1990-ben nagy lendülettel kezdődött el az erdélyi magyarság szimbolikus rehabilitációja. Kezdetét vette az „intézményalapítási” munkaverseny is, ilyen volt például a színházalapítási láz. Mindezek az önmagukban véve igen fontos intézmények a különböző térségek, székek egymással szembeni elkeseredett küzdelmének voltak eszközei, írta Csutak István miniszteri tanácsos. A cikkíró szerint kiderült: székelyföldi színházi élet nincs. Még a szomszédba sem igen mozdulhatnak ki. Magára valamit is adó székely (kis)város egyetemmel is büszkélkedik. Mire akkreditálják őket, alaposan megcsappan a diáklétszám. Valójában még a frissen végzettek elhelyezkedése sem könnyű. A számtalan egyetemecske nem alakult át szellemi műhelyek hatékony hálózatává. A csíkszeredai Régizene fesztivált sikerült a teljes jelentéktelenségbe süllyeszteni. A kovásznaiak Árkoson létrehozták az „Európai Tanulmányok Központját”. Csíkszeredában is rittyentettek egy „Hargita Megyei Fejlesztési Ügynökséget”, biztosítva, hogy középtávon Székelyföld fejlesztési koncepciójával foglalkozó intézet Székelyföldön ne lehessen. Egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Az egyetemet végzettek közül egyre kevesebben akarnak visszatérni szűkebb pátriájukba. Beszélni kell a székelyföldi elit felelősségéről. Alternatívákat kellene megfogalmazni. Mik legyenek a célok? Milyen időzítéssel? Az öt (mellesleg „székelymagyar”) városi önkormányzat által megvalósítható regionális ivóvíz szolgáltató terve megbukott. Pedig EU-s pénz lett volna rá. Nem kellett, mert a helyi (törzs)főnökök nem tudtak megegyezni, hangsúlyozta Csutak István. A székek marakodása a megyék szintjén reprodukálódik. A székely székek közigazgatási struktúrája elavult. A 18 évvel ezelőtt feltámasztott „törzsi széki” berendezkedés a politikailag Európához csatlakoztatott térségben teljességgel kontraproduktív. Anakronisztikus a székek tradícióira intézményeket alapítani és működtetni. Leszámolni ezzel a berendezkedéssel és egy korszerű, életképes rendszerrel helyettesíteni azt, az elit felelőssége. Létezik egy modernizációs kényszer, Székelyföldnek egységes és következetes jövőkép kell. /Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Antal Árpád és Tamás Sándor parlamenti képviselők közösen reagáltak Csutak István vitacikkére. Végre valaki kimondta, hogy egységes székelyföldi jövőkép, összehangolt akcióterv nincs. Vitaindítónak kiválóan alkalmas az írás, a válaszokkal azonban adós marad. A képviselők nem értenek egyet azzal, miszerint Székelyföld összes problémája a székek szerinti szerveződésére vezethető vissza. Milyen Székelyföldet akarunk? témában több rendezvényt is szerveztek. 2007 elején Ojtozban faluturizmussal foglalkoztak, májusban a környezetvédő civil szervezetekkel, majd Bodokon az önkormányzatokkal tanácskoztak, Alsó-Lemhényben a mezőgazdaságból élők problémáiról, szeptemberben Sugásfürdőn vállalkozókról volt szó, októberben az erdőtulajdonosokkal szerveztek szakmai találkozót, novemberben a nyugdíjasokkal, decemberben közbirtokosságokkal foglalkoztak. Építeni kell Székelyföld sajátosságaira, ki kell emelni eredményeit. Új szemléletre van szükség, amely a vállalkozó szellemen és nem a szociális támogatáson alapul. Felmérés szerint Székelyföld lakóinak 85 százaléka részesül a szociális segély valamelyik formájából. Az egységes Székelyföld elsősorban együttműködés és szervezés kérdése. A két megye tanácsa időnként együttes üléseket tarthat. – Székelyföldön a turizmus tűnik az egyik legígéretesebb, legjövedelmezőbb ágazatnak. /Antal Árpád parlamenti képviselő – Sepsiszentgyörgy, Tamás Sándor parlamenti képviselő – Kézdivásárhely: Milyen Székelyföldet akarunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16., ugyanezt közölte: Szabadság (Kolozsvár), jan. 16., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 16., Népújság (Marosvásárhely), jan. 16./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Csutak István vitacikkében hiányolta, hogy a kökösi táblával egy időben nem volt Berecknél, Békásnál, Palánkánál, Szabédnál, Nyárádtőnél és Balavásárán is Székelyföld-tábla, de azt nem kérte számon, hogy amikor Markó Béla, az RMDSZ elnöke meghirdette a székelyföldi szimbólumok használatát, akkor miért nem tettek arról, hogy ténylegesen megjelenjenek ezek a szimbólumok. Miféle közigazgatási rövidlátás alapján jelentené a Székelyföldet csak Hargita és Kovászna megye? Parlagi törekvés, hogy egyetemet hoztak létre „minden magára valamit is adó székely (kis)városban”, amikora román (kis)városokban ugyanennyi, vagyis számszerűleg sokkal több egyetem jött létre? Valójában az a baj, hogy a sok magyar diplomás csak mesterember, aki sem alkotásra, sem közösségteremtésre nem törekszik. Csutak hiányolja a székelyföldi jövőképet. Gáspár Sándor ezzel egyetért. Arról is kellene írni, hogy miből állna a jövőkép. A térséget elkötelező politikai cselekvések egy szigorúan meghatározott politikai szervezethez kapcsolódnak, az RMDSZ-hez, de a nevét Csutak nem írja le. A székek felszámolásának szándékát hatalommegerősítő szándékkal néhány hete elárulta már Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, az európai parlamenti választások másnapján, egységes, megyei szervezetet kiáltva ki üdvözítőnek a két székely megyében. A székek valójában a környezet egységes megélésének keretei. Érdekes módon, a székely székek elleni harci riadót azután fújta meg az RMDSZ vezetősége, miután kiderült, hogy néhány székben jóval kevesebb szavazatot szerzett a szervezet, mint azokban a megyékben, amelyekben a hagyományos (magyar) történelmi közigazgatás még nyomokban se nagyon létezik. Székelyföldet nem modernizálni lehet a székek megszüntetésével, hanem felszámolni. Évszázadok során a székely székek megfeleltek feladatuknak – természetes közigazgatási keretet biztosítottak minden társadalmi rendszerben, minden gazdasági koncepcióban. /Gáspár Sándor: Széljegyzetek Csutak István (szél)kakaskodásához. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8., Népújság (Marosvásárhely), jan. 11. . Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

