Török Árpád, a sepsiszentgyörgyi Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskola tanára /sz. 1944/ diplomát a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-biológia karán szerzett. Helytörténettel fiatal tanár kora óta foglalkozik. Pedagógusi pályafutását Csíkszentdomokoson kezdte el 1970 januárjában, és ahogy a nagyközségbe került, feltérképezte a települést, összeszedte a helyneveket. A Nagyhagymásról, a Gyimesek vidékéről, a Felcsíkról, a Gyergyó-övezetről és a Gyergyói-havasokról készült ismeretterjesztő dolgozatait a Hargita napilap is leközölte. A tanulókat is bevonta a kutatásba, az évek alatt nyolc nyári expedíciókat szervezett. Alaposan tanulmányozta a Keleti-Kárpátokat, képanyagot is összegyűjtött, még 50 éves diapozitívjai is vannak. Sepsiszentgyörgyre 1975-ben került középiskolai tanárnak, itt is bevonta diákjait a munkába. Azután az iskolájukban beindult a turisztikai posztliceális tagozat, ami külön lehetőséget jelentett arra, hogy a tanulók egy-egy témában megvizsgáljanak, leírjanak egy falut, jelenséget vagy templomot. Az évek során összegyűjtött ismeretanyag lassan könyvé, sőt könyvekké állt össze: három kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgyről szóló útikalauz ezelőtt öt évvel három nyelven, magyarul, románul és angolul, utána egy ötös sorozatot indított el, mely tartalmazza Sepsiszentgyörgyöt, az Olt-vidéket, a nyáron pedig megjelent a sorozat harmadik része, a Maros vidéke, a forrástól egészen Szegedig. A negyedik lesz Észak-Erdély, Bukovina, az ötödik Erdélynek tíz témakörben történő feldolgozása, bemutatása. Úgy látja, hogy inkább a külföldiek igénylik az ilyen típusú könyveket. /Némethi Katalin, Tibodi Ferenc: Csíkszentdomokostól Szentgyörgyig. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 25./

Megjelent egy 485 oldalas falutörténetet /Pál-Antal Sándor, Ördögh Imre, Balázs Dénes, Miklós Márton: Csíkmadaras/. Dr. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész az irányító-szerzője az érzékes munkának. A bevezetőből kiderül, hogy a tíz éve kiadott Csíkmadaras története megjelenése után rövidesen „hiánycikk lett”. A könyvet méltató dr. Szabó Miklós szintén falutörténet-kutatással foglalkozik, lejegyezett egy gondolatot: „…valahányszor újjá kell születnie a világnak, mindig a gyökerekhez fordul…”. Annak idején tíz éve, meg most is ezt tették. Csíkmadaras története hosszú évekre nyúló kutatás, elmélkedés eredménye. Olyan tényeket, eseményeket, történéseket, jogszokásokat, egyházi és világi szokásokat stb. tárnak az olvasó elé, amelyeket a nemzeti történelmet tárgyaló legsikeresebb munkákban is hiába keresünk. Ez a kötet túllépi az első kiadás kereteit. Külön fejezetben taglalják a közbirtokosság 1989 utáni újjáalakulását, illetve a madarasiak vallomásait saját tevékenységükről és falujukról, annak jövőjéről. /Dr. Szabó Miklós: Egy felcsíki falu múltja és jelene. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

Komoly népességcsökkenéssel kell számolnia Romániának: 1992 óta az ország lakossága egy millió fővel csökkent, előrejelzések szerint 2020-ig újabb kétmillióval lesz kevesebb állampolgára az országnak. A csökkenés különösen látványos a fiatalok soraiban (0–24 év), a születések apadása miatt. A 14 évnél fiatalabbak száma 1992 és 2005 között 22,7 százalékról 15,9 százalékra csökkent, a 65 évnél idősebbek száma ugyanebben az időszakban 11 százalékról 14, 7 százalékra emelkedett, ez a jelenség az elkövetkezőkben tovább hangsúlyozódik. Ugyanilyen gonddal küszködnek az Európai Unió országai: 2003-ban a népességnövekedés mindössze 0,04 százalék volt, és az összes új tagállam (Málta és Ciprus kivételével) népességcsökkenést jegyzett. /Két millióval csökkenhet Románia lakossága. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Nem zárja ki az előrehozott választásokat Calin Popescu Tariceanu kormányfő, amennyiben a jelenlegi hatalom elveszti a parlamenti többséget azzal, hogy megfosztja párttagságuktól azokat a képviselőket, szenátorokat, akikről bebizonyosodik, hogy együttműködtek a volt Szekuritátéval. Véleménye szerint az átvilágítás, bármennyire is megrázó következményekkel jár, jótékony hatással van a politikai életre. /Tariceanu: nem zárhatók ki az előrehozott választások. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Legkésőbb októberig Basescut felfüggesztik tisztségéből! – jelentette ki Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke, aki szerint pártja hamarosan hivatalosan is beindítja az eljárást, amelynek célja az államfő tisztségétől való megfosztása. Tudor kijelentette: más pártokkal is egyeztetett ebben az ügyben – természetesen leszámítva az RMDSZ-t –, és arra a következtetésre jutott, a többiek is alig várják, hogy végre megszabaduljanak Basescutól. – Én csináltam belőle elnököt, én rúgom ki! – hangoztatta Tudor utalva arra, hogy az elnökválasztások alkalmával az NRP a D.A. Szövetség jelöltjének támogatására bíztatta szavazóit. Az NRP elnöke bemutatta a sajtónak azt a két személyt, akiknek állítólag módjukban áll felfedni az államfő valós múltját. Az egyik Dobre Boros, a testőrség egykori vezetője, és Petrica Gheorgiu, mindketten a tengerészeti főiskolán Basescu évfolyamtársai voltak. Tudor szerint ők ketten be tudják bizonyítani, hogy Basescu besúgó és bűnöző egyszemélyben. A Traian Basescu testi épségéért felelős biztonsági szolgálat (SPP) volt aligazgatója, Dobre Boros szerint az elnök gyakran hozta kényelmetlen helyzetbe a biztonsági szolgálat alkalmazottait. Állítása szerint az elnök tavaly március-április folyamán két ízben is átugrotta a Cotroceni palota kerítését, így „rázva le” testőreit. Boros kijelentését azonnal cáfolta az elnöki hivatal. /Tudor: legkésőbb októberig megszabadulunk Basescutól! NRP-kísérlet az elnök tisztségéből való felfüggesztésére. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Három éve, 2003. október 16-án nyilvánosságra hozták a Hivatalos Közlönyben az első olyan szekustiszt-névsort, akiknek tevékenysége minden kétséget kizáróan kimerítette a politikai rendőr fogalmát. A 131 nevet tartalmazó lajstrom előkelő 7. helyét foglalta el Stefan Cerghizan, a Háromszéken ismert szekustiszt, aki 1939-ben született Mezőszentmargitán. 1968-69-ben főhadnagyként a Belügyminisztérium Hargita megyei Felügyelőségének alkalmazottja, a Szekuritáté 1-es ügyosztályának helyettese. Őrnagyként a Belügyminisztérium Kovászna Megyei Felügyelősége 1-es ügyosztályának vezetője, 1982-től ezredesi rangot kapott, és ugyanazt az 1-es ügyosztályt vezette, azaz a lakosságot megfigyelő részleget. 1986-ban Szatmárra helyezték, a forradalom ott érte. Cerghizan az egyik legrettegettebb szekustiszt volt Háromszék megyében, a lakosság sakkban tartása volt a feladata. Sok embert besúgóvá tett. Minden megtorló akcióban benne volt, ő tartóztatta le annak idején Visky Árpád színészt, ő szállíttatta Bukarestbe, az ő általa összegyűjtött vádpontok alapján ítélték börtönben letöltendő büntetésre, és minden bizonnyal benne volt a keze abban is, hogy kiszabadulása után azzal alázták meg, hogy nem engedték a színpad közelébe. Öngyilkosságba is ő és csapata kergette. De loholt a tanárok nyomába, külföldi vendégek, diplomaták után, árgus szemekkel figyelte az értelmiségieket, vallatott, ha ENSZ-tisztviselő járt erre, ha Szőcs Géza robogott át a megyén. Cerghizan a bűnös szekustisztek listájára került, de a közlésnek a megszégyenítésen túl semmiféle hatása nem volt. Cerghizant egy ideig nem lehetett Sepsiszentgyörgyön látni, majd elkezdett visszajárni egykori vétkei színhelyére. Mostanában gyakran látják békésen beszélgetni vendéglőben, sétálni – mi több, Sepsiszentkirály határában impozáns házat is épített. /Simó Erzsébet: A szekustiszt visszatért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Magyar-román kormányülésre készül a Gyurcsány- és Tariceanu-kabinet. Gönz Kinga külügyminiszter jön előkészíteni a nagy eseményt. Annál több hozadéka aligha lesz, mint az egy évvel korábban tartott, hasonló eseménynek. Akkor sem kerültek terítékre a magyar kisebbséget foglalkoztató, igazán fontos témák, az autonómiáé, vagy például a tömbmagyar területek jelentős gazdasági lemaradásáé. Amolyan protokollesemény volt. Most mindkét kormány rosszabb helyzetben van az egy évvel korábbinál, Gyurcsányék olyan megszorító intézkedéseket akarnak bevezetni, melyeket nehezen nyel le a magyar nép, Tariceanuék kezében meg esik szét a kormány. Budapesten az Észak-Erdélyt átszelő autópályáról, a