Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2011. december 19.
Nyilatkozat – Az RMDSZ SZKT-ján elhangzottak kapcsán
Meglehetősen sajátos politikai felfogásra vall az, hogy a kisebbik kormányzó párt, a Romániai Demokrata Szövetség hétvégi gyűlésén az egyik legfajsúlyosabb probléma Tőkés László európai parlamenti alelnöksége volt.
Annak a tisztségnek kapcsán hazudott ismételten Kovács Péter főtitkár, amelyet nem az RMDSZ-nek köszönhetően láthatott el másfél évig az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, hanem amellyel a FIDESZ-KDNP szövetség tisztelte meg erdélyi képviselőnket és általa az egész erdélyi magyarságot.
Az Európai Parlamenti munkát óriási helyzeti hátránnyal kezdte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke: gyakorlatilag Románia uniós tagsága alatt ért be az opportunista RMDSZ-es politika „eredménye” – az 1996-os kormányralépés óta letiltott önálló erdélyi magyar külpolitika hiánya –, aminek következtében Európa ma sokkal kevésbé érzékeny az egyik legnagyobb őshonos nemzeti közösség problémáira.
Egyfelől megértjük, hogy az RMDSZ fél attól, hogy Tőkés László a továbbiakban EP-képviselői munkája mellett többletfeladatot vállal itthon – hiszen ők is pontosan tudják, hogy Erdély legismertebb és legnépszerűbb politikusaként az erdélyi magyarok figyelnek a szavára.
Másfelől alapos a gyanú, hogy ez a méltatlan „fúrás-faragás” tulajdonképpen politikai füstbomba: figyelemelterelés arról, hogy Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter – Kelemen Hunor kulturális minisztertársát követve – zöld utat készül adni a cianidos aranybányászatnak Verespatakon. Így lesz teljes a kép: erdélyi altalajkincseinket bagóért eladják alólunk és mi maradunk egy ökológiai bombával, hatszáz hektárnyi zagytározóval.
Tőkés László Áder János fideszes képviselőtársával egyetemben az Európai Parlamentben elérte, hogy az Unió képviselőinek nagy többsége a veszélyes bányászati technológia betiltása mellett foglaljon állást. Beszédes tény, hogy ezért itthon az RMDSZ vezetőitől hazug lejáratókampány a jutalma. De ha csak ez lenne… Az erdélyi magyarság érdekeinek állítólagos bukaresti védelmezői – Európával szembemenve – a bársonyszékeik megtartása érdekében kulturális és épített örökségünket, természeti kincseinket, továbbá gyermekeink jövőjét készülnek kiárusítani.
Csak remélhetjük, hogy a következő RMDSZ-es seregszemlén az ellenségnek vélt magyar szervezetek és személyek ellen irányuló lejárató propaganda helyett napirendre kerülnek a munkahelyteremtésre és a romokban heverő hazai egészségügy rendbetételére vonatkozó konkrét elképzelések is. Mert mindeddig a „tulipános” válságkezelő szakértelemből csak további néhány százezer közalkalmazott tervezett elbocsájtására vagy a vizitdíj bevezetésére futotta.
És talán az is egész erdélyi közösségünk hasznára válna, ha az Ezüstfenyők osztogatása helyett vagy mellett a korrupt kollégáikat eltávolítanák a szervezetből. Mert ők az erdélyi magyarság szégyenei.
Megértjük, hogy az RMDSZ kétségbeesetten keresi elvesztett hitelét. De ennek nem az az útja, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök hetente hadat üzen az Erdélyi Magyar Néppártnak. Ha valóban odafigyelnének a „többszázezer” általuk megkeresett erdélyi magyar véleményére, akkor tudhatnák, hogy a választópolgárok együttműködést,az erdélyi magyar ügy győzelemre vitelét és nem valakik – egymás – legyőzését várják el politikusaiktól.
Temesvár-Nagyvárad-Kolozsvár-Csíkszereda,
Az Erdélyi Magyar Néppárt, elnökség
erdon.ro
Meglehetősen sajátos politikai felfogásra vall az, hogy a kisebbik kormányzó párt, a Romániai Demokrata Szövetség hétvégi gyűlésén az egyik legfajsúlyosabb probléma Tőkés László európai parlamenti alelnöksége volt.
Annak a tisztségnek kapcsán hazudott ismételten Kovács Péter főtitkár, amelyet nem az RMDSZ-nek köszönhetően láthatott el másfél évig az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, hanem amellyel a FIDESZ-KDNP szövetség tisztelte meg erdélyi képviselőnket és általa az egész erdélyi magyarságot.
Az Európai Parlamenti munkát óriási helyzeti hátránnyal kezdte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke: gyakorlatilag Románia uniós tagsága alatt ért be az opportunista RMDSZ-es politika „eredménye” – az 1996-os kormányralépés óta letiltott önálló erdélyi magyar külpolitika hiánya –, aminek következtében Európa ma sokkal kevésbé érzékeny az egyik legnagyobb őshonos nemzeti közösség problémáira.
Egyfelől megértjük, hogy az RMDSZ fél attól, hogy Tőkés László a továbbiakban EP-képviselői munkája mellett többletfeladatot vállal itthon – hiszen ők is pontosan tudják, hogy Erdély legismertebb és legnépszerűbb politikusaként az erdélyi magyarok figyelnek a szavára.
Másfelől alapos a gyanú, hogy ez a méltatlan „fúrás-faragás” tulajdonképpen politikai füstbomba: figyelemelterelés arról, hogy Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter – Kelemen Hunor kulturális minisztertársát követve – zöld utat készül adni a cianidos aranybányászatnak Verespatakon. Így lesz teljes a kép: erdélyi altalajkincseinket bagóért eladják alólunk és mi maradunk egy ökológiai bombával, hatszáz hektárnyi zagytározóval.
Tőkés László Áder János fideszes képviselőtársával egyetemben az Európai Parlamentben elérte, hogy az Unió képviselőinek nagy többsége a veszélyes bányászati technológia betiltása mellett foglaljon állást. Beszédes tény, hogy ezért itthon az RMDSZ vezetőitől hazug lejáratókampány a jutalma. De ha csak ez lenne… Az erdélyi magyarság érdekeinek állítólagos bukaresti védelmezői – Európával szembemenve – a bársonyszékeik megtartása érdekében kulturális és épített örökségünket, természeti kincseinket, továbbá gyermekeink jövőjét készülnek kiárusítani.
Csak remélhetjük, hogy a következő RMDSZ-es seregszemlén az ellenségnek vélt magyar szervezetek és személyek ellen irányuló lejárató propaganda helyett napirendre kerülnek a munkahelyteremtésre és a romokban heverő hazai egészségügy rendbetételére vonatkozó konkrét elképzelések is. Mert mindeddig a „tulipános” válságkezelő szakértelemből csak további néhány százezer közalkalmazott tervezett elbocsájtására vagy a vizitdíj bevezetésére futotta.
És talán az is egész erdélyi közösségünk hasznára válna, ha az Ezüstfenyők osztogatása helyett vagy mellett a korrupt kollégáikat eltávolítanák a szervezetből. Mert ők az erdélyi magyarság szégyenei.
Megértjük, hogy az RMDSZ kétségbeesetten keresi elvesztett hitelét. De ennek nem az az útja, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök hetente hadat üzen az Erdélyi Magyar Néppártnak. Ha valóban odafigyelnének a „többszázezer” általuk megkeresett erdélyi magyar véleményére, akkor tudhatnák, hogy a választópolgárok együttműködést,az erdélyi magyar ügy győzelemre vitelét és nem valakik – egymás – legyőzését várják el politikusaiktól.
Temesvár-Nagyvárad-Kolozsvár-Csíkszereda,
Az Erdélyi Magyar Néppárt, elnökség
erdon.ro
2011. december 20.
Markó szerint csak az RMDSZ hiteles
SZKT-és villongások Sepsiszentgyörgyön
Az erdélyi magyar pártok közötti lehetséges együttműködés is szóba került az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának Sepsiszentgyörgyön megtartott hétvégi ülésén. A felszólalók közül azonban senki nem gondolta komolyan, hogy országos szinten közös asztalhoz kéne ülnie a három erdélyi magyar pártnak.
Kelemen Hunor kizárta annak a lehetőségét, hogy új választási pártban kellene megmérettetnie a három erdélyi magyar pártnak. Az SZK családtámogatásról és a gyermekvállalás ösztönzéséről, valamint a szórvány megerősítéséről szóló cselekvési terveket fogadott el. Az Erdélyi Magyar Néppárt nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az SZKT több felszólalója támadta Tőkés László EP-alelnököt. A hétvégén ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. A testület által elfogadott, a családpolitika támogatásáról szóló terv szerint a szövetség politikusai egyrészt önkormányzati, másrészt kormányzati eszközök révén hoznak intézkedéseket a családok támogatása érdekében. Az RMDSZ az önkormányzatok bevonásával indítja el 2012-ben a családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző programokat, így egyebek között a Családbarát közösségek nevűt. E szerint a szövetség színeiben mandátumot nyert önkormányzati tisztségviselőknek érvényesíteniük kell a településfejlesztésben a program kritériumrendszerét, a helyi költségvetésekben pedig önálló tételként kell finanszírozniuk a családtámogató- és gyermekvállalást ösztönző programokat. Ezzel párhuzamosan a szövetség családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedés-csomagot is kidolgoz, amelyet a román pártok elé terjeszt elfogadás végett. A csomag egyebek között a nők munkába való visszatérésének elősegítését és a gyermeket nevelő családok számára fenntartott szociális háló erősítését célozza. A másik cselekvési terv a szórvány támogatásáról szól. A dokumentum kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó területeken fogalmaz meg feladatokat. A dokumentum egyebek között a Magyar Napok rendezvénysorozat fontosságát hangsúlyozza. A Fogadj örökbe egy műemléket nevű program a műemlékek védelmét, a magyar kulturális örökség fontosságát kívánja tudatosítani. A cselekvési tervben prioritásként jelenik meg a Magyar Házak szövetségbe való szervezése. Székelyföld és a szórványtelepülések közötti testvérkapcsolatok feltérképezése és erősítése is a kiemelt célok közé tartozik. A tanácskozáson több felszólaló is érintette a romániai magyar politikai szervezetek közötti együttműködés kérdését azt követően, hogy ősszel megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke elsietettnek és rossznak tarja azt, hogy a szövetség egyik-másik megyei szervezete máris feladta az RMDSZ arcát és identitását „egy képzelt koalíció kedvéért”. Szerinte az erdélyi magyarságnak ma egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezete van, az RMDSZ, és „ezen kívül még van két pártocska”. Leszögezte: nem hisz a választás szabadságában, csak az egység parancsában, és az RMDSZ-nek minden feltétele megvan, hogy maga mellé állítsa az egész erdélyi magyarságot.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leszögezte, hogy nem fognak létrehozni egy új pártot, úgynevezett választási pártot a jövő évi romániai választások előtt. Beszédében az RMDSZ elnöke álszentnek nevezte a szövetség politikai ellenfeleinek az együttműködés szorgalmazására vonatkozó nyilatkozatait. Szerinte az EMNP és a korábban megalakult Magyar Polgári Párt (MPP) megmérettetésre készülnek.
Tiltakozik az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége közleményében kifejti: „Meglehetősen sajátos politikai felfogásra vall az, hogy a kisebbik kormányzó párt, az RMDSZ hétvégi gyűlésén az egyik legfajsúlyosabb probléma Tőkés László európai parlamenti alelnöksége volt. Annak a tisztségnek kapcsán hazudott ismételten Kovács Péter főtitkár, amelyet nem az RMDSZ-nek köszönhetően láthatott el másfél évig az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, hanem amellyel a FIDESZ-KDNP szövetség tisztelte meg erdélyi képviselőnket és általa az egész erdélyi magyarságot. Az Európai Parlamenti munkát óriási helyzeti hátránnyal kezdte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke: gyakorlatilag Románia uniós tagsága alatt ért be az opportunista RMDSZ-es politika „eredménye” – az 1996-os kormányralépés óta letiltott önálló erdélyi magyar külpolitika hiánya –, aminek következtében Európa ma sokkal kevésbé érzékeny az egyik legnagyobb őshonos nemzeti közösség problémáira.
Egyfelől megértjük, hogy az RMDSZ fél attól, hogy Tőkés László a továbbiakban EP-képviselői munkája mellett többletfeladatot vállal itthon – hiszen ők is pontosan tudják, hogy Erdély legismertebb és legnépszerűbb politikusaként az erdélyi magyarok figyelnek a szavára. Másfelől alapos a gyanú, hogy ez a méltatlan „fúrás-faragás” tulajdonképpen politikai füstbomba: figyelemelterelés arról, hogy Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter – Kelemen Hunor kulturális minisztertársát követve – zöld utat készül adni a cianidos aranybányászatnak Verespatakon. Így lesz teljes a kép: erdélyi altalajkincseinket bagóért eladják alólunk és mi maradunk egy ökológiai bombával, hatszáz hektárnyi zagytározóval”- fogalmaznak a közlemény aláírói. A közlemény aláírói arra is kitérnek, hogy remélhetőleg „a következő RMDSZ-es seregszemlén az ellenségnek vélt magyar szervezetek és személyek ellen irányuló lejárató propaganda helyett napirendre kerülnek a munkahelyteremtésre és a romokban heverő hazai egészségügy rendbetételére vonatkozó konkrét elképzelések is. Mert mindeddig a „tulipános” válságkezelő szakértelemből csak további néhány százezer közalkalmazott tervezett elbocsájtására vagy a vizitdíj bevezetésére futotta”.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
SZKT-és villongások Sepsiszentgyörgyön
Az erdélyi magyar pártok közötti lehetséges együttműködés is szóba került az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának Sepsiszentgyörgyön megtartott hétvégi ülésén. A felszólalók közül azonban senki nem gondolta komolyan, hogy országos szinten közös asztalhoz kéne ülnie a három erdélyi magyar pártnak.
Kelemen Hunor kizárta annak a lehetőségét, hogy új választási pártban kellene megmérettetnie a három erdélyi magyar pártnak. Az SZK családtámogatásról és a gyermekvállalás ösztönzéséről, valamint a szórvány megerősítéséről szóló cselekvési terveket fogadott el. Az Erdélyi Magyar Néppárt nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az SZKT több felszólalója támadta Tőkés László EP-alelnököt. A hétvégén ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. A testület által elfogadott, a családpolitika támogatásáról szóló terv szerint a szövetség politikusai egyrészt önkormányzati, másrészt kormányzati eszközök révén hoznak intézkedéseket a családok támogatása érdekében. Az RMDSZ az önkormányzatok bevonásával indítja el 2012-ben a családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző programokat, így egyebek között a Családbarát közösségek nevűt. E szerint a szövetség színeiben mandátumot nyert önkormányzati tisztségviselőknek érvényesíteniük kell a településfejlesztésben a program kritériumrendszerét, a helyi költségvetésekben pedig önálló tételként kell finanszírozniuk a családtámogató- és gyermekvállalást ösztönző programokat. Ezzel párhuzamosan a szövetség családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedés-csomagot is kidolgoz, amelyet a román pártok elé terjeszt elfogadás végett. A csomag egyebek között a nők munkába való visszatérésének elősegítését és a gyermeket nevelő családok számára fenntartott szociális háló erősítését célozza. A másik cselekvési terv a szórvány támogatásáról szól. A dokumentum kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó területeken fogalmaz meg feladatokat. A dokumentum egyebek között a Magyar Napok rendezvénysorozat fontosságát hangsúlyozza. A Fogadj örökbe egy műemléket nevű program a műemlékek védelmét, a magyar kulturális örökség fontosságát kívánja tudatosítani. A cselekvési tervben prioritásként jelenik meg a Magyar Házak szövetségbe való szervezése. Székelyföld és a szórványtelepülések közötti testvérkapcsolatok feltérképezése és erősítése is a kiemelt célok közé tartozik. A tanácskozáson több felszólaló is érintette a romániai magyar politikai szervezetek közötti együttműködés kérdését azt követően, hogy ősszel megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke elsietettnek és rossznak tarja azt, hogy a szövetség egyik-másik megyei szervezete máris feladta az RMDSZ arcát és identitását „egy képzelt koalíció kedvéért”. Szerinte az erdélyi magyarságnak ma egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezete van, az RMDSZ, és „ezen kívül még van két pártocska”. Leszögezte: nem hisz a választás szabadságában, csak az egység parancsában, és az RMDSZ-nek minden feltétele megvan, hogy maga mellé állítsa az egész erdélyi magyarságot.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leszögezte, hogy nem fognak létrehozni egy új pártot, úgynevezett választási pártot a jövő évi romániai választások előtt. Beszédében az RMDSZ elnöke álszentnek nevezte a szövetség politikai ellenfeleinek az együttműködés szorgalmazására vonatkozó nyilatkozatait. Szerinte az EMNP és a korábban megalakult Magyar Polgári Párt (MPP) megmérettetésre készülnek.
Tiltakozik az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége közleményében kifejti: „Meglehetősen sajátos politikai felfogásra vall az, hogy a kisebbik kormányzó párt, az RMDSZ hétvégi gyűlésén az egyik legfajsúlyosabb probléma Tőkés László európai parlamenti alelnöksége volt. Annak a tisztségnek kapcsán hazudott ismételten Kovács Péter főtitkár, amelyet nem az RMDSZ-nek köszönhetően láthatott el másfél évig az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, hanem amellyel a FIDESZ-KDNP szövetség tisztelte meg erdélyi képviselőnket és általa az egész erdélyi magyarságot. Az Európai Parlamenti munkát óriási helyzeti hátránnyal kezdte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke: gyakorlatilag Románia uniós tagsága alatt ért be az opportunista RMDSZ-es politika „eredménye” – az 1996-os kormányralépés óta letiltott önálló erdélyi magyar külpolitika hiánya –, aminek következtében Európa ma sokkal kevésbé érzékeny az egyik legnagyobb őshonos nemzeti közösség problémáira.
Egyfelől megértjük, hogy az RMDSZ fél attól, hogy Tőkés László a továbbiakban EP-képviselői munkája mellett többletfeladatot vállal itthon – hiszen ők is pontosan tudják, hogy Erdély legismertebb és legnépszerűbb politikusaként az erdélyi magyarok figyelnek a szavára. Másfelől alapos a gyanú, hogy ez a méltatlan „fúrás-faragás” tulajdonképpen politikai füstbomba: figyelemelterelés arról, hogy Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter – Kelemen Hunor kulturális minisztertársát követve – zöld utat készül adni a cianidos aranybányászatnak Verespatakon. Így lesz teljes a kép: erdélyi altalajkincseinket bagóért eladják alólunk és mi maradunk egy ökológiai bombával, hatszáz hektárnyi zagytározóval”- fogalmaznak a közlemény aláírói. A közlemény aláírói arra is kitérnek, hogy remélhetőleg „a következő RMDSZ-es seregszemlén az ellenségnek vélt magyar szervezetek és személyek ellen irányuló lejárató propaganda helyett napirendre kerülnek a munkahelyteremtésre és a romokban heverő hazai egészségügy rendbetételére vonatkozó konkrét elképzelések is. Mert mindeddig a „tulipános” válságkezelő szakértelemből csak további néhány százezer közalkalmazott tervezett elbocsájtására vagy a vizitdíj bevezetésére futotta”.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2011. december 28.
Ajándék: új választási törvény
Karácsony előtt megszületett az új magyar választási törvény. A határon túl élő magyar állampolgárok szavazati jogot kapnak, de a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok egyéni jelöltekre nem, csak pártlistákra szavazhatnak.
Ezt azért emeljük ki, mert volt olyan módosító javaslat, amely a határon kívüliek számára is biztosította volna a két szavazatot. Ennek egyrészt az lett volna a hátulütője, hogy hihetetlen mértékben a határon túli magyarok ellen hangolta volna az anyaországi választópolgárt, mert az itteni magyarok tömegei nem ismerhetik kellőképpen sem a jelöltek személyét, sem a helyi problémákat. Másrészt megindult volna a jelöltek versengése a határon túli szavazók kegyeiért, ami a magyar belpolitika, a pártpolitika exportálását eredményezte volna. A rendszerváltoztatás után eltelt több mint két évtized alatt a határon kívüli magyar állampolgárok megtapasztalhatták, hogy melyek azok az anyaországi pártok, egyházi és világi intézmények, amelyek a nemzetből való kiátkozásukért kampányolók ellenében velük tartottak, és lehetőségeikhez mérten megvédtek bennünket, s amint kétharmados parlamenti többséget szereztek, megszavazták azokat a törvényeket, amelyek révén minket is egyenrangú állampolgároknak tekintenek. Egyébként a mostani alkotmányt előterjesztő Fidesz–KDNP által felmutatott legnagyobb eredmény is elsősorban az, hogy – legalábbis formálisan – az ellenzéki pártok is zászlójukra tűzik a nemzeti kötődést, sőt, felismerték a nemzeti színek szimbolikájának jelentőségét is. Vörös helyett zöld színre váltanak, különösen kampányok idején. A jelenlegi magyar kormányzat alkalmas arra, hogy a listás jelöltek közé olyan személyeket is besoroltasson – és majd meg is tudja védeni őket az elkerülhetetlen támadásoktól, a lejárató kampányoktól –, akik az elszakított nemzetrészek problémáinak ismerői, és azért jutnak ezekhez a rendkívül bonyolult és felelős tisztségekhez. Az erdélyi, felvidéki, délvidéki stb. származás ne legyen feltétel – jó, ha van! –, a problémaismeretnek, személyi hitelességnek és alkalmasságnak viszont döntő kritériumnak kell lennie. A magyar Országháznak és a kormányzatnak voltak még erdélyi – határon túli – képviselői, akik példaképeink lehetnek.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Karácsony előtt megszületett az új magyar választási törvény. A határon túl élő magyar állampolgárok szavazati jogot kapnak, de a magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok egyéni jelöltekre nem, csak pártlistákra szavazhatnak.
Ezt azért emeljük ki, mert volt olyan módosító javaslat, amely a határon kívüliek számára is biztosította volna a két szavazatot. Ennek egyrészt az lett volna a hátulütője, hogy hihetetlen mértékben a határon túli magyarok ellen hangolta volna az anyaországi választópolgárt, mert az itteni magyarok tömegei nem ismerhetik kellőképpen sem a jelöltek személyét, sem a helyi problémákat. Másrészt megindult volna a jelöltek versengése a határon túli szavazók kegyeiért, ami a magyar belpolitika, a pártpolitika exportálását eredményezte volna. A rendszerváltoztatás után eltelt több mint két évtized alatt a határon kívüli magyar állampolgárok megtapasztalhatták, hogy melyek azok az anyaországi pártok, egyházi és világi intézmények, amelyek a nemzetből való kiátkozásukért kampányolók ellenében velük tartottak, és lehetőségeikhez mérten megvédtek bennünket, s amint kétharmados parlamenti többséget szereztek, megszavazták azokat a törvényeket, amelyek révén minket is egyenrangú állampolgároknak tekintenek. Egyébként a mostani alkotmányt előterjesztő Fidesz–KDNP által felmutatott legnagyobb eredmény is elsősorban az, hogy – legalábbis formálisan – az ellenzéki pártok is zászlójukra tűzik a nemzeti kötődést, sőt, felismerték a nemzeti színek szimbolikájának jelentőségét is. Vörös helyett zöld színre váltanak, különösen kampányok idején. A jelenlegi magyar kormányzat alkalmas arra, hogy a listás jelöltek közé olyan személyeket is besoroltasson – és majd meg is tudja védeni őket az elkerülhetetlen támadásoktól, a lejárató kampányoktól –, akik az elszakított nemzetrészek problémáinak ismerői, és azért jutnak ezekhez a rendkívül bonyolult és felelős tisztségekhez. Az erdélyi, felvidéki, délvidéki stb. származás ne legyen feltétel – jó, ha van! –, a problémaismeretnek, személyi hitelességnek és alkalmasságnak viszont döntő kritériumnak kell lennie. A magyar Országháznak és a kormányzatnak voltak még erdélyi – határon túli – képviselői, akik példaképeink lehetnek.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. december 29.
Év végi visszapillantó
Forgalmas világban élünk, ez lehet az oka, hogy év végi számvetésre készülve a visszapillantó tükör jut eszembe. Egy semmi tükördarab az egész, és mégis nélkülözhetetlen a közlekedésben.
Magyar megnevezése tökéletesen jelöli tartalmát, még azt is, hogy nem hátranéző, visszalátó tükör, mint egyes nyelvekben, ami hosszasabb folyamatként is értelmezhető, márpedig a vezetésre, az egész forgalomra veszélyes lehet, ha ez a visszanézés nem csupán egy pillantás, ami nem vonja el a figyelmet a lényegről, az előre látásról, az előre figyelésről, mert az előrehaladáshoz ez a legfontosabb. Viszont egy-egy pillantás erejéig hátulról is be kell biztosítanunk magunkat, mert ha például a bennünket követő jármű előzni akar, és ezt a műveletet már meg is kezdte, akkor mi nem kezdhetünk hasonló manőverbe, nem kerülhetünk ki a szembejövő sávon egy, a mi oldalunkon lévő kátyút, nem vághatjuk el az előzésben lévő kocsi útját, mert ebből jobb esetben koccanás, rosszabb változatban karambol származik. Ha egyetlen pillantással akarom befogni azt, ami magyar politikai vonatkozásban történt ebben az évben, akkor mindenképp egy elvont fogalmat, a magyar nemzetpolitikai változásokat látom. A magyarság sorsának alakulásában fontos gazdasági változások háza táján a Kárpát-medence egészében, de távolabbra tekintve is csak kátyúk és gödrök, beszakadt átereszek, felszedett hidak – a magyar nemzetpolitika az, amely nemcsak látványos, hanem érezhető, lélekbe markoló mélységű változásokat hozott. Akik a gazdasági élet változásainak elsőbbségét vallják, azok felszisszenhetnek erre a "visszapillantásra". Jómagam, nem lévén közgazdász, úgy vélem, hogy a pozitív nemzetpolitikai változások megelőzhetik a gazdaságiakat, ezek előbb-utóbb visszahatnak az anyagi termelésre is. A pozitív nemzetpolitikai változások tartóoszlopai ebben az évben minden kétséget kizáróan a magyar nemzetegyesítési törekvések voltak. Ez elsősorban a Kárpát-medence magyarságát érinti, de tágabban is értelmezhető: a Magyar Diaszpóra Tanács, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a Nemzeti Regiszter megalapítása nyitás a nagyvilágba szétszóródott magyarság felé is. Bennünket azonban ebben az évben leginkább a magyar állampolgárság könnyített eljárással történő megszerzése – vagy visszaszerzése – foglalkoztatott. Ehhez, megfelelő előkészületek után, a most tőlünk elköszönő év elején láthattunk hozzá, és mintegy záradékként az idei év utolsó napjaiban a magyar Országgyűlésben megszavazott választási törvény nem lezárta, hanem biztosította a kezdősebességet a továbbhaladáshoz. A nemzetegyesítés fő pillére tehát az állampolgárság elnyerhetősége révén ez a jogi keret. S az a hatalmas érdeklődés, amely az új esztendőben – nézzünk előre is! – becslések szerint mintegy félmillió új magyar állampolgárt regisztráltathat. Nem kis dolog egy, a történelmi politikai kisiklások következtében szétdarabolt nemzet esetében! És ennek a folyamatnak a támaszai az újjáélesztett Magyar Állandó Értekezlet (Máért), a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. Támasztéka az új támogatáspolitikai rendszer is. Mindez a most leköszönő év "termése". Természetesen, az év politikai történései nem egy sima felületűre öntött kifutópályán, nem autósztrádán mentek végbe. Sőt! Rengeteg volt a kátyú, a torlasz, az akadály. Bel- és külpolitikai vonatkozásban is problémás évet zárunk, s az újabb sem ígérkezik könnyebbnek! A Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti győzelme páratlan intenzitású pánikkeltésbe, egy világvége hangulat gerjesztésébe torkollott. A kormányzásból kibukott párt, vagy az új ellenzék a parlament által elfogadott sarkalatos törvények mindenikét súlyosan elmarasztalta. Cirkusz cirkuszt ért. Emlékezzünk csak: micsoda ribilliót rendeztek, és miként lármázták fel a világot a médiatörvény kapcsán! És a ricsaj ma is fokozódik, miközben égen-földön, sok-sok esetben alpári módon gyalázzák, szidalmazzák a kormányt. A parlament előtt és másutt a rendvédelmiek egy csoportja bohóckodik a szó szoros értelmében, az Őszödi Rém és "testőrsége" – Lendvai Ildikó és társai – az LMP-vel szolidarizálva szimpatizálnak a ribilliókeltőkkel. És most, új év felé a legfelkapottabb csatakiáltás: "Orbán mondjon le!" Ordibálják, táblákon mutogatják a "szakértők", akik nyolc év alatt csődbe nyomorították az országot. Amikor ezeket a nyivákolásokat hallom és látom, képzeletben sorba rakom a figurákat, és próbálom "kinézni" belőlük azt a vezető gárdát, akik az egykori jó útviszonyok ellenére ezekre a tengelytörő utakra vitték az ország politikai teherforgalmát. Ideje volt a leállósávra állítani őket.
Néhány százezer új állampolgár szavazata, minden bizonnyal, nem dönti el a következő időkben esedékes magyar választások sorsát. De jó útjelző táblák ezek, amelyek kiegészítik azokat az anyaországi politikai forgalomirányító jelzéseket, amelyek a magyar nemzetegyesítés gyakorlati pályájának felhajtó ágaihoz vezetnek.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Forgalmas világban élünk, ez lehet az oka, hogy év végi számvetésre készülve a visszapillantó tükör jut eszembe. Egy semmi tükördarab az egész, és mégis nélkülözhetetlen a közlekedésben.
Magyar megnevezése tökéletesen jelöli tartalmát, még azt is, hogy nem hátranéző, visszalátó tükör, mint egyes nyelvekben, ami hosszasabb folyamatként is értelmezhető, márpedig a vezetésre, az egész forgalomra veszélyes lehet, ha ez a visszanézés nem csupán egy pillantás, ami nem vonja el a figyelmet a lényegről, az előre látásról, az előre figyelésről, mert az előrehaladáshoz ez a legfontosabb. Viszont egy-egy pillantás erejéig hátulról is be kell biztosítanunk magunkat, mert ha például a bennünket követő jármű előzni akar, és ezt a műveletet már meg is kezdte, akkor mi nem kezdhetünk hasonló manőverbe, nem kerülhetünk ki a szembejövő sávon egy, a mi oldalunkon lévő kátyút, nem vághatjuk el az előzésben lévő kocsi útját, mert ebből jobb esetben koccanás, rosszabb változatban karambol származik. Ha egyetlen pillantással akarom befogni azt, ami magyar politikai vonatkozásban történt ebben az évben, akkor mindenképp egy elvont fogalmat, a magyar nemzetpolitikai változásokat látom. A magyarság sorsának alakulásában fontos gazdasági változások háza táján a Kárpát-medence egészében, de távolabbra tekintve is csak kátyúk és gödrök, beszakadt átereszek, felszedett hidak – a magyar nemzetpolitika az, amely nemcsak látványos, hanem érezhető, lélekbe markoló mélységű változásokat hozott. Akik a gazdasági élet változásainak elsőbbségét vallják, azok felszisszenhetnek erre a "visszapillantásra". Jómagam, nem lévén közgazdász, úgy vélem, hogy a pozitív nemzetpolitikai változások megelőzhetik a gazdaságiakat, ezek előbb-utóbb visszahatnak az anyagi termelésre is. A pozitív nemzetpolitikai változások tartóoszlopai ebben az évben minden kétséget kizáróan a magyar nemzetegyesítési törekvések voltak. Ez elsősorban a Kárpát-medence magyarságát érinti, de tágabban is értelmezhető: a Magyar Diaszpóra Tanács, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a Nemzeti Regiszter megalapítása nyitás a nagyvilágba szétszóródott magyarság felé is. Bennünket azonban ebben az évben leginkább a magyar állampolgárság könnyített eljárással történő megszerzése – vagy visszaszerzése – foglalkoztatott. Ehhez, megfelelő előkészületek után, a most tőlünk elköszönő év elején láthattunk hozzá, és mintegy záradékként az idei év utolsó napjaiban a magyar Országgyűlésben megszavazott választási törvény nem lezárta, hanem biztosította a kezdősebességet a továbbhaladáshoz. A nemzetegyesítés fő pillére tehát az állampolgárság elnyerhetősége révén ez a jogi keret. S az a hatalmas érdeklődés, amely az új esztendőben – nézzünk előre is! – becslések szerint mintegy félmillió új magyar állampolgárt regisztráltathat. Nem kis dolog egy, a történelmi politikai kisiklások következtében szétdarabolt nemzet esetében! És ennek a folyamatnak a támaszai az újjáélesztett Magyar Állandó Értekezlet (Máért), a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. Támasztéka az új támogatáspolitikai rendszer is. Mindez a most leköszönő év "termése". Természetesen, az év politikai történései nem egy sima felületűre öntött kifutópályán, nem autósztrádán mentek végbe. Sőt! Rengeteg volt a kátyú, a torlasz, az akadály. Bel- és külpolitikai vonatkozásban is problémás évet zárunk, s az újabb sem ígérkezik könnyebbnek! A Fidesz–KDNP kétharmados parlamenti győzelme páratlan intenzitású pánikkeltésbe, egy világvége hangulat gerjesztésébe torkollott. A kormányzásból kibukott párt, vagy az új ellenzék a parlament által elfogadott sarkalatos törvények mindenikét súlyosan elmarasztalta. Cirkusz cirkuszt ért. Emlékezzünk csak: micsoda ribilliót rendeztek, és miként lármázták fel a világot a médiatörvény kapcsán! És a ricsaj ma is fokozódik, miközben égen-földön, sok-sok esetben alpári módon gyalázzák, szidalmazzák a kormányt. A parlament előtt és másutt a rendvédelmiek egy csoportja bohóckodik a szó szoros értelmében, az Őszödi Rém és "testőrsége" – Lendvai Ildikó és társai – az LMP-vel szolidarizálva szimpatizálnak a ribilliókeltőkkel. És most, új év felé a legfelkapottabb csatakiáltás: "Orbán mondjon le!" Ordibálják, táblákon mutogatják a "szakértők", akik nyolc év alatt csődbe nyomorították az országot. Amikor ezeket a nyivákolásokat hallom és látom, képzeletben sorba rakom a figurákat, és próbálom "kinézni" belőlük azt a vezető gárdát, akik az egykori jó útviszonyok ellenére ezekre a tengelytörő utakra vitték az ország politikai teherforgalmát. Ideje volt a leállósávra állítani őket.
Néhány százezer új állampolgár szavazata, minden bizonnyal, nem dönti el a következő időkben esedékes magyar választások sorsát. De jó útjelző táblák ezek, amelyek kiegészítik azokat az anyaországi politikai forgalomirányító jelzéseket, amelyek a magyar nemzetegyesítés gyakorlati pályájának felhajtó ágaihoz vezetnek.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. december 31.
Sylvester Lajos: Az anyaország ernyője alatt
Hódmezővásárhelyi állampolgári eskütételünk napjára virradóan egész éjszaka szakadt az eső. A várostól tíz kilométerre, ahol szálláshelyünk volt, a mártélyi üdülőfalu vendégházának nádfedele suttogóra fogta és elnyelte a másutt dobhártyát szaggató műanyag fedél vagy bádogtető pattogását.
A Tisza holtágának martjára – nem véletlenül Mártély a falu neve –, hatalmas nyárfák védőszárnya alá bújtatott ártéri üdülőtelepet egyébként is a Csend Birodalmaként aposztrofálják. Ezt a jól árnyékolt csöndet kereste Makovecz Imre is, amikor nyaralóját majdnem az árvízvédelmi töltés belső lábához telepítette, s a másik magyar építészhírességen, Csete Györgyön sem csodálkozhatunk, hogy hétvégi háza révén ő is itt keresett nyugalmat. Makovecz nyaralóépülete a Mesterre vallóan építőanyagával, formájával is a tájba kapaszkodó, úgy simul bele a mártélyi csend nyugalmába, hogy mégis észreveteti magát. A hullámosra formált nádfedél a vizet, a vízpartot, az alföldi tanyabokrok építkezését harmonikusan hozza együvé, az épületen alig találni egyetlen egyenes vonalat, még a holt Tisza partja felé futó lépcső is köríves, s oldalfalai bumfordian hullámosak, akárcsak egy ódon tanyasi ház fehérre meszelt paticsfalai. Mártélyon egyébként még a víz sem locsog, nem fecseg, halkan fodrozódik, és édesgetve csókolgatja a ladikok kátránnyal impregnált deszkafalát. Csak egy-egy, a kopoltyúját öblítő termetes hal csobbant nagyokat loccsantva, miközben visszahuppan a folyóba. Ezek a mutatványok cáfolják a "holtágnak" nevezett egykori folyószakaszt, s az élő folyóág képzetkeltésébe besegítenek a ködös hajnalon is horgászcuccaikkal bíbelődő, lomhán mozgó horgászok is.
Nemzetrészek színezete
Szóval, október, eső, állampolgári eskütétel. Mi, hogy a következő napon Hódmezővásárhelyen a Nagy Imre sétányon az esővel paskoltassuk magunkat, hatszáz és egynéhány kilométert kocsikáztunk Háromszékről földrajzilag az egyik legnagyobb kiterjedésű városba. Ilyenkor én azzal szoktam az út fáradalmait arrébb hessegetni, hogy valaha eleink szekérrel vagy lóháton, az elesettebbje gyalogosan tett meg ennél nagyobb távolságokat. És képes volt a Kárpát-medence egészét belakni. Ott szolgálni, ahová szólította őket a kötelesség. Ennek a belső migrációnak a következménye, hogy igencsak nehéz próbálkozás lenne felmenői révén szétválogatni, ki melyik nemzetrész fia-lánya. Magyarok vagyunk, s ezen belül különülnek el táji, földrajzi tagoltság szerint az egymástól csak árnyalatokban különböző, egységes nemzeti közösség tagjai, a mártélyi galériaerdő őszi színekben tobzódó palettájához hasonlatosan. Akik valamelyik tájegység közösségébe bekerülnek, akár már életük során is, de utódaikban mindenképp az ott illőkhöz hasonulnak. Arcuk karaktere, szemük állása, étkezési és viselkedési szokásaik, esetleg nevük utal származásukra. Ily módon tagolódunk székelyekre, csángókra, palócokra, jászokra, kunokra és így tovább. De mindannyian magyarok vagyunk. Sőt, sokszor kedves túlzással, mint ahogyan ezt a székelység körében szokás hangoztatni, magyarabbak vagyunk a magyaroknál.
Mindez hazulról hozott fonnivalóként azért foglalkoztat még a Tisza partján is, mert a hazai – azaz romániai – népszámlálás zsivajából érkezem, ahol s amikor nemcsak a bennünket életterünkből kiszorítani szándékozó politikai erők akarnak megosztani, magyarra és székelyre bontani, hanem mi magunk is.
Feleségem s a bennünket erre az útra elkísérő Anna lányunk elővigyázó gondosságának köszönhetően erre jövet több ízben is hallottam, mekkora szerencse, hogy esernyővel felfegyverkezve érkeztünk. Aztán a csendes októberi eső azt is eszembe juttatja, hogy 1848. március 15-én Budapesten zuhogott a tavaszi eső, amikor Petőfi és társai kiléptek a Pilvax kávéházból, s ítéletidőben loholtak, hogy kiszabadítsák az elítélt Táncsics Mihályt budai börtönéből. Ehhez képest ez a mártélyi meleg eső simogatóan kellemes, az előző napok erdélyi fagyosságát is engeszteli. És az asszonynép jóvoltából vannak ernyőink. Ez juttatja eszembe: mostani hódmezővásárhelyi családi utunk is "úgy jött össze", hogy bár mindannyian be fogunk állni az alá az ernyő alá, amelyet a könnyített visszahonosítással az újra anyaországunkká visszaváltozott Magyarország fölénk tart, az eskütétel helyszínéül csak én és feleségem választottuk az alföldi várost, családunk többi tagja otthon, a csíkszeredai konzulátuson esküszik. A család többi tagja kísérőnk, gardírozónk csupán, de most ebben az esős időben esik le nekem a tantusz, hogy jó ez így, mert egyrészt a vejem a hosszú úton az úrvezető, másrészt a családunk ily módon generációs és földrajzi bontásban is részese lesz magyar állampolgári ernyő alá állásunknak. Én és feleségem – korunknál fogva – voltunk már magyar állampolgárok, otthoni anyatársunk is ebbe a kategóriába tartozik, lányunk, vejünk és negyedik elemista unokánk, Peti Csíkszeredában lesz magyar állampolgár, és majd, ha bokrosodik a család, az ő gyerekeik már beleszületnek a magyar állampolgárságba, hisz szüleik immár nemcsak lélekben, hanem állampolgárságuk révén is magyarok. Érdekes, hogy a könnyített eljárással visszaszerzett magyar állampolgárságunk generációs örökölhetősége nekem eddig eszembe sem jutott, ez a mártélyi csendes eső mosta partra a felismerést, hogy az az ernyő, amelyet ezzel a gesztussal Magyarország fölénk tart, majd maradékainkat is védi az esőveréstől. A mi esetünkben – de nem csak – családi bontásban az állampolgárságok visszaszerzésének vagy megszerzésének esetei és ennek módja igen változatos. Zoltán fiunk és Anikó menyünk román állampolgárságukat is őrizve az Egyesült Államokban élnek. Otthon, Erdélyben viszont, lévén rendszeresen hazajárók és szülőföldjükhöz, Háromszékhez és Csíkhoz ezernyi szállal kötődők, természetes tehát, hogy magyar nemzetiségűekként és magyar anyanyelvűekként számláltattuk meg őket is. Egyetlen család tagjai között vagyunk, akik visszahonosíttatjuk magunkat, hisz már voltunk magyar állampolgárok, vannak családtagjaink, akik most szerzik meg az állampolgárságot, és ismét vannak, akik a Minden magyar felelős minden magyarért mottóval állnak a nemzet egész világot átérő óriásernyője alá.
