A Szabadság december 5-i számában Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese azt állította, hogy: „az RMDSZ-nek nem sikerült kiharcolnia olyan kormányrendeletet, amely a BBTE időközben megszüntetett multikulturális jogállását statuálná, másrészt pedig ezen intézményes jelleg fölvállalásával járó plusz költségeket fedezné költségvetési támogatásból”. Ezzel kapcsolatban Kötő József oktatási államtitkár közölte, hogy az RMDSZ előkészítette azt a kormányrendelet-tervezetet, amely szavatolja a BBTE multikulturális státusát, az önálló karok létrehozását és ezek finanszírozási módját. A BBTE időközben megválasztott új vezetősége nyilatkozata nyomán a politikai egyezség érvényét vesztette. Az RMDSZ határozott állásfoglalást a BBTE magyar oktatási vonala vezetősége részéről nem kapott, holott az RMDSZ támogatja a karok létrehozását. Ami pedig a BBTE pénzügyi többletkiadásának kérdéskörét illeti, az Oktatási és Kutatási Minisztérium májusban közölte a BBTE-vel, nevezetesen Nicolae Bocsan rektorral, valamint Salat Levente és Wilfriked Shcreiber prorektorokkal, hogy a magyar hallgatók után járó költségvetési támogatási szorzót 1,5-ről 2-re emelte. /Kötő József oktatási államtitkár: Válasz jogán. A BBTE rektor-helyettesének. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Dr. Salat Leventének, a BBTE rektor-helyettesének a Kossuth Rádió Tizenhat Óra című műsorában november 26-án elhangzott megállapításait kifogásolta a MIÉRT elnöki nyilatkozatában, ezt a nyilatkozatot kritizálta élesen – diktatórikus gondolkodást, értelmiségellenességet emlegetve – Rostás-Péter István és Dr. Jakab Attila a Szabadság hasábjain. Erre reagált most Borboly Csaba, a MIÉRT elnöke. Nem igaz, hogy Salat Levente szavait a rádió internetes kiadása elferdítve, szövegösszefüggéseiből kiforgatva hozta le, ahogy Salat állította a Krónika december 2-i számában. Valójában Salat Levente azt mondta a rádióban, hogy „az erdélyi magyar közösség legnagyobb része átköltözik Magyarországra. Ez a magyar nemzetnek, a magyar államnak is a javát szolgálná.” Salat Levente tehát elismerheti, hogy rosszul fogalmazott, és nem ez a valódi véleménye. Azonban ez elhangzott. Salat Leventétől, az erdélyi magyar közösség felelős vezetőjétől joggal várható el, „hogy azoknak a céloknak a szolgálatában dolgozzon, amelyeket a közösség kinyilvánítottan magáénak vall. Ez pedig az a gondolat, hogy van magyar jövő Erdélyben” – hangsúlyozta Borboly. „Ráadásul Salat úr szavai olyan pillanatban hangzottak el, amikor a kisebbségi törvény elfogadásával Románia stratégiai döntés előtt áll.” /Borboly Csaba: Megjegyzések a Salat-vitához. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./ Előzmény: a) Vita az erdélyi magyarság sorsáról, Szabadság, nov. 30. b) Rostás Szabolcs: „Nem bujtatok kivándorlásra” Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az erdélyi magyarság perspektíváiról, Krónika, dec. 2. c) Dr. Jakab Attila, aki teljes mértékben egyetért Salat Levente nyilatkozatával: A diktatúra vonzáskörében – Keresetlen szavak a MIÉRT közleményére, Szabadság, dec. 7.

Murádin János Kristóf tartott felolvasást Kolozsváriak a Gulágon címmel december 5-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztályának ülésén, az EME-székházban. Murádin János Kristóf doktorandusz a Babes–Bolyai Tudományegyetem Jelenkor Tanszékén, közölte: rejtett történelmet tárnak fel. 60 éve hurcolták el a kolozsvári magyarokat az oroszok, azzal áltatva őket, hogy tulajdonképpen csak néhány munkálatot kell elvégezniük Sokan vissza sem tértek, akik mégis, azok hamarosan itthon lelték halálukat. /Török Á. Rebeka: Most már szabad beszélni róla? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Salat Levente rektor-helyettes szerint nyitott kapukat dönget, ugyanakkor önmagában semmit nem old meg, inkább bonyolítja a megoldás irányába való előrelépést a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) által a Babes–Bolyai Tudományegyetem három magyar karának létrehozását célzó javaslat. Szerinte az aláírás-gyűjtési akció kezdete előtt az egyetem vezetősége belátta: nincs értelme folytatni a multikulturalizmusról szóló egyoldalú diskurzust, hanem le kell ülni és újratárgyalni azt a kérdést, mit jelent az érintett felek számára a Babes–Bolyai. Salat Levente úgy véli, a mostani kezdeményezés azt a kockázatot is maga után vonja, hogy a dolgok állását visszaveti a 2004 februárja előtti állapotokhoz. Salat kiemelte, a Babes–Bolyai Tudományegyetem sorsa nem csupán a magyar fél számára bír szimbolikus jelentőséggel. /Rostás Szabolcs: Hasztalan a BKB kezdeményezése? = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Az erdélyi magyarságnak nagyon ritkán sikerült közérthetően kommunikálnia az ország közvéleményével, hogy miért harcol különböző kisebbségi jogokért. Ennek tudatában újdonságnak számít, ahogyan a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) kezelte a magyar felsőoktatás kérdését az elmúlt hetekben. Világosan tudták, mit kell tenniük céljuk eléréséért. A BKB stratégiája kétségtelenül hozott némi eredményt. A BKB-sek alapos tény- és témaismeretüknek és teljes nyitottságuknak köszönhetően rosszindulatú kérdéseket nem kaptak a román sajtó részéről. Ez sajnos újdonságnak számít, hiszen eddig nem egy közéleti erdélyi magyar személyiség felkészületlensége miatt könnyű prédának bizonyult. A magyar karokat támogató oktatók, a BKB és az RMDSZ között konszenzus látszik kialakulni. Úgy tűnik, a BBTE magyar vezetősége a barikád másik oldalára sodródott, ami azért sajnálatos, mert most minden erőre szükség van, hogy a magyar tagozat önállósodása megvalósuljon. Sürgősen a stratégiaegyeztetésen kellene fáradozni. /Borbély Tamás: Stratégia-egyeztetés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A Szülőföld Alap Oktatási, Kulturális, Szociális, Egyházügyi és Média Kollégiuma közzétette az alaphoz benyújtott pályázatok nyerteseit. A megítélt összegek átlagához képest jelentősebb támogatást kapott Erdélyből az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet működtető Sapientia Alapítvány, amely az erdélyi magyar magánegyetemi hálózat működési és eszközfejlesztési támogatására 100 millió forintot fordíthat. Szintén komoly összeget kapott még az Iskola Alapítvány, az 55 millió forintot fiatal egyetemi oktatók kolozsvári letelepítését szolgáló ingatlanépítésre költheti. A Babes-Bolyai Tudományegyetem kutatási háttérintézményeit tömörítő Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet szakkollégiumi szemináriumtermének kialakítására és bővítésére 16 millió forintot kapott. /Szülőföld Alap: közzétették az első nyerteseket. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 13./

