Költői piramisjáték
Elsőre azt gondoltam, ez egy újabb átverés, valami svédcsavaros eszementség vagy olyasmi, amivel közel huszonöt esztendeje sajnos olyan sokszor találkoztunk: sárba tiprása annak, amit emberileg legszebb vonásainkként szoktunk emlegetni.
Csalódnom kellett, de talán ez volt eddig a legkellemesebb csalódásom. Nem félek a nagy szavaktól, féltem már elégszer, és sokszor meg is bántam a nyusziságomat. Vagyis bátran kimondom: csoda történt. Nem véletlenül, nem a pillanat kényszerű satujában, nem egy szűk réteg különcködéseként, nem.
Mikrokozmoszunkat beragyogó, napok óta tartó, egyre izmosodó csodahullám áraszt el: bebizonyosodott, hogy legyőzhető a lököttségek meggondolatlanul és minden kritikát félretevő importálása. És nem is akármi győzte le a nagyvilágot gyorsan meghódító jeges vizes fejen öntést, hanem a költészet.
Bocsánat: a KÖLTÉSZET! Elindította valaki és pillanatok alatt nagyon sokan csaptak le rá, folytatva rendületlenül a sort. A felkérés egyszerű: a kihívott ossza meg a magyar versek kincsesházából a számára egyik kedvesebbet, majd kérjen fel tíz ismerősét ugyanerre. Vagyis hamisítatlan piramisjáték! Épp csak nem arra megy ki, hogy a könnyen hívőket valakik kizsebeljék, vagy jól szórakozzanak a mágikus pénzfa, a szerencsét hozó csodakör vagy egy karmikus akármi sokszorosítását vállalók kárára.
Nem. Beteljesedni látszik az Ady Endre több mint száz esztendővel ezelőtti, utópiának hitt vágya, a Csák Máté földjén című versében kimondott „Éhe kenyérnek, éhe a Szónak, / Éhe a Szépnek hajt titeket.” Az utóbbi kettő indította el a lírazuhatagot, ami aztán már az első napok óta különböző kreatív ötletekkel gazdagodott. De semmi hőzöngés, semmi nagyképűség, kivagyiság, csak szép, őszinte vallomások.
Számomra nem a „szavakkal dolgozók” posztjai a legmeghatóbbak, hanem azoknak a felvezető mondatai, akik azt írják, hogy valójában csak nagy ritkán olvasnak verset. Ezután biztos sűrűbben fogják tenni. És érdekes, hogy majdnem ezzel a kihívással egy időben kaptam felkérést egy román szakos kolléganőmtől annak a tíz regénynek a felsorolására, amit az én szempontomból meghatározónak tartok.
Természetesen elfogadtam. S ha most felmegyek a frászbukra, élvezettel dúskálok majd a költői piramisjáték új posztjaiban, úgy gazdagítva ezzel magam, hogy senkit sem kell kifosztanom miatta féltve őrzött lírai kincseiből.
Molnár Judit, Krónika (Kolozsvár)

Joseph Daul szerint botrányosan viselkedik Victor Ponta
Botrányosnak nevezte hétfőn az Európai Néppárt (EPP) elnöke, Joseph Daul a román miniszterelnöknek azt a kijelentését, miszerint Traian Băsescu tíz éve tartó mandátuma olyan nyomokat hagyott a román társadalomban, mint amilyen hatással a náci diktatúra volt a németekre hetven évvel ezelőtt.
Ezt Victor Ponta vasárnap este nyilatkozta az Antena3 hírtelevízióban az államfő harmadszori felfüggesztése kapcsán. A kormányfő hozzátette, áldás az országnak minden egyes nap, amellyel megrövidül Băsescu elnöki megbízatása.
Joseph Daul kijelentette, aggodalommal tölti el Victor Ponta magatartása. Szerinte botrányos, hogy egy uniós tagállam kormányfője lenácizza országa elnökét. Emlékeztetett arra, hogy Băsescut demokratikus módon választották meg államfőnek. „Románia sokkal jobb helyzetben van, mint tíz évvel ezelőtt, amikor elnöknek választották” – fogalmazott.
Daul emlékeztetett arra is, hogy Victor Ponta rögeszmésen próbálkozik az államfő eltávolításával, és célja eléréshez demokráciaellenes eszközök alkalmazásától sem riad vissza. Ezek között említette az önkormányzati tisztségviselők pártváltását lehetővé tevő sürgősségi rendeletet. Mint ismert, az EPP korábban már többször is védelmébe vette a román jobboldal vezéregyéniségének számító államfőt.
maszol.ro

EMNP: „félnek az alternatívától”
Akadályozzák az RMDSZ-esek az EMNP államfőjelöltjét támogató aláírások gyűjtését Biharban is. Több ilyen esetről számoltak be hétfőn a néppártiak tájékoztatójukon.
„Mindenképp meglesz a szükséges 200 ezer támogató aláírás ahhoz, hogy indulhassak az államfőválasztáson, sőt többet is akarunk gyűjteni” – válaszolta kérdésünkre Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államelnök-jelöltje hétfői váradi tájékoztatóján. Hozzátette, hogy bár akadályozzák a kézjegyek összegyűjtését, most bele fognak húzni: „Tiszta, szabályos, törvényes gyűjtést végzünk és tisztában vagyunk azzal, hogy ellenfeleink majd töröltetni akarnak sok kézjegyet, ezért a kötelezőmél is többet gyűjtünk össze. Például arról értesültünk, hogy Csíkszeredában az RMDSZ-esek arról győzködik az embereket, hogy nekik és nekünk is aláírhatnak, holott ezzel érvényteleníthetik utólag a kettős kézjegyeket”.
Helyzetkép nálunk
Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke kifejtette: megyénkben jól halad az aláírásgyűjtés, „bár sok a félelemkeltés, zsarolás, az RMDSZ a magyar lakossággal is szembekerül már több helyen”. Szerinte azért próblják akadályozni a munkát, mert félnek az alternatívától. Példákat is mondott. „Mihályfalván már nem telik el hét úgy, hogy a polgármester ne adjon ki valami hazug közleményt az EMNP-ről, és már az aláírásgyűjtőinket is zaklatják. Ennek ellenére a mintegy 8000 magyar lakosból 2000-nél is több már aláírt nekünk, ami jó támogatottságot mutat. Monospetriben ugyanakkor a gyűjtőink előtt biciklin, robogón mennek RMDSZ-esek, bekiabálva a portákra, hogy ne merjenek nekünk aláírni, mert baj lesz. A Berettyó mentén azzal gyűjtenek Kelemen Hunornak aláírásokat, hogy például azt állítják, a szimpatikusabb Cseke Attilának gyűjtik azokat. Csatárban meg azt állítják a Kelemen Hunor RMDSZ-es jelölt aláírásgyűjtői, hogy valójában a település csatornázására kérnek aláírásokat” – mondta Csomortányi István. Zatykó Gyula, az EMNP alelnöke úgy fogalmazott: „A Szilágyi Zsoltot támogató aláírások gyűjtése közben lépten-nyomon érezzük, milyen fontos lenne az RMDSZ jelöltjének, hogy mi ne tudjunk elindulni az államfőválasztáson. Mióta Kelemen Hunor kormányfőhelyettes lett, a román kormány fogjává váltak, olyan, mint egy béna kacsa, és semmit sem tudnak felmutatni. Fennáll a gyanú, hogy a háttérben alku van a PSD és az RMDSZ között. Mi vagyunk az alternatíva, és ezt akarják ők legyűrni”. Csomortányi hozzátette: az EMNP mozgósításának az egyik további eredménye, hogy olyanok is megkeresték őket, akikre nem is számítottak, és ennek nyomán olyan helyen is alakul szervezetük, ahol eddig nem tervezték. Szilágyi Zsolt államfőjelölt jelezte: tisztában van vele, hogy magyar jelölt nem jut az államfőválasztás második fordulójába, de fontos, hogy ne csak egyfelé lehezzen kanalizálni a magyar voksokat. Hogy kit támogatnak majd a második fordulóban, arról azt mondta, „olyan államfőjelöltet biztosan nem, aki üldözi a székely zászló használatát, tagadja az autonómia létjogosultságát, bár vannak közben hétvégi grillpartnerei a magyar politikusok soraiból is”. Ami az RMDSZ régóta ígért autonómia tervezetét illeti, arról azt mondták az EMNP-sek, „egy ideje van egy úgymond számlálónk, hogy hányszor kampányol ezzel az RMDSZ és hányszor halogatja aztán az önrendelkezést: egy év alatt 45-ödször ígérték, majd halasztották a tervezetet, ez is beszédes.”
Szeghalmi Örs, erdon.ro

