Koltón a Petőfi-emlékünnepség a falunapokkal kapcsolódott össze, a kettős rendezvényre Magyarországról, illetve a szomszédos településekről és Szatmárnémetiből is érkeztek vendégek. A zsúfolásig telt református templomban szeptember 3-án Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök hirdetett igét. Az istentisztelet után a Teleki-kastély kertjében a résztvevők megkoszorúzták a magyarországi Pogány Benő szobrász alkotását, a Petőfi-Szendrey-emlékművet. Petőfi Sándor és Szendrey Júlia szobra előtt Kárpát-medencei politikai és civil szervezetek rótták le kegyeletüket, majd fellépett a kaplonyi kórus. Hatodik alkalommal szervezte meg a nagybányai Teleki Blanka nyugdíjasklub a Petőfi Sándor Szépkorúak Vers- és Prózamondó Találkozóját. A kétnapos rendezvénnyel idén Teleki Blanka születése kétszázadik évfordulójának állítottak emléket. Az Erdélyből, Partiumból és Magyarországról érkezett szavalók egy-egy Petőfi-költeményt, valamint egy szabadon választott verset adtak elő. Az első díjat a székelyudvarhelyi Gajewszky Klára nyerte el, és ő bizonyult a közönség kedvencének is. /Berszán Blanka: Őszi irodalmi zarándoklat. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./

Szárazberken először tartottak falunapokat. Az ökumenikus istentisztelet után felavatták a második világháborúban elesett helybeli áldozatok emléktábláját, amelyre 13 név, plusz az 1989–es forradalomban elesett Szabó Antal neve került fel. Az emléktáblát megkoszorúzták. Vetélkedőket rendeztek. A Bocskai Falunapokon megnyílt Kovács Emil Lajos szatmárnémeti festőművész kiállítása. Az iskolában hagyományőrző tárlatot lehetett megtekinteni: a településről összegyűjtött régi — ma már kevésbé, vagy egyáltalán nem használt — tárgyakból, családi, iskolai fényképekből. Az iskolaudvaron a vallásórás gyerekek ritkaságszámba menő előadásával, a Lúdas Matyival kezdődött a kulturális műsor, majd a KRISZ (Keresztyén Református Ifjak Szervezete) fiataljai A helység kalapácsát adták elő. A lázári iskolások nótacsokorral léptek színpadra, végül fellépett az egri Csodaszarvas Néptánccsoport. /Bocskai Falunapok Szárazberken, először. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), szept. 4./

A hét végén a Szatmár megyei Kőszegremetén megtartották a Széchenyi-emlékünnepséget. Az avasi falu feletti Domokos dombon őrködik Erdély mindmáig egyetlen szabadtéri Széchenyi emlékműve, mely állítási ideje alapján (1861) a világ második ilyen alkotása. A kis település lakossága, meghívott vendégei és a hazatért elszármazottak társaságában, minden szeptemberben megemlékezik a „legnagyobb magyarról”, idén éppen születésének 215. évfordulója alkalmából. A rendezvényen képviseltette magát a budapesti Országos Széchenyi Kör, melynek Erdélyben és a Partiumban is több száz tagja van. Az egyik legerősebb és legaktívabb szervezete pedig Kőszegremetén van, ahol nem csak utcát neveztek el a Hitel szerzőjéről, de egy ideje a helyi iskola is az ő nevét viseli. Emléklappal tüntette ki a Széchenyi-ünnepség keretében a szatmárnémeti Szent István Kör a kőszegremetei Dohi Györgyöt, aki részt vett abban a nagybányai ellenálló mozgalomban, amely a magyarországi '56-os események hatására a bányavárosban szerveződött a kommunista rendszer ellen. Másokkal együtt 1961-ben őt is letartóztatták, és a Duna-deltába hurcolták, ahonnan többévi szenvedés után amnesztiával szabadult. /S. L.: Az idő Széchenyié. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 4./

Születésének 75. évfordulóján Jeney Lám Erzsébet Koszinkára (1931-2000), a Barabás Miklós Céh újraalapító tagjára emlékeztek képei társaságában szeptember 3-án, Kolozsváron, a Céh székhelyén. Az érdeklődők a hat éve elhunyt művésznő szellemi hagyatékát vették számba. Németh Júlia alelnök köszöntötte a tárlaton megjelenteket, majd az alkotóművész testvérének, Hantz Lám Irénnek az emlékbeszéde hangzott el. Jeney Lám Erzsébet Koszinka a Ion Andreescu Főiskola hallgatójaként népművészeti gyűjtőmunkát végzett a csángók körében, volt a Művelődés folyóirat munkatársa Bukarestben, majd tárlatvezető a kolozsvári Művészeti Múzeumban, később művészettörténet-oktató a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. /Ördög I. Béla: Rendhagyó születésnap. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

