Bekebelezés előtt az építészeti
A diáklétszám folyamatos csökkenésének újabb „áldozata” a Constantin Brâncuşi Szakközépiskola, amely a 2014–2015-ös tanévtől elveszítheti önállóságát és a Ion Vlasiu Faipari Szakközépiskolához fog tartozni. Öröm az ürömben, hogy az építészetis diákok és tanárok, a tavaly szintén a Vlasiuba beolvasztott kémiaival ellentétben nem kell elköltözzenek. Hivatalos átiratot még nem kaptak, így nem tudják, hogy két hét múlva önállóan vagy beolvadva kezdik a tanévet.
A városháza honlapján szerepel egy határozattervezet, amelyből kiderül: a tanfelügyelőség arra kéri az önkormányzati képviselőket, hogy szavazzák meg az iskolával kapcsolatos határozat megváltoztatását, s hagyják jóvá, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskola a Ion Vlasiu Faipari Szakközépiskolához tartozzon.
Kevés a gyermeklétszám
Az indoklásban az szerepel, hogy Ştefan Someşan főtanfelügyelő elemezte a rendelkezésére álló számadatokat és idén augusztus 4-én átiratban jelezte a városházának, hogy az iskolai hálózatban módosítást eszközöltek. Arra hivatkozik, hogy az építészeti iskolában nem teljesült a tanügyi törvény által előírt gyermeklétszám, nem sikerült mind betölteni a meghirdetett kilencedik osztályokat, ezért a Ion Vlasiuhoz csatolják.
A döntés érdekessége, hogy a tanfelügyelőség hivatalos honlapja szerint a második elosztás után a Ion Vlasiu faipari osztályában 17 üres hely volt, csupán eggyel kevesebb, mint a Brâncuşi-ban betöltésre váró helyek száma.
„Nagyon rossz nekünk a bekebelezés”
Szeptember elsejétől Nemes Andrea építészmérnököt nevezték ki a Constantin Brâncuşi Szakközépiskola aligazgatójának. Bár hivatalos döntést az iskola még nem kapott a beolvasztásról, beszédes, hogy igazgatót nem, csak aligazgatót neveztek ki. Érdeklődésünkre Nemes Andrea szomorúan mondta, hogy amióta elkezdték az iskolák beolvasztását, tudták, hogy rájuk is sor kerül, de utolsó percig reménykednek, hogy ez nem történik meg.
„Igaz, hogy folyamatosan csökkent a gyermeklétszám, mint ahogy megye- és Erdély-szerte. Az is igaz, hogy Vásárhely egyik legszebb, legjobban felszerelt iskolájával rendelkezünk, ami a gyermekeknek, a szülőknek és a tanároknak köszönhető. Az sem mellékes, hogy ezt az iskolát a magunkénak érezzük, hiszen 65 évvel ezelőtt az építkezési vállalat az akkori diákokkal, mesterekkel közösen építette, magának” – mondta a frissen kinevezett aligazgató, akitől azt is megtudtuk, már amikor ideköltöztették az Európa Gimnáziumot, és állandóan azt hangoztatták, hogy bezzeg ott van elegendő diák, tudták, hogy semmi jóra nem számíthatnak.
Bár az önkormányzati képviselők döntése inkább csak formaság, az építészetis diákok és tanárok remélik, hogy önállók maradhatnak, és nem csatolják oda őket a faipari gimnáziumhoz.
Simon Virág, Székelyhon.ro

Felvidéki jelentkezőket is vár Böjte Csaba alapítványa
Nevelőket, nevelőcsaládokat keres főállásba Böjte Csaba erdélyi ferences szerzetes, ha lehet, 15-20 évre, de a kevesebb időt vállalókat is várja. Felhívása az egész Kárpát-medencei magyarsághoz szól. A dinamikusan fejlődő otthonhálózatot működtető Csaba testvér arra buzdítja követőit, hogy legyenek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alkalmazásában álló nevelők. Az alapítvány minden ősszel keres olyan családokat vagy magányos embereket, akik főállásban összeköltöznek egy családba árva gyermekekkel, és akik az elvesztett szülők helyett szülei lesznek a bajba került gyermekeknek. A cél, hogy mindazokat az értékeket, szellemi, lelki készségeket, amik az élethez szükségesek, felkínálják a rájuk bízott gyermekeknek – írja a ferences atya. „A nevelőket felkészítjük e szép, nemes feladatra, munkaszerződést kötünk velük, és azt szeretnénk, hogy egy évből tíz hónapon keresztül mint jó szülők tegyenek meg mindent az általuk felvállalt gyermekek nevelése érdekében. Mindenkinek jár a két hónapos pihenésen túl az alapítvány által biztosított nyári tábor is, melyet a gyermekeinkkel tölthet. Azt szeretnénk, hogy minél családiasabb legyen a légkör az általa vezetett kis családban, de az egész intézményhálózaton belül is" – hangzik Böjte Csaba ajánlata.
Mint fogalmaz, „örvendünk azoknak a nevelőknek is, akik csak néhány évre vállalják e szép hivatást, de leginkább olyan nevelőkért imádkozok, akik életvitel szerint, hosszabb távon vállalják a gyermeknevelést. Az alapítvány számukra biztosítja a szükséges otthont, melyet 15-20 év után végleg meg is kapnak, hogy ugyanott, ahol profi szülők voltak, legyenek profi nagyszülők is a nagyra nőtt gyermekeik gyermekei mellett".
Felvidék.ma

Az RMDSZ anyanyelv- és jelképhasználati jogszabályokat terjeszt be a parlamentbe
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség anyanyelv- és jelképhasználati jogszabályokat szeretne elfogadtatni a bukaresti parlament őszi ülésszakán – közölte Máté András, az RMDSZ újraválasztott képviselőházi frakcióvezetője.
Elmondta: hamarosan napirendre kerül a szenátusban a szociáldemokrata koalíciós partnerek helyi jelképhasználatot szabályozó törvénytervezete. Az RMDSZ azt szeretné elérni, hogy ezt még az őszi ülésszakon a képviselőház is elfogadja és a törvény hatályba lépjen – tette hozzá.
Az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetéről az MTI érdeklődésére a frakcióvezető azt mondta, a tervezetről belső vitát folytatnak és csak azt követően bocsátják közvitára, majd terjesztik a parlament elé, hogy „az RMDSZ minden szenátora és képviselője megfogalmazza formai és érdemi módosító javaslatait".
MTI

