fővárosában. Mint írják: egy európai régió brüsszeli jelenléte a normalitás és a mindennapok része.
A képviselők üdvözölik, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék önkormányzati vezetői közös európai képviselet mellett döntöttek, mert ezáltal egységes arculattal, egységes stratégiával tudják bemutatni a székelyföldi régiót. A közös iroda létrehozása kifejezi a három megye lakosságának összetartozását, lehetőséget teremt a közös gazdaságfejlesztési és egyéb irányú projektek összehangolására az idegenforgalom, a kulturális cserék, a vállalkozások, valamint a társadalmi élet számos területén.
Az állásfoglalás szerint az iroda munkatársai segíteni tudnak abban is, hogy a megyék önkormányzataival, vállalkozásaival pályázati lehetőségeket ismertessenek, támogatást nyújtsanak a pénzalapok lehívásában. Ez rendkívül fontos tevékenység, hiszen az elmúlt évtizedben az EU-hoz csatlakozott 12 új tagállam közül Románia a maga hét százalékos felhasználási arányával, továbbra is sereghajtó a pénzalapok lehívásában. A gyenge eredmény azt is mutatja, hogy Románia jelenlegi régiós felosztása strukturálisan és intézményileg sem alkalmas a források hatékonyabb lehívására. Ezért sürgető a régiók átrendezése a történelmi hagyományokat és a belső kohéziós erőt figyelembe véve, mert ezekre alapozva prosperáló régiók kialakítására mutatkozik esély – ez olyan cél, amelyet az RMDSZ és az EMNT támogat.
Mindezt az önkormányzati vezetők és a politikusok is tudják, de a törvényhozás egyelőre képtelen túllépni az európai szempontból túlhaladottnak számító szűklátókörűségen – írja a három EP képviselő, hozzátéve, hogy meggyőződésük szerint a három megyének egy régióba kell tartoznia, mivel közös múlt, művelődés és nyelv köti össze őket; jövőjüket, terveiket is közösen kívánják tehát tervezni és alakítani.
Korábban egyébként többek között a Romániai Megyei Tanácsok Országos Tanácsa, valamint Kolozs és Temes megye is nyitottak irodát Brüsszelben.
Krónika (Kolozsvár)

Folyik a városnapok első napja – és a sör a Mátyás-szobor körül
Városi határozat tiltása ellenére is sörsátrak a Főtéren
Az időjárási viszonyoktól függetlenül gyülekeznek a fekete felhők a Főtér fölött: a Iorga-idézetet tartalmazó tábla mellett újabb illegális elemek kerültek a Mátyás-szobor, sőt a Szent Mihály-templom köré, mégpedig sörsátrak. Az első alkalommal megrendezett Kolozsvári Városnapok miatt a tetőfokára hágott a fesztiválhangulat, ezzel együtt pedig városi tanácsi határozaton is átgázoltak a szervezők. A döntés értelmében a Főtéren tilos sörsátrak felállítása. Hétfőig a templom melletti parkoló sem vehető igénybe, ugyanakkor forgalomkorlátozások nehezítik az autósok dolgát. Az egyhetes rendezvénysorozat keretében több magyar rendezvénnyel is találkozhatunk, ennek ellenére megtörténhet, hogy szegényesnek tűnik majd a magyar felhozatal – mondta Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos –, mert kevés volt az anyagi támogatottság, emellett pedig a szervezők a Kolozsvári Magyar Napokra hegyezik ki a főbb magyar arculatú rendezvényeket.
A magyar közintézmények és civil szervezetek többsége bekapcsolódott a május 27 – június 3. között zajló Kolozsvári Városnapokba. A mai nyitónap legjelentősebb magyar jellegű rendezvénye a városháza Unió (Memorandumului) utcai étkezdéjéhez, a Memo 10-hez kötődik, ahol a gasztronómiai napok sorozatának megnyitóját éppen a magyar konyha jellegzetességei képezhetik.
Ugyancsak ma van a megnyitója a Civil Fesztnek, amelyet a várfal közelében található utcákban rendeznek. Kolozsvár magyar lakosaiként a Farkas utcai könyvvásáron találkozhatunk további magyar vonatkozásokkal.
„Mindenhol ott leszünk: kézműves- és könyvvásáron, gasztronómiai napon, a Főtéren, a Karolina téren, a Farkas utcában, az operában. Ennek ellenére talán szegényesnek fog tűnni a magyar felhozatal, de figyelembe kell vennünk egyrészt azt, hogy csakis a támogatók pénzére alapozhattunk, másrészt pedig azt, hogy a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozata elsőbbséget élvez a kifejezetten magyar rendezvények tekintetében” – nyilatkozta Molnos Lajos RMDSZ-es városi tanácsos. Az első alkalommal rendezett városnapok segít majd a tanulságok levonásában, és felkészíti a magyar szervezőket a következő évre, hogy hatékonyabban „oszthassák el” a magyar napok és a városnapok fellépőit.
A Megasztár-nyertes Tolvai Renáta, valamint két versenytársa, Patai Anna és Giorgio június 1-jén, szerdán lép fel a főtéri nagyszínpadon 18 óra 30 perces kezdettel.
Tanácsi határozatot „csapolt pofon” a sör
A rendezvénysorozat – úgy tűnik – városi tanácsi határozatot semmibe véve alkalmat nyújtott városnapba bújtatott főtéri „sörfesztivál” lebonyolítására is. Az egyik főtámogató, az Ursus sörgyár a Főteret tegnap elborította a sörsátraival. A parkoló hétfőn felszabadul ugyan, de tegnap délután az RMDSZ-es tanácsosokat és a városháza sajtóirodáját is meglepte a sörsátrak ottléte.
Molnos Lajos hívta fel a figyelmünket arra, hogy határozatot sért a „sörparádé”, László Attila alpolgármester pedig megerősítette Molnos kijelentését: az RMDSZ-es tanácsosok által kezdeményezett és korábban már elfogadott tanácsi határozat tiltja bizonyos jellegű rendezvények szervezését a Főtéren, és ebbe a körbe tartozik a sörsátrak felállítása is. Mint elmondta, magának is ki kell derítenie, hogy mi a magyarázat, és biztosított, hogy intézkedik az ügyben.
Az első városnapok első napja
A központi helyszínen, a Főtéren 15.30 órakor kezdődik az első esemény, amelyen Kolozsvár sportolói vonulnak fel, egy órával később pedig ünnepélyesen is megnyitják a városnapokat. A délután folyamán négy előadó – Andra, Incognito, Deep Central és Akcent – lép fel a főtéri színpadon.
A Vár, a Fogoly és a Búza utcában 12 órakor megnyitják a kézműves vásárt, valamint elkezdődik a Civil Feszt.
A Farkas utcában 13 órakor nyílik meg a könyvvásár, ekkor azonban már megtekinthetők a Szabók bástyájában a kiállítások, ugyanitt pedig 18 órakor középkori ünnepség kezdődik.
11 órától próbálhatják ki a magyar ízeket a Memo 10-ben, a már említett gasztronómiai magyar nap alkalmából. 18 óráig várja magyar ételekre vágyó vendégeit az étkezde.
A Karolina téren 18 órától könnyűzenei koncerteket hallgathatnak az érdeklődők, a Florin Piersic moziban pedig 12 órától három filmet vetítenek.
Az autósportok rajongói sem szomorkodhatnak, 18 órakor ugyanis elindul a városnapok keretében rendezett Kolozsvár Rali a Főtér Bánffy-palota felőli oldalán.
A városnapok alkalmából a polgármesteri hivatal az alábbi módon némileg átirányítja a belváros forgalmát. A Főtér nyugati (a Szent Mihály katolikus plébánia felőli) oldalán már tegnap este lezárták a gépkocsiforgalmat, a Deák Ferenc utca és a Melody szálló felőli oldalán pedig ma 14.30 órától vasárnap estig nem lehet autóval közlekedni.
Éjfélkor lezárták a Bethlen (Baba Novac) utcának a Petőfi (Avram Iancu) és a Farkas (Mihail Kogălniceanu) utca közötti szakaszát egész napra. Úgyszintén a teljes napra leállítják a közlekedést ma a Kismester (Episcop Ioan Bob) és a Kötő (Ioan Raţiu) utcán 13, a Deák Ferenc (Eroilor), a Jókai (Napoca), és az Egyetem (Universităţii) utcán pedig 14.30 órától.
A Farkas utca Minorita (H. Oberth) és Bethlen utca közötti részén, valamint a Kovács Dezső utcán június 2-ig, csütörtökig állították le a gépkocsiforgalmat. A Rózsa (Samuil Micu) utcán reggel hét órától nem lehet autóval közlekedni. Déli 12 órától a Főtér Nemzeti Bank felőli oldalát is lezárják.
KOVÁCS HONT IMRE, ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Színjátszócsoportok találkozója
Szatmár megye — A Nagyvárad–velencei Református Egyházközség és a KRISZ meghirdeti a II. Egyházkerületi Színjátszócsoportok Találkozóját, (Királyhágómelléki Református Egyházkerület), melyre november 12–én kerül sor Nagyváradon a Kolozsvári út 85. szám alatt található Petőfi Sándor kultúrházban. A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tevékenykedő csoportok előadása lehet színdarab, rock-opera, bábelőadás, stb., de kizárólag vallási témájú művet adhatnak elő, és nem haladhatja meg a 30 percet. Az egynapos rendezvényre jelentkezők juttassák el a nagyváradi szervezőknek az előadandó mű címét és szerzőjét, a műről egy nagyon rövid tájékoztató anyagot valamint az előadók névsorát, és az előadott darab rendezőjének nevét. Ezek az eseményre kiadott műsorfüzetben lesznek felsorolva, valaminta zsűri tagjai tájékoztatását szolgálja. Az ifjú műkedvelők jelentkezését október 1–ig várják a szervezők a varadvelence@freemail.hu e–mail címen, további információkat kérhetnek a 0259–417-285–ös telefonszám.
erdon.ro

Éva
Lelki, erkölcsi, szellemi szenvedésének vetett véget egy nagyszerű ember. Mielőtt azonban elhagyta volna a világot – a világ hagyta el őt. Mert körülvette megátalkodottsággal, hazugsággal, mocsokkal, s neki látnia kellett, hogy mennyi minden megy rossz irányban annyi remény után.
Ezt a kivételesen erős embert, aki – emlegette néha – gyermekkorától a munka és a vallásos hit fegyelmében nőtt fel, gyengévé tette érzékeny idegrendszere és a gonosz elfogadásának képtelensége. De ebben az érzékenység és kényszeresség meghatározta gyengeségben rejlett sokszor az ereje is. Nem a mindennapok sűrűsödő gondjai viselték meg annyira (bár azok is, mint mindannyiunkat, és neki volt része belőlük bőven), hanem inkább a világ csúf menete: az, ami itt és most történik, ott és ezután már mindig történni fog – mondhatni, a mi kis rommagyar korszellemünk. Az, hogy látta: az ember sárkányfogvetemény.
Jó ideje az írás teendői, az írással kapcsolatos tervei tartották életben. Kultúránk a magyarul legszebben, legpontosabban író, mélyre hatoló gondolkodású és elragadó stílusú, meghatározó személyiségeinek egyikét veszítette el vele. És egy örök tanárt, a maga kifogástalan szakmai és erkölcsi habitusával.
Végső tette is, a feladás: a bele nem törődő emberé. Megsemmisítette önmagát, mielőtt megsemmisítette volna őt fennkölt és dölyfös percemberek durvasága. (Ahogyan zseniális Marcus Aurelius-értelmezésében írta: akik a hatalmi gőg bűvöletében képtelenek az „El ne császárosodj!” normális emberi parancsa szerint élni.)
Mielőtt a világ végleg elhagyta volna őt – elhagyta ő a világot. Megkímélve attól, hogy szenvedése tovább növelje az összegyűlt mérhetetlen fájdalmat. Így vált a szenvedés vértanújává.
Elment egy kivételes ember. Munkatársunk volt, a minőség és a siker garanciája. Jobban szerettük, mint éreztettük vele. És jobban hiányzik máris, mint gondoltuk.
Cs. Gyimesi Éva
Irodalomtörténész, -kritikus, egyetemi tanár. Kolozsváron született 1945. szeptember 11-én, ugyanott hunyt el 2011. május 23-án. 1968-ban szerzett diplomát a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán.
1968–1971 között gyakornok az egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén, 1971– 1977 között tanársegéd a Magyar Irodalomtudományi Tanszéken, 1977–1989 között ugyanott adjunktus, 1990-től 2008-ig professzor, 2002-től konzulens professzor, doktorátus-irányító.
A filológiai tudományok doktora (1977, Kolozsvár), a szegedi József Attila Tudományegyetem díszdoktora (1995). 1993-tól egy ideig tagja a BBTE szenátusának, ugyanabban az évben létrehozza Kolozsváron a Collegium Transsylvanicum Alapítványt, annak keretében pedig Románia első specializált egyetemi szakkollégiumát, az irodalomtudományi jellegű Láthatatlan Kollégiumot. 1994–1998 között a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője.
