A konvergencia program Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megfogalmazásában, hogy legfontosabb vonásaiban előmozdítsa a magyarországi életkörülmények felzárkóztatását a fejlett nyugati országokéhoz. Milyen áron? Igazságosabb teherviseléssel az államháztartási hiány, a küladósság csökkentése, a gazdaság talpraállítása érdekében – hangzik a kormány érvelése. Magyarán szólva, nagyobb adózással, drágább szolgáltatásokkal, tandíjköteles egyetemi oktatással, vizit- és ágydíjjal az egészségügyben, soványabb nyugdíjjal. És kimondva vagy kimondatlanul, a határon túliaknak juttatott kevesebb támogatással. Erős az ellenérzés a tervbe vett intézkedések hallatán. Mi, az anyaország határain kívüli magyarok ugyancsak kárvallottjai vagyunk, leszünk a magyarországi politikai pártok egymás elleni csatározásainak. A konvergencia számunkra nem felzárkózást, még szembetűnőbb lemaradást hozhat, írta Borbély László. /Borbély László: Konvergencia. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Másfél évvel a szörnyű bánsági árvíz után sem mondható, hogy nyomtalanul múlt el a katasztrófa. Rengeteg olyan ház van, amelyet látszólag nem viselt meg nagyon az árvíz, de mostanra megrepedtek, veszélyessé vagy egyenesen lakhatatlanná váltak. Borbély László középítkezésekkel megbízott miniszter áprilisban Fényen és Torontálkeresztesen tartott terepszemléjén kijelentette, hogy országszerte több mint 400 javításra, megerősítésre szoruló ház van, ennek több mint fele Temes megyében. Egy kormányhatározat kidolgozását említette akkor, melynek révén 70 milliárd régi lejt utaltak volna ki a rászoruló családoknak (illetve ebből a pénzből építőanyagokat vásároltak volna nekik), de a határozatot és a pénzt “elvitte” a tavaszi Duna menti árvíz – magyarázta Marossy Zoltán Temes megyei alprefektus. A javításra szoruló házak száma közben tovább nőtt Temes megyében. Újabb intézkedést hoztak: azokat a házakat, amelyeket időközben eladtak, vagy tulajdonosuk az első körben már kapott állami támogatást, vagy lakóik külföldön dolgoznak, levették a renoválandó épületek listájáról. /(pataky): Továbbra is támogatásra szorulnak az árvízkárosultak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./

