Csángó kisdiákok alkotásaikat hozták el Pusztináról, illetve Frumószáról Sepsiszentgyörgyre, a Míves Házban április 19-én volt a kiállításuk, felléptek dallal, tánccal is. Nyisztor Ilona pusztinai népdalénekes köszönetét fejezte ki azoknak a székelyföldi pedagógusoknak, akik vállalták, hogy Csángóföldre költöznek, és magyarul írni-olvasni tanítják az ottani gyermekeket. Most tizenkilenc falu iskolájában van magyaroktatás. Jelen volt Jáki Sándor Teodóz győri bencés szerzetes, aki eddig nyolcvannyolc alkalommal járt néprajzi gyűjtőúton Moldvában. A csángó gyermekek kiállítását a szeptember óta Pusztinán oktató Vajda Éva sepsiszentgyörgyi magyartanár szervezte. /Mózes László: Képeslap Csángóföldről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

A feljegyzések szerint az első székelyföldi performanszt Sepsiszentgyörgyön Ütő Gusztáv tartotta 1987-ben, fél-nyilvánosan, zárt ajtók mögött. Egy fotókiállítás kapcsán Ütő Gusztáv írt a Háromszék egyik friss számában: a tárlaton az értékek pusztulásába „tétlenül belenyugvó attitűdöt terjesztő végkicsengése van a fényképeknek”. Végkicsengése: kiöregedtünk, elhagyattattunk, gyengék és gyávák vagyunk… Egy nemzetrésznek csak a hiábavalóságot, a lemondást, a menekülést kell vizuálisan bemutatni? – kérdezte Ütő. Vidám, erőt és önbizalmat árasztó képekre van szükség. /Székedi Ferenc: Panaszfal. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 22./

Az RMDSZ leadta területi szervezeteinek az összes jelöltlistát – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. Az MPP bejelentette legfontosabb székelyföldi jelöltjeit. A Hargita Megyei Tanács elnöki tisztségéért Szász Jenő elnök száll versenybe, akinek az RMDSZ-es Borboly Csabával kell megmérkőznie, Kovászna megyében az RMDSZ-es Tamás Sándor parlamenti képviselőnek az MPP-s Kovács István unitárius lelkésszel és Vajda Lajos független magyar jelölttel. Az MPP Maros és Szilágy megyében is indít jelöltet. Előbbiben Tőkés András lesz az RMDSZ-es Lokodi Edit Emőke versenytársa a megyei tanács élére, a szilágysági magyarok szavazataiért pedig az RMDSZ-es Csóka Tibor mellett Papp Lajos, az MPP helyi szervezetének elnöke is küzdeni fog. Székelyföldön minden nagyvárosban állított saját jelöltet az MPP. Csíkszeredában Pap Előd, Kézdivásárhelyen Rácz Károly, Székelyudvarhelyen Orbán Árpád, Gyergyószentmiklóson Mezei János, Székelykeresztúron Farkas Csaba és Sepsiszentgyörgyön Csinta Samu képviseli majd az MPP színeit polgármesterjelöltként. Markó Béla az RMDSZ elnöke elmondta, hogy az RMDSZ a decentralizációra, az erdélyi települések modernizációjára és infrastrukturális fejlesztésére, valamint az autonómiára helyezi a hangsúlyt a választási kampányban. Az RMDSZ és az MPP közötti versenyről elmondta: négy évvel ezelőtt is kemény harcra készültek a felek, csak akkor a MPP nem saját, hanem a Népi Cselekvés listáin szerepelt. Markó szerint sok helyen az MPP listáira olyan emberek kerültek, akik veszítettek az RMDSZ-es előválasztáson. /B. T. : A szórványban is megoszlanak majd a magyar szavaztok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./ Szász Jenő, az MPP elnöke bejelentette: Székelyudvarhelyen a polgármester-választáson az MPP Orbán Balázst, a Civitas Alapítvány igazgatóját jelöli, Csíkszeredában pedig Papp Elődöt. Csíkszeredában városi tanácsosnak az MPP 24 jelöltet indít, míg a Hargita Megyei Tanácsba egy 35 jelölt nevét tartalmazó listát állítottak. Szász Jenő szerint a demokrácia Székelyföldön 38 napos, mert ennyi ideje sikerült bejegyezni a Magyar Polgári Pártot. /Jelöltlisták: senki többet. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 23./

Mivel Szász Jenő nem indul a polgármesteri tisztségért, bárki nyerjen is, Székelyudvarhelynek mindenképpen csak jobb lesz – jelentette ki Bunta Levente, az RMDSZ polgármesterjelöltje. Komolyan veszi a Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltjét, Orbán Árpádot. Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács alelnöke az RMDSZ színeiben indul a megyei tanácselnöki székért. Elmondta, megyei önkormányzati elnökként az úthálózat, valamint a tömegközlekedés fejlesztésére fordítana különös figyelmet, emellett szeretné ösztönözni a munkahelyteremtést és javítani a kórházak felszereltségét. A jelölt szerint „székely újjászületésre” van szükség ahhoz, hogy a Székelyföld autonóm egységgé váljon. Kelemen Hunor, az RMDSZ kampányfőnöke Gyergyószentmiklóson bemutatta Weil Gyulát, az RMDSZ helyi polgármesterjelöltjét. Az udvarhelyi önkormányzati választás Székelyudvarhelyen nem korlátozódik MPP–RMDSZ-párharcra, színre lépett ugyanis egy harmadik, alternatív csoportosulás Zöld Párt néven. A csoportosulás Kolumbán Gábort, a Sapientia Egyetem oktatóját, a megyei önkormányzat volt elnökét tekinti mentorának. /Jánossy Alíz, Pengő Zoltán: Székely újjászületés? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 24./

