Kovács Péter a romániai Nemzeti Ifjúsági Hatóság (ANT) államtitkári rangú elnöke Dániel Csaba kabinetigazgató kíséretében Krassó-Szörény megye székhelyére, Resicabányára látogatott. Ellátogattak a Magyar Művelődési Házba is, ahol megbeszélés folyt az RMDSZ, a helyi Platanus Művelődési Egyesület (PME) és az Új Hullám Ifjúsági Egyesület nehézségeiről, illetve a helyi magyarság problémáiról. Kovács Péter hangsúlyozta azt, hogy az egyházaknak, de különösen a református egyháznak nagyobb odafigyeléssel kell híveiket tájékoztatnia az RMDSZ politikájának támogatásáról. Ismételten felvetődött a megyei könyvtárhoz tartozó Szombati-Szabó István könyvtár siralmas helyzete. /Makay Botond: Kovács Péter Resicabányán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 19./

Nagyváradon tart a Festum Varadinum, a nagyváradi és a partiumi magyarság kulturális ünnepe, egymást érik a kulturális rendezvények április 20-tól 27-ig. Tizedik alkalommal rendezték meg az Apáról fiúra című hagyományőrző népi mesterekkel való találkozást. A Kanonok sor benépesült, Jakabffy Emma, a Pro Familiae Alapítvány vezetője elmondta, sikeresnek ítéli az idei rendezvényt. Megnyílt a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika szakos hallgatóinak tárlata A Holnap városa címmel, az intézmény székházában. A kiállított képek pályázatra készültek, amelyet a budapesti székhelyű Academia Humana Alapítvány hirdet meg minden évben. Az alapítványt Wagner Nándor nagyváradi származású szobrászművész emlékére alapították 1998-ban, azzal a céllal, hogy ápolják a művész hagyatékát. A Festum Varadinum hagyománya tizenhét esztendőre tekint vissza, amikor a négy történelmi egyház – a római katolikus, a református, az evangélikus és az unitárius –, valamint az RMDSZ létrehozta a Varadinum Kulturális Alapítványt, azzal a céllal, hogy minden évben kulturális rendezvénysorozatnak adjon életet. /Partiumi tavaszi zsongás. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

A romániai magyar történelmi egyházak felvállalták azt a kihívást, amit a 21. század kommunikációja jelent, az internetet igénybe vették. Létrejött a www.katolikus.ro honlap, amely magyarul kíván szólni az erdélyi katolikusokhoz. A webfelület napi frissítését Molnár Melinda székelyudvarhelyi kisközösségi újságíró végzi. Az ő munkáját segítheti bárki, aki anyagot küld neki a melinda@katolikus.ro e-mailcímre. A Romániai Református Egyház már régóta jelen van a www.reformatus.ro oldallal, az Erdélyi Unitárius Egyház pedig a www.unitarius.com/magyar.html címmel. A Verbum Keresztény Kulturális Egyesület kiadásában megjelentek Szőcs Béla nyárádszeredai plébános elmélkedései „Használjátok fel Isten kegyelmét!” címmel. /Előtérben a kommunikáció: egyházak a weben. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

Sűrűsödnek a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) anyagi biztonságával kapcsolatos vészkiáltások. Sokan keveslik azt a pénzt, amelyet a magyar kormány évről évre az EMTE működtetésére és fejlesztésére fordít. Azt állítják, a jelenlegi magyar kormány megszegte az egyetemet 2000-ben alapító Orbán-kabinet ígéretét, hogy Magyarország évente kétmilliárd forintot utal majd át a költségek fedezésére, s hogy a Budapestről kapott összeg mára szinte a felére zsugorodott. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság tudósítója szerint az EMTE szórta a pénzt, megállapodásokat rúgott fel, a fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval, más forrásokat nem vont be. Annak idején a sajtó ismertette, hogy az intézményt beindító programirodák mekkora összegeket emésztettek fel, gyakorlatilag számolatlanul. Nem derült ki, hogy az eltűnt pénzekből mennyi jutott magánzsebekbe, esetleg pártkasszába. Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett, a közbeszerzési kötelezettségekről megfeledkezett, ötletszerű fejlesztésekbe bocsátkozott. A ténylegesen Sapientiának átutalt összegek a következők (millió forintban): 2000 – 1850,90; 2001 – 1895,50; 2002 – 1687,10; 2003 – 1837,05; 2004 – 1448,72; 2005 – 1746,59; 2006 – 1380,01; 2007 – 1278,79; 2008 (január-március) – 483,74. Eddig a magyar költségvetés összesen 13 608,40 millió Ft-tal finanszírozta az EMTÉ-t. Ennek az összegnek az 5,81 %-át a kolozsvári, 24,87 %-át a csíkszeredai, 26,93 %-át a marosvásárhelyi karok, 25,98 %-át pedig a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem (PKE) kapta meg. Az összegből az egyetem rektori hivatala 7,05 százalékot, a Sapientia Alapítványi Iroda 3,38 %-ot, a Kutatási Programok Intézete pedig 4,87 %-nyit emésztett fel. Az EMTE működését többször átvilágították. A mindeddig bizalmasan kezelt jelentésekből kiderült, hogy az intézményben rengeteg visszaélés történt- az újságíró szerint. Az egyetem semmit nem tett annak érdekében, hogy a költségekhez az erdélyi magyar vállalkozói réteg hozzááruljon. Az egyházak sem járultak hozzá az általuk patronált egyetem finanszírozásához, de a magyar állam pénzén vásárolt és/vagy felújított ingatlanaikat is busás bérek ellenében adták ki az évek folyamán az egyetemnek, azaz szintén a magyar államnak. Nagyváradon az EMTE évi 5000 eurót fizetett bérként az egyházkerületi és egyetemi székházért, 4000 eurót az Arany János Kollégium régi szárnyáért, csaknem 15 ezer eurót a Mihai Viteazu utca 3. szám alatti ingatlanért. Kolozsvári a Déva utca 19. szám alatti ingatlanért a magyar állam havi 390 ezer forintnyi bért plusz üzemeltetési költséget fizet a református egyháznak. Tőkés László püspök, mint a PKE vezető testületének elnöke „irányítóként” havi 4000 új lejt inkasszált, Kató Béla kuratóriumi elnök pedig havi 450 ezer Ft-nyi bért vett fel. Éveken át tetemes „havi pénzek” kerültek olyan kuratóriumi tagok zsebébe, akik még az ülésekre sem jártak el. Misovicz Tibor a Magyar Kisebbség 2006. évi Sapientia-számában írta: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Az auditálók megállapították: a döntéshozatal rendszere kritikán aluli, hiányzik a döntésekért való felelősségvállalás, nincs stratégiai tervezés. Az egyetem az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Az egyetemvezetést soha nem választották, mindig kinevezték, nem egy esetben rokoni alapon. Azokat, akik a hatályos törvények alkalmazását szorgalmazták, ellehetetlenítették. Példa erre a marosvásárhelyi kertészmérnöki tanszék vezetőjének, Ferencz Lászlónak az esete. Az egyetem több szakán kétes minőségű oktatás zajlik, vannak persze dicséretes kivételek is. /T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Érthető, hogy a református egyház szatmárnémeti felekezeti iskoláját visszaköltöztetné egykori otthonába, abba az ingatlanba, amely néhány évvel korábban ismét, hivatalosan is egyházi tulajdonba került. Nem ítélhető el a régi falak között jelenleg működő Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója, aki a rábízott iskola, a térség legszínvonalasabb magyar tannyelvű középiskola jövőjét félti. A csere után a kölcseys diákoknak három különböző épület között kellene ingázniuk, mivel nem férnének el a református gimnázium jelenlegi helyszínén. A Kölcsey vezetőségének mérlegelnie kell, hogy vajon érdemes-e dacolnia a tulajdonjog elvével, és ragaszkodni ahhoz, hogy a főgimnázium továbbra is az egyházi iskolába működjön. A református egyháznak pedig azt kell fontolóra vennie, hogy saját intézményépítési terveinek megvalósításához vajon nem túl nagy ár egy nyolcszáz diáknak képzést biztosító, magyar nyelvű iskola tekintélyét megtépázni, életét jelentősen megnehezíteni. /Fall Sándor: Iskolák és dilemmák. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

