Falfestményeket találtak a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom restaurálásakor. „Hic fuit Basilius Makay et Ajtay” – áll a homoródkarácsonyfalvi unitárius templomban tavasszal feltárt Szent László-freskóba kaparva. Az A. D. 1599 jól látszik. A falfestményeket, áprilisban bontotta ki Lángi József budapesti restaurátor, állapotkonzerválásukra augusztus–szeptemberben kerül sor. A templom restaurálása a kazettás mennyezettel folytatódik. A kazetták 1752-ben készültek. Lángi Józsefnek és Mihály Ferencnek két közös könyve jelent már meg erdélyi falképekről és faberendezésekről, a harmadik kötet kiadás előtt áll. Évek óta együtt dolgoznak, felleltározva a még fellelhető freskókat, mennyezeteket, szószékeket, faszobrokat egész Erdélyben. A karácsonyfalvi templom teljes festett templombelsőt rejt a vakolat alatt. A templom északi falán napvilágra került a Szent László kerlési csatáját, a kun elrabolta lány megmentését ábrázoló freskó. Feltehetően 14. századi a festmény, leginkább a gelenceihez hasonló. Jó állapotú, jó minőségű, a restaurálás során nem lesz esztétikai kiegészítés, csak állapotkonzerválás. A munkálatokat a budapesti bejegyzésű Homoródkarácsonyfalváért Alapítvány finanszírozza. /Kovács Csaba: Freskó Szent László kerlési csatájáról = Krónika (Kolozsvár), aug. 3./

Augusztus 3-án kezdődik Algyógyon az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) idei találkozója. A négynapos rendezvényre közel 400 fiatalt várnak Erdélyből és külföldről. Vendégcsoportok érkeznek Magyarországról, Írországból, Skóciából és Amerikából is. A résztvevők a 14–29 év közötti korosztályokból, Erdély különböző régióiból érkeznek, mint a helyi keresztyén ifjúsági csoportok képviselői. Előadások lesznek, alkotóműhelyek, versenytúra, kirándulás, művészsarok, sportvetélkedő, láthatatlan színház, kézműves műhely, énektanulás, csoportdinamika, kávéház, csendsátor várja a résztvevőket. Este fellépnek a színjátszó csoportok. /Újra együtt a városi és vidéki ifjúság. VII. IKE-találkozó Algyógyon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./

Idén harmadik alkalommal kerül sor a Neumann informatikai tábor megszervezésére augusztus 3-6. között, ezúttal Tusnádfürdőn. Idén környezetvédelem és informatika témában kell a táborban részt vevő 70 középiskolásnak vitázni, prezentációt elkészíteni és bemutatni. Az esemény szervezői a Magyar Ifjúsági Értekezlet, a MAKOSZ, az ÁME és a CSTIT. /Környezetvédelem és informatika. Neumann-tábor – harmadszor. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./

A tizennegyedik országos ifjúsági és gyerekfúvóstábor zajlik Háromszéken. Az ország kilenc megyéjéből közel 250 iskoláskorú és ifjú vesz részt a Rétyen zajló fúvószenei képzésen. „Az erdélyi magyar fúvósmuzsika számára igen fontos tartalékképző fórum a rétyi Antos János Általános Iskola erre a célra kiképzett környezetében zajló táborunk” – mutatott rá Kelemen Antal táborvezető karnagy, az Erdélyi Magyar Dalosszövetség fúvóstagozatának vezetője. /Kisgyörgy Réka: Zenél a Rétyi Nyír. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./

Két tévéfelvétel készült a dr. Papp Kincses Emese által írt és rendezett Székely Golgota előadásról – tájékoztatott maga a szerző. Az egyik filmet helyi tévés készítette és a helyi adón mutatták be, a másikat a Duna TV stábja forgatta. /Rosszul tudtuk! = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./

