A dinnyefesztiválnak mondott érkörtvélyesi falunapokra jelent meg Varga Béla Köt a rög... című munkája, amely a település monográfiája, a megalapításától az 1950-ig terjedő időszakot felölelően. A Körtvélyesen 1911-ben született szerző református lelkipásztorként szolgált Kolozs, Bihar és Szatmár megyei településeken, szülőfalujában alig egy esztendeig, papi pályája kezdetén. Szatmárnémetiben hunyt el 1986-ban. A monográfia kézirata a Nagykárolyi Egyházmegye Levéltárában maradt fenn, onnan került Uszkai Sándor Lászlóhoz, aki időt, energiát, anyagiakat, törődést ráfordítva szerkesztette illusztrált kötetté. Kár, hogy a szerző 1950-ben abbahagyta a kutatást és leírást, bár erre nyilván az addigra kialakult politikai-társadalmi viszonyok kényszerítették. Uszkai Sándor László ígéretet tett: a jövő augusztusi dinnyefesztiválra elkészíti a monográfia folytatását, az 1950-2007 közötti időszakot felölelőt. /D. L.: Körtvélyes könyve. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 29./

Borbély Tamás Integrálódás és önállóság című /Szabadság, aug. 21./ írására két válaszcikk is érkezett, Macovei-Benczúr Sebastian Lászlótól és Kötő Józseftől. Ezekre reagált cikkíró. Megmagyarázta, hogy Kötő József félreértette őt, ugyanis nem az önálló entitás feladását szorgalmazta. Borbély Tamás szerint az integrálódás és az autonómia összeegyeztethető. Az együttműködés a tapasztalatszerzés miatt is szükséges. Borbély elutasította a Kanadában élő Macovei–Benczúr Sebastian László felfogását: „a románság mindig is türelmetlenül, elnyomó módon lépett fel minden olyan megnyilvánulással szemben, ami magyar”. Ugyanis „nyolc év alatt, amióta Ön elköltözött Kanadába, sokat változott jó irányba a román–magyar kapcsolat.” A „magyar intézményrendszer rákfenéje, amitől véleményem szerint rothad, a szegénység.” Továbbá Borbély szerint „minél több civil szervezetünk van, annál kevesebb pénz jut ezek működtetésére.” A „szervezetek maroknyi személyt tömörítve, pénztelenül csak vegetálva rothadhatnak, napszámosaik pedig sokszor öt-hat ember munkáját végezve a méltóságos halált fogalmazhatják meg csak programként.” A fiatal nemzedék sutba dobta a transzszilvanizmus gondolatát. Emiatt fölösleges folytatni az intézményépítést. Emiatt az intézményrendszert a román társadalomba kell integrálni. /Borbély Tamás: Pontosítás az integrálódásról és az önállóságról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./ Előzmény: Macovei-Benczúr Sebastian László: Egyetemi önállóság közelnézetben /Szabadság, aug. 26./ Kötő József: Harmadik út /Szabadság, aug. 29./

A kisebbségi törvénytervezet kapcsán a kulturális autonómia romániai alkalmazását meghatározó jogszabállyal éppen akkora az ellenkezés a Demokrata Párt és Traian Basescu elnök részéről, mint korábban. Az államfő ellenkezésének a Göncz Kinga magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon is hangot adott. Augusztus 29-én a képviselőház három szakbizottsága ismét elhalasztotta a tervezet vitáját, mivel a kevés megjelent honatya miatt a testület határozatképtelen volt. Daniel Buda, a Demokrata Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke éles bírálatot fogalmazott meg a magyar külügyminiszterrel szemben, kifejtve, hogy Göncz Kinga álláspontja a kisebbségi törvénytervezettel kapcsolatban „elfogadhatatlan”. Hozzátette: addig amíg a Magyarországon élő románok nem élvezik ugyanazokat a kisebbségi jogokat, mint a romániai magyarok, főleg ami a parlamenti képviseletet illeti, addig nem létezhet semmilyen „kényszer” a kisebbségi törvény elfogadására. Markó Béla, az RMDSZ elnöke a demokrata képviselő nyilatkozatára reagálva kijelentette: nagyon szívesen elfogadná, hogy Románia is átvegye betűről betűre a magyarországi kisebbségi törvényt. Ez lehetővé teszi a kisebbségeknek, hogy anyanyelvű iskola igazgatójának kinevezésében a kisebbségi önkormányzat döntsön. /Borbély Tamás: Továbbra is holtponton a kisebbségi törvénytervezet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az RMDSZ hűséges marad 2007. január 1-jéig a jelenlegi kormánykoalícióhoz, de Románia várható uniós csatlakozása után újra kell tárgyalni a kormányprogramot – jelentette ki Markó Béla az RMDSZ elnöke. Markó szerint az uniós csatlakozásig szóba sem jöhet a koalíciós pártokkal való kenyértörés, még akkor sem, ha a kisebbségi törvénytervezet parlament általi elfogadtatása esetleg kudarcot vall. Hangsúlyozta: az újratárgyalás nem jelenti azt, hogy a kormánypártok útjai eleve szétválnak. /B. T.: Markó: újra kell tárgyalni 2007-ben a kormányprogramot. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Az erdélyi magyar egyházak képviselői egyetértenek a klérus szekus dossziéinak feltárásával, de valamennyien úgy vélik, félő, hogy az, ami jelenleg átvilágítás címen folyik, nem több lejáratásnál, különböző politikai körök leszámolásánál. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének semmilyen kifogása nincs az egyházi vezetők átvilágításával szemben. Szerinte az átvilágításra már 1990-ben sort kellett volna keríteni. Így nem lehet tudni, hogy az eltelt bő másfél évtized alatt milyen iratok tűntek el, kit „mostak tisztára”. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye általános helynöke helyesli az államfő javaslatát, hiszen a püspökök is a román állam egyszerű polgárai. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy míg a papok – sokszor kínzással, megfélemlítéssel, zsarolással kicsikart – együttműködését megbélyegzik, addig a kínzók és a megfélemlítők, a Szekuritáté fizetett alkalmazottai most más beosztásban, jó magas nyugdíjjal a zsebükben, nyugodtan élhetnek. Ugyanakkor sajnálatos jelenség, hogy akiket ártatlanul vádolnak meg, képtelenek tisztára mosni magukat. Szabó Árpád unitárius püspök rámutatott, az unitárius egyházban már 2002-ben határozat született: minden személynek, aki tisztségviselőnek jelentkezett, írásbeli nyilatkozatot kellett tennie arról, hogy milyen kapcsolatai voltak a Szekuritátéval. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök szerint, ha a törvény előírja az egyházvezetők átvilágítását, akkor tegyék meg. Az ortodox egyház ellenérzéssel fogadta Adrian Iorgulescu művelődés és vallásügyi miniszter kijelentését, miszerint a papok megsértették a gyónási titkot, így szolgáltatva információkat a volt Szekuritáténak. Az ortodox egyház már 1997-ben hozzá járult a papság szekus dossziéinak nyilvánossá tételéhez. /n.-h. d.–e.-r. f.: Egyetértenek az egyházfők az átvilágítással. Óvnak a hisztériakeltéstől, lejáratástól. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke is megerősítette, hogy Kovács Zoltán, a Kolozs megyei állategészségügyi igazgatóság aligazgatója egyetemista évfolyamtárásáról, Kelemen Hunor parlamenti képviselőről jelentett a Szekuritáténak. Takács Csaba ügyvezető elnök szólította fel lemondásra az RMDSZ által funkcióba juttatott tisztségviselőt. Markó elmondta: ez a leváltás is bizonyítja, hogy az RMDSZ következetes a már évek óta alkalmazott gyakorlathoz, miszerint ha valamelyik tisztségviselőjével szemben komoly gyanú merül fel arról, hogy együttműködött az egykori titkosszolgálattal, azonnal megválik tőle. A Szekuritáté ügyeinek nyilvánosságra hozatala során lebukott első kolozsvári magyar ügynök a Cristian fedőnevet viselte. /B. T.: Markó is megerősítette „Cristian” lebukását. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Senkit sem sikerült meggyőznie Göncz Kinga külügyminiszternek arról, hogy Magyarország valójában nem készül korlátozni 2007 után a romániai állampolgárok magyarországi munkavállalását. A látogatása előtti napon Gyurcsány Ferenc miniszterelnök jelezte, korlátozásokat tervez a romániai állampolgárok munkavállalásával kapcsolatban. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc előre megfontolt szándékkal cselekedett így, vagy pedig diplomáciai hibát követett el. Magyarország kormánya tizenhét évvel a kelet-európai kommunista rendszerek összeomlása után sem tud mit kezdeni a határon túli magyar közösségekkel. Ezt mutatja a korlátozásokat jelző Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, a Bukarestben magyarázkodó Göncz Kinga külügyminiszter, vagy a határon túli magyarokat Budapestre édesgető Demszky Gábor főpolgármester esete. /Salamon Márton László: Zavar. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

