Október 8-án iktatták be hivatalába a romániai evangélikus–lutheránus egyház új püspökét, Adorjáni Dezső Zoltánt. A negyvenesztendős új egyházi vezető a múlt héten Csíkszeredában tett látogatást. Pénzforrások hiányában nehezen lehet egy működő költségvetést összeállítani. El kellene érni, hogy Romániában átgondolt pénzügyi terv alapján történjék az egyházi finanszírozás. Nem lehet arra hagyatkozni, hogy a nagy külföldi egyházak segélyéből fognak megélni. Az evangélikusok Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön építettek új templomot, de 15-20 más típusú épülettel is gazdagodtak 1989 óta. Több gyülekezetben épült kultúrház, gyülekezeti ház, ifjúsági ház. – Közösen a református és unitárius egyházzal a Kolozsvári Protestáns Teológián folyik a lelkészképzés, de a budapesti evangélikus teológia is nyitott számukra. /Takács Éva: Egymás templomában otthon kell lennünk. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 4./

2004 szeptemberében a Restitúciós Bizottság visszaszolgáltatta a református egyháznak a Bolyai Farkas Líceum épületét, a katolikus egyháznak a marosvásárhelyi Unirea Líceumot és a Művészetit. Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester megtámadta a döntést, a táblabíróság a Bolyai és az Unirea visszaszolgáltatását törvénytelennek hirdette ki. Dr. Benedek István, a városi tanács RMDSZ-frakciójának vezetője kijelentette: „a polgármester alattomosan járt el, nem nyújthatott be a testület nevében fellebbezést, a véleményünket nem kérte ki”. Bárczi Győző alpolgármester elmondta, ő tudott az ügyről, és a február 7-i táblabírósági döntés után átadta Borbély László területrendezési miniszternek a táblabíróság indoklását, és támogatását kérte az ügyben.. Borbély László pedig azt mondta, hogy tudott az ügyről, ezért megkereste a marosvásárhelyi alpolgármestereket, nézzék meg, mi a valós helyzet. A Restitúciós Bizottság fellebbezett az ítélet ellen. Markó Attila kisebbségügyi államtitkár átiratot küldött az igazságügy-minisztériumnak, amelyben felhívja a figyelmet, hogy fennáll a gyanú, miszerint a marosvásárhelyi bíró részrehajlóan döntött. /(mózes): Borbély László a visszaszolgáltatott líceumok ügyéről. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./

Fehér megyében Marosdécsen a református egyház visszakapta az iskolát. Kiss Levente lelkész elmondta, hogy a református hívek adományaiból 1929-re épült fel az iskola, az államosításkor a román állam tulajdonába került. Az iskola visszaadása nem jelent birtokba tételt is, a törvény szerint a tanintézmények öt esztendeig megmaradnak eredeti rendeltetésükben. Célszerű lenne az épületet meghosszabbítani és megépíteni egy kisebb konyhát, raktárral, valamint egy mintegy 100 személy befogadására alkalmas termet. Ha sikerül megegyezni a polgármesterrel, a román elemit kiköltöztetnék, a felszabadult termet pedig a hozzáépítendő résszel egyfelől a magyar elemi, másfelől az egyház és a közösség használhatná. /T. A.: Összefogó erő lehet. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 2./

Aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett tordai szülőkkel együtt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a református egyház és a Petőfi Sándor Társaság, a helyi önálló magyar iskola létrehozásáért. A református egyháznak visszaszolgáltatott főtéri épület adna otthont az iskolának Jelenleg három tanintézményben vannak szétszórva a tordai magyar diákok, de a helyi Ion Opria Iskolában már tavaly sem indulhatott magyar nyelvű első osztály, a szülők kénytelenek voltak román osztályokba íratni gyerekeiket. Nagy Albert esperes, aki egyben a Petőfi Sándor Társaság elnöke, elmondta, hogy az ingatlan már biztosítva lenne, hacsak az iskola vezetősége nem fellebbezi meg az ítéletet. Török Ferenc főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a fejkvóta-rendszer miatt legalább 200 gyermeknek kellene járnia az iskolába, amely osztályonként több mint húsz tanulóval működne. /Dézsi Ildikó: Önálló magyar iskola létesülhet Tordán. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága május 18-án egyhangúlag elfogadta azt a határozati javaslatot, amely a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos és gyors visszaszolgáltatását sürgeti. A tervezetet Tom Lantos, a képviselőház külügyi bizottságának demokrata párti tagja terjesztette be április 6-án Tom Tancredo republikánus párti képviselőtársával együtt. A határozati javaslat felszólítja Románia kormányát, „teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatására”. A dokumentum konkrétan a történelmi magyar egyházakat, a zsidó közösséget és a görög katolikus egyházat nevezi meg. Emlékeztet rá, hogy a négy magyar történelmi egyháztól (római katolikus, református, evangélikus és unitárius) 2140 iskolát, kórházat és más intézményt koboztak el törvénytelenül, a zsidó egyházközségeket több mint ezer ingatlantól fosztották meg, a görög katolikus egyházat pedig feloszlatták. /(Tóth László / MTI): Az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Amerikai sürgetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 20./