Tavalyhoz viszonyítva jóval több szülő járatná gyerekét magyar iskolába Csángóföldön, ezért több osztályra lenne szükség. Azonban az iskolaigazgatók és a Bákó megyei tanfelügyelőség nem ismeri el az igény jogosságát. Azt is megkérdőjelezik, hogy a kérvények számának megfelelő gyerek el kezd majd járni magyar órákra. Kételyüket bizonyos mértékben Matekovits Mihály, az oktatásügyi minisztérium kisebbségügyi főosztálya vezetője is osztja. „Csángóföldön leülni egy fehér papírlap mellé, és azt írni rá, hogy azt akarom, hogy a gyerekem magyarul tanuljon, jár valamiféle rizikóval, ezért nem engedhető meg, hogy ebből az akaratból csúfot űzzünk” – fejtette ki felháborodva Hegyeli Attila, a Moldvai Csángó-magyar Szervezet oktatási felelőse. „Ezt a rizikót 390 szülő vállalta, és ehhez a mi munkánk is hozzájárult, akkor, hogy mondjuk azt, hogy mégsem lehet magyarul tanulni?” – tette fel a kérdést. Hegyeli hangsúlyozta, az ugyanannyi óraszámmal rendelkező román tanárt elismerik, a magyar tanároknak pedig évente vizsgázni kell, mert az ő óráikat bizonytalan jövőjűnek tartják, ez diszkrimináció. Hegyeli hozzátette: a központból a magyar hivatalnokoktól sem kaptak eddig semmilyen segítséget. Igényeiket jelezték a Diszkriminációellenes Tanácsnak, és az Oktatásügyi Minisztériumnak, úgy az akkori RMDSZ-es államtitkárnak, Kötő Józsefnek, mint Matekovits Mihálynak, az oktatásügyi minisztériumi kisebbségügyi főosztály vezetőjének. Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál bejegyezték a vizsgálati kérést, de Hegyeli Attila szerint egy lépést sem tettek az ügy kivizsgálására. „El sem jöttek Bákóba” – mondta. A lap nem tudta elérni Asztalos Csabát, a tanács elnökét, hogy reagáljon erre a vádra. Matekovits Mihály szerint Hegyeli nyilvánvaló túlzásokba esik, és inkább a sajtónak panaszkodik, mint az illetékeseknek. Azonban a helyi szinten megnyilvánuló gáncsoskodásokat ő maga is elismeri. Hegyeli Attila megjegyezte, Matekovits Mihály ki sem látogatott Bákó megyébe. Matekovits magyarázkodott: ezek a dolgok már csak részben tartoznak a minisztérium hatáskörébe. Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár elmondta, hogy találkozott Hegyelivel, aki megígérte, hogy jegyzékben fordul hozzá, amelyben jelzi majd a problémákat. Ez még nem történt meg. Pásztor Gabriella a jövő héten Bákó megyébe utazik. /Isán István Csongor: Elmaradhat Csángóföldön a magyar iskolakezdés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum beadványára válaszolva – amelyben a tanárok kitartanak Kósa Mária igazgató tisztségben maradása mellett, és megkérdőjelezik a főtanfelügyelő azon jogát, miszerint megtilthatja, hogy a tantestület továbbra is igazgatónak jelölje Kósa Máriát – Titiana Zlatior, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség vezetője a Szabadsággal közölte: nem tágít eredeti álláspontjától. A hatásköre – nyomatékosította – feljogosítja őt arra, hogy ilyen esetekben fegyelmi intézkedéseket foganatosítson, s szakellenőrzéseket végeztessen, ugyanis komolyságot és kellő hozzáállást vár el az érintettektől. – Legfőbb törekvésem az, hogy a tanévkezdésig a Brassai líceum élére olyan igazgatót nevezzek ki, aki minden valószínűség szerint nem az iskola tanerői közül kerül majd ki. /N.-H. D.: Bekeményít a főtanfelügyelő a Brassai-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Elébe kívánunk menni az európai uniós integráció nyomán az oktatás terén várható mélyreható változásoknak, vázolta Lakatos András, az RMDSZ oktatási ügyvezető alelnöke annak a találkozónak a célját, amelyet Nagyváradon tartottak a Bihar megyei magyar polgármesterek és alpolgármesterek, valamint a helyi tanügyi szakértők részvételével. Elejét kívánják venni annak, hogy a községi iskola-összevonások nyomán a kistelepüléseken élő magyar gyerekek román iskolába járjanak. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke elmondta, a szövetség nagyobb beleszólást kér az önkormányzatok számára az oktatási intézmények irányításába. Ákos Zoltán megyei tanfelügyelő-helyettes elmondta, a most kezdődő tanévben a Művészeti Gimnáziumban magyar nyelvű első és ötödik osztályos zene szakos külsős csoportok indulnak, amelyekbe azonban felsőbb osztályokba járó diákok is jelentkezhetnek. Több nagyváradi iskolában gondot okoz a magyar nyelvű első osztályok indítása, mivel kevesen jelentkeztek. Pető Csilla tanfelügyelő szerint a jelenség nem a diákok létszámcsökkenésének, hanem annak tudható be, hogy mind a Szent László-, mind a Lorántffy Zsuzsanna Gimnáziumban indultak első osztályok. /Balogh Levente: Önkormányzati felkészítő a tanügyi változásokra. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

Augusztus 15–17-e között tartották a 34. Tokaji Írótábort. A Tokaji Írótábor „nagy öregjei” többször is hangsúlyozzák, hogy a tábor 1972-ben történt megalakulása óta, évtizedeken keresztül a közéletiséget vállaló írók fóruma volt. Idén három témát jelöltek ki: Bartók Béla születésének 125. évfordulója, az 1956-os forradalomra való emlékezés és az irodalmi nevelés – összefoglaló címén: Érték és befogadás. Párhuzamosan zajlottak előadások. Pomogáts Béla esszéje a Németh László-i harmadik út fogalomrendszerére hivatkozott, Fekete Gyula a korabeli magyar írószövetség szerepéről emlékezett, Dupka György ’56 kárpátaljai vonatkozásairól beszélt. Nagy Attila előadásából kiderült: 1964 volt a magyar olvasási kultúra fénykora, Jókai volt a legolvasottabb szerző. 1996: a magyar olvasási kultúra amerikanizálódott, első helyen Robin Cook van, Jókai a 4. helyre hátrált. 2003: hetedik osztályos gyerekek olvasmányai között első helyen Harry Potter… 4. Fekete István. 2005: első helyen a Da Vinci-kód, Jókai a 3. helyen. Egyed Emese előadásnak címe Irodalomnevelés Erdélyben. – Idén a kuratórium irodalmi díját a csíkszeredai Molnár Vilmos vette át. /Kozma Mária: „Adj időt lelked művelésének…” 34. Tokaji Írótábor. 2006. augusztus 15–17. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Daragus Attila torjai alpolgármester-vállalkozó, a falusi turizmus országos első embere ötletgazda. A hét végére tervezett Torjai Falunapok ötlete a túróspuliszka-rekorddöntés. Most 80 méteres túróspuliszkát fognak készíteni, ezzel a saját 60 méteres rekordjuk megdöntését célozzák. Eljönnek a bukaresti tévések, nem a kultúrműsorért, hanem a túróspuliszkáért. Közben azonban megtekintik majd a község új címerét és címeres zászlóját, és megnézhetik az ország első Életfáját is. A nyolc méter magas, hántott cserefára a 2004. évtől kezdve kisméretű réztáblákra írva egy-egy ágra felkerülnek az év újszülöttei. 2004 óta száz újszülöttet anyakönyveztek. Daragusék máris a 2007-es falunapokra készülnek, amikor is a település első írásos említésének 700. évfordulóját ünnepelik. /(sylvester): Torjai életfa életrevalósága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 8./

