Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2013. március 28.
Újabb RMDSZ-feljelentés román szurkolók ellen
Ismeretlen tettes ellen nyújtott be az ügyészséghez újabb keresetet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyes román futballszurkolók magyarellenes megnyilvánulása miatt – közölte a szövetség szerdai hírlevelében.
Az RMDSZ a Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálathoz érkezett jelzést követően fordult az ügyészséghez amiatt, hogy a román labdarúgó-válogatott keddi, amszterdami mérkőzésén román szurkolók egy csoportja sértő feliratot függesztett ki.
Az RMDSZ kisebbségi jogvédelmi szolgálata a múlt héten a bukaresti Rapid egyik szurkolója ellen tett büntetőjogi feljelentést az ügyészségen, aki a kolozsvári CFR elleni március 18-i futballmérkőzésen magyar zászlót gyújtott fel.
Erre utalva a szurkolók "Egy rongyégetésért letartóztatnátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikává előlépett etnikai terrorizmusát" szövegű feliratot helyeztek el a nézőtéren, a Romániában is élőben közvetített amszterdami világbajnoki selejtezőn. "Ezáltal meggyaláztak egy magyar nemzeti szimbólumot, és nyíltan etnikai diszkriminációra uszítottak" – idézte a hírlevél Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát.
A tisztségviselő rámutatott, hogy a szurkolók tette vét a Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi szabályzata ellen, a büntető törvénykönyv szerint pedig – etnikai, nemzetiségi vagy vallási diszkriminációra való uszításként – hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal sújtható.
Az RMDSZ a Román Labdarúgó-szövetséget is felkérte, hogy a zászlóégetéshez hasonlóan vizsgálja ki az amszterdami mérkőzésen történteket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az RMDSZ a keresethez bizonyítékként mellékelte az egyik sportújságban megjelent fényképet.
Népújság (Marosvásárhely),
Ismeretlen tettes ellen nyújtott be az ügyészséghez újabb keresetet a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) egyes román futballszurkolók magyarellenes megnyilvánulása miatt – közölte a szövetség szerdai hírlevelében.
Az RMDSZ a Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálathoz érkezett jelzést követően fordult az ügyészséghez amiatt, hogy a román labdarúgó-válogatott keddi, amszterdami mérkőzésén román szurkolók egy csoportja sértő feliratot függesztett ki.
Az RMDSZ kisebbségi jogvédelmi szolgálata a múlt héten a bukaresti Rapid egyik szurkolója ellen tett büntetőjogi feljelentést az ügyészségen, aki a kolozsvári CFR elleni március 18-i futballmérkőzésen magyar zászlót gyújtott fel.
Erre utalva a szurkolók "Egy rongyégetésért letartóztatnátok, miközben éveken keresztül mosolyogva tűrtétek az RMDSZ állampolitikává előlépett etnikai terrorizmusát" szövegű feliratot helyeztek el a nézőtéren, a Romániában is élőben közvetített amszterdami világbajnoki selejtezőn. "Ezáltal meggyaláztak egy magyar nemzeti szimbólumot, és nyíltan etnikai diszkriminációra uszítottak" – idézte a hírlevél Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát.
A tisztségviselő rámutatott, hogy a szurkolók tette vét a Román Labdarúgó-szövetség fegyelmi szabályzata ellen, a büntető törvénykönyv szerint pedig – etnikai, nemzetiségi vagy vallási diszkriminációra való uszításként – hat hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal sújtható.
Az RMDSZ a Román Labdarúgó-szövetséget is felkérte, hogy a zászlóégetéshez hasonlóan vizsgálja ki az amszterdami mérkőzésen történteket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket. Az RMDSZ a keresethez bizonyítékként mellékelte az egyik sportújságban megjelent fényképet.
Népújság (Marosvásárhely),
2013. március 28.
Kovács Péter plágiummal vádolja az EMNP régiós „szakértőit”
Az EMNP lemásolta az RMDSZ által 2010-ben benyújtott régióátszervezésre vonatkozó törvénytervezetet, amelyet azóta a Szenátus már el is fogadott – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. A politikus szerint az EMNP annyira el volt foglalva a területi autonómia kivívásával, hogy nem vette észre: Romániában hónapok óta folyik a közvita a régióátszervezésről, amely a magyar közösség megmaradása és gazdasági fejlődése szempontjából létfontosságú.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerdán Csíkszeredában mutatta be pártja elképzeléseit a romániai közigazgatás átszervezéséről. Az EMNP szerint a Romániában ma is élő regionális identitások alapján kell meghúzni a régióhatárokat a küszöbönálló közigazgatási átszervezésben. Az EMNP szakértői csoportja által elkészített tervezet Romániát 12 régióra és három „metropoliszrégióra” osztaná.
Erre reagálva Kovács Péter tegnapi nyilatkozatában kiemelte, az EMNP „szakmai anyaga” Erdély, a Bánság és a Partium vonatkozásában egyetlen lényegi pontban tér el az RMDSZ dokumentumától: míg a szövetség tervezetében Szeben és Brassó, illetve Hunyad és Fehér megye külön régiókat, addig az EMNP szerint egy régiót alkotna.
„Nincs azzal semmi baj, ha a néppárti politikusok egyetértenek az RMDSZ által előterjesztett törvénytervezettel, de ne tegyenek úgy, mintha feltalálták volna a meleg vizet” – mondta a főtitkár. Emlékeztetett: a tavalyi választási kampányban a néppárt az RMDSZ arculatát, jelszavát és saját tulajdonú fényképeit is minden lelkiismeret-furdalás nélkül eltulajdonította.
Kovács Péter megemlítette, az RMDSZ továbbra is szakmai síkra szeretné terelni a regionalizációról folyó vitát.
Szilágyi Ferenc, az EMNP Bihar megyei szervezetének alelnöke válaszként kiadott közleményében elutasította a vádat. Többek között kifejtette: az EMNP javaslata egy tudományos munkán alapul, mely öt évvel az RMDSZ törvénytervezete előtt jelent meg. A regionális felosztás folyamatának befolyásolására akkor van esély, ha az erdélyi magyar közösség konszenzusra jut. Az EMNP tárgyalásokat kezdeményez az RMDSZ-szel az egységes magyar tervezet kialakítása érdekében. Mint írja, remélik, az egyeztetést nem az RMDSZ főtitkára által használt arrogáns hangnem határozza majd meg.
Szabadság (Kolozsvár),
Az EMNP lemásolta az RMDSZ által 2010-ben benyújtott régióátszervezésre vonatkozó törvénytervezetet, amelyet azóta a Szenátus már el is fogadott – jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. A politikus szerint az EMNP annyira el volt foglalva a területi autonómia kivívásával, hogy nem vette észre: Romániában hónapok óta folyik a közvita a régióátszervezésről, amely a magyar közösség megmaradása és gazdasági fejlődése szempontjából létfontosságú.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerdán Csíkszeredában mutatta be pártja elképzeléseit a romániai közigazgatás átszervezéséről. Az EMNP szerint a Romániában ma is élő regionális identitások alapján kell meghúzni a régióhatárokat a küszöbönálló közigazgatási átszervezésben. Az EMNP szakértői csoportja által elkészített tervezet Romániát 12 régióra és három „metropoliszrégióra” osztaná.
Erre reagálva Kovács Péter tegnapi nyilatkozatában kiemelte, az EMNP „szakmai anyaga” Erdély, a Bánság és a Partium vonatkozásában egyetlen lényegi pontban tér el az RMDSZ dokumentumától: míg a szövetség tervezetében Szeben és Brassó, illetve Hunyad és Fehér megye külön régiókat, addig az EMNP szerint egy régiót alkotna.
„Nincs azzal semmi baj, ha a néppárti politikusok egyetértenek az RMDSZ által előterjesztett törvénytervezettel, de ne tegyenek úgy, mintha feltalálták volna a meleg vizet” – mondta a főtitkár. Emlékeztetett: a tavalyi választási kampányban a néppárt az RMDSZ arculatát, jelszavát és saját tulajdonú fényképeit is minden lelkiismeret-furdalás nélkül eltulajdonította.
Kovács Péter megemlítette, az RMDSZ továbbra is szakmai síkra szeretné terelni a regionalizációról folyó vitát.
Szilágyi Ferenc, az EMNP Bihar megyei szervezetének alelnöke válaszként kiadott közleményében elutasította a vádat. Többek között kifejtette: az EMNP javaslata egy tudományos munkán alapul, mely öt évvel az RMDSZ törvénytervezete előtt jelent meg. A regionális felosztás folyamatának befolyásolására akkor van esély, ha az erdélyi magyar közösség konszenzusra jut. Az EMNP tárgyalásokat kezdeményez az RMDSZ-szel az egységes magyar tervezet kialakítása érdekében. Mint írja, remélik, az egyeztetést nem az RMDSZ főtitkára által használt arrogáns hangnem határozza majd meg.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 28.
Maximális büntetést kér az RMDSZ
Beadvánnyal fordul a Kolozs Megyei Rendőrséghez és Csendőrséghez az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, azt kérve, hogy az elkövetkezőkben is tájékoztassák a közvéleményt a kovásznai hajpántos diáklánnyal szolidarizáló, eközben piros-fehér-zöld szalagos emlék-koszorúkat meggyalázó kolozsvári személyek ügyében folytatott nyomozás fejleményeiről. Az RMDSZ azt kéri továbbá a két intézménytől, hogy „minden hasonló, közösség elleni izgatás, a kisebbségi és nemzeti jelképek gyalázása, illetve gyűlöletszítás esetén határozottan lépjenek fel, a maximálisan kiróható büntetés megállapítását kérve az igazságszolgáltatás előtt” – áll a közleményben.
A közlemény emlékeztet arra, hogy az elmúlt időszakban a főtéri, fentebb említett eseten kívül további magyarellenes incidensek is voltak: február végén kukába kerültek a Mátyás király szülőházánál elhelyezett koszorúk, majd a bukaresti Rapid szurkolói magyar zászlót égettek a kolozsvári CFR elleni bajnoki mérkőzésen.
„Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete aggodalommal tekint az közelmúltban országos viszonylatban is felerősödő és elharapózó magyarellenes megnyilvánulásokra, amelyek a többség és kisebbség között mesterséges ellenségeskedést szítanak Kolozsváron is. (…) Nyugtázzuk viszont, ezzel kapcsolatban, hogy a Kolozs Megyei Csendőrség törvényes kötelezettségének eleget téve hivatalból indított kivizsgálást az ügyben, melynek eredményeként azonosították az elkövetőket” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott dokumentumban, amelynek megfogalmazói Kelemen Hunor szövetségi elnök korábban kiadott közleményéhez csatlakozva felkérik a demokratikus értékeket felvállaló politikai pártokat, a kolozsvári közélet és a média szereplőit, hogy viszonyuljanak felelősségteljesen, nyilvánosan is határolódjanak el a gyűlöletszító megnyilvánulásoktól és szélsőséges megmozdulásoktól.
Szabadság (Kolozsvár),
Beadvánnyal fordul a Kolozs Megyei Rendőrséghez és Csendőrséghez az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, azt kérve, hogy az elkövetkezőkben is tájékoztassák a közvéleményt a kovásznai hajpántos diáklánnyal szolidarizáló, eközben piros-fehér-zöld szalagos emlék-koszorúkat meggyalázó kolozsvári személyek ügyében folytatott nyomozás fejleményeiről. Az RMDSZ azt kéri továbbá a két intézménytől, hogy „minden hasonló, közösség elleni izgatás, a kisebbségi és nemzeti jelképek gyalázása, illetve gyűlöletszítás esetén határozottan lépjenek fel, a maximálisan kiróható büntetés megállapítását kérve az igazságszolgáltatás előtt” – áll a közleményben.
A közlemény emlékeztet arra, hogy az elmúlt időszakban a főtéri, fentebb említett eseten kívül további magyarellenes incidensek is voltak: február végén kukába kerültek a Mátyás király szülőházánál elhelyezett koszorúk, majd a bukaresti Rapid szurkolói magyar zászlót égettek a kolozsvári CFR elleni bajnoki mérkőzésen.
„Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete aggodalommal tekint az közelmúltban országos viszonylatban is felerősödő és elharapózó magyarellenes megnyilvánulásokra, amelyek a többség és kisebbség között mesterséges ellenségeskedést szítanak Kolozsváron is. (…) Nyugtázzuk viszont, ezzel kapcsolatban, hogy a Kolozs Megyei Csendőrség törvényes kötelezettségének eleget téve hivatalból indított kivizsgálást az ügyben, melynek eredményeként azonosították az elkövetőket” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott dokumentumban, amelynek megfogalmazói Kelemen Hunor szövetségi elnök korábban kiadott közleményéhez csatlakozva felkérik a demokratikus értékeket felvállaló politikai pártokat, a kolozsvári közélet és a média szereplőit, hogy viszonyuljanak felelősségteljesen, nyilvánosan is határolódjanak el a gyűlöletszító megnyilvánulásoktól és szélsőséges megmozdulásoktól.
Szabadság (Kolozsvár),
2013. március 28.
A HTMP és a külhoni magyarok
Egyelőre csak egy tucat kezdeményező áll mögötte, de tagadhatatlan, hogy a frissen bejegyzett Határon Túli Magyarok Pártja (HTMP), a 2014-es magyarországi választásokon nem a Fidesznek kíván segíteni. A pártalapítás eszméjének előéletét tekintve jól látszik, hogy az ötletgazda a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) még 2011-ben megszellőztette ezt az elképzelését.
A múlt év júliusában Kelemen Hunor már szólt a pártalapításról. „Erről a kérdésről – így az RMDSZ elnöke – nincs döntés, és a közeljövőben nem is lesz, de a gondolat rég érlelődik. Nem kell csodálkozni, ha a Felvidéken, a Vajdaságban vagy Erdélyben felvetődik a magyarországi párt alapítása. Ez hosszú folyamat, amellyel nem is az RMDSZ foglalkozna, de az erdélyi képviseletnek lehetne Magyarországon is intézményes kerete, egy párt, amelynek a kettős állampolgársággal rendelkezők odaadhatják a szavazataikat. Ez nem akkora szentségtörés, mint ahogy néhányan látják”.
Világos beszéd. A ma már láthatóan autonómiaellenes RMDSZ-es Európai Polgári Kezdeményezésen (EPK) túlmenően, a HTMP létrejötte újabb hadüzenet, melyből kitetszik: az RMDSZ nem a Fidesznek szánja az erdélyi magyarok szavazatait, s az is, hogy a magyarországi választási kampány alatt saját fiókpártja segítségével kívánja a szavazókat befolyásolni.
Elsősorban azért, hogy a „fülkék forradalma” zátonyra fusson, s a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) mellőzésével vissza lehessen térni a korábbi nagy anyagi hasznot hajtó politizálási formához. A helyi többség által felállított bizalmi minimumnak (aki a hatalomból falatot akar, az ne autonómiázzon) megfelelően az autonómiatörekvések politikai gumicsonttá való átalakításához. S nem utolsó sorban, a saját Erdélyben működő nemzeti ellenzéke letarolásához.
Mit is mondott tavaly júniusban a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésen Szabó Ödön, aki akkor először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit? Az RMDSZ fenegyereke nem minden indulat nélkül így fakadt ki párttársai és az újságírók előtt: „alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!”.
Azon tehát nem kell csodálkozni, hogy a legnagyobb, s a romániai politikai elit szövevényes belső viszonyai között is eligazodó, megfelelő súllyal rendelkező magyar párt (helyi hatalmi hátszéllel) szembefordul a nemzeti integráció gondolatával. Magáért, eredeti státusáért harcol.
Emlékezetes, hogy a 2010. évi magyarországi választások után kenyértörésre nem (hiszen erre nincs is szükség), de kemény politikai csörtékre került sor a Fidesz és az RMDSZ között. Miután a Fidesz a nemzeti integráció előmozdítása, konkrétan a NER tartalommal való megtöltése során a maga részéről felszámolta a két évtizedes, s az RMDSZ számára viszont nagy haszonnal járó langymeleg „hídelméletet”, rögtön láthatóvá vált: kőkemény érdekütköztetés kezdődik. A nemzeti integráció folyamatait meghatározó Fidesz, valamint a román bizalmi minimum keretei között tevékenykedő, haszon- és szabadelvű RMDSZ között.
A Fidesz, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött a magyarországi választások, a „fülkék forradalmát” követően, választási ígéreteit teljesítve a lényegig (az autonómiakövetelésig) lenyúló eszmei vita gyakorlatát igyekszik meghonosítani Kárpát-medencében. A magyar pártoknak a beleszólás jogát is magában foglaló együttműködése alapelvvé vált. A kisebbségi „egypártok” nem ragaszkodhatnak tovább a viszonylagos önállósághoz. Különösen nem ahhoz, amely csak Budapest felé nyilvánulna meg. Vállalniuk kell a politikai korszakváltást, s fel kell adniuk egy kényelmes, nagy anyagi haszonnal járó politikai pozíciót. A NER időbeni előrehaladtával a közvetítő, a helyi ügyekben való döntőbíró szerepét elhagyva, az arany középről át kellene állniuk a nemzeti oldalra, az autonómiakövetelő magyar többség soraiba.
Az RMDSZ az autonómia ügyét holdudvara anyagi gyarapodásának alárendelve, a Fidesz által képviselt irányvonal ellen fordult, s mindent megtesz, ami erejéből telik.
Politikáról lévén szó ez úgymond rendjén is van. Csakhogy itt többről, a nemzeti integrációról beszélünk, a lehetőségről, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok nemzetként foglalhassák el helyüket Európában. Ezért a HTMP-nek új politikai képződményként szomorú szerep jutott. Az autonómia elleni küzdelmet kell megtestesítenie.
A magyar nemzetstratégia szempontjából óriási a jelentősége annak, hogy a politikai elit nemzeti oldala a 2014-es választások után is megőrizze nagy többségét. A Fidesz erős politikai pozíciója feltétele a nemzeti integrációs folyamatok sikerének. Vannak dolgok, amelyeket tisztán kell látnunk, ha egyről a kettőre akarunk jutni.
Az RMDSZ most egyedül lépett pástra. Felemelt sisakrostéllyal száll szembe a Fidesz-el, de ez egymagában nem zárja ki, hogy kellő időben segítői is színre lépjenek.
A magyarországi politikai elit szoclib ideológiát követő része hallgat. Tudjuk, nem támogatja az autonómiatörekvéseket: neki az felel meg, ha csak egy, a „legnagyobb”, a „legerősebb” kisebbségi pártot kell anyagilag segíteni, azt, amely autonómiaügyben nem kakaskodik. Alapelve a kevés pénzért nagy nyugalom. Nem vitás azonban, hogy idővel neki és médiájának is megjön a hangja.
Nincs róla külön hír, de magáért beszél, hogy a HTMP bejegyzésének közzététele előtt Kelemen Hunor találkozott a Híd-most, a Magyar Közösség Pártja és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőjével is. Közös pártalapításról ezek a pártvezetők nem beszéltek, de nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy megállapítsuk: a Kárpát-medencében működő egypártok vezetői, ha mást nem, hát tájékozódtak a küszöbön álló eseményről. Egy kis malíciával, a múltjuk ismeretében hozzátehetjük: tájékozódtak, és jóváhagyólag tudomásul vették azt, ami később bekövetkezett. Bizonyos jelekből ítélve a Vajdaságban ez egyáltalán nem zárható ki.
Hogy a „határon túli magyar vezetők közül ki mennyire elégedett a megbeszélések eredményével, erről nem szólnak a hírek, csak találgathatunk. Sebaj, a politikai tevékenységet és szimpátiákat csakúgy, mint szegénységet és a köhögést nem lehet eltitkolni.
Mert a HTMP vezetői bevallották: máris megkeresték a többi külhoni magyar egypártot. Együttműködést ajánlanak nekik.
Ágoston András
VMDP Hírlevél,
Egyelőre csak egy tucat kezdeményező áll mögötte, de tagadhatatlan, hogy a frissen bejegyzett Határon Túli Magyarok Pártja (HTMP), a 2014-es magyarországi választásokon nem a Fidesznek kíván segíteni. A pártalapítás eszméjének előéletét tekintve jól látszik, hogy az ötletgazda a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) még 2011-ben megszellőztette ezt az elképzelését.
A múlt év júliusában Kelemen Hunor már szólt a pártalapításról. „Erről a kérdésről – így az RMDSZ elnöke – nincs döntés, és a közeljövőben nem is lesz, de a gondolat rég érlelődik. Nem kell csodálkozni, ha a Felvidéken, a Vajdaságban vagy Erdélyben felvetődik a magyarországi párt alapítása. Ez hosszú folyamat, amellyel nem is az RMDSZ foglalkozna, de az erdélyi képviseletnek lehetne Magyarországon is intézményes kerete, egy párt, amelynek a kettős állampolgársággal rendelkezők odaadhatják a szavazataikat. Ez nem akkora szentségtörés, mint ahogy néhányan látják”.
Világos beszéd. A ma már láthatóan autonómiaellenes RMDSZ-es Európai Polgári Kezdeményezésen (EPK) túlmenően, a HTMP létrejötte újabb hadüzenet, melyből kitetszik: az RMDSZ nem a Fidesznek szánja az erdélyi magyarok szavazatait, s az is, hogy a magyarországi választási kampány alatt saját fiókpártja segítségével kívánja a szavazókat befolyásolni.
Elsősorban azért, hogy a „fülkék forradalma” zátonyra fusson, s a Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) mellőzésével vissza lehessen térni a korábbi nagy anyagi hasznot hajtó politizálási formához. A helyi többség által felállított bizalmi minimumnak (aki a hatalomból falatot akar, az ne autonómiázzon) megfelelően az autonómiatörekvések politikai gumicsonttá való átalakításához. S nem utolsó sorban, a saját Erdélyben működő nemzeti ellenzéke letarolásához.
Mit is mondott tavaly júniusban a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésen Szabó Ödön, aki akkor először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit? Az RMDSZ fenegyereke nem minden indulat nélkül így fakadt ki párttársai és az újságírók előtt: „alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!”.
Azon tehát nem kell csodálkozni, hogy a legnagyobb, s a romániai politikai elit szövevényes belső viszonyai között is eligazodó, megfelelő súllyal rendelkező magyar párt (helyi hatalmi hátszéllel) szembefordul a nemzeti integráció gondolatával. Magáért, eredeti státusáért harcol.
Emlékezetes, hogy a 2010. évi magyarországi választások után kenyértörésre nem (hiszen erre nincs is szükség), de kemény politikai csörtékre került sor a Fidesz és az RMDSZ között. Miután a Fidesz a nemzeti integráció előmozdítása, konkrétan a NER tartalommal való megtöltése során a maga részéről felszámolta a két évtizedes, s az RMDSZ számára viszont nagy haszonnal járó langymeleg „hídelméletet”, rögtön láthatóvá vált: kőkemény érdekütköztetés kezdődik. A nemzeti integráció folyamatait meghatározó Fidesz, valamint a román bizalmi minimum keretei között tevékenykedő, haszon- és szabadelvű RMDSZ között.
A Fidesz, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött a magyarországi választások, a „fülkék forradalmát” követően, választási ígéreteit teljesítve a lényegig (az autonómiakövetelésig) lenyúló eszmei vita gyakorlatát igyekszik meghonosítani Kárpát-medencében. A magyar pártoknak a beleszólás jogát is magában foglaló együttműködése alapelvvé vált. A kisebbségi „egypártok” nem ragaszkodhatnak tovább a viszonylagos önállósághoz. Különösen nem ahhoz, amely csak Budapest felé nyilvánulna meg. Vállalniuk kell a politikai korszakváltást, s fel kell adniuk egy kényelmes, nagy anyagi haszonnal járó politikai pozíciót. A NER időbeni előrehaladtával a közvetítő, a helyi ügyekben való döntőbíró szerepét elhagyva, az arany középről át kellene állniuk a nemzeti oldalra, az autonómiakövetelő magyar többség soraiba.
Az RMDSZ az autonómia ügyét holdudvara anyagi gyarapodásának alárendelve, a Fidesz által képviselt irányvonal ellen fordult, s mindent megtesz, ami erejéből telik.
Politikáról lévén szó ez úgymond rendjén is van. Csakhogy itt többről, a nemzeti integrációról beszélünk, a lehetőségről, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok nemzetként foglalhassák el helyüket Európában. Ezért a HTMP-nek új politikai képződményként szomorú szerep jutott. Az autonómia elleni küzdelmet kell megtestesítenie.
A magyar nemzetstratégia szempontjából óriási a jelentősége annak, hogy a politikai elit nemzeti oldala a 2014-es választások után is megőrizze nagy többségét. A Fidesz erős politikai pozíciója feltétele a nemzeti integrációs folyamatok sikerének. Vannak dolgok, amelyeket tisztán kell látnunk, ha egyről a kettőre akarunk jutni.
