Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2012. augusztus 28.
Balliberális bojkott közepette tér vissza Băsescu
Ötvenegy nappal felfüggesztése után visszatérhet az államelnöki hivatalba Traian Băsescu, miután a parlament tudomásul vette a leváltásáról rendezett népszavazás érvénytelenségét. Az alkotmány szerint a taláros testület döntését a parlament együttes ülésén kell ismertetni, amely ezt követően, a hivatalos közlönyben való megjelenésekor lép hatályba. A hatalmon lévő balliberálisok bojkottal próbálták megakadályozni az alkotmánybírósági döntés végrehajtását.
Folytathatja második mandátumát Traian Băsescu
Többórás vita és a kormánypárti honatyák bojkottálási kísérlete után a bukaresti parlament tegnap tudomásul vette a tisztségéből felfüggesztett Traian Băsescu államfő leváltásáról rendezett népszavazás érvénytelenségét kimondó alkotmánybírósági határozatot. A taláros testület egyik tagja által felolvasott verdiktet a törvényhozás továbbította a Hivatalos Közlönynek, amelynek megjelenése után Băsescu ismét elfoglalhatja elnöki hivatalát.
A kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) honatyái az utolsó pillanatig megpróbálták megakadályozni az államfő visszatérését: bejelentették, hogy bojkottálják a rendkívüli ülést, amelyet kvórum hiányában el kellett volna halasztani.
Elsősorban az ideiglenes államfői posztot betöltő Crin Antonescu vezette liberálisok (PNL) fogalmazták meg egyértelműen, hogy nem értenek egyet az alkotmánybíróság döntésével és Băsescu visszatérésével. Ioan Ghișe, a párt szenátora határozattervezetet terjesztett a plénum elé, miszerint Băsescut a referendumon tulajdonképpen leváltották, ennek következtében előre hozott államfőválasztást kell kiírni; indítványát végül leszavazták. A politikus nem rejtette véka alá: alakulata nem ismeri el a népszavazás érvénytelenségét kimondó határozatot, szerinte ugyanis az alkotmánybírák csak a referendum megszervezésének törvényessége fölött lettek volna illetékesek ítélkezni.
A taláros testület egy héttel ezelőtt megállapította, hogy a parlament által felfüggesztett államfő leváltásáról rendezett július 29-i népszavazáson nem teljesült az érvényességi küszöb, mivel nem jelent meg az urnák előtt a választói névjegyzékben szereplők ötven százaléka plusz egy fő, így Băsescu visszatérhet hivatalába.
Ghișe szenátortársa, Varujan Vosganian összeférhetetlenséggel vádolt meg három alkotmánybírát, emiatt az érintettek szavazata szerinte semmisnek tekinthető, ebből kifolyólag pedig a népszavazás tárgyában született határozat is érvénytelen. Minderre rátett egy lapáttal Ion Iliescu exállamfő, a szociáldemokrata párt tiszteletbeli elnöke is, aki tegnap úgy vélekedett: a törvényhozóknak „helyre kell hozniuk” az alkotmánybírák határozatát, és nekik kell megszabniuk, hogy az államfő elfoglalhatja-e újra hivatalát.
Különben az USL két, külföldön tartózkodó társelnöke, Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és Antonescu nem vett részt a parlament ülésén, korábban azonban mindketten úgy nyilatkoztak, hogy – az Európai Bizottság kategorikus felszólításának eleget téve – tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság határozatát. Meg nem erősített hírek szerint Pontáék telefonos utasítása nyomán gondolták meg magukat a kormánypárti honatyák, biztosítva a házszabály diktálta jelenlétet, a taláros testület verdiktjének felolvasásakor azonban tiltakozásképp kivonultak az ülésteremből. A parlamenti vita közben a bukaresti törvényhozás épülete előtt több tucatnyian Băsescu távozását követelték.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Ötvenegy nappal felfüggesztése után visszatérhet az államelnöki hivatalba Traian Băsescu, miután a parlament tudomásul vette a leváltásáról rendezett népszavazás érvénytelenségét. Az alkotmány szerint a taláros testület döntését a parlament együttes ülésén kell ismertetni, amely ezt követően, a hivatalos közlönyben való megjelenésekor lép hatályba. A hatalmon lévő balliberálisok bojkottal próbálták megakadályozni az alkotmánybírósági döntés végrehajtását.
Folytathatja második mandátumát Traian Băsescu
Többórás vita és a kormánypárti honatyák bojkottálási kísérlete után a bukaresti parlament tegnap tudomásul vette a tisztségéből felfüggesztett Traian Băsescu államfő leváltásáról rendezett népszavazás érvénytelenségét kimondó alkotmánybírósági határozatot. A taláros testület egyik tagja által felolvasott verdiktet a törvényhozás továbbította a Hivatalos Közlönynek, amelynek megjelenése után Băsescu ismét elfoglalhatja elnöki hivatalát.
A kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) honatyái az utolsó pillanatig megpróbálták megakadályozni az államfő visszatérését: bejelentették, hogy bojkottálják a rendkívüli ülést, amelyet kvórum hiányában el kellett volna halasztani.
Elsősorban az ideiglenes államfői posztot betöltő Crin Antonescu vezette liberálisok (PNL) fogalmazták meg egyértelműen, hogy nem értenek egyet az alkotmánybíróság döntésével és Băsescu visszatérésével. Ioan Ghișe, a párt szenátora határozattervezetet terjesztett a plénum elé, miszerint Băsescut a referendumon tulajdonképpen leváltották, ennek következtében előre hozott államfőválasztást kell kiírni; indítványát végül leszavazták. A politikus nem rejtette véka alá: alakulata nem ismeri el a népszavazás érvénytelenségét kimondó határozatot, szerinte ugyanis az alkotmánybírák csak a referendum megszervezésének törvényessége fölött lettek volna illetékesek ítélkezni.
A taláros testület egy héttel ezelőtt megállapította, hogy a parlament által felfüggesztett államfő leváltásáról rendezett július 29-i népszavazáson nem teljesült az érvényességi küszöb, mivel nem jelent meg az urnák előtt a választói névjegyzékben szereplők ötven százaléka plusz egy fő, így Băsescu visszatérhet hivatalába.
Ghișe szenátortársa, Varujan Vosganian összeférhetetlenséggel vádolt meg három alkotmánybírát, emiatt az érintettek szavazata szerinte semmisnek tekinthető, ebből kifolyólag pedig a népszavazás tárgyában született határozat is érvénytelen. Minderre rátett egy lapáttal Ion Iliescu exállamfő, a szociáldemokrata párt tiszteletbeli elnöke is, aki tegnap úgy vélekedett: a törvényhozóknak „helyre kell hozniuk” az alkotmánybírák határozatát, és nekik kell megszabniuk, hogy az államfő elfoglalhatja-e újra hivatalát.
Különben az USL két, külföldön tartózkodó társelnöke, Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő és Antonescu nem vett részt a parlament ülésén, korábban azonban mindketten úgy nyilatkoztak, hogy – az Európai Bizottság kategorikus felszólításának eleget téve – tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság határozatát. Meg nem erősített hírek szerint Pontáék telefonos utasítása nyomán gondolták meg magukat a kormánypárti honatyák, biztosítva a házszabály diktálta jelenlétet, a taláros testület verdiktjének felolvasásakor azonban tiltakozásképp kivonultak az ülésteremből. A parlamenti vita közben a bukaresti törvényhozás épülete előtt több tucatnyian Băsescu távozását követelték.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2012. augusztus 29.
Dolgozik az államfő
Több mint ötvennapos felfüggesztés után Traian Băsescu államelnök visszatért tegnap délelőtt a Cotroceni-palotába, miután hétfő este megjelent a Hivatalos Közlönyben a leváltásáról rendezett, július végi népszavazás érvénytelenségét megállapító alkotmánybírósági határozat.
Dorel Onaca, a Demokrata-Liberális Párt egykori szenátora tanácsosi tisztséget kapott az államfő csapatában, miután Traian Băsescu tegnap ellátta kézjegyével a kinevezésére vonatkozó rendeletet. Ugyanakkor visszatértek a Cotroceni-palotába az államfő felfüggesztése előtti, a régi csapatban dolgozó elnöki tanácsadók is: Cristian Diaconescu, Bogdan Drăgoi, Sebastian Lăzăroiu, Iulian Chifu, Iulian Fota, Bogdan Mănoiu, Virgil Păunescu és Daniel Funeriu. Az Európai Bizottság tudomásul vette az államfő tisztségbe való visszatérését, s bár úgy értékelik: betartották a jogi és alkotmányos procedúrákat, a továbbiakban is figyelemmel követik a romániai fejleményeket. Üdvözölte Băsescu visszatérését az Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens, valamint Joseph Daul, a párt EP-frakcióvezetője, s elismerően értékelték azon parlamenti képviselők „felelős hozzáállását”, akik a két ház együttes ülésén hétfőn megjelentek a referendumra vonatkozó alkotmánybírósági határozat ismertetésén. Ugyancsak tegnap Ioan Ghişe, a Nemzeti Liberális Párt szenátora és egyik tanácsosa a Cotroceni-palota körül sétált magára kötözött plakátokkal, melyek azt hirdették: A nép döntött, Băsescut leváltották, Román nép, szuverén vagy. A liberális honatya úgy nyilatkozott: gesztusa szimbolikus, egyszerű állampolgári minőségében cselekszik, és akciójáról nem egyeztetett liberális kollégáival. A liberális szenátor ugyanakkor azt állította: hétfőn fenyegető levelet kapott elektronikus postán keresztül, hogy vonja vissza a parlamentben tett javaslatait, emiatt panaszt nyújtott be a rendőrségre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Több mint ötvennapos felfüggesztés után Traian Băsescu államelnök visszatért tegnap délelőtt a Cotroceni-palotába, miután hétfő este megjelent a Hivatalos Közlönyben a leváltásáról rendezett, július végi népszavazás érvénytelenségét megállapító alkotmánybírósági határozat.
Dorel Onaca, a Demokrata-Liberális Párt egykori szenátora tanácsosi tisztséget kapott az államfő csapatában, miután Traian Băsescu tegnap ellátta kézjegyével a kinevezésére vonatkozó rendeletet. Ugyanakkor visszatértek a Cotroceni-palotába az államfő felfüggesztése előtti, a régi csapatban dolgozó elnöki tanácsadók is: Cristian Diaconescu, Bogdan Drăgoi, Sebastian Lăzăroiu, Iulian Chifu, Iulian Fota, Bogdan Mănoiu, Virgil Păunescu és Daniel Funeriu. Az Európai Bizottság tudomásul vette az államfő tisztségbe való visszatérését, s bár úgy értékelik: betartották a jogi és alkotmányos procedúrákat, a továbbiakban is figyelemmel követik a romániai fejleményeket. Üdvözölte Băsescu visszatérését az Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens, valamint Joseph Daul, a párt EP-frakcióvezetője, s elismerően értékelték azon parlamenti képviselők „felelős hozzáállását”, akik a két ház együttes ülésén hétfőn megjelentek a referendumra vonatkozó alkotmánybírósági határozat ismertetésén. Ugyancsak tegnap Ioan Ghişe, a Nemzeti Liberális Párt szenátora és egyik tanácsosa a Cotroceni-palota körül sétált magára kötözött plakátokkal, melyek azt hirdették: A nép döntött, Băsescut leváltották, Román nép, szuverén vagy. A liberális honatya úgy nyilatkozott: gesztusa szimbolikus, egyszerű állampolgári minőségében cselekszik, és akciójáról nem egyeztetett liberális kollégáival. A liberális szenátor ugyanakkor azt állította: hétfőn fenyegető levelet kapott elektronikus postán keresztül, hogy vonja vissza a parlamentben tett javaslatait, emiatt panaszt nyújtott be a rendőrségre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. augusztus 31.
Félretájékoztatás román módra
Nagyon nehéz védekezni a manipulációval, hazugsággal szemben. Csak ülünk és döbbenten figyeljük, hogyan viszonyul a román média a szombatra Sepsiszentgyörgyre tervezett tüntetéshez. Vagy hallgat, vagy félretájékoztat. Objektív beszámolót alig hallani. Hirtelen szent lett és független a korábban sokat szidott igazságszolgáltatás, a romániai magyarság pedig egy buta, gondolkodásra képtelen nyáj, amelyet úgy terelget az RMDSZ és az egyház, ahogy kedve tartja. Ilyeneket és ehhez hasonlókat harsognak a bukaresti stúdiókban a nagy román megmondók, s hazugságokkal, féligazságokkal igyekeznek alátámasztani állításaikat.
Jól kidolgozott manipulációs rendszerre épül a román sajtó, s az eszközt, amelyet leggyakrabban pártpolitikai érdekek mentén vetnek be, most a Mikó-tüntetés kapcsán igyekeznek kihasználni. A közszolgálati televízió szerda este, fő műsoridőben foglalkozott a kérdéssel, szót adott a két feljelentőnek (nem győzik hangsúlyozni, lám, magyarok léptek, ők kérték a bíróság segítségét), Horia Gramának, aki annak idején prefektusként a városi tanács visszaszolgáltatásról szóló határozatának érvénytelenítéséért a bírósághoz fordult és Codrin Munteanu jelenlegi kormánybiztosnak. Mindahányan azt szajkózzák, szó sincs visszaállamosításról, hiszen a városhoz kerül az épület, s többször elhangzik, hogy nem szabad megkérdőjelezni a bíróság döntését, és szégyenletes dolog utcai tüntetéssel nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. A másik fél részéről Borbély László kapott szót, a marosvásárhelyi stúdióból, nem közvetlenül érintett, nem is a legtájékozottabb, nem győzte visszaverni a többiek gyakorta hamis vádjait, melyeket erősített a műsorvezető is azzal, hogy sűrűn idézte a bírósági végzést. Egyszerű a kép, amit a kérdéskört egyáltalán nem ismerő tévénézőknek sugároznak: lám, a román bíróság hozott egy döntést – ennek igazságosságát csak a rosszhiszeműek kérdőjelezik meg –, s a könnyen befolyásolható magyar tömegeket most utcára viszi az RMDSZ, hogy politikai tőkét kovácsoljon. Támadják a román államot, a románságot, s talán még elszakadást is képesek kérni, jó lesz tehát ügyelni – ez a román közszolgálati televízió tárgyilagos üzenete, távol a valóságtól és még távolabb a lényegtől. A félrevezetésben jeleskedett az írott sajtó is, Eckstein-Kovács Péter önfeljelentő gesztusát elhallgatták, arról adtak hírt, hogy kihallgatta a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), s volt olyan lap is, amely kiforgatva, eltorzítva, szinte uszító hangon magyarellenes írást közölt. A máskor oly jól tájékozott újságírók szót sem ejtettek arról, hogy az egyik „köztiszteletben” álló feljelentő nemrég szabadult a börtönből, közbűntényesként ítélték el, és jóformán senki nem vette a fáradságot, hogy közölje azt az egyszerű jogi tényállást: az ingatlan-visszaszolgáltatási törvény egyértelműen fogalmaz, annak kell visszaadni az államosított épületet, akitől elvették. A Mikó esetében ez vitathatatlan, 1948-ban a Hivatalos Közlönyben úgy jelent meg a jegyzőkönyv, hogy a református egyháztól kobozták el az iskolát. Beindult tehát a nagy félretájékoztatás, amely élét, súlyát kívánja venni a szombati tüntetésnek. Válaszunk csak egy lehet: nem engedjük elriasztani magunkat a tiltakozó nagygyűlésről, s megmutatjuk, sokan, nagyon sokan vagyunk, többen, mint ahány embert a román pártok mozgósítani tudtak az elmúlt években. Gondoljanak, szajkózzanak bármit a nagy román manipulátorok, kiállunk igazunkért, megvédjük jogainkat, s nem engedjük őseink jussát. Tesszük ezt békésen felvonulva, a Bibliával vagy egy könyvvel a kezünkben!
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Nagyon nehéz védekezni a manipulációval, hazugsággal szemben. Csak ülünk és döbbenten figyeljük, hogyan viszonyul a román média a szombatra Sepsiszentgyörgyre tervezett tüntetéshez. Vagy hallgat, vagy félretájékoztat. Objektív beszámolót alig hallani. Hirtelen szent lett és független a korábban sokat szidott igazságszolgáltatás, a romániai magyarság pedig egy buta, gondolkodásra képtelen nyáj, amelyet úgy terelget az RMDSZ és az egyház, ahogy kedve tartja. Ilyeneket és ehhez hasonlókat harsognak a bukaresti stúdiókban a nagy román megmondók, s hazugságokkal, féligazságokkal igyekeznek alátámasztani állításaikat.
Jól kidolgozott manipulációs rendszerre épül a román sajtó, s az eszközt, amelyet leggyakrabban pártpolitikai érdekek mentén vetnek be, most a Mikó-tüntetés kapcsán igyekeznek kihasználni. A közszolgálati televízió szerda este, fő műsoridőben foglalkozott a kérdéssel, szót adott a két feljelentőnek (nem győzik hangsúlyozni, lám, magyarok léptek, ők kérték a bíróság segítségét), Horia Gramának, aki annak idején prefektusként a városi tanács visszaszolgáltatásról szóló határozatának érvénytelenítéséért a bírósághoz fordult és Codrin Munteanu jelenlegi kormánybiztosnak. Mindahányan azt szajkózzák, szó sincs visszaállamosításról, hiszen a városhoz kerül az épület, s többször elhangzik, hogy nem szabad megkérdőjelezni a bíróság döntését, és szégyenletes dolog utcai tüntetéssel nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra. A másik fél részéről Borbély László kapott szót, a marosvásárhelyi stúdióból, nem közvetlenül érintett, nem is a legtájékozottabb, nem győzte visszaverni a többiek gyakorta hamis vádjait, melyeket erősített a műsorvezető is azzal, hogy sűrűn idézte a bírósági végzést. Egyszerű a kép, amit a kérdéskört egyáltalán nem ismerő tévénézőknek sugároznak: lám, a román bíróság hozott egy döntést – ennek igazságosságát csak a rosszhiszeműek kérdőjelezik meg –, s a könnyen befolyásolható magyar tömegeket most utcára viszi az RMDSZ, hogy politikai tőkét kovácsoljon. Támadják a román államot, a románságot, s talán még elszakadást is képesek kérni, jó lesz tehát ügyelni – ez a román közszolgálati televízió tárgyilagos üzenete, távol a valóságtól és még távolabb a lényegtől. A félrevezetésben jeleskedett az írott sajtó is, Eckstein-Kovács Péter önfeljelentő gesztusát elhallgatták, arról adtak hírt, hogy kihallgatta a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA), s volt olyan lap is, amely kiforgatva, eltorzítva, szinte uszító hangon magyarellenes írást közölt. A máskor oly jól tájékozott újságírók szót sem ejtettek arról, hogy az egyik „köztiszteletben” álló feljelentő nemrég szabadult a börtönből, közbűntényesként ítélték el, és jóformán senki nem vette a fáradságot, hogy közölje azt az egyszerű jogi tényállást: az ingatlan-visszaszolgáltatási törvény egyértelműen fogalmaz, annak kell visszaadni az államosított épületet, akitől elvették. A Mikó esetében ez vitathatatlan, 1948-ban a Hivatalos Közlönyben úgy jelent meg a jegyzőkönyv, hogy a református egyháztól kobozták el az iskolát. Beindult tehát a nagy félretájékoztatás, amely élét, súlyát kívánja venni a szombati tüntetésnek. Válaszunk csak egy lehet: nem engedjük elriasztani magunkat a tiltakozó nagygyűlésről, s megmutatjuk, sokan, nagyon sokan vagyunk, többen, mint ahány embert a román pártok mozgósítani tudtak az elmúlt években. Gondoljanak, szajkózzanak bármit a nagy román manipulátorok, kiállunk igazunkért, megvédjük jogainkat, s nem engedjük őseink jussát. Tesszük ezt békésen felvonulva, a Bibliával vagy egy könyvvel a kezünkben!
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. szeptember 6.
Mikó-ügy: sokan, de elegen?
Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön
Újabb méltóság- és összefogásleckét adott a mindenkori román hatalom képviselőinek és az ország többségi lakosságának a „nem létező” Székelyföld, illetve Erdély magyar ajkú népének tízezres nagyságrendű tömege, amely szeptember elsején Sepsiszentgyörgyre vonult tiltakozni. A békés tüntetés résztvevői a Székely Mikó Kollégium egyházi tulajdonlását megkérdőjelező határozatot, illetve az egykori restitúciós bizottság tagjai – Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim – elleni bírói döntést kifogásolták.
Húsz évvel a rendszerváltás és az 1990-es marosvásárhelyi események után az erdélyi magyarság újra bizonyított: képes jogos tulajdonáért, jövőjéért politikai érdekeken felülemelkedve egységesen fellépni, háromszoros igennel tiltakozni az igazságtalanság ellen. A lelkesedés mellett ugyanakkor a kétely árnyéka is ott lebegett a székely, magyar és árpádsávos lobogók mellett. Már kora délelőtt szívmelengető látványt nyújtott, amint az Erdély különböző helyeiről – köztük számos szórványtelepülésről –, illetve az anyaországból érkezők tömött sorokban, fegyelmezetten közeledtek Sepsiszentgyörgy központja felé. Az érkező tömeg igazolta, hogy mindenhová eljutott az üzenet. Csak fokozta a rendezvény ünnepélyességét, hogy tíz órakor mintegy száz személy zsoltárokat énekelve vonult az Erzsébet parkban lévő Mikó Imre-szobor mellé, és hatalmas transzparenst emeltek magasba, melyen az állt: „Köszönjük, Sánta Imre!”. A bikfalvi református lelkész és társai az elmúlt 57 napban kitartóan tüntettek a Mikó épülete előtt. A transzparensek közül nem hiányzott a Székelyföld autonómiáját hirdető sem, amelyet a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt képviselői közül többen körülálltak. A város templomai felől fél tizenkettőkor felszálló harangszóra már szinte mindenki „a helyén volt”, így délre tekintélyes tömeg lepte el az Erzsébet parkot és a kollégium körüli utcákat. Megérkezésekor majdnem mindenki a Székely Mikó Kollégium homlokzatáról legördített hatalmas transzparenseket fürkészte, amelyek a református egyház tulajdonjogának legfőbb bizonyítékainak kivonatait jelenítették meg: egy 1928-ban kiadott tanügyminisztériumi működési engedélyt, illetve egy, az 1948-as államosításkor a Hivatalos Közlönyben megjelent dokumentumot, mely szerint az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Aztán fegyelmezetten fordultak a színpad felé, ahol a szónokok mögött a kollégium volt és jelenlegi diákjai foglaltak helyet, a pódium előtt pedig lelkészek serege sorakozott fel.
Az igazság hangjai
„Igenis erről beszélni kell, ki kell mondani, különben azt tesznek velünk, amit akarnak” – hangzott el több résztvevő részéről is Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester egymást váltó, a beszédek sorát indító, közös felszólalása alatt. Az első érzelemkitörésre sem kellett sokat várni, a városvezető zárószavai – „Nem csak a Mikóról van szó, hiszen az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre, de legyen világos, másfél millió magyar embert nem lehet börtönbe hurcolni!” – kirobbantották az első hangos megnyilvánulásokat. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke sem fogalmazott óvatosabban: „1948-ban egyetlen nap alatt államosítottak mindent. Egy bizottság jegyzőkönyvbe vette az egyház vagyonát, amely az államhoz került. Akkor nem volt szükség semmilyen iratra, elvették, és kész. Ez közönséges lopás volt. Most viszont nekünk igazolnunk kell a tulajdonjogot! Húsz év alatt a visszaszolgáltatások feléhez sem jutottunk el, és a folyamat teljesen leállt. Hideg zuhany volt a buzãui bíróság ítélete, amely azt mondja, hogy mi vagyunk a tolvajok.” A tűző napon kitartóan álldogálók válasza ekkor már hangos tiltakozás volt, amely csak lassan hagyott alább. Fellobbantotta az indulatokat Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének átütő erejű felszólalása is: „Mielőtt elhitetnék országgal-világgal, hogy Románia tekintélyét sértették volna Mikó Imréék a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyájának megépítésével, hadd mondjuk ki, hogy akkor még nem is létezett az Erdélyt bekebelező román állam!” Az egyházi elöljáró szavai a Székely Légió és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szép számban megjelent tagjaiból a jól ismert „Vesszen Trianon!” rigmust csalta elő, ami viszont különösebb „támogatás” híján aránylag hamar elhalt. Általános helyeslésre talált viszont Tőkés László EP-képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének mondata: „A Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg cáfolata Victor Ponta miniszterelnök korábbi kijelentésének, miszerint Székelyföld nem létezik”. Zárószavait – „Hagyjatok békében élni, ne bántsátok a múltunkat, és ne raboljátok el a jövőnket!” – hosszas vastaps követte, akárcsak Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének hasonló tartalmú üzenetét. A tiltakozás tetőfokát jelentette az a határozott, a helyszín majdnem minden szegletéből érkező kérés, mely Sánta Imre bikfalvi lelkészt követelte a mikrofon elé. A záró momentumként bejelentett kiáltvány-felolvasást majdnem elnyomta a „Halljuk Sántát!” rigmus. A július 6-a óta a kollégium előtt csendesen tiltakozó lelkész – engedve a nép „nyomásának” – végül felszólalt, azt üzenve, hogy nem dőlhetünk hátra nyugodtan, a harcot folytatni kell!
A hatalom diszkrét jelei
„Ha százezren vagyunk, akkor talán észrevesznek”; „Szentgyörgyről többen is részt vehettek volna”; „Kevesebben vagyunk, mint vártam, lehet, hogy figyelembe sem veszik, pár nap, és elfelejtik az egészet” – íme néhány kételyeit megfogalmazó hang a tiltakozó tömegből. Többen viszont elismerték, hogy szükség esetén Nagyváradra vagy Zilahra is elmennek, ha ott hasonló történik az egyházi tulajdonban lévő iskolákkal. Mások felháborodásuknak adtak hangot, hogy hat EMI-s fiatalt bekísértek a rendőrségre, mert fegyvernek minősített tárgyakat – állítólag a zászlórudakat kategorizálták ily módon – találtak náluk.
Nem tudni, hogy a szónokok által megfogalmazott vádakat akarták-e igazolni, vagy más céljuk volt, a román hatalom képviselőinek azonban ezúttal is sikerült bebizonyítaniuk, hogy rászolgálnak a kritikákra. Ide tartozik a résztvevők számának hatósági megítélése – megközelítőleg nyolcezer –, illetve az a videokamera, amelyet jó páran „kiszúrtak”. A rögzítő berendezés az esemény teljes ideje alatt látszólag gazdátlanul – egy kéz ugyanis néhányszor megjelent a felszerelés mellett –, de a színpad felé fordítva „szemlélte” az eseményeket a kollégiummal szembeni tömbház tetejéről, majd nyomtalanul eltűnt.
Vizsgálódik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) alelnöke azt kérte az intézmény vizsgálati részlegétől, hogy ellenőrizze, nem sértik-e a román igazságszolgáltatás függetlenségét a Székely Mikó Kollégium ügyében tartott sepsiszentgyörgyi tüntetésen elhangzott kijelentések. A CSM erről közleményt adott ki. Az Oana Schmidt Hãinealã CSM-alelnök által aláírt kereset emlékeztet, hogy a tüntetés felszólalói bírálták a buzãui bíróság döntését, amely első fokon börtönbüntetésre ítélte a romániai restitúciós bizottság három tagját, az iskola épületét a város tulajdonába helyezte át, és az Erdélyi Református Egyházkerületet jelentős kártérítés kifizetésére kötelezte. A szombati kormányülésen Victor Ponta miniszterelnök azon reményének adott hangot, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács kivizsgálást kezdeményez a tüntetés ügyében, akárcsak néhány hónapja a kormány ellen. Ezzel arra utalt, hogy a CSM bírálta a kormányt, amikor az Traian Bãsescu leváltása érdekében leváltással fenyegette meg az alkotmánybírákat, illetve az államfő embereinek titulálta őket.
A Mikó-ügy kapcsán egyébként Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján úgy vélte: a magyar közösség nem használta ki a nemzetközi kisebbségvédelmi jogi lehetőségeket a visszaszolgáltatások előmozdítására. Ezért Markó Bélát és az RMDSZ-t tette felelőssé, mondván: Markó 1998-ban úgy nyilatkozott, nem fognak panaszt tenni egy olyan kormány ellen, amelynek ők is tagjai. Izsák a visszaszolgáltatási ügyekre az autonómiában látja a megoldást.
Nagy Demeter István
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Az Igazság Napja Sepsiszentgyörgyön
Újabb méltóság- és összefogásleckét adott a mindenkori román hatalom képviselőinek és az ország többségi lakosságának a „nem létező” Székelyföld, illetve Erdély magyar ajkú népének tízezres nagyságrendű tömege, amely szeptember elsején Sepsiszentgyörgyre vonult tiltakozni. A békés tüntetés résztvevői a Székely Mikó Kollégium egyházi tulajdonlását megkérdőjelező határozatot, illetve az egykori restitúciós bizottság tagjai – Markó Attila, Marosán Tamás és Silviu Clim – elleni bírói döntést kifogásolták.
Húsz évvel a rendszerváltás és az 1990-es marosvásárhelyi események után az erdélyi magyarság újra bizonyított: képes jogos tulajdonáért, jövőjéért politikai érdekeken felülemelkedve egységesen fellépni, háromszoros igennel tiltakozni az igazságtalanság ellen. A lelkesedés mellett ugyanakkor a kétely árnyéka is ott lebegett a székely, magyar és árpádsávos lobogók mellett. Már kora délelőtt szívmelengető látványt nyújtott, amint az Erdély különböző helyeiről – köztük számos szórványtelepülésről –, illetve az anyaországból érkezők tömött sorokban, fegyelmezetten közeledtek Sepsiszentgyörgy központja felé. Az érkező tömeg igazolta, hogy mindenhová eljutott az üzenet. Csak fokozta a rendezvény ünnepélyességét, hogy tíz órakor mintegy száz személy zsoltárokat énekelve vonult az Erzsébet parkban lévő Mikó Imre-szobor mellé, és hatalmas transzparenst emeltek magasba, melyen az állt: „Köszönjük, Sánta Imre!”. A bikfalvi református lelkész és társai az elmúlt 57 napban kitartóan tüntettek a Mikó épülete előtt. A transzparensek közül nem hiányzott a Székelyföld autonómiáját hirdető sem, amelyet a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt képviselői közül többen körülálltak. A város templomai felől fél tizenkettőkor felszálló harangszóra már szinte mindenki „a helyén volt”, így délre tekintélyes tömeg lepte el az Erzsébet parkot és a kollégium körüli utcákat. Megérkezésekor majdnem mindenki a Székely Mikó Kollégium homlokzatáról legördített hatalmas transzparenseket fürkészte, amelyek a református egyház tulajdonjogának legfőbb bizonyítékainak kivonatait jelenítették meg: egy 1928-ban kiadott tanügyminisztériumi működési engedélyt, illetve egy, az 1948-as államosításkor a Hivatalos Közlönyben megjelent dokumentumot, mely szerint az iskola az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Aztán fegyelmezetten fordultak a színpad felé, ahol a szónokok mögött a kollégium volt és jelenlegi diákjai foglaltak helyet, a pódium előtt pedig lelkészek serege sorakozott fel.
