Kiút a dzsungelből?
Kampányízű megoldást kínál a Ponta-kabinet az idei érettségi vizsgán megbukott végzősöknek (60.000), akiket a harmadik pótérettségi érdekében az egyetemeken nyíló úgynevezett posztliceális tanulmányok kollégiumaiba csalogatnának. Az ígéretek szerint az egytől akár három évig terjedő képzés során szakosodásuk „elmélyítése” mellett felkészítik őket a márciusra tervezett harmadik pótérettségire. Az alkalmazási útmutató ágyát a júniusban hozott sürgősségi kormányrendelet vetette meg, amellyel a sokat ajnározott 2011-es tanügyi törvényt módosították (egyesek szerint „lefejezték”). A sürgősségi kormányrendelet előírja, hogy a 2014–15-ös tanévben az akkreditált felsőoktatási intézményekben induló harmadfokú nem egyetemi (învăţământ terţiar nonuniversitar) képzésben – ami hallatán nem csoda, ha valaki a fából vaskarikára gondol – olyan szakokból szervezhetik meg az oktatást, amelyekre jóváhagyott képzési programjuk van. Az indítandó szakirányokról és a helyek számáról magánegyetemek esetében a szenátus dönt. Hasonlóképpen a képzés díjáról, ami a szeptemberben kezdődő tanévben egyértelműen a hallgatókra hárul.
Victor Ponta szerint hasznos és szükséges intézkedésről van szó, mivel a romániai oktatásügy nem maradhat egy olyan dzsungelnek, amelyben csak az erősek érvényesülnek. A felsőoktatási intézmények különböző módon reagáltak a sürgősségi kormányrendelet gyakorlatba ültetését lehetővé tevő alkalmazási útmutató megjelenésére. A iaşi-i Ioan Cuza Egyetem rektora visszautasítja a lehetőséget, mondván, hogy nem fognak az ördöggel cimborálni. Ott, ahol a kutatással összefonódó magas szintű képzés folyik, nincsen mit keressenek azok a fiatalok, akik nem voltak képesek érettségi vizsgát tenni.
Az ő számukra a szakképzés helye az egyetem előtti oktatásban kellene legyen. Más vélemények szerint a Ponta-kormány segélyszervezetté alakítja a felsőoktatást. Hányan fognak a jövőben tanulni és érettségire állni, ha anélkül is besétálhatnak egy sor felsőfokú intézménybe? A szigorú érettségi vizsga miatt hallgatók nélkül maradt magánegyetemek viszont kapva kapnak a lehetőségen, s egymást túllicitáló bónuszokkal akarnak minél több hallgatót vonzani. Hangzatos szakokat és az érettségire való felkészítést ígérik, s néhol azt is, hogy jövő ősszel másodévre írják be a márciusban sikeresen vizsgázó hallgatókat.
Kérdés: hogyan sikerül nekik a felkészítés olyan diákok esetében, akik, igazság szerint, a középfokú oktatásban való részvételhez szükséges szellemi teljesítményre sem képesek? Ezt tudnia kell a kormánynak is, de választási kampányban nagyon elegánsan hangzik ez a sajátosan romániai megoldás. Ami egyébként rendkívül takarékos is, hisz a megszigorított érettségi vizsga bevezetése óta egy nagyobb város lakosságát teszi ki azon fiatalok száma, akik az idén vagy a megelőző években nem értek el átmenő jegyet a középiskolát záró vizsgán. Ahelyett, hogy munkahelyet, munkanélküli-segélyt biztosítanának számukra, ők, pontosabban a szüleik fognak fizetni azért, hogy egy időre az egyetemeken parkoltassák őket. A kampány után pedig már ki fog törődni azzal, ha megbukik maga a kísérlet is?
Bodolai Gyöngyi, Népújság (Marosvásárhely)

Magyar diplomaták Marosvásárhelyen
Iskolaügyekről tárgyaltak a helyi elöljárókkal
Több megbeszélést folytatott tegnap Marosvásárhelyen Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A sajtó kizárásával folytatott tárgyalásokat követően a két diplomata röviden nyilatkozott az újságíróknak.
A Maros megyei prefektúrán kezdte tegnap reggel a megbeszéléseket Zákonyi Botond nagykövet és dr. Zsigmond Barna Pál főkonzul, akik Vasile Oprea főispánnal és Nagy Zsigmond alispánnal találkoztak, ezt követően fogadta őket Ciprian Dobre megyei tanácselnök. Hosszabbra nyúlt a tárgyalás Dorin Floreával, Marosvásárhely polgármesterével és Peti András alpolgármesterrel, ezt követően nyilatkozott a sajtó képviselőinek Dorin Florea városvezető és Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete. "Szándékunk az volt, hogy megmutassuk a reális helyzetet Marosvásárhelyen, a harmónia városában" – jelentette ki a polgármester. A magyar diplomata elmondta, iskolakezdés előtt természetesen az iskolaügyekről tárgyaltak, arról, amit fontosnak tartanak a felsőoktatásban, a középiskolákat tekintve, de a gazdasági fejlesztésről, közös lehetőségekről, infrastrukturális beruházásokról is szó esett. "A városnak, megyének nagy tervei vannak, ezekről is beszéltünk, illetve a mindennapi életnek azokról az ügyeiről, amelyek magyar szempontból kiemelten fontosak számunkra, mint például az anyanyelvhasználatról. Ezek a megbeszélések lehetőséget teremtettek arra, hogy elmondjuk, mik azok a szempontok és azok az értékek, amelyeket a magyar diplomácia fontosnak tart az itteni magyar partnereinkkel együtt. Folytatni fogjuk ezeket a megbeszéléseket, mint ahogy eddig is tettük" – hangsúlyozta Zákonyi Botond.
A Népújság kérdésére kijelentette, "a magyar nyelven történő orvosképzés a MOGYE-n teljesen legitim kérés, követelés, bár a megvalósításáról nyilvánvalóan eltérőek az elképzelések, és a különböző politikai szempontok sem olyan egyértelműek". "Értjük, hogy mi a probléma Bukarestből nézve, látjuk, hogy mi a problémának a megítélése helyi szinten, és hogy mi a különbség a magyar és a román megközelítésben. Nekünk is határozott elképzelésünk van arról, hogy egy magyar karnak kell működnie Marosvásárhelyen. Azon vagyunk, hogy megkönnyítsük a párbeszédet a felek között, és erre látok lehetőséget, hiszen mindenkinek az az érdeke, hogy egy egyetem ne feszültséggóc legyen, hanem az oktatásnak a helyszíne. Hogy a MOGYE-ügyben mikor lesz áttörés vagy egy olyan megállapodás, amely mindkét fél számára elfogadható, nem tudom megmondani" – közölte a magyar nagykövet.
Ami a középiskolai oktatást illeti, a megbeszélésen az Unirea líceum helyzete is felvetődött. Zákonyi Botond szerint a katolikus főgimnázium létrehozása esetében "a törvényt tiszteletben kell tartani", és úgy vélte, lesz előrelépés ez ügyben.
A konzuli iroda létrehozására vonatkozó kérdésünkre a nagykövet elmondta, a helyi döntéshozók támogatnák a konzuli iroda megnyitását, "ami lehetőséget teremt arra, hogy Marosvásárhely közelebb kerüljön a magyar tőkebeáramláshoz, turizmushoz, hiszen a konzuli iroda nemcsak konzuli érdekvédelemről szól, sokkal összetettebb a tevékenysége". Hozzátette, Nagyváradnak és Marosvásárhelynek is pozitívumot jelentene a konzuli iroda létesítése, hiszen egy információs pont lehetne, "de a román félnek kell elfogadnia ezt a magyar szándékot".
Dorin Florea polgármester ezzel kapcsolatosan a Népújságnak úgy nyilatkozott, hogy teljesen nyitott e kérdésben, nem látja akadályát a magyar konzuli iroda megnyitásának Marosvásárhelyen. A városházáról a Demokráciaközpontba látogatott Zákonyi Botond nagykövet és Zsigmond Barna Pál főkonzul, ahol fogadta őket a központ vezetője, Kirsch Attila, az EMNT megyei elnöke, Cseh Gábor és az EMNP megyei elnöke, Portik Vilmos. "A Demokráciaközpont helyzetéről, állampolgársági ügyekről, az érdeklődésről tájékozódtunk, mindarról, amit általában úgy szoktunk hívni, hogy a magyar ügyek" – közölte a nagykövet. A diplomaták ezt követően a CEMO képviselőivel találkoztak, mivel, mint Zákonyi Botond hangsúlyozta, "a magyar diplomáciának fontosak a magyar érdekvédelemmel, a magyar kultúra lehetőségeinek kibontakoztatásával, a magyar oktatás fejlesztésével foglalkozó nemkormányzati szervezetek, a CEMO is ilyen szervezet".
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

Könyvek birodalmában
– Könyvek között élni, könyvvel örömet szerezni, könyvet ajándékozni, könyvvel máshová kalandozni, elmenekülni a stresszes világ elől mindig boldoggá tesz. Szeretem. Felvidul a lelkem, amikor egy gyerek felkiált: Né, anyuka, magyar könyv! Egyesek azt állítják, hogy a digitális világban már nincs szükség rá. Ez nem így van. A könyv mindig is kelendő, ma is sokan olvasnak – állítja Trombitás János, a Kobak könyvkereskedés és a Bookyard könyvkiadó vezetője, akit a marosszentgyörgyi Keleti Könyvudvarban kerestünk fel, s aki több mint két évtizede azon munkálkodik, hogy magyar könyv kerüljön az olvasók kezébe.
Könyvre éhesek az emberek
– Hogyan lettek könyvkereskedők? – tettük fel a kérdést.
– 2002-től foglalkozunk könyvkereskedéssel. A "forradalom" előtt a kombinátban dolgoztam, utána egy magáncéghez kerültem, amely sajtóterjesztéssel foglalkozott. Ott láttam, hogy könyvre éhesek az emberek. Láttam, hogy mire van igény. Sohasem fogadtam el, hogy nem olvasnak az emberek, s bebizonyosodott, hogy nekem van igazam. Könyvet szállítottunk Parajdtól, Szovátától Balavásárig, Nyárádszeredától Marosludasig, Erdélyt egészen lefedtük, Temesvártól, Aradtól Szalontáig, Nagyváradtól, Margittától Nagybányáig, Máramarosszigetig vagy Besztercéig. Vitték a könyvet, minden műfajt. Amikor megjelent a Tudás fája, nem tudtunk annyit szállítani, hogy mindenkinek jusson belőle. Aztán megnyitottuk a könyvesüzleteket – mondta Trombitás János.
Kobak Szászrégenben is
A könyvbarátok számára jól ismert könyvkereskedésről van szó, hiszen ezekben a könyvesboltokban sokan megfordultak, s szívesen csemegéztek a kínálatból. A Kobakok, így, többes számban, ma is kedveltek. Egyik Marosvásárhely főterén, a városházával szemben, a másik, a "legfrissebb" bolt Szászrégenben nyílt meg kedden, a Mihai Viteazul utca 15. szám alatt. – Azt szeretnénk, hogy könyvből soha ne legyen hiány. Szászrégenben, a brassói, a gyergyószentmiklósi és parajdi után éppen ebből a meggondolásból nyitottuk meg a Kobak könyvesboltot. Sajnos, gazdasági okokból szűkíteni kellett a kört, Szovátán és Udvarhelyen bezártunk. A szászrégeni magyarságnak szeretnénk könyvkínálattal kedveskedni, hiszen a városban nem igazán volt választék – mondta Trombitás János.
Kiszorultak a főtérről
Városi rendezvényeken, vásárokon – ahol nagyon kelendő a könyv, főleg a gyermekkönyv – felcsillan a gyermekek szeme, amikor egy-egy szép könyvet látnak. A legtöbb szülő, nagyszülő szívesen vásárol a gyermeknek, de van olyan is, aki nem. Inkább továbbállnak azzal, hogy megrendelték a sört, a miccset, s nem maradt pénz egyébre. Pedig a mi kultúránk nem csak az evés-ivásról szól! Csíkban, Brassóban, Kolozsváron, a város napjain, forgatagokon, magyar napokon, legyen bármi, a könyvstand a főtéren kap helyen. Marosvásárhelyen nem! Sem az idén, sem tavaly nem engedélyezték a főtéri standállítást. Régebb még helyet adtak a főtéren, de most csak a Ligetben lehetett felállítani a standot. Kinek jó ez?
Könyvkiadás – két év alatt 25 kötet
Két évvel ezelőtt a Keleti Könyvudvar egy kiadóval és egy digitális nyomdával bővült. Itt több mint 25 könyv "született", szépirodalom, szótárak, továbbá különféle nyomtatványok, munkafüzetek. – Nagyon örülünk, amikor például iskolai évzárókra tőlünk rendelik meg a könyvet, s visszajeleznek, hogy tetszett, hogy ezek az olvasmányok meghatották, a szívükhöz közel kerültek. Lányaimnak gyerekkorukban mesefilmet vetítettünk, ami életre szóló élményt nyújtott az egész családnak. Ezt a katarzist nehéz elérni, de megpróbáljuk. Ezért adtunk ki egy gyűjteményt, a családi mesetárat, amelyhez CD-t is csatoltunk. A mesék, versek, mondókák hallatán elérhető az említett hatás. A mesét megszólaltattuk vásárokon, sokan odajöttek és megkérdezték, honnan jön a hang, honnan lehetne megvásárolni a CD-t. Mondtuk, nálunk. A könyvet úgy szerkesztettük, hogy a mesekönyv első lapján egy képkeretet rajzoltunk, ahová annak a személynek a fényképét ragaszthatják be, aki a könyvet ajándékozta. Ezt nagyon jó ötletnek tartják a nagyszülők, hiszen külföldön élo unokáknak eleve úgy küldik a könyvet, hogy beleragasztják a fényképüket – avatott be a kiadó.
Közben a Bookyard kiadványait lapozgattuk: Sármási- Bocskai János Varázslatos Kis-Küküllő mente, Szilágyi Rozália Peti a Hargitán, Nemes-Nagy Enikő Kópégömbbel Zinar nyomában című könyvét. Mind szűkebb pátriánk szerzői, akik szívünkhöz közel álló témákat dolgoznak fel. Olyan kötetek, amelyeket más kiadványok követnek.
– Mi szívet-lelket beleteszünk! – fogalmazott Trombitás János.
Ennél több nem is kell.
Mezey Sarolta, Népújság (Marosvásárhely)