Jogerős határozat született a budapesti XII. kerületi turulszobor ügyében: 30 napon belül le kell bontani. A döntés ellen fellebbezni már nem lehet, jogszabálysértésre hivatkozva lehet még kérni a döntés felülbírálatát. A szobrot tavaly október 22-én avatták fel a második világháború katonai és polgári áldozatai emlékére. /Bontható a turulszobor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 3./

Értékmentő szándékkal – Orbán Balázs szemével címen – Lövéte községbe több fotós érkezett, hogy dokumentálja a települést, az ott élő embereket, foglalkozásaikat, hagyományaikat. A fotográfiák egy részéből kiállítás készül, melyeket augusztus 5-én, a III. Lövétei Falunapok keretében a Népházban mutatnak be. A fotótábort az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület a lövétei polgármesteri hivatallal közösen szervezi. Szőcs Endre, az egyesület elnöke közölte, pályázaton nyertek támogatást a megyei tanácstól. /Barabás Blanka: Lövéte fotópapíron dokumentálva. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 3./

Idén augusztus 4–11. között Székelyudvarhely ad otthont az immár hatodik alkalommal megrendezett Erdélyi Gitártábornak. Az oktatás mellett minden napra közös zenélést, bulit ígérnek a szervezők. /Bálint István: Ismét pendülnek a húrok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 3./

A katolikus egyházmegyék hagyományai közé tartozott, hogy időnként sematizmus néven bemutatták az egyházmegye szervezetét, a plébániáira vonatkozó adatokat, működő, illetőleg nyugdíjas papjaik névsorát. Az 1804-ben alapított Szatmári Római Katolikus Egyházmegye első száz évét az 1904-ben megjelent jubileumi évkönyv mutatta be, a második évszázadot foglalja össze a Szatmári Római Katolikus Püspökség kiadásában most megjelent kötet. Foglalkozik az egyházmegye történetével, a katolikus egyház megszervezésével. Számos színes térkép szemlélteti megelőző korszakok állapotát, illetőleg a jelent. Minden plébánia és fiókegyház templomának, kápolnájának képét is közli a kiadvány. Az emlékkönyv foglalkozik az egyházmegye szervezetében működő testületekkel, intézményekkel, a szerzetesrendekkel, az oktatási és karitatív szervezetekkel, s számba veszi az egyházmegye papjait 1904-től kezdődően. Érdekes az egyházmegye minden plébániájának és filiájának lélekszámát a száz év távlatában áttekintő statisztikai fejezet, amelyet kiegészít a minden helységre kiterjedő szórványstatisztika. A terjedelmes munka összeállítása Ilyés Csabát dicséri, a plébániák történetét Albu Ottó, Bura László, Ilyés Csaba és Kinczel István írták, a papok adatait Melega Péter állította össze. /Bura László: A Szatmári Egyházmegye Jubileumi Sematizmusa. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 3./