Az RMDSZ most egyedül lépett pástra. Felemelt sisakrostéllyal száll szembe a Fidesz-el, de ez egymagában nem zárja ki, hogy kellő időben segítői is színre lépjenek.
A magyarországi politikai elit szoclib ideológiát követő része hallgat. Tudjuk, nem támogatja az autonómiatörekvéseket: neki az felel meg, ha csak egy, a „legnagyobb”, a „legerősebb” kisebbségi pártot kell anyagilag segíteni, azt, amely autonómiaügyben nem kakaskodik. Alapelve a kevés pénzért nagy nyugalom. Nem vitás azonban, hogy idővel neki és médiájának is megjön a hangja.
Nincs róla külön hír, de magáért beszél, hogy a HTMP bejegyzésének közzététele előtt Kelemen Hunor találkozott a Híd-most, a Magyar Közösség Pártja és a Vajdasági Magyar Szövetség vezetőjével is. Közös pártalapításról ezek a pártvezetők nem beszéltek, de nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy megállapítsuk: a Kárpát-medencében működő egypártok vezetői, ha mást nem, hát tájékozódtak a küszöbön álló eseményről. Egy kis malíciával, a múltjuk ismeretében hozzátehetjük: tájékozódtak, és jóváhagyólag tudomásul vették azt, ami később bekövetkezett. Bizonyos jelekből ítélve a Vajdaságban ez egyáltalán nem zárható ki.
Hogy a „határon túli magyar vezetők közül ki mennyire elégedett a megbeszélések eredményével, erről nem szólnak a hírek, csak találgathatunk. Sebaj, a politikai tevékenységet és szimpátiákat csakúgy, mint szegénységet és a köhögést nem lehet eltitkolni.
Mert a HTMP vezetői bevallották: máris megkeresték a többi külhoni magyar egypártot. Együttműködést ajánlanak nekik.
Ágoston András
VMDP Hírlevél,
2013. március 29.
Halmozottan jogsértő
Két hónap telt el azóta, hogy Balogh József megyei önkormányzati képviselő egy közösségi portálon jelezte: eltüntették a kétnyelvű feliratokat a Maros Megyei Tanács folyosóiról, irodáiról, majd ezek csupán román nyelven kerültek vissza. Az épület irodáinak felújítása, a festést követő takarítás ürügyén távolították el a Lokodi Edit elnöksége idején kihelyezett román–magyar feliratokat; a festés, takarítás megvolt, de maradt az egynyelvűség.
A jogsértést észlelő képviselő, de az RMDSZ-frakció egyetlen tagja sem interpellált az azóta megtartott két közgyűlésen. A januári tanácsülésen még megelőlegezték a bizalmat a megyei tanács elnökének, aki állítólag egy hónapos haladékot kért, hogy újra elkészíttesse a kétnyelvű feliratokat. Immár a március végi közgyűlés zajlik, és a helyzet változatlan. Változatlanul nem használják a szinkrontolmácsgépet, változatlanul hiányos a megyei önkormányzat honlapjának magyar nyelvű változata, és láthatólag senkit nem érdekel, illetve senkinek nem fáj, hogy miközben Maros megye magyar lakosságának számaránya 40 százalék fölötti, magyar felirataink sorozatosan eltűnnek. Biztosan vannak ennél sokkal égetőbb, fontosabb kérdések, amelyekről tárgyalni kell frakcióüléseken, plénumban, szakbizottságokban, hisz ott volt a költségvetésre, a beruházásokra vonatkozó tervezetek kidolgozása, a visszaosztott pénzek elosztása és a többi és a többi, de a polgárok, a magyar nemzetiségű adófizető polgárok szempontjából az is fontos, hogy hogyan tájékozódhatnak a közigazgatási ügyekről.
A fentiek kapcsán jut eszembe az Országos Diszkriminációelleni Tanács (ODT) 2007. június 21-i, Marosvásárhely polgármesterét, Dorin Floreát elmarasztaló határozata. Az ODT akkor hivatalból indított eljárást a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal ellen diszkrimináció miatt, a hivatal által működtetett és a helyi költségvetésből finanszírozott internetes honlap kapcsán, mivel bizonyos közérdekű információk (versenyvizsgák szervezése, tanácsi határozatok, határozattervezetek stb.) magyar nyelven nem voltak elérhetőek egy olyan városban, ahol a lakosság több mint 20 százaléka magyar nemzetiségű. Dorin Florea polgármester és Marius Pascan akkori ügyvezető igazgató azzal védekezett, hogy a polgárok jobb tájékoztatása érdekében a weboldalt időközben stilizálták és folyamatban van a magyar nyelvű változat kidolgozása is. Az ODT mindezt tudomásul vette, a polgármestert azonban mégis figyelmeztetésben részesítette, bár pénzbírságot nem rótt ki. Az ODT az Alkotmányra, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, a diszkrimináció minden formáját szankcionáló 137-es Kormányrendeletre, a 215-ös helyhatósági törvényre, ezek vonatkozó cikkelyeire hivatkozott. A városvezetés számlájára pozitívumként írható, hogy az eltelt hat év alatt valóban megoldották e kérdést: aki ma a város honlapján tájékozódni próbál magyar nyelven is, a román és a magyar nyelv között átváltva, megtalálja a szükséges információkat, bár igaz, néhol kifogásolható fordításban. Ehhez képest egy jogvégzett elnök által vezetett megyei önkormányzatnál enyhén szólva halmozottan diszkriminatív, jogsértő a tájékoztatás.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),
Két hónap telt el azóta, hogy Balogh József megyei önkormányzati képviselő egy közösségi portálon jelezte: eltüntették a kétnyelvű feliratokat a Maros Megyei Tanács folyosóiról, irodáiról, majd ezek csupán román nyelven kerültek vissza. Az épület irodáinak felújítása, a festést követő takarítás ürügyén távolították el a Lokodi Edit elnöksége idején kihelyezett román–magyar feliratokat; a festés, takarítás megvolt, de maradt az egynyelvűség.
A jogsértést észlelő képviselő, de az RMDSZ-frakció egyetlen tagja sem interpellált az azóta megtartott két közgyűlésen. A januári tanácsülésen még megelőlegezték a bizalmat a megyei tanács elnökének, aki állítólag egy hónapos haladékot kért, hogy újra elkészíttesse a kétnyelvű feliratokat. Immár a március végi közgyűlés zajlik, és a helyzet változatlan. Változatlanul nem használják a szinkrontolmácsgépet, változatlanul hiányos a megyei önkormányzat honlapjának magyar nyelvű változata, és láthatólag senkit nem érdekel, illetve senkinek nem fáj, hogy miközben Maros megye magyar lakosságának számaránya 40 százalék fölötti, magyar felirataink sorozatosan eltűnnek. Biztosan vannak ennél sokkal égetőbb, fontosabb kérdések, amelyekről tárgyalni kell frakcióüléseken, plénumban, szakbizottságokban, hisz ott volt a költségvetésre, a beruházásokra vonatkozó tervezetek kidolgozása, a visszaosztott pénzek elosztása és a többi és a többi, de a polgárok, a magyar nemzetiségű adófizető polgárok szempontjából az is fontos, hogy hogyan tájékozódhatnak a közigazgatási ügyekről.
A fentiek kapcsán jut eszembe az Országos Diszkriminációelleni Tanács (ODT) 2007. június 21-i, Marosvásárhely polgármesterét, Dorin Floreát elmarasztaló határozata. Az ODT akkor hivatalból indított eljárást a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal ellen diszkrimináció miatt, a hivatal által működtetett és a helyi költségvetésből finanszírozott internetes honlap kapcsán, mivel bizonyos közérdekű információk (versenyvizsgák szervezése, tanácsi határozatok, határozattervezetek stb.) magyar nyelven nem voltak elérhetőek egy olyan városban, ahol a lakosság több mint 20 százaléka magyar nemzetiségű. Dorin Florea polgármester és Marius Pascan akkori ügyvezető igazgató azzal védekezett, hogy a polgárok jobb tájékoztatása érdekében a weboldalt időközben stilizálták és folyamatban van a magyar nyelvű változat kidolgozása is. Az ODT mindezt tudomásul vette, a polgármestert azonban mégis figyelmeztetésben részesítette, bár pénzbírságot nem rótt ki. Az ODT az Alkotmányra, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, a diszkrimináció minden formáját szankcionáló 137-es Kormányrendeletre, a 215-ös helyhatósági törvényre, ezek vonatkozó cikkelyeire hivatkozott. A városvezetés számlájára pozitívumként írható, hogy az eltelt hat év alatt valóban megoldották e kérdést: aki ma a város honlapján tájékozódni próbál magyar nyelven is, a román és a magyar nyelv között átváltva, megtalálja a szükséges információkat, bár igaz, néhol kifogásolható fordításban. Ehhez képest egy jogvégzett elnök által vezetett megyei önkormányzatnál enyhén szólva halmozottan diszkriminatív, jogsértő a tájékoztatás.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),
2013. március 29.
Mit akar a Határon Túli Magyarok Pártja? – interjú
„Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi kerüljünk fel az országos listára, és az önök hátán belovagoljunk a parlamentbe" – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Egri Péter, a nemrégiben alakult Határon Túli Magyarok Pártjának elnöke. Az újdonsült politikust a HTMP hátteréről és terveiről kérdeztük.
Meglehetős gyanakvás fogadta a Határon Túli Magyarok Pártjának megalakulását. Sokakban felmerült a kérdés Erdélyben is: kik állnak a HTMP mögött?
Szeretném, ha nem nevetne a válaszon: senki. Egyszerűen nem akarják nekünk elhinni, hogy tizenegyen összeálltunk, mert azt gondoltuk, hogy egy ilyen típusú pártra szükség van akkor, amikor az alaptörvény biztosítja a határon túliaknak a magyar állampolgárság felvételét és a magyarországi választásokon való részvételét.
Hogyan tennék lehetővé a külhoni magyarok részvételét a magyarországi választásokon?
A HTMP arra nyújt a határon túliaknak lehetőséget, hogy a saját jelöltjeikre szavazzanak, ne a magyarországi nagy pártokra, a Fideszre, az MSZP-re vagy a most alakuló Együtt 2014-re. A magyarországi pártoknak az a feladatuk, hogy a belpolitikában valamilyen értelmes megoldást izzadjanak ki magukból. Nem az a feladatuk, hogy a frakciójukba beültessék a külhoni magyarokat, akik szavazáskor a frakcióvezető utasítására ész nélkül nyomogatják a gombokat az országgyűlésben. Így a külhoni magyarok érdekeit nem lehet önállóan megjeleníteni a magyar parlamentben. Konkrétan arra gondoltunk, hogy ha indulunk a választásokon, akkor az országos listáinkra a határon túli szervezetek javasoljanak, delegáljanak jelölteket. Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi kerüljünk fel a listára, és az önök hátán belovagoljunk a parlamentbe. Komolyan gondoltuk azt, hogy a határon túli magyarok szervezeteivel együttműködve, a szervezetek által delegált személyeket vesszük fel a listára. A külhoni magyaroknak olyan személyekre kell szavazniuk, akiket ismernek, akikben megbíznak. Most mi bejelentkeztünk, de a kutya sem ismer minket, miért bíznának meg bennünk?
Kikből áll ez a tizenegy fős kezdeményező csoport?
A kezdeményezők között az egyetemistától nyugdíjasig szinte minden társadalmi csoport képviselve van. Jómagam például nyugdíjas gépészmérnök vagyok. Van közöttünk jogász, szociális munkás, levéltáros, és mindannyian Magyarországon élő, Magyarországon született magyar állampolgárok vagyunk, kilencen budapestiek. Egyikünk sem akar megélhetési politikus lenni, mindegyikünknek van tisztességes foglalkozása.
Önnek van valamilyen politikai múltja?
Nincs, nem foglalkoztam még politikával. Nem is tudom még, hogyan kell politikusként csűrni-csavarni a dolgokat.
Jelenleg hány tagja van a pártnak?
Egyelőre csak mi, az alapítók, tizenegyen. De hát a pártot csak januárban jegyezték be, és mi csak ezekben a napokban léptünk nyilvánosság elé. Meg kell mondanom azonban, hogy nyilvánosságra lépésünk óta többen jelezték már csatlakozási szándékukat, Kárpátaljáról és Erdélyből, illetve olyan Magyarországon élő személyek, akik a határon túlról települtek át. Építkezésünk csak most kezdődik.
Infrastruktúrával hogy állnak? Székházuk van?
Székházunk nincs. A feleségemmel van egy tanácsadó cégünk, ennek van egy irodája, és ebben az irodában van most a párt székhelye.
Ahhoz, hogy a HTMP-t ismertté tudják tenni, pénzre is szükségük van. A párt finanszírozását hogyan képzelik el?
Ez a legnehezebb kérdés. Nagyon egyszerű lenne a válasz, ha valóban állna mögöttünk valaki. Egyelőre magunk finanszírozzuk a pártot, igaz, sok költségünk nem volt. Szeretnénk együttműködni a magyarországi nemzetiségekkel: ukránokkal, ruszinokkal, románokkal, örményekkel. Megállapodást kötnénk a szervezeteikkel, de nem a HTMP finanszírozásáról. Az egyezség a közös munkáról szólna. Arról, hogy miként tudunk együttműködni különböző településeken. Ahhoz ugyanis, hogy országos listát állíthassunk, a magyar törvények szerint huszonhét választókörzetben egyéni jelöltet is kell állítanunk. Itt jönnek képbe azok a nemzetiségek, amelyek nem tudnak egyedül, nemzetiségi jogon képviselőt választani maguknak. Arra is van törvény Magyarországon, hogy a nemzetiségek kedvezményes ágon választhatnak maguknak képviselőt, ehhez azonban létszám kell. A német és a cigány kisebbségen kívül más magyarországi nemzetiségi közösség nem olyan létszámú, hogy képviselőt választhasson. Erre adnánk mi nekik lehetőséget úgy, hogy ők megmondják nekünk, kiket szeretnének bejuttatni a parlamentbe. Ezt azért találtuk ki, mert a magyarországi önkormányzati választások tapasztalata azt mutatja, hogy a hazai nemzetiségekből etnobizniszt lehet csinálni, nemzetiségi ágon pár száz szavazattal városok képviselőtestületébe be lehet kerülni.
Vették-e fel a kapcsolatot a határon túli magyar szervezetekkel?
Kezdeményeztünk már kapcsolatot Vajdaságból a VMSZ-szel, Erdélyből az RMDSZ-szel, a kárpátaljai két magyar szervezettel, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjával és a Híd-Mosttal. Szándékunkban áll a későbbiekben írni levelet Erdélyből az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak, és felvesszük a kapcsolatot a horvátországi és a szlovéniai szervezetekkel is.
Volt-e valamilyen visszajelzés?
Igen, három szervezet már visszajelzett. Azt mondták, jónak tartják a kezdeményezésünket, mögé is tudnának állni, de előbb lépjünk a nyilvánosság elé, kérjük fel nyíltan a határon túli szervezeteket a csatlakozásra, és akkor ők erre hivatalosan reagálnak. Tiszteletbe tartom a kérésüket, és egyelőre nem nevezném meg ezeket a szervezeteket.
Tudott-e arról, hogy Szabó Ödön jelenlegi RMDSZ-es képviselő tavaly szintén felvetette a határon túli magyarok pártjának bejegyzését?
Lehet, hogy ezt sem hiszi, de nem tudtunk Szabó Ödön felvetéséről. Akkor gondoltuk ki a pártalapítást, amikor láttuk, hogy megkezdődött a magyar választási kampány, és a pártok elkezdték a külhoni magyarokat „szeletelni". Az ötlet megfogant, s miközben tárgyaltunk róla, szólt az egyik társam, hogy tavaly nyáron Erdélyben elhangzott már a miénkhez hasonló javaslat. Rákerestünk az interneten, és megtudtuk, hogy a nagyváradi Szabó Ödön és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester beszélt erről egy RMDSZ-ülésen. Én egyébként Szabó Ödönnek is csatoltam az RMDSZ elnökéhez írott levelemet, ám egyelőre nem válaszolt.
Bevallottan csapdakérdéssel zárnám: hogyan vélekedik a Fidesz-féle legutóbbi alkotmánymódosításról?
Ez valóban csapdakérdés, mert ha válaszolok, óhatatlanul véleményt kell nyilvánítanom valamelyik magyarországi párt tevékenységéről. Engedje meg, hogy ezt most ne tegyem meg. Azért nem tehetem meg, mert az alapszabályzatunk szerint az összes magyarországi párttal kapcsolatot szeretnénk tartani, és pontosan az érdekérvényesítési képességünk miatt – ez már nincs benne az alapszabályzatban – az éppen aktuális kormányzó erővel konstruktív kapcsolatot akarunk tartani a külhoni magyar érdekek témakörében.
Cseke Péter Tamás
Maszol.ro,
„Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi kerüljünk fel az országos listára, és az önök hátán belovagoljunk a parlamentbe" – jelentette ki a maszol.ro-nak adott interjúban Egri Péter, a nemrégiben alakult Határon Túli Magyarok Pártjának elnöke. Az újdonsült politikust a HTMP hátteréről és terveiről kérdeztük.
Meglehetős gyanakvás fogadta a Határon Túli Magyarok Pártjának megalakulását. Sokakban felmerült a kérdés Erdélyben is: kik állnak a HTMP mögött?
Szeretném, ha nem nevetne a válaszon: senki. Egyszerűen nem akarják nekünk elhinni, hogy tizenegyen összeálltunk, mert azt gondoltuk, hogy egy ilyen típusú pártra szükség van akkor, amikor az alaptörvény biztosítja a határon túliaknak a magyar állampolgárság felvételét és a magyarországi választásokon való részvételét.
Hogyan tennék lehetővé a külhoni magyarok részvételét a magyarországi választásokon?
A HTMP arra nyújt a határon túliaknak lehetőséget, hogy a saját jelöltjeikre szavazzanak, ne a magyarországi nagy pártokra, a Fideszre, az MSZP-re vagy a most alakuló Együtt 2014-re. A magyarországi pártoknak az a feladatuk, hogy a belpolitikában valamilyen értelmes megoldást izzadjanak ki magukból. Nem az a feladatuk, hogy a frakciójukba beültessék a külhoni magyarokat, akik szavazáskor a frakcióvezető utasítására ész nélkül nyomogatják a gombokat az országgyűlésben. Így a külhoni magyarok érdekeit nem lehet önállóan megjeleníteni a magyar parlamentben. Konkrétan arra gondoltunk, hogy ha indulunk a választásokon, akkor az országos listáinkra a határon túli szervezetek javasoljanak, delegáljanak jelölteket. Meg sem fordult a fejünkben, hogy mi kerüljünk fel a listára, és az önök hátán belovagoljunk a parlamentbe. Komolyan gondoltuk azt, hogy a határon túli magyarok szervezeteivel együttműködve, a szervezetek által delegált személyeket vesszük fel a listára. A külhoni magyaroknak olyan személyekre kell szavazniuk, akiket ismernek, akikben megbíznak. Most mi bejelentkeztünk, de a kutya sem ismer minket, miért bíznának meg bennünk?
Kikből áll ez a tizenegy fős kezdeményező csoport?
A kezdeményezők között az egyetemistától nyugdíjasig szinte minden társadalmi csoport képviselve van. Jómagam például nyugdíjas gépészmérnök vagyok. Van közöttünk jogász, szociális munkás, levéltáros, és mindannyian Magyarországon élő, Magyarországon született magyar állampolgárok vagyunk, kilencen budapestiek. Egyikünk sem akar megélhetési politikus lenni, mindegyikünknek van tisztességes foglalkozása.
Önnek van valamilyen politikai múltja?
Nincs, nem foglalkoztam még politikával. Nem is tudom még, hogyan kell politikusként csűrni-csavarni a dolgokat.
Jelenleg hány tagja van a pártnak?
Egyelőre csak mi, az alapítók, tizenegyen. De hát a pártot csak januárban jegyezték be, és mi csak ezekben a napokban léptünk nyilvánosság elé. Meg kell mondanom azonban, hogy nyilvánosságra lépésünk óta többen jelezték már csatlakozási szándékukat, Kárpátaljáról és Erdélyből, illetve olyan Magyarországon élő személyek, akik a határon túlról települtek át. Építkezésünk csak most kezdődik.
Infrastruktúrával hogy állnak? Székházuk van?
Székházunk nincs. A feleségemmel van egy tanácsadó cégünk, ennek van egy irodája, és ebben az irodában van most a párt székhelye.
Ahhoz, hogy a HTMP-t ismertté tudják tenni, pénzre is szükségük van. A párt finanszírozását hogyan képzelik el?
Ez a legnehezebb kérdés. Nagyon egyszerű lenne a válasz, ha valóban állna mögöttünk valaki. Egyelőre magunk finanszírozzuk a pártot, igaz, sok költségünk nem volt. Szeretnénk együttműködni a magyarországi nemzetiségekkel: ukránokkal, ruszinokkal, románokkal, örményekkel. Megállapodást kötnénk a szervezeteikkel, de nem a HTMP finanszírozásáról. Az egyezség a közös munkáról szólna. Arról, hogy miként tudunk együttműködni különböző településeken. Ahhoz ugyanis, hogy országos listát állíthassunk, a magyar törvények szerint huszonhét választókörzetben egyéni jelöltet is kell állítanunk. Itt jönnek képbe azok a nemzetiségek, amelyek nem tudnak egyedül, nemzetiségi jogon képviselőt választani maguknak. Arra is van törvény Magyarországon, hogy a nemzetiségek kedvezményes ágon választhatnak maguknak képviselőt, ehhez azonban létszám kell. A német és a cigány kisebbségen kívül más magyarországi nemzetiségi közösség nem olyan létszámú, hogy képviselőt választhasson. Erre adnánk mi nekik lehetőséget úgy, hogy ők megmondják nekünk, kiket szeretnének bejuttatni a parlamentbe. Ezt azért találtuk ki, mert a magyarországi önkormányzati választások tapasztalata azt mutatja, hogy a hazai nemzetiségekből etnobizniszt lehet csinálni, nemzetiségi ágon pár száz szavazattal városok képviselőtestületébe be lehet kerülni.
Vették-e fel a kapcsolatot a határon túli magyar szervezetekkel?
Kezdeményeztünk már kapcsolatot Vajdaságból a VMSZ-szel, Erdélyből az RMDSZ-szel, a kárpátaljai két magyar szervezettel, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjával és a Híd-Mosttal. Szándékunkban áll a későbbiekben írni levelet Erdélyből az Erdélyi Magyar Néppártnak és a Magyar Polgári Pártnak, és felvesszük a kapcsolatot a horvátországi és a szlovéniai szervezetekkel is.
Volt-e valamilyen visszajelzés?
Igen, három szervezet már visszajelzett. Azt mondták, jónak tartják a kezdeményezésünket, mögé is tudnának állni, de előbb lépjünk a nyilvánosság elé, kérjük fel nyíltan a határon túli szervezeteket a csatlakozásra, és akkor ők erre hivatalosan reagálnak. Tiszteletbe tartom a kérésüket, és egyelőre nem nevezném meg ezeket a szervezeteket.
Tudott-e arról, hogy Szabó Ödön jelenlegi RMDSZ-es képviselő tavaly szintén felvetette a határon túli magyarok pártjának bejegyzését?
Lehet, hogy ezt sem hiszi, de nem tudtunk Szabó Ödön felvetéséről. Akkor gondoltuk ki a pártalapítást, amikor láttuk, hogy megkezdődött a magyar választási kampány, és a pártok elkezdték a külhoni magyarokat „szeletelni". Az ötlet megfogant, s miközben tárgyaltunk róla, szólt az egyik társam, hogy tavaly nyáron Erdélyben elhangzott már a miénkhez hasonló javaslat. Rákerestünk az interneten, és megtudtuk, hogy a nagyváradi Szabó Ödön és Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester beszélt erről egy RMDSZ-ülésen. Én egyébként Szabó Ödönnek is csatoltam az RMDSZ elnökéhez írott levelemet, ám egyelőre nem válaszolt.
Bevallottan csapdakérdéssel zárnám: hogyan vélekedik a Fidesz-féle legutóbbi alkotmánymódosításról?
Ez valóban csapdakérdés, mert ha válaszolok, óhatatlanul véleményt kell nyilvánítanom valamelyik magyarországi párt tevékenységéről. Engedje meg, hogy ezt most ne tegyem meg. Azért nem tehetem meg, mert az alapszabályzatunk szerint az összes magyarországi párttal kapcsolatot szeretnénk tartani, és pontosan az érdekérvényesítési képességünk miatt – ez már nincs benne az alapszabályzatban – az éppen aktuális kormányzó erővel konstruktív kapcsolatot akarunk tartani a külhoni magyar érdekek témakörében.
Cseke Péter Tamás
Maszol.ro,
2013. március 29.
