Huszonkét országból több mint nyolcvan fiatal ismerkedhet a magyar nyelvvel és kultúrával a VII. Magyar Nyelv és Kultúra Nyári Egyetemen, amely augusztus 7-én kezdődött Pécsett. Az egy hónapon át tartó kurzuson olyan diákok vesznek részt, akiknek tanulmányaikhoz szükségük van a magyar nyelvre, külföldi felsőoktatási intézményekben magyar szakra járnak, vagy kedvet kaptak a magyar nyelvhez. /Nyári egyetem Pécsett külföldieknek. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Garda Dezső, Gyergyószék RMDSZ-es parlamenti képviselője az utóbbi időben vészjelzéseket fogalmazott meg a magyar közösségnek, s legutóbb egyenesen apokaliptikus jövőképet vázolt fel arra az esetre, ha tovább tarolják-pusztítják, felelőtlenül rabolják Székelyföld erdőit. Garda szerint nem csupán a környezeti hatások beláthatatlanok, de az erdőállomány felelőtlen kiirtásával egyáltalán a székelység megélhetése és megmaradása is veszélybe kerülhet. El fog néptelenedni a régió, hiszen itt mindenkoron az erdőkhöz (is) kötődött a lakosság megélhetése. Évek óta figyeli dr. Garda Dezső hősies küzdelmét az erdők védelmében, írta Magyari Lajos, a lap munkatársa. Úgy tűnik, sziszifuszi harcnak minősül. Ahogy ő mondja: a ,,fabárók”, az erdőkkel üzérkedők, a tájat pusztítók és kirabolók jelentős hányada magyar nemzetiségű, helyi ügyeskedők, lelkiismeretlen jövőrombolók táborából való. Ők azok, akik az erdővagyon elkótyavetyéléséből, annak mesésnek tűnő bevételeiből építenek kacsalábon forgó villákat. A közbirtokossági erdőkre és a magánerdőkre alapozó magánerdészetek egyelőre szegett szárnyúak, az állami erdészet pedig példátlan rablógazdálkodást és erdőpusztítást produkál azáltal, hogy a magán- és köztulajdonba visszaszolgáltatandó területeket kopaszra-tarra vágatja. Iszonyatos pusztításokat végeztek, mert a cég és vezetőinek érdeke úgy kívánta, hogy az új tulajdonos ne kapjon meg egyebet, mint letarolt, üres területet, ahol viszont az újraerdősítés költségeit már neki kellene elvégeznie. Kölcsönből vagy anélkül, de mindenképpen a maga terhére. Garda Dezső mindezt saját gyergyói tapasztalataira alapozza. Székelyföld egyéb területein sem jobb a helyzet. Háromszéken sem. Pusztulunk, veszünk, s erdeink sorsában fogunk osztozni, állapította meg a cikkíró. /Magyari Lajos: Pusztulunk, veszünk?? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./

Gyergyószentmiklós római katolikusai szerencsések, hiszen olyan plébánosok szolgálták csak az elmúlt száz esztendőben is, mint Szabó György apát, László Ignác főesperes, az utóbbi 21 esztendőben pedig Hajdó István főesperes, aki messze földön is megbecsültté tette szolgálati helyét. Augusztus 6-án, a vasárnapi szentmisén, hogy meghatottságán könnyítsen, a távozó főesperes szigorú számadást készített szolgálatáról, s inkább abbéli fájdalmát emelte ki, hogy sok szív fordult el Istentől, bármennyire próbált orvosa is lenni a rábízott lelkeknek. Nem beszélt közösségépítő fáradhatatlan munkájáról, a csaknem romosan kapott plébánia rendbetételéről, a kispapok lakásainak felépítéséről, a régi plébániaépület felújításáról, az egyháznak visszajuttatott Korona újjáépítéséről, a gyilkostói Szent Kristóf-kápolna felépítéséről, a Bucsin negyedi Szent István-templom építésének megkezdéséről, s arról sem, hogy kapcsolatteremtései segítettek számos szociális kezdeményezést. (A szeretetkonyha létrejötte a főesperes érdeme, működtetése a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylettel egyenlően dicséri a plébániahivatalt is.) Hajdó Istvánt az érsek Székelylengyelfalvára helyezte. /Bajna György: Jó pásztorunk volt. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