Hódmezővásárhely, Nagy Imre sétány
Ez az ernyőhasonlat az állampolgári eskütételt megelőző ünnepségen gondolataimba mélyen befészkelte magát. Hagytam. S egyébként is, mintegy négyszázan tódultunk ki mi, magyar állampolgársági várományosok Hódmezővásárhelyen a Nagy Imre sétányra, a mártír miniszterelnök emlékműve elé, a számunkra szalaggal behatárolt területre, ahol esernyők oltalmában hallgattuk Lázár János polgármester ’56-os emlékbeszédét. A napi politikai aktualitásokra is ráhangolt szónoki szó a sűrű esőfüggönyön átszűrődve érkezett hozzánk. Látványként a legmaradandóbb élmény egyébként nem a külhoni magyarokból alkotott központi sziget volt, hanem ezt a magot gyűrűként magához ölelő hódmezővásárhelyi esernyős sokaság, akik mintegy várfalként vettek körbe bennünket, s akiket, minden bizonnyal, nem a politikai-adminisztratív kényszer rendelt ki erre a placcra, hanem az a felismerés, hogy mégiscsak ők voltak azok, akik 2004 decemberének bennünket, külhoniakat kitagadó országos szégyene után dr. Grezsa István városi tanácstag javaslatára s a tanács döntése nyomán tiszteletbeli polgárrá fogadtak. Számunk az országos kiebrudaltságunk idején húszezernyire gyarapodott, s ezzel virtuálisan és matematikailag is mintegy hetvenezresre növeltük Hódmezővásárhely lakosságát. Ekkor meghatódottságunkban – szinte spontán kialakuló közakarattal – A legmagyarabb város titulus odaadományozásával tisztelegtünk a dél-alföldi mezőváros lakossága előtt. A hódmezővásárhelyiek ugyanis a következő választások alkalmával – tudtommal – országos szinten is a legmagasabb arányban arra a pártszövetségre (Fidesz–KDNP) szavaztak, amely a balliberális globalista tobzódás éveiben is a legmagyarabbnak bizonyult. A város polgármesteri hivatala, a civil szervezetek sokasága élő kapcsolatot alakított ki, és ápolta ezeket, s ápolja ma is. A testvértelepülési és testvérintézményi kapcsolatok új tartalmakkal telítődtek. Erdélyt, Vajdaságot, Kárpátalját, Felvidéket behálózó viszonyrendszer alakult ki, amelynek tematikai, kivitelezési sokfélesége átszövi a civil szféra egészét. Az érdekesség kedvéért mondom, hogy a Házsongárd Alapítvány támogatásától a nyaranként ismétlődő székelyföldi szekértúrákig a legváltozatosabb tevékenységi formákat hívta életre. És amire talán a mozgalom elindítói sem gondoltak, a hódmezővásárhelyi példa szimbólummá vált, országossá terebélyesedett. Más városok is "örökbe fogadtak" külhoni magyarokat, s ennek a kapcsolatrendszernek a csúcsát jelentheti az is, amiben most nekünk Hódmezővásárhelyen részünk van: a magyar állampolgárság vissza- vagy megszerzéséért tömegesen kérik a magyarhoni települések közreműködését. A dél-alföldi városban ez év augusztusának huszadikán került sor az első könnyített honosításra. A mostanival együtt közel hétszázan keresték fel Hódmezővásárhelyt, hogy eskütételüket ott tegyék emlékezetessé. Kószó Péter alpolgármester szerint folyamatosan és tömegesen érkeznek a határokon túli honosítási kérések. Engem, többek között, vendéglátóink dr. Berényi Károly, a Tiszta Lap Polgári Egyesület elnöke közvetítése révén arra is felkértek, hogy az eskütétel után a Háromszék és a magam nevében mondanék néhány szót az egybegyűltekhez. Tenném ezt azért – érveltek –, mert a mi lapunk bizonyult a médiumok közül a legkövetkezetesebbnek, a hódmezővásárhelyi kapcsolatok építésének folyamatát támogatta és végigkísérte. A megbízatást természetesen megtisztelőnek tartottam, és vállaltam. Közben kollégánk, a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal, aki kopjafákkal "beültette" Székelyföld után főleg a dél-alföldi tájakat is, ez alkalomra faragott emléktáblával jelentkezett. A tábla szövegét otthon előzetesen be is mutatta. Felirata: MAGYARNAK LENNI JÓ!
2011. OKTÓBER 23-ÁN,
AZ ÚJBÓL MAGYARRÁ LETT
MAGYAROK NEVÉBEN,
AZ IGAZI MAGYAR VÁROSNAK,
HÓDMEZŐVÁSÁRHELYNEK
Mivel Hódmezővásárhely esetében "a legmagyarabb város" formula már foglalt, ezért került a míves faragású táblára az "igazi magyar városnak" szöveg. Balázs Anti volt az egyetlen külhoni, "újból magyarrá lett magyar", aki Lázár János polgármestertől, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjétől a Nagy Imre sétányon vehette át a honosítási okmányokat. A sokak által ismert Kopjafadoktor kiváló szónok, mondandóját ez alkalommal is hatalmas tapssal jutalmazták. Az ünnepség záróaktusa természetesen a virágkoszorúk elhelyezése volt. Ki tudja, hány, talán félszáznál is több, valóságos virágözön lepte el a Nagy Imre sétányt. Az eső csak nem akarta abbahagyni. A virágárusok a nyári rekkenőségben időnként vízpermettel élénkítik a vágott virágot, sőt, az árusítóhelyek körül a sétányokat, a füves területeket is locsolják. Hódmezővásárhelyen a virágokra hulló égi permettel biztosította a Fennvaló ezt a szolgáltatást. A virágrengeteget az esernyősök sorfala övezte. Az ernyők vásznáról óvatoskodva osontak alá a vízcseppek, és voltak, akiknek az arcán is alápergett valami, amikor a Szózat akkordjai a katonazenekar hangszerein felcsendültek.
Pedig még hátravolt a város főterén, a Fekete Sas palotában a honosítási akták ünnepélyes átadása. De ezt megelőzően is éreztük: a Nagy Imre téri esernyőrengeteg fölé emelkedik egy még nagyobb ernyő, akkora, hogy a nemzet egészét óvja mindenféle esőveréstől.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hódmezővásárhelyi állampolgári eskütételünk napjára virradóan egész éjszaka szakadt az eső. A várostól tíz kilométerre, ahol szálláshelyünk volt, a mártélyi üdülőfalu vendégházának nádfedele suttogóra fogta és elnyelte a másutt dobhártyát szaggató műanyag fedél vagy bádogtető pattogását.
A Tisza holtágának martjára – nem véletlenül Mártély a falu neve –, hatalmas nyárfák védőszárnya alá bújtatott ártéri üdülőtelepet egyébként is a Csend Birodalmaként aposztrofálják. Ezt a jól árnyékolt csöndet kereste Makovecz Imre is, amikor nyaralóját majdnem az árvízvédelmi töltés belső lábához telepítette, s a másik magyar építészhírességen, Csete Györgyön sem csodálkozhatunk, hogy hétvégi háza révén ő is itt keresett nyugalmat. Makovecz nyaralóépülete a Mesterre vallóan építőanyagával, formájával is a tájba kapaszkodó, úgy simul bele a mártélyi csend nyugalmába, hogy mégis észreveteti magát. A hullámosra formált nádfedél a vizet, a vízpartot, az alföldi tanyabokrok építkezését harmonikusan hozza együvé, az épületen alig találni egyetlen egyenes vonalat, még a holt Tisza partja felé futó lépcső is köríves, s oldalfalai bumfordian hullámosak, akárcsak egy ódon tanyasi ház fehérre meszelt paticsfalai. Mártélyon egyébként még a víz sem locsog, nem fecseg, halkan fodrozódik, és édesgetve csókolgatja a ladikok kátránnyal impregnált deszkafalát. Csak egy-egy, a kopoltyúját öblítő termetes hal csobbant nagyokat loccsantva, miközben visszahuppan a folyóba. Ezek a mutatványok cáfolják a "holtágnak" nevezett egykori folyószakaszt, s az élő folyóág képzetkeltésébe besegítenek a ködös hajnalon is horgászcuccaikkal bíbelődő, lomhán mozgó horgászok is.
Nemzetrészek színezete
Szóval, október, eső, állampolgári eskütétel. Mi, hogy a következő napon Hódmezővásárhelyen a Nagy Imre sétányon az esővel paskoltassuk magunkat, hatszáz és egynéhány kilométert kocsikáztunk Háromszékről földrajzilag az egyik legnagyobb kiterjedésű városba. Ilyenkor én azzal szoktam az út fáradalmait arrébb hessegetni, hogy valaha eleink szekérrel vagy lóháton, az elesettebbje gyalogosan tett meg ennél nagyobb távolságokat. És képes volt a Kárpát-medence egészét belakni. Ott szolgálni, ahová szólította őket a kötelesség. Ennek a belső migrációnak a következménye, hogy igencsak nehéz próbálkozás lenne felmenői révén szétválogatni, ki melyik nemzetrész fia-lánya. Magyarok vagyunk, s ezen belül különülnek el táji, földrajzi tagoltság szerint az egymástól csak árnyalatokban különböző, egységes nemzeti közösség tagjai, a mártélyi galériaerdő őszi színekben tobzódó palettájához hasonlatosan. Akik valamelyik tájegység közösségébe bekerülnek, akár már életük során is, de utódaikban mindenképp az ott illőkhöz hasonulnak. Arcuk karaktere, szemük állása, étkezési és viselkedési szokásaik, esetleg nevük utal származásukra. Ily módon tagolódunk székelyekre, csángókra, palócokra, jászokra, kunokra és így tovább. De mindannyian magyarok vagyunk. Sőt, sokszor kedves túlzással, mint ahogyan ezt a székelység körében szokás hangoztatni, magyarabbak vagyunk a magyaroknál.
Mindez hazulról hozott fonnivalóként azért foglalkoztat még a Tisza partján is, mert a hazai – azaz romániai – népszámlálás zsivajából érkezem, ahol s amikor nemcsak a bennünket életterünkből kiszorítani szándékozó politikai erők akarnak megosztani, magyarra és székelyre bontani, hanem mi magunk is.
Feleségem s a bennünket erre az útra elkísérő Anna lányunk elővigyázó gondosságának köszönhetően erre jövet több ízben is hallottam, mekkora szerencse, hogy esernyővel felfegyverkezve érkeztünk. Aztán a csendes októberi eső azt is eszembe juttatja, hogy 1848. március 15-én Budapesten zuhogott a tavaszi eső, amikor Petőfi és társai kiléptek a Pilvax kávéházból, s ítéletidőben loholtak, hogy kiszabadítsák az elítélt Táncsics Mihályt budai börtönéből. Ehhez képest ez a mártélyi meleg eső simogatóan kellemes, az előző napok erdélyi fagyosságát is engeszteli. És az asszonynép jóvoltából vannak ernyőink. Ez juttatja eszembe: mostani hódmezővásárhelyi családi utunk is "úgy jött össze", hogy bár mindannyian be fogunk állni az alá az ernyő alá, amelyet a könnyített visszahonosítással az újra anyaországunkká visszaváltozott Magyarország fölénk tart, az eskütétel helyszínéül csak én és feleségem választottuk az alföldi várost, családunk többi tagja otthon, a csíkszeredai konzulátuson esküszik. A család többi tagja kísérőnk, gardírozónk csupán, de most ebben az esős időben esik le nekem a tantusz, hogy jó ez így, mert egyrészt a vejem a hosszú úton az úrvezető, másrészt a családunk ily módon generációs és földrajzi bontásban is részese lesz magyar állampolgári ernyő alá állásunknak. Én és feleségem – korunknál fogva – voltunk már magyar állampolgárok, otthoni anyatársunk is ebbe a kategóriába tartozik, lányunk, vejünk és negyedik elemista unokánk, Peti Csíkszeredában lesz magyar állampolgár, és majd, ha bokrosodik a család, az ő gyerekeik már beleszületnek a magyar állampolgárságba, hisz szüleik immár nemcsak lélekben, hanem állampolgárságuk révén is magyarok. Érdekes, hogy a könnyített eljárással visszaszerzett magyar állampolgárságunk generációs örökölhetősége nekem eddig eszembe sem jutott, ez a mártélyi csendes eső mosta partra a felismerést, hogy az az ernyő, amelyet ezzel a gesztussal Magyarország fölénk tart, majd maradékainkat is védi az esőveréstől. A mi esetünkben – de nem csak – családi bontásban az állampolgárságok visszaszerzésének vagy megszerzésének esetei és ennek módja igen változatos. Zoltán fiunk és Anikó menyünk román állampolgárságukat is őrizve az Egyesült Államokban élnek. Otthon, Erdélyben viszont, lévén rendszeresen hazajárók és szülőföldjükhöz, Háromszékhez és Csíkhoz ezernyi szállal kötődők, természetes tehát, hogy magyar nemzetiségűekként és magyar anyanyelvűekként számláltattuk meg őket is. Egyetlen család tagjai között vagyunk, akik visszahonosíttatjuk magunkat, hisz már voltunk magyar állampolgárok, vannak családtagjaink, akik most szerzik meg az állampolgárságot, és ismét vannak, akik a Minden magyar felelős minden magyarért mottóval állnak a nemzet egész világot átérő óriásernyője alá.
Hódmezővásárhely, Nagy Imre sétány
Ez az ernyőhasonlat az állampolgári eskütételt megelőző ünnepségen gondolataimba mélyen befészkelte magát. Hagytam. S egyébként is, mintegy négyszázan tódultunk ki mi, magyar állampolgársági várományosok Hódmezővásárhelyen a Nagy Imre sétányra, a mártír miniszterelnök emlékműve elé, a számunkra szalaggal behatárolt területre, ahol esernyők oltalmában hallgattuk Lázár János polgármester ’56-os emlékbeszédét. A napi politikai aktualitásokra is ráhangolt szónoki szó a sűrű esőfüggönyön átszűrődve érkezett hozzánk. Látványként a legmaradandóbb élmény egyébként nem a külhoni magyarokból alkotott központi sziget volt, hanem ezt a magot gyűrűként magához ölelő hódmezővásárhelyi esernyős sokaság, akik mintegy várfalként vettek körbe bennünket, s akiket, minden bizonnyal, nem a politikai-adminisztratív kényszer rendelt ki erre a placcra, hanem az a felismerés, hogy mégiscsak ők voltak azok, akik 2004 decemberének bennünket, külhoniakat kitagadó országos szégyene után dr. Grezsa István városi tanácstag javaslatára s a tanács döntése nyomán tiszteletbeli polgárrá fogadtak. Számunk az országos kiebrudaltságunk idején húszezernyire gyarapodott, s ezzel virtuálisan és matematikailag is mintegy hetvenezresre növeltük Hódmezővásárhely lakosságát. Ekkor meghatódottságunkban – szinte spontán kialakuló közakarattal – A legmagyarabb város titulus odaadományozásával tisztelegtünk a dél-alföldi mezőváros lakossága előtt. A hódmezővásárhelyiek ugyanis a következő választások alkalmával – tudtommal – országos szinten is a legmagasabb arányban arra a pártszövetségre (Fidesz–KDNP) szavaztak, amely a balliberális globalista tobzódás éveiben is a legmagyarabbnak bizonyult. A város polgármesteri hivatala, a civil szervezetek sokasága élő kapcsolatot alakított ki, és ápolta ezeket, s ápolja ma is. A testvértelepülési és testvérintézményi kapcsolatok új tartalmakkal telítődtek. Erdélyt, Vajdaságot, Kárpátalját, Felvidéket behálózó viszonyrendszer alakult ki, amelynek tematikai, kivitelezési sokfélesége átszövi a civil szféra egészét. Az érdekesség kedvéért mondom, hogy a Házsongárd Alapítvány támogatásától a nyaranként ismétlődő székelyföldi szekértúrákig a legváltozatosabb tevékenységi formákat hívta életre. És amire talán a mozgalom elindítói sem gondoltak, a hódmezővásárhelyi példa szimbólummá vált, országossá terebélyesedett. Más városok is "örökbe fogadtak" külhoni magyarokat, s ennek a kapcsolatrendszernek a csúcsát jelentheti az is, amiben most nekünk Hódmezővásárhelyen részünk van: a magyar állampolgárság vissza- vagy megszerzéséért tömegesen kérik a magyarhoni települések közreműködését. A dél-alföldi városban ez év augusztusának huszadikán került sor az első könnyített honosításra. A mostanival együtt közel hétszázan keresték fel Hódmezővásárhelyt, hogy eskütételüket ott tegyék emlékezetessé. Kószó Péter alpolgármester szerint folyamatosan és tömegesen érkeznek a határokon túli honosítási kérések. Engem, többek között, vendéglátóink dr. Berényi Károly, a Tiszta Lap Polgári Egyesület elnöke közvetítése révén arra is felkértek, hogy az eskütétel után a Háromszék és a magam nevében mondanék néhány szót az egybegyűltekhez. Tenném ezt azért – érveltek –, mert a mi lapunk bizonyult a médiumok közül a legkövetkezetesebbnek, a hódmezővásárhelyi kapcsolatok építésének folyamatát támogatta és végigkísérte. A megbízatást természetesen megtisztelőnek tartottam, és vállaltam. Közben kollégánk, a sepsiszentgyörgyi Balázs Antal, aki kopjafákkal "beültette" Székelyföld után főleg a dél-alföldi tájakat is, ez alkalomra faragott emléktáblával jelentkezett. A tábla szövegét otthon előzetesen be is mutatta. Felirata: MAGYARNAK LENNI JÓ!
2011. OKTÓBER 23-ÁN,
AZ ÚJBÓL MAGYARRÁ LETT
MAGYAROK NEVÉBEN,
AZ IGAZI MAGYAR VÁROSNAK,
HÓDMEZŐVÁSÁRHELYNEK
Mivel Hódmezővásárhely esetében "a legmagyarabb város" formula már foglalt, ezért került a míves faragású táblára az "igazi magyar városnak" szöveg. Balázs Anti volt az egyetlen külhoni, "újból magyarrá lett magyar", aki Lázár János polgármestertől, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjétől a Nagy Imre sétányon vehette át a honosítási okmányokat. A sokak által ismert Kopjafadoktor kiváló szónok, mondandóját ez alkalommal is hatalmas tapssal jutalmazták. Az ünnepség záróaktusa természetesen a virágkoszorúk elhelyezése volt. Ki tudja, hány, talán félszáznál is több, valóságos virágözön lepte el a Nagy Imre sétányt. Az eső csak nem akarta abbahagyni. A virágárusok a nyári rekkenőségben időnként vízpermettel élénkítik a vágott virágot, sőt, az árusítóhelyek körül a sétányokat, a füves területeket is locsolják. Hódmezővásárhelyen a virágokra hulló égi permettel biztosította a Fennvaló ezt a szolgáltatást. A virágrengeteget az esernyősök sorfala övezte. Az ernyők vásznáról óvatoskodva osontak alá a vízcseppek, és voltak, akiknek az arcán is alápergett valami, amikor a Szózat akkordjai a katonazenekar hangszerein felcsendültek.
Pedig még hátravolt a város főterén, a Fekete Sas palotában a honosítási akták ünnepélyes átadása. De ezt megelőzően is éreztük: a Nagy Imre téri esernyőrengeteg fölé emelkedik egy még nagyobb ernyő, akkora, hogy a nemzet egészét óvja mindenféle esőveréstől.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. január 17.
Valaki hajt a forgalommal szemben”
Mire jó a magyar kultúra címmel került sor arra a múlt heti rendezvényre, amelynek vendégei – L. Simon László író, magyarországi fideszes országgyűlési képviselő, a magyar parlament kulturális- és sajtóbizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke és Hatos Pál történész, a Balassi Intézet főigazgatója – „történelemről, kultúráról, borról és politikáról” beszélgettek a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Az est moderátora Lakatos Mihály, a Sepsiszentgyörgyön működő, Magyar Kulturális és Koordinációs Központ igazgatója volt. L. Simon László Személyes történelem című esszékötetét Király Zoltán költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezetője mutatta be.
A kötet bemutatása előtt Király Zoltán arra kérte a szerzőt, hogy olvassa fel a Mire jó a magyar kultúra című írását, majd ezt követően méltatásában – Valaki hajt a forgalommal szemben címmel – kifejtette: az egykori „avantgárd költő, borász és parlamenti képviselő, képzőművész és tanár, néhai civil harcos és szervező az X-faktorizált magyar trenddel, az »ahol élek az a hazám« világpolgár szindrómával” hajt szembe, s közben olyanokról ír, „mint haza és hazaszeretet, barátság, libává változott dédapa és nagyanyák, szülőföld, szőlő és bor, nemzet, és a városi ember gyomrát felfordító, törköllyel bőven öntözött disznóvágás”. Mindeközben pedig a szerzőt „hol vígan zsidózzák, mert megnézett, sőt, horribile dictu, végigült egy Alföldi Róbert-előadást a Nemzetiben, más fórumokon meg médiadiktátor-fasisztaként emlegetik a magyar országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága elnökeként”. Az esszékötetet olvasva kezdjük nem érteni a diskurzust, fejtette ki Király Zoltán, ugyanis a szerző – a forgalommal szembehajtva, „pozitív jövőképet ábrázol, teszi mindezt a múlt tanulságaiból táplálkozva. Az író-politikus L. Simon megengedi magának és olvasóinak, amit gyakorló Kárpát-medencei magyar politikus nem, mégpedig azt, hogy nem akar meggyőzni igazmondása felől. Újra mondom tehát, valaki jó irányban hajt a forgalommal szemben”, fejezte be méltatását Király.
A moderátor kérdésére, hogy hogyan állt össze a 2011-ben megjelent könyv, L. Simon László kifejtette: körülbelül kétkötetnyi írása hever kiadatlanul, ebbe a mostaniba kifejezetten azokat az írásokat válogatta össze, amelyek valamilyen identitáskeresést vagy identitásproblémát tükröznek vissza. Hozzáfűzte: úgy tűnik, nemsokára megjelennek majd a képzőművészeti tárgyú esszéi. Az országgyűlési képviselő elmondta: „Nagyon sok hülyeséget csináltam életemben, a politikai riválisaim most keresik és kutatják, és szeretik a régi verseimet is előszedni, azokból idézgetni, amelyekre azt mondhatják, hogy értelmetlen zagyvaság”. Hozzáfűzte azonban: soha semmiért nem szégyellte igazán magát, a hülyeségeiért sem, de 2004. december 5-én, és azután egy jó darabig nagyon szégyellte magát. Úgy érzi, talán ezért is kezdte el írni azokat az esszéket, amelyek bekerültek a kötetbe. „Nem képverseket készítettem már, meg nem obszcén verseket írtam, amelyekkel most utólag támadnak – nem voltak obszcének azok a versek, csak vannak benne olyan szövegek, amelyeket nem értenek a művelt vagy a félművelt olvasók –, és teljesen más irányba haladt az érdeklődésem irodalmi szempontból is. Hát ennek a lenyomatai ezek az írások”.
Lakatos Mihály felvetésére, hogy személy szerint jó ideig úgy érezte, minthogyha szégyen lenne a szülőföldről, a hazafiságról beszélni, de mintha ez a trend mostanság kezdene megfordulni, L. Simon válaszában kifejtette: „Egyáltalán nem látszik megfordulni ez a trend, csak most mi kormányzunk, és ez egy kicsit más színt ad a dolgoknak, különben ugyanannyian fenik a késüket, és ugyanannyian gondolják ezeket, mint eddig”. A képviselő úgy vélte továbbá, hogy „óriási bajban vagyunk, mert ez a nemzet egyáltalán nem tud dolgok mellé úgy fölállni, mint ahogy a lengyelek képesek például. Vannak közös ügyek, értékek, amelyeket senki nem kérdőjelez meg náluk, a kommunista ugyanúgy büszke rá, mint a kereszténydemokrata. A magyarnak pedig az a speciális betegsége, hogy mindig mindent tagadni akar”. Az, amit Lakatos Mihály trendként érzékel, „csak és kizárólag a mi pillanatnyi politikai előretörésünknek köszönhető jelenség. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, arra van szükség, hogy legalább három évtizedig konzervatív politika irányítsa Magyarországot, és hogy okos ösztöndíjprogramokkal, megfelelő felsőoktatás-politikával, remek kultúratámogatással – ezek most mind hiányoznak – segítsük hozzá az utánunk jövő nemzedékek sorát ahhoz, hogy ne szégyelljék azt, hogy magyarok, hogy olyan értékekhez ragaszkodnak, amelyeknek a vállalása ma ciki.”
Milyen elképzelések léteznek a magyar kultúrpolitika terén, tette fel a kérdést a moderátor, tekintve, hogy L. Simon László három hónappal ezelőtt vette át a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) irányítását, ezen kívül pedig ő a parlament kulturális bizottságának az elnöke. Az író-politikus kifejtette: Minőség a kultúrában címmel két évvel a választások előtt dolgozták ki azt a kultúrpolitikai koncepciót, amellyel – egyebek mellett – a Fidesz-KDNP kétharmados többséggel megnyerte a választást. Ez a koncepció – amelyet egyébként nem sokan olvastak el, mondta, de letölthető pdf-formátumban –, most is vállalható. Amikor feladatként megkapta az NKA irányítását, hogy tegye rendbe a kultúra legközvetlenebb finanszírozását, másfél hónap alatt a 17 kuratóriumot lecsökkentették kilencre, a 152 kurátor helyett 72 végzi a munkát, mindemellett pedig körülbelül 2 milliárd forinttal növelték a forrásaikat, ami óriási mozgásteret jelent a jelenlegi, igen szűkös gazdasági helyzetben, fűzte hozzá. „Az, hogy én lettem az NKA elnöke, garancia arra, hogy a határon túli magyar művészek, írók, a határon túli magyar kulturális élet szereplői még nagyobb eséllyel pályázhatnak az NKA-nál”, hangsúlyozta a politikus.
Ezt követően a moderátor Hatos Pált, a Balassi Intézet főigazgatóját (2010 augusztusában vette át az intézet vezetését) arra kérte, beszéljen az elképzelésekről, stratégiai célkitűzésekről. A főigazgató úgy vélte, mindenütt a világon csökken a kultúrafinanszírozás, és sok helyütt csak az a lényeges, ami eladható. „2010-ben úgy határoztuk meg, az intézet célja eljuttatni a nemzetek közösségébe a magyarság jó hírnevét. Ez nagyon patetikus mondat, de szándékos. Mi magyarok igenis nagyon érzékenyek vagyunk arra, hogy hogyan vélekednek rólunk a nagyvilágban. Paradox módon, nem teszünk meg mindent azért, hogy meghalljuk a híreket. Az idegennyelv-tudásunk az utolsó előtti az Európai Unióban – az utolsó Nagy-Britannia, de ők ezt valahogy megengedhetik maguknak. Tehát a jó hírnév nekünk nagyon fontos, és mivel nincsen kőolajunk, leginkább a kulturális teljesítményben van az erőnk. Mi azért elég régóta hozunk létre kulturális teljesítményt, régi kultúra vagyunk, ezt nem árt nem elfeledni. A Balassi Intézet feladata tehát, hogy a magyarság jó hírnevét ne terjessze, hanem fenntartsa, működtesse”, magyarázta Hatos Pál. Hozzátette: ha azonban vendégségbe megyünk, akkor alkalmazkodni kell, „tehát, ha Németországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba visszük a kultúránkat, történelmünket, nem kezdhetjük rögtön a trianoni katasztrófával. Nem azért, mert a magyar nemzet nem szenvedett volna annyit, hanem azért, mert igenis azt kell bemutatnunk, hogy ezer év írott kultúra áll mögöttünk, nem kell rögtön panaszkodni, és nem kell az áldozati szerepet hangsúlyozni. Ezért a Balassi Intézetnek a filozófiája a magyar kulturális örökségnek vagy általában véve a magyar identitásnak pozitív viszonyulási pontok mentén történő végiggondolása”. Mint mondta, 19 magyar kulturális intézet van a világon, a magyar kulturális diplomácia egyik feladata pedig még mindig az: kimenni külföldre, ahogy kimentek Apáczaiék, Misztótfalusiék okosodni, és onnan hazahozni valamit. Persze ennek megvan a veszélye, hogy sokan kint is maradnak, és ott gazdagítják az illető országokat mindazzal, amit tanultak, „de ettől függetlenül nem adhatjuk fel”. Véleménye szerint a Balassi Intézet hivatása nem az, hogy kirakatként megmutassa magát egy estére, nem bemutatni, hanem teremteni kell. Felhívta a figyelmet arra, hogy „ha a nagy nemzeteket önmagában nem érdekli a magyarok világa, akkor be kell mutatni Közép-Európa világát, és be kell mutatni azt a fajta Közép-Európát, amelyben Kolozsvár az egyik középpont, vagy Eperjes, Budapest, Prága, és mindig azt kell mutatni, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz”.
A beszélgetés eme részénél Király Zoltán felvetette: látnak-e a meghívottak esélyt arra, hogy Kolozsváron is nyíljon magyar kulturális központ. Hatos Pál elmondta: az említett 19 intézetből 16 Európában működik – ebből kettő Románia területén, Bukarestben és Sepsiszentgyörgyön. Európán kívül New Yorkban, Kairóban és Delhiben létezik magyar kulturális központ. „Van igény a bővítésre, nagyon jó lenne, ha lehetne intézeteket nyitni Zágrábban, Belgrádban, ezek előkészület alatt is vannak, de létezik egy miniszterelnöki megállapodás Kína és Magyarország között is. A munka tehát zajlik, kicsit azonban közbeszólt a világgazdasági válság. Ám az is feladat, hogy fenntartsuk azt, ami megvan. Akkor jó, ha élettel tudjuk ezeket megtölteni. Ez ugyanúgy vonatkozik a bukaresti magyar intézetre is, ahol nemrégen változás történt, de ennek csupán az volt az oka, hogy azt gondoltuk, intenzívebb életet kell oda varázsolni, ugyanis ezek épületek, de épületekből hellyé kell lenniük”. A főigazgató úgy vélte, a magyar kulturális diplomácia, a magyar kulturális export – nem a politika jóvoltából, hanem az igen erős és folyamatos kortárs magyar kultúratermelés miatt – továbbra is élénk, erőteljes és számontartott. „Persze nem kerülöm meg a kérdést, de kénytelen vagyok egy diplomáciailag értelmezhető választ adni, mégpedig azt, hogy egy kulturális intézethez két szereplő kell: az egyik fél az Románia, és Romániában a kulturális tárca. Tehát, ha a román kulturális tárca, illetve az azt képviselő miniszter, úgy döntenek, hogy Kolozsváron legyen ilyen intézet, akkor mi teljesen nyitottak vagyunk. De attól is boldogok vagyunk, hogy Erdélyben megszülethetett egy. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy nagyon sok fontos szellemi központ van Erdélyben, de kincses Kolozsvár mégiscsak Erdély fővárosa”.
A témához L. Simon László hozzáfűzte: ő politikus, neki nem kell annyira árnyaltan fogalmazni, ennek megfelelően tehát azt gondolja: „Magyarországnak nagyon jó lenne, ha Kolozsváron lenne kulturális központja, lenne bázisa. A kulturális intézetek a magyar államnak az intézményei. Pekingben is erről tárgyaltunk, mert ma Magyarország számára minden szempontból fontosak a kínai–magyar kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítése. De hogyha nemzetstratégiai célokat fogalmazunk meg, akkor valóban fontos, hogy Kolozsváron legyen a magyar államnak, a konzulátuson túl, kulturális intézményi formában is egy erőteljes alapja, ezért mindent meg kell tenni. Szerintem a romániai magyar politikai erőknek ez óriási felelősségük, hogy emellé állnak-e, ezt a maguk országában kezdeményezik-e, a maguk kormányzati pozícióit fölhasználva erősítik-e”, hangsúlyozta a politikus.
A beszélgetés végén lehetőség nyílt kérdések felvetésére a közönség részéről is. Mindenki egyenlő eséllyel pályázhat-e, és kizárólag szakmai szempontból hoznak-e döntést a pályázatok elbírálásakor, kérdeztem L. Simon Lászlótól, mivel a beszélgetés alatt hangsúlyozta, hogy személye „garancia arra, hogy a határon túli magyar művészek, írók, a határon túli magyar kulturális élet szereplői még nagyobb eséllyel pályázhatnak az NKA-nál”. „Nem is értem a kérdését”, hangzott a válasz. „Elfogadhatatlan, hogy egy olyan szerv, amely a magyar állam legnagyobb kulturális mecenatúra szerve, amely több mint 11 milliárd forintos költségvetési összeggel gazdálkodik; amely 2012-ben több mint ötmilliárd forintot fog szétosztani a magyar kulturális szereplők között, és még további többmilliárd forintos tartalékkal rendelkezik; amelynek a 72 fős kuratóriumi testületét ötven százalékban a szakmai szervezetek delegálták, a szakma kiválóságai közül, ötven százalékban pedig, az ő javaslataikat figyelembe véve, a miniszter; amely kuratóriumokban a magyar tudományos és szellemi élet kiválóságai ülnek, hogy ne szakmai alapon döntenének, hogy ne lenne esélyegyenlőség. Nem is értem tehát a kérdést”, fogalmazott válaszában L. Simon László.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)
Mire jó a magyar kultúra címmel került sor arra a múlt heti rendezvényre, amelynek vendégei – L. Simon László író, magyarországi fideszes országgyűlési képviselő, a magyar parlament kulturális- és sajtóbizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöke és Hatos Pál történész, a Balassi Intézet főigazgatója – „történelemről, kultúráról, borról és politikáról” beszélgettek a kolozsvári Bulgakov Irodalmi Kávéházban. Az est moderátora Lakatos Mihály, a Sepsiszentgyörgyön működő, Magyar Kulturális és Koordinációs Központ igazgatója volt. L. Simon László Személyes történelem című esszékötetét Király Zoltán költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezetője mutatta be.
A kötet bemutatása előtt Király Zoltán arra kérte a szerzőt, hogy olvassa fel a Mire jó a magyar kultúra című írását, majd ezt követően méltatásában – Valaki hajt a forgalommal szemben címmel – kifejtette: az egykori „avantgárd költő, borász és parlamenti képviselő, képzőművész és tanár, néhai civil harcos és szervező az X-faktorizált magyar trenddel, az »ahol élek az a hazám« világpolgár szindrómával” hajt szembe, s közben olyanokról ír, „mint haza és hazaszeretet, barátság, libává változott dédapa és nagyanyák, szülőföld, szőlő és bor, nemzet, és a városi ember gyomrát felfordító, törköllyel bőven öntözött disznóvágás”. Mindeközben pedig a szerzőt „hol vígan zsidózzák, mert megnézett, sőt, horribile dictu, végigült egy Alföldi Róbert-előadást a Nemzetiben, más fórumokon meg médiadiktátor-fasisztaként emlegetik a magyar országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága elnökeként”. Az esszékötetet olvasva kezdjük nem érteni a diskurzust, fejtette ki Király Zoltán, ugyanis a szerző – a forgalommal szembehajtva, „pozitív jövőképet ábrázol, teszi mindezt a múlt tanulságaiból táplálkozva. Az író-politikus L. Simon megengedi magának és olvasóinak, amit gyakorló Kárpát-medencei magyar politikus nem, mégpedig azt, hogy nem akar meggyőzni igazmondása felől. Újra mondom tehát, valaki jó irányban hajt a forgalommal szemben”, fejezte be méltatását Király.
A moderátor kérdésére, hogy hogyan állt össze a 2011-ben megjelent könyv, L. Simon László kifejtette: körülbelül kétkötetnyi írása hever kiadatlanul, ebbe a mostaniba kifejezetten azokat az írásokat válogatta össze, amelyek valamilyen identitáskeresést vagy identitásproblémát tükröznek vissza. Hozzáfűzte: úgy tűnik, nemsokára megjelennek majd a képzőművészeti tárgyú esszéi. Az országgyűlési képviselő elmondta: „Nagyon sok hülyeséget csináltam életemben, a politikai riválisaim most keresik és kutatják, és szeretik a régi verseimet is előszedni, azokból idézgetni, amelyekre azt mondhatják, hogy értelmetlen zagyvaság”. Hozzáfűzte azonban: soha semmiért nem szégyellte igazán magát, a hülyeségeiért sem, de 2004. december 5-én, és azután egy jó darabig nagyon szégyellte magát. Úgy érzi, talán ezért is kezdte el írni azokat az esszéket, amelyek bekerültek a kötetbe. „Nem képverseket készítettem már, meg nem obszcén verseket írtam, amelyekkel most utólag támadnak – nem voltak obszcének azok a versek, csak vannak benne olyan szövegek, amelyeket nem értenek a művelt vagy a félművelt olvasók –, és teljesen más irányba haladt az érdeklődésem irodalmi szempontból is. Hát ennek a lenyomatai ezek az írások”.
Lakatos Mihály felvetésére, hogy személy szerint jó ideig úgy érezte, minthogyha szégyen lenne a szülőföldről, a hazafiságról beszélni, de mintha ez a trend mostanság kezdene megfordulni, L. Simon válaszában kifejtette: „Egyáltalán nem látszik megfordulni ez a trend, csak most mi kormányzunk, és ez egy kicsit más színt ad a dolgoknak, különben ugyanannyian fenik a késüket, és ugyanannyian gondolják ezeket, mint eddig”. A képviselő úgy vélte továbbá, hogy „óriási bajban vagyunk, mert ez a nemzet egyáltalán nem tud dolgok mellé úgy fölállni, mint ahogy a lengyelek képesek például. Vannak közös ügyek, értékek, amelyeket senki nem kérdőjelez meg náluk, a kommunista ugyanúgy büszke rá, mint a kereszténydemokrata. A magyarnak pedig az a speciális betegsége, hogy mindig mindent tagadni akar”. Az, amit Lakatos Mihály trendként érzékel, „csak és kizárólag a mi pillanatnyi politikai előretörésünknek köszönhető jelenség. Ahhoz, hogy ebben változás legyen, arra van szükség, hogy legalább három évtizedig konzervatív politika irányítsa Magyarországot, és hogy okos ösztöndíjprogramokkal, megfelelő felsőoktatás-politikával, remek kultúratámogatással – ezek most mind hiányoznak – segítsük hozzá az utánunk jövő nemzedékek sorát ahhoz, hogy ne szégyelljék azt, hogy magyarok, hogy olyan értékekhez ragaszkodnak, amelyeknek a vállalása ma ciki.”
Milyen elképzelések léteznek a magyar kultúrpolitika terén, tette fel a kérdést a moderátor, tekintve, hogy L. Simon László három hónappal ezelőtt vette át a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) irányítását, ezen kívül pedig ő a parlament kulturális bizottságának az elnöke. Az író-politikus kifejtette: Minőség a kultúrában címmel két évvel a választások előtt dolgozták ki azt a kultúrpolitikai koncepciót, amellyel – egyebek mellett – a Fidesz-KDNP kétharmados többséggel megnyerte a választást. Ez a koncepció – amelyet egyébként nem sokan olvastak el, mondta, de letölthető pdf-formátumban –, most is vállalható. Amikor feladatként megkapta az NKA irányítását, hogy tegye rendbe a kultúra legközvetlenebb finanszírozását, másfél hónap alatt a 17 kuratóriumot lecsökkentették kilencre, a 152 kurátor helyett 72 végzi a munkát, mindemellett pedig körülbelül 2 milliárd forinttal növelték a forrásaikat, ami óriási mozgásteret jelent a jelenlegi, igen szűkös gazdasági helyzetben, fűzte hozzá. „Az, hogy én lettem az NKA elnöke, garancia arra, hogy a határon túli magyar művészek, írók, a határon túli magyar kulturális élet szereplői még nagyobb eséllyel pályázhatnak az NKA-nál”, hangsúlyozta a politikus.