Csutak István észrevételein érdemes alaposan elgondolkodni. Parászka Miklós a színház kérdéséhez szólt hozzá. Valóban, Hargita megyében ma már négy színház működik, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a csíkszeredai Csíki Játékszín, valamint a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház és a nemrég alakult Nézőpont Színház mint magánkezdeményezés. Ezen intézmények létrejöttében közrejátszott a széki öntudat. Egyetlen mamutintézmény, ami lefedné a megye színházi igényeit, gazdaságilag nehezebben lenne fenntartható! Jelenleg a Hargita megyei színházak összköltségvetése messze elmarad például a Temesvári Csíky Gergely Állami Magyar Színház költségvetésétől. Cserébe mégis sokkal több előadás születik, sokkal több nézőnek. A Csíki Játékszín egymaga 6–7 bemutatót tart évadonként, ami több mint 160 előadást és 45–46 ezer nézőt jelent. Van olyan hónap, amikor harminc előadást játszik a társulat. Az állandó színházi jelenlét is hozzájárul ahhoz, hogy sorban újítják fel a játszási helyeket. Kászonaltíz, Gyergyócsomafalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Csíkdánfalva, Csíkkozmás jó példa erre. A színházak között rendszeres az együttműködés. A gyerekelőadásokat kicserélik, így három városban működik gyerekbérlet. Ilyen csak Hargita megyében van, Csíkszeredában háromezer kisiskolásnak van mesebérlete. A színházak szakmai presztízse is növekszik. Parászka Miklós vitatja Csutak István azon tézisét, hogy a Székelyföldön nincs színházi élet. /Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgató–művészeti vezetője: Színház- és régiófejlesztés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 19./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A Szövetségi Képviselők Tanácsának hétvégi ülése után a területi RMDSZ-szervezetek döntenek, hogy állóurnás titkos választásokkal vagy pedig elektoros választásokkal választják ki jelöltjeiket a helyhatósági választásokra. Ezt várhatóan a január 26-án összeülő Szövetségi Képviselők Tanácsa is elfogadja. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet elnöke jelezte: előválasztások esetén szigorításként előírnák, hogy csupán RMDSZ-tagok indulhassanak a jelöltségért. Ez a korlátozás 2004-ben még nem volt érvényben. A megfelelő módozat kiválasztása különösen Székelyföldön okoz majd fejtörést. „Csakis olyan embereket kell a közösségek élére állítani, akikben megbíznak a közösségek. Erre a legjobb módszer belátásunk szerint a belső választás” – vélte Borboly Csaba Csík területi RMDSZ-elnök. Borbolyhoz hasonlóan az előválasztások híve Molnár Endre, a Felső-háromszéki területi RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke is. Birtalan József, az udvarhelyszéki területi szervezet megbízott elnöke nem látja értelmét a mozgó- vagy állóurnás választásnak. Petres Sándor, a Gyergyó-területi szervezet elnöke olyan jelölőgyűléseket tartatna, amelyben az RMDSZ területi szervezetére a koordináció szerepe hárulna. Kelemen Hunor ügyvezető elnök korábban is ellenezte az előválasztások megtartását. /L. I., Cs. P. T. : Állóurnák vagy elektorok? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./

A maroknyi székely nem porladt el. Nem kellene abbahagyni a székelyföldi jövőkép-vitát. Érvek, érvrendszerek, meggondolások és megfontolások ütköznek vagy egészítik ki egymást. Bíró A. Zoltán társadalomkutató azt írta, hogy a jövőkép a székelyföldi magánéletben sikeres, miközben lokális vagy regionális léptékben az ilyen kép nem akar összeállni. A történészek csodálkoznak azon, hogy a székelység gyakorlatilag számbelileg is megmaradt azon a területen, ahová megtelepedett. A székelység mindig alkalmazkodott a körülményekhez. /Székedi Ferenc: Szikla és kavics. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A mai székely elit politikai polarizáltsága valós tény. Az egoista életszemlélet az utóbbi tizenhét évben uralkodott el az erdélyi magyar értelmiség körében, amely az egyéni érvényesülés érdekében sietett elhatárolódni a közösségi ügyek rendezésétől. Ma nincs kidolgozott egységes Székelyföld-fejlesztő koncepció, ez ennek köszönhető. Székelyföld lakossága többet, jobbat érdemel, ezt kell tudatosítani az acsarkodó elitjében. A cikkíró, Malin Ede a kiutat téli olimpiai központ megépítésében látja, amelyet Csíkszereda környékén és Brassó környékén közösen hoznának létre, azzal a reménnyel, hogy vele megpályázzák a 2030-as évek valamelyik téli olimpiai játékainak rendezési jogát. A közös cél egybekovácsolná a régió széthúzó lakosságát. A teljes siker után pedig az új objektumokkal teleépített Hargita további sokoldalú fejlődési lehetőségekkel kecsegtetne. /Malin Ede: Ötkarikás székely kiút? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 21./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8., ugyanezt közölte: Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8., Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

A székekre tagolt Székelyföldről kibontakozó vitában az egyik RMDSZ-es parlamenti képviselő Svájchoz hasonlította a vidéket. Kitűnő természeti adottságainál fogva a turizmus tűnik Székelyföld egyik legígéretesebb és legjövedelmezőbb ágazatának. Ebből szűrték le a következtetést: a mi Svájcunkat úgy hívják, hogy Székelyföld. Borbély László újságíró szerint a magyarságnak akkor volt tekintélye a román politikusok előtt, amikor egységesnek hitték őket. Lehet Svájc a Székelyföldből? Lehet. Az ehhez vezető utat egyengeti a Székelyföld jövőjéről folyó vita. /Borbély László: Székely Svájc. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 22./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

Csutak István írása közéleti hullámzást eredményezett. Csutak elítélte, hogy a színházalapítási láz volt Székelyföldön. Miért baj az, hogy Székelyudvarhely és Csíkszereda önkormányzati támogatással létrehozta a maga hivatásos társulatát, a Tomcsa Sándor Színházat (1998), illetve a Csíki Játékszínt (1999)? Felhívható Csutak István figyelme a sepsiszentgyörgyi színházra is. Csutak István szerint székelyföldi színházi élet nincs, Ez nem igaz. Tavaly októberben Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ európai parlamenti képviselője brüsszeli vendégjátékra hívta meg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházat. Kónya-Hamar Sándor nem véletlenül választotta ezt a társulatot.,,A sepsiszentgyörgyi színházat mindkét színházi szakma, a magyar és a román egyaránt legértékesebb társulatai közt tartja számon” ― hangsúlyozta. /Mózes László: Székelyföldön színház az egész világ (Vita). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 22./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