A diktatúrában markáns ellenzéki értelmiségi, 1989-ben a kolozsvári Magyar Demokrata Tanács egyik alapítója, az RMDSZ alapító tagja, majd oktatásügyi alelnöke (1994–1995), a romániai Soros Alapítvány Kuratóriumának egyik első tagja, több kiadvány szerkesztőbizottságának tagja.
Munkái közül: Mindennapi nyelvünk (1975), Találkozás az egyszerivel. Kísérlet mai líránk értelmezésére (1978), Teremtett világ. Rendhagyó bevezetés az irodalomba (Bukarest, 1983, Budapest, 1992), Gyöngy és homok. Ideológiai értékjelképek a romániai magyar irodalomban (1990), Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (1991), Honvágy a hazában (1993), Kritikai mozaik (1999), Szem a láncban (2009).
Kutatási területe: stíluselmélet, -történet, 1973-tól az irodalomelmélet és a romániai magyar irodalom. Elismerései közül: Ius Humana (emberjogi díj, Amszterdam, 1990), a Ponkkala Alapítvány díja a kisebbségi kultúráért (Helsinki, 1990), a Romániai Magyar Írók Szövetsége Kolozsvári Fiókjának díja (1991), Pro Cultura Hungarica (1995), Soros Alkotói Díj (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1996), Széchenyi Professzori ösztöndíj (1997–2001), Pulitzer Emlékdíj (2005).
Új Magyar Szó (Bukarest)

Érettségi, fenyítés, ígéretek
Miközben a román tanügyminisztérium „fenyegető” üzenettel bocsátja útjára a napokban érettségizőket – Daniel Funeriu szerint idén szigorúan büntetnek minden csalási kísérletet –, a magyar kormány csalogató ígérettel kecsegtet: kiterjesztik a romániai diákok számára a magyar diákhitelt, ha az igénylő vállalja: lakóhelyén folytatja felsőfokú tanulmányait.
Miközben a román oktatási miniszter, Daniel Funeriu vasszigort hirdet az idei érettségire, és büntetéssel fenyegeti azokat a ballagókat, akik csalással szeretnének érettségi diplomához jutni, a magyar kormány– sajátos feltételek mellett megszerezhető – diákhitellel biztatja a továbbtanulókat. Várakozással teli, de nem feszültségmentes érettségi és felvételi időszak következik.
Fegyelem és félelem
Mint arról hírt adtunk, Daniel Funeriu tanügyminiszter a napokban hangsúlyozta: nincs kegyelem a csalóknak. „Vigyázó szemét mindenki a vámosokra vesse: ami a korrupt határrendészekkel megtörtént, azon áteshetnek az érettségi eredményével kufárkodók” – nyilatkozta az oktatási tárca vezetője, utalva az év elején kirobbant belügyminisztériumi korrupciós botrányra.
A szokatlan hangú nyilatkozat megosztotta a hazai pedagógustársadalmat. A Hargita megyei tanfelügyelőség jelezte: bár mindent megtesznek a szabályok betartásáért, nem fogják például térfigyelő kamerákkal rögzíteni az érettségit, minthogy ehhez az anyagi fedezet és a logisztikai háttér is hiányzik. „A tanügyminiszter csak sajtónyilatkozatokon keresztül kommunikál” – hangsúlyozták az oktatási intézmények vezetői Marosvásárhelyen, hivatalosan ugyanis még nem kaptak értesítést: melyek a kötelező biztonsági intézkedések.
Bálint István, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója úgy véli, nemcsak a diákok, a középiskolák értékelése szempontjából is fontos az érettségi tisztasága. „A Bolyaiban nem történt puskázás, de más iskolákban igen” – emlékeztet a nagy hírű líceum vezetője.
Tőkés Ildikó, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium kémia szakos tanára úgy nyilatkozott: „elítéli” a fenyegetést, mert a drasztikus intézkedések gáncsolják azokat, akik megfelelő, nyugodt körülmények között szeretnének vizsgázni. A maturandusok többsége szerint is fontos a vizsga tisztasága, de nem mindegy a számonkérés módja. „Ijesztő ez a kampány” – fogalmazott a székelyudvarhelyi végzős Mihály Zsuzsa, aki szerint csak súlyosbítják ezek a bejelentések a vizsgák okozta stressz hatásait.
Ígéret vagy zsarolás?
Szintén az érettségi előtt látott napvilágot az a magyar kormányzati bejelentés, hogy diákhitelt kaphat minden olyan romániai és szlovákiai magyar fiatal, aki felveszi a magyar állampolgárságot, de továbbra is lakóhelyén jár egyetemre, és nem költözik Magyarországra. A magyar diákigazolványt és az azzal járó kedvezményeket pedig minden határon túli magyar diák igénybe veheti, aki felveszi a magyar állampolgárságot, vagy hazai köz-, illetve felsőoktatási intézményben tanul.
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) vezetője, Talpas Botond megkeresésünkre elmondta: nem kaptak még hivatalos értesítést a diákhitel beindításáról, de hasznos lehet minden olyan kezdeményezés, amely az itthon maradást és itthon tanulást ösztönzi.
Hétvégén elballagnak az erdélyi magyar iskolák zömében a végzősök. Mi vár rájuk az érettségin?
„A diákhitel Magyarországon és Dániában is nagyon jól működik, egy ilyen pénzalap biztosítása Romániában is célszerű lenne, de még nem sikerült megegyezni erről az oktatási tárcával” – mondta a KMDSZ elnöke, aki úgy véli: egyre többen maradnak távol a hazai egyetemektől anyagi okok miatt. A diákhitel lehetőségét örömmel, a feltételeket fenntartásokkal fogadták a kedvezményezettek.
„Most, amikor minden az európai egyetemek átjárhatóságáról szól, hogy lehet feltételhez kötni, hogy itthon tanuljunk? Azt vállalnám, hogy hazajöjjek diplomaszerzés után, de ne vegyék el tőlem a pénzért cserében a lehetőséget, hogy én is válogathassak az európai egyetemek közül” – érvelt a kolozsvári közgazdász hallgató.
Antal Erika, Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Várható volt, hogy begörcsölnek
„Várható volt, hogy begörcsölnek, bár Székelyföld brüsszeli képviseleti irodájának megnyitása nem jelent támadást az ország területi integritása ellen” – mondta lapunknak Sógor Csaba EP-képviselő, aki Tőkés László és Winkler Gyula társaságában kedden megnyitja a három székely megye érdekeit megjelenítő lobbiirodát.
Emlékeztetett a Székelyföldre látogató Károly herceg nyilatkozatára, aki szerint a régió Románia legjobb exportterméke.
A brüsszeli repülőtérről Sógor Csaba arról tájékoztatott: román újságírók tucatjai keresték meg azzal a kérdéssel, hogy miért adta nevét ehhez a kezdeményezéshez. „Hogyne adtam volna, hisz én a Székelyföldön élek” – zárta rövidre a kérdést Sógor. Arra a szociáldemokrata vádra reagálva, hogy brüsszeli képviseleti irodát csak jogi személyiséggel rendelkező városok, fejlesztési régiók nyitnak, a csíkszeredai illetőségű EP-képviselő elmondta: nem furcsállja, hogy épp a székely képviseletbe kötöttek bele.
„Akkor senki se panaszkodott, amikor egy suceavai képviselő Bukovina turisztikai célpontjait reklámozta” – fogalmazott Sógor. Mint hozzátette, „akkor se lett volna baj”, ha a Barcaság, Dobrudzsa vagy Mócföld nyit brüsszeli irodát. A jövő keddi megnyitóval kapcsolatban az RMDSZ-es EP-képviselő elmondta, a Magyar Régiók Házában helyt kapó lobbiiroda felavatásán várhatóan jelen lesznek mind a román, mind a magyar kormány állandó képviseletének munkatársai.
Visszafogottan Brüsszelből
A három romániai magyar EP-képviselő kezdeményezése azt követően került a bukaresti ellenzék pergőtüze alá, hogy a Realitatea hírtelevízió a tegnap reggeli órákban bejátszotta a hírt Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitásáról. Elsőként Cătălin Ivan, a Szociáldemokrata Párt (PSD) EP-frakciójának vezetője nevezte aggasztónak a helyzetet, de megjegyezte, hogy nem kell hisztériába esni.
„Az európai intézmények mellett amolyan kisebb követségek működnek, amelyek városok, kisrégiók képviseletei. Azonban ezek létező, törvényesen és alkotmányosan elismert közigazgatási egységeket képviselnek. A Székelyföld képviselete ostobaság” – fogalmazott az ellenzéki politikus, aki nem hagyta ki az adódó alkalmat, hogy odaszúrjon az RMDSZ-szel Bukarestben és Brüsszelben is „egybetartozó” Demokrata Liberális Pártnak.
Hevesebben Bukarestből
Sokkal vehemensebb hangot ütöttek meg a PSD bukaresti „magyarszakértői”. A kisebbségellenes kijelentéseiről elhíresült Olguţa Vasilescu szociáldemokrata szóvivő a Boc-kormányt bírálta, amiért nem reagál az RMDSZ-es honatyák lépésére. „Teodor Baconschi külügyminiszter továbbra sem válaszol a provokációkra, amelyek a román állam nemzeti, egységes, független és oszthatatlan jellegével kapcsolatosak” – sérelmezte Vasilescu.
A PSD-s politikusnő szerint a reakció hiánya annak tudható be, hogy a PDL fél: az RMDSZ feldühítésével elveszíti a parlamenti többségét. „A meghívón az Európai Néppárt frakciójának logója is szerepel, amelynek az a PDL is tagpártja, amely támogatta Tőkés Lászlót az EP alelnöki tisztségének megszerzésében, ez bizonyítja, hogy Baconschi úr reakciójának hiánya nem véletlen” – fogalmazott Vasilescu.
Kelemen Hunor: nem értem a felháborodást
Brüsszelben hivatalosan 15 ezer, nem hivatalosan 30 ezer lobbiiroda működik. „Nem értem a felháborodást Székelyföld brüsszeli képviselete ügyében” – nyilatkozta tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, hozzátéve, „egy teljes mértékben törvényes, alkotmányos és normális kezdeményezésről van szó, amelyet a három székely megye tanácselnöke kezdeményezett.
A brüsszeli képviseleti iroda célja az, hogy biztosítsa a kapcsolatot az Európai Unió intézményeivel, lobbitevékenységet folytasson, befektetőket vonzzon, és népszerűsítse Székelyföldet turisztikai szempontból. Nem a három RMDSZ-es európai parlamenti képviselő kezdeményezése ennek az irodának a megnyitása, de természetes módon támogatják és segítik ezt Brüsszelben.”
Más régió is nyithat
Kelemen Hunor újságírói kérdésre válaszolva elmondta, ezzel a lehetőséggel Románia bármely megyéje vagy régiója élhet. „Nem akadályozza meg senki sem Dâmboviţa, sem Prahova, sem Konstanca megyét, hogy képviseleti irodát nyisson Európa fővárosában. Ha van rá anyagi lehetőségük és felkészült szakemberük, akkor én azt javaslom, nyissanak ők is irodát Brüsszelben, mert ezzel is hozzájárulnak térségük fejlesztéséhez” – jelentette ki a szövetség elnöke, hozzátéve, visszautasít minden nacionalista nyilatkozatot ebben a kérdésben és teljes mértékben támogatja a székelyföldi megyék kezdeményezését..
Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője is annak a véleményének adott hangot, hogy a székelyföldi megyék kezdeményezése törvényes, ugyanakkor leszögezte, hogy az RMDSZ EP-képviselői csupán támogatói a képviseleti iroda megnyitásának. Winkler példaként elmondta, hogy a németországi bajor tartománynak is van képviseleti irodája Brüsszelben, hozzátéve, hogy a Romániában elégtelenül működő fejlesztési régiók is okolhatók azért, hogy az uniós alapoknak csupán 7 százalékát sikerült lehívnia az országnak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Különös utazás egy képtelen világba
Egyre távolabb a demokráciától
Ara-Kovács Attila, Élet és irodalom
Egy román napilap – a WikiLeaks nyomán – a bukaresti amerikai nagykövetségről származó, a 2008-as választásokat megelőző politikai fejlődéssel foglalkozó táviratokat tett közzé. (...) A táviratokat jegyző nagykövet, Nicholas F. Taubman több esetben is érzékelteti, hogy az RMDSZ egyfajta királycsináló helyzetben van, ám azok a romániai magyar politikusok, akik bőséges információkkal látták el az amerikai diplomatákat, már jó előre jelezték Washingtonnak: a romániai magyar pártnak ebben rejlik fő gyengesége is.
Ugyanis Traian Băsescu államfő, aki 2008-ban végre kiragadhatta az irányítást az általa annyira gyűlölt – mert nagyszerűen és ráadásul tőle függetlenül működő – liberális kormányfő, Călin Popescu-Tăriceanu kezéből, mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a 2008-as választások után felálló új kormányzatot teljes ellenőrzése alatt tarthassa. Ehhez persze nélkülözhetetlen volt az RMDSZ segítsége; a párt végül hátat fordított a liberálisoknak, és Băsescu populista Demokrata Liberális Pártjával (PDL) kötött koalíciót. Az akkor még Markó Béla irányítása alatt álló párt persze maradhatott volna ellenzékben.
