In memoriam – „Ama nemes harcot megharcoltam, a hitet megtartottam”
Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspököt szerda délután helyezték nyugalomra a Házsongárdi temetőben. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök prédikációjában kifejtette: a földi szeretet kötődéseitől fájdalmas az elszakadás, de nem reménytelen, ha a halált nem elmúlásnak, hanem átmenetnek tekintjük. – Az isteni szeretet vigasztaló valóság is egyben. A lét értelmét az isteni szeretet megtapasztalása által foghatjuk fel – mondta a püspök, majd a viszontlátás reményében búcsúzott Mózes Árpádtól.
Szebik Imre, nyugalmazott evangélikus magyarországi püspök Pál apostolt idézve jellemezte Mózes Árpádot, amikor azt mondta: „ama nemes harcot megharcoltam, /…/, a hitet megtartottam”. – Mi is az élet? Harc, kemény küzdelem. Ám most olyan világban élünk, amikor az emberek minél kényelmesebben akarnak élni, szórakozni, és nem akarják vállalni a küzdelmet. Pedig Isten a küzdésre rendelt minket, még akkor is, ha néha önmagunkat kell legyőznünk – magyarázta a nyugalmazott püspök, majd a hit fontosságáról értekezett: „ha van hitünk, mindenünk van, ha nincs hitünk, semmink sincs”. Ezt követően Szebik Imre ismertette Mózes Árpád életének főbb eseményeit.
– Mózes Árpád soha nem lázadt nehéz élete és Teremtője ellen. Jó emberismerő, melegszívű lelkipásztor, kiváló egyházvezető, igaz magyar ember volt, aki sokat fáradozott az erdélyi magyar közösség megtartásáért. A magyarországi evangélikus egyházhoz is szoros kapcsolat fűzte: gyakran prédikált gyülekezeteinkben – jellemezte az elhunytat Szebik.
Zelenák József evangélikus püspökhelyettes, brassói esperes Lukács evangéliumából idézett. – Isten szolgái egy életen át bizonyságot tesznek Istenről. Boldog ember az, akinek ez megadatik. Mózes Árpád ilyen ember volt, nem élt tehát hiába – tette hozzá Zelenák, majd Reményik Sándor Viszontlátásra című versével búcsúzott a volt püspöktől.
Christoph Klein, a Szász Evangélikus Egyház nyugalmazott püspöke románul és németül szólt az egybegyűltekhez. Német beszédét Fehér Attila egyházkerületi főtanácsos fordította le magyarra. – Többéves értékes kapcsolat fűzött Mózes Árpádhoz, akinek megvolt az a képessége, hogy nagyon tudott örülni, örvendeni. Élete tele volt örömmel és szenvedéssel, munkával és imával. Mózes tudta, hogy az öröm Istentől jön, így szolgálta egyházát – mondta Klein.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) püspöke úgy vélekedett: Mózes Árpád azért lelt végső nyugalomra a Házsongárdi temetőben, hogy sírköve hosszú ideig hirdesse: voltunk és vagyunk. – Mózes Árpád az erdélyi magyar közösség kemény oszlopa volt, akit erős tartás, mély hit, példaadás jellemzett. Meghajtjuk fejünket nagysága előtt, és azt kívánom: Isten rendeljen hozzá hasonló erős oszlopokat, hogy Erdély megtartasson! – összegzett a református püspök.
A Magyar Unitárius Egyház püspöke, Bálint-Benczédi Ferenc elmondta: Mózes Árpád mindig Isten igaz szolgája volt, aki példát mutatott nekünk arra nézve, hogy Krisztusban mindenre van erő.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye részéről Nóda Mózes, a BBTE Római Katolikus Teológiai Karának oktatója szólalt fel. Mózes Árpádot állhatatos, és a megpróbáltatásokra készülő emberként jellemezte, akinél a szolgálat alázatot is jelentett.
Kiss Béla nyugalmazott kolozsvári evangélikus lelkész az 1956-ban elítélt teológustársak nevében, egy több mint fél évszázados barátság birtokosaként elevenítette fel Mózes Árpád emlékét. Megtudtuk: börtönéveikben együtt imádkoztak, szabadulásuk után pedig további vidám és szomorú eseményeket éltek meg együtt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kifejtette: nehéz sorsa volt Mózes Árpádnak, de az átélt nehézségeket nem mindig tartotta panasznak, hiszen a nehézség szép is lehetett. – A szolgálat adott értelmet életének, az a szolgálat, amelyet a nacionalista-kommunista diktatúrában és az elmúlt két évtizedben végzett. A hat évi börtön megacélozta keresztény hitében és magyarságában. Egyházat és közösséget épített, aktívan szolgáló életet élt, amelynek az volt a mozgatórugója, hogy az erdélyi magyarságnak nem búsulni, hanem jövőt teremteni kell! – mondta beszédében az RMDSZ-elnök.
N.-H. D.
Szabadság (Kolozsvár)

Kihívás az e-tankönyv
Nyilvános vitára bocsátotta az oktatási minisztérium az új, nyomtatott, illetve elektronikus tankönyvekre vonatkozó módszertant. A szaktárca áprilisban jelentette be, hogy a következő tanévtől új tankönyveket vezet be az első osztályosok számára, amelyek elektronikus formátumban is hozzáférhetők lesznek.
A tankönyvek kidolgozására, jóváhagyására és beszerzésére vonatkozó metodológia szerint minden egyes kiadványhoz annak digitális változatát is csatolni kell CD-n, az elektronikus változatot a minisztérium honlapjáról is letölthetik a diákok. A tervezet szerint az első osztályosok számára őszre készül el az új román-, magyar-, matematika- és környezetismeret-tankönyv. Mindegyik kiadvány kétkötetes lesz, az ezekhez tartozó digitális verzió pedig a Windows 7-es operációs rendszerben futtatható multimédiás elemeket és játékokat tartalmaz majd. A kiadványok beszerzésére 20 millió lejt utalt ki a minisztérium. Remus Pricopie oktatási miniszter úgy nyilatkozott, a tankönyvek cseréje 2017-ben fejeződne be. Úgy vélte, a digitális változat bevezetése azért fontos, mivel a multimédiás eszközök révén könnyebben tanulnak a diákok. A romániai közoktatásban jelenleg 1491 tankönyvet tartanak nyilván, 293 az elemi, 386 a gimnáziumi osztályok, míg 812 a középiskolások számára készült.
Egyetemi jegyzeteknek is beválnak
A minisztériumi illetékesek arra hívták fel a figyelmet, hogy a jelenlegi tankönyvek annyira tudományosak, hogy akár egyetemi jegyzeteknek is beválnának, ráadásul tele vannak hibákkal, hiszen az eddigi gyakorlat szerint a licit során többet nyomott a latban az ár, mint a minőség. A romániai közoktatásban jelenleg 555 oktatási program zajlik, derül ki a szaktárca adataiból, de csupán 279 számára biztosítottak a tankönyvek, a tantervben szereplő tantárgyak mintegy feléből nincs tankönyvük a diákoknak. A szaktárca magyarázata szerint ennek oka, hogy a kiadók nem érdekeltek a kis példányszámú könyvek kidolgozásában, mint például a kisebbségek nyelvén íródó kiadványok. Mint írják, az elemi osztályok számára a tankönyvek zöme a 2004–2006-os időszakban készült, a középiskolások számára 2007-ben hirdették meg a közbeszerzést. A jelenleg használatos tankönyveket a pedagógusok is elavultnak tartják. Mint rámutattak, olyan, 1996-ban készült könyv is van, amely szomszédos államként Jugoszláviát nevezi meg, Románia uniós csatlakozását pedig távoli célként említi. A Digi 24 hírtelevíziónak egy pedagógus úgy fogalmazott, a jelenleg használatos tankönyvek úgy vannak összeállítva, „mintha az lenne a cél, hogy elijesszék a diákot". A kiadványokat a tanulók is elavultnak és unalmasnak tartják, egy hetedikes diák elmondta, nem vonzza a fekete szövegtenger.
Kevés a pénz, szorít az idő
A tankönyvkiadók a szaktárca terve kapcsán arra hívták fel a figyelmet, hogy európai uniós szinten Romániában jut a legkevesebb pénz iskolai kiadványok beszerzésére, Bulgária például ennek a nyolcszorosát utalja ki e célra. Emiatt a kiadók arra kényszerültek, hogy a közbeszerzés során a legkisebb – adott esetben még az előállítási költségeket sem fedező – árat ajánlják, így a hangsúly a minőség helyett az anyagiakra kerül, a Romániai Könyvkiadók Szövetsége tiltakozott a minisztérium terve ellen, úgy vélve, az a szeptemberi határidővel megvalósíthatatlan, hiszen egy tankönyvet 6–9 hónap alatt lehet kidolgozni. Mario Demezzo elnök akkor azt mondta, a szervezet mindent megtesz a projekt leállítása érdekében, ha kell, a bíróságon támadja meg azt, kérve, hogy a könyveknek csak 2014 őszére kelljen elkészülniük. Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója ezzel szemben tegnap a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy a most nyilvánosságra hozott tervezet szerint a határidők nem olyan rövidek, hogy lehetetlenné tegyék a könyvek elkészítését. Az elsősöknek szóló tankönyveket idén októberig, a másodikosokét december elején kell bemutatniuk, és csak a 2014–2015-ös tanévben kerülnek a gyerekekhez. A szakember elmondta, a tanügyi törvény előírja, hogy ki kell dolgozni az új tanterveket, hiszen ezek alapján készülnek el a tankönyvek, a tervek egy része, az első és második osztályoké jelentős késéssel, idén áprilisra készült el. A kiadók pedig megszeppentek, hiszen az első nyilatkozatok után attól tartottak, szeptemberig meg kell lenniük az új könyveknek. A tegnap ismertetett metodológia szerint azonban úgy tűnik, arra is lesz elegendő idő, hogy az iskolákban kipróbálják a tankönyveket, a pedagógusok megfogalmazzák észrevételeiket, és ezek alapján javításokat eszközöljenek. „Eddig a megyei központokban csak választhattak a tankönyvek közül, most lehetőség lesz a változtatásra is" – magyarázta lapunknak a szakember.
Figyelni kell az érzékeny pontokra
Dáné Károly arra is rámutatott, hogy a rendszernek vannak érzékeny pontjai, de szerinte ezek odafigyeléssel kiküszöbölhetők. Figyelni kell például arra, hogy a román nyelvű és a nemzetiségek nyelvén írott kiadványokat ne együtt versenyeztessék, hiszen más az egységár, ha egy könyv a 200 ezres román piacra készül, vagy a tízezer magyar, kétezer német kisdiák számára kell kiadni. Az árversenyben általában a román könyv nyer, majd azt fordítják le magyarra, hívta fel a figyelmet a szakember, rámutatva: a fordítás nem mindig sikerül, ezért biztosabb, ha a magyarul szerkesztett könyv jelenik meg, más a megközelítésmódja, az ízlésvilága.
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese a Krónikának arról számolt be, hogy magyar vonatkozásban hamarabb elkezdődött a tankönyvek felújítása, hiszen a román változatnál régebbi kiadásokból is tanultak a magyar gyerekek. Ő is megerősítette: nem a tankönyvek újraírása, szerkesztése és kiadása jelent gondot, hanem az, hogy késnek a különböző tantervek, emiatt késnek a kiadványok is. Néhány középiskolai melléktantárgy vagy választható tárgy esetében – például logika, szociológia, lélektan – a 90-es években készültek a magyar tankönyvek, ezeket kell megújítani. Javítani kell a közgazdaság-tudomány középiskolai tantervén is, majd sorra kerül a többi tárgy is, és mire befejezik, kezdhetik elölről az egészet, hiszen arra a korábban felújított tankönyvek elavulnak. „Ez egy soha le nem álló munka" – mutatott rá Magyari Tivadar.
Kihívás a digitális könyv
Ami az elektronikus tankönyvek bevezetését illeti, nagy kihívás a kiadók számára, tartanak tőle, de örülnek is neki – mondta lapunknak Dáné Károly. Mint részletezte, a kiadók többsége erre nincs felkészülve: mivel eddig nem volt szükség rá, nem vásárolták meg a drága technológiát, így a legnagyobb román kiadók sem tudják első körben önerőből megoldani. A magyar kiadók kisebb piacra dolgoznak, kevésbé tőkeerősek, de ezt akár innovációval pótolni tudják, fejtette ki a vezérigazgató. Dáné Károly emlékezetett, hogy az elektronikus tankönyv nem olyan, mint például egy elektronikus regény, multimédiás elemeket, interaktív gyakorlatokat kell tartalmaznia. Ezek esetében nyitott kérdés a szerzői jogdíj is, hiszen eddig a tankönyvek íróit a megrendelt példányok után, százalékos arányban fizették, hívta fel a figyelmet a szakember.
Bíró Blanka, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Székelyföld – ahogyan egy román újságíró látja
A románok és székelyek közötti viszonyról, toleranciáról és annak a hiányáról, autonómiáról, vegyes családokról, szélsőséges megnyilvánulásokról készült ötven perces dokumentumfilmet sugároz csütörtökön este 22 órától a TVR1-es csatornája. A film készítőjével, Gabriel Geamănuval beszélgettünk.
Milyen kérdésekben merül mélyebbre a film?
Újságíróként azt tapasztaltam ottlétemkor, hogy rendkívül jó az együttélés a románok és a székelyek között. A közös problémája mindkét közösségnek Székelyföldön a szegénység, nem a nemzeti hovatartozás. De van akit az foglalkoztat például, hogy konfliktus lehet abból, ha a Székelyföldet szétválasztják. Egy másik a nyelvi kérdés, amivel részletesen foglalkozik a film: miért nem tanulnak meg a románok magyarul, miért nem tanulnak meg a magyarok románul, miért akarják idegen nyelvként elsajátítani a románt – ezek is kérdések, amikre választ keresek. Ott van például a balánbányai polgármester, egy román ember, aki elmondta: számára fontos volt megtanulni magyarul, hisz a többség nyelvén kell értekezni, márpedig a többség magyar és magyarul beszél. Szépen fogalmazott: „kötelez a munkám is és a szellemiség is, hisz nem ismerhetem meg a közösség problémáit, ha nem beszélem a nyelvüket”. Nagyon érdekes, hogy a székelyek is és a románok is a saját vezetőiket szidják és ítélik, egyik sem mutat ujjal a másik közösség vezetőire, hanem csak a sajátjaira.
Mit tapasztalt a Székelyföldön?
Jól ismerem a székelyek szellemiségét, barátaim is vannak Hargita megyében és Háromszéken is. Forgatáskor a székelyek nagyon szívélyesen fogadtak. Régebben, úgy tűnik, egy zártabb régió volt, nehezen kommunikáltak az emberek, de most ez egyáltalán nem így van. Akarnak kommunikálni, meg akarják ismertetni magukat a világgal, ragaszkodnak az identitásukhoz, egyesek autonómiát, mások föderális államot akarnak, sok féle emberek. Hangsúlyozom: székelyek és a románok, a románok és a magyarok közötti kapcsolat nagyon jó, csak a politikum hozza gyulladásba a közöttünk lévő kapcsolatokat, mindkét részről. A Székelyföld témát mindig előkapja Bukarest, valahányszor az RMDSZ és a kormánypárt között nézeteltérések vannak vagy akár csak lehetnének. Választások előtt szokták az autonómiakérdést megszellőztetni, de nem csak olyankor.
Ön szerint ki és miért vetette fel újra a „magyar kártyát”, mint konfliktustémát Romániában?
Van egy média nagyhatalom az országban, amelynek az érdeke, hogy ezt a vélt, nemzetiségi alapú ellenségeskedést szítsa. Bukarestnek ez a kedvenc témája, amit előkap, ahányszor a romániai közösséget akarja valamilyen irányban befolyásolni. Ebben a mesterkedésben pedig nagy szerepe van a politikusoknak. A konfliktust mesterségesen szítják, és mesterségesen is próbálták életben tartani amíg csak lehet. Példa erre a trikolóros hajpánt ügye, ennek a túllihegéséért is az említett médianagyhatalom a felelős, és sajnos ott mindkét fél tévedett, ahogyan lereagálták: a magyarok és a románok is.
De mi az oka ennek a konfliktusszításnak?
Amióta az RMDSZ elesett a kormányzástól, megpróbálja megszorongatni Bukarestet, holott 20 évig pompásan együtt tudott működni a politikai hatalommal. Továbbá ott van a pénz problémája is. Az, hogy melyik megyébe mennyi pénzt osztanak le a központi költségvetésből, és ezt hogyan lobbizzák meg a megyei vezetők. Amíg ott vagy a kondér mellett, látod, hogy mi történik, de amikor nem vagy már ott, történhet bármi, ez pedig politikailag nagy kihívás minden oldalról.
Eléri a célját a dokumentumfilm?
Mindenféleképp. Ez az első alkalom, hogy egy ötvenperces dokumentumfilmben fel meri vállalni valaki ezt a témát, erre még nem volt példa. Valószínűleg többször is fogják sugározni, hisz ez egy olyan film, amit minél több embernek kell látnia, így ér majd célba. Azt még nem tudom, hogy milyen más médiacsatornát érdekelhet a dokumentumfilm, egyelőre nem foglalkoztam ezzel.
Mit gondol, önt is támadások érik majd a nézeteiért, mint újságírótársát, Lucian Mândruţát?
Elképzelhető. Ám a jóérzésű emberek részéről egyáltalán nem számítok ilyesmire sem a magyarok, sem a románok körében. Ott is mondták nekem, meg Bukarestben is, hogy előbb-utóbb magyabarátsággal fognak engem vádolni, de ugyanolyan mértékben megmutatom a helyzet mindkét oldalát, egyensúlyra törekedve a filmben. Csakis úgy lehet békéltetni a mesterségesen keltett konfliktusokat, ha beszélünk róluk, ha mindkét felet megszólaltatjuk, és minél több hasonló példát népszerűsítünk a lakosság körében. Persze, keserű szájíz mindig marad, hisz minden népnek és minden régiónak megvannak a maga félelmei és a maga radikális tagjai is, és nem lehet összehasonlítani, már csak a földrajzi adottságok miatt sem, az ország különböző régióit. A székely attól fél, hogy elveszik a területét, de az oltyán vagy a tulceai is fél attól, hogy elveszik a területét, és ez természetes dolog, nem azért létezik, mert valaki székely, hanem azért, mert meg akarnak vonni tőle valamit.
Kért kenyeret románul?
Persze, és ki is szolgáltak. Kolosszális hülyeség az, hogy nem állnak szóba veled, ha nem magyarul beszélsz. Ezek rosszmájú legendák, amelyeknek nem szabad fontosságot tulajdonítani, mert nem szabad éltetni a konfliktust.
Maszol.ro

