Augusztus 22-én megnyitották az Aradi Napok rendezvénysorozatát. A szabad királyi város korát idéző hintóból  Lovas Zoltán színművész, játékmester és csapata integetett a nem túl népes közönségnek Kiválósági díjat egy magyar is kapott, Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen főszerkesztője, aki elmondta: az aradi magyar íróközösség nevében vette át a megtisztelő díjat. /Sólya R. Emília: Kevesen voltak kíváncsiak. Hintók, elöljárók az Aradi Napokon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

Kultúra, nemzet, identitás címmel augusztus 22-én kezdődött Debrecenben a VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus. A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Debreceni Egyetem rendezte ötnapos találkozóra több mint 400 résztvevő érkezik, az anyaországiakon kívül a legtöbb érkező a Magyarországgal szomszédos országokban élő magyarok köréből kerül ki, de sok kutató vesz részt Finnországból, Németországból, Hollandiából, Lengyelországból, Olaszországból, Bulgáriából és a többi jelentős európai hungarológiai műhelyből, s várnak vendégeket Törökországból, Mexikóból, Japánból és Mongóliából is. A magyar vonatkozású bölcsészettudományi kutatások ötévenként megrendezett legnagyobb fóruma ez a kongresszus. A tudósok közel 50 szekcióban a magyar nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz, filozófia, képzőművészet, zene és film tárgykörében mutatják be eredményeiket, illetve cserélnek eszmét a magyarságtudomány időszerű kérdéseiről. A kongresszus fővédnöke Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A megnyitón részt vett és beszédet mondott Sólyom László magyar köztársasági elnök. Az államfő a hungarológiáról, a magyarság tudományáról elmondta, hogy az jelentősen hozzájárul a nemzeti identitás megfogalmazásához. Megítélése szerint az alkotmányban is rögzíteni kell a magyarságot, mint kultúrnemzetet, s a külpolitika sem hagyhatja figyelmen kívül a magyar nemzet egységét. A kongresszuson erdélyi magyarságkutatók is részt vesznek. /VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Debrecenben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

