Az autonómia megvalósítása egy nemzeti kisebbség számára hosszú évekig tartó folyamat, meg kell teremteni számára a megfelelő törvényi feltételeket, a román politikai elit szemléletváltására is szükség van – ebben egyetértés volt a tusnádfürdői diák-szeminárium július 8-án tartott vitafórumán. Abban már eltérő volt a vélemény, hogy mennyire folytatott „reálpolitikát” e téren az RMDSZ. A Tusnádfürdőn zajló III. Kárpát-medencei diák-szemináriumon Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke kifejtette, alapvetően fontos, hogy a nemzeti kisebbségi közösség egységesen akarja az autonómiát, közösen, demokratikus úton lépjen fel ennek érdekében, békés eszközökkel. Varga Attila, az RMDSZ frakcióvezető-helyettese szerint először a törvényi hátteret kell biztosítani az autonómia számára, s majd csak ez után kell kidolgozni magát az autonómiatervezetet. A kisebbségi törvény tervezetével kapcsolatosan Szilágyi Zsolt az RMDSZ mai vezetésének politikáját bírálta. Hasonlóképpen látta ezt Toró T. Tibor, aki szerint az RMDSZ „elbliccelte” a közvita megrendezését, kamarilla-politika révén próbálta elfogadtatni a parlamentben a kisebbségi törvényt. Toró T. Tibor szerint az RMDSZ a törvénytervezet szövegének megfogalmazásakor túlságosan alacsonyra tette a mércét, a román fél pedig még a puhább változatot sem volt hajlandó elfogadni. Varga Attila éppen ellenkezőleg úgy vélte, hogy az alkotmány adta kereteken belül kellett megfogalmazni a kisebbségek igényeit. A határon túli magyarok támogatását biztosító rendszer megújulásának azt kell szolgálnia, hogy kulturális és anyagi értelemben is élhető életpályák nyíljanak meg a romániai magyar fiatalok előtt szülőföldjükön – jelentette ki Arató Gergely, magyar oktatási államtitkár a tusnádfürdői diákszemináriumon. Amint mondta, Románia uniós csatlakozása után változnak a támogatás feltételei, ugyanis a csatlakozott országokban élő határon túli magyarok státusa is módosul. /Autonómia-vita Tusnádfürdőn. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

Elsőként az RMDSZ vezetőivel tárgyalt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, de a többi határon túli vezető is meghívást kap majd Budapestre. A találkozó egy konzultációsorozat kezdete, hogy augusztusra már konkrét elképzeléseket prezentáljanak a határon túli szervezetek képviselői. Gyurcsány eldöntötte, hogy átszervezi a határon túli magyarokkal foglakozó struktúrákat. Az új nemzetstratégia, nemzetpolitika ugyanis új intézmény- és kapcsolatrendszert kíván, de hozzá a támogatási formák változását is megköveteli. Az új nemzetstratégia figyelembe veszi, hogy a Kárpát-medencében élő magyar közösségek helyzete nagyban eltér egymástól, és azt is, hogy az európai uniós tagsággal – a vajdasági és kárpátaljai magyarságon kívül – egyazon közösséghez tartoznak majd a határ két oldalán élő magyarok. Elsődleges szempont tehát a felzárkóztatás, az esélyegyenlőség, a versenyképesség megteremtése a határon túli közösségek számára. A miniszterelnök közölte: a magyar állam a továbbiakban is támogatja a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE), de csak szigorú minőségi és ellenőrzési feltételek mellett. Ez feltételezhetően azt is jelenti, hogy az EMTE kikerül az egyházak felügyelete alól. A Határon Túli Magyarok Hivatala megszűnik, feladatkörét átveszi a Miniszterelnöki Hivatal kül- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága. Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytak Gyurcsányék: a HTMH szimbólum, írta Simon Judit, a lap főmunkatársa. Megszüntetése a határon túli magyar közösségek számára egyet jelent azzal, hogy a magyar kormány immár nem vagy sokkal kevésbé törődik velük. Az újságíró szerint ennek éppen az ellenkezője fog történni, de érthető a határon túliak bizalmatlansága. Budapest azzal érvel, hogy a tervezett stratégia nyomán gyakorlatilag Gyurcsány irányítja majd a nemzetpolitikát, és ezen belül a határon túli magyarságra vonatkozó kérdéseket is ő kezeli. A miniszterelnök elképzelése szerint a szórványmagyarságra fordítanak majd nagyobb figyelmet. /Simon Judit: Új magyar nemzetpolitika: sok a bizonytalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