kisebbségi törvényről és a Sapientia Egyetem közös finanszírozásáról kívánnak tárgyalni jelentette be a külügyminiszter asszony, ami igen szegényes programnak tűnik. A vendéglátó kormány sincs a legjobb állapotban, népszerűségi indexük a választások óta 20 százalékkal visszaesett. Most fontolgatják, hogy nagy nyugati példaképeikhez hasonlatosan lezárják a határokat a romániai munkavállalók előtt, ami enyhén szólva nagy meghökkenést okozott a románság körében. /Simó Erzsébet: Találkoznak, s annyi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Bugár Béla, Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke felszólította Robert Fico szlovák kormányfőt és kabinetjét, hogy haladéktalanul határolódjon el a Szlovákiában nyugtalanító módon erősödő magyarellenességtől, mert ma még megteheti, de félő, hogy holnap már késő lesz. Bugár Béla számba vette azokat a nyugtalanító jelenségeket, amelyek egyértelműen összefüggenek azzal a körülménnyel, hogy a Fico vezette szociáldemokrata Smer (Smer-SD) a nyáron lezajlott idő előtti választás óta együtt kormányoz a szenvedélyes magyarellenességéről ismert Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártjával (SNS). Az elmúlt napokban Somorján, Révkomáromban, Párkányban és másutt több magyar nemzetiségű szlovák állampolgárt tettlegesen bántalmaztak azért, mert magyarul beszéltek, de a következményektől való félelmében egyikük sem fordult orvoshoz, és nem tett feljelentést a rendőrségen. A szlovákiai magyarság nemcsak lélekben, a saját bőrén is kénytelen megtapasztalni, hogy az országban olyan veszélyes nacionalista közhangulat van kialakulóban. A kormánykoalícióhoz tartozó Slota kormányzati pozícióban sem türtőzteti magyarellenes indulatait. Bugár szerint az ilyen szélsőséges megnyilvánulásokat csírájában kell elfojtani, mert később riasztó méreteket ölthetnek. Az MKP elnöke javasolta, hogy a szlovák parlament pártjai közös nyilatkozatban ítéljék el a Szlovákiában megnyilvánuló magyarellenességet. /Bugár elhatárolódásra szólította fel Ficót. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) közösen felhívást intéztek európai fórumokhoz, amelyben kérik, hogy még Románia csatlakozása előtt szorgalmazzák egyes, a magyar közösség számára fontos reformok életbeléptetését, ezek közt a magyar nyelv államnyelvvé nyilvánítását Erdélyben. „Leszögezve, hogy a decentralizáció, a regionalizmus és a szubszidiaritás az európai integráció alappillérei közé tartozik, figyelembe véve, hogy a többnyelvűség szintén kitűzött célként szerepel, (…) sérelmezve, hogy a milliós nagyságrendet képviselő erdélyi magyarság mindmáig semmilyen kollektív törvényes státussal nem rendelkezik Romániában, aláhúzva, hogy a székelyföldi magyarságnak még a kommunista diktatúra alatt is 1968-ig volt területi autonómiája, sajnálattal tudomásul véve, hogy az eddigi EU-jelentésekben az ország magyar lakosságának megoldásra váró gondjai nem szerepeltek fontosságuknak megfelelően, kérjük, hogy szorgalmazzák egyes reformok életbe léptetését még Románia csatlakozása előtt”, áll a felhívásban. A felsorolt reformok között szerepel még a regionális magyar önkormányzás létrehozása, a Székelyföld területi autonómiájának helyreállítása, a kommunizmus ideje alatt elkobzott magyar tulajdonok maradéktalan visszaszolgáltatása. /SZNT, EMI: legyen hivatalos nyelv a magyar. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Eckstein Kovács Péter szenátor azt javasolja, hogy hozzák nyilvánosságra mindazon politikusok nevét, akik azon dossziékban szerepelnek, amelyeket a Román Hírszerző Szolgálat (RHSZ) titkosnak minősített. Bejelentette: módosító javaslatot fog benyújtani a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) működésére vonatkozó 16-os rendelethez. – Kötelezni kell a titkosszolgálatokat arra, hogy közöljék azon politikusok nevét, akik dossziéi titkosítva vannak – mondotta Eckstein Kovács Péter, aki szerint ki kell iktatni a „politikai rendőrség” fogalmát. Ami a verespataki bányakitermeléssel kapcsolatban olyan törvénytervezet előterjesztését tervezi, melynek értelmében tilos lenne a ciánnal való kitermelés. Az RMDSZ belső reformjával kapcsolatban leszögezte, kötelezővé kell tenni az általános belső választásokat, emellett az SZKT-ban való képviselet is módosításra vár. Eckstein Kovács Péter kijelentette, nem bízik Borbély László miniszter által megfogalmazott ötletekben. Borbély az RMDSZ szatmárnémeti kongresszusán megpróbálta eltávolítani Tőkés Lászlót, most pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal való együttműködésről beszél. Üdvözli viszont Nagy Zsolt távközlési miniszter és Kelemen Hunor képviselő reformtörekvéseit. /Eckstein: elő a titkosított dossziékkal rendelkező politikusokkal. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A Szabadság Kanadában élő olvasója szólt hozzá szülővárosa, Kolozsvár gondjaihoz. Az erdélyi magyarság országalkotó, történelmi kisebbség, ezért nemzeti szintű jogok illetnék meg. A 20 milliós román nemzetből egy kézen megszámlálhatók azok, akik a magyar törekvéseket jogosnak tartják. Egy nemzetnek Európában ahhoz, hogy megmaradjon, feltétlen szüksége van anyanyelvű egyetemre. Ha egy külön nyelvet beszélő népcsoportnak nincs értelmiségi rétege, akkor az eltűnő etnikummá züllik. Sajnos egyre többen ködösítenek. Sokan az egyetemet láthatóan összetévesztik az inasiskolával vagy szakiskolával. Borbély Tamás újságíró több cikkében hajtogatja a románokkal való „közreműködést”, a „betagolódást”. Felhozza, hogy az erdélyi magyarság és annak vezetősége egy „délibábot üldöz” az önálló magyar egyetem képében. Ez a délibáb ott van Kolozsváron. Magyarok építették, a románok elvették. Az erdélyi magyaroknak ki kellene állniuk az egyetem mellett, bár Borbély Tamás maradinak, provinciálisnak nevezi őket. Borbély Tamás cikkeiben ott szerepel a feltételezés, egy távlati, ködös jövő, amelyben erdélyi magyar és román nemzet testvériesen együtt él majd. Azonban az a tapasztalat, hogy a románság mindig is türelmetlenül, elnyomó módon lépett fel minden olyan megnyilvánulással szemben, ami magyar. /Macovei-Benczúr Sebastian László: Egyetemi önállóság közelnézetben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a 2006/2007-es tanévben Beszéd és nyelvezet az előadásművészetben címen mesterfokú, négy szemeszterre terjedő műsorvezető-képzést indít. Az egyetemen román nyelven már a múlt években beindult ilyen irányú, a szakminisztérium által hivatalosan engedélyezett oktatás, idén ősszel pedig magyar nyelven hirdetnek felvételit. Kiemelten a rádió- és televízióstúdiók munkatársainak, illetve azoknak az egyetemi végzettséggel rendelkező fiataloknak a jelentkezését várják, akik ezen a téren szeretnének szakképesítést szerezni. A vendégtanár-program keretében Baló György, a Magyar Televízió kulturális igazgatója és dr. Sipos Pál, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztője is részt vesz az oktatásban. A minisztérium kilenc tandíjmentes és három tandíjas helyet biztosít, olvasható dr. Béres András rektor  és dr. Kovács Levente    tanszékvezető tájékoztatójában. /Műsorvezető-képzés, magyarul. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Egyetlen Kovászna megyei érettségiző sem bukott meg szóbelin, pótérettségin a román nyelv és irodalom szóbeli vizsgáján. Kovászna megyében 532-en iratkoztak pótérettségire. Hargita megyében mindössze négy tanulónak nem sikerült a pótérettségi román nyelv és irodalomból. /Székelyföldi pótérettségi: románból kitűnő. A második vizsgán jobban teljesítettek a tanulók. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

A magyar falvak többségében egyre kevesebb a gyermek, sokszor nem tudnak egy óvodai csoportot vagy iskolai osztályt benépesíthetni. Az elvándorlás és az elöregedés érezteti hatását. A szórványnak tartott települések mellett egyre inkább elszórványosodnak a színmagyar vidékeken működő iskolák is, amelyek további fenntartását sok helyen a roma gyerekek mentik meg. Vannak már olyan magyar iskolák is, amelyekbe 70 százalékban roma gyerekek járnak. Sok helyen az üres házakat felvásároló roma családok biztosítják a lakosság, a gyermekek utánpótlását. A fiatalok nem látnak eredményes jövőképet falun. /Bodolai Gyöngyi: Mentő szalmaszál? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Keskeny résen át is rá lehet látni egy teljes egészre – ezzel a címmel jelent meg két éve, Albert Gábor 75. születésnapjára a könyv. Nem csak esszé van benne, novellisztikus kis részlet, visszaemlékezés jellegű írások is. Alaposan foglalkozott 1848–49-cel, illetve a 48-49-es emigrációval is. Kiadta Szemere Bertalan levelezését, bevezetésével megjelent a Naplója is. A Pont Kiadó mostanában életmű-sorozatban adja ki Albert Gábor a regényeit. Albert Gábor visszautasítja azt, hogy a magyarországi elit nem volt hajlandó színt vallani, lapított és nem szólt. Elvállalta annak idején egy napilap, az Új Magyarország alapítását, szerkesztését. Úgy érzi, hogy amikor az értelmiségnek a gátra kellett volna állnia, az újság közelébe se engedtek őket. Két témáról mindig szót fog ejteni: az emberiség és a magyarság kilátástalan helyzetéről. Természeti katasztrófa előtt állunk, saját magunk alatt vágjuk a fát, amikor tönkre tesszük a természetet. A másik pedig a népmozgalmi katasztrófa, ami a magyarságot is veszélyezteti. Az európai kultúra fokozatosan kiüresedik. Egyik regénye, a „... mi pedig itt maradtunk” generációs regény. Generációjának széthullását veti föl. /N.M.K.: Egyetlen mondatom sincs, amit ne vállalnék. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Kicsi Antal /1936-1980/ a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végzett, kitűnő diák volt, színjelesen végzett. Diákévei alatt ígéretes költőként tartották számon. A Tankönyvkiadó marosvásárhelyi szerkesztőségében dolgozott, később a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola alakulásakor előbb tanársegéd, majd előadó. 1976-tól a megszűnőben levő főiskoláról a középiskolába helyezték át magyartanárnak, az volt haláláig. Kicsi Antal Zajzoni Rab Istvánról írta államvizsga dolgozatát (1958). Monográfiája jelent meg 1969-ben Kovács Józsefről. Doktori disszertációját (1976) Tompa Lászlóról készítette, kibővítve 1978-ban monográfiaként is kiadták. Utolsó műve Balázs Ferencről, melyben Mikó Imre munkáját folytatja, maga is befejezésre szorult, ezt a munkát Horváth Sz. István végezte el. A kötet 1983-ban kerül a boltokba. Nagy vállalkozásának – A romániai magyar irodalom történetének – egyes fejezeteit folyamatosan közölte a Brassói Lapok című hetilap. Kicsi Antal a marosvásárhelyi temetőben nyugszik. /(B.D.): Hetven éve született Kicsi Antal (1936–1980) = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./

Augusztus 20-án Nádasdarócon helyi jellegű ünnepélyre gyülekezett a kis falu közössége. Az eddigi, még a ’30-as években egy magánház kertjébe állított hősi emlékművet méltó helyre, a most épült Imaterem virágos kertjébe állította a presbitérium. Ferencz László, a Kalotaszegi Református Egyházmegye esperese az őrállókról, a helytállásról és helytállókról, ezek megbecsüléséről beszélt, és a mai őrállók kötelezettségeiről. Az emlékmű leleplezésekor a hősök névsorolvasásakor mindegyik nevénél megcsendült a lélek-csengő. A gyermekcsoport versekkel, énekekkel tisztelgett a „Mind Hősök, mind hű hazafiak” emlékoszlopánál. /Vér István: Tett és megemlékezés ünnepe. Nádasdaróc. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

1974-ben jött létre Gyergyszárhegyen a művésztelep, ahol hagyni kell egy-egy alkotást a jövőnek. Jelenleg már több 1500 alkotás gyűlt össze. A tábor nevét a tavalyi Kapcsok nevet Korképre cserélték a szervezők. Idén 40–50 éves képzőművészeket hívtak meg többnyire. Alkotnak a művészek, alakul a Korkép a Lázár-kastélyban. /Balázs Katalin: Művésztelep Szárhegyen harminckettedszerre. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Vargha Mihály szobrászművészt, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár vezetőjét nevezte ki ideiglenesen a megyei tanács a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatójává, Kató Zoltán lemondását követően. Vargha elmondta, hogy a dobói ásatásokat folytatják. A múzeum főépületén sürgősen cserepeket kell cserélni, pótolni a hiányzókat. Egy ilyen regionális fontosságú intézmény nem létezhet honlap nélkül szögezte le Vargha, továbbá plakátokat, szórólapokat kell készíteni, népszerűsíteni a múzeumot. /(Szekeres): Kimozdul a holtpontról (Székely Nemzeti Múzeum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Második világháborús emlékekből nyílt kiállítás augusztus 25-én a Székely Nemzeti Múzeum ’56-os termében, az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében. Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató, a tárlat szakértője megnyitóbeszédében kijelentette, Isten csodája, hogy az elmúlt, megfélemlítésekkel tele évtizedek után is megőrizték emberek ezt az anyagot, amely nélkül ma szegényebbek lennénk. Gocz József veterán, a 3006 év hadifogságban (2001) című könyv szerzője mondandóját Trianonnal kezdve, összefoglalta a második világégés történéseit, majd háborús élményeit osztotta meg a nagyszámú közönséggel. Dr. Szőts Dániel, a Sohasem felejtem el (1999) című könyv szerzője az Úz-völgyi katasztrófát elevenítette fel. Nagy Zoltán történelem-levéltár szakos hallgató, EMI-tag, a tárlat kezdeményezője, a kiállított anyag nagy részének gyűjtője elmondta, céljuk az volt, hogy emléket állítsanak a hősöknek. /(Szekeres): A hősök emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Hosszan tartó betegség után elhunyt Acél Ervin /Temesvár, 1935. jún. 3. – 2006. aug. 24./, a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere. 1971 óta volt szereplője a nemzetközi koncertéletnek Európa számos országában, de Japánban, Észak- és Dél-Amerikában is. Karmesteri művészetét több mint 40 lemez örökítette meg. Számos mesterkurzust tartott Nagyváradon, Rómában, Assisiben, Bécsben és Szegeden. 1996-tól a Bécsi Zeneakadémia karmesterképző szakának docense volt, 1997-től az akadémia tanára. 1999 őszétől ismét a Nagyváradi Állami Filharmónia állandó karmestere lett. /Meghalt Acél Ervin. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./

Bán Péter /Székelymuzsna, 1946. júl. 14. – Székelymuzsna, 2006. júl./ elhatározta, hogy a szláv nyelvek ismerőjévé lesz, és megtanulja a balti nyelveket is. Kolozsváron elvégezte a Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalomot, ,,másodállásban” az Egyetemi Könyvtárban fellelhető nyelvtankönyveket és szótárakat böngészte, közben hihetetlenül szerteágazó levelezésbe kezdett, felvette a kapcsolatot a litván irodalom akkori költőfejedelmével, Eduardas Miezelaitisszal, akitől litván nyelvtankönyveket, szótárakat kért és kapott, s nagy erőbedobással, buzgalommal, aránylag rövid időn belül elsajátította a litván nyelvet. Utána következett a többi: román, orosz, lett, bolgár, cseh, szlovák. És elkezdte költők, írók munkáinak átültetését magyar nyelvre, és azok publikálását a hazai lapokban, antológiákban, majd könyvekben. Ő volt az első, aki olyan tekintélyes költőket, mint: Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Magyari Lajos, bemutatott a litván olvasóknak. Szorgalmasan dolgozott. Fordítások ezreit végezte fáradhatatlanul, kézirataival valósággal bombázta a szerkesztőségeket. Közben a levelezést, a nagyvilággal való kapcsolattartást, kapcsolatteremtést sem szüneteltette meg. Idén júniusban még tele volt újabb és újabb tervekkel. Barátjának, a most róla emlékező Simó Edmundnak beszámolt a kiadás előtt álló könyveiről. Összegezte, hogy eddig 23 egyéni fordításkötete látott napvilágot, 40 kötetre való anyaga van, ha ez mind megjelenik, akkor meg lesz elégedve. A sors másképpen döntött. Talán éppen a születésnapján, július 14-én ,,csillagösvényre” lépett. /Simó Edmund: Csillagösvényen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

Zetelaka immár ötödik alkalommal ad otthont az Erdélyi Magyar Írók Ligája nyári írótáborának. A találkozó során emlékeznek az 1956-os forradalomra. Papp Kincses Emese rámutatott: „Az új, fiatal írónemzedék számára 1956 már történelem.” „Ne ötvenhat kísértete, hanem annak igazi szelleme legyen velünk. A mi önkéntes küldetésünk, tudatos alkotói sorsvállalásunk a meg nem alkuvás!” A lengyel történelmet kutató Kovács István írót gyermekkori személyes élményei fűzik az 56-os eseményekhez, amelyeket A gyermekkor tündöklete című életrajzi regényében mesélt el. Az 1998-ban Magyarországon az Év könyve-díjat kapott regény idén, az 1956-os forradalom évfordulójának alkalmából újra napvilágot látott, sőt Budakeszi srácok címmel játékfilm is készült belőle, Erdőss Pál rendezésében. /Antal Ildikó: Táborozó tollforgatók. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Burján-Gál Emil szobrászművész kérést nyújtott be Gyergyószentmiklós önkormányzatához, jóváhagyást kért egy emlékmű elhelyezésére a Virág negyed északi részén. Több éve tartogat egy emlékmű-makettet, amely 1956 szellemét idézi, és idézné most, az 50. évfordulón – végleges változatban kivitelezve. Az 1 méter magasan – lánctalpelemeken elhelyezett – 2 méter magas, lyukas zászlók és emberi torzók egymásba játszásával vergődést-fájdalmat sugalló, geometrikus szerkezetű emlékmű az eltipró hatalom gépezetére emlékeztet – mondta. A kivitelezéséhez és a szükséges anyagok megvásárlásához támogatókat keres. /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Lesz ’56-os emlékmű? = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Új, hiánypótló magyar szakkönyvtárral gazdagodott Székelyudvarhely. A Dr. Bányai János Műszaki Szakközépiskolában nemrégiben nyitották meg az első regionális jellegű szakkönyvtárat. A tanintézmény a magyarországi Apáczai Közalapítványnál pályázott sikeresen, a könyveket a budapesti Nemzeti Szakképzési Intézet biztosította az iskola számára. A mintegy 2,6 millió forint értékű, kétezer kötet számos szakágat felvonultat, a bútoripar, nyomdaipar, építkezés, vízgazdálkodás, burkolás és festés stb. területén. A szakkönyvtár berendezéseit, így a számítógépek, a videoprojektor és egyéb technikai eszközök beszerzését szintén a magyarországi alapítvány támogatásából szerezte be a tanintézmény. /Szász Emese: Regionális szakkönyvtár. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Az 1940. évi bécsi döntés augusztus 30-i évfordulóján a román médiában kötelező módon feltámad halottaiból Dücső Csaba, hogy megtestesítője legyen a vérszomjas magyarnak, aki Észak-Erdély megszállása után az itt rekedt egymillió főnyi román közösség jogfosztásával, mi több, véres „rendcsinálással” igyekezett a Trianon óta elszenvedett sérelmeket megtorolni. Dücső Csaba neve az elkövetkező napokban biztosan újólag feltűnik a román sajtóban. Ezelőtt nyolc évvel, 1998 decemberében történt, hogy bizonyos Traian Golea, az amerikai román emigráció floridai egyletének élharcosa levélben hívta fel Románia elnökének figyelmét a veszélyre: Dés város magyarjai emléktáblát akarnak állítani Dücső Csabának, annak az írónak, aki hatvan évvel azelőtt Nincs kegyelem című regényében az erdélyi románok kiirtására buzdította olvasóit. Valójában a dési tervből egy szó sem igaz. Dücső Csabát Ion Lancranjan hírhedt, 1982-ben Bukarestben megjelent meg könyve, a Cuvant despre Transilvania mentette ki a megérdemelt feledésből. Lancranjan magyarellenes vádaskodásait tartalmazó könyvét valószínűleg Nicolae Ceausescu hagyta jóvá. A budapesti ellenvéleményt Száraz György fogalmazta meg Válasz egy furcsa könyvre címmel (Valóság, 1982/10): lapról lapra mutatta ki légből kapott adatait, sorolta fel románellenes „idézeteit” Illyés Gyulától, Méliusz Józseftől, sőt Kádár Jánostól, mely „idézetek” soha, sehol nem hangzottak el. Lancranjan könyve Ceausescu 1978. évi amerikai látogatása után, az annak nyomán elszabadult ádáz magyarellenes kampány része volt, azzal a céllal, hogy kimutassa: a Ceausescu ellen New York-ban szervezett, emlékezetes tüntetéssorozatot horthysta háborús bűnösök, vagyis a bécsi döntés után Észak-Erdélyben ártatlan románokat gyilkoló magyar hóhérok szervezték. Ion Lancranjan ezek ideológusává avatta Dücső Csabát, aki aztán 1989 után a román extrémizmusnak is fő érve maradt a magyarság kollektív bűnösségének bizonygatására. Varga János irodalomtörténész felkutatta és a Mozgó Világ 1987/6-os számában közzétette, mi az igazság Dücső Csabával kapcsolatosan. Létezett ugyan, de egész életében ismeretlen, dilettáns író maradt. Nincs kegyelem címmel 1939-ben adta ki kisregényét. Regény volt, nem pedig mozgósító tettekre serkentő röplap, mint ahogy azt Lancranjan állította. Hőse, Torday Levente valóban arról álmodozik, hogy megöl minden útjába kerülő románt, miután elborzadva olvasott a Horea-felkelés magyarellenes atrocitásairól, amelyek egyébként valóban megestek, lásd David Prodan akadémikus monográfiáját. Dücső Csabát bizonyára Eminescu Geniu pustiu című regénye ihlette meg: ebben az 1848–1849-es események során a főhős, egy erdélyi román tanító arról ábrándozik, hogy kiirtja a magyarokat. Lancranjan nem tudott magyarul, adatait, „idézeteit” tálcán kapta a párttól. Ilyen fedezettel a háta mögött nem jött zavarba, mikor Száraz György cáfolata nevetséges helyzetbe hozta, hanem Vocatie constructiva című, sebtében összecsapott cikkgyűjteményében válaszolt. Forrásait most sem jelölte meg. Ion Lancranjan 1991. március 4-én meghalt, de magyarellenes műveinek köszönhetően megérte, hogy az Iliescu-rendszertől és az 1989 után színre lépő sovén-nacionalista pártoktól minden kitüntető címet, díjat megkapott. Azután könyveivel együtt feledésbe merült, ami azonban Dücső Csabáról nem mondható el. /Barabás István: Az élet fonákja. Ismerkedjünk Dücsővel. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 26./

