"A Reform Tömörülés sepsiszentgyörgyi kongresszusán elfogadott alapszabályzat értelmében megalakult regionális szerv, a Székelyföldi Választmány (mely a platform marosszéki, gyergyói, udvarhelyszéki, csíki, háromszéki, felsőháromszéki, brassói és csángóföldi szervezeteit képviseli). A Székelyföldi Választmány állásfoglalásában kiállt a december elsejét megelőző csíkszeredai felhívás mellett. Az ugyanis nem csupán néhány személy különvéleménye, hanem a be nem tartott gyulafehérvári ígéretek, az azóta is hiányzó autonómia, illetve az utóbbi hetekben felerősödött Székelyföld- és magyarellenes megnyilvánulások következménye. A felhívás nem uszító jellegű. Ezért a választmány elutasítja az RMDSZ ügyvezető elnöke által közzétett, a csíkszeredai felhívást elítélő nyilatkozatot. A Székelyföldi Választmány nyilatkozatának aláírói között vannak: Pethő István elnök, Kiss István, dr. Weil Gyula, Rus Sándor, Bencze Tibor, Török Sándor, Simon Sándor és Bartha András testületi tagok. /(Éltes Enikő): A Székelyföldi Választmány is megszólal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Felhívás Csíkszereda polgáraihoz, Romániai Magyar Szó, nov. 30."

"Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezésében Székelyudvarhelyen dec. 8-án előadásokat tartottak Kiáltó és hívó szók Erdélyben címmel. Az előadók - Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, Kántor Lajos, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt - előadásaikban összehasonlították a Kós Károly által a két világháború közt fogalmazott Kiáltó szó és az 1989 után megjelent Hívó szóban megfogalmazottakat. A megfogalmazott gondok ma is időszerűek és hasonlóak. Balázs Imre, Markó Béla és Pomogáts Imre értekezett A régiók - Székelyföld az egyetemes magyar irodalomban címmel. Markó Béla az erdélyiségről és ezen belül is a partikularitásról beszélt. Az erdélyi irodalom a magyar nemzeti irodalom része, nem ettől függetlenül, hanem ebben élő, létező. Pomogáts Béla hangsúlyozta, hogy minden régiónak meg kell őriznie sajátosságait, mint regionalizmust, ezt nem szabad külön jelenségként kezelni, és főleg nem különutasként minősíteni. /Bágyi Bencze Jakab: Az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány székelyudvarhelyi rendezvényei. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./"

"A bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácáinak a Csereháti Kisegítő Iskolába karhatalmi erőkkel történő beköltöztetése elleni tiltakozásul Csereháti Napokat szervezett december 9-én a Székelyudvarhely-szombatfalvi református gyülekezet lelkésze, Hegyi Sándor. Mint ismeretes, a csereháti ingatlan svájci adományokból épült iskolás korú udvarhelyszéki fogyatékos gyermekek számára, de az adományozó alapítvány akkori vezetője, Cyrill Bürger a bukaresti székhelyű francia-román építtető cégnek, az Aris Industrie-nek ajándékozta - máig tisztázatlan indíttatásból -, amely aztán a félkész épületet a székelyudvarhelyi önkormányzat vehemens tiltakozása ellenére továbbadományozta a Bukarestben frissiben bejegyzett görög katolikus apácarendnek. Az apácák idővel 60 román ajkú gyermeket telepítettek be az épületbe, mialatt több politikai szó- és nyilatkozatváltás, parlamenti interpelláció és tucatnyi per tárgyát képezte az eset. Legutóbbi székelyudvarhelyi látogatásán maga Ion Iliescu államfő kereste fel az iskolát, ahol a város polgármesterével folytatott zárt tárgyaláson - a kiszivárgott információk szerint - egyoldalú ajánlatokat tett a csereháti ügy lezárására. A mostani rendezvényre több székelyföldi településről érkeztek az udvarhelyiek tiltakozását felvállaló küldöttségek. Így jelen volt és beszédet mondott: Borsos Géza Hargita megyei tanácsos Gyergyócsomafalváról, Krizbai Imre református tiszteletes Barótról, Kincses Előd ügyvéd és Kolcsár Sándor unitárius esperes Marosvásárhelyről, Andrássy Árpád marosludasi RMDSZ-elnök, a Maros Megyei Tanács tagja. A nyilatkozatban, amelyet a jelen lévő tiltakozók egyöntetűen elfogadtak, Hegyi Sándor tiszteletes felhívást intézett az RMDSZ-politikusokhoz, hogy számoljanak be arról, mit tettek Cserehátért, a magyar nemzeti közösség figyelmét felhívta az RMDSZ-en belüli visszás folyamatokra. /Z. Nagy István: Csereháti Napok - negyedszer. A betelepítés immáron tény. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 11./"

"A kisebbségi egyházak nov. 28-29-i kolozsvári értekezlete után, amelyen az erdélyi magyar történelmi egyházak, a görög katolikusok, illetve a szász evangélikusok közös nyilatkozatban kérték számon a román kormánytól javaik visszaadásának elodázását, az Európa Parlamentet, és az Európa Tanácsot is megkeresték ügyük érdekében. Meghallgatást kértek, így december elején a királyhágómelléki református egyházkerület két küldötte, Tolnay István tanügyi és Antal János külügyi előadó Strasbourgban tárgyalt, ahol felvázolhatták az egyházi ingatlanok restituciójának 1989 óta húzódó ügyét és még számos, a kisebbségeket érintő problémát, például a székelyföldi tankönyvháborút vagy a csángók magyarul tanulásának betiltását. Az egyeztetések nyomán 2002 elején erdélyi püspökök küldöttségét fogadják Strasbourgban. /(Balla Tünde: Strasbourgba vitték az egyházak ügyét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 13./ "