Ezt követően a moderátor Hatos Pált, a Balassi Intézet főigazgatóját (2010 augusztusában vette át az intézet vezetését) arra kérte, beszéljen az elképzelésekről, stratégiai célkitűzésekről. A főigazgató úgy vélte, mindenütt a világon csökken a kultúrafinanszírozás, és sok helyütt csak az a lényeges, ami eladható. „2010-ben úgy határoztuk meg, az intézet célja eljuttatni a nemzetek közösségébe a magyarság jó hírnevét. Ez nagyon patetikus mondat, de szándékos. Mi magyarok igenis nagyon érzékenyek vagyunk arra, hogy hogyan vélekednek rólunk a nagyvilágban. Paradox módon, nem teszünk meg mindent azért, hogy meghalljuk a híreket. Az idegennyelv-tudásunk az utolsó előtti az Európai Unióban – az utolsó Nagy-Britannia, de ők ezt valahogy megengedhetik maguknak. Tehát a jó hírnév nekünk nagyon fontos, és mivel nincsen kőolajunk, leginkább a kulturális teljesítményben van az erőnk. Mi azért elég régóta hozunk létre kulturális teljesítményt, régi kultúra vagyunk, ezt nem árt nem elfeledni. A Balassi Intézet feladata tehát, hogy a magyarság jó hírnevét ne terjessze, hanem fenntartsa, működtesse”, magyarázta Hatos Pál. Hozzátette: ha azonban vendégségbe megyünk, akkor alkalmazkodni kell, „tehát, ha Németországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba visszük a kultúránkat, történelmünket, nem kezdhetjük rögtön a trianoni katasztrófával. Nem azért, mert a magyar nemzet nem szenvedett volna annyit, hanem azért, mert igenis azt kell bemutatnunk, hogy ezer év írott kultúra áll mögöttünk, nem kell rögtön panaszkodni, és nem kell az áldozati szerepet hangsúlyozni. Ezért a Balassi Intézetnek a filozófiája a magyar kulturális örökségnek vagy általában véve a magyar identitásnak pozitív viszonyulási pontok mentén történő végiggondolása”. Mint mondta, 19 magyar kulturális intézet van a világon, a magyar kulturális diplomácia egyik feladata pedig még mindig az: kimenni külföldre, ahogy kimentek Apáczaiék, Misztótfalusiék okosodni, és onnan hazahozni valamit. Persze ennek megvan a veszélye, hogy sokan kint is maradnak, és ott gazdagítják az illető országokat mindazzal, amit tanultak, „de ettől függetlenül nem adhatjuk fel”. Véleménye szerint a Balassi Intézet hivatása nem az, hogy kirakatként megmutassa magát egy estére, nem bemutatni, hanem teremteni kell. Felhívta a figyelmet arra, hogy „ha a nagy nemzeteket önmagában nem érdekli a magyarok világa, akkor be kell mutatni Közép-Európa világát, és be kell mutatni azt a fajta Közép-Európát, amelyben Kolozsvár az egyik középpont, vagy Eperjes, Budapest, Prága, és mindig azt kell mutatni, hogy hogyan viszonyulunk egymáshoz”.
A beszélgetés eme részénél Király Zoltán felvetette: látnak-e a meghívottak esélyt arra, hogy Kolozsváron is nyíljon magyar kulturális központ. Hatos Pál elmondta: az említett 19 intézetből 16 Európában működik – ebből kettő Románia területén, Bukarestben és Sepsiszentgyörgyön. Európán kívül New Yorkban, Kairóban és Delhiben létezik magyar kulturális központ. „Van igény a bővítésre, nagyon jó lenne, ha lehetne intézeteket nyitni Zágrábban, Belgrádban, ezek előkészület alatt is vannak, de létezik egy miniszterelnöki megállapodás Kína és Magyarország között is. A munka tehát zajlik, kicsit azonban közbeszólt a világgazdasági válság. Ám az is feladat, hogy fenntartsuk azt, ami megvan. Akkor jó, ha élettel tudjuk ezeket megtölteni. Ez ugyanúgy vonatkozik a bukaresti magyar intézetre is, ahol nemrégen változás történt, de ennek csupán az volt az oka, hogy azt gondoltuk, intenzívebb életet kell oda varázsolni, ugyanis ezek épületek, de épületekből hellyé kell lenniük”. A főigazgató úgy vélte, a magyar kulturális diplomácia, a magyar kulturális export – nem a politika jóvoltából, hanem az igen erős és folyamatos kortárs magyar kultúratermelés miatt – továbbra is élénk, erőteljes és számontartott. „Persze nem kerülöm meg a kérdést, de kénytelen vagyok egy diplomáciailag értelmezhető választ adni, mégpedig azt, hogy egy kulturális intézethez két szereplő kell: az egyik fél az Románia, és Romániában a kulturális tárca. Tehát, ha a román kulturális tárca, illetve az azt képviselő miniszter, úgy döntenek, hogy Kolozsváron legyen ilyen intézet, akkor mi teljesen nyitottak vagyunk. De attól is boldogok vagyunk, hogy Erdélyben megszülethetett egy. Természetesen mindenki tisztában van azzal, hogy nagyon sok fontos szellemi központ van Erdélyben, de kincses Kolozsvár mégiscsak Erdély fővárosa”.
A témához L. Simon László hozzáfűzte: ő politikus, neki nem kell annyira árnyaltan fogalmazni, ennek megfelelően tehát azt gondolja: „Magyarországnak nagyon jó lenne, ha Kolozsváron lenne kulturális központja, lenne bázisa. A kulturális intézetek a magyar államnak az intézményei. Pekingben is erről tárgyaltunk, mert ma Magyarország számára minden szempontból fontosak a kínai–magyar kulturális és gazdasági kapcsolatok erősítése. De hogyha nemzetstratégiai célokat fogalmazunk meg, akkor valóban fontos, hogy Kolozsváron legyen a magyar államnak, a konzulátuson túl, kulturális intézményi formában is egy erőteljes alapja, ezért mindent meg kell tenni. Szerintem a romániai magyar politikai erőknek ez óriási felelősségük, hogy emellé állnak-e, ezt a maguk országában kezdeményezik-e, a maguk kormányzati pozícióit fölhasználva erősítik-e”, hangsúlyozta a politikus.
A beszélgetés végén lehetőség nyílt kérdések felvetésére a közönség részéről is. Mindenki egyenlő eséllyel pályázhat-e, és kizárólag szakmai szempontból hoznak-e döntést a pályázatok elbírálásakor, kérdeztem L. Simon Lászlótól, mivel a beszélgetés alatt hangsúlyozta, hogy személye „garancia arra, hogy a határon túli magyar művészek, írók, a határon túli magyar kulturális élet szereplői még nagyobb eséllyel pályázhatnak az NKA-nál”. „Nem is értem a kérdését”, hangzott a válasz. „Elfogadhatatlan, hogy egy olyan szerv, amely a magyar állam legnagyobb kulturális mecenatúra szerve, amely több mint 11 milliárd forintos költségvetési összeggel gazdálkodik; amely 2012-ben több mint ötmilliárd forintot fog szétosztani a magyar kulturális szereplők között, és még további többmilliárd forintos tartalékkal rendelkezik; amelynek a 72 fős kuratóriumi testületét ötven százalékban a szakmai szervezetek delegálták, a szakma kiválóságai közül, ötven százalékban pedig, az ő javaslataikat figyelembe véve, a miniszter; amely kuratóriumokban a magyar tudományos és szellemi élet kiválóságai ülnek, hogy ne szakmai alapon döntenének, hogy ne lenne esélyegyenlőség. Nem is értem tehát a kérdést”, fogalmazott válaszában L. Simon László.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)
2012. január 19.
Határon túliak a békemenet mellett: ez már nem politikai ügy
Nem tisztán politikai kérdésről van szó, ez civilizációs kérdés – jelentette ki a Civil Együttműködési Tanácskozás vajdasági alelnöke.
Több határon túli magyar szervezet biztosította támogatásáról a szombaton tartandó szimpátiatüntetést a kormány mellett. Arra szólítottak fel, hogy aki teheti, vegyen részt a budapesti békemeneten, illetve odahaza is tartsanak rokonszenvtüntetést.
Azért kapta a kétharmados többséget a Fidesz-KDNP koalíció, hogy a húsz éve esedékes változások megtörténjenek – mondta a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke. A nemzetközi támadásokkal, bírálatokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: „engedni lehet, de a lécet fenn kell tartani”.
Nem tisztán politikai kérdésről, és nem is egy kormányról van szó, ez civilizációs kérdés – jelentette ki Zsoldos Ferenc, a Civil Együttműködési Tanácskozás vajdasági alelnöke, aki szerint a globalizáció erői és a nemzetállamok összecsapása zajlik. „Meddig terjed a nemzetállamok határa, meddig tudnak maguk döntéseket hozni?” – fel a kérdést, majd hangsúlyozta: a nemzet „értékkategória”, melynek része a nyelv, a történelem, a közösség, miközben a globalizációban nem látni azokat értékeket, amelyek az emberi lét alapvető megéléséhez szükségesek.
Zsoldos Ferenc fontosnak nevezte, hogy akik a „nemzetben hisznek”, kiálljanak a magyar nemzeti kormány mellett. Megjegyezte: tapasztalatai szerint a Délvidéken is látják az emberek: a nemzetközi közösség túllépett egy határt Magyarországgal szemben.
A budapesti kormánypárti tüntetéssel egy időben Erdély kilenc városában szervez demonstrációt a Magyar Polgári Párt.
Orbán Balázs ügyvezető elnök a Kossuth Rádiónak nyilatkozva kifejtette: céljuk, hogy az erdélyi magyarság kifejezze támogatását a magyar kormány mellett az országot ért támadásokkal szemben. Kijelentette: a kettős állampolgársággal és a nemzeti összetartozás törvényével is végrehajtott 2010-es nemzetpolitikai fordulat után kötelességük kiállni a jelenlegi magyar kormány által képviselt értékrend mellett.
Kossuth Rádió
Nem tisztán politikai kérdésről van szó, ez civilizációs kérdés – jelentette ki a Civil Együttműködési Tanácskozás vajdasági alelnöke.
Több határon túli magyar szervezet biztosította támogatásáról a szombaton tartandó szimpátiatüntetést a kormány mellett. Arra szólítottak fel, hogy aki teheti, vegyen részt a budapesti békemeneten, illetve odahaza is tartsanak rokonszenvtüntetést.
Azért kapta a kétharmados többséget a Fidesz-KDNP koalíció, hogy a húsz éve esedékes változások megtörténjenek – mondta a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke. A nemzetközi támadásokkal, bírálatokkal kapcsolatban úgy fogalmazott: „engedni lehet, de a lécet fenn kell tartani”.
Nem tisztán politikai kérdésről, és nem is egy kormányról van szó, ez civilizációs kérdés – jelentette ki Zsoldos Ferenc, a Civil Együttműködési Tanácskozás vajdasági alelnöke, aki szerint a globalizáció erői és a nemzetállamok összecsapása zajlik. „Meddig terjed a nemzetállamok határa, meddig tudnak maguk döntéseket hozni?” – fel a kérdést, majd hangsúlyozta: a nemzet „értékkategória”, melynek része a nyelv, a történelem, a közösség, miközben a globalizációban nem látni azokat értékeket, amelyek az emberi lét alapvető megéléséhez szükségesek.
Zsoldos Ferenc fontosnak nevezte, hogy akik a „nemzetben hisznek”, kiálljanak a magyar nemzeti kormány mellett. Megjegyezte: tapasztalatai szerint a Délvidéken is látják az emberek: a nemzetközi közösség túllépett egy határt Magyarországgal szemben.
A budapesti kormánypárti tüntetéssel egy időben Erdély kilenc városában szervez demonstrációt a Magyar Polgári Párt.
Orbán Balázs ügyvezető elnök a Kossuth Rádiónak nyilatkozva kifejtette: céljuk, hogy az erdélyi magyarság kifejezze támogatását a magyar kormány mellett az országot ért támadásokkal szemben. Kijelentette: a kettős állampolgársággal és a nemzeti összetartozás törvényével is végrehajtott 2010-es nemzetpolitikai fordulat után kötelességük kiállni a jelenlegi magyar kormány által képviselt értékrend mellett.
Kossuth Rádió
2012. február 9.
A közös magyar ügyet képviselik – Tőkés átadta az EP-alelnöki stafétát Surjánnak
Szimbolikusan átadta a stafétát az Európai Parlament (EP) alelnöki tisztségét mostantól betöltő Surján Lászlónak Tőkés László eddigi alelnök csütörtökön Budapesten.
Tőkés László a sajtó képviselői előtt elmondta: az új alelnökkel a közös magyar ügyet képviselik, nemzetpolitikai szintre emelve a kisebbségpolitikát.
Kiemelte: ő már nem kisebbségi politikusnak, hanem nemzetpolitikusnak érzi magát, az erdélyi magyarok képviselete nem kisebbségi ügy, hanem az egységes magyarság képviseletét jelenti. Ez jelenik meg a néppárti küldöttségnél is, ahol a 14 magyarországi képviselő mellett három erdélyi és két felvidéki politikus van jelen – jegyezte meg.
Tőkés László azt mondta, jó volt a magyar uniós elnökség idején alelnöknek lenni, és sikeresnek nevezte ezt az időszakot, amikor “sikerült a magyar ügyet megjeleníteni”.
Kitért arra, hogy Surján László annak az Antall-kormánynak volt a minisztere, amelyik 15 millió magyarban gondolkodott. Megállapította, hogy végre egy olyan történelmi időszakban élünk Európa sokrétű válsága ellenére, amikor nagyjából egy irányba mutatnak az európai és magyar politikai tendenciák, nem kell szembe menni Európával, az európai egyesülésnek részét képezheti a magyar nemzetegyesítés folyamata. “Ha valami, akkor ez alelnökségünk egyik összekötő kapcsa” – fogalmazott.
A kereszténydemokrata Surján László úgy fogalmazott: “komoly tisztesség” átvenni a posztot Schmitt Pál és Tőkés László után. Nemzetpolitikai kérdésekben egyetértés van Tőkés Lászlóval – mondta -, s mint fogalmazott, szülőhelye, Kolozsvár minden szempontból kötelezi.
Kiemelte: Tőkés Lászlónak hihetetlen érdemei vannak abban, hogy a lisszaboni szerződés 17. cikkelyéről szóló jelentés megszületett és azt egyhangúlag elfogadták.
Tőkés László lezárt egy nagyon fontos fejezetet, meghozták azokat a kereteket, amelyek között a dialógus folytatódhat – mondta. Hozzátette: azt szeretné, ha ez a dialógus konkrét problémákról szólna. Példaként említette a házasság, a népesedés, a munkanélküliség, a környezeti ártalmak területét, a társadalom egészének állapotát.
”Próbáljuk egymásnak vetni vállunkat, és megoldani a problémákat” – fogalmazott Surján László.
A KDNP alelnöke párhuzamot vonva az itthoni belpolitikai helyzettel kitért arra is, hogy az unió mint “egy hatalmas hajó megy előre, de érdemi kritikát nem kap.” Véleménye szerint a Magyarországot érő kritikák túldimenzionáltak, a képviselők mondják el személyes kritikájukat. El kell magyarázni az embereknek, “az unió egy jó dolog azzal együtt, hogy Cohn-Bendit hülyeségeket beszél” – fogalmazott.
Az EP strasbourgi plenáris ülésén január 18-án választották az EP egyik alelnökévé Surján László kereszténydemokrata politikust. Az EP első magyar alelnökeként megválasztott Schmitt Pált Tőkés László váltotta ebben a pozícióban, aki azonban a közelmúltban – erdélyi elfoglaltságaira tekintettel – bejelentette, hogy nem kívánja újra jelöltetni magát a tisztségre.
Surján László 2004 óta európai parlamenti képviselő, 2007 óta a költségvetési bizottság néppárti koordinátora.
Ma.hu
Szimbolikusan átadta a stafétát az Európai Parlament (EP) alelnöki tisztségét mostantól betöltő Surján Lászlónak Tőkés László eddigi alelnök csütörtökön Budapesten.
Tőkés László a sajtó képviselői előtt elmondta: az új alelnökkel a közös magyar ügyet képviselik, nemzetpolitikai szintre emelve a kisebbségpolitikát.
Kiemelte: ő már nem kisebbségi politikusnak, hanem nemzetpolitikusnak érzi magát, az erdélyi magyarok képviselete nem kisebbségi ügy, hanem az egységes magyarság képviseletét jelenti. Ez jelenik meg a néppárti küldöttségnél is, ahol a 14 magyarországi képviselő mellett három erdélyi és két felvidéki politikus van jelen – jegyezte meg.
Tőkés László azt mondta, jó volt a magyar uniós elnökség idején alelnöknek lenni, és sikeresnek nevezte ezt az időszakot, amikor “sikerült a magyar ügyet megjeleníteni”.
Kitért arra, hogy Surján László annak az Antall-kormánynak volt a minisztere, amelyik 15 millió magyarban gondolkodott. Megállapította, hogy végre egy olyan történelmi időszakban élünk Európa sokrétű válsága ellenére, amikor nagyjából egy irányba mutatnak az európai és magyar politikai tendenciák, nem kell szembe menni Európával, az európai egyesülésnek részét képezheti a magyar nemzetegyesítés folyamata. “Ha valami, akkor ez alelnökségünk egyik összekötő kapcsa” – fogalmazott.
A kereszténydemokrata Surján László úgy fogalmazott: “komoly tisztesség” átvenni a posztot Schmitt Pál és Tőkés László után. Nemzetpolitikai kérdésekben egyetértés van Tőkés Lászlóval – mondta -, s mint fogalmazott, szülőhelye, Kolozsvár minden szempontból kötelezi.
Kiemelte: Tőkés Lászlónak hihetetlen érdemei vannak abban, hogy a lisszaboni szerződés 17. cikkelyéről szóló jelentés megszületett és azt egyhangúlag elfogadták.
Tőkés László lezárt egy nagyon fontos fejezetet, meghozták azokat a kereteket, amelyek között a dialógus folytatódhat – mondta. Hozzátette: azt szeretné, ha ez a dialógus konkrét problémákról szólna. Példaként említette a házasság, a népesedés, a munkanélküliség, a környezeti ártalmak területét, a társadalom egészének állapotát.
”Próbáljuk egymásnak vetni vállunkat, és megoldani a problémákat” – fogalmazott Surján László.
A KDNP alelnöke párhuzamot vonva az itthoni belpolitikai helyzettel kitért arra is, hogy az unió mint “egy hatalmas hajó megy előre, de érdemi kritikát nem kap.” Véleménye szerint a Magyarországot érő kritikák túldimenzionáltak, a képviselők mondják el személyes kritikájukat. El kell magyarázni az embereknek, “az unió egy jó dolog azzal együtt, hogy Cohn-Bendit hülyeségeket beszél” – fogalmazott.
Az EP strasbourgi plenáris ülésén január 18-án választották az EP egyik alelnökévé Surján László kereszténydemokrata politikust. Az EP első magyar alelnökeként megválasztott Schmitt Pált Tőkés László váltotta ebben a pozícióban, aki azonban a közelmúltban – erdélyi elfoglaltságaira tekintettel – bejelentette, hogy nem kívánja újra jelöltetni magát a tisztségre.
Surján László 2004 óta európai parlamenti képviselő, 2007 óta a költségvetési bizottság néppárti koordinátora.
Ma.hu
2012. február 15.
Tőkés tulipános tőkéje
Tőkés László és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad, ezért nehéz az Erdélyi Magyar Néppártnak az EP-képviselő támogatottságát szavazatokká konvertálnia – kommentálta KISS TAMÁS szociológus egy múlt év végi közvélemény-kutatás eredményét. A kisebbségkutató intézet munkatársát Cseke Péter Tamás kérte fel a felmérés politikai tanulságainak összegzésére az Erdélyi Riport 2012/4. számában.
Nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a tavaly szeptemberben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) Tőkés László ismertségéből és népszerűségéből – derül ki az erdélyi magyarok körében végzett legfrissebb felmérésből. A kolozsvári kisebbségkutató intézet közvélemény-kutatása szerint az Európai Parlament volt alelnöke által „védnökölt” EMNP a biztos pártválasztók szavazatainak mindössze 5,1 százalékát kapná meg a választásokon; az erdélyi magyarok 72,6 százaléka az RMDSZ-re, 3,2 százaléka az MPP-re, 3,5 százaléka pedig román pártokra szavazna. Az új magyar politikai szervezetnek annak ellenére gyenge a vonzereje, hogy a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László független jelöltként, egymaga az erdélyi magyar szavazatok közel negyven százalékát gyűjtötte be.
Tőkés az RMDSZ tőkéjének „részvényese” A közvélemény-kutatás vezetője, Kiss Tamás szociológus nem lát ellentmondást az EMNP alacsony támogatottsága és Tőkés öt évvel ezelőtti kimagasló választási teljesítménye között. „A parlamenti választásokon nem egyetlen személyre kell szavazni. Akármennyire is kötődik az új magyar párt Tőkés László nevéhez, támogatottsága nem konvertálható az EMNP-re adott szavazatokra. Ez az RMDSZ ellenzékének egy régi problémája” – mondta az Erdélyi Riportnak. A felmérésvezető a jelenség nyitját abban látja, hogy – mint fogalmazott – Tőkés és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad. Emlékeztetett arra, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetnek a kilencvenes évek elején „hihetetlenül erős” politikai brandje jött létre. „A tulipánra a mai napig azért ütik a pecsétet a választók, mert ennek a brandnek az emblémája. Tőkés László – a temesvári hős és az egykori tiszteletbeli elnök – ugyanebből a brandből részesül, képletesen szólva részvényesként” – magyarázta. A szociológus ezért úgy véli: szavazói számának növeléséhez az EMNP-t egy új politikai brandként kellene felépíteni az RMDSZ ellenében. „Kérdés, lesz-e az ebben érdekelteknek elég erejük ehhez” – tette hozzá.
A felmérés szerint a megkérdezettek 57 százaléka állította, hogy elmenne szavazni. A bizonytalanok száma eléri a 15 százalékot. Az országos átlaghoz képest magas részvételi szándék még a kutatók számára is meglepetést jelentett. „Ennek fő oka valószínűleg az, hogy a felmérést a népszámlálási kampányt követően végeztük. Ez a kampány mozgósította a magyar közösséget, úgy, hogy román oldalon nem volt megfelelője. Természetesen az is kérdés, hogy sikerül-e ezt a mozgósítottságot idén fenntartani” – véli Kiss Tamás.
Kelemenben jobban bíznak Az új magyar párt dolgát nehezíti, hogy a felmérés – korábbi adatokhoz viszonyítva – a Tőkés László iránti bizalom csökkenését mutatja. Az EP volt alelnöke továbbra is a legismertebb erdélyi magyar politikus, a megkérdezettek 98,4 százaléka hallott róla, ám csak 49,5 százalékuk bízik is benne. Ezzel szemben Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét ugyan valamivel kevesebben ismerik (91 százalék), de népszerűbb Tőkésnél, ugyanis a válaszadók 59 százaléka bízik benne. Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke ismertségben és népszerűségben is elmarad az előbbiektől, a megkérdezettek 22, illetve 23 százaléka bízik bennük.
Az sem jó hír az EMNP számára, hogy a felmérés szerint az erdélyi magyarok 69 százaléka azt szeretné, ha egyetlen politikai szervezet képviselné az érdekeit, és 19 százalék szeretne választani több magyar párt közül. Ez az eredmény még a kutatásvezetőt is meglepte. „Nem hittem volna, hogy csökkent azoknak az aránya, akik a politikai pluralizmust részesítik előnyben az egységes képviselettel szemben. Az EMNP bejegyzését követően én inkább ellenkező trendre számítottam volna” – jegyezte meg Kiss Tamás.
Inkább Băsescu, mint Ponta Nem meglepetés, hogy a román politikusok bizalmi indexe a magyarokénál lényegesen alacsonyabb az erdélyi magyarok körében. Ám az talán igen, hogy az országos átlagtól eltérően a megkérdezettek körében a hatalmon lévő politikusok népszerűbbek az ellenzékieknél. Traian Băsescu államfőben az erdélyi magyarok 19,8, Emil Boc kormányfőben 17,2 százaléka bízik, míg az ellenzéki szövetség két társelnökének, Victor Pontának és Crin Antonescunak a bizalmi indexe 7,7, illetve 13,7 százalék. Kiss Tamás szerint a jelenségnek két oka is van. Az egyik az, hogy a hatalmon lévő politikusok az RMDSZ szövetségesei a kormányban. „Tendenciaszerű, hogy az RMDSZ politikai szövetségeseit a magyarok valamivel kedvezőbben ítélik meg, mint az ellenzéki oldalt” – magyarázta. Másfelől a szociológus szerint a magyar választók ellenszenvvel viszonyulnak a Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Ez Kiss szerint részben a kilencvenes évekből ered, amikor a baloldal mint kommunista utódpárt jelent meg az erdélyi magyar sajtóban. „Másrészt az elmúlt években is volt a PSD-nek több olyan megnyilvánulása, ami erre ráerősített; 2009-ben úgy csapódott le, hogy az RMDSZ a PSD miatt került ellenzékbe, és ezt követően távolították el például a magyar hivatalnokokat a székelyföldi dekoncentrált intézmények éléről. Az ezt követő politikai kampány és mozgósítás miatt ez viszonylag megragadt a magyarok emlékezetében. Ponta ráadásul személyesen jelentette ki, hogy »a Székelyföld nem létezik«. Nem csodálom, hogy ebben a régióban nem ő a legnépszerűbb politikus” – mondta a szociológus.
Az EMNP sem kérdőjelezi meg Egyébként a közvélemény-kutatás eredményeinek hitelességét az EMNP politikusai sem kérdőjelezték meg. A párt közép-erdélyi régióelnöke, Gergely Balázs azonban kifogásolta, hogy a politikai preferenciák mérésekor „tendenciózusan” említették a parlamenti választásokat a kérdésben az önkormányzati megmérettetés helyett. A politikus szerint helyi szinten az EMNP-nek jóval nagyobb a támogatottsága. Kiss Tamás erre úgy reagált: országos mintán relevánsabb kérdés a parlamenti választás, hisz az egyes településekre vagy megyékre nem, csupán a teljes magyar közösségre reprezentatív egy ilyen mérés. „Így a helyi ügyek vizsgálatára kevésbé alkalmas, bár egy összkép kétségkívül így is kibontakozhat” – magyarázta a kisebbségkutató intézet munkatársa.
A Közélet és közérzet című felmérés adatait 2011. november 25. és december 13. között vették fel Erdély 16 megyéjében összesen 1190 fő megkérdezésével, a reprezentatív mintán alapuló felmérés eredményeinek hibahatára plusz-mínusz 2,9 százalék.
Tarolna a Fidesz, de gyenge a Jobbik Erdélyben
A kisebbségkutató intézet két munkatársa, Kiss Tamás és Barna Gergő nevéhez fűződik az a HVG hetilap megbízásából készített decemberi közvélemény-kutatás is, amely a magyarországi pártok népszerűségét mérte az erdélyi magyarok körében. A kolozsvári Kvantum Research által végzett felmérés szerint a magyarországi választásokon biztosan szavazni kívánó romániai magyarok 55,5 százaléka a Fidesz–KDNP-re adná a voksát, az MSZP támogatottsága 4,1, a Jobbiké 2,9 százalékos. A közvélemény-kutatás legváratlanabb eredménye, hogy már a Gyurcsány Ferenc fémjelezte, tavaly alakult Demokratikus Koalíciónak is mérhető az erdélyi támogatottsága (1,8 százalék). Az LMP az erdélyi szavazatok 0,2 százalékára számíthat, más pártokra 0,4 százalék szavazna. Kiss Tamás az Erdélyi Riportnak Gyurcsány Ferenc ismertségével magyarázta a DK mérhető támogatottságát. „Mindig volt egy 3-5 százaléka az erdélyi magyaroknak, aki kedvelte Gyurcsányt, amellett a 95-97 százalék mellett, aki nemzetárulóként tekintett a volt miniszterelnökre. Ez a néhány százalék szavazna a DK-ra, amivel azonban nagyjából ki is merült a párt növekedési potenciálja” – magyarázta a szociológus. Kiss Tamás számára nem meglepetés a Jobbik alacsony erdélyi beágyazottsága. „Azért is örvendtünk a HVG felmérésének, mert talán elkezdenek oszlani az ezzel kapcsolatos magyarországi tévképzetek” – mondta Kiss. Szerinte a tévképzetekhez azok a sajtótudósítások, írások is hozzájárulhattak, amelyek például összemossák az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezetet a magyar szélsőjobboldallal.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
Tőkés László és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad, ezért nehéz az Erdélyi Magyar Néppártnak az EP-képviselő támogatottságát szavazatokká konvertálnia – kommentálta KISS TAMÁS szociológus egy múlt év végi közvélemény-kutatás eredményét. A kisebbségkutató intézet munkatársát Cseke Péter Tamás kérte fel a felmérés politikai tanulságainak összegzésére az Erdélyi Riport 2012/4. számában.
Nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a tavaly szeptemberben bejegyzett Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) Tőkés László ismertségéből és népszerűségéből – derül ki az erdélyi magyarok körében végzett legfrissebb felmérésből. A kolozsvári kisebbségkutató intézet közvélemény-kutatása szerint az Európai Parlament volt alelnöke által „védnökölt” EMNP a biztos pártválasztók szavazatainak mindössze 5,1 százalékát kapná meg a választásokon; az erdélyi magyarok 72,6 százaléka az RMDSZ-re, 3,2 százaléka az MPP-re, 3,5 százaléka pedig román pártokra szavazna. Az új magyar politikai szervezetnek annak ellenére gyenge a vonzereje, hogy a 2007-es európai parlamenti választásokon Tőkés László független jelöltként, egymaga az erdélyi magyar szavazatok közel negyven százalékát gyűjtötte be.
Tőkés az RMDSZ tőkéjének „részvényese” A közvélemény-kutatás vezetője, Kiss Tamás szociológus nem lát ellentmondást az EMNP alacsony támogatottsága és Tőkés öt évvel ezelőtti kimagasló választási teljesítménye között. „A parlamenti választásokon nem egyetlen személyre kell szavazni. Akármennyire is kötődik az új magyar párt Tőkés László nevéhez, támogatottsága nem konvertálható az EMNP-re adott szavazatokra. Ez az RMDSZ ellenzékének egy régi problémája” – mondta az Erdélyi Riportnak. A felmérésvezető a jelenség nyitját abban látja, hogy – mint fogalmazott – Tőkés és az RMDSZ bizalmi tőkéje egy tőről fakad. Emlékeztetett arra, hogy a magyar érdekvédelmi szervezetnek a kilencvenes évek elején „hihetetlenül erős” politikai brandje jött létre. „A tulipánra a mai napig azért ütik a pecsétet a választók, mert ennek a brandnek az emblémája. Tőkés László – a temesvári hős és az egykori tiszteletbeli elnök – ugyanebből a brandből részesül, képletesen szólva részvényesként” – magyarázta. A szociológus ezért úgy véli: szavazói számának növeléséhez az EMNP-t egy új politikai brandként kellene felépíteni az RMDSZ ellenében. „Kérdés, lesz-e az ebben érdekelteknek elég erejük ehhez” – tette hozzá.
A felmérés szerint a megkérdezettek 57 százaléka állította, hogy elmenne szavazni. A bizonytalanok száma eléri a 15 százalékot. Az országos átlaghoz képest magas részvételi szándék még a kutatók számára is meglepetést jelentett. „Ennek fő oka valószínűleg az, hogy a felmérést a népszámlálási kampányt követően végeztük. Ez a kampány mozgósította a magyar közösséget, úgy, hogy román oldalon nem volt megfelelője. Természetesen az is kérdés, hogy sikerül-e ezt a mozgósítottságot idén fenntartani” – véli Kiss Tamás.
Kelemenben jobban bíznak Az új magyar párt dolgát nehezíti, hogy a felmérés – korábbi adatokhoz viszonyítva – a Tőkés László iránti bizalom csökkenését mutatja. Az EP volt alelnöke továbbra is a legismertebb erdélyi magyar politikus, a megkérdezettek 98,4 százaléka hallott róla, ám csak 49,5 százalékuk bízik is benne. Ezzel szemben Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét ugyan valamivel kevesebben ismerik (91 százalék), de népszerűbb Tőkésnél, ugyanis a válaszadók 59 százaléka bízik benne. Toró T. Tibor, az EMNP megbízott elnöke és Szász Jenő, az MPP elnöke ismertségben és népszerűségben is elmarad az előbbiektől, a megkérdezettek 22, illetve 23 százaléka bízik bennük.
Az sem jó hír az EMNP számára, hogy a felmérés szerint az erdélyi magyarok 69 százaléka azt szeretné, ha egyetlen politikai szervezet képviselné az érdekeit, és 19 százalék szeretne választani több magyar párt közül. Ez az eredmény még a kutatásvezetőt is meglepte. „Nem hittem volna, hogy csökkent azoknak az aránya, akik a politikai pluralizmust részesítik előnyben az egységes képviselettel szemben. Az EMNP bejegyzését követően én inkább ellenkező trendre számítottam volna” – jegyezte meg Kiss Tamás.
Inkább Băsescu, mint Ponta Nem meglepetés, hogy a román politikusok bizalmi indexe a magyarokénál lényegesen alacsonyabb az erdélyi magyarok körében. Ám az talán igen, hogy az országos átlagtól eltérően a megkérdezettek körében a hatalmon lévő politikusok népszerűbbek az ellenzékieknél. Traian Băsescu államfőben az erdélyi magyarok 19,8, Emil Boc kormányfőben 17,2 százaléka bízik, míg az ellenzéki szövetség két társelnökének, Victor Pontának és Crin Antonescunak a bizalmi indexe 7,7, illetve 13,7 százalék. Kiss Tamás szerint a jelenségnek két oka is van. Az egyik az, hogy a hatalmon lévő politikusok az RMDSZ szövetségesei a kormányban. „Tendenciaszerű, hogy az RMDSZ politikai szövetségeseit a magyarok valamivel kedvezőbben ítélik meg, mint az ellenzéki oldalt” – magyarázta. Másfelől a szociológus szerint a magyar választók ellenszenvvel viszonyulnak a Szociáldemokrata Párthoz (PSD). Ez Kiss szerint részben a kilencvenes évekből ered, amikor a baloldal mint kommunista utódpárt jelent meg az erdélyi magyar sajtóban. „Másrészt az elmúlt években is volt a PSD-nek több olyan megnyilvánulása, ami erre ráerősített; 2009-ben úgy csapódott le, hogy az RMDSZ a PSD miatt került ellenzékbe, és ezt követően távolították el például a magyar hivatalnokokat a székelyföldi dekoncentrált intézmények éléről. Az ezt követő politikai kampány és mozgósítás miatt ez viszonylag megragadt a magyarok emlékezetében. Ponta ráadásul személyesen jelentette ki, hogy »a Székelyföld nem létezik«. Nem csodálom, hogy ebben a régióban nem ő a legnépszerűbb politikus” – mondta a szociológus.
Az EMNP sem kérdőjelezi meg Egyébként a közvélemény-kutatás eredményeinek hitelességét az EMNP politikusai sem kérdőjelezték meg. A párt közép-erdélyi régióelnöke, Gergely Balázs azonban kifogásolta, hogy a politikai preferenciák mérésekor „tendenciózusan” említették a parlamenti választásokat a kérdésben az önkormányzati megmérettetés helyett. A politikus szerint helyi szinten az EMNP-nek jóval nagyobb a támogatottsága. Kiss Tamás erre úgy reagált: országos mintán relevánsabb kérdés a parlamenti választás, hisz az egyes településekre vagy megyékre nem, csupán a teljes magyar közösségre reprezentatív egy ilyen mérés. „Így a helyi ügyek vizsgálatára kevésbé alkalmas, bár egy összkép kétségkívül így is kibontakozhat” – magyarázta a kisebbségkutató intézet munkatársa.
A Közélet és közérzet című felmérés adatait 2011. november 25. és december 13. között vették fel Erdély 16 megyéjében összesen 1190 fő megkérdezésével, a reprezentatív mintán alapuló felmérés eredményeinek hibahatára plusz-mínusz 2,9 százalék.
Tarolna a Fidesz, de gyenge a Jobbik Erdélyben
A kisebbségkutató intézet két munkatársa, Kiss Tamás és Barna Gergő nevéhez fűződik az a HVG hetilap megbízásából készített decemberi közvélemény-kutatás is, amely a magyarországi pártok népszerűségét mérte az erdélyi magyarok körében. A kolozsvári Kvantum Research által végzett felmérés szerint a magyarországi választásokon biztosan szavazni kívánó romániai magyarok 55,5 százaléka a Fidesz–KDNP-re adná a voksát, az MSZP támogatottsága 4,1, a Jobbiké 2,9 százalékos. A közvélemény-kutatás legváratlanabb eredménye, hogy már a Gyurcsány Ferenc fémjelezte, tavaly alakult Demokratikus Koalíciónak is mérhető az erdélyi támogatottsága (1,8 százalék). Az LMP az erdélyi szavazatok 0,2 százalékára számíthat, más pártokra 0,4 százalék szavazna. Kiss Tamás az Erdélyi Riportnak Gyurcsány Ferenc ismertségével magyarázta a DK mérhető támogatottságát. „Mindig volt egy 3-5 százaléka az erdélyi magyaroknak, aki kedvelte Gyurcsányt, amellett a 95-97 százalék mellett, aki nemzetárulóként tekintett a volt miniszterelnökre. Ez a néhány százalék szavazna a DK-ra, amivel azonban nagyjából ki is merült a párt növekedési potenciálja” – magyarázta a szociológus. Kiss Tamás számára nem meglepetés a Jobbik alacsony erdélyi beágyazottsága. „Azért is örvendtünk a HVG felmérésének, mert talán elkezdenek oszlani az ezzel kapcsolatos magyarországi tévképzetek” – mondta Kiss. Szerinte a tévképzetekhez azok a sajtótudósítások, írások is hozzájárulhattak, amelyek például összemossák az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezetet a magyar szélsőjobboldallal.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)
2012. február 25.
Orbán Viktor videón üzent EMNP küldöttgyűlésnek
Videóüzenetben köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt első országos küldöttgyűlését Orbán Viktor Miniszterelnök.
Orbán Viktor a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt és a magyar kormány nevében köszöntötte a küldöttgyűlést. Elmondta, olyan emberek gyülekeznek a teremben, akikkel régről ismerik egymást, és olyanok, akikkel régi beteljesületlen álmaik vannak. “Olyan álmok, mint az autonómia, mint az egész Kárpát-medencére kiteljesedő magyar állampolgárság, és a végrehajtás előtt álló Mikó Imre-terv” – jelentette ki a miniszterelnök.
Orbán Viktor azt kívánta az EMNP küldötteinek, állják meg a helyüket a gyorsan változó Kárpát-medencei politikai életben, hogy maradhassanak egymásnak jó bajtársai, a közös álmokat, közös célokat közösen vihessék sikerre.
Tőkés László Erdély-központú politizálást kért
Erdély-központú politizálásra biztatta az első országos küldöttgyűlését tartó Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) a párt védnöke, Tőkés László.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az erdélyi magyar közösség erdélyiségét és magyarságát egyaránt hangsúlyozta.
”Ragaszkodunk szülőföldünkhöz, hagyományainkhoz, kultúránkhoz, és soha semmilyen körülmények között nem tagadjuk meg nemzetünket. (...) Szülőföldünk fontosabb mint Bukarest” – jelentette ki Tőkés. Úgy vélte, a közösség felelőssége abban áll, hogy értékeit továbbörökítse az utódoknak. Márton Árontól és Kós Károlytól vett idézetekkel támasztotta alá, hogy a célokért mindenki munkájára szükség van. “Dolgoznunk kell, ha élni akarunk. Élni akarunk, tehát dolgozni fogunk” – idézte Kós Károlyt a volt püspök.