Marosvásárhelyen tartotta jubileumi erdélyi turnéja első koncertjét a Kaláka együttes. A Kossuth-díjas magyarországi zenekar huszonöt éve lépett fel először Erdélyben, az évforduló alkalmával szervezett körút során Székelyföldön, majd Kolozsváron és Nagyváradon is koncerteznek. A Kaláka testvérpárjával, Gryllus Vilmossal és Gryllus Dániellel beszélgettek a lap munkatársai. Az 1981-es koncertek nemcsak az erdélyi közönség számára maradtak emlékezetesek, de számunkra is, beszéltek a kezdetről. Az 1989 előtti időszakban többször is vissza szerettek volna jönni, de a hatóságok nem engedték. – A Kaláka a klasszikus és a népi hangszerek híve. /Kiss Dénes, Szucher Ervin: Megzenésített versek a gyerek nőttére. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

A tízéves múltra visszatekintő Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület /MA-ZA/ aktív, sok találkozót, rendezvényt tartottak. Cseh Gábor egyesületi elnök beszámolójában szépszámú rendezvényt sorolt fel, s szó esett a tervekről is, az ’56-os forradalom októberi emlékünnepére készülődésről, s a Zalaegerszegen felállításra szánt székely kapuról. Az egyesület rendszeres tevékenységgel ápolja a két város közötti baráti viszonyt, mely tevékenység kiterjed a gazdasági, társadalmi, oktatási, művelődési és sportéletre egyaránt. Júliusban Marosvásárhelyre érkezett például 35 zalaegerszegi és 14 vajdasági gyermek és felnőtt. A MA-ZA Baráti Kör Egyesület meghívására jöttek. Erdélyi körútra is indultak. Augusztusban marosvásárhelyi gyermekek üdülhettek Balatongyörökön. /Ma–Za híradó. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Siménfalvát nem veszélyezteti az elnéptelenedés, állítja Szén Sándor unitárius lelkipásztor. Több a keresztelő, mint a temetés. 2004-ben húszat kereszteltem, és tízet temettem, mondta. A 825 lelket számláló siménfalvi unitárius egyházközségben kevesebben járnak templomba. A gyülekezetben van nőszövetség, ifikör, bibliaóra, illetve kórus is működik. A lelkész úgy látja, az ifjúságnak nincs sok esélye az itthon maradásra, az egyetemet végzők nem találnak szaktudásuknak megfelelő munkahelyet, mások pedig Magyarországon vállalnak kétkezi munkát. /Antal Erika: A megmaradás záloga a gyermek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 8./

E nyáron másodszor lépett fel Garai Zsolt Kolozsváron a Farkas utcai református templomban megtartott orgonahangverseny-sorozat keretében, ezúttal sem okozva csalódást a közönségnek. Eddigi hangversenyein általában egy-egy saját szerzeményt is előadott. /Nagy-Hintós Diana: Szívesen látott vendég. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Kolozsváron, a Bánffy-palotában megnyílt Tosa Szilágyi Katalin festészeti kiállítása, amelynek fő témája a hangszerek világa. A tárlat a művésznő doktori disszertációja alkalmából készült alkotások zömét vonultatja fel. /Ö. I. B.: Muzsikáló képek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Marosvásárhelyen telt ház előtt zajlott Romfeld Ákos fotóművésznek a Gyilkos-tót megörökítő albumának bemutatója. A Neptun Kiadó gondozásában megjelent háromnyelvű album bemutatója után diaporáma-vetítéssel a művész 1980-ban készült munkáiból mutatott be néhányat. /Nagy Botond: Barátai az ég, a felhők és az emberek. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Megnyílt az ötödik mezőmadarasi alkotótábor, amelyen ez évben 22 képzőművész vett részt a megyéből, Temesvárról, Székelyudvarhelyről, illetve Magyarországról. A Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület, illetve a helyi református egyházközség által szervezett táborban az alkotómunka mellett ifj. Molnár Dénes képzőművész tartott előadásokat. /A mezőmadarasi alkotótábor tárlata. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 8./

