Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Erdélyi Napló
1682 tétel
1997. október 3.
Az RMDSZ-nek a Horn-kormányzattal való szakítását szorgalmazta az Erdélyi Naplóban Borbély Zsolt Attila, az SZKT tagja. A szerző a ma kezdődő RMDSZ-kongresszusnak azt javasolta, hogy ne fogadja el Markó Béla elnök beszámolóját, s ezzel teremtse meg "a több éve várt minőségi előrelépés esélyét a két év múlva esedékes tisztújításig". Ugyanis "a Horn-kormány az alapszerződés megkötésekor - felrúgva a magyar-magyar csúcs által is szignált konszenzusos nyilatkozatát - figyelmen kívül hagyta az RMDSZ álláspontját, ezt követően pedig az RMDSZ legfelső vezetését nyilvánosan megalázta azzal, hogy nem engedte szóhoz jutni az alapszerződés országgyűlési vitájában. Markóék mégis kitartani látszanak »pragmatikusnak« keresztelt, de voltaképpen elvtelen alapállásuk mellett. Pedig ez kellett volna legyen ez a pont, amikor az RMDSZ, szakítva az össznemzeti problémák iránt érzéketlen magyar kormánnyal, élére áll a kárpát-medencei, nemzetileg elhívatott magyar politikai szervezetek integrációs törekvéseinek, s létrehozza ezen erők szövetségét, akár egyes politikai szereplők kihagyásával is. Egy ilyen, a határokon átívelő magyar integrációs törekvéseinek, s létrehozza ezen erők szövetségét, akár egyes politikai szereplők kihagyásával is. Egy ilyen, a határokon átívelő magyar integrációs fórum olyan erkölcsi nyomást gyakorolhatna a mai kétes elkötelezettségű koalícióra, mely a gyakorlati politikában is kedvező változással járhat" - a kongresszusnak pedig meg kellene fogalmaznia "a magyar-magyar csúcs intézményesítésének elvi igényét." Borbély Zsolt szerint az RMDSZ vezetése megsértette a szövetség programját, alapszabályzatát, szemben áll az erdélyi magyarság távlati érdekeivel. Sürgette a kormányzati szerepvállalás újraértékelését és a "belső önépítkezés" folytatását. /Szakítás a Horn-kormánnyal? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 3./
1997. október 16.
Kántor Lajos írását első oldalon hozta az A Hét, amelyben az RMDSZ legutóbbi kongresszusán elhangzott felszólalásának bővített változatát közölte. Feladni Kolozsvárt, "az itt újraindítandó Bolyai Tudományegyetemet - nemzeti és »multikulturális« öncsonkítás". Ebben még Cs. Gyimesi Évával is vitatkozik. "Szükség van magyar nemzetpolitikára - de nem összmagyar kalandorkodásra." Ezt a megállapítását bővebben kifejtette. "A legabszurdabb eszmefuttatást ebben a kérdésben, az RMDSZ-t és a romániai magyarságot közvetlenül érintően, Borbély Zsolt Attilától, az ifjú politológustól olvastam, a nagyváradi Erdélyi Naplóban". Borbély azt ajánlotta, hogy az RMDSZ vezetésével a kisebbségi magyar szervezetek fogjanak össze, és gyakoroljanak nyomást a magyarországi politika alakulására. Kántor Lajos azt a kérdést föl sem teszi, hogy ezt "miképpen tolerálná a román, a szlovák, a szerb, az osztrák vagy az ukrán /és magyar!/ állam..." /Kántor Lajos: Hét mondat a bővítésről. = A Hét (Bukarest), okt. 16./
1997. október 21.