Az árvíz sújtotta települések újjáépítését támogató Reconstructio 2005 Egyesület június 3-án Temesváron tartotta alakuló ülését. A nonprofit szervezet célja a kül- és belföldi, a civil szervezetektől és közadakozásból származó támogatások, felajánlások összegzése, átvétele, célba juttatása, a romeltakarításhoz munkatáborok szervezése. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondta, hogy azokat a helységeket karolják fel, ahol a magyarok számottevő közösséget alkotnak (Ótelek, Magyarszentmárton, Torontálkeresztes, Szigetfalu, Nagyomor, Nagybodófalva, Temesfalva, Begamonostor). A Reconstructio 2005 létrehozására a civil szervezeteket és a történelmi magyar egyházakat kérték fel. Egy-egy képviselővel és szavazati joggal rendelkezik az igazgatótanácsban az ifjúsági szervezetek tömörülése (a TEMISZ, a MISZSZ, a TMD és a végvári Pro Community Egyesület), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Bartók Alapítvány, a Máltai Segélyszolgálat és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, illetve a római katolikus egyház és a Caritas. Ezeken kívül az alapítók közé tartozik a Temes megyei RMDSZ, a református egyház, a Szórvány Alapítvány, a Temesvári Magyar Nőszövetség, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az újszentesi Víz és Csatornázási Egyesület, a lugosi Arató Andor Egyesület és a zsombolyai Csekonics Alapítvány. Az RMDSZ küldöttje Sütő-Udvari Magda szociális alelnök, akit megválasztottak a Reconstructio 2005 elnökének. Alelnököknek Fazakas Csabát, a református egyházmegye esperesét és Heinrich József újszentesi plébánost választották, a titkári teendőket ellátót az ifjúsági szervezetek nevezik meg. Az egyesületnek egyetlen fizetett alkalmazottja lesz, a munka dandárját végző ügyvezető; a jelentkezők közül Kelemen Orsolyát választották ki, de megegyeztek abban, hogy a “második helyezett” Szőcs Béla szakértelmét és tanácsait is igénybe veszik. Az alapítóknak tízmillió lejes “belépőt” kell fizetniük. /P. L. Zs.: Megalakult a Reconstructio 2005 Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./

Június 15-én ballagtak az utolsó román tannyelvű osztályok tagjai a Bolyai Farkas Líceumban, a volt Marosvásárhelyi Református Kollégiumban. A marosvásárhelyi magyarságnak, a református egyháznak joga van ahhoz, hogy magyarnak és részben reformátusnak tudja a négyszáz éves iskolát. /(Máthé Éva): Utolsó kicsengetés a Bolyai Farkas Líceumban. Elballagtak az utolsó román tannyelvű osztályok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 16./

Egyelőre „megmenekült” a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium sportpályája. A városi tanács ülésén ugyanis az RMDSZ javaslatára lekerült a napirendről annak a városrendezési tervnek a jóváhagyása, amelynek értelmében a tavaly vitatott körülmények között a Szentháromság ortodox plébániának juttatott területen román mártír püspököknek állított volna emlékművet a váradi görögkeleti egyház. A tervezetet azzal az indokkal vetették el a városatyák, hogy a terület jelenleg per tárgyát képezi a református és az ortodox egyház között, így a bírósági döntésig nem változtatható meg a rendeltetése. /Balogh Levente: Mégsem lesz emlékmű a nagyváradi Lorántffy sportpályáján? = Krónika (Kolozsvár), júl. 29./

Idén augusztus 25–28-a között először szervezték meg Marosújváron a vakációs bibliahetet a református egyház, illetve magyar értelmiségiek támogatásával. A tábor színvonalát növelte a nagyenyedi, illetve magyarlapádi zenészek gitárkísérete. /Pálosy Zsuzsanna: Kicsiny kis fényemmel világítani fogok... = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

A Sincai iskola igazgatója a kolozsvári polgármesterrel találkozott, és felmerült a tornaterem felújításának a kérdése is. Az igazgató nagylelkű ajánlatot tett: szívesen látnának egy-egy magyar tannyelvű osztályt is. Jellemző, hogy 57 évvel a kolozsvári Református Kollégium államosítása után, a kollégium épületeinek visszaszolgáltatása után is a diákokat esetleg „szívesen látnák” a tornateremben, ott, ahol a kollégium és a református egyház már évek óta jogos tulajdonos kellene hogy legyen. A tornaterem ma használatlanul bezárva áll, és jogos tulajdonos – a Református Kollégium – diákjai nem használhatják. /A Kolozsvári Református Kollégium tornaterme. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