– A színházi évad szünetel, az élet azonban nem állt meg a temesvári magyar teátrumban: folyik a társulatépítés, a közönségszervezés, az új idény előkészítése – tájékoztatott Szász Enikő, a Csiky Gergely Állami Színház igazgatója. Az a terve, hogy minden városnegyedben fellép a társulat egy-egy kis előadással. Mátray László színművész vállalta egy vidám jelenetekből álló előadás összeállítását. Nemcsak Temesváron, hanem a megyében is terveznek kiszállásokat, az elképzelés szerint egy-egy térség központjába (például Lugosra, Nagyszentmiklósra, Dettára) várják majd a környékbeli színházkedvelőket. Szász Enikő szerint Arad, Déva, Petrozsény Vajdahunyad stb. magyar színháza is kíván lenni a Csiky Gergely társulata. /(pataky): A régió magyar színháza kíván lenni a Csiky Gergely. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Engelhardt Mária, a Nagyiratosi Általános Iskola igazgatója a helyi közművelődési életnek is az egyik mozgatója. Elmondta, hogy Nagyiratosra történt kinevezése előtt 11 évig a “szomszédvárban”, Kisiratoson dolgozott, ahol a pedagógusokat bevonták a néptánc és -hagyomány, általában a közművelődési élet szervezésébe. Kolléganőjével, Horváth Annával részt vett az RMDSZ által a közelmúltban szervezett pályázatíró tanfolyamán, ahol szinte minden magyarlakta település képviselői jelen voltak. Tőlük tudta meg, hogy a legtöbb helyen működik közművelődést szolgáló civil szervezet. Ennek példájára, a nagyiratosi egyesület létrehozására elindították a Pro Iratos Egyesület bejegyeztetését. A tavalyi szüreti bálra felkészítettek egy húsztagú magyar népi tánccsoportot, akik a közelmúltban is felléptek. /Balta János: Iskola, a közművelődés bölcsője. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