"Dec. 15-én tartották Marosvásárhelyen az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) és a Szövetségi Egyeztető Tanácsnak (SZET) együttes ülését. A testület napirendjén a Markó Béla elnök tájékoztatója, az RMDSZ költségvetése és a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatása szerepelt. Borbély Zsolt Attila azt javasolta, hogy az SZKT vitassa meg, az RMDSZ milyen feltételek mellett hosszabbítsa meg jövő januárjában a kormánypárttal kötött együttműködési megállapodást. Az SZKT elnöke, Frunda György szenátor ezt elvetette, mondván, az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) szakembereiből bizottság alakult a megállapodás kiértékelésére. A testület végül 37 nem, 17 igen szavazattal és 1 tartózkodás mellett elvetette Borbély javaslatát. Markó Béla szövetségi elnök ismertette politikai helyzetelemzését. Elmondta: az RMDSZ alapvető tényezője volt annak a politikai stabilitásnak, amelyet idén sikerült érvényesíteni Romániában. Úgy véli, ennek a stabilitásnak eredménye a vízummentesség bevezetése 2002. január 1-jétől, amely szerinte nagyrészt az RMDSZ-nek a kormánypárttal való együttműködésének a következménye is. Markó reméli, hogy a többség elégtétellel fogadja a Hivatalos Közlönyben megjelent 1002 magyar helységnevet, a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) engedélyezését, a Székelyföldön visszajuttatott mintegy százezer hektárnyi erdőt, a marosvásárhelyi és kolozsvári magyar rádióadások bővítését. Markó a kormánypárttal való együttműködés híve, de nem minden áron, illetve nem minden feltétel nélkül. A székelyföldi megyék elleni támadásokról szólva Markó rámutatott: a konfliktus nem oldódott meg, s egy új megállapodás aláírásához garanciák kellenek, hogy ilyen helyzetek többé nem ismétlődnek meg. A szövetségi elnök kudarcnak nevezte az egyházi ingatlanok helyzetének teljes megoldatlanságát, illetve a nemzeti szimbólumok használatának korlátozását. Van egy konfrontációs stratégia, amely a megegyezést-kiegyezést tévútnak tekinti, mondotta Markó, ennek oka az agresszív román nacionalizmus, a szociális elégedetlenség, a biztos jövőkép hiánya. A státustörvényről szólva elmondta: "a jogszabályt jónak tartjuk, alkalmazásának előkészítését vállaltuk és vállalni fogjuk. " A vita során Borbély Zsolt Attila leszögezte: Markó Béla helyzetelemzése fordulópont az RMDSZ-retorikában, az "ökölrázós stratégiát" azonban Borbély költői túlzásnak tartotta. Kifejtette: az együttműködési politikával egyetlen aduját játssza el az erdélyi magyarság, ugyanakkor pedig a román politikát hitelesíti Európa felé. Szilágyi Zsolt sokkal több konkrétumot várt el az elnök beszámolójától. Úgy vélte, a szövetségen belül nem igazán működik a sokszínűség elve és azt javasolta, hogy az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, a tanügyi kérdések, valamint a csángóügy rendezése az RMDSZ és a kormánypárt közti együttműködés alapfeltétele legyen. Erre reagálva Frunda György emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ törvénytervezetet terjesztett elő az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, a kormány azonban erre nem reagált. Birtalan Ákos képviselő hangsúlyozta: fel kellene már vállalni az erdélyi magyar közösség építkezését. Kónya-Hamar Sándor szerinte az RMDSZ eddigi történetében mindig az értelmezéssel, a végrehajtással volt a gond. A státustörvényről szólva kifejtette: sikerült újra nemzetünket jogi és politikai szinten elfogadtatni Európában. Eckstein-Kovács Péter szenátor emlékeztetett arra, hogy mára sikerült gyakorlatba ültetni az RMDSZ egyik jelszavát: Vízum nélkül Európában. A kolozsvári magyar színház kapcsán kirobbant vitára utalva, a szenátor kifejtette, veszélyesnek látja a provinciális mentalitást és a múlthoz tapadó megoldáskeresést. Vekov Károly képviselő szerint nem lehet újabb protokollumot aláírni, mivel ezáltal magunkat tesszük nevetségessé, majd javasolta, hogy a testület foglaljon állást a nemzeti szimbólumokat tiltó jogszabállyal kapcsolatban. Toró T. Tibor képviselő úgy vélte, elsősorban a stratégiai elképzeléseket kellene közös nevezőre hozni. Szerinte létezik egy "konfrontációs" és egy "kollaborációs" gyakorlat. Egy nemzeti kerekasztal összehívását javasolta, hogy "nézzük meg milyen nemzeti stratégiáink vannak, próbáljuk meg azokat egyeztetni, és ne egymást kiszorítani". Ráduly Róbert képviselő kezdeményezte: amennyiben aláírják a kormánypárttal az új együttműködési megállapodást, azt az SZKT tűzze napirendre és ratifikálja. Kelemen Attila képviselő kijelentette: a protokollumot meg kell újítani a kormánypárttal. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés Platform elnöke, Katona Ádám rámutatott: a jelenlegi körülmények között semmilyen optimizmusra nincs okunk. Szerinte jelenleg az RMDSZ rossz irányba halad, és az egykori kommunista párthoz hasonló pártként működik. Meg kell tartani a belső választásokat, mert ezáltal az olyan személyek, mint például Verestóy, nem jutnak majd be a RMDSZ "miniparlamentjébe". Verestóy Attila egyetértett azzal a javaslattal, hogy az új protokollumot az SZKT vitassa meg és ratifikálja. Frunda György szenátor úgy vélte, nem igaz az az állítás, hogy az erdélyi magyarság körében nagyfokú elégedetlenség uralkodik. Markó Béla kifejtette: annak legékesebb bizonyítéka, hogy az RMDSZ nem az egykori kommunista párt gyakorlatát követi, épp az, hogy Katona Ádám egyáltalán elmondhatja bírálatát. Szerinte tagadhatatlan, hogy a magyart közösség elégedetlen. Az SZKT-SZET zárt ülésen tárgyalta meg az RMDSZ költségvetését. Takács Csaba a köztudatban státustörvényként meghonosodott jogszabály jelentőségét hangsúlyozta. Szerinte helyesen járt el, amikor felszólította a magyar és a román kormányt a folyamatosan konzultációra a státustörvénnyel kapcsolatban. Az ügyvezető elnökség előterjesztett egy, a jogszabályt üdvözlő nyilatkozatot, amelyet az SZTK egyöntetűen megszavazott. Toró T. Tibor is üdvözölte azt a konszenzust, amely Erdélyben és Magyarországon is a státustörvényt övezte, illetve azt, hogy az SZKT-SZET, ha megkésve is, de végre napirendre tűzte a státustörvény kérdését úgy, ahogy azt a Reform Tömörülés korábban javasolta. A platform nevében azt indítványozta: a státustörvény erdélyi végrehajtását felügyelő, hármas paritású országos testületbe delegált RMDSZ-tagokat az SZKT jelölje ki. Markó Béla úgy ítélte meg, a lehető legobjektívebben járt el akkor, amikor a testület RMDSZ-képviseletét felkérte a feladatra. (Mint ismeretes, a szövetség részéről a SZET, az SZKT, az Országos Önkormányzati Tanács, a szenátusi és képviselőházi frakcióvezetők, az ügyvezető elnök és két alelnök, illetve a Területi elnökök Konzultatív Tanácsa által kijelölt személy vesz részt az országos felügyelő tanácsban.) Az SZKT végül nem kérte a bizottság RMDSZ-delegációja összetételének a módosítását. Nyilatkozatban erősítették meg az RMDSZ-nek a moldvai csángók jogai melletti kiállását, és elítélték a Román Hírszerző Szolgálatot ellenőrző parlamenti bizottság Harkov-jelentését. A marosvásárhelyi tanácskozáson elítélték a román nemzeti jelképek használatáról szóló törvényt, amely pénzbírsággal bünteti más államok himnuszainak éneklését, nemzeti szimbólumainak használatát. A tiltakozás jeleként Takács Csaba javaslatára az ülés végén a szövetségi képviselők elénekelték a Himnuszt. /Papp Annamária, Székely Kriszta: Tisztázni kell a politikai véleménykülönbségeket. Együttes ülésen az SZKT és a SZET. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./ Bakk Miklós feltette a kérdést, miért csak most fogalmazta meg Markó Béla a stratégiával kapcsolatos dilemmákat az SZKT ülésén, hogy olykor választani is kell a két centrum, Bukarest és Budapest között? Velük szemben ki kell jelölni, hol van az autentikus erdélyi érdek igazi centruma. Szükség van egy Erdély-stratégiára, amely nem a klientúrák alkuján keresztül vet számot a Budapestről jövő modernizációs minták és a Bukarestből megszerezhető állami támogatások helyes arányával. /Bakk Miklós: Bukarest is, Budapest is. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./"