A pótérettségiző Hargita megyei diákok több mint 81 százaléka magyar tannyelvű líceumból származik. Az idei 2224 hargitai magyar végzős 87,59 százaléka, azaz 1948 diák vizsgázott sikeresen, a román iskolák 786 végzősének 91,44 százalékához viszonyítva, amely 717 átmenőt jelent. Román nyelv és irodalomból 220 magyar érettségiző – a vizsgázók 9,8 százaléka – bukott el a nyáron, míg ugyanabból a tantárgyból a román érettségizők 5,9 százaléka nem kapott átmenő jegyet. A Hargita megyei iskolák közül legjobban a székelykeresztúri Orbán Balázs Elméleti Líceum diákjai szerepeltek, ahol a vizsgázók mindegyike sikeresen tette le az érettségit. A legrosszabb eredménnyel a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Elméleti Líceum diákjai „dicsekedhetnek”, ahol csak 42,85 százalékuknak sikerült levizsgáznia. Berszán Lajos igazgató szerint ennek oka az, hogy a diákok félreértették a román nyelv és irodalom tételt. Hargita megyében idén az őszi pótérettségire 445-en iratkoztak be. Kolozs megyében 1162 diák iratkozott be pótérettségire, ebből mindössze 70 magyar. /Pótérettségi nyelvi akadállyal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Titkos szavazással választott új vezetőséget a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztősége. Főszerkesztői székbe az 1975-ben Kolozsváron született Kiss Olivér-Tamás került. Elmondta, gyanította, hogy esetleg rá esik a választás. A főszerkesztő-helyettes Kerekes Edit maradt, a politikai rovat vezetője Újvári Ildikó lett, és a helyi hírek rovatvezetője pedig Balázs Bence. Köllő Katalin maradt a kulturális rovat vezetője. Kiss Olivér 11 éve tagja a szerkesztőségnek. – Továbbra is objektív anyagok, cikkek fognak megjelenni az újságban, nyilatkozta. Az egymástól eltérő vélemények a jövőben is megjelennek. – A Szabadság a legnagyobb példányszámban megjelenő kolozsvári napilap. /Vincze Judit: Beszélgetés Kiss Olivér-Tamással, a kolozsvári Szabadság napilap újdonsült főszerkesztőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Ákosfalván a Szent István-napi ünnepséggel egybekötött falunapokat tartottak. Augusztus 19-én istentisztelettel kezdődött, majd a katolikus plébánia oldalán lévő Szent István emléktáblát koszorúzták meg. Osváth Csaba polgármester szólt az ünneplő gyülekezethez. A kultúrotthonban címerkiállítást nyitottak meg, amelynek keretében felavatták és bemutatták a közösségnek Ákosfalva címerét is. A címert Novák József marosvásárhelyi képzőművész készítette. Az etnikumközi néptáncfesztiválon magyar, román, roma és szász tánccsoportok léptek fel, a házigazda az ákosfalvi Forrás együttes volt. A szervező az Ákosfalváért Alapítvány volt, a polgármesteri hivatal támogatásával. Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke szerint Ákosfalva tizenöt év múlva része lesz Marosvásárhelynek. /Menyhárt Borbála: Ünnepelt Ákosfalva. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Muhi Sándor tanár, grafikusművész, a Román Képzőművészek Szövetségének, valamint a Barabás Miklós Céhnek tagja, művészeti közíró, monográfiák, tankönyvek, helytörténeti munkák, albumok, CD-k, cikkek, cikksorozatok, tanulmányok szerzője. 1969–tól 2005–ig 10 egyéni kiállítása volt. Aktív pedagógiai tevékenysége mellett diplomamunkák szakmai irányítója és szakfelügyeleti feladatokat is ellát. A Román Képzőművészek Szövetsége Szatmár Megyei Fiókjának vezetőségi tagja, 1992–től rendszeresen részt vesz a Hejcei Nemzetközi Alkotótábor tevékenységében és kiállításain. Munkái vannak a szatmári, nagykárolyi, székelykeresztúri múzeumokban, valamint számos hazai és külföldi magángyűjteményben. Jelenleg a szatmári római katolikus püspökség részletes leltárát készítik. Ez a képzőművészeti felmérés óriási munka, körülbelül kilencvennyolc tájékán kezdték el. Jó száz éve nem készült ilyen részletes és alapos leltár, hiszen a mostani számítógépes, minden egyes kegytárgynak tartalmazza a fotóját, leírását, értékelését, valamint plébániák és templomok leírását. A püspökségi leltározás mellett Mohi kiadott két CD–t. A „Rajztanítás, kézművesség” című CD közel négy évtizedes pedagógusi tevékenység ideje alatt összegyűjtött anyag. A másik CD, „Szatmárnémeti” címmel, közel kétezer képet, képeslapot, dokumentumot tartalmaz Szatmárnémetiről, amelyekből ezerötszáz a saját felvétele. /(Márkus): „Gyerekeket sémákra tanítani – bűn” Beszélgetés Muhi Sándorral. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 23./

Immár ötödik éve gyermektáborba gyűjtenek a kisbaconi református egyház és a Bodvaj Egyesület jóvoltából 36 kisbaconi gyermeket, akik bepillanthatnak a báb- és színművészet titkaiba, de alkalmuk lesz népdal és néptánc tanulására is. A kis táborlakók zöme már évről évre visszajár Uzonkafürdőre, a Kálvin-otthonba. Cseke Péter, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház színésze és neje, Cseke Erzsébet tanárnő már második alkalommal vállalták a gyermekcsapat szakmai irányítását. /(hecser): Paprika Jancsi öröme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

Tordatúron a katolikus plébánia vendégháza adott otthont augusztus közepén a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula Kórustáborának. Az országszerte jól ismert kóruscsapat Majó Julianna karnagy vezetésével műhelymunkára vonult el, amely már évek óta a legfontosabb szakmai készülést jelenti az egész évi fellépések sorozatára. A kórus már egy évtizede komoly létszámot mozgat meg– vallási felekezettől függetlenül -, a generációk állandóan váltakoznak. /Solymosi Zsolt: Kórustáborban az unitárius kollégisták. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Augusztus 19-én Budapesten a Magyar Művelődési Intézetben (MMI) megnyílt a Fotó Natura természetfotó-kiállítás. A tárlat a marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság, valamint az Aquaserv Kht. által meghirdetett pályázatra érkezett magyarországi és hazai alkotók munkájából állt össze. A pályázatot a marosvásárhelyi egyesület Magyarországon is meghirdethette. A szervezők azt tervezik, hogy a jövőben Kárpát-medencei Fotó Natura tárlatot hirdetnek meg. A természetjáró-egyesület nevében Vajda György, a szervezet alelnöke meghívta a jelen levő magyarországi alkotókat, hogy fedezzék fel Erdély szépségeit, jöjjenek el fotózni. /-vagy-: Budapesten is látható a Fotó Natura. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Augusztus 6-án Gyergyószentmiklóson Hajdó István főesperes 21 év szolgálat után – megromlott egészségi állapota miatt – elköszönt Gyergyó népétől. Hajdó István búcsúzószavaiból fájdalom és hála egyaránt kicsengett. Fáradhatatlanul ápolta híveiben az Isten és szülőföld iránti szeretetet, a nemzeti tudatot. /Váradi Czáka Gyöngyvér, Gyergyószentmiklós: Elbúcsúzott Gyergyószentmiklós jó pásztora. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

