Tőkés: érthetetlen az MSZP, Victor Ponta és az RMDSZ barátkozása
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke érthetetlennek nevezte, hogy a Magyar Szocialista Párt (MSZP) azzal a Victor Ponta pártelnök-kormányfővel barátkozik, akinek hatalomra kerülése óta - Tőkés megítélése szerint - magyarellenes hangulat alakult ki Romániában.
Tőkés László szombaton Marosvásárhelyen tartott sajtóértekezletén arra utalt, hogy Victor Ponta miniszterelnök aznap részt vett az MSZP évértékelő rendezvényén.
„Az az MSZP barátkozik ezzel a Szociáldemokrata Párttal, amely most új nemzetpolitikát hirdet, de ugyanakkor szem elől téveszti azt, hogy tavaly a demokrata-liberális kormányt, amelynek az RMDSZ is tagja volt, ez a Ponta-féle politika buktatta meg, és azóta erősödtek fel a magyarellenes megnyilatkozások Romániában” - mondta Tőkés László.
Az EMNT elnöke az RMDSZ vezetőit is bírálta, amiért olyanokkal épít kapcsolatokat, akik szemben állnak a magyarországi kormánnyal. Az EMNT elnöke Mesterházy Attilát, az MSZP elnökét, Bajnai Gordon volt miniszterelnököt, az Együtt 2014 párt elnökségi tagját és Bugár Bélát, a szlovákiai Híd-Most párt elnökét nevesítette, akikkel a közelmúltban találkozott Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
„Az RMDSZ felső vezetése szocialista-liberális irányba hajlott el... nem figyel oda a nép hangjára, amire nincs is szüksége, csak a választásokkor tart igényt reájuk. Az erdélyi magyarság idegenkedik attól a politikai vonaltól, amely nemcsak Magyarországot vitte a cső szélére, hanem ráadásul megtagadott bennünket a 2004-es népszavazáskor” - jelentette ki Tőkés.
Tőkés László szerint az RMDSZ tömegbázisa és székelyföldi tagsága abban sem ért egyet a szövetség vezetőivel, hogy elhatárolódtak a március tizedikére Marosvásárhelyre meghirdetett autonómia-tüntetéstől. Az EMNT elnöke úgy vélekedett: még mindig nem késő, hogy az RMDSZ vezetői felülvizsgálják döntésüket, és csatlakozzanak a Székelyföld autonómiájáért meghirdetett vasárnapi megmozduláshoz.
Krónika (Kolozsvár),

A jobbikos ellentüntetőkhöz hasonlította Ponta a székelyeket
Konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni - hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök egy vasárnap esti tévéműsorban a székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi autonómiatüntetésre reagálva.
Ponta kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte ez vezethet egyedül eredményre a kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában.
Utalt arra, hogy szombaton Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) rendezvényén, ahol - mint mondta - megtapsolták, amikor a párbeszéd mellett és a konfrontáció ellen érvelt. Kiemelte, hogy míg a budapesti eseményen a teremben tízezren voltak, kint "voltak vagy háromszázan olyanok, mint ezen a marosvásárhelyi tüntetésen", akik ellene demonstráltak.
A kormányfő szerint a tüntetők a konfrontáció és a szélsőséges megnyilvánulások útját járják, ezt Tőkés László elképzeléseivel azonosítja. Ponta szerint erővel, csapdosva az asztalt, a román kormányt fenyegetve, "ahogy Tőkés László teszi", nem lehet semmit sem elérni.
A székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, hogy a "központi hatalmat jelképező" intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye.
"Egyébként ha találunk megoldást - de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel - arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót" - mondta a román kormányfő.
Arra a műsorvezetői kérdésre: van-e információja a titkosszolgálatoktól vagy más forrásokból, hogy a marosvásárhelyi tüntetők között hányan voltak külföldiek, Victor Ponta csak annyit mondott, voltak magyarországiak, mert a szervezők bizonyára szerették volna növelni a létszámot.
A miniszterelnök ugyanakkor méltányolta, hogy a Románai Magyar Demokrata Szövetség vezetői bejelentették: nem vesznek részt a tüntetésen. Hozzátette, az RMDSZ-nek van legitimitása, mert a romániai magyarok rábízták képviseletüket, és a szervezet 23 év alatt megtanulta, hogy csak tárgyalással lehet az általa képviselt közösség számára jogokat elérni.
A műsorvezető megkérdezte: el tudja-e képzelni, hogy Székelyföldnek valaha olyan autonómiája lesz, amilyet a marosvásárhelyi petíció aláírói kívánnak. A román miniszterelnök azt mondta, nem látta még a beadványt, és majd tanulmányozza, ha eljut hozzá. "Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz" - mondta a román kormányfő.
A szervezők szerint mintegy 30 ezren vettek részt vasárnap a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésen Marosvásárhelyen. Budapesten körülbelül ezren vonultak a román nagykövetség elé. Európa-szerte több nagyvárosban is tüntettek Székelyföld autonómiájáért: Münchenben mintegy 250-en vonultak utcára, Londonban pedig több mint százan. Amerikában Clevelandben, Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Ottawában és Torontóban is hasonló megmozdulásokra került sor.
Kovács Attila
Maszol.ro,

Az autonómiatüntetés a sajtóban
Több tízezren vettek részt vasárnap délután Marosvásárhelyen a székelyföldi autonómiáért szervezett tüntetésen. A résztvevők petíciót adtak át a román kormány képviselőjének, amelyben kiálltak a székelyföldi autonómiáért, és tiltakoztak a székelyföldi me- gyék beolvasztása ellen. A tüntetés méltóságteljesen zajlott. Oláh Gál Elvira a romániai sajtóreagálásokról készített összeállí- tást. A magyar lapok 30 ezer résztvevőről, a román lapok pedig 2-3 ezerről, jobb esetben 5 ezer résztvevőről beszélnek, és általában megpróbálják a magyar szélsőséges erők számlájára írni a tüntetést, hangsúlyozva, hogy az RMDSZ elhatárolódott ettől.
A tüntetés ideje alatt több román kereskedelmi televízió is foglalkozott a székelység autonómiatörekvésével.
Figyelemre méltó volt az Antena3 kereskedelmi televízió meghívottja, Radu Baltaziu szociológus álláspontja, aki kifejtette, hogy a székelyek már a dákokkal együtt ezen a helyen éltek, és azzal érvelt, hogy nem csak a népdalaikat, hanem az írásukat, a rovásírást is a dákoktól tanulták. Victor Bostinaru EP-képviselő politikai felelősöket keresett ugyanebben az adásban, azért, hogy a magyarok követelései ide jutottak, Traian Băsescut hibáztatta, aki politikailag sorsát és túlélését Orbán Viktorhoz kötötte, ellenpéldának pedig a magyar szocialistákat hozta fel, akik teljesen másként viszonyulnak román partnereikhez.
Victor Ponta miniszterelnök egy interjúban kiemelte, hogy az RMDSZ elhatárolódott a marosvásárhelyi tüntetéstől, a nemzeti szimbólumok használatáról pedig azt mondta: az állami intézményeken csakis a román és az európai zászló loboghat, viszont a helyhatóságok ha úgy döntenek, hogy saját címerüket, zászlójukat szeretnék kitűzni épületeikre, azt nyugodtan megtehetik. A magyar lapok mindegyike kiemelte, hogy az autonómia ügyében a vártnál nagyobb összefogás született. Kossuth Rádió
Erdély.ma,

Nem engedik be a huszárokat Marosvásárhelyre
A helyi rendőrség vezetője szerint a közlekedési szabályok értelmében a lovas huszároknak nincs mit keresniük a március 15-i rendezvényeken.
Nevetségesnek és egyben szomorúnak tartja Miholcsa József, az erdélyi huszárcsapatok parancsnoka Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi rendőrség igazgatójának álláspontját, miszerint a közlekedési szabályok értelmében a lovas huszároknak nincs mit keresniük a március 15-i rendezvényeken. „Habár a huszárság a sztyepék lovas hagyományaiból keletkezett, a történészek Mátyás királyt és a fekete seregét tartják hagyományalapítónak, ezért nyugodtan elmondható, hogy nemzeti kultúránk része, afféle hungarikum. Nem hinném, hogy a KRESZ-re hivatkozva, ésszerű lenne az ünneplő tömeget ettől megfosztani” – fejtette ki a Miholcsa.
Bretfelean, aki a polgármesteri hivatal mellett működő közrendészeti bizottság vezetője is, a 2002/195-ös, újraközölt kormányrendelet 162. cikkelyére hivatkozva tiltotta meg a huszárok bejövetelét Marosvásárhelyre. „Nem érdekel, hogy más településeken felvonulhatnak a huszárok, Marosvásárhely közbiztonságáért én felelek!” – szögezte le, mondván, hogy nem hajlandó tágítani a törvény szigorú betartásától. „Ha egy egyszerű dudaszóra, autóriasztóra vagy kiáltásra az egyik ló megijedne, megbokrosodna és ellenőrizhetetlenné válna, nem a huszárt, hanem engem vonnának felelősségre.” A helyi rendőrség vezetője nyomatékosítani kívánta, hogy intézkedésével nem a március idusán ünneplő magyarság ellen kíván fellépni, csupán egy esetleges balesetet kíván megelőzni. Mint hozzátette, január 24-én, Moldva és Havasalföld egyesülésének ünnepén a Junii Călimanilor egyesület fiataljai kívántak felvonulni a város főterén, és nekik is nemet mondott. Felvetésünkre, hogy a román állam ünnepein a hadseregnek tankokkal is be szabad vonulniuk oda, ahová a KRESZ alapján még a motorkerékpárok behajtása is tilos, Bretfelean azzal érvelt, hogy a harci gépeket emberek vezetik, így ellenőrzés alatt tarthatók.
Egyébként Marosvásárhelyen a tavaly az egyik külföldi magáncirkusz elefántjai vonultak végig a város lakónegyedein, decemberben, három héten keresztül a Mikulás szánját húzták a lovak a főtér közepén, a nemsokára kezdődő esküvőidényben pedig az állatkert hintóját lehet bérbe venni.
„Ilyen sehol Erdélyben nincs, hogy ne engednének be a forgalom elől lezárt utcákra. Sőt hívnak és örülnek, hogy ott vagyunk. Egyik évben hiányoztunk a kézdivásárhelyi ünnepségről és az újságok hetekig arról cikkeztek, hogy vajon miért nem vonultunk be a városba” – sorolta az ellenpéldákat Miholcsa. A huszárparancsnok hozzáfűzte: a marosvásárhelyi hatóságok felajánlották, hogy lovak nélkül jelenjenek meg az eseményen, ám ezt elfogadhatatlannak tartja. „A gyalog huszár olyan mint a vesztes katona” – érvelt Miholcsa József. Kérdésünkre, hogy a közel két évtizede újjáélesztett hagyomány okozott-e valaha balesetet, a Marossárpatakon élő képzőművész-huszár elmondta, hogy soha semmiféle gondjuk nem volt. Ez a lovasok képzettségének és a tömegekhez szokott lovak gyakorlatának köszönhető.
Peti András helyi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi elnöke és a pénteki ünnepség egyik szervezője úgy érzi, a kérdés még nincs lezárva. Érdeklődésünkre elmondta, a napokban újabb kísérletet tesz arra, hogy meggyőzze az illetékeseket, hogy a huszárok és lovaik semmiféle veszélyt nem jelentenek.
Valentin Bretfelean kijelentette, ha a városvezetés enged az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Ifjak nyomásának, ő semmiféle felelősséget nem vállal az ünneplők testi épségéért. A szervezők elképzelései szerint a mezőpaniti és marosvásárhelyi 9-es honvédhuszárok illetve a havadi és marossárpataki 15-ös Mátyás huszárok vonulnának be a városba.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro,

Tüntetők és nyavalygók
A részvevőket dicséret illeti, a szervezőket elismerés, a szimpatizánsokat köszönet. Úgy is sikerült erőt mutatnia az erdélyi, székelyföldi magyar közösségnek vasárnap Marosvásárhelyen, hogy a vélt erejét lépten-nyomon fitogtató, önmagát egyedül legitimnek, profinak és rátermettnek beállító RMDSZ távol tartotta magát az autonómiatüntetéstől. Saját választóitól, attól a nemzeti közösségtől tartotta magát távol, amelynek érdekvédelmével és közképviseletével kérkedik, miközben a mindenkori román főhatalomhoz dörgölőzik. Szomorú ezt látni és tudni, de a politikai realitásokat tudomásul kell venni: a legnagyobb romániai magyar párt vezérkara ma ilyen kis kaliberű. Szerencsére a saját választói, sőt egyes másodvonalbeli vezetői tovább látnak az orruknál, legalább megpróbálják ötvözni a közérdeket a magánérdekkel. Ezért aztán odaállnak néha olyan ügyek mellé is, amelyekért nem jár jutalom Bukarestből. Végül mégiscsak megmutatkozott az össznépi szolidaritás a Székely Nemzeti Tanács és partnerei szervezte vasárnapi demonstráción, a kiáltó szó elhallatszott néhány világvárosig is. A többségi román nemzet szószólói többnyire értetlenkedve, fitymálóan vagy hőbörögve viszonyultak a kisebbségi magyarság követeléseihez, ebben semmi újdonság, de akadtak türelmesebb megszólalások is. Égbekiáltón arrogánsnak, hazugnak és ignoránsnak inkább csak a sajtó szekus-nacionalista része bizonyult, sajnos az RMDSZ-es média egyes bértollnokai sem voltak képesek ezt a szintet meghaladni – közülük néhányan még a Ceaușescu-érában „tanulták” a szakmát –, bár a többség láthatólag zavarodottan próbált semleges lenni, hiszen kenyéradó gazdáik kínos téblábolása az akut nemzetpolitikai kihívások kérdőjelei között már-már követhetetlenné vált. Az egyszerű mezei tulipános propagandista mostanság már nem tudja, hogy kit magasztaljon: a mamelukságát „személyes érvekkel” mentegető Kelemen Hunort, vagy a kackiás néptribunná avanzsált Tamás Sándort. A távolmaradót vagy a fontolva közeledőt. Ám a megátalkodottabb honi balliberális pennarágók magyarországi eszmetársaikkal egy követ fújva rontottak rá a nemzetre a székely szabadság napján, és borítékolható, hogy ugyanazt fogják cselekedni az összmagyar szabadság napján, március 15-én is. De a kutya ugat, a karaván halad.
Dénes László
Székelyhon.ro,