Kozma Miklós, az MTI egykori vezetője
Százharminc éve, 1884. szeptember 5-én született Nagyváradon Kozma Miklós, aki 1920 és 1941 között volt a Magyar Távirati Iroda elnök- vezérigazgatója. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
Apja, vitéz leveldi Kozma Ferenc nyomdokait követve elvégezte a Ludovika Akadémiát, 1904-ben avatták huszárhadnaggyá, emellett jogot is hallgatott. 1919 júliusától részt vett a tisztekből, csendőrökből és önkéntesekből létrejött Nemzeti Hadsereg megszervezésében. Horthy Miklós 1920-as kormányzóvá választása után a Katonai Iroda katonapolitikai referense lett, 1920-ban szolgálaton kívüli őrnaggyá, később ezredessé nevezték ki.
1920 augusztusában Teleki Pál miniszterelnök megbízta a Magyar Távirati Iroda "szellemi és adminisztratív vezetésével". Kozma a kormányzó rábeszélésére vállalta el végül az akkor még kicsiny MTI irányítását. 1921-ben, miután a hírszolgálat kiépítésére vonatkozó javaslatait a kormány elfogadta, nyugállományba helyezték, s végleg átvette a részvénytársasággá alakult MTI vezetését, amelynek az 1935-37 közötti időszakot kivéve haláláig az élén állt.
Kozma a hírügynökséget néhány év alatt több száz főt, köztük külföldi tudósítókat is foglalkoztató, európai színvonalú tájékoztató központtá fejlesztette. Számos vállalkozása (Magyar Hirdető, Magyar Országos Tudósító, Magyar Rádió, Rádióélet című lap, Magyar Film Iroda) révén tőkeerős nagyvállalattá alakította a korábban ráfizetéses MTI-t. Az addig állami felügyelet alá tartozó MTI 1921 elején "magánkézbe", a Kozma által alapított Magyar Nemzeti Gazdasági Bank birtokába került, s a kormány félhivatalos hírügynöksége lett.
Teleki Pál 1941. április 3-i öngyilkossága után, a magyar háborús lépések láttán Kozma ungvári magányában végleg meghasonlott: saját feljegyzése szerint élete "összevisszaság" volt, nem tudott választani hadsereg, üzlet, politika és írás között. Novemberben szívroham érte, s december 7-én, 57 éves korában meghalt a budapesti János Szanatóriumban.
Kozmának jó érzéke volt a művészi értékek felfedezéséhez. Baráti körébe tartozott Illyés Gyula, Németh László, Cs. Szabó László, Zilahy Lajos, bár személyesen sosem állt ki mellettük. Rádiós elnöksége idején támogatta Bartók Béla népzenei anyagának rögzítését, síkra szállt a magyar filmipar színvonalának emeléséért, foglalkozott a televíziózás lehetőségével is.
Szenvedélyes naplóíró és kéziratgyűjtő volt, hagyatéka nemcsak életébe, kissé ellentmondásos gondolatvilágába enged betekintést, hanem a két világháború közötti magyar belpolitikai és kulturális élet eseményeibe, kulisszatitkaiba is.
Tibolddarócon, ahol az ő kezdeményezésére épültek házak az addig barlangokban nyomorgó családok számára, 1942-ben állították fel szobrát, 1943-ban a Bródy Sándor utcában, a Magyar Rádió székházának udvarán Kisfaludy Stróbl Zsigmond Kozma-mellszobrát avatták fel, ezek ma már nincsenek helyükön.
1989-ben a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda képviselői avatták fel síremlékét a baracskai temetőben.
Népújság (Marosvásárhely)

Tanácskoztak Hunyad megye magyar pedagógusai
A tanóra szent és sérthetetlen
4 Hunyad megyei magyar pedagógus vett részt a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban az iskolakezdést előkészítő éves tanácskozáson. – Örömömre szolgált, hogy a kollégák ilyen szép számban eljöttek a Zsil völgyéből is, hiszen ezek a találkozások rendkívül fontosak a tapasztalatcsere, az információáramlás szempontjából – fogalmazott a rendezvény főszervezője, Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelő.
Az elmúlt tanév eredményeinek kiértékelése nyomán természetesen a tanácskozás fő témájává vált a kérdés, hogy miként lehetne javítani a magyar nyelven történő oktatás színvonalán. Vlaic Ágnes tanfelügyelő asszony szerint az elmúlt tanév eredményei kielégítők. A nyolcadikosok a megyei átlag felett teljesítettek, az érettségizőknél pedig az 58,62 százalékos siker ugyan nem érte el a megyei átlagot, ellenben pozitív meglepetést hozott a kötelező vizsgatantárgy (reál szak esetén matematika) terén produkált 89,65 átmenési arány. – Úgy gondolom, az idei eredményeink jónak mondhatók. De természetesen van még mit javítani és ez a diákok hozzáállásán túl igen nagy mértékben függ a pedagóguskollégáktól is. Ezért a minőségjavítás érdekében hozott legfontosabb határozatunk az volt, hogy az idei tanévben az ötven perces tanóra szent. Ez azt jelenti, hogy természetesen továbbra is fontosnak tekintjük a közösségszervezést, az iskolán kívüli tevékenységeket, a különböző versenyekre való felkészülést, de a legfontosabb, hogy minden egyes tanórát megtartsanak a kollégák, hiszen ez képezi az iskola lényegét, és csak ezáltal alapozható meg a diákok tudása – fogalmazott Vlaic Ágnes kisebbségi tanfelügyelő.
Elmondta továbbá, hogy a pedagógusok képzése terén jelentős előrelépés történt az elmúlt tanévben. Egy tanító véglegesítőzött és további hat kolléga nyerte el az első, illetve másodfokozatot. Az önképzés irányába is komoly igény mutatkozik a Hunyad megyei magyar pedagógusok részéről. Az óraszámokkal kapcsolatos személyes kérdéseken, illetve az információáramlás hatékonyabb megszervezésén túl a képzési lehetőségekre fókuszálódott a tanácskozás résztvevőinek az érdeklődése.
Vlaic Ágnes tanfelügyelő szerint a megyében nincs komolyabb pedagógushiány. A dévai magyar oktatási központban, illetve a szászvárosi, petrozsényi, lupényi, vulkáni és vajdahunyadi magyar tagozatokon, óvodákban összesen kilencven szakképzett pedagógus tanít. – Égető szükség tanítónőre, óvónőre, illetve magyar szakos tanárra a Zsil völgyében lenne. Jó volt megtapasztalni, hogy a szomszédos megyék kisebbségi tanfelügyelőinek szétküldött kérésünk, miszerint onnan is szívesen fogadunk akár állás nélkül maradt képzett pedagógusokat halló fülekre talált, és Fehér megyéből egy tanítónő érkezett, aki a szászvárosi iskolába kapott kihelyezést – közölte a tanfelügyelő.
A tanácskozáson természetesen a diáklétszám is örök aktualitásként jelentkezett. Vlaic Ágnes szerint 2006 óta megyei szinten folyamatosan csökken a magyar nyelven tanuló diákok száma, s bár az apadás nem látványos, a lupényi, vulkáni, illetve vajdahunyadi iskolákban már a tagozat létét veszélyezteti. Megyei szinten azonban idén is 1100 körül mozog a diáklétszám, melynek szinten tartása érdekében ugyancsak a minőségjavítás lehet a leghatékonyabb eszköz.
A tanévkezdést előkészítő dévai tanácskozáson külön megbeszélést tartottak az intézményvezetők, illetve sor került a tanítók, óvónők és magyar szakos pedagógusok szakmai megbeszélésére is.
Gáspár-Barra Réka, Nyugati Jelen (Arad)

Egy jó nagy házban mind: megnyílik a ferences kollégium
Ferenci lelkületben ösztönzik hitéletük ápolására az egyetemistákat
Huszonkét diák költözhet szeptember végén a Kolozsvári Ferences Egyetemista Kollégiumba: 14 fiút a Karolina téri kolostor emeleti termeiben, 8 lányt a közelben, a Kornis/Émile Zola utcából nyíló épületben szállásolnak el.
Az Erdélyi Ferences Rendtartomány kezdeményezése nem csupán fedelet biztosít a Kolozsváron tanuló egyetemisták feje fölé, hanem a különböző tevékenységekbe bevonva őket lelki útmutatást is nyújtanak számukra. Hatalmas az igény napjainkban erre, amit a túljelentkezés mellett a motivációs levelekben olvasható meglátások is igazolnak: az egyik jelentkező például úgy véli, a szerzetesek képesek megtalálni a középutat az igényes lelki élet és a közösségi lét kihívásai között. „Itt nem csak lakótársai, hanem igazi barátai, egymást segítő, megértő és szeretetben elviselő munkatársai lehetnénk egymásnak és az Istennek” – írta a fiatalember, aki empátiájával járulna hozzá a jó légkör megteremtéséhez.
Már a júliusi felhívásban leszögezték a ferences kollégium megálmodói, hogy „elsősorban olyan egyetemi hallgató fiúkat és lányokat várnak, akik Kolozsváron eltöltött éveiket – a tanulmányok mellett – keresztény közösségben szeretnék megélni, s a tudományban való növekedéssel együtt fontosnak tartják hitéletük ápolását is. Mindezt olyan háttérrel, amelyhez Assisi Szent Ferenc ad mintát.” Huszonegy egyetemista – tizennégy fiú, hét lány – jelentkezésére számítottak, a megadott határidőig viszont körülbelül kétszer ennyien küldték el a szükséges papírokat. Maguk is meglepődtek a túljelentkezés láttán, hiszen viszonylag későn merték elszánni magukat a meghirdetésre – magyarázta lapunknak Orbán Szabolcs tartományfőnök, aki Pantea Tibor templomigazgatóval és Albert testvérrel együtt foglalkozik a kollégium ügyeivel.
Az önéletrajzok és motivációs levelek végigolvasása után néhány jelentkezővel személyesen is találkoztak. A szerzetesek, mivel amúgy is volt útjuk Csíksomlyó felé, jártukban-keltükben beszélgettek a környéken élőkkel: arról, hogy mit várnak a bentlakástól, mivel tudnának hozzájárulni a közösség működéséhez. Közben eggyel még sikerült megtoldaniuk a lányok rendelkezésére bocsátott helyek számát, és szép lassan összeállt a kollégisták listája. Leginkább katolikus vallásúak, de két református is van köztük, erre vonatkozóan semmiféle kikötés nem szerepelt a felhívásban – mint ahogyan sok más tényező is a maga természetes módján alakult.
Szabadság (Kolozsvár)

Vizsgálat a titkos ügynök ügyében
Parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kéri az ellenzék, miután Traian Băsescu államfő kijelentette, hogy titkos ügynök van az elnökjelöltek között. Monica Macovei a titkosszolgálatokat felügyelő parlamenti bizottságnak passzolná az ügyet, az ellenzék gyanúsnak találja Victor Ponta hallgatását.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata-Liberális Párt (PDL) képviselőházi frakciói csütörtökön jelentették be, hogy a jövő hét elején kérni fogják a ház vezetőségétől vizsgálóbizottság felállítását, amelynek feladata lenne tisztázni az államelnök kijelentését. Traian Băsescu egy televíziós műsorban a minap kijelentette, hogy az elnökjelöltek között egy titkos ügynök is található, aki elhallgatta ezt a részletet a múltjából. Elvárja, hogy a jelöltek a rejtett múltjukat is fedjék fel életrajzukban, ellenkező esetben ő fogja a nyilvánosság előtt leleplezni a szóban forgó személyt – hangzott az államfői fenyegetés.
Szabadság (Kolozsvár)