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Egyed Ákos történész akadémikusnak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökének ítéli oda a 2005. Kriterion-koszorút több mint fél évszázados történettudósi munkásságáért, a székelység és Erdély történelmének következetes kutatásáért. Egyed Ákos 1952-ben végzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, ettől kezdve 1998-as nyugdíjazásáig a kolozsvári Történelmi Intézet főkutatója. 1992-től a Debreceni Tudományegyetem, valamint a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem meghívott előadója. Fontosabb kutatási területei az újkori Erdély, a székelység és Kolozsvár története. Egyed Ákos már a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben szabadegyetemet szervezett, 1989 után pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Szövetség, majd az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke. A Kriterion-koszorút a kiváló romániai magyar szellemi-művelődési teljesítmények elismerésére az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepeltek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár, Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető és Marosi Ildikó irodalomtörténész. /Kriterion-koszorú Egyed Ákosnak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Kása Zoltán dékán-helyettes cáfolta a Babes–Bolyai Tudományegyetem közleményét, miszerint nem döntöttek a Matematika és Informatika Karán tervezett magyar tanszékről, csupán elhalasztották azt. Kása szerint a gyűlésen többen elmondták: nem támogatják a javasolt tanszéket. – Ezek után azt mondani, hogy nem leszavazták, hanem elhalasztották a döntést elfogadhatatlan és felháborító – állapította meg. /BBTE: cáfolat a cáfolatra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

Az erdélyi magyar felsőoktatás az európai uniós csatlakozás perspektívájában címen rendeztek konferenciát Kolozsváron. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: A magyar nyelvű oktatás csak akkor válhat a legjobb minőségűvé, ha azok döntenek sorsáról, akik azt a legjobban ismerik. Ezért szükséges az oktatásban is a minél nagyobb fokú önállóság. Markó hozzátette: az önállóság nem románok és magyarok egymásnak való hátat fordítását jelenti. Jó hírként közölte, hogy míg 1999-ben több mint 20 ezer diák tanult magyar középiskolában, addig idén számuk meghaladta már a 31 ezret. A kormányzati jelenléte révén az RMDSZ-nek vannak eszközei a magyar nyelvű oktatási hálózat fejlesztésére. Ilyenek például az elmúlt években létrehozott új közoktatási intézmények, de ugyanilyen fontos a magyarul tanuló egyetemisták után az oktatási intézményeknek járó fejkvóta esetében az 1,5–ös szorzónak 2-re való emelése. Kötő József romániai oktatási államtitkár szerint a karok létrehozására a román kormánynak sürgősségi kormányrendeletet kell kibocsátania. Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese a minőségi oktatás megteremtésének szükségességére helyezte a hangsúlyt. Az európai felsőfokú oktatási tér egységesítését célul kitűző bolognai folyamat bevezetése után a hallgatói mobilitás fokozódik, emiatt Romániában a magyar nyelvű oktatást kínáló egyetemeken a diáklétszám csökkenhet. Salat is szükségesnek tartja, hogy a BBTE-n a magyar nyelvű képzés leváljon a román oktatás kényszerpályájáról. Nagy László, a BBTE másik rektor-helyettese szerint megoldást jelenthet a román terminológia számon kérése a diákoktól. Veres Valér szociológus, a konferenciát szervező Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója bírálta a magyar kormányt amiatt, hogy az erdélyi felsőoktatásnak szánt költségvetési támogatás jórészét a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek folyósították, miközben az erdélyi magyar felsőoktatás legjelentősebb intézményéhez, a BBTE-hez, illetve a magyar tagozat háttérintézményeinek csak néhány millió forint jutott. Veres szerint az akkreditált intézményeket kell megerősíteni, és nem szabad a diákokat és az oktatókat arra serkenteni, hogy magánegyetemekre vándoroljanak. Szerinte nagyon veszélyes az, hogy a Sapientia Egyetem az erdélyi magyar oktatási kínálatban szakokat dupláz. Kelemen Hunor, a Szülőföld Alap Tanácsának alelnöke emlékeztetett a magyar kormánynak a magyarul tanító egyetemi oktatóknak nyújtott bérkiegészítésére, amivel szerinte sikerült jórészt megszüntetni a romániai magyar állami és magánoktatás közötti megkülönböztetést. /Borbély Tamás: Nagyszabású felsőoktatási konferencia Kolozsváron. Önállóság, anyanyelvűség és minőségi képzés. Markó szerint anyanyelven is lehet biztosítani a minőségi oktatást. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./ – Az önálló magyar oktatási rendszer létrehozása továbbra is prioritás az RMDSZ számára, a minőségi anyanyelvű oktatás ugyanis csupán az intézményi önállóság révén teremthető meg – hangsúlyozta Markó Béla miniszterelnök-helyettes a konferencián. A magyar óvodában, illetve iskolában tanuló óvodások és kisiskolások 1999-ben mért 6 ezres létszámról mára a 11 ezerre nőtt számuk. Ez a pozitív folyamat a szövetségi elnök szerint az anyanyelven oktató oktatási intézmények számának jelentős növekedésével, és nem utolsósorban az anyanyelvű oktatásba vetett bizalom erősödésével magyarázható. /Az önálló magyar oktatás megteremtése továbbra is prioritás. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17/

A Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata által szervezett „Az erdélyi magyar felsőoktatás az Európai Uniós csatlakozás perspektívájában” című konferencián leszögezték: az egyetemnek nincs nyelvpolitikai stratégiája, erre pedig mindenképpen megoldást kell találni, legyen szó akár a román szaknyelv ismeretéről, a gyenge anyanyelvi jártasság fejlesztéséről, hiszen ez még a Bölcsészkar magyar szakos hallgatóinál is gondot jelent. „A konferencia nagy haszna, hogy az intézményvezetők, magyarországi és hazai oktatáskutatók, illetve a politikusok megismerték egymás álláspontját” – mondta Veres Valér egyetemi adjunktus, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet oktatási munkacsoportjának tagja. Markó Béla miniszterelnök-helyettes leszögezte, hogy lépni kell az önálló magyar felsőoktatás felé akár tanszékek, akár karok függetlenedésével. A konferencia reprezentatív anyagát és a következtetéseket kötet formájában is megjelentetik. /Antal Joós Erika: Nyelvpolitikai stratégia kell. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 19./

,,Betelt a pohár, ebben a csapatban én nem tudok tovább játszani” – jelentette ki az Erdélyi Naplónak Kása Zoltán, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanára, dékán-helyettes, az egyetem szenátusának, valamint kari tanácsának tagja, aki írásban is benyújtja lemondását említett tisztségeiről. Példáját több kollégája is követni készül. Kovács Lehel adjunktus hírül adta, az egyetem szenátusa leszavazta a magyar informatika tanszék létrehozására irányuló indítványt. A BBTE vezetősége közleményben cáfolta a hírt, azt állítva, hogy a szavazás nem a tanszék létesítésének az elutasításáról szólt, mindössze elhalasztották a kérdés tárgyalását. Ez a közlemény váltotta ki Kása Zoltán és a magyar oktatók felháborodását, szerintük ugyanis a közlemény jegyzői valótlant állítanak. Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese azt állította egy konferencián, hogy gerillaháborút folytatnak a magyar oktatók a karokért, melyeknek ügye ,,a rivalizáló radikalizmusok területére került”. /Nézeteltérés a kolozsvári egyetemen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 19./