Székely autonómia
Ponta szerint a tüntetők a szélsőséges megnyilvánulások útját járják
Konfrontációval és szélsőséges megnyilvánulásokkal semmit sem lehet elérni – hangoztatta Victor Ponta román miniszterelnök egy vasárnap esti tévéműsorban a székely szabadság napja elnevezésű marosvásárhelyi autonómiatüntetésre reagálva.
Ponta kifejtette, ő a párbeszédben hisz, szerinte ez vezethet egyedül eredményre a román kormánynak az országban élő magyar közösség legitim képviselőihez, illetve Magyarországhoz, mint szomszédos államhoz fűződő kapcsolatában.
Utalt arra, hogy szombaton Budapesten járt, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) rendezvényén, ahol – mint mondta – megtapsolták, amikor a párbeszéd mellett és a konfrontáció ellen érvelt. Kiemelte, hogy míg a budapesti eseményen a teremben tízezren voltak, kint "voltak vagy háromszázan olyanok, mint ezen a marosvásárhelyi tüntetésen", akik ellene demonstráltak.
A román kormányfő szerint a tüntetők a konfrontáció és a szélsőséges megnyilvánulások útját járják, ezt Tőkés László elképzeléseivel azonosítja. Ponta szerint erővel, csapdosva az asztalt, a román kormányt fenyegetve, "ahogy Tőkés László teszi", nem lehet semmit sem elérni.
A székely zászlóval kapcsolatban kijelentette, hogy a "központi hatalmat jelképező" intézményeken csak a román és az uniós zászlónak van helye.
"Egyébként ha találunk megoldást – de nem erőszakkal, hanem párbeszéddel – arra, hogy minden helyhatóságnak lehessen saját jelképe, amelyet helyi szinten használ, én ebben nem látok kivetnivalót" – mondta a román kormányfő.
Arra a műsorvezetői kérdésre: van-e információja a titkosszolgálatoktól vagy más forrásokból, hogy a marosvásárhelyi tüntetők között hányan voltak külföldiek, Victor Ponta csak annyit mondott, voltak magyarországiak, mert a szervezők bizonyára szerették volna növelni a létszámot.
A román miniszterelnök ugyanakkor méltányolta, hogy a Románai Magyar Demokrata Szövetség vezetői bejelentették: nem vesznek részt a tüntetésen. Hozzátette, az RMDSZ-nek van legitimitása, mert a romániai magyarok rábízták képviseletüket, és a szervezet 23 év alatt megtanulta, hogy csak tárgyalással lehet az általa képviselt közösség számára jogokat elérni.
A műsorvezető megkérdezte: el tudja-e képzelni, hogy Székelyföldnek valaha olyan autonómiája lesz, amilyet a marosvásárhelyi petíció aláírói kívánnak. A román miniszterelnök azt mondta, nem látta még a beadványt, és majd tanulmányozza, ha eljut hozzá. "Én egy olyan dologban hiszek, ami nem irányul sem a magyarok, sem a romák vagy bárki más ellen: a regionális fejlődést kell beindítanunk, minél több bukaresti hatáskört kell átruházni az ország térségeire, de nem etnikai alapon. Gazdasági alapon kell önfenntartó régiókat létrehoznunk. Nem lehet egyeseknek jobb szabályokat kidolgozni, mint másoknak. Közös szabályozás kell, amelyet mindenki alkalmaz" – mondta a román kormányfő.
A szervezők szerint mintegy 30 ezren vettek részt vasárnap a székely szabadság napja elnevezésű autonómiatüntetésen Marosvásárhelyen. Budapesten körülbelül ezren vonultak a román nagykövetség elé. Európa-szerte több nagyvárosban is tüntettek Székelyföld autonómiájáért: Münchenben mintegy 250-en vonultak utcára, Londonban pedig több mint százan. Amerikában Clevelandben, Los Angelesben, New Yorkban, Washingtonban, illetve Ottawában és Torontóban is hasonló megmozdulásokra került sor.
(MTI)
Nyugati Jelen (Arad),

Személyes okokra hivatkozva egy-két hónapon belül lemond tisztségéről Józsa Tibor, Marosvásárhely RMDSZ-es alpolgármestere. „A legnagyobb gondom az, vagyok annyira gerinces ember, hogy nem tudok együtt dolgozni olyanokkal, akik nem a város érdekeit tartják a szemük előtt” – jelentette ki az elöljáró, aki önkormányzati képviselőként folytatná városházi munkáját.
Józsa Tibor szerint Marosvásárhelynek olyan alpolgármesterre van szüksége, akinek tapasztalata van a közigazgatásban és a politikában egyaránt, ezenkívül nagyobb támogatást kap attól a szervezettől, amelynek a színeiben mandátumhoz jutott.
Józsa elárulta: legszívesebben Peti Andrásnak, a marosvásárhelyi RMDSZ elnökének adná át alpolgármesteri székét. Peti András ezt követően úgy nyilatkozott, Józsa már korábban tájékoztatta szándékáról a helyi szervezetet. Rámutatott: kizárólag önkormányzati képviselők tölthetik be az alpolgármesteri tisztséget, így az RMDSZ tíz képviselője közül kerül ki a következő alpolgármester-jelölt, akit titkos szavazással választ majd meg a plénum. Hozzátette, többen megkeresték már, hogy vállalja az alpolgármesteri feladatokat. „Ha bizalmat szavaznak nekem, akkor minden szükséges intézkedést megteszek a közösség érdekében” – mondta.
Fancsali Attila
Krónika (Kolozsvár),

A nacionalista feszültségkeltés ellen szólalt fel Seres Dénes
Politikai nyilatkozat keretében tiltakozott kedden, március 12-én Seres Dénes Szilágy megyei parlamenti képviselő az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének székházára ismeretlen tettesek által kifüggesztett, a romániai magyar kisebbséget fenyegető felirat ellen. Mint ismeretes, február 28-án „Ha nem hagytok fel az autonómia törekvéssel, ki lesztek utasítva! Ez az első figyelmeztetés! Lehet, hogy még lesz… Ez rajtatok múlik!” feliratú vásznat helyeztek el a Szövetség zilahi székházának kerítésére. Seres Dénes felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy az egyre erősödő nacionalista megnyilvánulások megbélyegzik a romániai magyarok mindennapjait és a többségi nemzet közhangulatát egyaránt. „A többségi nemzet és a kisebbségek békés együttélésének bojkottálásával, mesterségesen generált konfliktusokkal, zászlóháborúkkal próbálják elterelni az állampolgárok figyelmét az ország valós problémáiról” – mondta a Seres a Képviselőház plénumában. A Szilágy megyei honatya kihangsúlyozta, hogy az RMDSZ minden jogi eszközt fel fog használni arra, hogy visszaszorítsa ezeket a jogállam- és demokráciaellenes megnyilvánulásokat.
„Határozottan fogunk fellépni közösségünk és kisebbségi jogaink kinyilvánításának védelmében” – mondta beszédében Seres, majd hozzátette, hogy jogunkban áll kinyilvánítani álláspontunkat a régióátszervezéssel és az állami berendezkedéssel kapcsolatban, ugyanis elképzeléseink nem a többség kárára, hanem mindannyiunk javára szolgálnak.
Erdély.ma,

Kovács Péter
TENNI KELL
Hol terem az autonómia?
2013-ban senki nem tudja megmondani, hogy melyik a legrövidebb, vagy akár hosszabb, de biztosan járható út, amely Székelyföld területi autonómiájához vezet.
Nincs egyetértés a felől sem, hogy valakitől kérni kell, valaki nekünk meg kell adja, vagy ez a miénk, ez automatikusan jár. Bukaresten, Brüsszelen, vagy esetleg Budapesten keresztül vezet a helyes út? Egy dolog biztos,
az autonómiáért tenni kell.
Ellenben mindenki mást ért ez alatt. Van, aki nyilatkozatháborúra esküszik, van, aki a tárgyalóasztalnál lefolytatott szópárbajt, nyomásgyakorlást részesíti előnyben. Egyesek, hála Istennek a kevesek, Koszovót emlegetik, ahol vér folyt, ahol ezrek haltak meg az autonómiáért. Mások az utca erejét vetik be, és úgy gondolják, hogy a tömegek nyomása által lehet a célt elérni. Megint mások úgy vélik, hogy az autonómiát elemeiből kell összerakni, és ennek, a dél-tiroli vagy a katalán modell mintájára, egy több évtizedes folyamatnak kell lennie. Sokan az utóbbi két módszer együttes alkalmazásában hisznek. Egy dolog azonban biztos:
addig nem lesz területi autonómia, amíg ezt a román társadalom elutasítja.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség az autonómiához vezető útnak az oly sokat bírált kis lépések politikáját választotta, azonban ha megnézzük az 1989 óta elért eredményeket, akkor egyértelmű, hogy óriási lépésekről van szó. A közösségként való megmaradásunkat hosszú távon biztosító anyanyelvű oktatás kérdését nagy részt sikerült megoldani. Az állam mindenek feletti tulajdonlását sikerült megtörni, Erdélyben több millió hektár termőföld és erdő, illetve sok ezer ingatlan került vissza jogos tulajdonosához. Egy hipercentralizált országban sikerült elindítani egy egészséges decentralizációs folyamatot, hiszen az önkormányzatok összehasonlíthatatlanul több hatáskörrel és anyagi forrással rendelkeznek, mint két évtizeddel ezelőtt. Az anyanyelvhasználat terén az alkotmány szintjén is sikerült áttörést elérni. Folytathatnám a “kis lépések” felsorolását, azonban megítélésem szerint egyértelmű, hogy bő két évtized alatt közelebb kerültünk az autonómiához, meghatározó lépésekkel elemeiből építjük fel azt. Egyértelmű tehát, hogy a március 10-i marosvásárhelyi több ezres utcai tüntetés nem valaminek a kezdetét jelenti, hanem egy folyamatba épül bele. Ez még akkor is így van, ha egy izzadtságszagú törekvésnek lehetünk tanúi, miszerint március 10-én végre-valahára megindult az autonómiaharc, végre-valahára sikerült ledönteni a félelem falát. Aki ezt állítja, az vagy nem ismeri a valóságot, vagy tudatosan félretájékoztat. Biztos vagyok benne, hogy a többség egyetért velem abban, hogy az autonómia kikiáltása nem működik. Ezért minden nap dolgozni kell. Ebben a munkában pedig figyelembe kell venni, hogy a romániai magyar emberek több mint fele nem Székelyföldön él, tehát a területi autonómia nem oldja meg a gondjaikat. Sőt! Jelenleg, sajnos, egy olyan világban élünk, amelyben a székelyek jogos követelései a szórványban és az interetnikus környezetben “verik ki a biztosítékot”. A választási kampányokban is egyértelmű volt, hogy a székely autonómiatörekvések Erdély más vidékein mozgósítják a román közösség tagjait, és demobilizálják, elriasztják a magyar embereket. A nyilatkozók, a nagyot-mondók, a melldöngetők ezt elfelejtik! Nem veszik figyelembe, hogy az RMDSZ-ellenes, autonómiába csomagolt hadviselésüknek 700-800.000 magyar ember issza meg a levét. Meg kell találnunk az egyensúlyt, oda kell figyelnünk egymásra: a székelyek a szórványban és a Partiumban élőkre, és fordítva.
Egyszerre kell képviselnünk a resicabányai és a csíkszeredai, a nagyváradi, a szilágycsehi és a kézdivásárhelyi magyarokat. Sajnos ezt csak egy politikai szervezet ismeri fel: az RMDSZ. Csak a Szövetség látja be, hogy végzetes hibát követnek el azok, akik magyar-magyar versenynek állítják be az autonómiaharcot, hiszen az egyedüli eredményt a magyar-román párbeszéd által lehet elérni.
Hol terem tehát az autonómia? Tud valaki jobbat annál, hogy sok “kis”, konkrét, kézzelfogható eredményt egymás mellé téve építjük fel az autonómiánkat?
a szerző az RMDSZ főtitkára
Transindex.ro,

