A fenntartóknak egyrészt el kell dönteniük, akarnak-e művészi intézményeket, másrészt pedig, hogy megvan-e a kapacitásuk ezek fenntartására – mondta Demeter András, a Művelődési és Vallásügyi Minisztérium államtitkára az új színháztörvény kapcsán. /Darvas Beáta: Prioritás-e a kultúra? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

Szakértők szerint a gazdák hanyagsága miatt veszélyes burgonyabetegség ütötte fel a fejét Háromszéken. A romániai burgonyatermesztő megyék közül Kovászna az utolsó, ahol megjelent a kór. Idén Kézdivásárhely, Lemhény és Szentkatolna környékén rendeltek el karantént az év elejétől, a gazdáknak megtiltották az ott termesztett burgonya értékesítését, és azt, hogy a fertőzött földeken továbbra is krumplit ültessenek. A betegség elterjedését úgy próbálják megakadályozni, hogy a fertőzött földeken megtiltják a legeltetést. Háromszéken nincs olyan gazda, aki ne termesztene burgonyát, a terület viszont nagyon felaprózott. Kovászna megyében az elmúlt esztendőben 22 ezer hektáron több mint 13 ezer gazda termesztett krumplit, egy átlagos parcella mindössze 2,4 hektáros. /Kovács Zsolt: Beteg a háromszéki burgonya. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./

A marosvásárhelyi Sapientia Egyetemen /EMTE/ működő Kommunikáció és közkapcsolatok szak, a Hallgatói Önkormányzat és a PR-Alpha Egyesület Új média és kommunikatív magatartás címen kétnapos konferenciát tartott. A konferencián erdélyi és magyarországi előadók osztották meg véleményüket. Vita volt az újságírásban bekövetkező bulvárizálódás, a reklámok, illetve az online környezetben eltorzuló hitelesség problematikájával kapcsolatban. Ungvári Zrínyi Imre, a Babes-Bolyai Tudományegyetem és az EMTE előadótanára szerint évekre van szükség, amíg egyértelműen lemérhetővé válik az internetes újságírás hatása, az azonban már most leszögezhető, hogy a nyomtatott sajtó tájékoztató és véleményformáló szerepe a továbbiakban is megmarad. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) ügyvezető elnöke, Karácsonyi Zsigmond és Gáspárik Attila között kibontakozott a „blog-vita. ” Karácsonyi szerint a blogokon keresztül üzenő közszereplők virtuális valóságot választanak létformául, ez a manipuláció eszköze is lehet. Gáspárik ezzel szemben hatékony kommunikációs eszköznek nevezte az internetes naplót. /Nagy Székely Ildikó: Eszi vagy nem eszi? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes fogadta azt a két tordai tanárt, akik a közelmúltban aláírás-gyűjtést szerveztek a diákok körében, amelyben azt kérték: a tizedik, illetve a tizenegyedik osztályt ne mozdítsák el a Mihai Viteazul Líceumból, azaz ne helyezzék át az ősszel induló Jósika Miklós Elméleti Líceumba. A megbeszélést követően a főtanfelügyelő-helyettes elmondta: “Bonczidai Ferenc úgy vélte, nem tájékoztatták kellőképpen az induló iskoláról, Papp László pedig kifejezte abbeli kételyét, hogy a Jósika-líceum mikortól rendelkezik a minőségi oktatás biztosításához szükséges megfelelő felszereltséggel?” – tájékoztatott Péter Tünde, aki hozzátette: “Amennyiben a tanfelügyelőséghez is eljut a két tanár kezdeményezte beadvány, megválaszoljuk. ” „A minőségi oktatást ősztől jó közösségben többnyire címzetes tanárok biztosítják a Jósika Miklós Elméleti Líceumban” – mondta a főtanfelügyelő-helyettes. /Torda. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Felerősödött a vita a vallásoktatás kérdéséről, azonban erőszakkal nem lehet meggyőzni a másik felet. Kessler Jenő, a BBTE ny. professzora hozzászólt a vitához. Egyik táborhoz sem sorolja magát, ugyanis nem vallásos, ateistának sem vallja magát. A toleranciát tartja a társadalmi élet egyik fő követelményének, a hívők tábora mellett teszi le a voksot. Hinni nem kötelező, de más hitét támadni már az intolerancia kategóriájába tartozik. Főleg a magukat liberálisnak kikiáltó, de valójában minden nekik nem tetszőt inkvizítorként ostorozók, kigyomlálni akarók tartoznak ide. (Ld. az ismét fellángolt pro és kontra Wass Albert vitát is). Az ateista tüntetően mutogatja hovatartozását, és elhivatottan igyekszik megtéríteni az ő “hitére” az eltévelyedetteket. Az ateizmus is egy hit. Az istenhit gyűlöletéből, a hívők lenézéséből táplálkozó anti-vallás. A hit nem gátja annak, hogy valaki művelődjön, és akár a tudományos élet legkiválóbbjai közé kerüljön. A pro és kontra példák nem vezetnek sehova. Magyarországon vitát képez a történelmi egyházak állami dotációja (az elmaradt anyagi kárpótlás következtében), Erdélyben pedig az egyházi iskolaépületek visszaszolgáltatása okoz riadalmat és vitát. /Kessler Jenő a BBTE ny. professzora, Magyarország: Hívők és nem hívők. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

