Októberben második évadját kezdte meg Csíkszereda önkormányzati színháza, a Csíki Játékszín. Ludas Matyi Csíkországban, A részegek, A tékozló fiú, A kőszívű ember fiai, Doktor úr és más nagy sikerű előadások szerepeltek az első évad repertoárjában. A színház jelenlegi helyzete nehéz. Szederjesi Ferenc, a színház gazdasági igazgatója elismerte, hogy kérdésessé vált a személyzet megfelelő bérezése, a produkciók kivitelezése. Parászka Miklós művészeti igazgató leszögezte, hogy a fogadtatás a közönség részéről pozitív volt. Tavaly 1300 bérletesük volt, ami a többi színház adatainak ismeretében nem rossz szám. A város hozzáállása pozitívnak tűnik, azonban a vártnál lassabban csordogálnak a szükséges pénzek. Hátra van még a hangtechnikai eszközök beszerzése, szükség van a a színpadi gépészetre is. Amíg Parászka igazgatása alatt volt a Csíki Játékszín a szatmárnémeti Harag György Társulattal, addig jó volt az együttműködés. Parászka reméli, hogy ez megmarad, már egyeztetett Lőrincz Ágnessel, a Harag György Társulat új igazgatójával. A Csiki Játékszín társulata tagjainak száma 14-re bővült, zömmel a marosvásárhelyi végzősök szerződtek hozzájuk. /D. Balázs Ildikó: Csíki Játékszín. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 24./

A Bihar megyei Fugyivásárhelyen tartotta első szemináriumát okt. 13-14-én a Studium Academicum Alapítvány. A Konfliktusok és megoldások című előadás- és gyakorlatsorozaton körülbelül félszázan jelentek meg, többségében fiatalok. A Studium Academicum Alapítványt hat református lelkész hozta létre idén áprilisban. Elsődleges célja az egyház életében fontos szerepet betöltő laikusképzéshez hozzájárulni szemináriumok, továbbképzések megszervezésével, továbbá a társadalomban jelentkező kérdésekre, problémákra a bibliai tanokon alapuló válaszok megkeresése. A most induló továbbképzési sorozat jövő ősszel ér véget, ennek keretében havonta megvitatnak különböző témákat. Az előadók között volt Frank Sawyer, a Sárospataki Református Teológia kanadai származású tanára, aki a konfliktushelyzetek kezeléséről beszélt. Az előadásokat csoportos és plenáris megbeszélések követték. /Laikusképzés. Megoldásokat kerestek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 24./

"Okt. 13-án fogadta el a Szatmár Megyei Tanács Lőrincz Ágnes színésznő művészeti igazgatói kinevezését a Harag György Társulat élére. Lőrincz Ágnes felvázolta a tennivalókat. A két tagozat különválását az előző igazgatónak sikerült majdnem teljesen megoldania, csak az épület fenntartásának költségeit és a technikai berendezések fejlesztését kell állni közös pénzből. A színház nem tud önfenntartó lenni, szükséges a tanács támogatása. Egyelőre a decemberi fizetési alapnak sincs fedezete. /Báthory Éva: Szerencsés nap lesz-e ezután a péntek a Szatmárnémeti Északi Színház számára? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 24./ Amikor Lőrincz Ágnes Kolozsvárról átszerződött Szatmárnémetibe, már ismert prózai színésznő volt. A Harag György Társulatban hamar megtalálta a helyét, és a szerepek is - jobbnál jobbak - megtalálták őt. Többször választották meg a közönség szavazatai alapján "Az év színésznő"-jének. Lőrincz Ágnes a közönség minden rétegét szeretné ellátni jó, élvezhető darabokkal. A két tagozat anyagi, gazdasági szempontból is különvált. Ezentúl a jövedelem saját zsebre megy, abból kell megélni, amit maguknak megszereznek. /S. Muzsnai Magda: Új szerepkörben Lőrincz Ágnes. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 26./"

Az első száz nap eredményeiről számolt be a Hargita Megyei Tanács, Zsombori Vilmos elnök, valamint Dézsi Zoltán és Bunta Levente alelnökök. A megye 58 településének felkeresésével bebizonyították, hogy az Esélyt a vidéknek szlogen nem csupán a kampány idején volt fontos számukra. Nagy hangsúlyt fektettek a közbirtokossági erdők, az elkobzott ingatlanok visszaadására. Sikeresen halad a kistérségi fejlesztés. Tervezik a közhivatalnokok képzését, a vállalkozói környezet, a vállalkozói kultúra fejlesztését. /D. Balázs Ildikó, Székelyudvarhely: Száz nap. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 31./

