Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1999. június 1.
"A nagyváradi Literator Könyvkiadó Fábián Imre szerkesztésében jelentette meg Gellért Sándor hagyatékából A magyar Kalevala énekei című költemény eredetijét. Ugyanis a Kriterionnál 1983-ban kihozott, "válogatott" verseket tartalmazó kötet csak "részleteket" kínált a 12 versciklusból álló magyar Kalevalából. Pontosabban a részletek részleteit, s azokat is több helyütt megmásítva. Gellért Sándor azon poéták közé tartozik, akiknek minden kényszerpálya ellenére az életük is műalkotás. Gellért Sándor költészete kétarcú: egyrészt egy sajátos, összetéveszthetetlen mitikus világ felmutatása, másrészt tényköltészet. - Üdvös volna legalább életműve majdani kritikai kiadásához egy Gellért-glosszáriumot csatolni, nem csak a szövegeiben gyakori tájszavak miatt: a mikolai poéta nyelvi leleményei is megérdemelnék a Gellért-szótár összeállítását.- Ugyancsak a Literator könyvműhelyből rövidesen kikerül egy újabb Gellért-kötet: A magyarok háborúja. /Szilágyi Aladár: Búvópatak a felszínen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 1./"
1999. június 5.
"Fey László vitába szállt Borbély Zsolt Attilával, aki írásában /RMSZ, 1999.V.31) kifejtette, hogy hasznos volna, ha az RMDSZ egy törvényhozási ciklus erejéig kimaradna a parlamentből. Fey szerint ez "egyenesen abszurdum." A választások és a parlament bojkottjáért nagyon nagy árat fizettek a koszovói albánok. B.Zs.A. bojkottot indokló egyik érve: "...olyan agymosás folyik a román parlamentben, amit 1992 őszén András Imre és Borbély Imre írtak körül közös munkájukban (Pszichoterror a román parlamentben, megjelent Az Erdélyi Napló 1992 november 5-i számában) s melynek romboló hatását a parlamenti munka eredménytelensége folytán még haszonelvű szempontból sem képes ellensúlyozni". Fey szerint azért érvel B. Zs. A., mert apját, Borbély Imrét nem választották újra képviselőnek. Fey következtetése: "ha már minket nem választanak meg, akkor más se legyen képviselő. Az így gondolkodók abban érdekeltek, hogy a dolgok minél rosszabbul menjenek, hogy nőjön az elégedetlenség, hogy halászni lehessen a zavarosban." /Fey László: Minél rosszabb, annál jobb? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ "
1999. június 8.
A Fekete-Körös-völgyi magyarság 1996-ban határozta el egy belényesi szórványközpont építését. Május 29-én ünnepélyes keretek között avatták fel Belényesen a Megmaradás Házát. Az ünnepségen részt vettek Kőröstárkány, Magyarremete, Belényesújlak, Tenke, Várasfenes, Belényessonkolyos, Diófás, Kisnyégerfalva, Jánosfalva, Magyarcséke képviselői is. A házépítő Zsisku János belényesi lelkész köszöntötte a vendégeket, és beszámolót tartott a szórványközpont építési költségeiről, megköszönve minden segítséget, amellyel hozzájárultak mind a református hívek, mind a holland testvérgyülekezet. Az ünnepségen Kun József helybéli születésű miskolci író, irodalomtanár bemutatta legújabb könyvét, A tárkányi sudártorony címűt, amely az ő gyűjtésében a Fekete-Körös-völgyi specifikus folklórból nyújt ízelítőt. A Belényes, te drága című könyvéért a ma már nagy többségben románok lakta városka díszpolgárává fogják avatni. Végül pedig szórványkonferenciát tartottak pedagógusok, értelmiségiek részvételével, ahol megbeszélték a régió magyarságának legfontosabb problémáit. /Szakács Árpád: A Megmaradás Háza. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 8.
Az 1922-ben alapított Magyar Kisebbség új sorozatának 15. számával, amely egyben az idei első, immár ötödik évfolyamába lépett. Nemzetpolitikai szemleként jelenik meg Kolozsvárott, Tamás Sándor főszerkesztőként jegyzi. A legfrissebb szám a Külpolitika, euroatlanti és összmagyar integráció alcímet viseli. Többen hozzászóltak az előző számban megjelent vitaindító Szilágyi Zsolt-dolgozathoz (Külpolitika, határon túli magyarok és jószomszédság). /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 8.
Nagy sikerrel mutatta be új műsorát, A csodálatos furulya című táncjátékot május 31-én Csíkszeredában a Hargita Székely Népi Együttes. Ezzel először próbálkozott a táncszínház műfajával az együttes. /Hargita Székely Népi Együttes. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 8.
Új magyar nyelvű kiadvány látott napvilágot, a biogazdálkodók magazinja, a Bioterra. A kis formátumú folyóiratot háromhavonta adja majd ki az 1997-ben alakult Romániai Biogazdálkodók Bioterra Egyesülete, amelynek székhelye a Kolozs megyei Magyarlónán van. A lapot Bódis András felelős szerkesztőként, Albert Imre felelős kiadóként jegyzi. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 8./
1999. június 15.