Az igazság hangjai
„Igenis erről beszélni kell, ki kell mondani, különben azt tesznek velünk, amit akarnak” – hangzott el több résztvevő részéről is Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese és Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester egymást váltó, a beszédek sorát indító, közös felszólalása alatt. Az első érzelemkitörésre sem kellett sokat várni, a városvezető zárószavai – „Nem csak a Mikóról van szó, hiszen az egész erdélyi magyar közösséget ítélték három év börtönre, de legyen világos, másfél millió magyar embert nem lehet börtönbe hurcolni!” – kirobbantották az első hangos megnyilvánulásokat. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke sem fogalmazott óvatosabban: „1948-ban egyetlen nap alatt államosítottak mindent. Egy bizottság jegyzőkönyvbe vette az egyház vagyonát, amely az államhoz került. Akkor nem volt szükség semmilyen iratra, elvették, és kész. Ez közönséges lopás volt. Most viszont nekünk igazolnunk kell a tulajdonjogot! Húsz év alatt a visszaszolgáltatások feléhez sem jutottunk el, és a folyamat teljesen leállt. Hideg zuhany volt a buzãui bíróság ítélete, amely azt mondja, hogy mi vagyunk a tolvajok.” A tűző napon kitartóan álldogálók válasza ekkor már hangos tiltakozás volt, amely csak lassan hagyott alább. Fellobbantotta az indulatokat Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének átütő erejű felszólalása is: „Mielőtt elhitetnék országgal-világgal, hogy Románia tekintélyét sértették volna Mikó Imréék a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyájának megépítésével, hadd mondjuk ki, hogy akkor még nem is létezett az Erdélyt bekebelező román állam!” Az egyházi elöljáró szavai a Székely Légió és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szép számban megjelent tagjaiból a jól ismert „Vesszen Trianon!” rigmust csalta elő, ami viszont különösebb „támogatás” híján aránylag hamar elhalt. Általános helyeslésre talált viszont Tőkés László EP-képviselőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének mondata: „A Sepsiszentgyörgyön összegyűlt tömeg cáfolata Victor Ponta miniszterelnök korábbi kijelentésének, miszerint Székelyföld nem létezik”. Zárószavait – „Hagyjatok békében élni, ne bántsátok a múltunkat, és ne raboljátok el a jövőnket!” – hosszas vastaps követte, akárcsak Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnökének hasonló tartalmú üzenetét. A tiltakozás tetőfokát jelentette az a határozott, a helyszín majdnem minden szegletéből érkező kérés, mely Sánta Imre bikfalvi lelkészt követelte a mikrofon elé. A záró momentumként bejelentett kiáltvány-felolvasást majdnem elnyomta a „Halljuk Sántát!” rigmus. A július 6-a óta a kollégium előtt csendesen tiltakozó lelkész – engedve a nép „nyomásának” – végül felszólalt, azt üzenve, hogy nem dőlhetünk hátra nyugodtan, a harcot folytatni kell!
A hatalom diszkrét jelei
„Ha százezren vagyunk, akkor talán észrevesznek”; „Szentgyörgyről többen is részt vehettek volna”; „Kevesebben vagyunk, mint vártam, lehet, hogy figyelembe sem veszik, pár nap, és elfelejtik az egészet” – íme néhány kételyeit megfogalmazó hang a tiltakozó tömegből. Többen viszont elismerték, hogy szükség esetén Nagyváradra vagy Zilahra is elmennek, ha ott hasonló történik az egyházi tulajdonban lévő iskolákkal. Mások felháborodásuknak adtak hangot, hogy hat EMI-s fiatalt bekísértek a rendőrségre, mert fegyvernek minősített tárgyakat – állítólag a zászlórudakat kategorizálták ily módon – találtak náluk.
Nem tudni, hogy a szónokok által megfogalmazott vádakat akarták-e igazolni, vagy más céljuk volt, a román hatalom képviselőinek azonban ezúttal is sikerült bebizonyítaniuk, hogy rászolgálnak a kritikákra. Ide tartozik a résztvevők számának hatósági megítélése – megközelítőleg nyolcezer –, illetve az a videokamera, amelyet jó páran „kiszúrtak”. A rögzítő berendezés az esemény teljes ideje alatt látszólag gazdátlanul – egy kéz ugyanis néhányszor megjelent a felszerelés mellett –, de a színpad felé fordítva „szemlélte” az eseményeket a kollégiummal szembeni tömbház tetejéről, majd nyomtalanul eltűnt.
Vizsgálódik a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) alelnöke azt kérte az intézmény vizsgálati részlegétől, hogy ellenőrizze, nem sértik-e a román igazságszolgáltatás függetlenségét a Székely Mikó Kollégium ügyében tartott sepsiszentgyörgyi tüntetésen elhangzott kijelentések. A CSM erről közleményt adott ki. Az Oana Schmidt Hãinealã CSM-alelnök által aláírt kereset emlékeztet, hogy a tüntetés felszólalói bírálták a buzãui bíróság döntését, amely első fokon börtönbüntetésre ítélte a romániai restitúciós bizottság három tagját, az iskola épületét a város tulajdonába helyezte át, és az Erdélyi Református Egyházkerületet jelentős kártérítés kifizetésére kötelezte. A szombati kormányülésen Victor Ponta miniszterelnök azon reményének adott hangot, hogy a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács kivizsgálást kezdeményez a tüntetés ügyében, akárcsak néhány hónapja a kormány ellen. Ezzel arra utalt, hogy a CSM bírálta a kormányt, amikor az Traian Bãsescu leváltása érdekében leváltással fenyegette meg az alkotmánybírákat, illetve az államfő embereinek titulálta őket.
A Mikó-ügy kapcsán egyébként Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján úgy vélte: a magyar közösség nem használta ki a nemzetközi kisebbségvédelmi jogi lehetőségeket a visszaszolgáltatások előmozdítására. Ezért Markó Bélát és az RMDSZ-t tette felelőssé, mondván: Markó 1998-ban úgy nyilatkozott, nem fognak panaszt tenni egy olyan kormány ellen, amelynek ők is tagjai. Izsák a visszaszolgáltatási ügyekre az autonómiában látja a megoldást.
Nagy Demeter István
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2012. szeptember 19.
Csiki-csuki a román nyelv oktatása körül
Mindnyájan nagyon vártuk az új oktatási törvény alkalmazását, vártuk a módszertani szabályzók megjelenését, főként a minket érintő 45-ös és 46-os cikkelyre vonatkozó gyakorlati útmutatókat, amelyek szabályoznák az anyanyelvű oktatást. Sajnos, ezek nem készültek el. Csalódtunk, mert az elvárásaink szerint alulmaradtak a megvalósítások – fogalmazta meg Kiss Imre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székelyföldi alelnöke, akit arról kérdeztünk, mi az álláspontja a magyar pedagógusoknak arról, hogy a törvény életbe lépése után közel két évvel sem lehet a románt idegen nyelvként tanítani elsőtől tizenkettedik osztályig. A román nyelv és irodalom, a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a zene sajátos tanterv és tankönyvek szerinti oktatásáról szóló törvénycikkely alkalmazása terén tett lépésekről másként vélekednek a tanárok és a szülők, és másként a minisztérium képviselői. Az érintettek türelmetlenül várják, hogy a román nyelv elsajátítására készüljön olyan módszertan, tanterv és tankönyv, ami legalább annyira eredményes, mint az angol, német, francia, orosz idegen nyelv esetében, a szaktárca érintett felelősei pedig azt hangoztatják, a jó munkához idő kell. Szőcs Domokos, a minisztérium kisebbségi oktatásért felelős igazgatója érdeklődésünkre elmondta, az előkészítő osztályokban már idéntől sajátos tanterv szerint ismerkednek a kisdiákok a román nyelvvel, az I. és II. osztályos programok közvita tárgyát képezik, amint véglegessé válnak, készülhetnek az új tankönyvek. Az elemi osztályokban eddig is sajátos tanterv szerint oktatták az állam nyelvét, az új program célja a tanterv tehermentesítése, megreformálása. Szőcs Domokos leszögezte, igaz, hogy a törvény alkalmazása lassú ütemben halad, de történtek előrelépések a kisebbségi oktatás terén is, ennek legutóbbi bizonyítéka annak a módszertannak az elfogadása, amely az anyanyelv, a román, a nemzetiségi történelem és a zene sajátos program szerinti oktatására vonatkozik, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése után kötelezővé válik. Arra a kérdésre, hogy ebből mikor lesznek tantervek, tankönyvek, gyakorlatilag mikortól alkalmazzák, Szőcs Domokos nem tudott válaszolni, csupán arról biztosított, a szakcsoportok becsületesen végzik a munkájukat, a döntéseket ellenben nem ők hozzák. Kiss Imrétől megtudtuk, a román nyelv és irodalom sajátos tanterv szerinti oktatása előkészítésében a pedagógusszövetség abban nyújtotta a legnagyobb segítséget, hogy segédkezett a szakmai csoportok összeállításánál. Közelebbről, október első hetében, a pedagógusszövetség támogatásával Csíkszeredában véglegesíti a Murvai László vezette minisztériumi szakmai csoport az eddig elkészült vonatkozó programokat. Természetesen ezt követi a minisztériumi jóváhagyás, a tankönyvek összeállítása, kinyomtatása és alkalmazása. „A pedagógusközösség nevében merem állítani, hogy az eltelt majdnem két év alatt a jó irányban ígért változások közül nagyon keveset érzünk az iskolákban. A vezetőtanácsok működése, a decentralizációra vonatkozó cikkelyek alkalmazása és azok az előnyök, amelyek az anyanyelven történő oktatást segítenék elő, mind váratnak magukra. Ennyi idő alatt talán többet kellett volna tenni” – véli a pedagógusszövetség székelyföldi alelnöke.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
Mindnyájan nagyon vártuk az új oktatási törvény alkalmazását, vártuk a módszertani szabályzók megjelenését, főként a minket érintő 45-ös és 46-os cikkelyre vonatkozó gyakorlati útmutatókat, amelyek szabályoznák az anyanyelvű oktatást. Sajnos, ezek nem készültek el. Csalódtunk, mert az elvárásaink szerint alulmaradtak a megvalósítások – fogalmazta meg Kiss Imre, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székelyföldi alelnöke, akit arról kérdeztünk, mi az álláspontja a magyar pedagógusoknak arról, hogy a törvény életbe lépése után közel két évvel sem lehet a románt idegen nyelvként tanítani elsőtől tizenkettedik osztályig. A román nyelv és irodalom, a magyar nyelv és irodalom, a történelem és a zene sajátos tanterv és tankönyvek szerinti oktatásáról szóló törvénycikkely alkalmazása terén tett lépésekről másként vélekednek a tanárok és a szülők, és másként a minisztérium képviselői. Az érintettek türelmetlenül várják, hogy a román nyelv elsajátítására készüljön olyan módszertan, tanterv és tankönyv, ami legalább annyira eredményes, mint az angol, német, francia, orosz idegen nyelv esetében, a szaktárca érintett felelősei pedig azt hangoztatják, a jó munkához idő kell. Szőcs Domokos, a minisztérium kisebbségi oktatásért felelős igazgatója érdeklődésünkre elmondta, az előkészítő osztályokban már idéntől sajátos tanterv szerint ismerkednek a kisdiákok a román nyelvvel, az I. és II. osztályos programok közvita tárgyát képezik, amint véglegessé válnak, készülhetnek az új tankönyvek. Az elemi osztályokban eddig is sajátos tanterv szerint oktatták az állam nyelvét, az új program célja a tanterv tehermentesítése, megreformálása. Szőcs Domokos leszögezte, igaz, hogy a törvény alkalmazása lassú ütemben halad, de történtek előrelépések a kisebbségi oktatás terén is, ennek legutóbbi bizonyítéka annak a módszertannak az elfogadása, amely az anyanyelv, a román, a nemzetiségi történelem és a zene sajátos program szerinti oktatására vonatkozik, és a Hivatalos Közlönyben történő megjelenése után kötelezővé válik. Arra a kérdésre, hogy ebből mikor lesznek tantervek, tankönyvek, gyakorlatilag mikortól alkalmazzák, Szőcs Domokos nem tudott válaszolni, csupán arról biztosított, a szakcsoportok becsületesen végzik a munkájukat, a döntéseket ellenben nem ők hozzák. Kiss Imrétől megtudtuk, a román nyelv és irodalom sajátos tanterv szerinti oktatása előkészítésében a pedagógusszövetség abban nyújtotta a legnagyobb segítséget, hogy segédkezett a szakmai csoportok összeállításánál. Közelebbről, október első hetében, a pedagógusszövetség támogatásával Csíkszeredában véglegesíti a Murvai László vezette minisztériumi szakmai csoport az eddig elkészült vonatkozó programokat. Természetesen ezt követi a minisztériumi jóváhagyás, a tankönyvek összeállítása, kinyomtatása és alkalmazása. „A pedagógusközösség nevében merem állítani, hogy az eltelt majdnem két év alatt a jó irányban ígért változások közül nagyon keveset érzünk az iskolákban. A vezetőtanácsok működése, a decentralizációra vonatkozó cikkelyek alkalmazása és azok az előnyök, amelyek az anyanyelven történő oktatást segítenék elő, mind váratnak magukra. Ennyi idő alatt talán többet kellett volna tenni” – véli a pedagógusszövetség székelyföldi alelnöke.
Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy).
2012. november 14.
Egykori kulákok kártérítése
A Székely Hírmondóban többször is lehetett olvasni arról, hogy Kátai Zsuzsanna tanárnő tájékoztatókat tart a kuláktörvény alapján pótlékra jogosult személyeknek, akiket arra biztat, hogy harcolják ki jussukat.
– Tanárként miért foglalkozik jogi tanácsadással?
– 2009-ben a törvényszéken én képviseltem családomat a kuláküldöztetések miatt igényelhető kártérítési kérelemmel. Az illetékes hivatalok mintha a bolondját akarnák járatni ezekkel a sokat szenvedett emberekkel: az ügyintézést májusban kezdtem el, és csak következő évben kaptuk kézhez a döntést. Ez idő alatt több ügyvéddel tanácskoztam, minden információt beszereztem, mígnem rájöttem, hogy másokon is kell segítenem. Visszautasítás esetén sem kell feladni, perre kell menni.
– Milyen jogok járnak az egykori meghurcoltaknak?
– Az 1990/118-as, 2009. szeptember 23-án újraközölt törvény szerint a kérés benyújtásának időpontjától számítva minden üldöztetésben eltöltött évért havonta 100 vagy 200 lejt kap minden érintett, tehát az akkor még kiskorú gyermek is, aki egy háztartásban szenvedte végig a szülőkkel a kulákosítás borzalmait.
– Mi a helyzet a 2009/221-es törvénnyel, amely a kártérítést is előírja?
– 2009. június 11-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben a 221-es törvény, amely a politikai elítéltekről rendelkezik, és amely kártérítést szab meg ezek számára. Később az Alkotmánybíróság éppen a kártérítésre vonatkozó paragrafust alkotmányellenesnek minősítette, szerintem törvénytelenül. Ezért több ilyen ügy került már az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé.
– A pénzbeli juttatáson kívül még milyen jogok maradtak életben?
– Az 1990/118-as törvény alapján a kedvezményezettek jogosultak ingyen gyógyszerre és orvosi ellátásra, teljes adókedvezményre a helyi adók és illetékek terén (amelyről különben az önkormányzatok nem akarnak hallani, de ezt is el lehet érni kitartással). Ugyanakkor ingyenes telefonbérlet is megilleti őket, függetlenül a szolgáltatótól, 7 euróig, ingyen temetkezési hely, évente 12 utazási jegy két kísérővel, üdülési jegy egy évben egyszer, és mentesülnek a tévé- és rádióilleték fizetése alól is. A túlélő házastárs örökli e jogokat.
– Hogyan zajlik az ügyintézés?
– Össze kell gyűjteni minden bizonyító iratot, és igazolást kérni a megyei levéltártól, az illető polgármesteri hivataltól és a CNSAS-tól a kuláklistán való szereplésre és a kényszerlakhelyre vonatkozóan. Ez utóbbitól nem kell várni a választ, mert lehet, hogy csak a per folyamán érkezik meg, hanem két tanú közjegyző előtt tett vallomásával kiegészítve minden iratot be kell nyújtani minél hamarabb a Kovászna megyei munkaügy székhelyén a 1990/118-as törvény alapján működő bizottsághoz. Ez a bizottság sok iratcsomót visszadob, de több olyan esetet ismerek, hogy miután az áldozat perelt, megnyerte a kártérítést. Hosszas procedúrára kell felkészülni, de érdemes kitartani, mert az örökösöket is megilletik ezek a pénzösszegek.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó
Erdély.ma
A Székely Hírmondóban többször is lehetett olvasni arról, hogy Kátai Zsuzsanna tanárnő tájékoztatókat tart a kuláktörvény alapján pótlékra jogosult személyeknek, akiket arra biztat, hogy harcolják ki jussukat.
– Tanárként miért foglalkozik jogi tanácsadással?
– 2009-ben a törvényszéken én képviseltem családomat a kuláküldöztetések miatt igényelhető kártérítési kérelemmel. Az illetékes hivatalok mintha a bolondját akarnák járatni ezekkel a sokat szenvedett emberekkel: az ügyintézést májusban kezdtem el, és csak következő évben kaptuk kézhez a döntést. Ez idő alatt több ügyvéddel tanácskoztam, minden információt beszereztem, mígnem rájöttem, hogy másokon is kell segítenem. Visszautasítás esetén sem kell feladni, perre kell menni.
– Milyen jogok járnak az egykori meghurcoltaknak?
– Az 1990/118-as, 2009. szeptember 23-án újraközölt törvény szerint a kérés benyújtásának időpontjától számítva minden üldöztetésben eltöltött évért havonta 100 vagy 200 lejt kap minden érintett, tehát az akkor még kiskorú gyermek is, aki egy háztartásban szenvedte végig a szülőkkel a kulákosítás borzalmait.
– Mi a helyzet a 2009/221-es törvénnyel, amely a kártérítést is előírja?
– 2009. június 11-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben a 221-es törvény, amely a politikai elítéltekről rendelkezik, és amely kártérítést szab meg ezek számára. Később az Alkotmánybíróság éppen a kártérítésre vonatkozó paragrafust alkotmányellenesnek minősítette, szerintem törvénytelenül. Ezért több ilyen ügy került már az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé.
– A pénzbeli juttatáson kívül még milyen jogok maradtak életben?
– Az 1990/118-as törvény alapján a kedvezményezettek jogosultak ingyen gyógyszerre és orvosi ellátásra, teljes adókedvezményre a helyi adók és illetékek terén (amelyről különben az önkormányzatok nem akarnak hallani, de ezt is el lehet érni kitartással). Ugyanakkor ingyenes telefonbérlet is megilleti őket, függetlenül a szolgáltatótól, 7 euróig, ingyen temetkezési hely, évente 12 utazási jegy két kísérővel, üdülési jegy egy évben egyszer, és mentesülnek a tévé- és rádióilleték fizetése alól is. A túlélő házastárs örökli e jogokat.
– Hogyan zajlik az ügyintézés?
– Össze kell gyűjteni minden bizonyító iratot, és igazolást kérni a megyei levéltártól, az illető polgármesteri hivataltól és a CNSAS-tól a kuláklistán való szereplésre és a kényszerlakhelyre vonatkozóan. Ez utóbbitól nem kell várni a választ, mert lehet, hogy csak a per folyamán érkezik meg, hanem két tanú közjegyző előtt tett vallomásával kiegészítve minden iratot be kell nyújtani minél hamarabb a Kovászna megyei munkaügy székhelyén a 1990/118-as törvény alapján működő bizottsághoz. Ez a bizottság sok iratcsomót visszadob, de több olyan esetet ismerek, hogy miután az áldozat perelt, megnyerte a kártérítést. Hosszas procedúrára kell felkészülni, de érdemes kitartani, mert az örökösöket is megilletik ezek a pénzösszegek.
Jancsó Katalin
Székely Hírmondó
Erdély.ma
2012. december 17.
Már a választások előtt megállapodott az USL az RMDSZ-szel az együttműködésről
Csak akkor egyezik bele a Nemzeti Liberális Párt (PNL) az RMDSZ kormányra lépésébe, ha a magyar alakulat elismeri Románia nemzetállami voltát – derült ki a parlamenti választásokon kétharmados többségre szert tett Szociálliberális Uniót (USL) alkotó alakulat vezetőinek hétvégi nyilatkozataiból. Crin Antonescu, a PNL elnöke továbbra is úgy véli, kevés az esély arra, hogy az RMDSZ kormányra kerüljön, szerinte a magyar alakulatnak „tisztáznia kell álláspontját” az alkotmány 1-es számú cikkelyével kapcsolatban, amely nemzetállamként határozza meg Romániát. Az USL liberális társelnöke a kormányközeli Antena 3 hírcsatornának szombaton este elismerte, a balliberálisok és az RMDSZ vezetői már a december 9-i megmérettetés előtt tárgyaltak arról, hogy közösen alakítsanak ki többséget a parlamentben.
Ezt azonban a kampányban elhallgatták a felek, sőt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Krónikának adott interjúban annak idején azt mondta, csak a választások után lehet beszélni arról, kormányra lépne-e a szövetség az USL-vel, ha erre felkérik. Crin Antonescu a hétvégén úgy vélekedett: csalódást okozna a választóknak, ha kooptálnák az RMDSZ-t a hatalomban, szerinte ugyanakkor nem a magyar alakulat kormányzati szerepén múlik Románia külföldi megítélése, hanem a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán.
„Ha az RMDSZ kormányra kerül, nem jelenti azt, hogy az ország egy darabját idegenek kezére adtuk. Szerintem akár miniszterelnöki vagy – ha megválasztják – akár államfői tisztséget is betölthet bármely román állampolgár etnikumától függetlenül. Másfelől viszont az sem minősíthető a magyar kisebbség elnyomásának, ha az RMDSZ egy adott pillanatban nincs kormányon” – fejtegette Antonescu.
Közben Dan Radu Ruşanu, a PNL alelnöke leszögezte: a liberálisok elutasítanak minden, a román alkotmány 1-es számú cikkelyének módosítását célzó egyezkedést, szerinte pedig az RMDSZ kormányra lépésének „nélkülözhetetlen feltétele” az, hogy a szövetség ismerje el Románia nemzetállami jellegét. Mint ismert, az RMDSZ politikusai a mostani korteshadjárat során is úgy vélekedtek, hogy a jövőre esedékes alkotmánymódosítás során törölni kellene ezt a kitételt az alaptörvényből. Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ugyancsak szombaton, az RMDSZ miniparlamentjének tanácskozása után közölte, hajlandó miniszteri tárcát is adni a szövetségnek. „Be akarom bizonyítani, hogy a mienk nem olyan kétharmad, mint a magyarországi, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – fogalmazott Ponta.
Ezzel egy időben a hétvégén kiszivárgott, hogy az USL vezetői a múlt hét közepén zárt ajtók mögött zajlott megbeszélést folytattak Traian Băsescu államfővel. Bukaresti sajtóértesülések szerint a titkos találkozón a felek paktumot kötöttek arról, hogy a kormányzó USL szavatolja az állami intézmények függetlenségét, a jogállamiságot, és nem tesz újabb kísérletet az elnök menesztésére, „cserében” Băsescu Pontát bízza meg a kormányalakítással.
Ezzel állhat összefüggésben a bukaresti mandátuma végéhez ért Mark Gitenstein amerikai nagykövet hétvégi kijelentése, miszerint az Egyesült Államok elvárja a bukaresti politikai elittől, hogy tartsa be a gazdasági reform folytatására, a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó ígéretét. „Ne ismételjék meg a nyári politikai válságot!” – szólította fel Gitenstein Bukarestet, politikai társbérlet kialakítására ösztönözve az USL vezetőit és Traian Băsescut. Victor Ponta kormányfő a hétvégén – arra hivatkozva, hogy informális találkozó volt – nem volt hajlandó részleteket elárulni az államfővel folytatott megbeszélés kapcsán, Crin Antonescu viszont megerősítette, hogy történt egyeztetés, ugyanakkor cáfolta, hogy titkos paktumot kötöttek volna az államfővel.
Időközben Traian Băsescu ma tíz órára konzultációra hívta a parlamenti pártok vezetőit, amelyet közvebetően várhatóan megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Szerdára hívta össze az államfő a december 9-én megválasztott új parlamentet, miután a választások végeredménye péntek este megjelent a Hivatalos Közlönyben. Victor Ponta bejelentette, karácsony előtt megalakulhat az új kormány, egy esetleges alkotmánymódosítás pedig csak a következő választási ciklusban lépne érvénybe.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
Csak akkor egyezik bele a Nemzeti Liberális Párt (PNL) az RMDSZ kormányra lépésébe, ha a magyar alakulat elismeri Románia nemzetállami voltát – derült ki a parlamenti választásokon kétharmados többségre szert tett Szociálliberális Uniót (USL) alkotó alakulat vezetőinek hétvégi nyilatkozataiból. Crin Antonescu, a PNL elnöke továbbra is úgy véli, kevés az esély arra, hogy az RMDSZ kormányra kerüljön, szerinte a magyar alakulatnak „tisztáznia kell álláspontját” az alkotmány 1-es számú cikkelyével kapcsolatban, amely nemzetállamként határozza meg Romániát. Az USL liberális társelnöke a kormányközeli Antena 3 hírcsatornának szombaton este elismerte, a balliberálisok és az RMDSZ vezetői már a december 9-i megmérettetés előtt tárgyaltak arról, hogy közösen alakítsanak ki többséget a parlamentben.
Ezt azonban a kampányban elhallgatták a felek, sőt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a Krónikának adott interjúban annak idején azt mondta, csak a választások után lehet beszélni arról, kormányra lépne-e a szövetség az USL-vel, ha erre felkérik. Crin Antonescu a hétvégén úgy vélekedett: csalódást okozna a választóknak, ha kooptálnák az RMDSZ-t a hatalomban, szerinte ugyanakkor nem a magyar alakulat kormányzati szerepén múlik Románia külföldi megítélése, hanem a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásán.
„Ha az RMDSZ kormányra kerül, nem jelenti azt, hogy az ország egy darabját idegenek kezére adtuk. Szerintem akár miniszterelnöki vagy – ha megválasztják – akár államfői tisztséget is betölthet bármely román állampolgár etnikumától függetlenül. Másfelől viszont az sem minősíthető a magyar kisebbség elnyomásának, ha az RMDSZ egy adott pillanatban nincs kormányon” – fejtegette Antonescu.
Közben Dan Radu Ruşanu, a PNL alelnöke leszögezte: a liberálisok elutasítanak minden, a román alkotmány 1-es számú cikkelyének módosítását célzó egyezkedést, szerinte pedig az RMDSZ kormányra lépésének „nélkülözhetetlen feltétele” az, hogy a szövetség ismerje el Románia nemzetállami jellegét. Mint ismert, az RMDSZ politikusai a mostani korteshadjárat során is úgy vélekedtek, hogy a jövőre esedékes alkotmánymódosítás során törölni kellene ezt a kitételt az alaptörvényből. Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő ugyancsak szombaton, az RMDSZ miniparlamentjének tanácskozása után közölte, hajlandó miniszteri tárcát is adni a szövetségnek. „Be akarom bizonyítani, hogy a mienk nem olyan kétharmad, mint a magyarországi, amely elnyomja a politikai és nemzeti kisebbségeket” – fogalmazott Ponta.
Ezzel egy időben a hétvégén kiszivárgott, hogy az USL vezetői a múlt hét közepén zárt ajtók mögött zajlott megbeszélést folytattak Traian Băsescu államfővel. Bukaresti sajtóértesülések szerint a titkos találkozón a felek paktumot kötöttek arról, hogy a kormányzó USL szavatolja az állami intézmények függetlenségét, a jogállamiságot, és nem tesz újabb kísérletet az elnök menesztésére, „cserében” Băsescu Pontát bízza meg a kormányalakítással.
Ezzel állhat összefüggésben a bukaresti mandátuma végéhez ért Mark Gitenstein amerikai nagykövet hétvégi kijelentése, miszerint az Egyesült Államok elvárja a bukaresti politikai elittől, hogy tartsa be a gazdasági reform folytatására, a jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó ígéretét. „Ne ismételjék meg a nyári politikai válságot!” – szólította fel Gitenstein Bukarestet, politikai társbérlet kialakítására ösztönözve az USL vezetőit és Traian Băsescut. Victor Ponta kormányfő a hétvégén – arra hivatkozva, hogy informális találkozó volt – nem volt hajlandó részleteket elárulni az államfővel folytatott megbeszélés kapcsán, Crin Antonescu viszont megerősítette, hogy történt egyeztetés, ugyanakkor cáfolta, hogy titkos paktumot kötöttek volna az államfővel.
Időközben Traian Băsescu ma tíz órára konzultációra hívta a parlamenti pártok vezetőit, amelyet közvebetően várhatóan megnevezi miniszterelnök-jelöltjét. Szerdára hívta össze az államfő a december 9-én megválasztott új parlamentet, miután a választások végeredménye péntek este megjelent a Hivatalos Közlönyben. Victor Ponta bejelentette, karácsony előtt megalakulhat az új kormány, egy esetleges alkotmánymódosítás pedig csak a következő választási ciklusban lépne érvénybe.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)
2012. december 18.
Január elsejétől újabb orvosi szolgáltatások válnak fizetőssé
Január 1-jétől újabb orvosi szolgáltatások válnak fizetőssé. Az egységes, egészségügyi biztosítási alapba befizetett összegen kívül ezentúl a vizitdíj is terheli majd pénztárcánkat.
A vizitdíj összegét az orvosi szolgáltatási keretszerződésben szereplő szolgáltatási díjszabások bizonyos százalékaként számítják ki. Ez nem haladhatja meg egy biztosított éves jövedelmének tizenketted részét. A vizitdíj alól mentesülnek a 18 év alattiak, a 18 és 26 év közötti diákok, továbbá az egészségügyi minisztérium országos egészségügyi programjába besorolt jövedelem nélküli betegek alapbetegségük ellátása esetében, a nyugdíjasok közül pedig azok, akik jövedelme 740 lej alatti. A Hivatalos Közlönyben már megjelent törvény értelmében a háziorvosi vizsgálatért 5 lejt, szakorvosi vizsgálatért 10 lejt, egyheti kórházi beutaló esetén 100 lejt kell fizetnünk.
www.prima-radio.ro
Erdély.ma
Január 1-jétől újabb orvosi szolgáltatások válnak fizetőssé. Az egységes, egészségügyi biztosítási alapba befizetett összegen kívül ezentúl a vizitdíj is terheli majd pénztárcánkat.
A vizitdíj összegét az orvosi szolgáltatási keretszerződésben szereplő szolgáltatási díjszabások bizonyos százalékaként számítják ki. Ez nem haladhatja meg egy biztosított éves jövedelmének tizenketted részét. A vizitdíj alól mentesülnek a 18 év alattiak, a 18 és 26 év közötti diákok, továbbá az egészségügyi minisztérium országos egészségügyi programjába besorolt jövedelem nélküli betegek alapbetegségük ellátása esetében, a nyugdíjasok közül pedig azok, akik jövedelme 740 lej alatti. A Hivatalos Közlönyben már megjelent törvény értelmében a háziorvosi vizsgálatért 5 lejt, szakorvosi vizsgálatért 10 lejt, egyheti kórházi beutaló esetén 100 lejt kell fizetnünk.
www.prima-radio.ro
Erdély.ma
2012. december 28.
Zűrzavaros esztendő
Az év tüntetésekkel kezdődött, január 12-től Raed Arafat menesztése ellen tiltakoztak az emberek országszerte. A megmozdulások radikalizálódtak, és Emil Boc, valamint Traian Băsescu menesztését követelték.