A lap részletet közölt Vígh Károly történész A lakosságcsere kikényszerítése és a reszlovakizáció című munkájából. Az 1945-ös kassai kormányprogram és az azt követő elnöki dekrétumok kihirdetése a magyar kisebbséget minden tekintetben jogfosztottá nyilvánította. Benes elnök a második világháború európai eseményeinek befejezésekor Pozsonyban 1945. május 9-én mondott beszédében kijelentette: ,,...a csehek és szlovákok visszavonhatatlanul elhatározták, és már el is határozták, hogy a németekkel és magyarokkal az eddigi körülmények között egy államban élni nem tudnak és nem is fognak. Ezen háború után már nem lesz az első világháború utáni értelemben vett kisebbségi jog. A bűnösök megbüntetése után a németek és magyarok legnagyobb részének ezt az országot el kell hagynia. (Taps a tömegből.) Ez a mi végleges álláspontunk, s ezt az álláspontunkat megvédjük, és a legapróbb részletekig végre is hajtjuk. Ezt a kérdést megtárgyaltam a Szovjetunióval, az amerikaiakkal és az angolokkal. A mi népünk már nem élhet a németekkel és magyarokkal közös hazában. Kérlek benneteket, hogy a kitelepítésre vonatkozó előkészületeket, amelyeket mi már Csehországban megtettünk, ti itt, Szlovákiában is tegyétek meg.” Benes kimondta: 400 000 magyart ki kell telepíteni, s a megmaradó 150-200 000-et pedig majd szétszórják Szlovákia területén. Magyar részről 1945 novemberében felkérték a szövetséges nagyhatalmakat, hogy a szlovákiai magyarok ügyét vonják ellenőrzésük alá. A kérést mind a Szovjetunió, mind az angolszász nagyhatalmak elutasították, a csehszlovák vezetésnek mégsem sikerült elképzeléseit teljes mértékben végrehajtania. A nagyhatalmak a Magyarországgal kapcsolatos csehszlovák követeléseket a potsdami tárgyalások során nem voltak hajlandók napirendre tűzni. Egészen a párizsi béketárgyalások megkezdéséig halogatták a nagyhatalmak a csehszlovák követelések megtárgyalását. Azonban a nagyhatalmak nem akadályozták meg a magyar lakosság csehországi deportálását. Ez a körülmény kényszerítette a magyar kormányt arra, hogy elfogadja a csehszlovák kormány ajánlatát a lakosságcseréről szóló tárgyalásokra. Budapest eredetileg ahhoz a feltételhez szerette volna kötni az egyezmény létrehozását, hogy a visszamaradó magyarok kisebbségi jogokat kapjanak. Csehszlovák részről azonban ezt nem fogadták el. Végül is Gyöngyösi János külügyminiszter 1946. február 27-én minden feltétel nélkül volt kénytelen a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezményt aláírni. A legnagyobb megdöbbenést a VIII. cikkely okozta, amely szerint a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy azokat a személyeket, akik az 1945/33. számú, a népbíráskodást elrendelő szlovák nemzeti tanácsi rendelet értelmében meghatározott bűncselekményeket követtek el, paritáson felül átveszi. Csehszlovák részről tízezerszám vontak fe­lelősségre a háború alatti magatartásért a magyar nemzetiségű állampolgárokat. Így történhetett, hogy a szlovák kor­mányszervek utasítására a kerületi és járási népügyészségek mintegy 19 564 ún. ,,nagy háborús bűnös” magyart írtak össze, akik a családtagjaikkal együtt mintegy 73 187 főt tettek ki. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1947. április 12-én a magyar-cseh­szlovák lakosságcsere. /A lakosságcsere kikényszerítése és a reszlovakizáció (Vígh Károly). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2006. aug. 3./

Mircea Dinescu, a Szekuritaté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagja bejelentette, hogy az első szállítmányban 28 politikussal kapcsolatos dosszié került át az átvilágító bizottsághoz. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) színeit képviselő Ion Stan bizottsági tag szerint a titkosítási kötelezettség feloldása diszkriminatív. Ugyanakkor egyetért az akták hozzáférhetővé tételével. Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor korábban jogi aggályainak adott hangot az LVT-döntésével kapcsolatban. Szerinte erről a kérdésről a parlament plénumának kell döntenie. /Nincs egyetértés a politikus-aktákról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