Két nyílt levelet is kapott Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, mindkettőnek RMDSZ-es politikus a feladója. Az egyikben Korodi Attila környezetvédelmi miniszter, Borboly Csaba RMDSZ-es megyei tanácselnök-jelölt kampányfőnöke a székelyudvarhelyi polgármester tevékenységét kifogásolta. Többek között felrótta Szásznak a SAMTID-program meghiúsulását, valamint a székelyföldi közös szeméttárolási projektek ügyének megtorpanását. A másik levél aláírói Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester, Antall Attila alpolgármester és Hajdú Gábor városi RMDSZ-elnök, akik azt sérelmezik, hogy Szász egy televíziós műsorban az RMDSZ tagjait és a szövetségre szavazókat ateistáknak, a „Gyurcsány-féle politika képviselőinek” minősítette. „Nem olvastam a leveleket, én a hivatali teendőimmel vagyok elfoglalva. A kampány hivatalosan még el sem kezdődött, egyesek máris kampányolnak. A miniszternek a minisztérium problémáival kellene foglalkoznia” – reagált az ÚMSZ-nek az MPP elnöke Korodi Attila levelére. Szász visszautasította és rágalmaknak nevezte a miniszter állításait. A SAMTID-program kapcsán emlékeztette Korodit, hogy a projekt körüli huzavona még a minisztersége előtt zajlott. Szász úgy véli: Korodi levele nem tisztességes, mert a kampány küszöbén szólalt meg. Az elmúlt három évben lett volna alkalmuk ezeket a kérdéseket megvitatni. Szász tagadta a másik levélben foglaltakat is. Szerinte az említett műsorban nevén nem nevezett senkit, a műsorvezető kérdéseire válaszolva csak az MPP és az RMDSZ felsőbb vezetését illető meglátásait fejtette ki. Székelyudvarhelyi kenyeret, egy darab szalonnát, egy hagymát és fél liter szilvapálinkát adott át Csíkszeredában Korodi Attila környezetvédelmi miniszter Borboly Csaba megyeitanácselnök-jelöltnek. Korodi kampányfőnökeként segíti Borbolyt. /Horváth István: Szásszal levelezik az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 25./

Április 17–18-án az MTA Miskolci Területi Bizottsága dísztermében tudományos konferenciát tartottak „Veritatem facere in caritate”, p. Kelemen Didák csodás élete és működése címmel, a szerzetes születésnek 325., pappá szentelésének 300. évfordulója alkalmából. A konferencia résztvevőit köszöntötte többek között dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Schönberger Jenő szatmárnémeti megyéspüspök, valamint Majnek Antal munkácsi megyéspüspök, majd 6 ülésszakon összesen 30 egyházi méltóság, történész, teológiai szakértő és szakíró tartott előadást p. Kelemen Didákról – köztük az aradiak számára ismert fr. Bogdan Adamczyk is. Munkáikban kitértek a székelyföldi Baksafalváról, ma Kézdialmásról indult szerzetes pályájának, rendház- és templomépítő, hittérítő, illetve betegápoló áldozatos munkájára, szolgálatának részletes ismertetésére. /Balta János: Tudományos konferencia p. Kelemen Didákról. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

Az Európai Unió semmit nem old meg a darabokra szaggatott Kárpát-medencei magyar nemzetrészek sorsrendezéséből, állapította meg Magyari Lajos. Fél szívvel hoznak ugyan bizonyos rendelkezéseket, de – hogy ne kelljen ezeket betartani! – ,,ajánlásoknak” keresztelik. Mindenütt fogy és pusztul a magyarság. A kisebbségi magyarság autonómiaigényei fokozatosan felerősödnek a térségben: Erdélyben legalább a Székelyföld területi autonómiáját és teljes körű kulturális és személyi elvű önrendelkezést igényelnének, Délvidéken magyar autonóm körzetet szeretnének, Kárpátalján hasonló eszmék fogalmazódnak meg a Tisza-Bereg térség szinte színmagyar részein, a felvidékiek kissé óvatosabbak. Nem csoda, rengeteg rossz tapasztalatunk van, de e rossz tapasztalatokról hasonló mértékben beszélhetünk Erdély, Vajdaság és Kárpátalja esetében is. Az anyaország nem tehet semmit, mondta Gémesi Ferenc szakállamtitkár, aki a Gyurcsány-kormányban egymaga helyettesíti immár a Határon Túli Magyarok Hivatalát, az Illyés Alapítványt és a magyar–magyar konzultációt. /Magyari Lajos: Autonómiatörekvések a Kárpát-medencében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

A Romania Mare szélsőséges sovén-nacionalista hetilap, a hasonszőrű Nagy-Románia Párt szócsöve április 18-án öles címben hirdette: A Har-Kov jelentés plágium. Petre Turlea, a cikk szerzője a Vatra Romaneasca alapító agitátora volt. Ilyen minőségében 1996-ban Kovászna megye parlamenti képviselője lett, célja volt, hogy megakadályozza a székelyföldi románság elmagyarosítását. Könyvet jelentetett meg a Maniu-bandák tisztára mosása szándékával oly módon, hogy szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi vérengzéseiket indokolt hazafias akcióknak tüntette fel. Turlea később a Romania Mare házi történésze lett. Mostani cikkében azt fájlalta, hogy bizonyos Dragos Zamfirescu szóról szóra lemásolta a parlament 1991. évi Har-Kov jelentését, és ezt 2002-ben saját műveként kiadta az Egyesült Államokban. Az egész könyv egyszerűen plágium, csak a cím Zamfirescu saját alkotása: Transylvania, Romanians Hunted Down in their County Harghita, Covasna, Tg. Mures, megjelent a floridai Romanian Historical Studies sorozatában. Már a címből is kiderül, hogy a jelzett megyékben és Marosvásárhelyen vadásznak a románokra, ami egyet jelent elűzésükkel. 1995-ben az akkori román kormány a Har-Kov jelentést az adófizetők pénzéből angol, francia és német nyelven ötezer példányban terjesztette világszerte, mégpedig a román nagykövetségeken keresztül. 1991-ben a Har-Kov jelentést képviselőként Petre Turlea fogalmazta meg. A jelentést az RMDSZ parlamenti képviselete nem írta alá, így fejezte ki tiltakozását az égbekiáltó hamisítások ellen. Az RMDSZ-es képviselők cáfolatai nem kerültek be a parlamenti jelentésbe. /Barabás István: Amerikai Har-Kov. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 29./

