Jogerős ítélet: nem lehet Hargita megye jelképe a székely zászló
Jogerősen megsemmisítette a Maros megyei táblabíróság a Hargita megyei önkormányzat egyik 2009-ben hozott határozatát, amellyel a megye jelképévé tették a (kék mezőben a székelység ősi nap-hold jelképrendszerét megjelenítő) székely zászlót – közölte az MTI-vel pénteken Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke.
Borboly Csaba, aki egyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökségi tagja, hozzátette, hogy az indoklás közzétételéig és a végzés kikézbesítéséig akár hónapok is eltelhetnek, s addig törvényesen használható a (kék mezőben a székelység ősi nap-hold jelképrendszerét megjelenítő) zászló.
„Amikor megkapjuk az indoklást, aznap megyei tanácsülést tartunk és újra elfogadjuk, hogy ne kelljen senkinek levennie (a zászlót), és senkit se büntessenek meg érte. Ugyanakkor fellebbezéssel fordulunk a luxemburgi bírósághoz" – mondta Borboly.
Az RMDSZ politikusa felidézte, hogy 2009-es elfogadása óta az önkormányzat zászlóhatározatát folyamatos támadás érte a román civil szervezetek részéről, amelyek szerint a székely zászló hivatalossá tétele Hargita megyében hátrányos megkülönböztetést jelent az ott élő ötvenezer román számára. „Végigjárták az összes fellebbezési lehetőséget, így most már jogerős táblabírósági ítélet van a kezünkben arról, hogy a zászlóhatározat diszkriminál. Ezt végigharcoltuk, aztán egy újabb hadjáratot indítottak azzal, hogy a megyei tanácsoknak nincs joguk zászlót elfogadni. Ebben született most jogerős ítélet" – magyarázta.
Kifejtette: az európai helyi autonómiák chartája és Románia helyi közigazgatási törvénye is lehetővé teszi, hogy a megyék meghatározzák saját jelképeiket, ezért folytatni akarják a jogi küzdelmet a székely lobogó elismertetéséért.
„Nem tagadjuk meg, és a hivatalos leírásokban is szerepel, hogy a székelység szimbólumrendszeréről van szó, de nincs rajta olyan elem, amely sérti a románságot, vagy bármilyen más nemzetiséget. Én eredetileg nem terveztem megyezászlóról határozatot elfogadtatni, mert Hargita megye egy kommunista képződmény, amelyet több térség összezárásával hoztak létre 1968-ban. Hargita megyei identitás különösebben nincs: nálunk gyergyói, udvarhelyi vagy csíki identitás van. Ellenben látván, milyen atrocitásoknak vannak kitéve az iskolák, hivatalok vezetői, hogy behívatják az embereket, és a rendőrségen nyilatkozatot kell adniuk, ha kiteszik a székely zászlót, úgy döntöttünk, hogy hivatalossá tesszük a megyében ezt a zászlót" – magyarázta Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke.
MTI, Erdély.ma

Meglepő adatok: a Bihar megyei előkészítő osztályos diákok 25 százaléka magyar
Nagyobb arányt képviselnek a magyar nyelven indított Bihar megyei előkészítő osztályok a hasonló román osztályokhoz képest, mint a közoktatás felsőbb szintjein meglévő magyar tannyelvű csoportok – mondta el Biró Rozália, a nagyváradi városi képviselőtestület RMDSZ-frakciójának vezetője csütörtökön.
A bihari megyeszékhelyen megtartott sajtótájékoztatón Biró közölte: míg a megyében összesen 216 előkészítő osztály indult, ezek közül 54-ben oktatnak magyar nyelven. Ez azért fontos, mert a hivatalos adatok szerint Nagyváradon és a megyében is 25 százalék körüli a magyarok számaránya, azonban ennél kisebb arányban tanulnak anyanyelvükön a magyar diákok.
Kéri Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes az eseményen részletesen is kifejtette, milyen arányt képviselnek a magyar tannyelvű osztályok a megyében. Rámutatott: az előkészítő osztályok 25 százalékos aránya azért számít kedvezőnek, mert felsőbb szinteken a magyar osztályok aránya mindössze 21–21,5 százalék. Az előkészítők tanmenetéről elmondta, a tanórák hossza 35 perc, a fennmaradó időt kötetlen programokkal, játékkal töltik ki. Az óvodából az iskolába való átmenetet megkönnyítő osztályokban oktató pedagógusok a tanév kezdete előtt képzésen vettek részt, ahol elsajátították az ezen osztályokban való tanítás módszertanát.
Kéri Hajnal kitért a közoktatás felsőbb szintjeinek helyzetére is. Mint elmondta, Bihar megyében összesen 924 osztályban zajlik magyar nyelvű oktatás, 22-ben német, 33-ban pedig szlovák. Idén 32 magyar nyelvű kilencedik osztály indult, 783 diákkal, ami azt jelenti, hogy közel kétszáz, tavaly nyolcadikat végzett magyar diák nem tanul magyarul tovább – mintegy öt százalékuk osztályt ismétel, 15 százalék románul tanul kilencediktől, a fennmaradó rész pedig nem folytatja tanulmányait. Jövőre várhatóan 1147 magyar tagozatos nyolcadikos végez.
A főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a Communitas Alapítvány jóvoltából a bihari magyar iskolások magyar nyelvű történelemkönyveket, földrajzi atlaszokat, valamint interaktív oktató CD-ket kaptak. Kiderült: folyamatos az érdeklődés a magyar nyelvű szakoktatás iránt is, Nagyváradon a Traian Vuia, a Mihai Viteazul- és az Andrei Şaguna-szakközépiskolában is vannak magyar osztályok, a Szent László Gimnáziumban is indult két gazdasági szakosztály, és Nagyszalontán is indult magyar nyelvű szakoktatás.
Balogh Levente,
Krónika (Kolozsvár),

Változtatásra elhivatottan
A forradalom óta eltelt 22 esztendő alatt úgy tűnt, a dolgok csigalassúsággal bár, de visszafordíthatatlanul araszolgatnak előre. Az elmúlt hónapok azonban látványosan rácáfoltak erre az illúzióra.
A Lehman Brothers csődje 2008-ban recessziót indított el az Egyesült Államokban, amely Európára is kihatott. Hamarosan elindult egy bizalmi válságtól kísért gazdaság-politikai fordulat kontinensünkön, mely azóta is tart. Elkezdődött a leminősítési hullámsorozat, a hitelezési folyamatok döcögni kezdtek, a piacok pedig szűkülni. A hitel és a bizalom pilléreire épült évtizedes struktúrákban gyorsan táguló repedések keletkeztek, a politikusok pedig minden igyekezetüket arra fordították, hogy mérsékeljék az erősödő pánikhangulatot. Itt tartunk ma. Egy átalakuló Európában, melyben a tagországok igyekezete arra irányul, hogy minél fegyelmezettebben próbálják feldolgozni a felelőtlen ígéretek okozta csalódásokat.
Bizalmi válság
A bizalmi válság Erdélyt is elérte. A létbizonytalanság hatására mindennapossá vált a jövő iránti aggódás, a vállalkozók pedig veszteségük miatt a politika segítségével igyekeznek menteni a menthetőt, végsőkig élezve a büdzsét kontrolláló pozíciókért zajló küzdelmet. A gazdasági prés hatására megjelent a Nyugatellenes propaganda (nyugaton meg a Keletellenes), teret nyertek a szélsőséges szemléletek, megnőtt a volatilitás és fokozódott a stabilitás iránti igény.
Ebben a környezetben történt a bukaresti kormányváltás, melynek eredményeként visszatérni látszottak azok az idők, amelyeket minden józan erdélyi igyekezett elfeledni. Egyes politikai elemzők farkast kiáltottak, az EU és az USA azonnal reagált, és végül az ő segédletükkel sikerült kordában tartani az elszabadulás szélére sodródott eseményeket. De a magyar közösséggel szembeni ellenséges megnyilvánulásokra – MOGYE, Mikó, craiovai polgármester, a legmagasabb szintekről elhangzó magyarellenes nyilatkozatok stb. – a Nyugat informáltsága dacára nem reagált.
Az etnikai jellegű, rosszindulatú megbélyegzések, úgy látszik, a Nyugatot nem érdeklik. A magyar etnikum nem tartozik a szent tehén kategóriába, ezért az EU diplomatikusan kihátrál minden olyan kezdeményezés mögül, mely az erdélyi magyarok diszkriminációját igyekszik szóba hozni. Ilyen fogadtatás mellett a diplomáciai falak áttörésén fáradozó politikusainknak nem ártana elgondolkodniuk azon, hogy az eredményesebb képviselet érdekében nem érdemesebb-e terminust és nevet változtatni? Diszkrimináció helyett használhatnának mondjuk korrupciót, erdélyi magyarok helyett pedig... Klub Rádiót. De ezt bízzuk rájuk.
Egy ilyen gazdaság-politikai környezetben luxusnak számít a reálproblémákkal való szembenézés további halogatása, hiszen az elméletesdi és az alaptalan ígérgetések világszerte bebizonyították kártékonyságukat. Azok a közösségek, amelyek most nem újulnak meg, teret veszítenek, és a káros hatások rabjai maradnak (sajnos nem kevesen vannak). Ami Erdélyt illeti, lejárt az a kor, amikor szépen emelkedtek a gazdasági mutatók, Románia a NATO- és az EU-csatlakozásra készült, majd azokon belül igyekezett helytállni. Ide tartozott a nyugati standardoknak való megfelelési kényszer is, amely megnyitotta az utat a restitúció, a magyar iskolák és egyetemek létrehozása előtt, az egyenjogúság irányába próbálva terelni a társadalmi megkülönböztetésekbe gyökeresedett folyamatokat. Most mindez visszaesni látszik.
Az utóbbi hetekben saját szemünkkel láthattuk, milyen könnyedén lepi el ismét az országot a szabadjára engedett szellemi mocsok, amiben – mint az ilyenkor lenni szokott – a disznók élvezettel lubickolnak. A társadalmi megkülönböztetések kísértése újból tombol az országban, ami kettős teher a magyar közösségek vállán. Egy olyan destruktív folyamat felerősödése zajlik most Romániában, amely veszélyessé válhat, ha nem időben, határozottan és ésszerűen kezelik. A változtatás szükségessége minden szempontból imperatívusszá vált. A változtatást vigyázva, bölcsen kell végrehajtani. És nem szabad megelégedni a felületes változtatással, ami nem változás.
Ma többre van szükség. Olyan újragondolásra, mely alapjaiban méri fel a helyzetet és az önkritika gyakorlása mellett ragaszkodik az azonos mércével kikövezett konstruktív úthoz. Az útkereső szemléletek mögött ugyanis sok esetben a látszatreform állogikája, a hatalmi harcokat kísérő ellenséges indulatok vagy a fiatalos hév naivitása áll a gyakorlati eredményekben érdekelt józan megfontolások helyett. Sokatmondó ebből a szempontból a román Szociáldemokrata Párt (PSD) példája.
Elemzők szerint a jelenlegi pártvezetés – annak dacára, hogy megfiatalodott (pl. Victor Ponta, Dan Şova) – továbbra is a régi beidegződések szerint politizál. Sőt, az újak rosszabbak a régieknél! Úgyhogy a fiatalítás nem jelent feltétlenül reformot. A reform szó lényegi változást takar. Ez létrejöhet a régiek megújulásával (elég ritka eset, de nem kizárt) vagy olyan személyek előtérbe helyezésével, akik felvállalják az értékteremtő közösség érdekében való kiállást, vagyis azt, hogy a szavakról a hangsúly visszakerüljön a tettekre, a kettős mércéről pedig az azonos mércére.
Politikai szlogencsapdák
Ami a romániai magyar etnikum politikai érdekképviseleteit illeti, nemrég néhány konstruktív javaslatot fogalmaztam meg a mesterségesen gerjesztett etnikai feszültségek ellensúlyozására és az érdekképviseletek megújulására, melyeket a nagybányai RMDSZ-gyűlésen pártfüggetlen polgárként vetettem fel. Javaslataim az átláthatóság, a helyes hozzáállás és a módszeres követés jegyében fogantak. Helyes a hozzáállása, szerintem, annak az úszónak, aki erejét megfeszítve igyekszik elérni a túlpartot, helytelen pedig a gyáva kúszónak, aki a „Világ Opportunistái Egyesüljetek!” zászlaja alatt kifekszik az önkénynek.
Az átláthatóság és a módszeres követés a lakosságarányosság szerinti egyenlő bánásmód princípiumának betartására vonatkoznak, annak mérésére és igénylésére. Ezen az elven belül három konkrét javaslatot fogalmaztam meg a nagybányai, illetve az országos RMDSZ számára. Azáltal, hogy etnikai érdekvédelmet lát el, az RMDSZ speciális szerepet tölt be a román politikában. De csak elméleti síkon, mert a gyakorlatban az etnikai érdekvédelmet a román pártok is művelik anélkül, hogy a terminus megjelenjék az alapszabályukban. Ezt a formalitásbeli különbséget kihasználva egyes hatalmi elitek éveken át támadták „többletjogáért” az RMDSZ-t.
Médiatámogatott szemléletüknek köszönhetően a román emberek szemében az RMDSZ a megrövidítésük szimbólumává vált. Az a tény, hogy az olaszországi és spanyolországi román közösségek szintén etnikai alapon igyekeztek párttá szerveződni, merthogy ez a fajta érdekvédelem a civilizált országokban jogszerű és természetes, már nem került be az információs csatornákba. Hasonló a helyzet a magyar szeparatizmussal. Ez a vád is számtalanszor elhangzott anélkül, hogy az érvek asztalánál feldolgozták volna; így aztán ez is szlogenszinten rögzülhetett a köztudatban.
Mint ahogy a pozitív diszkrimináció új verziója is, mely szerint az RMDSZ mindig hatalmon volt, és ennek köszönhetően a magyarok zavartalanul nyalogathatták a tejfölt. Az objektív szemléletre (pl. etnikai jellegű statisztikák, más pártok viselkedéskultúrájával történő összehasonlítás) ez esetben sem nagyon jutott műsoridő. A magyar választók részéről is megfogalmazódtak kritikák az RMDSZ-szel szemben. Sokan úgy vélik, a szervezet megalkudott, eladva az egyenjogúságot egy tál lencséért.
Hogy megvénült, és merevedettségének ellensúlyozásaként igyekszik vasfalakat állítva kisajátítani az érdekvédelmi palettát. 22 éves tevékenysége a kudarc 6:2-es győzelmét hozta a siker ellenében, mivel a magyar régiók a nagyfokú bukaresti centralizáltság miatt nem kaptak lehetőséget a kibontakozódásra, a magyar egyházak, iskolák és civil kezdeményezések pedig mindvégig alulfinanszírozottak maradtak román társaikkal szemben. Ide tartozik az is, hogy a vezető funkciókat betöltő magyarok aránya mélyen a lakossági arány által meghatározott mérték alatt volt és van. És ami a legrosszabb, hogy hallgatásával az RMDSZ cinkosságot vállal a magyar közösségeket hátrányosan megkülönböztető erőkkel.
Összességében elmondható, hogy az RMDSZ neve és munkássága sok román és magyar szívében kelt gyanút és kétséget egyszerűen azért, mert mindkét etnikum diszkriminálva érzi magát. A politikai szlogencsapdák közt eligazodni kívánó polgároknak korrekt tájékoztatásra van szükségük. Erre legjobb megoldás a transzparencia. Itt az ideje, hogy 22 év után az RMDSZ kiálljon és megmutassa, „hány óra”. A román és a magyar etnikum közt konstruktív viszonyulásra és kölcsönös bizalomra van szükség, nem felülről táplált gyanúra és diszkriminációra. Ezt pedig csakis a valóság felvállalása és az egyenlő mértékkel való mérés (gyakorlatban, nem elméletben!) alapján lehet eredményesen megvalósítani.
Rendszeresen be kellene számolni
A rendszeres beszámoló etnikumalapú összehasonlítást jelent a kapott pénzekről és más javakról. Eszerint az RMDSZ szervezetei negyedévenként (pl. április–július–október–január) beszámolnának választópolgáraiknak a helyi önkormányzatok és a kormány által odaítélt anyagi juttatásokról. A jelentés két alkotóelemből tevődne össze.
Egyik az ún. számlista, másik a szóbeli beszámoló. A számlista alapját az etnikai meghatározhatóság szerinti tételek képeznék. Ilyenek az iskolák, a templomok, a kultúrközpontok, a műemlékek, a könyvtárak, a civil kezdeményezések stb. anyagi támogatása, megfelelő korrekciós súlyozással. A lista összegeket és részösszegeket is tartalmaz. Vegyünk egy példát. Ha a 10 százalékos nagybányai magyarság 2 százalékot kap a helyi büdzséből, akkor az RMDSZ helyi képviselői nehezebben győzhetik meg választóikat ügyességükről, amiért kiharcoltak mondjuk egy épületfelújítást.
A helyi románok pedig – gyanúkeltő politikai szlogenek ide vagy oda – megértenék, hogy a diszkrimináció nem őket, hanem a magyar közösségeket éri. Ha viszont 15 százaléknyi pénz jut a 10 százalékos közösségnek, akkor előbb-utóbb vissza kell térni arra a szintre, amit az egyenlő arányosság elve előír. Az egyenlő mértékű finanszírozás ugyanis az esélyegyenlőség egyik alapfeltétele.
Persze felmerülnének a kifogások. Például hogy a számokat nem lehet etnikai alapon meghatározni. A büdzsé szintjén valóban nem. De szép számmal vannak olyan kategóriák, amelyek alapján kidolgozható egy elfogadható hibaszázalékú módszer, aminek a segítségével – az adott kategóriákon belül – ez az arány meghatározható. Vagy hogy nem törvényes, mert a modern törvényekben az etnikumok nem szerepelhetnek alanyként. A választókat nem a jogi, hanem az erkölcsi vetület érdekli, aminek ez tökéletesen megfelel.
„A román politikai erők ellenkezése miatt nem tudunk többet elérni”. A magyarázat elfogadható, de csak akkor, ha az okokat publikussá teszik, és az egyenlő esélyteremtés jogán átadják felsőbb fórumoknak. Mivel a titkolt ügyek a homályban lébecolnak, ezért egyes befolyásos RMDSZ-es pártvezetők ellenezni fogják a tervezetet. Akkor majd akadnak mások, akik meggyőzik őket az ellenkezőjéről. Ha nem, akkor minden szavazó levonhatja magában a következtetést, hogy érdemes-e egy ilyen szervezetbe fektetnie a bizalmát.
Milyen előnyökkel jár az elképzelés? Csökkenti az előítéleteket mindkét közösség köreiben. Ez különösen fontos egy gazdasági nyomás alatt préselődő környezetben. Megújító hatással bír azáltal, hogy átvilágít és egészséges versenyhelyzetet teremt. Pl. ha kiderül, hogy az X helységbeli RMDSZ 1,4-es arányszorzót produkált, míg az Y helységbeli csak 0,2-est, akkor az Y helységbeli képviselők kénytelenek lesznek sebességet váltani ahhoz, hogy lekerüljenek a szégyenpadról. Gyengíti a hatalmi pozíciók mámorító hatását azzal, hogy rendszeresen napfényre kerül a valóság egy lényegi szelete, az önkényesség és az opportunizmus teret veszít. Ez mindenkinek hasznos. (A módszer alkalmazható a román etnikum által is – pl. a Victor Ponta szerint „nem létező” Székelyföldön, ahol kisebbségben van vagy máshol, ahol többségben).
Halott látszat helyett élő kultúrát
Évekkel ezelőtt szorgalmas olvasója voltam a megyei könyvtárnak. A nagybányai téka csodálatosan felszerelt épület, ahova minden könyvszerető örömmel jár. Az egyik szinten vannak a román könyvek, egy különálló, nagy részlegen az angol könyvek, van egy internetrészleg, egy szellemi értékek védelmét szolgáló iroda, tágas olvasóterem, konferenciatermek, stb.
De mi van a magyar részleggel? Mikor először odavezettek, az volt az érzésem, hogy valami labirintuson keresztül haladok. Előbb átvittek a román részlegen, majd kimentünk egy lépcsőházba, ahol a kísérőm előhúzott egy kulcscsomót, és kinyitott egy ajtót, amin azt írta: „multicultural”. Ott voltak a kínai, japán, orosz, olasz stb. és a magyar könyvek. A magyar írásokat tartó állványokat a terem leghátsó részében helyezték el, a sarok mentén felépült pókbirodalom szomszédságában. Állítom, ennél jobban eldugni nem lehet. És ez így van ide s tova tíz éve.
Nem akarom minősíteni a nagybányai magyarsággal szembeni tisztelet mértékét, amit ez a gesztus kifejez. Sőt azt sem kérdem, hol voltak ez idő alatt az RMDSZ helyi képviselői? Csak arra kérem őket, hogy sürgősen pótolják ezt a komoly hiányosságot, és munkálkodjanak a román szekció szomszédságában felállítandó magyar részleg létrehozásán. Egy 650 éve itt lakó közösség kaphatna egy tisztességes helyet a helyi könyvtárban.
Egy új magyar részleg együtt járna 2-3 személy alkalmazásával is, akik aktívan támogatnák a potenciális olvasók köreiben a könyvszeretetet, és egy lakosságarányos büdzséből gazdálkodva, értelmes olvasnivalóval tölthetnék fel a silány minőségű részleget. Az embereknek élő kultúrára van szükségük, nem halott látszatokra. A jelenlegi könyvállomány olyan, mint egy elhagyatott burjántelep – többnyire használhatatlan, kidobandó művekből áll. Ponyvaregények, egy rakás kommunista kiadvány és néhány találomra kiválasztott méregdrága lexikon. Na meg a pókok és a multikulturalitás.
Etnikumarányos közmédia-képviselet
Miért nem kapnak a magyar polgárok lakosságarányos műsoridőt a közmédiában? Hiszen adófizetésükkel ugyanúgy hozzájárulnak a közszolgálati tévé (TVR) fenntartásához, mint román ajkú felebarátaik. Milyenek a jelenlegi arányok? TVR1-es csatorna: 2,2 százalékos magyar műsoridő, 1,1 százalékos német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva. TVR2-es csatorna: 0,9%-os magyar műsoridő, 0,9%-os német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva. TVR3-as csatorna: 1,6%-os magyar műsoridő (+ ismétlés) délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva.
Amíg működött, a TVR Cultural csatornán: 1,3%-os magyar műsoridő, 0,7%-os német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva. Összátlag: 1,5 százalékos magyar és 0,68 százalékos német műsoridő délután és hétköznap, főműsoridő és hétvége kizárva.
Az adatok önmagukért beszélnek. Nem akarom minősíteni a magyarsággal szembeni tisztelet mértékét, amit ez a gesztus kifejez. Sőt azt sem kérdem, hol voltak ez idő alatt az RMDSZ országos képviselői? Csak arra kérem őket, hogy sürgősen pótolják ezt a komoly hiányosságot, és munkálkodjanak egy lakosságarányos műsoridőért a közmédiában. Egy 1100 éve itt lakó etnikum kaphatna egy tisztességes műsoridőt a televízióban és a rádióban. Különben érdekes adalékkal szolgál a német és a magyar műsoridők összehasonlítása.
A német közösség kb. 0,35 százaléknyi számarányt képvisel, és kétszer annyi műsoridőt kap. A magyarok 6 százalékos számarányukhoz képest négyszer kevesebbet. Eszerint a németek érdekképviselete nyolcszor hatékonyabb a magyarokénál, amely mélyen arányain alul teljesít. És ne feledjük azt sem, hogy korrektül súlyozva a 1,5 százalékos arány a valóságban jóval kevesebb, mivel médiaberkekben más súllyal mérik a főműsoridőt és a hétvégét, mint az alacsony nézettségű hétköznapi délutánokat. Hasonló számításokat el lehet végezni a közrádiók és a regionális műsorok esetében is. Ám az eddig tapasztaltak valósága azt sejteti, hogy ezek esetében sem fogunk jobb aránypárokat találni.
Jó lenne 2014 januárjában – a tisztességes gazda szellemében – az 5. jelentést olvasni az RMDSZ-től, és a korábbi jelentések fényében levonhatni néhány következtetést. A számszerűsített beszámolókat kísérő grafikonok és összehasonlítások segítségével immár könnyű lesz értékelni. Thomas Jefferson szerint minden nemzedéknek forradalomra van szüksége. De hogy a változás vonata elindulhasson, át kell állítani a váltót. Fütyül-e már a gőzmozdony? Él-e még a váltókezelő? Mert a hiábavalóságnak nincs létalapja.
Lőrinczi Lóránd.
Krónika (Kolozsvár)