Az EMNP az EFA pártjaira számít a tervezett európai aláírásgyűjtésben
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elsősorban az Európai Szabad Szövetségbe (EFA) tömörült regionalista és autonomista pártok segítségére számít abban a tervezett európai aláírásgyűjtésben, amellyel kisebbségvédelmi jogalkotásra szeretné késztetni az Európai Uniót - jelentette ki Toró T. Tibor EMNP-elnök csütörtökön egy kolozsvári sajtótájékoztatón.
Toró T. Tibor elmondta, számításaik szerint az őszi hónapokban indíthatják el az aláírásgyűjtést az európai őshonos közösségek és kultúrák védelmében megfogalmazott európai polgári kezdeményezésük támogatására.
Hozzátette, a polgári kezdeményezés tárgyában az EMNP nem kíván versenyezni a többi magyar politikai szervezettel, ezért a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) következő ülésén tájékoztatja partnereit arról, hogy miként véleményezte az Európai Bizottság jogi főosztálya a kezdeményezésük szövegét.
Toró pontosította, hogy az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös tervezetét csupán előzetes véleményezésre nyújtotta be pénteken Szilágyi Zsolt EMNP alelnök az Európai Bizottság jogi főosztályára. Ezt azért tartotta fontosnak, mert a kisebbségi kérdést a tagállamok hatáskörébe sorolja az EU, a polgári kezdeményezés megfogalmazásakor pedig azokat a pontokat kellett megkeresni, amelyekkel a kérdéskört „uniós kompetenciákhoz lehet kapcsolni.
Az EMNP elnöke hozzátette, az előzetes véleményezés eredménye a hasonló európai polgári kezdeményezést előkészítő RMDSZ számára is hasznos lehet, hiszen ez teszi nyilvánvalóvá, hogy az Európai Bizottság illetékesnek tekinti-e magát a kisebbségi tárgyú jogalkotásban. Az EMNP elnöke sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ nem kíván egyeztetni a polgári kezdeményezés tárgyában.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetek három tervezetet készítettek elő, és elvben megegyeztek arról, hogy valamennyien támogatják azokat a polgári kezdeményezéseket, amelyeknél az Európai Bizottság zöld utat enged az aláírásgyűjtésnek.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely jogszabály összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
Krónika (Kolozsvár),
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elsősorban az Európai Szabad Szövetségbe (EFA) tömörült regionalista és autonomista pártok segítségére számít abban a tervezett európai aláírásgyűjtésben, amellyel kisebbségvédelmi jogalkotásra szeretné késztetni az Európai Uniót - jelentette ki Toró T. Tibor EMNP-elnök csütörtökön egy kolozsvári sajtótájékoztatón.
Toró T. Tibor elmondta, számításaik szerint az őszi hónapokban indíthatják el az aláírásgyűjtést az európai őshonos közösségek és kultúrák védelmében megfogalmazott európai polgári kezdeményezésük támogatására.
Hozzátette, a polgári kezdeményezés tárgyában az EMNP nem kíván versenyezni a többi magyar politikai szervezettel, ezért a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) következő ülésén tájékoztatja partnereit arról, hogy miként véleményezte az Európai Bizottság jogi főosztálya a kezdeményezésük szövegét.
Toró pontosította, hogy az EMNP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács közös tervezetét csupán előzetes véleményezésre nyújtotta be pénteken Szilágyi Zsolt EMNP alelnök az Európai Bizottság jogi főosztályára. Ezt azért tartotta fontosnak, mert a kisebbségi kérdést a tagállamok hatáskörébe sorolja az EU, a polgári kezdeményezés megfogalmazásakor pedig azokat a pontokat kellett megkeresni, amelyekkel a kérdéskört „uniós kompetenciákhoz lehet kapcsolni.
Az EMNP elnöke hozzátette, az előzetes véleményezés eredménye a hasonló európai polgári kezdeményezést előkészítő RMDSZ számára is hasznos lehet, hiszen ez teszi nyilvánvalóvá, hogy az Európai Bizottság illetékesnek tekinti-e magát a kisebbségi tárgyú jogalkotásban. Az EMNP elnöke sajnálatosnak tartotta, hogy az RMDSZ nem kíván egyeztetni a polgári kezdeményezés tárgyában.
Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke emlékeztetett arra, hogy az erdélyi magyar politikai szervezetek három tervezetet készítettek elő, és elvben megegyeztek arról, hogy valamennyien támogatják azokat a polgári kezdeményezéseket, amelyeknél az Európai Bizottság zöld utat enged az aláírásgyűjtésnek.
Az Európai Unió 2012. április 1-jétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió egymillió polgára támogat aláírásával, az Európai Bizottság (EB) jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely jogszabály összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel.
Krónika (Kolozsvár),
2013. április 3.
Magyarellenes uszító feliratok a marosvásárhelyi M. Eminescu pedagógiai líceumban
Március 28-án, csütörtökön a marosvásárhelyi M. Eminescu pedagógiai líceum épületének második emeleti – egy XI. és egy X. magyar tannyelvű osztály – termeinek, illetve az emeleten levő mellékhelyiség ajtaján és az utóbbi falán is magyar- és RMDSZ-ellenes uszító feliratok jelentek meg.
Másnap pedig a bentlakás egyik emeleti ablakából a román nemzetiszínű lobogót lengető diákok „üzentek” a magyaroknak. Az ügy természetesen nem kerülte el az oktatási intézmény vezetőinek figyelmét, így Matache Daniela igazgatónő bizottságot hozott létre annak érdekében, hogy kivizsgálják a sajnálatos esetet.
Szilágyi András aligazgató lapunknak elmondta, az ankét folyamatban van, még nem tudják, csak sejtik, kik voltak a tettesek, szerinte nem diákok, hanem az őket manipuláló felnőttek a hibásak mindezekért. Az ügyre visszatérünk.
Vajda György
e-nepujsag.ro
Március 28-án, csütörtökön a marosvásárhelyi M. Eminescu pedagógiai líceum épületének második emeleti – egy XI. és egy X. magyar tannyelvű osztály – termeinek, illetve az emeleten levő mellékhelyiség ajtaján és az utóbbi falán is magyar- és RMDSZ-ellenes uszító feliratok jelentek meg.
Másnap pedig a bentlakás egyik emeleti ablakából a román nemzetiszínű lobogót lengető diákok „üzentek” a magyaroknak. Az ügy természetesen nem kerülte el az oktatási intézmény vezetőinek figyelmét, így Matache Daniela igazgatónő bizottságot hozott létre annak érdekében, hogy kivizsgálják a sajnálatos esetet.
Szilágyi András aligazgató lapunknak elmondta, az ankét folyamatban van, még nem tudják, csak sejtik, kik voltak a tettesek, szerinte nem diákok, hanem az őket manipuláló felnőttek a hibásak mindezekért. Az ügyre visszatérünk.
Vajda György
e-nepujsag.ro
2013. április 3.
RMDSZ: újabb fellépés a székely szimbólumok védelmében
„Az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálata újabb feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál, az április 1-i, hétfői gyulafehérvári női kosárlabdameccsen történtek alapján, ahol a székely zászlót lengető Sepsi SIC csapat szurkolóját kivezették a gyulafehérvári sportcsarnokból” – jelentette be Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, majd hozzátette: elmarasztalja a szervezőket, akik helytelenül és etikátlanul jártak el, hiszen a teremben több zászlót is lobogtattak a szurkolók – köztük az amerikait is, de csak a székely lobogó verte ki náluk a biztosítékot.
„A Román Kosárlabda Szövetség Alapszabályzatának 2. cikkelye kimondja, hogy a Szövetség elutasítja a bárminemű diszkriminációt-, ezt a szervezők figyelmen kívül hagyták, valamint cselekedetükkel megsértették a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság alkotmányos jogát, ugyanakkor nyíltan cenzúrázták és diszkriminálták a székely csapat támogatóit azáltal, hogy a meccsen jelenlévő többi zászló közül a székely lobogót tiltották ki”- hangsúlyozta a főtitkár. Az RMDSZ a Diszkriminációellenes Tanácshoz eljutatott feljelentés mellett, felszólítással fordult a Román Kosárlabda Szövetséghez, valamint a házigazda gyulafehérvári kosárlabda klubhoz, amelyben arra kéri a vezetőséget, hogy vizsgálja ki a mérkőzés során történteket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket az ügyben.
rmdsz.ro
Erdély.ma.
„Az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálata újabb feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál, az április 1-i, hétfői gyulafehérvári női kosárlabdameccsen történtek alapján, ahol a székely zászlót lengető Sepsi SIC csapat szurkolóját kivezették a gyulafehérvári sportcsarnokból” – jelentette be Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, majd hozzátette: elmarasztalja a szervezőket, akik helytelenül és etikátlanul jártak el, hiszen a teremben több zászlót is lobogtattak a szurkolók – köztük az amerikait is, de csak a székely lobogó verte ki náluk a biztosítékot.
„A Román Kosárlabda Szövetség Alapszabályzatának 2. cikkelye kimondja, hogy a Szövetség elutasítja a bárminemű diszkriminációt-, ezt a szervezők figyelmen kívül hagyták, valamint cselekedetükkel megsértették a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság alkotmányos jogát, ugyanakkor nyíltan cenzúrázták és diszkriminálták a székely csapat támogatóit azáltal, hogy a meccsen jelenlévő többi zászló közül a székely lobogót tiltották ki”- hangsúlyozta a főtitkár. Az RMDSZ a Diszkriminációellenes Tanácshoz eljutatott feljelentés mellett, felszólítással fordult a Román Kosárlabda Szövetséghez, valamint a házigazda gyulafehérvári kosárlabda klubhoz, amelyben arra kéri a vezetőséget, hogy vizsgálja ki a mérkőzés során történteket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket az ügyben.
rmdsz.ro
Erdély.ma.
2013. április 3.
Sütő-szobor állítása
Előre- vagy visszalépés?
A marosvásárhelyi tanács legutóbbi soros ülésén Peti András, az RMDSZ frakcióvezetője olyan határozattervezettel állt elő, amelyben javasolta, hogy a Sütő András író szobrának felállítására vonatkozó korábbi helyi tanácsi határozatot egészítsék ki azzal, hogy a szobrot nem a korábban megjelölt helyén, a Marasti, hanem a Színház téren állítsák fel, sőt, elvetve az eddigi álló alakos ábrázolást, egy padon ülő írót képzelt el. A tanács elnapolta a döntést.
Előzmények
2009-ben, miután Sopronban sikerült szobrot állítani Sütő Andrásnak, az író nevét viselő baráti egyesület nevében Nagy Pál, egykori jó barátja kezdeményezte, hogy Marosvásárhelyen is így állítsanak emléket. Hosszas vita után – mint ismeretes, a román pártokban ténykedő tanácsosok Gusa szobrának elhelyezésétől tették függővé a Sütő Andrást ábrázoló köztéri alkotás jóváhagyását – 2009. szeptember 17-én megszületett a tanácsi határozat (377/2009), amelynek alapján hozzá lehetett kezdeni az engedélyek beszerzéséhez, illetve közzétehette a baráti társaság a pályázati felhívást. Az utóbbira öt pályamunka érkezett, amelyek közül a bírálóbizottság egyet sem talált megfelelőnek, így a második körben felkérte a két legjobbnak ítélt alkotás szerzőjét, hogy az ítészek javaslatait figyelembe véve módosítsanak rajtuk. Végül 2011 novemberében Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművész álló alakos szobrának makettjére esett a választás. S bár a helyszínt illetően annak idején is volt némi vita, hiszen több javaslat is elhangzott a baráti társaság és az ügyet felkaroló politikusok részéről (sz. m.: az egyik alternatív helyszín a Teleki Tékával szembeni Bolyai téri park volt), végül úgy döntöttek, hogy a szobrot a Marasti térre helyezik, a telefonpalotához közel. Csegzi Sándor, akit Nagy Pál alpolgármesterként kért fel annak idején, hogy a hivatalban kezelje az okiratokat, a Népújságnak elmondta, akkor az volt az elképzelés, hogy Sütő Andrásnak a térhez közel álló Marasesti utcai hajdani lakóházát a család eladja a baráti társaságnak, és oda múzeumot rendeznek be, ugyanakkor az utcát, vagy akár a teret is az íróról nevezték volna el. A részletes városrendezési tervben szerepel a benzintöltő állomás elköltöztetése és a park átalakítása is, úgy, hogy a szobor hangsúlyos szerepet kapott volna – mondta Csegzi Sándor.
Az ügy továbbvitele már nem a helyi önkormányzattól függött volna, hiszen erre határozat született. A megrendelőnek – a baráti társaságnak – kellett volna szerződést kötnie a művésszel, és megszerezniük a szükséges pénzösszeget. Az utóbbi elmaradt, így, bár sikerült megakadályozni a Gusa-szobor felállítását, Sütő András szobra sem került ki a köztérre, bár ennek gyakorlatilag semmi akadálya, már holnap fel lehetne avatni.
A második nekifutás…
Peti András, az RMDSZ városi elnöke és a helyi tanács frakcióvezetője kezdeményezésére a márciusi soros ülésre benyújtott határozattervezetben tulajdonképpen azt kérték, hogy a korábbi, 377/2009. szeptember 17-i helyi tanácsi határozatot egészítsék ki azzal, hogy Sütő András szobrát költöztessék a Színház térre – a mellékletben igen pontosan megjelölt helyre (sz. m.: gyakorlatilag a színház bejárata mellé). Az indoklásban többek között az szerepel, hogy a baráti társaság már 2012. augusztus 8-án kérte az áthelyezést. "…Az író bevonult az irodalomba drámáival, életének nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. Szimbólumokkal és irodalmi képekkel gazdagon illusztrált alkotásaiban az erdélyi multikulturalitást és nyelvi többszínűséget jelenítette meg… Európai szellemiségű íróként beleillik Marosvásárhely jövőbeni multikulturális profiljába.(…)"
Az indokok között szerepel az is, hogy 2020-ban Marosvásárhely megpályázza az európai kulturális főváros címet, ezért egy érvvel több, ha Sütő András szobra méltó helyre, a város központjába kerül.
Úgy tűnik, hogy a sokat hangoztatott multikulturalitás csak a magyarság részéről érv arra, hogy a többségi és a kisebbségi kultúrát közelítsék egymáshoz, mert a határozattervezet azzal a megjegyzéssel került a tanácsülés elé, hogy "a szobor elhelyezése körüli gondok", valamint a szakvéleményezés hiánya miatt halasszák el a döntést. S mindezt annak ellenére, hogy a napirendre tűzést is, mint minden adok- kapok ügyet, politikai egyeztetések előzték meg, amelyek aztán a plénumban felborultak.
Peti András a Népújságnak kifejtette, ugyancsak a baráti társaság kereste meg őt, hogy nyújtsa be a határozattervezetet, mert "rájöttek", hogy a korábbi helyszín nem megfelelő, eldugott, kevésbé látogatott, az író szellemiségéhez, alkotásához méltóbb lenne, ha a felújított Színház téren állna egy olyan padon ülő szobor, ami mellé akár le is lehet ülni, fotókat készíteni, ahogy más országokban – az emberekhez közelebb álló "nagyságok" szobrát elhelyezték.
Megfontoltabb kezdeményezést!
Dana Mihet városi főépítész egyik kifogása az volt, hogy az új helyszínre új részletes városrendezési tervet kell készíteni, mi több, a korábbi, egységes átrendezési tervet csak a tervező módosíthatja. Briscaru Cornel PSD-s tanácsos pedig a művelődési szaktárca engedélyének beszerzését is szóba hozta, bár ez az érv igen sántít, hiszen ehhez valóban kell egy olyan tanácsi határozat, amellyel akár a szaktárca elé lehet állni, de mivel a Színház tér nem műemlék, ez esetben valóban a rosszindulatú gáncsoskodásnak adott burkoltan hangot.
Megfontolandók viszont az építészeti érvek. Bár a korábbi helyszín esetében sem lépett tovább a baráti társaság, ami azt jelenti, hogy nem készült pontos tervrajz a helyszín átalakításáról és az építkezési engedély beszerzéséhez szükséges műszaki tanulmány (memoriu tehnic) sem. Az új helyszín tanulmánya már a határozattervezet része volt. Úgy tűnik, ez sem volt elég. Ennek ellenére érdekes volt Claudiu Maiornak az érvelése, aki PDL-s tanácsosként egyáltalán nem ellenezte az új helyszínt, sőt a vitában Cornel Briscaru is elejtette: ha van engedély, tőle akár Liviu Rebreanu, vagy más, a város életében jelentőséggel bíró román, magyar, szász értelmiséginek is lehet majd szobrot állítani a Színház téren. Szavukon lehetne fogni az érdek szerint néha ellenzéki politikusokat!
Peti András azt nyilatkozta, hogy a következő tanácsülésre ismét napirendre tűzi a határozattervezetet – tegyük hozzá: alaposabb műszaki és nem érzelmi, politikai indoklással kellene legközelebb tálalni a Sütő-szobor ügyet.
Mindezek mellett azonban – a helyszíntől függetlenül – továbbra is kérdés marad, hogy mennyi idő alatt és ki készíti el az újabb szobortervet, hiszen a korábbi, bár elfogadta a baráti társaság által megbízott zsűri, mégsem készül el. S ami ennél is fontosabb: lesz-e annyi pénz, hogy a munkát kivitelezzék, hiszen tudomásunk szerint ez is volt az egyik oka annak, hogy 2009 óta csak elképzelés és parttalan vita tárgya Sütő András marosvásárhelyi köztéri szobra.
Vajda György
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
Előre- vagy visszalépés?
A marosvásárhelyi tanács legutóbbi soros ülésén Peti András, az RMDSZ frakcióvezetője olyan határozattervezettel állt elő, amelyben javasolta, hogy a Sütő András író szobrának felállítására vonatkozó korábbi helyi tanácsi határozatot egészítsék ki azzal, hogy a szobrot nem a korábban megjelölt helyén, a Marasti, hanem a Színház téren állítsák fel, sőt, elvetve az eddigi álló alakos ábrázolást, egy padon ülő írót képzelt el. A tanács elnapolta a döntést.
Előzmények
2009-ben, miután Sopronban sikerült szobrot állítani Sütő Andrásnak, az író nevét viselő baráti egyesület nevében Nagy Pál, egykori jó barátja kezdeményezte, hogy Marosvásárhelyen is így állítsanak emléket. Hosszas vita után – mint ismeretes, a román pártokban ténykedő tanácsosok Gusa szobrának elhelyezésétől tették függővé a Sütő Andrást ábrázoló köztéri alkotás jóváhagyását – 2009. szeptember 17-én megszületett a tanácsi határozat (377/2009), amelynek alapján hozzá lehetett kezdeni az engedélyek beszerzéséhez, illetve közzétehette a baráti társaság a pályázati felhívást. Az utóbbira öt pályamunka érkezett, amelyek közül a bírálóbizottság egyet sem talált megfelelőnek, így a második körben felkérte a két legjobbnak ítélt alkotás szerzőjét, hogy az ítészek javaslatait figyelembe véve módosítsanak rajtuk. Végül 2011 novemberében Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművész álló alakos szobrának makettjére esett a választás. S bár a helyszínt illetően annak idején is volt némi vita, hiszen több javaslat is elhangzott a baráti társaság és az ügyet felkaroló politikusok részéről (sz. m.: az egyik alternatív helyszín a Teleki Tékával szembeni Bolyai téri park volt), végül úgy döntöttek, hogy a szobrot a Marasti térre helyezik, a telefonpalotához közel. Csegzi Sándor, akit Nagy Pál alpolgármesterként kért fel annak idején, hogy a hivatalban kezelje az okiratokat, a Népújságnak elmondta, akkor az volt az elképzelés, hogy Sütő Andrásnak a térhez közel álló Marasesti utcai hajdani lakóházát a család eladja a baráti társaságnak, és oda múzeumot rendeznek be, ugyanakkor az utcát, vagy akár a teret is az íróról nevezték volna el. A részletes városrendezési tervben szerepel a benzintöltő állomás elköltöztetése és a park átalakítása is, úgy, hogy a szobor hangsúlyos szerepet kapott volna – mondta Csegzi Sándor.
Az ügy továbbvitele már nem a helyi önkormányzattól függött volna, hiszen erre határozat született. A megrendelőnek – a baráti társaságnak – kellett volna szerződést kötnie a művésszel, és megszerezniük a szükséges pénzösszeget. Az utóbbi elmaradt, így, bár sikerült megakadályozni a Gusa-szobor felállítását, Sütő András szobra sem került ki a köztérre, bár ennek gyakorlatilag semmi akadálya, már holnap fel lehetne avatni.
A második nekifutás…
Peti András, az RMDSZ városi elnöke és a helyi tanács frakcióvezetője kezdeményezésére a márciusi soros ülésre benyújtott határozattervezetben tulajdonképpen azt kérték, hogy a korábbi, 377/2009. szeptember 17-i helyi tanácsi határozatot egészítsék ki azzal, hogy Sütő András szobrát költöztessék a Színház térre – a mellékletben igen pontosan megjelölt helyre (sz. m.: gyakorlatilag a színház bejárata mellé). Az indoklásban többek között az szerepel, hogy a baráti társaság már 2012. augusztus 8-án kérte az áthelyezést. "…Az író bevonult az irodalomba drámáival, életének nagy részét Marosvásárhelyen töltötte. Szimbólumokkal és irodalmi képekkel gazdagon illusztrált alkotásaiban az erdélyi multikulturalitást és nyelvi többszínűséget jelenítette meg… Európai szellemiségű íróként beleillik Marosvásárhely jövőbeni multikulturális profiljába.(…)"
Az indokok között szerepel az is, hogy 2020-ban Marosvásárhely megpályázza az európai kulturális főváros címet, ezért egy érvvel több, ha Sütő András szobra méltó helyre, a város központjába kerül.
Úgy tűnik, hogy a sokat hangoztatott multikulturalitás csak a magyarság részéről érv arra, hogy a többségi és a kisebbségi kultúrát közelítsék egymáshoz, mert a határozattervezet azzal a megjegyzéssel került a tanácsülés elé, hogy "a szobor elhelyezése körüli gondok", valamint a szakvéleményezés hiánya miatt halasszák el a döntést. S mindezt annak ellenére, hogy a napirendre tűzést is, mint minden adok- kapok ügyet, politikai egyeztetések előzték meg, amelyek aztán a plénumban felborultak.
Peti András a Népújságnak kifejtette, ugyancsak a baráti társaság kereste meg őt, hogy nyújtsa be a határozattervezetet, mert "rájöttek", hogy a korábbi helyszín nem megfelelő, eldugott, kevésbé látogatott, az író szellemiségéhez, alkotásához méltóbb lenne, ha a felújított Színház téren állna egy olyan padon ülő szobor, ami mellé akár le is lehet ülni, fotókat készíteni, ahogy más országokban – az emberekhez közelebb álló "nagyságok" szobrát elhelyezték.
Megfontoltabb kezdeményezést!
Dana Mihet városi főépítész egyik kifogása az volt, hogy az új helyszínre új részletes városrendezési tervet kell készíteni, mi több, a korábbi, egységes átrendezési tervet csak a tervező módosíthatja. Briscaru Cornel PSD-s tanácsos pedig a művelődési szaktárca engedélyének beszerzését is szóba hozta, bár ez az érv igen sántít, hiszen ehhez valóban kell egy olyan tanácsi határozat, amellyel akár a szaktárca elé lehet állni, de mivel a Színház tér nem műemlék, ez esetben valóban a rosszindulatú gáncsoskodásnak adott burkoltan hangot.
Megfontolandók viszont az építészeti érvek. Bár a korábbi helyszín esetében sem lépett tovább a baráti társaság, ami azt jelenti, hogy nem készült pontos tervrajz a helyszín átalakításáról és az építkezési engedély beszerzéséhez szükséges műszaki tanulmány (memoriu tehnic) sem. Az új helyszín tanulmánya már a határozattervezet része volt. Úgy tűnik, ez sem volt elég. Ennek ellenére érdekes volt Claudiu Maiornak az érvelése, aki PDL-s tanácsosként egyáltalán nem ellenezte az új helyszínt, sőt a vitában Cornel Briscaru is elejtette: ha van engedély, tőle akár Liviu Rebreanu, vagy más, a város életében jelentőséggel bíró román, magyar, szász értelmiséginek is lehet majd szobrot állítani a Színház téren. Szavukon lehetne fogni az érdek szerint néha ellenzéki politikusokat!
Peti András azt nyilatkozta, hogy a következő tanácsülésre ismét napirendre tűzi a határozattervezetet – tegyük hozzá: alaposabb műszaki és nem érzelmi, politikai indoklással kellene legközelebb tálalni a Sütő-szobor ügyet.