Debrecen–Kolozsvár: régészeti és történettudományi konferencia
Régészeti és történettudományi konferencia zajlott szeptember 8–9-én Kolozsváron a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Történelem- és Néprajztudományi Doktori Iskolájának, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Filozófia és Történelem Kara Magyar Történeti Intézetének, valamint a Doktoranduszok Országos Szövetsége Történelem- és Politikatudományi Osztályának (DOSZ TePo) társszervezésében.
A rendezvény lehetőséget nyújtott a két intézmény alap-, mesterfokú és doktori képzésein résztvevő hallgatóinak, hogy megvitassák egymás kutatásait, adott esetben új szempontokat javasoljanak egymásnak.
Szabadság (Kolozsvár)

Székelykocsárdi népi vigalom – interetnikus falunap, először
Kacskaringós utakon érkeztünk Székelykocsárdra, a románok, magyarok és cigányok lakta település első falunapjára. Tudtuk, hogy nem akármilyen történelmi színhelyen vagyunk.
Orbán Balázs megemlíti, hogy Mátyás királyunk uralma alatt 1458–59 táján országgyűlést tartottak a településen. 1662-ben itt születik meg Apafi Mihály erdélyi fejedelem nevezetes kocsárdi rendelete, a Szilágyi kastélyban, amelynek révén végleges helyére, Nagyenyedre települhet a Bethlen Gábor alapította gyulafehérvári Academicum Collegium. A kocsárdiak történelmi szerepet vállaltak több csatában a Rákóczi felkelés idején és az 1848–49-es szabadságharc és forradalomban. Visszatérve az egészen régi korokba: az ún. „Fennyenforró” fölötti, Cserevárnak nevezett magaslaton római kolóniára utaló maradványokat találtak, de a hagyomány szerint maga Kocsárd feküdt ott kezdetben, (Jópatak) majd később lehúzódott a Rosszpatak völgyébe, a Maros partjára. Itt látogattuk meg – a futballpálya és az első falunapok nagyszínpadának közelében – azt a helyet, ahol ma is szabályos kerületű sáncok jelzik a valószínű helyét a hajdani várnak. Ahogy Orbán Balázs megjegyzi, Kocsárd Aranyosszék egyik legtisztább helysége, hiszen a kocsárdiak háromszéki székely származásúak.
Szabadság (Kolozsvár)

A római katolikus nőszövetségek őszi találkozója
„Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog” mottóval került sor az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének (ERKNE) XV. találkozójára szeptember 1. és 3. között Brassóban, az ottani Árpád-házi Szent Margit, illetve Szent Erzsébet Nőszövetség szervezésében.
A találkozón 20 város 26 nőszövetsége képviseltette magát 14 lelkivezetővel, így Kolozsvárról részt vettek a Szent Mihály, a Mária Szeplőtelen Szent Szíve és a monostori egyházközség keretében működő nőszövetségek képviselői. Mint mindig, most is valamennyiük számára nagy örömöt jelentett az egymással való újratalálkozás, lelki feltöltődés.
FODOR GYÖRGY, Szabadság (Kolozsvár)

Ismét Kelemen Hunor oldalán korteskedik Victor Ponta
Több mint hatvan székelyföldi önkormányzat képviselője vehetett át csütörtökön Csíkkozmáson támogatási szerződést, vagy iskolabuszt Victor Ponta miniszterelnöktől, aki Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen látogatott el a Hargita megyei településre.
Victor Ponta megemlítette, amikor augusztus 3-án részt vett a Nyergestetőn tartott 1848-as megemlékezésen, a szimbolikus térben tett lépést a normalitás felé, most pedig a pragmatikus lépéseknek érkezett el az ideje. Hozzátette, a helyi fejlesztési terv keretében megkötött székelyföldi támogatási szerződésekkel azt szerették volna tanúsítani, hogy Románia valamennyi polgára haszonélvezője lehet a román kormány támogatási programjainak, azok nem csak a moldvaiaknak vagy az olténiaiaknak szólnak.
Victor Pontát, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökjelöltjét párttársa, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, fejlesztési miniszter is elkísérte, aki ama reményét hangoztatta, miszerint a novemberi elnökválasztáson a székelyek is úgy szavaznak, hogy „az jó legyen az országnak”. Hozzátette, reményei szerint 2015-ben nyugodt és racionális párbeszédet folytathatnak a magyarság képviselőivel, amely elvezethet a mindenki vágyait kielégítő megoldáshoz, és „minél több kompetencia helyi szintre kerülhet”.
A rendezvényen felszólaló Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes azt hangsúlyozta, hogy az RMDSZ a jó kormányzás, és a helyi közösségek fejlődésének biztosítása végett lépett be a kormányba, és döntését azóta sem bánta meg.
A ceremónia után újságírói kérdésre Victor Ponta kijelentette, ha a decentralizálás és az autonómia ugyanazt jelenti, akkor nincsen vitája a székelyföldiekkel. Ponta hangsúlyozta, a politikai párbeszéd híve, és senkinek nincs joga megsértődni, ha valaki tárgyalni kíván valamiről. A miniszterelnök azt is nyomatékosította, egyedül az RMDSZ-t tekinti az erdélyi magyarok legitim képviselőjének. Jónak tartotta, hogy az RMDSZ ott van az önkormányzatokban, a parlamentben és a kormányban egyaránt, mert általa a magyar közösség van jelen a döntéshozásban és a végrehajtásban.
Ponta továbbá hangsúlyozta, a székelyföldi gyermekeknek anyanyelvükön kell tanulniuk, ugyanakkor tudniuk kell románul és angolul is, mert mindez szükséges ahhoz, hogy európai polgárokként boldoguljanak. A miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy az oktatási tárcavezetővel is egyeztet a román nyelv elsajátításának pedagógiai eszközeiről és azok javításáról.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke egyébként egy magyar gyermekeknek szánt román tankönyv kéziratát adta át a miniszterelnöknek, kérve, hogy támogassa a tankönyv kiadását, hogy általa a székelyföldi gyermekek is jobban megtanulhassanak románul.
A Csíkkozmáson aláírt támogatási szerződések keretében mintegy hatvan Hargita és Kovászna megyei önkormányzat kapott együttesen 12 millió lej értékű támogatást állami költségvetésből, elsősorban infrastrukturális beruházások befejezésére.
Krónika (Kolozsvár)

Bekeményít a Maros megyei prefektus
A Maros megyei prefektúra megtámadta a makfalvi önkormányzati képviselő-testület által elfogadott, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett autonómia-határozattervezetet.
Vasile Liviu Oprea szerint törvénytelen tanácshatározatba foglalni, hogy az adott település különleges státusú régióhoz, a Székelyföldhöz akar tartozni, mint ahogy azt is, hogy a dokumentumban azt követeljék, hogy a magyar nyelvet hivatalos nyelvként ismerjék el a régióban. A prefektus úgy nyilatkozott, hogy hasonló jogi eljárás keretében meg fogja támadni a nyárádszeredai és csíkfalvi önkormányzatok hasonló határozatait is.
Oprea kifejtette, a kérdéses határozatot a Székely Nemzeti Tanács, „egy jogilag be nem jegyzett alakulat” dolgozta ki, s abban többek között adminisztratív régió létrehozását kérik, amit Székelyföldnek neveznek.
A kormánymegbízott ugyanakkor elmondta, több Maros megyei polgármesteri hivatal ellen is jogi eljárást kezdeményeztek azért, hogy vegyék le hivatali épületeikről a székely zászlót. Emlékeztetett, a prefektúra több alkalommal is felszólította a polgármesteri hivatalokat a zászló levételére, de azok nem vették figyelembe a felszólítást, ezért eljárást indít Gyulakuta, Erdőszentgyörgy, Makfalva, Csíkfalva és Szováta polgármesteri hivatala ellen.
Makfalva polgármestere, Marton Zoltán munkatársunk érdeklődésére elmondta: tud Oprea lépéséről, nemcsak fenyegetőzött a prefektus. „Megkaptuk a jogi eljárás elindításáról szóló értesítést. Természetesen élni fogunk a törvény adta lehetőséggel, és óvást nyújtunk be ellene, szükség esetén pedig fellebbezni is fogunk. Egyelőre ennyi a mondanivalónk az üggyel kapcsolatban” – fogalmazott a községvezető.
Bakó Zoltán, Krónika (Kolozsvár)