Levél a szenátustól
A szenátustól kapott választ Csíkszereda polgármesteri hivatala a megyeszékhely önkormányzata által elfogadott autonómiapárti határozattal kapcsolatban, amelyet oda is elküldtek. Veress Dávid önkormányzati képviselő szerint ez a válasz biztató.
Az autonómiapárti önkormányzati határozat tervezetét Csíkszeredában előterjesztő Veress Dávid önkormányzati képviselő szerint a szenátustól érkezett levél arról biztosítja a kezdeményezőket, hogy a közigazgatási bizottság napirendjére kerül a kérdés.
A június 27-én megtartott csíkszeredai önkormányzati képviselő-testületi ülésen fogadták el a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívásán alapuló határozattervezetet, kifejezve azt az igényt, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat egyetlen, önálló közigazgatási régióba akar tartozni, amelynek különleges jogállását sarkalatos törvény szabályozza, és ahol az állam nyelve mellett a magyar nyelv is hivatalos. Ezt a határozatot továbbították a parlamenthez, az Európai Tanácshoz és több más európai intézményhez is. A szenátustól válaszlevél érkezett.
Figyelembe veszik a javaslatokat
A polgármesteri hivatalnak és Ráduly Róbert Kálmán polgármesternek címzett levélben így fogalmaznak: „Ezennel tudatjuk önnel, hogy tudomásul vettük azokat a javaslatokat és ötleteket, amelyekért ön harcol, és amelyeket támogat. Köszönjük a javaslatokat, amelyeket a közigazgatási reformmal kapcsolatban tesz. Biztosítjuk, hogy nagyon figyelmesen megvizsgáljuk azokat, és figyelembe vesszük azokban a törvénytervezetekben, amelyek a Közigazgatási és Területrendezési Bizottság napirendjére kerülnek” – olvasható a levélben, amelyet Darius Bogdan Vâlcov, a szenátus Közigazgatási és Területrendezési Bizottságának elnöke jegyez. Az aláíró egyúttal a bizottság teljes nyitottságáról biztosítja a városvezetőt.
Kedvezőnek tartott válasz
Az autonómiapárti határozattervezetet Csíkszeredában elfogadásra beterjesztő Veress Dávid önkormányzati képviselő, a Székely Nemzeti Tanács csíkszéki elnöke szerint a válasz tisztességes és kedvező, biztató. „Nem eldobják, nem a szemétkosárba kerül, nem támad és nem minősítget, hanem biztosít arról, hogy a bizottság napirendjére kerül a kérdés. Attól függetlenül, hogy a miniszterelnök mit mond, tisztességesnek, példaértékűnek, sőt bátorítónak tartom nemcsak azok számára, akik elfogadták eddig ezt a petíciót, beadványt, hanem azon csíki magyar önkormányzatok számára is, amelyek még ezt a lépést nem tették meg”.
Hozzátette, azt lenne jó elérni, hogy a beterjesztők a közigazgatási bizottsági tárgyaláson részt vehessenek, és meg is védhessék álláspontjukat, felsorolják érveiket, hogy ez miért fontos. „Azt gondolom, az önkormányzat meg is kellene köszönje, és talán meg is fogja ezt a levelet, visszajelzést. Arra biztatnám Csíkszék önkormányzatait, mielőbb tűzzék napirendre ezt a tervezetet, és ha a többség úgy akarja, fogadják el” – mondta Veress Dávid.
Kovács Attila, Székelyhon.ro

NATO-akcióterv keretében védik Romániát
A walesi NATO-csúcson elfogadták a román és a bolgár vészforgatókönyvet, illetve akciótervet arra az esetre, ha a két tagállam valamelyikét támadás érné: a balti államok, Lengyelország és Törökország már rendelkeztek ilyen tervekkel – közölte vasárnap Traian Băsescu államfő.
Kifejtette: Romániában vezénylési központot hoz létre a NATO, ahol békeidőben az a 100–200 tiszt dolgozik majd, akik az országban egymást váltó külföldi katonák hadgyakorlatait összehangolják. Băsescu cáfolta Petro Porosenko ukrán elnök BBC-nek adott pénteki interjújában tett kijelentését, miszerint az 1,2 millió katonával és az egyik legkorszerűbb hadsereggel rendelkező Oroszország nemcsak Kijevet, hanem Tallinnt, Rigát, Vilniust és Bukarestet is elfoglalhatja, ha a Nyugat nem vállal szolidaritást Ukrajnával.
„Megértem Porosenkót: azzal szembesült, hogy az ukrán hadsereg nem képes legyőzni a szeparatistákat, tűzszünet elfogadására kényszerült, amely szerintem egy olyan fegyvernyugvássá fajul, amely – az általa emlegetett autonómia révén – gyakorlatilag egy meglehetősen nagy terület feletti ellenőrzés elvesztését jelenti. De ellent kell mondanom neki: a 28 tagállam azért egyesíti erőit, hogy ilyesmi a NATO keleti szárnyán ne legyen lehetséges” – szögezte le az államfő.
Székelyhon.ro,

Díjátadással zárult a II. Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok eseménysorozata
Farkas Zsolt, az Oláhszentmiklós (Sânnicolau Ramân) központú Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezet lelkésze vehette át vasárnap este Belényesben a Zsisku János Szórványdíjat, a II. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok záró rendezvényén.
Szeptember 7-én , vasárnap délután, a várasfenesi református templomban került sor a II. Fekete-Körös-Völgyi Magyar Napok záró napi első eseményére. Az istentisztelettel egybekötött kórustalálkozón a régió magyar egyházi és ifjúsági kórusai tartottak színvonalas előadásokat. A kezdő áhítatot Mikló Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese tartotta, a házigazda Szabó László várasfenesi és a környékbeli gyülekezetek lelkipásztorainak, továbbá Szabó Ödön képviselő, Fenesi Tibor ügyvezető igazgató és egyházmegyei jogtanácsos, illetve Grim András megyei tanácsos, az RMDSZ szórványért felelős alelnöke jelenlétében.
A kórustalálkozón részt vettek a kisnyégerfalvi, belényesi, nagyszalontai, köröstárkányi ifjúsági és felnőtt vegyeskarok, a belényesi és magyarremetei ifjúsági baptista kórus, zárásként a várasfenesi baptista vegyeskar adta elő műsorát. Minden jelenlévő énekkar részvételi emléklapot kapott a szervezőktől, majd zárásként Szabó Ödön, Fenesi Tibor és Grim András tartott rövid értékelő beszédet az elmúlt három eseményteljes napról, kitérve a mostani eredményekre és a jövőbeni feladatokra, a szórvány és egyben a hazai magyarság gondjaira és kilátásaira. A templomi esemény után a várasfenesi házigazdák szeretetvendégségre hívtak meg minden jelenlévőt a hely kultúrotthonba.
Megérdemelt közmegbecsülés
Belényesben került sor az esti programra, ahol a városi kultúrház díszterme adott otthont a Zsisku János Szórványdíj átadásával egybekötött gálaműsornak. Tavaly a pár hete sajnálatosan elhunyt Miklós János belényesi képzőművész, festő, grafikus és tanár kapta meg a díjat, idén Farkas Zsolt, az Oláhszentmiklós (Sânnicolau Ramân) központú Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezet lelkésze vehette át megérdemelten az oklevelet és plakettet. A laudációban Szabó Ödön részletesen kitért a díjazott tevékenységére, amiről már az is sokatmondó, hogy aki hét év alatt a “semmiből” két templomot is tud építeni közösségével összefogva, vitán felül megérdemli a dicséretet és közmegbecsülést. Az est zárásaként a Nagyvárad Néptáncegyüttes mutatott be egy színpompás műsort, a résztvevő közönség örömére és megelégedésére.A szervezők már most bejelentették: 2015-ben is találkozhatunk a Magyar Napokon, a Fekete-Körös völgyében.
Kovács Zoltán
erdon.ro