„Nem Magyarország külügyminisztere hivatott arra, hogy megszabja a román parlament napirendjét” – jelentette ki Daniel Buda demokrata párti képviselő, a vezető kormánypárt egyik parlamenti képviselője Göncz Kinga bukaresti tárgyalásaira reagálva. Buda egyébként tagja a román–magyar barátságot népszerűsítő parlamenti csoportnak – azt kifogásolta, hogy a magyar külügyminiszter sürgette a romániai kisebbségi törvény elfogadását, és a tavalyi közös kormányülésen aláírt Gozsdu-megállapodás ratifikálását.  Daniel Buda szerint nem kell olyan kisebbségi törvényt elfogadni, amelyik az európai standardokat meghaladó jogokat biztosítana a magyar kisebbségnek. /Buda: Göncz Kinga ne oktasson ki bennünket. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

„Aki a szülőföldjén kíván boldogulni, azt ebben segíteni kell, de aki úgy dönt, hogy a magyar fővárosban kíván élni, tárt karokkal várjuk „ – fejtette ki az ÚMSZ-nek adott interjúban Demszky Gábor főpolgármester. Kifejtette, hogy Budapestnek az elöregedés az egyik legfőbb problémája. Ezért minél több fiatalt kell Budapestre vonzani vidékről és a határon túlról is. A lap felvetésére, hogy a jelenlegi jogszabályok semmilyen könnyítést nem tartalmaznak a határon túli magyarok munkavállalási lehetőségeire vonatkozóan, Demszky úgy reagált, hogy valóban nehéz a munkavállalási engedély megszerzése a határon túliaknak, mégis van arra törvényes lehetőség, hogy dolgozhassanak Magyarországon. Demszky azt is mondta, hogy az épülő új lakások rájuk is várnak. A lap munkatársa felvetette, a határon túli magyarok nem élveznek semmilyen előnyt, hisz nekik is éppúgy meg kellene vásárolniuk a lakást, és egy fiatalnak erre általában nincs pénze, Magyarországon pedig külföldi állampolgárként nem vehetnek igénybe kedvezményes lakásvásárlási kölcsönt. Demszky szerint aki akar, találhat magának a pénztárcájának megfelelő otthont. /Guther M. Ilona: Budapesten is boldogulhat a határon túli magyar. Exkluzív interjú Demszky Gáborral, a magyar főváros főpolgármesterével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Magyarország az elmúlt két évben a munkaerőpiac liberalizálásának volt az egyik legfőbb szószólója. Gyurcsány Ferencnek kormányfő egy interjúkötetben elmondta, 2002-ben az ő csapata találta ki a 23 millió román munkavállalóra való hivatkozást. Ezt az érvelést elfogadták a Magyar Szocialista Párttal, az meghozta az eredményt: az MSZP nyerte a választásokat. A 2004. december 5-i népszavazás kampányában a kormány sikerrel riogatott a Magyarországot elözönlő munkavállalókkal. Ha most ismét a szociális demagógia bevált eszközéhez nyúlna a kormányfő, azzal az erdélyi magyarságra is újabb csapást mérne. Azt bizonyítaná, hogy csak sallang a második kormánya megnevezésekor gyakorta használt „nemzeti” jelző. /Gazda Árpád: Játék a munkavállalókkal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 30./