A marosvásárhelyi magyarság korábban sem félt
Borbély László szerint a marosvásárhelyi magyarság 1989 decembere óta nem fél, ezért nem felel meg a valóságnak, hogy a vasárnap tartott marosvásárhelyi autonómiatüntetés bontotta volna le a félelem falát a helyi magyar közösségben.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnökének a nyilatkozatát keddi hírlevelében közölte az RMDSZ. "Nekünk senki sem adhat leckét abból, hogy mit jelent helytállni" - jelentette ki marosvásárhelyiként megfogalmazott, személyes hangvételű nyilatkozatában Borbély László.
Az RMDSZ alelnöke emlékeztetett arra, hogy a marosvásárhelyiek már akkor lebontották a félelem falát, amikor 1989. december 21-én az utcára vonultak a Ceausescu-diktatúra ellen tüntetni. A magyar közösség pedig 1990. február 10-én a magyar nyelvű oktatás ügyében szervezett gyertyás-könyves felvonulásán, majd az 1990. március 19-20-i tüntetéseken sem félt.
Borbély László elismételte, március 15-én szerte a világon a magyar szabadságot ünneplik, amelyben a székely szabadság is bennfoglaltatik. (Arra utalt, hogy a vasárnapi autonómiatüntetést az RMDSZ ellenzékét megjelenítő szervezők a székely szabadság napjának nevezték el.) Hozzátette, március 15-ét kellett volna a március 10-én megfogalmazott "természetes igényekkel" összekapcsolva megünnepelni.
"Meggyőződésem, hogy senkinek nincs joga kisajátítani sem az autonómiát, sem a magyar, sem pedig a székely szabadságot" - fogalmazott Borbély László, aki szerint a magyar szervezeteknek együtt kell tüntetniük a közösség jogaiért. Az RMDSZ alelnök azt is hozzátette, nem zárja ki egymást a tüntetés meg az RMDSZ parlamenti és önkormányzati eszközökkel vívott jogérvényesítési harca.
Korábban Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kijelentette, a szövetség nem vesz részt a marosvásárhelyei autonómiatüntetésen, a tömegben azonban jelen volt Tamás Sándor és Borboly Csaba, Kovászna, illetve Hargita megye önkormányzatának RMDSZ-es elnöke, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy és Ráduly Róbert, Csíkszereda RMDSZ-es polgármestere, akik arra hivatkoztak, hogy nem született testületi döntés a távolmaradásról.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Izsák Balázs: Nem mondunk le a célról!
"Ha a hatalom nem tárgyal, vagy nem akarja a közösség akaratát figyelembe venni, elindulunk egy úton, ami nagyon sokba fog kerülni Románia kormányának, de az is lehet, hogy az országnak is" - Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nyilatkozott a Krónikának az autonómiaküzdelem stációiról, a párbeszédről és a végső eszközről.
– Két nappal az autonómiatüntetés után, hideg fejjel és a politikai, illetve sajtóvisszhangok ismeretében, főszervezőként milyen következtetéseket tud levonni?
– Mindenekfölött sikerként könyvelem el a tüntetést. Hamarosan levonjuk a tanulságokat, viszont addig is örömmel nyugtázhatjuk, hogy sikerült bebizonyítani, Marosvásárhely már nem a félelem városa. Akárcsak az ünnepi beszédemben, most is Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármesterét idézném, aki azt mondta, hogy félelemre nem lehet jövőt építeni. Ez vonatkozik román honfitársainkra is, hisz az ország közigazgatási rendszerét nem lehet úgy átalakítani, hogy miközben a legégetőbb ügyet, a székely magyar kérdést kerülgeti mindenki, a félelem irányítja a román politikai elit gondolkodását.
– Mi zavaróbb a március 10-ei esemény kapcsán: a román politikum és sajtó értetlensége vagy az RMDSZ-csúcsvezetők távolmaradása, ellenhangolása?
– Engedje meg, hogy kezdjem inkább a pozitívumokkal. Nagyon kellemes meglepetést szerzett azoknak a marosvásárhelyi felelős beosztásban lévő román köztisztviselőknek a viszonyulása, akikkel a tüntetés előkészítése során már hetekkel korábban egyeztetéseket folytattam. Dorin Florea polgármesterrel, Corneliu Grosu prefektussal, a csendőrség és rendőrség vezetőivel végig rendkívül oldott, civilizált légkörben, nyíltan és őszintén tudtunk beszélgetni. Számomra már az első pillanattól egyértelművé vált, hogy ha nem is képviselünk mindenben azonos álláspontot, de nekik is érdekük a konfliktusmentesség. Nemcsak azért tettem ezt a kitérőt, hogy ne az elégedetlenségekkel kezdjem, hanem azért, mert ennek a néhány román embernek a korrekt viszonyulását nagyon fontos jelként értékelem.
– Akkor térjünk vissza az eredeti kérdésre.
– Ami a román sajtót illeti, az nem múlta fölül az eddig is ismert átlagos színvonalát. Ezúttal is a szenzációt kereste, és az érdemi információra kevésbé volt fogékony. Mint korábban is elmondtam, az RMDSZ csúcsvezetői közül a tüntetés szervezése kapcsán Kelemen Hunor elnökkel tárgyaltam, aki tisztán tudtomra adta, hogy társszervezőként sem ő, sem pártja nem vesz részt a rendezvényen. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy egyetlen RMDSZ-tisztségviselőnek sem tilthatja meg, hogy ott legyen a Postaréten. Elfogadtam az érveit, de bízom abban, hogy jövőre másként lesz. Tény, hogy erről már most el kell kezdenünk azt a párbeszédet, amire Tamás Sándor, Antal Árpád, Borboly Csaba és még egy pár székelyföldi vezető eddig is fogékony volt.
– Mi a következő stáció a cél eléréséhez vezető, göröngyösnek látszó úton?
– A Marosvásárhelyen kifejezett népakaratnak érvényt kell szerezni. Ettől nem tágíthatunk! Petíciónkat meg kell ismertetnünk az egész világgal. Ugyanakkor várjuk a Ponta-kabinet válaszát. Sürgetni fogjuk, hogy a miniszterelnök fogadja a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét, hiszen a népgyűlésen felvetett és a petícióba foglalt kérdésekről tárgyalni kell. A Marosvásárhelyen megjelent 30 ezer ember, illetve a világ 16 nagyvárosában szolidaritási tüntetést szervező tömeg nyomatékosította, hogy egy fajsúlyos kérdésről van szó, olyanról, amelyet nem lehet szőnyeg alá söpörni. Éppen ezért újra be fogjuk nyújtani Székelyföld autonómiastatútumát Románia parlamentjében.
– Ki által, hisz az évek során az RMDSZ felső vezetése kilúgozta soraiból azokat, akik évekkel ezelőtt letették a parlament asztalára a dokumentumot?
– Ez egy olyan kérdés, amiben nekem nem szabad jóslatokba bocsátkoznom. Romániai magyar parlamenti képviselet most is létezik, az én kötelességem az, hogy ennek tagjait felkérjem az új dokumentum előterjesztésére. Ha nem akad senki, aki ezt felvállalná, akkor a polgári kezdeményezés eszközéhez folyamodunk, ami a szükséges százezer aláírás öszszegyűjtését feltételezi.
– Ez viszont még mindig nem elég a tervezet napirendre tűzéséhez. De még ahhoz sem, hogy ha a törvényhozók vitára is bocsátják, az RMDSZ politikusai az ülésen maradjanak, esetleg fel is szólaljanak.
– Akárcsak a román politikummal, ugyanúgy a magyarral is az autonómia kérdése párbeszéd témáját kell hogy képezze. Hiszem azt, hogy le tudunk ülni, és meg tudjuk vitatni, hisz az SZNT és az RMDSZ elképzelése között rengeteg a közös pont. A szövetség sem szeretné, ha Maros, Hargita és Kovászna megyét továbbra is az úgynevezett középrégióba tagolnák, majd a megyevezetésektől megvonnák a hatásköröket.
– Az utóbbi napokban többször említette, hogy a székelyföldi magyarság számára kedvezőtlen közigazgatási átrendezés esetén a lakosságnak a polgári engedetlenség eszközéhez kellene folyamodnia.
– A polgári engedetlenség az erőszakmentes tiltakozás demokratikus eszköze. A polgári engedetlenség nem barikádemelést, hanem tudatosságot és kiállást jelent. Azt együtt kell eldöntenünk, hogy milyen formát választunk, milyen fokozatosságot találunk. Merthogy ennek is megvan az a lélektani szerepe, amely segítségével az embereket hozzá lehet szoktatni. Mint például, ahogy a sztrájkot megelőzi a japánsztrájk és a figyelmeztető sztrájk, a teljes útlezárást az egyik közlekedési sáv eltorlaszolása, az adóbefizetés megtagadását megelőzi az adótörlesztések késleltetése. Ha a hatalom nem tárgyal, vagy nem akarja a közösség akaratát figyelembe venni, elindulunk egy úton, ami nagyon sokba fog kerülni Románia kormányának, de az is lehet, hogy az országnak is. Persze nekünk nem ez a célunk. Mi tárgyalni szeretnénk. Ha a párbeszédre tett erőfeszítés hiábavaló, a legvégső eszköz a polgári engedetlenség. Ismétlem: a legvégső.
– Az elmúlt évtizedek baszk, ír vagy dél-tiroli példáiból kiindulva ennél „végsőbbet” el sem tud képzelni?
– A székely nép a jog népe. A magyar jogtörténet nem véletlenül szentel külön fejezetet a székely jogtörténetnek. Az évszázadok során sehol nem pereskedtek annyit, mint a székelyeknél. A jog tiszteletben tartása a nép kultúrájának részévé vált. Ha a székelység legfeljebb százévente egyszer lépett fel erőszakosan jogainak megvédése érdekében, küzdelme az adott korszak helyzetébe illett. Most, amikor Románia is, általa meg mi, székelyek is uniós állampolgárok vagyunk, ennek megfelelően kell eljárnunk. Az SZNT csakis a demokrácia eszközeivel hajlandó a Székelyföld autonómiájáért küzdeni. De legyen világos: sem a célról nem mondunk le, sem az utunkról nem térünk le. Számunkra nincs más alternatíva, csak a jog és a demokrácia.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár),

Államalkotóvá tenné a romániai kisebbségeket az RMDSZ
Az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciója benyújtotta témajavaslatait a parlament alkotmánymódosítási szakbizottságához. A szövetség törvényhozói körvonalazták azokat a témaköröket, amelyeket módosításra javasolnak a közelgő alkotmánymódosítás alkalmával.
E héten minden parlamenti párt elkészítette saját témajavaslatait, szövegszerű módosítási javaslatokat pedig májusig adhatnak le a politikai alakulatok. „Az RMDSZ javaslatának középpontjában a kisebbségek államalkotó tényezőként való elismerése áll” – nyilatkozta Máté András Levente Kolozs megyei RMDSZ-es képviselő, a szenátus és a képviselőház alkotmánymódosítással foglalkozó együttes bizottságának alelnöke.
Máté hozzátette, hogy az RMDSZ az alkotmánymódosítás kapcsán a parlamenti köztársasági formát támogatja, valamint bevezetné a regionális nyelvek alkotmány által védett státusát a regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája előírásainak alkotmányos rangra emelése által. „Biztosítani szeretnénk továbbá az alaptörvényben, hogy ne lehessen döntéseket hozni a kisebbségeket érintő kérdésekben azok legitim képviselőinek megkérdezése nélkül, valamint a kisebbségek arányos jelenlétét az állami intézményekben” – tájékoztatott Máté András.
Krónika (Kolozsvár),

