A Filmművészet esélyei címmel tartják Kolozsváron a VIII. Erdélyi Filmtudományi Konferenciát a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). Az előadások párhuzamosan zajlottak, az egyik teremben magyar, a másikban pedig angol nyelven. Központi témájuk: a film, mint művészet a képfajták technikai megsokszorozódásának és a vizuális tömegkultúra globalizálódásának korszakában. Virginás Andrea, az EMTE Fotóművészet, Filmművészet, Média szakának tanára emlékeztetett: nyolc évvel ezelőtt Pethő Ágnes, a Babes–Bolyai Tudományegyetem és az EMTE professzora rendezte meg az első ilyen jellegű tudományos előadássorozatot a BBTE épületében. Számos vendégelőadó érkezett magyarországi egyetemekről, de van előadó a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemről is. /Dézsi Ildikó: Filmtudományi Konferencia a Sapientián. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./

A világháló közvetítésével tartották május 26-án a nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját. A virtuális konferencia szervezői az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Bolyai Társaság és a KMDSZ, támogatója a Pro Europa Liga és a Mercator Európai Hálózat. A konferencia honlapján (www.conf.bolyai-u.ro) olvasható, a kezdeményezést neves személyiségek köszöntötték levélben, köztük Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök, George Pataki, New York kormányzója, európai parlamenti képviselők (Gál Kinga, Schöpflin György, Bauer Edit, Tabajdi Csaba, Schmitt Pál, Dobolyi Alexandra stb.), a magyar országgyűlés több képviselője (Németh Zsolt, Gedei Mihály, Pokorni Zoltán), valamint neves romániai közéleti személyiségek: Smaranda Enache, Gabriel Andreescu, Tőkés László, Markó Béla, Kötő József, Szilágyi Zsolt. Levélben köszöntötte a kezdeményezést Andreas Gross svájci ET-képviselő, valamint Christoph Pan dél-tiroli kisebbségjogi szakértő. A virtuális konferencia a következő kisebbségi nyelven oktató egyetemek képviselői vettek részt: Abo Akademi és Helsinki Egyetem (Finnország), a Bozen/Bolzanói Szabadegyetem, az Írországi Nemzeti Egyetem (Galway), a Tetovoi Egyetem (Macedónia, albán nyelvű), a Cardiffi Egyetem (welsh nyelvű), a Fribourgi Egyetem (Svájc), két baszk, egy galego és négy katalán nyelvű egyetem Spanyolországból. A magyar kisebbségek felsőoktatása a BBTE, a Partiumi Keresztény Egyetem, a komáromi Selye János Egyetem, az Újvidéki Egyetem és a beregszászi főiskola révén volt jelen. A konferencia fő célja: kisebbségi felsőoktatási charta kidolgozása, melyet a részvevők javaslatként eljuttatnának az európai oktatási minisztereknek és az Európai Parlamentnek. A konferenciára több hónapos előkészítés eredményeképp került sor, a szervezőbizottság elnöke, Bodó Barna adjunktus és alelnöke, Hantz Péter adjunktus. /Virtuális konferencia. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./

Székely Attila nyugdíjas tanár, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum munkatársa nemrég megkapta a Magyar Tudományos Akadémia magas kitüntetését, A régészeti örökségért – Schönvisner István emlékérmet, amelyet a régészeti örökségemlékek megőrzése terén érdemeket szerzett, nem szakmabeli személyek tevékenységének elismerése céljából ítélnek oda. A rangos kitüntetésre Székely Attilát a Budapesten áttelepült régész, dr. Benkő Elek javasolta. Székely Attila a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végzett a ’60-as években. Már akkoriban elkezdett ásatásokon tevékenykedni. Később folytatta az ásatásokat, olyan neves tudósok mellett, mint dr. Molnár István (akinek nevét viseli a keresztúri múzeum) vagy dr. Benkő Elek. Székely Attila társszerzője a Székelykeresztúr régészeti és topográfiai vizsgálatának eredményeit rögzítő könyveknek. /(Szente B. Levente): Rangos kitüntetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./

A nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját rendezték meg a világháló segítségével, 25 európai kisebbségi egyetem részvételével. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tanügyi bizottsága, a Bolyai Társaság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség szervezte a konferenciát. A rendezvény végkövetkeztetése: a romániai magyarság az egyik legkedvezőtlenebb helyzetben van azon európai kisebbségek között, amelyeknek kialakult felsőoktatási struktúrájuk van. A magyarság aránytalanul rosszul képviselt a romániai felsőoktatásban. A megoldást az önálló, anyanyelven működő egyetem jelentheti. Bodó Barna, a BBTE Politikai Tudományok Tanszékének adjunktusa, a konferencia elnöke elmondta: a jelenlegi hatalom programjában sehol nem szerepel a kisebbségi nyelvek bevezetése a felsőoktatásba. Európa-szerte közel 50, a kisebbségek nyelvén oktató önálló egyetem létezik, többségük állami finanszírozással. Hantz Péter, a BBTE Elméleti Fizika karának adjunktusa, a konferencia alelnöke és szóvivője ismertette az adatokat: a felsőfokú iskolázottsággal rendelkezők hányada Romániában 6,6 %, míg a magyar nemzetiségűek között mindössze 4,4 %, holott az ország lakosságának 6,7%-a magyar anyanyelvű. A magyar egyetemisták aránya 4,3%, közülük mindössze 1, 6% tanul anyanyelvén. A magát multikulturálisnak valló kolozsvári BBTE falain belül egyetlen kétnyelvű felirat sem található, nem használható az egyetem hivatalos nyelveként sem a magyar, sem a német. Mindazon kisebbségek, amelyeknek lélekszáma meghaladja a 200 ezer főt, rendelkeznek – legalább egy – önálló anyanyelvű felsőoktatási intézménnyel. Kivétel a dél-tiroli német kisebbség: bár csak kétnyelvű intézmények léteznek, esetükben az olasz állam biztosítja az anyagi támogatást az Ausztriában való tanuláshoz. A résztvevő egyetemek összeállították a kisebbségi felsőoktatás chartáját is. A dokumentum szerint a 200 ezer főnél népesebb kisebbségeknek joguk van anyanyelvű felsőoktatáshoz, és a kielégítő megoldás az önálló egyetem. A konferencián kiosztották a Báthory-díjat, amelyet azoknak ítélt oda az EMNT, akik a legtöbbet tették a Bolyai Egyetem újraindításáért: Sir Michael Atizah matematikust, Gál Kingát, az Európai Parlament képviselőjét, László Lajos és Kiss Ádám magyarországi egyetemi tanárokat, valamint George E. Patakit, New York állam kormányzóját tartották a díjra érdemesnek. /F. I.: Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia: kedvezőtlen a magyarok helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