Egyetemből főiskola?
Felháborítónak tartják a felsőoktatási illetékesek, hogy a főiskolai oktatáshoz hasonló, egy–három éves tanfolyamot indíthatnak a hazai egyetemek az érettségi oklevéllel nem rendelkező diákoknak.
A kormány júniusban elfogadott egy sürgősségi rendeletet, amely több ponton módosítja az oktatási törvényt, kedden pedig az egyetemek által biztosítható képzés megszervezésére vonatkozó módszertan is megjelent a Hivatalos Közlönyben, ennek nyomán az állami és a magánegyetemek a 2014/2015-ös tanévtől megnyithatják kapuikat az érettségi vizsgára nem jelentkezett vagy az azt elbukott diákok előtt.
Az oktatási minisztérium 2014/4542-es rendelete szerint az oklevéllel nem rendelkező fiatalok számára az egyetemek úgynevezett kollégiumi struktúrában szervezhetik meg „a képzés komplexitásától és a megszerezhető kreditpontoktól függően” egy–három éves képzéseket, arra azonban már nem tér ki a módszertan, hogy ennek elvégzése után milyen szintű képesítést, illetve diplomát kapnak a diákok. A rendelet mindössze annyit ír elő, hogy „a szakképzettség típusa megfelel majd a hivatalosan elismert szakmák nyilvántartásának.”
Az egyetemek maguk döntik el, hogy milyen típusú képzést indítanak, milyen kritériumok alapján fogadják be a diákokat, és hogyan bonyolítják le a tanfolyamokat – az erről szóló tervet október 20-áig kell elküldeniük a szaktárcának.
Pricopie: a sajtó félreértelmez
Remus Pricopie oktatási miniszter csütörtökön közleményben hangsúlyozta: a rendelet nem azt teszi lehetővé, hogy az érettségi oklevéllel nem rendelkező diákok egyetemi hallgatókká váljanak. „A sajtó félreértelmez vagy szándékosan hamis információkat közöl, amikor arról beszél, hogy érettségi nélkül is el lehet már végezni az egyetemet. Legyen világos: Románia területén senki nem állhat hallgatói jogviszonyban egyetlen felsőoktatási intézménnyel sem, amíg nem érettségizik le. A kollégium a főiskolai, és nem a felsőoktatási képzésnek felel meg, a különbség csak annyi, hogy ennek lebonyolítására már az egyetemeknek is lehetőségük van” – fogalmazott a tárcavezető.
Pricopie rámutatott: legfőbb céljuk ösztönözni a diákokat – akár rendelkeznek, akár nem érettségi oklevéllel – a tanulmányok megszakítás nélküli folytatására, ezzel ugyanis egyszerűbb a munkaerőpiacon való boldogulás. „Ezek a diákok nem az egyetemi kurzusokon és szemináriumokon vesznek majd részt, hanem a felsőoktatási intézmények keretében részesülnek eddig is létez továbbképzési formában” – magyarázta a miniszter.
Ehhez képest már több magánegyetem is bejelentette: lehetőséget teremtenek arra, hogy az első kollégiumi év elvégzése után érettségi oklevelet szerző, hallgatói jogviszonyba kerülő diákok automatikusan a felsőoktatás másodévén folytassák tanulmányaikat. Pricopie ezt egyelőre nem kommentálta.
A rendeletet a Romániai Egyetemisták Egyesületeinek Országos Szövetsége (ANOSR) is kifogásolja, amely ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatályos jogszabályok szerint az egyetemek az érettségi oklevél megszerzése után elismerhetik a kollégiumi képzés alatt szerzett kreditpontokat az alapképzésre beiratkozó diákok esetében.
A szövetség szerint az intézkedés megkérdőjelezi a tanügyi rendszer hitelességét, és káoszt fog okozni, hiszen a rendelet az egyetemi tanév kezdete előtt alig három héttel lépett hatályba.
Inkább a felvételit szigorítják
Nem tervezik a kollégiumi képzés megszervezését a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények, amelyek illetékesei úgy vélekednek: az intézkedés a színvonal romlásához fog vezetni, hiszen az érettségi oklevéllel rendelkező diákoknak nincs helyük a felsőoktatási intézményekben. Soós Anna, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese a Krónikának úgy nyilatkozott: országos szinten jelentheti a tudományegyetemek színvonalának csökkenését, ha az intézmények elkezdenek kollégiumi szintű képzéseket szervezni.
Soós Anna kijelentette: a BBTE nem indít főiskolai képzést, sőt több szakon szigorítják a felvételit, hogy a jelentkezőknek bizonyítaniuk kelljen rátermettségüket. „Nem az egyetemek feladata azok oktatása, akik nem szereztek érettségi oklevelet, a felsőoktatási intézményeknek legalább annyit el kell várniuk hallgatóiktól, hogy a középiskola után sikeresen záróvizsgázzanak. A szakképzésnek a középiskolákban a helye” – szögezte le a rektorhelyettes. Hozzátette: az sem egyértelmű, hogy az egyetemek által szervezett képzés pontosan mit fed.
Soós Anna szerint a nagynevű intézmények elhatárolódnak a kezdeményezéstől, de lesznek olyan tanintézetek, amelyek a létszámhiány pótlása miatt élnek majd a lehetőséggel.
„Felelősséget érzünk minden érettségi előtt álló diák iránt, de ez nem jelenti azt, hogy oklevél nélkül is besétálhatnak az egyetemünkre. Mi úgy segítünk, hogy évek óta ingyenes felkészítőt tartunk az érettségire” – magyarázta lapunknak Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) rektora.
Mint kifejtette, az intézmény két okból sem hajlandó beállni azon magánintézmények sorába, melyek az érettségi nélküli diákokat is hajlandók hallgatóik soráa fogadni. „Egyrészt a minőségre törekszünk, másrészt komoly kételyeink vannak azzal kapcsolatban, hogy miként tudna egyetemi képzést elvégezni az, aki nem volt képes leérettségizni” – érvelt Dávid.
A rektor ugyanakkor kifejtette: sem a családnak, sem a társadalomnak nem jó, ha egy diák nem folytatja tanulmányait, és nem is dolgozik, elmondása szerint a fiatalok inkább iskolába járjanak, mint kocsmába, ennek ellenére meggyőződése, hogy az egyetemeken nincs helye az érettségi nélküli diákoknak.
„Újabb pofon az oktatásnak”
Hasonlóan vélekedett János Szabolcs, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) rektora, aki szerint az intézkedéssel „adtunk még egy pofont a romániai oktatásnak.” Mint lapunknak elmondta: az általa vezetett intézmény hivatalos döntési szintén ugyan még nem foglalkozott a témával – jövő héten tartanak vezetőségi ülést –, de jelen állás szerint nem tervezik kollégium indítását érettségi oklevéllel nem rendelkező diákok számára.
A rendeletet a Romániai Egyetemisták Egyesületeinek Országos Szövetsége (ANOSR) is kifogásolja, amely ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy a hatályos jogszabályok szerint az egyetemek az érettségi oklevél megszerzése után elismerhetik a kollégiumi képzés alatt szerzett kreditpontokat az alapképzésre beiratkozó diákok esetében.
A szövetség szerint az intézkedés megkérdőjelezi a tanügyi rendszer hitelességét, és káoszt fog okozni, hiszen a rendelet az egyetemi tanév kezdete előtt alig három héttel lépett hatályba.
Inkább a felvételit szigorítják
.
Azt már korábban is közölte lapunkkal, hogy igény esetén tartanak érettségi felkészítőket, de ez kizárólag a középiskolai időszakot lezáró vizsgatananyagra összpontosul, a résztvevő fiatalok pedig nem állnak majd szerződéses viszonyban a PKE-val.
Az orvosi egyetemek vonzzák a külföldieket Több mint 12 ezer külföldi hallgató tanult az elmúlt tanévben a romániai felsőoktatási intézmények alapképzésein, további 1500 fiatal pedig az Erasmus programon keresztül vett részt hazai képzéseken – számolt be az oktatási minisztérium. A legtöbb külföldi diák a Iaşi-i, a bukaresti, a kolozsvári, valamint a temesvári orvosi és gyógyszerészeti egyetemen tanult. Legnagyobb számban ugyanakkor Izraelből, Franciaországból, Tunéziából, Görögországból és Marokkóból érkeztek Romániába a hallgatók.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Kőrössy Andrea, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Őszi felvételi a PKE-n
Az őszi felvételi időszakban szeptember 8. és 17. között várják az alapszakokon fennmaradt helyekre jelentkező diákokat a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE).
A mesterképzésekre szeptember 8–19. között lehet beiratkozni.
Az alapképzések esetében a felvételi vizsgákra szeptember 18-20. között kerül sor, míg a mesterképzésekre szeptember 20-án vizsgáznak majd a beiratkozók.
Filozófia szakon még 9 tandíjmentes és 15 tandíjas helyre lehet jelentkezni, Szociális munka szakon 8 és 16, Szociológián pedig 15 és 19 tandíjmentes illetve tandíjas hely maradt szabadon a nyári felvételi után. Az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakon 13 tandíjas helyre lehet iratkozni.
A nyelv és irodalom szakok esetében Német nyelv és irodalom szakon és a Német-magyar szakpáron még 7 tandíjmentes, és 24 tandíjköteles hely szabad.
Magyar nyelv és irodalom, és az ezzel párosított Angol nyelv és irodalom, valamint Román nyelv és irodalom szakon még 6 ingyenes és 26 tandíjas helyre várják az iratkozókat, míg az Angol nyelv és irodalom és a szakpárként választható Román nyelv és irodalom vagy Német nyelv és irodalom szakon ingyenes hely már nincs, viszont 21 tandíjas hely még szabad. Fontos tudnivaló, hogy a már említett szakpárosítások helyeinek száma megosztott, viszont szakpárt választani nem kötelező, az angol, német és magyar szakok önállóan is elvégezhetőek.
A Közgazdaságtudományi Karon is maradtak még szabad helyek: Menedzsment szakon még 2 ingyenes és 45 tandíjas helyre lehet jelentkezni, Turisztikán 7 ingyenes és 45 tandíjas, Bank és pénzügyeken pedig 24 tandíjas hely is elérhető.
Zenepedagógián 3 tandíjmentes és 15 tandíjas, míg Képzőművészeten 7 tandíjas helyre lehet felvételizni.
A mesterképzések esetében a Kortárs politikai filozófia képzés még 29 tandíjas helyre várja a jelentkezőket, míg a Filozófia és művészet a nyilvános térben 4 tandíjmentes és 23 tandíjas helyet kínál. A Többnyelvűség és multikulturalitás mesterszakon még 7, míg az Európai szociálpolitikák esetében 15 hely szabad, melyek mindkét esetben tandíjkötelesek. A Vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje mesterképzés még 1 tandíjmentes és 12 tandíjas helyet kínál, míg a Vallástudományok mesterképzésben 3 ingyenes és 23 tandíjas hely szabad.
A Művészeti Kar keretein belül működő Vizuális kommunikáció mesterszakon 1 tandíjmentes és 18 tandíjas hely szabad, míg a Zeneművészet az audiovizuális kultúrában mesterképzésben még 5 tandíjmentes és 21 tandíjas helyre lehet felvételizni.
A beiratkozókat naponta 9-15 óra között várják, szombaton, szeptember 13-án pedig 9-13 között. További információk a www.partium.ro honlapon találhatók.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A kicsi magyar világ kezdete
„Könny, sírás, zokogás és véget nem akaró éljen”
A második bécsi döntést követően 1940. szeptember 13-án vonult be a magyar hadsereg Kézdivásárhelyre. Egy évre rá Földi István tollából megjelenik egy visszaemlékezés a Budapesten kiadott, Székelyföld írásban és képekben című emlékkönyvben, amelyhez az előszót dr. Török Andor ügyvéd, Kézdivásárhely egykori polgármestere, ny. alispán, országgyűlési képviselő, a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-elnöke írta. Alább ebből idézünk.
„…Az utolsó román csapat szeptember 12-én délben Szentkatolna irányában hagyta el a várost. Csendben, szinte félve húzódtak vissza abból a városból, ahol huszonkét év alatt sem tudtak gyökeret verni, s ahol soha nem szerette, nem becsülte őket senki.
1940. szeptember 13-a örökre emlékezetes napja lesz Kézdivásárhelynek. Hajnalban már mindenki az utcán van. Minden házon nemzeti zászló, minden ember ruháján jelvény. Egymás után jönnek a társadalmi egyesületek, dalárda, céhek, és kilenc órakor a Rákóczi-induló hangjai mellett, foszlányokban szakadt régi zászlójával, rezes zenekarával az élen kivonult a tűzoltóság is, mint Vásárhely egyetlen katonai alakulata, amelyet 22 év alatt sem tudtak megbontani.
A nagy téren gyönyörű emelvény, körös-körül fehér karszalagos polgárőrök, kitüntetésekkel, díszelgő hősök, asszonyok, leányok, gyermekek ezrei várják a honvédeket. Eső szemez, hideg szél fúj, de senki se mozdul egy tapodtat sem. Délfelé jár az idő, amikor beszalad a diákok első hírhozó kerékpárosa, majd a lovas bandérium száguld utána, és a díszkapu alatt, Szentlélek irányából, a Kanta-utcában feltűnik az első magyar autó.
Egy őrnagy és egy százados jön elől, utánuk a harckocsik, páncélkocsik végelláthatatlan sora. Az I. magyar gyorsdandár. – Könny, sírás, zokogás és véget nem akaró éljen. Ebben olvadt fel két hosszú évtized minden szenvedése. (…)
A katonai közigazgatás alatt Brunner Mihály alezredes vezette a város ügyeit, és neki Vargha Béla dr. és Bándy István segédkezett polgári részről. A polgári közigazgatást K. Kováts István dr. mint kinevezett polgármester kezdte meg, és ezzel új élet kezdődött Kézdivásárhelyen, a magyar hűség, kitartás és honfiúi tűz eme nagyszerű végvárában, ahol mindig büszkék lehetnek a vargák arra, hogy soha, soha meg nem tántorodtak a magyar hitvallástól.”
Az előzmények
A kézdivásárhelyi állomásra 1919. január 19-én este érkezik meg az első román alakulat, és a védtelen városban megkezdődik a hatalomátvétel. Mivel a tanárok és a városvezetés java nem esküszik fel az új alkotmányra, munka nélkül maradnak, helyüket a konjunktúrát kihasználó, képzetlen, Óromániából érkezők foglalják el. A következő években a város kulturális, oktatásügyi, gazdasági ereje megtörik, elindul a Románia felé való kivándorlás, ott a magyar mesterembereket tárt karokkal várják. Nem csoda tehát, hogy az augusztus 30-i bécsi döntés hírére megbolydul a város, és szeptember 1-jén elhangzik a templomban 22 év után újból a magyar himnusz, a nők székely ruhát öltenek, az ifjak forrongnak, holott a városban még 3 ezer katona állomásozik.
Jancsó Katalin, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Amitől múlik a fájdalom
Annyit dideregtem a román határon, hogy elmondhatom azt is immár, voltam egyszer nagy legény is a sok „baráti ország” sorompójánál. Úgy adódott 1988 kora tavaszán, hogy a szekuritáté, magyarul a román titkosszolgálat Kovászna megyei főnöke azt mondta, szép idő van, vegyem ki az útlevelet, és most menjek Magyarországra. Ez ugyebár kiküldés volt, nem kiküldetés.
Meg sem álltam az Esti Hírlap szerkesztőségéig. Történt, hogy a Kisebbségi Hivatalnál dolgozó Székely András Bertalan barátom telefonált, lenne-e kedvem leruccanni a baráti Jugoszláviába. De mennyire, hogy lenne! Ahhoz viszont kellene egy vízum is a román útlevelembe. Na, akkor nőttem túl a határon. A külügy telefonozott bizonyos helyre a határon, onnan telefonoztak másik bizonyos helyre Eszékre. Kocsival vittek, a határon vártak, a határőr tisztelgett mosolyogva, kezet nyújtott, érezzem jól magam. Mondtam, rajtam nem múlik. Ott várt kocsival egy magyar hölgy, ott is kezeltek, senki nem kért útlevelet, vízumot.
Csörgics Jóska várt Eszéken, mutatta az új verseit, igen a szállodát, a szobámat. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy bizony odalenn, délen nem éppen így bántak az egykor 400 ezer bácskai, újvidéki, mára ugyanvalós megfogyatkozott magyar emberrel. És akkor még hátra volt a jugoszláviai polgárháború.
Irodalmi verseny volt, bíráló bizottságba osztottak be. Bor, búza, barack, kurta farkú malac, volt ott minden. És hát vittek vidékeket látni. Módot találtak arra is, hogy kivigyenek Ludaspusztára. Gyönyörű vidék, az szent igaz. Tanyacsárda, bogrács, csupa jó szó és magyar. És székely. A nyári estében hamar ébred a nóta. És a tapintat mellett érdeklődtek Erdélyország felől, a székelyekről.
Akkor egyszer csak megszólalt egy tanárnő. Sóhajtott is mosolyogva, és az a mosoly fáj ma is.
– Könnyű a székelyeknek. Nekik legalább van himnuszuk. Megkérlek szépen, ha nem esik nehezedre, énekeld el nekünk, jó?
Ennél nehezebbet nem kérhetett volna. Ugyanis én 22 év alatt egyszer sem bírtam énekelni a himnuszainkat. Szakadt ketté a torkom. De ott, Ludaspusztán kötelességem volt. Mert nekünk, székelyeknek könnyű a himnuszainkkal, zászlainkkal...
Az a tanárnő félrehívott aztán az éjszakai ég alatt, nem csókolózni.
– Ordíts egy óriási nagyot, attól elmúlik az a fájás. Na, ketten: MAGYAROOOOK!
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