Ám aki ismeri a kelet-európai állapotokat, az tudhatja, egy etnikai szervezet – szemben a magukat ideológiák vagy osztályképviseletek alapján meghatározó pártokkal – csak akkor képes politikai tényező maradni, ha része a kormányzó pártok koalíciójának. Illékony etnikai támogatottságát is csak ezen az úton tudja maradéktalanul megőrizni. Az RMDSZ helyzetét tovább komplikálta, hogy miközben a pártot Traian Băsescu a legvonzóbb ígéretekkel invitálta a hatalomba, mindent elkövetett, hogy aláássa a vele kapcsolatos választói bizalmat.
Egy pillanatig sem jött zavarba, hogy a legradikálisabb – sőt olykor a legszélsőségesebb – magyar csoportoknak tett hangzatos ígéretekkel próbálja ezeket egy olyan formációba átterelni, amelyet nem Erdélyben, hanem a Fidesz budapesti pártirodáiban találtak ki – és jobb híján Magyar Polgári Pártnak kereszteltek el. Eközben az MPP, a Fidesz segédletével, igyekezett csokorba gyűjteni azokat a célokat, amelyeket az RMDSZ tizenegy évnyi kormányzati jelenléttel sem tudott maradéktalanul megvalósítani – többnyire az olyan politikusok miatt, mint Băsescu.
Mindenekelőtt a „belső autonómia” követelését hangsúlyozták a „magyar polgári” radikálisok, s agyaltak ki ehhez újabb és újabb elvárásokat és feltételeket, miközben az RMDSZ miniszterei olyan távlatokat nyitottak meg a romániai magyar érdekérvényesítések előtt, amelyekről azelőtt az érintettek még csak nem is álmodhattak. Hogy beteljesült volna minden álom? Ugyan. Számos akadályt állított ezek elé az a politikus is, aki a választási kampány hevében oly könnyen ígért meg bármit befolyásolható hallgatóságának; azaz maga a román államfő.
Jelentős akadályokat görgetett a romániai magyar politikai, kulturális és gazdasági önérvényesítések elé a többségi, azaz román nacionalista hangulat is, amit nem utolsósorban épp Magyarországról korbácsoltak fel minduntalan, amint az lankadni látszott. Kiváló alkalmat szolgáltatott ezekhez az erdélyi Tusnádfürdőn évente megrendezett fideszes nyári tábor, ahonnan Orbán Viktor és Németh Zsolt nemcsak hazaüzent, de azoknak a román nacionalistáknak is, akik kárörvendve azonosították velük és tusványosi „szellemükkel” az egész erdélyi magyarságot; sőt, alkalmasint az egész magyarságot.
2008-ban, közvetlenül a június 1-jén megtartott romániai önkormányzati választások előtt a Fidesz és erdélyi szatellitpártja igencsak elszámította magát. A most közzétett amerikai diplomáciai iratokból kiderül: „még csak nem is törekedtek a megegyezésre az RMDSZ-szel, hogy egyedül indulva lemérhessék támogatottságukat” – tekintet nélkül arra, hogy ez több száz fontos önkormányzati poszt, polgármesteri szék elvesztését jelentheti –, és „ennek az erőnek a tudatában tervezzék majd meg stratégiájukat a 2008-as őszi parlamenti választásokra”.
Az akkori politikai jóslatok – írja az egyik idézett távirat – „arra számítottak, hogy az erdélyi magyarság mintegy kétharmada áll majd az RMDSZ mögé, egyharmaduk viszont a Magyar Polgári Pártra szavaz, ami komoly erődemonstráció lett volna ez utóbbi részéről”. Nos, nem így lett: a Fidesz által támogatott politikusok mélyen alulmúltak minden várakozást, szereplésük az őszi törvényhozási választásokon pedig még szánalmasabbra sikeredett.
Kiderült ugyanis, hogy a Fidesz hívó szavára csak olyan politikusok voltak fogékonyak Erdélyben, akik az 1989 és 2008 közötti közel húsz évben a feltétlen pártfegyelmen kívül sohasem tudták politikai képességeiket, közéleti elhivatottságukat, szavahihetőségüket bizonyítani, viszont így könnyen megérinthette őket a hívó hatalmi szó, érkezzék az Băsescutól, Bukarestből vagy Orbántól, Budapestről. Ám egyáltalán nem számíthattak azok bizalmára, akiktől a rájuk leadott voksokat remélhették.
A „polgári” manővernek azonban más következményei is voltak; az őszi választásokon számos olyan RMDSZ-es politikus is kiesett a parlamentből (illetve a szenátusból), aki korábban megpróbálta „középre” pozicionálni magát, azaz ha nem is egészen egyenlő, de majdnem egyenlő távolságot tartani a Fidesz-báb MPP és az RMDSZ Markó Béla által megtestesített főiránya között. Vagy fogalmazhatnánk úgy is: igyekeztek megőrizni az RMDSZ addigi reálpolitikáját, kiegészítve azt a Fidesz-elvárások által szentesített nacionalista-klerikális populizmussal.
Hogy mi áll mostanság a bukaresti amerikai nagykövetség távirataiban, azt persze nem tudjuk, de a 2008-as választás eredményei és az azóta – főként Budapesten – lezajlott események komoly óvatosságra inthetnének minden politikust a populizmus célszerűségét illetően. Markó múlt évben leköszönt az RMDSZ elnöki tisztségéről, az új vezetés pedig – tisztelet a kivételnek – rohant megdicsérni az épp berendezkedő Orbán Viktor minden valós és feltételezett lázálmát. A kisebbségi társadalmaktól korántsem idegen szolgai élvezettel üdvözölték a Trianon-törvényt, a kettős állampolgárság és a magyar szavazati jog megadásának perspektívájától pedig egészen megrészegültek.
Ha megfeledkeztek volna arról, mi történt 2008-ban, most eljött az alkalmas pillanat, hogy ismét felfrissítse memóriájukat a WikiLeaks! Vagy ha ez sem lenne számukra világos példázat, úgy okuljanak a néhány brosúrával előrébb járó Bugár Bélától, aki már megtanulta, hogy ne ugorjon be Orbán minden provokációjának, még ha azok első látásra oly mézédesnek tűnnek is, akár a Marica grófnő a kolozsvári operában. Bugár megértette a leckét: Orbánnak nem a határon túli magyarság politikai céljai a fontosak, hanem csakis azok, amelyek garantálják számára a hatalom minél autokratikusabb kiterjesztését. Azaz, hogy egyedül ő „képviselhesse” a határon túli magyarok ügyét, nem pedig azok demokratikusan megválasztott szervezetei.
Nem véletlen, hogy a 2010 májusa óta megszületett valamennyi budapesti politikai lépés időzítése olyan pozsonyi és bukaresti törvényhozási vagy önkormányzati döntést keresztezett vagy egyenesen lehetetlenített el, amelyek az ott élő magyarságnak kedveztek volna. A Trianon-törvény majdnem megtorpedózta a magyarok számára rendkívül előnyös romániai oktatási törvényt. A kettős állampolgárság provokatív erőltetése kivetette a szlovák parlamentből a Fidesztől egyébként vazallusi kegyeket, azaz pénzt és politikai támogatást kolduló Magyar Koalíció Pártját. A szavazati jog kiterjesztésével kapcsolatos harsány budapesti propaganda a szlovákiai nyelvtörvény, majd kisebbségi nyelvhasználati törvény vitájában erősítette a magyarellenes érveket.
Orbán és Băsescu politikai légyottjai olyan perspektívákkal terhesek, amelyeket nemcsak azoknak tanácsos elutasítani, akik komolyan veszik a demokráciát, de azoknak is, akiket csak néhány praktikus megfontolás vezet. Az említett két politikus nem áll egyedül térségünkben; számos olyan potenciális vezető van még itt, akinek hatalmát nem céljai legitimálják, hanem egyedül a hatalom legitimálja céljaikat.
Băsescu nemrég – igaz szűk párthívei körében – igencsak dicsérte a magyar médiatörvényt; ilyenre vágyna szerinte Románia is, ahol túl sok a szöveg és az okvetetlenkedés. Az sem véletlen, hogy – megint csak nem túl tág körben – Băsescu utalást tett egy új román alkotmány mihamarabbi megalkotására. Mikor történt ez? Április 17-én, azaz egy nappal az új magyar Alaptörvény parlamenti elfogadása előtt. Az, hogy egyelőre csak szűk körben került sor e témák felvetésére, azt jelzi, a román politikus elirigyelte ugyan Orbántól a hatalommaximalizálás eme remélt lehetőségeit, ám riasztja, sőt láthatóan egyelőre vissza is riasztja az a mód, ahogyan a nemzetközi közösség reagál a magyarországi fejleményekre.
Nemcsak az amerikai diplomaták küldözgetnek elemző táviratokat, de román kollégáik is, és ez utóbbiaknak sem kerülheti el figyelmét az a példátlan megvetés és viszolygás, amit a demokratikus világ minden mérvadó politikusa – egyre inkább ideológiai nézetre való tekintet nélkül – maradéktalanul oszt Orbánnal szemben.
Európa egyik legnívósabb, ennélfogva igen nagy befolyással rendelkező konzervatív-jobboldali lapja, a Berlinben megjelenő Die Welt a napokban ezt a címet adta egyik cikkének: Fidesz über alles – Ideológia diktálta törvény, hétköznapi fasizmus: Miként veszélyezteti az új magyar alkotmány a demokráciát – pillantás egy országra, ahol tombol a képtelenség. A baloldali érzelmekkel szintúgy nem vádolható Economist Intelligence Unit pedig az „alkotmányosság ledózerolását” emlegeti a húsvéthétfői parlamenti események – és persze az előzmények – kapcsán.
Mivégre ezek az erőteljes kijelentések – kérdezhetnénk –, hisz Orbán végül is egy jelentéktelen kis ország helyiérdekű vezetője. Nos azért, hogy elijesszék azokat, akik szívesen eveznének ugyan a Fidesz farvizein egyre távolabb a nyugati demokráciáktól, ám szeretnék elkerülni, hogy meg is kelljen fizetniük azt az árat, amit a Fidesz, Orbán és nem kevésbé Magyarország e különös utazásért már most fizet. Az intés persze nemcsak Băsescunak szól, akinek egyébként leáldozóban van politikai napja, de mindenki másnak is, aki e térség lakója.
[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tamás Sándor: A régiók Európájában normális Székelyföld
Hisztériának nevezte Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Mircea Geoană szociáldemokrata politikus nyilatkozatait, amelyben elítéli a Székelyföldi Képviseleti Irodát. Kovászna és Hargita megye tanácsai közös képviseleti irodát nyitnak Brüsszelben. Tamás Sándor május 27-i sajtótájékoztatójának keretében elmondta: „Ebben a pillanatban Brüsszelben több ezer lobbi iroda működik megyék, régiók, népcsoportok számára. Van Dél-Tirolnak, a belgiumi németeknek, magyarországi fejlesztési régióknak, a romániai megyei jogú városok szövetségének, illetve a megyei tanácsok szövetségének is külön képviseleti irodája. Ezek mellett hasonló irodát működtet a Központi Fejlesztési Régió is, amely Brandenburg tartomány ingatlanját használja bérmentesen. Az elmúlt évek során több hazai megyének, köztük Máramaros vagy Kolozs megyének is volt brüsszeli képviselete. Ilyen alapon hoztunk 2008 decemberében végleges tanácshatározatot a képviseleti iroda létesítésére vonatkozóan. Ugyanezt a döntést Hargita Megye Tanácsa 2011 tavaszán hozta meg.” „Az is megszokott dolog, hogy a régiók Európájában képviseleti irodát nyissanak különböző jogi személyek, társulások” – summázta Tamás Sándor. A tanácselnök azt is kifejtette, hogy minden bizonnyal az iroda nevében megtalálható Székelyföld szó volt, ami heves nyilatkozásra késztette a PSD politikusát. „A román törvényhozásban használatos a történelmi régiók megnevezése is. Az erről szóló kormányhatározatok közt van olyan is, amelyet éppen Adrian Năstase PSD-miniszterelnök írt alá. A megnevezéseket turisztikai kiállításokon, különböző leírásokban gyakran fel lehet lelni. Székelyföld is ilyen, hiszen önálló régió volt, az emberek, akik itt élnek, a kultúrájuk, hagyományaik, mentalitásuk, érzéseik által Székelyföldhöz tartoznak “. A megyei tanács elnöke leszögezte: jogilag nem támadható a Székelyföld kifejezés használata. Kovászna és Hargita területi képviseleti irodájának avatására június elsején kerül sor Brüsszelben. (közlemény) 
Transindex.ro

Szoborgyalázás a Kolozsvári Városnapokon
A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) kolozsvári szervezete megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a Kolozsvári Napok eseményén, az esti koncert alatt az emberek kilátóállványként és a gyerekek játszótérnek használják a Mátyás király szoborcsoportot.
