Egyelőre szórványos vita zajlik az RMDSZ megújulásáról. Az ÚMSZ július 19-i számában közölte Borboly Csaba írását, amelyben a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke javaslatokat fogalmazott meg az RMDSZ megújítására. Borboly Csaba nézeteit az ÚMSZ nem osztja, és nem is utasítja el. Az RMDSZ vezető tisztségviselői nyilatkoztak a szövetség megújulásáról alkotott nézeteikről. Elsősorban a struktúra megújításában kell gondolkodni – vélte Kelemen Hunor képviselő, a Szövetségi Egyeztető Tanács elnöke. A területi szervezetekre és az önkormányzatokra kell koncentrálni nagy mértékben, ezeket meg kell erősíteni. Frunda György, az Szövetségi Képviselők Tanácsa elnöke szerint az RMDSZ-nek politikai párttá kell válnia. Az Operatív Tanácsnak legalább havonta össze kellene ülnie, a kongresszusnak pedig két évenként. Az SZKT-elnök nem tagadja, hogy az SZTK ellaposodott. A testület évente csak négyszer ül össze. Markó Béla szövetségi elnök szerint változtatni kell, de a párttá alakulással nem ért egyet. Takács Csaba ügyvezető elnök a szövetség szerkezetén nem változtatna, csak a mechanizmusokon. Ő is elégedetlen az SZKT-val, „de nem állítaná, hogy nem működik”. Takács Csaba nem hiszi, hogy a pártosodás irányából jönnének a megoldások. Verestóy Attila, az RMDSZ felsőházi frakciójának elnöke szerint „egy teljes értékű RMDSZ újraszervezésére van szükség”. /Szőcs Levente: ÚMSZ-vitafórum az RMDSZ megújulásáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

A Szatmár Megyei Tanács július 26-i ülését követően rendkívüli RMDSZ-frakció ülésre is sor került. Szabó István elnök félrehívta az RMDSZ-tanácsosokat, mert arra volt kíváncsi, fenntartják–e még őt tisztségében, alkalmasnak látják-e az elnöki tisztség betöltésére. Mindenki elmondhatta nézeteit, az elnök számára is nyilvánvalóvá válhatott ki az, aki mellette van, és ki az, aki másképp gondolkodik, mint ő. Találgatást indíthat el egy Günthner Tibornak szegezett kérdés: pályázik–e a megyei tanácselnöki székre? A tanácsos elhárította a válaszadást. A megbeszélés végén kézfelemeléssel kellett volna szavazni arról, támogatják–e Szabó István munkáját vagy sem. Ezt az ötletet azonban egyhangúlag leszavazták, többen nevetségesnek találták, hogy így tegyenek tanúbizonyságot. Tartózkodásnak lehet értékelni a leszavazott bizalmi szavazást. /Princz Csaba: A bizalmat nem kézfelemeléssel ítélik oda. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 27./

A Magyar Polgári Szövetség Ügyvezető Elnöksége közleményében üdvözölte Márton Árpád RMDSZ-es alsóházi frakcióvezető azon tusnádfürdői kijelentését, miszerint a hazai magyar politikai szervezeteknek tárgyalniuk kell a Székelyföld autonómiáját célzó közös stratégia kialakítása érdekében. A közlemény szerint a ditrói Székely Nemzetgyűlés határozatára, illetve az EU Bizottságának szeptemberre várható országjelentésére való tekintettel a Magyar Polgári Szövetség, az RMDSZ és a Székely Nemzeti Tanács közötti egyeztető tárgyalásokat augusztus elején meg kell kezdeni. Helyszínként az MPSZ székelyudvarhelyi székházát javasolják, de más helyszínt is elfogadnak. /Tárgyalást sürget az MPSZ. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 27./

Az utóbbi tizenöt esztendő ünneplései – a magyar ünnepek, emlékezések és emlékeztetők, szoboravatások, székelykapu-állítások és hagyományőrző felvonulások körülbelül azonos forgatókönyvet követnek. „Mindent belep, ellep, minden mást kiszorít a mazochista módon szabadjára engedett önseb-vájkálás. A tragédiák idézése, a szomorúság fokozása” – írta Sebestyén Mihály. Bús és komor ünneplések. Nem sértő szándékkal írja, magyarázta. Vannak vidámabb művek, ezeket kell elővenni. Hofit, Latabárt, Kabos Gyulát sokkal többen kérik, mint Mohácsot. Mint Wass Albert bús- mezőségiségét (kőszaladját – vízmaradját). /Sebestyén Mihály: Szomork és gyászlepl (!). = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