6. Nemzetközi Germanisztikai Konferencia a Partiumi Keresztény Egyetemen
A Partiumi Keresztény Egyetem Német Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszéke idén hatodik alkalommal Nemzetközi Germanisztikai Konferenciát szervez Umwandlungen und Interferenzen („Átalakulások és interferenciák”) címmel.
A 2014. szeptember 18–19. között megrendezésre kerülő konferencia célja egy nívós nemzetközi szakmai fórum megteremtése a partiumi régióban, amely anyaországi és határon túli germanisták számára egyaránt lehetőséget biztosít a tudományos eszmecserére, egymás kutatási eredményeinek megismerésére és nem utolsó sorban a határokon átívelő szakmai kapcsolatok elmélyítésére. Az idei konferencia 60 előadója 9 országból (Magyarországról, Romániából, Bosznia-Hercegovinából, Észtországból, Lengyelországból, Németországból, Örményországból, Szlovákiából, valamint Törökországból) érkezik. A konferencia két fő szekcióban zajlik: az irodalomtudományi szekció központi témája a háborúra való emlékezés, a háború témakörének feldolgozása az irodalomban. A téma időszerűségét nem utolsó sorban az első világháború kitörésének századik évfordulója adja. A nyelvtudományi szekció keretében kontrasztív nyelvészettel, kontaktusnyelvészettel, fordítástudománnyal és a német mint idegen nyelv oktatásával kapcsolatos kutatások kerülnek megvitatásra. A konferencia megnyitóján Dr. János Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Dr. Carmen Elisabeth Puchianu, a Romániai Germanisták Társaságának ügyvezető elnöke és Dr. Bánffi-Benedek Andrea, a Partiumi Keresztény Egyetem Német Nyelv- és Irodalomtudományi Tanszékének vezetője köszönti a résztvevőket. A lektorált konferencia-előadások a PKE Német Tanszéke tudományos sorozatában látnak napvilágot, amely a németországi Peter Lang Kiadó gondozásában jelenik meg.
erdon.ro

Hatvan százalék érettségizett sikeresen
Összesítette a Hargita Megyei Tanfelügyelőség az idén lezajlott két érettségi vizsga eredményét. Amint Bartolf Hedvig főtanfelügyelő és Hodgyai László tanfelügyelő ismertették, idén Hargita megyében összesen a vizsgázók 61,70 százaléka ment át az érettségin és a pótérettségin.
„Ez a reális helyzet, ebben az évben ilyen eredmények születtek. Jók ezek az eredmények, jobbak, mint tavaly, látszik, hogy a diákok is komolyabban veszik és a vizsgák szigorúsága is nagy” – értékelte Bartolf Hedvig. A főtanfelügyelő hozzátette, az adatokat kielemzik, megnézik, hol és mit lehetne javítani ezek nyomán. Hodgyai László arra mutatott rá, hogy idén azért is alacsonyabb volt az érettségire jelentkezők száma, mert kevesebben végeztek az esti és csökkentett látogatású tagozatokon.
A statisztika szerint a megyebeli gimnáziumok idén végzett diákjainak 85,79 százaléka érettségizett sikeresen. A művészeti, sport- és teológiai osztályokban végzettek 75,35 százalékos átmenési arányt értek el, a szakközépiskolák végzősei pedig 39,41 százalékban érettségiztek eredményesen. Összesen az idén végzett középiskolások 66,49 százaléka tette le az érettségit.
Az idei végzősök eredményeit tekintve a legjobb átmenési arány – 96,71 százalékos – a csíkszeredai Márton Áron Gimnáziumban született, ezt az iskolát 95,16 százalékos átmenési aránnyal a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium követi, harmadik pedig a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium, 94,32 százalékkal. A rangsor utolsó két helyét a zetelaki Dr. P. Boros Fortunát Szakközépiskola és a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Szakközépiskola foglalják el, nulla százalékos átmenési aránnyal.
Ellenőrzik a nagy különbségeket
Meg fogják vizsgálni azokat az eseteket, amikor túl nagy különbség mutatkozik a nyolcadikos diákok záróvizsgájának, az országos felmérésnek a médiája és a diákok öt-nyolc osztályos átlaga között – mondta Bartolf Hedvig főtanfelügyelő pénteken. A nyolcadikot végzettek felvételi jegyét adó két átlag között néhány megyebeli diák esetében nagyon nagy különbségeket fedeztek fel. Több esetben öt pont körüli, három esetben hat pontnál is nagyobb volt ez a különbség, egy esetben pedig, az egyik maroshévízi általános iskolában 1,65-ös médiát ért el a vizsgán az a gyermek, akinek 9,51 volt az öt-nyolcas médiája. A főtanfelügyelő kifejtette, meg fogják vizsgálni, mi történt ezekben az esetekben, felülértékelték-e a pedagógusok a diákot, adtak-e esetleg szánalomból jegyet.
R. Kiss Edit, Székelyhon.ro

Szárhegy kézbe venné a kastély sorsát
A bezárt Lázár-kastély állaga csak romlik, a jelenlegi helyzet további károkat okoz. A probléma megoldását Szárhegy polgármestere, Gábor László abban látja, ha közvetítő lehetne a kastélytulajdonosok és a megyei tanács között. A legjobbnak viszont azt tartaná, ha Szárhegyé lehetne a kastély adminisztrálási joga.
„Mostanig az került a nyilvánosság elé, hogy a tulajdonosok egymás között nem tudnak megegyezni, ezért nem lehet újranyitni a kastélyt. Gyakorlatilag nem arról van szó, hogy a tulajdonosok nem tudnak megegyezni. Tény, hogy a Liphtay és Berczely családok között vannak valami afférok, amiknek a hátterét nem ismerem, viszont úgy gondolom, hogy inkább a megyei tanács és a tulajdonosok között vannak problémák” – véli Szárhegy polgármestere.
Az értékmentés lehetősége
A jelenlegi helyzetet vázolva elmondta, tudja, hogy Lipthayék bérmentve a megyei tanácsra ruházzák az ő részük bérleti jogát, és ha ugyanez a másik két tulajdonos részéről is megtörténne, bármelyik nap kinyithatna a kastély.
„Amíg ilyen gesztus nem történik, patthelyzet van. Jogos, hogy követelik a bérlőtől, végezze el az elmaradt munkálatokat, de a jelenlegi helyzet nem szolgálja a kastély javát, Szárhegy javát sem. Ez a helyzet csak ront minden téren. Nem kellene leragadni ott, hogy nem történt kurrens javítás, tovább kellene lépni, azt keresni, hogy milyen forrásokból lehet ezt megoldani” – fogalmazott. A polgármester az előrelépésben szeretne segítséget nyújtani.
„A Lipthay család nemrég volt Szárhegyen, Vormair úrral is nagyon gyakran beszélgetünk, viszont a Berczely ág képviselői egyáltalán nem kerestek meg. Csak hírből hallottam, hogy Szárhegyen jártak. Ha ők nem léptek, akkor én teszem meg, felveszem a kapcsolatot mindhárom családdal, vállalom a közvetítői szerepet, természetesen a megyei tanács beleegyezésével. Az igaz, hogy akkor tudnék reális tárgyalópartner lenni, ha a község lehetne a kastély adminisztrátora. Szeretnénk, de elsősorban a tulajdonosoktól kell megtudjuk, hogy mi az ő elképzelésük.”
Sürgős teendőnek véli ezt Gábor László, aki úgy érzi, a községlakók támogatnák őt ebben: „Vannak olyan szárhegyi emberek, akik ma is jönnének segíteni, hogy rendbe tegyük a kastélyt. És szerintem ez a legnagyobb létező tőke. Ehhez viszont meg kell bízzanak minket, hogy léphessünk.”
Tárgyalni kell, kastélyt javítani muszáj
„Nagyon fontos, hogy a helyi közösség álljon szóba a tulajdonosokkal, így én csak üdvözölni tudom a polgármester kezdeményezését. A kastélyt a szárhegyiek építették újjá, és ha jogilag, papírok szempontjából nem is, de erkölcsileg tulajdonosok, és nekik a polgármester a képviselőjük” – fogalmazott a polgármesteri ajánlattal kapcsolatban Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke. Mint mondta, kezdettől fogva javasolták, hogy Szárhegy ügykezelésébe kerüljön a kastély, meg kell keresni a legjobb megoldást, hogy egy civil szervezet vagy az önkormányzat legyen-e az adminisztrátor.
Azt viszont leszögezte: „A kastéllyal szorosan összefügg a kulturális központ sorsa, ezeket együtt kell kezelni. Várom, hogy a szárhegyi tanácsban szülessen konszenzus, és ez ügyben az EMI-táborban egyeztettünk a néppártos frakcióval is, hogy a vendégház sorsát is lehessen rendezni. A kettőt együtt kell kezelni, hisz egyébként a megyei tanács mozgástere korlátozott. Újra kellene nyitni a vendégház vendégfogadó részét, hogy teljes körű kulturális és alkotó tevékenységet lehessen végezni Gyergyószárhegyen. A szárhegyiek kell lépjenek.”
Borboly közölte, a legjobb megoldás lenne, ha Szárhegy venné kézbe a kastély működtetését, mert a megyei tanácsnak nincs jogalapja az egész épületet kibérelni. „Minél hamarabb el kell kezdeni az állagmegóvást. Január óta lakatlan, és romlik az épület állapota, ez pedig a tulajdonosok felelőssége. Ha erre nem kerítenek sort, egyeztetni fogok a kulturális minisztérium műemlékvédelmi részlegével, mert nem szabad hagyni, hogy az épület tönkremenjen” – szögezte le a megyei tanács elnöke.
Lakat okozta veszteség
Szárhegy vendéglátói már érzik a bevételükön, hogy bezárt a kastély. Sőt úgy tűnik, idén az elmúlt évekhez képest sokkal több vendég szerette volna meglátogatni a műemléket – állítja vendéglátókkal való beszélgetésére alapozva a község polgármestere. A veszélyt abban látja, hogy ha a turisták csalódottan távoztak, annak jövőre komoly következményei lesznek. „Gyergyó térségében két nagyobb turisztikai látványosság van, a kastély és a Gyilkos-tó. Ha egyik kiesik, el fogják kerülni a turisták a medencét. Ezért kellene mihamarabb újranyitni, és ehhez kell bölcsesség mindenki részéről.”
Balázs Katalin, Székelyhon.ro

Konzerválják az omladozó várfalakat
Zajlik a Székely Támadt-vár gyorsbeavatkozási munkálataira kiírt közbeszerzési eljárás, pénteken derül ki, hogy a munkálatok elvégzésére jelentkező szakcégek közül hánynak a dokumentációja felel meg a kiírás feltételeinek, amelyek – A kategóriás műemlékről lévén szó – nagyon szigorúak.
Még az év vége előtt elkezdődik a Székely Támadt-vár veszélyesen omladozó falainak gyorsbeavatkozási konzerválása, ugyanis már zajlik a közbeszerzési eljárás a munkálatok elvégzésére. A kiírásra az országos elektronikus közbeszerzési rendszerben (SEAP) került sor, és pénteken derül ki, hogy a közbeszerzésen jelentkező szakcégek dokumentációit átvizsgálva az intézmény elbírálóbizottsága hányat ítélt megfelelőnek, majd ezt követően megtörténik a versenytárgyalás eredményhirdetése is. Nagyon szigorúak az előírások, hiszen A kategóriás, tehát a legmagasabb besorolású műemlék konzerválásáról van szó, ilyen jellegű munkálatok még nem is történtek Székelyudvarhelyen – tudtuk meg Miklós Zoltántól, a Haáz Rezső Múzeum igazgatójától.
Csak tapasztalt cég végezheti
A munkálatokat a múzeum e célra elkülönített pénzalapjából végzik majd el. A sürgős beavatkozások értéke 450 ezer lejt tesz ki, a helyi költségvetésből ez évre elkülönített összeg a munkálatoknak csak mintegy felére lesz elegendő, de hogy pontosan mennyire, az a versenytárgyalást megnyerő cég ajánlatától függ – mondta el Miklós Zoltán. A beavatkozás főként a vár két oldalán, a műemlék Kornis Ferenc, valamint a Tó utca felőli, veszélyesen omladozó falak konzerválására vonatkozik, és a munkálatokat csak olyan szakcég végezheti, amely korábban már kapott hasonló értékű megbízást A kategóriás műemlék restaurálására, vagy olyan társvállalkozással működik együtt, amely rendelkezik hasonló tapasztalattal. A munkálatokat a múlt évben elkészült várrestaurálási terveknek megfelelően kell elvégezni – fejtette ki a Haáz Rezső múzeum igazgatója.
Két pályázati eredményre és eurómilliókra várnak
A múzeumnál egyébként két pályázati elbírálásra is várnak, ugyanis ezek révén eurómilliók érkezhetnek a Székely Támadt-vár felújítására. A műemlék tulajdonosaként az önkormányzat múlt évben a Norvég Alapnál, valamint az Amerikai Egyesült Államok nagykövetségén is pályázott pénzalapokra. Kedvező elbíráslás esetén a Norvég Alaptól kétmillió eurónál is több pénz érkezhet a várbejárattól a Hajdú-bástyáig húzódó műemlékrész teljes restaurálására és funkcionálissá tételére, a terveknek megfelelően a bástyában információs központot, múzeumi kiállítóteret és kilátót alakítanának ki.
Az amerikai nagykövetség által kiírt pályázaton – melynek első elbírálási fázisán már túljutott a város pályázata Washingtonban – kétszázezer dollárt kaphat a város a vár felújításának sürgősségi munkálataira. Noha utóbbi elbírálását korábban júniusra várták, mint azt a polgármesteri hivatal sajtóosztályán megtudtuk, még egyik pályázaton sem történt meg a végleges eredményhirdetés. Több egyeztetés és kiegészítés is történt az utóbbi időszakban a pályázatokkal kapcsolatban, az elbíráslás pontos dátumát még nem tudni, de év vége előtt meg kell történnie – tájékoztatott a hivatal sajtófelelőse.
Széchely István, Székelyhon.ro

