Verseny, pártok
Az RMDSZ komolyan készül a versenypárti szerepre – bizonyára ennek tudható be, hogy elutasította Tőkés László EMNT-elnök azon javaslatát, hogy a romániai magyar pártok előválasztásokon mérjék össze erejüket a jövő évi önkormányzati választások előtt. Az RMDSZ elutasítása vélhetően erődemonstráció – nem hajlandó elfogadni, hogy rajta kívül más diktálja a verseny szabályait, hiszen ezzel magával egyenrangúnak ismerné el ellenfeleit.
A szövetség vezetői azt vetik a közeljövőben megalakítandó Néppárt szemére, hogy jelöltjei korábban nem akartak elindulni az RMDSZ belső választásain. Holott a Néppárt alapítói bizonyára pontosan azért döntöttek úgy, hogy külön utat választanak, mert nem látták garantálva azt, hogy az RMDSZ-en belül a jelenlegi doktrína és irányítási stílus mellett érvényesülhetnek a saját szempontjaik – kívülről viszont, ha kellő mértékű választói támogatást szereznek, esély mutatkozhat arra, hogy rákényszerítsék az RMDSZ-t az együttműködésre és a Néppárt prioritásainak figyelembevételére.
Az MPP részéről érkezett elutasítás sem meglepő, hiszen a párt legutolsó, sikeresnek mondható lépésének a három évvel ezelőtti önkormányzati választásokon elért képviselői és polgármesteri címeket mondhatja – miközben a budapesti hátszél is megszűnt, és arra lehet számítani, hogy a magyar kormány támogatását viszont maradéktalanul élvező Néppárt a kiábrándult polgári párti szavazókat is magához szeretné csábítani. Az MPP szalonképességét ráadásul komolyan megkérdőjelezi, hogy a jelek szerint egyre szorosabb viszonyt ápol a Jobbikkal – a szélsőséges párt képviselőjének irodanyitása az MPP szatmári székházában a mérsékelt jobboldali szavazókat mindenképpen elriasztja.
Tőkés felvetése amúgy vélhetően jórészt kommunikációs célokat szolgált – ezáltal demonstrálta a Néppárt együttműködésre való hajlandóságát, ami pozitív színben tünteti fel az előzetes megmérettetést elutasító riválisokhoz képest, de amúgy kérdéses, hogy ha elfogadták volna a javaslatot, kevesebb mint egy év alatt sikerülne-e mindenütt olyan ismertségre szert tenni, ami legalább részsikereket garantálna az előválasztásokon. Így a javaslat vélhetően nem jár eredménnyel – a parlamenti választások előtti erőviszonyok, a tárgyalási pozíciók várhatóan a jövő évi önkormányzati választáson elért eredmények alapján alakulnak ki.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Amikor a számok nem hazudnak, nem biztos, hogy mégis igazat mondanak; túl azon, hogy a statisztika és a politikai kalkulus viszonyát már untig ismételt „aranyköpések” rögzítik és minősítik, ezúttal számoljunk aktuálisan és a konkrétumhoz minél közelebb:
I.Állítja egyik politikusunk, aki éppen versenypárt beiktatásához szükséges dokumentációt szállított a bukaresti törvényszékre, hogy az RMDSZ-ről az utóbbi 20 esztendőben lemorzsolódott mintegy 600 ezer voksoló. Utal a kilencvenes évek elején szerzett milliónyi szavazatra és a legutóbbi választások eredményére. Csakhogy: azóta a magyar közösség létszáma módosult: megkímélem az olvasót az aprólékos adatolástól, az eredmények nyilvánosak, könnyűszerrel hozzáférhetők, mindössze a közben lezajlott népszámlálás két mutatójára szorítkoznék: 1992-ben a populáció 7,1 százaléka volt magyar, 2002-ben 6,6 százalék vallotta magát annak. Lefordítva: 193 152 lélekkel kevesebb. Az ország lakossága egy évtized alatt egymillió százezer fővel csökkent. Az idén ősszel megejtendő leltár aligha mutat trendfordulást. A szövetség parlamenti képviselete 1990-ben 41, a legutóbbi 2008-as választás után 31 fős. Akárhogyan számolom, kerekítem, ez a több mint félmilliós voksvesztés nem arányos a jelenlegi mandátumok mennyiségével.
II.Politikusunk nem akarja elfogadni, hogy vannak, lesznek örökös távolmaradók, a közélettől elfordulók. Egyesek vallási meggyőződésből, mások egyéb, szintén belső indíttatásból. Ők nem gerjednek be a kampányokkor, az ilyen állampolgárt a voks napján sem tudja a szomszéd rávenni, hogy elsétáljon az urnáig. A startvonalhoz álló új alakulat nem számolhat az eddig román pártokra szavazó magyarokkal. Arányuk csekély, ezt igazolja, hogy a vegyes, ún. billegő körzetekben a többségi pártok éppen csak szimbolikus módon üzentek a magyar közösség felé (egy-egy magyar jelölt állításával, minimális propagandaanyaggal). Amivel számolhat a frissen porondra lépő formáció, az a Magyar Polgári Párt és a független magyar jelöltek által megszerzett szavazatok egy része, és az elsőszavazók bizonyos hányada.
III.Az új párt beiktatásához szükséges aláírások leadásakor patikamérleg-pontosan közölték a sajtóval: 29 268 támogató szignót gyűjtöttek össze, és politikusunk hozzáteszi, otthon is maradt még elég ív. Akkor most nem világos, mekkora is a támogatólista valójában. Vannak bizonyos kategóriájú, kispados támogatók, akiket csak akkor vallanak be, ha a benyújtott ívek körül gond lenne?
IV.Kis költségvetésű párt lesz – hangzott el szintén az ünnepélyes pillanatban. Mit fed az a jelző, hogy kis, legalább nagyságrendekben? Ide beszámítódik az EMNT-nek eddig nyújtott támogatás, és ami még jön, vagy marad a kettős könyvelés? Ha komolyan gondolja magát, közéleti szereplőnk belátja, hogy ezt a pártépítést csupasz lendületből nem lehet művelni: program, statútum kidolgozása közmunkában még elképzelhető, de alakuló kongresszus, szervezetépítés, megyei, kisrégiós koordináció, székházak, aktivisták, piárköltségek, médiajelenlét, kolozsvári központ felszerelése, állománya, nemzetközi kapcsolatteremtés, ez mind ott toporog a várakozó listán. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Néppártnak már a bejegyzés hajnalától permanens kampányt kell folytatnia, ha a beágyazott vetélytárs előnyét mérsékelni szeretné.
V.A tiszta emberek pártja lesz a harmadik romániai magyar párt. A tisztséget vállalók vagyonnyilatkozatot tesznek, elszámoltathatók. A hirtelen tollasodó rokonok, barátok, csendestársak ott kibicelnek a partvonalon. Olvassunk Móriczot, Mikszáthot! (És itt helyben előre is megkövetem mindazokat, akik valóban a közjóért vetik le a zakót, és tűrik fel az ingujjat.)
VI. A Fidesztől nem pénzt, tudást igényelnek. A know-how pénz, kemény zseton. Kérdezzék meg a politikai-gazdasági tanácsadásból élő agytrösztöket.
VII.Ha a fenti kijelentéseket nem egy, a számok világában otthonosan mozgó személyiség provokálta volna ki, talán a tavaszi fagykárokról készülő miniesszémet küldöm el a szerkesztőségbe, de a reáltudományok doktorától a mennyiség- és arányérzék ilyen mértékű hiányát nem állt módomban szó nélkül hagyni.
Rostás-Péter István 
Szabadság (Kolozsvár)

A botrányt keltő bemutató
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke hétfőn ismertette a sajtó munkatársaival a pénteki fórumra szánt bemutatót. A botrány éppen amiatt pattant ki, hogy a fórumon Szabó Ödön folytatta prezentációjának ismertetését a szervezők tiltakozása ellenére.
A bemutató több csoportra oszlott: az első kategóriába tartoztak azok a felvételek, melyek bizonyítják azt, hogy milyen előrelépések történtek az anyanyelvhasználat terén, kezdte mondandóját Szabó Ödön a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, aki felidézte Tőkés László EP-képviselő azon nyilatkoztát, miszerint lépésről lépésre hátrafelé haladunk az anyanyelvhasználati jogunk érvényesítése tekintetében. „Bemutatónk ezen részével viszont éppen az volt a célunk, hogy bebizonyítsuk: nem hátrafele, hanem előre haladunk etéren” – fogalmazott Szabó
A náci vonalvezetés
A prezentáció második része képezte az RMDSZ válaszát az ellenük megfogalmazott vádaskodásokra.Szabó Ödön kiragadott a Várad lelke című kiadványból két mondatot, melyek közül az egyik így hangzik: „A munka főleg az 1940-1944 közötti időszak utcaelnevezéseivel foglalkozik”, majd a következő mondatot idézte: „Szándékunk az, hogy mi, mai nagyváradi magyarok az ekkor adott utcaelnevezéseket használjuk.” Ezt követően Szabó jelezte azt, hogy a könyvben van egy nagytérkép is, amely a felirat szerint az 1942-es nagyváradi utcaneveket tartalmazza, és amelyet Csomortányi István rajzolt. Abban az időben azonban több közterület neve náci vezetőkről volt elnevezve, de a térkép készítője ezek közül a Hitler utcát és a Mussolini teret kijavította Úri utcára, és Nagyvásártérre, de benne hagyta a Ribbentrop utcát. Szabó szerint ez történészi szempontból pontatlanság, amiből szerinte arra lehet következtetni, hogy a Várad lelke könyv összeállítói Ribbentrop nevét szeretnék feltüntetni váradi közterületen. Ezt követően Szabó Ödön hivatkozott a 31/2002 számú kormányrendelet 13. cikkelyére, mely kimondja azt, hogy tilos olyan személyekről közterületet elnevezni, akik emberiség és békeelellenes tettek elkövetői. „Mi is éppen erre a cikkelyre hivatkozva tudtuk megváltoztatni az Antonescu utcanevet” – mondta Szabó, majd elmondta: „Csomortányi István vagy nem tudta azt, hogy létezik egy olyan törvény, mely tiltja azt, hogy emberiség- és békeellenes tettek elkövetőinek neveit közterületen tüntessék fel, és akkor inkompetens, vagy pedig tudott erről a törvényről, ebben az esetben pedig hazudik.”
Tükröset, vagy sem?
Majd az Erdélyi Magyar Ifjak képviselőinek sajtóban megjelent, régebbi nyilatkozataiból tallózott Szabó, mely idézetek tanúsága szerint akkoriban még ők is az utcanevek tükörfordítása mellett kardoskodtak. Most azonban, hogy látják azt, hogy az RMDSZ megmozdult ebben az ügyben, akkor már a történelmi magyar utcaneveket követelik, azt állítva, hogy sosem akartak tülörfordításokat, fejtegette Szabó. „Mikor hazudtak az erdélyi magyar ifjak – akkor, vagy most?” – kérdezte. Ezt követően Szabó Ödön megjegyezte, hogy a Sf Ladislau utcaelnevezést 1994-ben szavazta meg a Bihar Megyei Tanács. Akkor az RMDSZ frakció tagja volt Lengyel György is, aki jelenleg az MPP Bihar megyei elnöke. Szabó Ödön hozzátette, hogy a korabeli Bihari Naplóban abban az időszakban nem talált egyetlen tiltakozó megnyilvánulást sem Tőkés László részéről. Végezetül Szabó Ödön elmondta, hogy ebben a kérdésben nem az utcanevekről van szó, hanem arról, amit Török Sándor sajtótájékoztatón korábban már lenyilatkozott az utcanévügy összefüggésében: a politika nem maradhat tovább az RMDSZ egyeduralma alatt.
RMDSZ a betűtulajdonos
 Szabó Ödön külön kitért arra, hogy mit értett azalatt, hogy az állami színház felirat minden betűje az RMDSZ tulajdonában van. A betűket a nyíregyházi önkormányzat adományozta az RMDSZ-nek. Annak idején Sarkady Zsolt a saját kocsiján csempészte át azokat a határon, árulta el a politikus. Mivel akkoriban a betűk az intézményeken csak bronzból lehettnek, de az RMDSZ észrevette, hogy a román felirat betűi nem bronzból vannak, így a nyíregyházi önkormányzat kiöntötte broznból az összes betűt, mely az RMDSZ tulajdonában van, „éppen azért, hogy ha valakinek kifogása lesz a magyar felirattal, és ha ezért le akarja venni azokat, akkor a román betűket is le kell vegye “ – mondta Szabó.
Pap István
erdon.ro

Hab a narancstortán
Az alakulóban levő politikai szervezet két fő szövetségesét nevezte meg az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésére a napokban Bukarestbe érkezett Toró T. Tibor (volt RMDSZ-es parlamenti képviselő): az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot és a Fideszt. A hazai politikai porondon tehát Tőkés László szövetségese Tőkés László, míg az országhatárokon kívül – Orbán Viktor.
Az EMNP–EMNT „szövetségről” sok szót ejteni nem érdemes. Tudvalevő, hogy a leendő (?) erdélyi néppártot ugyanazok az emberek bütykölgetik, akik annakidején Tőkés László óhajára a nemzeti tanácsot is összehozták, és akik azelőtt jobbára az RMDSZ belső ellenzékeként a néhai Reform Tömörülés platform hangadói voltak. És még azt megelőzően a MISZSZ ifjúsági szervezet kereteiben tevékenykedtek. Most ugyanazok az emberek – tíz-tizenöt-húsz év többé-kevésbé aktív politizálás, közéleti ténykedés után – ismét „tiszta lappal” indulnának: a „tiszta emberek pártját” kívánják létrehozni. Amire a román nyelvben van egy igen találó – szójátékra alapozott, tehát lefordíthatatlan – mondás: „La vremuri noi, tot noi”. (Szó szerinti fordításban: „Új időkben ugyancsak mi.”)
Ami a határon túli partnert, a Fideszt illeti: Toróék „nem pénzt, hanem tudást kérnek” Budapesttől. Nos: az nehezen mérhető, hogy tudásból mennyit sikerült átcsempészniük Tőkéshez Orbánéknak, de pénzből jutott jócskán, még ha „kéretlenül” is. Hogy nyolcszázezer (természetesen euróban), vagy több? Esetleg kevesebb? Csak találgathatjuk, hiszen nagy a titkolózás: az RMDSZ-t elszámoltató Tőkés Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsa által működtetett úgynevezett demokrácia-központok finanszírozását teljes homály fedi. (Hab a tortán, hogy – a romániai párttörvényt megszegve – a leendő erdélyi néppárt létrehozását is a magyar állam pénzeli. Alapos ugyanis a gyanú: az aláírásgyűjtésben részt vevő „önkéntesek” penzumától kezdve a majdan pártszékházakká alakuló demokráciaközpontok működési költségéig a csekket a magyar adófizetők állják.)
S hogy még több hab legyen azon a bizonyos tortán: az alanyi jogon járó, titkos összegű normatív támogatás mellett Tőkésék az erdélyi magyar közösséget megillető anyaországi pénzekre is szemet vetettek, és szorgalmasan orozzák is el azokat olyan alapítványoktól, szervezetektől, amelyek hosszú évek óta foglalkoznak a támogatások elosztásával. És amelyekről hirtelen „kiderült”, hogy alkalmatlanok erre a feladatra.
Még jó, hogy vannak valakik Erdélyben, aki bármilyen feladatra, bármilyen tisztségre alkalmasak. Akik mindig tiszta lappal indulnak.
Salamon Márton László
Új Magyar Szó (Bukarest)