A felsőfokú oktatás országos átszervezése során a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Sepsiszentgyörgyre kihelyezett főiskolai tagozatai megszűnnek, az intézmény ősztől egyetemként működik. A meglévő vállalati közgazdaságtan és közigazgatás mellett turisztika, kereskedelem és szolgáltatások szakot is indítanak, a képzést távoktatási tagozattal bővítik. A Politológia és Közigazgatási Karon induló egyetemi szintű közigazgatási szakon 25 tandíjmentes és 51 tandíjköteles helyet hirdetnek, a távoktatásban 60 hallgatóval indul az első évfolyam. Mindhárom szakon a helyek kétharmada a magyar tannyelvű csoportokban van, egyharmada a román nyelvűekben. A változások csak a 2005/2006-os tanévben I. évet kezdőkre és azt követő évfolyamokra érvényesek. /(fekete): Egyetemmé alakul a szentgyörgyi főiskola. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./

Kolozsvár – egy város és lakóinak sorsa Európában címmel szervezett négynapos konferenciát a Német Kultúrközpont és az Osztrák Könyvtár Kolozsváron. A rendezvényt a Babes–Bolyai Egyetem dísztermében Stefan Oltean rektor-helyettes, Wilfried Gruber német nagykövet és Ludányi-Horváth Attila kolozsvári magyar konzul nyitotta meg. Ulrich Burger, a Német Kultúrközpont volt igazgatója elmondta, román, szász és magyar szempontokat is érvényesítő könyv Kolozsvárról utoljára 1974-ben jelent meg. /Kiss Bence: Konferencia Kolozsvár történelméről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

A hét végén Gyergyószentmiklóson újabb rangos történészkonferenciát rendezett Garda Dezső, az Erdélyi Múzeum-Egyesület helyi fiókja – amelynek vezetője is – támogatásával. Körmendi Tamás (ELTE) az erdélyi és magyarországi várak építésének okáról kialakult tévhitről beszélt. Tüdős Kinga főkutató (N. Iorga Történeti Intézet – Bukarest) Bekes Gáspár Báthory István elleni küzdelmét, majd a fejedelem és Lengyelország királya hadvezéreként kiérdemelt elismerésről tartott előadást Bekes végrendelete kapcsán. Horn Ildikó (ELTE) Bocskai István fejedelemről, Kármán Gábor (ELTE) II. Rákóczi Ferencről, Fogarassi Enikő (BBTE – Kolozsvár) az erdélyi fejedelemségek alatt kialakult szociális gondoskodásról, Plihál Katalin (Országos Széchényi Könyvtár) az erdélyi térképészetről beszélt, Demény Lajos tanulmányát pedig Gyergyószentmiklós katonáskodó lakosságáról az akadémikus távollétében Tüdős Kinga olvasta fel. Garda Dezső (BBTE – Gyergyószentmiklós) a gyergyószentmiklósi örmény kereskedőkről, Egyed Ákos pedig Mikó Imre életútjáról értekezett. Csapó Csaba (ELTE) a csendőrség történetét ismertette, Boér Hunor (Székely Nemzeti Múzeum) Orbán Balázsról szolgáltatott számos, eddig ismeretlen adatot. /Bajna György: Történészkonferencia Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./

Hantz Péter, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa elmondta, hogy a napokban 25 európai kisebbségi egyetem részvételével tartott virtuális konferencián kidolgozták a kisebbségi felsőoktatás chartájának tervezetét. A dokumentum szerint a 100 ezer főnél nagyobb számú kisebbségeknek joguk van egynyelvű, az állam által fenntartott felsőoktatási intézményhez. Az erdélyi magyarságnak tehát önálló állami magyar egyetem járna. Románia lakosságának a népszámlálás adatai szerint 6,6-6,7 százaléka magyar nemzetiségű. A magyar egyetemi hallgatók aránya 4,3 százalék. Az ország egyetemi hallgatóinak mindössze 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, ez mutatja, hogy nagy bajok vannak a romániai magyar felsőoktatással. A Babes–Bolyai Tudományegyetem egy román intézmény képét mutatja, mely a magyar nemzetiségűek számára sokszor megalázó. Az egyetem falairól hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, egy kérvényt sem lehet magyarul benyújtani. A magyar oktatási vonal képviselői bármikor leszavazhatók. A rektori folyosón, az egykori román rektorok plakettjei mellett még csak mutatóba sincsenek kitéve a magyar rektorok képmásai. Hiányoznak mind a Ferenc József Tudományegyetem, mind pedig a későbbi Bolyai Egyetem rektorainak plakettjei. Amennyiben a Babes–Bolyai szétválik Babes Egyetemre és Bolyai Egyetemre, ragaszkodni kell az arányos elosztáshoz, és ahhoz is, hogy a központi épület fele a leendő Bolyai Egyetemhez kerüljön. A magyar oktatók 85 százaléka támogatja, hogy a Bolyai újraalapítása felé teendő első lépésként hozzák létre a magyar karokat. A virtuális konferenciát előnye: az összes anyag fent van az világhálón, a www.conf.bolyai-u.ro címen, és bármikor fel lehet használni a Bolyai Egyetemért folytatott harcban is. /Lázár Lehel: Nem mondhatunk le az önálló egyetemről. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./

Kuszálik Péter kigúnyolta Hantz Pétert, a BBTE adjunktusát, aki a virtuális konferenciát, európai kisebbségi felsőoktatási konferenciáját szervezte az interneten. Hantz Péter a „román állami egyetemi” infrastruktúráját használta föl arra, hogy a nemzeti kisebbségek elnyomásáról szóló konzekvenciát szövegezzen meg, írta, de ez szerinte nem meglepő. Tőkés László püspök a román államtól kapott püspöki fizetéséből (kb. 30 millió lej, havonta) „szidja a román államot és vádolja etnikai meg minden egyéb üldözéssel”. Hantz Péter kifogásolta, hogy a Sapientia Egyetemet a magyar állam tartja fenn és nem a román állam saját adófizetőinek pénzéből. Kuszálik viszont természetesnek tartja, hogy nem lehet állami magyar egyetem. A BBTE Hantz Péter szerint nem multikulturális egyetem. Kuszálik ezen is gúnyolódott: mennyivel szebb lesz az, amikor majd színmagyar épületben színmagyar diákok színmagyar tudósokról elnevezett termekben fognak színmagyarkodni. Kuszálik saját példáját hozta fel, ő románul végezte el Kolozsváron a Műegyetemet. /Kuszálik Péter: Morfondír. Hol a hiba? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