Horn Gyula miniszterelnök okt. 21-én, romániai látogatása második napján az RMDSZ vezetőivel találkozott, a szövetség bukaresti székházában. Az egyórás megbeszélésen értékelték az elmúlt esztendő eseményeit, szóltak a pozitív lépésekről, a két sürgősségi kormányrendeletről, ugyanakkor aggodalmukat is kifejezték az utóbbi idők sorozatos magyarellenes és RMDSZ-ellenes támadásai miatt. A sajtónak nyilatkozva Markó Béla szólt arról is, hogy e támadásokban vezető szerepet játszik az ellenzék, kísérletet tesznek a koalíciós partnerek közötti viszony megrontására is. Horn Gyula sajtótájékoztatóján kitért a magyar nyelvű felsőoktatás kérdésére is. Elmondta, hogy Victor Ciorbea miniszterelnök türelmet kért ebben a témában. Folynak az előkészületek egy magyar fakultás megnyitására a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, továbbá önálló magyar egyetem felállításával is foglalkoznak. Horn Gyula Sepsiszentgyörgyön magyar polgármesterektől hallotta, hogy amióta az új kormány van hatalmon, óriási változások mentek végbe, Ciorbea nyitott a kisebbségi kérdések iránt. A kettős állampolgárság kérdése nem időszerű, állapította meg Horn Gyula. Emil Constantinescu elnök is fogadta a magyar kormányfőt. A tárgyalások után a két miniszterelnök sajtótájékoztatót tartott. Mindketten eredményesnek tartották a megbeszéléseket. Megállapodás született további két határátkelő megnyitásáról, közös brókerház létesítéséről, román-magyar ifjúsági alap létrehozásáról. A két kormányfő egyetértett abban, hogy új magyar egyetemet kell létesíteni Romániában, tudomásul véve a Babes-Bolyai Tudományegyetem multikulturális helyzetét, ez az egyetem egy másik városban létesülne. Horn Gyula kíséretével együtt okt. 21-én délután hazaindult Budapestre. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./ A Népszabadság és az Erdélyi Napló idézte Horn Gyula miniszterelnök kijelentését: "Az RMDSZ vezetői kifejtették, hogy a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem szétválasztása, illetve az azon belüli magyar tagozat vagy kar létrehozása az adott helyzetben lehetetlen, s ezért kellene egy új egyetemet létesíteni egy később meghatározott városban. Ez az RMDSZ-nek, mint ebben a kérdésben hiteles illetékesnek a konkrét igénye, amit a magyar kormány természetesen támogat." Másnap azonban az RMDSZ vezetői nyilatkoztak, hogy szó sem volt a Bolyairól való lemondásról. Az Erdélyi Naplónak Asztalos Ferenc képviselő elmondta: a Bolyai Tudományegyetemről lemondásról nem tárgyaltak Horn Gyulával. /Román Győző: Horn nem egy nyelvet beszél az ellenzékkel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4., Lesz magyar egyetem, de nem Kolozsváron. = Népszabadság, okt. 22./ Okt. 21-én Horn Gyula magyar miniszterelnök és a kíséretében lévő hivatalos magyarországi vendégek ellátogattak az RMDSZ bukaresti székházába, ahol a vendégeket Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ többi vezetői, több szenátora és képviselője, Tokay György kisebbségvédelmi és Birtalan Ákos turisztikai miniszter fogadták. Az ez alkalommal létrejött beszélgetésen többek között jelen volt Tabajdi Csaba politikai államtitkár, Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési, Fazakas Szabolcs ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi, Csiha Judit privatizációs miniszter, Bagi Gábor külügyi helyettes államtitkár, több magyarországi üzletember. A vendégeket Markó Béla köszöntötte, kiemelve, hogy ez a találkozó merőben új körülmények között zajlik, hiszen az RMDSZ kormányzati szerepet vállalt. A szövetségi elnök rövid helyzetelemzést tartott az RMDSZ kormányzati munkájáról, a szövetség főbb célkitűzéseinek megvalósításával kapcsolatos problémákról, a koalíciós együttműködésről, és kidomborította, hogy a romániai magyarság érdekeinek megfelelően az RMDSZ támogatja Magyarország európai integrációját s a román-magyar kapcsolatok fejlesztését. Horn Gyula válaszában őszintén gratulált az RMDSZ-nek a kormányzásban vállalt szerepéért, és kifejtette, hogy az RMDSZ, a romániai magyarság előtt történelmi esély áll: kormányzati tényezőként tenni azért, hogy a két ország és nép közötti megbékélés és együttműködés, jószomszédi kapcsolatok megoldást hozzanak régi problémákra. Kijelentette, modellértékűnek mondható a két kormány, a két ország kapcsolata, Romániában ma olyan kormány van hatalmon, amely tenni akar és tud is a két ország közötti jó kapcsolatokért, a kisebbségi kérdés európai normák szerinti rendezéséért. Utalt arra, hogy a magyar kormány határozottan támogatja Románia integrációs törekvéseit. Ugyanakkor kifejtette, hogy a felerősödő nacionalista uszítás ellen mindkét országban tenni kell, nem lehet eltűrni a kapcsolatokat romboló, nemzeti gyűlöletet keltő propagandát. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 21./
1997. október 22.