A Székelyföld-vitában, amelyet Csutak István írása (Székelyföld – Székek földje) gerjesztett, a küzdelem többnyire elméleti síkon zajlott. Nem volt mögötte társadalmi felhajtó erővé, nem vált mozgalommá. A székelyföldi magyarság közösségtudatát kell erősíteni. Mindenféle autonómia nélkül is lehet szabatosan használni az anyanyelvet. A bolti árukínálat, a cégnevek, a keresztnevek, minden megnevezés esetében. Hiányzik a közösség kényszerítő ereje. /Sylvester Lajos: Lelki autonómia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria és a székelyföldi múzeumok gyűjteményéből című, május 8-ától a Csíki Székely Múzeum kiállítóterében nyíló festőművészeti tárlatra érkezett meg ötven festmény Budapestről, a Magyar Nemzeti Galériából. A Magyar Nemzeti Galéria erre az alkalomra ingyen kölcsönözte a festményeket. Először lesz látható Erdélyben ilyen átfogó kiállítás a nagybányai iskola és művésztelep anyagából. /Székely Zita: Átköltöző művésztelep. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./

Nagyon sok program várja az érdeklődőket a Szent György-napokon, a városünnepélyen, Sepsiszentgyörgyön. Sajtófotó-vándorkiállítás mellett Nem eladó / Not for sale című, fiatal háromszéki művészek képeslapjait bemutató kiállítás nyílt a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárában. Aki nem juthat el a helyszínre, a képeslapokat megtekintheti a www.magma.maybe.ro honlapon. Székelyföld egy angol szemével címmel nyílt meg Paul Glendell fényképkiállítása. A Park vendéglőben dzsesszkocsma nyílt, több együttes fellépett. /Örök dokumentumok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 30./

Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke figyelemmel követte a Csutak István elindította Székelyföld-vita kapcsán keletkezett írásokat, érveléseket. Feltűnő volt számára, hogy a politikum képviselői, néhány kivétellel, nem vettek részt a vitában. Borboly szerint az elmúlt 18 évben Székelyföld területi autonómiájának jogi kinyilvánításán kívül minden előfeltételt megteremtettek. Valószínűsíthető, hogy a következő – RMDSZ-részvétellel megalakuló – kormánykoalíció egyik első lépése a kisebbségi törvény elfogadása lesz. Borboly szerint a székely városok és falvak többségében mára érezhetővé váltak az újjászületés jelei. A régió gazdaságilag felkészült a fenntartható fejlesztésre. A cél: erős és autonóm Székelyföld. Egy emberöltő alatt Székelyföld a térség legfejlettebb régiói közé emelhető. /Szász Hargita: Erős Székelyföldet – gondolatok a Székelyföld-vita mentén. Interjú Borboly Csabával, a Hargita Megyei Tanács alelnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) Nagyváradon tartotta meg díjkiosztó ünnepségét. A honismereti és történelmi pályázat témája ebben az esztendőben a reneszánsz és Mátyás király élete volt. Dukrét Géza, a szervezet elnöke közölte, a vetélkedő kinőtte Nagyváradot, idén székelyföldi és magyarországi pályázók is jelentkeztek. A díjkiosztón a magyar történelmi egyházak képviselői is megjelentek: Kiss Albert provikárius és Tőkés László református püspök. Felnőtt kategóriában az első díjat a temesvári Jancsó Árpád vitte el Hollós zászlók Temesvár felett című tanulmányával. A diákok között az első díjas Őseink nyomában című dolgozatot hárman írták: Gaudi Zsófia, Rékási Boglárka és Szűcs Orsolya. /Szőke Mária: Kiosztották a honismereti pályázat díjait. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 2./

Kató Béla református püspök-helyettes, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke kifejtette, a Sapientia három karának az akkreditálása már megtörtént, másik háromé folyamatban van, remélhetőleg 2009-ig ez is meglesz. Az intézmény akkreditációjának számos kemény feltétele van, például az, hogy az összbevétel 25 százalékát beruházásokra kell fordítani. Jelenleg az egyetem fő támogatója a magyar állami költségvetés, ez a pénz csak a működésre költhető, de arra sem elég; idén mintegy 400 millió forint hiányzik, ezt pályázatokból kell fedezni. Az eddig megszerzett telek- és ingatlanvagyon egy részének az értékesítéséből teremtik elő a fejlesztéshez szükséges összeget. Külső finanszírozásra azoknak a szakoknak van esélye, amelyek gazdasági ágazatokhoz kapcsolódnak – elsősorban a reál szakoknak. A történelmi magyar egyházak támogatása az, hogy egyházi tulajdonú épületekben működik az egyetem. Az épületekért jelentős összegű bért kérnek az egyetemtől, mert az egyházaknak ezer feladatuk van, nem csak a hitélet terén, hanem például az oktatásban is. Ott vannak a visszakapott gimnáziumi épületek, ezeket restaurálni kell, amire állami pénzt nem kapnak. Mindez terhet ró az egyházakra. Magyar kormányzati körökben nehezményezik, hogy az egyetemen megemelték a személyi jövedelmeket, ugyanakkor csekély tandíjakat kérnek. Ma már a bérek a minimumon vannak. A tandíjak esetében pedig szem előtt kell tartani, hogy sok magánegyetem létezik, még Székelyföldön is. Ezek az intézmények megengedhetik maguknak a diplomagyártást, azt, hogy párszáz euróért oklevelet adnak. A Sapientia-EMTE viszont nem erre vállalkozott, hanem minőségi oktatást szeretne megvalósítani. Székelyudvarhelyen vagy Kolozsváron ezelőtt 5–6 évvel egy hektár földet meg lehetett vásárolni kétezer euróért, jelenleg ma ez a százszorosát éri. Kolozsváron tervezték, hogy campus, könyvtár épül. Időközben a tervekről le kellett mondani, Ezeknek a telkeknek az értékesítésével fejleszthetik tovább az egyetemet. A belső ellenőrzés kialakítása folyamatban van. /E-R. F. : Nem zárkózunk el az építő kritikától. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

