"A közigazgatási törvény immár két éve lehetővé tette a magyar nyelv használatát azokban az önkormányzati testületekben, amelyekben a tanácsosok több mint egyharmada magyar nemzetiségű, ennek ellenére ezzel a joggal csak a színmagyar települések tanácsosai élnek. A vegyes lakosságú települések magyar tanácsosainak többsége ódzkodik az anyanyelvhasználattól. Egyesek a tolmácsolás költségeire, mások az időveszteségre hivatkozva mondtak le a magyar megszólalásról. Markó Béla RMDSZ-elnök viszont úgy véli: élni kell a kiharcolt joggal.Szatmárnémeti "Szimbolikus esetekben tartjuk indokoltnak a magyar nyelv használatát a szatmárnémeti tanács ülésein. Erre már volt is példa, ünnepélyesebb alkalmakkor voltak felszólalások magyar nyelven is" - jelentette ki Ilyés Gyula, a város alpolgármestere. Ilyés nem tartja indokoltnak a magyar nyelv használatát a határozattervezetek megvitatásakor. "Engem személy szerint zavarna, ha arra kellene várnom, hogy valaki minden mondatomat lefordítsa. Ráadásul legfeljebb a Hivatalos Közlöny fordítói ismerik kellőképpen magyarul azt a jogi nyelvezetet, amelyen a határozattervezeteket meg kell szövegezni" - jelentette ki Ilyés. A 25 tagú testületben 11 tanácsos magyar. A Szatmár megyei tanácsban is hasonló a helyzet, bár a tanácsosok számaránya alapján használhatnák a magyar nyelvet, erre csak kivételes esetekben kerül sor.Ilyés, aki az RMDSZ megyei elnöki tisztségét is betölti, elmondta, a megyében nem készítettek statisztikát arról, hogy melyik településen használják a magyar nyelvet tanácsüléseken. "A csak magyarok által lakott településeken természetes a magyar nyelv használata, ez már korábban is gyakorlattá vált" - jelentette ki Ilyés. Nagyszalonta A hajdúváros önkormányzati képviselői közül elsőként Mikló Ferenc tiszteletes szólalt fel anyanyelvén, a testület egyik tavalyelőtti ülésén. Mikló Ferenc előbb magyarul, majd románul adta elő mondandóját, mire az egyik kormánypárti tanácsos megjegyezte, hogy a törvény fordított sorrendet ír elő. A szalontai tanácsüléseken annak ellenére sem lett bevett gyakorlat a magyar nyelvű megszólalás, hogy az önkormányzati képviselők kétharmada magyar, s egyikük-másikuk igencsak töri a román nyelvet. Tódor Albert polgármester néhányszor maga vállalta a tolmács szerepét, majd hozzáteszi: "Röhej az egész." Illyés Lajos, az RMDSZ-frakció szóvivője úgy látja, a polgármester és a polgármesteri hivatal hanyagsága miatt nem szólhatnak anyanyelvükön a tanácsüléseken a magyar önkormányzati képviselők.Sepsiszentgyörgy Háromszéken a többségi magyar lakosság arányának tükrében nem kellett volna gondot okoznia az anyanyelvhasználatnak a tanácsüléseken, ám az elmúlt két évben több vitát kavart a téma. A sepsiszentgyörgyi tanács például elindította a testvérváros Ferencvárostól ajándékba kapott tolmácsgépet, ám a három román önkormányzati képviselő visszautasította a fülhallgatók használatát. Nem voltak hajlandóak érdemben részt venni az üléseken, nem értették a magyarul elhangzó szövegeket, és minden esetben a határozatok ellen szavaztak. Végül majdnem két év elteltével született meg a kompromisszum, a három román tanácsosnak kis hangfalakon hangosítják ki a tolmács fordítását, ha pedig közülük kerül ki a gyűlésvezető, románul zajlik a soros ülés, ám a magyar tanácsosok magyarul mondják el felszólalásukat.A megyei tanácsban a törvény életbelépése óta kétnyelvűen zajlanak az ülések. A határozatokat románul és magyarul egyaránt felolvassák, és a magyar hozzászólók is elmondják mindkét nyelven mondanivalójukat. Gondot okoz a szövegek fordítása, sok esetben helytelenül, bikkfanyelven hangzanak a határozatok. Kovászna Kovászna város lakosságának 68 százaléka magyar, a tanácsülések a mai napig románul zajlanak. Hosszas viták és egyeztetések után tavaly tavasszal született egy határozat, amely szerint a magyar tanácsosok magyarul is felszólalhatnak, és tolmács fordítja románra hozzászólásukat. Öt tanácsülés után azonban visszatért a régi rend, így ma csak akkor hangzik el magyar szó a kovásznai tanácsban, ha egy-egy képviselőnek eszébe jut anyanyelvén hozzászólni, és ugyancsak ő fordítja románra mondanivalóját. A kovásznai városháza rugalmasan kezeli az értesítők kétnyelvűségét is. Alkalmanként kiadnak magyar értesítőt is a tanácsülés aktuális napirendi pontjaival, de van, amikor csak románul értesítik a képviselőket.Székelyudvarhelyen a helyi tanács minden tagja, a polgármester és a városházi alkalmazottak túlnyomó többsége magyar anyanyelvű, vagy folyékonyan beszél magyarul. Ennek köszönhetően már az önkormányzati törvény életbelépése előtt is magyarul folytak az ülések munkálatai, az itt hozott határozatokat pedig - akárcsak most - románul fogalmazták meg. Már első mandátuma idején Szász Jenő polgármester bevezette az elektronikus ülésvezető berendezés használatát, és azóta - a nagyobb hitelesség kedvéért - a jegyzőkönyv hangfelvétel alapján készül. A 95 százalékban magyarok lakta település önkormányzati testületének nincsen román anyanyelvű tagja, így szinkronfordításra nem mutatkozott igény. Előfordul, hogy a testület RMDSZ-es frakciója és a független polgármester között elmérgesedett politikai viták rábírják Mircea Dusát, a megye prefektusát az udvarhelyi tanács egyes ülésein való részvételre - ilyenkor mindenki megpróbál románul fogalmazni. Zavaró viszont, hogy a magyarul folytatott viták során a székely városatyák román közigazgatási kifejezéseket udvarhelyszéki tájszólással, különösebb magyarítás nélkül használnak. "A komiszió elolvasta az amplaszamentről szóló anekszát, és hozott egy decsíziót" - hangzott el.Szováta Maros megye városai közül a törvény mindössze Marosvásárhelyen és Szovátán teszi lehetővé az anyanyelv használatát. Míg az etnikai összetétel rendkívül egyszerűvé teszi a helyzetet a fürdővárosban, a megyeszékhelyi önkormányzatban többször is ajtócsapkodással végződő kirohanásokat váltott ki a törvény érvényesítése. Szovátán a 19 tanácsos mindegyike magyar nemzetiségű, az önkormányzati ülések magyar nyelven folynak. Hegyi Mihály szovátai alpolgármester elmondta, hogy a határozattervezeteket két nyelven ismertetik, a vita viszont magyarul folyik. "Abban az esetben, ha a teremben románok is tartózkodnak, lefordítjuk az elhangzottakat. Határozataink is mindkét nyelven napvilágot látnak a hivatal által kiadott Szovátai Hírmondó című, havonta megjelenő lapunkban" - nyilatkozta Hegyi.Marosvásárhely Vásárhelyen eddig jóformán csak Ráduly Levente élt az anyanyelv-használati joggal, ami kezdetben a kisebbségben lévő román tanácsosok egy részének felháborodását váltotta ki. Az egységpárti Mircea Stefanovici többször is kirohant a teremből, becsapva maga mögött az ajtót. Példáját időnként a PRM tagjai is követték. Szintén Ráduly az, aki több ízben is szorgalmazta a már szinte két éve megszavazott, de a mai napig is "várakozó listán" szereplő fordítógép beszerzését. Az RMDSZ frakcióvezető-helyettese, Kolozsváry Zoltán kijelentette, hogy ő soha nem fog magyarul beszélni a tanácsüléseken. Operativitás szempontjából Fodor Imre alpolgármester is indokolatlannak tartja az állandó kétnyelvűséget. "Vannak olyan dolgok, amit magyarul kell elmondani, de nem mindent. Az átlagos harminc napirendi pont nem is teszi lehetővé, hogy beférjünk az időbe" - állítja Fodor. A volt polgármester viszont azt sérelmezi, hogy utódja leszűkítette az anyanyelv-használatot a hivatalban. /Ódzkodnak az anyanyelvhasználattól. = Krónika (Kolozsvár), aug. 19./"