1956-nak számos névtelen katonája van Erdélyben. Közéjük tartozik az avasi Kőszegremetéről származó Dohi György is, aki azokban az években az egyik nagybányai fémipari üzemben dolgozott. Ott került kapcsolatba az ellenállókkal, s hosszabb előzetes letartóztatást követően tucatnyi társával onnan hurcolták el a Duna-deltába. A ma 64 éves nyugdíjas géplakatos megrokkant egészséggel, visszavonultan él szülőfalujában. Alig 19 évesen került kapcsolatba Dudás Lajos csoportjával, amelynek az ő tapasztalata szerint akkor tíz-tizenkét tagja volt. Megbeszélték a tennivalókat, döntöttek a végrehajtandó akcióról. Felvették a kapcsolatot az Avasfelsőfaluban működő, Nagy István vezette csoporttal, és megpróbálták összehangolni tevékenységüket. „Hogy őszinte legyek, nem értettem mindent abból, ami körülöttünk zajlott, mert nem volt meg hozzá még a kellő élettapasztalatom, de azt tudtam, hogy cselekedni kell, mert a hatalom teljesen megnyomorít bennünket, s a Bolyai Egyetem után rendre felszámolja a többi magyar oktatási intézményt is. S ha a pesti srácoknak volt bátorságuk szembeszállni az orosz tankokkal, akkor mi is csinálhatunk egy-két akciót, hogy figyelmeztessük a hatóságot: ez így nem mehet tovább! Sajnos, nem voltunk eléggé elővigyázatosak, és lefüleltek bennünket, idejekorán lebuktunk, még mielőtt valami érdemlegeset cselekedhettünk volna.” Már az előzetes letartóztatásban töltött 11 hónap, a kivizsgálási fogság maga volt a pokol. A Szekuritáté pincéjében meggyötörték a fiatalokat. Betonfal, betonasztal, betonágy, de erre is csak az esti takarodó után lehetett ledőlni, addig állni kellett. Mindenkinek átfagyott a csontja, mindenki reumát és egyéb ízületi betegséget kapott. A vallatással járó napi verések elviseléséhez már nem mindenki volt elég erős. Volt, amikor úgy elverték őket, hogy napokig nem tudtak lábra állni. Dohi Gyurkát öt évre ítélték, jóllehet a szervezkedésen és a találkozásokon kívül semmit sem tudtak rábizonyítani. „Mindenkinek nagyon nehéz volt ott, de leginkább az időseknek. Ki-ki a napi túlélésre összpontosított, de azért működött a szolidaritás. Fagyban, vízben, télen is málét szedtünk, s amennyiben erőnkből telt, igyekeztünk segíteni a cipelésben az öregeknek, vagy átvállaltuk tőlük a sor egy részét. Néha akadt egy-egy finom falat, amit megosztottunk velük. Például egy-két sündisznó, amit csutkatűzön megsütöttünk, vagy egy végelgyengülésben kimúlt gebe, amiből olykor kedvünkre lakmározhattunk. Mármint a lábából, mert a javát felzabálták a tisztek.”. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Tófalvi Géza plébános 2004 szeptemberében került Segesvárra, a Szent József római katolikus plébániatemplomba. Közepes egyházközség a segesvári, közel 2000 a hívek száma, többnyire magyar nemzetiségűek a tagok. A plébániához jó pár filia is tartozik, hat templommal és két imaházzal. Tavaly a keresztelések száma (11) fele volt az elhalálozásokénak, és sokan külföldről is hazatérnek megkeresztelni a gyereket, tehát nem a segesvári egyházközség tagjainak számát gyarapítják. A fogyás érezhető, főleg a szórványmagyarságban rosszak a kilátások. Tíz évvel ezelőtt a keresztelések száma a mostaninak kétszerese, 20 volt. De nem hagyják magukat, rendezvényeket szerveznek, vallásos előadásokat, jótékonysági koncerteket (legutóbb az árva gyerekek megsegítésére), a Kolping mozgalmat éltetik. A tavaly felújított Kolping-ház otthonos, kellemes termeiben szemináriumokat lehet szervezni. Könyvbemutatókat, előadásokat, továbbképzőket, havi találkozókat, farsangi bált szerveznek. A katolikus egyház Segesváron még mindig nem kapta vissza ingatlanjait. A jelenleg Miron Neagu néven működő zeneiskola épületéről van szó, amely 1948-ig katolikus felekezeti iskolaként működött. Marossárpatakon a földek egy részét visszakapta az egyház, de egy omladozófélben levő iskola visszaszolgáltatása még várat magára. Almakeréken szeptember 8-án áldják meg a felújított templomot. Bár itt csak két híve van a katolikus egyházközségnek, a Charles brit trónörökös által patronált Mihai Eminescu Trust Alapítvány vállalta a renoválás költségeit. Ugyancsak az alapítvány újíttatja fel az Apafi-kúriát, annak fejében, hogy a mellette levő kis plébánia ingyenes használati jogát 25 évre megkapták. /Antalfi Imola: Segesvári vendégoldal. Fogy a magyar – főleg szórványvidéken. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Három napig ünnepelt Aranyosszék főhelye, Felvinc. A település magyar közössége elérkezettnek látta az időt, hogy ismét megmutassa önmagát, hazahívja ünnepelni fiait. “Hagyományőrző és ugyanakkor hagyományteremtő ünnepség kezdődik Felvincen ma, 2006. augusztus 4-én” – mondta megnyitó beszédében Stáb Ildikó tanárnő. A “Felvinc napok” szervezését a Felvinc Egyesület, a Mészáros Bornemissza Alapítvány és a felvinci református egyházközség vállalta fel. A református templomban dr. Keszeg Vilmos néprajzkutató Aranyosszék felfedezése című előadását hangzott el. Szabó László orgonajátéka után a falu szülötte, dr. Wagner István beszámolt életútjáról. A neves professzor 35 rózsafajtát nemesített. Megnyílt a falu művészeinek tárlata. Felvincen első alkalommal állították ki az évtizedek óta itt élő Sipos László festőművész munkáit, s a mester mellett helyet kaptak tanítványainak – Deák Alpár, Henning Imola, Herchi Pál, Nagy Attila – alkotásai is. A templom falát díszítik továbbá Nagy Ilona tájképei, Hudicska József és Sallak Magdolna fafaragásai, valamint Korom Mária fotói is. Sikeres volt a Ki mit tud Felvincről? verseny. Népes közönség hallgatta Horvát Arany Kulturális és művészeti múlt című előadását. Augusztus 6-án, vasárnap került sor a gyülekezeti ház alapkő letételére. A palackba zárt alapítási dokumentum tartalmazza annak az 506 református egyháztagnak a névsorát, akikkel az építkezést elkezdik. /Takács Ildikó: Felvinc ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