A Színművészeti Egyetemen idén a színész szakra 19-en, a bábszínész szakra 15-en, a zenepedagógia szakra pedig 11-en jelentkeztek. A színész szakra 7 diák tandíjmentes és 5 diák tandíjas helyre jutott be. A bábszínész szakon öten a tandíjmentes és öten a tandíjas helyekre jutottak be. A zenepedagógia szakra 11-en jutottak be, a tandíjmentes helyeket hét, a tandíjas helyeket négy diák foglalta el. Kovács Levente professzor, a színművészeti egyetem magyar tagozatának dékánja kiemelte, az idei felvételi színvonala jó volt. A csíkszeredai jelentkezők számarányának növekedése összefügg a Csíki Játékszín sikeres évadjaival. Udvarhely az ODIF (Országos Diák-színjátszó Fesztivál) fellegvárának számít és a Vitéz Lelkek nevű csoport állandó forrása az újabb tehetségeknek. De a sepsiszentgyörgyi felvételizők folyamatos jelenléte is összefügg az ottani színház igen színvonalas működésével. Csökkent a marosvásárhelyi résztvevők száma, ez a színház és a közönség közötti válságos kapcsolat egyik következménye. Idén minden végzősüknek sikerült elhelyezkednie, voltak, akik Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely vagy Gyergyószentmiklós felé mentek. /Ferencz Melánia: Színvonalas felvételi a színművészeti egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

Magyarherepe 11 kilométerre van a községközponttól, Ádámostól, mégis mintha más világban lenne. Az ’50-es években 500-an lakták, napjainkban már csak 27-en maradtak, közöttük egy magyar. Nemsokára Magyarherepén egy magyar se marad. Az faluba vezető út járhatatlan. A református templom romos épülete gazban áll. Szántó Imre az egyetlen magyarherepei magyar, betegnyugdíjas. Vannak itt 1700-ból is sírkövek. A templomot 1662-ben építették. Tornya már összedőlt. A magyarok elvándorlása 1947, majd 1949 után kezdődött. A 70-es években annyira megfogyatkozott a magyarság, hogy azóta nem tartottak istentiszteletet a templomban. Eljött a Duna TV stábja és készített egy riportfilmet: Az utolsó magyar címmel. /Vajda György: Magyarherepe. Falu a jelen csapdájában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 27./

Július 26-án megkezdődött Marosvásárhelyen a Félsziget Fesztivál, melyre a szórakozni vágyók tízezreit várják a szervezők. Szepessy Szabolcs, a fesztivál főszervezője marosvásárhelyi sajtóértekezletén elmondta: az idén három színpad lesz, első alkalommal a nézőket is bekapcsoló táncprodukciók, illetve az újdonságnak számító bábelőadások is várják a Félsziget lakóit. Folytatódik a tavalyi rendezvényen sikeresnek bizonyuló élő közvetítés: a honlap (www.felsziget.ro) felkeresői élőben követhetik a koncerteket és a fontosabb eseményeket. /Elkezdődött a Félsziget! = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Kolozsváron kőművesek, szobafestők dolgoznak az úgynevezett Gyermekházban. Magyar neve nincs. Az 1989. évi fordulat óta ez a neve. Azelőtt évtizedekig a pártállam egyik agymosodája, az ún. Pionírház tevékenykedett itt. Az ötvenes évek közepéig a Szekuritaté városi központja volt. 1948-ban, a kommunista hatalom átvétel után az állambiztonság kiépítését Kolozsváron a szomszédos házak elkobzásával, a lakók kiköltöztetésével kezdték. Következtek az megfelelő átalakítások: az alagsorban cellákat építettek, a földszinten és az emeleten berendezték a kihallgató irodákat. A kerítés vasrácsait magas téglafallal helyettesítették. Az embereket többnyire éjszaka hozták ide. Az illetőt kitessékelték a kocsiból, és rászóltak: arccal a falnak. Kétféle cella volt. A kisebb kb. két méter hosszú, egy méter széles, egy priccses, a nagyobbik emeletes ágyas volt. A sarokban kis asztalkát is építettek betonból, melyen az ágy szélén ülők elfogyaszthatták napi kosztjukat. Amikor sok embert hoztak be, egy ágyban hárman is aludtak. Az ajtó fölött éjjel is égő villanykörte volt. Reggel félliternyi gyümölcsízzel édesített, víznél valamivel sűrűbb, félliternyi híg puliszkát vagy cikóriából főzött feketekávéval szeletnyi kenyeret és kis kockányi vegyesízt, délben kb. fél liter paszulyfőzeléket „szolgáltak fel”. Este ugyanazt, mint reggel. Akit kihallgatásra vittek, annak sötét szemüveget kellett felvenni, abban nem látott, az őr vezette. „Mi mindent tudunk, úgyhogy mondd el szépen, hogy is volt”, hangzott el bevezetőként. Néhány évvel ezelőtt a Volt Politikai Foglyok Szövetségének sikerült elérnie, hogy az épületben irodát nyisson, az alagsorban pedig két mérethű, az eredetivel azonos cellát építsen föl. /Asztalos Lajos: Egy „híres” épület: Majális utca 23. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