A Nyárádgálfalvához tartozó Nyárádszentlászlón idén tizenegyedik alkalommal találkoztak a Kárpát-medence Szent Lászlóról elnevezett településeinek küldöttei. Az évente sorra kerülő találkozót mindig más és más település rendezi meg, eddig kilencszer Magyarországon, egy alkalommal pedig a Kolozs megyei Tordaszentlászlón gyűltek össze a küldöttek, Nyárádszentlászlóra, mint a Szentlászlók közül az egyik legkisebb településre idén kerül sor. Nyárádszentlászló egyébként csupán két éve kapta vissza nevét és külön település státusát, korábban Nyárádgálfalva részének számított. A Kárpát-medence tizennyolc Szentlászlója közül tizenhárom képviseltette magát a rendezvényen. A rendezvény díszvendége Kerekes Károly RMDSZ-képviselő volt, aki oroszlánrészt vállalt Nyárádszentlászló nevének és státusának visszaállításáért folytatott politikai csatában. Július 8-án a küldötteket Karácsony Károly, Nyárádgálfalva polgármestere fogadta, a falu részéről pedig Kis Mihály unitárius lelkész vállalt fontos szerepet a szervezésben. A találkozó központi rendezvényét a nyárádszentlászlói Árpád-kori műemlék, ma az unitárius felekezet által használt templomban rendezték, ahol leleplezték a meghívottak közös ajándékaként Nyárádszentlászlónak adományozott Szent László-szobrot, Nagy Ödön faragóművész alkotását. A kanadai juharfából kifaragott alkotást egyelőre a templomban helyezték el, mindaddig, amíg megfelelő köztéri helyet találnak neki a faluban. /Bálint Zsombor: Szentlászlók találkozója a Nyárád mentén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Ramnicu Valceán rendezték meg július 8-án az Első Regáti Szórványtalálkozót, amelyre több mint kétszáz magyar érkezett Craiováról, Targu-Jiuból, Ramnicu Valceáról, Orsováról, Ploiesti-ről, Motruról és Szörényvárról. A találkozón beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-elnök, aki válaszolt a szórványban élő magyarok kérdéseire. Csorbai Lóránd református lelkész, a találkozó főszervezője, tíz hónapja a Ramnicu Valcea-i református közösség tiszteletese azt mondta, a lelkészek nagy része minél hamarabb szabadulni szeretne a regáti városból. „Sajnos a szórványmagyarság körében nagyon kevesen vannak, akik eljárnak templomba, és aktívan is részt vesznek a gyülekezeti életben.” – jelezte. Ramnicu Valceán az unitárius templom kicsinek bizonyult, emiatt a tágas baptista templomban gyűltek össze. A történet ezelőtt tíz évvel kezdődött, amikor egy Ramnicu Valcea-i magyar asszony kétségbeesett levele nyomán Vetési László református lelkipásztor magyarkeresőbe indult a regáti településekre. Első református istentiszteletét a város egyik kétszobás tömbházlakásában tartotta. „Nagyon sok minden változott, kevesebben vannak a városban, de többen vannak a templomban – hasonlítja össze a jelent a múlttal Vetési. – Bejárták az egész Havasalföldet, Szörényvártól Giurgiuig, magyarokat kerestek. Az EMKE hozott könyvtárat, és az RMDSZ helyi szervezete is megalakult. Vetési szerint a szórványban az egyházat tágabb értelemben kell venni, és tíz év alatt sikerült elérni azt, hogy Ramnicu Valceán vasárnaponként mindenki elmegy a maga templomába, aztán vallástól függetlenül eljön a magyar istentiszteletre is. – Ha én meghalok, kinek szóljon az asszony, hogy temessenek el? – kérdezi kétségbeesetten az orsovai Andrási Béla. – Meghalt egy református ember, Küküllővári Béla Orsován, és senki sem akarta eltemetni. Az orsovaiaknak végül mégis sikerült papot szerezniük, Makay Botond, a resicabányai református lelkész eltemette Küküllővári Bélát. A craiovai Kovács Péter József kezdeményezésére a prédikációk szövegét román nyelvre is lefordítják, hiszen a református istentiszteletre nemcsak magyar ajkú katolikusok, de románok is járnak. Serbanoaica Ilyés Klára, Targu Jiuból kitartóan harcol azért, hogy az ottani magyar közösségnek legyen honnan magyar szót tanulnia. Legfőbb célja jelenleg az, hogy – az RMDSZ segítségével – amolyan vasárnapi iskola formájában megszervezze a fakultatív magyar nyelvű oktatást. Önkéntest keres, aki megtanítaná az egykori bányászok Targu Jiuban maradt családjának gyerektagjait magyarul beszélni. Ehhez támogatást ígért Markó Béla RMDSZ-elnök. „A magyar közösségnek törvényes joga az is, hogy fakultatív rendszerben részesüljön magyar oktatásban” – tájékoztatta a szórványtalálkozó több mint kétszáz résztvevőjét Takács Csaba. Hozzátette, az RMDSZ vezetősége megvizsgálja, hogyan lehet egyvalakit foglalkoztatni, akár a Communitas Közalapítvány egy fiókjának kihelyezésével. Markó Béla arra tett ígéretet, hogy folytatják a szórványkollégium-programot, hogy minél rövidebb idő alatt megfelelő körülmények között lehessen biztosítani a szórványban élő összes magyar gyerek anyanyelvű oktatását. Nagy küzdelem folyik a megmaradásért Ploiesti-en is, az itteni magyar közösség egyik szóvivője a 68 éves Coman Vilhelmina. A ploiesti-i református templom felújításához kért támogatást, hiszen a két-három millió lej nyugdíjból élő hívek számára lehetetlen előteremteni az anyagi fedezetet. Bálint László brassói esperes lelkésztársaihoz hasonlóan azért küzd, hogy az anyagilag stabilabb körülmények között lévő gyülekezetek felvállalják a kis gyülekezeteket, a szórványban élőket. /Gujdár Gabriella, Tapasztó Ernő: Szórványsors vagy sorstalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./

„Nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy az RMDSZ kilépjen a kormányból, amennyiben a kisebbségek jogállásáról rendelkező törvényt nem sikerül elfogadtatni” – jelentette ki Varga Attila képviselő, a képviselőház emberi jogi bizottságának alelnöke. Azonban nem ez az egyetlen eszköz, az RMDSZ a múlt héten is próbált rámutatni a koalíciós partnereknek, hogy nem lehet semmibe venni a szövetség kéréseit. /Varga Attila: Az RMDSZ kiléphet a kormányból. = Krónika (Kolozsvár), erdély.ma, júl. 11./

Az RMDSZ-t támadva keres politikai családot Európában a Nemzeti Kezdeményezés (PIN) párt. Lavinia Sandru alelnök Strasbourgban és Brüsszelben arról „tájékoztatta” az európai képviselőket, hogy az RMDSZ nem európai párt, mivel etnikai alapon szerveződik, és nem támogatja a nők politikai szerepvállalását. A PIN eleve nacionalista diskurzusra épített. Képviselői indították el azt a kampányt, amelynek eredményeként a törvényhozás máig nem szavazta meg a Gozsdu Közalapítványról szóló román-magyar egyezményt. A PIN több, úgynevezett jelentést állított össze. Ezekben többek között a székelyföldi románság siralmas helyzetét, illetve az RMDSZ térségbeli hegemóniáját tették szóvá. Lavinia Sandru alelnök a Jurnalul National című lapban közölte, hogy az RMDSZ a román-magyar megbékélés ellen munkálkodik, sőt hogy „Románia-ellenes ügynök”. Ez utóbbi állítás alátámasztására a Székelyföld területi autonómiáját célzó törekvéseket, Frunda György szenátornak a nemzet fogalmáról készített Európa tanácsi ajánlását és a kisebbségi törvény elfogadására irányuló lobbit hozta fel. /PIN-roham az RMDSZ ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

