Közel egy hónapja újra megnyílt Székelyudvarhelyen az SZ-INFO Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda. Az elmúlt időszakban elsősorban a felvételi tájékoztatásra fektették a hangsúlyt. Az egy hónap alatt több mint 350-en keresték fel irodát. /(pp): Ismét működik az SZ-INFO. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

Több mint egy hónapos szünet után újraindult a melegvíz-szolgáltatás Székelyudvarhely közel ötezer háztartásában. Az öt hete tartó melegvíz-krízis megoldásában közrejátszott, hogy az Urbana Rt. részben teljesítette a gázvállalat által szabott feltételeket, ugyanakkor számos tárgyalást folytattak. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Ismét van meleg víz. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./

Rétyi Ödön sepsiszentgyörgyi helyi tanácsos kilépett az SZDP-ből azzal az indokkal, hogy nem létezik kommunikáció a párton belül. Rétyi Ödön az elmúlt évig a területi SZDP-szervezet alelnöki tisztségét töltötte be. 2004-ben az SZDP polgármesterjelöltje volt, és a második fordulóba jutott a jelenlegi polgármesterrel, Albert Álmossal együtt. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Déván az irodalmi esten a nyugdíjasok a Petőfi Sándor Egyesület szervezésében emlékeztek Petőfire. László Anna, az egylet elnöke vázolta fel a költő életét. Az est szeretetvendégséggel zárult. /Gáspár-Barra Réka: Petőfire emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Július 31-én Arad megyében, Nagyzerinden megnyílt az immár harmadik alkalommal megrendezett egyhetes képzőművészeti tábor. Siska Szabó Hajnalka művészeti vezető örömmel újságolta, hogy soha ennyi jelentkező még nem volt. A tábor költségeit fele-fele arányban a megyei és a községi tanács állja. A táborzáró kiállításnak az Olosz Lajos Művelődési Ház nagyterme ad majd otthont. /(Kiss): Megnyílt a zerindi képzőművészeti tábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 1./

Egy hétre ismét az erdélyi népzene és néptánc fellegvárává változik Kalotaszentkirály. Németh Attila, a szervező kolozsvári Archívum Kulturális Alapítvány képviselője jelezte, idén kevéssel csökkent a résztvevők száma, a csökkenő tendencia jellemző a többi tánctáborra, akárcsak az erdélyi turizmus egészére is. Németh elégedetten nyilatkozott a tábor színvonaláról, hangsúlyozta, hogy a kalotaszentkirályi volt az első hazai népzene- és néptánctábor (1992-ben kezdődött), s azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A helybéli és környékbeli gyerekeket ingyen oktatják, összesen százhúszan iratkoztak be. /Vincze Judit: Archívum-tábor Kalotaszentkirályon. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

Dányánban, egy Kis-Küküllő menti falucskában falutalálkozót tartottak július 22-23-án. Jelenleg 128 lelket számlál a református egyházközség, melyet Takács Albert fiatal lelkész vezet. Az egykor eltávozottak hazalátogattak, megtelt a százéves református templom. Takács Albert nyolc éve végzi szolgálatát ebben az egyházközségben, Mikefalváról ingázva. A kosaras bálon a talpalávalót a világjárta szászcsávási zenekar húzta. A faluban se tanító, se lelkész nincs állandó jelleggel. /Tóth Katalin tanítónő, Magyarsáros: Reménykeltő falutalálkozó Dányánban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 1./