Közös fellépés az anyanyelvhasználatért (Jogérvényesítést szorgalmaz a néppárt)
Jogbővítés helyett akár jogszűkítésre kerülhet sor, ezért nem mindegy, mit tartalmaz az RMDSZ által a jelkép- és anyanyelvhasználat ügyében kezdeményezett törvénymódosítás – erre Soós Sándor figyelmeztetett tegnap. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kolozs megyei elnöke közleményében néhány javaslatot fogalmazott meg az ügyben, azok jogszabályokba emeléséről az RMDSZ illetékeseivel egyeztetne.
A néppárti közlemény előzménye, hogy Máté András, az RMDSZ frakcióvezetője az előző napokban kifejtette, a szövetség azon lesz, hogy mielőbb napirendre kerüljön az egészségügyben biztosított anyanyelvhasználatról szóló törvénytervezet a képviselőházban. Ennek lényege, hogy azokon a településeken, ahol egy kisebbség a közösség 20 százalék fölötti arányát tesz ki, a kórházban legyen olyan orvos, aki anyanyelvén tud beszélni a beteggel – idézte fel a néppárti elöljáró. Soós emlékeztetett, az Erdélyi Magyar Ifjak 2008-ban Traian Băsescu államelnöknek címzett levélben a nyelvi jogok kiszélesítése mellett foglaltak állást. Ugyanakkor Székely Ervin Zoltán egészségügyi államtitkártól azt kérték, kötelezzék az erdélyi egészségügyi intézményeket, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást. A nagy visszhangot kiváltó levél nyomán a diszkriminációellenes tanács tanulmánykészítésre kérte a szaktárcát, hogy kiderüljön, milyen mértékben biztosított az anyanyelv használatának joga a romániai egészségügyi intézményekben. A néppárt Kolozs megyei elöljárója ennek kapcsán jelezte, a páciens jogairól rendelkező 2003/46-os törvény 8. cikkelye szerint a románul nem tudó betegnek joga anyanyelvén beszélni, függetlenül attól, hogy az adott településen milyen arányú a kisebbségben élő közösség. Soós Sándor elsőként azt indítványozza, a közigazgatási törvényben a hivatalos nyelvhasználathoz szükséges küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentsék, továbbá a nyelvhasználati küszöböt ne csak az egyes településen élők arányához, hanem létszámához is kössék – javasolja a tízezer fős korlát bevezetését. Szorgalmazza továbbá: az erdélyi egészségügyi intézményeket kötelezzék arra, hogy minden esetben biztosítsák a magyar nyelvű betegellátást, továbbá azt is, hogy Erdélyben a magyar nyelv kötelezően oktatandó idegen nyelv legyen a román tanintézményekben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Eljárás indult a tanfelügyelő ellen
Bűnvádi eljárást kezdeményezett a korrupcióellenes ügyészség Brassó megyei területi kirendeltsége Lengyel László háromszéki tanfelügyelő ellen – a vádhatóság erről tegnap honlapján tett közzé információkat. A közleményből kiderül, a Kovászna megyei tanfelügyelőség magyar tannyelvű elemi oktatásért felelős munkatársával szemben befolyással való üzérkedés és megvesztegetés okán kezdeményeztek jogi eljárást, az illetékes testület pedig bírói felügyelet alá helyezte.
A korrupcióellenes ügyészség szerint a tanfelügyelő július 21-én, a pedagógusi versenyvizsgák idején megígérte egy jelentkezőnek, hogy közbenjár a szaktárca tisztviselőinél, és megszerzi a vizsgatételeket. Később azokat átadta az érintett pályázónak, és megállapodásuk értelmében ezért hatszáz lejt kapott.
Ugyanakkor ez év májusában Lengyel László tanfelügyelőként ellenőrzést tartott egy tanintézménynél, ahol egy tanítónőnek – meg nem érdemelten – maximális osztályzatot adott. Július 21-én, illetve 24-én a gyanúsított a pedagógus férjétől 150 lej értékben élelmiszereket kapott – áll a közleményben. Az előzetes bírói felügyelet idején a tanfelügyelőnek meg kell jelennie az illetékes hatóságoknál, amennyiben beidézik, nem hagyhatja el a megye területét előzetes ügyészi jóváhagyás nélkül, és nem gyakorolhatja szakmáját. Amennyiben nem tesz eleget ezen kötelezettségeinek, előzetes letartóztatását kezdeményezhetik, vagy házi őrizetet rendelhetnek el. A megyei tanfelügyelőséget szeptember 6-án tájékoztatták a Lengyel Lászlóval szemben elrendelt bírói felügyeletről, ennek következtében a tanfelügyelő egyéni munkaszerződését felfüggesztették – ismertette tegnap honlapján az intézmény. Rámutatnak, a megyei tanfelügyelőségnél nem iktattak egyetlen, Lengyel László törvényellenes tetteire, viselkedésére vonatkozó észrevételt sem. A vádhatóságot az ügy felgöngyölítésében a hírszerző szolgálat segítette.
Demeter Virág Katalin, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ifinapok Baróton
Hétvégén negyedik alkalommal szervezett Baróton erdővidéki ifjúsági napokat az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Fiatal Barótiak Egyesülete és az Erdélyi Magyar Ifjak. A 14–25 év közötti korcsoportnak szóló, jó fantáziát, ügyességet és logikus gondolkodást követelő feladatok teljesítésére nyolc hatfős csapat vállalkozott. A más tájegységek fiataljai iránti nyitás jegyében kézdivásárhelyieket, borosnyóiakat és málnásfürdőiket is meghívtak.
Nem könnyű megszólítani a ma ifjúságát: a középiskolán már túl levők közül sokan nem élnek itthon – van, aki még az egyetemi szünidőre sem jön haza, de sokan dolgoznak külföldön –, a nyolcadikosok-kilencedikesek közül paradox módon többen is azzal magyarázták távolmaradásukat, hogy túl öregek már az ilyen vetélkedőkhöz, így leginkább csak a X–XII. osztályosokat tudták megszólítani – mesélték a szervezők. A két nap alatt teljesítendő feladatok nem voltak egyszerűek. Szerephez jutott a kanál, több kilogramm spagetti, újságpapír, szemeteszsák, dobókocka, fényképezőgép és sörösláda is, de az sem ártott, ha a versenyzőkbe szorult némi színészi képesség, énekhang, nem falábbal születtek, tudnak tájékozódni, vagy éppen nem állnak hadilábon a szerencsével. A Balu Parkba szóló belépőt a nagybaconi Pedobeer csapata nyerte, tusnádfürdői élményfürdőbe mehet a kézdivásárhelyi EMI csapata, a székelyudvarhelyi 3D-s moziban a Baróti Szabó Dávid Középiskola diáktanácsának tagjai szórakozhatnak.
„Sokat dolgoztunk, amíg a feladatokat kitaláltuk, illetve helyi viszonyokhoz igazítottuk, de megérte, mert nemcsak a csapatokba szervezettek, hanem szurkolóik, sőt, mi, a szervezők is jól szórakoztunk. Külön nyeresége a versenynek, hogy jó szervezőgárda alakult: az elkövetkező esztendőkben még minden bizonnyal sok rendezvény lebonyolítását vállalják majd” – nyilatkozta az egyik főszervező, Szép Béla.
Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Benkők Benkő Józsefről
Hunok és székelyek címmel jelent meg a középajtai Benkő József életéről, munkásságáról szóló tanulmánykötet a baróti Tortoma Kiadónál, a kötetet pénteken a sepsiszentgyörgyi Tortoma Könyvesházban is bemutatták.
Hogy mi indokolta a könyv elkészítését, arra a kiadó vezetője, Demeter László adott választ: Benkő József méltánytalanul elhanyagolt nagyja a magyar művelődéstörténetnek, életéről, de leginkább munkásságáról igen keveset tud az utókor – holott sokkal szerényebb anyagi körülmények között, mint Orbán Balázs, nem csupán a Székelyföld, de egész Erdély történetét megírta. A könyv címéről a kötetet szerkesztő dr. Benkő Mihály történész, Kelet-kutató szolgált felvilágosítással: a múlt század derekán idézték Benkő József félmondatát – a magyar nem török nyelv –, ebből azt a következtetést vonva le, hogy a finn-ugor közös nyelvcsalád elméletének támogatója lenne. Csakhogy ő folytatja mondatát, miszerint a székelyek a hunoktól származnak, egyébként történetírásában a krónikákra meg a hagyományokra alapozva a hun eredetet vallotta. Erről tartott rögtönzött kiselőadást a kötet másik szerzője, dr. Darkó Jenő történész, ki már régebben szándékozta a magyar krónikák hun történetét feldolgozni, a Benkő-tanulmánykötetre kapott felkérésben így „olyan kihívás ért, amire megfelelő választ tudtam adni” – mondta. A Hunok és székelyek kötet számára írott tanulmányában a hun történet rekonstrukcióját végezte hát el, illetve megkísérelte Benkő Józsefnek a magyar történetírásban elfoglalt helyét megállapítani. Azt már dr. Benkő Mihály jegyezte meg, Benkő József messze többet tett a magyarságért, mint arról tudomása van az utókornak, és erre némileg magyarázat lehet az is, hogy kortársai nem ismerték el, bár Európa tudós társadalma számon tartotta. És végül egy utolsó – jelen írás címét magyarázó – felvilágosítás: a kötet szerzői mindannyian a Benkő családok tagjai, ha nem is állnak oly szoros rokonságban Benkő Józseffel, mint az egyenes ági leszármazott dr. Darkó Jenő.
Váry O. Péter, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adományok az Erdélyi Könyvtárnak
Augusztus elején lapunk Erdélyi magyar könyvtár születik Budapest szívében címmel közölte az ott működő Erdélyi Magyarok Egyesülete (EME) elnöke, Kiss Béla felhívását a tervezett Erdélyi Könyvtár létrehozására és gyarapítására.
,,Kinek nincs otthon felajánlható erdélyi vonatkozású könyve, újságja vagy egyéb dokumentuma, amitől megválna, avagy több példánnyal is rendelkezik belőle?” – kérdezte Kiss Béla. Lapunk készséggel felvállalta az EME törekvését, mert az egyesület feladatának tekinti a Magyarországon élő erdélyiek érdekképviseletét és identitásának megőrzését. Felhívásuk pedig visszhangra talált Háromszéken, s egy hónap alatt öt magánszemély, lapunk szerkesztősége és e sorok írója összesen 140 könyvet adományozott, amelyeket majd rendeltetési helyére szállít az egyesület. A kezdeményezés folytatására is várunk, készséggel fogadjuk az újabb adományokat, és az EME nevében köszönetet mondunk személyesen Ferenczy L. Tibornak, Jakab Emíliának, László Jánosnak és Háromszéki Évának is.
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódnak a román karhatalmi erők megfélemlítési akciói Háromszéken
Folytatódnak a román karhatalmi erők megfélemlítési akciói, elmúlt pénteken Ütő Gusztávba kötöttek bele, aki Székelyföld – Ţinutul Secuiesc – Székely Land és Autonómia feliratú táblákkal kampányolt az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtői mellett.
Az Erzsébet parkkal szemben, a Mikó Imre utca sarkán lévő üzlet előtt gyűjtötték pénteken a Szilágyi Zsolt államelnök-jelöléséhez szükséges aláírásokat a néppártosok, és Ütő Gusztáv képzőművész is csatlakozott hozzájuk, hogy tábláival felhívja a figyelmet: az EMNP és jelöltje elkötelezett az autonómia mellett. A déli órákban mentek hozzá a rendőrök, és a táblák felől érdeklődtek. Ő elmagyarázta, hogy ezek 2011-ben és 2012-ben született műalkotások, az Autonómia feliratú festmény, a másik számítógépes grafika, ő pedig doktor Ütő Gusztáv, a Partiumi Keresztény Egyetem tanára. A rendőr erre igen arrogánsan válaszolt: ez vicc. Ütő sértőnek találta megnyilvánulását, és kikérte magának, ő sem Székelyfölddel, sem az autonómiával nem viccel.
Az egyre élesebb szóváltásra érkezett meg Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki elnöke, újságíró, aki többször is megkérdezte a rendőröktől, hogy tulajdonképpen mi a kifogásuk, de választ nem kapott. Felhívta figyelmüket, hogy nincs joguk ilyen hangnemet használni, a gúnyos, kioktató szövegek ideje lejárt, ám csak akkor csendesedtek valamelyest a karhatalom képviselői, amikor kiderült, újságíró, és hogy engedéllyel, bérelt helyen gyűjtik az aláírásokat. A rendőrök végül autóba ültek, ott még telefonálgattak egy darabig, majd távoztak – mesélték az érintettek. Ütő Gusztáv kitért arra is, másnap ismét kiállt tábláival ugyanoda, ekkor már nem egyenruhások, hanem más „furcsa” alakok környékezték, brassói és helyi románok próbálták meggyőzni az autonómia káros voltáról.
Bedő és Ütő egyöntetűen hangsúlyozta, az ilyen és hasonló akciók azt bizonyítják, „valamit nagyon jól csinálunk, ha ennyire tartanak tőlünk, ennyire meg akarnak állítani”. Kiemelték: nem hátrálnak meg, folytatják, amit elkezdtek. Ütő Gusztáv ugyanakkor azt is elmondta, vele bakalódjanak azok, akiknek nem tetszik, mit tesz, ne nyolcvanéves édesanyját zaklassák éjszakai csengetésekkel. „Ahányszor kiállok a táblákkal, felkerül egy-egy ilyen kép a közösségi oldalra, éjszaka becsengetnek édesanyámhoz. Idén ez már ötször-hatszor megtörtént. Legyen férfi, aki ezt teszi, s velem álljon ki, ne édesanyámat riogassa” – mondotta Ütő Gusztáv.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