Július 26-án Kálmándon a település lakói hagyományos Szent Anna-napi templombúcsún vettek részt. A templomünnep nemcsak egyházi jellegén túl kiváló alkalom arra is, hogy rég nem látott barátok és rokonok találkozzanak. /Kálmándi templombúcsú. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 27./

Vitát váltott ki Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök motorkerékpár-balesete a miniszterelnök testőrei és a rendőrség között. Az 54 éves kormányfő júl. 25-én Harley Davidson motorkerékpárjával, testőrei kíséretében hazafelé tartott egy motoros találkozóról, amikor egy kanyarban áttért a szemközti sávba és nekiütközött egy vele ellenkező irányban haladó személyautónak. A rendőrség szóvá tette, hogy nem lehet megállapítani, milyen sebességgel haladt a kormányfő, mire ugyanis a rendőrök a helyszínre értek, a testőrök (SPP) eltávolították a motorkerékpárt. A rendőrség szerint a baleset csak a sebességkorlátozás jelentős túllépése mellett következhetett be. A kormányszóvivői iroda közleménye szerint a kormányfő csonttörtést nem szenvedett, az éjszakát kórházban töltötte, de másnap már részt tudott venni a kormány munkájában. A miniszterelnök vezetői engedélyét a jogszabályoknak megfelelően a vizsgálat idejére bevonták. /Eltüntette a bűnnyomokat a testőrség? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./ A rendőrség sajtószóvivő cáfolta azokat a híreket, miszerint a Tariceanut kísérő kormányőrség (SPP) emberei még a rendőrség megérkezése előtt eltávolították a baleset helyszínéről a motorkerékpárt. Bal lábán gipszet viselt, és a kormányépületbe egy fém járókeretre támaszkodva érkezett a kormányfő, a kormányülést ő vezette. /Gujdár Gabriella: Kormányt vezethet, motort nem. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./ A testőrök, az Őrző-Védő Szolgálat (SPP) az egyik titkosrendőség.