A hat évtizedes múltú Romániai Magyar Szó napilap romjain, RMDSZ-es hátszéllel jön létre az Új Magyar Szó – állította a Heti Válasz budapesti hetilap határon túli lapokról közölt elemzése. A hetilap szerint az ellen-Krónikaként született Erdélyi Riport nem váltotta be a reményeket. Azt is hozzátették, hogy az új kiadványnak várhatóan bőven jut majd magyar kormányzati pénzekből. Erre utal az is, hogy a Szülőföld Alap legutóbbi ülésén az RMDSZ képviselőjének felvetésére kiemelt célként elfogadták a határon túli magyar sajtó támogatását. ”Kicsit másképp: nagyobb távolságtartással, sokkal kritikusabban” tájékoztat majd a lap a fővárosi magyar politikai jelenlétről – ígérte a mutatványszám vezércikkében Stanik István. Vajon kikre céloz a lap vezérigazgatója és az RMDSZ kommunikációs igazgatója? A jobblétre szenderült Romániai Magyar Szóra, vagy a másik, szintén általa kiadott lapra – a Gáspárik Attila által csak Erdélyi Jelentéstevők lapjának nevezett, gyengélkedő Erdélyi Riportra? A nagyváradi Reggeli Újság szerint a lapindítók „alaposan elszólták magukat”, amikor beharangozójukban az RMDSZ programjának felkarolásáról írtak, és arról, hogy szigorú kritikusai lesznek azoknak a romániai magyar politikusoknak, akik ettől eltérnek. Vagyis gyakorlatilag központi pártlapként lép színre az ÚMSZ, „hadat üzenve” az RMDSZ-től elhajlóknak – összegez a bihari napilap. A Transindex nevű romániai portál látszólag kritikus hangú, valójában azonban reklám-ízű beharangozójában az idei év legfontosabb „médiás eseményének” nevezte az ÚMSZ megjelenését. Ágoston Hugó főszerkesztő az olvasók körében népszerű Médiavetítő című rovatát is átvitte a Krónikától. Az egyházi szférát egy református lelkipásztor, a református egyházzal nem túl közeli kapcsolatban álló romániai CE Szövetség egyik tagja: Visky István képviseli, a Gondolatjel című rovattal. Ami a munkatársakat illeti, nagy az átfedés: volt RMSZ-újságírókból, Erdélyi Riport-munkatársakból és máshonnan igazoltakból áll össze a csapat. A vezető szerkesztők közül Bércesi Tünde az Erdélyi Riporttól érkezett, Salamon Márton László az ÚMSZ fő riválisának számító Krónikától vált meg. Kicsit mellbevágó: a Bulvár rovatban ad hírt a lap az egyik legutóbbi magyarverésről (egy székely öregembert rendőrök vertek agyba-főbe szemtanúk előtt, mert nem beszélte jól az állam nyelvét). /Fábián Tibor: Betűcsere. RMSZ-ből ÚMSZ. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 11./

A református egyház vezetői után a katolikusoknak főhet a fejük a Kolozs Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság miatt. Az igazgatóság évekig az Erdélyi Református Egyházkerület Bocskai/Avram Iancu téri ingatlanját foglalta el. A kormány október eleji határozata a mezőgazdászokat elköltöztette a Bocskai téri épületből. A reformátusok ezután teljes mértékben birtokba vehetik épületüket. Azonban az igazgatóság új székhelyének kiszemelt, a Fagului utcában lévő Agronómusok Házának is otthont adó épület a római katolikus egyházé. A katolikusok 2004. április 27-én visszakapták az épületet az Országos Restitúciós Bizottság határozata alapján, a tényleges visszaszolgáltatás azonban nem történt meg. /B. T.: A katolikusoknak passzolták az agronómusokat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

Resicabányán a tanév kezdetén úgy festett a helyzet, hogy a magyar osztatlan tagozatba járó húsz gyermekeknek végig kell nyomorogniuk egy tanévet a szűk tanterem miatt. A magyar iskola érdekeit védők, az RMDSZ, református egyház, illetve Seres Adélia kisebbségi tanfelügyelő közbenjárása egy tanterem-csere nyomán megfelelő helyiséghez jutottak a nebulók. A frissiben kiutalt tantermet felújítják. /Makay Botond: Összefogással és jóindulattal sikerült. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 15./