A választások alatt kiéleződtek a régi ellentétek Paptamásiban. Szűcs Ferenc, a község újraválasztott RMDSZ-es polgármestere aláírásgyűjtést kezdett Bereczki András református lelkész eltávolítása érdekében. Az egyik névtelenséget kérő olvasó szerint gyermekekkel és fogyatékosokkal is aláíratták a listát. Bereczki a helyhatósági választásokon a Magyar Polgári Párt (MPP) színeiben bejutott a 11 tagú helyi tanácsba. Bereczki András szerint a konfliktus 2004-ben kezdődött, amikor a református egyház visszakapott három ingatlant, ezek egyikében működött a helybéli iskola, amely végül 2007-ben költözött el. A paptamási református egyházközség a községhez tartozó falvakkal ellentétben sosem kapott anyagi támogatást az önkormányzattól, sorolja Bereczki. Irsik Ibolya tanítónő, presbiter elmondta, semmi nem igaz abból, amit mondanak a tiszteletesről, mert ő a paptamási egyházért harcol. „Nem írtak itt alá sem kiskorúak, sem mozgássérültek, jelentette ki Szűcs Ferenc polgármester, azt is cáfolta, hogy munkatársai is segítenének neki az aláírásgyűjtésbe. Szűcs Ferenc szerint Bereczki református iskolát akart létesíteni a visszakapott egyházi ingatlanokban, amelybe más felekezetű gyerekek nem járhattak volna. A polgármester a háromszáz, a lelkész elmozdítását támogató aláírást benyújtotta az esperesi hivatalba. /Fried Noémi Lujza: Ki a pappal a faluból? = Krónika (Kolozsvár), jún. 18./

Újabb gyülekezet létrehozásával, a szociális háló kiterjesztésével és számos rendezvény szervezésével próbálja életképesebbé tenni a fogyatkozó szászrégeni református közösséget Demeter József lelkész. Szembesülnie kell a megállíthatatlan apadással. Demeter József aggasztónak tartja, hogy huszonöt év alatt a szászrégeni gyülekezet lélekszáma csaknem egyharmaddal csökkent: 3300-ról 2200-ra. A város többi részében élő hívekkel együtt a reformátusok száma eléri az ötezret. A kivándorlás ugyan véget ért, azonban a „hiányzó nemzedék” most kezdi éreztetni hatását. A temetések száma az évi negyven-ötven között mozog, míg a keresztelőké ennek még a felét sem közelíti meg. Másik, apadást okozó jelenség: az állomás környéki ipari negyed reformátusai közül egyre többen kezdtek el ortodox templomba járni. Az idős híveknek ugyanis nehéz volt megtenni az állomástól a felsővárosig vezető két-három kilométeres emelkedőt. Demeter József ezen is segített, új gyülekezetet hozott létre, és imaházat épített a negyed lakóinak. Az eredmény megmutatkozott: az új hajlékban ma már harmincan-negyvenen látogatják az istentiszteleteket. Szászrégenben a református egyház aktívan kiveszi a részét a magyarság művelődési életének szervezésében, továbbá szociális szolgálatot is nyújt. A diakóniáról, ifjúságról és oktatásról elnevezett DIÓ Házban huszonkét rászoruló gyereknek biztosítanak meleg kosztot, illetve huszonhárom idős felnőttnek hazaszállítják a kétfogásos ebédet. A nehéz helyzetben lévő tanulókat ösztöndíjban részesítik. A rászorulók között sem felekezeti, sem etnikai alapon nem tesznek különbséget. A havi egy-két vagy olykor annál is több kulturális rendezvényt a városban működő Kemény János Irodalmi Társasággal szervezik. A hetven-nyolcvan férőhelyes terem gyakran szűkösnek bizonyul. A legrangosabb rendezvényük a Zengjen a hálaének című pünkösdi kórustalálkozó, amit immár 17 éve szerveznek. A templom harmincöt tagú gyermek- és külön ifjúsági kórussal büszkélkedik. /Szucher Ervin: A pap lelki menedzser is. = Krónika (Kolozsvár), jún. 20./