"Tibori Szabó Zoltán terjedelmes interjút készített Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. Nem túl szerencsés, hogy a román állam területi kiteljesedésének ünnepét egyes román szervezetek, pártok, személyek rendszerint a kisebbségbe került magyar közösség fölött aratott győzelem ünnepévé kívánják nyilvánítani, jelentette ki, azonban meggondolatlan volt a gyászszalag viselésére buzdító felhívás. Az RMDSZ a kormányt támogatja, mégis egymást követték a magyarság elleni támadások. A kormány különböző tagjai periodikusan támadták a magyarságot, az RMDSZ-t, a székelyföldi iskolákat, a csángók anyanyelvi oktatását, jegyezte meg az újságíró. Miképpen értékeli mindezt az RMDSZ? Takács emlékeztetett arra, hogy vitáik voltak a volt államfővel is, akire több mint egymillió magyar adta szavazatát. Iliescu nem tudta elfogadni, hogy a Székelyföldön több százezer hektárnyi erdő kerüljön vissza a volt közbirtokosságok és egyének tulajdonába. Romániában a magyarellenes akciók hagyományosak a trianoni békeszerződés aláírása óta. Takács szerint viszont sem a passzív ellenállás, sem a román politikai pártokba való elvtelen betagolódás sem vezetett Romániában annyi eredményre, mint az elmúlt öt évben megvalósult RMDSZ-politika. Most például a kedvezménytörvény alkalmazása is tét. A román kormány nagyon könnyen hozhat olyan intézkedéseket, hogy a törvény nyújtotta kedvezményekhez az itteni magyarok hozzáférhetőségét megnehezítse. Az RMDSZ-nek rendkívül fontos, még ilyen nacionalista hangulatkeltés mellett is, hogy a román parlamentben nehezen kiharcolt törvények ne legyenek visszafordíthatók. Az RMDSZ túlnyomó többsége ezt politikai eszközökkel próbálja elérni. - A román lakosok azt fogják most látni, hogy 1200 településen két vagy többnyelvű feliratok jelennek meg, hogy Trianon óta először, ott ahol a lakosság egyharmada magyar, a tanácsülés magyarul is folyhat, s ahol a magyarok többségben vannak, az ülés hivatalos nyelve az anyanyelv. Ezeket a törvényeket a mostani kormánnyal léptetik életbe. Nagyon sok romániai magyar mostanság kapja vissza elkobzott ingatlanját, s közel egymillió hektár termőföld, kaszáló, erdő és magyar többségű önkormányzati tulajdon jut vissza a magyar közösséghez. Takács szerint a problémák nyílt felvetése az együttműködés stabilitását szolgálja. Akik magyar részről kritizálják a szerződéses politikát azok Takács szerint a súlyos konfliktusos helyzetet kiváltó politikában és a helyzet kezelésére vonatkozó elvárások teljesítésében látják a megoldást úgy, hogy ehhez biztosítva érzik a nemzetközi támogatást. - A Hargita és Kovászna megyei "állapotokról" szóló titkosszolgálati jelentés a hitelességét nem a megszokott módon fogadta a román sajtó egésze. Az elemzések egy része a súlyos társadalmi és gazdasági problémákról való figyelemelterelő akciónak minősítette. A titkosszolgálati jelentés gyakorlatilag minden olyan intézkedés ellen szót emelt, amely a szubszidiaritás elvéből kiindulva, a romániai törvényekre építve, s az önkormányzatiság jegyében történt. - Az RMDSZ érdekelt egy pozitív jövőkép kialakításában. Az RMDSZ által felvázolt jövőképnek nemcsak pozitívnak, hanem reálisnak is kell lennie. Az RMDSZ-nek van ereje ahhoz, hogy újra és újra megfogalmazza a magyar közösség követeléseit. Az RMDSZ a kormánypárttal olyan megállapodást kötött, hogy mindaddig együtt tud vele haladni, amíg az alapvető politikai döntések az országot az európai integráció irányába viszik. Takács szerint soha nem mondtak le az RMDSZ programjában szerepelő célkitűzésekről. Programjának módosítására, szűkítésére az RMDSZ semmilyen nyomásgyakorlást nem fogadhat el. - Az RMDSZ-SZDP együttműködésben még nagyon nagy a tét, többek között a már megszületett törvények alkalmazása. Ehhez az együttműködéshez óriási bátorságra van szükség. Az újságíró idézte a marosvásárhelyi Pro Európa Liga képviselőit: a magyar kormány túlságosan arrogánsan, a román pedig nem kellő visszafogottsággal kezelte a kedvezménytörvény kérdését. Takács szerint a státusztörvény "előkészítését az elfogadás időpontjáig a struccpolitika csendje, a második szakaszt a törvény elfogadása után kirobbant polémiák, az alkalmazás előtti vita jellemezte." /Tibori Szabó Zoltán: Az együttműködéshez bátorságra van szükség. Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15., folyt.: dec. 17./"

" Jövő év márciusban Romániában népszámlálást rendeznek. Egyesek - köztük Gheorghe Funar, - máris az erdélyi magyarság látványos csökkenését jósolják. Tibori Szabó Zoltán az adatok tükrében a romániai magyarság kivándorlását vizsgálta. A Népszabadság kolozsvári tudósítója megfogalmazta következtetését: az erdélyi magyarság soraiban a kivándorlási szándék annak ellenére növekvőben van, hogy a magyar kormány a státustörvénytől éppen a fordított hatást várta. A magyar nyilvántartások azt mutatják, hogy Erdélyből évről évre többen vándorolnak ki Magyarországra. Az 1990-2000 időszakban csaknem 60 ezer román állampolgár kért végleges letelepedési engedélyt Magyarországon, ez összesen 59 708 személyt tett ki. Mintegy tízezerre tehető azon (esetleg már magyar állampolgársággal is rendelkező) állandó magyarországi lakhellyel rendelkező román állampolgárok száma, akik a román hatóságoktól hivatalosan soha nem kérték kitelepedésüket, s így mindkét országban állandó lakhellyel, személyigazolvánnyal és szavazati joggal rendelkeznek. Az utóbbi években növekvő tendenciát mutat, még mindig nem magas azoknak a romániai magyaroknak a száma, akik Magyarországra települnek át. Alföldi főkonzul elismerte: a világ összes magyar külképviselete közül a kolozsvári főkonzulátus vízumforgalma a második legnagyobb. 2000-ben egyedül Isztambul előzte meg, vélhetően a törökökkel szemben alkalmazott vízumkényszer okán: ott 18 ezer vízumot bocsátottak ki a kolozsvári 15 ezerrel szemben. A kolozsvári főkonzulátus körzete nem foglalja magába a Székelyföldet, ehhez a számhoz hozzá kell adni a bukaresti főkonzulátuson kibocsátott vízumok számát is. A kettő együtt mintegy 30 ezerre emelheti az idén kiadott vízumok számát. A húszezres kolozsvári szám Alföldi László szerint azt jelenti, hogy megközelítőleg ennyien mennek Magyarországra hivatalosan munkát vállalni: ez a családtagokkal együtt legalább százezres tömeg egzisztenciáját érinti. Végh Zsuzsanna, a belügyminisztérium főigazgatója szerint Magyarországon jelenleg több mint 80 ezer bevándorló él, s ezek közül 37 750 román állampolgár. Az idei első félévben 2568 román állampolgár kért magyar állampolgárságot, ennél nyilván nagyobb azok száma, akik tartózkodási és munkavállalási engedélyért folyamodtak a magyar hatóságokhoz. A különböző országokban ösztöndíjjal tanuló magyar fiatalok oroszlánrésze tanulmányai befejeztével nem tér vissza szülőföldjére. - A kitelepülés gondolata a falun élő ifjúságot is egyre jobban foglalkoztatja. A kivándorlási kedv a Bánságban a legmagasabb, de egy év leforgása alatt a Partiumban és Közép-Erdélyben is jelentősen növekedett. /Tibori Szabó Zoltán: "A kínlódásba keseredtünk bele" Az erdélyi magyarság és a kivándorlás gondolata. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 27./"