Népszámlálás itthon: a magyarság egységét rombolják

Magyarok vagy székelyek?
Az őszre tervezett népszámlálási kérdőívek kijavítására szólítja fel az RMDSZ-t Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Ezekben a napokban országszerte próbanépszámlálás zajlik, amelynek kérdőívein az erdélyi magyarságot három kategóriában határozzák meg, magyarnak, székelynek vagy csángónak.
Szász Jenő szerint eközben a románságot nem osztják földrajzi népességekre, így mócokra, oltyánokra, moldvaiakra, havasiakra stb. Az MPP elnöke arra kéri „az RMDSZ józan politikusait”, kormányon belül hassanak oda, hogy az őszi népszámláláson a magyarság egy kategóriaként jelenjen meg a kérdőívekben. 
Új Magyar Szó
Erdély.ma

Ki képviselje az erdélyi magyarokat?
Erdélyi összmagyar választáson jelöljék ki a romániai választásokon induló magyar jelölteket és listákat – javasolja Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt egyik kezdeményezője. Az új magyar párt hivatalossá válását várhatóan két hét múlva hirdeti ki a bukaresti törvényszék.
Az Erdélyi Magyar Néppárt május 5-én kérelmezte a bejegyzését a bíróságon. Zatykó Gyula párt kinevezett régióelnöke elmondta, a román választási törvény huszonötezer aláírást ír elő, a párt azonban 29 268 aláírást tett le 19 megyéből és Bukarestből.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egységes erdélyi választást szorgalmazott. Zatykó Gyula azt mondta, át kell világítani az erdélyi magyar társadalmat és készíteni kell egy választási regisztert, majd az összes magyar politikai résztvevővel egy előválasztást rendezni, amelynek az eredménye alapján egy szervezet egységesen képviselné a magyarok érdekeit. Ez hasznos lenne azért is, mert például egy önkormányzati választáson nem fordulna elő, hogy két magyar szervezet egymással szemben verseng – mondta Zatykó Gyula.
Az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt is negatívan reagált erre a felvetésre, Zatykó Gyula szerint azért, mert az RMDSZ félti a parlamenti monopóliumát, és az MPP sem örül az Erdélyi Magyar Néppárt létének.
Zatykó Gyula elmondta: a párt szeretne minden magyart megszólítani, de a legfontosabb céljuk, hogy elérjék azt a mintegy 600 ezer embert, akik elvesztek a szavazati térben: hiszen míg 1990-ben több mint egymillió ember adta le a szavazatát az RMDSZ-re, addig 2008-ban már kevesebb mint 400 ezren.
Kossuth Rádió
Erdély.ma

Az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt kolozsvári sajtótájékoztatója
Összefogás, együttműködés, munkamegosztás – ezek az Erdélyi Magyar Néppárt jelszavai, mi ebben gondolkodunk. Nem váltópártot alapítunk, hanem a lemorzsolódott erdélyi magyar politikai közösséget akarjuk újraépíteni” – ezt Toró T. Tibor az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes öttagú vezetőtestületének elnöke fogalmazta meg szerdán, május 11-én a párt ideiglenes elnöksége Közép-Erdélyért felelős koordinátora, Gergely Balázzsal, valamint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei elnöke, Csigi Leventével tartott kolozsvári sajtótájékoztatóján. Toró T. Tibor bejelentette, az Erdélyi Magyar Néppárt jogi bejegyzéséről május 26-án, csütörtökön lesz az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken. A kezdeményezők május 5-én adták át a Bukaresti Törvényszéken a pártbejegyzéshez szükséges közel 30 ezer támogató aláírást.
Toró T. Tibor visszautasította azokat vádakat, miszerint az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozása történelmi tévedés volna, s hogy az alakuló párt külföldi közpénzekből jönne létre. „Az RMDSZ politikai alelnöke feljelentés-ízű nyilatkozatában ugyanazokat a vádakat fogalmazta meg velünk szemben, amelyeket az elmúlt húsz évben a Szövetségről állították a román nacionalista pártok képviselői” – mondta az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnöke, majd így folytatta: „az RMDSZ vezetőinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható és az Erdélyi Magyar Néppárt nem ellenfél, hanem társ.”
Toró T. Tibor emlékeztetett: „az RMDSZ-ben nem jött létre a politikai pluralizmus, e történelmi mulasztás következménye, hogy ma a romániai magyar politikában több szereplő is jelen van” – tette hozzá Toró T. Tibor.
Toró T. Tibor közölte: az Erdélyi Magyar Néppárt támogatja Tőkés László elképzelését az önkormányzati választások előtti belső választások megtartásáról. „A közösség, vagyis a nép döntse el az arányokat, és akkor ilyen felállásban mehetünk jogérvényesítésért Bukarestbe, Budapestre vagy Brüsszelbe” – mondta Toró T. Tibor. Toró T. Tibor reményét fejezte ki, hogy „többen vannak, akik így gondolják, és kevesebben, akik továbbra is a hegemonisztikus politikában gondolkodnak”.
Gergely Balázs bejelentette: mivel az Erdélyi Magyar Néppárt ideiglenes elnökségében vállalt feladatkörét összeférhetetlennek tartja a Demokrácia Központok országos igazgatói megbízatásával, utóbbiról szerdán lemondott. Hozzátette: Kolozs megyében a 2000. évi közel 70 ezerről 2008-ban 35 ezerre csökkent a magyar szavazatok száma, ennek okai pedig nem az elvándorlásban, hanem Tőkés Lászlónak az RMDSZ 2003. februári, szatmárnémeti kongresszusán történt félreállítása által okozott törésben, a funári korszak s az ezzel járó spontán mozgósító hatás megszűnésében, valamint a megyei érdekképviselet tehetetlenségében keresendők. „A valamikori közel egymillióról 350-400 ezerre apadt a romániai magyar szavazók száma, mi a lemorzsolódott 600 ezer szavazót akarjuk megszólítani és visszahozni a politikai életbe. Ez a fő feladatunk és felelősségünk” – tette hozzá Gergely Balázs.
Csigi Levente elmondta: Kolozs megyében Kolozsvár mellett Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Mérában, Várfalván és Magyarvistában sikerült jelentős számú támogató aláírást gyűjteni. Kolozs és Fehér megyében nagyjából zökkenőmentesen zajlott az aláírásgyűjtés, Hunyad megyében azonban az RMDSZ helyi vezetői burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket.
Erdély.ma