Románia továbbra is az Amerikai Egyesült Államok szövetségese marad – jelentette be július 27-én Washingtonban Traian Basescu államfő George Bush amerikai elnökkel tartott közös sajtókonferenciáján. A román államfő másfél éven belül, Bush meghívására másodszorra látogatott a Fehér Házba. George Bush megköszönte Basescunak, hogy Románia nem vonta ki csapatait Irakból és Afganisztánból, és hogy lehetősége szerint hozzájárul a demokrácia meghonosításához, mind a Közel-Keleten, mind a Fekete-tenger régiójában levő országokban. A két államfő tárgyalt Moldova Köztársaság helyzetéről is; ennek kapcsán George Bush megerősítette, hogy az Amerikai Egyesült Államok kiáll Moldova Köztársaság területi egységének megtartása mellett. /Gujdár Gabriella: Basescut a Fehér Házban fogadta George Bush. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Tisztségében kell maradnia Radu Timofte és Gheorghe Fulga titkosszolgálati vezetőknek, akik a múlt héten mondtak le a Belügyminisztérium hírszerzési szolgálatának igazgatójával együtt – határozta el a parlament állandó bizottsága (ÁB). A parlament szakbizottsága azzal indokolta döntését, hogy a törvényes előírások szerint lemondásuk csak akkor válhat érvényessé, ha a parlament két háza együttes ülésen fogadja el azokat. Mivel véget ért már a parlamenti ülésszak a nyári vakáció miatt, leghamarabb csak az augusztus végére tervezett rendkívüli parlamenti ülésen vitathatják meg a honatyák a két titkosszolgálati vezető sorsát. Azonban az elnöki hivatal közleményéből kiderült, Traian Basescu elnöknek esze ágában sincs felülvizsgálni a Legfelső Védelmi Tanács /LVT/ döntését, és nem fog a két vezető helyére új igazgatókat javasolni. A Traian Basescu által elnökölt LVT/ tanács kidolgozott egy nemzetbiztonsági törvénycsomag-tervezetet. Ez a tervezet túlzott hatáskörökkel ruházná fel a titkos-szolgálatokat, emiatt pedig „rendőrállammá” válhat Románia. Ennek ellensúlyozására a miniszterelnök a nemzetbiztonságot szabályozó, saját törvénytervezettel állt elő. Eszerint a titkosszolgálatokat főleg a kormány és a parlament hatáskörébe rendelnék, ellentétben az LVT tervezetével, amely az elnöki hivatalt ruházná fel a titkosszolgálatok ellenőrzésének feladatával. Korábban az Egyesült Államok többször bírálta Romániát amiatt, hogy túl sok titkosszolgálatot – kilencet – működtet. /B. T.: Eldurvult a parlament és Basescu közötti háború. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Előzetes kijelentései ellenére július 27-én mégis elment a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottsághoz (CNSAS) Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke, akiről a tanács megállapította: a kommunizmus idején besúgóként tevékenykedett. Mivel a CNSAS-döntés ellen Voiculescu óvást nyújtott be, az átvilágító testület köteles felülvizsgálni saját döntését, és újra meghallgatni a „vádlottat”. A meghallgatás után a PC-elnök azt nyilatkozta, igyekezett meggyőzni a testületi tagokat. „Nem arra születtem, hogy besúgó legyek” – szögezte le Voiculescu. A PC-elnök kijelentette, teljesítette „a Románia iránti kötelességét”. Cazimir Ionescu, a CNSAS sajtószóvivője azt nyilatkozta, hogy a PC-elnök által benyújtott óvásról legkésőbb augusztus 4-ig döntenek. Traian Basescu elnök kijelentette: nyilvánosságra kell hozni az eddig nemzetvédelmi okok miatt titkosított dossziékat, és át kell világítani az összes politikust, a parlamenti képviselőktől a helyi tanácsosokig. Ez azt is jelentené, hogy okafogyottá válik a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a CNSAS tagjaiból álló vegyes bizottság működése, amely eddig közösen döntött arról, mely titkosított dossziék tehetők kutathatóvá. A CNSAS jelenleg nem rendelkezik akkora személyzettel, amely belátható időn belül képes lenne átvilágítani az összes politikus dossziéját. /Gujdár Gabriella: Dan Voiculescu: nem születtem besúgónak. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Miközben Romániában az átvilágítók a volt Szekuritáté dossziéinak kevesebb mint öt százalékát vehették át, Varsó eldöntötte, hogy az interneten teszi közzé az össze köztisztviselő múltját. Lengyelországban eddig csupán történészek és újságírók nyerhettek betekintést a kommunista titkosszolgálatok dokumentumaiba, amelyeket a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) kezel. Ugyanakkor az intézet által áldozatnak minősített személyek nézhették meg csupán saját aktájukat. A helyzet hamarosan lényegesen megváltozik. Olyan törvény készül, amelynek értelmében kötelezik a köztisztviselőket, az ügyészeket és az újságírókat is, hogy tárják fel a közvélemény előtt, együttműködtek-e az egykori kommunista titkosrendőrséggel. A jogszabályt a képviselőház már elfogadta. Hamarosan a szenátus elé kerül, s az államfőnek is alá kell írnia, hogy életbe lépjen. A kormányzó konzervatívok történelmi jelentőségűnek nevezték a jogszabályt. Súlyos hibának minősítette a törvényt Wojciech Olejniczak, az ellenzéki Baloldali Demokratikus Szövetség elnöke. Romániában a sajtó képviselőinek átvilágítása csak most kezdődött el, ráadásul egy civil szervezet kérésére, amelynek kezdeményezéséhez az ÚMSZ is csatlakozott. /Átvilágítás: a lengyel példa. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