Törvény a törvénytelenségről
Az önkormányzati vezetők pártváltását tiltó törvény ideiglenes felfüggesztése után újabb kivételt tesz a hatalom, és már nem csupán a nyugdíjasoknak és dolgozó kisgyermekes édesanyáknak, hanem minden közalkalmazottnak elengedné az állam iránti tartozását.
De milyen nagylelkűen: míg az előbbi két kategória csupán a tévedésből elszámolt összegek visszafizetésétől mentesül, a szenátusban hétfőn megszavazott újabb törvénytervezet már a törvénytelenül szerzett pénzt is ott hagyná, ahová jutott. A fontosabb ügyek várhatnak, ezt sürgősségi eljárással tárgyalja majd a képviselőház is. Kampányajándék a kormány alattvalóinak... Az egész egy helyi kezdeményezésből indult: néhány Hunyad megyei pedagógus bérpótléka volt a tét, azaz országszinten kis összeg, de mekkora zűrzavar, hiszen az oktatásban dolgozók igen nagy hányada meg sem kapta minden járandóságát, mások per útján harcolták ki a jussukat – évekig tartó részletekben csepegtetik nekik –, és vannak, akik illetéktelenül vették fel. A jogszabályt kidolgozó szociáldemokrata szenátor éppen ezzel, a törvény egyenetlen alkalmazásával érvelt, ami igaz is, csakhogy a megoldás nem az, amit józan ésszel várni lehet a huszonegyedik századi Európában, hanem épp az ellenkezője. Azaz nemhogy kifizetné az állam az adósságait a megrövidített tanároknak, és felelősségre vonná a csalókat, emígy példát mutatva törvénytiszteletből – inkább kiterjeszti és törvényerőre emeli a bűnözést. Így lesz általános katasztrófa egy tyúklopásból: hiszen ha nem csupán három tévútra került jutalompénzre, hanem minden közalkalmazotti zsebbe kerülő borítékra felmentést hirdetnek, akkor a lopás is törvényes, a korrupció sem üldözhető, aki bírja, marja, a becsületes balekeknek pedig úgy kell, miért nem szemfülesebbek! A szomorú az, hogy a javaslatot senki sem ellenezte a szenátusban, mindössze két tartózkodást jegyeztek a szavazásnál. Senki nem akadt, aki megkérdezte volna, hogy a (jó- vagy rosszhiszemű) haszonszerzők bátorítása helyett miért nem a sorozatban tévedő, esetleg megvesztegetett hivatalnokokat büntetik – a magánszektorból rég kirúgták volna az elszámolási hibán kapott alkalmazottat –, és azt sem, hogy akkor az állam terheitől roskadozó kisvállalkozók tartozásaira miért nem terjed ki a pénzügyi kegyelem. A következő törvénytervezet talán azt mondja ki, hogy egyesek egyenlőbbek...
Nem az amnesztia a baj. Hanem az, hogy a legesélyesebb államfőjelölt ilyen programmal indul.
Demeter J. Ildikó, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Két legyet ütne az RMDSZ (Anyanyelv- és jelképhasználat)
Az erdélyi magyarság szempontjából kiemelten fontos két törvény, a jelkép-, illetve az anyanyelvhasználatot érintő jogszabály hatályba léptetését is szeretné elérni az RMDSZ a parlament őszi, rövidített ülésszakában. Erről Máté András, a szövetség képviselőházi frakcióvezetője beszélt tegnap.
A honatya szerint hamarosan napirendre kerül a szenátusban a szociáldemokrata koalíciós partnerek által összeállított, a helyi jelképhasználatot szabályozó törvénytervezet. Az RMDSZ azt szeretné elérni, hogy ezt még az őszi ülésszakon a képviselőház is elfogadja, és a törvény hatályba lépjen. A zászlótörvényként is elhíresült jogszabálytervezet nyár elején került a szenátus illetékes szakbizottságai asztalára, miután június második felében a Victor Ponta vezette kabinet rábólintott, és a parlamenthez továbbították. Kelemen Hunor szövetségi elnök akkor úgy nyilatkozott, hogy a törvény lehetőséget teremt a székely zászló használatára. Az RMDSZ képviselőinek érvelése szerint ugyanis a jogszabály nem tiltja meg, hogy különböző önkormányzatok ugyanazt a zászlót fogadják el saját jelképüknek, azt sem írja elő, hogy a zászlóra fel kellene írni a település nevét. A Szociáldemokrata Párt 42 képviselője április közepén terjesztett be törvénytervezetet a bukaresti törvényhozásban a helyi közigazgatási egységek saját zászlóinak elfogadásáról és használatáról. A tervezet szerint a községek, városok és megyék zászlóit kormányhatározattal fogadják el az önkormányzat javaslatára. Ott, ahol valamely kisebbség teszi ki a lakosság legalább húsz százalékát, a közigazgatási egység megnevezését az illető kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni a zászlón. A székely zászlót közösségi szimbólummá tevő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) korábban úgy vélekedett, hogy a tervezet „egyetlen világos célja a székely zászló szabad használatának korlátozása”. Szintén az őszi ülésszakban szeretné elfogadtatni a szövetség a bukaresti törvényhozással az egészségügyi anyanyelvhasználatról szóló saját kezdeményezésű jogszabályát. A törvény jelenleg a képviselőház asztalán fekszik, és az RMDSZ azon lesz, hogy mielőbb napirendre kerüljön – ismertette Máté András. A jogszabály lényege, hogy ahol egy kisebbségi közösség húsz százalék fölötti arányt tesz ki, a kórházban legyen olyan orvos, aki anyanyelvén tud beszélni a beteggel – magyarázta. Máté hozzátette, az RMDSZ továbbra is arra törekszik, hogy az európai nyelvi chartában szereplő előírásokat törvénybe iktassák az igazságszolgáltatás és közigazgatás terén. Ami a további parlamenti munkát illeti, a honatya rámutatott: szociális vonatkozásban az RMDSZ azt szorgalmazza, hogy a kormány által a nyugdíjasok és kismamák számára meghirdetett pénzügyi amnesztiát terjesszék ki a családorvosokra is, akiktől a számvevőszék be akarja hajtani a betegeknek nem megfelelő igazolás alapján felírt kedvezményes gyógyszerek ártámogatását.
Belső viták az autonómiatervezetről
Máté András a szövetség régóta ígért székelyföldi autonómiatervezetéről is szólt. Mint mondta, a tervezetről belső vitát folytatnak, és csak azt követően bocsátják közvitára, majd terjesztik a parlament elé, hogy „az RMDSZ minden szenátora és képviselője megfogalmazza formai és érdemi módosító javaslatait”. Arra a kérdésre, hogy az autonómiatervezettel együtt terjesztik-e be a parlamentbe azt az alkotmánymódosító javaslatot, amelyet Kelemen Hunor szükségesnek nevezett, Máté András azt mondta, a frakció még nem alakította ki álláspontját arról, hogy szükséges-e az alaptörvény módosítása. „Amíg nincs egy végleges szövegünk (az autonómiatervezetről), addig igazából azt sem tudjuk, hogy szükséges-e vagy nem az alkotmánymódosítás: ez annak függvénye, hogyan alakul a tervezet szövege” – magyarázta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hatalmi túlkapások (Aggódik az EMNP)
A rendőrség, csendőrség munkájával elégedetlen Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszéki elnöke. A kézdiszentléleki motorbalesetet követő önbíráskodás esetében az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat kifogásolja, és az ügy egyértelmű lezárását hiányolja, a szintén kézdiszentléleki fiatalok román csendőrök általi megverésének esetében túlkapásról beszél. Az EMNP mindkét ügyben jogsegélyt ajánlott fel az érintetteknek.
Bedő Zoltán felidézte, több tanú állítja: az augusztus 10-ei baleset után a motoros a romák önbíráskodása következtében veszítette életét. A nyomozó szervek ennek dacára összevissza beszélnek, van ügyész, aki azt állítja, fel sem merült a gyilkosság gyanúja, az áldozat a baleset következtében hunyt el, később azt nyilatkozták, még nem is készült el az orvosi látlelet, a megyei rendőrparancsnok pedig a múlt heti tanácsülésen újabb vizsgálatok szükségességét ecsetelte. Bedő szerint mindez azt bizonyítja, nem megfelelő irányba halad a nyomozás, el akarják tussolni az ügyet. Meglátása szerint ez nagyon veszélyes magatartás, akár etnikai konfliktushoz is vezethet, megtörténhet, ha a székely közösség úgy érzi, nem szolgáltatnak igazságot, s „bizonyos sugallatokra maga próbál igazságot tenni”. Előfordulhat azonban, hogy a hatóságok éppen erre játszanak, így akarják igazolni a székelység összeférhetetlenségét. Bedő arra kérte az érintetteket, tanúkat, tartsanak ki, álljanak ki igazuk mellett, s felajánlott jogi segítséget is azoknak, akiknek erre szükségük lenne.
A kézdiszentléleki falunapokkor megvert fiatalok ügyében is egyértelműen fogalmazott: ő az áldozatoknak hisz, nem a csendőrségnek, arra biztatta az érintetteket, ne hagyják igazukat, hiszen a néhány évvel ezelőtti, hasonló gidófalvi ügyben is kimondta végül a bíróság, hogy a csendőrök jogtalanul jártak el.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A városzászló nem magyar zászló
Marius Popica kormánymegbízott írásban szólította fel Bokor Tibort, Kézdivásárhely polgármesterét, hogy a városháza díszterméből azonnali hatállyal távolítsa el a székely és a magyar zászlót.
A felszólítás arra a beadványra született, amit Dan Tănasă, a szolgálatos feljelentő küldött július 28-ai keltezéssel a kormányhivatalnak. Abban egy július 18-án készült fényképre hivatkozott, amelyiken szerinte a terem sarkában a magyar és a székely zászló látható. Utánanéztünk az esetnek. Aznap Bokor Tibor polgármester Dálnok testvértelepülése, a magyarországi Cserszegtomaj hivatalos küldöttségét fogadta a városházán. Mellette Bartha Gábor, Cserszegtomaj polgármestere ül, és a találkozón a két település közti sportkapcsolatokról esett szó. A tegnap készített fotón ugyanazok a zászlók láthatók, amelyek július 18-án is a zászlótartón voltak. Középen a román nemzeti trikolór, jobbra a székely zászló, balra pedig a céhes város hivatalosan is elfogadott zászlaja. A feljelentő ezt tévesztette össze egy kezdi.ro-ként jegyzett fotó alapján a magyar zászlóval. A lopott képet saját vízjegyével látta el. Bokor Tibor polgármester nem kívánta kommentálni az ügyet, és a székely zászló (egyelőre) a díszteremben marad.
Iochom István, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Röviden
Nemzetpolitika az elvándorlás ellen
A magyar nemzetpolitika és a gazdaságpolitika egyik legfontosabb feladata a közeljövőben az lesz, hogy megállítsa a szülőföldről való elvándorlást, illetve esetlegesen visszacsalogassa azokat, akik már elhagyták otthonukat – hangsúlyozta Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a szabadkai Pannon RTV Szubjektív című interjúműsorában.
Kifejtette: a hagyományos nemzetpolitikai eszközökhöz az utóbbi négy évben a magyar kormány már sokat hozzátett, ezt most a gazdaságpolitikával is kiegészítik, mert „be kell látni azt, hogy a szülőföldön való boldogulás egyre inkább gazdasági kérdés”. Ezeket a kérdéseket pedig meg kell beszélni a helyi magyar vezetőkkel, ők rendelkeznek ugyanis kellő helyismerettel, ők ismerik az adott közösség problémáit, sajátosságait.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nagy romlása
(1990–2014 között)
Dr. Ábrám Zoltán professzornak nemrégiben a Népújság hasábjain megjelent, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar nyelvű oktatását elemző írását a szerkesztőség – jogos igénnyel – vitaindító anyagnak szánta. A vita mindeddig elmaradt, az egyetem magyar oktatásának súlyossá, már-már válságossá vált helyzete valódi okainak elemzésére mindeddig nem került sor. Borbély alelnök úr a Népújságban közzétett interjújában a kérdéskörre reflektálva vádol, hárít, másra mutogat. Elemzése szerint a romániai magyar politikum hibátlanul működött/működik, csak eredményeket ért el, minden lehetőt megtett a teljes körű magyar oktatás visszaállításáért. Az említett interjúban Borbély úr így fogalmaz: „Úgy vélem, mindenkinek meg kell tennie a maga dolgát. A tanároknak azzal kellett volna és kell foglalkozniuk, hogy ők mit tettek az utóbbi 24 évben, hiszen az egyetem vezetésében rektorhelyettesi szinten is képviselve VOLTUNK” . A továbbiakban felhívja a figyelmet arra, hogy a tanárok végezzék a dolgukat, foglalkozzanak a szakmai résszel, az utánpótlás kinevelésével, az ügyvédek is tegyék a dolgukat, de az RMDSZ felelősségéről egy szót sem szól. 56 év egyetemen eltöltött szolgálati idő alatt összegyűjtött tapasztalatom felhasználásával szólok hozzá e témához. Előrebocsátom, ha valaki is hajlandó tükörbe nézni és képes őszintén elemezni, akkor meg kell állapítania, hogy minden fél felelőssége fennáll. A tanári kar az 1990-es kezdeti lendületben ígéretes, biztató magatartást tanúsított. Rövidesen megjelentek a régebbről ismert „fizetett tanárbérencek”, a kollaboránsok, akik megosztották, megfélemlítették az akkor még tenni akaró magyar diákokat, megtörték a Diákszövetség erejét, ellenállását. Mint tudjuk, a diákság emlékezetes, többhetes ülősztrájkkal követelte az előző rezsim által elsorvasztott magyar tagozat visszaállítását, valamint a paritás elvének alkalmazását, vagyis fele-fele arányú képviseletet az oktatói karban, a diáklétszámban, a vezetői struktúrákban és az adminisztrációban. Már a kilencvenes évek elejétől a politikum tudtával és támogatásával az egyetemi vezető pozíciókba zömmel arra nem érdemes magyar oktatók kerültek, akik a hatalom, a román vezetés, a szenátus feltétlen kiszolgálóivá váltak. Az utánpótlás kiválasztásában nem az értékek mentén szelektálták az új oktatókat, hanem politikai megfelelés, protekcionizmus és etnikai kritériumok szerint. A tanszékek élére román oktatók kerültek, akik a legritkább esetben vettek fel magyar anyanyelvű tanerőt, így jó néhány tanszék magyar oktatók nélkül maradt. Ugyanakkor a legjobb fiatal magyar oktatók egy része, az intézetben kialakult nyomasztó atmoszféra, a feszültség, a minden vonalon megnyilvánuló diszkrimináció (előléptetés, vezetői posztok elfoglalása, ösztöndíjak elnyerése), valamint az oktatás, kutatás minőségének lezüllése, a laboratóriumok felszereltségének kritikán aluli állapota okozta kiábrándultság miatt eltávoztak egyetemünkről. Megjegyzem, java részük nem külföldre ment, itt az országban talált jobb érvényesülési lehetőséget. Megemlíthetném tanszékünk (toxikológia) legjobb oktatóját, aki már mint adjunktus hagyta el az egyetemet, Kolozsváron viszont országos hírű gyógyszerellenőrző laboratóriumot tudott felállítani/működtetni. A tanári kar kontraszelekciója következtében a konformista, kollaboráns oktatói gárda arányaiban megerősödött, a szélsőségesen nacionál-kommunista, agresszív román vezetésnek, szenátusnak ellenállni képtelenné vált.
Bár a 2011. évi 1-es tanügyi törvény megjelenése után a magyar tanári kar java része megértette, hogy össze kell fogni, egyelőre úgy néz ki, hogy ez nem járt eredménnyel, és túl későn jött, annak ellenére, hogy Ábrám Zoltán professzor szerint a tanári kar „elment a falig”. Így állt elő az a helyzet, hogy az egyetemi szenátus román kétharmada, a törvény betűjét és szellemét semmibe véve, nem alkalmazza a teljes körű magyar oktatás visszaállítására vonatkozó törvényt. Ebben a közel negyed évszázadot felölelő időszakban az RMDSZ a MOGYE ügyét „jegelte”. Már a kilencvenes évek közepétől kezdve több alkalommal személyes kihallgatáson is jeleztük az akkori elnöknél az egyre súlyosbodó problémákat, de a politikum nemigen lépett, a kérdéskört az aktuális politikai konjunktúrának rendelte alá, egyszerűen nem tekintette a MOGYE-t az erdélyi magyar oktatás kulcskérdésének. Ne felejtsük el, ebben a periódusban az RMDSZ általában a kormánykoalíció tagja volt, sőt akkori elnöke az oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettesként tevékenykedett. Súlyos mulasztás az is, hogy a MOGYE helyzetét nem tették közbeszéd tárgyává, nem ismertették az egyetemen uralkodó áldatlan állapotokat, a magyar oktatás és oktatók diszkriminálását. Ezért a közvélemény, még a marosvásárhelyi is, csak a 2011-es tanügyi törvény megjelenése után szerzett minderről tudomást, amikor nyilvánosságra került a törvény alkalmazásának szomorú kálváriája és csúfos gáncsolása, valamint az ezzel kapcsolatos perekben született, súlyosan törvénysértő ítéletek meghozatala.
Borbély úr az inkriminált interjúban az elért „eredményeket” kitartóan hangoztatja. Azonban ha az általa sikerként említett adatot elemezzük, például hogy hányan tanultak magyarul a MOGYE-n a kilencvenes évek közepén, és hányan tanulnak most, kiderül, hogy állításával szemben igencsak negatív a statisztika. A 2000-es évek második felében a kizárólag román nyelven létrehozott új karok következtében a magyar-román diáklétszám aránya egyharmad-kétharmad szintre süllyedt, tehát alacsonyabb, mint amilyen a kétezres évek elején volt (fele-fele). Ugyanez a helyzet a tanerők arányával is, a kilencvenes évek elején létező 40 százalék ma még a 30 százalékot sem éri el! Ezért mondják a felkészült elemzők, hogy a magyar oktatás helyzetében nincs érezhető javulás. Kétségkívül eredményként értékelhető a 2011-es tanügyi törvény megalkotása, amely – betartatása esetén – jelentős előrelépést hozhatna a teljes körű magyar oktatás visszaállítása terén (magyar karok létrehozását, záróvizsgák, gyakorlatok stb. anyanyelven történő megtartását tenné lehetővé). A kormány és az egyetemi szenátus között több egyeztetés zajlott, amely tavaly szeptemberben egy igen gyenge, a törvényhez viszonyítva hátralépésnek számító, hétpontos áthidaló protokollumot eredményezett. Jellemző módon még ezt sem tartotta be az egyetem vezetése. A MOGYE működési chartája ma is illegális, törvénysértő, a magyar nyelvet diszkrimináló elveken alapszik. Ezzel szemben az angol karon az angol nyelv teljes körű használata kötelező!? Az RMOGYKE és a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által a magyar oktatást diszkrimináló ARACIS-szabály hatályon kívül helyezéséért indított perbe az RMDSZ minden indok nélkül megtagadta a támogató perbe lépést, noha ez az eljárás az utolsó esély az ARACIS tiltó rendelkezésének jogi úton történő megsemmisítésére. A döntés annál inkább elfogadhatatlan, mivel ők is tudják azt, hogy a Ponta-kormány politikai megoldást nem vállalhat fel, hiszen épp a MOGYE miatt benyújtott bizalmatlansági indítvánnyal került hatalomra. Ismétlem, a pervesztés következtében a charta a jelenlegi, a magyar oktatást súlyosan diszkrimináló formájában marad. A tárgyalásra szeptember 19-én kerül sor Bukarestben, a Legfelső Ítélőtáblán. Hasznos lenne az elnökválasztási kampány során nyomatékosan felhívni a belföldi és nemzetközi közvélemény figyelmét a fentiekre és arra, hogy a MOGYE-perekben milyen törvénytelen ítéletek születtek. Ugyanakkor végre ki kellene dolgozni az egyetemmel kapcsolatos stratégiát, azt, hogy hogyan tovább a meglévő vagy új keretek között.
Dr. Kincses-Ajtay Mária ny. egyetemi professzor
Népújság (Marosvásárhely)