Mindezek mellett azonban – a helyszíntől függetlenül – továbbra is kérdés marad, hogy mennyi idő alatt és ki készíti el az újabb szobortervet, hiszen a korábbi, bár elfogadta a baráti társaság által megbízott zsűri, mégsem készül el. S ami ennél is fontosabb: lesz-e annyi pénz, hogy a munkát kivitelezzék, hiszen tudomásunk szerint ez is volt az egyik oka annak, hogy 2009 óta csak elképzelés és parttalan vita tárgya Sütő András marosvásárhelyi köztéri szobra.
Vajda György
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 3.
Belföldi hírek
Újabb székelyzászló-ügy
Szemet szúrt a székely zászló az április 1-jei gyulafehérvári női kosárlabdameccsen, a Sepsi SIC csapat kék-arany lobogót lengető szurkolóját kivezették a sportcsarnokból.
Emiatt az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálata újabb feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál – közölte Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, aki szerint a szervezők, akik helytelenül és etikátlanul jártak el, hiszen a teremben több zászlót is lobogtattak a szurkolók, köztük az amerikait is, de csak a székely lobogó verte ki náluk a biztosítékot. ,,A Román Kosárlabda Szövetség alapszabályzatának 2. cikkelye kimondja, hogy a szövetség elutasítja a bárminemű diszkriminációt – ezt a szervezők figyelmen kívül hagyták, valamint cselekedetükkel megsértették a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság alkotmányos jogát, ugyanakkor nyíltan cenzúrázták és diszkriminálták a székely csapat támogatóit azáltal, hogy a meccsen jelen lévő többi zászló közül a székely lobogót tiltották ki” – hangsúlyozta a főtitkár. Az RMDSZ a Román Kosárlabda Szövetségtől és a házigazda gyulafehérvári kosárlabdaklubtól is kivizsgálást és intézkedéseket követel.
Olcsóbb lehet a kenyér
Július elsejétől 9 százalékra csökken a kenyér áfája: erről már megszületett a politikai döntés – jelentette be Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter. Az SZLSZ kormányprogramjába is belefoglalta, hogy a mezőgazdasági termékek áfáját az általános 24 százalékról 9 százalékra csökkenti, ezt azonban az ország nemzetközi hitelezői ellenezték. A kormány ezért kísérleti jelleggel, az év második felében kizárólag a kenyér előállítási láncára vezeti be a csökkentett adókulcsot. A pénzügyminisztérium egy belső elemzése szerint a kenyér áfájának tervezett csökkentése idén 635 millió lejes többlethiányt okoz a költségvetésben, ami a GDP 0,1 százalékának felel meg. Egy héttel korábban Victor Ponta miniszterelnök 250 millió lejes hiányt említett, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy az áfacsökkenés valójában visszaszorítja az adócsalást, és így a kiesés jóval kisebb lesz. „Fél évre lecsökkentjük az áfát a kenyér teljes előállítási láncára, és meglátjuk, hogy a mi elméletünk igazolódik-e be, azaz a kisebb áfa több adóbevételt hoz-e, vagy a Nemzetközi Valutaalapnak lesz igaza, és ezzel újabb lyukat idézünk elő a költségvetésben” – magyarázta Ponta. Ha a kenyér áfacsökkentése sikeres lesz, más mezőgazdasági termékekre is kiterjeszthetik az intézkedést.
Bányavízszennyezés és árvízkészültség
Jelentős mennyiségű bányavíz ömlött a Nagybánya melletti Lápos folyóba az elmúlt napok esőzései és a hóolvadás nyomán egy elhagyott bányából. Haltetemeket nem észleltek, a hatóságok azonban mintát vettek a Láposból és a Szamosból, hogy ellenőrizzék, történt-e környezetkárosodás; a bányavíz összetétele egyelőre nem ismert. A bányavíz kiáramlását hétfőn este jelentették a sürgősségi hívószámon. Az elhagyott színesfémbánya elárasztott és beomlott tárnáiból másodpercenként 1,5 köbméteres hozammal ömlött a víz az éjszaka folyamán, de kedd reggelre elállt. A helyszínre vonult hatóságoknak kotrógéppel kellett védőgátat vonniuk a Campurele víztisztító-állomás köré, amelynek normális körülmények között az lenne a feladata, hogy ne engedje a bányavizet közvetlenül bejutni a patakokba, folyókba, de a víz magát az állomást is veszélyeztette. v Az Országos Vízügyi és Vízgazdálkodási Intézet csütörtök estig meghosszabbította az árvízvédelmi készültséget a Tisza erdélyi vízgyűjtőjében. A Tiszába ömlő legtöbb erdélyi folyón sárga (első fokú) figyelmeztetés van érvényben, de tíz déli és nyugati megyében narancssárga árvízriadót hirdettek meg, azaz kiönthetnek a folyók. A sárga jelzésű árvízriadó 23 megyében érvényes a nyugati határ mentén, Erdély középső részein és a Kárpátokon kívül.
Kevesebbet utazhatnak a honatyák
Egy parlamenti ülésszak során csupán egyszer látogathatnak el választókörzetükbe a külföldön megválasztott szenátorok, és még kétszer a parlamenti vakációk idején – határozta el tegnap a felsőház állandó bizottsága. A korlátozásra költségtakarékosság miatt kerül sor. Az érintett szenátorok a nyári, illetve a téli szünetben tehetnek majd hosszabb utazásokat határon túli szavazóikhoz, mivel akkor több szabadnapjuk van, és olcsóbb, ha egyszerre több országot érintenek. A képviselőház vezetősége nemrég hasonló döntést hozott.
Újabb székelyzászló-ügy
Szemet szúrt a székely zászló az április 1-jei gyulafehérvári női kosárlabdameccsen, a Sepsi SIC csapat kék-arany lobogót lengető szurkolóját kivezették a sportcsarnokból.
Emiatt az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálata újabb feljelentést tett a Diszkriminációellenes Tanácsnál – közölte Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, aki szerint a szervezők, akik helytelenül és etikátlanul jártak el, hiszen a teremben több zászlót is lobogtattak a szurkolók, köztük az amerikait is, de csak a székely lobogó verte ki náluk a biztosítékot. ,,A Román Kosárlabda Szövetség alapszabályzatának 2. cikkelye kimondja, hogy a szövetség elutasítja a bárminemű diszkriminációt – ezt a szervezők figyelmen kívül hagyták, valamint cselekedetükkel megsértették a szabad véleménynyilvánítás és a szólásszabadság alkotmányos jogát, ugyanakkor nyíltan cenzúrázták és diszkriminálták a székely csapat támogatóit azáltal, hogy a meccsen jelen lévő többi zászló közül a székely lobogót tiltották ki” – hangsúlyozta a főtitkár. Az RMDSZ a Román Kosárlabda Szövetségtől és a házigazda gyulafehérvári kosárlabdaklubtól is kivizsgálást és intézkedéseket követel.
Olcsóbb lehet a kenyér
Július elsejétől 9 százalékra csökken a kenyér áfája: erről már megszületett a politikai döntés – jelentette be Daniel Chiţoiu pénzügyminiszter. Az SZLSZ kormányprogramjába is belefoglalta, hogy a mezőgazdasági termékek áfáját az általános 24 százalékról 9 százalékra csökkenti, ezt azonban az ország nemzetközi hitelezői ellenezték. A kormány ezért kísérleti jelleggel, az év második felében kizárólag a kenyér előállítási láncára vezeti be a csökkentett adókulcsot. A pénzügyminisztérium egy belső elemzése szerint a kenyér áfájának tervezett csökkentése idén 635 millió lejes többlethiányt okoz a költségvetésben, ami a GDP 0,1 százalékának felel meg. Egy héttel korábban Victor Ponta miniszterelnök 250 millió lejes hiányt említett, ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy az áfacsökkenés valójában visszaszorítja az adócsalást, és így a kiesés jóval kisebb lesz. „Fél évre lecsökkentjük az áfát a kenyér teljes előállítási láncára, és meglátjuk, hogy a mi elméletünk igazolódik-e be, azaz a kisebb áfa több adóbevételt hoz-e, vagy a Nemzetközi Valutaalapnak lesz igaza, és ezzel újabb lyukat idézünk elő a költségvetésben” – magyarázta Ponta. Ha a kenyér áfacsökkentése sikeres lesz, más mezőgazdasági termékekre is kiterjeszthetik az intézkedést.
Bányavízszennyezés és árvízkészültség
Jelentős mennyiségű bányavíz ömlött a Nagybánya melletti Lápos folyóba az elmúlt napok esőzései és a hóolvadás nyomán egy elhagyott bányából. Haltetemeket nem észleltek, a hatóságok azonban mintát vettek a Láposból és a Szamosból, hogy ellenőrizzék, történt-e környezetkárosodás; a bányavíz összetétele egyelőre nem ismert. A bányavíz kiáramlását hétfőn este jelentették a sürgősségi hívószámon. Az elhagyott színesfémbánya elárasztott és beomlott tárnáiból másodpercenként 1,5 köbméteres hozammal ömlött a víz az éjszaka folyamán, de kedd reggelre elállt. A helyszínre vonult hatóságoknak kotrógéppel kellett védőgátat vonniuk a Campurele víztisztító-állomás köré, amelynek normális körülmények között az lenne a feladata, hogy ne engedje a bányavizet közvetlenül bejutni a patakokba, folyókba, de a víz magát az állomást is veszélyeztette. v Az Országos Vízügyi és Vízgazdálkodási Intézet csütörtök estig meghosszabbította az árvízvédelmi készültséget a Tisza erdélyi vízgyűjtőjében. A Tiszába ömlő legtöbb erdélyi folyón sárga (első fokú) figyelmeztetés van érvényben, de tíz déli és nyugati megyében narancssárga árvízriadót hirdettek meg, azaz kiönthetnek a folyók. A sárga jelzésű árvízriadó 23 megyében érvényes a nyugati határ mentén, Erdély középső részein és a Kárpátokon kívül.
Kevesebbet utazhatnak a honatyák
Egy parlamenti ülésszak során csupán egyszer látogathatnak el választókörzetükbe a külföldön megválasztott szenátorok, és még kétszer a parlamenti vakációk idején – határozta el tegnap a felsőház állandó bizottsága. A korlátozásra költségtakarékosság miatt kerül sor. Az érintett szenátorok a nyári, illetve a téli szünetben tehetnek majd hosszabb utazásokat határon túli szavazóikhoz, mivel akkor több szabadnapjuk van, és olcsóbb, ha egyszerre több országot érintenek. A képviselőház vezetősége nemrég hasonló döntést hozott.
2013. április 3.
Nem csökkent a feszültség a marosvásárhelyi RMDSZ-ben
Cinikusnak és igazságtalannak tartja Kovács Péter RMDSZ-főtitkár válaszlevelét a marosvásárhelyi RMDSZ, Bocskai István erdélyi fejedelem nevét felvevő, magát keresztény-demokratának nevező platformja.
A bejegyzés előtt álló csoportosulás több száz tagja – akiknek a Maros megyei vezetők megtiltották részvételüket a közel két hónappal ezelőtt rendezett városi szervezet tisztújító választásán – beadvánnyal fordult Kelemen Hunor szövetségi elnökhöz, a február 12-i közgyűlés határozatainak megsemmisítését kérve. Az elutasító válasz kapcsán a gyűlésről kirekesztettek nevében Kovács István szerdán újabb tiltakozást juttatott el az RMDSZ országos vezetőségének. Az elégedetlenkedők szószólója szerint a szövetség felső vezetése kettős mércét használ az alapszabályzat alkalmazásában.
„A marosvásárhelyi RMDSZ-ben történő regisztráció lezárását, a vásárhelyi szervezet elnökének megválasztását és a megyei elnök kinevezését is antidemokratikus módon, alapszabályzat-ellenesen tették, viszont a mi fellebbezésünket éppen az alapszabályzatra hivatkozva hárították át a megyei/területi szabályzatfigyelő bizottság hatáskörébe” – áll a Kovács által aláírt és a sajtónak is eljuttatott közleményben. A bocskaisok azt a kijelentést is fenntartásokkal kezelik, miszerint „a szövetség elnökének hatásköre nem terjed ki a helyi/városi döntéshozó testületek szabályosságának értékelésére”. Mint rámutatnak, nem ritkán az RMDSZ országos vezetői éppen hogy illetékesnek érzik magukat a helyi ügyek „orvoslásában”. Harmadsorban azt nehezményezik, hogy az alapszabályzatban előírt 30 nap helyett, fellebbezésükre csupán 40 nap után érkezett válasz.
„Ha az átláthatóság, illetve az ügy helyes megoldása lett volna a cél, akkor ezt a jócskán megkésett határozatot azonnal a fellebbezés iktatása után meghozhatta volna. E helyett az RMDSZ vezetősége megvárta, amíg lejár a Maros megyei szervezet közgyűlése is” – nyilatkozta lapunknak Kovács István, aki szerint utoljára, de nem utolsó sorban az is kifogásolandó, hogy az RMDSZ jogi szakszavak mögé bújva, figyelmen kívül hagyja a Minden magyar számít! minduntalan hangoztatott jelszavat, miközben továbbra is visszautasítja a párbeszédet azzal a hatszáz RMDSZ-taggal, akit kizártak a regisztrációból.
Kérdésünkre, hogy ezek után mire számítanak, Kovács István elmondta, semmi jóra. Mindezek ellenére hangsúlyozta, a kezdeményező, újonnan alakuló platformjukkal konstruktív álláspontra helyezkednek.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro.
Cinikusnak és igazságtalannak tartja Kovács Péter RMDSZ-főtitkár válaszlevelét a marosvásárhelyi RMDSZ, Bocskai István erdélyi fejedelem nevét felvevő, magát keresztény-demokratának nevező platformja.
A bejegyzés előtt álló csoportosulás több száz tagja – akiknek a Maros megyei vezetők megtiltották részvételüket a közel két hónappal ezelőtt rendezett városi szervezet tisztújító választásán – beadvánnyal fordult Kelemen Hunor szövetségi elnökhöz, a február 12-i közgyűlés határozatainak megsemmisítését kérve. Az elutasító válasz kapcsán a gyűlésről kirekesztettek nevében Kovács István szerdán újabb tiltakozást juttatott el az RMDSZ országos vezetőségének. Az elégedetlenkedők szószólója szerint a szövetség felső vezetése kettős mércét használ az alapszabályzat alkalmazásában.
„A marosvásárhelyi RMDSZ-ben történő regisztráció lezárását, a vásárhelyi szervezet elnökének megválasztását és a megyei elnök kinevezését is antidemokratikus módon, alapszabályzat-ellenesen tették, viszont a mi fellebbezésünket éppen az alapszabályzatra hivatkozva hárították át a megyei/területi szabályzatfigyelő bizottság hatáskörébe” – áll a Kovács által aláírt és a sajtónak is eljuttatott közleményben. A bocskaisok azt a kijelentést is fenntartásokkal kezelik, miszerint „a szövetség elnökének hatásköre nem terjed ki a helyi/városi döntéshozó testületek szabályosságának értékelésére”. Mint rámutatnak, nem ritkán az RMDSZ országos vezetői éppen hogy illetékesnek érzik magukat a helyi ügyek „orvoslásában”. Harmadsorban azt nehezményezik, hogy az alapszabályzatban előírt 30 nap helyett, fellebbezésükre csupán 40 nap után érkezett válasz.
„Ha az átláthatóság, illetve az ügy helyes megoldása lett volna a cél, akkor ezt a jócskán megkésett határozatot azonnal a fellebbezés iktatása után meghozhatta volna. E helyett az RMDSZ vezetősége megvárta, amíg lejár a Maros megyei szervezet közgyűlése is” – nyilatkozta lapunknak Kovács István, aki szerint utoljára, de nem utolsó sorban az is kifogásolandó, hogy az RMDSZ jogi szakszavak mögé bújva, figyelmen kívül hagyja a Minden magyar számít! minduntalan hangoztatott jelszavat, miközben továbbra is visszautasítja a párbeszédet azzal a hatszáz RMDSZ-taggal, akit kizártak a regisztrációból.
Kérdésünkre, hogy ezek után mire számítanak, Kovács István elmondta, semmi jóra. Mindezek ellenére hangsúlyozta, a kezdeményező, újonnan alakuló platformjukkal konstruktív álláspontra helyezkednek.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro.
2013. április 4.
Csutak István: a régiósítás célja asszimilálni a magyar közösséget
A régiósítás célja a helyi közösségek életminőségének a javítása lenne, ám ahogy egyre több régióátszervezési elképzelés jelenik meg, úgy válik kérdésesebbé a cél. Valóban az lenne a cél, hogy működőképes, az életszínvonal javítását szolgáló régiók alakul- janak ki, vagy a kormány célja, hogy az egy tömbben élő magyar közösséget feldarabolja? A Marosvásárhelyi Rádióban erről beszélt Csutak István régióátszervezési szakember, aki a Román Akadémia által szervezett regionalizációs fórumra is kitért.
Csutak István határozottan kijelentette, hogy a régiósításról csak az RMDSZ-nek van kiforrott, szakmailag alátámasztott, nyilvános elképzelése. És még hozzátette, hogy az akadémia által szervezett fórumon az RMDSZ-én kívül nem volt egyetlen koncepció arról, hogy hogyan lehetne működőképessé tenni a régiókat. A román elképzelések azonban egy közös pontban találkoznak: szétverni, asszimilálni a magyar közösséget, és e szándékukat még csak nem is leplezték, mondta Csutak.
A szakember véleménye szerint a hatalomnak szilárd elhatározása, hogy közigazgatási hatáskört ad a régióknak, és ezt csak a helyi kiskirályok személyes érdekei boríthatják fel.
Az RMDSZ célja az, hogy gazdaságilag is homogén régiók jöjjenek létre, ha kicsi, és szegény megyék kerülnek egy régióba, akkor a versenyesélyek kiegyenlítődnek, mert az, hogy a fejlett megyék „húznák” maguk után a kevésbé fejlett megyéket, hazugság, szövegezte le Csutak.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma.
A régiósítás célja a helyi közösségek életminőségének a javítása lenne, ám ahogy egyre több régióátszervezési elképzelés jelenik meg, úgy válik kérdésesebbé a cél. Valóban az lenne a cél, hogy működőképes, az életszínvonal javítását szolgáló régiók alakul- janak ki, vagy a kormány célja, hogy az egy tömbben élő magyar közösséget feldarabolja? A Marosvásárhelyi Rádióban erről beszélt Csutak István régióátszervezési szakember, aki a Román Akadémia által szervezett regionalizációs fórumra is kitért.
Csutak István határozottan kijelentette, hogy a régiósításról csak az RMDSZ-nek van kiforrott, szakmailag alátámasztott, nyilvános elképzelése. És még hozzátette, hogy az akadémia által szervezett fórumon az RMDSZ-én kívül nem volt egyetlen koncepció arról, hogy hogyan lehetne működőképessé tenni a régiókat. A román elképzelések azonban egy közös pontban találkoznak: szétverni, asszimilálni a magyar közösséget, és e szándékukat még csak nem is leplezték, mondta Csutak.
A szakember véleménye szerint a hatalomnak szilárd elhatározása, hogy közigazgatási hatáskört ad a régióknak, és ezt csak a helyi kiskirályok személyes érdekei boríthatják fel.
Az RMDSZ célja az, hogy gazdaságilag is homogén régiók jöjjenek létre, ha kicsi, és szegény megyék kerülnek egy régióba, akkor a versenyesélyek kiegyenlítődnek, mert az, hogy a fejlett megyék „húznák” maguk után a kevésbé fejlett megyéket, hazugság, szövegezte le Csutak.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma.
2013. április 4.
Hírsaláta
HÍVEK NÉLKÜL MARADNAK TEMPLOMAINK. Verespatakon március 22-én eltemették az utolsó reformátust, és bezártak egy újabb magyar református templomot, a száznegyvenötödiket Erdélyben, így ez az istenháza is a néptelen, romosodó, használaton kívüli erdélyi magyar templomok közé került.
Ahogy fogyatkozunk, úgy adjuk fel, úgy adjuk át másoknak vagy az elnémulásnak azt, ami a mienk volt: az életterünket, nyelvünket, épületeinket, kegytárgyainkat, harangjainkat – írja Vetési László lelkész. A többi magyar egyház sem áll jobban. Az unitáriusok tizenheten maradtak. A magyar katolikusság is harmincnyira olvadt: ékes, tágas templomukban is nyelvet cserélt a liturgia, a prédikáció, akárcsak a gyülekezet.
BÍRÓSÁGI ÚTON ÁLLÍTANAK FÉLRE MAGYAR VEZETŐKET. Érvénytelenné nyilvánította a kolozsvári törvényszék azt a tavaly májusi versenyvizsgát, amelyen Rostás-Péter István ismételten elnyerte a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, mivel a kiírás feltételként szabta meg egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amely nyelven a rádióműsort sugározzák – jelen esetben a magyart. A versenyvizsga eredményét a rádió egyik alkalmazottja, Mihai Miclăuş támadta meg bíróságon azzal az ürüggyel, hogy a kiírás egyik feltétele ellentmond a román alkotmánynak, a kollektív munkaszerződésbe foglaltaknak, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített szabályoknak. A tisztségétől megfosztott rádiós szakember elmondta: a huzavona nem most kezdődött, ez már a második alkalom, hogy Mihai Miclăuş – aki szintén pályázni szeretne a tisztségre – bírósági úton próbálja kieszközölni a jelenlegi vezető félreállítását. (Krónika)
USZÍTÓ FELIRATOK A PEDAGÓGIAI LÍCEUMBAN. Március 23-án a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban egy XI. és egy X. magyar tannyelvű osztály második emeleti termeinek, illetve az emeleten levő mellékhelyiség ajtaján, valamint az utóbbi falán is magyar- és RMDSZ-ellenes uszító feliratok jelentek meg. Másnap a bentlakás egyik emeleti ablakából a román nemzetiszínű lobogót lengető diákok „üzentek” a magyaroknak. Az oktatási intézmény vezetői bizottságot hoztak létre, hogy kivizsgálják az esetet, az iskola aligazgatója azt nyilatkozta, még nem tudják, csak sejtik, kik a tettesek, szerinte nem diákok, hanem az őket manipuláló felnőttek a felelősek a történtekért. (Népújság) ENYHÉN NŐTT A MUNKANÉLKÜLISÉG. Havi szinten enyhén nőtt, éves összehasonlításban azonban csökkent Romániában a munkanélküliség februárban. Az Országos Statisztikai Intézet közlése szerint a januárit 0,1 százalékponttal meghaladva, február végére 6,7 százalékra nőtt az arány, éves viszonylatban azonban 0,6 százalékponttal csökkent. Romániában 674 ezer munkanélküli volt februárban a januári 660 ezer után. Tavaly a második hónap végén számuk még elérte a 722 ezret. A férfiak körében magasabb, hétszázalékos a munkanélküliségi ráta, míg a nőknél 6,3 százalék. (Marosvásárhelyi info) MÉGSEM RETTEGNEK A NÉMETEK A ROMÁN MUNKAVÁLLALÓKTÓL. Nem számít sok romániai bevándorlóra a német munkaügyi hivatal – jelentette ki a német munkaügyi szövetség igazgatója a Postnak. A napilap szerint Németország jövőtől évente 100 és 180 ezer bevándorlóra számít Romániából és Bulgáriából. Ez pedig kis híján megegyezik a 2011-ben elkezdődött kivándorlási hullámkor mért mutatókkal. Frank-Jürgen Weise munkaügyi igazgató szerint Németországnak körülbelül 200 ezer szakképzett munkavállalóra lenne szüksége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
HÍVEK NÉLKÜL MARADNAK TEMPLOMAINK. Verespatakon március 22-én eltemették az utolsó reformátust, és bezártak egy újabb magyar református templomot, a száznegyvenötödiket Erdélyben, így ez az istenháza is a néptelen, romosodó, használaton kívüli erdélyi magyar templomok közé került.
Ahogy fogyatkozunk, úgy adjuk fel, úgy adjuk át másoknak vagy az elnémulásnak azt, ami a mienk volt: az életterünket, nyelvünket, épületeinket, kegytárgyainkat, harangjainkat – írja Vetési László lelkész. A többi magyar egyház sem áll jobban. Az unitáriusok tizenheten maradtak. A magyar katolikusság is harmincnyira olvadt: ékes, tágas templomukban is nyelvet cserélt a liturgia, a prédikáció, akárcsak a gyülekezet.