Számos tekintetben elmarasztalják a második Gyurcsány-kormánynak a határon túli magyarokkal kapcsolatos támogatáspolitikáját a miniszterelnök és az RMDSZ vezetőségének találkozójáról beszámoló erdélyi magyar lapok. A Krónika július 10-i számának vezércikkírója úgy véli: „egyszerűbb – és talán tisztességesebb – volna, ha Gyurcsány Ferenc kerek perec megmondaná: a magyar gazdaság a csőd szélén áll, a nemzetközi hitelminősítők a legambiciózusabb kormányprogram dacára is negatív kilátásokat jósolnak Magyarországnak, a forint szabadesésben zuhan, így hát kisebb gondunk is nagyobb annál, mint hogy a határon túli magyar közösségek miből és hogyan élnek”. A szerző szerint a magyar–magyar kapcsolatok sikeres újjászervezéséhez szemléletváltásra volna szükség, annak felismerésére, hogy a határon túli magyar közösségek akkor válhatnak igazán az anyaország hasznára, ha közös szempontok alapján tudnak stratégiákat megfogalmazni. A kormánynak azonban nincsenek megfelelő ismeretei az intézmények működéséről és hatásfokáról. A Krónika megszólaltatta Kató Bélát, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemet (EMTE) működtető alapítvány kuratóriumi elnökét annak kapcsán, hogy Gyurcsány Ferenc kijelentette: a magyar kormány továbbra is támogatni fogja a felsőoktatási intézményt, ehhez azonban az EMTE működésén változtatni kell. Kató elmondta: nem hiszi, hogy lényegi változtatásokra van szükség az intézmény működésében. /Rostás Szabolcs: Erdélyiek bírálják Gyurcsányékat. = Magyar Nemzet, júl. 11./

„Ahol csend van, ott nem mozdul semmi” – foglalta össze a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) idei akciótervének lényegét Bodó Barna egyetemi docens, a bizottság elnöke a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének rendezésében megtartott sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon. Bodó eredménynek könyvelte el Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kézjegyének szereplését a BKB márciusi nyilatkozata végén. Hantz Lám Péter egyetemi adjunktus, a bizottság alelnöke elmondta, hogy a területi autonómia, a magyar nyelvű egyetem, valamint a kulturális autonómia elérése érdekében októberben tüntetéssorozatot szerveznek Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, „esetleg Székelyudvarhelyen”. Hantz szerint azért van szükség a tömegmegmozdulásokra, mert Brüsszelnek érdeke, hogy csend honoljon Romániában, Erdélyben. Egy hónappal később kisebbségügyi felsőoktatási konferenciát szervez a BKB több európai nemzeti kisebbség képviselőinek részvételével, és folytatja a nemzetközi figyelemfelkeltő akcióit vezető tudósoknak és a Babes-Bolyai Tudományegyetem egykori diplomásainak címzett levelek révén. Kártérítést követelve készül perbe hívni a BKB az Élet és Irodalom magyarországi hetilapot, mert azzal vádolta őket a lapban Cs. Gyimesi Éva, hogy a bizottság korifeusai „szakmailag inkompetens ágensek” lennének. A sepsiszéki MPSZ Wass Albert-díjjal jutalmazta Bodó Barnát, Hantz Lám Pétert, valamint a BKB másik alelnökét, Kovács Lehelt a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében végzett tevékenységükért. /Domokos Péter: Tüntetésekre készül a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./

Leváltották Szabó Sámuelt az európai uniós pénzeket kezelő Sapard-ügynökség éléről. Szakmai hozzáértését vonta kétségbe felettese, a mezőgazdasági miniszter. A tények azonban egyébre engednek következtetni. Az első négy esztendőben Háromszéken például egyetlen terv nyert támogatást, addig mára ez a szám 44-re ugrott, a felhasznált összeg meghaladja a húszmillió eurót. Országos szinten a támogatás értéke pedig jócskán egymilliárd euró fölé került. A menesztett igazgató burkoltan bár, de nem rejtette véka alá: a hozzá nem értést itt a politikai támogatás megvonásaként kell értelmezni. Az érintett nem kívánt részt venni ,,bizonyos ravaszságokban”. Magyarán: nem mindig a megfelelő politikai – jelen esetben az RMDSZ- – ,,megrendelést” teljesítette. /Ferencz Csaba: Miért menesztették? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

Hatpontos cselekvési tervet dolgozott ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetősége a romániai magyar érdekek hatékony képviseletéért – jelentette be július 12-én Nagyváradon Tőkés László EMNT-elnök, református püspök. Az elnök egyrészt azzal indokolta a terv kidolgozását, hogy a legutóbbi EU-s országjelentésből a magyar kisebbség önrendelkezésének ügye, és a magyar kormány visszafejlesztette a határon túliakkal foglalkozó intézményrendszert. „Ráadásul azt is tudomásul kell vennünk, hogy a parlamentáris eszközök elégtelennek bizonyultak a többségi áldemokráciában” – szögezte le a püspök, bírálva az RMDSZ vezetőit, amiért gúnyos hangnemben beszéltek a gyergyóditrói székely nagygyűlésről. A hat pont közül az első a márciusban Szatmárnémetiben elfogadott Erdélyi Memorandum programjának képviselete. Fontosnak tartják az erdélyi magyar nemzeti minimum kidolgozását, a közös EMNT–SZNT állandó bizottsági ülés megrendezését, az EMNT plénumának összehívását, egy újabb brüsszeli út megszervezését, valamint egy erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottság létrehozását. Tőkés László egyben leszögezte, az EMNT-nek meg kell újulnia. „Az autonómia oldalán álló erőket ezért nemzeti kerekasztalba kívánjuk tömöríteni, és az autonómia-párbeszédet is folytatni akarjuk az RMDSZ bevonásával” – közölte. Az erdélyi magyar nemzeti minimum kapcsán elmondta, azt az autonómia, a magyar szolidaritás és a választás szabadságának témái körül kívánják kialakítani. A nemzetbiztonsági bizottság feladata az olyan sérelmek, folyamatok követése és leleplezése, amelyek veszélyeztetik a nemzet biztonságát, de elsikkadnak a hivatalos sikerpropaganda miatt. Szilágyi Zsolt, az EMNT alelnöke szerint lelki, érdekközösségi alapon kell összehozni a magyar erőket. /Balogh Levente: Erdélyi magyar nemzetbiztonsági bizottságot alakít az EMNT. = Krónika (Kolozsvár), Erdély.ma, júl. 12./