– Úgy vélem, akkor vagyunk tisztességesek, ha leülünk, és megnézzük a szóban forgó dokumentumot, és ezzel kapcsolatban kidolgozunk egy álláspontot – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke a magyar kormány által kidolgozott új nemzetpolitikai koncepciót értékelve. A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere elnevezésű dokumentumot Budapestről a napokban juttatták el a kormányfő tárgyalópartnereinek, a határon túli magyar szervezetek vezetőinek. Markó Béla leszögezte: a Magyar Állandó Értekezlethez (MÁÉRT) hasonló fórumokra mindenképpen szükség van, és ezeket valamilyen módon ki kell alakítani. Minden attól függ viszont, hogy a határon túli magyar kultúrának, oktatásnak és szellemi életnek szánt figyelem, valamint támogatás megmarad-e vagy sem – vélekedett Markó. /(pam): Markó: szükség van a MÁÉRT-hez hasonló fórumokra Különösen a szórványban járna veszélyekkel a párttá alakulás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Ismét vita folyik az RMDSZ-ben arról, hogy a szervezetnek pártként vagy szövetségként kell tovább működnie. Az RMDSZ legutóbbi, Szatmárnémetiben tartott kongresszuson a küldöttek többsége úgy döntött, hogy a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztség törlésével kizárja a belső ellenzéket. A pártosodás irányába tolná a szervezet jövőjét Nagy Zsolt, aki Kelemen Hunorral, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnökével együtt a fiatal generáció prominens képviselője. A fiatal politikusok tervükhöz az idősebb korosztály körében is támogatókra találnak, Frunda György is ezt szorgalmazza. A párttá alakulás ellenzői között vannak a szövetség jelenlegi vezetői, Markó Béla és Takács Csaba ügyvezető elnök. /Párt vagy érdekvédelmi szervezet? Forró nyárhoz illő vita az RMDSZ-ben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ érdekvédelmi szövetség maradjon, vagy pártként működjön-e, Markó Béla elmondta: „akik a párttá válásról beszélnek, pártszerű működést kérnek, vagyis nagyobb figyelmet, egységesebb álláspontot, a felelősségre vonásnak a lehetőségét a szervezeten belül. Én ezzel egyet is értek. Ha viszont valaki arról beszél, hogy az RMDSZ ideológiai sokszínűségét csökkenteni vagy szűkíteni kell, azzal már nem értenek egyet.” /P. A. M.: Kongresszusi kihívás: nyitottabbá kell tenni az RMDSZ-t. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

László Attila, Kolozs megyei RMDSZ-elnök időszerűnek tartja a vitát az RMDSZ párttá alakulásáról. Meglátása szerint a lényeg az, hogy az RMDSZ egységes maradjon, és hogy továbbra is nagyon erős parlamenti, önkormányzati jelenléte legyen. Kijelentette, hogy a román hírügynökségek tévesen idézték őt, cáfolta, hogy a párttá válás mellett tette volna le a garast. A román lapok hosszan idézték László Attilának azon kijelentését is, miszerint a székelyföldi RMDSZ-szervezeteknek abba kellene hagyni a szélsőséges megnyilvánulásokat. László Attila elismerte, hogy ezt mondta. Kónya-Hamar Sándor képviselő szerint a számonkérés lehetetlen, mert a parlamentáris demokrácia szabályai szerint elképzelt közösségi intézmények – SZKT, SZET – nem töltik be eredeti rendeltetésüket. A képviselő szerint az RMDSZ csakis szövetségként képes megjeleníti a sokszínűséget. Fekete Szabó András Szilágy megyei szenátor szerint is meg kell tartani az érdekképviseleti formát. Eckstein-Kovács Péter hangoztatta, a parlamentben és a kormányban az RMDSZ-nek úgy kell megnyilvánulnia, szerveződnie, mint egy pártnak. Azonban az RMDSZ-t párttá szervezni hiba volna. /Sz. K.: Különösen a szórványban járna veszélyekkel a párttá alakulás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Fekete Emőke eddig Markó Béla államminiszter tanácsosa volt, Jogi ügyekért felelős tanácsosként feladata volt a kormány napirendi pontjainak jogi szempontból történő átvizsgálása, törvénytervezetek értékelése, javaslattétel, elemzés. Nemrég kinevezték közigazgatási államtanácsosnak. Ezután a közigazgatási ügyekért felel majd. Klárik László megpályázta a Sapard-ügynökség igazgatói tisztségét. /Fekete Emőke az új államtanácsos. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Tiltakozó beadvánnyal fordult Petru Filip polgármesterhez a nagyváradi városi tanács RMDSZ-frakciója. Sérelmezik, hogy a polgármesteri hivatal csupán román nyelven jelentette meg a várról szóló új folyóiratot. A periodika első száma júniusban jelent meg. Az RMDSZ-es tanácsosok azt is sérelmezik, hogy ebben nacionalista hangú írások is vannak, amelyek sértik a magyar közösséget. Pásztor Sándor tanácsos felhívást intézett a magyar történészekhez, szakemberekhez, hogy írásaikkal járuljanak hozzá a kiadvány színvonalasabbá tételéhez. A következő, októberi számban már magyarul is szerepelnek majd az írások. Marcel Bolos, az Ingatlankezelő Igazgatóság vezetője ígérte, hogy a szerkesztőbizottságot és a szakmai testületet magyar szakemberekkel egészítik ki. /Pap Melinda: Kétnyelvű kiadványt követel a nagyváradi RMDSZ-frakció. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Megtartotta alakuló ülését a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) külügyi kérdésekben illetékes csoportja, a Nemzetközi Munkacsoport. Jelen volt Borboly Csaba a MIÉRT elnöke és az elnökség több tagja. A megbeszélésen Csutak István, az Európai Integrációs Minisztérium államtitkára és Korodi Attila, a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára vázolták fel azokat a lehetséges tevékenységi területeket amelyek révén a fiatalok „indítása” diplomáciai és külügyi közfeladatokra elkezdhető. /Üléseztek a MIÉRT „külügyesei”. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 4./

