Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
2006. augusztus 24.
Augusztus 23-án felavatták az árvíz által megrongált bikafalvi református templomot. Az avatóünnepségen Tőkés László királyhágómelléki református püspök hirdetett igét. A bikafalvi református templomot egy év alatt újították fel teljesen, nagyrészt segélyadományokból, előtte vadonatúj székely kapu áll. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd a reformátusok világtalálkozója alkalmából évfordulókra, fontos történelmi eseményekre emlékeztetett – nehéz időkre, amikor a magyarság mindig talpra tudott állni. Tőkés az árvíz utáni újjáépítésről mondta, nekünk kell beépülnünk ezekbe az új épületekbe, ahogy ez a falu és támogatói láthatatlanul beleépültek ebbe a templomba. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének levelét küldötte olvasta fel. A püspök a református világtalálkozó miatt nem tudott eljönni. /Katona Zoltán: Templomot avattak Bikafalván. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./
2006. augusztus 24.
A máréfalvi születésű és most is szülőfalujában élő Kovács Piroska harminchat évnyi pedagógiai tevékenység után vonult nyugdíjba, a munkát viszont azóta is folytatja. A 74 éves Kovács Piroskát a máréfalvi székely kapuk őrzőjeként szokták emlegetni. Pedagógusi tevékenységét, valamint nyugdíjas éveiben végzett néprajzi értékmentő és közösségszervező munkáját számos díjjal ismerték el, legutóbb a Hargita megyei tanács Életmű-díját vehette át. „Ezeréves a magyar iskola” díszoklevelet kapott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségétől, első díjjal jutalmazta és kiadásra javasolta egy tanulmányát a Kriza János Néprajzi Társaság, Máréfalváért-díjjal lepte meg a Kőlik Egyesület, amelynek alapító tagja, díjazta tevékenységét az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet pedig Vámszer Géza-emlékdíjat adományozott neki. Felnőttkorában végezte el a tanárit, így volt tanítónő, tanár és iskolaigazgató is, végig falun. A néprajzi tárgyak gyűjtését már korábban elkezdte, ezt folytatta nyugdíjasként is. Lerajzolta a kapuk mintakincsét, így született meg a Székely kapuk Máréfalván című könyve. Megírta a máréfalvi oktatás történetét /A máréfalvi oktatás 210 éve, 1786-1996/. 1993-ban létrehozták a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesületet. A mai napig jól működő egyesület sok szép rendezvényt szervezett. Létrehoztak egy tájházat, majd az Életfa Vendégfogadók Egyesületét. /Kiss Edit: Kovács Piroska – Máréfalva szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 24./
2006. augusztus 24.
Életének 77. évében elhunyt dr. Kiss Elemér /Brassó, 1929. aug. 25. – Marosvásárhely, 2006. aug. 23./ matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató. A középiskolát Csíkszeredában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte. Az utóbbi másfél évtizedben Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban található kéziratos hagyatékát tanulmányozta. A Bolyai-életmű eddig teljesen ismeretlen fejezeteire világított rá, kimutatva azt, hogy Bolyai János a számelmélet akkori aktuális kérdéseivel is foglalkozott. Nagy lelkesedéssel vett részt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításában, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnöke volt. /Elhunyt Kiss Elemér Bolyai-kutató professzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kiss Elemér matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató, életének 77. évében csendesen megpihent. A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének adjunktusa, 1976 és 1985 között tanszékvezetője volt. Az intézet megszűnése után a mostani Petru Maior Tudományegyetem tanáraként folytatta munkáját. Értékes kutatói munkája eredményeként 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választotta, 2006-ban pedig megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét. /Dr. Kiss Elemér. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./ Három önálló könyv szerzője, több könyvnek társszerzője. Augusztus 18-án, a Marosvásárhelyen szervezett Bolyai Geometriai Tábor résztvevői felkeresték betegágyán. Kiss Elemér még átadta előadásának szövegét, amit előzőleg feleségének diktált éjjel három óráig. Augusztus 20-án magához hívta Oláh-Gál Róbertet, és megkérte, válaszolja meg tudományos levelezését. Ezt augusztus 21-én, halála előtt két nappal is folytatták. A tudományos és tanári munka mintaképe volt. /Oláh-Gál Róbert: Elhunyt Kiss Elemér professzor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./
2006. augusztus 24.