Orbán Viktor, a Fidesz–MPSZ elnöke a tusványosi táborban kijelentette: intézményesíteni kell a meglévő jogokat, még akkor is, ha nem vagyunk kormányon, mert a szlovákiai példa intő jel. Ha meg kormányon vagyunk, akkor próbáljuk minden erőnket intézményeink létrehívására összpontosítani. – Igen, harcolni kell a Bolyai Egyetemért, igen autonómia, igen Sapientia Egyetem, fönntartani és megerősíteni. Csak az intézményekben hiszünk. Csak akkor van értelme kormányzati felelősséget, s az azzal járó nehéz döntéseket vállalni kisebbségi szervezetnek, ha intézményeket tud létrehozni a saját közössége számára. A magyar nemzetpolitikának a legfontosabb célja, hogy a történelmileg, kulturálisan, s lehetőleg összetartozó nemzeti közösség különböző államokban lévő részeit ismét egyesíteni tudja. A második pillérünk, melyet érdemes megneveznünk, az, hogy a határon túl élő magyarok nem elvesznek az ország erejéből, hanem hozzáadnak. Tehát mi nem támogatjuk a határon túli magyarokat, hanem beruházunk a magyar nemzetpolitika jövőjébe. A harmadik dolog az, hogy a magyar gazdaságpolitika számára egységes Kárpát-medencei gazdasági térség létezik, ezért legyen szó gazdaságfejlesztésről, szakképzésről vagy oktatásról, ezt nem a magyar államhatárokon belül, hanem egy teljes Kárpát-medencei gazdasági összefüggésben kell kialakítani. A következő dolog, amit tennünk kell: világosan ki kell mondanunk, hogy ma a kulturálisan, lélekben, nemzetpolitikai szempontból összetartozó magyarság együttműködését az autonómiák tudják garantálni. Ezért a magyar külpolitikának nyilvánosan vállalnia kell az autonómia-törekvések szavatolását. Ki kell mondanunk: nincs kettős mérce. A baszkoknak van autonómia, a katalánoknak is, s a Finnországban élő svédeknek is van, de az erdélyi magyaroknak nincs. A következő tétel, amelyet nyilvánosan kell képviselnünk, hogy Magyarország érdekelt abban, éppen a magyar kérdés kedvező megoldása érdekében, hogy EU-s kisebbségi jogvédelmi szabályt alkosson meg. Míg ezt nem teszi meg, addig precedensekre fogunk hivatkozni a nemzetközi színtéren. Fontos dolog, hogy a világ közvéleménye előtt megjelenítsük azokat a veszélyeket, melyeket a határon túli nemzeti közösségeknek el kell szenvedniük. Erről is elkészítettünk egy lajstromot – mondta a pártelnök. /Gazda Zoltán: Orbán pillérei. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 28./

Nagy Zsolt távközlési és információtechnológiai miniszter jelenlétében Marosvásárhelyen, a Félsziget fesztiválon hivatalosan felavatták a Behálózunk név alatt futó internet-népszerűsítő kampányt. A kampány célja, hogy lehetőséget biztosítsanak a fiataloknak ingyenes internet-használatra. Romániában jelenleg a lakosság mintegy 28%-a, hozzávetőleg 5 millió ember használja valamilyen célra rendszeresen az internetet, ami elmarad a fejlett nyugati államok hasonló adataitól. /(bálint): Behálózunk – internet-népszerűsítő kampány indul. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Kerékpártúrán népszerűsíti Székelyföldön az autonómiát a Magyar Ifjúsági Tanács. Az összesen 5300 kilométeresre tervezett bicikliút a tusványosi nyári táborból indult, s augusztus elsejéig városokon, falvakon keresztül vezet. Székelyföld területi autonómiájáról van szó, vagyis egyes hatáskörök helyi szintre való átruházásáról. A kerékpártúra tapasztalata egyértelmű: a székelység támogatja az évszázados történelmi múlttal rendelkező elképzelést. Az RMDSZ viszont a kulturális autonómiát tűzte ki célul. /Chirmiciu András: Autonómiák. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./

Idén a tavalyinál is kevesebb diák iratkozott be a Sapientia csíkszeredai mérnöki szakjaira annak ellenére, hogy Lányi Szabolcs tanár szerint Székelyföldön mérnökökben nagy hiány mutatkozik. Lányi Szabolcs professzor szerint nemcsak a csíkszeredai intézményre jellemző az aluljelentkezés a mérnöki karokra, hanem országos jelenségről van szó. A műszaki és társadalomtudomány kar szociológia és kommunikáció szakának 50-50 helyére 41, illetve 92 fiatal jelentkezett. Az élelmiszeripari és környezetmérnöki szakon a tavalyinak a felére csökkent a felvételizők száma. Az említett karok összesen 200 helyéből szakonként öt helyet tartottak fenn a másoddiplomások számára. /Horváth István, Vincze Judit: Mérnöki szak nem kelendő. Lezajlottak a felvételik a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