A türelmetlen világnézeti viták során, mint amilyen az utóbbi időben (egyházi iskola kontra állami iskola téma kapcsán) a Szabadság hasábjain zajlik, újból fölvetődik a legalapvetőbb kérdés: van-e Isten vagy nincs? Kezdetektől fogva és szünet nélkül izgatta az embereket az ún. “isten-kérdés”. Isten létét egzakt módon bebizonyítani nem tudjuk, de az ellenkezőjét sem. Ez hit kérdése. /Jakab Gábor plébános: Van-e Isten vagy nincs?! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Február 28-án nyújtotta be jelentkezését a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem rektori állására az Országos Audiovizuális Tanács /CNA/ alelnöke, Gáspárik Attila. Gáspárik elmondta, amennyiben a pályázata sikeres lesz, lemond pozíciójáról, bár mandátuma 2012-ig tart. Amennyiben ráesik a választás, a tanácsban Szász Attila veszi át helyét. Gáspárik elmondta: a döntésnek voltak személyes, családi okai is, de úgy érzi, túl van már a médiaszabályozás érdekes feladatain, elvégezte azt a munkát, ami ezen a téren izgalmas volt. Nyolc év alatt kialakították a megfelelő kereteket, most már nem kell harcolni különböző dogokért, mint a tevékenység kezdetén. /CNA-alelnökből rektor? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

K. [Keszi] Kovács László a magyar tárgyi kultúra, a népi gazdálkodás elkötelezett, módszeres kutatója. Kutatási eredményei a földművelést, a juh- és a lótartást, a népi közlekedési technikákat illetően maradandóak. 1941-ben részt vett a Venczel József által Bálványosváralján megszervezett falukutató programban. Az 1942–1943-as egyetemi évben néprajzot oktatott a kolozsvári tudományegyetemen. A kolozsvári Erdélyi Tudományos Intézet munkatársaként néprajzi kutatásokat végzett Kolozsvár környékén. 1944-ben jelent meg a szokáskutatásban ma is modell értékűnek tekinthető könyve, A kolozsvári hóstátiak temetkezése. A könyvet a L’Harmattan Könyvkiadó 60 évvel később, 2004-ben újra hozzáférhetővé tette az olvasók számára. Az 1950-es években úttörő szerepe volt a népi hagyományok dokumentumfilmben való megörökítésének. Századik születésnapján a tudóst a Magyar Néprajzi Társaság, a Néprajzi Múzeum, az MTA Néprajzi Kutatóintézete, az Európai Folklór Intézet köszönti, 2008. március 4-én. /Keszeg Vilmos: Köszöntjük a százéves K. [Keszi] Kovács Lászlót! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 4./

Megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok és templomok. II. kötet Csíksomlyó, Kaplony, Szászváros és az erdélyi Szent Jakab-kápolnák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ Sajtó alá rendezte és az előszót írta Sas Péter. P. Benedek Fidél /1907-1979/ történetírói kutatómunkája során megírta az egykori ferences kolostorok történetét, amely gazdag kézirathagyatékában maradt, és amelynek első kötete Ferences kolostorok címen 2005-ben jelent meg kiadónál. A második kötet magában foglalja a csíksomlyói ferences kolostorról szóló tanulmányát, hatalmas jegyzetanyaggal, az ugyancsak csíksomlyói Szent Mihály-kápolna leírását, ezenkívül eddig ismeretlen adatokkal bővíti a kaplonyi és a szászvárosi ferences templom, valamint a kolozsvári, a mai főtéren egykor létezett Szent Jakab-kápolna alapításának, illetve építésének történetét. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./