Ellenőrzés a Demokrácia Központoknál
Több Demokrácia Központban tartott vizsgálatot múlt héten a pénzügyőrség, kolozsvári központi székházukban és néhány vidéki irodában ellenőrizték a dokumentumokat – erősítette meg a hírt Gergely Balázs, a Demokrácia Központok igazgatója.
Kolozsváron három napig tartott az ellenőrzés, átvizsgálták a pénzügyi jelentéseket, iratokat, a könyvelést, de mindent rendben találtak. Szívélyesek voltak, büntetést nem szabtak ki – mondotta Gergely Balázs, aki szerint nem érdemes azon gondolkodni, hogy ki küldte fejükre a pénzügyőröket. Véleménye szerint szokványos vizsgálat volt, olyan, amilyet számos cégnél, alapítványnál, egyesületnél végeznek. Működésük első percétől úgy dolgoztak, hogy tevékenységük semmilyen szempontból ne legyen kifogásolható – fejtette ki a Háromszék érdeklődésére. Azt is kiemelte, a hatóságok csak a pénzügyi dokumentumokat ellenőrizték, nem is akartak, de nem is jutottak hozzá az állampolgárságot igénylők személyi adataihoz, nem vizsgálták azt sem, ki írta alá, és miért az új Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges támogató íveket – hangsúlyozta. Szász Jenő, az MPP elnöke tegnap Sepsiszentgyörgyön úgy értékelte, a kormányon levő RMDSZ küldte a Demokrácia Központok nyakára az ellenőröket, meg akarják akadályozni az új párt hivatalossá válását, hasonlóan járnak el, mint 2004-ben, amikor a Magyar Polgári Szövetség választási indulását gáncsolták el. Elmondta, a múlt hónapban az MPP-nél is jártak a választási hatóság ellenőrei, átvizsgálták az összes dokumentumot.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar–magyar iszony, vagy közös fellépés
A cím nem elírás, nem véletlenül írtam magyar–magyar viszony helyett magyar–magyar iszonyt. Az ijesztgetésnek, félelemkeltésnek is minősíthető kifejezést azért használom, mert az új politikai helyzetben, amennyiben a három romániai magyar párt, az RMDSZ, az MPP és most bejegyzési procedúra labirintusában bolyongó EMNP képtelen lesz már a jövő évi helyhatósági választásokon közös jelölteket állítani, és egységesen ezekre szavazni, iszonyatos veszteséget könyvelhetnek el valamennyien.
A félre- és mellébeszélések helyett próbáljuk előbb szemügyre venni azokat a belső folyamatokat, amelyek a hazai magyar politikai életben, a politikai preferenciák világában bekövetkeztek, és felerősödésük máris valóság, társadalmi térnyerésük pedig a továbbiakban előre borítékolható. A romániai magyar közélet a két évtizeddel ezelőtti (89–90-es fordulat utáni) állapothoz képest szétesett, szétforgácsolódott, és majdnem általánosnak minősíthető kiábrándultságba és közönybe süllyedt. Ezt a folyamatot a magyarság közképviseletének veszélyeztetettsége felől nézvést jól illusztrálja a magyarok választási kedvének lekonyuló grafikai görbéje.
Az okok firtatása helyett most csupán jelezzük, hogy az RMDSZ és az MPP kölcsönös és személyekre is szabott lejáratása megtette hatását. Helyben és országos, illetve erdélyi szinten egyaránt. A kölcsönös önkormányzati “betartások” és kakaskodások a ritka kivételektől eltekintve a közképviselet minőségét rontják, és a közjó érvényesülését akadályozzák. Ez az erdélyi és a Kárpát-medencei politikai légköri magasságokban is uralkodó folyamat a helyi politikai élet alakulásának, illetve romlásának fő oka. A helyzet eldurvulását és elmérgesedését érzékeltetik az internetes és a papíralapú kiadványok álneves kommentárjai, amelyek a vádaskodás, a szitkozódás és a fenyegető átkozódás szintjére süllyesztették a véleményformálást.
E negatív folyamatok következménye az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, majd a Tőkés-féle párt, azaz az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásának szándéka és megvalósult ténye. És hogy a mellé- és félrebeszéléseknek elejét vegyük, egyik legutóbbi Tőkés-interjú alapján szögezzük le a következőket: – Már a jövő nyári önkormányzati választásokra együttműködést javasol az erdélyi magyar politikai szervezeteknek Tőkés László, előválasztásokat kezdeményezve a romániai magyarság körében, és az így kialakult sorrend alapján valamennyi párt már a helyhatósági megmérettetésen közös listát állítana – olvashatjuk a Krónikának adott interjúban. “Eme újfajta összefogás nélkül sem autonómia, sem magyar jövő nem képzelhető el Erdélyben” – állapítja meg Tőkés László.
– Az EMNT választási koalíciót, azaz közös jelöltállítást javasol a helyhatósági választásokra és a parlamenti képviselők jelölésére is. Ebben máris partnere a Székely Nemzeti Tanács. Ellenzője Szász Jenő személyében az MPP, amely az RMDSZ ellen szövetkezne az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal és a Székely Nemzeti Tanáccsal. Szász Jenő szerint a romániai magyarság 80 százaléka nem akar új pártot. Sértés ne essék, de a politikai környezet ismeretében ez légből kapottnak tűnik, mondhatott volna kilencven százalékot is.
– A közös jelöltállítás kérdését, egyelőre, mellékvágányra tolja az RMDSZ csúcsvezetése is. Ennek nem csak a rivális Tőkés-párt megjelenése az oka, hanem a magyarországi nemzetpolitikában bekövetkezett markáns stratégiai változás is. Az RMDSZ-nek, kétségtelen, erdélyi szinten kiépült szervezeti hálózata van. A helyi önkormányzati képviselők, a polgármesterek többsége az RMDSZ színeit képviseli. A mögöttük lévő, őket támogató tömegbázis viszont fellazult, elbizonytalanodott, kiábrándult. Az összefogás szükségessége maradéktalanul a szórványban érvényesül, ahol elképzelhetetlen a tanácsi, adott esetben polgármesteri képviselet megszerzése. – Az RMDSZ csúcsvezetése egyelőre sérelmi politizálást gyakorol. Ebben minden egymáshoz közeledést ellehetetlenítenek egyes – manipulálható – politikusi, és főleg újságírói túllihegések. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök ellenzi ugyan az új párt létrehozását, de ennek bejegyzését nem próbálja megóvni, ami realitásérzékre vall, hisz ezzel csak tovább rontaná az RMDSZ közösségi megítélését. Az RMDSZ sérelmi politizálására érdemes kitérni, mert ez a magyar–magyar kapcsolatok végzetes megromlásához vezethet. Az RMDSZ politikai monopolhelyzetének elvesztését bizonyos újságírói reagálások ellenségeskedéssé torzítják, az anyaországban Gyurcsány és a szellemében tovább élő SZDSZ Orbán-ellenes indulatait plántálják át Erdélybe, negatív minősítési kampányukban már-már Jan Slotát, C. V. Tudort is túlharsogják.
A magyar nemzetpolitika gyökeres átalakulása erdélyi kivetítődésének első jele az RMDSZ kiépült, tehát meglévő struktúrájának mellőzése volt, amikor a könnyített eljárású állampolgári honosítás hatalmas munkájának elvégzésére az RMDSZ-től független hálózatot hozott létre, s kialakította a demokrácia központok ernyőjét. Az RMDSZ és az MPP is ragaszkodott a honosítás lebonyolításában való részvételhez, saját szolgálatait is felajánlotta, és hellyel-közzel gyakorolta is, jól érzékelve, hogy a demokrácia központok hálózatának kiépítése az EMNT malmára hajt üdítően friss vizet, hisz a Gyurcsány-garnitúra nemzetrészeket magyarságból kitagadó üzelmei a határon túli magyarok körében általános ellenérzést váltottak ki. Erre gyógyír a könnyített visszahonosítás.
Ezt a lépést követte az ugyancsak az RMDSZ struktúrájához tartozó státusirodák megszüntetése. Ezeknek a gyakorlati szerepük egykori küldetésük teljesítése után, az igények csökkenésének arányában beszűkült, de megszüntetésük újabb jele volt az RMDSZ-monopólium csorbulásának. A monopolhelyzet leépítésének legátfogóbb intézkedése az iskolai támogatások lebonyolításának és folyósításának a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség hatáskörébe való visszautalása volt. Hangsúlyozom a visszautalást, amiről a hazai kommentálók gyakran megfeledkeznek, mert eredetileg ez a feladatkör az első Orbán-kormány idején az RMPSZ hatáskörébe tartozott, s a Medgyessy–Gyurcsány-éra húzta ki a külhoni magyarok eme szimpátia-szőnyegét a civil szervezet alól. A támogatások folyósítása Kárpát-medence-szerte mintegy egymillió-hatszázezer óvodást, iskolást és egyetemistát érint. Az egyébként jól működő Iskola Alapítvány – elnöke éppen Kelemen Hunor – mellőzése ezért a legfájdalmasabban érinti az RMDSZ-vezetést.
Mindezt úgy is lehet minősíteni, mint valami “törlesztést” a magyar kormányzat részéről az RMDSZ-körökben máig is hangoztatott, a magyarországi politikai pártokkal való “egyenlő távolságtartás” doktrínája miatt, amely, mondjuk ki: az erdélyi magyar fülnek nyilallóan fájdalmas, ha a Gyurcsány-éra nemzetrészeket kirekesztő manővereire gondolunk. A magyar kormányzat nem tesz egyebet, mint maga is alkalmazza “a pártokkal való kapcsolattartásban az egyenlő távolságtartást”, civil szervezetekre alapoz, s ezzel az RMDSZ monopolhelyzetét szűkíti.
Egyébként szögezzük le: minden ellenkező híresztelés ellenére Tőkés László fontosnak tartja az erős parlamenti képviseletet, mindazokkal szemben, akik ezt valami ezoterikus mellénybe gombolkozva fölöslegesnek és inkább ártalmasnak, mint hasznosnak mondják. A képviselet biztosítását viszont a három párt és az EMNT összefogásában, közös jelöltállításban látja minden időkben. Az RMDSZ-nek pedig, tetszik, nem tetszik, a múltbéli sérelmek ellenére – ez egyébként mindkét féllel megesett – meg kell állapodnia az együttműködésben. Ez a kapu minden más előjelű nyilatkozat ellenére nyitva áll. És precedensként nagy nyomatékkal esik latba a sikeres EP-választás.
Csak a pártok közötti viszonyrendszer újragondolása biztosíthatja a parlamenti képviselet, az autonómiateremtés sikerét, és nem a tömeg felhajtóereje nélküli hőzöngés, autonómiát papolás. Az előválasztások idején a jobbító szándék és ennek megvalósítási képessége álljon versenybe, s a “győztes mindent vigyen”, minden párt egységesen adja rá a voksát. A jelenlegi magyar kormányzat és az európai képviselet számunkra kegyelmi időszakot biztosított, most kell élnünk ezzel a lehetőséggel, s akkor a pártok közötti viszony nem válik iszonnyá.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszámlálás: a magyarság felvállalására buzdítanak az erdélyi magyar pártok
Nemzetiségük fenntartás nélküli felvállalására fogják buzdítani a népszámlálást megelőző időszakban a romániai magyarokat a hazai politikai-érdek-képviseleti szervezetek. Az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) politikusainak célkitűzése, hogy minél kevesebb erdélyi és moldvai magyar sétáljon bele a bizonyos hatósági személyek által ismét felállított csapdába, mely külön etnikumként határozza meg, és saját anyanyelvvel ruházza fel a székelységet és a csángókat. Utóbbiak esetében eltérnek az álláspontok arról, hogy minek is kellene vallaniuk magukat.
közélet valamennyi szereplőjének erőteljes és egyértelmű fellépésére van szükség ahhoz, hogy a romániai magyarok elkerüljék az ősszel esedékes népszámláláson az 1992-ben, majd rá tíz évre újból felállított csapdát, mely több népcsoportra szaggatta a másfél milliós kisebbséget. Erre manapság is történnek kísérletek.
A napokban Maros megye prefektusa, Marius Paşcan sajtótájékoztatón buzdította arra a térség lakóit, hogy vallják magukat bátran magyarnak, székelynek, csángónak.
A Krónika megkeresésére mindhárom hazai magyar párt – a kormányzó RMDSZ, a Magyar Polgári Párt (MPP) és a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – az identitás vállalása mellett és a magyarság szétdarabolása ellen foglalt állást. Az RMDSZ Maros megyei szervezete sajtóközleményben is elítélte Marius Paşcan prefektus rossz szándékúnak nevezett megosztási kísérletét, melynek „következményei beláthatatlanok kisebbségi helyzetünket illetően, ugyanis ha az erdélyi magyarságot úgynevezett magyarokra, székelyekre és csángókra osztva számlálják, statisztikai aránymutatóink jelentősen megváltozhatnak”.
RMDSZ, EMNT: óriási a tét
„Ha a román politikusoknak – gondolom, hogy a Maros megyei prefektust is közéjük sorolhatom – ennyire fontos, hogy keresztbe tegyenek a hazai magyarságnak, akkor ennek a népszámlálásnak számunkra is óriási a tétje” – vélekedett Kovács Péter. A szövetség főtitkára elmondta, hogy az RMDSZ hamarosan teljes erővel beindítja azt a tudatosító kampányát, melynek során az identitásvállalás fontosságára kívánja felhívni a hazai magyarság figyelmét. Ez nem azt jelenti az RMDSZ felfogásában, hogy az erdélyi cigányságot, illetve a bákói vagy Neamţ megyei románokat is arra fogják rávenni, hogy magyaroknak, esetleg csángóknak vallják magukat. „Legyen világos: nem fogunk nemzeti térítést végezni. De a vegyes közösségben vagy vegyes házasságban élő magyarjainkat is arra biztatjuk, hogy vállalják nemzetiségüket” – szögezte le Kovács Péter.
A közelgő népszámlálás tétjét az alakulófélben lévő Erdélyi Magyar Néppárt is átérzi. Éppen ezért a politikai alakulatot kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) álláspontja szerint a kérdésben nemcsak a politikai alakulatok illetékesek megszólalni; kötelező módon a történelmi egyházakat és a civil szférát is be kell vonni. „Éppen ezért mi nem fogunk külön kampányolni, hanem egységes fellépést szorgalmazunk” – fejtette ki a Krónikának Toró T. Tibor. Az EMNT ügyvezető elnöke meggyőződésének adott hangot, miszerint ha a romániai magyarok minden egyes közéleti szereplőtől, párttól, érdekvédelmi képviselettől, egyháztól és szervezettől azt hallják, hogy magyarnak kell vallaniuk magukat, ez meg is fog történni. „Ha ez beválik, meggyőződésem szerint a romániai magyarság egységesen lép, és nem sétál be az 1992-ben, majd 2002-ben felállított csapdába” – tette hozzá Toró.
Egymásnak üzenget Szász és Kovács
A múlt heti marosvásárhelyi incidens kapcsán Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke „színvallásra” szólította fel az RMDSZ-t. A polgári alakulat vezetőjének meglátásában ha az RMDSZ-szel kormányzó Demokrata–Liberális Párt (PDL) egyik prefektusa révén három különböző népcsoportra akarja osztani a romániai magyarságot, már fel kellene hogy merüljön a koalíció felbontásának kérdése.
„Nem tudom elfogadni azt a cinizmust, hogy az RMDSZ Bukarestben egy olyan párt mellett kormányoz, amely háromba szakítaná a magyarságot, miközben itthon, Erdélyben úgy tesz, mintha aggódna a magyarságért” – fejtette ki lapunknak Szász. Az MPP-elnök szerint a népszámlálás és annak eredménye több mint pártpolitikai ügy. Valamikor az RMDSZ is így látta, emlékeztetett a polgári politikus, mondván, hogy a romániai magyar kataszter összeállításáról még 1993-ban döntés született.
Szász Jenő támadására reagálva Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára elmondta: valóban ki lehetne lépni a kormánykoalícióból és duzzogó szerepet vállalni, ám ettől még nem oldódik meg egyetlen kérdés sem. „El kell fogadnunk, hogy koalíciós partnereink nem tudnak egységesen lépni, vannak még embereik, akik időnként úgymond félretrafálnak. Romániában egyetlen párt van, amelynek tagjai azt teszik, amit a vezetőjük mond, vagy akár csak kigondol, és ez éppen Szász Jenőnek a kézi vezérlésű alakulata” – replikázott az RMDSZ-főtitkár.
Kovács megítélésében nem is meglepő a Maros megyei prefektus nyilatkozata annak tudatában, hogy az elmúlt hetekben szinte egymást érték a magyarellenes kijelentések és megnyilvánulások. Kérdésünkre, hogy ezt az ügyet felhozták-e koalíciós partnerüknek, az RMDSZ főtitkára csak annyit mondott: nincs erről tudomása.
MCSMSZ: több lesz a csángó
A csángókérdésről szólva Kovács Péter beismerte, hogy ez 2011-ben is rendkívül kényes téma – főként az érintettek esetében. „Mi arra ösztönöznénk őket, hogy vallják magukat csángóknak” – fejtette ki a szövetség elöljárója. A Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) álláspontja azonban némiképp eltér az RMDSZ politikusaiétól.
A csángó szövetség elnöke, Solomon Adrián például azt szeretné, ha a csángók magyaroknak vallanák magukat. „Tudatában vagyunk annak, hogy még a tömbben élő és magyarul beszélő csángókat is nehéz meggyőzni erről. Mint ahogy arról is, hogy az általuk beszélt, úgynevezett csángó nyelv lényegében magyar, csak annak egy archaikus változata. Éppen ezért mi nem fogjuk sem azt mondani, hogy vallják magukat magyarnak, sem azt, hogy románoknak mondják magukat” – nyilatkozta lapunknak Solomon. Az MCSMSZ vezetője bizakodónak mutatkozik: szerinte az idén sokkal többen fogják vállalni identitásukat, mint kilenc évvel ezelőtt. Akkor – akárcsak a korábbi népszámlálások alkalmával – a moldvai magyarok jelentős része római katolikus vallású román nemzetiségűnek vallotta magát. A 2002-es népszámlálás eredményei óriási eltérést mutattak a hivatalos és valós adatokat illetően. „Mi azt szeretnénk elérni, hogy falvainkban korrekt személyek objektív népszámlálást végezzenek” – tette hozzá Solomon Adrián.
Kérdésünkre, hogy az MCSMSZ vagy a román kormányban jelen lévő RMDSZ mit tehet ennek érdekében, a csángó szövetség elnöke nem kívánt nyilatkozni. Mint mondotta, erre vonatkozóan már elkészült a stratégia, viszont még nem alkalmas nyilvánosságra hozni.
Horváth István: nincs szegregációs veszély
Az identitás kérdése a csángókon kívül a székelység esetében is felmerül. A legutóbbi, 2002-es népszámláláson már sokkal kevesebben vallották magukat székelynek, mint tíz évvel korábban. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, 2011-ben még kevesebb erdélyi magyar ragaszkodik majd székelységéhez, véli Horváth István kolozsvári szociológus.
„Nem hinném, hogy ez a szegregációs veszély fenyegetne, bár az időközben megalakult számos székely szervezet által kifejtett hatást még senki nem tanulmányozta” – fejtette ki lapunknak a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke. Szerinte az úgynevezett székelyföldi brand hangoztatásától a Székely Nemzeti Tanács puszta jelenlétéig sok mindennek lehet vonzereje, még abban az esetben is, ha ezek közül egyik sem buzdítja arra a térség lakóit, hogy a népszámláláson székelyeknek vallják magukat.
„Úgy, ahogy a szászokat meg a svábokat a népszámlálás végső feldolgozásakor a németek közé sorolják, így történik a székelyekkel is. A részletes eredményekben ugyan még külön etnikumként jelennek meg, de ezekkel a számokkal csak a politikusok szoktak manipulálni. A hivatalos statisztika szerint a székelyek is magyarok” – hangsúlyozta Horváth.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Negyven éve elkobzott iratokat kapott vissza az Erdélyi Református Egyházkerület
Negyven év után sikerült visszaszereznie több 15-16. századi levéltári dokumentumot az Erdélyi Református Egyházkerületnek – jelentette be keddi kolozsvári sajtótájékoztatóján Sipos Gábor, az egyházkerület levéltárának vezetője és Ősz Sándor Előd levéltáros.
Mint felidézték, 1970-71-ben, amikor létrehozták Bukarestben a Román Nemzeti Múzeumot, nem csak a megyei múzeumok értékesebb tárgyait szállították a román fővárosba, hanem egyházi intézményeket is arra kényszerítettek, hogy „helyezzék letétbe” kulturális örökségnek számító értékeiket. Így került az Erdélyi Református Egyházkerület Központi Gyűjtőlevéltárában őrzött több igen értékes irat is 1971 márciusában Bukarestbe, s emellett több nagy értékű műtárgytól is meg kellett válniuk.
A tárgyak egy részét legalább kiállították a múzeumban, az iratokat azonban elzárva tartották a nagyközönség és a kutatók elől egyaránt. „A dokumentumok visszaszolgáltatását 1978 óta folyamatosan kéri egyházkerületünk. A múlt rendszerben válaszra sem méltatták a kéréseket, az 1990-es években is elutasították őket” – emlékezett vissza Sipos Gábor.
A levéltár vezetője szerint végül a 2000/182-es törvény megjelenése tette lehetővé, hogy érdemben is követelhessék elkobzott vagyontárgyaikat, de több mint tíz évnek kellett eltelnie, míg az első visszaszolgáltatott dokumentumokat most végre kézhez kaphatták. Az elvi döntés ugyan 2005-ben megszületett, de a részleteket az akkori illetékesekkel nem sikerült letisztázniuk. A pozitív végkifejletre 2010-ig kellett várni.
Sipos elmondta, nagy segítségükre volt Ernest Oberländer-Târnoveanu, a Román Nemzeti Történeti Múzeum főigazgatója, aki felgyorsította az ügy menetét.
Május 6-án végül hat felbecsülhetetlen értékű okirat került vissza a református egyházkerülethez, amelyeket szerencsére a múzeumban megfelelő körülmények között őriztek meg, ezért a negyven év alatt nem sérültek meg. „Hogy miért fontos számunkra az iratok visszaszerzése? – tette fel a kérdést Sipos Gábor. – Azért, mert egy egyház levéltára olyan, mint egy könyv. Ha egyetlen lapot is kitépünk belőle, akkor az az oldal is érvénytelenné válik, és a könyv is megcsonkul.”
A múzeumban egyébként még további négy irata maradt az egyháznak, ebből egy még május folyamán „hazakerül”, s a további három esetében is elindították a visszaszolgáltatás folyamatát. Sipos Gábor elmondta, a visszaszerzett levéltári anyagokat egyelőre széfben fogják tárolni, hogy megóvják azokat, azonban szívesen a kutatók rendelkezésére bocsátják a dokumentumokat.
Az egyházi okiratok digitalizálására vonatkozó újságíró kérdésre a levéltár vezetője sajnálkozva jegyezte meg, hogy arra sem pénzük, sem megfelelő emberállományuk nincs. „Az unitáriusok és a római katolikusok jobban állnak a digitalizálás terén, mi valamelyest valóban le vagyunk maradva. De tervbe vettük. A legértékesebb, legrégebbi dokumentumokkal – köztük a most visszaszerzettekkel – indítjuk a folyamatot, majd azok az okiratok következnek, amelyek iránt a kutatók részéről a legnagyobb igény mutatkozik” – mondta Sipos Gábor. Ősz Sándor Előd hozzátette: ezzel párhuzamosan a dokumentumok kiadását is tervbe vették, eddig már 12 hasonló kötetet jelentettek meg.
Az értékes iratokat nem kívánják elzárni a nagyközönség elől sem. Ha valamely múzeum szívesen szervezne ezekből időszakos tárlatot, s megfelelő fény és klímaviszonyokat tud biztosítani, akkor az egyház szívesen rendelkezésére bocsátja a dokumentumokat. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy az okiratok még az idén visszatérhetnek Bukarestbe is, mivel a történeti múzeum igazgatójával folytatott tárgyalások során felmerült annak a lehetősége, hogy a múzeumban a romániai reformátusokat bemutató tárlatot rendezzenek.
Arról azonban máig nem lehet biztosat tudni, hogy mikor kaphatják vissza az egyházak az állami levéltárakban található anyagaikat. Mint ismeretes, Máté András és Kerekes Károly RMDSZ-es parlamenti képviselő az 1996-os levéltári törvény módosítását kezdeményezte. Ennek értelmében a történelmi egyházak visszakérhetnék az 1950-ben és a hetvenes években elkobzott levéltári anyagaikat is. A módosító indítvány tavaly elbukott a szenátusban, most a képviselőháznál van. Március végén már a képviselőház kulturális szakbizottsága kedvezően véleményezte az indítványt, a szakbizottsági végszavazásra máig nem került sor. Ehhez Márton Árpád, a művelődési bizottság RMDSZ-es tagja szerint még további koalíciós egyeztetésekre van szükség. Szerinte május 15-e előtt nem várható előrelépés.
A negyven év után visszaszerzett levéltári iratok listája
1. 1518. június 21. Hieronymus de Ghinuctys kardinális, pápai kamarás Ladislaus testvér a magyar domonkos provincia perjele és Lucas Italicus testvér a kolozsvári domonkos rendház perjele kérésére átírja X. Leó pápa brévéjét, amelyben a domonkos rendnek ugyanazokat a jogokat adományozza, amelyeket a többi koldulórend is élvez. Az oklevelet Andreas de Porcys közjegyző hitelesítette.
2. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem 1587. december 28-án kiállított oklevele, amelyben 150 forintot adományoz a marovásárhelyi református iskolának.
3. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1615. október 31-én kiállított oklevele, amelyben megerősíti Báthori Zsigmond 1587-es adományát a marosvásárhelyi református iskolának.
4. Apáczai Csere János 1659-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez írott levele, amelyben anyagi segítséget kér a Kolozsvári Református Kollégium tanári karának bővítésére.
5. Halicsi Mihály, karánsebesi származású román református értelmiségi könyveinek (414 db.) és egyéb javainak jegyzéke, amelyeket 1674-ben végrendeletileg a Szászvárosi Református Kollégiumra hagyott.
6. I. Apafi Miháy erdélyi fejedelem 1675-ben átírja és megerősíti azt az adásvételi szerződést, amelyet Sorbán Komfucz kopacseli nemes és Székely László fejedelmi postemester kötött egy szevesztrényi (Fogarasföld) malomhelyről.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Elutasították a Cseke elleni egyszerű indítványt
A képviselőház hétfőn este elutasította az ellenzék által benyújtott egyszerű indítványt, amelyben a Cseke Attila által vezetett egészségügyi minisztérium munkája ellen emeltek kifogást. Ennek szövegét május 2-án nyújtotta be Mircea Duşa, a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőházi frakciójának vezetője. A dokumentumot 114 liberális és szociáldemokrata párti képviselő látta el kézjegyével. A kezdeményezők Traian Băsescu államfőt és a kormányt teszik felelőssé az egészségügyi rendszer folyamatos tönkretételéért.
Az RMDSZ koalíciós partnere, a Demokrata Liberális Párt továbbra is támogatásáról biztosította Cseke Attilát, és közölte, hogy képviselői az indítvány elutasítása mellett szavaznak. A szavazás végül 137 ellene, 134 mellette és három tartózkodással dőlt el. Cseke Attila kijelentette: meggyőződése, hogy a következő egészségügyi minisztert is hasonló kritikákkal illetik majd.
Szabadság (Kolozsvár)