Molnár Vilmos csíkszeredai író, irodalmilap-szerkesztő novellái, írásai kötetekben, a hazai és magyarországi rangos folyóiratokban látnak napvilágot. Néhányat közülük román, francia és svéd nyelvre is lefordítottak. A Tokaji Írótáborban újabb szakmai elismerésben részesült. Kifejtette, hogy csak egy egységes magyar irodalom létezik. Ahogy értelmetlen lenne dunántúli vagy felvidéki, esetleg hortobágyi irodalomról beszélni, éppúgy nonszensznek érzi külön székely irodalmat emlegetni. A székely nyelvjárás sajátos szavai, nyelvi fordulatai is bekerülhetnek egy itt élő vagy innen elszármazott író-költő munkáiba, de ettől az még nem lesz egy külön irodalom része. A magyar nyelv és a magyar irodalom van olyan gazdag, hogy egészen sajátos, egymástól mind szóhasználatban, mind stílusban eltérő variációkat magában tudjon foglalni. A Székelyföldön élő alkotók azonban helyzetüknél fogva érzékenyebbek a székelység, tágabban az egész magyarság sorsproblémáira. Többször kell szembesülniük olyan állapotokkal, viszonyokkal, amelyek az anyaországbeliek számára ismeretlenek. Molnár Vilmos pár évvel ezelőtt nekifogott megírni A. A. Milne világhírű Micimackójának a párját. Kihívásnak vette, meg tudja-e írni úgy, hogy ne epigon fércmű legyen. A Disney-cég megvásárolt a Milne-örökösöktől minden kiadási jogot, és mivel a Milne által megírt szereplők neveit használja, a Disney-képviselettől megtiltották, hogy más kiadónál jelenjen meg, mint ami az ő érdekeltségi körükbe tartozik. Írtak már Molnár Vilmos munkájáról tanulmányt a Korunkban, pedig a könyv pedig még sehol sincs. Molnár Vilmos a csíkszeredai Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztője. A folyóirat kilenc éve jött létre. Ez alatt a Kárpát-medencében megjelenő több tucat irodalmi, kulturális vagy művészeti folyóirat közül példányszámát tekintve a legelsők közé küzdötte fel magát. A szerkesztőkollégák ismert, neves költők, írók, képzőművészek. Ferenczes István költő, főszerkesztőnk nevét mindenki ismeri, de nem ismeretlen Fekete Vince, György Attila, Lövétei Lázár László költők, írók, műfordítók, a néprajzos Mirk Szidónia-Kata vagy a kritikus Zsigmond Andrea nevei sem. /Antal Ildikó: Az olvasó visszajelzése az igazi díj. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

A Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség Negyedévi Tájékoztatójának legfrissebb száma /2006/3/ az erdélyi kisebbségi lét kérdéskörét taglalja. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője írásából kiderül, hogy őszre halasztották a kisebbségi törvénytervezet vitáját. Csetri Elek pedig Szabó Dezsőre emlékezett, a magyarság jelenéről, jövőjéről indult konferenciasorozatról szóló beszámoló Tények és perspektívák címmel látott napvilágot. Varga Andrea cikkének címe: Moldvai katolikusok a Vatikán és a Securitate között. /Lapszemle. Transsylvania – 2006/3. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./

Simó Márton bő esztendővel regényciklusa első kötetének megjelenése a megígért második kötetet /Bozgor, avagy kísérlet egy szó értelmezésére. Második próbálkozás. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2005./ is letette asztalra abból a könyvfolyamból, amit a bozgor szó körbejárására eltervezett. Az első kötetből úgy látszott, hogy a szerző elodázta a válaszadást, s ígéretes kezdés után szinte mindent a jövőre bízott. Beindította a párhuzamosan bonyolított cselekményszálakat – életpályákat –, amelyek során a bozgor létforma alakváltozatait kísérelte meg elénk tárni. „Esetleges és esetlen itt minden, mégis ismerős, olyanforma, mint az életünk, amelynek hétköznapi kulisszái közül leskelődve csak alig látunk némi perspektívafélét, s roppant távol vagyunk attól, hogy képesek lennénk rendszerbe foglalni vagy értelmezni a részleteket” – írta. Tökéletes diagnózis a bozgor-létről. /Cseke Gábor: Bozgor – másodszor is. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./