Február 6-án Emil Boc lemondott, de a február 9-én létrehozott, Mihai Răzvan Ungureanu vezette koalíciós kormány sem volt hosszú életű, vesztüket elsősorban az okozta, hogy a sajtó kiderítette: a minisztériumok vezetését a párt fontos embereinek inasai vették át. Április 27-én, alig 78 nap után a szoclibek bizalmatlansági indítványa megbuktatta a kormányt, s május 7-én a parlament megszavazta a Victor Ponta vezette kabinetet, hála Gabriel Oprea pártja átállásának. A SZLSZ fölényesen megnyerte a helyhatósági választásokat, közben folyamatosan romlott a kormány és a Cotroceni-palota viszonya, Pontának nem sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottságban ne az államelnök, hanem ő képviselje Romániát, és kipattant plágiumbotránya is sokat rontott helyzetén. Sikerült egyetlen hét alatt leváltani a szenátus éléről Vasile Blagát, a képviselőház elnökét, Roberta Anastasét, s átvették a Hivatalos Közlöny kiadási jogát, kormányrendelettel megszüntették a népszavazás érvényességét szabályozó jelenléti határt, majd a SZLSZ, az Oprea-féle párt és az RMDSZ összefogása révén július 6-án felfüggesztették Traian Băsescut. Július 11-én az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az államelnök felfüggesztésére kiírt népszavazás csak akkor érvényes, ha azon megjelenik a választójoggal rendelkező állampolgárok fele plusz egy személy, így bár több mint 8,5 millió ember részt vett a népszavazáson, ez csak 46,24 százalékot jelentett, így Traian Băsescu augusztus végén visszatért a Cotroceni-palotába. Időközben az Európai Unió rátette a nyerget a Ponta-kormányra, az ugyan meghajolt akarata előtt, s vállalta, hogy a kormányzása alatt eleget tesz a Jose Manuel Barosso által közvetített tizenegy pontos elvárásnak, de így is fölényes többséggel megnyerte a parlamenti választásokat. A korábban fenyegetőző Traian Băsescunak sem volt más választása, mint Victor Pontát megbízni a kormányalakítással. Az RMDSZ ezúttal – állítólag a közvélemény nyomására – kimaradt a hatalomból. Pontáék – a nyugodt kormányzás érdekében – együttműködési szerződést írtak alá az államfővel, azóta Traian Băsescu telel és hallgat, a legnépesebb parlament beiktatta az ország legnagyobb kormányát, mely gyökeres változásokat ígér. 2013-ban kiderül, be tudja-e váltani ígéreteinek legalább egy részét. (Ziare.com/simó)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az év tüntetésekkel kezdődött, január 12-től Raed Arafat menesztése ellen tiltakoztak az emberek országszerte. A megmozdulások radikalizálódtak, és Emil Boc, valamint Traian Băsescu menesztését követelték.
Február 6-án Emil Boc lemondott, de a február 9-én létrehozott, Mihai Răzvan Ungureanu vezette koalíciós kormány sem volt hosszú életű, vesztüket elsősorban az okozta, hogy a sajtó kiderítette: a minisztériumok vezetését a párt fontos embereinek inasai vették át. Április 27-én, alig 78 nap után a szoclibek bizalmatlansági indítványa megbuktatta a kormányt, s május 7-én a parlament megszavazta a Victor Ponta vezette kabinetet, hála Gabriel Oprea pártja átállásának. A SZLSZ fölényesen megnyerte a helyhatósági választásokat, közben folyamatosan romlott a kormány és a Cotroceni-palota viszonya, Pontának nem sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottságban ne az államelnök, hanem ő képviselje Romániát, és kipattant plágiumbotránya is sokat rontott helyzetén. Sikerült egyetlen hét alatt leváltani a szenátus éléről Vasile Blagát, a képviselőház elnökét, Roberta Anastasét, s átvették a Hivatalos Közlöny kiadási jogát, kormányrendelettel megszüntették a népszavazás érvényességét szabályozó jelenléti határt, majd a SZLSZ, az Oprea-féle párt és az RMDSZ összefogása révén július 6-án felfüggesztették Traian Băsescut. Július 11-én az alkotmánybíróság úgy döntött, hogy az államelnök felfüggesztésére kiírt népszavazás csak akkor érvényes, ha azon megjelenik a választójoggal rendelkező állampolgárok fele plusz egy személy, így bár több mint 8,5 millió ember részt vett a népszavazáson, ez csak 46,24 százalékot jelentett, így Traian Băsescu augusztus végén visszatért a Cotroceni-palotába. Időközben az Európai Unió rátette a nyerget a Ponta-kormányra, az ugyan meghajolt akarata előtt, s vállalta, hogy a kormányzása alatt eleget tesz a Jose Manuel Barosso által közvetített tizenegy pontos elvárásnak, de így is fölényes többséggel megnyerte a parlamenti választásokat. A korábban fenyegetőző Traian Băsescunak sem volt más választása, mint Victor Pontát megbízni a kormányalakítással. Az RMDSZ ezúttal – állítólag a közvélemény nyomására – kimaradt a hatalomból. Pontáék – a nyugodt kormányzás érdekében – együttműködési szerződést írtak alá az államfővel, azóta Traian Băsescu telel és hallgat, a legnépesebb parlament beiktatta az ország legnagyobb kormányát, mely gyökeres változásokat ígér. 2013-ban kiderül, be tudja-e váltani ígéreteinek legalább egy részét. (Ziare.com/simó)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. december 28.
Négy kormány, három kormányfő, két választás
Politikai szempontból a kilencvenes évek eleje óta a legmozgalmasabb volt az idei esztendő, amelynek során négy kormány, három kormányfő váltotta egymást, két választást és egy referendumot tartottak.
Ötödik Boc után Ungureanu
Az év elején a gazdasági-társadalmi válság, de a rossz kormányzás által megkövetelt megszorító intézkedések következtében a Boc-kormány és vele együtt a kabinetért szinte kezességet vállaló Traian Băsescu népszerűsége meredeken zuhanni kezdett. Az utolsó döfést talán az év elején az államfő Raed Arafat elleni támadásai jelentették, amelynek következtében a romániai rohammentő-szolgálatot megalapító palesztin orvos lemondott az egészségügyi tárcánál betöltött államtitkár-helyettesi tisztségéről.
Az ennek nyomán beindult tüntetések alkalmával a résztvevők az elején még csak Arafat mellett álltak ki, néhány nappal később azonban már a Boc-kormány és Traian Băsescu ellen skandálták jelszavaikat, így aztán már a doktor államtitkár-helyettesi tisztségébe való visszahelyezése sem elégítette ki őket. Mindennek következtében Emil Boc február 6-án lemondott ötödik kormányfői tisztségéből.
A hatodik Boc-kormány kinevezését Traian Basescu úgy látszik, már nem tartotta lehetségesnek, ezért a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatóját, Mihai Răzvan Ungureanut nevezte ki a kormány élére, akit február 9-én meg is szavazott a parlament.
Ungureanu – alighanem az államfőtől kapott utasítások szerint – megpróbálta „átkozmetikázni” a kormányt, igyekezett a Boc-kormányokban még nem szerepelt tárcavezetőket kinevezni. Kísérletét azonban a sajtó meghiúsította: az újságírók „kiszimatolták” ugyanis, hogy az új tárcavezetők a régi miniszterek kezes emberei voltak. Így nem csoda, hogy mindössze 78 napnyi országlás után Ungureanu kormánya csúfosat bukott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán, amelyet megszavaztak a nem magyar kisebbségek, de a demokrata liberálisoktól az ellenfélhez átállt politikusok is.
Hatalomra került ellenzék
Mindezek után Traian Băsescu államfő már jónak látta azt, hogy ha a kormányalakításnál lemond a teljesen népszerűtlen demokrata liberálisokról, így az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség legnagyobb pártjának elnökét, a szociáldemokrata Victor Pontát bízta meg az újabb kabinet felállításával. Kormányát május 7-én szavazta meg a törvényhozás, a kabinetet mellé állt a korábban a demokrata liberálisokat és Traian Băsescut támogató Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés is.
Victor Ponta tisztában volt azzal, hogy Raed Arafat elmozdítása csak ürügy volt a tüntetésekhez, a lakosság ugyanis teljes mértékben elégedetlen volt Bockék egymást érő megszorító intézkedéseivel, ezért országlását a demokrata liberálisok által 25 százalékkal megkurtított bérek visszaállítását ígérve indította, az első lépésben nyomban 8 százalékos béremeléssel kezdve.
Ennek nem kevés serepe volt abban, hogy a Szociál-Liberális Szövetség a helyhatósági választásokat a szavazatok 50 százalékával, a legtöbb megyeitanácsi elnökséget és a legtöbb polgármesteri tisztséget megszerezve nyerte meg.
Egy hét, amely megrengette Romániát
Időközben tovább romlott Traian Basescu államfő és a Szociál-Liberális Szövetség vezetői közötti amúgy sem felhőtlen viszony, aminek nem használt az a körülmény sem, hogy Victor Ponta akarta képviselni Romániát az Európai Tanácsban az államfő helyett – az alkotmánybíróság azonban az államfőnek adott igazat.
Ezért a Szociál-Liberális Szövetség megkezdte Traian Băsescu államfői tisztségből történő újabb felfüggesztésének folyamatát, amelyet igyekezett a legrövidebbre szabni. Így alig egy hétre volt szükségük a szociálliberálisoknak ahhoz, hogy elmozdítsák a két ház demokrata liberális elnökét, Vasile Blagát és Roberta Anastasét, őket Crin Antonescuval és Valeriu Zgoneával helyettesítették. Az addig a parlament ellenőrzése alatt álló Hivatalos Közlönyt Victor Ponta kormányának felügyelete alá helyzeték, leváltották a népügyvédet, akinek joga volt felülbírálni a kabinet döntéseit. Emellett a kormány kiadott egy sürgősségi rendeletet, amelynek értelmében lecsökkentették a felfüggesztett államfő sorsáról döntő népszavazáson való részvételi arányt.
Mindezek után a parlament július 6-án felfüggesztette tisztségéből Traian Basescut.
Győztesek vereségei
Csakhogy a szociálliberálisok ezt követően néhány vereséget szenvedtek. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a népszavazás csakis akkor érvényes, ha az összes választók több mint a fele az urnákhoz járul. Így a referendum, bár a résztvevők hatalmas többsége, közel 83 százaléka szavazott Traian Basescu ellen, nem volt érvényes, mivel a részvétel mindössze 46,2 százalékos volt.
Ezt még romániai szempontból nézve is különös csatározás követte: a kormány amolyan „mini-népszámlálást” kívánt végrehajtani, amelynek nyomán megállapították volna, hogy a lakossági csökkenéssel arányosan visszaesett a szavazati joggal rendelkező állampolgárok száma is. Az alkotmánybírák azonban a kabinetnek ezt a szándékát is keresztülhúzták.
A választási listák módosítására tett sikertelen kísérletei nyomán lemondott tisztségéből a közigazgatási és belügyminiszter, Ioan Rus, valamint a tárca közigazgatási feladatokért felelős megbízott minisztere, Victor Paul Dobre.
Az alkotmánybírák mindezek után augusztus 12-én érvénytelennek mondták ki a népszavazást, így az államfő, 52 napig tartó felfüggesztés után visszatérhetett tisztségébe.
„Meg nem támadási” paktum
A Cotroceni palotába visszatérve Traian Băsescu novemberig kerülte a nyilvánosságot, a parlamenti választási kampány beindulásakor azonban már előtt több alkalommal is kikelt a szociál-liberálisok ellen, egyebek között azt is hangoztatva, hogy semmiképpen sem fogja majd kormányfőnek kinevezni Victor Pontát.
A nyugati kancelláriákat – akárcsak Traian Băsescu felfüggesztése idején az alkotmányosság és a jogállam kérdései – ez úttal az államfői intézmény, valamint a választások nyomán vélhetően kialakuló, szociálliberális többséget összesítő parlament és szociálliberálisok kormány közötti háborúzás aggasztotta.
A választások igazolták a papírformát: a szociálliberálisok 60 százalékkal győztek, a parlamenti mandátumok kétharmadát megszerezve. Traian Băsescu lehetősége teljes mértékben beszűkültek, így kénytelen volt másodjára is kormányfőé kinevezni Victor Pontát. Brüsszel és Washington megnyugtatására azonban a miniszterelnök és az államfő „békés egymás mellett élési” megállapodást írt alá. A dokumentum tisztázza az államfő és a kormányfő feladatait: előbbi felelősségébe tartoznak a külpolitikával, a biztonság- és védelmi politikával kapcsolatos feladatok, valamint az ország képviselete az Európai Tanácsban, míg utóbbi a gazdasági és társadalmi politikákkal, az ország kormányzásával, a napirenden lévő problémákkal foglalkozik. A felek azt is megfogadták, hogy kerülik az egymás elleni nyilvános támadásokat.
A második Ponta-kormányt pedig a parlament 402 igennel 120 nem ellenében beiktatta.
2012: politikai eseménynapló
Időpont Mi történt
01.12. Megindulnak a tüntetések Raed Arafat államtitkár-helyettesi tisztségéből történt elmozdítása ellen
02.06. Emil Boc lemond miniszterelnöki tisztségéből
02.09. Az Ungureanu-kormányt beiktatja a parlament
04.27. Az Ungureanu-kormányt megbukik a bizalmatlansági indítvány során
05.07. A parlament megszavazza Victor Ponta kormányát
06.10 A szociál-liberálisok 46,9 százalékos győzelme a helyhatósági választásokon
07.05. A Ponta-kormány csökkenti a referendumon való részvétel arányát
07.06. A parlament felfüggeszti államfői tisztségéből Traian Basescut
07.11. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a szavazók több mint felének részvétele szükséges a referendum hitelesítéséhez.
07.29. Érvénytelennek mondják ki az államfő felfüggesztésére kiírt referendumot
08.29. Traian Basescu ismét elfoglalhatja helyét az államfői palotában
12.09.A szociál-liberálisok 60 százalékkal nyerik a parlamenti választásokat
12.21. A második Ponta-kormányt beiktatja a parlament
Maszol.ro
Politikai szempontból a kilencvenes évek eleje óta a legmozgalmasabb volt az idei esztendő, amelynek során négy kormány, három kormányfő váltotta egymást, két választást és egy referendumot tartottak.
Ötödik Boc után Ungureanu
Az év elején a gazdasági-társadalmi válság, de a rossz kormányzás által megkövetelt megszorító intézkedések következtében a Boc-kormány és vele együtt a kabinetért szinte kezességet vállaló Traian Băsescu népszerűsége meredeken zuhanni kezdett. Az utolsó döfést talán az év elején az államfő Raed Arafat elleni támadásai jelentették, amelynek következtében a romániai rohammentő-szolgálatot megalapító palesztin orvos lemondott az egészségügyi tárcánál betöltött államtitkár-helyettesi tisztségéről.
Az ennek nyomán beindult tüntetések alkalmával a résztvevők az elején még csak Arafat mellett álltak ki, néhány nappal később azonban már a Boc-kormány és Traian Băsescu ellen skandálták jelszavaikat, így aztán már a doktor államtitkár-helyettesi tisztségébe való visszahelyezése sem elégítette ki őket. Mindennek következtében Emil Boc február 6-án lemondott ötödik kormányfői tisztségéből.
A hatodik Boc-kormány kinevezését Traian Basescu úgy látszik, már nem tartotta lehetségesnek, ezért a Külső Hírszerző Szolgálat igazgatóját, Mihai Răzvan Ungureanut nevezte ki a kormány élére, akit február 9-én meg is szavazott a parlament.
Ungureanu – alighanem az államfőtől kapott utasítások szerint – megpróbálta „átkozmetikázni” a kormányt, igyekezett a Boc-kormányokban még nem szerepelt tárcavezetőket kinevezni. Kísérletét azonban a sajtó meghiúsította: az újságírók „kiszimatolták” ugyanis, hogy az új tárcavezetők a régi miniszterek kezes emberei voltak. Így nem csoda, hogy mindössze 78 napnyi országlás után Ungureanu kormánya csúfosat bukott a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok által benyújtott bizalmatlansági indítvány nyomán, amelyet megszavaztak a nem magyar kisebbségek, de a demokrata liberálisoktól az ellenfélhez átállt politikusok is.
Hatalomra került ellenzék
Mindezek után Traian Băsescu államfő már jónak látta azt, hogy ha a kormányalakításnál lemond a teljesen népszerűtlen demokrata liberálisokról, így az ellenzéki Szociál-Liberális Szövetség legnagyobb pártjának elnökét, a szociáldemokrata Victor Pontát bízta meg az újabb kabinet felállításával. Kormányát május 7-én szavazta meg a törvényhozás, a kabinetet mellé állt a korábban a demokrata liberálisokat és Traian Băsescut támogató Országos Szövetség Románia Haladásáért nevű tömörülés is.
Victor Ponta tisztában volt azzal, hogy Raed Arafat elmozdítása csak ürügy volt a tüntetésekhez, a lakosság ugyanis teljes mértékben elégedetlen volt Bockék egymást érő megszorító intézkedéseivel, ezért országlását a demokrata liberálisok által 25 százalékkal megkurtított bérek visszaállítását ígérve indította, az első lépésben nyomban 8 százalékos béremeléssel kezdve.
Ennek nem kevés serepe volt abban, hogy a Szociál-Liberális Szövetség a helyhatósági választásokat a szavazatok 50 százalékával, a legtöbb megyeitanácsi elnökséget és a legtöbb polgármesteri tisztséget megszerezve nyerte meg.
Egy hét, amely megrengette Romániát
Időközben tovább romlott Traian Basescu államfő és a Szociál-Liberális Szövetség vezetői közötti amúgy sem felhőtlen viszony, aminek nem használt az a körülmény sem, hogy Victor Ponta akarta képviselni Romániát az Európai Tanácsban az államfő helyett – az alkotmánybíróság azonban az államfőnek adott igazat.
Ezért a Szociál-Liberális Szövetség megkezdte Traian Băsescu államfői tisztségből történő újabb felfüggesztésének folyamatát, amelyet igyekezett a legrövidebbre szabni. Így alig egy hétre volt szükségük a szociálliberálisoknak ahhoz, hogy elmozdítsák a két ház demokrata liberális elnökét, Vasile Blagát és Roberta Anastasét, őket Crin Antonescuval és Valeriu Zgoneával helyettesítették. Az addig a parlament ellenőrzése alatt álló Hivatalos Közlönyt Victor Ponta kormányának felügyelete alá helyzeték, leváltották a népügyvédet, akinek joga volt felülbírálni a kabinet döntéseit. Emellett a kormány kiadott egy sürgősségi rendeletet, amelynek értelmében lecsökkentették a felfüggesztett államfő sorsáról döntő népszavazáson való részvételi arányt.
Mindezek után a parlament július 6-án felfüggesztette tisztségéből Traian Basescut.
Győztesek vereségei
Csakhogy a szociálliberálisok ezt követően néhány vereséget szenvedtek. Az Alkotmánybíróság döntése értelmében a népszavazás csakis akkor érvényes, ha az összes választók több mint a fele az urnákhoz járul. Így a referendum, bár a résztvevők hatalmas többsége, közel 83 százaléka szavazott Traian Basescu ellen, nem volt érvényes, mivel a részvétel mindössze 46,2 százalékos volt.
Ezt még romániai szempontból nézve is különös csatározás követte: a kormány amolyan „mini-népszámlálást” kívánt végrehajtani, amelynek nyomán megállapították volna, hogy a lakossági csökkenéssel arányosan visszaesett a szavazati joggal rendelkező állampolgárok száma is. Az alkotmánybírák azonban a kabinetnek ezt a szándékát is keresztülhúzták.
A választási listák módosítására tett sikertelen kísérletei nyomán lemondott tisztségéből a közigazgatási és belügyminiszter, Ioan Rus, valamint a tárca közigazgatási feladatokért felelős megbízott minisztere, Victor Paul Dobre.
Az alkotmánybírák mindezek után augusztus 12-én érvénytelennek mondták ki a népszavazást, így az államfő, 52 napig tartó felfüggesztés után visszatérhetett tisztségébe.
„Meg nem támadási” paktum
A Cotroceni palotába visszatérve Traian Băsescu novemberig kerülte a nyilvánosságot, a parlamenti választási kampány beindulásakor azonban már előtt több alkalommal is kikelt a szociál-liberálisok ellen, egyebek között azt is hangoztatva, hogy semmiképpen sem fogja majd kormányfőnek kinevezni Victor Pontát.
A nyugati kancelláriákat – akárcsak Traian Băsescu felfüggesztése idején az alkotmányosság és a jogállam kérdései – ez úttal az államfői intézmény, valamint a választások nyomán vélhetően kialakuló, szociálliberális többséget összesítő parlament és szociálliberálisok kormány közötti háborúzás aggasztotta.
A választások igazolták a papírformát: a szociálliberálisok 60 százalékkal győztek, a parlamenti mandátumok kétharmadát megszerezve. Traian Băsescu lehetősége teljes mértékben beszűkültek, így kénytelen volt másodjára is kormányfőé kinevezni Victor Pontát. Brüsszel és Washington megnyugtatására azonban a miniszterelnök és az államfő „békés egymás mellett élési” megállapodást írt alá. A dokumentum tisztázza az államfő és a kormányfő feladatait: előbbi felelősségébe tartoznak a külpolitikával, a biztonság- és védelmi politikával kapcsolatos feladatok, valamint az ország képviselete az Európai Tanácsban, míg utóbbi a gazdasági és társadalmi politikákkal, az ország kormányzásával, a napirenden lévő problémákkal foglalkozik. A felek azt is megfogadták, hogy kerülik az egymás elleni nyilvános támadásokat.
A második Ponta-kormányt pedig a parlament 402 igennel 120 nem ellenében beiktatta.
2012: politikai eseménynapló
Időpont Mi történt
01.12. Megindulnak a tüntetések Raed Arafat államtitkár-helyettesi tisztségéből történt elmozdítása ellen
02.06. Emil Boc lemond miniszterelnöki tisztségéből
02.09. Az Ungureanu-kormányt beiktatja a parlament
04.27. Az Ungureanu-kormányt megbukik a bizalmatlansági indítvány során
05.07. A parlament megszavazza Victor Ponta kormányát
06.10 A szociál-liberálisok 46,9 százalékos győzelme a helyhatósági választásokon
07.05. A Ponta-kormány csökkenti a referendumon való részvétel arányát
07.06. A parlament felfüggeszti államfői tisztségéből Traian Basescut
07.11. Az Alkotmánybíróság határozata szerint a szavazók több mint felének részvétele szükséges a referendum hitelesítéséhez.
07.29. Érvénytelennek mondják ki az államfő felfüggesztésére kiírt referendumot
08.29. Traian Basescu ismét elfoglalhatja helyét az államfői palotában
12.09.A szociál-liberálisok 60 százalékkal nyerik a parlamenti választásokat
12.21. A második Ponta-kormányt beiktatja a parlament
Maszol.ro
2013. január 10.
Borboly: valós gondokkal kellene foglalkozniuk a kormány képviselőinek
Miközben nem jut elég pénz a hó eltakarítására, miközben Hargita megyében, az ország egyik leghidegebb megyéjében ugyanannyi fűtéstámogatást kapnak szegény családok, mint az ország olyan részein, ahol jóval kevesebb mínuszok vannak télen, addig Hargita megye prefektusa azzal foglalkozik, hogy körlevélben „tanácsokat” osztogat a polgármestereknek a zászlóhasználattal kapcsolatban - olvasható Borboly Csaba közleményében. Hargita Megye Tanácsának elnöke inkább azt várná el Andrei Jean-Adrian prefektustól, hogy a fenti problémákra megoldást keressen, és a kormánytól támogatást, pénzt kérjen a megye számára. "De megszokhattuk már, hogy amikor az ország valós gondjaira nincs életképes stratégiája egy kormánynak, próbálja elterelni a figyelmet, ilyenkor kerül elő a magyar kártya, „idegen államok” zászlói. Az országban sokkal nagyobb problémák vannak, mint a zászló. Egyébként a prefektus úr „más államok” zászlajának kitűzésére utal, és ilyen esetről nincs tudomásom a megyében" - fogalmaz Borboly. Hozzáteszi: ha egy őshonos közösség magáénak érez egy lobogót, egy jelképet, azt Európában illik tiszteletben tartani. A marosvásárhelyi ítélőtábla tavaly őszi döntése kapcsán Borboly megjegyezte, a bíróság sajnos érvénytelenítette a Hargita megye hivatalos zászlajáról szóló tanácshatározatot. "Az ítélet indoklását megkaptuk, de a törvény értelmében csak azután hozható nyilvánosságra, miután a bíróság kérésére megjelent a Hivatalos Közlönyben. Nem tettünk le arról a szándékunkról, hogy nemzetközi bírósághoz forduljunk igazunk védelmében, és arról sem, hogy új határozatot fogadjunk el a megye hivatalos zászlajáról" - zárul a dokumentum. (hírszerk.)
Transindex.ro,
Miközben nem jut elég pénz a hó eltakarítására, miközben Hargita megyében, az ország egyik leghidegebb megyéjében ugyanannyi fűtéstámogatást kapnak szegény családok, mint az ország olyan részein, ahol jóval kevesebb mínuszok vannak télen, addig Hargita megye prefektusa azzal foglalkozik, hogy körlevélben „tanácsokat” osztogat a polgármestereknek a zászlóhasználattal kapcsolatban - olvasható Borboly Csaba közleményében. Hargita Megye Tanácsának elnöke inkább azt várná el Andrei Jean-Adrian prefektustól, hogy a fenti problémákra megoldást keressen, és a kormánytól támogatást, pénzt kérjen a megye számára. "De megszokhattuk már, hogy amikor az ország valós gondjaira nincs életképes stratégiája egy kormánynak, próbálja elterelni a figyelmet, ilyenkor kerül elő a magyar kártya, „idegen államok” zászlói. Az országban sokkal nagyobb problémák vannak, mint a zászló. Egyébként a prefektus úr „más államok” zászlajának kitűzésére utal, és ilyen esetről nincs tudomásom a megyében" - fogalmaz Borboly. Hozzáteszi: ha egy őshonos közösség magáénak érez egy lobogót, egy jelképet, azt Európában illik tiszteletben tartani. A marosvásárhelyi ítélőtábla tavaly őszi döntése kapcsán Borboly megjegyezte, a bíróság sajnos érvénytelenítette a Hargita megye hivatalos zászlajáról szóló tanácshatározatot. "Az ítélet indoklását megkaptuk, de a törvény értelmében csak azután hozható nyilvánosságra, miután a bíróság kérésére megjelent a Hivatalos Közlönyben. Nem tettünk le arról a szándékunkról, hogy nemzetközi bírósághoz forduljunk igazunk védelmében, és arról sem, hogy új határozatot fogadjunk el a megye hivatalos zászlajáról" - zárul a dokumentum. (hírszerk.)
Transindex.ro,
2013. január 15.
Hat év áll a pedagógusok rendelkezésére felsőoktatási diploma megszerzésére
Valamennyi óvodai és elemi iskolai pedagógusnak meg kell szereznie a felsőfokú végzettséget a következő hat évben, ha meg akarják őrizni posztjukat a tanügyben. Az erről szóló sürgősségi rendeletet még az előző Ponta-kormány fogadta el Ecaterina Andronescu miniszter mandátuma végén, és nemrég jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
A jogszabály a tanügyi törvényt módosítja, és összesen 22 ezer pedagógust kötelez arra, hogy egyetemre iratkozzon és diplomát szerezzen. A Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint az érintettek körében pánik tört ki. Simion Hăncescu szerint az intézkedés csak arra szolgál, hogy pénzhez juttassa a magánegyetemeket.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma,
Valamennyi óvodai és elemi iskolai pedagógusnak meg kell szereznie a felsőfokú végzettséget a következő hat évben, ha meg akarják őrizni posztjukat a tanügyben. Az erről szóló sürgősségi rendeletet még az előző Ponta-kormány fogadta el Ecaterina Andronescu miniszter mandátuma végén, és nemrég jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
A jogszabály a tanügyi törvényt módosítja, és összesen 22 ezer pedagógust kötelez arra, hogy egyetemre iratkozzon és diplomát szerezzen. A Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint az érintettek körében pánik tört ki. Simion Hăncescu szerint az intézkedés csak arra szolgál, hogy pénzhez juttassa a magánegyetemeket.
kolozsvariradio.ro
Erdély.ma,
2013. február 12.
Kinek áll a zászló?
Körlevélben szólította fel a Hargita megyei önkormányzatok vezetőit Adrian Jean Andrei Hargita prefektus, hogy távolítsák el településükön a közintézményekről a székely zászlót. A kormány területi megbízottja a marosvásárhelyi táblabíróságnak a zászlóra vonatkozó jogerős ítéletére hivatkozott. A táblabíróság tavaly szeptemberben érvénytelenítette a Hargita Megyei Tanácsnak azt a határozatát, amelyben a megye szimbólumává nyilvánították a zászlót. Adrian Jean Andrei kijelentette: a törvényesség felügyelőjeként szólította fel a polgármestereket és a megyei önkormányzat vezetőit, hogy hajtsák végre a jogerős bírósági ítéletet, és vegyék tudomásul, hogy a közintézményekre nem tűzhető ki a székely zászló.
Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke elmondta: az ítélet akkor válik hatályossá, ha szövege megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Ez pedig még nem történt meg. A tanácselnök hozzátette: a sajtóból tudja, hogy Kelemen Hunor Victor Ponta miniszterelnökkel készül egyeztetni a székely zászló kérdésében, és meg szeretné várni ennek az egyeztetésnek az eredményét. A Hargita megyei prefektúra úgy tudja, jelenleg 40 polgármesteri hivatal és 62 tanintézet tűzte ki épületére az eddig megyezászlóként szolgáló székely lobogót. Tegnap egyébként Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus is bejelentette: az intézmény átfogó ellenőrzést helyez kilátásba a megyében a szimbólumok használatára vonatkozó törvények betartása érdekében.
Az Antena 3 hírtelevízió vasárnap esti beszélgetős műsorában egyébként mind Mircea Duşa védelmi miniszter, a kormány hargitai származású tagja, mind Radu Stroe belügyminiszter kijelentette, törvénytelen a székely zászló kitűzése a közintézményekre.
Anomáliák az igazságszolgáltatásban
Különben a bukaresti hatóságok annak ellenére folytatnak hadjáratot a székely zászló ellen, hogy egy három évvel ezelőtti ügyészségi határozat szerint nem törvényellenes kitűzni a hazai közintézményekre az aranycsíkkal, valamint a nappal és a holddal díszített, kék színű lobogót. Virgil-Horaţiu Aldea, Segesvár főügyésze 2010. augusztus 10-ei végzésében kimondta: nem indít bűnvádi eljárást a Maros megyei Makfalva polgármesteri hivatalán elhelyezett székely lobogó ügyében. A főügyész az akkoriban Kelemen Hunor vezette művelődési minisztériummal folytatott egyeztetés alapján megállapította, hogy a lobogó egy történelmi közösség jelképe, és nem esik a rasszizmust és antiszemitizmust tiltó törvény hatálya alá. „A művelődési minisztérium által adott tájékoztatás szerint az említett zászló egy történelmi közösség jelképe anélkül, hogy a fasiszta, rasszista és xenofób jelképek kategóriájába tartozna, amelyeket a törvény büntet. Következésképpen az említett zászló nem tartozik a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendelet 2. cikk. 1. bekezdésének b) betűjénél felsorolt jelképek közé” – szerepel Virgil-Horaţiu Aldea főügyész indoklásában. Ebben megállapítja, hogy a székely zászló kitűzése kapcsán a hivatkozott bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósulnak meg, éppen ezért elrendelte a büntetőeljárás megszüntetését. Ezzel egy időben zászlóügyben több olyan határozat született már, amelyekben a lobogót kitűző önkormányzatoknak adtak igazat. Például Kovászna megyében – ahol az azóta leváltott Codrin Munteanu prefektus néhány hónapja „hadjáratot” indított a székelyek szimbóluma ellen – született egy elsőfokú, még nem jogerős bírósági ítélet arról, hogy a megyei önkormányzatnak joga van saját hatáskörben dönteni jelképeiről, zászlajáról. A határozat azt is rögzítette, hogy a prefektus által támadott önkormányzati határozat nem ellentétes a román jogszabályokkal. A hazai igazságszolgáltatás anomáliáját tükrözi, hogy egy hasonló ügyben a fentiekkel ellentétes jogerős ítéletet hozott a Maros megyei táblabíróság, amelyre hivatkozva Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus tegnap a székely zászló eltávolítására szólított fel.
Tüntetett az Új Jobboldal
Hétfőn egyébként az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőjobboldali román szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva. A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, „A székelyek nem magyarok” feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt. Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen. A nacionalista szervezet szimpatizánsai közül nyolcan a kolozsvári magyar főkonzulátus elé is kivonultak. A tüntetők „ajándékcsomagot” is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták. Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919-ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem.
MIT: elég a gyűlölködésből
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöksége tegnap közleményben ítélte el azt a hisztériakeltést és gyűlöletkampányt, melyet a bukaresti politikum jelentős része folytat az erdélyi közösség ellen a székely zászló körül generált botrány kapcsán. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nemzeti szimbólumainkat felhasználva, nem létező veszélyekkel riogatják az ország román többségű lakosságát, elterelve ezáltal a figyelmet egy sikertelen kormányzás hiányosságairól” – szögezi le közleményében.