1893. augusztus 23-án Csíkverebesen született Sándor Imre. A vértanú papok egyike, a kommunista rezsim áldozata lett. A teológiát Gyulafehérváron és Budapesten végezte. Majláth Gusztáv Károly püspök 1916-ban szentelte pappá. 1930-ban az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség ügyvezető igazgatójává választották. 1940-től öt éven át Kolozsváron ő irányította a kettészakított egyházmegye északi részét, mint általános helynök. 1950 májusától, Boga Alajos letartóztatásával ő lett az ordinarius substitutus, azaz püspöki helytartó, de közel egy évre rá őt is letartóztatták. 1952. január 14-én a bukaresti Katonai Törvényszék 25 év kényszermunkára, vagyonelkobzásra és 10 évi állampolgári jogfosztásra ítélte hazaárulás címén. Négyévi raboskodás után 1956 telén a Ramnicu Sarat-i börtönben halt meg. /Erdély vértanú papja volt. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 23./

Andrási Magdolna tollából jelent meg Hodgya monográfiája a székelyudvarhelyi Infoprint Kiadó gondozásában. A bevezetőben írta, „egy kicsit bemutató-ismeretterjesztő anyag, egy kicsit monográfia, egy kicsit útikalauz”. /B. Á.: Megjelent Hodgya monográfiája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 23./

A most 84 éves gróf Degenfeld-Schonburg Sándor visszaemlékezései most már önálló füzetben olvashatók. (Az első változat egy korábbi Korunk-számban, majd az Álló és mozgóképek című, az erdélyi magyar arisztokrácia újabbkori történetét bemutató, Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette, impozáns kötetben jelent meg.) Bánffy Miklós trilógiája az első világégés napjaiban zárul. Degenfeld-Schonburg visszaemlékezéseiben a Bánffy-regény lehetséges folytatása tárul fel. Degenfeld Sándor 1922-ben született, Kolozsváron – ma Münchenben él. Emlékezése a múlt század húszas-harmincas éveitől a XXI. század elejéig „viszi tovább” azt, ami az Erdélyi történetben megelevenedik. Az emlékezés kitér a szerző életére, Degenfeld Sándor Bolyai Egyetemen végzett közgazdász romániai (nagyobbrészt kolozsvári) hányattatásaira, bebörtönzésére. 1964-ben Németországba települt. Az erdélyiek nyomorúságát nem tudta elfelejteni, ezért feleségével karitatív munkát szervezett. Időnként Ceausescu Romániájába utaztak, hogy a támogatások hatékonyságát ellenőrizék. /Simon Levente: Az Erdélyi történet folytatása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./