A marosvásárhelyi Bernády György Közművelődési Alapítvány 1992-ben alakult meg, adott számot működésükről Bulyovszky Loránd, az alapítvány alelnöke. Az alapítványt tizenhat tagú kuratórium vezeti, első - és azóta minden alkalommal újraválasztott - elnöke Borbély László államtitkár. Céljuk volt a városépítő polgármester, Bernády György köztéri szobrának felállítása, a város magyarságát szolgáló kultúrcentrum létrehozása, és a Bernády-kultusz továbbéltetése. A köztéri szobrot 1994-ben felállították, 1995. nov. 4-én megnyílt a Bernády Házként ismert kultúrközpont, melyben képzőművészeti tárlatok, könyvbemutatók, előadások, szemináriumok, politikai rendezvények váltogatták egymást. Sikeresen együttműködnek a különböző nem kormányzati szervezetekkel, többek között a Kós Károly és az Aranka György Alapítvánnyal, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületével, a Talentum Tehetséggondozó Alapítvánnyal, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesülettel, a Pro Europa Ligával, a Kemény Zsigmond Társasággal vagy a Duna Televízióért Alapítvánnyal. Harmadik éve megrendezik meg a Bernády Napokat is. Az elsőt 1998-ban, dr. Bernády György halálának hatvanadik évfordulóján rendeztük meg, ekkor állították fel a Kultúrpalota Tükörterme előtt a hajdani polgármester mellszobrát, Gyarmathy János alkotását. Az ott elhangzott előadások, valamint az akkor bemutatott dokumentációs anyag egy részét 1999-ben könyv alakban is megjelentették. Szintén tavaly avatták fel azt az emléktáblát, amelyet Bernády egykori lakóházának homlokzatán helyzetek el. Évente egy személyt kitüntetnek Bernády-emlékplakettel. 1999-ben elsőként Fodor Imre polgármester, idén Frunda György részesült ebben a kitüntetésben. - Jövőre tervezik a Bernády-ház bővítését. /Szentgyörgyi László: Céljuk: a Bernády-kultusz ápolása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 31./

A Bethlen Gábor Alapítvány /Budapest/ kuratóriuma huszadszor adományozta oda nov. 3-án a Bethlen Gábor és a Tamási Áron-díjat, illetve a Márton Áron Emlékérmet. 2000-ben Bethlen Gábor díjban részesült Benkő Samu kolozsvári történész, Herczegh Géza jogtudós, az A. Kovács Andor-Szőllőssy Árpád közgazdász páros, illetve Sava Babic szerb irodalomtudós. Márton Áron Emlékérmet kapott Beder Tibor, Hargita megye főtanfelügyelője, Cseh Tibor lapszerkesztő (Egyesült Államok), Utasi Jenő plébános (Vajdaság) és Atzél Endre budapesti jogász. A Tamási Áron Díjat Cs. Nagy Ibolyának ítélték meg könyvkiadói tevékenységéért. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 3./

A Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/ mint érdekvédelmi és közképviseleti szervezet, az RMDSZ szövetségeseként a kilencvenes évek elején fontos szerepet töltött be az erdélyi magyar közéletben. Nagy Pál harmadik éve a MISZSZ elnöke. Kifejtette, hogy erre a szervezetre is rányomta bélyegét a közömbösség, a letargia, a kiábrándultság. Szükség van egy erős országos magyar ifjúsági szövetségre. Sokkal többet szeretett volna megvalósítani, mint amit eddig sikerült. A fásultság nemcsak a MISZSZ-re volt jellemző, hanem az egész erdélyi magyar társadalomra. A MISZSZ és az RMDSZ között nincs különösebb konfliktus, sem különösebb egyetértés. Szerinte változás lenne, ha az RMDSZ észrevenné, hogy a sokat hangoztatott egységébe az ifjúság is beletartozik. - A MISZSZ-ből kiváltak azok, akik tényleg a politikára helyezték a hangsúlyt, nem pedig a közösségépítésre, az ifjúsági szervezetek tevékenységére. Ők alakították meg a Reform Tömörülést, s megpróbáltak az RMDSZ-en belül több-kevesebb sikerrel küzdeni. /Papp Gy. Attila: MISZSZ. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 7./

