Nem kötnék lakóhelyhez a szavazati jogot
(MTI) – Németh Zsolt szerint nem indokolt lakóhelyhez kötni a választójogot. A külügyi államtitkár erről pénteken beszélt újságírók előtt a Magyar Állandó Értekezlet külügyi és jogi szakbizottsága pénteki ülése után nyilatkozva, kérdésre válaszolva. Hangsúlyozta: a választójog kérdésével az alkotmányozás után foglalkoznak.
Indokolatlannak minősítette azt a jelenlegi alkotmányban szereplő korlátozást, hogy a választójog a lakóhelyhez kötődik.
Magyarországon tavaly ősszel a Fidesz részéről elsőként Gulyás Gergely, a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottságának alelnöke vetette fel, hogy választójogot kaphatnak a határon túli magyarok. Az új alkotmány koncepciójának december elején nyilvánosságra hozott egységes szövege azt tartalmazza, hogy minden magyar állampolgárt sarkalatos törvényben meghatározott feltételek esetén megillet a választójog.
December végén Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes, a KDNP elnöke is azt mondta, személyes véleménye szerint a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot.
Kövér László házelnök a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma szerdai ülésén úgy fogalmazott: nagy valószínűséggel az Országgyűlés többségének szándéka arra irányul majd, hogy mindenféle diszkriminációtól mentesen létrehozzák a magyar állampolgárok számára a választójogot.
Az LMP-s Dorosz Dávid a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma állandó bizottsága ülése után úgy nyilatkozott, hogy továbbra sem támogatják a határon túli magyarok szavazati jogát.
Molnár Csaba, az MSZP Demokratikus Koalíció Platformájának ügyvezető alelnöke január 14-én azt mondta: "a platform határozott álláspontja, amit a magyarországi közvélemény túlnyomó többsége is támogat, hogy annak legyen szavazati joga, aki itt él az országban, itt adózik, illetve viseli a választás eredményének következményeit." Népújság (Marosvásárhely)

Határok nélkül (Ifjúsági tanácskozás)
A romániai magyar ifjúsági szervezetekkel ismerkedni érkezett Sepsiszentgyörgyre a Magyar Országgyűlés Ifjúsági Albizottsága, kihelyezett ülést tartottak, amelynek bevallott célja volt feltérképezni az erdélyi fiatalok helyzetét, elvárásait, tanulni egymástól, no meg segíteni a kapcsolatépítést.
Az ülés ifjúsági kerekasztallá nőtte ki magát, s szombat délben a mintegy hetven résztvevő a Székely Mikó Kollégium védelmében vonult koszorúzni Mikó Imre szobrához. A tanácskozáson szó volt a honosításról, az autonómiáról, a magyar támogatási rendszerről, no meg arról, Sepsiszentgyörgy az erdélyi magyar ifjúság fővárosává válhat.
Az ifjúsági albizottság erdélyi útja után jövő héten Újvidékre utazik, az ottani fiatalok szervezeteivel ismerkednek — mondta el Kapus Krisztián elnök. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke köszöntőjében arról szólt, "itt, nálunk" nem annyira pártos az élet, inkább ügyek vannak, amelyekért összefognak a különböző irányultságú szervezetek. A köszöntők után a két meghívott romániai magyar ifjúsági szervezet mutatkozott be, az RMDSZ-közeli MIÉRT és az ellenzéki MIT. Mindkettő ernyőszervezetként működik, és Sándor Krisztina, a MIT elnöke társult szervezeteiknek a Romániai Magyar Cserkészszövetségnek, az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesületnek és a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletnek is lehetőséget adott a bemutatkozásra, illetve felszólalhatott röviden Nemes Előd is, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki elnöke is. Téglásy Kristóf, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma Ifjúsági Főosztályának vezetője a magyar állam ifjúságpolitikájának irányvonalait vázolta, kiemelte: tíz év után ismét elkészítik a Mozaik 2011 kutatást, minden határon túli régióban felmérik a fiatalok életfeltételeit, kilátásait, lehetőségeit, elvárásait, az eredmények alapján igyekeznek olyan programokat kidolgozni, amelyek segítik majd, hogy "mindenki ott lehessen magyar, ahol született". A kutatás első eredményeit már az idei Tusványoson szándékukban áll bemutatni. Elmondta, hogy az Ifjúsági Főosztály 25 millió forintos alappal rendelkezik a határon túli ifjúsági szervezetek támogatására, elsősorban azokat segítik majd, akik nem pályázhatnak a Bethlen Gábor Alapnál. Az albizottság tagjai, pártállástól függetlenül, hasonló álláspontot fogalmaztak meg, a KDNP-s és az MSZP-s képviselő egyaránt biztosította a jelenlevőket, hogy támogatják a honosítást és az autonómiát. Elhangzott az is, jó lenne, ha minél szorosabb kapcsolat alakulna a magyarországi és erdélyi ifjúsági szervezetek között, van egymástól, amit tanulniuk. A tanácskozás szünetében a résztvevők a Mikó-szoborhoz vonultak, az összefogás jegyében koszorút helyeztek el, gyertyát gyújtottak, így jelezték szolidaritásukat azokkal, akik tiltakoztak a nagy múltú iskola visszaállamosítása ellen. Az ülés második felében az erdélyi fiatalok képviselői fogalmaztak meg javaslatokat, egyebek mellett a Magyar Ifjúsági Konferencia működésével, illetve a magyarországi fiatalok erdélyi tanulmányi kirándulásaival kapcsolatosan.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sikeres csapatjáték vagy vesztett meccs
A Fidesz—KDNP fölényes győzelme után a magyar nemzetpolitikában bekövetkezett változások — amint ezt nem csupán sejteni, hanem előre tudni lehetett — az erdélyi közéletbe és pártéletbe begyűrűzve jelentős erő- és befolyásátcsoportosításhoz vezettek.
Ennek személyhez köthető eklatáns példája Tőkés László és a köréje szerveződött politikai erők hazai, Kárpát-medencei és európai szerepkörének megerősödése, érzékelhető dominanciája, közösségi szinten az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak a politikai élet fő sodrásába kerülése. Ez gyökeresen átalakította a magyar—magyar viszonyokat, már az első nemzetpolitikai lépéseknél érzékelni lehetett, hogy pillanatnyilag, de távlatilag is az EMNT lesz a jobbközép magyar kormányzat meghatározó romániai partnere. Azon utólag is csak csodálkozni lehet, hogy az RMDSZ-nek a hazai pártok körüli váltakozó rajzása és ingajárata, a magyar szocialista és balliberális körökkel ápolt kapcsolata a szövetség vezetőit nem ébresztette rá erre, és a Gyurcsány-kormány bukása után is a pártok közötti azonos, egyenlő partnerkapcsolatokról nyilatkoztak. Az RMDSZ magyarországi bizalomvesztésének első tünete az, amikor a határokon kívül rekedt magyarságnak a magyar nemzethez való jogi kötődését nem az RMDSZ húsz év alatt hierarchikusan kiépült hálózatára bízták, hanem a Demokrácia Központokat részesítették előnyben. Volt is — van is — emiatt bizonyos körökben durcás féltékenység, a legjellemzőbb, mára már mosolyt fakasztó versengés, hogy a könnyített eljárással megszerezhető állampolgárság ügyintézését ki tartsa a kezében, mert tudni lehetett, hogy a magyar népesség egészét érintő kezdeményezés egyben partner- és pártválasztást is jelenthet. Ennek eddigi utolsó akkordja, hogy Szász Jenő — akit én nem azonosítok az MPP tulajdonképpeni tagságával — ugyancsak demokrácia-központosdit játszik, sőt, Tőkés László politikai és morális lejáratási próbálkozásai után, érezvén a sáfrány illatát, egy erdélyi magyar jobboldali szövetség létrehozásáért agitál — és most kapaszkodjunk meg — az RMDSZ ellenében, mintha az RMDSZ húszéves politikai szerepvállalását csak az őszödi rém, a gyurcsányizmus határozta volna meg, és nem lenne tagságának zöme a magyarság sorsa iránt elkötelezett. A szűkebb pátriánkban, Háromszéken már egy ideje hangoztatott kezdeményezés — a magyar pártok, szövetségek és a civil szféra összefogása — egyelőre országos szinten nem talált meghallgatásra. Enélkül pedig a hazai magyarság az országos politikai pályán még labdaadogató sem lehet.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Társadalmi potyautasok kíméljenek!
Tudom, megtörténhet, hogy a politikusok egymásra céloznak, és eközben rám lőnek.
Nemrég Brassóban anyaországból érkező politikusok arra buzdítottak minket, újságírókat, lelkészeket, üzletembereket, pedagógusokat, hogy valljunk színt: zöld vagy narancssárga. Azaz önként és minél hamarabb vonuljunk be a magyarországi mintára és magyarországi segédlettel lassan-lassan kialakuló szekértáborok valamelyikébe, az RMDSZ vagy az EMNT csapatába, és lehetőleg tűzvonalba.
Így könnyű lesz nekik minket beazonosítani, szeretetteljesen kihasználni vagy – ami a körvonalazódó erdélyi magyar-magyar (párt)harcban még nagyobb felhajtó erő – gyűlölni.
Az ilyen típusú mozgósításra – egyik és másik oldalon is – minden bizonnyal, sokan megmozdulnak, összeszedik szerelvényüket, és a szó székelyek által használt értelmében elindulnak. Ám a józanul gondolkodó újságírók, lelkészek, üzletemberek, pedagógusok, értelmiségiek csakis a két tűz közé szorulhatnak. Nem vonulhatnak be a szekértáborok valamelyikébe, hiszen olvasói közt vannak RMDSZ-hez közeli és EMNT pártiak, akárcsak a hívek, az üzlettársak közt.
Az RMDSZ javára szólnak az elmúlt húsz év eredményei (kivonva az elmúlt két év gazdaságélénkítést nélkülöző lakossági megszorító intézkedéseit), az EMNT-t szalonképessé teszik a választók szemében társadalomátalakító tervei. Van, akinek ígéret kell, van, akinek bizonyosság.
Egyvalami azonban biztos: ha a brassói, erdélyi magyarság a politikusok szirénhangjára öntudatlanul áttántorog valamelyik érdekvédelmi képviselet táborába, és boldogulásának legnagyobb akadályaként a másik tábort látja, az állóháború mindkét fél számára a megsemmisüléssel ér véget. A szótértésre ma nagyobb szükség van, mint valaha, hogy ez hogyan sikerülhet, ez az RMDSZ és az EMNT (no meg a FIDESZ–KDNP) dolga. Ez az általunk kiszabott feladata. A Brassói Lapok már újraindulásakor, 1895. január elsején – magyar adminisztráció idején! – megfogalmazta: „a legnagyobb súlyt a ... magyarság tömörítésére helyezzük. Mert (...) ezen a nemzet nagy testétől távol eső és néprajzilag kedvezőtlen helyzetünkben, jómódú, művelt és jól fegyelmezett nemzetiségek között, csak a rendelkezésre álló összes erőtényezők céltudatos és teljes kihasználása mellett szerezhetünk érvényt”.
Ez a másfél mondat nem csupán ma is vállalható erdélyi magyar újságírói krédó, hanem programpont is lehet a pártok ajánlatában. Csak azt az erdélyi magyar politikai alakulatot lehet nyugodt szívvel támogatni, amely ezt az elvet vallja és nem a gyűlöletet terjeszti.
Pszichológusok állítják, hogy az egészséges emberi közösségben szeretet van, legyen az a közösség család, gyülekezet vagy akár egy ország. Ahol csak gyűlölet van, ott beteggé válik a közösség, amely már nem ismeri többé az együtt örömét.
A kis közösségeket (kisebbségi csoportokat) a személyes kapcsolatok jellemzik, az együttműködésnek az alapja az, hogy ha te segítesz nekem, én is segítek neked. A közösség tagjai számítanak a csoport támogatására, és nem akarják annak tagjait eltávolítani a közös erőfeszítéstől. A nagy közösségekben már nincs meg ez a személyes kapcsolat a tagok között, és megjelennek a potyautasoknak nevezett haszontalanok, akik anélkül élvezik a közösségből származó előnyöket, hogy kivennék részüket az erőfeszítésekből.
Az egészséges emberi közösségek igyekeznek a potyautasokat eltávolítani a döntéshozataltól, ha odakerültek, nehogy viselkedésükkel szétzilálják a csoporton belüli emberi kapcsolatokat. Az életképes csoportok tagjai közösen vállalják a potyázók megbüntetésének költségeit, ami így nem haladja meg az együttműködésből származó előnyöket.
Bátorítani ezért nem azokat kell, akik a színlelt színvallásra kényszerítenének, hanem akik a párbeszédre, együttműködésre sarkallnak. Ezért maradok én a szekértáborok közötti porondon, akkor is, ha tudom, megtörténhet, hogy a politikusok egymásra céloznak, és eközben rám lőnek. Ha sokan maradunk, akik a táborok átjárhatóságát kérjük, talán túlélünk még Erdélyben mi, magyarok további húsz-huszonöt évet.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az ellenzék átcsábítaná az RMDSZ-t
Az ellenzéki pártok vezetői azzal a „világos üzenettel" mennek meghívottként az RMDSZ jövő hét végén esedékes tisztújító kongresszusára, hogy a magyar szervezet álljon át az ellenzéki szövetséghez – nyilatkozta tegnap Bukarestben Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt főtitkára. Victor Ponta szociáldemokrata, valamint Crin Antonescu liberális pártelnök meghívottként lesz jelen a február 26-án és 27-én rendezendő kongresszuson.
Dragnea elmondta: a Szociál-Liberális Szövetség társelnökei azzal az üzenettel mennek a kongresszusra, hogy a szövetség lépjen ki a jelenlegi koalícióból, hagyja ott partnerét, a Demokrata Liberális Pártot, és álljon át az ellenzéki szövetség oldalára. Kovács Péter kongresszusi biztos, az RMDSZ ügyvezető alelnöke tegnap elmondta: Emil Boc miniszterelnököt, a Demokrata Liberális Párt elnökét és Traian Băsescu államfőt is meghívták a kongresszusra, de egyikük sem jelezte még részvételi szándékát. Kovács Péter szerint a magyarországi meghívottak közül Mesterházy Attila (MSZP) és Schiffer András (LMP) jelezte részvételét, a Fidesz és a KDNP részéről még nem érkezett válasz.
Erdély.ma

Ki lesz az RMDSZ elnöke?
Megoszlanak a vélemények arról, hogy lesz-e meglepetés az elnökválasztáson. A szövetség jelenlegi irányítói, Markó Béla hívei igyekeznek egyértelműen azt sugallni, csak Kelemen Hunornak van valós esélye. Sorra érkeztek a területi, megyei szervezetek nyilatkozatai, majd mindenik azt kiáltotta világgá, hogy a jelenlegi művelődési minisztert támogatja.
Az elmúlt hetek RMDSZ-tájékoztatói, erdélyi magyar sajtóbeszámolói Kelemen diadalútját tükrözik: ment, látott és győzött, begyűjtötte a kongresszusi szavazás szempontjából amúgy semmilyen jelentőséggel nem bíró voksokat. Igen komolyan készül (készítik) az elnöki feladatra, és ezt mutatja az is, hogy egy ideje a román közvélemény felé is elsősorban ő közvetíti az RMDSZ álláspontját. Programjából főleg a háttéralkuk során rögzített változásokat ismerhettük meg: mit ígért Borbély Lászlónak, a marosvásárhelyieknek, a székelyföldi vezetőknek, no meg a Partiumnak, Közép-Erdélynek. Eckstein-Kovács Pétert főleg a román sajtó emlegeti az esélyesek között, a magyar média inkább érdekes színfoltként ismertette megnyilvánulásait. Az államelnök kisebbségi tanácsadója nem vett tudomást az esélyeit törpítő megjegyzésekről, kommentárokról, mindenütt ott volt, felszólalt, nyilatkozott, éles bírálatokat fogalmazott meg. Eckstein volt az, aki sorozatosan számon kérte a megyei, területi közgyűlések demokratikus döntéshozatalát, szóvá tette az esélyegyenlőtlenséget, és hogy a szövetség hivatalos apparátusa egyértelműen Kelement támogatja. Kifogásokat emelt amiatt is, hogy a nagy esemény szervezői, a szavazás lebonyolításáért felelős kongresszusi biztos, Kovács Péter és csapata nem pártatlan. Tárgyalt Tőkés Lászlóval is, nyitást ígért a szövetségen kívüli szervezetek felé, új stratégiát, amely biztosíthatja a magyarság parlamenti jelenlétét. A megyei találkozókon felvázolt programjának sok kedvelt eleme volt, többnyire rokonszenvvel viszonyultak hozzá a küldöttek, a szavazás mégis, legyen bár titkos, majd minden esetben Kelemen főlényes győzelmét hozta.
Olosz Gergely indulásának viharos bejelentése után szinte eltűnt. Nem vett részt a számára sikert nem ígérő megyei küldöttgyűléseken, nem járta az erdélyi településeket, de találkozott Orbán Viktorral, s nem késlekedett ezt díszes fotóval igazolni, és ő is tárgyalt Tőkés Lászlóval. Elsősorban a látványos imázsépítéssel foglalkozott, igaz, közben kipenderítették a frakcióvezetői székből, majd még egy hír érkezett: az SZKT ülésén próbált nagy magyar távlatokat felvillantani államelnök-választáshoz illő beszédében. Oly kevéssé volt jelen, hogy a román média szinte nem is említi a jelöltek között. Kezdeti nyilatkozatai után alig hallatott programjáról, terveiről, de igyekezett fontos helyeken, fontos emberek társaságában mutatkozni, többet ült Budapesten, mint Bukarestben, s a Duna tévé vitaműsoránál sem felelt meg neki a kolozsvári stúdió, hatásosabbnak találta, ha a magyar fővárosból fogalmazza meg üzenetét. Sokak által hangoztatott esélytelenségének kicsit ellentmondani látszik, hogy Markó Béla fontosnak tartotta ironikus sajtóközleményben helyretenni a kettejük találkozójáról kiadott Olosz-nyilatkozatot. Van, aki erényeként, mások hibaként említik, hogy a magyarországi kormányoldal félhivatalos szócsövévé vált, ha ő jutna az elnöki székbe, teljes mértékben a Fidesz–KDNP alárendeltjévé tenné az RMDSZ-t.
Legyen változás, de ne változzék semmi
Az eljövendő elnök személyénél is fontosabb azonban, hoz-e, s ha igen, milyen változást az RMDSZ-ben, a szövetség politikájában. Kelemen Hunor egyértelműen a markói örökséget viszi tovább, s félő, nehezen tudja belopni saját egyéniségét, elképzeléseit, hisz két erős személyiség szorításában kell majd kormányoznia. Markó Béla nem kíván visszavonulni, a számára kitalált tisztségek jelzik, befolyása jelentős marad, s ott lesz a háttéralkuknak köszönhető politikai alelnök, Borbély László. Olosz egészen más politikát ígér, Vissza a magyarokhoz jelszóval népszerűsíti elképzeléseit, konkrétumot azonban keveset árult el, magyarországi kapcsolatai ismertek, bukaresti román politikai és üzleti összeköttetései rendkívül rossz hírűek. Ecksteinről tudni lehet, élesen, szókimondóan fogalmazott mindig, amikor a demokratikus elveket látta sérülni, következetesen kiállt az RMDSZ sokszínűsége mellett, s pont ezek miatt nehezen hihető az oly sokszor hangoztatott vád: Băsescu embere, átjátszaná a szövetséget a demokrata-liberálisoknak.
A szombati elnökválasztáson 555 küldött dönt az elkövetkező RMDSZ-elnök személyéről, ezek többsége azonban éppen a jelenlegi vezetőség elkötelezettje, Markóéknak köszönheti jól fizetett állását, vezető funkcióját. Egy bejáratott rendszer részei, ahol tudják, hogyan, milyen áron juthatnak előbbre, nem akarnak radikális változást, csak éppen annyit, amennyi megmaradásukat szavatolja. Az elégedetlenek már jó ideje külön utakon, más pártokban, szövetségekben igyekeznek érvényesíteni elképzelésüket.
Mindennek tükrében már egyáltalán nem talányos, ki lesz az RMDSZ következő elnöke. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: az RMDSZ-nek és a Fidesz-KDNP-nek vannak közös érdekei
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és a Fidesz-KDNP-nek vannak közös érdekei, sokkal több dolog köti össze őket, mint amennyi elválasztja – mondta az MTI kérdésére vasárnap Nagyváradon Kelemen Hunor.
A szövetség új elnöke közvetlenül szombat esti megválasztása után jelezte a küldötteknek és az újságíróknak: korrekt kapcsolatokra törekszik majd a magyar kormánnyal, a kormánypártokkal és az ellenzéki erőkkel. Az MTI erre vonatkozó kérdésére vasárnap, a kongresszus befejezése után kifejtette: vannak olyan közös érdekek a nemzetpolitikában, amelyek összefogást tesznek szükségessé.
„Ez mindannyiunk érdeke. Érdeke a magyar kormánynak, hogy az erdélyi magyarságnak erős politikai képviselete legyen, és érdeke ennek a magyar közösségnek is, hogy erős és tekintélyes magyar kormány legyen, amely a nemzetközi politikában is képes a szavát hallatni" – mondta Kelemen Hunor, aki szerint az is mindenkinek érdeke, hogy a magyar-román kapcsolatok jól alakuljanak.
Felhívta a figyelmet azokra az alapértékekre is, amelyek szerinte mind az RMDSZ, mind a Fidesz-KDNP programjában régóta jelen vannak. Utalt arra, hogy ugyanahhoz a politikai csoporthoz, az Európai Néppárthoz tartoznak. „Ilyen szempontból sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. Szoros kapcsolatokra és partnerségre törekszem a magyar kormánnyal, a kormányzó pártokkal" – szögezte le az RMDSZ új elnöke. Szerinte az a legfontosabb, hogy mindenki világosan lássa: mindannyian felelős, felnőtt emberek vagyunk, és ha egymásra támaszkodunk, sikereket érhetünk el.
Az RMDSZ-en belül ezen a kongresszuson az eddigi ügyvezető elnöki tisztség helyett létrehozták a politikai alelnöki és a főtitkári posztot. Az MTI érdeklődésére Kelemen Hunor elmondta: az elnök és az alelnök közötti munkamegosztás ugyanaz lesz, mint ami eddig volt a szövetségi elnök és az ügyvezető elnök között. A politikai alelnök a szövetségi elnök megbízásából végez feladatokat, de soha nem veszi át a szövetségi elnök hatáskörét, nem helyettesíti őt. Tehát az RMDSZ-nek erős elnöke lesz.
A mostani szerkezeti átalakítással csak annyi történt, hogy az ügyvezető elnöki szerepet választották ketté – mondta Kelemen Hunor. A főtitkár a szervezési kérdésekkel foglalkozik majd, a politikai alelnök pedig a szorosan vett politikai munkát végzi, eddig mindez egy emberre hárult – tette hozzá.
Erdély.ma