"Szinte kórusban határolódott el az ország politikai elitje attól a "Kolozsvári Nyilatkozattól", mely Erdély, a Bánság és a Részek (Partium) közigazgatási autonómiája mentén kívánta vitára késztetni a hazai politikumot. Az aláírókként megjelölt politikusok közül tulajdonképpen csak Bakk Miklós lugosi önkormányzati képviselő, az RMDSZ helyi szervezetének alelnöke ismerte el, hogy köze van a dokumentumhoz. Bakk Miklós hangsúlyozta, a nyilatkozat lényegében folytatása a Nagy Imre újratemetésekor 1989 júniusában elfogadott román-magyar nyilatkozatnak. Ez utóbbi, öt hónappal Ceausescu bukása előtt kinyilvánította, hogy Erdélynek a kulturális és vallási pluralizmus modelljévé kell válnia. Biztosítania kell mindegyik nemzet jogát az autonóm képviselethez és a kulturális autonómiához. Azt a dokumentumot magyar oldalról többek között Bíró Gáspár, Csoóri Sándor, Für Lajos, Jeszenszky Géza, Molnár Gusztáv, Kulin Ferenc, Mészöly Miklós, Göncz Árpád, Mécs Imre, Szent-Iványi István, Szabad György, Vásárhelyi Miklós és mások is aláírták, a román emigrációból pedig Mihnea Berindei, Ariadna Combes, Ion Vianu, Dinu Zamfirescu, Doru Braia, Matei Cazacu, Paul Goma, I. Mihály király, Virgil Ierunca, Eugène Ionesco, Monica Lovinescu és mások látták el kézjegyükkel. Amint Bakk Miklós az Erdélyi Naplónak kifejtette, a mostani nyilatkozattal az volt a szándékuk, hogy vitát csiholjanak a román állam szerkezeti alkotmányos reformjáról, ráirányítsák a figyelmet e reform szükségességére. A nyilatkozat a szubszidiaritás és a devolúció elvét követve azt szorgalmazza, hogy a döntések Romániában is mennél közelebb kerüljenek a helyi közösségekhez. Értelmezése szerint a nyilatkozat egy olyan államszerkezeti reformra utal, amelyben a központi kormányzat hatáskörében csupán a külpolitika, a honvédelem s a fontosabb pénzügyi (államháztartási) döntési jogkörök maradnának meg, a többi hatáskör átszállna a tartományokra, melyek e jogkörök mellett rendelkeznének a saját intézményrendszer kialakításának a szabadságával is. Az ország ilyen berendezkedése teljesen új keretet nyújtana a kisebbségi kérdés rendezésének is. Bakk Miklós szerint rendőrállami reflexekről árulkodna, ha eljárás indulna a kolozsvári nyilatkozattervezet néhány föltételezett aláírója ellen. - A Kolozsvári Nyilatkozat szövege a legrosszabb hiszemű értelmezés esetén sem fogható fel úgy, hogy ez érdekek, értékek valamelyikét sértené. /Gazda Árpád: A vállalt dokumentum. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./"
1999. június 15.
A május 21-22-én Kolozsvárott tartott idei Szabédi Napokra tért vissza az Erdélyi Napló egyik írása. Az eszmecsere témája fontos volt: Írói hagyatékok sorsa - irodalmi gyűjtemények helyzete a Kárpát-medencében és Nyugaton. Dávid Gyula az erdélyi magyar irodalmi örökség sorsának és pusztulásának a helyzetképét vázolta fel. A kolozsvári Egyetemi Könyvtárnak 1989-ben még 84 magyar alkalmazottja volt, míg 1999-ben már csak 16 (takarítószemélyzettel együtt!). Dávid Gyulát az Erdélyből főleg az utóbbi 15-20 évben kimenekített hagyatékok sorsa, holléte, hozzáférhetősége aggasztja. /Zuh Imre: Nemzetben és Európában gondolkodott. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 15./
1999. június 22.
Daday János két esztendővel ezelőtt megjelent kötete /Barangolások a Bihar-hegységben/ hozzájárult a bihari hegyek nagy apostola, Czárán Gyula emlékének dokumentálásához. Daday János idén második, bővített kiadásban /Barangolások a Bihar-hegységben Czárán Gyula nyomdokain, Bihari Napló Kiadóvállalat, Nagyvárad/ napvilágot látott könyve bő terjedelmet szentelt a hegyjáró seprősi földbirtokos életének, munkásságának, feljegyzéseinek. /A természet barátja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 22./
1999. július 6.
A Sapientia Varadiensist hivatalosan 1998 végén jegyezték be, úgyhogy 1999. január 1-jétől számítják aktivitásukat, fejtette ki dr. Fleisz János, a tudós alapítvány elnöke. Az alapítótagok között vannak orvosok, jogászok, műszaki értelmiségiek, Fleisz János történész (szakterülete Nagyvárad története), de alapítók s egyben védnökök Tempfli József és Tőkés László püspökök, Csapó I. József szenátor, illetve Szilágyi Zsolt képviselő, valamint Pete István államtitkár és Kapy István alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök. Céljaik között szerepel a különböző szakterületek legújabb kutatásainak ismertetése, tudomány-népszerűsítés, a kulturális-kulturtörténeti hagyományok felelevenítésére. - A peremre kerülést, az elmagányosodást szeretnék megelőzni. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek, melynek váradi fiókszervezete vetette fel az alapítvány szükségességét, ugyanez a célkitűzése: segíteni az erdélyi magyar értelmiséget a továbblépésben. A varadinum keretében Emlékezet és történelem címen szimpóziumot tartottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, melyen Katona Tamás és Fónagy Zoltán budapesti történészek is részt vettek a kolozsvári Egyed Ákos és Csetri Elek mellett. Állandósítani kívánják a szakmai megbeszéléseket, tanácskozásokat, céljuk a fiatal szakemberek bevonása. /Sapientia Varadiensis. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 6./
1999. július 6.