Szomorúan szembesültünk azzal, hogy a rendezvény szervezői nem tartják tiszteletben a város emlékművét és szemet hunytak a szobor gyalázásra, amely nemrég lett felújítva.
Csak mellékesen kívánjuk megemlíteni, hogy a szoborcsoport mellett a város lakói a Iorga idézetet tartalmazó táblát sem kímélték.
A KIFOR kolozsvári szervezete az esetet dokumentálta, amelyről hétfőn hivatalos panaszlevelet fog benyújtani a Kolozsvári Polgármesteri Hivatalhoz. Az eset mihamarabbi kiigazításáért azonnal jelezte László Attila alpolgármesternek, aki ígéretet tett az ügy gyors és eredményes rendezésére.
Erdély.ma

Mi a gond a Székelyfölddel?
Rendkívüli sajtótájékoztatón reagált Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke a „Mircea Geoană és más román politikusok által keltett hisztériára” a Brüsszelben nyitandó székelyföldi képviseleti iroda kapcsán. Az elnök elmondta, több ezer képviseleti iroda működik Brüsszelben. Egyesek városokat, mások megyéket, ismét mások régiókat vagy akár népcsoportok érdekeit képviselik. Irodája van például Dél-Tirol tartománynak vagy a szász népcsoportnak, továbbá a flamandoknak, Wales, Skócia és Észak-Írország tartománynak. Azokat miért nem kérdőjelezi meg senki? – tette fel a szónoki kérdést. Irodája van a Romániai Megyei Tanácsok Szövetségének, a Romániai Municípiumok Szövetségének is, valamint a moldvai megyéket tömörítő Észak-Keleti Fejlesztési Régiónak és a Hargita, Kovászna és Maros megyét is magában foglaló Központi Fejlesztési Régiónak. Képviselete volt Kolozs és Máramaros megyének. A törvényes keret megvan, Kovászna megye tanácsa 2008. decemberében hozott határozatot a brüsszeli képviselet megnyitásáról, Hargita megye önkormányzata ebben az évben. Vagy az a gond, hogy a magyar kormány biztosított ingyenesen helyet a Magyar Régiók Házában? Ugyanúgy a romániai középrégiónak a németországi Brandenburg tartomány adott otthont szintén bérmentesen két éven át.
Vagy a Székelyföld megnevezés bánt egyeseket? Az is egy történelmi régió, mint ahogyan a román kormány által kibocsátott határozatokban megjelenik a Ţara Haţegului (Hátszeg vidéke), Ţara Silvaniei (Szilágyság), Ţara Almăjului történelmi régió neve, vagy a belügyminisztérium egyik egységét, a Brassó megyei katasztrófavédelmi felügyelőséget hivatalosan Barcaságról (ISU Ţara Bârsei) nevezték el. A Suceava megyei tanácselnök büszkén reklámozza térségét a Bukovina névvel. Mi ebben a kivetnivaló? Székelyföld önálló régió volt majdnem egy évezreden át, egyazon kultúra, hagyományok kötik össze az itt élő embereket, akiknek erős székelyföldi regionális identitástudatuk van – hangsúlyozta az elnök. A képviseleti iroda megnyitó ünnepségét a Székelyföld területén levő közigazgatási egységeknek a román kormány által elfogadott címereiből álló kiállítás tarkítja.
Szekeres Attila, Háromszék
Erdély.ma

Magyar jogászképzés Kolozsváron
Beszélgetés az új tanszék vezetőjével, dr. Veress Emőddel
Fontos lépésre szánta el magát az intézményépítésben a Sapientia EMTE, jogi katedrát alapított Kolozsváron. A magyar nyelvű jogászképzés tulajdonképpen 1959 óta szünetel Erdélyben. A fél évszázados kimaradás sajátos helyzet elé állította a tanári kart, mely e feladat megoldásához látott. A 33 éves adjunktus, dr. Veress Emőd tanszékvezető rövid politikai szereplés után lépett tudományos pályára, fiatal kora ellenére több kötet és tanulmány szerzője, szerkesztője egy jogtudományi folyóiratnak, kivette részét a hazai jogásztársadalom megszervezéséből. – Az 1872-ben létrehozott kolozsvári magyar tudományegyetem négy karán a jogászok alkották a hallgatók zömét, az 1906–1907-es tanévben például a 2242 diákból 1647-en jogi tanulmányokat folytattak. 1919-et követően két évtized kimaradt, utána 19 kegyelmi év következett, majd a Babeş és a Bolyai erőszakos egyesítése kedvezőtlen fordulatot hozott. Az ön nemzedéke a rendszerváltás után egészen más helyzetben eszmélt magára. Az RMDSZ-nek annyit sikerült elérnie, hogy egy negyvenes keretszámot különítsenek el magyarok számára az állami felvételin, de többre nem futotta. – Az 1959-es egyesítés után gyakorlatilag semmiféle önállósága, státusa nem volt a magyar jogászképzésnek. Néhány segédtárgy kivételével mindent románul adtak elő.
Egyébként az egykori Bolyai magyar professzorai részt vettek és kiemelkedő szerepet játszottak a román képzésben is. Hozzátenném, hogy az impériumváltás előtt a kolozsvári volt a második egyetemi szintű intézmény, a budapesti egyetem számos professzora innen került át a fővárosba. A kapcsolat hagyományos, s ez abban is megnyilvánul, hogy első egyetemközi megállapodásunkat pont az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karával kötöttük meg. Projektünk nem gyökértelen, és a haladó hagyományokat felvállaljuk. A gyökerek egyébként visszanyúlnak a Báthori István-féle 1581-es egyetemalapításig, van tehát egy legalább 430 éves, ha nem is folyamatos múlt, de előzmény.
– Az 1959-es tannyelvváltás után a magyar hallgatók száma fogyott, a nyolcvanas években ideológiainak beállított szűrők tulajdonképpen szinte teljesen kizárták a magyarokat e pályáról. Ezt ellensúlyozta valamelyest az említett 40-es felvételi keretszám. Elérkeztünk az ön indulásához. Magyar joghallgatók tanulnak mind a másik három intézményben? – A jogászi hivatással foglalkozó személyek olyan tudás, információk birtokában vannak, amit sok szinten fel lehet használni, a gazdasági érdekérvényesítéstől a kisebbségi jogvédelemig. A 80-as években nem volt cél, hogy ilyen személyeket jelentős számban neveljen ki az állam. A rendszerváltás után fokozatosan változott a helyzet. Magamra térve: én 1998-ban a Dimitrie Cantemir-magánegyetem kolozsvári jogtudományi karán kezdtem, és a Bukaresti Egyetemen fejeztem be tanulmányaimat. Kolozsváron a Dimitrie Cantemir oktatói gárdáját akkor még a BBTE-ről nyugdíjba ment professzori kör alkotta, akik ma már nem aktívak, de akkor még oktattak. Ennek köszönhetően a színvonalra nem panaszkodhattunk. Úgy vélem, jól tettem, amikor úgy döntöttem, nem megyek külföldre. És miért kezdtem magánegyetemen? Akkor a felvételi jelentős mértékben az érettségire alapozódott, én a középiskolában lazábban kezeltem a tanulást, nálam később lett kedvező a „csillagállás”, ahogy mondani szokás. Az egyetemen viszont már maximális komolysággal viszonyultam a pályához, első perctől annyira megkedveltem. Természetes folytatása volt a kitűnő eredménnyel végzett egyetemnek a mesteri és doktori képzés, a tudományos fokozat megszerzése. Ezt soha nem tekintettem nehézségnek, minden szakmai erőfeszítést szívesen vállaltam és vállalok.
Szűk keret vagy inkább kaloda?
– Oktatói pályáját a BBTE-n kezdte.
– Tanszékünk létrejötte többszereplős történet. Én is benne voltam ama kísérletekben, hogy a Babeş–Bolyain szélesítsük a magyar nyelvű képzés lehetőségeit. Arra törekedtünk, hogy a szaktárgyak egy része átkerüljön a magyar vagy kétnyelvű oktatásba. Ezt több nekifutás ellenére sem sikerült keresztülvinni, noha összegyetemi kísérletként merült fel, és az egyetem magyar vezetői emellett kiálltak, a jogi kari és a legfelső szintű ellenállás azonban több rendben meghiúsította. Áttörés azóta nem történt, és ez rövid, sőt, középtávon sem várható. A negyven hely megvan, de annak is egy része tandíjas. A nemzetközi közjog és az európai közjog kivételével az összes szaktárgy oktatása románul folyik. Annyi változás történt, hogy a pécsi egyetemmel beindult együttműködés révén lehetőség nyílt a magyar nyelvű mesteri képzésre európai magánjog szakon. Mivel az ellenállást leküzdenünk nem sikerült, úgy döntöttünk, ennek kereteit a Sapientia tudná megadni. Elképzelésünk találkozott az intézményével, a feltételek beértek, s ebben a nyolcvanas évek hiátusa is szerepet játszott. Meg kellett várni, amíg felnőnek azok, akik a rendszerváltás után magyarként ismét jogot végezhettek. Össze kellett állnia egy fiatal oktatói csapatnak, mely publikált, nemzetközi konferenciákon vett részt. A tudományos alap, melyre építkezni lehet, mostanra alakult ki. Tíz évvel ezelőtt nem ment volna.
Kétnyelvű képzés
– Nem volt egyszerű, de végül engedélyeztettük a Sapientián a jogászképzést, azzal a specifikummal, hogy ez kétnyelvű lesz. Sok vita folyt, de be tudtuk bizonyítani, hogy precízen megtervezett kétnyelvűségről van szó, melynek a végeredménye az, hogy a hallgató mindkét szaknyelvet egyformán jól birtokolja. Hogyan érhető ez el? Pszichológiai közhely, hogy az oktatásnak akkor legnagyobb a hatékonysága, ha anyanyelven folyik. A romániai munkaerőpiacon elhelyezkedni kívánó jogásznak mindenképpen jól kell beszélnie a román szaknyelvet is. Egyébiránt ez gazdasági és közigazgatási igény is, mert például 2001 óta a törvény elég széles körben biztosítja az anyanyelv-használati jogokat a közigazgatásban – csakhogy nincs aki éljen vele, mert nincs még olyan tisztviselői réteg, mely ezt valóban felvállalja és fel tudja vállalni. Részletesen megvitattuk, minden egyes tárgy esetében külön döntöttünk arról, milyen nyelven célszerű oktatni. Összeállt a tanrend, melyben a tárgyak egy része román nyelven, a másik magyar nyelven hallgatható, mindenikhez kapcsolódik egy román–magyar vagy magyar–román szakterminológiai kiegészítő képzés. Ez sok szempontból pluszmunka, de most, hogy beindult, rájöttünk, nem is annyira egyedi megoldás. Elvileg sem tartottuk célszerűnek, hogy a Bolyai mintájára csak magyar legyen a tannyelvünk, mi több, igyekszünk angol nyelvű tárgyat is bevezetni, a munkaerőpiac ugyanis ma már az egész unió, s aki nemzetközi pályára szeretne lépni akár gazdasági, akár EU-s intézmények vonalán, annak angolul is tudnia kell érvényesülni. Erre a legtöbb egyetemen nincs stratégia, de például a temesvári egyetemen alakítottak ki olyan nyelvtanári csoportokat, melyek jogi végzettséggel is rendelkeznek, le tudják adni a szaknyelvet magas szinten. Tervezzük, hogy angolul hallgatható tárgyaink is lesznek, jövőre az Amerikai Egyesült Államokból várunk vendégprofesszort.
Kikkel és hogyan?
– Kikből áll a tanári kar?
– Dominánsan fiatalokból, bár vannak idősebbek is. A jogászképzés fő akadálya az volt, hogy bizonyos ágazatokban hiányoztak a szakemberek, új gárdát kellett kinevelni. Ez most is folyik, némely kollégákat ráállítottunk egy-egy pályára, hogy pótoljuk a hiányokat. Meghívtunk román kollégákat is, velük is hosszú távon kívánunk együttműködni, hiszen sok román nyelvű tárgyunk van. A BBTE-vel a viszony nem rossz, de alappolitikája az, hogy nem engedi oktatóit másutt tanítani. Ez alól a Sapientia egy ideig kivétel volt, az egyezséget azonban nem hosszabbították meg. Folyóiratunkat, mely 2003 óta megjelenik – réteglapnál komoly teljesítmény –, most az új kar specifikumának megfelelően át fogjuk alakítani, két nyelven fog dolgozatokat közölni, és új formátumban jelenik meg. Hogy az engedélyt megkaphassuk, a teljes négyéves képzési ciklus minden egyes tárgyára meg kellett neveznünk, kik fognak előadni és szemináriumokat vezetni. Az első éven oktatók közül említem: a polgári jogot Lupán Ernő és Sztranyicki Szilárd tanítja, római jogra egy nagyon tehetséges magyarországi fiatal szakembert, Nótári Tamást hívtuk meg, általános jogelméletet és alkotmányjogot Varga Attila, a közigazgatási jog első részét én tanítom, a nemzetközi közjogot magyarországi tanszékvezető egyetemi docens, Pákozdi Csaba adja elő.