"Tizenhárom évvel a kommunista rendszer bukása után kezdetét vette a Szekuritáté átvilágítása. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) hozzáfogott a volt politikai rendőrök meghallgatásához. Az aug. 20-ra behívott kilenc személy közül azonban mindössze egy jelent meg, hogy válaszoljon a múltjával kapcsolatos kérdésekre. A vizsgálatok a következő napokban folytatódnak. A meghallgatásokon nem kötelező a részvétel. Ha a "gyanúsítottak" nem jelennek meg, a testület a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján dönti el, hogy közzéteszi-e az illetők nevét a Hivatalos Közlönyben. Az átvilágító bizottság 105 olyan személyről kért adatokat a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI), akikkel kapcsolatban felmerült a gyanú, hogy politikai rendőri tevékenységet folytattak. A névsort a letűnt rezsim üldözötteinek dossziéi alapján állították össze. A meghallgatások elkezdése félsikerként értékelhető. Eddig ugyanis minden ilyen irányú próbálkozás kudarcot vallott. A jelenlegi kormánypárt és a Nagy-Románia Párt által jelölt tagok - a hatóságok támogatásával - meghiúsítottak mindenfajta leleplezési kísérletet, és a próbálkozás végül az átvilágító bizottság két részre szakadásához vezetett. Radu Timofte SRI-igazgató kijelentette, hogy soha semmilyen körülmények között nem adja ki a volt Szekuritáté teljes irattárát. Később módosította nyilatkozatát, és arra hivatkozott, hogy a dossziékat több intézmény tárolja. A SRI-t felügyelő parlamenti bizottság elnöke börtönnel fenyegette meg a Demokrata Párt, a Parasztpárt és az RMDSZ bizottságbeli képviselőit, ha nyilvánosságra hoznak akár egy nevet is. /Szőcs Levente: Megkezdődött az átvilágítás. = Krónika (Kolozsvár), aug. 21./"

"Romániában a pártok, a kormány, az állami szervek nem kötelezettek arra, hogy eljárjanak a Ceausescu idején működő ügynökökkel, besúgókkal szemben, de a nevüket nyilvánosságra hozzák - hangzott el szept. 11-én Budapesten, azon a konferencián, amelyen a volt szocialista országok átvilágítással foglalkozó szakemberei vesznek részt. Egyetlen párt, az RMDSZ követeli meg tagjaitól, hogy nyilatkozzanak múltjukról - mondta Georghe Onisoru, a Securitate iratait vizsgáló bizottság elnöke. A román küldöttség tagjai beszámoltak arról, hogy a Nemzeti Tanács, amely az átvilágítást végzi Romániában, március 20-án kezdte munkáját, s eddig 104 volt Securitate-tagtól foglaltak le több mint 12 ezer kötetnyi kéziratot. Augusztus végéig mintegy kilencezer kérelmező kívánt belenézni saját aktájába. A romániai törvények szerint a Nemzeti Tanács hivatalos közlönyben hozza nyilvánosságra azoknak a nevét, akikről kiderült, hogy a Securitate szolgálatában álltak, de a konspiratív adatok sem maradnak titokban, a komoly közérdeklődés miatt. Összesen ötezer tisztviselő átvilágításán dolgoznak, arra viszont nincs törvény Romániában, hogy a parlament munkájában ne vehessen részt volt ügynök. Az a jogi kezdeményezés is megbukott, hogy a bírói, ügyészi testület tagjainak múltja váljon szabadon kutathatóvá. /Nyilvánosságra hozzák a volt besúgók nevét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./"