Tőkés László a magyar kormánnyal szemben megmutatkozó európai közhangulatról is említést tett. A hazaárulással rokon megnyilvánulásnak tekintette, hogy Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja nem vett részt a bizottság ülésén, amikor Magyarországról tárgyaltak, élesen bírálta az Európai Parlament magyar képviselőit, akik országuk ellen szólaltak fel a strasbourgi vitában. A védnök arról is beszélt, hogy nem szeretik hazájukat, akik “muníciót szállítanak” az ostromlók számára. Tőkés László úgy vélte, amiként Románia népét sújtja, hogy a korrupció miatt az ország mindeddig nem csatlakozhatott a schengeni térséghez, úgy Magyarország népét sújtja az EU által indított kötelezettségszegési eljárás. “A haza szolgálatára kell szövetkezni” – vonta le a következtetést Tőkés. Úgy vélte, a románok és a magyarok egymás stratégiai partnerei lehetnek ebben a régióban. Megemlítette, Romániát a korrupcióval átszőtt kormányai vitték csődbe, ennek az árát azonban az állampolgárokkal fizettetik meg. “Nem mehet ez így sokáig tovább” – jelentette ki. Azt is hozzátette, “drága mulatság” a központosított homogén román nemzetállam fenntartása. Románia állami szerkezete versenyképtelen, polgárai nem érzik magukénak azt, hiszen úgy látják, a megkérdezésük nélkül döntenek róluk. Az EMNT elnöke arra is kitért, hogy élni kell az Európai Unióban a polgári kezdeményezés lehetőségével, és el kell érni, hogy az unió lépjen fel a tagállamaiban élő kisebbségek védelmében.
Toró T. Tibor letette ideiglenes elnöki mandátumát
Ideiglenes elnöki beszámolója végén letette mandátumát Toró T. Tibor, és bejelentette, újabb mandátumot kér a küldöttgyűléstől. Toró T. Tibor egy kronológia áttekintésével idézte fel az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megalakulása, életre hívása történetét. Amint emlékeztetett, több mint egy évvel ezelőtt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) határozott a pártalapításról. „Romániában nehéz pártot alapítani, főleg, ha azt erdélyinek, magyarnak és néppártnak hívják” – mondta Toró. Mint fogalmazott, a bürokratikus jogrendszer sokat hátráltatta a munkát, ráadásul két újság is sajtókampányt indított a születő párt ellen.
Megemlítette, hogy a pártbejegyzés óta közel száz helyi szervezet és 12 megyei szervezet alakult, és további 76 helyi szervezet megalakulása van folyamatban. “Nyugodt lelkiismerettel állhatok itt önök előtt” – jelentette ki az ideiglenes elnök majd letette az ideiglenes mandátumát.
Hozzátette, készen áll folytatni a munkát. “Száz nap áll a rendelkezésünkre, hogy az első vizsgát, a helyhatósági választásokét sikerrel vegyük, és fél évünk van a másodikig, a parlamenti választásokig” – foglalta össze a párt előtt álló feladatokat Toró T. Tibor.
Németh Zsolt: megérett az idő a román-magyar stratégiai szövetségre
Az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai országos közgyűlésén részt vevő Németh Zsolt egy rögtönzött sajtótájékoztatón kijelentette, megérett az idő a román-magyar stratégiai szövetségre. A magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, új helyzet alakult ki a térségben. “Úgy értékeljük: megérett az idő arra, hogy stratégiai szövetségként értelmezzük a magyar-román kapcsolatokat” – jelentette ki. Hozzátette, nem csupán taktikai, átmeneti egymásrautaltság mutatkozik a két ország között. Szerinte mind a közép-európai építkezés szempontjából, mind a közös Európa-politika szempontjából fontos, hogy sikerül-e megvalósítani a stratégiai szövetséget. Az államtitkár úgy értékelte, a két kormányban megvan az erre irányuló politikai akarat. Azt is hozzátette, az őszre esedékes romániai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy megmarad-e a választások után is a politikai akarat a román oldalon.
Németh Zsolt utalt arra, hogy Mihai Razvan Ungureanu román miniszterelnök a napokban levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, és ő is ugyanebben a szellemben látja a román-magyar együttműködést. Újságírói kérdésre azt is megemlítette, a két ország kapcsolataiban megkerülhetetlen a romániai magyarság kérdése, de ebben a vonatkozásban is biztatóak a bukaresti jelzések. Hozzátette, Cristian Diaconescu román külügyminiszter meghívására március 8-án Bukarestbe utazik Martonyi János külügyminiszter.
Újságírói kérdésre Németh Zsolt úgy vélekedett, az EMNP hozzájárulhat ahhoz, hogy megújuljon az erdélyi magyar politika. Hangsúlyozta, az erdélyi magyar politikát az összefogás kell hogy jellemezze. “Úgy érzékelem, az új RMDSZ-elnök (Kelemen Hunor) megválasztása óta az együttműködési hajlandóság erősödött” – jelentette ki Németh Zsolt.
Tőkés László az erdélyi magyarság aggasztó fogyására figyelmeztetett. Megemlítette: 25 év alatt félmillióval apadt a romániai magyar közösség. Tőkés buta propagandának tartotta annak a hangoztatását, hogy a románok fogyásával arányos volt a magyar közösség fogyása. “Nem vigasztal, hogy a románok is rosszul állnak” – jelentette ki az EMNP védnöke.
Ma.hu
Videóüzenetben köszöntötte az Erdélyi Magyar Néppárt első országos küldöttgyűlését Orbán Viktor Miniszterelnök.
Orbán Viktor a Fidesz, a Kereszténydemokrata Néppárt és a magyar kormány nevében köszöntötte a küldöttgyűlést. Elmondta, olyan emberek gyülekeznek a teremben, akikkel régről ismerik egymást, és olyanok, akikkel régi beteljesületlen álmaik vannak. “Olyan álmok, mint az autonómia, mint az egész Kárpát-medencére kiteljesedő magyar állampolgárság, és a végrehajtás előtt álló Mikó Imre-terv” – jelentette ki a miniszterelnök.
Orbán Viktor azt kívánta az EMNP küldötteinek, állják meg a helyüket a gyorsan változó Kárpát-medencei politikai életben, hogy maradhassanak egymásnak jó bajtársai, a közös álmokat, közös célokat közösen vihessék sikerre.
Tőkés László Erdély-központú politizálást kért
Erdély-központú politizálásra biztatta az első országos küldöttgyűlését tartó Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP) a párt védnöke, Tőkés László.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az erdélyi magyar közösség erdélyiségét és magyarságát egyaránt hangsúlyozta.
”Ragaszkodunk szülőföldünkhöz, hagyományainkhoz, kultúránkhoz, és soha semmilyen körülmények között nem tagadjuk meg nemzetünket. (...) Szülőföldünk fontosabb mint Bukarest” – jelentette ki Tőkés. Úgy vélte, a közösség felelőssége abban áll, hogy értékeit továbbörökítse az utódoknak. Márton Árontól és Kós Károlytól vett idézetekkel támasztotta alá, hogy a célokért mindenki munkájára szükség van. “Dolgoznunk kell, ha élni akarunk. Élni akarunk, tehát dolgozni fogunk” – idézte Kós Károlyt a volt püspök.
Tőkés László a magyar kormánnyal szemben megmutatkozó európai közhangulatról is említést tett. A hazaárulással rokon megnyilvánulásnak tekintette, hogy Andor László, az Európai Bizottság magyar tagja nem vett részt a bizottság ülésén, amikor Magyarországról tárgyaltak, élesen bírálta az Európai Parlament magyar képviselőit, akik országuk ellen szólaltak fel a strasbourgi vitában. A védnök arról is beszélt, hogy nem szeretik hazájukat, akik “muníciót szállítanak” az ostromlók számára. Tőkés László úgy vélte, amiként Románia népét sújtja, hogy a korrupció miatt az ország mindeddig nem csatlakozhatott a schengeni térséghez, úgy Magyarország népét sújtja az EU által indított kötelezettségszegési eljárás. “A haza szolgálatára kell szövetkezni” – vonta le a következtetést Tőkés. Úgy vélte, a románok és a magyarok egymás stratégiai partnerei lehetnek ebben a régióban. Megemlítette, Romániát a korrupcióval átszőtt kormányai vitték csődbe, ennek az árát azonban az állampolgárokkal fizettetik meg. “Nem mehet ez így sokáig tovább” – jelentette ki. Azt is hozzátette, “drága mulatság” a központosított homogén román nemzetállam fenntartása. Románia állami szerkezete versenyképtelen, polgárai nem érzik magukénak azt, hiszen úgy látják, a megkérdezésük nélkül döntenek róluk. Az EMNT elnöke arra is kitért, hogy élni kell az Európai Unióban a polgári kezdeményezés lehetőségével, és el kell érni, hogy az unió lépjen fel a tagállamaiban élő kisebbségek védelmében.
Toró T. Tibor letette ideiglenes elnöki mandátumát
Ideiglenes elnöki beszámolója végén letette mandátumát Toró T. Tibor, és bejelentette, újabb mandátumot kér a küldöttgyűléstől. Toró T. Tibor egy kronológia áttekintésével idézte fel az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) megalakulása, életre hívása történetét. Amint emlékeztetett, több mint egy évvel ezelőtt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) határozott a pártalapításról. „Romániában nehéz pártot alapítani, főleg, ha azt erdélyinek, magyarnak és néppártnak hívják” – mondta Toró. Mint fogalmazott, a bürokratikus jogrendszer sokat hátráltatta a munkát, ráadásul két újság is sajtókampányt indított a születő párt ellen.
Megemlítette, hogy a pártbejegyzés óta közel száz helyi szervezet és 12 megyei szervezet alakult, és további 76 helyi szervezet megalakulása van folyamatban. “Nyugodt lelkiismerettel állhatok itt önök előtt” – jelentette ki az ideiglenes elnök majd letette az ideiglenes mandátumát.
Hozzátette, készen áll folytatni a munkát. “Száz nap áll a rendelkezésünkre, hogy az első vizsgát, a helyhatósági választásokét sikerrel vegyük, és fél évünk van a másodikig, a parlamenti választásokig” – foglalta össze a párt előtt álló feladatokat Toró T. Tibor.
Németh Zsolt: megérett az idő a román-magyar stratégiai szövetségre
Az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszeredai országos közgyűlésén részt vevő Németh Zsolt egy rögtönzött sajtótájékoztatón kijelentette, megérett az idő a román-magyar stratégiai szövetségre. A magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján kijelentette, új helyzet alakult ki a térségben. “Úgy értékeljük: megérett az idő arra, hogy stratégiai szövetségként értelmezzük a magyar-román kapcsolatokat” – jelentette ki. Hozzátette, nem csupán taktikai, átmeneti egymásrautaltság mutatkozik a két ország között. Szerinte mind a közép-európai építkezés szempontjából, mind a közös Európa-politika szempontjából fontos, hogy sikerül-e megvalósítani a stratégiai szövetséget. Az államtitkár úgy értékelte, a két kormányban megvan az erre irányuló politikai akarat. Azt is hozzátette, az őszre esedékes romániai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy megmarad-e a választások után is a politikai akarat a román oldalon.
Németh Zsolt utalt arra, hogy Mihai Razvan Ungureanu román miniszterelnök a napokban levelet küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, és ő is ugyanebben a szellemben látja a román-magyar együttműködést. Újságírói kérdésre azt is megemlítette, a két ország kapcsolataiban megkerülhetetlen a romániai magyarság kérdése, de ebben a vonatkozásban is biztatóak a bukaresti jelzések. Hozzátette, Cristian Diaconescu román külügyminiszter meghívására március 8-án Bukarestbe utazik Martonyi János külügyminiszter.
Újságírói kérdésre Németh Zsolt úgy vélekedett, az EMNP hozzájárulhat ahhoz, hogy megújuljon az erdélyi magyar politika. Hangsúlyozta, az erdélyi magyar politikát az összefogás kell hogy jellemezze. “Úgy érzékelem, az új RMDSZ-elnök (Kelemen Hunor) megválasztása óta az együttműködési hajlandóság erősödött” – jelentette ki Németh Zsolt.
Tőkés László az erdélyi magyarság aggasztó fogyására figyelmeztetett. Megemlítette: 25 év alatt félmillióval apadt a romániai magyar közösség. Tőkés buta propagandának tartotta annak a hangoztatását, hogy a románok fogyásával arányos volt a magyar közösség fogyása. “Nem vigasztal, hogy a románok is rosszul állnak” – jelentette ki az EMNP védnöke.
Ma.hu
2012. február 27.
Nem hivatalos kampányrajt az erdélyi magyar politikában
EMNP: alakuló kongresszus; RMDSZ: választásokra készülve
Szombat óta teljes gőzzel beindult az erdélyi magyar pártok választási kampánya azt követően, hogy megtartotta Csíkszeredában alakuló kongresszusát az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Az új magyar alakulatnak most már hivatalos elnöke is van Toró T. Tibor személyében. Ezzel párhuzamosan az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) is Marosvásárhelyen „melegített” a júniusi önkormányzati választásokra. A szövetség elfogadta a jelöltállítási szabályzatát és ütemtervét, amely szerint április 15-ig kell megnevezniük az RMDSZ területi szervezeteinek a jelölteket. A szórványban és az interetnikus környezetben így másfél hónap van még arra, hogy tárgyaljanak egymással a magyar pártok az esetleges közös jelöltekről. A tömbmagyar vidékeken viszont egyértelmű, hogy magyar–magyar verseny lesz a június 10-i önkormányzati választásokon. A nem hivatalos kampánynyitón, hétvégén a kölcsönös vádaskodás volt jellemző.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) első csíkszeredai országos küldöttgyűlésén száz helyi szervezet küldötte és nyolcvan hazai és anyaországi meghívott vett részt. A 315 küldött 309 szavazattal országos elnökként az egyetlen jelöltet, a párt korábbi ideiglenes elnökét, Toró T. Tibort tüntette ki bizalmával. A vezetőség tagjává választották Szilágyi Zsoltot elnökhelyettesként, Gergely Balázst a közép-erdélyi, Papp Elődöt a székelyföldi és Zatykó Gyulát a partiumi régióért felelős alelnökként. A magyar kormány megbízottjaként Németh Zsolt külügyminisztériumi parlamenti államtitkár és Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai ügyekkel megbízott helyettes államtitkár vett részt az eseményen.
A küldöttgyűlés megszavazta a párt jelképének a zöld-piros csillagot, elfogadta az alapszabályt, a párt szervezeti és működési szabályzatát, az Európai Néppárthoz való csatlakozási szándéknyilatkozatot, jóváhagyta a Megtalált út – Esélyt és szabadságot Erdélynek címet viselő keretprogramot. A zárónyilatkozat a szülőföld és a közösségszervezés fontosságát hirdeti, és sürgeti a magyar civil szféra, az egyházak, a tudományos és művészeti élet szereplőinek összefogását.
Az EMNP keretprogramja a megoldandó gondok között említi az elmélyült romániai demokráciadeficitet és a magas szintű korrupciót. A párt Erdély-központú politikai irányvonalát az európai jobbközép pártok családján belül alakítja, elődjének a két világháború közötti Országos Magyar Pártot tekinti. Legfontosabb értékei kulcsszavakban: a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia. Az EMNP a túlsúlyos bürokrácia leépítését és a legmélyebb szintű regionalizációt is hangsúlyozza. Elképzelése szerint a központi kormányzatra csupán a hadügy, a külügy, a pénzügy és a nemzetbiztonság igazgatása hárulna. A választásokon bevezetné az etnikai arányosság elvét. A Székelyföldet sajátos jogállású önkormányzati jogkörökkel ruházná fel, a régióban helyi kisebbséget alkotó románság számára biztosítaná a kulturális autonómiát. A dokumentum Kolozsvárt Erdély fővárosának tekinti, ahol olyan magyar nyelvű felsőoktatást kell megvalósítani, amely az erdélyi magyar kultúrát az európai szellemi és tudományos értékek keringésében tartja. A dokumentum a Partiumot a nyugati integráció elősegítőjének, a román–magyar határ mindkét oldalát átfogó kulturális és gazdasági tér megteremtőjének nevezi.
A keretprogram egységes magyar nemzeti külpolitikáról tesz említést, melynek elsődleges feladata, hogy kedvező környezetet alakítson ki a nemzetközi közvéleményben az autonómiaprogram számára. A verseny és az együttműködés viszonyára vonatkozó, hosszabb távot szolgáló „erdélyi stabilitási egyezmény” megalkotását szorgalmazza. Csak szigorúan betartott koalíciós programok alapján tartja elképzelhetőnek a kormányzati szerepvállalást, de a parlamenti képviseletet és az önkormányzati politikát fontosabbnak tekinti a hatalomban való öncélú részvételnél.
Megválasztása utáni első sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor elmondta: Bukarestben valamennyi parlamenti párttal tárgyalnának, Budapesten pedig csak a Magyar Szocialista Párttal (MSZP) nem látják az együttműködés lehetőségét. Beszámolt arról, hogy az EMNT-vel együtt elindítják az Erdélyi Magyar Közszolgálati Szabadegyetemet, amely a párt önkormányzati képviselőjelöltjeit készíti fel a választásokra és az önkormányzati munkára. Kezdeményezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum tevékenységének újraélesztését. Az EMNP-nek hitvallása az értékek egyensúlyát kifejező verseny és az érdekérvényesítő együttműködés helyes arányának a megtalálása – hangsúlyozta. Mint említette, Székelyudvarhelyen jelölteket állítanak, Marosvásárhelyen a megegyezést keresik a többi magyar politikai szervezettel.
A küldöttgyűlést köszöntő Németh Zsolt beszédében hangsúlyozta: „ma az látszik, hogy az EMNP nélkül nincsen megállás a lejtőn”. Úgy vélekedett, a párt hozzájárulhat az erdélyi magyar politika megújulásához, amelyet az összefogásnak kell jellemeznie. „Úgy érzékelem, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megválasztása óta az együttműködési hajlandóság erősödött” – jelentette ki.
Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján a politikus kijelentette: megérett az idő a román–magyar stratégiai szövetségre. Úgy vélte, a két kormányban megvan az erre irányuló politikai akarat, és az ősszel esedékes romániai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy ez román oldalon megmarad-e.
Tőkés László, az EMNP védnöke, az EMNT elnöke Márton Árontól és Kós Károlytól vett idézetekkel támasztotta alá, hogy a célok megvalósítása érdekében mindenki munkájára szükség van. Úgy vélte, a románok és a magyarok egymás stratégiai partnerei lehetnek a régióban. Arra is kitért, hogy élni kell az Európai Unióban a polgári kezdeményezés lehetőségével, és el kell érni, hogy az Unió lépjen fel a tagállamaiban élő kisebbségek védelmében.
Orbán Viktor miniszterelnök videoüzenetben köszöntötte a küldöttgyűlést a FIDESZ, a KDNP és a magyar kormány nevében. Azt kívánta az EMNP küldötteinek, állják meg helyüket a gyorsan változó Kárpát-medencei politikai életben, hogy maradhassanak egymásnak jó bajtársai, és a közös álmokat – olyanokat, mint az autonómia, az egész Kárpát-medencére kiteljesedő magyar állampolgárság és a végrehajtás előtt álló Mikó Imre-terv – együtt vihessék sikerre.
A délelőtti ülésszakon felszólaló Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: örömmel jött el az eseményre. Megerősítette: a magyar kormány továbbra is támogatja a külhoni magyar közösségeket, az intézményépítést. Az EMNT nevében Sándor Krisztina ügyvezető elnök kiemelte: történelminek is nevezhető a küldöttgyűlés napja, amelynek fontosságát a jövőben láthatják csak meg igazán.
Szabadság (Kolozsvár)
EMNP: alakuló kongresszus; RMDSZ: választásokra készülve
Szombat óta teljes gőzzel beindult az erdélyi magyar pártok választási kampánya azt követően, hogy megtartotta Csíkszeredában alakuló kongresszusát az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Az új magyar alakulatnak most már hivatalos elnöke is van Toró T. Tibor személyében. Ezzel párhuzamosan az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) is Marosvásárhelyen „melegített” a júniusi önkormányzati választásokra. A szövetség elfogadta a jelöltállítási szabályzatát és ütemtervét, amely szerint április 15-ig kell megnevezniük az RMDSZ területi szervezeteinek a jelölteket. A szórványban és az interetnikus környezetben így másfél hónap van még arra, hogy tárgyaljanak egymással a magyar pártok az esetleges közös jelöltekről. A tömbmagyar vidékeken viszont egyértelmű, hogy magyar–magyar verseny lesz a június 10-i önkormányzati választásokon. A nem hivatalos kampánynyitón, hétvégén a kölcsönös vádaskodás volt jellemző.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) első csíkszeredai országos küldöttgyűlésén száz helyi szervezet küldötte és nyolcvan hazai és anyaországi meghívott vett részt. A 315 küldött 309 szavazattal országos elnökként az egyetlen jelöltet, a párt korábbi ideiglenes elnökét, Toró T. Tibort tüntette ki bizalmával. A vezetőség tagjává választották Szilágyi Zsoltot elnökhelyettesként, Gergely Balázst a közép-erdélyi, Papp Elődöt a székelyföldi és Zatykó Gyulát a partiumi régióért felelős alelnökként. A magyar kormány megbízottjaként Németh Zsolt külügyminisztériumi parlamenti államtitkár és Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikai ügyekkel megbízott helyettes államtitkár vett részt az eseményen.
A küldöttgyűlés megszavazta a párt jelképének a zöld-piros csillagot, elfogadta az alapszabályt, a párt szervezeti és működési szabályzatát, az Európai Néppárthoz való csatlakozási szándéknyilatkozatot, jóváhagyta a Megtalált út – Esélyt és szabadságot Erdélynek címet viselő keretprogramot. A zárónyilatkozat a szülőföld és a közösségszervezés fontosságát hirdeti, és sürgeti a magyar civil szféra, az egyházak, a tudományos és művészeti élet szereplőinek összefogását.
Az EMNP keretprogramja a megoldandó gondok között említi az elmélyült romániai demokráciadeficitet és a magas szintű korrupciót. A párt Erdély-központú politikai irányvonalát az európai jobbközép pártok családján belül alakítja, elődjének a két világháború közötti Országos Magyar Pártot tekinti. Legfontosabb értékei kulcsszavakban: a szabadság, a család, az erdélyiség, a nemzet és a kereszténység morális értékeire alapozó demokrácia. Az EMNP a túlsúlyos bürokrácia leépítését és a legmélyebb szintű regionalizációt is hangsúlyozza. Elképzelése szerint a központi kormányzatra csupán a hadügy, a külügy, a pénzügy és a nemzetbiztonság igazgatása hárulna. A választásokon bevezetné az etnikai arányosság elvét. A Székelyföldet sajátos jogállású önkormányzati jogkörökkel ruházná fel, a régióban helyi kisebbséget alkotó románság számára biztosítaná a kulturális autonómiát. A dokumentum Kolozsvárt Erdély fővárosának tekinti, ahol olyan magyar nyelvű felsőoktatást kell megvalósítani, amely az erdélyi magyar kultúrát az európai szellemi és tudományos értékek keringésében tartja. A dokumentum a Partiumot a nyugati integráció elősegítőjének, a román–magyar határ mindkét oldalát átfogó kulturális és gazdasági tér megteremtőjének nevezi.
A keretprogram egységes magyar nemzeti külpolitikáról tesz említést, melynek elsődleges feladata, hogy kedvező környezetet alakítson ki a nemzetközi közvéleményben az autonómiaprogram számára. A verseny és az együttműködés viszonyára vonatkozó, hosszabb távot szolgáló „erdélyi stabilitási egyezmény” megalkotását szorgalmazza. Csak szigorúan betartott koalíciós programok alapján tartja elképzelhetőnek a kormányzati szerepvállalást, de a parlamenti képviseletet és az önkormányzati politikát fontosabbnak tekinti a hatalomban való öncélú részvételnél.
Megválasztása utáni első sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor elmondta: Bukarestben valamennyi parlamenti párttal tárgyalnának, Budapesten pedig csak a Magyar Szocialista Párttal (MSZP) nem látják az együttműködés lehetőségét. Beszámolt arról, hogy az EMNT-vel együtt elindítják az Erdélyi Magyar Közszolgálati Szabadegyetemet, amely a párt önkormányzati képviselőjelöltjeit készíti fel a választásokra és az önkormányzati munkára. Kezdeményezik az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum tevékenységének újraélesztését. Az EMNP-nek hitvallása az értékek egyensúlyát kifejező verseny és az érdekérvényesítő együttműködés helyes arányának a megtalálása – hangsúlyozta. Mint említette, Székelyudvarhelyen jelölteket állítanak, Marosvásárhelyen a megegyezést keresik a többi magyar politikai szervezettel.
A küldöttgyűlést köszöntő Németh Zsolt beszédében hangsúlyozta: „ma az látszik, hogy az EMNP nélkül nincsen megállás a lejtőn”. Úgy vélekedett, a párt hozzájárulhat az erdélyi magyar politika megújulásához, amelyet az összefogásnak kell jellemeznie. „Úgy érzékelem, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök megválasztása óta az együttműködési hajlandóság erősödött” – jelentette ki.
Tőkés Lászlóval közösen tartott sajtótájékoztatóján a politikus kijelentette: megérett az idő a román–magyar stratégiai szövetségre. Úgy vélte, a két kormányban megvan az erre irányuló politikai akarat, és az ősszel esedékes romániai parlamenti választások legfontosabb kérdése, hogy ez román oldalon megmarad-e.
Tőkés László, az EMNP védnöke, az EMNT elnöke Márton Árontól és Kós Károlytól vett idézetekkel támasztotta alá, hogy a célok megvalósítása érdekében mindenki munkájára szükség van. Úgy vélte, a románok és a magyarok egymás stratégiai partnerei lehetnek a régióban. Arra is kitért, hogy élni kell az Európai Unióban a polgári kezdeményezés lehetőségével, és el kell érni, hogy az Unió lépjen fel a tagállamaiban élő kisebbségek védelmében.
Orbán Viktor miniszterelnök videoüzenetben köszöntötte a küldöttgyűlést a FIDESZ, a KDNP és a magyar kormány nevében. Azt kívánta az EMNP küldötteinek, állják meg helyüket a gyorsan változó Kárpát-medencei politikai életben, hogy maradhassanak egymásnak jó bajtársai, és a közös álmokat – olyanokat, mint az autonómia, az egész Kárpát-medencére kiteljesedő magyar állampolgárság és a végrehajtás előtt álló Mikó Imre-terv – együtt vihessék sikerre.
A délelőtti ülésszakon felszólaló Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: örömmel jött el az eseményre. Megerősítette: a magyar kormány továbbra is támogatja a külhoni magyar közösségeket, az intézményépítést. Az EMNT nevében Sándor Krisztina ügyvezető elnök kiemelte: történelminek is nevezhető a küldöttgyűlés napja, amelynek fontosságát a jövőben láthatják csak meg igazán.
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 8.
Oklevél a magyar állampolgárság tízezredik kolozsvári igénylőjének
Az EMNT irodájához naponta több tucatnyian fordulnak segítségért
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kolozsvári irodájában tegnap állították össze a könnyített magyar állampolgárságot igénylő tízezredik személy iratcsomóját. Schifbeck Sára Éva 1928-ban született Kolozsváron, és vallomása szerint nem csak azért igényelte a magyar állampolgárságot, mivel már volt magyar állampolgár, hanem azért, mert a szülei magyarnak nevelték. Schifbeck asszony oklevelet és virágot vehetett át az EMNT-irodában Szász Pétertől, a Demokrácia Központ igazgatójától és az EMNT Kolozs megyei szervezetének alelnökétől, aki lapunknak elmondta: naponta átlag 80 ember látogat el hozzájuk, és 30 személynek állítják össze az iratcsomóját. A megbeszélt napon az igénylőnek segítenek kitölteni az állampolgársághoz szükséges nyomtatványokat, és foglalkoznak a lefordítandó iratokkal is. Megtudtuk: idén sem csökkent a magyar állampolgárságot igénylő személyek száma.
– Több mint egy év telt el azóta, hogy az anyaország határain túl rekedt magyarok kérvényezhetik a magyar állampolgárságot. Erdélyben mostanáig hányan éltek ezzel a lehetőséggel? – kérdeztük Szász Pétert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezetének alelnökét és a Demokrácia Központ igazgatóját.
– Legegyszerűbb, ha egy naptári év adatairól beszélek, hiszen mögöttünk van egy teljes év, amelyben a magyarság határok felett átívelő nemzetegyesítése szempontjából sikertörténetként könyvelhetjük el a honosítást. 2011 az első olyan év, amikor igényelni lehetett szerte a világban a honosítást, illetve a visszahonosítást. Szervezetünknek is egyik fő tevékenysége a honosítást igénylők segítése volt. A kérelmezők bizalommal fordultak hozzánk, és elégedetten távoztak. Az érdeklődés továbbra is töretlenül nagy, irodáinkat nagyon sokan felkeresik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Erdély-szerte működő 26 irodájában egy év alatt 151 213 személyt tájékoztattunk a honosítási eljárásról, ugyanakkor 74 815 személyt irányítottunk összeállított iratcsomóval a külképviseletek és a magyarországi anyakönyv-vezetői hivatalok felé. Az EMNT kolozsvári irodájának munkatársai méltányos részét végezték el ennek a munkának 2011-ben, a 8542 itt honosított személy az erdélyi irodáinkat felkereső személyek 11,42 százalékát teszi ki.
– 2004. december 5-én az anyaországban népszavazást tartottak a magyar állampolgárság megadásáról a külhoni magyarok számára, akkor Erdély-szerte elégedetlenséget szült az eredmény. Hogyan viszonyulnak ehhez a mostani kérelmezők?
– Mindannyiunkban benne él a 2004-es népszavazás traumája. Azt a szomorú emlékű napot nem felejthetjük el, és méltán nevezhetjük lelki Trianonnak. Ennek ellenére 2004. december 5. mégsem volt hiába: gyors röntgenképet adott magyarságunkról, hogy a magyar öntudat mennyire sérült Kárpát-medencei szinten. Figyelmeztetett arra, ha nem történik valamilyen változás, akkor lehet, hogy egy évszázad múlva a magyarság egy színfolttá zsugorodhat Európa térképén. Megerősödésünk első feltétele egy olyan keménykezű budapesti vezetés, amely tényleg a Kárpát-medencei magyarság határokon átívelő egységében, közös jövőjében gondolkodik, nemzeti kérdésekben megalkuvást nem ismer, és tudatja Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban és Brüsszelben, hogy minden magyarral elkövetett atrocitást sajátjának tekint, s mindenki mellett kiáll, aki a magyarsága miatt kerül kellemetlen helyzetbe. Csak így kaphatjuk vissza azt az érzelmi biztonságot, ami több mint 90 éve elveszett. Elmondhatjuk, hogy nem csalódtunk a Fidesz-KDNP-kormányban, hiszen sugallatára a magyar Országgyűlés rekordidő alatt, a beiktatástól számított tizenkettedik napon, szinte közfelkiáltással, mindössze három ellenszavazattal megszavazta az új állampolgársági törvényt. Ezt kell megértenie minden kérelmezőnek, akit ez tart vissza, hogy élesen különbséget kell tennie egy nyolc évvel ezelőtti, nemzetellenes kampány és a magyar állampolgárság összefogó ereje között. Akkor olyanok kampányoltak ellenünk, akiknek a nemzet nem jelent semmit, és értékrendszerüket nem befolyásolta az sem, hogy Mátyás király, Bocskai, Rákóczi, Arany, Bartók, Ady, Kosztolányi, Kós Károly és történelmünk, kultúránk megannyi óriása nem lenne magyar állampolgár, ha most születne.
Ugyanígy nem jelentett semmit, hogy a Hősök terén levő Millenniumi emlékmű panteonjának tizennégy szobra közül nyolc „határon túli” személyiséget ábrázol. Tehát 2004-et nem lehet elfelejteni, de ennél azért sokkal többről van szó. Másrészt most határozottan más szelek fújnak. A több mint egy éves közös munka során alkalmunk volt megtapasztalni, hogy magyarországi partnereink – lehetnek ők akár politikusok vagy egyszerűen csak a honosítási apparátusban dolgozó ügyintézők – nem úgy tekintenek az állampolgárság megadására, mint valami különös kegyre vagy alamizsnára, hanem tényleg őszintén hozzásegítenek ahhoz, hogy a magyar nemzethez hivatalosan is hozzátartozzunk. Mi több, mivel az állampolgársági törvény tulajdonképpeni alanyai csak mi lehetünk, konzultáció szintjén minden egyes esetben kikérték véleményünket. Nem egyszer kezdeményezésünkre jelentős könnyítéseket tettek az állampolgárság igénylésének előírásaiban.
– Az eddigi tapasztalatok szerint melyek a fő motivációi a kérvényezésnek, miért tartják fontosnak az erdélyi magyarok, hogy megkaphassák a magyar állampolgárságot?
– A motivációkat főleg korosztályonként lehet megkülönböztetni. Az idősebb kérelmezők a magyar állampolgárság megszerzésének lelki vonzatát tartják inkább szem előtt. Nemegyszer elhangzik az a mondat, hogy „magyar állampolgárként szeretnék meghalni”, és teljes mértékben érezhető: ezek őszinte gondolatok. Ez valahol érthető is, hiszen nagyon sok esetben a kérelmező már volt magyar állampolgár, vagy olyan időkben élte gyermek- és ifjúkorát, amikor „magyarabb” volt Kolozsvár és környéke. A fiatalabbak körében inkább a magyar útlevél nyújtotta előnyök vonzóbbak. De itt sem lehet határozottan kategorizálni, mert legtöbb esetben az egész család kéri egy időben, tehát a nagyszülőktől az unokákig itt van mindenki. Van egy olyan irányelv is, amely azt mondja, hogy „minek kérni, tudom én magamról, hogy magyar vagyok”, ez így is van, ezt senki nem vonja kétségbe, de itt valahogy a jövőre is kell gondolni felelősen. Hiszen megszerzett magyar állampolgárságunkat gyermekeink, unokáink fogják örökölni, és ha azt akarjuk, hogy ők hivatalosan is a magyar nemzethez tartozzanak, nekünk kell megtenni ezt a lépést. Személyes véleményem, hogy az állampolgárság megszerzése az elvándorlást nem serkenti, ugyanis aki el akar menni, az úgyis megteszi. Tény viszont az, hogy a magyar állampolgárság felvétele megállíthatja az asszimilációt, mert egy régóta áhított köteléket von közénk.
– Befolyásolta-e az erdélyi honosítási folyamatot a Szlovákiában zajló megfélemlítési akció? Érezhető-e Erdélyben ennek valamilyen hatása, emiatt csökkent-e a honosítást kérelmezők száma?
– Tényként kell kezelnünk azt, hogy sokan, bár szeretnék igényelni, félnek megtenni ezt a lépést. Ezt a kommunista diktatúra négy és fél évtizedének megfélemlítő politikája rovására írnám. Akkor sokaknak adódott kellemetlensége a felvállalt magyar identitás miatt. Itt feltétlenül fontos az ügy több aspektusát megvizsgálni. Minden állam maga jogosult dönteni arról, hogy kit vesz fel állampolgárai sorába. Az állampolgárság jogi kötelék az adott ország és polgára között. Nagyon fontos, hogy Szlovákián kívül egyetlen Magyarországgal szomszédos ország sem emelt és nem emelhet kifogást az új szabályozás ellen. Románia például nem mérhet kettős mércével, hiszen a volt Nagy-Románia területéről származó ukrán és moldovai állampolgárok esetében az 1991/21-es törvény előírja: egyszerű kérelemleadás után a kérvényezéstől számított 6 hónapon belül meg kell oldani a „visszahonosítást”. El kell mondanom, és ez az eljárás magyarországi kidolgozóit dicséri, hogy nagyon okosan a román külügy véleményét is kikérték olyan címen, hogy itt már van tapasztalat. A román külügy készségesen vagy nem, de segített, így a magyar állampolgársági törvény részben a román állampolgársági törvényre épül, így Románia hallgatólagosan tudomásul vette a magyar lépést, és nem lehet beleszólása, hiszen más irányba, de ugyanezt teszik. Szerbia is ugyanúgy megadta a bánsági szerbeknek az állampolgárságot. Ebből problémája senkinek nem lehet, a nemzetközi jog nem tiltja a kettős vagy többes állampolgárságot, amely nem sérti az uniós szabályozást sem. A megoldást több EU-s és EU-n kívüli ország is alkalmazza, ráadásul ez egyre gyakoribb, főleg ilyen régiókban, ahol etnikai mozaikról beszélhetünk.
– Milyen főbb gondokkal, problémákkal szembesültek az elmúlt egy év alatt, voltak-e különösebb panaszok a honosítást igénylők részéről, mennyire haladt zökkenőmentesen a honosítási eljárás?
– Hogy az ügyintézés teljes folyamata ennyire elhúzódik, mindenképpen egy valós problémája az eljárásnak. De sajnos gyorsabban nem lehet elbírálni a kérelmeket. Tapasztalatból mondom azt, hogy a külképviseletek és a magyarországi anyakönyv-vezetői hivatalok munkatársainak megfeszített munkája ellenére gyakorlatilag lehetetlen a procedúrát lerövidíteni. Hogy ezt számokkal is alátámasszam: amíg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal személyzete másfélszeresére bővült 2010-hez képest, a beérkezett kérelmek negyvennégyszeresére nőttek, ha ugyanezt az időszakot tekintjük.
– Kolozs megyében hol nagyobb az érdeklődés: Kolozsváron vagy a megye más településein?
– Kolozsvári kérelmezők többen vannak, de ennek csupán az a magyarázata, hogy az irodánk is itt működik. A Demokrácia-központok esetében gyakori eljárásnak számítanak a kihelyezett munkanapok. Főleg az idős és mozgássérült embereknek fontos, hogy az Erdély-szerte 26 helyszínen működő irodák néha „házhoz jöjjenek.” Az elmúlt egy évben minden EMNT-iroda saját vonzáskörzetében lakossági fórumokat, kihelyezett munkanapokat tartott számos településen. A Kolozs megyei települések közül egyelőre Szék, Körösfő, Magyarkapus, Bonchida, Türe, Magyarbikal, Magyarszovát, Nádasdaróc, Szamosújvár és Torda azok, ahol munkatársaink honosítottak. De a munka korántsem ért véget, továbbra is kiszállásokat tervezünk oda, ahol igény van a magyar állampolgárságra. Erre minden egykori magyar állampolgár magyarul beszélő leszármazottja jogosult. Felmenőinktől nem kérdezte senki, hogy kell-e vagy sem a magyar állampolgárság, hanem elvették tőlük egyik napról a másikra. Nekünk lényegesen könnyebb dolgunk van: most magunknak kell feltennünk ugyanezt a kérdést, és akár érzésből, akár érdekből, de felelős döntést kell hoznunk.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)
Az EMNT irodájához naponta több tucatnyian fordulnak segítségért
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kolozsvári irodájában tegnap állították össze a könnyített magyar állampolgárságot igénylő tízezredik személy iratcsomóját. Schifbeck Sára Éva 1928-ban született Kolozsváron, és vallomása szerint nem csak azért igényelte a magyar állampolgárságot, mivel már volt magyar állampolgár, hanem azért, mert a szülei magyarnak nevelték. Schifbeck asszony oklevelet és virágot vehetett át az EMNT-irodában Szász Pétertől, a Demokrácia Központ igazgatójától és az EMNT Kolozs megyei szervezetének alelnökétől, aki lapunknak elmondta: naponta átlag 80 ember látogat el hozzájuk, és 30 személynek állítják össze az iratcsomóját. A megbeszélt napon az igénylőnek segítenek kitölteni az állampolgársághoz szükséges nyomtatványokat, és foglalkoznak a lefordítandó iratokkal is. Megtudtuk: idén sem csökkent a magyar állampolgárságot igénylő személyek száma.
– Több mint egy év telt el azóta, hogy az anyaország határain túl rekedt magyarok kérvényezhetik a magyar állampolgárságot. Erdélyben mostanáig hányan éltek ezzel a lehetőséggel? – kérdeztük Szász Pétert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kolozs megyei szervezetének alelnökét és a Demokrácia Központ igazgatóját.
– Legegyszerűbb, ha egy naptári év adatairól beszélek, hiszen mögöttünk van egy teljes év, amelyben a magyarság határok felett átívelő nemzetegyesítése szempontjából sikertörténetként könyvelhetjük el a honosítást. 2011 az első olyan év, amikor igényelni lehetett szerte a világban a honosítást, illetve a visszahonosítást. Szervezetünknek is egyik fő tevékenysége a honosítást igénylők segítése volt. A kérelmezők bizalommal fordultak hozzánk, és elégedetten távoztak. Az érdeklődés továbbra is töretlenül nagy, irodáinkat nagyon sokan felkeresik. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Erdély-szerte működő 26 irodájában egy év alatt 151 213 személyt tájékoztattunk a honosítási eljárásról, ugyanakkor 74 815 személyt irányítottunk összeállított iratcsomóval a külképviseletek és a magyarországi anyakönyv-vezetői hivatalok felé. Az EMNT kolozsvári irodájának munkatársai méltányos részét végezték el ennek a munkának 2011-ben, a 8542 itt honosított személy az erdélyi irodáinkat felkereső személyek 11,42 százalékát teszi ki.