22-én Göncz Árpád köztársasági elnök Budapesten, az Országházban 1956-os emlékérmeket adott át azoknak az elítélt, börtönviselt erdélyieknek, akik a magyarországi forradalom megtorlásait követően román börtönökben és lágerekben töltöttek hosszú éveket. Idén huszonnégy erdélyi vehette át a rangos kitüntetést. A kitüntettek nevében Mózes Árpád kolozsvári evangélikus püspök köszönte meg a figyelmességet, jelezve: a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága olyan erdélyi bizottság felállítását tervezik, amely felkutatja az '56-os erdélyi elítéltek névsorát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./ A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága és a budapesti Erdélyi Gyülekezet támogatásával többnapos magyarországi látogatáson vehettek részt a kitüntetett erdélyi ötvenhatosok, akiket Göncz Árpád kitüntetett. Immár harmadik alkalommal került sor ezekre a kitüntetésekre. Huszonnégyen vehették át most a kitüntetést, rajtuk kívül posztumusz 1956-os emlékérmet adományoztak Ambrus János, Dohi M. Árpád, Ezse Imre, Opra Benedek, Ravasz Győző Viktor és dr. Szikszay Jenő egykori elítélteknek, akik hosszú éveket töltöttek börtönökben, munkatáborokban. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./ Az erdélyi '56-osok kitüntetése az azóta elhunyt Németh Géza gondolata volt. Három évvel ezelőtt ugyancsak a Reménység Szigetének volt a vendége az első 42 fős csoport, akik elsőnek kapták meg Budapesten az 1956-osoknak járó kitüntetést. Tavaly egy másik csoportot részesítettek elismerésben, a mostaniak zárják a sort. A reménység Szigetén most a kitüntetett erdélyiek elmondták gyötrelmes történetüket. "A magyar szekusok nagyon hitványak voltak. Jobban vágtak, mint a románok." - emlékezett az egyik. /Kristály Lehel: Jobban vágtak a magyar szekusok, mint a románok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./ A most kitüntettek közül 15-en brassóiak, négyfalusiak, olyanok, akik 1956-ban Brassóban tanultak. A magyarországi forradalom hírére 1956. nov. 5-én ifjúsági szervezetet alakítottak, az EMISZ-t /Erdélyi Magyar Ifjúsági Szövetség/. A 77 EMISZ-tagot két év múlva, 1958 augusztusában tartóztatták le, amikor legtöbbjük már betöltötte a 18. életévét, hogy felelősségre vonhassák. Több hónapi vallatás után 15 és 25 év közötti börtönre ítélték őket. Köztük volt Mózes Árpád, aki most evangélikus püspök. A bebörtönzöttek hat év múlva, 1964-ben szabadultak, főként a nyugati diplomácia erőfeszítéseinek köszönhetően. - Dr. Szikszay Jenő nem volt ötvenhatos, hanem a magyar kultúra megszállott népszerűsítője. Főbenjáró bűnként rótták fel neki, hogy a Brassói Lapok hasábjain magyar irodalomtörténetet jelentetett meg, amikor a középiskolai tankönyv nem jelent meg. Titokban pedig a nem marxista szempontú magyar irodalomtörténetet írta. Gyanús körülmények között halt meg 1977-ben, felesége ma is állítja, hogy meggyilkolták. Kéziratait elkobozták. Szabó Károly szenátor szerint nincs akadálya annak, hogy Szikszay irodalomtörténetét visszaadják, amennyiben az megvan a Romáén Hírszerző Szolgálat irattárában. /Ambrus Attila: Igazságtételt Erdélyben is! = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./
1997. november 4.
Ezen az őszön is megtartotta a tanulmányi hét végét Csíksomlyón, a Jakab Antal Tanulmányi Házban a Pax Romana romániai magyar keresztény értelmiségi mozgalom. A találkozón a Kárpát-medence régióinak küldöttei vettek részt. A téma a Biblia volt. /váradi/: Az üzenet. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 4./ Okt. 15-én kezdődött a találkozó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18-19./
1997. november 5.
Megjelent Németh Tünde, Budapesten politológiát és jogot hallgató fiatal újságíró interjúkötete A jéghegy a magyar-magyar csúcson címmel. A szovjet elnyomás megszűnése után újra felszínre jöttek az össznemzeti problematika főbb megválaszolatlan kérdései, állapította meg az előszóban dr. Borbély Zsolt Attila. A kötetben Kovács Miklóssal, Tabajdi Csabával, Németh Zsolttal, Duray Miklóssal, Szőcs Gézával, Hódi Sándorral, Borbély Imrével, Kodolányi Gyulával, Jeszenszky Gézával, Demeter Ervinnel, Semjén Zsolttal, Horváth Bélával és Bencsik Andrással készült interjú olvasható. Németh Tünde az Erdélyi Napló munkatársa volt. Az új főszerkesztő nemzetileg egyértelműen elkötelezett, de hosszabb lélegzetű írásokat nem közölt, ezért nem jelenhettek meg a hetilapban Németh Tünde interjúi. /Kisgyörgy Réka: A jéghegy a magyar-magyar csúcson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
1997. november 11.