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egész tevékenysége cáfolja, hogy bármiféle kapcsolata lenne terrorista szervezetekkel – jelentette ki az MTI-nek Ferencz Csaba, a tanács tájékoztatási alelnöke, válaszként a román sajtóban megjelent vádakra. Leszögezte, hogy silány lejáratási kísérletről van szó csupán. Emlékeztetett: az SZNT Állandó Bizottsága június 5-én az Ujgur Fórum (vagy Ujgurok Világszövetsége) nevű szervezet németországi emigrációban élő tagjaival, nem pedig az Ujgurisztán Felszabadítási Fronttal írt alá megállapodást. Az SZNT csakis demokratikus eszközökkel kíván harcolni Székelyföld autonómiájának a kivívásáért. Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke és Simon Sándor, a Ditrói Székely Tanács elnöke felhívással fordult az RMDSZ parlamenti csoportjaihoz, hogy haladéktalanul kezdeményezzék a gyülekezési törvény módosítását. A felhívásban tájékoztatják az RMDSZ-t, hogy „a ditrói Székely Nemzetgyűlés szervezőiként fejenként 1000 lejre” büntette őket a csendőrség, mert a rendezvény az előre bejelentetthez képest mintegy fél órával később ért véget. „Merjük remélni, hogy a törvény meghozatalakor a szándék nem ez volt, s hogy az azt egykor megszavazó RMDSZ-frakció sem annak tudatában emelte fel a kezét, hogy egykor ezt a túl általános, könnyen félreértelmezhető cikkelyt egy székelyföldi, az autonómia iránti igényt kinyilvánító tömegrendezvény szervezői ellen fogják fordítani”. /Az SZNT alelnöke cáfolja, hogy terrorista szervezetekkel állnának kapcsolatban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 13./

A pártbejegyzésre készülő Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ összegyűjtötte a huszonötezer aláírást, amely a bírósági bejegyzéshez szükséges, de Bukarestben még nem sikerült összegyűjteni a hétszáz aláírást, amelyet a jelenleg érvényben levő törvény előír. Bukarestben dől el, hogy a Magyar Polgári Szövetség politikai pártként jelenthet-e majd alternatívát az RMDSZ-re. Szász Jenő, az MPSZ elnöke elmondta: eddig 28 500 aláírást sikerült összegyűjteniük, és Bukarestet leszámítva a többi megyében maradéktalanul teljesítették a 700-as követelményt is. Jelenleg az aláírások szúrópróbaszerű ellenőrzése folyik, erre Szász szerint azért van szükség, hogy így küszöböljék ki az RMDSZ által esetlegesen „beépített embereket”. Bukarestnek az Országos Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint jelenleg 1 930 390 lakosa van, ebből azonban a legutóbbi népszámláláskor alig több mint hatezren vallották magukat magyarnak. A leendő párt a politikai pluralizmust szolgálná az erdélyi magyar közéletben, és valós alternatívát kíván nyújtani az RMDSZ-re. Szász nem zárja ki az RMDSZ-szel való együttműködést, főként a parlamenti választások esetében. Lemondott az MPSZ országos vezetésében betöltött funkciójáról – az országos választmány elnöki tisztségéről, illetve az elnökségi tagságról – Szilágyi Zsolt és Orbán Mihály. Szász Jenő azzal magyarázta a két tag döntését, hogy a bihari MPE túlságosan RMDSZ-közeli politikát folytat, és az MPSZ-t is az RMDSZ platformjává kívánják alakítani. Szilágyi Zsolttal és Orbán Mihállyal az MPSZ elnöke továbbra sem zárja ki az együttműködést. /Balogh Levente, Farcádi Botond – Bukarestben keresi a pártbejegyzés támogatóit az MPSZ. = Krónika (Kolozsvár) – Erdély.ma, júl. 13./

Előterjeszteni kész a szatmárnémeti helyi tanács RMDSZ-frakciója azt a kezdeményezést, mely szerint az erdődi magyarság szobrot kíván állítani Petőfi Sándornak. „Egyszerűen nem engedheti meg a városvezetés, hogy más mércét használjon a románoknál és mást a magyaroknál” – véli Szakács Imre alpolgármester, helyi RMDSZ-elnök. Kikötik: a szobornak a városka központjában kell állnia, ott, ahol a helyi román lakosság is szobrot emel a sváb- és magyarellenes múltú Augustin Mircea főjegyzőnek. Az erdődi sváb és magyar lakók tiltakoztak a D.A. Szövetség-többségű tanács döntése ellen, miszerint a főutcán lévő parkban, a református templom előtt állítanák fel a jegyző szobrát – ezt a magyar közösség Petőfi-szoborral ellensúlyozná. /Sike Lajos: Szoborharc indul Erdődön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./

Pécskán néhány hónapja új, tágasabb székházba, az egykori ipartestület épületébe költözött az RMDSZ helyi szervezete. A város központjában lévő ingatlanban, mely a város tulajdonában van, három helyiséget kapott a szervezet, így helyet tudott biztosítani az M-KIDSZ ifjúsági szervezetnek, a Búzavirág hagyományőrző egyesületnek és az RMGE gazdaszervezet helyi fiókjának is. Az épületben a magyar szervezeteken kívül a liberális és szociáldemokrata pártok székhelye és egy háziorvosi rendelő is működik. /(Sinka): Javítják a magyar szervezetek székházát. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

A székelyföldi RMDSZ-es polgármesterek és az RMDSZ vezető-testülete közötti találkozót szerveznek ősszel – jelentette Markó Béla RMDSZ-elnök. „Székelyföldön az autonómia napi téma és a polgármesterek azt gondolják, hogy ebben a kérdésben az RMDSZ-nek minél jobban kellene kommunikálnia közösségével” – mondta Markó Béla. „A témával foglalkozó népgyűléseken tapasztalható egyfajta demagógia, és mindannyian tudjuk, hogy az autonómia népgyűlésekkel nem megvalósítható” – szögezte le. /G. G.: Polgármester-találkozó a Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 14./

Június 13-án Marosvásárhelyen a tanács ülésén dr. Benedek István ezúttal magyarul szólt. Elmondta, a 215-ös közigazgatási törvény értelmében azokban a helységekben, ahol a lakosság több mint 20 %-a kisebbségi, a tanácsülésen joguk van az anyanyelv használatára. A tanács RMDSZ-frakciója nem élt vissza ezzel a jogával, bár anyanyelvükön jobban tudnak érvelni, s az is igaz, hogy több román tanácsos ért magyarul. Frunda György szenátor előzőleg tett javaslatát minősíthetetlen szavakkal illette Dorin Florea polgármester, szerinte „illetlenség” lenne, ha a magyar tanácsosok anyanyelvükön beszélnének, holott ennyi idő alatt a polgármesternek kellett volna megtanulnia magyarul – vélte a tanácsos. Benedek sajnálatát fejezte ki Dorin Florea ismételt kirohanásáért, mert ezáltal nemcsak a kisebbségieket sérti, hanem a város közhangulatát is rontja. Doru Opriscan független tanácsos Benedek István kétnyelvű felszólalását amolyan nyelvgyakorlatnak vélte, s arra kérte társait, amennyiben bevezetik azt, hogy magyar nyelven szólaljanak fel, akkor igényli, hogy szóról szóra fordítsák majd le a beszédet. Kolozsváry Zoltán ülésvezető azzal zárta le a vitát, hogy nem akar lemondani erről az előjogáról, de ő társai iránti tiszteletből használja gyűléseken a román nyelvet, minthogy ilyen tiszteletből illene a velünk együtt élőknek is ismerniük a mi anyanyelvünket. /(vajda): A tolmácsgéptől a bútorcseréig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 14./