Becslések szerint a Marosvásárhelyen végzős sapientiások mindössze negyede fog államvizsga-dolgozatot benyújtani, mivel sokan nem járnak előadásokra – tájékoztatott Hollanda Dénes, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki- és Humántudományok Karának dékánja. A vásárhelyi Sapientián jelenleg 61 beiratkozott utolsó éves diák van, a pedagógia szakon 32, a matematika-informatikán 29. Mindkét szak végzettjeinek a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen kell államvizsgázniuk. Az egyetemi akkreditációnál lényeges feltétel, hogy az államvizsgára jelentkezők 51 százaléka sikerrel védje meg dolgozatát. A dékán szerint teljesíteni fogják ezt a követelményt. Kolozsváron, a Természettudományi és Művészeti Karon egyelőre nincs végzős évfolyam, itt az oktatás 2002-ben kezdődött a környezeti földrajz szakon 20 diákkal, akik jelenleg harmadévesek. /Bakk-Dávid Tímea: A végzős sapientiások negyede államvizsgázik? = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

A nagy erdélyi tudósra, Bolyai Farkasra születésének 230. évfordulóján számos rendezvényen megemlékeznek. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum megszervezi a Bolyai nevét viselő Kárpát-medencei tanintézmények találkozóját és a Bolyai kerékpáros túrát, amely a tudós nevét felvett intézményeket látogatja sorra. Magyarországi városokba is ellátogatnak a túra résztvevői: 5–6 tanár és 10–12 tanuló a marosvásárhelyi líceumból, őket magyarországi, kárpátaljai és vajdasági diákok és tanárok kísérik el. Az 1000 km körüli utat augusztus 26.–szeptember 11. között szándékoznak megtenni a kerékpárosok. Június 11–12-én a Marosvásárhely–Kolozsvár–Marosvásárhely útvonalat teszik meg, felkeresve Bolyai szülőházát és a Babes–Bolyai Tudományegyetem főépületét. /1000 kilométeres Bolyai kerékpár-túra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 9./

Kötő József államtitkár Sepsiszentgyörgyre látogatott. Megígérte: jövőre megkezdhetik az évek óta tervezett sepsiszentgyörgyi egyetemi campus építését a Babes–Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozata számára. A tervek szerint az 1500 férőhelyes épületben előadótermek, laboratóriumok és szálláshelyek lesznek. Kötő József javasolta, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat és az egyetem vezetői kérjék az oktatási szaktárcát, jövő évi költségvetéséből különítsen el pénzt erre a célra. /Bíró Blanka: Jövőtől épülhet a BBTE-campus? = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./

Marosvásárhelyen megtartotta első közgyűlését a nemrég létrejött MAKÖVE, azaz a hazai Magyar Középiskolai Vezetők Egyesülete, melynek elnökévé Dáné Károlyt választották. Dáné Károly elmondta, hogy a harmadik és a tizedik osztályosok számára kellene most új tankönyveket nyomtatni, de a szaktárca még nem adta ki a megrendelést a magyar fordításra, ez késést jelent. Ezért a tankönyvkiadó megbízott egyes tanárokat a fordítással, mintegy elejébe menve a megrendelésnek, szerződéskötésnek. Az idén Kötő József tanügyminisztériumi államtitkár elérte azt, hogy a harmadik osztályos könyvek esetében már lehetett egyenesen magyar nyelvű könyvekkel pályázni. De a tizedik osztály esetében ez még nem lehetséges. Ősszel tehát ismét az új magyar tankönyvek késésére lehet számítani. /Máthé Éva: Közgyűlést tartott a MAKÖVE. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 13./ Elhangzott: az utóbbi tíz évben a magyar nyelvű egyetemi oktatásra fektettek nagy hangsúlyt, míg a középiskolai oktatás nem volt képes annyi diákot felkészíteni, hogy az egyetemek által meghirdetett magyar nyelvű helyek beteljenek. Tavaly ősszel 1800 helyre hirdettek pótfelvételit a Babes–Bolyain és a Sapientián – ismertette a statisztikai adatokat Dáné Károly, hozzáfűzve, ez azzal magyarázható, hogy a középiskolai felkészítés nem elég erős. Ugyanakkor 39 százalékkal kevesebb diák iratkozott magyar nyelvű kilencedik osztályba, mint ahány a nyolcadikat elvégezte. Ez részben azzal is magyarázható, hogy nagyon sok szakot csak románul oktatnak. Kevés jól felkészült, magyar szaknyelvet is beszélő tanár van az oktatási rendszerben, hiszen legtöbbjük még román nyelven tanult, tehát csak a román szaknyelvet ismeri. Ennek megváltoztatása céljából tervezik – magyarországi támogatással – a magyar nyelvű továbbképzőket a tanárok számára. /Antal Erika: Első közgyűlés az MKVE-nél. = Krónika (Kolozsvár), jún. 13./

A Kolozs Megyei Küldöttek Tanácsa legutolsó ülésén szorgalmazták, hogy az oktatási intézmények minden szintjén a tantárgyakat anyanyelven tanulhassák a diákok. A kolozsvári magyar üzletemberek klubja, az Eureka júniusi találkozóján ösztöndíjrendszert létesíttek azok számára, akik Kolozsváron állami reáloktatásban részesülnek. Kolozsváron a magyar gyermekekből 50%-kal kevesebb jut be a mérnöki, közgazdász, jogi, orvosi karokra, az ösztöndíjjal az ilyen tanulmányokat akarják ösztönözni. Úgy határoztak, hogy az állami műegyetemen, az orvostudományi egyetemen, a Babes–Bolyai Tudományegyetem jogi és közgazdasági karán és a Mezőgazdasági és Állatorvosi Egyetemen tanuló magyar diákok pályázhatnak erre az ösztöndíjra. – A BBTE keretében végzett felmérés eredménye lesújtó. A kérdés azokhoz a szülőkhöz szólt, akiknek a gyermekei az egyetemen tanulnak: akarnak-e önálló magyar egyetemet Kolozsváron? A nem hivatalos eredmény: fele plusz egy nem akar. – Kolozs megyében 84 magyar orvos dolgozik, de sebész nincs közöttük, többségük nem szakosodott semmire. Nincs közöttük bőrgyógyász, szemész, fül-orr-gégész stb. /Csomafáy Ferenc: Csak lelkesedéssel nem lehet politizálni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