Varga Andrea történész kutatásai alapján tekintette át a magyar-román tárgyalásokat, visszamenve Grósz Károly rossz emlékű 1988-as aradi látogatására. Göncz Kinga augusztus 28-án Bukarestbe látogatott. A román és magyar kapcsolattörténet tompítani képes a várakozás optimista hangoltságát. A két ország viszonyában folytonosan kiemelt szerepet játszott a kisebbségi kérdés, főként a magyar diplomácia nézőpontjából. A magyar kisebbség mindenkori helyzete minőségileg függött Bukarest magyarságpolitikájától. Az 1948-49-ban kiépült sztálini típusú rendszer alapvetően megváltoztatta a két ország kapcsolatrendszerét. A sztálini államközi rendszerben a külpolitika diplomáciai jelentősége devalválódott, degradálódott. A pártközpontú külkapcsolatokra szakosodott külügyi apparátusok igyekeztek a nemzetek közötti ellentéteket háttérbe szorítani. Az 1956-ban hatalomra került, Kádár János nevével fémjelzett politikai vezetés a problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett – ezt is várta el tőle a Kreml. A mosolydiplomáciát erőltették, annak ellenére, hogy a hatvanas évek első felében a budapesti külügyminisztériumban is felismerték: Romániában a nacionalizmus a párt- és állampolitika hivatalos, bár nem nyilvános részévé vált, és a magyar kisebbség helyzete folyamatosan romlik. Ennek ellenére az 1956-ot követő jó 30 évben az erdélyi magyarság problémáját minden esetben alárendelték a Moszkva által megkövetelt szívélyes „jószomszédi” politikának. A budapesti külügyminisztérium illetékesei számos – évek óta húzódó, megoldatlan, vitás – kérdésre hívták fel a pártvezetés figyelmét. (Például már ekkor javasolták, hogy az 1955-ben egyoldalú román lépésre megszűnt kolozsvári Útlevélhivatalt – már konzulátusi rangban – újra meg kellene nyitni, könnyíteni kellene a kölcsönös látogatás feltételeit stb.) Ennek ellenére az 1958. február 20-28. között Romániában „vendégeskedő” Kádár János és Kállai Gyula a bukaresti tárgyalásokon – a román fél szándékának megfelelően – a „kényes” problémákat még csak föl sem vetették, mindenben elfogadták a szomszédok ajánlásait. A román fél ugyanis ügyes taktikával elérte, hogy semmiféle konkrét megállapodásra nem került sor! A közös nyilatkozatban – az eredeti magyar javaslat ellenére – még csak utalás sincs a nemzeti kisebbségekre. Kádár és Kállai látogatása tulajdonképpen két momentum miatt maradt emlékezetes az erdélyi magyarság köreiben. A Marosvásárhelyre érkező delegáció nevében Kállai Gyula a Simó Géza Bútorgyárban megtartott nagygyűlésen előbb „megdicsérte” az RMP vezetését a kisebbségpolitikájáért („Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, [...] a szabad nyelvhasználat természetessé vált.”), majd sorra került „Erdély kérdése”. Először is kijelentette, hogy „a magyarországi ellenforradalom nyíltan felvetette területi követeléseit a szomszédos népi demokráciák felé”, és „felelevenítették a határkérdést”. Majd gyorsan hozzátette: „Megmondjuk világosan: Nekünk semmiféle területi igényünk nincs; azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje, és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját”. Kállai után két nappal, a bukaresti nagygyűlésen Kádár kijelentette, hogy „a Magyar Népköztársaságnak nincs egyetlen országgal szemben sem területi, sem más igénye”. Majd Kolozsvárott tartott beszédében leszögezte: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés...” Kállai és Kádár kijelentései nagy megdöbbenést keltettek az erdélyi magyar tömegekben. Sokan sejtették, hogy ez nem mást jelent, mint hogy Budapest „levette a kezét” az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott az asszimilációs politikájához. A félelmek igen hamar beigazolódtak. A találkozó után egy évvel bejelentette a bukaresti politikai vezetés a két kolozsvári egyetem, a Bolyai és a Babes „egyesítését” – amihez egy szava sem volt Kádáréknak – sőt, az 1959 júliusi titkos bukaresti tárgyalásain Kállai Gyula megnyugtatta a román partnereit (köztük N. Ceausescut!), hogy „pártunk Politikai Bizottsága tagjainak az a véleménye, hogy e kérdést az önök belső ügyének tekintik.” A két ország viszonya a hetvenes évek elején sem volt probléma-mentes. Hiába volt több magas szintű találkozó is a két ország párt-és állami vezetői között (1972. február 24-26. közt Bukarestben tárgyalt a Kádár János vezette párt- és kormánydelegáció), valódi előrelépés nem történt. Ekkor már a budapesti külügyi vezetés is tisztában volt vele, hogy az RKP vezetésének „alapvető célja továbbra is a nemzetiségek gyors asszimilálása”. A Kádár-Ceausescu találkozó közvetlen előzménye Lázár György miniszterelnök 1976. december 20-21-i bukaresti látogatása volt, amelyen a felek – a közös közlemény szerint – megállapodtak abban, hogy „az illetékes szervek gyorsítsák meg a kishatárforgalmi egyezmény megvalósítását, fejezzék be a konzulátusok (kölcsönösségi alapú) létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, terjesszék ki a magyar-román turisztikai együttműködést (beleértve a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak bővítését is)”. Ugyancsak ekkor állapodtak meg abban, hogy „meggyorsítják” a budapesti román, ill. bukaresti magyar kultúrházak megnyitását. (Erről még 1969-ben állapodtak meg!) Kádár és Ceausescu 1977. június 15-16-i nagyváradi-debreceni „baráti találkozó” magyar diplomáciai sikernek bizonyult. Ceausescu ugyanis hajlandó volt a közös nyilatkozatban kitérni a nemzeti kisebbségekre is, és magyar javaslatra bekerült az a kitétel, miszerint a két ország nemzetiségei „híd” szerepet töltenek be a kapcsolatok építésében. Megállapodtak arról, hogy mihamarabb megnyitják a kolozsvári, ill. debreceni főkonzulátusokat és a budapesti, ill. bukaresti kulturális központokat. Azonban, hogy a román fél – következetesen és kiszámíthatóan – nem tarja meg a korábbi ígéreteit. A kulturális központok 1989-ig nem is nyílhattak meg. A magyar főkonzulátus is csak a megállapodás után két évvel, 1979-ben nyithatta meg kapuját (hogy aztán egyoldalú román döntésre 10 év múlva megszűnjön). Az MSZMP legfelső vezetése tisztában volt a magyar kisebbség helyzetének fokozatos romlásával, amely a nyolcvanas évekre elviselhetetlenné vált. Ennek ellenére Kádárék nem léptek fel határozottan a helyzet javítása érdekében. Ennek okát egy hetvenes évek végi belső feljegyzésben így rögzítették: „Az MSZMP politikájának fő irányvonala, hogy előmozdítsa a MNK és a RSZK kapcsolatainak erősítését a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. (...) Az alapvetően problematikus kérdéseket napirenden tartjuk, és találkozóinkon azokat szóvá tesszük. Változatlanul érvényes, hogy a román relációban türelmes, higgadt magatartást kell tanúsítanunk és érdekeinket szívósan és következetesen kell képviselnünk. (...) A nemzetiségi kérdést úgy tekintjük, mint amelynek megoldása minden ország belső ügye. Nem kívánunk abba kívülről beavatkozni.” A nyolcvanas évek elejétől fokozatosan elhidegül a viszony a két pártvezetés közt, aminek okaként említhető Kádár személyes ellenszenve Ceausescuval szemben, akivel nem volt hajlandó találkozni. 1988-ban színre lépett az új első titkár, Grósz Károly. Grósz abból indult ki: „nem tehetjük meg, hogy két szomszédos szocialista ország első számú vezetői több mint tíz év óta nem találkoztak”. Noha a Külügyminisztérium, és a pártvezetés reformerei is azt javasolták, kösse előre tisztázott szigorú feltételekhez a találkozót, Grósz csak magamagára hallgatott. Ennek meg is lett az eredménye. Az 1988. augusztus 28-i aradi magyar-román csúcstalálkozó román relációban a magyar diplomácia egyik legnagyobb kudarcának tekinthető. Összefoglalásul megállapítható, hogy az 1956 és 1989 közti évtizedekben a magyar párt-és állami vezetés mindvégig – a Moszkva által elvárt – problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett. A magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partnerek szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. /Varga Andrea: Arad 1988/2006. A mosolydiplomácia nem talál fogást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Főképpen a Romania Mare hetilap 16 év óta következetesen démonizálja a magyarságot. A szélsőségesség térhódítását jelzi, hogy július elején a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) népszerűsége meghaladta a szociáldemokratákét. Corneliu Vadim Tudor, az NPR elnöke 15 éve jósolja, hogy ő lesz Románia elnöke. Megszállottságában a véres eszközöktől sem riad vissza. 1999. január 15-én felhívást intézett a Zsil völgye tüntető bányászaihoz, hogy foglalják el Bukarestet, a hatalom fényűző irodáit. Miron Cozma szakszervezeti vezetővel (akkor egyben a Nagy-Románia Párt alelnöke volt) az élen mintegy kétezer bányász el is indult Bukarest főváros felé, miközben állandó kapcsolatban álltak C.V. Tudorral. A karhatalomnak csak az olténiai Stoeneti-nél sikerült a menetoszlopot szétszórnia, és Miron Cozmát őrizetbe vennie. Az esemény után több személyiség követelte a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését, de ezt nem tudták elérni. Barabás István emlékeztetőnek idézett a szélsőséges lapok előző évfolyamaiból. Romania Mare, 1990. november 9.: Mikor magyar fiatalok Sepsiszentgyörgyön valamilyen államellenes akcióba kezdenek, a házak ablakaiba gyertyát vagy asztalilámpát helyeznek, hogy veszély esetén a harcosok oda menekülhessenek. Hargita és Kovászna megyei erdők mélyén olyan fiatalok sátoroznak, akik budapesti akcentussal beszélnek, a lakossággal nem érintkeznek, hanem beintésre várnak, hogy elinduljanak célpontjaik felé. Mivel az RMDSZ segíti őket, követeljük e szervezet azonnali betiltását, ellenkező esetben „a nagyon közeli jövőben” Erdély-szerte súlyos zavargásokra kerül sor. A Nagy-Románia Párt lapjában, a Politica címűben 1992. március 14-én Eugen Barbu /azóta elhunyt/ író felhívással fordul olvasótáborához: „Testvérek, készítsétek elő fegyvereiteket, és vonuljatok ki az utcára, mert ez így nem mehet tovább: mindenféle idegbetegek éjjel-nappal álmodoznak sokat próbált ősi földünk megszerzéséről!” A hang nem változott az évek során. Romania Mare, 2006. június 23.: „Hargita és Kovászna megyében kitört az autonómia hisztériája. Ennek szellemében, az RMDSZ üldözi a románokat, leváltja őket tisztségeikből, szükség esetén tettlegességtől sem riad vissza. Megmentésük csak úgy lesz lehetséges, ha a NRP kerül hatalomra, és az RMDSZ vezetőit nyakukon kővel a Balatonba veti.” Vasile Mateinek, a Román Nemzeti Egységpárt képviselőjének 1997. november 18-i sajtónyilatkozatából: A román állam elvesztette befolyását Hargita és Kovászna megyében, a helyi hatalom irányító központja Budapest lett. A két megyét félkatonai jellegű magyar alakulatok hálózták be, de van már belőlük Moldvában és a Duna-deltában is. Valamennyien felkészültek egy esedékes polgárháborúra. Ziua, 1997. december 16.: Miután találkozott a Vatra Romaneasca tagjaival, George Pruteanu szenátor a marosvásárhelyi ortodox esperesi hivatalban tartott sajtóértekezletén úgy értékelte, hogy a Székelyföldön náci, rasszista mentalitás érzékelhető. Tricolorul, 2005. január 15.: A NRP felhívja a figyelmet a magyar irredentizmus egyre veszélyesebb terjedésére. Ha Traian Basescu elnök nem zárja ki a kormányból a terrorista RMDSZ-t, úgy napjai az állam élén meg vannak számlálva, mert egy minden eddiginél hevesebb népfelkelés végképp elsepri székéből. Gheorghe Funar (jelenleg szenátor, a NRP főtitkára) kezdettől reményteljes harcosa az extrémizmusnak. Egyik jellemző megnyilvánulása a szatmári Informatia Zilei 1994. október 27-i számában: „A magyar nép és romániai kisebbsége nomád, barbár szelleme nem tűnt el az ezer év alatt. Nekünk, románoknak kell kigyógyítanunk, hogy civilizált, európai, békés néppé változzék és ne fájjon a foga idegen területekre. Isten óvja attól, hogy mancsát még egyszer román területek felé nyújtsa.” Funar bálványa, C.V. Tudor közben a roma közösséget vette célba (Romania Mare, 1998. augusztus 21.): „A cigányokat munkatáborokba kell küldeni.” National, 1997. szeptember 14.: Lazar Ladariu képviselő, a Vatra marosvásárhelyi ideológusa: „A magyar szeparatisták régi terve, hogy saját külön iskoláik legyenek. Így térünk vissza Marosvásárhely 1990. márciusának mini-államcsínyjéhez. Ha az erdélyi fejlemények veszélyes méreteket öltenek, megtaláljuk a módját, hogyan lépjünk fel az RMDSZ provokációi ellen, mert ez így nem mehet tovább!” C.V. Tudor rálicitál (Romania Mare, 1997. november 21.): „Mikor kormányra kerülünk, megalakítjuk Erdély Újjáépítésének Minisztériumát, hogy végre lecsillapítsuk a magyarokat, vegyük el Ázsia szülöttjeinek kedvét attól, hogy beavatkozzanak a mi kétezeréves nemzeti konyhánk dolgaiba. Vegyük kézbe a puskát!” Gheorghe Funar hozzáfűzte (Jurnalul National, december 10.): Hargita és Kovászna megyében szükségállapotot kell bevezetni, amíg nem késő! Evenimentul Zilei, 1998. október 15.: A NRP Kovászna megyei szervezetének elnöke ismerteti a helyi Román Nemzeti Gárda felépítését. 127 tagja közül heten zsoldosok, akik harcoltak Jugoszlávia megmentéséért is. A gárdák állandó készenlétben állnak, miközben kapcsolatot tartanak fenn Brassó és Bákó megyei alakulatokkal. Joguk van védelmezni őseik földjét, ahogy a kurdok, baszkok és palesztinok is teszik. Ha az RMDSZ gyakorlatba ülteti autonómia-terveit, vezetőit lakásukon fogják el és kivégzés céljából törvény elé állítják őket. A soviniszta-rasszista uszítás mindmáig legfőbb fóruma, a Romania Mare hetilap első száma – Ion Iliescu államelnök engedélyével – 1990. június 8-án jelent meg az erőszak kultuszának és az Erdély-hisztériának teljes fegyvertárával. Június 22-én már arról cikkezett, hogy a magyarok mozgolódnak, „veszélyben vagyunk államként és nemzetként egyaránt.” Atentie la Ungaria! (Figyeljünk Magyarországra!) cím alatt szeptember 7-én kezdi el közölni cikksorozatát, mint a „védekezés” stratégiáját és taktikáját. 1990. december 7-én C. V. Tudor írta: „Az ország veszélyben. Vegyük hát kézbe Horea lándzsáját, védjük meg magunkat nemcsak Magyarország, hanem az ENSZ ellen is!” Felhívta Ion Iliescu elnök figyelmét arra, hogy ha nem tudja elfojtani a magyar sovinizmust, ahogy Ceausescu tette, katonai diktatúrára lesz szükség. 