Sürgősségi eljárással fogadta el március 3-án a képviselőház az egyéni választókerületeken alapuló választási rendszert szabályozó törvényt. Az RMDSZ 18 képviselője tartózkodott, mivel nem fogadták el a szövetségnek azokat a módosító indítványait, amelyek az arányos képviselet biztosítására kerestek megoldást. Az RMDSZ számára ez a választási rendszer hátrányos, elsősorban a szórványvidéken veszít mandátumokat. Egyfordulós választásokról van szó, az egyéni választókerületek száma megegyezik a szenátorok, illetve képviselők számával. Az egyéni választókerületeket a kormány határozza meg egy külön parlamenti bizottság javaslatára. Minden párt egy jelöltet indíthat egy egyéni választókerületben, és az nyer mandátumot, aki megszerzi a szavazatok 50 plusz egy százalékát. Azokban a választókerületekben, ahol senki sem szerzett ennyi szavazatot, a mandátumokat a pártokra leadott szavazatokkal arányosan osztják el. Minden olyan párt bekerül a parlamentbe, amely eléri az öt százalékos küszöböt – pártszövetségeknek a küszöb továbbra is 8, illetve tíz százalék – illetve ha sikerül elnyernie 6 képviselői és 3 szenátori tisztséget. A megyei tanácselnököket ezután nem a tanács választja meg, hanem a szavazópolgárok, akárcsak a polgármestereket, személyre szóló szavazással. Máté András Levente kifejtette: az RMDSZ számára hátrányos ez a választási rendszer. Kolozs megyét illetően szintén kérdéses az egy RMDSZ-es szenátor, illetve egy képviselő, a jelenlegi arány. /Sz. K. : Elfogadták az egyéni választókerületeket. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Február végén 25,241 milliárd euróra rúgott az ország valutatartaléka – jelentette a Román Nemzeti Bank. A jegybank által kezelt készlet a januári szinthez képest 311 millió eurós csökkenést jelent. Az ország 103,7 tonnányi aranytartaléka, a jelentős világpiaci áremelkedés miatt 2,126 milliárd eurót ér, így Románia arany- és valutatartaléka összesen 27,37 milliárd eurót tett ki. /D. L. : Csökkent a valutatartalék. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Éles vitává fajult az RMDSZ-en belül az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) működését szabályozó törvény vitája, amelynek nyomán Eckstein-Kovács Péter szenátor lemondott a szenátus jogi bizottságának elnöki tisztségéről. Azt követően határozott így, hogy március 3-án leszavazták az RMDSZ szenátusi frakciójában. Az ANI-törvény vitát gerjesztett a szenátus jogi és emberjogi bizottságának együttes ülésén. A két szakbizottságot RMDSZ-es szenátorok vezetik, nevezetesen Eckstein-Kovács Péter és Frunda György. – Az én véleményem régóta eltér az Eckstein-Kovács Péterétől az ANI-törvény kapcsán – nyilatkozta Frunda György, aki emiatt kért frakciószavazást. A kormány által elfogadott sürgősségi kormányrendelet – amely kiegészíteni hivatott az ANI-törvényt – azt javasolta, hogy az ANI ügynökei a nem igazolható vagyont is ellenőrizzék és kobozzák el. Ezzel szemben Frunda azt a változatot támogatta, miszerint csak a törvénytelennek minősített vagyon fölött rendelkezhetnek az ANI-ügynökök. Az RMDSZ frakciója ezt a változatot támogatta. Eckstein-Kovács nem ért egyet azzal, hogy az ANI csak a törvénytelenül szerzett vagyont ellenőrizhesse. Ez azt eredményezné, hogy az ANI fölöslegessé válik, hiszen a törvénytelenséget csak bíróság állapíthatja meg. – Eckstein-Kovács hozzátette, nem lép ki az RMDSZ-ből. /Borbély Tamás: Lemondott Eckstein a jogi bizottság éléről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./ Nem helyesli Eckstein lépését Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető, aki Frundához hasonlóan alkotmányba ütközőnek tartja a szenátor álláspontját az ANI-rendelet ügyében. /Cs. P. T.: Lemondott Eckstein-Kovács Péter. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