A Magyar Polgári Párt (MPP) székelyudvarhelyi kampány-nyitóján bemutatták a szervezet Új lehetőség című politikai keretprogramját. Ennek sarkalatos pontjai a történelmi hagyományokra építkező aszimmetrikus regionalizmus, a Székelyföldnek sajátos státusú önkormányzati régióvá való alakítása, az erényre nevelésnek az oktatás középpontjába való állítása és a szakoktatás megerősödése. A politikai keretprogram alkotmányos alapot javasol az önkormányzatoknak, szorgalmazza az alkotmánybíróság megerősítését. /Közzétették az MPP keretprogramját. = Krónika (Kolozsvár), máj. 5./

A Székely Nemzeti Tanács nem pártokat, személyeket, hanem elveket, értékeket, célokat támogat a júniusi önkormányzati választásokon – jelentette ki az SZNT Állandó Bizottságának május 3-i ülése után Izsák Balázs elnök. Tisztázni kívánják, hogy a székelyföldi autonómiatörekvések illeszkednek az ET ajánlásaihoz, és szeretnék, ha az ET újabb dokumentumot fogadna el, amelyben egyértelművé teszi ezt a kérdést. /Farkas Réka: Autonómiának elkötelezett önkormányzatokat (Ülésezett az SZNT Állandó Bizottsága). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 5./

A Székely Nemzeti Tanács a júniusi ülésszakig memorandumot küld az Európa Tanács parlamenti gyűlésének, amelyben kéri egy raportőr kinevezését Székelyföld számára. A raportőr feladata lenne, hogy felmérje a székelyföldi magyar közösség körében az autonómia iránti igényt. Izsák Balázs SZNT-elnök sajtótájékoztatón kijelentette, a tanács lobbizni fog annak érdekében, hogy a memorandumot az ET parlamenti gyűlésének minden egyes tagja megkapja. A memorandum többek között tartalmazza a Székelyföld autonómiájáért kiírt belső népszavazások eredményeit is. /Az SZNT székelyföldi raportőrt kér az Európa Tanácstól. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./

Erdélyben egyedül az számít majd: ki kit győz le? Ebből a szempontból az induló újabb választási kampány sorsdöntő lehet. A Népszabadság szerint nem a programok csatájáról lesz szó, Markó Béláék és Szász Jenőék programjában nehéz kardinális különbségeket felfedezni. Szászék szövegeit nyakon löttyintették fideszes ihletésű „nemzeti-polgári” mázzal, olvasható a lapban. Egyszerű politikai leszámolás zajlik. Székelyföldön várható a legádázabb testvérharc. Az erdélyi román pártok nyíltan etnikai szavazást hirdettek meg. /Kis Tibor: Ki kit győz le? = Népszabadság (Budapest), máj. 6./

Illyés Judit „Erős Székelyföldet, mosolygó Székelyföldet” feliratot tartalmazó pannóval fedték le május 6-án a Kovászna és Hargita megye határát jelző két úttáblát Tamás Sándor és Borboly Csaba megyei tanácselnök-jelöltek. „Autonóm, erős székelyföldet akarunk – mondta Tamás Sándor. Albert Álmos, illetve Demeter János, a Kovászna megyei tanács alelnöki tisztségeire pályázó RMDSZ-es jelöltek is ismertették céljaikat. /”Határmódosítás” Székelyföldön. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 7./