Az Erdélyi Református Egyházkerület az utóbbi napokban Hargita megyére összpontosított. Az elmúlt héten Székelyudvarhelyen rendeztek hitvalló napokat, majd Gyergyószentmiklóson tartották meg az egyházkerületi közgyűlést. Dr. Pap Géza református püspök kifejtette, Kolozsvár volt a közgyűlések központja. Most úgy gondolták, el kell menni a végekre is. Így voltak annak idején a nagyenyedi egyházmegyében, a kollégiumban, illetve a magyarigeni, valóban kis lélekszámú szórványgyülekezet nagyon szép templomában, így jöttek most Gyergyóba is, a végekre, erősíteni azokat, akik itt végzik a szolgálatukat. Szórványterületen, a missziós gyülekezetekben a lelkipásztor munkája egészen sajátos. Az Erdélyi Református Egyházkerület területileg a Királyhágótól a Fekete-tengerig tart. Természetesen a Kárpátokon innen vannak a legjelentősebb egyházmegyék, de a Kárpátokon túl is vannak gyülekezetek. Nem könnyű szolgálati helyek ezek. Románia alkotmánya biztosítja a felekezeti oktatás lehetőségét, de nem jelent meg törvény, amely szabályozná. Készültek ugyan törvénytervezetek, de hol egyik, hol másik bizottságon nem mentek át. A püspök hangsúlyozta, szeretnének visszatérni a gyökerekhez, a 60 évvel ezelőtti államosítást megelőző korok állapotához. Akkor az egyház iskolát épített, saját iskolarendszert működtetett, saját erkölcsi normák alapján szervezte meg e tevékenységet. Kollégiumrendszerben gondolkodnak. E kollégiumok központokban jöttek létre Nagyenyeden, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, ahol nemcsak osztálytermek voltak, hanem bentlakások is. Megszűnnek a szórványban az iskolák, a diákok rákényszerülnek, hogy bejöjjenek városba tanulni. Ebben szeretnék segíteni őket. Fontos kérdés a teológia akkreditációja. Beadták a megfelelő iratokat, mégis elaludt az ügy. Most újra kellett kezdeni az egész akkreditáció kérdését. Úgy néz ki, hogy rövidesen meglesz az alapképzés akkreditációja, és meglesz a II. fokozat elismertetése, a mesterképzés, s remélik, a doktorképzés is. Erdélyben a református egyház a maga erejéből tartja fenn az oktatást. /Bajna György: Találkozni a végeken szolgálókkal. Beszélgetés dr. Pap Géza református püspökkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./

Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./

Ahol állami oktatás folyik egyházi ingatlanban, az épület állagmegőrzési és felújítási munkálataira a Tanügyminisztérium nem adhat állami támogatást, közben az épületek állaga romlik. Mindezek miatt Pásztor Gabriella oktatásügyi államtitkár, Kató Béla református püspök-helyettes, Ladányi Árpád Fehér megyei alprefektus, Mihai Horatiu Josan nagyenyedi polgármester, illetve Cornel Sandu megyei főtanfelügyelő tanácskozott a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium helyzetéről. Pásztor Gabriella államtitkár példaként hozta fel a sepsiszentgyörgyi Mikó és a református kollégiumok, a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna református, illetve a Szent László római katolikus kollégiumok esetét, melyek a Regionális Operatív Program (ROP) keretében elkezdték a szükséges hatástanulmányok elkészítését. Az állami tulajdonban eltelt hatvan év jelentősen megrongálta az enyedi Bethlen Kollégium épületkomplexumát. A nyolc épületből álló csoport három főépületére ez év januárjában 12 éves haszonkölcsön szerződést kötött a református egyházkerület a polgármesteri hivatallal, melynek értelmében az első öt év bérleti díját teljes mértékben felújításokba fektetik – ez elég lenne a ROP-nál benyújtott pályázat önrészének a fedezésére. Szabó Zsuzsa, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium igazgatója elmondta, már elkezdték a szükséges hatástanulmány elkészítését, amellyel a ROP-hoz fordulnak. Ötvenezer lejt kapott a hatástanulmány elvégzésére a Szent László Katolikus Gimnázium, közölte Zalder Éva igazgató. Az épület elfogadható állapotban van, a villanyhálózat cseréjére, valamint külső köntöscserére van mindössze szükség – közölte az igazgató. Regionális Operatív Programon keresztül próbálják korszerűsíteni a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot is. A Székely Mikó Kollégium egyébként nem részesülhetne minisztériumi támogatásban, mert az épület a református egyház tulajdona. A megoldást a ROP jelenti. /D. Mészáros Elek, Illyés Judit, Tamás András Hogyan tovább, kollégium? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 17./

Első alkalommal tartanak egyhetes találkozót a Kárpát-medencei református fiatalok, a rendezvény keretében 150 fiatal érkezett az országból és a határokon túlról a református egyház balatonfenyvesi üdülőjébe. A július 28-a és augusztus 3-a között zajló találkozó első napján Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke tartott előadást. A többségükben középiskolás korú magyarok Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról érkeztek. A vajdasági és a horvátországi magyarok nem reagáltak a meghívásra. /Református magyar fiatalok találkozója a Balatonon. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 31./

Elhárult az akadály a báró Jósika Miklós író nevét felvevő tordai magyar gimnázium szeptember 15-i indulása elől: a több évtizedes kihagyás után újraindított magyar tannyelvű oktatási intézmény a helyi Teodor Murasan Általános Iskolával megosztja az épületet és az udvart, ugyanakkor a református egyház egyik iskolaépületében további tantermekbe költözhet be, tájékoztatott Szedilek Lenke tordai illetőségű Kolozs megyei önkormányzati képviselő, valamint Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes. Hónapokkal korábban a Teodor Murasan Iskola vezetői még azt állították, hogy a tordai református egyházközség tulajdonába 2005-ben visszajutott épület őket illeti meg. A 2006. február 28-i tanácsülésen a magyar iskola létrehozásáért felszólaló Kiss László tordai unitárius lelkész az elszenvedett sértegetések következtében másnap szívrohamban elhunyt. A tordai történésekről az ENSZ Emberjogi Főbiztosságához tartozó kisebbségjogi, illetve az oktatáshoz való jogi irodája is értesült. Tordán fél évszázados szünet után indulhat újra önálló magyar iskola. A jövőben a Torda iskoláiban ma szétszórtan magyarul tanuló közel háromszáz gyermek minőségi anyanyelvi oktatásban részesülhet a Jósika Miklós Gimnáziumban. /Benkő Levente: Elhárult az utolsó akadály? = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./