"Nemrég jelent meg G. Katona József első verseskötete, a Fecskék a havazásban /Tinivár Kiadó, Kolozsvár, 1999/. A név előtti G. arra utal, hogy a költő Gencsen született és - mind a mai napig - ott él. A "keresztapa" Józsa István, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének adjunktusa, aki a kötetet szerkesztette és utószóval is ellátta. /A fecskék még mindig havazásban. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 6./ "
1999. július 9.
"A Nyugati Jelennek nyilatkozott Roos Márton, a Temesvári Egyházmegye új római katolikus püspöke. Az egyházmegye terület meglehetősen nagy, de a hívek száma ijesztően lecsökken, alig százhúszezren vannak. Az eltelt tíz év alatt - amióta szabadon dolgozhatnak -, sikerült megteremteniük a minimális feltételeket a hitélet újjászervezéséhez. Visszakaptak néhány épületet - köztük a püspöki palotát -, elindították a római katolikus középiskolát, újjászületett néhány szerzetes- és apácarend, megszervezték a hittanoktatást az iskolában. Mostoha körülmények között dolgoznak: elég a közelmúltban - papíron! - visszakapott Piarista Főgimnázium és a Marienheim épületének siralmas állapotát említeni. A Temesvári Egyházmegyét nyolc esperesség, hetven plebánia és több mint kétszáz filiálé (leány-egyházközség) alkotja. Sok helyütt hívek nélkül maradtak a templomok. A kivándorlás, a vallásüldözés, az ateista nevelés okolható a siralmas helyzetért. Nagy feladat bejárni a feloszlatott egyházközségeket, ahol még állnak a templomok és megkeresni, összegyűjteni a szétszéledt híveket. - A nyolcvankilences fordulat után szinte valamennyi plebánián alakult ifjúsági csoport. Az egyházmegye ifjúsági vezetője Kapor János, a Gerhárdinum Katolikus Líceum igazgatója. A püspökség negyvenezer kötetet számláló könyvtárából alig három és fél ezer menekült meg a pusztulástól. A legértékesebb kéziratok, egyedi kiadványok, a könyvtár legértékesebb kincsei tűntek el. /Emitte spiritum tuum. Folytatni az építkezést - Simonyifalvától Orsováig. A Nyugati Jelennek nyilatkozik Msgr. ROOS MÁRTON, a Temesvári Egyházmegye új püspöke. = Nyugati Jelen (Arad, júl. 6./ Az új püspöknek közel harminc év Németországban szerzett tapasztalattal kell kormányoznia egy olyan egyházmegyét, melyben a németek tömeges elvándorlása után immár a magyar hívek vannak többségben. A püspök magyarul is tud. A távollét évtizedeiben folyamatosan tartotta a kapcsolatot az itteni egyházzal. Tudományos kutatásokat végzett, próbálta feldolgozni az egyházmegye történetét. 1990 júliusában hazajött Temesvárra. A püspök a csanádi egyházmegye egyik legavatottabb kutatója. Németországi szolgálata idején átkutatta, feldolgozta az egyházmegye jugoszláviai és magyarországi részének archívumait. Az elmúlt évtizedekben a három részre osztott egyházmegyét egy egységnek tekintette, és mindhárom részben meglehetősen otthonos voltam mind a papság körében, mind a megfelelő archívumokban. "Tíz éven át a szabadságomat többnyire Nagybecskereken töltöttem, és majdnem az egész archívumot lefénymásoltam, feldolgoztam. Ez elég veszélyes és bonyodalmas munka volt." Az 1867 és 1918 közötti időszakot dolgozta fel legrészletesebben, és ez könyv formájában is megjelent. Feldolgozta a máriaradnai kolostor irattárát is. Ennek az első kötete a múlt évben jelent meg, a második remélhetőleg jövőben lát napvilágot Németországban. /Új püspök Temesváron. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 6./ Roos Márton most kinevezett megyéspüspök a lépésről lépésre történő haladás elvét vallja. Püspöki jelmondata: "Emitte spiritum tuum" - Küldd el Szentlelkedet - "kérés, fohász Istenhez a magam és mindazok nevében, akiket rám bízott." Püspöki címere Szent Gellért emlékét idézi. /"Küldd el Szentlelkedet." Beszélgetés msgr. Roos Mártonnal, egyházmegyénk új püspökével. = Heti Új Szó (Temesvár), júl. 9./"
1999. július 20.