Tőkés László köszöntötte az RMDSZ kongresszusát
Tőkés László EP-képviselő csütörtökön nyilatkozatban köszöntötte az RMDSZ tanácskozását, amelytől a szövetség "erkölcsi, nemzeti, gazdasági és politikai megtisztulását" várja.
Tőkés az RMDSZ egyik alapítójaként, volt tiszteletbeli elnökeként és az erdélyi Magyar Összefogás (RMDSZ-EMNT) keretében megválasztott európai parlamenti képviselőként fejezte ki jókívánságait és elvárásait az RMDSZ iránt. Nyilatkozatában egyrészt bírálta az RMDSZ-t, amely szerinte nem képes a paktumokon alapuló pártpolitikai korlátait meghaladni és a nemzetpolitika szintjére emelkedni.
Az EP-képviselő ugyanakkor üdvözölte az RMDSZ-nek az autonómia ügye iránti "magatartásváltozását" és az európai polgári kezdeményezés útjára indításában megmutatkozó külpolitikai nyitását, és a szövetségnek a regionális-közigazgatási átrendezés, valamint az alkotmánymódosítás terén kialakult politikáját.
Tőkés László kifejezte reményét, hogy a kongresszus egy kedvező átalakulás, a "megtisztulás" kezdetét jelenti az RMDSZ-ben, ami egy újabb erdélyi magyar összefogás feltételeit teremtheti meg.
Maszol.ro

Az RMDSZ-kongresszuson ne tüntessenek (A MOGYE magyar karáért)
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létesítéséért küzdő, jelenleg egy hónapos bukaresti tüntetést folytató Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) a hét végi csíkszeredai RMDSZ-kongresszus ideje alatt nem tűzheti ki a törvényesség betartását kérő, román és angol nyelvű óriásplakátot. Mint az elutasító válaszban áll, a kongresszus „a politikai párbeszéd és nem a felvonulások, tüntetések fóruma”.
Ádám Valérián, az RMOGYKE tüntetéskoordinációs irodájának vezetője tájékoztatása szerint a bukaresti tüntetésükön is alkalmazott vásznat szerették volna kitűzni Csíkszeredában, kihasználva azt, hogy az RMDSZ 11. kongresszusán részt vesz Victor Ponta miniszterelnök. A „Törvényességet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Kérjük a román kormány beavatkozását az új tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezéseinek betartására” felirattal a kormányfőt szándékoztak szembesíteni a MOGYE-hez fűződő be nem tartott ígéretével, Victor Ponta ugyanis a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt. Figyelemfelkeltő akciójuk engedélyezését Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elutasította, arra hivatkozva, hogy az RMDSZ kibérelte a sportcsarnokot és környékét is, ezért engedélyezésért Kovács Péterhez fordultak. Az RMDSZ főtitkárának küldött levelükben a tüntetők a vászon kihelyezése mellett azt is kérték, az RMDSZ jelentse ki, hogy a kommunizmus alatt a MOGYE-n a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása súlyosan sértette a kisebbségi jogokat, ennek kapcsán az RMDSZ nyújtson be kártérítési igényt a magyar oktatás újjáélesztésének finanszírozására, valamint felszólítják a szövetséget, kérjék meg Victor Pontát, hogy kongresszusi felszólalásában tájékoztasson, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a MOGYE-n folyó törvénytelenség ellen. „Az ügy komolyságára való tekintettel politikai színezettől független nemzeti összefogást sürgetünk, és felkérjük a romániai magyarság első és máig legnépszerűbb érdekképviseleti szervezetét, hogy támogassa a nemzeti elnyomás ellen irányuló civil tiltakozó akciókat, latba vetve két évtizednyi tapasztalatát, kapcsolatait” – zárják a Kovács Péterhez címzett levelüket.
Válaszában az RMDSZ főtitkára kifejti, bár a MOGYE ügyében céljaik azonosak, azaz az érvényben lévő tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezésének alkalmazása által az önálló magyar tagozat létrehozása, azonban a közös cél eléréséhez külön utakat választottak: az RMOGYKE az utcai nyomásgyakorlást, az RMDSZ a politikai párbeszéd eszközét. Kovács Péter nem találja helyénvalónak a tüntetők csíkszeredai kezdeményezését, mert bízik benne, „a következő időszakban sikerül megtörni a MOGYE-n belüli, helyi szintű ellenállást, és alkalmazásra kerül az RMDSZ által hosszú politikai tárgyalások által kiharcolt tanügyi törvény”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Majálisozik az RMDSZ
Hogy miért épp most készül az RMDSZ huszonhárom éves története legnagyobb és leglátványosabb kongresszusára, csak találgatni lehet. Valószínű, emígy kívánja meggyőzni híveit és ellenfeleit, hogy kicsi a bors, de erős, ám mintha ellentmondana annak a sokszor hangoztatott kijelentésüknek, miszerint „ellenzékben vagyunk, nem tárgyalunk senkivel”. Most mégis látványosan örvendeznek, hogy tanácskozásukat megtiszteli minden jelentős román politikai párt, s képviseltetik magukat határon túli magyar pártok is.
Jó, hogy van pénzük és kedvük rendhagyó, úgymond „huszonegyedik századi” fesztivizmusra, miközben két díszvendégük, jelesen Victor Ponta és Crin Antonescu a kirekesztés ezernyi rafinált módszerével próbálja megtörni közösségünk erejét. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem csak egy példa a sok közül, de kekeckednek a magyarokkal Szatmárnémetiben, ahol a városnapokon figyelemre sem méltatták őket, vagy Dorin Florea Marosvásárhelyén, de még Háromszéken és Csíkban is, hisz a román prefektusok naponta kétségbe vonják nemcsak a Székelyföld létezését, de hivatali nyelvhasználati jogainkat is, s győzelmet ülnek, ha egy-egy táblát kicseréltethetnek, hogy a román felül, a magyar felirat alul kerüljön. Ráadásul mint Damoklesz kardja függ fejünk fölött a régiósítás, mely asszimilálásunk pimasz és tudatos terve. Sokat még nem lehet tudni az Antonescu irányította alkotmánymódosításról, de ismerve e politikus kissé zavaros s nem ritkán agresszív nemzetpolitikáját, tartani lehet attól, hogy az ország homogenizálása nagy eszméjének rendelik alá e folyamatot is. Igaztalan lenne azt állítani, hogy az RMDSZ mindezekkel a veszélyekkel ne lenne tisztában, és hogy tizenegyedik kongresszusán ne tervezné a készülő törvények megszelídítését. Csak épp az kétséges, mennyit ér az majd Bukarestben. Most ugyanis hetvenszázalékos koalíció kormányoz, oda besorolni valóban fölösleges, de ha csődöt mond a nagy barátság, s Victor Ponta rászorul szolgálataikra, vajon kitartanak-e az ellenzéki politizálás mellett? Bizonyára nem. Máris körüludvarolják a miniszterelnököt, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere tegnapig azzal az ürüggyel utasította el a marosvásárhelyi magyar orvosiért való tüntetést, hogy a sportcsarnokot és a körülötte lévő területet már kibérelte az RMDSZ. Szerencsére, vagy neki vagy másnak megjött a jobbik esze. Lehet bármily nagyszabású és pompás a kongresszus, megjelenhet ott a román, magyar és európai politikai élet színe-virága, szabhatnak régi-új utat maguknak, átirathatják az alapszabályukat és programjukat, alapíthatnak nőszervezetet és politikai műhelyekként tisztelt platformokat, ritkíthatják összejöveteleiket, kitetszik: újabb jelszavukat – Aki magyar, velünk van – olyannyira nem veszik komolyan, hogy épp a hazai magyar pártokat felejtették el meghívni kongresszusukra. Minden bizonnyal az egy irányba igyekvő autonómia-párbeszéd jegyében.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Lesz tüntetés a kongresszuson
Miután előzőleg a csíkszeredai városvezetés és az RMDSZ főtitkársága elutasította kérésüket, tegnap mégis megkapta az engedélyt a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) arra, hogy a mai RMDSZ-kongresszuson a csíkszeredai sportcsarnok kapubejáratánál tiltakozzanak a magyar nyelvű orvosképzés ellehetetlenítése ellen.
A megmozduláson a következő – román és angol nyelvű – feliratú óriásvásznat helyezik ki: „Törvényességet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Kérjük a román kormány beavatkozását az új tanügyi törvény multikulturális egyetemekre vonatkozó rendelkezéseinek betartására”. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának létesítéséért küzdő RMOGYKE tüntetésével azt szeretné elérni, a kongresszuson részt vevő Victor Pontát szembesítsék a MOGYE-hez fűződő be nem tartott ígéretével, a kormányfő ugyanis a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt. Ádám Valérián főszervező tüntetésükhöz való csatlakozásra szólítja fel mindazokat, akik egyetértenek céljaikkal, és Victor Pontától a hazudozás befejezését szeretnék követelni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Rejtett szándékok, politikai kalandorság
A fejlesztési minisztérium és több szakmai szervezet honlapján megjelent, bő ötvenoldalas tanulmány súlyos hibáira hívta fel a figyelmet tegnap az RMDSZ három háromszéki politikusa. Klárik László szenátor, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, városi RMDSZ-elnök és Tamás Sándor megyeitanács-elnök, háromszéki RMDSZ-elnök egybehangzó véleménye szerint a kormány által megbízott régiósítási bizottságnak már a kiindulópontja is téves, megállapításai és következtetései nem helytállóak.
Enyhén szólva szervilis, de ennél nagyobb baj, hogy a jelenlegi hatalom rejtett szándékai is kilátszanak belőle, és ezek arra utalnak, hogy nem a szükségszerűség, hanem valamiféle politikai kalandorság áll az erőltetett régiósítási elképzelések mögött.
Huszonhárom éve ez az első fontos testület, amelynek nincs magyar tagja, és ami nagyobb baj, a kisebbségek védelme sehol nem szerepel emez ötven oldalon. Úgy tűnik, egy rossz politikai döntést próbálnak szakmailag alátámasztani, de ott folytatják, ahol Ceauşescu abbahagyta – mondta el bevezetőjében Antal Árpád, majd szociológusi kifogásait kezdte sorolni. Elsőként azt említette, hogy a tanulmány a migrációs folyamatokra próbál építeni, holott ezek valaminek, az elmúlt 20, 50, 100 év szociális, gazdasági, iparosítási politikáinak a következményei – hangsúlyozta, majd a belső migrációs térképet kezdte elemezni. Ez ugyanis igen érdekes: Erdélyből keletre és délre nincs számottevő lakossági kiáramlás, beáramlás azonban több ponton is, Erdélyen belül pedig Temesvár, Kolozsvár, Brassó vonzza az embereket. A felülről régióközponttá ütött Fehér megyéből is menekülnek az ott élők, kirívó ellentmondásban a fejlesztésre vonatkozó bukaresti állításokkal.
A kimutatásban amúgy Kovászna és Hargita megye közepesen fejlett vidékként szerepel, tehát nem a legszegényebbek között, ahogy ezt sokan hangoztatják; Erdélyben csak Szilágy megye áll viszonylag rosszul, a gyengén fejlett vidékek mindegyike a Kárpátokon kívül helyezkedik el. A migrációs nyilak arra is rámutatnak, hogy a kormány régiósítási terve csak tovább mélyítené a szakadékot, mert Bukarest az egész környéket magába szippantja, és a fővárostól délre csak szegénységi sivatag lesz, leginkább éppen Teleorman megyében, amelynek tulajdonképpeni vezetője, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a régiósítás egyik elszánt szószólója. A tanulmány tüneti kezelést ad, és olyan „empirikus” megállapításokat is tartalmaz, hogy a nem görögkeleti lakosságú települések gazdagabbak, a magyar többségűek pedig fejlettebbek. Ezt próbálják most tönkretenni, pedig a speciális helyzetű régióknak – esetünkben a Székelyföldnek – speciális megoldást kell ajánlani.
Franciaországban Elzász számára kivételt tettek, azt pedig még Traian Băsescu államfő is mondta, hogy Hargita és Kovászna egyben alkothatna egy kisebb régiót. Antal Árpád leszögezte: nem a régiósítást ellenzi az RMDSZ, hanem az átgondolatlan, öncélú átszervezést. Előbb legyen decentralizáció, aztán kisebb fejlesztési régió, amit végül fel lehet ruházni közigazgatási hatáskörökkel is, ám itt a szekeret a lovak elé fogták, a rejtett cél pedig a megyék felszámolása és a községek összevonása – vélekedett. Azt is elmondta, hogy a tervezett régiósítás ellen pontos forgatókönyvet dolgoztak ki, erről azonban nem árult el közelebbit.
Ha egy város Moldvában található, jelentősen nagyobb annak a valószínűsége, hogy szegény – idézte Klárik László a nevezett szakértői tanulmányt, amely ellen a szenátusban is felszólalt. Már a címében sem a régiók, hanem a közigazgatás átszervezése szerepel, és azt is beismerik a szerzők, hogy nem akarnak választ adni arra a kérdésre: jó-e, szükséges-e vagy sem az ország újrafelosztása. Valódi ok és szükségszerűség meghatározása, pontos adatok és valós helyzetet tükröző tanulmányok nélkül feje tetejére állítani Romániát nem más, mint politikai kalandorság, és ez a tanulmány ehhez szolgáltat muníciót, erőltetett tudálékossággal és óriási szakmai kompromisszumokkal. Azt ugyanis senki sem vitatja, hogy a hazai közigazgatás nehézkesen működik, és hogy ezen javítani kell, csakhogy a kormány nem abból indul ki, hogy felmérje a jelenlegi állapotokat, és a rosszul menő dolgokra jobb megoldásokat dolgozzon ki – elsősorban decentralizációval, a bürokrácia leépítésével, és csak végül a (szükségletek szerinti!) területi átszervezéssel –, hanem felülről hirdeti meg a régiósítást, mondvacsinált okokra hivatkozva. Az országon belüli migráció ugyanis alig 460 000 személyt érint, és ennek fele megyén belüli mozgás. Komolytalan hozzáállás a lakosság egy százalékának életmódjára építeni az egész országot érintő, több évtizedre kiható módosítást erőltetni – hangsúlyozta.
Klárik szerint a helyes folyamat megkíván egy reformstratégiát: fel kell mérni az állapotokat, a szükségleteket, meg kell nézni, hogy miért nem működik jól a közigazgatás, és mit kell tenni, hogy működjön. Az elképzeléseket közvitára kell bocsátani, hiszen ennél sokkal kisebb horderejű kérdésekkel is megteszik – végül szabályosan, törvényesen, demokratikusan parlamenti vita tárgyává kell tenni, az eredményt pedig helyi népszavazással megerősíteni (így minden térség lakossága maga döntene arról, hogy hova akar tartozni).
A régiósítást illetően semmiképp sem fogadható el, hogy a kormány parlamenti felelősségvállalással határozza meg az ország következő évtizedeit: a társadalom erővonalai mentén kell építkezni, alulról, nem felülről. Klárik azt is elmondta, hogy a mintának tekintett Franciaország bukaresti nagykövete szerint sem volt jó ötlet a saját régióik közigazgatási hatáskörökkel való felruházása: több gondot gerjesztettek ezzel, mint amennyit megoldottak, újabb adminisztrációs szint keletkezett, újabb adókkal és illetékekkel, a hibákért való felelősség viszont elvész a kormány, a régiók és a megyék vezetősége között. Klárik szerint tetten érhető a kisközségek anyagi ellehetetlenítésének szándéka, amit Tamás Sándor azzal magyarázott, hogy a központosított hatalmat könnyebb kézben tartani, valószínűleg ezért törekednek ennek megvalósítására. A mi partnereink: az alkotmány, a törvények és az emberek. Az erős öntudattal rendelkező székelyföldi lakosság még a diktatúrában is meg tudta akadályozni a számára kedvezőtlen átszervezést, és erre az erőre most is számítani kell, nem szabad a lakosság megkérdezése nélkül dönteni – mondta. A megyevezető konkrét, a konstancai román lakosság életét is megnehezítő példákkal is illusztrálta a tervezett régiósítás buktatóit, és megerősítette: nemcsak újabb ügyintézési szintet, hanem újabb adókat és illetékeket is hozna a megamegyésítés, ezért is kell mindent megtenni a megakadályozásáért.
Demeter J. Ildikó
Háromszék
Erdély.ma