BÍRÓSÁGI ÚTON ÁLLÍTANAK FÉLRE MAGYAR VEZETŐKET. Érvénytelenné nyilvánította a kolozsvári törvényszék azt a tavaly májusi versenyvizsgát, amelyen Rostás-Péter István ismételten elnyerte a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettesi tisztségét, mivel a kiírás feltételként szabta meg egy olyan kisebbségi nyelv ismeretét, amely nyelven a rádióműsort sugározzák – jelen esetben a magyart. A versenyvizsga eredményét a rádió egyik alkalmazottja, Mihai Miclăuş támadta meg bíróságon azzal az ürüggyel, hogy a kiírás egyik feltétele ellentmond a román alkotmánynak, a kollektív munkaszerződésbe foglaltaknak, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített szabályoknak. A tisztségétől megfosztott rádiós szakember elmondta: a huzavona nem most kezdődött, ez már a második alkalom, hogy Mihai Miclăuş – aki szintén pályázni szeretne a tisztségre – bírósági úton próbálja kieszközölni a jelenlegi vezető félreállítását. (Krónika)
USZÍTÓ FELIRATOK A PEDAGÓGIAI LÍCEUMBAN. Március 23-án a marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban egy XI. és egy X. magyar tannyelvű osztály második emeleti termeinek, illetve az emeleten levő mellékhelyiség ajtaján, valamint az utóbbi falán is magyar- és RMDSZ-ellenes uszító feliratok jelentek meg. Másnap a bentlakás egyik emeleti ablakából a román nemzetiszínű lobogót lengető diákok „üzentek” a magyaroknak. Az oktatási intézmény vezetői bizottságot hoztak létre, hogy kivizsgálják az esetet, az iskola aligazgatója azt nyilatkozta, még nem tudják, csak sejtik, kik a tettesek, szerinte nem diákok, hanem az őket manipuláló felnőttek a felelősek a történtekért. (Népújság) ENYHÉN NŐTT A MUNKANÉLKÜLISÉG. Havi szinten enyhén nőtt, éves összehasonlításban azonban csökkent Romániában a munkanélküliség februárban. Az Országos Statisztikai Intézet közlése szerint a januárit 0,1 százalékponttal meghaladva, február végére 6,7 százalékra nőtt az arány, éves viszonylatban azonban 0,6 százalékponttal csökkent. Romániában 674 ezer munkanélküli volt februárban a januári 660 ezer után. Tavaly a második hónap végén számuk még elérte a 722 ezret. A férfiak körében magasabb, hétszázalékos a munkanélküliségi ráta, míg a nőknél 6,3 százalék. (Marosvásárhelyi info) MÉGSEM RETTEGNEK A NÉMETEK A ROMÁN MUNKAVÁLLALÓKTÓL. Nem számít sok romániai bevándorlóra a német munkaügyi hivatal – jelentette ki a német munkaügyi szövetség igazgatója a Postnak. A napilap szerint Németország jövőtől évente 100 és 180 ezer bevándorlóra számít Romániából és Bulgáriából. Ez pedig kis híján megegyezik a 2011-ben elkezdődött kivándorlási hullámkor mért mutatókkal. Frank-Jürgen Weise munkaügyi igazgató szerint Németországnak körülbelül 200 ezer szakképzett munkavállalóra lenne szüksége.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 5.
Minden magyar gyermek számít
Körülbelül 55 elsősre számítanak szeptemberben a Hunyad megyei magyar iskolákban, illetve tagozatokon.
A pedagógusok felkeresik a magyar családokat és számos vegyes családot is, hogy magyarázzák el a szülőknek a magyar nyelvű oktatás előnyeit, mert szöges ellentétben a még mindig jelentős közhiedelemmel, az anyanyelvű oktatás igenis előnyt jelent a román nyelvűvel szemben. Mert valóban minden magyar gyerek számít: ez nem szlogen, az RMDSZ mindig is az oktatást tekintette első számú prioritásának, s ez most is így van, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő csütörtökön Déván tartott sajtóértekezletén. A minden magyar gyerek számít egész Erdélyben érvényes, a szórványban pedig különösen.
Néhány év visszaesés után 2011-től Hunyad megyében 1100 körül stabilizálódott a magyarul tanuló diákok száma. Közülük több ötven százalék, olyan 600 a dévai Téglás Gábor iskolában tanul, beleértve annak csernakeresztúri elemi szintű kirendeltségét, a többiek pedig Vajdahunyadon, Szászvároson, illetve három Zsil-völgyi városban: Petrozsényban, Vulkánban és Lupényban. Szeptembertől hasonló diáklétszámra számítanak, szögezte le a megyei RMDSZ elnöke, aki fontosnak tartja az enyhe visszaesés megállítását: 2005 őszén, például, mintegy 1300 diák tanult magyar nyelven a megyében. Jelenleg szakképzett pedagógus-gárda várja a diákokat valamennyi magyar iskolában vagy tagozaton, a helyettesítők száma elenyésző, ami az oktatás folyamatosan korszerűsödő színvonaláról tanúskodik. A széleskörű délutáni és közösségi foglalkozások pedig egy másik fontos érv, amely az anyanyelvi oktatás választás mellett szól a szülőknél.
Ilyen kiemelkedő közösségi program például a „Fogadj örökbe egy emlékművet” kezdeményezés, melyet a Téglás diákjai az elvárásokat meghaladó lelkesedéssel és tenni akarással fogadtak. Április 22-én Déván és a közeli Marosillyén lesz a program erdélyi döntője, melyen mind a 16 erdélyi megye magyar diákjai és pedagógusai részt vesznek. Délelőtt a Téglás iskolában kerül sor a műemlék-felkaroló program kiértékelésére, délután pedig a marosillyei Veres bástyában, Bethlen Gábor szülőhelyén kerül sor az „Örökségünk őrei” összerdélyi kezdeményezés indítóeseményére. Az önkéntesség, főleg fiatalok részéről, fontos lépés Erdély történelmi és kulturális magyar épített örökségének megőrzése, illetve a dicső múlt megismerése és tudatosítása irányába, hangsúlyozta Winkler Gyula.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad).
Körülbelül 55 elsősre számítanak szeptemberben a Hunyad megyei magyar iskolákban, illetve tagozatokon.
A pedagógusok felkeresik a magyar családokat és számos vegyes családot is, hogy magyarázzák el a szülőknek a magyar nyelvű oktatás előnyeit, mert szöges ellentétben a még mindig jelentős közhiedelemmel, az anyanyelvű oktatás igenis előnyt jelent a román nyelvűvel szemben. Mert valóban minden magyar gyerek számít: ez nem szlogen, az RMDSZ mindig is az oktatást tekintette első számú prioritásának, s ez most is így van, hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő csütörtökön Déván tartott sajtóértekezletén. A minden magyar gyerek számít egész Erdélyben érvényes, a szórványban pedig különösen.
Néhány év visszaesés után 2011-től Hunyad megyében 1100 körül stabilizálódott a magyarul tanuló diákok száma. Közülük több ötven százalék, olyan 600 a dévai Téglás Gábor iskolában tanul, beleértve annak csernakeresztúri elemi szintű kirendeltségét, a többiek pedig Vajdahunyadon, Szászvároson, illetve három Zsil-völgyi városban: Petrozsényban, Vulkánban és Lupényban. Szeptembertől hasonló diáklétszámra számítanak, szögezte le a megyei RMDSZ elnöke, aki fontosnak tartja az enyhe visszaesés megállítását: 2005 őszén, például, mintegy 1300 diák tanult magyar nyelven a megyében. Jelenleg szakképzett pedagógus-gárda várja a diákokat valamennyi magyar iskolában vagy tagozaton, a helyettesítők száma elenyésző, ami az oktatás folyamatosan korszerűsödő színvonaláról tanúskodik. A széleskörű délutáni és közösségi foglalkozások pedig egy másik fontos érv, amely az anyanyelvi oktatás választás mellett szól a szülőknél.
Ilyen kiemelkedő közösségi program például a „Fogadj örökbe egy emlékművet” kezdeményezés, melyet a Téglás diákjai az elvárásokat meghaladó lelkesedéssel és tenni akarással fogadtak. Április 22-én Déván és a közeli Marosillyén lesz a program erdélyi döntője, melyen mind a 16 erdélyi megye magyar diákjai és pedagógusai részt vesznek. Délelőtt a Téglás iskolában kerül sor a műemlék-felkaroló program kiértékelésére, délután pedig a marosillyei Veres bástyában, Bethlen Gábor szülőhelyén kerül sor az „Örökségünk őrei” összerdélyi kezdeményezés indítóeseményére. Az önkéntesség, főleg fiatalok részéről, fontos lépés Erdély történelmi és kulturális magyar épített örökségének megőrzése, illetve a dicső múlt megismerése és tudatosítása irányába, hangsúlyozta Winkler Gyula.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad).
2013. április 5.
Az RMDSZ-szel tárgyal az MPP
A nemzeti ügyekben történő együttműködésről egyeztetett az MPP és az RMDSZ háromszéki elnöke – jelentette be tegnap Kulcsár-Terza József. Az MPP háromszéki elnöke szerint megállapodtak, hogy rendszeresen tárgyalnak, és közösen lépnek minden ilyen kérdésben.
A szerdai megbeszélésen szó esett a regionális felosztásról, és egyetértettek abban, Székelyföld csak egységes régióként elfogadható, melynek központjául Marosvásárhelyt javasolnák mindketten. Tamás Sándor kérte, juttassák el neki is az MPP regionalizációs elképzelését, hogy megismerhesse azt, s legyen tárgyalási alapjuk. Szóba került az újabb autonómiatüntetés is, az RMDSZ és az MPP háromszéki szervezete egyaránt fontosnak tartja a folytatást, de sem Tamás Sándor, sem Kulcsár-Terza József nem akarja, hogy egy ilyen akció ismét „pártrendezvénnyé” váljék. Megállapodtak abban, hogy bármelyiküknek támad egy jó ötlete, javaslata, előbb egymással tárgyalják meg, és nem a sajtón keresztül állítják kész tények elé a másik felet. Kulcsár-Terza József azt is elmondta, azért az RMDSZ-szel kezdeményezett tárgyalást, mert az EMNP-nél várják a kongresszus utáni „megújulást”, helyi szinten történt ugyan váltás, de nincs, akivel egyeztetniük, mert semmiben nem döntenek itt, a legapróbb kérdésben is a felső vezetés jóváhagyására várnak – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
A nemzeti ügyekben történő együttműködésről egyeztetett az MPP és az RMDSZ háromszéki elnöke – jelentette be tegnap Kulcsár-Terza József. Az MPP háromszéki elnöke szerint megállapodtak, hogy rendszeresen tárgyalnak, és közösen lépnek minden ilyen kérdésben.
A szerdai megbeszélésen szó esett a regionális felosztásról, és egyetértettek abban, Székelyföld csak egységes régióként elfogadható, melynek központjául Marosvásárhelyt javasolnák mindketten. Tamás Sándor kérte, juttassák el neki is az MPP regionalizációs elképzelését, hogy megismerhesse azt, s legyen tárgyalási alapjuk. Szóba került az újabb autonómiatüntetés is, az RMDSZ és az MPP háromszéki szervezete egyaránt fontosnak tartja a folytatást, de sem Tamás Sándor, sem Kulcsár-Terza József nem akarja, hogy egy ilyen akció ismét „pártrendezvénnyé” váljék. Megállapodtak abban, hogy bármelyiküknek támad egy jó ötlete, javaslata, előbb egymással tárgyalják meg, és nem a sajtón keresztül állítják kész tények elé a másik felet. Kulcsár-Terza József azt is elmondta, azért az RMDSZ-szel kezdeményezett tárgyalást, mert az EMNP-nél várják a kongresszus utáni „megújulást”, helyi szinten történt ugyan váltás, de nincs, akivel egyeztetniük, mert semmiben nem döntenek itt, a legapróbb kérdésben is a felső vezetés jóváhagyására várnak – fejtette ki az MPP háromszéki elnöke.
(-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 5.
A remény esztendeje: 1993
Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után (1.)
A trianoni békediktátum jelentős pozícióhátrányba hozta a magyarságot a nemzetközi érdekérvényesítés területén. Ebben a helyzetben fokozott jelentősége van annak, hogy legalább a magunk részéről mindent megtegyünk a közös nemzeti siker érdekében, minél jobban kihasználjuk az egyébként szűk mozgásteret, minél kevesebb energiát fecséreljünk belharcokra. Az 1989-es alkotmányjogi rendszerváltást követően a közösségi mozgástér radikálisan kitágult, történelmi ablakok nyíltak, olyan lehetőségek, amelyek rövidebb utat kínálnak legfőbb közösségi céljaink elérésére. 1990-ben még sok tekintetben képlékeny volt a helyzet, országok alakultak, új határok rajzolódtak, ideiglenesen nemzetközi síkon is előtérbe került az elnyomott nemzeti közösségek ügye.
Emlékezzünk csak: a kilencvenes évek végén a NATO bombázta Szerbiát az albánkérdés brutális és jogtipró kezelése miatt – Koszovó pedig ma független állam. Hatalmas lehetőség állt az erdélyi magyarság előtt is: olyan követelésekkel kellett volna előállni a román politikum és a nemzetközi fórumok előtt, amelyek teljesülése a szülőföldön való hosszú távú megmaradással és gyarapodással kecsegtet. E programnak nemhogy a gyakorlatba ültetését, de a megalkotását is akadályozták azonban az akkor még teljes közösségi támogatással rendelkező RMDSZ vezetői. A precizitás kedvéért szögezzük le: nem az volt a probléma Domokos Gézával – aki akkor az elnöki posztot látta el és az autonómiaigény kinyilvánításának legkeményebb és leghatékonyabb ellenfelének számított –, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja volt. Sokkal inkább az elnök lélekbeli asszimiláltsága, hogy az általa vezetett szervezet céljait nem a hosszú távú magyar létérdekekhez igazította, hanem az általa felbecsült román tűrőképességhez. Aki arról beszélt a szervezet első kongresszusán, hogy a románság közös államért folytatott évszázados küzdelmét a trianoni békeszerződés „szentesítette”, majd fél évvel később a nemzetközi jogi szempontból kifogásolhatatlan, a román fél által kért (!) bécsi döntés 50. évfordulóján a román retorikát ismét átvéve bécsi „diktátumról” szólt, az egyszerűen nem mozgott magyarként a történelem terepén, s így a politikában sem.
Az RMDSZ első három évét a belső huzakodás jellemezte. Az első kongresszuson a helyzetteremtők és a tájba simulók egymásnak feszülését azzal sikerült strukturálisan feloldani, hogy mindkét tábor prominense meghatározó és fontos pozíciót kapott: Domokos Géza lett az elnök, Szőcs Géza pedig a főtitkár. A szervezet politikai arcélét azonban Domokos Gézának sikerült meghatározni. Hasonló megoldás született egy évvel később a második kongresszuson, ahol Domokos Géza mellé autonomista többségű elnökséget választott a szervezet legfőbb fóruma, amelynek keretében viszont az elnököt ismételten leszavazták, s a magas rangú testület az autonómiaprogram koncepcióját kigyöngyöző fórummá vált.
A Küldöttek Országos Tanácsa és a két parlamenti frakció 1992. október 25-i együttes ülésén ellenszavazat nélkül elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattal – amely első ízben szögezte le letagadhatatlanul és elhallgathatatlanul az erdélyi magyarság autonómiaigényét – úgy tűnt, sikerült megteremteni a további politizálás elvi alapját. Megalakult az RMDSZ minden irányzatát tömörítő Egyeztető Kerekasztal, amely kidolgozta az 1993 január közepére összehívott harmadik RMDSZ-kongresszus számára a szervezet két legfontosabb dokumentuma, az alapszabályzat és a program autonómiaelvű módosítási javaslatait. Sem Szőcs Géza, sem Domokos Géza nem vállalta a jelölést a szervezet elnöki tisztségére, a két esélyes jelölt Markó Béla és Tőkés László volt. Az autonomisták derékhada úgy vélte, ha átengedi az elnöki pozíciót a másik oldal jelöltjének, azzal véget vet a bizalmatlanság korszakának, s nagyobb esélyt ad a nemzeti önkormányzat közös kiépítésének. Tőkés László jelöltségének az volt az értelme, hogy ha az addigi kollaboránsok megtorpedózzák a sorsmeghatározónak hitt módosítási csomagot, Temesvár hőse nem lép vissza, s minden bizonnyal megnyeri az elnökválasztást. Naivitásunkat jelzi, hogy akkor még nem merült fel bennünk a lehetőség: az RMDSZ-t lehet úgy vezetni évtizedekig, hogy a gyakorlati politika és a program között éles és állandósított ellentmondás feszül. A remény esztendeje volt 1993.
Húsz évvel ezelőtt sokunkban élt a remény, hogy a közösségi energiák optimális kihasználásával a politikai pluralizmust az RMDSZ intézményi keretén belül tartva megteremthetjük „az államot az államban”, saját önkormányzatunkat, amely közjogi kompetenciákat is nyer majd, ha kellő politikai nyomást tudunk gyakorolni a román hatalomra. Az elmúlt negyedszázadban ez volt az erdélyi magyarság legeseménydúsabb esztendeje. A brassói kongresszus elfogadta az új programot és alapszabályzatot, elnöknek választotta Markót, megalakult az RMDSZ belső parlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa, a kormány szerepét betöltő Ügyvezető Elnökség, a bírói hatalmi ágat képviselő bizottságok. Lezajlott az első nagy belső vihar, a „finom eszközökkel végrehajtott etnikai tisztogatás vitája”, sor került Románia Európa Tanácsi felvétele előtt a neptuni találkozóra, annak nyomán egy máig tartó sajtópolémiára (az egyik főszereplő, Tokay György a Nyugati Jelen című napilapban egy héttel ezelőtt állt ki büszkén akkori szerepvállalása mellett), végül pedig az ügyet formálisan lezáró SZKT-nyilatkozatra. Érdemes húsz év távlatából a felgyűlt politikai tanulságokkal felvértezve feleleveníteni és elemezni a húsz esztendővel ezelőtt történteket. Örök vita, hogy az embereknek és közösségeknek van-e tényleges történelemalakító erejük. Spinoza szerint, ha az eldobott kőnek öntudata lenne, azt hinné, saját akaratából repül. Mások, így e sorok írója is úgy véli: van szabad akarat, van történelmi mozgástér, sőt, ahogyan Orbán Viktor fogalmazott, „akaratból épül fel a világ”. A jövőre irányuló elképzeléseink megalapozottsága érdekében, történelmi események vonatkozásában körbe lehet járni a történészeket amúgy irritáló, „mi lett volna, ha” típusú kérdéseket is. Induló cikksorozatunk erre vállalkozik.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár).
Húsz évvel az RMDSZ brassói kongresszusa után (1.)
A trianoni békediktátum jelentős pozícióhátrányba hozta a magyarságot a nemzetközi érdekérvényesítés területén. Ebben a helyzetben fokozott jelentősége van annak, hogy legalább a magunk részéről mindent megtegyünk a közös nemzeti siker érdekében, minél jobban kihasználjuk az egyébként szűk mozgásteret, minél kevesebb energiát fecséreljünk belharcokra. Az 1989-es alkotmányjogi rendszerváltást követően a közösségi mozgástér radikálisan kitágult, történelmi ablakok nyíltak, olyan lehetőségek, amelyek rövidebb utat kínálnak legfőbb közösségi céljaink elérésére. 1990-ben még sok tekintetben képlékeny volt a helyzet, országok alakultak, új határok rajzolódtak, ideiglenesen nemzetközi síkon is előtérbe került az elnyomott nemzeti közösségek ügye.
Emlékezzünk csak: a kilencvenes évek végén a NATO bombázta Szerbiát az albánkérdés brutális és jogtipró kezelése miatt – Koszovó pedig ma független állam. Hatalmas lehetőség állt az erdélyi magyarság előtt is: olyan követelésekkel kellett volna előállni a román politikum és a nemzetközi fórumok előtt, amelyek teljesülése a szülőföldön való hosszú távú megmaradással és gyarapodással kecsegtet. E programnak nemhogy a gyakorlatba ültetését, de a megalkotását is akadályozták azonban az akkor még teljes közösségi támogatással rendelkező RMDSZ vezetői. A precizitás kedvéért szögezzük le: nem az volt a probléma Domokos Gézával – aki akkor az elnöki posztot látta el és az autonómiaigény kinyilvánításának legkeményebb és leghatékonyabb ellenfelének számított –, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának póttagja volt. Sokkal inkább az elnök lélekbeli asszimiláltsága, hogy az általa vezetett szervezet céljait nem a hosszú távú magyar létérdekekhez igazította, hanem az általa felbecsült román tűrőképességhez. Aki arról beszélt a szervezet első kongresszusán, hogy a románság közös államért folytatott évszázados küzdelmét a trianoni békeszerződés „szentesítette”, majd fél évvel később a nemzetközi jogi szempontból kifogásolhatatlan, a román fél által kért (!) bécsi döntés 50. évfordulóján a román retorikát ismét átvéve bécsi „diktátumról” szólt, az egyszerűen nem mozgott magyarként a történelem terepén, s így a politikában sem.
Az RMDSZ első három évét a belső huzakodás jellemezte. Az első kongresszuson a helyzetteremtők és a tájba simulók egymásnak feszülését azzal sikerült strukturálisan feloldani, hogy mindkét tábor prominense meghatározó és fontos pozíciót kapott: Domokos Géza lett az elnök, Szőcs Géza pedig a főtitkár. A szervezet politikai arcélét azonban Domokos Gézának sikerült meghatározni. Hasonló megoldás született egy évvel később a második kongresszuson, ahol Domokos Géza mellé autonomista többségű elnökséget választott a szervezet legfőbb fóruma, amelynek keretében viszont az elnököt ismételten leszavazták, s a magas rangú testület az autonómiaprogram koncepcióját kigyöngyöző fórummá vált.
A Küldöttek Országos Tanácsa és a két parlamenti frakció 1992. október 25-i együttes ülésén ellenszavazat nélkül elfogadott Kolozsvári Nyilatkozattal – amely első ízben szögezte le letagadhatatlanul és elhallgathatatlanul az erdélyi magyarság autonómiaigényét – úgy tűnt, sikerült megteremteni a további politizálás elvi alapját. Megalakult az RMDSZ minden irányzatát tömörítő Egyeztető Kerekasztal, amely kidolgozta az 1993 január közepére összehívott harmadik RMDSZ-kongresszus számára a szervezet két legfontosabb dokumentuma, az alapszabályzat és a program autonómiaelvű módosítási javaslatait. Sem Szőcs Géza, sem Domokos Géza nem vállalta a jelölést a szervezet elnöki tisztségére, a két esélyes jelölt Markó Béla és Tőkés László volt. Az autonomisták derékhada úgy vélte, ha átengedi az elnöki pozíciót a másik oldal jelöltjének, azzal véget vet a bizalmatlanság korszakának, s nagyobb esélyt ad a nemzeti önkormányzat közös kiépítésének. Tőkés László jelöltségének az volt az értelme, hogy ha az addigi kollaboránsok megtorpedózzák a sorsmeghatározónak hitt módosítási csomagot, Temesvár hőse nem lép vissza, s minden bizonnyal megnyeri az elnökválasztást. Naivitásunkat jelzi, hogy akkor még nem merült fel bennünk a lehetőség: az RMDSZ-t lehet úgy vezetni évtizedekig, hogy a gyakorlati politika és a program között éles és állandósított ellentmondás feszül. A remény esztendeje volt 1993.
Húsz évvel ezelőtt sokunkban élt a remény, hogy a közösségi energiák optimális kihasználásával a politikai pluralizmust az RMDSZ intézményi keretén belül tartva megteremthetjük „az államot az államban”, saját önkormányzatunkat, amely közjogi kompetenciákat is nyer majd, ha kellő politikai nyomást tudunk gyakorolni a román hatalomra. Az elmúlt negyedszázadban ez volt az erdélyi magyarság legeseménydúsabb esztendeje. A brassói kongresszus elfogadta az új programot és alapszabályzatot, elnöknek választotta Markót, megalakult az RMDSZ belső parlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa, a kormány szerepét betöltő Ügyvezető Elnökség, a bírói hatalmi ágat képviselő bizottságok. Lezajlott az első nagy belső vihar, a „finom eszközökkel végrehajtott etnikai tisztogatás vitája”, sor került Románia Európa Tanácsi felvétele előtt a neptuni találkozóra, annak nyomán egy máig tartó sajtópolémiára (az egyik főszereplő, Tokay György a Nyugati Jelen című napilapban egy héttel ezelőtt állt ki büszkén akkori szerepvállalása mellett), végül pedig az ügyet formálisan lezáró SZKT-nyilatkozatra. Érdemes húsz év távlatából a felgyűlt politikai tanulságokkal felvértezve feleleveníteni és elemezni a húsz esztendővel ezelőtt történteket. Örök vita, hogy az embereknek és közösségeknek van-e tényleges történelemalakító erejük. Spinoza szerint, ha az eldobott kőnek öntudata lenne, azt hinné, saját akaratából repül. Mások, így e sorok írója is úgy véli: van szabad akarat, van történelmi mozgástér, sőt, ahogyan Orbán Viktor fogalmazott, „akaratból épül fel a világ”. A jövőre irányuló elképzeléseink megalapozottsága érdekében, történelmi események vonatkozásában körbe lehet járni a történészeket amúgy irritáló, „mi lett volna, ha” típusú kérdéseket is. Induló cikksorozatunk erre vállalkozik.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár).