Krónika (Kolozsvár),
Körlevélben szólította fel a Hargita megyei önkormányzatok vezetőit Adrian Jean Andrei Hargita prefektus, hogy távolítsák el településükön a közintézményekről a székely zászlót. A kormány területi megbízottja a marosvásárhelyi táblabíróságnak a zászlóra vonatkozó jogerős ítéletére hivatkozott. A táblabíróság tavaly szeptemberben érvénytelenítette a Hargita Megyei Tanácsnak azt a határozatát, amelyben a megye szimbólumává nyilvánították a zászlót. Adrian Jean Andrei kijelentette: a törvényesség felügyelőjeként szólította fel a polgármestereket és a megyei önkormányzat vezetőit, hogy hajtsák végre a jogerős bírósági ítéletet, és vegyék tudomásul, hogy a közintézményekre nem tűzhető ki a székely zászló.
Borboly Csaba, a megyei tanács elnöke elmondta: az ítélet akkor válik hatályossá, ha szövege megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Ez pedig még nem történt meg. A tanácselnök hozzátette: a sajtóból tudja, hogy Kelemen Hunor Victor Ponta miniszterelnökkel készül egyeztetni a székely zászló kérdésében, és meg szeretné várni ennek az egyeztetésnek az eredményét. A Hargita megyei prefektúra úgy tudja, jelenleg 40 polgármesteri hivatal és 62 tanintézet tűzte ki épületére az eddig megyezászlóként szolgáló székely lobogót. Tegnap egyébként Dumitru Marinescu Kovászna megyei prefektus is bejelentette: az intézmény átfogó ellenőrzést helyez kilátásba a megyében a szimbólumok használatára vonatkozó törvények betartása érdekében.
Az Antena 3 hírtelevízió vasárnap esti beszélgetős műsorában egyébként mind Mircea Duşa védelmi miniszter, a kormány hargitai származású tagja, mind Radu Stroe belügyminiszter kijelentette, törvénytelen a székely zászló kitűzése a közintézményekre.
Anomáliák az igazságszolgáltatásban
Különben a bukaresti hatóságok annak ellenére folytatnak hadjáratot a székely zászló ellen, hogy egy három évvel ezelőtti ügyészségi határozat szerint nem törvényellenes kitűzni a hazai közintézményekre az aranycsíkkal, valamint a nappal és a holddal díszített, kék színű lobogót. Virgil-Horaţiu Aldea, Segesvár főügyésze 2010. augusztus 10-ei végzésében kimondta: nem indít bűnvádi eljárást a Maros megyei Makfalva polgármesteri hivatalán elhelyezett székely lobogó ügyében. A főügyész az akkoriban Kelemen Hunor vezette művelődési minisztériummal folytatott egyeztetés alapján megállapította, hogy a lobogó egy történelmi közösség jelképe, és nem esik a rasszizmust és antiszemitizmust tiltó törvény hatálya alá. „A művelődési minisztérium által adott tájékoztatás szerint az említett zászló egy történelmi közösség jelképe anélkül, hogy a fasiszta, rasszista és xenofób jelképek kategóriájába tartozna, amelyeket a törvény büntet. Következésképpen az említett zászló nem tartozik a 2002/31-es számú sürgősségi kormányrendelet 2. cikk. 1. bekezdésének b) betűjénél felsorolt jelképek közé” – szerepel Virgil-Horaţiu Aldea főügyész indoklásában. Ebben megállapítja, hogy a székely zászló kitűzése kapcsán a hivatkozott bűncselekmény törvényi tényállási elemei nem valósulnak meg, éppen ezért elrendelte a büntetőeljárás megszüntetését. Ezzel egy időben zászlóügyben több olyan határozat született már, amelyekben a lobogót kitűző önkormányzatoknak adtak igazat. Például Kovászna megyében – ahol az azóta leváltott Codrin Munteanu prefektus néhány hónapja „hadjáratot” indított a székelyek szimbóluma ellen – született egy elsőfokú, még nem jogerős bírósági ítélet arról, hogy a megyei önkormányzatnak joga van saját hatáskörben dönteni jelképeiről, zászlajáról. A határozat azt is rögzítette, hogy a prefektus által támadott önkormányzati határozat nem ellentétes a román jogszabályokkal. A hazai igazságszolgáltatás anomáliáját tükrözi, hogy egy hasonló ügyben a fentiekkel ellentétes jogerős ítéletet hozott a Maros megyei táblabíróság, amelyre hivatkozva Adrian Jean Andrei Hargita megyei prefektus tegnap a székely zászló eltávolítására szólított fel.
Tüntetett az Új Jobboldal
Hétfőn egyébként az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szélsőjobboldali román szervezet mintegy harminc szimpatizánsa tüntetett Magyarország bukaresti nagykövetsége előtt a székely zászló használata ellen tiltakozva. A résztvevők egyebek mellett egy magyar nyelvű, „A székelyek nem magyarok” feliratú óriásplakátot feszítettek ki a nagykövetség előtt. Tudor Ionescu, az Új Jobboldal elnöke kifejtette: a népszámláláskor alig néhány száz lakos vallotta magát székelynek, és elfogadhatatlan, hogy ennyi embernek autonómiája vagy saját zászlaja legyen. A nacionalista szervezet szimpatizánsai közül nyolcan a kolozsvári magyar főkonzulátus elé is kivonultak. A tüntetők „ajándékcsomagot” is hoztak a főkonzulnak, azt a bezárt intézmény kapujában hagyták. Codrin Goia, a szervezet propagandaosztályának vezetője elmondta: a becsomagolt bocskorral arra kívánnak emlékeztetni, hogy a román hadsereg szabadította fel 1919-ben a magyar fővárost a kommunisták hatalma alól. A csomag egy Ardealul márkanevű májpástétomot is tartalmaz, amellyel azt akarják jelezni, hogy csak ezt az Erdélyt tartják eloszthatónak, Románia területét nem.
MIT: elég a gyűlölködésből
A Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) elnöksége tegnap közleményben ítélte el azt a hisztériakeltést és gyűlöletkampányt, melyet a bukaresti politikum jelentős része folytat az erdélyi közösség ellen a székely zászló körül generált botrány kapcsán. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy nemzeti szimbólumainkat felhasználva, nem létező veszélyekkel riogatják az ország román többségű lakosságát, elterelve ezáltal a figyelmet egy sikertelen kormányzás hiányosságairól” – szögezi le közleményében.
Krónika (Kolozsvár),
2013. április 8.
Rendőrségi vizsgálat a zászlót kitűző iskolák igazgatói ellen
Hargita megyében rendőrségi kihallgatásra idézték be a székely zászlót kitűző iskolák igazgatóit. Fogarasy Mihály Általános Iskola és a Salamon Ernő Gimnázium igazgatójának kellett megjelennie a rendőrségen az intézmény homlokzatára kitűzött székely zászló miatt.
Lakatos Mihály a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója az MTI-nek vasárnap elmondta, pénteken kellett írásos nyilatkozatot adnia a rendőrségen arról, hogy milyen körülmények között került ki a tanintézményre a székely zászló. Elmondta, azt a tájékoztatást kapta, hogy egy nyugalmazott maroshévizi tanár feljelentése nyomán folyik vizsgálat székelyzászló-ügyben. Lakatos Mihály tudni vélte, hogy Székelyudvarhelyen is hasonló idézést kaptak az iskolaigazgatók.
Laczkó György, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója az MTI-nek elmondta, több mint egy hónappal ezelőtt kellett írásos nyilatkozatot adnia. A rendőrség csupán nyilatkozatot kért, nem kérte a zászló eltávolítását.
Nyílt levélben szólította meg vasárnap az oktatási intézmények igazgatóit Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Az MTI-hez is eljuttatott levélben Borboly nyomatékosította, nincsen olyan hatályos jogszabály Romániában, amely tiltaná a helyi, megyei vagy regionális zászlók használatát.
A megyei vezető szerint a rendőrségi vizsgálat az intézményvezetők megfélemlítését szolgálja, „hátha meggondolják magukat, és leveszik azt a fránya zászlót". Borboly Csaba arról tájékoztatta az intézményvezetőket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott Mikó Imre szolgálattól kért jogi segítséget.
A Hargita Megyei Tanács 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A határozatot román civil szervezetek támadták meg a bíróságon, először arra hivatkozva, hogy a jelkép diszkriminálja a román közösséget. Miután ezt a pert elvesztették, arra hivatkoztak, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja. Az utóbbi per végén, tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. Borboly Csaba tájékoztatása szerint az ítélet mindeddig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, ezért nem hatályos.
MTI
Erdély.ma.
Hargita megyében rendőrségi kihallgatásra idézték be a székely zászlót kitűző iskolák igazgatóit. Fogarasy Mihály Általános Iskola és a Salamon Ernő Gimnázium igazgatójának kellett megjelennie a rendőrségen az intézmény homlokzatára kitűzött székely zászló miatt.
Lakatos Mihály a Salamon Ernő Gimnázium igazgatója az MTI-nek vasárnap elmondta, pénteken kellett írásos nyilatkozatot adnia a rendőrségen arról, hogy milyen körülmények között került ki a tanintézményre a székely zászló. Elmondta, azt a tájékoztatást kapta, hogy egy nyugalmazott maroshévizi tanár feljelentése nyomán folyik vizsgálat székelyzászló-ügyben. Lakatos Mihály tudni vélte, hogy Székelyudvarhelyen is hasonló idézést kaptak az iskolaigazgatók.
Laczkó György, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium igazgatója az MTI-nek elmondta, több mint egy hónappal ezelőtt kellett írásos nyilatkozatot adnia. A rendőrség csupán nyilatkozatot kért, nem kérte a zászló eltávolítását.
Nyílt levélben szólította meg vasárnap az oktatási intézmények igazgatóit Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke. Az MTI-hez is eljuttatott levélben Borboly nyomatékosította, nincsen olyan hatályos jogszabály Romániában, amely tiltaná a helyi, megyei vagy regionális zászlók használatát.
A megyei vezető szerint a rendőrségi vizsgálat az intézményvezetők megfélemlítését szolgálja, „hátha meggondolják magukat, és leveszik azt a fránya zászlót". Borboly Csaba arról tájékoztatta az intézményvezetőket, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által létrehozott Mikó Imre szolgálattól kért jogi segítséget.
A Hargita Megyei Tanács 2009-ben a megye zászlajává nyilvánította a székely zászlót. A határozatot román civil szervezetek támadták meg a bíróságon, először arra hivatkozva, hogy a jelkép diszkriminálja a román közösséget. Miután ezt a pert elvesztették, arra hivatkoztak, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja. Az utóbbi per végén, tavaly szeptemberben a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. Borboly Csaba tájékoztatása szerint az ítélet mindeddig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, ezért nem hatályos.
MTI
Erdély.ma.
2013. április 20.
Belföldi hírek
Ismét változik az egyetemi felvételi
Az egyetemek maguk dönthetnek idén arról, figyelembe veszik-e a felvételin a középiskolai átlagot – tartalmazza a Hivatalos Közlönyben megjelent miniszteri rendeletet. „Ez egy lehetőség, amelyről az egyetemek döntenek.
Úgy vélem, nem kell a minisztériumnak megtiltania olyasmit, amit az oktatási törvény nem tilt” – mondta Remus Pricopie oktatási miniszter. A középiskolai tanulmányi eredmények figyelembevételét tavaly Cătălin Baba, az Ungureanu-kormány oktatási minisztere törölte a lehetséges felvételi szempontok közül, arra hivatkozva, hogy az a gyengébb középiskolákból magas átlaggal érkező jelentkezőket részesíti előnyben és hosszú távon igénytelenségre, érdemtelenül nagy jegyek osztogatására ösztönzi a középiskolákat. A 2013–2014-es egyetemi tanévre és az idei felvételire vonatkozó jogszabály is tartalmazza azt a korábbi rendelkezést, hogy a román tannyelvű egyetemre felvételiző kisebbségi diákok minden olyan tantárgyból anyanyelvükön vizsgázhatnak, amelyet a középiskolában anyanyelvükön tanultak.
A Magyar Nyelv Napjai Csíkszeredában
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött tegnap a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat, melyen többek között Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének vezetője kifejtette: mindannyiunknak közünk van a magyar nyelvhez, de külön felelősséggel tartoznak a nyelvészek, pedagógusok, színészek, a média, a politikusok, akik mintaadók. Üdvözölte, hogy civil szervezetek is felvállalták a nyelvápolást, mint például Csíkszeredában az Édes Anyanyelvünkért Szövetség. A Sütő András Nyelvőrzési Díjat – melyet azok a nyelvészek, nyelvművelők vagy közéleti személyiségek kapják, akik a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért, az anyanyelvi kultúra ápolásáért, a magyarul beszélők anyanyelv-használati jogaiért munkálkodnak – idén Hegyeli Attila kapta, aki tizenkét évet dolgozott azért, hogy a csángó magyarok tanulhassák anyanyelvüket, elindította az erre irányuló programot, amely több mint ötezer csángó diákot érintett.
Elnököt választott a Minta
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági partnerszervezeteként alapított Minta tegnapi I. Országos Alakuló Küldöttgyűlésén Tőke Ervint, az EMNP csíkszeredai önkormányzati képviselőjét választotta a szervezet elnökévé. Tőke Ervin kijelentette, a Minta „jó ügyet és jó politikai közösséget” támogat, a tagok pedig az elmúlt választási év politikai kampányai során is bebizonyították, hogy „erős ellenszélben” is képesek dolgozni. Fontosnak nevezte, hogy a Minta megoldást találjon a fiatalok kivándorlása ellen, mert az „hasonló módon tizedeli a közösséget, mint egy háború”. Úgy fogalmazott, „túlélésünkhöz és reménybeli megerősödésünkhöz egy út vezet, a Székelyföld és az Érmellék területi autonómiája.”
Ismét változik az egyetemi felvételi
Az egyetemek maguk dönthetnek idén arról, figyelembe veszik-e a felvételin a középiskolai átlagot – tartalmazza a Hivatalos Közlönyben megjelent miniszteri rendeletet. „Ez egy lehetőség, amelyről az egyetemek döntenek.
Úgy vélem, nem kell a minisztériumnak megtiltania olyasmit, amit az oktatási törvény nem tilt” – mondta Remus Pricopie oktatási miniszter. A középiskolai tanulmányi eredmények figyelembevételét tavaly Cătălin Baba, az Ungureanu-kormány oktatási minisztere törölte a lehetséges felvételi szempontok közül, arra hivatkozva, hogy az a gyengébb középiskolákból magas átlaggal érkező jelentkezőket részesíti előnyben és hosszú távon igénytelenségre, érdemtelenül nagy jegyek osztogatására ösztönzi a középiskolákat. A 2013–2014-es egyetemi tanévre és az idei felvételire vonatkozó jogszabály is tartalmazza azt a korábbi rendelkezést, hogy a román tannyelvű egyetemre felvételiző kisebbségi diákok minden olyan tantárgyból anyanyelvükön vizsgázhatnak, amelyet a középiskolában anyanyelvükön tanultak.
A Magyar Nyelv Napjai Csíkszeredában
Ünnepélyes megnyitóval kezdődött tegnap a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat, melyen többek között Péntek János, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem professzora, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének vezetője kifejtette: mindannyiunknak közünk van a magyar nyelvhez, de külön felelősséggel tartoznak a nyelvészek, pedagógusok, színészek, a média, a politikusok, akik mintaadók. Üdvözölte, hogy civil szervezetek is felvállalták a nyelvápolást, mint például Csíkszeredában az Édes Anyanyelvünkért Szövetség. A Sütő András Nyelvőrzési Díjat – melyet azok a nyelvészek, nyelvművelők vagy közéleti személyiségek kapják, akik a magyar nyelv tisztaságának megőrzéséért, az anyanyelvi kultúra ápolásáért, a magyarul beszélők anyanyelv-használati jogaiért munkálkodnak – idén Hegyeli Attila kapta, aki tizenkét évet dolgozott azért, hogy a csángó magyarok tanulhassák anyanyelvüket, elindította az erre irányuló programot, amely több mint ötezer csángó diákot érintett.
Elnököt választott a Minta
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ifjúsági partnerszervezeteként alapított Minta tegnapi I. Országos Alakuló Küldöttgyűlésén Tőke Ervint, az EMNP csíkszeredai önkormányzati képviselőjét választotta a szervezet elnökévé. Tőke Ervin kijelentette, a Minta „jó ügyet és jó politikai közösséget” támogat, a tagok pedig az elmúlt választási év politikai kampányai során is bebizonyították, hogy „erős ellenszélben” is képesek dolgozni. Fontosnak nevezte, hogy a Minta megoldást találjon a fiatalok kivándorlása ellen, mert az „hasonló módon tizedeli a közösséget, mint egy háború”. Úgy fogalmazott, „túlélésünkhöz és reménybeli megerősödésünkhöz egy út vezet, a Székelyföld és az Érmellék területi autonómiája.”
2013. május 31.
Adóbevallásra kötelezik a mezőgazdasági termelőket
A mezőgazdasági átalányadóról rendelkező törvény nemsokára megjelenik, és életbe lép. Ez adóbevallási kötelezettséggel is jár az érintettek számára – hívta fel a figyelmet Tánczos Barna szenátor.
A mezőgazdasági átalányadóról rendelkező, 2013/8-as számú sürgősségi kormányrendelet megjelenése után a képviselőház a törvény végleges változatát elfogadta, és amennyiben az államelnök aláírja, megjelenik a Hivatalos Közlönyben – jelentette be csütörtökön sajtótájékoztatón Tánczos Barna. A csíki szenátor szerint ezzel a módosítási lehetőségek jelentősen szűkültek, most elsősorban a gazdákhoz kell eljuttatni a szükséges információkat ezzel kapcsolatban.
Mint elmondta, több módosítási javaslatot nyújtottak be a törvény vitája során, főként a kettős vagy hármas adózást igyekeztek kiküszöbölni. Ez részben sikerült, így nem adóköteles a zöldtakarmányok és gumós növények termesztése, viszont a silókukorica és a gabonák esetében ez még kérdéses – hangzott el. Ugyanakkor ha valaki saját erdős területéről vág ki fát, és értékesíti, húsz köbmétert meg nem haladó mennyiség esetén nem kell ezért adót fizetnie. A szenátor hozzátette, amennyiben a közbirtokosságok által adott osztalék tagonként meghaladja a húsz köbmétert, a határértéket meghaladó faanyag után tizenhat százalékos adót kell fizetni.
Néhány növénykultúra esetében csökkent az a hektáronkénti összeg, amely után adót kell fizetni, így a burgonyánál 3488-ról 2900 lejre, a zöldségeknél 4001 lejről 2326 lejre, a gyümölcsfáknál 4790-ről 3800 lejre. Az állattenyésztés esetében tíz helyett most ötven juh fölötti állatlétszámot érint az adófizetési kötelezettség, a méhészeteknél ötven helyett hetvenöt családot. A termőföldek esetében a gabonánál és burgonyánál két hektár, gyümölcsösöknél másfél hektár az a felső határ, ameddig nem kell adózni – ez nem változott.
A szenátor úgy vélte, az apró pozitívumok ellenére sok javítanivaló van ezen a törvényen, amelynek gyors elfogadását Korodi Attila képviselő szerint a pénzügyminisztérium pénzhiánya indokolta. Korodi hozzátette, ahogy lehetőségük lesz ezen javítani, meg fogják tenni.
Adóbevallási nyilatkozatok június 25-ig
Kedves Imre, a Hargita Megyei Közpénzügyi Hivatal igazgatója elmondta: a mezőgazdasági termelők a korábban közölt május 25-i határidő meghosszabbításával június 25-ig nyújthatják be az adóbevallási nyilatkozatokat, ezek kitöltéséhez és a szükséges tudnivalók népszerűsítéséhez a polgármesteri hivatalok segítségét kérték.
Tánczos és Kedves is hangsúlyozták, remélhetőleg csak azoknak a termelőknek kell ilyen nyilatkozatot benyújtaniuk a 221-es formanyomtatvány kitöltésével, akik adókötelesek, és nem minden termőföld-tulajdonosnak. Ez napokon belül, újabb egyeztetések után tisztázódik – hangzott el. Újságírói kérdésre a szenátor elmondta, a bérbe adott területek esetében a mezőgazdasági átalányadó nem a tulajdonost, hanem a bérlőt terheli, amennyiben a bérleti szerződés hivatalos, és iktatva van a polgármesteri hivatalban.
Az adóköteles termelők referencia-nyilvántartását a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) és az állat-egészségügyi igazgatóság adatbázisai, valamint a mezőgazdasági regiszter jelentik. Tánczos Barna elmondta, törvénymódosító javaslatot nyújt be azért, hogy a begyűjtött mezőgazdasági átalányadóból a helyi önkormányzatok is részesüljenek, mert a törvény alkalmazásához az ő segítségükre is szükség van.
Kovács Attila
szekelyhon.ro
A mezőgazdasági átalányadóról rendelkező törvény nemsokára megjelenik, és életbe lép. Ez adóbevallási kötelezettséggel is jár az érintettek számára – hívta fel a figyelmet Tánczos Barna szenátor.
A mezőgazdasági átalányadóról rendelkező, 2013/8-as számú sürgősségi kormányrendelet megjelenése után a képviselőház a törvény végleges változatát elfogadta, és amennyiben az államelnök aláírja, megjelenik a Hivatalos Közlönyben – jelentette be csütörtökön sajtótájékoztatón Tánczos Barna. A csíki szenátor szerint ezzel a módosítási lehetőségek jelentősen szűkültek, most elsősorban a gazdákhoz kell eljuttatni a szükséges információkat ezzel kapcsolatban.
Mint elmondta, több módosítási javaslatot nyújtottak be a törvény vitája során, főként a kettős vagy hármas adózást igyekeztek kiküszöbölni. Ez részben sikerült, így nem adóköteles a zöldtakarmányok és gumós növények termesztése, viszont a silókukorica és a gabonák esetében ez még kérdéses – hangzott el. Ugyanakkor ha valaki saját erdős területéről vág ki fát, és értékesíti, húsz köbmétert meg nem haladó mennyiség esetén nem kell ezért adót fizetnie. A szenátor hozzátette, amennyiben a közbirtokosságok által adott osztalék tagonként meghaladja a húsz köbmétert, a határértéket meghaladó faanyag után tizenhat százalékos adót kell fizetni.
Néhány növénykultúra esetében csökkent az a hektáronkénti összeg, amely után adót kell fizetni, így a burgonyánál 3488-ról 2900 lejre, a zöldségeknél 4001 lejről 2326 lejre, a gyümölcsfáknál 4790-ről 3800 lejre. Az állattenyésztés esetében tíz helyett most ötven juh fölötti állatlétszámot érint az adófizetési kötelezettség, a méhészeteknél ötven helyett hetvenöt családot. A termőföldek esetében a gabonánál és burgonyánál két hektár, gyümölcsösöknél másfél hektár az a felső határ, ameddig nem kell adózni – ez nem változott.
A szenátor úgy vélte, az apró pozitívumok ellenére sok javítanivaló van ezen a törvényen, amelynek gyors elfogadását Korodi Attila képviselő szerint a pénzügyminisztérium pénzhiánya indokolta. Korodi hozzátette, ahogy lehetőségük lesz ezen javítani, meg fogják tenni.
Adóbevallási nyilatkozatok június 25-ig
Kedves Imre, a Hargita Megyei Közpénzügyi Hivatal igazgatója elmondta: a mezőgazdasági termelők a korábban közölt május 25-i határidő meghosszabbításával június 25-ig nyújthatják be az adóbevallási nyilatkozatokat, ezek kitöltéséhez és a szükséges tudnivalók népszerűsítéséhez a polgármesteri hivatalok segítségét kérték.
Tánczos és Kedves is hangsúlyozták, remélhetőleg csak azoknak a termelőknek kell ilyen nyilatkozatot benyújtaniuk a 221-es formanyomtatvány kitöltésével, akik adókötelesek, és nem minden termőföld-tulajdonosnak. Ez napokon belül, újabb egyeztetések után tisztázódik – hangzott el. Újságírói kérdésre a szenátor elmondta, a bérbe adott területek esetében a mezőgazdasági átalányadó nem a tulajdonost, hanem a bérlőt terheli, amennyiben a bérleti szerződés hivatalos, és iktatva van a polgármesteri hivatalban.
Az adóköteles termelők referencia-nyilvántartását a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség (APIA) és az állat-egészségügyi igazgatóság adatbázisai, valamint a mezőgazdasági regiszter jelentik. Tánczos Barna elmondta, törvénymódosító javaslatot nyújt be azért, hogy a begyűjtött mezőgazdasági átalányadóból a helyi önkormányzatok is részesüljenek, mert a törvény alkalmazásához az ő segítségükre is szükség van.
Kovács Attila
szekelyhon.ro
2013. június 4.
"Látszatmegoldások és időhúzás" a MOGYE magyar tagozata ügyében
Tiltakoznak a Magyar Tagozati Tanács képviselői
Továbbra is akadályozzák a magyar oktatók felvételét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón dr. Szabó Béla egyetemi előadótanár, a magyar tagozat vezetője, aki szerint mind az oktatási minisztérium, mind az egyetem vezetősége látszatmegoldásokra törekszik, és időhúzás folyik az akkreditációs folyamatot illetően is. A sajtótájékoztatón a Magyar Tagozati Tanács képviselői – 11 egyetemi oktató – vett részt.
A MOGYE magyar tagozatának vezetőtanácsa szerint a MOGYE- n az erdélyi magyar orvosképzés évtizedek óta tartó sorvasztása az elmúlt 20 év alatt felgyorsult, az újonnan indult szakokon – a nővérképzőt kivéve – kizárólag román nyelvű oktatás folyik, ami által a magyar nyelvű képzés folyamatosan hátrányos helyzetbe került. A vezetőtanács közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar oktatók aránya egyre kisebb, az utánpótlás pedig nehézségekbe ütközik, ugyanakkor megállapította, hogy az anyanyelvű oktatást a legfelsőbb szintig biztosító 2011-es tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó részeit a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa nem szándékszik betartani. Bár ezt jelezték a szaktárcának, "a tanügyminisztérium nem volt hajlandó idejében, kellő eréllyel fellépni annak érdekében, hogy a törvény rendelkezéseit tartsák be". "A konfliktus feloldására, átmeneti megoldásként, 2012 szeptemberében született egy hétpontos megállapodás, amelyet Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter is aláírt. Ez a megállapodás lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar tantestület rendezze sorait, és megfeleljen az akkreditációs elvárásoknak. Az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul" – hangzott el a sajtótájékoztatón. Dr. Szabó Béla szerint a megállapodás egyes pontjait csak részben, míg másokat egyáltalán nem tartott be az egyetem vezetősége. A 3. és 6. pont szögezi le, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást, azonban mindez nem történt meg – állítják a magyar oktatók. "Az akkreditáció szempontjából a magyar tagozat fő hiányossága, hogy nincs elég magyar oktató. Például ott, ahol a legnehezebb a helyzet, a sebészeten, kértünk három állást, de egyet sem tudtunk betöltetni. Az egyiknél a hétpontos megállapodásban foglaltak ellenére az egyetem vezetősége nem volt hajlandó az állást meghirdetni, a másik esetben a jelölt végül belefáradt az egyetem által támasztott bürokráciai akadályokba, a harmadik esetben két nappal a vizsga előtt figyelmeztették a jelöltet, hogy legjobb lenne számára, ha meg sem jelenik a vizsgán. Nem fogadott szót, megjelent, és az eredmény borítékolható volt. Egyértelmű, hogy továbbra is akadályozzák a magyar oktatók felvételét, és az aránytalanság, ami a sebészeten van, az elmúlt vizsgaszesszióval tovább fokozódott. Míg nálunk senkit nem vettek fel végleges munkaszerződéssel, a román tagozaton fölvettek egy személyt, ugyanakkor ideiglenes munkaszerződéssel magyar tagozatra csupán egy oktatót, a román tagozatra négyet vettek fel" – jelentette ki dr. Szabó Béla. "A magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésünk és a törvényes előírások ellenére a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját úgy küldték fel Bukarestbe, hogy az nem tartalmazza a magyar tagozat igényeit. Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a tavaly megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most a tanügyminisztérium válaszolt, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át" – nyilatkozta tegnap a magyar tagozat vezetője, dr. Szabó Béla és dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes. "Időhúzás folyik központi szinten is. A hétpontos egyezség aláírásakor tavaly a tanügyminiszter szerint arról volt szó, hogy márciusban érkezik az ARACIS, és elkezdődik az akkreditáció. Egyelőre a dossziét küldtük fel, a tanévnek lassan vége van, elvileg papírforma szerint az új tanévet nem volna szabad megkezdeni, ha mind a román, mind a magyar tagozatot nem akkreditálják. A gyakorlati képzés esetében nem világos, hogy ki tartozik a magyar, ki a román tagozathoz. Az egyetem vezetősége továbbra is visszautasítja a magyar nyelv bevezetését a gyakorlati oktatásba, pedig a külön főtanszékek létrehozása ezen áll vagy bukik. A román nyelvű gyakorlat mellett például az angol tagozaton külön angol nyelvi kompetenciát kérnek a román tanársegédektől, mi pedig ugyanezt szeretnénk a magyar tanársegédek esetében is. Nem etnikai diszkriminációról, hanem a nyelvi kompetenciáról van szó" – tette hozzá dr. Szabó Béla. Lapunk kérdésére elmondták, a magyar tagozat esetében külön állásjegyzék nincs, ami viszont a közelgő felvételit illeti a magyar tagozat esetében, "a vizsga meg lesz tartva". "Mivel az akkreditációs dosszié fel volt küldve Bukarestbe, innen tovább az ARACIS és a minisztérium hatásköre és felelőssége, hogy ezeket elbírálja. Mindaddig, míg ez nem történt meg, az eddigi beiskolázási számok maradnak érvényben, és hamarosan a Hivatalos Közlönyben is meg fognak jelenni a leosztott számok" – mondta a tagozatvezető, hozzátéve, "aki fölvételizett, az be is fejezi a tanulmányait. Ha egy felsőfokú oktatási intézménynek automatikusan vissza is vonnák az akkreditációját, a kifutó évfolyamot végig kell vinni. Az ilyen típusú aggályokat el szeretném oszlatni." Konklúzióként megállapították: "a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásához illetve fejlődéséhez elengedhetetlen a magyar nyelv bevezetése a laboratóriumi és klinikai gyakorlati képzésbe, a tagozathoz tartozó diákcsoportok létrehozása, a különálló álláskeret megvalósítása és a magyar tagozat főtanszékeinek megalakítása. Tudatában vagyunk, hogy az itthoni orvosi tevékenységhez szükséges a román nyelv magas fokú ismerete. Ezért nem kizárólag magyar nyelvű gyakorlatokat kérünk, hanem kétnyelvűeket. Hallgatóink a klinikai gyakorlatokon a román beteggel természetesen román nyelven kommunikálnának. A kórházi ügyeleti átadási gyűlések, az orvosi dokumentumok kiállítása, a román orvoskollégákkal való kommunikáció mind román nyelven zajlana. A magyar nyelv használata a hallgatók és tanárok közötti megbeszélésekre és az azt igénylő betegekkel való kommunikációra vonatkozik". A magyar oktatók úgy vélik, a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást. Jelenleg azonban, a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel, nem szándékoznak tiltakozó akciókat szervezni, de ha a magyar tagozat ügyében nem sikerül megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogják igénybe venni. Hogy pontosan milyen tiltakozó akciókat terveznek, újságírói kérdésre kijelentették: korai erről nyilatkozni, mindent a maga idejében. Ami az RMOGYKE tiltakozását illetően, dr. Szabó Béla hangsúlyozta, a magyar tagozat intézményes formában nem csatlakozik ezekhez, de "magánemberként" mind a magyar oktatók, mind a hallgatók részt vehetnek a tüntetéseken. A sajtótájékoztatón dr. Szabó Béla tagozatvezető és dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes mellett részt vett dr. Pávai Zoltán egyetemi előadótanár, dr. Brassai Attila egyetemi előadótanár, dr. Sipos Emese docens, dr. Frigy Attila dékánhelyettes, Egyed-Zsigmond Imre egyetemi előadótanár, dr. Szatmári Szabolcs docens, dr. Nagy Előd docens, dr. Gergely István adjunktus és dr. Vass Levente egyetemi tanársegéd.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Tiltakoznak a Magyar Tagozati Tanács képviselői
Továbbra is akadályozzák a magyar oktatók felvételét a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) – jelentette ki tegnap sajtótájékoztatón dr. Szabó Béla egyetemi előadótanár, a magyar tagozat vezetője, aki szerint mind az oktatási minisztérium, mind az egyetem vezetősége látszatmegoldásokra törekszik, és időhúzás folyik az akkreditációs folyamatot illetően is. A sajtótájékoztatón a Magyar Tagozati Tanács képviselői – 11 egyetemi oktató – vett részt.