1998. szeptember 13.: „Az RMDSZ hiába határolja el magát Tőkés Lászlótól, mert ugyanazokat a revizionista eszméket hirdeti. A helyzet súlyosságát fokozza, hogy Budapesten horthysta kormány került hatalomra. Mivel az RMDSZ halálos veszély a román államra, követeljük, hogy vezetőit állítsák bíróság elé, szervezetüket helyezzék törvényen kívül, Tőkés Lászlót sürgősen toloncolják ki az országból, az etnikai tisztogatásnak alávetett Hargita és Kovászna megyében vezessék be a sürgősségi állapotot, és legkésőbb 1998 novemberéig szervezzük meg az előrehozott választásokat. Ha az RMDSZ-t nem sikerül megfékezni, a NRP erkölcsi és politikai kötelességének érzi, hogy a lakosságot önvédelemre mozgósítsa, ahogy a világon mindenütt történik, a terrorista szervezetek ellen.” Ez a hang nem változott: 2006. június 23-án C.V. Tudor a Romania Mare vezércikkében büszkén hirdette, hogy mindaz, amit ő 1990-ben az Atentie la Ungaria! cikksorozatban jósolt, mind beigazolódott, mert a magyar revizionizmus ma is Trianon revízióját hirdeti, hogy Erdélyt bekebelezze. Az erőszak hirdetésében már 1990 őszétől új erők csatlakoztak C. V. Tudor mellé. Zig-Zag, 1993/20.: Radu Sorescu, a frissiben alakult Noua Dreapta neofasiszta párt vezére nyilatkozott programjáról: „Szükségesnek tartjuk az erőszakot, hogy fajtánk megtisztuljon erkölcsileg. A demokrácia a nemzeti szellem árulója. Ha egymillió magyar nem ismeri el a román államot, egymillió magyart ki kell tiltani az országból. A cigányok számára rezervátumokat kell létesíteni. A csavargók és az idegen elemek megfékezésére javasoljuk nemzeti gárdák létrehozását. Mi nem irodai politikát akarunk művelni, hanem nyílt harcba kezdünk, első lépésként katonai diktatúra segítségével.” Ion Solcanu szociáldemokrata szenátor 1997 novemberében a parlamentben politikai nyilatkozattal és a sajtóban felhívással fordult a Demokrata Konvenció kormányához: „Nemzeti érdek megtartani Hargita és Kovászna megye román lakosságát a maga iskoláival, templomaival, ortodox püspökségével, múzeumaival és román katonai alakulataival együtt, ideje lenne tehát felépíteni a sepsiszentgyörgyi csendőr-zászlóalj laktanyáját. Megtörténhet, hogy szükség lesz a csendőrökre, hamarább, mint bárki is gondolná”. National, 1997. szeptember 17.: Sergiu Nicolaescu szociáldemokrata szenátor nyilatkozatából: „Erdély kérdésében Románia rendkívül nehéz helyzetben van. Még néhány év, és elveszíthetjük, mert Magyarországé lesz. A megelőzésre legjobb megoldásnak látom azt, amit 1990-ben is javasoltam az akkori hatalomnak: Erdély militarizálását. Telepítsünk be ezredeket, hadosztályokat, növeljük meg a helyőrségek állományát, tehát helyezzük ide a Román Hadsereg súlypontját. Nem háborús meggondolásból, mert egy NATO-tagállam ellen nem győzhetünk, hanem megfélemlítés céljából. Jó volna nagyvállalatokat is létesíteni és oda más tájakról román munkásokat hozni. Ameddig nem szórjuk szét Erdély magyarságát, addig nem tudjuk asszimilálni és nem szabadulhatunk meg az ősi román föld elvesztésének rémálmától.” 1999. március elején Anghel Andreescu tábornok meglátogatta a Hargita és a Kovászna megyei csendőrparancsnokságokat, majd Marosvásárhelyen találkozott a sajtóval. „A régió specifikumával” kapcsolatban bejelentette, hogy a csendőrség kötelékében külön alegységeket képeznek ki a szeparatista próbálkozások meghiúsítására. C. V. Tudor 1999. november 29-én megjelent kiáltványából: „Ha a magyarok abszurd módon kikiáltják Erdély autonómiáját, ti, románjaim, hogyan reagáltok? Tudom, én mit teszek: fogok egy gépfegyvert, mert megelégeltem, hogy csúfot űzzenek belőlünk; inkább haljak meg oroszlánként, mintsem patkányként. Nem vagyunk extrémisták, de azt akarjuk, hogy a magyarok, cigányok, zsidók, egyéb kisebbségek tiszteljenek bennünket, románokat, mert mi vagyunk a házigazdáik. A NRP készen áll, hogy átvegye a hatalmat.” Ziua, 2006. március 10.: Bizonyára közelgő nemzeti ünnepünkre való tekintettel, riportot közöl a Hargita és Kovászna megyei interetnikai konfliktusok megelőzésére kiképzett PSYOPS rohamosztagról. Ugyanebben a lapszámban a kolozsvári Sarmisegetuza hazafias alapítvány figyelmezteti az államelnököt, hogy napirenden van a Székelyföld autonómiájának kikiáltása. A megelőzés érdekében fel kell oszlatni a félkatonai Székely Légiót, és román nemzeti gárdákat kell alapítani. Romania Mare, 2006. március 3.: Az Ungurii oldal szalagcíme: Közeledik március 15.: riadó, fegyverbe! Revizionista utcai tüntetések várhatók, hogy átalakuljanak területi követelésekké! 1998. október 29-én Kerekes Károly, az RMDSZ Maros megyei képviselője politikai nyilatkozatban figyelmeztette a parlamentet a veszélyre: a Nemzeti Egységpárt (PUNR, akkori elnöke Gheorghe Funar) Maros megyei szervezete sajtóértekezleten jelentette be, hogy egyetért a NRP kezdeményezésével az Erdélyi Nemzeti Gárda megalakítására. A képviselő hozzátette: az erdélyi magyarok bőrükön érezték, mit jelentett számukra a Vasgárda meg a Maniu-gárda, ezért fenyegetésnek fogják fel a tervet, annál inkább meglepő, hogy sem az Államelnökség, sem a kormány, sem a politikum nem foglal állást ellene. Hogy mi lett a figyelmeztetés foganatja, bizonyítja Kónya-Hamar Sándor képviselő 2000. március 7-i politikai nyilatkozata: Kolozsvárott, a NRP keretében újra szervezkedik a legionárius mozgalom, első lépésként megalakult a Keresztény Nacionalista Klub. Az extrémizmus térhódításával egyidejűleg, Ion Iliescu elnök a Tineretul Liber 1992. június 5-i számában megnyugtatta a kedélyeket: „Mind törvényhozási, mind intézményi szempontból, de társadalmi-politikai gyakorlatunkban is, a kisebbségeknek minden jogot megadtunk.” /Barabás István: Az extrémizmus vért kíván. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Tizenegyedik alkalommal tartották meg a szlovéniai Alsólendván, augusztus 24–27. között, a Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napokat. A rendezvénysorozatot immár harmadik alkalommal szervezték Magyarországon kívül, régen a Magyar Kultúra Alapítvány égisze alatt Budapesten a Várban, a Szentháromság tér adott otthont e rangos fesztivál jellegű programsorozatnak. Felvidék (Révkomárom, 2004), Vajdaság (Zenta, 2005) után az idén a muravidéki Alsólendva várta a magyar határon kívülről érkezett kulturális csoportokat. Erdély, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja, Burgenland, Muravidék és a horvátországi magyar közösség közművelődési ernyőszervezetei vettek részt a program összeállításában. A rendezvény házigazdája a helybéli Magyar Művelődési Intézet volt. Erdély részéről az EMKE volt a társszervező. A rendezvénysorozat keretében a különböző régiókból érkezett művelődési csoportok színházi produkciókkal, zenés irodalmi összeállításokkal, film- és könyvbemutatókkal, népdalok és népi táncok előadásával szórakoztatták a helybéli magyar közönséget. Nagy sikerrel szerepelt a Zurboló néptáncokkal. Hamar a közönség kedvence lett Érsek Csaba Sándor gyimesi és moldvai csángó népdalaival. Megrendezték az Eszmecsere a határon túli magyar kultúráról című tanácskozást, ahol nemcsak a különböző régiók ernyőszervezeteinek a képviselői vettek részt, de a magyarországi új és leköszönő, határon túli ügyekkel foglalkozó, intézmények képviseletei is jelen voltak, mint az Oktatási és Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia. A rendezvény közös záródokumentum elfogadásával ért véget, amelyet a különböző magyarországi és határon túli régiók intézményeihez fognak eljuttatni a szervezők. /Dáné Tibor Kálmán: Kárpát-medencei Magyar Művelődési Napok Alsólendván. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./ Az elfogadott állásfoglalás: Zárónyilatkozat 1. Ismételten bebizonyosodott, hogy a magyar kultúra egy és oszthatatlan, tekintet nélkül arra, hogy milyen földrajzi-államigazgatási keretek között nyilvánul meg. Ezért rendkívül fontos, hogy Magyarország döntéshozó testületei ennek értelmében döntsenek stratégiai, szervezeti és anyagi kérdésekről. 2. Az illetékes magyar állami szervek a szomszédos államokkal történő bilaterális kapcsolatok keretében fordítsanak külön figyelmet az adott országban élő magyar közösség nemzeti és kulturális jogainak tényleges megvalósulására. 3. A Magyarország határain túl élő magyar közösségek kulturális tevékenységük keretében érvényesíteni kívánják a szakmaiság, a tevékenységek szervezésénél a fontossági sorrend betartásának és a helyi sajátosságok érvényesítésének az elvét. E tekintetben előrelépést kizárólag a magyarországi állami szervekkel és a szakintézményekkel karöltve lehet elérni. 4. Az illetékes magyarországi állami szervek a határon túli magyar kultúra támogatása során legyenek tekintettel a helyi sajátosságokra, amelynek feltétele a régiókban tevékenykedő legitim kulturális szakemberek és képviselők álláspontjának ismerete és figyelembe vétele. Minél rövidebb időn belül el kellene jutni a szubszidiaritás elvének lehető legteljesebb megvalósításához. 5. Létfontosságú követelmény, hogy a határon túli magyar kultúra támogatási kerete ne szűküljön, mi több, reális és stratégiailag indokolt program szerint szükségszerű annak fokozatos növelése. A jövőbeni támogatáspolitika szempontjából nagyon fontos az egyre jobban hozzáférhető európai keretek igénybevétele. Másrészt úgyszintén fontos, hogy a határon túli magyar kultúra segítése, támogatása jól szervezett és szakszerűen működő magyarországi intézmények, alapítványok révén valósuljon meg. 6. Az adott helyzetben rendkívül fontos, hogy a jelenleg legveszélyeztetettebb határon túli magyar közösségek (Vajdaság, Kárpátalja) az illetékes magyar állami szervek és szakintézmények megkülönböztetett figyelmét és támogatását élvezzék. Alsólendva, 2006. augusztus 27. Csemadok – Görföl Jenő, főtitkár; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – Dáné Tibor Kálmán, ügyvezető elnök; Horvátországi Magyarok Szövetsége – Csörgits József; Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége – Dupka György, elnök; Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva – Göncz László, igazgató; Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség – Dudás Károly, elnök. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Románia még csak készül az uniós csatlakozásra, de négymillió romániai munkás már ma is az EU-ban dolgozik, ami egyes szakmákban munkaerőhiányhoz vezet az anyaországban. Június végén a romániai munkanélküliségi ráta 5,3 százalékra csökkent, míg tavaly decemberben még 5,9 százalék volt. Júniusban az alkalmazottak száma meghaladta a 4,6 milliót. Ennyi munkavállaló azonban nem képes eltartani a mintegy 21 millió román állampolgárt. A román munkavállalók jelentős része külföldön dolgozik. A feketén dolgozó románok becsült számát összeadva, az eredmény a négymilliót is meghaladja. (Olaszországban 800–900, Spanyolországban 600–700 ezer, Görögországban 700 ezer, Németországban 400 ezer, Ausztriában 200 ezer, Izraelben 300–400 ezer). A külföldön dolgozók által hazautalt összeg tavaly 3,6 milliárd euróra rúgott, szemben az előző évi 2,8 milliárddal. A nyaranta hazalátogató „stranierik” (ahogy manapság a vendégmunkásokat Romániában olasz szóval nevezik) tavaly 8,9 milliárd eurót váltottak be lejre, hogy abból a család szükségleteit fedezzék, és készülő lakásaikat, üdülőiket tovább építsék. A Romániába érkező külföldi befektetők már alig találnak szakképzett munkaerőt. A munkaerőhiánynak jó hatása van az itthon maradottak béreire, amelyek szinte folyamatosan növekszenek. A hazai fizetség persze még messze nem éri el a nyugati szintet. A romániai munkanélküliség nem egyenletes. Temes megyében, az ország egyik legfejlettebb régiójában mindössze 2,2 százalékos, miközben a székelyföldi Hargita megyében kilenc, a moldvai Vaslui megyében pedig a tíz százalékot is elérte. Székelyföldnek jelentős a gazdasági és nyers anyag-potenciálja, Hargita és Kovászna megyét a magyarországi befektetők azonban nem rohanták meg. Az egyik külföldi cég, amely a csángóföldi Bákóban telepedett le, Kínából hozott nemrég 1100 varrónőt. A kínaiak már minden nagyvárosban megvetették a lábukat, de Bukarestben vannak talán a legtöbben. A bánsági termőföldek 70 százaléka már olaszok kezén van. /Tibori Szabó Zoltán: A román dolgozók már beléptek az Unióba. Sok milliárd eurót visznek haza külföldről a „stranierik”. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Megvertek egy fiatalt Szlovákiában, mert magyarul beszélt. Augusztus 26-án közölte a szlovák rendőrség, hogy a Galántához közeli Diószegen hat helyi fiatal megvert egy 19 éves, szintén diószegi fiatalembert. A kocsmai garázdálkodásként vizsgált esetről hétfőn este a TA3 szlovák hírtelevízió mutatott be képeket: a kórházban fekvő sértett azt állította, hogy azért verték meg, mert a támadók füle hallatára magyarul szólt a barátnőjéhez. A sértett fiatalember jelenleg mellkasi sérüléssel és feldagadt orral a galántai kórházban fekszik. Kezelőorvosa szerint három hétig marad kórházban. Mielőtt az egyik támadója megütötte volna, megkérdezte, vajon ismeri-e Ján Slotát (az új szlovák koalíciós kabinethez tartozó Szlovák Nemzeti Párt magyarellenes kirohanásairól ismert elnökét), és tudja-e, vajon hol lakik? ,,Ezután ütlegelni kezdtek” – mondta el a nehezen beszélő sértett. A Magyar Koalíció Pártja (MKP) postázta a szlovák parlament pártjainak azt a szövegtervezetet, amelyben kezdeményezi, hogy a törvényhozás pártjai közös nyilatkozatban ítéljék el a szélsőséges és erőszakos megnyilvánulásokat, a Szlovákiában riasztóan felerősödött magyarellenes hangulatot, és állapodjanak meg arról, a parlament elé terjesztik-e, vagy közös felhívásként nyilvánosságra hozzák, mondta el Bugár Béla, a kezdeményező magyar párt elnöke. Szlovákia két katolikus egyházi főméltósága felemelte szavát a Szlovákiában felerősödő magyarellenes hangulat és erőszak ellen. A Nyitrán lakó Ján Chryzostom Korec bíboros és Frantisek Tondra, a Szlovák Püspöki Konferencia elnöke annak kapcsán szólalt meg, hogy a szélsőséges nacionalizmus eddigi legdurvább esete, a magyar diáklány megverése éppen Nyitrán történt meg. Frantisek Tondra, a püspöki kar elnöke hangsúlyozta: minden keresztény embernek mindenkori kötelessége, hogy elítélje a nacionalizmus minden megnyilvánulását. Közös nyilatkozatban fejezte ki megdöbbenését és aggodalmát a szlovákok és magyarok közötti szaporodó helyi konfliktusok miatt több mint száz magyar értelmiségi, egyúttal felhívták mindkét ország vezetőit: haladéktalanul tegyenek meg mindent, amivel oldhatják a feszültségeket. ,,Átérezve a közös történelem jelentőségét és problémáit, tudjuk, hogy a kialakult konfliktusokat csak közösen, erős akarattal, egyenlő elszántsággal lehet orvosolni, támaszkodva mindkét országban a békességet és megnyugvást kívánó nagy többségre” – írták a dokumentumban. Szlovákiában a napokban hasonló dokumentum látott napvilágot: közös nyilatkozatban ítélte el a magyar diáklány elleni múlt heti nyitrai támadást több helyi értelmiségi és közéleti személyiség. Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke összehívja a testület rendkívüli ülését, hogy megvitassák a magyar-szlovák viszonyban bekövetkezett fejleményeket. /Újabb magyarverés Szlovákiában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