Magyar–magyar nyilatkozatháború az autonómiastatútum kapcsán
Kedden a szenátus elutasította Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. A hír hallatán Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke közös nyilatkozatban bírálta az RMDSZ-t. A Magyar Polgári Párt háromszéki szervezete nemzetárulásnak nevezte, hogy az RMDSZ szenátorai nem szólaltak fel az ominózus ülésen. A Székely Nemzeti Tanács is közleményben adott hangot sajnálatának, hogy a bukaresti parlament felsőháza második alkalommal utasította vissza – vita nélkül – az autonómia-tervezetet.
Tőkés László és Toró Tibor egyebek között kijelentették: "… ismételten bebizonyosodott, hogy parlamenti érdekképviseletünkre az autonómia ügyében nem számíthatunk. (…) Egyébként is az elmúlt két évtized során szomorúan kellett megtapasztalnunk, hogy a területi autonómiát Bukarestben a tizenhat éven át hatalmon lévő tulipános szervezetben csak a hivatalos fősodor ellenében, saját szenátoraink és képviselőink neheztelése közepette lehetett képviselni. Ez alkalommal is jelzésértékűnek kell tartanunk, hogy a keddi szenátusi plenáris ülésen jelen lévő öt magyar szenátor némán asszisztált az autonómia ügye, illetve közösségi jogaink megcsúfolásához".
Hazugság, rágalom!
Frunda György szenátor szerint kampányfogásról van szó, rágalomnak nevezte ezeket az állításokat, amelyeket határozottan elutasított. – Már kampányban vagyunk, ezért Tőkés, Toró és barátai támadásba lendültek. Ha nem támadni akarnának, hanem komolyan elemeznék a dolgokat, akkor el kellene ismerniük, hogy az RMDSZ az elmúlt húsz évben sokat tett az autonómia érdekében, akár az anyanyelvhasználat terén a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban, akár az iskolarendszer és az anyanyelvű oktatás terén és sok más területen. A kisebbségi törvényben kimondtuk és szorgalmaztuk mind a kulturális, mind a területi autonómiát. Az autonómia az RMDSZ programjának is része, tehát a szövetség nemcsak támogatja, hanem konkrét lépéseket is tett az autonómia eléréséért. Ezért határozottan elutasítok minden ilyen állítást, amely nem más, mint politikai manőver, politikai támadás azok részéről, akik egyfelől az összefogást és az együttműködést szorgalmazzák, másfelől pedig ott ütnek az RMDSZ-en, ahol csak tudnak. Hazugságnak, rágalomnak tartom az egészet, s elutasítom.
Tabutéma?
A Székely Nemzeti Tanács szerint Székelyföld autonómiája tabutéma, holott egy jogállamban "minimális elvárás, hogy egy közel negyedmillió állampolgár által támogatott tervezetet megvitatnak, s nem lesöprik az asztalról többségi gőggel. Máshol a parlament a demokratikus viták, az érvek és ellenérvek ütköztetésének színtere, nem az erőfitogtatásé. Ezzel a cselekedetükkel a román szenátorok csak azt bizonyítják, hogy nincsenek érdemi érveik, nyílt vitában nem tudnák megvédeni álláspontjukat".
Az SZNT emlékeztet, hogy "Románia az Európa Tanácsba való felvételekor kötelességet vállalt az 1201-es ajánlás betartására, márpedig annak 11. cikkelye értelmében azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek". Azonban az utóbbi időben Románia számos tanújelét adta annak, hogy nem jogállam, hogy fittyet hány az európai normákra, vállalt kötelezettségeire. "Elvárjuk az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésétől, hogy ezt az elutasítást kezelje súlyához mérten, adjon rá megfelelő választ".
Az autonómiáért naponta cselekedni kell!
Az RMDSZ az egyetlen magyar politikai szervezet, amely programjában megjeleníti a területi autonómiát, jelentette ki Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, hangsúlyozva, hogy a területi autonómiát csak a román politikummal való együttműködés, a többségi nemzettel folytatott párbeszéd útján lehet elérni. Véleménye szerint a román közösségeknek fel kell ismerniük, hogy az autonómia számukra is jólétet jelent: amikor ez bekövetkezik, akkor lesz megvalósítható a Székelyföld autonómiája is.
"Az autonómiáért a legkönnyebb harcolni, a szövetség azonban valóban tesz azért, hogy ehhez közelebb kerüljünk. Naponta meg lehet fogalmazni újabb és újabb közleményt, ezek azonban mit sem érnek a talán kevésbé látványos, de annál biztosabb, szilárdabb lépések nélkül" – mondta egyebek között az RMDSZ főtitkára.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Fegyelmezett jelöltállítás (Választásokra készül az RMDSZ)
Győzött a papírforma, azaz az elnökség akarata, és az RMDSZ négy képviselő-, két szenátorjelöltje az lett, akit Tamás SÁndor megyei elnökék legalkalmasabbnak találtak, a több mint 350 fős küldöttgyűlés igazodott az előzetes forgatókönyvhöz.
Sepsiszentgyörgyön Markó Attila, Kézdiszéken Fejér László, Kovásznán Thiesz János, Erdővidéken pedig Márton Árpád lesz az RMDSZ képviselőjelöltje, szenátusi helyre Kézdi- és Orbaiszéken Olosz Gergely, Sepsiszéken és Erdővidéken Klárik László pályázik. Bár igen meggyőző beszédet mondott, nem nyerte el a kellő támogatást az erdővidéki képviselői helyre Pál-Szilágyi Zoltán, és alulmaradt a szenátori helyért vívott csatában Albert Álmos és Kerekes Jenő is. Népes küldöttgyűlésen rangsorolta szenátor- és képviselőjelöltjeit az RMDSZ, több mint 350 helyi küldött döntött arról, hogy kik indulhatnak a szövetség színeiben a december 9-i választáson. Tamás Sándor megyei elnök korábban több ízben hangsúlyozta, minden szék maga nevesítheti jelöltjét, ha több jelentkező van, a helyiek eldönthetik, kit tartanak esélyesebbnek. Ezt erősítették meg a jelöltállítás lezárultával szeptember 10-én, Kelemen Hunor szövetségi elnök jelenlétében is. Tegnap azonban Tamás Sándor már sajnálatosnak nevezte, hogy nem igazodhattak az eredeti elképzeléshez, mint mondotta, a szövetség alapszabályzata nem teszi azt lehetővé, „lehetséges lett volna, de csak ott, ahol nincs vita”, fejtegette. Így minden küldött voksolhatott minden jelöltről, a kézdiszékiek döntöttek a sepsiszentgyörgyiek képviselőjelöltjéről, és fordítva, a kovásznaiak szavaztak arról, ki legyen szenátor Erdővidéken, a barótiak pedig voksoltak a kézdi jelöltről. Elégedetlenséget valóban ott szült a módszer, ahol többen jelentkeztek egy helyre, szóvá is tette ezt a Márton Árpáddal szemben induló Pál-Szilágyi Zoltán, aki alapos érveléssel igyekezett meggyőzni a jelenlevőket, hogy újításra van szükség, de Albert Álmos is aránytalannak és furcsának nevezte, hogy „a vezetőség nyíltan egyik jelölt mellett kampányolt”. Az ülés egyébként hosszas volt, de zökkenőmentesen zajlott, bevezetőjében Tamás Sándor az önkormányzati választásokon elért eredményekről beszélt, Székely István az RMDSZ főtitkárságának nevében vázolta a decemberi voksolás legjelentősebb kihívásait. A küldöttgyűlésen elhangzottak részleteire holnapi lapszámunkban visszatérünk.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
A Mikó-ügy az EBESZ előtt
Tájékoztatta az RMDSZ az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Bukarestben tartózkodó küldöttségét a sepsiszentgyörgyi Mikó-ügyről, mert fontosnak tartja, hogy a nemzetközi szervezetek hiteles ismertetőt kapjanak.
A találkozón Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára angol nyelvű beszámolót adott át a Mikó-ügyről, ismertetve: az ügyben született bírósági döntés sérti az egyéni jogokat, ellentmond az európai értékeknek, és magyarellenes. A főtitkár hangsúlyozta: az ilyen jellegű döntések azt a szomorú üzenetet közvetítik a romániai magyar közösség számára, hogy huszonhárom évvel a rendszerváltás után még mindig elvehetik a megszerzett jogokat. Rámutatott: az ügy megkérdőjelezi a román igazságszolgáltatás függetlenségét.
MOGYE: folytatódik a tiltakozás
További három hétig folytatódik a műtőruhás, esernyős demonstráció az oktatási minisztérium előtt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen működő magyar tannyelvű oktatás hátrányos megkülönböztetése elleni tiltakozásul – ismertette tegnap a megmozdulás szervezője, Ádám Valérián, a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület titkára. A két hete kezdődött tiltakozó akció résztvevői eredetileg a hónap végéig kaptak engedélyt arra, hogy a szaktárca székháza előtt demonstráljanak. Ádám Valérián szerint a magyarság számára is elfogadható egyetemi chartát kell jóváhagynia a MOGYE szenátusának, s addig folytatják a tüntetést. Hozzátette: jövő héten megkezdődik az új tanév, és a magyar fizetéses helyek számának növelése legfeljebb október 10-ig segítene az idei felvételizőkön, de fontos, hogy legalább a jövőre nézve az egyetemi chartában rögzítsék az államilag támogatott és tandíjköteles helyek egyenlő elosztását a román és a magyar tagozat között. „Mi azt kérjük, hogy fogadják el a magyaroknak is megfelelő chartát, és alakítsák meg a magyar főtanszékeket még a decemberi parlamenti választások előtt” – mondta az RMOGYKE titkára.
Használt harci repülőket vásárolnak
A nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó Legfelső Védelmi Tanács tegnap jóváhagyta azt a tervet, amelynek értelmében Románia harci repülőgépeket fog vásárolni. Az amerikai F–16-os gépek megvásárlását az ország már két éve tervezi, ugyanis a légi haderő által használt MIG–21-es harci gépek elavultak. Corneliu Dobriţoiu védelmi miniszter vasárnap ismertette: Románia tizenkét használt harci repülőgépet vásárolna Portugáliától 600 millió dollárért, amit részletekben törlesztene. Az F–16-osokat 2016-tól kezdődően venné át, amikorra befejeződne a pilóták kiképzése. A védelmi miniszter szerint azért lenne előnyös a használt, negyedik generációs amerikai gépek beszerzése, mert így könnyebb lenne az áttérés az ötödik generációs F–35-ösökre.
Antonescu marad a házelnök
Elutasította az alkotmánybíróság a Demokrata Liberális Párt óvását, amellyel megtámadta Vasile Blaga felsőházi elnök eltávolítását tisztségéből, így helyén maradhat Crin Antonescu jelenlegi szenátusi elnök. A testület tegnap hozta meg a döntést, miszerint Blaga – akit július elején váltott le a Szociál-Liberális Szövetség által ellenőrzött parlamenti többség – nem térhet vissza a szenátus élére.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zilahon tanácskoztak a fiatal magyar pedagógusok
Az RMDSZ szakpolitikusainak jelenlétében pedagógus-találkozót tartottak pénteken Zilahon. A beszélgetésen jelen volt Kelemen Hunor szövetségi elnök, Seres Dénes, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke, valamint Király András oktatási államtitkár, Kötő József, Pethő Csilla és Farkas Anna-Lili parlamenti képviselők, Szabó István Szilágy megyei főtanfelügyelő-helyettes, Borsos Károly László tanügyi tanácsos.
„A cél az, hogy tájékoztassunk és tájékozódjunk” – köszöntötte a meghívott szakembereket és a jelenlevő, közel 150 pedagógust Seres Dénes. Kiemelte, szükség van arra, hogy az oktatásban levő gondokat a szakmában tevékenykedők megbeszéljék, és közösen találják meg a lehetőségeket ezek képviseletére, illetve orvoslására az elkövetkező négy évben.
Kelemen Hunor szövetségi elnök az oktatási kérdések kormányzati képviselete kapcsán elmondta: amikor az RMDSZ ellenzékbe került, igyekezett párbeszédet kezdeményezni a kormányzást átvevő koalícióval annak érdekében, hogy mentsék, ami menthető az elmúlt években kivívott jogokból.
„Ez elsősorban az oktatás területén létfontosságú, hisz a magyar oktatás szempontjából nincs számunkra kompromisszum. Éppen ezért egy olyan jelentős területen, mint az oktatás, nem szabad a kormányzati szerepünket feladni, szakpolitikusaink révén jelen kell lennünk a döntéshozatalban” – fogalmazott a politikus.
A szövetségi elnök szerint nehéz olyan helyzetben kompromisszumokat keresni, amikor szívük szerint kritizálnák a jelenlegi kormányt, azonban amikor oktatásról van szó, nem tehetjük azt, hogy csak demagóg kritikákat fogalmazzanak meg, ahogyan azt más pártok teszik. „Véleményem szerint a magyar oktatás nem jobboldali vagy baloldali, és számunkra szükséges az olyan egyezségek kialakítása, amelyek által elérjük, hogy ne sérüljön a magyar oktatás, ne váltsák le a magyar szakembereinket és ne csorbuljanak az elért eredményeink” – jelentette ki.
Röviden kitérve az elmúlt hetekben a MOGYE ügyében történt előrelépésekre Kelemen Hunor leszögezte: a kormány az oktatási törvény módosítására készül, azonban az RMDSZ nem fogja engedni, hogy a megszerzett jogokhoz hozzányúljanak.
A szakmai találkozón a jelenlevő pedagógusok részletekbe menően beszélgettek az oktatási törvény különböző előírásairól, ezek gyakorlatba ültetésének nehézségeiről, illetve a Szilágy megyében tapasztalható egyéb oktatási gondokról.
maszol.ro