Tavaly csak kormányváltás történt, rendszerváltás nem, hangsúlyozta Kónya-Hamar Sándor képviselő a vele készült interjúban. A kisebbségi ügyek megoldására sokáig a kormányfő volt a garancia. Újabban azonban a koalíció konzultatív tanácsának ülésein, a kényes helyzetekben - amikor az RMDSZ-nek szüksége lenne a segítségére - a kormányfő hallgat. "Ezt az RMDSZ-nek figyelembe kell vennie", állapította meg a képviselő. A parasztpárti Prutenauval szemben a liberálisok kitartanak a sürgősségi kormányrendelet mellett. - A gazdasági reform megkésett és szakszerűtlenül alkalmazzák a nyugati elméleti modelleket. - Az RMDSZ ebben a koalícióban eredményeket csak politikai alkuval érhet el. - Román politikus elmondhatja, hogy az RMDSZ kormányba lépésével a kisebbségi ügyek megoldódtak, "de RMDSZ-es, erdélyi magyar politikus nem." "Egy negatív modell kísért: a kommunista Jugoszláviában pontosan ilyen módszerekkel biztosították a kisebbségi jogokat, hogy aztán egyszerre mindet visszavonják." Romániában a törvények politikai bebiztosítása hiányzik. Ráadásul az eddigi eredményeket egy hatalomváltás megtorpedózhatja. - Romániában nem alakult ki egységes, homogén nemzet, még hetven év után sem. "Valójában "nem is a mi autonómiánktól félnek, hanem arra gondolnak, hogyha egy moldovai, egy munténiai vagy egy dobrudzsai autonómia kialakul, akkor ez nemzeti értelemben hová vezet." Elkeserítő, hogy ha a demokrácia vagy a nemzeti állam védelme közül kell választania, akkor a demokratikus rend felépítésére felesküdött haladó román értelmiség az utóbbit választja. A román értelmiségiek már ki merik mondani, hogy a magyar gyermekeket románra kell tanítani, hogy az államnyelv az állami hivatalnokok nyelvét jelenti, nem pedig az itt élő kultúrák nyelvét. Kónya-Hamar Sándor két-három éve még nem hitte, hogy ezeket a parlamentben fogja hallani. /Román Győző: Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor képviselővel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
1997. november 11.
Ötvenévnyi szünet után októberben Kolozsváron megnyílt Kolozsvár és egész Erdély első hivatalosan elismert református óvodája Csemete néven. Constanda Jolán, az óvodai oktatást felügyelő Kolozs megyei tanfelügyelő elmondta, hogy a megye csaknem háromezer óvodáskorú magyar gyermekét oktató óvónők közül 145-nek van szakmai végzettsége. A kisebb falvakban sokszor azért nem lehet magyar óvodai csoportot indítani, mert nincs meg az ehhez szükséges tizenöt fős létszám. Ezért is szükséges az egyházi segítség. /Csemeteültetés Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
1997. november 11.
Sepsiszentgyörgyön nov. 14-16-a között népzene- és néptánc-találkozót rendez Háromszék Állami Népi Együttes. Fellép a Budapest Táncegyüttes, táncház is lesz, nov. 16-án pedig az Erdélyi Magyar Táncszövetség tartja közgyűlését. A Budapest Táncegyüttes fellép még Brassóban és Kolozsváron is. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
1997. november 11.
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság Kémia Szakosztálya nov. 14-16-a között harmadik alkalommal rendezi meg vegyészkonferenciáját Kolozsváron. Társszervező az Erdélyi Múzeum-Egyesület Természettudományi és Matematikai Szakosztálya. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 11./
1997. november 24.
A háborús bűnökért elítélt és kivégzett román Antonescu marsall kormányának nyolc tagja számára posztumusz rehabilitációt javasolt, majd az amerikai kongresszus több tagjának tiltakozása nyomán szombaton elállt ettől a szándékától Sorin Moisescu, Románia főügyésze. Moisescu október 23-án nyújtott be semmisségi indítványt az 1941-44 közötti kormány több tagjára a háború után kimondott ítéletek ügyében. A döntés ellen hivatalosan tiltakozott és a román kormányt szándékának megváltoztatására szólította fel Alphonse d'Amato és Christopher Smith, az amerikai kongresszus európai biztonsági és együttműködési bizottságának elnöke és alelnöke, tekintettel arra, hogy az Antonescu-kormány, amelynek a szóban forgó személyek tagjai voltak 1941 és 1944 között, emberiség elleni bűnöket követett el a zsidó állampolgárok elleni pogromokkal, továbbá az Egyesült Államok háborús ellenfele volt. A román főügyész nov. 21-i újabb közleményben - amely azután született, hogy Emil Constantinescu államfő visszatért ázsiai körútjáról - Sorin Moisescu leszögezte, hogy a dossziét újra megvizsgálva arra a következtetésre jutott, az érintett személyek politikai értelemben mégis felelősséget viseltek azáltal, hogy tagjai voltak az adott időpontban az Antonescu-kormánynak. /A hét nyolc napja rovat. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25., MTI, Magyar Hírlap, nov. 24./
1997. november 25.