Sepsiszentgyörgyön több helyen szórólapok jelentek meg, erre válaszként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője tájékoztatott. A református egyház tulajdonában lévő, jelenleg a Székely Mikó Kollégium által használt épület bérleti díjának összegéről az egyház 2004 elején egyezett meg a helyi önkormányzattal. Szerződésben rögzítették, hogy a városháza évente kétmilliárd lej bért fizet, amelyet az egyház teljes egészében az iskolaépület felújítására fordít. Ezt az összeget 2004-ben a tanács kifizette, de 2005. január 1-jétől törvény kötelezi az önkormányzatokat, hogy az egyházaknak visszaszolgáltatott felületekért a visszajuttatástól számított öt évig 6000 lejt fizessenek négyzetméterenként. A Mikó esetében ez 270 millió lejt jelentett tizenkét hónapra, idén év elejétől ennyit törlesztett eszerint a városháza. Azonban a református egyház 2000 szeptemberében nyerte vissza az épület tulajdonjogát, így a múlt hónapban lejárt az öt esztendő, és a korábbi megállapodás szerint kéri a bért a tanácstól, a teljes évre számítva kétmilliárd lejt. Kató Béla hangsúlyozta, az elmúlt három év alatt az egyház nem csak azt a 2,87 milliárd lejt fordította a Mikó épületének felújítására, amennyit ez idő alatt a városházától kapott, hanem összesen 11,5 milliárdot. Mindezek miatt Kató Béla rosszindulatúnak tartja a Sztakics Éva alpolgármester tájékoztatása alapján közölt, szórólapon megjelent két feliratot: ,,Hát ezért érdemes volt odaadni a Mikót!”, illetve ,,Micsoda önzetlenség az egyház részéről, micsoda jótétemény a magyar közösségnek!!!” /Fekete Réka: Az egyház a közösségnek épít. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./

A rendszerváltás utáni időszak egyik visszatérő kutatási témája az erdélyi magyar intézmények kérdése. Mindmáig nem sok eredmény született. Ennek egyik oka az erdélyi tudományos élet széttöredezettsége. A magyar intézményeket a nagyrészt a magyar elit által létrehozott civil szervezetekkel azonosították. Kiss Dénes célszerűnek tartja a magyar intézményrendszerhez sorolt intézmények halmazát a követett céljaik szerint „alrendszerekre” felosztani. Hat alrendszert javasol: közigazgatási-, politikai-, gazdasági-, vallási-, oktatási-tudományos- és művelődési alrendszereket. Egyesületi keretek között működnek egyes protestáns megújulási mozgalmak és a jogi kerettel is rendelkező katolikus bázisközösségi mozgalmak (ilyen pl. a református egyházban működő CE Szövetség). Szintén egyesületi formában működnek az állam által egyházakként el nem ismert, vagy az elismerés folyamatában levő új, vagy Erdélybe újonnan érkező vallási közösségek. Szoros politikai kötődésűek egyes központilag szervezett ifjúsági szervezeti hálózatok is, melyek a politikai elit utánpótlása számára képeznek részben szocializációs, részben legitimációs hátteret, alapot. – A művelődési alrendszerhez tartozik a legkiterjedtebb jogi formával nem rendelkező egyesületi szféra: tánc- és zeneművészeti csoportok, színjátszó körök, tájházak és egyéb gyűjtemények. – A gazdasági alrendszer művelődési-kulturális orientáltságú szektorát a cégekként működő könyv és lapkiadók, szerkesztőségek, könyvesboltok alkotják, az írott és elektronikus média egy része is ide tartozik, valamint a kulturális programszervezést is vállaló irodalmi kávézók és művész-kocsmák. – A kolozsvári kiadású Erdélyi Társadalom folyóirat, illetve a csíkszeredai KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja kiadványainak szerzői például egymás írásaira egyáltalán nem hivatkoznak, hivatkozásaik a közvetlen munkatársak közöttiek, illetve a magyarországi és angolszász szakmai mezők fele mutatnak. /Kiss Dénes: Az erdélyi magyar intézményrendszerről. = A Hét (Marosvásárhely), nov. 3./

Tavaly ősszel Kusztos Tibor bánffyhunyadi református lelkész becsületsértés címen büntetőjogi feljelentést tett a bíróságon a Szabadság tudósítója, Péntek László ellen, egy, a 2004. április 14-i számban megjelent cikk miatt. A bánffyhunyadi bíróság Pénteket felmentette a vádak alól, Kusztos a kolozsvári törvényszékhez fellebbezett jogorvoslatért. A törvényszék november 9-én Kolozsváron is Péntek Lászlónak adtak igazat, Kusztos Tibort pedig kötelezték a perköltség megfizetésére. Védőbeszédében Péntek megjegyezte: „Bebizonyosodott, hogy Kusztos valóban elkövette azt a református egyházban eddig példa nélküli „tapintatlanságot,” amikor visszautasította a temetkezési szertartás elvégzését olyan szegény sorsú magyar református elhunytak számára, kiknek hozzátartozói nem tudtak eleget fizetni, ezért azt román ortodox pap végezte el ingyenesen.” /Véget ért a Kusztos–Péntek per. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 16./