Magyarországi politikusok is voltak az RMDSZ-kongresszuson
Nagyvárad – Az RMDSZ-nek az elmúlt hétvégén Váradon lezajlott 10. kongresszusán a magyarországi parlamenti pártok több képviselője, vezető személyisége is részt vett. A jelenlétükről faggattuk őket.
Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke a kongresszusról való távozásakor nyilatkozott a sajtónak. Kijelentette: a magyar-magyar együttműködés mellett vannak, amellett, hogy minél szélesebb együttműködés legyen, hiszen az a magyar érdek, hogy az etnikai alapú magyar politika mindenképpen bent legyen a bukaresti törvényhozásban, ez pedig a legszélesebb összefogással biztosítható. Hangsúlyozta: Magyarország érdekelt abban, hogy közte és Románia között minél jobb legyen a viszony. Látható, hogy egy stratégiai együttműködés alakult ki, ami az energetikától kezdve a turisztikán át sok mindenre kiterjed. „Azt gondolom tehát, a legfontosabb az, hogy a magyar politika egy olyan összefogást valósítson meg, ami lehetővé teszi azt, hogy az etnikai alapú magyar politika ott legyen a bukaresti törvényhozásban, és ez segítse a magyar-magyar kapcsolatokat, illetve a román-magyar viszonyt is”, vélekedett.
Pelczné dr. Gáll Ildikó, EP-képviselő, FIDESZ-alelnök azt mondta az erdon.ro-nak: egy kongresszus mindig meghatározó pont egy szövetség életében, és így van ez az RMDSZéletében is. A tisztújító tanácskozások külön hangsúlyosak, ez a kongresszus pedig a véleménye szerint nemcsak személyekről szól, sőt igazából nem személyekről szól, hanem útkeresésről és a helyes út megtalálásáról. Ehhez kíván a résztvevőknek sok erőt és egészséget.
Kötelességüknek tartják
„Tulajdonképpen nem is kérdés, hogy miért tartjuk fontosnak a kongresszust. Én szinten majdnem minden RMDSZ-kongresszuson itt vagyok, úgy gondolom, hogy kötelességünk részt venni a magyar közösségek legfontosabb eseményein itt Erdélyben, illetve Felvidéken is, bárhol. Ettől a kongresszustól azt várom, hogy megerősíti a szervezetet, az RMDSZ pozícióját, és ezzel megerősíti a magyar közösség helyét is, illetve hozzájárul a megmaradáshoz”- közölte Szabó Vilmos szocialista képviselő.
Dr. Újhelyi István, a Magyar Országgyűlés alelnöke úgy fogalmazott: „Én tizenkilenc vagy húsz éves korom óta szinte minden RMDSZ-es, illetve korábban MIÉRT-es nagy eseményen itt vagyok. Most is nagy tisztelettel köszönöm, hogy meghívást kaptam, mint a Magyar Országgyűlés alelnöke és a Magyar Szocialista Párt (MSZP) képviselője. Ott voltam legutóbb a születésnapi nagy rendezvényen is, és óriási öröm számomra, hogy RMDSZ erős, és legalább olyan jövőt képzel el magának, mint amilyen múltja az utóbbi húsz évben volt”.
Schiffer András, a Lehet Más a Politika vezetője kifejtette: a jelenlétükkel egyrészt azt szerették volna kifejezni, hogy az LMP számára fontos az, hogy az erdélyi magyar politika egységes és hatékony legyen. Lényegesnek tartják ugyanis azt, hogy Erdélyben a magyarság kulturális önazonossága fennmaradjon, s fontosnak tartják azt is, hogy Magyarországon egy olyan nemzetpolitika legyen, mely tiszteletben tartja a külhoni politikai erőviszonyokat. Jelenlétükkel ugyanakkor azt szeretnék jelezni: annak a pártján állnak, hogy a magyar politika egyenlően kezelje valamennyi külhoni magyar politikai szereplőt.
Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro

Véget ért az RMDSZ kongresszusa, változott a párt programja
A szövetség programjában fogadtak el módosításokat, valamint több dokumentumot szavaztak meg vasárnap Nagyváradon a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kongresszusán a küldöttek, s ezzel be is fejeződött a kétnapos fórum munkája.
• Döntött a kongresszus, Kelemen Hunor at RMDSZ új elnöke
• „A kongresszus mérföldkő, korszakhatár lehet az RMDSZ életében”
A szervezet szombat este megválasztott, új elnöke, Kelemen Hunor felhívta a jelen lévők figyelmét: a korábbi programban megfogalmazott több cél már megvalósult, a módosított programnak a jövő kihívásaira kell válaszolnia.
A programtervezet preambulumában olvasható fejezetek – amelyek a gazdaság, az információs társadalom, az oktatás, a tudományos kutatás, a művelődés, a sajtó és tömegtájékoztatás, az egyházak, az ifjúság, a sport, a szociálpolitika, a családpolitika, az egészségügy, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség, az önkormányzatok és a helyi demokrácia, a regionális érdekek, a régiófejlesztés, a környezetvédelem kérdéseiről szólnak – változatlanok maradtak. A külpolitikát és a külkapcsolatokat érintő fejezethez tartozó részekben végrehajtottak néhány árnyalati változtatást.
Kelemen Hunor kongresszusi határozatot terjesztett elő a 2011-ben esedékes népszámlálásról, amelyben a szövetség arra ösztönzi a romániai magyar közösség tagjait, hogy annak során bátran vállalják magyar identitásukat. A kongresszus elfogadta a romániai gazdaságpolitikai reform alapelveiről szóló állásfoglalást, valamint azt a dokumentumot, amely a nemzeti közösségek védelmét az európai politika szintjére javasolja emelni. Külön dokumentumot hagytak jóvá arról, hogy november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját a magyar szórvány napjává nyilvánítsák. A küldöttek elfogadtak egy állásfoglalást, amely az erdélyi magyarságot az európai szociális modell alapján kívánja megerősíteni.
A Kelemen Hunor által előterjesztett, az Állásfoglalás a kedvezményes honosítás kérdésében címet viselő dokumentumban a küldöttek üdvözlik, hogy a kedvezményes honosítást valamennyi magyarországi párt támogatta. Ugyanakkor az RMDSZ szükségesnek tartja, hogy a magyar kormány intézkedéseivel támogassa a határon túli magyarok szülőföldjükön való boldogulását. E dokumentumok elfogadásával ért véget vasárnap az RMDSZ tizedik tisztújító kongresszusa.
Partnerségre törekszik az elnök
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és a Fidesz–KDNP-nek vannak közös érdekei, sokkal több dolog köti össze őket, mint amennyi elválasztja – mondta az MTI kérdésére vasárnap Nagyváradon Kelemen Hunor. A szövetség új elnöke közvetlenül szombat esti megválasztása után jelezte a küldötteknek és az újságíróknak: korrekt kapcsolatokra törekszik majd a magyar kormánnyal, a kormánypártokkal és az ellenzéki erőkkel.
Az MTI erre vonatkozó kérdésére vasárnap, a kongresszus befejezése után kifejtette: vannak olyan közös érdekek a nemzetpolitikában, amelyek összefogást tesznek szükségessé. „Ez mindannyiunk érdeke. Érdeke a magyar kormánynak, hogy az erdélyi magyarságnak erős politikai képviselete legyen, és érdeke ennek a magyar közösségnek is, hogy erős és tekintélyes magyar kormány legyen, amely a nemzetközi politikában is képes a szavát hallatni” – mondta Kelemen Hunor, aki szerint az is mindenkinek érdeke, hogy a magyar–román kapcsolatok jól alakuljanak.
Felhívta a figyelmet azokra az alapértékekre is, amelyek szerinte mind az RMDSZ, mind a Fidesz–KDNP programjában régóta jelen vannak. Utalt arra, hogy ugyanahhoz a politikai csoporthoz, az Európai Néppárthoz tartoznak. „Ilyen szempontból sokkal több dolog köt össze bennünket, mint amennyi elválaszt. Szoros kapcsolatokra és partnerségre törekszem a magyar kormánnyal, a kormányzó pártokkal” – szögezte le az RMDSZ új elnöke. Szerinte az a legfontosabb, hogy mindenki világosan lássa: mindannyian felelős, felnőtt emberek vagyunk, és ha egymásra támaszkodunk, sikereket érhetünk el.
(MTI), MNO.hu