A Magyar Polgári Párt (MPP) tagjai nem vesznek részt az RMDSZ szervezte előválasztásokon – jelentette be Szász Jenő. „Amikor pluralizmusról és demokráciáról beszélünk, valamennyi politikai párt saját jelölteket javasol, majd részt vesz a megmérettetésen” – érvelt az MPP-elnök. Markó Béla úgy reagált Szász kijelentésére, miszerint az MPP elnöke „minimális taktikai érzékét” is elveszítette, amikor nem hajlandó részt venni az RMDSZ-előválasztáson. /Szász: nem veszünk részt az RMDSZ-előválasztáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Nekilátott a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) nagyváradi szervezete a házfalakra festett magyar nyelvű történelmi utcanevek eltüntetésének, amelyek először tavaly jelentek meg a házak falán. Az elmúlt hónapokban újabb utcák házfalaira kerültek fel a régi magyar utcanevek sablonokkal készített feliratai, a múlt héten pedig „Erdély magyar föld!”- feliratú plakátok jelentek meg a városban. Mihai Groza, Nagyvárad PD-L-s polgármestere bejelentette, akciót indítanak a magyar nyelvű utcanevek eltávolítása érdekében. A rendőrség nyomoz a falfestők után. Értékelik, hogy az RMDSZ elhatárolódott a feliratozóktól. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezetének elnöke szerint szét kellene választani a falragaszok és az utcanevek kérdését. Előbbit provokációnak tartja, és az EMI nevében elhatárolódik az utcanevek felfestésétől, bár ezek megjelenésének örültek az ifjak. Nagy József Barna választási kampányfogásnak, magyarellenes hangulatkeltésnek tartja mindezt. /Fried Noémi Lujza: Kampányfogás a magyarellenesség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Petre Strachinaru demokrata-liberális képviselő felhozta az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás ügyét, azt állítva, hogy netán ,,magyar szélsőségesek” tették volna. A román civil szféra és a politikum 1990 óta hallgatott erről a magyar kisgyereket a halálba vitt cselekedetről. Simó Erzsébet és Puskás Attila megpróbálták kideríteni, mi történt. Nem kevésszer járták meg Brassót, a táblabíróságot, a megyei törvényszéket. Az azóta hivatali visszaélések miatt leváltott ügyész végül a Volt Politikai Foglyok Szövetsége országos elnökének határozott kérésére megkapta a mintegy nyolc-tíz dossziéból álló aktacsomót. Simó Erzsébet és Puskás Attila azonban nem tekinthetett bele. Azután ezt a végzést kapták: mivel a Vaszi Jánoska halálát okozó cselekedet óta (1999. augusztus 18., az átirat kelte) eltelt a ,,törvényes” elévülés tizenöt éve, megszüntetik a nyomozást. Ezt Nicolae Vasilescu főügyész írta alá. Ennél embertelenebb, arcátlanabb indoklást még nem olvasott, írta Puskás Attila. Eddig a dátumig húzták az időt. Vannak információk arról, hogy ki volt a robbanóanyagot elhelyező szekus tiszt. Azonban az információt közlő sohasem állna ki tanúskodni, nem vállalhatja a név kimondását. /Puskás Attila: Sokadszor a szoborrobbantásról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

Látnak-e minket, barcasági magyarokat a székelyföldiek? Elzárkózunk vagy együttműködésre törekszünk mi, szomszédos megyékben élő magyarok? – kérdezte Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, lapja február 28-i számában. Sokan félnek Brassó expanziójától, ahelyett, hogy maguk javára fordítanák a térség gazdasági húzóerejének számító nagyváros fejlődését. Arra kell törekedni, hogy a Brassóban születő nagyobb ipari beruházásoknak beszállító kisebb üzemek jöjjenek létre Sepsiszentgyörgyön. A gazdasági együttműködésen túl a kulturális kapcsolatok építése is fontos a székelyföldi és a barcasági (a sepsiszentgyörgyihez mérhető nagyságú) magyarság között. Közel két évtizedes szétfejlődés után ez nem lesz könnyű, de ez az egyetlen esélyünk, hangsúlyozta Ambrus Attila. /Ambrus Attila: Szétfejlődjünk vagy össze? (Vita a Székelyföldről). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./ Megjelent a Brassói Lapok február 28-i számában, a szerző a lap főszerkesztője.