Nov. 4-én a külhoni magyar állampolgárság jogintézményéről és az igénylők névjegyzékének összeállításáról tartott tájékoztatót Marosvásárhelyen a Magyarok Világszövetségének két képviselője, Borbély Imre, a Kárpát-medence régiójának elnöke és András Imre, az elnökség tagja. Az előadók elmondták, hogy a kettős állampolgárság gondolata még 1994-ben megszületett, amikor Kolozsváron Tőkés László, Markó Béla, Duray Miklós, Pozsgay Imre és mások a határon túli magyarságnak az anyaországhoz fűződő viszonyát megvizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a nemzeti egység megvalósításának egyetlen esélye a magyar állampolgárság kiterjesztése. Arra a kérdésre, hogy milyen jogosítvánnyal járna a külhoni állampolgárság, Borbély Imre elmondta: egy "legyengített erejű állampolgárság lenne", amely nem tenné lehetővé az anyaországban való letelepedést, viszont szabályozná a munkavállalás és az egészségügyi-szociális ellátás jogkörét. Ki jogosult a külhoni állampolgárságra? Aki magyarnak vallja magát, ismeri a nyelvet, valamely felmenője valaha magyar állampolgár volt, az utódállamok valamelyikében született vagy felmenői innen származnak. Az RMDSZ csúcsvezetése korábban határozottan visszautasította a külhoni állampolgárságra vonatkozó elképzeléseket, az Operatív Tanács szeptember 26-ai döntése értelmében kénytelen-kelletlen mégis felvállalta azt. /Sz. L.: A külhoni állampolgárságról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 7./

A kolozsvári születésű, de négy évtizede Nagyváradon élő Jakobovits Miklós festőművész újabb kiállításának a Kőrösvidéki Múzeum adott otthont. Sokan megjelentek a megnyitón, ami jelzi: Jakobovits Miklós festőként, restaurátorként, oktatóként, művészeti íróként és közéleti emberként is egyike a legismertebb kortárs váradiaknak. A művész külföldi tárlatai után városában állította ki alkotásait. /Indig Ottó: Jakobovits Miklós egyéni kiállítása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 7./

Sebestyén Péter /Erdőszentgyörgy/ római katolikus plébános elmondta, hogy két évvel ezelőtt templomépítésbe kezdtek. Az 1989-ben vízzel elárasztott Bözödújfalu lakosságának java része a közeli Erdőszentgyörgyön telepedett le. Ezzel megnőtt a katolikus hívek száma. Annak idején az állam ugyan ígéretet tett a bözödújfalusi templom és a plébánia újjáépítésére. 1998 végén - közel egy évtizeddel Bözödújfalu elárasztása után - megérkezett a beígért állami kárpótlás első tétele, kerek 200 millió lej. Először vissza akarta utasítani a megalázó alamizsnát, végül mégis átvették. A terv elkészült, megkezdték a templom építését, ehhez az osztrák katolikus püspöki kar segélyszervezete nyújtott támogatást. További segítségre van szükségük. Kerekes Károly képviselő a parlamentben felszólalt, sürgette az államot kötelessége teljesítésére. /Szentgyörgyi László: Hajlékot Istennek. Beszélgetés Sebestyén Péterrel, az erdőszentgyörgyi római katolikus egyházközség plébánosával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 7./