"A tusnádfürdői Bálványosi Nyári Szabadegyetem második napján, júl. 20-án a téma Nemzeti kultúra, multikulturalitás, etnokulturalitás csere volt. A meghívott előadók közül jelen volt Eckstein-Kovács Péter, a Nemzeti Kisebbségi Hivatal tárcanélküli minisztere, Péter József, a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, valamint Alexandru Cistelecan irodalomkritikus. Eckstein-Kovács Péter szerint Romániában még nem zajlott le a multikulturalitás vitája. A központi kérdés az volt, van-e joga a magyar kisebbségnek anyanyelvén tanulni. Amíg más egyetemek terjeszkedtek és magánegyetemek tucatjával alakultak, addig "mi az építkezés helyett a politikai viták eredményével maradtunk" - állapíthatta meg Eckstein-Kovács Péter. Péter József arról beszélt, hogy a történészek olykor a politikusok kiszolgálói lesznek. Alexandru Cistelecean szerint a járható út a történelem demitizálása. Délután az 1999-es Frankfurti Könyvvásár és a magyar díszvendégi státus kapcsán beszélgettek a könyvekről és a könyvpiacról. Magyarország határok nélkül címmel mutatkozik be a könyvvásáron a magyar kultúra, a hátáron túli magyarság is helyet kap a bemutatkozásra. A frankfurti vásáron jelen lesz Kányádi Sándor, Sütő András, Lászlóffy Aladár, Kovács András Ferenc és a sor még folytatódhat. /Jubileumi Bálványosi Nyári Szabadegyetem - kedd. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./ Alexandru Cistelecan, a marosvásárhelyi Vatra című irodalmi lap főszerkesztője megjegyezte, az itteni magyar írókkal ellentétben, akik otthonosak a román irodalomban, román kollégáik nem ismerik a magyar irodalmat, és az iskolai oktatás sem egymás megismerését szolgálja. Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszter szerint a multikulturalitás szorosan összefügg a migráció kérdésével, ugyanis a nyugati országokban a hetvenes évek elején kezdtek arról beszélni, hogy a vendégmunkások és családjaik nem térnek haza, s az őshonos lakosság etnikailag és kulturális szempontból idegen elemekkel vegyült. Az érintett államok a multikulturalitás eszközeivel próbálták keresni az együttélés módját. Hivatalának tevékenységéről szólva az RMDSZ minisztere elmondta: két törvénytervezeten dolgoznak, egyik a diszkriminációt tiltaná, másik az országos roma stratégia kialakításával kapcsolatos. Pál József kijelentette: jelen pillanatban Európában új történelmi helyzet van, idejét múlta a kultúrák egymás elleni kihasználása, amikor a globalizáció a mindennapi életben is érzékelhető. A magyar kultúrát egységesnek tekintjük - hangsúlyozta -, anyagilag támogatjuk, hosszú távon az autonóm, kreatív közösségek létrejötte vezethet eredményre. Az előadásokat hozzászólások követték. Kelemen Hunor kijelentette, nem gondolja, hogy a Babes-Bolyai egyetem multikulturális, Eckstein kisebbségügyi miniszter elmondta: megjelent egy magyar nyelvű tankönyv Erdély történetéről, a román tankönyvek megújulása viszont továbbra is vitatott. Az elfogadott oktatási törvényről megjegyezte: magánegyetemekre, önálló karokra, fakultásra vonatkozó tiltás nincs, ám a kolozsvári magyar tudományegyetem jelen pillanatban megvalósíthatatlan. /Tusnádi krónika. A multikulturalitás értelmezései. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 21./ Szilágyi Zsolt képviselő kifejtette, hogy a Bálványosi Folyamat - ma már így nevezzük - 1990-ben indult útjára. Ekkor volt az első Bálványosi Nyári Szabadegyetem. A Fidesz és az akkor dinamikusan fejlődő MISZSZ (Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége) szervezésében egy olyan folyamat indult be, amiről ma, tíz év után nyugodtan elmondhatjuk, hogy példaértékű a térségben. A magyar-román kapcsolatokat, a két ország és a térség más országainak demokratizálódását és átmenetét kívánták nagyító alá venni. A Bálványosi Folyamat állandó fórummá vált: a magyar-román kapcsolatok állandó és megbízható fóruma. Az elkövetkezőkben intézményesíteni akarják, hogy megteremtsék a keretet, a magyar-román tabumentes párbeszéd lehetőségét. /Bálványostól Tusnádig. Szilágyi Zsolt a folyamatról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./"
1999. július 20.
Egyetlen hír járta be a világot: keresztyén magyar egyetem indul ősztől Nagyváradon, ezt jelentette az MTI is, Tőkés László püspökre hivatkozva. Az egyházkerület közel tíz éve tartó pereskedés után tudta csak visszaszerezni a püspöki székházat, de jelenleg is csak de jure rendelkezik fölötte. Kérdéses, hogy ősszel egyetemi főépületként nyithatja-e meg kapuit az állagában is leromlott ingatlan. További gondot jelenthet, hogy az induló univerzitás rangját, tekintélyét, elismertségét csak kiváló oktatói gárdával, tudományos háttérrel, kutatási eredményekkel, korszerű technikai háttérrel stb. lehetséges kivívni, ehhez pedig a jelenlegi alapok kevésnek tűnnek. /Õsztől magyar egyetem? Önbizalomból jeles. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./
1999. július 20.