Rozsnyai Sándor, a sepsiszentgyörgyi ügyvédi kamara dékánja elmondta, vita folyt nemrég a kérdésről: szabad-e magyar bírónak magyarul megszólalnia a tárgyalóteremben. Korábban egy marosvásárhelyi román bíró, aki jól beszél magyarul, amolyan utolsó mohikánként időnként a peres felek érdekében látva, hogy nem tudnak jól románul, engedte a magyar beszédet. A bírót feljelentették, és az Igazságügyi Minisztérium által lefolytatott vizsgálat végül a bírónak adott igazat. Elismerték, nem jogsértő, ha a bíró magyarul kérdez. Ennek ellenére a magyarul megszólaló bíró fehér holló Romániában, ahol nemrég egy magyar bírónőt jelentettek fel hasonló okokból, s ahol a kevés magyar szakember többnyire óvakodik anyanyelven fordulni a peres félhez. Pár évtized alatt hihetetlen változás következett be még a Székelyföldön is. Rozsnyai Sándor, a sepsiszentgyörgyi ügyvédi kamara dékánja emlékezett, 1971-ben került ide, a belépett az ügyvédi kamarába. Akkor az első dolga volt megtanulni magyarul perbeszédet mondani, mert azt a jogon nem tanulták meg. Az igazságszolgáltatásban itt dolgozók döntő többsége akkor magyar volt. A törvényszék elnöke akkor Csákány András volt, a bírák is magyarok voltak. Akkor még a román bírókkal is lehetett magyarul szót váltani. A jegyzőkönyveket viszont románul vezették. Akkoriban a bírói kar mellett az ügyészségen is többségben voltak a magyarok, sőt, a rendőrségen is sokan azok voltak. Azután lassan áttértek a bíróságokon a román nyelvre, egyre több román bírót neveztek ki. A bírói kar elrománosítása a nyolcvanas években következett be, és azóta sem történt fordulat. Az utóbbi időben van némi haladás. Ha valaki ma azt mondja, nem tud románul, akkor ezt már minden bíró elfogadja, és megadja a tolmácshasználati jogot. A kilencvenes években a bírák száma is megnőtt, a magyar utánpótlás akadozik, az arányok tovább torzultak. Kovászna megyében a kommunizmus idején sosem mondták, hogy magyarul nem lehet beadni kérvényeket. Gondoskodni kellene arról, hogy magyarul is folyjék a jogászképzés. /B. Kovács András: Anyanyelven a törvényszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 30./