Kása Zoltán professzor reagált az egyetemmel kapcsolatos cikkekre. Cs. Gyimesi Éva Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről (Élet és Irodalom, 2006/22.) bírálta az önálló magyar egyetemért küzdőket, azt állítva, így akarják magunkat előléptetni professzorrá ott, ahol még csupán adjunktusok lehetnek, „hiszen a tanszékvezetéshez rögtönözni kell a tudományos és tanári titulust.” Cs. Gyimesi Éva nagyon jól tudja, hogy ez nem lehetséges. Romániában a gyakornoki, tanársegédi, adjunktusi, docensi és professzori állásokat csak versenyvizsgával lehet elfoglalni. Az egyetemi szenátus javaslatát még jóvá kell hagynia a minisztérium mellett működő országos szakbizottságnak. Sokszor előfordul, hogy nem adják meg a beleegyezésüket. Ugyancsak Cs. Gyimesi Éva írta Szilágyi N. Sándor Mi-Egy-Más című könyve méltatása kapcsán (Élet és Irodalom, 2006/27.), hogy „ezt a könyvét is Erdélyben szinte teljes hallgatás övezi”. Valójában az egyetem bölcsészkarán volt a könyv bemutatója. Ezt a találkozót a Szabadság beharangozta, majd 2003. december 19-i számában részletesen beszámolt a bemutatóról, és méltatta a könyvet. A Transindex internetes újság szintén december 19-én részletes méltatást közölt, továbbá A Székelyföld c. folyóirat 2005. februári száma is foglalkozott a könyvvel. Ezek a cikkek a magyarországi olvasókat tájékoztatja arról, hogy az erdélyiek bezárkóznak, haragba vannak a románokkal, és általában elég elmaradottak. Ez fokozhatja bizonyos körökben a határon túli magyarok iránt kialakult ellenszenvet. „Ha ezt a véleményt Törzsök Erika fogalmazza meg a Szabadság hasábjain (jún. 23.), akkor sejtjük, miért teszi. De Cs. Gyímesi Évának miért érdeke ez?” Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság c. cikkében (Szabadság, júl. 12.) hivatkozott egy régebbi írására, hogy „nem érzem még feltétlenül szükségesnek az önálló magyar egyetemet”, majd néhány gondolatot fogalmaz meg, talán épp ennek igazolására. Egyik: „A (bölcsész) diákok többsége nem elég tájékozott és felkészült, hogy egyetemista legyen – nem értem tehát, miért kellene növelni a hallgatók számát.” Miért növelné az önálló magyar egyetem a hallgatók számát? Esetleg elvonná máshonnan. Nem panaszkodni, inkább tenni kell valamit. Méghozzá egyetemi szinten. Kása professzor a matematika és informatika szakokon társaival már évek óta foglalkoznak azzal, hogy a jó képességű hallgatókat „felhozzák” a megfelelő szintre, Demény szerint: „A román államtól és a balkáni bürokráciától független Sapientia immár évek óta létezik, mégsem sikerül egyenletesen magas színvonalú oktatást biztosítania.” Milyen fogalmai lehetnek az egyetemi oktatásról annak, aki ilyesmit leír? Hogy lehet olyasmit elképzelni, hogy egy öt éve létező egyetem „egyenletesen magas színvonalú oktatást” biztosíthat? A Sapientián eddig végzettek sokkal nagyobb arányban államvizsgáztak sikeresen (állami egyetemeken!), mint ahogy azt az akkreditációs törvény kéri. /Kása Zoltán: Kánikulai gondolatok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