A MOGYE magyar tagozatának vezetőtanácsa szerint a MOGYE- n az erdélyi magyar orvosképzés évtizedek óta tartó sorvasztása az elmúlt 20 év alatt felgyorsult, az újonnan indult szakokon – a nővérképzőt kivéve – kizárólag román nyelvű oktatás folyik, ami által a magyar nyelvű képzés folyamatosan hátrányos helyzetbe került. A vezetőtanács közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy a magyar oktatók aránya egyre kisebb, az utánpótlás pedig nehézségekbe ütközik, ugyanakkor megállapította, hogy az anyanyelvű oktatást a legfelsőbb szintig biztosító 2011-es tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó részeit a MOGYE kétharmados román többségű szenátusa nem szándékszik betartani. Bár ezt jelezték a szaktárcának, "a tanügyminisztérium nem volt hajlandó idejében, kellő eréllyel fellépni annak érdekében, hogy a törvény rendelkezéseit tartsák be". "A konfliktus feloldására, átmeneti megoldásként, 2012 szeptemberében született egy hétpontos megállapodás, amelyet Ecaterina Andronescu akkori tanügyminiszter is aláírt. Ez a megállapodás lehetőséget teremtett arra, hogy a magyar tantestület rendezze sorait, és megfeleljen az akkreditációs elvárásoknak. Az elmúlt kilenc hónap során bizonyossá vált, hogy a román fél egyik rá vonatkozó pontot sem tartotta be maradéktalanul" – hangzott el a sajtótájékoztatón. Dr. Szabó Béla szerint a megállapodás egyes pontjait csak részben, míg másokat egyáltalán nem tartott be az egyetem vezetősége. A 3. és 6. pont szögezi le, hogy a magyar tagozat – a magyar rektorhelyettes révén – szabadon meghirdetheti a számára szükséges állásokat, és a tanársegédek esetében ezen állásoknál kötelezően kérni kell a magyar nyelvtudást, azonban mindez nem történt meg – állítják a magyar oktatók. "Az akkreditáció szempontjából a magyar tagozat fő hiányossága, hogy nincs elég magyar oktató. Például ott, ahol a legnehezebb a helyzet, a sebészeten, kértünk három állást, de egyet sem tudtunk betöltetni. Az egyiknél a hétpontos megállapodásban foglaltak ellenére az egyetem vezetősége nem volt hajlandó az állást meghirdetni, a másik esetben a jelölt végül belefáradt az egyetem által támasztott bürokráciai akadályokba, a harmadik esetben két nappal a vizsga előtt figyelmeztették a jelöltet, hogy legjobb lenne számára, ha meg sem jelenik a vizsgán. Nem fogadott szót, megjelent, és az eredmény borítékolható volt. Egyértelmű, hogy továbbra is akadályozzák a magyar oktatók felvételét, és az aránytalanság, ami a sebészeten van, az elmúlt vizsgaszesszióval tovább fokozódott. Míg nálunk senkit nem vettek fel végleges munkaszerződéssel, a román tagozaton fölvettek egy személyt, ugyanakkor ideiglenes munkaszerződéssel magyar tagozatra csupán egy oktatót, a román tagozatra négyet vettek fel" – jelentette ki dr. Szabó Béla. "A magyar tagozat megszervezésének problémája akkor csúcsosodott ki újra, amikor világosan megfogalmazott kérésünk és a törvényes előírások ellenére a magyar nyelvű orvosképzés akkreditációs dossziéját úgy küldték fel Bukarestbe, hogy az nem tartalmazza a magyar tagozat igényeit. Ez alapján úgy értékeljük, hogy az egyetem vezetősége sem rövid, sem hosszú távon nem szándékszik betartani a tavaly megkötött megállapodás lényegi elemeit és a tanügyi törvény kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait. Ismételt megkeresésünkre most a tanügyminisztérium válaszolt, és újabb egyeztetésekre került sor. Ezek kapcsán azonban úgy tűnik, hogy a minisztérium újra csak látszatmegoldásokra törekszik, és a lényegi döntéseket el akarja odázni, illetve ezek meghozatalát az egyetemi szenátusra ruházná át" – nyilatkozta tegnap a magyar tagozat vezetője, dr. Szabó Béla és dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes. "Időhúzás folyik központi szinten is. A hétpontos egyezség aláírásakor tavaly a tanügyminiszter szerint arról volt szó, hogy márciusban érkezik az ARACIS, és elkezdődik az akkreditáció. Egyelőre a dossziét küldtük fel, a tanévnek lassan vége van, elvileg papírforma szerint az új tanévet nem volna szabad megkezdeni, ha mind a román, mind a magyar tagozatot nem akkreditálják. A gyakorlati képzés esetében nem világos, hogy ki tartozik a magyar, ki a román tagozathoz. Az egyetem vezetősége továbbra is visszautasítja a magyar nyelv bevezetését a gyakorlati oktatásba, pedig a külön főtanszékek létrehozása ezen áll vagy bukik. A román nyelvű gyakorlat mellett például az angol tagozaton külön angol nyelvi kompetenciát kérnek a román tanársegédektől, mi pedig ugyanezt szeretnénk a magyar tanársegédek esetében is. Nem etnikai diszkriminációról, hanem a nyelvi kompetenciáról van szó" – tette hozzá dr. Szabó Béla. Lapunk kérdésére elmondták, a magyar tagozat esetében külön állásjegyzék nincs, ami viszont a közelgő felvételit illeti a magyar tagozat esetében, "a vizsga meg lesz tartva". "Mivel az akkreditációs dosszié fel volt küldve Bukarestbe, innen tovább az ARACIS és a minisztérium hatásköre és felelőssége, hogy ezeket elbírálja. Mindaddig, míg ez nem történt meg, az eddigi beiskolázási számok maradnak érvényben, és hamarosan a Hivatalos Közlönyben is meg fognak jelenni a leosztott számok" – mondta a tagozatvezető, hozzátéve, "aki fölvételizett, az be is fejezi a tanulmányait. Ha egy felsőfokú oktatási intézménynek automatikusan vissza is vonnák az akkreditációját, a kifutó évfolyamot végig kell vinni. Az ilyen típusú aggályokat el szeretném oszlatni." Konklúzióként megállapították: "a magyar tagozat hosszú távú fennmaradásához illetve fejlődéséhez elengedhetetlen a magyar nyelv bevezetése a laboratóriumi és klinikai gyakorlati képzésbe, a tagozathoz tartozó diákcsoportok létrehozása, a különálló álláskeret megvalósítása és a magyar tagozat főtanszékeinek megalakítása. Tudatában vagyunk, hogy az itthoni orvosi tevékenységhez szükséges a román nyelv magas fokú ismerete. Ezért nem kizárólag magyar nyelvű gyakorlatokat kérünk, hanem kétnyelvűeket. Hallgatóink a klinikai gyakorlatokon a román beteggel természetesen román nyelven kommunikálnának. A kórházi ügyeleti átadási gyűlések, az orvosi dokumentumok kiállítása, a román orvoskollégákkal való kommunikáció mind román nyelven zajlana. A magyar nyelv használata a hallgatók és tanárok közötti megbeszélésekre és az azt igénylő betegekkel való kommunikációra vonatkozik". A magyar oktatók úgy vélik, a magyar tagozat helyzetének rendezése nem tűr további halasztást. Jelenleg azonban, a vizsgaidőszakra és a közeli felvételire való tekintettel, nem szándékoznak tiltakozó akciókat szervezni, de ha a magyar tagozat ügyében nem sikerül megoldást találni, ősztől a törvényes érdekérvényesítés szélesebb skáláját fogják igénybe venni. Hogy pontosan milyen tiltakozó akciókat terveznek, újságírói kérdésre kijelentették: korai erről nyilatkozni, mindent a maga idejében. Ami az RMOGYKE tiltakozását illetően, dr. Szabó Béla hangsúlyozta, a magyar tagozat intézményes formában nem csatlakozik ezekhez, de "magánemberként" mind a magyar oktatók, mind a hallgatók részt vehetnek a tüntetéseken. A sajtótájékoztatón dr. Szabó Béla tagozatvezető és dr. Szilágyi Tibor rektorhelyettes mellett részt vett dr. Pávai Zoltán egyetemi előadótanár, dr. Brassai Attila egyetemi előadótanár, dr. Sipos Emese docens, dr. Frigy Attila dékánhelyettes, Egyed-Zsigmond Imre egyetemi előadótanár, dr. Szatmári Szabolcs docens, dr. Nagy Előd docens, dr. Gergely István adjunktus és dr. Vass Levente egyetemi tanársegéd.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2013. augusztus 19.
De miért engem?
Varga Gábor író, drámaíró, az Ady Kör egyik szervezője, az Irodalmi Kerekasztal házigazdája. Olykor-olykor a Securitate vendége. Közben főkutató egy vegyipari üzemben. 1990 után az RMDSZ egyik alapítója, majd egy évtizedig Bihar megyei elnöke. 1998-tól rövid megszakítással másfél évtizedig az Állami Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) vezérigazgatója. 2013. július 8-án jogerősen másfél év felfüggesztett börtönre és pénzbüntetésre ítéli a bukaresti Táblabíróság. Július végén a miniszterelnök meneszti, néhány nappal 65. születésnapja előtt. Szűcs László interjúja.
Hogy az olvasó megértse, mi is történt veled, hol keressük ennek az ügynek a gyökereit, meddig kell az időben visszamennünk?
Egészen 1996-ig, amikor még nem voltam az intézmény élén. Ekkor az OSIM akkori ideiglenes vezetője, később tizenöt éven át a helyettesem összeismerkedett egy informatikussal, aki a rendelkezésére bocsátott egy egyszerű fizetés-kiszámítási programot, ami az akkori gazdasági osztály hat-nyolc alkalmazottjának bőven megfelelt. Menet közben ez az együttműködés ezzel a céggel – Ecso&Exo Kft. – tovább fejlődött, s a program, amit Exman néven adtak el nekünk, egy komplex menedzsment programmá vált, már nem csak a fizetéseket számolta ki, hanem a teljes könyvelést ezzel végezték. A Szabadalmi Hivatal sokrétű kérésére különböző modulokat iktattak be ebbe a programba. Ebben benne volt az is, hogy Varujan Vosganian pénzügyminiszter kérésére közvetlen összekötetés jött létre a Pénzügyminisztérium és az OSIM adatbázisa között. Benne volt az is, hogy az Uniótól kapott szabadalmi és védjegykivizsgálási program (Jouve) és a pénzügyi program között kapcsolat jöhetett létre. Ha például valaki befizetést eszközölt a pénztárnál, a védjegyosztályon az illető munkatársunk tudomásul vehette, s beindulhatott a kivizsgálás.
Értsem úgy, hogy speciálisan az OSIM számára fejlesztettek ki egy más intézményekben is használható informatikai programot?
Volt egy alapprogram, ami kifejezetten a mi hivatalunkra lett méretezve. A fejlesztésekkel párhuzamosan természetesen nőtt az értéke is. Az a licensz, amit 2002-ben egy évre megvásárolt a hivatal, az mondjuk 2007-ben már nem volt érvényes, bármennyire is szerette volna a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ezt a nyakunkba varrni, a nyakunkba is varrta különben. Nem csupán fejlesztették, de egy egészen más számítógépes nyelvre is átírták. Közben az RMDSZ kikerült a kormányból, s engem egyik napról a másikra egy miniszteri rendelettel – amiről a mai napig nem tudom, mennyire volt jogos – leváltottak. Azért mondom ezt, hiszen első és második alkalommal is a miniszterelnök nevezett ki. Jött hát egy utódom, aki nagy élvezettel rendelt el egy kivizsgálást, aminek egyik célpontja ez a számítógépes program volt, amivel szerinte kárt okoztunk a hivatalnak.
Az illető addig is a hivatal munkatársa volt?
Én ezzel az úriemberrel addig nem találkoztam, ő egy futballbíró volt. A mai napig nem tudom, mi vezérelte őt abban, hogy gazdasági ellenőrzést tartson. Kihívatta a minisztérium ellenőrző testületét, mely megállapította, hogy hatalmas kifizetési hiányosságok történtek, s a DNA-hoz utalta a dossziét a gazdasági igazgatónőm felelősségét megállapítva. Ekkor a hivatalban dolgoztam, mint tanácsos, s bevallom, eléggé meg voltam zavarodva, mert a gazdasági igazgatónő, aki ellen a vád megfogalmazódott, egyszerűen eltűnt, egy reggel még beszéltem vele, majd – mint utóbb megtudtam – gyakorlatilag kirángatták az irodájából, ahonnan semmit nem vihetett magával. Telefonhívásaimra sem válaszolt, mind a két számát letiltották.
Ő korábban is veled dolgozott?
Igen, jól ismertem. Nem mondom azt, hogy a tűzbe tettem volna érte a kezem, de kisebb rendellenességeken, szokványos hiányosságokon túl nem volt panasz a munkájára. A történések 2009-ben jutottak oda, hogy a Szabadalmi Hivatal feljelentést tett a gazdasági igazgatónő ellen, eltávolításakor fel is függesztették. Amikor én 2010-ben visszakerültem a hivatal élére, azt kezdtem el keresni, milyen iratok nincsenek meg. Egy csomó irat, amelyről a számvevőszéki jelentés is, s a DNA jelentés is hosszas oldalakon át írta, hogy nem kapták meg többszöri kérés ellenére sem, egyszer csak szép csendben előkerült. Hogy eldugták vagy trehányság volt, hivatali nemtörődömség miatt nem adták át 2009-ben a vizsgálatot folytató szerveknek, ezt nem tudhatom.
A futballbíróval mi történt, amikor visszakaptad a vezérigazgatói megbízatást?
Ő előlépett a Szenátus főtitkárhelyettesének. Amikor a helyemre került, rettenetesen fel volt háborodva, el nem tudta képzelni, hogy lehet ebből a fizetésből megélni. Kérte, áruljam már el, milyen plusz bevételeim voltak nekem. Később megnyugodhatott, hiszen a Szenátusban jóval nagyobb fizetést kapott.
Gondolom, amikor 2010-től ismét te vezetted a hivatalt, tisztázni próbáltad az ügyet.
Pontosan. Bár akkor még nem voltam érintettje, de már folyt a kivizsgálás, jöttek a levelek a DNA-tól, amelyekre postafordultával válaszoltunk. Közben elrendeltem egy leltárt, mely során egy csomó irat került elő. Júniusban értesítették a hivatalt, hogy a DNA részéről elkészült a szakjelentés. Három jogtanácsosomat küldtem érte, el is hozták. A jelentést alaposan végigolvasva konstatáltam, hogy az egyik legnagyobb tétel, amit a hivatal rovására írnak, az az, hogy kifizetéseket eszközölt számítógépes programok plusz szolgáltatásaira, s a kifizetésekkel kapcsolatban semmiféle igazoló iratot nem találtak. Ezeket az iratokat többször is kérte a DNA 2009-ben, de nem kapta meg. Ekkor elrendeltem egy újabb leltárt, s horribile dictu hetven darabot meg is találtunk, de nem a gazdasági osztályon, hanem négy emelettel feljebb, a beruházási osztályon. Ezeket mind végig is olvastam, egy összesítő táblázatot is készítettem. Nem sokkal később – éppen a marosfői Miért-táborban voltam – jött egy telefon, hogy hétfőn, 2010. június 5-én várnak a DNA-nál. Megyek is be egymagamban, a táskámban az iratokkal. Ahelyett, hogy szóba álltak volna velem, a kezembe nyomtak egy papírt arról, hogy vád alá helyeztek. Utólag kiderült, még vagy hat embert a gazdasági igazgatónőn kívül, aki akkor már vád alatt volt.
Azt már tudtad, hogy ő vád alá lett helyezve?
Azt igen, de hogy engem is belesodortak, azt nem. Azért is találtam meglepőnek, mert az a bizottság, amely három héttel korábban átvette az iratokat, az arról értesült, hogy a DNA – lévén túl kicsi az összeg – az ügyet át fogja adni egy kerületi ügyészségnek. Augusztusban szabadságolások voltak a DNA-nál, szeptemberben pedig vártam, hogy behívjanak. Mert amikor júniusban már egy ügyvéddel mentem be, kérte, hogy szeretné elolvasni a vádiratot. Aztán szeptember 11-én ezt a házat, ahol most beszélgetünk, jelzálog alá helyezték, s közölték, minden kihallgatás nélkül, hogy elkészült a vádirat, bíróság elé küldenek. Azonnal fellebbeztünk ez ellen, ezt előbb Tuluş főügyész úr utasította vissza, majd ugyanezt tette Morar DNA-elnök úr. Október közepétől elkezdődött egy negyven tárgyalásból álló sorozat, ebből harminchat alapfokon, négy a Táblabíróság szintjén. Valamenyin jelen voltam, úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy nem vagyok ott. Kemény menetek folytak, az ellenségeimnek sem kívánom azt a hangulatot. Az első 24 tárgyalást egy Melania Bejenaru nevű bírónő vezette, aki az általunk benyújtott igazoló iratok ismeretében elrendelt egy informatikai szakellenőrzést. Ezt a Bukaresti Műszaki Egyetem informatika professzora Mihai Caramihai készítette el, aki kimutatta, hogy mind a 42 szerződés (proces verbal de asistenţă technică) mögött plusz munka áll, ezek értéket hoztak, s kifizetésük zömében jogos volt. Mindössze azt állapította meg, hogy egyes esetekben a vásárlás helyett a bérletszerződés érvényesítése lett volna a kívánatos.
A DNA a vádiratát arra alapozta, hogy fölösleges szolgáltatásokat vásároltatok?
Egyrészt, hogy túl drágán vásároltuk a licenszeket, s plusz szolgáltatásokat vásároltunk fölöslegesen.
Arról nem szólt a vád, hogy ebből anyagi hasznod származott volna?
Nem, fel sem merült. S mint mondtam, a huszonvalahányadik tárgyalásra tisztázódott, hogy az igazoló iratok mögött elvégzett munka van.
Mit lehetett ezen ennyit tárgyalni?
Egyik napról a másikra a bírónőt lecserélték, pontosan felfelé buktatták, a Táblabíróságra. Utána jött egy másik bírónő, aki eleinte szintén bizalmatlanul méregetett minket, de utána ő is elrendelte a gazdasági szakjelentést az informatikai mellé. Akkor őt is leváltották. Jött egy harmadik bíró, aki leseperte a gazdasági szakjelenésre vonatkozó igényünket. Két tárgyalás után már ítéletet is hirdetett alapfokon. Az ítélet oldalakon át szinte betűhíven megismételte a DNA vádiratát. Természetesen fellebeztünk mind a heten. A DNA is, mert végrehajtandó büntetést kért.
Ekkoriban már gondoltál arra, hogy többről van szó, mint egy vitatható közbeszerzési eljárásról?
Nem voltam olyan naiv, hogy ne érezzem, itt egyfajta külföldi nyomás is van, példát kell statuálni. De folyton az a kérdés fogalmazódik meg, miért éppen engem? Azzal is tisztában voltam, hogy itt egyfajta zsarolás is van. Szinte egy időben futott a Nagy Zsolt ügye, Kerekes Gábor ügye, majd Markó Attila ügye. Egyfajta móresre tanítása is folyik az RMDSZ-nek, méghozzá olyan emberek esetében, akik tisztességében eddig az RMDSZ nem kételkedett. S kiderül, hogy íme, ezek a nagy korruptak.
Jegyezzük meg, közben az RMDSZ szinte végig kormányon volt.
Igen.
Megfogható, hogy ki áll e dolgok mögött? Gondolom, nem Emil Boc miniszterelnök rendelte el, hogy vegzáljanak.
Már csak azért sem, mert akkor 2010-ben nem helyezett volna vissza. Ez az a hatalom, ami definiálhatatlan. Az a bizonyos Big Brother, akinek én, mi, valamiért az útjában voltunk.
Hogyan élted meg, hogyan élte meg környezeted, munkatársaid, hogy első fokon másfél évet kapsz, s közben, ha nem is vígan, de tovább vezérigazgatod a céget?
Munkatársaim nyilván mindenről tudtak, már csak az intenzív levelezés okán is. Tisztában voltak vele, hogy ehhez az egész mocsokhoz semmi közöm. Élveztem a hivatalom munkatársainak a bizalmát. De bennem korántsem volt már az a lelkesedés, az az ambíció, ami az első mandátumom alatt. Amikor arra törekedtem, hogy a hátrányunkat behozva ez a hivatal olyan szinten működjön, mint a prágai, a varsó, a budapesti.
Az elsőfokú ítélet után nem akartak leváltani?
Tudtak a feljebbvalóim erről az ítéletről, a hercehurcáról, de részben az ártatlanság vélelme miatt, jogerős ítélet hiányában, illetve látva, hogy jó néhány hasonló ügy futott, a végső döntésre vártak.
Gondolom, te is optimistán tekintettél a másodfokú tárgyalás elé.
Még jobban felkészültünk, újra leadtuk az összes iratot, csak annyit kértünk, hogy egy gazdasági kivizsgálással döntsék már el, könyörgöm, hogy az az egymillió lejes kár az húszezer lej, negyvenezer lej, vagy mennyi fejenként kiszámolva?
Mi történt közben magával az informatikai rendszerrel?
A rendszert az utódom felrúgta, minek következtében a cég, amely miatt engem elítéltek, beperelte a hivatalt, s arra fél évre, amikor az OSIM nem fizetett nekik, megnyerte a pert. A szabadalmi hivatal vagy három hónapja egy igen tekintélyes összeget ki is fizetett.
Aztán megszületett a másodfokú, jogerős ítélet.
Igen, július 5-én, de csak július 8-án tették közzé, s 30-án a miniszterelnök visszahívott a hivatalomból. Közben két hetet Nagyváradon töltöttem kórházban. Rettenetesen megviselt ez az ügy. Én, aki soha nem voltam kórházban, most három hét alatt kétszer is. Amúgy néhány nap múltán el is értem a nyugdíjkorhatárt. Azt reméltem, kedvező ítélettel s egy jó hangulatú búcsúpoharazással végződik ez az egész.
Találkoztál Ponta miniszterelnökkel?
Csak az egyik tanácsosával, akinek 9-én a kezébe adtam a felmondásomat. Ő azt javasolta, ne én mondjak fel, mert az azt jelentené, hogy elismerem, amivel vádoltak. Amúgy egész kafkai volt a leváltásom. Harmincadikán, kedd délután lóhalálában keresnek, hogy azonnal menjek a Victoria palotába, mert kormányülés van, most vitatják meg a hivatal átszervezésére vonatkozó javaslatot. Ezt előzőleg betegségem miatt nem tudtam aláírni, a helyettesem írta alá, de így nem fogadták el. Négy órakor értem az előcsarnokban, nagy csődület volt. „Jaj, de jó, hogy jött, vezérigazgató úr, itt írja alá” – fogadtak. Aláírtam. Este fél kilenc körül értesültem a leváltásomról. Megjelent a Hivatalos Közlönyben. Másnap reggel úgy is mentem be, hogy már nem írok alá semmit. Csütörtökre jött meg a hivatalos átirat.
Ebben szerepelt valami indoklás?
Annyi, hogy kaptak a minisztériumtól egy átiratot, hogy a hivataltól tájékoztatás érkezett jogerős elítélésemről. Ennek alapján váltottak le.
Te mit gondolsz erről az ítéletről?
Én ezt, akármennyire is nem comilfo így mondani, egy abszolút igazságtalan, részrehajló, a bírósági procedúrákat figyelembe nem vevő döntésnek tartom. Ha volna még hol, akkor fellebeznék. Sajnos Romániában nincs hol.
Függetlenül a te esetedtől, szerinted az RMDSZ hogyan tudná hasonló helyzetekben megvédeni az embereit?
Nagyon fontos lépés volt a jogsegélyszolgálat létrehozása, már azért is, hisz az önkormányzatokban folynak a perek polgármesterek, tanácsosok ellen. Nagyon gyorsan jogi megoldásokat kell kínálni az embereknek. Az ügyvédeket sem tudja mindenki megfizetni. Nekem is nagyon sokba fájt.
Mennyi pénzt kell az ítélet értelmében fizess?
Kamatokkal együtt úgy hetvenezer eurót. Hogy honnan kerítem elő, azt nem tudom. Én csak a hivatalomnak éltem, nem volt másodállásom. Még az írással is leálltam, mióta ez a cirkusz tart.
Volt olyan szituáció, amikor íróként, kívülről tudtál tekinteni erre az egészre?
Nem volt hozzá erőm. Ha egyszer lecsitul, talán. Ez egy diabolikus játék. Presztízs okok, politikai okok, vagy a kettő keveréke miatt egy fontos közhivatal, amit annak idején a nagy korrupció ellen hoztak létre, szóval a DNA képtelen volt felülbírálni azt, hogy rossz vádiratot fogalmazott meg. S nincs az a bíró, aki meg merné ma a DNA vádiratait kérdőjelezni. Kicsit elégtételül szolgál, hogy a Táblabíróságon a három bíró közül egy a teljes felmetésemet kérte. De csak egy.
A többiekről mit tudsz?
Még súlyosabbak az ítéleteik, ráadásul rendszeresen kell a rendőrségen jelentkezzenek, jelenteniük kell, ha elhagyják lakhelyüket.
Hogy vagy most?
Emberileg ez nagyon megviselt. Nyilván talpra kell állnom, mert az élet megy tovább. De hosszú hetek, hónapok kell elteljenek, amíg fel tudom ezt dolgozni. Egy halom iratot hoztam haza. Ma délelőtt is néztük a feleségemmel. Ahelyett, hogy egy regényt fogjak a kezembe vagy írjak. Lapozgatjuk, nem tudom feldolgozni.
A kollégáktól volt alkalmad elbúcsúzni?
Az utolsó nap aláírtam az átvételi-átadási okmányt, az igazgatókkal leparoláztam. A titkárságomon dolgozó legközelebbi munkatársaimmal átöleltük egymást, s minden jót kívántunk.
Mit tudsz most kezdeni, újra itthon, Váraddal?
Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni. Ez a város már nem az, amit én 1998-ban elhagytam, ha kéthetenként haza is jöttem. Ha akarnám sem tudnám ugyanott, ugyanúgy folytatni. Sajnos a látásom is nagyon megromlott, ez is beszűkíti azt a pászmát, amiben még működhetek. Hosszú heteknek kell még eltelnie ahhoz, hogy mosolyogva leüljek egy kávézóban a Fő utcán. De bízom abban, hogy el fogok jutni még addig.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Varga Gábor író, drámaíró, az Ady Kör egyik szervezője, az Irodalmi Kerekasztal házigazdája. Olykor-olykor a Securitate vendége. Közben főkutató egy vegyipari üzemben. 1990 után az RMDSZ egyik alapítója, majd egy évtizedig Bihar megyei elnöke. 1998-tól rövid megszakítással másfél évtizedig az Állami Találmányi és Védjegyhivatal (OSIM) vezérigazgatója. 2013. július 8-án jogerősen másfél év felfüggesztett börtönre és pénzbüntetésre ítéli a bukaresti Táblabíróság. Július végén a miniszterelnök meneszti, néhány nappal 65. születésnapja előtt. Szűcs László interjúja.
Hogy az olvasó megértse, mi is történt veled, hol keressük ennek az ügynek a gyökereit, meddig kell az időben visszamennünk?
Egészen 1996-ig, amikor még nem voltam az intézmény élén. Ekkor az OSIM akkori ideiglenes vezetője, később tizenöt éven át a helyettesem összeismerkedett egy informatikussal, aki a rendelkezésére bocsátott egy egyszerű fizetés-kiszámítási programot, ami az akkori gazdasági osztály hat-nyolc alkalmazottjának bőven megfelelt. Menet közben ez az együttműködés ezzel a céggel – Ecso&Exo Kft. – tovább fejlődött, s a program, amit Exman néven adtak el nekünk, egy komplex menedzsment programmá vált, már nem csak a fizetéseket számolta ki, hanem a teljes könyvelést ezzel végezték. A Szabadalmi Hivatal sokrétű kérésére különböző modulokat iktattak be ebbe a programba. Ebben benne volt az is, hogy Varujan Vosganian pénzügyminiszter kérésére közvetlen összekötetés jött létre a Pénzügyminisztérium és az OSIM adatbázisa között. Benne volt az is, hogy az Uniótól kapott szabadalmi és védjegykivizsgálási program (Jouve) és a pénzügyi program között kapcsolat jöhetett létre. Ha például valaki befizetést eszközölt a pénztárnál, a védjegyosztályon az illető munkatársunk tudomásul vehette, s beindulhatott a kivizsgálás.
Értsem úgy, hogy speciálisan az OSIM számára fejlesztettek ki egy más intézményekben is használható informatikai programot?
Volt egy alapprogram, ami kifejezetten a mi hivatalunkra lett méretezve. A fejlesztésekkel párhuzamosan természetesen nőtt az értéke is. Az a licensz, amit 2002-ben egy évre megvásárolt a hivatal, az mondjuk 2007-ben már nem volt érvényes, bármennyire is szerette volna a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) ezt a nyakunkba varrni, a nyakunkba is varrta különben. Nem csupán fejlesztették, de egy egészen más számítógépes nyelvre is átírták. Közben az RMDSZ kikerült a kormányból, s engem egyik napról a másikra egy miniszteri rendelettel – amiről a mai napig nem tudom, mennyire volt jogos – leváltottak. Azért mondom ezt, hiszen első és második alkalommal is a miniszterelnök nevezett ki. Jött hát egy utódom, aki nagy élvezettel rendelt el egy kivizsgálást, aminek egyik célpontja ez a számítógépes program volt, amivel szerinte kárt okoztunk a hivatalnak.
Az illető addig is a hivatal munkatársa volt?
Én ezzel az úriemberrel addig nem találkoztam, ő egy futballbíró volt. A mai napig nem tudom, mi vezérelte őt abban, hogy gazdasági ellenőrzést tartson. Kihívatta a minisztérium ellenőrző testületét, mely megállapította, hogy hatalmas kifizetési hiányosságok történtek, s a DNA-hoz utalta a dossziét a gazdasági igazgatónőm felelősségét megállapítva. Ekkor a hivatalban dolgoztam, mint tanácsos, s bevallom, eléggé meg voltam zavarodva, mert a gazdasági igazgatónő, aki ellen a vád megfogalmazódott, egyszerűen eltűnt, egy reggel még beszéltem vele, majd – mint utóbb megtudtam – gyakorlatilag kirángatták az irodájából, ahonnan semmit nem vihetett magával. Telefonhívásaimra sem válaszolt, mind a két számát letiltották.
Ő korábban is veled dolgozott?
Igen, jól ismertem. Nem mondom azt, hogy a tűzbe tettem volna érte a kezem, de kisebb rendellenességeken, szokványos hiányosságokon túl nem volt panasz a munkájára. A történések 2009-ben jutottak oda, hogy a Szabadalmi Hivatal feljelentést tett a gazdasági igazgatónő ellen, eltávolításakor fel is függesztették. Amikor én 2010-ben visszakerültem a hivatal élére, azt kezdtem el keresni, milyen iratok nincsenek meg. Egy csomó irat, amelyről a számvevőszéki jelentés is, s a DNA jelentés is hosszas oldalakon át írta, hogy nem kapták meg többszöri kérés ellenére sem, egyszer csak szép csendben előkerült. Hogy eldugták vagy trehányság volt, hivatali nemtörődömség miatt nem adták át 2009-ben a vizsgálatot folytató szerveknek, ezt nem tudhatom.
A futballbíróval mi történt, amikor visszakaptad a vezérigazgatói megbízatást?