A beruházók szerint igen kicsi az esélye annak, hogy jelentős környezeti hatással járó baleset következzen be a Verespatakon tervezett bánya működése során, a környezetvédők szerint viszont a környezeti hatástanulmány hiányos, ellentmondásos – hangzott el augusztus 29-én a Szegeden megrendezett közmeghallgatáson. A környezetvédelmi egyesületek képviselői közül többen is ingerülten sérelmezték, hogy a környezetvédelmi hatástanulmánynak csupán egy 24 oldalas kivonata olvasható magyarul. Illés Zoltán, a Fidesz Zöld tagozatának országos alelnöke azt követelte, hogy a Verespatakon tervezett aranybánya beruházás megakadályozására a magyar kormány indítson „környezetvédelmi-diplomáciai offenzívát” a környező országok és Brüsszel felé. Szerinte a magyar kormánynak nemcsak közmeghallgatást kell tartania a beruházás ügyében, hanem Gyurcsány Ferencnek az Európai Unióhoz kell fordulnia. Illés Zoltán szerint Göncz Kinga külügyminiszternek fel kellene keresnie a környező, érintett országokat az aranybánya beruházással kapcsolatban. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményében azt írta: továbbra is határozottan ellenzi a verespataki aranybánya megnyitását, és úgy véli, hogy az elkészült hatástanulmány alábecsüli a projekt komoly környezeti kockázatait. /Ingerült közmeghallgatás Szegeden Verespatakról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Nyíregyháza és a tőle száz kilométerre fekvő Szatmárnémeti között lehetséges a gazdasági fejlesztési stratégia összehangolása az Európai Unió keretein belül – állapították meg az együttműködés lehetőségeiről tartott konferencián, Nyíregyházán. A román regionális stratégia helyi tennivalóit ismertette a konferencián Ilyés Gyula, Szatmárnémeti polgármestere. /Nyíregyháza–Szatmárnémeti: gazdaságfejlesztési együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Erdélyi magyar gazdák számára négynapos felkészítő tanfolyam kezdődött Debrecenben, a határ menti együttműködés keretében. Az Interreg III/A pályázaton a Hajdú-Bihar Megyei Területi Agrárkamara több partnerrel közösen nyerte el azt a támogatást, amellyel egy közel egyéves gazdaságfejlesztési programot indított. Ennek keretében az Erdélyben élő magyar gazdákat készítik fel az európai uniós csatlakozásra. /Erdélyi magyar gazdákat segítenek a csatlakozásban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