gnap, Kisboldogasszony ünnepén, Szűz Mária születésnapján a máriaradnai kisbazilikában 11 órakor kezdődött ünnepélyes, román, magyar és német nyelvű búcsúi szentmisét Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök és Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök celebrálta több mint 30 pap és egyházi méltóság, valamint a templomot zsúfolásig megtöltő hívek jelenlétében. A szertartás kezdetén a váradi püspököt és a paptestvéreket, valamint a hívek között kiemelt tisztelettel köszöntötte a magyarországi vendégeket Excellenciás Roos Márton temesvári megyés püspök magyarul, románul és németül, méltatva az ünnep fontosságát, majd kitért a kegytemplom felújítási munkálataira. Azok, hála Istennek, jól haladnak, a két torony felújításával már eljutottak a keresztek felszereléséig, amelyek a templomban felszentelésre vártak, amire a szertartás végén kerül sor. A továbbiakban felkérte Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspököt az ünnepélyes búcsúi szentmise bemutatására.
A ft. Tomán Zoltán temesvár-belvárosi káplán által magyarul ismertetett szentbeszédben kifejtette: vannak olyanok, akik azt kérdezik, mi szükség van díszes templomokra, kápolnákra, szentélyekre, noha köztudott, hogy a művészi kivitelezésű templomainkkal Isten iránti odaadásunkat, hálánkat próbáljuk kifejezni, hiszen ezeket az áldozatokat az ő kedvéért hozzuk, hódolatunk, szeretetünk jeléül. Mivel ma Mária születésnapját ünnepeljük, feltehetjük magunknak a kérdést: hogyan kell tisztelnünk Szűz Máriát, Jézus édesanyját? Ha Mária a Megváltó, Jézus Krisztus édesanyja, nekünk is mennyei édesanyánkként kell tisztelnünk, ragaszkodnunk hozzá, akárcsak a vérbeli édesanyánkhoz.
Ahogy édesanyánkat fel szoktuk köszönteni a születésnapján, úgy e napon a mennyei édesanyánkat, a boldogságos Szűzanyát is fel kell köszöntenünk. Kérjük a segítségét, köszönjük meg a Szentfiánál értünk tett közbenjárását. Kérjük, ne engedje, hogy a csüggedés, a reménytelenség érzése bármikor is erőt vegyen rajtunk. Ha buzgón, folyamatosan imádkozunk hozzá, megtapasztalhatjuk, hogy az életünkben, a családunk életében, a mindennapi munkánk, a tanulás során is velünk van, segít bennünket, szívünket megtölti a magabiztosság, a reménység melegével. Áldozáskor Excellenciás Böcskei László nagyváradi püspök is az áldoztató papokkal együtt, elvegyült a hívek tömegében, akik nagy számban áldoztak nála.
A szentmise végén Excellenciás Roos Márton főpásztor latinul elmondott fohászát követően megszentelte, tömjénfüsttel illette a templomhajó két oldalán álló, mintegy 3 méter magas, aranyozott, villámhárítóval felszerelt két keresztet, amelyeket a toronysüvegre fognak felszerelni. Elbocsátó főpásztori üzenetében Excellenciás Böcskei László váradi püspök arra kérte a zarándokokat, hogy hazatérve vigyék magukkal a közbenjáró, a vigasztaló mennyei édesanyánk, Szűz Mária gondoskodó, megtartó szeretetét.
A búcsúzó nyár legszebb ünnepe talán még soha nem csábított a külső felújítás alatt álló kegyhelyhez olyan sok zarándokot, mint hétfőn, amikor az újkígyósi hívek, az őseik által a templom feljáratához állított, az adakozásaikból a közelmúltban felújított feszülethez két autóbusszal érkeztek, de a régió legtöbb településéről érkezett ismerősökkel, köztük Kovács Sándor csanádpalotai polgármesterrel is találkoztunk, aki 70 zarándok társaságában vett részt a búcsúi szentmisén. Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Elhunyt Dehel Gábor
Életének 74. évében elhunyt Dehel Gábor rendező, író, színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház volt tagja, majd két évtizeden át a Kolozsvári Magyar Opera rendezője.
Dehel Gábor /Szatmárnémeti, 1940. ápr. 29. –Kolozsvár, 2014 szeptember 8 ./ 1961-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. Az 1980-as években elvégezte Bukarestben a rendezői szakot. 1991 óta a Kolozsvári Állami Magyar Opera rendezőjeként sikkerre vitt számos darabot. Számos karcolata, novellája, színészportréja, riportja, színházi kérdésekkel foglalkozó írása jelent meg. 1991-től a Kolozsvári Magyar Opera rendezője is. Színpadra állította Erkel Ferenc összes operáját. Regényei jelentek meg,
Szabadság (Kolozsvár)

Ferdetükör
Tolvajt kiált a tolvaj. Valahogy így tömöríthető annak az ismertetőnek a tartalma, amely a Capital legfrissebb számában jelent meg a nem csak politikailag, hanem gazdaságilag is „esélytelen” székelyföldi autonómiáról. Mint minden román nyelvű médiatermék, a Capital is következetesen – és célzatosan – egyenlőségjelet használ az autonómia és a szeparatizmus fogalmak között.
A különben tekintélyes gazdasági hetilap szigorúan a számok tükrében vizsgálja Hargita, Kovászna és a fél Maros megye gazdasági teljesítményét, amikor megállapítja, hogy ha sikerül is kivívni a sokat hangoztatott autonómiát, ez a döntő többségükben magyarok által lakta régió nem képes megállni a saját lábán.
ÖRDÖG I. BÉLA, Szabadság (Kolozsvár)

Régiók Találkozója, 13. alkalommal
Székelyföldi, mezőségi népművészeti és kulturális egyesületek képviselői, de magyarországi vendégek is részt vettek a Kalotaszegi Bokréta Kulturális Egyesület ez évi, immár hagyományossá vált rendezvényén, a Régiók Találkozóján, amelyet szeptember első hétvégéjén a kalotaszegi Mérában rendeztek.
Szabadság (Kolozsvár)

Parádé a román bevonulás emlékére
Katonai parádéval ünnepelték hétfőn Sepsiszentgyörgyön, hogy hetven évvel ezelőtt vonultak be a román csapatok a városba. A rendezvényt a sepsiszentgyörgyi katonai helyőrség szervezte a prefektusi hivatal támogatásával annak emlékére, hogy a román csapatok hetven éve „szabadították fel a várost a fasiszta-horthysta uralom alól”.
Sebastian Cucu alprefektus ünnepi beszédében arra emlékeztetett, hogy a román hadsereg 1944. szeptember 8-án tűzte ki a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatal tornyára a román lobogót. Ezt megelőzően a város környékén heves harcok dúltak, amelyekben a román hadsereg „az oly sokat szenvedett” helyi román lakosság támogatását is élvezte.
Ioachim Grigorescu ezredes, a háborús veteránok egyesületének helyi vezetője kijelentette, az események óta eltelt hét évtized dacára a városban „sokan gondolnak még nosztalgiával a múltra”. A tartalékos ezredes nehezményezte, hogy az RMDSZ helyi vezetői ezúttal sem vettek részt az eseményen.
A rendezvényen egyébként a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Fóruma azt javasolta, hogy a román hadsereg által a városháza tornyára 70 évvel ezelőtt kitűzött román lobogót nyilvánítsák műemlékké.
Sepsiszentgyörgy volt az első észak-erdélyi város, amelyikbe 1944-ben bevonult a román hadsereg. A bevonulás két héttel azután történt, hogy Bukarestben Mihály román király testőrsége letartóztatta Ion Antonescu marsallt, Románia Hitler-barát kormányzóját, és az ország átállt a szövetséges hatalmak oldalára.
Krónika (Kolozsvár)

Zaklatják az EMNP aláírásgyűjtőit
Több településen zaklatják és zsarolják az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aláíróit Bihar és Kovászna megyében – állították hétfőn a szervezet képviselői.
Csomortányi István, a párt Bihar megyei szervezetének elnöke elmondta, Érmihályfalván a helyi RMDSZ-es polgármester, Nyakó József által megbízott személyek ott tesznek keresztbe a néppárt aláírásgyűjtőinek, ahol csak lehet. Monospetriben a néppárt aláírásgyűjtőinek megjelenésekor az RMDSZ helyi képviselői végigjárták a házakat, figyelmeztetve az embereket, hogy ne merjenek aláírni a néppártnak – mutatott rá Csomortányi, aki szerint az Érmellék több településén fenyegették meg a roma lakosságot azzal, hogy az önkormányzat megvonja tőlük a szociális segélyt, ha támogatják aláírásukkal Szilágyi Zsoltot, az EMNP államfőjelöltjét.
Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszéki szervezetének elnöke rendőrségi zaklatásról számolt be hétfői sajtótájékoztatóján. Elmondta, Ütő Gusztáv képzőművész, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusa pénteken a háromnyelvű „Székelyföld”, valamint az „Autonómia” feliratú táblával állt a belvárosban az aláírásgyűjtő stand mellett, amikor egy egyenruhás és egy civil rendőr felelősségre vonta, gúnyos, lekezelő hangnemben beszéltek vele.
„Mi egy autonomista párt vagyunk, az autonómia mint célkitűzés benne van az alapító okiratunkban, ezzel mozgósítunk. Ezt a rendőröknek is elmagyaráztuk”– mondta Bedő Zoltán. – Egyre inkább arra játszanak, hogy az autonómiáért küzdőket megfélemlítsék. De mi azt üzenjük, hogy minket nem lehet megfélemlíteni.”
Szilágyi Zsolt, a néppárt államfőjelöltje egyébként hétfőn Nagyváradon elmondta, nem született még döntés arról, hogy kit fog támogatni az EMNP a második fordulóban, de az bizonyos, hogy olyan jelöltet semmiképpen sem, aki tagadja Székelyföld létezését, és perekkel harcol nemzeti jelképeink ellen.
Szilágyi az RMDSZ kiszivárgott autonómiastatútumát Columbo feleségéhez hasonlította: mindenki tud róla, de még soha senki nem látta. „Miután folyamatosan hazudtak arról, hogy mikor készül el a törvénytervezet, most ködösítenek a kiszivárgott dokumentummal kapcsolatban. Hogyan várható el, hogy végigvigyék a parlamenten a statútumot, ha nem is merik felvállalni azt” – tette fel a kérdést az államfőjelölt.
Kovács Péter: jól halad az RMDSZ Az RMDSZ az előzetes terveknek megfelelően halad a Kelemen Hunor államelnök-jelöltségét támogató aláírások összegyűjtésével – jelentette ki Kovács Péter, a szövetség főtitkára. Elmondta, Háromszéken több mint 35 ezren, Udvarhelyszéken 22 ezren, Maros megyében több mint 40 ezren, Szilágy megyében 17 ezren, Bihar megyében pedig 32 ezren írtak alá Kelemen Hunor indulásáért. Rámutatott, az RMDSZ a leadási határidő, azaz szeptember 23. előtt több mint 200 ezer aláírást fog iktatni.
Bíró Blanka, Vásárhelyi-Nyemec Réka, Krónika (Kolozsvár)

Kevesebb a diák Hargita megyében
Mintegy 53 ezer diák és óvodás kezdi meg a tanévet jövő hétfőn Hargita megyében, közel hatszázzal kevesebben, mint egy évvel ezelőtt – közölte Bartolf Hedwig Hargita megyei főtanfelügyelő.
Az összevonások miatt a 2013/2014-es tanévhez képest valamivel kevesebb lesz az induló osztályok száma is. A főtanfelügyelő tájékoztatása szerint leginkább a vidéki településeken csökken az induló csoportok, illetve az osztályok száma, városokon pedig a szakközépiskolákban indul kevesebb osztály.
Bartolf Hedwig elmondta, a tanintézetekben lezajlottak a tanfelügyelőségi és közegészségügyi ellenőrzések is, és ezek azt mutatják, hogy az egy évvel korábbi helyzethez képest javultak a feltételek a napközikben és iskolákban, a múlt évi 89 százalékhoz képest idén 92 százalék arányban találták megfelelőnek a körülményeket a tevékenység elkezdéséhez, így a tanintézetek jelentős része a közegészségügyi működési engedélyt is megkapta.
„Akárcsak az elmúlt években, idén is jóindulatúak voltak az ellenőrzések során, ott is megadták a működési engedélyt, ahol a szükséges munkálatok – például a padló cseréje, épületjavítás vagy más fejlesztés – elkezdődött, de várhatóan csak az iskolakezdés után fejeződik be” – tájékoztatott a főtanfelügyelő.
Kifejtette, természetesen van, ahol a körülmények még nem felelnek meg maradéktalanul az elvárásoknak, de legtöbb tanintézet esetében ezek olyan problémák – például a szeméttároló helyéül szolgáló betonalap hiánya –, amelyek nem akadályozzák az oktatás elkezdését. Bartolf Hedwig hozzátette, várhatóan idén olyan már nem fog előfordulni, mint tavaly, amikor az iskolák állapota miatt, a diákok biztonságát szem előtt tartva a megyei közegészségügyi igazgatóság nem engedélyezte az oktatás megkezdését a székelyandrásfalvi, valamint a Kászonokban található jakabfalvi iskolákban.
Az új tanévben az aligazgatók száma is csökken Hargita megyében, ugyanis az oktatási minisztérium által kifogásolt bérköltségtúllépés miatt elrendelt költségcsökkentő intézkedések következtében a húsznál kevesebb osztállyal induló tanintézetekben megszűntek az aligazgatói állások.
Amint azt Bartolf Hedwigtől megtudtuk, Udvarhelyszéken székelyvarsági, nagygalambfalvi és lövétei tanintézetek vannak hasonló helyzetben, de a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Gimnáziumban is megszűnt az aligazgatói tisztség.
A megye iskolahálózatának buszparkja viszont bővült, a siménfalvi és kápolnási iskolák kaptak értesítést a közelmúltban, hogy a minisztérium kiutalt számukra egy-egy új iskolabuszt. Hargita megye várhatóan még az év vége előtt további kilenc iskolabuszt kap, a kiutalási naptár szerint a járművek az október-december közti időszakban érkeznek meg.
Széchely István, Krónika (Kolozsvár)

Mintha nemzeti esküt tettünk volna
Emlékezés egykori iskolám, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dolgában.
Albert Ernő tanár úr 1954-ben friss diplomájával meg sem állott a sepsiszentgyörgyi vasútállomásig, onnan az ún. Egyes Számú Fiúlíceumig már csak gyalog a hajdani jegenyesoron, nem lévén jármű. Azaz akkor még volt egy lovas fiáker, de én úgy gondolom, a csíkdánfalvi derék tanár azt nem vette igénybe. Internátusi felügyelő tanárunk lőn, más iskolában tanított egy ideig. Ő közelített felénk, végzősök felé akkor azzal a kérdéssel, szeretnénk-e egy székely népi tánccsoportban is dolgozni? Ajaj, örömest, volt a válaszunk.
A lánylíceum adott lányokat, és a tanár úr igazgatta botlábainkat jó irányba. Ez volt a kezdet. Emlék, néha sírdogálásra igazgató. Büszkék már nem vagyunk az elsőségre, inkább meghatottan gondolunk tizenhat éves önmagunkra. És könnyeket nyelve, látván a mai Mikó Kollégium együttesének hivatásos szinten rebbenő csoportját.
Csak székely néptáncokat tanított a tanár úr, ha jól emlékszem. Egész estére nem tellett műsorunk, igen-igen kezdők voltunk, valóságos neandervölgyi néptáncosok a kisvárosban. 1955-ben viszont mi adtuk a tanévzáró műsor „gerincét”, hatalmas meglepetést és hálás tapsot idéztünk a közönségnek. Nekem még szónokolnom is kellet az ünnepségen. Eddig sem feledtem, még egy kis ideig nem is, az intézet aligazgatójának, Dobolyi Lászlónak nem színpadi(-as), de szeretetteljes üdvözlő, köszönő szavait az előadás után. Táncoltunk más ünnepi alkalmakkor is, voltunk falvakban is színpadon. A tánccsoportot mindig rajongva fogadták. Magyarázható ez „egyedi” voltunkkal is, de a kezdők lelkesedésével, mindent akarásával is.
Akkor kezdett már mennybe menni Albert Ernő, a későbbi igazgató, a népköltési gyűjtő, a későbbi író, örök nagy tanító-tanárunk. Soha egy hangos szava nem volt senkihez, pedig a középkori kollégiumok elvadult bentlakási hagyományait vadul őrző internátus felügyelői, sőt már nagydiákjai is valóságos megalázó diktatúrát éltettek. Albert Ernő a sok pocsék gúnynév labodái között kapta – éppen magatartása, élhető szavai és szándékai révén – a Szerényke nevet. Csak a nagyot teremtők tudnak szerények maradni – nem közhely ez. A gyenge tanulók, a cingár zenészkéink is tudták és vallották mindezt.
Mondhatni egyetemes, intézeten belül általános volt ez a meggyőződés, és már akkori tapasztalataim is figyelmembe igazították: a tanárok is így viszonyultak a csizmás, dús hajú fiatal tanárhoz. Ő hozta, hozatta Csíkdánfalváról, honnan is még a székely ruhákat a csoportnak. Egy alkalommal kérdezte tőlünk, tudnánk-e csizmákat szerezni valahonnan, falvainkból. Mi Uzonban laktunk, tudtam egy kedves bácsiról, hogy néha szép csizmában jár, jelentkeztem, hogy elkérem. Ideadta, vittem, de a tanár úr nagyot nevetett: Zoltán, ebbe kétszer is beleférsz, el se bírod talán... Égtem és kénytelen voltam vele nevetni. De került valahonnan, kerített mindnyájunknak lábbelit.
Valamikor ’55 tavaszán Albert tanár úrnak el kellett utaznia valahová. Magához intett, és azt mondotta Páll Zsolt táncos barátom jelenlétében, hogy az internátus kulcsait rám bízza, én leszek a felügyelő, tartsunk rendet. És elbúcsúzott, kézfogással! Ez volt életem első hatalmas megbízatása, a bizalom megismerésének első alkalma. Érettségi után (17 évesen) azonnal munkába álltam.
Asztalosműhelyben „képesítetlen munka”. Kenyér kellett, pénz egyetemre. Ma ez nem divat. ’56 őszén jelentkeztem Nemes Antal igazgatónál a Mikóban, és fölvettek internátusi felügyelőnek. Azért mentem oda, mert ott szinte egész nap tudtam készülni egyetemre. Be is jutottam. A tánccsoport már élt, már jobban táncoltak és többen, mint mi, akkor már vegyes volt a líceum is, gyönyörű lányokkal. Kívántam erősen a táncot, és folytattam aztán az egyetemen az első héttől kezdve.
Gyermeki eszmélésem, fölserdülésem egy Kis-Küküllő menti falucskában, Bordoson történt meg velem. Ott ismertem meg a székely hagyományrendszert, a népdalkincs éltető erejét, panaszt, keservet, örömet közvetítő szerepét, ahogy az volt. Akkor csobbantam-cseppentem bele az Albert Ernő-féle rendszerezésbe és gazdagodásba. Hallatlan meghatározó ereje volt ennek a „II. osztálynak” a Mikó Kollégiumban. A Bolyai Tudományegyetem híres tánccsoportjába, az Albert Ernő helyébe jelentkeztem, és már az első hét végén ott táncoltam, közel öt éven át.
A csoda ismétlődött, majd Korondon tanárként ismét, a székely táncvilág egyik fővárosában. Ezt cselekedte Ernő úr velem, velünk. Bizony, valóságos karmester volt Ő. Intett, lépnem kellett, és jó irányba. Újságíróként, költőként, regényíróként mindenütt kísért esküként ez a hitvallás: a nép, annak sorsa, művészete iránti elkötelezettség. Tanár koromban már mint költőt keresett föl Albert Ernő, írnék-e verset a Mikó nagy rektora, Csutak Vilmos emlékére? Megírtam. Aztán a nagy népköltési gyűjtő, Konsza Samu tanár úr felé terelte költői emlékezetem, s nem hiába.
Már szerkesztő koromban, 1969 őszén keresett föl akkori s örökös szerénységével: vállalnám-e megírni a Székely Mikó Kollégium himnuszát, Dancs Árpád zenéjével? Úristen, ettől megrendültem. Még a derekam is didergett. De – megírtuk, éppen most 45 éve. Míg dolgoztunk, a zeneszerző, Árpi édesanyja könnyezett, és boldog volt, amikor Árpi kiáltotta: köszönjük a süteményeket, édesanyám! És szaladtunk Albert Ernő igazgató úrhoz, fogadott Csongvai aligazgatóval, vittek-ragadtak egy harmóniumhoz (!). Meghallgatták először: Ernő dermedten, másodszor könnyesen mind a négyen, aztán DA CAPO harmadjára, akkor már ujjongva. Azt sem tudtam, melyik földrészen vagyok boldogságomban. Mert akkor mind az öt földrész székely magyar volt ám. Az én iskolám himnuszát megírni...!
A helyi Megyei Tükör hetilap szerkesztője valék, vittem Dali Sándor főszerkesztőnek a szöveges kottát: – ez a himnusz... Elolvasta kétszer, akkor azt kiátotta derűsen, hogy Zoli, maga megbolondult? Mondtam, nem, miért kellett volna? – Ebben az országban csak egy himnusz van, s az a párté. Szombaton megjelent az „ének”. Nagy híre a hírem lett. 1995-ben, már Pesten mondta költő barátom: minden versemet odaadnám, csak hogy az én iskolám ballagói az általam írt himnuszt énekeljék! 1985-ben a kommunista párt betiltani akarta, de legalább lefordítani románra. Nem tettük meg. Azóta minden iskolai megnyilvánuláson éneklik.
És ez csöppnyi mindabból, ami az „elindíttatásunk” után történt egy irányban. Éltében értékelem Albert Ernőt. És részben azért, hadd lássák a tanárok ma is, hogy nemcsak tanítani kell, de elindítani is jó felé a fiatalokat. Írom mindezeket a másfélszáz éves Székely Mikó Kollégium ünnepe alkalmából.
Czegő Zoltán, Krónika (Kolozsvár)

Önkénteskedik a vásárhelyi RMDSZ
Kétkezi önkéntes munkát vállalt a pókakeresztúri HIFA-parknál az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének vezetősége, továbbá tanszereket is gyűjtenek a rászoruló gyerekeknek – jelentette be sajtótájékoztatón Peti András elnök.
„A marosvásárhelyi RMDSZ tizenöt alelnökével közösen pénteken délután és szombaton egész nap a helyszínen fogunk segédkezni” – mondta Peti András. A HIFA részéről Márton Zólyomi Attila hangsúlyozta: a Kelet-Európában egyedi, fogyatékkal élők számára otthont és elviselhető életkörülményeket biztosító szociális gondozási központ megépüléséhez közösségi összefogásra van szükség, erre pedig kiváló lehetőség a hagyományos kaláka.
Besenyei Sarolta projektkoordinátor szerint az intézmény 69 személy számára biztosítana állandó lakhelyet, emellett pedig – második építkezési fázisban – mintegy 130 fős respiroközpontot is létrehoznának, ahol ideiglenesen, hotelszerű körülmények között fogadnák a fogyatékkal élőket, rászorulókat (a respiroközpontokban arra az időszakra fogadják az érintetteket, amikor hozzátartozóik, gondozóik például pihenni, kikapcsolódni, szabadságra mennek).
„A beruházás összértéke majdnem 5,5 millió euró. Előkészületi munkákat végzünk, megtisztítjuk a telket, a munkások és eszközök számára barakkokat, raktárakat építünk” – ismertette Besenyei, hozzátéve, hogy Nagyváradról, Kolozsvárról, Neamţ, Maros, Hargita és Kovászna megyékből is várnak önkénteseket.
Karácsony Erdei Etel, az RMDSZ nőszervezetének marosvásárhelyi elnöke elmondta, hogy idén is tanszergyűjtést szerveznek a rászoruló tanulóknak: az államfőjelöltséghez szükséges aláírások gyűjtésének helyszínén, valamint a szervezet Dózsa György úti székhelyén várják a felajánlott füzeteket, írószereket, iskolatáskákat, tolltartókat, valamint pénzadományokat is.
Magyarul tanítják a románokat Magyarnyelv-tanfolyamot indít kezdő román ajkúak számára az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. A Linguaprof nyelvközponttal közösen indított tanfolyam az A1-es nyelvismereti szinthez szükséges szavak és kifejezések elsajátítását biztosítja, és a kommunikációs készségek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A létszám minimum tíz személy, a hozzájárulás az oktató költségeit fedezi, a tanfolyamokra a marosvásárhelyi RMDSZ székházában kerül sor, az órarendet az oktatók a résztvevőkkel közösen határozzák meg.
Krónika (Kolozsvár)