Hosszas betegség után elhunyt Bónis Johanna /Misztótfalu, 1950. jún. 21. – Marosvásárhely, 2006. aug. 22./, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Bónis Johanna elvégezte Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakát. 1979-ben lett a Maros Megyei Múzeum munkatársa, 1982-től főmuzeológusként, az utóbbi két évben az intézmény vezetőjeként dolgozott. Fő kutatási területe Erdély történelme, ezen belül a középkori kézműipar, város- és céhtörténet, a művészeti intézmények fejlődése. Kötete jelent meg az erdélyi céhekről, a székelyföldi iparmúzeumról, képes útikalauzt írt Marosvásárhelyről. /Antal Erika: Elhunyt Bónis Johanna. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ Mennyi történelmi, muzeális értéket átmentett Bónis Johanna, amikor ez bűntettnek számított. Álma az volt, hogy Erdélyi Magyar Múzeumot létesítsen Marosvásárhelyen, az egykori Székelyvásárhelyen. Könyvének dedikációjába is ezt írta Ötvös József lelkésznek: „a közösen megálmodott Erdélyi Magyar Múzeum-ügy sikerének reményében (...) 2003. karácsonyán”. Az Erdélyi Magyar Múzeum helyett Ráth Károly Alapítvány lett. – Nem Székelyföldön született, de a Székelyföldi Iparmúzeum lett Bónis Johanna élete. Ha egykor egy újabb Kultúrpalota homlokzatára felkerülnek a 20. század marosvásárhelyi személyiségeinek arcképei, akkor ott lesz Bónis Johanna arca is. /Ötvös József: In memoriam Bónis Johanna. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Az erdélyi történelmi egyházak közül az unitárius az egyetlen, amely „kézbe vette” átvilágítását, és megpróbálja belső szabályzat révén kiszűrni soraiból azokat a lelkészeket, elöljárókat, akik az 1989-es rendszerváltás előtt kapcsolatban álltak a titkosszolgálati szervekkel. A más felekezetű magyar egyházi vezetők egy része megkésettnek, másik része természetesnek tartaná, ha a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) az egyházi elöljárók esetleges besúgói múltját megvizsgálná. Az átvilágítást ellenző püspökök, püspök-helyettesek elsősorban a manipulációtól tartanak. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke egyetért az egyházi méltóságok átvilágításával. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese szerint 1990-ben kellett volna az egyházi vezetőket is érintő átvilágítást elvégezni, mert ma már ez az eljárás a manipuláció lehetőségét adja. Dr. Szabó Árpád unitárius püspök tájékoztatása szerint egyháza 2002-ben gyakorlatba is ültette az átvilágítást: akkor a zsinat elfogadott egy rendelkezést, amely bekerült az alaptörvénybe. A passzus szerint „a lelkészek, a főhatósági tisztségviselők és tisztségviselő jelöltek, a teológiai tanárok, és az egyházi képviselő tanács tagságára jelöltek a választást eszközlő egyházi hatóságnak kötelesek nyilatkozni az államvédelmi és titkosszolgálati szervekkel, továbbá az alapvető emberi jogokat sértő más intézményekkel való esetleges kapcsolataikról”. A püspök hangsúlyozta, a 2002-es zsinati gyűlés óta ennek a rendelkezésnek a szellemében történnek a tisztviselő választások az unitárius egyházban. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök úgy véli, ha a CNSAS-nak törvényi kötelessége, akkor ellenőrizze az egyházi tisztségviselők múltját. Elsődleges fontosságúnak látja azonban a közjogi, közéleti személyiségek, minisztériumok, különböző hivatalok alkalmazottai, valamint a politikusok átvilágítását, ezután következhetne szerinte az egyház, a sajtó, az alapítványok. Potyó Ferenc pápai káplán, a gyulafehérvári római katolikus érsekség igazgatója elítélően vélekedik az átvilágító testületről. „Azt a bizonyos CNSAS-t mostanig manipulálták. Bedobnak a köztudatba olyan állításokat, melyeknek semmilyen reális alapja nincs” – jelentette ki. Tájékoztatása szerint néhány évvel ezelőtt Jakubinyi György érsek is kapott levelet a CNSAS-től, melyben közölték, hogy elkezdték átvilágítását. A levélben az is állt: ha két hét alatt lemond, leállítják a procedúrát. Az érsek a CNSAS felszólítására nem válaszolt. Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspököt egy éve kérdezték meg hivatalosan, írásban, hogy közzétehetik-e a dossziéját. „Erre én azt válaszoltam, hogy nyugodtan, hiszen semmi terhelőt nem találhatnak rám nézve, de utána azt is hozzátettem, hogy van egy feltételem. Nem tudhatom, nem hamisítottak-e az én nevemben, a kézírásomat utánozva valamilyen terhelő bizonyítékot, ezt én először szeretném látni, hogy akár grafológussal is bebizonyíthassam, hogy nem az én írásom. A feltételem pedig az, hogy csak azután hozhatják nyilvánosságra, miután az összes ortodox papét, beleértve a pátriárkát is, közzétették. Azóta hallgatnak, nem érkezett semmilyen válasz” – mondta püspök. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyéspüspök hátsó szándékokat lát az egyházfők átvilágításában. Hozzátette: „Ami személyemet illeti, állok elébe bármilyen átvilágításnak, biztos vagyok benne, hogy semmivel nem tudnak meglepni!” Toró T. Tibor képviselő augusztus 23-án vette először kézbe a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság székházában a mintegy 250 oldalas megfigyelési dossziéját. „Az iratcsomó az 1975 és 1989 közötti megfigyelésem adatait tartalmazza – számolt be a látottakról az RMDSZ-es politikus. – „Tizenkettedikes koromtól kezdődően összesen tizenöt személy jelentett fedőnévvel rólam. Az egyik osztálytársam például 14 éven keresztül írt rólam jelentéseket”. /Önmagát világítja át az unitárius egyház. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