Az erődítményeket népszerűsítenék
Huszonnyolc székelyföldi erődítményt örökített meg rajzokon Gyöngyössy János, melyeket a tervek szerint jövőre állítanak ki a székelyudvarhelyi Székely Támadt-várban. A székely vörös darabontok 2015-től állandó őrséget terveznek az erődítménybe, továbbá bemutatnák az ásatások nyomán előkerült régészeti leleteket is.
„A várak mindig is a nép elnyomását szimbolizálták, hiszen az urak adót szedtek be tőlük. Ideje, hogy ez megforduljon, és az erődítmény visszaadja a népnek az elkobzott javakat azáltal, hogy turistákat vonz a városba” – magyarázta Fazakas Szabolcs ötletgazda. A civil várprojekt megvalósítása érdekében a Legendárium szorosan együttműködik a székely vörös darabontokkal, akik a tervek szerint egyesületet alapítanak, és idővel teljesen átveszik a projekt gondozását.
„Ötperces dokumentumfilmet mutattunk be tavaly a műemlékről, idén pedig az összes székelyföldi várról rekonstrukciós rajzok készültek, beleértve a székelyudvarhelyit is” – részletezte munkájukat. A kezdeményezők ugyanakkor azt remélik, hogy a további eredmények érdekében összefognak a székelyudvarhelyi vállalkozók.
Várak papíron
„Huszonnyolc várat sikerült papírra vinni, amiben nagy segítséget nyújtottak Giovanni Morando Visconti olasz hadmérnök tizenhetedik századi tervrajzai, Orbán Balázs munkássága, illetve az udvarhelyszéki régészek által a közelmúltban végzett feltárások” – közölte Gyöngyössy János történész, hozzátéve, hogy ezeken kívül is készültek rajzok más korabeli műemlékekről. Mint mondta, a rekonstruált erődítmények egy része a korai középkorból származik, de akadnak a kései szakaszból valók is, egyebek mellett a Székely Támadt-vár, a gyimesbükki Rákóczi-vár és az Ojtozi-szorost védő vár.
A székelyudvarhelyi várról három rajz is készült, amelyek a feltárások egyes szakaszait mutatják be, ugyanakkor a törvényszék irányából szemlélődők elé táruló látványt is ábrázolták, a jelenlegi épületek nélkül. „Az erődítményeket teljesen korhűen lehetetlen bemutatni, azonban a korabeli leírások segítenek visszaadni a lehető legéletszerűbb formájukat. A hiányzó részleteket a legújabb kutatások függvényében lehet pótolni, illetve a jobb állapotban lévő, azonos korszakban épült várak is támpontot jelentenek a munkában” – jegyezte meg Gyöngyössy. A rajzokból kiállítást terveznek, amelyre a Székely Támadt-várban kerül sor, várhatóan a következő esztendőben, illetve könyvben is kiadnák, mellékelve a korabeli erődítmények rövid ismertetőjét.
Hogyan látják a jövőt?
Tervek szerint egy év múlva már állandó jelleggel darabontőrség lesz a várban, és egy zászló is fog díszelegni az udvaron. Az ásatások közben talált leleteket is kiállítanák, ami – úgy vélik – nagy lépés lenne az oda tervezett múzeum kialakítása felé. Egy középkori játszótér épülne majd a gyerekeknek, hogy a történelem megismerése mellett szórakozhassanak is a kicsik. Ezekenkívül kiállításokat terveznek, a darabontok pedig történelmi eseményeket mutatnának be. Jelenleg a városvezetéstől várnak visszajelzést a bejáratnál lévő kapusszoba és a mellette lévő kerítés lebontása ügyében.
A hosszú távú cél, hogy teljesen rekonstruálják a várat, illetve megelevenítsék a benne történt eseményeket. „Amennyiben sikerül megoldani, hogy állandó programok legyenek az erődítmény területén, belépőt is szedhetnek a darabontok, amiből egyéb megvalósítások is kivitelezhetők lennének” – mutatott rá Fazakas Szabolcs.
Fülöp-Székely Botond, Székelyhon.ro

Higgadt, indulatmentes mondatok korszerűsítésről, újdonságokról, kételyekről
„Ma már ez nem úgy működik!” (1.)
Szeptember eleji hír: a 2014–2015-ös tanévben a hagyományos, nyomtatott példányok mellett megjelennek az elektronikus tankönyvek. A szaktárca elképzelése szerint 2018-ig – négy éven át – párhuzamosan használják mind a két változatot, mígnem általánossá teszik az elektronikust.
Bővítik az interdiszciplináris oktatást – több tudományterületet ölel fel egy tantárgy –, meghonosítják az úgynevezett PISA-vizsgarendszert, 2019-ben már ennek jegyében érettségiznének Romániában.
„Részletkérdés”: a most induló tanévben a II. osztályosok törtekről és fizikai alapfogalmakról is tanulnak. Fakultatív tantárgyként bevezetik a sakkjáték oktatását.
A közvélemény-formálók általában „halmozott” túlterhelésről, az előkészítés hiányáról, a tennivalók áttekinthetetlenségéről cikkeznek és beszélnek.
Érdeklődéssel, megkopott szakmai tapasztalattal, konzervatív szemlélettel foglalkozom a „szeptemberi hírrel”. Nem annak a reményében szólalok meg, hogy az illetékesek, a „brancsbeliek” figyelemre méltatnak. Gondolatokat akarok ébreszteni az „iskolafogyasztókban”, szülőkben, nagyszülőkben és a tudatosodó diákokban.
Van-e jogosultsága a 100%-os elutasításnak?
Értelmes dolog-e a 100%-os elfogadás?
Hittel vallom: a folyamatos kísérletezés, újítás, „korszerűsítés”, amely nem vezet jól érezhető megállapodáshoz, kockázatos, káros is lehet!
Megrekedni, makacsul ragaszkodni ahhoz, ami már bevált, ahhoz, amit jónak gondolunk, lemaradáshoz vezethet.
Közhely: aurea mediocritas (arany középút)! Van ilyen az oktatásban? Úgy tartják, ez az elv általános érvényű.
Ki találja meg a megoldást?
Érdemes következtetéseket leszűrni a külföld tapasztalataiból, meg kell hallgatni a tudományok doktorait, de a legkompetensebbek az oktatás többfokú létráját megjárt „tanügyisek”.
Kikristályosítani az így formálódó elképzelést, megszerkeszteni a hozzá illő kereteket, előkészíteni és keresztülvinni a rendeleteket, az utasításokat; ez az igazi nagy feladat. Ha ezek a törekvések kormányzati ciklusokhoz kötöttek, aligha vezetnek eredményhez.
(Alcím.) A középszerű tanár magyaráz, a jó indokol, a kiváló demonstrál, a nagyszerű inspirál
Az „iskolafogyasztók” lényegében tehetetlenek a rendeletekké érett átgondolatlan elképzelésekkel szemben. Ez már így van. Az iskolapadokban (az asztaloknál) ülő tanulók könnyen kísérleti alannyá válnak.
A szülő szeretne segíteni, a tanító, a tanár tud is. Tud, ha van bátorsága megküzdeni a bürokratákkal, ha meri félretolni az iskolai munkára aggatott sallangokat.
A képzetlen, a rossz pedagógus kezében, a jó tankönyv is hatástalan eszköz. Ha a tankönyv is rossz, a helyzet nem sokat változik, de részben menti a pedagógust.
A jó pedagógus segíthet a rosszul szerkesztett „tankönyvnek”, helyzete könnyebbé válik, ha azt jónak tartja.
A tanuló szempontjából nézve, a helyzet bonyolultabb.
A rosszul szerkesztett tankönyv nem vonzza a diákot, hamar félre teszi. A jót eredményes segédeszközként használja, de mindkét esetben a tanár a legfontosabb „kútfő”.
Az internet, az okos telefon, az oktatási programok, a makettek, a tárgyi modellek, a tankönyvek lényegében keretek, eszközök. A tanító, a tanár által teremtett légkör, hangulat, munkaszellem, a tanuló–tanuló, a nevelő–tanuló kapcsolat alkotja azt a környezetet, amelyben szocializálódik a jövő nemzedéke.
Az iskolának nem az egyetlen célja, hogy bizonyítványt, diplomát adjon. A család mellett, szervezett keretek között, intézményesített rendszerben, az iskolában formálódik az új generáció. Ez végső fokon, nem tankönyvkérdés.
A tanító, a tanár, a tantestület… az alap.
Az iskolai programok megfogalmazói, a tankönyvszerkesztők, a minisztériumi tisztviselők távoli világban, „steril” körülmények között dolgoznak. Bírálni könnyű, befolyásolni nehezebb ezt a világot.
A tanító, a tanár könnyebben elérhető, egyben a leghatékonyabb fórum.
Ha ez nem így van, akkor balladát lehet dalolni Arany Jánossal együtt, és a diákot: „Nagy baj éri és nagy kár”.
Réhon József, Nyugati Jelen (Arad)