Készül a sejttérkép
– beszélgetés dr. Barabási Albert Lászlóval
Egyáltalán nem volna meglepő, ha a közeljövőben dr. Barabási Albert László Nobel-díjat kapna – csak az nem világos, hogy fizikából-e vagy orvostudományból. Az általa létrehozott és az Egyesült Államok Tudományos Akadémiája által bejegyzett új tudományág, a hálózatok tudománya egyre nagyobb teret nyer. Addig is, amíg Nobel-díjra jelölnék, elmondhatjuk, földink neve felkerült az idei Prima Primissima-díj jelöltjei közé a Magyar tudomány kategóriában. A bostoni Northeastern Egyetem Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetőjével Tusnádfürdőn beszélgettünk.
– Székely Hírmondó? Hát akkor talán kezdjük azzal, hogy én Oroszfaluban jártam iskolába – indítja a beszélgetést dr. Barabási Albert László. – Igaz, rövid ideig, mert egy adott ponton úgy döntött a család, hogy légúti problémákkal küszködöm (efelől erős kétségeim vannak utólag, de most már mindegy), és ezt javítandó, második osztályos koromban elküldtek egy fél évre anyai nagyanyámhoz Oroszfaluba. A nővérem hatéves koráig ott élt. Édesanyám is odajárt, anno, őt még az Imecs házaspár tanította. Amúgy Karcfalván születtem, de valójában Balánbányán laktunk, Csíkszeredában végeztem a középiskolát, Bukarestben, majd Budapesten a fizikát, Bostonban doktoráltam, s most a Northeastern és a Harvard Egyetemeken tanítok, ahol olyan kiváló tanítványaim voltak, mint Antal Réka Kolozsvárról vagy éppen Ravasz Erzsébet Sepsiszentgyörgyről, aki amúgy azóta maga is a Harvardon tanít, vagy Dezső Zoltán Csíkszeredából.
– Mit jelent az, hogy skálafüggetlen hálózat, és hol vannak ilyenek?
– Mindenütt. Skálafüggetlen hálózat az internet, a szociális hálók, az emberi társadalom, a komplex áramkörök, de a terroristák vagy az emberi test sejtjei is skálafüggetlen hálózatot alkotnak. Közös jellemzőjük, hogy „nem demokratikusak”: vannak nagyon „behuzalozott” csomópontok (a társadalomban például a közismert sztárok, politikusok), és vannak olyanok, amelyekhez csak néhány huzal fut – ezek száma egy nagyon szoros törvényszerűséget, ún. hatványfüggvényt követ. Véletlen hatásokra nagyon robusztusak, ugyanakkor, ha „feltérképezzük” őket, ismerjük, hogy hol vannak a nagyon erős csomópontjaik, akkor ezek semlegesítésével összedől a hálózat. Például a betegség, az egy „kártékony sejthálózat”. Pontos térképpel megsemmisíthetők lennének a fontos csomópontjai, azaz meggyógyulna a szervezet. A Harvard Egyetemen létrehoztak két évvel ezelőtt egy Hálózati Orvostudományi Intézetet, ahol több mint kétszáz kutató dolgozik. Cél az emberi test sejthálózatának feltérképezése. Sziszifuszi munka, de az emberi testnek véges számú sejtje van, előbb-utóbb meglesz a térkép. Most húsz százaléknál tartunk, és már ezzel a részismerettel is hatalmasat ugorhat az orvostudomány. Becslésem szerint a teljes térkép harminc év alatt készülhet el, de egy nyolcvan százalékos beazonosítást már tíz éven belül elérünk. Ez, elvben, nagyon sok betegség gyógyítását lehetővé teszi majd.
A dr. Barabási Albert Lászlóval készült teljes beszélgetést a 2015-ös Székely Kalendáriumban olvashatják majd.
Erdély András, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Vandalizmus a Perkőn
Összetörték az éjjeli világítást
Egyelőre azonosítatlan elkövetők összetörtek két reflektort a perkői Szent István-kápolna szomszédságában. A településen élők szerint nem először esett vandalizmus áldozatául a búcsújáró hely.
Minden jel arra utal, hogy az ismeretlen tettesek hétfőn hajnalban rongálták meg a perkői kápolnát megvilágító fényszórókat, ugyanis azok vasárnap kora este még világítottak.
A három világítótestet a kézdiszentléleki önkormányzat szereltette fel, ebből kettőt tettek tönkre a vandálok. Ottjártunkkor a helyi őrs tagjai és a kézdivásárhelyi bűnügyi osztály munkatársa helyszínelt, valamint a polgármesteri hivatal egyik alkalmazottja is jelen volt.
A perkői kápolnánál nem első ízben történik ilyesmi: a Szent István-napi búcsú előtt néhány nappal a kápolna bejáratát védő vasrácsot feszítették fel ismeretlenek. Azt akkor helyreállították, és nem jelentették az esetet. A polgármesteri hivatal alkalmazottja szerint korábban a harangláb melletti kőtömbbe beépített világítótestet motorbiciklivel próbálták elvontatni, ennek jelei most is látszanak, ugyanis a kő több darabra törött.
A hatóságok arra kérik a lakosságot, hogy amennyiben bárki valamit tud a rongálásról, jelentse a kézdiszentléleki községházán, a rendőrségen vagy a plébániahivatalban.
Bartos Lóránt, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Politikai gyermekbetegségek
Miközben teljesen érthetetlen és indokolatlan háborús hisztéria füstködébe burkolják az országot, s már Szent Románia elleni orosz támadást vizionálnak, dicsőséges politikusaink jól ráérnek, hogy választási pofaviziteket tartsanak mindenütt, ahol némi voksok elhódításában reménykedhetnek.
A háborús hisztériakeltés mindig jó üzletnek bizonyult a felelőtlen politizálásban, de tanácsos lenne megállni ott, ahol még nem kell komolyan venni a paprikajancsis vitézkedéseket és a veszélyeztetettségi sirámokat. Băsescutól megszoktuk a meredek kijelentéseket, de azok gyors visszaszívását is, nem kell tehát egészen komolyan venni mindazt, amit az ország legfőbb haduraként összehord. Az őnála még dilettánsabbak viszont határozottan veszélyesek lehetnek, még az olyan ásatag akarnoknők is, mint Monica Macovei, akinek az ukrajnai konfliktusról rögtön a székelyföldi autonómia gondolatának robbanásveszélyes mivolta jut eszébe. Vajon nem fordítva igaz egy esetleges autonómia kihatása? Éppen az állami kohézió és a lojalitás irányába? Felteszem ezeket a kérdéseket, bár nagyon jól tudom, hogy ma egyetlen román politikust sem lehet meggyőzni észérvekkel, ha autonómiáról, önrendelkezésről van szó. Az csak a románságnak jár, lakjon bárhol is, mert ők az ortodox Dumnyezó kiválasztott népe. Ha mások beszélnek arról, netán cselekednek is érte, hát rögtön ördögöt, sátánt, destabilizációt emlegetnek, de közben dédelgetik a maguk kis terveit a Moldáviával való egyesülésről, Transznisztria bekebelezéséről, netán Dél-Besszarábia visszaszerzéséről.
Vészharangozó ténykedésében egyébként Macovei asszonyságnak egy dologban azért még igaza is van: Călin Popescu Tăriceanu bejelentett szándéka, hogy harmadszorra is felfüggesszék Traian Băsescu államelnököt, nem csupán veszélyes manipuláció, hanem teljesen felesleges ostobaság is, ami csak egy olyan hatalmi elitre jellemző, mely semmiféle felelősséget nem érez az ország és a lakossága iránt. Hogy az ország „második emberének” tartott szenátusi elnök hogyan képzeli el a régi államelnök elcsapatásáról szóló népszavazás megtartását az új megválasztásának egyik időpontjában? Nos, ez a hülyeség-rekordok aranykönyvébe kívánkozik. Ám tegyék, ha csak ennyire futja nagy politikusi intelligenciájukból!
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Élő és holt szavazóink
Sokan kapkodtak régebben is jelképek után éppen az Ady Endre és Octavian Goga barátságához, amikor a politikai helyzet megkívánta az esküdözést a két nép örök barátságára. Szerintem a két nép barátságával nem is lenne semmi baj, ha azt moslékká nem keverné a pillanatnyi politika. Jól látjuk, tudjuk és érezzük ezt kívülről, belülről. Ám ezek a békítő elvtársak és urak ama barátságnak csak az első rebbenéseit emlegetik. Gogából fasiszta miniszterelnök lett, még azelőtt megtörtént az 1916-os román szerződésszegés, Székelyföld, Barcaság, fél Erdély lerohanása és kifosztása, ezrek lemészárlása. Tudjuk. Akkoriban született Ady egyik híres levele, melyben írja, hogy nem cserélne Goga úrral lelkiismeretet...
Én máskor is, szótlanul is, most szóban is inkább a kolozsvári George Sbirceát említeném, remek írásait, vallomásait Kolozsvár iránti szeretetéről, a magyar kultúra egyik csodálójáról. Írt remek verseket magyarul is, könyvet is, írt a Donát úti orgonákról, a magyar város templomairól, a várról, annak bástyáiról. És maradok a másik kolozsvárinál, Gelu Păteanunál, aki szintén két nyelven írt verset, újságot, könyveket.
Az egykori Utunk hetilap (egyetlen) szerkesztőségében kapta a Gyalu nevet. A ’70-es évek kommunista románjai rettenetes dühvel vették tudomásul azt is, és azt különösen, hogy Gyalu a bukaresti A Hét hetilaphoz ment. Kiátkozták, és kiüldözték, Etéd, Énlaka magyar–székely falvak szeretettel fogadták a tökéletes magyarsággal beszélő „tanító urat”. Mert az lett belőle Székelyföldön. Az 1989-es romániai műanyag-forradalom után Budapestre költözött két kisgyermekével. Kapott fordítói munkát, egyetemi oktató volt, ott halt meg.
Hát ezek a példák bizonygatják, hogy van megbékélés, lehetséges, de azt nem Ponta, nem Băsescu, futóbolond Funar, Vadim Tudor teremti meg, s nem a bevándorló románság, nem a gárdák. Mondom ezt mindenféle választások előtt, után és – helyett. Azzal a meggyőződéssel, hogy a régiek, sokan a maiak közül is, helyben, egy miccre megszavaznák az autonómiát számunkra.
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Díjátadással zárult a II. Fekete-Körös-völgyi Magyar Napok eseménysorozata
Farkas Zsolt, az Oláhszentmiklós (Sânnicolau Ramân) központú Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezet lelkésze vehette át vasárnap este Belényesben a Zsisku János Szórványdíjat, a II. Fekete Körös-völgyi Magyar Napok záró rendezvényén.
Szeptember 7-én , vasárnap délután, a várasfenesi református templomban került sor a II. Fekete-Körös-Völgyi Magyar Napok záró napi első eseményére. Az istentisztelettel egybekötött kórustalálkozón a régió magyar egyházi és ifjúsági kórusai tartottak színvonalas előadásokat. A kezdő áhítatot Mikló Ferenc, a Bihari Egyházmegye esperese tartotta, a házigazda Szabó László várasfenesi és a környékbeli gyülekezetek lelkipásztorainak, továbbá Szabó Ödön képviselő, Fenesi Tibor ügyvezető igazgató és egyházmegyei jogtanácsos, illetve Grim András megyei tanácsos, az RMDSZ szórványért felelős alelnöke jelenlétében. A kórustalálkozón részt vettek a kisnyégerfalvi, belényesi, nagyszalontai, köröstárkányi ifjúsági és felnőtt vegyeskarok, a belényesi és magyarremetei ifjúsági baptista kórus, zárásként a várasfenesi baptista vegyeskar adta elő műsorát. Minden jelenlévő énekkar részvételi emléklapot kapott a szervezőktől, majd zárásként Szabó Ödön, Fenesi Tibor és Grim András tartott rövid értékelő beszédet az elmúlt három eseményteljes napról, kitérve a mostani eredményekre és a jövőbeni feladatokra, a szórvány és egyben a hazai magyarság gondjaira és kilátásaira. A templomi esemény után a várasfenesi házigazdák szeretetvendégségre hívtak meg minden jelenlévőt a hely kultúrotthonba.
Megérdemelt közmegbecsülés
Belényesben került sor az esti programra, ahol a városi kultúrház díszterme adott otthont a Zsisku János Szórványdíj átadásával egybekötött gálaműsornak. Tavaly a pár hete sajnálatosan elhunyt Miklós János belényesi képzőművész, festő, grafikus és tanár kapta meg a díjat, idén Farkas Zsolt, az Oláhszentmiklós (Sânnicolau Ramân) központú Toldinagyfalui Református Missziói Gyülekezet lelkésze vehette át megérdemelten az oklevelet és plakettet. A laudációban Szabó Ödön részletesen kitért a díjazott tevékenységére, amiről már az is sokatmondó, hogy aki hét év alatt a “semmiből” két templomot is tud építeni közösségével összefogva, vitán felül megérdemli a dicséretet és közmegbecsülést. Az est zárásaként a Nagyvárad Néptáncegyüttes mutatott be egy színpompás műsort, a résztvevő közönség örömére és megelégedésére. A szervezők már most bejelentették: 2015-ben is találkozhatunk a Magyar Napokon, a Fekete-Körös völgyében.
Kovács Zoltán, erdon.ro

Szent István-szobor a Gyilkos-tó partján
Az összetartozást, a békés együttélést is hivatott jelképezni az a Szent István-szobor, melyet szeptember 7-én, vasárnap lepleztek le a Gyilkos-tó partján. Az ünnepséget egy jelen lévő hölgy szakította meg, kérve, Romániában élve románul is beszéljenek a felszólalók.
A csíkszentgyörgyi fúvószenekar muzsikált, a Földvári Károly Hagyományőrző Egyesület huszárai álltak díszőrséget, egyházi elöljárók áldották meg a Gyilkos-tó partján a Szent István-szobrot. A vasárnapi ünnepségen jelen volt Székesfehérvár két önkormányzati képviselője, a Krajcáros Alapítvány küldöttsége, valamint Horváth Lajos, az életnagyságú tölgyfa szobor alkotója. A székesfehérváriak ajándéka – melyhez számos székesfehérvári civil és önkormányzati szerv is hozzájárult - tulajdonképpen a hála jele Gyergyószentmiklós közösségének, hogy az 1944-ben itt hősi halált halt székesfehérvári katonák sírhantjait hetven éve gondozzák.
„Legyen hitünk, melyből új világ terem, és legyen összefogás, melyet megáld a kegyelem” – hangzott el az ünnepségen, ahol Mezei János polgármester mellett Moldován József parlamenti képviselő is köszönetet mondott.
Román szót követelve
Az ünnepséget egy, a népes érdeklődőseregben álló hölgy szakította félbe, aki román nyelven erélyesen követelte, hogy a magyarul nem tudókkal is osszák meg a felszólalásokat. Azzal érvelt, hogy Romániában vagyunk, így románul is szólni kell. Nem elégedett meg a polgármester eseményről szóló rövid összefoglalójával, továbbra is be-bekiabált. Moldován József felszólalása hallgattatta végül el, aki részletesen kitért román nyelven az egymás mellett élő nemzetek békességes viszonyának fontosságára. A hölgy meg sem várva a beszéd végét egy férfi oldalán távozott a helyszínről, így békésen folytatódhatott a program.
Szerencsés a helyválasztás?
Már a szoborállítás előtt többen osztoztak azon véleményen, hogy a helyválasztást alaposabb körültekintés kellett volna megelőzze. Többen úgy vélték, Hargita és Neamț megye határának közelében e szimbólum akár provokáló is lehet, veszélybe kerülhet épsége.
Mezei János polgármester e kérdés kapcsán a Székelyhonnak elmondta: „A Larix stúdió embereivel közösen döntöttünk a szobor helyéről. Az egyértelmű volt, hogy a Gyilkos-tóhoz kerül, hiszen a városban már tervben van egy Szent István-szobor felállítása, tehát így láttuk jónak, hogy az üdülőtelepen való állítással jelezzük: e két helyszín összetartozik”.
Kifejtette: olyan helyszínt választottak, ahol jól látható, és a fából készült alkotás szépen illeszkedik a környezetbe is. Ez ellen senkinek nem lehet kifogása: „Nem hiszem, hogy bárki provokációként fogná fel, ez a szobor a békés együttélés, a testvéri viszony szimbóluma is. Nem tartok attól, hogy valaki kárt tenne benne, meggyalázná. Többen javasolták, hogy világítsuk meg, tegyünk közelébe térfigyelő kamerát. Nem vetem el az ötletet, de vandalizmusra nem számítok” – szögezte le Gyergyószentmiklós polgármestere.
Balázs Katalin, Székelyhon.ro