A magyarországi Kormorán együttes koncertje jelentette az augusztus 5–6-án megrendezett Székelykáli Falunapok egyik fénypontját, de volt székely fiú és leány szépségverseny, ugyanakkor hagyományos bútorfestést is tanulhattak a falunapokon részt vevő gyermekek és fiatalok. Muresán Kilyén Emma tanárnő volt szervező. A művelődési otthonban látható volt A falu múltja, jelene és jövő nemzedéke elnevezésű fényképmontázs, amelyet Gyarmathy István falufelelős és Lukácsy Szilamér református lelkész, a tavalyi falutalálkozót megörökítő fotói tettek színesebbé. A helyi klubban, kiállították Both Gyula marosvásárhelyi takácsmester népművészeti gyűjteményét. A tavalyi falutalálkozó alkalmával felállítottak a háborús hősök emlékére egy kopjafát. /Gábor Ildikó: Székelykáli falunapok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

A román–ukrán határ szomszédságában lévő 350 lakosú Dabolcon nyugalmas az élet. Dabolc kisnemesi település volt, mesélte Szilágyi István Róbert református lelkész. A dabolciak káposztatermesztéssel foglalkoznak. Nagy volt annak idején az összetartás. — Ha valaki építkezett, annak az egész falu segített. Kalákában építették fel a házat. 1945-ben hirtelen jött a határlezárás. Az egyik gazda anyósa például hozzájuk jött látogatóba, és már nem engedték vissza a mostani Ukrajnába. Az anyja temetésére sem mehetett el. /Fodor István: A dabolciak valamikor kalákában építettek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./

Hadadon jó hangulata volt a községnapi rendezvénynek, amit augusztus 6-án, vasárnap hetedik alkalommal tartottak meg. Akik az elmúlt évek, évtizedek alatt kivándoroltak, most tömegesen látogattak haza. A Wesselényi kastély szép, szemet parkjában volt a találkozó. Gróf Dégenfeld Pál (az egyik Wesselényi kastély utolsó — és most ismét — tulajdonosa) családtagjai üdvözletüket küldték. Felidézve a hadadi gyermekkor emlékeit. A régi emlékeket több hazalátogató is idézte. A hadadi templom renoválásában a magyarországiak oroszlánrészt vállalnak. Az ünnepen megjelent az a nagybányai építészcsoport is, akik évek óta dolgoznak a templom felújításán. /Cseh Márta: Hadad napján. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./

Augusztus 6-án a hagyományos záró kiállítással ért véget Nagyzerinden az idén negyedik alkalommal megrendezett képzőművészeti tábor, amelyre tizenöt alkotó jött el. A résztvevőket helybeli családoknál szállásolják el, mondta el Siska Szabó Hajnalka, a tábor művészeti vezetője. A vendégek mindezt azzal hálálják meg, hogy egy-egy itt készült alkotásukat a helybeli képtárnak, illetve a szállásadóknak ajándékoznak. Ujj János a kiállított műtárgyakat, az idei sikeres alkotómunka eredményeit mutatta be. /(Kiss): IV. Nagyzerindi képzőművészeti tábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Székelyudvarhelyen a Dr. Bányai János Műszaki Kollégium ad otthont az idén újra megszervezett erdélyi gitártábornak. A program egy hétig tart, a legfontosabb itt a zene és a tanulás. A basszusgitárosok azt vallották magukról, kihalóban lévő „állatfajták”, mert ez nehezebb, mint a más típusú gitározás. Hat évvel ezelőtt szervezte meg először három lelkes fiatal, Cracea Ádám, Fodor László és Szép-Tóth György a gitártábort, melynek nemzetközi és vándortábor-jellege van. Magyar és román fiatalok egyaránt jönnek. /Tóth Adél: Tábori varázs gitárszóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./

Az erdélyi konyha sajátosságait eleveníti fel ez a szakácskönyv, amelynek alapját a gyergyóalfalvi Novák Mária könyve képezi: Marcsa néni erdélyi szakácskönyve (Utánnyomás) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 8./