A Szabadság 2008. május 3-án terjedelmes összeállítást közölt a Sapientiáról, két, Tibori Szabó Zoltán által készített hosszabb interjút, két Ercsey-Ravasz Ferenc által készített lényegesen rövidebb interjút, továbbá a Tibori által aláírt „tényfeltáró” vezércikket. Ez utóbbi látszólag az interjúk, valamint a szerző által „áttanulmányozott” dokumentumok alapján, a „kíméletlen tények nyelvén” kíván szólni, a gyakorlatban azonban a közölt tények ellenében, sokszor a nyilatkozókkal ellentétes, nyilván a szerző prekoncepcióját tükröző dolgokat állítva. Tibori kérdéseiből kiderül, hogy az újságíró nem pártatlan, hanem Sapientia-ellenes. A Tibori által jegyzett vezércikk tele van rosszindulatú ferdítésekkel. Az egyetem vezetői nem állították, hogy a magyar kormány megszegte az Orbán-kabinet ígéretét azáltal, hogy nem támogatja évente kétmilliárd forinttal a Sapientiát. A 2007-es évre vonatkozó, 1,4–1,6 milliárd forintos támogatásról szóló, budapesti ígéretek ellenére, az egyetemi intézményrendszer 2007-ben mindössze 1,28 milliárd forint támogatást kapott, és ennek a pénznek egy részét, 120 millió forintot csak 2008-ban utalták át. Emiatt az egyetem többször igen nehéz helyzetbe került. A finanszírozóval még 2000-ben kötött együttműködési megállapodásban a támogató kötelezettséget vállalt arra, hogy 2001-től „a Magyar Köztársaság költségvetésének kihirdetésétől számított tizenöt napon belül közli a […] tárgyévi támogatási összeget”. Továbbá a finanszírozó „az Alapítvány működését illetően részleges, az Alapítvány személyes joga szerinti önállóságát nem sértő, ellenőrzési jogkörrel bír. ” A szerződés szerint a MeH – felügyeli és ellenőrzi az Alapítvány szakmai, pénzügyi, műszaki, eszköz-beszerzési, valamint ingatlanforgalmazáshoz és -fejlesztéshez kapcsolódó tevékenységét. Tibori minden bizonyíték nélkül, közölte, hogy „az EMTE szórta a pénzt”, „megállapodásokat rúgott fel”, és a „fejlesztésekről nem konzultált a finanszírozóval”. Az Sapientia Alapítvány honlapjáról letölthető, hogy melyik évben mekkora összeget költöttek ingatlanberuházásra. A magyar kormány képviselői, a Sapientia Alapítvánnyal közösen, a vásárlások előtt minden ingatlant ingatlanszakértőkkel megvizsgáltattak és felértékeltettek. A beruházások legtöbb esetben a finanszírozó kezdeményezésére történtek. Tibori az általa „székelyföldi szállodaprivatizációként”, „botrányként” emlegetett vásárlásról ő maga írt „tényfeltáró” cikkeket a Népszabadságban 2001-ben és 2003-ban, az Adevarul nevű napilapból átvett „tények” alapján. A Beszerzési Szabályzatot minden esetben betartották. Minden eljárásbeli hiányosságot belső vizsgálattal feltártak. A magánzsebekbe, pártkasszákba került pénzekről szóló állítás rosszindulatú rágalom. „Az egyetem a hazai állami felsőoktatáshoz képest csaknem dupla béreket fizetett” – állítja a cikk. Valójában a román állami egyetemeken alkalmazott bérrendszer minden oktatói kategória esetében megállapítja a minimális és a maximális bért. Az EMTE és a PKE ennek a tartománynak a középértékét szorozta meg 1,5-del, ami akkor is távol állt a dupla bérektől, és amely nélkül nem lehetett volna megfelelő oktatókat toborozni. A Sapientián a bérek jelenleg az állami bérrács minimuma közelében mozognak, professzorok esetében pedig alatta vannak a minimális állami béreknek. Az erdélyi vállalkozói réteg felszereléssel, laboratóriumi eszközökkel, konferenciatámogatással és ösztöndíjak felajánlásával stb. – jelentős támogatást nyújtott az egyetemnek. A tavalyi évben az EMTE 8,7%-ban vont be saját forrásokat az egyetem működtetésébe, szemben a felvállalt 5%-kal. Az önkormányzatoktól számon kért támogatásra vonatkozóan tudni kell, hogy a román törvények nem teszik lehetővé a közvetlen pénzügyi támogatást. Tibori cikke egyértelműen durván és tendenciózusan egyházellenes. Tőkés László esetében, aki a Partiumi Keresztény Egyetem elnöki tisztségét töltötte be, azt írja, hogy „havi 4000 új lejt inkasszált”, miközben azt szándékosan nem közli, hogy ez bruttó összeg volt, tehát csak 2789 lej nettó bért jelentett. Kató Béla Sapientia kuratóriumi elnök esetében pedig még ennél is nyilvánvalóbb a lejárató szándék, hiszen kéthónapnyi összeget számított át forintra, így dupláját tüntette fel a havi elnöki fizetésnek. A szerző értesüléseivel ellentétben a kurátorok már jó ideje nem havi fizetést, hanem az üléseken való részvételtől függő havi juttatást kapnak. Nem igaz Tiborinak azon állítása sem, hogy a kuratóriumi tagok nem jártak el az ülésekre. Durva csúsztatás a Misovicz Tibortól idézett szöveg. Ezt Tibori ekképpen olvassa: „Az egyházaknak előbb-utóbb meg kell fogalmazniuk saját intézményeik és közösségeik szempontjából fontos igényeiket, cserében viszont éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást kell nyújtaniuk. ” Ezzel szemben Misovicz Tibor ezt írja: „A magyar kormányzat nyilvánvaló tehetetlensége (nemtörődömsége?) azonban megerősíti azt az alapvető kérdést, hogy mire szánja az egyetemet az akkreditáció megszerzése után az alapítók köre, a szélesebb értelemben alapítónak és fenntartónak tekinthető magyar közösség, valamint annak politikai és akadémiai képviselete. Politikai szimpátiák ide, gyakorlati fenntartások oda, a jogi elismerés megszerzésével az egyetem teljesítheti az inkubációs szakasz fő célját, s innentől már nem lehet bizonytalanságra, s ebből adódó cselekvésképtelenségre hivatkozni. A működőképesség biztosítása most már évtizedekre szóló feladat. A jelenlegi finanszírozási gondok közepette az alapítói közösség nehezen kerülheti el, hogy nagyobb szerepet vállaljon az intézmény fenntartásában, üdvösebb lenne azonban, ha egyúttal a konkrét célok is világosabbá válnának. Az alapító egyházaknak saját intézményeik és közösségeik szempontjából is meg kellene fogalmazniuk a szociális gondozáshoz, az alsó- és középfokú oktatáshoz, a kulturális tevékenységhez kapcsolódó, a magyar közösség várható jövőbeli helyzetét is tükröző felsőoktatási igényeiket, s az ezért „cserébe” általuk nyújtott éves finanszírozást vagy vagyoni támogatást. ” Van egy különbség. Tibori szerint „sokan igyekeztek minél nagyobb hasznot húzni az egyetemből”, „az egyetemi stallumok aranybányának bizonyultak”, „érdek-összefonódás, nepotizmus, kompetencia-hiány tapasztalható”, stb. Mindezeket sehol nem támasztja alá. Továbbá „vitatható értékű diplomákról”, „diáksorsokkal való játszadozásról”, „kétes minőségű oktatásról” beszélni, miközben az akkreditációnak a hallgatókra vonatkozó szakmai feltételeit az EMTE magasan túlteljesíti, közönséges manipuláció. Az akkreditált állami egyetemeken elért államvizsga-eredmények magukért beszélnek: az előírt 50% sikeres államvizsgázóhoz viszonyítva minden szak esetében 95% feletti az arány! A Sapientia végzettjeinek az államvizsgáztató állami akkreditált egyetemek – Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bukaresti Egyetem, Temesvári Nyugati Egyetem, Bukaresti Műszaki Egyetem stb. – adnak (vitatható értékű??) oklevelet. A cikkíró szerint „az intézmény elkezdett spekulálni a Budapestről érkező pénzekkel: az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, a román állam által visszatérített áfából, a finanszírozó beleegyezése nélkül, ötletszerűen és semmilyen pályáztatás nélkül ingatlanokat vásárolt stb. Amikor pedig mindezekre fény derült, és a finanszírozó azt kérte, hogy a szóban forgó anyagi eszközöket az akkreditációhoz szükséges költségek fedezésére fordítsák, az egyetemiek megsértődtek, és kezdetét vette a siránkozás, a panaszkodás, a vészkiáltások sorozata. ” Ez a passzus már önmagában megérne egy rágalmazási pert. A valóságban a Sapientia intézménycsoport igen szigorú szabályok szerint számol el a támogatás minden fillérével. A támogatási szerződésekben a finanszírozó azt is megszabja, hogy a kapott támogatásból származó kamatokat, áfákat mikor és mire szabad fordítani. Az egyetemen a vezetőket – a cikkben szereplő valótlan állításokkal ellentétben – a hatályos román törvények szerint választják. /Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Dr. Dávid László professzor, a Sapientia EMTE: Kire öltik nyelvüket a kíméletlen tények? Válasz Tibori Szabó Zoltán vezércikkére. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere, RMDSZ-es polgármesterjelöltje hangsúlyozta, a törvénynek szeretne érvényt szerezni a városban, a tervek megvalósításához két mandátum kell. Szeretné elérni, hogy a város Székelyföld oktatási, kulturális és közigazgatási centruma legyen, az erdélyi magyarság legfontosabb vallási központja, Csíksomlyó is itt található. Ráduly az RMDSZ-en belül a konzervatív, keresztény értékeket tartja szem előtt. A két székely megyét, Kovásznát és Hargitát egyesíteni kell, nem Csíkszereda-központú megyeegyesítés volna a cél, csak eszköze lenne a térség közigazgatási összenyalábolásának, mutatott rá. /Horváth István: „A törvény és rend híve vagyok” . = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