A bolognai folyamat kis főiskolák helyett nagy egyetemi központokba tömörítené az oktatókat. A teológia azonban jóval több, mint tudományos műhely, a pap pedig szintén több, mint ismeretek halmazával rendelkező, esetleg tágabb összefüggéseket felfedező értelmiségi. Az egyetemnek kapóra jönne a teológia betagozódása, hiszen újabb igazolását látná saját, multikulturálisnak kikiáltott önmeghatározásának. Az egyháznak kell eldöntenie a választ. /Lukács János: A megtestesült feladvány. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) részévé válna a gyulafehérvári római katolikus teológia – erről folytat megbeszéléseket Kolozsváron Jakubinyi György érsek, Marton József, a BBTE keretében működő Római Katolikus Hittudományi Kar dékánja és Oláh Zoltán, a papnevelde rektora Andrei Margával, a BBTE Akadémiai Tanácsának elnökével. „A kérdés nagyon régóta terítéken van, de az érsek úr sokáig hallani sem akart róla – mondta el Potyó Ferenc általános érseki helynök. – Óriási terhet jelent a teológia fenntartása, és ezért a többi egyház már megtette ezt a lépést. Ugyanakkor az sem mellékes szempont, hogy a papjaink államilag elismert oklevelet kapnának, és nem kényszerülnének abba a megalázó helyzetbe, hogy egy hittanárképzőt végzett fiatallal szemben hátrányos megkülönböztetésben részesüljenek a hitoktatás terén.” Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szerint nincs szó a függetlenség feladásáról. „Ha a híveink nem tudják fenntartani a papképzést, akkor tartsa fenn az állam, mert azokat a javainkat, amelyekből valaha fenntartottuk a teológiát, elvették, és nem adták vissza” – jelentette ki. Az érsek hangsúlyozta: a görög katolikusok már 15 éve a BBTE keretein belül képezik papjaikat. Kiemelte, jelenleg valamennyi romániai egyház valamilyen állami egyetem keretén belül képezi papjait, kivételt ez alól csak a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet, illetve a gyulafehérvári és a Iasi-i katolikus teológia képez. A teológia fenntartása Potyó Ferenc elmondása szerint évente mintegy hétmilliárd régi lejbe kerül. Mivel jelenleg magánegyetemként működik, a költségvetést saját forrásokból kell fedeznie az egyháznak. Az elképzelés szerint az integráció után a papnevelde megőrizné függetlenségét, viszont a jelenlegihez képest „stabilabb” tanári gárdát kellene biztosítania. Igaz ugyan, hogy a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola a pápai Lateráni Egyetemhez affiliált, de egyelőre csak bacchalaureátusi oklevelet adhat, licenciátust nem, így azok a fiatal papok, akik mélyebb teológiai ismereteket szeretnének elsajátítani, csak külföldi tanulmányút részeként szerezhetik azt meg. Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke veszélyesnek, az egyházi oktatás számára hátrányosnak, következésképpen nagyon alaposan meggondolandónak ítélte meg a gyulafehérvári római katolikus teológiának a Babes–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) való beolvadási elképzelését. /Gazda Árpád, Lukács János: Gyulafehérvár – Veszíthet önállóságából a katolikus papnevelde. = Krónika, Erdély.ma, júl. 28./

Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban nem sikerült betöltetni mind a négy meghirdetett középiskolás osztályt. Az elektrotechnikai osztály 28 helyére csak öten jelentkeztek. Az Arad megyei VIII. osztályt végzett magyar tanulók záróvizsgáinak eredményei alapján azt hitték, sikerül a helyek betöltése. Azonban jó részük románul folytatja tanulmányait, mások viszont a szomszédos megyékbe távoztak, jelezte Szakács Ferenc, az egyetlen Arad megyei magyar középiskola, a Csiky Gergely Iskolacsoport igazgatója. /(Kiss): A Csikyben egy osztállyal kevesebb. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 28./

Két héten belül jelentős összeget, mintegy 25 milliárd régi lejt utal ki a minisztérium a nagyváradi Kőrösvidéki Múzeum átköltöztetésére és az új székhely épületének felújítására, jelentette be Nagyváradon Adrian Iorgulescu tárcavezető. A közgyűjteménynek el kell elhagynia a hetvenes évek óta székhelyéül szolgáló római katolikus püspöki palotát, hogy azt a katolikus egyház jogerős bírósági ítélet nyomán visszakapta. Hasonló a helyzet a Bihar megyei könyvtárral is, amely a görög katolikus püspöki palotában működött, és amely szintén a kiürített laktanyakomplexum egyik épületében kap helyet. /Balogh Levente: Milliárdok az új múzeumnak. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Új napilappal bővül az erdélyi magyar nyelvű sajtókínálat. A július 31-én megjelenő Csíki Hírlapot kezdetben csak a megyeszékhelyen, Csíkszeredán terjesztik, de a későbbiekben túl szeretnének lépni a város határain. Önkormányzati források szerint az induló lap egymillió eurós befektetéssel terhelte a vállalkozók kiadásait, akik azonosak az Udvarhelyi Hírlap és más kiadványok tulajdonosaival: Albert Andrással és Petróczki Gézával. Kovács Attila főszerkesztő – aki korábban a Hargita Népe című napilapnál dolgozott -, elmondta, az új lapnál csak nyolc újságíró dolgozik. Legtöbbjüket ismeri a csíkszeredai újságolvasó, illetve rádióhallgató, de vannak új arcok is. A lapterjesztést önerőből állja a kiadó, de a hírlap megrendelhető postán is. A Székelyudvarhelyen nyomtatott, egyelőre fekete-fehér Csíki Hírlap ötezres példányszámmal indul. /Jakab Lőrinc: Új napilap indul Csíkszeredában. = Krónika (Kolozsvár), júl. 28./