Andrei Marga szuperrektor főként nyugati vendégek jelenlétében multikulturálisnak mondta Kolozsváron a Babes–Bolyai Egyetemet. A hajdani rektorokat domborművek ábrázolják. Az első rektor 1919-ből Sextil Puscariu névre hallgat, pedig az egyetem a saját történetét 1581-ig vezeti vissza. Az 1940–1945 közötti részt mintha szánt szándékkal feledték volna el. Az 1945–1959. közötti időszakból is csak a Babes Egyetem rektorai sorakoznak, a Bolyai Egyetemé hiányoznak. Az egyetemi könyvtár bejáratának négynyelvű (román, angol, német és francia) a felirata. A BBTE különböző karain sokszor a kizárólag magyar szakokat érintő információkat is román nyelven teszik ki. Nincs magyar felirat az egyetemen. Az egyetemi ajándékbolt választéka is egynyelvű. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség kérhetné az egyetemen a magyar nyelvű táblák kifüggesztését, de eddig nem tette meg. /Kiss Bence, bence@walla.com: Nem akarunk magyar feliratokat? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

„Az 1990-ben újraindult Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/ ugyan nincs monopolhelyzetben, hiszen a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen és a Kriza János Társaságnál is folyik tudományos kutatás, de nem titok, hogy az EME erdélyi magyar akadémiává, tudományos kutatóintézetté akar alakulni” – magyarázta Egyed Ákos történész, az EME elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) külső tagja. Azonban az EME szinte kizárólagosan magyarországi forrásokból működik. A magyar állami költségvetéstől függő keretből az EME pillanatnyilag 12 belső kutatót foglalkoztat, emellett az MTA Domus Hungarica programjában nyertes, néhány erdélyi szakember 1–3 hónapig részesülhet kutatási ösztöndíjban. Egyed Ákos szerint mindez még akkor is kevés, ha több erdélyi szakértő az EME ajánlását is élvezve végezhet egyéni kutatómunkát. „Ilyen körülmények között nagy a lemorzsolódás, és sérül az utánpótlásképzés” – vázolta az EME elnöke. „A bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, a biológia-, fizika- és kémia-, az orvostudományi, műszaki, jogi és társadalomtudományi, a matematika- és informatika-, valamint agrártudományi szakosztályokat működtető EME csak akkor válhat a romániai magyar tudományosság akadémiájává, és hosszú távon csak úgy maradhat fenn, ha kiemelt támogatásban részesülve az MTA területi intézményévé válik, és kapcsolatot létesít a Román Akadémiával” – tette hozzá. Csucsuja István, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem karának dékán-helyettese szerint a kutatási támogatások rendszere tulajdonképpen „partizánakció”. A tudományos történetkutatás bel- és külföldi forrásai nagyrészt elapadtak, így sem a tanároknak, sem a tanársegédeknek, illetve doktorandusoknak nem adódik lehetőségük a kutatásra. A BBTE magyar történészei korábban az Országos Kutatási Tanács (CNSIS) pályázatain szereztek munkájukhoz pénzt, de két esztendeje ez a forrás is elapadt. Az egyetemnek nincsenek kutatást segítő belső pénzügyi forrásai, ráadásul az MTA Bolyai-ösztöndíjaihoz sem jutnak már hozzá. Mostanában egyetlenegy lehetőséggel, az MTA Domus Hungarica pályázati programja révén szerzett forrásokkal kell beérniük. „Általában 40-50 millió lejről van szó, ami azonban legfeljebb 2-3 ember nagyon rövid ideig tartó kutatásához elegendő”. Az erdélyi magyar történészeknek azt róják fel a magyarországiak: nem kutatnak eleget, de ezt a szűkös anyagi háttér nem teszi lehetővé. Valamivel előnyösebb helyzetben vannak a társadalomkutatók. A BBTE szociológia karának dékán-helyettese, Horváth István szerint a szociológiai kutatás egyrészt nem túlzottan infrastruktúra-igényes, másfelől pedig be tudnak kapcsolódni olyan programokba, amelyek keretében „kisebb” témákhoz is tudnak gyűjteni adatokat. Az igazán nagy reprezentativitású kutatásba legtöbbször bele sem kezdenek, mert támogatásuk nem folyamatos. Horváth szerint a mai állapotok távolról sem felelnek meg a kutatási ideálnak, de az 1990-es évek elejéhez képest óriási előrelépés tapasztalható. „Ráadásul – tette hozzá Horváth István – a mi erdélyi magyar kulturális sajátosságainkból azáltal is hasznot lehet húzni, hogy a munkánk mind a támogatások, mind az eladhatóság szempontjából magyar és román irányban egyformán működtethető.” Brassai Zoltán professzor, a Sapientia – EMTE tudományos tanácsának elnöke, a Kutatási Programok Intézetének igazgatója sem tartja elegendőnek a kutatásra fordított keretet. Az EMTE a Sapientia Alapítvány révén évi kétmilliárd forintos támogatást kap a magyar államtól. Az összeg 85-90 százalékát egyetemfejlesztésre fordítják, kutatásra, doktori ösztöndíjakra, illetve könyvkiadásra 5-6 százalék, azaz 100-120 millió forint jut. Ennek 60 százalékát belső, 10 százalékát vegyes, 30 százalékát pedig külső kutatásokra irányítják. Brassai professzor összehasonlításként az évi 27 milliárd forintból gazdálkodó debreceni, illetve a 20 milliárd forintos kerettel rendelkező miskolci egyetemet említette, az EMTE ennél jóval szerényebb, 5-6 milliárd forintos kerettel is beérné. Miközben az erdélyi kutatók külső forrásokat keresnek, a Communitas Alapítvány idén sem hirdetett pályázatot munkájuk támogatására. Takács Csaba, a Communitas kuratóriumi elnöke, az RMDSZ ügyvezető elnöke elismerte: a panasz jogos, a kutatók elvárása indokolt. Szerinte a Román Tudományos Akadémia irányában sem szabad elzárkózni. „Az MTA nem tudja felvállalni a feladatok sokaságát, de partner abban, hogy a határon túli magyar kutatás megtalálja útját és helyét a nemzetközi rendszerben” – jelentette ki Tarnóczy Mariann, az MTA Határon Túli Magyarok Tudományos Titkársága elnöki bizottságának titkára. 1990-ben még a határon túli magyar szakemberek számbavétele volt a fő tennivaló, ma már közös programokban közös kutatásokat végeznek. Az MTA idén 110 millió forintot fordít a határon túli magyar tudományos kutatásra. Az összeg több mint a fele Erdélybe megy, de ez korántsem elég. Tarnóczy Mariann szerint nemcsak magyar, más nyelvű kiadványaikban is közölniük kell a magyar kutatóknak munkájuk eredményeit, ezáltal tudnak bekapcsolódni abba a nemzetközi rendszerbe, amelyben a szélesebb körű ismertség mellett a kutatás támogatásának további forrásai is elérhetők. „Ezért fontos, hogy a határon túli magyarság felépítse saját intézményrendszerét, meghatározza annak sajátos céljait, elképzeléseit, prioritásait. Ebben az MTA partner, akárcsak azokban a kutatási programokban, amelyeknek adott részei azonosak a határon túli magyar kutatókéval” – mondta Tarnóczy Mariann. /Benkő Levente Nagy feladatok kevés pénzből. = Krónika (Kolozsvár), jún. 17./