Éles hangú nyilatkozatban tiltakozik több kárpátaljai ukrán nacionalista szervezet és értelmiségi a szerintük Kárpátalján erősödő ukránellenes folyamatok, köztük a ruszinok nemzetiségként való elismerése, a munkácsi várba tervezett turulszobor és főképp a vereckei magyar honfoglalási emlékmű felépítése ellen. Ukránellenes megnyilvánulásnak nevezik a vereckei magyar honfoglalási emlékmű építését is. Szerintük a magyarok alaptalanul állítják, hogy a terület, amelyet annak idején elfoglaltak, „terra incognita” lett volna, hiszen – mint emlékeztetnek – régészeti leletek bizonyítják: Kárpátalja területén már a VI-IX. században szláv települések voltak. „Az adott helyen nem állhat ilyen emlékmű, mivel Kárpátalja megye Ukrajna része, tehát a Vereckei-hágónál nem Nagy-Magyarország kezdődik, ahogy azt magyar politikai körök igyekeznek beállítani, hanem ott, egészen Magyarország határáig (sőt egykor a magyarok által Debrecenné átnevezett Dobrocsinig) ukrán föld terül el, amelyen ősi ukrán nép él” – áll a nyilatkozatban. /Ukrán szervezetek a vereckei emlékmű ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

Rossz precedensnek tekinthető a román szenátus döntése, amellyel elutasította a sürgősségi kormányrendeletet, amely a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról szóló államközi egyezményt ratifikálta volna – jelentette ki Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor. A két állam viszonyát illetően negatív jelzésnek minősül, hogy miután az Országgyűlés már közel három éve ratifikálta az egyezményt, Románia most visszalép a kezdeményezéstől. Az alapítvány létrehozásáról a román és a magyar kabinet 2005. október 20-i első együttes ülésén született egyezmény: budapesti székhellyel létrejön a Gozsdu Manó vagyonát kezelő Román–Magyar Gozsdu Közalapítvány, amely a magyar jogrend szerint működik. Az egyezményt megtámadta az ortodox egyház, emellett több lap arról cikkezett, hogy a bukaresti kormány a magyaroknak „játssza át” a román vagyont. /Nagy B. István: Igazságot szolgáltattak? = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./

Március 3-án tartották meg Szegeden a tíz esztendeje létrehozott Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégiós (DKMT) kamarai együttműködés jubileumi ülését. A rendezvény keretében Hármashatár Gazdasági Konferenciát szerveztek, magyar, román és szerb pénzügyi szakemberek és diplomaták részvételével. /Pataki Zoltán: DKMT jubileum és konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

Borbély Melinda, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese a vele készült interjúban közölte, elkészült az új médiatörvény tervezete, mely lehetővé tenné a huszonnégy órás magyar műsorszórásra való áttérést. Az ügy szépséghibája, hogy a műsor vételéhez a hallgatónak digitális vevőkészülékre lenne szüksége, amitől még távol állunk. Eddig elsősorban a politikai akarat hiánya akadályozta a huszonnégy órás magyar nyelvű adás megteremtését. Borbély Melinda nem ért egyet azzal, hogy sorba rakják a területi rádióstúdiók magyar nyelvű műsorait. Akkoriban összesen napi hatórányi magyar nyelvű műsor készült. Ma viszont egyedül a vásárhelyi stúdió napi hét-, vasárnaponként nyolcórányi műsort szór. Ha kapnak frekvenciát, elkezdhetik a huszonnégy órás szórást. A Marosvásárhelyi Rádió a Román Rádió részeként működik. A napi hét-, vasárnaponként nyolcórás műsort 16 tagú szerkesztőség, plusz a külső munkatársak készítik. Huszonnégy órás műsoridő esetén jelentősen növelni kellene a szerkesztőség létszámát. /Király K. László: „Amíg hallgató van” = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Szekrényekkel, új padokkal, ebédlő étkezdei bútorzattal, nyomtatóval, szkennerrel, fénymásolóval és kivetítővel gyarapodott a petrozsényi Jézus Szíve Gyermekotthon és a „belőle táplálkozó” helybeli iskolai magyar tagozat. Mindez az Iskola Alapítvány támogatásából valósult meg, mesélte Ács Éva, az intézmény igazgatónője. Itt tanul 270 gyermek, akiknek jó kétharmada teljes ellátásban részesül a Szent Ferenc Alapítványnak köszönhetően, a többiek is nagyjából legalább egy uzsonnát elfogyasztanak az iskolában. Erdélyben a magyar iskolák elnéptelenedésének egyik alapvető oka a szegénység. Itt Petrozsényban ez mindenképpen elmondható. Szociális megközelítéssel sikerült feltámasztani a két évtizeddel ezelőtt hanyatlásnak indult petrozsényi magyar oktatást. Miután a gyermekotthon „jóvoltából” benépesült az iskola, egyre több helybeli szülő bátorkodott újra magyar tagozatra íratni a gyermekét. /Gáspár-Barra Réka: Petrozsényi magyar oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