A választási kampányban Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Lendvai Ildikó /MSZP/ egyébről sem beszéltek, mint arról, hogy Magyarország szénája remekül áll, és szükséges, hogy ugyanaz a kormány vigye tovább ugyanilyen jó irányba a haza ügyeit. Emlékezetes Lendvai Ildikó régebbi kijelentése: lassan mondom, hogy mindenki értse: nem lesz gázár–emelés. Néhány hónap múlva lett. A választások után kiderült, hogy mégsem „dübörög” a magyar gazdaság, baj van az államháztartással, nőtt az államadósság stb. Igen ám, de a választást akkorra már Gyurcsány megnyerte. Mit számított már, hogy hazugsággal nyertek. A régi–új kormány elfogadott egy megszorító programot, amely minden magyar háztartástól sokat von el, mert úgymond áldozatot kell hozni a jövőjéért. Nagyon hasonlít ez arra, amikor a kommunizmusban is mindig átmeneti volt minden, mert majd eljön az ideális társadalom. Gyurcsány vázolta a konvergencia–tervnek nevezett újabb megszorító akció egyes részleteit. Kiderült, hogy az eddigi sarcok nem vezetnek kielégítő eredményre, újabbakra van szükség. Tovább növekedik az államadósság. Tovább kell csökkenteni az állami kiadásokat. Az állam fokozatosan kivonul az egészségügyből. Vajon az egyenes beszéd csakugyan teljesen kiveszett a politikából? /Veres István: Gyurcsány rálök egy lapáttal. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 24./

Verestóy Attila szenátor átnézte saját dossziéját, meglepődve vette tudomásul, hogy őt tizenöt éven át figyelték, lehallgatták. Azt mondja, kész a sajtó rendelkezésére bocsátani a kétszáz oldalas iratcsomót, noha az magánjellegű információkat is tartalmaz. Verestóy szerint 15 esztendőn át a Securitate fokozottan figyelte őt, azt jelentették róla, hogy ellenséges beszélgetést folytatott a nemzeti kérdésről, továbbá azt, hogy másokkal együtt 1975 nyarán elhatározta, hogy levelet fogalmaznak a Szabad Európa Rádiónak, amelyben rámutatnak a magyar nemzetiségű magyar fiatalság üldözött helyzetére. Verestóy lakásába lehallgató-készüléket szereltek. A jelentésekben ő volt a Secuiul, azaz a Székely. Azt is jelentették róla, hogy a nacionalista-irredenta koncepció rabja, kapcsolatokat tart fent a Helga követség Bukarestbe akkreditált alkalmazottaival. Helga Magyarország fedőneve volt. Verestóynak elege van abból, hogy éveken keresztül róla „csúnya rágalmak láttak napvilágot”. /Simon Judit: Verestóy Attila szenátor. A Székely, Helga és a tények. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./

Az önálló magyar egyetem vitája során felvetődik a kérdés, kinek van joga kérni, vagy véleményt mondani ebben a kérdésben: „boldog-boldogtalannak”, akit életbevágóan érint, vagy annak, akinek nem sok köze van az egészhez. Az egyetem a másfél millió itt élő magyarnak kell. Bezzeg Marga, az egyetem Akadémiai Tanácsának elnöke nem akar magyar egyetemet, pedig ő „európéer”. Akkor miért ellenzi? Talán csak nem nacionalista? Akinek sérült a magyarságtudata, vagy elveszítette azt, annak felesleges az önálló magyar egyetem. Lemondani az egyetemről egyben azt jelenti, hogy lemondunk jogainkról, nyelvünkről, szülőföldünkről és végül lelkünkről, írta Fábián Zsigmond. /Fábián Zsigmond: Lemondani az egyetemről, lemondani önmagunkról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