Péntek László Akiket Kalotaszeg nem feled /alcíme: In memoriam Vasvári Pál 1849. július 6./ című könyvét a szabadsághős halálának 150. évfordulója alkalmából jelentette meg a Vasvári Pál Társaság és a Pro Kalotaszeg Kulturális Társaság. /Akiket Kalotaszeg nem feled. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ Péntek László, a bánffyhunyadi Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület elnöke e könyvecske megírásával újra bizonyságát adja szülőföldje iránti szeretetének. Akik ismerik az említett emlékmű sorsát, tudják azt is, hogy ezelőtt öt évvel a bánffyhunyadi és kőrösfői RMDSZ-szervezetek, valamint a Pro Kalotaszeg Alapítvány képviselői többször álltak a kolozsvári törvényszék előtt, koholt vádak miatt, amelyeket a kopjafa ellenségei tettek le írásos formában a Kolozs megyei törvényszék asztalára. A kis emlékfüzet a `48-as hős utolsó napjait próbálja rekonstruálni, azt a csatát, amelyben Vasvárit - aki különben éppen Avram Iancuhoz igyekezett békét kötni - a mócok négyszáz bajtársával együtt lemészárolták. /Akiket tényleg nem felejtenek el. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./
1999. július 20.
"Kiadói csemegével lepte meg a verskedvelőket a Kriterion. Székely János költői életművét tette le az olvasók asztalára, másodjára, igényes nyomdai kivitelben. A kötetet maga a szerző állította össze 1990-ben, "egyedül hiteles költői hagyatéka gyanánt", s az előszóban ellentmondást nem tűrően le is szögezte: ezt és csakis ezt a válogatást tekinti a magáénak, kizárólag ezeket a verseket vállalja. Az első kiadás 1993-ban, fél évvel a kiváló költő, esszéista, kritikus, drámaíró halála után jelent meg, ugyancsak Szilágyi Júlia bevezető tanulmányával. /A hiteles. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./"
1999. július 20.
"Akik egykoron a Károlyi Gáspár Teológiai és Missziói Intézet nevű teológiára felvételiztek, most gőzerővel építik a maguk által református-presbiteriánus vagy némi beképzeltséggel Közép- és Kelet-Európai Református Presbiteriánus Egyháznak nevezett új gyülekezetet. Vezetőjük /Rapp/ rágalmazza és gyalázza a magyarországi és erdélyi református és katolikus egyházakat, a pápát és mindenkit. Az egyesült államokbeli Knox Fellowship nevű református egyházi szervezet elnöke szerint a Westminster Társaság Amerikában jelentéktelen tényező. Európa keleti fertályán viszont nagy felfordulást tud kelteni dollár-tízezreivel. Diákjait dollárban fizeti, a megbízhatóbbak ajándékokban is részesülnek a mobiltelefontól a lakásig, a nyugati autótól a számítógépig. A református egyházat hamis egyháznak nevezik. Termeket bérelnek ki, ahová becsalogatják a gyanútlan egyháztagokat. /Fábián Tibor: Amerikai fanatikusok "egyházat" alapítanak Erdélyben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 20./"
1999. augusztus 2.
A Hámos László vezette Magyar Emberjogi Alapítvány, a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) internetje, portálja [www.hhrf.org] a leglátogatottabb romániai magyar vonatkozású hely. 1997 decembere óta működik, 1998 januárjától több mint 54000-szer látogatták. A legtöbb belépést az analóg kiadványok on-line verziói szolgáltatják, első helyen a Szabadság, majd az Új Szó /Pozsony/, Romániai Magyar Szó, Népújság és az Erdélyi Napló. A HHRF saját fejlesztésű on-line lapja az Élő Erdély [http://www.hhrf.org/erdely/] két hónapi szünetelés után a napokban ismét beindult. De a HHRF portálja nem csak a romániai magyar vonatkozások miatt fontos, mert különféle felvidéki és vajdasági intézmények hostingját is ellátja. /HHRF Portál. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1999. augusztus 3.
"Dénes László ironikus beszámolót írt a Petõfi-ünnepségrõl, Markó Béla érkezésérõl: "Az istenadta nép újra lehúzódik az útszélre, egymás sarkára hágva. Csillogó-villogó luxusautóban közeledik és halad el az emberek sorfala között a Szenátor. Maga a megtestesült hûvös elegancia, ahogy rezzenéstelen arccal, a kormányt (a Kormányt) biztos kézzel fogva elhúz a kukoricás mellett. Azon kukoricás mellett, ahol százötven évvel ezelõtt a most ünnepelt Költõnek nemhogy Mercedesre, de még lóra sem tellett menekülés közben. Meg is halt hõsiesen, alkalmat adva ezzel a Szenátornak eljönni ide és leróni a kegyeletet a választónép ámuló tekintete elõtt. Aztán kezdõdik az ünnepség. Ezt hál' istennek nem lehet elrontani, se meggyalázni. A Költõ szelleme túl erõs ehhez, nem fog ki rajta semmiféle kisajátítás. Szelleme ugyanis a népben él - abban a népben, mely gyalogosan, alázattal jött el sírjához. És amely szerényen, talpon állva kivárta az alkalmi politikusok szövegeit a rekkenõ hõségben. Aztán méltósággal és hittel elénekelte a Himnuszt. Sokan könnyeztek. Hiszen ezért Himnusz, és ezért a mi himnuszunk - mert miénk a Balsors is. A Szenátornak nem tudni, nedvesedett-e, de legalább: rebbent-e meg a szeme. Márkás napszemüvege jótékonyan árnyékolta a markáns arcélt. Szája nem rezzent, annyi szent. Aztán mindennek vége. Elmennek az autócsodák, bennük a költõ, a Szenátor. Utat biztosít számukra a rendõrség. A mindenkori rendõrség, amely százötven évvel ezelõtt a gyalogosan menekülõ költõre vadászott. És szép lassacskán elszállingózik a nép is, gyalogosan, le a kanyargó Telepes utcán. És bízik, talán még mindig bízik abban, hogy egyszer, majd egyszer, ha eljönnek ama "víg esztendõk", mindenért lesz büntetés. A megalázásért, a tehetetlenségért, az árulásért. A gõgért. Addig csak menjenek a limuzinok. A Költõ és a hit marad. A gyalogos néppel együtt." /Dénes László: Költõk és korok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./"
1999. augusztus 3.