– 2004. december 5-én az anyaországban népszavazást tartottak a magyar állampolgárság megadásáról a külhoni magyarok számára, akkor Erdély-szerte elégedetlenséget szült az eredmény. Hogyan viszonyulnak ehhez a mostani kérelmezők?
– Mindannyiunkban benne él a 2004-es népszavazás traumája. Azt a szomorú emlékű napot nem felejthetjük el, és méltán nevezhetjük lelki Trianonnak. Ennek ellenére 2004. december 5. mégsem volt hiába: gyors röntgenképet adott magyarságunkról, hogy a magyar öntudat mennyire sérült Kárpát-medencei szinten. Figyelmeztetett arra, ha nem történik valamilyen változás, akkor lehet, hogy egy évszázad múlva a magyarság egy színfolttá zsugorodhat Európa térképén. Megerősödésünk első feltétele egy olyan keménykezű budapesti vezetés, amely tényleg a Kárpát-medencei magyarság határokon átívelő egységében, közös jövőjében gondolkodik, nemzeti kérdésekben megalkuvást nem ismer, és tudatja Bukarestben, Pozsonyban, Belgrádban és Brüsszelben, hogy minden magyarral elkövetett atrocitást sajátjának tekint, s mindenki mellett kiáll, aki a magyarsága miatt kerül kellemetlen helyzetbe. Csak így kaphatjuk vissza azt az érzelmi biztonságot, ami több mint 90 éve elveszett. Elmondhatjuk, hogy nem csalódtunk a Fidesz-KDNP-kormányban, hiszen sugallatára a magyar Országgyűlés rekordidő alatt, a beiktatástól számított tizenkettedik napon, szinte közfelkiáltással, mindössze három ellenszavazattal megszavazta az új állampolgársági törvényt. Ezt kell megértenie minden kérelmezőnek, akit ez tart vissza, hogy élesen különbséget kell tennie egy nyolc évvel ezelőtti, nemzetellenes kampány és a magyar állampolgárság összefogó ereje között. Akkor olyanok kampányoltak ellenünk, akiknek a nemzet nem jelent semmit, és értékrendszerüket nem befolyásolta az sem, hogy Mátyás király, Bocskai, Rákóczi, Arany, Bartók, Ady, Kosztolányi, Kós Károly és történelmünk, kultúránk megannyi óriása nem lenne magyar állampolgár, ha most születne.
Ugyanígy nem jelentett semmit, hogy a Hősök terén levő Millenniumi emlékmű panteonjának tizennégy szobra közül nyolc „határon túli” személyiséget ábrázol. Tehát 2004-et nem lehet elfelejteni, de ennél azért sokkal többről van szó. Másrészt most határozottan más szelek fújnak. A több mint egy éves közös munka során alkalmunk volt megtapasztalni, hogy magyarországi partnereink – lehetnek ők akár politikusok vagy egyszerűen csak a honosítási apparátusban dolgozó ügyintézők – nem úgy tekintenek az állampolgárság megadására, mint valami különös kegyre vagy alamizsnára, hanem tényleg őszintén hozzásegítenek ahhoz, hogy a magyar nemzethez hivatalosan is hozzátartozzunk. Mi több, mivel az állampolgársági törvény tulajdonképpeni alanyai csak mi lehetünk, konzultáció szintjén minden egyes esetben kikérték véleményünket. Nem egyszer kezdeményezésünkre jelentős könnyítéseket tettek az állampolgárság igénylésének előírásaiban.
– Az eddigi tapasztalatok szerint melyek a fő motivációi a kérvényezésnek, miért tartják fontosnak az erdélyi magyarok, hogy megkaphassák a magyar állampolgárságot?
– A motivációkat főleg korosztályonként lehet megkülönböztetni. Az idősebb kérelmezők a magyar állampolgárság megszerzésének lelki vonzatát tartják inkább szem előtt. Nemegyszer elhangzik az a mondat, hogy „magyar állampolgárként szeretnék meghalni”, és teljes mértékben érezhető: ezek őszinte gondolatok. Ez valahol érthető is, hiszen nagyon sok esetben a kérelmező már volt magyar állampolgár, vagy olyan időkben élte gyermek- és ifjúkorát, amikor „magyarabb” volt Kolozsvár és környéke. A fiatalabbak körében inkább a magyar útlevél nyújtotta előnyök vonzóbbak. De itt sem lehet határozottan kategorizálni, mert legtöbb esetben az egész család kéri egy időben, tehát a nagyszülőktől az unokákig itt van mindenki. Van egy olyan irányelv is, amely azt mondja, hogy „minek kérni, tudom én magamról, hogy magyar vagyok”, ez így is van, ezt senki nem vonja kétségbe, de itt valahogy a jövőre is kell gondolni felelősen. Hiszen megszerzett magyar állampolgárságunkat gyermekeink, unokáink fogják örökölni, és ha azt akarjuk, hogy ők hivatalosan is a magyar nemzethez tartozzanak, nekünk kell megtenni ezt a lépést. Személyes véleményem, hogy az állampolgárság megszerzése az elvándorlást nem serkenti, ugyanis aki el akar menni, az úgyis megteszi. Tény viszont az, hogy a magyar állampolgárság felvétele megállíthatja az asszimilációt, mert egy régóta áhított köteléket von közénk.
– Befolyásolta-e az erdélyi honosítási folyamatot a Szlovákiában zajló megfélemlítési akció? Érezhető-e Erdélyben ennek valamilyen hatása, emiatt csökkent-e a honosítást kérelmezők száma?
– Tényként kell kezelnünk azt, hogy sokan, bár szeretnék igényelni, félnek megtenni ezt a lépést. Ezt a kommunista diktatúra négy és fél évtizedének megfélemlítő politikája rovására írnám. Akkor sokaknak adódott kellemetlensége a felvállalt magyar identitás miatt. Itt feltétlenül fontos az ügy több aspektusát megvizsgálni. Minden állam maga jogosult dönteni arról, hogy kit vesz fel állampolgárai sorába. Az állampolgárság jogi kötelék az adott ország és polgára között. Nagyon fontos, hogy Szlovákián kívül egyetlen Magyarországgal szomszédos ország sem emelt és nem emelhet kifogást az új szabályozás ellen. Románia például nem mérhet kettős mércével, hiszen a volt Nagy-Románia területéről származó ukrán és moldovai állampolgárok esetében az 1991/21-es törvény előírja: egyszerű kérelemleadás után a kérvényezéstől számított 6 hónapon belül meg kell oldani a „visszahonosítást”. El kell mondanom, és ez az eljárás magyarországi kidolgozóit dicséri, hogy nagyon okosan a román külügy véleményét is kikérték olyan címen, hogy itt már van tapasztalat. A román külügy készségesen vagy nem, de segített, így a magyar állampolgársági törvény részben a román állampolgársági törvényre épül, így Románia hallgatólagosan tudomásul vette a magyar lépést, és nem lehet beleszólása, hiszen más irányba, de ugyanezt teszik. Szerbia is ugyanúgy megadta a bánsági szerbeknek az állampolgárságot. Ebből problémája senkinek nem lehet, a nemzetközi jog nem tiltja a kettős vagy többes állampolgárságot, amely nem sérti az uniós szabályozást sem. A megoldást több EU-s és EU-n kívüli ország is alkalmazza, ráadásul ez egyre gyakoribb, főleg ilyen régiókban, ahol etnikai mozaikról beszélhetünk.
– Milyen főbb gondokkal, problémákkal szembesültek az elmúlt egy év alatt, voltak-e különösebb panaszok a honosítást igénylők részéről, mennyire haladt zökkenőmentesen a honosítási eljárás?
– Hogy az ügyintézés teljes folyamata ennyire elhúzódik, mindenképpen egy valós problémája az eljárásnak. De sajnos gyorsabban nem lehet elbírálni a kérelmeket. Tapasztalatból mondom azt, hogy a külképviseletek és a magyarországi anyakönyv-vezetői hivatalok munkatársainak megfeszített munkája ellenére gyakorlatilag lehetetlen a procedúrát lerövidíteni. Hogy ezt számokkal is alátámasszam: amíg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal személyzete másfélszeresére bővült 2010-hez képest, a beérkezett kérelmek negyvennégyszeresére nőttek, ha ugyanezt az időszakot tekintjük.
– Kolozs megyében hol nagyobb az érdeklődés: Kolozsváron vagy a megye más településein?
– Kolozsvári kérelmezők többen vannak, de ennek csupán az a magyarázata, hogy az irodánk is itt működik. A Demokrácia-központok esetében gyakori eljárásnak számítanak a kihelyezett munkanapok. Főleg az idős és mozgássérült embereknek fontos, hogy az Erdély-szerte 26 helyszínen működő irodák néha „házhoz jöjjenek.” Az elmúlt egy évben minden EMNT-iroda saját vonzáskörzetében lakossági fórumokat, kihelyezett munkanapokat tartott számos településen. A Kolozs megyei települések közül egyelőre Szék, Körösfő, Magyarkapus, Bonchida, Türe, Magyarbikal, Magyarszovát, Nádasdaróc, Szamosújvár és Torda azok, ahol munkatársaink honosítottak. De a munka korántsem ért véget, továbbra is kiszállásokat tervezünk oda, ahol igény van a magyar állampolgárságra. Erre minden egykori magyar állampolgár magyarul beszélő leszármazottja jogosult. Felmenőinktől nem kérdezte senki, hogy kell-e vagy sem a magyar állampolgárság, hanem elvették tőlük egyik napról a másikra. Nekünk lényegesen könnyebb dolgunk van: most magunknak kell feltennünk ugyanezt a kérdést, és akár érzésből, akár érdekből, de felelős döntést kell hoznunk.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)
2012. március 12.
Semjén Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőivel találkozott
Bemutatkozó látogatáson vesz részt hétfőn és kedden az EMNP elnöksége a magyarországi parlamenti pártoknál, Budapesten. Az erdélyi párt az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint a budapesti bemutatkozó körút Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökénél kezdődött.
A kapcsolatfelvételről a párt február 25-i, csíkszeredai országos küldöttgyűlése döntött, az újonnan megválasztott vezetőség tagjai közül jelen volt: Toró T. Tibor elnök, valamint Gergely Balázs és Zatykó Gyula alelnökök.
Az Erdélyi Magyar Néppárt tájékoztatása szerint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével a Kárpát-medence magyar vonatkozású aktualitásait tekintették át, külön kitérve a szlovákiai választások nemzetpolitikai szempontból aggasztó eredményeire.
A továbbiakban Toró T. Tibor bemutatta és átadta az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramját, majd a közelgő romániai önkormányzati választások kihívásairól, az Erdélyi Magyar Néppárt választási stratégiájáról tartott rövid összefoglalót – írták a közleményben, amelyben kitértek az ősszel esedékes parlamenti választásokra is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke külön felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét arra, hogy a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb mellett a romániai választási törvény rendelkezik egy alternatív küszöbről is, mely szerint elegendő hat képviselői, valamint három szenátori választó körzetben egyszerű többséget szerezni ahhoz, hogy egy párt mandátumokhoz jusson.
A találkozón a közlés szerint elhangzott, hogy nincs alapja annak a riogatásnak, hogy az erdélyi magyarság kieshet a parlamentből, ahogyan az a felvidékiek esetében történt. A találkozó végén a jelenlévők megegyeztek, hogy a közelgő önkormányzati, valamint az azt követő parlamenti választásokra való tekintettel havi egyszeri, rendszeres találkozókra kerül majd sor az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői és a miniszterelnök-helyettes között.
MTI
Erdély.ma
Bemutatkozó látogatáson vesz részt hétfőn és kedden az EMNP elnöksége a magyarországi parlamenti pártoknál, Budapesten. Az erdélyi párt az MTI-hez hétfőn eljuttatott közleménye szerint a budapesti bemutatkozó körút Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnél, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökénél kezdődött.
A kapcsolatfelvételről a párt február 25-i, csíkszeredai országos küldöttgyűlése döntött, az újonnan megválasztott vezetőség tagjai közül jelen volt: Toró T. Tibor elnök, valamint Gergely Balázs és Zatykó Gyula alelnökök.
Az Erdélyi Magyar Néppárt tájékoztatása szerint a Kereszténydemokrata Néppárt elnökével a Kárpát-medence magyar vonatkozású aktualitásait tekintették át, külön kitérve a szlovákiai választások nemzetpolitikai szempontból aggasztó eredményeire.
A továbbiakban Toró T. Tibor bemutatta és átadta az Erdélyi Magyar Néppárt politikai keretprogramját, majd a közelgő romániai önkormányzati választások kihívásairól, az Erdélyi Magyar Néppárt választási stratégiájáról tartott rövid összefoglalót – írták a közleményben, amelyben kitértek az ősszel esedékes parlamenti választásokra is.
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke külön felhívta a miniszterelnök-helyettes figyelmét arra, hogy a bejutáshoz szükséges ötszázalékos küszöb mellett a romániai választási törvény rendelkezik egy alternatív küszöbről is, mely szerint elegendő hat képviselői, valamint három szenátori választó körzetben egyszerű többséget szerezni ahhoz, hogy egy párt mandátumokhoz jusson.
A találkozón a közlés szerint elhangzott, hogy nincs alapja annak a riogatásnak, hogy az erdélyi magyarság kieshet a parlamentből, ahogyan az a felvidékiek esetében történt. A találkozó végén a jelenlévők megegyeztek, hogy a közelgő önkormányzati, valamint az azt követő parlamenti választásokra való tekintettel havi egyszeri, rendszeres találkozókra kerül majd sor az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői és a miniszterelnök-helyettes között.
MTI
Erdély.ma
2012. április 17.
Nemzeti összetartozás bizottság - Izsák: Székelyföld autonómiájához Magyarország támogatása kell
Székelyföld autonómiája Magyarország hathatós támogatása nélkül nem valósítható meg - mondta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt.
Kifejtette: ebben Magyarország szerepe nem a nyomásgyakorlás, két uniós tagállamnak egy ilyen kérdést együttműködés tárgyának kell tekintenie. Meggyőződése, hogy a magyar kormány támogatja törekvésüket, és minden lépésüknél ebből indulnak ki - fűzte hozzá, kiemelve: úgy érzik, Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik ezt a kérdést felvállalja.
Izsák Balázs leszögezte, Székelyföld autonómiája nem sérti Románia területi integritását, sőt Romániának érdeke is lehet.
Az SZNT elnöke kitért arra is, hogy az autonómia iránt elkötelezett önkormányzatokat szeretnének Székelyföldön. Egyúttal jelezte, az önkormányzatok meggyőzésében, tájékoztatásában nekik is van felelősségük. Meg kell értetni a székely falvak, városok vezetőivel és közösségükkel, hogy a felelősségük a közvilágításnál nem áll meg - fogalmazott Izsák Balázs, aki az anyanyelv, a kultúra megőrzésében, a közösség megtartásában való felelősségüket is hangsúlyozta.
Reményének adott hangot, hogy az önkormányzati választások után olyan testületek alakulnak, amelyek ebben hajlandóak szerepet vállalni.
Szólt arról is, hogy az SZNT-nek nemzetközi fórumokon is meg kell jeleníteni az érdekeit, önálló székely diplomáciát kell felépíteni; az anyaország segítségére ebben is számítanak.
A SZNT megalakulása óta eltelt időszak fontos eredményének nevezte, hogy a politikai közbeszédbe beemelték Székelyföldet, és autonómiáját, mint közösségi célt. Még ha elutasító módon is, de beszélnek róla Romániában - mutatott rá.
Hangsúlyozta: a tanács nem politikai párt, de ez "nem jelent politikán kívüliséget".
Potápi Árpád, a bizottság fideszes elnöke kiemelte: a székely autonómia kérdése nem csak a székelyeken múlik, az egyik színtér Székelyföld, és további színtér Bukarest, Budapest, valamint Európa, és az Európai Unió. Ugyanakkor, ha az SZNT továbbra is ilyen hatékonyan képviseli ezt az ügyet, akkor az autonómia kérdése a továbbiakban nem kerülhető meg - értékelte, hozzátéve: számukra az egyetlen elfogadható eredmény a területi autonómia.
Csóti György (Fidesz) szerint ez az egész nemzet ügye, nem csak az anyaországé. Együtt kell harcolni a különböző autonómiaformákért, "csak az egységes fellépésnek van esélye Európában" - jelentette ki.
A szintén fideszes Hoppál Péter reményt látott arra, hogy az autonómia 5-8 éven belül megvalósulhat.
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke azt mondta, egy kérdés van, tudnak-e közös hangon szólni, felsorakozik-e zászlajuk mögé az egész nemzet vagy sem. Reményének adott hangot, hogy ez a kérdés nem lesz a politika játszótere a választási időszakban.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte, hogy az SZNT a politikai küzdőtér fölé emelkedett, ezt a modellt kellene követni más külhoni területeken, és a szórványban is. Az autonómia megvalósulására 10-20 éven belül mindenképpen lát esélyt - mondta -, jó felvetésnek tartva, hogy a román külügyi bizottsággal közösen tanácskozzanak erről a kérdésről.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), aki vendégként volt jelen a bizottság ülésén, úgy vélte: akár 1-2 éven belül dűlőre lehet vinni az autonómia ügyét. A magyar diplomáciának határozott stratégiával, nemzetközi fórumokon és Romániával folytatott kétoldalú tárgyalásokon "ki kell kényszerítenie ezt az autonómiaformát" szerinte. Frakciótársa, Szávay István azt hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést nem tekintik pártügynek, és örömét fejezte ki, hogy az autonómiatörekvések támogatását illetően "nagyjából" egyetértés van a parlamenti pártok között. Kifogásolta ugyanakkor, hogy nem látják a konkrét tettekben megnyilvánuló cselekvést a kormány, illetve a kormánypártok részéről.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003. október 16-án alakult meg civil szerveződésként, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után hívta életre a szervezetet.
A székelység közképviseleti testületeként működő szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását. MTI
Székelyföld autonómiája Magyarország hathatós támogatása nélkül nem valósítható meg - mondta Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kedden az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága előtt.
Kifejtette: ebben Magyarország szerepe nem a nyomásgyakorlás, két uniós tagállamnak egy ilyen kérdést együttműködés tárgyának kell tekintenie. Meggyőződése, hogy a magyar kormány támogatja törekvésüket, és minden lépésüknél ebből indulnak ki - fűzte hozzá, kiemelve: úgy érzik, Magyarországnak olyan kormánya van, amelyik ezt a kérdést felvállalja.
Izsák Balázs leszögezte, Székelyföld autonómiája nem sérti Románia területi integritását, sőt Romániának érdeke is lehet.
Az SZNT elnöke kitért arra is, hogy az autonómia iránt elkötelezett önkormányzatokat szeretnének Székelyföldön. Egyúttal jelezte, az önkormányzatok meggyőzésében, tájékoztatásában nekik is van felelősségük. Meg kell értetni a székely falvak, városok vezetőivel és közösségükkel, hogy a felelősségük a közvilágításnál nem áll meg - fogalmazott Izsák Balázs, aki az anyanyelv, a kultúra megőrzésében, a közösség megtartásában való felelősségüket is hangsúlyozta.
Reményének adott hangot, hogy az önkormányzati választások után olyan testületek alakulnak, amelyek ebben hajlandóak szerepet vállalni.
Szólt arról is, hogy az SZNT-nek nemzetközi fórumokon is meg kell jeleníteni az érdekeit, önálló székely diplomáciát kell felépíteni; az anyaország segítségére ebben is számítanak.
A SZNT megalakulása óta eltelt időszak fontos eredményének nevezte, hogy a politikai közbeszédbe beemelték Székelyföldet, és autonómiáját, mint közösségi célt. Még ha elutasító módon is, de beszélnek róla Romániában - mutatott rá.
Hangsúlyozta: a tanács nem politikai párt, de ez "nem jelent politikán kívüliséget".
Potápi Árpád, a bizottság fideszes elnöke kiemelte: a székely autonómia kérdése nem csak a székelyeken múlik, az egyik színtér Székelyföld, és további színtér Bukarest, Budapest, valamint Európa, és az Európai Unió. Ugyanakkor, ha az SZNT továbbra is ilyen hatékonyan képviseli ezt az ügyet, akkor az autonómia kérdése a továbbiakban nem kerülhető meg - értékelte, hozzátéve: számukra az egyetlen elfogadható eredmény a területi autonómia.
Csóti György (Fidesz) szerint ez az egész nemzet ügye, nem csak az anyaországé. Együtt kell harcolni a különböző autonómiaformákért, "csak az egységes fellépésnek van esélye Európában" - jelentette ki.
A szintén fideszes Hoppál Péter reményt látott arra, hogy az autonómia 5-8 éven belül megvalósulhat.
Szili Katalin (független), a bizottság alelnöke azt mondta, egy kérdés van, tudnak-e közös hangon szólni, felsorakozik-e zászlajuk mögé az egész nemzet vagy sem. Reményének adott hangot, hogy ez a kérdés nem lesz a politika játszótere a választási időszakban.
Kalmár Ferenc (KDNP) kiemelte, hogy az SZNT a politikai küzdőtér fölé emelkedett, ezt a modellt kellene követni más külhoni területeken, és a szórványban is. Az autonómia megvalósulására 10-20 éven belül mindenképpen lát esélyt - mondta -, jó felvetésnek tartva, hogy a román külügyi bizottsággal közösen tanácskozzanak erről a kérdésről.
Gaudi-Nagy Tamás (Jobbik), aki vendégként volt jelen a bizottság ülésén, úgy vélte: akár 1-2 éven belül dűlőre lehet vinni az autonómia ügyét. A magyar diplomáciának határozott stratégiával, nemzetközi fórumokon és Romániával folytatott kétoldalú tárgyalásokon "ki kell kényszerítenie ezt az autonómiaformát" szerinte. Frakciótársa, Szávay István azt hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést nem tekintik pártügynek, és örömét fejezte ki, hogy az autonómiatörekvések támogatását illetően "nagyjából" egyetértés van a parlamenti pártok között. Kifogásolta ugyanakkor, hogy nem látják a konkrét tettekben megnyilvánuló cselekvést a kormány, illetve a kormánypártok részéről.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) 2003. október 16-án alakult meg civil szerveződésként, Hargita, Kovászna, Maros és Brassó megye 97 településének képviseletében több mint kétszáz küldött a helyi és a széki székely tanácsok megalakulása után hívta életre a szervezetet.
A székelység közképviseleti testületeként működő szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását. MTI
2012. május 23.
Jobboldali kurzus – baloldali akciózás
Néhány évtizednyi tiltás, majd tűrés után minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi magyar vezetés támogatja a Horthy-kultusz újjáéledését. A két világháború közötti magyar kormányzóról közterületeket neveznek el, szobrokat és emléktáblákat avatnak – s a korszakához kapcsolódó személyek is hasonló elismerésben részesülnek.
Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy a portugáliai Estorilból – ahol a kormányzó a második világháború után emigrációban élt, s ahol 1957 februárjában (állítólag 1956 kudarca fölötti elkeseredésében életkedvét vesztve) elhunyt – hazaszállították Magyarországra a hamvait, és egykori birtokán, Kenderesen újratemették. Az évforduló jó alkalmat kínál a szélsőséges Jobbik számára, hogy egyenesen azt javasolja: 2013 legyen Horthy-emlékév. E sorok írásakor a javaslattól nem határolódott el a kormánypárti szövetség, a Fidesz–KDNP, mint ahogy nem, vagy csak nagyon erőtlenül hallatja a szavát a Horthyval kapcsolatos egyéb eseményekről is. Sőt: épp a Horthyval való titkos rokonszenvezésre tartják a baloldalon bizonyítéknak, hogy a Parlament előtti Kossuth Lajos teret épp az 1944-i állapotnak megfelelően rekonstruálják, e hét keddjén pedig bejelentették, hogy a kormány újralapítja a Corvin-lánc nevű kitüntetést, amelyet 1930-ban Mátyás király emlékére Horthy Miklós alapított. (Ebbe a jobboldali kurzusba illik bele egyébként a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos terv is.)
A Jobbik helyi képviselőjének indítványára és a többségében független tagokból álló képviselőtestület támogatásával Gyömrőn Horthy Miklósról nevezték el a város főterét, amely 1945-ig Horthy Miklós nevét viselte, a javaslatot benyújtó önkormányzati képviselő szerint a mostani határozattal csak ezt az állapotot állítja vissza a város képviselőtestülete. Sas Zoltán szavai alapján itt az ideje, hogy Horthyra mint „Magyarország egyik meghatározó történelmi személyiségére” gondoljanak az emberek, ám az szerinte is természetes, hogy tevékenységének megítélése különböző lehet.
A „különböző megítélés” legkirívóbb példája azonban a Somogy megyei Kerekiben, a „főméltóságú úr” – ez volt Horthy hivatalos megszólítása – egyik valamikori vadászhelyén történt. A település a napokban egész alakos Horthy Miklós-szobrot avatott, bár az esemény megosztja lakosságát. Egész alakos Horthy-szobrot 72 esztendő óta először állítottak az országban. Marton Lajos, az 570 lakosú somogyi falu független polgármestere pedig arról számolt be, hogy a település öt független tagból álló testülete jóváhagyta a szoborállítást, amit ő maga ugyan nem támogatott, de elfogadja a testület többségének akaratát.
Vörös festék
Gyömrőn még mintegy 80-100 ember békés megmozdulással tiltakozott a közterület elnevezése ellen, a demonstrálók Radnóti Miklós Töredék című versének sorait tartalmazó zászlókkal fejezték ki tiltakozásukat. Kerekiben azonban ennél látványosabb, mondhatni bolsevik akciózásra került sor. Az avatás éjszakáján valaki vörös festékkel öntötte le a kormányzó faszobrát, Kücsön Norbert alkotását, és a nyakába „Tömeggyilkos, háborús bűnös” feliratú táblát akasztott. Mint utóbb kiderült – maga is büszkén hirdette –, mindezt Dániel Péter ügyvéd követte el, aki egyebek mellett arról vált ismertté, hogy kaszinótojással kente be a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának egy középületben kifüggesztett példányát.
Dániel lefényképezte magát akciója közben, a fotót közszemlére tette az interneten, és megígérte, a jövőben is hasonlóképpen fog cselekedni, amennyiben újabb szobrokat állítanának fel. Az ügyvédet a Jobbik feljelentette, és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, korábban baloldali országgyűlési képviselője, Bánáti János közölte, Dánielt akár ki is zárhatják a kamarából. Érdekes fejlemény, hogy még a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is elítélte az életnagyságú Horthy Miklós-szobor meggyalázását. (A hét elején egyébként szintén vörös festékkel öntötték le a kérlelhetetlenül antikommunista és ezért évtizedekig indexen tartott Tormay Cécile írónő józsefvárosi emléktábláját is.)
Újraavatták a napokban Debrecenben – tiltakozások közepette – Horthy Miklós, a debreceni Református Kollégium egykori diákja emléktábláját is, a tudományegyetem épületében. A kormányzó személye más alkotáson is feltűnik, sőt: már korábban látható volt. Szegeden, az ugyancsak az egyetemhez kapcsolódó Hősök Kapuja boltívének freskóit Aba-Novák Vilmos készítette, akit ezért a második világháború után nem is tartottak művésznek, egyéb alkotásait is agyonhallgatták. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet bevakolták cementtel és le is meszelték, mivel a volt kommunista rendszer nem tűrhette. A képek szinte teljesen elpusztultak, mert a cement tönkretette a freskók felső festékrétegét, a rendszerváltozás után feladatot adva a restaurátoroknak. Egyébként a kurzusváltás példája, hogy közadakozásból visszaállítják a Horthy Miklós kormányzó fiának, Horthy Istvánnak az emlékművét Siófokon, a régi helyén. (Igaz, Siófok fogadja be a Kossuth térről eltávolított Károlyi Mihály-szobrot is.)
Gy. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)
Néhány évtizednyi tiltás, majd tűrés után minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi magyar vezetés támogatja a Horthy-kultusz újjáéledését. A két világháború közötti magyar kormányzóról közterületeket neveznek el, szobrokat és emléktáblákat avatnak – s a korszakához kapcsolódó személyek is hasonló elismerésben részesülnek.
Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy a portugáliai Estorilból – ahol a kormányzó a második világháború után emigrációban élt, s ahol 1957 februárjában (állítólag 1956 kudarca fölötti elkeseredésében életkedvét vesztve) elhunyt – hazaszállították Magyarországra a hamvait, és egykori birtokán, Kenderesen újratemették. Az évforduló jó alkalmat kínál a szélsőséges Jobbik számára, hogy egyenesen azt javasolja: 2013 legyen Horthy-emlékév. E sorok írásakor a javaslattól nem határolódott el a kormánypárti szövetség, a Fidesz–KDNP, mint ahogy nem, vagy csak nagyon erőtlenül hallatja a szavát a Horthyval kapcsolatos egyéb eseményekről is. Sőt: épp a Horthyval való titkos rokonszenvezésre tartják a baloldalon bizonyítéknak, hogy a Parlament előtti Kossuth Lajos teret épp az 1944-i állapotnak megfelelően rekonstruálják, e hét keddjén pedig bejelentették, hogy a kormány újralapítja a Corvin-lánc nevű kitüntetést, amelyet 1930-ban Mátyás király emlékére Horthy Miklós alapított. (Ebbe a jobboldali kurzusba illik bele egyébként a Nyirő József újratemetésével kapcsolatos terv is.)
A Jobbik helyi képviselőjének indítványára és a többségében független tagokból álló képviselőtestület támogatásával Gyömrőn Horthy Miklósról nevezték el a város főterét, amely 1945-ig Horthy Miklós nevét viselte, a javaslatot benyújtó önkormányzati képviselő szerint a mostani határozattal csak ezt az állapotot állítja vissza a város képviselőtestülete. Sas Zoltán szavai alapján itt az ideje, hogy Horthyra mint „Magyarország egyik meghatározó történelmi személyiségére” gondoljanak az emberek, ám az szerinte is természetes, hogy tevékenységének megítélése különböző lehet.
A „különböző megítélés” legkirívóbb példája azonban a Somogy megyei Kerekiben, a „főméltóságú úr” – ez volt Horthy hivatalos megszólítása – egyik valamikori vadászhelyén történt. A település a napokban egész alakos Horthy Miklós-szobrot avatott, bár az esemény megosztja lakosságát. Egész alakos Horthy-szobrot 72 esztendő óta először állítottak az országban. Marton Lajos, az 570 lakosú somogyi falu független polgármestere pedig arról számolt be, hogy a település öt független tagból álló testülete jóváhagyta a szoborállítást, amit ő maga ugyan nem támogatott, de elfogadja a testület többségének akaratát.
Vörös festék
Gyömrőn még mintegy 80-100 ember békés megmozdulással tiltakozott a közterület elnevezése ellen, a demonstrálók Radnóti Miklós Töredék című versének sorait tartalmazó zászlókkal fejezték ki tiltakozásukat. Kerekiben azonban ennél látványosabb, mondhatni bolsevik akciózásra került sor. Az avatás éjszakáján valaki vörös festékkel öntötte le a kormányzó faszobrát, Kücsön Norbert alkotását, és a nyakába „Tömeggyilkos, háborús bűnös” feliratú táblát akasztott. Mint utóbb kiderült – maga is büszkén hirdette –, mindezt Dániel Péter ügyvéd követte el, aki egyebek mellett arról vált ismertté, hogy kaszinótojással kente be a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának egy középületben kifüggesztett példányát.
Dániel lefényképezte magát akciója közben, a fotót közszemlére tette az interneten, és megígérte, a jövőben is hasonlóképpen fog cselekedni, amennyiben újabb szobrokat állítanának fel. Az ügyvédet a Jobbik feljelentette, és a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, korábban baloldali országgyűlési képviselője, Bánáti János közölte, Dánielt akár ki is zárhatják a kamarából. Érdekes fejlemény, hogy még a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége (MEASZ) is elítélte az életnagyságú Horthy Miklós-szobor meggyalázását. (A hét elején egyébként szintén vörös festékkel öntötték le a kérlelhetetlenül antikommunista és ezért évtizedekig indexen tartott Tormay Cécile írónő józsefvárosi emléktábláját is.)
Újraavatták a napokban Debrecenben – tiltakozások közepette – Horthy Miklós, a debreceni Református Kollégium egykori diákja emléktábláját is, a tudományegyetem épületében. A kormányzó személye más alkotáson is feltűnik, sőt: már korábban látható volt. Szegeden, az ugyancsak az egyetemhez kapcsolódó Hősök Kapuja boltívének freskóit Aba-Novák Vilmos készítette, akit ezért a második világháború után nem is tartottak művésznek, egyéb alkotásait is agyonhallgatták. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet bevakolták cementtel és le is meszelték, mivel a volt kommunista rendszer nem tűrhette. A képek szinte teljesen elpusztultak, mert a cement tönkretette a freskók felső festékrétegét, a rendszerváltozás után feladatot adva a restaurátoroknak. Egyébként a kurzusváltás példája, hogy közadakozásból visszaállítják a Horthy Miklós kormányzó fiának, Horthy Istvánnak az emlékművét Siófokon, a régi helyén. (Igaz, Siófok fogadja be a Kossuth térről eltávolított Károlyi Mihály-szobrot is.)
Gy. Z. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. május 31.
A pénz mindenek felett?
Tőkés szerint Európa a posztkommunizmus menedéke
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament volt alelnöke kijelentette: képtelenek vagyunk megélni az európai minőségünknek a többletét, mert Európa nem a kommunizmus antitézisét jelenti számunkra, hanem a posztkommunizmus továbbélésének a menedékét.
Tőkés László megállapította, sem az uniós gazdaságpolitikában, sem az uniós kisebbségpolitikában nincs nyoma a kommunizmus nyilvános elítélésének. "Az új posztkommunista oligarchia nyomulásához való asszisztálást láthatjuk" - jegyezte meg az EP-képviselő. Példaként hozzátette: hiába szörnyülködik az Európai Parlament (EP) amiatt, hogy milyen sorsra jutottak a tibetiek vagy az ujgurok, ha a kínai pénzre van szükség, eltörpül a kisebbségi kérdéskör. "Ilyen esetekben nem csak mi, magyarok, hanem sokkal nagyobb népek sorsa sem érdekes" - vélekedett Tőkés László. A volt püspök meglátása szerint Magyarországon a Fidesz és a KDNP 2010-ben aratott fergeteges győzelmének egyelőre nagyobb az európai büntetése és a hazai önterhe, mint a haszna. "Európai viszonylatban Magyarországot és vele együtt a határon túli magyar ügyet is a vádlottak padjára ültették a balliberális erők. Az országnak egyszerűen nem engedik felkarolni a határon túli magyarság ügyét" - nyilatkozta az EP volt alelnöke.
Tőkés László Romániában sem látta jobbnak a helyzetet. Meglátása szerint itt a posztkommunista román adminisztráció felőrölte, megosztotta a romániai magyar politikai életet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) pedig teljesen idegen politikai pályára állította. "Ha a román hatalom kiállna az RMDSZ mögül, és megszűnne a szövetség politikai primátusát lehetővé tevő támogatás, egy csapásra összeomlana az RMDSZ" - vélekedett Tőkés, aki egykor az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét töltötte be. Azt is hozzátette, "a romániai magyarság most azt aratja, amit az RMDSZ vetett". Hibáztatta az RMDSZ-t, amely "a feltétlen kormánytagság hamis elve alapján lemondott az önálló romániai magyar politizálás alapvető követelményeiről".
Tőkés László nem tartotta meglepőnek a bukaresti politikában fellángoló magyarellenességet, hiszen - mint megjegyezte - a román-magyar barátság mindig is csak taktikai jellegű volt Erdélyben. Szerinte a román nemzetstratégiai politikai gondolkodás érdemben nem változott.
A személyes helyzetére vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, nem számított arra, hogy a rendszerváltást követő húsz esztendeje ugyanolyan harci állapotban telik, mint az előző húsz. "Nagyon nehéz huszonkét éven át állandó hadi helyzetben, lövészárokban élni" - jegyezte meg Tőkés László.
MTI. Ma.hu
Tőkés szerint Európa a posztkommunizmus menedéke
Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament volt alelnöke kijelentette: képtelenek vagyunk megélni az európai minőségünknek a többletét, mert Európa nem a kommunizmus antitézisét jelenti számunkra, hanem a posztkommunizmus továbbélésének a menedékét.
Tőkés László megállapította, sem az uniós gazdaságpolitikában, sem az uniós kisebbségpolitikában nincs nyoma a kommunizmus nyilvános elítélésének. "Az új posztkommunista oligarchia nyomulásához való asszisztálást láthatjuk" - jegyezte meg az EP-képviselő. Példaként hozzátette: hiába szörnyülködik az Európai Parlament (EP) amiatt, hogy milyen sorsra jutottak a tibetiek vagy az ujgurok, ha a kínai pénzre van szükség, eltörpül a kisebbségi kérdéskör. "Ilyen esetekben nem csak mi, magyarok, hanem sokkal nagyobb népek sorsa sem érdekes" - vélekedett Tőkés László. A volt püspök meglátása szerint Magyarországon a Fidesz és a KDNP 2010-ben aratott fergeteges győzelmének egyelőre nagyobb az európai büntetése és a hazai önterhe, mint a haszna. "Európai viszonylatban Magyarországot és vele együtt a határon túli magyar ügyet is a vádlottak padjára ültették a balliberális erők. Az országnak egyszerűen nem engedik felkarolni a határon túli magyarság ügyét" - nyilatkozta az EP volt alelnöke.
Tőkés László Romániában sem látta jobbnak a helyzetet. Meglátása szerint itt a posztkommunista román adminisztráció felőrölte, megosztotta a romániai magyar politikai életet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) pedig teljesen idegen politikai pályára állította. "Ha a román hatalom kiállna az RMDSZ mögül, és megszűnne a szövetség politikai primátusát lehetővé tevő támogatás, egy csapásra összeomlana az RMDSZ" - vélekedett Tőkés, aki egykor az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét töltötte be. Azt is hozzátette, "a romániai magyarság most azt aratja, amit az RMDSZ vetett". Hibáztatta az RMDSZ-t, amely "a feltétlen kormánytagság hamis elve alapján lemondott az önálló romániai magyar politizálás alapvető követelményeiről".
Tőkés László nem tartotta meglepőnek a bukaresti politikában fellángoló magyarellenességet, hiszen - mint megjegyezte - a román-magyar barátság mindig is csak taktikai jellegű volt Erdélyben. Szerinte a román nemzetstratégiai politikai gondolkodás érdemben nem változott.
A személyes helyzetére vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, nem számított arra, hogy a rendszerváltást követő húsz esztendeje ugyanolyan harci állapotban telik, mint az előző húsz. "Nagyon nehéz huszonkét éven át állandó hadi helyzetben, lövészárokban élni" - jegyezte meg Tőkés László.
MTI. Ma.hu
2012. június 1.
[Az Új Magyar Szó budapesti baloldali lapokból újraközöl cikkeket]
Kamu politika, kamu hamu
És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén. Szóval először is fejünkbe vesszük, hogy veszélyes hulladékot temetünk el a szomszédos Románia területén. Az osztrákok például füstöt és szennyvizet engednek időnként a folyóinkba, a románok meg ciánt, tehát kettős mérce, ha mi meg nem áshatunk ott el egy nyilast.