Csapdahelyzet az orvosin
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) tájékozódott az egyetem magyar tagozata és román vezetése közötti nézetkülönbségekről Mihnea Costoiu felsőoktatásért és kutatásért felelős tárca nélküli miniszter, valamint Gigel Paraschiv, az oktatási minisztérium államtitkára, a magyar nyelv bevezetéséről a gyakorlati oktatásban azonban hallani sem akartak.
Eközben az egyetem vezetése a magyar szempontokat figyelmen kívül hagyó akkreditációs dossziét küldött Bukarestbe, amit ha az illetékes hatóság elfogad, és aszerint hosszabbítják meg a MOGYE működési engedélyét, újabb öt évig hivatkozási alap lesz a magyar kérések elutasítására. A miniszterrel és az államtitkárral folytatott megbeszélésen Szilágyi Tibor, az egyetem magyar rektorhelyettese és Szabó Béla tagozatvezető számokkal bizonyította, hogy életképes lenne a magyar tagozat, ha önálló struktúrában szerveznék meg azt. Az egyetem vezetését képviselő Leonard Azamfirei rektor és Constantin Copotoiu szenátusi elnök nem hozott fel konkrét ellenérveket a magyar állásponttal szemben, de a tárgyalásokon semmilyen javaslat nem született a magyar problémák megoldására. A rektorhelyettes szerint a magyar tagozatnak különálló álláskeretre lenne szüksége, ehhez viszont különálló csoportok kellenek, a magyar diákcsoportok létrehozásához pedig arra van szükség, hogy a magyar nyelvet is bevezessék a gyakorlati oktatásba, és a gyakorlati órák kétnyelvűek legyenek. „Erről pedig hallani sem akartak” – közölte Szilágyi Tibor.
A magyar tagozat képviselői azért tartják elengedhetetlennek a sürgős megegyezést, mert félőnek tartják, a magyar szempontokat figyelmen kívül hagyó akkreditációs dosszié jóváhagyása csapdahelyzetet eredményez, a magyar tagozat önállóságával nem számoló struktúrával okolják majd a további visszautasítást.
Borbély László reményét fejezte ki, több a politikai akarat a kormány, illetve a minisztérium részéről a MOGYE vezetőségében kialakult nézeteltérések megoldására, mint egy éve, amikor a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak életbe léptetésére tett kísérlet az Ungureanu-kabinet bukását eredményezte. Ez is és az azóta kialakult helyzet, beleértve a mostani csapdaállítást, mutatják, „súlya van a MOGYE-ügynek”, állapította meg az RMDSZ politikai alelnöke, aki elfogadhatatlannak tartja, hogy az akkreditációt megadó hatóság azt a dossziét elemezze, amely a magyar szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja, de hozzátette, az RMDSZ azért van a parlamentben, hogy megértesse a kormánykoalíció pártjaival: a magyar tagozatnak létjogosultsága van, és nem lehet félreseperni.
Eközben a MOGYE magyar karának létesítéséért küzdő Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) – miután szerdán visszautasították egy kérésüket megfogalmazó óriásplakát kihelyezését a csíkszeredai sportcsarnok előtt, ahol az RMDSZ szombaton 11. kongresszusát tartja – újabb kéréssel fordult a városvezetéshez és a szervezőkhöz, most a kapubejárat elé kérik bannerük kihelyezését. Tiltakozó akciójukkal azt szeretnék elérni, a kongresszuson részt vevő Victor Pontát szembesítsék a MOGYE-hez fűződő be nem tartott ígéretével, a kormányfő ugyanis a magyar oktatás rendezése ügyében tavaly szeptemberben született hétpontos megállapodás betartásáért személyes garanciát vállalt.
MTI
Erdély.ma

Borbély: nem mondunk le a MOGYE magyar tagozatáról
„Remélem több politikai akarat van jelenleg mind a kormány, mind pedig a szakminisztérium részéről a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége közötti nézeteltérések megoldására, mint ezelőtt egy évvel. Az akkreditációs aktacsomagot mindenképp úgy kell összeállítani, hogy az megfeleljen a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásainak” – nyilatkozta Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke ma délelőtt, május 24-én a marosvásárhelyi Gaga rádió stúdiójában. Hozzátette, elfogadhatatlan, hogy az akkreditációt megadó hatóság azt a dossziét elemezze, amely a magyar szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyja, hiszen ha ebben a formában hosszabbítják meg az egyetem működési engedélyét, a magyar tagozat önállóságával nem számoló struktúra hivatkozási alap lesz minden jövőbeli magyar kérés elutasítására.
„A MOGYE-ügy ékesen bizonyítja azt, hogy mennyire fontos az, hogy az RMDSZ politikai tényező legyen a parlamentben, hogy a magyarságnak legitim képviselete legyen törvényhozói szinten, amely akaratát érvényesíteni tudja. Sajnos az egyetem vezetőségi szintjén nem érvényesül sem a tolerancia, sem a másság elismerése, de abban mindenki egyetért, hogy itt a magyar orvosi oktatásnak egy olyan hagyománya van, amit nem lehet félreseperni. Az oktatási szaktárca is nyilván ezért nem sieti el a döntést, hiszen láttuk a tavalyi évben, amikor az Ungureanu-kormány megbukott a MOGYE-ügyön, hogy súlya van ennek a döntésnek” – fogalmazott Borbély.
Az alelnök hangsúlyozta, tiszteletben kell tartani a szeptemberben aláírt hétpontos megállapodást, amelyet Ecaterina Andronescu volt oktatásügyi miniszter is ellátott kézjegyével.
„Mindezek ellenére, sajnos, amikor tettekre került sor, a vezetőség visszalépett, és nem akarta abban a formában összeállítani a dossziét, hogy az a magyar tagozatnak is megfeleljen. A legnagyobb veszély szerintem az, hogy az egész akkreditációs aktacsomagot visszadobhatják amiatt, hogy a vezetőség, a folytonos csatározás miatt, nem tud egy életképes dokumentációt összeállítani” – nyilatkozta Borbély, hozzátéve, nem lesz könnyű mindenkit meggyőzni az igazukról, de az RMDSZ azért van a parlamentben, hogy megértesse a kormánykoalíció pártjaival, hogy a magyar tagozatnak létjogosultsága van, és nem lehet félreseperni.
Erdély.ma

„Politikai kalandorság” a régiósítás
Középtávon az a kormány célja, hogy megszüntesse a megyéket és összevonja a községeket, mondták csütörtöki sajtótájékoztatójukon az RMDSZ háromszéki politikusai, akik szerint veszélyes játék, politikai kalandorság a kormány régióátszervezési terve.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Tamás Sándor, a háromszéki közgyűlés elnöke és Klárik László szenátor egybehangzóan állították: közigazgatási reformstratégiára van szükség, be kell tartani a sorrendet, egyszer meg kell valósítani a decentralizációt, működő fejlesztési régiókat kell létrehozni, majd, ha ezek bizonyítottan működnek, fel lehet ruházni közigazgatási hatáskörrel őket.
Antal Árpád elmondta, a régiósításról megjelentetett szakértői jelentés egy rossz politikai döntést próbál szakmai érvekkel alátámasztani, ám már az elhibázott, hogy a migrációs folyamatokra próbálják az érvrendszert felépíteni. A történelmi régiók között, néhány várost leszámítva, nincs átjárás, Erdélyből még Bukarest felé sincs migráció, az erdélyiek csak a régión belül vagy Nyugat-Európa felé vándorolnak, ez keményebb, mint egy államhatár, mondta a politikus. Ugyanakkor rámutatott, Erdélyben a régiófelosztás abszolút nyertese Fehér megye, a szakjelentés logikája szerint vonzania kellene a betelepedőket, ennek ellenére éppen innen vándorolnak Hunyad és Kolozs megyébe. Temesvár, Kolozsvár és Brassó jelenti a nagy vonzerőt. Ha létrehozzák a tervezett ötmillió fős nagyrégiót Bukarest körül, a főváros elszippantja a fejlesztési forrásokat, és az ország déli része „elsivatagosodik", vagyis kialakul egy szegénységi sziget, mondta a sepsiszentgyörgyi elöljáró. „Speciális régióknak speciális megoldásokat kell találni, mint például Franciaországban Elzásznak. Székelyföld sajátos közigazgatási struktúráját, a széki berendezkedést még a megyésítés sem tudta tönkretenni" – magyarázta a polgármester.
Klárik László szerint politikai kalandorság az egész országot átszervezni, a feje tetejére állítani úgy, hogy az ezt alátámasztó tanulmány fel sem teszi a kérdést: ez jó vagy sem? A jelentést az erőltetett tudálékosság jellemzi, az intellektuális szervilizmus példája, vélte. Románia jelenlegi közigazgatási berendezkedése nem elégíti ki a mai társadalom igényeit, a hatékony adminisztráció akadálya a túlzott Bukarest-centrikusság és a bürokrácia, szögezte le. Tamás Sándor úgy vélte, a 68-as megyésítéskor is sikerült megvédeni a székelyföldi magyarság érdekeit, így most is érvényre kell juttatni a magyar álláspontot. Tudatosítani kell, hogy lesz regionális adó és illeték, hogy a 106 háromszéki háziorvosnak hetente fel kell majd utaznia a gyulafehérvári regionális központba, hogy a háromszéki gazdák tavaly 41 millió lej területalapú támogatást hívtak le, de ezt nem tudják majd megtenni, ha több száz kilométert kell utazniuk a formaságok miatt, mondta Tamás Sándor.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: szükségszerű RMDSZ-revízió
Szükség van a negyedszázaddal ezelőtt megalakult RMDSZ politikai és erkölcsi megtisztulására egy újabb erdélyi magyar összefogás reményében – szögezte le közleményében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke.
„Annak ellenére, hogy az RMDSZ alapjában véve elhibázott politikai vonalvezetése mostanra sem változott meg, és pártpolitikai korlátait a nemzetpolitika szintjére emelkedve még mindig nem képes meghaladni – egyes kedvező jelek, valamint a magyar valóság és a külső politikai körülmények kényszerítő ereje óvatos bizakodásra jogosíthatnak fel bennünket" – írja az európai parlamenti képviselő.
Tőkés üdvözölte azt a külpolitikai nyitást, mely legfőképpen az európai polgári kezdeményezés útjára indítása vonatkozásában mutatkozik meg. „A nemzeti tanácsaink és pártjaink által átmentett erdélyi, székelyföldi autonómia ügye iránti RMDSZ-es magatartás-változás – ha nem marad meg csupán a retorika szintjén – szintén jó irányba mutathat. Ebbe a sorba illeszkednek: a regionális-közigazgatási átrendezés, valamint az alkotmánymódosítás terén kialakult RMDSZ-politika – mutatott rá. – Kellő és indokolt óvatosságot tanúsítva, álljunk meg ezeknél a példáknál, melyek súlyuknál és jelentőségüknél fogva alkalmasok arra, hogy – egy újabb erdélyi magyar összefogás távlatában – az RMDSZ revíziójának a reményére jogosítsanak fel."
Krónika (Kolozsvár)

