Lehetett volna MPP-Semjén találkozó
A Magyar Polgári Párt (MPP) vezetői is találkozhattak volna múlt hétvégi erdélyi látogatásán Semjén Zsolt kormányfőhelyettessel, azonban erre objektív okokból nem került sor – közölte tegnap Bálint József, az MPP sepsiszentgyörgyi elnöke.
Mint mondta, Szász Jenő és a párt több mint kétszáz elöljárója, önkormányzati képviselője június 18-án Hargita megyei küldöttgyűlésen vett részt Gyergyóalfaluban, ahol Kubatov Gábor, a Fidesz pártigazgatója tartott előadást a szervezetépítésről.
Az egy hónappal korábban egyeztetett programot az MPP vezetősége nem tudta lemondani. Hozzátette, bár a vendéglátó háromszéki RMDSZ-es elöljárók „piócaként tapadtak” Semjénre, Kovács István Kovászna megyei MPP-s önkormányzati képviselőnek Árkoson sikerült „tartalmas beszélgetést folytatnia” a miniszterelnök-helyettessel. Bálint szerint ha nagyon akarták volna, a párt több vezetője számára is meg tudták volna szervezni a találkozót.
Mint beszámoltunk, az MPP Kolozs megyei vezetősége csalódással és rosszallással vette tudomásul, hogy Semjén programjából kimaradt az MPP országos vezetőségével való találkozás. Csép Sándor elnök és Simon Csaba ügyvezető érthetetlennek és sértőnek nevezte, hogy az MPP-re nem terjedt ki a Kereszténydemokrata Néppárt elnökének figyelme, amikor politikai és társadalmi szervezetek képviselőivel, egyházi vezetőkkel is találkozott.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Toró szerint az EMNT az Orbán-féle nemzeti együttműködés-rendszerben gondolkodik
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke válaszolt a Jobbik EP-képviselőinek közleményére, amelyben Kovács Béla, Morvai Krisztina és Szegedi Csanád EP-képviselők arra szólították fel Tőkés Lászlót, az EMNT vezetőjét, hogy „EP-alelnökként sokkal határozottabban álljon ki az összmagyar érdekekért, mint az utóbbi években tette, amikor például a román hatalom mindenkori magyar hangjával, az erdélyi autonómiát gáncsoló RMDSZ vezetőivel lépett szövetségre”.
A közleményben a szélsőjobboldali párt EP-képviselői azt is tudatták, hogy támogatták Tőkés EP-alelnökké való választását. Toró megköszönte a támogatást, azonban egyértelművé tette: a Tőkés László EP-képviselő és az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Fidesz-KDNP szövetség partnereként az Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerében látja megvalósíthatónak az erdélyi magyarság stratégiai céljait.
Megjegyezte, mind a határok fölötti nemzetegyesítés programeszménye, mind az elszakított nemzetrészek közösségi autonómiája a lehető legteljesebb és legszélesebb körű összefogás szükségességét követeli meg. Emlékeztetett, az EMNT 2009-ben, a „sérelmi politizáláson” és a „szűkkeblű pártpolitikai érdekeken” túllépve, az összefogás útját választották, ennek következtében az erdélyi Magyar Összefogás Listája a 2009-es EP-választásokon a romániai magyarság tényleges lélekszámát meghaladó mértékű (majdnem 9%-os) sikert könyvelhetett el.
„Szeretnénk hinni, hogy a Jobbik képviselői számára fontosabb az együttműködés a Kárpát-medencei magyar ügy hiteles és eredményes képviseletében, mintsem hogy azt alárendeljék vélt vagy valós pártpolitikai érdekeknek. Amennyiben mégis ezt teszik, saját magukat rekesztik ki a nemzeti együttműködés rendszeréből” - sommázott Toró. (hírszerk.)
Transindex.ro

Semjén: a Máérten az vehet részt, aki elfogadja a statútumot
A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) a magyar szervezetek fóruma, aki részt akar venni rajta, annak el kell fogadnia a statútumát - mondta a miniszterelnök-helyettes pénteken a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában.
Semjén Zsolt arra a felvetésre, hogy a - szlovákiai, magyar és szlovák politikusok által alapított, a leendő pozsonyi kormányban valószínűleg szerepet vállaló - Híd-Most párt nem lesz ott a Máérten, azt mondta: ez a Hídon múlik. Ha úgy látja, hogy az identitása a Máért kereteibe belefér, szeretettel látják - mutatott rá. Ha úgy látja a Híd, hogy a speciális identitása ebbe nem fér bele, akkor keresnek más fórumot, ahol a lehető legszorosabban együtt tudnak működni.
A Máértnek megvan a világos statútuma, magyar pártok, politikai szervezetek vesznek részt benne, ez a magyar szervezetek fóruma. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadni a Máért statútumát, amely szerint a szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik önmagukat magyarként definiálják - szögezte le Semjén Zsolt, a KDNP elnöke.
Létfontosságú, hogy a magyar közösségeknek a határon túl olyan politikai szervezeteik legyenek, amelyekben nemcsak "járulékos jegy", hogy érzékenyek a magyar kérdésekre, hanem fundamentumuk, hogy magyarnak vallják magukat - fejtette ki.
Ha feladnák, hogy etnikai pártok is legyenek a határon túl, akkor magyar politikusok ideológiai alapon integrálódnak román, szlovák pártokba, ezzel pedig a magyarság politikai képviselete véget érne - tette hozzá.
Kérdésre válaszolva azt mondta, aktuális politikai kérdésekben most a Híd tudja képviselni jobban a magyarság érdekeit, és reményei szerint ezt sikerrel is fogja tenni. Ehhez minden támogatást megadnak. Hála Istennek, hogy legalább a Híd bejutott - fogalmazott Semjén Zsolt.
A Híddal számtalan más kapcsolattartási lehetőség van - emelte ki, hozzátéve: örülne, ha a Híd a magyar identitását hangsúlyozná, és minél szorosabban együttműködne a magyar kormánnyal.
Teljes tévedés, hogy a Máért döntene a támogatásokról - mondta Semjén Zsolt egy másik kérdésre válaszolva. A Máért politikai egyeztető fórum, amely egyetlen forintról sem rendelkezik; pályázni különböző támogatásokra a Szülőföld Alapnál lehet, amit bárki megtehet - szögezte le a miniszterelnök-helyettes.
MTI

Levél a MÁÉRT eddigi résztvevőihez
MTI) – Semjén Zsolt levélben fordul a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi résztvevőihez, a miniszterelnök-helyettes arra kíváncsi: szükségesnek tartanak-e változtatásokat a szervezetnél, és ha igen, milyen jellegűeket.
A kereszténydemokrata politikus csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a válaszokat és a beérkezett javaslatokat még a nyár folyamán értékelik és elemzik, és ezt követően tartják meg a MÁÉRT-et, illetve a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. A legszélesebb nemzeti együttműködési rendszerben az a helyes, ha az összehívás előtt megkérdezik a MÁÉRT-ben valaha részt vevő szervezeteket, hogy ők hogyan látják, milyen szervezeti változtatásokat szükséges végrehajtani – fogalmazott.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kitért arra, hogy 2004 – a MÁÉRT legutóbbi ülése óta – eltelt hat év, s különböző jelzéseket kaptak határon túlról, illetve a nyugati emigráció szervezeteitől, amelyek javaslatokat, meglátásokat fogalmaztak meg. Példaként említette, milyen széles körű legyen a nyugati magyarság szervezeteinek meghívása. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések miatt döntött úgy, hogy levélben fordul a MÁÉRT-en eddig részt vett szervezetekhez – mondta.
Semjén Zsolt felidézte, hogy a MÁÉRT kitűnően működött 200 novemberéig, ekkor – mint mondta – Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő konfliktusba került a határon túli magyar vezetőkkel a kettős állampolgárság ügyében, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze. A kormánypárti politikus helyesnek tartotta, hogy Szili Katalin (MSZP) házelnöksége idején, ha MÁÉRT nem is volt, de legalább a KMKF működhetett.
Semjén Zsolt ismét megerősítette: elhatározott szándékuk, hogy mindkét szervezetet összehívják, mert működésük nem "vagy-vagy, hanem is-is". Más természetű a határon túli magyar szervezeteket összefogó MÁÉRT, s más a magyar nemzetiségű képviselők fórumát jelentő KMKF – jegyezte meg a KDNP elnöke. Népújság (Marosvásárhely)

Döntöttek a Szülőföld Alap pályázatairól
Megjelentek a Szülőföld Alap 2010. első féléves pályázati döntései a Szülőföld Alap honlapján.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság a következő nyilatkozatot tette közzé a pályázatok elbírálásával kapcsolatban:
Az előző szocialista kormányzat hibájából, mulasztásából nem történt meg a Szülőföld Alap kollégiumainak összehívása, így a határon túli magyar közösségek nyári programjai veszélynek voltak kitéve. A kollégiumok összehívását ezért a lehető legkorábbi időpontra tettük, hogy ezen szervezeteknek ne kelljen a támogatási pénzek hiánya miatt rendezvényeiket lemondaniuk. (A Szülőföld Alap szakmai kollégiumai a 2010 tavaszán meghirdetett pályázati felhívások alapján, a beérkezett pályázatok részletes szakmai vizsgálatát követően 2010. július 1-5. között tartották meg pályázati elbíráló ülésüket.)
A bő egy hónapja megalakult Fidesz-KDNP kormány késlekedés nélkül hozzálátott a nyolc évnyi szocialista-liberális ámokfutás aktuális állapotának fölméréséhez, melynek során a határon túlra menő költségvetési támogatások elképesztő állapotára is fény derült. Nem elég, hogy az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei május végéig elköltötték az idei, határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, de ehhez még gátlástalan módon, a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben.
Ezért átlátható, világos és követhető határon túli támogatáspolitikára van szükség, a jelenlegi kaotikus rendszert pedig meg kell szüntetni. Megnőtt a jelentősége a támogatások szakmailag megalapozott, minél szélesebb körű konszenzuson alapuló elosztásának. Ennek egyik eleme a Szülőföld Alap pályázati rendszerének átvilágítása, amelynek célja többek között a támogatáspolitika korábbi átláthatatlanságából fakadó keresztfinanszírozások kiszűrése, és a hatékonyabb, európai uniós normáknak megfelelő pályázati rendszer bevezetése.
Rendkívül fontos kiemelnünk, hogy a szocialista kormányzat pazarló költekezései- illetve a világgazdasági válság Magyarországra gyakorolt hatása ellenére sikerült a Szülőföld Alap keretét megőriznünk, ezzel is hangsúlyozva a jelenlegi kormányzatnak a határon túli magyarok iránti elkötelezettségét.
Fontos továbbá azt is kiemelnünk, hogy a már említett körülmények ellenére a megmaradt pályázati pénzek több mint fele így is kiosztásra került. Tettük mindezt annak szellemében, hogy a lebonyolításra kerülő nyári rendezvények finanszírozása ne kerüljön veszélybe – zárul a közlemény. Erdély.ma

Lefejezte az erdélyi magyar kultúrát a Szülőföld Alap
Felére csökkentette a Fidesz-kormány a Magyarország határain kívül működő szervezeteknek nyújtott támogatást. A maradék pénz is ott van, csak nem tudni, ki, hogyan és mikor férhet hozzá. Nem ezt ígérték.
Hosszas várakozás után – majdnem három hónap késéssel – döntött a Szülőföld Alap az idei első féléves támogatások ügyében: a döntés felemás. A pályázatok töredékét részben finanszírozták, jelentősebb részét „átütemezésre” hivatkozva elutasították. Az első félévben rendelkezésre álló pénzkeret majdnem fele nem került felhasználásra.
A döntés késésének oka politikai.
Az idei kormányváltás ugyanakkor zajlott, amikor a Szülőföld Alap első féléves döntései meg kellett volna, hogy szülessenek. Az ilyenkor felélénkülő viták elkerülése végett a határozathozatalt a távozók már nem vállalták fel.
Erre fel is szólította a búcsúzó adminisztrációt a kormányzásra készülő Fidesz, pontosabban Cser-Palkovics András 2010. április 29-én figyelmeztette a hivatalban lévő kormányt, hogy ne szülessenek döntések a Szülőföld Alapban:
„Az MSZP-kormány néhány héttel végleges távozása előtt fel akarja osztani a Szülőföld Alapban rendelkezésre álló több milliárd forint jelentős részét – állította Cser-Palkovics hozzátéve: „felszólítjuk az MSZP-kormányt, hogy álljon el ettől a tervétől, és hagyja meg annak lehetőségét, hogy az elsöprő társadalmi felhatalmazással hivatalba lépő új kormány a határon túli magyarok szervezeteivel együttműködve döntsön a források felhasználásáról”.
Bár adminisztratív szempontból érthető a csúszás, a pályázati elbírálások késése rendkívül súlyos helyzetet teremtett a támogatásokból élő szervezetek számára: évek óta a Szülőföld Alap döntéseinek megfelelően alakítják ki az érintett intézmények amúgy is szűkös, napra pontosan kiszámított költségvetésüket, egy-két hetes csúszás ilyenkor még kezelhető, több hónapos csúszás azonban végzetes gondokat okozhat.
Bűnbakugrás Végül, hosszas hallgatás után, a Szülőföld Alap közleményében júniusra ígérte a mintegy 900 millió forintos keret szétosztását, ám június első felében nem történt semmi. Az ellehetetlenülés szélére kerülő szervezetek érdeklődésére Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár adott ki közleményt.
„Az eddigi gyakorlat szerint az első féléves támogatási döntések április folyamán meg szoktak születni, ez azonban a szocialista kormány hibájából most nem történt meg” – áll az MTI-n megjelent kommünikében.
Nehéz eldönteni, hogy valóban a leköszönő kormány hibája áll-e a késés mögött, az azonban biztos, hogy a Fidesz maga kérte, a szocialisták már ne döntsenek a sokak által nagyon várt pénz sorsáról. Az is tény, hogy noha a pályázatok elbírálása nem történt meg, a Szülőföld Alapon belül nagyon fontos személyi átalakítások történtek.
A pályázati értékelés helyett a kollégiumok hivatalban lévő elnökeit értékelte az új hatalom, és megtörtént a személyzeti csere: Fideszes és KDNP-s kinevezettek kerültek a dönteni még mindig nem hajlandó intézmény struktúrájába.
Majdnem a fele hiányzik
Az új seprű azonban nem seper jól egyelőre: az ígért júniusi döntés helyett csak július közepén hozta nyilvánosságra – részleges – döntését a Szülőföld Alap. Az ígért támogatás mértéke messze elmaradt az előre bejelentettől, de a tavalyi összegeket sem közelíti meg. A 900 milliós keretből most csak 524 360 000 forintot ítéltek oda a határon túli szervezeteknek.
Az Oktatási Kollégium eredeti támogatási kerete 255 900 000 Ft volt, ám csak 164 250 000 Ft jut el a magyar szervezetekhez. Ennél is brutálisabb az érvágás a Kulturális Kollégiumnál. Itt az előirányzott 552 100 000 Ft helyett csak 351 760 000 Ft-ot osztottak ki a gazdasági válság és a megszorító intézkedések miatt amúgy is végveszélyben lévő szervezeteknek. A legsúlyosabb lefaragást az Önkormányzati Kollégium szenvedte el: 92 000 000 Ft helyett csupán 8 350 000 Ft jutott el az érdekeltekhez.
Az államtitkárság emeszpézésbe és hallgatásba burkolózik
A Szülőföld Alap honlapján Nemzetpolitikai Államtitkárság állásfoglalása olvasható a történtekkel kapcsolatban. A rövid szöveg politikailag minősíti az előző kormányzatot, de nem ad magyarázatot a következőkre: mikor és milyen szempontok szerint kerül felhasználásra a szét nem osztott keret? Milyen kritériumok alapján döntöttek arról, mennyit tart vissza az első félévi pályázatokból az Alap?
Az idei első döntést kísérő szöveg felrója, „hogy az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei május végéig elköltötték az idei, határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát, de ehhez még gátlástalan módon, a legtöbb esetben minden szakmai alapot nélkülözve az általuk kitüntetetten kezelt szervezeteket részesítették abszolút előnyben.” Ha ez igaz, akkor a határon túli szervezeteknek nyújtható támogatások mindössze húsz százalékát kezeli a Szülőföld Alap. Viszont akkor milyen testület(ek) kezeli(k) a meglebegtetett nyolcvan százalékot?
A Nemzetpolitikai Államtitkárság szakmai döntést ígér közleményében, és arra figyelmeztet, hogy most csak azokat a programokat támogatták, amelyek nyári tevékenységet céloztak meg.
Aki nem kapott, menjen vakációra
Nehéz megítélni, hogy valóban szakmai döntés született, vagy szerepet kaptak a politikai szempontok is. Erre utal, hogy alig volt olyan pályázat, amely az igényelt összegnek megfelelő támogatásban részesült, az egyik ilyen kiemelt rendezvény a Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetem: több mint négymillió forintos hozzájárulásban részesült. (Az „átlagos pályázatok összege fél és másfél millió forint között ingadozik.)
Nem jutott támogatás viszont olyan intézményeknek, mint az aradi kamaraszínház, a Látó szerkesztősége, a Csíki Játékszín, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szilágysomlyói Magyar Ház, az Erdély.ma Egyesület, a szórványnak számító szebeni és dési közművelődési egyesület, a gyergyószentmiklósi Figura társulat, a Korunk Baráti Társaság, a Kriterion Alapítvány, a szárhegyi művészeti központ.
A felsorolás csupán szemelvény, hosszú a sora azoknak a szervezeteknek, amelyeknek a tevékenysége nélkül lebénul az erdélyi magyar kultúra. És amelyeknek jelentős részét ezekben a hetekben minden eddiginél súlyosabb költségmegvonás sújtja, a működésük kerül veszélybe a leépítések és a megszorító intézkedések miatt. Számukra a Szülőföld Alap gyors és valóban szakszerű segítsége a fennmaradást jelenthette volna.
Hurrá, nyaralunk
Az az érv, hogy a „nyári” rendezvények támogatására került volna csak sor, nem állja meg a helyét, hiszen a támogatási listán például több olyan kiadvány is szerepel, amely nem ezt az időszakot célozza meg. Míg a Látó nem szerepel a Szülőföld Alap által értékelt kiadványok között, addig – a nyári vakáció idején – támogatást érdemelt az Udvarhelyi Fiatal Fórum Sulisokk kiadványa, és „nyári” támogatást kapott a szintén iskolásoknak szóló, iskola időben terjesztett Napsugár idei, utolsó négy számának kiadása is.
További elgondolkodtató tény, hogy sajtótámogatás – leszámítva az iskolai kiadványok vakációs támogatását – egyáltalán nem született, a Szülőföld Alap „lefejezte” a pályázó médiát, legalábbis 2010 első félévében. A váratlanul erőtlen és visszafogott kultúratámogatást Erdélyben minimálisan kompenzálhatja az, hogy pályázati lebonyolítóként az EuroTrans Alapítvány számára a kollégium 27 800 000 forintot különített el.
Az önkormányzati együttműködésekről szóló pályázatok listája viszont egyetlen pozitívan elbírált pályázatot sem tartalmaz, a kisebb önkormányzati együttműködési és informatikai programok, eszközbeszerzések támogatására itt 3 470 000 forintot ítéltek meg az összeget tovább pályáztató EuroTrans Alapítványnak.
Valamivel szívderítőbb az oktatási és szakképzési kollégium támogatási listája, igaz, itt sem szerepel szembetűnően nagyvonalú támogatási összeg (a legmagasabbak között a kolozsvári Sapientia 3 000 000 forintos programfinanszírozása szerepel).
Itt a kisebb összegű pályázatokra az EuroTrans Alapítvány 9 600 000 forintot oszthat tovább. Manna.ro