Végéhez közeledik a restituciós törvény végrehajtása Hunyad megyében. A napokban sikerült véglegesíteni az Ócskay család birtokainak visszaszolgáltatását. Emellett jelentős ingatlanok kerültek vissza a régi nagynevű magyar családokhoz. Dézsi Attila alprefektus négyéves mandátumának végéhez közeledve úgy érzi mindent visszaadtak, ami adható volt. Hunyad megye már jó ideje a listavezetők közt szerepel a visszaszolgáltatási arányok kapcsán. Több régi magyar család is visszakapta birtokát, a legjelentősebb területet a Kendeffy család kapta vissza a Retyezátban és környékén, az Ócskay család pedig 667 hektár erdőt és 1396 hektár mezőgazdasági területet. Visszakapta birtokait a Szente, a Kerestényi és még számtalan magyar nemesi család leszármazottja. A Kendeffyek peres úton kapták vissza kastélyukat, az Ócskay család még most is pereskedik a piskii kastélyért, a többiek viszont visszakapták épületeiket vagy kártérítést kaptak érte. Az egyetlen komolyabb ingatlan, ami nem került vissza régi tulajdonosához, az a naláci kastély, amelyet senki nem igényelt. Hasonló a helyzet az Andrássy család birtokaival, ők sem kérték vissza. Az egyházi földeket szinte teljesen visszaadták, a legnagyobb területet a Hátszegi medencében a református egyháznak. Az épületek közül még folyamatban van két ingatlan visszaszolgáltatása: a petrozsényi és kaláni iskola. Még egy peres ügy van, a vajdahunyadi római katolikus egyház épülete. /Gáspár-Barra Réka: Restitúció Hunyadban. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 12./

A felekezeti oktatás feladását látja a Báthory-líceum és a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium egyesítésében Szabó Árpád unitárius püspök. Elmondta: jó lett volna, ha ilyen horderejű döntés előtt a katolikus egyház más felekezetek vezetőivel is konzultál. /Vitatott iskolaegyesítés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ további vélemények:a/ Matekovits Mihály, az Oktatás- és Kutatásügyi Minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezérigazgatója elmondta: Kovács Sándor főesperes nem követett el törvénytelenséget akkor, amikor nem kérte ki az iskolaegyesítésről a Pázmány Péter Katolikus Gimnáziumba járó gyerekek szüleinek és igazgatójának véleményét. /(N. -H. D.): Csak az egyházi jóváhagyás szükséges. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ b/ Czirják Árpád pápai prelátus a vele készült interjúban emlékeztetett, a kolozsvári katolikus líceum, a Pázmány Péter Katolikus Gimnázium az ő kezdeményezésének is köszönhető, a rendszerváltás után lehetőség mutatkozott a katolikus iskola létrehozására. A testvéregyházak képviselőivel összefogva sikerült az iskolát létrehozni, a Báthory István Líceum épületében. Czirják Árpád számára érthetetlen a katolikus líceum felszámolásának kísérlete. Czirják Árpád Jakubiniy György gyulafehérvári érseket teszi felelőssé a katolikus iskola megszüntetéséért. Az érsek után súlyos felelősség terheli a főegyházmegyei főtanfelügyelőt és a helyi plébánost. /Török János: Államosítás egyházi segédlettel. Interjú Czirják Árpád pápai prelátussal. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./ c/ „Nem tisztem minősíteni a katolikus egyház döntéseit” – nyilatkozta a református püspök, nem kíván a sajtó nyilvánossága előtt véleményt mondani. Véleményét az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek rendszeresített találkozóján fogja elmondani. Kovács Sándor főesperes elmondta: az egyház bérleti szerződést kötött 20 évre a tanfelügyelőséggel. Eszerint az egyház biztosítja, hogy visszaszolgáltatás alatt álló ingatlanában folytatódjék az oktatás, cserébe állami támogatáshoz juthatnak az épület felújításához, korszerűsítéséhez. Nagyenyeden a református egyház kötött 25 évre szóló ilyen típusú szerződést az önkormányzattal. Előzőleg a minisztérium az enyedi kollégiumnak megszavazott és jóváhagyott milliárdos összeget visszavonta, és újabb határozattal más iskolának adta. A nagyenyedi kollégium pedig képtelen volt a megkezdett munkálatokat befejezni. Pap Géza püspök úgy látja, hogy a politikai élet egyes tisztségviselői is el akarják lehetetleníteni az egyházi tulajdonban lévő iskolák helyzetét, s magát a felekezeti oktatást az anyagi eszközök megvonásával akarják térdre kényszeríteni. /N. -H. D. : „Nem tisztem minősíteni a katolikus egyház döntéseit” = Szabadság (Kolozsvár), szept. 13./