Szeptember 8-án Budapesten, a parlamentben tanácskozott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF). A találkozót Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Szilvásy György magyar kancelláriaminiszter adott tájékoztatást a magyar kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos célkitűzéseiről. A KMKF ülésén a Magyarországgal szomszédos országok parlamentjébe magyar szervezet képviselőjeként megválasztott politikusok, illetve a magyar országgyűlés elnöke által meghívott képviselők vesznek részt. – Fontos, hogy elinduljon az érdemi közeledés a nemzetpolitikában a magyarországi pártok és a határon túli nemzetrészek képviselői között, meg kell találni a közös minimumot – mondta nyitó beszédében Szili Katalin. A találkozón megjelent Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese, az RMDSZ elnöke, Frunda György szenátor, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának elnöke, Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Csáky Pál, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke, valamint Duray Miklós, a szlovák parlamentben a Magyar Koalíció Pártjának képviselője. Szlovákiának kell megtennie azokat a lépéseket, amelyek garantálják, hogy a magyarellenes incidensek ne ismétlődjenek – hangsúlyozta beszédében Göncz Kinga külügyminiszter. Markó Bélával egyetértve, Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke és Surján László EP-képviselő is arra hívta fel a figyelmet, hogy a szlovákiai helyzet nem elszigetelt eset, a többi környező országban ugyancsak kialakulhat hasonló helyzet. A fórum egyik napirendi pontját képezte a határon túli tagok által készített jelentés a magyarság helyzetéről. A dokumentumban a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, valamint az Ukrajnai Magyar Demokratikus Szövetség-Ukrajnai Magyar Demokrata Párt jelentése szerepel. Az RMDSZ 2006. évi jelentésében a romániai magyarság helyzetéről az olvasható: 1996 végén járatlan úton indult el az erdélyi magyarság, amikor érdekképviselete a román kormány tagja lett. Az RMDSZ véleménye szerint a létező alkotmányos keretek között a romániai magyarság helyzetének jogi-politikai rendezése csak egy hosszabb távú folyamat eredménye lehet, és ebben a folyamatban ésszerűen kihasználható a kormányzati szerepvállalás lehetősége. Mint írják, 2005-ben az RMDSZ a nemzeti kisebbségek jogai tekintetében újabb fejezetet nyitott: kezdeményezésére Románia kormánya olyan kisebbségi törvénytervezet nyújtott be a parlamentnek, amely egyben a kulturális autonómia létrejöttét is magába foglalja. A KMKF résztvevői egyetértettek abban, hogy ez a fórum nem helyettesítheti a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT). Az ülést követően a fórumot összehívó Szili Katalin házelnök, valamint a határon túli magyar szervezetek és a magyar parlamenti pártok képviselői közös sajtótájékoztatót tartottak. Ezen a legfontosabb kérdésként a magyar–magyar párbeszéd, illetve a MÁÉRT jövője és a határon túli magyarok támogatási rendszere vetődött fel annak nyomán, hogy Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára a KMKF délelőtti ülésén közölte: átalakul a határon túli magyarság támogatási rendszere, mivel a kormány a Szülőföld Alapba szeretné összpontosítani a támogatást, amelyre korábban több közalapítványt hoztak létre. Az államtitkár kitért arra is, hogy az eddigi magyar–magyar kapcsolattartást sokszínű, differenciált és hatékony fórumrendszer váltja fel, amelynek egyik eleme a mostani KMKF-fórum, ugyanakkor a fórumrendszer elemei között nem említette a MÁÉRT eddigi intézményét, amelynek tagjai között a magyarországi parlamenti pártok is jelen voltak. Bugár Béla kifejtette: nem tudnak mit kezdeni azzal a helyzettel, hogy a magyar kormány nem akarja működtetni a MÁÉRT-ot. Hozzátette: együtt akarnak működni, ehhez azonban meg kell állapodni a magyar–magyar együttműködés kereteiről. Leszögezte: úgy látja, hogy az Illyés Közalapítvány jól működött, ezért nem tartja indokoltnak a Szülőföld Alapba történő integrálását. Hasonló álláspontot fogalmazott meg Markó Béla, aki a sajtótájékoztatón megjegyezte: nem szeretné ha az intézményes magyar–magyar kapcsolatokból eltűnne Illyés Gyula és Márton Áron neve. Utóbbival utalt a Márton Áron Szakkollégiumra, amelyet január 1-jéig beolvasztanak a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézetbe. A parlamenti tanácskozás után Sólyom László köztársasági elnök fogadta és köszöntötte a fórum tagjait. /Magyar–magyar fórum Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./ Szili Katalin rámutatott, hogy a KMKF az elmúlt két évben számos nemzetpolitikai stratégiai kérdésben jutott egyetértésre. A nemzetpolitika intézményrendszerének átalakítását kifogásolta Duray Miklós, aki szerint a magyar kormány által elképzelt magyar-magyar kapcsolattartási rendszer nem biztosítana intézményes kereteket. Duray Miklós rámutatott, kiderült számára, hogy megszűnnének a közalapítványok, köztük például az Illyés Közalapítvány. „Gyakorlatilag minden megváltozik, így nem lesz Magyar Állandó Értekezlet sem” – hívta fel a figyelmet Duray, leszögezve, hogy „a KMFK nem helyettesítheti a Máért-ot”. Markó Béla úgy fogalmazott: a környező országokon, beleértve az RMDSZ romániai koalíciós partnereit is, egyfajta „integrációs önhittség, önelégültség” lett úrrá, úgy tekintik, hogy az Európai Unióval szembeni a kötelezettségeiket teljesítették. Ez az önhittség rendkívül veszélyes, ez az elkövetkezőkben a térségben súlyos problémává válhat – tette hozzá. Németh Zsolt szintén arra hívta fel a figyelmet: a Kárpát-medencei magyarságnak szembesülnie kell azzal, hogy véget ért az az együttműködési időszak, amikor az európai integráció reményében a határon túli magyarokat bevonták a „kirakatpolitikába”. Ebben az új helyzetben egységesen kell fellépni – tette hozzá a külügyi bizottság elnöke. /Lezajlott a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