„Ne csak szavazzatok, hanem választani is tudjatok” – buzdított május 8-án Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő a Magyar Polgári Párt jelöltbemutató kampányrendezvényén Sepsiszentgyörgyön. Tőkés László beszédében megköszönte, hogy Erdély legtöbb magyar lelket számláló városa rá adta voksát az EP-választásokon. Székelyföldnek mozdonyszerepet kell betöltenie, hogy megteremtse az új erdélyi jövőt, az önrendelkezést” – jelentette ki. A Magyar Polgári Pártnak nincs esélye megismételni az általa a novemberi európai parlamenti választásokon elért szavazatarányt – vélte Tőkés László. /(S. M. L.): Mozdonyszerep Székelyföldnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 9./

Százezrek jelenlétében kezdődött május 10-én a székelyföldi Csíksomlyón a 442. hagyományos pünkösdi búcsú. Mint minden esztendőben, az idén is keresztalják sokasága népesítette be a Csíkszereda mellett magasló két Somló-hegy közötti „nyerget”, ahol Erdélyből és a világ számos más tájáról több százezer magyar gyűlt össze. Az ünnepi szónok idén Schönberger Jenő szatmári püspök volt. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek bejelentette, hogy szeptember 13-án Csíksomlyón kezdődik a Gyulafehérvári Főegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségsorozat. A jubileumi év 2009. szeptember 29-én ér véget Gyulafehérváron. Schönberger Jenő szentbeszédében hangsúlyozta: a jelenlévők nem csupán a nyelvben és a hitben vannak együtt, hanem a szeretet is összetartja őket. A püspök hangsúlyozta: életünket az Isten, a haza, a család, a tisztaság, a becsület, a munka, a felelősségtudat, az áldozat és az élet szentsége kell hogy vezérelje. A tömeg az idén is „ellepte” a hegy oldalát. A hagyományoknak megfelelően az idén is részt vettek a szertartáson a szerzetes- és lovagrendek képviselői, a dísz egyenruhás hagyományőrző huszárok, az ugyancsak egyenruhás bányászok, akárcsak a keresztalják. /Százezrek vettek részt a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsún. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./ Az egyházi szervezők mindent megtettek azért, hogy távol tartsák a politikát, a lap szerint mégis rányomta bélyegét a hét végén zajlott csíksomlyói búcsúra az a tény, hogy az idei pünkösd a romániai helyhatósági választási kampány kellős közepére esett. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek úgy fogalmazott: tekintettel a választási évre, a politikai esemény alól az erdélyi magyarság sem mentesül. Az érsek felszólította a jelen levő katolikus és nem katolikus egyházak híveit, éljenek keresztényi kötelességükkel, de ugyanúgy állampolgári jogaikkal is, és ki-ki belátása szerint döntse el, kire, milyen politikai szervezetre adja szavazatát. A főpap szerint az erdélyi magyarok további sorsának alakulását meghatározóan befolyásolja a politikai jelenlét. Többször is eleredt az eső Az idei búcsú különlegességének számító, magyarországi zarándokokat szállító különvonatot a gyergyószárhegyi állomáson sajtósok és politikusok csoportja is várta. A rendőrök – attól tartva, hogy valakik kövekkel dobálhatják a vonatot – arra kérték az utasokat, menet közben csukják be az ablakokat. A román többségű Maros megyei település, Gödemesterháza állomásán vízágyút vezényeltek a szerelvény érkezéséhez. Az állomásokon székely ruhás lánykák kínálták végig kürtőskaláccsal és köményespálinkával a fülkéket. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnökjelölt kampánystábjával mézespogácsákat osztogatott. /Horváth István, Lokodi Imre: Politikától nem búcsúztak. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