A Transindex, az Erdély FM és a Jakabffy Alapítvány által szervezett zártkörű beszélgetésen folytatódott a vita az erdélyi magyarság modernizációjáról, melyet Csutak István Székek földje – Székelyföld? /Szabadság, jan. 8./ című írása „élesztett fel”. A beszélgetésen – többek közt – jelen volt a vitát elindító Csutak István, volt integrációs államtitkár, továbbá Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Horváth István szociológus, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet vezetője, Kelemen Attila, az Erdély FM igazgatója, Kiss Tamás szociológus, az RMDSZ ügyvezető elnöksége demográfiai kutatócsoportjának vezetője, László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök, Salat Levente politológus és Székely István politológus. Csutak István elmondta: önmagunk átértékelése és újrafogalmazása a cél. Szerinte napjainkban Székelyföldön nem a tudás viszi előre a dolgokat, hanem az úgynevezett „komaság”. Bíró A. Zoltán „a modernizációt életfeltételek változásához szükséges keretfeltételek megteremtéseként” határozta meg. Horváth István úgy vélte, a romániai magyarság cselekvési logikákat sajátított el, a modernizáció pedig éppen ezekről a logikákról, felfogásmódokról szól. A modernizáció a változás folyamatossága. Salat Levente kiemelte: a kisebbség modernizációjának gondolata nem zárható el a környezettől, ez már a többség problémája is. László Attila úgy gondolja, az erdélyi magyarság tekintetében nem igazán beszélhetünk modernizációról. Székely István szerint most kezd felnőni egy olyan generáció, amely tudja, milyen társadalomban akar élni, ugyanakkor felelősségvállalásra képes. Bíró A. Zoltán a felelősség vonatkozásában az intézményteremtés lehetőségének hiányát emelte ki. /Kerekasztal a társadalmi modernizáció kérdéséről. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

„Milyen Székelyföldet akarunk?” – ezt a kérdést ma sokaknak meg kell válaszolniuk! A Csutak István vitaindítójában fölvetett kérdésekre (Hargita Népe, 2008. január 8.) Tamás Sándor és Antal Árpád képviselők több választ is adtak, ezek a válaszok egyértelműek és határozottak. Zsombori Vilmos szenátor úgy véli, hogy az erős székelyföldi régió alapja csak az erős háztartás, az erős család lehet. A piacgazdaság, a szerkezeti átalakulás az elmúlt 18 esztendőben hatalmas terhet rakott a családok vállára. Sokak számára nehéz a lakást fenntartani, a közköltséget kifizetni. Olyan Székelyföld szükséges, ahol erős, gyarapodni tudó családok vannak. Ehhez csökkenteni kell a családok terheit a jogszabályok megváltoztatásával, fejlesztési és segélyprogramok kiterjesztésével, az életkörülmények és a szolgáltatások javításával. A közéleti–politikai elit ma nem mutat társadalmi érzékenységet, nem figyel a bérből élőkre. Olyan Székelyföld szükséges, ahol nem mondanak le egyetlen magyar településről sem. A kis települések nehéz helyzetben vannak. Nincsenek utak, nincsen működő iskola, kultúrotthon, s nincsenek munkahelyek sem. Zsombori nem ért egyet azokkal, akik azt mondják, hogy ezeket a településeket nem érdemes fejleszteni, hanem le kell írni őket. Székelyföld működéséhez szükségesek a saját intézmények. A térséget átszövő hálózatok, szervezetek kellenek. Jó példát jelentenek a kistérségi együttműködések. Az egyházi támogatással létrejött karitatív és más szolgáltató intézmények sok szerveződés számára példaértékűek lehetnének. Erős családok – erős falvak és helyi közösségek –, erős régió, ez az a három pillér, amely a jövőbeli Székelyföldet kialakítja. /Zsombori Vilmos szenátor: Székelyföld-vita. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 23./

Csutak István vitát gerjesztő írása jól meghatározott politikai célt szolgál: az RMDSZ csúcsvezetésének érdekeit. Kétségtelen, a régiónak nem sikerült az elmúlt tizennyolc év alatt számottevő haladást elérnie. Éppen azt felejtette elmondani Csutak István, hogy közel két évtizede Székelyföld minden megyéjének irányítása az RMDSZ kezében volt/van, minden számottevő funkciót a bukaresti szűk vezérkar bizalmi emberei töltenek be. Sikerült a szervezetből messzi űzni minden más gondolatot. Próbálkozások voltak. Emlékezni kell a már évek óta betegágyhoz kötött Birtalan Ákos képviselő próbálkozásaira, szinte jajkiáltásként ható cikkeire, beszédeire, melyekben megfogalmazta: az RMDSZ bűnös, mert csak szórványpolitikája van, a tömbmagyarság jövőjére tervei nincsenek. A kilencvenes évek közepén fiatalabb politikusok a Legyen a Székelyföld belső anyaország szlogennel próbálkoztak programot kidolgozni. Igaz, nem nagy sikerrel, az RMDSZ óvatos magatartása miatt. Öt-nyolc évvel ezelőtt Markó Bélától Frunda Györgyön át az elnökválasztási kampányban úgy tiltakoztak a román vitapartnerek által felvetett területi autonómiaigény vádja ellen, mintha országárulást követtek volna el. Közben két autonómiaterv is elkészült, a Csapó Józsefé, melyet csak leszóltak, de figyelembe sem vettek, és a Bakk Miklóséké, melyet most nem aktuális, most a kulturális autonómia megszerzésére kell minden erőt összpontosítani jelszóval félredobtak. Székelyföld jelene és jövője valójában attól függ, hogy e térségnek sikerül-e kiharcolnia a területi autonómiát. /Simó Erzsébet: A Székelyföld területi autonómiája a jövő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

Csutak István vitacikkében a ,,széki-törzsi” szemlélet káros voltáról van szó, továbbá arról, hogy 1968-ban ,,mesterségesen” és erőltetve hozták létre a két székely többségű megyét, valójában akkor ez volt az egyedüli életképes megoldás. Volt Udvarhely–Csík ellentét, a Kovászna megyének elkeresztelt Háromszék kéretlenül kapta meg a Bodza-medencét, ez igaz, de mégis két, viszonylag kompakt székely megye született, egy helyett két magyar jellegű megyei intézményrendszer. Magyari Lajosnak az a gyanúja, hogy ez a dolgozat egy nagyobb horderejű ötlet előkészítése lehet, mert a szerző nem beszél arról, hogy a ‘89 utáni időszak egyik legnagyobb baklövése például az RMDSZ ,,székesítése” volt, inkább arról értekezik, hogy már a dualista korszakban rájöttek a székek anakronisztikus voltára. A gyanúra jött a válasz: Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere fölvetette, hogy Hargita és Kovászna megyét egyesíteni kell, s így létrejön a székelyföldi autonómia területi-közigazgatási feltételrendszere. Egy sima népszavazásról van szó, s az egyesített megyéhez később csatlakozhatnának Maros megye magyar jellegű térségei és önkormányzatai. /Magyari Lajos: Az ,,Egyesült Kétmegyék Földje”? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8.