Fábián Imre, a Literator Könyvkiadó /Nagyvárad/ vezetője arról számolt be, hogy évente öt-nyolc kötetet jelentetnek meg, ennyi alkotó mindenképp él Váradon. Visszaemlékezett a kezdetre, a Kelet-Nyugatra, amely Nagyvárad irodalmi-művészeti-társadalmi hetilapjává lett. Amikor Tőke Csaba, az alapító-főszerkesztő meghalt, Fábián Imre vette át a vezetést. Másfél évig dolgozhattak, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az újonnan kialakuló piaci körülmények között nem tudnak tovább fennmaradni. Akkor gondolt először arra, hogy egy-két kötet kiadására talán még futja az erőből. Az első kötet 1993 tavaszán jelent meg, hosszú lélegzetű interjú Horváth Imrével Gyónásom címen, majd ezt követte Implon Irén lírai publicisztikagyűjteménye, a Váradi tollrajzok. A kiadáshoz szükséges pénzt a szó szoros értelmében összekoldulta: sorra járta a váradi vállalkozókat és még a Magyarországra elszármazottaktól is kért. A magyar Művelődési Minisztérium felvállalta a határon túli könyvkiadás támogatását. Az első években a Soros Alapítvány is segített, de mostanra már átalakult a támogatási rendszerük, úgyhogy tőlük nagyon nehéz pénzhez jutni. Megpályázzák a szükséges összeget, s ha nem is támogatják minden kiadványukat (évente öt-hat könyvre kapnak pénzt), valahogy kigazdálkodják. Népköltészeti, népmesegyűjteményeket kiadnak, melyek nagyon keresettek, s így segítik a kiadót. - Gyorsan fogyott Mózes Teréz mindkét könyve és Diósszilágyi Ibolya kötete is. Olyanoknak kerül ki a kötete a keze alól, akiket valamikor az Ady-körben vagy a Fáklya irodalmi oldalain az indulásban segített. Eddig körülbelül félszázra rúg kiadványaik száma. /Literator Könyvkiadó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./
1999. augusztus 3.
"Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke a tizedik Bálványosi Nyári Szabadegyetemről elmondta, hogy talán nagyobb figyelem övezte a sajtó és a közvélemény részéről egyaránt, mint a korábbiakat. Orbán Viktor miniszterelnöki minőségében tartotta meg előadását. - "A román-magyar viszonyt sohasem jellemezte a szimmetria. A kezdeményezés a normalizálásra elsősorban tőlünk érkezett. Mi tettünk erre irányuló erőfeszítéseket, és ezekre nem mindig válaszoltak hasonló intenzitással a román partnerek. Ezen a tíz év során sem sikerült kellőképpen változtatni." - mondta. Felmerült, hogy intézményt kellene létrehozni, amelyik összegyűjthetné a román-magyar viszony normalizálását célzó kísérleteket. A Reform Tömörülés tárgyalásokat folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel, Németh Zsolt külügyi államtitkárral, Szabó Tiborral, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökével, a HTMH gazdasági stábjával és a Fidesz-MPP frontembereivel. A Reform Tömörülés célja az volt, hogy ismertessék a Magyarországon jelenleg döntéshozói pozíciókban lévőkkel, hogy miként látják a romániai belpolitikát, ezen belül az RMDSZ szerepét, hogy merre tart az RMDSZ. - A román állambiztonság óriási erőkkel vonult fel, amikor a miniszterelnök is jelen volt a táborban. Amikor az alig pár ember kíséretében érkező Orbán Viktor belépett a szabadegyetem területére, első mondata az volt: "Gyerekek, húsz ember folyamatosan követ, csináljatok már valamit." /Bálványosi Nyári Szabadegyetem. Táborzárás utáni beszélgetés Toró T. Tiborral, a Reform Tömörülés elnökével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 3./ "
1999. augusztus 17.