Románok bántalmazták a korábbi többszörös magyar bajnok kerékpárost és társát. Nagy II. Zoltán és társa egy mátrai versenyre készülve szeptember 2-án indultak Debrecenből, hogy a határ túloldalán lévő Érmihályfalvát érintve tegyenek meg egy általuk kijelölt útvonalat. Visszafelé tartottak, amikor a nyírábrányi határállomástól egy kilométerre, a román oldalon egy nagy sebességgel haladó gépkocsi leszorította őket az útról. Néhány száz méter után egy dűlőúton látták meg az autót a debreceni sportolók, akik az ott állók felé intve kérdezték, hogy ezt miért csinálták. Választ nem kaptak. Továbbhajtottak, rövid időn belül újabb gépkocsi vágott eléjük. Az autó utasai kiszálltak és a két kerékpárosnak estek. Előbb lökdösték őket, majd több ütéssel a földre tiporták és megrugdosták őket. A tagbaszakadt verőlegények magyarokat gyalázó fenyegetéssel távoztak a helyszínről. Nagy II. Zoltán elmondta, hogy a román határőrök hosszú vállvonogatás után, magyar kollégáik közbenjárására kezdtek el intézkedni. A megvert két magyar kerékpáros a debreceni rendőrkapitányságon is feljelentést tett. /Határmenti magyarverés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./ A két debreceni fiatalember arcán és testén még tisztán látszanak a bántalmazás nyomai. A férfiak magyarokat gyalázó fenyegetéssel hagyták ott őket. A sértettek a közeli határátkelő román tisztviselőitől kértek segítséget. „Körülbelül 2-2,5 órán keresztül semmi nem történt, akkor a barátom átment a magyar határőrökhöz elmondani, hogy mi történt. Akkor volt az, hogy a románokat odahívták a két határ közé, és akkor kezdtek el valamit lépni az ügyben” – mondta Pásztor Viktor. A határállomáson megjelent az egyik bántalmazó is, de később ő nyugodtan távozhatott. Az érsemjéni rendőrőrsön tettek feljelentést. Szerettek volna még Romániában látleletet felvetetni a sérüléseikről, de arra hivatkozva, hogy nem baleset történt, ezt nem engedték meg nekik. Idehaza tettek feljelentést a debreceni kapitányságon. Ott kapták a hírt, hogy a román hatóságok csak a kinti rendőrség orvosszakértői véleményét fogadják el, ezért viszont Nagyváradra kellene utazniuk. Duna TV. /Erdely.ma, szept. 4./

Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) elnöke kijelentette, hogy nem ért egyet a területi autonómiát szorgalmazó törvénytervezetekkel. A párt elnöke hangsúlyozta, hogy a demokraták csak akkor támogatják a kisebbségi törvénytervezet elfogadását, ha az nem tartalmazza a területi autonóm tanácsok létrehozására vonatkozó előírásokat. Mint ismeretes, Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke azt nyilatkozta, hogy a jogszabály elfogadása politikai akarattól függ, és ez egy éve nem létezik. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) alelnöke közölte: döntés született arra vonatkozóan, hogy az SZNT kezdeményezi egy belső népszavazás kiírását a székelyföldi településeken. /Nem támogatják az autonómia-tanácsok létrehozását. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Ion Iliescu marad az őszi parlamenti ülésszakban is a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szenátusi frakcióvezetője, míg Ion Solcanu alelnök helyét Vasile Dancu fogja betölteni, döntött az ellenzéki párt vezetősége. Az SZDP vezetősége cserébe azt várja Ion Iliescutól, hogy ezentúl a párt volt elnöke sokkal hatékonyabban vegyen részt a politikai alakulat tevékenységében, illetve gyakrabban jelenjen meg az országos büró ülésein. /Személycserék a szociáldemokrata frakciókban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Mona Muscának, az ország második legnépszerűbb, besúgással vádolt politikusának a Nemzeti Liberális Pártból (NLP) való kizárása mögött rejlő politikai leszámolási szándékról írt a román sajtó. A liberálisok Ioan Ghise képviselővel, Brassó volt polgármesterével szemben sem bizonyultak megértőbbnek, noha ő már korábban jelezte, hogy együttműködött a Szekuritátéval. A két politikus kizárása után az NLP immár harmadik tagját veszítette el: a párt szintén besúgással megvádolt tiszteletbeli elnöke, Mircea Ionescu Quintus is lemondott korábban tisztségéről. A román sajtó azonban Mona Musca kizárása mögött politikai leszámolási szándékot is felfedezni vél: „Tariceanu bosszúja”, „Tariceanu kettészakítja a Musca-szárnyat”, „Törékenyebbé vált a liberálisok belső ellenzéke” – ilyen címekkel tudósítottak a lapok a párt hét végi döntéséről. /Politikai leszámolással keveredik a kommunista múlt feltárása. Lapszemle. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