A nyár folyamán 1100 pedagógusi állást hirdettek meg Hargita megyében, de az eddigi versenyvizsgák során csupán 450 állást sikerült betölteni – tájékoztatott Bondor István főtanfelügyelő. Nyelvtanárokban van a legnagyobb hiány, nagy szükség van továbbra is román-, magyar- és idegennyelv-tanárokra. Betöltetlen óvónői és tanítói állások is vannak, többnyire falun. A mintegy 650 betöltetlen állás elfoglalására mostanáig lehetett pályázni. /Sarány István: Hatszázötven betöltetlen pedagógusállás. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 30./

Székelyszenttamás Székelyudvarhelytől öt kilométerre fekszik. Székelyszenttamást felfedezték az udvarhelyiek. A népszámlálási adatok szerint 1910-ben 251, 1992-ben 116 magyar lakosa volt, jelenleg 53 házszám van a faluban, a lakosok száma pedig 132. Sok udvarhelyi épít házat a faluban. Nincs iskola, napközi, polgármesteri hivatal, rendőrség, de nincs is ezekre szükség, hiszen Ülke pár száz méterre van Szenttamástól, ott pedig van minden. /Kozán István: Céltelepüléssé vált Székelyszenttamás. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 30./

Nem előzmény nélkül való Kibéden a tudományos ülésszak, hiszen dr. Mátyus István emléke előtt tisztelegve nem is oly rég tömegesen vett részt a falu és a környék népe. Az önállóságát visszanyert Kibéd község meg tud állni a lábán, sugalmazta a helyi termékeket bemutató kiállítás. A mostani konferenciát az önkormányzat és a Kis-Küküllő Térségi Társulás (KKTT) szervezte, a téma az EU-integráció, a testvértelepülések kistérségi tapasztalatainak hasznosítása. Borbély Emma KKTT-elnök után Zalalövő testvértelepülés jegyzője beszélt a magyarországi régiókról, kistérségekről, működési területekről, hatáskörökről. Az unióból az úgynevezett e- közigazgatást erőltetik, de a számítógépes ügyintézésre nem mindenütt sikerült műszakilag és kellő szakmai színvonalon felkészülni. Borbély Emma bejelentette: megpályázzák a támogatást a kibédi konferencia előadásait tartalmazó kötet kiadására. A SAPARD-típusú EU-s pályázatok több önkormányzat (kistérségi vagy egyéb alapon szerveződő) összefogását követelik meg. Balla Zoltán és Lázár László a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesületének képviseletében beszéltek. Az Európai Unió kifejezetten szorgalmazza az állami, önkormányzati szervezetek és civil szervezetek összefogásán alapuló regionális szövetségek működését. Románia e tekintetben nem áll valami fényesen. Több magyarországi előadó különböző témákról, gondokról beszélt. /Bölöni Domokos: Itt az EU: mit vetettünk s mit aratunk? Jövőbe néző eszmecsere Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Etéd egy óriási vadaskert közepén fekszik, távol a világtól. Útjai segítik elszigeteltségét. A községben 2850 körüli a nyilvántartott lakos. Etéden kb. 1100-an, Kőrispatakon mintegy 700-an, Siklódon és Küsmödön 350-350-en, Énlakán 170-en élnek. Öregedő falvak valamennyien. Tiboldi Elek polgármester a fiatalokra akarta építeni Etéd jövőjét. A falunapokra megjelent Etéd Község Lapja 16. száma, melyet Gagyi Éva tanárnő szerkeszt. Kevés gyermek születik, lassan a cigányok fogják alkotni a többséget Etéden. A községben 13 szociális gondozót fizet az önkormányzat. A Jósika Miklós Általános Iskolában Nagy Zoltán iskolaigazgató fő gondja az apadó gyermeklétszám. Magyar iskolák szűnnek meg a kiöregedő falvakban, ha a megengedett alá csökken a létszám. A község kultúrotthonait rendbe tették az elmúlt évek alatt. Szeptemberben Énlakán adják újra át rendeltetésének a felújított épületet. Megteremtik a feltételeket a vezeték nélküli távbeszélő készülékek etédi és környékbeli működtetésére. /Bajna György: Romlás ellen munkával, áldozatvállalással. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 30./