Az immár több mint hatvanéves marosvásárhelyi magyar orvosképzés bővelkedett nagy tanár-orvos egyéniségekben. Közéjük tartozott dr. Fazekas András is, aki fáradhatatlan szorgalommal a tudománynak szentelte életét. Dr. Fazekas András /Magyarszarvaskend, 1920. okt. 26. – 2006. aug. 7./ utolsó medikusi éveit már a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karán Marosvásárhelyt töltötte és 1948-ban az utolsók közt vehette át latin nyelvű doktori diplomáját. A Haranghy László vezette Kórbonctani Intézetben dolgozott kezdettől fogva és ehhez szakhoz hű maradt egész pályafutása alatt. Németországba távozott, ott halt meg. /Dr. Komjátszegi Sándor: Búcsú dr. Fazekas Andrástól. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
2006. augusztus 24.
Elhunyt Soltész József /Szatmárnémeti, 1945. szept. 17. – Szatmárnémeti, 2006. aug./ költő, író, fordító. A lázadva alkotó megpihent. A Forrás második nemzedékéhez tartozó költő, novellista, regény-, mese- és drámaíró, műfordító, publicista a 70-es, 80-as években a kortárs romániai magyar irodalom egyik legismertebb, legtermékenyebb, egyben legvitatottabb alakja volt. Az irodalomkritika vegyes fogadtatásban részesítette: hol magasba emelte, hol letiporta. Tehetségét azonban nem vitatták. Az 1980-as évek derekától, a kemény diktatúra szorításban elhallgatott, s szinte kizárólag a műfordításnak szentelte munkásságát. Egyetemi évei után is Kolozsváron élt szabadúszóként, szerkesztőként, majd visszatért szülővárosába, Szatmárnémetibe. Nagyváradon élt több mint tíz évig. A Kelet-Nyugat szerkesztője volt a hetilap indulásától néhány hónapig. Igazi öntörvényű alkat volt, aki felrúgott minden társadalmi kötöttséget. /Pataki István: Elhunyt Soltész József. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 24./
2006. augusztus 24.
Jó ezeréves múltunkról szólt a felvidéki költő dala Varga Csaba gitárművész előadásában Déván, a zárdatemplomban. A történelmi múltat ezúttal a barokk zene és tánc, a népdal és irodalmunk nagyjainak írásaival keltették életre a Szent Ferenc Alapítvány diákjai, munkatársai. Mozgalmas előadás idézte fel népünk 1100 éves Kárpát-medencei történelmét, a honfoglalást, a nemzeti ébredést, a szabadságharcot és Trianont. Karinthy Frigyes kevésbé ismert szavai hangzottak el: „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” A nyelv, a hit, a közös kultúra mindenféle határ ellenére összeköt bennünket felvidéki, erdélyi, kárpátaljai, vajdasági, anyaországi magyarokat és erős, életképes nemzedék nő fel újra – erről szól a Szent Ferenc Alapítvány és számos nagyszerű egyházi és civilkezdeményezés Hunyad megyében, Erdélyben és az egész Kárpát-medencében. Ehhez az építőmunkához kérték Isten áldását a dévai zárdaudvaron. /Gáspár-Barra Réka: Ezerszáz éve ide köt a szó. A Szent Ferenc Alapítvány diákjai barokk tánccal, népdallal idézték a múltat. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./
2006. augusztus 24.