Sófalvi András régész-történész, valamint Derzsi Csongor régészhallgató az általuk végzett ásatások eredményeiről számoltak be Székelyudvarhelyen. Kányád határában középkori templom, Árpád-kori szentély feltárását végzik. A bemutatott leleteket – kőmaradványokat, freskótöredékeket, kerámiatöredékeket – restaurálják. A régészeti feltárás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatói közreműködésével történik. /Szász Emese: Régészeti feltárás Kányádban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 18/

Június 18-án Kézdivásárhelyen ballagtak a Tanítóképző Főiskola idei végzős hallgatói. Tizennyolc lány, asszony vett búcsút az alma matertől, kettőnek nem sikerült a záróvizsgája. A végzősöket Bajcsi Ildikó, a főiskola tanulmányi igazgatóhelyettese, dr. Fóris Ferenczi Rita, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára, a tanítóképző főiskolák igazgatója búcsúztatta. /(Iochom): Ballagás a tanítóképző főiskolán (Kézdivásárhely). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

Hetvenhét éves korában elhunyt László Gerő Szentgyörgyi István- és Bánffy Miklós-vándordíjas színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja. László Gerő /sz. Gyulafehérvár, 1928. jan. 3./ a kolozsvári Művészeti Intézetben 1950-ben szerzett diplomát. 1948. április 1-jétől a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja, 1992-től örökös tagja. 1952–1954 között a főiskolán tanított, majd 1991-től a Babes–Bolyai Tudományegyetem színészi tagozatán beszédtechnikát tanított. 1999-ben Seprődi Kiss Attila szerkesztésében László Gerő portréfilm készült a Duna TV-ben. /László Gerő (1928–2005). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./

Az RMDSZ Önkormányzati Főosztálya által Tusnádfürdőn június 25-én szervezett Turizmus a Székelyföldön elnevezésű konferencián több mint száz önkormányzati tisztségviselő, szakember és vállalkozó vett részt. Borboly Csaba Hargita megyei tanácsalelnök, Demeter János Kovászna megyei tanácselnök és Lokodi Emőke Maros megyei tanácselnök tartott előadást. A konferencia célja volt az önkormányzatok és a vállalkozók együttműködésének feltérképezése. Elhangzott többek között Nagy Benedek, a Sapientia – EMTE munkatársának Az önkormányzatok szerepe Székelyföldön a települések marketing-tevékenységében, továbbá Horváth Alpár a BBTE gyergyószentmiklósi kihelyezett kara tanársegédjének A turizmus területi tervezésének szemléleti kérdései című előadása. Az előadók között anyaországiak is voltak. Végül a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el Székelyföld turizmusa fejlesztésére vonatkozóan. /Hecser Zoltán: Turizmus a Székelyföldön. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

Mihamarabb ki kell dolgozni a Kolozsvári Chartát, amely az Európai Unió és a Bolognai folyamat alapdokumentuma lehetne. Emellett törvénytervezetet akarnak beterjeszteni Románia parlamentjéhez, amely az önálló romániai magyar tudományegyetem visszaállítását célozza, hangzott el a hétvégén megrendezett Bolyai esten. A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben a Bolyai Kezdeményező Bizottság által összehívott rendezvény szervezői bemutatták a „leendő” Bolyai Tudományegyetem honlapját (www.bolyai-u.ro), amely a nyitóoldalon közli a látogatóval, hogy az intézmény újraindítását 1959 óta minden román kormány megakadályozta. Kovács Lehel, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) matematika és informatika karának tanársegéde a május 26-án on-line megrendezett I. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferenciát kiértékelve leszögezte: az őshonos nemzeti kisebbségeknek Európa számos országában sikerült elérniük önálló állami felsőoktatási intézmény létrehozását (a százezres lélekszámú finnországi svédeknek például egyetemük van), ezért a 1,5 milliós erdélyi magyarság joggal követeli a 46 évvel ezelőtt beolvasztott Bolyai Egyetem újraindítását. Alacsonyabb a magyar népesség iskolázottsági szintje, ennek következményeként érezhetőbb a mellőzöttsége a román társadalomban. A felsőfokú végzettségűek aránya Romániában 6,60, míg a magyar népességben csupán 4,48 százalék, mintegy 30 ezerrel kevesebb, mint elvárható volna. Ráadásul a BBTE jelenlegi struktúrája nem biztosítja a magyar nyelvű oktatás hatékony működését, szakmai és pénzügyi autonómiáját, az eredményes tudományos kutatást és az erre épülő tudományos képzést. – A BBTE-n jelenleg a magyar tagozat a legtöbb karon teljesen alárendelt a román vezetésnek – jelentette ki Kovács Lehel. A hétvégi Bolyai Esten bírálták a BBTE vezetőstruktúrájában helyet foglaló magyar tisztségviselőket is, amiért nem tettek meg mindent a Bolyai Egyetem létrehozásáért. A megjelent egyetemi tanárok közölték, mihamarabb össze kell hívni a magyar oktatók közgyűlését, amelyen napirendre kerülhet az önálló magyar egyetem ügye. /Rostás Szabolcs: Kolozsvári Charta és törvénytervezet készül. = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

Szakmai műhelytanácskozásra került sor a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete és a Hidvégi Mikó Imre Alapítvány közös szervezésében Kolozsváron. Témája: A magyarországi támogatáspolitika jelene és jövője az Európai Unión belül és kívül, Románia – erdélyi magyarság. Salat Levente (BBTE) emlékeztetett a magyar alkotmányra, miszerint Magyarország felelősséget érez az utódállamok magyarsága iránt. E téren a kedvezménytörvény volt az egyik próbálkozás, azonban megvalósításai elmaradtak a várakozásoktól. Nagy kérdés, hogyan lehet EU-konformmá tenni a támogatáspolitikát. Mindenekelőtt le kell választani a politikai klientúra kényszerpályájáról. Salat Levente arról a dilemmájáról is szólt, hogy a támogatáspolitikában mi a cél tulajdonképpen. Szerinte egy olyan identitás-szerkezetet erősítenek meg, amely lehetetlenné tesz a romániai magyarság hatékony integrálódását a romániai politikai közösségbe, a román társadalomba. Szerinte a magyar identitás erősítésével az önámításnak az a formája, melyet a támogatáspolitika fenntart, a meg nem hirdetett kiürítésnek a stratégiája. Kiss Dénes A magyarországi támogatások számokban című előadásában, amely az MTA kutatási eredményét ismertette, a romániai magyar kulturális intézményrendszerrel, a nonprofit szervezetekkel foglalkozott. Elmondta: ezek vertikális típusú kapcsolatteremtésre törekszenek, ennek következtében horizontális kapcsolatnak nyoma sincs. A pénzt adók nagyon sokszor nem ellenőrzik, mire is adták ki a pénzt. Tüzetes vizsgálat alapján rájöttek, hogy több, magát kulturális jellegűnek valló szervezet tevékenysége nem fedi ezt a fogalmat. A kutatási adatok szerint az erdélyi intézmények nem nagyon pályáznak EU-s pénzekre. Inkább ismeretségi kapcsolatokat használnak ki. Tibád Zoltán (IKA-alkuratóriumi elnök) a szemléletmód megváltoztatását hangsúlyozta. Úgy tűnik – jegyezte meg –, hogy a magyar politikai elit nem tudja, mit kezdjen a határokon kívül élő magyarokkal. Tibád Zoltán kérte egy összmagyar magyar fejlesztési terv kidolgozását. Horváth Tamás (Hidvégi Mikó Imre Alapítvány) A romániai magyarok uniós felkészítése, közös magyar– román tervezés című előadásában kifejtette: most nagyon sokan Budapesten úgy gondolják, hogy a támogatási rendszer a régi formában nem mehet tovább. Ríz Ádám (Hídvégi Mikó Imre Alapítvány) A határon túli támogatáspolitika újabb dilemmái az EU-ban / az EU határán címmel tartott előadást arról, hogyan lehetséges valamilyen integrált forrás felhasználása. A politikai döntéshozók számára elkészítettek egy közigazgatási szemléletű ajánlatot. A határon túli politikai elit bizonyos értelemben kézben tartja a Magyarországról érkező források irányítását. Ki kell nevelni a térségfejlesztő menedzsereket. Székely István (Jakabffy Elemér Alapítvány) előadása – A magyarországi támogatáspolitika lehetséges szerepe a Romániai EU-csatlakozás után – erdélyi reflexió a szakértői javaslatokra. Az előadó arról értekezett: Magyarországon, az eddigi 15 éves tapasztalat alapján, milyen változtatásokat kell hozni a támogatáspolitikai rendszerben, illetve a támogatás konkrét programjaiban. Bodó Barna (ERMACISZA) az Erdélyi magyar civil szervezetek felkészültsége az EU-s források fogadására című előadásában elmondta: szerinte senkinek nincs tudomása arról, hogy a romániai civil szféra milyen emberi és milyen anyagi erőforrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy magasabb, nagyobb erőforrásokat tudjon megcélozni és lehívni. Bodó Barna és csoportja már nyert EU-pályázatot. Horváth Réka (BBTE) A romániai előcsatlakozási alapok és az erdélyi magyarok; mit hozott, mit hozhat az Európai Unió című előadásában hiteles tényekkel bizonyította, hol is lehetne a romániai magyarság érdekeit a magyarországi támogatáspolitikába, pályázati rendszerbe beépíteni. /(Csomafáy Ferenc): A támogatáspolitika jelene és jövője. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

Kárpát-medencei Kommunikációs Nyári Egyetemet tartanak július 5-től Kolozsváron magyarországi és erdélyi diákok részvételével. A Budapesti Kommunikációs Főiskola és a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem közösen szervezte a kurzust. /Kommunikációs Nyári Egyetem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./

Az identitás definíció nélküli evidencia – fogalmazhatták meg a következtetést a július 10-én zárult IV. Torockói Diáktáborban, amely az Identitás, nemzet, etnopolitika a 21. században címen zajlott. A több mint 20 politológia és újságíró szakos hallgató részvételével a Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület és a Kolozsvári Magyar Politológushallgatók Társasága (KoMPoT) által szervezett nyári egyetem négy napja alatt előadást tartottak hazai és magyarországi meghívottak. Bodó Barna politológus, a tábor „atyja” az identitásról mint önmegvalósítási programról beszélt, majd azt a kérdést is feltette hallgatóságának, hogy mikor válik a politika etnobiznisszé. Gabriel Badescu, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem politológia karának tanszékvezetője szerint az interetnikus kapcsolatok vesztettek látványosságukból és mélységükből Európában, ugyanakkor az etnikai környezet befolyásolja a politikai szerepvállalást. Egy nemrég elvégzett felmérés eredményeit ismertetve elmondta, hogy a románok nem tesznek különbséget erdélyi és magyarországi magyar között. Ezzel szemben egy magyarországi felmérés adataiból kiderül, hogy az ottani magyarok igenis megkülönböztetik magukat a határon túliaktól. Amint azt Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kifejtette, a magyar–magyar párbeszéd elakadt, aminek több oka is van. A Trianon utáni magyar közösségek és az országhatáron belül maradt magyarok egyre kevesebbet tudnak egymásról, ami az oktatás hiányosságára is visszavezethető, illetve az, hogy ma sem Bukarest, sem Budapest nem tud viszonyulni az erdélyi magyarokhoz. Jövőre a közéleti etika lesz a torockói diáktábor témája – jelezte Bodó Barna. /Soó Éva: Torockói Diáktábor: identitás és etnopolitika. = Krónika (Kolozsvár), júl. 11./