"Új választmánya van az RMDSZ Történelmi Máramaros szervezetének címmel közölt valótlanságot az RMDSZ hivatalos közlönye, az RMDSZ Tájékoztató nevű elektronikus hírlevél szept. 22-én. "Szeptember 20-án jelölte ki a Történelmi Máramaros területi szervezet küldöttgyűlése a 83 tagú területi választmányát, amelyben a helyi szervezetek képviselői mellett helyet kaptak az ifjúsági szervezetek és az RMDSZ társszervezetek képviselői is." A megjelentek szerint csak arról született határozat Máramarosszigeten, hogy 83 tagú lesz (!) a választmány, amit egyébiránt másutt Területi Küldöttek Tanácsának neveznek. Ez a testület tehát nem lett se megválasztva, se kijelölve, a teremben nem volt 83 ember, a falusi szervezeteket senki sem képviselte. /T. P.: Ki hazudik még? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 30./"

"Harmadik alkalommal tartott tanévnyitót az Sapientia EMTE Csíkszeredán. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem diáksága Csíkszeredán az előző évekhez képest szinte megduplázódott: közel kilencszáz diák számára kezdődött el az egyetemi év. A tanévnyitó ünnepségen jelen volt dr. Szilágyi Pál, az EMTE rektora, Kató Béla, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, az egyetemet fenntartó Magyar Köztársaság képviseletében, Markó Béla, az RMDSZ elnöke valamint Csíkszereda és Hargita megye elöljárói. A köszöntő beszédek mellett dr. Lányi Szabolcs, a csíkszeredai karok dékánja diplomákat és emlékérmeket osztott ki az egyetem legjobb diákjainak. A Sapientián tizennyolc szakon, három városban tanulnak a diákok. /(Daczó Dénes): Harmadik alkalommal tartott tanévnyitót az Sapientia EMTE. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./ Dr. Szilágyi Pál rektor elmondta, hogy a tanév kezdetéig 227 tanári állást k létesítettek, melyből 91-et főállású, 91-et társult, 55-öt pedig óraadó tanárok foglalnak el. Az óraadó tanárok száma ennél sokkal nagyobb, hisz ennyi állás van és sok állást többen helyettesítenek. A szept. 30-i dátummal megjelent Hivatalos Közlönyben mind a 18 szak ideiglenes működési engedéllyel szerepel, tehát törvényesen működik. /Daczó Dénes: Harmadik alkalommal tartott tanévnyitót az Sapientia EMTE. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./"

"A Hivatalos Közlönyben megjelent: létrejön Csíkszenttamás község, Csíkkarcfalva község átszervezése révén. (Ez utóbbihoz tartozik továbbra is Csíkjenőfalva.) /Új község: Csíkszenttamás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 9./"

"A szekus dossziékat tanulmányozó bizottság a volt politikai rendőrtisztek névsorát a Hivatalos Közlönynek egy olyan sorozatában teszi közzé, amely nem hozzáférhető a nagyközönség számára, tudósított a Cotidianul. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./"

"Az Alkotmánybíróság a parlament okt. 23-i együttes ülésén megállapította, hogy az alkotmánymódosító törvényt elfogadta az okt. 18-19-én rendezett népszavazás. Nicolae Popa, az Alkotmánybíróság elnöke ismertette a testület erre vonatkozó határozatát, valamint jelentését a referendum szervezési és lebonyolítási procedúráinak betartásáról. Az Alkotmánybíróság nem regisztrált az előírásoktól való eltéréseket és választási csalást. A testület elutasította a Nagy-Románia Párt (NRP) két óvását. A hivatalos eredmények szerint 17 842 103 személy szerepelt a listákon, 9 938 441 választópolgár (55,7%) szavazott, az "igen" szavazatok száma 8 915 022 (89,7%), az ellenszavazatok száma 875 172 (8,81%). Valer Dorneanu, a képviselőház elnöke közölte: az új alkotmány a Hivatalos Közlönyben való megjelenése pillanatában lép életbe. /Döntött az Alkotmánybíróság. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./"