A negyvenkétezer lakosú székelyföldi Csíkszeredára egyetlen nap alatt többszázezren érkeznek. Jönnek gyalogosan, csengettyűszóval a keresztek alatt, ömlik a tömeg a több kilométer hosszúságban állomásozó autóbuszokból, szinte az egész várost körülölelő, hátrahagyott gépkocsikból, a Gyimes felől érkező pótkocsis vonatokból, hogy azután mindenki felmenjen a hegyre, Csíksomlyóra, a Mária-kegyhelyre. Aki önmagát, saját hitének erősítését keresi Csíksomlyón, az is megtalálja, aki pedig a látványt, a tömeghátteret akarja felfedezni, az sem téved. /Székedi Ferenc: Aki keres, az talál. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

„Több mint hatvan éve járt utoljára magyar címeres vonat Székelyföldön, hívás nélkül is tudom, mi a kötelességem” – jelentette ki Szilágyi Lőrinc gyergyókilyénfalvi plébános, aki híveivel érkezett a Csíksomlyóra igyekvő magyarországi zarándokok fogadására a gyergyószárhegyi vasútállomásra. A Budapestről indult, Magyarország címerével ékesített mozdony vontatta szerelvénynek ugyanis Székelyföldön Gyergyószárhegyen volt az első megállója május 9-én este. Itt csatlakozott a magyarországi zarándokok népes csoportjához Tánczos Barna szállításügyi államtitkár és Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke. A Budapest–Csíkmadéfalva nosztalgiajárat Budapestről indult, Székelyföldre érkezése előtt több Nagyváradon és Kolozsváron is megállt. Székely ruhás lányok és fiúk felszállnak a vonatra, valamennyi utast megkínálták. Gábor László gyergyószárhegyi polgármester szíverősítő szilvapálinkával kínálta az utasokat, akiket Csíkszentdomokoson fúvószenekar fogadott. A szerelvényen lévők a vágányok mellett állókkal közösen énekelték a közismert Kossuth-nótákat. Csíkrákosra sötétben robogott be a vonat, a korábbiakhoz hasonló szívélyességgel fogadták az utasokat. „Tartsunk össze! Összetartozunk” – kiáltották többen. Csíkmadéfalváig minden állomáson magyar zászlót lobogtató, integető vendégvárók köszöntötték a zarándokokat. A nosztalgiavonat utasai a történelmi Magyarország legkeletibb vasúti pontjáig, Gyimesbükkig is eljuthattak, ahol az egykori MÁV-őrházban vasúttörténeti kiállítás nyílt. Két és fél millió forint gyűlt össze magánadakozásból az őrház javára. Kezdeményezésüket támogatta Tánczos Barna szállításügyi államtitkár, illetve a Román Vasúttársaság is. „Csak az első vonat áthaladását volt nehéz kieszközölni, meggyőződésem, hogy a közeljövőben nem lesz majd ritkaságnak számító jelenség, ha magyar vonat Románia, illetve román vonat Magyarország területén közlekedik” – fejtette ki Tánczos Barna. Hozzátette, hogy a magyar felségjelet viselő mozdony áthaladását Románián az Európai Unió azon törekvése tette lehetővé, amely a határok átjárhatóságát célozza. /Jánossy Alíz: „Tartsunk össze! Összetartozunk!” = Krónika (Kolozsvár), máj. 12./

A jövő héten nyílik a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn a Székelyföldi Borvízmúzeum. – Nem újkeletű a Borvízmúzeum létesítésének ötlete – vázolta az új intézmény létrejöttének történetét Zepeczaner Jenő, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója. Székelyföld ásványvízkincseinek ismertetése mellett a környék fürdőkultúráját is bemutatják, továbbá Orbán Balázs kutatásait. Székelyudvarhely másik híres személyisége, dr. Bányai János ásványvizekkel kapcsolatos geológiai kutatásainak bemutatása is nagy teret kap a tárlókban. /Sarány István: Borvízmúzeum nyílik jövő héten Szejkén. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./

Fennállásának ötödik évfordulóját ünnepli a Zöld Erdély Egyesület. A kolozsvári székhelyű szervezet az elmúlt öt évben maroknyi környezetvédő kezdeményezéséből emberek ezreit megmozgató, székelyföldi társszervezettel rendelkező egyesületté fejlődött. A Zöld Erdély Egyesület 2003. május 15-én tartotta alakuló ülését. Egy évvel később már elkezdték az aláírásgyűjtést Verespatak megmentéséért – a kampány során háromezer aláírás gyűlt össze, de a küzdelem a mai napig zajlik. A Zöld Erdély évente részt vesz a verespataki Szénafesztivál szervezésében, ahol a fiatalokat megmozgató, szórakoztató rendezvényekkel próbálják felhívni a figyelmet a Verespatak és környéke kulturális és természeti értékeit fenyegető veszélyre. A Zöld Erdély fontos részt vállalt a gyergyóditrói szienitbánya megnyitását ellenző kampányban: sikerült elérni, hogy az ügyben helyi népszavazást szervezzenek, amelyen a résztvevők 97 százaléka a bányanyitás ellen voksolt. /Ötéves a Zöld Erdély Egyesület. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./

