Népszámlálás utáni összegzés
Nagyvárad – Szabó József, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke honlapunknak elmondta: Nagyvárad kilenc, vidéken pedig 30 akkreditált megfigyelőjük tevékenykedett a népszámláláskor.
Szabó József azt nyilatkozta az Erdély Online-nak: az RMDSZ a népszámlálással kapcsolatban 65 különböző rendezvényt szervezett megyeszerte, körülbelül 36 településen. Nagyváradon, illetve a városokban több program is volt, és inkább a szórványmagyarságra koncentráltak, azokra a vidékekre, ahol a magyarság részaránya közel áll a húsz vagy az ötven százalékhoz. Csaknem 33 ezer szórólapot sikerült kiosztaniuk, és mintegy 900 plakátot ragasztottak ki. Voltak szórakoztató műsorok, beszélgetős fórumok és színházi, illetve bábszínházi produkciók is.
Megitélésében utólag igazolta őket az idő, hiszen talán most voltak a legtájékozódottabbak az emberek a népszámlálást illetően. Ez vissza is tükrözödött a beérkezett panaszok mennyiségén, illetve kitünt azokból a visszajelzésekből, melyek szerint gyakorta előfordult, hogy jobban tudta a megkérdezett a teendőt, mint maga a népszámlálóbiztos. A kódolással kapcsolatban nagyon sok vita és nézeteltérés volt, akadt rá példa, hogy a népszámláló még nem kapta meg a kódálását a nemzetiségeknek, az anyanyelvnek és a vallásoknak, pedig már négy-öt napja zajlott az összeírás. Szerencsére azonban a híradásoknak köszönhetően gyakorlatilag az emberek már tudhatták, hogy melyek a megfelelő kódok, ezért többnyire ragaszkodtak ahhoz, hogy a biztos ezeket beírja, annak ellenére, hogy a számlálókat addig a saját feletteseik még nem tájékoztatták az ez irányú teendőkről.
Száznál is több bejelentés érkezett az általuk megadott mobilszámra, illetve arra a zöldszámra, mely az országos RMDSZ kolozsvári irodájában csöngött, de Bihar megyére vonatkozott. Ezen kivül sokan jelezték, hogy még nem jutott el hozzájuk a népszámláló. Akadtak ugyanakkor olyan esetek is, melyeket az RMDSZ-esek meghallgattak, de gyakorlatilag a panaszosok megnyugtatásán kívül nem volt mit tenniük, mert csak arról volt szó, hogy az érintettek szeretnek kommunikálni bizonyos közéleti kérdésekről. Így körülbelül 65 olyan ügy volt, melyekkel konkrétan foglalkozniuk kellett. Ezeknek a nagyobbik része arra vonatkozott, hogy kimondottan törvénytelenséget tapasztaltak. Egyértelműen a nemzetiséggel kapcsolatban érkezett a legtöbb panasz, vagyis hogy a kérdezőbiztos automatikusan beírta az állampolgárságot és a nemzetiséget románnak, vagy esetleg megkérdezte a nemzetiséget és vagy szándékosan írt be rosszat, vagy a kódja nem volt megfelelő annak a nemzetiségnek, amit be kellett írjon. Az első napokban még komoly problémák adódtak abból, hogy a nem otthon levő családtagokat megpróbálták bediktálni az otthon levő családtagok, de ezt nem fogadta el a biztos.
Az RMDSZ egyrészt azt tanácsolta az érintetteknek, hogy ők maguk írják meg a panaszlevelüket, majd ezt beiktatta az önkormányzatnál és kivizsgálást kért, de ezt kevesen merték vállalni névvel, címmel. Más esetekben az RMDSZ önkéntesei szálltak ki házról-házra, hogy ezeket a beadványokat begyűjtsék. Az RMDSZ „gyűjtőpanaszok” formájában tulajdonképpen napi rendszerességgel ostromolta az illetékes hatóságokat és önkormányzatokat, gyakorlatilag minden napra jutott egy-egy beiktatott beadvány. Ragaszkodtak ahhoz, hogy akár utólag is vizsgálják ki az ügyeket, minthogy ahhoz is, hogy lehetőség szerint minél gyorsabban oldják meg ezeket. Mint köztudott, nagy félreértés volt a személyi szám kapcsán is, ezért elég sok esetben vissza kellett menjenek a számlálóbiztosok azokra a helyekre, ahol már jártak.
Betelefonálók
Az utolsó négy napra inkább az volt jellemző, hogy a lakosok jelezték, hogy hozzájuk még nem jutott el a biztos és semmilyen üzenetet sem hagyott. Mivel látták, hogy az önkormányzatok ebből a szempontból nagyon leterheltek, az RMDSZ-esek október 25-től azt tanácsolták a betelefonálóknak, hogy ha biztosak akarnak lenni abban, hogy megszámlálják őket, akkor menjenek be az önkormányzathoz. Még az utolsó napon is több mint tizenhárom személy foglalkozott csak ezekkel az ügyekkel. Körülbelül tizenketten jelezték, hogy nem tudnak bemenni az önkormányzathoz, az ő esetükben arra kérték azokat a számlálóbiztosokat, akik a környéken dolgoztak, de már végeztek a munkájukkal, hogy segítségképpen regisztrálják ők az adatokat. „Én úgy gondolom, hogy gyakorlatilag hétfő délután 5 óráig bármilyen panaszbejelentés érkezett hozzánk, azt tudtuk kezelni, illetve orvosolni”, közölte a politikus.
Becslése szerint Nagyváradon akár több száz is olyan személy lehet, aki nem számláltatott meg. Ennek egyik oka meglátásában az, hogy az idei népszámlálás tipikus példája volt annak, hogy miként nem lehet összeírást szervezni. Például Romániában csak tizenkét napot szántak erre, Magyarországon pedig egy egész hónapot, noha egy sokkal kisebb területű és lélekszámú országról van szó. Ugyanakkor hiányzott az egyeztetés a helyi szervezekkel, Nagyváradon pedig előfordult olyan eset, hogy a népszámláló megkapta a címeket, s csak a helyszínen szembesült azzal, hogy nem egy magánház, hanem egy négyemeletes többház épült az adott területen. Az eldugott kis utcákba sem jutottak el valamennyi esetben a biztosok, és nagyon kevés tartalék népszámláló volt. Sok esetben nem voltak otthon a családok, máskor pedig kissé agresszívan léptek fel a biztosokkal szemben, vagy abba is belekötöttek, amibe nem kellett volna.
GÖRDÜLÉKENYEBB LETT VOLNA
Szabó József úgy fogalmazott: „egy dolgot biztosan tudok, ha konkrétan a népszámlálás folyamát, a felosztását és humán erőforrás menedzsmentjét teljes mértékben rábízták volna az önkormányzatokra, akkor sokkal gördülékenyebb lett volna. Meg vagyok győződve róla, hogy vidéken a népszámlálási adatok döntő mértékben hitelesek lesznek, mert reálisak és nincs kimaradt személy vagy háztartás. Igazság szerint a városokban látom azt a problémát, hogy hiányosságok voltak. Úgy gondolom, ha több idő állt volna rendelkezésre, ha a központi szervek jobban odafigyeltek volna, akkor sokkal kevesebb gond lett volna. Ugyanakkor bízom abban, hogy a fiataloknak a népszámláláskor tanúsított magabiztossága és talpraesettsége a jövőben is megmaradt és ugyanilyen módon megnyilvánul majd”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Csak az idén zárult Mindszenty perújrafelvétele
Nagyvárad- Szerda este az RMDSZ Bihar megyei szervezete által alapított Szacsvay Akadémia Történelem és személyiségek modulja keretében Balogh Margit kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa tartott előadást Mindszenty Józsefről az Ady Endre Líceumban.
A díszteremben megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. A meghívott Balogh Margit kandidátus előadása kezdetén arra hívta fel a figyelmet: Mindszenty József is megosztó személyiség a magyarság körében, a végletek közt hullámzik az értékelése. Világhírét tulajdonképpen annak köszönheti, hogy 1948. december 26-án a magyar államrendőrség letartóztatta. 1949. február 8-án első fokon életfogytig tartó fegyházra ítélték, melyet félévvel később a másodfokú ítélet is megerősített. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején három és fél napig volt szabad, majd menedéket kért és kapott az Egyesült Államok diplomáciai testületének épületében, ahol tizenöt évig, vagyis 1971-ig volt. A professzor asszony hangsúlyozta: Magyarország utolsó hercegprímásának életét és tevékenységét kritikus szemszögből, a különböző források szembeállításával próbálja bemutatni, az objektív valóság ismertetésére törekedve, mert meglátásában a történészek nem ügyészek, hogy ítélkezzenek.
Zalaegerszegi plébános
A későbbi bíboros 1892-ban született Pehm József néven egy Vas megyei kis faluban, Mindszenten. Szülei átlagos földbirtokosok voltak, akik a helyi plébános javaslatára elhatározták, hogy első fiúgyermeküket taníttatják és nem a földművelő szerepet szánják neki. Mindszentynek tehát tulajdonképpen tíz éves korában dőlt el a jövője, amikor egy nagyvárosba, Szombathelyre került iskolába. Bár származása miatt kisebbségi érzéssel küszködött, konok volt és szorgalmas. 1911-1915 között járt a papi szemináriumba, ahol már megmutatkozott a szépirodalom és a történelem iránti érdeklődése. Felszentelése után, 1916-ban jelent meg először Az édesanya című könyve, melyben a nők társadalmi szerepéről is értekezik. (Meglátásában az asszonyok helye a családi tűzhely mellett van, és gyermekeket kell szüljenek). Két évig egy faluban volt káplán, majd hittantanár lett Zalaegerszegen, az állami főgimnáziumban. Először 1919. februárjában tartóztatták le izgatás vádjával, ugyanis az őszi rózsás forradalom idején röpiratokat terjesztett és a királyság intézménye mellett agitált.
A házi őrizetét szülőfalujában töltötte, majd októberben ismét Zalaegerszegre került, plébánosnak. Az ezt követő negyedszázad meghatározónak bizonyult úgy a saját élete, mint a város történelme szempontjából. Összetett személyiségét alátámasztja, hogy megkerülhetetlen volt a helyi közéletben. Egyházi tevékenysége mellett újságot adott ki, ő volt a dunántúli Hűség Mozgalom vezetője, számos egyesületnek volt a valós vagy a tiszteletbeli elnöke, kulturális rendezvényeket szervezett és szakmai, vagyis egyháztörténeti munkába is belefogott. A prédikációiban nem használt hatásvadász elemeket, sőt, inkább lassan beszélt, és szigorúan ragaszkodott a formákhoz, a kánonjogi szabályokhoz. Amúgy aszketikus, puritán életvitelt folytatott, két gyengesége volt csupán, hogy szerette a dohányt (de azt is takarékosan) és egyszer vett magának egy Alfa Romeót. Összességében elmondható, hogy ezen 25 év alatt annyit fejlődött Zalaegerszeg, mintha püspöki székhelylett volna- magyarázta Balogh Margit.
Veszprémi püspök
A pápa 1944. március 5-én nevezte ki Mindszentyt (1942-ben vette fel ezt a nevet, mert németellenes volt és a Pehm nevet túl németesnek találta) veszprémi püspöknek, Angelo Rotta apostoli nuncius közbenjárásának betudhatóan. Magyar történelemformáló szerepe tulajdonképpen ekkor kezdődött. Horthyt akkoriban nem ismerte el (csak később, az emigrációban), és bár nyíltan nem ítélte el a zsidók deportálását, azért közömbös sem volt a sorsuk iránt. November 13-án személyesen vitte el a dunántúli püspökök memorandumát a miniszterelnök-helyettesnek, ez egy erkölcsi állásfoglalás volt. Irritáló tevékenysége miatt ezúttal a nyilasok tartóztatták le, így másodszorra 1944. november 27. és 1945. április 2. között volt börtönben. Miután Serédi Jusztinián hercegprímás meghalt, ismét némi meglepetésre, a Vatikán őt nevezte ki esztergomi érseknek. Óriási bizonyítási vágy működött benne, az állammal való első konfliktusainak forrása 1945-1948 között abból származott, hogy a királyság híve volt. Nem szervezkedett ellene, de azért nem is tett deklarációkat a köztársaság mellett, a nemzet öntudatának, önérzetének képviselője lett. Második római útja meghatározónak bizonyult a későbbi koncepciós perben (kémkedéssel, valuta üzérkedéssel és összeesküvéssel vádolták).
Mindenre nemet mondott, ami kommunista, baloldali vagy szovjet volt, ezért az államvédelmi hatóság felfigyelt rá, a közeli munkatársai közt is voltak besúgók, mondta a történész asszony. Úgy vélte: büntetőjogi felelősségre vonásba torkolló megfigyelése hátterében nem Moszkva állt, ez a „mi házi kommunistáink önszorgalmának tulajdonítható”. Harmadszor is letartóztatták tehát, 1948. december 26-án került 39 napos vizsgálati fogságba, „mely maga volt a tömény krimi”. A tárgyalás látszólag nyilvános volt, börtönévei alatt pedig különböző naiv módszerekkel megpróbált üzenni a külvilágnak. Egy újabb meghatározó pont a Mindszenty életében és a 20. századi magyar történelemben, amikor 1956. október 30-án kiszabadult, és november 3-án elmondta a rádióban a nemzethez intézett nyugodt, helyzetértékelő szózatát. Mint köztudott, másnap az amerikai nagykövetségen kapott menedéket, ahol 1971-ig volt.
Emlékiratok
Két alkalommal, 1958-ban és 1963-ban kínálkozott arra lehetőség, hogy elhagyja az épületet, ekkor ugyanis meghalt az éppen tisztségben levő pápa, és bíborosként Mindszenty részt vehetett volna a pápaválasztási konklávén, de a külügyminisztérium nem egyezett bele. Teltek az évek, változott a világ, így 1971-ben már inkább Mindszenty akarta elhagyni az országot, Balogh Margit szerint egyrészt azért, nehogy megfeledkezzenek róla, másfelől pedig amiatt, hogy kiadhassa az emlékiratait. Bécsben élt, és külföldi körutazásai során miséket tartott az emigrációban élő magyaroknak. 1974-ben hunyt el. 1990-ben a semmiségi törvény őrá is vonatkozott, de csak az idén zárult le végleg a perújrafelvétele azáltal, hogy a legfőbb ügyészség rehabilitálta őt.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Csak az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt méretkezik meg decemberben
Két magyar pártra – összesen 141 képviselő- és 87 szenátorjelöltre – szavazhatnak az erdélyi magyarok a következő parlamenti választásokon. A „kínálat” az RMDSZ-re és az Erdélyi Magyar Néppárt embereire szorítkozik, miután a Magyar Polgári Párt 2008 után most ismét a távolmaradás mellett döntött, legfeljebb független indulókat támogat.
Erdély 16 megyéjének 101 képviselői és 46 szenátori választói körzetében szavazhatunk a december 9-i országos parlamenti választásokon. Az erdélyi megyék feléből van lehetőségünk magyar képviselőket bejuttatni a román törvényhozásba, magyar szenátori tisztségre pedig öt erdélyi megyében nyílik esély. Többségi magyar képviselői és szenátori szavazókörzet összesen öt megyében van, a három székelyföldi megyén kívül Szatmárban, Biharban, valamint egy képviselői körzet erejéig Szilágyságban.
Négy évvel ezelőtt az RMDSZ 22 képviselőjelöltje és 9 szenátorjelöltje jutott be a bukaresti törvényhozásba. A Magyar Polgári Párt nem indított jelölteket, a zömmel székelyföldi választói körzetekben induló független jelöltek egyike sem érte el a bejutáshoz szükséges szavazatok ötven százalékát plusz egyet. Az utóbbi húsz év statisztikái arról tanúskodnak, hogy a romániai magyarság választókedve is folyamatosan csökken, a mostanival megközelítőleg azonos számú parlamenti mandátum mellett 1992-ben közel 30 százalékkal több képviselőnk és szenátorunk volt. A 2012-es törvényhozási választások új mérföldkövet jelentenek a romániai magyarság életében. A parlamenti választásokon – a rendszerváltás óta először – az RMDSZ jelöltjei mellett megméretteti magát egy új magyar politikai alakulat is, az Erdélyi Magyar Néppárt. Nem állít viszont jelölteket a Magyar Polgári Párt (MPP), a szervezet elnöke, Biró Zsolt a sajtónak jelezte: ha lesznek olyan független jelöltek, akiket a párt is támogat, akkor erről időben tájékoztatják majd a választókat. Azokban a választókerületekben, ahol nem lesz a párt által támogatott független jelölt, a választók bölcsességére bízzák, hogy a magyar jelöltek közül kit támogatnak. Az MPP elnöke nem tart attól, hogy a párttörvény értelmében esetleg felszámolják a parlamenti választásoktól immár sorozatban másodszor távol maradó alakulatot. „Miért épp az MPP lenne az első felszámolt párt, hiszen Romániában több mint harminc politikai alakulat van hasonló helyzetben. Ha mégis megtörténne, vagyunk annyira erősek, hogy újra megszerezzük a bejegyeztetéshez szükséges 25 ezer aláírást” – fogalmazott Biró.
Az EMNP önálló választási indulása sok vitát szült. Az RMDSZ vezetőinek magabiztossága, a párbeszédtől és a választási együttműködéstől való elzárkózása vádaskodásba csapott át. Az RMDSZ vezetői a szórványban lévő képviselői helyek elvesztésével ijesztgetnek, a néppárt közben magabiztosan kampányol a 6 képviselői és 3 szenátori mandátum elnyeréséről szóló alternatív küszöbbel. Az RMDSZ szerint a néppártiak homokvárat építenek, azt hirdetve, hogy egy második magyar párt bejutása képtelenség. A néppárt szórványmegyékben csak szenátorjelölteket indít, indoklásuk szerint azért, hogy ne veszélyeztessék a magyar képviselői mandátumok esélyét. Az MPP távolmaradása miatt a néppárt elviekben a polgáriak szavazóbázisára is számíthat, noha az ilyetén összegyűjthető hozzávetőleg százezer szavazat sem tűnik elegendőnek az alternatív küszöb eléréséhez. Politológusok szerint a nyári szavazási kedv alapján egy képviselői mandátum megszerzéséhez legalább 30 ezer szavazat szükséges, ami az EMNP esetében a két párt nyári „hozományának” kétszeresét, azaz 200 ezer szavazatot feltételez. A néppárt nekirugaszkodása ennek ellenére eredményes is lehet, hiszen a papírforma szerint a többségében magyarok lakta 15 képviselői és 7 szenátori választói körzetben – az RMDSZ vészjósló jövendölése ellenére – akár mindkét magyar párt sikeres lehet.
A kocka immár el van vetve. Az RMDSZ október 26-án véglegesített listái szerint Erdély 101 képviselői és 48 szenátori körzetében lesznek jelöltjei a szövetségnek, az Erdélyi Magyar Néppárt pedig 40 képviselő- és 39 szenátorjelöltet indít.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elkötelezettséggel a tíz éves Erdélyi Riportról
Tíz éves évfordulóján számvetést készített az Erdélyi Riport Marosvásárhelyen, ahol a Bernády Házban a Kós Károly Akadémia Alapítvánnyal közös rendezvényen mutatták be a lap megvalósításait, illetve beszéltek a sajtó szerepéről a közösség építésében.
„Értelmiségi fórummá kell tenni”
Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke az el nem kötelezettségről, a sajtó függetlenségéről beszélt a találkozó bevezetőjében, arról, hogy valóban létezik-e el nem kötelezett újság.
„Aki azt állítja, hogy nincs álláspontja” annak nem lehet hinni, hiszen mindenkinek van véleménye, és az újságírónak őszintének kell lennie – hangsúlyozta Markó. Elmondta, miért tartja fontos lapnak az Erdélyi Riportot. „Erdélyi lapról van szó, amely nem a történelmi Erdélyben jelenik meg, hanem a Partiumban, Nagyváradon, amely ugyanolyan nyomorral küzd, mint mi, egyáltalán nincs nyugatabbra tőlünk” – mondta az RMDSZ volt szövetségi elnöke.
Markó kitért arra is, hogyan alakult a sajtó élete, hogyan sikerült lapot alapítani, milyen komoly szerepe volt a lapalapításokban Stanik Istvánnak. „Az Erdélyi Riport számomra fontos fórum, lehetőség arra, hogy minél erősebb értelmiségi fórummá tegyük” – fejtette ki Markó.
A találkozóra beharangozott Demény Péter és Székedi Ferenc nem volt jelen, előbbi az egyetemi teendői miatt, utóbbi egészségügyi okokból maradt távol – mondta el a lap főszerkesztője, Szűcs László, aki arról beszélt, hogy a héten egy másik évfordulót is ünnepeltek, mégpedig a 150 éves váradi sajtót.
Összeforrott csapat
Simon Judit szerkesztő Demény Péter erre az alkalomra küldött írását olvasta fel, amelyben kiemelte azt, hogy bent a szerkesztőségben a munkatárs nem magánember, hanem egy gépezet része. Amikor kilép onnan, akkor lehet szerető, anya, vagy apa. „Nagyon összeforrott és egymást segítő csapat ez a szerkesztőség” – mondta Simon Judit.
A szerkesztő ismertette a 2009-ben létrehozott Riport Kiadót is, amely három ember elhatározásából és Markó Béla támogatásával jött létre. A hetilap mellett szépirodalmi könyvek, illetve riportkötetek kiadására is vállalkozik. Az Erdélyi Riport 2011-től újból hetente jelenik meg, olyan minőségben, amit kevés lap mondhat el magáról.
Szegényedett az erdélyi magyar sajtó
A találkozón részt vett Gálfalvi Zsolt, a szerkesztőbizottság tagja, aki a sajtó alapvető kérdéseit taglalta, azt, hogy milyen szerepe van a társadalom és az emberek életében. Szót ejtett a sajtónyelvről, egyes közszereplők által használt nyelvezetről, az erdélyi magyar sajtóról, amely az utóbbi tíz évben nem gazdagodott: szegényedett, egyoldalúvá, tendenciózussá vált.
„Ugyanazt, amit egy másik ország tévéjében látok előző este, másnap olvasom a sajtóban, egy kicsit bugyutábban” – fogalmazott Gálfalvi. Ilyen körülmények között az Erdélyi Riport egyre fontosabb, megérdemelné a nagyobb figyelmet – hangsúlyozta a szerkesztőbizottság tagja.
Maszol.ro