2013. április 5.
Megszámláltattak a szórvány napjai?
2013. április 5.
Az EMNT állásfoglalása
Örömmel értesültünk arról, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) hétvégi ülésén is megerősítették: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minden adólejjel és adóforinttal el tud számolni.
Felhívásunk éppen erre irányult, vagyis a nyilvános elszámolásra. Az nem is képezi kérdés tárgyát, hogy a magyarországi szociálliberális kormányzás alatt a Szülőföld Alap Erdélyre jutó támogatás-részét az RMDSZ kézivezérlésű kuratóriumai klientúraépítésre használták fel. Ehhez elég csak egy felületes pillantást vetni az elmúlt évek nyertes pályázataira, illetve rámutatni az összegszerű aránytalanságokra. De ha már itt tartunk: érdemes megnézni például, hogy a nemrégiben a megszokott támogatás elmaradása miatt panaszkodó, egyébként az Orbán-kormányt folyamatosan célkeresztben tartó és diktatúrát vizionáló bukaresti Új Magyar Szó, valamint elvtárshetilapja, az Erdélyi Riport 2005–2010 között mennyi magyar adóforintot emésztett fel – szemben az erdélyi magyar média többi részével.
Bennünket, erdélyi magyarokat viszont még az előbbinél is inkább érint és érdekel, hogy a román költségvetésből a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel az RMDSZ ne csupán a Román Állami Számvevőszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetők felé is számoljon el. Tegye ezt annál is inkább, mert „a legreprezentatívabb magyar szervezetként” a saját magára szabott törvény értelmében a Szövetség a költségvetési pénzek kezelését teljes egészében magának sajátította ki.
Következésképpen felszólítjuk az RMDSZ új vezetőségét, hogy tételes formában, összegszerűen ésöt évre visszamenőleg tegyék közzé:
· Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve – amíg a pártpénzre is igényt tartott – az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány?
· Ezen összegekből mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan jutatott „baráti igények” kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját működésére?
· Az RMDSZ működési költségei összegszerűen milyen tételekből állnak?
· Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkező Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány?
· Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?
· A magyar és román közpénzek fölött rendelkező alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket?
Ezek konkrét kérdések, konkrét válaszokat várunk. Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyar választóknak joguk van erre. Másfelől a nyilatkozatok szintjén a „megújulás útjára lépett” RMDSZ-nek is hasznos lehet, ha működését a továbbiakban az átláthatóság jellemzi.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).
Örömmel értesültünk arról, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) hétvégi ülésén is megerősítették: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) minden adólejjel és adóforinttal el tud számolni.
Felhívásunk éppen erre irányult, vagyis a nyilvános elszámolásra. Az nem is képezi kérdés tárgyát, hogy a magyarországi szociálliberális kormányzás alatt a Szülőföld Alap Erdélyre jutó támogatás-részét az RMDSZ kézivezérlésű kuratóriumai klientúraépítésre használták fel. Ehhez elég csak egy felületes pillantást vetni az elmúlt évek nyertes pályázataira, illetve rámutatni az összegszerű aránytalanságokra. De ha már itt tartunk: érdemes megnézni például, hogy a nemrégiben a megszokott támogatás elmaradása miatt panaszkodó, egyébként az Orbán-kormányt folyamatosan célkeresztben tartó és diktatúrát vizionáló bukaresti Új Magyar Szó, valamint elvtárshetilapja, az Erdélyi Riport 2005–2010 között mennyi magyar adóforintot emésztett fel – szemben az erdélyi magyar média többi részével.
Bennünket, erdélyi magyarokat viszont még az előbbinél is inkább érint és érdekel, hogy a román költségvetésből a magyar nemzeti közösségnek járó adólejekkel az RMDSZ ne csupán a Román Állami Számvevőszék felé, hanem az erdélyi magyar közösség, saját választóik, vagyis a romániai adófizetők felé is számoljon el. Tegye ezt annál is inkább, mert „a legreprezentatívabb magyar szervezetként” a saját magára szabott törvény értelmében a Szövetség a költségvetési pénzek kezelését teljes egészében magának sajátította ki.
Következésképpen felszólítjuk az RMDSZ új vezetőségét, hogy tételes formában, összegszerűen ésöt évre visszamenőleg tegyék közzé:
· Mennyi közpénzt kapott az RMDSZ, illetve – amíg a pártpénzre is igényt tartott – az általa a Kisebbségi Tanácsban megnevezett Communitas Alapítvány?
· Ezen összegekből mennyit osztott vissza az erdélyi magyar közösségnek nyilvánosan; továbbá mekkora az az összeg, amit nem nyilvánosan jutatott „baráti igények” kielégítésére; végül pedig mennyit fordított saját működésére?
· Az RMDSZ működési költségei összegszerűen milyen tételekből állnak?
· Hogyan gazdálkodott az RMDSZ megbízásából további közpénzek fölött rendelkező Progress Alapítvány, az Iskola Alapítvány, továbbá a többi hasonló RMDSZ-háttéralapítvány?
· Található-e politikus ezen alapítványok fizetési listáján, és amennyiben igen, milyen funkcióban, milyen teljesítményért mennyi illetményt vett fel politikusi fizetése mellett?
· A magyar és román közpénzek fölött rendelkező alapítványok utaltak-e adományokat az RMDSZ számlájára, és ha igen, mekkora összegeket?
Ezek konkrét kérdések, konkrét válaszokat várunk. Az elmúlt években nyomorba taszított erdélyi magyar választóknak joguk van erre. Másfelől a nyilatkozatok szintjén a „megújulás útjára lépett” RMDSZ-nek is hasznos lehet, ha működését a továbbiakban az átláthatóság jellemzi.
Erdélyi Napló (Kolozsvár).
2013. április 7.
Borboly Csaba „legyurcsányozta” Parászka Borókát
Gyurcsány Ferenc szellemi követőjének nevezte Parászka Borókát vasárnap blogján Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke azért bírálja a marosvásárhelyi újságírót, mert a manna.ro-n közölt tiltakozásában antiszemita propaganda terjesztésével vádolta Ferenczy Miklós kolozsvári református esperest és Darvas-Kozma József csíkszeredai pápai káplánt.
Az RMDSZ-es politikus szerint a volt szocialista kormányfőhöz hasonlóan Parászka „olyasmi ellen tiltakozik, ami nincs, olyan kijelentések ellen hadakozik, amelyek nem hangzanak el, olyan tematikákat és vádakat akar importálni, amelyek abban a társadalmi közegben, amelyben élünk évszázadok óta, teljesen életidegenek”. Borboly értésre adja: szerinte az újságíró tiltakozásával csupán témákat kreál, hogy az egzisztenciáját biztosítsa.
A tanácselnök érintettként szólt hozzá Parászka tiltakozásához. Felidézi, hogy több székelyföldi önkormányzati vezetővel együtt alanya volt az újságíró „egyik akciójának, amikor is ránk akarta húzni a rasszizmus vádját a bukaresti sajtó által felfújt székelyföldi romaproblémák kapcsán”. Borboly szerint ez olyannyira nem sikerült neki, hogy a napilap (Új Magyar Szó), amelyben támadó cikkei megjelentek, csődbe ment. „Kíváncsi vagyok, ebben az aknamunkában még meddig talál partnert, munkaadót magának, mert azok a sajtóorgánumok, amelyeknél mostanáig tevékenykedett, kivétel nélkül vagy elbocsátották, vagy csődbe mentek” – tette hozzá.
Parászka Boróka a politikus Facebook-oldalán reagált Borboly bejegyzésére. Emlékeztette arra, hogy a marosvásárhelyi rádióban két interjút is készített a politikussal, amelyben ilyen kérdéseket feszegetett: miért alacsony a tőkebeáramlás Hargita megyébe? miért magas az Állami Számvevőszék által talált visszaélések száma?
Emlékeztette Borbolyt arra is, hogy amikor az ő családját érte fenyegetés, akkor -- dacára minden szakmai vitáiknak – maximális szolidaritásáról, segítségéről és emberi kiállásáról biztosította a politikust. „Most is, mint akkor, úgy gondolom: galád dolog minden nemtelen támadás. És igen Csaba, ha legközelebb fenyegetik a családodat, feleségedet, gyerekeidet, én leszek az első, aki ez ellen felszólal” – válaszolta Borbolynak az újságíró.
Kovács: normális világban élünk? Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter szerint Parászka Boróka tiltakozásával arra hívta fel a figyelmet, hogy húsvét ünnepe vagy egy nyilvános esemény alkalmával egy református és egy katolikus lelkész „szégyenletesen, minősíthetetlenül gyűlölködik, uszít, antiszemita propagandát folytat”. A politikust a tiltakozást kommentelő „normálisnak tűnő emberek” facebookos hozzászólásai késztették arra, hogy blogján véleményt nyilvánítson. Mint írja, kétségbeejtőnek tartja, hogy a 21. században tömegesen vannak olyanok, akik a két lelkész múltjára, eddigi tevékenységére hivatkozva megértően, sőt támogatóan viszonyulnak a “zsidózásukhoz”. „Tragikomikus, hogy mások azért ítélik el Boróka írását, mert egy másik, >>nagymagyar<< témában nem csomagolta székely zászlóba szavait. Ijesztőnek tartom, hogy ezen bejegyzésem miatt engem is sokan akasztani fognak” – fogalmaz blogján a politikus.
Maszol.ro.
Gyurcsány Ferenc szellemi követőjének nevezte Parászka Borókát vasárnap blogján Borboly Csaba. Hargita Megye Tanácsának elnöke azért bírálja a marosvásárhelyi újságírót, mert a manna.ro-n közölt tiltakozásában antiszemita propaganda terjesztésével vádolta Ferenczy Miklós kolozsvári református esperest és Darvas-Kozma József csíkszeredai pápai káplánt.
Az RMDSZ-es politikus szerint a volt szocialista kormányfőhöz hasonlóan Parászka „olyasmi ellen tiltakozik, ami nincs, olyan kijelentések ellen hadakozik, amelyek nem hangzanak el, olyan tematikákat és vádakat akar importálni, amelyek abban a társadalmi közegben, amelyben élünk évszázadok óta, teljesen életidegenek”. Borboly értésre adja: szerinte az újságíró tiltakozásával csupán témákat kreál, hogy az egzisztenciáját biztosítsa.
A tanácselnök érintettként szólt hozzá Parászka tiltakozásához. Felidézi, hogy több székelyföldi önkormányzati vezetővel együtt alanya volt az újságíró „egyik akciójának, amikor is ránk akarta húzni a rasszizmus vádját a bukaresti sajtó által felfújt székelyföldi romaproblémák kapcsán”. Borboly szerint ez olyannyira nem sikerült neki, hogy a napilap (Új Magyar Szó), amelyben támadó cikkei megjelentek, csődbe ment. „Kíváncsi vagyok, ebben az aknamunkában még meddig talál partnert, munkaadót magának, mert azok a sajtóorgánumok, amelyeknél mostanáig tevékenykedett, kivétel nélkül vagy elbocsátották, vagy csődbe mentek” – tette hozzá.
Parászka Boróka a politikus Facebook-oldalán reagált Borboly bejegyzésére. Emlékeztette arra, hogy a marosvásárhelyi rádióban két interjút is készített a politikussal, amelyben ilyen kérdéseket feszegetett: miért alacsony a tőkebeáramlás Hargita megyébe? miért magas az Állami Számvevőszék által talált visszaélések száma?
Emlékeztette Borbolyt arra is, hogy amikor az ő családját érte fenyegetés, akkor -- dacára minden szakmai vitáiknak – maximális szolidaritásáról, segítségéről és emberi kiállásáról biztosította a politikust. „Most is, mint akkor, úgy gondolom: galád dolog minden nemtelen támadás. És igen Csaba, ha legközelebb fenyegetik a családodat, feleségedet, gyerekeidet, én leszek az első, aki ez ellen felszólal” – válaszolta Borbolynak az újságíró.
Kovács: normális világban élünk? Az RMDSZ főtitkára, Kovács Péter szerint Parászka Boróka tiltakozásával arra hívta fel a figyelmet, hogy húsvét ünnepe vagy egy nyilvános esemény alkalmával egy református és egy katolikus lelkész „szégyenletesen, minősíthetetlenül gyűlölködik, uszít, antiszemita propagandát folytat”. A politikust a tiltakozást kommentelő „normálisnak tűnő emberek” facebookos hozzászólásai késztették arra, hogy blogján véleményt nyilvánítson. Mint írja, kétségbeejtőnek tartja, hogy a 21. században tömegesen vannak olyanok, akik a két lelkész múltjára, eddigi tevékenységére hivatkozva megértően, sőt támogatóan viszonyulnak a “zsidózásukhoz”. „Tragikomikus, hogy mások azért ítélik el Boróka írását, mert egy másik, >>nagymagyar<< témában nem csomagolta székely zászlóba szavait. Ijesztőnek tartom, hogy ezen bejegyzésem miatt engem is sokan akasztani fognak” – fogalmaz blogján a politikus.
Maszol.ro.
2013. április 8.
Rendőrségi vizsgálat a zászlót kitűző iskolák igazgatói ellen
Hargita megyében rendőrségi kihallgatásra idézték be a székely zászlót kitűző iskolák igazgatóit. Fogarasy Mihály Általános Iskola és a Salamon Ernő Gimnázium igazgatójának kellett megjelennie a rendőrségen az intézmény homlokzatára kitűzött székely zászló miatt.
Lakatos Mihály a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója az MTI-nek vasárnap elmondta, pénteken kellett írásos nyilatkozatot adnia a rendőrségen arról, hogy milyen körülmények között került ki a tanintézményre a székely zászló. Elmondta, azt a tájékoztatást kapta, hogy egy nyugalmazott maroshévizi tanár feljelentése nyomán folyik vizsgálat székelyzászló-ügyben. Lakatos Mihály tudni vélte, hogy Székelyudvarhelyen is hasonló idézést kaptak az iskolaigazgatók.
Laczkó György, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója az MTI-nek elmondta, több mint egy hónappal ezelőtt kellett írásos nyilatkozatot adnia. A rendőrség csupán nyilatkozatot kért, nem kérte a zászló eltávolítását.
Nyílt levélben szólította meg vasárnap az oktatási intézmények igazgatóit Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Az MTI-hez is eljuttatott levélben Borboly nyomatékosította, nincsen olyan hatályos jogszabály Romániában, amely tiltaná a helyi, megyei vagy regionális zászlók használatát.
A megyei vezető szerint a rendőrségi vizsgálat az intézményvezetők megfélemlítését szolgálja, „hátha meggondolják magukat, és leveszik azt a fránya zászlót". Borboly Csaba arról tájékoztatta az intézményvezetőket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott Mikó Imre szolgálattól kért jogi segítséget.
A Hargita Megyei Tanács 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A határozatot román civil szervezetek támadták meg a bíróságon, először arra hivatkozva, hogy a jelkép diszkriminálja a román közösséget. Miután ezt a pert elvesztették, arra hivatkoztak, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja. Az utóbbi per végén, tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. Borboly Csaba tájékoztatása szerint az ítélet mindeddig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, ezért nem hatályos.
MTI
Erdély.ma.
Hargita megyében rendőrségi kihallgatásra idézték be a székely zászlót kitűző iskolák igazgatóit. Fogarasy Mihály Általános Iskola és a Salamon Ernő Gimnázium igazgatójának kellett megjelennie a rendőrségen az intézmény homlokzatára kitűzött székely zászló miatt.
Lakatos Mihály a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója az MTI-nek vasárnap elmondta, pénteken kellett írásos nyilatkozatot adnia a rendőrségen arról, hogy milyen körülmények között került ki a tanintézményre a székely zászló. Elmondta, azt a tájékoztatást kapta, hogy egy nyugalmazott maroshévizi tanár feljelentése nyomán folyik vizsgálat székelyzászló-ügyben. Lakatos Mihály tudni vélte, hogy Székelyudvarhelyen is hasonló idézést kaptak az iskolaigazgatók.
Laczkó György, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója az MTI-nek elmondta, több mint egy hónappal ezelőtt kellett írásos nyilatkozatot adnia. A rendőrség csupán nyilatkozatot kért, nem kérte a zászló eltávolítását.
Nyílt levélben szólította meg vasárnap az oktatási intézmények igazgatóit Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Az MTI-hez is eljuttatott levélben Borboly nyomatékosította, nincsen olyan hatályos jogszabály Romániában, amely tiltaná a helyi, megyei vagy regionális zászlók használatát.
A megyei vezető szerint a rendőrségi vizsgálat az intézményvezetők megfélemlítését szolgálja, „hátha meggondolják magukat, és leveszik azt a fránya zászlót". Borboly Csaba arról tájékoztatta az intézményvezetőket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott Mikó Imre szolgálattól kért jogi segítséget.
A Hargita Megyei Tanács 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A határozatot román civil szervezetek támadták meg a bíróságon, először arra hivatkozva, hogy a jelkép diszkriminálja a román közösséget. Miután ezt a pert elvesztették, arra hivatkoztak, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja. Az utóbbi per végén, tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. Borboly Csaba tájékoztatása szerint az ítélet mindeddig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, ezért nem hatályos.
MTI
Erdély.ma.
2013. április 8.
Ellentét az RMDSZ-ben a Rétyen tervezett fakitermelés miatt
Ellentét alakult ki két RMDSZ-es honatya között a Kovászna megyei Rétyre tervezett fafeldolgozó üzem kapcsán: miközben saját bevallása szerint a romániai fakirályként emlegetett osztrák beruházót Olosz Gergely szenátor csábította a háromszéki településre, addig Korodi Attila Hargita megyei parlamenti képviselő szerint stratégiát kellene kidolgozni a Holzindustrie Schweighofer ellehetetlenítésére. A konfliktus azt követően alakult ki, hogy a Hargita megyei fafeldolgozókat tömörítő szövetség, az Arbor csütörtökön nyílt levélben adott hangot a beruházással kapcsolatos aggályoknak.
A mintegy 150 vállalkozást tömörítő, és ily módon több mint 3000 személynek munkát adó szövetség állítása szerint a Holzindustrie Schweighofer olyan áron vásárolja fel a fát a Székelyföldről, amilyenen a helyi kis cégek nem tudják, s ezáltal az ő megélhetésüket veszélyezteti. Ezért az Arbor kérte az osztrák beruházás azonnali leállítását, a rönkök és a fűrészáru exportjának megszüntetését és egy olyan törvénytervezet kidolgozását, amely előírja, hogy az erdőtulajdonosok a meghirdetett és értékesített rönkmennyiségből elsősorban a késztermékeket előállító vállalkozásokat szolgálják ki.
Korodi: stratégia kell a cégek ellehetetlenítésére
Hasonlóképpen vélekedik Korodi Attila Hargita megyei RMDSZ-es képviselő, volt környezetvédelmi miniszter is, aki a múlt héten találkozott az Arbor képviselőivel. Korodi Facebook-oldalán vetette fel az osztrák vállalat ellehetetlenítésére vonatkozó stratégia szükségességét. A honatya szerint meg kell védeni a faiparban tevékenykedő Hargita megyei kisebb cégeket és az általuk biztosított munkahelyeket a háromszéki beruházástól. Korodi Attila a közösségi oldalon később arról is beszámolt, hogy
Hargita megyei kollégái hasonlóképpen gondolkodnak. Egy felvetésre, mely szerint hogyan lehetséges, hogy ugyanabban a táborban ugyanazzal a céllal tevékenykedő közszereplők teljesen más véleménnyel vannak az osztrák beruházásról, a képviselő kifejtette: „a pártokban ez nem lenne lehetséges, egy szövetségben pont, hogy ennek helye és haszna van”. Korodi Attila ugyanakkor az MTI-nek elmondta, három éve azon dolgoznak, hogy a Holzindustrie Schweighofer ne tudjon Hargita megyében megtelepedni, és keresik a megoldást egy olyan jogszabály megalkotására, hogy adótöbbletet rójanak ki azokra, akik feldolgozatlan fát szállítanak el a kitermelés térségéből.
Olosz tárgyalni hív
Nincs ok aggodalomra eközben Olosz Gergely szerint. A háromszéki szenátor a Krónika megkeresésére közölte, éppen ezért mielőbbi egyeztetést kezdeményez, hogy minden érintett elmondhassa aggodalmait, tisztázzák a tévhiteket. „Közös érdekünk, hogy a dolgok jól működjenek, az érdekellentéteket ne hagyjuk elharapózni. Minél gyorsabban sort kell keríteni a megbeszélésekre, szerintem a beruházást ellenzők vagy nem rendelkeznek elég információval, vagy szándékosan meglovagolják a tévhiteket, ezeket mindenképpen gyorsan tisztázni kell” – szögezte le. Olosz emlékeztetett, hogy a munkahelyteremtés a háromszéki politikusok egyik prioritása, ezért olyan beruházót szerettek volna a térségbe csábítani, amely hosszú távra tervez, olyan ágazatban tevékenykedik, aminek hagyománya van Háromszéken, tehát talál szakképzett munkaerőt. Ez három területre volt érvényes: a mezőgazdaságra, a fafeldolgozásra és a fémmegmunkálásra. A politikus ismételten hangsúlyozta, hogy a 150 millió eurós befektetéssel 50 hektáron megvalósuló rétyi üzem 650 új munkahelyet biztosít, ám közvetve további 2000 állást generál, például a vendéglátó- vagy a szállítóiparban. „A rendszerváltás óta ez a legnagyobb háromszéki beruházás” – emlékeztetett Olosz Gergely.
A szenátor szerint ugyanakkor az erdőgazdálkodással foglalkozók érdekeit is szem előtt kell tartani, hiszen miközben küzdenek azért, hogy például a tejet vagy a burgonyát nagyobb áron vásárolják fel, miért ne lenne érdekük, hogy az erdőtulajdonosok is magasabb áron adhassák el a fát.
„Tévhit, hogy kivágják az erdőket, hiszen a háromszéki erdők többsége magántulajdonban van, a gazdáknak, a közbirtokosságoknak, sőt a feldolgozónak is érdeke, hogy hosszú távon fenntartható erdőgazdálkodást folytassanak. Az üzemgazdálkodást a törvény szavatolja, Háromszéken a tulajdonosok felelősen gazdálkodnak, 40 százalékkal több fa termelődik évente, mint amennyit kivágnak. Nálunk nincs rablógazdálkodás” – szögezte le a politikus. Olosz szerint az osztrák vállalkozásnak számos előnye van, például helyben és 100 százalékban feldolgozza a fát, megvan a felvásárlópiaca, és az sem kizárt, hogy a helyi vállalkozókat is ellátja alapanyaggal. A másik tévhit elmondása szerint az, hogy az első évben feldolgozott 800 ezer köbméter fát csak Kovászna és Hargita megyéből szerzi be a rétyi üzem. Mint részletezte, tavaly Kovászna megyéből 51 ezer köbméter fát, míg Hargita megyéből 200 ezer köbmétert vittek a szászsebesi üzemükbe, ezt a közel 300 kilométeres szállítást meg lehet spórolni, de a cég Ukrajnából is vásárol alapanyagot. „Rengeteg előnye van a rétyi beruházásnak, erdészekre, erdőmérnökökre, betanított szakmunkásokra lesz szükség, a helyi adóval a helyi közösség fejlesztéséhez is hozzájárul, más műhelyeknek is adhat el alapanyagot, mindannyiunk érdeke, hogy ez Kovászna megye sikertörténete legyen” – érvelt Olosz Gergely.
Csibi: nem azonnali profitban kell gondolkodni
„Románia nincs abban a helyzetben, hogy élő fát, rönköt vagy deszkát adjon el exportra” – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Csibi Magor, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezetének vezetője. Szerinte ezen gyakorlat helyett inkább olyan iparágak megteremtésére kellene koncentrálni, amelyek feldolgozzák helyben kitermelt fát, hiszen ez egyaránt előnyös lenne a helyi közösségek, illetve az ország gazdasága számára egyaránt. „Szerencsére a nézeteinket osztja a fa- és vízügyi minisztérium is, így az erdőtörvény tervezetének legfrissebb verziójában olyan intézkedéseket rögzítenek, amelyek révén megpróbálják megállítani az élő fa, deszka és -rönkök exportját. Ez fontos lépés a közép- és hosszú távú stratégia érdekében” – fejtette ki Csibi Magor, ismételten leszögezve, hogy nem elég megállítani a nem fenntartható erdőkitermelést, ha nem teremtjük meg azt az erdőipart, ami nem az azonnali profitban gondolkodik. „Normális, hogy egy cég pénzben gondolkodik, de az állam egyik szerepe, hogy a cégek profitvágyát összehozza a helyi közösségek érdekeivel és a természet fenntarthatóságával” – összegzett a környezetvédelmi szakember.