Lassan öt hónapja működik a csíkszeredai székhelyű Székely Televízió, amelyet egy kolozsvári román újságíró, Bogdan Eduard indított el. Ősztől műholdas adóvá válnak, tervei szerint. Népszerűek a székely hagyományokhoz kötődő műsorok, a kulturális műsorok székelyföldi művészekről, írókról. /H. I. : A szalámigyártástól a székely televíziózásig. Beszélgetés Bogdan Eduard újságíróval, a Székely Televízió tulajdonosával. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

„A vásári komédiázás” szintjére alacsonyítaná az önálló magyar egyetem ügyét a Magyar Polgári Párt (MPP) – ezzel vádolja az RMDSZ Szász Jenő MPP-elnököt. Ismeretes, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) kérte az erdélyi magyar civil és politikai szervezetek támogatását egy olyan törvénytervezet kidolgozásához, amely az 1959-ben megszüntetett Bolyai Egyetem újraindításáról rendelkezik. Az ügyben június 7-én közvitát rendeznek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az MPP és az RMDSZ is jelezte: támogatják a kezdeményezést. Az RMDSZ közleményében visszautasította Szász Jenő támadását. Szász ugyanis azt állította: az RMDSZ lemondott az egyetemről, bizonyítékul pedig Horn Gyula nyomtatásban megjelent visszaemlékezéseit hozta fel, amelyben a volt magyar miniszterelnök felidézte Markó Bélával folytatott beszélgetését. Horn szerint Markó bevallotta, hogy az RMDSZ a Bolyai Egyetem visszaállítása helyett új, önálló állami magyar egyetem létesítésében gondolkodik, lásd a Petőfi-Schiller egyetem tervét. „A Horn Gyula-könyvből vett, nem létező találkozóról szóló hamis beszámolót idézve – amelyet Markó Béla már a könyv megjelenésekor megcáfolt – próbálja az MPP a Bolyai Egyetem ügyét a vásári komédiázás szintjére alacsonyítani. Sem a párt, sem elődszervezete nem vállalt tevőleges szerepet az oktatás kérdéseiben. Tettek helyett csupán szavakkal vettek részt minden eddigi kezdeményezésben. Ha az RMDSZ is ezt tette volna az elmúlt 18 évben, nem volnának akkreditált szakok a Partiumi Keresztény Egyetemen, sem magyar szakok a Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Nem jött volna létre – tömbben és szórványban – több tíz magyar érdekeltségű oktatási intézmény, szórvány-kollégium, nem módosították volna a magyarság számára kedvezően az oktatási törvényt, nem kaptak volna állami támogatást a magyarok lakta vidékek oktatási intézményei, nem készült volna tanterv a román nyelv idegen nyelvként való oktatásáról” – olvasható a közleményben, amelyben Kelemen Hunor ügyvezető elnök sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az MPP egész kampányát az RMDSZ eredményeinek kétségbe vonására építi. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) is csatlakozott a BKB kezdeményezését támogatókhoz, közleményükben leszögezték, hogy a székelységnek joga van Székelyföldön működő, önálló, államilag finanszírozott magyar egyetemhez, egyetemi hálózathoz. /RMDSZ-MPP csörte Bolyai-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

A Sapientia-EMTE kapcsán leggyakrabban a pénzhiányról hallhat, olvashat a téma iránt érdeklődő, írta Törzsök Erika, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága nemzetpolitikai ügyek főosztályának főigazgatója. Az induló intézménynek a tetemes összeget a magyar állam biztosította, akkor a működéshez kellene hozzájárulniuk más alapítóknak is, ismételte meg Törzsök Erika Tibori Szabó Zoltánnak a Szabadságban /máj. 3./ megjelent álláspontját, majd emlékeztetett a 2000. március 16-án létrehozott Sapientia Alapítvány alapító okiratára, továbbá a Sapientia Alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala között 2000. május 27-én létrejött együttműködési megállapodására. Ebben a megállapodásban nem volt szó a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) finanszírozásáról. Erről a Sapientia Alapítvány külön megállapodást írt alá a nagyváradi egyetem háttérintézményével, a Pro Universitate Partium Alapítvánnyal (PUPA). Törzsök szerint a PKE finanszírozásával a magyar állami költségvetés mentesítette a kiadásoktól a Királyhágómelléki Református Egyházkerületet. Törzsök szerint anélkül növekedett a tanár- és diáklétszám mind Nagyváradon, mind a székelyföldi helyszíneken, hogy az új szakok indításáról döntők Budapesttel egyeztettek volna. A magyar államnak „nem volt más választása, mint a gyakran átgondolatlan fejlesztések anyagi hátterét biztosítani.” 2006 őszén elkészült egy tanulmány, amely feltárta a párhuzamosságokat, a problémákat. Ennek alapján a Sapientia Alapítvány elnökével és az EMTE rektorával közösen áttekintették a kialakult helyzetet. Az erdélyi magyarság régi óhaja, elvitathatatlan joga az önálló magyar egyetem. „Egy közösség önbecsülése és vitalitása nyilvánul meg abban is, hogy csak számlát nyújt-e be, vagy pedig a cél megvalósításában cselekvően, felelősséggel részt is vállal” – írta Törzsök Erika. /Törzsök Erika: A Sapientia finanszírozásáról, a tények nyelvén. = Krónika (Kolozsvár), máj. 16./