Nagy szülöttére, Erdős Sylvester Jánosra emlékezett Szinérváralja lakossága nov. 9-én. A református templomkertben az emlékére 1903-ban emelt obeliszknél koszorúzott a polgármesteri hivatal, az EMKE és az RMDSZ. A művelődési házban díszelőadásban méltatták az író, költő, fordító és reformátor gazdag életművét, majd helyi pedagógusok Az magyar nípnek címmel összeállítást mutatott be, végül a Hollóssy Simon Vegyeskórus zárta a műsort. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./
1997. november 25.
Abszurd drámát adtak elő a kolozsvári Magyar Nyelvű Színművészeti Tanszék végzős hallgatói. Osztályvezető tanáruk Bíró József, a tanársegéd Salat Levente. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./
1997. november 25.
Miközben a romániai magyar sajtó sorvadozik a kinyomtatott példányszámok tekintetében, újabb és újabb lapok látnak napvilágot. Megjelent a Székelyföld, Hargita Megye Tanácsa által indított kulturális folyóirat. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 25./ Ugyanerről: nov. 8.
1997. december 2.
A Bocskai Szövetség megdöbbenéssel értesült arról, hogy Horn Gyula miniszterelnök megegyezett az RMDSZ-szel abban, miszerint az önálló magyar egyetemet nem Kolozsváron kell felállítani, hanem valahol máshol, olvasható a szövetségnek a miniszterelnökhöz írt nyílt levelében. Ez a bejelentés elkeseredettséget váltott ki az erdélyi magyarság körében. Az RMDSZ programjában félreérthetetlenül rögzítette a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem visszaállításának szándékát, ezt az RMDSZ kongresszusa megerősítette. Senkinek sincs joga megkérdőjelezni az erdélyi magyarság szándékát. Az RMDSZ Operatív Tanácsa nyilatkozatban cáfolta, hogy a kolozsvári magyar egyetem ügyében bármilyen más megállapodás született volna. A Bocskai Szövetség felszólította Horn Gyulát, nevezze meg az RMDSZ vezetőségéből azt a személyt, akivel megállapodott. Amennyiben viszont nem történt megállapodás, elvárják a miniszterelnöktől, hogy kövesse meg az erdélyi magyarságot és biztosítsa őket arról, hogy ilyen fontos kérdésekben nem döntenek megkérdezésük nélkül. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./
1997. december 2.
Horn Gyula miniszterelnök rábólintott arra, olvasható az Erdélyi Naplóban, hogy Kolozsváron nincs helye magyar állami egyetemnek. "Horn Gyula hithű internacionalistaként helyeselte Victor Ciorbea miniszterelnök Victor Ciorbea multikulturális blabláját." A "militánsan balliberális" Bíró Béla kifejtette a Brassói Lapokban: "Ha ma a Bolyairól lemondunk, egykor talán a Babes-Bolyai Egyetem magyar tagozata is visszanyerheti egykori súlyát és szerepét." A budapesti kormánykörökhöz közel álló publicista írása azt látszik igazolni, hogy a magyar miniszterelnök lemondó beleegyezése korántsem volt elszólás. Az Erdélyi Napló főszerkesztője ugyanígy elítéli Horváth Alpárt, a sepsiszentgyörgyi Európai Idő főszerkesztőjét, aki szerint nem kell magyar egyetem Kolozsvárra, inkább Székelyföldön kellene megindítani azt. /D. L [Dénes László]: Gyanús csönd. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./ Bíró Béla cikke: Brassói Lapok, okt. 31.
1997. december 2.
Egy szatmárnémeti lakos, Chila Zsolt Mihály az Erdélyi Napló szerkesztőségéhez írt levelében segítséget kért ügyében. Kétnyelvű utcafelirat került házuk falára és egyes románok felszólították őt arra, hogy vegye le a feliratot, azonban ő ezt nem tette meg. Erre megfenyegették őt, mondván: Romániában nem mindenkit azért ítéltek el, amit elkövetett. Két ember olcsó áron csempét adott el nekik. Másnap megjelent a rendőrség és letartóztatta Chila Zsoltot lopásban való bűnrészességért. Később szabadlábra helyezték, de az eljárás folyamatban van. Azoknak a szomszédoknak, akik a névtáblánál pártját fogták, kikapcsolták a villanyvilágítást, a másikat bezárták. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./
1997. december 2.