Többet temetnek Bonyhán, Árva Bethlen Kata szülőfalujában, mint ahányat keresztelnek - mondta Dénes Előd fiatal lelkipásztor, aki immár két éve szolgál a Kis-Küküllő menti faluban. Jelenleg Bonyha községközpont, összesen hét település tartozik hozzá: Bernád, Gógán, Gógánváralja, Leppend, Dányán, Jövedics és Kund. Lakosságának negyven százaléka magyar nemzetiségű, harminc-harminc százaléka román és roma. A református egyházközség hatszáz lélekkel számol, és ahogy Dénes Előd lelkipásztor elmondja, templomba járó nép lakja Bonyhát. A munkanélküliség itt is gond. A faluból számosan ingáztak Dicsőszentmártonba, az ottani gyárakba, de az ipar hanyatlásával sokan Általában egy gyereket nevelnek családonként, ritkább esetben kettőt. Ez az arány az iskola magyar tannyelvű osztályainak a megmaradását is veszélyezteti. Az elemiben már csak összevont tanítás folyik, idén már nagy nehézségek árán indult az ötödik osztály, ugyanis hiányzott a tízes létszám, amely a magyar tannyelvű osztály létjogosultságát törvényileg biztosítja. Bethlen Kata születésének 300. évfordulóján Bonyhán ünnepi istentisztelettel, történelmi tárgyú előadásokkal, képzőművészeti kiállítással, kórushangversennyel tisztelegtek emléke előtt. Tonk Sándor történész a nagyasszony koráról, életéről és tevékenységéről tartott előadást, Buzogány Dezső teológiatanár a 18. század egyházi életéről, a reformációról beszélt. Kántor Zita bonyhai születésű, Marosvásárhelyen élő fiatal képzőművész az évfordulón a helybéli Bethlen-kastélyban állította ki alkotásait. Remélhetőleg már jövőre megvalósul a szórványkollégium, amelynek célja, hogy Bonyhán járhassanak iskolába a magyar gyermekek, és a református egyház és a faluközösség által épített vendégházban lakhassanak. /Antal Erika: Bethlen Kata falujában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

A zilahi székhelyű Sinfocont Alapítvány elsősorban számítógép-kezelő, menedzseri és könyvelői kurzusokat szervez, ősztől pedig felvállalta a szilágysági magyarság új lapjának, a november 2-án útjára indult Vidéki Napló megjelentetését. Az iskolát működtető Sinfocont Kft. 1995-ben jött létre, és két évvel később jegyezték be alapítványként. A posztlíceum kétéves időtartamú könyvelői és menedzseri képzést nyújt, de ezenkívül rövid távú informatikai tanfolyamokat is szerveznek - tájékoztatott Dénes Endre. Az alapítvány elnöke azt is elmondta, hogy a tandíjakból származó bevétel nagy részét az iskola fejlesztésére fordítják, ennek köszönhetően idén ősszel a közeli Krasznán is beindítottak egy posztlíceumi informatikai kurzust, sőt Zilahon az első magyar nyelvű könyvelő-menedzser szak kezdte meg a működését. - A Vidéki Napló hetente kétszer, kedden és csütörtökön jelenik meg. Elsősorban a vidék lakosságának szól, a mezőgazdaságtól az állattenyésztésig minden fontos tudnivaló megtalálható lesz benne. /Iskolaalapítás és lapcsinálás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

Nagyszalontán, Arany János városában az 1992-es népszámlálás szerint 20.660 ember élt, közülük 12.662 vallotta magát magyarnak. Jövőre már jó, ha tízezren lesznek azok, akik még értik a Toldit. Az apadást egyaránt okozza a kivándorlás és a gyermekszületések alacsony száma. Az iskolákban már nagyságrendekkel kevesebb diák tanul magyarul, mint románul. A (még) RMDSZ-es polgármester, a városvezetés nagyon is jól érti az idők szavát: igyekszik maximálisan kedvében járni a lassan itt is többségbe kerülő nemzetnek, hangadóinak, politikai szervezeteinek. A Magyar Házban hull a vakolat, de mindenki elégedettnek tűnik. Az önkormányzat december 1-je megünneplésére készülve talált 25 milliónyi fölös pénzt a városkasszában. /Bőkezűek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

Megjelent a Nyelvvédő című anyanyelvápoló folyóirat a kolozsvári Stúdium Könyvkiadó gondozásában. A próbaszámhoz mellékelt kísérőlevélben Kovácsné József Magda főszerkesztő főként a tanuló ifjúság lapjaként határozza meg a periodikát. /Az anyanyelvért. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