– Két ilyen nagy múltú jogászkultúra metszéspontján létezni nagy előnyökkel járhat. – Szeretnénk, ha a mi képzésünk nemcsak nyelvi többletet nyújtana, hanem a nyugat-európai példákat követve sokkal modernebb, gyakorlatorientáltabb és hallgatóközpontúbb is lenne annál, mint ahogy az jelenleg Romániában folyik. Az előny nyilvánvaló. Én, amikor akármilyen külföldi szakirodalmat olvasok, minél többet tudok az illető szakterület német, francia vagy magyar szabályozásáról, annál mélyebben értem a romániai jogszabályokat. Nem beszélve arról, a román és a magyar is hivatalos nyelve az EU-nak, ráadásul az integrációs folyamatoknak köszönhetően a jog egyre jelentősebb része közös, fontos területek összeurópai szabályozásnak vannak alávetve. Külön érv egy ilyen képzés indokoltsága mellett.
– Marad a 15 plusz 25 hely? – Hosszú távra eldöntöttük, nem tömegképzésre törekszünk, és a negyvenfős keretet nem kívánjuk növelni. Magasabb szintű oktatást szeretnénk, komoly tudományos kutatási háttérrel. Egészen más a nagy állami és magánegyetem, ahol több száz a hallgatói létszám egy-egy évfolyamon, és teljesen személytelen oktatás folyik. Nálunk hallgatóközpontú kurzus lesz, ahol a tanár és hallgató kapcsolata órán kívül is szoros, a tanár figyelemmel kíséri a hallgató fejlődését, és támogatja azt. A tandíjas és tandíjmentes helyek aránya persze változhat, előbbiek javára például. Tandíjunk egyébként a lehető legkisebb. Stratégiai célunk, hogy olyan pályák számára készítsünk fel hallgatókat, melyeken a magyarság alulképviselt: alapvetően az ügyészi és bírói pályáról van szó. Külön hangsúlyt helyezünk az említett kettőre, illetve a negyedéveseknek majd speciális felvételi felkészítőt is bevezetünk, mert az ügyészi vagy bírói pályára lépéshez egyetem utáni tanulmányokat is kell folytatni. A tehetséges hallgatók esélyeit javítanunk kell hát. A két pálya megbecsültsége anyagi szempontból is elfogadható, messze kiemelkedik a költségvetési állások közül. Az igazságszolgáltatás reformja jól felkészült, modern gondolkodású bírók és ügyészek nélkül lehetetlen. Miként a közigazgatást sem szabad elhanyagolnunk.
– Nem is beszélve a magyarul is értő jogi szakemberekről. No de a kolozsvári helyzet ismeretében: a négy jogi karon a sok száz román mellett vajon hány magyar hallgató tanul évfolyamonként? – Becslésem szerint olyan 90–100 hallgató egy évfolyamon. Továbblépni az említett pályákra további kétévi képzés után lehet, felvételizni kell a bukaresti külön intézetbe, melynek nem feltétele a mesteri fokozat elvégzése. A verseny nagy, magyarok kevesen jelentkeztek eddig, bár van példa arra, hogy elsőnek jutott be egy magyar honfitársunk. Egyelőre a mélypontról kellene kiemelkednünk, évente legalább négy-öt embert erre a pályára állítanunk. Hallgatóink különben az alapképzés mellett három opcionális tárgyi csomagból választhatnak majd, ezek egyike erőteljes gazdasági szakirányt képvisel, a második közigazgatási, a harmadik pedig emberi jogi, kisebbségjogi, nemzetközi jogi többletképzést nyújt. A hallgató tehát leendő karrierjét előkészítheti már az egyetemen a választható tárgyak segítségével, ha azokat mindenki saját céljai szerint állítja össze. B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Ilyen régió nem létezik
A bukaresti külügyminisztérium sajnálatosnak nevezte, hogy Brüsszelben egy szerinte nem létező, mindenféle “alkotmányos és törvényes alap” nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet.
A tárca tegnap kiadott közleménye szerint az európai uniós gyakorlatnak megfelelően a tagállamok elismert területi-közigazgatási egységei valóban nyithatnak érdek-képviseleti irodát Brüsszelben. Csakhogy Bukarest nem ismeri el Székelyföldet ilyen önálló területi-közigazgatási egységnek.
Három hét múlva eldől
Június 16-án tárgyalja érdemben az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését a bukaresti törvényszék – adta hírül tegnap a párt létrehozását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Az új magyar párt bejegyzését első ízben május 26-án tárgyalták, a szervezet ideiglenes elnökségét Toró T. Tibor képviselte. Az EMNP jogi bejegyzése ellen három óvást nyújtottak be. A jogi személyként be nem jegyzett Demokratikus Szolidaritás az Esélyegyenlőség és Egy Jobb Társadalomért Pártja az Európa Tanács alapjogi Chartájának előírásait kérte számon a párt programjában. A Néppárt (Partidul Popular) azt kéri a törvényszéktől, hogy az új magyar párt nevében ne szerepeljen a Nép (Popular) szó. Egy magánszemély azért nyújtott be óvást, mert szerinte a párt bejegyzését támogató aláírások között hamisak is találhatók.
Júniusban lesz kisebbségi törvény
A koalíciós partnerekkel aláírt egyezmény értelmében a parlamenti ülésszak végéig elfogadják a kisebbségi törvényt – erősítette meg tegnapi sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor RMDSZ-elnök. Mivel az idő sürget, valószínűnek tartom, hogy a felelősségvállalás eszközével élünk. Egyelőre bízom abban, hogy koalíciós partnereink betartják a szavukat, és megvalósítjuk mindazokat a közös célokat, amelyeket a protokollumban rögzítettünk – mondotta. Röviden beszámolt a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésén elhangzottakról is: a megyei szervezetek nagy része már elkezdte az Erdélyi Konzultációt, az emberek jól fogadják, szívesen válaszolnak, és ha sikerül tartani az ütemet, június végére már a kiértékelés is elkészülhet, ennek alapján dolgozza át az RMDSZ a cselekvési terveit.
Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács
A közép-erdélyi és a szórványmegyék RMDSZ-es önkormányzati képviselőiből tegnap Kolozsvárott megalakult a Belső-erdélyi Önkormányzati Tanács; elnökévé Póka András Györgyöt, Kalotaszentkirály polgármesterét választották meg, az elnökség tagjai: Kovács Attila, a Brassó Megyei Tanács alelnöke, Krecsák Adalbert, Nagyenyed alpolgármestere és Máthé István, Bethlen alpolgármestere. Kelemen Hunor szövetségi elnök emlékeztette a jelenlévőket, hogy egy héttel ezelőtt már megalakult a Székelyföldi Önkormányzati Tanács, június első felében pedig a partiumi szervezetek is megalakítják saját önkormányzati struktúrájukat, és kijelentette: e három tanács rendkívül fontos a szövetség számára a jövő évi önkormányzati választásokra való felkészülésben, hiszen minden valószínűség szerint éles versenyre számíthatunk.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld, ami nincs...
Ilyen állat nincs is – jelentette ki a székely, amikor először találkozott zsiráffal. Székelyföld brüsszeli irodájának megnyitása kapcsán nem egy, hanem egy egész zsiráfcsapat kórusban állítja: Székelyföld nincs is.
Eközben az őszi népszámlálás lebonyolítására tervezett kérdőíveken azt firtatják majd, hogy az elszakított magyar nemzetrész polgárai közül hány székely. A magyarság létszámát csökkentő, a provinciális székelykedésre alapozott manőver szánalmas. Mint ahogyan az a kísérlet is, hogy a moldvai csángó-magyarokat is külön kategóriába sorolják, hogy ennek az etnikumnak a magyar nemzettestről való leszakítását befejezzék. Mindkét manőver – a brüsszeli Székelyföld-képviselet és a székelyek külön számlálása – a magyarság megosztását, szétporciózását, létszámának csökkentését célozza. Ez a felháborító próbálkozás ideológiai rokona s eszmeileg azonos azzal az idiotizmussal, amikor régebben a törökök a kurdok és Kurdisztán létét tagadták. “Hegyi törököknek” nevezték őket. Eközben a bulgáriai törököket menekítették mindenféle kedvezménnyel, mert ezeknek a létét a bolgár nacionalizmus tagadta.
Szóval székelyek vannak, de Székelyföld nincs. Nincs, Bukovina, Bánság, Olténia, Dobrudzsa, Avas, Bihar, nincs Moldva, nincs Munténia és Moldávia (Besszarábia) sincs. De ostoba hisztéria, az van. A nyelvi, kulturális, származási együvé tartozás, egy adott területen ezerévesnél régebbi őshonosság, az épített örökség, a székely önigazgatás sok száz éves múltja és egyedisége, mindez nincs, mint ahogy olyan állat, mint a zsiráf sincs a nem létező székely számára. De van pártállástól független román hisztéria, nacionalista szájtépés, az ősi román föld fantazmagóriája mindenhol, ahová a történelem során betették a lábukat. Hát ha ilyen ez a nincs is föld, akkor elő a papírokkal, a régészeti leletekkel, az épített örökséggel, az önálló törvénykezés, az önigazgatás meglétét igazoló okmányokkal!
A brüsszeli Székelyföld-képviselet pedig meglesz. Ez nem vitás. Jogos, alkotmányos, és valóságos képviselet lesz. 
És legyen tanulságos is. Arra nézvést, hogy a népszámlálás ne lehessen magyart, székely-magyart, és moldvai magyart, azaz csángót megosztó, szétporciózó manőver. És legyen ösztönzés olyan egységes álláspont kialakítására is, hogy a magyarság számára a helyhatósági és a parlamenti képviselet nélkülözhetetlen, ezt pedig közös jelöltek állításával lehet megvalósítani, olyan politikai közegben, amikor provokatív módon újra a fülünk és temetőink mellett lövöldöznek, újratábláznak műalkotásokat, és kergetik azt az ábrándot és vágyálmot, hogy mi nem is vagyunk.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hontalansági történet
Én még olvasó fajta vagyok, egy lassan kivesző embertípus. Ezt a könyvet* egy leültömben futottam át, bár nem gyorsolvasással. Nem vaskos, mindössze százhúsz oldal – viszont annál olvasmányosabb.
Annak ellenére, hogy nem hivatásos tollforgató műve, stílusa gördülékeny, bizonyos írói eszközöket, a késleltetést például jó érzékkel alkalmazza. Mérnökember írta, kalandregénynek “álcázva” hontalanságának történetét. A cselekmény tipikus a nyolcvanas évek Romániájában: értelmiségi magyar család, a rendszernek ellentmondó politikai nézetek, az elkerülhetetlenné váló emigráció. Tervek kovácsolása, készülődés, majd zaklatás, házkutatás. Az első meglepetést az olvasó számára az új haza keresésének folyamatában a magyarországi próbálkozás jelenti: a nyolcvanas évek “anyaországa” nem fogadja be őket. Menni kell tovább, Nyugatra – és az nem olyan egyszerű. Hamis útlevél, osztrák ismerőse megtagadja a segítséget, tovább senkiben sem bízhat, végül bejön számítása, valami olyasmi fordulat, amivel előtte nem sokan próbálkoztak. Nyugat-Németország, láger, onnan is tovább, túlélni, boldogulni, saját lábán megállni akarásának köszönhetően végül révbe ér – legalábbis anyagi boldogulását, emberi megbecsülését, gyerekei jövőjét illetően. De a lelki megnyugvást nem leli. Ide kívánkozik egy kis részlet a könyv végéről, melyben megfogalmazza az emigránsok dilemmáját: “András, mióta megszöktek, küzdött a lelkiismeretével. Az első időben azért, hogy meg tudjon mindent teremteni a gyermekeknek. Később azért, mert látta, hogyan olvadnak bele egy másik népbe. (...) Most itt ül a Duna-parti házuk teraszán, amelyiket tíz évvel ezelőtt vettek. (...) Ez volt minden álma, hogy öregkorára csak hazaköltözik. Azonban minél hosszabb egy álom, annál nagyobb a csalódás, amikor az ember felébred, és rájön, hogy tényleg csak álom volt az egész, mert a várva várt otthon nem létezik. (...) Most pont az otthon fogalmát próbálom megérteni. Hol is van nekünk az otthon? Ha most Aalenbe megyünk, akkor hazamegyünk, ha Kolozsvárra megyünk, akkor is hazamegyünk, ha pedig Németországból jövünk, akkor is hazajövünk, vagyis mindenhova hazamegyünk, de sehol sem vagyunk otthon.” Intelem ez akár a globalizálódó világ által felszippantott magyaroknak, akár az itthon otthont teremteni szándékozóknak. És még egy megjegyzés: egy nemrég közzétett közvélemény-kutatás szerint a 15 és 25 év közötti fiatalok nem sokat tudnak a kommunizmusról, és nem is nagyon érdekli őket ez a téma. A könyv hasznos olvasmány lehetne számukra. Is. Váry O. Péter
* Demeter D. Zoltán: A szabadság ára. Megvásárolható a H–Press újságárudáiban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Aggódnak a dicsőiek
A dicsőszentmártoni RMDSZ aggodalommal veszi tudomásul, hogy az utóbbi hónapokban városunkban a politikum részéről felerősödtek a helyi magyar közösség ellen irányuló uszító jellegű nyilatkozatok.