"1918. december 1-jén nemzetgyűlésre ültek össze az erdélyi románok Gyulafehérváron, ahol alig egy hónappal az Osztrák-Magyar Monarchia által aláírt pádovai fegyverszünet, három héttel Károlyi Mihály miniszterelnöknek a Magyarországgal kötendő fegyverszünetről folytatott sikertelen belgrádi tárgyalásai és két héttel Jászi Oszkár aradi megbeszéléseinek kudarca után határozatban kimondták Magyarország huszonhat vármegyéjének csatlakozását a román királysághoz. Míg tehát 1918. december 1. a románság számára öröm- és nemzeti ünnep, addig Gyulafehérvár, majd később Trianon a magyarság életében nemzeti gyászt, összeomlást és tragédiát jelent. Jóllehet az egyesülési határozat kimondja a népek jogegyenlőségét és szabadságát, ezek az elkövetkező huszonkét évben a gyakorlatban nem valósultak meg. 1918 őszére hatalmas tömegmozgalmak bontakoztak ki Magyarországon: az őszirózsás forradalom győzelme után a pacifista antantbarát Károlyi Mihály alakított kormányt, s a november 13-án Franchet d Esperay francia tábornokkal aláírt belgrádi konvenció értelmében elkezdődött a történelmi Magyarország felbomlása, a déli és a keleti területek kiürítése, ahova szerb és román csapatok vonultak be. A Gyulafehérváron tartott nemzeti gyűlésről írta Mikkes Imre: "Egész Erdély, Brassótól Máramarosszigetig és nyugattól keletig megjelent a gyulafehérvári nagygyűlésen. Körülbelül százezer ember vonult föl. A Főtér tarkállik a nemzeti viseletektől. A hegyeken túlról, északról, délről, a Zsil völgye felől minden irányból özönlik a nép. A mezőkön tarka csoportok. Önkéntes szónokok gyújtóbeszédet tartanak. Bandák harsogják a "Desteapta-te"-t. Az állomásra egymás után robognak be a vonatok. A Károlyi-kormány ingyen bocsátotta rendelkezésre az üres szerelvényeket. A széthulló Magyarország technikai segítséget nyújtott az elszakadáshoz. A végtelen naivság politikája volt ez. Azt mozdította előre, amit nem óhajtott. Ami ellen kézzel-lábbal, szíve vérével küzdött. Így virradt fel 1918. december elseje. Az elszakadás napja." (Mikes Imre: Erdély útja Nagy-Magyarországtól Nagy-Romániáig. Sepsiszentgyörgy, 1996) A gyulafehérvári nemzetgyűlés által elfogadott pontokban, többek között, leszögezték: a nemzetgyűlés az általános választójog alapján választandó alkotmányozó gyűlés összeüléséig ideiglenes autonómiát tart fenn e területek lakosainak, továbbá teljes nemzeti szabadságot ígér az együttlakó népek számára: "Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot". "Általános, közvetlen, egyenlő, titkos községenkénti proporcionális választói jogot mindkét nemű huszonkét évet betöltött személy számára, a községi, megyei és törvényhozási képviselet választásánál", valamint "korlátlan sajtó-, gyülekezési és egyesülési jogot, minden emberi gondolat szabad terjesztését. A határozat továbbá radikális földbirtokreformot irányoz elő, amely "agrárpolitikának a vezérfonala egyfelől a szociális kiegyenlítés előmozdítása, másfelől a termelés fokozása kell hogy legyen", az ipari munkásságnak pedig biztosítandók azok a jogok, "amelyek a legelőrehaladottabb nyugati államokban törvénybe vannak iktatva". (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) A nemzetgyűlés kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot (Marele Sfat National Roman) hozott létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot (Consiliul Dirigent). Az utóbbi megbízásából négytagú bizottság a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is felajánlja I. Ferdinánd királynak az Erdély fölötti hatalmat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését a királyi kormány igazgatásába utalva. Gyulafehérváron sem a magyarok, sem a szászok képviselői nem lehettek jelen, tehát megkérdezésük nélkül rendelkeztek a sorsuk felett. A kialakult egyre reménytelenebb helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetőt, s 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort bízta meg a kelet-magyarországi főkormánybiztossággal, miközben megkezdődött a román csapatok előrenyomulása. A román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerződésben megállapított demarkációs vonalat, s Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az Antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, akkor lövetni fogja a várost. Apáthy válasza: Kolozsvár nem áll ellen. (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., 1930, Kolozsvár) A város átadása előtti napokban az Apáthy vezetése alatt álló magyar Nemzeti Tanács és a Sándor József irányította székely Nemzeti Tanács december 17-én egyesült, s megalkotta az erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot. Ez december 22-re Kolozsvárra összehívta az erdélyi magyarság önrendelkező nemzetgyűlését: a résztvevők a gyulafehérvári román nemzetgyűlés ellen tiltakoztak, amelyen "Magyarország 26 vármegyéjének csak egy nemzete volt képviselve", és ahol a "román testvérek nem kérdezték meg a 26 vármegye más nyelven beszélő lakosait, amelyek számbeli többségben vannak, vajon le akarnak-e mondani az ifjú népköztársaság szabadságáról? Rólunk határoztak, nélkülünk!" (Ellenzék, 1918. december 20.) "

"A dec. 7-i, vasárnapi helyi népszavazás alapján Maros megyében Mezőmadaras, Koronka és Székelybere központtal három új magyar község létesül. Az urnák elé járulók arról is szavaztak, hogy Mezőbánd városi rangot nyerjen. A mezőcsávási referendum elbukott a gyenge részvétel miatt, itt főként a románság nem voksolt. Mezőbándon Mezőmadaras leválását is támogatták. Mezőmadaras mellett két másik színmagyar község jöhet létre. Sikerült kettéválasztani a tíz települést magába foglaló Nyárádmagyaróst. Egy új, berekeresztúri központtal létrehozandó község megalakítását is megszavazták. Koronka Székelybóssal együtt válik ki Jeddből. /Orbán Zsolt, Szucher Ervin: Három új magyar község létesül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./A népszavazáson az erdőszentgyörgyiek 51,6 százaléka voksolt a várossá válás mellett. Ennek alapján a parlament törvénybe iktatta Erdőszentgyörgy városi rangra emelését. A döntést az okt. 22-én megjelent Hivatalos Közlöny tartalmazza. Ettől a naptól számít városnak Erdőszentgyörgy. Közigazgatási szempontból hozzá tartozik Bözöd, Bözödújfalu, valamint Borzond és Lóc tanyák. A 2002-es népszámlálás adatai szerint lakóinak száma 5484, nemzetiségi megoszlás szerint 4149 magyar, 1088 román, 244 roma, egy német és egy szász. Vallásilag: 3011 református, 1060 ortodox, 581 unitárius, 464 római katolikus, a többiek más vallásúak. Az iskolaközpontban 1283 diák tanul. Információs és dokumentációs központot is létrehoznak az iskolában. Az utcák nevét két nyelven tüntették föl. Második éve rendszeresen megjelenik az Erdőszentgyörgyi Figyelő, elődjét, az évente egyszer, a Szentgyörgy-napra szerkesztett kiadványt is az iskola diákjai és tanárai hozták össze. Celldömölk a testvérvárosuk. /Bölöni Domokos: Erdőszentgyörgy - Celldömölk. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 9./"

"Dec. 31-ig visszaigényelhetők a kommunista rendszer által az 1946-1990 időszakban elkobzott arany és drágakövek az államtól. Első ízben a három évvel ezelőtt született 190-es számú sürgősségi kormányrendelet teremtett erre lehetőséget. A végrehajtási utasítások viszont csupán a 2003. november 25-i Hivatalos Közlönyben jelentek meg. A dokumentum szerint azok, akik arany és/vagy drágaköveknek a kommunista hatalom által önkényes elkobzását igazolni tudják, bírósági úton kérhetik ezek mihamarabbi visszaszolgáltatását. A visszaszolgáltatás, vagy az arany, illetve drágakő ellenértékének kifizetése csakis bírósági döntés során történhet. A pert a Román Nemzeti Bank ellen a volt tulajdonosnak vagy ennek örököseinek kell beindítaniuk. /K. O.: Visszaigényelhető az elkobzott arany és a drágakő - december 31-ig. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./"