Szent Korona az alkotmányban?
Nagy a valószínűsége annak, hogy a várhatóan jövő év elejére elkészülő új magyar alkotmányba bekerül a Szent Koronára való utalás is, amit az Orbán Viktor kormányfő vezette Fideszben sokan támogatnak, ugyanakkor más jobboldali politikusok is felkarolták az ötletet.
A kezdeményezés mellett Schmitt Pál új köztársasági elnök is kiállt, aki a hivatalba lépése tiszteletére augusztus 6-án rendezett beiktatási ünnepségen elmondta: javasolja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát. „Köztársasági elnökként a jelenlegi és a majd megszülető alkotmány alapján kell az egyensúly szerepét betöltenem a parlamenti pártok, a magyar társadalom, a nemzet különböző csoportjai között” – fogalmazott az új köztársasági elnök a Sándor-palotában, hozzátéve: minden erejével azon lesz, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényei és alaptörvénye legyen az országnak.
Hangsúlyozta: közhivatalánál fogva, kellő mértéktartással, aktív részese kíván lenni az Orbán-kormány által megkezdett alkotmányozás folyamatának. Mint mondta, a világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása. Ezért javasolni fogja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát, amely – szavai szerint – a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának jelképe.
Az áprilisi magyarországi parlamenti választások nyomán megalakult új összetételű Országgyűlés június végén hozott létre eseti bizottságot az új alkotmány kidolgozásának előkészítésére, a testületnek 45 országgyűlési képviselő lesz a tagja. A parlamenti bizottság mellett korábban egy szakértői alkotmány-előkészítő testületet is létrehoztak, a bizottság tagja Boross Péter volt miniszterelnök, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szájer József és Schöpflin György fideszes európai parlamenti képviselők, Stumpf István, az előző Orbán-kormány kancelláriaminisztere, valamint Pozsgay Imre volt államminiszter.
Az Orbán Viktor miniszterelnök által felkért szaktekintélyek feladata kidolgozni az új alaptörvény koncepcióját. A Fidesz elnöke már korábban ismertette álláspontját, miszerint a mostani alaptörvény csak „technokrata szabályhalmaz”, nem ad igazi útmutatást, összefogást a nemzetnek. „Én a lengyel alkotmány invokációszerű részét tartom célravezetőnek, minden ország alkotmányában van valamilyen, értékeket rögzítő tételsor, amely nem megosztani, hanem egységesíteni szokta az országot. Épp azért van szükség az alkotmány elején néhány veretes, komoly mondatra, hogy mindenki érezze, »ebben a misében«, történetben ő is benne van” – jelentette ki egy tavalyi tévéinterjúban Orbán Viktor.
A választások óta eltelt időszakban a Fidesz számos politikusa úgy vélekedett, hogy ma Magyarországon ideiglenes alkotmány van érvényben, és eddig kellő felhatalmazás, társadalmi szerződés, illetve nemzeti egység híján az új alkotmány létrehozásának lehetősége még nem állt rendelkezésre. Az áprilisi parlamenti választásokon azonban az emberek egy eddig soha nem látott széles körű nemzeti egységet hoztak létre, és világos felhatalmazást adtak az Országgyűlésnek, ami komoly elvárást jelent a kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz–KDNP-vel szemben az új alkotmány megalkotásával kapcsolatban.
Boross Péter volt miniszterelnök, az alkotmány-előkészítő testület tagja nemrég a Népszabadságnak úgy nyilatkozott: Orbán Viktor alkotmányos mulasztást követne el, ha kormányzása alatt nem születne meg az új alaptörvény. „Noha még nem lenne szerencsés részletekről nyilatkozni, egy biztos: a csodás magyar közjogi hagyományokat meg kell jeleníteni az új alkotmányban.
E hagyományok része a Szent Korona is. A koronát akár a patetikus preambulumon túl az alapszövegben is kellene szerepeltetni” – vélekedett a politikus a napilapnak. Boross Péter ugyanakkor elmondta azt is: mindenképpen jó gondolat lenne, ha olyan alkotmány születne, mely az elmúlt 1000 évet felöleli, és hitet tesz a folytonosság mellett, ennek pedig része a Szent Korona is.
„Többet kellene tudnia az országnak közjogi hagyományainkról, s arról, hogy Magyarország megmaradásában milyen szerepe volt a koronának és a sarkalatos pontoknak” – nyilatkozta a volt miniszterelnök, aki azt az 1505-ös döntést említette, amelynek során a magyar országgyűlés kimondta, „idegen vérből” származó király nem kell. Idézte a Népszabadságnak Werbőczy alaptételét is, jelesül azt, hogy a Szent Korona a főhatalom, a király hatalma is a koronától származik. „Nem véletlen, hogy történelmünk során le kellett tennie a királyoknak, az ország vezetőinek a »koronázási esküt«” – emlékeztetett Boross Péter, hozzátette ugyanakkor: vigyázni kell mindezzel, „nehogy avíttak legyünk, vagy nevetségessé váljunk”.
A volt miniszterelnök különben később egy tévéinterjúban megismételte: az ország vezetőinek mindenképpen a Szent Korona előtt kellene esküt tenniük, és szeretné, ha ez belekerülne az alkotmányba. Emellett Boross Péter arról is beszélt, hogy a kormány a Szent Korona-tant is beemelné az új alkotmányba. A volt miniszterelnök szerint újra kell gondolni az egész történelmet, főleg a közjogot, és be kell építeni a mai életbe, ezért van szükség új alkotmányra. Boross Péter szerint a hagyományokat, ceremóniákat át kell örökíteni, és úgy véli: a korona szinte személy és személyiségi jogai vannak.
A Szent Korona-tan Magyarország történelmi, íratlan alkotmányának alapját képező hagyomány, melyen a magyar állam eszméje alapult, és amely máig ható befolyást gyakorol az alkotmányos közgondolkodásra. A sacra corona kifejezés először 1256-ban jelent meg IV. Béla egyik oklevelében, az esztergomi Szent Adalbert-főszékesegyház számára kiállított kiváltságlevélben: „a hozzánk és a szent koronához hűtleneket ...nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti”. A Szent Korona-tan hívei szerint a felbomló törzsi szervezet, és a megyerendszer bevezetése szükségessé tette, hogy a Kárpát-medence szabad népeinek Szent István jogi biztosítékot adjon kiváltságaik, jogaik megőrzésére és a király leválthatóságára – noha erre vonatkozó, István korából származó írásos bizonyíték nem áll rendelkezésre.
A tan hívei szerint e gondolat jegyében Szent István király a Szent Koronát a mindenkori király fölé emelte. Szent István király Imre herceghez intézett Intelmei alapján egy korona jelképezi az országot mint területet, az ország polgárait, a közigazgatási rendszert, az apostoli keresztény hitet, az apostolságot, az uralkodó személyét, az uralkodói tulajdonságokat éa képességeket, a jogi intézményrendszert, az igazságos ítélkezést, a társadalmi türelmet (toleranciát), az ország védelmét és az országban lakó, együttélő, vendégként befogadott idegen népeket. A tan hívei azt vallják, hogy a Szent Korona, mint jogi személy, jogilag a Magyar Államnak megfelelő. Ezen túlmenően az állam, mint elvont, megfoghatatlan gondolat fizikai megtestesülése. Szent István király a Szent Korona képében ajánlotta fel az országát Szűz Máriának.
A föld, illetve általánosságban természeti erőforrások Szent Koronához rendelése biztosíték, amellyel a közösségi erőforrások a közösség egészéhez rendeltettek. Ezzel megakadályoztatott, hogy pár nemzedék alatt a közösségtől és a közösséget alkotó személyektől a magántulajdon módszerével el lehessen vonni a természeti erőforrásokat, és ezzel a szabad életet ellehetetlenítő közállapotok alakuljanak ki. A Szent Korona teste az egész Kárpát-medence, vagyis Magyarország és a társországok: Erdély, Horvátország, Dalmácia, és Szlavónia.
A Szent Korona tagjai a Szent Korona országainak polgárai, tehát a magyar nemzet és az együttlakó vendégnépekre is vonatkozik, akiket külön védelmez a Szent Korona-tan. Vagyis a Szent Korona a politikailag szervezett nép, vagyis a nemzet, és mivel a Szent Korona a legfelsőbb szuverén felség, ez megfelel a Rousseau által a 18. században kigondolt népfelség elvének. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, a Szent Korona-tan nem ismer el fölötte álló személyt. Ezáltal a Szent Korona tagjai, vagyis a polgárok egyenlőek, közülük senki nem uralkodhat a másikon, tehát a Szent Korona-tan eleve kizár minden diktatúrát. Az ellenállási jog lehetővé teszi a Szent Korona tagjai számára, hogy az alkotmányosságon túllépő önkényuralommal szemben föllépjenek. Mivel a Szent Korona a legfőbb szuverén, ezért az uralkodó sem állhat fölötte, az ő hatalma is csak a Koronától ered.
Eckhart Ferenc jogtörténész 1941-ben kiadott, A szentkorona-eszme története című művében kísérelte meg eloszlatni a tannal kapcsolatos mítoszokat és tévhiteket. Rámutatott arra, hogy a Szent Korona-tan lényegében megegyezik az európai keresztény monarchiák hasonló jellegű jogelméleteivel, amelyek szerint a korona által szimbolizált hatalom nem a király egyszemélyi hatalmát, hanem a néppel vagy nemzettel megosztott uralmat jelenti. Ezen mű nem népszerű az 1989-es rendszerváltás óta ismét népszerű mitikus-transzcendens elméletek követői között, gyakran „horthysta” elméletként kezelik, pedig maga a mű szokványos „monarchista” elméletként kezeli a Szent Korona-tan alapjait, melyben még a polgári demokráciák lényege – az állampolgárok közötti egyenlőség és a választott képviselőkön keresztüli hatalomgyakorlás – is szerepel.
Amerikát is megjárta a Szent Korona
A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság egyik jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12. századtól napjainkig. A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai, valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint a koronát III. Béla (1172–1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett görög koronából (corona graeca) és a latin koronából (corona latina).
A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették rá a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta. Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. Istvánnak koronázására, ennek alapján a korona népszerű neve Magyarországon és sokfelé máshol „Szent István koronája”.
A második világháború után több évtizeden keresztül az Egyesült Államokban őrizték a magyar ereklyét, amely 1978-ban, Jimmy Carter elnöksége idején került haza, a Magyar Nemzeti Múzeumba. A Szent Korona és a koronaékszerek (királyi jogar, országalma, koronázási kard) az első Orbán-kormány idején, a millennium évében, 2000. január 1-jén, példátlan biztonsági intézkedések mellett került át az Országház Kupolacsarnokába a Nemzeti Múzeumból, ahol a nemzeti ereklyék közül csak a palást maradt.
Akkor jött létre a Szent Korona Testület is. A költöztetés politikai vihart kavart, az akkori ellenzék protestált, 2001. augusztus 15-én pedig a Nagyboldogasszony-napi mise idejére – Paskai László bíboros kezdeményezésére – Esztergomba „utazott” a Szent Korona a Dunán. A koronát a Köztársasági Őrezred kísérte az egyházi ünnepségre, a nemzeti ereklyét a bazilika kapujában a Szent Korona Testület tagjai fogadták, és Áder János akkori házelnök mondott köszöntőt. A Bazilikában kiállították a koronát, azt a látogatók is megtekinthették. A kora esti zárófogadáson Orbán Viktor miniszterelnök köszöntötte az egybegyűlteket. Krónika (Kolozsvár)

Letörölték a „lelki Trianon” szégyenét
A kettős állampolgárságról szóló törvény lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítsa, s megerősítse a határon túliak magyar identitását – mondta Semjén Zsolt magyar nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a jogszabály hatályba lépése alkalmából az MTI-nek.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: „nagy adósságot törlesztünk” ezen a történelmi napon az összmagyarsággal szemben, amikor az államalapító király ünnepén hatályba lép a kettős állampolgárságról szóló törvény. Az új törvény segíti a magyar nemzet megmaradását, és lehetőséget ad arra, hogy a határon túli asszimilációs folyamatot megfordítva megerősítse a magyar identitást. Kiemelte: az új Országgyűlés lehetőséget biztosított annak, aki tud magyarul, ősei egykor Magyarországról származtak el, s magyarnak érzi magát, ha közjogilag is ehhez a nemzethez akar tartozni, megtehesse. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint az elmúlt nyolc év falakat emelt határon innen és túl élők közé, de az emberek bizalmát és felhatalmazását maguk mögött tudva lebontották ezeket az akadályokat, hogy a magyarok újra felemelt fejjel járhassanak.
Ezzel letöröljük 2004. december 5-e „lelki Trianonjának” szégyenét. A magyarság összefogásának ünnepe ez a nap – fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt rámutatott: közösek a gyökereink, közös a nyelvünk, közös a történelmünk, egy kultúra örökösei vagyunk, így összetartozunk.
Az Országgyűlés május 26-án 344 igen, 3 nem szavazat és 5 tartózkodás mellett döntött úgy, hogy lehetővé teszi a határon túli magyarok egyszerűbb, kedvezményes honosítását. A köztársasági elnök – akitől sürgős kihirdetést kért a parlament – május 31-én aláírta törvényt.
A fideszes és KDNP-s képviselők – Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László és Németh Zsolt – által jegyzett javaslat értelmében a jogszabály augusztus 20-án lép hatályba, de csak 2011. január 1-jétől kell alkalmazni.
A módosítás értelmében kedvezményes honosítás egyéni kérelemre, nem automatikusan történhet. Magyar állampolgárságot azok az egykor magyar állampolgársággal rendelkező emberek vagy az ő leszármazottaik kérhetnek, akik 1920 előtt vagy 1940 és 1945 között magyar állampolgársággal rendelkeztek, beszélnek magyarul, és nincs valamilyen kizáró közbiztonsági vagy nemzetbiztonsági ok, hogy megkaphassák az állampolgárságot.
Az állampolgársági kérelmet a külképviseleteken, az anyakönyvvezetőknél, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatóságainál lehet majd leadni. Az ügyintézési határidő három hónap, de ebbe nem számít bele az esetleges hiánypótlási időszak, illetve a közbiztonsági és nemzetbiztonsági véleményezés időtartama, tehát amikor nem lehet dönteni. Így várhatóan a kérelem benyújtásától számított 4–5 hónap után várható a válasz.
Az eljárás során elsőként egy formanyomtatványt kell kitölteni, amelyben az igénylő megadja személyes adatait, igazolja büntetlen előéletét, valamint kifejti, mire alapozza kérelmét. A szükséges iratokat, dokumentumokat, így jellemzően a felmenők egykori magyar állampolgárságát igazoló okiratokat is csatolni kell. Ehhez bármilyen hivatalos vagy egyházi irat, például anyakönyvi kivonat, keresztlevél, plébánosi igazolás vagy akár volt magyar katonakönyv is elég lesz.
Mindezeken túl a procedúra része a rendőrségi és nemzetbiztonsági ellenőrzés, vagyis a kettős állampolgárság nem okozhat „biztonsági deficitet” sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak.
A törvény az eddigitől eltérően a határon túli magyaroknak nem szabja az állampolgárság megszerzésének feltételéül a bejelentett magyarországi lakóhelyet és az alkotmányos alapismeretek vizsgát.
Az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos feladatokra a kormány idén 830 millió forintot különített el, s első évben 250–400 ezer kérelmezőre számítanak. Októbertől tájékoztatási kampány indul az eljárással kapcsolatos tudnivalókról, s a szükséges feladatok ellátására iroda kezdi meg működését. Szabadság (Kolozsvár)

Semjén: felkészültünk a magyar állampolgárság megadására
Felkészültünk arra, hogy január elsejétől megkezdődhessen a magyar állampolgárság megadása azoknak a határainkon kívül élő magyaroknak a számára, akik ezt kérik – hangoztatta csütörtökön Szombathelyen tartott sajtótájékoztatóján Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke. Elmondta: a nemzetpolitika tekintetében olyan történelmi lépést tettünk, amely Trianon óta először megteremti annak lehetőségét, hogy a magyar nemzet közjogi értelemben is egyesülhessen.
Hangsúlyozta, a magyar állampolgársági törvény mindenben összhangban áll az Európai Unió szabályaival és utalt arra, hogy a körülöttünk lévő országok már mind kiterjesztették saját állampolgárságukat határaikon kívül élő nemzettársaikra.
A magyar nemzet legelemibb érdekei közé tartozik az állampolgárság megadása mindenki számára, aki azt kéri, akinek őse a valamikori magyar királyság területéről származik, valamilyen szinten beszél magyarul – fűzte hozzá.
Semjén Zsolt elmondta: az állampolgársági kérelmeket bármelyik magyarországi önkormányzat anyakönyvi hivatalánál be lehet majd adni, az ügyintézés legfeljebb három hónapot vesz majd igénybe.
A Magyar Köztársaság senkiről nem fog másik ország számára állampolgársági adatokat szolgáltatni, így azoknak sem félniük az állampolgársági kérelmek benyújtásától, akik szülőföldjükön bármiféle retorziótól tartanak. Semjén Zsolt szerint ugyanis az állampolgárság megadása Magyarország belügye, azt pedig egyenesen magyar diplomáciai sikernek nevezte, hogy szavaival élve „a kisantant országai” nem sorakoztak fel ellenünk, szomszédjaink közül pedig egyedül Szlovákia emelt kifogást.
A KDNP elnöke a sajtótájékoztató után Puskás Tivadar a Fidesz-KDNP szombathelyi polgármesterjelöltjének kíséretében rövid belvárosi sétát tett egy főtéri kávézóhoz, a választási fórum helyszínére, ahol válaszolt a 60-80 fős hallgatóság kérdéseire.
Semjén Zsolt beszélt arról, hogy pártszövetségük továbbra is a családbarát politika megvalósítását tekinti egyik fő céljának, ennek érdekében bevezetik a családi adózást, és az élet minden területén támogatni kívánják a gyermekes családokat.
A miniszterelnök-helyettes szólt arról is, hogy csak a gazdaság élénkítése, a vállalkozók helyzetbe hozása teremthet új munkahelyeket.
Kérdésre megerősítette: az egyházaknak vissza kívánják adni azt a pénzt, amit az egyházi oktatási intézményektől nyolc év alatt elvett az előző kormányzat.
Szombathelyről megjegyezte: elengedhetetlenül fontos a térség közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése. Duna Tv, MTI. Erdély.ma