Áder próbája
Bednárik Imre, Népszabadság
A médiatörvény módosítása megerősíti a Népszabadság szerkesztőségének a lap 2011. január 3-i számában a címlapon, az Európai Unió összes hivatalos nyelvén közzétett álláspontját: az új médiaszabályozással Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. A mostani változtatás ellenére a jogszabály tartalma, elfogadásának nyilvánvalóan házszabályellenes volta, a fideszes politikusok által belecsempészett, majd csak részben visszavont „lex klubrádiós” módosító javaslatok, az emiatt kitört hazai és nemzetközi botrány, a tiltakozásra adott kioktató és pökhendi válaszok újra és újra alátámasztják akkori és azóta is megálló érveinket, amelyek szerint a médiatörvény minden hangzatos szava ellenére valójában a Fidesz–KDNP vezette kormány autoriter törekvéseit szolgálja: megteremti a lehetőségét a velük ellentétes véleményen állók megzabolázásának, megbüntetésének, végső soron elhallgattatásának. Noha Navracsics Tibor Brüsszelben négyszemközt – ami nyilvánosságra is került – megígérte Neelie Kroesnek, az unió illetékes biztosának, hogy elfogadja és a magyar gyakorlatba ülteti az Európa Tanács médiatörvénnyel kapcsolatos ajánlásait, a kormány és a parlament semmibe vette ezeket. Nem fogadta be a tanács, a hazai és nemzetközi szervezetek által folyamatosan hangoztatott megoldási javaslatait, nem tisztelte a kérést, hogy változtatásra lenne szükség a magyar médiahatóság elnökének és a Médiatanács tagjainak kinevezési és jelölési módján. A most módosított törvény továbbra is fenntartja a Fidesz egyoldalú és tartós hatalmát a médiarendszer irányításában azáltal, hogy a médiahatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, és a Médiatanácsban továbbra is csak a Fidesz által jelölt személyek ülnek. A Fidesznek továbbra is az a célja, hogy korlátlanul felügyelje a teljes írott, elektronikus és online sajtót, elfoglalhassa a közszolgálati médiát, a nagy összegű bírságok – egyelőre csak elvi – lehetőségével sakkban tartsa a kormánnyal vitatkozó, az ellenzék álláspontját is bemutató orgánumokat. (...) Az új köztársasági elnök kinevezése után azt ígérte, hogy ragaszkodni fog az alkotmány által rá rótt jogok és kötelezettségek maradéktalan betartásához. Áder János azt mondta, hogy ha száz kifogástalan törvényt kap az Országgyűléstől, mind a százat alá fogja írni, ha száz rosszat, hibásat, mind a százat visszaküldi. Ez a házszabályellenesen elfogadott médiatörvény továbbra sem felel meg a magyar alkotmánynak és az európai értékeknek. Elnök Úr! Hát tessék!
Üzemi veszteség
Friss Róbert, Népszabadság
Mi van? Nem tudjuk. Meghallgatásakor nem tudta Vajda Mihály filozófus, de az őt kérdező nyomozó sem. Álltak egymással szemben értetlenül. Kell lennie valaminek, ha a parancs egymással szembekényszerítette őket. Most már tudjuk, mi van. A több nagyon komoly filozófusra hányt politikai fekáliát finnyás feltakarítani, aki az ürülékkel dobálózott. A rendőrség a maga részéről ugyanis bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást a „filozófusüggyel” kapcsolatos összes eljárásban. A feljelentést még tavaly télen tette Budai Gyula ismeretlen tettesek ellen négy, összesen vagy félmilliárd forintos „elcsalt” pályázat ügyében. A jobboldali sajtó aztán pillanatok alatt lerántotta a leplet az ismeretlenekről, hajszát indított „egy bizonyos szellemi kör” tagjai ellen, akik „talicskában tolták haza a pénzt”. Az elszámoltatási kormánybiztos és a kormánypárti sajtó levegőt markolt. Ennyi. Megjegyezzük: mi már tavaly februárban úgy gondoltuk, hogy igaza van Pálinkás József Akadémia-elnöknek, aki a külföldi bírálatokra válaszoló nyílt levelében azt mondta: senki és semelyik tudományterület nem áll „üres támadások” alatt, és nincsenek „nyilvános számonkérések rosszindulatú, informálatlan és megalapozatlan vádak alapján... Az Akadémia és én magam teljes támogatást biztosítunk a filozófiai kutatásoknak, de a közpénzekkel a filozófusok is elszámoltathatóak.” Mi értjük ezt a finom álláspontot, s a legcsekélyebb mértékben sem értjük Heller Ágnest, aki most bocsánatkérést vár. Csak kiterjedt és az urak íróasztalától távoli etikai munkásságának tudjuk be, hogy a tisztesség számonkérése felmerülhet benne. Mi nem gondoljuk, hogy a jobboldali sajtónak, vagy akár Budai Gyulának, horribile dictu, magának az Akadémia elnökének újra ki kellene állnia a nyilvánosság elé. Mit mondhatnának? Hogy ez most nem sikerült, de majd legközelebb? (…) Amúgy el kell ismerni: az akció elérte célját. A hecc „ezek” ellen hangolta a könyvtáraktól távoli közvélemény nagy részét, amelynek még rémlik a többtucatnyi hírlapi beszámoló és eszmefuttatás hangulata, de amely a minapi pár soros rendőrségi közlemény tényeit alighanem észre sem veszi. Nyolcmillió polgár már a postást lesi, hogy megválaszolhassa a kormányfő legújabb, negyedik nemzeti konzultációs kérdőívét.
Űrgebőrbe varrva
Tóta W. Árpád, hvg.hu
És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén. Szóval először is fejünkbe vesszük, hogy veszélyes hulladékot temetünk el a szomszédos Románia területén. Az osztrákok például füstöt és szennyvizet engednek időnként a folyóinkba, a románok meg ciánt, tehát kettős mérce, ha mi meg nem áshatunk ott el egy nyilast.
Ez hozzánk méltóan romantikus vállalkozás, figyelembe véve, hogy az osztrákok bőrgyár és szemétégető, a románok meg egy aranybánya melléktermékeként követték el a szennyezést; mi viszont eleve csak azért csináljuk, hogy idegesítsük őket. Mennyivel elegánsabb ez az önérdekmentes genyózás! A ravaszságunkat évszázadok óta irigylő lúzer románok feldühödnek, hamuvadászatba kezdenek, és kábítószergyanú örvén próbálják elkobozni a cuccot. Ekkor már diplomáciára is szükség van, ezért odaküldjük a feketeöves vaddisznót, hadd lássák, hogy ez nem irodalmi és nem kegyeleti ügy, hanem igenis politikai. És nem adjuk fel, miért is tennénk? Előttük járunk három lépéssel. Lehetőségeink számosak. Például préselhetnénk a hamvakból tablettát, azt még könnyebb elrejteni. (...) Vagy kerítünk egy megfelelő űrtartalmú talpast, és mivel egyéb hasznát úgysem vesszük, megkérjük, hogy csempéssze át a cuccot. Odaát előveszi, és viheti suttyomban, lompos bőrtáskában a megemlékezésre. Nyirő József mégis jelen volt molekuláiban, és az nekünk – vudu vallásunk miatt – mindennél fontosabb. Túljártunk a buta románok eszén, szintet léptünk! Na ki győzött, he? Azok, akik meg akarták akadályozni a kegyeletet, vagy mi, akik mégis odavittük zacskóban? Van néhány rossz hírem, magyarok. Az egyik, hogy egy nyilast babusgatni, az mérgező ugyan, de nem termel aranyat. Már az elején olyan csatát választottunk, amivel legjobb esetben sem nyerünk semmit. A másik, hogy ilyen hajmeresztő módszerekkel csempészni szoktak ugyan más államok is, de ők nem emberi hamuval, hanem például plutóniummal teszik. (...) Mi ilyen győzelmekre pazaroljuk az erőinket és a pezsgőt. Jól megtanítottuk a románokat kesztyűbe dudálni. (...) Csak az maradt ki megint a látókörünkből, ami miatt mi ritkán nyerünk a román diplomácia ellen: a világ. Hogy vajon minek néz ki mindez Németországból, az Egyesült Államokból és mind a többi országból, ahol nem értik, mi az a kesztyűbe dudálás egyáltalán, és ahol nem tudunk leszólni a híradóba, hogy a náci vonalat hagyják ki a tudósításból. Uz Bencét nem látják, de nem is érdekli őket. Azt látják, hogy a magyar állam felsorakozik egy megrögzött náci mellé, és látványos erőfeszítéseket tesz érte. (...) A végén aztán kesereghet megint Kövér László, mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után: nem ők találták ki ezt az egészet, csak muszáj volt beleállniuk. Hát nem, nem volt muszáj. Annyi eszük sincs, mint Horthynak: ő legalább a háború végére felfogta, hogy rossz úton jár. Ezek hatvan évvel utána sem értik. Nyirő József megpihenhet békében: ostobasága fennen ragyog. Új Magyar Szó (Bukarest)
Kamu politika, kamu hamu
És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén. Szóval először is fejünkbe vesszük, hogy veszélyes hulladékot temetünk el a szomszédos Románia területén. Az osztrákok például füstöt és szennyvizet engednek időnként a folyóinkba, a románok meg ciánt, tehát kettős mérce, ha mi meg nem áshatunk ott el egy nyilast.
Áder próbája
Bednárik Imre, Népszabadság
A médiatörvény módosítása megerősíti a Népszabadság szerkesztőségének a lap 2011. január 3-i számában a címlapon, az Európai Unió összes hivatalos nyelvén közzétett álláspontját: az új médiaszabályozással Magyarországon megszűnt a sajtószabadság. A mostani változtatás ellenére a jogszabály tartalma, elfogadásának nyilvánvalóan házszabályellenes volta, a fideszes politikusok által belecsempészett, majd csak részben visszavont „lex klubrádiós” módosító javaslatok, az emiatt kitört hazai és nemzetközi botrány, a tiltakozásra adott kioktató és pökhendi válaszok újra és újra alátámasztják akkori és azóta is megálló érveinket, amelyek szerint a médiatörvény minden hangzatos szava ellenére valójában a Fidesz–KDNP vezette kormány autoriter törekvéseit szolgálja: megteremti a lehetőségét a velük ellentétes véleményen állók megzabolázásának, megbüntetésének, végső soron elhallgattatásának. Noha Navracsics Tibor Brüsszelben négyszemközt – ami nyilvánosságra is került – megígérte Neelie Kroesnek, az unió illetékes biztosának, hogy elfogadja és a magyar gyakorlatba ülteti az Európa Tanács médiatörvénnyel kapcsolatos ajánlásait, a kormány és a parlament semmibe vette ezeket. Nem fogadta be a tanács, a hazai és nemzetközi szervezetek által folyamatosan hangoztatott megoldási javaslatait, nem tisztelte a kérést, hogy változtatásra lenne szükség a magyar médiahatóság elnökének és a Médiatanács tagjainak kinevezési és jelölési módján. A most módosított törvény továbbra is fenntartja a Fidesz egyoldalú és tartós hatalmát a médiarendszer irányításában azáltal, hogy a médiahatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, és a Médiatanácsban továbbra is csak a Fidesz által jelölt személyek ülnek. A Fidesznek továbbra is az a célja, hogy korlátlanul felügyelje a teljes írott, elektronikus és online sajtót, elfoglalhassa a közszolgálati médiát, a nagy összegű bírságok – egyelőre csak elvi – lehetőségével sakkban tartsa a kormánnyal vitatkozó, az ellenzék álláspontját is bemutató orgánumokat. (...) Az új köztársasági elnök kinevezése után azt ígérte, hogy ragaszkodni fog az alkotmány által rá rótt jogok és kötelezettségek maradéktalan betartásához. Áder János azt mondta, hogy ha száz kifogástalan törvényt kap az Országgyűléstől, mind a százat alá fogja írni, ha száz rosszat, hibásat, mind a százat visszaküldi. Ez a házszabályellenesen elfogadott médiatörvény továbbra sem felel meg a magyar alkotmánynak és az európai értékeknek. Elnök Úr! Hát tessék!
Üzemi veszteség
Friss Róbert, Népszabadság
Mi van? Nem tudjuk. Meghallgatásakor nem tudta Vajda Mihály filozófus, de az őt kérdező nyomozó sem. Álltak egymással szemben értetlenül. Kell lennie valaminek, ha a parancs egymással szembekényszerítette őket. Most már tudjuk, mi van. A több nagyon komoly filozófusra hányt politikai fekáliát finnyás feltakarítani, aki az ürülékkel dobálózott. A rendőrség a maga részéről ugyanis bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást a „filozófusüggyel” kapcsolatos összes eljárásban. A feljelentést még tavaly télen tette Budai Gyula ismeretlen tettesek ellen négy, összesen vagy félmilliárd forintos „elcsalt” pályázat ügyében. A jobboldali sajtó aztán pillanatok alatt lerántotta a leplet az ismeretlenekről, hajszát indított „egy bizonyos szellemi kör” tagjai ellen, akik „talicskában tolták haza a pénzt”. Az elszámoltatási kormánybiztos és a kormánypárti sajtó levegőt markolt. Ennyi. Megjegyezzük: mi már tavaly februárban úgy gondoltuk, hogy igaza van Pálinkás József Akadémia-elnöknek, aki a külföldi bírálatokra válaszoló nyílt levelében azt mondta: senki és semelyik tudományterület nem áll „üres támadások” alatt, és nincsenek „nyilvános számonkérések rosszindulatú, informálatlan és megalapozatlan vádak alapján... Az Akadémia és én magam teljes támogatást biztosítunk a filozófiai kutatásoknak, de a közpénzekkel a filozófusok is elszámoltathatóak.” Mi értjük ezt a finom álláspontot, s a legcsekélyebb mértékben sem értjük Heller Ágnest, aki most bocsánatkérést vár. Csak kiterjedt és az urak íróasztalától távoli etikai munkásságának tudjuk be, hogy a tisztesség számonkérése felmerülhet benne. Mi nem gondoljuk, hogy a jobboldali sajtónak, vagy akár Budai Gyulának, horribile dictu, magának az Akadémia elnökének újra ki kellene állnia a nyilvánosság elé. Mit mondhatnának? Hogy ez most nem sikerült, de majd legközelebb? (…) Amúgy el kell ismerni: az akció elérte célját. A hecc „ezek” ellen hangolta a könyvtáraktól távoli közvélemény nagy részét, amelynek még rémlik a többtucatnyi hírlapi beszámoló és eszmefuttatás hangulata, de amely a minapi pár soros rendőrségi közlemény tényeit alighanem észre sem veszi. Nyolcmillió polgár már a postást lesi, hogy megválaszolhassa a kormányfő legújabb, negyedik nemzeti konzultációs kérdőívét.
Űrgebőrbe varrva
Tóta W. Árpád, hvg.hu
És sikerült, kiloptuk a hamut Romániába! Eszméletlen győzelmeket aratunk minden fronton, pont ezt érezhette a nemzeti oldal a világháborúban. És mekkorát csodálkoztak a végén. Szóval először is fejünkbe vesszük, hogy veszélyes hulladékot temetünk el a szomszédos Románia területén. Az osztrákok például füstöt és szennyvizet engednek időnként a folyóinkba, a románok meg ciánt, tehát kettős mérce, ha mi meg nem áshatunk ott el egy nyilast.
Ez hozzánk méltóan romantikus vállalkozás, figyelembe véve, hogy az osztrákok bőrgyár és szemétégető, a románok meg egy aranybánya melléktermékeként követték el a szennyezést; mi viszont eleve csak azért csináljuk, hogy idegesítsük őket. Mennyivel elegánsabb ez az önérdekmentes genyózás! A ravaszságunkat évszázadok óta irigylő lúzer románok feldühödnek, hamuvadászatba kezdenek, és kábítószergyanú örvén próbálják elkobozni a cuccot. Ekkor már diplomáciára is szükség van, ezért odaküldjük a feketeöves vaddisznót, hadd lássák, hogy ez nem irodalmi és nem kegyeleti ügy, hanem igenis politikai. És nem adjuk fel, miért is tennénk? Előttük járunk három lépéssel. Lehetőségeink számosak. Például préselhetnénk a hamvakból tablettát, azt még könnyebb elrejteni. (...) Vagy kerítünk egy megfelelő űrtartalmú talpast, és mivel egyéb hasznát úgysem vesszük, megkérjük, hogy csempéssze át a cuccot. Odaát előveszi, és viheti suttyomban, lompos bőrtáskában a megemlékezésre. Nyirő József mégis jelen volt molekuláiban, és az nekünk – vudu vallásunk miatt – mindennél fontosabb. Túljártunk a buta románok eszén, szintet léptünk! Na ki győzött, he? Azok, akik meg akarták akadályozni a kegyeletet, vagy mi, akik mégis odavittük zacskóban? Van néhány rossz hírem, magyarok. Az egyik, hogy egy nyilast babusgatni, az mérgező ugyan, de nem termel aranyat. Már az elején olyan csatát választottunk, amivel legjobb esetben sem nyerünk semmit. A másik, hogy ilyen hajmeresztő módszerekkel csempészni szoktak ugyan más államok is, de ők nem emberi hamuval, hanem például plutóniummal teszik. (...) Mi ilyen győzelmekre pazaroljuk az erőinket és a pezsgőt. Jól megtanítottuk a románokat kesztyűbe dudálni. (...) Csak az maradt ki megint a látókörünkből, ami miatt mi ritkán nyerünk a román diplomácia ellen: a világ. Hogy vajon minek néz ki mindez Németországból, az Egyesült Államokból és mind a többi országból, ahol nem értik, mi az a kesztyűbe dudálás egyáltalán, és ahol nem tudunk leszólni a híradóba, hogy a náci vonalat hagyják ki a tudósításból. Uz Bencét nem látják, de nem is érdekli őket. Azt látják, hogy a magyar állam felsorakozik egy megrögzött náci mellé, és látványos erőfeszítéseket tesz érte. (...) A végén aztán kesereghet megint Kövér László, mint a kettős állampolgárságról szóló népszavazás után: nem ők találták ki ezt az egészet, csak muszáj volt beleállniuk. Hát nem, nem volt muszáj. Annyi eszük sincs, mint Horthynak: ő legalább a háború végére felfogta, hogy rossz úton jár. Ezek hatvan évvel utána sem értik. Nyirő József megpihenhet békében: ostobasága fennen ragyog. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 5.
Semjén: Belakjuk a Kárpát-medencét
Olyan személyes hajszálgyökerekkel tudjuk áthálózni a Kárpát-medencét, amelyek a magyar megmaradás és az egységes magyar nemzet biztosítékai – mondta a miniszterelnök-helyettes az m1 Este című műsorában.
2010-ben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjának június 4-ét az Országgyűlés. Tegnap felvonták a nemzeti lobogót, és a Parlamentben is megemlékezést tartottak.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter, miniszterelnök-helyettes az m1 Az Este című műsorban ezzel kapcsolatban kifejtette: Trianon sebének gyógyítása a nemzet közjogi egyesítése, az állampolgárság megadása. Mint mondta, ezzel lehet egyesíteni a magyarokat, akik útlevéllel, szavazati joggal együtt kapcsolódhatnak teljesen a magyar nemzethez. „A magyar állam feladata ezen túl a határon túli közösségek identitásának megerősítése is egyben"- tette hozzá.
„Gyurcsányi nemzetárulás"
A Magyar Szocialista Párt nem vett részt a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett megemlékezésen. Ezzel kapcsolatban Semjén Zsolt azt mondta: a magyar társadalom természetesnek veszi, hogy minden magyar a nemzethez tartozik. „A 2004. december 5-i gyurcsányi nemzetárulás után kínosan érezhetik magukat a szocialisták egy ilyen napon, de hogy nem vettek részt az eseményen, ezzel azt mutatják, hogy bizonytalan a kötődésük a magyar nemzet sorskérdéseihez. Ezzel azt is demonstrálták, hogy semmibe veszi a határon túli magyar vezetőket” – fogalmazott Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes szerint a kormány hivatalba lépése óta sokkal többet tett a jó kapcsolatokért, mint korábban bárki más.
„Szlovákiával való vitáink Gyurcsány, Fico, illetve Slota idején „sokkal durvábbak” voltak, mint ami azóta van. Törekszünk megoldást találni azokra a problémákra, melyek abban az időszakban mérgesedtek el a két szocialista kormány között. Romániával, nagyságrenddel jobbak a kapcsolataink, mint a szocialisták idején” – fogalmazott a műsorban Semjén Zsolt.
Mint kiemelte, fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg választások vannak Romániában. „A szocialista-liberális kormánytöbbség, a Ponta-Antonescu szövetség, mikor Magyarországot támadja, akkor tulajdonképpen a Basescu politikáját támadja a románságon belül, mondván, hogy Basescu és Orbán Viktor között olyan szoros politikai kapcsolat volt, melyet ők nem támogatnak. Mikor a magyarokat támadják, akkor tulajdonképpen a román belpolitikai konfliktusban próbálnak voksokat szerezni” – fejtette ki a KDNP elnöke.
Kiemelte: Magyarország alapvetően érdekelt egy román-magyar kiegyezésben. „Egymásra vagyunk utalva, a magyarság és a románság történelmi sorsközösségben van, ezt nem szabad alárendelni politikai hullámverésnek”- mondta.
A műsorban kiemelte egy észak-déli tengely fontosságát is; mint mondta, az ország és a környező országok érdeke is, hogy legyen egy észak-déli tengely a balti tengertől a fekete tengerig. Mint mondta, ez olyan gazdasági érdek is, mely „a józan ész alapján felül kell írjon egy választási csatát.”
Nyirő-temetés
A temetéssel kapcsolatosan Semjén Zsolt úgy fogalmazott: alapvetően egy olyan írónak a temetéséről van szó, aki „rendkívül szerencsétlen módon” politikai vizekre tévedt. De ez a temetés egy magyar író végtisztességének a megadása, ehhez pedig mindenkinek joga van – fejtette ki.
Belakjuk a Kárpát-medencét
A Nemzeti Összetartozás Napját a határokon túl is megünnepelték. Semjén Zsolt ezzel kapcsolatban azt mondta: soha nem szabad elfelejteni Trianon tragédiáját.
„A történelmi igazságot meg kell tanítani. Tisztelettel kell adózni, hogy az ország túlélte ezt a katasztrófát. Évente 15 ezer gyermek tud elmenni a támogatásunkkal határon túli magyar közösséghez, hogy a külhoni nemzetrészeknél is megismerje személy szerint is az embereket.
Ezért a célunk nemcsak az, hogy Erdélyből jöjjenek Budapestre, vagy a budapesti gyerekek menjenek a Felvidékre, hanem az is, hogy a felvidékiek menjenek Erdélybe, a kárpátaljaiak Délvidékre, és így „belakjuk” a Kárpát-medencét. Olyan személyes hajszálgyökerekkel tudjuk áthálózni a Kárpát-medencét, amelyek a magyar megmaradás és az egyetemes és egységes magyar nemzet, a magyar kultúra biztosítékai”- mondta a miniszterelnök-helyettes.
hirado.hu. Erdély.ma
Olyan személyes hajszálgyökerekkel tudjuk áthálózni a Kárpát-medencét, amelyek a magyar megmaradás és az egységes magyar nemzet biztosítékai – mondta a miniszterelnök-helyettes az m1 Este című műsorában.
2010-ben nyilvánította a Nemzeti Összetartozás Napjának június 4-ét az Országgyűlés. Tegnap felvonták a nemzeti lobogót, és a Parlamentben is megemlékezést tartottak.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter, miniszterelnök-helyettes az m1 Az Este című műsorban ezzel kapcsolatban kifejtette: Trianon sebének gyógyítása a nemzet közjogi egyesítése, az állampolgárság megadása. Mint mondta, ezzel lehet egyesíteni a magyarokat, akik útlevéllel, szavazati joggal együtt kapcsolódhatnak teljesen a magyar nemzethez. „A magyar állam feladata ezen túl a határon túli közösségek identitásának megerősítése is egyben"- tette hozzá.
„Gyurcsányi nemzetárulás"
A Magyar Szocialista Párt nem vett részt a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából szervezett megemlékezésen. Ezzel kapcsolatban Semjén Zsolt azt mondta: a magyar társadalom természetesnek veszi, hogy minden magyar a nemzethez tartozik. „A 2004. december 5-i gyurcsányi nemzetárulás után kínosan érezhetik magukat a szocialisták egy ilyen napon, de hogy nem vettek részt az eseményen, ezzel azt mutatják, hogy bizonytalan a kötődésük a magyar nemzet sorskérdéseihez. Ezzel azt is demonstrálták, hogy semmibe veszi a határon túli magyar vezetőket” – fogalmazott Semjén Zsolt.
A miniszterelnök-helyettes szerint a kormány hivatalba lépése óta sokkal többet tett a jó kapcsolatokért, mint korábban bárki más.
„Szlovákiával való vitáink Gyurcsány, Fico, illetve Slota idején „sokkal durvábbak” voltak, mint ami azóta van. Törekszünk megoldást találni azokra a problémákra, melyek abban az időszakban mérgesedtek el a két szocialista kormány között. Romániával, nagyságrenddel jobbak a kapcsolataink, mint a szocialisták idején” – fogalmazott a műsorban Semjén Zsolt.
Mint kiemelte, fontos hangsúlyozni, hogy jelenleg választások vannak Romániában. „A szocialista-liberális kormánytöbbség, a Ponta-Antonescu szövetség, mikor Magyarországot támadja, akkor tulajdonképpen a Basescu politikáját támadja a románságon belül, mondván, hogy Basescu és Orbán Viktor között olyan szoros politikai kapcsolat volt, melyet ők nem támogatnak. Mikor a magyarokat támadják, akkor tulajdonképpen a román belpolitikai konfliktusban próbálnak voksokat szerezni” – fejtette ki a KDNP elnöke.
Kiemelte: Magyarország alapvetően érdekelt egy román-magyar kiegyezésben. „Egymásra vagyunk utalva, a magyarság és a románság történelmi sorsközösségben van, ezt nem szabad alárendelni politikai hullámverésnek”- mondta.
A műsorban kiemelte egy észak-déli tengely fontosságát is; mint mondta, az ország és a környező országok érdeke is, hogy legyen egy észak-déli tengely a balti tengertől a fekete tengerig. Mint mondta, ez olyan gazdasági érdek is, mely „a józan ész alapján felül kell írjon egy választási csatát.”
Nyirő-temetés
A temetéssel kapcsolatosan Semjén Zsolt úgy fogalmazott: alapvetően egy olyan írónak a temetéséről van szó, aki „rendkívül szerencsétlen módon” politikai vizekre tévedt. De ez a temetés egy magyar író végtisztességének a megadása, ehhez pedig mindenkinek joga van – fejtette ki.
Belakjuk a Kárpát-medencét
A Nemzeti Összetartozás Napját a határokon túl is megünnepelték. Semjén Zsolt ezzel kapcsolatban azt mondta: soha nem szabad elfelejteni Trianon tragédiáját.
„A történelmi igazságot meg kell tanítani. Tisztelettel kell adózni, hogy az ország túlélte ezt a katasztrófát. Évente 15 ezer gyermek tud elmenni a támogatásunkkal határon túli magyar közösséghez, hogy a külhoni nemzetrészeknél is megismerje személy szerint is az embereket.
Ezért a célunk nemcsak az, hogy Erdélyből jöjjenek Budapestre, vagy a budapesti gyerekek menjenek a Felvidékre, hanem az is, hogy a felvidékiek menjenek Erdélybe, a kárpátaljaiak Délvidékre, és így „belakjuk” a Kárpát-medencét. Olyan személyes hajszálgyökerekkel tudjuk áthálózni a Kárpát-medencét, amelyek a magyar megmaradás és az egyetemes és egységes magyar nemzet, a magyar kultúra biztosítékai”- mondta a miniszterelnök-helyettes.
hirado.hu. Erdély.ma
2012. június 6.
vezércikk/
Import
„Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet vissza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte.” Hírügynökségi jelentések szerint ezt nyilatkozta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, amikor a tegnap magánemberként leszállt a marosvásárhelyi repülőtéren, a fejedelmi többesben azonban van egy kis túlzás. Ugyanis nem általában a magyarság és nem is Magyarország lakossága, hanem a romániai magyarság van választási kampányban.
Amint a román– magyar viszonyt sem az előző román és a mostani magyar kormány együttműködése terelte a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által emlegetett „kegyelmi állapotba”, hanem a hatékony együttműködés jól látható jelei éppenséggel az előző magyar kormány idején indultak el, a közös kormányülések olyan gyakorlati hozadékaival, amelyekről a Fidesz–KDNP-kormányzás nagyon hamar lemondott.
Mint ahogyan létezik még két fontos tényező: az egyik az RMDSZ, amely a maga kormányzati és parlamenti szerepvállalásával mindvégig egyengette a román–magyar megbékélés útját, a másik pedig manapság éppen az Európai Unió, amely írott és íratlan szabályaival legalább a felszínen megfékezi a kelet-európai politikusok nagyotmondásait. És ugyancsak sántít az a hasonlat is, hogy Kövér László nem tesz mást, mint a román példát követi, amikor a román politikusok a spanyolországi román vendégmunkásoknál jártak. Romániában ugyanis a romániai magyarok nem Magyarországról ideiglenesen áttelepedett és itt munkát vállaló vendégmunkások, hanem a saját szülőföldjük gazdái, itt vannak otthon és önmaguk próbálják intézni saját sorsukat.
A Magyar Polgári Pártnak nem kell ékesszólóbb szegénységi bizonyítvány, mint hogy Magyarországról kell importálnia a támogatókat és szimbolikus rendezvényeket, a többmilliós Budapest testvérvárosi kapcsolatával kell hitegetni a néhány tízezres Székelyudvarhely, a „székely főváros” MPP s polgármesterjelöltjét, ahelyett, hogy jól működő és működtethető programok, valamint hiteles jelöltek birtokában vonzaná magához a választókat. És még azt sem mondhatja, mint az Erdélyi Magyar Néppárt, hogy most indul először, hiszen az elmúlt négy esztendőben néhány polgármesterének és helyi tanácsosának megadatott a lehetőség, hogy bizonyítson. Igaz, az MPP-s elit jórészt levált az elnökről, az EMNP-hez csatlakozott, és most ez utóbbinak rögtönöznie kell, hogy legalább a romániai magyar dobogó harmadik fokára fel tudjon állni.
Az unióban nyilvánvalóan vélemény- és mozgásszabadság van, ennek bármiféle korlátozása badarság lenne. Ám ugyanilyen botorság, ha valaki arra gondol, hogy néhány napos „jöttem, láttam, győztem” stílussal el tudja téríteni önálló véleményalkotásuktól az erdélyi magyarokat.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)
Import
„Abban bízom, hogy a kedélyek lenyugszanak. Ha túl vagyunk a választási kampányon, várhatóan mindenki azon munkálkodhat, hogy a román–magyar együttműködés miként térhet vissza abba a kerékvágásba, amelybe az előző román és a mostani magyar kormány jótékony együttműködése terelte.” Hírügynökségi jelentések szerint ezt nyilatkozta Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, amikor a tegnap magánemberként leszállt a marosvásárhelyi repülőtéren, a fejedelmi többesben azonban van egy kis túlzás. Ugyanis nem általában a magyarság és nem is Magyarország lakossága, hanem a romániai magyarság van választási kampányban.
Amint a román– magyar viszonyt sem az előző román és a mostani magyar kormány együttműködése terelte a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által emlegetett „kegyelmi állapotba”, hanem a hatékony együttműködés jól látható jelei éppenséggel az előző magyar kormány idején indultak el, a közös kormányülések olyan gyakorlati hozadékaival, amelyekről a Fidesz–KDNP-kormányzás nagyon hamar lemondott.
Mint ahogyan létezik még két fontos tényező: az egyik az RMDSZ, amely a maga kormányzati és parlamenti szerepvállalásával mindvégig egyengette a román–magyar megbékélés útját, a másik pedig manapság éppen az Európai Unió, amely írott és íratlan szabályaival legalább a felszínen megfékezi a kelet-európai politikusok nagyotmondásait. És ugyancsak sántít az a hasonlat is, hogy Kövér László nem tesz mást, mint a román példát követi, amikor a román politikusok a spanyolországi román vendégmunkásoknál jártak. Romániában ugyanis a romániai magyarok nem Magyarországról ideiglenesen áttelepedett és itt munkát vállaló vendégmunkások, hanem a saját szülőföldjük gazdái, itt vannak otthon és önmaguk próbálják intézni saját sorsukat.
A Magyar Polgári Pártnak nem kell ékesszólóbb szegénységi bizonyítvány, mint hogy Magyarországról kell importálnia a támogatókat és szimbolikus rendezvényeket, a többmilliós Budapest testvérvárosi kapcsolatával kell hitegetni a néhány tízezres Székelyudvarhely, a „székely főváros” MPP s polgármesterjelöltjét, ahelyett, hogy jól működő és működtethető programok, valamint hiteles jelöltek birtokában vonzaná magához a választókat. És még azt sem mondhatja, mint az Erdélyi Magyar Néppárt, hogy most indul először, hiszen az elmúlt négy esztendőben néhány polgármesterének és helyi tanácsosának megadatott a lehetőség, hogy bizonyítson. Igaz, az MPP-s elit jórészt levált az elnökről, az EMNP-hez csatlakozott, és most ez utóbbinak rögtönöznie kell, hogy legalább a romániai magyar dobogó harmadik fokára fel tudjon állni.
Az unióban nyilvánvalóan vélemény- és mozgásszabadság van, ennek bármiféle korlátozása badarság lenne. Ám ugyanilyen botorság, ha valaki arra gondol, hogy néhány napos „jöttem, láttam, győztem” stílussal el tudja téríteni önálló véleményalkotásuktól az erdélyi magyarokat.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 8.
Folytatódó román–magyar és magyar–magyar vita
Folytatódott tegnap a román magyar diplomáciai és a magyar–magyar politikai csörte Kövér László látogatása miatt. Victor Ponta miniszterelnök ismét megszólalt az ügyben. A vita kirobbanása óta először Andrei Marga külügyminiszter is állást foglalt. Mindkét kormánytag élesen bírálta a magyar házelnököt, ugyanakkor szerintük ez a látogatás nem befolyásolja a két ország jó kapcsolatát.
Andrei Marga szerint Kövér László visszaélt a határon átnyúló kampányolás jogával, mert „kibékíthetetlen ellentéteket hint el az állampolgárok és az országok között”. – Az Európai Unióban léteznek és működnek a különböző politikai családok, ezért egy uniós tagállam állampolgárának joga van ahhoz, hogy egy más országban kampányoljon, de visszaél ezzel az értékes európai joggal, amikor arra használja, hogy kibékíthetetlen ellentéteket hintsen el állampolgárok és országok között – mondta Marga, aki szerint nem kell összefüggést keresni Románia és Magyarország jó viszonya, valamint személyek és csoportosulások által keltett „ellenséges indulatok” között.
Rámutatott: Románia számára mind Nyirő József erdélyi író újratemetése, mind Kövér látogatása elfogadhatatlan, és ezt a román külügyminisztérium jelezte is idejében a magyar félnek. Mint mondta, a jószomszédság elvét – amit Marga szerint Kövér megsértett–, mindenkinek tiszteletben kell tartania.
A külügyminiszter szerint a román kormányt foglalkoztatja a Magyarországgal való együttműködés fejlesztése. Rámutatott: hasznosítani kell azt a bizalmi tőkét, ami az elmúlt tíz évben felhalmozódott a román–magyar kapcsolatokban. Marga szerint nem termékeny, ha a románok és a magyarok mindig a múlt felé fordulnak, és annak szellemeit próbálják megidézni. Hangsúlyozta, hogy a május eleji kormányváltással nem változott az ország „pozitív kisebbségpolitikája”.
Ponta Kövér „tüzéről”
Victor Ponta szerint a házelnök erdélyi látogatása nem egyedi eset, hanem egy stratégia része, amellyel budapesti erők „radikalizálni kívánják a romániai magyar közösséget a román állam intézményei ellen”. A kormányfő kampánykörúton vett részt Szatmárnémetiben, ahol elmondta: Kövér közelmúltbeli megnyílvánulásai miatt nem szívesen látott vendég Romániában. Úgy véli, hogy a házelnök „megsértette már a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit”. A kormányfő szerint az általa vezetett kabinet határozott ebben a kérdésben, de nem akar „olajat önteni a tűzre”, amit Ponta szerint Kövér „tudatosan akar meggyújtani Erdélyben”.
Az elmúlt napokban Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára is Erdélybe látogatott, ő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai lakossági fórumán vett részt. Kijelentette, hogy a magyar kormány nem tud segíteni, ha az erdélyi magyar pártok nem alakítanak ki közös álláspontot a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedések ügyében. Példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügyét és a választási rendszer megváltoztatását említette. Leszögezte: ugyan maga is pártrendezvényen van, de nem pártügyek kötik össze az EMNP-vel, hanem a közös értékrend és a 22 éves barátság.
Magyar–magyar vita
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter szerint a magyar kormány soha nem folytatott a határon túli magyar közösségeket megosztó tevékenységet, ezért határozottan visszautasítja, hogy Magyarország beavatkozna bármely külhoni magyar közösséget, így az erdélyi magyar közösséget érintő választási kampányba.
Korábban az RMDSZ vezetői élesen bírálták a Fideszt, hogy beavatkozik a romániai helyhatósági választásokba. Az MSZP európai parlamenti delegációját vezető Tabajdi Csaba szerint a Fidesz és a KDNP európai parlamenti képviselőinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a magyar kormánypárti politikusok erdélyi tevékenysége súlyos társadalmi és nemzetpolitikai károkat okoz. Ehhez a magyar–magyar vitához tegnap Tőkés László is csatlakozott, aki tiltakozott a román pártok és az RMDSZ vezetőinek a magyarországi közjogi méltóságokat „vegzáló és obskúrus” nyilatkozatai ellen. Szabadság (Kolozsvár)
Folytatódott tegnap a román magyar diplomáciai és a magyar–magyar politikai csörte Kövér László látogatása miatt. Victor Ponta miniszterelnök ismét megszólalt az ügyben. A vita kirobbanása óta először Andrei Marga külügyminiszter is állást foglalt. Mindkét kormánytag élesen bírálta a magyar házelnököt, ugyanakkor szerintük ez a látogatás nem befolyásolja a két ország jó kapcsolatát.
Andrei Marga szerint Kövér László visszaélt a határon átnyúló kampányolás jogával, mert „kibékíthetetlen ellentéteket hint el az állampolgárok és az országok között”. – Az Európai Unióban léteznek és működnek a különböző politikai családok, ezért egy uniós tagállam állampolgárának joga van ahhoz, hogy egy más országban kampányoljon, de visszaél ezzel az értékes európai joggal, amikor arra használja, hogy kibékíthetetlen ellentéteket hintsen el állampolgárok és országok között – mondta Marga, aki szerint nem kell összefüggést keresni Románia és Magyarország jó viszonya, valamint személyek és csoportosulások által keltett „ellenséges indulatok” között.
Rámutatott: Románia számára mind Nyirő József erdélyi író újratemetése, mind Kövér látogatása elfogadhatatlan, és ezt a román külügyminisztérium jelezte is idejében a magyar félnek. Mint mondta, a jószomszédság elvét – amit Marga szerint Kövér megsértett–, mindenkinek tiszteletben kell tartania.
A külügyminiszter szerint a román kormányt foglalkoztatja a Magyarországgal való együttműködés fejlesztése. Rámutatott: hasznosítani kell azt a bizalmi tőkét, ami az elmúlt tíz évben felhalmozódott a román–magyar kapcsolatokban. Marga szerint nem termékeny, ha a románok és a magyarok mindig a múlt felé fordulnak, és annak szellemeit próbálják megidézni. Hangsúlyozta, hogy a május eleji kormányváltással nem változott az ország „pozitív kisebbségpolitikája”.
Ponta Kövér „tüzéről”
Victor Ponta szerint a házelnök erdélyi látogatása nem egyedi eset, hanem egy stratégia része, amellyel budapesti erők „radikalizálni kívánják a romániai magyar közösséget a román állam intézményei ellen”. A kormányfő kampánykörúton vett részt Szatmárnémetiben, ahol elmondta: Kövér közelmúltbeli megnyílvánulásai miatt nem szívesen látott vendég Romániában. Úgy véli, hogy a házelnök „megsértette már a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit”. A kormányfő szerint az általa vezetett kabinet határozott ebben a kérdésben, de nem akar „olajat önteni a tűzre”, amit Ponta szerint Kövér „tudatosan akar meggyújtani Erdélyben”.
Az elmúlt napokban Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára is Erdélybe látogatott, ő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) csíkszeredai lakossági fórumán vett részt. Kijelentette, hogy a magyar kormány nem tud segíteni, ha az erdélyi magyar pártok nem alakítanak ki közös álláspontot a romániai magyarság érdekeit sértő bukaresti kormányzati intézkedések ügyében. Példaként a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának ügyét és a választási rendszer megváltoztatását említette. Leszögezte: ugyan maga is pártrendezvényen van, de nem pártügyek kötik össze az EMNP-vel, hanem a közös értékrend és a 22 éves barátság.
Magyar–magyar vita
Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, nemzetpolitikáért felelős tárca nélküli miniszter szerint a magyar kormány soha nem folytatott a határon túli magyar közösségeket megosztó tevékenységet, ezért határozottan visszautasítja, hogy Magyarország beavatkozna bármely külhoni magyar közösséget, így az erdélyi magyar közösséget érintő választási kampányba.
Korábban az RMDSZ vezetői élesen bírálták a Fideszt, hogy beavatkozik a romániai helyhatósági választásokba. Az MSZP európai parlamenti delegációját vezető Tabajdi Csaba szerint a Fidesz és a KDNP európai parlamenti képviselőinek tisztában kellene lenniük azzal, hogy a magyar kormánypárti politikusok erdélyi tevékenysége súlyos társadalmi és nemzetpolitikai károkat okoz. Ehhez a magyar–magyar vitához tegnap Tőkés László is csatlakozott, aki tiltakozott a román pártok és az RMDSZ vezetőinek a magyarországi közjogi méltóságokat „vegzáló és obskúrus” nyilatkozatai ellen. Szabadság (Kolozsvár)
2012. június 13.