Magyar–magyar csúcsértekezlet összehívására a magyar kormány illetékes a határon túli magyar szervezetekkel együtt – mondta az MTI-nek Takács Csaba, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke arra a kérdésre válaszolva, hogy a szövetség részt vesz-e a Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnöke kezdeményezésére szeptember 15-én összeülő „magyar-magyar csúcsértekezleten”. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke nem is tud erről a tervezett eseményről. Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnöke elmondta: a híradásokból hallott a készülő eseményről, de még nem volt ideje foglalkozni a dologgal. /Az RMDSZ, az EMNT és az MPSZ nem vesz részt az MVSZ által összehívott értekezleten. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

A nemzet kulturális egységének megteremtése az anyaország nyitottságán és a régiók együttműködésén túl, a történelmi sérelmek meghaladásán múlik – jelentette ki Petróczi Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának megbízott vezetője szeptember 8-án a Bélapátfalván rendezett magyar–magyar találkozón. Erre lehetőséget teremt az Európai Unió, ezért Magyarország számára fontos, hogy a környező országok a közösség tagjává váljanak – tette hozzá. Kiss Elemér, a Szülőföld Alapot kezelő tanács elnöke elmondta, hogy első alkalommal az elmúlt évben osztották szét pályázat alapján a határon túli magyarság szülőföldön történő boldogulását segítő keretösszeget. Az elosztáskor pozitív diszkriminációban részesítik a nehezebb helyzetben lévő határon túli közösségeket, így az elmúlt évben és az idén is a lakosság arányát meghaladó mértékű támogatást kapnak a kárpátaljai és a vajdasági magyar pályázók. A háromnapos rendezvényen 14 Heves megyei város és falu, valamint 22 határon túli magyarlakta testvértelepülés képviselői találkoztak egymással. /Magyar–magyar találkozó Hevesben. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

A Maros megyei RMDSZ volt elnöke, Kincses Előd ügyvéd szeptember 8-án tartott marosvásárhelyi sajtóértekezletén felszólította Markó Bélát, hogy mutassa be a magyarországi írókkal való találkozókról Hajdú Győző számára készített jelentéseit. Kincses azt állította, hogy az RMDSZ elnöke egyik interjújában kijelentette: a magyarországi írókkal való találkozásokról írt jelentéseit az Igaz Szó folyóirat főszerkesztőjének adta át. Kincses nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a Markó Béla által készített jelentések ártalmatlanok voltak. Markó Béla a múlt héten mutatta be Marosvásárhelyen azt az 1218 oldalas megfigyelési dossziét, amelyet róla a Szekuritáté készített. Ugyanakkor Kincses közölte: több alkalommal kérte saját iratcsomóját a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS), de azt a választ kapta, hogy nincs dossziéja. Szerinte papírjait azért nem adják ki, hogy ne leplezhesse le azokat a besúgókat, akik jelenleg RMDSZ-tisztségviselők. Hozzátette: egyébként Király Károlynak is azt válaszolták, hogy nincs dossziéja, ami nevetséges, hiszen Király, Doina Corneával együtt, Erdély első számú disszidense volt. A volt megyei RMDSZ-elnök azt is szemére vetette az RMDSZ-nek, hogy a korrupcióellenes harc kerékkötőjévé vált Romániában. /Kincses: Markó mutassa be a jelentéseit. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Nicolae Ceausescu szerint a magyarság volt az ország belső ellensége, és amikor a kommunizmus idején egyre erősebb lett a nacionalizmus, Ceausescu is egyre gyanakvóbbá vált a kisebbségekkel, különösen a magyarokkal szemben, nyilatkozta Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke. A kijelentés válasz volt arra a kérdésre, hogy vajon igaza van-e Kincses Előd ügyvédnek, amikor azt állítja, hogy a volt Szekuritáté több magyar értelmiségi behálózott. Az elnök asszony véleménye szerint igaza van Kincsesnek, viszont ez tudományosan még nem bizonyított. A „belső ellenséget” jobban meg kellett figyelni. Ezért a Szekuritáté magyarokat is bevont a hálózatba. Enache elmondta, őt is megkörnyékezték, ugyanis folyékonyan beszélte a magyar nyelvet. Smaranda Enache válasza az volt, hogy a magyarok neki, a románnak nem mondanak olyasmit, amit ő aztán továbbmondhatna a Szekuritáténak. /(mózes): A „belső ellenséget” jobban kellett figyelni? = Népújság (Marosvásárhely), szept. 9./