Nem marad „árva” műemlék a szórványban
Tíz műemléket fogadtak örökbe a szórványban tanuló magyar iskolások Brassó, Temes és Hunyad megyéből azóta, hogy tavaly ősszel az RMDSZ elindította az Örökségünk őrei: Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű programját.
Műemlékek száza vár az örökbefogadásra
Hegedüs Csilla, az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese lapunknak elmondta, a tavaly indított programban a Magyar Szórvány napján már három műemlék őrére talált, ezt követte további hét. A tervek szerint egy év alatt száz, vagy annál több műemléket szeretnének örökbe adni, és hamarosan kiterjesztenék a kezdeményezést a tömbmagyar vidékekre is, ugyanis nagyon sok helyről érdeklődnek az emberek.
„Egy olyan tér létrehozásáról szól a program, ahol a közösségépítés, identitásmegőrzés és összetartozás erősödik a szórvány közösségekben” – magyarázta a szakértő. Ezek a magyarságszigetek első körben a szórványban működő iskolaközpontokban tanuló magyar gyermekeket célozzák meg, általuk a közösség felnőtt tagjait is bevonva a tevékenységekbe.
Az a közösség, amelyik örökbe fogad egy műemléket, honismereti kutatást végez, játékos és médiaeszközökkel népszerűsíti az épületet, kulturális műsorokat szervez és közmunkával biztosítja a hely karbantartását.
Ám a program ennél sokkal változatosabb lehetőségeket rejt magában, ezt tanúsítja a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum iskolásainak rendkívül leleményes hozzáállása, aminek Hegedüs a hivatali munkáján túl, személyesen is nagyon örül.
Pezsgő diákélet a Téglásban
Január óta lázban ég a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum diáksága, mióta örökbe fogadtak több műemléket is. „Történt ugyanis, hogy az év első hónapjában megkezdődött a Fogadj örökbe egy műemléket! elnevezésű verseny” – írta lapunknak Szabó Rita nyolcadikos diák, akinek beszámolójából megtudtuk, az örökbefogadási program telitalálatnak bizonyult: a dévai magyar iskola diákjai nagy örömmel és tenniakarással feszültek neki a nem könnyű feladatnak.
„Kicsit megijedtünk, amikor kiderült, hogy a IX-XII. osztályos diákokkal is meg kell mérkőznünk, de a jó mondással sikerült megvigasztaltuk magunkat, miszerint >>Kicsi a bors, de erős!<< A választható neves helyek közül a 2004-ben összeállított Történelmi Műemlékek jegyzékben 451-453 sorszámmal nyilvántartott Fáy Béla-kastélyra és arborétumra esett a választásunk. A feladat szerint a mi dolgunk a műemlékegyüttes népszerűsítése, múltjának és jelenének minél szélesebb körben való ismertetése.”
A dévai iskola nyolcadikosai sajátosan közelítettek a feladathoz: egy Facebook-oldal és egy blog létrehozásával kezdték a népszerűsítést. A tartalmi rész összeállításához Schreiber István nyugalmazott tanár segítségét kérték, akitől megtudták a kastély és arborétum történetét. A Dévától 10 kilométerre fekvő, mintegy 70 hektáron elterülő dendrológiai parkot gróf Gyulay Ferenc, Várad alkapitánya, I. Rákóczi György fejedelem híres generálisa alapította. A park további tulajdonosai között voltak a Kuun, a Fáy- és az Ocskay-családok. A birtok külön érdekessége, hogy csak leányágon öröklődött tovább. Kazinczy Ferenc is megfordult a parkban 1816-ban, látogatását műemlék jelzi.
1949-ben, az államosításkor az arborétum a piskitelepi Erdőkerületi Hatóság tulajdonába került, 1952-ben nyilvánították Kísérleti Erdőterületté. Két év elteltével létrehozták a piskitelepi Kutatási és Kísérleti Állomást, és ez vette át a dendrológiai park egész bázisát. A természeti Emlékvédelmi Bizottság javaslatára az arborétumot jelenleg törvény védi, dendrológiai természetvédelmi műemlékké nyilvánították. Az Ocskay-család napjainkban visszaigényli az arborétumot, Románia egyik legértékesebb egzotikus fa- és cserjegyűjteményét.
„Járványként terjed” a tenniakarás
Miután a kastély történetét megismerték a diákok, játékos népszerűsítő tevékenységbe fogtak: rajzpályázatot hirdettek az I-IV. osztályos tanulók számára, a nyertes osztályt pedig egy parkban tett jutalomlátogatással lepik meg, amint kitavaszodik. Ezzel párhuzamosan irodalmi pályázatot is meghirdettek a nyolcadikosok, amit valamennyi testvériskolának elküldtek a Kovászna megyei Málnástól a magyarországi Kaposvárig. A nyertes pályaművek helyet kapnak a Corvin Kiadónál megjelenő Fürkésző és Szemfüles gyermek, illetve ifjúsági lapokban.
„Kutakodásaink során rátaláltunk egy régi receptgyűjteményre, ugyanis néhány osztálytársunk üknagyanyja szakácsnő volt az egykori Ocskay-kúrián. Ez kiváló lehetőség volt arra, hogy az Erdélyi Konyha című gasztromagazin szerkesztőjét, Csatlós Erzsébet Zsófiát meggyőzzük, tartsunk történelmi főzőleckét, készítsük el az egyik korabeli előételt és tortát. Konyhai vitézkedésünkről a magazinban olvashatnak az érdeklődők” – áll Szabó Rita beszámolójában.
Beszámol arról is, hogy többnyelvű népszerűsítő könyvjelzővel kedveskednek a kastély látogatóinak, továbbá mintegy 250, világszerte működő dendrológiai parkkal is felvették a kapcsolatot. Tevékenységükről a helyi sajtó is rendszeresen beszámol.
Ahogy az idő engedi, nagytakarítási akciót szerveznek a tanárok, szülők és diáktársak bevonásával. „Annak örülünk, hogy szüleink is bekapcsolódtak a munkába és szívvel, lélekkel segítenek” – összegez Rita, és hozzáteszi: osztálytársaival együtt tizenkettedik osztályos korukig szeretnének foglalkozni azzal, amit idén elkezdtek. Az örökbefogadásnak versenyszerű tétje is van, a programban szereplő örökbefogadók egyik csoportja fődíjként ellátogathat Brüsszelbe, ezt Winkler Gyula európai parlamenti képviselő ajánlotta fel a résztvevőknek.
Maszol.ro,

Az RMDSZ feljelentette Radu Banciu műsorvezetőt
Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatához érkezett lakossági észrevétel alapján feljelentést tesz Radu Banciu televíziós műsorvezető ellen, aki szerdán a B1TV-n csatornán sugárzott „Lumea lui Banciu”című műsorát rágalmazó, propagandisztikus, magyarellenes retorikára élezte ki, ezzel pedig nyíltan támadta az erdélyi magyarságot, gyűlöletre uszítva a többségi lakosságot – közölte szerda este Kovács Péter főtitkár.
„Az RMDSZ, mint a romániai magyar nemzeti közösség érdekvédelmi szövetsége kötelességének tartja, hogy felhívja a hatóságok figyelmét a soviniszta, diszkriminatív megnyilvánulásokra, és felszólítja a Diszkriminációellenes Tanácsot, hogy vizsgálja ki az ügyet, tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a 137/2000-es kormányrendelet alapján szankcionálja az említett műsorvezetőt” – jelentette ki a politikus.
Kovács szerint Baciu műsorában több ízben túllépte a jó ízlés határait, nyíltan a magyar közösség ellen fordult, „középszerűeknek”, „rablófészeknek” és „történelem-nélkülieknek”, „egyszerű gondolkodású, együgyű népnek” titulálva a magyarságot.
Az RMDSZ főtitkára szerint Banciu a műsor pamflet-jellege mögé bújva nyíltan uszít és rágalmaz, olyan hamis feltevéseket hangoztatva, miszerint ha egy román állampolgár székely megyébe látogat, akkor feltörik az autóját, vagy Erdő Péter bíboros pápává választása esetén a román népnek másik kontinensre kell költöznie.
Maszol.ro,

Március 15-i ünnepségek programja
Kolozsvár
A kolozsvári ifjúsági szervezetek – Erdélyi Magyar Ifjak, Ifjúsági Keresztyén Egyesület, Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum, Kolozs Megyei Magyar Diáktanács, Kolozsvári Magyar Diákszövetség, Magyar Ifjúsági Tanács, Országos Dávid Ferencz Ifjúsági Egylet, Országos Magyar Diákszövetség, Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége – és a Kolozs megyei RMDSZ ünnepi programja:
Vigyázz! Kész! Csata! – történelmi játszóház a Szent Mihály Plébánia vallástermében
(9.00–11.00 óvodásoknak és előkészítősöknek és 12.00–14.00 elemistáknak)
11.00 Zászlós felvonulás (gyülekező a Protestáns Teológiai Intézet épülete előtt)
12.00 Ökumenikus istentisztelet a Szent Mihály-templomban
13.30 Felvonulás a volt Biasini Szállóhoz (gyülekezés a Szent Mihály-templom előtt)
14.00 A Petőfi-emléktábla megkoszorúzása a volt Biasini Szállónál
16.00 Verses előadás a Pilvax kávézóban az Alteregó irodalmi előadócsoport fellépésével (Highlife Cafe)
18.00 Ifjúsági ünnepi műsor a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács szervezésében (Mátyás király szülőháza előtt)
19.00 Knock out koncert (Mátyás király szülőháza előtt, rossz idő esetén a János Zsigmond Unitárius Kollégium tornatermében)
Dés
Március 15-én 14.30 órától a dési Arta moziban Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk című műsorukkal lépnek fel az 1-es Számú Általános Iskola magyar tagozatának diákjai, majd 16 órakor koszorúzási ünnepségek kezdődnek az Oroszlános szobornál.
Szamosújvár
A Téka Alapítvány székhelyén, az V–VIII. osztályos diákok szavalóversenyével kezdődik ma, március 14-én, csütörtökön délben a forradalom és szabadságharc évfordulójára szervezett emlékünnepség. Holnap délután 5 órára ünnepi istentiszteletre várják az érdeklődőket, majd 6 órától gálaműsorral folytatódik a program a kultúrotthonban. Március 17-én, vasárnap délelőtt fél 12-től csendes megemlékezést és koszorúzást tartanak Rózsa Sándor sírjánál, az ortodox temetőben.
Bánffyhunyad
Istentisztelet a református templomban 17.30-kor, 18.00 órakor koszorúzás a templomkertben lévő Petőfi-kopjafánál, majd ünnepi megemlékezés.
Kalotaszentkirály
Az idei megemlékezéssorozat március 14-én, csütörtökön kezdődik az Ady Endre Iskola tornatermében, a diákoknak szervezett Mit tudok 1848-ról? című történelmi vetélkedővel, Lukács Margit-Melinda vezetésével. Másnap, pénteken reggel 10 órakor a kultúrotthonban nyit a „Pilvax kávézó”, ahol az Ady Endre Iskola, a polgármesteri hivatal és az RMDSZ képviselői lesznek a házigazdák, és ahol kávéházi társalgás közepette kerül sor a vetélkedő díjazására. Köszöntőt mond Póka András-György polgármester, népdalt énekel Péter-Jani Bianka. A meghívottak felszólalásait a Petőfi életét bemutató diavetítés követi a VI. osztályosok szervezésében, majd a diákok ünnepi műsora következik, amelynek címe: Föltámadott a tenger.
Déli 12-kor kerül sor a Gyarmathy Zsiga-ösztöndíj átadására – immár 10. alkalommal. Lakatos András iskolaigazgató ünnepi beszéde után Szász-Zsiga Nikolett-Noémi énekel. Okos Márton díjalapító beszédét követően átadják a díjat. A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárul. Az ünnepi műsort összeállította: Lukács Margit-Melinda, Péter Mónika-Mária.
Kisbács
Az RMDSZ Kisbácsi szervezete és a Pro-Kisbács Egyesület március 16-án 17 órai kezdettel a községi kultúrotthonban tartja ünnepi rendezvényét március 15. alkalmából. Az eseményen fellép az Ócsal Fúvószenekar Magyarországról.
Szeben megye
A március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából Szeben megye több településén is megemlékeznek az 1848–49-es szabadságharcban elesettekről, koszorúzások, ünnepi műsorok, kiállításmegnyitó keretében.
Nagyszeben
Március 15-én 12 órakor koszorúzást tartanak a Petőfi Sándor-emléktáblánál, majd 13 órakor koszorúzás és ünnepi műsor következik a Petőfi Sándor Parkban. Az ünnepség 18 órakor folytatódik a Gong Színház alsó termében. Március 17-én vasárnap délelőtt 11 órakor kiállítás nyílik a forradalom képeiből a Református Templom Galériában, ezt koszorúzás követi.
Medgyes
Történelmi-verses előadást tartanak március 15-én 12 órakor a Báthory István Általános Iskola nagytermében, majd ünnepi műsor következik 18 órakor a református templomban.
Megemlékező ünnepségekre kerül sor Oltszakadáton, Szelindeken, Kiskapuson is.
Szabadság (Kolozsvár),

Büntetőeljárás indult az RMDSZ frakcióvezetője ellen
A legfőbb ügyészség szerdán kiadott közleményében bejelentette, érdek- összefonódás miatt büntetőeljárást indított Máté András Levente kolozsvári parlamenti képviselő ellen.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselőházi frakcióvezetőjének azt róják fel, hogy 2010 márciusától közel tíz hónapon át foglalkoztatta a feleségét parlamenti irodájában.
Az összefonódást a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) állapította meg, és az ügyészség első lépésben úgy döntött, nem indít eljárást a képviselő ellen. Ezt a határozatot azonban megtámadta a főügyész helyettese, és az ügyészség végül megindította az eljárást.
A közszférában dolgozók esetében fennálló esetleges összeférhetetlenségeket és érdek-összefonódásokat vizsgáló ANI 2011-ben közölte, hogy Máté és több képviselőtársa a rokonságát foglalkoztatta a parlamenti irodájában. A hatóság álláspontja szerint ez törvénybe ütközik, és akár a tisztségből való eltávolítást és a köztisztségek viselésétől való három évre szóló eltiltást is vonhat maga után.
A politikus aláírásával felesége 5500 lej fizetést kapott a parlamenttől.
A jogász végzettségű Máté András Levente az MTI-nek elmondta, ügye az ügyészségi kivizsgálás szakaszában van, azért idézték be szerdára az ügyészségre, hogy megkérdezzék az álláspontját az ANI jelentésével kapcsolatban. Ezt már korábban is megtették az ügyészek, akkor arra a következtetésre jutottak, hogy nem emelnek vádat ellene. Máté András Levente elmondta, álláspontja szerint azért megalapozatlan az ügyészség gyanúja, mert a törvény a közalkalmazottakra vonatkozik, ő pedig parlamenti képviselőként nem tartozik ebbe a kategóriába. Azt is hozzátette, nem ő, hanem a parlament kötötte a munkaszerződést a feleségével.
A képviselő hozzátette, tudomása szerint az elmúlt parlamenti ciklusban 29 képviselő és szenátor ellen indult ügyészségi vizsgálat hasonló okból.
Szabadság (Kolozsvár),