Csép Sándor elvégezte Kolozsváron a Református Teológiát, de nem lett lelkész. Ezután a Babes–Bolyai Tudományegyetemen a filozófia szakot is elvégezte. A Kolozsvári Rádiónál volt hely, felvették, mesélte életét. Az írott sajtóban korábban nem tudott elhelyezkedni. Ahol meglátták az önéletrajzát /apja lelkész volt/, megijedtek. Gáll Ernő, Balogh Edgár ajánlóleveleivel jelentkezett, de hiába, minden laptól elküldtek. Amikor megindult a televízió magyar nyelvű adása, Bodor Pál hívta Csép Sándort, nagy nehezen sikerült is áthelyeztetnie, s ott volt 1983-ig. Akkor minden további nélkül kirúgták, sehol sem tudott a sajtóban elhelyezkedni. Ebben az időben nagy sikerrel játszották egy színdarabját /Mi, Bethlen Gábor/. A negyvenedik előadás után egyszerűen betiltották. Volt egy filmje, az Egyetlenem, a kalotaszegi szomorú népesedési folyamatokról, az elnéptelenedésről. Ezt nacionalistának, nemzetsiratónak bélyegezték. Közismert volt jó kapcsolata Tőkés Lászlóval. Feltételezhető, hogy ezek hatására döntöttek az eltávolítása mellett. Két év munkanélküliség után kapott terjesztői állást a Korunknál, Gáll Ernő jóvoltából. Az 1989 végi fordulat után Csép visszakerült a Kolozsvári Rádióhoz, illetve létrehozták a Kolozsvári Regionális Televíziót. A diktatúra idején a sajtóban kialakult egy olyan madárnyelv – a mostani fiatal generáció lehet már ezt nem ismeri – az újságírók és az olvasóközönség, illetve a rádió- és tévériporterek meg a hallgatók, nézők között. A sorok között, a kimondott mondatok mögött lehetett érezni. Csodálatosan működött, nagyon sokszor, sőt általában sikerült átverni a cenzorokat. – 1989 után megszervezték az újságíróképzést a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. Nagyváradon létrehozták az Ady Endre Sajtókollégiumot, ez több mint tíz esztendeje működik. Körülbelül 400-an végeztek a tíz év alatt. Az Áldás, népesség mozgalom zászlóbontó konferenciája tavaly októberben volt Nagyváradon. Kárpát-medencei méretekre kívánják kiterjeszteni a mozgalmat. Csép Sándor szerint ha a lelkészektől a közgazdászokig, a területfejlesztőkig és az ipartelepítőkig mindenkit bevonnak, az egyházakat, a politikumot és a társadalmi szférát is, akkor megállítható a drámai népességfogyás. Reméli, tíz esztendőn belül már statisztikailag is mérhető eredményeket fognak elérni. Terveik szerint annak a családnak, ahol megjön a harmadik gyerek, jelentős támogatást nyújtanának. /Fábián Tibor: Az Egyetlenemtől az Áldás, népességig. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 12./

Államvizsgáztak a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) első végzősei. Szilágyi Pál, az egyetem rektora elégedetten nyilatkozott az elért eredményekről. 2001-ben indult az első évfolyam Csíkszeredában és Marosvásárhelyen, mindkét városban az idén államvizsgáztak első alkalommal a hallgatók. Kolozsváron egy évvel később indult a képzés, itt most még nincs végzős évfolyam. Csíkszeredában a román–angol szakon és a szociológián volt végzős évfolyam. A román–angol szakon 38 diákból 27-en jelentkeztek államvizsgára, közülük 26-nak sikerült diplomát szereznie. A végzettek közül soknak elmaradt egy-egy vizsgája, vagy nem készítették el az államvizsga dolgozatukat, ezért nem vehettek részt az államvizsgán. A szociológia szakon 10-en vállalkoztak az államvizsgára, ezek közül 8-an mentek át. Marosvásárhelyen két szakon végeztek: a pedagógián és az informatikán. A pedagógia szak 32 végzőséből 30-an jelentkeztek államvizsgára és az mindannyiuknak sikerült. Az informatika szakon a 29 végzősből államvizsgára 21-en jelentkezhettek, sikeresen vizsgázott 14 fő. Csíkszeredában még van egy gazdaságtudományi szak is, ahol szintén vannak végzősök. Ott viszont az államvizsgát ősszel szervezik meg, a dolgozatok leadásának határideje augusztusban van. Szilágyi Pál örömmel közölte, hogy az itteniek teljesítménye majdnem olyan jó volt, mint például a BBTE-n végzőké. Az akkreditáció feltétele, hogy az első három évfolyam végzettjeinek legalább fele, egyes évfolyamokon belül pedig legalább 40 százaléka sikerrel államvizsgázzon. Ezt eddig teljesítették. – Fontolgatják a magyar nyelvű műépítészeti szak beindítását is. Kolozsváron új egyetemi épület felépítésén gondolkoznak. Csíkszeredában megkapták a volt árvaházat is, ezt modernizálni fogják és ősztől ott is megszervezik a tanítást. /Dézsi Ildikó: Elégedett az államvizsgázók eredményével az EMTE. Beszélgetés Szilágyi Pállal, a Sapientia rektorával. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Idén első alkalommal jelentett gondot a Bolyai Nyári Akadémia anyagi hátterének idejében való előteremtése – jelentette ki Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, a legnagyobb Kárpát-medencei pedagógus-továbbképzőről tartott sajtótájékoztatón. A Bolyai Nyári Akadémia főhetének 26 tanfolyamára július 18-tól kerül sor hat helyszínen: Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Segesváron, Szovátán és Orsován. A főhét tanfolyamaira 600 hallgatót várnak, többségüket Romániából, 130 résztvevő érkezik az anyaországból, Felvidékről, Vajdaságból és Kárpátaljáról. A 137 előadó mintegy 60 százaléka magyarországi, a hazaiak a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Egyetem, valamint a Bukaresti Egyetem tanárai. A Bolyai Nyári Akadémia hallgatói oklevelet kapnak az RMPSZ-től, valamint egy román nyelvű tanúsítványt arról, hogy a minisztérium által elismert továbbképzőn vettek részt. Mivel azonban ez a továbbképző nem akkreditált, kreditpont nem jár érte. /Takács Éva: Bolyai Nyári Akadémia. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./