Romániának kötelessége az Európa Tanács javaslatára az egyházi javak visszaadásának kérdését legkésőbb jövő év áprilisáig megoldani, jelentette ki Puskás Bálint RMDSZ-szenátor. Átfogó rendezés még nincs a láthatáron. Az RMDSZ többször kérte a kormánytól a vallásügyi államtitkárság átszervezését, eredménytelenül. Még az államfő is megerősítette, hogy a magyar történelmi egyházaknak "túl sok visszakapnivalójuk van". /Több szó, mint vagyon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./
1997. december 25.
Dénes László, az Erdélyi Napló hetilap főszerkesztője reagált arra, hogy a Budapesten tanuló 22 éves újságíró, Németh Tünde A jéghegy magyar-magyar csúcsa című könyve az Erdélyi Naplóban megjelent riportjait tartalmazza. Dénes László nem ismeri a könyvet. Az 1991 ősze óta megjelenő Erdélyi Naplóról viszont elmondta, hogy menet közben cserélődtek a felelős vezetők és munkatársak. Szőcs Géza neve csak 1994-1996 között fémjelezte a lapot, "de ez szinte végzetesnek bizonyult, ugyanis a politikai pályára tévedt kiváló költő a magyarországi kormányváltás után kiesett mind az új balliberális hatalom, mind az annak uszályában vergődő Markó-féle RMDSZ-vezetés kegyeiből, s egyszerre minden tönkrement, amihez az ő neve fűződött. Az Erdélyi Napló Németh Tünde által említett szétverése nem az idén, hanem már 1995-ben megkezdődött és 1996-ra be is fejeződött - volna, ha néhány lelkes ember pusztán szakmai kihívásból nem próbálja meg szinten tartani a léket kapott hajót." /Dénes László: Rólunk volt szó? = Szabad Hét Nap (Szabadka), dec. 25./
1998. január 13.
"Magyarország euroatlanti csatlakozásának követelményrendszeréről fejtette ki álláspontját Fülöp Zsuzsanna. "A csatlakozás általunk megszabott feltétele kell hogy legyen a Kárpát-medencei, Trianon sújtotta magyarság megmaradásának és jövőjének nemzetközi jogi érvényű biztosítása. Működő kisebbségvédelmi rendszert kell életre hívni Közép-Európában, nemzetközi ellenőrzéssel és bíráskodással." "A javaslat indokolt, mert a kulturális népirtás ténye kemény valóság." Magyarország nem a régió egyik állama, hanem kulcsfontosságú ország, ezért Magyarországnak meg kell kérni a csatlakozás árát, tisztességes alkura méltán tartva igényt. A népcsoport ügye "eséllyel vethető fel sajátos közép-európai kérdésként, a nemzetközi béke és biztonság kérdéseként akkor, amikor kényszerkisebbségi sorsban élő, a népirtás szenvedő alanyaként szereplő magyar népcsoportokért nemzetpolitikailag, erkölcsileg és a történelmi alkotmány szerint felelős magyar állam felvételét kéri olyan szervezetekbe, amelyekben igen korlátozottak a többi tagállammal - a tag trianoni utódállamokkal - szemben való fellépés lehetősége." "Ezért nélkülözhetetlen a Kárpát-medence magyar népének és népcsoportjainak a NATO és az Európai Unió által elfogadott védelme" nemzetközi szerződés által. A szerződés - lehetőleg a szomszéd államokkal egyeztetett - magyar rendezési javaslat a népcsoportjogok Kárpát-medencében érvényesülő katalógusáról, a szükséges intézkedésekről és nemzetközi bíróságról. Amennyiben ezt a rendszert záros határidőn /pl. öt éven/ belül nem tudják működésbe hozni, akkor a trianoni utódállamok NATO- és európai uniós tagsága felülvizsgálandó. - Magyarországnak egy népcsoportvédelmi keretegyezmény kidolgozott tervezetét kell odahelyezni a tárgyalóasztalra. /Fülöp Zsuzsanna: Trianon és Magyarország euroatlanti csatlakozása. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 13./"
1998. január 20.