Az együvé tartozás irigyei
Szemmel láthatóan óriási zavarba hozta a romániai magyarság nagy pártját az a hatalmas tömeg, mely jogait követelve tüntetett vasárnap Marosvásárhelyen. Most vezetői és szócsövei a leghazugabb vádakkal és legképtelenebb következtetésekkel illetik szervezőit, és világvége hangulatú jóslatokkal próbálják a sikeres rendezvényt kudarccá változtatni.
„Marosvásárhelyen verbális lincselés történt, a képzeletbeli lámpavasakon magyar politikusok lógtak”– harsogja az egyik, RMDSZ-nek elkötelezett kapualji tudósító, rá se hederítve azokra a szövetségkereső baráti gesztusokra, melyekkel épp a rendezvény szónokai szolgáltak. Kovács Péter a szövetség főtitkára izzadtságszagú törekvésnek nevezte a több tízezres tüntetést, mely „nem veszi figyelembe, hogy az RMDSZ-ellenes, autonómiába csomagolt hadviselésüknek 700–800 000 magyar ember issza meg a levét.” E léitatással való fenyegetőzés nem mai keletű. Húsz éve hallja nemzeti közösségünk, de minden oldalról, ahol hatalom lapul, hogy ne szólj, ne moccanj, a bajodat majd úgy is mi látjuk el. Borbély László politikai alelnök szerint viszont az autonómia kisajátítása történt vasárnap, neki például, a távoltartónak, semmi sem maradt belőle, pedig együtt kell tüntetni a közösség jogaiért, fedezi fel az, aki csatlakozás vagy akár élükre állás helyett hetek óta választóit távolmaradásra biztatta. Bármennyire tiltakozik az RMDSZ a radikálisabb fellépés ellen, s próbálja önmagával is elhitetni, hogy nekünk is tipegve illenék járnunk, be kellene végre látnia – jó ideje már kormányban sincs –, hogy nem ártana tömegakaratot és közös erőt is felmutatnia tárgyalóképességéhez. A helyszínen készített riportok is sugallták, a résztvevők pillanatig sem ringatták magukat ama hamis illúzióban, hogy e tüntetés megoldja évtizedek óta késleltetett önrendelkezési igényeinket, de az együvé tartozás felemelővé magasztosult közös élménye, minden ellenkező vélekedés dacára, Marosvásárhely ismét fontos helyszínévé vált e küzdelemnek. Ahelyett, hogy parlamenti képviseletünk háttértámogatásként fogná fel a fel-felhorgadó tömegakaratot, pillanatnyilag a román politikum és uszálymédia szintjén minimalizálja jelentőségét. Kár. Holnap is nap lesz.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
MI MEGBOCSÁTHATATLAN? Legyen világos: Marosvásárhelyen erődemonstráció volt. Lelkes önkéntesek, kibicek és ki tudja, miféle politikai hálában reménykedő zsoldosok erődemonstrációja. Itt nem az autonómiatárgyalások előkészítése folyt, mert innen dialógussal nehéz folytatni. Vagy a tovább radikalizálódás jön, a rálicitálás a szuperrendezvényre, vagy a kifáradás. Leginkább is-is. Taktikai szempontból semmiképp sem ígéretes.
Közvetlen és egyértelmű haszonélvezője mindannak, ami történt, azok voltak, akik mögött a tömeg felsorakozott. Kik voltak ezek? Egy választáson bukott párt nem-elnöke, Tőkés László, egy választáson el sem indult párt elnöke, Biró Zsolt. Egy magát politikai úton soha meg nem mérő, civilnek mondó szervezet elnöke, amely mégis politikai úton, tartalommal és formában kampányol. Igen, ez a szervezet a Székely Nemzeti Tanács, első embere pedig Izsák Balázs. A hangzatos „székely szabadság napja” a magyar–magyar gyilkosság felbujtásának a napjaként fog megmaradni – senkinek ne legyen erről kétsége. Nem más, mi magunk vettük el magunktól így a nemzeti méltóságunkat. Megbocsáthatatlan – írja a Mannán Parászka Boróka Autonómia – a magunk torkán című cikkében. A SZÉKELY TÖREKVÉSEK AZ INTERETNIKUS KÖRNYEZETBEN VERIK KI A BIZTOSÍTÉKOT. Egyértelmű, hogy a március 10-i marosvásárhelyi több ezres utcai tüntetés nem valaminek a kezdetét jelenti, hanem egy folyamatba épül bele. Ez még akkor is így van, ha egy izzadtságszagú törekvésnek lehetünk tanúi, miszerint március 10-én végre-valahára megindult az autonómiaharc, végre-valahára sikerült ledönteni a félelem falát. Aki ezt állítja, az vagy nem ismeri a valóságot, vagy tudatosan félretájékoztat. Biztos vagyok benne, hogy a többség egyetért velem abban, hogy az autonómia kikiáltása nem működik. Ezért minden nap dolgozni kell. Ebben a munkában pedig figyelembe kell venni, hogy a romániai magyar emberek több mint fele nem Székelyföldön él, tehát a területi autonómia nem oldja meg a gondjaikat. Sőt! Jelenleg, sajnos, egy olyan világban élünk, amelyben a székelyek jogos követelései a szórványban és az interetnikus környezetben „verik ki a biztosítékot”. A választási kampányokban is egyértelmű volt, hogy a székely autonómiatörekvések Erdély más vidékein mozgósítják a román közösség tagjait, és demobilizálják, elriasztják a magyar embereket. A nyilatkozók, a nagyot-mondók, a melldöngetők ezt elfelejtik! Nem veszik figyelembe, hogy az RMDSZ-ellenes, autonómiába csomagolt hadviselésüknek 700–800 000 magyar ember issza meg a levét – írja Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. (RMDSZ- tájékoztató)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Pártos nézeteltérés a dánfalvi megemlékezés körül
Az Erdélyi Magyar Néppárt Hargita megyei szervezetének elnöke, György László március 11-én kérvénnyel fordult Csíkdánfalva polgármesteréhez, Böjte Csongor Ernőhöz, hogy biztosítson koszorúzási és felszólalási lehetőséget a településen tartandó március 15-i ünnepségen. A Néppárt Hargita megyei elnökének a sajtóhoz eljuttatott közleménye szerint az elöljáró jóváhagyta a kérést, utólag azonban visszavonta azt.
György László állásfoglalásában így fogalmaz: „mint megtudtam, az RMDSZ-es elöljáró a március 15-én Csíkdánfalván ünneplő Kelemen Hunor szövetségi elnök utasítására másította meg döntését. Kelemen Hunor arra hivatkozva kérte kérésem elutasítását, hogy nem akar a Néppárttal együtt ünnepelni. Ez a gesztus sokat elárul az RMDSZ együttműködési hajlandóságáról, amely választási kampányokban túláradóan őszinte, valójában azonban csupán arra szolgál, hogy elfedje a szövetség merev elutasítását minden iránt, ami a saját körein kívül esik. Az RMDSZ ezzel saját korábbi álláspontjára cáfol rá, bebizonyítva, hogy kizárólag önmagát tekinti az igazság, a következetesség és a hitelesség mércéjének. Hiszen Borbély László politikai alelnök nemrég azt mondta, hogy a nemzeti ünnepet senkinek nem szabad kisajátítania. Íme, itt a cáfolat, az RMDSZ saját ünnepének tekinti március 15-ét, amelyen más jelenlétet nem tűr el.” Böjte Csongor Ernő, Dánfalva polgármestere megkeresésünkre levélben reagált. Ebben kifejti: nem zárkóztak el a Néppárt kérése elől, csupán ahhoz ragaszkodtak, hogy a szervezetnek egy helyi, községbeli képviselője legyen az, aki a rendezvényen felszólal.
A polgármester állásfoglalását határozott kérésére szó (és betű) szerint is közöljük:
„György László kérésére egyetlen válasz volt telefonon ahogy az úr kérte tegnap március 13-án amibe közöltem vele,hogy nem zárkozunk el a kért felszolalástol csak kérjük a helyi képviselőjük tartson beszédet.Kelemen Hunort mind felcsik parlamenti képviselőjét a rendezvényre az ömkormányzat hivta meg.Az ünnepélyre egyetlen megyei politikai párt sem kapott meghivást”.
Létai Tibor
Székelyhon.ro,

Nemzeti ünnepünk a közelmúlt fotóin
Kiállítás a várban
Március 15-e megünneplése Marosvásárhelyen – arcok, emberek, akik már nincsenek közöttünk, vagy nagyon megváltoztak. Helybeli és vendég szónokok, politikusok, lelkészek, művészek, őrséget álló székely ruhás fiatalok, sokasodó szimbólumok, változó feliratok, bővülő helyszínek, régi és új emlékművek, megszaporodó vagy megfogyatkozó tömeg, nemzetiszínű szalag a kutyus nyakán és közelkép arról, ahogy a kezünkre ég a gyertya – több mint száz régi és kevésbé régi fényképen egy darab történelem. A megyei múzeum várbeli épületének emeleti előadótermében tegnap délben nyílt meg a Népújság fényképgyűjteményéből válogatott fotókat bemutató kiállítás, amely egyben nyitánya a március 15-i ünneplésnek. Szervezője az RMDSZ városi szervezete és a megyei múzeum.
A képek politikatörténeti üzenetet hordoznak, hisz sok minden kiderül abból, hogy kik állnak az első sorban, kik voltak egy adott időszak meghatározó személyiségei, kik álltak egymás mellett, milyen nemzeti szimbólumokkal ünnepelt a közönség, melyik korosztály alkotta a tömeget – a történelmi vonatkozásokon túl a szakember számára az is beszédes, ahogyan az eltelt 22 év alatt a divat alakult – hangzott el Novák Zoltán történész nyitóbeszédében.
Ezek a képek ma már történelmi dokumentumok, ez adja meg az értéküket – vélekedett Vajda György, a Népújság szerkesztője, aki nagy munkával és lelkesedéssel válogatta ki a Népújság és saját archívumából 22 év március 15-i ünnepeinek jellegzetes mozzanatait. A kiállítást szervező Vajda György mellett Szász Károly, Karácsonyi Zsigmond és Nagy Tibor fotóit tekintheti meg az elkövetkező hét során a közönség. Nehéz volt kikeresni, összeválogatni, azonosítani az éveket – de megérte. A kiállítás szervezését támogató megyei múzeumnak felkínált anyag történelmi és kommunikációs szempontból is pótolhatatlan értéket jelent, hisz éveken át a Népújság volt az egyetlen lap, amely ezekről az ünnepekről tudósított. Kezdetben fekete-fehér felvételeken, később színes fotókon, amelyeken az ünneplő tömeg mellett jellegzetes részleteket, gesztusokat is megörökítettek a fényképészek. A folyosón levő tárlókban régi Népújság- kollekciók tükrözik az ünnepségekről készült írott beszámolókat, s a részvevőket kokárdakészítésre is megtanították.
A március 15-i megemlékezések jelentőségét, az ezekről szóló fotókat az tudja igazán értékelni, aki megélte azt a korszakot, amikor legszebb nemzeti ünnepünkről csak titokban lehetett szót ejteni. A közelmúltat felidézni pedig azért fontos, mert ezek az események hullnak ki a leghamarabb a közös emlékezetből.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely),