A választás(s)ok(k) kezelése
Sokkoló erővel kellene hatnia a helyhatósági választási eredményeknek. Erdélyi magyar és magyarországi politikusra egyaránt. Fölösleges vitatkozni afölött, hogy ki a vasárnapi győztes, az az RMDSZ, akinek több polgármestere lesz, mint négy évvel korábban, vagy az az EMNP, amelyiknek kettő. Nos, lehet ezt úgy is beállítani a jobbos sajtóban, hogy az RMDSZ a magyar politikai alakulatok versenyében hátulról a harmadik, az EMNP pedig közvetlenül a győztes párt mögött végzett – de nem érdemes. És le lehet ezt is írni az RMDSZ-közeli honlapon: „Az USL jelölt Ciprian Dobre lesz Maros megye tanácsának vezetője. Értesüléseink szerint ő 112 265 szavazatot kapott, vagyis több mint 11 ezer szavazattal többet, mint a leköszönő tanácselnök, az RMDSZ-es Lokodi Edit Emőke, aki 96 324-et. Az APM jelöltje, Marius Pascan 56 446 szavazatot, Bíró Zsolt, a Polgári Koalíció jelöltje 11 198-at.” Ezzel a finomnak szánt megtévesztéssel sem érdemes próbálkozni, ugyanis az erdélyi magyar választók többsége tud számolni. Bíró Zsolt szavazataival sem győzhette volna le az RMDSZ jelöltje azt, akinek kisbuszokkal szállították be a szavazóit, s a belvárosi beruccanásért nem is kellett fizetniük. Sőt ők zsebelhették be a napidíjat.
Ezzel szemben a vasárnapi választásoknak legalább két megvitatásra váró, megvitatásra érdemes tanulsága van.
Az egyik: igazolni látszanak a Bárdi Nándor és Ablonczy Balázs által vázolt közösségi igény létezését. A két társadalomtudós megkockáztatta, hogy a nemzetegyesítés politikai retorikája elutasítandó, mert veszélyes a magyar nemzetre és a külhoni közösségekre. Ehelyett a határtalanítás szükségességéről beszéltek. És valóban. Ha valamit egyesítünk, például a magyar kulturális nemzetet, a folyamatnak óhatatlanul lesz egy központja (Budapest) és egy központi lebonyolítója (Fidesz–KDNP), amely megmondja, mit és hogyan kell cselekedni, gondolkodni. Aki pedig nem azt cselekszi, nem azt gondolja, az az egyesítés szempontjából káros elem, nemzetáruló.
Eközben a határtalanítás Bárdi és Ablonczy szerint azt jelenti, hogy az a szellemi érték, amit a külhoni magyarság kitermel, beemelődik az egyetemes magyar kultúrába. Határtalanítás esetében nem kell előírni bizonyos normákat, sem a kultúra, sem a politikai kultúra, sem sok más egyéb területen. A határtalanítás esetén a budapesti kormány számára a külhoni magyarok partnerek, szemben a nemzetegyesítési kísérlettel, amikor Budapest megüzeni vagy kimondja: ezek azok az elvárások, amelyekhez alkalmazkodnia kell a határon túlinak. Nos, a vasárnapi választások azt jelzik Budapestnek, hogy noha kevesen ismerik a Bárdi–Ablonczy-elméletet az erdélyi magyarok közül, a határtalanítás folyamatában szívesen lennének partnerei a magyar kormány(ok)nak, de azt határozottan visszautasítják, hogy magas rangú követeken keresztül, a közszolgálati médiában vagy közvetlenül megüzenjék, hogyan cselekedjenek vagy gondolkodjanak őket érintő és általuk behatóbban ismert kérdésekben.
A másik: az RMDSZ eredményei a várttól leginkább a vegyes lakosságú nagyvárosokban maradtak el. Ez az asszimiláció erősödésének a jele. A többségbe való beolvadás ezúttal nem erőszakos beolvasztás, éppen ezért a közösségek, az egyén ellenállása alacsonyabb.
Ami előnyünkre van, az ellenünk is fordulhat. Az egységes magyar médiatér létrejötte, az, hogy ma több tucat adó, köztük népszerű ismeretterjesztő csatornák nézhetők magyarul, megnehezítette a román nyelv elsajátítását. Sok, a többség nyelvét nem beszélő, főként középosztálybeli családban felnövő gyerek, ha egyetemi éveit még nem is, de jövőjét Magyarországon tervezi. A kivándorlás tehát nem áll meg, sőt, az erdélyi magyar közösség a középosztályát veszítheti el, és összeroppanhat.
A vasárnapi választások után felmerülő igazi felvetés ez: milyen válaszokat lehet erre adni? Egy biztos: a veszélybeszéd a legrosszabb felelet. Ám helyzetünk mégsem reménytelen. Csupán több szakértelemre és kevesebb hordószónokra volna szüksége a magyarságpolitikának.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)
Sokkoló erővel kellene hatnia a helyhatósági választási eredményeknek. Erdélyi magyar és magyarországi politikusra egyaránt. Fölösleges vitatkozni afölött, hogy ki a vasárnapi győztes, az az RMDSZ, akinek több polgármestere lesz, mint négy évvel korábban, vagy az az EMNP, amelyiknek kettő. Nos, lehet ezt úgy is beállítani a jobbos sajtóban, hogy az RMDSZ a magyar politikai alakulatok versenyében hátulról a harmadik, az EMNP pedig közvetlenül a győztes párt mögött végzett – de nem érdemes. És le lehet ezt is írni az RMDSZ-közeli honlapon: „Az USL jelölt Ciprian Dobre lesz Maros megye tanácsának vezetője. Értesüléseink szerint ő 112 265 szavazatot kapott, vagyis több mint 11 ezer szavazattal többet, mint a leköszönő tanácselnök, az RMDSZ-es Lokodi Edit Emőke, aki 96 324-et. Az APM jelöltje, Marius Pascan 56 446 szavazatot, Bíró Zsolt, a Polgári Koalíció jelöltje 11 198-at.” Ezzel a finomnak szánt megtévesztéssel sem érdemes próbálkozni, ugyanis az erdélyi magyar választók többsége tud számolni. Bíró Zsolt szavazataival sem győzhette volna le az RMDSZ jelöltje azt, akinek kisbuszokkal szállították be a szavazóit, s a belvárosi beruccanásért nem is kellett fizetniük. Sőt ők zsebelhették be a napidíjat.
Ezzel szemben a vasárnapi választásoknak legalább két megvitatásra váró, megvitatásra érdemes tanulsága van.
Az egyik: igazolni látszanak a Bárdi Nándor és Ablonczy Balázs által vázolt közösségi igény létezését. A két társadalomtudós megkockáztatta, hogy a nemzetegyesítés politikai retorikája elutasítandó, mert veszélyes a magyar nemzetre és a külhoni közösségekre. Ehelyett a határtalanítás szükségességéről beszéltek. És valóban. Ha valamit egyesítünk, például a magyar kulturális nemzetet, a folyamatnak óhatatlanul lesz egy központja (Budapest) és egy központi lebonyolítója (Fidesz–KDNP), amely megmondja, mit és hogyan kell cselekedni, gondolkodni. Aki pedig nem azt cselekszi, nem azt gondolja, az az egyesítés szempontjából káros elem, nemzetáruló.
Eközben a határtalanítás Bárdi és Ablonczy szerint azt jelenti, hogy az a szellemi érték, amit a külhoni magyarság kitermel, beemelődik az egyetemes magyar kultúrába. Határtalanítás esetében nem kell előírni bizonyos normákat, sem a kultúra, sem a politikai kultúra, sem sok más egyéb területen. A határtalanítás esetén a budapesti kormány számára a külhoni magyarok partnerek, szemben a nemzetegyesítési kísérlettel, amikor Budapest megüzeni vagy kimondja: ezek azok az elvárások, amelyekhez alkalmazkodnia kell a határon túlinak. Nos, a vasárnapi választások azt jelzik Budapestnek, hogy noha kevesen ismerik a Bárdi–Ablonczy-elméletet az erdélyi magyarok közül, a határtalanítás folyamatában szívesen lennének partnerei a magyar kormány(ok)nak, de azt határozottan visszautasítják, hogy magas rangú követeken keresztül, a közszolgálati médiában vagy közvetlenül megüzenjék, hogyan cselekedjenek vagy gondolkodjanak őket érintő és általuk behatóbban ismert kérdésekben.
A másik: az RMDSZ eredményei a várttól leginkább a vegyes lakosságú nagyvárosokban maradtak el. Ez az asszimiláció erősödésének a jele. A többségbe való beolvadás ezúttal nem erőszakos beolvasztás, éppen ezért a közösségek, az egyén ellenállása alacsonyabb.
Ami előnyünkre van, az ellenünk is fordulhat. Az egységes magyar médiatér létrejötte, az, hogy ma több tucat adó, köztük népszerű ismeretterjesztő csatornák nézhetők magyarul, megnehezítette a román nyelv elsajátítását. Sok, a többség nyelvét nem beszélő, főként középosztálybeli családban felnövő gyerek, ha egyetemi éveit még nem is, de jövőjét Magyarországon tervezi. A kivándorlás tehát nem áll meg, sőt, az erdélyi magyar közösség a középosztályát veszítheti el, és összeroppanhat.
A vasárnapi választások után felmerülő igazi felvetés ez: milyen válaszokat lehet erre adni? Egy biztos: a veszélybeszéd a legrosszabb felelet. Ám helyzetünk mégsem reménytelen. Csupán több szakértelemre és kevesebb hordószónokra volna szüksége a magyarságpolitikának.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)
2012. június 23.
Június 30-ig tart
Magyar színházak seregszemléje Kisvárdán
Huszonnyolc színtársulat harminchat előadását tekintheti meg a közönség a Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválján; a június 30-ig tartó rendezvény megnyitóját péntek este tartották a felső-szabolcsi kisváros Várszínpadán.
A színészeket és nézőket Leleszi Tibor polgármester, Seszták Miklós, a Fidesz-KDNP térségi országgyűlési képviselője, valamint Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte.
Az ünnepélyes megnyitót követően Szigligeti Ede Liliomfi című darabját mutatta be a nagyváradi Szigligeti Színház, éjféltől pedig a sepsiszentgyörgyi M Stúdió társulata lép színpadra Mint a fagyöngy című előadásával.
A romániai, ukrajnai, szerbiai és szlovákiai magyar színházak műsorából idén Bicskei István színész válogatott. A fesztivál versenyprogramjába azok a produkciók nevezhettek, amelyeket a társulatok 2011. április 1. és 2012. március 31. között mutattak be.
Az előadásokat szakmai zsűri értékeli, a bírálatban pedig a közönség is részt vehet három zsűritaggal. A produkciókat négy helyszínen, a Művészetek Házában, a Várszínpadon, a Rákóczi-stúdióban, illetve a Flórián téren rendezik meg. Idén - ahogyan tavaly is - Erdélyből várják a legtöbb színtársulatot: Kisvárdán lép fel a nagyváradi Szigligeti Színház, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Stúdió Színháza és a Yorick Stúdió; utóbbi a szombati fesztiválnapon a szintén marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával közösen adja elő Székely Csaba Bányavirág című színművét.
A magyar színházak kisvárdai találkozóján bemutatkozik a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, az Aradi Kamaraszínház és a MASZK Egyesület, a kézdivásárhelyi Városi Színház, az Erdélyi Vándorszínház, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió Karának hallgatói, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kolozsvári Állami Magyar Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín színtársulata, valamint a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház is, amely az Udvarhely Táncműhellyel közösen tart előadást.
A Délvidéket a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, az Újvidéki Színház, az Újvidéki Főiskola és a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház, addig a Felvidéket a kassai Thália Színház, Kárpátalját pedig a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház képviseli. A magyarországi kőszínházak közül a debreceni Csokonai és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata, illetve az ExperiDance Produkció, a Tolcsvay Trió, a Téka Együttes és a Cédrus Néptáncegyüttes látogat el Kisvárdára.
A díjátadóval egybekötött záróünnepséget június 30-án este tartják a Várszínpadon, ezt követően Szergej Medvegyev A fodrásznő című darabját állítja színpadra a debreceni Csokonai Színház Viktor Rizsakov rendezésében.
A kilenc napig tartó színházi fieszta keretében szakmai fórumot és más programokat is rendeznek: a június 24-én neves rendezők, színházigazgatók és dramaturgok beszélgetnek magyar színház jövőjéről, a határon túli főiskolások részére pedig workshopot rendeznek, amelyen Bicskei Zsuzsa színművész színésztréninget tart a fiatalok számára.
A kísérőprogramok másik érdekessége a Kiss Manyiról szólt kiállítás lesz: a színésznő születésének századik évfordulója alkalmából Kisvárdára hozza a művész életéről szóló kiállítási anyagát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A Művészetek Házában megtekinthető, június 22-én nyíló tárlaton a legendás művésznő a művésznő családi okiratait, levelezésének egyes darabjait és színpadi jelmezeit tekinthetik meg az érdeklődők.
A hagyományoknak megfelelően idén is látható lesz a Napról napra című kiállítás, amely a fesztivál legjobb pillanatait mutatja majd be.
A szervezők emellett számos kulturális rendezvénnyel, így gyerekprogramokkal, könyvbemutatókkal, zenés műsorokkal, koncertekkel, utcaszínházzal, valamint népművészeti vásárral és gasztronómiai bemutatóval várják a nemcsak a színház iránt érdeklődőket Kisvárdára. Kulturpoer.hu
Magyar színházak seregszemléje Kisvárdán
Huszonnyolc színtársulat harminchat előadását tekintheti meg a közönség a Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválján; a június 30-ig tartó rendezvény megnyitóját péntek este tartották a felső-szabolcsi kisváros Várszínpadán.
A színészeket és nézőket Leleszi Tibor polgármester, Seszták Miklós, a Fidesz-KDNP térségi országgyűlési képviselője, valamint Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke köszöntötte.
Az ünnepélyes megnyitót követően Szigligeti Ede Liliomfi című darabját mutatta be a nagyváradi Szigligeti Színház, éjféltől pedig a sepsiszentgyörgyi M Stúdió társulata lép színpadra Mint a fagyöngy című előadásával.
A romániai, ukrajnai, szerbiai és szlovákiai magyar színházak műsorából idén Bicskei István színész válogatott. A fesztivál versenyprogramjába azok a produkciók nevezhettek, amelyeket a társulatok 2011. április 1. és 2012. március 31. között mutattak be.
Az előadásokat szakmai zsűri értékeli, a bírálatban pedig a közönség is részt vehet három zsűritaggal. A produkciókat négy helyszínen, a Művészetek Házában, a Várszínpadon, a Rákóczi-stúdióban, illetve a Flórián téren rendezik meg. Idén - ahogyan tavaly is - Erdélyből várják a legtöbb színtársulatot: Kisvárdán lép fel a nagyváradi Szigligeti Színház, a sepsiszentgyörgyi M Stúdió, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Stúdió Színháza és a Yorick Stúdió; utóbbi a szombati fesztiválnapon a szintén marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatával közösen adja elő Székely Csaba Bányavirág című színművét.
A magyar színházak kisvárdai találkozóján bemutatkozik a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a temesvári Csiky Gergely Színház, az Aradi Kamaraszínház és a MASZK Egyesület, a kézdivásárhelyi Városi Színház, az Erdélyi Vándorszínház, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színház- és Televízió Karának hallgatói, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a kolozsvári Állami Magyar Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín színtársulata, valamint a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház is, amely az Udvarhely Táncműhellyel közösen tart előadást.
A Délvidéket a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház, az Újvidéki Színház, az Újvidéki Főiskola és a Magyarkanizsai Udvari Kamaraszínház, addig a Felvidéket a kassai Thália Színház, Kárpátalját pedig a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház képviseli. A magyarországi kőszínházak közül a debreceni Csokonai és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház társulata, illetve az ExperiDance Produkció, a Tolcsvay Trió, a Téka Együttes és a Cédrus Néptáncegyüttes látogat el Kisvárdára.
A díjátadóval egybekötött záróünnepséget június 30-án este tartják a Várszínpadon, ezt követően Szergej Medvegyev A fodrásznő című darabját állítja színpadra a debreceni Csokonai Színház Viktor Rizsakov rendezésében.
A kilenc napig tartó színházi fieszta keretében szakmai fórumot és más programokat is rendeznek: a június 24-én neves rendezők, színházigazgatók és dramaturgok beszélgetnek magyar színház jövőjéről, a határon túli főiskolások részére pedig workshopot rendeznek, amelyen Bicskei Zsuzsa színművész színésztréninget tart a fiatalok számára.
A kísérőprogramok másik érdekessége a Kiss Manyiról szólt kiállítás lesz: a színésznő születésének századik évfordulója alkalmából Kisvárdára hozza a művész életéről szóló kiállítási anyagát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. A Művészetek Házában megtekinthető, június 22-én nyíló tárlaton a legendás művésznő a művésznő családi okiratait, levelezésének egyes darabjait és színpadi jelmezeit tekinthetik meg az érdeklődők.
A hagyományoknak megfelelően idén is látható lesz a Napról napra című kiállítás, amely a fesztivál legjobb pillanatait mutatja majd be.
A szervezők emellett számos kulturális rendezvénnyel, így gyerekprogramokkal, könyvbemutatókkal, zenés műsorokkal, koncertekkel, utcaszínházzal, valamint népművészeti vásárral és gasztronómiai bemutatóval várják a nemcsak a színház iránt érdeklődőket Kisvárdára. Kulturpoer.hu
2012. július 2.
Az MSZP hozzájárult, hogy ne kerüljön napirendre a román helyzet
Az Európai Parlamentben dolgozó magyar néppárti képviselőcsoport (Fidesz–KDNP) elfogadhatatlannak tartja, hogy az EP "baloldali többsége nem hajlandó vitát folytatni a Romániában kialakult helyzetről".
A képviselőcsoport közleménye szerint a baloldali EP-képviselők hétfőn „leszavazták azt a kezdeményezést, amelynek alapján plenáris vitára került volna sor Strasbourgban a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseiről”.
A közlemény szerint „a baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. „Felháborítónak tartjuk, hogy az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet. Magatartásuk már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot elítélő baloldali határozatot. Akkor az sem zavarta őket, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre” – áll a közleményben.
TK Forrás: MTI
MNO
Az Európai Parlamentben dolgozó magyar néppárti képviselőcsoport (Fidesz–KDNP) elfogadhatatlannak tartja, hogy az EP "baloldali többsége nem hajlandó vitát folytatni a Romániában kialakult helyzetről".
A képviselőcsoport közleménye szerint a baloldali EP-képviselők hétfőn „leszavazták azt a kezdeményezést, amelynek alapján plenáris vitára került volna sor Strasbourgban a bukaresti balliberális kormány vitatott intézkedéseiről”.
A közlemény szerint „a baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. „Felháborítónak tartjuk, hogy az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet. Magatartásuk már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot elítélő baloldali határozatot. Akkor az sem zavarta őket, hogy az Európai Parlament olyan kérdésekben is véleményt alkotott, amelyekben nincs is hatásköre” – áll a közleményben.
TK Forrás: MTI
MNO
2012. július 3.
Ez Tabajdi véleménye a román helyzetről
Forrás: MTI
Pártcsoportok közti vitává alakult az Európai Parlamentben a romániai helyzet napirendre tűzésének kérdése. A magyar delegációk közül a néppárti (Fidesz–KDNP) a Magyarországról szóló plenáris vitával párhuzamot vonva kettős mércével vádolta az európai baloldalt, az MSZP erre azzal reagált, hogy a Fidesz haszonszerzésre használja fel a romániai magyarság helyzetét.
A strassburgi plenáris ülésen már a hétfő esti nyitásnál vita alakult ki a fő pártcsoportok között, és ennek nyomán az EP elutasította a néppártnak azt a javaslatát, hogy a helyzetet vegyék napirendre. Több román képviselő aggodalmát fejezte ki az országukban tapasztalt fejlemények miatt az egyperces (napirend előtti) felszólalások során is.
Belpolitikai kérdések
A plenáris ülés témáiról kedden tartott sajtótájékoztatón – kérdésre válaszolva – a szocialista frakció vezetője, Hannes Swoboda kijelentette: nem érzékelt olyan jelzést, hogy uniós normák vagy szabályok sérültek volna Romániában. Belpolitikai kérdésekbe a képviselőcsoport nem kíván beavatkozni – szögezte le.
A kereszténydemokrata–konzervatív erőket tömörítő néppártiak nevében Marian-Jean Marinescu – a román belső vitákat részletesen ismertetve – azt hangoztatta, hogy Romániában a demokrácia szempontjából „nagyon veszélyes a helyzet”. Helytelenítette, hogy a szocialista és a liberális frakció nem szavazta meg a plenáris vitára vonatkozó javaslatot, és jelezte, hogy a témát napirenden kívánják tartani.
Felháborító
Tabajdi Csaba közleményben reagált a magyar néppárti delegáció előző nap ismertetett álláspontjára, amely felháborítónak nevezte, hogy „az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet”.
„Aktívan támogattam, hogy az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja június 14-ei ülésén megvitassa az új román kormány magyar közösséget érintő intézkedéseit – áll a magyar szocialista delegáció vezetőjének reagálásában. – Egyetlen fideszes EP-képviselő sem élt a fórumon a felszólalás lehetőségével. A tizennégy tagú magyar néppárti delegációból egyedül Schöpflin György tisztelte meg az erdélyi magyarságot jelenlétével. Ha annyira fontos számukra az erdélyi magyarság sorsa, miért nem használták ki ezt az európai parlamenti fórumot?”
Tabajdi Csaba arra is emlékeztetett, hogy „az intergroup ülése felhívta a román kormányt arra, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségével. (…) Eltérően a Fidesz nemzetpolitikájától, mi nem haszonszerzésre használjuk fel azt, hanem érdemi lépésekkel kívánjuk támogatni az erdélyi magyarság legitim politikai képviselőit a magyar közösséget érintő problémák megoldásában.”
Leszögezte: „Amennyiben a jövőben is alapot látok a romániai magyarság problémáinak strasbourgi megvitatására, ahhoz a jövőben is partner leszek. De azt nem a Fidesz diktátuma, politikai haszonszerzése, hanem az RMDSZ kérése alapján fogom megtenni. Ne játssza el a Fidesz, hogy erdélyibb az erdélyieknél!”
Kettős mérce
Hétfői közleményében a magyar néppárti delegáció úgy értékelte: „A baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. Úgy vélik, az MSZP magatartása „már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezte a Magyarországot elítélő baloldali határozatot”.
A Magyar Nemzet korábban megírta: újabb támadásokat intézett külhoni fórumokon Magyarország ellen Göncz Kinga MSZP-s európai parlamenti képviselő.
LM
MNO
Forrás: MTI
Pártcsoportok közti vitává alakult az Európai Parlamentben a romániai helyzet napirendre tűzésének kérdése. A magyar delegációk közül a néppárti (Fidesz–KDNP) a Magyarországról szóló plenáris vitával párhuzamot vonva kettős mércével vádolta az európai baloldalt, az MSZP erre azzal reagált, hogy a Fidesz haszonszerzésre használja fel a romániai magyarság helyzetét.
A strassburgi plenáris ülésen már a hétfő esti nyitásnál vita alakult ki a fő pártcsoportok között, és ennek nyomán az EP elutasította a néppártnak azt a javaslatát, hogy a helyzetet vegyék napirendre. Több román képviselő aggodalmát fejezte ki az országukban tapasztalt fejlemények miatt az egyperces (napirend előtti) felszólalások során is.
Belpolitikai kérdések
A plenáris ülés témáiról kedden tartott sajtótájékoztatón – kérdésre válaszolva – a szocialista frakció vezetője, Hannes Swoboda kijelentette: nem érzékelt olyan jelzést, hogy uniós normák vagy szabályok sérültek volna Romániában. Belpolitikai kérdésekbe a képviselőcsoport nem kíván beavatkozni – szögezte le.
A kereszténydemokrata–konzervatív erőket tömörítő néppártiak nevében Marian-Jean Marinescu – a román belső vitákat részletesen ismertetve – azt hangoztatta, hogy Romániában a demokrácia szempontjából „nagyon veszélyes a helyzet”. Helytelenítette, hogy a szocialista és a liberális frakció nem szavazta meg a plenáris vitára vonatkozó javaslatot, és jelezte, hogy a témát napirenden kívánják tartani.
Felháborító
Tabajdi Csaba közleményben reagált a magyar néppárti delegáció előző nap ismertetett álláspontjára, amely felháborítónak nevezte, hogy „az MSZP képviselői támogatták a baloldali EP-frakciókat abban, hogy ne kerüljön napirendre a romániai helyzet”.
„Aktívan támogattam, hogy az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja június 14-ei ülésén megvitassa az új román kormány magyar közösséget érintő intézkedéseit – áll a magyar szocialista delegáció vezetőjének reagálásában. – Egyetlen fideszes EP-képviselő sem élt a fórumon a felszólalás lehetőségével. A tizennégy tagú magyar néppárti delegációból egyedül Schöpflin György tisztelte meg az erdélyi magyarságot jelenlétével. Ha annyira fontos számukra az erdélyi magyarság sorsa, miért nem használták ki ezt az európai parlamenti fórumot?”
Tabajdi Csaba arra is emlékeztetett, hogy „az intergroup ülése felhívta a román kormányt arra, hogy folytasson állandó, intézményesített párbeszédet a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségével. (…) Eltérően a Fidesz nemzetpolitikájától, mi nem haszonszerzésre használjuk fel azt, hanem érdemi lépésekkel kívánjuk támogatni az erdélyi magyarság legitim politikai képviselőit a magyar közösséget érintő problémák megoldásában.”
Leszögezte: „Amennyiben a jövőben is alapot látok a romániai magyarság problémáinak strasbourgi megvitatására, ahhoz a jövőben is partner leszek. De azt nem a Fidesz diktátuma, politikai haszonszerzése, hanem az RMDSZ kérése alapján fogom megtenni. Ne játssza el a Fidesz, hogy erdélyibb az erdélyieknél!”
Kettős mérce
Hétfői közleményében a magyar néppárti delegáció úgy értékelte: „A baloldali kettős mérce újabb egyértelmű bizonyítéka, hogy miközben Magyarország ellen hónapokon át alaptalan rágalomkampányt folytattak, most még csak beszélni sem hajlandóak a romániai kisebbségek példátlan jogfosztásáról, a szocialista kormányfő plágiumügyéről és számos, a romániai alkotmányos rendszert alapjaiban felforgató aggályos lépésről”. Úgy vélik, az MSZP magatartása „már csak azért is elfogadhatatlan, mert Göncz Kinga és Tabajdi Csaba korábban saját maguk kezdeményezte a Magyarországot elítélő baloldali határozatot”.
A Magyar Nemzet korábban megírta: újabb támadásokat intézett külhoni fórumokon Magyarország ellen Göncz Kinga MSZP-s európai parlamenti képviselő.
LM
MNO
2012. július 4.
KMKF társadalmi szervezetek munkacsoport - napirenden a külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beiratkozás
A külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beíratás és beiratkozás, valamint a civil szervezetek regisztrációja a Civil Információs Portálon voltak a témái a Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) társadalmi szervezetek munkacsoportjának szerdai budapesti ülésén. A testület kifejezte szolidaritását a felvidéki Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezik Szlovákiában.
Lukács Tamás (KDNP) társelnök a zárt ülés után újságíróknak elmondta: mindenhonnan ugyanaz a visszajelzés érkezik, a gyermekek és a magyar nyelvű oktatásban részt vevők száma egyre csökken. Ennek okait alaposan meg kell vizsgálni és elemezni kell.
Hozzátette: nem vonzó és versenyképes az az iskolarendszer, amelyben nem lehet az anyanyelven az óvodától az egyetemig tanulni.
Alapkérdés, hogy a magyar nyelvű oktatás vagy minőségi lesz, és pozícióit meg tudja tartani, vagy folyamatosan zsugorodni fog - jelentette ki.
Szávay István (Jobbik) társelnök kiemelte: a tanácskozáson szó volt a Civil Információs Portálról, amelyről Latorcai Csaba helyettes államtitkár adott tájékoztatást. Egy olyan civil információs adatbázis elkészítése van folyamatban, amelyre magyarországi és külhoni civil szervezetek jelentkezhetnek be. Ez a portál megkönnyítheti a kapcsolatok felvételét, és a határokon átnyúló együttműködéseket - fejtette ki.
Kitért arra is: a tanácskozáson meghallgatták a külhoni magyar pedagógus szervezetek képviselőit, akik beszámoltak saját munkájukról, a magyar oktatás helyzetéről az adott régióban.
Hozzátette: javasolni fogják a Magyar Állandó Értekezletnek, hogy az oktatás-nevelési támogatások keretében, a külhoni magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók számára pályázható 2.800 forintos támogatást emeljék meg jelentősen. Kinyilvánították továbbá szolidaritásukat a Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezi a szlovák kormány. Rögzítették annak jelentőségét, hogy az intézmény továbbra is egyetem maradjon - közölte a jobbikos politikus.
MTI
A külhoni magyar oktatási intézményekbe történő beíratás és beiratkozás, valamint a civil szervezetek regisztrációja a Civil Információs Portálon voltak a témái a Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) társadalmi szervezetek munkacsoportjának szerdai budapesti ülésén. A testület kifejezte szolidaritását a felvidéki Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezik Szlovákiában.
Lukács Tamás (KDNP) társelnök a zárt ülés után újságíróknak elmondta: mindenhonnan ugyanaz a visszajelzés érkezik, a gyermekek és a magyar nyelvű oktatásban részt vevők száma egyre csökken. Ennek okait alaposan meg kell vizsgálni és elemezni kell.
Hozzátette: nem vonzó és versenyképes az az iskolarendszer, amelyben nem lehet az anyanyelven az óvodától az egyetemig tanulni.
Alapkérdés, hogy a magyar nyelvű oktatás vagy minőségi lesz, és pozícióit meg tudja tartani, vagy folyamatosan zsugorodni fog - jelentette ki.
Szávay István (Jobbik) társelnök kiemelte: a tanácskozáson szó volt a Civil Információs Portálról, amelyről Latorcai Csaba helyettes államtitkár adott tájékoztatást. Egy olyan civil információs adatbázis elkészítése van folyamatban, amelyre magyarországi és külhoni civil szervezetek jelentkezhetnek be. Ez a portál megkönnyítheti a kapcsolatok felvételét, és a határokon átnyúló együttműködéseket - fejtette ki.
Kitért arra is: a tanácskozáson meghallgatták a külhoni magyar pedagógus szervezetek képviselőit, akik beszámoltak saját munkájukról, a magyar oktatás helyzetéről az adott régióban.
Hozzátette: javasolni fogják a Magyar Állandó Értekezletnek, hogy az oktatás-nevelési támogatások keretében, a külhoni magyar felsőoktatásban tanuló hallgatók számára pályázható 2.800 forintos támogatást emeljék meg jelentősen. Kinyilvánították továbbá szolidaritásukat a Selye János Egyetem felé, amelynek főiskolává való visszaminősítését tervezi a szlovák kormány. Rögzítették annak jelentőségét, hogy az intézmény továbbra is egyetem maradjon - közölte a jobbikos politikus.
MTI
2012. július 4.
A Fidesz EP-delegációvezetőjének levele az MSZP elnökéhez a román helyzet ügyében – MSZP-reakciók
Mesterházy Attilához, az MSZP elnökéhez fordult nyílt levélben szerdán Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetője a román helyzet nemzetközi kezelésével kapcsolatban.
A Fidesz-delegáció Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/FideszEU#!/FideszEU) is közzétett levélben Gyürk András felhívta a figyelmet arra, hogy "a baloldali többség - az MSZP képviselőinek támogatásával - megakadályozta a romániai jogsértések ügyének napirendre vételét az Európai Parlament e heti ülésszakán".
Mint fogalmazott, "a közelmúltban hatalomra került balliberális bukaresti kormány a törvényesség határait messze átlépve avatkozik bele a független demokratikus intézmények működésébe", "emellett a magyar kisebbségek számára rendkívül hátrányos intézkedéseket fogad el".
Gyürk András megismételte a delegáció egy minapi közleményében már említett állásfoglalást, amely szerint elfogadhatatlannak tartják, hogy "miközben az MSZP képviselői korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot mondvacsinált indokokkal, alaptalanul elítélő határozatokat az Európai Parlamentben, most a romániai valódi jogsértések ügyében még a vitát is megakadályozzák".
Képviselőcsoportja nevében Gyürk András arra kérte Mesterházy Attilát, "szólítsa fel pártjának brüsszeli képviselőit, hogy a magyar kormány lépéseivel kapcsolatos nemzetközi rágalomkampány szítása helyett emeljék fel szavukat az erdélyi magyar közösség védelmében". Azt is kérte, "vesse latba befolyását annak érdekében, hogy az MSZP pártcsaládjához tartozó romániai kormányzó erők hagyjanak fel a kisebbségi jogokat korlátozó politikájukkal".
A nyílt levélre közleményben reagált az MSZP EP-delegációját vezető Tabajdi Csaba. Ebben úgy vélte: "Képmutató, hogy azok a magyar jobboldali képviselők aggódnak most a romániai demokrácia és jogállamiság miatt, akiknek kormányát számos európai fórum bírálta és bírálja a mai napig jogtipró, antidemokratikus politikája miatt."
Megismételte, hogy a romániai "magyar nemzeti közösség helyzetét érintő problémák megvitatására az Európai Parlamentben működő nemzeti kisebbségügyi intergroup június 14-i ülésén nyílt lehetőség", de ezen "a Fidesz részéről csak Schöpflin György volt jelen", és "egyetlen fideszes képviselő sem szólalt fel az erdélyi magyarság jogainak védelmében". "Honnan veszik az erkölcsi alapot a megszólaláshoz a fideszes képviselők, ha magyarságvédelem helyett pártpolitikát folytatnak?" - áll a közleményben.
Nyilatkozatot adott ki a Fideszt és a KDNP-t is tagjai között tudó Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens is, aki súlyos aggodalmait fejezte ki a legutóbbi romániai fejlemények miatt. Hangoztatta, hogy Victor Ponta miniszterelnöknek "azonnal fel kell hagynia az elfogadhatatlan gyakorlatokkal, amelyeket az Európai Unió egyik országában sem tűrhetnek el".
Martens felszólította az európai szocialista pártszövetséget (ESZP) és a liberális pártok európai szövetségét (ELDR), hogy foglaljanak állást nyilvánosan a tagpártjaik által elkövetett "törvénytelenségek és hatalmi visszaélések" ellen. Jelezte azt is, hogy a néppárt szoros figyelemmel követi a helyzetet.
Joseph Daul, a néppárt EP-frakciójának vezetője a most hivatalba lépett ciprusi EU-elnökséggel kapcsolatos közleményében ugyancsak kitért erre a témára. Azt kérte az új elnökségtől, hogy tartsa rajta a szemét a romániai fejleményeken.
Emlékeztetett, hogy előző nap Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi felelőse is mély aggodalmát fejezte ki "a román alkotmánybíróság függetlensége elleni támadások miatt".
Reding szóvivője is megerősítette szerdán Brüsszelben, hogy a biztos álláspontja szerint a független, jól működő igazságügyi rendszer alapfeltétele a kölcsönös bizalomnak az európai igazságügyi szektorban.
Daul azt kérte, hogy a brüsszeli bizottság is foglalkozzon a témával, a ciprusi elnökség pedig szintén kövesse kiemelt figyelemmel, biztosítandó, hogy a romániai helyzet nem akadályozza az elkövetkező hat hónap munkáját.
MTI
Mesterházy Attilához, az MSZP elnökéhez fordult nyílt levélben szerdán Gyürk András, a Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetője a román helyzet nemzetközi kezelésével kapcsolatban.
A Fidesz-delegáció Facebook-oldalán (https://www.facebook.com/FideszEU#!/FideszEU) is közzétett levélben Gyürk András felhívta a figyelmet arra, hogy "a baloldali többség - az MSZP képviselőinek támogatásával - megakadályozta a romániai jogsértések ügyének napirendre vételét az Európai Parlament e heti ülésszakán".
Mint fogalmazott, "a közelmúltban hatalomra került balliberális bukaresti kormány a törvényesség határait messze átlépve avatkozik bele a független demokratikus intézmények működésébe", "emellett a magyar kisebbségek számára rendkívül hátrányos intézkedéseket fogad el".
Gyürk András megismételte a delegáció egy minapi közleményében már említett állásfoglalást, amely szerint elfogadhatatlannak tartják, hogy "miközben az MSZP képviselői korábban saját maguk kezdeményezték a Magyarországot mondvacsinált indokokkal, alaptalanul elítélő határozatokat az Európai Parlamentben, most a romániai valódi jogsértések ügyében még a vitát is megakadályozzák".
Képviselőcsoportja nevében Gyürk András arra kérte Mesterházy Attilát, "szólítsa fel pártjának brüsszeli képviselőit, hogy a magyar kormány lépéseivel kapcsolatos nemzetközi rágalomkampány szítása helyett emeljék fel szavukat az erdélyi magyar közösség védelmében". Azt is kérte, "vesse latba befolyását annak érdekében, hogy az MSZP pártcsaládjához tartozó romániai kormányzó erők hagyjanak fel a kisebbségi jogokat korlátozó politikájukkal".
A nyílt levélre közleményben reagált az MSZP EP-delegációját vezető Tabajdi Csaba. Ebben úgy vélte: "Képmutató, hogy azok a magyar jobboldali képviselők aggódnak most a romániai demokrácia és jogállamiság miatt, akiknek kormányát számos európai fórum bírálta és bírálja a mai napig jogtipró, antidemokratikus politikája miatt."
Megismételte, hogy a romániai "magyar nemzeti közösség helyzetét érintő problémák megvitatására az Európai Parlamentben működő nemzeti kisebbségügyi intergroup június 14-i ülésén nyílt lehetőség", de ezen "a Fidesz részéről csak Schöpflin György volt jelen", és "egyetlen fideszes képviselő sem szólalt fel az erdélyi magyarság jogainak védelmében". "Honnan veszik az erkölcsi alapot a megszólaláshoz a fideszes képviselők, ha magyarságvédelem helyett pártpolitikát folytatnak?" - áll a közleményben.
Nyilatkozatot adott ki a Fideszt és a KDNP-t is tagjai között tudó Európai Néppárt elnöke, Wilfried Martens is, aki súlyos aggodalmait fejezte ki a legutóbbi romániai fejlemények miatt. Hangoztatta, hogy Victor Ponta miniszterelnöknek "azonnal fel kell hagynia az elfogadhatatlan gyakorlatokkal, amelyeket az Európai Unió egyik országában sem tűrhetnek el".
Martens felszólította az európai szocialista pártszövetséget (ESZP) és a liberális pártok európai szövetségét (ELDR), hogy foglaljanak állást nyilvánosan a tagpártjaik által elkövetett "törvénytelenségek és hatalmi visszaélések" ellen. Jelezte azt is, hogy a néppárt szoros figyelemmel követi a helyzetet.
Joseph Daul, a néppárt EP-frakciójának vezetője a most hivatalba lépett ciprusi EU-elnökséggel kapcsolatos közleményében ugyancsak kitért erre a témára. Azt kérte az új elnökségtől, hogy tartsa rajta a szemét a romániai fejleményeken.
Emlékeztetett, hogy előző nap Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi felelőse is mély aggodalmát fejezte ki "a román alkotmánybíróság függetlensége elleni támadások miatt".
Reding szóvivője is megerősítette szerdán Brüsszelben, hogy a biztos álláspontja szerint a független, jól működő igazságügyi rendszer alapfeltétele a kölcsönös bizalomnak az európai igazságügyi szektorban.
Daul azt kérte, hogy a brüsszeli bizottság is foglalkozzon a témával, a ciprusi elnökség pedig szintén kövesse kiemelt figyelemmel, biztosítandó, hogy a romániai helyzet nem akadályozza az elkövetkező hat hónap munkáját.
MTI
2012. július 12.
Az Európai Parlament magyar néppárti delegációja (Fidesz-KDNP) szerint az MSZP-s EP-delegáció "pártpolitikai érdekekből tudatosan igyekszik összemosni a romániai és a magyarországi viszonyokat".
Az MSZP-s EP-képviselők előző nap nyilvánosságra hozott nyílt levelére reagáló brüsszeli közleményében a néppárti delegáció egyebek között azt írta: "Ezúton emlékeztetnénk a szocialista EP-képviselőket: Romániában a balliberális átmeneti kormány sürgősségi kormányrendeletekkel, a közjogi intézmények elleni intézett totális politikai támadással, a román törvényekkel és alkotmánnyal szemben hajt végre puccsot. Magyarországon ezzel szemben demokratikus választások során, kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány hoz meg a rendszerváltás óta halogatott intézkedéseket az ország megújítása érdekében, összhangban annak alkotmányos rendszerével, közjogi hagyományaival és törvényeivel. Ezúton felszólítjuk a szocialista EP-képviselőket: Hagyjanak fel ezen újabb hazugságok terjesztésével, a romániai és a magyarországi viszonyok összemosásával!"