"Az RMDSZ-ben sokan dolgoznak olyanok, akik nem tartoznak a szűkebben vett vezérkarhoz, emiatt azután kevesebb fény vetül rájuk. Ők leginkább helyi szinten aktívak, mondhatni ők alkotják az RMDSZ második vonalát. Varga Gábor például főállásban kutató vegyész, emellett íróember, a magyar közművelődés munkatársa, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének egyik alapítója, 1991 óta a megyei szervezet elnöke azóta többször is újraválasztották, kezdettől tagja a Szövetségi Képviselők Tanácsának /SZKT/, 1996 óta pedig tagja a Bihar megyei önkormányzati testületnek is. Nem igaz, hogy megyénkben nincs tömbmagyarság, állapította meg Varga Gábor a vele készült interjúban: Nagyváradtól északra, a megye határáig, de egészen Halmiig 300-400 ezer magyar él, ha nem is rendelkezik olyan mítoszokkal, mint a Székelyföld. Itt mindenhol "magyar önkormányzatok", magyar polgármesterek, alpolgármesterek működnek. Dél-Biharban viszont szórványmagyarság él. Nagyváradon a magyarság "az 1992-es, általunk megkérdőjelezett népszámlálás szerint 34 százalékban van jelen, de az itt élő közel 80 ezer magyar kétszerese például Székelyudvarhely lakosságának, és egyáltalán nem érzi magát kisebbségben." - A választások után Bihar megyében sikerült kiverekedni azokat a pozíciókat, amelyek megilletik a magyarságot. Jobban állnak például Maros megyéhez képest. - Sikerült megszerezni Nagyvárad alpolgármesteri székét, viszont a megyében a Megyei Tanács ügyvezető testületében egyetlen magyar sincs. A volt kormánypárt rákapcsolt a helyhatósági választásokra és sikerült ide átmentenie hatalmát. Elgondolkodtató, hogy Bihar megye mintegy százezer magyar választópolgárából csak 62 ezren mentek el szavazni. - A református püspöki palotát még mindig nem sikerült visszaszerezni, annak ellenére, hogy a vallásügyi államtitkár is közbenjárt, kérve, hogy a Megyei Tanács ne adjon be újabb fellebbezést. Hiába volt minden, a magyarellenes sajtó működött, hazaárulónak nevezte Mihai Bar tanácselnököt. - Varga Gábor is arra szavazott 1996 novemberében, hogy az RMDSZ lépjen be a kormányba. Ez elmúlt időre visszatekintve viszont megállapíthatja: "messze nem értük el mindazt, amiről úgy gondoltuk, el fogjuk érni." Azonban számba kell venni, hogy életben van a két sürgősségi kormányrendelet, van tehát előrelépés. - Tőkés László püspök "a romániai magyarság egyik karizmatikus egyénisége", "nagy népszerűségnek örvend a romániai magyarság soraiban, pedig hát rendkívül rafinált és erőteljes propagandát fejtenek ki ellene a különböző "központok". Természetesen ő is ember, neki is vannak hibái, de sokat is dolgozik és sokrétűen." /Rostás Szabolcs: A jövő csak csendes optimizmussal építhető.= Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 20./"
1998. január 20.
Kétnyelvű kötet jelent meg Csíkszeredán: Maradok - I remain /Pro Print/, alcíme pedig Magyar költők hangja Erdélyből - Voices of the Hungarian Poets from Transylvania. A 430 oldalas kiadvány Farkas Árpád, Ferenczes István, Hervay Gizella, Kányádi Sándor, Király László, Lászlóffy Aladár, Magyari Lajos, Markó Béla, Szilágyi Domokos és Szőcs Géza verseiből nyújt válogatást az Erdélyből Amerikába kivándorolt Harkó Gyöngyvér szerkesztésében. A költeményeket Sohár Pál /Székesfehérvár/ ültette át angolra. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 20./
1998. január 22.
"Harmincnyolc éves fennállása után "hazaérkezett" a Transsylvania, az Amerikai Erdélyi Szövetség negyedévi Erdélyi Tájékoztatója. Ezentúl Kolozsváron, a Misztótfalusi Nyomdában készülnek a következő számok. A kiadványnak négyoldalas angol nyelvű melléklete is van. A Transsylvaniát gróf Teleki Béla alapította. A kilencvenes években, a tiszteletbeli főszerkesztő halála után Cseh Tibor csernátoni származású mérnök-tudós vette át a lap irányítását, melynek Kovalszky Péter volt a főmunkatársa. A Transsylvania sokszínű válogatást nyújt, 15 ezer szerzőt, lapot, folyóiratot követ figyelemmel, ezek között van például az ausztráliai Adelaide-i Értesítő, a Kaliforniai Magyarság, a szekszárdi Átalvető, ugyanúgy több budapesti napilap, de erdélyi lapok is, így az Erdélyi Napló (Nagyvárad), a Keresztény Szó (Kolozsvár), a Református Család (Kolozsvár), a Partiumi Közlöny (Nagyvárad), a Szabadság vagy a Romániai Magyar Szó. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 21., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./"
1998. február 3.