Egyelőre Felső-Háromszéken és Kovászna környékén hallható a Profi Rádió kísérleti adása. Augusztus 15-től már folyamatos adással jelentkeznek, melyben a legfrissebb hírek, riportok és helyszíni tudósítások is lesznek. Háromszék legfiatalabb rádiójának főszerkesztője Sántha Attila költő, aki otthagyta Kolozsvárt és hazajött. Úgy érzi, hogy szakmailag megvalósította mindazt, amit célul tűzött maga elé. /Iochom István: Szól a Profi Rádió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 28./

Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) Setétpatakon szervezte meg nyolcadik alkalommal a Kárpát-medencei Anyanyelvi tábort, középiskolás diákok számára. A tíznapos esemény július 21-én zárult. A résztvevők Felvidékről, Vajdaságból, Veszprém megyéből valamint Erdély szórványtelepüléseiről érkeztek. A tábor ideje alatt a vendégek megismerkedhettek Háromszék történelmével és kultúrtörténeti jellegzetességeivel, illetve előadásokat hallgattak. Ördög-Gyárfás Lajos, az AESZ ügyvezető elnökének elmondása szerint a szervezők arra törekedtek, hogy a programpontok, az ismeretterjesztő előadások kiegészítsék az iskolai tananyagot, és a helyi jellegzetességekhez, hagyományokhoz kapcsolódjanak. A tábor fontosságát Ördög-Gyárfás Lajos abban látja, hogy a középiskolás diákok megismerik egymást, szokásaikat, egymás vidékét, hagyományait, és nem utolsó sorban megtudják, mit jelent Erdély. /Knop Ildikó: Anyanyelvi tábor Setétpatakon. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 28./

Moldova György könyvet írt Kádár Jánosról, az igazságosról. Meg sem jelent, de már készülőben a botrány. Valamikor népszerű volt Moldova otthon és Erdélyben is. A rendszer tűrte. Azóta nyilvánvaló, hogy a megtűrtségnek ára volt. Ahhoz, hogy közkedvelt lehessen valaki, jóváhagyás kellett. Elsősorban a rendszernek teljesítettek. Berkesi András, Szilvási Lajos, Hofi Géza színpadon – és még annyian mások. Moldova György nem titkolta, fegyverrel harcolt ötvenhatban. Regényben (Akar velem beszélgetni?) emléket állított az eseményeknek. Akkor végzett volna akár Kádárral is. Most már bánja és szégyelli. Moldova könyve a forradalom ötvenedik évfordulójára jelenik meg. Ez sértő. Moldova igazolni akarja Kádárt egy hamis életrajzzal, holott Kádár hazaáruló volt. A szovjet harckocsik védelme alatt érkezett a parlamentbe, még a felesége is így fogadta: „Ezt a sz...t hagyhattad volna Rákosiékra. Nem neked kellene csinálni.” Kétszázezer magyar elmenekült, tizenhatezer-kétszázat állítottak törvény elé, 229 a vérpadra jutott. Moldova mégis tántoríthatatlan. A kilencvenes évek elején egy pesti színházban műsorra tűztek holmi sebtében összefércelt drámát Kádár feleségéről, Mariska néniről. Főszerepben a Marosvásárhelyről áttelepült színésznővel. Korai volt az igyekezet, bukott minden, és a jobb sorsra érdemes művésznőnek megbocsátás azóta sincs. /Pakot Fülöp: Előlegezett botrány. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./

Jelentős támogatáshoz jut a kolozsvári Állami Magyar Színház. Az RMDSZ művelődésügyi alelnöke, Szép Gyula elmondta: ebből az összegből végre felépíthetik a stúdiótermet, és sor kerülhet a kupola felújítására is. A színház 1992 óta dolgozik egy raktárépületen, a munkálatok – főleg pénzhiány miatt – nagyon sokáig húzódtak. A stúdióterem ennek a raktárépületnek a tetején kapna helyet. A színháznak és az operának otthont adó épületben a különböző tatarozási és karbantartási munkálatok megfelelő rendszerességgel folynak. Nagy gond az, hogy nincsenek próbatermek, próbaszínpad a zenekar számára, irodaépületre is szükség lenne. Az RMDSZ a főtéri Mátyás király-szoborcsoport és a csíkszeredai Mikó-vár felújítására is szeretett volna pénzt kapni. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Jelentős támogatáshoz jut a színház. Felújítják a kupolát és megépül a stúdióterem. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./