"Csapó I. József szenátor nyílt levéllel fordult Tőkés László püspökhöz, kifejtve, hogy a püspöknek a tanügyi törvény tárgyában közreadott nyilatkozata ismételten bizonyította a romániai magyarság sorsa iránti töretlen felelősségérzetét. Csapó szenátor a törvénnyel kapcsolatos szavazásnál viszonyítási alapnak az RMDSZ programját, a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját, az Európa Tanács 1993/176. számú véleményezését és az 1997/1123. számú Határozatát, valamint a magyar történelmi egyházak jogköveteléseit tekintette. A "parlament által nemrég jóváhagyott törvényes rendelkezések gátjai alapvető követeléseink teljesítésének." A képviselőház tanügyi bizottsága elutasította a kolozsvári székhelyű, magyar oktatási nyelvű, önálló állami tudományegyetem újralétesítésére vonatkozó törvénytervezetet." Eltüntették még a "multikulturális" egyetem meghatározására vonatkozó rendelkezést is a tanügyi törvényt módosító törvénytervezet egyeztető bizottsági szövegéből, továbbá elfogadtak egy módosítást: a létesített tanintézménynek tartalmaznia kell legalább egy, a kezdeményezéskor már létező román oktatási nyelvű akkreditált fakultást! Mindezek miatt nem szavazta meg ezt a változatot Csapó szenátor, kifejte Tőkés Lászlónak: "Én az Ön által járt utat választom." /Dr. Csapó I. József szenátor: Nyílt levél Tőkés László püspök úrhoz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 17./"
1999. augusztus 17.
"A Brassói Lapok 31. száma RMDSZ-hírek című rovata szerint Aranyosi István szóvivő kijelentette, hogy akkor, amikor az RMDSZ eredményeket tud felmutatni, a Tőkés László-, illetve az Orbán Viktor-féle kijelentések "mindent a levegőbe röpítenek". Az Erdélyi Napló hetilap erre reagálva megjegyezte: Nem sikerült megtudni, hogy milyen eredményeket tud felmutatni az RMDSZ, miféle kijelentések repítenek mindent a levegőbe, és milyen alapon bírálja az Aranyosi István nevű szóvivő a magyar kormányfőt, illetve annak a szervezetnek a tiszteletbeli elnökét, amelyiknek a szavát viszi? /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 17./"
1999. augusztus 17.
Nagybányán a helyi Galaxia Rádió bejelentette, hogy hamarosan megkezdik Stefan cel Mare (!) tornyának felújítását is: kijavítják a tetőszerkezetet, kicserélik a régi óraművet és díszkivilágítás is lesz rajta. Arra, hogy a torony a moldvai vajda nevét viselné, mindjárt az is rácáfol, hogy az illusztris történelmi személyiség sosem járt a Magyar Királyság részét képező területeken, így természetesen Nagybányán sem! A tornyot, amelyhez egykor templom is tartozott, 1347-ben építették, Stefan pedig 1504-ben halt meg. Államalapító Szent István király egyben Nagybánya védőszentje is. Az ő nevét viseli a torony. /Szika Levente: Történelemhamisítók. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 17./
1999. augusztus 24.
"A Dragan Alapítvány közleménye után, amely a Kolozsvári nyilatkozat állítólagos aláírói elleni támadás, a temesvári Renasterea Banateana augusztus 19-i számában megjelent a Lugosi nyilatkozat, amely részben elismételte a közlemény vádjait, majd név szerint támadta Bakk Miklós lugosi városi tanácsost. Bakk Miklós RMDSZ tanácsos reagált a vádaskodásra. Számtalan támadás érte a helyi sajtóban, majd nyilatkozatban ítélte el nyolc helyi képviselőtársa. Azt állítják, hogy a Bánság a tolerancia földje, akkor viszont elvárható lett volna, hogy e toleranciát gyakorolják is a másfajta gondolkodás irányában. Dialógust kellett volna keresniük, s nem az ügyészségi eljárás megindítását. Bakk Miklós emlékeztetett: több kérdésben egyedül fogalmazott meg markáns különvélemény a lugosi városi képviselőtestület előtt, ezek közül a Iosif Constantin Dragan díszpolgársága elleni vált közismertté.- Az Antonescu-szoborállítás tervét a Nagy Románia Párt tűzte napirendre, Bakk Miklós tiltakozott a szoborállítás ellen. /Pataki Zoltán: Antonescu szoborállítás - a "bánsági tolerancia" nevében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Megjegyzés: 1993. okt. 22-én avatták Románia első Antonescu-szobrát Slobozia kisvárosban, egy belügyi államtitkár és Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnökének avató beszédével. /Vasárnapi Hírek, okt. 24, Népszabadság, 1993. okt. 25./ 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot, emlékeztetett Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ "
1999. augusztus 24.
Száz esztendeje annak, hogy Arany János tiszteletére múzeumot rendeztek be Nagyszalontán, a költő szülővárosában, a Csonka-toronyban. Augusztus 27-29. között három napon át emlékezik a hajdúváros lakossága a korabeli eseményre. Az épületet falai között ugyanis 1899. aug. 27-én nyitották a múzeumot. 1971-72-ben restaurálták a tornyot utoljára. 1995-ben beindultak ugyan az állagmegőrzési munkálatok, ám pénzhiány miatt félbemaradtak, panaszolta az emlékmúzeum mai igazgatója, Zuh Imre. Az augusztus végi ünnepséget a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete támogatja. /Rostás Szabolcs: Centenáriumi előkészületek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./
1999. augusztus 24.