A romániai magyar sajtó képviselőivel folytatott szeptember 4-én Marosvásárhelyen megbeszélést Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A találkozón szó volt a kisebbségi törvénytervezetről, a szövetségen belüli reformról, a Szekuritáté iratcsomók nyilvánosságra hozataláról, illetve a Communitas Alapítványnál történő pályázási lehetőségekről. Az elnök elmondta: a jelenlegi kormánykoalíciót csupán az európai uniós csatlakozás közelsége tartja össze, és a kisebbségi törvénytervezet is a koalíción belüli „állapot” áldozata. – Amennyiben ez így megy tovább, 2007-ben valóban előrehozott választásokra kerülhet sor, ami bizonyos értelemben jobb, mint a mostani helyzet – fogalmazott. Markó Béla a szövetségen belüli reformról szólva kifejtette: az esetleges változásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), a civil szférával, az ifjúsági szervezetekkel és a magyar történelmi egyházakkal történő konzultáció előzi meg. A politikus szerint újra kell gondolni a belső viszonyokat, a vezető testületek szerepét. A Szekuritáté iratcsomóinak nyilvánosságra hozataláról az RMDSZ elnöke elmondta: vigyázni kell arra, hogy a folyamat ne váljon a volt politikai rendőrség győzelmévé. –Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy a folyamatot kihasználva a romániai magyar társadalmon belül ne folytassunk bosszúhadjáratot – tette hozzá. Markó Béla közölte: az elkövetkező időszakban egyre nagyobb lesz a Communitas Alapítványnál megpályázható pénz aránya. – Továbbra is lesz viszont olyan összeg, amelyet kizárólag az RMDSZ politikai céljainak elérésére használunk – hangsúlyozta. Elmondta: lassan ott tartunk, hogy különböző területekre a román állami támogatás egyenlő az anyaországból érkező összegekkel. Az értekezleten Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke azt kérte: az RMDSZ tegyen arról, hogy a Szülőföld Alap képviselői konzultáljanak az erdélyi magyar sajtó képviselőivel a médiatámogatások megítélése előtt. Ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvénycsomaggal kapcsolatban nyomatékosan kérte: az RMDSZ ne egyezzen bele abba, hogy a szerkesztőségekben fedett ügynökök dolgozhassanak. /Több megpályázható pénz a Communitasnál. Újságírókkal találkozott Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Szeptember 4-én elkezdődött a parlament őszi ülésszaka. A törvényhozási munkában az RMDSZ állásfoglalását nagy mértékben meghatározza a kisebbségi törvény sorsának alakulása, fejtette ki Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője. A választási törvény módosítására vonatkozóan a liberálisok az egyéni választókerületes szavazás bevezetését javasolják a számarányos ellenében, ezt az RMDSZ elfogadhatatlannak tartja, mert „az az érdekünk, hogy a magyarság számarányának megfelelően legyen reprezentálva a törvényhozásban”, mondta Márton Árpád. /Isán István Csongor: A kisebbségi és a választási törvény döntően befolyásolja az RMDSZ álláspontját. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

A szlovákiai magyarellenes megnyilvánulások, illetve a magyarországi szlovákellenes jelenségek értékelésében egyetértett kormánypárt és ellenzék az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága szeptember 4-i ülésén, melyen Göncz Kinga külügyminiszter az aktuális helyzetről tájékoztatta a bizottságot. Németh Zsolt fideszes képviselő, a külügyi bizottság elnöke hangsúlyozta, az egyetértés fenntartása rendkívül fontos kihívás a magyar külpolitika előtt. A magyar politikumnak egy emberként az az álláspontja, hogy nyilvánvaló ok-okozati összefüggés van a szlovákiai magyarverések és a szélsőséges Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt kormánykoalícióra kerülése között. Felvetődik a szlovák kormányfő, Robert Fico felelőssége is, hisz – Göncz Kinga szavai szerint – „ez nem a semmiből bukkant fel, hanem ennek előzményei voltak, a szlovák kormányalakítás volt az, ami elindította ezt a folyamatot”. Abban is egyetértés van, hogy ez nem kizárólag szlovák-magyar politikai ügy, hanem európai uniós probléma is, mert a szélsőségesség, a nacionalizmus ilyen kiélezett megnyilvánulásai az európai alapértékeket veszélyeztetik. Bill Clinton volt elnök és alelnöke, Al Gore egykor az Egyesült Államokban személyesen álltak az afro-amerikaiak templomainak gyújtogatói ellen kibontakozó mozgalom élére, és Szlovákiában is a kormány feladata, hogy a magyarellenes gyűlöletkeltés elleni küzdelem élére álljon – jelentette ki szeptember 4-én Pozsonyban Tom Lantos, az Egyesült Államok képviselőházának magyar származású tagja, aki Pozsonyban Ján Kubis külügyminiszterrel tárgyalt a magyarellenes incidensek és az idegengyűlölet megfékezéséről. /Guther M. Ilona: Külügyi bizottság: zavarbaejtő egyetértés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Borboly Csaba, a Miért elnöke foglalta össze elképzelésit az RMDSZ-szel kapcsolatban. Az RMDSZ az elmúlt 17 év romániai párttörténetének legstabilabb szereplője, a parlamentáris demokrácia stabilitásának egyik fontos záloga, szögezte le. Borboly szerint a pártosodás, akár a magyarságon belüli többpártrendszer kialakítása, a parlamenti érdekképviselet felszámolásához vezetne. Lehetetlenné tenné a stratégiai magyar célok elérését, mint a területi és kulturális autonómia, az önálló, oktatási és intézményi háttér megteremtése. Borboly szerint az RMDSZ Erdély és Partium megkerülhetetlen politikai tényezője. A decentralizációval és az ország regionalizációjának előrehaladásával most újabb lehetőségek nyíltak meg: a megyék közti együttműködés új formáinak megalkotása, köztük a székelyföldi autonómiaprogram jelentős részének megvalósítása. Az RMDSZ jelenlegi struktúrái nem alkalmasak a fejlesztési elképzelések kivitelezésére. Itt van például a Központi Fejlesztési Régió, melynek Hargita, Maros és Kovászna megye is tagja. Volt olyan ügy (Borvízút projekt), melyben a magyar megyék egymás ellen szavaztak, átadva ezáltal a döntés jogát a román megyéknek. Nincs olyan testület, mely kidolgozhatná és döntést hozna a Székelyföld-imázs megteremtését és propagálását célzó akciókról. Az RMDSZ-en olyan struktúrákat kell létrehozni, amelyek a regionális fejlesztések kidolgozásához, összehangolásához szükséges erőforrásokkal és jogosítványokkal rendelkeznek. E regionális struktúrákat nem a jelenlegi fejlesztési régiós rendszer tükörmásaként kellene létrehozni, inkább a történelmi, gazdasági és politikai racionalitás alapján. /Borboly Csaba (A szerző a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, a Hargita megyei tanács alelnöke): Szövetségünk regionalizálásáról és a médiapárttá válás veszélyeiről. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Látszólag ugyanis csupán technikai részletkérdés, hogy milyen választási eljárást támogat az RMDSZ az európai parlamenti választások romániai lebonyolításában: a jelenlegi fejlesztési régiókon alapulót-e, avagy olyat, amelyben az ország – a nemzetállam egésze – alkot egyetlen választási körzetet. Alapjában véve egyik sem veszélyeztetné az erdélyi magyarság képviselőinek kijutását Strasbourgba. A jelenlegi fejlesztési régiók 1998-ban az RMDSZ kormányzati részvétele mellett, tehát támogatásával alakultak ki. /Bakk Miklós: Az ördög, a régiók és a részletek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

A Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevője volt Debrecenben Bíró Béla. A legkülönbözőbb témákról lehetett a magyar tudományosság legkiemelkedőbb képviselőinek előadásában naprakész információkat szerezni. – Gyengül az összetartozás-tudat. A magyar kormány – az új nemzetpolitikai irányvonal jegyében, takarékossági intézkedésként – megszüntette a határon túliak budapesti Márton Áron Szakkollégiumát, amely az elmúlt másfél évtizedben magyar fiatalok ezrei számára tette lehetővé a Magyarországon való tanulást, Bíró Béla sietett hozzátenni: „majd (jobbára) az ottani érvényesülést (is).” A magyarországi továbbtanulási lehetőségek ugyanis (a csökkenő erdélyi magyar szaporulattal karöltve) az erdélyi középszintű és felsőfokú oktatást fokozatosan válságos helyzetbe sodorták. Egyre nehezebben sikerül betölteni a helyeket. A cikkíró szerint „nemcsak a színvonalas önreprodukció lehetőségeit kell megtanulnunk kiharcolni, de azt is hogyan kell élni az új lehetőségekkel.” Azt, hogy egységes magyar nemzetstratégia lesz-e vagy sem, azt csak a jövő döntheti el, de hogy új erdélyi magyar nemzetstratégiának lennie kell, az mind kétségtelenebb, állapította meg. /Bíró Béla: Nemzetstratégia. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Októberben elkezdődhet a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozata campusának építése. Fazakas József, a főiskola igazgatója elmondta, a kormány elfogadta az előtanulmányt, így a szükséges engedélyek megszerzése után elkezdhetik a munkálatokat. A campus építésének terve hét évvel ezelőtt fogalmazódott meg először; a sepsiszentgyörgyi önkormányzat még abban az évben átadta a főiskolának a Váradi József Általános Iskola szomszédságában lévő 9600 négyzetméteres területet. Az állami támogatás hiánya miatt azonban az építkezés elkezdése mostanáig késett. A kihelyezett tagozat az intézmény megalakulásakor, 1997-ben a Mezőgazdasági Szakközépiskola néhány termében rendezkedett be, amely már akkor is szűkösnek bizonyult a hallgatók számára. A gondok a hallgatók számának növekedésével évről évre súlyosbodtak, a több mint ezer diák eddig négy terembe zsúfolódva hallgatta az előadásokat. A helyi önkormányzat ezért idén a Puskás Tivadar Szakközépiskolába költöztette a Mezőgazdasági Szakközépiskola osztályait, és az utóbbi intézmény épületét öt évre, ingyen átadta a főiskolának. Fazakas József kifejtette, a campus elkészültéig kénytelenek felújítani az ideiglenesen megkapott ingatlant, illetve átalakítani a termeket. A sepsiszentgyörgyi főiskola más településekről származó hallgatóit a középiskolák bentlakásaiban szállásolták el. A főiskolán meghirdetett helyekre másfélszeres a túljelentkezés. Fazakas József közölte, idén öt új tanárt szerződtetnek a főiskolán tanító 62 oktató mellé. /Kovács Zsolt: Campus épül Szentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Irodalom és hagyományőrzés címmel több napos irodalmi tábor nyílt szeptember 4-én Szatmárnémetiben, a Liter Art Egyesület, a tanfelügyelőség és több civil szervezet rendezésében. Többek között Láng Gusztáv, Cs. Gyimesi Éva, Kereskényi Sándor, Kónya László, Csirák Csaba, Stier Gyula, Thoroczkay Sándor tart előadást a jobbára magyar szakos tanárokból álló táborozóknak. Gál Gyöngyi magyar szakos tanfelügyelő, főszervező elmondta: a találkozó elsődleges célja, választ keresni azokra a kihívásokra, amelyek a globalizációval az erdélyi magyarok számára is jelentkeznek. Ez a válasz az anyanyelvi oktatás, ezen belül a magyar nyelv és irodalom tanítási színvonalának emelése, a hagyományőrzés és a közösségi szellem erősítése. Végh Balázs Béla, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmári kihelyezett karának igazgatója Fényi István /1919-1994/ nagykárolyi költő, munkásságán át bizonyította, hogy a regionális értékek is szerves részei az európai értékrendnek. Szilágyi Éva magyar irodalom tanár, a szatmári Református Gimnázium igazgatója az írástudók, a tanárok felelősségét hangsúlyozta a globalizáció negatív hatásainak kivédésében. „Tanáraink feladata, jobban mint eddig, az identitástudat erősítése.” – hangsúlyozta. /Sike Lajos: EU és az irodalmi félelmek. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Mintegy 400 vállalkozó kapott különböző támogatást az utóbbi tíz évben a tevékenységében három megyére (Szatmárra, Máramarosra és a Szilágyságra) kiterjedő Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjától, pontosabban azon keresztül az Új Kézfogás Alapítványtól. Elsősorban kamatmentes (másfél millió forintos) mikrohitelekre, a vásárokra való kijutás támogatására és az ISO-minősítés megszerzése közben felmerülő költségek 50 százalékának megtérítésére van nagy igény, nyilatkozta Pécsi Ferenc közgazdász, a Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának elnöke, amely az Új Kézfogás Közalapítvány partnereként három megye vállalkozói számára nyújt segítséget. A vállalkozásfejlesztési központon keresztül ebben az évben külön lehetett pályázni a Szülőföld Programra. Talán a hiányos tájékoztatással függ össze, hogy Szatmár, Szilágy és Máramaros megyéből az első kiírásra, a fiatal vállalkozók sikeres indulását segítő pályázatra mindössze négyen jelentkeztek. Mind a négyen sikeresen pályáztak: két-két millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. A második kiírásra tízen küldtek be pályázatot. Pécsi Ferenc szerint azért nem jelentkeztek még többen, mert a feltételek közt szerepel egy magyarországi céggel való partneri kapcsolat kiépítése is. Méghozzá azzal a konkrét megállapodással, hogy az ottani partner 10 százalékkal beszáll az itteni vállalkozásba. Ez nehezen kivitelezhető, mert egy ismeretlen szatmári, vagy bányai fiatal még az oly kecsegtető ötletre sem kap könnyen pénzt egy nyíregyházi, vagy miskolci cégtől. Pécsi Ferenc arról tájékoztatott, hogy a magyarországi gazdasági megszorítások az Új Kézfogás által finanszírozott programokat egyelőre nem érintik, és azok továbbra is működnek, kivéve a korábbi mikrohiteleket. A szatmárihoz hasonló központ működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és még néhány erdélyi városban. /Sike Lajos: A finanszírozási program megmarad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