Új elnök, régi szövetség (RMDSZ-kongresszus)
Kelemen Hunor, az új elnök
Fölényes győzelmet aratott Kelemen Hunor az RMDSZ tizedik kongresszusán, a küldöttek kétharmadának szavazatával ő lesz a szövetség elnöke a következő négy esztendőben. Kinyújtott kezet ígért az erdélyi magyar szervezetek felé, és azt, hogy szoros, de korrekt partnerségre törekszik a magyar kormánypártokkal.
Román koalíciós partnereikkel nincs, amiért felrúgniuk a szövetséget, amíg betartják a megállapodást — mondotta, és a liberális pártelnök szavaira válaszolva kiemelte azt is, ultimátumot senkitől nem fogadnak el. A nagyváradi kongresszus fegyelmezetten, rendben, a várakozásoknak megfelelően zajlott, feszültséget inkább a háttérben lehetett érzékelni, no meg a meghívottak nyilatkozatai közül néhány kavart kisebb botrányt.
Olosz Gergely fogadta a nagyváradi RMDSZ-kongresszusra érkezőket. Bármilyen irányból közelítették a várost, az elnöki tisztségre pályázó háromszéki képviselő óriásplakátja köszöntötte őket. Intenzív kampány zajlott az elmúlt napokban, s ha Eckstein és Kelemen elsősorban a hivatalos nyilatkozatokra, sajtótájékoztatókra, no meg a baráti, kollegiális háttérbeszélgetésekre korlátozta a meggyőzést, Olosz telefonos üzenetekkel, e-maillel, közvélemény-kutatásoknak álcázott hívásokkal igyekezett meggyőzni a küldötteket. Sem a pénzt, sem az energiát nem sajnálta.
Húsz év után, ugyanott
Szombaton délelőtt már jó egy órával a kezdet előtt nagy volt a nyüzsgés a szakszervezetek művelődési házában, ugyanott, ahol húsz évvel ezelőtt az RMDSZ hivatalos alakuló ülését tartották. Érkeztek, regisztráltak a küldöttek, és helyet, teret foglalt a sajtó, a román hírtévék berendezték stúdióikat, kamerák sora szegeződött ,,lövésre készen" a bejáratra, lesték az érkező fontos román és magyar politikusokat. A tizedik kongresszust ezúttal a megszokottnál kisebb, alig negyedórás késéssel kezdték. A Bihar megyei elnök, Kiss Sándor házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, az RMDSZ súlyát érzékeltetve, no meg céljait jellemezve mondotta: bízik benne, a huszadik kongresszuson ,,Barack Obama, Angela Merkel és Nicolas Sarkozy ül a padsorokban Emil Boc, Victor Ponta és Crin Antonescu helyett". Markó Béla szerint ,,az RMDSZ stabil, nemzetközileg is megkerülhetetlen szervezetté vált" az elmúlt két évtizedben, cáfolta azokat, akik azt mondják, ,,nem haladtunk az általunk választott úton, vagy nem volt helyes az általunk választott út". A magyar és román hozzászólók majd mindenike az RMDSZ és a leköszönő elnök, Markó Béla érdemeit emelte ki, hangsúlyozták mindazt, amit a szövetségnek köszönhet a magyarság, Románia.
Román és magyar üzenetek
Traian Băsescu államelnök üzenetében külön üdvözölte a ,,komoly és jó gazda" magyarokat, és az RMDSZ-tagokat, ,,akik partnerek voltak a nehéz időben", Emil Boc miniszterelnök, a DLP elnöke szintén a nehéz időkben való kiállásért hálálkodott, és a válság végét, a jobb jövőt ígérte, elhangzott, csökkentik a társadalombiztosítási hozzájárulást, és a következő évben románok és magyarok egyaránt jobban élnek majd. Nem véletlenül emelte ki több ízben a magyarok szavatartását, tisztességét, hisz a két ellenzéki párt elnöke, Victor Ponta és Crin Antonescu igen egyértelműen fogalmazott: a magyarokkal, az RMDSZ-szel gyorsabban, nélkülük lassabban, csak a 2012-es választás után következhet be a nagy többség által (a lakosság 90 százalékát említették) igényelt változás, de velük vagy nélkülük megteszik a szükséges lépéseket, a szövetség döntése, melyik oldalra áll. A liberális pártelnök megfogalmazása ultimátumszerű volt, ha most nem csatlakozik hozzájuk a magyar érdekvédelmi szövetség, jövőre már nem kérnek belőle.
A magyarországi politikusok közül Semjén Zsolt, a KDNP elnöke a magyar—magyar, a román—magyar viszony, illetve az erdélyi magyarság szempontjából világította meg az RMDSZ szerepét, az összefogás szükségességét emelte ki, Pál apostol szavait idézte: ,,ha marjátok és rágjátok is, fel ne faljátok egymást". A Fidesz nevében felszólaló Pelczné Gáll Ildikó beszéde sokakban ellenérzést váltott ki, úgy értékelték, a magyar kormánypárt akaratát próbálja rákényszeríteni a szövetségre. A Fideszes alelnök felidézte, az elmúlt két évtizednek voltak sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásban sem, kifejtette: megújulásra van szükség, megfelelő politikai válaszokkal, de feltette a kérdést: ,,megvan-e az értékrend, amelyre építeni lehet, elég stabil-e, s megvan-e az irány, a célok?". Véleménye szerint újra kell értelmezni, kik a szövetségesek, és a hozzájuk fűződő viszonyt, és elmondta, az számíthat a Fidesz támogatására, aki nem a könnyebb de kompromisszumoktól terhes utat választja. A határon túli magyar szervezetek képviselői, helyzetükből adódóan, a negatív (Szlovákia) és pozitív (Vajdaság) példákat, ezek tanulságait idézték, az LMP elnöke, Schiffer András pedig azokat bírálta, akik ,,Budapestről osztják az észt".
Múlt és jövendő — Markó szemszögéből
Markó Béla beszámolójában az elmúlt 21, illetve 18 év mérlegét vonta meg, ,,az RMDSZ az erdélyi magyarság közös szellemi-politikai vagyona" — mondotta. Majd két évtizedes politizálása legnagyobb tanulságaként fogalmazta meg: a Kós Károly-i eszme, az erdélyi lélek önállósága tartotta meg a szövetséget a politikában, és hogy továbbra is a függetlenség megőrzése a záloga megmaradásuknak. Számba vette, hogy az 1990-ben, 1993-ban megfogalmazott programok majd minden pontja teljesült, ,,egyedül az akkor még csak általánosságban emlegetett területi autonómia maradt beváltatlan követelésünk" — mondotta, s kiemelte, ennek kell majd a következő évek nagy prioritásának lennie, az előfeltételeket sikerült megteremteniük. A leköszönő elnök felidézte a szembenállást a mérsékeltek és radikálisok között. ,,Azok, akik a román parlamentben vagy később kormánykoalícióban próbáltak eredményt elérni, joggal nevezhetők mérsékelteknek azokhoz képest, akik akkor még hevesen tagadták a románokkal való politikai párbeszéd, netán együttműködés értelmét" — emlékeztetett. A tizennyolc év legnagyobb belső politikai változása éppen az — vélte a szónok —, hogy ma már ilyen értelemben mérsékeltek vitáznak mérsékeltekkel. Egyértelműen Tőkés Lászlóra utalt, aki korábban bírálta az RMDSZ kompromisszumkészségét, de ,,most ott van az Európai Parlamentben, pártot alapít, és minden bizonnyal román parlamenti jelenlétről, esetleg kormányzásról álmodik".
Felidézte, elnöksége 18 éve alatt 14 választást küzdöttek végig, s bár a szavazatok száma valóban fogyott, az arány maradt, a román parlamentben például ma is ugyanolyan, mint 1993-ban. A szervezet két évtized során elért vívmányai között említette, hogy a magyar nyelv ma Erdélyben számos helyzetben hivatalos erővel bír, ma a magyarok nemzeti ünnepét a román államelnök és miniszterelnök köszönti, szimbólumaik használatát kormányhatározat szavatolja, köztéren áll az aradi Szabadság-szobor, az oktatás területén sikerült a magyar közösség számára kedvezőbb jogszabályokat elfogadtatni. ,,Mindennapos dilemmánk, hogy miképpen integrálódhatunk egyrészt a magyar nemzet egészébe, másrészt a romániai társadalomba úgy, hogy közben önállóak is vagyunk, és alapjában véve a fontos döntéseket mi hozzuk meg" — mondotta Markó, aki szerint tulajdonképpen ez az autonómia. Együttműködésre, összefogásra azonban szükség van, ,,ha az eszközökben nem is, de legalább a célokban újból és újból meg kellene egyeznünk" — fejtette ki. Nem elvitatható, hogy az RMDSZ-nek sikerült az elődök által eltékozolt javak egy részét visszaszereznie ,,nemcsak jogokat, hanem anyagi javakat is", de azt is tudni kell, hogy egyetlen rossz döntés elsöpörheti ezek jelentős részét — fejtette ki. Markó Béla beszéde végén arra kérte a kongresszust: szavazzon bizalmat továbbra is annak a politikának, amelyet együtt alakítottak ki, és amelynek lényege, hogy ,,szövetségben kell lennünk, egységesnek kell lennünk, sorsunkról továbbra is nekünk kell döntenünk".
Elnökjelöltek a porondon
Markó Béla búcsúja végén ezúttal sem maradt el a hosszan tartó vastaps, és akárcsak az SZKT-n, Takács Csaba ezúttal is könnyekkel küszködve köszönte meg munkáját, ,,nagyrabecsülésük jeleként" átadta a Bethlen Gábor-emlékplakettet. A felszólalások hosszú sora következett, több mint harmincan méltatták Markó elnöki tevékenységét, szóltak a célokról, elképzelésekről, a jövőről. A szombati nap legizgalmasabb momentumára késő délután, hat óra körül került sor, a három elnökjelölt: Olosz Gergely, Kelemen Hunor és Eckstein-Kovács Péter ismertette programját, elképzeléseit. Sok újat egyikük sem mondott, Olosz egy korszak lezárulásáról beszélt, és arról, hogy tőlük függ, minek a megvalósítására képesek, Kelemen kiemelte, a következő esztendők a regionális politikáról és a kollektív jogokról szólnak, de hangsúlyozta azt is, új fejezetet nyitnak a szövetség történetében. Eckstein elmondta, az emberek változást, stílusváltást akarnak, ő alkalmas sikeressé tenni a szövetséget a következő esztendőkben.
Háromnegyed kilencre lett eredmény, és ezúttal csak alig néhány perccel a hivatalos bejelentés előtt szivárgott ki a végleges változat: az érvényes 536 voksból Kelemen Hunor szerzett meg 371-et, Eckstein-Kovács Péterre 118-an szavaztak, Olosz Gergelyre 47-en. Kelemen Hunor megválasztása után bejelentette, a kétharmados többség kötelezi, egy erős szövetség erős elnöke kíván lenni. S bár eredetileg vasárnap délelőttre tervezték, már a szavazatszámlálás alatt elkezdték az alapszabályzat módosítását, és hatott a figyelmeztetés, ha kell, késő éjszakáig maradnak, gyorsan, a tervezett formában fogadták el a változásokat. Néhány erőtlen módosításpróbálkozás volt, ám eredménnyel egyik sem járt. Ennél is hatékonyabbak voltak vasárnap délelőtt, szűk egy óra alatt megszavazták a szövetség új programját, és elfogadtak hat határozatot, az RMDSZ tizedik kongresszusa délelőtt fél tizenegykor kezdődött és fél tizenkettőkor be is zárta munkálatait.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor az RMDSZ új elnöke
Kelemen Hunor nyerte az RMDSZ elnöki tisztségéért folytatott versenyt szombaton, a szervezet Nagyváradon tartott tisztújító kongresszusán. A szavazáskor az 538 leadott szavazatból Kelemen Hunor 371-et kapott, Eckstein-Kovács Péter 118, Olosz Gergely pedig 47 voksot tudhat magáénak. Összesen két érvénytelen szavazatot regisztráltak. Kelemen a szavazatszámlálás után úgy fogalmazott: az RMDSZ nyitott, befogadó szervezet lesz, amely odafigyel minden óhajra. „Kinyújtom a kezem minden olyan szervezet fele amely a politikában szerepet akar vállalni” - mondta. Hangsúlyozta: szoros partneri kapcsolatra törekszik a magyar kormánnyal, a Fidesszel, a KDNP-vel és azokkal a politikai erőkkel, akik az erdélyi magyarságnak segíteni akarnak. A román politikai pártokkal való kapcsolatot illetően leszögezte: a párbeszéd a járható út.
„Hétfőtől újabb fejezetet nyitunk, készülünk a 2012 önkormányzati választásokra. Egy napot sem hagyhatunk ki. Ki kell elemezni hol kell korrigálni és miként fogunk felkészülni” - mondta az új elnök. Hozzátette: mindenkinek jó elnöke szeretne lenni, egy erős szövetség vezetője.
Kelemen Hunor megbízható, hiteles szövetséget építene
Kelemen a szavazás előtti kortesbeszédében úgy fogalmazott: egy új fejezetet nyitnak a szövetség életében. Mint mondta: programja a megújulás, a változás programja. Ő személy szerint a kiszámítható, megtervezett változás, az ésszerű megújulás híve. Nincs szükség kiszámíthatatlanságra, káoszra és kapkodásra, elég erejük és bátorságuk van, hogy a szükséges változásokat életbe ültessék.
Szövetségi elnöki programját említve három elvről beszélt: szolidaritás, arányosság és egyensúly a döntéshozásban. Ezek szerint ki kell szélesíteni a döntéshozatalt, beleszólást kell biztosítani a napi munkába a megyei és területi szervezeteknek, a platformoknak és az ifjúsági szervezeteknek. Az önkormányzatok szerepe felértékelődött, ami maga után vonja a helyi választottak súlyának növekedését a döntéshozatali testületekben.
Kelemen szerint az identitásért folytatott küzdelemben is új fejezetet kell nyitni. Nem mondhatnak le a szélesebb anyanyelv-használati jogokról, kulturális és területi autonómiáról vagy a fejlesztési régiók átszervezéséről. Mindezek mellett a kormányzati munkánkban a hangsúlyt munkahelyteremtésre, stabil és fenntartható gazdasági növekedésre, illetve a versenyképességé növelésére kell helyezni.
"Úgy fogjuk tovább építeni ezt a szövetséget, hogy benne helye legyen minden jóakaratú embernek" - hangsúlyozta. Úgy építjük tovább a mi szövetségünket, hogy megbízható és hiteles, ugyanakkor sikeres szervezete legyen a romániai magyar nemzeti közösségnek.
Azt is elmondta, hogy nem fogadja el a szövetségnek, illetve a romániai magyaroknak gyarmatként való kezelését. Azt mondta: erős és kiegyensúlyozott vezetője leszek annak a csapatnak, amely az elkövetkező időszakban sikerre viszi az RMDSZ-t és a romániai magyarokat.
Eckstein-Kovács Péter: nem támogatom a pártosodást
Nem támogatja a Kelemen Hunor felvázolta, az RMDSZ-nek a pártosodás felé vezető elképzeléseket Eckstein-Kovács Péter. „Nagyon nem szeretném, hogy politikailag Borbély László kötelezze el az RMDSZ-t” - mondta Eckstein a szavazás előtt, utalva Kelemen Hunor azon elképzelésére, hogy a szövetség politikai alelnöki tisztségét Borbély László töltse be. „Nem vagyok Basescu vagy Markó embere, de a Tőkésé sem és az Orbáné sem – hangsúlyozta - én az erdélyi magyar választók embere vagyok.” Eckstein-Kovács kifogásolja, hogy a tervezett alapszabály módosítás szerint a volt elnöknek és a politikai elnöknek is külön irodákat tartanak fenn, szerinte a forrásokat inkább a megyei és területi szervezetekre kell költeni, hiszen Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek és Borbély László miniszternek is van már irodája.
„Az emberek nem hiszik Kelemen Hunornak hogy erős elnök lesz – nekem ezt elhihetik” - szögezte le. Úgy fogalmazott: demokráciára van szükség vagyis a választók érdekeit kell képviselni. A területi és kulturális autonómia iránti elkötelezettségét azzal példázta, hogy „már akkor híve voltam, amikor a területi autonómia még szitokszó volt”.
Az elnökjelölt figyelmeztetett: nagyon nehéz lesz a következő két esztendő, mivel önkormányzati és parlamenti választásokon kell megmérkőzniük. „Ez a választás arról szól, hogy bejutunk-e a parlamentbe, eredményesen szerepelünk-e a helyhatósági választásokon” - mondta. Úgy vélte, meg tud egyezni azokkal is, akik már nem bíznak a szervezetben és képes lesz visszahozni az RMDSZ-be a megszorító intézkedések melletti kiállás miatt kiábrándult embereket.
Olosz Gergely: a magyarság kell vezesse az RMDSZ-t
Olosz Gergely kortesbeszédében a legfontosabb kérdéseknek azt tartja, hogy a magyarság milyen jövőt teremt magának. Képes lesz-e a szövetség megerősödni és szélesre nyitni kapuit vagy pedig kicsinyes belső csatározások közepette meggyengül, ezzel pedig az egész magyarságnak kárt okoz. Felhívta a figyelmet, hogy miközben a szövetséget bővítik, nem kell megfeledkezni azokról akik a mindennapi nehézségek között őrzik magyarságuk a Székelyföldön vagy a szórványban. „A magyarság kell vezesse az RMDSZ-t és nem fordítva” – mondta
Krónika (Kolozsvár)

Elnököt váltott a körüludvarolt RMDSZ
Egy napra Nagyvárad került a romániai média fókuszába, itt tartották ugyanis a Romániai Demokrata Szövetség tizedik kongresszusát, amelyen új elnököt választottak a tizennyolc év után leköszönő Markó Béla helyére, és jelentősen átszervezték a párt döntéshozó, irányító testületeit.
A kormányon lévő RMDSZ nagy fegyvertényként könyvelheti el, hogy az összes romániai parlamenti párt elnöki szinten képviseltette magát a rendezvényen, és a felszólalók egybehangzóan elismeréssel nyilatkoztak a szövetségről, így tett levelében a Kuvaitban tartózkodó Traian Băsescu államfő és videóüzenetében Wilfred Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke is. Ezért keltett meglepetést, sőt megütközést, amikor Pelczné Gáll Ildikó Fidesz-alelnök sokakat sértő, kioktató beszédében mintegy utasította a küldötteket, hogy melyik elnökjelöltre szavazzanak, hogy elnyerjék a magyar kormánypárt támogatását. A küldöttek jó része viszont hurrogással fejezte ki nemtetszését, majd a hozzászólások rendjén számosan szögezték le: az RMDSZ-nek ne diktáljanak se Brüsszelből, se Bukarestből, de Budapestről se. A voksoláskor is eszerint jártak el, így a területi szervezetek többségének és a leköszönt Markó Béla támogatását élvező Kelemen Hunort több mint kétharmados többséggel választották elnöknek. Az eredményhirdetés utáni sajtóértekezletén utóbbi úgy reagált: már el is felejtette az ominózus beszédet, amelyben a Fidesz-alelnök például lomha, beteg szervezetnek nevezte a szövetséget.
Megnyugodhat egyelőre az RMDSZ-szel együtt kormányzó Demokrata–Liberális Párt, mert Markóval egybehangzóan az új szövetségi elnök is kijelentette: nincs okuk más partnert keresni, amíg a mostani tartja magát a megállapodáshoz. Emil Boc pártelnök-kormányfő ezt igyekezett bizonygatni kongresszusi üdvözlőbeszédében, amikor az elmúlt évek megszorító intézkedéseit követő, szerinte már hónapokon belül a polgárok zsebén is érezhető gazdasági fellendülést emlegette. A közös, stabil kormányzás fenntartására buzdított az (EPP) elnöke és Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke. Utóbbi emlékeztetett a „ Traian Băsescu vezette D–LP” és a Fidesz–KDNP közötti jó viszonyra, ugyanakkor leszögezte, hogy kulcsfontosságú számukra az „etnikai párt” jelenléte a román parlamentben.
A bukaresti ellenzék vezérei a maguk oldalára igyekeztek csábítani a döntéshozó testületet. A Szociáldemokrata Párt elnöke, Victor Ponta nyílt színi tapsot kapott, amikor azt ígérte, hogy hatalomra kerülésük esetén sosem fognak politikai okból árulással vádolni egy magyar minisztert, amit ez megesett Nagy Zsolt volt informatikai tárcavezetőjével, és sosem fog megesküdni a Bibliára, hogy nem lép koalícióra az RMDSZ-szel. A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Crin Antonescu által felvázolt forgatókönyv szerint a Szociál-Liberális Szövetség kerül hatalomra 2012-ben az RMDSZ nélkül is, de megtörténhet ez hamarosan is az RMDSZ-szel együtt, a szövetségé a döntés. A politikus hosszan méltatta a szervezet szerepét és Markó érdemeit a román–magyar viszonyok átalakításában, a magyarok hozzáértését, megbízhatóságát, kötelességtudatát és szabadságszereteté, amiért ő tiszteli, becsüli és szereti e közösség tagjait. A tisztelet és szeretet hangján szólt a tisztségből távozó szövetségi elnökről Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök is, aki könnyeivel küszködve olvasta fel a méltatást, majd a szervezet nevében egy Bethlen Gábor fejedelmet ábrázoló domborművet adott át neki.
Markó utolsó szövetségi elnöki beszámolójában az irányítása alatt eltelt tizennyolc év lényeges momentumairól emlékezett meg, a romániai magyar közösség legfőbb politikai eszközeként, +közös szellemi-politikai vagyonunkként” láttatta az RMDSZ-t. A számos hozzászólás után – az eredeti programhoz képest közel háromnegyed órás késéssel – kezdődött az új szövetségi elnök megválasztása titkos szavazással. Amíg számolták a voksokat, a kongresszus az alapszabályzat módosító javaslatairól döntött, és végére is ért még szombaton este. A számláló bizottság elnöke 21 óra előtt pár perccel közölte az eredményt: az 536 érvényes voksból (2 volt érvénytelen) 371-et kapott Kelemen Hunor, 118-at Eckstein-Kovács Péter, aki hiába jelentette ki, hogy ő nem Băsescu embere, és mindössze 47-et az Orbán Viktor támogatását élvező Olosz Gergely.
Az alapszabályzat változtatásán több hónapig dolgozott egy különbizottság, és a kongresszuson lényegében csak megerősítették a legutóbbi SZKT-n már előterjesztett javaslatokat. Így létrehozták a politikai alelnöki státust, betöltőjét a legközelebbi SZKT választja meg, de nyílt titok, hogy Borbély Lászlónak szánják a külpolitikáért, kormányzati kapcsolattartásért felelős tisztséget. Az eddigi Ügyvezető Elnökség feladatait két testület veszi át: a Főtitkárság (fizetett alkalmazottakkal) az adminisztratív szervezésért felel, a 18 tagú Szövetségi Elnökségben (SZE) pedig a politikai irányításért a parlamenti frakcióvezetők és azon területi elnökök részvételével, amely megyékben a magyarság részaránya meghaladja a 15 százalékot. Ezzel teljesült a Bihar megyei és partiumi területi szervezetek óhaja, nagyobb beleszólást kapnak az RMDSZ irányításába. A szórvány-megyék szervezeteit éves váltással összesen két személy képviseli. Az eddig 14 fős Szövetségi Állandó Tanácsban is helyet kap az SZE minden tagja, továbbá a megalakuló három Regionális Önkormányzati Tanács elnöke, a szórványt és a platformokat ebben is két-két személy reprezentálja. Az alapszabályzat az idénre ígéri a Kulturális Autonómia Tanács megalakítását.
Tegnap a programmódosítással – nagyobb hangsúlyt kapott a székelyföldi önrendelkezés, az oktatás meg a szórvány – és néhány kongresszusi határozat elfogadásával, a tervezettnél másfél órával hamarabb zárult le a kongresszus. Fellélegezhetett a több mint százfős helyi rendezőcsapat, amelynek tagjai fáradhatatlan figyelemmel őrködtek azon, hogy a félezernél több küldött, a több tucatnyi meghívott, a közel másfélszáz sajtós semmiben se szenvedjen hiányt. Dicséretre méltó a profi módon felszerelt és berendezett sajtószoba, a Szakszervezetek Művelődési Házának összes székére rákerült új, a tulipán emblémájával ellátott huzat, az egész épület dekorációja, amelyből az élővirág-kompozíciókat sem felejtették ki.
Máté Zsófia, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kiterjesztenék a csángók oktatását
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának tegnapi budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe tovább tanulni. A 2010—2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több óvodáskorú gyermekkel foglalkozni. Még legalább húsz-harminc helyszínt szeretnének bevonni a programba, és újabb magyar házakat alakítanának ki. A magyar házak nem csak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak — hangsúlyozta. Szorgalmazta továbbá, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, alakítsanak ki egy oktatási-kulturális központot, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön. Mint mondta, az anyanyelven való tanulást a törvények ugyan biztosítják, de a helyhatóságok gyakran nem tartják azt be. Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint a csángókérdés egyrészt sikertörténet, másrészt nagyon sok még a megoldandó probléma. Ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon túli magyarságról — fogalmazott. A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 000-ről 45 000-re csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan. Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke szerint jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész, Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kalmár Ferenc KDNP-s politikus elsősorban a székelyföldi kapcsolatok terjesztésében lát lehetőséget. A bákói magyar ház felépítése szerinte kemény ellenállásba ütközik majd, de ennek ellenére meg kell próbálni — vélekedett. Szili Katalin, a bizottság független alelnöke problématérkép készítésére tett javaslatot, hogy valóban elérjék a nyelv és a kultúra megtartását Csángóföldön. Azt is kezdeményezte, hogy a finanszírozás ügyét később tűzze napirendjére a bizottság. Szávay István (Jobbik) arra biztatta képviselőtársait, hogy hozzá hasonlóan vállaljanak keresztszülőséget egy-egy csángó gyermek támogatása érdekében.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Diószegi László: 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélő csángók száma
A moldvai csángómagyarok oktatási programjának fejlesztését és kiterjesztését szorgalmazta az asszimiláció megállítása érdekében Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának hétfői budapesti ülésén.
Solomon Adrián kiemelte: míg 2000-ben két helyszínen, ma már 24 faluban folyik magyar oktatási program, amelynek eredményeként sok gyermek jelentkezik magyar tanítási nyelvű intézménybe továbbtanulni. Mint elmondta, a 2010-2011-es tanévben 1860 gyermeket sikerült a programba bevonni, ugyanakkor szeretnének minél több gyermeket elérni, és minél több óvodás korú gyermekkel szeretnének foglalkozni. Kiemelte: még legalább 20-30 helyszínt szeretnének a programba bevonni, és további magyar házakat is szeretnének kialakítani. A magyarházak nem csak a gyermekek, hanem az egész falu életében nagyon fontos szerepet játszanak – mutatott rá.
Az elnök szorgalmazta azt is, hogy Bákóban, ahol a legtöbb csángómagyar él, egy oktatási-kulturális központot alakítsanak ki, és magyar nyelvű médiumok is működjenek Csángóföldön.
Diószegi László, a Teleki László Alapítvány igazgatója szerint ha nem indult volna el a csángó oktatási program, ma nem beszélhetnénk a Kárpátokon túli magyarságról. Az eredmények közé sorolta az Európa Tanács 2001-es témában megfogalmazott ajánlásait, hogy veszélyeztetettnek nyilvánították kultúrájukat. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy az elmúlt tíz évben az oktatási programot miért szinte kizárólag magyarországi forrásból valósították meg, miért volt elenyésző a román forrás, s az RMDSZ miért nem lépett fel hatékonyan.
A jövőre nézve elengedhetetlennek tartotta Bákóban magyar nyelvű középfokú oktatási intézmény kialakítását. Megjegyezte: mára a korábbi 62 ezerről 45 ezerre csökkent a magyarul még beszélők száma, és a korfája is meglehetősen rossz ennek a népcsoportnak. A csángóügy egyben modell is, hiszen a Kárpát-medence magyarságának többsége szórványban él. Ha az alkalmazott megoldások sikeresek, akkor azok máshol is használhatók lehetnek – hangsúlyozta.
Pákozdi Judit, a Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke az előrehaladott asszimilációra hívta fel a figyelmet. Megjegyezte: előrelépéshez e téren magukra a csángókra is szükség van, ezért identitásukat erősíteni kell.
Horváth Szilárd, a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy jó lenne, ha minden magyarul tanuló csángó gyermeknek lenne egy befogadó családja Magyarországon. Elmondta: az alapítvány közel 300 millió forinttal támogatta a csángóföldi programot az elmúlt mintegy hat évben. Ugyanakkor úgy látta, a civil szférában még van tartalék, ezért a kezdeményezések, támogatási formák további bővítését szeretnék elérni. Ezek között említette a Csángóföldön oktató tanárok, kiadványok, többnyelvű misekönyvek kiadásának támogatását. Fontosnak tartotta, hogy együtt tudjanak működni az állami szférával, az erről szóló egyeztetések már megkezdődtek.
A diószéni születésű, moldvai csángó keramikusművész Petrás Mária arról beszélt, először történik meg, hogy a magyar Országgyűlés asztalára kerül az ügyük. Kapcsolódva az előtte elhangzott felvetésekhez, megerősítette, helyzetükön nagyon sokat segítene ha magyar nyelvű médium működhetne Csángóföldön. A moldvai magyarságot úgy fosztották meg nyelvétől és magyar nyelvű misétől úgy, hogy soha nem kérdezték meg őket – mutatott rá, hozzátéve: hibás megközelítés lenne, ha most azt kérdezgetnék tőlük, hogy valóban magyarnak vallják-e magukat.
Kalmár Ferenc (KDNP) szintén arról beszélt, hogy nagyon fontos lenne magyar nyelvű rádió, vagy televízióadás elindítása, illetve az oktatási program bővítése. A KDNP-s politikus elsősorban a székelyföldi kapcsolatok terjesztésében lát lehetőséget. A bákói magyar ház felépítése szerinte kemény ellenállásba ütközik majd, de ennek ellenére – mondta – meg kell próbálni.
Szili Katalin, a bizottság független alelnöke problématérkép készítésére tett javaslatot, hogy valóban elérjék a nyelv és a kultúra megtartását Csángóföldön. Azt is kezdeményezte, hogy a finanszírozás ügyét később tűzze napirendjére a bizottság. Szávay István (Jobbik) arra biztatta képviselőtársait, hogy hozzá hasonlóan vállaljanak keresztszülőséget egy-egy csángó gyermek támogatása érdekében.
Transindex