Szentegyházán negyven évvel ezelőtt – az akkori Vlahicán – kialakult egy nehézipari nagyüzem, és köréje épült egy szocialista munkásváros. Az 1989-es változások pillanatában az említett vasgyár, a Metalurgica 2606 alkalmazottal működött, napjainkban ez a szám már nem éri el a 400-at. A város lakói 1989 decembere után új identitást adtak a településnek: a romános Vlahica helyett magyaros nevet választottak: Szentegyháza. Ez az intézkedés az 1968 májusa óta viselt Vlahica néven megélt alig több mint két évtizedes múlttal való szembefordulás volt. Egyelőre nem tudtak átfogó megoldásokat kínálni a helyi közösség gondjaira. A lakosok fele ma is falusi környezetben él. Akik gazdálkodnak, azok is rá vannak utalva valamilyen pénzkeresetre: magyarországi vendégmunkából vagy fakitermelésből, illetve -megmunkálásból jutnak többletjövedelemhez. A falusi turizmusból származó jövedelem egyelőre még esetleges. /Kozán István: Vlahicaszentegyháza múltja és jelene. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Tizenöt év a címe annak az emlékkönyvnek, amelyben Vinczeffy Zsolt áttekintést ad a külhoni magyarok oktatásában vállalt anyaországi támogatásról. „Tizenöt évvel ezelőtt nagy nyomás nehezedett a honi felsőoktatásra. Az újból felfedezett Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Délvidék egyszerre nyújtotta be igényét, hogy valamilyen módon, magyar nyelven tanulhassanak lányai, fiai, magyar nemzetiségű polgárai.” – olvasható a könyv bevezetőjében. A Gödöllői Agrártudományi (később Szent István) Egyetemen hozták létre a Pro Agricultura Hungariae Alapítványt, amely „küldetése” teljesítése után most már megszűnőben, viszont a megvalósításokat az utókornak meg kell őriznie. A könyvben elsősorban a Hargita megyére vonatkozó fejezeteket nézte át az újságíró, a „csíkszeredai tizenhármak” elindulását 1990-ben, két nappal március 15. előtt. 1991 áprilisában már arról tudósított a Hargita Népe, hogy Pro Agricultura Hargitae névvel alapítvány létesült, amelyet bejegyeztettek, kuratóriumának elnöke dr. György Antal, a köztiszteletben álló nyugdíjas mezőgazdasági szakember. 1991 januárjában együttműködés született László Pál, Csíkszereda akkori polgármestere és dr. Kocsis Károly egyetemi tanár, a külhoni magyarság oktatásának elnöke között. Számos fórum, tanácskozás és sok-sok jeles személyiség szerepel az emlékkönyvben – Tőkés Lászlótól Göncz Árpádig, Soros Györgytől Habsburg Ottóig. A tizenöt év statisztikájában sok érdekes adat található. Az évfolyamtablók sem hiányoznak az emlékkönyvből: gazdasági agrármérnök évfolyam, gépészmérnök évfolyam, kertész üzemmérnök évfolyam, tanítóképző évfolyam, erdőmérnöki kar végzettjei, vadgazdamérnöki kar végzettjei stb. Az emlékkönyv megjelenésére egy korszak végén, a Pro Agricultura Hungariae megszűnésének évében került sor. A Pro Agricultura Hargitae szerepe sem maradhat a régi, tájékoztatott dr. János Zsuzsa, az alapítvány jelenlegi elnöke. Módosították az alapszabályzatot. A Sapientia Egyetem végzi az alapképzést, – az alapítványnak főleg az utánképzés lesz a feladata, az uniós csatlakozás segítése, a szakemberek továbbképzése stb. A Pro Agricultura Hargitae Alapítvány épületegyüttesében felavatták a Dr. Flórisné Sipos Ida- és a Dr. György Antal-emléktermet is. Mindketten az eltelt tizenöt esztendőben meghatározó szerepet játszottak a szakmai oktatásban. /Ferencz Imre: Tizenöt év. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./

Elhunyt Bán Péter /Székelymuzsna, 1946. júl. 14. – Székelymuzsna, 2006. júl./ ismert műfordító. Július 14-én 60. születésnapján köszöntötték barátai. Immár mindörökre 60 esztendős marad. A Baltikum és Európa észak-keleti népei, a szláv nyelvcsalád tagjai barátjukat veszítették el. /Bajna György: Bán Péter a csillagútra lépett. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 28./