"Bartha Zoltán, a Tinivár Kiadó /Kolozsvár/ igazgatója ismertette a kiadó tevékenységét. Ha ma Romániában egy magyar nyelvű könyv hétezer példányban jelenik meg, az már csoda: egyetlen jó nevű kiadó sem reszkíroz ekkora példányszámot, még ha az erdélyi magyarság egészét célozná is meg. Egy-egy verseskötetet kb. 500 példányban, szépirodalmat pedig 1000-1200 példányban adnak ki. 1991 decemberében jelent első termékük, a 32 oldalas Tinikoktél. Az első számot 10 ezer példányban adták el, majd átmeneti pénzhiány miatt a negyedik szám után felfüggesztették a kiadását. 1992-től indították útjára a Diákabrakot, ami most már a VIII. évfolyamában jár. - Három évvel ezelőtt adták ki a Kilencedikes leszek című szöveg- és nyelvtani "példatárat" a felvételizni szándékozó nyolcadikosok számára, s az eredeti 5500-as példányszámra majdhogynem rá kellett duplázni, 8000 fogyott el. Az Elődeink című válogatás ötezres példányszámát is még kétezerrel meg kellett toldaniuk, Diákévkönyvekre jelenleg 4500- 5500 körül van igény, a tavaly kiadott Árpád-vér című ifjúsági regény - III. Béla király regényes életrajza - 7000 példányban került piacra és mostanra mind elkelt. Hasonló sikere volt minden kiadványuknak, az óvodásoknak készített kifestőkönyvektől Szilágyi Domokos eddig kiadatlan verseinek gyűjteményéig, vagy a portugál-baszk-galego mesefordításoktól a románul és magyarul kiadott Dsida-kötetig, az ifjúsági regényektől a szórakoztató francia nyelvtani összeállításig. Nemcsak fiataloknak szóló könyveket adnak ki. Sikeres volt dr. Molnárfi Tibor tanulmánya a Szent Koronáról, a Kós Károly egyetemessége című válogatás, Solymár József mitológiai elbeszélésgyűjteménye, Horváth Arany riportkötete, Veres József sci-fi-regénye és mások. Az igazgató szívéhez legközelebb álló két könyv Lászlóffy Csaba és Varga Domokos A magyarság története című négykötetes összefoglalója, valamint az idén ötödjére megjelent Maturandusok című kiadvány, melyet kordokumentumként fognak nyilvántartani nemcsak itthon, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. Készülő könyvek között van az angol-magyar diákszótár, folytatják új folyóiratuk, a Géniusz kiadását. /Molnár Judit: Tinivár Kiadó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./"
1999. augusztus 24.
Ifj. Csűry István lelkipásztor, a Harangszó /Nagyvárad/ főszerkesztője adott számot a folyóiratról. A Királyhágó-melléknek 1989 előtt egyáltalán nem volt önálló református sajtóorgánuma. 1990-től a református egyház indított egy sor kiadványt, például a Református Híradót /Nagyvárad/, de az 1997-ben megszűnt. A Harangszó első száma 1990 februárjában jelent meg. Abban az időben egy szerkesztőbizottság állította össze a Harangszót, melynek elnöke Gavrucza Tibor, főszerkesztője Farkas Antal volt. 1990 nyarán a főszerkesztő kivált a szerkesztőbizottságból, Gavrucza Tibor állt a helyére 1994 májusáig, azóta Csűry a főszerkesztő. Gondot jelent a lap terjesztése, ami sokszor a lelkipásztor vagy az esperesi hivatallal kapcsolatot tartó személy lelkiismeretén múlik. /Fábián Tibor: Kiért szól a harang? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./
1999. augusztus 24.
Pár hete indult be Székelyudvarhelyen az első romániai Teleház-szolgáltatás, amelynek érdekes neve egy, az információáramlást megkönnyítő és mindenki számára hozzáférhetővé tevő központot takar. A létesítmény vezetője Buzogány Ágnes és Novák Lajos, akik a Teleházat magyarországi minta alapján szervezték meg. Szolgáltatásaik között szerepel az Internet- és számítógép-használat (scanner, nyomtató stb.), irodai gépek használata (pl. fax, xerox), ezenkívül pedig egy kis tárgyalóhelyiség is rendelkezésére áll az igénylőnek. A most indult Teleház veszteséges vállalkozás: a szolgáltatások díjai kb. egyharmadát fedezik a költségeknek. /Teleház. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 24./
1999. szeptember 7.
Az RMDSZ 25 fős képviselőházi frakciója a tisztújításkor a régi vezetés minden tagját újakkal cserélte ki. Kónya-Hamar Sándor, a képviselőház frissen megválasztott titkára elmondta, hogy a demokrácia politikai váltógazdaságot is jelent. Most ez történt. Az elmúlt hónapokban több képviselő kijelentette, hogy az RMDSZ alsóházi frakciója elvesztette egykori súlyát, az információ áramoltatása házon és frakción belül nem történt megfelelően, ezen változtatni kell. Egy frakcióvezetőnek nagy a politikai súlya, hiszen automatikusan az RMDSZ Operatív Tanácsának is tagjává válik, amely a kongresszuson elfogadott alapszabályzat szerint megnövekedett kompetenciával bír. Kelemen Attila, az RMDSZ-frakció új vezetője kifejtette, hogy szeretne egy Apafi-szerű nyugodt, békés időszakot behozni a frakció életébe. /Román Győző: Õrségváltás a képviselőházban. Attilától Attiláig. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 7./