(Drámai méreteket ölt az illegális fakitermelés
Az elmúlt két évtizedben Románia több mint 5 milliárd eurót veszített az illegális fakitermelések miatt – mutatott rá hétvégi gyulafehérvári sajtótájékoztatóján Lucia Varga víz- és erdőügyi miniszter, leszögezve, hogy ez az árvizek egyik fő kiváltó oka is. Mint részletezte, 1990 és 2011 között 80 millió köbméter fát termeltek ki törvénytelenül az országban. „Kétféleképpen lépünk fel. Egyrészt megerősítjük a jogszabályi környezetet, megtiltva az ellenőrizetlen erdőkitermelést, másrészt drasztikus fellépést tanúsítunk azokkal szemben, akik elpusztítják erdeinket” – szögezte le Lucia Varga.)
Krónika (Kolozsvár).
Ellentét alakult ki két RMDSZ-es honatya között a Kovászna megyei Rétyre tervezett fafeldolgozó üzem kapcsán: miközben saját bevallása szerint a romániai fakirályként emlegetett osztrák beruházót Olosz Gergely szenátor csábította a háromszéki településre, addig Korodi Attila Hargita megyei parlamenti képviselő szerint stratégiát kellene kidolgozni a Holzindustrie Schweighofer ellehetetlenítésére. A konfliktus azt követően alakult ki, hogy a Hargita megyei fafeldolgozókat tömörítő szövetség, az Arbor csütörtökön nyílt levélben adott hangot a beruházással kapcsolatos aggályoknak.
A mintegy 150 vállalkozást tömörítő, és ily módon több mint 3000 személynek munkát adó szövetség állítása szerint a Holzindustrie Schweighofer olyan áron vásárolja fel a fát a Székelyföldről, amilyenen a helyi kis cégek nem tudják, s ezáltal az ő megélhetésüket veszélyezteti. Ezért az Arbor kérte az osztrák beruházás azonnali leállítását, a rönkök és a fűrészáru exportjának megszüntetését és egy olyan törvénytervezet kidolgozását, amely előírja, hogy az erdőtulajdonosok a meghirdetett és értékesített rönkmennyiségből elsősorban a késztermékeket előállító vállalkozásokat szolgálják ki.
Korodi: stratégia kell a cégek ellehetetlenítésére
Hasonlóképpen vélekedik Korodi Attila Hargita megyei RMDSZ-es képviselő, volt környezetvédelmi miniszter is, aki a múlt héten találkozott az Arbor képviselőivel. Korodi Facebook-oldalán vetette fel az osztrák vállalat ellehetetlenítésére vonatkozó stratégia szükségességét. A honatya szerint meg kell védeni a faiparban tevékenykedő Hargita megyei kisebb cégeket és az általuk biztosított munkahelyeket a háromszéki beruházástól. Korodi Attila a közösségi oldalon később arról is beszámolt, hogy
Hargita megyei kollégái hasonlóképpen gondolkodnak. Egy felvetésre, mely szerint hogyan lehetséges, hogy ugyanabban a táborban ugyanazzal a céllal tevékenykedő közszereplők teljesen más véleménnyel vannak az osztrák beruházásról, a képviselő kifejtette: „a pártokban ez nem lenne lehetséges, egy szövetségben pont, hogy ennek helye és haszna van”. Korodi Attila ugyanakkor az MTI-nek elmondta, három éve azon dolgoznak, hogy a Holzindustrie Schweighofer ne tudjon Hargita megyében megtelepedni, és keresik a megoldást egy olyan jogszabály megalkotására, hogy adótöbbletet rójanak ki azokra, akik feldolgozatlan fát szállítanak el a kitermelés térségéből.
Olosz tárgyalni hív
Nincs ok aggodalomra eközben Olosz Gergely szerint. A háromszéki szenátor a Krónika megkeresésére közölte, éppen ezért mielőbbi egyeztetést kezdeményez, hogy minden érintett elmondhassa aggodalmait, tisztázzák a tévhiteket. „Közös érdekünk, hogy a dolgok jól működjenek, az érdekellentéteket ne hagyjuk elharapózni. Minél gyorsabban sort kell keríteni a megbeszélésekre, szerintem a beruházást ellenzők vagy nem rendelkeznek elég információval, vagy szándékosan meglovagolják a tévhiteket, ezeket mindenképpen gyorsan tisztázni kell” – szögezte le. Olosz emlékeztetett, hogy a munkahelyteremtés a háromszéki politikusok egyik prioritása, ezért olyan beruházót szerettek volna a térségbe csábítani, amely hosszú távra tervez, olyan ágazatban tevékenykedik, aminek hagyománya van Háromszéken, tehát talál szakképzett munkaerőt. Ez három területre volt érvényes: a mezőgazdaságra, a fafeldolgozásra és a fémmegmunkálásra. A politikus ismételten hangsúlyozta, hogy a 150 millió eurós befektetéssel 50 hektáron megvalósuló rétyi üzem 650 új munkahelyet biztosít, ám közvetve további 2000 állást generál, például a vendéglátó- vagy a szállítóiparban. „A rendszerváltás óta ez a legnagyobb háromszéki beruházás” – emlékeztetett Olosz Gergely.
A szenátor szerint ugyanakkor az erdőgazdálkodással foglalkozók érdekeit is szem előtt kell tartani, hiszen miközben küzdenek azért, hogy például a tejet vagy a burgonyát nagyobb áron vásárolják fel, miért ne lenne érdekük, hogy az erdőtulajdonosok is magasabb áron adhassák el a fát.
„Tévhit, hogy kivágják az erdőket, hiszen a háromszéki erdők többsége magántulajdonban van, a gazdáknak, a közbirtokosságoknak, sőt a feldolgozónak is érdeke, hogy hosszú távon fenntartható erdőgazdálkodást folytassanak. Az üzemgazdálkodást a törvény szavatolja, Háromszéken a tulajdonosok felelősen gazdálkodnak, 40 százalékkal több fa termelődik évente, mint amennyit kivágnak. Nálunk nincs rablógazdálkodás” – szögezte le a politikus. Olosz szerint az osztrák vállalkozásnak számos előnye van, például helyben és 100 százalékban feldolgozza a fát, megvan a felvásárlópiaca, és az sem kizárt, hogy a helyi vállalkozókat is ellátja alapanyaggal. A másik tévhit elmondása szerint az, hogy az első évben feldolgozott 800 ezer köbméter fát csak Kovászna és Hargita megyéből szerzi be a rétyi üzem. Mint részletezte, tavaly Kovászna megyéből 51 ezer köbméter fát, míg Hargita megyéből 200 ezer köbmétert vittek a szászsebesi üzemükbe, ezt a közel 300 kilométeres szállítást meg lehet spórolni, de a cég Ukrajnából is vásárol alapanyagot. „Rengeteg előnye van a rétyi beruházásnak, erdészekre, erdőmérnökökre, betanított szakmunkásokra lesz szükség, a helyi adóval a helyi közösség fejlesztéséhez is hozzájárul, más műhelyeknek is adhat el alapanyagot, mindannyiunk érdeke, hogy ez Kovászna megye sikertörténete legyen” – érvelt Olosz Gergely.
Csibi: nem azonnali profitban kell gondolkodni
„Románia nincs abban a helyzetben, hogy élő fát, rönköt vagy deszkát adjon el exportra” – fogalmazta meg a Krónika megkeresésére Csibi Magor, a Természetvédelmi Világalap (WWF) romániai szervezetének vezetője. Szerinte ezen gyakorlat helyett inkább olyan iparágak megteremtésére kellene koncentrálni, amelyek feldolgozzák helyben kitermelt fát, hiszen ez egyaránt előnyös lenne a helyi közösségek, illetve az ország gazdasága számára egyaránt. „Szerencsére a nézeteinket osztja a fa- és vízügyi minisztérium is, így az erdőtörvény tervezetének legfrissebb verziójában olyan intézkedéseket rögzítenek, amelyek révén megpróbálják megállítani az élő fa, deszka és -rönkök exportját. Ez fontos lépés a közép- és hosszú távú stratégia érdekében” – fejtette ki Csibi Magor, ismételten leszögezve, hogy nem elég megállítani a nem fenntartható erdőkitermelést, ha nem teremtjük meg azt az erdőipart, ami nem az azonnali profitban gondolkodik. „Normális, hogy egy cég pénzben gondolkodik, de az állam egyik szerepe, hogy a cégek profitvágyát összehozza a helyi közösségek érdekeivel és a természet fenntarthatóságával” – összegzett a környezetvédelmi szakember.
(Drámai méreteket ölt az illegális fakitermelés
Az elmúlt két évtizedben Románia több mint 5 milliárd eurót veszített az illegális fakitermelések miatt – mutatott rá hétvégi gyulafehérvári sajtótájékoztatóján Lucia Varga víz- és erdőügyi miniszter, leszögezve, hogy ez az árvizek egyik fő kiváltó oka is. Mint részletezte, 1990 és 2011 között 80 millió köbméter fát termeltek ki törvénytelenül az országban. „Kétféleképpen lépünk fel. Egyrészt megerősítjük a jogszabályi környezetet, megtiltva az ellenőrizetlen erdőkitermelést, másrészt drasztikus fellépést tanúsítunk azokkal szemben, akik elpusztítják erdeinket” – szögezte le Lucia Varga.)
Krónika (Kolozsvár).
2013. április 8.
Székelyföldből nem engednek (Polgári engedetlenségre edz az SZNT)
Több mint 30 ezer internetes aláírást és az eddigi összesítés szerint több mint hatezer, papírra fektetett kézjegyet sikerült összesíteni a március 10-i marosvásárhelyi kiáltvány támogatására – jelentették be szombaton a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői az Állandó Bizottság (ÁB) ülése után. A petíciót, immár az aláírások kíséretében, újra eljuttatják a román kormányhoz. Egy következő autonómiatüntetés megszervezéséről csak az érdemi válasz megérkezése után döntenek – jelentette be Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Az ÁB tagjai egybehangzóan úgy ítélték meg: a március 10-i autonómiatüntetés rendkívül sikeres volt, és új lendületet adott az önrendelkezési harcnak. Szombaton éjfélkor lezárták az aláírásgyűjtést, az e célra létrehozott honlapon 30 226 támogató jelentkezett. Még nem érkezett be az összes, terepen levő aláírási ív, hétfőre ígérték a pontos számot, de a sepsiszentgyörgyi SZNT-székházba szombatig begyűjtött papírok több mint hatezer nevet tartalmaznak. Izsák Balázs elmondta: az összest továbbítják Bukarestbe a román kormánynak. Újabb autonómiatüntetésről csak akkor döntenek, ha érdemi választ kapnak beadványukra, eddig minden, a kabinethez eljuttatott dokumentumukra érkezett ilyen felelet – fejtette ki Izsák Balázs. Az ÁB arról is határozott, hogy újra felkéri az RMDSZ-es képviselőket és szenátorokat, terjesszék be a parlamentbe Székelyföld autonómiastatútumát. Az SZNT ismételt állásfoglalása szerint Románia tervezett regionális-közigazgatási átszervezése során csak az a megoldás elfogadható, amelyben Székelyföld mint önálló, autonóm jogkörökkel felruházott közigazgatási egység szerepel. A Székely Nemzeti Tanács szerint mind a nyolc székely széknek az önálló Székelyföld közigazgatási egységbe kell tartoznia, és e célkitűzésért minden magyar politikai pártnak egységesen kell fellépnie. Az SZNT elnöke azt is elmondta, hogy a kormány eddig nyilvánosságra került elképzelései ilyen szempontból aggasztóak, megtörténhet, szükség lesz a polgári engedetlenség különböző formáira és eszközeire, a mostani aláírásgyűjtést egyfajta „bemelegítésnek” szánták, igyekeznek ébren tartani a március 10-i hangulatot, lendületet. Az Állandó Bizottság arról is határozott, hogy az SZNT soros ülését június közepén tartják vagy Marosvásárhelyen, vagy Kézdivásárhelyen, s akkor elnökválasztásra is sor kerül. Addig, ahol szükséges, megszervezik a helyi és széki tisztújító üléseket. Márton Zoltán, Makkfalva polgármestere, az SZNT alelnöke bejelentette: május 4-én ötödik alkalommal szervezik meg a Székely majálist. Fontos és jó hangulatú rendezvényre számítanak idén is, tavaly például már több mint háromezren vettek részt. Öt esztendővel ezelőtt az első majális címe az volt, hogy Marosszék Székelyföld része, idén a régiósítás lesz a fő téma, amelyről – a figyelemfelkeltésen túl – egy majálisnak megfelelő, oldott hangulatban kívánnak eszmét cserélni a résztvevők.
Farkas Réka.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
Több mint 30 ezer internetes aláírást és az eddigi összesítés szerint több mint hatezer, papírra fektetett kézjegyet sikerült összesíteni a március 10-i marosvásárhelyi kiáltvány támogatására – jelentették be szombaton a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői az Állandó Bizottság (ÁB) ülése után. A petíciót, immár az aláírások kíséretében, újra eljuttatják a román kormányhoz. Egy következő autonómiatüntetés megszervezéséről csak az érdemi válasz megérkezése után döntenek – jelentette be Izsák Balázs, az SZNT elnöke.
Az ÁB tagjai egybehangzóan úgy ítélték meg: a március 10-i autonómiatüntetés rendkívül sikeres volt, és új lendületet adott az önrendelkezési harcnak. Szombaton éjfélkor lezárták az aláírásgyűjtést, az e célra létrehozott honlapon 30 226 támogató jelentkezett. Még nem érkezett be az összes, terepen levő aláírási ív, hétfőre ígérték a pontos számot, de a sepsiszentgyörgyi SZNT-székházba szombatig begyűjtött papírok több mint hatezer nevet tartalmaznak. Izsák Balázs elmondta: az összest továbbítják Bukarestbe a román kormánynak. Újabb autonómiatüntetésről csak akkor döntenek, ha érdemi választ kapnak beadványukra, eddig minden, a kabinethez eljuttatott dokumentumukra érkezett ilyen felelet – fejtette ki Izsák Balázs. Az ÁB arról is határozott, hogy újra felkéri az RMDSZ-es képviselőket és szenátorokat, terjesszék be a parlamentbe Székelyföld autonómiastatútumát. Az SZNT ismételt állásfoglalása szerint Románia tervezett regionális-közigazgatási átszervezése során csak az a megoldás elfogadható, amelyben Székelyföld mint önálló, autonóm jogkörökkel felruházott közigazgatási egység szerepel. A Székely Nemzeti Tanács szerint mind a nyolc székely széknek az önálló Székelyföld közigazgatási egységbe kell tartoznia, és e célkitűzésért minden magyar politikai pártnak egységesen kell fellépnie. Az SZNT elnöke azt is elmondta, hogy a kormány eddig nyilvánosságra került elképzelései ilyen szempontból aggasztóak, megtörténhet, szükség lesz a polgári engedetlenség különböző formáira és eszközeire, a mostani aláírásgyűjtést egyfajta „bemelegítésnek” szánták, igyekeznek ébren tartani a március 10-i hangulatot, lendületet. Az Állandó Bizottság arról is határozott, hogy az SZNT soros ülését június közepén tartják vagy Marosvásárhelyen, vagy Kézdivásárhelyen, s akkor elnökválasztásra is sor kerül. Addig, ahol szükséges, megszervezik a helyi és széki tisztújító üléseket. Márton Zoltán, Makkfalva polgármestere, az SZNT alelnöke bejelentette: május 4-én ötödik alkalommal szervezik meg a Székely majálist. Fontos és jó hangulatú rendezvényre számítanak idén is, tavaly például már több mint háromezren vettek részt. Öt esztendővel ezelőtt az első majális címe az volt, hogy Marosszék Székelyföld része, idén a régiósítás lesz a fő téma, amelyről – a figyelemfelkeltésen túl – egy majálisnak megfelelő, oldott hangulatban kívánnak eszmét cserélni a résztvevők.
Farkas Réka.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2013. április 8.
Visszahelyezték tisztségébe a vajdahunyadi kórház magyar igazgatóját
A dél-erdélyi Vajdahunyad polgármestere visszahelyezte tisztségébe Bende Barnát, a helyi kórház köztiszteletben álló igazgatóját, akinek leváltása március közepén spontán sztrájkot váltott ki a kórház alkalmazottai körében.
Viorel Arion polgármester a Mediafax hírügynökségnek elmondta, érvénytelenítette a kórházigazgató leváltásáról hozott döntést, mert azt a prefektusi hivatal törvénytelennek minősítette. Hozzátette, hétfőtől ismét Bende Barna vezeti a vajdahunyadi kórházat.
A kórházigazgatót azért váltotta le tisztségéből március 13-án a kórház igazgatótanácsa, mert őt is felelősnek tartották egy – a számvevőszék által kifogásolt – a korábbi városvezetés idején lebonyolított nagy értékű eszközbeszerzés ügyében. Bende Barna mindvégig vétlennek mondta magát. Azt hangsúlyozta, hogy a kórház csupán haszonélvezője volt a megvásárolt orvosi berendezéseknek, az eszközbeszerzést a kórházat fenntartó polgármesteri hivatal bonyolította le.
Felmentése hírére spontán sztrájkba kezdett a kórház mintegy kétszáz alkalmazottja, akik csak az után vették fel a munkát, hogy a leváltott igazgató nyomatékosan kérte őket erre.
A 2012-es önkormányzati választásokon Viorel Arion pár száz szavazattal előzte meg a polgármesteri székért folytatott versenyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Szociálliberális Unió (USL) támogatásával függetlenként versenybe szállt Bende Barnát. Bende Barna ortopéd szakorvosként, majd kórházigazgatóként szerzett elismerést az 55 ezer lakosú Vajdahunyadon, ahol a magyarság aránya mindössze öt százalék. A polgármesteri hivatal felügyelete alatt működő 612 ágyas vajdahunyadi kórházat mintegy nyolcszáz alkalmazott szolgálja ki.
erdon.ro.
A dél-erdélyi Vajdahunyad polgármestere visszahelyezte tisztségébe Bende Barnát, a helyi kórház köztiszteletben álló igazgatóját, akinek leváltása március közepén spontán sztrájkot váltott ki a kórház alkalmazottai körében.
Viorel Arion polgármester a Mediafax hírügynökségnek elmondta, érvénytelenítette a kórházigazgató leváltásáról hozott döntést, mert azt a prefektusi hivatal törvénytelennek minősítette. Hozzátette, hétfőtől ismét Bende Barna vezeti a vajdahunyadi kórházat.
A kórházigazgatót azért váltotta le tisztségéből március 13-án a kórház igazgatótanácsa, mert őt is felelősnek tartották egy – a számvevőszék által kifogásolt – a korábbi városvezetés idején lebonyolított nagy értékű eszközbeszerzés ügyében. Bende Barna mindvégig vétlennek mondta magát. Azt hangsúlyozta, hogy a kórház csupán haszonélvezője volt a megvásárolt orvosi berendezéseknek, az eszközbeszerzést a kórházat fenntartó polgármesteri hivatal bonyolította le.
Felmentése hírére spontán sztrájkba kezdett a kórház mintegy kétszáz alkalmazottja, akik csak az után vették fel a munkát, hogy a leváltott igazgató nyomatékosan kérte őket erre.
A 2012-es önkormányzati választásokon Viorel Arion pár száz szavazattal előzte meg a polgármesteri székért folytatott versenyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Szociálliberális Unió (USL) támogatásával függetlenként versenybe szállt Bende Barnát. Bende Barna ortopéd szakorvosként, majd kórházigazgatóként szerzett elismerést az 55 ezer lakosú Vajdahunyadon, ahol a magyarság aránya mindössze öt százalék. A polgármesteri hivatal felügyelete alatt működő 612 ágyas vajdahunyadi kórházat mintegy nyolcszáz alkalmazott szolgálja ki.
erdon.ro.
2013. április 9.
Elgázosítaná a magyarokat egy román focista
„Elgázosítanálak és lágerbe küldenélek mindannyiatokat! Nem volt elég nektek, hogy annyi évig igában hajtottatok minket?”; „Kár, hogy Vlad Tepes már nem él, mert így nincs, aki karóba húzzon benneteket” – üzente Dorel Coica szatmárnémeti polgármester Facebook-oldalára írt bejegyzéseiben a helyi Olimpia FC egyik labdarúgója.
Dan Gavrilescu azokkal a – zömében magyar – szatmáriakkal vitázott, akik védelmükbe vették posztjaikban Ilyés Gyula korábbi polgármestert. Az „igára” utaló bejegyzésében minden bizonnyal arra emlékeztetett, hogy az RMDSZ-es politikus hosszú évekig volt a város elöljárója.
Kereskényi Gábor szatmári képviselő ezt nem hagyta annyiban, kedden bepanaszolta a klubnál és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a labdarúgót. A politikus az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálathoz érkezett lakossági bejelentés alapján járt el.
A képviselő a játékos megbírságolását kérte a klub vezetőségétől és a CNCD-től. A maszol.ro-nak kedden este elmondta: beadványaiban emlékeztetett a marosvásárhelyi táblabíróságnak arra a precedens értékű ítéletére, amely szerint a közösségi oldalon közzétett bejegyzések nyilvános állásfoglalásnak számítanak.
„Nagyon fontos, hogy fellépjünk a hasonló megnyilvánulások ellen, hiszen ezek az ultranacionalista kirohanások egyre gyakoribbak. Súlyosbító körülmény, hogy ezúttal egy sportolótól származnak, akinek véleményével a szurkolók könnyen azonosulhatnak” – jelentette ki Kereskényi. Reményei szerint a labdarúgó nagy összegű bírságot kap. „Az ember meggondolja majd, hogy miket nyilatkozik, ha ezt a zsebe is megérzi” – magyarázta.
Úgy tűnik, hogy a képviselő reményei nem alaptalanok. Dan Băbuț, az Olimpia FC klubelnöke a maszol.ro-nak kedden este elmondta, nagyon neheztel a játékosra. Tájékoztatása szerint Dan Gavrilescu mindenképpen számíthat szankciókra, ugyanis megsértette a klub belső szabályzatát. Ennek egyik előírása szerint büntetés jár annak a játékosnak, aki rontja a csapat jó hírnevét.
„Teljes mértékben elhatárolódunk a labdarúgó magyarellenes kijelentéseitől. Magam is elszörnyedtem azon, hogy miket volt képes leírni. Ennek azonban semmi köze a klubhoz” – magyarázta Băbuț.
Dan Gavrilescunak nem ez az első kihágása. Tavaly márciusban véresre verte egyik csapattársát, a Steaua volt kapusa, Ritli Zoltán fiát, Rault. Akkor a játékost ötven százalékos fizetéslevonással büntették szerződése idejére.
Felvetésünkre, nem jár-e kizárással ez a második kihágás, a klubelnök nemmel válaszolt. Mint mondta, Gavrilescu ősszel új szerződést írt alá a klubbal, ezért magyarellenes kirohanása jogi szempontból az első kihágásnak számít. Ennek megfelelően 10 vagy 20 százalékos fizetéslevonással büntethetik. A szankcióról a klub részvényeseinek pénteki közgyűlésén döntenek.
Maszol.ro.
„Elgázosítanálak és lágerbe küldenélek mindannyiatokat! Nem volt elég nektek, hogy annyi évig igában hajtottatok minket?”; „Kár, hogy Vlad Tepes már nem él, mert így nincs, aki karóba húzzon benneteket” – üzente Dorel Coica szatmárnémeti polgármester Facebook-oldalára írt bejegyzéseiben a helyi Olimpia FC egyik labdarúgója.
Dan Gavrilescu azokkal a – zömében magyar – szatmáriakkal vitázott, akik védelmükbe vették posztjaikban Ilyés Gyula korábbi polgármestert. Az „igára” utaló bejegyzésében minden bizonnyal arra emlékeztetett, hogy az RMDSZ-es politikus hosszú évekig volt a város elöljárója.
Kereskényi Gábor szatmári képviselő ezt nem hagyta annyiban, kedden bepanaszolta a klubnál és az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) a labdarúgót. A politikus az RMDSZ Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálathoz érkezett lakossági bejelentés alapján járt el.
A képviselő a játékos megbírságolását kérte a klub vezetőségétől és a CNCD-től. A maszol.ro-nak kedden este elmondta: beadványaiban emlékeztetett a marosvásárhelyi táblabíróságnak arra a precedens értékű ítéletére, amely szerint a közösségi oldalon közzétett bejegyzések nyilvános állásfoglalásnak számítanak.
„Nagyon fontos, hogy fellépjünk a hasonló megnyilvánulások ellen, hiszen ezek az ultranacionalista kirohanások egyre gyakoribbak. Súlyosbító körülmény, hogy ezúttal egy sportolótól származnak, akinek véleményével a szurkolók könnyen azonosulhatnak” – jelentette ki Kereskényi. Reményei szerint a labdarúgó nagy összegű bírságot kap. „Az ember meggondolja majd, hogy miket nyilatkozik, ha ezt a zsebe is megérzi” – magyarázta.