A hazát jelentő édes anyanyelv
Egy nemzet megmaradásának legerősebb eszköze az anyanyelv – olvasható a megye szociáldemokrata szenátorának politikai állásfoglalásában, amelyet a román nyelv napja alkalmából tett közzé. Frătean Alexandru a nyelv megőrzése, ápolása mellett a hagyományőrzést tekinti nemzetfenntartónak – és mindebben igaza is van.
Akár el is tekinthetünk itt és most attól, hogy a szenátor az elmúlt évek során hogyan nyilatkozott a romániai magyarságot érintő fontos, identitásmegőrző, magyar nyelvű oktatással kapcsolatos kérdésekben, mindez megtalálható a nyilatkozataiban vagy a blogján. Ami fontos, hogy tudatosult benne, mit jelent a nyelv egy nemzet – például a román – megmaradási esélyei, gyarapodása szempontjából. Mert ha ezt érti, akkor azt is tudnia kell, hogy ugyanezt jelenti nekünk, magyaroknak is, különösképpen az anyaország határain kívül. Megértené, hogy ezért annyira erősek az anyanyelv megőrzésére, a nemzeti önazonosság erősítésére irányuló törekvéseink, legyen szó magyar nyelven történő orvosképzésről, állami magyar egyetem létesítéséről, magyar vonatkozású ünnepeink megtartásáról, az anyanyelvhasználatról a helyi közigazgatásban, az igazságügyben, a mindennapi ügyintézésben, vagy – kisebb léptékben – a kétnyelvű utca- és helységnévtáblákról, kétnyelvű feliratokról a tanintézetekben, egészségügyi intézményekben. Úgy összességében: közintézményekben, avagy éppenséggel „csak” a kétnyelvű árucímkézésről a piacokon. Ehelyett mit tapasztalunk? Ellenkezést, ha az orvos-beteg kommunikációban elsődlegesen a beteg anyanyelvhasználati jogának érvényesítését kérjük, tiltakozást a magyar nyelvű tanyanyag elsajátítása ellen, vagy azt, hogy a konyhába és családon belülre száműznék a magyar nyelvet, miközben elismerik, hogy anyanyelven lehet a legkönnyebben tudást szerezni, kommunikálni. Hogy miért? Szerintem pontosan azért, mert tudják, hogy a nemzet nemcsak anyanyelvünk egyik szava, hanem anyanyelvében él.
A fentieken túl az is lényeges kérdés, hogy nekünk, romániai, erdélyi magyaroknak egyénenként mennyire fontos az anyanyelvhasználat: milyen mértékben élünk a mindennapi élethelyzetekben vagy hivatalos ügyintézéskor az anyanyelvhasználatot biztosító jogainkkal? Milyen mértékben teszik ezt a politikai érdekképviseletünket ellátók: polgármestereink, helyi közgyűlési képviselőink? Közömbösségből, kényelmi okokból gyakran lemondunk arról, hogy érvényesítsük azt a keveset is, amire ma lehetőséget nyújtanak az anyanyelvhasználatra vonatkozó jogszabályok, mentegetőzésképpen pedig gyakran hallani: az a fontos, hogy meglegyen a jogainkat garantáló törvényes keret. Csakhogy, amint mondani szokás, minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle…
Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely)

Erdélyi kisvárosok és a nagyobbak, a székelyföldiek (Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Székelyudvarhely) mellett Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad került a Korunk idei első őszi számának középpontjába. Minthogy pedig átjárhatóvá váltak a határok, és az országhatárok is átjártak fölöttünk, szükségszerűen tágul az a kör, amit a Városaink címszó jelent. Markó Béla emlékező írása Transzszilván városálom címmel szól múltról és jelenről, de hasonló visszapillantásokat olvashatunk Láng Zsolttól, Kántor Lajostól, Varga Gábortól, Lőrincz Györgytől, Kőrössi P. Józseftől, Bogdán Lászlótól. Bejön a képbe Gömöri György írásában Cambridge is, a híres angliai egyetemi kisváros, Csapody Miklós szövegében Selmecbánya és Sopron. A város szociológiai kérdéseiről, elméleti és gyakorlati szinten, Pásztor Gyöngyi és Zörgő Noémi értekezik. Ilyés Sándor a régi kolozsvári munkásklubokról közöl tanulmányt. Kötő József Szabédi László színműkísérleteit elemzi a Mű és világa rovatban.
Népújság (Marosvásárhely)

Második alkalommal is forgott Marosvásárhely
Öt nap alatt 211 eseményen mintegy negyvenezer ember vett részt a Vásárhelyi Forgatagon. A legnagyobb tömeget nyilván az esti koncertek vonzották, de a Kultúrpalotát is sikerült néhányszor megtölteni, valamint az újdonságnak számító programpontok is népszerűek voltak, mint például a gasztronómiai bemutatók vagy a Kortárs tér. A Forgatag egyik főszervezője, Portik Vilmos elmondta, a múlt évhez képest emelkedett a forgatagozók száma. A legnépszerűbbnek a szombat esti Rúzsa Magdi- és a vasárnap esti Nagy Feró és Beatrice-koncert bizonyult, amelyekre mindkét este több mint 10 ezren látogattak ki, de összességében mintegy negyvenezren vettek részt az augusztus 27. és 31. között zajló eseményen. „A rendezvény elején nehézséget okozott az esős idő a Maros-parti területen, de aztán az időjárás is mellénk szegődött, s csütörtöktől gyönyörű napsütésben fesztiválozhattunk” – fogalmazott Portik Vilmos, aki szerint összességében jól sikerült fesztivált zártak. Az öt nap alatt tizenhárom helyszínen, Marosvásárhely különböző intézményeiben, valamint a Maros-parton zajlott a második Vásárhelyi Forgatag a Marosvásárhelyért Egyesület szervezésében. A Maros-parti programokon voltak a legtöbben, de a városban megrendezett eseményeken is számos ember megfordult. Ismét többször sikerült megtölteni a Kultúrpalotát, a zsúfolt megnyitógála után pénteken a magyarnóta-estre, szombaton a világtalálkozó gálájára érkezők, vasárnap pedig a táncházzenészek találkozója töltötte meg muzsikaszóval és közönséggel a patinás épületet. A Teleki Tékában másodjára megszervezett történelmi könyvek vására, valamint a tematikus beszélgetések mellett a zene is szerepet kapott. Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint dzsesszkoncertjére tömegesen érkeztek, de a filmzenével és „tangó-ságokkal” jelentkező Cári Tibor sem maradt szégyenben. „Az idei évben sem unták meg a vásárhelyiek a Szóforgatagot, az ennek keretében zajló várostörténeti sétákra tömegével voltak kíváncsiak az emberek. A román és magyar nyelvű sétákon összesen hét-nyolcszáz személy ismerkedett a város középkori, szecessziós, barokk és szocreál arcával” – ecsetelte az adatokat Soós Zoltán, a magyar kulturális napokként jelentkező rendezvény másik főszervezője.
Több mint kétszázötvenen vettek részt a második FilmForgatag nevet viselő magyar filmmaratonon. A RITTE Egyesület és a Városi Filmklub közös szervezésében, illetve a Balassi Intézet – Bukaresti Magyar Intézet partnerségével megvalósuló rendezvényen négy magyar filmet nézhettek meg az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban. Az idei Vásárhelyi Forgatag egyik újdonsága a gasztronómiai programok és ételkülönlegességek voltak. Csütörtöktől vasárnapig hosszú sorok kígyóztak a „krémszínű, kupolás sátor” előtt, hatalmas sikert aratott a zalaegerszegiek prószája, dödölléje és vaddisznópörköltje, a svájci eljárással készült alpesi érlelt sajt, a bajaiak halászléje, illetve a Maros megyében tenyésztett struccból készült húsleves és strucczsíros kenyér is. Ezek mellett rövid időn belül elfogyott a Kertizöldség-sátornál kóstoltatott cukkinicsatni, horvát módra készült krumplis mángold és a paradicsomos mángold is. Mindegyik ízleltés során információk is elhangzottak az adott témában, folyamatosan ellátva a vásártéren megfordulókat adatokkal, érdekességekkel. A gasztronómiai programokon összesen több mint ezren vettek részt.
Újdonságnak számított idén a verbunkverseny, a táncházzenészek találkozója, de a Kortárs tér is, amely kifejezetten a fiatalságnak nyújtott programot, és látványos volt a zumbázó fesztiválközönség is. A családi programok – a múlt évihez hasonlóan – kiemelt figyelmet kaptak a rendezvényen, számos családos hozta el csemetéjét a különböző színes gyermekfoglalkozásokra, de a Richter Gedeon egészségsarkában is sokan felmérették egészségi állapotukat.
Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres ifjúsági találkozó Kisiratoson
Az erősödő, összetartó szórvány építéséért
Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselőjének a kezdeményezésére, Kisiratoson augusztus 29–31. között ifjúsági találkozót szervezetek. Az elmúlt pénteken Temes megyéből 35 fiatal érkezett Kisiratosra, ahol az Ír Házban szállásolták el őket, majd a helybeli termálstrandon az AMISZ kisiratosi fiataljaival ismerkedtek, barátkoztak, strandoltak, este együtt buliztak. A megbeszéléseken jelen volt Molnár Zsolt Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, Bognár Levente, az RMDSZ Arad megyei szervezetének elnöke és Faragó Péter ügyvezető elnök, Jakab Adorján, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnökhelyettese, valamint Almási Vince kisiratosi polgármester.
Szombaton reggel a fiatalok együtt utaztak Pécskára, ahol bekapcsolódtak az M-KIDSZ Napok programjába, melynek során kilátogattak a bivalyfarmra, az itt lévő Arad megyei fiatalokkal közösen részt vettek a különféle versenyekben. Az egész nap az ismerkedés, a barátkozás, a tapasztalatcsere jegyében zajlott. Este együtt megnézték Zsók Levente humorista műsorát, együtt mulattak a Meteor együttes koncertjén, ahol Zsók Levente szólót énekelt.
Vasárnap, miután még egy jót strandoltak Kisiratoson, a Temes megyei fiatalok hazautaztak – mondta el érdeklődésünkre Anteluţa Elvira-Petra kisiratosi szervező.
„A szórványvidékeken zajló közösségépítő tevékenységekből és a lebonyolított programokból sokat tanulhatunk egymástól. A közösségépítés mellett a harmadik alkalommal megszervezett Temes megyei Ifjúsági Találkozó egyik nagyon fontos célja az, hogy a közösségi életbe bekapcsolódó Temes és Arad megyei fiatalok megosszák egymással tapasztalataikat. Úgy vélem, hogy a hasonló helyzetben élő fiatalok és a szórványban működő ifjúsági szervezetek nagyon sokat tanulhatnak egymástól. Közös feladatunk és célunk az erősödő és összetartó szórvány építése, ahol mindenki otthon érezheti magát”– fogalmazott Molnár Zsolt parlamenti képviselő.
A Molnár Zsolt kezdeményezésére létrejött rendezvény szervezői: az RMDSZ Temes, illetve Arad Megyei Szervezete, a Bánsági Közösségért Egyesület. A Kisiratosi Ifjúsági Találkozó megszervezését a Communitas Alapítvány támogatta.
Balta János, Népújság (Marosvásárhely)