"Nagyváradon a római katolikus püspökség felkérte Pete István szenátort, hogy interpelláljon a Barokk Palota ügyében, amelynek tárgyalását a Legfelsőbb Bíróság ismét elnapolta. Elképzelhető ugyanakkor, hogy a perben nem is lesz ítélethozatal, ugyanis időközben törvényerőre emelték az ingatlan restitúciójáról szóló sürgősségi rendeletet. 1998 júliusában az akkori kormány sürgősségi rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében 17 volt egyházi ingatlant juttatott vissza jogos tulajdonosának, köztük a nagyváradi római katolikus püspöki palotát. A rendelet csak több mint öt év elmúltával, novemberben emelkedett törvényerőre, azt követően, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben, és az államfő kihirdette. Néhány nappal ezt követően a Legfelsőbb Bíróság ismét elhalasztotta az ítélethozatalt az ingatlan ügyében, áprilisra tűzte ki az újabb tárgyalást. Pete István szerint a szó szoros értelmében vett interpellálásnak nemigen van értelme, a Legfelsőbb Bíróság ugyanis nincs alárendelve az Igazságügyi Minisztériumnak. A honatya - elmondása szerint - inkább informális úton próbál meg eljárni az ügyben, mely szerinte is fölöttébb homályos. Pete szerint a sürgősségi rendelet törvényerőre emelését követően a Legfelsőbb Bíróság ejthette volna az ügyet. Még nem kapták meg a tárgyalás elhalasztásának hivatalos indoklását. /Pengő Zoltán: Tárgytalanná vált a palota-per? = Krónika (Kolozsvár), dec. 23./"

Románia Hivatalos Közlönyének márc. 10-én megjelent számában közzétették az aradi Megbékélési Park létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. A határozat értelmében kormányalapokból 190 milliárd lejt különítenek el az Aradon létrehozandó, az 1848-49-es szabadságharcnak emléket állító műalkotás elkészítésére. A Szabadság-szobor megvalósítására 90 milliárd lejt kap a szaktárca. Az 1848-as Forradalom Emlékműve a Tűzoltó téren áll majd, a Zala György alkotta Szabadság-szobor tengelyének meghosszabbításában. Ezen második emlékmű-tervezet megvalósítására 100 milliárd lejt kap a szaktárca. A kormányhatározat szerint a Ioan Bolborea szobrászművész által készített műalkotás az aradi Tűzoltó téren kap helyet a Szabadság-szobor szomszédságában. /Kormányhatározat az aradi Megbékélési Park létrehozásáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./

A szenátus megszavazta az új községek létesítéséről szóló törvénytervezetet. Ennek értelmében – az államelnöki kihirdetést illetve a Hivatalos Közlönyben való megjelenést követően – elnyeri ezt a közigazgatási státust többek között az Arad megyei Kisiratos, a Kovászna megyei Bikszád, Málnás és Mikóújfalu, a Hargita megyei Csíkcsicsó, Szentlélek, Csíkszentimre, Galambfalva, Csíkrákos, Máréfalva, a Maros megyei Koronka és Sóvárad, a Szatmár megyei Egri és Csomaköz. /Új községek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./

Megkérdőjelezhetővé teheti a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) választási részvételéhez összegyűjtött aláírásokat az a kormányhatározat, amely a választási törvény végrehajtási utasításait rögzíti. A kabinet ápr. 7-én elfogadta a kisebbségek aláírásgyűjtő íveit is szabványosító határozatot, melynek szövege várhatóan csak a húsvéti ünnepek után jelenik meg a Hivatalos Közlönyben. Ez a mintapéldány azonban néhány ponton eltér azoktól az ívektől, amelyekre az MPSZ már több mint 25 ezer aláírást összegyűjtött. Az ív fejlécében szerepel a kisebbség megjelölése, valamint az is, hogy az illető szervezet a listával a 2004. június 6-i helyhatósági választásokon akar részt venni. Az MPSZ aláírási ívein csak a szervezet megnevezésében szerepel a „magyar” szó. „Mi továbbra is a korábban szétküldött íveinkre gyűjtjük az aláírásokat” – jelentette ki a Krónikának Szász Jenő, az MPSZ elnöke. „Nem elég, hogy diszkriminatív, antidemokratikus törvényt hoztak, de még azt is meg akarják akadályozni, hogy az ebben biztosított lehetőséggel éljünk” – jelentette ki az MPSZ elnöke. Szilágyi Zsolt, az MPSZ nagyváradi polgármesterjelöltje szerint a választási törvény nem hatalmazta fel a kormányt arra, hogy kisebbségi szervezetek taglistájának az aláírási ívét elkészítse. /Gazda Árpád: Újabb gáncs az MPSZ-nek? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./

A kormány elé terjesztett belügyminisztériumi javaslathoz képest módosította a kabinet a kisebbségi szervezetek választási részvételéhez szükséges aláírásgyűjtő ívek mintapéldányát. A kormányhatározat csak most jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A jogszabály az aláírásgyűjtő személyek hitelességigazoló nyilatkozatának mintapéldányába iktatott be újabb pontokat. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) olyan ívekre gyűjtött össze immár 50 ezer aláírást, amelyeken csak az aláírásgyűjtő neve és aláírása szerepel. A hitelességi nyilatkozatokat külön ívre írták az MPSZ aláírásgyűjtői. Szász Jenő MPSZ-elnök elmondta, úgy próbálnak megfelelni a kormány által támasztott újabb feltételnek, hogy az ívek hátoldalára nyomtatják a hitelességi nyilatkozatok űrlapját. Gabriel Andreescu, a romániai Helsinki Bizottság elnöke szerint ha az aláírási ívek most közzétett mintapéldánya különbözik a pártok bejegyzésére elfogadott aláírási ívtől, az a kisebbségi szervezetek meghurcolási szándékát jelezné. /Cs. P. T., G. Á.: Megint módosították a feltételeket. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 20./