Zenglitzky Zoltán fotós hagyatékából kiállítás nyílt a székelyudvarhelyi múzeumban. Az 1997-ben harminckét évesen tragikus körülmények között elhunyt művész a Duna Televízió munkatársaként több mint nyolcvan filmet forgatott a dokumentum műfajban, mindahányat a Székelyföldön (az volt az Örökség-sorozat). A megnyitón Miklós Levente beszélt, ő volt Zenglitzky gyakori társa a forgatásokon. /Hagyatéktárlat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 3./

Cozmin Gusa, az SZDP főtitkára azt szeretné elérni, hogy a magyarok meggyőződésből énekeljék a román himnusz, a Desteapta-te romane szövegét. Szabó Rozália olvasólevelében emlékeztetett az 1989 óta eltelt évekre. Megalakult a kormány és amnesztiát hirdetett azoknak, akik jogos lázadásukban megpróbálták levezetni a bennük felgyűlt és most gátat szakító tengernyi fájdalmat, keserűséget, bántalmat. Azonban az amnesztiát csak román vidékeken alkalmazták. Megindult a forradalom kisajátítása. Jöttek a visszaélések. A marosvásárhelyi nagyromániások megszervezik hodáki botokkal és a popa hazugságaival felfegyverzett, félrevezetett emberek Vásárhelyre szállítását. Ezután is ártatlan magyarokat börtönöztek be, de sem a szervezőknek, sem a pópának még a hajszála sem görbült meg. A biharvajdai 1994. szeptember 17-én történtek miatt sem vontak felelősségre senkit, akik a békésen szórakozó magyarokat botokkal, láncokkal támadták meg, közülük többet a kórházba juttattak. 1994-ben román püspökséget telepítenek Csíkszereda közepébe, ortodox templomokat építenek ott is, ahol hívei nincsenek. Nagyobb méreteket ölt a Székelyföld betelepítése, mint a diktatúra idején. Dr. Éva Maria Barki osztrák ügyvédnőt, aki a romániai magyarság védőügyvédje, a román titkosszolgálat meg akarja gyilkoltatni, úgy, hogy a gyilkosságot balesetnek lehessen álcázni. Ezért az osztrák államrendőrség védő- őrizetet rendelt melléje. 1995-ben elszabadult a pokol. Bekövetkezik a cigányverés, magyar kiskatonákat pihenő időben bolgár, török, tatár származású fiúkkal veretnek, minek következtében öngyilkosságok is történnek, a magyarnemegyei fiatalok megtámadása a szálvaiak által jún. 24-én, a klézsei verekedés és könyvégetés, rejtett, sőt nyílt halálesetek, amiért nem felel senki, Gh. Funar sorozatos hőstettei, melyek mai napig tartanak, betiltják a helységek magyar nevének használatát. 1996-ban hirtelen megadják a töténelem-földrajz magyar nyelven való tanításának és az anyanyelv használatának jogát a madridi értekezlet előtt, hogy legyen mit felmutassanak. 2000. és 2001. folyamán folynak a magyar iskolák zaklatásai, felélesztik a Har-Kov jelentést, mely szerint a magyarok űzték el a román tanárokat. 2001. folyamán még az is megtörtént, ami az egész világ előtt szégyent hozott Romániára és mélységes fájdalmat sok ártatlan, fogyatékos gyermekre és godozóikra. Ellopták a külföldi adományozók által felszerelt gyimesi kórház teljes berendezését. Újabban megtiltották a himnuszunk éneklését és zászlónk használatát is. Ha Cozmin Gusa őszintén kívánja, hogy a magyarok énekeljék a román himnuszt, tegyen meg mindent azért, hogy otthon érezhessék magunkat a szülőföldünkön. /Szabó Rozália, Kisgalambfalva: Ne csak mondja, tegyen is érte! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 10./

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

A Székelyföld /Csíkszereda/ kulturális folyóirat novemberi számában Kányádi Sándor költővel Oláh János beszélgetett a Halottak napja Bécsben című verse keletkezésének körülményeiről, megjelenéséről és egykori fogadtatásáról. A Bolyai-év kapcsán Máthé Éva dr. Kiss Elemér marosvásárhelyi matematikus-professzorral, Bolyai-kutatóval beszélgetett a világhírű matematikus hagyatékának feldolgozásáról, a kutatások jelenlegi állapotáról. Dr. Veress Albert és dr. Vadas Gyula a Hargita megyei öngyilkosság 6 éves (1991–1996) epidemiológiai felmérésének néhány vonatkozását mutatta be. /Székelyföld/november. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

Székelyudvarhelyen a csonka (12 RMDSZ-es és egy független tanácsosból álló) képviselő-testülete az idei költségvetés megvitatásakor önkormányzati támogatás nélkül hagyta az 1993-tól működő SZINFO ifjúsági információs és tanácsadó irodát, a nyugati pályázati pénzekből létrehozott Tourinfo irodát, valamint harmadára csökkentette a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely szubvencióját. A költségvetési támogatás nélkül maradt udvarhelyi intézmények közül kettő létrejötte és mindegyik felvirágoztatása Szász Jenő független, az UPE által támogatott polgármester és az általa vezetett hivatal érdeme. A Verestóy Attila szenátor nevével fémjelzett RMDSZ-csapat törekvése: ellehetetleníteni a városvezetés sikeres megvalósításait, majd a nyilvánosság előtt támadni kudarcai miatt. A fenti eset és a Verestóy-féle kormánypárti udvarlás között rengeteg az összefüggés, írta az Erdélyi Napló. Sem a szenátornak, sem az általa Udvarhelyen verbuvált csapatnak nem számít, hogy mi az érdeke az erdélyi, székelyföldi, udvarhelyi magyarságnak: büntetik a választópolgárokat azért, mert független polgármestert választottak. A Verestóy Attila dominálta RMDSZ-nek azért kell paktumra lépnie az Iliescu–Nastase-féle "nemzeti szociáldemokráciával", mert a szenátor kiterjedt egyéni és családi érdekei ezt kívánják, állapította meg Z. Nagy István. /Z. Nagy István: Büntet az RMDSZ. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./ Székelyudvarhelyen az RMDSZ-frakcióból és egy független tanácsosból álló tanács majdnem felére csökkentette a kulturális intézmények finanszírozására szánt összeget, ellehetetlenítve ezáltal működésüket. Előzőleg a két hivatásos intézményt – a Tomcsa Sándor Színházat és az Udvarhelyi Táncműhely népi együttest – működtető művelődési ház, a városi könyvtár és a Haáz Rezső Múzeum vezetői egyeztettek Szász Jenő polgármesterrel az idei finanszírozási kérdésekben. A polgármester és a hivatal által kidolgozott tervezetben mintegy 10 milliárd lej szerepelt a három intézmény, meg a Szinfo ifjúsági információs iroda és a Tourinfo turisztikai információs iroda működtetésére. A művelődési intézmények vezetői kevésnek találták ezt az összegeket. A városi könyvtár igazgatója, dr. Hermann Gusztáv Mihály és a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Zepeczáner Jenő elmondták, a tervezett összegek éppen az alkalmazottak bérének kifizetésére és a fenntartási költségek fedezésére elegendők. A dec. 12-i önkormányzati testületi ülés ezzel szemben 1,7 milliárd lejt hagyott jóvá. Szász Jenő szerint a kapott összegek arra elegendőek, hogy a Szinfo és a Tourinfo már most becsukhatja kapuit, a színház és a táncegyüttes márciusban, a múzeum és a könyvtár pedig szeptemberben. /Sarány István: Megcsappant kulturális költségvetés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