Meghozta gyümölcsét a két éve zajló önszervezési munka
A Romániai Magyar Házak második találkozója Kolozsváron
Szűkebb és tágabb környezetük nyelvi, közösségi és kulturális önazonosságának megőrzésében, valamint az összetartozás- és a nemzettudat erősítésében vállalnak aktív szerepet mindazok a szervezetek, amelyek az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) és az RMDSZ támogatásával létrejött magyarház-láncolatba tömörülve az ország különböző régióiban tevékenykednek. A nap mint nap társadalmunk előrehaladásán fáradozók sikereikről, problémáikról, valamint a továbblépés lehetőségeiről tanácskoznak azon a kétnapos megbeszélésen, amely ma zárul a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a megnyitón úgy fogalmazott: a két évtizeddel ezelőtt megszervezett Magyar Házak révén az önszervezési munka meghozta gyümölcsét. Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök szerint az elmúlt évek egyik romániai magyar sikertörténeteként értékelhető a Magyar Házak működtetése.
Szabadság (Kolozsvár)

Kulcsár Terza: nemzetárulás történt
Nemzetárulásnak nevezte a Magyar Polgári Párt háromszéki szervezete, hogy az RMDSZ szenátorai nem szólaltak fel a felsőház keddi ülésén, amikor vita nélkül lesöpörték Székelyföld autonómiatervezetét.
Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke szerdán sajtótájékoztatón elmondta, jogállamban demokratikus vita nélkül nem lehet ilyen kérdésben dönteni. „Ott ült öt RMDSZ-es szenátor és nem szóltak semmit a székelyföldi autonómiáért, holott négy évvel ezelőtt az autonómiával kampányoltak” – szögezte le az MPP-s politikus. Kulcsár Terza József szerint ez megerősítette őket abban, hogy decemberben el kell induljanak a parlamenti választásokon. Az RMDSZ kisajátítja az SZNT kezdeményezéseit, az autonómiaharcot, az önkormányzati tanács megalakítását, majd elfekteti ezeket, mondta a politikus. Kulcsár Terza szerint az erdélyi magyarságnak valós képviseletre van szüksége, az RMDSZ szenátorok pedig „ne is jöjjenek haza, maradjanak Bukarestben, mert ott a helyük.”
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Az alternatív küszöb elérése a kishitűek célja (Az RMDSZ történelme legnehezebb választása előtt)
Most ismét egy nagyon nehéz választás előtt áll az erdélyi magyar közösség, hiszen annak ellenére, hogy az ellenpártok még a nyáron azt hangoztatták, a helyhatósági választásokon van helye csak a megméretkezésnek, most ismét versenyre készülnek. Tőkés László európai parlamenti képviselő pártja és Szász Jenő pártja egyaránt indít jelölteket a parlamenti választásokon, egyetlen céllal csupán: gyengíteni a szövetség képviseletének erejét. Mi ennek ellenére a 86 százalékos támogatottságunkkal bátran vágunk neki az őszi kampánynak – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök Zilahon tartott tegnapi sajtótájékoztatóján.
Kelemen Hunor kiemelte, nagyon fontos, hogy a romániai magyaroknak az elkövetkező négy évben is erős parlamenti képviseletük legyen, mivel már 2013-ban nagy horderejű kérdésekben történnek változások, mint például az alkotmány módosítása, a régiók átszervezése, a választójogi törvény, a tulajdonjogi törvény. Az alkotmány módosításakor a szövetség hangsúlyt fog fektetni a kisebbségek jogaira, a nyelvi és a kollektív jogokra, illetve arra is, hogy a magyarok által többségben lakott vidékeken az alaptörvény ismerje el a magyar nyelvet – mondta Kelemen. Az alkotmány módosítását követően sor kerül a fejlesztési régiók átszervezésére is, az RMDSZ szerint a megyéknek meg kell maradniuk jelenlegi formájukban, de új fejlesztési régiókra van szükség, melyek kijelölésekor figyelembe kell venni a kulturális, a történelmi hagyományokat, a különböző mikrorégiók közötti gazdasági és társadalmi kapcsolatokat. A parlamenti választásokkal kapcsolatban úgy vélte, az RMDSZ az utóbbi 23 év legnehezebb választási kampánya előtt áll. „Erős román részvételre lehet számítani a parlamenti választások alkalmával, ez nem előzmény nélküli, az viszont igen, hogy szinte minden választókerületben a magyar versenypártok ellenjelölteket indítanak. Az önkormányzati választásokon már indultak, vesztettek, tudják, hogy nincs esélyük a parlamentbe jutni, tudják, hogy nagyon alacsony a társadalmi támogatottságuk, egyetlen céljuk van csupán, hogy az RMDSZ-nek ártsanak. A magyar–magyar verseny mellett, a gazdasági válság mellett pedig egy nagyon erős nacionalista retorika is érvényesül majd, megerősödik minden oldalon” – véli Kelemen. Ennek ellenére az RMDSZ az ötszázalékos küszöb átlépésére készül, mert „a hat képviselői és három szenátori mandátummal teljesített alternatív küszöb számunkra csak mentőöv. Aki a mentőövet akarja, az a merjünk kicsik lenni gondolat bűvkörében él” – jelentette ki az RMDSZ elnöke. Kelemen szerint a szövetség ellenzéki helyzete a kampány idején akár felhajtóerőként is hathat. Ez lehetőséget teremt egy másfajta retorika alkalmazására. Hozzátette azonban, hogy az ellenzéki retorikának is felelősnek kell lennie, a szövetségnek nem szabad populista üzenetekkel törekednie a népszerűségre. Az RMDSZ ma Zilahon tartja a Szövetségi Képviselők Tanácsának soros ülését, tegnap széles körű konzultációsorozatot szerveztek a szilágysági városban az RMDSZ szakpolitikusainak részvételével.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyházi vezetőkkel konzultáltak az RMDSZ politikusai
A magyar történelmi egyházak Szilágy megyei képviselőivel találkozott Kelemen Hunor szövetségi elnök, Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, Seres Dénes parlamenti képviselő és Markó Attila államtitkár a zilahi esperesi hivatalban.
„A Szilágyságban mindig jó viszonyuk volt az egyházakkal, amelyet a jövőben is igyekszünk fenntartani. Szükségünk van a párbeszédre, a közös cselekvésre, mert a parlamenti jelenlétünk csak így lehet hatékony"- mondta el a találkozón Kelemen Hunor. A szövetségi elnök hozzátette, a decemberi parlamenti választásokon az RMDSZ az arányos képviselet fenntartására törekszik, viszont magas román részvételre lehet számítani, ezért rendkívül fontos, hogy a magyar közösség jobb eredményt érjen el, mint az önkormányzati választásokon.
„2013-ban alkotmánymódosítás, régióátszervezés, és a restitúciós törvény módosítása várható, ezért nem mindegy, hogy jelen vagyunk-e a rólunk szóló döntések meghozatalánál"- hangsúlyozta Kelemen Hunor.
A magyar történelmi egyházak képviselőivel való találkozón Sógor Csaba európai parlamenti képviselő az egyházaknak az uniós pályázati rendszerben betöltött szerepéről beszélt. Kifejtette: „a társadalom különböző szegmensei, a civil szféra, az önkormányzatok és az egyházak partnerségben kell gondolkodjanak, ebben az esetben is érvényes az összefogás ereje, hatékonysága".
Markó Attila államtitkár, háromszéki képviselőjelölt beszámolt arról, hogy Romániának 2013 elejéig rendeznie kell az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó jogszabályt, eddig kapott haladékot az ország az európai uniós intézményektől, az RMDSZ pedig továbbra is határozottan kiáll a természetbeni visszaszolgáltatás mellett.
maszol.ro

Székely Nemzeti Tanács: hamisítást követtek el a románok
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szerint a román hatóságok meghamisították, a törvényhozási eljárásban az eredeti céljaival és szellemével ellentétes módon használták fel az Európa Tanácsnak (ET) a területi autonómiára is kiterjedő 1201/1993-as ajánlását.
A Székely Nemzeti Tanács közleménye szerint „kimeríti az okirat-hamisítás bűncselekményének tényálladékát”, és megkérdőjelezi az egész jogalkotási eljárás törvényességét az a mód, ahogy a román Törvényhozási Tanács – a parlament konzultatív szerve – véleményezte a székelyföldi területi autonómia statútumának törvényjavaslatát. A törvénytervezetet 2005 decemberében nyújtotta be a Romániai Magyar Demokrata Szövetség két politikusa a román parlamentben, és több évi halogatás után szeptember 25-én utasította el vita nélkül a törvényhozás felsőháza.
Amint az MTI-hez hétfőn eljuttatott, Izsák Balázs elnök által jegyzett közleményből kiderül, az SZNT állandó bizottsága pénteki székelyudvarhelyi ülésén elemezte a Székelyföld autonómiastatútumának a román szenátus általi elutasítása után kialakult helyzetet. Megállapította, hogy a szenátusi szavazáson az RMDSZ négy szenátora mellett a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyik szenátora is igennel szavazott, valamint a PSD és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egy-egy szenátora tartózkodott.
Tudatos torzításokat tartalmaz a vélemény a Székely Nemzeti Tanács szerint
Az SZNT nehezményezte, hogy a törvénykezdeményezéshez csatolt véleményezések közül csak a Törvényhozási Tanácsé, valamint a közigazgatási szakbizottság és a jogi szakbizottság közösen kiadott véleményezése tartalmaz érdemi indoklást, más véleményezők indoklás nélkül utasították el a kezdeményezést. Az SZNT úgy véli, a Törvényhozási Tanács véleményezése tudatos és rosszindulatú torzításokat tartalmaz. „Szerzőjük azt sem veszi észre, hogy az idézett és kifogásolt részek szó szerint megtalálhatók a Regionális autonómia európai chartájában” – áll az állásfoglalásban. „Ezek után egyenesen cinikus, hogy a Törvényhozási Tanács a nemzetközi jogra hivatkozik, nem releváns általánosságokat idézve az Európa Tanács 1334/2003 számú ajánlásából, miközben tudatosan elhallgatja a legfontosabbat, hogy az ajánlás a központi hatalom és a nemzeti közösség közötti feszültségek megelőzésének demokratikus eszközeként ajánlja a területi autonómiát!” – áll az SZNT állásfoglalásában.
Az SZNT úgy véli, hogy a román Törvényhozási Tanács meghamisította és átírta az Európa Tanácsnak a területi autonómiát is rögzítő 1201/1993 számú ajánlását, hogy abból a kisebbségek kollektív jogainak a tagadását lehessen érteni, holott az idézett rendelkezés ennek éppen az ellenkezőjét tartalmazza.
Izsák Balázs az MTI kérdésére elmondta, jogi lépéseket terveznek a Törvényhozási Tanács ellen; ezek részleteiről később tájékoztatják a közvéleményt.
MTI, mno.hué;
Erdély.ma

Tőkés indulásától tart az RMDSZ
Az RMDSZ-nek több szavazatra lesz szüksége a decemberi parlamenti választásokon, mint amennyit a júniusi helyhatósági választásokon kapott – jelentette ki szombaton a szövetség döntéshozó szervének ülésén Kelemen Hunor elnök, ama értesülését is megosztva hallgatóságával, miszerint Tőkés László az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) színeiben indul a megmérettetésen.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) zilahi ülésén tartott politikai helyzetértékelő beszédében Kelemen Hunor friss szociológiai felmérésekre hivatkozva elmondta, ha holnap tartanák a parlamenti választásokat, az RMDSZ 520 ezer szavazatra számíthatna, és ezzel átlépné az ötszázalékos választási küszöböt. „Ahhoz a 490 ezer szavazathoz, amelyet megyei képviselőjelölt-listákra kaptunk, hozzá kellene tenni, és hozzá fogunk tenni” – jelentette ki az elnök. Kelemen megjegyezte, azért lesz minden korábbinál nehezebb a decemberi parlamenti választás az RMDSZ számára, mert az előrejelzések szerint a korábbiaknál nagyobb lesz a részvételi arány, és a magyar közösség szavazataira az RMDSZ mellett az EMNP és a Magyar Polgári Párt (MPP) is számít.
Az RMDSZ elnöke megjegyezte, „Tőkés László pártja és Szász Jenő pártja” korábban azt hangoztatta, hogy csak a helyhatósági választásokon kíván versenybe szállni az RMDSZ-szel, és a parlamenti választásokon nincs szükség magyar-magyar versenyre. Hozzátette, most viszont e kis pártok a szórványmegyékben is jelölteket állítanak, amelyekből még az RMDSZ-nek sem sikerült képviselőt bejuttatnia a parlamentbe. Kelemen Hunor azt az értesülését is megosztotta, hogy Tőkés László is jelöltként száll be a parlamenti választások versenyébe. Ennek kapcsán a Krónika úgy tudja, hogy az EMNP berkeiben valóban felvetődött az EP-képviselő megméretkezésének kérdése, az ügyben azonban a Néppárt keddi országos ülésén születik döntés, akárcsak a többi szenátor- és képviselőjelölt megnevezéséről.
Miközben az RMDSZ miniparlamentjén jobbára csak a rivális alakulatok heves bírálatáról volt szó, Kelemen Hunor kijelentette, az SZKT-ülés legyen az utolsó alkalom, amikor a versenypártokkal foglalkozik a szövetség. „Nekünk a választók fele kell fordulnunk és azokat kell meggyőznünk, akik valami miatt elbizonytalanodtak, akik otthon maradnának” – tette hozzá.
Székelyhon.ro