A Hivatalos Közlöny szerint a helyhatósági választásokon összesen 41 párt vehet részt. A listán nem jelent meg a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) neve, amelynek részvételét a Központi Választási Iroda elutasította. Németh Zsolt és Braun Márton fideszes képviselők ápr. 27-én javaslatot nyújtottak be az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez, bírálva, hogy a helyhatósági választásokra érvényes román törvény hátrányosan megkülönbözteti az ottani nemzeti kisebbségi pártokat. A javaslat – amelyhez számos más országbeli képviselő is csatlakozott – bírálja, hogy a törvény a kisebbségi szervezetek számára külön s majdhogynem irreális szabályokat állapít meg. A parlamentben képviselt pártokra ilyen szabályok nem érvényesek, s mint Németh Zsolt, a magyar parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke elmondta, úgy tudja, hogy a parlamenti képviselettel nem rendelkező román pártoknál sem szabtak ilyen szigorú feltételeket. Németh szerint politikai diszkrimináció történt, aminek az volt a célja, hogy az autonómia célkitűzését felvállaló politikai szervezet ne indulhasson a júniusi helyhatósági választásokon. /Magyar képviselők bírálják a romániai helyhatósági választások szabályait. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./ Az Európa Tanács tizenöt képviselője olyan határozat elfogadását kezdeményezi, amelyben az ET Parlamenti Közgyűlése figyelmezteti Romániát, hogy a helyhatósági választásokat szabályozó törvény diszkriminatív rendelkezéseket tartalmaz, és sérti a Tanács által képviselt európai szellemiséget. A kezdeményezők mindenekelőtt a nemzeti kisebbségi szervezetek választási részvételével kapcsolatban megszabott feltételeket tartják elfogadhatatlannak. Szintén kifogásolják, hogy az egyébként is szigorú szabályokat a törvény végrehajtási utasításait tartalmazó kormányrendelettel visszamenőleg megváltoztatták, tovább nehezítve a részvételi feltételeket. Az aláírók: Braun Márton (Magyarország), Németh Zsolt (Magyarország), Bauer Edit (Szlovákia), Christos Pourgourides (Ciprus), Sali Berissa (Albánia), Michael Spindelegger (Ausztria), Lord Kilclooney (Nagy-Britannia), M. Andrzej Wielowieyski (Lengyelország), Paoletti Tangheroni (Olaszország), Luc Van den Brande (Belgium), Hanne Severinsen (Dánia), Manuela Aguiar (Portugália), Andreas Gross (Svájc), Boriss Cilevics (Lettország), Renate Wohlwend (Liechtenstein). /Sz.K.: /ET-képviselők tiltakoznak a választási törvény ellen. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 28./

Nem pályázhattak a háromszéki városok vízhálózat-felújításra. Ismét napirendre került a SAMTID-programon a Háromszék által elveszített hatmillió euró ügye. Megjelent a Hivatalos Közlönyben azoknak a megyéknek a listája, amelyek pályázhatnak a kisvárosok vízhálózatának bővítésére, és a névsorból hiányzik Kovászna megye. Az önkormányzatok Horia Grama prefektust vádolják, ő azonban úgy véli: a testületek elsősorban önmagukat hibáztathatják. Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester az önkormányzat nevében tisztázó ülésre hívta Gramát, aki azonban nem jelent meg. /Farkas Réka: Búcsú a hatmillió eurótól. = Krónika (Kolozsvár), máj. 26./

Napokon belül visszakerül a település bejárataihoz a Magyarkapus feliratú helységnévtábla, jelentette ki Ábrahám Ferenc alpolgármester. Először a helyhatósági választások előtt vették le, majd visszatették, végül a helyhatósági választások után az országos úthivatal megint levette a táblát. Arra hivatkoztak, hogy a tábla nem felelt meg a hivatalos szabványoknak. Még a helységnév fordítását is kifogásolták – miért Magyarkapus, és nem Nagykapus –, ennek tisztázására azonban Ábrahám Ferenc a Hivatalos Közlönyre hivatkozott. /(i): Visszakerül Magyarkapus helységnévtáblája. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

A Hivatalos Közlönyben megjelent kormányhatározat szerint a kormány 11 milliárd lej értékű összeget különít el a mellékletében felsorolt egyházi létesítmények felújítási és javítási munkálatainak finanszírozására. A mellékletben felsorolt 47 egyházi létesítmény közül 24 a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez, 12 az Erdélyi Református Egyházkerülethez, 3 a Királyhágómelléki Református Egyházkerülethez, 8 a kolozsvári unitárius püspökséghez tartozik. /Tizenegy milliárd lejes támogatás a történelmi egyházak számára. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 29./

Sepsiszentgyörgyön a Nemzeti Bank volt épületét, melyet 2004-ben a kormány átadott a Megyei Tanácsnak, a Nastase-kabinet utolsó kormányülésén a Hargita és Kovászna megyei ortodox püspökségnek adományozta. Az ügy a Hivatalos Közlönyben való megjelenés után pattant ki, akkor derült fény arra, hogy az említett egyház emellett Marosvásárhelyen, de Erdély-szerte több más városban is, újabb hatalmas ingatlanvagyonra tett szert. A parlament az ügyről semmit nem tudott – jelentette ki Márton Árpád képviselő. A törvényhozásnak, sajnos, a hasonló döntésekre még csak rá sem kell bólintania – tette hozzá. A korábbi tulajdonos, a Kovászna megyei önkormányzat szerencsére idejében tudomást szerzett az említett kormánydöntésről, jelezte Demeter János elnök. Így a törvény előírta 30 napos időhatáron belül fellebbezést nyújtottak be a Tari­ceanu-kabinethez a megyét hátrányosan érintő kormányhatározat orvoslása céljából. /(s): Hagymakupolás terjeszkedés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./ Háromszéken megdöbbenést váltott ki az az értesülés, miszerint a Nastase-kabinet a Hargita-Kovászna Megyei Ortodox Püspökségnek ajándékozta Sepsiszentgyörgyön a bank volt épületét. A létesítményt korábban a megyei önkormányzat ügykezelésébe adták, testületi döntés is született arról, hogy a város központjában fekvő tágas helységben a modern művészetek galériáját rendezik be, itt tevékenykedett volna a megyei kulturális intézet is. Az „ajándékozás” igazolta, hogy minden cáfolat dacára Székelyföldön tart az ortodox egyház terjeszkedése, kolostorok, templomok felhúzása mellett – ott is ahol hiányoznak a hívők – jelentős vagyont juttatnak az „államvallás” birtokába. /Mi más ha nem terjeszkedés? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