A Kolozsvári Magyar Opera társulata szeptember 4-én tartotta évadkezdő gyűlését. Simon Gábor igazgató és Szép Gyula aligazgató, valamint Selmeczi György karmester-rendező megköszönte a társulat eddigi tevékenységét. Simon Gábor igazgató kitért a nyári, magyarországi zenei – nyírbátori és zempléni – fesztiválokon elért sikerekre. Szép Gyula aligazgató szerint a Kolozsvári Magyar Opera a legsikeresebb romániai magyar színház. Október 12-re tervezik a Falstaff-bemutatót. Október végén gálaműsorral tisztelegnek az 1956-os forradalom előtt. November első Budapesten, az Erkel Színházban vendégszerepelnek. Selmeczi György karmester-rendező méltatta a két hangversenymester, Barabás Sándor és Ferenczi Endre teljesítményét. Az évadnyitó előadás szeptember 24-én lesz, a Csárdáskirálynővel kezdik a 2006/2007-es évadot. /Nagy-Hintós Diana: Évadkezdés a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum vezető testülete nyílt levélben tiltakozott az ellen, hogy Kósa Mária igazgatónő helyett a líceum élére külső személyt kíván kinevezni a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség. Bitay Zsófia, a Brassai-líceum aligazgatója szerint a tanfelügyelőség szokásos tanév végi kérésére a líceum vezető testülete nem javasolt személyi változást az igazgató személyét illetően. Kósa Mária igazgatónő a lapnak nyilatkozta: telefonon hívatták a tanfelügyelőségre, ahol megkérdezték: vállalná-e az aligazgatói tisztséget olyan körülmények között, ha más, kívülről jött személy lesz az igazgató? Ő elutasította ezt az ajánlatot. Török Ferenc Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes nem óhajtott ez ügyben nyilatkozni. A líceum vezető testülete a tiltakozó nyílt levelet eljuttatta Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkárhoz, Titiana Zlatior Kolozs megyei főtanfelügyelőhöz, Török Ferenc főtanfelügyelő-helyetteshez, Lakatos Andráshoz, az RMDSZ tanügyi alelnökéhez, László Attilához, a Kolozs megyei RMDSZ elnökéhez, valamint az RMPSZ országos és Kolozs megyei szervezetének vezetőihez. Kósa Mária, igazgató hat éven keresztül lelkiismeretesen vezette az iskolát. Igazgatása alatt az iskola végig „nagyon jó” minősítést kapott a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségtől. /Igazgatócsere miatt tiltakozik a Brassai-líceum vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./ – Az elmúlt 16 év alatt négyszer neveztek ki új igazgatót, ennek mindig az volt a következménye, hogy megszakadtak a különben jól zajló folyamatok, nyilatkozta Kassay Ildikó, a Brassai Sámuel Gimnázium matematikatanára. A tanfelügyelőség azonban nem enged. – Döntésünk végleges: Kósa Mária mandátuma lejárt, a közeljövőben versenyvizsgát szervezünk az igazgatói tisztség elfoglalására – közölte Titiana Zlatior megyei főtanfelügyelőnő. Elmondta: azért voltak kénytelenek ehhez a lépéshez folyamodni, mivel szerintük az igazgatónő több hibát is elkövetett. Tavaly az oktatók kinevezésére szervezett versenyvizsga körül voltak gondok, ugyanakkor az iskolaépület állapota sem kielégítő, erre is többen panaszkodtak a tanfelügyelőségen. /Kelemen Tamás: Tiltakoznak az oktatók. = Krónika (Kolozsvár), szept. 5./