Július 13-án megkezdődött a negyedszázados múltra visszatekintő csíkszeredai Régizene Fesztivál. Erich Türk kolozsvári orgonaművész hangversenyére buszok szállították a közönséget a csíksomlyói Kegytemplomba. A fiatal orgonavirtuóz a Transylvania Barokk Együttes tagja. A román kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala minden eddigi támogatását felülmúlva 630 millió régi lejjel járult hozzá a 18 zenei együttesben zenélő 140 meghívott méltó fogadásához. Majó Zoltán, a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia, illetve a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára, a 2000-ben alapított Flauto Dolce együttes vezetője a folytonosságot hangsúlyozta, amely a kezdetektől a rendezvénysorozatot jellemezte. A fesztivál történetében gregorián zenével elsőként jelentkező Schola Gregoriana Monostorinensis kolozsvári együttes is fel fog lépni. /Régizene Fesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Kolozsváron bemutatták a Kulturális Antropológiai Intézet által kiadott Exit folyóiratot. A kiadvány román szerkesztői között van egy magyar, Magyari-Vincze Enikő a Kulturális Antropológiai Intézet egyik igazgatója. Az intézetet 1997-ben alapították és jelenleg két szakon folyik az oktatás: a kulturális antropológián és az összehasonlító néprajzon. A kulturális antropológia szak tanárai közé sorolhatók olyan román és magyar doktoranduszok, akik a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanítanak, de vannak vendégtanárok is különböző kolozsvári karokról és külföldi egyetemekről. Az intézet összegyűjti a kulturális antropológia elismert szakértőit az európai tanulmányok szakról, a szociológia és szociális munkásképző szakról, a bölcsészkarról, valamint a történelem és filozófia szakról. 2000-ben megalakult, a Nemeket Tanulmányozó Interdiszciplináris Csoport, amely a 2003–2004-es tanévtől interdiszciplináris mesterképzést szervez az Európai Tanulmányok szakon Nemek, különbségek, egyenlőtlenségek témakörben. /Dézsi Ildikó: Bemutatták a Kulturális Antropológiai Intézetet. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

Botrányossá tette a románkatolikus pap a csángó László Katalin temetését Pusztinán. László Demeter a rendőrségen írásos panaszt tett Irinel Iosif Iosub helyi római katolikus káplán ellen, aki – megítélése szerint – halottgyalázó gyászbeszédet mondott július 13-án édesanyja, László Katalin temetésén. A pusztinai káplán abba a hangkazettába kötött bele, amelyet édesanyja koporsója mellett játszottak le, de kifogásolta a magyar szövegű koszorúkat is. László Katalin a pusztinai csángó közösség virrasztóasszonya volt. Magyarul imádkozott, énekelt valamennyi halottas háznál, ahová meghívták. Nyolc évvel a halála előtt önmagát is elsiratta. Szalagra rögzítette a virrasztó imákat, énekeket, és az volt a végakarata, hogy a kazettát játsszák le. „A pap ezt úgy tekintette, mintha édesanyám valami gyilkosságot követett volna el” – magyarázza László Demeter. Egyébként egyértelműen etnikai hátteret tulajdonít a történteknek, szerinte Irinel Iosif Iosub káplán beszéde egyaránt volt sértő és soviniszta, valószínűleg azért, mert László Katalin nem beszélt románul, csak magyarul imádkozott, énekelt. 1990 előtt a Szekuritáté vadászta a Moldvában rögzített magyar nyelvű kazettákat, most úgy tűnik, a római katolikus egyház teszi ezt. Irinel Iosif Iosub egyébként azt is felrótta a prédikációjában a halottnak, hogy valamikor kijelentette: „vigye el az ördög az oláh papot”. László Demeter ezt pletykának tartja, nem tud arról, hogy az édesanyja valaha is ilyet mondott volna. A prédikáció egyébként a templomban hangzott el, Pusztinán ugyanis innen kísérik utolsó útjára a halottat. „Szidták a papot – emlékszik vissza a történtekre Nyisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke. – A családot annyira megbotránkoztatta a gyászszertartás, hogy László Demetert a rokonságnak kellett lefognia, mert a koporsó után a papot is a gödörbe akarta rakni.” Irinel Iosif Iosubot a temetés után többen is felelősségre vonták, de ő gyors léptekkel távozott. A családtagok Eugen Diac pusztinai plébánosnál is panaszt tettek, de ő helyeselte a káplán prédikációját. László Demeter elmondta, nem talált megértésre a rendőrségen és a polgármesteri hivatalban sem. „A rendőrségen azt mondták, ilyen esetük mostanáig nem volt, nem tudják, mihez kezdjenek a panasszal. Eugen Diac plébános és Irinel Iosub káplán csupán egy újságírót és a panaszos férfit engedte be a parókiára. „Elhunyt testvérünk korábban kijelentette: vigye el az ördög az oláh papot. Én most azt kérdezem tőled, vajon nem egy román pap keresztelt, gyóntatott, esketett meg, nem éppen egy román pap viselte gondodat a halálos ágyadon? Ha te az ördögbe küldted is az oláh papot, én erre azt válaszolom: Isten bocsásson meg neked” – idézi saját prédikációját Irinel Iosub. Elismerte, nem biztos, hogy valóban elhangzottak-e valaha Katalin asszony „oláh papot” pocskondiázó szavai. „Nem sokan élnek ma már Moldvában, akik tudják, amit ő tudott” – jelentette ki Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára. Az Etnofon lemezkiadó két CD-t adott ki a tőle és egy másik pusztinai asszonytól, Kiss Erzsi nénitől gyűjtött balladákból, énekekből, mesékből, vallásos narratívákból, epikus történetekből. /Gazda Árpád, Rostás Szabolcs: Halottgyalázó búcsúztató Pusztinán. = Krónika (Kolozsvár), júl. 18./