Régen megfogalmazódott a múzeumalapítás gondolata Magyarsároson, de nem akadt, aki időbeni és anyagi áldozatot hozzon a múzeumért. Tóth Katalin tanítónő elhatározta férjével, Tóth Gyula tanítóval, hogy megpróbálkoznak vele. Ezzel fejezik ki hálájukat mindazért, amit a falu neves szülöttétől, Bandi Dezső képzőművész szakirányítótól kaptak. Úgy gondolták, hogy a falumúzeumot leghitelesebben Bandi Dezső neve fémjelzi. A fiatalok segítettek, kijavították és kimeszelték az egykori kántorlak, a múzeumépület szobáit és tornácát. A gyűjtőmunkának szép eredmény lett. Nagy ünnep volt a falumúzeum felavatása. Először Bandi Dezső szülőházához vonultak, ahol Asztalos Enikő tanárnő Bandi Dezső munkásságát méltató beszéde hangzott el, leleplezték az emléktáblát. Ezután az ünneplő közösség a múzeumkertbe vonult, a magyarsárosi Bandi Dezső falumúzeum felavatására. /Tóth Katalin tanító, Magyarsáros: Falumúzeum Magyarsároson. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./

Barátok, alkalmazottak, szakmabeliek és a meghívott közéleti személyiségek – többek között Marossy Zoltán alprefektus – köszöntötték ötvenedik születésnapján Kovács Zoltán temesvári üzletembert, a román nyelvű heti- és napilapot kiadó, reklámügynökséget és terjesztési hálózatot működtető, nyomdát üzemeltető Agenda Tröszt tulajdonosát. /Ötvenéves a sikeres Kovács. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 30./ Emlékeztető: Kovács Zoltán temesvári üzletembernek 11—12 millió dolláros vagyona volt 2005-ben. /(Ferencz): Leggazdagabb háromszékiek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2005. nov. 17./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmárnémetibe kihelyezett tagozata felelős igazgatójának Végh Balázs Bélát nevezték ki. Elmondta, hogy feladatköre a tagozat fejlesztése, a karok egyformán való működése. Ezenkívül javaslatokat tehet új szakok létesítésére, képviseli a kihelyezett részleget az egyetem rektorátusán, a helyi hatóságoknál, illetve más helyi intézményeknél. Végh Balázs Béla az egyetem rektorátusának alárendeltje. Hasonló tagozatos, vagy kihelyezett részleges igazgatót neveztek ki még Máramarosszigeten, Zilahon, Sepsiszentgyörgyön, Besztercén és itt Szatmáron. Ez teljesen új tisztség az egyetem struktúrájában. Több gonddal és utánajárással jár. Az épületben két karnak a kihelyezett tagozata működik: a Politikatudományi és Közigazgatási Kar, illetve a Lélektan és neveléstudományok. A Babes-Bolyai Tudományegyetem ígéretet tett arra, hogy az itteni épület belső rendbetételét, modernizálást, fűtési rendszerének felújítását is elvégzi. /Farkas Orsolya: Új igazgatója van a Babes-Bolyai Tudományegyetem Szatmári tagozatának. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 30./

A szórvány- és a tömbmagyarság oktatási kérdéseire különböző megoldásokat kell keresnünk – véli Pásztor Gabriella kisebbségi oktatási ügyekért felelős államtitkár, aki július közepén vette át a stafétát a nyugalomba vonuló Kötő Józseftől. A kolozsvári származású Pásztor Gabriella a BBTE francia–magyar szakos végzettjeként Nagyváradon kezdte tanári karrierjét 1980-ban. 1990 és 1998 között a nagyváradi George Cosbuc Líceum aligazgatója, 1998-tól 2006 júliusáig a Bihar Megyei Tanfelügyelőség magyar szakos tanfelügyelője volt. Elmondta, hogy a minisztériumban nem csak a tizenhét romániai kisebbség oktatási kérdéseivel foglalkozik, hanem a nemzetközi, illetve kétoldalú kapcsolatokkal és a beruházások megvalósításával is. Feladata még a parlamenttel való kapcsolattartás, a szenátusi és a képviselőházi szakgyűléseken való részvételt. A román nyelv oktatásával kapcsolatban tanácskozássorozat kezdődik, célja, hogy a magyar anyanyelvű diákok számára hozzáférhetőbb legyen a román nyelv és irodalom tanterv. A romániai magyar iskolahálózatot bemutató iskolatérkép már megvan, néhány hiányosságokat kell pótolni, hogy minél hamarabb közzé tegyék, és hogy jövőtől hozzáférhetővé váljon az érdekeltek számára. Ezt követően az évenként megejtett aktualizálások, pótlások gond nélkül megtörténhetnek. /Nagy-Hintós Diana: Pásztor Gabriella: hozzáférhetőbbé kell tenni a román nyelvet a magyar diákok számára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Dr. Sólyom László köztársasági elnök részvétlevelét tolmácsolta Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul az augusztus 20-i tragikus eseményekben elhunyt széki áldozatok – Szegedi János és felesége, Szegedi Vígh Zsuzsanna – Kolozsváron élő rokonainak. Cseh Áron a Szilágyságba utazik, ahol a budapesti Szent István-napi ünnepség harmadik erdélyi áldozatának, a krasznai Kiss Lajosnak a családját keresi fel, és tolmácsolja dr. Sólyom László részvétüzenetét az elhunyt fiatal özvegyének. /Sólyom együtt érez az erdélyi áldozatok hozzátartozóival. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

Ecstasy-tablettákat és Amfetamint talált a rendőrség G. Botond 33 éves sepsiszentgyörgyi lakosnál, illetve kisebb mennyiségű vadkendert F. Zsolt 26 éves magyar állampolgár BMW-jében. Ez az első nagy fogása a Kovászna megyei rendőr-főkapitányság kábítószer-elhárítási osztályának, az előző években inkább cannabis-használókat vagy birtoklókat azonosított a rendőrség. /Domokos Péter: /Ecstasy-zsákmány Sepsiszentgyörgyön. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./

Marosvásárhely megnyílt két amatőr művész kiállítása. Kulcsár Erzsébet olajfestményekkel és bőrplasztikákkal, Kali József kisplasztikákkal mutatkozott be. /Gábor Ildikó: Színek és érzések az amatőr művészek tárlatán. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./