Az ÚMSZ most induló sorozatában olyanok emlékeznek a magyarországi 1956-os forradalom hatására, Erdélyben bekövetkezett eseményekre akik elszenvedték az akkori retorziót. Puskás Attilát huszonnyolc éves korában zárták börtönbe, amiért tanárként nyilvánosan rokonszenvezett az ötvenhatos budapesti szabadságharccal Csíkdánfalván. Ő még a szamosújvári börtönben is megemlékezett társaival március 15-ről, valamint október 23-ról. Puskás Attilát szabadulása után, 1964-től az 1989-es rendszerváltásig megfigyelés alatt tartotta a román állambiztonság. Letartóztatása Sántha Imre diák versesfüzetéhez kötődik. Az érettségi előtt álló iskolás fiú abbahagyta a tanulást, elment otthonról és Sepsiszentgyörgyön próbált új életet kezdeni. Maga mögött hagyott egy levelet, melyben elmagyarázta szüleinek, hogy ne keressék, mert az általa hátrahagyott, rendszernek nem tetsző írásai kellemetlenséget okoznának neki. Házkutatást tartottak Sántháéknál, és megtalálták a tanuló versesfüzetét. 1959 tavaszán tartóztattak le tanárokat és diákokat, rendszerellenes szervezkedés címén. Puskás Attilának megmutatták Sántha Imre verseit. Puskás Attila saját versét is felolvasta Október 23. címmel, éppen 1956. november 4-én, egy lakodalmon. Ezután gyász-szalagot viselt a meghalt forradalmárok emlékére. Másik „bűne” volt, hogy megkérte Lőrincz János társát: ne hagyja ki a tananyagból a magyarországi felkelésben szerepet vállalt irodalmárokat és költőket, mert részei a magyar irodalomnak. Puskást 1959. május 12-én letartóztatták, húsz év kényszermunkára ítélték, és további tíz évvel toldották meg szabadságvesztéses büntetését „tiltott iratok terjesztéséért”. Emlékezete szerint 1963 végén, 1964 elején a börtönben megindult a fegyencek átnevelése. Vasárnaponként önkéntes rabok ismertették „bűneiket” a román munkásállam ellen, megbánták ezeket, és megfogadták, hogy megváltoznak. A beismerőknek le kellett leplezniük azokat a cellatársaikat, akik a börtönben is folytatták korábbi tevékenységüket. Puskást édesanyja csak egyszer látogathatta meg. A közkegyelmi törvénynek köszönhetően 1964. augusztus 3-án szabadult. Feleségénél húzódott meg, aki elvesztette állását, amiért nem vált el Puskás bezárása után. Barátai, köztük Dankanits Ádám történész, pénzt és ruhaneműt gyűjtöttek a frissen szabadultnak. Puskás először munkásként kereste meg kenyerét, majd kereskedelmi áruszakértő volt 1971-ig, amikor végre sikerült végzettségének megfelelő állást kapnia. Ezután is évekig figyelte a Szekuritáté, követték, besúgókat próbáltak beszervezni környezetébe. /Domokos Péter: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

Megkezdődtek a nyári egyetem előadásai Esztergomban, a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskolán, amit a Szent György Lovagrend tizenharmadik alkalommal szervezett meg idén. A magyar középkor történelmével foglalkozó kurzus fő célja, hogy egy táborba tömörítse a magyar értelmiséget, és bővebb, átfogóbb ismeretekkel gazdagítsa azokat a határon túli magyarokat, akik hazájukban még más megvilágításban tanultak a magyar történelemről. A Vajdaságból, a Felvidékről, Kárpátaljáról és Erdélyből érkeznek hallgatók. /Zacsek Ágnes: Magyar középkor határon túliaknak. = Magyar Nemzet, aug. 1./

Nincs szükség többé a parlament összehívására Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója távozásának elfogadásához, közölte Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke, miután kézhez kapta Timofte lemondását. Korábban Timofte nem fogalmazott meg írásos lemondást, csupán levélben kérte felmentését tisztsége alól. Időközben a titkosszolgálatokat ellenőrző parlamenti bizottság kihallgatta a terrorizmussal vádolt Omar Hayssam eltűnése ügyében Gheorghe Fulgát, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatóját is. A SIE vezetője elmondta: már 2005-től távozni készül a hivatal éléről, „az egyik politikai párt nyomására”. /Gheorghe Fulgát is kihallgatták Hayssam-ügyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Egyelőre Gheorghe Fulga marad a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, döntött augusztus 1-jén a titkosszolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság azt követően, hogy meghallgatta a korábban tisztségéből lemondó Fulgát. /Tisztségben maradhat Gheorghe Fulga. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elhatározta, hogy meghallgatásra hívják a szolgálat vezetőségét a sajtóban tevékenykedő beépített tisztek ügyében, nyilatkozta Ion Stan, a bizottság titkára. Stan szerint a bizottság tagjai az okokat szeretnék megtudni, amiért tiszteket toboroztak az újságírók köréből és ezen tevékenység veszélyeztette-e vagy sem a nemzetbiztonságot. /Az RHSZ vezetőségét kihallgatják a médiába beépített tisztek ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