Ez az én földem – interjú Czegő Zoltán sepsiszentgyörgyi helyi tanácsossal
Czegő Zoltán író, újságíró, a második Forrás-nemzedék költője. Június óta a sepsiszentgyörgyi helyi tanács tagja, korelnöke. Életéről, pályájáról, önkormányzati szerepvállalásáról, a város problémáiról kérdeztük. – Meséljen magáról, pályájáról.
– 1938-ban születtem Bukarestben. Anyám ott volt szolgálóleány, a székely lányok abban az időben a nagyvárosokba mentek munkát keresni. Apám ott volt asztalos, ő gidófalvi, míg anyám máréfalvi születésű. A három első gyermek a kilencből ott született. Még 1938-ban visszaköltöztünk Székelyföldre. Ez az én földem. Nekem gyermekkoromban minden vágyam az volt, hogy tanító legyek, aztán valami égi szerencse és anyám buzdítása révén a tanári pályát választottam. Kolozsváron 1962-ben lélektan-pedagógia, valamint magyar nyelv és irodalom szakot végeztem. Utána öt évig tanárkodtam, majd a megyésítés időszakában, 1968-ban lapok kezdtek alakulni, ekkor lettem Sepsiszentgyörgyön a Megyei Tükör szerkesztőségének egyik alapító tagja, ahol tizenöt évig dolgoztam, majd a nyugati disszidens testvérem miatt eltávolítottak a szerkesztőségből. Öt évig a megyei művelődési és szocialista nevelési tanácsnál dolgoztam, ez a legszennyesebb intézmény volt akkoriban, majd 1988 áprilisában sikerült útlevelet kapnom, ezután nem jöttem vissza. Huszonkét évet dolgoztam különböző lapoknál Budapesten, majd 2010. február 2-án jöttem vissza Sepsiszentgyörgyre. – Hogyan került a helyi önkormányzatba?
– Két és fél éve vagyok itthon, eszembe sem jutott városi tanácsosnak lenni. Januártól vagyok az Erdélyi Magyar Néppárt tagja. Egész életemben és írói pályámon is politizáltam a romániai magyarság ügyéért, ezért nem voltam kedvence a kommunista pártnak és a Securitaténak, mert nem voltam hajlandó felkérésre sem írni Ceușescut dicsőítő verset. Majd jött a honvágynak nevezett betegség, ezelőtt hat évvel mondtam egy brassói riporternőnek, ha élni nem is, de halni hazajövök. Mindenben részt veszek, szorosan együttműködve a RMDSZ-es tanácsosokkal és az egy MPP-s képviselővel. Számunkra a város gondjai a legfontosabbak, ezért pártoktól függetlenül dolgozunk, egyetlen dolgot, a város címerét viselem az öltönyömön. Rengeteg a tennivaló, kiváló polgármesterünk van. Az oktatási és kulturális, valamint a jogi bizottságban dolgozom, ez utóbbi kegyetlen munkával jár. Az iskolákra oda kell figyelni, igaz, ehhez pénz is kell, hiszen ha nincs miből adni, akkor olyanná válnak az intézmények, mint a Mihai Viteazul Főgimnázium, amely romjaiban van, elhanyagolt a bentlakás, mert nincs pénz. Van mit végezni bokrosan.
Lévai Barna
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Szilágyi Zsolt: állítsák le a megfélemlítő akciókat
Ismét zaklatja a rendőrség és az ügyészség azokat az embereket, akik az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését aláírásukkal támogatták – közölte tegnap Szilágyi Zsolt, a párt alelnöke.
A néppárti kampányt vezető politikus kijelentette: Szatmár, Beszterce-Naszód, Szeben és Hunyad megyében a rendőrség az aláírók listájával járja a falvakat, beidézi az embereket, és arról faggatja őket, sajátjuk-e a kézjegy, illetve kaptak-e pénzt az aláírásért. Szilágyi Zsolt elmondta: nincs bizonyossága arról, hogy az RMDSZ áll-e a zaklatások mögött, így felszólította a szövetséget, hogy amennyiben ők a felelősek, állítsák le a megfélemlítő akciókat, amennyiben pedig nem, álljanak ki a megfélemlített magyarok mellett, úgy, ahogyan azt a Néppárt is teszi.
A magyarság számára fontos, hogy a szavazás a demokrácia ünnepe legyen, és a választás szabadsága érvényesüljön. Ezért a december 9-i parlamenti választások történelmi esélyt jelentenek, mert a 6:3-as alternatív választási küszöb révén két magyar párt is bejuthat a bukaresti parlamentbe. Az RMDSZ minden számítás szerint biztosan bejut a törvényhozásba, de a Néppárt révén számbelileg és minőségileg is erősebb lehet a képviselet – vázolta Szilágyi.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népviseletes tüntetés a tanácsülésen
A szó szoros értelmében színes mozzanat vezette be a Kolozs Megyei Tanács legutóbbi ülését: Vákár István RMDSZ-frakcióvezető és négy tanácsostársa széki népviseletben jelent meg. Magyarázatuk nem maradhatott el: nemrég a széki vásárban járva tapasztalták, hogy mennyire rossz állapotban vannak a Székre vezető utak (Visa felől 18 km, Szamosújvár felől 10 km), és mivel a dolgos falu ennél jobbat érdemel – lakosainak jó része ingázik naponta munkahelyére –, a tanácsosok ily módon kívánták kifejezésre juttatni szolidaritásukat velük, és felhívni a figyelmet a probléma rendezésére.
A magyar tanácsosokat fogadó „derültség” közepette Horea Uioreanu megyei tanácselnök is felpróbált egy széki kalapot.
Maga az ülés már egyáltalán nem zajlott ilyen derült, békés mederben. Az első napirendi pontok között szerepelt a Iuliu Haţieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ingatlanjainak korszerűsítése, ami a PDL hozzáállása miatt (egy szavazat hiány) nem kapott zöld jelzést. A kialakult és nyilvánvalóan választási kampányba illeszkedő szópárbaj – főként Dan Canta (PSD) tanácsosnak köszönhetően – ritkán hallható útszéli stílust öltött, a jelenlevők többsége szégyenkezve volt tanúja egy újabb helyhatósági botránynak.
A továbbiakban megszavazták azt a határozattervezetet, amelynek értelmében Tordaszentlászló 39 évre közigazgatásába kapta a hozzá tartózó országutakat, azok aszfaltjának modernizálása érdekében.
Ö. I. B.
Szabadság (Kolozsvár)