Mint köztudott, a városunkban magyarul tanuló óvodás- és iskoláskorú gyermekek szülei, az új oktatási törvény alapján, jogosan kérték egy önálló magyar iskolaközpont létrehozását. Az új törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol több iskolában folyik magyar nyelvű oktatás, kötelező módon létre kell hozni legalább egy magyar önálló jogi személyiségű iskolát. Az iratcsomót a tanfelügyelőségen és a polgármesteri hivatalban iktatták, illetve egy példányát a kormánynak továbbították.
A tanfelügyelőség minősíthetetlen indoklással elutasította, azt állítva, hogy a “törvény ellentmond az emberi jogoknak” és “alkotmányellenes”. A szülők megfellebbezték a döntést, de választ még nem kaptak.
A dicsőszentmártoni tanács ülésanyagában újabb támadás indult közösségünkkel szemben. Az elméleti líceum vezetőtanácsa elutasítja, hogy a magyar iskola székhelye a jelenlegi líceum épülete legyen – szeparatizmussal vádolva a kérvényező szülőket, politikai zsarolással a kormányt és románellenes tevékenységgel a magyar tanári kart, azt javasolva, hogy “Román Elméleti Líceumnak” nevezzék át az iskolát.
Közismert a dicsőszentmártoni polgármester intézkedése, mely nyelvhasználati jogaink gyakorlását akadályozza meg. Tekintettel arra, hogy Maros megye lakosságának 39,33%-a magyar anyanyelvű, Maros megye prefektusa felszólította a megyei tanácsot, hogy tegyék ki a kétnyelvű feliratokat mind a hivatal épületeire, mind a hozzá tartozó intézményekre. Mivel a kórház a megyei tanács tulajdona, a kórház igazgatója eleget tett az utasításnak. Három héttel később a polgármester, formai hibákra, illetve arra hivatkozva, hogy a város lakosságának csak 17,71%-a magyar anyanyelvű, 5000 lejre megbüntette az intézményt, és levetette a feliratokat. Az intézmény vezetője a bíróságon támadta meg a döntést.
Ezúton felkérjük Dicsőszentmárton magyarságát, hogy ne engedjenek az alattomos megtévesztéseknek és ijesztgetéseknek, vállalják bátran és öntudatosan magyar identitásukat, illetve magyar anyanyelvüket, és éljenek kivívott jogainkkal! Az RMDSZ minden törvényes lehetőséget kihasználva továbbra is síkra száll jogaink és érdekeink védelméért. Az Alsó-Küküllőmenti magyarságnak fontos a dicsőszentmártoni magyar iskolaközpont megalapítása, illetve nyelvi jogainknak az érvényesítése. Ehhez kérjük a magyarság támogatását!
Az RMDSZ Dicsőszentmárton városi választmányának nevében
Szabó Albert elnök
Incze Csaba alelnök
Népújság (Marosvásárhely)

Búcsú Gyímesi Évától
Éva kissé lehajtott feje sosem a megalázkodás jele volt, sosem a szégyené. És azt sem jelentette, hogy megadja magát. Ha így láttad, tudtad, hogy most átgondol, megfontol, és tulajdonképpen erőt gyűjt ahhoz, amit tennie kell. Ahhoz, amiről úgy gondolta, környezetének is kötelessége vállalni. Tekintetével ilyenkor hosszan nézett a semmibe, és tudtad, hogy most készül a következő lépésre. Hisz mindig van következő lépés, adta tudtodra rövidesen. Olyan lépés, amely nem követi a járt utakat. Olyan lépés, amely nem szorít be a sorstalanságban öntudatlanul menetelők hosszú sorába.
Tanárként nem csupán irodalmi ismereteket tanított, hanem a kortárs világ szemlélésének és értelmezésének módját. És valahogyan úgy tudta ezt csinálni, hogy közben erkölcsi példát szolgáltatott. Olyan időkben tanított egyenes gerinccel lépkedni, amikor kockázatos volt felegyenesedve járni.
Bátor asszony volt, egyenesen vakmerő. Nemcsak gondolkodásában, szakmai magatartásában, hanem közéleti vállalásaiban sem tűrte a megalkuvást. És vakmerőként mégis mindig ismerte a kis lépéseket is, a figyelmes gyűjtést, az apró világok teremtésének nagyszerűségét, az odahajlás művészetét. Meglátni a lüktető életet, a gondolat csíráját, a hallgatás éthoszát.
Szeretném azt hinni, hogy nem ő volt az egyetlen, aki ennek a tudásnak a birtokában volt, hogy halálával nem pusztul el örökké a meg nem alkuvás, az odaadó tanárság, a szigorú szakmaiság, a szeretetteljes figyelem, a mindenre nyitott közéletiség. De ha így is van, elveszítettünk egy igaz embert, egy mindennapiságában is nagyszerű embert. Nyugodjék békében.
Sok más tanítványa nevében is,
Ungvári Zrínyi Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Cs. Gyimesi Éva halálára
Évtizedeken keresztül egy abszurd világban élt az ember itthon, Erdélyben, de a tágabb hazában, Közép- és Kelet-Európában is, ahol próbálták belesulykolni, hogy a természetellenest kész legyen már-már természetesnek, a rabságot szabadságnak, az észellenest ésszerűnek elfogadni. De az aztán mindet felülmúlja, hogy éppen a hírhedt román kommunista titkosszolgálat készített például olyan szellemi “kisportrét” egyik megfigyelt célszemélyéről, amelyet nem nehéz hitelesnek elfogadnunk ama rendszer bukása után sem.
”Akcióiban Cseke Éva kiváltképpen fanatikus és kitartó. Ismeretségi körében (...) nemegyszer kifejtette nacionalista nézeteit, rámutatva arra, hogy nem riad vissza semmilyen erőfeszítéstől, és minden fizikai és szellemi képességét alárendeli a magyar ügyért való küzdelemnek. Hangsúlyozta, hogy mind az ő, mind pedig minden magyar értelmiségi feladata az, hogy minden erejét a nemzeti kultúra és a nemzettudat megtartására fordítsa” – írták ama félelmetes hivatalban egy szigorúan bizalmasnak minősített összefoglaló jegyzetben.
Ehhez a hiteles “kisportréhoz” mindössze (?) azt kell hozzáfűznünk, hogy ez nem méltatás volt, hanem egy vádként használt hivatalos irat 1988-ból Cs. Gyimesi Éva kolozsvári irodalomtörténész, nagyhatású egyetemi oktató ellen. A nyolcvanas évek egyik legnevesebb hazai magyar ellenzékije eljutott abba a stádiumba, amikor már környezetét is arra biztatta – tanúsítja egy lehallgatási jegyzőkönyv –, hogy “kiutat kell találnunk a félelemből, mert az emberek demoralizálódnak, és a félelemmel magunkat is megalázzuk. Tennünk kell ez ellen, mindenkinek ki kell irtania magából a félelmet.”
Cs. Gyimesi Éva különben tényleg azt tette, amivel a bukott rendszer elnyomó szervei vádolták, vagyis a nemzeti kultúra és a nemzettudat megtartását szolgálta írástudóként és tanárként. Ezt akár személyes élménnyel, egyetlen epizód felidézésével is alátámaszthatom. 1972 őszén, az akkori elsőéves egyetemi hallgatóknak tartott első szemináriumán Kosztolányi Dezsőnek a francia Antoine Meillet professzorhoz 1930-ban írt nyílt levelét (A magyar nyelv helye a földgolyón) mutatta be, pontosabban olvasta fel. Ezzel tulajdonképpen a magyar nyelv és irodalom, illetve a magyarság melletti elkötelezettség kiemelkedő példáját mutatta be akkor az új egyetemi polgároknak Cs. Gyimesi Éva, de maga a tanár is – érezni lehetett átélt előadásmódjából például – mélyen magáénak vallotta a Kosztolányi-szöveg teljes üzenetét. E visszhangos nyílt levél szavaival beszélhetett a szeminárium vezetője egy más, de nem kevésbé súlyos történelmi helyzetben anyanyelvünkről mint “mindig taposott és szent nyelv”-ről, amelyben “szenvedő népünk mintegy megdicsőült”, valamint kérhetett az emberiesség nevében igazságot a magyar nyelvnek és népnek... Elmondhatom, az egyetemi stúdiumok kezdetének legemlékezetesebb eseménye volt ez a szeminárium az egykori diák számára.
Most, amikor életének 66. évében eltávozott közülünk Cs. Gyimesi Éva, túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ezután immár Őt is szellemi nagyjaink közt idézhetjük a magyar irodalom és kultúra nemegy kérdésében, mint egykor idézte Ő diákjainak Kosztolányit.
Nem egészen fél évvel ezelőtt, a Szent estén az Ókeresztény áldással köszöntött, most viszont ennek két sorával – fájdalom! – már csak az Ő emlékére kérhetek áldást:
Az Úr legyen fölötted,
Hogy áldás szálljon rád!
Nyugodj békében, drága Éva!
Borcsa János
Kézdivásárhely, 2011. május 26.
Népújság (Marosvásárhely)

Közöltem a külüggyel, hogy a Iorga-tábla törvénytelen”
Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete pénteken elmondta: találkozót kért a külügyminisztériumtól, és ez alkalommal közölte: a magyar közösség szempontjából a kolozsvári Mátyás-szobor talapzatára elhelyezett Iorga-idézet törvénytelen, és kérte a helyzet rendezését.
„Konstruktív beszélgetés volt, jó hangulatú. Arra kértem a román hatóságokat, hogy a romániai törvényeknek megfelelően tartsák be a törvényességet. A kolozsvári magyar közösség képviselői szempontjából a tábla nem törvényes” – fejtette ki Füzes Oszkár.
Füzes nem mondta el, mi volt a külügyminisztérium képviselőinek válasza, és azt sem, hogy kivel találkozott, mivel ez a diplomáciai úzussal ellentétes.
„Erről a külügyminisztériumnál érdeklődhetnek. Én csak annyit mondhatok, hogy nagyon konstruktív találkozó volt, és ez nem tiltakozási gesztus, hanem baráti találkozó” – magyarázta a nagykövet.
Mint mondta, nem berendelték a külügyminisztériumra, hanem maga kért meghallgatást a gyakorlat szerint. „Kértem a külügyminisztériumtól egy találkozót. Ez rutinos dolognak számít. Szoros kapcsolatban állunk a román külügyminisztériummal”, mondta.
A magyar külügyminisztérium bejelentésére, miszerint a tábla ügye etnikumközi feszültségeket szít, a nagykövet leszögezte: az intézmény a kolozsvári főkonzultól tájékozódott, aki sajtótájékoztatót is tartott ez ügyben.
Az MTI tájékoztatása szerint a magyar külügyminisztérium úgy véli, a kolozsvári Mátyás szoborcsoport elé helyezett Nicolae Iorga-idézetet tartalmazó tábla feszültségeket gerjeszt a magyar és a román közösségek között.
A magyar külügyminisztérium sajnálattal értesült arról, hogy a magyar–román közös finanszírozásban felújított Mátyás szoborcsoport elé ismételten kihelyeztek egy „az elmúlt évtizedekben is sok vitát kiváltó, Nicolae Iorga történésztől származó idézetet tartalmazó román nyelvű táblát”.
Ugyanakkor a magyar külügyminisztérium úgy véli, a Kolozsvár bejáratainál elhelyezett ötnyelvű, köztük magyar nyelvű üdvözlőtáblák eltávolítása Kolozsvár multikulturális jellegével ellentétes lépés.
***
Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a kolozsvári Mátyás-szoborra elhelyezett, Iorga-idézetet tartalmazó tábla etnikumközi feszültségeket gerjeszthet a városban, és kérte a helyzet rendezését, a tábla eltávolítását. Szilágyi pénteken elmondta: a téma kapcsán egyeztetés zajlik a magyar nagykövetség és a bukaresti külügyminisztérium között.
„Reméljük, hogy Sorin Apostu polgármester magatartása pozitív irányba mozdul el, az együttműködés, a partnerség, a román és a magyar közösség kölcsönös megértése irányába. Remélem, képesek leszünk közelíteni a tolerancia szelleméhez, amely nagyon fontos, és Kolozsvár multikulturális hagyományaihoz. Nekünk kötelességünk biztosítani egy kormányközi projekt törvényességét, hiszen Magyarország 400 000 euróval járult hozzá a Mátyás szoborcsoport restaurálásához” – hangsúlyozta a magyar diplomata.
Sorin Apostu kolozsvári polgármester pénteken elmondta: a tábla elhelyezését „mindkét félnek meg kell értenie”. „Mindkét félnek úgy kell gondolkodnia, ahogyan az egy multikulturális városban természetes” – mondta Apostu.