Szociális szórványtábor a Kohézió Egyesülettel
A szórványtábort augusztus 18–26. között szervezte meg Zsombolyán a Kohézió Egyesület, ahol az egyesület nyilvántartásában szereplő hátrányos helyzetű és nagycsaládok gyerekei táboroztak. Huszonkét hátrányos helyzetű gyerek vett részt a szórványtáborban, amelynek fő támogatója a németországi TEMAH hamburgi csoportja, valamint résztámogatója a Communitas Alapítvány.
A táborlakók a temesvári gyerekek mellett Ötvösdről, Magyarmedvesről, Vöröscsárdáról érkeztek, de részt vettek a változatos tábori programokban a bejáró zsombolyai gyerekek is. A délelőtti kézműves foglalkozások során csoportokban dolgoztunk, érdeklődésnek megfelelően: a kisebbek festettek, hajtogattak, ragasztottak, a nagyobbak a kézügyességüket fejlesztve fontak, bogoztak, gyöngyöt fűztek, gyakorolták a bútor- és üvegfestést. Szépen gyűltek az elkészült tárgyak és a gyerekek örömére a tábor végére színvonalas kiállítást állítottunk össze.
Mivel életünk alapköve az értékrend és a táborozó gyerekek különböző környezetből érkeznek, minden nap más-más témával foglalkoztunk. Magyar népmeséket vetítettünk, és a népmesék alapján beszélgetések folytak a barátságról, az önbizalomról, a segítőkészségről, az odafigyelésről, a jó és a rossz viszonyáról, az alapvető viselkedési szabályokról.
A délutáni programok keretén belül a gyerekek ismerkedtek a várossal, amelynek meglátogattuk nevezetességeit. A fiúk számára élmény volt a Tűzoltómúzeumban kiállított tűzoltókocsik tanulmányozása, ahol a szolgálatos tűzoltó, tűzoltási módokról és mentési lehetőségekről tartott rövid bemutatót.
A gyerekek legnagyobb örömére, délutánonként lesétáltunk a termálvizes strandra. Nem maradthatott el a sportolási lehetőség sem, a labdajátékoktól a tollaslabdáig ki-ki kedve szerint mozoghatott. A tábor folyamán számos szabadidős programra került sor, melyek során kellemes és hasznos tevékenységeket folytattunk.
Egyik délután a Rica Irén és Marin edző-házaspár meghívására ellátogattunk a helyi Sportcsarnokba, ahol a helyi és a dinnyési csoport kézilabda-mérkőzésén vehettünk részt. Ezután Rica Irén edző jóvoltából a táborozó gyerekek örömére, a kézilabda-alapszabályok ismertetése után a Kohézió focicsapata egy kézilabda-mérkőzésen összemérhette erejét és tudását a helyi leánycsapattal.
A csoportszellem fejlesztése érdekében minden délután focimérközést szerveztünk, az egyik hétvégén a zsombolyai Sportcsarnokban vendégül láttuk a Vajdasági Magyarcsernyéről érkezett Petőfi Sándor Általános Iskola tanulóit, akik a Magyarcsernyei Roham Labdarúgó Klub focicsapat tagjai. A csapatot elkísérte Cékó Attila edző, Biacsi József iskolaigazgató és Tanók Tamás, a Helyi Közösségi Tanács egyik tagja. E barátságos focimérkőzésen a Kohézió csapata győzött 5:4 arányban, jutalmul egy közös délutánt töltöttünk el vendégeinkkel a termálvizes strandon.
Bízok benne, hogy új ismeretekkel és maradandó élményekkel váltunk el egymástól. Tapasztaltuk, hogy az együttlét, a beszélgetés, az alapszabályok elsajátítása, a játék a gyerekek számára nagyon fontos, mert ezáltal fejlődik önbizalmuk, türelmük, és segít abban, hogy önállóak legyenek, aktív szerepet és felelősséget vállaljanak egy csoporton belül.
Ezúton szeretném megköszönni a támogatóknak, a Communitas Alapítványnak, a Hamburgi TEMAH csoportjának a tartalmas adományt, Rica Irén és Marin edzőknek, Sardenie I. Úrnak, a zsombolyai Santa Maria strand vezetőjének a kitűnő együttműködést.
Sipos Ilona táborszervező beszámolója
Nyugati Jelen (Arad)

Harmincnapos előzetes letartóztatásban Péter Tünde
Még nem nevesítette új főtanfelügyelő-helyettesét az RMDSZ
Törvényszékre kísérték Péter Tünde volt Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettest, ahol a bírók döntése nyomán 30 napos előzetes letartóztatásba helyezték.
Ha a vádak igaznak bizonyulnak, öt évnél hosszabb börtönbüntetést is kaphat a tisztségviselő, vélik a jogászok. Péter Tündét azzal vádolják, hogy 2014 júniusától szeptember 1-jéig 9600 euró csúszópénzt fogadott el öt személytől, hogy majd befolyását latba vetve elérje: a csúszópénzt adó vizsgázók a pótérettségin átmenő vagy a megérdemeltnél nagyobb jegyet kapjanak. Remus Pricopie tanügyminiszter már hétfő este rendeletben menesztette tisztségéből a Kolozs megyei magyar főtanfelügyelő-helyettest. Ha nem ítélik el, visszatérhet tanári állásába. Az RMDSZ még nem döntött arról, hogy kit javasol Péter Tünde helyébe a tanfelügyelőségre. Az idei érettségi alkalmával további csúszópénz-ügyekre is fény derült.
Az ügyészek szerint tetten érték Péter Tündét.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyenlőségesdi
Tiszavirág-életűnek bizonyult az a sétatéri zenepavilonra kifüggesztett banner, amely két nyelven, románul és magyarul tüntette fel a Kolozsvár Polgármesteri Hivatal feliratot.
A nyáridőben házasságkötések színhelyéül szolgáló pavilonra a MOST-ACUM mozgalom szabad nyelvhasználatért tevékenykedő aktivistái „partizán módra” helyezték el a feliratot. Gondolom, a kezdeményezők sem csodálkoztak a végkifejleten, bár sokan abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy annak a korszaknak, amikor a kétnyelvű feliratok elhelyezése elképzelhetetlen volt, immár nem csak a krónikákban, hanem a fejekben, lelkekben is vége.
Szabadság (Kolozsvár)

Számon kért kétnyelvűség – Interjú Nagy Zsigmond Maros megyei alprefektussal
A kisebbségek nyelvi jogaira vonatkozó törvények és egyezmények betartásáról szeretné meggyőzni felettesét Nagy Zsigmond, Maros megye augusztus elején kinevezett alprefektusa. A Krónikának adott interjújában az RMDSZ által támogatott helyettes kormánymegbízott elmondta, úgy érzi, jó munkaviszonyt képes kialakítani Vasile Oprea prefektussal, akinek már elmagyarázta, miért nem tartja törvénytelennek a kisebbségi jelképek használatát.
elmagyarázta, miért nem tartja törvénytelennek a kisebbségi jelképek használatát.
– Bár a Szociáldemokrata Párt (PSD) megígérte az RMDSZ-nek a prefektusi tisztséget Maros megyében, utólag megszegte az egyezséget arra hivatkozva, hogy „a megyei kormányhivatal élén magyar ember nem állhat”. Ezek után mégis miért vállalta el az alprefektusi tisztséget?
– Ha úgy vesszük, ebből a diskurzusból valóban az derül ki, hogy a magyar ember csak másodrangú lehet. Viszont, ha más szemszögből közelítjük a kérdést, akkor azt láthatjuk, hogy egy magyar ember jelenléte a prefektusi hivatalban mégiscsak fontos lehet. Még akkor is, ha csak helyettesi tisztségben. A politikum is így érzékelhette, ezért kértek fel a funkció elvállalására. Én mindenképpen megtiszteltetésnek veszem, és komoly kihívásnak tekintem. Úgy vélem: a magyar embereknek minden szinten ott kell lenniük a romániai közigazgatásban.
– Mégis, nem megalázó, amikor a szemedbe mondják, hogy jó vagy, de nemzetiséged miatt csak másodhegedűsi szerepkörben?
– Nem tudom. Őszintén szólva, én egy pillanatig sem tartottam megalázónak ezt az alprefektusi pozíciót. Ha a politikum ennyit tudott kialkudni, annak is meglehet az oka…
– Mekkora a mozgástere egy Maros megyei alprefektusnak, minekutána egyrészt van egy román nemzetiségű felettese, másrészt a Hargita megyei magyar prefektus, Petres Sándor kinevezése után hangosan kimondta, hogy neki folytatnia kell a zászlópereket?
– Hallottam a Hargita megyei kolléga nyilatkozatát. Én azonban már tájékoztattam a prefektusunkat az én álláspontomról a székely zászlóval és a közösségi jelképekkel kapcsolatosan. Persze a döntéshozás joga az övé, nem az enyém, de az eddigi beszélgetéseink alapján derűlátó vagyok. Vasile Oprea elmondta, ő nem szeretne beavatkozni semmiféle zászlóügybe. Elmondtam neki, jogászként úgy látom, egyetlen törvény sem tiltja a nemzeti jelképek használatát, így a székely zászló kitűzését sem egy kisebbségek által lakott település város- vagy községházára. Ettől függetlenül a már jól ismert feljelentők sem ülnek tétlenül, a prefektúrának pedig kötelessége, hogy válaszoljon a beadványukra.
– Milyen a kettőjük együttműködése?
– Egyelőre ismerkedünk. Mielőtt szabadságra ment volna, tíz napot dolgoztunk együtt, úgy érzem, korrekt viszony és jó munkakapcsolat van kialakulóban.
– Nem zavaró, hogy felettese tavasz óta egyetlen üggyel került erőteljesebben a médiába, éspedig a magyar nemesek által hosszas perek után visszanyert erdők ügyével?
– Ehhez nincs mit hozzáfűznöm, mivel a visszaszolgáltatott vagy visszaperelt erdők ügyiratai nem kerültek az asztalomra. Én is csak annyit tudok, amit a sajtóban olvastam.
– Mi az ön feladata helyettes kormánymegbízottként?
– Tudni kell, hogy alprefektusként a kormánymegbízott közvetlen alárendeltségébe tartozom, így a feladatokat is ő osztja le. A Vasile Oprea által kigondolt munkaköri leírásom szerint két nagy közszolgálat, az útlevélosztály és a gépkocsi-forgalmiengedélyeket kibocsátó hivatal felügyelete, valamint a dekoncetrált intézményeket monitorizáló ügyosztály vezetése hárul rám.
– Azt tapasztalni a prefektúra hatáskörébe tartozó legtöbb intézménynél, hogy a magyar alkalmazottak rendkívül alacsony arányán kívül az anyanyelvi jogok tiszteletben tartása sem érvényesül a törvényeknek és a jóérzésnek megfelelően.
– A dekoncentrált intézmények és a nyelvi jogok érvényesítése foglalkoztat, ezért is elrendeltem egy felmérés elkészítését mind a huszonöt alárendeltségünkbe tartozó hivatalban. Érdekel, hogy hol és milyen mértékben tartják be a 2001/215-ös számú közigazgatási törvény nyelvi jogokra vonatkozó előírásait, a prefektúra működésére vonatkozó szabályzatot, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájába foglaltakat.
Mindhárom rendelkezés egyértelműen kimondja, hogy ott, ahol a kisebbség számaránya elér egy bizonyos szintet – esetünkben 20 százalékot –, kötelező a kényelvűség alkalmazása. Ez ne múljék egyik vagy másik igazgató jóindulatán. Mint ahogy azon sem, hogy a költségvetésbe belefoglaltatott az egynyelvű tábla kicserélése, vagy sem. Mert az akarat és nem pénz kérdése. Azt látom, hogy a negyedszáz intézmény élén néhány magyar igazgató vagy aligazgató áll, de engem lényegében mindenekelőtt az érdekel, hogy tudnak-e magyarul azok, akik az ügyfelekkel foglalkoznak.
– Felméréssel vagy anélkül, tudjuk, hogy a legtöbb intézményben a kétnyelvűség – jobb esetben – abban merül ki, hogy kihelyeznek egy magyar felirattal is ellátott táblát az épület homlokzatára. Aztán bent még az illemhely ajtaján sem jelenik meg semmi magyarul…
– Két–három hét múlva többet fogok tudni ezzel kapcsolatban, és majd abból az anyagból készítek egy javaslatcsomagot a prefektusnak. A nyelvi jogok be nem tartása miatt neki lépnie kell, ő az, akinek jogában áll akár büntetéseket is kilátásba helyezni.
Szucher Ervin, Krónika (Kolozsvár)