Székelykocsárdon az óvoda 4 csoporttal működik, az egyik közülük magyar 23, gyermekkel. – Nem tudak két csoportot indítani, az utánpótlás kevés volt a kötelező létszámhoz, mondta el Daróczi Irén óvónő. Kicserélik a korhadt padlózatot azokban a termekben, ahol a román csoportok vannak, majd leállt a munka. Háromévi pereskedés után az óvoda épületét visszaszolgáltatták a református egyháznak. Azóta áll a munka. A padlódeszka megvan, de az iskola igazgatónője leállította a munkálatokat, arra hivatkozva, hogy az iskolának nincs szerződése a református egyházzal. Szabó Gergely lelkipásztor elmondta: a szerződést megkötötték, az épület (szimbolikus) bére 5 új lej, az egyház tehát nem akar az óvodából hasznot húzni. Luca Aurelia igazgató nehezményezte a sajtó “beavatkozását” az általa vezetett intézmény belügyeibe. Végül megígérte, ha kellő támogatást kap, közreműködik a padlócserében. /Takács Ildikó: Feszülő indulatok Székelykocsárdon. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 18./

Erdély fejedelmévé választásának 400. évfordulója alkalmából Bocskai Istvánra emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben és Szárazberken, a szatmárnémeti Szent István Kör, a református egyház és az RMDSZ rendezésében. Szatmárnémetiben A hit és a szabadság védelmében címen történelmi előadást tartottak: Sipos Gábor kolozsvári egyetemi docens, Kereskényi Sándor muzeológus, Mandula Tibor, Muhi Csilla és László Benjamin szatmári tanárok. Szárazberken, abban az ugocsai községben folytatódott a megemlékezés, ahol a szatmári nemesség 1605-ben az Erdélybe tartó Bocskai Istvánt fogadta. A helyi református Kónya László történelemtanár méltatta Bocskai tevékenységét. A templomkertben két éve állított Bocskai-szobornál Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke a nagy fejedelem mához szóló üzenetéről beszélt. /Bocskai Istvánra emlékeztek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

Az utóbbi évtizedben a karácsonyváró idő egyszer sem telt el úgy, hogy ne érkezett volna, talán megrendelésre, valahonnan valamilyen ünneprontó, egyházellenes támadás. Így történt ez most is. A Transindex és a Désiré Alapítvány feljelentette a két református egyházkerületet és az unitárius egyházat a Diszkriminációellenes Tanácsnál. A vád: kevesebb helyet kínálnak a nők részére a teológiai intézet felvételijén. Ez a provokáció erőteljesen érinti a román joggyakorlókat. A jogászok között vannak, akik a diszkrimináció fogalmával sincsenek tisztában. Az európai jogalkotók 1957 óta igyekeznek különbséget tenni az elkülönítés, az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség között. /Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője: Antiklerikális provokáció évadján. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), dec. 6./

Hajlandó lenne visszavonni az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz eljuttatott feljelentését a Désiré Alapítvány és a Transindex kiadója, a Média Index Egyesület. November 24-én beadott panaszukban kifogásolták, hogy az Erdélyi, illetve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a Romániai Unitárius Egyház döntéshozó testülete hátrányos helyzetet teremt a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet felvételi vizsgáján a női jelentkezők számára. A feljelentés visszavonásáról csak akkor lehet szó, ha egy magas beosztású egyházi személy nyilvánosan megígéri: a protestáns teológia jelenlegi felvételi rendszerét felszámolják. Erről tájékoztatott Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője. „A médiakommunikációt mindenképpen megnyertük” – mondta a főszerkesztő, aki ezzel a Transindexen és az ÚMSZ honlapján megjelent nagy számú hozzászólásra utalt. Kató Béla református püspök-helyettes nem kívánta kommentálni a panaszosok ajánlatát. A Transindex honlapján Czire Szabolcs unitárius lelkész, a Protestáns Teológia tanára megjelentetett egy nyílt levelet. Jelezte, hogy az egyházban már jó ideje folyik a kérdésről párbeszéd, és fontosnak tartja a nők szolgálatát az egyházban. Magyari Vincze Enikő szociológus, a Désiré Alapítvány elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy a két egyházkerület és az unitárius egyház összesen 19 férfi és csupán 3 női helyet írt ki a Teológia Intézetbe. Magyari-Vincze Enikő már elindított egy olyan aláírásgyűjtési akciót, amely a felvételin alkalmazott kvótarendszer felszámolását szorgalmazza. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, a testület legutóbbi ülését követően úgy határoztak: csupán azután hoznak döntést, hogy megkapták a református és unitárius egyház, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet vezetőinek az üggyel kapcsolatos véleményét. /Gujdár Gabriella: Alkut kínál a Désiré és a Transindex. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec.6./