A tiszta tollak mozgalom tisztázni kívánja, kik azok a mértékadó tollforgatók, akik a Ceauescu-rezsimben együttműködtek a Szekuritátéval. Cazimir Ionescu, az Átvilágító Bizottság szóvivője elmondta, hatszázezernél több iratcsomót kell megvizsgálniuk, ebből négyszázezer politikusét, s kétszázezer egyéni kérelmet. A munka volumene oly nagy – jelentette ki a szóvivő -, hogy az igényeknek öt-hat év alatt tehetnek csak eleget. Dacára annak, hogy 93 kutatóval bővült a státusuk, a krónikus irodahiány miatt alkalmazásuk kérdéses. A tiszta tollak akciót kezdeményező Victor Roncea és a Ziua lap sem erkölcsi, sem emberi biztosítékot nem nyújt arra, hogy ötletük mögött nem áll valamiféle manipuláció. Mircea Dinescu szerint a politikusok iratcsomóinak kutatását akarják ezzel lassítani. Victor Ronceának, a tiszta tollak élharcosának magyarellenes, rasszista cikkei ellen a MÚRE alig egy hónapja erélyesen tiltakozott. Radu Timofte, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója azt nyilatkozta, hogy jelenleg minden szerkesztőségben legalább egy-két, ha nem több fedett titkosszolgálati ügynök dolgozik. /Simó Erzsébet: Lássuk az igazságot! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Puskás Attila írásában rendet akar rakni a használt fogalmak tartalmában. Valamennyi kommunista zsarnokság ősforrása a Szovjetunió volt, illetve a KGB, azaz Állambiztonsági Biztosság. A bolsevista Szovjetunió terrorszervezete – változó nevekkel, de mindig ugyanazzal a céllal – általánosan elismerten messze felülmúlta a CIA-t, a Moszadot mind szervezettségben, mind ügynökeinek tömegbázisában. Természetes, hogy a román Szekuritáté felépítésében a szovjet ,,tanácsadóknak” meghatározó szerepük volt. Ők sohasem bűnhődtek meg elkövetett gyilkos bűneikért: Gheorghe Pintilie (Pantelei Bodnarenko), Alexandru Nicolschi (Boris Grünberg), Vladimir Mazuru (Vladimir Mazurov). Alexandru Draghici volt tábornok, belügyminiszter mondása volt: ,,...a törvényességet úgy értelmezzük, ahogy az nekünk megfelel.” Draghici is ,,ágyban, párnák közt” halt meg Magyarországon, nem adták ki őt a román államnak... A bonyolult szervezés – valamennyi csatlós államban – alig áttekinthető. A román Szekuritáté eleinte a belügy keretében, majd 1952-56 között önálló minisztériumként (Ministerul Securitii Statului) működött, 1956. június 11-től újra a belügyhöz tartozott, önálló ügyosztályként. A Szeku­ritáté fegyveres egységei a kezdeti 30 600-as létszámról az ötvenes évek közepére már 165 000 főre nőttek. Ennek megfelelő az eredményes működéshez szükséges ,,hálózat” is. Később az eredménytelen informátorokat eltávolították, ugyanakkor fokozzák a ,,minőségi” informátorok (tanárok, orvosok, mérnökök, közélelmezési dolgozók, postások, köztisztviselők stb.) beszervezését, ,,információs hálózat” kiépítésére. Fedőnevet nem csupán a besúgók viseltek, hanem a megfigyeltek is. Dossziét nyitottak a jelentések, elemzések részére is. Valamennyi intézmény, gyár, hivatal a besúgók egész hálózatával volt betelepítve, akik felett egy ,,rezidens” állt, aki az ,,irányító tiszttel” tartott állandó kapcsolatot. Mindegyik informátornak külön dossziéja volt. Puskás Attila példának hozta, hogy őt a következő ,,besúgók” figyelték 1989 végéig: Antonescu, Kemény, Chilachi, Kovács Károly, Olteanu, Málnási, Miklós István, Ötvös Géza, Kovács István, Poenaru Ioan, Lemhény Attila stb., valamennyi fedőnév. Ki a ,,besúgó? Karol Sauer­land német történész könyvében (Harminc ezüst – besúgások és árulások, Helikon Kiadó, 2001) nem találta elégségesnek azt a meghatározást, hogy ,,...olyan bejelentés, amit a besúgó önként és alantas