"Nem tudja követni a román-magyar kapcsolatok alakulását, állapította meg Dénes László. Amikor a magyar és román államelnök szélesen mosolyogva magyarázza, hogy a magyar-román államközi viszony soha ilyen jó nem volt, akkor elkezd Dénes László előtt peregni egy szomorú dokumentum, Marosvásárhely fekete márciusa, a kirekesztő alkotmány elfogadása, Székelyföld katonai-rendőri "biztosítással" történő fokozása és nemzetstratégiai céltudatossággal erőszakolt elrománosítása, a cserehát iskola védelmezői elleni kommandós akció, az anyanyelvi oktatás amputálása, az önálló állami egyetem véglegesnek tűnő "elmismásolása", a vissza nem szolgáltatott közösségi, egyházi és magánjavak, a nyelvromlás, az elszórványosodás... /Dénes László: Mosolydiplomácia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./"
1998. február 3.
Felmérés készült Kolozs megyében a magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Kiderült, hogy csak 55 általános és középiskolában van magyar /vagy részben magyar/ nyelvű oktatás, ezek felében nincs magyar igazgató vagy aligazgató, 6 általános és 6 középiskolában nincs magyar anyanyelvű földrajztanár, 12 általános és 5 középiskolában nincs, aki magyarul tanítaná a történelmet. Egyes esetekben igazgatói utasításra - törvényellenesen - magyar nemzetiségű tanár románul tanít a magyar tagozaton, például Tordán. - Bihar megyében sem rózsásabb a helyzet: egyes helyeken nincs magyar szaktanár, ezért románul tanítják a történelmet és a földrajzot. Másutt a magyar nemzetiségű tanár számításból vagy kényelemből oktat románul a magyar tagozaton. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
1998. február 3.
Az Erdélytörténeti Alapítvány /Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, Történeti Intézet/ pályázatot hirdetett magyarországi, romániai, szlovákiai és szerbiai egyetemi hallgatók számára Erdély történetével és az erdélyi irodalom történetével kapcsolatos pályamunkák készítésére. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
1998. február 3.
Szilágyi Aladár találomra kiválasztott egyetlen partiumi falu, Magyarcsaholy 199-es népmozgalmi adatait idézte. A település magyarságának 95 százaléka református. A gyülekezetben az év során húsz temetés volt és mindössze nyolc keresztelés. Magyarcsaholyban megteremtődtek a megkapaszkodás körülményei. Szorgalmas nép lakja, visszakapták földjeiket, a fiatalok otthon maradtak. Négy év alatt rendbe tették a parókiát, a templomot, holland segítséggel felszerelték a helyi iskolát, orvosi rendelőt alakítottak ki... viszont az egykézés tartja magát. /Szilágyi Aladár: Úgy elfogy a magyar, mintha... = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./
1998. február 10.
Annak ellenére, hogy az RMDSZ részt vesz a kormányzásban, a magyarokkal szembeni bizalmatlanság nem szűnt meg. A koalíciós partnerek sem engedik meg az RMDSZ által jelölt tisztségviselők bekerülését a honvédelembe, a nemzetbiztonság vagy a külügy posztjaira, tehát oda, ahol minden olyan lényeges információ összegyűl, amely alapján egy országban a stratégiai döntéseket hozzák, állapította meg a vele készült interjúban Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő. Egyetlen RMDSZ-jelöltet sem fogadtak el a diplomáciai szolgálatra. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./
1998. február 10.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatot fog működtetni Szatmárnémetiben: a leendő közigazgatási szakon 25 fős magyar, német és román osztályok indulnak. A hároméves főiskolán helyi, továbbá a Babes-Bolyai Tudományegyetemről, Pécsről és Németországból érkező tanárok fognak tanítani. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./
1998. február 10.
Balogh Edgár haláláig, 1996 szeptemberéig jó tempóban folyt a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon készítése. A munkát Dávid Gyula vette át. Elfoglalt ember, nehezen tud helytállni, nyilatkozta. A munkatársak közül többen kimentették magukat, mondván, ők Balogh Edgárnak ígérték meg a közreműködést, most viszont abbahagyják a munkát. Nagyon kevesen vállalják a lexikonszerkesztés nehéz munkáját. Kántor Lajos, a szerkesztőbizottság egyik tagja egyetlen címszót írt meg, mert nagyon elfoglalt. Engel Károly felett múlnak az évek, nehezebben dolgozik. Újra kell szervezni a csapatot. Bekapcsolódott a munkába Gábor Dénes mellett Szigeti Rudolf és Újvári Mária. Az újabb kötetet a Kriterion fogja kiadni, remélhetőleg még idén. A hatodik kötetbe, a pótkötetbe a bármilyen okból kimaradtak bekerülnek. /Rostás Szabolcs: Meghalt Edgár, oda a lexikon? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 10./