Lányi Szabolcs professzor, az EMTE dékánja elmondta, hogy az akkrediációra váró négy szak mellett további két fontos mérnöki szakra is szeretnének akkreditációt kapni, ez erősítené az egyetem, csíkszeredai Universitas Siculorum működését. Lányi magától a minisztertől tudja, hogy a kormány rábólintott, hogy rendben van az engedélyezés. A tanárok kérdése még aktuális probléma. Jelenleg a legtöbb oktató a székelyföldi régióból került ki, fiatal, néhány éve végzett tanárok, akik doktoráltak valahol, vagy most vannak doktorátusi képzésen, és akik 10–15 év múlva professzorok lesznek. Ezek mellett vannak professzorok, akik valahol máshol már elértek a karrierjük csúcsára. Sok tanár ingázik, ez nem jó, mert idejüknek csak egy töredékét töltik az egyetemen, Csíkszeredában. Jó oldala: ezek az emberek bekapcsolják a csíkszeredai Sapientia Egyetemet az országos, a nemzetközi körforgalomba. - A román sajtóban érte támadás az egyetemet. Dr. Balázs Lajos docens a humán tanszék vezetője emlékeztetett: a román–angol szak, helyesebben a román szak létesítése elég sokakban megütközést keltett Bukarestben, Budapesten és helyben egyaránt. Tudni kell viszont, hogy közel 500 állás üres a székelyföldi megyékben, ahol érettségizettek vagy más szakos tanárok tanítják a román nyelvet. Mészáros Sándor, az egyetemi laboratórium vezetője arról beszélt, hogy milyen új tudományágakat telepítenek Csíkszeredába: a műszaki tudományok közül a környezetmérnöki szakot és az élelmiszermérnöki szakot, ezenkívül a molekuláris biológiát. A Sapientia a magyar egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a magyar Oktatásügyi Minisztérium és Külügyminisztérium támogatását élvezi. Január végén nyílik meg az egyetemi könyvtár 50 férőhelyes olvasóterme. /Takács Éva: Európai szintű egyetem akarunk lenni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./

Dan Brudascu nagy-románia párti képviselő "a magyar revizionizmus és szélsőségesség támogatásával" vádolta a kolozsvári Állami Magyar Operát és Színházat. A képviselő felhívta a figyelmet: annak ellenére, hogy a két intézmény anyagi támogatásban részesül a román állam részéről, repertoárjukban mégsem lelhetők fel román szerzők művei. Sőt, mi több, az RMDSZ- és a budapesti rendelkezéseket végrehajtva, a régi hungarista ábrándokat kergető műveket visznek színpadra, valamint székelyföldi és magyarországi turnékat szerveznek, fenntartva a nemzeti-soviniszta érzelmeket. Dan Brudascu kérte a Művelődési Minisztériumot, hogy "2002 januárjától szüntesse be a két intézmény anyagi támogatását". Simon Gábor, az opera igazgatója leszögezte: hivatalosan nem reagál erre a "förmedvényre". Szerinte emögött az a két volt operatag áll, László Róbert és Hár Éva, akiknek felbontotta a munkaszerződésüket, és akik emiatt megígérték, hogy minden eszközt felhasználnak a bosszúra. Először Gheorghe Funart keresték meg, ennek következtében kiszálltak a pénzügyi ellenőrök és a gazdasági rendőrök, akik bevallottan ezért jöttek az intézményt ellenőrizni. Majd megkeresték Dan Brudascut, aki egy november elsejei keltezésű kísérőlevélben a két ex-tag panaszlevelét elküldte a minisztériumhoz, kérve az ügy kivizsgálását. Tompa Gábor, az Állami Magyar Színház igazgatója nevetségesnek tartotta, hogy most már mindkét szélsőség vádolja a színházat. Tompa tiltakozott, hogy egy kalap alá vegyék a két intézményt, hiszen - az épületen kívül - nincs semmi közös a műsortervben. /Köllő Katalin: Nagy-Romániás támadás a magyar színház és opera ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

Jan. 17-én Székelyudvarhelyen Boros Zoltán bukaresti tévés személyiség öt székelyföldi városban tevékenykedő tudósító társaságában aláírta az Illyés Közalapítvány támogatásával létrejött székelyföldi regionális tévéstúdió képviselőjével az együttműködési szerződést. Ugyanakkor átvehették a pályázaton elnyert televíziós felszereléseket. Az eseményen beszédet mondott Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere. /Székelyföldi regionális tévéstúdió alakul. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 18./15/ Székelyudvarhelyen jan. 17-én Szász Jenő polgármester és az önkormányzati művelődési intézmények vezetői sajtóértekezletet tartottak. Szász Jenő elfogadhatatlannak tartotta, hogy a kizárólag RMDSZ-es tanácsosokból álló önkormányzati testület magyar művelődési intézményeket számoljon fel. Az intézmények vezetői megjegyezték, hogy ha nem is a felszámolás fenyegeti őket, küldetésüknek nem tudnak eleget tenni, a túlélésre kell berendezkedniük. /Túlélésre rendezkednek be a művelődési intézmények. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 18./

Az Illyés Közalapítvány tavaly hirdette meg a határon túli magyar televíziós stúdiók műszaki korszerűsítését szolgáló pályázatát. Az összesen 300 millió forint értékű pályázat keretében Romániából 11 magyar stúdió, alkotói műhely jutott modern műszaki berendezésekhez, kamerákhoz, számítógépes adatátviteli rendszerekhez. Átvették a nyertes romániai magyar tévéstúdiók, televíziós alkotóműhelyek a korszerű műszaki berendezéseket. A berendezések Romániában két tulajdonoshoz - a kolozsvári Video Pontes Alapítványhoz és a Székelyudvarhelyért Alapítványhoz - kerültek. A kolozsvári alapítvány négy, a székelyudvarhelyi pedig hét pályázatot nyert stúdiónak adta tovább azokat megfelelő szerződés keretében. A pályázati támogatást elnyert stúdiók korábban már megállapodást kötöttek a Magyarországról a határokon túlra is sugárzó két közszolgálati televízióval, a Magyar Televízióval és a Duna Televízióval. A megállapodás szerint a két magyarországi televízió látja el megrendelésekkel a támogatott határon túli stúdiókat. A megrendelt anyagok sugárzására az MTV-nek és a Duna Televíziónak Magyarországon kizárólagos joga van. Székelyudvarhelyre műholdas sugárzó is kerül, ami lehetővé teszi egy olyan regionális stúdió létrehozását, ahonnan élőben lehet jelentkezni, illetve továbbítani lehet a Székelyföldön készített aznapi tudósításokat. /Romániai magyar tévéstúdiók támogatása. Épülőben a Kárpát-medencei médiahálózat. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