Szatmárnémeti napok magyarok nélkül
A több mint negyven százalékban magyarok lakta Szatmárnémeti városünnepének három napja alatt a 66 fellépő közül csupán három magyar: Surányi Botond, Caramel és egy néptáncegyüttes – derült ki az önkormányzat szerdai ülésén, melyen a városnapok programját véglegesítették. A konferansziék közül egyetlen személy sem beszél magyarul.
Pataki Csaba szenátort, az RMDSZ Szatmár megyei elnökét ez már nem is lepte meg. "Egy éve, a helyhatósági választások óta az újonnan választott szociéáldemokrata városvezetés módszeresen megsérti a mindenkori együttélés zálogait Szatmárnémetiben" – nyilatkozta a maszol.ro-nak. A politikus szerint a helyi önkormányzat vezetői és a többségi tanácsosok nyilvánvaló elnyomási politikát folytatnak. "Szatmárnémeti magyar lakossága meghaladja a 40 százalékot, ennek ellenére úton-útfélen negatív diszkrimináció áldozata a közösség valamennyi területen: gazdaság, oktatás, közigazgatás, szociális háló, kultúra, környezetvédelem" – jelentette ki.
Pataki emlékeztetett arra, hogy az elmúlt hónapokban a közigazgatási intézményekben új személyeket alkalmaztak, ám sehol egyetlen magyarral sem szerződtek, az oktatási tevékenységekből kihagyják a magyar iskolákat, de a városigazgatás gazdasági területein is negatív diszkriminációt alkalmaznak. „Az önkormányzati gyűléseken az RMDSZ-es tanácsosok szavazata nélkül is át tudnak vinni bármilyen döntést, hiszen a 22 tanácsosból csak kilencen vagyunk ellenük” – fogalmazott Pataki a maszol.ro-nak. Hozzátette, társadalmi kultúra hiánya jellemzi a szatmárnémeti vezetést minden területen.
Pataki szerint volt még példa hasonló magatartásra a többségi nemzet részéről Szatmáron, ezért a magyar közösség számos civil kezdeményezéssel igyekszik jogainak gyakorlására. Idén is megszervezik a Partiumi Magyar Napokat, immár tizenkettedik alkalommal. Erre a rendezvényre a helyi és a megyei költségvetésből is létezik elkülönített támogatás.
„Ha a költségvetési év lezárul és meglesz a költségvetési végrehajtás, összegzést készítünk, aminek alapján minden jogi lehetőséget kihasználunk majd arra, hogy panasszal éljünk” – fogalmazott a tanácselnök. Hangsúlyozta, csakis hivatalos papírokkal van értelme igazolni az elnyomási politikát, amit a jelenlegi városvezetés alkalmaz a magyar közösség ellen, de ha kilóg a lóláb, tervezik az országos diszkriminációellenes tanácsnál is bepanaszolni Szatmárnémeti városvezetését.
Maszol.ro

Az „egy közös magyar ügy” hite
Szeretünk beszélni Trianon meghaladásáról, gyógyításáról, a Trianonon való túllépésről. Léteznek is olyan lépések, technikák, amelyek ebbe az irányba mutatnak lelki öncsonkítás nélkül (lásd a magyar állampolgárság kiterjesztése, június 4-nek a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítása), ettől függetlenül kőkemény tény, hogy Trianon negatív következményei máig hatnak, és több síkon érvényesülnek.
Sok szó esett a rendszerváltás után – amikor egyáltalán nyíltan lehetett beszélni e kérdéskomplexumról – az anyagi lelki, lélekszámbeli veszteségről, annál kevesebb arról, hogy Trianon szétválasztotta az anyaországban az állami és nemzeti érdeket. A szocializmus, majd a szocialista kormányzat idején a nemzeti érdek egyértelműen háttérbe szorult, és a helyzet perverzitása folytán még az államérdek sem érvényesült. Az egyes, egymástól elszakított nemzetrészek számára potencialitássá tette az egyedi fejlődési utat, elméletileg és gyakorlatilag lehetővé tette a Kárpát-medencei magyar „szétfejlődést”, az elcsatolt nemzetrészekhez tartozó egyének számára pedig a kettős identitást. Ép öntudatú magyar számára evidencia, hogy a rákényszerített idegen, elnyomó hatalom és állampolgárság nem jelenthet azonosulási pontot, önazonossági mintát. De a nemzeti öntudat megélésétől sokak számára mentes hétköznapok az elszakított nemzetrészek egyes rétegeiben bizony okoznak hasonló deformációkat, amelyek extrém esetben odáig juthatnak, hogy akad, aki ezt normaként állítja be. A többes identitás egyébként az első lépcső a más identitás, vagyis a többségbe való nyelvi, kulturális majd érzelmi beolvadás irányába.
Fenyővíz és szójaszalámi
Ebben a helyzetben fokozott jelentősége van a magyar politikai elit iránymutatásának, nemzeti felelősségtudatának, hiszen egyedül ez képes valamelyest ellensúlyozni a spontán szétfejlődést és az egyéni szintű asszimilálódást. A politikai elit szintjén két egymást kizáró paradigma uralkodik ebben a kérdésben. Az egyik a „be nem avatkozás” teóriája, amit az elmúlt húsz évben legtöbbször és legnagyobb hatással Markó Béla fogalmazott meg. Eszerint az anyaországnak nincs más dolga, mint hogy támogassa az egyes elszakított nemzetrészek politikai törekvéseit, bármilyen irányba is mutassanak azok. Hivatalos keretek között megélt személyes élményem Markó Béla sajátos reakciója, amikor az SZKT egyik őszi ülésén 2002-ben hozzászólásomban Markó expozéjához idéztem Csoóri Sándort, aki nyílt levelében többek között ezeket írta: „Mondd, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége mikor lép ki a szűkösnek bizonyult parlamenti politizálás keretei közül, és mikor szánja el magát olyan, vagy csak valamennyire is hasonló ellenállásra, életrevalóbb kulturális és gazdasági szerveződésre, mint amilyenre az erdélyi románok a 19. század harmadik negyedétől kezdve elszánták magukat?”
Markó akkor azt mondta, hogy jómagam aradiként elmondhatom, ha más irányt képzelek el az RMDSZ politikájában, de Csoóri Sándor előbb költözzön Erdélybe, és ne csak látogatóba jöjjön hozzánk székely fenyőt nézni és borvizet inni, majd azután „szóljon bele” a dolgainkba. Méltatlan válasz volt az őszinte aggodalmait megfogalmazó nemzetféltő Csoóri Sándornak, de az a szemlélet érdekes benne igazán, ami mögötte van. Kísértetiesen emlékeztet arra a román viszonyulásmintára, amely mentén a kilencvenes évek elején azzal próbálták egyesek hitelteleníteni a ’40-’50-es évek elején külföldre kényszerített, majd hazatérő, a kommunizmus által meg nem fertőzött gondolkodású emigránsokat, hogy akik nem ettek velünk szójás szalámit, ne akarjanak irányt mutatni az országnak. Vagyis aki nem eszi velünk együtt a kisebbségi lét keserű kenyerét, ne okoskodjon a jövőnk felől.
Ezzel a gondolkodásmóddal áll szemben a szabó dezsői paradigma, miszerint „minden magyar felelős minden magyarért”. Nagyon sokan, sokhelyütt idézték már e gondolatot, de a nagy igazságok értelmes emberek előtt soha nem kopnak közhellyé. Érdemes belegondolni e aforizmatikus gondolat mélységeibe. Ezt akarjuk? Hogy együtt lélegző organizmus, együtt reagáló közösség legyünk? Aki magyarul érez, nem akarhat mást. Sokan elmondták Szász Jenőtől kezdve – aki teljesen mindegy, hogy milyen szerepet töltött be az erdélyi politikai életben, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet élén olyan pozícióban van, hogy politikai pártállástól függetlenül csak drukkolni lehet neki, hogy megállja a helyét – Kövér Lászlón keresztül Semjén Zsoltig: csak egy magyar ügy van.
Be- vagy be nem avatkozni?
A „be nem avatkozás” paradigmája különösen akkor ütközik az „egy közös magyar ügy” szemléletével, ha feltesszük a kérdést: mit kell tennie a nemzet sorsáért felelős magyar kormánynak, ha azt látja, hogy a határon kívül rekedt nemzeti közösségek politikai elitjének egy része elcsábulva a többségi szirénhangoktól egyre inkább klikkérdekű komprádorpolitikát folytat, azaz nem a magyar érdeket képviseli az elnyomó hatalommal szemben, hanem az elnyomó hatalom imázsát ápolja külföldön? Az Orbán-kormány opciója egyértelmű: elsősorban azokat a szervezeteket támogatja, amelyek magyar jövőt képzelnek el szülőföldjükön, amelyek a magyar autonómia hívei.
Ugyanez a kérdés megfordítva: e paradigma szerint mi dolga van az idegen uralom alatt élő magyarnak, elsősorban Erdélyben? A Felvidékről most nem beszélnék, mert ott aránytalanul nagyfokú joghátrány éri a magyar állampolgárságukat vállalókat, hasonló a helyzet a Kárpátalján, a Délvidékre viszont vonatkozik az, ami az erdélyiekre.
A magyar állampolgárság igénylése egyszerre közösségi és egyéni imperatívusz. Trianon óta a státustörvény hozott létre először jogi viszonyt az elszakított nemzetközösséghez tartozó egyén és az anyaország között. Az ellenünk elkövetett bűnöket nekünk megbocsátani nem képes, még mindig a magyarságot vádoló Kisantant nem értékelte a magyar önmérsékletet. Az állampolgárság olyan jogi viszony az állam és annak polgára között, amely nemzetközi jogilag elismert, odaítélése az állam szuverén akaratán múlik, s amely alapesetben érzelmileg is telített. Optimális esetben a polgár hazájának érzi azt az államot, amelyhez az állampolgárságon keresztül kötődik. Erre most, Trianon óta először, nekünk is lehetőségünk van. Ezen túl a magyar választójogi törvény módosításával jogosulttá váltunk szavazni is. A közös magyar Kárpát-medencei sorsformálás immár nem szépen hangzó metafora, hanem tényleges lehetőség.
A választójoggal élni éppoly közösségi és egyéni imperatívusz, mint az állampolgárság vállalása. Ez következik a szabó dezsői „egy közös magyar ügy” hitéből.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Hol írják az erdélyi traumát?
Általában a totalitárius rendszer visszaéléseinek koronatanújaként szólaltatják meg a 84 esztendős Dávid Gyulát, az EMKE újraalapító elnökét, a Polis Könyvkiadó vezetőjét, a 19. századi magyar irodalom egyik erdélyi szakemberét. Lapunknak aktuális közéleti dilemmák kapcsán fejtette ki véleményét.
– Mi a véleménye az alternatív magyar pártok létjogosultságáról Erdélyben?
– Demokratikus társadalomban természetes igény, hogy az ország polgárai különböző politikai alternatívák között választhassanak. Ezeknek az alternatíváknak – és persze különböző gazdasági érdekeknek – a kifejezői a pártok. A kisebbségi helyzet azonban merőben más, ott ezt az igényt felülírja, hogy érdekeit – számbeli kisebbsége miatt – csak egységben van esélye érvényesíteni. A különböző jövőképeknek, gazdasági és egyéb érdekeknek pedig ebbe az egységbe kell betagozódniuk, az elkülönülés itt az egész közösség érdekét veszélyeztető luxus. A romániai magyar társadalom 1918 óta folyton rákényszerült ennek felismerésére: a két világháború között is, amikor egy erős Magyar Párt mellett csak rövid időre – nem egyszer egységbontó céllal, román kezdeményezésre – léptek porondra más ideológiákat vagy célokat kitűző magyar politikai pártok. A bécsi döntés utáni Észak-Erdélyben is, amikor az itteni magyarság érdekeit korábbi kisebbségi szerepvállalásuk alapján kiválasztott, és a magyar parlamentbe behívott férfiak képviselték. És még az 1989 utáni első időkben is, amikor a különböző alternatívák platformok formájában tagolódtak be az RMDSZ-be. Egyébként – negatív formában – ugyanez volt nyilvánvaló a legutóbbi parlamenti választásokon: az alternatív pártok a magyarság parlamenti képviseletének esélyeit csökkentették. Egy parlamentáris demokráciára berendezett államban ugyanis, ahol a parlamenti szavazások eredményeként megszületett törvényektől függ minden kérdés, a kisebbségek számára a parlamentáris út az egyetlen, amely eredményhez vezet. A romániai magyarság érdekeinek érvényesítését kizárólag az újabban megalakult pártok együttműködésének útján látom megvalósíthatónak.
– Mit gondol az erőteljesen polarizált magyarországi politika Erdélybe való beszüremkedéséről?
– Egyértelműen veszélyesnek tartom. Ez ugyanis a magyarországi politikai táborok, csatározások áthurcolását jelenti a kisebbségi magyar társadalomba, s annak további polarizálódását. Teret hódítanak ezáltal olyan politikai törekvéseknek, amelyek céljaikban, tetteikben távol esnek tőlünk, s csak még több zavart keltenek az emberek fejében. Érthető, hogy a magyarországi politikusok elsősorban Székelyföldre összpontosítanak, mert ott szerepelhetnek zavartalanul, onnan erősíthetik saját magyarországi táboruk önbizalmát. A magyarországi politikai pártharcok Erdélybe telepítésének kísérleteivel egyébként szintén találkozhattunk a bécsi döntés utáni években Észak-Erdélyben. Voltak, akik itt is megszervezték volna a választásokat az akkori magyarországi pártstruktúrának megfelelően, s különböző jobboldali – sőt, szélsőjobboldali – magyar pártok azután is szervezkedtek itt, miután a „behívott képviselők” előbb említett rendszerével az észak-erdélyi magyar politikai képviselet megoldódott. Az egyetlen stabil magyar politikai erő azonban akkor itt az Erdélyi Párt volt, őhozzá tartoztak a „behívott képviselők”, az tudta képviselni egységesen Erdély akkori elképzeléseit. A romániai magyar közösség problémái szerintem ma is másfajta stratégiát igényelnek. Céljaink elérése érdekében csak a romániai politikai erőviszonyok ismeretében és azokkal számolva politizálhatunk eredményesen.
– Indokoltnak tartja az anyaországi politika Székelyföldre összpontosulását?
– Szerintem semmiféle magyar politizálás, sem kisebbségi, sem többségi nem szűkítheti le magát Székelyföldre. A romániai magyarság számbeli többsége Székelyföldön kívül él. E tömb mellett, amelyet szeretnek „belső anyaországnak” is nevezni, van egy jelentős számú, igaz, már kisebbségben, olykor szórványban élő közép-erdélyi és partiumi magyarság is. Aztán ott vannak az abszolút szórványok: Máramaros, Beszterce-Naszód, Hunyad, Fehér megye, a Bánság. Különböző problémákkal küszködünk itt és ott. Nem lehetséges – nem szabad, hogy az legyen – olyan kisebbségi stratégia, amelyik csak az egyikre érvényes, a másikat pedig „elhanyagolhatónak” tekinti, pláne fölöslegesnek ítéli. A román politikai közgondolkozás sarkalatos pontja az 1859-es egyesülés óta az egységes nemzetállam megteremtése. A kisebbségek beolvasztására irányuló – főképp az iskolapolitikában érvényesített – törekvés már az első világháborút megelőző évtizedekben markánsan érvényesült a Regátban. Folytatódott aztán az egységes nemzetállam megteremtése után, pedig a Párizs környéki békékkel Romániához csatolt országrészekben jelentős számban éltek kisebbségek. Új lendületet kapott a totalitárius rendszerre épülő szocializmusban, amely a homogén nemzetállam megteremtését tűzte ki céljául, és munkálta tűzzel-vassal – ez a törekvés ma is meghatározó. Ebben a helyzetben számunkra sürgető volna olyan stratégia kialakítása, amely egyszerre jó az abszolút szórványnak, ugyanakkor nem hozza hátrányos helyzetbe a székelyföldi tömböt. Nálunk ez a fajta gondolkodás 23 évvel a diktatúra bukása után is végzetesen hiányzik intézményesen és a civil társadalom köreiben egyaránt. Ha Székelyföld ennyire felértékelődik a politikusaink szemében, ha folyton annak autonómiájáról beszélünk, az még inkább mélyíti a távolságot a romániai magyarság különböző régióiban felvetődő különböző problémák és megoldási kísérleteik között.
– Az autonómia fogalma, említése frusztrációt ébreszt a többségi nemzetben. Miben gyökerezik ez?
– Egyrészt már korábban is, de különösen a szocializmus idején sikerült elültetni a románságban azt a történelemtudatot, miszerint van ez a szegény, őshonos román nép, amelyre rátelepedtünk mi, barbárok, évszázadokon át elnyomtuk őket, s még ma sem átallunk mindenféle kiváltságokat követelni. Létezik ugyanakkor a román többségben egy trauma, amit a bécsi döntés időszaka mélyített el, hiszen ők akkor szembesültek azzal, hogy Erdélyt akár el is lehet veszíteni. E fenyegetéssel azóta bármikor manipulálni lehet őket. Egyvalamit senki sem tudatosított kellőképpen: az autonómia – a frusztráltsági reflexen túl – azért hangzik teljesen idegenül a román füleknek, mert Nagy-Románia megvalósulása után kialakult egy központosított román államhatalmi struktúra, s az emberek nagy többsége hozzászokott ahhoz, hogy kizárólag ebben gondolkozzék. Az első világháború nyomán Romániához csatolt területek voltak társadalmilag és gazdaságilag a leggazdagabbak és legfejlettebbek. Az elején létezett egy olyan román politikai elképzelés is, hogy a csatolt területeken élő magyar, német, zsidó polgári rétegek aktív közreműködésével kellene felemelni a Regátot az újonnan kapott részek színvonalára. Ezt azonban ejtette az akkor uralmon lévő liberális párt, amely egyfajta gyarmatként tekintett ezekre a gazdaságilag fejlettebb, természeti kincsekben gazdag területekre. Így alakult ki a Bukarest központú államberendezés, olyannyira, hogy a hatalomból 1920 után még a Nagy Egyesülést létrehozó Erdélyi Román Nemzeti Pártot is kiszorították. És ez azóta is így működik. Amikor ma napirendre kerül a regionalizálás kérdése, szerintem lényegében arról folyik a vita: hogyan lehet megcsinálni a régiókat a korábbi központosított leosztási rendszer fenntartásával. És persze a tömbmagyar vidékek további bomlasztásával. A mi sokat emlegetett autonómia-törekvéseinket illetően olyasfajta politizálásnak látnám az esélyét, amely megkeresi a történelmi román régiók (Olténia, Moldva, Bukovina, Dobrudzsa) decentralizációban érdekelt erőit, és autonómia helyett decentralizációról beszél. Ebben a formában talán az autonómiának is nagyobb kitörési esélyei volnának.
– Hangzatosabb az autonómia gondolata, de vajon tisztázottabb is?
– Nem vagyok az autonómia-kérdés szakembere, de tudom, hogy az RMDSZ-nek van valamiféle elképzelése, amely talán egy évtizede ott lapul a fiókban, és olvasom az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt nyilatkozatait az autonómia témájában. Ezek azonban mind az általánosságok szintjén mozognak, s főképp a megvalósítás valós menetrendje hiányzik belőlük. Pedig minden politikai jelszónak az a mércéje, hogy mi és milyen módon valósul meg belőle. Az élet persze produkál meglepő fordulatokat is, az albánok is belekényszerültek egy szerb autonómia elismerésébe Koszovóban. Én is fellelkesedtem, amikor erről olvastam. A gond viszont megint csak az, hogy Koszovó és a Székelyföld nemzetközi súlya, megítélése korántsem azonos, nem beszélve a háttérben meghúzódó nagyhatalmi érdekekről. A kilencvenes évek elején akadt nyugati politikus, aki azt magyarázta nekünk, hogy áldozatok nélkül nem megy semmi: majd ha egy kicsi vér folyik itt is, a világ ránk figyel, megoldja a problémáinkat. Aztán vér folyt Marosvásárhelyen, Baszkföldön, az íreknél, de megoldás sehol sem született. Márpedig ha az européernél is européerebb Angliában sem tudnak elvergődni odáig, hogy elfogadják egy kisebbség jogos igényét, milyen alapon képzeljük azt, hogy az angolok vagy akár a nemzetállamot kitaláló és a Nagy Forradalomban azt tűzzel-vassal megvalósító franciák kényszerítik majd rá Romániát Székelyföld autonómiájának elismerésére?
Dávid Gyula
Irodalomtörténész, szerkesztő, a Petőfi Erdélyben és a Jókai Erdélyben népszerű kötetek szerzője, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztője. 1928. augusztus 13-án született a háromszéki Árapatokon. Egyetemi tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végezte. 1957-ben bebörtönözték egy 1956-os halottak napi házsongárdi temetőlátogatás ürügyén, ’64-ben szabadult. 1970-től a Kriterion munkatársa, nyugdíjazása óta a Polis Kiadó vezetője.
Serestély Zalán
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elhunyt dr. Kakassy Sándor
Gyászjelentést juttatott el szerkesztőségünkhöz az RMDSZ Maros megyei szervezete. Ezt olvashatják az alábbiakban.
Sajnálattal vesszük tudomásul, hogy a dicsőszenmártoni kollegánk dr.Kakassy Sándor hosszas betegség és szenvedés után 72. életévében elhunyt. A Maros megyei RMDSZ egyik alapítótagja volt, aki az elmúlt 23 évben rendkívüli odaadással, a szórványmagyarok iránti elkötelezett felelősségvállalással, szakmai, politikai és civil területen küzdött a magyar érdekek érvényesüléséért, az Alsó-Küküllő-menti néprajzi értékek megőrzéséért, a magyarok lakta települések gazdasági fejlődéséért és a térség hagyományos, sajátos gazdasági tevékenységének fellendítéséért.
Az RMDSZ-t parlamenti képviselőként, kerületi elnökként és szórványügyi szakértőként szolgálta, de maradandó eredményeket ért el civil területen is, számos rendezvénnyel erősítve a térségben a közművelődési folyamatokat. Elismeréssel és hálával búcsúzunk kollégánktól, vigasztalódást kívánunk családjának!
Hétfőn 14 órai kezdettel, a marosvásárhelyi református temetőben kísérjük utolsó útjára.
Az RMDSZ Maros megyei elnöksége
mediatica.ro