Oktalan acsarkodás
Hallucinálás magyar zászlóról
A Spanyolországban élő sepsiszentgyörgyi blogger, Dan Tanasă némi fotók alapján arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország zászlója állandó jelleggel ki van állítva a kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal gyűléstermében, éppen ezért kellemetlen helyzetbe hozta még a prefektust is, akit arra kért: szólítsa fel az illetékeseket a nemzeti szimbólum eltávolítására. Egy bibi van: nincs mit eltávolítani.
A nacionalista kirohanásairól ismert blogger a www.dantanase.ro oldalán exkluzív anyagként közli a magyar nemzeti lobogó jelenlétéről szóló írást. A kezdi.ro oldalról letöltött, majd saját vízjelével ellátott fotókkal próbálja igazát bizonyítani, viszont úgy tűnik, heraldikából bukásra áll: a székely és román zászló mellett ugyanis nem Magyarország, hanem a város lobogója látszik, amiben van ugyan piros szín, fehér is, viszont a keskeny halványkék csík – ami egyébként a bizonyítékként tálalt fotókon is jól látszik – már nem a magyar trikolórhoz tartozik.
Az acsarkodó blogger írásban kereste meg Marius Popicát, Kovászna megye prefektusát is, aki ahelyett, hogy leellenőrizte volna annak állításait, augusztus 6-án átiratban közölte Tanasăval, hogy jelentésének, illetve felszólításának eleget téve, a 2014. augusztus 6-án keltezett, 9818-as számú átiratban felszólította Bokor Tibort „a magyar zászló” eltávolítására.
Tegnap, ottjártunkkor ugyanaz a kép fogadott, mint ami a Tanasă által posztolt képeken is látszik: egy kisebb méretű székely zászló és a város zászlója veszi közre a román nemzeti lobogót. Az egyik képen az asztalon rendhagyó formában látható a magyar zászló is: azzal van átkötve egy cipó, ami akkor volt a tanácsteremben, amikor Cserszegtomaj, Dálnok testvértelepülésének küldöttsége járt a kézdivásárhelyi városházán, Bartha Gábor polgármester vezetésével.
Tanasă egyébként kemény hangon utasítja a prefektust, hogy „végezze a dolgát”, hozzátéve, hogy Popică vélhetően nem észleli a közelében tevékenykedő RMDSZ-es polgármester által elkövetett „törvénytelenségeket”. Az mindenesetre fura, hogy az adófizetők pénzéből fizetett kormánymegbízott mennyire könnyen bedől bizonyos állításoknak, és munkaidejét zászlós ügyekre pazarolja.
Elődje munkaidejét részben szintén Tanasă foglalta le, ugyanis akkoriban egymás után jelentette fel a polgármestereket, hogy miért szerepel a „községháza” felirat az önkormányzatok épületein, s hogy a magyar felirat hol van a román szöveg elébe helyezve. Mindeközben járhatatlanok az utak, rengeteg a szociális probléma – például Kézdiszentléleken –, viszont a székely és a magyar zászló ügye még mindig, mindennél fontosabb.
Bartos Lóránt, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

ActiveWatch: botrányosan magyarellenes volt Radu Banciu műsora
Az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA) és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) is bepanaszolta az ActiveWatch a B1TV egyik szerkesztőjét a székelyföldi autonómiájáról szóló műsora miatt. Az emberjogi szervezet szerint Radu Banciu a témához az audiovizuális törvényt sértő módon, elfogultan viszonyult, és diszkriminálta a magyarokat.
„Ha a parlament elfogadja az autonómiatörvényt, Székelyföldön mészárlások lesznek. A régióban élő románokat megfosztanák az összes joguktól” – hangzott el többek között a Lumea lui Banciu augusztus 27-i adásában, amelyben a műsorvezető apokaliptikus képet festett a székelyek esetleges önrendelkezésének következményeiről.
Radu Banciu azzal támasztotta alá állítását, hogy Székelyföldön eddig is atrocitások áldozatai voltak a románok. „Elképzelhetik, mi lesz majd, ha életbe lép az autonómiatörvény. A románok nem beszélhetnek majd románul, fejbe verik őket az utcán, megalázzák őket. (…) Olyan ez, mintha őzikéket eresztenénk be az oroszlánketrecbe” – jelentette ki.
A műsorvezető szerint még rosszabb lesz a románok helyzete Maros megyében, ha az autonómia erre a megyére is kiterjed. Banciu egyenesen népirtást vizionált. „Tömegsírok is lesznek. A magyarok bosszút állnak majd a románokon” – fogalmazott.
Az ActiveWatch szerint a B1TV újságírója a műsorban törvényszegő módon összekeverte a tényeket a saját elfogult véleményével. Nem magyarázta el az ok-okozati összefüggést a törvény szövege és a várható „tömegsírok és mészárlás” között, nem nevezte meg azokat az állítólagos atrocitásokat, amelyeknek a románok eddig is áldozatai voltak. „Pánikot és félelmet keltett a nézőkben” – érvel az emberjogi szervezet.
Panaszuk szerint Radu Banciu lealacsonyító módon beszélt a magyarokról, etnikai gyűlöletet szított, és – szintén törvényszegő módon – nem hívta meg a romániai magyar közösség egyetlen képviselőjét sem a műsorába. Az adás itt tekinthető meg.
A közérdekű nyilvánosság, tisztességes tájékoztatás felett őrködő ActiveWatch korábban is szót emelt a román médiában észlelt magyarellenes megnyilvánulások miatt.
maszol.ro

Évadkezdés a Hargita Együttesnél Csíkban
Az új évad nyitányaként szeptember 10-én, szerdán este 6 órakor lép a közönség elé Csíkszeredában, a Városi Művelődési Házban a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Vándorúton – otthonról haza című műsorával.
A műsor mind tánctechnikailag, mind gondolatilag lüktető ritmusban pereg, fenntartva a feszültséget elejétől végéig, előadóban és nézőben egyaránt.
Elődeinkkel és utódainkkal mind egyek vagyunk, részei az Életnek, e nagy körforgásnak, amiben születés és enyészet természetes rendben követik egymást. A természet érzéktelen, mi töltjük meg érzelmekkel: örömmel és bánattal, kacajjal, könnyekkel ... és az élet megy tovább. Közben járjuk az utakat, keressük helyünket a világban. Mindannyian elgondolkodunk néha az életen, az élet értelmén, örök téma ez a művészet minden ágában. Ezt tapogatja le, járja körül Szűcs Gábor rendező-koreográfus is a Hargita Együttes Vándorúton című új műsorában, megállva egy táncra életünk egy-egy kulcspontjánál a születéstől a halálig. Vagy inkább az újraszületésig. Velünk, bennünk él kultúránk. Örököljük, gyarapítjuk és átörökítjük utódainknak.
A műsor folyamán különböző tájegységeink táncai elevenednek meg a színpadon. Felcsík, Jászság, Nyírség, Szilágyság, Kalotaszeg, Bonchida, Mezőkölpény, Vajdaszentivány sorakoznak egymás után. Különbözünk, mégis oly hasonlóak vagyunk. Hasonlóak érzéseink és gondolataink, és bár szokásaink, táncaink részleteikben néha nagyon is különböznek, mégis felismerjük őket mieinknek, egyformán részei közös örökségünknek.
Ez a műsor úgy szórakoztat, hogy közben gondolkodásra sarkall – írja Rangyák József, az együttes szóvivője közleményében.
maszol.ro

Négy erdélyi városban nyílik KézMűvész Kávézó
Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron nyílik kézműves kocsmavásár október hónap folyamán. A KézMűvész Kávézó iparművészeti és design kocsmavásár célja „közelebb hozni az erdélyi iparművészeket, kézműveseket ahhoz a közösséghez, mely körülveszi őket, egy alternatív közegben olyanoknak is megmutatni a kézzel alkotott szépségeket, akiket egy hagyományos kézműves vásárra, vagy egy kiállításra nem lehet bevonzani. A kultúrkocsmák közönsége, bár heterogén, mégis az a tapasztalat, hogy a fiatalokat itt tudjuk a legkönnyebben elérni” – állítja Simó Orsolya főszervező.
Az iparművészeti és kézműves vásár Marosvásárhelyen és Székelyudvarhelyen a G. Caféban, Kolozsváron az Insomniában, Csíkszeredában az Ólommadárban lesz, pontos program a cikk legvégén.
„Elhagyva a vásárok kereteit, egy külföldön már elterjedt üzlettípust szeretnénk meghonosítani, melynek lényege, hogy ismert márkák, fiatal, feltörekvő alkotók, offline üzlettel nem – csupán webshoppal – rendelkező vállalkozások bérelnek ki rövid időre (1 hét - 1 hónap) egy üresen álló üzlethelyiséget, melyben berendezik üzletüket. Különlegessége még, hogy eseménnyé teszi a vásárlást a kiegészítő programok, az informális tér segítségével” – olvasható a szervezők közleményében.
maszol.ro

Még nem látta, de nem támogatja Ponta az autonómiatörvényt
Nem tárgyalt Victor Ponta az RMDSZ-szel a készülő autonómiatörvényről, nem látta a tervezetet, de már tudja: nem támogatja a jogszabály elfogadását.
Ezt a miniszterelnök újságírói kérdésre válaszolva nyilatkozta szerdán. „Nem támogatom a törvényt. Ennél világosabban nem tudok fogalmazni” – jelentette ki Ponta. A kormányfő tájékoztatása szerint az RMDSZ még nem javasolt jelöltet a kulturális miniszteri tisztségre. „Ha kapok javaslatot, továbbítom az államfőnek” – tette hozzá a Mediafax szerint.
Pontától azt is megkérdezték, mi a véleménye arról, hogy az RMDSZ nem szavazza majd meg az önkormányzati tisztségviselők pártváltását ideiglenesen engedélyező sürgősségi rendeletet. „A parlamenti képviselők és szenátorok úgy szavaznak, ahogy akarnak” – fogalmazott a miniszterelnök.
Mint ismert, a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezetet hamarosan nyilvánosságra hozza az RMDSZ. Kelemen Hunor szövetségi elnök szavai szerint jelenleg a jogszabály "belső közvitája" zajlik.
maszol.ro

Negyed évszázad, harmincezres veszteség
Az 1990–1991-es tanév óta folyamatos csökkenést figyelhetünk meg a Maros megyei oktatásban az óvodásoktól egészen az egyetemistákig. Mint kiderült, csaknem harmincezerrel csökkent Maros megyében a diákok száma az elmúlt negyed évszázadban.
A napokban több cikkünkben is beszámoltunk arról, hogy iskolák szűnnek meg, és egyre kevesebb osztály indul tanévkezdéskor, ezért utánanéztünk az elmúlt évtizedek statisztikáinak. Huszonnégy évvel ezelőtt még 132 684 diák tanult a megye tanintézeteiben – derült ki a Maros Megyei Statisztikai Hivatal adataiból, a 2012–2013-as tanévben már csak 104 523 volt a tanulók száma, ennek értelmében 28 161 diákkal, vagyis csaknem harmincezerrel csökkent az oktatásban részt vevők száma.
2012-ig növekedett az ovisok száma
Nem tapasztalható folyamatos csökkenés ebben az időszakban az óvodai oktatásban. Bár az 1990–1991-es tanévben 22 307 gyerek járt óvodába, 2012–2013-ban pedig már csak 18 882, 2004-től növekedés tapasztalható 2012-ig. Húsz évvel ezelőtt 20 985 óvodás volt, és egészen a 2011–2012-es tanévig 22 069-re nőtt ezek száma.
Az általános iskolások száma 19 183-mal csökkent. Ebben az esetben is folyamatos létszámcsökkenés tapasztalható, kivéve a 2012–2013-as tanévet. 1990-ben 70 417 diák tanult általános iskolában, 2012-ben csak 47 601. Ehhez képest 2013-ban 51 234 volt az 1–8. osztályos diákok száma. Az általános iskolai speciális oktatásban is egyre kevesebben tanulnak, 1990-ben 644, míg 2013-ban 370 diák.
Ingadozó volt a középiskolások száma 1990 és 2013 között. Huszonnégy évvel ezelőtt 27 848 diák tanult középiskolában, 2013-ban viszont már csak 20 760-an. Ez idő alatt 16 ezerre is csökkent a létszám 2000-ben, illetve a 22 ezret is érintette 2012-ben.
Kilencezerrel kevesebb szakiskolás
Inas- és szakiskolába 9545 Maros megyei diák járt 1990-ben, 2013-ban pedig 450. Ezen diákok száma 4 és 6 ezer között mozgott 1995 és 2009 között, a nagy csökkenés ezután következett be. A posztliceális képzések ezzel ellentétben idővel egyre népszerűbbek lettek, 1990-ben 692-en vettek részt ilyen képzésben, 2013-ban már 2703-an.
A felsőoktatás iránti érdeklődés csaknem negyed évszázad alatt a tízszeresére nőtt. Míg 2013-ban 10 494 fiatalt tartottak számon a felsőoktatásban, 1990-ben mindössze 1875 hallgatójuk volt az egyetemeknek.
Bár voltak különböző növekedési hullámok, ilyen volt például a 2011–2012-es és 2012–2013-as tanév közötti három és fél ezres létszámemelkedés az általános iskolában, illetve a felsőoktatás iránti rohamosan növekedő érdeklődés, összességében csökkent a diákok száma.
A Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes, Illés Ildikó véleményét kérdeztük a fenti adatokról. Elmondása szerint a jövő a mai fiatalok gyerekvállalási hajlandóságán múlik. „Azért jutottunk ide, mert kevesen vállalnak gyereket, valamint sokan családostól külföldre költöznek. Egyre kevesebb tanári állás lesz, és fokozatosan zárjuk be az iskolákat. Csak akkor lesz jobb a helyzet, ha a mai fiatalok minél több gyereket vállalnak” – mondta a főtanfelügyelő-helyettes.
Becze Dalma, Székelyhon.ro