A Hargita megyei rendőrség honlapján megjelent egy sajtóközlemény, melyben a hét végén történt verésről egy szó sem esett, az esetet csendháborításként kezelték, s arra hivatkoznak, hogy a kézdivásárhelyi motorosoknál nem voltak személyi iratok, és nem álltak meg a rendőrségi felszólításra, ezért kellett őket bekísérni a tusnádi rendőrségre a szükséges ellenőrzések elvégzéséért. Mindez nem felel meg a valóságnak, szabályos csúsztatás, magyarán hazugság. A sajtóközlemény szerint a rendőrök a törvények értelmében és a polgárok érdekében jártak el. A rendőrségi közlemény nagy felháborodást váltott ki a bántalmazott motorosok körében, hiszen valótlanságokat állít. Szabó Róbert szemtanú elmondta: ami a közleményben áll, durva hazugság, semmi köze a Szent Anna-tónál történtekhez. Szó sincs arról, hogy nem álltak meg a rendőrségi felszólításra, hiszen már a parkolóban voltak, amikor négy társára valósággal rátámadtak, és leteperték őket a földre. Azelőtt az út szélén álltak, onnan irányították át őket a rendőrök a parkolóba. A bükszádi Szakács István fényképészt miért is verték meg? – nem motorozott, csupán fényképezte a rendőrségi túlkapást. Ha mégis vétkeztek volna, akkor sem lett volna szabad gumibottal verni és rugdosni a földön fekvőket. Miért nem készítettek jegyzőkönyvet? Az sem igaz, hogy majdnem elütöttek egy kislányt. A kézdivásárhelyi motorosok feljelentést tettek bántalmazóik ellen. /Iochom István: Hazudik a rendőrség (Feljelentést tettek a megvert motorosok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./