Izsák Balázs tiltakozik a román közigazgatás tervezett átalakítása ellen
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke szerint a román kormány által tervezett közigazgatási átalakítás megvalósítását – jelen formájában – nem szabad megengedni.
Izsák Balázs pénteki budapesti előadásában kifejtette: a román kormány kettős játékot űz, bár Victor Ponta miniszterelnök korábban megígérte, hogy minden nemzetközi kötelezettségvállalást tiszteletben tartanak és szakmai kritériumokat helyeznek előtérbe az átalakításkor, a tervezet nem ezt mutatja.
Közölte: az elképzelések megvalósulásával sérülne a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája is.
Látszatkonzultáció ugyan folyik a témában, de egyértelmű, hogy amit a kormányfő ezzel kapcsolatban Strasbourgban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén ígért, nem kívánja betartani – mutatott rá. Izsák Balázs szerint nem szabad megengedni, hogy Székelyföldet olyan közigazgatási régióba sorolják, ahol a magyarság aránya 30 százalék alatt van. Ezt minden demokratikus, erőszakmentes eszközzel meg kell akadályozni – jelentette ki. Az elnök ilyen lehetséges eszközként említette többi között a félpályás útlezárásokat.
Izsák Balázs közölte: az általuk indított európai polgári kezdeményezés olyan szakaszába érkezett, hogy hamarosan az Európai Bizottság elé kerülhet. Tervezetük kész van, ismert, most jöhet a következő lépés – ha a bejegyzés megtörténik – az egymillió aláírás összegyűjtése. Az SZNT azt javasolja, hogy az EU kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő régióktól. Jelezte, felajánlotta az együttműködést a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ), és arra jutottak a megbeszéléseken, hogy kölcsönösen támogatják egymás európai polgári kezdeményezéseit.
Az RMDSZ az európai polgári kezdeményezés eszközével arra kívánja rávenni az Európai Uniót, hogy alkosson jogszabályt az EU kisebbségeinek védelméről. Izsák Balázs szerint az uniónak alapvető értéke a kulturális sokszínűség, és az unió kohéziós politikájának úgy kell megvalósulnia, hogy közben a regionális szempontok és Európa sokszínűsége ne sérüljön. Az európai polgári kezdeményezés lényege, hogy az Európai Unió polgárai – egymillió támogató aláírás összegyűjtésével – közvetlenül is kezdeményezhetik uniós jogszabályok megalkotását vagy módosítását. Az aláírásgyűjtést azt követően lehet elindítani, hogy az Európai Bizottság megállapítja: az unió jogkörébe tartozik a jogalkotás az adott kérdésben.
MTI
Erdély.ma

Törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ Székelyföld autonómiájáról –
Törvénytervezetet nyújt be a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a román törvényhozásban Székelyföld területi autonómiájáról – jelentette ki szombaton az RMDSZ csíkszeredai kongresszusát záró sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, a szövetség elnöke.
A következő időszakban ez lesz az egyik nagy feladata a szövetségnek – közölte az elnök az MTI kérdésére válaszolva.
Székelyföld közjogi státusának rendezése a kongresszus által elfogadott egyik dokumentumban is szerepel. A kongresszus kinyilvánította, fontosnak tartja „Székelyföld jövőbeni közjogi státusának az eddigi tervezeteknél részletesebb kidolgozását és mielőbbi parlamenti elfogadását, az ezzel kapcsolatos szakpolitikai kérdések rögzítését, a térségben élő román közösségek komfortérzetét biztosító törvényes feltételek kialakítását".
Az Öntudatra ébredő, erős Székelyföldet! című dokumentum szerint az RMDSZ intenzív társadalmi kampányokat kíván szervezni, hogy a többségi társadalom tagjai számára elfogadhatóvá tegye az autonómia fogalmát.
Az RMDSZ kongresszusa dokumentumot fogadott el a küszöbönálló romániai alkotmánymódosítási törekvésekről. Kérte, államalkotó tényezőkként ismerje el az alaptörvény a nemzeti kisebbségeket, biztosítsa a nemzeti, közösségi szimbólumok használatát. Javasolta, hogy a román nyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvét is hivatalos nyelvként lehessen használni egyes régiókban.
Egy másik dokumentumban a régiósítás kérdésében foglalt állást a szervezet. Ebben megerősítette, szükségtelennek tartja egy újabb, regionális közigazgatási szint bevezetését. A fejlesztési régiók tekintetében viszont fenntartotta az RMDSZ 16 régiós felosztást tartalmazó, 2009-ben benyújtott törvénykezdeményezését. Jelenleg nyolc fejlesztési régió van.
Az Erősödő szórványt, összetartó magyar közösségeket! című dokumentumban azt a célt is megfogalmazta a kongresszus, hogy a székely-szórvány közösségi kapcsolatokat a magyarországi testvértelepülések és testvérmegyék bevonásával bővítsék ki.
Önálló dokumentumban foglalták össze az RMDSZ törekvését, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközével késztesse az Európai Uniót egy átfogó kisebbségi keretszabályozás elfogadására. Az utóbbi dokumentumot bemutató Borbély László alelnök felkérte a romániai magyar szervezeteket, hogy csatlakozzanak az RMDSZ és európai partnerei kezdeményezéséhez.
A kongresszus dokumentumban utasította el a magyar közösséget ért sorozatos támadásokat, és kijelentette: minden demokratikus eszközzel kiáll a jogalap nélkül meghurcolt felelős tisztségviselői mellett.
A kongresszus módosította az RMDSZ programját és alapszabályát. Elfogadta, hogy nőtagozat jöjjön létre a szövetségen belül, és ideológiai ismérvek szerint korlátozta platformjai számát. A kongresszuson nem bocsátották szavazásra Eckstein-Kovács Péter kolozsvári politikus javaslatát, hogy a szövetség utasítsa el a cianidos aranybányászatot, és foglaljon állást a verespataki bányaprojekt ellen.
Erdély.ma

Megkezdődött az RMDSZ tizenegyedik kongresszusa
Ráduly Róbert, a házigazda Csíkszereda polgármestere azzal a javaslattal nyitotta meg szombaton a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 11. kongresszusát, hogy a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttéről nevezzék el.
Az RMDSZ által „feladatkijelölőként" jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra.
A székelyföldi város elöljárója köszönetet mondott a magyar kormánynak, hogy a Sapientia Erdélyi Tudományegyetem működésének kiemelt helyszíne lett Csíkszereda. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ kormányzati tisztségviselői az évek során hozzájárultak a város fejlődéséhez.
Ráduly Róbert kijelentette, hogy a magyar közösség kulturális autonómiát és területi autonómiát is követel Romániában. Elítélte azt, hogy az állam sokkal több pénzt költ „a mi megfélemlítésünket szolgáló állami terror" intézményeire, mint a közösségért dolgozó közalkalmazottakra. Az RMDSZ kongresszusán magyarországi és romániai parlamenti pártok, valamint európai kisebbségi szervezetek vezetői jelezték részvételüket. A kongresszuson mások mellett jelen van Victor Ponta román kormányfő, a Bukarestben kormányon lévő Szociáldemokrata Párt elnöke és Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes is.
A romániai magyarság parlamenti képviseletét ellátó RMDSZ 11. kongresszusán nem lesz tisztújítás, de a küldöttek új programot és alapszabályt fogadnak el.
MTI
Erdély.ma