Mi rosszat üzent a Fidesz az RMDSZ-nek?
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete - noha ilyen irányú erkölcsi kötelezettsége nincs - láthatóan ki szeretné köszörülni azt a csorbát, amit a február végi RMDSZkongresszus ejtett a nyitott, toleráns, vendégszeretõ és befogadó, tisztelettudó és udvarias Nagyvárad (fantom)képén. Ezért hívta meg a március 15-i ünnepségekre Pelczné dr. Gáll Ildikó EP-képviselõt, a Fidesz Magyar Polgári Párt alelnökét. Mint ismeretes, a szocreál miliõben ülésezõ, egykori pártkongresszusok hangulatát idézõ, jórészt elõre megírt forgatókönyv alapján lezavart és nagyon sok közpénzt elpocsékolt kongresszuson - ami semmire nem adott választ azon kívül, hogy minden marad a régiben - a tulipános küldöttek (gyakorlatilag maga a pártapparátus) minden román vendég elõtt földig hajoltak, minden felszólalót „hosszantartó, hatalmas tapsban” részesítettek, kivéve épp a legnagyobb magyar kormánypárt, a Fidesz képviselõjét. Akit hölgy létére képesek voltak tiszteletlenül, zajongva, ricsajozva fogadni. Magyarán: alaposan kiviselte magát a magasságos kongresszus, letörölhetetlen szégyenfoltot ejtve a Bukarestbõl diktált rommagyar nemzetpolitika orcáján. Még az idõközben pártelnökké választott Kelemen Hunor is kénytelen volt szabadkozni, de az utólagos kozmetikázásban nem lelt partnerre a pártsajtóban, ami ezt úgy adta hírül, hogy „Pelczné Gáll Ildikóra pedig fátylat borítanak”, majd, gusztustalan nyelvi bukfenccel. (Az ízléstelenségben amúgy Frunda György RMDSZguru süllyedt a legmélyebbre a kolozsvári román tévének adott interjújában, amikor úgy tett, mintha nem is emlékezne a Fidesz-alelnök nevére, majd egész egyszerűen lebutalibázta.) A magyarországi balliberális média kéjelegve adta hírül, hogy „hatalmas botrányt váltott ki a fideszes Pelczné Gáll Ildikó RMDSZ-t megfenyegetõ beszéde Nagyváradon”, ami egyfelõl merõ hazugság, mert nem a politikus beszéde váltott ki botrányt, hanem a küldöttek reakciója a jóérzésű emberekben, másfelõl a „fenyegetés” is merõ csúsztatás és manipulálás, mindkettõ gyakori eszköze annak az anyaországi sajtónak, amit egy ismert írónk ekként jellemzett egyszer: „hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak 168 órán keresztül”. Az RMDSZ-es lakájsajtó természetesen ezzel összhangban próbálta meg a Fidesz és az Orbán-kormány ellen hergelni az erdélyi közvéleményt, csak egy dolgot felejtett el megírni, mégpedig azt, hogy Pelczné Gáll Ildikó bármit mondott volna, a szcenárium már készen volt az õ Váradra érkezése elõtt. Ez abból is kiderül, hogy beszédét sosem közölték, belõle csak részleteket ragadtak ki, és „elfelejtették” közhírré tenni, hogy a hurrogók a Kelemen választókörzetébõl kikerült, a hátsó sorokban megbújt hargitai küldöttek voltak, akikhez betársult a központi pártvezetés néhány hangadója. Az új elnöknek majd ezt is meg kell magyaráznia, amikor fátylat borítani és pénzt kunyerálni megy Budapestre.
Egy másik médiablöfföt is érdemes itt felemlíteni: a balliberális és tulipános lakájsajtó mindvégig azt híresztelte, hogy a magyar kormányzat az elnökségért elindult Olosz Gergelyt támogatta, s hogy a Fidesz-alelnök beszéde szavazatokat vont el a jelölttõl, holott soha senki hivatalosan nem tette le a garast Olosz mellett, õ maga próbálta azt a látszatot kelteni, hogy Orbán Viktor preferáltja. Kelemen, Eckstein, Olosz - egyre megy, egyik sem lett volna képes azt a kívánatos fordulatot kieszközölni az RMDSZ-ben, amire Pelczné Gáll Ildikó is célzott abban a beszédében, amit azért teszünk közzé itt és most, hogy olvasóink is láthassák, mi verte ki a biztosítékot az „elvtársak egy csoportjánál” azon a bizonyos „jubileumi” kongreszszuson, Nagyváradon, 2011. február 26-án.
Beszéd a Kongresszuson
Engedjék meg, hogy néhány gondolatot megosszak Önökkel, melyek talán segítségükre válhatnak abban a döntõ pillanatban, amikor Önök ma itt vezetõt választanak az RMDSZ élére. A mai nap nemcsak egyike a 365 napnak, nem csupán egy a fontos napok közül, és nem csak egy a tisztújító kongresszusok sorában. A mai nap korszakhatár lehet a RMDSZ életében. A változás, ami mindannyiunk életében eljön, ma ide is eljöhet Önök közé. Ez a változás azonban nem csak a fiatalításról szól - többrõl van itt szó - , a mai nap az útkeresésrõl és a helyes út megtalálásáról is szól. Azaz a jövõ együttműködésérõl szól, amely új hajlandóságot mutatva lezárhatja az elmúlt mintegy két évtizedes korszakot, amely korszaknak voltak nagy sikerei, de nem szűkölködött az ellentmondásokban sem. Önök ma megkapják az esélyt arra, hogy változtassanak. Ugyanakkor ma már nem jók a múltbeli válaszok, nem elegendõek a múltban jónak hitt félmegoldások.
Ma itt Önök a múlt örökségét nem elfelejtve a jövõrõl, gyermekeinkrõl, ugyanakkor hagyományaink ápolásáról, a tradícióinkról, egyszóval nem csak a saját, de a közös életünkrõl is döntenek. A változás bizonyos idõközönként önmagától is bekövetkezik. A fontos kérdés azonban az, hogy felkészültek vagyunk-e a változásra. Sodródunk-e vele, vagy tudatosan, felelõsségünket felismerve irányítjuk-e döntéseinket? Önöknek a mai napon alkalmuk van választani a sodródás, alkalmazkodás, vagy a tudatos jövõépítés között.
A döntésük meghozatalakor azonban figyelniük kell környezetükre, figyelni kell az Önöket körülvevõ közösségekre, ami az RMDSZ vonatkozásában a minden megyére kiterjedõ magyar közösségeket jelenti. Ha ez a figyelem és gondoskodás elmarad, akkor valami véget ér. Ha egy test elfárad - és ugyanez igaz egy nagy szervezetre is - , lomha lesz, lelassul, és elõbb utóbb elõjön a betegség, mellyel a test jelezni kíván. Ezek a jelek fontosak, tisztelt hölgyeim és uraim, mert a figyelmetlenségbõl adódó veszteségek sajnos pótolhatatlanul egy életre szólnak.
Egy politikai szervezet életében is megfigyelhetõ ugyanezen folyamat: a tagok elmaradoznak, az aktivitás lelassul, a lelkesedés alábbhagy, a külsõ megítélés számottevõen romlik. Ekkor szólal meg bennünk - eleinte egészen halkan, majd egyre vészjóslóbban - az a bizonyos belsõ hang, mely azt mondja, hogy valami nem jó, valami más kell. Igazi politikai nagyság, aki ezt a hangot kellõ idõben meghallja.
Önök ma eljutottak erre a szintre, amihez õszintén és szívbõl gratulálok!
Megújulás kell, ami a megfelelõ politikai válaszokkal felel majd a minket körülvevõ kérdésekre, úgymint társadalom, a család, a gazdaság, vagy éppen a környezetvédelem ügye. És itt kell feltenni az alapvetõ kérdéseket, hogy megvan-e az az értékrend, amire a megújulás nevében a szövetséget építeni lehet? Ha megvan ez a stabil alap az építkezéshez, akkor kérdés az lesz, hogy megvan.e az irány, végül megvannak-e a kitűzött célok? Ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket megválaszoljuk, rögzíteni kell azt az egyszerű tényt, hogy kik a szövetségeseink, és majd a szövetségeseinkhez fűzõdõ viszonyt is, s benne a FIDESZ-hez fűzõdõ viszonyt is újra kell értelmezni. A következõ kérdés a magyarság mint kisebbség érdekeinek képviselete és annak érvényre juttatása. A magyar közösségeket is csak úgy lehet tisztességesen sikerrel képviselni, ha az idõk szavát értve, a közösséghez való viszonyt újragondolva, a közösségek valós igényeit megismerve és felkarolva fordulunk közösségeink felé. Azaz az összmagyarság közös ügyét nem lehet szövetségesek, segítõk nélkül elõre vinni.
Hölgyeim és Uraim! Talán nem is tudják elképzelni, milyen felemelõen jó érzés látni, hogy az Európai Néppárt magyar delegációjában ez már megvalósult, ott õszintén tudunk beszélni a problémáinkról. Hölgyeim és Uraim! Olyan lehetõségek elõtt állunk mi magyarok itt Európában, amelyekkel csak együttesen tudunk élni. Amikor kérdésem, netalán gondom van - a politikában ez nagy dolog -, a legnagyobb bizalom mellett fordulok szobaszomszédomhoz, Sógor Csabához, de ugyanúgy Winkler Gyulához, s ugyanolyan tisztelettel Tõkés Lászlóhoz is. Persze vannak vitáink, ezek sokszor komoly elvi viták is, de milyen jó viták, és mindegyik elõre viszi közös dolgainkat.
Hölgyeim és Uraim! Olyan lehetõségek elõtt állunk mi magyarok itt Európában, amelyekkel csak együttesen tudunk élni. Az adottságaink kiválóak, mi vagyunk az EU soros elnöke, a Fidesz.KDNP, az RMDSZ, sõt a PDL is az Európai Néppárt közös családjába tartozik. S a mi politikai családunk a legnagyobb befolyással rendelkezõ európai parlamenti frakció. Talán szokatlan, hogy egy Tisztújító Kongresszushoz szóló köszöntõ beszédben ezt mondom, de Önök ma, itt elsõsorban nem személyek között választanak. Önök utak között választanak, azt választják meg, hogy hogyan tegyék meg az Önök elõtt álló, feladatokkal és kihívásokkal teli utat. Arról döntenek, hogy a rövidebb úton - netán megalkuvásokkal is övezve - jussanak-e el a kívánt sikerhez, vagy az önös érdekeket mellõzve, kompromisszumok nélkül, hosszútávra szóló építkezésekbe kezdjenek, melyben Európa-szerte is biztos partnerekre találnak.
Nekünk, a ma már 2/3-os támogatottsággal bíró pártnak is sokszor könnyebb lett volna a rövidebb utat választani, mi mégsem ezt tettük. Igaz, sokszor nem volt könnyű, de támogató módon kitartottunk szövetségeseink mellett, és együtt kivártuk a megfelelõ idõt, amely idõ valóban megérett a változásra, ami végül be is következett.
Én mint a FIDESZ alelnöke biztosíthatom Önöket, hogy ha a változás mellett döntenek ma itt, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor mi segítõ kezet nyújtunk Önöknek a kitűzött célok elérésében, és együttműködésünket ajánljuk fel, ahogy ezt tettük eddig is, és tesszük a jövõben is a kárpát.medencei összefogás nevében.
Végezetül, kérem Önöket, hogy soha ne tévesszék szem elõl a tényt, miszerint az itt élõ magyarok már régóta várnak sorsuk valódi felkarolására és a változásra, jobban mondva, õk mindig is a változásra vártak.
Pelczné dr. Gáll Ildikó, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Csángó magyarok tettek állampolgársági esküt
Csángó magyarok tettek ünnepélyesen magyar állampolgársági esküt a március 15-i nemzeti ünnepen tegnap a Budai Várban. Nagy Gábor Tamás (Fidesz—KDNP) I. kerületi polgármester köszöntőjében kiemelte: történelmi ez az ünnep a csángó magyarok szempontjából. A honosítással a csángó magyarok évszázados kirekesztettsége szűnik meg, és magyarsághoz tartozásuk megkérdőjelezhetetlenné válik — mondta.
Azok, akik a magyar állampolgárság mellett döntöttek, egyértelműen bizonyítják a bennünket körülvevő többségi nemzetek beolvasztási kísérleteinek kudarcát. Az állampolgárság felvétele nemcsak a múltnak és múltról szól, a nemzetet nemcsak a közös múlt, hanem ugyanannyira a közös jövő is összetartja — hangsúlyozta. A polgármester — aki szemmel láthatóan meghatódva szólt a csángó magyarokhoz — úgy fogalmazott: lehet, hogy némely dologban különbözőek vagyunk, másként gondolkodunk a világról, egyvalami mégis közös bennünk: a magyarságunk, a nyelvünk és a hitünk, és ez mindennél erősebb kötelék. Ezt az egyszerű érzést, a magyarságunk megélésének érzését évtizedeken keresztül el akarta venni tőlünk egy nemzetellenes hatalom — mondta. A határokon túl élő magyarokat folyamatos megaláztatás, hátrányos megkülönböztetés érte és éri, sajnos, mind a mai napig, így nem volt joguk, hogy anyanyelvükön tanuljanak, misézzenek, és még ezen túlmenően a moldvai csángók évszázadokon át éltek számkivetettként. A csángók egy része azonban minden történelmi törvényszerűséget meghazudtolva megtartotta magyarságát, őrizte kultúráját, táncait, zenéjét, ősi, ízes dialektusát, és őrizték álmaikat, mert álmodni mindenki anyanyelvén álmodik — emelte ki. "Köszönjük az ezeréves ősi imádságokat, a csodálatos népdalokat" — tette hozzá. A közel száz csángó magyar eskütétele után csángó kulturális fesztivált rendeztek a Kapisztrán téren a nemzeti összetartozás jegyében. A rendezvényt Potápi Árpád (Fidesz), az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának elnöke nyitotta meg, aki kiemelte: amire olyan nagyon sokáig, gyakorlatilag huszonegy évet kellett várni, az ezen a hétvégén megvalósulhatott. A kormánypárti politikus szavait a téren taps fogadta, amikor azt mondta, üdvözli a csángó magyarokat a magyar nemzet tagjai között, ahová mindig is tartoztak. Most már hivatalosan is magyar állampolgárok — fogalmazott, és arra kérte őket, legyenek büszkék állampolgárságukra, magyarságukra, és ösztönözzék, hogy minél több moldvai csángó magyar éljen e történelmi lehetőséggel. A moldvai csángókkal külön foglalkozik az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény. Eszerint nekik nem kell bizonyítaniuk, hogy felmenőik Magyarország területén éltek, ők valószínűsíthetik magyar származásukat. Ez az igénylőnek vagy felmenőinek a családneve vagy születési helye alapján történik, de elősegíthetik más okmányok is, például magyariskola-látogatási igazolás, de mellékelniük kell egy magyar nyelven írt önéletrajzot is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Semjén: az RMDSZ-nek változtatnia kell az egyenlő távolságtartás elvén
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) változtatnia kell a magyarországi pártokkal szemben alkalmazott egyenlő távolságtartás elvén a jobb együttműködés érdekében – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, aki a KDNP elnökeként nyilatkozott erről a kérdésről.
A magyar politikussal a Hargita Népe című csíkszeredai napilap közölt interjút szerdán. Arra a felvetésre, hogy az RMDSZ új elnöke, Kelemen Hunor megígérte, rendezi a Fidesz és a romániai magyar szervezet kapcsolatát, és beindult-e már ez a folyamat, Semjén kijelentette: az új kezdet mindenkinek adott. “Mi mindenkivel nagyon szívesen együttműködünk annak érdekében, hogy a magyarság érdekei minél jobban képviselve legyenek” – mondta a politikus.
Ugyanakkor hozzátette – és hangsúlyozta, hogy a KDNP elnökeként mondja ezt -, azRMDSZ által vallott egyenlő távolságtartás elvével nem értenek egyet. Rámutatott: a Fidesz és a KDNP az Európai Néppárt tagja, Romániából pedig ennek a politikai családnak az RMDSZ, Tőkés László és a Demokrata Liberális Párt (PD-L) a tagjai. “Ha egy pártcsalád tagjai vagyunk, akkor miért tartana az RMDSZ tőlünk is és a szocialistáktól is egyenlő távolságot? Ezen az elven változtatni kell egy jobb együttműködés érdekében” – mondta Semjén Zsolt.
Kelemen Hunort február végén választották meg az RMDSZ élére, miután az RMDSZ elnöki posztját tizennyolc évig betöltő Markó Béla nem vállalt újabb mandátumot. Kelemen közvetlenül megválasztása után úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy szoros kapcsolatokra és partnerségre törekszik a magyar kormánnyal, a kormányzó pártokkal. Az RMDSZ elnöke kedden Semjén Zsolttal és Tőkés Lászlóval együtt vett részt a március tizenötödikei erdélyi központi ünnepségen, amelyet Csíkszeredában rendeztek meg. erdon.ro