Az RMDSZ felkészült a választásokra
Zilahon ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa
Zilahon, a Szakszervezetek Házában tartotta szombaton soros ülését a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). A tanácskozást megelőző napon szakmai rétegtalálkozókat tartottak, Kelemen Hunor egyházi vezetőkkel találkozott, majd az RMDSZ gazdaságpolitikusai vállalkozókkal folytattak kétoldalú megbeszéléseket, a szövetség oktatáspolitikusai pedig fiatal pedagógusokkal találkoztak. Ugyancsak pénteken délután ülésezett a Platformok Konzultatív Tanácsa (PKT), illetve a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa (TEKT). Az SZKT-t követően került sor az Országos Önkormányzati Tanács ülésére.
Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatójában kijelentette: az RMDSZ felkészülten indul a parlamenti választásokra. "Az önkormányzati választásokon jó eredményt értünk el, több polgármesterünk és több tanácsosunk van, mint az előző négy évben, a veszteségeinket is ismerjük, de az a legfontosabb, hogy hetvenezerrel több szavazatot kaptunk, mint 2008-ban. Ez a mi sikerünk, a magyar emberek sikere. Ám ahhoz, hogy ez a siker teljes legyen, szükség van az erős parlamenti jelenlétre, ez az önkormányzataink érdeke, ez a magyar emberek, a magyar családok, a magyar közösség érdeke. Nem lehet teljes a helyi választásokon elért siker, ha az önkormányzati képviselők mögött nem lesz egy erős parlamenti frakció".
A továbbiakban elmondta, az RMDSZ elkezdte a választási előkészületeket, lezárult a jelöltállítás, október 5-ig meglesz a végső sorrend. Figyelmeztetett: nagyon nehéz két hónap áll az RMDSZ előtt, amelyet kitartással, konoksággal, következetességgel kell végigvinni. "Ez lesz a legnehezebb kampány – jelentette ki – éppen ezért nagyon fontos, hogy az elkövetkező időszak rólunk szóljon. Nem az országban uralkodó állandó cirkuszról, nem a román pártokról, nem a magyar ellenlábasainkról. Ez a kampány a szövetségünkről szól és azokról, akiket képviselünk: a romániai magyar emberekről. A közösség problémáival kell foglalkoznunk, ezekre megoldást kell találnunk".
Véleménye szerint az RMDSZ büszke lehet az elmúlt 23 év megvalósításaira, és olyan politikai programmal áll a választók elé, amely a közösségi igényből fakadó választ ad a következő évek kihívásaira: határozott nemzeti érdekképviseletre vállalkozik, és konkrét gazdasági programot írnak, mutatott rá. A megújulás jelének nevezte, hogy több új képviselő és szenátorjelölt indul, mint bármikor korábban, de mint mondta, továbbra is számítanak a tapasztalt politikusokra, mert csak egy erős RMDSZ lehet a garancia arra, hogy nem térnek vissza a régi reflexek, "nem viszik el koholt vádakkal a magyar közösség tagjait, nem veszik el mondvacsinált érvekkel a közösség javait".
Felhívta a figyelmet, hogy "23 év után először kell szembesülnünk azzal, hogy minden egyéni választókerületben jelölteket állít Tőkés László és Szász Jenő pártja. Holott tudják, nem jutnak be a parlamentbe, nincs esélyük. Nem is ez a cél. A céljuk az, hogy ártsanak az RMDSZ-nek, a magyar érdekképviseletnek. Az ő céljuk az, hogy minél gyengébb magyar érdekképviselet legyen a törvényhozásban. Ezért még maga Tőkés képviselő is versenybe száll, otthagyná a mi listánkon megszerzett európai képviselői mandátumát is, csakhogy ártani tudjon."
Hangsúlyozta, december 9-én az az igazi tét, hogy erős, felkészült képviseletet küldjön a magyarság oda, ahol az őt érintő döntések születnek, mert "2013 a nagy döntések éve, amikor alkotmánymódosítás is lesz". Ebben az RMDSZ határozottan fel fog lépni a nemzetállami kitétel megváltoztatásáért és a regionális nyelv elismeréséért az alkotmányban, hiszen ez Székelyföldön de facto létezik. Ezek mellett – jelentette ki –, a parlament működését és a kormánnyal való viszonyát is új alapokra kell helyezni.
A Szövetségi Képviselők Tanácsa elfogadta az elnök javaslatát, amely szerint Kovács Péter főtitkár lesz az országos kampányfőnök, megerősítette azt az elnökségi határozatot, amelynek értelmében Kelemen Hunor szövetségi elnök a Hargita megyei 2-es számú választási körzetben indul a decemberi parlamenti választásokon, valamint elfogadta a Regionális Önkormányzati Tanács működési szabályzatát.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

A szórvány érdeke a valós önrendelkezést és tartalmas kisebbségi jogokat szavatoló törvény
Szórványpolitikánk megvalósításának közjogi kerete a kisebbségi törvény parlamenti elfogadásából származhat – fogalmazott szombaton a Zilahon megtartott SZKT-én Winkler Gyula EP-képviselő, a Szórvány frakció elnöke.
Egy módosított kisebbségi törvény elfogadásának lehetőségéről beszélve, az európai parlamenti képviselő hangsúlyozta: a nemzeti kisebbségi szervezetek intézményes hátterét biztosító törvényt nem szabad összetéveszteni a valós kulturális autonómiát szavatoló kisebbségi törvénnyel. „Az RMDSZ nem támogathat egy tartalmától kiürített üres vázat, hanem az új törvényhozási ciklusban folytatni fogja a küzdelmet egy valós önrendelkezést és tartalmas kisebbségi jogokat szavatoló jogszabály érdekében" – vélte felszólalásában Winkler Gyula.
Az RMDSZ által kidolgozott és az elmúlt időszakban bemutatott új szórványprogramokkal kapcsolatban a Szórvány frakció elnöke üdvözölte a Főtitkárság által újtára indított Összetartozunk szórványmenedzser-szolgálat programot, hiszen az pragmatikusan és konkrétan járul hozzá a közösségépítő kezdeményezések megvalósításához. "Az RMDSZ szórvány cselekvési tervének legfontosabb célkitűzése, hogy ne legyenek fehér foltok Erdély térképén. Egyértelműen a legnagyobb mértékben veszélyeztetett vidékeken, településeken szükséges a leghatározottabb fellépés. A fehér foltok felszámolása magyar intézmények létrehozásával és azoknak kiszámítható működési körülményeinek biztosításával érhető el" – mondta Winkler Gyula, kiemelve, hogy a szórványmenedzser-szolgálat is bizonyítja, hogy az RMDSZ szórványpolitikája nem defenzív, önfeladó jellegű, hanem merész, közösségeinket megerősítő, újabb és újabb kihívásoknak választ adó aktív politika.
Az SZKT-n mondott beszédében Winkler Gyula emlékeztetett arra, hogy Erdélyben idén másodszor ünneplik a magyar szórvány napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem születésének napján. A képviselő meggyőződését fejezte ki, hogy nagyon sok szórvány közösségben büszkén fogják ünnepelni ezt a hagyományteremtés szándékával kijelölt napot.
RMDSZ-sajtóiroda
Nyugati Jelen (Arad)

Magyarellenes kampánycsörte
El sem hinnénk, ha nap mint nap nem szembesülnénk azzal, hogy az egykor demokratikus köntösben és alapelveken szerveződött RMDSZ létezésének huszonharmadik esztendejében nemtelen módon egyeduralomra tör, és lelkiismeret-furdalás nélkül rúgja fel a demokrácia játékszabályait.
De most, hogy gőzerővel elkezdte választási kampányát, s hol a válogatott cigány legényekből álló szövetségi képviselők tanácskoznak, hol úgynevezett ifjúsági szervezetüknek osztják az észt, s feszítenek minden kisebb vagy nagyobb magyar esemény helyszínén, egyre kiábrándítóbb mondatok hagyják el szájukat. Alig hisz az ember fülének, szemének, hogy ennek a viszonylag nagy, meglehetősen jól szervezett, pénzzel kitömött magyar pártnak – mert érdekszervezet mivoltát rég feladta – itt és most az a legfontosabb, hogy a két kisebb magyar pártot lejárassa, vezetőit gyalázza. Kelemen Hunor például szombaton a zilahi SZKT-n arcrezdülés nélkül harsogta a szónoki emelvényről: „Megvédjük a magyarságot az MPP-től és az EMNP-től.” Háborogtak ellenük, pletykálkodtak is rémüldözve – az ilyen kiválasztott férfiaknak ugyanvalóst jól áll –: azt hallották, Tőkés László még arra a pimaszságra is képes, hogy Marosvásárhelyen induljon a parlamenti választásokon. Borbély, Markó, Frunda hitbizományában! Király András, a tanügyminisztérium magyar oktatásért felelős államtitkára igazi alattvalóként fejtegette: az RMDSZ-nek rá kell ébresztenie híveit, hogy nem választani mennek, hanem egyszerűen szavazni. Nesze neked, demokrácia! Markó Béla megszállottan ismételgette, amit tizenöt éve hajtogat: összefogni csakis az RMDSZ egyre zsugorodó ernyője alatt kell, lehet, szabad. Másfajta egységet – fejtegette – nem tud elképzelni. Oly sok gond és baj tiporja az erdélyi magyar társadalmat, hogy az RMDSZ kicsinyes, a magyarság soraiban való ellenségkép-keresése, kizárólagosságra való törekvése felháborító. Kisebb-nagyobb megszakításokkal legalább tizenöt évet a hatalomban töltöttek, igaz, főképp kussoltak vagy tünékeny megoldásokért talpaltak, részt vettek néhány népnyúzó döntés meghozatalában és végrehajtásában. Önmagukat nem gyalázhatják, s mert minden román pártnak lefeküdtek, velük is kesztyűs kézzel bánnak. Kibe rúghatnának e nagy kampánycsörtében? Saját fajtájukba. Ami a múlt héten a szenátusban megesett, előrevetíti, mekkora a kurázsija, s ennek függvényében milyen nagy esélye lesz e leendő nagy és remek parlamenti képviseletnek például az ország területi-adminisztratív átalakításának vagy az alkotmány módosításának vitájában. S azt is, valóban ők-e azok, akik megóvhatnak attól, amiben társtettesek: a visszarendeződés veszélyétől.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ szerint a román jelölteket segíti az EMNP indulása
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szerint a román jelöltek győzelméhez vezethet az, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is versenybe száll a romániai parlamenti választásokon. A szövetségnek az MTI-hez eljuttatott keddi hírlevele Kovács Péter RMDSZ-főtitkárt idézi, aki úgy véli, minden olyan választási körzetben, ahol a magyarság aránya 50 százalék körül mozog, több magyar jelölt indulása a román jelöltek győzelméhez vezethet. Kovács szerint ezt az EMNP vezetői is tudják, ebből is látszik, „az EMNP egyedüli célja, hogy gyengítse a magyar közösség parlamenti képviseletét". Toró T. Tibor, az EMNP elnöke keddi sajtótájékoztatóján úgy értékelte: reális annak az esélye, hogy két magyar párt jut be a decemberi választásokon a román parlamentbe, az alternatív parlamenti küszöböt átlépve. Elmondta, Erdélyben 15 olyan képviselői választókerület és hét olyan szenátori választókerület van, amelyben a magyarság képezi a többséget. Toró szerint ezekben a kerületekben mindenképpen valamelyik magyar jelölt győz, és így két magyar párt is átlépheti az úgynevezett alternatív küszöböt, azaz elnyerhet három szenátori és hat képviselői mandátumot.
„Toró T. Tibor mai nyilatkozata szerint tud számolni, azonban az önkormányzati választásokon elért 0,2 százalékos eredmény és az ezzel járó szavazatmennyiség csak egy nagyon furcsa, torói algoritmus szerint elegendő a parlamentbe való bejutáshoz. Arra viszont bőven elég, hogy az RMDSZ mandátumot, mandátumokat veszítsen" – reagált az RMDSZ főtitkára.
Kovács Péter szerint magyarázatra szorul, hogy – értesüléseik szerint – Tőkés László a marosvásárhelyi szenátori körzetben való indulását fontolgatja, ahelyett, hogy otthon, Bihar megyében indulna, „ahol nagyon jól ismerik a magyar emberek".
Az RMDSZ főtitkára „üres lufinak" tartja azt, hogy az EMNP lenne a „következetesen autonomista párt". Úgy vélekedett: a hetente kiadott közlemények, nyilatkozatok, a tartalom nélküli szólamok és gyűlésezések nem vezetnek eredményre.
„Az autonómiáért mindennap tenni kell, mind az önkormányzatok, mind a parlament szintjén. Kizárólag akkor lesz autonómiánk, ha ezt egy folyamatként tekintjük, illetve, ha az ügyünk mellé megnyerjük a román politikusok többségét, és párbeszédet folytatunk a román társadalommal" – szögezte le Kovács Péter.
MTI
Erdély.ma