Az RMDSZ a kormánykoalíció hétfői ülésén akarja felvetni a Nicola Iorga-idézetet tartalmazó tábla ügyét, ugyanakkor újraelemzi a Demokrata Liberális Párttal (PDL) való együttműködést Kolozs megyében.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar bál Pécskán
Szombaton, május 26-án a Pécskai RMDSZ, a Búzavirág Egyesület és a helyi ipartestület közös szervezésében került sor a Pécskai Magyar Bálra. A bálon, amelyre az ipartestület székházának díszterme zsúfolásig megtelt, az élő zenét a szegedi Halászcsárda népi zenekara, Kecskés Sándor prímás vezetésével biztosította.
A rendezvényt Bölöni György, a helyi RMDSZ elnöke, megyei tanácsos nyitotta meg, majd röviden szólt a vendégekhez Faragó Péter képviselő és Bognár Levente, a Szövetség megyei elnöke és nem utolsó sorban Kocsik Imre, az RMDSZ pécskai polgármesterjelöltje, aki elmondta, hogy minden választás megmérettetést is jelent, most viszont ez még fontosabb, mint az előző években, mert a népszámláláskor kiderült, hogy a pécskai magyarok is fogytak az elmúlt tíz esztendőben. „Most azt kell bizonyítanunk, hogy habár kevesebben vagyunk, de azért nem érünk kevesebbet mint azok, akik többségben vannak. Köszönöm önöknek hogy itt vannak és támogatnak bennünket”.
A bál sikerét jelzi, hogy hajnali négykor a vendégek java része még mulatott, nem véletlen, hogy a szervezők máris eldöntötték, látva az érdeklődést a rendezvény iránt, hagyományt teremtenek és a jövőben legalább évente egyszer lesz magyar bál a városban. 
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Sajtóközlemény
Június elsején nyílik meg Brüsszelben Székelyföld képviseletének irodája, amelyet közösen hozott létre Hargita, Kovászna és Maros megye önkormányzata. Ezzel Székelyföld csatlakozik azon európai tartományok, régiók, megyék és városok hosszú sorához, amelyek saját érdekképviseleti irodával vannak jelen Európa fővárosában. Korábban többek között a Romániai Megyei Tanácsok Országos Tanácsa, Kolozs és Temes megye is nyitottak irodát Brüsszelben.
Mi, erdélyi magyar európai parlamenti képviselők üdvözöljük, hogy Hargita, Kovászna és Maros megyék önkormányzati vezetői – legitim módon – közös európai képviselet mellett döntöttek, mert ezáltal egységes arculattal, egységes stratégiával tudják bemutatni a székelyföldi régiót. A közös iroda létrehozása kifejezi a három megye lakosságának összetartozását, lehetőséget teremt a közös gazdaságfejlesztési és egyéb irányú projektek összehangolására az idegenforgalom, a kulturális cserék, a vállalkozások, valamint a társadalmi élet számos területén.
Az iroda munkatársai segíteni tudnak abban is, hogy a megyék önkormányzataival, vállalkozásaival pályázati lehetőségeket ismertessenek, támogatást nyújtsanak a pénzalapok lehívásában. Ez rendkívül fontos tevékenység, hiszen az elmúlt évtizedben az EU-hoz csatlakozott 12 új tagállam közül Románia a maga hét százalékos felhasználási arányával, továbbra is sereghajtó a pénzalapok lehívásában. A gyenge eredmény azt is mutatja, hogy országunk jelenlegi régiós felosztása strukturálisan és intézményileg sem alkalmas a magasabb abszorpcióra. Ezért sürgető a régiók átrendezése a történelmi hagyományokat és a belső kohéziós erőt figyelembe véve, mert ezekre alapozva prosperáló régiók kialakítására mutatkozik esély – ez olyan cél, amelyet mind a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) támogat. Mindezt az önkormányzati vezetők és a politikusok is tudják, de a törvényhozás egyelőre képtelen túllépni az európai szempontból túlhaladottnak számító szűklátókörűségen. Meggyőződésünk, hogy a három megyének egy régióba kell tartoznia, hiszen közös múlt, művelődés és nyelv köti össze őket; jövőjüket, terveiket is közösen kívánják tehát tervezni és alakítani.
Határozottan visszautasítunk minden olyan kísérletet, amely belpolitikai haszonszerzésre kívánja felhasználni a Székelyföldi brüsszeli képviseleti iroda megnyitását. Aggasztónak tartjuk, hogy egy régiópromoveálási iroda létrehozása, amelynek közintézmények képviseleteként nincsenek és nem is lehetnek politikai célkitűzései, szélsőséges-nacionalista indulatokat gerjeszt. Egy európai régió brüsszeli jelenléte a normalitás és a mindennapok része.
Brüsszel, 2011. május 27.
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, Sógor Csaba és Winkler Gyula RMDSZ-es EP-képviselők.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Külügyi állásfoglalás a brüsszeli székely irodáról
A román külügyminisztérium sajnálatosnak nevezte pénteken, hogy Brüsszelben egy szerinte nem létező, mindenféle „alkotmányos és törvényes alap” nélküli közigazgatási-területi egység számára hoznak létre képviseletet. A tárca erről szóló közleménye annak nyomán látott napvilágot, hogy heves ellenállást váltott ki csütörtökön a román politikusok körében a bejelentés, amely szerint az RMDSZ színeiben az Európai Parlamentben mandátumot szerzett három képviselő a jövő héten megnyitja Székelyföld európai uniós képviseletét Brüsszelben, ami a Magyar Régiók Házában kap helyet.
A közlemény szerint az európai uniós gyakorlatnak megfelelően a tagállamok elismert területi-közigazgatási egységei valóban nyithatnak érdekképviseleti irodát Brüsszelben. Románia maga is bátorítja, hogy a törvényesen létrehozott közigazgatási egységek a romániai törvényes keretek között, tevékenyen képviseltessék magukat európai szinten is, mivel ez „értéktöbbletet” jelent az európai integráció elmélyítésének terén – áll a közleményben.
Hargita és Kovászna megye tanácselnökei, Borboly Csaba és Tamás Sándor tegnap közleményben erősítették meg a két megye önkormányzata által fenntartott brüsszeli információs és tájékoztató iroda létrehozását. „Számos romániai, illetve más országbeli megye, régió rendelkezik ilyen irodával Brüsszelben, és úgy gondoltuk, hogy időszerű a két megyének is nyitnia ilyet az Európai Unió fővárosában” – olvasható közleményükben.
Szabadság (Kolozsvár)

Önkormányzati Tanács alakult régiónkban
Május 27-én tartotta alakuló ülését a Belső-Erdély és a Szórvány Önkormányzati Tanácsa, amelynek elnöke Kalotaszentkirály-Zentelke polgármestere, Póka András György lett – nyilatkozta tegnap délután Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kulturális és örökségvédelmi miniszter. Ugyanaznap zajlott a Szövetség Területi Elnökeinek Konzultatív Tanácsa (TEKT), amelyet az RMDSZ-platformok tanácskozása előzött meg. A tanácskozáson a politikai helyzetről egyeztettek . A TEKT keretében a tárgyalások az RMDSZ belső ügyeiről, szervezési kérdésekről, a közelmúltban indított erdélyi konzultációs folyamatról szóltak.
Mint ismeretes, az RMDSZ új alapszabályzata székelyföldi, partiumi és közép-erdélyi önkormányzati tanácsok alakítását határozza meg. Marosvásárhelyen május 20-án jött létre a Hargita, Kovászna és Maros megyék által alkotott székelyföldi tanács. A belső-erdélyi mellett a jövő hét végéig megalakul a nyugati (Temes, Arad, Bihar, Szatmár, Máramaros) megyék részvételével a partiumi önkormányzati tanács is – magyarázta Kelemen Hunor.
A politikus kiemelte, hogy a jelenleg zajló erdélyi konzultációs folyamat keretében a visszajelzések többnyire pozitívak. A megkérdezettek szívesen válaszolnak a megfogalmazott kérdésekre, így a június végére megszabott határidőt, a jelenlegi helyzetből ítélve, be tudják tartani. Az RMDSZ a feldolgozott válaszok nyomán levont következtetések alapján közép- és hosszú távú politikai stratégiát dolgoz majd ki.
A TEKT leltározta a megyei koalíciók működésében adódott problémákat is: a nagy többség véleménye az volt, hogy továbbra is meg kell teremteni a feltételeket, illetve tartalommal kell megtölteni az együttműködési kereteket ahhoz, hogy a kormánykoalíció tovább működhessen. – Jelenleg nincs arra irányuló többségi vélemény, hogy ezt a következő napokban, hetekben újra kellene gondolni – hangsúlyozta Kelemen Hunor. De ez a koalíciós partnerek részéről is megfelelő nyitottságot, megértést feltételez – tette hozzá.
Mint kiemelte, a koalíciós együttműködés feltételezi, hogy az oktatási törvény nem módosul majd a szenátusban, illetve a kormánypártok megegyezésének részét képezi a kisebbségi törvény is, amelyet a júniusban véget érő parlamenti ülésszak keretében kell elfogadnia a képviselőháznak. A TEKT előkészítő ülése volt a hétfői bukaresti elnökségi ülésnek, valamint a június 25-re tervezett, újonnan alakuló Szövetségi Képviselők Tanácsának. Ezeknek a testületeknek a februári RMDSZ kongresszus után kell meg-, valamint újraalakulniuk.
ZAY ÉVA 
Szabadság (Kolozsvár)

Szilágyi: Feszültségeket gerjeszt a tábla
„Együtt érzünk a román kormány képviselőjének, Kelemen Hunor kulturális miniszternek az állásfoglalásával, és tisztelettel kérjük a kialakult helyzet oly módon történő rendezését, hogy ez a román–magyar megállapodással összhangba kerüljön, vagyis a Iorga-idézetet tartalmazó táblát távolítsák el” – hangsúlyozta tegnapi sajtótájékoztatóján Szilágyi Mátyás.
A kolozsvári magyar főkonzul elmondta: kellemetlen meglepetésben volt részük, amikor tudomásukra jutott, hogy a román–magyar projekt keretében felújított Mátyás-szoborcsoportra visszakerült a „vitatott tábla”. Szilágyi emlékeztetett arra, hogy a bronztábla törvénytelen módon 1992-ben került fel a műemlékre, és sajnálatos módon, a város történelemi belvárosában hosszabb ideig az intolerancia, a türelmetlenség és a magyarellenes uszítás jelképe volt.
„Egy román–magyar kormányközi megállapodásáról van szó, amelyben semmilyen rendelkezés nem található arra vonatkozóan, hogy a hírhedt táblát visszahelyezzék a műemlékre”– fejtette ki.
Szilágyi Mátyás a magyar fél aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a tábla feszültséget gerjeszt az etnikumközi kapcsolatokban. Hozzátette: teljes mértékben osztják a magyar közösség képviseleti szervezeteinek az állásfoglalását és a magyar közvélemény által megfogalmazott aggályokat. Közölte: a bukaresti magyar nagykövetség és a román külügyminisztérium között a stratégiai partnerség szellemében korrekt egyeztetés zajlik a kérdésben. Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete pénteken a román külügyminisztériumban tárgyalt az ügyben, és kifejezte a magyar fél aggodalmát a fenti fejleménnyel kapcsolatosan, illetve reményének adott hangot, hogy a kérdésben gyors megoldás születik.
„A román külügyminisztérium részéről teljes nyitottságot és jóhiszeműséget tapasztalunk, amit azonban egyelőre hiányolunk a kolozsvári polgármesteri hivatal, mint a román–magyar kormányközi megállapodás szerződő fele részéről. Reméljük, hogy a polgármester úr álláspontja kedvező irányba fog változni” – hangsúlyozta a magyar kormány képviselője, kifejezve reményét, hogy mielőbb sikerül felszámolni az előállt törvénytelen helyzetet.
A román külügy tegnap délután szintén közleményt bocsátott ki, amelyben jelezte: tudomásul vette Magyarország álláspontját a vitatott ügyben, és kezdeményezte a román művelődési minisztériumnál annak megvizsgálását, hogy törvényes volt-e ez a lépés vagy sem. A bukaresti szaktárca bízik abban, hogy a helyzet a román törvényes előírások alapján rendeződik, és nem befolyásolja Románia és Magyarország kiváló kétoldalú kapcsolatait.
Szilágyi Mátyás szóvá tette a múlt pénteken Kolozsvár három bejáratánál kifüggesztett ötnyelvű köszöntő táblák eltávolításának az ügyét is. Véleménye szerint a többnyelvű feliratok Kolozsvár tényleges multikulturális jellegét hivatottak tükrözni. „A táblák eltüntetése abból a szempontból sem kedvező, hogy a város és lakossága teljes joggal szeretné megpályázni az Európa Kulturális Fővárosa címet 2020-ban, amit egy ilyen helyzet könnyen ellehetetleníthet” – mondta Szilágyi Mátyás, aki szerint alapvető európai jog a nemzeti közösségek nyelvének megjelenítése közhelyeken.