Jogerős: Bereczki és Csegzi sem indulhat a választásokon
A Marosvásárhelyi Táblabíróság pénteken hozott jogerős ítéletében megerősítette a Maros Megyei Választási Iroda határozatát, amelyben az formai okokra hivatkozva kizárta a választási versenyből a független jelöltként indult Csegzi Sándort, és Bereczki Ferencet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőjelöltjét.
Csegzi Sándor volt marosvásárhelyi alpolgármester esetében azt kifogásolták, hogy a jelöltségét támogató 3500 aláírást nem négy eredeti példányban nyújtotta be, hanem az egy eredeti példány mellé három - közjegyző által hitelesített - másolatot csatolt. Bereczki Ferenc esetében a hatóság azt kifogásolta, hogy a jelölt nem rendelkezik romániai állandó lakcímmel. Mindketten fellebbeztek a döntés ellen, ám fellebbezésüket első és másodfokon is elutasította a bíróság.
Csegzi Sándor három cikluson át volt az RMDSZ színeiben Marosvásárhely alpolgármestere, és a közelmúltig a szövetség marosvásárhelyi választmányát is vezette. Az RMDSZ azt követően zárta ki soraiból, hogy két héttel ezelőtt bejelentette: független képviselőjelöltként indul a decemberi parlamenti választásokon.
A volt alpolgármester Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő, az EMNP jelöltje pedig Kelemen Atilla RMDSZ-es képviselő választókerületében indult volna a választásokon.
MTI
maszol.ro

Sakkbábuk
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
A parlamenti választások közeledtével egyre élénkebb a közélet. A politikum szereplői eljátsszák az egyéni vagy csoportos hatalomjátékukat, az „indulni vagy nem indulni” zsarolásos stratégiájukat. A párton belüli és -kívüli erőviszonyokat az jelzi a legjobban, hogy ki kerül bejutásra esélyes körzetbe és ki holtvágányra. A sokszor érthetetlen döntések arra utalnak, hogy a politikai szereplők úgy viselkednek, mint a bábuk a sakktáblán.
Mi is a sakknak a lényege? „A játékosok felváltva lépnek, és valamennyiük célja az, hogy a másik fél király nevű figuráját a játékszabályoknak megfelelően bemattolják.(...) A király a játék elején általában passzív és védelemre szorul, de a végjátékban, ahogy fogynak a bábuk a tábláról, többnyire aktivizálódik és támadóbbá válik.” Az egyik „királyunk” Markó Béla, a másik pedig Tőkés László. A harmadik király Szász Jenő lehetett volna, ha a tisztjeivel és a gyalogjaival együtt nem játszodták volna el a lehetőségeiket. A nemrég lezajlott MPP-s elnökcserének viszont már nem volt tétje, hiszen Biró Zsolt mindössze a magára maradt és matthelyzetbe szorult vesztes figurának a szerepét vehette át.
A sakktáblán a király mellett megtaláljuk a nehéztiszteket (a vezért és a bástyákat), a könnyűtiszteket (a huszárokat és a futókat) valamint a gyalogokat. „A vezér bármely irányban léphet, bármennyi mezőt, mindaddig, amíg a tábla széléhez nem ér, vagy egy másik figura nem kerül az útjába. Tág mozgáslehetőségéből adódóan a vezér a sakkjáték legerősebb figurája.” Az említett királyok „vezérei” Kelemen Hunor és Toró T. Tibor. Ha a pártok játékosállományát vizsgáljuk, akkor az RMDSZ-nél egy erős és népes, az EMNP-nél pedig egy kis létszámú, hiányos sereget figyelhetünk meg.
Erdély.ma

Javulnak az RMDSZ esélyei Maros megyében
Javulnak az RMDSZ Maros megyei képviselő- és szenátorjelöltjeinek a választási esélyei azt követően, hogy a választási bizottság kizárt két – az RMDSZ-szel szemben induló – magyar jelöltet, Marosvásárhely polgármestere pedig az utolsó pillanatban meggondolta magát, és nem nevezett be a választási versenybe.
A Marosvásárhelyi Táblabíróság pénteken hozott jogerős ítéletében megerősítette a Maros Megyei Választási Iroda határozatát, amelyben az formai okokra hivatkozva kizárta a választási versenyből a független jelöltként indult Csegzi Sándort, és Bereczki Ferencet, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) képviselőjelöltjét.
Csegzi Sándor három cikluson át volt az RMDSZ színeiben Marosvásárhely alpolgármestere, és a közelmúltig a szövetség marosvásárhelyi választmányát is vezette. Az RMDSZ azt követően zárta ki soraiból, hogy két héttel ezelőtt bejelentette: független képviselőjelöltként indul a decemberi parlamenti választásokon.
A pénteki bírósági döntés az egyik marosvásárhelyi és az egyik Nyárád menti képviselői választókerületben javítja az RMDSZ jelöltjeinek, Kerekes Károly és Kelemen Atilla jelenlegi képviselőknek a választási esélyeit.
Korábban Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere lebegtette, hogy a marosvásárhelyi választókerület szenátorjelöltjeként indul a választáson, az utolsó pillanatban azonban elállt a szándékától. Visszalépése Frunda György szenátor esélyeit javítja, akivel szemben Florea fölényes győzelmet aratott a júniusi polgármester-választáson.
Szabadság (Kolozsvár)

Hírességeknek osztogatott előléptetéseket vontak vissza
Híres közéleti szereplőknek szabálytalanul osztogatott előléptetéseket és tartalékos rendfokozatokat vont vissza a román védelmi minisztérium – közölte hétfőn a Gandul című román lap a szaktárca közleményére hivatkozva.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Laura Codruta Kövesi volt legfőbb ügyész és Robert Turcescu televíziós újságíró tartalékosi előléptetését saját kérésükre vonta vissza a szaktárca.
A májusban kormányra került Szociál-Liberális Szövetség (USL) az előző, jobbközép kormány visszaéléseinek bizonyítékaként tárta a közvélemény elé júniusban, hogy Gabriel Oprea honvédelmi miniszteri mandátuma idején közismert személyiségek – politikusok, újságírók, bankárok, ügyészek és labdarúgók – tucatjai kaptak tartalékos ezredesi, sőt tábornoki rendfokozatot. A titkos előléptetések listáján azonban a jobb- és baloldali politikusok egyaránt szerepeltek és azóta sem derült ki, hogy a – közvetlen anyagi haszonnal, és nyugdíj-kiegészítéssel nem járó – tartalékos rendfokozatok odaítélése milyen célt szolgált.
Corneliu Dobritoiu jelenlegi honvédelmi miniszter bejelentése szerint a tavalyi és idei előléptetések között több mint 800 esetben találtak szabálytalanságot, és ezeket visszavonják. A román lapok szerint többek között Mugur Isarescu jegybankelnököt, Mihai Razvan Ungureanu volt miniszterelnököt, Bölöni László és Gheorghe Hagi futballedzőt is megfosztották frissen szerzett tartalékosi rendfokozatától.
Az RMDSZ elnöke júliusban maga kérte a honvédelmi minisztériumot, hogy vonja vissza tartalékos ezredesi előléptetését, „amelyet nem kért és amelyre nincs is szüksége". A honvédelmi tárca vasárnapi keltezésű közleménye szerint Kelemen Hunor rendfokozatát saját kérésére visszavonták.
A román sajtóban közzétett furcsa előléptetések listáján – több tucatnyi román politikus neve mellett – két RMDSZ-es szenátor, Verestóy Attila és Cseke Attila neve is szerepelt. MTI
Erdély.ma