Sólyom László köztársasági elnök december 13-án fogadta a történelmi egyházak vezetőit Budapesten, a Sándor-palotában. A találkozón a határon túli magyarok és az egyházi fenntartású intézmények helyzetéről is szó volt. Bölcskei Gusztáv református püspök, a zsinat lelkészi elnöke a református egyház képviseletében vett részt a találkozón. D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök elmondta: beszélgetésben a témák között szerepelt az egyházi iskolák támogatása, a szociális intézmények költségvetési gondja, a határon túli magyarok helyzete, valamint az egészségügy és a mentális helyzet. A zsidóság képviseletében Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke, Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató és Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi vett részt a találkozón. Feldmájer Péter a határon túli magyarság helyzete kapcsán arról szólt, hogy mindent megtesznek a magyar ajkú zsidósággal való kapcsolattartásért. A katolikus egyház képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, Keresztes Szilárd püspök és Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára volt jelen a megbeszélésen. /Sólyom László fogadta a történelmi egyházak vezetőit. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 15./

December 17-én kis csapat indult Nyárádtőről, hogy örömöt szerezzen a holtmarosi öregotthon lakóinak. Egy holland református gyülekezet évek óta támogatja a holtmarosi szociális intézetet. Immár második éve a nyárádtői fiatalok állítják össze és viszik el a karácsonyi ajándékcsomagokat. Az idősek együtt dúdolták a Csendes éj, szentséges éj dallamát. A nyárádtőiek benéztek a Tulipán gyermekotthonba is. A református egyház által működtetett gyermekotthon kis lakói már ismerősként köszöntötték a vendégeket. /Simon Virág: Kis ajándék, sok szeretet. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 20./

„Évtizedekkel ezelőtt úgy jöttünk ide, hogy kis idő múlva valahogy csak hazamegyünk. Aztán a nők férjhez mentek, a férfiak megnősültek, s szinte valamennyien itt ragadtunk” – kezdett az alig néhány száz fős Rimnicu Vilcea-i magyarság modern kori történetébe Stanescu Szabó Anna, az RMDSZ Valcea megyei szervezetének elnöke. Az iparosítás korszakában az ókirálysági városba sodródott magyaroknak nehéz volt megőrizni nemzeti identitásukat. Sokan beolvadtak, és hallani sem akarnak eredetükről. Akik vállalták nemzeti hovatartozásukat, ’89-ig jóformán nem is tudtak egymásról. Az együvé tartozás örömét az RMDSZ és a református egyház 1990 utáni megalakulása villantotta fel. Sokan megjelentek a székházban, bemutatkoztak, megkapták a magyar igazolványt, és azóta sem látta őket senki. Sokan nem tudták egymásról, hogy magyarok. Csorbai Lorándnak, a református gyülekezet új lelkipásztorának a 120 kilométerre lévő Craiovára és az annál is távolabb fekvő bányavidékre, Tirgu Jiura és Motrura is kell ingáznia. A nagyobb gondot az anyagiak jelentik, egy ilyen kis egyházközség nehezen tartja el a papját. Sikerült testvérkapcsolatot létesíteniük a Szeben megyei Vízakna reformátusaival. Az istentiszteleteket mintegy húszan látogatják, ünnepnapokon viszont kétszer ennyien is összegyűlnek a szász evangélikusoktól bérelt templomban. A római katolikus vallású magyarok a katolikus templomba mennek imádkozni, ha viszont anyanyelvüket akarják hallani, ide jönnek. A római katolikus pap, Balint Ioan nem beszél, nem is imádkozik magyarul. A református egyház és az RMDSZ Rimnicu Vilceán nem csupán szellemi és érdekvédelmi űrt tölt be, hanem valóságos kovásznak nevezhető. Máig sem tudják pontosan, hány magyar él a városban, mert a statisztikai hivatal nem hajlandó adatokat szolgáltatni. A 2004-es választásokon több mint hétszázan adták voksukat Valcea megyében az RMDSZ képviselőjelöltek listájára. A város magyarsága az evangélikus egyháztól bérelt székházban szokott hetente összejönni. /Szucher Ervin: Az újra felfedezett identitás. Sokáig nem is tudtak egymásról a Rimnicu Vilcea-i magyarok. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

Továbbra is akadozik az egyházi ingatlanok restitúciója Marosvásárhelyen. A református egyház egyik rendkívül értékes, főtéri ingatlana visszaszerzéséért kész a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni – nyilatkozta Lakatos Péter, a marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriumának elnöke. Az Országos Restitúciós Bizottság kedvezőtlen elbírálása után a tíz marosvásárhelyi református egyházközség kuratóriuma peres úton próbálta visszaszerezni a Rózsák tere 19. szám alatt álló ingatlant. A legfelsőbb bíróság azzal utasította el a reformátusok fellebbezését, hogy a főtéri ingatlanért az egyház egy másik épületet kapott. „1977-ben lemondtunk a főtéri épületünk másik feléről, ahhoz, hogy egy másik, szintén saját ingatlanunknak kapjuk vissza az ötven százalékát. Most pedig úgy állítják be, hogy mi megkaptuk azt, ami minket illet. Volt két ingatlanunk, s abból maradt egy” – jelezte Lakatos Péter. A református egyház még az előző kormány idejében kapta vissza Marosvásárhelyen a Szentgyörgy utcai volt leányiskola épületét. Csak az épület utca felőli részt vehették birtokba, a városháza és az iskola vezetősége hallani sem akar arról, hogy az udvar felőli részt átadja. Évekig nem fizettek bért, a vízdíjba nem pótoltak semmit, szerződést sem akartak kötni. Ennél is bonyolultabb Marosvásárhelyen az Ifjúsági Keresztyén Egylet egykori székházában helyet kapott bábszínház esete. Az épületet kormányrendelettel 2000 decemberében adták vissza, de Ioan Toganel egykori prefektus, a Maros Megyei Tanács jelenlegi jegyzőjének akadékoskodása nyomán a református egyháznak azóta sem sikerült birtokba vennie.. /Szucher Ervin: Viszontagságos restitúció. Akadozik a marosvásárhelyi református egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

Nagyváradon a várad-olaszi református egyházközség vezetője, Veress Kovács Attila lelkész beszámolt arról, hogy a gyülekezet tagjainak 60 %-a nem fizette be az egyházfenntartási járulékot. 434 család nem tartja a kapcsolatot a gyülekezettel. A temetések száma (62) jóval meghaladta a keresztelések számát (35). A bibliaórákon kevesen voltak. Sikerült a templom egyik részének felújítását elvégezni. Bomladozik a református egyház szervezete az európai országokban, állapította meg Tőkés László püspök, ezért meg kell erősíteni a missziós tevékenységet. /G. K. E.: Évértékelő Várad-olasziban. Tőkés: meg kell erősíteni a missziót. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 9./

Románia élen jár Európában az abortuszok számát illetően. Évente negyedmillió magzat esik áldozatául Romániában a művi terhesség-megszakításnak, és ez arányosan körülbelül 17 ezer magyar gyermeket is jelent. A művi vetélések száma csökkenőben van, még így is magas, igaz 1990-ben ez a szám elérte az egymilliót. Romániában – állítja a Primul Pas nevű, az élet védelmével foglalkozó szervezet. Minden élve születésre két abortusz jut (más források szerint három), ezzel az aránnyal pedig Románia a legelső helyet foglalja el Európában. A Primul Pas statisztikái szerint emellett a romániai nők 20 százaléka a művi terhesség-megszakítások okozta szövődmények következtében vesztette el termékenységét. A művi vetélést az élet fontosságára való hivatkozással valamennyi egyház elítéli. A református egyház abban az esetben tartja megengedhetőnek, ha az anya élete forog veszélyben, jelezte Ötvös József marosvásárhelyi református esperes, hozzátéve, hogy részletes tanulmányról, amely a református egyház álláspontját képviselné ebben a kérdésben, nincs tudomása. A katolikus egyház – akárcsak az ortodox – gyilkosságnak tartja a művi vetélést, és a papság következetesen ezt az álláspontot képviseli. /Lukács János: Az életet védik az egyházak. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./

„Segítségnyújtás a legkisebb testvérnek” – ezzel a mottóval indította útjára az Amerikába elszármazott magyarokat tömörítő Hagyaték Őrzői Egyesület és a New York-i Polgári Kör azt a kezdeményezést, amely a számbelileg legkisebb, de hűségében ma is példát mutató elszakított nemzetrész, a kárpátaljai magyarság támogatását célozza. Az akcióhoz azonnal csatlakozott a kárpát-medencei hatókörrel működő Egyesült Magyar Ifjúság, s testvérszervezete, az Erdélyi Magyar Ifjak. A közös felhívás hatására mintegy tucatnyi nemzeti szalagos-matricás járműből álló kocsikaraván – benne az EMI-s négykerekű – sorakozott fel Budapesten, a Hősök terén, majd Kárpátaljának vette az irányt 2005. december 22-én. Az emigrációban összegyűjtött háromezer dollár mellett további pénzadományok, könyvek, mesekazetták, ruhák voltak a csomagtartókban. A kárpátaljai magyar nemzetrész híreivel alig lehet találkozni a sajtóban. Nagy a szegénység, e tájon a legalacsonyabbak a fizetések. A pedagógusoknak hosszú hónapokig egyáltalán nem folyósították csekély bérüket. Mégis, egyedül a kárpátaljai magyarok mondhatják el magukról, hogy számuk az elmúlt évtizedben sem fogyatkozott. Beregszászon a református egyház által működtetett diakóniai otthonban Nagy Béla református lelkész meghatottan köszönte meg a testvéri segítségnyújtást. Az otthonban több mint hatvan árvát nevelnek, emellett rokkant, mozgássérült emberekről is gondoskodnak. A nyugdíjas-otthonban pedig Beregszászi Olga zenés műsorral kedveskedett az időseknek. /Strahl Zoltán: Autóskaraván Kárpátaljáért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