szándékkal tesz egy intézménynél, amelytől azt várja el, hogy a besúgottat bűnösnek nyilvánítsa és elítélje”. ,,Denunciáns, aki valamit a felsőbbségnek bejelent.” Azaz – a névtelenségbe rejtőző denunciáns – jogi következményű jelentése egy ,,hatalmi intézményhez” kötődik. Korunkban tömeges jelenséggé vált egyrészt a társadalmi szervezettség összetettsége, bonyolultsága, másrészt az önkényuralmi rendszerek fenntarthatósága miatt. /Puskás Attila: A hálózat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) is érdeklődött a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a terrorizmussal vádolt ujgur szervezet együttműködése iránt – írta augusztus 1-jei számában a Ziua bukaresti napilap. A román sajtó nem először foglalkozik ezzel a témával. Azt követően, hogy a Csapó I. József által vezetett SZNT Állandó Bizottsága június 5-én együttműködési megállapodást írt alá az Ujgur Fórum nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, a Gandul című lap arról számolt be, hogy a Székelyföld autonómiájáért küzdő SZNT „terrorista szervezettel” szövetkezik. A Ziua értesülése szerint a Román Hírszerző Szolgálattól a CIA is adatokat kért a két szervezet együttműködéséről, hiszen az SZNT „partnerét” azzal vádolják, hogy merényletet tervezett az Amerikai Egyesült Államok kirgizisztáni nagykövetsége ellen. Ferencz Csaba, a tanács alelnöke korábban cáfolta, hogy az SZNT-nek bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel. Úgy vélte, hogy szánalmas lejáratási kísérletről van szó csupán, hiszen az Ujgur Fórum nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgur Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. /Érdeklődött a CIA az SZNT iránt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Petru Calian konzervatív párti képviselő szerint a magyar titkosszolgálatok helyettes vezetője a hét végén Tőkés Lászlóval találkozott, akivel az erdélyi magyarok autonómiájával kapcsolatos, Romániai-ellenes tervet készített elő. Vajda Péter, a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője az ÚMSZ-nek cáfolta az információt. „Ezt a Tőkést ki kellene toloncolni az országból őrültségei miatt, abban az értelemben, hogy autonómiát akar. Más sem hiányzik, mint egy olyan magyar állampolgár réteg, amely terrorcselekmények elkövetésébe kezd” – figyelmeztetett Calian képviselő. Majd arról beszélt, hogy a lehető legrövidebb időn belül ki kell nevezni a román titkosszolgálatok vezetőit, különben a testületek nem dolgoznak. „A magyar titkosszolgálatok jól ráéreztek a megfelelő pillanatra, mivel a nyári szabadságok ideje van, de ők a szabadság ideje alatt is dolgoznak” – mondta a konzervatív politikus. Petru Calian régebben a magyarellenességéről híres Nagy-Románia Párt tagja volt, korábban pedig egy kolozsvári napilap főszerkesztőjeként számos magyar-ellenes cikket írt. /Magyar-román kémtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Két speciális katonai alakulat is létezik Romániában, melyeknek létéről nem tudhat a közvélemény. Buzauban képezik ki a Humint hadtest katonáit, egy részük a külföldi békefenntartó seregekben szolgál Afganisztánban, Irakban, Koszovóban és Boszniában. A másik speciális hadtest, a Sasok nevű zászlóalj székhelye Marosvásárhely. Mindkét kommandós egységet a Pentagon specialistái, illetve az izraeli, török és nagy-britanniai hadseregek munkatársai képezték ki, bevetésükre csak szélsőséges esetekben kerülhet sor, az államfő parancsára. A két kommandós egységet több éve alapították, eddig hivatalosan senki nem ismerte el létüket, írta a Ziua című bukaresti lap. /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