Semjén: átfogó nemzetregisztert kell készíteni
Átfogó nemzetregiszter kidolgozását szorgalmazta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Demokrata című hetilapban tegnap megjelent interjúban. Nemzetstratégiát is csak akkor lehet részletesen kidolgozni, ha egyre pontosabban ismerjük a világ magyarságát – mondta a KDNP elnöke.
A nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes kifejtette: az az álma, hogy a Magyar Tudományos Akadémiához hasonló jogállású köztestületet hozzanak létre, amelynek feladata lenne feltérképezni a világon minden magyart, felvenni és tartani vele a kapcsolatot, szervezetekkel, intézményekkel és az egyes személyekkel is. Ez folyamatos információáramlást jelentene, s nagymértékben javítható lenne Magyarország pozíciója is Nyugaton – fűzte hozzá.
Semjén arra, hogy a szocialisták azt követelik, ne kaphasson magyar állampolgárságot, aki nem Magyarországon fizet adót, úgy válaszolt: az állampolgárság és a szavazati jog elválaszthatatlan. Az már az Országgyűlés bölcsességén múlik, hogy ezt milyen jogi megoldással érvényesíti – fogalmazott. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy az adófizetés nem függ össze a szavazati joggal, a magyarországi társadalom egy része egyáltalán nem adózik, mégis van szavazati joga.
Csodálnám, ha épp a szocialisták akarnák e rétegtől azt megvonni – mondta, hozzátéve: ez a felvetés kifejezetten a határon túli magyarság ellen irányul. Kiemelte: a Kárpát-medence határon túli magyar közösségeiben mindennek az alapja az etnikai alapú magyar párt vagy szervezet; ez és az autonómia melletti elkötelezettség jelent védelmet az asszimilációval szemben. A vegyes pártok szerinte így vagy úgy, de a beolvadáshoz vezetnek, ez esetben ugyanis a nemzeti lét pusztán járulékos jegy a sok közül, nem pedig a karaktert adó lényeg. Semjén Zsolt szerint a kisebbségi létben nemhogy nem járt le az etnikai politizálás ideje, hanem éppen most értékelődik fel.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Ki lehet magyar állampolgár?
1993-ban született meg a magyar állampolgárság elnyerését szabályozó új törvény. A jogszabályt idén május 17-én az Országgyűléshez a FIDESZ és a Kereszténydemokrata Párt képviselőcsoportja nevében Orbán Viktor, Semjén Zsolt, Kövér László, Németh Zsolt és Kósa Lajos által benyújtott törvényjavaslattal módosították.
Több mint egy hónappal ezelőtt, augusztus 20-án lépett életbe a magyar állampolgárság megadásáról szóló, módosított jogszabály. A törvény 2011. január elsejétől válik alkalmazhatóvá.
Ne sértse a közbiztonságot és a nemzetbiztonságot
A magyar állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszűnésének szabályairól szóló törvényt az Országgyűlés a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának megőrzése és az állampolgárok Magyar Köztársasághoz való kötődésének erősítése érdekében, a magyar állampolgársági jog hagyományait és a nemzetközi szerződések előírásait figyelembe véve alkotta meg.
A módosított állampolgársági törvény számos új elemet tartalmaz a 17 évvel ezelőtt elfogadott jogszabályhoz képest. Az alapelvek tekintetében változatlanul hagyja a kitételt, miszerint „a magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet”, illetve senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen megfosztani. Ugyanakkor kimondja: a jogszabály a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása mellett elősegíti a család állampolgárságának egységét, a hontalanság eseteinek csökkentését, biztosítja a személyes adatok védelmét.
A magyar állampolgárság honosítás útján történő megszerzését illetően úgyszintén érvényes marad a korábbi rendelkezés, amelynek megfelelően saját kérelme alapján honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelem beterjesztését megelőzően nyolc évig folyamatosan Magyarországon lakott, a magyar jog szerint büntetlen előéletű, a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban, illetve megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított.
Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik –, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.
Pontosításnak számít viszont az a kitétel, amely a honosítást csak akkor teszi lehetővé, ha az a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát – azaz, az előző változattól eltérően, nem csupán érdekeit – nem sérti. Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását és magyar nyelvtudását igazolja.
Szükséges iratok
Születésénél fogva, leszármazással magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke. A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága a születés napjára visszaható hatállyal keletkezik, ha másik szülője – teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján – magyar állampolgár. Ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan Magyarországon született gyermekét, valamint az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket.
Ami az állampolgárság megszerzésére irányuló nyilatkozatot és kérelmet illeti, azt az új szabályozás szerint a települési — városban a kerületi — önkormányzat, polgármesteri hivatal anyakönyvvezetőjéhez, a külön jogszabályban meghatározott körzetközponti jegyző székhelyén működő anyakönyvvezetőhöz, a magyar konzuli tisztviselőhöz, illetve a magyar kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervhez lehet benyújtani.
Az állampolgársági kérelemnek tartalmaznia kell az érintett személyi adatait (név, lakcím, születési, házasságkötési adatai), felmenői személyi adatait, valamint az állampolgárságra, külföldre távozás időpontjára vonatkozó adatokat. Az állampolgársági kérelemhez a kérelmezőnek mellékelnie kell születési anyakönyvi kivonatát és a családi állapotát igazoló okiratokat.
Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat, a magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány, továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat. Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni.
Az állampolgársági eljárás során a belügyminiszter betekinthet az anyakönyvbe, az anyakönyvi alapiratokba, és ezekről másolatot kérhet; adatot kérhet és betekinthet a polgárok személyi adat- és lakcímnyilvántartásába; adatot kérhet a rendőrségi és a bűntettesek nyilvántartásából, illetve véleményt kérhet a jegyzőtől, a konzultól, a gyámhatóságtól és az idegenrendészeti hatóságoktól, a rendőrségtől és az illetékes nemzetbiztonsági szolgálattól.
A honosítást kérő külföldi egyidejűleg kérheti azt, hogy saját vagy felmenője egykori magyar születési családi nevét viselhesse; többtagú születési családi nevéből egy vagy több tag, valamint születési és házassági nevéből a nemre utaló végződés vagy névelem elhagyását, továbbá utónevének magyar megfelelőjét.
Hatálytalanná váló törvények
E törvény életbelépésével hatályát veszti az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény és a végrehajtásáról szóló 1957. évi 55. törvényerejű rendelet; a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló, az 1990. évi XXVII. törvény és a módosításáról rendelkező 1990. évi XXXII. törvény; a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 1-2. paragrafusa; az egyes tanácsi testületi hatáskörök módosításáról szóló 1972. évi 21. törvényerejű rendelet 7. paragrafusa.
A törvény felhatalmazza a kormányt egyebek között arra, hogy megállapítsa a miniszter e jogszabályban meghatározott feladatainak részletes szabályait, a polgármesternek az eskü vagy fogadalom letételével kapcsolatos feladatait; a jegyzőnek, az anyakönyvvezetőnek és a konzulnak az állampolgársági kérelmek átvételével, az okiratok továbbításával, valamint a hatósági nyilvántartások értesítésével kapcsolatos feladatait; az eljárásban használandó formanyomtatványokat.
Indoklás
Végül a törvény indoklásáról szóló fejezet leszögezi: az Alkotmány kimondja, hogy „a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.”
A világban és a Kárpát-medencében élő magyarság körében az elmúlt 20 évben időről-időre felbukkant igényként, hogy az anyaországgal való kapcsolattartásban és magyarságuk megtartásában komoly segítséget jelentene – külföldi példák nyomán – egy egyszerűsített honosítási eljárás bevezetése.
A jogszabály célja a magyar állampolgárságról szóló 1993 . évi LV. törvény módosításán keresztül az úgynevezett kettős állampolgárság, azaz a határon túli magyarok számára egyszerűsített, kedvezményes állampolgárság-szerzés biztosítása. Bár a jelenlegi idegenrendészeti és állampolgársági szabályozás is tartalmaz kedvezményeket a Magyarország határain kívül élő magyarság számára, azonban az egymásra épülő eljárások gyakran hosszadalmasak voltak, felesleges adminisztratív terhet jelentettek, így az anyaországgal való kapcsolattartás megnehezült.
Nem automatikus folyamat
Természetesen mindez nem jelenti az állampolgárság kollektív és automatikus megadását, így csak egyedi kérelem alapján lehetséges az igény elismerése. Az állampolgárságról szóló magyar döntés jogalapja a nemzetközi jogban vitathatatlan: az állam szuverenitása alapján szabadon határoz állampolgársága megszerzésének szabályairól.
Az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény (kihirdette a 2002. évi III. törvény) szerint is minden állam saját joga szerint határozza meg, hogy kik az állampolgárai.
Az Alkotmánybíróságnak a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazásról szóló határozataiból következik az, hogy kettős állampolgárság létrehozatala elvileg nem ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel, a diszkrimináció tilalmába nem ütközik sem a nyelv szerinti, sem pedig a leszármazás szerinti különbségtétel.
Európában több ország állampolgársági joga is egyszerűsített, kedvezményes eljárást tesz lehetővé, hasonlóan a javasolt magyar szabályozáshoz. Az utóbbi években egyre több ország ismeri el a kettős állampolgárságot, az egykor még azt mereven elutasítók is ma már értéknek tekintik.
Megjegyzendő, hogy a törvény nem teljesen újdonság a magyar jogrendszerben, hiszen már az első magyar állampolgársági törvény és az 1886 . évi IV . törvénycikk is ismerte a határon túli magyarok, a csángók egyszerűsített honosítási eljárását.
Összetett feladat
A jogszabály konkrét gyakorlati alkalmazása nem lesz egyszerű dolog, amint Wetzel Tamás, a magyar állampolgársági törvény végrehajtását felügyelő miniszteri biztos elmondta, az eljárószerveknek csaknem 200 embert kell felvenniük, biztosítva számukra a munkakörülményeket, és teljesen új informatikai rendszert is ki kell alakítani a minél gyorsabb ügyintézés érdekében, ezért lehet csak január 1-jétől igényelni az állampolgárságot.
A zökkenőmentesség érdekében a kormány a törvénymódosítást követően összesen 830 millió forintot utalt ki az illetékes szerveknek. Októberben külön internetes oldalt hoznak létre, amelyen az igénylők számára hasznos információkat, a leggyakrabban feltett kérdések válaszait ismertetik majd. Szerepelni fog a weboldalon többek között a kérelmezési procedúra, illetve az is, hogy milyen jogai és kötelezettségei vannak az igénylőnek.
A csángó magyarok számára külön cikkelyt dolgoztak ki a követelményrendszerben, így kizárólag az ő esetükben lesz elfogadható az, ha „valószínűsítik magyarországi származásukat”. Ez négy-öt kritérium alapján állapítható meg, erről is tájékozódni lehet majd az új honlapon.
A magyar állampolgárság igénylésével a kérelmezők nem esnek el a magyarigazolvánnyal járó kedvezményektől abban az esetben, ha továbbra is megtartják eredeti lakhelyüket.
Wetzel Tamás egyébként első évben 300 ezer kérelemre számít.
B. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

Kisebbségkutató intézet szerveződik Pécsen
60 év után ismét működhet kisebbségkutató intézet Pécsett, miután az új Tudásközpont ehhez minden hátteret biztosít.
Magyarországon először a pécsi egyetemen már működött ilyen intézet, de a második világháború alatt minden összegyűjtött anyag megsemmisült. A kisebbségkutatás újraindítása már régóta napirenden van, de a kulturális évad egyik nagy beruházása, a Tudásközpont elkészülte új lendületet adott, hogy végre érdemi lépések is történjenek. Annál is inkább, mert a kisebbségi ügyek - véli a baranyai közgyűlés KDNP-s elnöke, Hargitai János, az unióban is felértékelődnek.
A tudásközpontban ideális feltételeket biztosíthatnak, ide került ugyanis a témával foglalkozó valamennyi könyv- és dokumentum, hozzá a legkorszerűbb technikai háttérrel, ami bárhonnan elérhető. Például ha Brüsszelből egy joganyag megfogalmazásához szükség van kutatási adatokra, akkor Közép-Kelet-Európa vonatkozásában a pécsi központhoz lehetne fordulni – fogalmazott a közgyűlési elnök.
Hargitai János azt mondja, egy európai kisebbségkutató hálózat kiépítésére is mód nyílik. MR Krónika

(MTI) - Tőkés: le kell zárni a posztkommunista átmenet korszakát
Le kell zárnunk a XX. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a XXI. századot - fejtette ki Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) választmányának kétnapos nagyváradi ülését követő vasárnapi sajtótájékoztatóján.
Az erről szóló közlemény szerint Tőkés László, aki egyben az EMNT elnöke, emlékeztetett: húsz éve kezdődött el a rendszerváltozás, amely idén áprilisban újabb lendületet kapott Magyarországon. Abbéli reményének adott hangot, hogy a magyarországi önkormányzati választások eredményeképpen kiteljesedhet az anyaországi folyamat. Magyarország ilyen szempontból modellértékű lehet Románia számára is - fogalmazott az EP-képviselő, aki szerint mind a román nagypolitikában, mind az erdélyi magyar belpolitikában szükség volna változásra.
- Le kell zárnunk a XX. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a XXI. századot, ki kell építenünk a valódi jogállamiságot és demokráciát. Ehhez soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor miniszterelnök által javasolt Nemzeti Együttműködés Rendszere - jelentette ki Tőkés László.
Mint a közlemény fogalmaz, az EMNT a Fidesz-KDNP és az általuk felállított kormány stratégiai partnereként a közéleti és a nemzetpolitikai rendszerváltozás jegyében tartotta meg kétnapos ülését. A nemzeti együttműködésből az EMNT ki akarja venni a részét - hangsúlyozta Tőkés László. Hozzáfűzte: ebben a munkában mindenkire számítanak, a civil szférára, az egyházakra, a különböző politikai szervezetekre, mindenkire, aki a határok fölötti nemzetegyesítés érdekében, s egyben a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú nemzeti autonómiák rendszerének felépítéséért dolgozik.
Toró T. Tibor ügyvezető elnök röviden beszámolt arról, hogy az EMNT elnöksége az új magyar kormány felállása után több ízben is találkozott az anyaországi vezetőkkel. Ezeken a találkozókon áttekintették, hogy az EMNT milyen konkrét formában és mértékben járulhat hozzá a nemzeti együttműködéshez.
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet: a magyar nemzetegyesítés folyamatában leginkább információkra, ismeretekre, tudásra és hálózatépítésre van szükség. Ennek jegyében az EMNT olyan regionális központok létrehozását kezdeményezi, amelyek biztosítani tudják az információ- és tudáscserét a romániai és a magyarországi - intézményi és személyi - elit, illetve a magyar közösség tagjai és csoportjai között. Bukarest

Kicsit több a szükséges – Váradon tanácskozott az EMNT választmánya
Elkezdődött a határok feletti nemzetegyesítés egy új fejezete, a második – jelentette ki az európai parlament alelnöke, Tőkés László, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke is. A hétvégén a politikai célokért civil eszközökkel küzdő szervezet kibővített elnökségi gyűlését tartotta Nagyváradon. Tegnap – még a konferencia befejezése előtt – Toró T. Tibor ügyvezető elnökkel közösen tájékoztatták a sajtó képviselőit.
A tanácskozáson az elnökség az elmúlt hónapokban végzett munkájáról számolt be a huszonnégyfős választmánynak. Értelemszerűen elsősorban azokról a nemzetpolitikai jelentőségű tárgyalásokról referáltak, amelyeket az Orbán Viktor vezette magyar kormánnyal folytattak. Az EMNT-nek – mint a kétharmados többségű országgyűlési frakció, a Fidesz–KDNP nemzetpolitikai erdélyi szövetségesének – a feladatait kellett megtalálnia, hogy beilleszkedhessen a nemzeti együttműködés rendszerébe. Döntöttek ugyanakkor az EMNT közgyűlésének összehívásáról, hiszen a jelenlegi elnökség egy évre kapott mandátumot. Ennek értelmében a területi szervezeteknek még e hónap folyamán meg kell ejteniük a tisztújításokat, illetőleg küldöttjelölő-gyűléseiket, hogy november 27-én – előreláthatóan Székelyudvarhelyen – megtarthassák az országos közgyűlést.
Újságírói kérdésre felelve Tőkés László és Toró T. Tibor elmondta: az elnökség javasolni fogja egy párt létrehozását, mivel sem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, sem a Magyar Polgári Párt nem képviseli kellő módon a romániai magyar önrendelkezés ügyét. A pártnak az EMNT katalizátora lesz, s nem maga alakul majd át politikai szervezetté – hangoztatták.
Demokráciaközpontokat fog az év végéig létrehozni az EMNT – számoltak be egy másik határozatukról. Mindegyik szűkebben vett erdélyi régióban létesítenek egy-egy ilyen centrumot, amelyekben egyebek mellett az uniós pályázatoknál való segítségnyújtást végzik majd.
A jelenleginél „kicsit többre”, egyértelműbb megfogalmazásra lenne szükség az új magyarországi alkotmányban az anyaország határain túli magyarság viszonylatában – mondták el annak kapcsán, hogy felkérték az EMNT-t javaslatai megfogalmazására.
M. T. R. Reggeli Újság (Nagyvárad),

EMNT választmányi üléséről
A hétvégén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Választmányának kétnapos ülését tartották Nagyváradon. A tanácskozás végén Tőkés László, az EMNT elnöke és Toró T. Tibor ügyvezető elnök sajtótájékoztató keretében ismertették a fontosabb napirendi pontokat.
Folytatódjon a rendszerváltozás
Az Európai Parlament erdélyi alelnöke, Tőkés László felvezetésképpen emlékeztetett: húsz éve kezdődött el a rendszerváltozás, amely idén áprilisban újabb lendületet kapott Magyarországon. Abbéli reményének adott hangot, hogy az október 3-án szervezett, magyarországi önkormányzati választások eredményeképpen kiteljesedhet az anyaországi folyamat. Magyarország ilyen szempontból modellértékű lehet Románia számára is, fogalmazott az EP-képviselő, értékelése szerint mind a román nagypolitikában, mind pedig az erdélyi magyar belpolitikában is szükség volna a változásra. Le kell zárnunk a 20. század terhes örökségét, a rendszerváltozást megakasztó posztkommunista átmenet korszakát, és az egyesülő Európában végre el kell kezdenünk a 21. századot, ki kell építenünk a valódi jogállamiságot és demokráciát. Ehhez soha vissza nem térő alkalmat jelent az Orbán Viktor miniszterelnök által javasolt Nemzeti Együttműködés Rendszere, jelentette ki Tőkés László. Az EMNT mint a Fidesz-KDNP szövetség és az általuk felállított kormány stratégiai partnere a közéleti és nemzetpolitikai rendszerváltozásnak a jegyében tartotta kétnapos ülését, minden tárgyalt témát ebből a szempontból gondoltak végig. A nemzeti együttműködésből az EMNT ki akarja venni a részét, fogalmazott az erdélyi képviselő, és ebben a munkában mindenkire számítanak – a civil szférára, az egyházakra, a különböző politikai szervezetekre –, aki az állampolgársági törvény kiterjesztése által megvalósítható határok fölötti nemzetegyesítés érdekében, ugyanakkor a külhoni magyar közösségek számára létfontosságú nemzeti autonómiák rendszerének felépítéséért dolgozik.
Új nemzetpolitika
Toró T. Tibor ügyvezető elnök röviden beszámolt arról, hogy az EMNT elnöksége az új magyar kormány felállása után több ízben is találkozott az anyaországi vezetőkkel, így többek között Orbán Viktor miniszterelnökkel, Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettessel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, Répás Zsuzsannával, a Nemzetpolitikai Államtitkárság vezetőjével, Ulicsák Szilárddal, a határon túli magyar kapcsolatokkal összefüggő költségvetési forrásokkal foglalkozó miniszteri biztossal, valamint Wetzel Tamás miniszteri biztossal, aki az állampolgársági törvény végrehajtását felügyeli, illetve valamennyi olyan államtitkárral, akiknek a munkaköre valamilyen formában érinti a külhoni magyar közösségek életét is. Ezeknek a találkozóknak a lényege abban állt, foglalta össze Toró, hogy konkretizálták: az EMNT milyen formában és milyen mértékben tud cselekvő módon hozzájárulni a nemzeti együttműködéshez.
Demokráciaközpontok hálózata
Az ügyvezető elnök felhívta a figyelmet: a magyar nemzetegyesítés folyamatában leginkább információkra, ismeretekre, tudásra és hálózatépítésre van szükség. Ennek jegyében az EMNT olyan regionális központok létrehozását kezdeményezi – az „Unió, Erdéllyel!” jelszó szellemében –, amelyek biztosítani tudják az információ- és tudáscserét a hazai és magyarországi – intézményi és személyi – elit, illetve a magyar közösség tagjai és csoportjai között. A – munkanéven – Demokráciaközpontok hálózata az EMNT Országos Elnökségének, illetve regionális testületeinek felügyelete alatt működik majd. Az irodák tevékenységének konkrét koordinációját egy központi iroda, illetve az azt vezető személy végzi. A Demokráciaközpontok alaptevékenységi közé Toró a következőket sorolta: többirányú információáramlás biztosítása (pályázati figyelés, pályázati tanácsadás elősegítése, önkormányzati monitoring, tartalomszolgáltatás), Kárpát-medencei hálózatépítés (szakmai szervezetek összefűzése, interregionális találkozók szervezése, kulturális cserekapcsolatok kiközvetítése, gazdasági kapcsolatok építése), tudásbevitel és nemzetpolitika (tudásbeviteli programok koordinációja, kulturális menedzsment, „Magyarnak lenni jó!”-kampány a 2011-es népszámlálás kapcsán, a magyar identitás vállalásáért) stb. Az irodahálózatot Toró bejelentése szerint még ebben az évben fel szeretnék állítani.
Tőkés-párt
Újságírói kérdésre az EMNT vezetői elmondták: a választmányi ülésen is felvetődött egy új párt alapításának ötlete. Alapos megfontolás után úgy döntöttek, hogy a következő Országos Közgyűlésen, 2010. november 27-én javasolni fogják az EMNT küldötteinek egy valóban az autonómia iránt elkötelezett új magyar párt létrehozását. Ami nem jelenti azt, jelezte Toró, hogy az EMNT párttá alakulna, hiszen az EMNT-re ebben a formában továbbra is szükség van, de a jelenlegi két párt – az MPP és az RMDSZ – tevékenységével szemben egyre inkább megfogalmazódik a választói elégedetlenség – egyikük a „jóra való restség”, a másik „a hatalom öncélú akarása” bűnébe esett –, követlezésképpen igény mutatkozik az erdélyi magyarság érdekeit, valamint az autonómiatörekvéseket nem csupán szóban és kampányalkalmakkor felvállaló politikai aktor létrehozására. Toró meglátása szerint ez lenne az igazi „Tőkés-párt”, ami azt jelenti, hogy a Tőkés László által megjelenített és húsz éve következetesen vállalt értékrend alapján hoznák létre a formációt. Tőkés László – aki egyébként kijelentette, hogy az új politikai párt elnökségét nem vállalja, mivel ő nem pártkatona – az új szerveződés lehetséges integráló szerepét emelte ki, mint fogalmazott: számítanak mindenkire, aki önös érdekein túllépve a nemzeti autonómiákért és a magyar nemzetegyesítésért akar dolgozni. Ugyanígy meg fogják keresni annak a lehetőségét is, hogy mind az MPP-vel, mind az RMDSZ-szel, továbbá az SZNT-vel és más politikai-közéleti szereplővel is megtalálják a közös hangot ezen célok elérése érdekében – de ennek a valós összefogásnak előfeltétele az erdélyi magyar belpolitikán belüli változások érdemi véghezvitele. Az EP-alelnök emlékeztetett: 2007-ben már eleve egy „rendszerváltó csomaggal” érkeztek az akkor elkezdődött tárgyalássorozatra, amelynek egyik közbülső állomása a 2009-es EP-választásokon megvalósult csonka összefogás, illetve az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) felállítása volt, ám ezt a folyamatot ki kell teljesíteni. Az összefogás, az együttműködés továbbra is alapkövetelmény, jelentette ki Tőkés László, de nem bármi áron. „A nemzetstratégiai prioritásainkból – úgymint a háromszintű autonómia, a teljes értékű állampolgárság, a kisebbségben élő magyar közösségek kollektív jogai – nem engedhetünk” – fogalmazta meg újságírói kérdésre az „erdélyi nemzeti minimumot” az EMNT elnöke.
A kétnapos választmányi ülésen továbbá szó esett a magyarországi alkotmányozási folyamatról – ennek kapcsán egy munkadokumentumot fogadtak el –, a MÁÉRT összehívásának szükségességéről, az integrált médiastratégiáról, a támogatáspolitika lehetséges új fejezetéről, az erdélyi magyar felsőoktatás jelen állapotáról is. A gazdasági szakbizottság ismertette az erdélyi, kiemelten a székelyföldi elképzeléseit, illetve a hungarikum-törvény kapcsán a „transzszilvanikumok” kérdését is felvetették.
Az EMNT Sajtószolgálata

„A határok felett összetartozik a magyar nemzet"
(MTI) – Magyarország elindult a nemzeti érdekek érvényesítése felé, Arad után 161 évvel már nem csak szabad, hanem egységes is a nemzet – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes az aradi vértanúkra emlékezve a Fiumei úti sírkertben szerdán Budapesten.
A kereszténydemokrata politikus a Batthyány mauzóleumnál tartott megemlékezésen úgy értékelte, Magyarország maga mögött hagyta a nemzeti érdekek elárulásának és feladásának éveit.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: a nemzeti gyásznapon tisztelettel emlékeznek a vértanúkra, és nemcsak az aradi tizenhármakra, hanem százakra, akik között a magyarokon kívül találni lengyelt, horvátot, szerbet, németet, osztrákot. Ami közös bennük, az a hősiesség, amivel nemzeti függetlenségünkért és szabadságunkért harcoltak, mert szabad és egységes nemzetet akartak – mondta.
A kormányfő helyettese szerint a mostani emlékezés azért is felemelő, mert végre, nagy adósságot törlesztve kimondták, "a határok felett összetartozik a magyar nemzet".
"A mi szellemi koszorúnk, amit (...) szimbolikusan elhelyezünk, a nemzeti összetartozás ünnepélyes kimondása és törvénybe iktatása" – fogalmazott.
A KDNP elnöke szerint október 6-a csak március 15- ével és 1867-tel, a kiegyezéssel együtt érthető. Kifejtette: a szabadság kivívásával folytatott küzdelmeink rányomták bélyegüket történelmünk utóbbi fél évezredére. Emlékeznünk kell a tragikus szembenállásokra, örök példájukra és tanulnunk kell a korabeli eseményekből. Helytállásból és árulásból egyaránt le kell vonni a tanulságot – tette hozzá Semjén Zsolt.
A történelem szereplőinek megítélése koronként, szereplőnként változhat, de léteznek olyan erkölcsi hősök, akiknek a megítélésében a történések idején és történelmi távlatból visszatekintve is egységes a nemzet. Ilyen biztos pont, erkölcsi fundamentum az október 6-án kivégzett aradi vértanúk emlékezete – emelte ki. Népújság (Marosvásárhely)

Erdély ezeréves püspöksége – a Budapesti Történeti Múzeumban
A gyulafehérvári Szent Mihály-székesegyház és érseki palota történetével, helyreállításával és régészeti kutatásának eredményeivel ismerkedhet meg a magyar főváros közönsége az Erdély ezeréves püspöksége című kiállításon, amely kedden nyílt meg a Budapesti Történeti Múzeumban. A gyulafehérvári püspökség – később érsekség – ezer éves fennállásának alkalmából rendezett tárlat megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogyan sáfárkodunk a kapott örökséggel, gyarapítjuk vagy elfecséreljük azt. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) elnöke felidézve a püspökség alapítását kiemelte: a kiállítás jó alkalom arra, hogy számot vessünk, mit tettünk az elődök áldozatához. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek azt mondta: a kiállítás bemutatja a fájdalommal, szenvedéssel, de ugyanakkor dicsőséggel teli történelmet. A gyulafehérvári székesegyház és palota ezeréves egyházmegyei történelmük kőbe faragott tanúja, a székesegyház a három Hunyadi és a két Szapolyai kőkoporsójával, valamint az ismeretlen fejedelmi és püspöki sírokkal Erdélyország történelmének a pantheonja is – mutatott rá. Népújság (Marosvásárhely)

November 5-én hat év után ülésezik a MÁÉRT
A magyar kormány nevében Orbán Viktor miniszterelnök november 5-ére összehívta Budapestre a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amelyen minden bizonnyal szóba kerül majd a kettős állampolgárság ügye és a külhoni magyarok szavazati joga is.
A Magyar Állandó Értekezlet 1998 novemberében az előző Fidesz-kormány idejében kormányhatározattal létrejött tanácsadói és végrehajtás-technikai, politikai testület. Ezzel a döntéssel a Horn -kormány alatt 1996-ban először megtartott magyar-magyar csúcsértekezlet intézményesült. Tagjai a magyarországi parlamenti pártok és olyan kárpát-medencei magyar szervezetek képviselői, amelyek az adott országokban parlamenti vagy regionális – közlegitimitást élvező – képviselettel rendelkeznek. A MÁÉRT-nak a kormányhatározat szerint léteznek szakmai bizottságai is. A 2002-ben megtörtént kormányváltás után megváltozott a MÁÉRT jellege. Ettől kezdve nem a kormánynak a nemzetpolitikai elképzeléseit alakító testületeként működik, hanem a kormány elképzeléseit hivatott közvetíteni az érintettek felé. A jogosult résztvevők köre is megváltozott mivel a részvételi jogosultság nem a képviseleti legitimitástól függ, hanem a pártpolitikától. A szakmai bizottságok egy ideig még esetlegesen működtek.
A MÁÉRT utolsó ülésére 2004. november 11-én került sor. Az ülésen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök konfliktusba került a határon túli magyar vezetőkkel a kettős állampolgárság ügyében kiírt népszavazás miatt, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
A 2004. december 5-i népszavazás után, Kasza József szabadkai politikus kezdeményezésére, 2005. január 7-én a MÁÉRT határon túli tagjainak részvételével – és a magyarországi parlamenti pártok mellőzésével – megalakult Szabadkán a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma (HTMSZF) azaz a „kis-MÁÉRT”. Ez az egyértelműen politikai okból alakult találkozási és vitafórum részint a MÁÉRT csődje miatt megfeneklett eszmecsere folyamatosságát volt hivatott szolgálni. Összehívására az okot mindenkor „a határon túli magyarság és a nemzet közös ügye” teremti meg. A HTMSZF soron következő ülését június 12-én tartotta Bécsben, ahol a MÁÉRT kárpát-medencei határon túli tagjai felvették a fórum teljes jogú tagjai sorába a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét, az Észak-amerikai Országos Magyar Szervezetek Szövetségét, a Latin-amerikai Magyarok Országos Szervezeteinek Szövetségét. E tagfelvétellel a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma a világ magyarságának legátfogóbb keretévé vált. A kis-MÁÉRT legutóbbi, és talán utolsó ülésére Pécsett került sor a trianoni békediktátum 90. évfordulójára emlékezve.
Az Orbán-kormány közel hat évnyi mellőzés után hívta össze újra a MÁÉRT-et. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn már bejelentette, hogy július 19-e előtt összehívják a Magyar Állandó Értekezletet, erre mégsem került sor. Semjén Zsolt július elején levélben fordult a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi résztvevőihez azzal a kérdéssel, szükségesnek tartanak-e változtatásokat a szervezetnél, és ha igen, milyen jellegűeket. A legszélesebb nemzeti együttműködési rendszerében az a helyes, ha az összehívás előtt megkérdezik a MÁÉRT-ben valaha résztvevő szervezeteket, hogy ők hogyan látják, milyen szervezeti változtatásokat szükséges végrehajtani - mondta akkor Semjén.
A MÁÉRT-nek megvan a világos statútuma, magyar pártok, politikai szervezetek vesznek részt benne, ez a magyar szervezetek fóruma. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadni a MÁÉRT statútumát, amely szerint a szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik önmagukat magyarként definiálják - szögezte le Semjén Zsolt, a KDNP elnöke arra a felvetésre még június végén, a szlovákiai parlamenti választások után, hogy meghívják-e a MÁÉRT ülésére a Bugár Béla által alapított Most-Híd pártot. A Most-Híd elnöke erre úgy válaszolt: a párt a választóknak akar bizonyítani, nem a magyar politikának. „Egy párt nem attól válik ilyenné vagy olyanná, hogy mit bizonygat, hanem attól, hogy mit cselekszik. Mi a választóinknak akarunk bizonyítani, nem Semjén Zsoltnak, és nem Magyarországnak” – szögezte le Bugár. Megjegyezte, a Híd nem vazallusa egyetlen magyarországi és szlovákiai pártnak sem. „A labda Magyarországon pattog. Mi nem fogunk bizonygatni semmit, nekik kell dönteniük arról, hogy akarnak-e tisztességes partneri kapcsolatot a Híddal vagy nem“ - mondta a pártelnök.
Információink szerint Szlovákiából csak a Magyar Koalíció Pártja kapott meghívást a Magyar Állandó Értekezlet november 5-i ülésére. Felvidék.ma

Szamizdatok új kora jön?
Beszélgetés Kuszálik Péter bibliográfussal a Tőkés Lászlóról írt könyvéről
Egy évvel a Sütő Andrásról szóló, Purgatórium című kötete után újabb munkájával ismét „meredek” témát ostromol interjúalanyunk, a csípős hangvételéről is ismert marosvásárhelyi bibliográfus és pamfletíró. A forradalom szikrája címmel sokszorosított kiadványt – amolyan szamizdatot – terjeszt baráti körben, amely Tőkés László forradalmi szerepéről és politikai tevékenységéről szól.
Újabb dokumentumkötetet írt, ezúttal Tőkés Lászlóról. Mi motiválta megírását?
Hangzatosnak, ám hamisnak tűnne, ha azt mondanám, hogy az igazság érvényesülése érdekében tettem. Az összeállítás csupán a „másik oldal” látószögéből kívánja bemutatni az utóbbi húsz év bizonyos eseményeit, azok véleményét összegezi, akik Tőkésben nem az Új Messiást látják, hanem egy botcsinálta politikust, akinek erősen vitatott az eddigi közéleti tevékenysége.
A kötet összehordását az anyag bősége motiválta, s az a kényszerű helyzet, hogy betegnyugdíjasként időmilliomos lettem. Minden találgatás elhárítása végett már most leszögezném: semmilyen érdekcsoport nem áll a hátam mögött, a kötetet nem megrendelésre írtam.
Milyen forrásokból dolgozott?
Elsősorban a sajtóból. Bibliográfusként sok újságot végiglapoztam, s rengeteg hírt, közlést mazsoláztam ki az évek folyamán. A Tőkésről 1990-ben megjelent két kötet, az Íme az ember és a Temesvár ostroma is jó forrásnak bizonyult, nemkülönben az internet. Hihetetlen mennyiségű anyag kering a világhálón, de ezek egy része minősíthetetlen hangvételű, tehát vizsgálatnak kell alávetni minden gyanús információt.
Két bukaresti szerzőnek a forradalmat elemző kötetét is feldolgoztam, egy kevés levéltári anyaghoz is hozzájutottam, de a legfontosabb forrást, a titkosszolgálati Tőkés-dossziékat nem tanulmányozhattam.
Sokszorosított, spirálozott füzetként terjeszti a közel kétszáz oldalas anyagot, a címlapon nem szerepel szerző, viszont ott áll a „szamizdat” szó. Úgy gondolja, hogy ismét a szamizdatok korát éljük?
Kezdetben úgy képzeltem, hogy egy erdélyi kiadónál jelenik meg, szabályos könyvként, de a kötet véglegesítése idején, a kézirat egyik bírálójának tanácsára a sokszorosítás mellett döntöttem. Ennek két fő oka van. Az egyik gazdasági: ha nyomdában készül, a terjedelme 450 oldal, az ára pedig közelítené az ötven lejt. Ennyi pénzt nem lehet elkérni egy ilyen könyvért.
Sokszorosított füzetként nincs befektetői kockázat és eladatlan példány, az ára pedig megfizethető. A másik ok politikai. A jobb erdélyi kiadók a magyar kormány támogatásától függenek, s ha kiadnak egy ilyen könyvet, utána lehúzhatják a redőnyt. A Tőkés-barát Fidesz-kormány embargóját senki sem szeretné kipróbálni. Ilyen alapon elmondható, hogy néhány évig, a Fidesz–KDNP-koalíció teljhatalmú kormányzása idején még visszatérhet a szamizdatok divatja.
Egy kényelmetlen szerző, aki szeretné megmenteni a kiadókat a kellemetlenségektől...
Nem tagadom, néhány embernek valóban kényelmetlen vagyok, ezt sokan a szememre is vetik, viszont a drukkereim száma jóval nagyobb. Öt-hat pamfletkötet után megszoktam azt, ami amúgy is normális jelenség: mindenki vérmérséklete és pártállása szerint viszonyul az írásaimhoz. Tavaly ősszel eléggé nagy visszhangja volt a Sütőről írt, Purgatórium című kötetnek, a marosvásárhelyi és országos magyar lapok egyaránt írtak a kötetről és a róla szóló vitaestről; a kritikák hangja pedig hű tükre volt a szerzők személyiségének.
A vita végül elcsitult, s én azzal a tanulsággal maradtam, hogy márpedig demitizálásra szükség van. Természetesen ez is csak egy vélemény, amit bármely klub, grémium, egylet leszavazhat. A legjobb úton megyünk afelé, hogy Sütőnek szobrot állítsanak Marosvásárhelyen. Nem történt semmi különös, csak nem az én véleményem győzött. Akár ötöt is állíthatnak, nem érdekel. Bronzot, rezet viszont ne kérjenek tőlem, a nagyanyám mozsarát már odaadtam egy másik szoborhoz.
A forradalom szikrája is a mítoszrombolás szándékával íródott?
Teljes mértékben. Akár szerzői programnak is lehet tekinteni, de itt véget is ér a sor, nincs több kipécézett személy, akiről könyvet írhatnék. A mai erdélyi közélet alakjai között csupán Sütő és Tőkés az, akit rajongók kába serege kísért és dédelgetett. Mivel Szent Ferenc nyomán vallom: senkit sem lehet dicsérni, míg le nem zárult az életpályája, ezért mindkettejükről összeszedtem azokat az adatokat, amelyek megpróbálják árnyaltabbá tenni a róluk festett, túl rózsaszín képet.
Mindkettejük sorsában vannak hasonló körülmények, szerencsés konstellációk, amelyeknek köszönhetően a hívek kicsiny csoportja eljuttatta őket a kritikátlan imádat csúcsaira. Az én szerepem csupán annyi, hogy ezeket a lebegő alakokat visszahozzam a földre. No de úgy látom, túl korán zártam le a kéziratot, mert íme, újabb szép akciót készít elő László atyánkfia: autonomista pártot készül alapítani. Közmondásos szerénysége viszont tiltja, hogy pártelnök legyen.
Az EMNT ügyvezető elnöke szerint „Tőkés Lászlónak a pártok fölött álló politikai személyiségnek kell maradnia a magyar és az európai politikában”. Érdekes szerep, kíváncsian várom, mi lesz belőle. A kristálygömbben viszont csak egy lufit látok, nem a magasban, hanem a járda aszfaltján, cafatokban.
Milyen hatása van vagy lehet ennek a demitizálásnak az erdélyi kisebbség szempontjából?
Itt is megoszlanak a vélemények. Amikor 1993-ban Balogh Edgárról szerzettem egy őszinte írást, többen felszisszentek. Akkor arra biztattam Edgár atya védelmezőit, írják meg, miért nem jó, amit írtam, de senki sem tette. Hát akkor tessék elviselni, hogy valakinek nemcsak véleménye, hanem tolla is van.
Vannak, akik a „zászlóvivők” fontosságát hangsúlyozzák, de az én meglátásom szerint nem egy Bábel-díjas építésvezetőre van szükségünk, hanem tízezernyi hozzáértő pallérra, akik a saját helyükön fölényes biztonsággal oldják meg a felmerülő feladatokat. Az 1990-es kivándorlási hullám viszont komoly vérveszteséget jelentett, amit azóta sem lehetett pótolni.
Itt maradtunk „a Kárpát-medencei magyarság tiszteletbeli elnökével”, mint örökös zászlóvivővel, aki mögül viszont elfogyott a sereg. Úgy vélem, a dolgok ilyen állása mellett mégiscsak jogos a demitizálás. Tévedés ne essék, én nem kívánok seregeket vezetni, csupán annyit tehetek, hogy szólok: ez és ez a személy nem alkalmas zászlóvivőnek.
Ki hát akkor az erdélyi magyarság vezéralakja, aki mögé felsorakozhatnak a választópolgárok?
Én nem alakot, csupán egy vezéreszmét neveztem meg másfél évtizede: az össznemzeti okosodást, de senki sem figyelt rám. Elhiszem, mert a tanulás kiment a divatból. Véleményem szerint az univerzális nemzetstratégia egy ötbetűs szó: tudás. Tessék a japán példát követni.
Kuszálik Péter (1949, Kolozsvár)
Mérnök, bibliográfus, szerkesztő. 1973-ban diplomázott a Kolozsvári Műegyetem gépgyártás-technológia szakán, azóta Marosvásárhelyen él. 1990-ig a Metalotehnica gépgyár mérnöke, azóta volt már szabadúszó lexikonmunkatárs, sajtóbibliográfus és alapítványi adminisztrátor, 2001-től könyvkiadói szerkesztő. 1992-től van jelen a hazai sajtóban, meghívott publicistaként rovatai voltak a Népújságban, Krónikában, 1998–2005 között a Romániai Magyar Szóban.
Leveleskönyv című regénye a stockholmi Erdélyi Könyv Egylet pályázatán díjat nyert, sajtóbibliográfusi munkájáért Joseph Pulitzer Emlékdíjat kapott (2002). Könyvei közül: Erdélyi hírlapok és folyóiratok 1940–1989 (1996, Teleki László Intézet, Bp.); Mörfi. Följegyzések a 20. század végéről (1996, Mentor); Mörfi újabb szövegei (1998, Pro-Print); Mörfi a köbön (1999, Pro-Print); A romániai magyar sajtó 1989 után (2001, Teleki László Intézet – Erdélyi Múzeum-Egyesület); A hátsó udvarban. Széljegyzetek az erdélyi sajtó és irodalom történetéhez (2001, Pro-Print); Kós Károly emlékkönyv (Mentor, 2003).
Térjünk vissza a kötet hősére. Milyen a viszonya Tőkés Lászlóval?
Egy iskolába jártunk Kolozsvárott, ő három vagy négy évvel utánam végzett. Két bátyját ismerem közelebbről, András – Marosvásárhely egyik legjobb fizikatanára – vett rá 1979-ben arra, hogy szakórákat vállaljak a Papiu Líceumban, amikor a sokoldalúan fejlett szocialista rendszer egyik programjaként bevezették a középiskolákban is a magyar nyelvű szakmai oktatást.
Óriási haszna ennek a munkának az volt, hogy megtanultam a magyar műszaki nyelv gépgyártással foglalkozó fejezetét. Lászlóval nem volt semmilyen kapcsolatom, éveken keresztül írtam róla is a Morfondír rovatomban, róla meg a Reform Tömörülés rebellis ügyeiről, de közvetlen kapcsolatunk nem volt. Tőkés Lászlónak elismerem az érdemeit, de a politikai tevékenységét – sem úgy általában, sem részleteiben – nem tudom dicsérni, körülbelül erről szól az a szamizdat, amiről beszélünk.
Kiállna Tőkéssel egy nyilvános vitára?
Nem tartozunk ugyanabba a kategóriába. Ő kiváló prédikációkat tart és tüneményes sérelmi beadványokat fogalmaz, én csak egy sima pamfletíró vagyok. Ő lebilincselő szónok, én csak papír előtt tudom összehozni a mondanivalóm. Különben még nem volt rá példa, hogy valamely kritikusát vitára invitálta volna.
Bíróság elé viszont nem egy megtévedt bárányt idézett az eddigiekben. Az én kétszáz oldalas magánlevelem viszont nem bírósági ügy, legfennebb az újságíró-egyesület etikai bizottsága mondhat róla véleményt.
A kötetben több utalás esik a Szentírásra. Ön keresztény emberként vitatkozik Tőkéssel?
A politikai opcióm elvileg a kereszténydemokrata irányba húz, de inkább saját pártot alapítottam, a Mörfi Barátai Frakciót, de e kis tömörülés aktivitása nem éri utol az EMNT-ét. Írásomban néhai Ágoston Albert szokását követem, ő presbiterként olvasta a fejére László atyánkfiának azokat a bibliai igéket, amelyekről időközben megfeledkezett.
Hogyan látja a politika és az egyház viszonyát a 21. század eleji Erdélyben?
Évszázadokon át folyt a harc az egyház és a hatalom szétválasztására, kár lenne most ismét összemosni a kettőt. Tőkés példája igazolja a legszebben, mi lesz abból, ha a politikusok zsoltárokat idéznek a parlamentben, s a papok hirdetik az autonómiát.
Antal Erika, Új Magyar Szó (Bukarest)

Üdvözölték a határon túli szervezetek a Máért összehívását
Az összes határon túli magyar szervezet üdvözölte a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívását, amely hat év szünet pénteken kilencedik alkalommal tartott ülést.
A budapesti tanácskozás utáni sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ügyvezető elnöke örömét fejezte ki, hogy hatéves szünet után a kormány összehívta a Máértet. A párt szerint a magyar-magyar párbeszédnek, a nemzetpolitikának egy olyan fontos intézménye kezdte meg újra a munkáját, amely a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma mellett megteremti azt a lehetőséget és keretet, hogy az alapvető kérdésekről és problémákról, célokról együtt gondolkodjanak, és együtt hozzák meg a stratégiai döntéseket. Hozzátette: örülnek, hogy a nemzetpolitika alapvető kérdéseiben konszenzus alakult ki, és nincs vita közöttük, nincs vita a határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a pártok között.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke azt mondta, hogy 2004 novemberétől törvénytelenséget követett el az akkori kormány, ugyanis egy törvényes intézményt nem működtetett hat éven át. Illő volna szerinte, ha ezért hivatalos formában bocsánatot kérnének a határon túli magyaroktól. A mostani kormány szerinte nemzetpolitikai rendszerváltozással felérő politika megvalósítását kezdte el. Az új nemzetpolitikában az tükröződik, hogy a határon túli magyarok is a nemzet részei –mutatott rá. Bejelentette: november végén Brüsszelben tartják a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács kihelyezett ülését.
Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke azt mondta, ha a Kárpát-medence egységes kulturális, gazdasági tér, akkor politikailag is érdemes egységesen kezelni. Javaslataik közül kiemelte a székelyföldi repülőtér megépítését, valamint a székelység szabadságharcának megfilmesítését.
Berényi József, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának vezetője hangsúlyozta: fontos volt számukra, hogy az oktatási-nevelési támogatáson túl a gazdasági együttműködés is hangsúlyos volt az ülésen. Örülnek annak, hogy a magyar kormány a Kárpát-medencét gazdasági-fejlesztési régióként fogja fel.
A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István a nap legfőbb hozadékának azt nevezte, hogy mind a magyar parlament aktuális pártjai, mind a határon túli szervezetek képviselői a nemzet felemelkedését, a nemzethez tartozást olyan értéknek vallották, amely a további építkezés szempontjából nagyon fontos. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András úgy fogalmazott, e nap a Kárpát-medencében élő magyar közösségek határmódosítás nélküli politikai integrációjának kezdete.
A IX. Máérttel a dolgok természetes rendje állt helyre a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Kovács Miklós szerint. Üdvözölte a Máért összehívását az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke is; Gajdos István ugyanakkor felhívta az értekezlet résztvevőinek figyelmét a széthúzás káros hatására Kárpátalján, és szorgalmazta az egység megteremtését.
A Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Jakab Sándor úgy fogalmazott: olyan intézményesített formában, mint a Máért még jobban kikristályosodik, hogy „mit tehetünk egymásért, mit tehetünk önmagunkért”. A Máért folytatásában bízik a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetségének vezetője, Juhász Sándor is.
Kocon József a muravidéki magyarság képviseletében arra mutatott rá, hogy ugyan ők a legkisebbek, mégis mindig a legkisebbek kötnek össze. Az Új-Dél-Walesi Magyar Szövetség elnöke, Kardos Béla azt javasolta, hogy a megkönnyített állampolgárság révén a magyar kormány lásson neki azon törvényjavaslat kidolgozásának, amellyel minden magyar - bárhol is éljen a világban - visszakapja a szavazati jogát. A kanadai magyarok képviselője szerint piros betűs ünnepnap a mai, hiszen a magyar kormány elismerte a diaszpóra magyarságát. Köszönetét tolmácsolta a Latin-Amerikai Magyar Országos Szervezetek Szövetségének elnöke is, ugyanis - mint mondta - a meghívással úgy érzik, hogy igazán részei a magyar nemzetnek.
Az egyesült államokbeli Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnöke üdvözölte, hogy több szervezetet is meghívtak az Egyesült Államokból. A Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének képviselői hangsúlyozták, először mondták ki azt, hogy a magyar nemzet egy „háromlábú székhez” hasonlítható.
A magyar parlamenti pártok közül az LMP képviselője, Mile Lajos kiemelte, támogatják az újrakezdést, annak reményében, hogy olyan folyamat indul el, amelynek eredményeként a határon túl élő magyarok a mindennapokban is érzékelhetik a jótékony hatásait. Vona Gábor, a Jobbik elnöke közölte: pártja a nemzetpolitikában sohasem volt, és nem is lesz ellenzékben. Hozzátette, boldogok, hogy Magyarországon senki sem akar, vagy legalábbis senki sem mer a nemzetpolitikai fordulattal szembemenni. Az MSZP részéről Balogh András elmondta, örömmel jöttek el, támogatták az összehívás alapvető elveit, céljait, és jóllehet, a vitáik megmaradnak a kormánypártokkal, ám úgy vélik, a veszélyben lévő magyar kisebbségek iránti felelősség kifejezése közös nemzeti érdek - fejtette ki. A záródokumentumhoz különvéleményt csatoltak, amelyben tiltakoznak az ellen, hogy a nemzetpolitika a pártpolitikai csatározások színhelye legyen.
A KDNP képviseletében Jenik Péter kiemelte, a kereszténydemokrácia számára a Máért az értékőrzés fontos eleme, és hasonlóan fontos feladat az egyházi intézmények megőrzése, amin keresztül a magyar nemzet megőrzését is biztosítani lehet. A fideszes Balla Mihály azt mondta, pártja is sokáig várt arra a lehetőségre, hogy a Máért ismét elkezdhesse működését. „Ez a mai nap mindannyiunknak és ennek a nemzeti ügynek a sikere” - jelentette ki a politikus. MTI

Alföldi visszavonja a Nemzeti Színház bérlésének megállapodását
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Korábban a KDNP azonnali vizsgálatot kért az ügyben, miután a Nemzeti Színház igazgatója „a magyar színjátszás templomát” nem rendeltetésszerű célokra adta át.
Alföldi Róbert főigazgató szerda este közölte, hogy visszavonja a Nemzeti Színház bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Ennek következményeként a rendezvény helyszíne nem a Nemzeti Színház lesz - írta Alföldi Róbert közleményében. A megállapodás szerint a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartottak volna november 30-án a Nemzeti Színházban.
Alföldi Róbert közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.Tettem ezt azon mély meggyőződésem alapján, hogy a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz” - jegyezte meg.
„Sajnos rosszul mértem fel azt, hogy ezen döntésem félreérthető, és ezzel sok magyar ember érzését megsértem. Miközben továbbra is hiszek abban, hogy a múlt fájdalmait európai módon és felelősen kell feldolgozni, az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” - fogalmazott.
A Fidesz elfogadhatatlannak tartotta
A jobboldali pártok korábban közleményben reagáltak, hogy a román nemzeti ünnep alkalmából rendezvényt tartanak a Nemzeti Színházban. „Ha azt feltételezzük, hogy Alföldi Róbertet, a Nemzeti Színház igazgatóját a legjobb szándék vezette abban, hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz, azt akkor sem tudjuk elfogadni, hogy az igazgató nem érzi az ügy és a körülötte kialakult botrány súlyát” - írta a Fidesz képviselőcsoportja.
A frakció szerint egy kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének tisztában kell lennie azzal, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent. „Miközben tudomásul vesszük, hogy a magyarság számára tragikus történelmi esemény a románok számára nemzeti ünnep, mégis elvárjuk, hogy azt ne a nemzeti kultúránk egyik szimbolikus terében rendezzék meg” - olvasható a Fidesz által kiadott dokumentumban.
„A két nép közeledése és kulturális kapcsolatai számunkra is fontosak, ám a meglévő érzékenységekre és a fájó sebekre mind a politikai, mind pedig a kulturális vezetőknek tekintettel kell lenniük”- zárul a közlemény.
A KDNP vizsgálatot követelt
A KDNP azonnali vizsgálatot kér Alföldi Róbert ügyében, miután, a Nemzeti Színház igazgatója a magyar színjátszás templomát nem rendeltetésszerű célokra adta át - közölte Pálffy István, a kisebbik kormánypárt frakciószóvivője.
A KDNP azt kérte, hogy a Nemzeti Színház igazgatójával kötött szerződést a kultúráért felelős államtitkár azonnal vizsgálja át, és ha megállapítható, hogy az igazgató megsértette az intézmény vagy a közönség érdekeit, és intézkedésével erkölcsi kárt okozott, haladéktalanul menessze.
Pálffy István kifejtette: a színházigazgató számos magyar ember érzékenységét sérti, és az egyik elsőszámú magyar kulturális közintézményt nem a legszélesebb értelemben vett magyar közönség érdekeinek figyelembevételével működteti.
A Jobbik közleményében azt írta: szerintük „kimeríti a hazaárulás fogalmát, hogy a román nagykövetség kérésének eleget tesz egy olyan szimbolikus magyar közintézmény, mint a Nemzeti Színház, s helyszínt biztosít december elsejére egy provokációnak”.
„Az nem lep meg minket, hogy Alföldi Róbert asszisztál egy magyarellenes eseményhez. Az viszont felháborító, hogy hazaárulók olyan vezető állami pozíciókban ülhetnek a fülkeforradalom után és az állítólagos Nemzeti Együttműködés Rendszerében, amely ilyen döntések meghozatalára jogosítja őket” - fogalmaztak.
A párt szerint ha a Nemzeti Színházban vagy bármelyik magyar közintézményben valóban megünnepelhetik Erdély Romániához csatolását, azért már a kormány is felelős.
A Jobbik a leghatározottabban tiltakozik „az egyre szaporodó magyarellenes cselekedetek ellen”, december elsejére pedig tüntetést szerveznek a Nemzeti Színház épülete elé - zárul a közlemény.
Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója szerda délutáni közleményében azt írta: a megjelent sajtóhírekkel ellentétben nem állt szándékában senki érzéseit megsérteni.
„A Budapesti Román Kulturális Intézet megkeresésekor - miszerint a román nemzeti ünnep alkalmából szeretné bérbe venni a Nemzeti Színház nagytermét - úgy ítéltem meg, hogy a rendezvény elősegítheti azt, hogy a két ország, Magyarország és Románia, a viharos történelmi események ellenére a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz” - olvasható abban a dokumentumban. MTI

Román botrány a magyar Nemzetiben
Bár a nagykövetség már kiküldte november 30-ra a meghívókat, a Román Kulturális Intézet idén mégsem szervezheti Budapesten, a Nemzeti Színházban Románia nemzeti ünnepét. Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója váratlanul visszavonta a megállapodást.
Menetrendszerűen robban ki a botrány Románia (a románok?) nemzeti ünnepével kapcsolatban. Vagy azért, mert nem jó helyen, vagy azért mert nem jól ünnepelnek, vagy egyszerűen azért, mert ünnepelnek (ők, a románok). December elsejét annyira utáljuk (mi, a magyarok), hogy fájna, ha nem lenne.
Ha nem sajnálhatnánk magunkat, ha nem haragudhatnánk a románokra, a nemzeti fátumra, a sorsra. Kell ez a december elseje, hogy csatornázzuk a frusztrációinkat, a gyűlöletünket, az összeférhetetlenségünket, mindazt a negatívumot, amelyből táplálkozik a közösségi tudatunk.
Ha ez nem lenne, ha évente legalább egyszer nem nézhetnénk szembe kreált ellenségeinkkel, ha nem kapaszkodhatnánk beléjük, nem társulhatnánk hozzájuk, vajon mi lenne velünk, magyarokkal? Egyedül maradnánk félelmeinkkel, és be kellene ismernünk: nincs is más nekünk, csak ők, akiket utálunk.
A nemzet maga a gyűlölet. A nemzeti érzést és öntudatot sikerült erre a kristálytiszta, egyszerű képletre bontani, bárki megérti, bárki megemészti.
Ez a mentális állapot végzetes: megfoszt a saját múltunktól, elviselhetetlenné teszi a jelent, amely így nem folytatható, jövő tehát nincs. Muszáj elmozdulni erről a holtpontról, találni egy perspektívát, amelyből feldolgozhatóak a félelmeink, átértékelhetők a viszonyaink, érthetővé válik a múltunk, és élhetővé, sőt élvezhetővé válik a jelenünk.
Ehhez az elmozduláshoz nyújtott volna kiváló segítséget az az ötlet, hogy Románia nemzeti ünnepéről Budapesten, a Nemzeti Színházban emlékezzenek meg. Nem akárhogyan: Závada Pál Magyar ünnep című darabjának bemutatója után. Az Erdély (magyarul) „elcsatolásáról”, (románul) „egyesüléséről” szóló megemlékezéshez, Erdély „visszacsatolásáról” szóló dráma teremtett volna új kontextust. 1918-at 1940 hozta volna közelebb 2010-ben.
Magyarok, zsidók és svábok egykori történetei a máról.
Történetei arról, hogy mit hogyan és miért ünneplünk. Ki és hogyan rendelt mindennapjaink fölé ünnepnapokat, azok megtartása, vagy éppen megszegése mivel jár? Történetek a tízparancsolatról. Az, hogy a román „ünnep” „a románok” ezen a helyen, ez után a bemutató után „ünnepelték” (volna) felér egy beismeréssel, egy önleleplezéssel.
Mondanám, hogy bocsánatkéréssel, ha nem tudnám, hogy itt csak a körbocsánat ideje jöhet el: éppúgy tartozunk mi, magyarok is a mélyére nézni saját közösségiségünknek, ünnep- és hétköznapjainknak.
Talán, ha sikerül az elmúlt közel száz évet összesűríteni a Nemzetiben, és azt sikerül közösen, román és magyar meghívottakkal újra átélni, akkor végre – bár egy színházi este erejéig – bekövetkezhetett volna a nemzeti katarzis. Lehetett volna koccintani, egymás szemébe nézni. Nem legyőzöttekként és legyőzőként, hanem közös emberi drámánk szereplőiként.
Nem ez történt. A román nemzeti ünnep lebontására és újraértelmezésére, átértékelésére tett kísérletet meghiúsította a Jobbik. Vagy ki tudja ki. A magyar erőszak. A magyar hülyeség? Gyávaság? Az esemény ellen demonstrációt szervezett a Jobbik. Hogy le ne maradjon: hevesen tiltakozott a Keresztény Demokrata Néppárt is. Taktikusan nemtetszését fejezte ki a Fidesz is.
Végül Alföldi Róbert, aki egészen biztosan jól érti az esemény jelentőségét visszavonta szóbeli megállapodását a Román Kulturális Intézettel: mégsem kerül ünnepi terítékre a román nemzeti ünnep, mégsem a Nemzeti Színház ad helyet és lehetőséget a román-magyar nemzeti katarzisra.
Mégsem nemzeti a Nemzeti Színház.
Alföldi visszakozása bizonyos szempontból érthető: hónapok óta ő is – mint a magyar kulturális intézmények és intézményvezetők zöme – folyamatos támadás alatt áll. Magyarországon kormányváltás volt, és ez a magyar hagyományoknak nem csak politikai vezető- és klienscserét, de kultúrharcot is jelent.
Mindig így megy, akár jobb- akár baloldali kormány van hatalmon. Mikor sűrűbben, mikor ritkábban, de hullanak a fejek. Nincs az a színidirektor – nagyon úgy tűnik – aki szembe menne az aktuális kurzussal.
Amíg ez magyar belügy, addig ez rendben van, aki dudás akar lenni, az menjen szépen a magyar közélet poklába. Ez a történet azonban már nem magyar belügy. Ez a kudarc román-magyar kudarc, amelynek a „levét” azok fogják meginni, akiknek fontos a jó román-magyar kapcsolat, a történelmi továbblépés. Akik már rájöttek, hogy sem Trianon-trauma, sem nemzeti gyász, sem fájó sebek nincsenek, csak élni akarás és tudás. Persze jut majd a kudarcból a Jobbiknak, a KDNP-nek és pláne a Fidesznek is: még egy alkalom arra, hogy romoljanak Magyarország amúgy sem rózsás diplomáciai kapcsolatai, még egy hatalmas lépés az elzárkózás felé. Még egy bizonyíték arra, hogy a magyar nemzetpolitika képtelen megújulni, erőt gyűjteni, életképessé válni. Arra, hogy a magyar kormányt a szélsőségesek irányítják, hogy a Jobbik fél a Gárdától, a Jobbiktól fél a KDNP, de legfőképpen retteg a Fidesz: ezért licitálnak rá egymásra. Marionett ország.
Alföldi pedig úgy járt, mint az egyszeri liberalizmus Magyarországon.
Mert bátor lenni, de nem eléggé. Mert kitartani, de nem addig, amíg erre szükség van. És a visszavonulás, a kapitulálás többet árt ennek az egész történetnek, mintha meg sem születtek volna a nagyszerű ötletek, mintha fel sem merült volna, hogy másként is lehet.
Novemberben megfogant, de elvetélt az új magyar nemzeti gondolat. Nem voltunk elég bátrak hozzá.
Parászka Boróka, Manna.ro

Nemzeti ünneprontás
Román-magyar diplomáciai viszályt okozott a december 1-jei budapesti rendezvény
Miközben december elsején, a román nemzeti ünnepen a budapesti román nagykövetség nem tarthatja meg rendezvényét a magyar Nemzeti Színházban, a székelyföldi önkormányzatok sorra jelentik be: a magyar nemzeti ünnepet, március 15-ét, saját hatáskörben hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánították.
Vihart kavart a román–magyar diplomáciai kapcsolatokban, hogy Alföldi Róbert, a magyar Nemzeti Színház igazgatója politikai nyomásra visszavonta azt a bérleti megállapodást, amelynek alapján az épületben a budapesti román nagykövetség rendezvényt tartott volna Románia nemzeti ünnepe alkalmából.
A bukaresti külügyminisztérium tegnap „sajnálatosnak” nevezte a kialakult helyzetet. Közleményük szerint a kiváló kétoldalú kapcsolatok tükrében a gesztus „elszigetelt kivételnek” minősül, és a magyar hatóságok támogatását kérik, hogy megfelelő helyszínt találjanak a november 30-i rendezvénynek.
Alföldi Róbert szerda este közölte: visszavonja a teátrum bérlésére vonatkozó szóbeli megállapodást a Budapesti Román Kulturális Intézettel. Közleményében emlékeztetett: „a Nemzeti Színház vezetőjeként engedélyeztem, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban, és bérbe vegyék a Nagytermet.”
Gesztusát az igazgató azzal indokolta, hogy „a két nemzet viharos történelme után, a román és a magyar nép a kultúra és a művészet segítségével is közeledjen egymáshoz”. Visszalépését pedig azzal magyarázta, rosszul mérte fel azt, hogy gesztusa félreérthető, és sok magyar ember érzését megsérti. „Az egyik legfontosabb kulturális közintézmény vezetőjeként nem hagyhatom figyelmen kívül a kialakult helyzetet” – fogalmazott.
Alföldi Róbert arra utalt, hogy szándékai nyilvánosságra kerülése után a magyarországi jobboldali politikusok és publicisták össztüzébe került. Támadóinak – a Fidesznek, a Kereszténydemokrata Néppártnak és a Jobbiknak – az volt az érve, hogy a magyar nemzet többsége számára Erdély egykori elvesztése máig ható mély traumát jelent, ezért nem engedhető meg, hogy a „magyar nemzeti kultúra egyik szimbolikus terében”, a Nemzeti Színházban rendezzék meg. A Jobbik közleményében egyenesen hazaárulónak nevezte az igazgatót, és provokációnak azt, hogy a budapesti Román Kulturális Intézet a „magyar nemzet teátrumáját” kívánta bérbe venni a román nemzeti ünnep alkalmából.
Brânduşa Armanca: szó sincs provokációról
A budapesti Román Kulturális Intézet igazgatója lapunk kérdésére elutasította a provokáció vádját. Brânduşa Armanca az ügy hátteréről elmondta: a román nagykövetség minden évben rendezvényt szervez a magyar fővárosban a román nemzeti ünnep alkalmából, s mivel ezek kulturális jellegűek, a szervezésből kiveszi a részét az intézet is.
„Intézetünk évente egy-egy reprezentatív intézményt keres meg azzal a kéréssel, adjon helyet a rendezvényünknek. Így 2005-ben az Uránia Nemzeti Filmszínház, 2006-ban a Művészetek Palotája, 2008-ban a Thália Színház, 2009-ben pedig a Belvárosi Színház fogadott be minket. Idén több intézményvezetőt is megkerestünk, és Alföldi Róbert volt az, aki igent mondott” – magyarázta az ÚMSZ-nek az igazgató.
Mint elmondta, az idei nemzeti ünnepen a Romanian Piano Trio ad elő Budapesten Bartók, Enescu és Haydn műveket. Brânduşa Armanca a kialakult helyzetet nem kívánta kommentálni, mint fogalmazott: ezt a román külügyre bízza.
Alföldi menesztése a tét
Lapunk budapesti forrásokból úgy tudja, az ügy hátterében Alföldi Róbert eltávolításának szándéka áll. A Gyurcsány-kormány idején kinevezett színházigazgatót a Fidesz hatalomra kerülése óta rendszeresen támadják a KDNP és a Jobbik politikusai távozását követelve. A támadások akkor erősödtek fel, amikor a Magyar Hírlap cikket jelentetett meg az Alföldi és a Román Kulturális Intézet közötti egyezségről. „Ez a cikk megrendelésre született. Ürügyként szolgál arra, hogy az igazgatót menesszék” – mondta informátorunk.
A cikk megjelenése után a Jobbik tüntetést helyezett kilátásba, ha a Nemzeti Színházban megtartják a román rendezvényt. Tegnap Szávay István, a Jobbik politikusa arról beszélt: változatlanul Alföldi Róbert menesztését várják a kormánytól. A Jobbik véleménye szerint az igazgató „kuplerájjá züllesztette” a Nemzeti Színházat.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

A harmadik?
A romániai magyarság és a székelység valóságérzékét kis csoportok nyilatkozataival csak ideig-óráig lehet elfödni.
Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom – Mişcarea Naţională Maghiară din România szövetség. Néhány hónappal ezelőtt egészen pontosan ezen a néven alakított jogi személyiséget tíz olyan romániai magyar állampolgár, akiknek a neve az addig jogi személyiség nélkül működő Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácshoz kapcsolódott.
Az alapszabályzat szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom vezető testülete az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács – Consiliul Naţional Maghiar din Transilvania elnevezésű közgyűlés, amely a Szövetség valamennyi szavazati joggal rendelkező tagjából áll. Szombaton Székelyudvarhelyen az EMNM vezető testülete, az EMNT-nek nevezett közgyűlés tanácskozott nem valamennyi szavazati joggal rendelkező tag, hanem olyan szavazati joggal rendelkező küldöttek részvételével, akik ellenszavazat nélkül döntöttek úgy, hogy megalakítják az Erdélyi Néppártot. (Egyes hírforrások szerint az Erdélyi Magyar Néppártot).
Demokratikus és pluralista társadalmakban mi sem természetesebb annál, hogy a hasonló vagy azonos nézeteket valló honpolgárok szövetségekbe, mozgalmakba, pártokba tömörülnek, és ők maguk próbálják rendszerezni céljaikat, kialakítani eljövendő intézményeik működési kereteit. Voltaképpen ezt nevezik alulról építkezésnek. A történelemben és a különböző társadalmakban azonban bőven akad példa arra is, hogy egy kisebb csoport összefog, és ő maga próbál nézeteinek ácsolni tömegtalapzatot. Vajon: a székelyudvarhelyi döntés a kettő közül melyik változatra vonatkozik?
Úgy gondolom, hogy a másodikra. A kisebb csoport alapvető nézetei pedig a különböző megfogalmazások alapján a következők: a romániai magyarság két évtizede (RMDSZ) vagy néhány éve (MPP) működő politikai képviseletei közül egyik sem használt megfelelő és hatékony pártpolitikai eszközöket ahhoz, hogy közelebb lehessen kerülni az erdélyi magyarság autonómiájához. Nem a romániai nemzetiségi önazonosság-megőrzés lépésről-lépésre megteremthető jogi és intézményi kereteire van szükség, hanem egy olyan, általános magyar nemzetpolitikába való beilleszkedésre, amelyben az újjáalakuló nagy nemzet gondoskodik arról, hogy akár más országokban létező alkotóelemei is tökéletesen működjenek.
A „ hogyan”-ról most ne beszéljünk, de ésszerű, hogy ehhez az elképzeléshez egy új pártra van szükség. Miért éppen most? A kis csoport úgy érzékeli: a gazdasági-társadalmi megszorító intézkedések miatt a továbbra is kormányzati részvételt vállaló RMDSZ iránti rokonszenv a mélypontra zuhant, ugyanakkor nő a szólamokon kívül tehetetlen, cselekvőképtelen MPP-ből kiábrándultak tábora is. Mindehhez még hozzájárul az RMDSZ várható meggyengülése az esetleges februári elnökváltás következtében.
A Fidesz–KDNP vezérelte pénzmegvonás az RMDSZ háttérintézményeitől szintén roppanthat a szervezeten, az EMNT erdélyi demokrácia-hálózatára átutalt összegek viszont megteremthetik az új párt kialakításának logisztikai hátterét. A névleg a kettős állampolgárság, vagy egyszerű honosítási eljárás támogatására létrehozott irodák megfelelő színhelyei lehetnek az új párt bejegyzéséhez szükséges aláírások összegyűjtésének is.
Az RMDSZ mellékvágányra helyezésének, az Erdélyi Néppárt megteremtésének a több helyszínen, feltételezhetően akár két fővárosban is megírt forgatókönyve mindeddig elméleti modellként működött, gyakorlati próbatétele most következik. Ehhez nyilvánvalóan újabb eszközökre lesz szükség és ebben jelentős szerepet vállal majd az egyre inkább központosított magyarországi média is. Az elkövetkező nagy politikai játszmában azonban létezik egy nem elhanyagolható tényező, amelyet Magyarország vezető politikai köreiből éreznek a legkevésbé.
Ez nem más, mint a romániai magyarság és a székelység valóságérzéke, amelyet kis csoportok nyilatkozataival és közleményeivel csak ideig-óráig lehet elfödni. A hétköznapi létezésnek ezernyi olyan összetevője létezik, amelyeket a mindennapok ésszerűsége, gyakorlatiassága alakított ki. Voltaképpen az az igazi otthont-megőrző mozgalom, amelyet már régóta bejegyzett a történelem és amely saját területükön tartotta meg az itt élő magyarokat.
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)

Olosz: Elkerülhetetlen a magyar kormánnyal való jó viszony
Nem erősíttettem meg, de nem is cáfoltam, hogy indulnék – jelentette ki Olosz Gergely RMDSZ-es képviselő, képviselőházi frakcióvezető azokat az értesüléseket kommentálva, amelyek szerint azt fontolgatja, hogy indul az RMDSZ elnöki tisztségéért illetve, hogy Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke támogatja ebben a vállalkozásában.
„Továbbra is szorgalmazom, hogy azt nézzük meg, milyen lesz az RMDSZ jövője. Az elnök személyét illetően meg kell találni a legjobb változatot, fel kell állítani azt a kritériumrendszert, amely alapján eldönthető, hogy milyen legyen az RMDSZ új elnöksége. Ilyen értelemben az elnök személye másodlagos kérdés. Az nem titok, hogy többen szorgalmazzák – önkormányzati részről és más oldalról is, hogy támogatják indulásomat. Még túl korai az indulási szándék bejelentésére, még másfél hónap áll rendelkezésre, nem is értem, hogy miért kellene ebben a kérdésben most döntést hozni. Ami Orbán Viktort és a Fidesz-KDNP-t illeti, egyértelmű, hogy jó viszonyokat ápolunk. A magyarországi kormánypárttal jó, sőt nagyon jó viszonyokat kell ápolni, jelen pillanatban olyan konjunkturális előnyök mutatkoznak, pusztán abból, hogy az európai közösségen belül ugyanazon pártban vagyunk mind a Fidesz-KDMP-vel, mind a jelenlegi koalíciós partnereinkkel, a PD-L-vel (Európai Néppárt – szerk. megj.), amely számunkra, erdélyi magyar közösségre nézve olyan előnyt jelent, amelyet most kell kihasználnunk a nemzetépítés kérdésében is. Ilyen értelemben megkerülhetetlen, hogy a jelenlegi, jobboldali magyar kormánnyal jó viszonyokat ápoljuk. Nem is hiszem el, hogy másképpen lehetne politizálni” – véli Olosz.
Tőkés László pártalapítási szándékával kapcsolatosan elmondta, ez még nem történt meg, még helye van a párbeszédnek, szükség is van erre. „Meg kell találni azokat a kapcsolódó pontokat, amelyek révén ki lehet építeni azt a közös jövőt, ami mindenki számára kielégítő. Tőkés Lászlót az RMDSZ-hez köti az európai parlamenti képviselet. Olyan kijelentéseket hallani, hogy Tőkés Lászlót közel kell hozni az RMDSZ-hez. Erre nincs szükség, hiszen Tőkés – én úgy érzem, hogy emberileg is – közel van a Szövetséghez. Meg kell találni azt a megoldást, ami számára, és az RMDSZ-en belül is elfogadható. Én úgy érzem, hogy az erdélyi magyarságnak túl nagy luxus lenne az, hogy háborúskodásokba kezdjünk. Ha a választási küszöböt nézzük, egyértelmű, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy egymás ellen indulva veszélyeztessük a parlamentbe való bejutást. Az utóbbi időben többször is elhangzott az, hogy meg kell őrizni az RMDSZ függetlenségét. Hangsúlyoztam, hogy az RMDSZ függetlensége valóban fontos, de ez nem jelenti azt, hogy be kellene zárkóznunk, vagy kizárjuk a párbeszéd hiányát. Az egyenlő távolságtartás bizonyos személyektől és kormányoktól nem lehet azonos: nem tudok és az erdélyi magyarság sem tud egyenlő távolságra lenni a nemzetet eláruló Gyurcsány Ferenctől, vagy egy nemzetet egyesítő Orbán Viktortól” – mondta.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)

Új testület jött létre Nemzeti összetartozás bizottság néven
Nemzeti összetartozás bizottság néven új testület jött létre. A bizottságnak tizenkét tagja lesz. Kövér László házelnök nyújtotta be csütörtökön a határozati javaslatot, melyet az Országgyűlés 314 igen 46 nem 3 tartózkodással fogadott el. A határozati javaslat szerint 2011-ben, az állampolgársági törvény kiterjesztésével, a Magyarország határain kívül élő magyar emberek és a magyar állam között közjogi kapcsolat létesítésének a lehetősége nyílik meg, amely az elmúlt kilencven, illetve elmúlt húsz esztendőhöz képest alapvetően új helyzetet és lehetőségeket teremt, valamint új feladatokat ró a magyar-magyar kapcsolatok területén a kormányzatra, illetve a kormány feletti ellenőrzést gyakorló Országgyűlésre egyaránt.
A javaslat indoklása szerint a 2010-es választásokat követően kialakított új kormányszerkezet kifejezésre juttatta azt a politikai szemléletváltást, mely szerint a határon túlinak mondott magyarok ügye nem külügyi kérdés, ezen ügyek vitele kormányzati szinten nem a Külügyminisztérium, hanem egy tárca nélküli miniszter (miniszterelnök-helyettes), valamint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata.
A javaslat szerint a képviselőcsoportok között egyetértés van abban, hogy az Országgyűlés bizottsági rendszere is tükrözze ezt a szemléletet. Ennek kifejezéseként az országgyűlési határozat létrehozza a Nemzeti összetartozás bizottságát, illetve a megváltozott feladatkörnek megfelelően módosítja a Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottsága nevét.
A határozat 2011. január 1-jén lép hatályba.
A testület elnöke Potápi Árpád János (Fidesz), alelnöke, Kovács Ferenc (Fidesz) és Szili Katalin (független). Tagjai, Ékes Ilona (Fidesz) Hoppál Péter, (Fidesz), Kőszegi Zoltán (Fidesz), Révész Máriusz (Fidesz), Kalmár Ferenc András (KDNP) és Stágel Bence (KDNP) valamint Szávay István (Jobbik).
Az LMP frakciója az Országgyűlés első tavaszi ülésnapján tesz javaslatot a bizottság tagjára.
Tóbiás József, az MTI-nek úgy nyilatkozott: az MSZP nem jelöl tagot a bizottságba. Indoklásképpen azt mondta: pártja a házbizottság csütörtöki ülésén azt kérte, ne most döntsön a határozati javaslatról a parlament. Véleménye szerint nehéz olyan bizottságról dönteni, melynek nincsenek meghatározva a céljai, a feladatai. MTI

„A nemzetpolitikai fordulat éve”
Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke adott exkluzív interjút az Erdély Onlinenak
- Melyek voltak 2010 legsikeresebb és legsikertelenebb momentumai?
- Az egyik szemem sír, a másik nevet. Két évtizedes szolgálat után, idén vonultam vissza gyakorlatilag teljes egészében a püspökségtől. Nem volt könnyű dolog a püspöki szolgálat fejezetét lezárni. A másik szemem azért nevet, mert nem a senkiföldjére kerültem az egyházi szolgálat határáról, hanem európai parlamenti alelnökké választottak, és ezáltal egy hasonlóan nagy horderejű szolgálati pászmába léptem, ami emberileg ellensúlyozta az egyházi szolgálat hátrahagyása nyomán támadt űrt. Ez volt a két meghatározó személyes esemény a 2010-ben. Politikai szempontból a nemzetpolitikai fordulat évének nevezném 2010-et. 1989-ben elkezdődött a rendszerváltozás, de a kommunista diktatúra bukásával még nem érkeztünk el a Kánaánba, hanem elkezdődött a rendszerváltozásnak egy hosszan tartó folyamata, tele meghátrálással, visszarendeződéssel, de úgy érzem, hogy a 2010-es esztendő hozta meg az áttörést a rendszerváltás folyamatának felemás első korszakát követően. A különbség talán annyi a kettő között: míg az első esztendő inkább a politikai-ideológiai rendszerváltozás kezdetének tekinthető, addig 2010 a nemzetpolitikában jelentett egy hasonló rendszerváltozást. Elsősorban az áprilisi magyarországi választásokra gondolok: akkor nemcsak a posztkommunizmusnak vetett véget a nemzeti erők átütő sikere, hanem a nemzetpolitikában is gyökeres változást hozott, ami a nemzeti összetartozásról szóló törvény, és a magyar állampolgárságról szóló törtvény országgyűlési elfogadásában ölt testet, és egy nemzeti együttműködési rendszernek a meghírdetésével folytatódik, amelynek a határon túli magyarok is részesei. A határok feletti nemzetegyesítés politikájának a győzelmeként értékelhető a 2010-es nemzetpolitikai fordulat. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) stratégiai partnere lett az új magyar kormánynak, más megközelítésben pedig a Fidesz-KDNP szövetségnek, és e minőségében az EMNT tovább folytathatja azt, amit 2009-ben az RMDSZ-szel való összefogás, és általában az erdélyi magyar összefogás szintjén megkísérelt, hogy integrálja az erdélyi magyar politikát és közéletet.
– Az Európai Parlament alelnöki tisztségétől azt várta-e, mit amit kapott?, – kérdeztük Tőkés Lászlótól.
– Rosszabbra számítottam, mert nagyon rosszul kezdődött európai parlamenti képviselőségem. Első alkalommal az RMDSZ jelöltjei ellenében pályáztam meg a képviselőséget, tehát inkább a szembenállás, mint az összefogás volt a meghatározó. Aztán amikor bejutottam az EP-be, kitaszítottak az Európai Néppártból, román oldalról kompromittálni próbáltak mint párton kívüli szélsőséges magyar politikust. Majd véget ért a csonka ciklus, és akkor már sikerült az erdélyi magyar összefogás jegyében az RMDSZ-szel együtt jelölteket állítani egy EMNT–RMDSZ megállapodás értelmében. Ez teljesedett ki akkor, amikor megválasztottak a magyar néppárti delegáció tiszteletbeli elnökének, majd az Európai Parlament egyik alelnökének, tehát várakozáson felül jól alakult a helyzet. Figyelembe véve a lehetőségeket, a korlátokat, a szűkre szabott politikai mozgásteret, amit az EP a magunkfajta kisebbségeknek jelent, ahhoz képest eredményes, és felfelé ívelő képviselői pályát mondhatok magaménak.
Értelmes együttműködés
– Különféle román politikusok a közelmúltban is az ön ügyészség elé citálását követelték az autonómiával kapcsolatos kijelentései kapcsán. Hogyan próbál meg ezek ellen védekezni?
– Nem lehet megszokni ezeket a támadásokat. Mindig mondják, hogy tegyem túl magam rajtuk, de hogyha Temesvár szelleméből és hitvalló eszményeimből indulok ki, akkor nagy csalódást jelent nekem, hogy ahelyett, hogy a barátot látnák bennem, ellenségkép gyártására használnak fel. Márpedig meggyőződésem, hogy komoly szolgálatot tehetnék a román–magyar megbékélés és együttműködés érdekében, azonban ezt nem látják azok, akiknek továbbra is érdekük a megosztó politika. Itt gondolok elsősorban a lappangó posztkommunista erőkre, a titkosszolgálat és a volt nomenklatúra képviselőire, és ilyen szempontból sajnos nem csak a szociáldemokrata pártot és a román nacionalista pártokat emlegethetjük, mert ezek az erők valamennyi romániai pártba beszüremkedtek, és látjuk, hogy húsz év után nem csak a magyarok, hanem Románia is emiatt szenved, mert nem tud kievickélni a kommunizmus utáni mély nyomor és politikai zűrzavar állapotából. Én változatlanul azt tekintem célomnak, hogy ha fáj is mindez a támadás, túltegyem magam ezeken, és értelmes együttműködésre törekedjünk az egységesülő Európában. Ennek vannak kedvező előjelei: gondoljunk a tusnádfürdői együttes fellépésre, ahol a román államelnök, a magyar miniszterelnök, és jómagam is ott voltunk együtt, vagy említhetem a tavalyi államelnöki kitüntetést. A brüssszeli román delegációnak is nem egy tagjával nagyon jó kapcsolatot ápolok, és sikerült például olyan ügyekben összefogni, mint a ciánkérdés. Gyakran odaállunk közös ügyeink mellé, most például a moldvai csatlakozás, vagy az ukrajnai románok és magyarok érdekeinek a védelme, a kommunizmussal való szembenézés, a korrupcióellenesség, és Románia európai felzárkózása mind olyan kérdések, amelyekben talál a szó olyan képviselőkkel, mint Cristian Preda, Monica Macovei vagy Renate Weber, hogy csak néhányat említsek a román képviselők közül. Erdélyi összefogás
– Mennyire tartja megfelelőnek a jelenlegi romániai és európai konjunktúrát az erdélyi autonómia megvalósításához?
– Nagyon érdekes fejlemény, hogy Szerbiában létrejöttek a nemzeti tanácsok, köztük a román nemzeti tanács is. Szerbia, amely még távol van attól, hogy tagja legyen az Európai Uniónak, megelőzte Romániát, még ha fogyatékos is a szerbiai kulturális és személyes autonómiára vonatkozó jogi rendelkezés. Ha Koszovó függetlenségére gondolunk, ami más síkon szintén a nemzeti önrendelkezésnek egy kivilágló példája, vagy a moldáviai gagauz autonómiára gondolunk, akkor nem is kell elmennünk Dél-Tirolba vagy Finnországba, hanem Romániának a saját nemzeti szomszédsági környezete kínálja a példát, és furcsamód Románia teszi a süketet. Például 250 ezer Timok völgyi vlah románról olyan nagyvonalúan feledkezik meg, mint ahogy szeretné, hogy mi megfeledkezzünk az ugyanilyen számban élő csángó magyarokról. Románia nem kerülheti el a múltjával való szembenézést, gondolok itt Trianonra. Igenis Trianonról hideg fejjel, de érző szívvel beszélni kell, el kell ismerni Trianon sebeit. El kell ismerni, hogy van kisebbségi kollektív önrendelkezés, másképp Románia nem is kapta volna meg Erdélyt. Ők arra hivatkoznak, hogy 1918. december 1-jén így döntött a románság. Hát ha az akkor 55 százalékot kitevő románságnak van döntési joga a sorsát illetően, akkor természetesen a másik 45 százaléknak is volt döntési joga, de őket nem kérdezték meg. És ez az elv ma is érvényes: nekünk közösségi módon döntési jogunk van a saját sorsunkat illetően. Ezt az elvet nem elismerni Európában, vagy a modern világban, ez politikai vakság és rosszhiszemű elfogultság. Oda kell kényszeríteni Romániát a tárgyalóasztalhoz. Európában egyetlen gond van, mégpedig az, hogy az ilyenfajta közigazgatási, államszervezési, vagy éppen a kisebbségi kérdéseket az EU szigorúan a tagországok belügyeinek az illetékességi körébe sorolja, ezért olyan nehéz áttörést elérni. De Európa nem fogja ellenezni, hogy ezt a fajta rendezést életbe léptessük. Hiszek a politikai fejlődésben, itt inkább a magyar fél megalkuvásától félek, mint a román fél ellenállásától, ezért nagyon fontos az erdélyi összefogás, a magyar–magyar integráció, hogy egy európai integráció keretében tudjuk segíteni a felvidéki, a délvidéki, az erdélyi magyarokat, és így egyesült erővel valóban egy nemzeti önrendelkezés alakuljon ki megfelelő szinteken, megfelelő formákban, Magyarországnak ki kell vívnia gazdasági önrendelkezést, mi kivívjuk a területi vagy a kulturális önrendelkezést, és így az autonómiák és a nemzet önrendelkezése együttesen egy modern európai nemzeti lét távlatait vetíti előre. Nem öncél a pártegység
– Milyen szándékkal hozzák létre az Erdélyi Magyar Néppártot, illetve hogyan látja ennek integrálódását a magyar közössségbe? Nem fenyeget az a veszély, hogy megosztja a magyarságot az új párt, s így elveszítheti parlamenti képviseletét?
– Ez mindig attól függ, hogy milyen megközelítésből nézzük a dolgokat. Hogy egy praktikus metaforával éljek, ha van a gépkocsiállományunkban két gépkocsi, és az egyik már lerobbant, a másik pedig ugyan új, de nagyon gyenge teljesítményű, és nem alkalmas a román politikai terepen való közlekedésre, akkor egy olyan járműre van szükség, amely minden igénynek megfelel: jó a befogadóképessége, jó a technikai felszereltsége, bírja a romániai nehéz politikai terepet, és célba tudunk érni vele. Mi amikor rájöttünk, hogy megítélésünk szerint sem az RMDSZ sem az MPP nem tudja betölteni azt a hivatását, akkor úgy gondoltuk, hogy nekünk egy új politikai instrumentumra, új pártra van szükségünk. Nem öncél a párt. És a pártegység nem öncél. A nemzeti egység a cél, és a pártegységnek csak a nemzeti egység szolgálatában van létjogosultsága. Ha már ezek a pártok képtelenek a magyarságot összefogni, sőt, a Felvidék vagy a Délvidék sorsára juthatunk, ahol a magyarok a nagy tömegben átszavaznak. Még Erdélyben állunk a legjobban, itt még nem veszítettük el az etnikai, politikai érdekképviselet szavazói és eszmei bázisát. Az világos számomra, hogy az RMDSZ 450 ezer szavazatot tud összegyűjteni, hogyha minden erejét megfeszíti, és az is nyilvánvaló számomra, hogy még annyit se nyerne el, ha lenne más kínálat, hiszen az MPP rögtön rést ütött az RMDSZ szavazóbázisán. Az én bejutásom az EP-be, mikor egyedül indultam, szintén bizonyította, hogyha van politikai opcióra lehetőség, akkor az erdélyi magyarság nem egy egynemű pártegységben képzeli el a jövőjét. Mi szeretnénk gyűjtőpártként megjeleníteni a magyarság legfőbb célkitűzéseit. A magyarság vegye kezébe a sorsát, és ő határozzon a saját magát illető dolgokról. Ez aztán autonómiákban jelenül meg, és a magyar integráció rendszerén belül helyezkedik el, ezt a távlatot látjuk magunk előtt, és ennek érdekében indítványoztuk az Erdélyi Magyar Néppártnak a létrejöttét, rákényszerültünk, úgy éreztük, hogy valóban hiányzik az a jármű, ami célba fog vinni. Nem valakik ellen, hanem valaminek a kiegészítéseként szerveződik, és buták volnánk, hogyha nem az összefogásra készülnénk, hiszen nyilvánvaló, hogy elveszíthetjük országos szintű képviseletünket, hogyha nem fogunk össze. De már az is félő, hogy így is elveszítjük. Nekünk az a véleményünk, hogy már most veszélyben forog a képviselet, ha nem teszünk valamit. Most legyünk azon, hogy olyan összefogást tudjunk megvalósítani, amely biztosítja számunkra a képviseletet, sőt távlatilag érjük el azt, amit már Horvátországban megvalósítottak, ahol az öt százalékos küszöb is megszűnik, és a kisebbségek számarányuknak megfelelő arányban jutnak be a parlamentbe. Markótlanítás és szásztalanítás
– Lát-e valós esélyt arra, hogy akár az RMDSZ-szel, akár az MPP-vel sikerüljön konszenzusos listát megvalósítani?
– Azt gondolom, hogy az RMDSZ-t markótlanítani, az MPP-t szásztalanítani kell, és akkor ezek a szervezetek és pártok is képesek az újjászületésre. Mi azt reméltük, hogy nem is lesz szükség egy harmadik erdélyi pártra. Már az MPP létrehozatala sem öncél volt. Kezdetben azt hittük, hogy az RMDSZ megújítható, utána azt hittük, hogy az MPP betöltheti a szerepét. Mikor ráébredtünk arra, hogy ez nem fog megtörténni, akkor szántuk el magunkat erre a lépésre. Ehhez szövetségeseket is szereztünk. Lehet tévedni is, de senki nem vitathatja el annak a szükségességét, vagy jogosságát, hogy egy politikai instrumentumot létrehozzunk egy adott politikának a megvalósítása céljából. Felemás helyzet
– Hogyan látja a Királyhágómelléki Református Egyházkerület helyzetét az egyházi átvilágítás tükrében?
– 2007-től errefelé nagy megrőkönyödéssel döbbentünk rá, hogy távol állunk még attól, hogy az egyház megtisztult volna a kommunista titkosszolgálati múltjától. Dokumentumok vaskos tömege bizonyította, hogy még mindig, miként az egész romániai társadalmat, ezen belül a magyar kistársadalmat, úgy az egyháztársadalmat is, még mindig átszövi a titkosszolgálati múlt. Ekkor kellő tisztánlátással meghirdettük az egyházi átvilágításnak a folytatását, mely az azt megelőző években többször is abbamaradt. 1989-es rendszerváltoztató múltunk, valamint élő hitünk köteleztetéseképpen meghirdettük az átvilágítás és az egyház megtisztításának a programját. Az én püspökségem idején már nem volt idő befejezni az átvilágítást, a körülmények sem engedték, és az ellenállás is akadályozott. Sajnos a legutóbb tartott általános tisztújítások sem oldották meg ezt a kérdést, és most egy felemás helyzet alakult ki. És nemcsak a kirívó esetekre gondolok. Még mindig nagy titkok lappanganak az egyházban. Sajnos egyesek azt hiszik, hogy ez csak a református egyház problémája. Létrejött az együttműködés rendszere az unitárius, az evangélikus és a református egyház között. A katolikusok nem kapcsolódtak be, de ez nem azt jelenti, hogy ők mentesek volnának ettől a múlttól. Nem lehet visszafordítani az átvilágítást, és nem is szabad, mert időzített bombaként ketyeg az egész titkosszolgálati múlt. Az egyház ha nem tisztul meg a múltjától, ha nem lép a bűnbánat és megtérés útjára, akkor nem tudja betölteni hivatását a világban. A kommunizmus idejében ugyanazok a típusú közszereplők, nemzetidegen árulók adták fel és juttatták mai helyzetébe a magyarságot, akik a két világháború idején elárulták a nemzetet. A külső erők önmagukban nem lettek volna képesek elbánni velünk, nyilvánvaló, hogy csak a kollaboránsokkal lehetett ezt a nemzetet tönkretenni. A magyar kollaboránsok nélkül nem lett volna Securitate, és nem lett volna Ceauşescu. Krisztus azért vállalta a kereszthalált, hogy meggyógyítsa és feltámadást hozzon a nemzet életébe, ő a keresztfa helyett a jászolbölcső békéjét kínálja. Itt az ideje, hogy ne keresztfákat ácsoljunk, hanem a jászolbölcsőt álljuk körül, és elfogadjuk a megbékélésnek ezt a krisztusi ajándékát. Ezekkel az érzésekkel jöttem haza a doberdoi hadszíntérről is, és büszke vagyok a váradi 4. honvédezredre: miközben ők életüket áldozták a nemzetért, azok, akik idehaza voltak, értéktelenné tették az ő hazaszeretetüket és áldozatukat, és elárulták a nemzetet. Karácsony és Krisztus váltsága legyen a gyógyítás, a békéltetés és a feltámadásnak az ígérete.
Rais W. István, Erdon.ro

Felsorakoznak az elnökjelöltek
Nagyon lassan körvonalazódnak az RMDSZ-ben a februári kongresszuson várható változások. Egyelőre kevés szó esik az alapszabályzat és a program módosításáról, az új irányok, célok szinte csak az elnökjelöltek "csatolmányaként" kerülnek szóba. Az azonban kitetszik, dolgoznak a táborok, érdekcsoportok, háttéralkuk születnek, s jó kampányhoz illően ígéretek hangzanak el. Egy-egy kiszivárgott, kiszivárogtatott nyilatkozat jelzi, nagy a munka, sürgés-forgás a kulisszák mögött.
Eddig három nagyon különböző jelölt jelentette be, hogy az RMDSZ elnöke szeretne lenni. Kelemen Hunor egyértelműen Markó politikáját folytatná, néhány változást ő is célként határozott meg, ám ezek többnyire formai módosítások. Mögötte áll a teljes RMDSZ-gépezet, a szövetségi források csak Kelemen üzeneteit közvetítik, főszereplő az alárendelt médiában, és sok, a jelenlegi vezetésnek elkötelezett megyei szervezet úgy dönt támogatásáról, hogy az ellenjelölteket meg sem hallgatja. Eckstein-Kovács Péter nem számíthat elsöprő többségre, érdekes színfoltja a megmérettetésnek, ötletei, elképzelései akár figyelemre méltóak is lehetnének, ám előre borítékolható: kevesen adják rá voksukat. Van, aki Băsescu faltörő kosaként tekint rá, mások szabadelvűségét, szabad véleménynyilvánításait nem fogadják el. Olosz Gergely szándékairól egyelőre keveset tudni. Sokat elárul azonban, hogy itthon elzárkózott, de magyarországi lapoknak nyilatkozott terveiről. Változást, új irányt akar a szövetségnek, a felsorakoztatott közhelyhalmazból annyi kihámozható, hogy a magyar közösség versenyképessé tételét tartja fontosnak. Aránylag későn jelentette be indulását, de nem tekinthető esélytelennek, képviselőházi frakcióvezetőnek való megválasztásakor már bizonyította: jól ért a szervezkedéshez, maga mellé tudja állítani azokat, akik úgy érzik, háttérbe szorították őket, semmibe veszik véleményüket. Olosz eredményesen építgette magyarországi kapcsolatait, Semjén Zsolt KDNP-elnök kebelbarátjának tekinthető, és ezt sikerült úgy tálalnia, hogy sokan hiszik, a Fidesz támogatását is élvezi. Tény, régóta készítette a terepet a szövetségi elnöki megmérettetéshez, tetemes vagyonával eddig is jó helyeket, embereket vásárolhatott magának, bizonyára most is megteszi majd. Három nagyon különböző elnökjelölt pályázik az RMDSZ vezetőségére, s hosszú évek óta most először van esély a váltásra, mégis úgy tűnik, csak a rossz és még rosszabb közül választhatnak majd a kongresszusi küldöttek. Nevezhetnénk az egyik romániai magyar párt belügyének a kérdést, de még mindig az RMDSZ a legnagyobb, legnépszerűbb alakulat, amely — egyelőre legalábbis — meghatározó a magyar közösség jövője szempontjából. Nem mindegy hát, hogy ki vezeti, és merre halad, meg tud-e újulni, jövőt építeni, vagy szétcincálják hatalomsóvár önjelöltek, egyéni és kis csoportérdekek.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Olosz a nevető harmadik?
Olosz Gergely tegnap hivatalosan is bejelentette: megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. A háromszéki RMDSZ-es képviselő, az alsóházi frakció vezetője sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: megválasztása esetén megváltoztatná a szervezet jelenlegi vezetési stílusát, a közösséghez, a hazai és magyarországi politikai partnerekhez való viszonyát, tartalommal töltené meg az RMDSZ fórumait, és hangsúlyosabb képviseletet biztosítana a székelyföldi, partiumi és szórvány szervezetek számára.
Olosz Gergely tegnap hivatalosan is bejelentette: megpályázza az RMDSZ elnöki tisztségét. A háromszéki RMDSZ-es képviselő, az alsóházi frakció vezetője sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján kifejtette: megválasztása esetén megváltoztatná a szervezet jelenlegi vezetési stílusát, a közösséghez, a hazai és magyarországi politikai partnerekhez való viszonyát, tartalommal töltené meg az RMDSZ fórumait, és hangsúlyosabb képviseletet biztosítana a székelyföldi, partiumi és szórvány szervezetek számára. Ugyanakkor véget vetne az eddigi „kislépések” politikájának, amely szerinte akár évszázadokra is kitolhatja az eredményeket.
Olosz szerint személye a változást , a Kelemen Hunoré pedig a folytatást jelentené. „A szövetségnek alapvetően meg kell változnia, a tét nem kisebb, mint a romániai magyar közösség jövője” – mondta a politikus.
A szövetség képviselőházi frakcióvezetője szerint a februári kongresszus utáni RMDSZ-nek válaszokat kell találnia a közösség szükségleteire, hogy a magyarság ne érezze úgy, hogy egy másik politikai ernyő alá kell behúzódnia. Léteznek a közösség egységét veszélyeztető erők, de legtöbb esetben az ellentétek a személyes sértődések miatt alakultak ki. Bejelentette: megválasztása esetén tárgyalna minden hazai magyar politikai szervezettel, illetve ki szeretné mozdítani a holtpontról az RMDSZ és az Orbán-kormány kapcsolatát.
A háromszéki képviselő hibásnak tartja, hogy az RMDSZ vezetőinek részéről egyesek kinyilvánították, hogy egyenlő távolságot kell tartani minden magyarországi párttól, mintha ugyanúgy kellene viszonyulni a nemzetegyesítést kimondó Fidesz–KDNP szövetséghez, mint ahhoz a szocialista párthoz, amelyik számára egyszerűen nem is léteztünk. Olosz Gergely ugyanakkor úgy véli, a szövetségnek szervezeti szempontból is változnia kell, mert a jelenlegi csúcsvezetés ráerőlteti döntéseit a közösségre.
Mint ismert, ahhoz, hogy megpályázhassa az elnöki tisztséget, Olosz Gergelynek legalább egy megyei szervezet bizalmát kell élveznie. Emellett meg kell szereznie egy további, a Szövetségi Képviselők Tanácsában reprezentált szervezet vagy platform támogatását. Ha ez nem sikerül, legalább ezer RMDSZ-tagtól támogató aláírásokat kell begyűjtenie a jelöltdosszié leadási határidejéig, január 26-ig.
Olosz az ÚMSZ-nek elmondta: nem gondolkodik aláírásgyűjtésben, előbb saját szervezetének támogatását szeretné megszerezni, és bízik abban, hogy ez sikerül is. A Kovászna megyei RMDSZ-szervezet szombaton dönti el, melyik jelöltet támogatja a februári kongresszuson. Ekkora ül össze az Állandó Bizottság és a Háromszéki Képviselők Tanácsa, az ülésre pedig meghívták a másik két jelöltet – Kelemen Hunor művelődési minisztert és Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsost –, így a háromszéki az első erdélyi szervezet, amelynek mindhárom jelölt egyszerre mutatkozik be.
Tamás Sándor, a Kovászna megyei RMDSZ-szervezet elnöke értésünkre adta, hogy személy szerint Kelemen Hunort támogatja, és Kelemen támogatását javasolja majd szombaton a küldötteknek is. „A 30-as éveikben járó politikusok generációja még túl fiatal lenne egy országos szintű politikai szervezet vezetéséhez, de támogatom a nemzedékváltást, és fontosnak tartom, hogy székelyföldi legyen a szövetségi elnök” – nyilatkozta tegnap az ÚMSZ-nek.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

A szólás és a szabadság
Egyfajta válasz Kelemen Attila Árminnak
Az eddig formálisan és tessék-lássék szabályozott médiavilág (bizony-bizony: gumiszabályok!) azzal szembesült, hogy a hatalma nem korlátlan.
Sokáig méláztam Kelemen Attila Ármin szövege fölött, mert a belőle kiolvasható pozitív Tőkés-kép – bevallom – kissé kibillentett egyensúlyomból, így a reflexszerű randomválaszt céltalannak éreztem. (A gondolkodásra alig késztető anyagokat szerencsére abban a Bukarestben szerkesztett, és talán nyomtatott formában még megjelenő napilapban közlik vetésforgószerűen, amelynek internetes látogatottsága a traffic.ro kimutatása szerint – kérem, a szerkesztők ne vegyék ezt nyalásnak – minimum tízszer kisebb a Transindexszénél, tehát nem érdemes sok energiát feccölni beléjük.)
Kelemen szövege annál is inkább elgondolkodtatott, mert bár szerintem sem a médiatörvényről, sem pedig Tőkés Lászlóról nem szól érdemben, de rajtuk keresztül rátapint arra, ami a leginkább zavaró a magyarországi médiatörvény körüli hisztériában.
Az alapvető kérdés, hogy kicsoda és pontosan mit is véd?
Még mielőtt óva intenénk Angliát, gyorsan vessünk egy pillantást az alapképletre: Magyarországon demokratikus választások eredményeképpen a két cikluson át regnáló hatalmi elitet partvonalra küldték a tisztelt szavazópolgárok, egyben kétharmados felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP szövetségnek (volt más lehetőség is: az, hogy az LMP és a Jobbik képtelenek voltak nagyobb számban meggyőzni az anyamagyarokat, talán nem a Fidesz hibája). És az Orbán Viktor demokratikusan választott miniszterelnök által vezetett kormány, illetve az őket támogató parlamenti frakció tagjai élnek is ezzel a felhatalmazással, saját elképzeléseik mentén formálják Magyarországot – az lenne a fura, ha nem ezt csinálnák.
Ez politikai tény, és a lehetősége bele van kódolva a képviseleti demokráciába, legalábbis én sehol nem olvastam olyasfajta korlátozást, ami a kétharmados többséget tiltaná. Azt viszont, hogy hogyan él ezzel a felhatalmazással a kormánypárt, leginkább a választók jogosultak megítélni, akik pedig nem hömpölyögnek az utcákon, hogy hupsz, tévedtünk, Orbán Viktor monnyon le. Sőt.
Továbbá: ha az ellenzék képtelen arra, hogy hiteles alternatívát mutasson fel, márpedig a magyarországi ellenzék nagyon halvány teljesítményt nyújt, vagyis legyünk őszinték: értékelhetetlent, akkor bocs, de nem látom a bármilyen fogantatású és irányú demokratikus változtatás lehetőségét. Igaz, van még az Európai Unió, mint feltételezett/vállalt érték- és érdekközösség, amely viszont a közelmúltban számtalanszor példáját adta annak, hogy jogértelmezése kissé konfúz, tolómércével dolgozik, és hogy fogalmunk sincs, melyek azok az alapvető európai értékek, vagy hogy mit is értünk a kínkeservesen nevesített közös értékeken. Hogy nem pont ugyanazt, az eléggé valószínűnek tűnik, éppen ezért kételkedve fogadok minden européer iránymutatást. Ebbe a mátrixba illeszkedne a független sajtó,
mint a hatalom negyedik ága, vagy hogyan is szól ez az urban legend. (Zárójel: különösen vicces a sajtószabadság féltése az erdélyi tollnokok esetében, hiszen nálunk lassan húsz éve a túlélés záloga az öncenzúra, ha nem igyenöst a közpénzek fölött egyeduralkodó érdekvédelmi szervezet szervilis kiszolgálása.) A média termék és eszköz, beazonosítható érdekcsoportok, jobb esetben értékközösségek eszköze, és ezt jó észben tartani akkor, amikor az alapvető emberi jogok utolsó védváraként próbálják eladni nekünk.
A magyarországi törvényalkotók ebbe a mítoszba tenyereltek bele. Az eddig formálisan és tessék-lássék szabályozott médiavilág (bizony-bizony: gumiszabályok!) azzal szembesült, hogy a hatalma nem korlátlan. Meglehetősen sokkoló lehet ez az érzés, ám innen egy lépésből az öncenzúráig eljutni eléggé egydimenziós világképet feltételez. Minden apró részletet most nem zongoráznék végig (ráment két éjszakám, amíg elolvastam a törvényt, az értelmezéseket, a kifogásokat és ellenvéleményeket), a tartalmi kifogásokat (már akinek egyáltalán voltak) rendre cáfolja a médiahatóság, amelynek a működéséről még semmi gyakorlati tapasztalatunk sincs, de zsigerből megelőlegezzük, hogy Orbán Viktor vasökleként fog lesújtani mindazokra, akik hümmögni merészelnek a kormányzati politikák kapcsán. Pfuj.
És általában azok a „véleményformálók” inszinuálják ezt a helyzetet, akik saját hitelességük lenullázásáért rengeteget dolgoztak a ballib kormányzatok idején, megírták az őszödi apologetikát, és akik megkérdőjelezték a demokratikus jogállam eszméjét akkor, amikor hallgattak/védelmére keltek a volt hatalomnak, amikor az éppen az alapvető emberi jogokat vette semmibe karhatalmi erők segítségével.
Kelemen Attila Ármin azt állítja, hogy: „a szólásszabadság, ha tetszik, morális, a médiatörvény pedig szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai.” Amennyiben elfogadjuk ezt az álláspontot, akkor a szólásszabadság militáns védelmezőinek morális álláspontját is vizsgálnunk kell,
és itt futunk bele abba a kérdésbe, ami engem a leginkább zavar.
Konrád György a Népszabadságban közölt hétfői írásában „az egykori földalatti sajtó hőseit” is nevesíti (a névsor: Haraszti Miklós, Rajk László, Demszky Gábor, Magyar Bálint és Hodosán Róza), mint akik az európai intézményekhez intéztek tiltakozó felhívást. „Az 1989 előtti közép-európai demokratikus ellenzék” fentebb felsorolt tagjainak gyakorló politikusai egyvalamit végzetesen elrontottak: 1989 után kiegyeztek a kommunista nómenklatúra újratöltött tagjaival, illetve azok szellemi örököseivel. Akkor, amikor erre a paktumra a hatalom akarásán és az önérdeken kívül semmilyen más erő, megfontolás nem kényszerítette őket. Az ún. szabad és demokratikus jogállamban. Volt más választási lehetőségük, de ők inkább együtt kormányoztak Horn Gyulával, Medgyessy Péterrel, Gyurcsány Ferenccel, és kormányzásuk nem volt sikertörténet – tehát még az eredményeik sem igazolják vissza a korábbi elveikkel ellentétes lépéseiket.
Itt már régen nem a szólásszabadságról van szó. A szólásszabadságot Konrád György és társai nap mind nap megélik, amikor véleményeiket szabadon közlik.
Itt arról van szó, hogy az 1989-előtti rezsim örökösei és a velük kiegyező, legyen, liberálisok elkúrták, az istenadta nép pedig hazaküldte őket. Ezt nem akarják megérteni.
2010 áprilisától nem az ő narratívájuk érvényesül. Az ő történetük dicstelenül ért véget, és gondolom, cseppet sem vigasztalja őket az, hogy ezért a legtöbbet ők maguk tették.
Szabadságukban áll szólni, kérdés, hogy ki hisz még nekik.
Orbán Viktor pedig rendszert változtat, ebben saját döntése alapján partnere Tőkés László. Hogy a rendszerváltoztatás iránya és mértéke helyes-e, azt néhány év múlva fogjuk megtudni – de hogy a miniszterelnöknek demokratikus felhatalmazása van rá, az aligha kétséges.
Demeter Szilárd Tőkés László sajtófőnöke. Transindex