A lakosság 2050-ben 16 millió lesz, fele nyugdíjas
Szociológusok felmérései szerint, ha a romániai népesség a jelenlegi ütemben csökken tovább, akkor az ország lakossága 2050-re négymillió fővel esik majd vissza, a nyugdíjasok részaránya pedig jelentősen megemelkedik.
A lakosság fele nyugdíjas?
A Román Akadémia Demográfiai Kutatóközpontjának igazgatója, Vasile Gheţău professzor szerint a népességcsökkenés Romániában drámai méreteket ölthet. Ilyen arányú lakosságfogyatkozással egyetlen európai államnak sem kell majd szembenéznie – vélekedett.
Szociológusok szerint a jelenlegi trendnek nagyon komolyan el kell gondolkodtatnia a szakembereket, a lakosság megfogyatkozása máris riasztó. Ha a mostani folyamatot nem sikerült megfékezni, akkor 2050-re Románia tizenhatmillió lakossal marad, amelynek több mint egyharmada ráadásul gazdaságilag már nem lesz aktív.
Mindez számos tényezőre vezethető vissza. Közéjük tartozik a születések egyre csökkenő száma, a várható életremény fokozatos növekedése továbbá az elvándorlás, amely az utóbbi esztendőkben úgyszintén aggasztó méreteket ölt.
Az országot elsősorban a fiatalok hagyják el, és közülük mind többen úgy döntenek, nem térnek vissza Romániába. A statisztikák szerint pillanatnyilag 2,3 millió román vállalt munkát a határokon túl – ez a szám azonban feltehetően jóval nagyobb –, akik egyhamar nem térnek vissza Romániába, mi több, igen sokan végképpen letelepednek külföldön.
Vasile Gheţău máris meghúzta a vészharangot. Statisztikái szerint száz gazdaságilag aktív, vagyis dolgozó személyre jelen pillanatban huszonöt hatvanöt éven felüli személy jut. Ez a részarány 2050-re jelentősen módosul, a számításoknak megfelelően megkétszereződik, azaz száz dolgozó személyre ötven nyugdíjas jut, ami függőségi viszonyt alakít ki.
A nagy kérdés az, hogy az aktív lakosság mennyiben tudja majd eltartani a jelentős számú idős személyeket.
Megfeleződött az élveszületések száma
Jóllehet a lakosság elöregedése tulajdonképpen európai probléma, amely azonban Romániában jóval nagyobb mértékben jelentkezik, az aránytalanság itt sokkal nagyobb, mint más európai államokban.
Romániában tavaly 176 ezer gyermek szültetett. Az élveszületések rekordját Románia 1969-ben tartotta, 530 ezer újszülöttel. Ezek viszont rövidesen maguk is idős személyekké, nyugdíjasokká válnak, őket az egyre csökkenő létszámú aktív lakosságnak kellene majd eltartania.
Az Országos Statisztikai Intézet adatainak megfelelően az 1989-es követő huszonegy évben az élve született gyermekek száma gyakorlatilag megfeleződött. Míg 1990-ben 314 746 gyermek született, addig 2011-ben mindössze 196 242 újszülött látta meg a napvilágot.
A jelenség, amint már szó volt róla, egész Európára jellemző. Mi több, számos európai államban az életremény jócskán megnövekedett a megelőző évtizedekhez képest. Több országban az utóbbi öt év során megemelték például a teljes jogú nyugdíjhoz szükség ledolgozott évek számát.
10-20 évig nincs remény?
A helyzeten csupán az ország gazdasági, társadalmi és politikai életében beálló nagyarányú változás segíthetne, erre viszont – legalább is a jelenlegi körülmények között – nincs semmi kilátás – vélekedett a Román Akadémia Demográfiai Kutatóközpontjának igazgatója. Ahhoz például, hogy a külföldön munkát vállalók közül egyre többen térjenek vissza az országba. jelentős gazdasági motivációra lenne szükség, márpedig a román gazdaság komolyabb fellendülésére 10-20 évig nem nagyon mutatkozik lehetőség. Mi több, a gazdasági-pénzügyi válság elmúltával a fejlett európai országok gazdasága is kilendül a holtpontról, ami még inkább emigrálásra készteti a romániai munkavállalókat.
Vasile Gheţău figyelmeztet: a 2050-re előjelzett 16 millió lakosba nem számolták be az országból kivándorlókat, így ez a szám akár lényegesen kisebb is lehet majd, hiszen a következő években folytatódik majd a kivándorlás. Ugyanakkor Romániában is növekedni fog az életremény, miközben az egy nőre eső újszülöttek száma statisztikailag 1,3 gyermek lesz csupán.
1,68 millióval kevesebb
Az idei év januárjában Románia lakossága11968 óta először esett vissza húszmillió alá: az országnak 19 942 600 lakosa volt. Az Országos Statisztikai Intézet adatainak megfelelően minden elsősorban a negatív népszaporulatnak tudható be. A statisztikai intézet igazgatója, Tudor Andrei szerint 2002. január elseje és 2014. január elseje között Románia lakossága 1,68 millió fővel csökkent. 2009-ig a lakosságcsökkenés legfőbb okát a migráció jelentette, a népességcsökkenés háromnegyed részben ennek volt tulajdonítható és csupán negyedrészben a negatív szaporulatnak. 2010-et követően azonban a migráció részaránya fokozatosan csökken és egyre nagyobb szerep jut a negatív szaporulatnak. Ily módon tavaly a népességcsökkenésben az elvándorlás már 91 százalékos szerepet kapott, míg a negatív szaporulat csak 9 százalékkal járult hozzá a lakosság csökkenéséhez.
Bogdán Tibor, maszol.ro

Korrupcióval gyanúsítanak egy ortodox érseket
Befolyással való üzérkedés és okirat-hamisításra való felbujtás gyanújával indított bűnvádi eljárást a romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) pénteken Teodosie ortodox érsek, a dobrudzsai megyéket magába foglaló, konstancai székhelyű Tomisi egyházkerület vezetője ellen.
A vádhatóság szerint a főpap 2009-ben csúszópénzt fogadott el egy fiataltól annak fejében, hogy az illetőt felvegyék a konstancai Ovidius egyetem ortodox teológia karára fél évvel a tanév kezdete után. A felvételi vizsga nélküli beiskolázásért az illető 850 eurót fizetett és további 5000 eurós kölcsönt ígért egy közvetítőn keresztül az érseknek - közölte a DNA.
A vádhatóság szerint az érsek okirat-hamisításra bujtatta fel egy beosztottját, hogy a papi hivatásra vágyó fiatal egyházi karrierjét előmozdítsa. A hamis iratokkal utólag felvett egyetemistáról azonban kiderült, hogy újságíró, aki a történetről leleplező riportot közölt a România Liberă című napilapban.
Teodosie érsek ellen már öt évvel ezelőtt vizsgálat indult a Konstanca megyei törvényszék melletti ügyészségen, de akkor az érsek panasszal fordult a legfőbb ügyészséghez, amely megállapította, hogy a területi vádhatóság valóban nem illetékes a magas rangú egyházi méltóság ügyében eljárni.
Az 58 éves Teodosie érsek húsz éve tagja a román ortodox egyház zsinatának, 2001 óta vezeti a Tomisi egyházmegyét, 2002-ben Ion Iliescu akkori államfő a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki.
Megállapították, hogy azokat a cselekményeket, amelyekkel a főpapot gyanúsítják nem érseki, hanem a konstancai állami egyetem teológia karának dékánjaként követhette el, ezért Teodosie dossziéja a korrupcióellenes ügyészséghez került.
A román média úgy tudja, hogy a DNA 2009-ben vádemelési javaslat nélkül ejtette az ügyet, most pedig azt követően indított bűnvádi eljárást, hogy a megvesztegetést bizonyító videó-, illetve hangfelvételek birtokába jutott.
maszol/MTI

Monográfiát adtak ki Gyimesközéplokról
Tankó Gyula néprajzkutató, nyugalmazott tanár, a Majláth Gusztáv Károly Általános Iskola egykori igazgatója és Mihók Edit könyvtáros jelentetett meg monográfiát Gyimesközéplokról A gyimesi hegyek kőből vannak rakva címmel. Tankó Gyulával beszélgettünk.
– Hogyan épül fel a könyv?
– Jó pár monográfiát áttanulmányoztunk, és próbáltuk a leghasznosabb formát kiválasztani. Mint minden ilyen típusú kiadvány esetében történni szokott, a földrajzi, természetrajzi leírással kezdtük, majd a település történetét részleteztük. A múlttal főként én foglalkoztam, a jelenről pedig, mint például a gazdasági adatok, turisztikai lehetőségek vagy a lakberendezések szerkezete, a társszerző írt. Én részleteztem az egyházmegye és az iskolarendszer kialakulásának a történetét, és természetesen írtam a Gyimesek gazdag kultúrájáról, az érdekes csángó hiedelemvilágról, illetve a népzenéről és táncról. Ha turista látogat hozzánk, általában azon csodálkozik, hogy a csángó táncrend több mint harminc típusú táncból áll.
– Mi lehet a táncrend ezen gazdagságának a magyarázata?
– A völgy benépesítésével kezdeném, mert ez nyújthat némiképp magyarázatot. Igaz, hogy a kötetcímben az szerepel, hogy Gyimesközéplok monográfiája, de azt kell tudni, hogy Bükk, Középlok és Felsőlok történelme és kultúrája szorosan összefügg. Sokáig nem is voltak különálló települések. Tudniillik ezek a helységek úgy jöttek létre, hogy a Csíkszentmiklósi egyházmegye bérbe adta a földjeit a 17. század elején, akkor jöttek ide az első telepesek. Először Gyimesbükkben épült templom, a Kontumáci templom és sokáig Középlok oda tartozott. Középlokon 1853-ban épült templom, és sokáig Felsőlok idetartozott, az utóbbi a legfiatalabb település, ott épült a legkésőbb templom. Azt viszont, hogy a közigazgatási egységek mikor jöttek létre, nem lehet pontosan tudni, mert mint már említettem, nagyon sokáig a földeket az egyháznak fizetett bér fejében művelték a völgy lakói. Azt tudjuk, hogy 1873-ban jelent meg az a törvény, amely lehetővé tette a földek felvásárlását, de már előző korszakokból találtunk olyan jegyzőkönyveket, melyekből kiderül, hogy kit választottak a falu bírájának. Visszatérve a kérdésére, a tánckultúra sokszínűsége azzal magyarázható, hogy jöttek ide moldvai csángók, csíki székelyek, de Fogaras környékéről is érkeztek telepesek. Ezekből a kultúrákból hoztak létre egy sajátos, gazdag táncrendet.
– Nagy hagyománya van A Tatros forrásánál csángófesztiválnak. Hogyan látja ennek a szerepét?
– Én is benne voltam abban a bizottságban, amely a hetvenes évek elején elindította ezt a csángófesztivált. A fő kezdeményező Bilibók Béla néhai kultúrigazgató volt, a megyei kultúrbizottság részéről pedig Becze Antal támogatta. Azon iparkodtunk, hogy minden csángó népcsoport képviselve legyen, ne csak a gyimesiek. Jöttek vendégek Moldvából, de jött tánccsoport Hétfaluból, illetve Déváról is. A zenén és a tánckultúrán volt a hangsúly. Érdekes, hogy akkoriban még a moldvai csángók egymás között magyarul beszéltek, manapság, ahogy észleltem, főként a fiatalok már csak románul társalognak. A fesztiválnak az volt a szerepe, hogy egymás kultúráját megismerjük. A nyolcvanas években viszont román csoportokat is kezdtek hívni, végül betiltották a fesztivált. Kilencvenben újraindították, és most már azt látom, hogy a csángók mellett sok székely tánccsoport is szerepel ezen a találkozón, illetve Magyarországról is érkeznek vendégek, így már nem kizárólag a csángóké. Mindenképp fontos és ajánlanám azoknak, akik részt vesznek ezen a rendezvénysorozaton, hogy figyeljék meg, formailag mi a különbség a moldvai és gyimesi népviseletek között. Míg az előző inkább romános stílusú, a miénk más balkáni népek népviseletére hasonlít, mint például a görögök, bolgárok vagy említeném még a bunyevácokat.
– Miért egy keservesnek az első sorát választotta könyvcímnek?
– Sehol nincsen annyi keserves, mint itt. Erre a magyarázat talán az lehet, hogy itt a pásztorkodás volt a fő foglalkozás. Aki sokat van egyedül, valószínű, hogy nem kezd pattogó csárdást énekelni. Az egyedüllét szüli a kesergést, ami szólhat viszonzatlan szerelemről, párkapcsolati gondokról, avagy a katonaélet nehézségeiről. Szerintem a legszebb éppen az, amelynek első sorát választottam: „A gyimesi hegyek kőből vannak rakva/ Sok jó édesanya sírva jár alatta,/ Ne sírj, édesanyám, ennek így kell lenni,/ Minden jó családból egynek rossz kell lenni” – így szól ennek a dalnak az első szakasza. Az éneknek összesen tizenhat szakasza van, és ezekben, mintha tömören bele lenne foglalva az itteni emberek életének minden nehézsége, de ugyanakkor a szépsége is.
Szőcs Lóránt
Tankó Gyula, Mihók Edit: A gyimesi hegyek kőből vannak rakva. Gyimesközéplok monográfiája
Székelyhon.ro