„Jó volt biciklizni” – hangzott el augusztus 1-jén Székelyudvarhelyen, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) sajtótájékoztatóján, miután hivatalosan is lezárult a „Tekerj rá” elnevezésű akció, az a biciklitúra, amelyet Székelyföldön az autonómiáért néven kezdeményezett a MIT. Sándor Krisztina elnök szerint az elsődleges cél megvalósult, vagyis sikerült mozgósítani a székelyföldi társadalmat. A 25 fős csapat több mint 620 kilométert kerékpározott Székelyföld területén, hogy az akcióval felhívják a lakosság figyelmét a területi autonómia fontosságára A kezdeményezést sikerült politikamentesen véghez vinni úgy, hogy minden politikai fórum hozzátett az akcióhoz, miközben nem sajátították ki azt. A csapat tagjai nyolcvanegy települést látogattak meg. /Tóth Adél: 620 kilométer autonómiáért. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

Rendkívüli találkozóra hívta augusztus 1-jén a sajtó képviselőit a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB). A testület társelnöke, Kovács Lehel beszámolt a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem helyzetéről, ismertette azt az óvást, amelyet Hantz Péter és Bodó Barna nyújtott be a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Etikai Bizottságának elmarasztaló döntése miatt, végül Bolyai-emlékplakettet adományozott azoknak a sajtótermékeknek – köztük a Szabadságnak is –, amelyek az elmúlt időszakban rendszeresen ismertették a BKB tevékenységét. Az emlékplakett Gergely Zoltán szobrászművész munkája. A BKB ismertette azt a tíz pontot, amelyet a testület marosvásárhelyi részlege továbbított az ottani Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem tanári karának. Ebben kifejtik: követelik három magyar kar – egy általános orvosi, egy gyógyszerészeti és egy fogorvosi – létrehozását. Kérik olyan magyar csoportok létesítését, amelyben a gyakorlati oktatás magyar, a klinikai gyakorlat pedig román és magyar nyelven folytatódjon. A magyar oktatást terjesszék ki a hároméves kollégiumi képzésre is. A magyar diákok számára évfolyamonként legalább 150 helyet tartsanak fenn, különítsék el a magyar oktatóknak fenntartott helyeket, és emeljék 50 százalékra a magyar szenátusi tagok számát. A magyar nyelvet minden szinten használhassák, és jelenjenek meg a kétnyelvű feliratok. Vizsgálják ki a magyar diákokat és tanárokat ért sérelmeket, végül pedig: az államvizsga, a diplomamunkák megvédése és a rezidensi vizsga magyar nyelven is legyen lehetséges. A felsorolt követelések megvitatására kérik, hogy üljön össze a magyar oktatók testülete. A BKB két vezetője, Hantz Péter és Bodó Barna megfellebbezték a BBTE Etikai Bizottságának elmarasztaló döntését. Az aláírók kifogásolják az Etikai Bizottság döntésének valamennyi pontját. Kifejtik, hogy a második pontban ez szerepel: „Kétségtelenül, ezek a vádak az egyetem akadémiai vezetősége ellen irányulnak, amely egyedül képes ilyen intézkedésekre, és nyomások gyakorlására”. Az elmarasztaltak hangsúlyozták: a szóban forgó újságcikkben nem utaltak a nyomás forrására. Hantz a tárgyalás idején kijelentette: tanúkkal tudja igazolni, hogy a Fizika Kar dékánja utasítást kapott arra, hogy őt szakmailag lehetetlenítse el, és nem egyezett bele. Dr. Karácsony János helyettes dékánról van szó. Hantz és Bodó értetlenségének adott hangot amiatt, hogy az egyetem vezetősége támadásnak minősíti egy olyan információ hangoztatását, amely a tanintézmény egyik hivatalos kiadványában szerepel – a Jogi Karon dolgozó magyar oktatók számáról lévén szó. Hantz Péter az igazolatlan hiányzásokkal kapcsolatosan is állást foglal: az Etikai Bizottság véleményével ellentétben nem tíz, hanem csupán három napra utazott el, és úgy véli, etikailag elfogadhatatlan az, hogy eljárást indítsanak ellene akkor, amikor ő a doktori címét védi egy nagy hírű egyetemen. /Ercsey-Ravasz Ferenc: BKB: megfellebbezték az Etikai Bizottság döntését. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