Kovács Péter: társadalomszervezés és szervezetépítés – ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek
Kovács Péter főtitkár a 2013. május 25-i, 11. RMDSZ Kongresszusán elhangzott felszólalásában a két évvel ezelőtti nagyváradi Kongresszus döntése nyomán megalakult Főtitkárság társadalomszervezési és a szervezetépítési szerepére világított rá, majd az ebben a vonatkozásban elért eredmények egy részéről beszélt: „Mi, közösen, szövetségben, partnerségben, erdélyi konzultációt szerveztünk, népszámlálással kapcsolatos tájékoztató és tudatosító folyamatot bonyolítottunk le, az anyanyelven való tanulás fontosságát hangsúlyozó kampányt indítottunk.
Kezdeményeztük a családbarát önkormányzatok programot, előterjesztettük a gyerekvállalás ösztönzésére vonatkozó terveinket, beindítottuk a Fogadj örökbe egy műemléket örökségünk védelmét szolgáló programot, alkalmaztuk a szórvány felemelkedését célzó cselekvési tervünket. Civil partnereinkkel együtt megkezdtük a magyar házak hálózatba kapcsolását, megalapítottuk a Kulturális Autonómia Tanácsot. Értékeink elismerése érdekében különböző díjakat hoztunk létre. Mindemellett folytattuk a közösségi intézmények és programok finanszírozását.”
Kovács Péter beszédében hangsúlyozta, hogy bár az RMDSZ a mindennapi politika szintjén pártként viselkedik, de a romániai magyar közéletben ennél sokkal több, hiszen olyan feladatokat lát el, amelyek nem tartoznak egy klasszikus értelemben vett politikai párt hatáskörébe. „Egy nagybetűs Szövetségnek, mint amilyen a mi Romániai Magyar Demokrata Szövetségünk, kötelessége a partnereivel együtt a helyi közösségek felkarolása és megerősítése, a kisrégiós identitás és az ezzel járó jellegzetességek előtérbe helyezése, az Erdélyiség hangsúlyozása. Egy pártnak mindezek nem számítanak”- fejtette ki az RMDSZ főtitkára.
A jövőbeli prioritásokat tekintve Kovács Péter elmondta: meg kell erősíteni a nyitottságon és a folyamatos párbeszéden alapuló, a helyi elvárásokat és gondokat feltáró, megoldó Szövetséget, közelebb hozva a önkormányzatokat a mindennapi szervezeti élethez, hangsúlyt fektetve a humán erőforrás politikára, bővítve a civil partnerekkel lebonyolított országos, megyei és helyi programokat, új, lendületes külső és belső kommunikáció nyomán.
A közvetlen kapcsolatépítést, a szervezetépítés legfontosabb elemének nevezte a főtitkár, kiemelve: „Ebben az irányadó elv az kell legyen, hogy minden szavazat, minden pecsét mögött, egy személy, egy sors, egy élet van. Amelyen nekünk, amennyiben igény van rá, segítenünk kell. A szavazatok nem számok, a szavazástól távolmaradók nem statisztikai adatok, hanem hús-vér emberek, akiket nekünk kötelességünk megismerni, meghallgatni, és válaszolni a problémájukra. Nem kampányban, hanem folyamatosan, kampánytól kampányig.”
„Társadalomszervezés és szervezetépítés. Ez a kulcsa egy sikeres RMDSZ-nek, egy sikeres Szövetségnek. És egy eredményes Romániai Magyar Demokrata Szövetség meghatározó módon hozzá tud járulni a magyar közösség eredményeihez, sikereihez, fejlődéséhez” – zárta beszédét Kovács Péter, a Főtitkárság vezetője.
Népújság (Marosvásárhely)

Kisebbségi európai polgári kezdeményezés
Európában 100 millió olyan ember él, aki tagja egy őshonos nemzeti közösségnek, vagy kontinensünk körülbelül 60 regionális és kisebbségi nyelvének egyikét beszéli. Ez azt jelenti, hogy minden hetedik európai polgár valamely európai kisebbséghez tartozik. Az Európai Unióban nem kevesebb, mint 40 millió ember beszél más nyelvet, mint országa hivatalos nyelve, hangzott el tegnap a Bernády Házban, ahol Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke, valamint a FUEN igazgatója, Jan Diedrichsen közös sajtótájékoztatón ismertette a kisebbségi európai polgári kezdeményezést.
Ugyanitt mutatták be Martha Stocker, a Dél-tiroli Néppárt alelnöke könyvének magyar nyelvű kiadását, amely a dél-tiroli önrendelkezés kivívásának útját ismerteti.
Az RMDSZ politikai alelnöke bejelentette, hogy két nappal ezelőtt elindították a polgári kezdeményezést. Az RMDSZ 2011-ben hozott egy határozatot erről, mára pedig hét európai reprezentatív személyiség vállalja ezt a kezdeményezést hét országból. Az RMDSZ a partnerekkel és a FUEN- nel, a 94 kisebbségi szervezetet tömörítő ernyőszervezettel közösen felvállalta, hogy június végéig véglegesítik a hatpontos intézkedéscsomag szövegét. Ezt azért tartják szükségesnek, mert a Lisszaboni Szerződésben jelenleg csak egy fél mondat tér ki a nemzeti kisebbségekre, és az Európai Unió is többet foglalkozik az uborka görbületi szögével, mint az őshonos kisebbségekkel.
A Minority SafePack csomag hat területen kér új, konkrét intézkedéseket az Európai Uniótól: 1. regionális és kisebbségi nyelvek, oktatás, művelődés és kulturális sokszínűség, 2. regionális politika, 3. közképviselet és a civil szervezetek bevonása, 4. esélyegyenlőség és diszkrimináció- mentesség, 5. audiovizuális média és digitális tartalom, 6. a kisebbségi közösségek regionális és állami támogatása.
Alapító tagok: Luis Durnwalder, a dél-tiroli tartomány kormányzója, Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának elnöke, Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi német közösség miniszterelnöke, Anke Spoorendonk, Schleswig- Holstein tartomány igazságügyi, művelődési és Európa-ügyi minisztere, Jannewietske de Vries, a Nyelvi Sokszínűséget Támogató Hálózat (NPLD) elnöke, Valentin Inzko, az ENSZ bosznia-hercegovinai főképviselője, a karintiai Szlovének Nemzeti Tanácsának elnöke, valamint Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A kezdeményezést hivatalosan a FUEN júniusban, a dél-tiroli Brixenben tartandó kongresszusán indítják el, ezt követően jegyzik be az Európai Bizottságnál.
Az aláírásgyűjtési kampány 2013 nyarán kezdődik és 2014 nyarán ér véget, egy időben az európai parlamenti választásokkal. Az Európai Parlamentben rendezett közmeghallgatás és az Európai Bizottság válasza 2014 őszére várható.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Miniszterelnök a kongresszuson
A Ráduly Róbert Kálmán szókimondó beszédében feladott labdát elég jól lekezelte Victor Ponta, amikor a kongresszuson azt mondta: Csíkszereda polgármesterét többször megtapsolták, ez idő alatt a fordítás nem volt hangos, így nem értett mindent az elmondottakból.
„Egyetlen magyar szervezet van a parlamentben, ez pedig az RMDSZ. Nem mi választottuk, hanem a magyarok döntése volt, ezeket a szavazatokat tiszteletben tartjuk. Azért vagyok itt, hogy újra elmondjam, folytassuk a párbeszédet, és a kérdésekre találjuk meg a legjobb megoldásokat” – fogalmazott a miniszterelnök, aki az alkotmánymódosításáról eléggé árnyaltan fogalmazva annyit mondott, a szövetséggel együtt kell meghozzák a megfelelő változtatásokat, „mert önök is román állampolgárok”.
Fontos ugyanakkor, hogy a miniszterelnök először „pedzette” meg, hogy talán módosítható az alkotmány első cikkelye, ami kimondja, hogy Románia egy és oszthatatlan nemzetállam. „Ráduly polgármester úr beszélt néhány olyan 1918-as elvről, amely Erdély és a román királyság egyesülésén alapult. Azt hiszem, hogy az alkotmánymódosításnál megtaláljuk azt a formát, amely garantálja, hogy önök is az ország egyenjogú alkotórészei” – jegyezte meg a miniszterelnök.
A regionalizáció kérdését említve is csak annyit mondott, hogy olyan megoldást kell találni, amelyben a romániai magyarság meg tudja őrizni nemzeti identitását. „Meg vagyok győződve, hogy együtt sikerülni fog." A székely zászló kapcsán Ponta azt mondta, a magyarokkal együtt el tudják fogadni azt az uniós formát, „amely mindenki számára jó megoldás lesz”.
Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke is jelen volt a kongresszuson, ahol elmondta: akkor tud erős lenni Románia, ha a benne élő kisebbségek is erősek. „Gyengült az ország azzal, hogy kivándoroltak a németek. Meg kell értenünk, hogy egy erősebb ország erősebb magyar közösséget is jelent. És fordítva.”
Kozán István
szekelyhon.ro

Ráduly: elég volt
A magyar, a székely, a román és az Európai Unió himnuszának eléneklésével kezdődött az RMDSZ 11. kongresszusa. Ezután Csíkszereda polgármestere tartotta meg lényegretörő beszédét.
A székely zászló felmutatásával kezdte beszédét Ráduly Róbert Kálmán, a hargitai megyeszékhely polgármestere, aki Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról emlékezett meg. Ezután megköszönte a felelős magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában jött létre a Sapientia egyetem. Elmondta, reméli, és abban bízik, hogy Ponta és Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve kellene. Felsorolta azon csíkszeredai beruházásokat, amelyek a kormány és a helyi vezetők közös eredményei.
„Hazudik, aki azt mondja, hogy az RMDSZ húsz éve kormányon van. Pihentünk is időnként. Kell szólnunk az elmúlt három esztendőről, a kudarcokról is. Leépítések, bérlevágások, uniós pályázatok késleltetett elszámolása, csak néhány a gyilkos intézkedések közül. Félelemkeltés, állami terror épül az állami intézményekkel” – fakadt ki a polgármester, majd folytatta: „sok önkormányzati társam nevében mondom, elég volt, az embereket meg kell fizetni, nagyobb fizetés kell, a közszféra dolgozóit meg kell fizetni, a pénzt, amit a megfélemlítésre fizetnek, a közszférai fizetésekre kell fordítani. A szakmaiság kezd kiürülni, nem lehet ostorral az embereket dolgoztatni. Egész pályás letámadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben.”
Ráduly feltette a kérdést: az diszkrimináció, ha olyan főépítész van a városban, aki nem tud magyarul, ha Székelyföldön nem ismerik az adminisztrációban a mi nyelvünket. „A parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét, vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés, mi nem akarunk se többet, se kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek. Reggel leírtam a beszédem, nehogy elkapjon a hév. A területi és kulturális autonómia nemcsak a székelyek, hanem a románok ügye is. Ez Csíkszereda üzenete. A harchoz mindenkire szükség van, az MPP-re, az SZNT-re és az EMNP-re is” – hangsúlyozta Ráduly, majd beszéde végén kezdeményezte a város polgármestereként, hogy ezt a helyet, a sportcsarnokot mától Erőss Zsolt hegymászóról nevezzék el.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke rövid köszöntőjében annyit mondott: „nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is”.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt mondta, sokszínű szövetség az RMDSZ, a Kárpát-medence talán egyetlen olyan határon túli szervezete, amely 23 éven keresztül a parlamentben tudott maradni, és kiállt a magyarságért. „A mi közös múltunk arról szólt, hogy felismertük problémáinkat, és megoldást kerestünk arra. A parlamentáris eszközöket választottuk céljaink elérésére. Ennek egyik módja a párbeszéd. Nehéz a párbeszéd, de nem lehetetlen. Mi ezt az utat járjuk.”
Kozán István
szekelyhon.ro

Véget ért a kongresszus
Az RMDSZ 11. kongresszusát összegezte Kelemen Hunor szövetségi elnök, aki a meghívottak által elmondottak fontosságát emelte ki.
„A kongresszuson elfogadtuk az RMDSZ módosított programszabályzatát, amelyből kiemelném, hogy kiszélesítettük az állandó tanács működését, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Egyébként is növekvőben van az önkormányzatok ereje, és remélem, hogy pénzügyi értelemben is egyre nagyobb mozgásterük lesz. Az elnökséget ezzel szemben leszűkítettük” – összegezte Kelemen.
Kiemelte, hogy a meghívottak mind hangsúlyozták: az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint az erdélyi magyarság legitim képviselőjére, amely szövetséggel, akár hatalmon van, akár ellenzékben, „egyeztetni kell, párbeszédet kell folytatni”. „Fontosnak tartom, hogy itt volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, és Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy számíthatunk a magyar kormányra, Magyarországra minden egyes törekvésünkben, és az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint az erdélyi magyarság legitim képviseletére, hisz ezt 2012-ben két alkalommal is megerősítette az erdélyi magyarság.”
Kelemen cáfolta a román portálokon szombaton megjelent álhírt, miszerint Hargita megyei RMDSZ-es politikusok sokasága kérte a szervezettől, hogy határolódjon el Borboly Csabától, Hargita Megye Tanácsának elnökétől. „Egyetlen RMDSZ-es politikus és tag sem kérte ezt” – húzta alá a szövetségi elnök.
Kozán István
szekelyhon.ro

Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, és az erdélyi magyarság szülőföldjén otthon érezze magát - jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke szombaton Csíkszeredában, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) 11. kongresszusán elmondott beszédében.
Semjén Zsolt aláhúzta: a magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség. A miniszterelnök-helyettes kijelentette: Magyarország a román modell alapján adott lehetőséget arra, hogy határain túl is felvegyék a magyar állampolgárságot. "Ami Romániának és a románságnak jó Moldova tekintetében, az nekünk is jó Erdély tekintetében" - jelentette ki Semjén Zsolt. A KDNP elnöke a magyar "világnemzet" helyzetét a háromlábú székhez hasonlította. Kijelentette, a magyarságot akkor lehet megőrizni, ha mind a magyarországi, mind a Kárpát-medencei, mind a nagyvilágban élő magyar nemzetrész megőrzi azokat az értékeket, amelyeket csakis ő tud adni. Semjén Zsolt nyomatékosította, a magyar kormány alkotmányos felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, támogatja őket céljaik elérésében. Ha más nemzetiségeknek lehet területi autonómiájuk az EU-ban, akkor a magyaroknak is lehet. "Nem vagyunk alábbvalók egyetlen más nemzetnél sem" - jelentette ki. "Magyarország számít önökre, és bármi történik, önök mindig számíthatnak Magyarországra" - zárta köszöntőbeszédét Semjén Zsolt. Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője "a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének" tolmácsolta pártja üzenetét. Az erdélyi magyarok céljainak magyarországi támogatása mellett a jövő évi magyarországi választásokra is kitért. Rogán Antal elmondta, érdemes élni a lehetőséggel, és minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) üzenetét , az Országgyűlés alelnöke tolmácsolta. Kijelentette, pártja támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ujhelyi István úgy értékelte: "a politikai bokszmeccs a magyarországi legerősebb kormánypárt és az RMDSZ között eldőlt az RMDSZ javára". Az alelnök rendkívül fontosnak tartotta az RMDSZ-nek és partnereinek azt a szándékát, hogy az európai polgári kezdeményezés eszközével élve fogadtassanak el kisebbségvédelmi keretszabályozást az Európai Unióban. Kijelentette, ha az Európai Bizottság jóváhagyja a kezdeményezést, a MSZP szervezetei egész Magyarországon elindítják a támogató aláírások gyűjtését, és pártkapcsolataikon keresztül más országokban is elindítják az aláírásgyűjtést. Ujhelyi István azt is elmondta: az MSZP koordinációs tanácskozást kezdeményez a magyarországi parlamenti pártokkal, hogy a csatározásokat félretéve közösen járuljanak hozzá a polgári kezdeményezés sikeréhez.
MTI