Szárazajtán él a 83 éves Mihály Gábor nyugalmazott tanítómester, aki évtizedekkel ezelőtt terjedelmes falumonográfiát állított össze Szárazajtáról. Kivonatként ebből az anyagból jelent meg 1994-ben gépelt példányban egy rövid iskolatörténet. Akkor volt szükség erre, amikor a település jeles szülöttének, Ajtai Abod Mihálynak a nevét felvette a helybeli általános iskola. A családhoz közel álló ismerős elvitte a kéziratot Amerikába, hogy ott nyomdafestéket láthat a munka. Semmi nem lett belőle. Végül hazakerült a kézirat, a hozzá tartozó, dokumentum értékű fényképfelvételekkel együtt. Mihály Gábor elmondta, hogy 1973-ban zárta le a szöveget, s azóta sok minden történt a faluban, főleg a rendszerváltozás után. Azokat jó volna részletezni. A monográfiában szó van a falu keletkezéséről, Kurtavárról, a teljesen eltűnt Kakucsfalváról, ahol még ma is sírkövek láthatók, a Tekse vize mentének négy malmáról, a régi községházáról, Bardóczi Zakariásról, akinek versét is közölte annak idején a Megyei Tükör. /Kisgyörgy Zoltán: Lesz-e falumonográfiája Szárazajtának? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 24./
2006. augusztus 24.
Ismeretlen tettesek valószínűleg éjjel megrongálták Petőfi Sándor pozsonyi szobrát, amelyet alapos restaurálás után 2003. március 15-én állítottak fel a belvárosi Medikus-kertben. A carrarai márványból faragott alkotást 1911-ben állították fel. Az első világháború után bevonuló csehek szétverték az arcát, majd hosszú időre eltüntették. Az ötvenes évekig egy raktárban hányódott. 1951-ben Janko Král forradalmár szlovák költő társaságában állították fel újra a pozsony-ligetfalui parkban, ahol megszámlálhatatlanul sok vandál rongálásnak és gyalázkodásnak volt kitéve. Ezért a pozsonyi Petőfi-szobor-bizottság tagjai védettebb helyen állították fel. – A tegnapi eset azért döbbentett meg, mert ennek az alkotásnak a hányatott sorsa mindig is a szlovákiai magyarság helyzetét tükrözte – nyilatkozta Miklósi Péter, a bizottság elnöke. /Népszabadság, aug. 24./
2006. augusztus 24.
Az Ohio állambeli Youngstown városban az erdélyi magyar ferencesek által alapított búcsújáróhely hatalmas parkjának központjában, a csíksomlyói Segítő Mária tiszteletére 1964-ben szentelt kegytemplom szomszédságában magaslik Szent István király egyik legszebb szobra. A Szent István királyról elnevezett erdélyi ferences rendtartomány Egyesült Államokbeli Kusztódiájának – kezdetben komisszariátus – felállítása gondviselésszerű volt, a kommunista üldözések következtében az anyarendtartomány létbizonytalanságának enyhítése szempontjából. Sajnos, 1992. végén a 45 éves kusztódiát római intézkedéssel beolvasztották az egyik amerikai ferences rendtartományba. A Szent István-szobor eredetileg az 1939-es világkiállításon a magyar csarnokot díszítette New Yorkban. A második világháború alatt a szövetségi kormányzat lefoglalta a szobrot. A háború után az Egyesült Államok kormánya hajlandó volt visszaszolgáltatni a szobrot Magyarországnak, de az új, kommunista uralom nem kívánta átvenni a szobrot, mivel Szent István az ezeréves keresztény magyar múltra emlékeztetett. Később a szobrot egy árverésen Szobonya László vásárolta meg, aki New York városának ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy egy megfelelő helyen nyerjen végső elhelyezést. Erre azonban nem került sor. Tulajdonosa végül is úgy határozott, hogy a lenyűgöző méretű alkotásnak legmegfelelőbb helye az erdélyi ferencesek Youngstown-i kolostorának parkjában lesz. Az ünnepélyes felavatás 1960 november 6-án volt. Talapzatán a következő szöveg olvasható: „Szent István Magyarország első királya és apostola – 1000–1038. Az ezeréves Magyarhonnak, a kereszténység és Európa védőbástyájának alapítója, törvényadója és atyja. Az első szentté avatott király, Boldogasszony odaadó híve, ki a világ legősibb Máriás Országát, a magyarét, a Szent Szűznek, Királynőnknek és Védasszonyunknak fölajánlotta. – Hol vagy István király? Téged magyar kíván.” A szobrot a történelmi Magyarország vármegyéinek címerpajzsai veszik körül. A csíksomlyói Szűzanya búcsújáróhely ma is központja az amerikai katolikus magyar, és általában az emigrációs ünnepségeknek, ahol évente megünneplik Szent István király napját. /Fodor György: Országalapító királyunk szobra Amerikában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./
2006. augusztus 25.