– Pozitívan nyilatkozott Franco Frattini, az Európai Bizottság (EB) bel- és igazságügyi biztosa a romániai reformok elmúlt hónapokban tapasztalt fejleményeiről, de szorgalmazta a vagyonellenőrzési ügynökség létrehozására vonatkozó törvény elfogadását is – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke. Markó megbeszélést Bukarestben folytatta az uniós biztossal. Markó szerint a biztos értékelte, hogy a bukaresti törvényhozás elfogadta a pártfinanszírozási törvény módosítását. Markó a Frattinivel folytatott megbeszélésen felvetette a kisebbségi törvénytervezet problémáját is, amely – mint fogalmazott – egyben az Európai Unióé is. /B. T.: Markó a kisebbségi törvényt is felvetette Frattininek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Gyurcsány Ferenc magyar-magyar kormányzati konzultációra cseréli a MÁÉRT-et. Magyar-magyar kormányzati konzultáció, nemzeti jelentőségű intézmények és programok meghatározása, a határon túli magyar szervezetek vezetőinek az Országgyűlésben évente történő felszólalása, a világ magyarsága kulturális fesztiváljának megrendezése: így foglalható össze tömören a magyar kormány új, nemzetpolitikai koncepciója, amelyet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a határon túli magyar szervezetek vezetői között nemrég lezajlott konzultáció-sorozat nyomán dolgoztak ki. A megújuló nemzetpolitika elvei és intézményrendszere elnevezésű dokumentum leszögezi: a Gyurcsány-kormány meg kívánja újítani a magyar-magyar kapcsolatokat, az anyaország és a határon túli magyar közösségek viszonyát, ezért koncepcióváltásra törekszik a nemzetpolitikában. „A magyar kormány és a külhoni magyar közösségek kapcsolata a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapul. A magyar-magyar együttműködés alapvetése a be nem avatkozás politikája gyakorlati alkalmazásának kötelező érvényű igénye a határon inneni és túli magyar közösségek vonatkozásában egyaránt” – tartalmazza Gyurcsány Ferenc nemzetkoncepciója. A dokumentum szerint a nemzeti identitás megőrzésének támogatása mellett sokkal jobban kell koncentrálni a szülőföldön való megmaradás és gyarapodás gazdasági-szociális feltételeire. A jelenlegi kormányzati struktúrában a nemzetpolitikai stratégia kidolgozása és a koordináció a Miniszterelnöki Hivatalban (MeH), a szakmai tevékenység ellátása pedig a szaktárcáknál zajlik. Emellett létrejön egy, a kormány és a magyar közösségek közötti megállapodások végrehajtását ellenőrző szakértői szintű „monitoring mechanizmus”, amely havonta beszámol az elvégzett feladatokról. Azt tervezik, hogy a már meglévő grémiumok – például a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) – mellett létrehozzák a budapesti kormány, valamint a határon túli magyar szervezetek képviselőiből álló Magyar-magyar Kormányzati Konzultációt (a Magyar Állandó Értekezlet egyféle utódját), amely alapvető fontosságú kérdésekben hivatott egyeztetni. Ezen túlmenően a miniszterelnök évente legalább két alkalommal külön is konzultál nemzetpolitikai kérdésekben az RMDSZ, a felvidéki Magyar Koalíció Pártja és a Vajdasági Magyarok Szövetsége vezetőivel. Gyurcsány támogatja, hogy a KMKF által megvitatni javasolt nemzetpolitikai kérdések kerüljenek az Országgyűlés illetékes bizottságai elé, illetve hogy a határon túli magyar szervezetek képviselői évente egyszer az Országgyűlés plénuma előtt szólhassanak fel az adott közösségek helyzetének alakulásáról. „Új elemként, a magyar kultúra egységének demonstrálására 2007-től kétévente – a választási éveket kikerülve – megrendezésre kerülne a világ magyarságának kulturális fesztiválja, amelynek finanszírozását a kormány külön forrásból vállalja” – tartalmazza a határon túli szervezetekhez eljuttatott anyag. A Gyurcsány-kabinet együttműködések rendszerévé, fejlesztéspolitikává kívánja átalakítani a jelenlegi támogató-segélyező elvet, például azáltal, hogy a politika ne uralhassa a támogatásokat, ezért konkrét döntéseket a továbbiakban „felelős magyarországi tisztségviselők, grémiumok” hoznak, amelyek „felesleges, célszerűtlen projekteket a magyar szokásjog alapján sem támogatnak.” Az új koncepció egyébként a nemzeti jelentőségű intézmények, programok meghatározását javasolja a külhoni magyar közösségek képviselőinek, amelyek hosszú távú, kiszámítható finanszírozását vállalja a magyar kormány. Ezen intézmények, programok tervezett listájának erdélyi „érdekeltségei” között a felső- és szórványoktatás, valamint kolozsvári tanári lakások és kollégiumok építése – két-három éves kötelezettség szintjén – szerepel. /Rostás Szabolcs: Be nem avatkozó nemzetpolitika. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Megújulni készül az RMDSZ, nyitást tervez. Olyan szövetséget kívánnak létrehozni, amelyben mindenki megtalálhatja a helyét – jelentette ki Tusnádon Markó Béla. Az RMDSZ-en belül, prominens vagy kevésbé ismert politikusok mondanak véleményt. Egy azonban közös bennük: mindannyian úgy vélik, egyetlen szervezetnek, pártnak kell képviselnie a romániai magyarság érdekeit. Vitaindítónak is tekinthető Borboly Csabának, a Hargita Megyei Tanács fiatal alelnökének eszmefuttatása, aki kifogásolta, hogy ,,ma a szervezeten belül számos bebetonozott szereplő van, olyanok is, akiknek vezetői posztját nem a teljesítmény, hanem a kapcsolati tőke szavatolja”. Hasonlóan Nagy Zsolt miniszter úgy látja, jól leosztott szerepek vannak az RMDSZ-ben, nehéz elérni, hogy valaki bekerüljön a ,,sztárcsapatba”. A fiatalításra alapozott. Előretörőben tehát az ifjú farkasok. Verestóy Attila úgy véli, alulról, minél több embert bevonva kell megkezdeni az újraépítkezést, ,,az RMDSZ-ben helye van mindenkinek, aki vállalja a munkát” – jelentette ki. Kelemen Hunor a struktúrák megújításában látja a lehetőséget. A szövetségi elnököt senki sem kritizálja. /Farkas Réka: Faldöngetés kívül, belül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 2./