Egyeduralkodás helyett együttműködést ajánl az EMNP
A kezdeményezők célja a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséről, az aláírásgyűjtési folyamat lezajlásáról, a leendő új politikai alakulat főbb célkitűzéseiről, a magyar választópolgárok lemorzsolódásának okairól tartott tegnap sajtótájékoztatót Kolozsváron Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke, Gergely Balázs, az EMNT Közép-Erdélyi régiójának vezetője és Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke. Toró T. Tibor közölte, hogy a párt bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: céljuk a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Úgy vélte, az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus, egyeduralkodó politikáról az együttműködés politikájára. Ezért Toró tárgyalásokat kezdeményezett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében a három erdélyi politikai csoportosulás – RMDSZ, MPP és EMNP – képviselői között.
Az EMNT tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján Csigi Levente elmondta: Kolozs megyén kívül Fehér és Hunyad megyében is segédkeztek az aláírások összegyűjtésében. Az EMNT Kolozs megyei elnöke közölte, Hunyad megyét kivéve, ahol Winkler Gyulának, az RMDSZ helyi elnökének az emberei burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtőket, többnyire mindenhol zökkenőmentesen zajlott az akció. Kolozs megyében, Kolozsvár mellett nagyon sok aláírást gyűjtöttek Széken, Körösfőn, Tordaszentlászlón, Magyarvistán és Várfalván. A legtöbbet, körülbelül ezret Kolozs megyében sikerült összegyűjteniük, a többi helyszínen ezek száma 850 körül tehető.
Nem az elvándorlás a fő ok
Gergely Balázs nem feltétlenül ért egyet a sajtóban napvilágot látott azon véleményekkel, amelyek szerint a magyar szavazók arányának csökkenése elsősorban a kivándorlással és a demográfiai visszaeséssel hozható kapcsolatba.
Az EMNT Közép-Erdélyi régiójának elnöke úgy véli: Kolozs megye esete jól példázza azt a folyamatot, amely egyébként országosan is megfigyelhető. Gergely emlékeztettet arra, hogy 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, ez majdnem 80 százaléka volt a teljes magyar választókorú lakosságnak. 2000-ben a szavazatok száma viszont 70 ezerre, 2004-ben 55 ezerre és 2008-ban 35 ezerre csökkent. Következésképpen nyolc év, azaz 2000 és 2008 között felére esett vissza a Kolozs megyei magyar voksok száma.
„Tekintettel arra, hogy a kilencvenes évek folyamán az elvándorlási hullám lejárt, a 2000-es éveknek nem ez a fő jellemzője. A lemorzsolódás okát tehát elsősorban abban látom, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót megfosztották a tiszteletbeli elnöki tisztségtől, és ennek nyomán bekövetkezett egy törés a korábban többé-kevésbé egységes magyar érdekképviseletben” – mondta az EMNT politikusa.
Gheorghe Funar mozgósító ereje
Gergely Balázs hangsúlyozta: Kolozs megye esetében fontos mérföldkövet jelent a Funar-korszak lejárta, hiszen paradox módon ő volt az a polgármester, aki mozgósító hatást gyakorolt a magyar szavazóbázisra, „gyakorlatilag összetartotta és elkényelmesítette a nyájat”.
„Nem kellett az embereket különösebb módon mobilizálni, hanem maguktól járultak az urnákhoz” – fogalmazott a politikus, hozzáfűzve: ez a korszak a 2000-es évek első harmadának a végén lezárult, ezt követően pedig a megyei politikai elit nem találta meg azokat a válaszokat és eszközöket, amelyekkel a szavazóbázist egyben tudná tartani.
„Ezt a drasztikus csökkenést megállítani csak akkor lehet, ha komolyan megpróbáljuk megkeresni azokat az eszközöket, hívó szavakat és módszereket, amelyekkel újra mozgósítani tudjuk a magyar közösséget. Ezek a választók nem tűntek el, nem vándoroltak el, hanem itt vannak közöttünk. Az új magyar párt feladatát tehát abban látom, hogy minél nagyobb arányban tudja megszólítani az elmaradt szavazókat” – szögezte le Gergely Balázs.
A politikus kiemelte, hogy Kolozsvárnak mint Erdély fővárosának fontos helyet szánnak a párt programjában. Gergely Balázs közölte: szakértői csapatot alakítottak ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, huszonegyedik századi főváros-projekt szülessen meg. Ugyanakkor bejelentette, hogy a leendő pártban betöltendő szerepéből adódó összeférhetetlenségi okok miatt lemond a Demokrácia Központok igazgatói tisztségéről.
Toró együttműködő politikát ajánl
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke elmondta: az új párt célkitűzése a lemorzsolódott magyar szavazóbázis újraépítése. Közölte, hogy az EMNP bejegyzéséhez szükséges első tárgyalásra május 26-án kerül sor. Elmondása szerint heteken keresztül ellenőrizték a begyűlt aláírásokat, de egy párt bejegyzése nem kizárólag csak technikai és jogi ügy, hanem „kőkemény politikai kérdés”.
„Nagyrészt érthető, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) tisztségviselői nem örülnek az új pártnak” – fejtette ki, hozzátéve: az RMDSZ-nek szép lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő politikára, ha továbbra is képviselni akarja a magyar érdekeket.
„Mi nem egy váltópártot akarunk építeni, amely a másikat félre akarja tenni, hanem olyan politikai eszközt akarunk a magyarság kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítés terén” – mondta Toró T. Tibor. Rámutatott: a kulcsszó az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás.
Az EMNT ügyvezető elnöke kitért Tőkés László EMNT-elnök javaslatára, amely szerint a jövő évi önkormányzati választások előtt szervezzenek előválasztást, és készítsék el az erdélyi magyarokat magába foglaló, választási névjegyzékként is működő nemzeti katasztert. Toró T. Tibor emlékeztetett arra, hogy a kataszter kérdése és a belső választások megszervezése hosszú éveken keresztül vita tárgyát képezte az RMDSZ-ben. Szép lassan azonban elfáradtak a szereplők, s kiszorították azokat, akik ezeket az elképzeléseket képviselték, a belső választásokat pedig egyfajta belső tisztújítássá degradálták – mutatott rá.
„Az a tény, hogy nem sikerült összeállítani a nemzeti katasztert és érvényesíteni a belső választásokat, az egyik fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült érvényesíteni a politikai pluralizmust a szövetségen belül” – mondta Toró T. Tibor.
A politikus közölte: levelet intézett Kelemen Hunorhoz, az RMDSZ elnökéhez és a szövetség elnökségi tagjaihoz, amelyben Tőkés László javaslatának megfontolását szorgalmazza. Ugyanakkor javasolja, hogy a három politikai csoportosulás képviselői az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében beszéljék meg az esetleges együttműködés konkrét vonatkozásait.
„Remélem, hogy mindhárom csoportosulásban többen vannak olyanok, akik igazából ebben a modellben gondolkodnak, és kisebbségben találhatók a hegemonisztikus szemléletmódot előnyben részesítők” – jelentette ki Toró T. Tibor.
Vitán felüli kérdések
Hangsúlyozta: a feleknek meg kell beszélniük azokat a kérdéseket, amelyeket a pártpolitikai csatározások alól ki kell venni. Ilyen például a népszámlálás, a csángó- vagy a szórványkérdés stb., ezeket – szerinte – nem szabad átpolitizálni. Toró T. Tibor úgy vélte, az autonómiának is vitán felüli kérdésnek kell lennie.
A leendő párt anyagi hátterére vonatkozó kérdésre Toró elmondta: mint minden párt az EMNP is saját forrásokból – a tagság hozzájárulásából, a támogatóktól származó összegekből – gazdálkodik majd.
Az EMNT ügyvezető elnöke leszögezte: az EMNP nem Tőkés Lászlónak a pártja. Ez olyan értelemben Tőkés-párt, hogy a politikus által képviselt értékrendet akarja felvállalni.
„Tőkés László pártunk védnöke, nagyon szoros kapcsolatban vagyunk vele, és arra törekszünk, hogy ez így is maradjon, hiszen az ő elképzeléseit viszi tovább intézményesen a pártpolitika eszközeivel” – mondta.
• Az oktatási-nevelési támogatásokról szólva az EMNT ügyvezető elnöke, Toró T. Tibor úgy vélte: pozitívnak tartja a támogatáspolitika reformját. Toró szerint jó jel, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását visszaadták a szakmai szervezetnek, azaz a Románia Magyar Pedagógusszövetségnek (RMPSZ), hiszen ez áll a legközelebb a gyermekekhez és a szülőkhöz.
Papp Annamária
Szabadság (Kolozsvár)

Nyílt levél Biró Rozália nagyváradi RMDSZ elnök és Kiss Sándor Bihar megyei RMDSZ elnök részére
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Ifjak Bihar megyei szervezetei felkérik önöket, teljes mértékben határolódjanak el az RMDSZ ügyvezető elnöke, Szabó Ödön által vezetett botránykommandó minősíthetetlen magatartásától, melyet a váradi magyar utcanevek ügyében tartott fórumunkon tanúsítottak.
Mi nem óhajtunk rendőrségi feljelentést tenni ez ügyben, ám kijelentjük, hogy ezek után Szabó Ödönt nem tekintjük tárgyalófélnek semmilyen ügyben és jelenlétét nemkívánatosnak tartjuk rendezvényeinken.
Hisszük, hogy közös nemzeti ügyeinkben az RMDSZ továbbra is partnerünk lehet, hogy megmaradásunk, gyarapodásunk érdekében szervezeteink összefogására a továbbiakban is szükség van. Reméljük, hogy ez az incidens nem lehet akadálya további együttműködésünknek.
EMNT Bihar megyei elnöksége
EMI Bihar megyei elnöksége
erdon.ro