A románok leginkább Magyarországot tekintik ellenséges országnak
A románok leginkább Magyarországot tekintik Romániával szemben ellenséges országnak - derült ki csütörtökön egy romániai közvélemény-kutatásból, amely szerint ugyanakkor a megkérdezettek többsége jónak ítéli a két állam kapcsolatait.
A kolozsvári IRES közvélemény-kutató által az MTI bukaresti irodájához eljuttatott, márciusban készített felmérésből kiderül, hogy a románok 41 százaléka tartja Magyarországot ellenséges országnak, második helyen Oroszország áll, amelyről 27 százalék nyilatkozott hasonlóan.
Magyarországnak ellenségként való megítélése főként a 65 év fölötti életkorúak körében figyelhető meg, és legkevésbé a 18 és 35 év közötti fiatalokra jellemző ez a vélekedés. A románok nagy többsége Olaszországot és Spanyolországot tekinti baráti államnak. Az utóbbi tíz évben ebben a két országban telepedett le a legtöbb román állampolgár munkavállalás céljából.
A felmérésben részt vevők 57 százaléka véli úgy, hogy a Románia és Magyarország közötti kapcsolatok jók, a romániai magyarok és a románok viszonyát pedig 64 százalék ítéli jónak vagy nagyon jónak. Történelmi régiókra lebontva a legtöbben az erdélyiek és a bánságiak közül ítélik jónak a román-magyar kapcsolatokat Romániában, legkevesebben Moldvában.
Arra a kérdésre, hogy az 1989 előtti időszakhoz képest milyen most a románok és a magyarok közötti viszony, 38 százalék mondta azt, hogy rosszabb, 32 százalék szerint jobb, 22 százalék szerint pedig ugyanolyan.
A felmérés szerint a románok 51 százaléka soha nem volt Magyarországon, 49 százalékuk viszont legalább egyszer megfordult ott, legtöbbször szabadságon, rokonlátogatáson vagy vásárlás céljából. Magyarország 91 százalékukra jó vagy nagyon jó benyomást tett - derül ki a felmérésből.
A résztvevők többségének (52 százalék) jó vagy nagyon jó véleménye van a kedvezményes honosítás lehetőségéről, ugyanakkor 70 százalék nem ért egyet azzal, hogy magyar nemzetiségű megyei önkormányzati vezetők magyar állampolgárságot kértek, 56 százalékuk szerint ugyanis emiatt megváltozik a román államhoz való viszonyuk.
A megkérdezettek 73 százalékának jó vagy nagyon jó a véleménye a magyarokról, az erdélyiek körében a legpozitívabb a magyarságkép. Munkatársként, szomszédként, barátként és családtagként is magas (70 százalék fölötti) a magyarok elfogadottsága, 46 százalék pedig magyar nemzetiségű politikai vezetőt is elfogadna. A románok 50 százaléka kedvezőtlennek ítéli meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek a román politikában betöltött szerepét. A megkérdezettek 48 százaléka tartja jónak azt, hogy a romániai magyarok megünneplik március 15-ét, 45 százalék viszont rossz dolognak tekinti ezt.
A kutatás alanyainak többsége hallott a székely zászló kapcsán kialakult román-magyar vitáról, 68 százalék szerint azoknak volt igazuk, akik ellenezték a zászló kitűzését, 79 százalék pedig nem ért egyet azzal, hogy ilyen kérdésekbe Magyarország beleavatkozzon, hiszen 74 százalékuk szerint ez ronthatja a két ország kapcsolatait.
A felmérés 1267 személy megkérdezésével készült, hibahatára plusz/mínusz 2,8 százalék.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Hírnökképző tábor Algyógyon
Fiatalokat próbál bevonni a Kárpát-medencei településeket bemutató interaktív honlap szerkesztésébe a budapesti Harmónium Egyesület. Ennek érdekében háromnapos képzést tartott az Algyógyi Keresztyén Ifjúsági Központban.
– A honlap ötlete tulajdonképpen évekkel ezelőtt fogalmazódott meg bennünk, hiszen az elcsatolt területeken túrázva azt tapasztaltuk, hogy a szórványvidékekről nagyon kevés információ áll a turisták rendelkezésére. Talán ezért van az is, hogy a Magyarországon egyre divatosabbá váló erdélyi, felvidéki, kárpátaljai vagy épp délvidéki turizmus során elsősorban a tömbmagyarság által lakott területeket látogatják. Holott kultúránk, történelmünk emlékhelyeinek zöme épp a figyelmen kívül hagyott szórványvidéken található. Ezért gondolkodtunk el azon, hogy honlapot létesítsünk e vidékek ismertetésére. Ilyen kezdeményezés már több is volt, hivatalos intézmények részéről is, de sajnos, egyik sem bizonyult életképesnek. Éppen emiatt mi interaktív módon képzeltük el és valósítottuk is meg a honlapunkat, úgy, hogy az illető vidéken, kistelepülésen élő emberek maguk tölthessék fel a helyi tudnivalókat, a település történetét, eseményeit, akár szálláshelyeit – magyarázza a www.határtalan.net honlap történetét Tóth János, a budapesti Harmónium Egyesület képviselője.
Munkájukba elsősorban a kistelepülések képviselőit: lelkészeket, RMDSZ- és civilszervezeti vezetőket, helytörténészeket, szállásadó vállalkozókat igyekeznek bevonni. Tekintettel azonban a program jellegére, az egyesület különös figyelmet fordít a fiatalok bevonására is. Elsősorban azért, mert a honlap kezelési technikája közelebb áll e korosztályhoz, másrészt, mert a hosszú távra tervezett és évek múltán gyümölcsöt hozó program haszonélvezői a mostani fiatalok lesznek. – Ezért hirdettünk meg egy pályázatot számukra „Az én kis falum, és városom” címmel, amelyre a saját településüket bemutató alkotással (rajz, írás, videó stb.) nevezhettek be. Több mint 80 pályamunka érkezett az egész Kárpát-medence területéről. Ezekből válogattuk ki azt a 15-öt, melynek alkotói részt vehettek az algyógyi hírnökképző táborban. Ez tulajdonképpen egy gyorstalpaló újságíró tanfolyam volt, ismerkedési játékokkal és a Hunyad megye nevezetességeinek megismerését szolgáló kirándulásokkal fűszerezve. Úgy érzem, résztvevőknek és szervezőknek egyaránt maradandó élményt nyújtott ez a pár együtt töltött nap, hiszen Délvidék és Erdély különböző településeiről érkező fiatalok ismerkedhettek egymással. Ez külön célkitűzés számunkra, hogy erősítsük a magyar–magyar kapcsolatokat, akár a személyes találkozások révén is – fogalmazott a Harmónium egyesület képviselője. Mint mondta, a hírnökképzőnek második felvonása is lesz, Budapesten, a felvidéki fiatalok számára. A résztvevőknek hazatérve az lesz a feladatuk, hogy minél rendszeresebben tudósítsanak településük történéseiről. A szervezők reményei szerint így néhány éven belül a most épülgető honlap átfogó képet nyújt majd a Kárpát-medence kevésbé ismert vidékeiről is.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Március 15 – Nyugodt ünneplés fagyos időben Erdélyben
Erdélyben szinte valamennyi magyar lakta településen nyugodt hangulatban, de mostoha időjárási viszonyok között ünnepeltek a magyar nemzeti ünnepen.
Kolozsváron idén is összefogta a román és a magyar politikai erőket a magyar nemzeti ünnep. Az egykori Biasini szálló falán álló Petőfi-emléktábla előtt Máté András Levente, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) megyei elnöke és Gergely Balázs, az ellenzéki Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke, valamint a kormánypárti Horia Uioreanu megyei önkormányzati elnök és az ellenzéki Emil Boc polgármester is beszédet mondott.
Megannyi rendezvényen felolvasták a szervezők Orbán Viktor magyar és Victor Ponta román miniszterelnök ünnepi üdvözletét. A korábbi évek gyakorlatától eltérően a román kormányfő idén csak az RMDSZ-en keresztül juttatta el az üzenetét az ünneplések helyszínére, a miniszterelnöki hivatal honlapján nem jelent meg a dokumentum, és a román hírügynökségek sem ismertették annak tartalmát.
A magyar nemzeti ünnepen csupán Aradon szervezett ellentüntetést az Új Jobboldal nevű román szélsőséges nacionalista szervezet. A mintegy negyven fős felvonuló csoport az aradihirek.ro portál tudósítása szerint megpróbált elégetni egy papírból készült székely zászlót. A papír azonban a mostoha időjárási viszonyok közepette átnedvesedett, és nem gyulladt meg.
Az Arad megyei Pécskán az 1958-as erdélyi Szoboszlay-per tíz kivégzett és 47 bebörtönzött elítéltjének állítottak emléket. Jámbor Ilona, az eseményt szervező In Memoriam 1956 egyesület elnöke az MTI-nek elmondta: akárcsak az 1848-as forradalom, a Szoboszlay Aladár nevével fémjelzett 1956-os forradalmat követő szervezkedés is a szabadságszeretetről szólt.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a székelyföldi Gelencén mondott beszédet az ünnepségen. Kijelentette, ma az autonómia az a cél, amelyért össze kell fogniuk a magyar szervezeteknek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Kalotaszeg fővárosába, Bánffyhunyadra hirdette meg központi rendezvényét. A helyi idő szerint 20 órakor (közép-európai 19 óra) kezdődő rendezvényen Tőkés László EMNT-elnök, és Toró T. Tibor EMNP-elnök is beszédet mond.
Toró T. Tibor délután a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál tartott rendezvényen is részt vett. Abbéli meggyőződéséről beszélt, hogy Erdélyben is, de szerte a Kárpát-medencében is lehet és érdemes magyar jövőt építeni.
Tőkés László a nagyváradi Szacsvay Imre-szobornál kijelentette: „amíg nem vesszük kezünkbe a sorsunkat, amíg a népakarat és az önrendelkezés nem valósul meg, addig csak áltatjuk magunkat azzal, hogy szabadok vagyunk".
MTI
Erdély.ma,

Az ifjúság márciusa
A béke jegyében
A tavalyihoz hasonlóan az idén a megyei múzeum várbeli épületében, az egykori katonai sorozóban elsősorban a fiataloknak szóló rendezvényt szerveztek – a kávézóban az EMNT képviselői, az emeleten az RMDSZ városi szervezete.
Mindkét helyszínen tábort ütöttek a kokárdakészítők, s sorra érkeztek az óvónők, tanítónők a gyerekekkel, hogy részt vegyenek a számukra szervezett programon. Hogy csak néhányat említsünk: igen érdekes előadást tartott Miholcsa József hagyományőrző huszár az egyenruháról, a lószerszá-mokról, illetve a fegyvernemről, Diós Brigitta és Bodnár Tünde közreműködésével Kossuth-nóták, népdalok hangzottak el. A korábbi felhívásra érkezett rajzokat kiállították, és a verseny díjait is a kávézóban adták át. Közben az emeleten a kisebbek az 1848-as szabadságharchoz kötődő témájú rajzokat, csákót készíthettek. Délután előadást hallgathattak meg az érdeklődők Barabás Miklós történelemtanártól a kokárdáról, Bandi Katalin magyaros mintájú ruháit is bemutatták. Közben az érdeklődők megtekinthették a 14-én nyitott – az előző évek ünnepéről készített és a Népújság archívumából Vajda György által válogatott képekből összeállított – kiállítást.
Aki tegnap néhány percre betért a múzeum épületébe, hangulatban egy kicsit visszarepülhetett az időben, s jó volt látni, hogy párttól és ideológiai irányultságtól függetlenül nagyon sok gyereket, diákot elhoztak erre játékos múltbeli kalandozásra, identitástudatunk erősítésére. Erről is szól 1848 emlékezete.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely),

Kelemen Hunor a mai kor szabadságharcáról beszélt a Nyergestetőn
A mai kor és a mai nemzedék szabadságharcáról beszélt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a székelyföldi Nyergestetőn tartott március 15-i megemlékezésen.
Kelemen Hunor a mai szabadságharc részének tekintette azt a kérést, hogy az alkotmánymódosítás során kapjon hivatalos státust a magyar nyelv Erdélyben, ott, ahol a magyar közösség él.
Kérésként fogalmazta meg ugyanakkor, hogy ne akarják megfosztani az erdélyi magyarságot nemzeti és közösségi szimbólumaitól, a székely zászlótól és a magyar zászlótól. "Semmilyen tiltás, parancs nem fog rajtunk" – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A mai szabadságharc részének tekintette azt a kérést is, hogy a hatalom se a Székelyföldet se a Partiumot ne akarja szétdarabolni a regionális átszervezés során. "Ezt nem fogadjuk el, és minden erőnkkel megakadályozzuk" – nyomatékosította Kelemen Hunor. "A rólunk szóló és bennünket illető döntéseket mi magunk akarjuk meghozni. (...) Ez az autonómia" – tette hozzá.
Az RMDSZ elnöke szerint a Kárpát-medence egyik népe sem lehet szabad addig, amíg ebben a régióban a magyar közösségek nem vívják ki a szabadságukat. Hozzátette, a magyarság nem azért akar szabad lenni, hogy elvegye mások szabadságát.
Kelemen Hunor arra is kitért beszédében, hogy a magyaroknak nem egymással kell harcolniuk a szabadságért. "Nincs egymással vitánk a szabadságunkat illetően" – fogalmazta meg. Hozzátette: "azokkal kell harcba szállnunk, akik a mi jogainkat korlátozni akarják, akik szét akarnak darabolni bennünket".
A Nyergestetőn tartott megemlékezésen az RMDSZ elnöke mellett Kató Béla református püspök és Tamás József római katolikus segédpüspök, valamint Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke is beszédet mondott. A metsző jeges szélben elmondott beszédeket csaknem félezer ember hallgatta végig. Koszorúzott az emlékhelyen Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke is.
A Csíkszék és Háromszék közötti Nyergestetőn zajlott 1849 augusztus elsején az a csata, amely a székelység önvédelmi harcának egyik kiemelkedő szimbólumává vált. A Tuzson János őrnagy által vezetett mintegy 200 fős székely csapatnak önfeláldozó harccal sikerült rövid időre feltartóztatnia a mintegy 1200 fős összevont osztrák-orosz csapatok csíkszéki behatolását.
Népújság (Marosvásárhely),