Úgy tűnik, hogy a képviselő reményei nem alaptalanok. Dan Băbuț, az Olimpia FC klubelnöke a maszol.ro-nak kedden este elmondta, nagyon neheztel a játékosra. Tájékoztatása szerint Dan Gavrilescu mindenképpen számíthat szankciókra, ugyanis megsértette a klub belső szabályzatát. Ennek egyik előírása szerint büntetés jár annak a játékosnak, aki rontja a csapat jó hírnevét.
„Teljes mértékben elhatárolódunk a labdarúgó magyarellenes kijelentéseitől. Magam is elszörnyedtem azon, hogy miket volt képes leírni. Ennek azonban semmi köze a klubhoz” – magyarázta Băbuț.
Dan Gavrilescunak nem ez az első kihágása. Tavaly márciusban véresre verte egyik csapattársát, a Steaua volt kapusa, Ritli Zoltán fiát, Rault. Akkor a játékost ötven százalékos fizetéslevonással büntették szerződése idejére.
Felvetésünkre, nem jár-e kizárással ez a második kihágás, a klubelnök nemmel válaszolt. Mint mondta, Gavrilescu ősszel új szerződést írt alá a klubbal, ezért magyarellenes kirohanása jogi szempontból az első kihágásnak számít. Ennek megfelelően 10 vagy 20 százalékos fizetéslevonással büntethetik. A szankcióról a klub részvényeseinek pénteki közgyűlésén döntenek.
Maszol.ro.
2013. április 10.
Szolidarizál az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt szolidarizál azokkal az intézményvezetőkkel, akiket a székely zászló kitűzése miatt zaklat a rendőrség. „Védelmükben és a hívásukra az utcára vonulunk, a tüntetéseket addig kell folytatni, amíg a román állam üldözi a szimbólumainkat” – jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Derzsi Sámuel, a néppárt háromszéki elnöke.
A politikus továbbá a háromszéki Magyar Polgári Párt és az RMDSZ közti együttműködés kapcsán megjegyezte: úgy tűnik, a polgári párt továbbra is az RMDSZ, a Szociálliberális Unió (USL) és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alkotta szörnyszövetség része kíván lenni. „A néppárt nyitott bárki előtt, aki hisz a nemzeti értékekben és az autonómiában” – mondta a politikus, és elutasította Kulcsár Terza József MPP-elnök kijelentését, miszerint azért nem tudnak együttműködni az EMNP-vel, mert a néppárt háromszéki szervezete a döntésekben az országos vezetésre hagyatkozik.
Az EMNP háromszéki szervezete bejelentette továbbá, hogy tiltakozik az osztrák faipari beruházás ellen, meglátásuk szerint a Holzindustrie Schweighofer korszerű technológiával dolgozik, így nem lesz szüksége 600 alkalmazottra, mint ahogy azt megígérték, a gépeket néhány tucat szakember működteti majd. A politikum szerepe lett volna, hogy az elmúlt 23 év alatt a közbirtokosságokat, a helyi termelőket összefogja, és megakadályozza, hogy Székelyföld gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, szögezte le Derzsi Sámuel. Mint ismeretes, a cég Sepsiszentgyörgyön jelentette be, hogy a városhoz közeli Rétyen létesül fűrészüzemük, a 70 hektáron megépülő gyár jövőre kezdi el a működését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyébként felmérést kíván készíteni Háromszéken arról, hogy kinek van szüksége székely zászlóra. Derzsi elmondta, a párt tagjai és szimpatizánsai házról házra járva mérik fel a helyzetet, ezzel párhuzamosan adományokat gyűjtenek a vállalkozóktól, hogy ajándék zászlókat vásárolhassanak. Derzsi Sámuel megismételte a felhívást, hogy minden székely házra ki kell tűzni a székely lobogót, szerinte ilyen módon lehet kinyilvánítani az autonómiaigényt, és válaszolni Markó Béla szenátornak, aki szerint „nem megoldás, ha néhány ezer ember a marosvásárhelyi Postaréten rázza az öklét”.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
Az Erdélyi Magyar Néppárt szolidarizál azokkal az intézményvezetőkkel, akiket a székely zászló kitűzése miatt zaklat a rendőrség. „Védelmükben és a hívásukra az utcára vonulunk, a tüntetéseket addig kell folytatni, amíg a román állam üldözi a szimbólumainkat” – jelentette ki sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Derzsi Sámuel, a néppárt háromszéki elnöke.
A politikus továbbá a háromszéki Magyar Polgári Párt és az RMDSZ közti együttműködés kapcsán megjegyezte: úgy tűnik, a polgári párt továbbra is az RMDSZ, a Szociálliberális Unió (USL) és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) alkotta szörnyszövetség része kíván lenni. „A néppárt nyitott bárki előtt, aki hisz a nemzeti értékekben és az autonómiában” – mondta a politikus, és elutasította Kulcsár Terza József MPP-elnök kijelentését, miszerint azért nem tudnak együttműködni az EMNP-vel, mert a néppárt háromszéki szervezete a döntésekben az országos vezetésre hagyatkozik.
Az EMNP háromszéki szervezete bejelentette továbbá, hogy tiltakozik az osztrák faipari beruházás ellen, meglátásuk szerint a Holzindustrie Schweighofer korszerű technológiával dolgozik, így nem lesz szüksége 600 alkalmazottra, mint ahogy azt megígérték, a gépeket néhány tucat szakember működteti majd. A politikum szerepe lett volna, hogy az elmúlt 23 év alatt a közbirtokosságokat, a helyi termelőket összefogja, és megakadályozza, hogy Székelyföld gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön, szögezte le Derzsi Sámuel. Mint ismeretes, a cég Sepsiszentgyörgyön jelentette be, hogy a városhoz közeli Rétyen létesül fűrészüzemük, a 70 hektáron megépülő gyár jövőre kezdi el a működését.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) egyébként felmérést kíván készíteni Háromszéken arról, hogy kinek van szüksége székely zászlóra. Derzsi elmondta, a párt tagjai és szimpatizánsai házról házra járva mérik fel a helyzetet, ezzel párhuzamosan adományokat gyűjtenek a vállalkozóktól, hogy ajándék zászlókat vásárolhassanak. Derzsi Sámuel megismételte a felhívást, hogy minden székely házra ki kell tűzni a székely lobogót, szerinte ilyen módon lehet kinyilvánítani az autonómiaigényt, és válaszolni Markó Béla szenátornak, aki szerint „nem megoldás, ha néhány ezer ember a marosvásárhelyi Postaréten rázza az öklét”.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)
2013. április 10.
Hatálytalanította a táblabíróság a MOGYE magyar karáról szóló kormányhatározatot
Hatálytalanította a Marosvásárhelyi Táblabíróság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti karát megalapító, tavaly márciusi kormányhatározatot, a döntés nem jogerős – adta hírül szerdán az Agerpres hírügynökség. A kormányhatározat alkalmazását már májusban felfüggesztette a bíróság, amíg az egyetem – román többségű – vezető testületei által benyújtott, a kar megalapítását kifogásoló kereset ügyében érdemi döntés születik.
A MOGYE-n zajló magyar és angol tannyelvű oktatást önálló karba szervező kormányhatározat volt 2012 áprilisában az Ungureanu-kabinet ellen beterjesztett bizalmatlansági indítvány egyik témája, amelynek nyomán a jobbközép kormány megbukott, és a Szociálliberális Szövetség átvette a hatalmat Romániában.
Az Ungureanu-kabinet – amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vett – azután alapított magyar-angol kart a MOGYE-n, hogy az egyetem román többségű szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva megtagadta az önálló magyar főtanszékek megalakítását, amelyet egyébként az oktatási törvény előírt. A kar megszervezésére – a kormányhatározat bírósági felfüggesztése és a kormányváltás nyomán – már nem került sor.
„Várható volt a táblabíróság döntése, amely megerősítette, hogy az egyetemi autonómiát a politika nem kerülheti meg" – mondta az Agerpresnek Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora.
Szeptemberben Victor Ponta miniszterelnök szorgalmazására megállapodást írtak alá a MOGYE magyar és román oktatói a feszült helyzet rendezéséről. Múlt héten Szilágyi Tibor, a MOGYE rektorhelyettese az MTI-nek úgy nyilatkozott: csak részben teljesültek az egyezmény kitételei, a magyar tagozat továbbra is oktatóhiánnyal küzd. A MOGYE vezetése szerint csak akkor lehet szó a magyar főtanszékek megszervezéséről, ha az akkreditáláshoz elegendő számú főállású oktatója van a magyar tagozatnak.
MTI
Erdély.ma.
Hatálytalanította a Marosvásárhelyi Táblabíróság a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti karát megalapító, tavaly márciusi kormányhatározatot, a döntés nem jogerős – adta hírül szerdán az Agerpres hírügynökség. A kormányhatározat alkalmazását már májusban felfüggesztette a bíróság, amíg az egyetem – román többségű – vezető testületei által benyújtott, a kar megalapítását kifogásoló kereset ügyében érdemi döntés születik.
A MOGYE-n zajló magyar és angol tannyelvű oktatást önálló karba szervező kormányhatározat volt 2012 áprilisában az Ungureanu-kabinet ellen beterjesztett bizalmatlansági indítvány egyik témája, amelynek nyomán a jobbközép kormány megbukott, és a Szociálliberális Szövetség átvette a hatalmat Romániában.
Az Ungureanu-kabinet – amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is részt vett – azután alapított magyar-angol kart a MOGYE-n, hogy az egyetem román többségű szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva megtagadta az önálló magyar főtanszékek megalakítását, amelyet egyébként az oktatási törvény előírt. A kar megszervezésére – a kormányhatározat bírósági felfüggesztése és a kormányváltás nyomán – már nem került sor.
„Várható volt a táblabíróság döntése, amely megerősítette, hogy az egyetemi autonómiát a politika nem kerülheti meg" – mondta az Agerpresnek Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora.
Szeptemberben Victor Ponta miniszterelnök szorgalmazására megállapodást írtak alá a MOGYE magyar és román oktatói a feszült helyzet rendezéséről. Múlt héten Szilágyi Tibor, a MOGYE rektorhelyettese az MTI-nek úgy nyilatkozott: csak részben teljesültek az egyezmény kitételei, a magyar tagozat továbbra is oktatóhiánnyal küzd. A MOGYE vezetése szerint csak akkor lehet szó a magyar főtanszékek megszervezéséről, ha az akkreditáláshoz elegendő számú főállású oktatója van a magyar tagozatnak.
MTI
Erdély.ma.
2013. április 10.
Kelemen Hunor: politikai nyomásra hozott döntést MOGYE ügyben a marosvásárhelyi bíróság
Túlkapásnak tartja az RMDSZ elnöke a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak azt a döntését, amely hatálytalanította a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti karát megalapító, tavaly márciusi kormányhatározatot.
„Egy politikai nyomásra meghozott döntésnek vagyunk a szemtanúi, a Kormánynak pedig ilyen körülmények között kötelessége fellebbezni a nem jogerős ítélet ellen” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. A Szövetség elnöke kifejtette, „az erdélyi magyar nemzeti közösség a kisebbségi jogok betartásának biztosítását várja el a Kormánytól, a MOGYE Szenátusától pedig azt, hogy egyszerűen alkalmazza a törvény előírásait. Úgy vélem, a Marosvásárhelyi Táblabíróság érezhetően politikai nyomásra hozta meg döntését. A szóban forgó kormányhatározatot a tavaly éppen a törvény betartása érdekében alkottuk meg, hiszen a MOGYE Szenátusa nem tartotta be, és nem alkalmazta a tanügyi törvényt. Így normálisnak tartom, hogy a Kormány, amelynek az a feladata, hogy a törvények alkalmazását biztosítsa, megalkotott egy kormányhatározatot, amely helyreállította volna a törvényességet. A Romániában élő nemzeti kisebbségek, a magyar nemzeti közösség a Kormánytól, a Parlamenttől várja el, hogy az anyanyelven való tanuláshoz való joguk ne csorbuljon. A MOGYE-ra vonatkozó kormányhatározat igazságos volt, a törvényességet állította volna helyre”.
Kelemen Hunor hangsúlyozta, a táblabíróság döntése ellen a Kormánynak fellebbeznie kell, hiszen az elfogadhatatlan, hogy egy ítélőtábla cenzúrázza a Kormány határozatait akkor, amikor azok semmilyen módon nem sértik a törvényt.
Mint az ismert, tavaly, a március 27. kormányülésen fogadták el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belül az önálló magyar kar létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. Az önálló kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa az oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan egyetemi chartát megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
A tavaly elfogadott kormányhatározat az Alkotmány 108-as cikkelyének, illetve az oktatási törvény 132-es paragrafusa 5-ik bekezdésének szellemében született meg. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belül megalakul egy új, önálló kar, amely a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar nyelven és angol nyelven, gyógyszerész-képzés magyar nyelven valamint nővérképző magyar és román nyelven. A kormányhatározat előírása szerint az új kar köteles lebonyolítani a belső választásokat, illetve megtenni azokat az adminisztrációs lépéseket, amelyek során elfoglalják az üres állásokat. Az új, önálló kar esetében is a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Intézmény állapítja meg a maximális diáklétszámot.
Erdély.ma.
Túlkapásnak tartja az RMDSZ elnöke a Marosvásárhelyi Táblabíróságnak azt a döntését, amely hatálytalanította a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar és angol nyelvű orvosi és gyógyszerészeti karát megalapító, tavaly márciusi kormányhatározatot.
„Egy politikai nyomásra meghozott döntésnek vagyunk a szemtanúi, a Kormánynak pedig ilyen körülmények között kötelessége fellebbezni a nem jogerős ítélet ellen” – hangsúlyozta Kelemen Hunor. A Szövetség elnöke kifejtette, „az erdélyi magyar nemzeti közösség a kisebbségi jogok betartásának biztosítását várja el a Kormánytól, a MOGYE Szenátusától pedig azt, hogy egyszerűen alkalmazza a törvény előírásait. Úgy vélem, a Marosvásárhelyi Táblabíróság érezhetően politikai nyomásra hozta meg döntését. A szóban forgó kormányhatározatot a tavaly éppen a törvény betartása érdekében alkottuk meg, hiszen a MOGYE Szenátusa nem tartotta be, és nem alkalmazta a tanügyi törvényt. Így normálisnak tartom, hogy a Kormány, amelynek az a feladata, hogy a törvények alkalmazását biztosítsa, megalkotott egy kormányhatározatot, amely helyreállította volna a törvényességet. A Romániában élő nemzeti kisebbségek, a magyar nemzeti közösség a Kormánytól, a Parlamenttől várja el, hogy az anyanyelven való tanuláshoz való joguk ne csorbuljon. A MOGYE-ra vonatkozó kormányhatározat igazságos volt, a törvényességet állította volna helyre”.
Kelemen Hunor hangsúlyozta, a táblabíróság döntése ellen a Kormánynak fellebbeznie kell, hiszen az elfogadhatatlan, hogy egy ítélőtábla cenzúrázza a Kormány határozatait akkor, amikor azok semmilyen módon nem sértik a törvényt.
Mint az ismert, tavaly, a március 27. kormányülésen fogadták el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) belül az önálló magyar kar létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. Az önálló kar kormányhatározattal való létrehozására azért volt szükség, mert a MOGYE szenátusa az oktatási minisztérium többszöri felszólítása ellenére sem volt hajlandó olyan egyetemi chartát megszavazni, amely utat nyitott volna a magyar nyelvű orvosképzés intézményen belüli szervezeti önállósulása előtt. A magyar tagozat megalakítását 2011 óta törvény írja elő, de ezt a tanintézmény vezetősége – az egyetemi autonómiára hivatkozva – következetesen megtagadta. Az oktatási törvény 135. paragrafusa kimondja, a multikulturális intézményekben a kisebbségi oktatás számára tagozatokat/részlegeket kell kialakítani, amelyek az oktatás megszervezésében autonómiát élveznek. A törvény a kisebbségi tagozat oktatóira bízza, hogy belső működési szabályzatot hozzanak létre, amely a tagozaton belüli választásokra is kitér, ugyanakkor azt is leszögezi, hogy ennek a szabályzatnak összhangban kell lennie az egyetem chartájával. A törvény 132. paragrafusa kimondja, alapesetben az egyetem szenátusának a határozata alapján hoz létre a kormány új egyetemi karokat. A törvénycikkely ötödik bekezdése azonban arra is kitér, hogy indokolt, rendkívüli esetben a kormány létesíthet új kart egy egyetemen belül.
A tavaly elfogadott kormányhatározat az Alkotmány 108-as cikkelyének, illetve az oktatási törvény 132-es paragrafusa 5-ik bekezdésének szellemében született meg. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen belül megalakul egy új, önálló kar, amely a következő szakokat tartalmazza: általános orvosi képzés magyar nyelven és angol nyelven, gyógyszerész-képzés magyar nyelven valamint nővérképző magyar és román nyelven. A kormányhatározat előírása szerint az új kar köteles lebonyolítani a belső választásokat, illetve megtenni azokat az adminisztrációs lépéseket, amelyek során elfoglalják az üres állásokat. Az új, önálló kar esetében is a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Intézmény állapítja meg a maximális diáklétszámot.
Erdély.ma.
2013. április 10.
Tegyük ki a zászlót! – Megdöbbentő Markó kijelentése
Mindenki tegye ki a házára a székely zászlót, és addig tartsa ott, amíg ki nem vívjuk az autonómiát – mondta tegnapi sajtóértekezletén Derzsi Sámuel. Az EMNP háromszéki elnöke felszólította a vállalkozókat, adakozzanak székely zászlók vásárlására azok számára, akik használnák a székelység e szimbólumát, de nincs pénzük megvenni azt.
Házról házra járnak az EMNP emberei, hogy felmérjék: hol áll fenn az a helyzet, hogy a házigazda kitűzné a székely zászlót, de nincs lehetősége megvásárolni azt. „Arra kérem a vállalkozókat, adakozzanak, tudjunk zászlót vásárolni azoknak, akiknek ez gondot jelent” – mondta Derzsi.
Az EMNP Kovászna megyei elnöke megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke a magyarországi médiának azt nyilatkozta: „az nem megoldás, hogy néhány ezer ember Marosvásárhelyen rázza az öklét és követelőzik”. – Lehetnek ennél jobb módszerek, de annál, amit az RMDSZ 23 év alatt elért, minden jobb – kommentálta Derzsi. Az elnök szolidaritását fejezte ki a székely zászló miatt meghurcolt gyergyószentmiklósi intézményvezetőkkel, mert, mint mondta, nemcsak a szimbólumokat kell megvédeni, hanem azokat az embereket is, akik kiállnak mellettük.
Az EMNP elnöke tiltakozik az osztrák fafeldolgozó cég rétyi megtelepedése ellen is, mert szerintük ez nem szolgálja a közösség érdekét. Véleménye szerint ki kell dolgoznia egy jövőbemutató projektet, és az mellé kell beruházót keresni, mert minden „kívülről, önként érkező” befektető kizárólag saját hasznát nézi.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma.
Mindenki tegye ki a házára a székely zászlót, és addig tartsa ott, amíg ki nem vívjuk az autonómiát – mondta tegnapi sajtóértekezletén Derzsi Sámuel. Az EMNP háromszéki elnöke felszólította a vállalkozókat, adakozzanak székely zászlók vásárlására azok számára, akik használnák a székelység e szimbólumát, de nincs pénzük megvenni azt.
Házról házra járnak az EMNP emberei, hogy felmérjék: hol áll fenn az a helyzet, hogy a házigazda kitűzné a székely zászlót, de nincs lehetősége megvásárolni azt. „Arra kérem a vállalkozókat, adakozzanak, tudjunk zászlót vásárolni azoknak, akiknek ez gondot jelent” – mondta Derzsi.
Az EMNP Kovászna megyei elnöke megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy Markó Béla, az RMDSZ volt szövetségi elnöke a magyarországi médiának azt nyilatkozta: „az nem megoldás, hogy néhány ezer ember Marosvásárhelyen rázza az öklét és követelőzik”. – Lehetnek ennél jobb módszerek, de annál, amit az RMDSZ 23 év alatt elért, minden jobb – kommentálta Derzsi. Az elnök szolidaritását fejezte ki a székely zászló miatt meghurcolt gyergyószentmiklósi intézményvezetőkkel, mert, mint mondta, nemcsak a szimbólumokat kell megvédeni, hanem azokat az embereket is, akik kiállnak mellettük.
Az EMNP elnöke tiltakozik az osztrák fafeldolgozó cég rétyi megtelepedése ellen is, mert szerintük ez nem szolgálja a közösség érdekét. Véleménye szerint ki kell dolgoznia egy jövőbemutató projektet, és az mellé kell beruházót keresni, mert minden „kívülről, önként érkező” befektető kizárólag saját hasznát nézi.
Erdély András
Székely Hírmondó
Erdély.ma.
2013. április 11.
Kelemen Hunor: javult az RMDSZ és a Fidesz viszonya
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Fidesz javuló viszonyáról beszélt a liberális beállítottságú román Adevarul című lapnak a határon túli magyar szervezet elnöke. Az interjú csütörtökön jelent meg.
Kelemen Hunor azt mondta, hogy most sokkal jobb a kapcsolat a két párt között, mint egy-két évvel ezelőtt. A politikus ezt az RMDSZ erdélyi támogatottságával magyarázta.
„A decemberi választások után Orbán Viktor gyorsan megértette, mit mondanak a számok, és azt, hogy a riválisainknak nem sikerült kilökniük minket a parlamentből. Többször találkoztunk Orbán Viktorral, legutóbb néhány hete, és az volt a benyomásom: a számok beszélnek. A barátságok megmaradnak, nem tűnnek el, de pragmatikus politikus lévén, úgy vélem, más következtetésre jutott, mint egy évvel ezelőtt" – mondta az RMDSZ vezetője.
Hozzátette: tavaly Orbán Viktor már a helyhatósági választásokon láthatta, milyen támogatottsága van a másik két erdélyi magyar pártnak, és ezért a parlamenti választási kampány idején „nem bocsátkozott olyan kalandokba, mint nyáron, amikor a Fidesz politikusai erős kampányt folytattak az RMDSZ ellen az egész Székelyföldön".
Arra a felvetésre, hogy vajon a Fidesznek érdeke-e a „nemzeti kérdést" elővennie Erdélyben a magyarországi választások előtt, az RMDSZ elnöke úgy vélekedett: ez nem segítené semmivel a Fideszt. „Egy-két, legfeljebb három mandátum múlik az összes külhoni szavazaton: nem ez a tét, nem ezen múlik a különbség. Túl kockázatos kaland lenne, és nem érné meg. Nem hiszek olyan forgatókönyvben, hogy Magyarország általános konfliktusba bocsátkozna Romániával, a románokkal a választások miatt" – fejtegette Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy ilyesmiben csak politikai kalandorok érdekeltek.
MTI
Erdély.ma.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a Fidesz javuló viszonyáról beszélt a liberális beállítottságú román Adevarul című lapnak a határon túli magyar szervezet elnöke. Az interjú csütörtökön jelent meg.
Kelemen Hunor azt mondta, hogy most sokkal jobb a kapcsolat a két párt között, mint egy-két évvel ezelőtt. A politikus ezt az RMDSZ erdélyi támogatottságával magyarázta.
„A decemberi választások után Orbán Viktor gyorsan megértette, mit mondanak a számok, és azt, hogy a riválisainknak nem sikerült kilökniük minket a parlamentből. Többször találkoztunk Orbán Viktorral, legutóbb néhány hete, és az volt a benyomásom: a számok beszélnek. A barátságok megmaradnak, nem tűnnek el, de pragmatikus politikus lévén, úgy vélem, más következtetésre jutott, mint egy évvel ezelőtt" – mondta az RMDSZ vezetője.
Hozzátette: tavaly Orbán Viktor már a helyhatósági választásokon láthatta, milyen támogatottsága van a másik két erdélyi magyar pártnak, és ezért a parlamenti választási kampány idején „nem bocsátkozott olyan kalandokba, mint nyáron, amikor a Fidesz politikusai erős kampányt folytattak az RMDSZ ellen az egész Székelyföldön".
Arra a felvetésre, hogy vajon a Fidesznek érdeke-e a „nemzeti kérdést" elővennie Erdélyben a magyarországi választások előtt, az RMDSZ elnöke úgy vélekedett: ez nem segítené semmivel a Fideszt. „Egy-két, legfeljebb három mandátum múlik az összes külhoni szavazaton: nem ez a tét, nem ezen múlik a különbség. Túl kockázatos kaland lenne, és nem érné meg. Nem hiszek olyan forgatókönyvben, hogy Magyarország általános konfliktusba bocsátkozna Romániával, a románokkal a választások miatt" – fejtegette Kelemen Hunor, hozzátéve, hogy ilyesmiben csak politikai kalandorok érdekeltek.
MTI
Erdély.ma.