Régi szövetség új utakon (RMDSZ-kongresszus Csíkszeredában)
Fegyelmezetten, olykor pátosszal megtűzdelve, kritikai hangot alig hallatva zajlott le szombaton Csíkszeredában az RMDSZ 11. kongresszusa. Bár jelentősebb tétje nem volt a nagygyűlésnek – szigorítottak ugyan kicsit a szervezeten, még jobban központosították a döntéshozatalt, és itt-ott csöppet a jelenhez igazították a szövetség programját is –, soha nem látott tömeget toboroztak, majdnem nyolcszáz küldött hitelesítette az „új irányt”. Kelemen Hunor szövetségi elnök kongresszus utáni sajtótájékoztatóján jelentette be: törvénytervezetet nyújt be az RMDSZ a román törvényhozásban Székelyföld területi autonómiájáról. Az RMDSZ által „feladatkijelölőként” jellemzett kongresszust a magyar, a székely, a román és az európai himnusszal nyitották meg tíz óra után alig néhány perccel, a 777 küldöttet, a több mint száz meghívottat és csaknem kétszáz újságírót köszöntő Ráduly Róbert polgármester pedig egy székely zászlót terített a szónoki pulpitusra. Bejelentette azt is, a rendezvény helyszínéül szolgáló sportcsarnokot a Himalájában eltűnt Erőss Zsolt hegymászóról, a város szülöttjéről nevezik el. Román és magyar politikusok egész sora vonult fel a kongresszuson. Victor Ponta miniszterelnök kifejtette: a Romániát nemzetállamként meghatározó alkotmány első cikkelyének megváltoztatására nincs reális esély, de olyan módosításra igen, amely garantálja, hogy a romániai magyarok az ország részei, egyenlő és legitim polgárai. Az RMDSZ-t a magyar közösség egyetlen választói legitimitással rendelkező képviseletének nevezte, és elengedhetetlennek minősítette, hogy a román kormány mindig párbeszédet folytasson vele. A székely zászlóra utalva rámutatott: egy olyan szabályozást javasolt nemrég az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében elmondott beszédében, amely a román és az EU-zászló mellett elismeri a helyi jelképeket. A régiók kialakításáról szólva Victor Ponta miniszterelnök azt mondta: megérti, hogy a magyarság nem akar olyan óriásrégiót, amelynek központja távol esik, és amelynek irányításában a közösség képviselői kisebbségben vannak. „Azt a formát keressük, amely az identitás megőrzését és a fejlődést is biztosítja” – ígérte. A marosvásárhelyi magyar orvosképzés ügyében Ponta kijelentette: az oktatási miniszternek „felelőssége és jogköre”, hogy érvényt szerezzen a román és a magyar tanárok között tavaly született megállapodásnak. Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt elnöke rámutatott: senki sem akar a romániai magyarságra egy másik történelmet, egy másik nyelvet ráerőltetni. Azt mondta: egy erősebb magyar közösség erősebb Romániát is jelent. A jobbközép ellenzék képviseletében jelen lévő Mihai Răzvan Ungureanu volt miniszterelnök nyilvánosan felvállalta magyar gyökereit, és néhány mondatban magyarul is köszöntötte az RMDSZ-t mint volt koalíciós partnerét. Románul folytatott beszédében hangsúlyozta: az RMDSZ képviselői mindig hűséges és megbízható partnereknek bizonyultak azokban a politikai szövetségekben, amelyekben részt vettek, a szövetség által képviselt politika pedig európai. Vasile Blaga, a DLP elnöke elmondta, az RMDSZ iránt érzett tiszteletből érkezett a kongresszusra, egyértelműen megfogalmazta: a régiókat a történelmi, földrajzi és kulturális kritériumok figyelembevételével kell kialakítani. Óvatosan kell a regionalizációt végrehajtani, ellenkező esetben a régióközpontok és a vidék között, illetve a különböző nagyvárosok között is megnőhet a szakadék – hangsúlyozta.
Magyarországi támogatás
Magyarország abban érdekelt, hogy Románia sikeres legyen, és az erdélyi magyarság szülőföldjén otthon érezze magát – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. Kiemelte: a magyar kormány számára minden államközi kapcsolatban az első szempont, hogy milyen helyzetben van az adott országban élő magyar kisebbség. Nyomatékosította: a magyar kormány alkotmányos felelősséget visel a határon túli magyar közösségekért, támogatja őket céljaik elérésében. Ha más nemzetiségeknek lehet területi autonómiájuk az EU-ban, akkor a magyaroknak is lehet. „Magyarország számít önökre, és bármi történik, önök mindig számíthatnak Magyarországra” – zárta köszöntőbeszédét Semjén Zsolt.
Rogán Antal, a Fidesz-frakció vezetője „a Kárpát-medence legnagyobb és legerősebb magyar politikai érdekképviseletének” tolmácsolta pártja üzenetét. Az erdélyi magyarok céljainak magyarországi támogatása mellett a jövő évi magyarországi választásokra is kitért. Rogán Antal elmondta, érdemes élni a lehetőséggel, és minden határon túli politikai szervezetnek érdemes a választási részvételre buzdítania a magyar közösség tagjait. Az MSZP üzenetét Ujhelyi István, a magyar Országgyűlés alelnöke tolmácsolta. Kijelentette, pártja támogatja a határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseit. Ujhelyi István úgy értékelte: „a politikai bokszmeccs a magyarországi legerősebb kormánypárt és az RMDSZ között eldőlt az RMDSZ javára”. Az RMDSZ-szel közösen indított kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés fontosságát hangsúlyozta Hans Heinrich Hansen, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. Az RMDSZ kongresszusát Wilfried Martens, az Európai Néppárt elnöke videoüzenetben köszöntötte.
Irányt mutat az elnök
Az RMDSZ-nek meg kell teremtenie mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit, ennek érdekében a magyar politikai tényezőknek meg kell állapodniuk, hogy csatározásaikban az autonómia ügyét nem használják fegyverként – hangoztatta Kelemen Hunor elnöki beszámolójában. Olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodást kellene kötni, amelyet mindenki elfogad, „mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak, és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok, és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak” – mondta az RMDSZ elnöke. Fontosnak nevezte, hogy egy eddigieknél részletesebb tervezetet terjesszenek a román parlament elé a Székelyföld státusáról. Rámutatott: az RMDSZ-nek partnereket kell keresnie a román társadalomban az európai példákra és az 1918-as gyulafehérvári román nemzetgyűlés ígéreteire hivatkozva.
Az RMDSZ elnöke kijelentette: Románia alkotmányának módosítása nem kényszer, hanem lehetőség arra, hogy Románia leszámoljon a nemzetállam 19. századi fogalmával, és a nemzeti közösségek államává lépjen elő. „Olyan alkotmányt akarunk, amely végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét. Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos” – hangoztatta Kelemen Hunor. A megválasztása óta eltelt két évet összegezve az RMDSZ elnöke egyebek közt az új oktatási törvényt említette, amely minden szinten biztosítja az anyanyelvű tanulás lehetőségét a magyar gyerekek számára. Rámutatott, az RMDSZ többéves küzdelme nyomán fogadta el a román parlament a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációját, alakított a bukaresti kormány önálló magyar kart a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Hozzátette: az RMDSZ kormányzati szerepvállalása idején tízszeresére növelték a magyar érdekeltségű műemlék épületek felújításának költségvetését. Az RMDSZ előtt álló célkitűzésekről szólva Kelemen Hunor határidős feladatnak nevezte a jövő évi európai parlamenti választásra való felkészülést.
Autonómiastatútum készül
A következő két év tennivalóit az RMDSZ a kongresszuson elfogadott nyolc dokumentumban jelölte meg. Ezek alkotmánymódosításról, a régiók szervezéséről és gazdasági kérdésekről szólnak, Székelyfölddel és a szórvánnyal kapcsolatosak, egy-egy előterjesztett határozat az európai állampolgári kezdeményezésre, illetve az európai parlamenti választásokra vonatkozik, és megszavaztak egy szolidaritási állásfoglalást is. A székelyföldi autonómiával kapcsolatos dokumentumot Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere mutatta be. Nincsenek illúzióink, de nem szabad karba tett kézzel várni a csodát, dolgozni kell – hangsúlyozta. Bár tudatában vannak, hogy Székelyföld autonómiájának kivívása nem egy azonnali eredménnyel kecsegtető célkitűzés, a kongresszusi határozat kimondja, hogy a közjogi rendezéssel párhuzamosan folytatni kell azokat a lépéseket, amelyek különálló fejlesztési régióként fogalmazzák meg Székelyföldet, regionális szinten hivatalossá teszik a magyar nyelvet, biztosítják a nemzeti szimbólumok szabad használatát, valamint az etnikai arányosság elvét a közigazgatás minden területén. A dokumentumban leszögezik, hogy folytatják azokat a fejlesztési programokat, amelyek Székelyföld infrastruktúrájának és gazdasági környezetének javítását célozzák, megerősítik az önazonosság kiteljesedése szempontjából meghatározó intézményeket.
Az MTI és az RMDSZ-tájékoztató felhasználásával
összeállította: Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Számadás és tervezés
Csíkszeredában tartotta 11. kongresszusát az RMDSZ
"A tervek szerint alakult a kongresszus: minden egyes dokumentumot elfogadtunk, lefolytattuk a politikai vitát, elfogadtuk az RMDSZ módosított programját és alapszabályzatát. Kiszélesítettük az állandó tanácsot az önkormányzati képviselettel, hisz azt tapasztaljuk, hogy ebben az időszakban az önkormányzatokra sokkal nagyobb szerep hárul, mint akkor, amikor kormányon voltunk. Az önkormányzatok ereje növekvőben van, és én bízom abban, hogy egyre nagyobb erejük, pénzügyi értelemben is nagyobb mozgásterük lesz, és így a feladatokból is többet tudnak vállalni" – nyilatkozta a szombaton Csíkszeredában közel 800 küldött és meghívott jelenlétében zajlott kongresszus végén tartott sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
Elmondta, hogy az elnökséget leszűkítették, az elnökség fogja meghozni a gyors, operatív döntéseket, de a tartalmi, lényeges kérdéseket az Állandó Tanács és a Szövetségi Képviselők Tanácsa fogja elfogadni. – Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívottak – Victor Ponta miniszterelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Vasile Blaga, a PL és Mihai Razvan Ungureanu, a Polgári Erő elnöke – eljöttek a kongresszusra, és mindegyik azt hangsúlyozta, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, mint az erdélyi magyar közösség legitim képviselője, megbízható, komoly partner, akivel az ország általános kérdéseiről, és az erdélyi magyarság sajátságos kérdéseiről akár kormánykoalícióban, akár ellenzékben egyeztetni kell. Ugyanennyire fontosnak tartom, hogy elfogadta a meghívást Semjén Zsolt magyar miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke, Rogán Antal, a Fidesz alelnöke, Újhelyi István, az MSZP alelnöke, akik üzeneteikben megfogalmazták, hogy a magyar kormányzat, a magyar politikai pártok támogatnak minden egyes törekvésünkben, és hogy az RMDSZ-re úgy tekintenek, mint a romániai magyarság legitim képviseletére.
Miután megköszönte a médiának, hogy velük tartott, pontosított egy hírfolyamot arról, hogy Hargita megyei politikusok sokasága kérte, hogy a szervezet elhatárolódjon Borboly Csabától amelyet álhírnek, manipulációnak nevezett. – Ez nem igaz, egyetlenegy RMDSZ-es politikus, egyetlen RMDSZ-tag sem kérte, és arra kérjük a sajtó képviselőit, hogy ha lehetséges, akkor ezt a pontosítást tegye meg.
"A területi autonómia biztosítása becsületbeli kérdés"
A kongresszus házigazdája, Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a székely zászló felmutatásával kezdte beszédét megemlékezve Csíkszereda szülöttéről, Erőss Zsoltról és társáról, majd megköszönte a magyar kormánynak, hogy többek között Csíkszeredában is létrejött a Sapientia egyetem. Reményét fejezte ki ugyanakkor, hogy Victor Ponta és Crin Antonescu rendezi azt, amit már 95 éve rendezni kellett volna.
A polgármester beszélt a beruházásokról, megvalósításokról, de beszélt a kudarcokról, a leépítésekről, bérlevágásokról, az uniós pályázatok késleltetett elszámolásáról, illetve arról, hogy "fé-lelemkeltés, állami terror" nehezedik az állami intézményekre: – Egészpályás támadást intéznek ellenünk, bűnnek tartják a saját történelmünk megismertetését, bűnnek tartják a magyar nyelv ismeretét, hivatásos feljelentők támadják a székely tankönyvet, ízekre szedik a székely vásárt, a csíkszeredai főépítész magyar nyelvtudásának elvárása diszkriminációt jelent Bukarestben, jelentette ki hozzátéve, hogy a parlamenti kétharmad felelőssége, hogy Románia végérvényesen rendezze Székelyföld helyzetét. – Vissza kell menni az 1918-ban megfogalmazott jogokhoz. A területi autonómia biztosítása be-csületbeli kérdés, mi nem akarunk sem többet, sem kevesebbet, mint kulturális autonómiát az egész magyarságnak, és területi autonómiát a Székelyföldnek.
Felállva tapsolta meg a kongresszus Borboly Csabát, Hargita Megye Tanácsának elnökét, aki rövid köszöntőjében csak annyit mondott: "nagyon jólesik, hogy itt lehetek önökkel, jólesik, hogy itt vannak önök is."
Ha megállunk, porladunk, mint a szikla!
Dolgozni jöttünk Csíkszeredába, nem ünnepelni. Számadásra és tervezésre. Sok a tennivalónk. És nem azért, mert lazsáltunk az elmúlt két évben – éppen ellenkezőleg. Új fejezetet ígértünk, és bőven vannak eredményeink, amelyekre büszkék lehetünk. Dolgozni kell, mert a kisebbségi lét ilyen: ha megállunk, porladunk, mint a szikla – lassan, de folyamatosan – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök
A minden magyar számít jelszó értelmében a szolidaritást alapértékként fogalmazta meg, kijelentve, nincs fontosabb és kevésbé fontos tagja ennek a közösségnek. – A szolidaritás azt is jelenti, hogy megvédjük egymást, kiállunk egymásért. Azt is jelenti, nem hagyjuk, hogy a múlt erői levadásszanak bennünket. Megvédünk kicsit és nagyot. Politikust és civil aktivistát. Megvédünk mindenkit, aki magyar, és akit azért támadnak, mert a közösségért dolgozik.
Az RMDSZ működése másik elvének a sokszínűség elismerését nevezte. – A sokszínűség, a mások iránti nyitottság és tisztelet ennek az erdélyi magyar közösségnek az egyik legrégebbi és legtiszteletreméltóbb hagyománya. Ezt látniuk és tudniuk kell azoknak, akik azt gondolják, hogy másságunk egy kellemetlen állapot, amit meg kell szüntetni, jelentette ki az elnök.
A továbbiakban arról szólt, hogy az önkormányzatok az RMDSZ politikájának zászlóvivői: – Mióta közel egy éve az RMDSZ kikerült a kormányból, az önkormányzatok nem csak a helyi közösség dolgaiban illetékesek, hanem a napi politikánk zászlóvivői lettek. A három regionális önkormányzati tanács megalakulása segítette a régiók érdekeinek hatékony megjelenítését, az előttünk álló feladatok pontosabb meghatározását. A helyi és megyei szervezetek, a parlamenti frakciók mellett a magyar önkormányzatok, polgármesterek, tanácsosok a magyar érdekek őrzői és védelmezői Ákosfalvától Zsibóig, Nagyiratostól Kézdialmásig.
Kelemen Hunor szerint 2012 választásai ismét megerősítették, csak magukra számíthatnak, és minden magyar ember szavazata kell ahhoz, hogy az RMDSZ megőrizze az erős, egységes magyar képviseletet. A kormányzásban 2009 végétől eltöltött két évet eredményesnek nevezte. Véleménye szerint az RMDSZ kihasználta a lehetőségeket, áttörést ért el a magyarság jogaiért folytatott harcban, és hozzájárult az ország gazdasági stabilizálásához.
"Olyan alkotmányt akarok, amely végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek"
A kongresszusi dokumentumokról szólva kiemelten beszélt az alkotmánymódosításról: – Olyan alkotmányt akarunk, amely a nemzetállam fogalmának törlése mellett végre államalkotó tényezőként ismeri el a nemzeti kisebbségeket, amely szabad használatot biztosít nemzeti szimbólumainknak, és amely megteremti a közösségi autonómia lehetőségét! Szorgalmazzuk továbbá, hogy a hivatalos román nyelv mellett regionálisan a kisebbségek nyelve is legyen hivatalos. (…) Ennél kevesebbért nem érdemes küzdenünk. Nekem személy szerint is elegem van abból, hogy még mi magyarázkodunk a székely zászló kapcsán. Nem magyarázkodni akarok, hanem olyan alkotmányt, amelyik végre egyenrangúságot ad az erdélyi magyar közösségnek.
Az európai parlamenti választásokra való felkészülés, véleménye szerint, részben becsületbeli ügy, részben stratégiai kérdés, amennyiben az európai képviselet a hatékony kisebbségvédelem egyik fontos eszköze.
Az európai polgári kezdeményezésről szólva kijelentette: – Nem kevesebbre vállalkoztunk, mint hogy Európa egymillió polgárának aláírása által támogatva az Unió napirendjére tűzzük a kisebbségek ügyét. Ha össze tudjuk gyűjteni az egymillió aláírást, az Unió nem térhet ki a kérdés tárgyalása – és előbb vagy utóbb – a kisebbségek számára megnyugtató rendezése elől.
Székelyföld számára a továbblépés az autonómia
– Székelyföld számára a továbblépést a kisebbségben élő európai nemzeti közösségek jogállásához hasonló autonómiák kivívásában látjuk, közösségünk megmaradásának és gyarapodásának ez a záloga. Mind a területi, mind a kulturális autonómia jogi kereteit nekünk kell megteremtenünk. Látnunk és tudnunk kell, hogy bármilyen megoldás is körvonalazódik, azt a románokkal együtt lehet elképzelni és elfogadtatni. Ne áltassuk magunkat: ajándékba senki sem fogja elhozni az autonómiát. Sem Brüsszel, sem Washington, sem Budapest. Segíteni tudnak, szükség is van minden segítségre, de elsősorban nekünk a románokat kell meggyőznünk céljaink helyességéről, igazságosságáról.
Akkor járunk el helyesen, ha a mi belső csatározásainkban az autonómia ügyét nem használjuk fegyverként egymás ellen. Határozottan állítom, hogy ez kellene az első olyan hallgatólagos vagy írásos megállapodás legyen, amit mindenki elfogad, mert a legtöbb kárt akkor tudjuk okozni egymásnak és különösen a mi közös ügyünknek, ha azt a látszatot keltjük, hogy vannak igazi autonómiaharcosok és vannak olyanok, akik ezzel szemben állnak. Bátran mondom, hogy az autonómia egymás elleni használata, szavazatszerzési célból csodafegyverként való előrántása nem csak hogy nem visz közelebb a célhoz, hanem minden egyes esetben eltávolít attól. Egymásról feltételeznünk kell, hogy a közös cél érdekében cselekszünk, hogy jóhiszeműek vagyunk és nem egymás politikai életére törünk az autonómia fegyverével, mondta a szövetségi elnök.
A Kongresszus több dokumentumot fogadott el alkotmánymódosításról, régióátszervezésről, gazdaságpolitikáról, a Székelyföld és a szórvány stratégiájáról, az európai parlamenti választásokról, és az európai polgári kezdeményezésről. Ezek a dokumentumok határozzák meg a következő esztendőkben az RMDSZ cselekvési stratégiáját.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Gettó, avagy kié itt a tér?
Az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán Kelemen Hunor szövetségi elnök, de a volt elnök, Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője is egyaránt elítélte azt, hogy az RMDSZ Maros megyei elnöke gettósításnak nevezte az önálló magyar iskolákat hangsúlyozva, hogy az önálló oktatási rendszer létrehozása az RMDSZ legfőbb célja.
"Oda kell figyelni, ha saját kollégáink egyike-másika lefitymálja, amit a parlamentben vagy az önkormányzatokban teszünk vagy tehetünk, és azt sugallja, hogy egy-két tüntetés, és itt van már a Kánaán. De ugyancsak szólnunk kell, ha valaki közülünk, mint a minap is, "gettósításnak" nevezi legfontosabb célunkat: a külön intézmények létrehozását és működtetését, figyelmeztetett Markó Béla.
A kritikákra Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei elnöke megyei oktatási "gyorsjelentéssel" válaszolt. Íme a teljes felszólalás:
"Marosvásárhelyt még nem adtuk fel"
"Az RMDSZ-vezetők szóba hozták az önálló oktatási intézményeket, az RMDSZ politikájának egyik legfontosabb célkitűzését. Teljes mértékben egyetértek ezzel, és szeretnék erre vonatkozóan egy Maros megyei gyorsjelentést készíteni, megosztani önökkel. Tanulságos, hiszen köztudott, hogy Maros megye éppen tarkasága, sokszínűsége miatt, úgymond, egy kicsi Erdélyt képez ebben a vonatkozásban.
Ha egy gyorsjelentést készítek az önálló oktatási intézmények helyzetéről Maros megyében, akkor a következőképpen nézünk ki: Nyárádszeredában, Erdőszentgyörgyön és Szovátán, ahol a magyarok lélekszáma meghaladja a 70-75% vagy 80 százalékos részarányt, van önálló oktatási intézményünk, magyar óvodák, magyar iskolák, önálló magyar iskolák, önálló magyar óvodák, ez természetes. Dicsőszentmártonban, Segesváron, Marosludason, Radnóton, Szászrégenben, Nagysármáson természetes módon küzdünk azért, hogy legyen önálló magyar oktatási intézmény, hiszen ezeken a szórványtelepüléseken létfontosságú, hogy létrejöjjenek azok a szigetek, ahol össze lehet gyűjteni a diaszpórában szétszóródott – Alsó-Küküllő menti, Nagy-Küküllő menti, Alsó-Maros menti, mezőségi – kis magyar közösségekben születő gyermekeket, és önálló magyar oktatási intézményekben nevelni őket, erősíteni magyar nemzeti identitástudatukat és átadni a magyar kultúrát. Itt természetes, hogy küzdünk azért, hogy legyen önálló magyar oktatási intézmény, mert ezekben a térségekben igen kis lélekszámban élnek a magyarok, saját erejükből képtelenek ezt megtenni.
Éppen jövő héten kerül sor arra, hogy a dicsőszentmártoni önálló magyar iskoláért megpróbáljunk egyeztetni a megfelelő hatóságokkal. Évek óta kérvényezik, évek óta gyűjtik az aláírásokat a szülők, és próbáljuk a helyi politikai akaratot is késztetni arra, hogy támogassák ennek a helyi magyar közösségnek a kérését.
No, Marosvásárhelyen is van önálló magyar tanintézetünk, hiszen dr. Kelemen Atilla vezetése alatt az RMDSZ-nek sikerült megvalósítania a nagy marosvásárhelyi álmot, és önálló magyar oktatási intézménnyé vált a Bolyai líceum, illetőleg mellette létrejött a református kollégium és még vannak Marosvásárhelyen törekvések, amelyeket természetesen támogatunk.
Ellenben Marosvásárhely egy harmadik jellegzetes közeg Maros megyében. Marosvásárhelyen 2008-ban Borbély Lászlóval együtt azt skandáltuk a kampányban, hogy miénk itt a tér, ezalatt azt értettük, hogy Marosvásárhelyt még nem adtuk fel. Marosvásárhelyen még mindig vagyunk annyian, hogy az egész várost belakhassuk, egyetlen talpalatnyi helyet se adjunk fel, egyetlen iskolából se vonuljunk ki, egyetlen óvodából sem, és ahol még nincsenek magyar aligazgatóink, vagy ahol még nincs megerősítve a magyar oktatás, ott mindennemű eszközzel, módszerrel következetesen dolgozunk azon, hogy Marosvásárhely magyar legyen. Marosvásárhelyen ez a politika, ez a helyes politika, miénk itt a tér, ahogy 2008-ban ezt Borbély László is meghirdette a kampányában, ami azt jelenti, hogy egyetlen talpalatnyi helyet sem adunk fel. Azt akarjuk, hogy mindenhol érvényesüljön a magyar nyelvhasználati jog".
Szerencsétlen megfogalmazás?
Újságírói kérdésre, hogy mi a véleménye a megyei elnök oktatási politikájáról, illetve magáról a gettó kifejezésről, Borbély László politikai alelnök kijelentette: "Véleményem szerint ez egy szerencsétlen megfogalmazás volt. Beszéltem a Maros megyei RMDSZ elnökével, Brassai Zsomborral. Ő frissen megválasztott elnök, tehát bizalmat kell neki adni, és támogatni. Ő abban a kontextusban mondta, hogy azokban a vegyes iskolákban, ahol magyar és román tagozat van, ott egy kicsit a magyarok és a románok kéne közeledjenek egymáshoz, természetesen, az együttélés ezzel is jár, és persze, megfogalmazta azt az aggodalmát, hogy ne mondjunk le feltétlenül például Marosvásárhelyen azokról a negyedbeli iskolákról, ahol most működnek magyar osztályok. Szerencsétlen megfogalmazás volt, ő pontosított ebben, túl kéne lépni, hiszen az RMDSZ álláspontja az, hogy nekünk nemcsak szükségünk van önálló iskolarendszerre, hanem ezért harcolunk ’90 óta, és most a tanügyi törvény hál’istennek, még az egyetemek szintjén is benne van, hogy külön tagozatok akkor is, ha egyesek nem akarják ezt elfogadni. Úgyhogy ezen túl kéne lépni, és azt hiszem, mindenki levonta a konklúziókat saját maga számára, de tovább kell menni".
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),