December 19-én lemondott, illetve felfüggesztette betöltött tisztségét a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) több magyar oktatója, mivel nem alakulhatott meg a magyar nyelvű informatika tanszék – tájékoztatott Kovács Lehel informatika szakos oktató. Kása Zoltán, a BBTE matematika és informatika karának magyar tagozatvezetője lemondott dékán-helyettesi, illetve az egyetem szenátusában és kari tanácsában betöltött tisztségéről. Emellett a Matematika és Informatika Kar tanácsában helyet foglaló többi nyolc oktató felfüggesztette magát ebből a tisztségből, mindaddig, amíg az egyetem szenátusa nem vitatja meg a magyar nyelvű informatika tanszék létrehozásának kérdését. A magyar nyelvű tanszék létrehozását Kása Zoltán az ősszel kérte a matematika kar tanácsától. A testület legutóbb december 13-án tárgyalta meg a kérdést, a döntést viszont jövő év májusára halasztotta. Kása szerint azonban a halasztás egyenértékű a leszavazással, mert a román többségű kari tanács tagjai többször is kifejtették, hogy nem értenek egyet a kezdeményezéssel. A többi nyolc oktató azért nem mondott le kari tanácsi tisztségéből, és határozott a felfüggesztés mellett, hogy ne választhassanak helyettük más tagokat. Az egyetem vezetősége leszögezte: a felsőoktatásban a szakmai és pénzügyi megfontolásokat nem lehet más természetű érvekkel helyettesíteni. A magyar oktatók közleményben leszögezték: a magyar tanszék létrehozásának megtagadásával és a döntéshozatalban való mellőzöttségükkel alapvető kisebbségi jogaikat sértik. Úgy vélik, hogy a magyar tagozat nem működőképes, az önálló struktúrák létrehozására vonatkozó kezdeményezéseket pedig a többség megakadályozza. Kovács Lehel szerint az informatika tanszék azért szükséges, hogy a magyar oktatást hatékonyabban koordinálhassák. A magyar karok létrehozását a BBTE-n tanító magyar oktatók többségének támogató aláírása alapján december elején kérte három professzor a szenátustól. /Borbély Tamás: Lemondott tisztségeiről Kása Zoltán. Nyolcan felfüggesztették kari tanácsi tagságukat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./ Kása szerint „a magyar tagozat vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy nyilvánosan megbélyegezzék azokat, akik más véleményen vannak, és nem veszik észre, hogy a jelenlegi kaotikus helyzetet éppen az okozta, hogy véleményükkel, elképzeléseikkel szembehelyezkedtek mind a magyar tanárok többségének, mind az RMDSZ politikusainak a véleményével”. A nyolc oktató /aki felfüggeszti tevékenységét a kari tanácsban/: Szenkovits Ferenc adjunktus, Kassai Gábor professzor, Kovács Lehel adjunktus, Ionescu Klára adjunktus, Oláh Gáll Róbert adjunktus, Sóos Anna docens, Varga Csaba professzor és Bege Antal docens. A nyolc tag mindaddig nem vesz részt a kari tanács ülésein, míg a szenátus újra nem tárgyalja a kérdést. Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese elmondta, novemberben több kollégájával együtt látogatást tett a Matematika és Informatika Karon. „Már akkor láttuk, hogy nagyon rossz a hangulat. Nem tudtuk eldönteni, ezt a hangulatot belülről gerjesztik-e vagy objektív, külső tényezők okozzák” – fejtette ki. „Kása Zoltán pedig úgy terjesztette elő a magyar informatika tanszék kérdését, hogy előtte nem konzultált senkivel az egyetem vezetőségéből, akkor, amikor biztos lehetett benne, hogy visszautasítják” – mondta Salat Levente. Kötő József oktatásügyi államtitkár szerint jogos a Matematika és Informatika Kar magyar oktatóinak kérése. /Káosz a Babes-Bolyai Egyetemen: lemondott tisztségeiről Kása Zoltán. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 20./ A lemondott oktatók működésképtelennek tartják a kar magyar oktatási vonalát, mivel az önálló magyar nyelvű struktúrák létrehozására irányuló törekvéseket a kari tanács román többsége újra meg újra meggátolja. Kása Zoltán lemondására az egyetem sajtóirodája közleményében úgy reagált: a BBTE tiszteletben tartja alkalmazottai akaratát. „A BBTE mindenképpen megőrzi és továbbfejleszti multikulturális jellegét” – áll a közleményben. Salat Levente rektor-helyettes szerint Kása Zoltán nem alaptalanul hivatkozik, az elmúlt évek tapasztalatai alapján, a halogatási taktika kockázataira. Salat Levente úgy véli, Kása Zoltán újabb lépése szervesen illeszkedik abba a stratégiába, amellyel annak próbálja elejét venni, hogy a jelenlegi tagozatvezetés több eredményt mutasson föl a BBTE magyar tagozata helyzetének javítása terén. Salat Levente szerint Kása Zoltán lépésével azoknak az állásait erősítette, akik semmilyen további engedményre nem hajlandóak a magyar tagozat helyzetének javítása terén. /Lázár Lehel, Rostás Szabolcs: Lemondáshullám a BBTE-n. Alapvető kisebbségi jogát érzi megsértve a kolozsvári egyetem kilenc magyar oktatója. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

Bekeményített a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) vezetősége a matematika és informatika szakos oktatók lemondása és a kari tanácsban betöltött tisztségük felfüggesztése után. – Személyi és szabad véleménynyilvánítási jogaimat sértette meg az intézmény vezetősége. Ezért a BBTE etikai bizottságához és a Nép Ügyvédjéhez fordulok, ha az egyetem következő hivatalos tájékoztatójában nem jelenik meg a legutóbbi számban közöltek cáfolata – jelentette ki Kovács Lehel, utalva arra a december 15-én iktatott és a most közölt pontosításra. A Nicolae Bocsan rektor és Petru Blaga, a Matematika és Informatika Kar dékánja által aláírt közleményben azzal vádolták Kovács Lehelt, hogy félrevezette a közvéleményt, amikor úgy nyilatkozott: leszavazták a magyar nyelvű informatika tanszék létrehozását a matematika karon. Mint ismeretes, a karon tanító magyar oktatók egyhangúlag úgy vélik, hogy formailag valóban halasztás történt, de ez gyakorlatilag a leszavazással egyenértékű. A dokumentum ugyanakkor éles támadást tartalmaz az informatika szakos oktatóval szemben. – Sajnos tudományos kutatásai nem érnek fel az elmúlt hetekben kifejtett tevékenységével, ezért azt javasoljuk neki, foglalkozzon szakterületével – áll a közleményben. Indoklásképpen a Műszaki Szemle című folyóiratban közölt, a hétfalusi csángók regionalizmusairól, valamint a hosszúfalui fafaragászati iskoláról szóló cikkeit említik, amelyeknek semmi közük nincs a szakterületéhez. Megjegyzik: ennyit közölt az idén, majd hozzáteszik, várják, hogy megvédje doktori disszertációját. Kovács szerint az egyetem vezetői szelektíven válogattak az idei tudományos terméséből, rosszhiszeműen kezelték ezeket az adatokat, hiszen elvonatkoztattak több olyan kiadványtól, ami szakterületéhez kapcsolódik. Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) tagja sérelmezi, hogy az elmúlt napokban a BBTE vezetői és sajtóosztálya által kiadott közlemények burkolt fenyegetéseket tartalmaztak. /B. T.: Burkolt fenyegetésekre panaszkodnak Hantzék. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök a vele készült beszélgetésben kifejtette: a tisztújítás alkalmával létrejött egy olyan fiatal csapat, amely új problémamegoldó készséggel rendelkezik. Bebizonyosodott, hogy nagyon sok embernek nem érdeke, hogy a Kolozs megyei magyar közösség képviseleti szerve jól működjék. Az árvíz sújtotta vidékek, Temes megye és a Székelyföld, esetében példamutató volt az összefogás, amelyről tanúságot tettek. Ugyanez történt a szórványkollégiumok megsegítése alkalmával. Azon dolgoznak, hogy kialakítsák a Kolozs megyei információs hálót. A magyarországi támogatással létrehozott internetes e-pontok összekapcsolását szeretnék egy úgynevezett Kolozs-hálóba szervezni. Felkarolták az Erdélyi Gazdálkodás című folyóiratot is, próbaszáma eljutott majdnem minden magyarlakta házba faluhelyen a megyében. Egyelőre pénzhiány miatt szünetelteti megjelenését. A faluturizmussal foglalkozó oktatás napjainkban is zajlik Kalotaszentkirályon, 96 részvevővel. Sikeres vizsga után akkreditált oklevelet kapnak. Magyar szakemberhiánnyal küszködik a Babes–Bolyai Tudományegyetem, mert nincs folytonossága a magyar szakemberképzésnek. Az egészségügyi téren súlyos probléma, hogy nincs szociális háló. Szigetszerű próbálkozások akadnak, ahol szerepet vállal az egyház. Kolozs megyében az RMDSZ-nek 96 helyi szervezete van. Nagyon sok iskolának sikerült központi költségvetésből pénzt juttatni, felújításokra, gázbevezetésre, tetőjavításra. A megyében 37 helyen van magyar ifjúsági szervezet. Az RMDSZ-nek korrekt partneri viszonya van Kolozs megye 320 magyar civil szervezetével, de jó kapcsolatokat ápolnak az oktatási intézményeikkel is. – A Kolozs megyei RMDSZ-vezetőség tagjai nem pénzszerzésre használják ezt a szervezetet – állította határozottan László Attila. Romániában ő az egyedüli megyei RMDSZ-elnök, aki nem a román állam alkalmazottja. Csupán városi tanácsosi tisztsége kötődik valamennyire az államhoz. A tanácsosi tiszteletdíjából fizetik a megyei RMDSZ telefonköltségét. /Csomafáy Ferenc: Év végi összegzés László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnökkel. Tükörbe nézés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

„Mindaddig, amíg a Babes–Bolyai Egyetemen nem lesznek önálló magyar fakultások s a magyar nyelvű oktatás egy szenátusi döntéstől függ, ami bármikor kedvezőtlen irányt válthat, illetve mindaddig, amíg nem alakul meg egy állami magyar egyetem, a magyar fiatalok anyanyelvű egyetemi oktatása bizonytalan” – vélekednek a Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége, a Demokratikus Újbaloldali, illetve a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ-platformok közös közleményükben. Az RMDSZ balközép szerveződései támogatják a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét a magyar fakultások s majdan egy önálló állami magyar egyetem létrehozása érdekében. /A tényleges esélyegyenlőségért! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Nyílt levélben fordult Jonathan Scheelehez, az Európai Unió romániai delegációjának vezetőjéhez az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakbizottsága nevében a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetősége. A Hantz Péter és Kovács Lehel, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanárai által aláírt dokumentumban az oktatók emlékeztettek a diplomatával folytatott korábbi levélváltásukra, amely a Bolyai Egyetem létrehozásáért indított tüntetéssorozat után zajlott. Mivel Scheele válaszlevelében számos olyan utalás szerepel, amely szögesen ellentétes a kulturális sokszínűség megőrzésének európai gyakorlatával, a levelében foglaltakra adott válaszukat a nyilvánosság elé tárták. Scheele ugyanis azt írta, hogy Európában nincs általánosan elfogadott gyakorlat a kisebbségi jogok biztosításával kapcsolatosan. Valójában a történelmi kisebbségekkel rendelkező európai országokban működő autonómiaformák közös elemeként említhető, hogy a többség hajlandó volt a nemzeti közösségek fennmaradásához szükséges feltételek megteremtésére azáltal, hogy önálló intézményeket, önálló döntési jogkört és saját pénzügyi alapokat biztosított számukra. A finnországi svédek területi és kulturális autonómiája, Finnország tényleges kétnyelvűsége és a samik autonómiája, az Egyesült Királyság keretén belül megvalósult skót devolúció és Wales autonómiája, a spanyolországi baszkok és katalánok széleskörű regionális és kulturális önigazgatáshoz fűződő jogai, a dél-tiroli területi és kulturális önigazgatás, a korzikai nép különleges jogállása mind az európai autonómiák létjogosultságát mutatják. Ezen jogok sokkal szélesebbek az önálló oktatási rendszerért, a kulturális autonómiáért, valamint a Székelyföld területi autonómiájáért harcoló erdélyi magyarság létező jogainál. /Hantzék nyílt levele Scheelehez. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

Hantz Péter és Kovács Lehel, a BBTE két oktatója a Bolyai Kezdeményező Bizottság képviseletében ismertette a Moscovici-jelentés vonatkozó részét, mely a magyar felsőoktatás teljes anyagi fedezésére szólítja fel a román államot. Kása Zoltán dékán-helyettes lemondása után dr. Nicolae Bocsan rektor és dr. Petru Blaga dékán közleményben cáfolta, hogy elutasították volna az informatika tanszék létrehozását, egyszersmind hevesen támadták Kovács Lehelt, azt állítva, hogy valótlanságokat híresztel, a szakmai teljesítménye pedig kívánnivalót hagy maga után. Kovács Lehel elmondta, rosszindulatúan véleményezik tudományos munkásságát, úgy emlegették a hétfalusi csángókról és a hosszúfalusi faragóiskoláról közölt tanulmányait, mint amik kimerítik idei tevékenységét, holott a fiatal tanársegéd éppen az általa tanított informatikából adott ki három könyvet és két tanulmányt 2005-ben, a rektor és a dékán nagyon jól tudták ezt. „Megengedhetetlenül megsértették személyes szabadságjogaimat, a lelkiismeret és a szólás szabadságát, és az akadémiai szellemtől távol álló hangnemet használtak.” – mondta. Amennyiben a következő egyetemi közlönyben (abban jelent meg a szóban forgó közlemény is) a közlemény aláírói nem közölnek helyreigazítást, Kovács a BBTE etikai bizottságához, valamint az ombudsmanhoz fordul. Hantz Péter bejelentette: felkérik Salat Levente rektor-helyettest, kommentálja az említett közleményt, továbbá magyarázza meg azon kijelentését, hogy az eddigi civilizált párbeszéd a román és a magyar fél között a radikalizmus felé vette az irányt. Salat azt mondta ugyanis, hogy egyes oktatók gerillaharcot folytatnak az egyetemen. „Végezetül a BKB azt is kéri a rektor-helyettestől, számoljon be őszintén a különböző tanszékek magyar oktatócsoportjainál nemrégiben tett látogatásairól, az erről írt tanulmányában ugyanis nemhogy a magyar karok létrehozásának igénye nem szerepel (amit a tanárok 83 százaléka igényel), de még az egyetem épületeiből hiányzó magyar feliratok pótlásának igénye sem. Hantz arra is felhívta a figyelmet, hogy a sajtóértekezlet előtti napon a vezetőség egy olyan etikai kódexet fogadtatott el az egyetem szenátusával, melynek egyik pontja szabályozza, milyen mértékben fogalmazhatnak meg az egyetem oktatói kritikát az intézménnyel szemben. Ez ellentmond a szólás- és véleményszabadság alapvető emberi jogának. A rektor újabb közleményében éles hangon amellett kardoskodott, hogy mivel Európában sehol nincsenek egy egyetem kebelében etnikai alapon szerveződő tanszékek, ezt a BBTE sem engedheti meg magának az EU-val szemben. Továbbá kijelentette, hogy az olaszországi, svájci, albániai, orosz egyetemek messze nem nyújtanak annyi autonómiát és lehetőséget az anyanyelven való tanuláshoz, mint az általa vezetett intézmény. A rektor „politikai agitátorok” egyetemen kívüli törekvéseiről beszélt. A közlemény kitért Kása Zoltán lemondására is, ennek a rektor szerint „aberráció” volt az oka, Kása azért távozott tisztségéből, mert nem lehetett az informatika tanszék főnöke. „Megdöbbentő. Semmi nem igaz ebből” – így kommentálta Hantz Péter ezt a közleményt. /Bagoly Zsolt: Útszéli hangnem és valótlan állítások a Babes–Bolyain. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Akik a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztását akarják, még egy doktori címet sem tudtak megszerezni – jelentette ki dr. Nicolae Bocsan, az egyetem rektora. A Gandul című lapban vele készített interjúban állította: ők az intézmény szakmai hírnevét akarják öregbíteni, míg a 21-ből 11 karon tanító magyar társaik az állami magyar egyetem létrehozásával hatalmas szintzuhanást idéznének elő, hiszen a szétválás követelői nem éppen a szakma élvonalából kerülnek ki.  A Ziua című bukaresti lapban Adrian Severin, a szocdem párt európai parlamentbeli megfigyelője írta: „Ami a választási diszkriminálást illeti, a valóságban ez nem a románság és a kisebbségek viszonyára vezethető vissza, hanem a különböző kisebbségi szervezetek, főleg az RMDSZ és az MPSZ közötti viszonyra. Bár sajnálatos, de ez a diszkrimináció biztosítja a magyar kisebbségnek a parlamentben és a kormányzásban való állandó, jelentékeny részvételt. Ennek megváltoztatása egyszerűen kirekesztené az RMDSZ-t a parlamentből, ami a magyarság politikai alulreprezentálására és az etnikumok közötti viszony destabilizálására vezetne A Romania Literara lapban Mircea Mihaies azt írta, hogy a román parlamentben az RMDSZ képviselőire megint a szeparatizmus ügynökeiként, a haza szent testének szétmarcangolóiként tekintenek. /R. Gy.: Román sajtószemle. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 3./

Érdekes kihívásnak tartja Salat Levente, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese a magyar felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatos álláspontok és érdekek közötti közvetítést. Szerinte a BBTE keretében zajló magyar nyelvű oktatás intézményes állásának a kérdésében megoszlanak a vélemények. Nincs világos válasz arra a kérdésre, hogy mi a célja az erdélyi magyar felsőoktatásnak. Köztudott, hogy Salat Levente a román többséggel való tárgyalásos módszer híve. A magyar egyetemet illetően ő mérsékelten optimista. /Rostás Szabolcs: Üllő és kalapács között. Interjú Salat Leventével, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettesével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

Január 6-án került sor Kolozsváron a Babes-Bolyai Egyetemen Demény Piroska doktori tézisének a megvédésére. Utoljára a 70-es években a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban oktató Demény István Pál magyartanár szerzett doktori címet, a 90-es években. Demény Piroska az első tanárnő a kollégium történetében, akinek ez a magas cím kijár. /Bakó Botond: Doktori címvédés Kolozsvárott. Az enyedi Kollégium ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 10./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozatának átszervezésével kapcsolatban felvetődött a romániai magyarság jövőképének kérdése is. Tény, hogy kitelepedés volt, van és lesz, a kérdés csak az, milyen méretű. Sokan azért telepedtek ki, hogy a gyermekeik magyarul tanulhassanak. 1990 fekete márciusa után sokan félelemből hagyták el hazájukat. Nem segítik elő az itthon maradást azok, akik a románsággal szemben előítéletes álláspontot hirdetnek. Itt vagyok otthon, itt érzem magam jól, hangoztatta Fey László cikkében. /Fey László: Menni? Maradni? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Dr. Baranyai Tündének, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem pszichológia és pedagógiai tudományok kara Szatmárnémetibe kihelyezett tagozatának adjunktussá minősítő vizsgájára jött Szatmárnémetibe dr. Dezső Gábor, a kolozsvári egyetem közgazdasági karának docense, akit a lap munkatársa a kihelyezett egyetemi tagozatok működéséről kérdezett. A BBTE-nek több mint húsz kihelyezett tagozata van. Ezek között hat magyar tannyelvű tanítóképző tagozat, ezek közé tartozik a szatmárnémeti is. Egyetemi előadást csak doktorátussal rendelkező személyek tarthatnának. Ezt nem mindig tudják betartani, mivel sok esetben a líceumi képzésből nőtték ki magukat ezek a tagozatok. Ez a probléma elsősorban a magyar karokon, tagozatokon jelentkezik. A székelyudvarhelyi és a szatmárnémeti tagozatok ezen a téren jól állnak, itt a tanárok többsége doktorátusi végzettséggel rendelkezik. A többi tagozattal vannak nagyobb gondok. Dr. Dezső Gábor szerint a jelenlegi egyetemi oktatási rendszer rejtett munkanélküliség, ugyanis ezzel próbálják kitolni a munkavállalás kezdési időpontját. /Bodnár Gyöngyi: Az egyetemi képzés rejtett munkanélküliség. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 12./