Már csak Bukarestben kell összegyűjtenie a pártbejegyzéshez szükséges 700 aláírást a Magyar Polgári Szövetségnek, a törvény által előírt 18 megyében összesítették a támogatókat. – Bízom benne, néhány hét alatt sikerül összegyűjtenünk a törvény által kért 700 aláírás – – mondotta Szász Jenő elnök. Elképzelésük szerint a helyhatósági választásokon önálló jelöltek­kel indulna az MPP, versenypártként mérettetne meg az RMDSZ-szel szemben, az eredmények alapján pedig tárgyalóasztalhoz ülnének, és a parlamenti választások előtt közösen dolgoznának ki egy olyan formát, amely biztosítaná a parlamenti képviselet megőrzését. /Farkas Réka: Új párt, növekvő ellentétek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállal­ták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt.   Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismer­tették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemu­tatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyuga­lom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Incze László maga sem vetett számot azzal, hogy ő lenne Felső-Háromszék szellemi céhes mestere, holott nagy szerepe van abban, hogy a hajdan ,,Vargavárosként” emlegetett, múltjára büszke székely települést, Kézdivásárhelyt a maiak az ő tevékenységét elismerve nevezik Céhes Városnak. Nemrég a megyei tanács Háromszék legmagasabb közösségépítő díjával tüntette ki. Incze László történész-muzeológus 1928-ban született Baróton, a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán végzett 1952-ben. Előbb Mezőbándon, majd Kézdivásárhelyen tanított történelmet. Annak idején Sylvester Lajos kérte fel 1970-ben Incze Lászlót a kézdivásárhelyi céhtörténeti kiállítás megszervezésére és vezetésére (1970–1972), majd a kézdi­vásárhelyi Céhtörténeti Múzeum két évtizedet is meghaladó irányítására. Incze László múzeumigazgatóként rendkívüli értékű szervező és tudományos munkát végzett. Múzeumi anyaggyűjtése Felső-Háromszék egészét felölelte.  Fontos szerepe volt abban, hogy a Nagyváradról hazahozott Gábor Áron-szobor Kézdi­vásárhely főterére került. Amikor Zsuzsi és Andris babát, a magyarság legteljesebb miniatürizált népviseleti gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi megyei múzeumból is száműzték, előbb múzeumi kiállításon biztosított menedéket és nyilvánosságot, majd amikor az erdélyi magyar népviselet már kiállításon is szúrta a hatalom képviselőinek szemét, Incze László és társai úgy ,,raktározták” el és mentették meg ezt a pótolhatatlan kincset, hogy az arra érdemesnek minősített múzeumlátogatók titokban megtekinthessék. Incze László a diktatúra éveiben is emlékezetes, az intézmény kereteit szétfeszítő közművelődési rendezvényeket szervezett. A múzeumi évfordulók, az általa szerkesztett kiadványok, tanulmányok a hamis alapozású felnőttképzés ellensúlyaként jelentkeztek. Az 1989-es fordulat után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kézdivásárhelyi vezetője lett, majd megyei meg országos beleszólású, a társadalmi sodrást meghatározó személyiség szerepét kellett betöltenie. /Sylvester Lajos: Háromszék szellemi céhmestere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./

Michal Ebner osztrák európai parlamenti képviselő összegyűjtött és közzétett angol nyelven néhányat Ján Slota szlovák politikus magyarellenes ,,aranyköpéseiből”. Ján Slota a szlovák Nacionalista Párt vezetője, a jelenlegi szlovák kormánykoalíció tagja. A Budapestre látogató szlovák kormányfő nem volt hajlandó Göncz Kinga külügyminiszter asszony kérésére sem elítélni Slota kijelentéseit. Néhány a magyarellenes kijelentések közül: ,,A magyarok rákos daganat a szlovák nemzet testén, amit késlekedés nélkül el kell távolítanunk.” ,,Tényleg ezt akarjuk? Mi, szlovákok? Hogy visszajöjjenek a magyarok, és felakasszanak minket a lámpaoszlopokra? Hogy a miatyánkot tanítsák nekünk magyarul? Nem! Kizárt! A tankjainkba ugrunk, és eltapossuk Budapestet.” A magyar kormánynak tiltakoznia kellene. Eközben a közelmúltban magyar állampolgárokat fognak le az egykori magyar koronázó városban, Pozsonyban, mert a kiránduló iskolásoknak tanárként szólni mertek az a város történelmi múltjáról. Slota-szerű figurák Románia parlamentjében is ülnek. „Nevüket csak azért nem említem, mert sokan vannak, és még valamelyiket ki találnám hagyni” – írta Sylvester Lajos Igaz, hogy az RMDSZ és az ellenlábasának vélt ellenzéke képviselői is sikeresen járatják le egymást.   Az erkölcs és a politika már annyira szétvált, „hogy amikor a magyar miniszterelnök hazafias cselekedetként szétveri a határon kívüli magyarság otthoni jogi intézményeit, civil szervezeteit, nagy tiszteletnek véve fo­gadjuk el a kétoldali meghívást a Máért helyett, és mindennek a tetejében kijelentjük, hogy ’ha a pénz marad, akár meg is szűnhetnek a támogató közalapítvá­nyok’.” /Sylvester Lajos: Durván s gazul…= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 15./

A hét végén a demokraták és a liberálisok vezetői is az előrehozott választásokban véltek a jelenlegi problémákra megoldást találni, miközben az RMDSZ egyelőre a kormányt alakítaná át. /Előrehozott választások körvonalazódnak. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./