Emlékfal a világháborús hősöknek
Emlékfalat hoznak létre a gyergyószentmiklósi dancurási hősök temetőjéből megmentett keresztekből – a Tarisznyás Márton Múzeumban évtizedek óta őrzött huszonhét fejfa az intézmény kertjében kap helyet. Az avatásra, a keresztek megáldására pénteken, az Örmény Kulturális Fesztivál keretében kerül sor.
Kezelték a cserefából készített kereszteket, újraírták a táblákon szereplő, még kiolvasható neveket, a napokban végleges helyükre, a múzeum kertjének födött fala alá helyezik azokat a fejfákat, amelyeket az 1980-as években sikerült megmenteni a dancurási hősök temetőjéből. Emlékfal kialakításával tiszteleg a gyergyószentmiklósi múzeum az első világháború hősei előtt, a véres esemény kitörésének centenáriumi évében. A látogatható emlékhely létrehozásában a Gyergyószentmiklósi Örmény Katolikus Egyesület és az örmény plébánia vállalt partnerséget.
Megmenekített keresztek
„Az 1980-as évek második felében, amikor a kommunista hatalom már nem tűrt meg semmiféle olyan emlékművet, ami a régi osztrák-magyar világra emlékeztetett, egy részüket száműzte a temetőkbe, illetve ellehetetlenítette az emlékműveket, emlékhelyeket. Hasonló sorsra jutott a dancurási hősök temetője. Ez egyébként évtizedeken keresztül el volt hanyagolva, de az igazi romlása akkor kezdődött meg, amikor kirugdosták a kereszteket, amit lehetett, eltüntettek. Az utolsó »kegyelemdöfés« 1987-ben volt, amikor úgymond teljesen átalakították a temetőt. Eltüntették a még megmaradt kereszteket, és az első világháborús emlékműből csináltak egy román emlékművet, amit az 1990-es évek közepén is, a román hadsereg napján szervezett ünnepségek keretében megkoszorúztak. A romboláskor titokban sikerült bemenekíteni a múzeumba néhány keresztet a temetőben lévő, összesen 132 darabból. Ezek mára már múzeumi tárgyakká váltak, megvan a történetük” – ismertette Csergő Tibor András annak a 27 fejfának a sorsát, amelyekből az emlékfalat hozzák létre. A múzeumigazgató szerint fontos az emlékhely kialakítása, hisz „a városi, és az igen elhanyagolt állapotban lévő dancurási temetőn kívül Gyergyószentmiklós közterületén nincs az első világháborúra, az elesett hősökre emlékeztető hely. A múzeumban létrehozott emlékfalat a helyiek és a turisták egyaránt megtekinthetik”.
Pethő Melánia , Székelyhon.ro

F.J. ŐZIKÉK EGY KETRECBEN AZ OROSZLÁNNAL
Banciunak Erdély Kurdisztán, és a románok a törökök
A B1 műsorvezetője magyarok által elkövetett népirtást vizionál az autonóm Székelyföldön. Az Active Watch feljelentette a műsorában elhangzottakért.
Miért éppen Dél-Tirolhoz hasonlítana Erdély? – hangzik el a kérdés Radu Banciu szájából a B1 TV-n vezetett műsorában. A műsorvezető szerint Erdély inkább Kurdisztánhoz hasonlít, és ebben az értelemben a románok a törökök. Az amúgy marosvásárhelyi származású Banciutól megkapjuk a nemzetállami szemléletű román minden autonómia-ellenes érvét: kiszolgáltatott Maros megyei románok, önbíráskodó magyar bárók, vazallus Maros megye, önfenntartásra képtelen Székelyföld, stb.
A műsorvezető ellen az Active Watch tett feljelentést az Országos Audiovizuális Tanácsnál (CNA) és a az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD).
Problémás mondatok
Az Active Watch a honlapján közölt közleményében a következő mondatokat találta törvénybe ütközőnek: "[Abban az esetben, ha életbe lép ez az autonómia-tervezet] mészárlás lesz. A román állampolgárok elveszítenék a mindennapi életükhöz való legalapvetőbb jogaikat is."
"Egy hihetetlen nagy tragédia lenne az, ha azok az állampolgárok [székelyföldi román állampolgárok] egyik pillanatról a másikra a magyar kormány és a székely kormány vazallusaivá válnának." "Azt fognak tenni ott [a magyarok], amit csak akarnak, mert ott nem lesznek törvények, nem fognak tisztelni semmit. Már ott vannak Hargita és Kovászna megyék székhelyeinek a példái, ahol annyi atrocitás történt. Vegyétek már észre, hogy ez az a pillanat lesz, amikor a bukaresti kormány csak konzultatív szerepet fog kapni abban, hogy mi történik ott. És mondhatod a véleményed, ha nem figyel rád senki. Nagyjából ez lenne. Mégis, most mi történik a román szimbólumokkal, a trikolórral, a román nyelv utcán való használatával, azzal, hogy nem válaszolnak a románul elhangzó köszönésre? Ha ezek mind úgy történnek, hogy közben ezek a megyék Románia részei […], képzeljétek el, hogy mi fog történni, hogyha ezeket a dolgokat [az autonómiatervezetet] alkalmazni fogják."
"Ezekben a megyékben nem lehet alkalmazni ezt a fajta együttélést [utalás Dél-Tirol példájára]. Ez pontosan olyan, mint, amikor őzikéket teszel az oroszlán ketrecébe. Valójában ez a Székelyföld."
"Én tudom, hogy nálunk fejbe fogják ütni az embereket az utcán. Az emberek többé nem beszélhetnek románul, megtámadják őket az utcán, gúnyolni fogják őket. Hogyha valaha létezni fog ez a szabály a [Székelyföld] elnökével, akkor ezek ugyan gy fogják uralni azt a tartományt, mint annak idején, a lehető legnagyobb mészárlás lesz ott. Katasztrófa lesz, nincs szó rá. Milyen autonómia? Milyen Székelyföld? Fel fog robbanni az a térség. Ez minősíthetetlen. Hogyan tudod indokolni te, rövid mandátumú politikus Bukarestből, hogy ezekből az emberekből gúnyt űztél? Mi a bűne azoknak, hogy vágóhídra küldöd őket egy ilyen döntéssel? Ott nincs barátság, mindez csak a felszín. Nincs kompatibilitás, csak a felszínen. Attól a pillanattól, hogy ők fogják uralni a térséget, Románia felgyúl azon a részen."
"Mit kell magyarázzak még azon, hogy tisztább legyen, hogy ott egy katasztrófa lesz? Nem volt elég Jugoszlávia esete? Pont ilyenné válna Erdély központja.
Maros megye egy több korszakon átívelő kiemelkedő jelentőségű megye Romániában. Mindig is egyike volt azoknak a bástyáknak, ahol a legmagasabbra tartották a zászlót. Ceaușescu idején és azelőtt is. Szóval nem egy akármilyen megye. Ott emberek vannak, komoly románok, különlegesek, akik évszázadok alatt, - nem 20 év alatt - megmaradtak abban a térségben, és akik, éppen a megmaradásuk által, nem hagyták, hogy lerohanják őket a magyarok."
"Az, amit ők [a magyarok] ott tenni fognak, az precedens nélküli. Jönnek majd, persze az idegenek […] az EU-ból, hogy lássák, hogy mi történik, ugyanis nem élünk egy elnyomott világban, lesznek hangok, amelyek továbbviszik majd ezt a jelzést. […] És meg fogják látni, hogy mi történik. […] Tömegsírokat fognak ott találni azok ott, mă. Szóval, figyelem. Egy évszázados bosszúra adtok lehetőséget. Eddig a magyaroknak nem volt meg a törvényes módjuk arra, hogy ezt megcsinálhassák. De, ezentúl már a törvény is az ő oldalukon fog állni. Nem fog maradni egy talpalatnyi román hagyomány sem abban a térségben. Nagy figyelmet erre a dologra!"
Az Active Watch szerint a tényeknek a véleményektől való elválasztását, a tényekkel kapcsolatos más vélemények bemutatásának a kötelezettségét; a bármiféle diszkrimináció elkerülésének kötelezettségét; a nemi, vallási, etnikai kisebbségekkel kapcsolatos vélemények bemutatásakor azok véleményének kötelező ismertetésére vonatkozó; valamint a közösségeket indokolatlanul támadó és nemzeti-sovén vagy nemzetiségek elleni gyűlöletet propagáló üzeneteket tiltó törvényeket sértette meg a műsorvezető.
Transindex.ro