Meghívó a Türi Magyar Napokra, a Magyar Ház szentelésére
Az álmok valóra válnak! Az életet álommá kell átalakítani, s az álmunkból valóságot formálni! Igen, mert az álom nem képzelet, hanem a valóság, más nézőpontból. Egyre többen vagyunk, akik hiszünk a csodákban. Az angyalokban, a tündérekben, akik hiszünk abban az álomban, amelynek a neve Türi Magyar Ház. Abban, amely lassan készen áll, amely nem ragadt meg az álmodozások szintjén.
Túl merésznek tűnt ez az álom, és lám, ITT VAN! Hát ne csak álmodozzunk, hanem éljük is meg!
Szeptember 27-én és 28-án, minden igazi magyar szívvel érző embert örömmel és szeretettel várunk Türbe, hogy átadhassuk rendeltetésének a TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Minden nagy teljesítmény egy álommal kezdődik. A tölgyfa alszik a makkban, a madárka vár a tojásban, és a lélek látomásában egy ébredező angyal mozdul. Az álmok tehát a valóság magjai! És hogy ne csak káprázat, ne csak álmodozás legyen, íme itt van:
ÁTADJUK RENDELTETÉSÉNEK A TÜRI MAGYAR HÁZAT!
Jöjjünk el, örüljünk egyre többen annak, hogy vagyunk, és azok vagyunk, akiket a Teremtőnk megálmodott: magyarok. Magyarok, akik bár a tudattal zavarunk sokakat, amiért egyáltalán vagyunk. Mi azonban nem zavart szeretnénk kelteni, hanem örömöt hozni ebbe a régióba.
Szeptember 27., 28., Türi Magyar Napok, második alkalommal. Magyar Ház-szentelés.
Mindenkinek a Balázsfalvához tartozó Türben a helye!
P R O G R A M
2014. szeptember 27. (szombat)
10:00 – Toborzó: lovasok, barantások. 10:15 – Óriásgulyás-készítés – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 10:30 – Baranta-bemutató (magyar harcművészeti bemutató) – Kincses Kálmán és csapata. Érdeklődőknek foglalkozások, sok kipróbálható harci fogással!!! 11:00 – Gyerekprogramok: kézművesség, néptánc, mézeskalács-készítés, íjászkodás, ügyességi versenyek. 12:00 – Harangszóra a Magyar Szent Korona hiteles másolatának fogadása és elhelyezése a Magyar Házban - Úrangyala imádság, Himnusz és Házszentelés – A Türi Magyar Ház megáldása - Előadás a Szent Koronáról 14:00 Közös ebéd a kifogyhatatlannak tűnő üstből 15:30 – Ünnepi köszöntők, irodalmi és kultúrműsor (közreműködnek Kulcsár-Székely Attila színművész, tánccsoport, stb), pezsgőbontás 17:00 – „Én is ebbe az iskolába jártam” – egykori diákok emlékezése 18:00 – Szentmise 19:30 – Magyar bál - az augusztusban és szeptemberben születettek köszöntése - játékok, mulatságos történetek - vidám együttlét
2014. szeptember 28. (vasárnap)
9:00 – Üres az üst, főzzünk benne valami finomat! – Török Zoltán szakácsmester fakanalas vezényletével elkezdődik az ebédfőzés 12:00 – Ünnepi szentmise, a Remény ének-és zenekar közreműködésével - hálaadó dicsőítés - közös ebéd az üstből, melyre MINDENKIT várunk! - zárszó Legyünk együtt, maradjunk egyek, mert ez a mi szórványlétünk éltetője és alapja!
Akik támogattak, lelkesítettek, erőt adtak: Erdélyi Magyar Televízió, Marosvásárhely; Erdély.ma, Csíkszereda; Emberi Erőforrások Minisztériuma, Budapest; Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Budapest; Osthilfe, Linz (dr. Vencser László); Magyar Patrióták Közössége, Budapest; Kovászna megye tanácsa, Sepsiszentgyörgy; Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Miskolc; Magyar Katolikus Karitász, Budapest (Csongrádi Gergely); Agytop Kft, Marosvásárhely; Eta Energie Consult Kft., Marosvásárhely (Lészai Ferenc Bendegúz); Primer Electro Kft, Jedd (Kovács Lajos); Varga Imre, Marosvásárhely; Benke István, Marosvásárhely; Kocs Lajos, Marosvásárhely; Domahidi István, Marosvásárhely; Peti Péter, Marosvásárhely; Dobai Jenő, Egyesült Államok; Kulcsár-Székely Attila, Ülke; Füzes Oszkár és Bajtai Erzsébet; Simon Emőke és Török Ferenc; Takács Péter, Sopron; Tamás József, Csíkszereda; Farr László, Marosvásárhely; Kincses Kálmán és csapata, Székelyszenterzsébet; Nagy András, Solymár; Eötvös György, Budapest; Fáy András, Magyarország; Gencsi András, Marosvásárhely; Kémenes Hajnal, Marosvásárhely; Bajkó Teréz, Gyulafehérvár; Gál Emil, Gyergyókilyénfalva; Marso Kft, Nagyernye; Gyergyóditrói Közbirtokosság; Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság; Magyarói Polgármesteri Hivatal; Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet; Ludas utcai református gyülekezet, Marosvásárhely; Misszió Tours, Szigetszentmiklós; Communitas Alapítvány, Kolozsvár; és sok jószándékú magyar ember.
Isten fizesse meg sokszorosan jóságukat!!!
Erdély.ma

Tőkés: Corina Cretu kinevezése csapás a magyarság számára
Szerdán hozták nyilvánosságra a biztosi posztok elosztását, Romániáé a régiópolitika. A régiópolitikai biztos tisztségét Corina Cretu kapja.
Ez a biztosi poszt az egyik legbefolyásosabb az Európai Bizottságban, mivel 2014 és 2020 között mintegy 352 milliárd euró kohéziós és régiófejlesztési költségvetés felett rendelkezik.
Az Európai Bizottság román regionális biztosa nem érti a kulturális sokszínűséget – jelentette ki Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a Kossuth Rádió munkatársának, Erdei Edit Zsuzsannának.
zsák szerint Corina Cretu nacionalista, magyarellenes és Tőkés László állami kitüntetésének a visszavonását indítványozta, mivel szerinte az rágalmazza Romániát.
Az SZNT elnöke úgy véli, hogy Cretuval a homogén román nemzetet hirdetők kaptak fontos posztot az Európai Bizottságban, ami egyáltalán nem javítja a székelyföldi autonómia esélyeit.
Corina Cretu jelölésével kapcsolatosan Tőkés László EP-képviselő is borúlátó. Szerinte „kecskére bízták a káposztát”, és sajnálatos, hogy ezt a posztot egy olyan ország képviselője kapta meg, ahol a regionalizmus „gyerekcipőben jár”. Hozzátette: ez a kinevezés a magyarság számára egy csapás és rossz kihatása lehet a magyar-román államközi viszonylatra is.
Sajnálatos, hogy Romániával nagyon engedékenyek Európa „jelenlegi urai” és ez az európai értékeket sújtja – fejtette ki Tőkés. Hozzátette: sajnos a biztosok megszavazásánál már semmit nem lehet tenni, mivel azokat „egyben” szavazzák meg, viszont mindent megtesznek, hogy megkérdőjelezhető jelöltek megerősítése ne történjen meg.
Tőkés László ugyanakkor lehetőséget is lát Corina Cretu kinevezésében, mert amit mondta, talán így ebben a negatív háttérben a regionalizmus és az erdélyi magyarság követelései reflektorfénybe kerülhetnek. Kelemen Hunor örül, hogy Romániáé az régiópolitika, amint azt Oláh-Gál Elvirának nyilatkozta, reméli, Corina Cretu eltud tekinteni politikai szimpátiájától.
Kossuth Rádió, Erdély.ma

Vandalizmus áldozata lett Franyó Zoltán mellszobra (is) Temesváron!
A Nyugati Jelen riportere felfedezte, hogy az utóbbi hetekben ismeretlen tettesek megrongálták Franyó Zoltán mellszobrának talapzatát, Jecza Péter szobrászművész alkotását. Vandál kezek letörték a szobor talapzatát borító legfelső márványtáblát, a bronzból kiöntött betűkkel együtt. A temesvári költő, műfordító, legendás lapszerkesztő szobra a Bogdăneştilor utcában, az egykori Franyó-ház udvarán áll, amelyet tulajdonosa annak idején az Írószövetség temesvári szervezetének adományozott. Szerintünk maga a szobor is végveszélyben van: félő, hogy a színesfém-tolvajok legközelebb magát a bronzból kiöntött mellszobrot is letörik a talapzatáról!
Marian Odangiu irodalomkritikus, esszéíró, költő, az Írószövetség temesvári szervezetnének irodalmi referense a Nyugati Jelen riporterétől értesült a Franyó-szobrot ért vandál támadásról. „Megdöbbent és felháborít ez a vandalizmus, ami egyértelműen a színesfém-tolvajok számlájára írható – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marian Odangiu. – A tolvajoknak egyelőre csak a bronzból kiöntött betűket sikerült letörni a talapzatról, a márvány borítás egy részével együtt. Attól tartok, hogy visszatérnek és legközelebb magát a szobrot is letörik a talapzatáról!”
A temesvári Írószövetség mindenese lapunknak elmondta: a döbbenet a tehetetlenség érzésével vegyül, mert a szervezetnek nincsen pénze a Franyó-szobor rendbehozatalára, még kevésbé térfigyelő kamera felszerelésére. A Franyó-ház földszintjét bérbe adták egy epítkezési vállalatnak, amely jelentős összegeket fektetett be az épület megerősítésébe és szigetelésébe. Az Írószövetség ezen túlmenően nem várhatja el, hogy az udvaron álló Franyó-szobrot is rendbe hozzák és őrizzék, de rendőrt sem lehet a szobor mellé állítani.
„Ha valaki megérdemelte a temesvári írók-költők közül, hogy szobrot állítsanak neki, az Franyó Zoltán, hiszen egyedül ő volt az, aki saját házát az Írószövetségnek adományozta – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Marian Odangiu. – A kilencvenes évek elején felkértem Jecza Pétert, hogy készítse el a költő mellszobrát. A szobrászművésszel mi ketten gyűjtöttük össze adományokból a szobor kiöntéséhez szükséges összeget (akkori pénzben 55 millió lejbe került). A fekete márványlapokkal borított talapzatot a Franyó-házat akkoriban bérlő román–olasz cég adományozta az Írószövetségnek.”
Marian Odangiu szerint a Franyó-szobrot most is csak a közösség összefogása mentheti meg, mert az Írószövetség helyi szervezetének a működési költségek előteremtése is gondot okoz. „Megoldás lehetne a Franyó-szobor megmentésére a szobornak a Személyiségek Sétányára való költöztetése, ahol inkább szem előtt és nagyobb biztonságban lenne” – mondta befejezésül Marian Odangiu.
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Emlékezettő: 1996. szeptember 16-án Temesváron leleplezték Franyó Zoltán író, költő, műfordító és publicista mellszobrát, Jecza Péter alkotását, amelyet a Román Írószövetség temesvári tagozata állíttatott saját székháza előtt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1996. szept. 18./
Erdély.ma

Bezárhat a kézdivásárhelyi kórház
Dr. Kelemen András szülész-nőgyógyász főorvos, a kézdivásárhelyi municípiumi kórház főigazgatója tegnap reggel rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be: fennáll a veszély, hogy október elsejétől lakat kerül a kórházra.
A szaktárca és az egészségbiztosítási pénztár olyan intézkedéseket hoz, melyeket visszamenőleg kell majd alkalmazni, felülírják a parlament által elfogadott keretszerződésben foglaltakat, teljes káosz uralkodik az egészségügyben. A kórház költségvetésének alakulását az elmúlt évek augusztusainak összehasonlításával példázta: kis eltéréssel minden esztendőben ugyanannyi beteget láttak el e hónapban, de míg 2010-ben 735 ezer lejt kapott a kórház augusztusban, 2013-ban ez az összeg 654 ezer, 2014-ben pedig már csak 490 ezer lej volt. Ez 140 ezer lejes kiesést, 24 százalékos visszaesést jelent. A főigazgató azt is elmondta: ebből a költségvetésből a fizetéseket sem tudják törleszteni, nemhogy gyógyszert vásárolni, és ez nemcsak a háromszéki kórházára jellemző, hanem az ország összes ilyen intézményére. Kovászna megye kórházai a Sanitas Szakszervezettel közös beadványt intéztek a kormányhoz, a szaktárcához, a biztosítópénztárhoz, a megyei önkormányzathoz, és várják az illetékesek válaszát. Amennyiben nem változik a jelenlegi helyzet – hangsúlyozta a főigazgató –, október elsejétől minden valószínűség szerint tiltakozásképpen bezárják a kórházat, a sürgősséget is beleértve, ilyen körülmények között ugyanis nem lehet dolgozni.
A főigazgató azzal sem ért egyet, hogy kétszáz-egynéhány sürgősségi esetből kétszázért az egészségbiztosítási pénztár ne fizessen semmit. Mivel nem volt az illetőknek küldőpapírjuk, a számítógép visszadobta esetüket. – Ki hallott még olyant, hogy sürgősségi esetben küldőcédula kell? – tette fel a kérdést. A keretszerződés szerint a sürgősségi eseteket meg kell oldani attól függetlenül, hogy az illetőnek van vagy nincs küldőpapírja, biztosított-e vagy sem. Ezt a biztosítónak is be kell látnia, és ki kellene fizetnie ezeket az eseteket is – érvelt dr. Kelemen András. Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Inkább egymással, mintsem egymás ellen (Előadás-sorozat történelmünkről)
Nemzetiségek és nemzetiségi politika 1849–1918 között címmel tartott előadást Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója tegnap este a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében.
A vendégeket Vargha Mihály igazgató köszöntötte, majd Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke bejelentette, ezennel előadás-sorozat indul, sikerült Háromszékre hozni a Kós Károly Akadémia soron következő előadásait. Olyan neves előadók érkeznek majd megyénkbe, mint Gyáni Gábor akadémikus, Romsics Ignác akadémikus, Paksa Rudolf történész, Kállai Ernő főiskolai tanár és Bárdi Nándor kisebbségkutató.
Csorba László lendületes, érdekfeszítő előadásában végigvezette a Habsurg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia nemzetiségi dilemmáit s azok megoldási kísérleteit, kitérve egyes politikai személyiségek eszméire is. A Kárpát-medencében szembekerült a magyar nemzeti eszme az emberi jogok szabad gyakorlásának biztosításával. Megoldási kísérletek voltak, s az előadó Bajcsy-Zsilinszky Endre Szent István-i gondolatot felvető, a dunai népek egyenjogúságára alapozott eszméjére hegyezte ki mondanivalóját. Az eszme végül az első világháború kudarcába fulladt. Csorba László azzal a reménnyel zárta előadását, hogy az itteni népek nem egymás ellen fognak küzdeni, mert akkor kiszolgáltatottak lesznek a nagyhatalmaknak, hanem együttműködnek a valós megoldás érdekében, hiszen ez a nagyszerű gondolat örökségül maradt ránk.
Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)