Népszerűsítik az ortodox terjeszkedést
A Kovászna és Hargita megyei ortodox kolostorok népszerűsítését tűzte ki célul Marius Popică prefektus.
A Kovászna megyei kormánymegbízott az Agerpres hírügynökségnek elmondta, az intézmény támogatásával ezer darab színes tájékoztató füzetet nyomtattak, melyben „a román vonatkozású egyházi, kulturális és történelmi létesítményeinek” a leírása szerepel fotókkal illusztrálva.
Marius Popică szerint a projekt célja, hogy az országban és külföldön megismertessék ezeket a létesítményeket. „Az ősromán jelenlétet és kontinuitást a Kárpát-kanyarban – még a székelyek letelepedése előtti időkből – számos nyelvi, néprajzi, archeológiai lelet, dokumentum tanúsítja. (…) A Kovászna és Hargita megyei román közösség az évszázadok során szoros kapcsolatot ápolt a Kárpátokon túli románokkal. Ebben kiemelkedő szerepe volt az ortodox egyház támogatásának és szolidaritásának” – olvasható a kiadvány bevezetőjében.
A szövegben kiemelik Ioan Selejan Hargita és Kovászna megyei ortodox püspök szerepét, akinek az irányítása alatt a meglevők mellé öt újabb ortodox kolostor és egy remetekolostor épült a két székely megyében. A Kovászna megyei létesítményeket részletesen, a Hargita megyeieket rövidebben mutatják be. A kiadvány szerint a kézdimárkosfalvi apácakolostor 1992 és 2002 között épült meg, „a Habsburgok által lerombolt remetelak és a kommunisták által tönkretett két templom helyén”.
A szitabodzai kolostor 1997 óta működik, a nagypataki kolostorban – melynek tornyán a román trikolór lobog – 1996-ban tartották az első misét. Hargita megyéből a bükklaki, a marosfői, maroshévízi, mogláni és szélepataki ortodox létesítményeket mutatja be röviden a kiadvány. Az Agerpres szerint a Kovászna megyei prefektus további reprezentatív, román és magyar vonatkozású turisztikai és kulturális helyszínek népszerűsítését is tervbe vette.
Constantin Anna-Zsófia, az épp szabadságát töltő Kovászna megyei prefefektus kabinetfőnöke elmondta, a kiadványokat a kolostorokban helyezik majd el, abban bízva, hogy ezáltal hozzájárulnak az adománygyűjtéshez. Kérdésünkre leszögezte, a kiadványokat nem közpénzből, hanem adományokból finanszírozta a prefektus, szögezte le a kabinetfőnök, aki nem tudta arra a választ, hogy a következő hasonló jellegű projektjüket mikor kivitelezik.
Bíró Blanka, Székelyhon.ro

Újból tárgyalóteremben a bántalmazók
Újfent előtérbe került a székelyudvarhelyi Márton Áron téren lassan három éve történt bántalmazás ügye, melynek utóhatásaként beszélünk egyre gyakrabban a közbiztonságról és a helyi rendőrségről.
A Patkóban 2011. november 25-én történt erőszakos incidens két sértett fele, Imre Gábor és Szentannai Árpád Attila azzal a kéréssel fordult a székelyudvarhelyi bírósághoz, hogy az ügyükben szereplő két elítélt esetében vonják vissza az ítéletek felfüggesztését.
Az ügyben 2012-ben született alapfokon ítélet, amely fellebbezés után 2013-ban emelkedett jogerőre. A három elítélt közül csak kettő szerepel a kérésben, ifj. és id. P. B. A harmadik sértett fél nem vesz részt az ügyben, Orbán Dávid ugyanis külföldön él. A sértettek szerint azonban ha itthon lenne, biztosan részt venne a folyamatban: telefonon biztosította társait támogatásáról. A három elítéltet három-három, illetve két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték, valamint erkölcsi kártérítések és a sértett felek több mint 11 ezer lejes perköltségének kifizetésére kötelezték őket.
A kérések
A sértett felek ezúttal két okból is kérik a felfüggesztések visszavonását. Egyrészt mert az elítéltek nem tettek eleget polgári kötelezettségüknek – nem fizették ki a büntetéseket –, másrészt mert ifj. P. B. időközben újabb bűncselekményt követett el. Jogászok szerint érdekes az ügy, mert közben változott a büntető törvénykönyv, és precedensértékű lesz a döntés.
Az ártatlanság vélelme
Id. P. B. telefonon nyilatkozott portálunknak. Elmondta, szeretné, ha másokhoz hasonlóan nekik is lehetne egy esélyük helyrehozni az elkövetett hibát. Ha nem ő lett volna az incidens egyik szereplője, akkor nem lett volna ennyire felfújva az ügy – állította, hozzátéve: csak azt szeretné, hogy a törvényt betartva kezeljék ezt a legújabb kérést. Az ügyben az első tárgyalást szeptember 11-én reggel tartják a székelyudvarhelyi bíróságon.
Jánosi András, Székelyhon.ro

Törölnék a Napocát Kolozsvár román nevéből
Kolozsvári polgárok egy csoportja civil kezdeményezéssel szeretné elérni, hogy töröljék Kolozsvár hivatalos nevéből a Napoca szót.
A város hivatalos román nevét negyven évvel ezelőtt Nicolae Ceausescu kommunista diktátor kezdeményezésére elnöki rendelettel módosították Cluj-ról Cluj-Napocára. A névmódosítással a kommunista rezsim a románok kolozsvári őshonosságának a tudatát kívánta erősíteni. Erre az adott lehetőséget, hogy a város helyén a római korban Napoca nevű település állt, amelyet 124-ben Hadrianus császár nyilvánított municípiummá, és a Dacia Porolissensis provincia fővárosává. A névmódosítást rögzítő, 1974 október 16-án keltezett elnöki rendelet az esemény 1850. évfordulóján született. A kommunista diktatúra éveiben a város neve az erdélyi magyar sajtóban is Kolozsvár-Napocaként, majd az 1980-as évek második felében Cluj-Napocaként jelenhetett meg.
Kolozsváron ez év tavaszán indult mozgalom azzal a céllal, hogy iktassák ki a város hivatalos nevéből a Nicolae Ceausescu elnöki rendeletével bevitt Napoca szót. Györke Zoltán, Kolozs megye korábbi alprefektusa, a kezdeményezés elindítója az MTI-nek kedden elmondta, kétszer keresték meg írásban Emil Bocot, Kolozsvár polgármesterét azzal a kérdéssel, hogy fontosnak tartja-e a névmódosítást, és hajlandó lenne-e helyi népszavazást kiírni erről. Választ egyik levelükre sem kaptak.
A város elöljárójának és önkormányzatának a véleménynyilvánítása azért fontos, mert a román törvények értelmében csak a polgármester írhat ki helyi népszavazást. A kezdeményező hozzátette, megoszlik a jogászok véleménye abban a kérdésben, hogy van-e egyáltalán szükség helyi népszavazásra a névmódosítás kérdésében. A parlament ugyanis népszavazás nélkül is hatálytalaníthatja Nicolae Ceausescu 1974-es elnöki rendeletét.
Györke Zoltán hozzátette, a névmódosítás kezdeményezői akkor sem mondanak le céljukról, ha a város vezetése nem hajlandó foglalkozni a kérdéssel. Ez esetben állampolgári kezdeményezéssel terjesztenék a parlament elé a névmódosítás törvénytervezetét. Ehhez közjegyző előtt kell létrehozni egy legkevesebb tíz személyből álló kezdeményező bizottságot, melynek a javasolt törvénykezdeményezés publikálásától hat hónap alatt kell százezer támogató aláírást gyűjtenie.
A kezdeményező bizottság hivatalosan még nem alakult meg, de 15 olyan kolozsvári személyiséget számolnak a sorába, akik máris a kezdeményezés élére álltak. Ezek között több közismert egyetemi tanár, újságíró szerepel. Györke Zoltán elmondta, az egyelőre csak informális találkozókat tartó csoport 2/3-át román személyiségek alkotják.
Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere az MTI-nek elmondta, az önkormányzat keretében még informálisan sem tárgyaltak a kezdeményezésről. Hozzátette, ha akadna olyan román párt, amelyik a kezdeményezés mellé áll, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) helyi képviselői örömmel segítenék azt a többség kialakításában.
Az alpolgármester hozzátette, a névmódosítás csak a város román nevét érintené. Romániában 2001-ben fogadták el ugyanis azt a helyi közigazgatási törvényt, amely az anyanyelvhasználat jogát és a kétnyelvűséget is előírja azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya meghaladja a húsz százalékot. A törvény mellékletébe – az 1992-es népszámlálási adatok alapján – Kolozsvár is bekerült, és a város magyar neve hagyományoknak megfelelően, Napoca nélkül szerepel. Azóta azonban húsz százalék alá csökkent a kolozsvári magyarság számaránya, így a kétnyelvűségre vonatkozó törvényi előírásokat nem alkalmazták a városban.
MTI, Székelyhon.ro