Ponta nemet mond az autonómiára
Határozott nemmel válaszolt tegnap Victor Ponta kormányfő arra az újságírói kérdésre, miszerint hajlandó lenne-e támogatni, hogy a parlament jóváhagyja az RMDSZ autonómiatervezetét. A miniszterelnök egyúttal azt is elárulta: a szövetség képviselőivel nem tárgyaltak erről a kezdeményezésről.
A miniszterelnök sajtótájékoztatóján kategorikusan elutasította, hogy egyetértene az RMDSZ tervezetének parlamenti elfogadásával, amennyiben azt egyáltalán benyújtja a szövetség. Ponta ingerülten fűzte hozzá: eléggé világosan ismertette álláspontját ebben a kérdésben. A kormányfő szűkszavú nyilatkozata azután látott napvilágot, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök múlt csütörtökön azt nyilatkozta, az RMDSZ parlamenti frakciói kézhez kapták az autonómiatervezetet. A honatyák módosító javaslatokkal élhetnek, majd a tervezet közvitára kerül. Kelemen arról is beszámolt, hogy az RMDSZ területi szervezetei is hamarosan megkapják a tervezet egy példányát. A tervezet parlament elé terjesztéséről nem szolgált részletekkel, mint mondta, igen részletes és terjedelmes tervezetről van szó, amelyet alaposan ki kell elemezni. „A román társadalom összes képviselőjével szeretnénk egyeztetni, mivel fontos és kényes kérdésről van szó” – magyarázta. A tervezetről korábban Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke újságírói érdeklődésre elmondta: a dél-tiroli modellt veszi alapul, amely egyike a működő európai autonómiáknak. (ndi–Mediafax)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tehetetlenség felsőfokon
Sok jót nem remélhetnek az ötödikesnél nagyobb gyermekek és szüleik az új tanévben sem. Marad a régi fejetlenség, összevisszaság, az ötven évvel ezelőtti módszerek, elavult tanterv, tankönyvállomány és az oktatásért felelős szakemberek is csak tapogatóznak, értik a változás szükségességét, a legnagyobb hibákat is látják talán, de minden jel szerint tehetetlenek.
Szomorú összképet nyújt a román oktatási rendszerről Keresztély Irma megyei főtanfelügyelő, akit az RMDSZ a legjelentősebb, legjobb magyar oktatási szakemberek között tart számon, s akire a hírek szerint a minisztériumban is figyelnek, van valamelyest szava országos viszonylatban is. Tudásából, tapasztalatából, erejéből csupán a hibák egy részének azonosítására futja, megoldásokat ajánlani alig tud. Megállapítja, hogy hiába próbálják feldolgozni, kiértékelni minden esztendőben a vizsgaeredményeket, fogalmaznak meg javító javaslatokat, nincs foganatjuk, évről évre változik a diákanyag, módosulnak a követelményrendszerek. Mit lehetne tenni? Nem tudja. Rámutat, hogy a mai gyermekek figyelmét nem lehet lekötni a rég bevált, klasszikus módszerekkel, ám elismeri, gőzük nincs, milyen út lenne a megfelelő, mint fogalmaz, az egész világban tapogatóznak ilyen irányban, s bár megemlíti a sikeres finn vagy eredményes német modellt, az is kitetszik, a román elképzelésnek még híre-hamva sincs. A szakiskolai oktatás újraindításától remélnek változást, ám hogy jól kitalálták-e, valóban szakmát, munkalehetőséget adnak-e a fiatalok kezébe, az évek múlva derül ki. Sokszor mondtak már csődöt hasonló nekilendülések, a jó elképzelés elveszett a hibás megvalósításban. Hosszú évek után az is kikristályosodni látszik, hogy a reformot a tanárok képzésével kellene kezdeni. Ám ez is csupán ötlet, konkrét javaslat mikéntjére nincsen. Maradnak hát a jó és gyenge tanárok, ugyanolyan bérezéssel, számonkérési lehetőség nélkül. A jövő? Csak annyit tudni, hogy valami másra lenne szükség. Ki találja ki, ki valósítja meg?
Szomorú, hogy az oktatás minőségéért felelősök is ködben tapogatóznak, és addig valós, eredményesnek remélt reformot hiába várunk, amíg nincsenek olyan felelős pozícióban lévő szakemberek, akik kitalálnák a járandó utat. Nem szabad türelmetlennek lenni, int Keresztély Irma. De a gyermekek nőnek, nem várnak. Valamit elkezdtek a kicsiknél, az óvodásoknál, elemistáknál, nekik talán már jobb lesz, mondja. A többieket leírták? Beletörődtek a felelősök, hogy újabb generáció szaporítja az áldozati nemzedékek sorát?
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régi hiányosságokkal az új tanév küszöbén (Beszélgetés Keresztély Irma főtanfelügyelővel)
Az előző évekhez képest nem javultak a tanárok és a diákok eredményei a különböző vizsgákon, felmérőkön; a falusi oktatás továbbra is jóval lemarad a városi mögött; kevés az igazán elhivatott pedagógus; késik a reform; az új tantervek és tankönyvek megrekedtek az ígéretek szintjén; költségvetés-kiigazítás nélkül nem elegendő a pénz év végéig a tanárok fizetésére – többek között ezek okairól és a lehetséges megoldásokról beszélgettünk Keresztély Irma megyei főtanfelügyelővel.
– Az idei nyolcadikosok negyede megbukott az országos felmérőn, az érettségizők alig 57 százaléka szerezte meg az oklevelet a júliusi időszakban, a pótérettségin tízből nyolcan elhasaltak, a versenyvizsgázó pedagógusoknak csak 54 százaléka írta meg a hetest, negyvenöten még az ötöst sem érték el. Tanévkezdés előtt ünneprontásnak tűnhet ezzel a statisztikával indítani a beszélgetést, de ez a valóság. Az említett vizsgák gyenge eredményeinek kiértékelése után minden évben megszületnek a javító intézkedések, mégsem hoznak eredményt. Mi akadályozza az előrelépést? – Tapasztalatom, hogy a társadalmi megosztottság tükröződik az oktatási rendszerben is. 1989 után fokozatosan kialakult egy létszámban csekély gazdag társadalmi réteg, emellett létezik az elszegényedett tömeg, a kettő között pedig lennie kellene a polgári középrétegnek, amely a társadalmi berendezkedés alapját képezi. Az oktatásban mindez nem arról szól, hogy a gyermek milyen családból érkezik az iskolába, hanem a diáktársadalmon belüli megoszlásról. Akik komolyan veszik a tanulást, keményen dolgoznak, hajtanak, tudatosan építik fel saját tanulói létüket, azoknak mindegy, milyen a vizsgarendszer, jól teljesítenek – sajnos, ők vannak kevesebben. És ott a másik véglet, azok a diákok, akik legtöbbször szociálisan hátrányos helyzetű környezetből, rendezetlen családból érkeznek, ezekből a gyermekekből hiányzik az érdeklődés, a motiváció, ami a tanuláshoz való hozzáállásukon is meglátszik.
– Az említett két szélsőséges csoporton kívül létezik egy középréteg, a diákok, akik olyan családból származnak, ahol a szülők becsületesen dolgoznak, munkával szerzik meg a mindennapi betevőt, szorgalmasak, példát mutatnak, de ez mégsem látszik meg a gyermekek tanuláshoz való hozzáállásán. Mi ennek a magyarázata?
– Valóban, ők az a csoport, akik 4,99 és 7-es között teljesítenek a vizsgákon. Arra nehéz válaszolni, hogy miért nem tanulnak, de elmondhatom, a záróvizsgák után mindent megteszünk, hogy javítsunk ezen a helyzeten. Hatástanulmányok készülnek, iskolánként és egyénekre lebontva is vizsgáljuk a helyzetet, megbeszéljük a szülőkkel, tanárokkal, gyermekekkel, a tantestületekben is kielemzik az eredményeket. Megszületnek azok az egyedi, javítószándékú tervek, amelyek által fejlődést kellene elérniük az egyes iskoláknak a következő tanévben. Ez néha sikerül, néha nem. Az utóbbi időben az összehasonlító tanulmányok elkészítésénél mindig szembekerülünk azzal, hogy nincs értelme az előző tanévek teljesítményéhez hasonlítani az eredményeket, mert folyamatosan változnak a követelmények, a vizsgamódszerek, a vizsgatételek, változik a gyermekanyag. Azt gondolom, hogy iskolánként kell elvégezni az elemzéseket, és a helyi sajátosságok függvényében vizsgálni, hogy van-e hozzáadott érték a kiindulóponthoz viszonyítva, de ehhez meg kell nyerni a pedagógust, a szülőt, a diákot, az iskolaigazgatót, az egész társadalmat.
A tanárt is tanítani kell
– Annak biztosan oka van, ha a diák jóval saját képességei alatt teljesít. Lehet lustaság, érdektelenség, túlzott igénybevétel iskolán kívüli tevékenységeken, de lehet más jellegű is az eredménytelensége. Úgy tűnik, a jelenlegi oktatási rendszerben, kevés kivétellel, nincs személyre szabott odafigyelés, csak közösségi megbélyegzés, hogy ez az osztály ilyen, a másik olyan. – Meggyőződésem, hogy az oktatás nagymértékben tanárfüggő, mert ő határozza meg a munka stílusát, mennyiségét és minőségét. Vannak sikeres pedagógusok, akik szakmailag igényesek önmagukkal és a diákkal szemben is, de az egyénre figyelés és az egyéni foglalkozás időhiány miatt nem valósítható meg. Ez lenne a differenciált oktatás.
A másik oldalon viszont ott a diák, akit érdekeltté kell tenni a tanulásban. Manapság, amikor a gyermekek rengeteg információhoz jutnak az világhálón, a megszokott oktatási módszerekkel nem lehet lekötni figyelmüket. Ellenben a gyenge érettségieredmények annak is köszönhetőek, hogy amikor megszüntették a szakiskolákat, a leggyengébben teljesítő tanulók is besétáltak a líceumok kapuján. – A sokat hangoztatott reformnak az lett volna a lényege, hogy a diákok készségei, képességei fejlesztésére helyezzék a hangsúlyt, a váltás ellenben nem történt meg sem a tananyag, tankönyvek tekintetében, sem a pedagógusképzés terén. A követelményeket mégis az említett szellemben próbálja átalakítani az oktatási szaktárca. Hogyan egyeztethető össze ez a kétféle oktatási magatartás, hogy érhető el ilyenformán a jelenleginél jobb eredmény? – Az óvodában és az elemi oktatásban jó irányban haladnak a dolgok, ezen a két szinten az említett reform megvalósult. Gond a gimnáziumi és líceumi szinten van, amihez az is hozzátartozik, hogy Romániában jelenleg nincs rendes tanárképzés. Ha kompetenciaalapú oktatásra akarunk rátérni, készségeket, képességeket fejleszteni a gyermekekben, akkor a tanárt is meg kellene tanítani erre.
A falu még mindig lemarad
– Mi a helyzet a falusi oktatással? Miért gyengébbek az eredmények a városi iskolákhoz hasonlítva, holott ugyanazokon az egyetemeken készülnek fel a falun oktató tanítók, tanárok is, sőt, nagyon sokan éppen a közeli városból ingáznak?
– Azt tapasztaltam, ha alacsony létszámú egy osztály, a külső szemlélő elvárásával ellentétben nem jut több idő egy gyermekre, hanem elvész a diákok közötti versengés, és a tanár hozzáállása is ehhez igazodik, nem töri magát túlságosan. A szülő, aki ezt idejében felismeri, elviszi gyermekét városi iskolába, és falun még kevesebben maradnak, tovább gyengül az osztály. Másik jelenség falun, hogy a pedagógusok saját maguk, illetve a szülők megnyugtatására nem alkalmazzák az érvényben levő osztályzási rendszert, nem ismerik el az egyestől tízesig való osztályzást. A falusi diák akkor szembesül először ennek hátrányával, amikor egy országos mérésen, értékelésen vesz részt, ahol, ha a tételsornak felét teljesíti, az még csak ötösre elég. Ahhoz, hogy nagyobb jegyet kapjon, a feladatok másik felét is meg kellene oldania. Itt üt vissza, ha a falusi iskolában nem ugyanúgy történik az értékelés, mint a megyei, illetve országos méréseken, ha a faluról érkezett gyermek jegye néhány ponttal a valós tudásszintje fölötti.
– Mi motiválja a falun tanító pedagógust, hogy az osztályzásnál ekképpen cselekedjék? – Ebben közrejátszik a munka elvesztésétől való félelem is, mert ha egyszer megbuktatja a gyermeket, osztályismétlőre marad, de ha másodszor is bukik, lehet, hogy otthagyja az iskolát. Ez már veszélyeztetheti az osztály fennmaradását, az adott tanári állás megszűnését hozhatja. Természetesen falun is találunk olyan pedagógusokat, akik mindent megtesznek, hogy a diákok felzárkózzanak. Példa erre az az iskola, ahol tavaly egyetlen nyolcadikos sem érte el az ötöst matematikából az országos felmérőn, de idén hatan mentek át. Ez azt jelenti, hogy felismerték ennek fontosságát, és idejében léptek.
Bár mindenhol szakképzett pedagógusok tanítanak, még mindig óriási a különbség a falusi és a városi iskolák között. De az is igaz, aki nem tud pedagógus lenni szívvel, lélekkel, az ne oktasson, ne legyen számára ez kényszerpálya. Ez a legrosszabb, ami történhet az oktatási rendszerben, mert az első áldozat a gyermek, aztán a szülő, az iskola és az egész közösség. Azt gondolom, mindenhol vannak értelmes gyermekek, csak meg kell találni az utat feléjük, hogy nyitottak legyenek az új befogadására.
Egyensúlyra van szükség