Aradi Magyar Napok megnyitója
Akarnunk kell nemzetünk feltámadását!
Tegnap, az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatának a megnyitóját az evangélikus-lutheránus templomban 10 órakor kezdődött ökumenikus istentisztelet képezte, ahol a bevezető zsoltárt nt. Gyurkócza Aranka evangélikus börtönlelkész, illetve nt. Jakab István evangélikus helyettes lelkész olvasták fel. Igehirdetésében nt. Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész Kosztolányi Dezső Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok című költeményéből kiindulva, elmondta: az Aradi Magyar Napokra készülve, az elmúlt héten két olyan eseményben volt része, amelyek meghatározzák nem csak a maga, de az egész családjának a további életét. Ekkor tette le – feleségével és 3 gyermekével – a magyar állampolgársági esküt. A zászló mellett állva, a Himnusz alatt könnyekig meghatódott, amiért az anyaország végre valódi gyermekeiként öleli keblére az elszakítottakat. Két nappal ezelőtt részt vehetett Ópusztaszeren a Nemzeti Összetartozás Parkjának a felavatásán, ahol Orbán Viktor miniszterelnök kihangsúlyozta: minden magyar felelősséggel tartozik minden magyarért. Nem véletlenül történt mindez Szent Mihály ünnepén, az elszámolás napján, amikor mindnyájunknak el kell számolnunk a ránk bízott feladatok elvégzésével. Kiderül, ki volt megbízható, jó pásztor az elmúlt évben. Mert mi, magyarok hajlamosak vagyunk, hogy az elmúlt évek, évtizedek vagy évszázadok sikertelenségeiért, nemzeti tragédiánkért Istent hibáztassuk, noha Ő mindig is szeretett, a nyája közé hívott bennünket. Nem Isten hibás a kevés gyermekünkért, a megszűnő iskoláinkért, a templomainkat látogató egyre kevesebb hívőért, a magyarságukat feladó testvéreink tetteiért. Pedig hát, Aradon igazán vannak olyan dicső elődeink, akik példaként állhatnak előttünk a nemzetért való áldozatvállalásban, az ügyünkért tanúsított kitartásban. Az aradi 13 példát adott nekünk minderről, amikor nemzeti hovatartozástól függetlenül, a magyar szabadság oltárán áldozták életüket. Nem csak értük, de Istennek hálát kell adnunk a világ legszebb anyanyelvéért, amit nekünk adott, illetve minden olyan magyarért, akik a tudományokban, a zenében, a sportban vagy bármilyen téren hozzájárultak nemzetünk hírnevének, elismertségének a növeléséhez. Az Úristen nem pusztulásra, hanem megmaradásra teremtett bennünket. Az ellenünk ágáló erők sok akadályt gördítettek a boldogulásunk útjába, szították a testvérharcot eladdig, hogy ama szégyenteljes december 5-én, a nemzet nagyobbik része megtagadta elszakított testvéreit. Most viszont Isten mindnyájunkat munkára hív, a munkatársaivá akar tenni nemzetünk felvirágoztatásában, amit viszont magunknak is akarnunk kell. Ez tehát most a legnagyobb feladat, hogy a Szentlélek erejétől áthatva akarjuk a megújulást, a feltámadást, aminek az elkezdéséhez jó alkalom kínálkozik az Aradi Magyar Napokon – zárta igehirdetését nt. Kovács Zsombor. A szertartás ökumenikus jellegéhez híven, a református egyház részéről Komádi Sándor, a katolikusok nevében Matekovits Mihály olvasott fel az Evangéliumból.
Nt. Jakab István megköszönte nt. Kovács Zsombornak az igei szolgálatot, az elöljáróknak, illetve a híveknek a részvételt. Miután Konyelicska István felügyelő a gyülekezet nevében köszöntötte a résztvevőket, Faragó Péter parlamenti képviselő, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, Király András oktatási államtitkár, Cziszter Kálmán, Kocsik József és Farkas Viktória elöljárók nevében Bognár Levente aradi alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök kért szót. Amint hangsúlyozta, Aradon vagyunk, és a civilszervezetekkel, az egyházakkal összefogva továbbra is lenni akarunk, mert a 13 önfeláldozó magatartásának, kitartásának méltó örökösei kívánunk maradni. A továbbiakban Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója elszavalta Arany Jánostól Walesi Bárdokat majd a közös Miatyánk és áldás után Vörösmarty Mihály A vén cigány című költeményét. Az Aradi Magyar Napok nyitóünnepsége nemzeti imánk megszólaltatásával, majd a gyülekezeti teremben szeretetvendégséggel zárult. Nagy kár, hogy a lélekemelő szertartáson a vasárnap délelőtti időpont miatt alig 80-an vehettek részt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Hatalmi arrogancia
Nincs, amit tárgyalni a magyarság autonómiaköveteléséről – újságírói kérdésre olyan határozottan utasította vissza a felvetést Codrin Munteanu prefektus, hogy szinte füstölt. Gúnyos kacaj követte első felháborodását: mutassanak nekem egy olyan román embert, aki leül erről egyeztetni.
Rövid megnyilatkozásában minden benne volt: hogy mit gondol rólunk, magyarokról, s hova kíván bennünket autonómiástul mindenestül. S mivel prefektusunk azért nem buta fiú, rájött, hogy kissé elragadtatta magát, és visszatáncolt: a kormány helyi képviselőjeként nem folytathat megbeszélést alkotmányellenes dologról – fejtegette. A többségi, a hatalmi arrogancia azonban sütött minden szavából. Nincs, amiről tárgyalnunk a kis magyar pártokkal – zengik az RMDSZ vezetői, s ki-ki vérmérséklete szerint próbálja becsomagolni az üzenetet. Van, aki majdhogynem (vagy tán egészen) árulónak tekinti azokat, akik indulni mernek az RMDSZ jelöltjeivel szemben, más igyekszik elhitetni, ők végig nyitottak voltak, mindent megtettek, hogy megszülessék az együttműködés, a körülményeken múlott, no meg az ellenzéken, hisz semmilyen ajánlott formával nem értettek egyet. S ahogy következik a kampány, egyre-másra elszabadulnak az indulatok, érlelődik a bűnbakkeresés. Nem lehet egyeztetni a magyarság fontos kérdéseiről, például a vásárhelyi orvosiról vagy akár az autonómiáról, nincs esély közös megoldáskeresésre, mert a nagy testvér lekezelő pökhendiséggel sepri félre a kicsik elképzeléseit: ők mindent tudnak, ismerik az utat, csak követni kell az általuk megjelölt irányt, s előbb – vagy inkább még utóbb sem – majd minden helyére kerül. A hatalom ilyen-olyan birtokosai, a többség képviselői számára lassan a tárgyalás, az egyeztetés is szitokszóvá válik. Valami távoli, másokra, a gyengékre jellemző dologgá. A székelyföldi románság hallani sem akar a területi autonómiáról, tulajdonképpen nem is érdekli a valós tartalom, tárgyalni sem hajlandóak, mert még a végén meggyőzi őket valaki, hogy ez talán mégsem egy sztálinista kommunista maradvány, hanem Európában ma is létjogosultságot élvező, fejlődést biztosító közigazgatási forma. Nem akarják érteni, éppen úgy, ahogy az RMDSZ sem hajlandó tudomásul venni, hogy már rég nem képvisel minden romániai magyart, lehet, egyelőre csak 10–15 százalék szavazott ellenük, de sokan el sem mentek-mennek voksolni, nyitottságra, szemléletváltásra lenne szükség, hogy újra teljesíthessék a hőn áhított, bűvös öt százalékot, s még inkább, hogy megvalósítsanak valamit a magyarság számára igazán fontos, megmaradását szavatoló célkitűzésekből. Sok jót nem várhatunk, amíg a hatalmon lévők csak az atyai pofonokat továbbosztogató nagy testvérként viselkednek. De jó tudniuk: a pofon néha visszacsattan, méghozzá onnan, ahonnan nem is számítanak rá.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

ORBÁN VIKTORRAL ÜNNEPEL A SAPIENTIA. Először ünnepli meg az Egyetem Napját a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Az immár akkreditált tanintézmény a legelső tanévnyitó dátumát, vagyis október 3-át nevezte ki az Egyetem Napjának. A szerdai központi ünnepségre Magyarország miniszterelnökét is várják Marosvásárhelyre. Tervek szerint a Sapientia Napján Orbán Viktor miniszterelnök átveszi az egyetem Bocskai-díját. (Székelyhon)
NEMZETKÖZI NÉPTÁNCTALÁLKOZÓ. Több száz résztvevője volt az idén debütáló rendezvénysorozatnak Székelyudvarhelyen. Az I. Székelyudvarhelyi Nemzetközi Ifjúsági Néptáncfesztivál ünnepélyes megnyitóját a városháza Szent István Termében tartották péntek délután, majd a táncosok és a zenekarok bemutatkoztak a város közönségének az új Bethlen negyedi parkban. Két nap alatt többezres tömeget vonzott a színpompás felvonulás és az élő környezetben megmutatkozó hagyományápolás. (Székelyhon)
LEFELÉ A LEJTŐN. Ötven százalék alá csökkent a Szociál-Liberális Szövetség támogatottsága a CSOP felmérése szerint. A szeptember 20-a és 23-a között a Demokrata Liberális Párt megrendelésére készült közvélemény-kutatás nyomán kiderült, az SZLSZ a szavazatok 48 százalékát szerezheti meg a december 9-ei választásokon. A jobboldali alakulatokat tömörítő, nemrégiben létrejött Igaz Románia Szövetség mindeközben a voksok 24 százalékára számíthat. A harmadik legnépszerűbb párt a Dan Diaconescu-féle Néppárt marad, amely jelenleg 12 százalékon áll. Az RMDSZ a szavazatok 5 százalékára, a Nagyrománia Párt 4 százalékára, az Új Generáció Párt 2 százalékára számíthat. A felmérést 1021 személy megkérdezésével végezték, a hibaküszöb 3,1 százalék. (Mediatica.ro)
SOK AZ ALKOHOLISTA ÉS A DOHÁNYOS. Általános egészségfelmérő programot végeztek az Európai Unió országaiban 40 000 személy bevonásával. Romániában három városban, Craiován, Besztercén és Iaşi-ban vizsgálták meg az ott lakók állapotát, s az összesítéskor kiderült, a hazai minta az unió legbetegebb szegletének bizonyult. Az itt élő emberek egészségének romlását a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás okozza. Craiován az ital és a dohányzás, Besztercén az italozás, Iaşi-ban a cigaretta és a mozgásszegény életmód váltja ki a betegségeket. Aggodalomra ad okot, hogy sok fiatalkorú hódol eme szenvedélyeknek. (Adevărul)
MEGSZILÁRDÍTÁS HELYETT TÚLÉLŐCSOMAG. Tudományos tény, hogy Romániát minden évszázadban két erős földrengés rázza meg, mely egyebek közt súlyosan érinti Bukarest lakosságát. A gyenge lábon álló, főként a második világháború előtt épített házaknak igen kis hányadát, 372-ből 15-öt sikerült csak megerősíteni, ezért a város vezetése túlélési csomagot osztogat földrengés esetére. A csomagokat azon épületek lakóinak juttatják el, amelyek nem bírnak ki egy újabb nagy erejű földrengést. A túlélési csomagban kézi feltöltésű (áramfejlesztős) zseblámpa, fény- és hangjelző készülék, zsebrádió, háromféle mobiltelefon-töltő, vízhatlan hőszigetelő fólia, gázmaszk, elsősegélydoboz, három palack ivóvíz, vízfertőtlenítő tabletta, három napra elegendő száraz élelmiszer és fluoreszkáló jelzőfény található. (România liberă)
Hírsaláta, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az EMNP szerint két magyar párt juthat be a román törvényhozásba - Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) értékelése szerint reális annak az esélye, hogy két magyar párt jut be a decemberi választásokon a román parlamentbe.
Toró T. Tibor pártelnök az EMNP keddi kolozsvári sajtótájékoztatóján elmondta, hogy Erdélyben 15 olyan képviselői választókerület és hét olyan szenátori választókerület van, amelyben a magyarság képezi a többséget. Megállapította: ezekben a kerületekben mindenképpen valamelyik magyar párt jelöltje nyeri meg a versenyt, és két magyar párt is átlépi az úgynevezett alternatív választási küszöböt, azaz elnyerhet három szenátori és hat képviselői mandátumot. Toró kijelentette: az RMDSZ vezetői tudatosan félretájékoztatják a magyar közösséget az alternatív választási küszöbbel kapcsolatban.
Toró elismételte: az alternatív küszöb fogalmát a 2008-as választás előtt éppen az RMDSZ kezdeményezésére foglalták a választójogi törvénybe, amikor még ő maga is az RMDSZ frakciójának volt a tagja. A törvény értelmében az a párt, amelyik akár az ötszázalékos, akár az alternatív küszöböt teljesíti, a megszerzett szavazatok arányában részesül a mandátumokból. "Nem homályos a tétel. Ha az RMDSZ vezetői a törvény értelmezhetőségéről beszélnek, az nem azért van, mert nem értenek hozzá, hanem azért, mert félre akarják tájékoztatni a közösséget" - jelentette ki Toró.
Az EMNP elnöke szerint nem képzelhető el olyan helyzet, hogy a magyarság parlamenti képviselet nélkül marad a decemberi választás után; nehezen elképzelhető, hogy az RMDSZ nem jut be a törvényhozásba, az viszont elképzelhető, hogy az EMNP is teljesíti az alternatív küszöböt. Hozzátette, az a kérdés, hogy az "RMDSZ-től megszokott balkáni politizálást" kiegészíti-e az EMNP autonómiapolitikája a következő törvényhozási ciklusban. Toró elmondta, nem azért törekednek csupán az alternatív küszöb teljesítésére, mert kishitűek lennének, hanem azért, mert tudnak számolni.
A pártelnök szerint az EMNP a jelöltállítás során azt tekinti céljának, hogy valamennyi szimpatizánsa számára megteremtse a lehetőséget, hogy rá adja szavazatát. Kijelentette, az elnökség valamennyi tagja jelöltként indul a választásokon, arról viszont nem kívánt nyilatkozni, hogy Tőkés László, a párt védnöke megméretteti-e magát decemberben. Hozzátette, ha ez megtörténne, arról majd a megfelelő időben maga Tőkés László tájékoztatja a közvéleményt.
Toró azt is kijelentette, ha a Magyar Polgári Párt (MPP) úgy dönt, hogy nem indul el a választásokon, az EMNP szívesen befogad embereket jelöltjei közé az MPP politikusai közül. "Akár odáig is hajlandók vagyunk elmenni az együttműködésben, hogy egyesítsük a két pártot" - jelentette ki Toró. Hozzátette, a választások után ismét azon kell munkálkodniuk a romániai magyar pártoknak, hogy kialakítsák az együttműködés kereteit.
A sajtótájékoztatón Papp Előd, a párt alelnöke megemlítette: a bukaresti szenátusban a múlt héten úgy utasították el a Székelyföld autonómia-statútumát, hogy az RMDSZ "főurai" hiányoztak az ülésről, a jelen lévő négy magyar szenátor pedig "lapított", és nem szólalt fel a vitában. "Ennél több nem is kell annak az elmagyarázására, hogy mennyire nagy szükség van az EMNP-re a parlamentben" - jelentette ki az alelnök.
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
(MTI)Kolozsvár