A román és az iráni elnök szerint csak kereskedelmi vita a Perzsa-öbölbeli olajfúró torony körüli incidens – állapította meg Traian Basescu és Mahmúd Ahmadinezsád egy telefonbeszélgetés során. Bukarest nem tulajdonított túlságosan nagy fontosságot annak, hogy iráni katonák tüzet nyitottak és megszállták az olajfúrót. /Kereskedelmi konfliktusból eredt az öbölakció. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Mind a liberálisok, mind a szociáldemokraták álszentnek mondják Basescu államfőt. Ha más nem, megfigyelési dossziéja biztosan volt. Időközben két újabb közéleti személyiségről állítják, hogy együttműködtek a Szekuritátéval: az egyik Marian Oprisan, a Vrancea megyei tanács elnöke, és Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, jelenleg DP-szenátor. Radu Vasilét egykori kollegája, kormánya idején az Román Hírszerző Szolgálat vezetésével megbízott Costin Georgescu leplezte le. Elmondása szerint Vasile együttműködési nyilatkozatot írt alá a Szekuritátéval, erről pedig már 1999-ben tudtak. Cristian Parvulescu, a Pro Democratia elnöke is egyetért azzal: az átvilágító bizottság hozza nyilvánosságra valamennyi szekus tiszt nevét, hogy ítélkezzen felettük a közvélemény. Tizenhat év alatt csupán 131 név került a nyilvánosság elé a 13 ezerből, 1990 előtt ugyanis legalább ennyi tisztje volt a titkosrendőrségnek. Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor szerint Basescu államfő nagy méretű politikai leszámolást készít elő: a parlament lejáratásával „elnöki rezsimet” akar bevezetni. Az összes titkosszolgálati dosszié nyilvánosság elé tárására, az átvilágítást szabályozó törvények módosítására és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság minél függetlenebb működésére van szükség a továbbiakban, hogy kiderülhessen a kommunista hatalmat kiszolgáló titkosszolgálattal való együttműködők névsora – jelentette ki sajtótájékoztatóján Markó Béla RMDSZ-elnök. Markó szerint a nemzetbiztonsági törvénycsomagnak – amely a hírszerzési szervek működését is szabályozza – azt kell biztosítania, hogy a romániai titkosszolgálatok ne rendelkezhessenek aktív ügynökökkel a pártokban és a médiában. /Borbély Tamás: Kell lennie valahol Basescu-dossziénak is? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Még mindig akadnak olyan nők, akik az újszülötteket sorsukra hagyják. Jobbik esetben a szülészeten. Gyakorta előfordul az is, hogy az örökbefogadó szülők még a gyerek világra jötte előtt megegyeznek a kismamával, „adja át” a gyermekét, majd egyszerűen kilopják a kórházból. Idén 40 újszülöttet hagytak sorsára Kolozsvár szülészetein, később az esetek nagyobb részében az anya mégis vállalta gyermekét, miután tanácskozott a Megyei Gyermekvédő Igazgatóság (MGyI) szakembereivel. Theodora Bertzi, a Román Örökbefogadási Hivatal elnöke szerint még mindig történnek törvénytelen örökbefogadások. /Továbbra is gyermekek tucatját hagyják el a szülészeteken. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Az etnikai konfliktusokra hosszú távon csak az integráció és az autonómia hozhat megoldást – hangsúlyozta Németh Zsolt. A parlament külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke Szegeden, a szerb és magyar középiskolásoknak rendezett toleranciatábor egyik kerekasztal-beszélgetésén. A politikus kérdésre válaszolva közölte, Magyarország 2007 novemberétől a schengeni szerződés részesévé válik, a vízumrendszer szigorítása a jelenlegi helyzethez képest várhatóan nehezíti majd a kapcsolattartást a határ két oldalán élő emberek között. A magyar politika fel fog lépni az akadály nélküli kapcsolattartásért a határon túli magyarokkal, s törekszik arra, hogy a térségben a vízumpolitika ne emeljen áthidalhatatlan akadályokat – tudatta a bizottsági elnök. /Németh Zsolt: az integráció és az autonómia a megoldás. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Markó Béla abban az esetben vállalja, hogy a jövő év első felében sorra kerülő kongresszuson ismét őt jelöljék RMDSZ-elnöknek, ha a kollégái is ezt akarják – jelentette ki. Az elmúlt napokban több román lap is homályos RMDSZ-beli forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a jövő évi kongresszus alkalmából Markó Bélának szándékában állna visszavonulni a szervezet éléről. A reformtörekvésekről kifejtette: ő is egyetért azzal, hogy az RMDSZ-t meg kell újítani, ezért a két fiatalabb vezető politikus, Nagy Zsolt és Kelemen Hunor az ő engedélyével nyilatkozott erről nemrég Kolozsváron. /B. T.: Markó RMDSZ-elnök maradna. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke támogatja az RMDSZ megújítását, azzal a feltétellel, ha megtartja szövetségi státusát, és nem alakul át politikai párttá. „Megyei és központi szinten is megbeszélések folynak mindazokkal, akik az RMDSZ-ben vagy azon kívül vannak, hogy lássuk a nézőpontjaikat”, nyilatkozta Borbély. Szerinte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal vagy a Magyar Polgári Szövetséggel való megbeszélések után döntenek az RMDSZ alapszabályzatának vagy programjának módosításáról. Kiemelte, hogy az autonómia benne van az RMDSZ programjában, de ennek megvalósítása érdekében a lépéseket „politikai fegyverekkel, a politika színterén” kell megtenni. /Borbély: igen a megújulásra, nem a párttá válásra. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Egy-két kivétellel polgármestereink többsége jól dolgozott, és az önkormányzataink jobbak, mint négy évvel ezelőtt – kommentálta Markó Béla RMDSZ-elnök azokat a nyilatkozatokat, miszerint a helyi önkormányzatok RMDSZ-es vezetői nem teljesítenek az elvárások szerint. Markó úgy látja, nincs baj, és abból, hogy Gál Péter gyergyószárhegyi polgármester – kampányígéretei be nem tartására, illetve a Szövetség országos képviselőjétől várt támogatás hiányára hivatkozva – lemondott, nem kell általános következtetéseket levonni. /G. G.: Markó elégedett a választottakkal. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Decemberben hozza meg döntését a magyar kormány arról, hogyan szabályozza majd 2007. január elsejétől Románia és Bulgária munkavállalóinak beáramlását Magyarországra. A nagyszámú migráns dolgozót foglalkoztató mezőgazdaság és a fafeldolgozó-ipar képviselői szerint a bolgár és román munkavállalókat is korlátozás nélkül be kell engedni az országba. /Cseke Péter Tamás: Román munkaerő: Budapest korlátoz? = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Felmentette a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökét Gyurcsány Ferenc kormányfő. Komlós Attilának, aki idén év eleji kinevezése előtt a kormányfő külpolitikai tanácsadó testületének is tagja volt, Szilvásy György miniszter javaslatára augusztus 15-ével kellett megválnia posztjától. A HTMH a Külügyminisztérium felügyelete alól a választások után került a kancellária irányítása alá, ahol Gémesi Ferenc szakállamtitkár felügyeli. Azzal indokolták Komlós felmentését, hogy 2007. január 1-től a HTMH országos hatáskörű szervként megszűnik, teljesen integrálódik a Miniszterelnöki Hivatalba, ahol főosztályként működik tovább. A munkatársak egy részét elbocsátják, mások az új főosztályra kerülnek. A Népszabadság arra nem kapott választ, hogy Komlós felmentése egyben a távozását is jelenti-e avagy alacsonyabb beosztásban, főosztályvezetőként ő irányítja az új egységet is. /Csík Rita: Felmentették a HTMH elnökét. = Népszabadság, aug. 25./
2006. augusztus 25.