Növekvőben a feszültség a központi RMDSZ-vezetés és a helyi választottak között. Az RMDSZ-es kormánytagok azt állítják, hogy rengeteg projektről informálják a helyi önkormányzatokat, de ezek nagyrészt képtelenek a lehetőségeket beépíteni területfejlesztési elképzeléseikbe. Ennek a nyomásnak lehet az eredménye az is, hogy lemondott a gyergyószárhegyi polgármester, Gál Péter, aki inkompetenciával vádolta a gyergyószentmiklósi RMDSZ-es önkormányzatot a legfelsőbb RMDSZ vezetést is. Borbély László miniszter szerint is sokkal több pénz mehetett volna a magyar települések fejlesztésére, ha a polgármesterek jobban mozognának. Szerinte sokszor kell „gyomrozni” a magyar önkormányzatokat, hogy megértsék: ha nincsenek tervek, akkor nincs pénz. „Helyi nedűkkel és ajándékokkal megrakodva is érkeztek már ide polgármesterek, erről a rossz hagyományról nagyon nehéz leszoktatni őket, de csak sikerülni fog, gondolom” – reménykedik a miniszter. „A helyi önkormányzatoknak az a legnagyobb bajuk, hogy tájékozódás szempontjából nincsenek eléggé felkészülve” – állítja Korodi Attila, a környezetvédelmi minisztériumi államtitkár. Sok önkormányzat arra panaszkodik, mondja Korodi, hogy nincsenek szakembereik. Negatív példaként az államtitkár a Hargita megyei önkormányzatot hozta fel. Sok projektet csak úgy lehet megpályázni, hogy az önkormányzatok társulnak. Korodi szerint a magyar önkormányzatok nehezen tudnak ilyen társulásokat létrehozni. „Elég nagy a szakadás a központ és az önkormányzatok között” – ismerte el Ilyés Gyula, az Országos Önkormányzati Tanács elnöke. Elmondása szerint a helyi közigazgatásoknak rengeteg feltételt kell teljesítetniük. „Olyan irdatlan mennyiségű munkát ruháznak a helyi közigazgatásra, hogy képtelenség elvégezni, tette hozzá. Ebből kifolyólag nem tartja jogosnak az olyan vádakat, amelyek szerint a polgármesterek hibásak azért, mert nem tudnak minden projektet követni. Szerinte nem lehet mindent olyan gyorsan elintézni, ahogyan a minisztériumban képzelik. Nem lehet felvenni szakembereket, az állások zárolva vannak. Gál Péter, Gyergyószárhegy polgármestere azért mond le, mert képtelen megvalósítani választási ígéreteit. A kampányban azt ígérte, hogy megakadályozza a törvénytelen fakitermelést, karban tartja a falu útjait, modernizálja a közvilágítást. A várt segítséget nem kapta meg az RMDSZ országos képviselőjétől. /Barabás Márti: Politikai ellenőrzés alatt a helyi önkormányzatok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Elégedetlen polgármesterei munkájával az RMDSZ Kovászna megyében. Albert Álmos elnök közölte, az év végéig felkeresik a területi szervezethez tartozó településeket, ahol az elöljárókkal közösen felleltározzák egyrészt gondokat, másrészt elemzik a helyi szövetségi szervezetek tevékenységét. /Domokos Péter: Villámellenőrzések Alsó-Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Hazaérkezett Kiss Ildikó, a budapesti viharban megsebesült és megözvegyült fiatalasszony. Kiss Ildikó férjét vesztette el az augusztus 20-i budapesti ítéletidőben. Ildikó hátgerinc-sérülést szenvedett. Mindössze négy hónap adatott meg neki, hogy felesége legyen a 28 éves Kiss Lajosnak. Férjére rádőlt egy fa, és szörnyethalt. Egész Kraszna gyászolja Kiss Lajost, vagy ahogy mindenki hívta: Öcsit. Egy öregotthonban dolgozott ápolóként, felesége szüleinek háza mellett. Mindenki szerette, „olyan jó gyermek volt”, mondták. A fa vele együtt egy 12 éves kislányt is agyonütött. Krasznáról rengetegen mentek el megnézni az ünnepi tűzijátékot, kész csoda, hogy a többiek épségben hazatértek. /Both Abigél: Kraszna gyászol és hálát ad Istennek. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Aki romániai vagy vajdasági magyar lapokat olvasta, azt hiheti, hogy a magyar–magyar együttélést a budapesti kisebbségi kulturális, identitásépítő, oktatási támogatási rendszer átalakítása veszélyezteti. A lapban rendszeresen író budapesti Tamás Pál szerint azonban lassan a határon kívüli magyar közösségek is érzik, hogy az „elmozdulások” a reformokból és gazdaságpolitikai lépésekből vezethetők le. Nagyobb változások lesznek, még Tamás Pál is azt írja: „Nem jó hírekről számolok be.” Ha Izrael bajban van, akkor a világ zsidó diaszpórája maradéktalanul mellé áll. Nálunk azonban az „elhidegülés újabb korszaka következhet.” Magyarországon a következő másfél évet sok család személyes próbatételként fogja megélni. „S ilyenkor másokra nem nagyon figyelünk.” A határon túliak kevesebb emberi szóra számíthatnak. Nőni fog a magyarországi állami hivatali szolgáltatások – kiadott igazolások, beadványok, engedélyek ára, illetéke. /Tamás Pál: Új rabló-pandúr. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./