A négy MSZP-képviselő előző nap úgy fogalmazott: "Örömteli, hogy a Fidesz a romániai helyzet kapcsán felfedezte magában a demokratát. Nem elegendő azonban, ha a jogállamiság csorbítását, az antidemokratikus intézkedéseket, a független intézmények politikai befolyásolását más országokban sérelmezi. Ami Romániában ellentétes az európai alapértékekkel, az Magyarországon is az. A Ponta-kormány intézkedéseinek bírálatával a Fidesz az Orbán-kormány elmúlt két évben folytatott politikája felett mond ítéletet. Jó lenne, ha a Fidesz felismerését tettek követnék, és az ellenzéki pártokkal, valamint a civil társadalommal való együttműködésben visszavonná a magyar alkotmányos rendszert felforgató, antidemokratikus intézkedéseit."
A válaszközlemény szerint "a Magyar Szocialista Párt 2006-ban a magyar gazdaság valós állapotát eltitkolva, a magyar állampolgárokat becsapva, hazugsággal nyert választásokat. Az öszödi hazugságbeszéd által kiváltott tüntetéseket pedig azonosítószám nélküli rendőrökkel verette szét brutális eszközökkel, ismételten sárba tiporva a magyar polgárok szabadságjogait, emberi méltóságát. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem kér ebből a szocialista demokráciafelfogásból."
A közlemény úgy fogalmazott: "az MSZP 2002-ben a státusztörvény elfogadása után '23 millió román' elözönlésével fenyegetett, 2004-ben a kettős állampolgárság elleni kampányukkal pedig a mai napig tartó sebeket okozott a határon túli magyar közösségekben, majd szétverték a támogatási rendszerüket. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem kér ebből a szocialista nemzetellenes politikából sem."
Kifogásolták azt is, hogy "Mesterházy Attila és Tabajdi Csaba a hátrányos intézkedéseket meg sem említi román párttársaiknak a szocialisták bukaresti gyűlésén, ellenben Magyarországért ott is közösen aggódnak".
Az MSZP előzőleg azért bírálta a néppárti képviselőket, mert miközben "a Tabajdi Csaba elnökletével 2012. június 14-én az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja felhívta a román kormányt, hogy tartózkodjon a magyar közösség kisebbségi jogainak csorbításától", a Fidesz ezen az ülésen "nem emelt szót az erdélyi magyarság képviseletében", és "semmilyen érdemi lépést nem tett érdekükben".
MTI
Az MSZP-s EP-képviselők előző nap nyilvánosságra hozott nyílt levelére reagáló brüsszeli közleményében a néppárti delegáció egyebek között azt írta: "Ezúton emlékeztetnénk a szocialista EP-képviselőket: Romániában a balliberális átmeneti kormány sürgősségi kormányrendeletekkel, a közjogi intézmények elleni intézett totális politikai támadással, a román törvényekkel és alkotmánnyal szemben hajt végre puccsot. Magyarországon ezzel szemben demokratikus választások során, kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány hoz meg a rendszerváltás óta halogatott intézkedéseket az ország megújítása érdekében, összhangban annak alkotmányos rendszerével, közjogi hagyományaival és törvényeivel. Ezúton felszólítjuk a szocialista EP-képviselőket: Hagyjanak fel ezen újabb hazugságok terjesztésével, a romániai és a magyarországi viszonyok összemosásával!"
A négy MSZP-képviselő előző nap úgy fogalmazott: "Örömteli, hogy a Fidesz a romániai helyzet kapcsán felfedezte magában a demokratát. Nem elegendő azonban, ha a jogállamiság csorbítását, az antidemokratikus intézkedéseket, a független intézmények politikai befolyásolását más országokban sérelmezi. Ami Romániában ellentétes az európai alapértékekkel, az Magyarországon is az. A Ponta-kormány intézkedéseinek bírálatával a Fidesz az Orbán-kormány elmúlt két évben folytatott politikája felett mond ítéletet. Jó lenne, ha a Fidesz felismerését tettek követnék, és az ellenzéki pártokkal, valamint a civil társadalommal való együttműködésben visszavonná a magyar alkotmányos rendszert felforgató, antidemokratikus intézkedéseit."
A válaszközlemény szerint "a Magyar Szocialista Párt 2006-ban a magyar gazdaság valós állapotát eltitkolva, a magyar állampolgárokat becsapva, hazugsággal nyert választásokat. Az öszödi hazugságbeszéd által kiváltott tüntetéseket pedig azonosítószám nélküli rendőrökkel verette szét brutális eszközökkel, ismételten sárba tiporva a magyar polgárok szabadságjogait, emberi méltóságát. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem kér ebből a szocialista demokráciafelfogásból."
A közlemény úgy fogalmazott: "az MSZP 2002-ben a státusztörvény elfogadása után '23 millió román' elözönlésével fenyegetett, 2004-ben a kettős állampolgárság elleni kampányukkal pedig a mai napig tartó sebeket okozott a határon túli magyar közösségekben, majd szétverték a támogatási rendszerüket. A Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselőcsoportja nem kér ebből a szocialista nemzetellenes politikából sem."
Kifogásolták azt is, hogy "Mesterházy Attila és Tabajdi Csaba a hátrányos intézkedéseket meg sem említi román párttársaiknak a szocialisták bukaresti gyűlésén, ellenben Magyarországért ott is közösen aggódnak".
Az MSZP előzőleg azért bírálta a néppárti képviselőket, mert miközben "a Tabajdi Csaba elnökletével 2012. június 14-én az Európai Parlament nemzeti kisebbségügyi intergroupja felhívta a román kormányt, hogy tartózkodjon a magyar közösség kisebbségi jogainak csorbításától", a Fidesz ezen az ülésen "nem emelt szót az erdélyi magyarság képviseletében", és "semmilyen érdemi lépést nem tett érdekükben".
MTI
2012. július 27.
A nemzeti oldal erősödése
A magyar kormányfő bejelentései a választási feliratkozásról, valamint a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás általánossá tételéről már az első perctől kezdve élénk politikai érdeklődést keltettek. Nem véletlenül. Mindkét változás szemmel látható, és fontos lépés lehet a „szavazófülkék forradalma” vívmányainak megerősítésében. Mert nem másról van szó, mint arról, hogy ami más országokban természetes állapot, az legyen a Kárpát-medencében élő magyar közösségekben is az. Legyen a nemzeti erőknek olyan tartós és széleskörű befolyása a nemzet sorsának alakulására, mint amilyen a Fidesz-KDNP választási szövetség kétharmados győzelmét követően 2010-ben kialakult. A nemzet egészének érdeke, hogy a magyar országgyűlésben való jelenlétért küzdjön annyi párt, amennyit a nemzet politikai értelemben el tud tartani, de soha többé ne alakulhasson ki a nemzeti érdekeket mellőző többség, mint ahogy az megtörtént a 2002-2010-es időszakban.
Látott már valaki angol, német, japán ellenzéki politikusokat, akik támogatást kérve a nemzetközi politikai színtérre viszik ki a gondjaikat, amelyeket a nemzeti parlamentekben nem tudnak a saját javukra eldönteni? A cél az, hogy ne akadjanak külső érdekeket szimpatizáló képviselők a magyar parlamentben sem. Vagy legalább ne legyenek sokan. Hogy a nemzet egészének érdekét a magyar törvényhozásban semmi és senki se írhassa felül.
Ami nemzeti érdek Magyarországon belül, az legyen közös nemzeti érdek a külhoni magyar kisebbségi közösségekben is. Mert nemcsak Magyarország tartozik felelősséggel a kisebbségi közösségeiért, hanem azok is felelősséggel viseltetnek az anyaország iránt.
Mind a választási feliratkozás, mind a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége azon túlmenően, hogy reális, kézzelfogható értékké, lehetőséggé teszi a kettős állampolgárságot, alkalmas lehet egy másik fontos cél elérésére is.
A kisebbségi többpártrendszerekben máig megoldatlan kérdés, hogy kinek van igaza, kit kell, vagy kit érdemes Budapestről támogatni. A rendszerváltás óta, a magyarországi politikai eliten belül nem alakult ki egységes mérce arra vonatkozólag, mi az a közös nemzeti érdek, amely mentén sor kerülhet, ha szükség van rá, a differenciálódásra, vagy éppen a (választási) összefogásra.
A napokban többedszer lehetünk tanúi annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői akárcsak Péter, a Biblia szerint Jézus tanítványa a kakaskukorékolás előtt, ha nem is harmadszor, de másodszor tagadták meg mesterüket a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).
Nem arra van szükség, hogy az egypártok vezetői a budapesti kormányváltás után maguk is váltsanak. S azt akivel „mindig meg lehetett egyezni”, most magával a politikai váltással tagadják meg. Nem, a politikai hűség akkor sem lehet mérce, ha különben létezik. A szélkakas-féle viselkedés még kevésbé.
A választási feliratkozás és a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége, ha a hazai és a nemzetközi ügyeletesek ellenkezése dacára valóra válik, újabb lépés lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) tartalmi gazdagodása felé. Úgy is, hogy elhárulnak a legmagasabb akadályok a magyarországi parlamenti választásokban való részvétel, a nemzet közjogi integrációjának e fontos megnyilvánulása elől. Meg úgy is, hogy a feliratkozás és a magyar állami választói névjegyzékre egyben lakmuszként jelezheti, ki az, aki csak szóban áll ki a nemzeti integráció mellett. S ki tartja a helyi hatalommal fennálló együttműködésére nézve „kockázatosnak”, kompromittálónak, hogy a kettős állampolgárság számára haszonnal járó felvételén túl részt vegyen, mondjuk a magyar parlamenti választások nemzettársai soraiban történő népszerűsítésében.
Száz szónak is egy a vége. A választási feliratkozás újabb nemzeti színvallás, nem különben a levélben való szavazás, ami az adott esetben szintén felér a nemzeti hovatartozás megvallásával, a magyar kormány részéről nem más, mint újabb fontos lépés a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai és közjogi integrációja, s a kisebbségi autonómiaigény nemzetközi megjelenítése felé.
Legvégül: a választási feliratkozás és a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége, a választási jog intézményeként, hozzájárulhat a magyarországi politikai ellentétek elsimulásához. Nem áll-e vajon minden magyarországi pártnak érdekében – azoknak is, akik most kézzel-lábbal hadakoznak ellene – hogy programjaikban és politikájukban előtérbe helyezzék a tényleges nemzeti érdekeket? Reméljük, hogy igen.
VMDP Hírlevél
A magyar kormányfő bejelentései a választási feliratkozásról, valamint a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás általánossá tételéről már az első perctől kezdve élénk politikai érdeklődést keltettek. Nem véletlenül. Mindkét változás szemmel látható, és fontos lépés lehet a „szavazófülkék forradalma” vívmányainak megerősítésében. Mert nem másról van szó, mint arról, hogy ami más országokban természetes állapot, az legyen a Kárpát-medencében élő magyar közösségekben is az. Legyen a nemzeti erőknek olyan tartós és széleskörű befolyása a nemzet sorsának alakulására, mint amilyen a Fidesz-KDNP választási szövetség kétharmados győzelmét követően 2010-ben kialakult. A nemzet egészének érdeke, hogy a magyar országgyűlésben való jelenlétért küzdjön annyi párt, amennyit a nemzet politikai értelemben el tud tartani, de soha többé ne alakulhasson ki a nemzeti érdekeket mellőző többség, mint ahogy az megtörtént a 2002-2010-es időszakban.
Látott már valaki angol, német, japán ellenzéki politikusokat, akik támogatást kérve a nemzetközi politikai színtérre viszik ki a gondjaikat, amelyeket a nemzeti parlamentekben nem tudnak a saját javukra eldönteni? A cél az, hogy ne akadjanak külső érdekeket szimpatizáló képviselők a magyar parlamentben sem. Vagy legalább ne legyenek sokan. Hogy a nemzet egészének érdekét a magyar törvényhozásban semmi és senki se írhassa felül.
Ami nemzeti érdek Magyarországon belül, az legyen közös nemzeti érdek a külhoni magyar kisebbségi közösségekben is. Mert nemcsak Magyarország tartozik felelősséggel a kisebbségi közösségeiért, hanem azok is felelősséggel viseltetnek az anyaország iránt.
Mind a választási feliratkozás, mind a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége azon túlmenően, hogy reális, kézzelfogható értékké, lehetőséggé teszi a kettős állampolgárságot, alkalmas lehet egy másik fontos cél elérésére is.
A kisebbségi többpártrendszerekben máig megoldatlan kérdés, hogy kinek van igaza, kit kell, vagy kit érdemes Budapestről támogatni. A rendszerváltás óta, a magyarországi politikai eliten belül nem alakult ki egységes mérce arra vonatkozólag, mi az a közös nemzeti érdek, amely mentén sor kerülhet, ha szükség van rá, a differenciálódásra, vagy éppen a (választási) összefogásra.
A napokban többedszer lehetünk tanúi annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetői akárcsak Péter, a Biblia szerint Jézus tanítványa a kakaskukorékolás előtt, ha nem is harmadszor, de másodszor tagadták meg mesterüket a Magyar Szocialista Pártot (MSZP).
Nem arra van szükség, hogy az egypártok vezetői a budapesti kormányváltás után maguk is váltsanak. S azt akivel „mindig meg lehetett egyezni”, most magával a politikai váltással tagadják meg. Nem, a politikai hűség akkor sem lehet mérce, ha különben létezik. A szélkakas-féle viselkedés még kevésbé.
A választási feliratkozás és a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége, ha a hazai és a nemzetközi ügyeletesek ellenkezése dacára valóra válik, újabb lépés lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER) tartalmi gazdagodása felé. Úgy is, hogy elhárulnak a legmagasabb akadályok a magyarországi parlamenti választásokban való részvétel, a nemzet közjogi integrációjának e fontos megnyilvánulása elől. Meg úgy is, hogy a feliratkozás és a magyar állami választói névjegyzékre egyben lakmuszként jelezheti, ki az, aki csak szóban áll ki a nemzeti integráció mellett. S ki tartja a helyi hatalommal fennálló együttműködésére nézve „kockázatosnak”, kompromittálónak, hogy a kettős állampolgárság számára haszonnal járó felvételén túl részt vegyen, mondjuk a magyar parlamenti választások nemzettársai soraiban történő népszerűsítésében.
Száz szónak is egy a vége. A választási feliratkozás újabb nemzeti színvallás, nem különben a levélben való szavazás, ami az adott esetben szintén felér a nemzeti hovatartozás megvallásával, a magyar kormány részéről nem más, mint újabb fontos lépés a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai és közjogi integrációja, s a kisebbségi autonómiaigény nemzetközi megjelenítése felé.
Legvégül: a választási feliratkozás és a külhoni magyarok esetében a levélben szavazás lehetősége, a választási jog intézményeként, hozzájárulhat a magyarországi politikai ellentétek elsimulásához. Nem áll-e vajon minden magyarországi pártnak érdekében – azoknak is, akik most kézzel-lábbal hadakoznak ellene – hogy programjaikban és politikájukban előtérbe helyezzék a tényleges nemzeti érdekeket? Reméljük, hogy igen.
VMDP Hírlevél
2012. augusztus 1.
A fontossági sorrend
Az elmúlt hétvége legfontosabb nemzetpolitikai eseménye – és furcsamód némiképp háttérbe szorult híre – az volt, hogy a magyar miniszterelnök pénteken este Tusnádfürdőn határon túli magyar szervezetek vezetőivel egyeztetett a kormányzás eddig eltelt időszakának nemzetpolitikai eredményeiről és a következő két év tennivalóiról. Az egyeztetés híre vélhetően azért nem érte el a Kárpát-medencében sajnos mindmáig domináns balliberális média ingerküszöbét, mert a tanácskozáson – amelyen részt vett a magyar kormány részéről a miniszterelnök és helyettese, valamint a külügyi államtitkár – nem volt jelen RMDSZ-képviselő. A magyar miniszterelnök külön megbeszélést is folytatott a Fidesz stratégiai partnere, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőségével, megerősítetve e szövetséget a jövőre nézve, elejét véve azoknak az alattomos spekulációknak, amelyek szerint a magyar kormány az RMDSZ felkarolását tervezi. A Tusványos szokásos szombat délelőtti záró fórumán aztán Orbán Viktor – diplomatikusan ugyan, de félremagyarázhatatlanul – nyilvánosan is leszögezte: neki magyar miniszterelnökként minden határon túli magyarral jóba kell lennie és jóba is szeretne lenni, ám partnernek és barátnak azokat tekinti, akik következetesen harcolnak olyan nemzetpolitikai célokért, amelyeket a Fidesz-KDNP és kormánya is magáénak vall. E körben egyedül az EMNP-t említette, amelynek nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-szel szemben sikerre vinni a jó ügyeket. Orbán csakis a polgári-nemzeti jobboldalt tartja e küzdelem elszánt folytatójának, határon innen és túl. Magyar kormányfőként tiszteletben tartja ugyan a kisebbségben élő magyar közösségek politikai opcióit, a folyton az RMDSZ-re szavazókéit is, de érett és felelős döntésre sarkallja őket, vagy épp nem döntésre, ha az az általános nemzeti érdek. Ezzel ismét csak az RMDSZ-t marasztalta el, mert ez volt az egyedüli magyar párt, amely arra biztatta az erdélyi magyarokat, hogy vegyenek részt a másnapi – azaz a tegnapelőtti – referendumon, s ezzel járuljanak hozzá a jelenlegi román államfő puccsszerű eltávolításához. A bukaresti parlament magyar pártja amúgy hiába mozgósította állítólagos választóit és szimpatizánsait a magyarlakta vidékeken, épp ott volt a legalacsonyabb a részvétel, s bár csak pár percenten múlott, de a népszavazás érvénytelenné vált. Az RMDSZ kudarca – amelyet két napja próbálnak Kelemen Hunorék megmagyarázni – persze ismét maga után vonta a román nacionalisták őrjöngését, akik szerint az erdélyi magyarok inkább Orbánra és Tőkésre hallgatnak, mint a tulipános „reálpolitikára”. Pedig hát nem a magyar nemzetiségű szavazók távolmaradása tartja meg hivatalában Traian Băsescut, hanem annak a tízmillió románnak a passzivitása, akik szintén helytelenítették, hogy több mint százmillió lejnyit – számítsuk ide a kampányra pocsékolt pénzt is – csak úgy kidob az ablakon a Ponta-kormány referendumosdit játszva.
Dénes László
Székelyhon.ro
Az elmúlt hétvége legfontosabb nemzetpolitikai eseménye – és furcsamód némiképp háttérbe szorult híre – az volt, hogy a magyar miniszterelnök pénteken este Tusnádfürdőn határon túli magyar szervezetek vezetőivel egyeztetett a kormányzás eddig eltelt időszakának nemzetpolitikai eredményeiről és a következő két év tennivalóiról. Az egyeztetés híre vélhetően azért nem érte el a Kárpát-medencében sajnos mindmáig domináns balliberális média ingerküszöbét, mert a tanácskozáson – amelyen részt vett a magyar kormány részéről a miniszterelnök és helyettese, valamint a külügyi államtitkár – nem volt jelen RMDSZ-képviselő. A magyar miniszterelnök külön megbeszélést is folytatott a Fidesz stratégiai partnere, az Erdélyi Magyar Néppárt vezetőségével, megerősítetve e szövetséget a jövőre nézve, elejét véve azoknak az alattomos spekulációknak, amelyek szerint a magyar kormány az RMDSZ felkarolását tervezi. A Tusványos szokásos szombat délelőtti záró fórumán aztán Orbán Viktor – diplomatikusan ugyan, de félremagyarázhatatlanul – nyilvánosan is leszögezte: neki magyar miniszterelnökként minden határon túli magyarral jóba kell lennie és jóba is szeretne lenni, ám partnernek és barátnak azokat tekinti, akik következetesen harcolnak olyan nemzetpolitikai célokért, amelyeket a Fidesz-KDNP és kormánya is magáénak vall. E körben egyedül az EMNP-t említette, amelynek nem lesz könnyű dolga az RMDSZ-szel szemben sikerre vinni a jó ügyeket. Orbán csakis a polgári-nemzeti jobboldalt tartja e küzdelem elszánt folytatójának, határon innen és túl. Magyar kormányfőként tiszteletben tartja ugyan a kisebbségben élő magyar közösségek politikai opcióit, a folyton az RMDSZ-re szavazókéit is, de érett és felelős döntésre sarkallja őket, vagy épp nem döntésre, ha az az általános nemzeti érdek. Ezzel ismét csak az RMDSZ-t marasztalta el, mert ez volt az egyedüli magyar párt, amely arra biztatta az erdélyi magyarokat, hogy vegyenek részt a másnapi – azaz a tegnapelőtti – referendumon, s ezzel járuljanak hozzá a jelenlegi román államfő puccsszerű eltávolításához. A bukaresti parlament magyar pártja amúgy hiába mozgósította állítólagos választóit és szimpatizánsait a magyarlakta vidékeken, épp ott volt a legalacsonyabb a részvétel, s bár csak pár percenten múlott, de a népszavazás érvénytelenné vált. Az RMDSZ kudarca – amelyet két napja próbálnak Kelemen Hunorék megmagyarázni – persze ismét maga után vonta a román nacionalisták őrjöngését, akik szerint az erdélyi magyarok inkább Orbánra és Tőkésre hallgatnak, mint a tulipános „reálpolitikára”. Pedig hát nem a magyar nemzetiségű szavazók távolmaradása tartja meg hivatalában Traian Băsescut, hanem annak a tízmillió románnak a passzivitása, akik szintén helytelenítették, hogy több mint százmillió lejnyit – számítsuk ide a kampányra pocsékolt pénzt is – csak úgy kidob az ablakon a Ponta-kormány referendumosdit játszva.
Dénes László
Székelyhon.ro
2012. augusztus 11.
A határon túliak választójoga: román tanulságok
A kárpát-medencei magyar közbeszédet továbbra is visszatérő rendszerességgel megmozgatja az anyaországon kívül élő kisebbségi magyarok számára biztosított könnyített honosítás, illetve az ezzel járó választójog lehetősége. Bár az ezek bevezetésével kapcsolatos kérdések túlnyomó többségére a magyar kormány – saját világnézeti meggyőződéseit követve – már válaszokat adott, mégis búvópatakként bukkannak elő a két intézkedés időszerűségét, hasznosságát vagy épp veszélyességét firtató kérdések.
Azt azonban szinte senki nem veszi észre, hogy ezek a még mindig hatalmas érzelmi energiákat megmozgató viták teljesen tárgytalanok. Az említett intézkedéseket már jó ideje bevezették, hogy ezt jól tették-e vagy sem, az már teljesen jelentéktelen dilemma. Ehelyett a gyakorlatba ültetés nyomán előálló kihívásokra és azok kezelésére kellene összpontosítani, és ebben nagy segítségre lehetnek Románia tapasztalatai.
1. A 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány egyik legelső gesztusa a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése volt, amelynek eredményekét 2011 januárja óta már félmillió kisebbségben élő magyar igényelt anyaországi állampolgárságot. A tavalyi év decemberében az új kettős állampolgárok szavazati jogáról is döntött a T. Ház, a döntés értelmében a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező külhoni állampolgárok ezentúl az országos pártlistára adhatják le voksaikat. Az azóta eltelt bő fél évben a választások lebonyolítását érintő néhány infrastrukturális kérdésre is fény derült.
A választójog kiterjesztése előtt a Kitekintő.hu is foglalkozott az intézkedés előnyeivel és hátrányaival, meglátásunk szerint a lehetséges veszélyek sokkal fajsúlyosabbak lehetnek, mint a pozitív hozadékok. Ezt támasztották alá az addig megjelent közvélemény-kutatások is, amelyek elárulták, a megkérdezettek többsége nem néz jó szemmel a külhoni magyarok szavazati jogára. Egy jól működő demokráciában azonban a kormánynak nem kell a közvélemény-kutatások szerint kormányoznia, hanem saját meggyőződése szerint kell a közjót szolgálnia, és ez történt a szóban forgó kérdés kapcsán is. A tavaly decemberi parlamenti döntés után már nem azon kell rágódni, hogy vajon jó-e az elhatározás vagy sem, hanem azon, hogyan is lehet a legtöbbet kihozni az egészből, és hogyan lehet minimalizálni a fennálló veszélyeket.
2. A magyar nemzetpolitika döntéshozói szerint mind a kettős állampolgárság, mind pedig a szavazati jog tekintetében a magyar kabinet közelről követte a román gyakorlatot. Románia már a kilencvenes évek óta biztosít könnyített honosítási lehetőséget a Moldovában élő román etnikumú egyének számára, ezzel együtt pedig a külhoni voksolás lehetőségét is megnyitotta. Így mindkét intézkedés szempontjából jóval Magyarország előtt jár, az évek során pedig rengeteg tapasztalatot is felhalmozott. A külhoni választójog körül szinte éves rendszerességgel botrányok és viták alakulnak ki Bukarestben, ezek pedig értékes tanulságokkal szolgálhatnak a budapesti politikum számára.
Függetlenül attól, hogy rendelkezik-e állandó lakhellyel az ország területén, Románia minden állampolgára jogosult leadni voksát a parlamenti és elnökválasztáson, illetve a különböző népszavazásokon. A külföldön tartózkodó állampolgárok a külképviseletek mellett különböző civil szerveződések révén létrehozott, közösségi házakban, templomokban, de akár vendéglőkben berendezett „magánkörzetekben” fejezhetik ki preferenciáikat. Az elmúlt években hasonló magánkörzeteket nyitottak Moldovában, de Olaszországban és Spanyolországban is, ahol a román vendégmunkások hatalmas száma lehetetlenné tette volna a választások külképviseleteken való lebonyolítását. Az ilyen meglehetősen improvizatív megoldások igen rosszat tesznek a voksolási folyamat hitelességének, a csalások és visszaélések vádja minden forduló alkalmával felmerül. Az elmúlt években heves vita folyt a levélben való szavazás meghonosításáról, ám erről azóta sem született meg a szükséges politikai konszenzus. A szavazás lebonyolítása tekintetében úgy tűnik a magyar kormányzat tanult román kollégái hibáiból. A július végén lezajlott Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Gulyás Gergely országgyűlési képviselő is úgy nyilatkozott, elvetik a különböző improvizált szavazókörzetek létrehozásának lehetőségét, és leginkább a levélben és interneten keresztül való voksolásra összpontosítanak. Ez utóbbiak kétségkívül mind hozzáférés, mind pedig biztonság szempontjából felsőbbrendűek a Bukarest által alkalmazott módszereknél.
3. Az infrastrukturális bonyodalmak sötét árnyékot vethetnek az egész folyamatra, és komoly politikai ellentétekre adhat okot, szembeállítva a külhoni és az anyaországi állampolgárokat. A legnagyobb veszélyt azonban mégsem ez, hanem az egész külhoni-anyaországi választóvonal átpolitizálása jelentheti. Amennyiben ez bekövetkezik, a határokon túl élő állampolgárok érdekei rövidtávú pártérdekeknek rendelődnek alá, és ez komolyan roncsolhatja mind az anyaországi társadalom, mind pedig az „össznemzet” szövetét.
Romániában politikai közhellyé vált, hogy a Moldovában és Nyugat-Európában élő románok Traian Băsescu államfőt és a körülötte álló européer és nyugatos jobboldali erőket támogatják. A 2009-es elnökválasztások során a külhoni szavazatok juttatták második mandátumához Băsescut szociáldemokrata ellenfelével, Mircea Geoanával szemben. Akkor több vezető baloldali politikus is kétségbe vonta a külföldön élő románok jogát, hogy beleszóljanak az ország belpolitikájába. Az államfőellenes pólus azóta mindent megtett azért, hogy akadályozza a külhoni román állampolgárokat voksaik leadásában.
A jelenleg dúló román belpolitikai válságban is központi szerepet kaptak a határokon túl élő román állampolgárok. Mint ismeretes, a július 29-én megrendezett, az államfő lemondatásáról szóló referendumon nem jelent meg a választásra jogosult személyek ötven százaléka, és ezért procedurális értelemben a népszavazás érvénytelen. Így Traian Băsescu visszatérhet hivatalába, bár a leadott szavazatok több mint nyolcvan százaléka a távozását sürgette.
Az alkotmánybíróság szeptember közepéig napolta a referendum érvényességének megállapítását, a kormányzó baloldali pártszövetség pedig megpróbálja meggyőzni a taláros testületet és a közvéleményt arról, hogy a valóságban létező választók több mint fele az urnák elé járult, s így a népszavazás érvényes. Érvelésük fő pillére, hogy az országhatárokon kívül élő románokat nem kell beszámítani az érvényességi küszöb megállapításához, hiszen ha őket kizárják az össznépesség számából, úgy tényleg átlépésre kerülhet az ötven százalékos határ.
Magyarország esetében is fennállhat a törésvonal átpolitizálása. A magyar baloldal szintén szkeptikusan tekint a határon túli szavazókra, hiszen jogosan úgy ítéli meg, a jobboldali Fidesz söpörné be a voksok zömét. A választójog kiterjesztése azonban lehetőséget ad a baloldali pártoknak, hogy leküzdjék hátrányos megítélésüket, és új, hiteles, illetve meggyőző üzenetet fogalmazzanak meg a külhoni magyarok számára. Amennyiben azonban a Fidesz-KDNP pártszövetségnek sikerül teljesen monopolizálnia a kisebbségi magyarok szavazatát, úgy elkerülhetetlenné válik a külhoni-anyaországi törésvonal átpolitizálása, az pedig a 2004-es kettős állampolgársági népszavazáshoz hasonló sebeket üthet határon innen és túl egyaránt.
4. Romániában eddig nem volt erre példa, ám más hasonló helyzetű országokban megtörtént már, hogy az anyaországi belpolitika vált egy-egy külhoni szervezet rabjává. Ez már Magyarországon sem újdonság, hiszen a már említett ominózus 2004-es népszavazás kapcsán az egész magyar pártpaletta került kényszerpályára egy diaszpóra-szervezet, a Magyarok Világszövetségének radikális politikája miatt. A választójog kiterjesztésével egy ehhez hasonló forgatókönyvnek a valószínűsége is megugorhat, habár jelen pillanatban nincsenek erre utaló jelek.
5. A határon túliak szavazati jogának kérdésének továbbra is a magyar nemzetpolitikai viták központjában kell maradnia. Mindazonáltal nem érdemes intellektuális energiákat fecsérelni az intézkedés hasznosságának vagy értelmének megkérdőjelezésébe. Az elkövetkező időszakban a közgondolkodásnak arra kell fokuszálnia, hogy a legtöbbet kihozza az egész helyzetből, és ezért érdemes ezután is figyelni a romániai tapasztalatokra. Ezek azt mutatják, választójog kiterjesztése után el kell kerülni azt, hogy a külhoni magyarok az anyaországi belpolitika foglyaivá váljanak, de egyaránt azt is, hogy az anyaországi belpolitika váljon egy-egy radikálisabb külhoni szervezet játékszerévé. Pap Szilárd István
kitekinto.hu
Erdély.ma
A kárpát-medencei magyar közbeszédet továbbra is visszatérő rendszerességgel megmozgatja az anyaországon kívül élő kisebbségi magyarok számára biztosított könnyített honosítás, illetve az ezzel járó választójog lehetősége. Bár az ezek bevezetésével kapcsolatos kérdések túlnyomó többségére a magyar kormány – saját világnézeti meggyőződéseit követve – már válaszokat adott, mégis búvópatakként bukkannak elő a két intézkedés időszerűségét, hasznosságát vagy épp veszélyességét firtató kérdések.
Azt azonban szinte senki nem veszi észre, hogy ezek a még mindig hatalmas érzelmi energiákat megmozgató viták teljesen tárgytalanok. Az említett intézkedéseket már jó ideje bevezették, hogy ezt jól tették-e vagy sem, az már teljesen jelentéktelen dilemma. Ehelyett a gyakorlatba ültetés nyomán előálló kihívásokra és azok kezelésére kellene összpontosítani, és ebben nagy segítségre lehetnek Románia tapasztalatai.
1. A 2010-ben hivatalba lépett második Orbán-kormány egyik legelső gesztusa a magyar állampolgárság határokon túlra való kiterjesztése volt, amelynek eredményekét 2011 januárja óta már félmillió kisebbségben élő magyar igényelt anyaországi állampolgárságot. A tavalyi év decemberében az új kettős állampolgárok szavazati jogáról is döntött a T. Ház, a döntés értelmében a Magyarországon állandó lakhellyel nem rendelkező külhoni állampolgárok ezentúl az országos pártlistára adhatják le voksaikat. Az azóta eltelt bő fél évben a választások lebonyolítását érintő néhány infrastrukturális kérdésre is fény derült.
A választójog kiterjesztése előtt a Kitekintő.hu is foglalkozott az intézkedés előnyeivel és hátrányaival, meglátásunk szerint a lehetséges veszélyek sokkal fajsúlyosabbak lehetnek, mint a pozitív hozadékok. Ezt támasztották alá az addig megjelent közvélemény-kutatások is, amelyek elárulták, a megkérdezettek többsége nem néz jó szemmel a külhoni magyarok szavazati jogára. Egy jól működő demokráciában azonban a kormánynak nem kell a közvélemény-kutatások szerint kormányoznia, hanem saját meggyőződése szerint kell a közjót szolgálnia, és ez történt a szóban forgó kérdés kapcsán is. A tavaly decemberi parlamenti döntés után már nem azon kell rágódni, hogy vajon jó-e az elhatározás vagy sem, hanem azon, hogyan is lehet a legtöbbet kihozni az egészből, és hogyan lehet minimalizálni a fennálló veszélyeket.
2. A magyar nemzetpolitika döntéshozói szerint mind a kettős állampolgárság, mind pedig a szavazati jog tekintetében a magyar kabinet közelről követte a román gyakorlatot. Románia már a kilencvenes évek óta biztosít könnyített honosítási lehetőséget a Moldovában élő román etnikumú egyének számára, ezzel együtt pedig a külhoni voksolás lehetőségét is megnyitotta. Így mindkét intézkedés szempontjából jóval Magyarország előtt jár, az évek során pedig rengeteg tapasztalatot is felhalmozott. A külhoni választójog körül szinte éves rendszerességgel botrányok és viták alakulnak ki Bukarestben, ezek pedig értékes tanulságokkal szolgálhatnak a budapesti politikum számára.
Függetlenül attól, hogy rendelkezik-e állandó lakhellyel az ország területén, Románia minden állampolgára jogosult leadni voksát a parlamenti és elnökválasztáson, illetve a különböző népszavazásokon. A külföldön tartózkodó állampolgárok a külképviseletek mellett különböző civil szerveződések révén létrehozott, közösségi házakban, templomokban, de akár vendéglőkben berendezett „magánkörzetekben” fejezhetik ki preferenciáikat. Az elmúlt években hasonló magánkörzeteket nyitottak Moldovában, de Olaszországban és Spanyolországban is, ahol a román vendégmunkások hatalmas száma lehetetlenné tette volna a választások külképviseleteken való lebonyolítását. Az ilyen meglehetősen improvizatív megoldások igen rosszat tesznek a voksolási folyamat hitelességének, a csalások és visszaélések vádja minden forduló alkalmával felmerül. Az elmúlt években heves vita folyt a levélben való szavazás meghonosításáról, ám erről azóta sem született meg a szükséges politikai konszenzus. A szavazás lebonyolítása tekintetében úgy tűnik a magyar kormányzat tanult román kollégái hibáiból. A július végén lezajlott Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és Gulyás Gergely országgyűlési képviselő is úgy nyilatkozott, elvetik a különböző improvizált szavazókörzetek létrehozásának lehetőségét, és leginkább a levélben és interneten keresztül való voksolásra összpontosítanak. Ez utóbbiak kétségkívül mind hozzáférés, mind pedig biztonság szempontjából felsőbbrendűek a Bukarest által alkalmazott módszereknél.
3. Az infrastrukturális bonyodalmak sötét árnyékot vethetnek az egész folyamatra, és komoly politikai ellentétekre adhat okot, szembeállítva a külhoni és az anyaországi állampolgárokat. A legnagyobb veszélyt azonban mégsem ez, hanem az egész külhoni-anyaországi választóvonal átpolitizálása jelentheti. Amennyiben ez bekövetkezik, a határokon túl élő állampolgárok érdekei rövidtávú pártérdekeknek rendelődnek alá, és ez komolyan roncsolhatja mind az anyaországi társadalom, mind pedig az „össznemzet” szövetét.
Romániában politikai közhellyé vált, hogy a Moldovában és Nyugat-Európában élő románok Traian Băsescu államfőt és a körülötte álló européer és nyugatos jobboldali erőket támogatják. A 2009-es elnökválasztások során a külhoni szavazatok juttatták második mandátumához Băsescut szociáldemokrata ellenfelével, Mircea Geoanával szemben. Akkor több vezető baloldali politikus is kétségbe vonta a külföldön élő románok jogát, hogy beleszóljanak az ország belpolitikájába. Az államfőellenes pólus azóta mindent megtett azért, hogy akadályozza a külhoni román állampolgárokat voksaik leadásában.
A jelenleg dúló román belpolitikai válságban is központi szerepet kaptak a határokon túl élő román állampolgárok. Mint ismeretes, a július 29-én megrendezett, az államfő lemondatásáról szóló referendumon nem jelent meg a választásra jogosult személyek ötven százaléka, és ezért procedurális értelemben a népszavazás érvénytelen. Így Traian Băsescu visszatérhet hivatalába, bár a leadott szavazatok több mint nyolcvan százaléka a távozását sürgette.
Az alkotmánybíróság szeptember közepéig napolta a referendum érvényességének megállapítását, a kormányzó baloldali pártszövetség pedig megpróbálja meggyőzni a taláros testületet és a közvéleményt arról, hogy a valóságban létező választók több mint fele az urnák elé járult, s így a népszavazás érvényes. Érvelésük fő pillére, hogy az országhatárokon kívül élő románokat nem kell beszámítani az érvényességi küszöb megállapításához, hiszen ha őket kizárják az össznépesség számából, úgy tényleg átlépésre kerülhet az ötven százalékos határ.
Magyarország esetében is fennállhat a törésvonal átpolitizálása. A magyar baloldal szintén szkeptikusan tekint a határon túli szavazókra, hiszen jogosan úgy ítéli meg, a jobboldali Fidesz söpörné be a voksok zömét. A választójog kiterjesztése azonban lehetőséget ad a baloldali pártoknak, hogy leküzdjék hátrányos megítélésüket, és új, hiteles, illetve meggyőző üzenetet fogalmazzanak meg a külhoni magyarok számára. Amennyiben azonban a Fidesz-KDNP pártszövetségnek sikerül teljesen monopolizálnia a kisebbségi magyarok szavazatát, úgy elkerülhetetlenné válik a külhoni-anyaországi törésvonal átpolitizálása, az pedig a 2004-es kettős állampolgársági népszavazáshoz hasonló sebeket üthet határon innen és túl egyaránt.
4. Romániában eddig nem volt erre példa, ám más hasonló helyzetű országokban megtörtént már, hogy az anyaországi belpolitika vált egy-egy külhoni szervezet rabjává. Ez már Magyarországon sem újdonság, hiszen a már említett ominózus 2004-es népszavazás kapcsán az egész magyar pártpaletta került kényszerpályára egy diaszpóra-szervezet, a Magyarok Világszövetségének radikális politikája miatt. A választójog kiterjesztésével egy ehhez hasonló forgatókönyvnek a valószínűsége is megugorhat, habár jelen pillanatban nincsenek erre utaló jelek.
5. A határon túliak szavazati jogának kérdésének továbbra is a magyar nemzetpolitikai viták központjában kell maradnia. Mindazonáltal nem érdemes intellektuális energiákat fecsérelni az intézkedés hasznosságának vagy értelmének megkérdőjelezésébe. Az elkövetkező időszakban a közgondolkodásnak arra kell fokuszálnia, hogy a legtöbbet kihozza az egész helyzetből, és ezért érdemes ezután is figyelni a romániai tapasztalatokra. Ezek azt mutatják, választójog kiterjesztése után el kell kerülni azt, hogy a külhoni magyarok az anyaországi belpolitika foglyaivá váljanak, de egyaránt azt is, hogy az anyaországi belpolitika váljon egy-egy radikálisabb külhoni szervezet játékszerévé. Pap Szilárd István
kitekinto.hu
Erdély.ma