Az RMDSZ Önkormányzati Főosztálya CD-n megjelentette az erdélyi megyék műemlékeinek jegyzékét, a Hivatalos Közlöny melléklete alapján. Hargita megye műemlékeinek jegyzéke 687 objektumot tartalmaz. Jó lenne, ha magyarul is rendelkezésre állna a jegyzék, de erre sem a listát összeállító megyei műemlékvédők, sem pedig a CD-t megjelentető RMDSZ-főosztály munkatársai nem gondoltak. /Borbély László: Műemlékek jegyzéke. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./

Kerekes Károly képviselő politikai nyilatkozatában kiállt az idősebb nemzedék jogai mellett. A Romániában 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. között hatalmon lévő rendszerek által etnikai okokból üldözött személyek kárpótlására vonatkozó törvényt még öt évvel az életbelépése után sem alkalmazzák megfelelően. A jogszabállyal orvosolni akarták a romániai nemzeti kisebbségek által elszenvedett jogsérelmeket. Jelenleg Maros, Hargita és Kovászna megye kivételével Erdély többi vidékén a jogszabályt eltorzítva értelmezik. Például a gyulafehérvári, hunyadi, brassói és kolozsvári megyei pénztárak – az országos nyugdíjpénztár értelmezése alapján – elutasítják a magyar nemzetiségűek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy 1944. szeptember 1-jén az 1627-es számú törvényerejű rendelet eltörölt minden etnikai üldözésre vonatkozó diszkriminatív törvényt. Ha ez így lenne, mivel magyarázható az, hogy 1944. november 3-án, tehát két hónappal a törvényerejű rendelet megjelenése után, a Hivatalos Közlönyben megjelent az internáló táborok létrehozására és működésére vonatkozó szabályzat? Ezekbe a lágerekbe az észak-erdélyi magyar és német kisebbségeket internálták. Nem alkalmazzák a törvényt a Dél-Erdélyből Észak-Erdélybe menekültekre sem. Ezzel szemben a megyei nyugdíjpénztárak minden további nélkül helyet adnak az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe menekült román nemzetiségűek kérelmeinek. /Román Győző: Kerekes Károly képviselő pontosít: Ki az etnikai üldözött? = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 19./

A Hivatalos Közlöny közölte, hogy létrehozták a kis- és középvállalatok és szövetkezetek négy területi hivatalát. Székhelyeik: Konstanca, Craiova, Iasi és Temesvár. Hargita, Kovászna és Brassó megye Iasihoz tartozik. Véletlen-e ez a területi elosztás, vagy egyenes folytatása azoknak az intézkedéseknek, melyek révén a Hargita és Kovászna megyei telefontudakozó székhelye például Bákóba került? A kormányzatban részt vevő RMDSZ-tisztségviselőket valószínűleg nem tájékoztatták erről a minden túlzás nélkül állítható merényletről az erdélyi magyar gazdasági érdekek ellen. Tehát többek között a székelyföldi szövetkezeti mozgalom újjászervezését, amiért annyit küzdött az RMDSZ, és kiharcolta az erre vonatkozó törvény megalkotását és elfogadását, Iasi-ból fogják irányítani és ellenőrizni. Czédly József szerint ezt a durva jogsértést, bíróságon kell megtámadni. /Czédly József: Az RMDSZ vezérkarának figyelmébe! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Elfogadta a kormány a földek visszaszolgáltatására vonatkozó törvény alkalmazási szabályzatát, ennek révén rövidül az a periódus, amely alatt az egykori tulajdonosok újra birtokba vehetik államosított földterületeiket. A kormányülés után Gheorghe Flutur mezőgazdasági, erdőgazdálkodási és vidékfejlesztési miniszter elmondta, az érintetteknek 60 nap áll a rendelkezésükre igényeik benyújtására attól kezdve, hogy a törvény megjelent a Hivatalos Közlönyben. Flutur szerint a föld- és erdőterületek visszaszolgáltatására vonatkozó új törvény alkalmazásával mintegy 500 ezer hektárnyi államosított földet és erdőt vesznek újra birtokukba egykori tulajdonosaik. /B. B. E.: Elfogadta a kormány a föld-visszaszolgáltatás lépéseit. = Krónika (Kolozsvár), aug. 5./