Ő előlépett a Szenátus főtitkárhelyettesének. Amikor a helyemre került, rettenetesen fel volt háborodva, el nem tudta képzelni, hogy lehet ebből a fizetésből megélni. Kérte, áruljam már el, milyen plusz bevételeim voltak nekem. Később megnyugodhatott, hiszen a Szenátusban jóval nagyobb fizetést kapott.
Gondolom, amikor 2010-től ismét te vezetted a hivatalt, tisztázni próbáltad az ügyet.
Pontosan. Bár akkor még nem voltam érintettje, de már folyt a kivizsgálás, jöttek a levelek a DNA-tól, amelyekre postafordultával válaszoltunk. Közben elrendeltem egy leltárt, mely során egy csomó irat került elő. Júniusban értesítették a hivatalt, hogy a DNA részéről elkészült a szakjelentés. Három jogtanácsosomat küldtem érte, el is hozták. A jelentést alaposan végigolvasva konstatáltam, hogy az egyik legnagyobb tétel, amit a hivatal rovására írnak, az az, hogy kifizetéseket eszközölt számítógépes programok plusz szolgáltatásaira, s a kifizetésekkel kapcsolatban semmiféle igazoló iratot nem találtak. Ezeket az iratokat többször is kérte a DNA 2009-ben, de nem kapta meg. Ekkor elrendeltem egy újabb leltárt, s horribile dictu hetven darabot meg is találtunk, de nem a gazdasági osztályon, hanem négy emelettel feljebb, a beruházási osztályon. Ezeket mind végig is olvastam, egy összesítő táblázatot is készítettem. Nem sokkal később – éppen a marosfői Miért-táborban voltam – jött egy telefon, hogy hétfőn, 2010. június 5-én várnak a DNA-nál. Megyek is be egymagamban, a táskámban az iratokkal. Ahelyett, hogy szóba álltak volna velem, a kezembe nyomtak egy papírt arról, hogy vád alá helyeztek. Utólag kiderült, még vagy hat embert a gazdasági igazgatónőn kívül, aki akkor már vád alatt volt.
Azt már tudtad, hogy ő vád alá lett helyezve?
Azt igen, de hogy engem is belesodortak, azt nem. Azért is találtam meglepőnek, mert az a bizottság, amely három héttel korábban átvette az iratokat, az arról értesült, hogy a DNA – lévén túl kicsi az összeg – az ügyet át fogja adni egy kerületi ügyészségnek. Augusztusban szabadságolások voltak a DNA-nál, szeptemberben pedig vártam, hogy behívjanak. Mert amikor júniusban már egy ügyvéddel mentem be, kérte, hogy szeretné elolvasni a vádiratot. Aztán szeptember 11-én ezt a házat, ahol most beszélgetünk, jelzálog alá helyezték, s közölték, minden kihallgatás nélkül, hogy elkészült a vádirat, bíróság elé küldenek. Azonnal fellebbeztünk ez ellen, ezt előbb Tuluş főügyész úr utasította vissza, majd ugyanezt tette Morar DNA-elnök úr. Október közepétől elkezdődött egy negyven tárgyalásból álló sorozat, ebből harminchat alapfokon, négy a Táblabíróság szintjén. Valamenyin jelen voltam, úgy éreztem, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy nem vagyok ott. Kemény menetek folytak, az ellenségeimnek sem kívánom azt a hangulatot. Az első 24 tárgyalást egy Melania Bejenaru nevű bírónő vezette, aki az általunk benyújtott igazoló iratok ismeretében elrendelt egy informatikai szakellenőrzést. Ezt a Bukaresti Műszaki Egyetem informatika professzora Mihai Caramihai készítette el, aki kimutatta, hogy mind a 42 szerződés (proces verbal de asistenţă technică) mögött plusz munka áll, ezek értéket hoztak, s kifizetésük zömében jogos volt. Mindössze azt állapította meg, hogy egyes esetekben a vásárlás helyett a bérletszerződés érvényesítése lett volna a kívánatos.
A DNA a vádiratát arra alapozta, hogy fölösleges szolgáltatásokat vásároltatok?
Egyrészt, hogy túl drágán vásároltuk a licenszeket, s plusz szolgáltatásokat vásároltunk fölöslegesen.
Arról nem szólt a vád, hogy ebből anyagi hasznod származott volna?
Nem, fel sem merült. S mint mondtam, a huszonvalahányadik tárgyalásra tisztázódott, hogy az igazoló iratok mögött elvégzett munka van.
Mit lehetett ezen ennyit tárgyalni?
Egyik napról a másikra a bírónőt lecserélték, pontosan felfelé buktatták, a Táblabíróságra. Utána jött egy másik bírónő, aki eleinte szintén bizalmatlanul méregetett minket, de utána ő is elrendelte a gazdasági szakjelentést az informatikai mellé. Akkor őt is leváltották. Jött egy harmadik bíró, aki leseperte a gazdasági szakjelenésre vonatkozó igényünket. Két tárgyalás után már ítéletet is hirdetett alapfokon. Az ítélet oldalakon át szinte betűhíven megismételte a DNA vádiratát. Természetesen fellebeztünk mind a heten. A DNA is, mert végrehajtandó büntetést kért.
Ekkoriban már gondoltál arra, hogy többről van szó, mint egy vitatható közbeszerzési eljárásról?
Nem voltam olyan naiv, hogy ne érezzem, itt egyfajta külföldi nyomás is van, példát kell statuálni. De folyton az a kérdés fogalmazódik meg, miért éppen engem? Azzal is tisztában voltam, hogy itt egyfajta zsarolás is van. Szinte egy időben futott a Nagy Zsolt ügye, Kerekes Gábor ügye, majd Markó Attila ügye. Egyfajta móresre tanítása is folyik az RMDSZ-nek, méghozzá olyan emberek esetében, akik tisztességében eddig az RMDSZ nem kételkedett. S kiderül, hogy íme, ezek a nagy korruptak.
Jegyezzük meg, közben az RMDSZ szinte végig kormányon volt.
Igen.
Megfogható, hogy ki áll e dolgok mögött? Gondolom, nem Emil Boc miniszterelnök rendelte el, hogy vegzáljanak.
Már csak azért sem, mert akkor 2010-ben nem helyezett volna vissza. Ez az a hatalom, ami definiálhatatlan. Az a bizonyos Big Brother, akinek én, mi, valamiért az útjában voltunk.
Hogyan élted meg, hogyan élte meg környezeted, munkatársaid, hogy első fokon másfél évet kapsz, s közben, ha nem is vígan, de tovább vezérigazgatod a céget?
Munkatársaim nyilván mindenről tudtak, már csak az intenzív levelezés okán is. Tisztában voltak vele, hogy ehhez az egész mocsokhoz semmi közöm. Élveztem a hivatalom munkatársainak a bizalmát. De bennem korántsem volt már az a lelkesedés, az az ambíció, ami az első mandátumom alatt. Amikor arra törekedtem, hogy a hátrányunkat behozva ez a hivatal olyan szinten működjön, mint a prágai, a varsó, a budapesti.
Az elsőfokú ítélet után nem akartak leváltani?
Tudtak a feljebbvalóim erről az ítéletről, a hercehurcáról, de részben az ártatlanság vélelme miatt, jogerős ítélet hiányában, illetve látva, hogy jó néhány hasonló ügy futott, a végső döntésre vártak.
Gondolom, te is optimistán tekintettél a másodfokú tárgyalás elé.
Még jobban felkészültünk, újra leadtuk az összes iratot, csak annyit kértünk, hogy egy gazdasági kivizsgálással döntsék már el, könyörgöm, hogy az az egymillió lejes kár az húszezer lej, negyvenezer lej, vagy mennyi fejenként kiszámolva?
Mi történt közben magával az informatikai rendszerrel?
A rendszert az utódom felrúgta, minek következtében a cég, amely miatt engem elítéltek, beperelte a hivatalt, s arra fél évre, amikor az OSIM nem fizetett nekik, megnyerte a pert. A szabadalmi hivatal vagy három hónapja egy igen tekintélyes összeget ki is fizetett.
Aztán megszületett a másodfokú, jogerős ítélet.
Igen, július 5-én, de csak július 8-án tették közzé, s 30-án a miniszterelnök visszahívott a hivatalomból. Közben két hetet Nagyváradon töltöttem kórházban. Rettenetesen megviselt ez az ügy. Én, aki soha nem voltam kórházban, most három hét alatt kétszer is. Amúgy néhány nap múltán el is értem a nyugdíjkorhatárt. Azt reméltem, kedvező ítélettel s egy jó hangulatú búcsúpoharazással végződik ez az egész.
Találkoztál Ponta miniszterelnökkel?
Csak az egyik tanácsosával, akinek 9-én a kezébe adtam a felmondásomat. Ő azt javasolta, ne én mondjak fel, mert az azt jelentené, hogy elismerem, amivel vádoltak. Amúgy egész kafkai volt a leváltásom. Harmincadikán, kedd délután lóhalálában keresnek, hogy azonnal menjek a Victoria palotába, mert kormányülés van, most vitatják meg a hivatal átszervezésére vonatkozó javaslatot. Ezt előzőleg betegségem miatt nem tudtam aláírni, a helyettesem írta alá, de így nem fogadták el. Négy órakor értem az előcsarnokban, nagy csődület volt. „Jaj, de jó, hogy jött, vezérigazgató úr, itt írja alá” – fogadtak. Aláírtam. Este fél kilenc körül értesültem a leváltásomról. Megjelent a Hivatalos Közlönyben. Másnap reggel úgy is mentem be, hogy már nem írok alá semmit. Csütörtökre jött meg a hivatalos átirat.
Ebben szerepelt valami indoklás?
Annyi, hogy kaptak a minisztériumtól egy átiratot, hogy a hivataltól tájékoztatás érkezett jogerős elítélésemről. Ennek alapján váltottak le.
Te mit gondolsz erről az ítéletről?
Én ezt, akármennyire is nem comilfo így mondani, egy abszolút igazságtalan, részrehajló, a bírósági procedúrákat figyelembe nem vevő döntésnek tartom. Ha volna még hol, akkor fellebeznék. Sajnos Romániában nincs hol.
Függetlenül a te esetedtől, szerinted az RMDSZ hogyan tudná hasonló helyzetekben megvédeni az embereit?
Nagyon fontos lépés volt a jogsegélyszolgálat létrehozása, már azért is, hisz az önkormányzatokban folynak a perek polgármesterek, tanácsosok ellen. Nagyon gyorsan jogi megoldásokat kell kínálni az embereknek. Az ügyvédeket sem tudja mindenki megfizetni. Nekem is nagyon sokba fájt.
Mennyi pénzt kell az ítélet értelmében fizess?
Kamatokkal együtt úgy hetvenezer eurót. Hogy honnan kerítem elő, azt nem tudom. Én csak a hivatalomnak éltem, nem volt másodállásom. Még az írással is leálltam, mióta ez a cirkusz tart.
Volt olyan szituáció, amikor íróként, kívülről tudtál tekinteni erre az egészre?
Nem volt hozzá erőm. Ha egyszer lecsitul, talán. Ez egy diabolikus játék. Presztízs okok, politikai okok, vagy a kettő keveréke miatt egy fontos közhivatal, amit annak idején a nagy korrupció ellen hoztak létre, szóval a DNA képtelen volt felülbírálni azt, hogy rossz vádiratot fogalmazott meg. S nincs az a bíró, aki meg merné ma a DNA vádiratait kérdőjelezni. Kicsit elégtételül szolgál, hogy a Táblabíróságon a három bíró közül egy a teljes felmetésemet kérte. De csak egy.
A többiekről mit tudsz?
Még súlyosabbak az ítéleteik, ráadásul rendszeresen kell a rendőrségen jelentkezzenek, jelenteniük kell, ha elhagyják lakhelyüket.
Hogy vagy most?
Emberileg ez nagyon megviselt. Nyilván talpra kell állnom, mert az élet megy tovább. De hosszú hetek, hónapok kell elteljenek, amíg fel tudom ezt dolgozni. Egy halom iratot hoztam haza. Ma délelőtt is néztük a feleségemmel. Ahelyett, hogy egy regényt fogjak a kezembe vagy írjak. Lapozgatjuk, nem tudom feldolgozni.
A kollégáktól volt alkalmad elbúcsúzni?
Az utolsó nap aláírtam az átvételi-átadási okmányt, az igazgatókkal leparoláztam. A titkárságomon dolgozó legközelebbi munkatársaimmal átöleltük egymást, s minden jót kívántunk.
Mit tudsz most kezdeni, újra itthon, Váraddal?
Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni. Ez a város már nem az, amit én 1998-ban elhagytam, ha kéthetenként haza is jöttem. Ha akarnám sem tudnám ugyanott, ugyanúgy folytatni. Sajnos a látásom is nagyon megromlott, ez is beszűkíti azt a pászmát, amiben még működhetek. Hosszú heteknek kell még eltelnie ahhoz, hogy mosolyogva leüljek egy kávézóban a Fő utcán. De bízom abban, hogy el fogok jutni még addig.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2014. március 28.
KISEBBSÉGBEN: A változtatások változtatása
Az 1/2011-es tanügyi törvény (a továbbiakban TT) kihirdetése óta összesen 12 törvény és sürgősségi kormányrendelet (a továbbiakban SKR) módosította annak cikkelyeit. Ezután, mint pont az i-re, vagy különben ki tudhatja, a 117/2013-as SKR következett. A 2013-as esztendő utolsó előtti napján jelent meg a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial, Partea I. nr. 843 din 30.12.2013). Bizonyára teljesen véletlenül, épp Karácsony előtt két nappal. Ez utóbbi rendeletet e sorok megírásáig a Képviselőház már igen, a Szenátus még nem hagyta jóvá, de addig is, amíg ez megtörténik, vagy nem történik meg, vagy a szövegek módosításáról döntenek, a 117/2013-as SKR érvényben van. Szám szerint legalább 20 lényegbe vágó újabb változtatást hozott. Magyarul ez azt jelenti, hogy az új kormány az oktatás minden szegmensében alapvető változtatásokat eszközölt. Ott tartunk, hogy már a változtatásokat is nehéz nyomon követni. Az alaptörvény szövete majdnem olyan foltos, mint a 84/1995-ös tanügyi törvényé volt 2010-ben. Pedig a jelenlegi TT kihirdetése óta alig három év telt el. Ha a változtatások a továbbiakban is ilyen ütemben fognak jönni, akkor úgy járunk, mint a mesebeli lány, hogy van is meg nincs is nekünk tanügyi törvényünk. De komolyabbra fordítva a szót, a változtatások minden esetben a tanügy egészének a menetét nehezítik. Amíg a pedagógusok, iskolavezetők, az iskolával (is) foglalkozó közigazgatási szervek megtanulják, megszokják az újítást, addig sok víz lefolyik a Dâmbovițán, vagy mutatis mutandis, az erdélyi folyók medrében.
Reform 1,6 évenként
A kormány a módosító intézkedések kibocsátásával a TT előírásainak javításáról beszél. Azok a szakemberek, akik kidolgozták a TT-t, visszarendeződésről. A vitát szinte lehetetlen eldönteni. Már azért is így van ez, mert a TT előírásai igazából életbe sem léphettek, máris következtek a módosítások. Vagyis ki sem próbáltunk valamit, máris módosítunk. Annak ellenére, hogy a TT-t Románia legjobb oktatási szakemberei dolgozták ki olyan diagnózis alapján, amely politikamentes, szaktudományos vizsgálat alapján készült. Ezen túl létezett egy pártok közötti írásos megegyezés is (ú.n. Paktum), miszerint a TT hosszabb távra készül, nem a választási időszakok kampány céljait szolgálja. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy ilyen elképzelés Romániában még 2014-ben is naivitás. 1990-től errefelé 15 oktatási miniszter alakította ki a maga „reform”-ját. (A jelenleg hatalmon levő kormányban már kettő.) Ez azt jelenti, hogy a romániai tanügyben 1,6 évenként van egy-egy reform, mert minden miniszter megmutatja, úgy tűnik, meg kell mutatnia a maga és a pártja pillanatnyi álláspontját a tanügy kérdéseiben. Legtöbben úgy, hogy szerintük a tanügyben pazarolják a pénzt, amit a hatalom nem tűrhet. Hogy a törvény a nemzeti jövedelem 6%-át írja elő a tanügy, mint nemzeti prioritás számára? Hogy eddig ennek még a felét is alig sikerült előteremteni? Hát ez van... Ennyi pénz a tanügyre viszont nincs. És ez ellen 1990 óta csak egy miniszter tiltakozott keményen. Azzal, hogy beadta a lemondását. Persze, ez a helyzeten alig változtatott. Eközben a tanulók a nemzetközi megmérettetéseken következetesen sereghajtók voltak és maradtak mind a mai napig.
Távol áll tőlem, hogy a változtatásokkal kapcsolatos bármi féle „igazságot” kinyilatkoztassak. Pusztán arra teszek kísérletet, hogy kövessem a „trendeket”, illetve azokat a maguk által kínált kategóriákba rendszerezzem. Vagyis objektív elemzést végezzek.
Először azt a 12 rendeletet (törvénymódosítást vagy sürgősségi kormányrendeletet) veszem számba, amely a TT megjelenése óta napvilágot látott. Összesen 37 cikkely megváltoztatását, kiegészítését vagy törlését vettem számba. Két szabályzót a TT-t kidolgozó kormány hagyott jóvá. Az első: a 166/2011-es törvény, amely néhány terminológiai kérdést tisztáz. A második: a 283/2011-es, amely 23 pénzügyi megszorítást tartalmaz. Például azt, hogy a 2012—2013-as tanévben még nem alkalmazzák az alapfinanszírozást a magánoktatás iskolái számára. De nézzük a változtatásokat kategóriák szerint.
Finanszírozás:
Az alapfinanszírozás alkalmazását 2013. dec. 30-ig elhalasztják (92/2012-es SKR). A pedagógusokat 2012 dec. 31-ig nem lehet szociális kuponok odaítélésével támogatni (92/2012-es SKR). Pénzügyileg behatárolják a tanulók ingáztatására szánt állami pénzeket (29/2013-as SKR). Jelenleg tehát három kilométeres körzetben a bérletek nem haladhatják meg a 26 mai lejt. Az ennél nagyobb távolságok esetében a 26 lejhez kilométerenként még hozzá lehet adni 2 lejt. Mellesleg erre a megszorításra néhány szállítási vállalat kényszerítette rá a kormányt, mert a bérletek árát a csillagos égig emelte. A 283/2011-es törvény a magán- és a felekezeti iskolák alapfinanszírozását 2012-ig halasztotta. A 92/2012-es SKR ugyanezt pedig 2013. december végéig. Azaz változtatjuk a változtatást. A 92/2012-es SKR azzal egészíti ki a TT-t (a 105-ös cikkelyt), hogy a komplementáris finanszírozásnak az állami költségvetés is forrása lehet, nemcsak a helyi adminisztráció forrásaiból táplálkozhat. Szintén a 92/2012-es SKR tartalmazza azt is, hogy a TT 111-es cikkelyében felsoroltakat tanulók és egyetemisták szállítására szánt összegekkel is ki lehet egészíteni. Azaz ad valamit, nem pedig elvesz.
Beiskolázás:
Az osztálylétszámokat nyomós okok miatt a tanfelügyelőségek úgy módosíthatják, hogy azok meghaladhatják vagy kisebbek is lehetnek a TT 63-as cikkelyében előírt számoknál, ha azt a megye számára meghatározott beiskolázási keret lehetővé teszi. Magyarán, létszám alatti osztályok csak abban az esetben működhetnek, ha azt a tanfelügyelőségek jóváhagyják. Ez a kisebbségi oktatást „ab ovo” hátrányos helyzetbe hozza, mert az erdélyi megyékben működő tanfelügyelőségek túlnyomó többségében a magyar tanfelügyelők számaránya kisebb, mint a románoké. Azok pedig a maguk szempontjai szerint ítélik meg a beiskolázási számokat. Szerencsére, ma még, iskoláink, ha helyben nem képesek igényeiknek megfelelő beiskolázást elérni, a törvény értelmében a szaktárca kisebbségi államtitkárságához fordulhatnak (21/2012). Amíg van kihez.
Tartalmi kérdések:
A TT előírja, hogy a tanulók heti óraszáma nem lehet nagyobb az elemiben 20 óránál, a gimnáziumban 25 óránál, a líceumban 30 óránál. Ezt az előírást az új szabályozás eltörli (92/2012-es SKR).
Kivették a TT-ből azt az előírást is, hogy a kötelező tantárgyak aránya az általános oktatásban 80%-nál, a líceumban pedig a 75%-nál nem lehet nagyobb (92/2012-es SKR).
A szakszervezetek működésére vonatkozó előírások:
A TT (62/3-as cikkely) az iskolák vezető tanácsának üléseire csak a tanulók képviselőjének a meghívását írja elő, míg a 62/2013-as törvény ezt kiterjeszti a szakszervezetek képviseletére is.
Egyszerűsítések:
Ha a helyi adminisztráció a törvény által szabályozott dolgokban kéri a szaktárca engedélyét (a TT 112-es cikkelye) és az 30 nap alatt nem érkezik meg, az hallgatólagos beleegyezést jelent.
Felsőoktatás:
A TT előírta, hogy csak akkreditált egyetemek bocsáthatnak ki diplomát. Aki ezt megszegi, azt a büntetőjog vonatkozó előírásai sújtják. Az utóbbi kitételt a 187/2012-es törvény kiiktatja a TT-ből. A 92/2012-es SKR egy egyetemi normát engedélyez. Az ezen felüli oktatói tevékenységet csak órabérrel lehet honorálni.
A 92/2012-es SKR hatályon kívül helyezi a TT 289-es cikkelyének 2-es alpontját, amelyben az állt, hogy az egyetemeken a nyugdíj korhatár meghaladása után semmiféle vezető állást nem lehet elfoglalni. A cikkely 4-es alpontját is felfüggeszti. Ezáltal az egyetemi tanárok a nyugdíj korhatár betöltése után is irányíthatnak doktorátusi dolgozatokat. Akár a TT kihirdetése előtt. Ugyancsak a 92/2012-es SKR a professzori állás betöltésének feltételei közül a habilitációt kiiktatja. Az intézkedés nyilvánvaló visszalépés, mert a habilitáció a világ minden, magát valamire tartó egyetemén kötelező. Az érv, amellyel a habilitációt a SKR kiiktatta az volt, hogy gátolja az előléptetés folyamatát. No comment.
Terminológiai és/vagy formai kérdések:
A TT (104-es cikkely) olyan pénzösszegekről beszél, amelyeket a továbbképzésre és a tanulók eredményeinek értékelésére fordítanak. A 92-es SKR ezzel szemben a szakmai felkészítésre fordított összegekről szól. Vagyis olyan terminológiai változtatásról van szó, amely a lényeget nem érinti. Olyan „érdekességek” is előfordulnak, hogy a 92/2012-es SKR-ben „átfogalmazott” szöveg teljes egészében megegyezik a TT szövegével. (Lásd a TT 85-ös cikkelyének 2-es bekezdésére vonatkozó előírást.).
Ezek volnának a lényegesebbek a változtatások. A humán erőforrás kérdéseivel nem foglalkoztam, mert azt egy másik írásomban részletesen elemeztem (Ütköztetések. In: UMSZ. Kisebbségben. 2012.10.16.). A lényege a változtatásoknak az, hogy a TT majdnem minden decentralizálási vonatkozását, ami a humán erőforrás biztosítására vonatkozott, visszarendezte a TT megjelenése előtti formába. Például újra van „pretranszfer” időszak, a titularizálás tartalma és formája újra a régi, a versenyvizsgákat a tanfelügyelőség és a szaktárca adminisztrálja, és a sort folytathatnám.
A 117-es SKR, amelyet a Szenátus is bizonyára el fog fogadni, újabb lényeges módosításokat eszközöl a TT előírásaiban. Mennyiségileg az alábbi a helyzet: a felsőoktatást illetően 7 változtatás, a finanszírozást illetően 5 változtatás, az oktatás szerkezetét illetően 5 változtatás, a tanulók és a pedagógusok munkájának értékelését illetően 4 változtatás, az alapszöveg stílusának módosítására pedig 3 változtatás.
Visszarendeződés – minden téren
Ami az érdemi döntéseket illeti, meg kell említenünk a közoktatás régi szerkezetének a visszaállítását, ami végül is annak tartalmi megújulását töri kerékbe. Azaz marad a 4+4+4-es szerkezet. Illetve ez annyiban változik, hogy az elemi oktatás öt éves lett, mert a tanulókat nem az első, hanem a 0. osztályba kell ezentúl először beíratni. Ezzel a tíz osztályos kötelező oktatás tizenegy osztályosra változott. A szakiskolai oktatás a nyolcadik osztály elvégzése után három évig fog tartani. A szakiskolát végzett tanulók ezentúl a líceumok nappali tagozatán is folytathatják tanulmányaikat, nemcsak a lecsökkentett látogatási idővel működő líceumi osztályokban. Tovább bonyolódik az amúgy is bonyolult, központilag szervezett írásbeli ismeretellenőrzés. A 117/2013-as SKR értelmében II., a IV. és a VI. osztályokban kötelező az országos írásbeli ellenőrzés. A hivatalos érvelés szerint annak érdekében, hogy tanulóink jobb eredményeket érjenek el a nemzetközi fölméréseken. Ennek a rendszernek létezik egy, a magyar iskolák számára „sajátos” vonatkozása is. A törvényes előírások szerint a II. osztályban anyanyelvi ismereteket és matematikát ellenőriznek (lásd a TT 74/2-es cikkelyét). A tanulók tudásszintjének értékelésével foglalkozó hivatal által kidolgozott metodológia a törvény előírásait úgy interpretálta, hogy a magyar iskolába járó gyerekek nemcsak anyanyelvből és matematikából írnak fölmérő dolgozatot, hanem románból is. Próbáltuk megértetni az illetékesekkel, hogy a második osztályban járó gyermek anyanyelvi írásbeli ellenőrzése is megkérdőjelezhető, hát még a nem anyanyelvieké. Főként akkor, ha azt a törvény nem is kéri. Közbelépésünk eredménytelen volt.
A 117-es SKR több lényeges kérdésben is módosította a TT előírásait, de ezekből, sajnos, sokszor a visszarendeződés bontakozik ki. Az alapfinanszírozás a TT szerint a tanulókat megillető fejkvóta szerint alakul, helységekre lebontva. A 117-es SKR 105/5-ös pontja szerint ezután az összegek átcsoportosíthatóak. Akkor pedig mire való a fejkvóta, mire való a versenyhelyzet a minőségi munka alakítására? – tesszük fel a költői kérdést.
A doktori iskolák programjainak a finanszírozását a TT pályáztatás alapján osztotta el. A 117-es SKR ezt a miniszter hatáskörébe utalja. Tehát az objektív szempontok szerint történő elosztást a szubjektív váltja fel. Biztosan nem azért, hogy a mindenkori miniszter a saját pártjának nyújtott támogatást ezzel honorálja. A SKR lemond az egyetemeink hierarhizálásáról. Pedig a világon mindenütt hierarhizálnak. Ezt szorgalmazzák a munkaadók is, mert az alkalmazásnál nem mindegy, hogy ki melyik egyetemen szerzett oklevelet.
A TT szoros kapcsolatot teremtett az egyetemi autonómia és a társadalmi felelősség között. Vagyis tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát, mondta. Az egyetemnek viszont, ahhoz hogy megfelelő költségvetéshez jusson, minőséget kell produkálnia. Ha nem ezt teszi, megszegte az egyezséget, és nem kap finanszírozást. A 117-es erről lemond, ami úgy is érthető, hogy „minőség ide vagy oda, mi így is úgy is juttatunk nektek pénzt”. Persze, tesszük mi hozzá, anélkül, hogy ezt megfelelő ellenszolgáltatásnak kellene követnie az egyetemek részéről.
A 117-es SKR-tel kapcsolatosan Mircea Miclea volt tanügyminiszter úgy vélekedik, hogy a román politikusokat a látványos, demagógiával teli egyéni ütközések jobban érdeklik, mint a valós kérdések megoldása. Szerinte azért van így, mert ez több szavazatot hoz (interjú a ziare.com internetes portálnak, 2014.01.13).
Vagyis továbbra is, ide s tova 25 éve, a változtatások korszakát éljük. A tanulók tudásszintje viszont nem igen emelkedik. Ezek a változtatások, mivel pozitív hatást alig érünk el általuk, arra engednek következtetni, hogy végső soron csak a változtatások kedvéért változtatunk. És ha ezek közben egyéni érdekeket is szolgálnak, azok teljesen „véletlenül” történnek.
Murvai László
Az 1/2011-es tanügyi törvény (a továbbiakban TT) kihirdetése óta összesen 12 törvény és sürgősségi kormányrendelet (a továbbiakban SKR) módosította annak cikkelyeit. Ezután, mint pont az i-re, vagy különben ki tudhatja, a 117/2013-as SKR következett. A 2013-as esztendő utolsó előtti napján jelent meg a Hivatalos Közlönyben (Monitorul Oficial, Partea I. nr. 843 din 30.12.2013). Bizonyára teljesen véletlenül, épp Karácsony előtt két nappal. Ez utóbbi rendeletet e sorok megírásáig a Képviselőház már igen, a Szenátus még nem hagyta jóvá, de addig is, amíg ez megtörténik, vagy nem történik meg, vagy a szövegek módosításáról döntenek, a 117/2013-as SKR érvényben van. Szám szerint legalább 20 lényegbe vágó újabb változtatást hozott. Magyarul ez azt jelenti, hogy az új kormány az oktatás minden szegmensében alapvető változtatásokat eszközölt. Ott tartunk, hogy már a változtatásokat is nehéz nyomon követni. Az alaptörvény szövete majdnem olyan foltos, mint a 84/1995-ös tanügyi törvényé volt 2010-ben. Pedig a jelenlegi TT kihirdetése óta alig három év telt el. Ha a változtatások a továbbiakban is ilyen ütemben fognak jönni, akkor úgy járunk, mint a mesebeli lány, hogy van is meg nincs is nekünk tanügyi törvényünk. De komolyabbra fordítva a szót, a változtatások minden esetben a tanügy egészének a menetét nehezítik. Amíg a pedagógusok, iskolavezetők, az iskolával (is) foglalkozó közigazgatási szervek megtanulják, megszokják az újítást, addig sok víz lefolyik a Dâmbovițán, vagy mutatis mutandis, az erdélyi folyók medrében.
Reform 1,6 évenként
A kormány a módosító intézkedések kibocsátásával a TT előírásainak javításáról beszél. Azok a szakemberek, akik kidolgozták a TT-t, visszarendeződésről. A vitát szinte lehetetlen eldönteni. Már azért is így van ez, mert a TT előírásai igazából életbe sem léphettek, máris következtek a módosítások. Vagyis ki sem próbáltunk valamit, máris módosítunk. Annak ellenére, hogy a TT-t Románia legjobb oktatási szakemberei dolgozták ki olyan diagnózis alapján, amely politikamentes, szaktudományos vizsgálat alapján készült. Ezen túl létezett egy pártok közötti írásos megegyezés is (ú.n. Paktum), miszerint a TT hosszabb távra készül, nem a választási időszakok kampány céljait szolgálja. A gyakorlat azt mutatja, hogy egy ilyen elképzelés Romániában még 2014-ben is naivitás. 1990-től errefelé 15 oktatási miniszter alakította ki a maga „reform”-ját. (A jelenleg hatalmon levő kormányban már kettő.) Ez azt jelenti, hogy a romániai tanügyben 1,6 évenként van egy-egy reform, mert minden miniszter megmutatja, úgy tűnik, meg kell mutatnia a maga és a pártja pillanatnyi álláspontját a tanügy kérdéseiben. Legtöbben úgy, hogy szerintük a tanügyben pazarolják a pénzt, amit a hatalom nem tűrhet. Hogy a törvény a nemzeti jövedelem 6%-át írja elő a tanügy, mint nemzeti prioritás számára? Hogy eddig ennek még a felét is alig sikerült előteremteni? Hát ez van... Ennyi pénz a tanügyre viszont nincs. És ez ellen 1990 óta csak egy miniszter tiltakozott keményen. Azzal, hogy beadta a lemondását. Persze, ez a helyzeten alig változtatott. Eközben a tanulók a nemzetközi megmérettetéseken következetesen sereghajtók voltak és maradtak mind a mai napig.