Jelöltként indulnak a választásokon az EMNP vezetői
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) mind az öt elnökségi tagja jelöltként indul a decemberi parlamenti választásokon – jelentették be a párt vezetői a keddi kolozsvári elnökségi ülés szünetében tartott sajtótájékoztatón. Mint kiderült, Gergely Balázs Kolozsváron, Zatykó Gyula Nagyváradon, Szilágyi Zsolt pedig Bihar megyében vállal szenátori jelöltséget, azt pedig a későbbiekben döntik el, hogy Papp Előd alelnök, illetve Toró T. Tibor, a néppárt elnöke melyik választókerületben indul. Az EMNP értékelése szerint egyébként reális annak az esélye, hogy két magyar párt jut be a decemberi választásokon a román parlamentbe.
„Az utolsó simításokat végezzük a választási stratégia kidolgozásán és a jelöltlista felállításán. A Néppárt nem akar az ország minden egyéni választókerületében elindulni, azonban az erdélyi megyéket mindenképpen szeretnénk lefedni, hogy minden magyar választópolgárnak megteremthessük a választási lehetőséget” – mutatott rá Toró.
Az EMNP elnöke kifejtette, Erdélyben 15 képviselői és hét szenátori választókerület van, amelyekben a magyarság többséget képez, ezekben mindenképpen valamelyik magyar párt jelöltje nyeri meg a versenyt, és két magyar alakulat is átlépheti az alternatív választási küszöböt, azaz elnyerhet három szenátori és hat képviselői mandátumot.
„Az RMDSZ vezetői tudatosan félretájékoztatják a magyar közösséget az alternatív választási küszöbbel kapcsolatban, hiszen gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy a magyarság parlamenti képviselet nélkül marad a decemberi választások után” – magyarázta a pártelnök.
Toró emlékeztetett, a Néppárt több alkalommal is sikertelenül tett kísérletet az erdélyi magyar alakulatok együttműködésére, a pártkoalíciók bejelentésének határideje pedig lejárt. „A Magyar Polgári Párttal (MPP) ennek ellenére még sor kerülhet egyeztetésre, hiszen jövő hét végén kerül sor a többször is elhalasztott országos közgyűlésükre és a tisztújításra. Az EMNP szívesen látja soraiban a polgáriak rátermett jelöltjeit, ha az MPP úgy dönt, hogy nem indul a választásokon. Akár arra is sor kerülhet, hogy egyesítsük a két alakulatot” – hangsúlyozta Toró T. Tibor.
Azzal kapcsolatban, hogy az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) hétvégén tartott ülésén Kelemen Hunor szövetségi elnök megemlítette, Tőkés László az EMNP jelöltjeként száll be a parlamenti választásokba, Szilágyi Zsolt, a Néppárt alelnöke úgy vélekedett, a rossz lelkiismeret és a félelem szólt a szövetségi elnökből.
Az EMNP vezetői egyelőre nem kommentálták a Tőkés László indulásáról szóló értesüléseket, azt azonban kijelentették, nem Kelemen Hunornak kellene megmondania, hogy ki indulhat a Néppárt színeiben, erről a lehetőségről a megfelelő időben maga Tőkés tájékoztatja majd a közvéleményt. Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Látványos változás nem várható (Magyar–román kapcsolatok)
A budapesti külügyminiszteri találkozó jelzi, hogy nem rossz a viszony a két ország között, de a decemberi választások előtt nem várható látványos változás a román–magyar kapcsolatokban – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, aki szerint az erdélyi magyarságnak természetes érdeke, hogy a két ország között jó kapcsolat legyen, és úgy kezeljék a kisebbségi kérdéseket, hogy az ne függjön attól, ki van kormányon.
Borbély úgy értékelte, jó volna folytatni a közös kormányülések hagyományát. „Ilyenkor mozdul meg az adminisztráció, ilyenkor kezdenek el foglalkozni olyan ügyekkel, amelyeket egyébként elfektetnek: ezt éreztük, amikor ezek a kormányülések még rendszeresek voltak. S ha nem is jönne létre együttes kormányülés, a miniszterelnök és néhány miniszter találkozhatna: ez segítene előrelépni olyan témákban, mint az energetikai stratégia vagy a kisebbségi kérdések” – mondotta. Az MTI kérdésére, hogy tudna-e segíteni Magyarország a kisebbségi törvény és a benne szereplő kollektív jogok elfogadtatása ügyében, Borbély a magyar–román viszony aktuális alaphangulatának szerepére utalt. „Bukarestnek például fontos volt Magyarország támogatása, amikor a magyar uniós elnökség idején teljes mellszélességgel támogatta Románia csatlakozását a schengeni övezethez, egy olyan időszakban, amikor még sokkal több volt az ellenzője. Ilyenkor nyilvánvalóan tud (Magyarország) segíteni. Vagy ha a Mikó-ügyre gondolok; jó, ha mi is és Magyarország is együttesen tudunk fellépni ezekben a kérdésekben. De vannak ügyek, amelyeket itt kell megoldanunk. Ezért fontos eredmény, hogy a magyar orvosképzés ügyében és más kérdésekben pozitív elmozdulásról beszélhetünk” – magyarázta. Borbély László úgy vélekedett: a hétfői külügyminiszteri találkozón látszott, hogy a magyar fél is várja a romániai választásokat. „Számunkra is és mindkét ország számára jó lenne, ha nem ismétlődne meg az, ami az önkormányzati kampányban felütötte a fejét, hogy Magyarországról fontos tisztségviselők idelátogattak és kampányoltak. Ez csak nyilatkozatháborúhoz vezethet, ami senkinek sem használ. Remélem, mindenki levonta a tanulságokat az önkormányzati választások kapcsán, és ötször is meggondolja, mielőtt átjönne kampányolni ilyen-olyan pártnak” – mondta. Végül leszögezte: nem mindegy, hogy az RMDSZ ott lesz-e a fontos döntéseknél. „Meg kell várni a választásokat, de választások után nagyon fontos, hogy ez a két ország összefogjon ebben a régióban.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Olosz Gergely RMDSZ-es képviselőt korrupcióval vádolja a DNA
Olosz Gergely RMDSZ-es képviselő ellen bírósági eljárást indítanak befolyással való üzérkedés miatt, és négy cég vezetője ellen is, akiket szerződések megkötéséhez segített hozzá 500.000 euróért és 400.000 lejért cserébe. Az eljárást az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) indította el. A képviselő 2007 és 2009 között az Országos Energiaszabályzó Hatóság (ANRE) vezetője volt. A DNA Ion Bîrcină és Costin Iliescu kereskedelmi társaságok vezetői ellen is eljárást indított, akiket az ügyészek bűnrészeséggel vádolnak, mert részt vettek a bűncselekményben. Cătălin Stan, a Power Plus kft vezetője ellen bűnrészesség, aláírás-hamisítás, és okirat-hamisítás miatt indítottak eljárást, valamint Ovidiu Ionel Badea, a Budirom Serv kft vezetője ellen, szintén bűnrészesség miatt. Az ügyészség által csütörtökön kiadott közlemény szerint a négy üzletember 2010 májusa és 2011 februárja között vásárolta meg Olosz befolyását azért, hogy vállalkozásaik tisztességtelen módon jussanak kereskedelmi szerződésekhez. A közlemény szerint az Olosz által kért félmillió euró egy részét tanácsadói szerződéssel álcázták, amelyet a Catalin Stan által vezetett Power Plus Kft. kötött meg egy offshore céggel. E szerződés alapján az ügyészek szerint 384 ezer eurót utaltak át az offshore cég számlájára. A vádhatóság szerint 2010 őszén a képviselő újabb 400 ezer lejt (89 ezer euró) kért az üzletemberektől, amit közvetlenül kapott meg. A vádhatóság szerint Olosz azt állította, hogy befolyással rendelkezik a CEZ Románia energiavállalat egyik vezetőjénél, és később a kenőpénzért cserébe, ennek a kapcsolatának köszönhetően, három szerződéshez juttatta a Power Plus Kft. és a Budirom Serv Kft cégeket. Az ügyészek szerint Olosz a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium egyik döntéshozó személyénél is közbenjárt, és elősegítette, hogy az egyik üzletember cége Európai Uniós pénzek esetében tanácsadói szerződéshez jusson. Az ügyészség zárolta Olosz Gergely és társai ingó és ingatlan vagyonát. A korrupciós ügyet a Legfelsőbb Semmitő és Ítélőszék tárgyalja. A képviselő korábban alaptalannak nevezte az ügyészség állításait. Az MTI csütörtökön megpróbálta elérni Oloszt, de kora délutánig ez nem sikerült. Irodavezetőjének közlése szerint a politikus külföldön van. A Krónika című erdélyi napilap korábban megírta, hogy információi szerint megvesztegetői jelentették fel a képviselőt. A 36 éves Olosz Gergely korábban a román országos urántársaságot is vezette, 2008 óta háromszéki parlamenti képviselő. 2011-ben az RMDSZ elnöki tisztségére pályázott, sikertelenül. A december 9-i parlamenti választásokon szenátori mandátumért száll versenybe az RMDSZ színeiben. realitatea.net/MTI
Erdély.ma

Demény Pétert is jelölték az ICR vezetőtanácsába
„Amennyiben az embert meghívják egy lap szerkesztőbizottságába, eleve arra törekszik, hogy a legjobb képességei szerint járjon el. Ehhez hasonlít a mostani felkérés is, amelynek nyomán elvileg kontrollálni lehet a szervezet működését, kezelni az esetleges túlkapásokat” – nyilatkozta lapunknak Demény Péter író, publicista, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője. Őt javasolja az RMDSZ a Román Kulturális Intézet (ICR) vezetőtanácsába, amely a költségvetést, a szervezeti felépítést és az intézet általános stratégiáját hagyja jóvá a továbbiakban.
Miután Horia-Roman Patapievici-csel egyetemben július végén az ICR teljes vezetőtestülete lemondott, és a szenátus szeptember 11-én elfogadta, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL) által javasolt Andrei Marga volt külügyminiszter, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem korábbi rektora töltse be az intézet vezető tisztségét, politikai és szakmai alakulatok javasolnak különböző személyiségeket a vezetőtanácsba.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)

EMTE: erdélyi fejedelmek sorába emelték Orbánt
Négy milliárd forint értékű – fejlesztésre szánt – támogatásról szóló elvi megállapodást írt alá Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) és a Partium Egyetem vezetőségével Orbán Viktor.
Több helyszín között oszlik meg a támogatás
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta: Nagyváradon már rendelkezik az egyetem azzal a telekkel, amelyre felépítik a Partiumi Keresztény Egyetem új épületét. Az új ingatlan tervei is elkészültek. Hozzátette, erre azért van szükség, mert a Partiumi Keresztény Egyetem a püspökségtől bérelt épületekben működött eddig, és ha a következő akkreditációs ellenőrzésig nem növeli a saját tulajdonban levő épületei arányát, veszélybe kerülhet az egyetem akkreditációja.
Kató Béla azt is elmondta, az összegből a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem most épülő kolozsvári campusát is be tudják fejezni. Marosvásárhelyen 240 férőhelyes kollégium épül az egyetem épülete mellé. Csíkszeredában folytatódik a Sapientia épületének hőszigetelése, s emellett egy 800 négyzetméteres szárnyat ragasztanak az ingatlanhoz, amelyben kutatólaboratóriumok és tanári szobák kapnak helyet.
Hazai és "hazai" vendégek
Orbán Viktort elkísérte marosvásárhelyi útjára Németh Zsolt, a külügyminisztérium államtitkára, Naszvadi György, a nemzetgazdasági minisztérium államtitkára és Répás Zsuzsanna, nemzetpolitikáért felelőz helyettes államtitkár.
A Sapientia koronkai kampuszában jelen volt még Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Borbély László politikai alelnök, Toró T. Tibor, az EMNT elnöke, Szász Jenő MPP-elnök, Koós Anna és Balási András, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar vezetője, Szabó Béla, Brassai Attila, Szilágyi Tibor a MOGYE professzorai, Rezi Elek a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet rektora, Füzesi Oszkár nagykövet, Zsigmond Barna Pál főkonzul.
Orbán Viktor és az erdélyi fejedelmek
Az ünnepségen elsőként Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt, aki a sepsiszentgyörgyi, szeptember 1-i tüntetésből kiindulva az anyanyelvi oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Orbán Viktor belépett erdélyi fejedelmeink közé, akik iskolákat alapítottak” – mondta a kuratórium elnöke, felidézve a 12 évvel ezelőtt történteket, amikor Tusnádfürdőn megfogalmazódott, az erdélyi magyarságnak nincs miért tovább várnia, saját egyetemet kell alapítani.
„Kereszteltünk és most konfirmálunk, hitet teszünk, hogy nekünk ez fontos és köszönjük a támogatást. Mérföldkő a mai alkalom az egyetem életében, végképp elköteleztük magunkat” – fogalmazott Kató Béla.
Tőkés: országunknak csak adófizető polgárai vagyunk
Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem kuratóriumának elnöke a magyar miniszterelnök korábbi szavaival indította beszédét: „az erősek egyesülnek, a gyengék széthullnak”. Tőkés a kudarcos politizálást okolta azért, amiért nincs „Székelyvásárhelynek” magyar polgármestere, a MOGYE-n nincs magyar kar, a Kossuth utca nem kapta vissza régi nevét és a 2-es iskola még mindig nem vette fel Bernády György egykori polgármester nevét.
„A magyar kormány támogatása nélkül nem jöhetett volna létre a Partiumi és a Sapientia Egyetem. Hivatalos országunknak csak adófizető polgárai vagyunk” – hangsúlyozta a volt püspök, köszönetet mondva Magyarország minden adófizető állampolgárának a támogatásért.
Rektorok köszönete
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora a 140 éves kolozsvári magyar egyetemi oktatás évfordulóját a Sapientia 12 éves évfordulójával állította párhuzamba. „Bizalom és hit, amely sokszor adott erőt tanárkollégáimnak” – mondta. János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora egyetértve az előtte szólókkal az erdélyi magyar felsőoktatás jelentőségét emelte ki, a felelősséget, az anyanyelven tanulás fontosságát.
A „házigazda” felszólalók sorát Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja zárta, aki Orbán Viktor érdemeit ecsetelte. Kifejtette: a magyar kormányfőnek történelmi szerepe volt az egyetem megalapításában, nélküle ma is ábránd lenne csupán az erdélyi magyar tudományegyetem.
Az EMTE szenátusa Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepe elismeréseképpen.
Orbán nagy dolgokról álmodozott
Orbán Viktor előadásában a jelenlevő egyetemi hallgatókhoz szólva elmondta, diákként Németh Zsolttal arról álmodoztak, hogy egyszer nagy dolgokat fognak cselekedni. „Nagy tisztességhez jut az ember, ha egy ilyen díjat kap” – mondta a miniszterelnök, aki arra biztatta a hallgatóságot, hogy önsajnálat nélkül és a magyarság szenvedéstörténetéből erőt merítve éljen, ne hagyja magát soha lebeszélni.
Sanyarú körülményeket biztosítottak a sajtónak. A délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi rendezvényre a sajtónak legalább félórával korábban ott kellett lennie a bejelentkezéshez, illetve az erre a célra kijelölt helyek elfoglalására. Az újságírók csak a helyszínen szembesültek azzal, hogy sem interjúra nem lesz lehetőség, de még közös sajtótájékoztatóra sem számíthatnak. Mikrofont, hangrögzítőt, fényképezőgépet, kamerát is a távolban kijelölt helyről használhattak csak. A legutolsó sor volt erre a célra szánva, aki onnan kimozdulva próbált felvételt készíteni, azt azonnal helyreutasították a biztonságiak. A sajtó munkáját akadályozta az is, hogy a meghívott miniszterelnököt és csapatát ellenfényben ültették le, a szembejövő fény megvakítva a kamerákat, vagy elhomályosítva az így készült felvételeket. Az egyetem egyik munkatársa a maszol.ro-nak elmondta, a biztonságiak éjfélkor szóltak, hogy át kell rendezni a termet, és az újságírók nem férkőzhetnek közel sem kamerával, sem mikrofonnal a magyar miniszterelnökhöz.
Az október 3-i ünnepségről Orbán úgy fogalmazott, ez a nap Magyarország sikere is, mert képes volt a határain kívül egyetemet alapítani, fenntartani és fejleszteni azt. „Tudtuk, ha törik, ha szakad, az egyetemalapítás útján végig kell mennünk. Büszkék lehetünk arra, hogy ennyi erő és elszántság van a nemzetünkben, hogy ezt megvalósítottuk” – mondta.
„Ha egyeteme van az embernek, akkor felmerül a kérdés, mit is tanuljon. Mert három féle tudás létezik: a test, az ész és a szív tudása. A test és az ész tudása egy darabig gyarapítható, de aztán elkezd kopni. A szív tudása soha nem kopik meg. A három közül a harmadik az előző kettő alapja, rajtunk múlik, hogy kinek adjuk el a tudásunkat, szeretjük-e felebarátunkat, testvérünket, hazánkat” – fogalmazott Orbán Viktor kitérve arra is, mekkora fontosságuk van a példaképeknek.
Németh Zsolt: kérni fogjuk az EMTE román állami finanszírozását. A magyar kormány kezdeményezni fogja, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére - jelentette ki az MTI-nek Marosvásárhelyen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára. "A román kormány kilátásba helyezte, ha megtörténik a Sapientia akkreditációja, kész megállapodást kötni a magyar féllel a román állami finanszírozásról" - mondta az államtitkár. Németh Zsolt úgy vélte: tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést. Ezt szerinte az is aktuálissá teszi, hogy az oktatási intézményt a közelmúltban akkreditálták, és az is, hogy a magyar állam is kiemelt fejlesztési támogatásban részesíti az egyetemet.
Maszol.ro