Tegnap a magyar külügyminisztérium is közleményt adott ki az ügyben, amelyben leszögezik: „a polgármesteri hivatal tudtával végrehajtott táblakihelyezés feszültségeket gerjeszt a magyarság és románság kapcsolatában”.
A külügy szerint a többnyelvű üdvözlőtáblák eltávolítása szintén Kolozsvár multikulturális jellegével ellentétes lépés.
Szabadság (Kolozsvár)

Rendreutasították Magyarország bukaresti nagykövetét Kolozsváron
Egy csokor virágot helyezett el Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete a kolozsvári Mátyás király szoborcsoport elé kitett vitatott táblára, a polgármesteri hivatal rendőre azonban felhívta a figyelmét arra, hogy csak a felirat mellé teheti le a virágokat.
A nagykövet elmondta: maga is csatlakozott a kolozsvári magyarok interneten meghirdetett akciójához, amelynek kezdeményezői arra kérték a lakosságot, hogy aki nem ért egyet a tábla elhelyezésével, látogassa meg a szobrot, és virággal takarja el a vitatott feliratot.
A kolozsvári Szabadság című napilap portálja hétfőn közölte, hogy a diplomata egy csokor virágot helyezett el hétfő délelőtt arra a táblára, amelyet a kolozsvári polgármesteri hivatal tudtával a múlt héten tettek ki a román és a magyar állam által közösen restaurált szoborcsoport elé.
A tábla tartalmazza Nicolae Iorga román történésznek Mátyás királyról mondott egyik vitatott idézetét: „A csatában győzedelmes volt, csak saját nemzetétől szenvedett vereséget Moldvabányán, amikor a győzhetetlen Moldva ellen indult”.
A lap szerint Füzes ráhelyezte a virágot a táblára, de ez utóbbi őrzésével megbízott önkormányzati rendőr magyar nyelven jelezte neki, hogy csak a tábla mellé teheti a csokrot.
A diplomata végül a néhány méterrel odébb lévő Márton Áron-szobornál helyezte el a virágot. A diplomata elmondta, hogy a rendőr udvarias volt.
A tábla elhelyezése ügyében a magyar külügyminisztérium a múlt héten közleményt adott ki, amelyben úgy vélte, hogy a felirat feszültségeket gerjeszt a magyarság és románság kapcsolatában. A román külügyminisztériumban fogadták a múlt héten Füzes Oszkárt.
A megbeszélés után kiadott közlemény szerint a román szaktárca jelezte: megvizsgálja a tábla elhelyezésének törvényességét.
Először 1932-ben került fel a szoborra ez az idézet, amelyet 1940-ben Észak-Erdélynek Magyarországhoz kerülése után eltávolítottak, majd Gheorghe Funar nacionalista volt kolozsvári polgármester helyeztette el ismét a táblát a szobor talapzatára 1992-ben törvénytelenül.
Kelemen Hunor művelődési miniszter szerint azonban a most elhelyezett feliratot sem hagyta jóvá az országos műemlékvédelmi bizottság, ezért azt ismét törvénytelenül helyezték el.
Ezzel szemben a kolozsvári városháza azt állítja, hogy törvényesen jártak el.
MTI
Erdély.ma

Székely lajstrom készül
Elkészítik a székely katasztert – jelentette be Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki Borboly Csaba Hargita és Lokodi Emőke Maros megyei kollégáival a székelyföldi megyék közös programjai mellett erről a kérdésről is egyeztetett.
Elsősorban a máshol élők számbavételét tartják fontosnak, azokét, akik itt születtek, de ma már az ország vagy a világ más tájain élnek. Az elképzelés szerint az összeírás önkéntes bejelentkezés alapján történik majd, elsősorban az interneten, “egyfajta székely Facebook készülne”, melyen keresztül a jegyzékbe kerülők értesülhetnek az itthoni programokról, eseményekről. Olyan rendezvényekről nyújtanak majd tájékoztatást, amelyekért érdemes hazajönni, a rendkívül népszerű és ismert csíksomlyói búcsú vagy a Szent György-napok mellett felhívják majd a figyelmet a perkői búcsúra, gasztronómiai eseményekre, kulturális, művelődési rendezvényekre. A háromszéki megyei elnök szerint egy ilyen névsor jelentős segítséget nyújthat fontos ügyek népszerűsítésében, támogatásában is. Példaként a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására tett kísérletet említette, így hatékonyan ráirányítható a világ figyelme egy-egy számunkra jelentős közéleti kérdésre – mondotta. Tamás Sándor szavai szerint a “székely lajstrom” illeszkedik majd a Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettes által meghirdetett programba, ő a nagyvilág különböző pontjain élő magyarok számbevételét, a nagy magyar kataszter elkészítését hirdette meg.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szórványkonferencia Déván
Hármas együttműködés a magyar jövőért
Magyarországi együttműködéssel egészül ki a Szórvány–Székelyföld partnerség – a kétéves Összetartozunkprogram kiértékelése mellett erről szólt a Hunyad Megyei Magyar Napok nyitórendezvényeként szombaton Déván megszervezett szórványkonferencia.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke gratulált a Szórvány–Székelyföld partnerség kezdeményezőinek, Borboly Csaba és Tamás Sándor székelyföldi tanácselnököknek és Winkler Gyulának, az RMDSZ Hunyad megyei elnökének. Ez olyan kezdeményezés, amelyre évek óta szükség volt, és amely megteremtette a közeledés útját. Az elmúlt húsz évben a politikusok gyakran találkoztak, a szórványközösségek azonban gyanakvással tekintettek a Székelyföldre, utóbbi pedig gyakran nem értette meg a szórványban élők gondjait. A magyar–magyar együttműködés kulcskérdése a bizalom, amit egymás megismerésével lehet megerősíteni, mert a kihívások egységes választ követelnek, mert a székelyföld brüsszeli képviselete nyomán ismét bebizonyosodott, hogy az utóbbi évek fejlődése ellenére a románság még mindig nem érett meg az etnikai sokszínűség és a történelmi tények elfogadására, fogalmazott az RMDSZ elnöke, kiemelve, hogy az együttműködés akkor teljes, ha a magyarországi közösségek is bekapcsolódnak.
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke felidézte az együttműködés kezdeteit, amikor a temesvári Marosy Zoltán Hargita megyébe került rövid időszakra. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szerint itt az ideje felszámolni a szétszórtságban élő magyarok bezárkózását, eljött az ideje a nyílt építkezésnek. Az együttműködés kölcsönösen előnyös, hiszen amióta megismerték, hogy a végeken milyen erőfeszítéseket tesznek a magyar múlt, a magyar hagyományok megőrzésére, a székelyek is jobban odafigyelnek sajátjaikra. Januárban a magyarországi testvérmegyéket is bevették a közösségépítő munkába, melynek a Hunyad–Kovászna ága nemrég Fehér és Szeben megyével bővült ki. A másik ágon Hargita Temes és Beszterce-Naszód megyékkel, valamint a Torda körüli aranyosszéki vidékkel épített ki hasonló partnerséget. A háromszéki tanácselnök kiemelte a lelkes emberek fontosságát, akik a kapcsolatokat működtetik, mint amilyen Babos Aranka Hunyad és Demeter László Kovászna megyében.
Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke emlékeztette az egybegyűlteket, hogy az RMDSZ éppen Déván fogalmazta meg 20 évvel ezelőtt szórványstratégiájának alapjait, melynek folyamatosan új tartalommal kell bővülnie. Az őszre tervezett népszámlálás újabb politikai célt fogalmaz meg, a 20%-os küszöb csökkentését az anyanyelvi jogok alkalmazásához. A szórványstratégia kiemelkedő eleme a kétéves Szórvány–Székelyföld program, melyet magyarországi partnerekkel kell háromszögesíteni, fogalmazott az EP-képviselő. A Téglás Gábor iskolában megszervezett szórványkonferencián ugyanis nemcsak az erdélyi Beszterce-Naszód, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Szeben és Temes megye magyarságának képviselői vettek részt, hanem a magyarországi Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Zala megye küldöttségei is, valamint Szombathely város vezetői és Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Az erdélyiek az eddigi együttműködés eredményeiről és jövőbeli terveikről számoltak be, kiemelve a személyes és intézményes kapcsolatrendszer kibővítését.
Magyar Anna, a Csongrád megyei tanács elnöke, valamint Nyitrai András, Kónya István és Laki Tamás, a Bács-Kiskun, Békés illetve Zala megyei tanácsok alelnökei az anyaországiak feltétlen anyagi, erkölcsi és politikai támogatásáról biztosították lelkesen az erdélyieket. A közös célokat zárónyilatkozatba foglalták. Többek között a magyarországi települési, iskolai vagy kisközösségi szintű testvérkapcsolatok kiterjesztése a székely–szórvány együttműködésre, különösen az erdélyi magyarság megmaradása szempontjából legnehezebb helyzetben lévő szórvány megerősítésére. A nemzeti felemelkedés záloga az egymásra figyelés, amint azt a székely–szórvány együttműködés eddigi tapasztalatai jelzik.
Nyugati Jelen (Arad)

Hármashatár-nyitás és DKMT-közgyűlés Szegeden
Szombaton 14. alkalommal nyílt meg a Magyar–roman–szerb hármashatár és találkoztak a Triplex Confinium határkőnél Csongrád és Temes megye, valamint Vajdaság Autonóm Tartomány képviselői.
A határnyitási ünnepség résztvevőit Magyar Anna Csongrád megyei elnök, a Vajdasági Autonóm Tartományt képviselő Tomislav Stantic és Adam Crăciunescu Temes megyei alelnök köszöntötték. A három országbeli gyerekek részvételével megrendezett hagyományos mezei futóverseny után Szegeden ülésezett a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió közgyűlése.
Hunyad és Békés megyék tavalyi kiválása ellenére az Eurorégió tagjai optimisták az együttműködés jövőjét illetően, mert a DKMT-tagok már több mint 100 közös projektet valósítottak meg. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy szükség van az infrastruktúra fejlesztésére, mint például a hármashatárhoz vezető utak leaszfaltozására, ahol ugyanakkor megvalósításra vár a Triplex Confinium Ipari Park is. A közgyűlésen Csókási Eszter, a DKMT Nonprofit Kht. ügyvezetője beszámolt a közös pályázatok helyzetéről, végül Magyar Anna átadta a DKMT soros elnökének üvegkockát a vajdasági Tomislav Stantic-nak.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Antonescu: az RMDSZ Tőkés László követőjévé vált
Az RMDSZ újabb lépést tesz a területi autonomista politika irányába, amelyet egyetlen felelős politikai erő sem fogad el – mondta Crin Antonescu liberális (PNL) pártelnök a Székelyföld brüsszeli képviseletére utalva. Az RMDSZ „Tőkés László után megy”, és „a román hatóságok cinkos hallgatása mellett” újabb lépést tesz a területi autonómiát célzó politika irányába, amelyet azonban minden felelős politikai erő elutasít – mondta Antonescu a PNL hétfői vezetőségi ülése után. A PNL-elnök elfogadhatatlannak nevezte, hogy a Székelyföldnek képviselete nyíljon Brüsszelben, és azzal vádolta Traian Băsescu államfőt, Emil Boc miniszterelnököt és Teodor Baconschi külügyminisztert, hogy hallgatólagosan támogatják Tőkés László ezzel kapcsolatos álláspontját.
Antonescu egyébként következetesen arról beszélt, hogy az irodát Tőkés László európai parlamenti alelnök, az RMDSZ színeiben az Európai Parlamentbe bekerült képviselő kezdeményezésére nyitják meg, holott Tőkés másik két RMDSZ-es képviselőtársával, Sógor Csabával és Winkler Gyulával csupán ünnepélyesen megnyitja az egyébként Hargita és Kovászna megye tanácsa által finanszírozott képviseletet, amely Maros megyét is képviseli majd.
„Ha csupán a megyék képviseletéről, vagy Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsának irodájáról lenne szó, nem lenne semmilyen probléma. Amikor azonban Tőkés László olyan entitásról beszél, amely nem létezik, ismét csak a területi autonómia gondolata merül fel, amely számunkra elfogadhatatlan” – jelentette ki hétfőn Antonescu.
A PSD hivatalos állásfoglalást sürget az EP-től és az EB-től a Székelyföld képvisele kapcsán
Folytatta támadásait az USL másik tagja, a Szociáldemokrata Párt (PSD) is: az alakulat európai parlamenti képviselői José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság, valamint Jerzy Buzeknek, az Európai Parlament elnökének címzett levélben gerjesztették tovább a magyarellenes hecckampányt. A levélben hivatalos állásfoglalást kérnek a szerintük „Európa-és románellenes” kezdeményezés kapcsán. Szerintük a székelyföldi képviselet megnyitása a román állam egységének aláaknázását szolgálja. A PSD is felrója, hogy Tőkés László a PDL és a Fidesz támogatásával lett az EP alelnöke, és emlékeztet: a magyar elnökség kezdetén Magyarország olyan szőnyeget állított ki Brüsszelben, amelyen a Habsburg Birodalom 1848-as térképe is látható volt.
Krónika (Kolozsvár)