Több Kolozs megyei vidéki települést keresett fel Nagy Zsolt romániai távközlési és informatikai miniszter László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök társaságában. Nagy Zsolt elmondta, hogy ez a körútja szerves része RMDSZ-alelnöki és miniszteri tevékenységének, célja a közvetlen kapcsolattartás az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel. Egyúttal tájékoztatta őket az információs társadalom helyi fejlesztési lehetőségeiről. A Tudásalapú Társadalom elnevezésű minisztériumi fejlesztési projektet keretében helyi tudáshálót hoznak létre, amelybe bekapcsolják az iskolát, a polgármesteri hivatalt, a kis- és középvállalkozások számára pedig elektronikus kereskedelmet fejlesztő központot létesítenek. /N.-H. D.: Informatikai projekt a vidéknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Romániában az anyakönyvi kivonat, útlevéllel és sok egyéb fontos irat háromnyelvű, de a három nyelv közül az egyik véletlenül sem magyar. Az, hogy egy magyar embernek saját szülőföldjén fontosabb legyen a francia vagy az angol megnevezés az anyanyelvű feliratnál – az önmagában is diszkrimináció. A szomorú az, hogy – megszokták az emberek. /Ferencz Csaba: Több nyelven, de ne magyarul (Kármentő). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

“Közös Európa” Magyar–román partnerség volt a címe a szeptember 8-án az Expo Arad International egyik pavilonjában megtartott konferenciának, amelyet Radetzky Jenő, a Kárpátia Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara elnöke vezetett. A konferencián Gheorghe Falca, Arad polgármestere Arad, mint a DKMT eurorégió egyik kiemelten jelentős gazdasági és kulturális városának helyzete és fejlesztési koncepciója címmel tartott előadást. Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a magyar gazdasági szereplők EU-s tapasztalatairól beszélt, utalva arra, hogy ezeknek a tapasztalatoknak az átadása a román gazdasági partnereknek megkönnyítheti számukra a csatlakozást. /(Balázs): “Közös Európa” Magyar–román partnerség. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./

Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója az elmúlt évadról számolt be. Három bemutatót tartottak: Az álruhás kertészlány című operát Katona Zs. József rendezésében és az innen elszármazott Gábor Ferenc karmester vezényletével, a Kálmán-operettet, a Csárdáskirálynőt, Selmeczi György rendezésében és Incze G. Katalin vezényletével, majd a Schubert-kamaraopera bemutatója következett, a karmester Kulcsár Szabolcs volt. Két operát turnéváltozatban játszottak. Felléptek Brassóban, Marosvásárhelyen és Nagyváradon. Május végén a Székelyföldön turnéztak, ahol a társulat nagy sikert aratott. Örömmel tettek eleget a Miskolci Operafesztivál szervezői meghívásának. A tél folyamán három rövidebb svájci vendégszereplésre is adódott lehetőség. Augusztusban tíznapos magyarországi fellépéssorozatuk volt. Az új évad első operabemutatója Verdi Falstaff című operája, a tervek szerint október 12-én. Ekkor ünnepelik meg azt, hogy a társulat örökös tagja, Hary Béla karmester ötvenedik évadját kezdte meg. Már elkezdődött Ionel Pantea rendezésében Mozart A varázsfuvola című operának a felújítása, és nem feledkeznek meg a magyarországi 1956-os forradalom tiszteletére rendezett ünnepi gálaestről sem. Idén nem hirdetnek meg bérletes előadásokat. Az eladott bérletek száma annyira lecsökkent, hogy már a bérletek kinyomtatása is feleslegessé vált. /Nagy-Hintós Diana: Új évad: tervek, remények és lehetőségek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Szeptember 8-án Budapesten az Alexandra Könyvesházban került sor az aradi Irodalmi Jelen folyóirat 2004 őszén meghirdetett negyvenezer dolláros regénypályázata díjainak kiosztására. Böszörményi Zoltán, a regénypályázat kiírója bejelentette, az eredeti hat helyett, tíz díjat osztanak ki Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen főszerkesztője, a zsűri elnöke méltatta a pályázatok számokban is kifejezhető sikerét: a 283 pályamunka 3 világrészről, 12 országból érkezett. A regénypályázatra a legtöbb pályamunkát (az összes mű nagyjából háromnegyedét) Magyarországról, jó félszázat Romániából, a többit Szlovákiából, Ukrajnából, Szerbiából, Németországból, Írországból, Franciaországból, Svájcból, Svédországból, az Amerikai Egyesült Államokból és Ausztráliából küldték be. Galgó Balázs színművész felolvasta a zsűri által összeállított értékelőt. A díjakat Böszörményi Zoltán adta át. /Jámbor Gyula: Amerikától Ausztráliáig próbáltak szerencsét. Példátlan siker az Irodalmi Jelen regénypályázatán. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 9./ A díjazottak: I. díj: Sigmond István II. díj: Nagy Koppány Zsolt III. díj: Balogh Róbert Különdíjak: Bencze Erika, Czegő Zoltán, Halász Margit, Ircsik Vilmos, Kapdebo Tamás, Siklósi Horváth Klára és Tar Károly (Irodalmi Jelen – OTP különdíj)