Háromnyelvű (magyar, román, angol), színes Kovászna megyetérképet adott ki a kolozsvári Micro Mapper térképkiadó. A szerző, a terepi adatgyűjtő a Háromszék belső munkatársa, Bodor János. A számítógépes térképkészítést egy öttagú csoport végezte. /Kisgyörgy Zoltán: Kovászna megye újabb térképe. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Négy évtizedes pályája során a hetvenedik életévét nemrég betöltő Sigmond István írt ugyan kisregényt (Valaki csenget, 1971), drámát (Vétó. Egy mai Szókrátész, 1980), regényt (Egy panaszgyűjtő panaszai, 1971, Szerelemeső, 1979), a regény színpadi változata is ismert (Félrevert harangok, 1987), de indulásától a novella számított kitüntetett műfajának, ahogyan ez legutóbbi könyveiből (És markukba röhögtek az égiek, Csókavész) is világosan látszik. Elbeszélései összefüggenek, színterük egy elképzelt erdélyi falu. Az idő, a háború és nagyjából az ezt követő esztendők hősei magyar falusi kisemberek, öregek, árvák, tehetetlenek, kisemmizettek, megalázottak, megszomorítottak. Új könyvének /Csókavész. Novellák. Kortárs Kiadó, Budapest, 2006/ címadó elbeszélése nem ismeretlen az olvasó előtt, néhány esztendeje olvasható volt a Helikonban, s nagy feltűnést keltve megjelent az Erdélyi Szép Szó 2004-es antológiájában is. /Bogdán László Sigmond Istvánról pontosan, pontatlanul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

A 60–70-es évekbeli Romániáját mutatja be Bányai Éva Sikertörténetek kudarcokkal. Bukaresti életutak /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2006/ című könyvében, melyben az egyéni emlékezés – kollektív emlékezet – történelmi emlékezet egybefonódása követhető nyomon. Az interjúkötet összeállításához a szerző személyesen vagy levélben kereste fel a bukaresti, vagy egy ideig Bukarestben tartózkodó magyar értelmiségieket, akik meghatározói voltak az akkori magyar intézményeknek (Ágoston Hugó, Beke György, Bodor Pál, Csiki László, Demény Lajos, Domokos Géza, Ferencz Zsuzsanna, Gálfalvi Zsolt, Halász Anna, Horváth Andor, Huszár Sándor, Kacsir Mária, Matekovics János, Molnár Szabolcs, Rostás Zoltán, Szász János, Vári Attila). A magyar intézmények létrehozásának célja az volt, a magyar értelmiségieket Bukarestbe költöztessék. A könyv bemutatja, kik voltak a magyar szellemi élet meghatározó egyéniségei; kik voltak a cenzorok, hogyan működött a cenzúra. /Vetési Júlia: „Ember tervez, Központi Bizottság végez…”– bukaresti életutak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./

Bűnügyi feljelentést tesz a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) azon szekus tisztek ellen, akik kiskorúakat szerveztek be informátori munkára – közölte Marius Oprea történész, az intézet elnöke. Oprea, aki egyben a kormányfő nemzetbiztonsági tanácsadója, elmondta: a feljelentést a katonai ügyészségnek adják át. Emlékeztetett arra, hogy Szeben megyében például az 1989-ben beszervezett ügynökök 20 százaléka kiskorú volt, ami egyben azt bizonyítja, hogy a Szekuritáté „ifjú gárda” felkészítéséhez kezdett. – Nem lesz nyugtom, amíg nem látok egy cselekedeteiért bebörtönzött szekust – mondta. Magyarázatképpen hozzátette: kutatásai során 9–11 éves beszervezett gyermekek aktáira bukkant. Oprea szerint Ion Iliescu volt államfőt is ki kell hallgatnia a Szekuritáté Iratait Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS), hiszen párt-elsőtitkári minőségében a Szekuritáté tevékenységét is irányította. Mona Musca pártból való kizárását illetően Oprea elmondta, hogy ezen intézkedést egységesen kell alkalmazni mindenki esetében. /Feljelentik a kiskorúakat beszervező szekusokat. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./