A működőképesség próbája
Fontos az erdélyi magyarok véleménye! Ezzel a gondolattal indított az RMDSZ vezetősége széleskörű konzultációt, és alighanem rögtön át is lehetne fogalmazni: a legfontosabb az erdélyi magyarok véleménye!
Fontos az erdélyi magyarok véleménye! Ezzel a gondolattal indított az RMDSZ vezetősége széleskörű konzultációt, és alighanem rögtön át is lehetne fogalmazni: a legfontosabb az erdélyi magyarok véleménye! Csakhogy nem mindegy, ezt a véleményt a hazai magyar politikusok miként érzékelik. Ha csupán közhelyszerűen és szólampufogtatásként hivatkoznak rá, akkor nyilvánvalóan nem több olcsó hatásvadászatnál, ha viszont figyelembe veszik, hogy az erdélyi magyarság sok-sok szempont alapján rétegződött, és voltaképpen a véleményeknek, nézeteknek ebből az alapszintű kavargásából lehet összerakni az érdekképviselet különböző szintjei számára a legfontosabb cselekvési irányvonalakat, akkor már közelebb járnak az igazsághoz.
Akit legalább megérintett a társadalomkutatás szele, a kérdőív átszaladása nyomán rögtön rájön arra, hogy a célszámként negyedmillió magyart megérintő erdélyi konzultáció voltaképpen egy jóval kisebb mintán is elvégezhető szociológiai vizsgálat felnagyított modellje. Hiszen a kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy a válaszokat különböző skálákon jól lehessen mérni. De hogy miért döntöttek mégis az RMDSZ vezetői a nagy szám mellett, arra legalább három magyarázat van. Az egyik: a nagyváradi kongresszuson a szervezet újjáépítéséről és az erdélyi magyarokhoz vezető kommunikációs megújulásról beszéltek. A második: egy ilyen nagyarányú vizsgálat, amelyet csak helyi szervezetek segítségével lehet véghezvinni, újra mozgásba hozza azokat a különböző szintű tisztségviselőket is, akik hajlamosak elfeledni, hogy választási küzdelemben, egy szervezet jelképével nyertek mandátumot. Harmadszor: közelednek az új választások, és aki a megváltozott romániai magyar politikai mezőnyben folytatni akarja közéleti pályafutását, annak ugyancsak jól fog, ha erősíti kapcsolatait a lakossággal.
Egyébként nem ez az egyetlen módja a helyi szervezetek aktivizálásának. Az új, regionális önkormányzati modell az elméleti megalapozáson túl abba a szakaszba jutott, amikor a demokrácia játékszabályainak betartásával, nem beintésre és felső sugallatra, hanem alulról építkezve kell megalkotni, és mindenekelőtt olyan szerepkörökkel, olyan programokkal felruházni, amelyek úgyszintén a székelyföldi, a partiumi, a közép-erdélyi magyarság mindennapi gondjainak a rövidebb-hosszabb távú megoldásából indulnak ki.
Az RMDSZ két jelenlegi törekvése tehát összecseng: a szervezetet egyrészt vissza kell fordítani azokhoz az alapokhoz, amelyektől – amint bírálói nem egy esetben joggal hangoztatták – az előtérbe helyezett központi politikai küzdelem miatt olykor elszakadt. Másrészt pedig a helyhatósági választások előtt ki lehet próbálni az RMDSZ politikai vetélytársakkal szembeni nagy előnyét: a területi intézményrendszerek működőképességét.
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)

Körvonalazódik az EMNP-program: Tusványoson mutatják be a vitairatát
Toró szerint az RMDSZ-nek át kell állnia a hegemonisztikus politikáról a konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket.
„Május 26-án lesz az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzése kapcsán az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken” - jelentette be Toró T. Tibor, a párt ideiglenes vezetőtestületének vezetője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke mai, kolozsvári sajtótájékoztatóján. Emlékeztetett, a pártbejegyzési folyamat kihirdetésétől számítva 15 naptári nap áll azoknak a rendelkezésére, akik kifogásokat emelnének a párt bejegyzése ellen. Elmondta, a kellemetlenségek elkerülése végett a kezdeményezők fokozottan figyeltek a törvényes feltételek teljesítésére: a hibákat elkerülendő, heteken keresztül ellenőrizték a begyűjtött aláírásokat. 
”Természetesen nemcsak jogi vonatkozásai vannak egy pártbejegyzésnek, hanem egy kőkemény politikai kérdés is. Minden új párt megjelenése felborzolja a kedélyeket, a reakciók ebben az esetben sem maradtak el. Az, hogy az RMDSZ vagy az MPP tisztségviselői nem örülnek, érthető. Az RMDSZ-nek lassan át kell állnia a hegemonisztikus politikáról az együttműködő, konszociatív politikára, ha továbbra is képviselni szeretné a magyar érdekeket. Mi nem egy, a többi párt félreállítását célzó váltópártot akarunk építeni, hanem egy olyan politikai eszközt akarunk a magyar közösség kezébe adni, amellyel új lehetőségek nyílnak az érdekérvényesítésre” - így Toró. Elmondta, az RMDSZ-re és az MPP-re egyelőre partnerként tekintenek, azonban ezek a politikai alakulatok egyelőre váltópártban gondolkodnak, tehát úgy állnak a kérdéshez, hogy vagy ők érvényesülnek a politikai porondon, vagy pedig versenytársaik. Toró szerint egy kisebbségi társadalomban ez a típusú szemlélet nem működik. “Mi számbeli kisebbségben élünk, egy kisebbségi társadalmat akarunk építeni, ahol a céljainkat a román nemzetállami logika ellenében akarjuk érvényesíteni. Az EMNP az összefogás, az együttműködés és a munkamegosztás kulcsszavakat tűzi zászlajára, és így indul csatába az érdekérvényesítésért” - jelentette ki Toró. Szerinte az, hogy Kelemen Hunor történelmi tévedésnek nevezi az új párt bejegyzésének elindítását, az érthető, hiszen neki kell szembesülnie azzal, amivel az elmúlt 20 évben elődei nem kívántak foglalkozni. Toró nehezményezte, és egyúttal visszautasította Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke vádjait, melyek szerint az új párt kezdeményezői magyarországi támogatásból finanszírozzák az EMNP megalakítását. Ugyanakkor azt sem veszi jó néven, hogy Borbély “ötleteket ad a különböző hatóságoknak”, hogy ezek vizsgálódni kezdjenek, miközben elfelejti, hogy neki is ugyanilyen jellegű vádakkal kellett szembesülnie, amikor a magyar civil társadalomnak juttatott, különböző legitim identitáserősítő támogatásokat politikai támogatásnak titulálta a szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges román közvélemény. Toró T. Tibor történelmi mulasztásnak nevezte az erdélyi magyarok nemzeti katasztere összeállításának elmaradását, amelyet már az RMDSZ indulását követően szorgalmazott a tiszteletbeli elnöki tisztséget betöltő Tőkés László. Elmondta, több határozat született arra vonatkozóan, hogy össze kell állítani ezt a választói névjegyzékként is működő összmagyar katasztert, amelynek alapján általános, titkos és közvetlen belső választásokat lehetett volna tartani. Szerinte akkoriban az RMDSZ-en belüli viszonyok eldöntésére szolgált volna egy ilyen választás, azonban ezt nem sikerült érvényesíteni, az ellenzéki hangot megütők kiszorultak a szövetségből.
”Azt hiszem, hogy ez a fő oka annak, hogy 2003 után megjelentek az RMDSZ-en kívüli szerveződések, hiszen nem sikerült a politikai pluralizmust megjeleníteni, amelynek eszköze a belső választás lehetett volna. Így született meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Polgári Szövetség – amelyből később kinőtt a Magyar Polgári Párt -, illetve a Székely Nemzeti Tanács” - vázolta. 
Gergely Balázs, az új párt ideiglenes vezetőségének tagja szerint az Erdélyi Magyar Néppártnak az lesz a nem kis kihívást jelentő feladata, hogy megszólítsa azokat az embereket, akik kiábrándultság miatt az utóbbi szavazásokkor nem járultak urnákhoz. Gergely emlékeztetett a Toró által a múlt héten, a párt bejegyzésének elindítása apropóján tartott sajtótájékoztatón elmondottakra, miszerint az elmúlt két évtizedben 1 millió magyar szavazóról 350-400 ezerre “sikerült letornázni” a választók számát. Gergely szerint nem feltétlenül igazak azok az állítások, melyek szerint a demográfiai csökkenések, a kivándorlás, lemorzsolódás, hanem inkább a mindenkori magyar politikai elit, azaz az RMDSZ a felelős ezért.
Kijelentése indoklásául Kolozs megyére vonatkozó adatokat ismertetett: 1990-ben Kolozs megyében 90 ezer magyar szavazó járult az urnákhoz, amely az akkori választási joggal bíró lakosságnak majdnem 80%-át tette ki. 2000-ben 90 ezerről 70 ezerre csökkent Kolozs megyében a magyar szavazók száma. 2004-ben ez a szám 55 ezerre, majd 2008-ban 35 ezerre csökkent. Nyolc év leforgása alatt felére csökkent a Kolozs megyei szavazóbázis, és ez szerinte nem magyarázható az elvándorlással, mert ez a tendencia a 2000-es években már lezárult. Gergely szerint ehhez a töréshez az is hozzájárult, hogy 2003-ban az RMDSZ megszüntette a Tőkés László által betöltött tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ami ennél is fontosabb, hogy ugyanekkor múlt el a Funar-korszak fenyegetése, amely egyébként mobilizáló hatással bírt a magyar szavazókra.
Szerinte a csökkenést a hívószavak, válaszok, eszközök megtalálásával lehet megállítani. Bejelentette, ehhez gyakorlatilag az EMNP programalkotása folyamatában Kolozsvárnak külön programot szán az új párt. Elmondta, ennek elkészítése elkezdődött, a munkát személyesen koordinálja. “Egy szakértői csapatot alakítottunk ki annak érdekében, hogy egy ütőképes, komoly, modern, 21. századi erdélyi főváros projektet megírjunk” - jelentette ki.
Toró az EMNP országos programjáról beszélve elmondta, két oldalról közelítik meg a kérdést. “Egyrészt léteznek szakmai műhelyeink, amelyek az általános elveket tartalmazó keretprogramot dolgozzák ki. A keretprogramot három régióra bontanánk le: Közép-Erdélyre, a Székelyföldre és a Partiumra, továbbá az ágazati programokra is lebontanánk”. Ennek a keretprogramnak a vitairatát július harmadik hetében megszervezett Bálványosi Nyári Egyetem és Diáktáborban mutatják be. Másrészt konzultációt is terveznek, amely során a közösségekkel, az emberekkel kommunikálnak, feltérképezik ezek problémáit. “Ez már a EMNP megszervezési folyamata, amikor is létrehozzuk a regionális, települési szervezeteket. Ezzel párhuzamosan a hegynek a túloldalán fúrjuk szakmai munkával az alagutat, és reméljük, hogy ez a két alagút találkozik, és fény is lesz benne, és ezt a fényt az EMNP fogja meggyújtani” - fogalmazott.
Toró elmondta, ugyanakkor léteznek olyan kérdések, amelyeknek ki kell kerülniük a pártpolitikai csatározások alól.
Ilyen témák a csángókérdés, a szórvány problémája, illetve a népszámlálás ügye. A Transindex kérdésére Toró elmondta, az autonómia kérdése is egy olyan ügy, amelynek felül kellene kerekednie a politikai vitán. “Jelenleg még nem tartunk ott, hogy depolitizáljuk az autonómia kérdését” ‒ mondta, hozzátéve, hogy ez a téma nemcsak arra való, hogy bekerüljön a választási kampányok során a programba, el kell jutni a munka leosztásához, ellenkező esetben nehéz lesz kiemelni a pártközi csatározások alól.
Toró reménykedik abban, hogy év végéig megszervezik a párt első országos gyűlését, amelyen megválasztják a párt legitim döntéshozó testületeit.
A Transindex érdeklődésére Toró elmondta, a párt finanszírozásához szükséges keretet tagságdíjból, szponzoroktól érkező támogatásokból gyűjtik össze. Elmondta, amennyiben az EMNP parlamenti szerephez jut, az állami támogatások is szóba jöhetnek majd.
Még elmondta, amint az anyagiak megengedik, konzultációt indítanak, amelyből kiderülhet, hogy melyek azok a célkitűzések, amelyeket az új pártnak érdemes felvállalni a magyar közösség elvárásainak megfelelően. Beszámolt arról, hogy a népszámlálás kérdésében mind az RMDSZ, mind az EMNT létrehozott egy munkacsoportot, ez a két csoport pedig elkezdett közeledni egymáshoz.
Toró üdvözölte azt a tényt, hogy az oktatási-nevelési támogatások lebonyolítása átkerült a Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez. Úgy véli, ez egy jelentő lépés a támogatások depolitizálása felé, amellyel elindult a támogatáspolitika reformja is. 
Csigi Levente, az EMNT Kolozs megyei elnöke beszámolt a Kolozs, Beszterce és Hunyad megyei aláírásgyűjtésről. Elmondta, az EMNT Kolozs megyei szervezete nemcsak Kolozs megyében, hanem Fehér és Hunyad megyében is segédkezett az Erdélyi Magyar Néppárt megalakításához szükséges aláírásgyűjtésekben. Csigi elmondta, az aláírásgyűjtés nagyjából zökkenőmentesen zajlott Kolozs és Fehér megyében, ám Hunyad megyében „Winkler Gyula emberei” burkoltan megfenyegették az aláírásgyűjtéssel foglalkozókat, ezért oda személyesen is kiszállt a Kolozs megyei csapat, hogy az aláírásgyűjtésben segítsen.
Kertész Melinda
Transindex.ro

Ponta: „Ez a stratégia Románia ellen irányul”
Egy nyilatkozatában Victor Ponta román szociáldemokrata pártelnök, akinek az állásfoglalását a bukaresti magyar nagykövetség csütörtöki közleményében kategorikusan visszautasította, azt állította: a magyar miniszterelnök és a román államfő „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget.
Az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökének egy sajtóértekezlet keretében Pitesti-ben szerdán elhangzott nyilatkozatát a Mediafax hírügynökség idézte. Ponta kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Basescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani. A szociáldemokrata vezető szerint Basescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Basescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy – mint a szociáldemokrata pártvezér a Mediafax szerint fogalmazott – „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
ma.hu 
Erdély.ma

Toró T. Tibor elutasítja az RMDSZ vádjait
„Nem váltópártot alapítunk, hanem a lemorzsolódott erdélyi magyar politikai közösséget akarjuk újraépíteni” – ezt Toró T. Tibor az alakuló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes öttagú vezetőtestületének elnöke jelentette ki a szerdán Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján.
Toró T. Tibor visszautasította azokat vádakat, miszerint az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) létrehozása történelmi tévedés volna, s hogy az alakuló párt külföldi közpénzekből jönne létre. „Az RMDSZ politikai alelnöke feljelentés-ízű nyilatkozatában ugyanazokat a vádakat fogalmazta meg velünk szemben, amelyeket az elmúlt húsz évben a Szövetségről állították a román nacionalista pártok képviselői” - mondta az EMNP ideiglenes elnöke. Hozzátette: „az RMDSZ vezetőinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható és az Erdélyi Magyar Néppárt nem ellenfél, hanem társ.”
Emlékeztetett: „az RMDSZ-ben nem jött létre a politikai pluralizmus, e történelmi mulasztás következménye, hogy ma a romániai magyar politikában több szereplő is jelen van”.
A politikus közölte: az EMNP támogatja Tőkés László elképzelését az önkormányzati választások előtti belső választások megtartásáról. „A közösség döntse el az arányokat, és akkor ilyen felállásban mehetünk jogérvényesítésért Bukarestbe, Budapestre vagy Brüsszelbe” – mondta. Reményét fejezte ki, hogy „többen vannak, akik így gondolják, és kevesebben, akik továbbra is a hegemonisztikus politikában gondolkodnak”.
Az Erdélyi Magyar Néppárt jogi bejegyzéséről május 26-án, csütörtökön lesz az első tárgyalás a Bukaresti Törvényszéken. A kezdeményezők május 5-én adták át a Bukaresti Törvényszéken a pártbejegyzéshez szükséges közel 30 ezer támogató aláírást.
Krónika (Kolozsvár)