A határon túli magyarságnak már temetkezési vállalatot is alakítottak Budapesten. Júliustól nincs többé HTMH, a másfél évtizeden át létezett, és még Antall József idejében megszervezett, sajátos szerepkörű hivatal helyét a kancelláriaminiszter alá besorolt szakállamtitkár felügyeli majd. Állítólag ebben a szervezési formában végre dübörögni fog a leszakított országrészekben élők ügyeinek intézése, írta Irházi János, a lap munkatársa. Nem fog dübörögni. „Sőt! Az új szervezési forma a határon túli magyarságnak valóban temetkezési vállalata lesz, és Gémesi Ferenc szakállamtitkár ajtaja fölé máris fölfirkanthatják: In memoriam minoritas.” A „második Gyurcsány-kormány egyszerűen leradírozott bennünket a napirendről”. „Igaza volt a HTMH-t megalakító, majd 1994-ig vezető Entz Gézának, amikor az átszervezéssel kapcsolatban megjegyezte: a határon túli magyarsággal kapcsolatos ügyeknek a Miniszterelnöki Hivatalban lenne a helye, de megfelelő súllyal.” Entz Géza szerint meghatározó, hogy a kormányfő személyesen mennyire elkötelezett. Gurcsány nem elkötelezett. A románok azonnal megneszelték Gyurcsányék erőtlenségét, és máris szétcincálták, például, a Gozsdu-ügyet vagy a kisebbségi törvénytervezetet. Göncz Kinga külügyminiszter az  autonómiatörekvésekkel kapcsolatban elmondta, kerülné az egyoldalú lépéseket, meg hogy a területi autonómián túl számos más autonómia-elképzelést is életképesnek tart. Az RMDSZ fél megszólalni. /Irházi János: Hétfőzet. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./

A határon túli magyar közösségekben nagy érdeklődést váltott ki az a bejelentés, hogy a magyar kormány alapvető változásokat tervez a kisebbségeket támogató intézményrendszerben és támogatáspolitikában. Megszüntetik a Határon Túli Magyarok Hivatalát, egyelőre bizonytalan, milyen anyagi támogatások fölött dönthet az Illyés Gyula Közalapítvány. Szili Katalin házelnök kezdeményezésére a múlt héten összeült a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának Előkészítő Bizottsága, melynek célja az idei, várhatóan szeptemberben megrendezendő csúcstalálkozó előkészítése volt. Az eszmecserén részt vett minden határon túli magyar szervezet egy-egy képviselője. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint egyelőre nem világos, hogy az átszervezés, a költségvetési megszorítások milyen mértékben érintik majd a határon túli magyarságot. Egyetértett ugyan azzal, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) kerüljön át a Miniszterelnöki Hivatalhoz, de tudni szeretné, mi lesz a közalapítványokkal, hogyan működik majd a továbbiakban a Szülőföld Alap? Gazda Zoltán, az RMDSZ politikai ellenlábasának számító MPSZ sepsiszéki vezetője jelezte, tiltakozásokat fog szervezni, ha a magyar kormány nem változtat a határon túli magyarokkal kapcsolatos politikáján. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke egyelőre nem foglalt állást a magyar-magyar kapcsolatok intézményrendszere tervezett átalakításáról, véleménye szerint ugyanis Gyurcsány Ferenc a határon túli magyar politikusokkal lezajlott találkozóján csak általános elveket és célokat fogalmazott meg. Duray Miklós, a MKP ügyvezető alelnöke szerint a két jelenlegi magyar kormánypárt elvesztette a nemzeti együttérzés, hagyományőrzés egyensúlyát, a készülő döntések mögött a kormányfő személyes sérelmi indítékai húzódnak meg. – Korai volna megítélni, hogy milyen hatással lesz a határon túli szervezetekre a magyar-magyar kapcsolatokat eddig koordináló intézményrendszer átalakítására, – nyilatkozta Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Nehéz vitatkozni azzal, hogy az átláthatóság növelésére, a támogatások elaprózódásának megakadályozására szükség van, de kérdéses, hogy ez megvalósul-e. Kovács Miklós sajnálkozását fejezte ki, amiért a magyar kormány nem tárgyalt a tervezett átalakításokról a határon túli magyarok képviselőivel. /Kárpátinfo/Felvidék.ma, júl. 17./

Az RMDSZ-es, SZNT-s, MPSZ-es magyar vezetők nyilatkozatai, tervei ellen emelt kifogást Petre Strachinaru demokrata képviselő. Megfogalmazása szerint versengenek, hogy ,,ki magyarabb”, ki tesz többet, de tulajdonképpen csak a feszültséget növelik. Az SZNT Ujgur Fórummal kötött szerződését elfogadhatatlannak nevezte, Románia nemzetközi megítélését rontja – fogalmazott. Kiderült azonban, hogy értesüléseit a román sajtóból szerezte, miután megtudta, hogy ez az ujgur szervezet nem az, amelyet terroristaként tartanak számon, visszakozott, de rosszallását fenntartotta. Nem ért egyet azzal sem, hogy az MPSZ Wass Albertről elnevezett díjakat adott át. Véleménye szerint elfogadhatatlan, hogy a Kovászna megyei önkormányzat megszervezi a háromszéki magyarok világtalálkozóját. /(-kas): Túl sok a ,,magyarkodás”? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 18./