„Ha a közösség megóvja a kultúrát, a kultúra is megóvhatja a közösséget” – mondta Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke Nagyváradon, a magyar kultúra napja tiszteletére szervezett gálaműsoron. A gála előtt az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete tiltakozó megmozdulásra készült, a fiatalok végül a Himnusz szövegét osztogatták az érkezőknek, köztük Szili Katalinnak is. „Alkotóknak, művészeknek és pedagógusoknak, intézményeknek és egyházaknak, a kultúra terjesztőinek kell köszönetet mondani e napon – folytatta beszédét Szili –, s mindazoknak, akik gyökereiket fel nem adva vállalják a kisebbségi sorsot. ”Markó Béla, az RMDSZ elnöke az erdélyi és partiumi magyarság kulturális sokszínűségét és szabadsághoz való ragaszkodását hangsúlyozta felszólalásában. A beszédek átadták a Magyar kultúráért díjakat. Életműdíjat Dánielisz Endre nagyszalontai helytörténész és Jakobovits Miklós nagyváradi képzőművész kapott, de hagyományőrző egyesület, néptánccsoport is volt a díjazottak között. A gálaműsort a Székelyföld a Partiumban gondolat jegyében szervezték. N. L. : Köszönet a kultúra nagyváradi őrzőinek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./ Az emlékplakettet Földes Béla, Kőrössi P. József és a Szentjobbi Hagyományőrző Huszáregyesület, a díszokleveleket Bradács Aliz, Gagyi-Pálffy Judit, Lászlóffy Zsolt és a magyarremetei Kéknefelejcs Néptánccsoport kapta. /Közt művelő kultdíjasok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./

Idén is megtartotta szokásos év eleji tréningsorozatát Háromszéken Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Tanácsadó és Képzési Központ vezérigazgatója. Aki vállalkozik, annak kötelessége a vállalkozás hatékony működésének módszereit elsajátítani, hangsúlyozta Szügyi György. Magyar nyelven már vannak jó, szakkönyvek, de vannak nagyon rosszak is. Szerinte Székelyföld egyik hiányossága, hogy nincs székelyföldi pozitív jövőkép, amelyben a székelyföldiek nagy része, egyet tud érteni, és amelynek megvalósításán tud dolgozni. Egy nemzet nem engedheti meg magának, hogy hagyja szétporladni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket egyenként mindenki tesz a maga módján, csak sok esetben kioltják egymást az erőfeszítések. Szügyi György teljesen ingyen levezetne egy megbeszélést a mostani székelyföldi irányzatok, szervezetek vezetői, nagyobb közösséget képviselő elöljárói között. Ő tanácsadó és képzőcég vezetője negyed évszázada, jól megtanulta, hogy segítséget, tanácsot csak annak lehet adni, aki kéri. /Mózes László: /Szügyi György: nincs székelyföldi pozitív jövőkép. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Nem egészen egy évtizedet tanárkodott Sepsiszentgyörgyön Huszka József /1854- 1934/ s ezalatt a székelyföldi templomok egykori falképeinek tucatjait tárta fel, rajzolta le. Jánó Mihály művészettörténész kötetébe /Huszka József székelyföldi falképmásolatai, Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ Huszka munkásságának csupán töredékét válogatta be. /Váry O. Péter: Néhai faliképeink nyomában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./

Liberális koalíciót hoznak létre a Szövetségi Képviselők Tanácsában (SZKT) a székelyföldi liberálisokat tömörítő Nemzeti Szabadelvű Kör, és az Eckstein-Kovács Péter szenátor vezette Szabadelvű Kör – hangzott el a szenátor és a székelyföldi csoportosulás vezetője, Dénes István közös kolozsvári sajtótájékoztatóján. - Platformunk Erdélyszerte 25–30 százalékos politikai támogatottsággal rendelkező liberális hálózattá fejlődhet a jelenlegi hozzávetőlegesen 10 százalékról – nyilatkozta Dénes István. /N. -H. D. : Közös liberális platform az SZKT-ban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

A Szabadság megírta, hogy január 9-én két magyar diáklányt román több fiú bántalmazott a városközpontban, mivel magyarul beszéltek az utcán. A két székelyföldi, Kolozsváron tanuló lánynak többek között Eckstein-Kovács Péter szenátor ajánlotta fel segítségét, de ők, sérüléseik ellenére még csak nem is tettek feljelentést a rendőrségen. „...a szemem fel volt dagadva, a lábamat nem tudtam mozgatni, és szörnyen fájt a gyomrom is” – számolt be az őt ért sérülésekről a két lány egyike. A két, magyarsága miatt megvert diáklány nem vállalta nevét a nyilvánosság előtt, mert nem szeretnék újra átélni azt a lelki traumát, ugyanakkor szüleik megmondták nekik, amikor Kolozsvárra engedték őket egyetemre, hogy ha bajba keverednek, akkor vége a diákéletnek. Zsigmond József, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke elmondta: a szervezet maximálisan elítél minden erőszakot. Hozzátette: tudomása van ilyen jellegű incidensekről, az érintettek azonban nem keresték meg a szervezetet. Eckstein-Kovács Péter szenátor sajnálatosnak és drámainak nevezte a történteket. /Nem vállalják nevüket a megvert magyar lányok. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Elemzők állítják, az RMDSZ jó szereplése a 2004-es helyhatósági választásokon nem az előzetes megmérettetésnek köszönhető elsősorban, hanem annak, hogy a helyi közösségek összefogtak a szövetség körül. Simon Judit, a lap főmunkatársa az előválasztás ellen érvelt. Az RMDSZ Székelyföldön nem minden településen tudott olyan jelölteket állítani, akik felvehették a versenyt az ellenzék jelöltjeivel. Az RMDSZ 1996-tól kezdődően az előválasztások eredményei alapján állítja össze a helyhatósági és törvényhozási jelöltlistákat, de nem mindig a legjobb szakemberek kerültek a befutó helyekre. /Simon Judit: Előválasztás. Célszerűség? Szükségtelenség? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 25./