A Balavásár községhez tartozó Egrestőn sorozatosan meggyalázzák a református temető sírjait. Lovakat kötnek a sírkövekhez, majd virágvázástól ledöntik, a kegyelet virágait ellopják, a fém sírkereteket kirángatják. Az önkormányzat, az egyház, a falubeliek egyértelműen a temető szomszédságában lakó romákat okolják. A romák a faluból rendszeresen lopnak: tyúkot, nyulat, a füstölőkből húst, szalonnát, kolbászt, a gabonásból gabonát, lisztet, a mezőről elviszik a termést, a lovakkal rámennek a búzavetésre, szeméttel töltik meg a falut. Több sírkövet ledöntöttek, a vaskerítéseket kicibálták. Az egyház többször kérte a polgármesteri hivatalt, a rendőrséget, a csendőrséget, tegyenek valamit, de semmi változás nem történt. /Mezey Sarolta: Temetőgyalázás Egrestőn. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 5./

Nagyszabású kőzet- és ásványtani kiállítás, és egy galéria létrehozása – tervei bőven vannak a gyergyói Tarisznyás Márton Múzeumnak, pénz azonban annál kevesebb. Csergő Tibor igazgató hiányolja az önkormányzat érdeklődését, az alpolgármester szerint viszont el kell dönteni, mi a fontosabb. Kontesveller József, Gyergyószentmiklós alpolgármestere szerint nem igaz, hogy nem érdeklődnek a múzeum tevékenységei iránt, de vannak prioritások, és jelen esetben a múzeum nem tartozik ezek közé. „El kell dönteni, hogy kanálist akarunk vagy kulturális tevékenységeket” – mondja az alpolgármester. Csergő rámutatott, a képzőművészeti gyűjtemények 95 százaléka raktáron hever, nagyon rossz körülmények között. /Barabás Márti: Kanális vagy kiállítás? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

Wass Albert születésének 100. és halálának 10. évfordulójára emlékezve Ördöngösfüzes református egyházközség és a helyi kulturális egyesület március 1-jén megrendezte a II. Wass Albert Regionális Szavalóversenyt, amelyre mintegy harminc diák érkezett. A versenyre eljöttek a Wass Albert munkáit megjelentető két nagy kiadó képviselői: Turcsány Péter a budapesti Kráter, valamint Káli Király István a marosvásárhelyi Mentor Kiadó részéről. Turcsány Péter rövid előadást is tartott az íróról. A díjkiosztás előtt bemutatták Magyari Zoltán: Tetűbőr belezna /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című könyvét, amely Kisláposi András és Hideg Anna által elmondott ördöngösfüzesi népmeséket tartalmaz. /Somogyi Botond: Ördöngösfüzes. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Elekes Gyula ötlete volt, hogy a falvak Székelyudvarhelyen lakói az otthon maradottakkal bemutatkozzanak a művelődési házban. December 1-jén Székelyderzs bemutatkozott. Elhozták a székelyderzsi világörökség-vártemplom makettjét. Meséltek képpel, interaktív CD-ről, szavakkal, emlékekkel. A kisdiákok megjelenítették dédjeik fonóbéli szokásait. A Zoltáni testvérek a messziből hoztak krónikáséneket. /M. M. : És eljöttek a székelyderzsiek... = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 5./