Semjén változtatást vár az RMDSZ-től
Az RMDSZ-nek változtatnia kell a magyarországi pártokkal szemben alkalmazott egyenlő távolságtartás elvén a jobb együttműködés érdekében – jelentette ki Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, aki a KDNP elnökeként nyilatkozott erről a kérdésről. A magyar politikussal a Hargita Népe című csíkszeredai napilap közölt interjút. Arra a felvetésre, hogy az RMDSZ új elnöke, Kelemen Hunor megígérte, rendezi a Fidesz és a romániai magyar szervezet kapcsolatát, és beindult-e már ez a folyamat, Semjén kijelentette: az új kezdet mindenkinek adott. – Mi mindenkivel nagyon szívesen együttműködünk annak érdekében, hogy a magyarság érdekei minél jobban képviselve legyenek – mondta a politikus.
Ugyanakkor hozzátette, az RMDSZ által vallott egyenlő távolságtartás elvével nem értenek egyet. Rámutatott: a Fidesz és a KDNP az Európai Néppárt tagja, Romániából pedig ennek a politikai családnak az RMDSZ, Tőkés László és a Demokrata Liberális Párt a tagjai. – Ha egy pártcsalád tagjai vagyunk, akkor miért tartana az RMDSZ tőlünk is és a szocialistáktól is egyenlő távolságot? Ezen az elven változtatni kell egy jobb együttműködés érdekében – mondta Semjén Zsolt.
Szabadság (Kolozsvár)

Kárpát-medencei családszervezetek közgyűlése
(MTI) – A családok megerősítésének fontosságát hangsúlyozták a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ) tizedik, jubileumi közgyűlésének résztvevői szerdán a magyar parlamentben. A rendezvényhez kapcsolódva egy hétgyermekes csíkszeredai család tett állampolgársági esküt a Szent Korona előtt.
Jakab István (Fidesz), az Országgyűlés alelnöke köszöntőjében azt mondta, a magyar parlament mindent megtesz azért, hogy az új alkotmányt a határon túli magyarok érdekeinek figyelembevételével fogadják el. Hozzátette: "ez a parlament, ez a ház valamennyi magyar otthona (...), lélekben, gazdaságban és kultúrában egyaránt összetartozunk".
Soltész Miklós, szociális, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkár kiemelte: Európa jövője a családokon múlik, azon, milyen lesz a demográfiai helyzet. Utalva arra, hogy Magyarország lélekszáma a közelmúltban 10 millió alá csökkent, kiemelte: mindannyiunknak óriási a felelősségünk, hogy a negatív tendencia ne folytatódjék.
Mint mondta, ehhez adott lelki megerősítést a kettős állampolgárság, amely egy százéves kudarcsorozatot próbált helyrehozni, s amely talán ahhoz is erőt adhat a fiataloknak, hogy a szülőföldjükön alapítsanak családot.
Raul Sanchez, az Európai Nagycsaládosok Szövetségének főtitkára arról szólt, hogy az összes európai felmérés szerint a nők több gyermeket szeretnének, mint ahány gyermek végül megszületik. Ahhoz, hogy ezek a gyermekek ténylegesen a világra jöjjenek, el kell hárítani minden olyan pénzügyi és jogi akadályt, amely diszkriminálja a családokat – mutatott rá.
Változtatni kell a társadalom szemléletén is – folytatta, hozzátéve: meg kell gyökeresednie a családok, a gyermek tiszteletének. "A nagycsalád ma nem probléma, hanem a problémák megoldása" – summázta a főtitkár.
Harrach Péter, a Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője szerint a családokra a legnagyobb veszélyt a neoliberális dogmák, a közösségellenes gondolatok jelentik. Ezek közé sorolta azokat a nézeteket, amelyek szerint az élet kezdete és vége nem tartozik védelem alá, továbbá az egyneműek házasságát és drogliberalizációt szorgalmazó kezdeményezéseket.
A demográfiai helyzetről szólva azt mondta, hogy tavaly 130 ezren haltak meg és 90 ezren születtek, a 40 ezres különbséget a határon túliak bevándorlása némileg csökkentette, de így is 28 ezer volt a differencia.
Hangsúlyozta: a határon túliak bevándorlása nem lehet követendő cél, mert elsősorban a szülőföldön való boldogulást szeretnék ösztönözni.
Sallay Teréz, a KCSSZ elnöke felidézte a szervezet elmúlt tíz évét, s kitért arra, hogy jelenleg több mint 50 tagszervezetük van. A családok a jövőt jelentik, a megmaradásunkat – fogalmazott, hozzátéve: a családok a közösség alapkövei.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az ünnepélyes eskü után köszöntőjében kiemelte: egy új nemzetstratégia egyik alapvető pillére lehet egy család- és gyermekbarát társadalom kiépítése, a gyermekvállalás feltételeinek javítása. Ezért is tartják fontosnak a határon túli és hazai családszervezetek összefogását, munkájuk koordinálását és további támogatását – hangsúlyozta. Népújság (Marosvásárhely)

Magyar alkotmányozás: százötven módosító javaslatot támogat az előterjesztő
Mintegy 150 módosító indítványt támogat az előterjesztő a Fidesz-KDNP alaptörvény-javaslatához érkezettek közül – derül ki a magyar Országgyűlés honlapján elérhető tájékoztatásból. Ezek sorában összesen egy olyan – a független Ivády Gábor által jegyzett, a Nemzeti hitvallás szövegét érintő – módosítás van, amelyet nem kormánypárti képviselő, vagy bizottság nyújtott be.
A Ház hétfőn szavaz a módosító javaslatokról, az új alkotmány elfogadását április 18-ra tervezik.
A kormánypárti képviselők által előterjesztett alaptörvény-javaslat eddigi parlamenti vitája alapján nem állítható teljes bizonyossággal, hogy feltétlenül minden, az előterjesztő által most támogatottként jelzett módosítás megkapja a szükséges kétharmados többséget: a kormánypárti frakciók soraiban, illetve között is vitát váltott ki például a bírák – akik a jelenlegi szabályok szerint 70 éves korukig dolgozhatnak – szolgálati jogviszonyának általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz kötése, valamint a vármegye szerepeltetése.
Szavazni a házszabály értelmében csak arról a módosító javaslatról (vagy kapcsolódó módosító javaslatról) kell, amellyel az előterjesztő egyetért, vagy amely egyharmados bizottsági támogatást kapott, vagy amelyet a kijelölt bizottság nyújtott be. Legfeljebb három alkalommal élhet azzal a joggal is egy képviselőcsoport vezetője, hogy kéri, valamely indítványról külön szavazzon a Ház. (Saját javaslatát 10 képviselő támogatásával független képviselő is „kikérheti”.) Azokról a módosító javaslatokról, amelyekkel az előterjesztő egyetért, az Országgyűlés egy szavazással szavaz, de bármely frakcióvezető, továbbá, ha nem a kormány az előterjesztő – az alaptörvény esetében nem az –, akkor a kormány is kérheti, hogy legfeljebb három módosítóról a Ház külön döntsön.
Az alkotmányos rendelkezések részleteit számos területen sarkalatos – azaz a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatához kötött – törvények bontják majd ki; mintegy harminc ilyen lehet. Sarkalatos törvény rendelkezik majd egyebek között a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól, a családok védelméről, az egyházakról, a pártok működéséről a sajtószabadságról, a választójogról, a képviselők javadalmazásáról és összeférhetetlenségének eseteiről, a parlamenti bizottság előtti megjelenés kötelezettségéről, a nemzeti vagyon védelméről, az Alkotmánybíróságról, a bíróságokról, az ügyészségről, a helyi önkormányzatokról, a számvevőszék, a Költségvetési Tanács, illetve a jegybank működéséről, a magyar állampolgárságra vonatkozó szabályokról, a hazai nemzetiségek jogairól – köztük az Országgyűlés munkájában való részvételükkel.
Az előterjesztő által támogatott javaslatok alapján, nem szerepel majd az alkotmányban például a kiskorúak után járó szavazati jog lehetősége és az a kitétel, hogy az alaptörvény végén feltüntetik az igennel szavazó képviselők nevét.
Benne lehet, hogy Magyarország pénzneme a forint, hogy mindenkinek joga van – törvényben meghatározottak szerint – a személye, illetve a tulajdona ellen intézett jogtalan támadás elhárításához és, hogy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki arra, aki szándékos, erőszakos bűncselekményt követ el. A köztársasági elnök nevezné ki hat évre a Magyar Nemzeti Bank elnöke mellett a jegybank alelnökeit is. Az alapvető jogok biztosa – akit az Országgyűlés a képviselők kétharmadának szavazatával hat évre választ – helyettest nevez ki a jövő nemzedékek érdekeinek, valamint a hazai nemzetiségek jogainak védelmére – rendelkezhet az új alkotmány.
Az előterjesztő az úgynevezett „támogatott sor” alapján azt rögzítené az alkotmányban, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) – amely a mostani tizenegyről tizenöt tagúra bővül – az alaptörvénnyel való összhang szempontjából megvizsgálja az elfogadott, de ki nem hirdetett törvényeket; bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály, alkotmányjogi panasz alapján az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály, alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntés, a kormány, az országgyűlési képviselők egynegyede, vagy az alapvető jogok biztosa kezdeményezésére a jogszabályok alaptörvénnyel való összhangját; vizsgálja a jogszabályok nemzetközi szerződésbe ütközését. (Korábban, egy bizottsági ülésen még támogatta az előterjesztő, hogy bármely képviselő az Ab-hez fordulhasson, azaz ezzel a joggal ne csak a képviselők egynegyede élhessen.)
Várhatóan szerepel majd az alkotmányban az az alkotmánybírósági hatáskört érintő korlátozás, amely szerint mindaddig, amíg az államadósság mértéke meghaladja a GDP 50 százalékát, az Ab a központi költségvetésről, annak végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról szóló törvények alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az önkormányzat törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételét vagy más kötelezettségvállalását feltételhez, illetve a kormány hozzájárulásához köthetik.
A költségvetési törvény megalkotására vonatkozó megfogalmazásból kikerülhet az „egy naptári” kifejezés, a szabály úgy szólna, hogy a Ház „minden évre vonatkozóan” alkot törvényt a központi költségvetésről és annak végrehajtásáról. Sarkalatos törvény a választójogot vagy annak teljességét magyarországi lakóhelyhez, a választhatóságot további feltételekhez kötheti.
Az alkotmány címében a „Magyarország Alaptörvénye” után a kihirdetés napja szerepel majd.

Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen: az EMNT elszámoltatási felszólítása pofoncsapás!
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az utóbbi öt évben elköltött közpénzek elszámolására szólította fel az RMDSZ-t. A Duna Televízió vasárnap esti Heti Hírmondó műsorában Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszélt az utóbbi időszak magyar-magyar politikai fejleményeiről. Az RMDSZ elnöke elmondta, hogy levelet írt Orbán Viktornak, amelyben egy találkozót kezdeményez a magyar miniszterelnökkel, a Kereszténydemokrata Néppárttal pedig még a tavasz folyamán sor kerül a kétoldalú találkozóra.
Kelemen szerint igencsak sűrű programja miatt áprilisban már nem kerülhet sor az EMNT vezetőségével való megbeszélésre. A másik ok, amiért az elnök egyelőre nem óhajt találkozni Tőkés Lászlóval, az éppen az utóbbi időben a részükről kapott pofonoknak tulajdonítható. Ilyen pofonként értékelte például az EMNT elszámoltatási igényét is. Azt mondta, az EMNT nincs azon a morális piedesztálon, hogy bárkit is elszámoltatásra szólíthatna fel.
- Mi minden egyes alkalommal elszámoltunk, a Hivatalos Közlönyben minden egyes elszámolásunk megjelent. A nyilvánosságra szánt pénzeknek több mint 60 százalékát nyilvános pályázaton hirdetjük meg, osztjuk szét – válaszolta Száva Enikő kérdésére az RMDSZ elnöke. Ezekhez az elszámolásokhoz bárki hozzáfér, tette hozzá Kelemen. Duna Tv, Heti Hírmondó
Erdély.ma

A parlament elfogadta az új alaptörvényt (Magyarország)
Elfogadta Magyarország új, 2012. január 1-jén hatályba lépő alaptörvényét tegnap az Országgyűlés. Az új alkotmányra 262-en szavaztak igennel, 44-en nemmel, egy képviselő pedig tartózkodott. Igennel voksoltak a Fidesz és a KDNP képviselői, valamint a független Pősze Lajos. Nemmel szavazott a Jobbik-frakció és két független képviselő, Ivády Gábor és Szili Katalin. Tartózkodott a szintén független Molnár Oszkár. Az alkotmányozásban nem, így a szavazáson sem vett részt az MSZP és az LMP.
A szavazás eredményét vastaps fogadta a kormánypárti padsorokból. A jobbikos képviselők Áruló nem leszek! feliratot formáztak betűkből. Kövér László házelnök a döntés után mondott beszédében úgy fogalmazott: Történelmi pillanatnak lehettünk részesei az imént, amikor a Tisztelt Ház elfogadta Magyarország új alaptörvényét. Ezzel lezárta az átmenetiség 1989. október 23-a óta számított több mint két évtizedét, és lezárta az elmúlt 67 évet is. Az Országgyűlés elnöke szerint Magyarország új alaptörvénye a múltunkból, a hagyományainkból építkezik, de a jövőt is szem előtt tartva a jelen problémáira keres és tartalmaz válaszokat. A nemzeti érdekekből indul ki, de azok érvényesítését a XXI. század együttműködő Európájában tartja lehetségesnek – hangsúlyozta. Mint fogalmazott, az új alkotmány magyar, de mint a magyar nemzet ezer esztendeje, befogadó; egyenjogú államalkotó közösségeknek tekinti a nemzetiségeket. Az új alaptörvény történelmünk és civilizációnk alapjaként fogadja el a kereszténységet, biztosítva ugyanakkor mindenki számára a lelkiismereti szabadságot – mondta Kövér László. Nemzeti hitvallás elnevezéssel preambulumot tartalmaz az új alaptörvény. Ez a Himnusz Isten, áldd meg a magyart! sorával kezdődik. Megemlékezik arról, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és a keresztény Európa részévé tette. “Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdő őseinkre. Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira. Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit” – olvasható a szövegben. A hitvallás értelmében a magyarok elismerik a kereszténység nemzetmegtartó szerepét, becsülik országunk különböző vallási hagyományait, ígérik, hogy megőrzik az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzet szellemi és lelki egységét. A magyarok tiszteletben tartják a történeti alkotmány vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Míg a hatályos alkotmány a határon túli magyarok iránti felelősségérzetről szól, az új alaptörvény azt tartalmazza: Magyarország felelősséget visel sorsukért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, illetve a szülőföldön való boldogulásukat. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke szerint az új egypárti alaptörvény elfogadásával április 18. az ország szétszakításának napja lett, a szocialisták pedig azon lesznek, hogy visszaállítsák az egységét, a demokrácia, a jog és a bizalom Magyarországát. Bírálatokat fogalmazott meg az új magyar alkotmány egyes rendelkezéseivel kapcsolatban több szlovákiai párt. Az ellenzéki Irány – Szociáldemokrácia elnöke szerint Szlovákiának is módosítania kellene saját alkotmányát. Robert Fico úgy véli: a szlovák alkotmánymódosításoknak a magyar alkotmány egyes kitételeire kellene reagálniuk. Úgy vélte: magyar részről ez támadás Szlovákia területi egysége ellen, s ezért a szlovák alkotmányban “valamivel többet kell majd mondanunk a Szlovák Köztársaság területi egységéről, mint ami most van benne”. A kormánykoalíciós Kereszténydemokrata Mozgalom leginkább azt kifogásolja, hogy az alkotmányban Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarokért, támogatja kollektív önigazgatásukat és választási jogaikat anélkül, hogy legalább egy ideig Magyarországon élnének. Ján Slota, az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt elnöke meg van győződve arról, hogy az Orbán Viktor vezette kormány célja a trianoni szerződés következményeinek felszámolása és Európa elrendezésének megváltoztatása. Az új magyar alkotmány jóváhagyása kapcsán aggodalmát fejezte ki Werner Hoyer, a német külügyminisztérium államminisztere. Emlékeztetett: Magyarország az elmúlt évtizedekben a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia elkötelezett védelmezőjeként elvitathatatlan helyet harcolt ki magának a történelemkönyvekben. Az év elején életbe lépett médiatörvények az alapjogok olyan értelmezéséről tanúskodnak, ami csak nehezen összeegyeztethető az Európai Unió értékeivel. “A médiatörvényekkel összefüggésben felmerült aggodalmaink a tegnap elfogadott alkotmánnyal erősödtek, és nem gyengültek” – fogalmazott Werner Hoyer.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A cél, hogy az iskolások eljussanak a határon túli közösségekhez
Megjelent a Határtalanul tanulmányi kirándulási program pályázati felhívása; az idei évben a közoktatási intézmények határon túli magyar kirándulásainak támogatására 500 millió forint áll rendelkezésre – jelentette be Semjén Zsolt szombati budapesti sajtótájékoztatón.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes felidézte: az Országgyűlés tavaly októberben fogadott el határozatot, amelynek célja, hogy a magyarországi iskolások intézményes formában, állami támogatással jussanak el határon túli magyar közösségekhez. Távlati cél annak segítése, hogy a határon túli magyar iskolákba járó diákok intézményes és támogatott formában eljöhessenek Magyarországra – tette hozzá.
Kiemelte: a rendelkezésre álló összeget évről évre emelni kívánják, és minél több gyermeket szeretnének a programba bevonni. Az állami támogatás most az utaknak mintegy 80 százalékát finanszírozza majd – jegyezte meg. Semjén Zsolt úgy fogalmazott: egyfajta katalizátorként működnének közre a programon keresztül.
Életre szóló barátságok köttethetnek
Ahol egyszer egy ilyen kapcsolat létrejött, ott életre szóló barátságok, személyes kapcsolatok születnek. Az a közjogi keret, amelyet az állampolgársággal a magyar állam megteremt, valós tartalommal akkor tölthető meg, ha a társadalom egésze számára természetes lesz, hogy a határon túli nemzettársaink nem turisták és nem idegenek, hanem ugyanolyan magyarok, mint akik az ország határain belül élnek – mutatott rá a kormányfő kereszténydemokrata helyettese.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár az MTI kérdésére elmondta: a pályázatokat június 3-ig várják, az együttműködési programok esetében pedig június 17-ig lehet a kérelmeket beadni. A döntések augusztus közepéig megszületnek, s aki felkészült, és szeretne határon túli magyar területre kirándulni, szeptembertől már megteheti.
Elmondta, hogy egy diákra körülbelül 33 ezer forintos támogatási összeggel számoltak, ebből a szállás- és az utazási költségeket lehet állni. A pályázatokról bővebben a www.apalap.hu oldalon lehet tájékozódni.
Semjén Zsolt elmondta még, hogy április 18-án a Fővárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyaroknak szóló támogatásokat egybefoglaló Bethlen Gábor Alapkezelő bírósági bejegyzése. Ezzel elhárult minden akadály a különböző pályázatok kiírása elől, s a felhívások közzététele május közepéig megtörténhet – tette hozzá. Hangsúlyozta: mindenki számára átlátható módon valósulhat meg a határon túli magyar közösségek költségvetési támogatása. Az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik majd.
„Országon kívüli erők érdekeltségei is vannak”
Semjén Zsolt szerint nyilvánvaló provokáció történt Gyöngyöspatán, a kormányfő helyettese a Jobbik és az LMP pártpolitikai érdekeltségét egyaránt felvetette a történtekkel kapcsolatban. A KDNP elnöke szombati budapesti sajtótájékoztatóján a kialakult helyzetre vonatkozó kérdésre válaszolva azt mondta: többirányú provokációról van szó, amiben „országon kívüli erők érdekeltségei is vannak”. Úgy fogalmazott: vannak erők, amelyeknek az az érdeke, hogy úgy állítsák be Magyarországot, ahol kvázi polgárháborús állapotok vannak, és a cigányoknak menekülniük kell a falvakból, mert „fasiszta rohamosztagok grasszálnak az utcán”.
Hozzátette: nagyon komoly nemzetközi érdekcsoportok vannak, amelyeknek az az érdekük, hogy Magyarországról minél rosszabb és hazug képet fessenek. Semjén Zsolt szerint látható, hogy két kicsinyes pártpolitikai érdek is megjelenik. Az egyik a Jobbiké, a párt politikai életben való maradásához ugyanis fontos, hogy legyen cigány–magyar konfliktus, mert akkor úgy tudják beállítani, hogy „problémafelvetésük és politikai eszenciájuk létfontosságú a magyar közéletben” – mutatott rá. A másik oldalon úgy tűnik, az LMP is érdekelt politikailag abban, hogy ez a téma mesterségesen felturbózva kerüljön a híradásokba, és a tehetetlen állammal szemben ők az emberi jogok védelmezőiként tudnak fellépni – mondta.
Súlyos károkat okozhatnak
Rendkívüli felelőtlenség minden magyarországi, a konfliktus gerjesztésében részt vállaló párttól az ilyen típusú fellépés, nagyon súlyos károkat okoznak az országnak és a magyar–cigány együttélésnek – fogalmazott. Szélsőséges csoportok pártpolitikai provokációja, illetve bizonyos külföldi érdekeltségek háttéraknamunkája, ami történt – summázta a miniszterelnök kereszténydemokrata helyettese.
Ami történt, pontosan igazolja a kormányzat politikáját, az országban rendnek kell lennie, és semmiféle félkatonai szervezetek nem lehetnek, mert ezek mindannyiunk békés és normális életét veszélyeztetik – fűzte hozzá, és kiállt Pintér Sándor belügyminiszter határozott fellépése mellett.
Semjén Zsolt nem kívánta kommentálni a bíróság azon döntését, hogy nem jelent a társadalomra veszélyt vagy veszélyérzetet, amikor ilyen félkatonai jellegű csoportok megjelennek. Ez a bíró személyes felelőssége – mondta, hozzátéve: megtalálták, és ha szükséges, még határozottabban megtalálják annak a jogszabályi kereteit, hogy a törvényeket ne lehessen kijátszani. MTI/mno.hu
Erdély.ma