A 12 tagú Regionális Választmányban az egyes megyei szervezetek részint szervezettségük, részint pedig az érintett magyar közösségek erejének megfelelően képviseltetik magukat. Az Ügyvivő Testületbe minden területi szervezet egy-egy képviselőt delegált. A Regionális Választmány, valamint az Ügyvivő Testület elnöke Sárközy Zoltán lett. Az Ügyvivő Testület tagjainak Borbély Zsolt Attilát (Arad), Orbán Mihályt (Bihar), Lemák Rudolfot (Máramaros), Dénes Andrást (Nagybánya) Veress Kupán Enikőt (Szatmár), valamint Májercsik Istvánt (Temes) választották. A találkozóról kiadott közlemény szerint a Reform Tömörülés helyi szervezeteinek regionális tetőszervezetét jelentő új testületeknek értelmét, funkcióját a tágan értelmezett Partium sajátos problémáinak megjelenítése, a tagság és az országos elnökség közötti közvetítés, a hasonló problémákkal találkozó helyi szervezetek működésének összehangolása, valamint a határ menti együttműködés fellendítésének szükségessége adja. A résztvevők meghallgatták Toró T. Tibornak, a Reform Tömörülés országos elnökének politikai beszámolóját, megtárgyalták a kedvezménytörvény életbe léptetésének gyakorlati tapasztalatait. A partiumi a második regionális választmánya a Reform Tömörülésnek, hiszen a székelyföldi már hónapokkal ezelőtt létrejött. Sárközi Zoltán szerint a problémák az RMDSZ-ben akkor keletkeztek, amikor különböző érdekcsoportok úgy alakították a viszonyokat, hogy csak egy szűk réteg számára legyenek biztosítottak a lehetőségek. Kifejtette: a Reform Tömörülés célja "visszatérni az RMDSZ gyökereihez". Borbély Zsolt Attila az elmondta: A Reform Tömörülés céljaival összeegyeztethetetlen az a politika, amit az RMDSZ folytat. "Mi tudvalevőleg ama bizonyos választóvonalnak az egyik oldalán állunk, a választóvonal pedig az autonomista politika, a saját magyar társadalom megteremtésének célkitűzése, illetve a kisebbségi politizálás és a nyelvi jogok biztosítása között húzódik. Mi úgy látjuk, hogy csak közhatalmi jogosítványokkal tudjuk biztosítani a magyarság hosszú távú fönnmaradását, ezt pedig nem lehet paktumpolitizálással elérni" – mondta. /Wagner István: Regionális választmány alakult. Létrejött a Reform Tömörülés partiumi tetőszervezete. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 28./

A Reform Tömörülés Székelyföldi Választmánya csatlakozott "a székelyudvarhelyi értelmiség egy csoportjának nyilatkozatához, amelyben több, az aktív politizálástól független helyi személyiség is megdöbbenéssel vette tudomásul Verestóy Attila szenátor saját magyar igazolványával kapcsolatos álláspontját" - olvasható közleményükben. "Emlékeztetni szeretnénk a hazai magyar közvéleményt, hogy Verestóy Attila szenátorként az Operatív Tanács tagjaként, a szenátusi frakció elnökeként, olyan köztisztségeket visel amelyek által az RMDSZ jelenlegi politikai vezetésének egyik legmeghatározóbb szereplője. Jogos tehát a kérdés: hogyan tudja képviselni a romániai magyar közösség érdekeit egy olyan személy, aki a fent említett tisztségei mellett az Udvarhelyszéki Felügyelő Testület elnökeként a maga részére nem tartja fontosnak a magyar nemzet határmódosítások nélküli egyesítésének stratégiáját, ugyanakkor az elsősorban szimbolikus jellegénél fogva történelmi jelentőségű státustörvény lejáratásától sem riad vissza?" /Bármiféle tisztség betöltésére méltatlan… = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

A marosvásárhelyi RMDSZ SZKT utáni napon Tőkés László püspök a kormánypárttal megkötött egyezségről nyilatkozott. "Véleményem szerint csak két egyenrangú párt köthet alkut kölcsönös előnyök elérése érdekében. Egy kisebbségvédelmi szervezet az elnyomó hatalommal semmiképpen sem köthet méltányos alkut" Az egyezmény támogat egy nyilvánvalón magyarellenes kommunista utódpártot. Az RMDSZ a román utódkommunista pártot "bebetonozza" a hatalomba. Az egyházi ingatlanok ügyében a püspök leszögezte. "n Európában hiszek, nem a protokollumban. Azt gondolom, nincs más lehetőség, minthogy visszaadják az ingatlanokat." Nem került be a protokollumba az a szó, hogy csángó. Az viszont bekerül, hogy a székelyföldi román kisebbséget védeni kell. "Nagyon hazardíroz az a politikus, aki politikai alku tárgyává teszi a Bolyai Farkas Líceum helyreállítását, de hallgat a csereháti botrányról." /(Pataki Zoltán): Elő-ítélet egy protokollumról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

Kárpátaljai és erdélyi magyar festőművészek tárlata nyílt Pécsett, a Határon Túli Magyarokért Alapítvány által létrehozott Pannon Magyar Házban. A négy Kárpát-medencei művész alkotásainak február végéig látható pécsi kiállításán bemutatják a fiatalon elhunyt erdélyi alkotó, Molnár Dénes munkáit. Fő művei közé tartozik a szászrégeni református templom százhetven festett mennyezeti kazettája, s megörökítette a művész a székelyföld templomait, Erdély várait és jelentős műemlékeit is. A kárpátaljai Tiszaújlakon élő Kolozsvári László a klasszikus realista magyar festészet hagyományainak folytatója. Az Ungváron élő Magyar László festőművész és a kárpátaljai Szürtén élő Tóth Lajos festőművész-grafikus, a Kárpátaljai Magyar Képző-és Iparművészek Révész Imre Társaságának elnöke is kiállított. /Kárpát medencei festők tárlata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 11./

Bálint András Hargita megyében az egyik legtartásosabb újságíró volt, aki magatartásával, a szakmához való viszonyulásával a diktatúra legkeményebb éveiben is példaként szolgált. 1995 karácsonyán tragikus hirtelenséggel halt meg. A Bálint András-díjat az ő emlékére alapította a Székelyföld folyóirat, s azóta minden évben kiosztják egy vagy két tehetséges fiatal székelyföldi újságírónak, tájékoztatott Ferenczes István, a Székelyföld főszerkesztője. A Székelyföld folyóirat 1997 októbere óta jelenik meg, az első két évben a Szárhegyi Alkotóközpont adminisztrálta a lapot, s voltak bizonyos nézeteltérések, nem volt eléggé átlátható pénzügyileg, hogy mennyi is jár a Székelyföldnek. Ezért is kellett létrehozni a kiadó: a Hargita Kiadóvállalatot 1999-ben hozta létre a megyei tanács. Feladatai közé tartozik a Székelyföld című folyóirat, a Moldvai Magyarság, valamint a megyei tanács kétnyelvű havilapjának megjelentetése. Ezenkívül évente három-négy könyvet is kiad, amely erkölcsi, társadalmi hatása mellett a vállalat anyagi javait is gyarapítja. Tavaly megjelentették egy Csíkszeredában élő román prózaíró román nyelvű könyvét. Idén lesz száz éve annak, hogy Tusnádfürdőn megtartották a Székely Kongresszust, ennek teljes anyagát szedték kötetbe. Kiadták a Csíki Székely Krónika eredeti szövegét, megjelenés előtt állnak a Csángó Téka című kötetek. Ezek kétnyelvű, csángókról szóló történelmi dokumentumok. Idén Zágoni Attila hajdani fiatal kolozsvári humorista hátrahagyott írásaiból adnak ki egy könyvet, továbbá egy, a múlt századelőn élt, nagy tudású kézdivásárhelyi ember munkáját szeretnék megjelentetni /A székelység története/. A csíkszentkirályi Vitos Mózes a múlt század végén egy hatalmas munkát adott ki, ezt jelentetik meg négy kötetben. /(n. i.): A csángók Európa legveszélyeztetettebb kisebbsége. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 11./