Mivel a román nacionalizmus szószólói – akik között szép számban vannak magyar egyetemi oktatók is – gyakran hazugságokkal, illetve hamis érvek hangoztatásával próbálják a magyar felsőoktatás önállósulását gáncsolni, a Bolyai Kezdeményező Bizottság szükségesnek tartotta az egyetemi autonómiával kapcsolatos legfontosabb ellenérveket és azok cáfolatát összefoglalni. A vitaanyagot a Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusai: Bodó Barna politológus, Hantz Péter elméleti fizikus és Kovács Lehel informatikus állította össze. A cikket rövidített változatban közölte a lap. 1. Sehol a világon nincsenek nyelvi alapon szervezett egyetemek vagy karok. Igenis, vannak. A finnországi svédek (lélekszámuk 300 000), a norvégiai lappok (lélekszámuk 80 000), a spanyolországi katalánok (lélekszámuk 6 000 000), a szlovákiai magyarok (lélekszámuk 500 000), a moldvai gagauzok (lélekszámuk 150 000) és a macedóniai albánok (lélekszámuk 700 000) rendelkeznek egy vagy több anyanyelvű egyetemmel. 2. A magyar fiatalok számarányuknak megfelelően képviseltetik magukat a román felsőoktatásban. Ez nem igaz. A romániai magyar lakosság részaránya a 2002-es hivatalos népszámlálási adatok szerint 6,6 százalék. A 650 335 romániai egyetemi hallgató közül a román oktatási és kutatási minisztérium 2005-ös adatai szerint mindössze 29 136 magyar nemzetiségű, ami csak 4,4 százaléknak felel meg. Romániában megközelítőleg 400 000 lakosra jut egy állami egyetem, így több mint három állami magyar egyetem működtetése volna indokolt. 3. Széles körű, anyanyelven tanulható szakválaszték áll az egyetemre felvételiző magyar fiatalok rendelkezésére. Ez nem igaz. Egyetlen mérnöki szakon sincs államilag finanszírozott magyar nyelvű képzés. Nem lehet magyar nyelvű tanulmányokat folytatni állatorvosi, mezőgazdasági és legtöbb művészeti szakon sem. Habár formailag létezik magyar nyelvű jogászképzés a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a tárgyak döntő részének oktatása románul folyik. Ezeknek a hiányosságoknak tudható be, hogy a magyar egyetemi hallgatóknak csak egyharmada, mindössze 10 000 diák tanulhat anyanyelvén, ami az összes romániai egyetemi hallgató 1,6 százaléka. 4. A magyar népesség körében az országos átlagnak megfelelő a felsőfokú végzettségűek aránya. Sajnos, nincs így. A 2002-es népszámlálás adatai szerint a felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60%, a magyar népességben csupán 4,48%, mintegy 30 000-rel kevesebb, mint elvárható volna. 5. A magyar diákok nem támogatják a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem újraindítását. Ez nem igaz. Az állítás egy 1996-ban megszervezett, sokak által vitatott felmérés hamis értelmezéséből származik. A felmérésből kitűnt, hogy a magyar diákság 80 százaléka támogatja a magyar felsőoktatás fokozottabb önállósulását. 6. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar oktatás minőségének romlásához vezetne. Ezt a hamis érvet azok a román oktatók hangoztatják, akik számos esetben gáncsolni próbálták a magyar felsőoktatás mennyiségi és minőségi fejlesztését. A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon teljesen alárendelt a román vezetésnek. A magyar oktatók sok esetben kénytelenek a román kollégák érdeklődési köre szerint összeállított tantervek szerint tanítani. A román többségű kari vezetés bármikor leszavazhatja a magyar oktatók javaslatait. A magyar tanári kar létszámának növelése égetően szükséges volna, a betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60–40%. 7. Sok tárgyból nincs megfelelő számú magyar oktató. Részben igaz, de ez semmiképpen nem lehet a magyar felsőoktatás fejlesztésének akadálya, sőt, ellenkezőleg. Eddig is számos esetben sikerült a hiányt erdélyi szakemberekkel, illetve magyarországi vendégtanárokkal pótolni. 8. A magyar felsőoktatás önállósulása a magyar végzősök románnyelvtudás-szintjének csökkenéséhez, közvetve pedig a Magyarországra történő kivándorlás fokozódásához vezetne. Ez nem igaz. A román nyelvet nem az egyetemen, hanem az általános iskolában tanulják meg a diákok. A román szaknyelvet el lehet sajátítani terminológiai előadások beindításával (ilyenek ma nem léteznek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen). Ugyanakkor nincs arra bizonyíték, hogy a feltételezett hiányos románnyelv-tudás a Magyarországra való kivándorlás mozgatórugója lenne. 9. A Sapientia – EMTE-n gyenge a képzés színvonala, nagy a tanárhiány, és rengeteg problémával küzdenek, tehát az erdélyi magyarság képtelen színvonalas felsőoktatási intézmények fenntartására. Hamis állítás. Az egyetemalapítás sohasem problémamentes, de az EMTE legtöbb szakja sikeresen túljutott a kezdeti nehézségeken. Önálló intézmények nélkül soha nem fog kiépülni magyar oktatói gárda. Olyan jellegű problémák, mint amilyenek az EMTE-n jelentkeznek, a BBTE román tagozatán indított új szakok esetében is előfordulnak, csak senki nem beszél róluk. 10. Nincs szükség a Bolyai Egyetem újraindítására, a magyar felsőoktatás gondjai az EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) román állami társfinanszírozással megoldódnak. Elterelő állítás. A román politikai vezetés szándékosan szabotálja a romániai magyar adófizetők pénzének a magyar nyelvű felsőoktatásra való arányos visszafordítását. A magyarországi adófizetők pénzén felépített és működtetett magyar tannyelvű magánegyetemek (EMTE, PKE) a felsőoktatási gondokat próbálták megoldani, de ezáltal nem szűnt meg az állami szintű diszkrimináció. Nemzetközi viszonylatban is példátlan, hogy egy ország adózó polgárai egy más ország anyagi támogatása révén jutnak alapintézményi lehetőségekhez. A romániai magyaroknak alkotmányos joguk, hogy anyanyelvükön állami felsőoktatásban vehessenek részt. 11. A piac nyomását kell érvényesülni hagyni, amire tényleges igény van, az létrejön. Azért tanulnak sokan románul, mert ez előnyösebb nekik. Téves alapállás. A román politikai és akadémiai vezetés számos eszközzel akadályozza, hogy a magyar diákság igényeinek megfelelő anyanyelvi felsőoktatás alakulhasson ki. Erre a legjobb példa, hogy az EMTE sok szakán túljelentkezés van. Ezekre a többnyire mérnöki szakokra tehát nagy a piaci igény, mégsem jöttek létre az állami felsőoktatás kereteiben. Van igény magyar mezőgazdász-, erdőmérnök- és állatorvosképzésre is, ezek megszervezése mégis heves nacionalista ellenállásba ütközik. 12. A BBTE multikulturális egyetem. Ennek éppen az ellenkezője igaz. Az egyetemnek a magyar nyelv nem hivatalos nyelve. A magyar nyelvű feliratok teljességgel hiányoznak, a fontosabb hivatalos kiadványok szinte kizárólag román nyelven jelennek meg. Az egyetem kizárólag román nyelven ad ki okleveleket. Az egyetemi adminisztrációban alig dolgozik magyar nemzetiségű. A magyar oktatók helyzetét, mellőzöttségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a teológiai karokat leszámítva egyetlen természet-, humán vagy társadalomtudományi karnak sincs magyar dékánja. 13. A román állam nagylelkűségéről tanúskodik, hogy a magyarul tanuló egyetemi hallgatók fejkvótáját a románokéhoz képest a kétszeresére növelték. A magyar felsőoktatás fajlagos költsége valóban magasabb, de alkotmányos állami kötelesség a demográfiai súlyból származó hátrány ellensúlyozása. Nagylelkűség helyett kötelezettségről kell szólni. Ha figyelembe vesszük, hogy a román állam évente átlagosan mindössze 500 eurót költ egy diákra, míg a nyugat-európai átlag 5000 eurót, nyilvánvalóvá válik, hogy a román felsőoktatás normális finanszírozása mellett nem volna szükség ilyen mértékű kiegészítő támogatásra. 14. A magyar tagozat anyagilag nem tudna megállni a saját lábán. Ez nem igaz. A fejkvóta kétszeresre emelése mellett a három magyar kar minisztériumi szakértők véleménye szerint is életképes lenne. Az összevont szakokból álló átfogó karok rendszere védelmet biztosítana a pillanatnyilag kevésbé népszerű szakok diáklétszám-ingadozásaival szemben is. Mivel a magyar tagozaton igen kicsi a professzori rangú, magas fizetésű oktatók száma, és több karon arányaiban is kevesebb a magyar oktató, a különválás anyagilag még előnyökkel is járhatna. A leendő Bolyai Egyetemnek meg kell örökölnie a jelenlegi BBTE infrastruktúrájának arányos részét (kb. 25–30 százalékát, beleértve a székelyföldi campusokat és a főépület felét). Ez az igény mindenképpen jogosnak tekinthető. 15. A jelenlegi demográfiai hullámvölgyben az önálló egyetem a hallgatóhiány következtében anyagilag ellehetetlenül. Magyarország elszívja a hallgatókat, és ez a folyamat még erősödni fog Románia EU-csatlakozása után. Részben igaz. Az erdélyi magyarság lélekszáma másfél millió, és félmilliós lélekszám alatti kisebbségnek is van anyanyelvű állami felsőoktatási intézménye. Ugyanakkor igen jelentős tartalékok vannak az erdélyi magyar közoktatási rendszerben is: a magyarul tanuló nyolcadik osztályosoknak csak körülbelül a fele jut el az érettségiig. 16. A Bolyai Egyetem a kommunisták által erőszakosan létrehozott képződmény volt. Ennek pont az ellenkezője igaz. A Bolyai Egyetemet királyi rendelettel hozták létre 1945-ben egy pozitív kisebbségpolitika nemzetközi téren történő bizonyítása érdekében, és a kommunista román kormány szüntette meg 1959-ben. A román Babes Egyetemmel való egyesítés egyébként megtorlás volt az 1956-os magyar antikommunista szabadságharccal szimpatizáló erdélyi és kolozsvári események miatt, és soha nem volt jogi alapja. Az egyetem felszámolását Nicolae Ceausescu volt román diktátor és Ion Iliescu 1989 utáni román államfő vezényelte le. Számos magyar oktató, diák került börtönbe a Bolyai Egyetem felszámolásakor kifejtett nézetei miatt, mások öngyilkosok lettek. 17. Az önálló egyetem támogatói etnikai szegregációra törekednek. Ez nem igaz. A BBTE magyar tagozatának vezetői többször is leszögezték, hogy az önálló egyetem csupán az oktatás nyelvének tekintetében lenne magyar, a diákok, tanárok, alkalmazottak etnikai hovatartozására a felvételin és az alkalmazáskor sem lenne feltétel, mindkettő a nyelvi kompetenciát és a szakmai felkészültséget venné figyelembe. Az önálló magyar intézményrendszer a román politikai és akadémiai vezetés asszimilációs törekvéseivel szemben a magyar identitás megőrzését szolgálná. 18. A magyar karok, illetve a Bolyai Egyetem létrehozása etnikai konfliktusokhoz vezet. Hamis állítás. Az etnikai konfliktusok mindig a jogfosztottság eredményeképpen jönnek létre. Jó ellenpélda, hogy az EMTE létrehozása sem járt etnikai konfliktusokkal. A Bolyai Egyetem újraindítása és a magyar nemzeti közösség helyzetének rendezése az ország stabilitását erősítené és nemzetközi megítélését javítaná. 19. A magyar karok, a magyar egyetem laboratóriumi felszerelések nélkül maradnának. Rosszhiszemű állítás. Egy ilyen állapot jogilag indokolhatatlan lenne, és különben is mindkét fél érdeke a laboratóriumok közös fejlesztése és használata. Szervezési kérdésként kell kezelni. 20. A magyar egyetem, a magyar karok elveszítenék az egyetemi könyvtárakban levő könyveket. Hamis állítás. A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár (BCU) a kulturális és vallásügyi minisztérium (tehát nem az oktatási és kutatási minisztérium) alá tartozó intézmény, a könyvek sem tartoznak a BBTE leltárába. 21. A magyar felsőoktatás fejlesztése csakis a román fél érdekeihez való idomulás révén valósítható meg. A célt palástoló állítás. Történelmi tények igazolják, hogy a román politikai vezetésnek egyik kiemelt prioritású célja az erdélyi magyarság – bármely kisebbségi közösség: lásd a németek és a zsidók példáját – teljes felszámolása. A cél: a többség és a kisebbség közötti viszony méltányos rendezése. És ez lehetséges. 22. A kisebbségi jogokért való küzdelem az EU politikai vezetőinek ellenreakcióját váltja ki. Ennek pont az ellenkezője igaz. Bár van olyan EU-politikus, aki a problémák elkendőzésére és a status quo megőrzésére törekszik, egyre több EU-döntéshozó ismeri el nyilvánosan, hogy az erdélyi magyarság nem követeli elég határozottan a jogait, és nem ragad meg minden rendelkezésére álló bel- és külföldi eszközt. Az EU-nak minden tagországot illetően egyetlen fontos érdeke van, hogy ne legyen ott állandó feszültséggóc. Ha úgy lesz csend, hogy az erdélyi magyarság belenyugszik a jelenlegi jogfosztott helyzetébe, senki sem fog jogokat követelni helyette. Amennyiben a magyar nemzeti közösség hosszabb időn át legitim módon kimutatja, hogy a jelenlegi helyzet elfogadhatatlan számára, és kellő kitartásról tesz bizonyságot, az állandó problémaforrás zavarni fogja a nemzetközi közösséget és a román politikai vezetést, s belátják, hogy a megoldáshoz vezető út nem a jogok megtagadása, hanem a jogok megadása. /Harcolni kell jogainkért (Érvek a Bolyai Egyetem ellen – és ezek cáfolatai). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13. – a teljes változat: Szabadság (Kolozsvár), jan. 12., folyt.: 13., 14., 16., továbbá: Nyugati Jelen (Arad), jan. 14., 16. – ugyanez megjelent: Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 10., folyt. jan. 17./