Erdélyi magyar találkozhat Magyarországon a lerománozással. Szűcs László főszerkesztő nemrég maga is tapasztalhatta mindezt Szegeden. Nyolcéves fia közölte vele: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…” Miféle nemzetpolitika folyik itt bő másfél évtizede immár? Mit tettek az egymást váltó kormányzatok, hogy a határon belül élő tízmillió fogadja el a határon túl élő néhány millió magyart? – kérdezte. A legtöbb magyarországi hírműsor már harmadik napja román férfiként emlegeti az augusztus 20-i tűzijáték idején kitört viharban a Dunába veszett erdélyi magyart. A sportsajtó zöme következetesen CFR Clujként említi a román labdarúgó-bajnokságban vezető kolozsvári csapatot? Nem beszélve Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere legutóbbi, határon túli magyarokkal foglalkozó cinikus megnyilatkozásáról. /Szűcs László: „Na látod, mondtam én, hogy mi románok vagyunk…” – Idegen magyarok. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), aug. 24./ Demszky hívta a határon túli magyar fiatalokat, hogy jöjjenek minél többen át dolgozni.

Árus Lászlót, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) lelkész-kollégiumigazgatóját Tőkés László püspök egy levelében arra szólította fel, hogy tanévkezdésig keressen magának új állást, mivel úgy ítéli meg, hogy egyetemi szolgálata nem vált be. A PKE Diákszervezete aláírásgyűjtést kezdett Árus László érdekében. Az aláírásgyűjtéshez eddig az egyetem közel kétszáz diákja csatlakozott. Szabó Attila, az egyetem diákszervezetének egyik vezetője elmondta, Árus László mintegy három és fél éve áll a kollégium élén, és véleménye szerint eddigi tevékenysége pozitívan értékelhető. „Teljesen átalakította a szemléletmódot, sikerült megmozgatnia a diákokat. Míg például ideérkezésekor a kollégiumi bibliaórákra néha csak hárman mentek el, ma már százas nagyságrendben van jelen a hallgatóság” – vázolta Szabó. Kifogásolják, hogy Tőkés püspök levelében semmilyen konkrét indokot nem nevezett meg a felmentés okaként. A levél kézhezvétele után Árus László kihallgatást kért a püspöktől, de indoklást itt sem kapott az elmozdításával kapcsolatban. Ekkor a PKE diákvezetői fordultak írásos megkereséssel a püspökhöz, amelyben arra kérték, fogadja őket a helyzet tisztázása érdekében. A találkozó nem jött létre, ezért kezdtek aláírásgyűjtésbe. A diákszervezet újabb találkozót kezdeményezett a püspökkel, de választ nem kaptak. Tőkés László sem kívánta kommentálni az esetet. Kijelentette, a levél nem nyilvános, így az ezzel kapcsolatos fejlemények sem tartoznak a nyilvánosságra. „Semmilyen ügyről nem tudok, amelyre a nyilvánosság előtt kellene felelnem” – szögezte le a püspök. /Balogh Levente: A PKE diákjai harcolnak a kollégiumigazgatóért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 24./

Augusztus 23-án Hargita megyében a tavalyi augusztus 23-i áradás 16 halálos áldozatáról emlékeztek meg. Az árvíz több udvarhelyszéki települést, köztük Malomfalvát, Farkaslakát, Székelyszentléleket, Siménfalvát és Hodgyát is elérte. Az áradás több tucat házat teljesen lerombolt, további 1.400-ban okozott jelentős károkat. Járhatatlanná vált több megyei és községi út, több mint ezer hektár mezőgazdasági területet is elöntött a víz. Több mint száz helybélit az utolsó percben sikerült megmenteni a vadvizek elől. A legtöbb áldozat, szám szerint kilenc, Farkaslakán volt. A nyolc hargitai településen gyászmisét tartottak a templomokban, az áldozatokra emlékezve. Szeptember 3-án, a tavalyi katasztrófa emlékére, egy emlékművet fognak felavatni Székelyszentlélek bejáratánál. A három méter magas emlékművet kőből faragták ki és egy családot ábrázol, az apát, anyát és a gyereket, amint szorosan összeölelkeznek. /A tavalyi áradás áldozataira emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