Megkezdődött az 1989-es decemberi temesvári forradalom 20. évfordulójára meghirdetett emlékév. Aradon a belvárosi református egyházközségben szintén egy kerek évfordulóra emlékeztek: húsz éve, szeptember 6-án született meg a romániai falurombolás elleni első állásfoglalás. Az akkor még Arad központú Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek többsége folyamodvánnyal fordult az egyház és az állam szocialista vezetőségéhez, kifejtve aggodalmukat és fenntartásaikat a Ceausescu-féle területrendezési terv ellen. A testületi fellépés egyik kezdeményezője Tőkés László akkori temesvári lelkész volt. Az aradi állásfoglalás jelentette az első lépést az 1989-es rendszerváltozáshoz vezető úton, mégis, a romániai és a magyarországi köztudatban ez alig él. Ennek ellensúlyozását szolgálta a konferencia és megemlékezés, melynek címe: Szemben a kommunizmussal. -Bár a falurombolás már a múlté, öröksége ellen még mindig kell küzdeni Romániában – mondta Tőkés László európai parlamenti képviselő. „Továbbra is sorvadnak falvaink, pusztul a népünk, továbbra is a nacionalista nemzetpolitika érvényesül a kisebbségekkel és különösen a magyarsággal szemben, csupán a kirakat változott – mondta. – „Erdély teljes nemzetiségi egyneműsítésének a folyamata most is tart. Ma is szólnunk kell a jogtalanságok, hatalmi visszaélések ellen, vissza kell utasítanunk a hátrányos megkülönböztetést. ”Arad meghatározó volt a rendszerváltó forradalom kitörésében. Tőkésék az egész református egyházra kiterjesztették az akciót, de mint mondta, az egyik lelkész, akiről tavaly derült ki, hogy a titkosszolgálat, a Securitate besúgója volt, leleplezte ténykedésüket. Utána kezdődött a leszámolás a temesvári gyülekezettel, és személy szerint Tőkés Lászlóval. Dinu Zamfirescu a külhoni román ellenzék egyik vezetője volt, annak idején Franciaországból emelte fel szavát a falurombolás ellen. „Nem hangsúlyozhatjuk eléggé azoknak a romániai magyar egyházi személyiségeknek a szerepét, akiknek köszönhetően erről a rombolásról hamarabb tudomást szereztek Magyarországon, és amely ellen tiltakoztak a szomszédos országban, majd a határokon túl is. Nicolae Ceausescu bűnös terve az ország városainak és falvainak tönkretétele volt, közigazgatási átszervezésükkel pedig az egyén felügyeletét, az önálló gondolkodás megsemmisítését akarta elérni. 1988. március 3-án jelentette be a falvak úgynevezett szisztematizálását, de a terv már 1974 óta létezett, és 2000-ben kellett volna befejezni. A 9 ezer községből 2 ezret hagyott volna meg, a falvak számát 13 123-ról 9 192-re csökkentette volna, a lakosokat pedig panellakásokba költöztette volna. ”A 20 évvel ezelőtti történteket idézte fel előadásában Molnár János szegedi egyetemi tanár, volt borossebesi lelkipásztor, az állásfoglalás egyik megszövegezője. Zétényi Zsolt magyarországi volt országgyűlési képviselő a falurombolás elleni budapesti 1988. június 27-én rendezett tüntetésről beszélt, Szőcs Géza költő mint a kolozsvári Ellenpontok című szamizdat kiadvány egyik szerkesztője szólt, Szűrös Mátyás volt magyar köztársasági elnök a rendszerváltást közvetlen megelőző magyar–román diplomáciai kapcsolatokról tartott előadást. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke fájlalta, hogy az akkori lelkészek, illetve a maiak közül kevesen jelentek meg a konferencián. Április 20-án, vasárnap Temesváron is megemlékezés volt, Tőkés László részvételével. Az ünnepi istentisztelet után megkoszorúzták néhai Újvárossy Ernő sírját. A presbiter, a Tőkés család barátja a forradalom első mártírja: holttestére 1989 decemberében bukkantak rá, halálának körülményei nem tisztázottak. /Pataky Lehel Zsolt: Húszéves az aradi állásfoglalás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 22./

Tibori Szabó Zoltán a Szabadság 2008. október 7-i számában megjelent cikkében (Ki tart ki melletted, Verespatak?) a következőket állítja: „Bizalmas forrásból tudtuk meg, hogy a Rosia Montana Gold Corporation a Verespatakon szolgáló abrudbányai lelkésszel is megkötött egy szerződést, amit a lelkész alá is írt, de aztán amikor az egyházkerületnek kérdéseinket feltettük, és az ügyletekre nyilvánvaló módon fény derült, a lelkésszel ezt az egyezséget felettesei visszavonatták”. Ezzel a szerző azt sejteti, hogy a református egyház megszegte 2003-as nyilatkozatában tett ígéretét és eladta történelmünket és múltunkat, a verespataki „lelkeket” pedig áruba bocsátotta. A szerző több ponton is – újságíróhoz méltatlan módon – valótlant állít és csúsztat:1. Az abrudbányai lelkész nem kötött szerződést a Golddal, hanem az egyházkerület tudta nélkül, egy segélykérő levelet írt, amelyben támogatást kért a parókia megroppant tetőszerkezetének javításához. Eladásról nem volt szó. 2. Hamis a szerző állítása az időpontot illetően is. A segélykérésre 2007 augusztusában került sor, s amikor az egyházkerület tudomást szerzett erről, szeptember 27-én felszólította az egyházközség vezetőit, hogy segélykérésüket vonják vissza. A visszavonás megtörtént. Valótlan tehát a szerző azon állítása is, hogy az egyházkerület akkor lépett, amikor az újságíró a kérdéseit feltette. 3. A szerző következtetése tudatos csúsztatás. 4. A szerző túlértékeli újságírói hatáskörét. Azt hiszi, hogy az egyháznak kötelessége az újságíró minden kérdésére válaszolnia. Nos, a református egyház válaszolt az őt érintő kérdésekre, de a mások tetteiről és cselekedeteiről alkotott véleményét nem köteles az újságíróval megosztani. A szerző szándéka nyilvánvaló: az egyházakat szeretné összeugrasztani. 5. Tibori, a Szabadság munkatársa és a Népszabadság külső munkatársa határozottan sérteni kívánt. A verespataki református gyülekezetnek már csak egyetlen helyben lakó tagja van. /Pap Géza püspök, Tonk István főgondnok: Újságírói etika. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

A református egyház lelki megújulásában, immár több mint száz éve tevékenykedő Partiumi CE Szövetség (CE: Krisztusért és Egyházáért) hagyományos havonkénti csendes napját Pankotán tartotta meg november 4-én. Ezeket a hitmélyítő alkalmakat a 19. század végén indított el dr. Kecskeméthy István teológiai tanár és a kommunista időkben is működtek. Mindig Isten igéje van a középpontban. Felidézték Szilágyi Sándor pankotai református lelkész szolgálatát, aki aktív tagja volt a CE megújulási mozgalomnak, és akit ötven éve, 1958-ban börtönöztek be azért a tevékenységért. /Szász Zoltán pankotai református lelkipásztor: Több mint százéves, hitmélyítő hagyomány Pankotán. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