A Koalíció Országos Tanácsának (CNC) ülésén döntés született a kormány fokozatos átszervezéséről, az államtitkárok számát 82-ről 52-re csökkentik, és a koalíció minden pártja lemond néhány államtitkárról. Kilenc helyett hét államtitkárral folytathatja a kormányzást az RMDSZ. Arról, hogy az RMDSZ kitől válik meg, még nem született döntés. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök szerint a kormány alárendeltségébe tartozó ügynökségek számát, vélhetően szeptemberig ötven százalékkal csökkentik. Hozzátette, a kormánynál csak az ellenőrző hatáskörrel rendelkező intézményeknek kell maradniuk. Markó megerősítette: nem ragaszkodik a miniszterelnök-helyettesi tisztséghez, ennek ellenére ezt politikai szempontból az RMDSZ, de a többi párt számára is fontosnak tartja. /Gujdár Gabriella: Két magyar államtitkárral kevesebb. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Komoly fenntartások merültek fel a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsággal (CNSAS) kapcsolatban. 2004-ben tisztára mosta Corneliu Vadim Tudort, a Nagy Románia Párt (NRP) elnökét azzal, hogy megállapította róla: a birtokában levő adatok szerint nem állítható, hogy együttműködött az egykori Szekuritátéval. Dan Voiculescu ügye is vitákat váltott ki, noha a végső vizsgán a Konzervatív Párt (KP) elnöke elbukott. /B. T.: Kételyek merülnek fel az átvilágítási bizottság következetességével kapcsolatban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./

A Magyar Polgári Szövetség elnöksége közleményében tiltakozott és elutasította, hogy „olyan emberek képviseljenek a parlamentben és a kormányban, akik együttműködtek a Szekuritátéval”. Ugyanakkor aláhúzzák, hogy „zsarolhatóságuk magyarázatot ad az elmúlt időszak több történésére, a magyar képviselet szolgalelkű magatartására, az autonómia ügyének szabotálására és nem utolsósorban a látványos egyéni vagyonosodásra. Ha igaznak bizonyulnak a sajtóban felmerült állítások, akkor hamisak voltak az RMDSZ-politikusainak nyilatkozatai, amelyeket megválasztásuk előtt tettek írásban”. A Magyar Polgári Szövetség követelte az érintett RMDSZ-politikusok távozását a közéletből. Rámutatnak arra, hogy „a romániai magyarság körében elmaradt a múlttal való szembenézés. Az RMDSZ-nek szembe kell néznie vezetői múltjával és a szekuskapcsolatokkal gyanúsított befolyásos közszereplők okozta erkölcsi válsággal. (…) A Szekuritátéval való együttműködésre nincs magyarázat”. /Az MPSZ nem várta meg a CNSAS döntését. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

Széles körű társadalmi párbeszédet kíván folytatni az RMDSZ vezetősége a szervezet jövő évi kongresszusa előtt a romániai magyar civil szféra és egyházak képviselőivel, ezért az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács vezetőit is meghívják a sorra kerülő jelentősebb rendezvényekre – jelentette ki augusztus 8-án Markó Béla. /Párbeszédre készül az RMDSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

Duray Miklós, Tőkés László és Toró T. Tibor tartott előadást az 5. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Nagyváradon. – Az idei parlamenti választásokon megváltozott Szlovákiában a politikai légkör, ma már az egyre fokozódó magyarellenesség a jellemző – tájékoztatta Duray Miklós, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke hallgatóit. A kormánykoalíció tagjai politikai nézetük alapján annyira különbözőek, hogy csupán két dolog kapcsolja össze őket: a magyarellenesség és a hataloméhség. „Jelenleg újraéledőben van a hétköznapi utcai magyarellenesség, amikor rászólnak az emberre, ha magyarul beszél, és lefestik a magyar nyelvű feliratokat, emellett pedig erősödnek a neonáci csoportok” – vázolta a felvidéki közállapotokat a politikus. Az előző években a felvidéki magyarság kormányzati szerepvállalásra ugyanazon okokból került sor, mint Romániában. Nem azért szorgalmazták Nyugaton, mert Washingtonban vagy Brüsszelben annyira szeretnék a magyarokat, hanem a Kárpát-medencei magyarság helyzetének rendezetlensége miatt, valamint azért, mert szükség volt az elszakított országrészek magyar politikájának ellenőrizhetőségére – fogalmazott. A magyar kormányzati szerepvállalás azért ért véget, mert az ország 2004-ben az EU tagjává vált, és már korábban, az MKP választási sikereit látva elkezdődött egy olyan folyamat, amely a magyar közösség politikai életből való kiszorítására irányult. Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Duray által mondottakhoz kapcsolódva emlékeztetett, a romániai magyarságot is „domesztikálni” kellett, hogy ne képezzen akadályt a román nemzetstratégiai célok elérésében, ennek eredményeként jött létre a neptuni egyezmény az RMDSZ vezetői és az akkori román kormányerők között. Tőkés úgy vélte, az RMDSZ teljes mértékben föladta az önálló magyar politizálást. „Ennek legnagyobb áldozata az autonómia, amelyet módszeresen szőnyeg alá söpörtek” – szögezte le a püspök. Az állami magyar egyetem, illetve a kisebbségi törvény elmaradása miatt az RMDSZ-vezetőkben fölmerült a párbeszéd lehetősége is, és talán létrejöhet egy autonómia-kerekasztal, majd a dialógus állandósulhat is egy Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet Keretében – hangoztatta a püspök. Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője szintén intő példának minősítette a felvidéki fejleményeket, és leszögezte, az egyezkedésre alapuló kamarillapolitika kudarcot vallott Romániában és Szlovákiában is. /Balogh Levente: Növekvő magyarellenesség, stratégiai kudarc. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