Romániai viszonylatban 1953–1954-ben készítettek egy átfogó műemlék-jegyzéket, mely 1956-ban jelent meg a Román Népköztársaság Akadémiájának a kiadásában 195 lapon: Lista monumentelor de cultura de pe teritoriul R.P.R. (A Román Népköztársaság területén található művelődési emlékek jegyzéke). Kolozsvár város műemlékei összesen 174 tételt tettek ki. Kolozsvár akkor szerencsés volt, mert az összeírás „felelősi” tisztségét igazi szakember, Debreczeni László töltötte be, s tapasztalatait külön tanulmányban is összegezte: Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei (Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár–Bukarest, 1957). Amint írta, 284 házszám szerinti műemléket vettek jegyzékbe, közülük válogatták ki a hivatalossá nyilvánított 174 tételt. Ez a jegyzék némely utólagos kiegészítéssel 1989-ig hivatalos maradt. Azután is csak belső használatú listák készültek. 2004 nyarán jelent meg újra a teljes romániai műemlék-jegyzék. Ennek előkészítése már az 1990-es évek elejétől folyt. A kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság például a Házsongárdi temető védelemre javasolt síremlékeinek a jegyzékét állította össze még az 1990-es évek közepén s juttatta el az illetékesekhez. Talán ennek köszönhető, hogy maga a temető egyetlen címként mégiscsak bekerült a jegyzékbe. Hogy végül is ki volt az új jegyzéknek a kolozsvári vezetője, nem sikerült megtudni, de érezhetően nem végezte felelősségteljesen munkáját. Az új jegyzék a Hivatalos Közlöny függelékeként jelent meg román nyelven. A rendeletet Razvan Theodorescu akkori miniszter látta el kézjegyével. Három vaskos, ezer oldal körüli kötet tartalmazza a megyénként összeállított nyilvántartást. Az első kötetben van Kolozs megye, összesen 1382 tétellel. E lista közzététele után a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több jelzést kapott az egyes tételek pontatlanságával kapcsolatban. Éppen ezért javasolták, hogy erdélyi viszonylatban készüljön el a magyarok lakta megyék műemlék-jegyzékének a lefordított, helyesbített változata. Ilyen irányban tett írásos javaslatot az RMDSZ ügyvezető elnöksége is kapott. Egy év óta még nem kaptak választ. Az új kiadványban összesen 363 tétel vonatkozik Kolozsvárra, tehát az 1956-os listához képest jó kétszeres a bővülés. Azonban szakmai igényesség tekintetében a lista nem megfelelő. Számos ház sarok-jellegéből kifolyólag kétszer is szerepel (mindkét utcánál) a jegyzékben. A régi Református Kollégium még mindig „Ady–Sincai” Líceum – pedig az elnevezésből 1990-ben törölték Ady nevét, s azóta az épületet visszakapták a reformátusok. A II. József, Deák és Vörösmarty, Petőfi, Bem kolozsvári látogatását megörökítő belvárosi táblák nem szerepelnek a jegyzéken. A jegyzék legnagyobb hiányossága a Házsongárdi temető. Más megyékben, nagyobb városoknál néhány síremléket megneveznek. A Házsongárdi temetőnél egyetlen sírt sem méltattak felsorolásra. /Gaal György, a KLMT elnöke: A kolozsvári műemlékek jegyzéke. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Amint a Hivatalos Közlönyben megjelenik az Esztelnek önállósulását kimondó törvény, György Ervin kormánymegbízott kinevezi az új község ideiglenes vezetőségét. Kézdiszentkeresztnek Bélafalvával együtt 1800, az új községnek, Kézdiesztelneknek Kurtapatakkal együtt 1149 lakosa lesz. A jövő év elején húzzák majd meg a két község közigazgatási határát. /(Iochom): Az új község új vezetői. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./

Március 20-án Románia Hivatalos Közlönyében megjelent a közúti közlekedést szabályozó törvény, amely 6 hónap múlva, vagyis szeptember 20-án lép érvénybe. Az RMDSZ javaslatának köszönhetően, a jogszabály értelmében lehetővé válik a kisebbségek számára az anyanyelven történő vizsgázás a gépkocsivezetői-jogosítvány megszerzésére. Antal István képviselő, a törvényt alapfokon tárgyaló ipari szakbizottság alelnöke már egyeztetett a forgalmi rendőrség vezetőségével, hogy az anyanyelven történő vizsgázáshoz szükséges anyagok minél hamarabb készüljenek el. /Magyarul tanulhatunk vezetni. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./

Az Európai Emberjogi Bíróság (CEDO) 2005. július 12-én határozott a „Moldovan és mások Románia ellen” (a hadrévi eset néven is ismert) ügyben. A fellebbezések megtárgyalását követően a határozat 2005. november 30-án végleges maradt. Ennek ellenére, máig sem tették közzé Románia Hivatalos Közlönyében, ami akadályozza a Legfelsőbb Törvényszék végleges döntésének a végrehajtását. A Pro Európa Liga emberjogi irodájának vezetője, Haller István közleménye szerint 2005 augusztusában a Külügyminisztérium tájékoztatást küldött a Marosludasi Bírósághoz, arra biztatva, hogy adjon helyt az emberölésben és gyújtogatásban résztvevők által a végrehajtás ellen benyújtott óvásnak, aminek a következményében a pert az Európai Emberjogi Bíróság döntésének Hivatalos Közlönyben való megjelenéséig halaszthatják. Románia mindmáig nem hajtotta végre az előző döntést sem (2005. július 5.) a „Hadrév-ügyben”, amely arra kötelezte Románia kormányát, hogy Hadréven és Maros megyében egész sor programot hajtson végre. /(m.e.): A PEL emberjogi irodája elítéli a román hatóságok magatartását. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) saját tagjainak múltját sem tudta tisztázni, mert továbbra sincs a birtokában a munkájához szükséges teljes irattárnak. A CNSAS tevékenysége azonban fellendült a tanács összetételének megújulása óta – nyilatkozta Csendes László, a tanács tagja. A CNSAS hat éves működése alatt összesen csak 131 volt szekuritátés tiszt, illetve altiszt nevét jelentette meg a Hivatalos Közlönyben. Az érdemi munka nehezen halad. Azt a hozzávetőlegesen 1,3 millió kötetnyi aktacsomót, amiről a közvélemény tud, még 2005 második felében vették át a titkosszolgálat /SRI/ archívumából. Idén további százezer kötetet és hatszázezer operatív nyilvántartási kartotékot kaptak még a SRI-től, háromezer mikrofilmet a Külügyi Hírszerző Szolgálattól (SIE) és 7500 aktacsomót a Katonaság Történeti Szolgálatától. Ennek az anyagnak a rendezése folyamatban van, a feldolgozás csak ezután következik. A tanács döntésétől a Hivatalos Közlönyben történő megjelenésig sok esetben igen hosszú idő telik el. Az érintettek másodfokon, ezt követően pedig a táblabíróságokon fellebbezhetik meg a döntést. Szükséges lenne a CNSAS kutatói állományának bővítése. Más kelet-európai országok hasonló intézményeiben több ezer ember végzi ugyanazt a munkát, amit a CNSAS takarítónőstül, titkárnőstül 180-an végez. Az új testület három hónappal ezelőtt történt megalakulása óta már mintegy száz szekuritátés tisztről bizonyították be, hogy politikai rendőri tevékenységekben, mások pedig alapvető emberi jogok megsértésében vettek részt. Százon felül van azoknak is a száma, akiknek a valódi nevét sikerült felfedezni az elmúlt három hónapban. A módosított Ticu-törvény kiszélesítette azoknak a körét, akiket hivatalból át kell világítani. Azonban arra nem kötelezik az érintetteket, hogy részletes személyes adataikat rendelkezésre bocsássák, enélkül nem tudnak utánanézni esetleges szekus múltjuknak. /Cseke Péter Tamás: „Dominic közöttünk lehet” Interjú Csendes Lászlóval, az Országos Átvilágító Bizottság tagjával. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 30./