Ötödik alkalommal szerveztek Bod Péter Konferenciát az elmúlt hétvégén a Brassó megyei Olthévízen. Veress László református lelkész elmondta, első alkalommal Magyarigenben tartották meg a konferenciát, azon a településen, ahol Bod Péter élete utolsó időszakában szolgált. Veress László kezdeményezésére 1999-ben Olthévíz adott otthont a tudományos ülésszaknak, majd Budapestet követően újra gróf Árva Bethlen Kata falujának egyházközössége szervezte meg a rendezvénysorozatot. A konferencia célja felhívni a közvélemény figyelmét egy olyan református lelkészre, aki életével és művével példaképe lehet a mai embereknek is. „Bod Péter egyike azoknak, akik elsőként írtak szép, tiszta magyar nyelven, akkoriban, amikor még a tudományos műveket németül, latinul írták” – hangsúlyozta Veress László egykori olthévízi lelkész elődjéről. Bod Péter műveinek nagy része kéziratban maradt, holott azok közül sok még ma is élvezetes olvasmány. A mostani konferencián Csizmadia Gabriella bemutatta Bod Péternek egy elveszettnek hitt lexikonát, amelyet a Teleki Tékában talált meg. Gudor Botond, Magyarigen lelkipásztora a történetíró Bod Péterről beszélt. /Antal Erika: Konferencia egy református nyelvőrért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Kolozsváron kezdődik a több helyszínen szervezett Magyar Református Világtalálkozó. Először fordul elő, hogy a magyar kormány támogatása nélkül, a református egyház saját költségéből finanszírozzák a világtalálkozót, amelyet idén 5. alkalommal szerveznek. A találkozót augusztus 12. és 22. között rendezik meg a Kárpát-medencei magyar református egyházkerületek – közölte Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök Debrecenben. Bölcskei Gusztáv hozzátette: a korábban megrendezett találkozókat 80-200 millió forinttal támogatta a kormányzat, most azonban tudatosan nem kértek központi támogatást. Míg az eddigi találkozókat a Magyar Református Világszövetség rendezte, most az egyházkerületek szervezik, s a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán úgy döntöttek: inkább legyen szerényebb a találkozó, de nem kérnek kormányzati segítséget – fűzte hozzá Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke. A világtalálkozó elsődleges célja a három létformában – az anyaországban, a Kárpát-medencei utódállamokban és a világ minden részén szórványban – élő magyar reformátusság testvéri kapcsolatainak ápolása. Az első ilyen találkozót 1938-ban tartották, majd hosszú szünet után 1991-ben, 1996-ban és 2000-ben rendezték meg. Az idei találkozó augusztus 12-én Kolozsváron, Bocskai szülővárosában kezdődik és 22-én Debrecenben zárul. A püspök elmondta: a világtalálkozón az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról is megemlékeznek. /Saját zsebből szervezett találkozó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A Partiumi Keresztény Egyetemen, Nagyváradon szervezik meg az idei Kárpát-medencei Nyári Egyetemet, amely a térség főiskolásai és egyetemistái szakmai és tudományos műhelyének számít. Az augusztus 5-én kezdődő, egyhetes rendezvényre a térség egyre több országából, Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából, Szerbiából és Magyarországról érkeznek résztvevők. Az előadások fő témája a csatlakozás és az európai integráció, délután pedig az öt szakosztály – környezetgazdaság-környezetvédelem, közgazdaságtan, politológia, sajtó és kommunikáció, illetve szociológia – szekcióülései zajlanak. A táborozók az előadások szüneteiben számos kulturális és szórakoztató rendezvényen vehetnek részt. /Balogh Levente: Nyári egyetem az EU-integráció jegyében. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

A rabság (h)arcai – ezzel a címmel szervezett szabadegyetemet július 24. és 30. között a Hunyad megyei Algyógy fürdőtelepen a Főiskolás Ifjak Keresztyén Egyesülete (FIKE). A református fiatalok által életre hívott egyesület immár nyolcadik alkalommal szervezte a szabadegyetemet. Az előadások között akadtak pszichológiai és teológiai, de szociológiai és biológiai témájúak is. A témákat kiscsoportos megbeszélésekkel, lelkigyakorlatokkal mélyítették. A rendezvényt a Hunyad és Kolozs megyei ifjúsági főigazgatóság, az Illyés Közalapítvány, a 12 kolozsvári református egyházközség kuratóriuma és a Koinonia Könyvkiadó támogatta. /Algyógyi „rabság” főiskolásoknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány kurátora elmondta: a Hungaria Nostra Alapítvány – amelyet dr. Vécsey Eszter művészettörténész hozott létre – három évvel ezelőtt hathatósan támogatta a határon túli magyar műemlékek megmentése keretében a kincses város híres temetője, a Házsongárd helyreállítását is. Az adományból sikerült tizenegy síremléket rendbe hozni. A részben földbe süllyedt, XVII–XVIII. századi kőkoporsók közül ötöt hoztak felszínre, új alapokra helyezték és restaurálták azokat. Ezek közül legérdekesebb a híres református papi dinasztia – a Szathmári Pap família – három tagjának tumbája. /Magyar adomány a Házsongárd megőrzéséért. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Schönberger Jenő szatmári püspök kérésére az egyházmegye plébániáin újraindult a szeretetszolgálati tevékenység. Ebben a munkában a nőszövetségek is oroszlánrészt vállaltak. Összesen 12 nőszövetség működik az egyházmegyében. Az első ízben megrendezett találkozójukat Szatmárnémetiben, a Scheffler János Lelkipásztori Központban tartották. Az egyházmegye nőszövetségeinek lelki vezetőjét, Dr. Ágoston Ferencet köszöntötték. /Karikás Enikő: A Szatmári egyházmegyei római katolikus nőszövetségek találkozója. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 4./