Több mint huszonkétezren jelentkeztek a Babes-Bolyai Tudományegyetemre, ebből magyar nyelvű szakokra összesen háromezren. A BBTE sikerszakai a közgazdaságtan, a földrajz és a jog, a magyar diákok is elsősorban a közgazdaságtan szakon szerettek volna tanulni. A legtöbb magyar nyelvű felvételiző a Székelyföldről érkezett. Nem volt kelendő az idén sem a fizika, itt mind a román, mind a magyar vonalon maradtak még államilag támogatott helyek, ugyanez a helyzet a geológián is. /Debreczeni Hajnal: Nem megy a fizika a BBTE-n. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Borboly Csaba, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke elmondta hogy az RMDSZ-nek megújulásra van szüksége, a fiatalítást tovább kell folytatni, a döntéshozatalban erősíteni kell a demokratikus mechanizmusokat. Kereskényi Gábor, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnöke kifejtette, ő is úgy gondolja, hogy az RMDSZ-nek át kell alakulnia a 2007-es kongresszusig, de meg kell őriznie a szervezet mozgalmi jellegét. Széles körű konzultáció-sorozatot fognak kezdeményezni, hogy megtudják, a partiumi fiatalok hogyan látják ezt a kérdést. A jelenlegi struktúrák mind országos, mind helyi szinten „lebetonozódtak”. Egyes személyek is. Kereskényi szerint nem jó, hogy csak négyévente van kongresszus. Szatmárnémetiben az RMDSZ – 2200 fizető tagjából 300 fiatal. /(MÁRKUS): Az RMDSZ-nek megújulásra van szüksége. Interjú Kereskényi Gáborral, az RMDSZ Szatmárnémeti szervezetének elnökével. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 9./

A temesvári közszolgálati rádió augusztus 3-tól URH-n is sugározza műsorát. A középhullámon 13 és 16 óra között magyar, német és szerb nyelven sugárzott műsorokat este 19 és 22 óra közt részlegesen megismétlik. Gáspárik Attila, audiovizuális tanácsi alelnök bejegyezte transindexes médiablogjába: „szép-szép, de kevés. A kisebbségben élők nem napi egy-két órán át élik meg magyarságukat, szerbségüket. Előre, a napi 24 órás adásig.” Bartha Csaba, a magyar adás szerkesztőségének vezetője elmondta: a rádióvezetést régóta foglalkoztatta az a tény, hogy a román nyelvű középhullámú adást kettészakítja a 13-16 óra közti kisebbségi műsor, és szerette volna „áttolni” azokat esti órákra, a magas tévénézettség időpontjára. Gyakorlatilag ezt az idősávot kapta most meg a magyar, német és szerb szerkesztőség, azzal a kikötéssel, hogy sem embert, sem pénzt nem kérnek a műsoridő lefedéséhez, és ismétlik déli műsorukat. Egyelőre felmérik, hol és hogyan hallható az adás, kik hallgatják. /N. A.: Rádiós ráadás Temesvárnak. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Büszkén jelentik be lapok, mutatják tévétudósításokban: újabb e-magyar pont létesült itt meg amott. Tavaly ősszel kapott Búzásbesenyő is kapott „e-magyart”. Azonban nincs internet, nincs hová kötni. Mobilozni csak úgy lehet, ha a dombra felmennek. Kolozsváron az iroda szemérmesen hallgat erről. /b.d.: Az EU házhoz jön? Bocs’, de nem vagyunk itthon! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