Hivatás vagy szívatás?
Ha Bibó István ma élne, szomorúan konstatálná, hogy tévedett 1946-ban, amikor Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem című tanulmányában még bizakodóan ezt írta: „A politikum területe (...) nem annyira közvetlenül anyagi jellegű, hogy ott minden hazugság oly közvetlenül és hamar megbosszulná magát, mint például a műszaki alkotás vagy a termelés területén...”
Ma már a politikai cselekvés terén a honoráciorok játsszák el a főszerepet, illetve velük játszatják el a bürokrata, illetve az ellenük fellépő demagóg vezérszemélyiségek. S a fő kellék e játszmában az ugyan kicsorbult, de éppen ezért mérgezni alkalmas pénz. A rászorultságban tartottak számára: a Támogatás. Ez alól a forgatókönyv alól nem kivétel és e kelléktől sem mentes az erdélyi magyar kisebbségi politika. Tragikomikus példa rá a magyar diákok szüleinek esete a nevelési-oktatási támogatással. Az adományozó (Fidesz), a korábbi felajánló (MSZP) által kedvezményezett, RMDSZ-hez közelálló Iskola Alapítványon (így implicite az RMDSZ-en) kíván ütni vagy inkább a támogatás kiosztásával járó csekélyke szimpátiát akarja lenullázni, de valójában a gazdasági válságba lassan belesüllyedő szülőkön, a diákokat a magyarországi támogatás mézesmadzagjával is csalogató (szórvány) iskolákon üt. (Sajnos, a szép gesztussal felajánlott, de nem igazán nagy összegű, háromszáz-háromszázötven lej körüli támogatás számos erdélyi magyar család számára jelentős segítség, és fokozottan igaz itt az a mondás is, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. Miként az is, hogy a vegyesházasságok esetén vagy a nagyvárosi szórványban sok esetben az is nyom a latba az iskolaválasztás során, hogy mikor, június-júliusban, vagy pedig szeptemberben jutnak a kedvezményhez a családok.)
De az egyedi példák boncolgatása helyett foglalkozzunk inkább azzal, hogy az erdélyi magyar politikára – anyaországi hatásra is – egyre inkább ráillik a Max Weber által leírt állapot. A politikai pluralizmus és a hatalmi struktúrák megszerzésének, illetve megtartásának a küzdelme közepette kiéleződik a pártharc a karizmatikus, illetve az eddigi honoráciorokat irányító vezérszemélyiség között. Tény: a karizmatikus vezéregyéniségtől a párthívek (mert elvhűségről mifelénk beszélni tévedés lenne!), a pártvállalkozók személyes hasznot várnak, legfőképpen azt, hogy a népszerűsége szavazatokat, mandátumokat szerezzen, amelyeknek birtokában átvehetik a hatalmi struktúrák ellenőrzését, a jelenlegiek helyett maguk váljanak honoráciorokká. Ezért eszmeileg nem egy elvont és középszerű, néhol atavisztikus pártprogram gyakorlatba ültetéséért dolgoznak, hanem egy konkrét emberért, annak győzelméért.
Ám ez nem lesz egyszerű, hiszen a másik oldal honoráciorai is megtartották befolyásukat a társadalomban. A karizmatikus vezérszemélyiséggel ha nem is mint Homo novusszal, de legalábbis mint Homo naivusszal szembesülnek, aki iránti ellenérzésüket a kétségbevonhatatlan hivatalnoki tapasztalat táplálja.
Nos, ennek a harcnak a kezdeti állapotában mindkét fél a másik elhiteltelenedésétől, elhiteltelenítésétől reméli pillanatnyi előnyét. Az anyaországi nyílt állásfoglalás sem döntheti el a pártháborút. De ettől a kettős frontvonaltól hamar eltávolodhat az erdélyi magyar választóknak az a rétege, amelyik elutasítja a szélsőségeket, mert – igen helyesen – nem a konfrontációban, hanem a kooperációban, az együttműködésben látja a lehetőséget a korszerű kisebbségi magyar társadalom építésére. Ha a kisebbségi politika Erdélyben nem a hivatásról, hanem a szívatásról szól, biztosan megjósolható, hogy mindannyian belefulladunk annak bűzébe.
Mert abban azért igaza volt Bibó Istvánnak, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat felépíteni. A demokratikus politika gyakorlatát továbbra is hiteles politikusoknak kell meghatározniuk. Mert Erdélyben a jellem megítélésének nagyon fontos politikai relevanciája van. Még.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarságszámlálás
Végre van valami, amiben a létező magyar érdekképviselet, az RMDSZ, az MPP és a most születő Erdélyi Magyar Néppárt korifeusai is egyetértenek: az őszi népszámlálás alkalmával ki kell védeni azt az átlátszó nemzetmegosztási manővert – ha a nyomtatványok elkészítéséig honatyáink és a tömegnyomás nem tudja a magyar, székely és csángó nemzetiségre bontást megakadályozni, hogy ne tegyenek kivételt velünk se, mint ahogyan a népszámlálási íveken az oltyánt, mócot, moldovánt sem különítik el egymástól.
A székely és csángó kifejezés ettől “házi használatra” megmaradhat, jelölheti azokat az erényeket, amelyekkel a magyar kultúrájú, magyar nyelvű egyén felruházza önmagát, vagy valójában rendelkezik is ezekkel, ezután is birtokolhatja azokat a negatív tulajdonságokat, megőrizheti azokat a vicceket és adomákat, amelyek e közösségekre jellemzőek, de a magyarságával senki se játsszék! Ha három csoportra bontanak bennünket, illetve ha ezt a csapdahelyzetet nem tudjuk vagy nem akarjuk elkerülni, nyelvi és kulturális jogaink fognak súlyosan csorbulni. Az új magyar nemzetpolitika segít bennünket abban, hogy mit rákentek e névre a kommunista és balliberális évtizedek, a Nemzeti dal üzenetéhez híven, lemossuk a gyalázatot, valljuk és vállaljuk magyarságunkat. Ebben elsősorban – szakmai felkészültségtől, munkahelyi beosztástól és adminisztratív-területi kötöttségektől függetlenül – mindenkinek önvédelmi és közösségvédelmi kötelessége a saját nemzetéhez tartozást kinyilvánítani. A lakosság lelki felkészítésében rendkívüli szerepet kell tudatosan vállalnia az értelmiségnek, a pedagógusoknak, lelkészeknek, de mindenkinek, különösen a szórványban, a vegyes házasságban élőknek, a magyar anyanyelvű cigányságnak, a moldvai csángó magyaroknak, hisz valóban arról van szó, hogy rabok legyünk-e, vagy szabadok. Üdvös lenne, ha ebben az időszakban a magyarságvállalásban programadó költeményünk, a Nemzeti dal nem esnék ki emlékezetünkből, és nem mállana le ajkunkról, mert most valóban időszerű a felszólítás: Talpra, magyar, s az “itt az idő, most vagy soha” parancsa. Ha a szó klasszikus értelmében nincs is közös hazánk, ennek ellenére nemzeti hovatartozásunk közös, hogy ne kellessék szolga földön élnünk, és szolgaföldben nyugodnunk. Tőlünk függ és rajtunk múlik, hogy a magyar név megint szép lesz-e, méltó lesz-e régi hírnevéhez, és mi méltók leszünk-e ennek a névnek a megbecsülésére és viselésére.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
Ponta kirohant Orbán Viktor ellen
Visszautasította a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata pártelnök szerdán elhangzott állításait, melyek szerint Traian Băsescu és Orbán Viktor közös stratégiát dolgozott ki a romániai magyar közösség megosztására, és a két politikus “bolsevik, fasiszta, náci” értékeket képvisel.
Az ellenzéki pártvezér piteşti-i sajtótájékoztatóján rohant ki a román államfő és a magyar miniszterelnök ellen. Kifejtette: az RMDSZ nem megfelelő partner sem Băsescu, sem Orbán számára, ezért az említett stratégia szerint a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni vagy akár el kell távolítani. Ponta úgy véli, Băsescu és Orbán egyaránt “Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. Szerinte Băsescu és Orbán személyes stratégiájáról van szó, e két politikusban az a közös, hogy “bolsevik, fasiszta, náci értékeket” képviselnek. A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége tegnap közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. “Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – áll a közleményben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszautasítja a magyar nagykövetség Victor Ponta „durva, sértő minősítéseit”
Közleményben utasítja vissza a bukaresti magyar nagykövetség Victor Ponta szociáldemokrata (PSD) pártelnök „kirívóan durva, sértő minősítéseit”, miután a politikus azt mondta: Traian Băsescu és Orbán Viktor „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak, és stratégiát dolgoztak ki a romániai magyar közösség megosztására.
Victor Ponta PSD-elnök szerdán Piteşti-en azt mondta egy sajtótájékoztatón, hogy Traian Băsescu román államfő és Orbán Viktor magyar miniszterelnök „közös stratégiát” dolgozott ki, hogy megossza a romániai magyar közösséget. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében az RMDSZ-t meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik.
A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”.
Ponta szerint Băsescu és Orbán „személyes stratégiájáról” van szó, e két politikusban az a közös, hogy „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
A Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetsége csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. „Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva” – állt a közleményben.
Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne – olvasható a nagykövetség közleményében, amely leszögezte: Magyarország, mind a soros EU-elnökség idején, mind a jövőben a két szomszédos uniós tagállam európai értékrendű, jószomszédi kapcsolatainak további érdemi fejlesztésére törekszik, függetlenül a két országban zajló belpolitikai folyamatoktól.
Nem ez az első eset, hogy a PSD elnöke egyszerre támadja Băsescut és Orbánt. Egy héttel korábban Victor Ponta azt mondta: a román államfő és a magyar miniszterelnök között létezik egy Románia elleni egyezség, amelynek része a bejegyzés előtt álló új erdélyi magyar párt támogatása az RMDSZ és Románia érdekei ellenében.
Korábban Ponta Kadhafi líbiai diktátorhoz hasonlította Orbánt és Băsescut.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi magyar névjegyzéket készítene az Erdélyi Magyar Néppárt
Lemondott a demokrácia-központok igazgatói tisztségéről Gergely Balázs, a bejegyzés előtt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja. A kolozsvári politikus azzal indokolta döntését, hogy jelenlegi státusa öszszeférhetetlen azzal a tisztséggel, amelyet az új pártban fog betölteni, erről azonban nem kívánt további részleteket elárulni. Gergely közölte továbbá, a lemondását tartalmazó levelet már elküldte a demokrácia-központokat működtető Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökségének.
Eközben Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, az új párt ideiglenes elnöke tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatóján bejelentette: levélben kérte Kelemen Hunortól, az RMDSZ elnökétől az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum mihamarabbi összehívását, melynek foglalkoznia kell az úgynevezett magyar nemzeti kataszter összeállításával. „Az RMDSZ vezetőinek be kell látniuk, hogy az eddigi hegemonisztikus politizálás nem tartható, és az EMNP nem ellenfél, hanem társ akar lenni” – szögezte le Toró T. Tibor. Közölte ugyanakkor, az RMDSZ elnökéhez címzett levelében arra emlékezteti Kelemen Hunort, hogy az erdélyi magyar választók jegyzékének elkészítése az RMDSZ kezdeti éveiben is közvita tárgya volt. A politikus szerint a névjegyzék hiánya vezetett oda, hogy jelen pillanatban több politikai párt, szervezet alakult az RMDSZ-en kívül.
Ugyanakkor tegnapi sajtótájékoztatójukon az alakulóban levő párt képviselői egybehangzóan állították, az Erdélyi Magyar Néppártra a politika és a közélet iránt érdeklődésüket vesztett erdélyi magyarok urnák elé csábítása miatt van szükség. Gergely Balázs, az EMNP ideiglenes elnökségének a közép-erdélyi régiót képviselő tagja elmondta: Kolozs megyében a magyar szavazók aktivitása 2000 óta felére csökkent. Míg 1990-ben Kolozs megyében 90 ezren szavaztak az RMDSZ-re, 2000-re már csak 70 ezerre apadt a szövetséget támogató szavazatok száma, 2004-ben 55 ezren, 2008-ban 35 ezren voksoltak az RMDSZ-re. Gergely Balázs szerint ennek nem az elvándorlás az oka, hanem az, hogy 2003-ban Tőkés Lászlót félreállították az RMDSZ-ben, és ez törést okozott a közösség életében. Gergely Balázs ugyanakkor arról számolt be, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt aláírásgyűjtő önkénteseit a Hunyad megyei RMDSZ képviselői burkoltan megfenyegették. „Két ilyen esetről tudunk, az önkéntesek egyikét, egy gyerekét magyar iskolába írató édesanyát telefonon figyelmeztették: az iskolabuszt, amellyel gyereke utazik, a szövetség fizeti” – jelentette ki Gergely Balázs.
Széll Lőrincz, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnöke, a Hunyad megyei RMDSZ- szervezet nemrég leköszönt ügyvezető elnöke a Krónika érdeklődésére határozottan cáfolta, hogy az RMDSZ tisztségviselői megfenyegették volna az EMNP aláírásgyűjtőit, mint mondta, szó nem lehet erről, hiszen Hunyad megyében jó a magyar–magyar együttműködés.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Számvetés naplóban
Beszélgetés Virág György mérnökkel, a Maros megyei önkormányzat volt elnökével
Beszélgetőtársunk szülei Kolozsvárról költöztek át Marosvásárhelyre a Székely Színház megalapításakor, mindketten a társulat műszaki munkatársai voltak. Gyermekkorát, de további életútját, érdeklődési körét is meghatározta a színház, az irodalom, a klasszikus kultúra. Közel másfél évtizedet töltött a Maros megyei önkormányzatban, életének mindennapjait 1988-tól 2004-es nyugdíjbavonulásáig naplóban örökítette meg, amely a közelmúltban jelent meg.
Mikor kezdett naplót írni?
- Kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1988 óta vezettem naplót. Amit akkor nem írtam le, utóbb emlékezetből rekonstruáltam, de csak egy ilyen nagyobb lélegzetű kihagyás volt a tizenöt és fél év alatt, a 2000-es év. Amikor ennek az évnek a történéseit néhány napos-hetes összefoglalásban 2001. január elsején rögzítettem, úgymond a szabadnapomon, viszonylag friss emlékezetből írtam.
A többi évben, ’88. december 1-jétől kiindulva, napi rendszerességgel írtam, vagy éjszaka vagy nappal, ahogy időm akadt, tehát akkor jegyeztem fel a gondolatokat. Természetesen a szerkesztés során, amit nyugdíjazásomkor kezdtem el, 2004-ben, már bőven került szabad percem, de így is a szerkesztés három évig tartott. Ez alatt mérlegeltem, hogyan fogalmazzam elfogadhatóvá azokat a szövegeket, amelyek egyáltalán nem közlésre szánt írások voltak, hiszen nem azzal a szándékkal ültem le naplót írni, hogy majd valamikor kiadom, de az évek során egyre inkább gyűlt ez a fajta felismerés, szándék, tapasztalat, hogy majd meg kellene írnom a szerkesztett változatot is. Mert nyilvánvaló, hogy egy napi bejegyzés nem lehet olyan kerek, a gondolatokat úgy rögzítve, ahogyan az utóbb a könyvben megjelenik.
Hogy senki ne vádolhasson azzal, hogy mást írtam akkor és más jelenik meg a nyomtatásban, minden kutatónak rendelkezésére fog állni az eredeti kézirásos anyag fényképmásolata, amit teljes egészében átadtam a kolozsvári Jakabffy Elemér Alapítványnak. A számítógépes változatot 2004 őszén kezdtem beírni és 2007 decemberében fejeztem be. Nagyon nagy munka volt, hihetetlen erőfeszítés – eredetileg 800–900 oldalt tett ki a kézi változat.
A szerkesztett forma feszesebbé vált annak ellenére, hogy a szerkesztés során bizonyos, korábban leírt eseményekről vagy személyekről amennyiben véleményem megváltozhatott és megváltozott, megengedtem magamnak, hogy 2005-ben kommentárt fűzzek ezekhez – ami utóbb eszembe jutott vagy ami éppen aktuálissá tette a dolgot. És milyen érdekes, miként ismétlődnek a helyzetek, így vagyunk állandóan az észak-afrikai helyzettel, az Öböl-háborúval, már akkor is, ’88-ban volt Öböl-helyzet, a világpolitika mai szereplői már akkor is ott voltak a világ színpadán, forog a világ, de mintha makacsul visszatérne egy-egy pontra.
Mi késztette arra, hogy naplóírásba kezdjen?
– Ha poénkodni akarnék, azt mondhatnám, itt kezdődött, ahol beszélgetünk, a Bolyai Farkas Líceumban, ahol érettségiztem. 1961-ben végeztem – éppen ötven évvel ezelőtt – , kortársaim számára én írtam meg az év krónikáját, és én olvastam fel az érettségi ünnepségen: volt tehát némi előzménye a naplóírásnak. 1988. december 1-jén volt 70 éves a gyulafehérvári román nemzetgyűlés, és annyira elfogott a keserűség, hogy még mindig ugyanazokkal a hazugságokkal, történelmi hamisításokkal, csúsztatásokkal élnek, ugyanazt szajkózzák, hogy elkezdtem írni, azt mondtam magamnak, nem lehetetlen, nem vágyálom csupán: biztos, hogy közel van a Ceauşescu-rendszer bukása.
Nem akarom belemagyarázni, hogy a dolgok állásából következően logikus volt az előérzetem, hiszen nem mertem így leírni az első lapra. Féltem. Már jócskán benne jártunk a Gorbacsov-féle nyitásban, a peresztrojkában, tehát ez is közrejátszott. Hozzájárult a naplónyitáshoz az is, hogy a Kossuth rádiót hallgatva az ember sokkal több információhoz is hozzájutott, mint az átlag romániai, elsősorban a román ember.
De engem felháborított december elseje ünneplése, nekünk azóta sem, és soha nem is lesz ünnep. Annyira sértett, hogy miután hivatali kötelességem lett volna megjelenni a december 1-jei ünnepségeken, koszorúzásokon, úgy sikerült intéznem az évek során, hogy soha nem tartózkodtam Romániában december 1-jén. Úgy adódott, hogy az eurórégiók közgyűlését mindig erre az időszakra szokták összehívni. Togănel, a főnököm nem tudott idegen nyelveket, mindig engem küldött, én pedig kapva kaptam a lehetőségen.
Így sikerült elkerülnöm az elkerülhetetlent. Ilyformán megmentettem magam attól a kínos helyzettől is, hogy kifütyüljenek, amikor koszorúzom, mert ez is megtörtént. Ugyanis kénytelen voltam többször, nem december 1-jén, más alkalommal koszorút elhelyezni és kifütyültek. Számomra ez roppant kínos volt. Másoknak is. Tehát kerültem, ha lehetett, de itt jegyzem meg, hogy sokan megróttak ezért az RMDSZ-es vezetők közül. Én ezt így rendeztem. Nem tüntető módon, nem harsányan nyilvánítottam ki különvéleményemet, hiszen mint román törvényekre felesküdött köztisztviselő, nem is tehettem volna büntetlenül.
’88 végén kezdte írni, akkor ez mit jelentett, veszélyes volt?
– Annyira veszélyes, hogy december 15-én házasodott a volt padtársam, és nem mertem leírni a nevüket. A vártemplomban volt az esküvő, és csupán annyit írtam, hogy P és A esküvője a vártemplomban. A feleségem tudta, hogy naplót írok, de nem nézett bele soha, és nem is foglalkoztatta a dolog. Én elmondtam neki, látta, hogy későig fennmaradtam vagy hajnalban keltem. A naplóírás is beépült a mindennapi életem tevékenységei közé. Később lazítottam ezen.
Amikor a Kossuth rádióban 1989-ben már elhangzott, majd január végén Pozsgay Imre kijelentette, hogy népfelkelés volt ’56, és a hasonló nagy horderejű történések kortársa lehettem, mindezek arra sarkalltak, hogy folytassam a dolgot, és egyre kevésbé figyeltem arra, mit szabad és mit nem leírni, hogy ne törődjek sokat a veszélyesnek tartott gondolatokkal. ’88-ban nagyon lényeges dolog történt, néhai Balogh Csaba barátom lakásán megismerkedtem egy fiatal magyar történésszel, aki ’87-ben diplomázott Szegeden. Bárdi Nándornak hívják, ő lett később a könyvem szerkesztője.
Többször is, szinte kéthavonta találkoztunk titokban Csaba lakásán. Mindig hozott könyveket, folyóiratokat Magyarországról, és elvitte azokat a leveleket, amelyeket Csaba megjegyzéseivel fűszerezve mi fogalmaztunk meg Füzi Miska barátommal közösen. Nándi eljuttatta a Magyar Rádióhoz, Pozsgay Imréhez és más helyekre. De ez nem valami ellenállás volt, egyszerűen úgy éreztük, hogy valamit tenni kell. Így alakult 1989 decemberéig a naplóírás.
Hogyan indult a politikai karrierje?
– 1989 decemberében a véletlen úgy hozta, hogy Király Károllyal újra találkoztam. Király négy és fél évig, ’73 és ’78 között hivatali főnököm volt, és több mint tíz éven át eljártunk tekézni a valamikori Voinţa-pályára, a Ligetbe. Mivel munkatársaim a Nemzeti Megmentési Frontba delegáltak, akkor Király Károly engem meglátott, és javasolta, hogy vállaljam el a megye gazdasági ügyeit, feleljek én azokért a Front bürójában, én ugyanis igazán ismerem Maros megyét, hiszen a megyében rengeteg kisipari szövetkezet volt.
’90 január 3-án elvállaltam, onnantól kezdve március 20-ig, a rosszemlékű etnikai konfliktusig voltam pozícióban. Eredeti munkahelyemen állásomat felfüggesztették, zárolták, és pontosan az ominózus 20-án megválasztottak a kisipari szövetkezetek elnökének, ezért aznap bent sem voltam a tanácsnál, csak este tudtam meg az eseményeket. Másnap bementem és bejelentettem, hogy abbahagyom a politizálást. Erre jött Voican Voiculescu és kinevezett alelnöknek. Leváltották Kincsest, Királyt.
Meg voltam győződve, hogy semmi dolgom nem lesz szövetkezeti elnökként. Fel voltam szabadulva, hiába mondtam a tanácsnál, hogy három napja húszezer embernek vagyok a főnöke, hiába mondtam volna akármit is, megszavazták, hogy én legyek a magyar alelnök: belecsöppentem ebbe. Egy fizetésért dolgoztam három és fél hónapig, el akartam búcsúzni, otthagyni a politikát.
Naplóírás közben a kultúrával is foglalkozott a napi politika mellett, maradt erre is ideje. A köztudat általában úgy tartja: a mérnököt nem érdekli a színház.
– Két alapvető dolgot kell megjegyeznem: én eleve irodalomi beállítottságú voltam és vagyok, nagyon szerettem az irodalmat. A másik, hogy színházban, az egykori Székely Színházban éltem le a gyermekkoromat, az meghatározta az érdeklődésemet. Villamosmérnök vagyok, büszke vagyok arra, hogy Temesváron végeztem, de én folyamatosan, a naplón ez is végigvonul, hetente színházba jártam, ha jött egy társulat vendégelőadással, azt megnéztem, és nagyon sokat olvastam. Nyitott voltam a világra.
Virág György (1944, Kolozsvár)
Mérnök, politikus. A temesvári műszaki egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett, Marosvásárhelyen a Kisipari Szövetkezetek Megyei Szövetségének volt irodavezetője, majd energetikusa, termelési és műszaki osztályvezetője. A rendszerváltást követően vállalt politikai feladatot a Maros megyei önkormányzatban, ahol előbb alelnök, majd elnökként irányította a megye ügyeit, szívügyének tekintve a kulturális intézmények működését, a repülőtér fejlesztését. A megyei tanács éléről vonult nyugdíjba 2004-ben.
– Van még egy hobbim, a sportstatisztika, több mint ötven éve vezetem, a magyar válogatott játékosait, összes mérkőzését feljegyeztem, hányszor és kikkel játszott, hány gólt rúgott, az olimpiai szerepléseket is számon tartom, a mai napig vezetem. A román válogatottal ugyanez a helyzet. Ezt is ki lehetne adni. Szándékomban állt kiadni, de azután a munka után, ami a napló megjelentetésével járt, meggondoltam magam.
A műveltséggel kapcsolatosan hadd jegyezzem meg, a mi korosztályunk kulturális szemhatára tág, abban benne foglaltattak nemcsak a műszaki ismeretek, hanem az alapvető irodalmi művek is, tehát egy-egy idézet hallatán nem sokat kell gondolkozzunk, honnan is van ez, latin-e vagy francia. Sokat köszönhetünk tanárainknak, manapság ez ismeretlen. Mi úgy tudunk beszélgetni egymással, hogy bár húsz évig nem találkoztunk, már két mondat után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
Sok éve, amikor a színház körül bajok támadtak, ön a társulat mellé állt. Ha ön nem humán beállítottságú, akkor is így tesz?
– Nos, akkor megszüntettük volna a filhamóniát, a népi együttest, a bábszínházat. A megyei tanácsosoktól szinte hetente kaptam a pofonokat a repülőtérért és a kulturális intézményekért, mondták, inkább javítsuk fel a közutakat. Tizenkét művelődési intézményt finanszíroztunk a megyei tanács költségvetéséből: Ez nem valami kegy volt, hanem csak így működhettek. A Látó folyóiratot is azért szerkeszthetik saját székházában, mert azt mondtam, hogy a lap a megyei tanács tulajdona. Ha már kirakta a Kereskedelmi Kamara a Toroczkai-Wiegand Ede-féle palotából, akkor legalább legyen egy tisztességes helye a szerkesztőségnek. A könyvtár, a képtár, a múzeum....
Most is figyeli, hogyan működik a megye.
– Fenntartom, hogy különösen itt, Marosvásárhelyen abban a helyzetben, amelyben élünk nincs más mód, mint nagyon pontos célokat kitűzni és azokért dolgozni, de nem tűzzel-vassal, sebbel-lobbal, hanem alaposan, szépen. És demokratikus módon. Amikor végre ismét kiírták a Kultúrpalotára magyarul is az intézmény nevét, egy nappal előtte a prefektus még bosszankodott ezen. Én azt szerettem volna kiírni, hogy dr. Bernády György Művelődési Palota, de nem ment. Nem ment át.
Keserűen tekint vissza?
– Ezzel a könyvkiadással túl vagyok a keserűségen. Restellem, hogy nem tudtam többet tenni, de csalódott nem vagyok. Nézze, úgy érzem, ha másképp csináltam volna a dolgokat, akkor az már nem én volnék. Nem tudtam én hasonulni ahhoz a közeghez, amiben mozognom kellett, és örvendek, hogy hatvan évesen önszántamból vonultam vissza. Nem akartam folytatni.
Jól érzi magát, amikor hazatér Vásárhelyre?
– Nem. A tavaly eldöntöttük, hogy kiköltözünk Budapestre, ott él a fiam, a menyem és két unokám. 2007-ben lettem magyar állampolgár, holott én annak születtem, akár kérhettem volna tíz évvel ezelőtt is, nem kértem, holott akkor megvolt az ideje; 2005-ben kértem, és két év múlva meg is kaptam, fizettem érte, rendesen. Nem kellett a protekció. Korábban azt hittem, hogy soha nem tudnék elszakadni lélekben Vásárhelytől. Nem állítom, hogy elszakadtam tőle, de amikor látom, hogy mi történik, hiszen interneten naponta olvasom az újságot, akkor azt gondolom, hogy Vásárhelyen már nem azt találom, amiért én a várost úgy szerettem.
A vonzalom gyakorlatilag nem 1990. március 20-án bicsaklott meg, ez egy hosszabb folyamat. Akkor súlyos csapás ért, és azóta tart ez a hosszabb folyamat. Menthetetlenül. Én mondhatok szépeket, mégis ezt érzem. Hiszen ha már Budapesten új lakást rendezünk be, jól vagyunk, jól érzem ott magam, akkor... Marad az írás és az utazások.
Az önéletrajzi regényemet tizenöt éve megírtam, de rossz. Háromszáz oldalasra tervezem, most csak száz van megírva, de az sem fényes. Ahogy Szőcs István mondja, ha valaki Vásárhelyen kívül elolvassa, nem érti meg. Ez még egy előttem álló cél, ha tényleg lesz elég ambícióm és futja a lelkesedésből, tán elkészül.
Antal Erika
Új Magyar Szó (Bukarest)