Kijelölte feladatait a következő évekre az RMDSZ kongresszusa
Kelemen Hunor: az autonómia nem lehet fegyver a belső csatározásokban
Nyolc dokumentum elfogadásával jelölte ki az elkövetkező esztendők legfontosabb célkitűzéseit az RMDSZ szombaton, Csíkszeredában tartott 11. kongresszusán. Az RMDSZ által „feladatkijelölőnek” nevezett program- és alapszabály-módosító kongresszuson a küldöttek a szövetség alkotmánymódosító javaslatairól, a régiók megszervezéséről, az RMDSZ Székelyföld-, illetve szórványstratégiájáról, a kisebbségvédelmi szabályozást szorgalmazó európai polgári kezdeményezésről, a gazdasági helyzet élénkítéséről, az európai parlamenti választásokról fogadtak el irányelveket. Ugyanakkor elutasították a magyar közösséget ért sorozatos támadásokat, és leszögezték: az RMDSZ minden demokratikus eszközzel kiáll a jogtalanul meghurcolt felelős tisztségviselői mellett. A kongresszuson magas szinten képviseltette magát a román és a magyar kormány, a tanácskozáson több mint hétszáz küldött, nagyszámú meghívott és újságíró vett részt.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Kongresszusi következtetések
Ödön von Horváth színdarabjának címével ellentétben szombaton nem volt kérdéses, hogy mit csinál az RMDSZ kongresszusa, hiszen a szövetség jól előkészített politikai eseményt bonyolított le. Nagy meglepetéseket nem tartogatott, hiszen nélkülözte a csak négyévente sorra kerülő tisztújító kongresszusok izgalmait. Olyan igazi félidei kongresszus volt, amelynek azonban az aktuálpolitikára való hatása jelentős. A kongresszuson elhangzott beszédekből, illetve az azt megelőző gesztusokból több következtetést is le lehet vonni.
Első látásra meglepetést okozott, hogy Tőkés László európai parlamenti képviselő üdvözölte a tanácskozást már az esemény előtt két nappal. A politikus közleményében elismerte, hogy bizonyos aktuális kérdésekben jól politizál az RMDSZ, ami egyértelműen jelzi, hogy közelednek az európai parlamenti választások, és az EP-képviselők globális számának csökkenése miatt immár lehetetlen RMDSZ-es jelölteket és független képviselőt is bejuttatni az európai törvényhozásba. Figyelembe véve, hogy a lakosság általában nem érzi a súlyát az EP-választásoknak, az öt százalékos küszöb teljesítése is komoly megpróbáltatást jelent a romániai magyar közösség számára. Tőkés László megnyilatkozása egyértelműen jelzi, hogy ő maga nyitott a tárgyalásra, hiszen az RMDSZ nélkül nincs esélye bejutni az EP-be. Ez még nyitott kérdés, hogy a felek mire jutnak, de valószínűleg Budapest álláspontja meghatározó lesz abban, hogy ez a megállapodás esetleg újból létrejön, vagy meghiúsul. A kongresszus arra is rávilágított, hogy Budapesten mintha enyhült volna az RMDSZ-szel való szembehelyezkedés, talán felismerték, hogy a szövetséggel folyamatosan frontálisan ütközve, nem lehet sikeres nemzetpolitikát folytatni.
A kongresszusnak azonban a legnagyobb kihatása a román belpolitikára van, hiszen a Szociálliberális Szövetség (USL) a belső kakaskodásait most már rendszeresen a nyilvánosság előtt is bemutatja Ponta és Antonescu révén. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez a Ponta–Antonescu humorizáló szópárbaj csak színjáték, aminek a célja a figyelemelterelés a kormány kudarcairól, bár ez nagyon nagy politikai zsenialitásra utalna, ezért valószínűbbnek tartom, hogy a konfliktusnak valós táptalaja van, amit Ponta és a szociáldemokraták rendszeresen felcsiholnak. Ezúttal is Ponta adta meg a hangot, akinek a politikai szekere jelenleg kétszer gyorsabban halad, mint az Antonescué, akiben a lemaradásával arányosan nő a feszültség és a bizalmatlanság koalíciós partnere iránt. Antonescunak egyetlen esélye van, hogy ő legyen 2014-ben az államelnök, különben politikai pályafutása csúfos kudarccal érhet véget. A tét személye számára óriási, és az is egyértelmű, hogy Antonescu az USL esetleges kettészakadása esetén nem számíthat az RMDSZ támogatására. A liberálisok ugyanis olyan nacionalista útra tévelyedtek, amivel eltávolították maguk mellől a szövetséget, s ezt Ponta kihasználta azzal, hogy gesztusaival immár másfél éve valós nyitottságot mutatott a romániai magyarság számára bizonyos fontos kérdésekben. Persze ennek a nyitottságnak a nagy tesztje még hátra van, hiszen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának kérdése, de főleg az alkotmánymódosítás és a közigazgatási régiók ügye szertefoszlathat minden PSD–RMDSZ közeledési kísérletet, ha kiderül, hogy Ponta jószándékú nyilatkozatai ellenére a szociáldemokrata kemény mag mégsem hajlandó kompromisszumokra.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)