Demszky Gábor, Budapest polgármestere, a Szabad Demokraták Szövetségének oszlopa azonnal hírhedtté vált mondása, hogy az erdélyi magyarok menjenek bátran dolgozni, vállalkozni Budapestre. Mennyire képmutató ez a meghívás egy olyan személy szájából, aki a 2004. december 5-i népszavazáson azért harcolt, hogy NE kaphassanak magyar állampolgárságot a határon túl rekedt magyarok, emlékeztetett a Hargita Népe. Ősi településeken fogyott-fogy a magyarság Munkácstól Szabadkáig, s ezért a mindenkori magyar kormányzat a felelős. Fogy a magyar Magyarországon is. S magához tér az elszegényített, elbutított nemzetecske politikai elitje? Ugyan, dehogy! /Szondy Zoltán: Maradjunk csak nyugodtan itthon… = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Tőke István lesz az RMDSZ mezőgazdasági államtitkára. Az átszervezés miatt az RMDSZ-nek le kellett mondani az integrációs (Csutak István), a pénzügyi (Jakab István), a kereskedelmi és gazdasági (Bogos Zsolt) államtitkári pozíciókról, kapott viszont egy tisztséget a mezőgazdasági minisztériumban. Emellett a szövetség továbbra is megőrizte az oktatási, a külügyi, az egészségügyi és a környezetvédelmi államtitkárait. Tőke István 1959-ben született Csíkszeredában, nős, három gyermek apja. Legutóbb, 2001–2006 között erdészeti vezetőként tevékenykedett a Csíki Magánerdészetben. /Tőke István az RMDSZ mezőgazdasági államtitkára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Megtalálták az augusztus 20-i budapesti viharban csónakjából kiesett és eltűnt széki származású Szegedi János holttestét a Dunában. Felesége, Szegedi Vígh Zsuzsanna holttestét már korábban megtalálták. A budapesti katasztrófának öt halálos áldozata volt, közülük 3 erdélyi. Hazaszállították a Szilágy megyei Krasznára Kiss Lajos holttestét. /Budapest: megtalálták a széki férfi holttestét is. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Augusztus 23-án a kolozsvári sajtóval találkozott Rácz Sándor, aki 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc idején a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöki tisztségét töltötte be, jelenleg pedig a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Rácz Sándor szerint túlságosan keveset foglalkoznak 1956 valós képével, mi több, az elmúlt ötven évben eltorzították, elhallgatták annak értékeit. Az igazságot azonban ki kell mondani, vallja, s ha ezt mi nem tesszük meg, akkor helyettünk senki sem fogja. A valós magyar forradalom és szabadságharc legfőbb erénye, hogy – a történelemből ismert francia és más forradalmaktól eltérően – nem engedett teret a szociális kérdések előretörésének, hanem mindvégig megőrizte szabadságkövetelő jellegét. Közvetett módon Románia is a „hős pesti srácok”-nak köszönhette, hogy területéről, a felkelés leverésében tanúsított buzgósága elismeréseként, a szovjet hatalom kivonta megszálló csapatait. Az utókor az anyaországban meglehetősen hálátlanul viseltetett 1956 emléke iránt, sőt sokak szemében ma már teher erről beszélni, fejtette ki. Az a társadalmi réteg, amely évtizedeken keresztül ellenforradalomként ismerte a történteket, már nem mutat érdeklődést a valós értékek feltárása iránt. Be kell érni annyival, hogy a tisztességesen gondolkodók rétege elfogadja az igazi múltat. – Történelmünk fekete pontja, hogy Mátyás király óta nincs egységes politikánk. A mai Magyarországot az idegenek egyszerűen meg akarják szüntetni, jól tudván, hogy számíthatnak a szomszédok velünk szembeni ellenszenvére. Európa magyarellenessége szintén kitűnő táptalaj a maguknak új hazát itt létrehozni szándékozók számára – vallja. A Kárpát-medence azonban, véli, egy és oszthatatlan, ezt mindenkinek érdemes tudomásul vennie. Rácz Sándor szegény munkáscsaládból huszonhárom évesen került a forradalom sűrűjébe. A barikádon őt „úr”-nak szólították, amiként ő is úrnak, nem pedig elvtársnak szólította Kádár Jánost, aki – miután tíz éjjelen keresztül tárgyaltak – két lehetőséget ajánlott fel neki: a miniszteri tisztséget vagy az országból való kiutasítást. Mindez Rácz Sándor elveivel nem volt összeegyeztethető, így a felkelés