Pengeváltás
Sértőnek és alaptalannak minősítette Magyarország bukaresti nagykövetsége Victor Ponta nemrégiben tett nyilatkozatait Traian Băsescuról és Orbán Viktorról, a PSD elnöke viszont azzal vádolta a diplomáciai képviseletet, hogy beavatkozik Románia belpolitikájába.
Szerdai, piteşti-i sajtótájékoztatóján Ponta azt állította, Traian Băsescu román államfő és Orbán Vikor magyar miniszterelnök közös stratégiát dolgozott ki „a romániai magyar közösség megosztására”, és azt az ország elleni stratégiának nevezte két olyan ember részéről, akikben az a közös, hogy „náci értékeket” vallanak.
Válaszként Magyarország bukaresti nagykövete visszautasította Victor Ponta kijelentéseit. „Victor Ponta alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítésekkel illette Magyarország miniszterelnökét, aki most egyben az Európai Unió Tanácsának soros elnöke is. Magától értetődik, hogy kategorikusan visszautasítjuk e közléseket, amelyek tartalma és stílusa sem elfogadható két európai szomszéd ország kapcsolatában. Sajnálattal tapasztaljuk azt is, hogy Victor Ponta ismétlődően a magyar miniszterelnököt is belekeveri román belpolitikai célú fellépéseibe, alaptalan rágalmakat is felhasználva. Amennyiben ez így folytatódik, abból mindenkinek csak kára keletkezne”, áll a nagykövetség közleményében.
Pénteken viszont Victor Ponta elítélte, hogy a magyar nagykövetség „beavatkozott” Románia belpolitikájába. „Nem ez az első eset, hogy a magyar nagykövetség túllépi hatáskörét, és beavatkozik a romániai politikába. A magyar nagykövet milyen jogon foglal állást azzal kapcsolatban, amit egy romániai ellenzéki párt állít? Továbbra is várjuk a magyarázatot a március 15-i felháborító gesztusok ügyében, amikor a sajtó beszámolói szerint a magyar nagykövet felesége meglehetősen súlyos kijelentéseket tett, amelyekben képtelen területi igények fogalmazódtak meg”, áll a Szociáldemokrata Párt (PSD) pénteki, MEDIAFAX-hoz eljuttatott közleményében.
Ponta hangsúlyozza: az RMDSZ kongresszusán részt vett a budapesti hatalom egy másik képviselője, a miniszterelnök-helyettes, aki explicit módon kérte, hogy az RMDSZ maradjon kormányon Emil Boc és Traian Băsescu pártjával. „Az ilyen közvetlen és brutális beavatkozások a román és a magyar történelem olyan rossz emlékű időszakát idézik, amikor a szovjet biztosok diktálták országaink politikáját. Nem fogadjuk el, hogy a romániai politikai vezetők politikai utasításokat kapjanak Budapestről”, állítja Ponta a közleményben.
A PSD emlékezteti a magyar nagykövetet a 2001–2004-es időszakra, amikor Románia nagymértékben ösztönözte a két ország együttműködését minden szinten, így jó szomszédsági és együttműködési kapcsolat épület ki. Akkoriban jelentős előrelépés történt a kisebbségek védelme terén, de ez egy pozitív, bizalmi légkörben történt. Ponta szerint az európai szellemiség a tagállamok együttműködését jelenti, nem pedig „megfélemlítési vagy utasítási próbálkozásokat”.
„Ezt a szellemiséget azonban megszegik olyan antidemokratikus személyiségek, mint Traian Băsescu vagy Orbán Viktor, akik ártalmas személyek Románia és Magyarország számára egyaránt”, áll Ponta közleményében.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)