Romániai játszmák
Ma Romániában félelmek, gyanakvások, indulatok és szenvedélyek nélkül politikusnak a politikáról beszélni szinte lehetetlen. Ami az elmúlt néhány hónapban történt, azt bizonyítja, hogy bíró nélküli mérkőzés zajlik a pályán, és már nincsen, aki lefújja a szabálytalankodókat. Markó Béla írása.
Ma már megszokott látvány Bukarestben egy pártszékházban vagy valamelyik kormányhivatalban, hogy amíg bent a szűk körű tanácskozás zajlik, kint a titkárságon egymás mellett sorakoznak a résztvevők mobiltelefonjai. Egyik-másik titkárnő még cetlit is tesz a készülékek mellé, hogy amikor megszólalnak, tudni lehessen, kit keresnek. Nem azért vannak kint ezek a mobilok, hogy csörgetésükkel a tanácskozást ne zavarják, hiszen le is lehetne halkítani őket, hanem mert a bentiek attól tartanak, valaki lehallgathatja, mit beszélnek. Időnként még így is jelentőségteljesen elnémulnak, egyikük felír valamit egy cédulára, azt körbeadják, de nem kommentálják. Nem akárkikről van szó, hanem felelős politikusokról. Félelem nélkül, szabadon kellene mérlegelniük minden pillanatban, mert döntéseik sokszor valóban országos fontosságúak. Ehelyett suttogások, elhallgatások, nekirugaszkodások, meghőkölések és sejtetések töltik ki a szóközöket, sőt, lassan-lassan maga a közbeszéd is ilyen lesz. Miért? Nyilvánvaló, hogy ahol nincsenek félreérthetetlen törvénycikkelyek, és ahol a törvény betűjét mindig felülírja a rosszhiszemű törvényértelmező szelleme, ott senki sem tudhatja „…mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot…” Így lehetett az RMDSZ egyik, miniszterként is kiválóan teljesítő, tehetséges politikusát hazaárulással megvádolni és évek óta kihallgatásról kihallgatásra, tárgyalásról tárgyalásra hurcolni, de így lehetett legutóbb egy RMDSZ-es államtitkárt alapfokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélni azért, mert az államosított javak visszaszolgáltatásáért felelő kormánybizottság tagjaként támogatta a sepsiszentgyörgyi volt református kollégium visszajuttatását az egyháznak. A román restitúciós törvény egyébként a természetbeni visszaszolgáltatás elvét követi, de az ügyészek azt próbálják bizonyítani, hogy bár a szóban forgó épületet az állam annak idején törvényerejű rendelettel az egyháztól vette el, az mégsem volt az egyházé. Nem folytatom. Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy ma Romániában félelmek, gyanakvások, indulatok és szenvedélyek nélkül politikusnak a politikáról beszélni szinte lehetetlen. Ami az elmúlt néhány hónapban történt, azt bizonyítja, hogy bíró nélküli mérkőzés zajlik a pályán, és már nincsen, aki lefújja a szabálytalankodókat. Nem bíró az államelnök, nem bíró a parlament, nem bíró a törvényszéki bíró, sőt, lassan-lassan az alkotmánybíró sem, bár mindmáig még az alkotmánybíróság az a testület, amelynek döntéseit, ha fogcsikorgatva is, de tiszteletben tartják a játékosok. Miközben szó sincs arról, hogy valaki is függetlennek tekintené az alkotmánybíróságot, a politikai elemzők és kommentátorok folyamatosan azt számolgatják nyilvánosan, hogy melyik pártnak hány alkotmánybírája van, most például szerintük az döntötte el az államelnök leváltásáról szóló népszavazás sorsát, vagyis érvénytelennek nyilvánítását, hogy Traian Băsescu államfőnek több alkotmánybíróra volt befolyása, mint Victor Ponta miniszterelnöknek. Nyers, primitív visszarendeződés zajlik Romániában – a térség más országaiban is szerintem –, és azt hiszem, meglehetősen optimista vélemény, hogy máris a mélyponton vagyunk, ahonnan csak felfelé vezet az út. Hol kezdődött? Ki kezdte? Lehet ezekre a kérdésekre választ keresni, de nem biztos, hogy érdemes. Valószínűleg a kilencvenes évek ütnek most vissza, az a példátlan jótanulóság, ahogy Románia rendkívül gyorsan kiépítette a maga demokratikus intézményrendszerét, de valójában copy-paste segítségével szerezte „doktori címét”, amely feljogosította az uniós belépésre, és hiába vett át elveket és intézményeket egyaránt, mert ezek igazi értelmét viszonylag kevesen voltak hajlandók átgondolni és magukévá tenni. A többség – a politikusok többsége – számára minden bizonnyal máig értelmezhetetlen a hatalmi ágak szétválasztásának elve, és a különböző alapintézmények (közszolgálati média és médiafelügyelet, alkotmánybíróság, számvevőszék stb.) függetlenségét, illetve a kölcsönös ellenőrzés különböző alkotmányos eszközeit fölösleges akadálynak vélik a gördülékeny hatalomgyakorlás útjában. Valamikor 2004-ben, a választások után, vagy talán már a kampányban is, a győztes államelnökjelölt, Traian Băsescu, aki a most éppen korrupciós vádak miatt börtönbüntetését töltő akkori miniszterelnökkel, Adrian Năstaséval szemben nyert, többször is kijelentette, hogy nem bíró, hanem játékos kíván lenni államelnökként. Sokan felkapták a fejüket, de azért akkor ez még afféle bonmot-ként hatott az amúgy is szókimondó politikus szájából. Utólag viszont úgy látom, akkor kezdődött a semleges, önkorlátozó döntőbíró eltűnése-eltüntetése a közéletből. „Játékos” lett az államelnök (egyébként olyan értelemben is, hogy időnként saját híveivel is eljátszadozott, mint macska az egérrel), de nem csak ő, hiszen valamelyik oldalon nyíltan elkötelezték magukat még a televíziós műsorvezetők is, akik nem is leplezik véleményüket, és ha kell, durván ráförmednek meghívottaikra, a közvélemény pedig természetesen díjazza az ily módon fordulatosabbá lett közbeszédet. A román alkotmány szerint a közvetlenül választott elnöknek nincsen olyan erős hatásköre, mint amit ez a választási mód feltételez, de az ide vonatkozó alkotmányos rendelkezések eléggé általánosak és homályosak ahhoz, hogy egy kellőképpen céltudatos államfő újabb és újabb precedenst teremtve, megpróbálja elnyomni az egész intézményrendszert a félelnöki-elnöki köztársaság irányába, holott Romániában végül is parlamenti köztársaság van, vagy legalábbis volt ez idáig. Az alkotmány, illetve egyes sarkalatos törvények rendelkezései szerint számos testületbe delegál, a parlament és a kormány mellett, tagokat (például az alkotmánybíróságba, de a médiafelügyeleti tanácsba is), és döntő szava van a titkosszolgálatok vagy az ügyészség vezetőinek a kinevezésében is. Ugyanakkor részt vehet a nemzetbiztonsági kérdésekkel foglalkozó kormányüléseken, és ilyenkor ő vezeti az üléseket. Emellett számos olyan eset van, amikor az ellenjegyzési kötelezettségét formálisnak kellene tekinteni, de a jelenlegi államfő úgy véli, ezekben az esetekben is mérlegelési joga van. Ha minisztercsere van a kormányban, ezt a miniszterelnök javaslatára az államfőnek kell aláírnia, és volt már úgy, hogy visszautasított egy ilyen javaslatot, amiből hosszú alkotmányjogi vita kerekedett. De a legfontosabb hatásköri kérdés kétségtelenül a miniszterelnök-jelölt megbízása, és mivel az alkotmány nem mondja ki, hogy feltétlenül a többségi koalíciót kell kormányalakítással megbízni, Traian Băsescu 2004-ben, majd 2008-ban, de a 2009-es kormánybukás után is, tudta úgy irányítani a helyzetet, hogy saját pártja alakított kormányt, amelynek a megbízás pillanatában még nem is volt meg a többsége. 2004-ben annyira eltökélt volt ebben a szándékában – és mi annyira biztosak voltunk, hogy végig is viszi –, illetve olyan erős volt a közvélemény, köztük vezető értelmiségiek nyomása ebbe az irányba, hogy az RMDSZ is az államelnök által vezetett koalícióval lépett szövetségre. Igaz, az is megkönnyítette a dolgunkat, hogy abban a koalícióban ott volt a Nemzeti Liberális Párt, amely akkor a román parlamenti pártok közül a legközelebb állt hozzánk, most pedig talán a legtávolabb. Sic transit gloria mundi! Egyébként azért nem érdemes analógiákat keresni a romániai és magyarországi pártkínálat között, mert például a román Nemzeti Liberális Párt adó- és pénzügypolitikájában liberális ugyan, de hol lappangó, hol erősödő nacionalizmusát figyelembe véve, mégis határozottan jobboldali, sőt, konzervatív alakulat. Miközben Traian Băsescu pártja, a Demokrata-Liberális Párt ma ugyan oszlopos tagja – mellesleg az RMDSZ-szel együtt – az Európai Néppártnak, de 2004-ben, amikor velük szövetkeztünk, még a Szocialista Internacionáléban voltak, és jól emlékszem egy beszélgetésünkre Traian Băsescuval, aki hangosan eltöprengett, hogy talán jobb lenne az Európai Néppártban. És a szót tett követte. Szívósan építette és építi mindmáig azt a populista-autoritárius rendszert, amelyben az államelnök által kialakított parlamenti és kormánytöbbség bírja gyakorlatilag az abszolút hatalmat. Azt kérdezhetné valaki, hogy ha így van, mivel magyarázható, hogy az RMDSZ még néhány hónappal ezelőtt is a Traian Băsescu pártjával volt koalícióban. Nos, miközben nekünk magyaroknak a hatalom egy kézben való összpontosítása, az ügyészi-rendőri hatáskörök növelése természetesen nem lehet érdekünk, hiszen mindez fokozatosan gyengíti a képviseleti-beleszólási lehetőségeinket, el kell ismernem, hogy Traian Băsescu alkalmas partnernek bizonyult egy szintén rendkívül kényes és fontos kérdés rendezésében: az anyanyelvű oktatás körének kibővítésében. Minden bizonnyal felismerte, hogy csak így lehet tartós szövetséget kötni az RMDSZ-szel. De hát mutasson valaki nekem román politikust, aki nem ugyanígy, saját érdekeire figyelve, lesz magyarbarát vagy éppen magyarfaló! Mint ahogy mi is csak egy ilyen koalícióban láttunk erőt az oktatás reformjának a véghezvitelére. Persze, az igazsághoz tartozik, hogy azelőtt kétszer léptünk be egy Băsescu-ellenes szövetségbe, 2007-ben és 2009-ben, és mindkét alkalommal kudarcot vallottunk, márpedig én mindig azt gondoltam, hogy a magyar érdekképviseletet nem szabad túl hosszan ellenzékben tartani, mert annak az egész közösség látja a kárát. Csakhogy ahhoz, hogy az oktatási törvényt elfogadtassuk, majd az anyanyelvű oktatásra vonatkozó új rendelkezéseket gyakorlatba ültessük, mi magunk is sok esetben kötöttünk kompromisszumot, és támogattunk olyan törvénymódosításokat, amelyek nem a parlamenti, hanem az elnöki-félelnöki rendszer felé taszították a dolgokat, vagy legalábbis populista irányba. Többek közt akkor, amikor mi is megszavaztuk a referendumtörvénynek azt a módosítását, hogy a választásra jogosultaknak több mint a fele részt kell vegyen a népszavazáson, mert másképpen nem érvényes. Ebből lett aztán az a hetekig tartó tragikomikus huzavona, amellyel jószerével minden politikai párt lejáratta magát. Ugyanis Traian Băsescu ellenlábasai, Victor Ponta és Crin Antonescu, vagyis a szociáldemokrata–liberális szövetség vezetői, akikkel, mármint pártjaikkal, mi már voltunk tartós szövetségben valamikor, két alapvető hibát követtek el. Az egyik egy feloldhatatlan ellentmondás: a demokrácia értékeinek védelmében – és ha ez a parlamentáris köztársaságot jelenti, akkor ez a mi ügyünk is, márpedig azt jelenti – megszegték a Traian Băsescu által még többé-kevésbé érintetlenül hagyott demokratikus játékszabályokat is. Romániában ma már amúgy is általánossá vált, hogy aki többségbe kerül a parlamentben, az nem várja meg a különböző parlamenti felügyelet alá tartozó intézmények mandátumának a lejártát, hanem különböző fifikákkal, mondjuk, az évi jelentések elutasításával megbuktatja a közszolgálati média vezetését, de általában mindenhez hozzányúl, amihez lehet, és már rég azon töri mindenki a fejét, hogy ezt az elvet miként lehet akár az alkotmánybíróságra is kiterjeszteni. Holott a parlamenti többség és a különböző autonóm testületek mandátumának nem egyidejű lejárta minden bizonnyal a demokratikus hatalommegosztás egyik alapfeltétele. Ismétlem, Romániában így is mindenki azt latolgatja, az államelnök is, a miniszterelnök is, hogy hány tagot tudhat maga mellett ezekben a testületekben, és most Victor Ponta és Crin Antonescu nekiállt elvágni a gordiuszi csomót: pillanatok alatt leváltottak mindenkit, aki útjában állhatott az államelnök lecserélésének, a szenátus elnökét, a képviselőház elnökét, a nép ügyvédjét, de a televízió és rádió vezetőtanácsát is. Tették mindezt a játékszabályok megerőszakolásával, vagyis Traian Băsescu ellen Traian Băsescu eszközeivel léptek fel, és ezzel a kör bezárult. Lehet, hogy igazuk volt, amikor le akarták cserélni az államelnököt, mert lehetetlennek tartották az együttélést vele, de abban, ahogyan ezt meg akarták cselekedni, semmiképpen sem volt igazuk. Romániában az alkotmány megsértése miatt az alkotmány szerint le lehet váltani az államfőt, de ez két lépésben történik, a parlament csak felfüggesztheti, és utána záros határidőn belül népszavazásnak kell döntenie. Victor Pontáéknak nem volt türelmük kivárni az őszi parlamenti választásokat, még azelőtt, tehát ebben az esetben is a mandátum lejárta előtt, ugyanolyan módszerekkel, mint ahogy 2009-ben a mi koalíciós partnereink, a demokrata-liberálisok hozták össze a parlamenti többséget, visszacsábították tőlük az „árulókat”, és megbuktatták a kormányt. Néhány hét alatt mindent meg akartak oldani, ahelyett hogy a számukra elsöprő győzelmet jósló közvélemény-kutatásokra támaszkodva készültek volna az őszre. A népszavazás a jelenlegi törvény szerint nem volt érvényes, hiszen a szavazólistákon szereplő 18.292.464 személyből csak 46,24% vett részt a referendumon, ezeknek viszont 87,52%-a, 7.403.836 személy az államelnök leváltására szavazott. Ebből is látható, hogy a 2010-es fizetéscsökkentések után Traian Băsescu tartósan elveszítette népszerűségét, és ellenfeleinek kapkodása teljesen érthetetlen, hiszen néhány hónap alatt semmi sem változik, végül is itt nem személyekről kellene beszélni, hanem arról, hogy egy stabil parlamenti többség valóban módosíthatná az alkotmányt, és megerősíthetné a demokráciát. Így viszont mindenféle spekuláció ellenére, hogy a választói nyilvántartás elavult – valóban elavult! –, és hogy több mint hárommillióan tartózkodnak külföldön, többségük már valószínűleg állandó lakhellyel – ez is így van –, az alkotmánybíróság érvénytelennek nyilvánította a népszavazást, tehát hivatalában marad Traian Băsescu. Victor Ponta és Crin Antonescu is bíró lehetett volna, de egyelőre csak rossz játékosoknak bizonyultak. A másik súlyos vétkük a mi szempontunkból: a pártérdekű nacionalizmus. A kormánybuktatás előtt, majd utána is rájátszottak a magyarellenes érzelmekre, és például a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás ügyének is hatalmas kárt okoztak azzal, hogy megakadályozták az új oktatási törvény rendelkezéseinek az alkalmazását. Fölöslegesen. Hiszen a kormány alapjában véve nem ettől bukott meg, viszont Victor Ponta és különösen Crin Antonescu ezáltal kivívta a magyarok egyöntetű ellenszenvét. Ez a két politikus, azt hiszem, máig sem érti, hogy miközben államfelfogásunk egészen hasonló, mára törvény- és törvényesség-értelmezésünk tőlük is éppen annyira megkülönböztet minket, mint Traian Băsescutól, de ha nem is lenne így, mi a demokráciát és az etnikumközi viszonyt nem tudjuk szétválasztani, még akkor sem, ha időnkénti kompromisszumaink ezt cáfolni látszanak. Egyelőre a román politikában mindkét oldal bukásra áll, ám decemberben valaki nyilvánvalóan nyerni fog, a sok baklövés ellenére valószínűleg a szociáldemokrata–liberális szövetség, tehát Victor Pontáék. Az RMDSZ az önkormányzati választásokon jól vizsgázott, és talán a népszavazás után is átmenőjegyet kaphat – nem többet! – azért az álláspontjáért, hogy nem volt álláspontja: lelkiismereti szavazásra buzdította a magyarokat, akiknek ez kevés volt, és többnyire nem mentek el szavazni. Egyelőre ez is csak a bizonytalanságot növeli körülöttünk, de a parlamenti választásokon mégsem lesz gond, inkább azután. A nagy kérdés ugyanis, mint mindig, hogy kormányon-e vagy ellenzékben. Idézném Arany Jánostól az egyszeri bírót: „(Jobb felől üt) nekem fütyöl, / (Bal felől üt) s nekem fütyöl”. De ki itt a bíró? Egyelőre csak játékosok vannak, szétrúgott bokával, és a háló meg sem rezdül. (Most látom, egyes magyarországi politikusok által közkedvelt futballképekkel éltem akaratlanul. Hát nem, nincsen analógia. Orbán Viktor nem Victor Ponta, még akkor sem, ha az Európai Uniós kritikák szerint látszólag hasonlítanak. Akkor esetleg Traian Băsescu? Vagy ő sem. Azt hiszem, inkább a következmények lesznek ugyanazok majd itt is, ott is, ha nem vigyázunk: szürke és unalmas demokrácia helyett csillogó-villogó populizmus.)
Markó Béla
Az Élet és Irodalom hetilapban 2012. augusztus 31-én megjelent szöveg alapján.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Mikó-ügy: Halasztással kezdődött a fellebbviteli per –
Az alperesek kérésére halasztással kezdődött pénteken a Ploiesti-i Táblabíróságon a Mikó-ügy fellebbviteli pere: a következő tárgyalást az ügyben jogerősen ítélkező háromtagú bírói tanács november elsejére tűzte ki.
Az első fokon eljáró buzaui törvényszék június 29-én hozott ítéletében jogtalannak minősítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium 2003-as visszaszolgáltatását az Erdélyi Református Egyházkerületnek, ezért elrendelte az épület visszaállamosítását, a restitúciós bizottság tagjait pedig három-három évi szabadságvesztésre ítélte.
Markó Attila, a restitúciós bizottság letöltendő börtönbüntetésre ítélt egyik tagja az MTI-nek elmondta: az ítélet ellen fellebbező alperesek ügyvédfogadás és a védelem előkészítése érdekében kértek halasztást.
A bírói tanács másfél tucatnyi ügyet tárgyalt pénteken: az utolsók között került sor a Mikó-ügy tárgyalására, mert a felperes Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) képviselője csak délután jelent meg tárgyalóteremben. Az ülésvezető bíró ismertette, hogy az alperesek írásban kérték a tárgyalás elnapolását és – miután ez ellen az ügyész sem emelt kifogást – a következő tárgyalást november elsejére tűzte ki.
Markó Attila az MTI-nek elmondta, reménységgel tölti el az a határozat, amelyet a Strasbourgi Emberi Jogok Bírósága hozott a gyulafehérvári Batthyáneum épületének ügyében, mert a határozat kimondta, hogy a római katolikus egyház tulajdonjoga megsérült.
„Ennek az esetnek az ismeretében arra akarjuk felhívni a román igazságszolgáltatás figyelmét, hogy nem kell minden ilyen esetben Strasbourgtól várni az igazságot, az egyházi és közösségi tulajdon visszaszolgáltatásának jogosságát a romániai igazságszolgáltatásnak is be kell látnia" – mondta Markó Attila, aki jelenleg is államtitkári rangban vezeti az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben a sepsiszentgyörgyi választókerületben képviselőjelöltként indul a decemberi parlamenti választásokon.
Az államtitkár másfelől nem túl optimista a Mikó-ügy fellebbviteli pere ügyében. „A bírói rendszeren belül van egyfajta szolidaritás: nem vágjuk pofon a kollégákat felső fokon. Másrészt annyira szigorú volt a buzaui bíróság döntése, más hasonló döntések tükrében, hogy abból az látszik, valamiféle befolyásolás történt. Amikor tüntetünk, nem azért tesszük, hogy mi befolyásoljuk a bíróságot, hanem azoknak akarunk üzenni, akik eddig is befolyásolták és a fellebbviteli tárgyaláson is befolyásolhatnák a bíróságot" – magyarázta Markó Attila.
A fellebbviteli per kezdetének előestéjén, csütörtökön Sánta Imre református lelkész felhívására több mint ötszázan élő láncot vontak a Székely Mikó Kollégium köré az egyházi ingatlan visszaállamosítása és a restitúciós bizottságot sújtó ítélet elleni tiltakozásul.
Csütörtökön Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a kormány nevében szolidaritását fejezte ki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügyében érintettekkel, valamint a református egyházzal, és azt mondta, a nemzetközi fórumoknak is fel kell figyelniük a történtekre. Markó Attilát a restitúciót kezdeményező Kisebbségügyi Hivatal képviselőjét és Marosán Tamást, az egyházkerület jogtanácsosát három-három éve letöltendő, Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium jogászát pedig három év felfüggesztett börtönre ítélte a buzaui törvényszék.
Szeptember elsején erdélyi magyarok tízezrei vonultak a történelmi egyházak és az RMDSZ felhívására a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium elé, az Igazság Napja elnevezésű demonstráción. A tüntetők az egyházi vagyon maradéktalan visszaszolgáltatását és a visszaállamosítási kísérletek beszüntetését, és a Mikó-ügyben börtönnel fenyegetett tisztségviselők felmentését követelték.
MTI
Erdély.ma