Nagybánya képzőművészei igyekszenek az egykori festőtelep hagyományait a jelenbe, jövőbe átmenteni. Véső Ágoston a református egyház segítségével évek óta szervezi a magyarláposi, felsőbányai táborozásokat, a Nagybányai Képzőművészek Társasága pedig a Teleki Magyar Házban rendezi közös tárlatait. Nagybánya képzőművészete él. Ezt bizonyítja a máramarosi képzőművészek 2005. évi közös tárlata, s a múlt héten a fiatal képzőművész, Strébeli Róbert által szervezett tanácskozás is, amely a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága ez évi terveit vitatta meg. Nagybányán a Music-CafeArt bár termeiben állította ki Craciun Judit / sz. Nagybánya, 1946/ pasztelljeit. Craciun Judit eredeti kivitelezésű kerámiatárgyai mindig külön színt képviseltek a máramarosi képzőművészek évi tárlatain. /Klacsmányi Sándor: Nagybányai művésztervek. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 20./

Maroshévíz magyarsága rohamos mértékben fogyatkozik. A kitelepedések száma emelkedik és egyre kevesebb gyermeket vállalnak. A kisvárosban 1992-ben jegyezték a magyarság legnagyobb számarányát, akkor a város polgárainak közel 30%-a volt magyar, 5037 magyar lakost jegyeztek. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 4034 magyar lakosa van a településnek, azaz a lakosság közel 26%-a. A hévízi magyarok felekezeti megoszlása: 3457 római katolikus, 751 református. Az egyházi nyilvántartások más képet mutatnak: 2553 római katolikusnak és 329 református. Az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint 2005-ben a római katolikus egyháznál 21 gyermeket kereszteltek, 14 házasságot kötöttek és 43 elhalálozást jegyeztek; a református egyháznál 5 gyereket kereszteltek, 2 esküvőt tartottak és 10 elhalálozást jegyeztek. /Czirják Károly: Továbbra is fogyatkozunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Béres István területi RMDSZ-elnök, Máramarossziget alpolgármestere elmondta, hogy a város nem csak elnevezésében, hanem a valóságban is szigetet képez, s ez minden területre kihat, a kulturális életre is. Máramarosszigeten a legnagyobb gondot az idei költségvetés-csökkenés okozza. Nagy a lakáshiány. Nagyon régi a vízhálózat, így jelentős a vízveszteség. Ezért, szombat kivételével, minden éjszaka éjféltől hajnali ötig felfüggesztik a vízszolgáltatást Szigeten. A város kulturális téren is rosszul áll. Színjátszó körük nincs. A magyar gimnáziumban vannak különféle csoportok /énekkar, szavalócsoport stb./, ők szoktak különböző esteket összehozni. A Lemák Rudolf vezette hosszúmezői ifjúsági szervezet eléggé aktívnak mondható, de ők sem tudják teljesen kitölteni az űrt. A civil szervezetek megpróbálnak lelket lehelni a közösségbe, mint például a Hollósy Simon Művelődési Egylet. Megemlíthető az évente megjelenő Máramarosi havasok c. antológia. A Szigeti Turmix c. lap most nem jelenik meg, átszervezés alatt áll. Várady László szerkesztette egymaga, de egyedül nem lehet újságot csinálni. Még mindig óriási magyarellenes nyomás nehezedik ránk, vallotta Béres István. Még azt a kis pénzt is (400 millió lejt), amit a tanács a 2006-os költségvetésből a Leöwey Klára Gimnázium tetőszerkezetének a felújítására megszavazott, megkérdőjelezték. A Polgármesteri Hivatalon belül Béres Istvánnak egyedül kell felvennie a versenyt a többséggel. Köztudott, hogy Máramarosszigetet a múlt század elején többségében magyarok lakták, 30% volt a zsidó közösség, s csak 1-2% a románság aránya. A földek nagy része a magyarok és a zsidók kezében volt. Ezeket a földeket már kiadták. Elsősorban a református és a katolikus egyház egykori földjeit és vagyonát osztották ki, s most már nem akarják bolygatni a dolgot. Minden apróságba belekötöttek, olyasmibe például, hogy hiányzott egy helyrajz. Jelenleg a városban a magyarok aránya 17,8%-os. A kommunizmus utolsó éveiben külterületeket csatoltak a városhoz, románlakta településeket, olyan 4-5 ezer lakossal. Különben elérték volna a 20%-ot. Így történhetett meg, hogy Máramarosszigeten tavaly a Közlekedési Minisztérium megrendelte a kétnyelvű táblákat a vasútállomásokra, ebből nagy cirkusz kerekedett. Végül leszerelték a táblát, mert zavarta őket, hogy ki van írva: „Máramarossziget”. Ehhez nem lett volna joga az önkormányzatnak, de ez a szigeti valóság. /Tamási Attila: Máramarosszigeti valóság. Beszélgetés Béres István területi RMDSz-elnökkel, alpolgármesterrel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), febr. 10./