A Krónikának adott exkluzív interjújában Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár cáfolta, hogy a Polgári Szárny megalakulása magyarországi beavatkozás eredménye lett volna. Az államtitkár febr. 19-én fogja Kolozsváron felavatni azt a tévéstúdiót, amely a magyar közszolgálati tévéadók számára szolgáltat majd erdélyi híranyagot. "A Kárpát-medencei magyar–magyar tájékoztatás eddig meglehetősen egyoldalú volt. Míg például az erdélyi magyarok szinte mindent tudtak arról, ami Magyarországon történik, fordítva ez koránt sincs így. Pedig Magyarországon – különösen a fiatalabb generációk körében – egyre nagyobb az érdeklődés a határon túli magyarság ügyeinek megismerésére. Ezt az igényt akartuk kielégíteni és a média segítségével is szorosabbra fűzni azt a hálót, amely összefogja a Kárpát-medence különböző részében élő magyarságot, amikor tavaly az Illyés Alapítvány segítségével több száz millió forintos támogatást nyújtottunk több tucat határon túli – köztük erdélyi – televíziós műhelynek" – tájékoztatott Németh Zsolt. Az államtitkár – Szatmárnémetibe is ellátogat. Szatmárnémeti és környéke lélekszáma szempontjából az erdélyi magyarság egyik legfontosabb központja. Ehhez képest Magyarországról kevesebb figyelem irányul erre a térségre, mint mondjuk Nagyváradra, Kolozsvárra vagy Székelyföldre. Mostani látogatása egyfajta adósság törlesztése is, aminek remélhetőleg intenzív folytatása lesz. A magyar–román egyetértési nyilatkozat aláírása után a Magyar Szocialista Párt erőteljes támadásba kezdett. "Pusztán pártpolitikai érdekek miatt alaptalanul és igazságtalanul azzal rémítették a magyarországi közvéleményt, hogy hol 23 millió, hol 20 millió, hol pedig több száz ezer román fog bennünket elárasztani, és elveszik munkahelyünket. Mára azonban a magyarországi közvélemény többsége rájött, hogy az MSZP nem mondott igazat. Ami pedig a Fideszt illeti, nyugodtan leszögezhetjük: ha egyszer kimondtuk, hogy az Orbán-kormány számára fontosak a határon túli magyarok, akkor mi ehhez tartani is fogjuk magunkat." – szögezte le. - Szlovákiában a kormánypártok belpolitikai válsággal küzdenek, és népszerűségüket magyarellenességgel próbálják növelni. Minden demokrácia iránt elkötelezett ember számára szomorú volt hallani azt a nacionalista indulatoktól túlfűtött vitát, amely a pozsonyi parlamentben zajlott a magyar státustörvényről, jelentette ki Németh Zsolt. Leszögezte: Magyarországról sem a Reform Tömörülés, sem más RMDSZ-platform döntéseit és lépéseit nem befolyásolja senki. /Bakk Miklós, Gazda Árpád: Nem avatkoznak be. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

A Nagy-Románia Párt már tavaly decemberben benyújtotta Bukarest 2. kerületi törvényszéken az RMDSZ betiltását kérő "vádiratát". Ebből idézett a napilap. Az RMDSZ a románok lelkét mérgezi, aláásta a román állam alapjait egyetlen bevallott céllal, hogy gazdaságilag gyarmatosítsa Erdélyt s elszakítsa azt Romániától. Az RMDSZ VI. kongresszusán /1999-ben/ romániai magyar nemzeti közösségről volt szó etnikai kisebbség helyett. "Az RMDSZ 1989 decemberében alakult meg az erdélyi magyar etnikumúak által a román származású polgárok ellen elkövetett gyilkosságok és agressziók jegye alatt, melyeket "forradalmi akcióknak" álcáztak." "Az RMDSZ által a Hargita és Kovászna megyében folytatott fasiszta típusú etnikai tisztogatás legbeszédesebb példája az a több, mint 20 000 román etnikumú, akiket különböző formában elűztek ezekből a megyékből: fizikai terrorral, írásbeli vagy szóbeli fenyegetésekkel, munkanélkülivé tétellel, a román tanítók és gyermekek teljes elszigetelésével stb." Az NRP hosszan sorolta az RMDSZ bűneit, ezek között szerepel, hogy Kovásznában magyar neveket adnak az utcáknak, köztük a szélsőséges románellenes megnyilvánulású Tamási Áronét is. Az RMDSZ nemzetellenes akciói között van: 1991 júniusában az RMDSZ vezetése Kolozsváron határozatot fogad el, mely megfellebbezi a Trianoni szerződést, és egy Felhívást az EBESZ-hez, melyben megkérdőjelezi a Román Kormány jogát, hogy az erdélyi magyarokat képviselje. 1993. augusztus 5-én az RMDSZ memorandummal fordul az Európa Tanácshoz, melyben ellenzi Románia felvételét ama fórumba, mert "Alkotmánya intoleráns". 1993. dec. 11-én az RMDSZ SZKT-ja Kolozsváron Felhívás az európai közvéleményhez címmel felpanaszolja a magyar kisebbség jogainak beszűkítését, ami hamis állítás. 1995. jan. 31-én, Strasbourgban Frunda György szenátor az Európa Tanács előtt úgymond a "magyar lakosság megalázatásait" idézi. Csapó József (az eredetiben: Joszep) RMDSZ-szenátor kidolgozta a Székelyföld statútumát, ahol léteznie kell egy saját elnöknek, parlamentnek, hadseregnek, rendőrségnek stb. 1992-ben az RMDSZ ellenzi román prefektusok kinevezését Hargita és Kovászna megyékben. Ugyancsak az RMDSZ, 1994-1995-ben polgári engedetlenségi akciókat kezdeményez, melyek az elfogadott tanügyi törvényre reagálva túllépnek bármilyen határt. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként románellenes és irredenta nyilatkozatokat tett, akárcsak Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki odáig jutott, hogy kijelentette: "A dákoromanizmus rasszista ideológia". Az RMDSZ keretében katonai jellegű és hírszerző struktúrák alakultak, a román nemzetbiztonságot védő szolgálatok egyes alkalmazottjait 1500-1800 dollár havi fizetés ellenében beszervezik. A legfrissebb eset a kolozsvári, ahol "bizottság alakult a státustörvény alkalmazásának felügyeletére", egy olyan szervezet, mely idegen a román állam struktúráitól és a nem kormányszintű szervezetek rendszerétől. A román állam autoritásának elvesztése Hargita és Kovászna megyében, mely hatóságelvesztés gyakorlatilag az állami szuverenitás elvesztését jelenti, mint arra Ioan Rus belügyminiszter, Radu Timofte, az RHSZ igazgatója és Ion Stan, az RHSZ tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság elnöke is rámutatott.» /Nagy-romániás "vádirat" Az RMDSZ feloszlatására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

A Székelyföldi Expo elnevezésű részvénytársaság megalakítását tervezi a Hargita és Kovászna megyei önkormányzat. Március elsejei sepsiszentgyörgyi találkozójukon az alapszabályzatról egyeztetnek a gazdasági szakemberek. Az Expo Rt-nek tagja lesz a két megyei önkormányzat, de érdeklődik a Békés Megyei Kereskedelmi Kamara, a Kovászna és a Hargita megyei Kereskedelmi Kamara és az Asimcov Kis- és Középvállalkozó Szövetség, Csíkszeredából pedig a vállalkozói és az inkubátorközpont. Visszajelzések érkeztek Nyíregyházáról a Mezőgazdasági Kamarától és az ottani kiállítás-szervező szakértői csoporttól, valamint a Román–Magyar Közös Kereskedelmi Kamarától is. Demeter János szerint a Székelyföldi Fejlesztési Intézet megalakulása a két megye közötti megállapodás késlekedése miatt várat magára. Ez esetben is kétpólusú megoldás körvonalazódik; csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi székhellyel külön-külön működne két ilyen intézet. /Farkas Réka: "Kétfejű“ az együttműködés. Hamarosan megalakul a Székelyföldi Expo részvénytársaság. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