Merre tovább, szövetség?
Minden jel arra mutat, miszerint az RMDSZ májusi kongresszusa vagy a megújulást hozza a szövetségnek, vagy az „Ez volt, nincs tovább” helyzetet fogja eredményezni rövid vagy középtávon.
A jelek egyike és talán legsúlyosabbika az az óriási hitelvesztés és támogatottság-csökkenés, amelyeknek jelenleg tanúi vagyunk. Ez nem véletlen. Ok-okozati összefüggéseit kell keresni ennek a helyzetnek, és ha ezt megtesszük, férfiasan be kell ismernünk: mindez annak az eredménye, hogy gazdaságélénkítő, munkahelymegőrző és -teremtő, esélyegyenlőségre, társadalmi szolidaritásra és szociális érzékenységre, valamint egy méltányos közteherviselésre épülő politika, egy modern, európai szintű szociális piacgazdaság kiépítését célzó elképzelés felvállalása helyett valami egészen más, a bérből és fizetésből élők, munkavállalók, kisvállalkozók, nyugdíjasok, szóval a nagy többség érdekeit figyelmen kívül hagyó, elsikeredett, szinte megfoghatatlan vonalvezetés uralkodott el a szövetség politikájában. Ugyanakkor az elmúlt időszak kormányzási hibáiért, hiszen a rendszerváltástól errefele kormányon voltunk néhány röpke kis időszakokat leszámítva, a felelősségvállalás mindezidáig elmaradt. Márpedig a hibákért felelősséget kellene vállalni, mert ez így lenne ildomos és helyénvaló. Nem boszorkányüldözésről lenne itt szó, csupán kiállni, nem testületileg, csupán az, aki úgy érzi, és elmondani legalább azt, hogy „Uraim és hölgyeim, elnézésüket kérem, sajnálom, de tévedtünk.”
Ezek a lemorzsolódás valós okai. Ami ebből adódott, a 2012-es választási eredmények, az azt mutatja, miszerint a magyar választóknak alig több mint egyharmada járult az urnák elé, és adta szavazatát az RMDSZ-re. Az adatok ismertek, 380 000. szavazat a körülbelül 900 000 lehetségesből. Lehet ezt magyarázgatni a rossz időjárással, gyenge mozgósítással, amelyért a helyi vezetés a hibás, és így tovább. Valójában a szavazókat nem a noszogatás, unszolás, a bűntudat sarkallja szavazásra, hogy „már tizedszer szóltak, végül csak elmegyek szavazni, legalább a béke kedvéért...”. Nem ezeknek a „hívószavaknak” kell elvinniük az urnához a választót, hanem az a meggyőződés, hogy: „ Igenis, el kell mennem szavazni, mert akikre én szavazni akarok, azok engem és a családom érdekeit képviselik, és én így fejezem ki bizalmam irántuk.” Ha ez nem így van, és nem így működik, nem jól van, és nem működik.
Alternatív megoldást arra a sok problémára, ami ezidáig fölhalmozódott, nem kínál a két újabb politikai alakulat sem. Sajnos, nem is úgy néz ki, miszerint a közeljövőben egy jobb, járhatóbb utat lenne képes fölvázolni, mutatni valamelyikük. Az egymással való meddő vitatkozás, ujjal mutogatás, egymás lejáratása, sárba tiprása, nevetségessé tétele, a kiszorítósdi azok a fő irányvonalak, amelyek mentén haladnak, sajnos elég sokan a politikusok közül. És eközben az egyszerű ember csak amúgy kapkodja fejét a megszorító intézkedések, újabb elbocsátások, drágulások láttán. És akkor, hogy látása ne legyen túl éles, vagy hogy ezeket a gondokat ne is lássa, valakik elővesznek, teremtenek egy ügyet, jelen esetben a székely zászló ügyét, azt felduzzasztják, felhevítik, nacionalizmussal elmérgesítik a közhangulatot és lám, máris elterelik a figyelmet és vele a népet, az istenadta népet. A hátterében pedig az áll, hogy nemsokára új választási kampány veszi kezdetét, Romániában is közelegnek az europarlamenti választások, az elnökválasztás. Tudvalévőleg a veszély érzete, a félelem egy akolba tereli mindenütt a világon a megrettent nyájat is, és mi több, ez a nyáj még akár azt a jelszót is elfogadja, hogy „Most tenni kell, nem enni.” Az így adódó tehetetlenségi erő mindig meghozza a várt eredményt: az ellenállás a minimálisra csökken, és „A kutya ugat, a karaván halad” örök igazsága győz.
Feltevődik a kérdés, hogy ezt az egész tragikomédiát milyen célból csinálják velünk, egyszerű halandókkal? Mi csak itt vagy ott vagyunk, utasításra mozdulunk-lódulunk erre-arra? Ott vagyunk mind, kivétel nélkül, megosztottan, kiábrándultan és csupán lelkünk mélyén él még, talán pislákol, egy kis reményparázs miszerint lesz majd még egyszer jobb is, emberszámba vesznek majd egyszer minden embert. De vajon mikor jön már el az a „majd”?
Hangsúlyosan tevődik föl tehát: Májusban vagy lesz megújulás az RMDSZ-ben, valós visszatérés az egyénhez, az emberekhez vagy a lemorzsolódás folytatódni fog és végül lefuthat a függöny szövetségünk előtt. Ebből adódik az a legfájóbb kérdés mindenikünk számára: ha ez bekövetkezik, akkor vajon mi lesz, hogy lesz tovább, csupán a káosz lesz az úr?
Kira Miklós Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülés platform ügyvezető elnöke
Szabadság (Kolozsvár),

Csak hazádban lehetsz igazán szabad!
Vajdahunyadon, a Petőfi-szobor megkoszorúzásával indult a megemlékezés, a téliesre fordult időjárás miatt azonban az ünnepi beszédek a református templom évszázados falai között hangzottak el. Takács Aranka, az RMDSZ fiatal helyi elnöke rövid beszédében a forradalom mai, nagyon aktuális üzenetéről beszélt, párhuzamot vonva az akkor életüket áldozó fiatalok és megmaradásunkért ma is számtalan küzdelmet felvállalók között. A párhuzam konkrét apropóját az előző napok vajdahunyadi történései szolgáltatták, nevezetesen a szakmailag rendkívül jól teljesítő magyar kórházigazgató politikai alapon történő leváltása. – Akárcsak 165 évvel ezelőtt, most sem nézhettük, nézhetjük tétlenül közösségünk képviselőinek indokolatlan félreállítását. Azonnal léptünk is igazunk érvényesítése érdekében, és örömmel újságolhatom, hogy számos jóérzésű tanácsos kolléga támogatásával sikerült megvonni a városi tanács bizalmát attól a kórházi vezetőtanácsi testülettől, amely dr. Bende Barna menesztését szorgalmazta – számolt be a friss eseményekről Takács Aranka.
A felszólalásokat, ünnepi beszédeket követően Kulcsár Székely Attila, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház előadóművészének szavalatával, valamint a marosvásárhelyi Lokodi Rozália oboa- és Bordos Kinga zongoraművész koncertjével folytatódott a megemlékezés.
A vajdahunyadi református templom fölé magasodó Hunyadi-kastélyban a helyi Matei Corvin Kollégium, illetve a Téglás Gábor elméleti Líceum diákjai idézték fel sajátos módon a márciusi eseményeket. A Takács Aranka RMDSZ-elnök, Gherghina Rozália tanárnő és Kiss Mihály András iskolaigazgató által rendezett Élő történelem című összeállításban a diákok mai megközelítésben boncolgatták a haza fogalmát, annak jelentését, egyértelmű üzenetként fogalmazva meg, hogy mindenki csak a maga hazájában tud igazán kibontakozni, élni, szeretni, alkotni és igazán szabad lenni. A többnyire kortárs írók, költők szavai által megfogalmazott gondolatsorhoz kötődött Winkler Gyula EP-képviselő vajdahunyadi felszólalása is:„Mi magyarok, nemcsak itt Dél-Erdélyben, hanem Erdélyben mindenütt és a Kárpát-medencében nem a románok, szlovákok, szerbek, ukránok ellenében akarunk szabadok lenni, hanem velük együtt. Az elmúlt évszázad elején Amerikában megélhetőséget kereső magyarok írásait olvasva, de a most Európa-szerte boldogulást kereső magyarokkal beszélgetve, az ők tapasztalatait meghallgatva, merem állítani, hogy szabadságunk csak szülőföldünkön teljesedhet ki. Nekünk szórványban élő, dévai, vajdahunyadi, Zsil-völgyi magyaroknak szülőföldünkön kell biztos jövőt, a velünk együtt élő nemzetiségekkel közösen kell újra felfedeznünk a transzszilván szellemiséget, mert csak együtt lesz esélyünk szabadságunk kiteljesítésére.”
A vajdahunyadi megemlékezés Bartók Béla Magyar képek című zenekari művének néhány közismert dallamával zárult, melyet a marosvásárhelyi Lokodi Rozália oboaművész adott elő, Bordos Kinga zongorakíséretével.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad),

Biró Rozália: az USL tárgyalni sem akar a nemzetállamról
Az alkotmánymódosító parlamenti bizottság következő ülésén nagy eséllyel lesöprik az asztalról az RMDSZ-nek azt a javaslatát, hogy képezze vita tárgyát a Romániát nemzetállamként meghatározó első cikkely is – nyilatkozta a maszol.ro-nak a testület RMDSZ-es póttagja, Biró Rozália szenátor.
Mint ismert, a parlamenti pártoknak múlt hétig kellett beterjeszteniük a bizottsághoz azokat a témaköröket, amelyek a szakértőik szerint módosulásra szorulnak az alkotmányban. Az RMDSZ szerint nem állja meg a helyét az alaptörvény első paragrafusa, amely szerint Románia nemzetállam, és erről is vitát szeretne a testületben.
Biró Rozália tájékoztatása szerint a múlt heti ülésen a bizottság szociáldemokrata alelnöke, Ioan Chelaru a pártok által javasolt témaköröket kommentálva kijelentette: vannak olyan felsorolt területek, amelyek nem képezik alkotmánymódosítási vita tárgyát. Az alkotmány 152. cikkelyére hivatkozott. Ez a cikkely azt a három paragrafust sorolja fel, amelyek nem módosíthatók az alaptörvényben. Többek között nem lehet hozzányúlni a Románia nemzetállami jellegére vonatkozó cikkelyhez sem.
A PSD-s alelnök bejelentését Crin Antonescu bizottsági elnök is azonnal felkarolta – számolt be az ülésen történtekről a szenátor. Tájékoztatása szerint Chelaru kifogásaira Máté András Levente, a bizottság RMDSZ-es alelnöke úgy reagált: elfogadhatatlan a szövetség számára, hogy bizonyos témákról még csak tárgyalni sem lehet.
Biró Rozália gyanúja szerint a Szociál-Liberális Szövetség (USL) paravánként használja a civil szakértőkből álló Alkotmányozó Fórumot az alkotmánymódosítási elképzeléseinek megvalósításához. Az RMDSZ-es politikus ezt a következtetést a parlamenti alkotmánymódosító bizottság eddig ülésein tapasztaltakból vonta le. „A gyanúm szerint ezzel a fórummal próbálják kikerülni azt, hogy a parlamenti bizottságban érdemi munka, vita legyen. Azt fogják majd nekünk mondani: az lehet, hogy a parlamenti bizottságnak más a véleménye, de lám, az Alkotmányozó Fórum, azaz a civil szféra, a szakértők ezt másképp látják. Vagyis a gyanúm szerint az USL az Alkotmányozó Fórumban megfogalmazott álláspontokat próbálja majd ráerőltetni a parlamenti bizottságra. Az sem véletlen, hogy ezt a fórumot az USL-hez közel álló Cristian Pârvulescu politológus vezeti" – fogalmazott a szenátor.
„Azt már én tenném hozzá: a bizottságot létrehozó kormányrendelet nem azt írja elő, hogy a parlamenti testület a román alkotmány módosításával foglalkozik, kivéve a 152. cikkelyt. A rendelet szerint a bizottság az alaptörvény egészével foglalkozik, a 152. pedig az egyik paragrafus a sok közül" – magyarázta Biró Rozália.
A legutóbbi ülésen az RMDSZ javaslatainak napirenden tartásáról nem született döntés, ezért várhatóan az e heti ülésen komolyabb vita fog kialakulni erről. „Ha ily módon söprik le az asztalról azt a javaslatunkat, hogy tárgyaljunk a nemzetállamiságról, akkor a továbbiakban arról sem lehet vita, hogy államalkotó tényezők-e a kisebbségek, és arról sem, hogy a magyar nyelv hivatalos státust kapjon bizonyos régiókban. Az első csatánk tehát az lesz, hogy elérjük: legalább érvekkel támaszthassuk alá, hogy szerintünk Románia miért nem nemzetállam" – mondta a szenátor.
Maszol.ro,