Két éve jelent meg a könyörtelen belső kényszer hatására készült napló, Könczei Ádám naplója: Házatlan csiga. Könczei Ádám naplója (Tinivár, Kolozsvár, 1998). Írójának ereje a szenvedés elviselésében volt. Tizennyolc éves korától - a második bécsi döntés után Észak-Erdélybe került, szüleitől elszakadt, árva diák korától - korai, tragikus, 55 éves korában bekövetkezett haláláig vezette naplóját. Hátrányos családi származása - orvos apja, birtokos anyja - rossz ajánlólevél a háború utáni Romániában. Könczei megalkuvásra képtelen ember, aki magyar nyelv és irodalom szakos tanárként lett kényszerű munkanélküli. Könczei Ádám azt fájlalta, hogy nem tudott hivatásának élni. Népköltészetet, népzenét szeretett volna gyűjteni, de még pályakezdő tanárként egy koholt feljelentés miatt a tanügyből menesztették. Megszakításokkal ugyan, de hét év munkanélküliség várt rá olyan időszakban, amikor nemcsak munkanélküli-segélyt nem fizettek, de munkakerülés címén büntethetővé vált az, aki nem dolgozott. Aztán test- és lélekpusztító éveket töltött nyomdai munkásként. /Balázs Ildikó: Házatlan csiga. Könczei Ádám naplója. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

A liberális pártelnök, Mircea Ionescu-Quintus szerepelt a szekus listán. Elgondolkoztató volt a kijelentése: ″Olyan tisztségeket töltöttem be, hogy ha bűnösnek éreztem volna magam, eltüntethettem volna a dossziémban lévő iratokat.″ Ez megerősíti azt, hogy a dossziékat átnézték valakik, jó néhány ismert politikusét eltüntették, kifehérítették. Az pedig közismert, hogy a ma is aktív (azaz 1989 decembere után ″átállt″, s az 1990 márciusában újjáalakult titkosszolgálatoknál tovább szolgáló) ügynököket, besúgókat, hírszerzőket védi a törvény, akkor is, ha szenátorok vagy képviselők. Nyilván minden politikai alakulatba beépültek, s e szabály alól nem lehet kivétel az RMDSZ sem. /R. Gy.: Hiányjeles dossziék. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 5./

Nov. 24-25-én Fugyivásárhelyen ezúttal A civil társadalmi struktúrák az egyház életében a mai Romániában címmel értekeztek a Studium Academicum Alapítvány második szemináriumán. Az egyháznak használnia, és nem kihasználnia kell a polgári szervezeteket - foglalta össze az elhangzottakat Kállay László elnök-házigazda, helyi református lelkipásztor. Makai Dimény Judit, a nagyváradi Albin Alapítvány szociális munkása kiemelte, hogy egy szervezet létrehozásához elsősorban a kölcsönös bizalomra, információra és felkészültségre van szükség. /Keresztény szemmel a civil szervezetekről. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 5./

Az elmúlt tanévben harminckilencen végeztek idegenforgalom-földrajz szakon a Babes-Bolyai Tudományegyetem gyergyószentmiklósi kirendeltségén. Dombai István, a főiskola aligazgatója elmondta, hogy a harminckilenc végzősből harmincöten sikeresen államvizsgáztak, és közülük öten folytatják tanulmányaikat Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz karán. Tizennyolcan pedig munkába álltak. Két diák külföldi továbbtanulási lehetőséggel próbálkozik. Azok a végzettek, akik munkába álltak, többnyire szülővárosukban helyezkedtek el. Legfőképpen az idegenforgalmi iparban, vagy a tanügyben adódott számukra munkalehetőség. Ugyanis az itt szerzett oklevéllel a turisztika adta lehetőségeken kívül V-VIII. osztályban is taníthatnak földrajzot és idegen nyelvet. Ősztől 299-en nyertek felvételt a gyergyószentmiklósi főiskolára. Két szak indult: idegenforgalom-földrajz 186 hellyel, illetve kartográfia-topográfia-kataszter 113 hellyel. A két szakra összesen 202 magyar és 97 román fiatal jutott be. - A közeljövőben létre szeretnének hozni egy könyvtárat olvasóteremmel együtt, mert a jelenlegit már kinőtték. /Jánossy Alíz: Gyergyószentmiklós. Kis város, kis főiskola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

Hollanda Dénes egyetemi tanár /Marosvásárhely/ 1998-ban létrehozta a Hollanda Alapítványt, amelynek célja a magyar nyelvű magánegyetem megteremtésének elősegítése volt. Ez a lépése dékáni tisztségébe került. Arra viszont nem gondolt, hogy erdélyi magyarok között is lesznek olyanok, akik nem támogatják. Az 1999-ben az Apáczai Közalapítványhoz benyújtott pályázatát az RMDSZ csúcsvezetésének a nyomására utasították vissza. Földterület vásárlására, annak telekkönyveztetésére kértek anyagi segítséget. Ez lett volna az alapfeltétele annak, hogy a legrövidebb időn belül elkezdhessék az építkezést. Az elutasításnál arra hivatkoztak, hogy Marosvásárhelyen nincsenek meg az egyetemalapításhoz szükséges feltételek. Valójában itt adott a jól képzett tanári kar: a Petru Maior Műszaki Egyetemen húsz tanár magyar, ami az összlétszám egyötödét jelenti. A diákok között pedig harmincöt százalék ez az arány. Vásárhelyen magyar tanárok oktatnak magyar diákokat - román nyelven. - Április 9-én, hogy az RMDSZ csúcsvezetésének két tagja, Frunda György és Borbély László az egyetem rektoránál puhatolózott a magyar nyelvű oktatás bevezetésének lehetőségéről. Az egyetem vezetősége ezt visszautasította. Ezután Marga tanügyminiszter javasolta: engedélyez egy új szakot, a másik hármon megduplázza a beiskolázási keretszámokat, ha az egyetem szenátusa beleegyezik abba, hogy ugyanazon szakokon ugyanolyan - ötvenes - létszámú magyar csoportokat indítsanak. A szenátus ezt az ajánlatot is visszautasította. - Az RMDSZ hallgat. Markó Béla fél éve halogatja, hogy leüljön Hollandával tárgyalni. - A Hollanda Alapítvány ezután beszüntette működését. Amikor létrejött a Sapientia Alapítvány, azt gondolták, hogy a marosvásárhelyi műszaki kar minden nehézség nélkül beépülhet a majdani erdélyi magánegyetembe. Erre elkészítették a tervet. Hollanda szerint évi kétmilliárd forintnyi befektetéssel már három év után beindítható a műszaki karon az oktatás. /Szentgyörgyi László: Elképzelés már van, pénz még nincs. Beszélgetés Hollanda Dénes egyetemi tanárral. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

Ahelyett, hogy büszkék lennénk a csángókra, gyakran lenézzük őket, vagy egyszerűen tudomást sem akarunk venni a Gyimesekben és Moldvában élő testvéreinkről - rótta fel minden magyarnak Csoma Gergely a december 3-ai Csángó Nap nagyváradi rendezvényén. Az erdélyi származású, Budapesten élő csángószakértő történelmi csodának nevezte e közösség fennmaradását, hiszen a lelki terror és az elszigetelés ellenére évszázadokat éltek túl. Csoma Gergely a hetvenes-nyolcvanas években sokat járt a csángók között, akiket "élő őskövületeknek″ nevezett. Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő, az eseményt szervező Participatio Alapítvány elnöke leszögezte: "Úgy érezzük, hogy segítünk a csángókon, de néha sajnos többet ártunk, mert rosszul nyúlunk a témához. Egyébként a romániai magyarság helyzetén csak úgy javíthatunk, ha segítünk a csángóknak is.″ Az esten a klézsei Kotis Mihály nagyváradi orvostanhallgató is beszélt, egyike azon kevés csángó fiatalnak, akik tanulmányaik befejeztével haza szeretnének térni. Róka Szilvia, a bákói székhelyű Moldvai Csángómagyarok Szövetségének irodavezetője az elnyomás kapcsán elmondta, hogy nagyon sok csángó család például azért nem írta alá az anyanyelvi oktatást igénylő ívet, mert gyermekeiket román társaik és tanáraik megfenyegették, s tartottak a megtorlástól. - Szilágyi Zsolt felvetette a Csángó Baráti Társaság megalapításának ötletét, zenés előadás és tanítással egybekötött moldvai csángó táncház zárta a délutánt. /(pataky): Csángók - élő őskövületek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere még december folyamán 55 személlyel akarja csökkenteni a polgármesteri hivatal személyzetének létszámát. A hivatalban dolgozók elbocsátásának megkönnyítésére sajátos módszert talált ki. Bárki a lakosok közül, akinek valamilyen panasza van az ott dolgozók valamelyikére, sérelmét előadhatja a polgármesternek. Másik eredeti ötlete a polgármesternek az utcai újságárudák esztétikai alapú megregulázása. /Antal Erika: Marosvásárhely. A polgármester eredeti ötletei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

Dec. 2-án Bihar községben rendeztek civil akadémiát Teleház - lehetőségek, feltételek és nehézségek Romániában címmel. A teleházak képviselőinek és egyéb szervezetek vezetőinek tapasztalatcseréje zajlott. A teleházmozgalom Romániában több mint egyéves múltú: 1999. július 21-én nyílt meg Székelyudvarhelyen az első teleház, idén március 25-én pedig Tasnádon megalakult az országos szövetség is. A teleház kapcsolat a modern információs társadalom és a település polgárai között. Fontos, hogy megőrizze függetlenségét az egyháztól és a politikától - figyelmeztetett Tóga István, a Romániai Teleházak Szövetségének elnöke -, de együttműködhet a helyi elöljárósággal az adott település fellendítése érdekében. Teleház működik Székelyudavrhelyen, Tasnádon, Érmihályfalván és /dec. 1-jétől/ Szalacson. A mostani megbeszélésen megjelentek a Temes megyei csákovai és újszentesi román teleházak munkatársai is. /P. L. Zs.: Ötletbörze teleházasoknak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

Erdélyben a reformátusok ifjúsági szervezete, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) a '89-es rendszerváltást követően alakulhatott újra. Mindkét református egyházkerületben működnek IKE-szervezetek. Az IKE különböző módon próbálja megszólítani a fiatalokat, a hagyományos bibliaórák mellett vannak sport-, zenei és kézművesprogramjaik is. /Fábián Tibor: Keresztyén fiatalok missziója - fiatalok között. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

A nagyváradi születésű Miklóssy Gábor (1912-1998) festőművész már pályakezdésekor nagyméretű képeivel hívta fel magára a figyelmet. A váradi pályakezdés esztendeiben figyelmét továbbra is az egyházi és történelmi témák kötötték le. Miklóssy Nagyváradon 1948-ban elnyerte az 1848-49-es szabadságharc centenáriuma alkalmából kiírt pályadíjat. Későbbi útja Kolozsvárhoz kötötte. Mindvégig hű maradt ifjúkori festészeti ideáljaihoz: tradíciókat összegező, a nemzeti romantikát vállaló, a formákat és az erőteljes kontúrokat egyéni módon kezelő kiváló kolorista volt. A szülővárosban, Nagyváradon most az Unitárius Egyházközség rendezett a neves művész szakrális képeiből kiállítást. /Indig Ottó: Miklóssy Gábor hazatérése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

A Magyar Nemzet szerint Széles Gábor, a magyarországi Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke hamarosan azt javasolja a kormánynak, hogy fontolja meg: az elhagyatott alföldi tanyákra települjenek át határon túli magyarok. Király Zoltán, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnökhelyettese erre reagálva kifejtette, hogy a határon túli magyarok anyaországba való telepítése helyett kívánatosabb lenne olyan gazdasági környezetet teremteni a magyar közösségek által lakott szomszédos országokban, amely lehetővé tenné a szülőföldön való boldogulásukat. /Elutasítás. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 12./

Marosvásárhelyen dec. 4-7. között tizenegyedik alkalommal került sor az Egyházzenei Fesztiválra. Vasile Cazant, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatóje elmondta, hogy 1990-ben Csíky Boldizsár, az akkori igazgató kezdeményezte ezt a fesztivált. A színvonalas találkozó sikeres volt. A nyitóhangversenyt a Kecskeméti Zenekar tartotta, Csíky Boldizsár egyik zeneművét adták elő. A Kultúrpalota Tükörtermében zajlott a barokk kamarazene-hangverseny. /Antal Erika: Musica sacra. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 19./

Az elmúlt három évben emlékezetes ünnepei voltak a nagyváradi színészetnek: 1998-ban az első váradi magyar nyelvű hivatásos előadás - a helyi színjátszás kezdetének - 200. évfordulójára emlékeztek, idén októberben pedig Nagyvárad "kőszínházának″, első állandó színházának centenáriumát ünnepelték. Nagy Béla (a Bihari Napló Kiadó gondozásában megjelent) kötetei emlékeztek a színház múltjára: a Színház születik képes építéstörténete és A tegnapok színháza "képes olvasókönyve″ előzte meg az idei kultúrtörténeti dokumentumkiadványt (...És díszes palotát emeltünk), mellyel gyakorlatilag teljessé lett a kutatómunka eredményeinek a nyilvánosság elé tárása. A színház épülésekor, 1900-ban Nagyváradon négy napilap jelent meg: a Nagyvárad, a Szabadság, a Nagyváradi Napló és a Tiszántúl. Nagy Béla e gazdag publicisztikai anyagból válogathatott, kiegészítve a levéltári és egyéb dokumentumokkal. 1900-ban már váradi újságíró, a Szabadságnál a fiatal Ady Endre, az ő cikkeit is felhasználhatta a szerző. /Indig Ottó: Színházépítés dokumentumokban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 19./

A Nagyváradon élő Kristófi János világszerte ismert festőművész dec. 15-én ünnepelte 75. születésnapját. 1954 óta él a városban, ahol harminc éven át a Városi, majd a Művészeti Népiskolában nemzedékeket oktatott. Tíz gyermeke született. Mindegyiküket a katolikus hit szerint nevelte az életre, van köztük festő, énekes, fotós, orgonista, jogász, mérnök és orvos is. Igazi nagyváradi festő lett, a klasszikus váradi festők (Baráth Móric, Balogh István, Tibor Ernő, Leon Alex, Mottl Román, Miklóssy Gábor, Tompa Mihály stb.) utóda és kortársa, a város hűséges polgára és krónikása egy személyben - írta róla Banner Zoltán Békéscsabán élő művészettörténész. Kristófi Jánosnak van egy másik fontos hitvallása, amely valóban megkülönböztetett helyet biztosít számára a kortárs erdélyi festészetben: magának a hitnek a megvallása, tehát a szakrális téma, amely átszövi egész életművét - írja Banner Zoltán a festőről a közeljövőben megjelenő könyvben. "Szent László városának festője mindenekelőtt az ő arcát, alakját, lelkek fölötti hatalmának a titkát kutatja az idők sötétjében (Szent László lovagkirály I. és II., Szent László vizet fakaszt, stb.), de ugyancsak sorozatszerűen idézi fel a többi magyar szent király példáját (Szent István, Árpád-házi Szent Erzsébet, Szent Imre) és természetesen magának Krisztus királynak a dicsőségét (Rex Christus I., II., III.). /Kristófi János 75 éves. Az álomlátások festője. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 19./

"Annak ellenére, hogy a képviselőház kétharmada új, mint jómagam is, érezhető: komoly munkára a többség részéről nem lehet számítani, állapította meg Toró T. Tibor képviselő, a Reform Tömörülés elnöke a vele készült beszélgetésben. Illúzió lenne azt hinni, hogy az RMDSZ hathatósan befolyásolni fogja a román parlament munkáját, de a rendelkezésre álló minden eszközt maximálisan ki kell használni ″a bennünket ide küldött közösség, közösségek érdekében.″ Az RMDSZ vezetői egyezségeket kötöttek, azonban ebbe ők - ″mezei képviselők″ - érdemlegesen nem szólhattak bele. A frakcióülések egymást érik Bukarestben. Toró T, Tibor felvetette, hogy írásban kapják meg ″azokat az anyagokat, amelyekkel az RMDSZ leül tárgyalni, hiszen ezt előbb nekünk kellene valamilyen szervezett formában megvitatni, s nem csak utólag értesíteni bennünket, hogy Borbély Lászlónak vagy Kelemen Atillának kivel milyen tárgyalásai voltak.″ A képviselő hangsúlyozta: ″az információkat egymás között meg kell osztanunk, a kapcsolati tőkénket egy helyre kell összetennünk. Románia egy olyan ország, ahol a kapcsolatokon keresztül lehet dolgokat elintézni.″ /Román Győző: A kártyákat leosztották. Beszélgetés Toró T. Tibor képviselővel, a Reform Tömörülés elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 4./"

"Megjelent a klézsei Duma-István András verseskötete Én országom Moldova címmel, a Hargita Kiadóhivatal gondozásában. A könyv előszavában a kiadó igazgatója, Ferenczes István költő megjegyezte: ″Talán a moldvai csángómagyarok utolsó, utolsó előtti nyelvemlékei. Egy negyvenöt éves klézsei férfi szenvedéseinek, gyötrődéseinek, önmaga keresésének, identitásválságos környezeteit mélyen átélő éjszakáinak a vérrögei. A végveszélybe került, elpusztulásra ítélt anyanyelv szűkölő jajszavai.″ - Ezek a versek őszinte egyszerűséggel mutatják be a csángómagyarok küzdelmes életét. /Az igazságról és a szabadságról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 4./"