Az utolsó Ferenc-rendi szerzetest is elhelyezték Marosvásárhelyről: augusztus elsejétől a Kolozs megyei Désre helyezték Bakó Béla ferencest, szerzetesi nevén Pál atyát, akinek nevéhez számos szociális megvalósítás fűződik Marosvásárhelyen. A rendházat az egyházmegye veszi át, és plébániát hoz létre a helyén. Pál atya elmondta: a rendház elsősorban szociális tevékenységet folytatott, cigány- és börtönpasztorációt vállalt, szegénykonyhát és árvaházat működtetett, felkarolva a város elesetteit, rászorulóit. Az atya 1999-ben létrehozta a Szent Erzsébet Társaságot, amely keretet biztosított a szegényekről és a környék árváiról való gondoskodásnak. Távozásával megszűnik a cigánypasztoráció, valamint a börtönben végzett lelkiszolgálat, de az árvaház és a konyha nem zár be. Pál atya Désről fogja irányítani a Szent Erzsébet Társaságot, és többször látogat majd Marosvásárhelyre. /Antal Erika: Plébániává alakul a ferences rendház Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

Két napja új házfőnökük van a székelyudvarhelyi Ferenc-rendi szerzeteseknek. A 44 éves, balánbányai születésű Mihály testvér a Csíksomlyóra távozott Anaklét testvért váltotta fel a házfőnöki teendők terén. Mihály testvér elmondta, hogy Gyulafehérváron végezte a teológiát, majd Esztergomban volt novícius, tehát a szerzetesi életbe való bevezetés egy része ott történt. Erdélyben, Magyarországon barátnak tekintik a szerzetest. Ez különösen a török elnyomás idején terjedt el, mert kolduló rendként fennmaradhatott a szerzetesrend. /Katona Zoltán: Hivatás a hivatáson belül. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 4./

Európában és magyar nyelvterületen különösen nagy jelentőségű a XVI. század végén az unitárius egyház megalakulása. Marosvásárhelyen a Kövesdombon épült fel és befejezés, felszentelés előtt áll az unitárius templom, s ha a városi tanács képes lesz rá, hogy kiharcolja, akkor a Dávid Ferenc téren fog állni, mert így nevezik majd a domboldalt, ahol a templom áll, az unitáriusok elképzelése szerint. Július 30-a nagy nap volt a közösség életében. Hivatalosan most már létezik a Marosvásárhely, Kövesdombi Unitárius Egyházközség. Erre a napra hirdették meg a lelkészválasztó közgyűlést, s aki tehette, ott volt a 900-nál több egyházfenntartóból. Az új egyházközség lelkészének Kecskés Csabát választották, aki már közel tíz éve szolgálja híveit. /Kuti Márta kebli tanácsos: Régi hit – új egyházközség. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 4./

Jubileumi rendezvényre hívja tagjait az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Több mint négyszáz fiatalt várnak a hétvégén a háromszéki Vargyasra, ahol az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE), az unitárius fiatalok szervezik az immár hagyományossá vált műkedvelő színjátszó találkozót. Minden egyházközség keretében működnek ifjúsági egyletek, és többen közülük színdarabot is betanulnak erre az alkalomra – tájékoztatott a szervező. A találkozót idén tizedik alkalommal rendezik meg. A rendezvényt az unitárius egyházon és a vargyasi önkormányzaton kívül a Nemzeti Civil Alap, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és különböző vállalkozók támogatják. /Színjátszó találkozót szerveznek az unitárius fiatalok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./