Érdektelenség övezi az RMDSZ részéről a csíkszeredai Bokor Márton Endre helyzetét, akit immáron nyolc hónapja tartanak előzetes letartóztatásban a román hatóságok kábítószer-kereskedelem vádjával, bizonyítékok nélkül. A fiút brutálisan megverték, anyanyelvét nem használhatja, szüleivel is csak románul beszélhet. A kétségbeesett szülők az RMDSZ több vezetőjét is megkeresték, segítséget nem kaptak. Dr. Bokor Márton, az apa, a nyilvánosság elé tárja kálváriájukat. 2005. május 5-én letartóztattak Kolozsváron öt fiatalt kábítószer-fogyasztás és -kereskedelem gyanújával. Az itt tanuló magyar egyetemisták körében terjed a könnyűdrogok fogyasztása. Amikor a szülők először meglátogatták fiukat, figyelmeztették őket, hogy csak románul beszélhetnek, és nem érinthetik Endre letartóztatásának okait, de körülményeit sem. A szülők verés nyomait fedezték fel fiukon, a történtekről azonban nem tudta őket Endre tájékoztatni. Miután füvezés közben tetten érték Bokor Márton Endre néhány barátját, az ő bevonásukkal akarták Endrét is tetten érni: egyikükkel felhívatták telefonon, hogy menjen le a tömbház elé, mert át kell adniuk neki valamit, a fiú azonban elhárította a kérést, mivel vizsgára kellett készülnie. Ekkor a türelmüket vesztett rendőrök berontottak a lakására, rögtönzött házkutatást tartottak, majd bilincsben vonszolták el Endrét. Házkutatási vagy letartóztatási parancs nélkül. A szülők megtudták, hogy fiukat éppen az ügyész irodájában verték meg. Bizonyíték híján a másik négy letartóztatott fiú vallomásai alapján folyik Bokor Márton Endre ellen az eljárás. Mivel a fogyasztók csak pénzbüntetésben részesülnek, az ügyész viszont mindenáron börtönbüntetést akar kiszabni, meggyőzték Endre társait, módosítsanak vallomásaikon, mondván, ha azt állítják, ő foglalkozott kábítószer-kereskedelemmel, a többiek büntetésének időtartamát jelentősen csökkentik. Fia megveretésének hírére Bokor Márton feljelentést tett. Válaszképpen Endrét több napra egy cellába zárták egy életveszélyes pszichopatával, aki azért ült, mert hidegvérrel megölt egy öregasszonyt. Az üzenet félreérthetetlen: „véletlen balesetek” bármikor előadódhatnak. Az apát közvetlenül a letartóztatás után figyelmeztette több ügyvéd, hogy Kolozs megyében a jogrendszert az ügyészek uralják, nekik engedelmeskednek nemcsak a rendőrök, de még a bírák is. A Bokor Endre esetével foglalkozó ügyész a Gandul című román napilapnak 2005. május 21-én adott nyilatkozatában nagy kábítószer-forgalmazó hálózat leleplezését adta hírül, azt állítva, hogy „a kábítószer Magyarországról származik (akárcsak a Sapientia Egyetem támogatása, ennek hallgatói az ifjú letartóztatottak)”. Valójában a fiatalok – bár mindannyian magyar nemzetiségűek – nem a Sapientián, hanem a Babes–Bolyai Tudományegyetemen folytatják tanulmányaikat, méghozzá román nyelven, és ezt az ügyész, Mircea Hrudel tudja. Romániáról időközben megállapították, hogy – bár akad még tennivaló – az országban jelentős mértékben visszaszorult már a korrupció, a kisebbségek egyre jobban érzik magukat. Az RMDSZ ismét a fő stabilizátor terhét vállalta magára. Bokor Endre helyzete is „stabil”, jóllehet édesapja, a Hargita megyei kórház igazgatója, az RMDSZ színeiben megyei tanácsos, a fiú továbbra is előzetes letartóztatásban van Szamosújváron, bizonyíték nélkül. A verőlegény szerepét betöltő rendőr elleni feljelentés nyomán belekezdtek két tárgyalásba, de az első (októberben) elmaradt, mivel a vádlott nem jelent meg, a másodikon most januárban nem találták az iratcsomóját. /Bagoly Zsolt: Magyar kálvária a szamosújvári börtönben. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