leverése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szerinte az akkori munkások nemzeti érzése volt a garancia a tökéletes önrendelkezési forma elérésére. Kifejtette: a jelenlegi magyarországi politikai hatalom a Kádár-rendszer folytatója, ezért 1956 ma még élő hősei nem állhatnak a Gyurcsány-kormány mellé. A forradalom idei ötvenéves évfordulójára rendezendő őszi ünnepségen nem közösködnek a hatalommal, nem fogadják el az arra érdemtelenek részéről felállítandó két szobrot, hanem maguk emlékeznek a 301-es parcellánál, és külön utcai nagygyűlést hívnak össze – mondta el. Rácz Sándor nemrég értesült arról, hogy a kolozsvári önkormányzat határozatot fogadott el egy 56-os emlékmű felállításáról a Sétatéren, idén októberben. Úgy véli, ez a normalizálódás jele, de egy szobor akkor jó, ha azt az arra méltó emberek emelik. Rácz Sándort 1956. november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, követelte Nagy Imre szabadon bocsátását. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyal a kormánnyal és a szovjet katonai vezetőkkel hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKM követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztatták. 1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Ottmár. Ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta öt-tíz forradalmár kivégzését látta. 1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, de ott is zaklatták. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, amelyben élete végéig tartó súlyos gerincsérülést szerzett. A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül illegális előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, általában egyetemista hallgatóság előtt az ’56-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről. 1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak. 1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette őt a pártból. 2003. augusztus 18-án az MVSZ tiszteletbeli elnökévé választották. /Ördög I. Béla: Rácz Sándor: sokak számára 56 már teher. Kolozsváron járt az 1956-os forradalom egyik vezetője. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Közös fejlesztési programot kíván kidolgozni Bihar és Hajdú-Bihar megye, valamint Nagyvárad és Debrecen önkormányzata – jelentette be Nagyváradon Bíró Rozália, a város alpolgármestere. Az elöljáró elmondta, a „Gondoljunk egy közös jövőt – Nagyvárad-Debrecen 2020” elnevezésű közös fejlesztési projekt ötlete az eurorégiós konferencián merült fel. – A határ két oldalán fekvő térségeknek együtt kell fejlődniük, és közösen kell értékesíteniük lehetőségeiket. Ezért Nagyváradnak és Debrecennek a nyugati régióközpontok mintájára kutatói központot kellene létrehoznia, amelynek a gazdaság fejlesztéséhez szükséges humán erőforrás felmérése és továbbképzése lenne a célja. Bíró Rozália szerint a stratégia már 2007 végére körvonalazódhat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a térség az európai uniós pénzalapokhoz is könnyebben hozzáférjen. A tervek szerint a központot a nagyváradi és a debreceni egyetem közreműködésével hozzák létre, és a később itt dolgozó szakembereket is a két felsőoktatási intézmény nevelné ki. /Balogh Levente: Nagyvárad, Debrecen: közös jövő. = Krónika (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
“Nincs visszaút! Vagy megcsináljuk, vagy eltűnünk a süllyesztőben” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Lelik Mihály, a Szocialista Szövetség Pártja (PAS) aradi elnöke, országos alelnöke. A megyei alapszervezetekben már folynak a tárgyalások egy őszi kongresszus megszervezéséről, amelyen a párt a PAS nevet Újraalapított Kommunista Pártra (Partidul Comunist Refondat – PCR) változtatnák. Terveik szerint az Újraalapított Kommunista Pártba befogadnák a régi RKP-tagokat, sőt elismernék a párttagságuk folytonosságát. Lelikék kezdeményezését támogatja az európai baloldal 41 brüsszeli parlamenti tagja is. Ha a kongresszus megszavazza a névváltoztatást, akkor ezt bejegyzik a bukaresti törvényszéken, majd megkezdik az előkészületeket a 2008-as általános választásokon való indulásra. /(Irházi): Lelik újraalapítaná a kommunista pártot. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Ahogyan néhány száz éve az esztendő ezen napján, augusztus 24-én Szék népe gyász és örömünnepet ült egyszerre. Megemlékeztek a történelmi csapásra, amikor 1717-ben Szék városa talán legnagyobb válságát élte: hajszálon múlott, hogy nem pusztult el a tatárbetörésben, mint Erdély annyi más települése. Minden évben augusztus 24-én, Szent Bertalan-napján a székiek nem csak erre a tragédiára emlékeznek, hanem arra is, hogy áldozatos munkájuk, kitartásuk nyomán újjászületett a közösség. Szék népe az ősi hagyományokhoz híven háromszor gyűlt össze istentiszteletre, amelyen hálát adnak a közösség megmeneküléséért. Emlékeztek az augusztus 20-i budapesti szélviharra, amelynek két széki halálos áldozata is volt. Az idei ünnepen tartották a széki kapu avatóját: a község bejáratánál hatalmas kaput állított a közösség a több száz évvel ezelőtti csapástól való megmenekülés emlékére. Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke szólt az ünneplőkhöz, köszönetet mondva azért, hogy nem hagytak fel az emlékezéssel. Tőkés László református püspök azt kívánta az ünneplőknek, hogy erőben, erősen megmaradjanak, legyenek széki gyerekek a tantermekben és a konfirmandusok soraiban. A püspök szavait követően hagyományos széki tánc következett. /F. I.: Szent Bertalan napjára emlékeztek Széken. Gyász árnyékolta be az ünnepséget. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Két éve kezdték el a Temesvári Református Központ építését, tájékoztatott Gazda István lelkész, a beruházást adminisztráló alapítvány elnöke. A központot Makovecz Imre tervezte, részei egy 470 személy befogadására képes két tornyú templom, egy 170 személyes konferenciaépület, könyvtárépület és két szociális célokat szolgáló épület. Ezek többnyire elkészített alagsor-födém állapotban vannak, kivéve a konferencia-épületet, amelynek építését még nem kezdték el, illetve az egyik szociális épületet, amely befödötten áll. A kezdeti nekilendülést követően, az utóbbi ínséges években csak araszolgatva halad az építkezés. /Református Központ épül Temesváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Dr. Kovács László Attila, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára volt a meghívott előadóművésze augusztus 23-án a Farkas utcai református templomban megtartott orgonahangversenynek. Műsorán J.S. Bach-, Gárdonyi Zoltán- és egy Liszt-mű szerepelt. /Nagy-Hintós Diana: Visszatérő öröm. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Több mint 2000 hazai, magyarországi, moldáviai, ukrajnai és németországi fiatal vesz részt a tizedik katolikus találkozón, melynek Csíksomlyó ad otthont. A vallási rendezvény egybeesik a 21. Fiatalok Világnapjával, melyet kétévente szervez meg a katolikus egyház. Az idei rendezvény házigazdája a gyulafehérvári érsekség, témája a „Megbékülés”. /Katolikus találkozó Csíksomlyón. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./
2006. augusztus 25.
Unitárius templomvár a székelyderzsi. A XV-XVI. században nagyobbították meg és ekkor kezdődött el a védelmi rendszerek kiépítése. A négyszög alakú várfal sarkain négyszögletű tornyokat emeltek. A templom ugyanakkor a falu legmagasabb és legtágasabb épülete volt, képes volt befogadni az egész ott élő közösséget. A 15. században a templomokhoz sajátos védőrendszereket is építettek. A szász építészeti együttesek páratlan értékei elismeréseképpen, a 150 vártemplom közül 7 – közöttük székelyderzsi – felkerült az UNESCO világörökségi listájára. /(csg): Romániai világörökségi helyszínek. Székelyderzs és a szász erődtemplomok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./ Emlékeztető: Gerendás Lajos Székelyderzs és erődtemploma /Székelyudvarhely/ című könyve 1999-ben jelent meg.
2006. augusztus 25.
Megnyílt a 65 éves Kett Groza János festőművész kiállítása Aradon, a Delta Nemzeti Galériában. A kiállításon két év termésének különböző technikákkal készült legjava látható, festmények és grafikák. /Kiss Károly: Kett Groza János egyéni kiállítása a Deltában. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 25./