Távol áll tőlem, hogy a változtatásokkal kapcsolatos bármi féle „igazságot” kinyilatkoztassak. Pusztán arra teszek kísérletet, hogy kövessem a „trendeket”, illetve azokat a maguk által kínált kategóriákba rendszerezzem. Vagyis objektív elemzést végezzek.
Először azt a 12 rendeletet (törvénymódosítást vagy sürgősségi kormányrendeletet) veszem számba, amely a TT megjelenése óta napvilágot látott. Összesen 37 cikkely megváltoztatását, kiegészítését vagy törlését vettem számba. Két szabályzót a TT-t kidolgozó kormány hagyott jóvá. Az első: a 166/2011-es törvény, amely néhány terminológiai kérdést tisztáz. A második: a 283/2011-es, amely 23 pénzügyi megszorítást tartalmaz. Például azt, hogy a 2012—2013-as tanévben még nem alkalmazzák az alapfinanszírozást a magánoktatás iskolái számára. De nézzük a változtatásokat kategóriák szerint.
Finanszírozás:
Az alapfinanszírozás alkalmazását 2013. dec. 30-ig elhalasztják (92/2012-es SKR). A pedagógusokat 2012 dec. 31-ig nem lehet szociális kuponok odaítélésével támogatni (92/2012-es SKR). Pénzügyileg behatárolják a tanulók ingáztatására szánt állami pénzeket (29/2013-as SKR). Jelenleg tehát három kilométeres körzetben a bérletek nem haladhatják meg a 26 mai lejt. Az ennél nagyobb távolságok esetében a 26 lejhez kilométerenként még hozzá lehet adni 2 lejt. Mellesleg erre a megszorításra néhány szállítási vállalat kényszerítette rá a kormányt, mert a bérletek árát a csillagos égig emelte. A 283/2011-es törvény a magán- és a felekezeti iskolák alapfinanszírozását 2012-ig halasztotta. A 92/2012-es SKR ugyanezt pedig 2013. december végéig. Azaz változtatjuk a változtatást. A 92/2012-es SKR azzal egészíti ki a TT-t (a 105-ös cikkelyt), hogy a komplementáris finanszírozásnak az állami költségvetés is forrása lehet, nemcsak a helyi adminisztráció forrásaiból táplálkozhat. Szintén a 92/2012-es SKR tartalmazza azt is, hogy a TT 111-es cikkelyében felsoroltakat tanulók és egyetemisták szállítására szánt összegekkel is ki lehet egészíteni. Azaz ad valamit, nem pedig elvesz.
Beiskolázás:
Az osztálylétszámokat nyomós okok miatt a tanfelügyelőségek úgy módosíthatják, hogy azok meghaladhatják vagy kisebbek is lehetnek a TT 63-as cikkelyében előírt számoknál, ha azt a megye számára meghatározott beiskolázási keret lehetővé teszi. Magyarán, létszám alatti osztályok csak abban az esetben működhetnek, ha azt a tanfelügyelőségek jóváhagyják. Ez a kisebbségi oktatást „ab ovo” hátrányos helyzetbe hozza, mert az erdélyi megyékben működő tanfelügyelőségek túlnyomó többségében a magyar tanfelügyelők számaránya kisebb, mint a románoké. Azok pedig a maguk szempontjai szerint ítélik meg a beiskolázási számokat. Szerencsére, ma még, iskoláink, ha helyben nem képesek igényeiknek megfelelő beiskolázást elérni, a törvény értelmében a szaktárca kisebbségi államtitkárságához fordulhatnak (21/2012). Amíg van kihez.
Tartalmi kérdések:
A TT előírja, hogy a tanulók heti óraszáma nem lehet nagyobb az elemiben 20 óránál, a gimnáziumban 25 óránál, a líceumban 30 óránál. Ezt az előírást az új szabályozás eltörli (92/2012-es SKR).
Kivették a TT-ből azt az előírást is, hogy a kötelező tantárgyak aránya az általános oktatásban 80%-nál, a líceumban pedig a 75%-nál nem lehet nagyobb (92/2012-es SKR).
A szakszervezetek működésére vonatkozó előírások:
A TT (62/3-as cikkely) az iskolák vezető tanácsának üléseire csak a tanulók képviselőjének a meghívását írja elő, míg a 62/2013-as törvény ezt kiterjeszti a szakszervezetek képviseletére is.
Egyszerűsítések:
Ha a helyi adminisztráció a törvény által szabályozott dolgokban kéri a szaktárca engedélyét (a TT 112-es cikkelye) és az 30 nap alatt nem érkezik meg, az hallgatólagos beleegyezést jelent.
Felsőoktatás:
A TT előírta, hogy csak akkreditált egyetemek bocsáthatnak ki diplomát. Aki ezt megszegi, azt a büntetőjog vonatkozó előírásai sújtják. Az utóbbi kitételt a 187/2012-es törvény kiiktatja a TT-ből. A 92/2012-es SKR egy egyetemi normát engedélyez. Az ezen felüli oktatói tevékenységet csak órabérrel lehet honorálni.
A 92/2012-es SKR hatályon kívül helyezi a TT 289-es cikkelyének 2-es alpontját, amelyben az állt, hogy az egyetemeken a nyugdíj korhatár meghaladása után semmiféle vezető állást nem lehet elfoglalni. A cikkely 4-es alpontját is felfüggeszti. Ezáltal az egyetemi tanárok a nyugdíj korhatár betöltése után is irányíthatnak doktorátusi dolgozatokat. Akár a TT kihirdetése előtt. Ugyancsak a 92/2012-es SKR a professzori állás betöltésének feltételei közül a habilitációt kiiktatja. Az intézkedés nyilvánvaló visszalépés, mert a habilitáció a világ minden, magát valamire tartó egyetemén kötelező. Az érv, amellyel a habilitációt a SKR kiiktatta az volt, hogy gátolja az előléptetés folyamatát. No comment.
Terminológiai és/vagy formai kérdések:
A TT (104-es cikkely) olyan pénzösszegekről beszél, amelyeket a továbbképzésre és a tanulók eredményeinek értékelésére fordítanak. A 92-es SKR ezzel szemben a szakmai felkészítésre fordított összegekről szól. Vagyis olyan terminológiai változtatásról van szó, amely a lényeget nem érinti. Olyan „érdekességek” is előfordulnak, hogy a 92/2012-es SKR-ben „átfogalmazott” szöveg teljes egészében megegyezik a TT szövegével. (Lásd a TT 85-ös cikkelyének 2-es bekezdésére vonatkozó előírást.).
Ezek volnának a lényegesebbek a változtatások. A humán erőforrás kérdéseivel nem foglalkoztam, mert azt egy másik írásomban részletesen elemeztem (Ütköztetések. In: UMSZ. Kisebbségben. 2012.10.16.). A lényege a változtatásoknak az, hogy a TT majdnem minden decentralizálási vonatkozását, ami a humán erőforrás biztosítására vonatkozott, visszarendezte a TT megjelenése előtti formába. Például újra van „pretranszfer” időszak, a titularizálás tartalma és formája újra a régi, a versenyvizsgákat a tanfelügyelőség és a szaktárca adminisztrálja, és a sort folytathatnám.
A 117-es SKR, amelyet a Szenátus is bizonyára el fog fogadni, újabb lényeges módosításokat eszközöl a TT előírásaiban. Mennyiségileg az alábbi a helyzet: a felsőoktatást illetően 7 változtatás, a finanszírozást illetően 5 változtatás, az oktatás szerkezetét illetően 5 változtatás, a tanulók és a pedagógusok munkájának értékelését illetően 4 változtatás, az alapszöveg stílusának módosítására pedig 3 változtatás.
Visszarendeződés – minden téren
Ami az érdemi döntéseket illeti, meg kell említenünk a közoktatás régi szerkezetének a visszaállítását, ami végül is annak tartalmi megújulását töri kerékbe. Azaz marad a 4+4+4-es szerkezet. Illetve ez annyiban változik, hogy az elemi oktatás öt éves lett, mert a tanulókat nem az első, hanem a 0. osztályba kell ezentúl először beíratni. Ezzel a tíz osztályos kötelező oktatás tizenegy osztályosra változott. A szakiskolai oktatás a nyolcadik osztály elvégzése után három évig fog tartani. A szakiskolát végzett tanulók ezentúl a líceumok nappali tagozatán is folytathatják tanulmányaikat, nemcsak a lecsökkentett látogatási idővel működő líceumi osztályokban. Tovább bonyolódik az amúgy is bonyolult, központilag szervezett írásbeli ismeretellenőrzés. A 117/2013-as SKR értelmében II., a IV. és a VI. osztályokban kötelező az országos írásbeli ellenőrzés. A hivatalos érvelés szerint annak érdekében, hogy tanulóink jobb eredményeket érjenek el a nemzetközi fölméréseken. Ennek a rendszernek létezik egy, a magyar iskolák számára „sajátos” vonatkozása is. A törvényes előírások szerint a II. osztályban anyanyelvi ismereteket és matematikát ellenőriznek (lásd a TT 74/2-es cikkelyét). A tanulók tudásszintjének értékelésével foglalkozó hivatal által kidolgozott metodológia a törvény előírásait úgy interpretálta, hogy a magyar iskolába járó gyerekek nemcsak anyanyelvből és matematikából írnak fölmérő dolgozatot, hanem románból is. Próbáltuk megértetni az illetékesekkel, hogy a második osztályban járó gyermek anyanyelvi írásbeli ellenőrzése is megkérdőjelezhető, hát még a nem anyanyelvieké. Főként akkor, ha azt a törvény nem is kéri. Közbelépésünk eredménytelen volt.
A 117-es SKR több lényeges kérdésben is módosította a TT előírásait, de ezekből, sajnos, sokszor a visszarendeződés bontakozik ki. Az alapfinanszírozás a TT szerint a tanulókat megillető fejkvóta szerint alakul, helységekre lebontva. A 117-es SKR 105/5-ös pontja szerint ezután az összegek átcsoportosíthatóak. Akkor pedig mire való a fejkvóta, mire való a versenyhelyzet a minőségi munka alakítására? – tesszük fel a költői kérdést.
A doktori iskolák programjainak a finanszírozását a TT pályáztatás alapján osztotta el. A 117-es SKR ezt a miniszter hatáskörébe utalja. Tehát az objektív szempontok szerint történő elosztást a szubjektív váltja fel. Biztosan nem azért, hogy a mindenkori miniszter a saját pártjának nyújtott támogatást ezzel honorálja. A SKR lemond az egyetemeink hierarhizálásáról. Pedig a világon mindenütt hierarhizálnak. Ezt szorgalmazzák a munkaadók is, mert az alkalmazásnál nem mindegy, hogy ki melyik egyetemen szerzett oklevelet.
A TT szoros kapcsolatot teremtett az egyetemi autonómia és a társadalmi felelősség között. Vagyis tiszteletben tartjuk az egyetemi autonómiát, mondta. Az egyetemnek viszont, ahhoz hogy megfelelő költségvetéshez jusson, minőséget kell produkálnia. Ha nem ezt teszi, megszegte az egyezséget, és nem kap finanszírozást. A 117-es erről lemond, ami úgy is érthető, hogy „minőség ide vagy oda, mi így is úgy is juttatunk nektek pénzt”. Persze, tesszük mi hozzá, anélkül, hogy ezt megfelelő ellenszolgáltatásnak kellene követnie az egyetemek részéről.
A 117-es SKR-tel kapcsolatosan Mircea Miclea volt tanügyminiszter úgy vélekedik, hogy a román politikusokat a látványos, demagógiával teli egyéni ütközések jobban érdeklik, mint a valós kérdések megoldása. Szerinte azért van így, mert ez több szavazatot hoz (interjú a ziare.com internetes portálnak, 2014.01.13).
Vagyis továbbra is, ide s tova 25 éve, a változtatások korszakát éljük. A tanulók tudásszintje viszont nem igen emelkedik. Ezek a változtatások, mivel pozitív hatást alig érünk el általuk, arra engednek következtetni, hogy végső soron csak a változtatások kedvéért változtatunk. És ha ezek közben egyéni érdekeket is szolgálnak, azok teljesen „véletlenül” történnek.
Murvai László
2014. április 15.
Módosították a tanügyi törvényt: versenyvizsgázhatnak a tanárok
Az elmúlt héten meghozták a szükséges jogszabály-módosítást, így katedrára történő kinevezést kaphatnak azok a pedagógusok, akik az elmúlt hat évben elérték a hetes jegyet a versenyvizsgán, és van hosszú távon fenntartható állás az iskolában, ahol dolgoznak.
Remus Pricopie oktatási miniszter hangsúlyozta, a versenyvizsga előkészítése folyamatban volt, azonban az Alkotmánybíróság a Hivatalos Közlönyben április 3-án megjelent 2014/106-os döntésével az oktatási törvény 253. cikkelyének tisztázását követelte.
A kormány által elfogadott sürgősségi rendelet célja az illető cikkely tisztázása az Alkotmánybíróság követelésének megfelelően, hogy a versenyvizsgát meg lehessen szervezni – mondta Pricopie.
Egy tanintézményben az az állás számít hosszú távon fenntarthatónak, amely legalább egy oktatási szint időtartamára megtartható. Az állások, katedrák fenntarthatóságáról, szükségességéről a tanintézetek vezetősége dönthet, a tantervek és egyéb elképzelések figyelembe vételével.
Országszerte 3242 pedagógus van, aki a módosítás nyomán végleges állásra pályázhat. Nyugati Jelen (Arad)
Az elmúlt héten meghozták a szükséges jogszabály-módosítást, így katedrára történő kinevezést kaphatnak azok a pedagógusok, akik az elmúlt hat évben elérték a hetes jegyet a versenyvizsgán, és van hosszú távon fenntartható állás az iskolában, ahol dolgoznak.
Remus Pricopie oktatási miniszter hangsúlyozta, a versenyvizsga előkészítése folyamatban volt, azonban az Alkotmánybíróság a Hivatalos Közlönyben április 3-án megjelent 2014/106-os döntésével az oktatási törvény 253. cikkelyének tisztázását követelte.
A kormány által elfogadott sürgősségi rendelet célja az illető cikkely tisztázása az Alkotmánybíróság követelésének megfelelően, hogy a versenyvizsgát meg lehessen szervezni – mondta Pricopie.
Egy tanintézményben az az állás számít hosszú távon fenntarthatónak, amely legalább egy oktatási szint időtartamára megtartható. Az állások, katedrák fenntarthatóságáról, szükségességéről a tanintézetek vezetősége dönthet, a tantervek és egyéb elképzelések figyelembe vételével.
Országszerte 3242 pedagógus van, aki a módosítás nyomán végleges állásra pályázhat. Nyugati Jelen (Arad)
2014. április 18.
Új feladatot kapott György Attila pénzügyi államtitkár
György Attilát, a pénzügyminisztérium RMDSZ-es államtitkárát jelölte ki a PHARE és a SAPARD európai uniós finanszírozások felelősévé Victor Ponta kormányfő, a döntésről szóló rendelet kedden jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
György Attila a Krónikának elmondta: a kinevezés automatikusan történt, hiszen az említett uniós projektek irányításával eddig is a pénzügyi tárca államtitkárát bízta meg a miniszterelnök. Mint rámutatott: egyelőre nem közölték vele, hogy pontosan milyen feladatkörrel jár a kinevezés.
Meglátása szerint ugyanakkor a PHARE- és SAPARD-támogatásokkal kapcsolatban már nincs sok tennivaló, ugyanis – előcsatlakozási támogatásokról lévén szó – a megpályázott és elnyert finanszírozásokat már 2007-ig kifizette az EU. Az államtitkár elmondása szerint így már csak az uniós projektek hivatalos lezárása van hátra.
György Attilát egyébként április elején nevezték ki a pénzügyminisztérium államtitkárának, ezzel párhuzamosan pedig továbbra is a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyetteseként, illetve oktatójaként tevékenykedik. A szakembert a Romániai Magyar Közgazdásztársaság (RMKT) javasolta az államtitkári tisztségbe.
Az RMDSZ-es politikus egyébként csíkszeredai születésű, az Octavian Goga Gimnáziumban szerzett érettségi oklevelet, felsőfokú tanulmányait pedig szintén a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
György Attilát, a pénzügyminisztérium RMDSZ-es államtitkárát jelölte ki a PHARE és a SAPARD európai uniós finanszírozások felelősévé Victor Ponta kormányfő, a döntésről szóló rendelet kedden jelent meg a Hivatalos Közlönyben.
György Attila a Krónikának elmondta: a kinevezés automatikusan történt, hiszen az említett uniós projektek irányításával eddig is a pénzügyi tárca államtitkárát bízta meg a miniszterelnök. Mint rámutatott: egyelőre nem közölték vele, hogy pontosan milyen feladatkörrel jár a kinevezés.
Meglátása szerint ugyanakkor a PHARE- és SAPARD-támogatásokkal kapcsolatban már nincs sok tennivaló, ugyanis – előcsatlakozási támogatásokról lévén szó – a megpályázott és elnyert finanszírozásokat már 2007-ig kifizette az EU. Az államtitkár elmondása szerint így már csak az uniós projektek hivatalos lezárása van hátra.
György Attilát egyébként április elején nevezték ki a pénzügyminisztérium államtitkárának, ezzel párhuzamosan pedig továbbra is a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyetteseként, illetve oktatójaként tevékenykedik. A szakembert a Romániai Magyar Közgazdásztársaság (RMKT) javasolta az államtitkári tisztségbe.
Az RMDSZ-es politikus egyébként csíkszeredai születésű, az Octavian Goga Gimnáziumban szerzett érettségi oklevelet, felsőfokú tanulmányait pedig szintén a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetemen végezte.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)
2014. május 2.
Hatalomátvétel és a szellemi elit lefejezése
2014. május 2.
Hírtelevíziók: háborúra készül Románia
A háborúra történő készülődésnek értelmezik a hírtelevíziók, hogy a héten megjelent a Hivatalos Közlönyben annak az orvosi igazolásnak az új típusnyomtatványa, amellyel mozgósításkor jelentkezniük kell a hadköteleseknek a sorozóközpontoknál.
A törvény szerint Romániában háború esetén a 20 és 35 év közötti férfiak hadkötelesek. Behívásukkor a sorozóközpontoknál történő jelentkezés előtt kötelesek elvégezni a háziorvosuknál egy sor vizsgálatot. Az új orvosi igazolás előírja a hepatitisz-vizsgálatot is, ezt a korábbi típusnyomtatvány szerint nem kellett elvégezni.
A típusnyomtatványt szabályozó védelmi miniszteri rendeletet nem csak Mircea Duşa védelmi miniszter írta alá, hanem a belügyi, az egészségügyi és az igazságügyi tárca vezetője, illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója is – emeli ki a Romania TV.
A hírtelevízió ugyanakkor emlékeztet Titus Corlățean Washington Postnak adott interjújára, amelyben a külügyminiszter realitásnak nevezte az orosz fenyegetést. maszol.ro
A háborúra történő készülődésnek értelmezik a hírtelevíziók, hogy a héten megjelent a Hivatalos Közlönyben annak az orvosi igazolásnak az új típusnyomtatványa, amellyel mozgósításkor jelentkezniük kell a hadköteleseknek a sorozóközpontoknál.
A törvény szerint Romániában háború esetén a 20 és 35 év közötti férfiak hadkötelesek. Behívásukkor a sorozóközpontoknál történő jelentkezés előtt kötelesek elvégezni a háziorvosuknál egy sor vizsgálatot. Az új orvosi igazolás előírja a hepatitisz-vizsgálatot is, ezt a korábbi típusnyomtatvány szerint nem kellett elvégezni.
A típusnyomtatványt szabályozó védelmi miniszteri rendeletet nem csak Mircea Duşa védelmi miniszter írta alá, hanem a belügyi, az egészségügyi és az igazságügyi tárca vezetője, illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója is – emeli ki a Romania TV.
A hírtelevízió ugyanakkor emlékeztet Titus Corlățean Washington Postnak adott interjújára, amelyben a külügyminiszter realitásnak nevezte az orosz fenyegetést. maszol.ro
2014. május 13.
Norica Nicolai kitámadta a Székelyföld folyóiratot
Magyarellenes indulatokat váltott ki bukaresti politikusok részéről a román kulturális minisztérium többek között erdélyi magyar folyóiratok finanszírozásáról szóló rendelete.
A döntést legvehemensebben Norica Nicolai, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) európai parlamenti képviselője bírálta, megkérdőjelezve annak létjogosultságát, hogy egy kiadvány csak magyar nyelven, illetve hogy a Székelyföld elnevezéssel jelenik meg.
Kelemen Hunor művelődési miniszter a múlt héten számolt be arról, hogy a kormány tartalékalapjából 1,1 millió lejjel egészítették ki az általa vezetett tárca költségvetését, és az összeget az országos jelentőségű kulturális lapok támogatására fordítják.
A Hivatalos Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a 24 támogatott kiadvány között 19 román és öt magyar nyelvű folyóiratot találunk, a legnagyobb tételt, 150 ezer lejt a România literară folyóirat kapja.
Az erdélyi magyar kulturális lapok közül a Helikonnak 60 ezer, a Látónak 50 ezer, továbbá a Korunk, a Székelyföld és a Várad folyóiratnak egyenként 30 ezer lejt utalnak.
Kelemen Hunor szerint a mostani finanszírozás csak az év első felére érvényes, a második félévben hasonló nagyságrendű támogatást fognak biztosítani az országos kulturális folyóiratoknak.
Számos bukaresti sajtóorgánum amiatt kapta fel a fejét, hogy a többségében magyarok lakta Székelyföld nevével azonos kiadványt is anyagi juttatásban részesítette a román kulturális minisztérium. Ennél is tovább ment Norica Nicolai liberális EP-képviselő, aki azzal vádolta meg a kormányt, hogy közpénzből honorálja az RMDSZ-t, valamint a „szövetséghez közel álló kiadványt".
A Ponta-kabinet „súlyos cselekedetével" kapcsolatban kibocsátott közleményében a kolozsvári politikus élesen kifogásolja, hogy támogatásban részesülhet a „100 százalékban magyar nyelvű" Székelyföld, holott szerinte Európában a többnemzetiségű közösségek valamennyi hivatalos nyelven népszerűsítik kulturális identitásukat, amikor közpénzből jelentetnek meg folyóiratot.
„A Székelyföld olyan folyóirat, amely teret enged az RMDSZ választási anyagainak és üzeneteinek. Minden tiszteletem a magyar nemzetiségű román állampolgároké, viszont politikai propagandának tartok minden kísérletet, amely az ország határaitól próbál különválasztani régiókat. A hasonló üzenetet promoveáló szervezet vagy kiadvány egyértelműen túllép a törvényes kereteken, mivel a román állam széthullását szorgalmazza" – állapítja meg Norica Nicolai, akit a PNL listavezetőként indít a május 25-i EP-megmérettetésen.
A liberális politikus kirohanása alapján egyértelmű, hogy most hallott először a Csíkszeredában havonta megjelenő kulturális folyóiratról, amely pusztán azért nem tetszik neki, mert magyar és mert a Székelyföld nevét viseli.
Mindazonáltal Nicolai kettős mércével mér, hiszen a Romániával szomszédos országokban élő román közösségek ugyancsak rendelkeznek kizárólag az anyanyelvükön szerkesztett, az illető állam költségvetéséből finanszírozott kiadványokkal, folyóiratokkal. Példaként említhetjük a Gyulán szerkesztett Foaia românească hetilapot vagy a Magyarországi Román Önkormányzat periodikáját, a Cronicát.
Lapunk megkeresésére Lövétei Lázár László a Hargita Megye Tanácsa által fenntartott Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjeként, de a román irodalomból rendszeresen fordító irodalmárként is jó nagy marhaságnak nevezte Nicolai vádjait.
„Korábban voltak tematikus román számaink is, amelyekben román szerzők – többek között Mircea Eliade, Mircea Cărtărescu, Matei Vişniec, Cristian Preda – műveit közöltük, ezeknek a lapszámoknak még az illusztrátora is román szakember volt. A Székelyföldnek közel ezer előfizetője van a Kárpát-medence minden részéből, akik közül sokan egy kukkot se tudnak románul. Nos, többek közt velük akartuk megismertetni fordításban a jelenkori román kultúrát. Missziót végzünk, ha úgy tetszik" – szögezte le a Krónikának a 17 évvel ezelőtt alapított folyóirat főszerkesztője, határozottan visszautasítva az állítást, miszerint a Székelyföld pártlap lenne.
Lövétei Lázár László hozzátette, semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy kiadvány egy adott régió elnevezését viseli: Magyarországon például Palócföld, Temesváron pedig Banatul néven jelenik meg folyóirat. Krónika (Kolozsvár)
Magyarellenes indulatokat váltott ki bukaresti politikusok részéről a román kulturális minisztérium többek között erdélyi magyar folyóiratok finanszírozásáról szóló rendelete.
A döntést legvehemensebben Norica Nicolai, az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) európai parlamenti képviselője bírálta, megkérdőjelezve annak létjogosultságát, hogy egy kiadvány csak magyar nyelven, illetve hogy a Székelyföld elnevezéssel jelenik meg.
Kelemen Hunor művelődési miniszter a múlt héten számolt be arról, hogy a kormány tartalékalapjából 1,1 millió lejjel egészítették ki az általa vezetett tárca költségvetését, és az összeget az országos jelentőségű kulturális lapok támogatására fordítják.
A Hivatalos Közlönyben megjelent kormányhatározat értelmében a 24 támogatott kiadvány között 19 román és öt magyar nyelvű folyóiratot találunk, a legnagyobb tételt, 150 ezer lejt a România literară folyóirat kapja.
Az erdélyi magyar kulturális lapok közül a Helikonnak 60 ezer, a Látónak 50 ezer, továbbá a Korunk, a Székelyföld és a Várad folyóiratnak egyenként 30 ezer lejt utalnak.
Kelemen Hunor szerint a mostani finanszírozás csak az év első felére érvényes, a második félévben hasonló nagyságrendű támogatást fognak biztosítani az országos kulturális folyóiratoknak.
Számos bukaresti sajtóorgánum amiatt kapta fel a fejét, hogy a többségében magyarok lakta Székelyföld nevével azonos kiadványt is anyagi juttatásban részesítette a román kulturális minisztérium. Ennél is tovább ment Norica Nicolai liberális EP-képviselő, aki azzal vádolta meg a kormányt, hogy közpénzből honorálja az RMDSZ-t, valamint a „szövetséghez közel álló kiadványt".
A Ponta-kabinet „súlyos cselekedetével" kapcsolatban kibocsátott közleményében a kolozsvári politikus élesen kifogásolja, hogy támogatásban részesülhet a „100 százalékban magyar nyelvű" Székelyföld, holott szerinte Európában a többnemzetiségű közösségek valamennyi hivatalos nyelven népszerűsítik kulturális identitásukat, amikor közpénzből jelentetnek meg folyóiratot.
„A Székelyföld olyan folyóirat, amely teret enged az RMDSZ választási anyagainak és üzeneteinek. Minden tiszteletem a magyar nemzetiségű román állampolgároké, viszont politikai propagandának tartok minden kísérletet, amely az ország határaitól próbál különválasztani régiókat. A hasonló üzenetet promoveáló szervezet vagy kiadvány egyértelműen túllép a törvényes kereteken, mivel a román állam széthullását szorgalmazza" – állapítja meg Norica Nicolai, akit a PNL listavezetőként indít a május 25-i EP-megmérettetésen.
A liberális politikus kirohanása alapján egyértelmű, hogy most hallott először a Csíkszeredában havonta megjelenő kulturális folyóiratról, amely pusztán azért nem tetszik neki, mert magyar és mert a Székelyföld nevét viseli.
Mindazonáltal Nicolai kettős mércével mér, hiszen a Romániával szomszédos országokban élő román közösségek ugyancsak rendelkeznek kizárólag az anyanyelvükön szerkesztett, az illető állam költségvetéséből finanszírozott kiadványokkal, folyóiratokkal. Példaként említhetjük a Gyulán szerkesztett Foaia românească hetilapot vagy a Magyarországi Román Önkormányzat periodikáját, a Cronicát.
Lapunk megkeresésére Lövétei Lázár László a Hargita Megye Tanácsa által fenntartott Székelyföld kulturális folyóirat főszerkesztőjeként, de a román irodalomból rendszeresen fordító irodalmárként is jó nagy marhaságnak nevezte Nicolai vádjait.
„Korábban voltak tematikus román számaink is, amelyekben román szerzők – többek között Mircea Eliade, Mircea Cărtărescu, Matei Vişniec, Cristian Preda – műveit közöltük, ezeknek a lapszámoknak még az illusztrátora is román szakember volt. A Székelyföldnek közel ezer előfizetője van a Kárpát-medence minden részéből, akik közül sokan egy kukkot se tudnak románul. Nos, többek közt velük akartuk megismertetni fordításban a jelenkori román kultúrát. Missziót végzünk, ha úgy tetszik" – szögezte le a Krónikának a 17 évvel ezelőtt alapított folyóirat főszerkesztője, határozottan visszautasítva az állítást, miszerint a Székelyföld pártlap lenne.
Lövétei Lázár László hozzátette, semmi kivetnivaló nincs abban, ha egy kiadvány egy adott régió elnevezését viseli: Magyarországon például Palócföld, Temesváron pedig Banatul néven jelenik meg folyóirat. Krónika (Kolozsvár)
2014. május 18.
Kiképzésen is részt vesznek a tartalékosok
Több román tartalékos kapott behívóparancsot a megyei katonai központoktól, vagy a védelmi és külügyminisztériumhoz tartozó szervektől.
A realitatea.net hírportál szerint a behívót kapott Botoșani megyei tartalékosoknak egészségügyi igazolást is fel kell mutatniuk majd.
„Én is kaptam behívót június 2-3-4-ére, ha nem tévedek, akkor kiképzésen kell részt vennem. Azt akarják tudni a mozgósítási gyakorlaton, hogy mennyi idő alatt jelentkeznek a tartalékosok, valószínű, hogy azokat is behívják, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot. Mozgósíthatnak cégvezetőket is, akiknek olyan járművük van, amit rendelkezésre bocsáthatnak. Bukarestből 20 tiszt jön, ők tartják a kiképzést" – nyilatkozta Costică Macaleți, Botoșani megye prefektusa.
A hivatalos álláspont szerint a behívók célja a tartalékosok katonai helyzetének tisztázása. A tartalékosok nyilvántartását a megyei katonai központok végzik, innen küldték ki a behívóparancsokat is.
Első nap eligazítást tartanak a prefektúrán, amelyen az országos védelmi rendszerhez tartozó személyek mellett a rendőrség, a titkosszolgálat (SRI), Különleges Távközlési Szolgálat (STS) és a határőrség munkatársai is részt vesznek – nyilatkozta Iulian Sandu, a 01251 számú katonai alakulat őrnagya. Április végén a hírtelevíziók háborúra történő készülődésnek értelmezték, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben annak az orvosi igazolásnak az új típusnyomtatványa, amellyel mozgósításkor jelentkezniük kell a hadköteleseknek a sorozóközpontoknál.
Később a védelmi minisztérium határozottan cáfolta azt a sajtótalálgatást, miszerint tartalékosok mozgósítására készülne az Ukrajnában kialakult helyzet miatt.
A törvény szerint Romániában háború esetén a 20 és 35 év közötti férfiak hadkötelesek. Behívásukkor a sorozóközpontoknál történő jelentkezés előtt kötelesek elvégezni a háziorvosuknál egy sor vizsgálatot.
Az új orvosi igazolás előírja a hepatitiszvizsgálatot is, ezt a korábbi típusnyomtatvány szerint nem kellett elvégezni.
A típusnyomtatványt szabályozó védelmi miniszteri rendeletet nem csak Mircea Duşa védelmi miniszter írta alá, hanem a belügyi, az egészségügyi és az igazságügyi tárca vezetője, illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója is.
uh.ro / realitatea.net. Erdély.ma
Több román tartalékos kapott behívóparancsot a megyei katonai központoktól, vagy a védelmi és külügyminisztériumhoz tartozó szervektől.
A realitatea.net hírportál szerint a behívót kapott Botoșani megyei tartalékosoknak egészségügyi igazolást is fel kell mutatniuk majd.