Tőkés László református püspök, EP-képviselő, újabb egyházkerületi körlevelet bocsátott ki a november 30-i parlamenti választások tárgyában. Azt ajánlja egyháza híveinek: ne hagyják magukat félrevezetni, becsapni. „Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket” – szögezi le. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy a választópolgárok valóban: válasszanak – állapította meg. „Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik” – olvasható a körlevélben. /Tőkés újabb választási körlevele. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./ A körlevél szövege: Tőkés László: csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat! Tisztelt Lelkésztársaim! Kedves Testvéreim! Szeretett Gyülekezetek! A mindenen eluralkodó anyagiasság és a hatalmi bírvágy világában, másfelől népünk elszegényedésének és erdélyi magyarságunk meggyengülésének szorongatott állapotában – olcsó és hazug propagandával, üres kampányfogásokkal, szemfényvesztő mellébeszéléssel és ígérgetésekkel ne hagyjátok magatokat félrevezettetni! Saját adólejeitekből visszatérített kegyelempénzen ne hagyjátok magatokat megvásároltatni. Jóhiszeműségetek és nemzeti érzéseitek alapján se hagyjátok magatokat becsapattatni! Egyházunk és gyülekezeteink ne vállaljanak részt hiteltelen jelöltek, politikai akarnokok és szélkakasok népszerűsítésében! Nemzeti érdekérvényesítésünk erősítése céljából viszont föltétlenül részesítsük előnyben a közösségünkhöz tartozó, a keresztény értékeket hittel valló – többségükben RMDSZ-színekben induló vagy független – jelölteket. Az egyéni szavazókerületeken alapuló választási rendszer kiválóan alkalmas arra, hogy valóban: válasszatok. Csak hiteles emberekre adjátok szavazatotokat – azokra, akik valóban a mi közös értékeinket és érdekeinket, nemzetünket, egyházainkat, városainkat, falvainkat, vidékeinket és közösségeinket felelősen és híven képviselik. „Temetők helyett életet…" (Nagy László) – ez legyen az erdélyi magyarság jövőbe mutató választási programja és jelszava! Ennek érdekében vállaljon az Egyház a társadalomban hivatásának megfelelő jószolgálatot! Nagyvárad, 2008. november 10. Tőkés László püspök, EP-képviselő. Utóirat: Egyházkerületi körlevelünket szeretettel ajánlom valamennyi polgártársam és testvéregyházaink híveinek a szíves figyelmébe. /Erdely. ma, nov. 10./

Az elhunyt Kónya Ádám emléke előtti tisztelgéssel kezdődött a Tőkés László részvételével tartott fórum november 26-án Sepsiszentgyörgyön, majd a kommunizmus éveire emlékezett a református püspök. Felidézte a falurombolás elleni nyilatkozatot, majd a kommunizmus elleni küzdelem kapcsán hangsúlyozta: a papságon, sőt, a református egyházon belül is voltak besúgók, közülük sokan ma is közéleti szerepet vállalnak. Szükséges a totalitárius rendszer elleni küzdelem, hogy a közélet megtisztulásához járuljon hozzá – mondta a püspök, rávilágítva: a kommunizmus ma is tovább él a mentalitásban, ezt bizonyítja, hogy ma sem szívesen beszélnek erről az emberek, mind az egyházban, mind az Európai Parlamentben kerülik ezt a témát. A Református Világszövetség európai nagygyűlésén a résztvevők azt mondták, nem lehet elítélni a kommunista rezsimet, mert nincsenek bizonyítékok az áldozatokra. A globális kommunizmus áldozatainak száma százmillióra tehető, ezért lenne fontos, hogy az Európai Parlament elítélje a rendszert a nácizmussal együtt, mint tette azt a román államfő a Tismaneanu-jelentés bemutatása után – mondta Tőkés, hangsúlyozva: képviselői munkájának ez az egyik fontos célkitűzése. Ugyanakkor szeretnék elérni, hogy a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánítsák augusztus 23-át, az 1939-es Ribbentrop–Molotov-paktum aláírásának dátumát. A rendezvényen Toró T. Tibor képviselő a kommunizmus elleni küzdelem parlamenti tapasztalatairól beszélt, hangsúlyozva, a több mint másfél évtizede a Temesvári Kiáltványban megfogalmazott átvilágítási törvény (amely megtiltaná, hogy közéleti szerepet vállaljanak azok, akik az elnyomó apparátus részesei voltak) elakadt a törvényhozás labirintusában, nemrég pedig a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság működésére vonatkozó jogszabályt is alkotmányellenesnek ítélték, sürgősségi rendelettel kellett biztosítani az intézmény további munkáját. /Farcádi Botond: Szemben a kommunizmussal. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

A kolozsvári Református Kollégium közössége az 1948-ban bekövetkezett államosításnak a református egyházra és a kollégiumra gyakorolt hatásáról tartott emlékező rendezvényt november 27-én. Székely Árpád iskolaigazgató kifejtette: „1948-ban egy tollvonással felszámolták a felekezeti iskolákat úgy, hogy nem gondoltak a következményekre. 1990-ben Kolozsváron a felekezeti iskolák közül elsőként indult be a Református Kollégium, ámde saját épület nélkül. Isten viszont úgy adta, hogy 2002-ben, amikor visszakaptuk az ó-kollégium épületét volt diák, aki bejöjjön, és élettel töltse meg az iskolát”. Kolozsvári József egykori öregdiák tételesen felsorolta azon ingó és ingatlan javakat, amelyeket az államosítás következtében eloroztak az Erdélyi Református Egyházkerülettől. A résztvevők megtekintették az Uray Zoltán sugárbiológussal készített filmes interjú egy részét, amelyben Kovács Tibor iskolalelkész faggatta az egykori kollégiumi diákot az államosításkori emlékeiről. /Nagy-Hintós Diana: Egy tollvonás általi megsemmisülés emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Marosszentannán felavatták a Diakónia Keresztyén Alapítvány legújabb házi beteggondozóját. Ennek négy falu lakói örülhettek: a marosszentannaiak, az udvarfalviak, a várhegyiek és a bárdosiak. Az alapítvány és a szentannai önkormányzat által közösen fenntartott munkapont alkalmazottja kezdetben ötven rászoruló idős, beteg ember otthoni gondozását fogja végezni. A kezdeményező a református egyház égisze alatt működő szervezet, a rászorulók kiválasztásában és ellátásában a vallás nem számít kritériumnak. „Ha a községbeliek lassan is, de kezdik megszokni, hogy ilyen beteggondozási szolgálat is létezik” – mondta a szűk hónapja Magyarfülpösön is beindult tevékenységről Ady István református lelkész. /Szucher Ervin: Az öregekre is odafigyelnek Marosszentannán. = Krónika (Kolozsvár), dec. 5./