Hozzászólások a Brassai-ügyhöz Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatója személyét ért támadások hatására megmozdult a szakma, az RMPSZ helyi és országos szinten egyaránt, az iskola vezető tanácsának a tagjai, tanár kollégák, a szülői bizottság. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes elfoglaltságára hivatkozva nem kívánt hozzászólni a vitához. Hozzászólások: a/ Érthetetlen, miért zavarja a hatalmat az, hogy egy közösség tiszteli, szereti vezetőjét, kiáll mellette, Kinek van erre a hangulatra szüksége? A főtanfelügyelőnek és Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettesnek. Tőle hangzik el a nyílt levélben megfogalmazott segítségkérésre: „Legyen csend!” Az igazgatói versenyvizsgát megelőzően Titiana Zlatior főtanfelügyelő asszony kijelentette, hogy nem akarja Kósa Mária mandátumát meghosszabbítani. Ezzel már a történtek előtt megkérdőjelezte a megmérettetés tisztaságát. A vizsgáról „természetesen” Török Ferenc hiányzott. Kósa Mária jelentkezett újabb vizsgára, annak ellenére, hogy Zlatior írásban közölte az iskola vezetőségével: Kósa Mária neve nem szerepelhet az iskola által a tisztségre javasoltak között. Mit tesz az érdekképviselet? Markó Béla az oktatásért is felelő miniszterelnök-helyettes. Az ő segítségét is kérték. /Szőcs Judit, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség országos alelnöke: Egy segélykérő levél tanulságai. „Legyen csend!”/ b/ Kassay Ildikó tizenhat éve tanít a Brassaiban, szereti az iskolát. Minden alkalommal az RMDSZ-re szavazott. Az RMDSZ tisztségviselői eljöttek, tanácsot adtak, erkölcsileg támogattak. Elvárta volna az RMDSZ azon tisztségviselőit, akik Kolozsváron a tanügyi osztályt képviselik. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettesnek mindenképpen el kellett volna jönnie, azonban nem mer szembenézni a tanári karral. Ehelyett telefonon üzenget, újságokban nyilatkozik, és ítéleteket közöl. Ezek után Török Ferenc beadhatja lemondását. /Kassay Ildikó, a Brassai Líceum matematika szakos tanára: Egy segélykérő levél tanulságai/ c/ A Brassai Sámuel Líceum Szülői Bizottsága megdöbbenéssel értesült a sajtóból, hogy valakiknek nem megfelelő az iskola igazgatónője, Kósa Mária, s ezért le akarják váltani. A szülői bizottság elítéli ezt a diktatórikus módszert. /Feischmidt János, a szülői bizottság elnöke: Elégedett a szülői közösség/ d/ Érthetetlen, hogy négy-öt éven át nagyon jó minősítést kap az igazgatónő, utána pedig hirtelen lefokozzák. Zavaró, ahogy a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség bármi áron mást akar kinevezni Kósa Mária helyett. /Nagy-Hintós Diana: Elégedett a szülői közösség. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Szeptember 8-án avatták fel a Bánffyhunyadi Iskolaközpont új, 16 tantermet magába foglaló épületét, amelyben az V–VIII. osztályos gyerekek – ebből öt magyar tannyelvű osztály tanulói – kapnak helyet. Az ortodox szertartás után Kusztos Tibor református lelkipásztor is megáldotta az iskola diákjait és nevelőit. Mihail Hardau tanügyminiszter elmondta: – Az oktatás iránti érdektelenséget tanúsítja, hogy az iskola több mint egy évtizedig épült. /Nagy-Hintós Diana: Iskolát avattak Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

Juga Katalint, a szamosújvári 2-es számú I–VIII. osztályos iskola aligazgatóját most a tanévnyitással kapcsolatos tennivalók kötik le. Az ötödik osztályba nem kevesebb, mint tizenöt gyermek iratkozott be szórványvidékről. Néhány éve a helyi református egyházközség törődésének köszönhetően közel száz mezőségi és Szamos menti gyermek végezheti tanulmányait Szamosújváron. A magyar tagozattal is rendelkező iskolában jó körülmények között kezdődik a tanítás. /Erkedi Csaba: Szamosújvár. Szórványvidék gyermekei az iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./