„Én is kaptam behívót június 2-3-4-ére, ha nem tévedek, akkor kiképzésen kell részt vennem. Azt akarják tudni a mozgósítási gyakorlaton, hogy mennyi idő alatt jelentkeznek a tartalékosok, valószínű, hogy azokat is behívják, akik nem teljesítettek katonai szolgálatot. Mozgósíthatnak cégvezetőket is, akiknek olyan járművük van, amit rendelkezésre bocsáthatnak. Bukarestből 20 tiszt jön, ők tartják a kiképzést" – nyilatkozta Costică Macaleți, Botoșani megye prefektusa.
A hivatalos álláspont szerint a behívók célja a tartalékosok katonai helyzetének tisztázása. A tartalékosok nyilvántartását a megyei katonai központok végzik, innen küldték ki a behívóparancsokat is.
Első nap eligazítást tartanak a prefektúrán, amelyen az országos védelmi rendszerhez tartozó személyek mellett a rendőrség, a titkosszolgálat (SRI), Különleges Távközlési Szolgálat (STS) és a határőrség munkatársai is részt vesznek – nyilatkozta Iulian Sandu, a 01251 számú katonai alakulat őrnagya. Április végén a hírtelevíziók háborúra történő készülődésnek értelmezték, hogy megjelent a Hivatalos Közlönyben annak az orvosi igazolásnak az új típusnyomtatványa, amellyel mozgósításkor jelentkezniük kell a hadköteleseknek a sorozóközpontoknál.
Később a védelmi minisztérium határozottan cáfolta azt a sajtótalálgatást, miszerint tartalékosok mozgósítására készülne az Ukrajnában kialakult helyzet miatt.
A törvény szerint Romániában háború esetén a 20 és 35 év közötti férfiak hadkötelesek. Behívásukkor a sorozóközpontoknál történő jelentkezés előtt kötelesek elvégezni a háziorvosuknál egy sor vizsgálatot.
Az új orvosi igazolás előírja a hepatitiszvizsgálatot is, ezt a korábbi típusnyomtatvány szerint nem kellett elvégezni.
A típusnyomtatványt szabályozó védelmi miniszteri rendeletet nem csak Mircea Duşa védelmi miniszter írta alá, hanem a belügyi, az egészségügyi és az igazságügyi tárca vezetője, illetve a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója is.
uh.ro / realitatea.net. Erdély.ma
2014. június 13.
Besúgókról és besúgottakról Caragiale nyomán
Elkésett, de még így is indulatossá váló, személyes érintettségtől és feszültségektől terhes beszélgetést kezdeményezett a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Ceauşescu-féle rendőrállam lehallgatóiról és lehallgatottjairól, a rendszer kiszolgálóiról és áldozatairól. A beszélgetés apropója a Tompa Gábor rendezte Leonida Gem Session című előadás volt, amely a Caragiale-szövegek mellett valós lehallgatási dokumentumokra is épít.
Az est meghívottai – ahogy Visky András művészeti aligazgató fogalmazott – „így vagy úgy” mind érintettek a titkosszolgálat által meghatározott múlt kérdéseiben: Szilágyi Júlia esszéíró, kritikus, a vizsgált kor élő tanúja; Könczei Csilla, aki szekusblogjának írása óta a téma sok vitát gerjesztő, de megkerülhetetlen szakértőjévé vált; Markó Béla, aki kötetben hozta nyilvánosságra a telefonos lehallgatások átiratát; Kántor Lajos irodalomtörténész, aki szerkesztőként, közéleti szereplőként szintén közvetlen tanúja volt ennek a kornak; Tibori Szabó Zoltán újságíró, a titkosszolgálati dokumentumok kutatója; és Tompa Gábor az előadás rendezőjeként és házigazdaként is, mint a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója.
Könczei Csilla, aki elsőként vonta be a nyilvánosságot a saját családi történetébe, majd ő volt az, aki – a Leonida Gem Session előadásra reagálva – dekonspirált bizonyos informátorokat, mondta Visky. Ez az „egyszemélyes valóságshow” nem mindenkinek szimpatikus, derült ki rövidesen a „hetek” beszélgetésén. „2006-ban indítottam el ezt a blogot, és higgyék el, fogalmam se volt róla, hogy ez a rendszer, ez a társadalom ennyire folyamatos volt. Legrosszabb álmomban sem tudtam elképzelni, hogy olyan emberek részesei ennek a rendszernek, akikkel nap mint nap találkoztunk, akik édesapám ismerősei voltak, jártak hozzánk” – mondta Könczei Csilla.
Visky András: Lehet, hogy egy kisebbségi kultúra ezt a kérdést nehezebben és egészségtelenebbül dolgozza fel. Nagyobb görcsökkel, mert tisztábbnak akarja látni és láttatni magát, mint amilyen.
Nem nagyon tudok olyanról, aki magától lépett a nyilvánosság elé és bevallotta, hogy be volt szervezve – mondta Kántor Lajos, aki a Korunk szerkesztőjeként a harmadik tematikus lapszámon dolgozik, amely a titkosszolgálat iratait dolgozza fel. Ugyanakkor kötetet is terveznek megjelentetni szintén ebben a témakörben. Kántor szerint a kérdést annak társadalmi összefüggéseiben kell vizsgálni, ahogy azt Stefano Bottoni történész tette például az egyszerre megfigyelt és megfigyelő Mikó Imre ügyével kapcsolatosan.
Kántor Lajos: Ebből kampány lett, és én nem szeretem a kampányokat…Engem 1961-ben kezdtek el megfigyelni, 1963-tól követési dossziét is indítottak. Természetesen sok közeli barátom is megfigyelt engem, amit nehéz megemészteni. De nem hiszem, hogy kígyót-békát kell felállva kiabálnom ezekre az emberekre.
Meg kéne találnunk a normalitásnak azt a pontját, ahol az egész bonyolult kérdéskör erkölcsi és a lélektani vonatkozásait közelítjük egymáshoz. Tipikusan kisebbségi helyzet, hogy hajlamosak vagyunk első reflexből védekezni. Nem akarjuk elhinni (például azt, hogy Szilágyi Domokos is besúgó volt) – jelentette ki Szilágyi Júlia. „Nálam Szilágyi Domokos jelentette azt a kritikus pontot, amikor újra kellett gondolnom mindent, és rájöttem, hogy nem tudjuk az emberi környezetünket két táborra osztani: jókra és rosszakra.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagy embereinket tabuként kezeljük, vagy – ha csalódtunk benne – a sárba tapossuk. "Azt hiszem, hogy ettől a görcstől kéne megszabadulni" – mondta Szilágyi Júlia, aki, mint fogalmazott, „önkíméletből” nem kérte ki a lehallgatási aktáit. „Meg akartam magam kímélni a további csalódásoktól” – tette hozzá. A 77 éves irodalomkritikus felidézte azt a napot, amikor Stefano Bottoni elétett egy róla szóló jelentést, amin kénytelen volt felismernie közeli jó barátja, Szilágyi Domokos kézírását. „Ha valakit morális lénynek tekintettem, és – akár csodálkoztok, akár nem – ma is annak tekintem, az Szilágyi Domokos volt. Ezért ő az a fajta csalódás, akinek a személyében a dolog lélektani és erkölcsi vonatkozása egyesül. Ő az, akinek az értékét még az sem csorbíthatja, ami a saját szememmel olvastam.”
Szilágyi Júlia: Caragiale azt a fajta mentalitást képviseli, ami (látszólag vagy valóságosan) semmit nem vesz komolyan. Ez a mentalitás beletartozik ennek a régiónak a kultúrájába, és ennek a mentalitásnak köszönhetően sokkal könnyebben teszi túl magát bizonyos megrázkódtatásokon, mint például a magyarság
Könczei Csilla: Mielőtt nyilvánosságra hoztam egy-egy dokumentumot és annak szerzőjét, mindig kerestem a párbeszédet. Ha már nem élt a jelentő, akkor a rokonaival próbáltam kommunikálni. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy összezártak az emberek. Az értelmiség, az irodalmi elit istenítése pedig számomra valamiféle erdélyi magyar értelmiségi osztályöntudat jelenlétét sugallja, ami mintha felülírná az erkölcsöt. Van több erkölcs? Én erről nem tudok.
Caragiale azért volt zseniális, mert megvalósította azt a típusú színművet, amelyben nincs katarzis. Oda jutunk el a végén, ahonnan elindultunk, és ezt a Leonida Gem Session című Caragiale-parafrázis is híven tükrözi – mondta Markó Béla. „Caragiale szerint a helyzet reménytelen. A mi ma esti beszélgetésünket figyelve azt kell mondanom, hogy a helyzetünk, ha nem is reménytelen, de nem is túlságosan jó. Ugyanis egy diktatúra működésének arról a vetületéről tudunk csak beszélni, ami áldozatokká tett mindannyiunkat: azokat is, akik ellenálltunk a kísértésnek, és bizonyos értelemben azokat is, akik nem álltak ellent a kísértésnek. Őket meg tudom érteni, de megbocsájtani nem tudok nekik” – jelentette ki az RMDSZ egykori elnöke.
Markó az 1987 közepétől 1989. december 16-áig szóló lehallgatási jegyzőkönyveket tette közzé kötetében. Mint elmondta: politikusként kötelességének, íróként izgalmas feladatnak látta. A következő generációk szempontjából viszont mindennek a hasznossága a fontos: tudják-e valamiképpen hasznosítani ezeket a feltárt dokumentumokat, ezt a rengeteg és ugyanakkor nagyon nyomasztó ismeretanyagot?
Markó Béla: Az én véleményem az, hogy ez megismétlődhet. Demokrácia és diktatúra között természetesen éles határvonal van, csakhogy hány demokráciából lett a történelem folyamán diktatúra, azért, mert azok, akik a demokráciát működtették, óvatlanok voltak – például elfogadtak érveket és ürügyeket, hogy a titkosszolgálatokat a társadalom nyakára ültethessék? Ráadásul 2001. szeptember 11-e óta ez már nem csak romániai probléma…Nagyon könnyen juthatunk a végtelen megfigyelés és megfigyeltség birodalmába, mert ennek most már semmi technikai akadálya nincsen.
„Miért felemás ez a helyzet? Mert akik az igazi működtetői voltak a rendszernek, azok köszönik szépen, jól vannak. Mert mi csak azoknak fértünk hozzá a múltjához, akiket a rendszer ilyen vagy olyan kényszerekkel beszervezett, morálisan megtört, erkölcstelenné tett” – vélekedett a volt miniszterelnök-helyettes. „A törvény lehetővé teszi a hozzáférést, de ugyanakkor mindmáig nincs teljes hozzáférés. Ez azt is jelentheti adott esetekben, hogy azok adagolják nekünk az információkat, akik ugyanezekkel az információkkal 1989 előtt is bánhattak. Nem érvényes ez általánosságban arra, ahogy működik a törvény, de ezek a sötét foltok még ott vannak”, mondta Markó, akit jobban érdekelne a kényszerítők feltárása, mint a kényszerítetteké, hisz ettől függ, hogy a helyzet reménytelen-e – ahogy Caragiale sugallja.
A témával foglalkozó újságíró, Tibori Szabó Zoltán felsorolta azt az öt kategóriát, amelyre a titkosszolgálat hierarchiája épült, kijelentve, hogy a közvélemény és a jelenleg folyó kutatások is csak azokra fókuszálnak, akiket megfélemlítés, zsarolás útján kényszerítettek, hogy besúgókká váljanak. „Két esetet tudok, amikor a szekuritáté által írt dossziéját kikérő személy levelet írt a CNSAS-nak és kérte, hogy fedjék fel a tisztek kilétét és neveiket jelentessék meg a Hivatalos Közlönyben. Elvégre ők működtették a rendszert, és nem a kényszerítettek.” A tisztek egy részének felfedése azonban azóta sem történt meg, jelentette ki az újságíró.
Tibori Szabó Zoltán: Az informátorok szövegei között is fel lehet állítani egyfajta hierarchiát. Van, akinek az írásain érezni az izzadságszagot, és azt, hogy nem akar ártani, csak túl akar lenni rajta. Van, aki valamiféle kéjt is érez a besúgásban. És van, aki még ötleteket is ad a Szekuritáténak, hogy még hogyan lehet sanyargatni egyik-másik embert.
A színháznak éppen az a szerepe, hogy egy dráma minden szereplőjének feltárja a maga igazságát. És ebben sincs két egyforma történet – vonta le a következtetést Tompa Gábor rendező, színházigazgató. „Akárcsak a holokauszt vagy a gulág esetében, itt is az a hasznos, ha mindenki őszintén elmondja a saját történetét. Nincs katarzis, nem is lesz, de mégis ezáltal válik fokozatosan egyre tisztábbá a kép.” maszol.ro
Elkésett, de még így is indulatossá váló, személyes érintettségtől és feszültségektől terhes beszélgetést kezdeményezett a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Ceauşescu-féle rendőrállam lehallgatóiról és lehallgatottjairól, a rendszer kiszolgálóiról és áldozatairól. A beszélgetés apropója a Tompa Gábor rendezte Leonida Gem Session című előadás volt, amely a Caragiale-szövegek mellett valós lehallgatási dokumentumokra is épít.
Az est meghívottai – ahogy Visky András művészeti aligazgató fogalmazott – „így vagy úgy” mind érintettek a titkosszolgálat által meghatározott múlt kérdéseiben: Szilágyi Júlia esszéíró, kritikus, a vizsgált kor élő tanúja; Könczei Csilla, aki szekusblogjának írása óta a téma sok vitát gerjesztő, de megkerülhetetlen szakértőjévé vált; Markó Béla, aki kötetben hozta nyilvánosságra a telefonos lehallgatások átiratát; Kántor Lajos irodalomtörténész, aki szerkesztőként, közéleti szereplőként szintén közvetlen tanúja volt ennek a kornak; Tibori Szabó Zoltán újságíró, a titkosszolgálati dokumentumok kutatója; és Tompa Gábor az előadás rendezőjeként és házigazdaként is, mint a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója.
Könczei Csilla, aki elsőként vonta be a nyilvánosságot a saját családi történetébe, majd ő volt az, aki – a Leonida Gem Session előadásra reagálva – dekonspirált bizonyos informátorokat, mondta Visky. Ez az „egyszemélyes valóságshow” nem mindenkinek szimpatikus, derült ki rövidesen a „hetek” beszélgetésén. „2006-ban indítottam el ezt a blogot, és higgyék el, fogalmam se volt róla, hogy ez a rendszer, ez a társadalom ennyire folyamatos volt. Legrosszabb álmomban sem tudtam elképzelni, hogy olyan emberek részesei ennek a rendszernek, akikkel nap mint nap találkoztunk, akik édesapám ismerősei voltak, jártak hozzánk” – mondta Könczei Csilla.
Visky András: Lehet, hogy egy kisebbségi kultúra ezt a kérdést nehezebben és egészségtelenebbül dolgozza fel. Nagyobb görcsökkel, mert tisztábbnak akarja látni és láttatni magát, mint amilyen.
Nem nagyon tudok olyanról, aki magától lépett a nyilvánosság elé és bevallotta, hogy be volt szervezve – mondta Kántor Lajos, aki a Korunk szerkesztőjeként a harmadik tematikus lapszámon dolgozik, amely a titkosszolgálat iratait dolgozza fel. Ugyanakkor kötetet is terveznek megjelentetni szintén ebben a témakörben. Kántor szerint a kérdést annak társadalmi összefüggéseiben kell vizsgálni, ahogy azt Stefano Bottoni történész tette például az egyszerre megfigyelt és megfigyelő Mikó Imre ügyével kapcsolatosan.
Kántor Lajos: Ebből kampány lett, és én nem szeretem a kampányokat…Engem 1961-ben kezdtek el megfigyelni, 1963-tól követési dossziét is indítottak. Természetesen sok közeli barátom is megfigyelt engem, amit nehéz megemészteni. De nem hiszem, hogy kígyót-békát kell felállva kiabálnom ezekre az emberekre.
Meg kéne találnunk a normalitásnak azt a pontját, ahol az egész bonyolult kérdéskör erkölcsi és a lélektani vonatkozásait közelítjük egymáshoz. Tipikusan kisebbségi helyzet, hogy hajlamosak vagyunk első reflexből védekezni. Nem akarjuk elhinni (például azt, hogy Szilágyi Domokos is besúgó volt) – jelentette ki Szilágyi Júlia. „Nálam Szilágyi Domokos jelentette azt a kritikus pontot, amikor újra kellett gondolnom mindent, és rájöttem, hogy nem tudjuk az emberi környezetünket két táborra osztani: jókra és rosszakra.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagy embereinket tabuként kezeljük, vagy – ha csalódtunk benne – a sárba tapossuk. "Azt hiszem, hogy ettől a görcstől kéne megszabadulni" – mondta Szilágyi Júlia, aki, mint fogalmazott, „önkíméletből” nem kérte ki a lehallgatási aktáit. „Meg akartam magam kímélni a további csalódásoktól” – tette hozzá. A 77 éves irodalomkritikus felidézte azt a napot, amikor Stefano Bottoni elétett egy róla szóló jelentést, amin kénytelen volt felismernie közeli jó barátja, Szilágyi Domokos kézírását. „Ha valakit morális lénynek tekintettem, és – akár csodálkoztok, akár nem – ma is annak tekintem, az Szilágyi Domokos volt. Ezért ő az a fajta csalódás, akinek a személyében a dolog lélektani és erkölcsi vonatkozása egyesül. Ő az, akinek az értékét még az sem csorbíthatja, ami a saját szememmel olvastam.”
Szilágyi Júlia: Caragiale azt a fajta mentalitást képviseli, ami (látszólag vagy valóságosan) semmit nem vesz komolyan. Ez a mentalitás beletartozik ennek a régiónak a kultúrájába, és ennek a mentalitásnak köszönhetően sokkal könnyebben teszi túl magát bizonyos megrázkódtatásokon, mint például a magyarság
Könczei Csilla: Mielőtt nyilvánosságra hoztam egy-egy dokumentumot és annak szerzőjét, mindig kerestem a párbeszédet. Ha már nem élt a jelentő, akkor a rokonaival próbáltam kommunikálni. Egy idő után viszont azt vettem észre, hogy összezártak az emberek. Az értelmiség, az irodalmi elit istenítése pedig számomra valamiféle erdélyi magyar értelmiségi osztályöntudat jelenlétét sugallja, ami mintha felülírná az erkölcsöt. Van több erkölcs? Én erről nem tudok.
Caragiale azért volt zseniális, mert megvalósította azt a típusú színművet, amelyben nincs katarzis. Oda jutunk el a végén, ahonnan elindultunk, és ezt a Leonida Gem Session című Caragiale-parafrázis is híven tükrözi – mondta Markó Béla. „Caragiale szerint a helyzet reménytelen. A mi ma esti beszélgetésünket figyelve azt kell mondanom, hogy a helyzetünk, ha nem is reménytelen, de nem is túlságosan jó. Ugyanis egy diktatúra működésének arról a vetületéről tudunk csak beszélni, ami áldozatokká tett mindannyiunkat: azokat is, akik ellenálltunk a kísértésnek, és bizonyos értelemben azokat is, akik nem álltak ellent a kísértésnek. Őket meg tudom érteni, de megbocsájtani nem tudok nekik” – jelentette ki az RMDSZ egykori elnöke.
Markó az 1987 közepétől 1989. december 16-áig szóló lehallgatási jegyzőkönyveket tette közzé kötetében. Mint elmondta: politikusként kötelességének, íróként izgalmas feladatnak látta. A következő generációk szempontjából viszont mindennek a hasznossága a fontos: tudják-e valamiképpen hasznosítani ezeket a feltárt dokumentumokat, ezt a rengeteg és ugyanakkor nagyon nyomasztó ismeretanyagot?
Markó Béla: Az én véleményem az, hogy ez megismétlődhet. Demokrácia és diktatúra között természetesen éles határvonal van, csakhogy hány demokráciából lett a történelem folyamán diktatúra, azért, mert azok, akik a demokráciát működtették, óvatlanok voltak – például elfogadtak érveket és ürügyeket, hogy a titkosszolgálatokat a társadalom nyakára ültethessék? Ráadásul 2001. szeptember 11-e óta ez már nem csak romániai probléma…Nagyon könnyen juthatunk a végtelen megfigyelés és megfigyeltség birodalmába, mert ennek most már semmi technikai akadálya nincsen.
„Miért felemás ez a helyzet? Mert akik az igazi működtetői voltak a rendszernek, azok köszönik szépen, jól vannak. Mert mi csak azoknak fértünk hozzá a múltjához, akiket a rendszer ilyen vagy olyan kényszerekkel beszervezett, morálisan megtört, erkölcstelenné tett” – vélekedett a volt miniszterelnök-helyettes. „A törvény lehetővé teszi a hozzáférést, de ugyanakkor mindmáig nincs teljes hozzáférés. Ez azt is jelentheti adott esetekben, hogy azok adagolják nekünk az információkat, akik ugyanezekkel az információkkal 1989 előtt is bánhattak. Nem érvényes ez általánosságban arra, ahogy működik a törvény, de ezek a sötét foltok még ott vannak”, mondta Markó, akit jobban érdekelne a kényszerítők feltárása, mint a kényszerítetteké, hisz ettől függ, hogy a helyzet reménytelen-e – ahogy Caragiale sugallja.
A témával foglalkozó újságíró, Tibori Szabó Zoltán felsorolta azt az öt kategóriát, amelyre a titkosszolgálat hierarchiája épült, kijelentve, hogy a közvélemény és a jelenleg folyó kutatások is csak azokra fókuszálnak, akiket megfélemlítés, zsarolás útján kényszerítettek, hogy besúgókká váljanak. „Két esetet tudok, amikor a szekuritáté által írt dossziéját kikérő személy levelet írt a CNSAS-nak és kérte, hogy fedjék fel a tisztek kilétét és neveiket jelentessék meg a Hivatalos Közlönyben. Elvégre ők működtették a rendszert, és nem a kényszerítettek.” A tisztek egy részének felfedése azonban azóta sem történt meg, jelentette ki az újságíró.
Tibori Szabó Zoltán: Az informátorok szövegei között is fel lehet állítani egyfajta hierarchiát. Van, akinek az írásain érezni az izzadságszagot, és azt, hogy nem akar ártani, csak túl akar lenni rajta. Van, aki valamiféle kéjt is érez a besúgásban. És van, aki még ötleteket is ad a Szekuritáténak, hogy még hogyan lehet sanyargatni egyik-másik embert.
A színháznak éppen az a szerepe, hogy egy dráma minden szereplőjének feltárja a maga igazságát. És ebben sincs két egyforma történet – vonta le a következtetést Tompa Gábor rendező, színházigazgató. „Akárcsak a holokauszt vagy a gulág esetében, itt is az a hasznos, ha mindenki őszintén elmondja a saját történetét. Nincs katarzis, nem is lesz, de mégis ezáltal válik fokozatosan egyre tisztábbá a kép.” maszol.ro
2014. június 14.
Hírsaláta
MÁR TÍZ TELEPÜLÉS SZÉKELYFÖLDET AKAR. Székelykeresztúr önkormányzata elfogadta azt a határozatot, amelyben kinyilvánítja, hogy Székelyföld nevű, autonóm közigazgatási egységbe akar tartozni. A Székely Nemzeti Tanács felhívása nyomán az udvarhelyszéki kisváros sorrendben immár a tizedik, amely egyhangú szavazással fogadja el a határozatot Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Kökös után – áll a Székely Nemzeti Tanács tegnapi közleményében.
A FOCI-VB-T SEM NÉZHETJÜK MAGYARUL. Nem sikerült megállapodnia az MTVA-nak a román közszolgálati televízióval, így a téli olimpiához hasonlóan a brazíliai labdarúgó-világbajnokság mérkőzései sem lesznek elérhetőek az M1, illetve M2 közvetítésében Románia területén. Az MTVA közleménye szerint a környező országok közül Szlovéniával és Romániával nem sikerült megállapodniuk, miután tárgyalófelük általános kereskedelmi érdekre hivatkozva nem tette lehetővé a magyar adások kódolás nélküli sugárzását. (Transindex) VITA NÉLKÜL. Felháborodott az építészi kamara és a civil szféra egy csöndben megszületett miniszteri rendelet láttán: kedden jelent meg a Hivatalos Közlönyben a fejlesztési tárca vezetőjének ama rendelkezése, amely megkerülhetővé teszi a nyilvános vitákat a városrendezési tervek elfogadásának különböző szakaszaiban. Gyakorlatilag egy négyéves jogszabály egyetlen cikkelyét törölték, azt, amely úgy szólt, hogy amennyiben a városrendezési tervek elfogadási szakaszaiban nem tartanak nyilvános vitákat, a dokumentáció jogilag érvénytelen. Ezt a zavarosban halászni szerető „befektetők” életét megkönnyítő rendeletet természetesen nyilvános vita nélkül, csöndben fogadták el, a civil szféra oldalán álló jogászok már kilátásba helyezték megtámadását a közigazgatási bíróságon. (Népújság)
MEGDÉZSMÁLT TEHERVAGONOK. Tavaly 900 millió lej értékű árut loptak el tehervagonokból. A Cotidianul cikke szerint elsősorban az állomásokon, rendező-pályaudvarokon veszteglő tehervonatokat dézsmálják a tolvajok, de már rendszeres az is, hogy mozgó vonatból fújják meg az árut. Elsősorban az üzemanyagot vagy nyersolajat szállító tartályvagonokra hajtanak, de kiemelt célpontoknak számítanak a gabonaszállítmányok is. Mivel lopják a sínek melletti biztonsági elemeket is, Dan Şova miniszter elképzelése szerint ezeket betoncsőbe fektetve legalább egyméteres mélységben ásnák le. A leginkább dézsmáltnak a konstancai kikötő körüli vágányok számítanak, pedig azokat magáncég is őrzi. Erdélyben főleg a dési és a piski rendezőpályaudvarokon csapolják meg a tehervagonokat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
MÁR TÍZ TELEPÜLÉS SZÉKELYFÖLDET AKAR. Székelykeresztúr önkormányzata elfogadta azt a határozatot, amelyben kinyilvánítja, hogy Székelyföld nevű, autonóm közigazgatási egységbe akar tartozni. A Székely Nemzeti Tanács felhívása nyomán az udvarhelyszéki kisváros sorrendben immár a tizedik, amely egyhangú szavazással fogadja el a határozatot Gyergyószentmiklós, Gyergyóújfalu, Gyergyószárhegy, Makfalva, Uzon, Székelyderzs, Kápolnásfalu, Gyergyóditró és Kökös után – áll a Székely Nemzeti Tanács tegnapi közleményében.
A FOCI-VB-T SEM NÉZHETJÜK MAGYARUL. Nem sikerült megállapodnia az MTVA-nak a román közszolgálati televízióval, így a téli olimpiához hasonlóan a brazíliai labdarúgó-világbajnokság mérkőzései sem lesznek elérhetőek az M1, illetve M2 közvetítésében Románia területén. Az MTVA közleménye szerint a környező országok közül Szlovéniával és Romániával nem sikerült megállapodniuk, miután tárgyalófelük általános kereskedelmi érdekre hivatkozva nem tette lehetővé a magyar adások kódolás nélküli sugárzását. (Transindex) VITA NÉLKÜL. Felháborodott az építészi kamara és a civil szféra egy csöndben megszületett miniszteri rendelet láttán: kedden jelent meg a Hivatalos Közlönyben a fejlesztési tárca vezetőjének ama rendelkezése, amely megkerülhetővé teszi a nyilvános vitákat a városrendezési tervek elfogadásának különböző szakaszaiban. Gyakorlatilag egy négyéves jogszabály egyetlen cikkelyét törölték, azt, amely úgy szólt, hogy amennyiben a városrendezési tervek elfogadási szakaszaiban nem tartanak nyilvános vitákat, a dokumentáció jogilag érvénytelen. Ezt a zavarosban halászni szerető „befektetők” életét megkönnyítő rendeletet természetesen nyilvános vita nélkül, csöndben fogadták el, a civil szféra oldalán álló jogászok már kilátásba helyezték megtámadását a közigazgatási bíróságon. (Népújság)
MEGDÉZSMÁLT TEHERVAGONOK. Tavaly 900 millió lej értékű árut loptak el tehervagonokból. A Cotidianul cikke szerint elsősorban az állomásokon, rendező-pályaudvarokon veszteglő tehervonatokat dézsmálják a tolvajok, de már rendszeres az is, hogy mozgó vonatból fújják meg az árut. Elsősorban az üzemanyagot vagy nyersolajat szállító tartályvagonokra hajtanak, de kiemelt célpontoknak számítanak a gabonaszállítmányok is. Mivel lopják a sínek melletti biztonsági elemeket is, Dan Şova miniszter elképzelése szerint ezeket betoncsőbe fektetve legalább egyméteres mélységben ásnák le. A leginkább dézsmáltnak a konstancai kikötő körüli vágányok számítanak, pedig azokat magáncég is őrzi. Erdélyben főleg a dési és a piski rendezőpályaudvarokon csapolják meg a tehervagonokat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2014. július 3.
Módosították az oktatási törvényt
A június 26-án 2014/49-es számmal elfogadott kormányhatározat módosította a 2011/1-es oktatási törvényt. A határozat már meg is jelent a Hivatalos Közlönyben június 30-án, és 2014. szeptember 1-jétől érvénybe is lépnek a módosítások.
A lényegesebb változtatások közé sorolható, hogy a tanügyminisztérium évente háromszor rendezi meg az érettségit azoknak a maturandusoknak, akiknek nem sikerült átmenő jegyet szerezniük a megmérettetésen, továbbá intézményes keretek között szerveznek ingyenes felkészítőt, amelyért a tanárok külön juttatást is kapnak. A szeptembertől bevezetendő hároméves szakoktatás időtartama is bővülhet, amennyiben az érintett cég ezt szükségesnek találja, ám a hosszabbítást tanügyminisztériumi rendelet szentesíti.
Szabadság (Kolozsvár)
A június 26-án 2014/49-es számmal elfogadott kormányhatározat módosította a 2011/1-es oktatási törvényt. A határozat már meg is jelent a Hivatalos Közlönyben június 30-án, és 2014. szeptember 1-jétől érvénybe is lépnek a módosítások.
A lényegesebb változtatások közé sorolható, hogy a tanügyminisztérium évente háromszor rendezi meg az érettségit azoknak a maturandusoknak, akiknek nem sikerült átmenő jegyet szerezniük a megmérettetésen, továbbá intézményes keretek között szerveznek ingyenes felkészítőt, amelyért a tanárok külön juttatást is kapnak. A szeptembertől bevezetendő hároméves szakoktatás időtartama is bővülhet, amennyiben az érintett cég ezt szükségesnek találja, ám a hosszabbítást tanügyminisztériumi rendelet szentesíti.
Szabadság (Kolozsvár)
2014. szeptember 10.
A romániai Székelyföld autonómia statútuma (Dokumentum)
2014. szeptember 11.
Érettségi nélkül egyetemre?
A Hivatalos Közlönyben már megjelent az a módszertan, ami lehetővé teszi, hogy az egyetemek úgynevezett kollégiumokat hozzanak létre, ahova olyan diákokat is felvehetnek, akik nem jelentkeztek az érettségire vagy elvágták őket a vizsgán.
A 2014/4542-es számú miniszteri rendelet a „nem-egyetemi szintű, középiskola utáni oktatás szervezését és működését” szabályozza az akkreditált felsőfokú intézmények keretében, a 2014/15-ös tanévben. Az ilyen képzés időtartama változó: 1-től 3 évig terjedhet.
Szabadság (Kolozsvár)
A Hivatalos Közlönyben már megjelent az a módszertan, ami lehetővé teszi, hogy az egyetemek úgynevezett kollégiumokat hozzanak létre, ahova olyan diákokat is felvehetnek, akik nem jelentkeztek az érettségire vagy elvágták őket a vizsgán.
A 2014/4542-es számú miniszteri rendelet a „nem-egyetemi szintű, középiskola utáni oktatás szervezését és működését” szabályozza az akkreditált felsőfokú intézmények keretében, a 2014/15-ös tanévben. Az ilyen képzés időtartama változó: 1-től 3 évig terjedhet.
Szabadság (Kolozsvár)