Szeptember 1–3-a között tartották a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság (PBMEB) idei, XII. honismereti konferenciáját Szilágycsehen, a fél évezredet meghaladó korú református templomban. A bizottság által évente adományozott Fényes Elek-díjat minden évben három PBMEB-tag kaphatja csak meg, valamint egy olyan külső személyiség, aki kimagasló tevékenységével a bizottság alapszabályába foglaltak terén azt kiérdemli. Idén a PBMEB tagjai közül Puskel Péter Aradról, Borbély Gábor Nagyváradról és Kiss Kálmán Túrterebesről kapták meg az oklevelet, valamint a Fényes Elek-bronzplakettet. Az idei külső személyiség Vasas János volt Révről, akit kitüntetettek. Vasas János a révi EKE osztály elnöke, a 2004-ben elhunyt Juhász Viktor áldásos munkájának folytatója. A konferencián értékes előadások hangzottak el a 20. század öröksége: 1956 emlékezete, a jubileumi Rákóczi évek, Bocskai István halálának 400. évfordulója, partiumi és bánsági műemlékek és védelmük témakörökben. Kaphatók voltak az évente 8–10 új kötettel gyarapodó Partiumi Füzetek utolsó számai. Figyelemre méltó, a sorozat 40. számát viselő, Dukrét Géza: A bihari turizmus története című kötete. A konferencia harmadik napjának programja szakmai kirándulás volt. A résztvevők Jakab Rita, a szilágycsehi református templom restaurálási munkálatainak vezetője szakszerű vezetésével, nagybányai műemlékeket látogattak meg. A közgyűlést a szilágycsehi millecentenáriumi kopjafa és az 1848-as szabadságharcos, volt szilágycsehi lelkész, Fábián Dániel emléktáblájának koszorúzása követte. Az évi közgyűlés zárónyilatkozataként egy ajánlás fogalmaztak meg, mely hangsúlyt fektet az iskolában és a szószékről elhangzottak fontosságára, a pusztuló kulturális örökség védelmére. /Tóthpál Tamás: XII. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Klézsén a Szeret-Klézse Alapítvány udvarán augusztus 26-án megnyílt az első csángó múzeum, és ezzel egyidejűleg kopjafát avattak Petrás Incze János emlékére. A múzeumot a Szeret-Klézse Alapítvány épületének két szobájában adták át a közönségnek. A kiállított tárgyak a csángók viseletét, és néhány helybéli mesterség sajátos eszközeit szemléltetik. A múzeum létrehozását a Szeret-Klézse Alapítvány kezdeményezte, a megnyitón Duma András elnök hosszan sorolta azok neveit, akik munkával vagy pénzzel segítették a múzeum létrejöttét. Az alapítvány székházának udvarán felállított kopjafa felszentelését Gergely István csíksomlyói plébános végezte. A magyar nyelvű szentmisét eredetileg a római katolikus templomban tervezték megtartani, de erre a helyi plébános nem mert engedélyt adni. Klézsén szabadtéren került sor a szentmisére. A mise után a klézsei gyermekek, majd a felnőttek kórusa énekelt. Ezt követően Gergely István egy fokossal jelölte meg a klézsei temetőben azt a helyet, ahol Petrás Incze János sírja lehetett. Az 1813-ban a moldvai Forrófalván született Petrás János Kézdivásárhelyen tanult, minorita szerzetessé Egerben képezték, fogadalmat 1834-ben tett, két év múlva ugyanott szentelték pappá. Misszionáriusként visszatért szülőföldjére, ahol élete végéig dolgozott. Egyházi tevékenysége mellett nagyon jelentős segítséget nyújtott a Magyar Tudományos Akadémia ez időben megkezdett néphagyományok megőrzését célzó nagyszabású gyűjtőmunkájában. Idős korában, 1886-ban ismeretlenek rátörtek szobájában, félholtra verték. Feltételezhető, hogy magyarságát nyíltan vállaló, a csángó magyarok érdekében kifejtett állhatatos tevékenysége okozta vesztét. A klézsei temető kis fakápolnájának oltára alatt helyezték örök nyugalomra. A kápolnát röviddel ezután felgyújtották, és annak helyére mára egy jellegtelen modern kápolna épült. A kápolnában semmi nem utal az egykori sírhelyre. A bezárt kápolna külső oldalán, az oltárhoz közeli részre helyezték el a fokost, amely emléket állít Petrás Incze Jánosnak. A temetőtől nem messze Gergely István megszentelte azt a 2001-ben felállított útszéli fakeresztet, amely Klézse egyetlen magyar nyelvű felirattal ellátott vallásos emléke, emlékeztetője: „Jézusom, őrizd meg a csángó magyar nemzetet.” A keresztet Csicsó Antal klézsei tanár és felesége állíttatta, de felszentelését a helyi pap nem vállalta, mostanáig kellett várniuk e fontos eseményre. Ezután Gergely István meglátogatott néhány olyan rekecsini családot, ahol a sok gyermek eltartása immár megoldhatatlan, és szükséges a gyermekek bentlakásban való elhelyezése. Ebben kíván segíteni a plébános nevéhez fűződő, Csíksomlyón működő Csibész Alapítvány, amely idén ősztől újabb öt-tíz moldvai csángó gyermek befogadását vállalja. /Rodics Gergely: Moldvai Csángó Múzeum nyílt Klézsén. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

A Maksai Napok fő attrakciója a község új címere volt. Maksa címere igényesen hímzett zászlón is látható volt. A címer utal a székelység hon- és határvédelmi történelmi küldetésére. Összességében címertanilag is példaértékű Maksa címere, dicséret illeti az ötletgazda dr. Kerekes Jenőt és a kivitelezőt, Szekeres Attilát. A Maksai Napokon több tucat kulturális, szórakoztató és sportrendezvény volt. /Sylvester Lajos Címeres lobogó Maksán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Az elmúlt hét végén Lemhényben, a felső-háromszéki nagyközségben immár harmadik alkalommal került sor falunapokra. A községet alkotó két falu közti nagy távolság miatt az önkormányzat úgy döntött, évenként felváltva, Alsó-, majd Felsőlemhényben szervezi meg a faluünnepet. Idén a felsőlemhényi általános iskola udvarán zajlottak az események. Lukács Róbert polgármester köszöntötte a falu népét, majd bemutatta Lemhény turisztikai ismertetőfüzetét. /Bartos Lóránt: Falunapok Lemhényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

Kisborosnyón a falu történelmi emlékparkjában szeptember 1-jén emlékeztek a székely mártírok emlékkövénél és a forradalom mártírjainak kopjafájánál 1958. szeptember 1. szomorú napjára, amikor az aradi börtön falánál kivégezték az események tizenkét vértanúját, akikről 48 esztendő eltelte után sem lehet tudni, hol nyugszanak. A tizenkét mártírból öt háromszéki: Ábrahám Árpád, Fodor Pál, Kónya István, Moyses Márton és Szalai Attila. A jelenlevőket Damó Gyula nyugalmazott tanító, a helybeli Nyíres Lokálpatrióta Kör ügyvezető elnöke köszöntötte. Az évforduló jelentőségéről Kozák Albert sepsiszentgyörgyi történelem szakos tanár szólt, s a jelenlevők, köztük politikai bebörtönzöttek, egyperces csenddel áldoztak Lőrincz Károly bajtársuk emlékének, aki az emlékmű avatásán, 2004-ben még beszédet mondott. /Kisgyörgy Zoltán: Az 1956-os mártírokra emlékeztek Kisborosnyón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 5./

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület kórustalálkozójához és kántorképző tanfolyamához csatlakozó, Nagyváradon tartott egyházzenei konferencia a Kárpát-medencei, főként a romániai magyar református gyülekezeti éneklés helyzetét és megújításának lehetőségeit tekintette át. Örömmel fogadták a tíz éves 1996-os református énekeskönyv bevezetését. A tervezett lépés azonban csak akkor lehet eredményes, ha a lelkipásztorok megfelelő tájékoztatást és útmutatást, a kántorok és énekvezetők megfelelő képzést kapnak. /Az éneklő gyülekezetekért. A Nagyváradi (III.) Református Egyházzenei Konferencia zárónyilatkozata. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Idén márciusban ünnepelte fennállásának 120. évfordulóját a Kolozsvári Református Bethlen Gábor Földész Dalkör. Az ünnepség alkalmából egy kicsiny kézikönyvet is kiadtak, amely az emlékek, a krónikák, a jegyzőkönyvek alapján foglalja össze az elmúlt 120 évet. A kötet összeállítója, Sipos Gábor levéltáros időszakokra osztotta a történteket. 1886. február 8-án volt az alakuló ülés. 1918-ig az énekkar az egyházi és a világi hatóságok széleskörű támogatásával dolgozott. 1945 után egy ünnepségen a díszzászló alatti felvonulásért meghurcoltatás, a zászló elkobzása, bírság volt a fizetség. A kommunizmus évtizedei alatt a dalárda az egyház védőszárnyai alatt működött tovább. Jelenleg a négy szólamú énekkar ápolja a magyar dalkultúrát Kolozsváron. /E.-R. F: Százhúsz tavasz emléke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Szeptember 4-én közgyűlést tartott a Hunyad megyei Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/ Déván, a Magyarok Nagyasszonya Kollégiumában, Sáfár Csaba kisebbségi tanfelügyelő, Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes és Kofity Magda megyei RMPSZ-elnök részvételével. Házigazdaként Böjte Csaba szerzetes, a Szent Ferenc Alapítvány elnöke köszöntötte a pedagógusokat. A reményről beszélt, az alkotó reményről és szeretetről. Déván felépült egy önálló magyar iskola, Petrozsényban, ahol két évvel ezelőtt 6 gyermek járt magyar tagozatra, az idei tanévben 216-an iratkoztak a magyar iskolába. /Gáspár-Barra Réka: RMPSZ-közgyűlés Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./