A Kolozs és Szilágy megye határán fekvő Zsobokon, a 306 lelkes faluban 1996-ban nyílt meg a református egyház által működtetett, külföldi támogatással létrehozott Bethesda Gyermekotthon. Jelenleg 49 gyermek otthona. Ebből 25 árva, akik még karácsonykor sem érezhetik a család melegségét. Ruzsa Erzsébet, az otthon gazdasági igazgatója elmondta: megfelelő lakhatási és tanulási körülményeket biztosítanak a gyerekeknek. Jelenleg huszonhárom alkalmazottal működik az otthon: négy szakács, öt pedagógus, egy-egy gazdasági, illetve nevelési igazgató. Önkéntes alapon Benk András rajztanár a kerámiatárgyak készítésének rejtelmeibe vezeti be a zsoboki gyerekeket. December 25-én általában fellép a kultúrházban a falu színjátszó csoportja. /Nagy-Hintós Diana: Karácsonyi készülődés a zsoboki Bethesda Gyermekotthonban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./

Ha nem is meríti ki a monográfia műfajának minden követelményét, Ambrus Anna helybeli román–magyar szakos tanár a magyarországi Gyulán megjelentetett Uzon monográfiája törekszik erre. A könyvben számos ma is élő uzoni szereplő-visszaemlékező szerepel. A szerző a település múltjának történelmét olyan szakemberek tollára bízza, mint Binder Pál és Cserey Zoltán, az építészeti emlékek fejezetet Kónya Ádámtól veszi át. A református egyház históriáját a volt lelkész, Szabó József és a mai lelkipásztor, Ungvári Barna András jegyzi. Nem hiányzik Uzon nagy szülöttének, néhai Beke Györgynek egy-egy írása sem. /Kisgyörgy Zoltán: Uzon monográfiája. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./

Dolgavégezetlenül kellett távoznia a Kolozs megyei Kérőből annak a református egyházi küldöttségnek, amely a palástjogától megfosztott Szabó Csongor kérői lelkész hivatalának átvételére érkezett. Az elbocsátott lelkész a mellette felsorakozó hívek gyűrűjében elutasította a hivatal átadását. Szabó Csongort 2005-ben a kérői ifjúsági táborok sikere és a gyülekezet menedzserszellemű vezetése okán a Krónika is az év emberének jelölte. Azóta azonban paráznaság és sikkasztás ügyében is elmarasztalták az egyházi hatóságok. Szabó Csongor négy román televízió stábjának nyilatkozott, magyar újságírókat nem hívott a helyszínre, nem bízik bennük. Szabó Csongor úgy véli, Gudor Lajos dési esperesnek köszönheti, hogy 2006-ban több gyülekezeti tag is feljelentette őt az egyházi hivatalokban. „Családi problémáim voltak, bejelentettem, hogy el akarok válni, és ezen indokkal próbáltak engem professzionálisan is tönkretenni” – magyarázta. Gudor Lajos esperes nem örvend annak, hogy médiaeseménnyé dagadt az egyházi fegyelmi ügy, de elmondta az egyházi szervek álláspontját. Katona András, aki 17 évig volt az egyházközség gondnoka, elmondta, azzal vonta magára a lelkész haragját, hogy az Amerikából kapott támogatások felől kezdett érdeklődni. „Azt úgysem fogom maguknak megmondani soha” – idézte a lelkésztől kapott elutasító választ a volt gondnok. Szabó Csongor több mint 400 ezer dollárral nem tud elszámolni, és míg évente cserélgeti az autóit, a templomfelújításra már nem jutott elég pénz. Gudor Lajos esperes vaskos iratcsomót mutatott. Közölte, más gyülekezetek vagyonleltára vaskos dossziényi, Szabó Csongortól egyetlen lapot kaptak, amelyen csak néhány tétel szerepel. A lelkész a fegyelmi eljárás során sem bocsátotta a bizottságok rendelkezésére a kért dokumentumokat, megtagadta az együttműködést az ügyében eljáró hatóságokkal. /Gazda Árpád: Egy lelkész tündöklése és bukása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 4./

A szovátai Bernády Közművelődési Egylet elmúlt évi tevékenysége változatos volt. Januárban Dzsingisz kán és a mongol birodalom című előadás hangzott el, majd dr. Veér Győző beszélt az ujgurokról. Februárban jótékonysági estet szerveztek a Mezőhavas népi zenekar, a Szent Ferenc Alapítvány és a szovátai Szent József Otthon javára. A műsor bevezetőjét Mester Zoltán tartotta. Márciusban, Wass Albertre emlékeztek. A március 15-i megemlékezésen a kulturális műsorok szervezését ezúttal is az egylet vállalta fel. Áprilisban együtt ünnepelték az EMKE megyei szervezetével a magyar közművelődés napját Marosvásárhelyen. Az egylet Intermezzo kamarakórusa Fülöp Judit vezetésével fellépett. Júniusban a nagybányai művésztelep tárlatát nézték meg. Szeptemberben Beder Tibor, a Julianus Alapítvány, a Magyarok Székelyföldi Társaságának elnöke volt az egylet vendége. Október 6-án a református egyházzal közösen emlékeztek meg az aradi vértanúkról. Az egylet emlékezett a 70 éve elhunyt dr. Bernády Györgyre. Mester Zoltán előadásában kirajzolódott Bernády kevéssé ismert profilja: az Erdély magyarsága iránt aggódó ember arca, akinek városvezetése idején a városnak – a huszonötezer lakosú Marosvásárhelynek – tizennégy (!) közkönyvtára volt, és öt magyar napilapja. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Felső-Nyárád menti fotóalbumát mutatta be novemberben Józsa András tanár, helytörténész. Nagy Lajos székelykeresztúri tanító néprajzos könyvét mutatták be: Katonadalok a siklódiak emlékezetében. Decemberben az egylet szervezésében mutatták föl a szovátaiaknak a Bocskay Vince szobrászművész munkásságát méltató albumot. Még ebben a hónapban Kovács Mózes ny. agrármérnök harmadik könyvével ismerkedtek a városka emberei. Kovács Mózes kutatja s papírra teszi a szűkebb pátria, a Sóvidék és környéke közelmúltját. Az Intermezzo mellett a 15. Mátyás Huszárezred és a Mátyás Vilmos vezette Mezőhavas népi zenekar elmaradhatatlan tényezői a városkultúrának, jelezte a rendíthetetlen hitű Mester Zoltán. Ebben az ében volt már elődadás, melyet Magyar himnuszok az évszázadok folyamán címmel dr. Orosz-Pál József és Józsa András tartott. /Bölöni Domokos: Mester Zoltán, a reménymagyar. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 5./