A közös kulturális örökség ápolása
A várbeli rendezvények üzenete
Az idén is – folytatva az előző évi kezdeményezést – a marosvásárhelyi várban március 15-e alkalmával az EMNT és az RMDSZ olyan rendezvényeket szervezett, amelyeknek célja az volt, hogy politikamentesen idézze fel az 1848-1849-es forradalom hangulatát. A régészeti történeti múzeum (volt katonai sorozó épülete) tanácstermében érdekes – Marosvásárhelyhez kötődő – történelmi részletekről meséltek, a kávézóban pedig a huszárokról, a kokárdáról hallhattak előadást az érdeklődők, volt magyarruha- bemutató, bajuszverseny, s végül népdalest. A rendezvények visszhangjáról Soós Zoltánt, a Maros Megyei Múzeum vezetőjét kérdeztük.
– Jó volt látni, hogy március 15-én a Múzeum kávézóba és az emeleti tanácsterembe nagyon sok gyerek, fiatal jött el, akikhez talán sokkal közelebb került így mindaz, amit az 1848-as forradalom jelent az összmagyarságnak. Üzenet is volt: lehet közösen politikamentesen is ünnepelni.
– Valóban az volt a megyei múzeum szándéka, hogy az idei ünnepség ne csak a Postarétre, vagy azokra a már megszokott kinti helyszínekre szorítkozzon, ahol beszédek hangzanak el és koszorúznak az elöljárók, lehetőséget akartunk biztosítani az érdeklődőknek, hogy kötetlenebb formában kapcsolódjanak be a rendezvényekbe. Ezért támogattuk az EMNT tavalyi kezdeményezését, ami igen népszerűnek bizonyult: felidézték a budapesti Pilvax kávézó hangulatát. Emellett az idén hangsúlyozottabban volt jelen az RMDSZ is. Az emeleti teremben fotókiállítás nyílt, ott is készíthettek az óvodások, kisdiákok kokárdát, csákót, az 1848-as eseményekhez kötődő témákat rajzolhattak a kisebbek, és este Marosvásárhely legavatottabb történészei (László Lóránt, Spielmann Mihály, Tamási Zsolt, Novák Zoltán moderátorként) új megközelítésben mesélték el az 1848- 1849-es forradalom legfontosabb mozzanatait. Ezután pedig a filmklub keretében néhány markáns, 1848-at taglaló filmet (Hídember, Szegénylegények) láthattak az érdeklődők, és az est fénypontja a közös táncház, éneklés volt, ami jó példa arra, hogy a nemzeti ünnepen közösen is tudunk ünnepelni.
– A Maros Megyei Múzeumnak nem ez az első olyan kezdeményezése, amely élővé teszi a múltat, több kulturális rendezvény partnere is az intézmény. Világszerte a nagy múzeumok ma már olyan interaktív módszerrel szerveznek kiállításokat, amellyel valóban – a kor vizuális igényeinek megfelelően – vonzóbbá teszik a rendezvényeket. Talán erről is szólt a március 15-i várbeli program?
– Az idén több olyan művelődési együttműködésnek volt partnere a múzeum, ha nem mással, a helyszín biztosításával, mint a felolvasó-maraton, filmmaraton a magyar kultúra napján. A szervezéskor derült fény arra, hogy vannak olyan kulturális és médiaszervezetek, amelyek fel tudják vállalni színvonalas rendezvény szervezését, lebonyolítását. Ezért is a múzeum továbbra is nyitott az ilyen civil kezdeményezések irányában. Hasonló, interaktív módon szervezzük meg a már hagyományos saját rendezvényeinket, mint a Múzeumok éjszakája, továbbá az idén 100 éves Kultúrpalota születésnapi ünnepségét. Nemsokára megnyílik a Leonardo-kiállítás, és őszire lesz fotótörténeti tárlat is. Nyilvánvalóan azt is kezdeményezzük, hogy hasonló román kulturális rendezvények is helyet kapjanak a várban, hiszen nyitottak vagyunk minden kultúra felé. Ebben partner a Nemzeti Színház L. Rebreanu társulata, a 74 színház stb. Azt szeretnénk, hogy a vár a magyar és román kultúra tégelye legyen.
– Mindezek beindulása attól is függ, hogy mikor lesz újra működőképes a vár, mikor fejezik be a felújítási munkálatokat.
– Sajnos, pénzhiány miatt leálltak a munkálatok, holott alig 60%-ban készültek el vele. Hasonló helyzetben vannak a régészeti feltárások, állagmegőrző munkálatok is. Jelenleg az infrastruktúra kiépítésénél tartanak, folyamatosan távolítják el a töltésréteget. Az viszont jó hír, hogy a várostörténet szempontjából értékes régészeti leletanyagra bukkantunk, ezekről később számolunk majd be. Fontos része az újjáépítésnek az északi fal renoválása, hiszen itt volt a régi kapu, ugyanakkor érdekes építészeti feladat lesz a turisztikai információs központ megépítése, ami egyaránt kihívás a közönségnek és a kivitelezőknek, ugyanis egy olyan új struktúra lesz, amely nem illik ugyan a várba, de – a párizsi Louvre-ban látható üvegpiramishoz hasonlóan – lehet, hogy egyedi arculata miatt vonzó lesz. A kapu és a szabók bástyája közé építünk egy amfiteátrumot – amelynek pincéjébe téglaégető kemencét illesztünk be –, ez előadótér újabb helyszíne lehet majd a várbeli rendezvényeknek, igaz, azzal a feltétellel, hogy itt többet nem rendeznek Marosvásárhelyi Napokat, borfesztivált és más nagyobb jellegű megmozdulást, amivel tönkretehetnék a restaurálás után kialakított létesítményeket. Mi is szeretnénk, ha minél előbb folytatódnának a munkálatok, hiszen igény van arra, hogy ezt a helyszínt a korábban említett célokra használják a marosvásárhelyiek.
– A múzeum a megyei tanács hatáskörében van, míg a vár a polgármesteri hivatal irányítása alatt áll. Ismerve a két intézmény közötti politikai konfliktust, mi a garancia, hogy valóban az ön által említett kulturális központ fog működni a várban?
– Sajnos, a konfliktus a tavalyi helyhatósági választásokat követően sem oldódott fel. Ezért szándékomban áll marosvásárhelyi tanácsosként egy olyan különálló igazgatóság létrehozását kezdeményezni, amely kizárólag a várat igazgatja és nemcsak adminisztrációval, hanem elsősorban kultúrme-nedzseléssel foglalkozik. A várban minden közösség meg kell találja a helyét olyan színvonalas színházi, képzőművészeti, fotóművészeti, zenei rendezvényeken, amelyek tükrözik a valódi erdélyi szellemiséget, és a jövőre mutatnak. Van már egy jó csapat, amely képes ezt megszervezni, és sikerként könyvelhetjük el, hogy a múzeumban szervezett március 15-i rendezvények is ezt bizonyították.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely),

Összefognak a történelmi egyházak
Egységesen lépnének fel az erdélyi magyar történelmi egyházak, hogy a visszaszolgáltatás terén érvényesítsék érdekeiket, mivel ragaszkodnak a teljes restitúcióhoz. Potyó Ferenc, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye általános helynöke a Krónikának elmondta, attól tart, hogy a kormány kirakatmegoldásokat keres, és a restitúciós törvény módosításával érdemben nem rendeződik az egyházi vagyon teljes visszaszolgáltatása. „Ismerem az RMDSZ által benyújtott módosító javaslatokat: amit abból el tudnak fogadtatni, azzal maradunk. Amit a történelmi magyar egyházak vezetői mondanak vagy javasolnak, az a kormány előtt nem sokat nyom a latban” – mondta lapunknak az egyházi elöljáró.
Potyó Ferenc szerint ideje volna valós megoldásokat keresni a visszaszolgáltatás elfogadható módon történő rendezésére, de nem tapasztalja, hogy a kormány komolyan foglalkozna a kérdéssel. Erdélyben a római katolikus egyház visszaigénylései mintegy 40 százalékban rendeződtek kielégítő módon, kéréseik többsége valamilyen formai hiányosság miatt függőben van, mondta Potyó Ferenc, aki szerint nincs akarat a teljes visszaszolgáltatásra.
Ötvenéves mulasztást kell pótolni
A református egyház csak a természetben való visszaszolgáltatást tartja elfogadhatónak – szögezte le a Krónikának Kató Béla. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szerint 23 éve várnak arra, hogy visszakapják egykor elkobozott ingatlanjaikat, ha újabb további húsz évre kötelezik őket az ingatlanok jelenlegi rendeltetésének megtartására, egy emberöltő telik el, mire valóban birtokba vehetik épületeiket. A református egyház nem akarja megváltoztatni például az iskolaépületek rendeltetését, ám az ingatlanoknak a karbantartása a felhasználóra hárul. „Alaptalanok azok a gyanúsítások, hogy magas bért kérünk, ebből nem jövedelmet akarunk, hanem ezeket az összegeket mind, sőt még többet is, a gyakran leromlott állapotban levő épületek javítására fordítjuk. Sok esetben ötvenéves mulasztást kell pótolni” – szögezte le a püspök. Kató Béla úgy véli, az elmúlt években szándékosan késleltették a restitúciót, vagy perek sorozatával akadályozták meg, hogy birtokba vegyék épületeiket. A kárpótlással és a tervezett pontrendszerrel kapcsolatban is kétségeik vannak, hiszen például egy belvárosi, 100–200 éves ingatlant olyan kevésre értékelhetnek, hogy gyakran a terület többet ér, magyarázta Kató. Hozzátette, kulturális és tanintézményeknek épült ingatlanjaikról semmiképpen nem mondanak le, hiszen ezek a tevékenységek jelentik az egyház lételemét. „A módosítás nem lehet számunkra előnyös, a tervezett elhúzódó kárpótlási folyamat is erre utal, de mindenképpen a törvény gyakorlati alkalmazásakor derül ki, hogy az állam mennyire kötelezi el magát a valós visszaszolgáltatás mellett” – vélte a püspök. Kató Béla elmondta, 850 kérést nyújtottak be, ezek egyharmadában született döntés, ám ezen esetekben sem tudták mindig birtokba venni az épületeket. Főleg falvakon kapták vissza épületeiket, viszont szimbolikus ingatlanjaik esetében – mint például a kolozsvári Ady–Şincai iskola épülete, a marosvásárhelyi kórházépület, Désen a főtéri épületsor vagy a bukaresti Műszaki Egyetem egyik épülete – nem született döntés.
Csak a „restitutio in integrum” elvét tartja elfogadhatónak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) is, erről közgyűlési határozat is tanúskodik – jelentette ki lapunknak Csűry István püspök. Kifejtette: a KRE nem adta fel azt a követelését, hogy természetben kapja vissza elkobzott ingatlanait, biztos benne, hogy a közgyűlés nem fogadná el a kormány legutóbbi felvetését, amennyiben az csak az állam számára lenne előnyös. Elmondta: ezután is békés eszközökkel tiltakoznak majd a hasonló intézkedések ellen, ha a kormány felelősségvállalással elfogadja a jogszabályt, levélben fordulnak majd a miniszterelnökhöz. A püspök egyébként úgy sejti, nemcsak a református egyházkerületeknek lesz majd ellenére a hétéves lejáratú kártérítés, a Ponta-kabinetnek az egyházak közös ellenállására kell majd felkészülnie. Biztos benne, hogy a magyar történelmi egyházak egységesen lépnek majd fel vagyonukért. A KRE által visszakövetelt ingatlanok közül a zilahi Wesselényi-kollégium a legnagyobb és legjelentősebb, a püspök szerint ennek visszaszerzése az egyházkerület erkölcsi kötelessége.
Meg kell találni a közös hangot
Bálint Benczédi Ferenc, a magyar unitárius egyház püspöke lapunknak elmondta, ideje volna, hogy végre gyorsabban rendeződjön az egyházi visszaszolgáltatás, amelyet az elmúlt években csak halogattak. „Ha az egyházi ingatlan már nem létezik, nincs tárgyalási alap, de ha megvan, minden esetben szeretnénk természetben visszakapni” – jelentette ki a püspök, aki a jelenlegi módosítás hatékonyságát is elgondolkodtatónak tartja. A történelmi magyar egyházaknak meg kell találniuk a közös hangot a hatékony érdekérvényesítésért, hangsúlyozta az egyházi elöljáró, aki szerint már folyamatban van az egyeztetés a többi erdélyi püspökkel. „Eddig hihetetlenül lassú volt az ügyintézés, aktatologatás zajlott, mintha időnyerésre játszottak volna” – mondta a püspök, aki szerint az államnak nem érdeke a teljes visszaszolgáltatás. Az unitárius egyház 55–60 százalékban kapta vissza egykor államosított vagyonát, sok esetben kárpótlásra várnak.
A kormány pénteken társadalmi vitára bocsátotta a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó új törvénytervezetet, amelyet a kabinet parlamenti vita nélkül akar elfogadni. A restitúciós hatóság honlapján közzétett tervezet általános elvként fogalmazza meg, hogy a természetbeni visszaszolgáltatást kell alkalmazni ott, ahol ez még lehetséges. Ugyanakkor a jelenlegi öt év helyett 25 évre terjeszti ki azt az időszakot, amely alatt az egészségügyi, oktatási és kulturális intézményeknek otthont adó épületek rendeltetése nem változtatható meg. Ez a rendelkezés magánszemélyi, egyházi és nemzeti kisebbségi közösségi vagyonra egyaránt vonatkozik. Ebben az időszakban a tulajdonos bérleti díjra jogosult. A tervezet szerint az állam 2017-től fizet pénzbeli kárpótlást azoknak a jogosultaknak, akik nem kaphatják vissza természetben ingatlanjaikat, ehhez hét év áll a rendelkezésére. Addig az igénylők úgynevezett árverési pontokban részesülnek, s azokat az állam által áruba bocsátott, más ingatlanok megvásárlására használhatják. A kormány várhatóan március 26-án vállal felelősséget a tervezetért. Romániát az Emberi Jogok Európai Bírósága szólította fel, tegye működőképessé az elkobzott ingatlanok restitúciójával kapcsolatos jogorvoslati rendszert.
Bíró Blanka, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár),