Politikai megrendelésre készült? (EMNP-RMDSZ vita egy Transindex-cikk miatt)
A Transindex portál tegnap közzétett terjedelmes tényfeltáró anyaga szerint a tavalyi választási évben közel egymillió euró támogatást kaptak a magyar költségvetésből és az állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek.
Az írás máris politikai vitát keltett, az EMNP azt állítja, a cikk politikai megrendelésre készült (lévén, hogy a Transindex portál tulajdonosa Kelemen Hunor), míg az RMDSZ elnöke határozottan visszautasítja a vádat. A Dan Voiculescu alapította Konzervatív Párt viszont máris feljelentést tett az illetékes román hatóságoknál az EMNP vélt magyar finanszírozása miatt. A Magyar állami vállalatok adományai segítik az EMNP-projektet? című, Sipos Zoltán által jegyzett tényfeltáró írás szerint a magyar költségvetésből és az állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól kapott közel egymillió eurós támogatásokat egyfelől a magyar állampolgárság igénylésének folyamatában segédkező – az EMNT által létrehozott – demokrácia-központok, másfelől az EMNT-hez és az EMNP-hez kötődő személyek által bejegyzett civil szervezetek kapták. A támogatások egy része a magyar költségvetésből származik, de jelentős összegeket juttattak e civil szervezeteknek állami tulajdonban levő magyar vállalatok is, mint a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. és a Magyar Villamosművek Zrt. A portál közlése szerint a támogatott civil szervezetek – Civil Kurázsi Egyesület, Identitas Egyesület, 16 Patak Egyesület, Kézdiszékért Egyesület, Mikó Imre Egyesület, Pro Partium Egyesület, Reconstructio Egyesület – mindenikét 2011-ben vagy 2012-ben alapították szinte kivétel nélkül az EMNT-ben és/vagy az EMNP-ben aktiváló politikusok, és egyiknek sincs olyan tevékenysége, amely indokolttá tenné a támogatási összegeket. Az írás megállapítja azt is, a demokrácia-központok megannyi EMNP-politikusnak biztosítanak megélhetést, illetve kitér a szerző által EMNT–EMNP közelinek tartott erdélyi magyar sajtó magyarországi támogatására is. Állítása szerint ezek a sajtóorgánumok 1,86 millió eurós támogatást könyvelhettek el ugyanezekből a forrásokból. Utalva arra, hogy a Transindex tulajdonosa az RMDSZ elnöke, a hírportálon tegnap közzétett írást politikai támadásnak minősítette az EMNP, a Néppárt sajtóirodája által kiadott közlemény szerint „a Transindexen közölt írás politikai megrendelésre készült: a portál tulajdonosa Kelemen Hunor”. Az EMNP úgy véli, „az RMDSZ így próbálja támadni a Néppártot, mivel másképpen nem tud kifogást találni rajta és programján. A politikai megrendelést bizonyítja a cikk közzétételének időzítése is: egyértelmű, hogy a két nappal a Néppárt országos küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a Néppárt kongresszusát.” A közlemény szerint azonban az EMNP politikusai jelenleg a szombati küldöttgyűlés sikeres lebonyolítására összpontosítanak, és csak a kongresszus után kívánnak „az RMDSZ irányából érkező támadással” foglalkozni. A közleményhez azt a levelet is csatolták, amellyel Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a tényfeltáró írás szerzőjének az interjúkérésére válaszolt. Toró azt javasolta, hogy Kelemen Hunor RMDSZ-elnökkel közösen válaszoljanak a pártfinanszírozásra vonatkozó újságírói kérdésekre. Kelemen Hunor nyilatkozatban reagált a Néppárt vádjára, határozottan visszautasítva az EMNP állítását, hogy politikai megrendelésre készült volna a Transindex tényfeltáró írása. „Hangsúlyozom, hogy a megjelent írás nem az én személyes kérésemre készült, hanem amint azt a honlapon is olvashatják, a tényfeltáró riportot a Freedom House Romania Alapítvány által szervezett Grants for Investigative Journalism program keretein belül írta a szerző, az amerikai külügyminisztérium és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával” – írja az RMDSZ elnöke. Toró T. Tibor azon felvetésére reagálva, hogy közösen nyilatkozzanak pártjaik finanszírozásáról, Kelemen Hunor kijelentette: „bízom abban, hogy az elkövetkezőkben Toró T. Tibor elnök úr anélkül is tud interjút adni, hogy fognám a kezét”. Az írás rövidített változatát az Adevărul napilap internetes kiadása is közölte tegnap. Ennek nyomán a Dan Voiculescu alapította, a kormánykoalícióban részt vevő Konzervatív Párt (KP) a korrupcióellenes ügyészséghez, a választási hatósághoz és a hírszerzéshez fordult az EMNP vélt magyar finanszírozása miatt. A párt közleményében azt írta, hogy a pártfinanszírozási törvény értelmében Romániában tilos a pártok külföldi támogatása. „A Székelyföld autonómiájáért és Románia föderalizálásáért küzdő párt hálózatát tulajdonképpen a magyar állam finanszírozza, közvetett csatornákon juttatva el a pénzeket, megkerülve a törvényt” – áll a KP közleményében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).

Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után 3.
Az egyetértésben elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat, valamint az ugyancsak konszenzusban megszavazott Brassói program, illetve a lapszabályzat-módosítás, valamint RMDSZ-tisztújítás után igen hamar sor került az első jelentős kötélhúzásra a szervezet „belső parlamentje”, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elnökének megválasztása kapcsán. Az autonomista-helyzetteremtő és a kollaboráns-tájba simuló szárny között a kongresszus előtt köttetett egy gentleman agreement, miszerint a politikai egyensúly és a közös cselekvés lehetőségének megőrzése lesz a fő irányelv a fontosabb tisztségek betöltésénél, s ennek jegyében az SZKT elnöke az autonomista szárny jelöltje lesz, aki ellen a másik oldal nem indít senkit. Ehhez képest miután megtörtént az autonomisták részéről Borbély Ernő egykori politikai fogoly, későbbi parlamenti képviselő jelölése, Kozsokár Gábor szenátor javasolta Csiha Tamás kollégáját SZKT-elnöknek, aki meg is nyerte a választást.
Az autonomisták becsapva érezték magukat, a továbblépést taglaló belső tanácskozásukon érdekes módon Markó Béla is részt vett, s úgy lépett fel, mint aki egyetért a tanácskozókkal. Végül kompromisszumképpen Csiha mellé többségében autonomista házelnökséget választott a testület
Még el sem csendesedett az SZKT tisztújítás okán kialakult konfliktus, amikor a szervezet máris belefutott a következőbe. Ez azonban nem személyi kérdések, hanem a két tábor mögöttes politikai filozófiája mentén alakult ki, még akkor is, ha ez nem volt annyira nyilvánvaló, mint a Kolozsvári Nyilatkozat vagy a Neptun-ügy kapcsán kirobbant belső válság idején. Bíró Béla – aki szerint a magyar irredentizmus „álom, s még csak nem is szép”, s aki szerint mindenki, aki ismeri a román kultúrát, szükségszerűen „egy kicsit román is” – a Beszélő hasábjain elemezte az esetet (lásd az akkor még hetilapként működő sajtorgánum 1993/12-s számában a Tőkés püspök szelet vetett… című írást). Elmarasztalta Tőkés Lászlót, aki 1993. február 6. és 23. közötti amerikai útja során kijelentette: Romániában finom eszközökkel végzett etnikai tisztogatás zajlik.
A kijelentés nagy port kavart fel, valamennyi román politikai erő elhatárolódott tőle, a román parlamentben az 1984 című Orwell-klasszikusban érzékletesen leírt „öt perc gyűlöletet” idézve órákon keresztül gyalázták a román honatyák Tőkés Lászlót, az RMDSZ-t és a magyarságot. Az RMDSZ frakcióvezetői pedig ahelyett, hogy statisztikákkal, tényekkel támasszák alá Tőkés kijelentésének helytállóságát, szerencsétlennek nevezték és elhatárolódtak tőle. Míg Tokay György és Verestóy Attila frakcióvezetők, valamint az erdélyi balliberális értelmiség a román politikusokkal közösen Tőkés László ellen fordultak, illetve elhatárolódtak tőle, Octavian Buracu emberjogi harcos a román állami televízió nyilvánossága előtt állt ki mellette.
Egy dolgot azonban helyesen látott Bíró Béla: e kijelentés mögött az áll, hogy Erdély problémájának megoldását Románián kívül kell keresni. Bíró Béla persze úgy látja – s ebben már aligha azonosulhatunk vele –, hogy a magyar kisebbség helyzetének javulását „a román ellenzékkel közösen kivívott román demokráciától” lehet remélni. Ez volt az az érv, amivel Domokos Géza és a balliberális tollforgatók szüntelenül óvták az erdélyi magyarság prominenseit a saját létérdekei melletti határozott kiállástól, attól, hogy az autonómiát az RMDSZ egyáltalán programba vegye. Mert ugye „mit szólnak majd román barátaink?”. Román barátaink, mint tudjuk, győztek a választáson 1996-ban, megannyiszor becsaptak, s még azt a keveset sem tartották be, amit ők maguk megígértek a két sürgősségi kormányrendeletben. Nemhogy területi és kulturális autonómiánkat nem értük el, de az önálló állami magyar egyetem sem jöhetett létre, amit pedig az RMDSZ vezetői több ízben is szakítópróbának neveztek.
Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a „demokratikus ellenzék” győzelmétől remélt „román demokrácia” nem hoz megoldást, a következő ködkép Románia uniós csatlakozása volt, amely úgymond automatikusan megoldja problémáinkat – ezt hirdették Frunda Györgytől Dávid Ibolyáig sokan. Erre hivatkozva akadályozták meg, hogy az RMDSZ a zsákutcás kormányzati szerepvállalás helyett minden erejét arra fordítsa, hogy tudatosítsa a külvilágban: az erdélyi magyar nemzeti közösség érdekképviselete csak akkor támogatja Románia EU-csatlakozását, ha előbb elnyerjük a románság által már 1918-banmegígért autonómiát. Ehelyett az RMDSZ a kormányzati szerepvállalással és a protokollum-politikával azt üzente „kifelé”, hogy minden rendben van, hogy mindent megoldunk „itthon”, nincs szükség Koszovó mintájú külső beavatkozásra. Hála Gyurcsány Ferencnek és kormányának 2005. szeptember 26-án Románia EU-csatlakozásának feltétel nélküli parlamenti támogatásával elvesztettük utolsó eszközünket arra, hogy középtávon Magyarország külpolitikai nyomás alá helyezze a román diplomáciát.
Visszatérve az „etnikai tisztogatás” vitájához: az SZKT nem jutott döntésre a vacsora kezdetéig, a vacsora után visszaszállingózó küldöttek megérkezése előtt Csiha Tamás frissen megválasztott elnök a gyűlés határozatképtelenségére hivatkozva azt berekesztette, s ha Tőkés László nem tereli vissza a távozófélben levő képviselőket az ülésterembe, el is maradt volna a határozattervezet megfogalmazása. Így végül elkészült egy alapvetően korrekt szöveg, amely kiáll Tőkés László kijelentése mellett, de nem ítéli el a frakcióvezetők magatartását. A határozat – miként azt az RMDSZ közlöny 1993/3-as számában is szerepel – végül „jogerőre emelkedett” összesen 80 támogató szavazattal, miután azt a helyben megszavazók mellett többen utólag aláírták. Hadd idézzünk a szövegből: „Mindmáig a román hatalom bevallott politikai célja az egységes és homogén nemzetállam megteremtése. Megvalósítása feltételezi minden itt élő kisebbség önazonosságának feladását vagy szülőföldjének elhagyását. Az e célt követő politikai gyakorlat eszköztárába tartozik – többek között – az etnikai tisztogatás is. Ez alkalmazott formái szerint nem, de céljait illetően – nevezetesen a kisebbségek felszámolása tekintetében – azonos a volt Jugoszláviában történtekkel. Az SZKT elítéli ezt a gyakorlatot, kinyilvánítja egyetértését az RMDSZ tiszteletbeli elnökének ilyen értelmű nyilatkozatával. Mivel a diverziós célokkal felgerjesztett parlamenti vitában nyilván nem került sor ezen álláspont tudatosítására, szükséges azt nyomatékosítani.”
A józan érveknek 1993-ban még volt annyi hatásuk, hogy az SZKT-küldöttek nem szekértáborok szerint, hanem lelkiismeretükre hallgatva szavaztak. A lezajlott vita azt látszott megerősíteni, hogy nem lehetetlen az egységben folytatott autonómiapolitika, az erdélyi magyar nemzeti önkormányzat építése, hogy a két tábor mégoly érzékeny kérdésekben is megtalálja a közös nevezőt. Hasonló érvek kerültek elő fél évvel később a Neptun-ügy SZKT-vitája kapcsán is, hasonló eredménnyel: a testület elítélte a román külön utas politizálást, amely „károkat okozott a szervezetnek”, de ezúttal sem büntette a felelősöket. A Neptun-ügy kihatása máig tartó, az akkori tárgyalók érvpaneljei ma is visszaköszönnek az RMDSZ vezetőinek retorikájában, mi több, az 1996-os kormányzati szerepvállalás óta a teljes szervezet a Neptun-logika mentén működik.
(folytatjuk) Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár).

Kelemen Hunor: a romániai magyarok nem ellenségei a románoknak
A romániai magyarok nem a románok ellenségei – hangsúlyozta pénteken Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) tisztújító kongresszusán mondott üdvözlő beszédében.
„A romániai magyarok nem kívánnak egyebet, mint szülőföldjükön élni, munkájukkal gazdagítani ezt az országot. Tiszteletet tanúsítanak, tiszteletet kérnek, és meg akarják őrizni nemzeti önazonosságukat" – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke rámutatott: egy másik pártcsaládhoz tartozó, ellenzéki politikai szervezet elnökeként azért fogadta el a PSD meghívását, mert Victor Ponta kormányfő-pártelnök megértette: az RMDSZ lehet ellenzékben, de a magyar-román kapcsolatokat nem szabad visszafordítani a múltba.
A romániai magyarok nem a románok ellenségei – hangsúlyozta pénteken Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) tisztújító kongresszusán mondott üdvözlő beszédében.
„A romániai magyarok nem kívánnak egyebet, mint szülőföldjükön élni, munkájukkal gazdagítani ezt az országot. Tiszteletet tanúsítanak, tiszteletet kérnek, és meg akarják őrizni nemzeti önazonosságukat" – mondta Kelemen Hunor.
Az RMDSZ elnöke rámutatott: egy másik pártcsaládhoz tartozó, ellenzéki politikai szervezet elnökeként azért fogadta el a PSD meghívását, mert Victor Ponta kormányfő-pártelnök megértette: az RMDSZ lehet ellenzékben, de a magyar-román kapcsolatokat nem szabad visszafordítani a múltba.
Erdély.ma.

Németh Zsolt: Magyarország nem támogat romániai pártot
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára határozottan cáfolta Kolozsváron pénteken azokat a sajtóhíreket, amelyek szerint Magyarország támogatást nyújt az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP).
A Transindex csütörtöki tényfeltáró írásával kapcsolatban - amelyben az erdélyi magyar portál az EMNP-hez és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) közel álló egyesületek magyarországi támogatásának csatornáit tárta fel - Németh Zsolt az MTI-nek kijelentette: "Magyarország semmilyen pártot és pártpolitikai tevékenységet nem támogat Romániában." Hozzátette: Magyarország maximálisan tiszteletben tartja Románia törvényeit, amelyek tiltják a pártok külföldi támogatását.
Az államtitkár szerint a Transindex által feltárt, Erdélybe érkező magyar állami támogatások "meghatározó módon a demokrácia-központokhoz érkeztek", amelyek a magyar állampolgárság igénylése folyamatában nyújtanak fontos segítséget az erdélyi magyaroknak.
A Transindex portál csütörtökön tett közzé egy terjedelmes tényfeltáró anyagot, amely azt állítja, hogy az Erdélyi Magyar Néppárthoz (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz (EMNT) kötődő civil szervezetek a 2012-es romániai választási évben közel egymillió euró (300 millió forint) támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól.
Az EMNP csütörtökön kiadott közleményében azt írta, hogy az írás politikai megrendelésre készült. Emlékeztetett arra, hogy a Transindexet Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke működteti.
"Egyértelmű, hogy a két nappal a Néppárt országos küldöttgyűlése előtt publikált írás célja RMDSZ-vezénylettel lejáratni a politikai ellenfelet, és megzavarni a Néppárt kongresszusát" - fogalmazott az EMNP.
Kelemen Hunor visszautasította, hogy politikai megrendelésre készült volna a Transindex tényfeltáró írása.
A tényfeltáró riportot a Freedom House Románia Alapítvány által szervezett Grants for Investigative Journalism program keretein belül írta a szerző, az amerikai külügyminisztérium és Franciaország bukaresti nagykövetségének anyagi támogatásával - hangoztatta a politikus
MTI