Vizsgálat indul a két volt RMDSZ-es egészégügyi miniszter ellen
Feljelentést tesz az Országos Korrupcióellenes Ügyosztályon (DNA) a miniszterelnöki hivatal ellenőrző bizottsága az egészségügyi minisztérium, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) korábbi vezetői ellen, a bizottság ugyanis rendellenességeket tapasztalt a két hivatal 2009-es és 2010-es tevékenysége kapcsán. A kérdéses időszakban az egészségügyi tárcát Cseke Attila, lemondása után pedig Ritli László – mindketten RMDSZ-es politikusok – vezette, a CNAS élén pedig az idén nyáron lemondott demokrata-liberális (PDL) Lucian Duţă állt.
A kormány tegnapi közleményéből kiderül: az egészségbiztosítási pénztár illetékese és a volt tárcavezetők irányítása alatt hiányosan állították össze az egészségbiztosítási alaphoz hozzájárulók nyilvántartását, később pedig nem vették figyelembe az elmaradt tartozásokat, így a bevételek kiesése miatt közel 190 millió lejes hiányt okoztak az államkasszának 2009 októbere és 2010 szeptembere között.
Lucian Duţă, a CNAS volt elnöke a vádakra reagálva tegnap a Mediafax hírügynökségnek elmondta, az ellenőrző bizottság jelentése a 2009 októberében kiadott 140-es számú sürgősségi rendeletre vonatkozik. „A rendelet a gyógyszerforgalmazókra kivetett clawback-adóra vonatkozott, és előírta, hogy a minisztériumnak és az egészségbiztosítási pénztárnak 15 napon belül ki kell dolgozni az illeték alkalmazási procedúráját” – magyarázta Duţă.
Hangsúlyozta, mindez az akkori tárcavezető, Ionuţ Bazac és a CNAS-t vezető Irinel Popescu feladata lett volna, az illetékesek azonban elmulasztották a jogszabályok kidolgozását. Lucian Duţă 2009 decemberében vette át a tisztséget, elmondása szerint pedig folyamatosan emlékeztette a szintén akkoriban miniszteri hivatalba lépő Cseke Attilát, hogy tegyen eleget az előírásoknak, a CNAS-nek ugyanis nem tartozik a hatáskörébe a jogalkotás, erre kizárólag a minisztérium van felhatalmazva. „A miniszter végül 2010 júniusában írta alá a szükséges dokumentumokat. Az egészségbiztosítási pénztárt így semmilyen felelősség nem terheli a késés miatt” – fejtette ki Duţă.
Véleménye szerint az ellenőrző bizottság vádjai kizárólag politikai indíttatásúak, Victor Ponta ugyanis így takargatja saját hazugságait, csalásait és hozzá nem értését. Duţă ugyanakkor hozzátette, az említett 190 millió lejes kár egyszerűen hazugság, hiszen az illetékesek folyamatosan intézkedéseket tesznek a 2009 óta elmaradt illetékek behajtásáért, a clawback-adó ráadásul évente 300 millió eurós bevételt jelent az államnak.
Ritli László tegnap a közszolgálati televíziónak elmondta, valóban számos probléma felmerült a 2009-es elmaradások kapcsán, az egészségügyi és pénzügyminisztérium azonban erre vonatkozóan is kibocsátott egy rendeletet. „A rendelet egyrészt a 2009 óta ki nem fizetett összegekre, másrészt a jelenlegi formájában érvényben lévő clawback-adóra vonatkozott” – nyilatkozta Ritli.
Az ellenőrző bizottság ugyanakkor az Országos Feddhetetlenségi Ügynökségnél (ANI) is feljelentést tesz összeférhetetlenség miatt, a kivizsgálásból ugyanis kiderült, hogy a szintén RMDSZ-es Molnár Géza 2011 márciusa és 2012 áprilisa között egyidejűleg volt a CNAS vezetőtanácsának, illetve a jászvásári Antibiotice gyógyszergyártó vállalat vezetőtanácsának tagja. A hatályos törvények szerint az egészségbiztosítási pénztár vezetőtanácsának tagjai nem tölthetnek be vezető tisztséget gyógyszergyártásra szakosodott kereskedelmi társaságoknál. Tegnap lapzártánkig az ügy egyik érintettjét sem sikerült telefonon elérnünk.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Tăriceanu szövetkezne az RMDSZ-szel
Jó lenne, ha a decemberi parlamenti választásokat követően a Szociálliberális Unió (USL) által megalakítandó kormányba az RMDSZ-t is bevennék – jelentette ki Călin Popescu-Tăriceanu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) parlamenti képviselője, korábbi elnöke és miniszterelnöke.
A politikus szerdán este egy bukaresti kampányrendezvényen újságírói kérdésre válaszolva nyilatkozott így. „Szerintem igen, és azt hiszem, hasznos és jó lenne, ha sikerülne bevenni az RMDSZ-t az USL mellé” – mondta Tăriceanu a lehetséges együttműködést firtató kérdésre válaszolva. Párttársával szemben ugyanakkor Puiu Haşotti PNL-s szenátor, művelődési miniszter leszögezte: határozottan ellenzi az RMDSZ-szel kötendő koalíciót, ami szerinte amúgy sem lenne aktuális, mivel az USL egyedül alakít majd kormányt.
Kelemen Hunor szerdán beszélt arról, hogy jelenleg nincs olyan politikai erő, amellyel az RMDSZ kimondottan szeretne koalícióra lépni a választásokat követően. „Erről még korai beszélni. A választások előtt senkivel sem kötünk szövetséget, ugyanúgy, ahogy az elmúlt 23 évben egyszer sem tettünk így. Jól együttműködtünk a PNL-vel, igaz, az a Tăriceanu vezette Nemzeti Liberális Párt volt” – mutatott rá Kelemen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Füsteregetők
Az RMDSZ az idei választási kampányban feladni látszik az autonómiáért eddig is ímmel-ámmal vállalt halovány kiállásait. Nemrég a szövetségi elnök maga jelentette ki – ráadásul az illendőnél irritáltabban –, hogy a december 9-i szavazásnál nincs helye az autonómiagondolatnak, az csak a leendő parlamenti székekről szólhat.
Mert nagyot bicsaklik a kijelentés, most hagyjuk egy kis időre annak emlegetését, hogy mi célból is létezik a törvényhozásnak nevezett parlament, s miért ő a hatalom legfőbb birtokosa a parlamentáris demokráciákban, elégedjünk meg annyival: a szövetség vezetői úgy kerülik az autonómiatémát, mint macska a forró kását. Bizonyára, hogy ne legyen akadálya a választások utáni koalíciónak a biztos nyerésre álló szoclibekkel. De hogy mégse nevezhessük tehetetlen, szószegő megalkuvóknak őket, álautonómiákkal kecsegtetnének pótolandó az épp általuk teremtett űrt. Tamás Sándor például Háromszék pénzügyi önrendelkezéséért bont zászlót, mert – állítja – jelenleg a fejlesztésre szánt pénzek kétharmada az unióból érkezik a megyébe, s azt maguk oszthatják, szorozhatják bukaresti ellenőrzés nélkül. E fiskális-logika bármily kecsegtetőnek tetszik, csak abban sántít, hogy az uniós pénzek pályáztatása, elosztása és egyfajta felügyelete sem teljesen független az épp regnáló központi hatalomtól. Tehát pőre pénzügyi autonómiát álmodni, ígérni ma a túlontúl centralizált Romániában igencsak közönséges háryjánoskodásnak tetszik mindaddig, míg ráadásul – minden előzetes híresztelés ellenére – a megye jóval kevesebb pénzt kap vissza a központi leosztásokból, mint amennyit befizet. A Potsa József-program – mely a következő nyolc év fejlesztési elképzeléseit kívánja csokorba fogni, s mely az európai pénzekre alapozva lát esélyt a megye pénzügyi autonómiájának megteremtésére – mindössze kampánycélokat szolgáló hasbeszéd. Hogyan hihetné el a hangyányit is gondolkodó ember, hogy létezhet pénzügyi autonómia valós önkormányzatiság nélkül, mikor tudva tudjuk, hogy mifelénk – sajnos – a központ még európai alapok sorsába is beleszólhat, és bele is szól. És uniós pénzekre alapozni a megye következő nyolcéves fejlődését most, amikor tucatszám állítják le Brüsszelben a Romániának szánt pénzeket csalásért, lopásért, más rendellenességekért, s miközben az egységes Európa jövője is ködbe vész – nagyon is ingoványos tervnek látszik. Álmodni, tervezni, persze mindenkor felettébb szükséges, s a pénz még ma is mindenek fölött való. Csóré, teljes önrendelkezés nélküli pénzügyi autonómiát remélni és ígérni ebben az ultracentralizált román államban, ahol egy székelység történetéről írt tankönyv is botránykő, és esetleges betiltás tárgya lehet, félrevezető, mi több, a legfontosabb célkitűzés, a valós autonómia megkerülése, illetve félredobása. Legszomorúbb, hogy ezzel megfogalmazói is tisztában vannak, de terjesztik, mert tudják, senki számon nem kéri. A választási ígéretek ugyanis elszállnak, mint a füst
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szenátor- és képviselőjelöltek vagyona
Hét politikai alakulat 34 tagja vesz részt a decemberi parlamenti választásokon Hargita megyében. Közöttük vannak „régi motorosok”, ugyanakkor olyanok is, akik először jelöltetik magukat szenátornak, illetve képviselőnek.
Akárcsak négy esztendővel ezelőtt, Hargita megyében ezúttal is öt képviselői és két szenátori körzetet alakítottak, ezek mindegyikében indít jelöltet a két magyar párt, az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), a román pártok képviselői viszont csak bizonyos körzetekben méretkeznek meg magyar versenytársaikkal. Alább a jelöltek neveit ismertetjük, továbbá – a Mediafax hírügynökség összeállítását felhasználva – legfrissebb vagyonnyilatkozataikból tallózunk.
Az 1-es számú szenátori körzet
Hargita megyében két szenátori körzetet alakítottak ki. Az egyes számú szenátori körzethez a Csíki-medence, Szentegyháza, Lövéte, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, a Gyimesek és a Kászonok vidéke tartozik. E szenátori körzet jelöltjei: Tánczos Barna (RMDSZ), Papp Előd (EMNP), Alexandru Tompea (PNL), és Adrian-George Ciobanu (PDL).
Tánczos Barna jelenleg a Román Jégkorong Szövetség elnöke, 900 négyzetméter földterület és egy csíkszentkirályi lakóház tulajdonosa. Államtitkárként tavaly 53 ezer lejt keresett. Papp Előd két csíkszeredai tömbházlakás tulajdonosa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács munkatársaként tavaly 36 ezer lejt keresett. Alexandru Tompea mérnök két maroshévízi földterület tulajdonosa, mindkettőt örökölte. Két lakóházat jelölt meg vagyonnyilatkozatában. 2011-ben 83 ezer lejes fizetése volt.
A 2-es számú szenátori körzet
A 2-es számú szenátori körzetben (Udvarhelyszék és a Gyergyói-medence nagy része) Verestóy Attila (RMDSZ), Zakariás Zoltán (EMNP), Dan Emanuel Petruţ (PSD), valamint Adrian Trif (PDL) indul a szenátori székért.
Verestóy Attila vagyona tavaly 70 millió euró volt. Zakariás Zoltán orvos, vagyonnyilatkozatában egy koronkai (Maros megye) belterületet jelölt meg, továbbá egy mezőgazdasági területet a tengerparti Vama Veche településen, illetve egy székelyudvarhelyi tömbházlakást. Dan Emanuel Petruţ jelenleg képviselő a maroshévízi önkormányzati testületben, a bélbori ásványvíztöltődében dolgozik, ahonnan tavaly 31 ezer lej fizetést kapott. Emellett 5,5 ezer lejnyi önkormányzati képviselői illetményben részesült. A Csíkszeredában élő Adrian Trif jogász jelenleg egy kereskedelmi társaság marketingigazgatója. A megyei választási irodához letett vagyonnyilatkozatát nem töltötte ki.
Az 1-es számú képviselői körzet
Az 1-es számú képviselői körzetben (Alcsík) négyen indulnak: Korodi Attila (RMDSZ), Csibi Zoltán (EMNP), Niculae Niga (PNL) és Radu Botezatu (Romániai Jobboldali Szövetség, ARD).
Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter vagyonnyilatkozata szerint feleségével egy 1700 négyzetméteres csobotfalvi terület, két csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy Škoda Octavia személyautó tulajdonosa. Tavaly 55,4 ezer lejnyi képviselői illetményben részesült. Csibi Zoltán idéntől önkormányzati képviselő a csíkszentimrei testületben, vagyonnyilatkozata szerint tavaly összesen négyezer lejt keresett. Niculae Niga közgazdász, a megyei kincstár volt igazgatója márciusi vagyonnyilatkozata szerint három belterület mellett két csíkszeredai tömbházlakás, egy hétvégi ház, valamint egy Dacia és egy Peugeot személygépkocsi tulajdonosa. Az utolsó pénzügyi évben 89,6 ezer lejt keresett.
A 2-es számú képviselői körzet
Kelemen Hunor (RMDSZ), Sorbán Attila (EMNP), Cristina Vaida (PNL) és Mitică Ducu (PDL) indul a kettes számú Hargita megyei (felcsíki) képviselői körzetért.
Kelemen Hunor 2010-ben szüleivel közösen vásárolt egy 120 négyzetméteres lakást és egy közel 300 négyzetméteres belterületet, mindkettőt Kolozsváron. RMDSZ-elnökként tavaly 49 ezer lejt, kulturális miniszterként pedig 55 ezer lejt keresett. Sorbán Attila menedzserként tevékenykedik egy csíkszeredai cégnél, amelytől 2011-ben összesen 14,4 ezer lej fizetést kapott. Egy csíkszeredai tömbházlakás, valamint egy pálfalvi és egy csíkszeredai földterület tulajdonosa.
A 3-as számú képviselői körzet
Antal István (RMDSZ), Székely Réka Kinga (EMNP), Ioan Crăciunaş (USL) és Cristina Timariu (PDL) a 3-as számú (Udvarhelyszék) képviselői körzet jelöltje.
Antal István 32 hektár mezőgazdasági és erdős területet birtokosa, tulajdonosa továbbá két magánháznak, illetve egy 2000 négyzetméteres kereskedelmi/termelői felületnek. Értékes magánkönyvtárat is magáénak tudhat. Székely Réka Kinga unitárius lelkész tavalyi fizetése 14 ezer lej volt. Ioan Crăciunaş a belügyminisztériumtól vonult nyugállományba, éves nyugdíja tavaly meghaladta az 51 ezer lejt.
A 4-es és 5-ös számú képviselői körzet
A 4-es számú (Parajd – Székelykeresztúr – Gyergyó) képviselői körzet jelöltjei: Moldován József (RMDSZ), Lázár Ede (EMNP), Teodor Dobrean (PNL) és Veronica Arsintea (PDL).
Moldován József volt kommunikációs államtitkár mellett tehát a Sapientia egyetem tanára, Lázár Ede próbálja megszerezni a szavazatok többségét. Lázár tavaly 41 ezer lejt keresett.
Az 5-ös számú (Hargita megye északi része) képviselői körzet jelöltjei: Mik József (RMDSZ), Szabó Tibor (EMNP), Mircea Duşa, (PSD), és Petru Runcan (PDL).
Mik József jelenleg Borszék polgármestere, tavaly polgármesteri fizetésként 32,4 ezer lejt kapott. Szabó Tibor jelenleg a borszéki borvíztöltöde alkalmazottja, tavaly még Borszék alpolgármestereként tevékenykedett, amiért 2011-ben 24 ezer lej fizetés járt. Mircea Duşa legfrissebb vagyonnyilatkozatából kiderül, hogy két földterület (egyik 113, a másik 283 négyzetméteres) és két tömbházlakás tulajdonosa. Tavaly képviselői illetményként 55,4 ezer lejt kapott.
Kozán István
Székelyhon.ro