Febr. 26-án az RMDSZ bukaresti elnöki hivatalában ülésezett a Communitas Alapítvány sajtókuratóriuma. A kuratóriumi ülésen jelen volt Markó Béla elnök, Gálfalvi Zsolt, Kelemen Hunor, Márton Árpád és Szép Gyula kuratóriumi tagok. Az ülés napirendjén a magyar kisebbségi sajtó támogatására biztosított állami költségvetési összeg pályázatok elbírálása alapján történő elosztása szerepelt. A kuratórium döntése alapján a következő lapok részesülnek támogatásban: A Hét, Bányavidéki Új Szó, Besztercei Híradó, Erdélyi Gazda, Erdélyi Gyopár, Erdélyi Híradó, Helikon, Hunyad Megyei Hírvivő, Korunk, Látó, Lk. k. t., Moldvai Magyarság, Székelyföld, Művelődés, Nagykároly és Vidéke, Napsugár, Szivárvány, Romániai Magyar Szó Törvénytár-melléklete, Népújság Múzsa-melléklete, Szászrégen és Vidéke, Szatmári Figyelő, Szigeti Turmix, Szilágyság, Temesvári Új Szó Keresztmetszet-melléklete, Matlap, Erdővidéki Lapok, Udvarhelyszéki Tájékoztató, Kalotaszeg, Firka, Református Szemle, Kellék, Pontlap, Brassói Lapok (művelődési rovat), Nyugati Jelen (művelődési rovat), Csigalépcső, Sepsiszentgyörgyi Egyházi Tudósító, Hírhordó, Kisküküllő, Csernátoni Füzetek, Közbirtokossági Hírvivő, Várad, Lugosi Hírmondó, Tasnádi Tükör, Kraszna, Filmtett, RMDSZ-Hírlevél, Pulzus-MMDSZ, Cimbora, Bukaresti Magyar Közlöny, Erdélyi Kórus, Bemondó, Siculus Rádió Kézdivásárhely, Besztercei Elektronikus Média, Erdővidék, Tálentum, Dalbimbó, Függöny, Unitárius Közlöny, Perspektíva-KMDSZ. /Ülésezett a Communitas Alapítvány sajtókuratóriuma. = RMDSZ Tájékoztató, febr. 26. – 2151. sz./

A Hargita Népe beszámolója szerint a csíkszeredai József Attila Általános Iskolában szólt a telefon, és a csíkszeredai ortodox egyházfő magához kérette az iskolaigazgatót. Tudniillik az iskola a betelepített ortodox püspökség tőszomszédságában van, egy kerítés választja el. Az iskolaigazgató éppen nem ért rá arra, hogy szomszédoljon. Nem telt el túl sok idő, amikor az iskola igazgatói irodájában megjelent két rendőr, írtak egy bűntető cédulát csendzavarás okán. Az iskola tanárai és diákjai iskolarádiót indítottak, s a szünetekben 10-10 percig zenét sugároztak a hangszórók. Az iskolarádió zavarta ortodoxékat, a lap szerint minden bizonnyal ők a feljelentők. Ide jutottak ortodoxék az orcátlansággal. Egymásra építik a templomaikat, sorozatban foglalják el a székelyföldi ingatlanokat, és már az iskolákat sem tudják eltűrni. /Gálfalvi Csaba: Orcátlan ortodoxia. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), márc. 1./

Huszonöt évvel ezelőtt, 1977. márc. 4-én földrengés volt Bukarestben, az ország történelmének legpusztítóbb földrengése rázta meg Románia délkeleti részét, de lökéshullámai még székelyföldi épületeket is megrongáltak. Bukarestben pillanatok alatt romhalmazzá vált mintegy másfél tucat 10–12 emeletes lakóház, további másfél tucat öreg épület, többnyire lakóház is összedőlt. Épületek, lakások ezrei megrongálódtak. Vasúti pályák és pályaudvari berendezések rongálódtak meg. Mintegy 1500 ember halt meg, több mint tízezer személy pedig megsebesült a földrengéskor. /Huszonöt évvel ezelőtt ... Románia legpusztítóbb földrengése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5/

Székelyföldön nem tanítják jól a román nyelvet - állította Balázs Lajos a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai kirendeltségének román–angol szakos tanára. Balázs szerint a román nyelv oktatásának hiányosságai miatt a Maros, Hargita és Kovászna megyei diákok mintegy 60%-ának nem sikerül a képességvizsgája. Balázs hozzátette: az említett három megyében a diákok 90%-a bukásra áll a román nyelv és irodalom tantárgyból. Hargita megyében 350, román nyelvet oktató pedagógus helyettesítőként tölti be állását — jelentette ki Balázs. A Sapientia feladata tankönyvkészítő tanárokat, a kétnyelvűség területén kutatókat nevelni, akiknek a székelyföldi román nyelvű oktatás jövőjét kell biztosítaniuk – összegezte Balázs Lajos. /Magyar bírálat a román nyelv tanításáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6/

Egy éves a Kis-Küküllő menti Térségi Társulás (KTT). Az elmúlt évről Borbély Emma, a társulás ügyvezető elnöke számolt be. Két vállalkozó-találkozót szerveztek, a polgármesterek számára pedig a budapesti Szent István Egyetem szakemberei tartottak vidékfejlesztés témakörben szakmai tanácsadást. Lehetővé tették a kisvállalkozóknak, hogy az erdőszentgyörgyi Szentgyörgy-napok keretében bemutassák népművészeti termékeiket. Eddig 6 pályázatukból 4-et pozitívan bíráltak el, és sikerült támogatást szerezniük. Munkájukat a Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete is támogatta. Kiadtak egy prospektust Vendégváró értékek a Kis-Küküllő térségében címmel. A KTT ugyanakkor részt vállalt a szentgyörgyi hagyományos amatőr színjátszó fesztivál megrendezésében is. Elkezdődött a kistérségi stratégia összeállítása, ezzel párhuzamosan a korábban kiképzett fiatalok feltérképezik az egyes települések lakóinak gondjait, terveit stb. /Korondi Kinga: Egyéves a Kis-Küküllő menti Térségi Társulás. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

Megegyezés született a kormányzópárt és az RMDSZ között a kisebbségek nemzeti szimbólumainak használatáról. Megszűnt az tűrhetetlen állapot, miszerint büntetőjogi eljárást indíthattak minden olyan szervezet ellen, amelynek rendezvényén elénekelték egy másik állam himnuszát. Európában kevés ehhez hasonló intoleráns törvény született az elmúlt tíz esztendőben. Azonban hiába a törvények, a megegyezés, a funar gyurik és a hozzájuk hasonló kiskirályok továbbra is azt tesznek az országban, amit akarnak. Büntetlenül! Az európai szelleműnek kikiáltott román központi vezetés nem is akar fellépni ellenük. Egy bukaresti ellenőrző csoport Székelyföldön több tízmilliós büntetést rótt ki néhány községi polgármesterre, mert mondvacsinált szabálytalanságokat állapítottak meg a román nemzeti lobogók és a címer számában és elhelyezésében. A szenátus ugyan elutasította az Erdély átadása címet viselő ellenzéki bizalmatlansági indítványt, de a szélsőnacionalista párt szenátorai mellé az indítvány szavazásakor felsorakozott másik két, önmagát demokratikusnak nevező párt tizenegy honatyája is. /Ujj  János: Egyik szemünk..., másik szemünk... = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./