Kimondott fájdalommal, a kegyeletért – 69 éve történt a világosi magyar tragédia
Világos, az 1849. augusztus 13-i fegyverletétel kapcsán – amikor Görgei Artúr fővezér és a haditanács döntése nyomán, a 30 ezer fős fel-dunai magyar hadtest letette a fegyvert a Paszkievics főherceg által vezetett orosz intervenciós hadsereg előtt – nemzeti tragédiánk színhelyeként vonult be történelmünkbe.
Arról viszont csak kevesen tudnak, hogy a nemzeti tragédia után 95 évvel ugyancsak az arad-hegyaljai településen ment végbe egy újabb, magyar szempontból gyászos esemény, aminek 24 nemzettársunk vált áldozatává. Leszögezzük: távol áll tőlünk a feszültségkeltés szándéka, de a 69 évvel ezelőtti eseménynek szemtanúk, kortársak megszólaltatásával történő ismertetése révén mindenképp az őt megillető helyre kívánjuk tenni a világosi magyarságon esett sérelmeket. Nem lehet halálukig megtagadni attól a féltucatnyi, még életben lévő, évtizedekig megfélemlített, önérzetében megtiport magyartól fájdalmuk nyilvános kimondását, sérelmük elismertetését, legalább erkölcsi jóvátételét.
Igazságtételre várva
Az 1944. szeptemberében történtek felől a 83 éves Csizmadia Sándort faggattuk, aki jelenleg a világtól elvonulva, a Selénd községbeli Kamnán él egyedül a domb lábánál fekvő 2800 négyzetméteres birtokán. Némi gondolkodás után, a számára feledhetetlen 1944. szeptember 17-ével kezdi, amikor a magyar hadsereg három, oldalkocsis motorkerékpárja Kovászi felől Világosra érkezett. Maga a falu bejáratánál a nála egy évvel idősebb, 14 éves Frajna Jánossal legeltette a juhokat. A motorosok megálltak mellettük, majd megkérdezték: vannak-e román katonák a településen? Mivel nem voltak, Janit beültették a legelöl haladó oldalkocsiba, és a községházáig poroszkáltak. Nem bántottak senkit, tábort vertek a Bohus-kastély parkjában, ahova még vagy két teherautónyi katona is érkezett. Szeptember 21-ére virradóra a dombról félkatonai, jobbára ittas alakulatok kezdtek leereszkedni lövöldözve, az erdőből megszólalt egy ágyú is, amelyiknek a lövedéke eltalálta a falu végén állomásozó Csepel márkájú teherautót, ami teljesen kiégett, 3 katona a helyszínen meghalt. Miután a magyar alakulatok a román–orosz túlerő elöl visszavonultak Kovászi, illetve Arad felé, a bevonulók elkezdték válogatás nélkül összegyűjteni a helybeli magyarokat, akiket összevertek, majd végighajtva őket a településen, az ortodox temető előtti gödörnél állapodtak meg, amelyikbe 10 embert, köztük 2 asszonyt és ugyanannyi kiskorút belelőttek, majd megparancsolták a cigányoknak, hogy húzzanak földet rájuk. Tették ezt délutánig, amikor a tisztességes román ember, Secula Mihai, aki a magyar világban katonatiszt volt, közbe nem lépett, és jobb belátásra bírta a tetteseket. A megmaradt néhány embert, összeverve, de hazaengedték.
Csizmadia Sándor soha nem felejti el azt a napot, amikor az édesapja elküldte egy ács után, aki a birkaszín építésén segédkezett. Éppen ezért csak hallomásból ismeri a náluk történteket: mikor a részeg katonák hozzájuk érkeztek, szó nélkül megverték az apját Kiss Györggyel, a segítséggel együtt, majd elhajtották a falun keresztül, a temető előtti gödör felé, amelyikbe később mindkettőjüket belelőtték. Összesen 8 világosi, továbbá 2 gyoroki polgárt lőttek le. Utóbbiak napszámban dolgoztak egy világosi szőlősgazdánál, akihez a pénzükért jöttek. Út közben találkoztak a temető felé vonuló megkínzott, ütlegelt csapattal, amelybe berángatták őket, hogy ugyanúgy végezzék, mint a többiek. Csizmadia 35 éves édesanyját az utcaajtóban lőtték le, amikor férjének az életéért könyörgött, hiszen 3 kiskorú gyermeke volt. A 13 éves gyermek hazatérve, az anyja meggyilkolásától és az apja elhurcolásától megrémülve, illetve, hogy őt is el akarták fogni, a román temetőbe menekült, ahol a csősz elbújtatta. Mivel a magyar különítményt meglepték a dombról aláereszkedő egyesült csapatok, a dombon őrségben állt magyarok nem tudtak csatlakozni a többiekhez, ezért elbújtak. Néhány nap múlva azonban, gondolván, hogy az ellenség elvonult, előjöttek a rejtekhelyükről, ám mindnyájukat elfogták, majd a Matekovits-ház udvarán sorba állított 10 honvéd közül 9-et hátulról egy orosz nő egyenként tarkón lőtt, miközben a tizedik elmenekült. Bun Böskénél, az ólban bújtatták el, majd néhány nap múlva, civilben vonatra ültették, hogy hazautazhasson Battonyára. A temetőben nyugvó 14 honvédból 5 a lövöldözés során esett el. A gödörbe lőtt áldozatokhoz nem volt szabad közelíteni. Csizmadia az egyik cigánynak odaadta a házban talált utolsó fél kenyeret, hogy az megmutassa, hol van eltemetve az apja, aki a hasába sorozatot kaphatott, mert kint volt az egész belseje. Miközben maga félelmében bujdosott, otthonról eltűnt 3 ló, 57 merinói fajta birka és a tehén. Érdekes, hogy az ólban lévő disznó nem kellett senkinek. Csizmadia Sándor szerint a bíró, P. Ş. legalább olyan bűnös, mint a gyilkoló katonák, akik a tettük elkövetése után elmentek. Az árván maradt házakat viszont a bíró ösztönzésére fosztották ki. Megtehették, mert miután az oroszok beözönlöttek, minden bűntényt, rablást le lehetett nullázni. Soha semmiféle vizsgálat nem indult a Világoson történt gyilkosságok kapcsán, mivel a katonaság elvonult, a helybeli főkolomposok viszont beléptek a pártba. A meggyilkoltak hozzátartozóit megfenyegették, azok még most sem mernek beszélni a tragédiájukról. Csizmadiát a galsai nagybátyja, míg két leánytestvérét az egyik nagynéni nevelte fel. A rendszerváltás után az RMDSZ-nél is próbálkozott előadni a bánatát, de amikor néhai Pápai Sándor jogász meghallgatta, visszakérdezett: maga nem látja, hogy a marosvásárhelyi események óta milyen feszült a helyzet? Várjon, amíg lecsillapodnak a kedélyek, hogy a maguk bajával elő lehessen hozakodni. Azóta is várja a világosi magyarokkal megesett tragédiának az orvoslását, az igazságtételt.
Még mindig félnek
Molnár László 1944 szeptemberében 16 éves volt, de mivel egyik bátyja katonaszökevény volt, a másikat viszont attól féltette az apja, hogy elviszik az oroszok, ezért őt, a legkisebb fiút küldte ki naponta a juhokat legeltetni. Arra emlékszik, hogy amikor oroszokat látott, mindig lehasalt valamilyen mélyedésbe, hogy ne vegyék észre. Éppen ezért maga nem láthatta, hogy a Csizmadia család házánál mi történt, hány lovat vagy birkát vittek el tőlük. Maguk a magyar utcának a végén, a legelő közelében laktak, a Csizmadia család pedig a falu másik végén, a román temető közelében. Azt is csak hallomásból tudja, hogy összeszedték a magyarokat. A legtöbbet Varga Gábor tudna róla mesélni, akit le is tartóztattak. Arra is emlékszik, hogy az oroszok a családjuknak a 2 lovát is elvitték, csakhogy azok kihúzták a karót, amihez kötötték őket, majd éjjel hazajöttek. Másnap az oroszok újra eljöttek a lovakért, és úgy elvitték őket, hogy soha többé nem tértek haza. Annyit elmondott, hogy jelenleg Világoson 33 magyar és 3 német családról tudnak, vasárnap délutánonként 3 órától a katolikus templomban 10-15-en, nagy ünnepkor viszont 30-40-en vesznek részt a szentmisén.
Mivel semmire nem emlékezett vagy nem akart beszélni róla, nem járult hozzá, hogy a feleségével együtt fotót készítsek róluk, áttértünk a honvédek nyughelyére, amit az utóbbi 20 évben maga és a felesége, Magdolna gondoz, vagyis rendszeresen lekaszálják rajta a füvet. Molnár Lászlóval kimentünk a katolikus temetőbe, ahol megmutatta a honvédek nyughelyét: ez egy hársfa árnyékában lévő, 4 sírhelynyi füves terület, aminek az utca felöli részén lévő kovácsoltvas-kereszt táblácskáján a következő, halványan látszó szöveg olvasható: „Itt nyugszik 14 magyar katona, meghalt 1944. szeptember 19-én.” A keresztet a temetést követő évben Bécsi Gábor géplakatos készítette, állította fel. A honvédek nyughelyétől jobbra áll Frajna Istvánnak és fiának, Frajna Jánosnak a sírhelye, akik ugyanakkor haltak meg. Állítólag azért lőtték agyon őket, mert a honvédeknek ivóvizet adtak. Mindenki a Falurosszát siratta
Zsámbok András
Világost csak a megyei út melletti helységnévtábla választja el a hozzá tartozó Galsa falutól, ahol Zsámbok Andrással beszélgettünk. 1944. szeptemberében 6 éves volt de jól emlékszik, hogy Galsa és Muszka között, az úgynevezett kenderföldeken, az országúttól mintegy 50 méterre az édesanyjukkal, a nálánál egy évvel fiatalabb öccsével, Ferenccel – aki életben van –, illetve az apai nagyanyjával szedték a krumplit, miközben két szakasznyi magyar katona vonult vissza Muszkáról Galsára. Amint a nagyanyjuk meglátta őket, felkiáltott.
– Nézzétek, jönnek a magyarok, gyertek, köszöntsük őket.
Zsámbok András hangja elakadt az elérzékenyüléstől, de kis idő múlva folytatta: – amint az úthoz értek, köszöntek nekik. Miután azok fogadták, az elöl haladó, valószínűleg hadnagy megkérdezte. – Jóemberek, nincs egy kis pálinkájuk?
Szerencsére volt vagy két deci, mert a nagyanyja szeretett reggeli vagy ebéd előtt egy-egy kortyot inni.
– Van, de nem adunk – incselkedett a nagyanyja a hadnaggyal, aki vette a lapot.
– Ha nem adnak, maguk bánják meg…
Erre a nagyanyja éppen őt, Lászlót küldte el a félliteres üvegért, ami nagyjából félig volt még pálinkával. Amikor visszaért, a két szakaszvezető megkóstolta, megköszönték a kedvességüket, majd visszaadták az üveget azzal a kéréssel, hogy az utánuk jövő szakasznak is adjanak belőle.
Miután elvonultak, néhány nap múlva megérkeztek a szovjet csapatok, amelyeket fiatal nők virágcsokrokkal fogadtak. Amikor azonban rájöttek, hogy azok a „barisnya” után koslatnak, sikoltozva menekültek előlük. Galsán viszont kineveztek egy román garnizonfelelőst, aki magyargyűlölő volt, ezért megparancsolta a csendőröknek, hogy gyűjtsék össze magyarokat, majd vigyék őket a világosi temetőhöz, ahol kivégzik őket. A csendőrök valamilyen ürüggyel összegyűjtöttek egy parasztszekérnyi magyart, és vitték őket Világosra. A menetet látva egy román ember megkérdezte, hova mennek. Mivel azok nem tudták, hova viszik őket, a kérdező felvilágosította őket: meneküljenek, amerre látnak, mert Világoson már lelőttek egy tucatnyi magyart. Amint a szekéren ülők meghallották, leugráltak és elfutottak. A történteket maga nem látta, hanem a faluban beszélték. Galsait csak Csizmadia Sándort és a feleségét, Gizellát lőtték le, akik után 3 árva kisgyermek maradt. Galsán az a hír is járta, hogy a világosi dombokon rekedt 14 magyar honvéd az oroszok bevonulása után. Az oroszok nagyjából egy hétig tartózkodtak a községben, ahol családoknál szállásolták el őket. Náluk is el volt szállásolva két orosz, de szerencsére rendes emberek voltak, a gyerekeknek cukrot is adtak. Amikor a rejtőzködő honvédek azt gondolták, hogy az oroszok már elvonultak, előjöttek a rejtekhelyükről, csakhogy fogságba estek. Tudomása szerint egy orosz nő menet közben lekaszálta mindet.
Amikor a tragikus események történtek, Galsának a kétharmada román, az egyharmada magyar és német volt. Még tíz évvel ezelőtt is élt itt 100-110 magyar család, olyan 200-250 fő. Németek talán valamivel többen voltak. Zsámbok Andrást egy német apához és fiához szép emlék fűzi. Azok ugyanis beléptek a német hadseregbe, amikor azonban a közelben vonultak vissza, hazaengedték őket meglátogatni a családjukat. Mivel szomszédok voltak, neki is adtak csokoládét, amit akkor evett először életében. Egyébként, apa és fia, elestek a háborúban. A tragikus események után néhány évvel, a galsai kultúrházban a fiatalok előadták Tóth Ede: A falurossza című népszínművét, amiben a főszereplő, vagyis a falurossza az a Csizmadia Sándor volt, akinek a szüleit kivégezték. Amikor elkezdte énekelni, hogy „Én vagyok a falurossza egyedül, engem ugat minden kutya messziről…”, a közönség sírvafakadt, mert mindenki tudta, mi történt a szüleivel – emlékezett vissza a galsai Zsámbok András az 1944. szeptemberi eseményekre.
Csak Istenben bízhattak, imádkoztak
88 éves Varga Gábor
A jelenleg 88 éves Varga Gábor közvetlen szenvedő alanya volt az 1944. szeptember 17-én lezajlott világosi eseményeknek. Úgy emlékszik, mondja, mintha tegnap történt volna, hogy szeptember 14-én, néhány oldalkocsis motorkerékpár, néhány tank, illetve egy teherautó támogatásával a községbe bevonult közel 50 honvéd, akiket, némely hamis híresztelésekkel ellentétben, nem vártak virággal a helybeli magyarok. A katonák elmentek a községházáig, de nem bántottak senkit, letáboroztak a Bohus-parkban. A békés viselkedés ellenére a román lakosság egy része elmenekült a hegyek közé, ahonnan bármikor várni lehetett a román és a szovjet csapatok érkezését, támadását. Szeptember 16-án a magyar csapatok nem tudták feltartani az egyesült orosz–román erőket, ezért lassan visszavonultak Arad felé. Maga abban az időben segédként dolgozott Ács József kereskedő üzletében, ahova aznap reggel benyitott egy magyar hadnagy, aki elmondta: ha a magyar hadsereg a Bugnál nem tudta legyőzni az oroszokat, itt biztosan nem tudják feltartóztatni őket. Csak azért vonultak be Dél-Erdélybe, hogy biztosítsák a német hadseregnek a Bánságból, illetve Szerbiából való visszavonulását. A magyar megszállás alatt a világosi magyarok semmi rosszat nem tettek a román lakossággal, miután azonban kivonultak a magyar csapatok, szeptember 17-én a csendőrség számos helybeli magyart letartóztatott, majd a főutcán mezítláb végighajtották a megvert embereket az ortodox temető előtti gödörig, ahol a részeg katonák 10 magyar polgárt lelőttek, köztük az ő legjobb barátját, Herrling Gyurit és az édesapját is. Ugyanaznap este Varga Gábor bezárta az üzletet, majd hazafelé tartva, a csendőrség előtti kapuban várta V. csendőrőrmester, aki megfogta, megverte, azzal az ürüggyel, hogy virággal várta a magyar csapatokat. A fiú hiába védekezett, hogy ő akkor az üzletben dolgozott, az őrmester becibálta a csendőrségre, majd belökte a pincébe azzal a fenyegetéssel, hogy hajnalban őt is lelövik, mint a többit. A sötét pincében már bent volt Kiss Ottó és Szabados Feri, mindkettő a barátja, akik a csendőrség épületével szemben lakatosként dolgoztak Bécsi Gábor lakatosmesternél. Amint kijöttek a munkából, őket is megfogták, megverték ugyancsak a virággal történt magyarvárás miatt. Letartóztatásukat azonban a mesterük, Bécsi Gábor is látta, aki üzent Szabados Feri családjának, hogy a fiúk bajban vannak. Varga Gábor családja – az édesanyja és a húga, az apja ugyanis katona volt a román hadseregben – nem tudott a letartóztatásról. Mivel Szabados Ferinek a keresztapja, Back Gyuri bácsi az I. világháborúban orosz fogságban jól megtanult oroszul, a szülők a segítségét kérték. Az meg is keresett egy orosz tisztet, akinek elpanaszolta a fiúk letartóztatását, a rájuk váró sorsot. Reggel 6 órakor, amikor kinyílt a pinceajtó, a fiúk megrémültek, hogy viszik őket a vesztőhelyre. Back Gyuri bácsi azonban megnyugtatta mindnyájukat, de az orosz tiszt is jól tudott románul, mert Besszarábiából származott. Az ügyeletes csendőrtől a fiúk letartóztatásának az oka felől érdeklődött, de az a csendőrőrmesterre hivatkozott, akit az orosz tiszt oda is hivatott. Amikor a tiszt a fiúk bűne felől kérdezett, az őrmester azt felelte: partizánok, akik rálőttek az orosz és a román hadseregre. Az állítást a fiatalok tagadták, az orosz tiszt viszont az ominózus lőfegyver felől érdeklődött. Az őrmester szerint azt eldobták, de az orosz tiszt nem hitte el, és azzal fenyegette meg, pisztolyát kivéve tokjából, hogy főbe lövi, ha nem mondja meg az igazat. Erre az őrmester berezelt, elővette zsebéből a járásbírótól kapott papírt, amin 48 magyarnak a neve szerepelt, de a táskájából is kivette a szolgabíró által aláírt parancsot, miszerint össze kell gyűjtenie a falubeli magyarokat, akiket ki kell végezni. Az orosz tiszt elvette az írásos parancsot, a fiatalokat hazaengedte. Varga Gábor azonban nem sokáig volt szabad, mert szeptember 27-én, azaz 10 nap múlva a 18. életévüket betöltött világosi magyar és német fiatalokkal együtt Bukarest mellé, az Otopeniben létesített lágerbe vitték, ahol dolgoztatták, igen rossz körülmények, illetve ellátás mellett. Sokat éheztek, nem tudtak tisztálkodni, tele voltak tetűvel. Decemberben azonban sikerült egy barátjával megszökniük a lágerből, ahonnan gyalog vagy a vonat tetején jutottak haza, nagyon betegen. Két hónapig fel sem tudott kelni, de lassan felépült.
Közvetlenül a honvédek nyughelye mellett található a meggyilkolt Frajna Istvánnak és kiskorú fiának, Jánosnak a sírja
A kérdésre, hogyan töltötte a pincebe

Mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra – Tőkés László beszéde
Az Erdélyi Magyar Néppárt II. országos küldöttgyűlése
Kolozsvár, 2013. április 20.
Kegyelem néktek és békesség, Istentől!
Magam is részvétemet fejezem ki Füzes Oszkár nagykövet úrnak, akinek felesége bensőséges testvéri érzéseket lopott a kegyetlen politika világába, és Erdély egyfajta nagyasszonyaként buzgólkodott minden jó ügyben, a határok feletti nemzetegyesítés szellemében.
Államtitkár úr, külön is részvétemet fejezem ki Szalai Annamária halála miatt a Fidesz–KDNP-szövetségnek. Kérem, tolmácsolja mindannyiunk részvétét!
Csép Sándorra pedig az általa meghonosított jelmondattal emlékezem: Áldást, népességet! – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt stratégiai programjába is szorosan beletartozik, amit ez a jelszó kifejez.
Hölgyeim és Uraim, Tisztelt Küldöttgyűlés, kedves Testvéreim!
Mindenekelőtt röviden kitérnék a legutóbbi napok eseményeire, egyben azt is remélve, hogy mai felsereglésünk alkalmából ezután az érdemi dolgokkal tudjunk foglalkozni, rövid értékelésem tehát egyben a felvetett témakör lezárását is célozza.
Az elmúlt napokban az anyaországi magyar, az erdélyi magyar és a román médiában összehangolt módon támadták az Erdélyi Magyar Néppártot, melynek védnöke vagyok. A logika kísértetiesen hasonlít a pártbejegyzést követő médiahadjáratra: ha még emlékszünk rá, Kelemen Hunor tanácsosa, illetve az RMDSZ bukaresti szervezetének vezetője egy román ügyvéd megbízásából vizsgálta át a pártbejegyzést támogató aláírásokat, ezt követően pedig az Új Magyar Szó főszerkesztője Dan Voiculescu címzetes szekuskollaboráns lapjával, a Jurnalul Nationallal közösen „tényfeltáró” riportsorozatban tett meg mindent a Néppárt ellehetetlenítéséért. Az akkori célzatos támadássorozat következményeit a mai napig szenvedjük. Együttérzésemet és szolidaritásomat fejezem ki a meghurcoltak iránt. Azóta is néppártosokat hurcolnak a rendőrségre, mindezt egy mindez ideig még senki által nem azonosított személy feljelentésére hivatkozva.
Most, a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő Transindex újságírója tett közzé „tényfeltáró” riportot magyarul, illetve a székely zászló elleni hecckampány zászlóvivő médiumában, az Adevărul című bukaresti napilapban, románul. Majd ezt követően – minő meglepetés – a fentebb említett szekusbesúgó, Dan „Felix” Voiculescu zsebpártja, a Konzervatív Párt tett feljelentést az Erdélyi Magyar Néppárt ellen az Országos Választási Hatóságnál, a Korrupcióellenes Ügyészségnél és a Román Hírszerző Szolgálatnál.
Ezzel az ügy oda került, ahová való: szekusok zsebpártja támadja Románia egyetlen autonomista és föderalista pártját – Önökkel együtt –, az RMDSZ elnöke tulajdonában lévő lap információi alapján, és ezzel a kör bezárult.
De emlékszünk még arra is, amikor az RMDSZ vezetésével működő pénzügyőrség vizsgálgatta a demokrácia-központjaink működését, a vizsgálat eredményeit pedig egy másik bukaresti központi napilap hasábjain láttuk viszont.
Tanulságképpen megfogalmazhatjuk: kényelmetlen pártot hoztunk létre. Kényelmetlen elsősorban az RMDSZ-nek, mert vetélytársa akadt – és nem is akármilyen, hiszen amíg az Erdélyi Magyar Néppárt majdhogynem megduplázta támogatottságát, közel hetvenezer szavazatot szerezve a föderalizmus és az autonómia ügyének, a magát magyar érdekvédelmi szervezetnek nevező formáció a tavaly az önkormányzati választásokhoz képest az őszi parlamenti választásokra már rengeteg választót elveszített, gyakorlatilag a Kárpátokon túli, vélhetőleg román szavazatokkal csúsztak be éppenhogy, a küszöb fölött a román parlamentbe. Nem véletlenül köttetett a választások előtt a titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió között. Itt tartunk tehát: román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a parlamentben a számukra kényelmes magyar pártot és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni. A román posztkommunista hatalomnak tehát kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal. Azért kényelmetlen, mert minket nem tudnak megvásárolni. Mert mi nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra.
A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó. Az egészben az a leginkább abszurd, hogy: tolvaj kiált tolvajt! Bizonyítottan korrupt hatalmasságaink a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kapnak – és ezekkel az összegekkel még soha nem számoltak el az adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a Szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják, ennyi az ára annak, hogy itthon elmagyarázzák: éppenséggel miért nem időszerű az önrendelkezés ügye.
Valószínűleg az is fáj nekik, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat számolatlanul öntötte az adófizetők forintjait az ő alapítványaikba, példának okáért: csak 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 763.428.832 forintot, azaz mintegy 2.567.000 eurót zsebeltek be. (Csak tájékoztatásul jegyzem meg: az Iskola Alapítványnak például az oktatási-nevelési támogatás „menedzseléséhez” több mint 200 millió forintra volt szüksége évente, míg a Romániai Magyar Pedagógusszövetség ugyanezt a munkát, az összeg egyötödéért tudja elvégezni.) Ezt különösképpen a figyelmébe ajánlom Répás Zsuzsanna államtitkár asszonynak, aki ebben az ügyben közvetlenül illetékes.
Mindezeket szükséges volt ennyire részletekbe menően tisztáznunk, hogy világosan lássuk: az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elleni támadások mögött a román hatalom és az őt kiszolgáló magyar pártelit összjátéka áll. Valószínűleg a magyarországi elvtársak is fel fogják használni ezeket a nemzeti kormány elleni nemtelen harcukban, nem véletlenül borult egymás nyakába Markó Béla volt RMDSZ-elnök és Mesterházy Attila MSZP-elnök. Ennek a jelenségkörnek azonban egy másik dimenziója is van, éspedig az az általánosan jellemző magyarellenesség, mely a maga helyén az antiszemitizmushoz, a cigányellenességhez, vagy nyugati viszonylatban az iszlamofóbiához hasonlítható.
Közismert, hogy a 19. és 20. század fordulóján ‒ okkal vagy egy átfogó nemzetközi politikai manipuláció következményeképpen ‒ egy általánosan felgerjesztett nemzetközi magyarellenes közhangulat kialakításának is döntő szerepe volt Magyarország megbüntetésében, a nemzet szétszaggatásában. Ezeknek az időknek az emlékét idézi fel mindaz, ami éppen mostanság, az utóbbi két-három évben megy végbe nemzetközi téren, az Európai Unióban, és az Egyesült Államok viszonylatában, az Orbán Viktor vezette nemzeti kormány, illetve Magyarország ellenében. Nemrégen elfogadtunk egy határozatot az Európai Parlamentben, a xenofóbia, a rasszizmus, az iszlamofóbia, a homofóbia ellenében lépve fel. Ekkor kezdtem irigyelni a homoszexuálisokat… Tudatom önökkel, hogy módosítónkat nem voltunk képesek keresztülvinni. A határozat elfogadását megelőzően, nem tudtuk bevenni ebbe a határozati szövegbe, hogy az Európai Unió fokozott mértékben lépjen fel a kisebbségellenes irányzatok ellen. Ezért irigyeltük az iszlám követőit, vagy a homoszexuálisokat, mert őket megvédik, de a hagyományos történelmi kisebbségek védelme még csak egy mellékmondat erejéig sem talált helyet egy európai alapdokumentumban.
Találóan mondja Gál Kinga EP-képviselő épp a napokban: milyen érdekes, hogy Reding asszony páratlan szigorúsággal védelmezi a jogállamot és a kisebbségeket Magyarország, a magyar kormány ellenében, de amikor a szlovákiai, felvidéki, romániai magyarokról van szó, panaszainkat, közbenjárásunkat, folyamodványainkat rendre visszautasítja, és ezeket az ügyeket az egyes tagországok illetékességi körébe utalja, vagyis kettős mércét használ.
Ugyanez a közvetett magyarellenesség nyilvánul meg abban a diverzióban, melynek éppen a múlt héten lehettünk tanúi Strasbourgban, illetve Bukarestben. Amint tudjuk, az Új Magyar Szó internetes kiadása, a maszol.ro a Fidesz ellen terjeszt tévhíreket – valószínűleg politikai megrendelésre –, azt állítva, hogy a Fideszt ki akarják tenni az Európai Néppártból, illetve hogy a Fidesz már titkos tárgyalásokat folytat az Európai Konzervatívok Pártjával, hogy átlépjen az ő frakciójukba, illetve pártjukba. Olyannyira elmérgesedett ez a helyzet, hogy Joseph Daul néppárti frakcióvezető külön cáfolatot intézett az Új Magyar Szóhoz. Íme, a sajtómanipuláció milyen méreteket ölt, és hol üti fel a fejét. Feltevődik a kérdés: kik juttatták el a diverziókeltő RMDSZ-es újságírót – mert hiszen az Új Magyar Szó bevallottan RMDSZ-es újság – Dubrovnikba, az Európai Néppárt büróülésének helyszínére? Kiknek a pénzén utazott oda ez az újságíró? Kik adták a transindexes Sipos nevű újságírónak a sípot a szájába? Kérdezem már csak a személyes érintettség jogán is, hiszen a napokban éppen engem gyaláztak az Adevărul és az Antena3 médiák.
Hölgyeim és Uraim, száz szónak is egy a vége: politikai és nacionál-kommunista visszarendeződésnek vagyunk tanúi Romániában. Erre nézve elég, hogyha néhány példát sorolok fel: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kálváriája a Bolyai Egyetem megszüntetésének időszakára emlékeztet bennünket. A területrendezési tervek a Ceauşescu-korabeli megyésítés időszakát juttatják eszünkbe. Magyar vidékeink elidegenítése, folytatódó asszimilációja, már-már az egykor tervbe vett falurombolás fenyegetésével veszélyeztetnek bennünket. Vagy itt van a tulajdonaink ügye: a restitúció kérdése. Huszonnégy év után még mindig ott tartunk, hogy teljesen bizonytalanná vált továbbra is birtokban tartott, elorozott épületeink sorsa. Elég, ha a Székely Mikó Kollégiumra, vagy a Zilahi Református Wesselényi Kollégiumra emlékeztetek. És errefel megint az RMDSZ megalkuvásával találjuk szembe magunkat a restitúció kérdésében. De itt van a kétágú templom ügye, ahol egy újabb bukaresti plaza-botrány árnyéka vetül reánk. Még szerencse, hogy tó fakadt az építkezések helyszínén, és a romániai korrupció megintcsak hátráltatta a kétágú templom történelmi helyszínének a tönkretételét. A legrosszabb álmaimban sem gondoltam továbbá arra, hogy az az egyházkerület, amelynek én voltam közel két évtizedig a püspöke, paktumot köt az RMDSZ nomenklatúrájával, és abban a teremben, amelynek épületét mi szereztük vissza a megyei kommunista pártkabinet tulajdonából, most ott grasszálnak az RMDSZ etnobizniszen alapuló elitjének, illetve nomenklatúrájának a tagjai. Íme, már egyházaink közé is bevette magát ez a fajta visszarendeződés.
Nos, ebben a helyzetben, a nacionalizmusnak és a posztkommunizmusnak ebben az átmenetinek tekintett, de túlságosan hosszúra nyúlott időszakában, Kós Károly kiáltó szava juthat eszünkbe. Mi, mai magyarok, mai nagybányaiak, mai erdélyiek és partiumiak, újból felemelhetjük kiáltó szavunkat hitünk védelmében és érdekében. Makkai Sándorral együtt mondhatjuk azt, hogy így nem lehet, és nem mehet tovább. Márton Áronnal együtt mondjuk, aki nemcsak a zsidókat vette védelmébe, ahogy méltán emlegetni szokták, hanem magyarsága érdekében is felemelte szavát Gróza Péter kormánya előtt. Velük együtt, az ő példájukat követve, egyházaink erkölcsi többletével és hitével kell felemelnünk kiáltó szavunkat a magyarság védelmében és érdekében is. Ezt teszi az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Néppárt.
De egyházainkra most is számítani akarunk. Előkerestem a romániai magyar történelmi egyházak vezetőinek 2006. november 3-án kelt támogató nyilatkozatát. Ebből idézek: „Romániában élő magyar nemzeti közösségünk szolgálatában álló egyházaink képviselőiként, hitből fakadó köteleztetésből kinyilvánítjuk a következőket: határozottan kiállunk az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, és teljes mértékben támogatjuk az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét. Ezen belül szintén erkölcsi támogatásunkról biztosítjuk Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét. Úgy ítéljük, hogy mindezek biztosítása egyben egész országunk javát és érdekét szolgálja a küszöbön álló európai csatlakozás keretei között.” Az idézett szavak magukért beszélnek, és mi magunk is az Európai Parlamentben petíciót nyújtottunk be egyházi ingatlanaink ügyében. Várjuk a választ erre a petícióra. Segítségünkre volt ebben az Emberi Méltóság Tanácsa, az aláírók pedig: Sándor Krisztina, valamint Erdélyi Géza nyugalmazott felvidéki püspök. Örömmel nyugtázom, hogy Victor Ponta miniszterelnök megkövette a román görögkatolikus egyházat az elkobzott tulajdonaik miatt. De pont így meg kellene követnie magyar egyházainkat, mint ahogy a Tismăneanu-jelentés is elismerte, hogy településeinket mesterséges módon románosították el. Már régóta várat magára egy román bocsánatkérés az elszenvedett hátrányok és elnyomatás miatt.
Hölgyeim és Uraim!
Az elmondottak arra vallanak, hogy jó úton járunk. Nemcsak magyar szempontból fontos, amit cselekszik az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és és az Erdélyi Magyar Néppárt, hanem éppen ennyire román szempontból is. A Románia modernizációjaként értett föderalizálás, az erdélyi magyarság megmaradását szolgáló többszintű önrendelkezés, a temesvári eszmék megvédése olyan ügyek, amelyek mellett következetesen és megalkuvás nélkül ki kell állanunk. Mi megtaláltuk a helyes utat, a már előbb idézett Kós Károllyal együtt szólva, világosan látjuk a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját. Emellett külön büszkeség számomra, hogy még a román nagypolitika számára is életképes alternatívákat tudunk az asztalra tenni: Románia szövetségi állammá alakítása egyre több román nemzetiségű számára élhetőnek tűnő jövőképet kínál. Regionalizációs koncepciónk a legmegalapozottabbak közé tartozik.
Ám a célok eléréséért még rengeteget kell dolgoznunk. Az őszi választásokon egyértelműen bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyar választópolgárok csalódottak, közönyösek és elfordultak a politikától. Több mint fele a választásra jogosultaknak vagy román pártokra szavazott (ez a kisebbik rész), vagy nem is élt alkotmányos jogával. Ez vészjelzőnek számít minden magyar politikai párt és minden tudatos magyar ember számára.
Az önfeladásból, a kicsinyes pártpolitikai adok-kapokból, a hatalom elvtelen megtartásából, a régi kommunista időket idéző úrhatnámságból, a civil szférát megfojtó klientúra-építésből, adólejeink elherdálásából az erdélyi magyaroknak elegük van. Mi még túl kevés időt töltöttünk a pályán ahhoz, hogy megmutassuk: másképpen is lehet politizálni. Lehet úgy képviselni az erdélyi magyarság ügyét, hogy nem bukaresti paktumokkal biztosítunk ideig-óráig bármikor visszavonható jogokat – hanem úgy, hogy minden rendelkezésünkre álló demokratikus eszközzel, konokul, kitartóan küzdünk az önrendelkezésért, azért, hogy javaink fölött mi rendelkezzünk, hogy a lehető legalacsonyabb szinten döntsünk adólejeink felhasználásáról, hogy önálló magyar oktatásunk legyen, hogy szabadon használhassuk anyanyelvünket – az Európai Unió egyik hivatalos nyelvét – közhivatalokban, közéletben, kórházainkban.
És lehet úgy politizálni, hogy nem utasítjuk el magyar testvéreink segítő jobbját, épp ellenkezőleg: az átkos kommunista „be nem avatkozás elvét” végképpen eltörölve, az egy magyar nemzet eszméjének jegyében figyelünk az egész Kárpát-medencei magyarságra, mint ahogyan azt is természetesnek vesszük, hogy egyemberként mozdul nemzetünk az egész világon, ha – példának okáért – székely szimbólumainkat gyalázza a posztkommunista román hatalom.
Hölgyeim és Uraim!
Nemrégen jártunk Hódmezővásárhelyen, Mártélyon tartottuk a Kárpát-medencei Magyar Autonómia-Tanács soros ülését. Aztán Beregszászon is jártam – éppen itt üdvözölhetem Brenzovics Lászlót, akinek a vendégei voltunk. Kovács Miklós mondotta Beregszászon, hogy nem akarunk egy néprajzi kiállítás tárgyává lenni. Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Számomra nem érdekes ez a fajta játék. Nekem nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni, az Egyesült Európában.
Szerbia csatlakozási tárgyalásainak a folyamatára gondolok. Noha Csurogon már kezdik felépíteni a kivégzett, tömeggyilkosságnak áldozatul esett magyarok emlékművét, hadd idézzem Csorba Bélát, akit külön is köszöntök itt, most újan választott elnökként, aki k