A szlovák rendőrség megpróbálja megszerezni azt a videofilmet, melynek (az interneten néhány napon át látható) képsorain szlovák nacionalista fiatalok látványosan elégetnek egy magyar zászlót, miközben magyarellenes szöveget skandálnak. A magyar külügyminisztérium augusztus 7-én hivatalos tájékoztatást kért a szlovák hatóságoktól, vajon milyen lépéseket kívánnak tenni a magyar nemzet méltóságát sértő bűncselekmény ügyében. Pozsony egyelőre nem válaszol, de úgy tudni, hogy a szlovák diplomácia már foglalkozik az üggyel. Szlovákia országos rendőrkapitányságának szóvivője kijelentette, igyekeznek megszerezni a videofilmet, amely időközben eltűnt az internetről. A szóvivő közölte: a rendőrség a videofilmről a Pozsonyban megjelenő magyar napilap, az Új Szó szerkesztőségének érdeklődése nyomán értesült. Ha a filmet sikerül megszerezni, a szlovák rendőrség vizsgálni fogja, hogy „vajon fennáll-e a faj-és nemzetgyalázás bűncselekményének esete” – mondta a szóvivő. A rendőrség a TA3 szlovák hírtelevízióhoz fordult, amely augusztus 7-én bemutatta ezt a videofilmet. /Rendőrök keresik a zászlóégetőket. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

A szlovák külügyminisztérium augusztus 8-án állásfoglalásban ítélte el a magyar zászlóégetésről készült internetes videofelvételt, egyúttal meglepődésének adott hangot, amiért a magyar diplomácia afelől tájékozódott a pozsonyi tárcánál: vajon a szlovák hatóságok milyen lépéseket kívánnak tenni a videofilm készítői és terjesztői ellen. Pozsony attól tart, hogy Magyarországon Szlovákia elleni kampány kezdődött. „A szlovák diplomácia nyomatékosan elítéli a Szlovákia és Magyarország jó kapcsolatait károsító lépések mindegyikét, s ezek közé sorolja az állami jelképekkel való visszaélést, azok meggyalázását. Szlovákia kormánya kategorikusan elutasítja a fajgyűlölet, az intolerancia, a xenofóbia és az agresszív nacionalizmus mindennemű megnyilvánulását” – fogalmazott a szlovák külügyi tárca A szlovák külügyminisztérium „aránytalannak találja”, hogy a minden felelőtlen egyén által elkövetett hasonló cselekedet kormányszintű intervenciót vonjon maga után, hiszen az ilyen gyakorlat a folyamatos feszültségkeltés légkörét alakítaná ki. Pozsonyt nyugtalanítják „a szélesebb spektrumot alkotó magyar politikai körök nemzetközi kontextustól sem idegen, Szlovákia elleni lépései, a magyar kormányzati körökből érkező felszólítások pedig azt a benyomást kelthetik, hogy Magyarországon céltudatos nyomásgyakorló kampány indult Szlovákia ellen, ami végső fejleményeiben a két ország közti kapcsolatok megromlásához vezethet.” Pozsonyt meglepi az is, hogy a magyar kormány a videofilm ügyét az államközi kapcsolatok szintjére emelte, ami ezzel egyidejűleg Szlovákia budapesti ügyvivőjének, illetve Magyarország pozsonyi nagykövetének bekéretését vonta maga után. /Pozsony Szlovákia elleni céltudatos kampányt sejt. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

Egy kétszobás házba szól a személyazonosságija hatszáz embernek egy térképén nem létező erdélyi faluban, írta a bukaresti Cotidianul. A Brassó megyéhez tartozó Szászmagyarós községben van olyan ház is, amelyet 600 ember személyazonossági igazolványában jelöltek meg lakhelyként. Ez a település a Korlát patak által elválasztva, közvetlenül Kovászna megye szomszédságában található. A zömükben roma nemzetiségűeket számláló helyi közösség tagjai évekkel ezelőtt Szászmagyaróson kezdtek el törvénytelenül építkezni, de a patakon túl, vagyis Kovászna megyében is folytatták. A házak többsége így most már a székelyföldi megyében található. A hatszáz ember háza a székelyföldi településtől jól elkülönül. Ezért a helyiek külön faluként emlegetik, de hivatalos neve nincs. A Brassó megyei lakosság-nyilvántartási hivatal vezetője szerint a rendszerváltás óta az ország minden sarkából érkeztek ide folyamatosan hajléktalanok. /Kétszobás ház hatszáz lakója. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./