Visszavonta a védelmi minisztérium Kelemen Hunor ezredesi rangját
érintettek kérésére a védelmi minisztérium visszavonta Kelemen Hunor, Robert Turcescu és Laura-Codruţa Kövesi katonai rangját. A szaktárca ugyanakkor kilátásba helyezte a 2011-2012 közötti tartalékos kitüntetések és előléptetések visszavonását is, mert szabálytalanságokat állapított meg odaítélésük kapcsán.
Az augusztusi listán például egy sor közéleti személyiség – többek között Gheorghe Hagi, Mugur Isărescu, Mihai Răzvan Ungureanu, Sorin Blejnar volt ANAF-elnök, Bogdan Chirieac újságíró, Constantin Boşcodeală Buzău polgármestere, Chirvăsuţă Laurenţiu független szenátor, Cătălin Flutur Botoşani volt polgármestere, Gheorghe Flutur a Suceava megye tanács volt elnöke, Miodrag Belodedici, Gabi Balint, Bölöni László, Helmut Duckadam, Adrian Bumbescu, Ştefan Iovan és Victor Piţurcă – neve is szerepel.
Tavaly 316 személyt léptettek elő és 426 személy kapott tartalékos rendfokozatot, míg idén 77 személy részesült előléptetésben és 16-an kaptak tartalékos rendfokozat.
Az Evenimentul Zilei júliusban tett közzé egy arról szóló listát, hogy vezető politikusok milyen katonai rangot kaptak az utóbbi két évtizedben. Több tucat vezető román politikus mellett Kelemen Hunor, Verestóy Attila és Cseke Attila is magas katonai rangot kapott. Az RMDSZ elnöke akkor úgy nyilatkozott a Transindexnek, hogy nem kérte, és nincs szüksége az ezredesi rangra. (gandul.info/hírszerk.)
Transindex.ro

EMNP: a magyar többségű választókerületekre számítanak
Az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) a szórványmegyékben (Beszterce, Fehér), valamint Szilágy megyében indított parlamenti jelöltjeiről, választási stratégiájáról, a várt eredményekről, a jelenleg meglévő politikai képviselet esetleges veszélyeztetéséről tettünk fel kérdéseket az RMDSZ kihívójaként jelentkező párt képviselőinek.
Szabadság (Kolozsvár)

„Jaj nekünk, ha elveszítjük érdekeink egységes képviseletét!”
Ha a magyarok elveszítik „érdekeik egységes képviseletét”, „jaj lesz nekik” – fejtette ki egy újabb szenátori mandátumra pályázó Markó Béla volt RMDSZ-elnök hétfőn, a Szövetség Maros megyei jelöltjeinek a bemutatásán.
Markó Béla kifejtette, léteznek „olyan értékek, melyek nem változnak”, és olyan fogalmak, melyeket az RMDSZ képviselői 22 éve használnak, mert „fontosak, változatlanok, a romániai magyarok számára örök értéket jelentenek”, és ezek között van „az egység parancsa is”, vagyis a szolidaritásé, amely hozzásegíti a magyarok képviselőit, hogy elérjék célkitűzéseiket.
„22 év alatt több jó dolog valósult meg az RMDSZ konzekvens politikai harca eredményeként, mint ami negatív dolog volt” – tette hozzá.
„Ha eltűnik egy párt, jön a következő. Ha azonban mi elveszítjük érdekeink egységes képviseletét, jaj nekünk. Folyton hallom, hogy az RMDSZ mellett megjelentek más pártok is a versenyben. Irritál ez a kifejezés, autók, versenykerékpárok jutnak eszembe. Nem mondhatom azt, hogy nagyon jó dolgokat jelentenek az RMDSZ mellett megjelent pártok. Egy lyukas kerekű versenybicikliről van szó, melyet Toró vezet, és Tőkés a csomagtartón ül. Majd megjelenik egy másik kerékpár, és a csomagtartón ugyanaz az úr ül. Mi nem vagyunk versenyben egymással, nincs szükségünk versenytárs pártokra” – mondta Markó Béla.
Annak ellenére, hogy ezek a kijelentések „antidemokratikusnak tűnnek”, meg kell érteni, hogy az úgynevezett „versenypártok” csupán egy „pusztító brigádot” alkotnak, mely minden választáson tönkre akarja tenni a magyarok egységét – magyarázta Markó.
„Mi nem vagyunk versenyben egymással. Nincs szükség erre, nem folyik magyar magyar elleni versengés. Egyedül állunk a versenyben (…), a román alakulatokkal versenyzünk, és, ha nem jutunk egyezségre, legyőznek minket. Erről szól a verseny. Egyesek csökkenteni akarják képviseleti esélyeinket, azt akarják, ne legyen képviseletünk Bukarestben. Nem hiszem, hogy tudják, mi következik, ha nem egyesülünk, ha a nép nem megy el szavazni, ha nem küldünk embereket Bukarestbe” – fejtette ki Markó Béla.
A következő mandátumban olyan kérdések megvitatására kerül majd sor, mint, például, az alkotmány módosítása, vagy a területi-adminisztratív átszervezés, amely, „ha nélkülünk megy végbe, akkor ellenünk fog irányulni” – mutatott még rá Markó.
„Dolgunk van tehát, felelősségeink vannak, feladataink vannak. Ezek teljesítéséhez kérünk bizalmat. Komoly kampányt szeretnék, hogy előre tolhassuk e közösség sorsát” – szögezte le Markó Béla.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Startolt az RMDSZ parlamenti választási kampánya
Az ország összes választókerületében megméretkeznek
Együtt Erdélyért jelszóval Marosvásárhelyen hétfőn megkezdte választási kampányát az RMDSZ, amely az ország mind a 452 egyéni választókerületében indít jelölteket a decemberi parlamenti választásokon.
A szövetség kampányrendezvényeinek sorát a Maros megyei szervezet nyitotta meg, amely ismét Markó Bélát és Frunda Györgyöt indítja a megye magyar szempontból befutónak számító szenátori körzeteiben, Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét pedig a túlnyomórészt magyar lakosságú Nyárád menti képviselői választókerületben.
Szabadság (Kolozsvár)

Elegáns, őszinte, barátságos kampányt ígér az EMNP
Rendhagyó, sajtóreggelivel egybekötött kötetlen beszélgetésen mutatkoztak be tegnap az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei jelöltjei.
Szenátorjelöltek: Jakab István (1-es kollégium), Tőkés András (2-es kollégium), Máté János (3-as kollégium), Varga Loránd (4-es kollégium).
Képviselőjelöltek: Portik Vilmos (1-es körzet), Boros Zoltán (2-es körzet), dr. Pálosi Csaba (4-es körzet), László György (5-ös körzet), Ölvedi Zsolt (6-os körzet), Barabás Tibor (8-as körzet).
Portik Vilmos, az EMNP megyei elnöke szerint őszinte, barátságos, elegáns kampányt szeretnének folytatni, amely során azokat a magyar embereket szeretnék megszólítani, akik az elmúlt években elfordultak a politikától, és arról beszélnének, hogy egészséges versenyről van szó, az RMDSZ mellett, nem ellene akarnak bejutni a parlamentbe. Ez matematikailag lehetséges, és a választási törvény is megengedi, jelentette ki a megyei elnök. Ugyanakkor bejelentette, hogy Kali István lesz a megyei kampányfőnök.
A találkozón felvetődött a Néppárt listáján szereplő MPP-tagok helyzete, különösen a László Györgyé, aki a Magyar Polgári Párt megyei elnökeként már korábban erős jobboldali koalíciót sürgetett, és aki, miután az EMNP listáján kívánt indulni a decemberi parlamenti választásokon, az országos elnök nyilatkozata értelmében "felfüggesztette saját párttagságát", illetve Ölvedi Zsolté, aki az MPP megyei szóvivője.
Dr. Pálosi Csabának, az MPP marosvásárhelyi elnökének, illetve Máté Jánosnak, a párt balavásári elnökének a helyzete más, mert mindketten a saját szervezetük támogatásával kerülhettek fel a listára.
Kártyák az asztalon
László György elmondta, hogy a helyhatósági választások eredményeinek nyomán az MPP-tagok nagy részében az a vélemény alakult ki, hogy csak egy erős jobboldal lehet életképes alternatívája az RMDSZ-nek. Ezt a lépést azért tette meg, hogy létrehozzák a jobboldal egységét. (Egyébként tegnap este ült össze az MPP megyei küldöttgyűlése, amely arról is döntött, hogy a szervezet támogatja-e az indulásukat. A küldöttgyűlés határozata függvényében dönt a további lépésekről László György, aki nem zárta ki az esetleges visszalépés lehetőségét sem.)
A kérdésre, hogy miért nem tartották meg ezt a küldöttgyűlést a jelöltlisták benyújtása előtt, László György kijelentette: Az országos tanács bizonyos érdekek kapcsán késleltette a határozat meghozatalát, holott a tárgyalásokat az országos tanács ülése előtt jóval megkezdték. Mivel gyorsan kellett dönteni, az alapszabályzatban előírt procedúrák betartása időben lehetetlen lett volna. "Meg kellett lépni ezt, mert a többség véleménye az, hogy a parlamenti választásokon indulni kell, és egységes jobboldali erő kell jelen legyen a parlamentben". Ezért került sor csupán tegnap a határozathozó küldöttgyűlésre, amelyen, mint mondta, a kártyák az asztalra kerülnek, és amelytől azt remélte, hogy megszületik a támogató döntés, és erős jobboldalként állhatnak szembe az RMDSZ jelöltjeivel.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Strasbourgban keres vigaszt Csegzi Sándor
A strasbourgi emberjogi bírósághoz készül fordulni Csegzi Sándor, miután a román igazságszolgáltatás elgáncsolta abban a szándékában, hogy függetlenként pályázza meg a parlamenti képviselői tisztséget.
Mint ismeretes, a Maros megyei törvényszék, majd a táblabíróság azzal a formai kifogással utasította el az RMDSZ-ben betöltött tisztségeiről lemondott volt alpolgármestert, hogy az általa leadott támogató aláírások nem felelnek meg a törvény előírásainak. Csegzi egy eredeti példányt és három, közjegyző által hitelesített fénymásolatot mutatott be a választási irodában.
A nyáron Smaranda Enache független polgármesterjelölttől még csak az ívek hitelesítését sem kérték. Négy évvel korábban azonban egy másik Maros megyei független jelöltet, Kincses Elődöt is a volt alpolgármester ívei ellen felhozott kifogással próbálták elutasítani. Akkor a bíróság az ügyvéd-politikusnak adott igazat.
„Ezúttal nem számított a jogprecedens, a bírók ellenem döntöttek. A tárgyalás után azonban sajnálatukat fejezték ki, mondván, hogy azért ilyen kíméletlen a törvény a függetlenekkel szemben, mert így alkották meg a pártpolitikusok” – fejtette ki Csegzi Sándor. Szerinte, ha az igazságszolgáltató szervek méltányosan is ítélkeztek, érveik sántítanak, ugyanis a közjegyzők törvénye tisztán leszögezi, hogy az általuk hitelesített okiratok egyenértékűek az eredeti dokumentumokkal.
Csegzi, aki a kialakult helyzet miatt a továbbiakban is Dorin Florea polgármester tanácsosa marad, a jövőben a választási törvény módosítása mellett fog lobbizni. A négy példányban gyűjtendő aláírásokon kívül teljesen logikátlannak tartja, hogy a független jelöltek csak akkor juthatnak be a törvényhozásba, ha körzetükben úgy nyerik el az első helyet, hogy a szavazatok felét plusz egyet szereznek.
Ezzel szemben a pártpolitikusok esetében teljesen mindegy, hogy az első helyezett milyen arányban diadalmaskodott. Csegzi azt is méltánytalannak tartja, hogy míg a szavazóíveken a pártok sorsolás alapján eldöntött sorrendben jelennek meg, a függetlenek csakis utolsó helyen szerepelhetnek. A választási jelvényhez való jog is csak a politikai alakulatokat vagy szövetségeket illeti meg.
A matematikus és fizikus Csegzi kiszámította, a támogató aláírások beszerzéséhez, ha egy kéttagú családnál tíz percet tölt, egy független jelöltnek napi 34 órára lenne szüksége. Még nehezebb helyzetbe kerül az, aki a parlament felsőházába szeretne bekerülni, az ő esetében ugyanis kétszer annyi aláírásra van szükség.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