Kolozsváron zajlik a Néppárt II. Országos Küldöttgyűlése
Az Erdélyi Magyar Néppárt II. Országos Küldöttgyűlése április 20-án, szombaton 13 órakor kezdődött a kolozsvári Grand Hotel Napoca konferencia-központjában.
Gergely Balázs, a Néppárt kolozsvári szervezetének elnöke, országos alelnök házigazdaként köszöntötte a megjelenteket.
Tőkés László, a Néppárt védnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke köszöntő beszédét az elmúlt napokban a Néppárt ellen irányuló összehangolt sajtóhadjárat felelevenítésével kezdte, amelyet a pártbejegyzést követő médiaoffenizívához hasonlított. A támadások véleménye szerint annak tudhatóak be, hogy mind az egyeduralomra törekvő RMDSZ, mind a román posztkommunista hatalom számára kényelmetlen Néppárt Románia egyetlen autonomista és föderalista pártja. Előbbi számára azért, mert vetélytársa akadt, utóbbi számára pedig azért, mert „bennünket nem lehet megvásárolni” – hangsúlyozta Tőkés László. Hozzátette: a román hatalom mindenkor talált magának „komprádorokat”, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz boldogulása, olyanokat, akiket meg lehet vásárolni azért, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, ne legyenek ott a Szenátusban, amikor Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják, vagy annak, hogy itthon elmagyarázzák, miért nem aktuális az önrendelkezés ügye. Az Erdélyi Magyar Néppárt megtalálta a helyes utat és világosan látja a célt: a magyarság nemzeti autonómiáját – fogalmazott a szervezet védnöke.
Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke kifejtette: bár csak két éve alakult az Erdélyi Magyar Néppárt, de Tőkés László személye miatt eszmei gyökerei 1989-re és Temesvárra mutatnak. A kárpátaljai elöljáró hangsúlyozta: egyedül az autonómia a megoldás nemcsak az erdélyi, hanem a kárpát-medencei magyar közösség számára is.
Marc Gafarot, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt külügyi kabinetvezetője magyarul köszöntötte a küldötteket: „Egészséget, autonómiát!” Angol nyelvre váltva kifejtette: a Néppárt olyan ügyet képvisel, melyet már évtizedek óta nem vesznek figyelembe Európában. Mindannyian békeszerető nép vagyunk, a demokratikus erők nem valakik ellen vannak, hanem azért, hogy mindenkinek biztosítsuk az alapvető jogokat – hangsúlyozta. Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Fidesz „jó testvérpártjának” nevezte az Erdélyi Magyar Néppártot. „Ti magatok vagytok a kiáltó szó Erdélyben, és erre a kiáltó szóra nagyobb szükség van, mint bármikor korábban” – mondta a néppárti küldöttgyűlésnek Németh Zsolt. A magyar-román államközi kapcsolatokról kijelentette: bár az elmúlt évek „mézeshetei” után az elmúlt időszakban számos „kihívás” jelentkezett, sikertelen bizonyos román körök azon igyekezete, hogy a kilencvenes évek magyarellenes légkörét felélesszék. Ez a Románia már nem az a Románia, a mézeshetek hatása nem múlt el nyomtalanul – mutatott rá az államtitkár. A román emberek tudják, hogy mi magyarok megbecsüljük őket, és partnerként tekintünk rájuk, hogy egy közös Közép-Európában élhessük a jövőnket – jelentette ki Németh Zsolt. A politikus arra buzdította az erdélyi magyarokat, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon vegyenek részt az „anyaország kormányzási irányának meghatározásában”.
Az elmúlt egy év bizonyította, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt végérvényesen megvetette lábát az erdélyi magyar politikai életben – jelentette ki Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára.
Répás Zsuzsanna szerint 23 éve kevesen gondolták volna, hogy 2013-ban az erdélyi magyarságnak nem lesz állami egyetemi, önálló orvosi fakultása vagy nemzeti autonómiája, holott azok nélkül az magyar közösségnek nincsen jövője. „Nem fogadhatjuk el, hogy egyesek kétségbe vonják jogainkat, hiszen Európában széles körben elfogadott emberi jogokról van szó” – mondta Répás Zsuzsanna.
Az erdélyi autonómiaformák eléréséhez nem csak a többségi nemzet vagy az európai döntéshozók akaratára, hanem a teljes erdélyi magyarság együttműködése és az öntudatos polgárok tömegeinek bevonására van szükség – mutatott rá Répás.
A helyettes államtitkár a 2003-ban a szatmárnémeti Láncos-templomban indított, Tőkés László fémjelezte autonómia-mozgalmat méltatta, úgy fogalmazott, végig kell menni a kijelölt úton, még akkor is, ha „sziklába vájt út” az.
Egy olyan időszakban kell felépítenünk az erdélyi magyar Néppártot, amikor a politikában és a politikusokban megbízó emberek száma fogy, az állami hatóságok pedig a Néppárt munkáját akadályozták, stabilitási tényező helyett veszélyforrásként tekintettek rá – mondta elnöki beszámolójában Toró T. Tibor.
A politikus közölte, az elmúlt másfél évnyi pártépítés során 14 megyei szervezetet és 179 helyi szervezetet alapítottak. Létrejött továbbá az önkormányzati képviselők munkáját összehangoló helyi, regionális és országos szinten működő önkormányzati tanács, az Országos Választmány, az Minta ifjúsági partnerszervezet, valamint az EMNT-vel közösen fenntartott 12 szaktestület – sorolta Toró. „Megvetettük a lábunkat az erdélyi önkormányzatokba” – utalt a Néppárt önkormányzati képviselőire a pártelnök. Toró T. Tibor megköszönte a Fidesz politikusainak a Néppártnak nyújtott erkölcsi és szakmai támogatást. „Az emberi és baráti kapcsolatokon túlmenően a mi partnerségünk egy értékelvű-stratégiai partnerség” – jelentette ki Toró.
Gergely Balázs, közép-erdélyi régióért felelős alelnök bejelentette: a következő két éves ciklusra nem vállal alelnöki jelöltséget. Közölte: sikerrel működött együtt az elnökség tagjaival, majd megköszönte a közös munkát. Az alelnök elmondta, második gyermeke születése miatt, „felelős apaként” több időt kíván családja mellett tölteni, továbbá a Kolozs megyei néppárti tevékenységére is nagyobb figyelmet akar fordítani. Gergely Balázs üdvözölte Király Melinda, a Néppárt Fehér megyei elnökének országos alelnöki jelöltségét.
Gergely örvendetesnek nevezte, hogy bár a közép-erdélyi magyarok jobbára szórványtelepüléseken élnek, a néppárti választási eredmények nem maradtak el a székelyföldiektől. Mi több, a Máramaros megyei eredmények arányukat számítva az erdélyi magyar-magyar politikai verseny legjobb néppárti teljesítményeit jelentik. Szilágyi Zsolt: másfél év alatt többet dolgoztunk, mint mások évek alatt. A kampányok tanulsága véleménye szerint: hét nap alatt hét évet kell dolgoznunk. A külügyi alelnök ugyanakkor felhívta a figyelmet: aktív erdélyi magyar külpolitika nélkül nem létezhet eredményes belpolitika.
Papp Előd Székelyföldért felelős alelnök név szerint is megköszönte a székelyföldi képviselők munkáját. Az alelnök több üzenetet is tolmácsolt, többek között a székelyföldi magyaroknak és románoknak: Székelyföld ereje a ti erőtök!
Zatykó Gyula Partiumért felelős alelnök beszámolójában az elmúlt két év eredményeit ismertette, és a jövőbeli tervek között megemlítette: a partiumi Néppárt saját irodahálózat kialakításán, továbbá egy szórvány-központ felépítésén, illetve saját újsághálózat létrehozásán fáradozik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Erdély.ma.

EMNP-kongresszus – Az autonómiát ajánlották a kongresszus köszöntői
Németh Zsolt külügyi államtitkár szombaton Kolozsváron üdvözölte a szerb-koszovói viszony normalizálásáról pénteken elért megállapodást, míg Tőkés László Trianonért cserébe autonómiát kért az erdélyi magyarságnak.
Németh Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos küldöttgyűlésén arra hívta fel a figyelmet, hogy a nehéz történelmi korszakot lezáró szerb-koszovói megállapodásnak szerves része az autonómia. "Szeretném kérni, hogy a megállapodás szolgáljon számunkra is inspirációként" - jelentette ki az államtitkár, aki a 25 éves magyar néppártként bemutatott Fidesz üzenetét tolmácsolta az egyéves erdélyi néppártnak.
Németh Zsolt egyebek között arról szólt, hogy a román-magyar viszony korábbi "mézesheteit" az elmúlt egy évben a kihívások korszaka váltotta fel. E kihívások sorában említette a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult román-magyar feszültségeket, a romániai ingatlan-visszaszolgáltatás folyamatát, a székely zászló körüli feszültségeket, a régióátalakítás ügyét, a székely tankönyv miatti támadásokat. Úgy vélekedett, e kihívásokat akkor lehetne tragédiának tekinteni, ha az erdélyi magyarság nem nézne kitartással, bátorsággal és bölcsességgel szembe ezekkel.
A kitartás és a magyar összefogás szükségességét hangsúlyozta annak érdekében, hogy az erdélyi magyarság elérhesse céljait. Úgy vélte, a magyar közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók a romániai régióátalakítás során. "Magyarország a teljes eszköztárral támogat és támogatni fog" - jelentette ki a kongresszushoz szólva Németh Zsolt.
Az államtitkár úgy vélekedett, hogy a magyar-román megegyezésnek az 1989-es Temesvár szellemében kell megtörténnie. Emlékeztetett arra, hogy a temesvári forradalomban románok és magyarok fogták meg egymás kezét, hogy élő láncot vonjanak a Ceausescu rezsim által meghurcolt Tőkés László köré.
Tőkés László, az EMNP védnöke beszédében a területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát kért. A védnök kijelentette, az erdélyi magyarság nem akar muzeális értékké degradálódni, a nemzeti autonómiát tekinti céljának. Az EMNP-közeli civil szervezetek magyarországi támogatásáról a napokban közölt Transindex-riportra, és az ezt követő feljelentésre utalva úgy fogalmazott, az EMNP elleni támadások mögött a román hatalom és az azt kiszolgáló magyarok állnak.
A romániai Transindex portál csütörtökön közölt írása azokat a csatornákat térképezte fel, amelyeken keresztül a riport állítása szerint az EMNP-hez közel álló egyesületek 2012-ben 300 millió forint magyarországi támogatásokhoz jutottak. Németh Zsolt pénteken határozottan cáfolta, hogy Magyarország romániai pártokat vagy politikai szervezeteket támogatott volna.
Tőkés László úgy vélte, "a tolvaj kiáltott tolvajt", s kijelentette, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (RMDSZ) közel álló Iskola Alapítvány és Progress Alapítvány a magyarországi baloldali kormányzás idején 763 millió forint magyarországi támogatást kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar állam által nyújtott oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödannyiért végzi el.
Répás Zsuzsa, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár köszöntésében intő jelnek nevezte az erdélyi magyarság fogyását, amelynek cselekvésre kell ösztönöznie a közösséget. Kijelentette, nincs magyar jövő Erdélyben az önálló állami magyar egyetem nélkül, a szimbólumok szabad használata nélkül, és nincs magyar jövő az autonómia nélkül. Hozzátette, az autonómiához az egész erdélyi magyarság közös fellépése a legfontosabb. "Az öntudatos polgárok együttmunkálkodása, a közösség elszánt kiállása" szükséges a célok eléréséhez - fogalmazott.
Gazda Árpád MTI

Kelemen Hunor helytelennek tartja Toró T. Tibor erdélyi magyar diagnózisát
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke vasárnapi dévai sajtótájékoztatóján helytelennek nevezte Toró T. Tibornak, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) szombaton újraválasztott elnökének azt a diagnózisát, amely szerint az erdélyi magyarságot a különböző jövőképek osztják meg.
„Nem értek egyet azzal, hogy létezne a bukaresti kijáró politizálás jövőképe és az Erdély központú autonomista jövőkép. Egyetlen jövőkép van: a szülőföldön való boldogulásé" – válaszolta az MTI kérdésére az RMDSZ elnöke.
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ is Székelyföldön a területi autonómiát, máshol a kulturális autonómiát tartja jó megoldásnak. Miközben azonban e célokért tesz, Bukarestben is intézi a közösség ügyeit.
„Amíg a célokat elérjük, élni kell, Bukarestben ki kell járni dolgokat" – mondta az RMDSZ elnöke. Hozzátette: az RMDSZ 23 éves bukaresti politikájának számos eredménye van, azt is ezek közé sorolta, hogy be lehetett jegyezni az EMNP-t.
Kelemen Hunor szerint a tavalyi választási eredmények is bizonyították, hogy az erdélyi magyarságnak nincsenek elkülönülő jövőképei. Utalt arra, hogy az RMDSZ által felvázolt jövőképet támogatta a magyarok elsöprő többsége.
Toró T. Tibor az EMNP szombati kongresszusán tartott programbeszédében a bukaresti hatalomhoz való viszonyulásban, és az ezzel kapcsolatos jövőképben látta az erdélyi magyarságot megosztó legfontosabb törésvonalat.
„Van egy tábor, amelyik a bukaresti kijárásos politika híve. Mi Erdélyben akarunk jövőt építeni" – mondta az EMNP elnöke. Úgy látta, törekedni kell a jövőképek összehangolására, de nem kell bármi áron összehangolni ezeket.
MTI
Erdély.ma

Az RMDSZ támogatja, hogy a Gyulafehérvári nyilatkozat bekerüljön a román alkotmányba
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
Déva, 2013. április 21., vasárnap (MTI) - A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) támogatja, hogy az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as Gyulafehérvári nyilatkozatra való hivatkozás bekerüljön a készülő román alkotmányba - jelentette ki vasárnapi dévai sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor RMDSZ-elnök.
Kelemen Hunor az MTI kérdésére elmondta, a történelmi dokumentumra való hivatkozás a nyilatkozat kisebbségekre vonatkozó részei miatt fontos. Amint megemlítette, a gyulafehérvári nagygyűlésen közfelkiáltással elfogadott dokumentum autonómiát és anyanyelvi ügyintézést, igazságszolgáltatást ígér az erdélyi nemzeti kisebbségeknek, ezt azonban a kor szellemében, a korabeli megfogalmazásokkal írta le.
Kelemen Hunor megjegyezte: utalásképpen is, vagy akár idézetként is szerepelhetne az alkotmányban mindaz, amit a Gyulafehérvári nyilatkozat tartalmaz. "Fontos, hogy az akkori nyilatkozat szellemisége, az akkori ígéret az alkotmányban jelenjen meg" - fogalmazott az RMDSZ elnöke.
A Gyulafehérvári nyilatkozat alkotmányba foglalását a nem magyar kisebbségek parlamenti frakciója kezdeményezte csütörtökön.
1918. december 1-jén az erdélyi, bánsági és magyarországi románok Gyulafehérváron tartott nemzetgyűlésükön - önrendelkezési jogukra hivatkozva - az általuk lakott területek és a Román Királyság egyesüléséről fogadtak el határozatot, amely a kisebbségeknek is önállóságot és szabad nyelvhasználatot ígért.
A gyulafehérvári határozat kimondta, hogy az egyesülés nyomán létrejövő új Román Állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak.
Gazda Árpád MTI

Kelemen Hunor: a régiókról a lakosok döntsenek
Az RMDSZ kéri a népszavazás kiírást a régiók átszervezéséről – közölte Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Elmondta: ebben a kérdésben mindenképpen ki kell kérni a lakosság véleményét, nem dönthet a kormány úgy a régiók felosztásáról, hogy ne kérdezze meg a helyi közösségeket. Románia egyébként is több nemzetközi dokumentum aláírásával vállalta azt, hogy figyelembe veszi egy-egy térség etnikai arányait.
A Helyi Autonómiák Európai Chartájának 5-ik cikkelye például előírja, hogy a közigazgatási egységek határainak módosításakor az adott térségben élőket referendum révén meg kell kérdezni, a Kisebbségi Charta 16-ik cikkelye szerint pedig nem módosíthatják olyan módon a közigazgatási egységek határait, hogy megváltozzanak az etnikai arányok.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma

Az RMDSZ megalakította az Örökségünk Őrei Erdélyi Hálózatot
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem marosillyei szülőházában megalakította hétfőn az Örökségünk Őrei Erdélyi Hálózatot, amely a tavaly elindított Fogadj örökbe egy műemléket programot próbálja kiterjeszteni Erdély valamennyi magyar közösségére.
Az RMDSZ hétfői hírlevele szerint az Örökségünk Őrei Erdélyi Hálózat alakuló ülésén kilenc erdélyi megye képviselői ismerkedtek meg a Brassó, Hunyad, Szeben és Temes megye magyar iskolái által „örökbe fogadott" műemlékek helyzetével.
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős főtitkárhelyettese emlékeztetett arra, hogy a szövetség 2012-ben a szórványban elő magyar közösségek identitástudatának megőrzése, a közösségi élet helyszíneinek biztosítása, valamint az összetartozás érzésének kialakítása és fenntartása céljával indította el az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű programot. A program az épített örökség védelme, ápolása által a közösségi tudatot is alakítja.
A szászmedgyesi Báthory István Általános Iskola, a brassói Áprily Lajos Főgimnázium, a temesvári Bartók Béla Gimnázium és a dévai Téglás Gábor Gimnázium diákjai összesen tíz örökbe fogadott magyar műemléknek váltak az őreivé, számtalan oktatási, kulturális és figyelemkeltő programot szerveztek a program keretében az elmúlt évben.
A főtitkárhelyettes szerint a fiatalok lelkesedésének köszönhetően az „örökbe fogadott" épületek visszakerültek a köztudatba, és a szórványközösségek magyar identitásának a megőrzését szolgálják. „Úgy gondoltuk, hogy a jó példa bemutatása bátorító erővel bír" – magyarázta az MTI-nek a hálózat megalakításának a szükségességét Hegedüs Csilla, aki szerint a tapasztalatok átadása másokat is arra ösztönözhet, hogy további műemlékeket „fogadjanak örökbe". Elmondta, a hétfői marosillyei rendezvényre a sikeres programok lebonyolítói mellett azokat is meghívták, akik egy-egy erdélyi megyében a program koordinálásával foglalkoznak.
MTI
Erdély.ma

Kovács Péter Tőkés Lászlóhoz: Ez a józan hozzáállás?
Véleményanyagban foglalt állást Kovács Péter a Királyhágómelléki Református Egyházkerület pénteki nagyváradi rendezvényét ért támadásokkal kapcsolatban. Az RMDSZ főtitkárának írását az alábbiakban közöljük.
Akik olvassák írásaimat, követik nyilatkozataimat, gyakran jelzik, hogy túl sokat foglalkozom Tőkés László személyével. Talán igazuk van, de úgy ítélem meg, hogy nem lehet szótlanul elmenni egy politikus rendszeres badarságai mellett. Tőkés László legutóbbi alakítása még a sokat látott és megélt külső szemlélőket is letaglózta.
Történt ugyanis, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE), amelynek Tőkés László egykoron püspöke volt, elkövette azt a „főbenjáró bűnt”, hogy politikai, jogvédelmi, illetve a restitúciót érintő témákban konferenciát szervezett. Elképesztő, ugye? Egy olyan időszakban, amikor a bukaresti parlamentben a magyar közösség sorsát hosszú távon meghatározó politikai döntések születnek (régiós átalakítás, alkotmánymódosítás, választási és referendum törvény módosítása), a magyar embereket és közösséget sorozatosan érik jogsértő támadások, illetve átalakul az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény, hogy jön ahhoz a KRE, hogy megbeszélést, egyeztetést, vitát kezdeményezzen ezekben a kérdésekben?
Erről szól Tőkés László legújabb kirohanása! Letámadja a saját egyházának püspökét, amiért olyan előadókat hív meg a konferenciára, akik érdemben tudnak segíteni ezekben az ügyekben! Elhatárolódik attól az egyházkerülettől, amely felelősséget érez ezen közösségi témák iránt, és amely partnerséget alakít ki az egyetlen olyan magyar politikai szervezettel, az RMDSZ-szel, amely valóban képes tenni a fent említett kérdésekben!
Józan hozzáállásra utal ez a tőkési cselekedet? Valóban fontosabbak a saját személyes sérelmei, önös politikai érdekei, mint a közösségi érdekképviselet?
Mikor halljuk Tőkés László EMNT-elnök és EMNP-fővédnök álláspontját egy valós problémáról, miszerint közel 1 millió euró támogatást kaptak kampányidőszakban EMNT-sek és EMNP-politikusok által frissen bejegyzett civil szervezetek?
Maszol.ro

A remény hal meg utoljára
Fegyelem, figyelem, nyilvánosság és kreativitás eszközeivel építkezne tovább az Erdélyi Magyar Néppárt – jelentette be Kolozsváron tartott második küldöttülésén a párt újraválasztott vezetője, Toró T. Tibor.
Igen nagy gondot fordítanának az elkövetkezőkben a szakmaiságra, összefogásra, szolidaritásra és természetesen a pártépítésre, hisz a csak másfél éve bejegyzett politikai alakulatnak valójában tizennégy megyében mindössze 179 helyi szervezte van, s bár némi eredményt fel tudtak mutatni a helyhatósági választásokon, mintegy 200 képviselőt juttatva az önkormányzatokba, a parlamentit már csúnyán elbukták. Félig-meddig elismerték, hogy őszi kampányuk erőtlen volt, de túl sok szót nem vesztegettek erre, inkább a jövőről beszéltek: a pártépítésről, szakpolitikák kidolgozásáról, partnerkeresésről a gazdasági élet szereplői körében a Mikó Imre gazdaságfejlesztési stratégiájukhoz, s elfogadták a párt koncepcióját Románia közigazgatási régióinak kialakításáról, a román alkotmány tervezett módosításáról. Nyíltan kiálltak az autonómiatörekevések mellett, hisz enélkül az erdélyi szórvány, de a tömbmagyarság is lassú halálra van ítélve. Bár megalakulásukkor a magyar politikai erők összefogását tűzték ki célul, eddig e tervük nem járt sikerrel, s ezért is hangsúlyozta Toró T. Tibor, hogy a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetésen a közösség újra felfedezte erejét, s nekik ezen erőre támaszkodva kell befolyást gyakorolniuk a romániai politikára. Az RMDSZ pont a kongresszus előtti hétre időzítette a Transindexben, Kelemen Hunor internetes portálján, valamint a román Adevărulban közzétett, leleplezőnek nevezett riportot, mely egymillió eurós, Magyarországról Erdélybe irányított pénzt kér számon az EMNP-n, megfeledkezve arról, hogy annak idején, amikor olyan magyar kormány vezette az anyaországot, mellyel ők ápoltak kifogástalan kapcsolatot, bővizű patakként folyt át a határon a nekik szánt forint vagy euró. Például a Medgyessy-kormány Erdély Televízió-alapításra szánt több mint 300 millió forintos adománya többszörösen megtérült, hisz az RMDSZ szócsöveként fittyet hányva a román audiovizuális törvényre, az ellenvéleményt teljesen kizárva csak gazdái dicséretét zengi. Az mindenesetre keserű tény, hogy a magyar szervezetek közti ellenségeskedés olyan fokra jutott, hogy a szövetség elnöke, Kelemen Hunor jelenlétével inkább a szocdemek kongresszusát tisztelte meg, s felszólalásában a magyarellenességéről elhíresült Crin Antonescut kérte fel az RMDSZ „újraértékelésére”, mint hogy elment volna az EMNP második kongresszusára. Toró T. Tibor, az örök optimista, a néppárt régi-új elnöke mindezek dacára – megeshet, talmi reménnyel – bízik abban, hogy „ki lehet egyensúlyozni az erdélyi magyar politikai viszonyokat, s ha ez megvan, gyermekjáték lesz akcióegységet teremteni”. Bár a próféta szólna belőle.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

EMNP kongresszus Kolozsváron: párttal az autonómiának
Alaposan ráérzett a közhangulatra Marc Gafarot, a Katalán Demokratikus Konvergencia Párt külügyi kabinetvezetősége, amikor magyar nyelven, „Egészséget, autonómiát!” felkiáltással köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2. országos küldöttgyűlésének részvevőit. Persze nem tudhatjuk, miként szolgál a több mint 400 küldött egészsége, az viszont tény, hogy a Kolozsvárt szombaton rendezett kongresszuson elhangzott felszólalások alfája és omegája az önrendelkezés igénye, annak kivívási lehetősége volt.
Fővédnöki beszédében Tőkés László azzal adta meg az alaphangot: területért jogokat, Trianonért cserébe autonómiát követel mindenütt a Kárpát-medencei magyarság, és ez az eszme egységes nemzetpolitikai, határon túli stratégiai szemléletté formálódik. Az EP-képviselő leszögezte, az erdélyi magyarság sem akar néprajzi kiállítás tárgyává lenni, számára pedig nem felel meg a rezervátumi idegenvezető szerepe.
„Még néhány évig mutogatni fognak bennünket fesztiválokon, aztán beolvadunk, eltűnünk. Nem akarunk muzeális, multikulturális értékké degradálódni az egyesült Európában” – állapította meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Az EMNP anyaországi testvérpártja, a Fidesz üdvözletét is tolmácsolva Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy a Szerbia és a 2008-ban függetlenedett Koszovó viszonyának normalizálásáról az egy nappal korábban született megállapodás szerves része az észak-koszovói szerbek autonómiája. A fideszes politikus szerint a brüsszeli megegyezés a magyarság számára is inspirációként hathat. (A küldöttgyűlés egyébként határozatban kérte Románia kormányát, ismerje el Koszovó államiságát). Németh közölte, Magyarország teljes eszköztárával támogatja az erdélyi magyarságot a régióátszervezéssel kapcsolatban, szerinte a közösség által egységesen védelmezett régióhatárok nehezen lesznek figyelmen kívül hagyhatók. Miközben sem az RMDSZ, sem az MPP nem képviseltette magát a néppárti kongresszuson, a magyarországi, valamint a kárpátaljai, felvidéki, ausztriai magyar szervezetek vezetői az EMNP által kitűzött célokat méltatták, és sok sikert kívántak ezek, illetve – Szili Katalin, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága autonómiaalbizottságának, a Szociális Unió párt elnökének szavaival élve – a „piros-fehér-zöld mezős beruházásként” indult pártépítés megvalósításához.
Hármas össztűzben
Zöldmezős beruházásként emlékezett vissza az EMNP 2011-es megalapítására Toró T. Tibor is, aki szerint az alakulatnak a politikából kiábrándultak számának gyarapodása, a 2012-es választási kampányok közepette kellett beépülnie a két rivális magyar párt közé. „Hármas össztűzben kellett helytállni, hiszen az RMDSZ a képviselet, a fenyős párt az alternatíva monopóliumát védte, a román hatóságok pedig a nemzetállamot, veszélyforrásként tekintve ránk” – hangzott el az elnöki beszámolóban. Másfél évnyi pártépítés során 14 megyei szervezetet és 179 helyi szervezetet alapítottak, létrejött az önkormányzati képviselők munkáját összehangoló helyi, regionális és országos szinten működő önkormányzati tanács, az országos választmány, a Minta ifjúsági partnerszervezet, valamint az EMNT-vel közösen fenntartott 12 szaktestület. Toró ígéretesnek nevezte, hogy három erdélyi magyarból ma már kettő ismeri az EMNP-t és céljait, a tavalyi helyhatósági és parlamenti választáson elért eredmény pedig elegendő a folytatáshoz. „Ha kevesebb szavazatot kapunk, elbizonytalanodunk, ha többet, akkor elbízzuk magunkat. Az autonómia, az európai Erdély felé vezet a néppárt útja, amelyen akkor is érdemes végighaladni, ha göröngyös, kanyargós” – szabta meg az irányt a pártelnök.
Különben a küldöttek – ellentétben például az RMDSZ miniparlamentje, az SZKT szónokaival – nem foglalkoztak a rivális politikai alakulatokkal, elsősorban a szervezetépítés, a választási kampány terén szerzett tapasztalataikat osztották meg, többször hangsúlyozva a szórványmagyarság felkarolásának fontosságát. Visszatérő motívum volt viszont a felső vezetők – sőt számos külhoni meghívott – körében a párttal stratégiai partnerséget ápoló EMNT magyarországi finanszírozásáról közölt Transindex-cikk. Mint ismert, a portál tényfeltáró anyaga szerint az EMNP-hez és a nemzeti tanácshoz kötődő civil szervezetek tavaly közel egymillió euró támogatást kaptak a magyar költségvetésből és állami tulajdonban levő magyarországi vállalatoktól. Németh Zsolt leszögezte, a budapesti kormány semmilyen romániai pártot, pártpolitikai tevékenységet nem támogat, az Erdélybe érkező állami támogatások a demokrácia-központokhoz érkeztek, amelyek a magyar állampolgárság igénylése folyamatában nyújtanak segítséget az erdélyi magyaroknak. Toró T. Tibor a pártpolitikai rivalizálásnak tudta be a Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tulajdonában lévő portál cikkét, Tőkés László azonban „obskurus, sötét sajtótámadásnak” nevezte, akárcsak a Maszol.ro korábbi, az Európai Néppárton belül a Fidesszel szemben állítólag felmerült bírálatokat megszellőztető írását. „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! Az RMDSZ a mi adónkból évente mintegy 3,5 milliónyi eurót kap, amellyel még soha nem számolt el adófizető magyar közösségünk előtt. Ennyi az ára annak, hogy Bukarestben elfelejtsék az autonómiát, hogy ne legyenek ott a szenátusban, ha netalán a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet tárgyalják” – jelentette ki a néppárt védnöke. Szerinte az RMDSZ-nek az „fáj”, hogy korábban a balliberális magyar kormányzat „számolatlanul öntötte” az adófizetők forintjait a szövetség alapítványaiba, például 2008 és 2010 között az Iskola és a Progress Alapítványok összesen 2,5 millió eurót kapott. Hozzátette, míg az Iskola Alapítvány 200 millió forintért osztotta Erdélyben a magyar oktatási-nevelési támogatást, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) jelenleg ugyanezt a munkát ötödanynyiért végzi el.
EP: győzködi Tőkést az EMNP
Gergely Balázs országos alelnöknek a napokban igaza volt, amikor beharangozta, hogy meglepetést is tartogat az EMNP-kongresszus. Az elsőt éppen ő szolgáltatta bejelentésével, miszerint személyes okok miatt – a néppárt kolozsvári elnöke másodszor néz apai örömök elé – nem vállal újabb mandátumot az országos vezetőségben. Váratlan bejelentésnek számít a Tőkésé is, miszerint már nem kíván indulni a jövő évi EP-választáson, mivel pihenni szeretne; szerinte az EMNP önállóan is bejutna a brüsszeli törvényhozásba. Kérdésünkre Toró T. Tibor elmondta, ha egy közösségnek van egy olyan történelmi személyisége, mint a magyarság érdekeiért 25 éve következetesen kiálló Tőkés László, akkor mindent meg kell tenni, hogy folytathassa brüsszeli munkáját. Az elnök szerint az alakulat még nem döntött esetleges indulása mikéntjéről, de ha kell, százezer aláírást gyűjt Tőkés támogatása érdekében. Az elnöki posztra egyedül pályázó Torót egyébként tíz ellenszavazat mellett választotta újra a kongresszus, az ötről héttagúra bővült elnökségben Király Melinda közép-erdélyi, Papp Előd székelyföldi, Szilágyi Zsolt nemzetstratégiai és külpolitikai és Zatykó Gyula partiumi alelnökön kívül a grémiumban helyet kapott Benedek Erika, az országos önkormányzati tanács, valamint Zakariás Zoltán, a választmány elnöke.
Az újraválasztott elnök következő kétéves mandátumának prioritásai között vázolta a szervezetépítést (az alakulat minden településen meg akarja vetni a lábát, ahol a magyarság aránya eléri a tíz százalékot), a magyar közösség gondjaira választ adó szakpolitikák kidolgozását, a többségi társadalomnak az autonómiáról alkotott közgondolkodása alakítását. „Rendet teremtene” a néppárt az erdélyi autonomista táborban, ugyanakkor arra törekszik, hogy hogy a lehető legtöbb erdélyi magyar megszerezze a magyar állampolgárságot, és részt vegyen a 2014-es országgyűlési választáson. Toró a Krónika kérdésére elmondta, szeretnének legalább az RMDSZ-éhez hasonló politikai súlyra szert tenni, hogy rákényszerítsék a szerinte a bukaresti kijárási politikára koncentráló szövetséget az akcióegységre. „Számszerűsítve most még nem tudom megmondani, milyen eredménnyel lennék elégedett a 2016-os romániai választásokon, de ki akarjuk egyenlíteni az RMDSZ túlsúlyát, mélyíteni pártunk beágyazottságát” – jelentette ki Toró, nem zárva ki, hogy alakulata önálló jelöltet indítson a jövő évi romániai államfőválasztáson.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár).

Nemzeti ügyekben egyeztetett az egyház és a politikum
Az RMDSZ parlamenti és önkormányzati képviselőit, polgármestereit is meghívta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület arra a tanácskozásra, amelyen az egyházat érintő aktuális problémákról egyeztettek április 19-én, pénteken Nagyváradon.
Mint arról már beszámoltunk, Csűry István püspököt az ezt megelőző napokban számos támadás érte a sajtón keresztül amiatt, hogy a szövetség olyan politikusainak meghívásával, mint Szabó Ödön vagy Seres Dénes, érzékelhetően szemléletváltást kíván véghezvinni az egyházkerületben, és szorosra fűzni a Tőkés László püspöksége idején alig létező kapcsolatot az RMDSZ-szel.
Együttműködésre ítélve
Lukács József főjegyző áhítatát követően dr. Varga Attila egyházkerületi főgondnok mondta el köszöntőjét, aki maga is – 1990 óta megszakítás nélkül – parlamenti képviselőként dolgozik az RMDSZ színeiben. „Közös felelősségünk az együttműködés. Erre vagyunk ítélve” – jelentette ki. A főgondnok azt javasolta, hasonló tanácskozást évi legalább egyszer szervezzenek, illetve az egyházkerület és a politikai alakulat hozzon létre közös, különböző szakterületekre vonatkozó munkabizottságokat, ugyanakkor szervezzék meg az országos hatóságok és önkormányzatok munkájának közös monitorozását, a parlamenti tagok pedig az egyházat érintő kérdésekben egyeztessenek annak képviselőivel is.
Megmenteni a becsapottakat
Csűry István püspök felszólalásában az egyházkerületet, a híveket és a politikumot egyaránt érintő problémákra hívta fel a figyelmet, mint amilyen a lélekszám apadása vagy a fiatalok munkanélkülisége. Megjegyezte: az egyház által egykor indított ernyőszervezet tevékenysége kudarcba fulladt, miután nem követte az eredetileg lefektetett elveket. „Bátran ki kell mondani, csak arra hajlunk, csak azt nem tékozoljuk, csak azt tartjuk értéknek, ami a démonizált világ karjaiból kiragadja az önbizalmában megkárosított fiatalokat, a különféle hazugsággal annyiszor becsapott középkorúakat, valamint a tisztességgel megöregedett, mégis magukat meglopottnak tituláló időseket” – fejtette ki a KRE püspöke, leszögezve: világnézetünk mellé Erdély-nézetet is ki kell alakítani. Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő is a pozitív jövőképet, a közösségi szellem fenntartását sorolta az érdekképviselettől elvárható tettek közé. „Egy magyar közösség vagyunk, akkor is, ha vannak véleménykülönbségeink” – jelentette ki.
A kórház és a restitúció közös ügy
A találkozó felszólalásai az együttműködés kérdésén kívül több témát is érintettek: az egyházi emberek és politikusok beszédeiben szó volt a KRE által tervezett református kórházról, az akadozó egyháziingatlan-restitúcióról, illetve a fellelhető anyagi forrásokról is. Forró László lelkipásztor, bihari RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő az egyház kórházprojektjét mutatta be, elmondva: az épület számára már kijelölték az egyházi tulajdonú telket, és a hatástanulmány is készen áll. Cseke Attila RMDSZ-es parlamenti képviselő, korábbi egészségügyi miniszter újfent támogatásáról biztosította a projektet, hangsúlyozva: egy egyházi kórház valódi ereje nem föltétlenül az infrastrukturális fejlettségben, hanem az ott dolgozók hozzáállásán, az emberi tényezőn múlik. Kijelentette: a református kórház nemzeti ügy, amelyet anyagilag is támogatni kell, mert pusztán közadakozásból lehetetlen megvalósítani.
A restitúció menetéről Antal János egyházkerületi előadótanácsos tájékoztatta a jelenlévőket, nem rejtve véka alá Tőkés László korábbi püspök érdemeit sem. Előadásából kiderült: országos szinten összesen mintegy 2140 ingatlant orzott el a kommunista hatalom a magyar egyházaktól, köztük 348-at a református egyházkerületektől. 2012 végéig ezeknek mintegy fele került vissza eredeti tulajdonosához, de csak egyharmadot sikerült a gyakorlatban is birtokba venni. Seres Dénes RMDSZ-es parlamenti képviselő azt mondta, a szövetség minden tőle telhetőt megtesz a folyamat pozitív kimenetele érdekében.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Nem mi tértünk el a szatmárnémeti gondolattól
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület főpásztora, Csűry István református püspök a partiumi polgármesterek, önkormányzati képviselők, parlamenti tagok és lelkipásztorok április 19-én megtartott tanácskozása után beszélt lapunknak a konferencián történtekről, s a kezdeményezőket ért támadásokról. Az interjút Szilágyi Aladár készítette.
Püspök úr, nemde, a pénteki találkozónak már voltak előzményei, és lesz folyatása is?
Ez egy tíz éves gyakorlat, annyi módosítással, hogy kezdetben kimondottan csak a Bihar megyei, majd a partiumi polgármestereket, alpolgármestereket hívtuk meg. De rájöttünk, hogy ez nem elegendő. Úgy gondoltuk, meghívunk minden olyan helyi vagy megyei önkormányzatba megválasztott felelős embert, akitől a polgármesterek függenek, és aki hathatósan hozzá tud járulni a problémák megoldásához. Ebből a meggondolásból hívtuk meg a megyei tanácsok tagjait, a parlamenti képviselőket és szenátorokat is. Ugyanakkor megüzentük: jó lenne, ha a lelkész is eljönne a polgármesterével, hiszen ez jó alkalom arra, hogy akár a felvetődő helyi problémákat is tisztázni lehessen. A jelenlét várakozásainkon fölüli volt, nyolcvannégy résztvevőt regisztráltunk. A Szilágyságból például csak két polgármester hiányzott, a Bihar megyeiek is mintegy nyolcvan százalékban jelen voltak. Bizonyára a találkozót megelőző negatív kampány is hozzájárult a nagyobb arányú részvételhez…
Mennyire körvonalazódtak a kitűzött elképzelések, mi lesz ennek a tanácskozásnak a hozadéka?
Az első az, hogy oda-vissza el tudtuk hinni, igenis, le lehet ülni beszélni a problémákról. El tudtuk hinni azt, hogy a lelkésznek nem kell tartania a helyi közigazgatásban hatalmat kapott embertől, és az önkormányzatiakkal is sikerült elhitetnünk, hogy az egyház sem akar mást, mint ami az erdélyi magyarság érdeke. Minden megszólalás, a jókedv, a humor erről szólt. Olyan kérdések kerültek napirendre, hogy miért kell összetartanunk az erdélyi jövő alakításában; mi az, ami a legnagyobb gondunk jelenleg, vagyis a restitúció kérdése. Felvetődött, hogy milyen közös kezdeményezésbe foghatunk. Mi megajánlottuk az egyházi kórházat. Nekem nagyon jól esett, amikor Cseke Attila szenátor kijelentette: ez nemzeti ügy! Emellett fel kell sorakoznia mindenkinek. Nem utolsó sorban felvetődött egy pragmatikus kérdés is, a pályázatok ügye. Mi, az egyház elmondtuk, hogy milyen irányba tesszük le a pályázatainkat, őszintén rámutattunk, hol, miben akadályoznak, fékeznek meg bennünket, hol léphetünk tovább. Nagyon jó volt Erdei Dolóczki István képviselőnek a felszólalása, olyan gyakorlati, praktikus dolgokat vetett fel, amiket jó tudni. Nem csak nekünk, akik írjuk a pályázatokat, hanem a gyülekezeti lelkipásztornak és a polgármesternek is. Ami a restitúciót illet, mi jobban állunk, mint az Erdélyi Egyházkerület. Nekünk ott van a zilahi Wesselényi Gimnázium, amiért a vérünket kell ontanunk, és ott van a máramarosszigeti iskolacsoport. Ami a restitúciós törvényt illeti, annak mi az egészével nem értünk egyet, mert lelassítja, központosítja a procedúrát, a licites eljárással túlbonyolítja, és a kártérítés helyett a kártétel veszélye is fennáll, hiszen az elhúzódó procedúra alatt csak romlik az épületeink állaga. Seres Dénes képviselő felhívta a figyelmünket arra, hogy lett egy lehetőség: az eddigi gyakorlattal ellentétben a vissza nem kapott ingatlanokra vonatkozóan ki lehet egészíteni a dokumentációkat. Ezt kilencven nap alatt meg lehet tenni, de ez a határidő jogvesztő, mert aki kilencven nap alatt nem mozdul, annak elvész a jogorvoslati lehetősége. Hétfőn már körlevelet küldünk szét ebben az ügyben minden gyülekezetnek.
Hadd ejtsünk szót arról is, hogy a konferenciát megelőző hetekben egyfajta ellenkampány indult meg, minden napra jutott egy támadás, előbb több „kiságyú”, végül a „nagyágyú”, az ön elődje is megszólalt. Mit gondol, a folyamat ellenzői miért indítottak össztüzet?
Megmondom őszintén, váratlan volt, de amikor kirobbant, abban a pillanatban be tudtam azonosítani, hogy mi zajlik a háttérben. Nem gondoltam azt, hogy egy ártatlan konferencia ennyire felkavarja a port. Feltételeztem, hogy egyfajta félreértés is van, azt gondolták egyesek, hogy most az RMDSZ szoknyája alá fog bebújni a református egyház, holott mi mindenkit meghívtunk, a tanácskozás mindenki előtt nyitva volt, sőt a más pártok színeiben tisztségbe kerülteket is, a függetleneket is meghívtuk, el is jöttek néhányan. Ha valaki elolvasta a napirendi pontokat, rájöhetett, hogy ezek alapvető kérdések, s a részünkről a számonkérő magatartás körvonalazódott. Azzal, hogy mi felfedtük a lapjainkat, a dialógus körülményeit akartuk megteremteni. Hogy miért indult ez az ellenkampány? Való igaz, hogy 2008-2009 tájékán, amikor én még helyettes püspök voltam, megláttunk egy olyanfajta nyitás lehetőségét, amellyel kimondottan az egyháztagokra összpontosítottunk. Elviselhetetlennek találtam azt, hogy összehívok egy társaságot, az emberek külön csoportokba rendeződnek, haragszanak egymásra, talán nem is tudják, hogy miért, és nincs meg az a református emberhez méltó – követelménynek is mondanám – felszabadultság. Ott, ahol valakinek feltámadt Krisztusa van, ott, ahol a Szentlelket vigasztaló erőnek látjuk, ott nem szabad begörcsölt embereknek lenniük. A másik dolog, hogy unos-untalan követett a vád – világos dolog, hogy a Néppárt, az EMNT oldaláról, Tőkés László felől érkezett –, hogy mi egy másik irányba, az imilyen-amolyan RMDSZ felé indultunk el. Mi, amikor átvettük az egyházkerület vezetését, felmértük azt, hogy milyen lehetőségeink vannak. Nagyon pontosan érzékeltük azt, hogy Magyarország irányába is gondjaink vannak, hogy nem mindenütt vagyunk szimpatikusak, és nem mindenütt fogadják el a pályázatainkat. Azt is, hogy a Nyugat – a saját gondjai miatt is – lecsökkentette számunkra a támogatást. Mi marad nekünk? A román kormány. Megmondom őszintén, az utóbbi esztendőkben igen tekintélyes összegű pályázatainkat fogadták el. Egy sor dologban megkaptuk a támogatást, templomok renoválására, gyülekezeti házak építésére, megnyíltak az uniós lehetőségek. Elkezdtünk most három olyan uniós projektet, amire eddig nem volt lehetőségünk. Több mint egymillió eurót kapunk egy olyan határon átnyúló program keretében, amelyik a mi oldalunkon öt műemléktemplomot tesz rendbe, olyan pici gyülekezetekben, ahol semmi remény nincs arra, hogy valamit mozdíthatnak. A másik: Szatmár megye Nagytarna gyülekezetében már alig él néhány hívünk, viszont gyönyörű parókia van, ott egy ifjúsági központot, tábort építünk ki. Ahhoz, ha jól emlékszem, 400 ezer eurót kapunk. Visszatérve az eredeti felvetésre, mi nem a politikai sündörgés, tapadás okán kezdtünk keresni olyan lehetőségeket, amelyek során ezeket az egyházépítő, közösségépítő pályázatokat el tudjuk nyerni. Kivel, kikkel tehetjük ezt meg? Hát nem a polgármesterekkel és más illetékesekkel?
Egyáltalán, mi van ennek a támadásnak a hátterében?
Azzal vádolnak bennünket, hogy eltértünk az eddigi egyházi politikától. Most deklarálta is Tőkés László, hogy a 2003-ban Szatmárnémetiben történtekre hivatkozva emelt vádat ellenünk. Akkor vált külön az RMDSZ-től, és most emlékeztet arra, hogy abban mi „előkelő” szerepet töltöttünk be. Így is van, ezt nem is akarjuk tagadni. De a helyzet az, hogy nem mi távolodtunk el a szatmárnémeti gondolattól. Ott nem arról volt szó, hogy létrehozunk egy pártot, hanem egyesek szerint egy összetartó ernyőszervezetet, mások ezt így nevezték: egy miniparlamentet. Az ernyőszervezetben is mindenkinek helye van, s a miniparlementben is, más-más pártok színeiben. Amikor mi észrevettük, hogy ez elkezd egy pártosodás irányába menni, akkor azt mondtuk: ez így nem lesz jó, mert nem ezt ígértük a híveinknek. Rádöbbentünk, hogy a szatmárnémeti folyamatot a kezünkbe kell venni. Tőkés Lászlónak nagyon rosszul esett, amikor egyszer kijelentettem, hogy az Erdélyi Nemzeti Tanács alulteljesített, és az ügyet az egyháznak vissza kell vennie a kezébe. Hogy mi történik? A számok beszélnek. Ez az EMNT, amelyik támogatja a Néppártot, az országos megmérettetésen 0,62 százalékot ért el. Önmagában látszik, hogy ez nem az egyháztól függött. Ha az egyház veszi a kezébe, akkor nem 0,62 lesz az eredmény. Mint ahogy nem az EMNP 0,62-jének és az RMDSZ 5,2-jének az összege. Mi látjuk azt, hogy a híveinknek több mint a fele nem ment el szavazni. És itt akartunk belépni, itt akartunk segítséget nyújtani mind a két irányba. Az RMDSZ is furcsán nézte a mi közeledésünket, hogy az az egyház teszi, amelyik eddig támadta a szövetséget. Ebben van valami jogos is. A 0,62-es társaság meg mindig az sulykolta, hogy ők milyen nagy győzelmet arattak… A másik dolog, nem kis bátorsággal kijelentettük, amikor a Fidesz ellen próbáltak hangolni bennünket: mi vagyunk a Fidesz meghosszabbított keze. Minden olyan próbálkozásunk, ami az MSZP irányába ment, amikor kormányon volt, például, a Szülőföld Alappal, a műemléktemplomok restaurálásával kapcsolatban vagy a kisegyházi segélyekkel kapcsolatban, de nem jutottunk el csak ilyen altitkárokig. Ötven gyülekezetünk került veszélybe a segély elmaradásával. Lehet, hogy megcsonkított tekintéllyel, de hitelesen ki tudjuk mondani azt, hogy mi keresztények és nemzetiek vagyunk. A konferencián tartott beszédemben kikeltem az ellen, hogy üres szavakkal hangoztassuk keresztény és nemzeti voltunkat. Miként állíthatja ezt magáról az, aki megtámadja az egyházát, a püspökét, és a nemzetet darabolja?
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Székely Ervin: Tőkés, a jó helytartó
Az EMNP kongresszusán elhangzott védnöki beszédében Tőkés László szokatlanul nagy terjedelmet szentelt a párt magyarországi finanszírozását feltáró sajtóhíreknek. Ahogyan tőle megszokhattuk az EP képviselő és pártvédnök ismét keményen kiosztotta vélt vagy valós politikai ellenfeleit: az RMDSZ-t, a Transindexet, az Új Magyar Szót, az MSZP-t, Dan Voiculescut, az Adevărult, a Jurnalul Naţionalt és a sort még hosszan folytathatnám. Viszont egyetlen szóval sem cáfolta azt a tényt, hogy az EMNT-EMNP politikusainak tulajdonában lévő civil szervezetek csak 2012-ben mintegy egy millió eurós támogatást kaptak az Orbán-kormánytól, illetve magyar állami tulajdonban lévő cégektől. Ténynek kell tehát tekintenünk, hogy a magyar adófizetők pénzén az Orbán-kormány egy RMDSZ-ellenes magyar pártot gründol Erdélyben (amelyiknek a kongresszusán nagy erőkkel fel is vonult).
A kérdésnek nyilván vannak közigazgatási – netán büntetőjogi – vonatkozásai is, hiszen további vizsgálatok tárgya lehetne az, hogy mennyiben feleltek meg a hatályos közbeszerzési szabályozások előírásainak azok az eljárások, amelyeknek nyomán milliós támogatást irányítottak erdélyi politikusok vezette szervezetek számláira. De legyen ez a magyar számvevőszék, illetve az egyéb ellenőrző szervek gondja.
Személy szerint engem sokkal jobban érdekelnek azok a politikai következtetések, amelyeket az eset nyomán a romániai magyar érdekképviselet és a magyar kormányok viszonyával kapcsolatban meg lehet fogalmazni.
Ha mérni lehetne az EMNP támogatottságát, akkor érdemes lenne megfigyelni, hogy miképpen alakul a párt ázsiója a közvélemény-kutatásokban azt követően, hogy kiderült: ők a Fideszt és nem az erdélyi magyarságot képviselik.
Persze nincs abban semmi ördögtől való, ha egy kormányzat – legitim társadalmi felhatalmazás alapján – anyagi támogatást nyújt a határon túl élő nemzettársait tömörítő szervezeteknek. Ezt teszi a román kormány is, és ezt tette az MSZP kormány is. A Fidesz gyakorlata ezzel azért ellentétes, mert nem a határon túliak által megválasztott legitim szervezeteket, hanem saját zsoldosait támogatja Erdélyben (és vélhetően a Felvidéken, meg Kárpátalján is). A Fidesz kormány tehát nem a határon túli magyaroknak, hanem saját magának juttat pénzt, amennyiben az EMNT és EMNP nevű képződményeket csakis mint a magyar kormánypárt helyőrségeit értékelhetjük. Zárójelben jegyzem meg, hogy miközben a Fidesz egyetlen alkalmat sem mulaszt el arra, hogy kiálljon a romániai magyarság autonómiája mellett, ő az első, amelyik semmibe veszi ezt az autonómiát, hiszen képtelen elfogadni a romániai magyarság demokratikusan meghozott döntését (86%-14%).
Ha eltekintünk attól az egyébként korántsem kizárható lehetőségtől, hogy az Erdélybe irányított pénzek egy része valamilyen úton visszafolyik a magyar politikusok zsebeibe, és kizárólag a kérdés (nemzet)politikai vonatkozásait vizsgáljuk, akkor a Fidesz célja elsősorban belpolitikai. Azért akarja függőségi viszonyba hozni a határon túli magyar szervezeteket, mert a kettős állampolgárság intézményén keresztül a külhoni magyar szavazókat a saját választási eredményeinek javítására kívánja felhasználni. Szó nincs tehát kisebbségvédelemről, identitás-megőrzésről, autonómiáról egyáltalán elvekről! Csak politikai és gazdasági érdekek léteznek ebben a történetben, hiszen, ha nem így lenne, akkor a jelenlegi magyar kormány nem veszélyeztetné tudatosan a romániai magyarság érdekképviseletének parlamenti jelenlétét.
Tőkés agresszivitása, valamint az a tény, hogy pártja kongresszusán az üdvözlő beszéd tekintélyes részét ellenfelei ócsárlásának, nem pedig a saját elképzelése kifejtésének szánta, csakis ebben az összefüggésben nyer értelmet. A védnök meg akarja szolgálni kenyéradó gazdáinak az apanázst, bizonyítani kívánja, hogy a továbbiakban is szükség van itt rá (ha jó pásztor már nem, legalább jó helytartó legyen).
Maszol.ro

Átlátunk a szitán
Mert hülyék azért nem vagyunk. Még akkor sem, ha a magyarországi balliberális média – és nyomában az RMDSZ-es sajtó – minden erdélyi magyart és székelyt annak néz. Idiótának, retardáltnak, manipulálhatónak. Vannak köztünk ilyenek is, persze, ami nem is csoda ötven évnyi kommunista agymosás, majd pedig két évtizedes demokratúra és „globális felmelegítés” után. De a többség már nem dől be sem a „nyílt társadalomban” dívó gátlástalan hazudozásnak, sem a „politikai korrektség” örve alatt terjesztett médiamaszlagnak. Már tudjuk, hogy ha egy magyarországi balliberális újság azt írja, hogy „rosszul fogadták a Jobbikot Erdélyben”, akkor annak tán épp az ellenkezője igaz. Mert amikor az ember utánanéz annak az állításnak, hogy „fiatalok egy csoportja villámcsődülettel próbálta megakadályozni” a magyar nemzeti radikális párt képviselőjét abban, hogy sajtótájékoztatót tartson Nagyváradon, akkor kiderül: kizárólag az RMDSZ által beszervezett pár ifjú aktivista emelt magasba a pesti szocialistáktól beszerzett transzparenseket Szent László városában. Hogy aztán másnap Déván a „rossz fogadtatás” szervezőjét „megválasszák” jutalomként a Miért nevű RMDSZ-utánfutó elnökévé Kelemen Hunor felügyelete alatt.
Utóbbi azért nem ért rá eleget tenni az Erdélyi Magyar Néppárt meghívásának, és részt venni annak kolozsvári országos gyűlésén, mert inkább a nagyobbik román kormánypárt, a magyarbarátnak nem mondható SZDP kongresszusán gazsulált Pontáéknak a magyar szocialistákkal egyetemben, majd pedig saját pártja kádertartalékával foglalkozott Kőműves Kelemen vára alatt.
Apropó Kelemen, apropó időzítés. A politikában nincsenek véletlenek: a Miért közgyűlését azért tették szombatra, hogy a hétvége tulipános sajtója ne csak az EMNP kongresszusáról szóljon, és az RMDSZ elnöke tulajdonolta internetes portál sem azért indított alantas támadást a Néppárt ellen két nappal annak tisztújító gyűlése előtt, mert csak akkorra lett kész a „tényfeltáró feljelentés” állítólagos pártfinanszírozásokról. Most itt tartunk: Kelemen tagadni próbálja az egybeeséseket, de nem hisz neki senki, hiszen az emberei szabadították rá – immár nem is először – a román hatóságokat és médiát az Erdélyi Magyar Néppártra, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra és Magyarország kormányára, amiért az támogatást nyújt erdélyi magyar embereknek és civil szervezeteknek. Az RMDSZ-esek vagy nem tudják, mit cselekszenek, vagy nagyon is tudatosan végzik a rájuk rótt aknamunkát.
Dénes László
Székelyhon.ro

Székelyzászló-ügy – Nem indul büntetőeljárás az intézményvezetők ellen
Nem indít büntetőeljárást az ügyészség a csíki polgármesteri hivatalokra, tanintézetekre, önkormányzati fenntartású intézményekre kitűzött székely zászlók ügyében – írta kedden a Székelyhon portál.
A portált Sorin Mihai Colceriu csíkszeredai főügyész tájékoztatta a bűnügyi kivizsgálás lezárásáról, amelyről hamarosan írásban tájékoztatják az érintetteket.
A főügyész szerint a rendőrség összeállított egy listát azoknak a csíki intézményeknek a vezetőivel, amelyekre kitűzték a székely zászlót. Végül nem is hallgatott ki minden intézményvezetőt, és azt a javaslatot tette, hogy ne induljon bűnvádi eljárás ellenük. A rendőrség álláspontját az ügyészség is elfogadta.
Hargita megyében egy maroshévizi nyugalmazott tanár feljelentése alapján kezdte vizsgálni a csíkszerdai, a székelyudvarhelyi és a gyergyószentmiklósi ügyészség azoknak az intézményeknek a vezetőit, amelyeken ott leng a székely zászló. Az intézményvezetők március és április során kaptak rendőrségi idézést, és írásos nyilatkozatot kellett adniuk arról, hogy miért tűzték ki a zászlót, ki utasította erre őket, mit jelképez a lobogó, és kitől kapták azt.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke múlt héten nyilatkozatban kérte fel a belügyminisztérium illetékeseit, hogy állítsák le a székely zászlót kitűző polgármesterek, iskolaigazgatók kihallgatását, és „foglalkozzanak azzal, ami a dolguk". Az RMDSZ elnöke kijelentette, a közösségi szimbólumok használata nem ütközik törvénybe, és nem is sérti a többségi lakosok egyéni vagy közösségi érdekeit.
A feljelentő nyugalmazott tanár korábbi keresete alapján helyezte hatályon kívül tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság a Hargita Megyei Tanácsnak azt a 2009-ben hozott határozatát, amely a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A táblabíróság úgy ítélte meg, hogy egy megyének nem lehet zászlaja.
A zászlót Székelyföld szimbólumává tevő Székely Nemzeti Tanács (SZNT) úgy vélte, szükségtelen önkormányzati határozatokat hozni a zászló kitűzéséről, ezek ugyanis félremagyarázhatók, és lehetőséget adnak az érintettek zaklatására.
MTI
Erdély.ma

A szervezetépítéstől a nemzetépítésig
– beszélgetés Toró T. Tiborral, az EMNP elnökével –
Szombaton az Erdélyi Magyar Néppárt országos küldöttgyűlése Toró T. Tibort választotta elnöknek. A frissen megválasztott elnök a Népújság kérdésére kijelentette: elnöki programja tulajdonképpen a Néppárt programja. Prioritásait tíz pontban fogalmazta meg, a szervezetépítéstől a nemzetépítésig.
– A szervezetépítést folytatni kell, hiszen a munkának talán a közepén tartunk, és a kétéves mandátumunk végére nem szabad olyan települése legyen Erdélynek, ahol a Néppártnak legalább egy csoportja ne lenne, egy olyan fix pontja, amelyre támaszkodni tud a 2016-os választásokon. Az önkormányzati munkára kell koncentrálnunk, hiszen az önkormányzatokban van nekünk elsősorban keresnivalónk.
– Pedig nem igazán képeznek erőt jelenleg az önkormányzatokban...
– Nem vagyunk az önkormányzatokban hatalmon, de ahhoz talán elég erősek lehetünk, hogy az átláthatóságot, tisztaságot, az elkötelezettséget számon kérjük a választott és kinevezett tisztségviselőkön. Ehhez külön stratégiával kell nekivágnunk azokkal az emberekkel, akik 2016-ban önkormányzati képviselők akarnak lenni.
– Arról is beszélt, hogy mennyire fontos a szakmaiság felértékelődése a párt munkájában. Pontosan mit jelent ez?
– A 2012-es választási évben nem volt időnk ezeket a műhelyeket olajozottan működtetni, ezért ebben az évben erre fogunk koncentrálni. Ennek köszönhető, hogy az országos választmány elnökét beemeltük az elnökségbe, hiszen az országos választmány az a testületünk, amelyben ott vannak a szakbizottságaink. Ennek egyik eredménye a Mikó Imre-terv, munkában van egy átfogó társadalomépítési szociális terv, amely azokat a fontos kérdéseket kell összegyűjtse és koherenssé tegye, amely az emberek mindennapi életét teszik könnyebbé úgy, hogy rámutassunk arra is, hogy az autonómia intézménye mennyiben segíti ezt elő szociális, közjóléti, környezetvédelmi és egyéb szempontok szerint.
Egy másik csomag az egyházi, illetve a közösségi ingatlanok, a kárpótlás kérdése. Ez forró téma, hiszen a kormány most fogadta el. Erről egy dokumentumot is elfogadtunk, amellyel kiállunk a restitutio in integrum mellett, illetve próbálunk minél szélesebb akcióegységet teremteni mindazokkal, elsősorban a magyar történelmi egyházakkal, akik kárvallottjai lehetnek ennek a folyamatnak, ha úgy kiteljesedik, ahogy a kormány elképzelte, és amelyre úgy tűnik, az RMDSZ valamilyen módon áldását is adta.
– Azt mondta, nagypolitikai kérdésekben is állást foglalnak. Mit tud tenni egy kis, parlamenten kívüli párt?
– Van néhány nagypolitikai kihívás, amely előttünk áll, s amiben fontos, hogy állást foglaljunk és cselekedjünk is, bár az eszközeink nem túl gazdagok, nem vagyunk a parlamentben, de ez nem jelenti azt, hogy nem kell megszólalnunk, vagy akár cselekednünk az alkotmánymódosítás, a régióátalakítás, vagy akár a választási törvény kérdésében. Meg kell keresnünk azokat az eszközöket, elsősorban mozgalmi eszközöket, amelyekkel befolyásolhatjuk a folyamatok kedvező alakulását. Nagyon fontos eszköze a Néppártnak a közösséggel való partnerség. A közösség maga lehet politikai szereplő, ezt bizonyítottuk a marosvásárhelyi március 10-i tüntetésen, és ahányszor szükség lesz erre, használni fogjuk ezt az eszközt. Ez erőt ad, ugyanakkor hatékonnyá teheti a Néppárt politikáját.
– Tőkés László azt nyilatkozta, nem döntötte még el, hogy indul-e az európai parlamenti választásokon. Az EMNP viszont éppen az indulását szorgalmazza.
– Három választás áll előttünk 2014-ben. Az államelnök-választás fontos eszköz lehet arra, hogy alakítsuk a román politikai gondolkodást, és egyáltalán a politikai kultúrát. Ennek pozitív tapasztalatai vannak amúgy az elmúlt huszonhárom esztendőben, sajnos, nem sáfárkodtunk jól ezekkel a pozitív fejleményekkel. De fontos az európai parlamenti választás is, mindent meg fogunk tenni, hogy Tőkés Lászlót visszajuttassuk az Európai Parlamentbe. Történelmi igazságtalanságnak és bűnnek tartom azt, hogy komoly erőkkel munkálkodnak azon, hogy ellehetetlenítsék azt az embert, aki ismertségéből és elkötelezettségéből fakadón legtöbbet tehet azért, hogy a Kárpát-medencei magyar ügy európai és nemzetközi üggyé váljon.
Ami a magyarországi választásokat illeti, nagyon fontos nemzetpolitikai kérdés, hogy állampolgárságunk és szavazati jogunk is van. Többé már nem lehet a határon túli magyar közösségekkel visszaélni, mert politikai tényezőkké váltunk, számításba kell venni minket akkor, amikor a magyarországi pártok meghatározzák a maguk választási stratégiáját. Mi minden erőnkkel azon leszünk, hogy minél több ember egyrészt jusson magyar állampolgársághoz, másrészt pedig éljen azzal a joggal, amit megkapott a magyar választójogi törvényben. A választásokon való részvétel erősíti majd azt a folyamatot, amelyet nemzetegyesítésnek szoktunk nevezni, és a normalitás felé fog haladni, hiszen nem igaz, hogy nincs közünk ahhoz, ami a magyar parlamentben történik, van közünk hozzá, mert magyar ügy, és a mi ügyünk.
– Hogyan látja az erdélyi magyar–magyar viszony jövőjét?
– A magyar–magyar viszony megváltoztatása egyik fontos feladata és küldetése a Néppártnak. Nekünk feladatunk egyrészt rendet teremteni az autonómia párti táborban, és ezt a munkát gyorsan kell elvégezzük, másrészt pedig ki kell egyensúlyozni az erdélyi magyar politikát. Ezt úgy lehet megtenni, ha megerősödünk, és legalább összemérhető erővel és közösségi támogatottsággal rendelkezünk. Ha ez megtörténik, akkor azt hiszem, egy hatékony nemzetpolitikai érdekérvényesítés fog megszületni, hiszen akkor rá tudjuk kényszeríteni erre azokat, akik Bukarestben látják az erdélyi magyarság jövőjét, aki ott érzik jól magukat, és a kijárásos politikából kovácsolnak mindig elég politikai tőkét ahhoz, hogy visszamehessenek és folytathassák.
Mi úgy gondoljuk, Bukarestbe csak azért kell menni, hogy megteremtsük az erdélyi autonómia jogi kereteit, egyébként itthon van dolgunk. Tehát akkor leszünk hatékonyak az érdekérvényesítésben, ha ez a két politikai erő – a bukaresti kijárásos, és az autonomista –, amely azt gondolom, visszavonhatatlanul fókuszálódott, együttműködik. Együttműködni pedig akkor tud, ha rá van kényszerítve. Mi azon leszünk, hogy rákényszerítsük őket az együttműködésre. Egyrészt, mert a közösség elvárja ezt az együttműködést, másrészt pedig a román nemzetállami szemponttal szemben csak így lehetünk eredményesek.
Végül feladatunk, amelyről már beszéltem, a közösségi erőt minél magasabbra emelni, ébren tartani, frissen tartani, és használni akkor, amikor a kijárásos vagy a kamarilla politika nem vezet eredményre. Márpedig nem vezet eredményre, tehát nekünk az a dolgunk, hogy ezt az erőt arra használjuk, hogy ott legyünk majd, ahol a döntések megszületnek azzal az elkötelezettséggel és azzal a hittel, amely jellemezte itt, Kolozsváron is ezt a 450-es közösséget.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Örökbefogadási mozgalom fiataloknak: kreatív dévaiak
Megalakult az Örökségünk Őrei Erdélyi Hálózata
Az épített örökség védelme legalább olyan fontos eleme az identitástudatnak, mint az anyanyelv vagy a zenei nevelés. Erdély-szerte telis-tele vagyunk olyan romló állagú építménnyel – várak, kastélyok, kúriák, udvarházak, templomok –, amelyek nyomokban még őrzik hajdani pompájukat, pedig nem csak a múló idő, hanem a rosszindulat és mohóság is jócskán kikezdte. Sok esetben azonban csak egy kis lelki és szellemi ráfordításra lenne szükség – a vitathatatlan anyagiakon kívül – ahhoz, hogy ezek az építmények ne vesszenek el teljesen. Ebből az elgondolásból kiindulva kezdeményezte az RMDSZ főtitkársága az Örökségünk Őrei program keretében a Fogadj örökbe egy műemléket! mozgalmat, iskolai csoportok számára. Egyelőre Hunyad megye áll az élen a műemlékek gondozásában, de a kezdeményezők abban bíznak, egyre több csoport csatlakozik, tudatosítva, hogy az épített örökségek olyan értékeket képviselnek, amelyek a jelenlegi generációnak is fontosak.
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES
Szabadság (Kolozsvár)

Betekintés a dési magyarság életébe
III. Lakossági Fórum Désen
A legutóbbi helyhatósági választásokon Dés szavazókörzetében az 1480, RMDSZ-re leadott szavazat eredményeként az önkormányzatban két tanácsos képviseli a 14,7%-os dési magyar közösség érdekeit. Kovrig Annamária (aki egyben az RMDSZ dési szervezetének elnöke) és Varga Loránd a közösségépítést tűzte ki fő céljául, a helyi magyarság minden korosztályának igényeit és érdeklődését szem előtt tartó rendezvények szervezésével, természetesen a lehetőségek szerint. Ezt a célt szolgálják a lakossági fórumok is: az elsőn Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes és Szabó Gábor szakfelügyelő volt a meghívott, a másodikon pedig Lőrinczi Zoltán megyei tanácsos, a vidékfejlesztési iroda igazgatója tartott tájékoztatót a vidékfejlesztési lehetőségekről, pályázatokról. Az április 16-i, szintén a dési Magyar Házban megtartott harmadik fórum témáját az RMDSZ-es tanácsosok mintegy 10 hónapos tevékenységi beszámolója képezte. A találkozó végeztével a hallgatóság az utóbbi 23 év legkonkrétabb, leghihetőbb beszámolójaként jellemezte és fogadta el ezt a jelentést.
Kovrig Annamária és Varga Loránd beszámolójából, valamint a kérdéseimre adott válaszaikból kitűnik, hogy a dési RMDSZ és egyben a Civil Műhely, a Kádár József Kultúregyesület és az Aranyeső Egyesület fiatal vezetői Dés 14,7%-ra csökkent, és mindinkább fogyatkozó tendenciát mutató magyar közösségének megmaradásáért, munka- és tanulási lehetőségeiért, hagyományunk ápolásáért kíván tevékenykedni. Helyi tanácsosként ilyen megfontolásból kértek tagságot a tanács tanügy-kultúra, valamint az ingatlanok vásárlásával-értékesítésével foglalkozó szakbizottságába is, ezenkívül vezetőbizottsági tagok a magyar tagozattal is rendelkező Piticot napközi óvodában és az 1-es számú Általános Iskolában.
– Néha keményen, okosan kell tárgyalni, kitartóan képviselni érdekeinket – mondja Varga Loránd –, és kis lépésekkel elérni, hogy egyházaink, iskoláink, óvodáink meg is kaphassák azt, ami jár nekik, legyen szó támogatásról vagy bármi másról. Utánajártunk például annak, hogy az elmúlt 24 év alatt a helyi költségvetésből a magyar egyházak eddig soha nem kaptak anyagi támogatást építkezésre vagy javításokra. Szóvá tettük, kiharcoltuk, így 2013-ban a helyi református és katolikus egyháznak összesen 19 ezer lejt osztottak le javításra, 11 ezer lejt fenntartásra, kultúrára pedig 20 ezer lejt kaptunk a dési költségvetésből. A megyei költségvetésből Dés a helyi RMDSZ képviselőinek száma szerint 21 ezer lejt kapott, célszerűen a malatói napközi és a déscichegyi napközi kerti bútorral, illetve az 1-es számú Általános Iskola modern eszközökkel való felszerelésére. Itt újra és újra felhívjuk a figyelmet a pályázati lehetőségek kihasználására: akik ezt nem teszik meg, legyenek egyházak, tanügyi vagy kulturális szervezetek, nem részesülhetnek az egyébként jogos anyagi támogatásból”.
Magyar Napok Désen, először
A két tanácsos törekszik a magyar–román és a magyar–magyar kapcsolatok erősítésére, ilyen indokból a dési Magyar Házban szolgálati irodát nyitottak, ahol be lehet jelenteni a különféle lakossági panaszokat. Ezeket a tanácsosok továbbítják az illetékes önkormányzati szervekhez, ugyanakkor követik azok megoldását is – ha ez elmarad, a tanácsülésen hivatalos választ kérnek az illetékesektől.
Ami a legsürgetőbb megoldandó feladatokat illeti, mindketten a dési Magyar Ház rendbetételét nevezik meg elsőnek (a közösségi ház állapotáról részletesebben április 19-i számunkban olvashattak – szerk. megj.), remélve, hogy minél több cserépjegyet fognak vásárolni a közeljövőben azok, akiknek szívügyük Dés, illetve a dési magyar közösség. Ami pedig a közelebbi terveket illeti, már készülnek a szavalóverseny szervezésére, a dési Diáknapokra, a Néptáncfesztiválra, majd augusztus 17–18-án az első ízben megrendezendő Dési Magyar Napokra.
„Tanácsosként nem csak a magyar közösség ügyei foglalkoztatnak – folytatja Varga Loránd –, hanem a város általános, megoldásra váró problémái, mint a „csókaelhárítás” – nemrég tudtuk meg: szaporodásuknak természetes módon mókusok betelepítésével lehet elejét venni –, a város energetikai programja, a város közbiztonságának növelése, valamint az autós forgalom biztonsági kamerás felügyelete. Ezekre konkrét programokat dolgoztam ki, szakértőket kutattam fel, így most már csak határozat kellene hogy szülessen a dési tanácsban ezek megvalósítására, véghezvitelére. Ezenkívül igyekszünk minden városi rendezvényen – koszorúzások, nemzeti ünnepek, emléktábla-avatások stb. – jelenlétünkkel képviselni a dési magyarságot.
Kovrig Annamáriát befejezésül a távolabbi terveikről kérdeztem. „Jövőre városunk 800 éves fennállását ünnepli. Dés alapítóinak méltó emléktáblát szeretnénk, miután ősi temetőnket három éve feldúlták, új parkoló építése címén. El szeretnénk érni az 1848-as Oroszlános emlékszobornak a város tulajdonába való helyezését, majd annak restaurálását, és persze mielőbb be kell fejezni a Magyar Ház teljes felújítását. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a kulturális rendezvények építik és hozzák egy fedél alá a magyar közösséget. Igyekszünk hatékonyabban megszervezni munkánkat, minél szélesebb körben bevonni mindazokat, akik tenni akarnak közösségünkért. Sokan nem hiszik el, de 70 szavazaton múlott, hogy két tanácsos képviselheti közösségünket ott, ahol a város életét szervezik, azét a városét, ahol, ha egyre kevesebben is, de még 14,7 %-os arányban jelen vagyunk.”
LUKÁCS ÉVA
Szabadság (Kolozsvár)

Tőkés visszautasítja Kelemen vádjait
Tőkés László sértő szándékú támadásnak tekinti Kelemen Hunor RMDSZ-elnök napokban tett nyilatkozatát, amelyben „aberrációknak” minősítette az EP-képviselő kijelentéseit, és amelyben közölte: számára az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem létezik.
Kelemen Hunor az EMNP szombati kongresszusán elhangzottakra reagálva a hét végén a Mediafax hírügynökségnek elmondta, nem igaz, hogy a Néppárt kényelmetlen alakulat lenne az RMDSZ számára. „Ezek csak Tőkés aberrációi, hiszen az EMNP nem létezik, nem nyerte el a magyar közösség bizalmát, és szerintem nem is fogja soha. Két polgármesterrel a párt nem fogja megoldani a romániai magyarok problémáit” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Kelemennél valószínűleg Tőkés ama, kongresszusi kijelentése „verte ki a biztosítékot”, miszerint nem véletlenül köttetett a tavalyi parlamenti választások előtt titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió (USL) között. Az EMNP védnöke úgy véli, a szövetséget és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni, román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a bukaresti parlamentben. „A román posztkommunista hatalomnak azért kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal, mert minket nem tudnak megvásárolni, nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra. A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó” – fogalmazott Tőkés.
Kelemen nyilatkozatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kedden úgy válaszolt: nem csupán az EMNP-re a törvényhozási választáson leadott hetvenezer szavazat mögött álló választópolgár arculcsapása ilyeneket mondani, de egy olyan magyar párt elnökeként is, „amelyik legutóbb a Kárpát-kanyaron túlról származó román szavazatok segítségével éppen csak becsúszott a parlamenti küszöb fölött”.
„Mikor érti meg végre az RMDSZ elnöke, hogy az erdélyi magyarok stratégiai céljait – a többszintű autonómiát, az önálló magyar oktatást, a magyarlakta területek kiemelt és összehangolt fejlesztését, a magyar nyelv hivatalossá tételét stb. – románokkal „szövetségben” soha nem fogja elérni?” – teszi fel a kérdést Tőkés, felszólítva Kelement, gondolja újra „a Román Kommunista Párt sikerpropagandájára hajazó állásfoglalásait”. Az EP-képviselő hozzátette, továbbra is bármikor hajlandó az erdélyi magyarok problémáira adandó közös megoldásokról érdemben tárgyalni az RMDSZ vezetőivel, de személyeskedő és terméketlen vitában többé nem kíván részes lenni.
Krónika (Kolozsvár)