A november 25-i európai parlamenti választások nyomán, amely közel 60–40 százalékos szavazatmegoszlást eredményezett az RMDSZ–Tőkés László választási párharcban, véget ért egy korszak az erdélyi magyarság politikatörténetében. E korszakot az RMDSZ sikeres integrációs, majd hegemóniaépítő politikája jellemezte. Az egységparadigma lebomlása súlyos dilemmák elé állította az erdélyi magyar politikai elitet: mostani döntéseik akár egy évtizedre is meghatározhatják a politizálás irányát. Az RMDSZ megalakulását követően elsősorban szubkulturális pártként építkezett. Az RMDSZ-en belül megerősödött a kormányzásban részt vevő csoport (Markó Béla, Borbély László, Kelemen Hunor, Verestóy Attila), ez a csoport nem engedett újabb versenytársakat a „körön belülre”, így például a választási törvény diszkriminatív előírásai ennek is köszönhetőek. Az RMDSZ-szel való szembefordulásban Székelyföld, azon belül a városok és a magasabban képzett rétegek vezettek, az RMDSZ szavazói inkább a vidéki, inkább az alacsonyabban képzett rétegek közül kerültek ki. Az átalakuló RMDSZ-nek baloldalibb a karaktere, a vezető RMDSZ-politikusoknak jobb személyes kapcsolatai vannak a román és magyar baloldallal. Az RMDSZ sok kérdést helyi román–magyar kérdésként, „feszültségként” exponált, ezzel egyben tartotta, integrálta a magyar kisebbségi társadalom helyi szerveződéseit. Székelyföldön más volt a helyzet: az RMDSZ maga volt az adminisztratív hatalom. A magyarság parlamenti képviseletének felszámolását következetesen követelte a Nagy-Románia Párt (PRM). Amennyiben kétpólusú új politikai szerkezet, „magyar kétpártrendszer” alakul ki, az felváltja az RMDSZ jó másfél évtizedes egységparadigmáját. Ehhez az RMDSZ-nek újfajta pártszervezeti struktúrát kell kialakítania, másrészt a Tőkés László eredményei nyomán körvonalazódó másik pólusnak politikai kreativitásról kell tanúbizonyságot tennie. A két pólus tisztázódása után jöhet létre az a konszenzusos demokráciára emlékeztető politikai szerkezet, amely e két pólust összekapcsolja. A két szemben álló tábor stabil párttá válása szavatolhatja a megegyezést. /Bakk Miklós: Gondolatok egy lebomlástörténetről. = Krónika (Kolozsvár), jan. 25./ A szerző politológus, egyetemi oktató.

Az 1999-ben alakult Artera Alapítvány szűkebb értelemben Székelyföld, tágabb értelemben egész Erdély hagyományainak ápolását és őrzését tűzte ki céljául. Fő tevékenysége a helyi kézművesség fellendítése, ennek érdekében képzéseket szervez. Az alapítvány legfontosabb fóruma az évente megrendezett Székelyudvarhelyi Ünnepi Játékok, ezen belül a Míves Emberek Sokadalma. A Székelyudvarhely Közösségi Alapítványnál a Siculus Fesztivál újraélesztésével pályáztak. /-mlf-: Siculus Fesztivál az Ünnepi Játékokon. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 25./

Negyedéves székelyföldi egyetemista fejtette ki gondolatait. Debrecenben tanul, agrármérnök lesz. A kérdés csak az, hogy hol. Ismerőseinek elmondja, hogy haza kell mennie, mert ha mindenki eljön, akkor nem marad végül semmi érték. Igaz, hogy az utóbbi négy évben Nagyvárad, Kolozsvár, s a többi nagyobb város határában nőnek ki a földből a különböző gyárak; utakat építenek és javítanak. Otthon azonban jó irányban nem változik semmi. Munkahelyteremtéssel nem foglalkozik senki. Amennyiben Magyarországon marad, több lesz a fizetése. Otthon vannak a barátok, érvel magában Valójában barátai mind külföldre mennek, mert otthon nem élnek meg. Az egyetemista találkozott egy jelenséggel, ez váltotta ki leginkább benne a HAZA KELL MENNI érzést. A nevetés. Pontosabban a kinevetés. Buták vagyunk, írta a fiatalember, mert évek óta ugyanazokat a vezetőket választjuk, akik saját érdekeiken kívül semmi egyebet nem tartanak szem előtt; buták vagyunk, mert nem találjuk meg a túlélés lehetőségeit sem a mezőgazdaságban, sem az iparban, sem pedig a turizmusban. /Szilágyi Szabolcs: Üres gyomorral Himnuszt énekelni nem lehet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Még a választások előtt jó lenne létrehozni Székelyföld megyét, és így állítani felelős tisztséget betöltőket az élére – vélte a Székely Tanács gyergyószentmiklósi elnöke, és csatlakozott elképzeléséhez a Gyergyószéki Székely Tanács, valamint Árus Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség gyergyószéki elnöke is. Rajtuk kívül néhány érdeklődő volt jelen azon a beszélgetésen, ahol a Székelyföld megye létrehozásának módozatait latolgatták, mondván, Székelyföld megyének része kell legyen Marosszék is. /Balázs Katalin: Gyergyószentmiklós. Székelyföld megyéről beszélgettek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

Jánó Mihály művészettörténész legújabb könyvéről /Huszka József székelyföldi falképmásolatai/ úgy beszélt: lehetne ,,egy elképzelt és elmaradt kiállítás katalógusa”. Én optimista vagyok, remélem, az általa megálmodott tárlat nem marad el végképp. Huszka Józsefnek a középkori falképfestészet terén végzett értékmentése felmérhetetlen: az utókor az ő rajzaiból ismerheti meg, hogyan néztek ki belülről a templomok. Olyan színvonalú és történetileg is jelentős középkori falképeket tárt fel, amelyek teljesen ismeretlenek voltak, és gyakorlatilag Székelyföld középkori festészetének az üres lapjait írták be. Az általa feltárt templomi falfestmények nagy része már elpusztult, a templomokat átépítették. A meszelés alól az utóbbi években tárják fel a falképeket Kilyénben, Csíkmenaságon, Sepsikőröspatakon. A homoródszentmártoni templom elpusztult, az erdőfüleit újraépítették, a sepsibesenyőit lebontották, a maksait átépítették, de azért néhány megmaradt. 1882-ben talált meg hét templomban falképeket. Gyakorlatilag Európa az ő rajzaiból ismerhette meg, hogy milyen középkori festészet volt a történelmi Magyarország területén, így a Székelyföldön is. Az egyetlen sajátos magyar téma a középkori falfestészetben a Szent László-legenda. A középkori magyar művészeti emlékek az ország központi részén elpusztultak a török hódoltság idején. Székelyföldön és Felvidéken maradtak meg nagyobb számban Szent László-falképciklusok. /Váry O. Péter: Egy elképzelt és elmaradt kiállítás széljegyzetei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 26./