Ne szólj szám, nem fáj fejem
Egy érdekes névsor: Becsek-Garda Dezső, Sógor Csaba, néhai Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly. Tegyük hozzá Csapó József volt szenátort, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnökét, a legelső székelyföldi autonómiastatútum kidolgozóját.
A listán levőknek két közös nevezőjük van: a székelyföldi autonómiastatútum elfogadását javasolták a román törvényhozásban, és jelenleg egyikük sem tagja Románia parlamentjének. Gondolom, ez a „véletlen” egybeesés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a román felsőházban a 9 RMDSZ-es szenátor közül a jelen lévő 5-ből (!) senki sem mert megszólalni a területi autonómia statútuma törvénytervezetének szeptemberi vitájában. A hősiesen rettegő romániai magyar képviseletünktől joggal kérdezhetjük: ha egy ilyen alkalommal nem próbálnak higgadtan, intelligensen érvelni a területi autonómia és decentralizáció felettébb hasznos voltáról, mit gondolnak, mikorra fog eljutni oda a román közgondolkodás, hogy belássa, erre szükség van, ez nemcsak a romániai magyaroknak, hanem valamennyi román állampolgárnak hasznára válna?
Itt volt az alkalom, hogy a Törvényhozási Tanács (Consiliul Legislativ) téves, az európai normákat és a román alaptörvényt félrefordító, félremagyarázó érveit a nyilvánosság előtt megcáfolják. Idézhették volna az Európa Tanács 2003/1334-as számú határozatában foglalt rendelkezést, amely a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményre hivatkozik. A keretegyezmény kimondja, hogy ,,a felek megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, társadalmi, a politikai és kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók között teljes és tényleges egyenlőség előmozdítása érdekében.” Elmagyarázhatták volna, hogy az idézett passzus, valamint az Európa Tanács 1993/1201-es számú ajánlása sem támasztja alá a Törvényhozási Tanácsnak azt a véleményét, miszerint az európai intézmények nem támogatják az aszimmetrikus régióknak mint államon belüli entitásnak etnikai alapon való létrehozását.
Megszoktuk, hogy legalább a választási kampányok idején az RMDSZ az autonómiával kampányol, rábiggyesztve az aradi Szabadság-szoborra az „Együtt az autonómiáért!”, avagy az „Autonómiát Székelyföldnek!” jelszavát. Mindenkori kampánytémájuk és az RMDSZ programjába foglaltak ellenére semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a székelyföldi autonómiastatútum vitájában hallgattak, mint a csuka. Ráadásul főtitkári gőggel büszkén bevallották azt, hogy 22 évvel az RMDSZ létrehozása után még mindig nincs a szervezet által kidolgozott és felvállalt autonómiastatútum. Kovács Péter a Krónikában azt fejtegette, hogy „koalíció, partneri viszony kell a többséggel és persze olyan tervezetet kell benyújtani, ami elfogadható”.
A nyilatkozó tehát egyetért az autonómiastatútum elutasításával, mivel az „nem elfogadható”, ugyanakkor szorgalmazza a bármi áron való koalíciókötést azzal a Szociálliberális Unióval (USL), amelyik elsősorban magyarellenes retorikájával került hatalomra, és azonnal visszavonatta az általa megbuktatott kormánynak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására vonatkozó határozatát. Victor Ponta miniszterelnök marosvásárhelyi tárgyalásain egyértelműsítette, hogy továbbra sem ért egyet a tanügyi törvény által előírt önálló magyar főtanszékek létrehozásával. Ennek ellenére az RMDSZ politikai alelnöke azzal dicsekszik, hogy ellenzékből is létrehozták a „magyar karokat”, noha a frissen módosított chartával egyelőre még magyar főtanszékeket sem hoztak létre! A MOGYE szenátusának szeptember 28-i óvatos meghátrálását elsősorban a magyar tanerők és diákok kiállása, az RMOGYKE és a szülők tüntetései, a plágiumbotrányok, valamint a nemzetközi odafigyelés idézte elő.
Az RMDSZ csúcsvezetése által áhított koalíciókötéssel kapcsolatban elmondhatom,  sohasem állítottam és most sem állítom, hogy ab ovo nem szabad kormánykoalíciót kötni. Ugyanakkor igencsak vitathatónak tartom azt, hogy ha törik, ha szakad kormányra kell kerülni azért, hogy mintegy 200 ember jó állást kapjon annak árán, hogy cserébe feláldozzák a romániai magyarság hosszú távú megmaradását, gyarapodását. A magyarfalókkal való koalíciónak külföldön az lenne az olvasata, hogy a romániai magyarság helyzete kifogástalan, az RMDSZ pedig régi jó szokásához híven nem kritizálná azt a kormányt – bármit is tesz –, amelynek haszonélvezője.
A lista másik tanulsága: az RMDSZ mindenkori csúcsvezetése sosem védte meg azokat, akik határozottan képviselték a magyar közösség érdekeit, és ezáltal magukra vonták a többségiek haragját. Példaként említem Király Károly, Tőkés László és néhai Pálfalvi Attila tanügyi államtitkár esetét. Úgy néz ki, hogy a gyászos tradíció folytatódik, mert a csúcsvezetés minden további nélkül rábólintott arra, hogy a magyar oktatás érdekeit karakánul és profi módon képviselő Dr. Szabó Béla profeszszort román követelésre ne válasszák meg a magyar oktatásért felelős rektorhelyettesnek.
Ha beleegyezünk abba, hogy a magyarság képviseletével szemben vétójogot gyakoroljon az ultranacionalista román szenátus, előbb-utóbb kizárólag csak rommagyarok „képviselhetik” érdekeinket a MOGYE szenátusában is. Jellemző, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában bennmaradtak a sztrájktörő „magyarok”, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amelyik a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat.
Mit sem számít az, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a „multikulturális” egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a paritás elvét, vagy legalább az etnikai arányosságét. Ez a faramuci helyzet még messze nem oldotta meg a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés helyzetét, éppen csak kimozdította a holtpontról. A választások után derül ki, hogyan is áll a magyar oktatás helyzete, mennyire fogják betartatni a 2011/1-es számú tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit.
Kincses Előd
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd
Krónika (Kolozsvár)

SZKT, vagy amit akartok
Markó Béla volt RMDSZ-elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) zilahi ülésén arra hívta fel az egybegyűltek figyelmét, hogy a kommunista zsarnokságból nemrég kilábalt országunkban aggasztóvá válik a visszarendeződés veszélye.
Tudjuk, hogy mit jelent ez, de ha nem tudnánk, akkor se reménykedjünk, ők majd megmondják. (Mi az, hogy majd? Most!) Világosan, feszes logikával, íme: ha veszély van, akkor félni kell – vagy legalábbis nem árt óvatosnak lenni –, gyanakvónak és bizalmatlannak kell lenni mindenkivel és mindennel szemben, ami újszerű. Össze kell zárni, szól a figyelmeztetés, képileg és fogalmilag pedig: juhnyáj viharban, esetleg hadi alakzat, kinek melyik tetszik. Csüggedni persze nem kell, mert nekünk, romániai magyaroknak van egy szövetségnek álcázott politikai pártunk, az egységes és oszthatalan RMDSZ személyében, az erő tehát velünk van, nem hagy el minket... soha!
Az egyetlen és kizárólagos politikai képviseletünk megvéd minket. Kiktől is? Mindenekelőtt az MPP-től és az EMNP-től – ez a kissé meredek, de alig meglepő, frappáns válasz Kelemen Hunor éppen regnáló RMDSZ-elnök szájából hangzott el. Ha megkérjük a romániai magyarság állatorvosát, hogy fejtené ki ezt részletesebben, akkor vélhetően jön az unos-untiglan ismételgetett duma: viszályt akarnak szítani köztünk, acsarkodó szekértáborok ádáz gyűlöletét exportálja az anyaország romlott politikai elitje az erdélyi tündérkertbe, ahol minden nagyon jó volt, mindennel meg voltunk elégedve mindaddig, míg ezek a mesterséges alakulatok létre nem jöttek. (Persze, ki lehet ezt fejteni hosszan „orbánozva” is, de nem érdemes!) Az én olvasatomban a helyes értelmezés így hangzik: ők, politikai képviseletünk felkent papjai megóvnak minket a belső ellentétektől, a szóváltástól, a nyilvánosság előtt zajló politikai cirkusztól (értsd politikai vita), az érvek és ellenérvek ütköztetésétől, a választott képviselőink elszámoltatásától, sőt, ha kell, megvédenek minket saját magunktól is. Mert a romániai magyar választópolgár védelemre szorul, önmagában életképtelen, éretlen, tudatlan és naiv, egyszóval elesett, olyan, aki a bölcs, tapasztalt és jól értesült előljáróira kell, hogy hagyatkozzék, másképpen neki annyi.
Kelemen Hunor az RMDSZ új generációjához tartozik, de azért nem annyira fiatal, hogy ne élte volna át a ’89 előtti mostoha időket, tehát akárcsak Markó, nagyon is tudja, hogy mit beszél. Ha valaki veszi magának a fáradtságot, és belelapoz a boldog emlékű kommunista pártsajtóba (másmilyen sajtó akkortájt ugye nem is volt), akkor ezt a gondolatmenetet, ezt a félelemkeltést, ezt az erőszakosan görcsös féltést és az azzal szükségképpen együttjáró, képmutató küldetéstudatot fellelheti ott is. Úgy tűnik tehát, a vészjelzés jókor jött: kísértet járja be Romániát, a kommunista visszarendeződés kísértete, hogy egy nagy klaszszikust parafrazáljak. Kedves romániai magyar polgártársaim, nem árt résen lenni!
Engedtessék meg nekem, hogy a zilahi SZKT szellemiségét Bibó István tekintélyével szegezzem szembe. A 20. századi magyar politikai gondolkodás talán legnagyobb alakját azért idézzük itt meg, mert ő valami olyasmit mondott, hogy a demokrácia „a nép uralma, közelebbről egy olyan politikai rendszer, amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudja válogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni.” Nos, uraim, döntsék el maguk, teljesül-e ez a feltétel a romániai magyarságra vetítve? Fontolják meg, teljesülhet-e egyáltalán, ha nincs választási alternatíva. Bibó úgy látta, hogy demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a kritikától stb. Nála sokkal bölcsebb RMDSZ-es elöljárók viszont veszélyekről, védelemről és persze ennek nyomán egységről beszélnek. Csak ne lenne olyan ismerős ez az egész... Nincs miért szépítenünk a dolgot: a romániai magyarság politikai egypártrendszerben élt mindaddig, ameddig az RMDSZ lehetséges magyar váltópártjai meg nem alakultak. A „zilahi bölcsek” (sic!) ezt a korábbi áldatlan állapotot tartanák üdvösnek... Visszarendeződés? Az!
Félreértés ne essék, a fentebb idézettek nem azért igazak, mert Bibó mondta, hanem azért, mert különösebb szellemi erőfeszítés nélkül belátható, hogy nyilvános politikai vita nélkül egyszerűen nem létezik demokratikus politikai közélet. Ha a közügyeket nem lehet megvitatni az állampolgárok széles körű részvételével, akkor sem a képviselőink erényeit, sem azok hibáit nem láthatjuk. Nem tudjuk eldönteni, hogy kibe szorult politikai bölcsesség és kibe nem, nem tehetünk különbséget a magánérdekeit hajkurászó korrupt politikus és a közjót folyamatosan szem előtt tartó elöljáró között. Másfelől, ha elvakítanak minket a szenvedélyeink, a vágyaink és főként a félelmeink, akkor indulatosan ítélünk, nem pedig megfontoltan és mérlegelve.
Egyik esetben szavazunk, a másik esetben választunk. A kettő közti különbséget nem lehet eléggé túlbecsülni. Király András az SZKT-n erre is egyértelmű direktívát fogalmazott meg, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ-nek nem választani, hanem szavazni kell elvinnie az embereket. Őszinte, de a romániai magyar választópolgárt lesújtó vélemény ez, azt feltételezi ugyanis, hogy a polgártársaink képtelenek önállóan gondolkodni és helyesen dönteni.
Egy közösség egészséges politikai ösztönei azon múlnak, hogy fel tud-e halmozni sok-sok évnyi hasznos politikai tapasztalatot. Ez pedig a maga során csak úgy lehetséges, ha tagjai minél szélesebb körben, folyamatosan, generációról generációra élhetnek politikai szabadságukkal, alkalmuk van arra, hogy a nyilvánosság előtt mérlegre tegyék véleményüket. Szabadon társulhatnak közös célok megvalósításáért anélkül, hogy ezekhez a kezdeményezésekhez valamiféle felsőbb szintű jóváhagyás vagy támogatás szükségeltetne. Egy valóban szabad és „egészségesen” működő politikai tér arról ismerszik meg, hogy a legegyszerűbb és legjelentéktelenebb polgár közérzete is jó, jövőképe pedig alapvetően derűs. Nos, elég csak körülnézni mindenkinek a saját környezetében, és nehéz szívvel ugyan, de gyorsan levonhatja a következtetést: sokan vannak, akik az ismerősök, családtagok, munkatársak közül az elmúlt 15–16 évben hagyták el az országot, még többen vannak viszont, akik itthon maradtak ugyan, de csalódottak, kiábrándultak, és teljes közönnyel viseltetnek a közügyek iránt. Pedig ezeknek az embereknek is voltak/vannak vágyaik, terveik és van a közösségi ügyekre vonatkozó véleményük, csak éppenséggel nem volt azokra kíváncsi eddig senki.
Az RMDSZ történelmi felelőssége elsősorban nem abban rejlik, hogy foggal-körömmel ragaszkodik a kizárólagos hatalomhoz – noha egy demokratikus értékeket valló politikai alakulat már önmagában ezért is elmarasztalható. Hanem azért, mert immár tizenhat éve politikai kiskorúságban tartja a romániai magyarságot. Ez a közösségre nézve sokkal nagyobb veszélyt rejt magában, mint az ellenséges többségi társadalom nyomasztó túlsúlya. A parlamenti választásokat előkészítő zilahi tanácskozás az elmúlt másfél évtized arroganciát és zavarodottságot elegyítő RMDSZ-ét vetíti elénk. Nem jó hír ez nekünk, politikai ellenfeleiknek, de talán még nagyobb csalódást keltő hír a romániai magyar választópolgárok számára.
Ilyés Szilárd A szerző tudományos kutató, az Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári szervezetének alelnöke
Krónika (Kolozsvár)