A székely zászlóért tüntettek Sepsiszentgyörgyön
A prefektúra, vagyis a kormány képviselőjének otthont adó hivatal előtti akciót Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere hirdette meg.
A szervezők szerint 3-4 ezer résztvevője volt a tüntetésnek, a Mediafax román hírügynökség 2 ezer emberről ír, a prefektúra szerint viszont 800-an voltak ott a megmozduláson. A résztvevők az ellen kívántak tiltakozni, hogy Codrin Munteanu prefektus május óta módszeresen támadja a magyar szimbólumokat, egyebek között a székely zászlót.
A rendezvényen a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) képviselő Tamás Sándor szólalt fel, aki egyebek között üdvözölte, hogy a többi magyar párt is csatlakozott a tüntetéshez. A megyei önkormányzati vezető petíciót adott át a prefektusi hivatalnak, amelyben felszólította Codrin Munteanut, kérjen bocsánatot a székelyektől, ellenkező esetben újabb tüntetések lesznek.
Az RMDSZ, de a Székely Nemzeti Tanács is sérelmezte korábban, hogy a prefektus feljelentette a közigazgatási bíróságon Ráduly Istvánt, Uzon község polgármesterét, amiért a községházára kitűzte a székely zászlót.
A keresetben a prefektus amellett érvelt, hogy Székelyföld nem alkotmányos entitás, így zászlajának kitűzése illegális.
A rendezvény egyetlen felszólalója Tamás Sándor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Háromszéki elnöke volt:
„Aki szelet vet, vihart arat – tartja a népi bölcsesség. A prefektus hergeli a székelyeket, hiszen az elmúlt hetekben, hónapokban úgy szórta a törvényszéki feljelentéseket, mint aki szándékosan vihart akar aratni. El akarja törülni a Kónya Ádám Művelődési Ház nevét. Mindannyian ismertük és tiszteltük a tanár urat. Meg tudja mondani valaki, mi az, ami nem tetszik a prefektusnak? Megtámadta az Incze László Céhtörténeti Múzeum nevét. Mindannyian ismertük és tiszteltük a múzeum-alapítót. Meg tudja mondani valaki, mi az, ami nem tetszik a prefektusnak?
Nézzék meg, ma tettük fel Kovászna Megye Tanácsának épületére – a hivatalos feliratok mellé -, hogy: Megyeháza. Várom, mikor érkezik a törvényszéki idézés...
A prefektus centivel méri, hogy a bodoki sportcsarnokon a magyar vagy a román felírat a nagyobb. Képzeljék el: még az erdei utakat jelző táblákra is kiterjedt árgus figyelme. Újabban azt is vadássza, hogy az Isten hozta köszöntés eltűnjön településeink bejáratairól. Mondják meg nekem, mégis mit kellene felírni egy száz százalék magyar lakosú település bejáratánál?
Megtámadta Háromszék vármegye címeres zászlóját. A címerünkben látható elemek több mint 600 éve a székelyeket jelképezik. Addig, amíg polgármestereink dolgoznak, minket hátulról támad a prefektus. Nézzék meg Sepsiszentgyörgy, vagy Kovászna városa mekkorát fejlődött. Antal Árpád polgármester úrnak és Lőrincz Zsigmond polgármester úrnak köszönhető mindez. Velük szemben itt van a prefektus, aki még egy gyufásdobozt sem hozott ezekbe a városokba, ebbe a megyébe.
Amikor felvonnak egy zászlót, az számunkra két dolgot jelenthet. Vagy azt jelenti, hogy sikerrel ért véget egy küzdelem, vagy azt, hogy éppen most kezdődik el. Ahogy körülnézünk, láthatjuk, hogy mindenki, aki itt van, tudja, de legalábbis a lelke mélyén érzi, azért hoztunk ma ennyi zászlót, mert most egy új küzdelem kezdődik. Az a célunk, hogy megváltozzon ebben az országban a szemlélet.
Az a célunk, hogy a Parlamentben olyan törvényeket hozzanak, amelyek lehetővé teszik, hogy a magyar legyen hivatalos nyelv a Székelyföldön.”
A jelenlévők közt 500 székely zászlót is kiosztottak – ezzel a gesztussal is jelezve, hogy Székelyföld igenis reális. Bár a prefektus nem mutatkozott a rendezvényen, a petíciót, amelyen a következő szöveg áll: „Felkérjük Codrin Munteanu prefektus urat, hogy kérjen bocsánatot a székely néptől” a kormányhivatalnál iktatták.
Tamás Sándor a szimpátiatüntetés végén közölte: „Amennyiben a bocsánatkérés nem történik meg, újabb tiltakozást szervezünk, amelyre elvárunk minden jó szándékú székely-magyar embert. A következő alkalommal mindenki hozzon magával még két embert, és mi a mai 500 zászló mellé, újabb 500-at biztosítunk.”
Erdély.ma

Szavazatrablás és magyarellenes pokol
Az érvelés soha nem volt az RMDSZ-fősodor erőssége. Az egykoron egységes és sokszínű RMDSZ-ben a Markó-éra alatt – főleg Frunda György SZKT elnökségének idején – gyakran megtörtént, hogy a megtámadottnak nem adtak lehetőséget a válaszra. Markó Béla rendszeresen elbeszélt az őt bírálók feje fölött. Sok esetben kikerülték a nyílt vitát, akárcsak a minap, amikor Kovács Péter RMDSZ-főtitkár nem vállalta, hogy Szilágyi Zsolttal, az EMNP alelnökével nyilvánosan ütköztessék az erdélyi magyarság jövőjével kapcsolatos meglátásaikat. A vita elkerülésének van egy másik módszere is, amelyet a jeles szociológus, Pokol Béla „nyelvpolitikaként” határoz meg. Bő másfél évtizede megfogalmazott Ideológia és nyelvpolitika című írásában a következőképpen körvonalazta a nyelvpolitika mibenlétét: „E küzdelem lényege, hogy ellentétes politikai erő törekvése ellen nem érveléssel lépnek fel, nem céljainak káros jellegét, esetleg hibás elvi megalapozását mutatják be történelemből vett példákkal illusztrálva.
A törekvésre olyan kifejezést ragasztanak, amely ellenszenves (nevetséges, amorális stb.) a tömegek számára, és ezt terjesztik el a közvéleményben.” Pokol Béla írásaiból egyértelműen kiderül az is, hogy a tudatalatti manipulálására építő kommunikációs eljárások betörése a politikai szférába nem magyar sajátosság, hanem 20. századi jelenség: „Igazán jelentős áttörés a politikai harcokban akkor mehet végbe, ha a mélyebb nyelvi rétegekben húzzák ki a politikai ellenerők kulcsszavai, distinkciói alól a talajt, és új kifejezéseket, új distinkciókat tudnak elterjeszteni helyettük. A konkrét választási küzdelmek ekkor már csak a részleteken változtathatnak. A nyelvpolitikában sikertelen pártot megverik, mielőtt a pástra léphetne.”
A nyelvpolitika különösen akkor igen erős fegyver egy párt kezében, ha az teljes vagy közel teljes médiakontrollal rendelkezik, ha ellenőrzi az elektronikus médiát és a sajtó nagy részét. Magyarországon hosszú ideig erre csak a balliberális oldal volt képes, élt is a lehetőséggel. A nemzeti gondolkodásmódot összemosta a sovinizmussal, rasszizmussal, etnicizmussal, szélsőségességgel, antiszemitizmussal, nácizmussal, fasizmussal. Számtalan példát idézhetnénk, ám a legszemléletesebb Tamás Gáspár Miklós publicisztikája, aki lényegében képtelen volt a nemzetben gondolkodókról akár egy sort is úgy leírni, hogy az előbbi jelzők közül kettőt-hármat – minden alap nélkül – rájuk ne ragasszon. De számos olyan eljárás említhető meg, amikor a vitázó felek nem érvekre támaszkodnak, hanem asszociációkra építve neveznek meg jelenségeket, bélyegeznek meg politikusokat.
Erdélyben sem ismeretlenek ezek a kommunikációs eljárások. Kelemen Hunorék nemrég „szavazatrablással” vádolták meg az EMNP-t. Nyílt színen, érvütköztetés mellett egy ilyen kifejezés használata közröhejbe fulladhatna. Mit ért a demokráciából, a plurális politikai versenyből az, aki a másik pártot „szavazatrablással” vádolja? A szavazat netán nem a szavazóé? El lehet azt egyáltalán rabolni? Hasonlóan vitaképtelen, abszurd szöveg az is, amikor egy magát érdek-képviseleti szövetségnek valló, ám pártként viselkedő szervezet önmagát a képviselt közösséggel azonosítja. Az RMDSZ vezetői mindig is hajlamosak voltak erre, legdurvább megnyilvánulásuk az volt, amikor Frunda György 2007-ben azzal vádolta Tőkés Lászlót, hogy a magyarság ellen indul választási harcba.
Apropó Frunda György: a sztárszenátor legutóbb azzal a sajátos jogértelmezéssel állt a választók elé, hogy a 6 : 3-as küszöb a kisebbségek esetén csak egy pártra vonatkozhat. Talány, hogy miként akarta eladni a választóknak ezt a jogi abszurdumot. Miközben a törvény szabatosan megfogalmazza: az alternatív küszöb valamennyi választáson induló szervezetre vonatkozik. Fontosabb lett a megtévesztés, mint a saját szakmai presztízs? Attól, hogy a jogi szövegek megfogalmazása több esetben eltérő értelmezésekre ad alkalmat, elhitethető az emberekkel egy egyértelmű törvény nem létező homályossága?
De a jobbak között is akad, aki alaptalan állításokra ragadtatja magát. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt állítja, hogy aki városában az EMNP-re szavaz, román jelöltre adja a voksát. Olcsó dolog lenne visszalőni azzal, hogy ennek a fordítottja épp ennyire igaz. Maradjunk annyiban, hogy önmagát komolyan vevő politikus ilyen abszurdumot nem jelenthet ki. Mint ahogy Antal Árpádnak az a kijelentése sem állja meg a helyét, hogy „elszabadul a magyarellenes pokol, ha december 9-e után nem vagyunk erősek”. Efféle riogatást Domokos Gézától, Nagy Benedektől, Tokay Györgytől hallottunk, később mások is üzérkedtek vele, sosem hittem volna, hogy a közéleti kérdésekben alapvetően tisztán látó Antal Árpád is hasonlókhoz folyamodik. Ő ne vette volna észre, hogy a magyarellenesség nem függ a magyar képviselet erősségétől? Ő ne tudná, hogy 1990-ben, amikor a legerősebb képviseletünk volt minden szempontból, akkor dúlt a legnagyobb magyarellenesség az országban? Soha annyi szavazatot nem kapott az RMDSZ, mint abban az évben, egységes volt a magyarság, a szövetséget támogatták az egyházak, a civil társadalom és a sajtó, mégis akkoriban bujtogatták fel leginkább ellenünk a románságot. A magyarellenesség intenzitását a román politikum boszorkánykonyháján határozzák meg. Ha a háttérben tevékenykedő döntéshozók szükségét érzik, előrántják a magyarellenesség kártyáját. Ha pedig attól remélnek stratégiai sikert, hogy engedékenynek mutatkoznak, akkor nem. Visszatérve a nyelvpolitikára: a kampány még meg sem kezdődött, de már lőnek a szövetség kommunikációs ágyúi, ahogy a csövön kifér. Nagy kérdés, hogy mindez miként csapódik majd le a választók körében. Egy hónap múlva megtudjuk.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Magyar kulturális sziget Biharpüspökiben
Nagyvárad- Csütörtöki sajtótájékoztatóján Pásztor Sándor RMDSZ-es váradi helyi tanácsos elmondta: arra törekszik, hogy magyar kulturális szigetté váljon a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház.
Eddig is számos rendezvénynek biztosított már helyszínt a biharpüspöki Bocskai István Közösségi Ház, ezek alapján, illetve bővítésével pedig Pásztor Sándor váradi RMDSZ-es önkormányzati képviselő egy olyan koncepciót szeretne „felépíteni”, melynek megvalósításával magyar kulturális szigetté válna a kultúrotthon. Az infrastrukturális körülmények tehát adottak, s az elképzelés sikerét talán megelőlegezi az a tény, hogy a legutóbbi szüreti bálon is akkora volt az érdeklődés, hogy pótszékeket kellett kihelyezni még a folyosóra is. De fellépett már itt a református és a katolikus egyházközség egyesített kórusa, a Hitbástya is, sőt, egy alkalommal színházi előadásnak tapsolhatott a közönség.
A tervezett, illetve már zajló különféle programokat csütörtök délelőtt egy sajtótájékoztatón ismertették az érintettek. Karácsony Lilla táncoktató kifejtette: körülbelül három hónappal ezelőtt kezdett el tanítani társasági táncokat, a különböző korosztályú résztvevők minden kedd és csütörtök délután 6 órától gyakorolnak. Azt szeretné, hogy minél többen bekapcsolódjanak, mert tapasztalatai alapján főleg a tizenévesek inkább diszkóba járnak, vagy a hip-hop zenét kedvelik, s egy-egy mulatságon vagy lakodalmon nem nagyon táncolnak, mert nem tudtak. Később magyar néptáncokat is oktatna esetleg, Pásztor Sándor ezzel kapcsolatban elmondta, hogy együttműködve a kalotaszentkirályiakkal, pár napos néptánctalálkozókat is rendeznének, azon felbuzdulva, hogy tavaly milyen nagy sikere volt a Biharpüspöki Napokon fellépett Felszeg gyöngye néptáncegyüttesnek.
Barátságos hely
Molnár Júlia színművésznő megjegyezte: ahogy telik-múlik az idő, egyre inkább belakják a művelődési házat. Eleinte családias jellege volt az összejöveteleknek, de most már egyre több a vendég, mert kedves és barátságos a hely. Meleg Vilmos színművész örömének adott hangot, hogy az öccsével, Meleg Attila előadóművésszel közösen alapított MM Pódium számára lehetőség adódott arra, hogy a Bocskaiban is rendszeresen fellépjenek, sőt, egyfajta székhelyként használhatják az otthont. Erre nagy szükségük volt, mert a várból szinte teljesen kiszorultak, viszont a közönség minőségi, színvonalas produkciókat igényel, és ők is nyomot szeretnének hagyni maguk után. „Bízok benne, hogy magyar központtá válik a Bocskai István Közösségi Ház, mert annak ellenére, hogy Várad kulturális arculatát a mi őseink körvonalazták, sajnos egyre inkább a mezsgyén vagyunk kénytelenek mozogni”, magyarázta.
Szőcs Lőrincz prímás azt emelte ki: szeretettel vár mindenkit a Kovász Nótazenekar estjeire, nótázással akarják megünnepelni például a jelentősebb névnapokat. Timár Enikő óvónő arra hívta fel a figyelmet: sporttevékenységek is zajlanak a művelődési házban, a helyi óvodások, iskolások pedig már megszokták, hogy itt tartják az ünnepségeiket, az őket érintő foglalkozásokat. Biztonságos, külső hatásoktól mentes a környezet, valószínűleg ennek tudható be, hogy többször Várad más negyedeiben lakó szülői jelezték: szeretnék, ha gyermekeik itt szerepelnének.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

„Tőkés László ma is Orbán erdélyi helytartója”
Fél éve jelent meg a Tőkés László magánéletéről szóló, Ne vígy minket a kísértésbe című könyv, amelyből azóta több mint hétezer fogyott el. Bár az EP-képviselő májusban még perrel fenyegetőzött, mindeddig ezt nem tette meg. A szerzőt, Andrassew Ivánt a könyv utóéletéről kérdeztük.
- Fél éve jelent meg a Tőkés Lászlóról írt könyve, a Ne vígy minket a kísértésbe. Mennyi fogyott belőle eddig?
- Nem tudom pontosan, de talán több mint hétezer példány.
- Van-e adat arról, hogy Erdélyben hány példány kelt el?
- Csak azt tudom, hogy Erdélyben 41 napig volt az eladási lista élén. Magyarországon csak két hétig. A könyvet eredetileg azért írtam, mert attól tartottam, hogy Orbán Viktor Tőkés Lászlót nevezi ki köztársasági elnöknek. Mint azóta kiderült, olyan túl sok újdonságot nem tudtam mondani az erdélyi olvasóknak. Szinte egységesen arról számolnak be, hogy ismerték ezeket, sőt - főleg az újságírók - az összegyűjtött dokumentumok többségét is olvasták már. A szememre is vetették, hogy miért én írtam meg. Mert ugye egy erdélyi kollégának kellett volna. Ezzel egyet is értek.
Beváltak a kiadó és a saját számításai a könyv piaci sikere tekintetében?
Nem számoltam én semmivel. Nekem az a dolgom, hogy ha olyan adatok vagy dokumentumok jutnak a birtokomban, amelyek jelentős mértékben befolyásolják egy igen magas rangú választott vezető megítélését, akkor azokat a következmények mérlegelése nélkül nyilvánosságra hozzam. Azt nem tudom, hogy a kiadó mivel számolt.
- Megfogalmazná-e (újra), hogy mi volt a célja a Ne vígy minket a megírásával? Fél év után elmondhatja-e, hogy elérte a célját?
- Mint mondtam, nem akartam, hogy Tőkés László köztársasági elnök legyen. De ha tudtam volna, hogy a könyvem milyen hatással lesz az ő erdélyi megítélésére, akkor is ugyanígy cselekedtem volna. Ha Tőkés úr tönkretétele lett volna a célom, akkor azt nem értem el. Hiszen ma is Orbán erdélyi helytartója, és pontosan úgy viselkedik, mint azelőtt.
- Mitől több ez a könyv, mint dokumentum-gyűjtemény? Mi a „hozzáadott érték”, ami Andrassew Iván nevéhez fűződik?
- A hozzáadott érték talán annyi, hogy hónapokon át kutattam, és megszerkesztettem a könyvet. Ez egy ilyen műfaj.
A Ne vígy minket a kísértésbe megjelenése után kapott hideget is, meleget is a recenziókban. Az egyik bírálat szerint politikai célokat követett a könyv kiadásával, megjelenését a romániai helyhatósági választások tájékára időzítette a kiadó.
Persze, és Kövér László fizetett nekem, hogy megírjam. Vagy az RMDSZ. Az föl se merül, hogy valaki csak úgy ír, összeállít valamit mélységes fölháborodásában. A kiadó a kézirat befejezéséhez időzített. Egyébként az én szempontomból elkéstem, mert mire megjelent, lett új elnökünk. Megjegyzem, ahogy Orbánt ismerem, Áder János akadályoztatása esetén Tőkés úr ismét államfőjelölt lenne.
- Bírálat érte amiatt is, hogy magát az érintettet, Tőkés Lászlót nem szólaltatta meg a könyvben. Erre mi a válasza?
- Eleinte az volt a tervem, hogy megszólaltatom, de aztán, olvasván, amiket például a feleségéről a gyerekeinek írt, elment a kedvem. Teljesen reménytelen lett volna vele olyan interjút készíteni, amelyben halvány remény lehet arra, hogy értelmes, emberi párbeszéd alakulhat ki. Netán valami kis hibát beismer. Másrészt, ha vele beszélgettem volna, akkor köteles lettem volna a feleségével is. Teljesen fölösleges lett volna, hiszen minden benne van a dokumentumokban. Amikor aztán olvastam, hogy a könyvem Tőkés úr pártjának központi bizottsága szerint az erdélyi magyarok elleni támadás volt, megnyugodtam, hogy helyesen döntöttem.
- Tőkésék a könyv megjelenése után perrel fenyegetőztek. Kapott-e már idézést a bíróságra?
- Nem kaptam. Remélem, azért, mert megértette: az interneten föllelhető, vagyis nyilvános, már mások által is ismert és ismertetett dokumentumok kötetbe gyűjtéséért, engem aligha ítélnek el. Viszont a pert már a jobboldali, kormánypárti sajtó sem tudná elhallgatni. {loadpositon szeben}
Maszol.ro

Ma kezdődik az egy hónapig tartó választási kampány
Bemutatkoztak az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti jelöltjei
A politikum számára fontossággal bír a mai nap, hiszen november 9-én hivatalosan is elkezdődik az egy hónapig tartó parlamenti választási kampány. A jelölési iratcsomók benyújtásának határideje október 30-án éjfélkor járt le, és amint az a Kolozs Megyei Választási Iroda (BEJ) adataiból kiderül: a megyében öt politikai párt, két pártszövetség és egy független jelölt méretkezik meg a december 9-i választásokon. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Román Ökológus Párt (PER) kivételével az RMDSZ, az Igaz Románia Szövetség (ADR), a Szociálliberális Szövetség (USL), a Dan Diaconescu Néppárt (PPDD), valamint a Nagy-Románia Párt (PRM) az összes egyéni választókerületben állított jelöltet. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete tegnap tartott kampánynyitó rendezvényén Máté András Levente elnök bemutatta a szövetség jelöltjeit. Mint fogalmazott, a kampány során szeretne közvetlen kapcsolatot teremteni a választókkal.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Választómagyar
A hazai politikai közhangulat lassan egy éve fortyog, és nagy a román nyüzsgés, de a magyar mozgolódás is tavasz óta tart.
Egy hónap múlva túl leszünk a romániai parlamenti választáson.
Az induló pártok nevesítették a jelöltjeiket, és egyesek már kampányindítóikat is megtartották.
Arad megyében az RMDSZ elnökét két helyszínen is bevetették: Pécskán, és Aradon, a megyei kampányindítón.
Magyar szempontból a tét a szokottnál is nagyobb.
Ha hinni lehet a pártoknak, akkor a következő négy évben át fogják írni vagy akár ki is cserélik Románia alkotmányát. Az egyik tét a nemzetállamtól való megszabadulás.
Évek óta minden párt át szeretné rajzolni Románia közigazgatási felosztását. Nagyobb megyéket, új régiókat emlegetnek. Kérdés, hogy Székelyföld önálló régió lesz-e, egy nagyobb régióban marad, vagy több régióba szabják.
Az oktatási törvény nem oldotta, mert nem is oldhatta meg a romániai oktatás és társadalom válságát. Tőle nem változott, nem is változhatott a tudás elismert értékké való emelése. De a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszeréti Egyetem magyar karai beindításának lehetetlensége is rávilágít felemás voltára.
Szerintem az sem mellékes, 2012-ben még mindig megvannak a királyság által 1926. után kiosztott oktatási intézmények számai, és azok nem jeles elődök neveit viselik. Említhetem a Háromszéken éppen dúló intézményelnevezési és székelyzászló cirkuszt, vagy a marosvásárhelyi Bernády iskola, és a sepsiszentgyörgyi Petőfi utca esetét. De az Arad megyei RMDSZ-es szenátorjelölt polgármester falujának, Kisiratosnak a Nagyiratos felőli bejáratánál is csak azt írja a táblán, hogy Dorobanţi.
Az RMDSZ 22 éves politizálásának magyar gyümölcse 2004-ben kezdett el érni. Akkorra gömbölyödött ki az első, fenyőfa alakúra szabott MPP-termés. Az MPP fája törzsének csenevészsége cserére ítéltetett és a kiegyenesdni képtelen új éppen az RMDSZ felé hajlong.
Látva a szavazók elbizonytalanodását 2009-ben az RMDSZ kezet nyújtott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, és létrehoztak egy választási szövetséget, amely azonban rövid életű lett, mert miután Tőkés László mögött Sógor Csaba és Winkler Gyula is bejutott az Európai Parlamentbe az egyezség részét képező Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot annak RMDSZ-es társelnöke, Kelemen Hunor nem táplálta tovább, így pólyájába halt.
Nos az RMDSZ megy a maga útján. Minél inkább fogynak a megülhető székek, annál konokabbak a székvadászaik.
Tudták, hogy a parlamenti választásokon a legveszélyeztetettebb mandátumaik éppen a szórványvidékiek: Arad, Brassó, Máramaros, mégis elzárkóztak mindenféle megegyezéstől, amely szavazatmaximalizáló és mandátumszámnövelő hatású lehetett volna.
Így az RMDSZ önállóan indul, és a hegyen túli megyék románjaitól reméli azt a több tízezer tulipánra nyomott pecsétet, amelyet a Kárpátokon inneni megyékben nem kap meg a magyaroktól, mert ők a szervezet politizálása miatt létrejött Erdélyi Magyar Néppártot hitelesebbnek tartják.
Az Erdélyi Magyar Néppárt a párttörvény szigora miatt kénytelen indulni a választáson, mert az előírja, hogy ha országos megmérettetésen nem kap legalább 50 000 szavazatot, akkor a bíróság föloszlathatja. Ezért indított a párt Erdélyben, a Részeken és Bánságban szinte minden választási körzetben szenátorjelölteket, hogy összegyűjtse az elvárt szavazatszámot.
Ha már indul az EMNP, akkor természetesen megcélozza az RMDSZ által önmaga számára törvénybe iktatott 3+6-os küszöb elérését is, vagyis megpróbál megnyerni hat képviselői és három szenátori körzetet, és ha az sikerül, akkor bejuttat a bukaresti parlamentbe 1-2 szenátort és 3-4 képvislőt.
Megítélésem szerint az RMDSZ-nek csak akkor lesz Arad megyei parlamenti képviselője, ha az Erdélyi Magyar Néppárt bejut a bukaresti parlamentbe!
Érveim.
Az EMNP-re adott szavazatok miatt az RMDSZ-re adott szavazatok száma csökkenni fog.
December 13-án látni fogjuk, hogy olyan megyékben, ahol az EMNP nem indított képviselőjelölteket, de vannak szenátorjelöltjei, ott az RMDSZ-es és EMNP-s szenátorjelöltekre adott szavazatok száma közel azonos lesz az RMDSZ képviselőjelöltjeire adottakkal.
Ha az EMNP nem jut be, akkor az RMDSZ-nek a mostani 22 helyett jutó tizenvalahány mandátum a „magyarosabb” választási körzetekben lesz kiosztva, és így Arad, Temes, Máramaros, Brassó elesik a képviselőtől.
Amennyiben az EMNP bejut, akkor a mandátumait a tömbmegyékben fogja megkapni, aminek következtében az RMDSZ kevesebb tömbös mandátumot kap majd, és több szórványvidékit, így akár aradit, brassóit, máramarosit, temesit is.
Kelemen Hunor meg van győződve arról, hogy az EMNP nem jut be a parlamentbe. Ne legyen igaza, de ez valószínűsíthető.
Márpedig, ha Kelemen Hunornak lesz igaza, akkor a fentebb felsorolt megyékben, így Aradon is, az RMDSZ parlamenti képviselők nélkül marad.
Adott tehát a lecke. Ha már nem volt képes a jelöltállítási időszakban megállapodni az RMDSZ, akkor úgy kell(ene) kampányoljon, hogy azzal az EMNP-t is a parlamentbe segítse, mert azzal, és csak azzal lehet nyertese december 9-nek!
Összegezve azt írhatom, hogy december 9-én minden magyar menjen el szavazni, szavazzon magyarul, magyarokra. Ki-ki meggyőződése szerint választhat RMDSZ-est és EMNP-st, mert csak akkor fog mandátumot érni minden magyarnak adott szavazat, ha mindkét szervezet bejut a parlamentbe.
Ha az Erdélyi Magyar Néppárt nem jutna be, akkor annak az RMDSZ-szervezet lesz a legnagyobb vesztese.
Nagy István, Pécska
Nyugati Jelen (Arad)

Vigyázz, kész, rajt!
Hivatalosan ma kezdődik a december 9-i romániai parlamenti választások kampánya, ami már hetek, sőt hónapok óta zajlik, és leginkább akkor erősödött fel, amikor kiderült, hogy – többségi vonatkozásban – mégsem akkora a kormányzó balliberális pártszövetség előnye az ellenzékben lévőkkel szemben, mint amekkora a Ponta-Antonescu tandem arca. Nyerő helyzetben lévőnek azért hiszi magát mégis az USL-nek becézett koalíció, mert a versenytársak részben gyengék, részben pedig kormányzásra alkalmatlanok. Elemzők szerint ha nyer is és kormányt is alakít majd az USL, kétséges, hogy jövő tavaszig megmarad a kutya-macska barátság a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok között. Jó balkáni szokás szerint akár a népakarat megcsúfolása is bekövetkezhet újfent a parlamentben dívó átülések és hatalmi viszonyváltozások révén, sőt előrehozott választásokkal is számolni kell majd.
De addig is: eldördült a startpisztoly, következhet a választási kampányban nálunk megszokott adok-kapok, mocskolódás, eget verő hazudozás, lefizetés és hamis ígérgetés. Tiszta és tisztességes népszavazást Romániában még soha nem rendeztek, a legutóbbi referendum alatt és után egyenesen a harmadik világban érezhettük magunkat, nem az Európai Unióban, de a kisebb-nagyobb csalások és átverések ugyanúgy hozzátartoznak a társadalmi-politikai összképhez mifelénk, mint a korrupció, ami nélkül az ország lehet, hogy nem is működne. (Mert valamiképpen csak működik, külső támogatással és belső összjátékkal.)
Ami a kampány kisebbségi vonatkozását illeti, egyszerre számíthatunk normális és abnormális jelenségekre. Normálisnak, európai léptékűnek és mindenképpen demokratikusnak tűnik a legnagyobb romániai nemzetiségi közösségen belüli többpártrendszer, a magyar-magyar versengés, még akkor is, ha a közösség képviseletét és érdekvédelmét két évtizede kisajátító RMDSZ veszélyesnek állítja be a versenytársak megjelenését a politikai porondon, mondván: a magyarok voksainak megoszlása zsugoríthatja a bukaresti törvényhozásban (és esetleg a kormányzásban) a magyar részvétel súlyát (és esélyét). A végül egyedüli versenytársként elinduló Erdélyi Magyar Néppárt épp ellenkezően érvel: az alternatíva megjelenése több szavazót szólíthat az urnákhoz, mint eddig, ugyanis évről évre nő azoknak a száma, akik nem mennek el szavazni vagy nem akarnak a megfonnyadt-színevesztett tulipánra pecsételni. Ideális esetben akár mindkét párt bejuthat a parlamentbe, de egyik mindenképpen be fog, mivel a sokat szidott választási szisztéma biztosítja ezt – amúgy a pártoknak kedvezően és a független jelölteket súlyosan diszkriminálva.
Abnormális jelenségként máris tetten érhető saját házunk táján, hogy miközben mindegyik magyar alakulat a választásokon való részvételre buzdít és csak magyar jelöltek támogatására szólít, az RMDSZ – ígérete és magabiztossága ellenére – agresszív és negatív kampányba fogott, ami az elklikkesedett pártvezetés félelmeiről árulkodik. A (köz)pénz, paripa, fegyver viszont náluk van, kérdés, hogy az EMNP elvszerűsége és visszafogottsága elég lesz-e az üdvösséghez. A választópolgár ugyanis – s ez már többször bebizonyosodott – majd mindig összetéveszti a szerénységet a gyengeséggel.
Dénes László
Székelyhon.ro

Eltérően nyilatkozik Toró és Antal Árpád a találkozójukról
Pénteken tárgyalóasztalhoz ült Toró T. Tibor az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az Alsó-Háromszék szenátorjelöltje és Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere - számolt be az EMNP. Az EMNP sajtóközleményében beszámol, Antal Árpád területi RMDSZ-elnök azon véleményének adott hangot, hogy a Mikó-ügy kapcsán ismertté vált Sánta Imre református lelkész személyével és programjával egyetért, illetve indulását is támogatta volna, de csak akkor, ha nem a sepsiszentgyörgyi választókerületben indul, ahol Markó Attila, a Székely Mikó Kollégium épületével foglalkozó restitúciós bizottság volt tagja is megméretkezik. Az EMNP a dokumentumban kiemelte: noha a polgármester nem indul a választáson, a háromszéki képviselő- és szenátorjelöltek nevében tisztességes kampányt ígért. UPDATE: A maszol.ro megkeresésére Antal Árpád elmondta: a Toróval folytatott találkozó informális volt, nem számított arra, hogy sajtóhír lesz belőle. Határozottan cáfolta, hogy egyetértett volna Sánta indulásával. „Torónak azt mondtam erről, amit a sajtótájékoztatómon is: demokrata vagyok, nem tilthatom meg senkinek a jelölését, de nem tartom szerencsésnek, hogy az EMNP a bikfalvi lelkészt indította Sepsiszentgyörgyön” - idézi a maszol.ro Sepsiszentgyörgy polgármesterét. Antal azt állítja: nem hogy egyetértett volna Toróval abban, hogy az RMDSZ-nek is érdeke, hogy magyar szövetségese legyen a román törvényhozásban, hanem elmondta neki: „egyetlen szervezetnek kellene képviselni a magyarok érdekeit a parlamentben, és ez az RMDSZ.”
(maszol.ro, hírszerk.)
Transindex.ro

A szlovák modellt ajánlják a székelyföldi románok - A Hargita Kovászna és Maros Megyei Románok Polgári Fóruma azt tanácsolta Románia kormányának és parlamentjének, hogy a szlovák modell szerint szorítsák vissza a székelyföldi "szélsőséges és sovén magyar megnyilvánulásokat".
A székelyföldi románok fóruma az Agerpres hírügynökségnek eljuttatott közleményében úgy ítélte meg, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által szervezett csütörtök délutáni székely zászlós tüntetés "túllépte egy normális választási gyűlés kereteit, és románellenes, szélsőséges, sovén és idegengyűlölő megmozdulássá alakult".
A román fórum emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ - elsősorban a választási kampányokban - már az 1990-es évektől "rituális módon" nyúlt a románellenesség eszközéhez. Felszólította a decemberi választások után megalakuló román kormányt, hogy "ne engedjen az RMDSZ zsarolásának", és ne vonja be a szövetséget a kormányzásba. A fórum szerint a románellenes rendezvények tulajdonképpen "a térség etnikai megtisztítását szolgáló nyomásgyakorlás formái".
"Szlovákia méltó és határozott, európai keretben rendezte a hungarista típusú revizionizmus kérdését, Románia maradt az utolsó állam, amelyben ez szabadon, az állam válaszlépései nélkül megnyilvánulhat" - vélte a székelyföldi románok fóruma. Hozzátette, ha ez folytatódik, a székelyföldi románok Szlovákiától kérnek tanácsot a "revizionista provokációk" elleni védekezéshez.
Az RMDSZ felhívására csütörtökön székely zászlós tüntetéssel tiltakoztak Sepsiszentgyörgyön a Kovászna megyei prefektus magyar szimbólumokkal szembeni intézkedései ellen.
(MTI)