– Nem csak a diákok vizsgaeredményei gyengék, a pedagógusok között is sok a bukdácsoló, illetve az olyan tanár, aki, bár már húsz éve a pályán, még mindig helyettesítő, évről évre keresi az állást, a véglegesítő vizsgán kívül nincs más fokozata, nem is igazán szereti munkáját, nincs hivatástudata. A másik véglet a pedagógus, aki sikeresen vizsgázott, végleges katedrával, az 1-es fokozatot is megszerezte, ez javadalmazásában is érződik, biztonságban érzi magát, mert címzetes, nem veszítheti el állását, ezért mindegy neki, hogy a diákok szeretik vagy unják óráit. Egy nagyon szűk réteg pedig húsz év tanítás után is mindennap készül, keresi az újat, az érdekeset, a szünetet sem sajnálja, hogy válaszoljon egy-egy kérdésre, eredményesek a tanítványai, s a szeretet- és tiszteletlistán a legjobb értékelést kapja a diákoktól. Számszerűen ez a csoport a legkisebb. Talán mert eltűnőben az igazi pedagógusmodell?
– Általában a modellek hiányoznak, ma alig lehet a gyermekek elé példaképeket állítani. Ha valaki mégis egy kicsit felülemelkedik, a társadalom elnyomja, nehogy több legyen, mint az átlag. A pedagógusok tekintetében, úgy gondolom, ma már nem az a követendő modell, mint régen, amikor a falu tanítójának és papjának volt a legnagyobb szerepe a közösség előrehaladásában. Új típusú modellre lenne szükség, de ennek kialakulását egyelőre nem látom. Természetesen vannak kivételesen jó pedagógusok most is, akiket a diákok szeretnek, tisztelnek. A címzetesség valóban sokat árt a minőségnek, mert a pedagógust védi, függetlenül attól, hogy milyen a teljesítménye, hogyan végzi munkáját. 2000-ben, Andrei Marga minisztersége idején egy nyári találkozón mi, megyei főtanfelügyelők vitattuk a törvényeket, módszertanokat, a záróvizsgák eredményeit. Két javaslatom volt, az egyik, hogy bízzunk a záróvizsgákon javító tanárokban, és szüntessük meg a fellebbezés lehetőségét, a másik, hogy szüntessük meg a címzetességet. Azzal érveltem, ha a tanár tudná, hogy az iskolaigazgató, a szülői közösség nem elégedett vele, és a kapun kívül még négy-öt szakember várja, hogy katedrához jusson, hogy könnyen elbocsáthatják, akkor sokkal hatékonyabban végezné munkáját. Mindkét indítványomat Margával együtt négyen szavazták meg, harmincnyolcan ellenezték.
– Ha nem igazodunk az új információs világhoz, de a régi értékrendszerhez sem térünk vissza, akkor merre tart az oktatás?
– Világviszonylatban folyik az útkeresés az oktatásban. Egyes dolgokat már eredményesen kipróbáltak, ilyen a finn modell vagy a németországi duális iskolarendszer erős szakképzéssel. Romániában is elmozdult valami, a politikum rájött, hogy nem lehet egy országot gazdaság nélkül megalapozni, és a gazdaság működéséhez szakemberek szükségesek, így végre megszületett a döntés a szakképzés visszaállításáról. De nem szabad türelmetlennek lenni. Arra lenne szükség, hogy az újonnan beinduló szakképzés tekintetében az iskola a szülőkkel és a gyermekekkel, a vállalkozói szférával és a helyi adminisztrációval együttműködjék, hosszú távon tervezzenek, mert csak így lesz szilárd a szakoktatási rendszer. Ez az egész hazai oktatásra érvényes elvárás, stabilitás nélkül lehetetlen következetes és eredményes munkát végezni.
Bármi lesz is, becsengetnek
– Érződik az anyagi bizonytalanság, folyamatosan változik a törvénykezés, tagozatok, tanintézmények szűnnek meg, de mindezek ellenére és mindezzel együtt szeptember 15-én becsengetnek. Mi várható az új tanévben? Lesznek-e új tankönyvek? Elegendő-e a költségvetés az esztendő végéig?
– A rendszert minden évben átszervezik. A helyi önkormányzatok csak akkor módosítanak a hálózaton, ha annyira alacsony a gyermeklétszám, hogy nem lehet tovább fenntartani az adott tagozatot vagy egységet. Ezek az állások megszűnnek, és ha az érintett pedagógus címzetes katedrával rendelkezik, áthelyezzük, ha helyettesítő, akkor nem kötelező biztosítani számára másik állást. Az új tankönyveket mi is várjuk, ellenben ezek nem tartoznak a megyei tanfelügyelőség hatáskörébe, a törvény értelmében a minisztérium a megyei tanácsokkal köt erre vonatkozó szerződést. A költségvetés tekintetében mindenképpen kiigazításra lesz szükség ahhoz, hogy év végéig lefödjük a fizetéseket és a per útján megnyert jogosultságokat is, több, mint tizenkét millió lej hiányzik. Ezt minden bizonnyal megkapjuk, de további költségekre nem elegendő a fedezet. Ettől eltekintve szeptember 15-én újra kinyílnak az iskolakapuk, és megkezdjük a 2014–2015-ös tanévet. Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bocsárdi László folytathatja (Tamási Áron Színház)
A fiatal rendezőket szeretné helyzetbe hozni, az eddiginél még inkább a fiatalok felé fordulna, és folytatná a sikeresnek mutatkozó sajátos formanyelvet – ezek a tervek és Bocsárdi László eddigi színházigazgatói, rendezői eredményei győzték meg a sepsiszentgyörgyi önkormányzatot és a versenyvizsgát lebonyolító bizottságot, hogy a tegnapi meghallgatás után újabb négy évre megbízza az UNITER- és Jászai Mari-díjas Bocsárdit a Tamási Áron Színház igazgatásával. Az évi költségvetés és a szakmai elvárás ismert, tudjuk, hogy Bocsárdi László mire képes, nincs akadálya annak, hogy a következő mandátum alatt is ő irányítsa a Tamási Áron Színházat – mondta lapunk érdeklődésére Sztakics Éva alpolgármester, aki Gáspárik Attilával, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatójával és Balázs Attilával, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatójával hármasban alkotta azt a bizottságot, amely tegnap meghallgatta az igazgatói tisztségre egyedül jelentkező Bocsárdi Lászlót. A tervezett költségvetés szerint a sepsiszentgyörgyi színház a következő négy esztendőben évi 3,4 millió lejt kap az önkormányzattól, a kiadások egy részét saját bevételeiből pótolja. Az összeg nem tartalmazza a jövő évi Reflex Színházi Fesztivál költségeit, azt más forrásokból teremtik elő. Sztakics Éva elmondta, a színházterem felújítása is a tervek között szerepel, addig ellenben, amíg nem biztos, hogy az intézmény a helyén marad, és nem dől el a szakszervezetek művelődési házának sorsa – ahol egy korszerű színházat lehetne kialakítani –, nem érdemes ilyen nagy összegű befektetésnek nekikezdeni. Az alpolgármester szerint a bábszínház ügyében is lépni kellene, mert a Tamási Áron Színház bábtagozataként működő, kis létszámú társulat az egész megyét kiszolgálja, nem csak a megyeközpontot, így finanszírozását sem a városnak kellene megoldania. Jelenleg az intézmény három társulatot tömörít, a Tamási Áron Színházét, az M Stúdióét és a Cimborák Bábszínházét, ami nemcsak anyagi vonatkozásban, de a meglévő infrastruktúrát tekintve is nehezíti mindannyiuk munkáját. A következő négy esztendőben ezekkel a kihívásokkal is szembe kell néznie Bocsárdi Lászlónak, aki 1995 óta főrendezője és művészeti vezetője, 2005 óta pedig igazgatója a sepsiszentgyörgyi színháznak, és akinek menedzseri elképzeléseit tegnap hallgatta meg a vizsgáztatóbizottság.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Réty az új Verespatak (Fizetett hirdetés)
A famaffia-hálózat tagjai, avagy miért is volt jelen a megyeháza gyűléstermében Mircea Dusa honvédelmi miniszter 2013. március 28-án, amikor Olosz Gergely és Tamás Sándor megyeitanács-elnök bejelentette a rétyi fenyővágóhíd-projektet?
Gyergyó környékén egész hegynyi erdők tűntek el az utóbbi évtizedekben néhány ember aljasságának és kapzsiságának köszönhetően. A korrupcióellenes ügyészség nyomozása következtében letartóztatták Majeczki Izabella gyergyószentmiklósi főügyészt, akit éveken keresztül még Románia parlamentjében is azzal vádoltak, hogy a famaffia hivatalos védője. A főügyész folyamatosan akadályozta a több éve az illegális erdőkitermelés hátterében álló két kulcsfigura törvényes felelősségre vonását. Az egyik a Hargita megyei rendőr-felügyelőség vezetője, Radu-Sandu Moldovan, aki a kommunista években, 1989 előtt kínzó-vallató rendőr volt Csíkszeredában, a másik pedig Mircea Duşa, szakmája szerint erdész, volt maroshévízi pártaktivista, majd polgármester, később, a dicső demokráciában pedig Hargita megye prefektusa, parlamenti képviselő, jelenleg védelmi miniszter…
A jelentés megemlíti, hogy Mircea Duşa rokoni kapcsolatban áll Dragoş Duşával, a maroshévízi erdészet volt igazgatójával. Ebben a városban a jelenlegi védelmi miniszter éveken keresztül volt néptanácsos (89 előtt), később polgármester (89 után). A közvélemény a környékbeli szervezett falopások egyik kulcsfigurájaként tartja számon. 2011-ben a falopások ellen irányuló eljárás során több erdészeti igazgatót is letartóztattak, összesen 13 személyt, akik közreműködtek a környékbeli faanyag illegális kitermelésére és értékesítésére szakosodott szervezett bűncsoport létrehozásában és működtetésében. Akkoriban az erdészeti hivatal igazgatója Maroshévízen Dragoş Duşa, Tölgyesen pedig Mihăilă Duşa, mindketten a védelmi miniszter rokonai. A nyomozási akták szerint Sandu Moldovan, a Hargita megyei rendőr-felügyelőség vezetője, valamint Mircea Duşa tehető felelőssé a bűnszervezet felpártolásáért és működéséért, amely 2006 és 2007 között közel 300 hektár erdőt termelt ki törvénytelen módon, a Genex Kft. és Industrial Group Kft. faipari cégeken keresztül. Ez utóbbinak három évvel ezelőtt megközelítőleg 900 ezer euró üzleti forgalma volt, a becsült kár értéke pedig 4 millió euró.
Vonzó számok, reményteljes meggazdagodási lehetőség, avagy mi vonzza a rablógazdálkodókat? A fakitermelő- és -feldolgozóipar Romániában 6,5 millió hektár erdőalapból gazdálkodik, ezzel a számadattal Románia Európában a 13. helyen áll. Az ágazat csúcsán idegen cégek találhatóak, főként ausztriaiak, amelyek több százmillió euró ráfordítással az ágazati nyereség közel 50 százalékát tudhatják magukénak. Az országos kitermelésből származó 4 milliárd euró forgalomból a Schweighofer, Kronospan és Egger faipari cégek összesen 1 milliárd eurót valósítottak meg 2013-ban, mintegy kétszeresét az előző évi forgalomnak.
A fa útja a Romsilvánál, közbirtokosságoknál, erdőtulajdonosoknál kezdődik, amelyek eladják a nyers faanyagot. Következnek a kitermelő cégek, amelyek a fa kivágásáért és az erdőből való elszállításáért felelnek. A „fa-lánc” a feldolgozócégekkel ér véget, amelyek hasznosítják a kitermelésből származó faanyagot. Tavaly a Romsilvának 326 millió euró forgalma volt, és jelenleg a faipar legnagyobb nyersanyag-beszállítója.
Érdekes, hogy azoknál a cégeknél, melyek erdőgazdálkodással és -kitermeléssel foglalkoznak, mennyivel kisebb a forgalom és a nyereség, mint azoknál, akik a fa alapfeldolgozásával foglalkoznak. A 40 314 alkalmazottat foglalkoztató kitermelő cégek, amelyek a faipari ágazat közel felét adják (40 százalék), egyharmad akkora forgalmat bonyolítanak le, mint a fafeldolgozással és értékesítéssel foglalkozó cégek.
A történet folytatódik: 2013. március 28-án a megyeháza gyűléstermében Mircea Duşa honvédelmi miniszter, Olosz Gergely és Tamás Sándor megyeitanács-elnök bejelenti a rétyi fenyővágóhíd-projektet. Itt egy osztrák óriáscég szolgál az egyéni ambíciók és érdekek közösség rovására menő kielégítésére. A kialakult helyzet kísértetiesen hasonlít a verespatakira: a helyi önkormányzat és a lakosság a munkahelyteremtés ígéretétől elvakultan támogatja a külföldről érkező beruházók környezetkárosító tevékenységét, nem mérve fel az egész megyékre kiható kockázatot. Az is már hónapok óta egyértelmű a beruházást ellenzők körében, hogy ezt a csatát már csak a bíróságokon lehet megnyerni, aminek egyébként nem elhanyagolható az anyagi vonzata.
Mint ismeretes, a bukaresti Bankwatch Románia Egyesület és a fogarasi Neuer Weg Egyesület április elején indította el a pert a fűrésztelep tavaly decemberben kiállított építési engedélyének visszavonására. A Kovászna megyei önkormányzat, illetve a Holzindustrie Schweighofer fafeldolgozó ellen benyújtott keresetet a civilek június végén elveszítették, de a küzdelem tovább folytatódik. Újabb per következik, ezúttal már az engedély érvénytelenítését kérve a felelősöktől. A fűrésztelep területrendezési terve számos jogszabályt sért, egyebek mellett a környezetvédelmi, a védett területekre és természetes élőhelyekre vonatkozó törvényeket, nem utolsósorban veszélyezteti az itt élő közösség hosszú távú életlehetőségeit.
A per folytatódik, de ez nem jelenti azt, hogy nyugodtan hátradőlhetünk a karosszékben, várva, amíg egy bíró majd kimondja a boldogító igent követelésünkre. Ez mindannyiunk küzdelme, mindenkinek tennie kell érte. A közakarat befolyásolja a folyamatot, a politikai döntéshozatalt és igazságszolgáltatást. Felmutatható igény nélkül nincs eredmény. Csak együtt érhetünk el sikert.
(Források: zf.ro, anchetespeciale.ro, Foter.ro,
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)