A magyarországi Vegyépszer Zrt. tulajdona lett a csíkszeredai Út és Híd Rt., a Hargita megyei vállalat. A Vegyépszer hosszú távon 1,2 millió eurós beruházást tervez. Farkas László, a cég vezérigazgató-helyettese szerint a székelyföldi utak építéséből csak 3-4 év múlva számítanak nyereségre. Tekintve azonban, hogy a Vegyépszer lakásépítéssel, környezetvédelemmel, sőt nukleáris hulladékok szanálásával is foglalkozik, biztos abban, hogy a vállalkozás a romániai piacon is sikeres lesz. Négy éven át tartó próbálkozások után sikerült privatizálni a csíkszeredai Út és Híd Rt.-t. A három telephellyel – Csíkszereda, Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely – tevékenykedő útépítő cég privatizálására Bunta Levente szerint azért volt szükség, mert bebizonyosodott: az állam képtelen jó gazda lenni, amikor útjavításról van szó. A Vegyépszer átvállalta az Út és Híd Rt. korábbi adósságait is. A Vegyépszer ötvenfős létszámmal kívánja elkezdeni Csíkszeredában a munkát. /B. B. E.: Erdélyi sikerekre számítanak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

Szabó Istvánról, a Szatmár Megyei Tanács elnökéről az jelent meg a helyi sajtóban, hogy rendőrök vitték kihallgatásra, a Dacia Rt. privatizációs folyamatával kapcsolatban. Szabó István augusztus 1-jén sajtóértekezletet hívott össze e hírek megcáfolására, továbbá más magyarázatai is voltak. Elmondta, hogy az ellene irányuló sajtókampány már vagy másfél éve tart, de ő ezt már megszokta. Nem vitték kihallgatásra, helyesbített, hanem egyszerűen besétált a rendőrségre. „Nem voltam kihallgatáson, és nem vagyok gyanúsított” — jelentette ki, majd elmesélte a Dacia Rt. privatizációs folyamatát, melynek következtében ő 2780 részvényre tett szert. Mivel éveken keresztül a részvények semmit sem jövedelmeztek, eldöntötte, hogy túlad rajtuk. Végül 50 eurót kapott részvényenként, így nyert 40 000 euró helyett 100 000 eurót. Ezen a tranzakción nem nyert semmit, magyarázta. Jótevőként akart fellépni, aki olyan részvényesek segítségére siet — pincérek, szakácsok, szobalányok stb. — akik sohasem kaptak osztalékot. A következő „rázós” kérdés a Megyei Útügyi Rt. privatizációjára vonatkozott. Szabó kijelentette: „Nem én hoztam Szatmárra a Vegyépszert, és nem végeznek a megyei tanácsnak semmiféle munkálatot.” „Az elnökségről nem mondok le” – jelentette ki végezetül Szabó István. /(MÁRKUS): Szabó István mindent el – és megmagyaráz, s nem mond le. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 2./

Az idei államvizsgán elért siker alapján a Sapientia Egyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara a romániai felsőoktatási rendszer élvonalába került. „Ez annál is értékesebb, mert akkreditált egyetemeken, idegen bizottságok előtt vizsgáztak a diákjaink” – jelentette ki dr. Hollanda Dénes, az egyetem dékánja. /(ferencz): Közelebb egy lépéssel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

Kató Zoltán lemondása után ideiglenes igazgatót neveztek ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum élére, Vargha Mihályt, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Galéria vezetőjét. Kató Zoltán azért nyújtotta be lemondását, mert az intézményben dolgozó szakemberek többsége elégedetlen volt az igazgató vezetési stílusával. A belső vizsgálat elmarasztalta Kató Zoltánt, és megállapította, hogy alkalmatlan az intézmény vezetésére. /Kovács Zsolt: Vargha Mihályt nevezték ki a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes vezetőjévé. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