Kétséges, hogy lesz közös megemlékezés a forradalom ötvenéves évfordulóján. Wittner Mária 56-os halálraítélt nem hajlandó együtt ünnepelni a kormányoldallal, és néhány 56-os szervezetet a külön ünneplésre kért fel. Annak ellenére teszi ezt, hogy Sólyom László és Göncz Árpád közös nyilatkozatban szólítottak fel a közös ünneplésre. A Recski Szövetség, amely az ügyben nem foglal állást, szeptember végén Recsken tart megemlékezést. Wittner Mária a Népszabadságnak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy „ezzel a kormánnyal mi nem ünnepelhetünk. Az általuk megrendelt emlékmű nem október 23-ának, hanem a november 4-ei megszállásnak állít emléket”. Arra az ellenvetésre, hogy közjogi méltóságok is közös ünneplésre kérték az országot, azt felelte: „minket ez nem érdekel. Nyilatkozatot fogunk közzétenni arról, hogy aki részt vesz a központi ünnepségen, az megtagadja ’56 szellemiségét”. Sólyom László köztársasági elnök a Figyelő című hetilapnak augusztus elején adott interjújában az 1956-os megemlékezések kapcsán úgy fogalmazott: az 1956-os forradalom és szabadságharc idei, ötvenedik évfordulója világesemény lesz, a világ Magyarországra figyel majd, soha nem látott számban jönnek el Budapestre állam- és kormányfők. Boross Péter MDF-es képviselő sajnálatosnak nevezte Wittner Mária nyilatkozatát. Mécs Imrét, aki szintén egykori '56-os halálraítélt, jelenleg az MSZP-frakció tagja, „elszomorítja” Wittner Mária kezdeményezése. Navracsics Tibor, a Fidesz frakcióvezetője úgy fogalmazott: tiszteletben tartja Wittner Mária véleményét. Az MSZP az ügyben nem kívánt nyilatkozni. „Én a megbékélés híve volnék”, de kétségtelen, hogy a törvényesen megválasztott kormány „nem tisztította meg a megtorlásban résztvevőktől a sorait” – mondta Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke. /Nem békülnek az ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

Budapesten elrendelték a budai turulszobor lebontását. A szimbólum madár üldözése bő esztendeje folyik az SZDSZ kezdeményezésére, ez nem csupán a XII. kerület lakosságát osztja meg és állítja egymással szembe, hanem a magyarság egészét, a Kárpát-medencén kívül élőket is beleértve, s a nem a magyar nemzethez tartozók körében is megütközést kelt a csatározás. Ez az akció tovább rontja Budapest magyar főváros voltának hitelét, írta Sylvester Lajos. Köztudott, hogy a másságos mentalitású csoportosulás áll a provokáció mögött. A turul a magyar mitológia, a hiedelemvilág, a népművészet és népköltészet szimbólum madara. Az, aki bántja, a magyarságot hitében és érzelmeiben, magyarságtudatában bántja meg. Erdélyben Trianon után a turulmadarakat, ha épségben megmaradhattak, bújtatni, rejtegetni kellett. Az 1989-es fordulat után az erdélyi turulmadarak szinte azonnal visszarepültek régi helyeikre, vagy újabb emlékművek tömegére szálltak fel. Figyelemre méltó jelenség, hogy a román hatóságok toleránsabbak, mint a budapestiek. Erdélyben a turulmadár nem zavarja az itt élő, más nemzethez tartozókat. A Jobbik Magyarországért Mozgalom szervezi polgári elégedetlenségi mozgalmát. /Sylvester Lajos: Turultéboly. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

Eddig nyolcszázan vállalták csángó gyermekek állandó jellegű támogatását. Klub létrehozását tervezik azok a személyek, akik az elmúlt időszakban csángó gyermekek keresztszülőségét vállalták. Közülük sokan a magyarul tanuló gyermekeknek nyújtott anyagi támogatások mellett személyes kapcsolatot is kialakítottak pártfogoltjukkal. Olyan is akad közöttük, aki harminc gyermek támogatását vállalta, de nem kívánta felfedni kilétét. A keresztszülők klubja augusztus augusztus 28-án Budapesten alakul meg. A jelképes keresztszülői programot 2004-ben hirdették meg, abból a meggondolásból, hogy azok a nagyvilágban élő magyarok, akik tehetik, anyagi támogatást nyújtsanak a csángómagyar gyerekeknek, hogy anyanyelvükön tanulhassanak, és tovább képezhessék magukat. Az elsősorban oktatási támogatás havi háromezer forintot, illetve kisebb-nagyobb csomagot jelent. /Antal Erika: Klubot alapítanak a keresztszülők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./