Székelyföldi „visszatérés”
Minden magyar küldetése, hogy saját nemzeti örökségét kimunkálja, tudatosítsa és felmutassa – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes tegnap a bukovinai székelyek hazatérésének 70. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a budavári Mátyás templomban.
A KDNP-s politikus elmondta: ha végignézünk az európai gondolkodáson, akkor azt lehet látni, hogy a nemzettudattal kapcsolatban olyan vélemény is van, amely nem tekinti értéknek a nemzetközösséget, a bukovinai székelység története azonban előzménye annak a nemzetegyesítésnek, ami a mai magyar kormány célja. A Lehet Más a Politika (LMP) is, amely támogatja Székelyföld területi autonómiájának megszerzését.
Erről Schiffer András, a párt frakcióvezetője beszélt pénteken, Izsák Balázzsal, a Székely Nemzeti Tanács elnökével folytatott budapesti tárgyalása után. Az LMP parlamenti képviselőcsoportjának vezetője szerint Székelyföld területi autonómiája példa lehet arra, hogyan érvényesíthető erőszakmentesen a nemzeti közösségek önrendelkezési szabadsága.
Új Magyar Szó (Bukarest)

16/„Nincs magyar történelem a Felvidék, Erdély, a Délvidék nélkül”
Minden magyar küldetése, hogy saját nemzeti örökségét kimunkálja, tudatosítsa és felmutassa – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vasárnap a bukovinai székelyek hazatérésének 70. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen, a budavári Mátyás-templomban.
A KDNP-s politikus elmondta: ha végignézünk az európai gondolkodáson, akkor azt lehet látni, hogy a nemzettudattal kapcsolatban van olyan vélemény, amely nem tekinti értéknek a nemzetközösséget, és azt mondja, az európai embernek már nincs igazi nemzete. Semjén Zsolt ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a világ sokkal szegényebb lenne ezen fogalom nélkül. Ez olyan gazdagság, amit csak a nemzet adhat az egyetemes emberiségnek – tette hozzá.
„Éppen ezért minden nemzet az egyetemes emberiséggel szembeni elsődleges kötelessége, saját maga megőrzése, kimunkálása és felfuttatása, mert ez az a gazdagság, amit csak mi adhatunk az egyetemes emberiségnek” – hangsúlyozta. A mi gazdagságunk a magyarság gazdagsága – tette hozzá a bukovinai székelyekhez intézve szavait. Viszont nincsen általában vett magyar történelem és kultúra, hiszen a magyarság esetében ez csak a részek figyelembevételével értelmezhető: „nincs magyar történelem a Felvidék, Erdély, a Délvidék nélkül, sem akkor, ha bármelyik részt levágjuk az egészről” – mondta Semjén Zsolt.
A bukovinai székelység története bizonyos értelemben az előzménye annak a nemzetegyesítésnek, ami a mai magyar kormány célja. „Amit megtehetünk, hogy az állampolgárság biztosításával elérhetjük, minden magyar – bárhol legyen a világban – közjogi értelemben is a magyar nemzet része legyen” – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Hende Csaba honvédelmi miniszter a budai Várban, Hadik András szobra előtt elmondott beszédében azt hangsúlyozta: a hazatérés ünnepe arra figyelmeztet bennünket, hogy mi az ára az összetartozásunknak, mi a tétje a magyarságunknak. „A sorsunk közös” – hangoztatta a miniszter. Mint elmondta: Hadik András az egyik legnagyobb magyar katona volt; a mádéfalvi veszedelem után neki jutott a feladat, hogy megbékítse a koronával a bujdosó székelyeket – tette hozzá. „Arról beszél ez a történet, hogy érdemes kitartanunk az összetartozás mellett, még akkor is, ha ez nagyon-nagyon sokba kerül” – mondta Hende Csaba.
A bukovinai székelyek a budai várban hálaadó szentmisével, koszorúzással, folklórműsorral ünnepelték vasárnap hazatérésük 70. évfordulóját. A népcsoport tagjai arra emlékeznek, hogy 1941-ben magyar-román kormányegyezmény alapján az akkori határokon belülre, a Bácskába telepítették a Bukovinában élő székelyeket. Az évfordulón a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége Emelt fővel címmel egész éves programsorozatot hirdetett.
Csibi Krisztina, a hagyományőrző egyesületeket, összesen 2200 tagot számláló szövetség elnöke a korábban elmondta: a vasárnapi ünnepség helyszíne jelképes, arra utal, hogy a bukovinai székelyek 1941. augusztus 20-án a budai várban vonultak fel. „Most is a várban mutathatjuk meg magunkat, így adunk hálát az akkori kormánynak azért, hogy hazatelepített bennünket” – tette hozzá.
A bukovinai székelyek áttelepítése 1941 májusában kezdődött el, júniusra 13 800-an kerültek az akkor visszacsatolt Bácska kiürített, szerb telepes falvaiba. 1944 októberében körülbelül ennyien menekültek el a II. világháború hadi eseményei elől Magyarországra, végül Tolna, Baranya és Bács-Kiskun megyében, a kitelepített svábság falvaiban találtak új otthonra.
(MTI)
Magyar Nemzet

Dsida Jenő-szobor Kaposváron
Dsida Jenő költőnek Magyarországon elsőként Kaposváron állítottak szobrot. A bronzból készült mellszobrot – Balvin Nándor kaposvári művésztanár alkotását – a költő születésének 114. évfordulóján, kedden avatták fel a Klebelsberg Középiskolai Kollégiumban.
”Dsida Jenő a magyar nemzeti összetartozás szimbóluma” – hangsúlyozta Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke a költőről szólva.
Jókai Anna Kossuth- és Magyar Örökség- díjas író az 1907. május 17-én Szatmárnémetiben született költő életútját méltatva kiemelte: Dsida nagyon jól tudta, hogy egyszerre vagyunk gyötrődő, magánytól félő, sok esetben árulással küszködő emberek és egyszerre vagyunk egy hazának a fiai. “Ő különlegesen nehéz helyzetben volt, mert elszakított sorsban élni mindig nehezebb, mint azon a földön, ahol (...) nem kell röstellni, és nem kell titkolni az embernek a magyarságát és az anyanyelvét”.
Dsida Jenőnek több verseskötete és egy, az Erdélyi Lapok által 1933-ban szervezett római szentévi zarándoklatról beszámoló útikönyve jelent meg. Egyik leghíresebb verse, a Psalmus Hungaricus (Magyar zsoltár).
A szívbetegségben szenvedő költő egy meghűlést követően hónapokig feküdt a kolozsvári kórházban, 31 éves korában, 1938. június 7-én halt meg. Utolsó verseskötete Angyalok citeráján címmel már a halála után jelent meg.
Dsida Jenő mellszobra két kor- és pályatársa, az ugyancsak erdélyi magyar Reményik Sándor költő és Wass Albert író mellett kapott helyett az egykori kultuszminiszterről elnevezett kaposvári kollégium szoborparkjában, ahol a névadó Klebelsberg Kunó szobra is áll.
Népújság (Marosvásárhely)

Kárpát-medencei ifjúsági szervezetek találkozója Debrecenben
Háromnapos nemzetpolitikai találkozót tart két erdélyi és egy-egy vajdasági, valamint felvidéki szervezet a KDNP ifjúsági tagozatának szervezésében Debrecenben.
Az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) péntektől vasárnapig tartó összejövetele úttörő kezdeményezés az intézményesített ifjúsági magyar-magyar kapcsolatok építésében - hangoztatta a szombati szakmai előadásokat megelőző sajtótájékoztatóján Stágel Bence IKSZ-elnök, KDNP-s országgyűlési képviselő.
 Mint mondta, a felvidéki Via Nova, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ifjúsági szervezete, az erdélyi MIÉRT és a Magyar Ifjúsági Tanács, illetve az IKSZ és a Fidelitas részvételével rendezett találkozón reményeik szerint a Kárpát-medence leendő közéleti vezetői vesznek részt. A szakmai előadásokat és a lazább programokat - focitornát, táncházat - kínáló rendezvénysorozattal a későbbi közös nemzetpolitikai szakmai munkát kívánják megalapozni - tette hozzá.
 A találkozó és a kapcsolatépítés konkrét céljairól szólva azt mondta: ösztönözni akarják a határon túli magyar szervezeteket, hogy az ifjúságot érintő kérdésekben bátran forduljanak a magyar kormányhoz, ezen kívül szórványstratégiát kívánnak kidolgozni a kisebb létszámú magyar közösségek megtartására.
 Felhívta a figyelmet arra, hogy nemrégiben az Európai Néppárt ifjúsági szervezetének elnökévé egy magyar politikust, Dömötör Csabát választották, így a Kárpát-medencei magyar ifjúsági érdekérvényesítés európai szinten is erősebb lehet.
 Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár előadásában szólt arról, hogy a magyar nemzetpolitikának a rendszerváltást követően rengeteg tabut le kellett döntenie. Ennek állomásait sorolva felidézte Antall József egykori miniszterelnök szavait, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni, a státustörvényt és végül a kettős állampolgárság megszerzésének lehetőségét.
 A határon túli magyar közösségek autonómiatörekvéseiről szólva úgy fogalmazott: míg a Vajdaságban már kulturális autonómiát élvezhetnek a helyi magyarok, addig ebben a vonatkozásban “Szlovákia mind a mai napig az előző nacionalista kormány csapdájában vergődik.”
MTI

A MIÉRT és a szórványban élők
A Brassó Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács – a MIÉRT tagszervezete – közreműködésével rendezték meg a hét végén a MIÉRT szórványkonferenciáját Pojánán. Kovács Attila, a Brassó megyei RMDSZ elnöke a szórványtelepüléseken a fiatalok közéletbe történő bekapcsolásának nehézségeiről számolt be. „Nem mindenhol sikerül meggyőzni a fiatalokat arról, hogy vállaljanak közéleti szerepet, ha azonban ez sikerül, akkor sok mindent meg lehet valósítani” – emelte ki.
„A fiatalok ereje, kitörési lehetősége abban rejlik, hogy tudnak dolgozni, van energiájuk és lelkesedésük, amely lendületre nagy szükség van az RMDSZ néhol archaikusan elrendezkedő struktúráiban is” – fejtette ki beszédében Bodor László, a MIÉRT elnöke. „Azok a fiatalok, akik dolgoznak, előre is tudnak jutni, és a Magyar Ifjúsági Értekezlet az a szervezet, amely ezt biztosítani tudja a számukra” – hívta fel a jelenlevők figyelmét.
A megnyitó után a fiatalok Széll Lőrinccel, az Országos Sport- és Ifjúsági Hatóság alelnökével egyeztettek a különböző önkéntes programokról és a készülő önkéntestörvényről, minden megyéből kijelölve egy személyt, aki a törvény előkészítésén dolgozik.