A szórvánnyal való foglalkozás a nemzet önvédelme”
A Kárpát-medence magyar szórványstratégiájának az előkészítése volt a feladata a Szórvány és nemzetépítés című nemzetközi konferenciának, amelyre május 13–14-én került sor a temesvári Bartók Béla Líceumban. 
A tanácskozás résztvevőit Répás Zsuzsanna államtitkár köszöntötte, aki ez alkalommal elmondta: 2010 óta kiemelten fontos a magyar kormány számára a külhoni magyarság helyzete és ezen belül is prioritást élveznek a szórványközösségek. Ezért létrehozták a MÁÉRT két új albizottságát, amelyek a Kárpát-medencei szórványközönségekkel és a nyugati diaszpórával foglalkoznak. A Kárpát-medencei szórvány albizottság elnöke dr. Bodó Barna és feladata a szórványstratégia kidolgozása, ebbe épülnek majd be a temesvári konferencia tapasztalatai. Répás Zsuzsanna azt is jelezte: az a cél, hogy a szórványközösségeket ne csak a támogatások tartsák életben, hanem önállóan is életképes közösségekké váljanak.
A konferencia első napján a szórványkutatók és a politikusok elemezték a Kárpát-medencei magyar szórványközösségek helyzetét. Dr. Biczó Gábor (Miskolci Egyetem) az asszimiláció fogalmának különféle értelmezéseit elemezte, hangsúlyozva: többség és kisebbség élhet úgy is együtt, egyensúlyban, hogy nem történik asszimiláció, ennek az esetnek különös jelentősége van egy szórványstratégia kidolgozása szempontjából. Dr. Gyurgyik László a felvidéki magyarság elszórványosodásának folyamatát mutatta be statisztikai adatokkal, demográfiai térképekkel illusztrálva. Dr. Bodó Barna előadása során arra hívta fel a figyelmet, hogy szórvány fogalma szellemi hungarikum, a többi Kárpát-medencei nemzet nem tesz különbséget a szórvány és a diaszpóra fogalma között. A dr. Balogh Balázs (az MTA Néprajzi Intézetének igazgatója) moderálta panelbeszélgetés során Kárpát-medencei politikusok értékelték az erdélyi, délvidéki és felvidéki szórványközösségek helyzetét. Székely István (RMDSZ) a szórványkollégiumok és a magyar házak hálózatának kialakítását tartotta a legfontosabbnak, hangsúlyozva, hogy a szórványközösség külső támogatás nélkül nem tudja megőrizni identitását. Toró Tibor (EMNT) szerint a szórványstratégiát ki kell emelni a pártpolitikai csatározások köréből és csak konszenzusos alapon lehet kidolgozni, ugyanakkor a szórványstratégia a nemzetstratégia része kell legyen.
A konferencia második napján a szakemberek mellett az egyházak és a civil szervezetek képviselői is kifejthették álláspontjukat a szórványközösségek helyzetével kapcsolatosan. Rendkívüli eredményekről számolt be Balázs-Bécsi Attila, a szamosújvári Téka Alapítvány elnöke: a Kallós és a Téka Alapítványoknak a mezőségi szórványban sikerült több mint 200 fiatal számára a magyar nyelvű oktatást, a pezsgő kulturális életet biztosítani, akikben sikerült feléleszteni alig pislákoló magyar identitásukat. Nagy gondot okoz, hogy sem a román, sem a magyar állam nem veszi ki részét a két intézmény működtetéséből. A Csete Örs moderálta panelbeszélgetés során, amelyben részt vett Csűry István református püspök, a csángóföldi Hegyeli Attila, a kárpátaljai származású Gecse Géza, a brassói Toró Tamás és a temesvári Halász Ferenc is, a szórványstratégiába beépítendő kulcsfogalmakat, a szórvány fogalmának pozitív értelmezéseit keresték a résztvevők. Érdekes volt a pusztinai Hegyeli Attila megközelítése, aki szerint a szórványra nem áldoz a magyar kormány, hanem befektet, hiszen gazdasági téren hatványozottan megtérülhet a szórványra „elpazarolt” pénz.
„A temesvári tanácskozást azzal a szándékkal hívtuk össze – nyilatkozta a Nyugati Jelennek dr. Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke –, hogy összegezzük azokat az elméleti, illetve szakpolitikai kérdéseket, amelyek a szórvánnyal kapcsolatosan felmerülnek. Úgy vélem, minden résztvevő számára hozott újat ez a konferencia. Ha arra gondolunk, hogyan írta le Balázs-Bécsi Attila az intézményépítést, amit ők a szórványban végeznek civilként, erre nem úgy kell tekinteni, hogy ő egy hős, hanem azt kell megnézni: kik azok, akik elmulasztják az ilyen akciók mellé való odaállást. Erdei Ildikó előadásából hallhattuk, hogy a szórványban működő magyar iskolának a nyelvi kisebbségi szocializációs feladatokat is fel kell vállalnia. Ezeket az új értelmezéseket végig kell gondolni, hihetetlenül nagy feladatok előtt állunk. Ahhoz, hogy a nemzet a pozitív önértelmezés jegyében tudjon tovább lépni, a szórványt be kell emelni a pozitív diskurzusba. Nincs közösség határ nélkül – a nemzeti közösségnek a természetes határa a szórvány. A politikusok számára mentalitásváltást kell jelentenie annak, hogy a szórványt nem támogatni kell, hanem a szórvánnyal való foglalkozás a nemzet önvédelme. Ha szórvánnyal foglalkoznak és biztosítanak számára olyan eszközöket, amelyekkel a szórvány képes a hosszú távú megmaradásra – a saját nemzetét védi, aki ezt cselekszi!”
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Nagykövetség: rágalmaz Ponta
MTI
Közleményben utasította vissza tegnap a bukaresti magyar nagykövetség azokat az „alaptalan rágalmakkal és kirívóan durva, sértő minősítéseket”, amelyekkel Victor Ponta szociáldemokrata elnök illette egy nappal korábban Orbán Viktor magyar miniszterelnököt.
Az ellenzéki pártvezér szerdai, Piteşti-en tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: szerinte Orbán Viktor és Traian Băsescu között „létezik egy közös stratégia”, amelynek célja a romániai magyar közösség megosztása. Az RMDSZ ugyanis nem megfelelő partner sem a román államfő, sem a magyar miniszterelnök számára – vélte Ponta, aki szerint az említett stratégia értelmében a szövetséget meg kell fenyegetni, meg kell zsarolni, vagy akár el kell távolítani.
A szociáldemokrata vezető szerint Băsescu és Orbán egyaránt „Tőkés László új pártjára”, a bejegyzésre váró Erdélyi Magyar Néppártra támaszkodik. A politikus úgy vélte: ez a stratégia Románia ellen irányul, mivel ellentétben áll mind a „román többségnek, mind a magyar kisebbségnek az érdekeivel”. Ponta szerint Băsescu és Orbán „bolsevik, fasiszta, náci értékeket” vallanak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kisebbségellenes törvényjavaslatot fogadtak el a képviselőházban
Hallgatólagosan elfogadta kedden a képviselőház Mircia Giurgiu független képviselő törvénymódosító javaslatát, amelynek értelmében a tavaly elfogadott oktatási törvényből kiiktatnák azon paragrafusokat, amelyek a földrajz és a történelem anyanyelven való oktatását rögzítik a kisebbségi diákok számára. Az alsóház oktatási bizottsága a javaslat elvetését indítványozta, ám mivel arról a május elsejei határidőig nem szavazott a ház, hallgatólagosan elfogadottnak tekintendő. A döntéshozó kamara ugyanakkor ebben az esetben a szenátus. Bokor Tibor RMDSZ-es szenátor, a szenátus oktatási bizottságának tagja a Krónika kérdésére elmondta: kevés esélyt lát arra, hogy a felsőház megszavazza a módosítást, ugyanis ehhez azt előbb az oktatási bizottságban napirendre kellene tűzni. Mivel azonban ott többségben vannak a koalíciós pártok képviselői, megvan a lehetőség arra, hogy mindannyiszor leszavazzák az ellenzék erre irányuló javaslatait. A politikus abban az esetben sem lát sok esélyt a módosítás elfogadására, ha az mégis a plénum elé kerülne. Mint kifejtette, a kormányoldal jelenleg egyfős többséggel rendelkezik a felsőházban – ez 69 szavazatot jelent. „Ugyanakkor az utóbbi hónapok tapasztalata azt mutatja, bármely oldalnak nehéz ekkora többséget összeszedni, és nem látok arra esélyt, hogy az ellenzéknek ez most sikerülne” – hangsúlyozta.
Hozzátette ugyanakkor, akár az is megtörténhet, hogy a plénum elé engedik a módosító javaslatot, hogy az legyen „koalíció próbaköve.” „Előbb-utóbb meg kell vizsgálnunk, valóban működőképes-e a koalíció” – indokolta felvetését Bokor Tibor. Mint arról beszámoltunk, a jogszabályt a kormány felelősségvállalással, azaz parlamenti vita lehetősége nélkül terjesztette a honatyák elé, s mivel nem került sor bizalmatlansági indítvány benyújtására, az automatikusan elfogadottnak minősült december végén. A jogszabály lehetővé teszi a kisebbségi diákok számára Románia földrajzának és történelmének anyanyelven való tanulását, valamint azt, hogy a románt idegen nyelvként tanulják.
Krónika (Kolozsvár)

Az ellenzéki pártszövetség ultimátumot adott az RMDSZ-nek
Ultimátumot intézett hétfőn Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke, a Szociálliberális Unió (USL) nevű ellenzéki szövetség társelnöke az RMDSZ-hez, amelyben leszögezte: ha az RMDSZ Emil Boc miniszterelnök esetleges leváltását követően is kormányon marad a Traian Băsescu államfőhöz közeli kabinet részeként, akkor végképp elveszíti az esélyt arra, hogy az USL választási győzelme alkalmával a jelenlegi ellenzék oldalán kormányszerepet kaphasson.
„Ha Emil Boc esetleges távozását követően az RMDSZ továbbra is támogat majd egy olyan kormányt, amelyet a Cotroceni-palotából (az államfői rezidenciából – szerk. megj.) irányítanak, akkor döntése visszafordíthatatlan következményekkel jár, végképp a Băsescu-rendszer és az országot tönkretevő állampárti rendszer cinkosává válik. Ez olyan választás lenne, amely a legtöbb román állampolgár, így a magyarok érdekeivel is ellentétes” – jelentette ki Antonescu.
Mint arról beszámoltunk, Emil Bocot a Demokrata-Liberális Párt (PDL) hétvégi kongresszusán ismét pártelnökké választották, azonban előfordulhat, hogy ezt követően távoznia kell a kormányfői tisztségből. Ezt maga Traian Băsescu államfő szorgalmazza, aki szerint pártfüggetlen miniszterelnököt kell kinevezni a kabinet élére, mivel ha továbbra is Boc maradna a kormányfő, a kormány népszerűtlensége óhatatlanul átsugározna a pártra is, amely amúgy is alig húsz százalékos támogatottsággal bír az 55 százalékos népszerűséggel rendelkező USL-hez képest.
Antonescu hétfőn közölte, az USL hivatalosan felkérte az RMDSZ-t az esetleges közös kormányzásról folytatandó tárgyalásokra, a szövetség azonban még nem reagált hivatalosan. „Még mindig várjuk a választ, rendkívül komoly politikai tárgyalásokat szeretnénk folytatni az RMDSZ-szel” – hangoztatta Antonescu. Megismételte: ha Boc feltételezett távozása esetén az RMDSZ nem pártol át az ellenzékhez, az USL nem vár tovább a szövetségre.
A liberális párt elnöke egyébként azt is leszögezte, hogy Boc távozása esetén egy szakértői kormányt sem támogatnának. Mint kifejtette, az USL nem hajlandó fenntartani a jelenlegi rendszert, így megpróbálná megszerezni a többséget a törvényhozásban. Egyes források szerint egyébként a mai koalíciós ülésen fölmerülhet Emil Boc távozása, ehhez azonban hosszabb parlamenti előkészítés is szükséges lenne.
Antonescu egyébként szintén hétfőn Teodor Baconshi külügyminiszter lemondását követelte, amiért az a PDL hétvégi tisztújító kongresszusán úgy fogalmazott: a levélben szavazás bevezetésével egymillió külföldön élő román állampolgár szavazatát kívánja megszerezni a PDL számára.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)