Január 26-án Marosvásárhelyen tartotta ülését az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa, melyen elfogadták az önkormányzati választásokon alkalmazandó jelöltállítási és rangsorolási kritériumokat. A helyi RMDSZ-szervezetekre bízzák, hogy titkos (álló- avagy mozgóurnás) szavazással vagy pedig küldöttgyűlésen rangsorolják a helyi és a megyei tanácsosjelölteket. A jelölteknek nyilatkozniuk kell múltjukról, vállalniuk kell, hogy az RMDSZ-előválasztások után, a helyhatósági választásokon, sem függetlenként, sem pedig más párt vagy szervezet színeiben nem indulnak, RMDSZ-ellenes tevékenységet nem folytatnak, jövedelmük egy részét a szövetség kasszájába befizetik. Az SZKT jóváhagyta a Szövetség Állandó Tanácsának (SZÁT) november 30-i határozatát, amelynek értelmében Toró T. Tibor képviselőtől a politikai bizalmat megvonják. Az SZKT-ülés kezdetén adta át Markó Béla a szervezeti és közösségi tevékenységet elismerő Ezüstfenyő-díjakat. A hatodik éve kiosztott díjat az idén huszonöten kapták meg, köztük Borsos K. László, a szövetség bethleni szervezetének ügyvezető alelnöke, Józsa Miklós nagyenyedi nyugalmazott tanár és Molnos Lajos kolozsvári városi tanácsos. Eckstein-Kovács Péter szenátor javasolta, hogy a 2008–2013 időszakra vonatkozó RMDSZ önkormányzati stratégia megvitatását és elfogadását a testület halassza el más alkalomra, mert a néhány nappal korábban kézhez kapott tervezetet a képviselőknek nem volt idejük alaposan tanulmányozni. A javaslatot elvetették. A fórum elfogadta az SZKT módosított működési szabályzatát, majd megválasztotta az SZKT Állandó Bizottságának a tagjait. Az SZKT alelnökei lettek Birtalan József, Olosz Gergely, Erdei István, Péter Ferenc. A testület két titkári posztjára Bölöni György és Budai Richárd került, a szövetségi szabályzat-felügyelő bizottság tagjai pedig Dósa Szilárd, Biró Enikő és Botházi Nándor lettek. A megalakult SZKT-szakbizottságoknak a közeljövőben kell vezetőiket megválasztaniuk. Markó Béla elnök kijelentette, a legfontosabb politikai feladat az idei két választáson (helyhatósági és parlamenti) való minél sikeresebb részvétel. Elmondta: az RMDSZ két EP-képviselője már dolgozik, fontos feladatokat kaptak az Európai Néppárt (EPP) frakciójában és az EP szakbizottságaiban. Winkler Gyula felvetette a bizottságában a romániai gazdasági fejlesztési régiók kérdését, és jelezte, hogy ezt a problémát az RMDSZ mielőbb meg szeretné oldani. Miközben tehát az RMDSZ EP-képviselői dolgoznak, a másik EP-képviselő, Tőkés László „egyelőre harcol”. Egyelőre azért, hogy tagja lehessen az EPP-frakciónak. Markó szerint tanulságos, hogy Tőkés László a román állam elnökéhez és a demokratákhoz fordul támogatásért. Markó úgy vélte, tragikomikus, hogy a romániai politikai elit micsoda rövidlátásban szenved, amikor az ország prioritásai helyett vakon egymással harcol. A kisebbségi törvényről nem esik szó, de a többségi lakosság problémáiról sem. Ilyen körülmények között az RMDSZ-nek szem előtt tartania a közösség valós prioritásait. A szövetségi elnök értékelte, hogy közvita bontakozott ki fontos kérdésekről, például a Székelyföld jövőjéről, a tanügyi törvénycsomagról. A frakciók nevében Lakatos Péter (Partium), Magyari Nándor László (Liberális Koalíció), Kereskényi Gábor (Tulipán), Tánczos Barna (Székelyföld), László Attila (Közép-Erdély) szólalt fel. Bakk László (Kézdivásárhely) ezúttal is élesen bírálta a szövetség vezetőségét, akik szerinte „tévútra terelték az RMDSZ-t”, súlyos belső válságot idéztek elő. Szabó Ödön (Nagyvárad) azért bírálta Markó Bélát, mert szerinte beszámolójában az elnök elhallgatta, hogy Tőkés László január elején kijelentette: az államfő kérésére lemondott az autonómia képviseletéről Brüsszelben, viszont folyamatosan támadja az RMDSZ-t, miközben most azzal érvel, azért illeti őt meg az EPP-frakciótagság, mert ő RMDSZ-tag. Az SZKT leszavazta a nők és a 35 éven aluli fiatalok kötelező 15 százalékos részarányára vonatkozó javaslatot. Vita volt arról is, hogy bukás esetén a szövetségi elnöknek, az ügyvezető elnökségnek vagy esetleg az egész SZKT-nak is le kellene mondania. Markó Béla leszögezte: ahol gyengék lesznek az eredmények, ott vállalni kell majd a felelősséget, s ebben a szövetség vezetőinek is lesz majd részük. Felszólította a székelyföldi képviselőket, hogy mielőtt a szövetségi vezetők menesztését követelnék, „nézzenek mélyen magukba”. Vita volt Toró T. Tibor képviselő elmarasztalása ügyében. Többen javasolták, hogy az ügy megtárgyalását a testület ismét napolja el, mert Torónak feltörték a gépkocsiját, és ezért nem lehetett jelen az ülésen. A halasztásra vonatkozó javaslatot elutasították. Kelemen Hunor ügyvezető elnök hangsúlyozta, Toró T. Tibor az RMDSZ ellen dolgozott, ezért meg kell vonni tőle a politikai bizalmat. Ez az RMDSZ „szövetségi filozófiája” szerint elfogadható – magyarázta. Markó Béla emlékeztetett arra, hogy a képviselőházi frakció próbálta Torót „jobb belátásra bírni”, de nem sikerült. Bárányi Ferenc is úgy vélte, hogy Toró elárulta az RMDSZ-t. A testület végül 6 ellenszavazattal, 12 tartózkodás mellett elfogadta, Toró T. Tibortól megvonják a politikai bizalmat. /Tibori Szabó Zoltán: RMDSZ-dilemmák választások után, választások előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Megszavazta az SZKT, hogy az RMDSZ helyhatósági jelöltjeinek ki kell tölteniük a felekezeti hovatartozást jelölő adatlapot, annak ellenére, hogy a liberális frakció tagjai ezt ellenezték. Eckstein-Kovács Péter, a Szabadelvű Kör elnöke szerint „teljesen privát ügy”, hogy a kérdőívvel megszólított személy melyik egyház tagja. /Lokodi Imre: Vallás mint „kritérium” = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./ / „Az RMDSZ novemberben azért kampányolt, hogy a szövetség képviselői bejussanak az Európai Parlamentbe, Tőkés László pedig ne jusson be” – jelentette ki Markó Béla elnök a Szövetségi Képviselők Tanácsa január 26-i ülésén. Az elnök azt kérte az SZKT-tól, hogy vonja meg a politikai bizalmat Toró T. Tibor képviselőtől, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnökétől. A képviselők padsoraiban tapasztalható ellenérzések miatt Markó kétszer is kiment a szónoki pulpitushoz, elismételve, a feladat kellemetlen, de nem halasztható el. A bizalommegvonás ellen csak Antal Árpád képviselő érvelt. Bárányi Ferenc, Kelemen Hunor és Lokodi Emőke voltaképpen Markó Béla érveit ismételték meg. „Azt jelzi, hogy a szövetség konfrontatív stratégiával kíván nekivágni a helyhatósági választásoknak” – értelmezte a döntést Toró. /Gazda Árpád: SZKT: kipipált feladatok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./ / Markó Béla hangsúlyozta, hogy nem hagyják abba a tárgyalásokat az RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulásokkal, hozzátéve: ,,amíg ezek a szerveződések a konfrontáción kívül egyebet nem tudnak elképzelni az erdélyi magyar politikai életben, nehéz velük párbeszédet folytatni”. Az elnök beszámolóját ezúttal nem követte vita. Az ülésen célként határozták meg: a 2004-es választási eredményeknél jobbat kell elérni. Az előzetes napirenden nem szerepelt, és sokakat váratlanul ért, hogy vitára került Toró T. Tibor képviselő decemberben elhalasztott megrovása. Markó Béla ragaszkodott a politikai bizalom megvonásához, láthatóan idegesen követelte ,,egy minimális politikai és morális kritériumrendszer” alkalmazását. Az SZKT-n bemutatták az RMDSZ következő öt évre szóló önkormányzati stratégiáját, módosították a testület alapszabályzatát, és megválasztották az állandó bizottságot. /Farkas Réka: Döntöttek a jelöltállítás módjáról (Ülésezett az SZKT). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./