Amikor gróf Batthyány Ignác gyulafehérvári római katolikus püspök 1791-ben megalapította a ma is nevét viselő könyvtárat, nem sejthette, hogy a családi vagyonából megvásárolt könyvek a román állam tulajdonába kerülnek, s azokhoz kétszáz év múlva szeretett egyházának papjai hozzá sem fognak majd férni. A könyvtárat végrendeletileg Erdélyre és a gyulafehérvári katolikus püspökségre hagyta, utóbbi kezelésében, azzal a megkötéssel, hogy azt az őt követő püspökök a gyűjteményt gondosan óvják és folyamatosan gyarapítsák. Utódai eleget tettek a hagyakozó óhajának: a gyűjteményt 60 ezer kötetre bővítették. A könyvtárat a román állam 1949-ben a római katolikus egyháztól elkobozta. Márton Áron püspök erélyes tiltakozása hiábavalónak bizonyult. A Batthyaneum tulajdonjoga 1989 után ismét napirendre került, és európai unszolásra 1998-ban Bukarest a 13. számú kormányrendelettel a könyvtárat és épületét visszaadta a közben érsekségi rangra emelt gyulafehérvári katolikus püspökségnek. A rendeletet mindmáig nem hajtották végre. A gyulafehérvári román nacionalisták ugyanis pert indítottak. Arra hivatkoztak, hogy könyvtárát Batthyány tulajdonképpen két örökösre hagyta: a püspökségre és Erdélyre. Utóbbi jogutóda pedig a román állam. A bíróságok rendre elutasították ezt az érvelést, de utolsó fokon, 2003-ban, a románok keresetének helyt adtak. Az érsekség a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult, de az ügyben ott még nem született ítélet. A román állam pillanatig sem vette komolyan az elmúlt években az elkobzott egyházi és kisebbségi vagyon visszaszolgáltatását szorgalmazó sorozatos nyugati követeléseket. Jól példázza a bukaresti gondolkodást az Adevarul román napilap, 2004. június 30-án megjelent cikkének mondata: „A szóban forgó ősnyomtatványt Batthyan (sic!) katolikus püspök, teljes könyv- és műtárgy-gyűjteményével, végrendeletileg a román államra hagyta.” A katolikus főpapokat jóformán be sem engedik az intézménybe. Marton József teológiai történészprofesszor nemrég kijelentette: az egyes könyvek tanulmányozása végett magának a tulajdonost képviselő Jakubinyi György érseknek is a bukaresti Román Nemzeti Könyvtár írásos engedélyére van szükség, amely gyakorlatilag beszerezhetetlen. A püspökség szerint a gyűjteményből máris több értékes könyvnek lába kelt. A mai Románia talán legértékesebb, itt őrzött könyvét – az 812-ben a lorschi kolostorban készült Codex Aureust – néhány évvel ezelőtt engedély nélkül lemásolták, hatalmas, 1,5 millió euróra becsült kárt okozva ezáltal az egyháznak. A 333 példányban kiadott hasonmást darabonként 28 ezer dollárért kínálták a gyűjtőknek. A Codex Aureust a román kommunista állam is kihasználta. Azzal garantált ugyanis több milliárdokra rúgó, a hazai ipar fejlesztését szolgáló nyugati kölcsönt. Potyó Ferenc, a gyulafehérvári érsekség általános helynöke nemrég leszögezte: a Batthyaneum az egyházé, és semmi szín alatt nem fogadhatják el a közös, állami-egyházi felügyeletet. Tavaly Jakubinyi György érsek a Márton Áron-emlékünnepségen résztvevő Erdő Péter esztergomi bíboros-prímással és Orbán Viktor Fidesz-elnökkel együtt kívánta meglátogatni a Batthyaneumot. „Az igazgatónő a könyvtár bejáratánál a Román Akadémia pontos névsort tartalmazó engedélyét kérte a főpapoktól, és csak annak felmutatása után engedte be őket az épületbe” – emlékezett a megalázó helyzetre a helynök. Hozzátette: ezek után naivság lenne bízni bármilyen állami-egyházi közös felügyelet működőképességében. A katolikus egyház az RMDSZ közbenjárásában bízik, de egyelőre az is eredménytelennek bizonyult. /Tibori Szabó Zoltán: Batthyaneum: nem tudja használni könyvtárát az egyház. A püspök kincse és a bukaresti szemforgatók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 18./

A magyar lakosság számarányához viszonyítva a költségvetési intézmények vezetésében kevés magyar dolgozott, az utóbbi egy-másfél évben javult a helyzet. Immár a Lakosság-nyilvántartó Szatmár Megyei Igazgatóság élére is az RMDSZ által javasolt szakember, Riedl Kovács Johanna került. Ő az egyik legfiatalabb igazgató. Jogász végzettséggel rendelkezik. Az igazgatónő szeretné, ha egy épületbe kerülnének a városi lakosság-nyilvántartó hivatallal, amit a szoros együttműködés indokol. Szatmárnémeti, Nagykároly, Tasnád és Avasfelsőfalu mellett Sárközújlakon is van már kirendeltségük s rövidesen Pálfalván és Erdődön is lesz. Az útlevelet, a jogosítványt és az autóbeírást kivéve minden személyi igazolvány, a születési anyakönyvi kivonattól a halálozásiig, de még a szavazókönyvecske kiadása is a lakosság-nyilvántartó hatásköre. Az egységes EU-követelmények miatt nem csak a magyar neveknél maradnak el az ékezetek, a románnál és más neveknél is. Az EU-ban keresik az olyan megoldásokat, amelyek az egységesítést szolgálják, ugyanakkor a személyi jogokat sem sértik. /S. L.: Még egy magyar igazgató. Riedl Kovács Johanna vezeti a megyei lakosság-nyilvántartást. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

A Civic Media Egyesület kezdeményezését, melynek célja a romániai sajtó és a civil szféra átvilágítása, az Új Magyar Szó is felkarolta, s a „Tiszta hangok” elnevezésű akciót segítendő a jelenleg megjelenő magyar nyelvű napi, heti és havilapok felelős kiadóit, igazgatóit, főszerkesztőit és főszerkesztő-helyetteseit, esetenként vezető szerkesztőit, főmunkatársait és publicistáit, illetve a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) ügyvezető tanácsát javasolta átvilágításra. 1989 decemberében a Szekuritáté megszűnt, teljes iratanyaga a hadsereg felügyelete alá került. 1990 januárjában a Temesvári Nyilatkozat 5. pontja próbálta az átvilágítást életbe léptetni, de ez az akkori politikai légkörben teljesen lehetetlen volt. 1996-ig a kommunista párt örökösei megakadályoztak mindent, ezalatt a Szekuritáté volt tisztjei részben megsemmisítették, részben elrejtették és kiválogatták a szerintük érdekes dossziékat. A Demokratikus Konvenció 1996-os választási győzelme sem hozott igazi fordulatot. 1999-ben azután egy országos bizottságot hoztak létre /CNSAS/, melynek feladata a hírhedt Szekuritáté archívumát vizsgálni, magas tisztségeket betöltő embereket átvilágítani. A témával foglalkozó, úgynevezett Ticu-törvényt valósággal „kiherélték” a pártok a parlamentben, majd a bizottság liberális párti támogatást élvező elnökét, Constantin Ticu Dumitrescut volt politikai bebörtönzöttet is megbuktatták. A CNSAS-nak nem igazán sikerült lelepleznie senkit: öt esztendő alatt tizennyolc magas rangú szekus tiszt akadt horogra, közülük tizennégy halott… Cristian Parvulescu politológus szerint a tisztázás egyik legnagyobb akadálya, hogy a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ folytatta a megfigyeltekről a Szekuritáté által megkezdett követési dossziék bővítését, és a régi besúgók többségét 1989 után újra aktivizálták, ők viszont nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva nem elővehetők. Az átvilágítást nehezíti, hogy a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának iratanyaga a hadsereg birtokában van. Ezt ötven évre titkosították. Csendes László, az RMDSZ-támogatást élvező CNSAS-tag szerint az átvilágításra kapott dossziékat eleve szűrve kapják kézhez. Dossziéeltűnések is vannak. Marius Oprea történész, aki 1998 és 2000 között Constantinescu elnök tanácsadója volt, akkor látta is szekusdossziéját. Mikor a Ticu-törvény elfogadása után kikérte a dossziéját, azt a választ kapta a CNSAS-tól, hogy a rá vonatkozó iratok nem találhatók. /!/ /Jakab Árpád: Átvilágítósdi – a politikai zsarolás román eszköze. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 19./