IKSZ: külön szórványstratégia készül határon túli ifjúsági szervezetekkel közösen
Budapest, 2011. május 24., kedd (MTI) - Külön szórványstratégia készül az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ), valamint felvidéki, kárpátaljai és erdélyi ifjúsági szervezetek közreműködésével - mondta el Stágel Bence az IKSZ elnöke az MTI-nek.
 Az ifjúsági szórványstratégia év végére készülne el, ezzel kívánják az asszimilációs folyamatokat mérsékelni és lehetőség szerint megállítani - tette hozzá, kiemelve: fontos, hogy a magyar fiatalok a jövőben is büszkén vállalják magyarságukat, kiálljanak jogaikért és aktív résztvevői legyenek a közéletnek. A KDNP ifjúsági szervezete vezetőjének tájékoztatása szerint a hétvégi nemzetpolitikai hétvégén - amelyen a felvidéki Via Nova, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete, valamint az erdélyi MIÉRT és Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviselői vettek rész - arról is megállapodtak, hogy külön munkacsoportot hoznak létre a nemzetpolitikai szakmai együttműködés segítésére. A munkacsoportok találkozóinak helyszínét rotációs rendszerben, a résztvevő ifjúsági szervezetek biztosítják majd.
Stágel Bence felidézte, hogy a találkozón résztvevő szervezetek egyetértettek azzal, hogy az új magyar kormány csak az elmúlt egy évben már többet tett a határon túli magyarokért, mint az előző kormányok nyolc év alatt. Külön üdvözölték az egyszerűsített honosítási eljárás (kettős állampolgárság) lehetőségét, valamint a Nemzeti Összetartozás Törvény megszületését.
 Az ifjúsági szervezetek képviselői értékelték a szlovákiai népszámlálás kapcsán végzett közös kampányt, melynek célja az volt, hogy minél több felvidéki magyar fiatal vállalja magyar nemzetiségét. Ezen túlmenően a kárpátaljai fiatalok számoltak be a kettős állampolgárság kapcsán az elmúlt időszakban őket ért atrocitásokról. A résztvevők elismerősen szóltak a magyar kormány határozott fellépéséről, valamint a helyzet mielőbbi megoldására irányuló törekvéséről.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Értekezés a Határon Túli Magyarok Hivataláról
Bálint-Pataki József
Bálint-Pataki József az alapításától munkatársa és néhány éven keresztül elnöke is volt a Határon Túli Magyarok Hivatalának. A Szatmárnémetiben megtartott X. Jakabffy Napok keretében május 20-án „Neve több volt, mint áruvédjegy”– a Határon Túli Magyarok Hivataláról, mint kormányzati intézményről címmel tartott értekezést. Előadásának szövegét teljes terjedelemben közöljük.
Neve több volt, mint áruvédjegy
(szubjektív vázlat a Határon Túli Magyarok Hivataláról, mint kormányzati intézményről)
A X. Jakabffy konferencia* szervezőjének tett vállalás szerint az előadás tárgya egyfajta értékelés lenne egy intézményről, melynek neve – remélem hinni, hogy nemcsak szerintem – több volt, mint áruvédjegy. Arról a hivatalról, a Határon Túli Magyarok Hivataláról van szó, mely egyedülálló módon, másfél évtizeden keresztül a magyar közigazgatás sajátos intézményeként szolgálta a magyar nemzetpolitikát. Olyan önálló központi költségvetési intézmény volt, melynek létrejöttét a rendszerváltás előkészítésében tenniakarók nemzeti elkötelezettsége és felelős magyarságtudata tette lehetővé. Olyan kormányhivatalként működött, mely öt egymást követő kormányzat alatt, a természetesnek tekinthető hangsúlyeltolódások ellenére, a határon túli magyar nemzetrészek érdekeinek képviseletét, ügyeinek vitelét a magyar közigazgatásban és nemzetközi téren is folyamatosan ellátta, míg aztán a hatodik kormányzat, miután döntő mértékben, éppen neki köszönhetően, a magyar nemzetpolitika gyakorlatilag teljesen megfeneklett, nem a jogos elvárásoknak és megváltozott, uniós körülményeknek megfelelő intézménnyé alakította át, hanem a könnyebb megoldást választva, gondos lejáratás kíséretében, sértetten felszámolta.
Hogy ezt megtette, abban a felelősség nyílván az övé. Hogy ezt megtehette, akárcsak abban, hogy a magyar nemzetpolitika mélypontra jutott, abban a felelősök sokkal szélesebb körben keresendők. E döntés előkészítésében, konok és kitartó következetességgel közreműködtek sokan Magyarországon – egyes kormányzati szervek, ellendrukker bürokraták, a politika, a közélet nem kevés szereplője, szereptévesztő szolgálatok és szolgálatkész publicisták egyaránt– a nemzeti ügyekben a konszenzus szükségességét hirdetve és mindent megtéve annak érdekében, hogy ez nehogy létrejöhessen. De legalább annyian voltak határon túl is, akik ebben elévülhetetlen érdemeket szereztek és most nem a szomszéd országok ellenérdekelt erőire gondolok, hisz ez értelemszerűen, ebben a térségben, sajnos akár természetesnek is tekinthető. Igen, azoknak a szomszédos államokban élő egyes magyar közszereplőknek a felelőssége jut eszembe, akik, – ahogyan a határon túli magyarságra szánt költségvetési összegek nőttek a '90-es néhány tízmillióról a hivatal felszámolása idején elért 13, 7 milliárd forintra – a HTMH-ban (akárcsak az általa felügyelt közalapítványokban) nem annyira egy, a Kárpát-medencei magyar kisebb vagy nagyobb közösségeinek megmaradása és megtartatása érdekében munkálkodó és a magyar nemzetpolitika érdekében, koordinációs feladatokkal felruházott budapesti kormányzati intézményt, illetve intézményeket akartak látni, hanem inkább a személyes politikai ambícióikhoz asszisztáló szolgáltatási irodát.
Több mint jelzésértékűnek tartom, hogy a hivatal megszüntetését valósággal üdvözölte az egyik legjelentősebb, határon túli magyar érdekképviseleti vezető: „Itt az ideje neki, (mármint a HTMH felszámolásának –n. n.) ugyanis ez az intézmény nagyobb pápa lett a pápánál. Az intézmény vezetője pedig kliens rendszeren, szimpátia alapján több mindent másképp csinált, mint ahogy az elvárható lett volna”. (Info Rádió 2006. június 13.) Érdemes, bár kissé keserű visszaidézni azt, hogy jobbára ugyanazok a Kárpát-medencei vezéregyéniségek, akik egy hasonló '94-es HTMH-t megszüntető, horngyulai ötletet, spontán összefogással, sikerrel megtorpedóztak, 2006-ban, ha nem is üdvözölték a szándékot, mint az említett indulatos pártelnök úr, akit amúgy azóta a saját szervezetéből, a VMSZ-ből kizártak, gyakorlatilag szó nélkül hagyták nemcsak a HTMH felszámolását, hanem azt is, hogy karaktergyilkosságtól sem visszarettenve, a felszámolóbiztosok a hivatalt és mindazt mi hozzá kapcsolódott (az Illyés és Új Kézfogás Közalapítványok, az Apáczai és a Teleki László Közalapítvány, a MÁÉRT stb.) valósággal kriminalizálják. Az elkövetkezendőkben szabályos intézménytörténetre aligha vállalkozhatnék, még vázlatos formában sem, az messze meghaladná egy előadás kereteit. Helyette inkább következzen egy szubjektív HTMH história néhány olyan lapja, mely reményeim szerint választ tud adni a választott címre, bizonyítva, hogy nemcsak a személyes elfogultság mondatja velem – bár kétségtelenül ma én is, mint egykor, '32 januárjában a csalódott József Attila „másolás után rohanok” –, hogy a HTMH-nak volt neve és az nemcsak áruvédjegy volt, mint akármely mosóporé. * Elhangzott a „Kisebbségvédelem a XX. és XXI. században” címmel, Szatmárnémetiben 2011 május 20-án megrendezett X. Jakabffy napokon.
I. Az előzményekről:
Csak látszólag kezdem messziről, de fontosak az előzmények, hisz nélkülük nincs Határon Túli Magyarok Hivatala-történet. 23 évvel ezelőtt, '88 február 13-án megjelent a Magyar Nemzetben egy tanulmány, amelyet joggal lehet tekinteni a magyarországi rendszerváltás egyik elméleti alapvetésének, a magyar kül- és kisebbségpolitikai rendszerváltás programnyilatkozatának, a közömbös kisebbségpolitika halotti bizonyítványának és egyben a cselekvő nemzetpolitika keresztlevelének. E nélkül:
– nem fogalmazódott volna meg a hivatalos politikában Magyarország felelőssége az egyetemes magyar nemzet iránt; – nem fogalmazódott volna meg a hivatalos politikában az eltökéltség, hogy Magyarország érvényesítse: a kisebbségi kérdés nem belügy; – nem alakult volna ki a határon túli magyarsággal és a hazai kisebbségekkel foglalkozó intézményrendszer; – Magyarországnak ma nincs kisebbségi törvénye.
Miért gondolom így?
A Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés című tanulmányra épülhetett a rendszerváltás kisebbségpolitikája, ebből származtatható annak társadalmi-politikai támogatottsága (lásd a Kollégium tagjainak imponáló névsorát így az. egyéni tagokét: Ablonczy László, Andrásfalvy Bertalan, Antall József, Benda Kálmán, Benkő Lóránd, Bíró Zoltán, Bodor Pál, Chikán Attila, Chrudinák Alajos, Czine Mihály, Csepeli György, Csoóri Sándor, Entz Géza, Für Lajos, Görömbei András, Herczegh Géza, Hankiss Elemér, Ilia Mihály, Jeszenszky Géza, Kiss Gy. Csaba, Konrád György, Kósa Ferenc, Köteles Pál, Mészöly Miklós, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Raffay Ernő, Samu Mihály, Vásárhelyi Miklós, Vekerdy József és sokan mások) Az 1988-as Kiáltó Szó nemcsak értékelt és újraértelmezett egy alapkérdést, hanem programot adott és feladatokat fogalmazott meg a politika számára, melynek nyomán – viszonylag hamar – bekövetkezett azok gyakorlatba ültetése és nagyon is kézzelfogható eredmények születtek. Erre épülhetett a rendszerváltás Magyarországának, az elmúlt két évtizednek a kisebbség- politikai jogalkotása (az alkotmányos felelősségvállalás és a kisebbségi törvény) majd utóbbi nyomán a kisebbségi önkormányzati rendszer – melyet bírálni szoktak, hisz lehet is, de jobbat azóta se találtak ki, nemcsak idehaza, hanem a térségben sem igazán.
A Szokai-Tabajdi cikk adott lökést a kisebbségi kérdés erőteljes megjeleníthetőségére a kétoldalú, államközi kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon – talán elég erre vonatkozóan idézni Szűrös Mátyás tevékenységét, de nemkülönben a Horn Gyuláét is (vö. a genfi, ENSZ Emberi Jogi Tanácskozás ülésszaka –'89 febr. 27-én, az ENSZ közgyűlés ülésszaka '89 okt. 28-án stb.) Végül és ez a legfontosabb: az említett tanulmányra kimondta: nemzeti konszenzus nélkül nincs eredményes nemzetpolitika. Erre és vele együtt, a lakitelki és a monori tanácskozás határozataira épülhetett a rendszerváltás kormányzati intézményrendszere és a magyar-magyar kapcsolatok intézményesítése. (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium és Titkárság, majd MEH Határontúli Magyarok Titkársága, 1992-től HTMH, „A határon túli magyarságért” Alapítvány, melyről még Németh Miklós kormánya döntött 1990. március 29-én, akárcsak ugyanakkor a Duna-táj Intézet felállításáról. Előbbi később közalapítványként Illyés Gyula nevét vette fel, s bár öt éve annak, hogy kivégezték, neve ma is vélhetően sokak számára ismerősen cseng. Belőle nőtt ki az Új Kézfogás Közalapítvány, melyet szintén öt éve ítéltek halálra. Öt éve, amikor sértettek és becsvágyó rögtönzők nemzetpolitikai cunamija bekövetkezett, ítélték kimúlásra az egykori Duna-táj Intézetet is, melyet '90-től amúgy Teleki László Intézetként tartott számon a közvélemény, mint az ország egyetlen külpolitikai, szomszédságpolitikai elemző, tudományos intézetét. Ugyanekkor mondták ki a halálos ítéletet az Apáczai Közalapítványra is, mely a határon túli magyar oktatás érdekében cselekvőket, iskolaalapító pedagógusokat és lelkészeket, szórványkollégiumok megálmodóit és működtetőit segítette.
De akkor nemcsak kimondatott, hanem a stratégiaalkotók kezdeményezni is tudtak. Csak, hogy ne felejtsük: '88 február derekán megjelent egy cikk a mi a teendőről és bő másfél év alatt, korántsem ideálisnak mondható feltételek közepette, – nem felejtendő, hogy az első többpárti választásokra készülő, egyébként is forrongó Magyarországról van szó – egy előzménytelen kormányzati intézmény megszületett és működni kezdett. Ismétlem: amit már nem kellett kitalálni, a rendszerváltó kormánynak csak igazítani kellett egy már létező struktúrán. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Kollégium és a Titkárság közel egyéves tevékenysége során óriási munkát végzett; egyfelől azzal, hogy felhívta a figyelmet a meglévő problémákra, másfelől pedig rámutatott a továbblépés lehetséges irányaira.
A viszonylag hamar létrejövő és folyamatosan, másfél évtizeden keresztül bővülő intézményrendszernek köszönhetően azokon a területeken is kialakulhatott az együttműködés, ahol '88-ban ilyenre gondolni nem is lehetett. (egyházak, civil szervezetek, média, oktatási intézmények, kisebbségi diplomácia stb.) Ennek fontosabb állomásai ismertek: alkotmányos előírás megjelenítése a határon túli magyarok iránt érzett felelősségvállalásról, a magyar-magyar párbeszéd intézményesítése, OGy határozat – ellenszavazat és tartózkodás nélkül – a MÁÉRT-ról, határon túli magyarokkal foglalkozó minisztériumi szervezeti egységek létrejötte, tudományos háttérintézmények, közalapítványok, műholdas tévé, egyetemalapítás és -építés, a szomszéd országok kormányaival, valamint a civil társadalmi szerveződéseivel való koordinált kapcsolattartás, a Kárpát-medence magyar közösségeivel élő, napi kapcsolat, nemzeti ünnepeken együttlét és közös ünneplés, a „Magyarország 2000” négy találkozója a világ magyarjainak legjelesebbjeivel (ma már ilyen kivitelezhetetlen, sőt elképzelhetetlen lenne), tudományos konferenciák autonómiákról, a mi gondjainknak a Nyugat részéről történő megérthetőségéről, az önkormányzatok lehetőségeiről, az egyházak szerepvállalásáról a magyarság megtartása érdekében, műhelyviták, kiadványok, szakmai munkacsoportok, háttértanulmányok majd a 92%-al megszavazott Kedvezménytörvény és annak végrehajtása stb.
Az kulcsszavak tehát a szolidaritás, kapcsolattartás, támogatáspolitika, kétoldalú és sokoldalú kisebbségi diplomácia voltak – ezt szolgálta két évig az Antall kormány Határontúli Magyarok Titkársága majd 13 éven keresztül a magyar közigazgatás egyedülálló intézménye, a határon túl élő magyarok önálló jogi személyiséggel rendelkező központi költségvetési szerve, a Határon Túli Magyarok Hivatala.
Ez lenne az egyik olvasat.
Volt aztán egy másik olvasat is a HTMH-t megszüntető, 2006-os fel és leszámolóbiztosok olvasata. Eszerint – mint megfogalmazták saját kutatóintézetük szaknyelvén: a Határon Túli Magyarok Hivatala, a közalapítványok, a MÁÉRT a paternalista gondolkodásnak a szimbólumai, a felelős szakmai egyeztetés helyett a nemzetpolitikai túllicitálás terepei voltak. A múltba forduló, konfliktusorientált szellemiség letéteményesének bizonyult intézményekkel szemben a jövő a megújított struktúrájú, fejlesztésorientált megközelítésű új magyar nemzetpolitikáé. Erről az új, Gyurcsány Ferenc és köre által messzemenően támogatott nemzetpolitikai koncepcióról csak két korabeli értékelést idéznék, és szándékosan nem az akkori kormányt hivatalból bíráló ellenzéki oldalról. Így a szókimondó Tamás Gáspár Miklós: „ Az írásművet – amely a magyarra föltűnően emlékeztető nyelven készült – magam is megtekintettem, nincs semmi értelme” ezzel pedig – mint írja, szintén TGM, és Babitsot hívva segítségül:” a kormány olyan, mint ...„az őrült kertész”, aki csak vág, nyes, metsz, nyír, de nem ültet.” Bodor Pál pedig ekképp elmélkedett: „most vén fejjel azon bambulhatok, hogy politikailag az enyéim, épp az enyéim mintha csak zárt kelyhekben főznék ki elképzeléseiket azokról a kérdésekről, amelyek betöltötték életemet. És amelyek szűk körű, belterjes (szektás?) eldöntése életveszélyes lehet a baloldal számára.”
Vérszemet kapva a dózerolás lehetőségétől és manipulálva, és ezzel hozzá méltatlan igazságtalanságba hajszolva a politikailag elfogult ikont, az agg Fejtő Ferencet, a felszámolóbiztosok tovább mentek. Kimondták: a Határon Túli Magyarok Hivatala tevékenysége kártékonynak bizonyult, '90 óta pedig a kormányzati kapcsolattartás és támogatáspolitika inkább fiaskónak tekinthető, áporodott volt és elvetendő. Ők rádöbbentek, mint hirdették, „hogy az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újraélesztését jelentette... a trianoni határokon kívülre szorult magyar kisebbség támogatására a kilencvenes években létrehozott intézményi struktúra a két világháború közötti magyar revánspolitika revitalizálását jelentette”....Tíz év alatt százmilliárd forintot költöttünk el a határon túli magyarság támogatására... a támogatások elosztása követhetetlen, bürokratikus, sokszor a korrupciótól sem mentes volt... főleg az identitás erősítését célzó programok eredménytelenek voltak.”
A magyar kisebbségpolitika egyik szégyene, hogy ennek a lesajnálásnak és sárdobálásnak a hangoztatója egyébként – minő véletlen – az a kormányzati főfunkcionárius volt, aki egyébként egyedüli túlélője volt az általa bírált intézményrendszernek és aki – hisz kormány-háttérintézményként egy közalapítványt is kisajátíthatott magának – korábbi bőkezű fenntartóiról vélekedett ekképp. De az talán nagyobb szégyen, hogy leszámítva egyetlen politikust, a Horn-kormány egykori politikai államtitkárát, nem akadt Magyarországon senki, aki nyilvánosan fellépett volna e minősítés ellen, sőt a főfunkcionárius tovább végezhette nemzetpolitikai ámokfutását. De nem volt határon túl sem egyetlen tiltakozó hang, egyetlen véleményformáló közéleti szereplő sem, aki annak ellenére, hogy az említettek határainkon túl, 2007. április 26-án, Kolozsváron, egy sokszereplős nyilvános tanácskozáson hangzottak el és kerültek a sajtóba, ezt az útszéli gyalázatos megközelítést, amellyel eddig csak a környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban lehetett találkozni, megcáfolta vagy visszautasította volna. Persze ne feledjem: az is igaz, hogy a HTMH mellett más intézményeket is megszüntetett az akkori kormány azzal az indokkal, hogy kisebb költséggel és racionálisabban működjenek az állami szervek – így számolta fel a hazai kisebbségi hivatalt is. Ahol ezt úgymond indokoltnak találták, ott ez a lépés nem történt meg. Egyebek között, e két bezárt intézmény költségvetésével nagyjából azonos költségigényű Magyar Űrkutatási Iroda önállóként megmaradhatott. Bizonyára valakik számára a csillagok közelebb voltak, mint a határon túli magyarok... Most joggal következhetne a harmadik olvasat is, az újragondolt és újjászervezett Határon Túli Magyarok Hivataláról, melynek visszaállítását követő közel egy esztendős tevékenységéről illene most említést tenni. Minden adott volna ehhez, hiszen a kormányzásra készülő Fidesz 2006-tól három nemzetpolitikai célt nevesítve is megjelölt, mint megvalósítandót: a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, a kettős állampolgárság kérdésének újbóli felvetését és a Határon Túli Magyarok Hivatalának visszaállítását. Jól emlékszem megannyi, 2006 óta gyakran hangoztatott, erre vonatkozó kijelentésre, köztük az alábbi nekrológra különösen: „Nyugodjon hát békében a HTMH? Igen, de csak addig, amíg a nemzet ismét magához nem tér, mert akkor újra neki kell látni, és egy gyökeresen új szemléletű magyarországi közigazgatást kell felépíteni, melynek alapküldetése, hogy a határokkal szétszabdalt, mégis azonos értékeket valló közösséget szolgálja. (Szabó Tibor: Berekesztett nemzetpolitika, Magyar Nemzet, 2006. november 28.) Ma is előttem van az a sokkamerás, 2006 június 20-i sajtótájékoztató, ahol a HTMH Bérc utcai épülete előtt Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szenvedélyes hangon – és egyébként teljes joggal – tiltakozott eme „tékozlás”, a felszámolás ellen kijelentve: a HTMH, „egy rendszerváltó vívmány, melynek létrehozásában kiemelkedő szerepet játszott 1990-ben mind a baloldali, mind az első rendszerváltás utáni jobboldali kormányzat, egy országos hatáskörű szerv megszüntetése – közigazgatási értelemben – a határon túli magyarok ügyének a leértékelését jelenti” – és ez megengedhetetlen és korrigálásra szorul. Minap újraolvastam, hisz ma is fellelhető a www. miniszterelnok. hu honlapon a kormányzásra készülő Orbán Viktor korábbi tusnádfürdői beszéde: „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi következik mindebből a konkrét programok szintjén? Ebből, kedves barátaim, az következik, hogy az új jobboldalnak az új politika programját kell meghirdetnie, ami azt jelenti, hogy határozottan harcolni kell a nemzeti érdekvédelem jegyében. Ami most itt, ezen a helyen azt jelenti, hogy harcolnunk kell azért, hogy a kárpát-medencei magyarok érdekegyeztető és közakarat kialakítására alkalmas fórumai ismét létrejöjjenek: Magyar Állandó Értekezlet, Határontúli Magyarok Hivatala, határok feletti nemzeti újraegyesítés, állampolgárság kérdése.”(http://orban. hu/beszed/orban_viktor_tusnadfurd_337_i_beszede/) Magam, messzemenően egyetértve a tegnapi Németh Zsolttal „ Aki ismeri a közigazgatást, az tudja: függetlenül a felügyelettől, ha a kormány megszünteti a területnek a megjelenítését önálló, országos hatáskörű közigazgatási egységként, akkor leértékeli” (Magyar Hírlap 2006 június 22) s nemkülönben egyetértve a szintén tegnapi Orbán Viktorral, bevallom: számítottam a bejelentett „felértékelésre”, ennek az, „érdekegyeztető és közakarat kialakítására alkalmas fórumnak” a Tusnádfürdőn oly lelkesen megtapsolt újraindítására.
A harmadik olvasatomra e tárgyban viszont már nem kerülhet sor.
Kéretik ezért nem engem számon kérni!
II. A Határontúli Magyarok Titkársága és a Határon Túli Magyarok Hivatala:
Az Antall kormánynak, mint láttuk volt mire építenie, amikor 1990 májusában, a kormány hivatalba lépésének napján, a Miniszterelnöki Hivatal keretében megalakult a Határon Túli Magyarok Titkársága. A folyamatosságot jól mutatja, hogy az új HTM Titkárság indulásakor a munkatársakból több az egykori „régi” Tabajdi-féle Titkárságon dolgozók közül kerültek ki, mások pedig az augusztusban, külön országos hatáskörű szervként megalakult Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalában folytatták munkájukat. Ugyanakkor, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségeket és a határon túli magyar kisebbségeket érintő kérdések súlyuknak és jelentőségüknek megfelelően kormányszintre emelkedjenek, egy tárca nélküli miniszter felügyelte a két intézményt. A kisebbségi ügyek miniszteriális szintre történő emelésének szándéka, mely végigkísérte a HTMH egész történetét, ekkor tűnt leginkább megvalósíthatónak. Az erre irányuló kezdeményezéseket a bürokrataszemlélet visszaverte, akárcsak az 1998-as Orbán kormány alakítása idején felmerült hasonló javaslatot, melynek kezdeményezéséhez a közigazgatás eleve fenntartásokkal viszonyult, már csak azért is, mert az a határon túliak részéről történt. (Az ilyen típusú fenntartásokról még szólok, hisz a HTMH 15 éves működését végigkísérte a jelenség.)
A felügyelet kérdése kulcskérdés volt, hiszen a HTMH helye és súlya a magyar közigazgatásban alapvetően a mindenkori felügyelő államtitkár kormányzaton belüli helyzetének volt függvénye. Miközben a létét meghatározó kormányhatározat alapvetően központi koordináló szerepkört szánt neki, több mint másfél évtizedes fennállása alatt többször hol a Miniszterelnöki Hivatal, hol pedig a Külügyminisztérium felügyelete alatt működött. Ez az ide-oda helyezés, a gyakori változás eredményezte, hogy – természetes módon – nemcsak az eltérő felfogású kormány-programokhoz kellett igazodnia, hanem – természetellenes módon – az amúgy is sok energiát felemésztő közigazgatási együttműködést olykor az alapoktól kezdve újraépíteni. Csak egyetérteni tudok egyik, '98- és 2002 közötti HTMH elnök véleményével: „a HTMH közigazgatáson belüli helye és szerepe az ellátandó feladathoz képest az elmúlt 15 évben soha nem volt kielégítő. Érdekérvényesítő képessége mindig attól függött, hogy a felügyeletét ellátó kormánytag mekkora politikai súllyal bírt. A HTMH ezt annyiban tudta befolyásolni, amennyiben szakmai tekintélye és „közigazgatási harcossága” lehetővé tette. Ebben a tekintetben a MÁÉRT és a Státustörvény valamint a kisebbségi vegyes bizottságok adtak komoly hátteret. A magyar közigazgatás és különösen a Külügyminisztérium apparátusa valójában folyamatosan akadályozta a határon túli magyar ügyek érdemi megoldását.” (Szabó Tibor nyilatkozata, Magyar Nemzet 2007. január 4.)
A másik kulcskérdés az volt, hogy hogyan és kikkel működjön a HTMH?
Az indulásnál kialakított szerkezeti felépítést, amely területi és funkcionális egységeket foglalt magába – bár az egymást követő különböző kormányok alatt bekövetkezett hangsúlyeltolódások és feladatnövekedések természetesen módosításokat hoztak – gyakorlatilag a hivatal mindvégig megőrizte. Már a kialakulásnál érvényesült az a szemlélet – és ehhez, amikor csak lehetett a hivatalvezetés ragaszkodott, – hogy a munkatársak kiválasztásánál ne csak a szakmai felkészültség és elkötelezettség, meg természetesen a határon túli magyar közösségek helyzetének naprakész ismerete legyen feltétel, hanem az adott kisebbség-többség viszonyának is a minél teljesebbkörű ismerete, beleértve a többség nyelvét, kultúráját, mentalitását is. E követelményeknek – hely- és nyelvismeretük révén – értelemszerűen leginkább azok feleltek meg, akiknek anyakönyvi kivonatában születési helyként nem magyarországi település szerepelt, illetve a szomszéd országokban élőkhöz családi vagy baráti kapcsolatok fűztek és akiket – éppen származásuknak, kapcsolataiknak köszönhetően – minek is tagadni: a közigazgatás számos szereplője mindig is fenntartásokkal kezelt. Önmagában az a tény, hogy a magyar közigazgatásban létrejött és működik egy olyan kormányzati intézmény, amelynek ügyfelei nem magyar állampolgárok, eleve kiváltotta a bürokrácia fenntartásait – negyven év nevelése „sikeres” volt. Valójában ez nem is volt meglepő, hisz ha nem sikerült társadalmi szinten elfogadottá tenni a nemzeti szolidaritás eszméjét, a közigazgatás miért lenne képes csodákra? Hiába volt meg a mindenkori, hol erőteljesebb vagy sápadtabb politikai támogatás – ez, mint láttuk, a mindenkori felügyelő államtitkár kormányzaton belüli pozíciójától függött – a hivatal kezdeményezéseinek, de gyakran a munkatársainak is, a klasszikusnak számító tárcasovinizmuson túlmenően is, olyan típusú ellenállásokkal is szembesülnie kellett, mely más közigazgatási együttmunkálkodásban, más köztisztviselői érintkezésben ismeretlen volt. Ráadásul a számukra kötelezően előírt, legmagasabb fokú, nemzetbiztonsági ellenőrzés /átvilágítás megléte sem volt akadály arra, hogy a velük és rajtuk keresztül a kormányzat egy hivatalával szembeni bizalmatlanság és távolságtartás teljesen megszűnjön. (S ha az aktuálpolitikai érdek úgy kívánta, a szolgálatkész és helyezkedő kiszolgálók nem riadtak vissza a zsigeri fenntartások meglovagolásától, de a méltatlan lejárató manőverektől sem, kitalálva és hivatalos fórumokon is megfogalmazva, hogy azok az emberek, akik megannyi éven keresztül elkötelezettséggel és különleges szakmai hozzáértéssel végezték a dolgukat – tulajdonképpen megbízhatatlanok. “Mintha csak megrendelésre született volna a Mucuska-gate-ként elhíresült kém-tragikomédia” – pörölt a világgal Szabó Tibor, egykori hivatali elnök, midőn sajtóban olyan sugallt írások jelentek meg, amelyek kifogásolták, hogy túl sok határon túli magyar dolgozott a hivatalban. (Magyar Nemzet, 2006. november 28.)
És mindezek ellenére, vagy talán éppen azért, mert a nehézségek, a gáncsoskodások olykor többleterőt adtak az egykori hivatali munkatársaknak. Érdemesnek tartom, hogy e szubjektív krónikában róluk is szóljak, akiknek köszönhető, hogy a HTMH név, több lett, mint áruvédjegy. Azért is megérdemlik az elismerést legalább itt, hisz a HTMH nemcsak létében volt egyedülálló a hazai adminisztrációban. Utánanéztem: a Határon Túli Magyarok Hivatala volt az az egyedüli olyan kormányzati intézmény a magyar közigazgatásban, amelynek soha, egyetlen alkalmazottja munkáját se gondolta elismerni, akár egy icike-picike oklevelecskével, egyetlen kormányzat sem. És nem azért, mert ne lett volna itt is, mint bárhol máshol, egy valaki, egy nyugdíjba vonuló köztisztviselő, kinek ez ki szokott járni! Egyszerűen arról van itt szó: a HTMH-t a közigazgatás ugyan elviselte, tudomásul vette, de részének, nem akarta elfogadni! E téren üdítő kivétel csak kettő volt és azok is a határon túlról jöttek: 2006 júliusában, az RMDSZ belső parlamentjének, az SZKT-nak ülésén Takács Csaba nyilvánosság előtt köszönte meg a HTMH valamennyi vezetőjének és minden munkatársának 15 esztendő kitűnő munkáját és ugyanezt tette meg, 2006 augusztus 24-én a vajdasági „Magyar Szó” vezércikke is
Nevekkel nyílván nem terhelem önöket, de megítélésüket, és főleg annak az intézménynek „az jó híréért, az szép tisztességéért” remélem sokatmondó lesz, ha elmondom, a teljesség igénye nélkül, hogy a HTMH-n kívül hogyan álltak meg ők a helyükön. Egy valamikori HTMH-ban pályáját kezdő, majd vezetőként is dolgozó munkatárs, ma az egyik legismertebb magyar EP-képviselőnő és szintén a hivatalban kezdte pályáját a brüsszeli bizottsági apparátus két főállású alkalmazottja. Hosszú ideig erősítette a HTMH csapatát Magyarország jelenlegi belgrádi, kisinyovi, moszkvai és helsinki nagykövete meg a brüsszeli EU-s képviseletünk egyik nagyköveti rangú vezetője. A Határon Túli Magyarok Hivatalában dolgozott éveken át a volt azerbajdzsáni, bosznia-hercegovinai, romániai, szerbiai, de még az egykori tanzániai külképviselet-vezető is. Napjaink beregszászi és csíkszeredai főkonzulja is egykori HTMH munkatárs, miközben az is tény, hogy a korábbi csíkszeredai és ungvári főkonzul is valamikori HTMH munkatárs volt. Adott a HTMH eddig a honvédelmi tárcáknak két, a külügyi és kulturális tárcáknak pedig egy-egy helyettes államtitkárt – ezek közül kettő jelenleg van funkcióban. Adott továbbá három ízben is egy-egy igazgatót a pozsonyi magyar kulturális intézet számára, egyet pedig a sepsiszentgyörgyi kulturális intézetnek. Adott egy kitűnő nemzetközi jogász és ma egyetemi oktató személyében az ENSZ-nek egy országrapportört, kit épp minap neveztek ki a Tom Lantos Intézet kutatási igazgatójának, továbbá két ízben is a kormányfők számára egy-egy politikai főtanácsadót, akik közül az egyik ma a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egyik vezető munkatársa, a Magyar Tudományos Akadémiának pedig egy a nemzetközi kapcsolatokért felelős vezető tisztségviselőt. Húszat is meghaladja a külügyminisztériumban pályájukat folytató egykori hivatali dolgozó száma, többen közülük ma vagy korábban, vezető beosztásban is szolgáltak/ szolgálnak idehaza vagy külföldön. Tíz évig a HTMH-t erősítette Martonvásár mai polgármestere, a pályakezdésétől hét éven keresztül a jelenlegi óbudai alpolgármester is a hivatal munkatársa volt, de még Zala megyében, Nemessándorházán is szolgál polgármesterként egy valamikori kolléga. Többen egyetemi katedrákon, tudományos intézetekben, az Országgyűlés Hivatalában vagy a Köztársasági Elnöki Hivatalban kamatoztatják/ kamatoztatták a HTMH-ban szerzett tudást és tapasztalatot. Mások napi és hetilapok, folyóiratok megbecsült szerkesztői vagy külső munkatársai szerzői lettek, esetleg az üzleti életben értek el komoly sikereket – ékesen bizonyítva, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala olyan szellemi potenciállal is rendelkezett, mely nevét többre jogosította fel, minthogy azt egyszerű áruvédjegyként jegyezzék.
Végül is mit tettek ők és őáltaluk a hivatal?
Szolgálták mindenekelőtt az érdekvédelmet, hiszen a hivatal kiemelt feladata volt, hogy a kárpát-medencei magyarok legitim szervezeteivel együttműködve és őket mindig önálló politikai entitással rendelkező partnernek tekintve a szomszédos országok magyar közösségeinek gondjaival, kezdeményezéseik és törekvéseik támogatásával foglalkozzon. Szolgálták mindezt úgy, hogy érvényesüljön az a rendszerváltozás óta folytatott, és 1992. augusztus 18-án a magyar kormány által meghirdetett elv, miszerint csak a határon túli magyarok legitim szervezetei véleményével egyetértésben lehet döntést hozni az őket érintő kérdésekben. Tartották a kapcsolatot és segítettek idehaza és mindenütt, ahol magyarok éltek és nemcsak a Kárpát-medencében, főleg azt követően máshol is, hogy egy jobb sorsra érdemesült, a világ magyarságát összefogni hivatott világszövetség önmaga karikatúrájává silányult. Még a néha magukat mostohábban kezeltnek tekintett, nyugati magyarok is úgy látták – és hadd hívjam most segítségül a nagyrabecsült bécsi Deák Ernőt: – „legtöbben úgy érezték, hogy a szó szoros értelmében hazajárhattak, amikor betértek a Határon Túli Magyarok Hivatalába, ahonnan a barátságos fogadtatáson és biztató szón túl sohasem jöttek el üres kézzel. Bármennyire jótékonysági intézmény benyomását keltette is az a fajta felkarolás, jobbára senkiben sem tudatosodott ez, mivel a családiasság légkörét érezhette maga körül bárki.” Tették ezt, korántsem csak munkaköri kötelességként és nem 8 órás munkaidőben, szervezéssel, közvetítéssel, értetlenkedők meggyőzésével és érdeklődők tájékoztatásával, elemző munkával és nemzetközi fórumokon való aktív részvétellel, jogsegélyszolgálattal és sajtómunkával, szociológiai és demográfiai elemzésekkel, a magyarság sorsát előtérbe helyező politikai és gazdasági stratégiák kimunkálásával – egyszóval a nemzeti összetartozásba vetett meggyőződéstől vezérelve, mindennel, amivel elősegíthető az élhető szülőföldön való boldogulás.
Részt vállaltak a szomszédos országokban élő magyarokkal kapcsolatos kormányzati döntések előkészítésében, a kisebbségpolitikai koncepciók kialakításában és érvényesítésében. és közreműködtek a minisztériumok és más állami szervek határon túli magyarsággal kapcsolatos tevékenységében. Nemcsak figyelték a törvény-előkészítést, hanem javaslatokat is tettek a jogalkotási programokhoz, aktívan közreműködve a kisebbségben élő magyarokat érintő jogszabálytervezetek véleményezésében, nemzetközi egyezmények előkészítésében és javaslatot tettek a költségvetési támogatás súlypontjaira – egyszóval a nemzetpolitika alakításának kezdeményezői és cselekvő elősegítői voltak.
Szolgálták a támogatáspolitikát, hiszen a mindenkori magyar kormányok támogatás-politikai gyakorlatában a HTMH-ra egyrészt konkrét végrehajtó szerep, másrészt a többszereplős támogatási rendszer koordinációjának feladata hárult. A hivatal kezelte a rendkívüli, előre nem látható helyzetek megoldására szolgáló különböző célzott rendeltetésű pénzügyi alapokat (Sapentia-, Horvátországi Újjáépítési-, Délvidéki-, Kárpátaljai-, Lendvai Magyar Ház-, Szabadkai Magyar Ház-, Református Világtalálkozó- és Csángó Alap stb.), a Kedvezménytörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatások lebonyolítását és a rendkívüli, előre nem látható helyzetek megoldására szolgáló ún. Koordinációs Keretet.
Különböző időszakokban váltakozó sikerrel, a különböző szervezetek döntéshozó testületeinek munkájában való részvétellel a jogszabályokban előírt, de a mindennapokban kiküzdeni kényszerülve, ellátták a koordinációs feladatokat. Ennek eredményessége függött egyrészt attól, hogy az adott időszakban volt-e meghatározott stratégiai cél, aminek érvényt kívánt a kormányzat szerezni, illetve attól, hogy mennyire voltak ehhez partnerei a magyar közigazgatásban, majd egyre markánsabban jelentkezett az, hogy mennyire voltak ehhez partnerek a Magyarországról „becserkészett” határon túli vezéregyéniségek.
Szolgálták a kisebbségi diplomáciát, hiszen a HTMH hatá