„Nem akarunk náci várost!”
Olvasom a világhálón, hogy Nagyváradon RMDSZ-es fiatalok tüntettek a Jobbik ellen. Egyikük Nem akarunk náci várost! feliratú táblát tartott a magasba. Megkérdezték tőle, hogy mi az a náci, de nem tudta. Arra a kérdésre, hogy akkor miért tartod a kezedben, állítólag azt válaszolta, hogy „mert ideadták”.
Egyesek nem átallják a náci problematika által meg sem érintett erdélyi magyar ifjúságot felhasználni saját kicsinyes politikai játékaikra. Az egyik náci teoretikus által megfogalmazott sajnálatos tény, hogy a hazugságot, ha eleget ismétlik, igazságnak fogják hinni nagyon sokan. Így állunk a Jobbik lenácizásával is.
Nem állítom, hogy a Jobbik minden politikai gesztusával egyetértek, s hogy e pártot az ellenzéki szerep előnyére formálta volna. Azt sem állítom, hogy ne lenne mit „visszaadjon” a Fidesznek igazságtalanságban. Hogy egyetértünk-e azzal, hogy a Jobbik kollektíven megbélyegzi az elmúlt húsz év politikai elitjét, vagy több ízben egy szintre helyezi az MSZP-t a Fidesz-szel, nyilván igaztalanul, külön kérdés, mint az is, hogy lenácizható-e sommásan e párt. A külföldi és belföldi balliberálisok Jobbik-ellenes rágalomkampánya olyan kitartó és masszív volt, hogy végtére hatékonynak is bizonyult. Lassan már Jobbik-szimpatizánsok vagy a Jobbikkal szemben elfogadó álláspontot képviselő közszereplők és tollforgatók is átveszik, ha a náci bélyeget nem is, de a szélsőségeset nem ritkán. Pedig mindkettő politikai–politológiai nonszensz.
Erdélyben, a nácizás, szélsőségesezés szempontjából aránylag fertőzetlen területen, kétszeres aljasság egy ilyen rágalmazó tüntetés. Persze mire számíthatunk a nagyváradi RMDSZ részéről, mely talán legtovább ment a magát baloldalnak tituláló, nemzetáruló politikai bagázzsal való összefonódásban. Ha a pénzük jól jön, nem csoda, hogy átveszik a módszereiket, a propagandájukat. Csak remélni lehet, hogy a nagyváradi példa nem lesz ragadós Székelyföldön, ahol az RMDSZ-es vezetők egy részét más fából faragták, mint az MSZP-sekkel és SZDSZ-esekkel bratyizó váradiakat.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Hasznos idióták és kártékony bölcsek
Gazda József a Székelyföld emblematikus személyisége, aki sokat tett életében az erdélyi magyar identitáshatárok fenntartása és ezeknek a határoknak a színvonalas szellemi tartalommal való feltöltése érdekében.
Amikor egy ilyen ember szólal meg valamilyen kérdés kapcsán, akkor a hozzászólásnak alappal van súlya, és ha az állásfoglalás ferdít, az okozott sebek nem indokolatlanul fájnak. A Hasznos idióták... című írást (Háromszék, 2013. április 17.) Gazda József feltehetően az előtt írta, mielőtt megjelent volna a kérdéssel kapcsolatos véleményemet részletesebb formában tükröző interjú, amelyet Cseke Péter Tamás készített, és a Magyar Szó Online, illetve az Erdélyi Riport kiadványokban tett közzé. Álláspontja ugyanis kizárólag egyetlen megállapításra reflektál, amelyet egy MTI-hír alapján a hazai magyar nyilvánosság több fóruma a kontextusból kiragadott formában, többnyire pontatlanul közvetített a hazai magyar olvasóközönség felé. Noha Gazda József reflexiója súlyosan megbélyegző és igazságtalanul torzít, mégis hálásnak kell lennem neki, hogy ürügyet szolgáltatott a következő pontosításokra. Az MTI híranyaga e kritikus részlet tekintetében precíz ugyan, a hazai sajtóanyagok többségének figyelme mégis elsiklik afölött, hogy az inkriminált kijelentésem az etnikai alapú területi autonómiára vonatkozott. Gazda József is nemes egyszerűséggel foglalja össze a dolog szerinte való lényegét: „Salat Levente tett egy bölcs nyilatkozatot, miszerint tizenkét éven belül nem lesz autonómiánk”. Ez a kijelentés egyszerűen nem felel meg a valóságnak, több okra visszavezethetően. Egyfelől úgy gondolom ugyanis, hogy az autonómia számos olyan formájával rendelkezünk már ez idő szerint is, amelyeket vagy nem tudatosítunk, vagy nem tulajdonítunk azoknak kellő jelentőséget: a nyelvi szempontból önálló iskolarendszerünket funkcionális autonómiaként szokták emlegetni a szakirodalomban; az egyházi autonómiák rendszere a személyi elvű autonómiákra példa; a közel 3000 tanácsos és választott vezető, akik az erdélyi magyarságot képviselik a helyi adminisztráció intézményeiben a közigazgatási autonómia fontos letéteményesei; kulturális intézményeink egész sora a kulturális autonómia kis köreiként volna megbecsülhető, de az autonómia sajátos alakzatai a közbirtokosságok is. Többször foglaltam állást nyilvánosan azzal kapcsolatosan is, hogy a romániai törvényes keretek elvileg lehetővé teszik a személyi elvű kulturális autonómia magánjogi változatának a működtetését az egyesületi törvény alapján, és az a tény, hogy ezzel az erdélyi magyarság nem kíván élni, fontos jelzés azt illetően, valójában mekkora az igény az autonómia iránt köreinkben. Az MTI-interjúban azt is mondtam, nem kizárt, hogy a regionalizáció napirenden szereplő kérdése a székelységre nézve valamilyen elfogadható területi-adminisztratív alakzat létrejöttét eredményezze. 2011-ben egy kötetet jelentettem meg a Kolozsvári Egyetemi Kiadónál, amelyben a politikatudomány autonómiát alátámasztó érveit vettem számba, kimutatva, hogy az etnikai vagy nyelvi alapon megosztott társadalmakban az autonómia szükségessége közvetlenül adódik a demokrácia politikai projektként való fölvállalásából. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az általunk sokat emlegetett, létező autonómiaalakzatokhoz rendszerint göröngyös út vezetett el. Létrejöttük történetében sok múlott a nemzetközi kontextuson, a szereplők bölcsességén és kitartásán, és egyértelmű, hogy nincs recept, ami alapján biztosra vehetően el lehetne jutni az autonómiához. Számolni kell azzal is, hogy a létező autonómiaalakzatok jelentős részét elhúzódó konfliktusokat lezáró megállapodások hozták létre (ezzel a részlettel kapcsolatban többen emlegetik a nemzetközi rezsim „perverz következményeit”, arra utalva, hogy a békés eszközöket alkalmazó kisebbségekre nem figyel oda a nemzetközi közvélemény), illetve azzal, hogy a viszonylag hosszú időn át stabil berendezkedésnek számító katalán autonómia vagy skót devolúció radikalizálódása és elindulása az elszakadás útján nem tesz jó szolgálatot a jelenlegi autonómia-törekvéseknek. Többek között ezekre gondolva állítottam, hogy tájékozatlanságot tükröző, megalapozatlan optimizmusra vall az a vélekedés, miszerint belátható időn belül elképzelhető lenne Erdélyben az etnikai alapú területi autonómia. A Cseke Péter Tamás által készített interjúban azt is kifejtettem: a jelenlegi világhelyzetben elképzelhetetlen, hogy Romániában a román többség akaratától függetlenül vagy annak ellenében jöjjön létre az autonómia bármilyen formája. Az autonómia lényege a hatalommegosztás, amihez politikai akaratra van szükség, az ehhez szükséges feltételek pedig jelenleg nem adottak Romániában, különösen ami a területi alapú etnikai autonómiát illeti. Ez az én véleményem ebben a kérdésben, amely mögött sok munka és szerteágazó tapasztalat van, de álláspontom – természetesen – nem több, mint egyike a lehetséges álláspontoknak. Nagyon hálás lennék, ha valakinek – például Gazda Józsefnek – sikerülne érvekkel bebizonyítania, hogy tévedek, akár abban a formában, hogy premisszáim helytelenek, akár abban az értelemben, hogy a következtetéseim elhibázottak. Sajnálatos adottsága erdélyi magyar közgondolkodásunknak, hogy a sorskérdéseinkkel kapcsolatos vitákban az érvek helyét egyre inkább az olyan minősítgetések veszik át, mint például a „hasznos idióta”. Gazda József csúsztatásának van egy további, a kérdés lényegét kiforgató eleme: álláspontomat, ha közvetve is, az RMDSZ érdekeit kiszolgáló nézetként állítja be. Az autonómia kérdésével kapcsolatos nyilvános állásfoglalásaimban többször próbáltam arra felhívni a figyelmet, hogy a román közgondolkodás főáramára jellemző, az autonómia kérdését zsigerből elutasító magatartás történelmi okok mellett arra is visszavezethető, ahogy az erdélyi magyarság nevében fellépők az elmúlt bő húsz év során az autonómiáért folytatott küzdelmet felfogták, illetve kivitelezték. A történet lényege röviden az, hogy az autonómia kérdését visszatérően rövid távú politikai céloknak rendelték alá, az autonómiaigényt megjelenítő kommunikációt pedig felkészületlen, a kérdéshez alapvetően nem értő szóvivőkre bízták. Többek között ennek is köszönhető, hogy az erdélyi magyarság által követelt autonómia lényegét illetően egymásnak ellentmondó üzenetek jutottak el a román közvéleményhez, amelyek azt eredményezték, hogy a fogalomhoz társított képzetek igen széles szemantikai skálán mozognak, a decentralizációtól kezdve az önkormányzaton át a nemzeti önrendelkezésig. Ahelyett, hogy a kérdést sikerült volna bevinni a közpolitikai viták napirendjébe, azt értük el, hogy a román társadalom egészében egy igen hatékony immunrendszer jött létre, amely rendkívül eredményesen mozgósítja az ellentestjeit valahányszor az autonómia kérdése felbukkan a nyilvánosságban. Ennek az adottságnak a kialakításában az RMDSZ-nek természetesen igen komoly felelősségrésze van, de egyáltalán nem válik az esélyeink javára az sem, hogy egy ideje három politikai szervezet licitálja túl egymást az autonómia kérdésében. És van végül Gazda József állásfoglalásának egy szomorú összetevője is. Mívesen szerkesztett mondataival azt sugallja olvasóinak, hogy a Székelyföld érdekeit árulja el az, aki az erdélyi magyar közgondolkodást jelenleg kényszerpályán tartó illúziókkal próbál leszámolni. A jól felfogott közösségi érdek kétségkívül olyan dolog, aminek tekintetében a kompromisszum nem jöhet szóba. De az adottságokkal nem számoló rögeszmék és a tájékozatlanságra alapozott előítélet fölöttébb kártékony csatlósai a kisebbségi jogharcnak. Gazda Józseftől elvárható volna, hogy felismerje: az újra és újra kivitelezhetetlennek bizonyuló célért folyó küzdelem azt eredményezi: egyre többen látják ma már értelmetlennek az autonómiakérdés feszegetését, az erdélyi magyar közgondolkodás egészére pedig rátelepszik a kollektív kudarcérzet. Az elhibázott, teljesíthetetlennek bizonyuló jövőkép demoralizál, és elveszi az emberek kedvét attól, hogy itt és most elvégezhető feladatokra összpontosítsanak. Magyarán: hogy a csodavárás helyett méltó tartalmat adjanak az autonómia létező vagy rövid távon elérhető formáinak. Nem tudom, valóban vannak-e hasznos idióták, akik a Gazda József által oly találóan megbélyegzett szerepet játsszák el ma a magyar–román relációban, de attól tartok, minden kétséget kizáróan vannak kártékony bölcsek, akik minden erejükkel azon vannak, hogy az erdélyi magyarságot megtartsák az előítéletekkel terhelt jövőképek fogságában. Salat Levente
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A székely zászlóról is megkérdezte Victor Pontát Korodi Attila Strasbourgban
Victor Ponta miniszterelnökhöz intézett kérdéseket Korodi Attila parlamenti képviselő az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ülésének utolsó felszólalójaként április 24-én Strasbourgban.
Korodi Attila első kérdése arra vonatkozott, milyen döntéseket támogat a miniszterelnök – az Európa Tanács ajánlásainak, keretegyezményeinek és chartainak szellemében – annak érdekében, hogy a helyi közösségek szabadon használhassák jelképeiket és szimbólumaikat Románia egész területén. Hangsúlyozta, hogy a székely zászló használatának megtiltása, amely a székelyföldiek jelképe, diszkrimináció, hiszen más megyék, helyi közösségek továbbra is használhatják az őket jelképező zászlókat. A képviselő kitért arra, hogy értesülései szerint a kormány tervez olyan jogalkotási lépéseket, amelyek normális mederbe terelik a kérdést.
A továbbiakban Korodi arra kérdezett rá, a román miniszterelnök hogyan képzeli el a szubszidiaritás elvének gyakorlatba ültetését az alkotmánymódosítás után a nemzeti kisebbségek szemszögéből.
Az első kérdésre reagálva Ponta elmondta, hogy mivel fontos számára a nemzeti közösségek együttműködése, ezért javasolni fogja a romániai pártoknak és a civil szervezeteknek, hogy közösen találjanak jogi megoldást arra, hogy a román és az európai uniós zászló mellett helyi közösségek szimbólumait is ki lehessen tűzni a helyi közigazgatási intézményekre, hacsak ezek nem rasszista vagy fasiszta jellegűek. A második kérdésre a miniszterelnök azt válaszolta, Romániában a szubszidiaritást csak a helyi közigazgatáson keresztül képzeli el.
Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése április 22 és 26 között ülésezik Strasbourgban. Korodi Attila parlamenti képviselő az RMDSZ javaslatára Frunda György utódja a Tanács Parlamenti Közgyűlésében. A Közgyűlés Politikai és Demokrácia Szakbizottságában, illetve az Európai Néppárt Közgyűlési frakciójában dolgozik.
Erdély.ma

Bernády helyett I. Ferdinándra keresztelnék Marosvásárhelyen a 2-es iskolát
A szakmai véleményezés helyett a Megyei Névadó Bizottság etnikai ügyet kreált a 2. számú Általános Iskola átnevezése tárgyában. A megyei szintű véleményező testület három tagja (Iulian Boldea, Corina Teodor a Petru Maior Egyetem tanárai, valamint Pop Tămas Dimitrie, nyugalmazott könyvtárigazgató ), szemben az RMDSZ által támogatott Soós Zoltán régész- történésszel és Csortán Ferenc művészettörténésszel, szakmaiatlan véleményt hangoztatva leszavazták a 2. számú Általános Iskola vezetőtanácsa és a helyi önkormányzat Névadó Bizottsága által javasolt dr. Bernády György megnevezést.
Az ellenzők arra hivatkozva, hogy a két világháború között I. Ferdinánd nevet viselte az iskola, szerintük ehhez a megnevezéshez kellene visszatérni.
„Felhívtam a bizottság tagjainak figyelmét, hogy szakmaiatlan indoklásukkal további etnikai feszültségeket keltenek, amit józan és szakmai hozzáállással, felelősen elkerülhető lenne. Sajnos, érvelésem nem talált meghallgatásra” – mondta Soós Zoltán.
Brassai Zsombor megyei elnök véleménye szerint a szemet szúró szándékosság felháborító, „a bizottság nem névadói hatáskörrel rendelkezik, ehhez csak az iskola vezetőtanácsának és helyi önkormányzatnak lenne joga, hatáskörüket átlépve sajnos magyarellenes politikai természetű döntést hoztak meg” – mondta Brassai Zsombor megyei elnök.
A névadási eljárás következő és egyben utolsó lépése a Helyi Tanács döntése lesz, lévén a megyei bizottság pusztán véleményező hatáskörrel rendelkezik, végleges döntést az önkormányzati testület fog hozni.
„Az utóbbi két évben többször is vita tárgyát képezte az önkormányzati testületben, remélem sikerült a megelőző vitákban érvényt szerezni szándékunknak, és végre Marosvásárhelyen is lesz egy általános iskola, amely magyar történelmi személyiség nevét viseli” – mondta Peti András, marosvásárhelyi elnök.
A frakcióvezető azon meggyőződésének is hangot adott, hogy a kérdésből egyik román párt sem próbál meg politikai tőkét kovácsolni, hanem egy egészséges európai interetnikus városközösség szellemiségében megfelelő tisztelettel kezeli a magyar közösség óhaját és az egykori városépítő emlékét. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének sajtóközleménye
Erdély.ma

Az RMDSZ-kerületek összefogásával fejezik be a segesvári Petőfi-szobrot
Az RMDSZ Maros megyei szervezetének 18 kerülete összefogással támogatja a segesvári Petőfi- szobor felavatását. Erről a tegnap döntöttek a Kerületi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésén. Az RMDSZ-kerületek kiemelt rendezvényként anyagilag is támogatják a segesvári szervezetet az öt éve elkezdett projekt megvalósításában. Gáll Ernő, Segesvár kerület elnöke elmondta, a szórványban élő segesvári magyar közösség lehetőségeit meghaladja a kihívás.
Az RMDSZ, a minisztériumok és önkormányzat hathatós támogatásával sikerült a várban rehabilitálni a parkot, előteremteni a szobortalapzat költségeit, tulajdonképpen már csak az avatóünnepség van hátra. "A kerületi elnökök úgy döntöttek, hogy kiemelt projektként kezelik a segesváriak ügyét, anyagi szolidaritást vállalva egy méltó avatóünnepség szervezésében. Rendkívül pozitívan értékelem ezt a gesztust, lévén jelzésértékű, egymásrautaltságunk tudatát erősíti, ami voltaképpen a Maros megyei magyarság és az RMDSZ ereje. Mi valóban együtt lehetünk erősek, szórványban és tömbmagyar vidéken élő magyarok, Palotailvától Szovátáig, Nyárádszeredától Szederjesig, Marosvásárhelytől Hadrévig. Az idén a segesvári Petőfi-szobor mellett még két településen, Marosludason és Marosszentgyörgyön állítanak emléket a nemzet költőjének. Ez is jelzi, hogy a demográfiailag különböző helyzetben élő magyar közösségeknek azonos az identitástudata. Meggyőződésem, hogy Maros megyében a szórvány- és tömbmagyarság összefogására kell és lehet erős érdekvédelmi politikát építeni" – mondta Brassai Zsombor megyei elnök.
Népújság (Marosvásárhely)

Tőkés visszautasítja Kelemen vádjait
Tőkés László sértő szándékú támadásnak tekinti Kelemen Hunor RMDSZ-elnök napokban tett nyilatkozatát, amelyben „aberrációknak” minősítette az EP-képviselő kijelentéseit, és amelyben közölte: számára az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem létezik.
Kelemen Hunor az EMNP szombati kongresszusán elhangzottakra reagálva a hét végén a Mediafax hírügynökségnek elmondta, nem igaz, hogy a Néppárt kényelmetlen alakulat lenne az RMDSZ számára. „Ezek csak Tőkés aberrációi, hiszen az EMNP nem létezik, nem nyerte el a magyar közösség bizalmát, és szerintem nem is fogja soha. Két polgármesterrel a párt nem fogja megoldani a romániai magyarok problémáit” – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
Kelemennél valószínűleg Tőkés ama, kongresszusi kijelentése „verte ki a biztosítékot”, miszerint nem véletlenül köttetett a tavalyi parlamenti választások előtt titkos paktum az RMDSZ és a Szociálliberális Unió (USL) között. Az EMNP védnöke úgy véli, a szövetséget és azokat, akik a román kormány magyar hangjaként szoktak működni, román szavazatokkal, hatalmi segédlettel tartják bent a bukaresti parlamentben. „A román posztkommunista hatalomnak azért kényelmetlen az autonomista nemzeti oldal, mert minket nem tudnak megvásárolni, nem vagyunk hajlamosak a megalkuvásra. A román hatalom mindenkor talált magának komprádorokat, olyan magyarokat, akiknek fontosabb az önérdek, mint a köz java: a Bukarestben átnevelődött magyarjainkról van szó” – fogalmazott Tőkés.
Kelemen nyilatkozatára az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kedden úgy válaszolt: nem csupán az EMNP-re a törvényhozási választáson leadott hetvenezer szavazat mögött álló választópolgár arculcsapása ilyeneket mondani, de egy olyan magyar párt elnökeként is, „amelyik legutóbb a Kárpát-kanyaron túlról származó román szavazatok segítségével éppen csak becsúszott a parlamenti küszöb fölött”.
„Mikor érti meg végre az RMDSZ elnöke, hogy az erdélyi magyarok stratégiai céljait – a többszintű autonómiát, az önálló magyar oktatást, a magyarlakta területek kiemelt és összehangolt fejlesztését, a magyar nyelv hivatalossá tételét stb. – románokkal „szövetségben” soha nem fogja elérni?” – teszi fel a kérdést Tőkés, felszólítva Kelement, gondolja újra „a Román Kommunista Párt sikerpropagandájára hajazó állásfoglalásait”. Az EP-képviselő hozzátette, továbbra is bármikor hajlandó az erdélyi magyarok problémáira adandó közös megoldásokról érdemben tárgyalni az RMDSZ vezetőivel, de személyeskedő és terméketlen vitában többé nem kíván részes lenni.
Krónika (Kolozsvár)