A múlt hét végén hatodik alkalommal rendezte meg a Szilágybagosi Bánffy Napokat a helyi Bánffy Kulturális Egyesület. Megemlékeztek a település világháborús áldozatairól, fogadták a magyarországi testvérfalu küldöttségét, volt néptánc-vetélkedő, ügyességi verseny stb. Szilágybagos valamikor a Bánffy család legkedveltebb birtoka volt. A művelődési otthonban a Szilágysági gyerek vagyok népdalvetélkedő zajlott, amelyet 1990 óta minden évben meghirdet a Szilágy Társaság, és minden alkalommal más faluban tartják a döntőt. Most Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató volt a zsűri elnöke. Az ünnepség fénypontja volt azoknak a nyugdíjas pedagógusoknak megjutalmazása, akik 35–40 éve nem csak oktatták a bagosi gyerekeket, hanem egész életüket a községnek szentelték. A két világháborúban elhunyt bagosi áldozatok emlékoszlopánál elsőként Cseh Áron, kolozsvári magyar főkonzul rótta le kegyeletét. /Józsa László: VI. Bánffy Napok Szilágybagoson. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szeptember 4-én fogadta a DRIFI Alapítvány és az EUSTORY nemzetközi ifjúsági egyesület által szervezett Otthon című történelmi verseny résztvevőit. A beszélgetés központjában a romániai magyarok politikai, társadalmi és történelmi helyzetének elemzése állt. Kelemen előadásában ismertette a romániai magyarok sajátos kisebbségi helyzetét. „A romániai magyarok helyzete javulóban van, de több olyan kérdés van, melyek legitimizálják érdekvédelmi szervezetünk létét. Manapság, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól, az embereket elsősorban jólétük érdekli, ami nem magyar–román, hanem gazdasági kérdés. De az is tény, hogy a jó társadalmi közérzet feltétele a nemzeti identitás teljes jogú elismerése és tisztelete. Romániában elsősorban nem a törvénykezéssel van a gond – bár a kulturális autonómia kérdése mentén kiéleződő viták némileg megkérdőjelezik ezt az állítást –, hanem inkább az alkalmazás terén tapasztalunk aberrációkat” – mondta Kelemen Atilla. /Külföldi diákok tájékozódtak a magyarság helyzetéről. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5/

Dr. Péter Miklós, a Partiumi Keresztény Egyetem tanszékvezető tanára a vele készült beszélgetésben börtönéveire emlékezett. Harmadéves teológus volt 1956 őszén. A rádióból tudták meg, hogy a budapesti utcai harcokban ottani református teológusok is elestek. A hír hallatán elhatározták, hogy meggyászolják őket. Péter Miklós vette meg a fekete szalagot, melyet két hétig minden teológus hordott. A következő időben mindenütt gyűléseket tartottak és ott el kellett ítélni a magyarországi forradalmat. Péter Miklós több társával nem ment el erre a gyűlésre. Vásárhelyi János püspök mentegette őket, a szekusok kérdésére azt válaszolta, hogy tanulnak szegények, azért nem tudtak eljönni. Vártak 1959 márciusáig, amikor elhatározták a Teológiai Intézet átszervezését, hogy a református, evangélikus, német evangélikus és unitárius kar helyett egységes irányítás alá vonják, egyetlenegy, könnyebben ellenőrizhető rektornak az irányítása alá. Ekkor tartóztattak le több hallgatót. Ürügyül egy középiskolás kislány verseit hozták fel, melyek közkézen forogtak. Jellemző módon vele együtt a tanárnőjét, Imre Magdát is elítélték, amiért nem állította le a lány tevékenységét. 1959. március 15-re időzítették a teológia átkutatását, körülbelül 200 szekus végezte. Egy héttel később tartóztatták le Péter Miklóst. Előzőleg kinevezték helyettes lelkésznek egy Bihar megyei faluba, Biharvajdára. Az ottani lelkészt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, kinevezett utódját behívták munkaszolgálatra, akkor kapta meg a kinevezést, hogy virágvasárnap kezdje el a szolgálatot. Ott tartóztatták le Péter Miklóst, hogy a gyülekezet tanúja legyen, hogy őket is megfélemlítsék. Két hónappal a letartóztatása után volt a tárgyalás. Egyik kihallgatója, Ioan Onac mostanában a teológiára is ellátogat gyógyszert koldulni, a külföldi segélyszállítmányokból. A vád a gyászszalag megvásárlása és elosztása volt. Ezért ítélték 14 év kényszermunkára. Öt és fél évet töltött a szamosújvári börtönben. Az ügyvédet egyszer látta a tárgyalás során, akkor sem beszélhetett vele. Az akkori perrendtartás nem engedte meg, hogy az ügyvéd védencével szóba álljon. A börtönben volt olyan idő, amikor egy 25 ágyas cellában 160-an voltak. Később jobb körülmények közé kerültek. Az első évben a vízzel volt gondjuk, vízvezeték nem volt a cellákban, hordták a vizet, be kellett osztani, egy csupornyi víz jutott az embernek egész napra, inni és tisztálkodni is. Később civilizáltabbak lettek a körülmények. A hasmenés állandó volt és szinte gyógyíthatatlan, ő a hidegtől szenvedett a legtöbbet. 1964-ben amnesztiával szabadult. /Vincze Judit: Erdélyi ötvenhatosok. Virágvasárnapi út a börtönbe. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 29., folyt.: szept. 5./