A Székelyföld-vitához hozzászólva Székedi Ferenc újságíró leszögezte, a Székelyföldön átvezető országutak javítása közös érdek, az idén induló Kökös-Maroshévíz országút rendbehozatalával és az Erdővidéken át Székelyudvarhelyre vezető út helyrehozatalával gyakorlatig befejeződik a legfontosabb székelyföldi országutak rendbetétele. A rosszabb megyei utak javítása szintén közös érdek. Székelyföld hegyeit-dombjait lefedő mobiltelefon-átjátszó állomások létesítése sem jelentett különösebb gondot. Több tekintetben azonban a közös, regionális érdek már nem ennyire nyilvánvaló. A jelenlegi székelyföldi megyéken átnyúló, regionális szeméttárolók ügye éveken át vajúdott, a több térségen, több helységen áthaladó közös vízvezetékek létesítése úgyszintén időről időre felröppenő ötlet marad. Továbbá vannak olyan városok, ahol jórészt felszámolták a távfűtést, máshol éppen ezt erősítik, ezek mögött a különböző helyi csoportok érdekei állnak. Székelyföld kincseként sokat emlegetik a borvizeket. /Székedi Ferenc: Szólamok helyett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./ Előzmény: Csutak István miniszteri tanácsos, volt integrációs államtitkár: Székek földje – Székelyföld? = Szabadság (Kolozsvár), 2008. jan. 8./

Elég erős-e a romániai magyar közösség ahhoz, hogy képes legyen „eltartani” két vagy több erős politikai szerveződést? Felkészült az erdélyi magyar társadalom politikai pluralizmusra? Az RMDSZ vezetői szerint nem. Székelyföld továbbra is az ország legelmaradottabb vidékei közé tartozik. Amennyiben a pluralizmus a közösségi képviselet teljes elvesztéséhez vezethet, akkor ezt a jogot gyakorolni felér az öngyilkossággal, írta Salamon Márton László főszerkesztő. /Salamon Márton László: Öngyilkosság? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

Január 29-én jóváhagyta a bukaresti törvényszék a Magyar Polgári Párt (MPP) bejegyzési kérelmét. Öt napon belül fellebbezni lehet. A bíró, bár korábban kifogásokat fogalmazott meg a párt nevében szereplő magyar megnevezés ellen, most ellenvetés nélkül hirdette ki az ítéletet. A pártot a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) alapította. Az MPP 18 megyéből és Bukarestből közel 27 000 támogató aláírást szerzett. „Az MPP bejegyzésével valósággá vált a romániai magyarság számára a politikai pluralizmus. Ez a döntés megteremti az ehhez szükséges jogi és intézményesített keretet, valamint alternatívát jelent az RMDSZ eddigi monopol helyzetével szemben. Most már biztosított mind a helyhatósági, mind az általános választások szabadsága”, közölte Szász Jenő, az MPP elnöke, majd hozzátette: „Jelenleg arra várok, hogy Markó Béla gratuláljon. ”A Magyar Polgári Párt (MPP) elnevezése kétnyelvű: román és magyar. A politikai alakulat legfontosabb célkitűzése Székelyföld autonómiájának kivívása lesz. Az MPP Erdélyben 12 területi szervezettel rendelkezik, de a vezetők további új szervezetek létrehozását kezdeményezik Erdély magyarok lakta településein. Markó Béla – gratuláció helyett – kijelentette: „nehézkes” lesz az együttműködés az MPP-vel, amennyiben ez a politikai alakulat az RMDSZ alternatívájaként jött létre. „Örülök, hogy bejegyezték az MPP-t, számítottam is erre”, nyilatkozta Toró T. Tibor Temes megyei képviselő. „Úgy néz ki, hogy az MPP olyan kiegyensúlyozott képviseletet biztosít, amelynek keretében a magyar közösség tagjai megtalálják azt az opciót, amely nem volt lehetséges az RMDSZ-en belül”, hangsúlyozta Toró. Arra a kérdésre, hogy átiratkozik-e az MPP-be, Toró T. Tibor a következőket válaszolta: „Mandátumom végéig a bánsági magyarság érdekeit képviselem. Most nem tudok határozott igennel vagy nemmel válaszolni erre a kérdésre. Én abban a politikai értékrendben hiszek, amit Tőkés László jelenített meg a legtisztábban. Amennyiben az MPP átveszi ezt az értékrendet, jó viszonyom lesz ezzel a párttal”, mondta a képviselő. „Kíváncsian várom, hogy mit akar az MPP”, nyilatkozta Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki szerint az RMDSZ-en belül több platform kapott helyet, ezért nem volt feltétlenül szükséges az új párt bejegyzése. /Nagy-Hintós Diana: Bejegyezték az MPP-t. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 30./ Bejegyezték az MPP-t, Szász Jenőék pártját. „A párt bejegyzéséhez szükséges aláírások gyűjtése jövő hónapban elkezdődik, várhatóan őszre sikerül a bejegyzést lebonyolítani” – mondta még 2005 januárjában Szász Jenő, az akkor még Magyar Polgári Szövetség elnöke. /Mihály László: Bejegyezték az MPP-t. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./