A Marosvásárhely V. Felsővárosi Református Egyházközség július 30-án ünnepelte megalakulásának 60. és önállósulásának 30. évfordulóját. A gyülekezet tagjainak száma fokozatosan nőtt, mára már 4000-nél több lelket számlál. Dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd az ünneplők énekes műsorral köszönték meg a közösség kitartását és számoltak be az elmúlt hatvan év történéseiről. A tanácsteremben megnyílt két képzőművész, Fekete Zsolt és ifj. Szabó László kiállítása, majd a jelenlévők a közösség életét felelevenítő fényképkiállítást tekinthettek meg. /Ferencz Melánia: Örömünnep a felsővárosi gyülekezetben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 2./

Tízezer ember részvételére számítanak Lupényban vasárnap a bányásznap idei megünneplésére, nyilatkozta a Nyugati Jelennek Lakatos Zoltán, a Zsil-völgyi bányászszakszervezetek ligájának elnöke. Az ünnepséget azért rendezik Lupényban és nem a Zsil völgye fővárosának tekintett Petrozsényban, mivel augusztus elején az 1977-es nagy bányászsztrájk évfordulóját ünneplik, s a sztrájk központja Lupényban volt. A kommunista rendszer elleni legelső romániai tömeges munkásmegmozdulás 1977. augusztus elsején kezdődött a lupényi bányánál. A lupényiak csakis Ceausescuval személyesen voltak hajlandók tárgyalni, a helyi hatóságokkal nem. A hatóságok helyben akarták megoldani a problémát, emiatt zavargások törtek ki, s a sztrájk hamarosan átterjedt a Zsil völgye többi részére is. 40 000 bányász szüntette be a munkát. A Neptunon üdülő diktátor Ilie Verdet miniszterelnököt, valamint Gheorghe Pana munkaügyi minisztert küldte le a Zsil völgyébe. A felbőszült bányászok túszul ejtették mindkettőjüket, s a diktátor személyes jelenlétét követelték. Augusztus 3-án végül Ceausescu megjelent Lupényban, s a sztrájkolók a bányába kényszerítették. 13 pontos követelési listájukból 12 pontot érvényre juttattak: 6 órás munkaidő, meleg étel a földalatti műszak előtt, magasabb fizetések, korszerűbb munkavédelmi eszközök stb. Az elnyomó szocialista hatalom csupán a 13. pontot nem tartotta be, amelyben a bányászok azt követelték, hogy a sztrájkban részvevők ellen semmilyen megtorlást ne alkalmazzanak. Egy hónapon belül a Securitate több mint 5000 sztrájkoló bányászt üldözött: volt elbocsátás, tortúra, verés, börtönre ítélés, száműzetés az ország más vidékeire. A sztrájk vezetői pedig “rejtélyes” módon vízbe fulladtak, autó ütötte el őket, vagy hasonló módon tűntek el a Securitatéval való találkozást követően. /Chirmiciu András: Bányásznapi ünnepség. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./

Összefogásról szóltak az 1849. augusztus 1-jei nyergestetői csatára emlékező ünnepi beszédek. Azonban nem tudtak megegyezni a csíkkozmási önkormányzat és a kászonaltíziek táncjátékának megvalósítói. Emiatt kettős helyszínű megemlékezés volt. A nyergestetői megemlékezés hagyományosan zajlott. A csíkkozmási fiatalokból álló Bojzás táncegyüttes nyitotta a műsort. A szabadságharc egyik utolsó mozzanatára, a nyergestetői csatára emlékezőket elsőként Bodó Dávid, Csíkkozmás község polgármestere köszöntötte, majd Ráduly Róbert Kálmán, az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke mondott beszédet. Kifejtette, a székely közösségek választott vezetői a szeptember 23-án tartandó összejövetelen közlemény formájában is elkötelezik magukat a területi autonómia mellett. A kászonaltíziak külön tartották emlékezésüket. /Antal Ildikó: A Nyerges két lába – kettős megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./

Év elején Alsóboldogfalván létrehozták a Székelyföld Kapuja Egyesületet, amely kulturális, oktatási, hagyományápoló, egyházi célokat tűzött maga elé. Májusban megszervezték a Gyermekszínjátszó Fesztivált, melyen Székelykeresztúrról is több csoport vett részt. Az egyesület kiadott egy helyi lapot: a Székelykapu első száma márciusban jelent meg /szerzője Gálfalvi Gábor/, azóta minden hónapban napvilágot lát. Alsóboldogfalván megkezdték a gyűjtőmunkát egy tájház létrehozásához. /Gálfalvi Gábor, Alsóboldogfalva: Tevékeny egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 2./