Szatmárnémetiben a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak mégiscsak költöznie kell a jelenlegi épületből, ugyanis a református egyház igényt tart arra. Kónya László főtanfelügyelő–helyettes elmondta, hogy a Református Gimnázium a jövő tanévtől átköltözik a Kölcsey épületébe, és a fennmaradó „üres” osztálytermeket – előzetes egyeztetés alapján – használhatja majd a Főgimnázium. Azoknak a kölcseys osztályoknak, amelyek nem kapnak majd helyet az eddig használt épületben, a tanítási óráik ugyancsak a református egyház tulajdonában lévő Speciális Iskola épületében zajlanak majd. A két tanintézmény a jövő tanévtől közösen használja a Kölcsey Ferenc Főgimnázium által eddig használt épületében a könyvtárat, a dísztermet és a tanárit, továbbá az iskola udvarát és a kazánházból átalakított, a közeljövőben átadásra kerülő tornatermet is. /Költözik a Kölcsey egy része. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 24./

Szászrégenben kezd hagyománnyá válni: a tél vége felé kiscserkészek és öregbakák egyaránt „behívót” kapnak Samu Pál nyugalmazott biológiatanártól, aki a református egyház támogatásával honvédtalálkozót rendez. A város ismert közösségszervezője február 21-én ismét tucatnyi cserkészt és ugyanannyi öregbakát gyűjtött össze Régenből és a környező településekről. A honvédek a hat évtizeddel ezelőtti múltból próbáltak átmenekíteni egy csöppnyit a háborús történetek iránt érdeklődő ifjúságnak. A 80 év fölötti Sepsi István húszesztendősen vonult be a magyar hadseregbe és csak nyolc év után ért haza, megpróbáltatások sorozata után. A túlélő egykori honvédeknek egyetértenek abban, hogy sokkal tragikusabban is végződhetett volna. Közel 142 ezer magyar katona esett el a harctéren, ötvenezren haltak meg a bombázások közepette, és 600 ezer embert hurcoltak el a háború után a különböző fogolytáborokba. /Szucher Ervin: Életigenlő öreg bakák. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./

Mintegy húsz elemista befogadására alkalmas szórványkollégiumot épít a magyarfülpösi Szivárvány Alapítvány. A református egyház keretében működő szervezet célja: anyanyelvű oktatásban részesíteni a Mezőség, a Maros- és a Görgény-völgye elrománosodott falvaiban élő 1–4. osztályos magyar gyerekeket. Őszig tervezik az építkezés befejezését, tájékoztatott a Szivárvány Alapítványt is igazgató Ady István lelkész. Március 14-én jótékonysági bált rendeznek, a szórványkollégium építésére gyűjtenek. Az anyanyelvű oktatás megmentéséért Ady Istvánnak sokat kellett kopogtatnia a szórványban szegényes körülmények között tengődő családoknál. A Szivárvány Házban berendezett magyar tagozaton egyetlen tanítónő, Bodor Vera oktatja a tizenkét nebulót. /Szucher Ervin: Szórványkollégium elemistáknak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Sikeresnek ígérkezik az a diverzió, amely a szatmárnémeti magyarság megosztására irányul, s amely a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium által használt ingatlan kapcsán kezd kibontakozni. Az 1948-ban államosított egyházi épületet a református egyház öt évvel ezelőtt visszakapta, s idén májusban járna le a törvényben meghatározott öt év, amikor a bérlő/használónak költöznie kellene az épületből. A Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetősége, arra való hivatkozással, hogy az intézmény a Szatmár megyei magyarság szellemi-oktatási fellegvára volt az elmúlt ötven évben – s jelenleg is az – vonakodik a költözködéstől. Az a klasszikus eset áll fent, amikor a tolvaj kiált rendőrért. A fő bűnbak a református egyház, amely használni is akarja a visszakapott iskolát, a szatmári magyarság érdekeit szem előtt tartva. Felajánlották a Kölcseynek a szóban forgó főépület közös használatát, továbbá a szomszédos két egyházi ingatlan épület használatának jogát. Kónya László megyei főtanfelügyelő-helyettes szerint megegyezés született arról, hogy a Kölcsey Főgimnázium a három egyházi épületben megosztva fogja szeptembertől az új tanévet kezdeni. Elek Imre, a Kölcsey igazgatója azonban ezt a megoldást nem fogadta el. Az igazgató Tőkés Lászlónak címezve nyílt levelet tett közzé, amelyben a Kölcsey vezetősége, tanári kara és szülői bizottsága nevében arra kéri a püspököt, hogy vesse latba befolyását annak érdekében, hogy a szatmári református egyház hagyja meg a főgimnázium használatában legalább még egy ideig az épületet. /Bódi Sándor: Reményik nem a tolvajt: a tulajdonost inti. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 4./

Kántor Lajos a Szabadság március 9-i számában felrótta a „református egyháznak” hogy nem képviseltette magát Márton Áron szobrának avatásán. Valójában az egyházkerületet – dr. Pap Géza püspök megbízásából – Tonk István ügyvezető főgondnok képviselte a jeles eseményen. /Dr. Pap Géza, püspök; Tonk István, ügyvezető főgondnok: Pontosít a református egyház. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ Előzmény: Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. március (2). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./