Dr. Garda Dezsőt RMDSZ-politikusként és történészként ismerik Erdélyben. Politikusként az erdők visszaszolgáltatásában és a székelyföldi közbirtokosságok újraalakításában szerzett elévülhetetlen érdemeket. Politikai pályafutása történészi szakmájához kötődik leginkább. Erdélyben aligha ismeri valaki jobban a székelyföldi közbirtokosságok történetét. Képviselőként bábáskodott az első erdélyi közbirtokosságok létrehozásánál. Garda Dezső magyar nemesi családból származik, 1951-ben lakoltatták ki családját nagyenyedi kúriájukból: édesapját Tövisre vitték kényszerlakhelyre, édesanyja Kolozsvárra került vele. Garda Dezső akkor három éves volt. „Kizsákmányoló” származása miatt anyja csak mosónőként talált munkát. Rettenetes körülmények között éltek. Végül Kolozsváron maradtak, itt végezte el a középiskolát, majd az egyetem történelemszakát. Amikor 1973-ban kikerült az egyetemről, turkológiával akart foglalkozni, érdekelte a magyar nép eredete. Akkoriban Imreh István tanára hívta fel a figyelmét arra, hogy ne kalandozzon olyan utakra, amelyek számára járhatatlanok. Így került Gyergyóremetére történelemtanárnak. Garda Dezsőt szakmailag Imreh István irányította. Szakmai előmenetelében nagy segítséget kapott Egyed Ákostól és Demény Lajostól is. Garda elsőként Gyergyóremete monográfiáját készítette el. A hetvenes években még hozzájuthatott levéltári dokumentumokhoz. Később egyre gyakrabban hangzott el: a kért levéltári anyag rendezés alatt áll, nem lehet hozzájutni. A csíkszeredai levéltár igazgatója, Boar Liviu bevallotta: felettesei megtiltották, hogy bizonyos iratokat kiadjon. Kezdő tanár kora óta figyelte őt a Szekuritate, a jelentésekben szerepelt, hogy a magyar történelem kutatása miatt veszélyt jelent a román állam számára. Akkoriban befejezte Gyergyószentmiklósról írt könyvét, melyet Imreh István professzor pozitívan véleményezett. Gyergyószentmiklós 1982-ben ünnepelte fennállásának 650 éves évfordulóját, ekkorra kellett volna a könyvet kiadni. A város vezetősége a fentről jött utasítások ellenére úgy döntött, hogy az évfordulóra kiadják a könyvét. A nyolcvanas évek, a legsötétebb időszak következett. Egyszerűen betiltották a magyar történelmet és néprajzot: ilyen témakörökben nem lehetett kutatni, szakkönyvet, tanulmányt írni. Gyergyószentmiklós történetével párhuzamosan elkészült közben a teljes Gyergyói-medence történetét átfogó kézirata is. Amikor a Kriterionnál megjelenés előtt állt, Domokos Géza jelezte: a könyv híre eljutott Elena Ceausescuhoz irodájához, aki a cenzorok révén letiltotta a kiadását. A Politikai Kiadónál felsőbb pártutasításra 14, frissen megjelent magyar könyvcímet zúztak be. Imreh István figyelmeztette Garda Dezsőt, vigyázzon, mert követik. Sokszor megkérdezték tőle, hogy a rendszerváltás után miként sikerült 14 könyvet publikálnia, amellett rengeteg tanulmányt, tudományos cikket. Ennek az a magyarázata, hogy a kommunista évekből rengeteg kézirat, gyűjtés, kutatási eredmény várt kiadásra. Erre csak a rendszerváltás után kerülhetett sor. A rendszerváltás után a Babes–Bolyai Tudományegyetem két székelyföldi főiskolát hozott létre Sepsiszentgyörgyön és Gyergyószentmiklóson. Gyergyószentmiklóson lett volna az első állami főiskola az országban, ahol csak magyarul folyik az oktatás. Szomorú történet: egy magyar emberen, jelesül Szilágyi Pál egykori rektor-helyettesen múlt, hogy ez a kezdeményezésük nem jött össze. Garda az RMDSZ parlamenti képviselőjeként akkoriban sokat kilincselt Bukarestben, hogy ez a székelyföldi főiskola magyar nyelvű legyen. A tanügyminiszter és a miniszterelnök is rábólintott, csak éppen az egyetem vezetőségének az aláírása kellett volna. Andrei Marga rektor nem volt kapható erre, viszont rövid ideig Szilágyi Pál helyettesítette őt. Ebben a minőségében aláírhatta volna főiskolánk új státusát, de sajnos nem tette meg. Végül is a multikulturalitás jegyében kétharmad magyar és egyharmad román nyelvű főiskola maradt a gyergyószentmiklósi, ahol turisztikát és földmérést lehet tanulni. /Makkay József: Magyar történész feketelistán. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./

Amióta tavaly, a Székely Hírmondóban megjelent dr. Toducz Endrének néhány olyan írása, amely a román mítoszokat vette górcső alá, névtelen románok telefonálgatnak neki, azt ordítják a készülékbe, hogy húzzon el Romániából Magyarországra. Nem vitatkoznak írásaival, csak szitkozódnak és azt emlegetik, hogy szégyent hoz román őseire. Toducz erre megjegyezte, jól érzi magát szülőföldjén, Székelyföldön. És megkérdezte telefonálóktól, hogy ők „miként érzik magukat minálunk?” /Dr. Toducz Endre Mikháza: Névtelen telefonálók fenyegetnek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 30./