Az utóbbi évtizedekben központba került a kollektív és individuális életpályák, valamint az életpályák narratív reprezentációjának vizsgálata. Alig van olyan tudományterület, amely a maga terminológiájával ne definiálta volna újra az élettörténetet, a biografikus történetet, annak műfaji, ontológiai és pragmatikai specifikumait. A kolozsvári BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke január 20-án tart konferenciát erről a kérdésről. Néhány cím az előadásokból: Niedermüller Péter (Humboldt Egyetem, Berlin): Élettörténet, emlékezet, emlékezetpolitika; Tóth Zsombor (BBTE, Kolozsvár): Homo scribens. Megjegyzések a kora újkori magyar és latin élettörténetekhez; Keszeg Anna (ELTE, Budapest): Az irodalmi jelenség és az önéletírás a kortárs franciaországi történeti kutatásokban; Szabó Levente (BBTE, Kolozsvár): Az irodalmi élettörténetek piacosítása és a vizualitás piacszerző ereje a XIX. század közepének magyar irodalmában; Mohay Tamás (ELTE, Budapest): Egyének és életutak; Keszeg Vilmos (BBTE, Kolozsvár): Biografikus narratívumok populáris regiszterekben. /Emberek, életpályák, élettörténetek. Mire használható az élettörténet? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Nemrég nyitották meg Székelykeresztúron a Molnár István Múzeumban László Károly kézdivásárhelyi keramikus közel 80 kerámiaalkotást felvonultató kiállítását. Az alkotó kézdivásárhelyi családból származik, tanulmányait 1980-ban fejezte be a Babes-Bolyai Tudományegyetem geológiai szakán, és tíz évig mint geológus dolgozott. 1990-től tevékenykedik a kézdivásárhelyi Tanulók Klubjánál, jelenleg ő a kerámia kör vezetője. László Károly autodidakta módon sajátította el azt a technikai tudást, amit e művészeti ág megkövetel. Célja, hogy a másolatok, rekonstrukciók elkészítésével mindenki számára hozzáférhetővé tegye az egykor gyönyörű csempéket. A csempékkel párhuzamosan kezdett foglalkozni a honfoglalás kori vagy annál régebbi (szkíta, hun, avar) leletekkel. Róth András Lajos megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy László Károly értékmentő és hagyományteremtő úton indult el. Az egykor amatőrként induló alkotó ma már művészi szintre emelte munkáját. /László Miklós: Gazdag kerámia-kiállítás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 17./

Visszafogott nyilatkozatokat tett egynapos kolozsvári látogatásán Nicholas F. Taubman, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete. A diplomata ellátogatott a prefektúrára, a polgármesteri hivatalba és a Babes–Bolyai Tudományegyetemre (BBTE) is. Újságírói kérdésre válaszolva a nagykövet kijelentette: a BBTE esetleges kettéválasztása „színtiszta demokrácia”. Beszélt a nemzetközi örökbefogadásokkal kapcsolatos kérdésekről is. Nem értenek egyet a jelenleg Romániában érvényben levő örökbefogadási jogszabállyal. /Kiss Olivér: „A magyar egyetem kérdése színtiszta demokrácia” – jelentette ki kolozsvári látogatásán az amerikai nagykövet. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 18./

Funar, a Nagy-Románia Párt (NRP) főtitkára azzal vádolta Nicholas F. Taubmant, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetét: úgy nyilatkozott a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kérdéséről, hogy nem ismerte az egyetem szétválasztására és egy állami magyar nyelvű egyetem létrehozására irányuló szándék vonatkozásait. Funar nyílt levelet intézett Taubmanhoz. „Szükségesnek tartom, hogy ismerje: a multikulturalizmus elve szerint működő egyetem követendő példa az európai térségben a kisebbségi jogot tiszteletben tartása szempontjából, beleértve az anyanyelvű oktatáshoz való jogot, de nem etnikai alapon különválasztva.” /Funar: Taubman tájékozatlan. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Vida Gábor író, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány irodalomtörténet-pályázata kapcsán kifejtette, hogy 1989-cel valami véget ért az irodalomban is. Erre példát mondott: mire 1994-ben megérkezett Marosvásárhelyre, a legtöbb itteni barátja elment. 1991-ben bejárták az összes kolozsvári könyvtárat Nemes Nagy Ágnes verseiért, de nem volt, ezért elstoppoltak Pestre, és vettek. Akkor még a fél magyar irodalom Kolozsvárra járt bulizni, és beszélgetni. Vida Gábor szerint az erdélyi magyar önismereti problémák javarésze abból adódik, hogy évszázadok alatt nem értették meg a románokat. Véleménye: „romániai – erdélyi – magyar irodalom: amikor a jelentések köre végzetesen leszűkül, az olvasástechnikánk megöli a szépséget, és nem gyönyörködni akarunk abban, ami van, hanem csak önigazolást keresünk a hülyeségeinkhez.” Hozzátette: már nem érdekel a romániai magyar irodalom. Erdélyben meg kell érteni, hogy itt románok és cigányok is élnek, mindegy, kinek van igaza, nekem kell megtennem az első lépést, hangsúlyozta. Vida Gábor /sz. Kisjenő, 1968/ 1994-ben végzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar–francia szakán. 1994-től a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője. Kötetei: Búcsú a filmtől /Mentor, Marosvásárhely, 1995/, Rezervátum /Mentor, Marosvásárhely, 1998/, Fakusz három magányossága /Magvető, Budapest, 2005/. /Szabó Róbert Csaba: Másokkal együtt, mindenkivel egyedül. Beszélgetés Vida Gábor íróval, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztőjével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 20./

Emberek, életpályák, élettörténetek címmel első alkalommal tartottak nemzetközi kollokviumot január 20-án, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék szervezésében Kolozsváron. Nagy László, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese kifejtette, hogy a Néprajz Tanszék az egyetem egyik legdinamikusabban fejlődő tanszéke, ezért éppen időszerű volt egy olyan konferencia megrendezése, amelyen összefoglalják a legújabb európai élettörténet-kutatások eredményeit. Keszeg Vilmos tanszékvezető, a konferencia szervezője elmondta, fontosnak találták az előadás-sorozat megszervezését: napjainkban egyre nagyobb szerepe van az egyénnek, saját történetének. /Vetési Júlia: Mire használható az élettörténet? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 21./