A holokauszt több mint négyszázezer romániai áldozatának állítanak emlékművet Bukarestben. Alapkövét október 9-én, a holokauszt romániai emléknapján rakják le. Jacobi hét méter magas, bejárható épületet tervez állítani. Az üvegszálból készülő falra felírják majd az összes romániai holokauszt-helyszínt. Az emlékmű a holokausztban meggyilkolt romáknak is emléket kíván állítani. 1940 és 1944 között Romániában több zsidóellenes pogromot is végrehajtottak, a legnagyobbat 1941-ben Iasiban. /Domokos Péter: Holokauszt-emlékmű. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

A tömeges emlékezet- és tudatvesztés korában parancsoló szükségszerűséggel bírnak ezek a találkozók – jelentette ki Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök augusztus 22-én Debrecenben, a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójáról szólva. A világtalálkozó záró istentiszteletén, a Református Nagytemplomban a püspök emlékeztetett a 2004. december 5-i népszavazásra, amely „kérdőjelként, felkiáltójelként végigkísérte vagy árnyékolta a világtalálkozó szinte minden mozzanatát, minden helyszínét”. A Nagytemplomban ott volt Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke is. Papp Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a záró istentiszteleten tolmácsolta az erdélyiek üdvözletét, majd az egységről beszélt, s kijelentette: Erdély népe több mint 80 esztendeje szívében, lelkében hordozza a magyar nemzethez tartozását. „Erről lemondani nem akarunk és sohasem fogunk” – tette hozzá. Papp Géza szerint a mostani világtalálkozó is nyilvánvalóvá tette, hogy „hibás politikai diktátumok, hibás politikai döntések nem fognak közénk állni”. /Véget ért a magyar reformátusok világtalálkozója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

A Hősök Kultusza Egyesület tiltakozott Wass Albert esetleges felmentése ellen. Az egyesület elnöke, Kincses Előd ügyvéd legutóbbi, egy sajtótájékoztatón tett kijelentéseire hivatkozott, azt állítva, hogy az ügyvéd hamis nyilatkozatban állította, hogy az 1946-ban a Népbíróság által háborús bűnösnek nyilvánított és halálra ítélt Wass Albert gróf az események idején csupán 14 éves lett volna. A Népújságnak Kincses Előd elmondta, hogy Wass Albert 1908-ban született, és a sajtókonferencián elhangzott állításai, miszerint Wass Albert 14 éves volt, az 1923-as földreformra vonatkoztak, semmiképpen sem a vasas- szentgotthárdi tragédia bekövetkeztének időpontjára. /(a.): Kincses cáfol. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./

Augusztus 23-án megnyílt a marosfői Fórum IT nevű ifjúsági informatikai tábor. Nagy Zsolt miniszter videokonferenciával nyitotta meg a rendezvényt. A táborba olyan nagy nemzetközi cégek is elküldték szakembereiket, mint például a Microsoft. A táborban a fiatalok elmélyíthetik ismereteiket. /Horváth István: IT-tábor a jövő informatikusainak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./

Kézdiszentléleken a falunapok keretében az önkormányzat által a Caritas rendelkezésére bocsátott helyiségben felavatták az otthoni beteggondozó székhelyét és egy díszkaput. A több mint tíz éves Szent Klára Öregotthon mellett az otthoni beteggondozóra is nagy szükség van, a magukra maradott idős embereknek segítséget jelent a most beinduló szolgálat. Szeptember elején Torján és Bereckben is beindul az otthoni beteggondozás. Dr. Borcsa János javaslatára a községi könyvtár felvette Kemény Zsigmond nevét. Az ünnepségen Rabocskai László tanár a könyvtárnak adományozta az író Pusztakamaráshoz kapcsolódó, általa összegyűjtött gazdag dokumentációs anyagának a fénymásolatát, Budapest XI. kerületének küldöttei pedig közel háromszáz könyvvel ajándékozták meg a könyvtárat. A művelődési otthonban dr. Tüdős Simon Kinga művészettörténész és dr. Borcsa János bemutatta a Kézdiszentlélek templomai című könyv második kiadását. /Iochom István: Kézdiszentléleki falunapok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./