Bikfalván a falugyűlésen Kerezsi János, akinek nem kis része van a helyi hagyományőrzés szervezésében, az önkormányzat segítségét kérte, ugyanis emléktáblát akarnak készíttetni Bikfalva két jeles szülöttének, a festő és rézmetsző Kóréh Zsigmondnak (1761–1793) és a néptanító Páljános Józsefnek, aki megírta Bikfalva történetét, és működő távcsövet készített. /(Kgy. Z.): Emléktáblát Bikfalvára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5./

Március 4-én ünnepelte az arad-belvárosi református parókia imatermében 10. születésnapját a Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztősége és olvasótábora. Ujj János főszerkesztő köszönetet mondott a jelen volt alapító főszerkesztőnek, Réhon József ny. tanárnak. Ugyancsak elismerés jár Ilona János tanárnak, aki 5 évig vitte, szerkesztette a lapot becsülettel. A Szövétnek aradi sajtótörténetet írt: a kulturális folyóiratok közül a Vasárnap mellett egyedül a Szövétnek jelent meg folyamatosan egy évtizedig, a többi hasonló kiadvány alig 1-2 évig élt. Köszöntötte a főszerkesztő a legfrissebb szám, a Csongrád–Arad lapszám három, az eseményen megjelent szegedi szerkesztőjét is. A Szövétnek a legutóbbi lapszámban szegediek által feldolgozott, aradi vonatkozású anyagokat közöltek, dr. Zakar Péter az utóbbi években sokat tett a közeledésért. Ujj Ágnes a Wieser Tibor Alap kuratóriuma nevében az Aradon végzett folyamatos közösségépítő munkájának elismeréseként Wieser Tibor Emlékplakettet adott át Zakar Péter egyetemi tanárnak. A Szövétnek kiadója nevében a szerkesztőket köszöntötte dr. Pálfi Sándor, az Aradi Alma Mater Alapítvány kuratóriumának elnöke. /Balta János: Tízéves a Szövétnek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./

Lőrincz György, az Erdélyi Magyar Irodalomért Alapítvány elnökének felkérésére Szilágyi István író, a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat főszerkesztője székelyföldi körútja során a múlt hét végén találkozott a székelykeresztúri olvasókkal is. A találkozón Szilágyi István beszélt Zilahról, ahol gyermekkorát töltötte. 1966-ban érettségizett, géplakatos lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi szakán csak 1968-ban kezdte el tanulmányait. Az egyetem elvégzése után a kolozsvári Utunk munkatársa, majd főszerkesztő-helyettese lett, s 1990-től pedig az Utunk helyébe lépő Helikon főszerkesztője. Megemlítette, hogy Kolozsváron már 200 éve létezik irodalmi folyóirat, amely kisebb megszakításokkal, de megjelent. Szilágyi István Kő hull apadó kútba – regény (1975), Agancsbozót – regény (1990) a Kriterionnál, míg a Hollóidő című regénye 2001-ben Budapesten a Magvető Kiadónál jelent meg. /László Miklós: Író – olvasó találkozó. Szilágyi István Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 5./

Aranyos-vidék az Aranyos folyó mentén elterülő tájegység. Aranyos-vidék konferenciát tartottak 2005 júniusában az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya szervezésében. Az előadások összegzéseképpen Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt szerkesztésében, 2006-ban megszületett az Aranyos-vidék magyarsága. Aranyosszék, Torda és vidéke a változó időkben /Kriterion Kiadó, Kolozsvár/ c. tanulmánykötet. A rendezvényt az ösztönözte, hogy Aranyos-vidék szakirodalmának nincs összefoglalója, nem jellemző a kutatás Az utóbbi másfél évszázad alatt többen foglalkoztak Aranyosszék kutatásával, jellegzetességeivel, így például Orbán Balázs, Jankó János, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (Tordán tartotta 1938-ban vándorgyűlését), a Művelődés folyóirat egy külön számot szentelt a vidéknek (1971), továbbá Kósa László és Filep Antal, a tordai születésű Kőváry László és Keszeg Vilmos. /Vetési Júlia: Aranyos-vidék magyarsága. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

Június 1-jén szervezik meg a helyhatósági választások első fordulóját – döntött március 5-i ülésén a kormány. A második fordulóra két héttel később, június 15-én kerül sor. /Helyhatósági választások június 1-jén. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./