Az ellopott Csíksomlyó
Haknizó politikusok, statisztává visszaminősített helyiek, szereptévesztők és kullancskampányolók. Székelyföld, a térség, amit kivetkőztettek önmagából.
Megyenapok, városnapok, Gyere haza program, székelyföldi panorámakép, ilyen-olyan adatbázisok, székelykapu-rehabilitáció, kolbásztöltés, emlékkönyv, népi termékek vására – vég nélkül sorolhatnám azokat a programokat, amelyeknek a célja a térségi öntudat, az egységes székelyföldi közösségi kép kialakítása.
Vannak jópofa, és vannak elviselhetetlenül giccses kezdeményezések,
de el kell ismerni: komoly energiákat mozgósítanak a helyi és a megyei önkormányzatok a fent jelzett cél elérése érdekében.
Tegyük zárójelbe azt a kérdést (de ne felejtsük el), hogy van-e értelme az 'egységes Székelyföld' ideológiának. (Lehet, hogy Maros megyének inkább Kolozs megyére kellene összpontosítania, mint Hargita megyére, mert hogy gazdasági, infrastrukturális szempontból ezt diktálja az elemi logika. Ugyanígy Sepsiszentgyörgy esélye és végzete Brassó, nem pedig Csíkszereda.) Fogadjuk el, hogy egy nagyon is heterogén övezet önmagát egységben képzeli el, és Székelyföldként határozza meg.
Ennek az egységnek az egyik és elengedhetetlen feltétele, hogy legyen kulturális, közösségi előzménye, hagyománya. A „hagyományteremtés” ugyanis nem annyiból áll, hogy idén ökröt sütünk, jövőre is ökröt sütünk, és akkor már elmondhatjuk, hogy „immár hagyományosan ökröt sütünk”. Ha nincs praktikus haszna a közösségi gyakorlatnak, ha a szimbolikus jelentéseknek nincs konkrét tartalma, akkor nincs az a költségvetési pénz, amivel életben lehet tartani a „hagyományt”. Ha az ember nem éhes, akkor még a nyárson sütött ökör sem csúszik.
A csíksomlyói búcsú intézménye a tökéletes bizonyíték arra, hogy valamiféle térségi összefogás hosszú ideje működik. Biztos, hogy ennek a térségi összefogásnak a határai nem esnek egybe a mai ideológiák által elképzelt Székelyfölddel, de az is biztos, hogy az egyik legjobban kitalált és felépített „brand”, ami valaha működött errefelé.
Olyan egyázi, társadalmi intézmény, amelyet ma már a térség visszavonhatatlanul elveszített. Tudatosítsuk, hogyan történt ez, és hogyan kerülhetőek el a hasonló veszteségek.
Az első és legnagyobb bűn, amit a csíksomlyói tradíció ellen elkövettek, az az, hogy kivették a kisközösségek kezéből. Mindaddig, amíg a búcsújárás személyes és közösségi felelősség volt, amíg megvolt ennek a lokális intimitása, addig mindenki a magáénak érezte, és igyekezett érvényes tartalommal feltölteni.
Nem a tévéből tudta meg, hogy ez számára miért fontos, és nem azért ment el, hogy a tévében lássa önmagát mint búcsújárót. Tanulság: hiába a nagy térségi ideológia, ha az nem helyben fogan és szökik szárba, akkor nem lesz életképes.
A második hiba az volt, hogy miután a kisközösségek kiszorultak a saját hagyományaikból, statisztává váltak, elfeledkeztek saját céljaikról, mondanivalójukról, egymáshoz való viszonyukról, egy új ideológiát is rájuk kényszerítettek.
Csíksomlyó akkor vesztette el erejét,
tartalmát, amikor valaki – Csíksomlyótól távol – kitalálta, hogy ez az esemény a nemzeti összetartozás jelképe. Korszerű fogalommal úgy mondhatnánk: globalizálták – de legalábbis a nagy magyar kulturális, sajtó- és turisztikai piacra vitték – az eseményt.
Miért baj ez? Végülis egyre többen jönnek, egyre nagyobb a bevétel, egyre „összetartóbb a nemzet”. Azért baj, mert mindezek a pozitívumok látszatok. Csíksomlyón most nem a helyi szellemiség, nem a régiós identitás működik.
Fanchise rendszerben lezajlik egy vándorcirkusz,
aminek vajmi kevés köze van ahhoz a helyhez és időhöz, ahol tulajdonképpen történik. Ha kellőképpen a térség sajátja lenne ez a búcsú, akkor egész évre kisugárzó esemény lenne. A főeseménynek egyre több leágazása lehetne, fejleszthetőnek bizonyulna.
Most azonban mi történik? Egy évben egy hétvége erejéig elözönlik a tájat messziről jött emberek, majd messzire mennek, és lehetőleg vissza sem néznek. A helyiek egyetlen haszna, hogy három napon át eladhatják portékáikat és szálláshelyeiket. Tökéletes szimbóluma ez annak, hogy miért tiszavirágéletű a Székelyföld-fejlesztés.
Idegen ideológiákat, kulturális vagy politikai mintákat nem érdemes átvenni, mert az soha nem lesz a helyiek sajátja. És ha igen, akkor többé már nem mondhatják helyinek önmagukat. Nagyon esemény-idegen fogalmakba sűrítve: a fenti struktúrában másé a copyright, és másé a haszon is.
Mégis kinek a hagyományait éljük és gyakoroljuk? A „nagy Székelyföld” sem jön létre, ha a térségi kapcsolatok faluról falura, sőt kapuról kapura nem erősödnek. A lokális viszonyokat jól jellemzi a harmadik hiba: nem tisztázottak a közösségi szerepek, közösségi felelősségek.
Ez a „buli” a katolikus egyáz bulija.
(Reméljük, ezt legalább a katolikus egyház tudja. De amíg a püspök az egyházi eseményen a szekuláris állam alkotmányáról tart beszédet, addig kételkednünk kell.) Ezt tiszteletben kéne tartani. A katolikus egyház minden évben ki is ad egy közleményt, amelyben kéri a búcsúra látogatókat, hogy tartsák tiszteletben az esemény vallási jellegét, de erre a kérésre az éppen aktuális (magyarországi) hatalom – most éppen a keresztény-demokraták – nagy ívben tesznek.
Túl csábító, hogy annyi ezer ember előtt villogtathatják a politikusok és politikai aktivisták nemzeti elkötelezettségüket. A helyi önkormányzatok vezetői között sincs elég karakán és erős ember, aki azt mondaná a csíksomlyói búcsúsnak álcázott politikai busójáróknak, hogy most az egyszer maradjanak észrevétlenek, és ne akarják lefölözni a nem nekik szóló nyilvánosságot.
Pedig ha a gyors lejáratú politikai szövetségek és behódolások hasznát nézzük, akkor jól belátható: ezek a kullancs-kampányok nem fordíthatóak tartós közösségépítésre. A KDNP-hakniból nem lesz egységes székelyföldi identitás.
Ha azonban a helyi politikai erők, egyházak, civil szervezetek helyben meg tudnának egyezni a hosszú távú együttműködésről, a közös érdekképviseletről, ha tiszteletben tartanák egymás kompetenciáját, és támogatnák is azokat, ha mindenki tisztában lenne azzal, hol a helye, és mi a szerepe: akkor a közösségépítés több lábra állna – és így jobban is haladna.
Parászka Boróka
Manna.ro