Borboly Csaba, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke javaslatokat fogalmazott meg az RMDSZ megújításához. Az RMDSZ 2007-es kongresszusán szervezeti átalakításáról dönt. Az RMDSZ-nek megújulásra van szüksége, a fiatalítást tovább kell folytatni, a „döntéshozatalban erősíteni kell a demokratikus mechanizmusokat”. Az RMDSZ-nek nincs országos alternatívája, szögezte le. A jelenlegi RMDSZ-struktúrák 16 éve változatlanok. A központi vezetésnek, illetve a kongresszusnak nincs olyan feladata, hogy területi, megyei listákat jóváhagyja. Borboly szerint az RMDSZ politikájának kritizálása már-már kifizetődő egyéni és kiscsoportos vállalkozás. A cikkíró szerint ritkán van kongresszus, és azon alig születnek érdemi, stratégiai döntések. Jelenleg a szervezeten belül számos bebetonozott szereplő van. A székelyföldi autonómiával kapcsolatban érthetetlen Borboly számára, hogy az RMDSZ miért ódzkodik a magyar és a székely szimbólumok használatától. /Borboly Csaba (a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke): Hatékonyabb RMDSZ-t! = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

A román polgármestereket hibáztatják a Maros-Mezőségi Kistérségi Társulás kudarcáért. A régió magyar elöljárói remélik, hogy a közeljövőben mégis sikerül jogi személyiséget szerezni az egyesületnek. Brassai Zsombor, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke – aki jelenleg a Székelykövesden bejegyzett Pro Regio Egyesületet irányítja – elmondta, hogy azok az elöljárók, akik a 2004-ben rendezett, első ülésen még igent mondtak, időközben pártot váltottak. A Székelykövesdre kiköltözött Kelemen Atilla sokat segítette a térséget. A Marosvásárhellyel összenőtt Marosszentkirályon még a közigazgatási törvény betartását is leszavazta a helyi román többségű tanács. Miután a faluba költözött Markó Béla támogatásával sikerült új községházát építeni, a település elöljárói leszavazták az épület homlokzatára szánt kétnyelvű felirat kifüggesztését. Amikor néhány évvel ezelőtt a Kárpát-medencei Szentkirályok első találkozóját szervezték, egy kifüggesztett magyar zászlóért és egy kiplakátolt Szent István-koronáért meghurcolták a nagy-romániás tanácsosok, emlékezett Kádár György, a községközpont alpolgármestere. A székely-mezőségi térségben három erős szervezet is működik: a 2002-ben létrejött Pro Regio a Kéve című kistérségi hetilapot adja ki, a másik két egyesület és alapítvány gazdagabb megvalósítást mondhat magáénak. A Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület alkotótáborokat szervez, idéntől pedig hangszertábor rendezésére készül. A Mezőpanitban bejegyzett Monográfia Alapítvány a hagyományőrzés mellett évi tíz-tizenöt pályázattal bombázza a Communitast és az anyaországi közalapítványokat. Július 22-én szervezik meg Mezőpanitban az első székely-mezőségi hagyományőrző folklórtalálkozót. /Szucher Ervin: Összefog a székely-mezőségi régió. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./ Brassai Zsombor, a Pro Regio Egyesület elnöke szerint a megrendezendő fesztivál és az új régió immár a jövőt jelképezi. A létrejött Székely-Mezőségi Régió Sámsondtól Mezőmadarasig fedi le a településeket, Marosszentkirályt is beleértve, ugyanakkor magyar kulturális térséget jelöl, nem közigazgatási régiót. A helyi önkormányzatok segítségével három civil szervezet, illetve az RMDSZ mezőcsávási és mezőbándi szervezete rendezi a fesztivált. A Kéve című hetilapot 1500 példányban terjesztik. A gróf Bethlen Anikó elnökletével működő civil szervezet, a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület öt vendégszobás, konferenciateremmel rendelkező székháza nemrég épült fel, és idén immár az ötödik képzőművészeti alkotótábort szervezik, tájékoztatott Szabó Izolda igazgató. Szabó Levente, Mezőcsávás polgármestere szerint a községben az utóbbi tíz évben semmilyen kulturális rendezvényt nem tartottak. Ezért nemrégiben két tánccsoportot hoztak létre, felépítették a sportcsarnokot, felújítottak, illetve újjáépítettek három kultúrotthont, Szabédon bevezették az ivóvizet. Ez a térség még nem a Mezőség, már nem a Székelyföld, lóg valahol a közigazgatási, önazonossági éterben. /Nagy Botond: Székely-mezőségi hagyományőrző találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./

Suceava városban a pártok, szervezetek házában már van RMDSZ-iroda is, ez a legújabb. A magyarok havonta itt találkoznak. A városban jól megférnek egymás mellett lengyelek, lipovánok, oroszok, bolgárok, szlovákok, zsidók, ukránok és a magyarok. A moldvai városban Adriana Happenciuc a helyi RMDSZ elnöke, Ladó Zoltán az alelnöke. 2006-ig nem volt itt RMDSZ-képviselet, a magyarok sem nagyon jártak össze. Nem tudják, hányan is vannak magyarok, egyikük 550-et mond, másikuk 490-et, de még sokan vannak olyanok, akik magyarul beszélnek. A 2002-es népszámláláskor Suceava megyében 368-an vallották magukat magyarnak, és közülük csupán 66-an éltek a megyeszékhelyen. Többnyire még a kommunizmus idején idehelyezett értelmiségiek. A Duna TV-t Suceaván nem tudják nézni, nincs a kábeltévé-csomagban, panaszolták többen, és szinte irigykedve tekintenek a dornavátraiakra, akik már a 90-es évek közepétől nézhetik a Dunát a helyi kábelhálózaton. A Kossuth Rádió még úgy-ahogy fogható. Évente érkeznek viszont magyarországi kirándulócsoportok szép számmal. Főleg Dél-Magyarországról, Bonyhád környékéről, ahol letelepedtek a bukovinai magyarok. Az ő leszármazottaik, valamint más magyarországi turisták rendszeresen visszatérnek Bukovinába – az itteniek szívesen emlegetik Potápi Árpádot, Bonyhád fideszes polgármesterét, aki szintén erről a vidékről származik. Benkő Lajos eredetileg sporttanár, székelyudvarhelyiként élt már Onesti-en, 1976 óta pedig Bukovinában. Övé a megye egyik legnagyobb kenyérgyára, emellett bútorgyárat üzemeltet, fuvarozócége van. Piron Katalint pedig Csíkból helyezték át Szucsávára. /Mihály László, Suceava: Saját vállalkozásaikban bíznak a bukovinai magyarok. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./