Utolsó percben kellett helyszín változtatást eszközölnie Gyergyószentmiklóson az Autonómia az EU-ban témájú lakossági fórum szervezőjének, a Magyar Polgári Szövetség Gyergyószéki szervezetének, ugyanis a Salamon Ernő Gimnázium vezetősége – ahová meghirdették a fórumot – egy nappal Tőkés László és Kövér László találkozója előtt szerződést bontott. Arra a törvényre hivatkoztak, amely megtiltja politikai jellegű rendezvények szervezését az iskolákban. Árus Zsolt, a fórum egyik szervezője úgy értesült, hogy az RMDSZ felső vezetéséből „szólt le” valaki, és nyomást gyakoroltak az iskolaigazgatóra. Szóbeszéd szerint az RMDSZ helyi vezetői közül hívták fel Lakatos Mihály igazgató figyelmét a törvényes előírásokra. Lakatos mindkét információt cáfolta. Sokan érvelnek azonban azzal, hogy „a néhány héttel ezelőtt összehívott RMDSZ Gyergyó területi küldöttgyűlésére nem vonatkozott ugyanez a jogszabály, noha a küldöttek tanácsa SZKT- és KAT-tagokat választott a gimnázium dísztermében”. „Tévedés történhetett, tudomásom szerint az RMDSZ tájékoztató rendezvényt szervezett, és nem politikai jellegűt” – érvelt Lakatos a Krónika kérdésére. „Még nem kezdődött el a kampány, és az RMDSZ máris negatív kampányba lendült” – jelentette ki Tőkés, utalva az október 6-i aradi megemlékezés körüli üzengetésre, amikor is – mint érvelt – az RMDSZ aradi vezetője megüzente Tőkésnek, hogy sem őt, sem Orbán Viktort, a Fidesz elnökét nem látják szívesen Aradon. Tőkés hangoztatta, szem előtt tartja a Markó Béla RMDSZ-elnökkel folytatott tárgyalásokat követő szeptember 6-ai közös nyilatkozatban foglaltakat. Továbbra is keresi az összefogás lehetőségét. Kövér László, a Fidesz – Magyar Polgári Párt választmányi elnöke pártja azon törekvéseit hangsúlyozta, amely a határon túli magyarság érdekérvényesítésére irányul, és a gyergyóremetei gyökerekkel is rendelkező Gál Kinga európai parlamenti képviselő tevékenységét hozta fel példának. Kicsinyhitűnek nevezte Markó Bélát azon kijelentése miatt, miszerint Tőkés a Fidesz-támogatottsággal csak azt éri el, hogy a magyarságnak ne legyen az EP-ben képviselője. A püspök szerint matematikai Nobel-díjra kellene előterjeszteni Markó Bélát, mert bebizonyította, hogy a 2,8 százalék több, mint az 5 százalék. Szilágyi Zsolt EMNT alelnök jelentette be: létrehozták Tőkés László honlapját. Ígérete szerint a www.tokeslaszlo. ro és a www.tokeslaszlo.eu honlapokon naprakész információkkal szolgálnak az érdeklődőknek. /Jánossy Alíz: Matematikai Nobel-díj Markónak? = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./ Kérdéses, hogy az RMDSZ-nek lesz-e nehezebb 5 százalékot összegyűjteni, vagy pedig egy független jelöltnek 2,8-at – vetette fel Gyergyószentmiklóson Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke. Tőkés a Magyar Polgári Szövetség meghívására Székelyföldre látogatott, Kövér Lászlóval, a Fidesz választmányi elnökével, valamint Szilágyi Zsolt kampányfőnökkel együtt. „Jogunk van ahhoz, hogy a határokon túl rekedt magyarok érdekeiben felszólaljunk” – indokolta a magyarországi párt beavatkozását a romániai EP-választásokba Kövér. /Barabás Márti: Szendvicspénz Tőkés László kampányára. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Legkésőbb novemberben benyújtják a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokat, jelentette be Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester, az MPSZ elnöke. Most készítik a Magyar Polgári Párt működési szabályzat-tervezetét. A Magyar Polgári Párt az RMDSZ alternatívájaként kíván tevékenykedni, legfontosabb célkitűzése Székelyföld területi autonómiájának kivívása. /Gyergyai Csaba: Konkurencia az RMDSZ-nek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 12./ 26 176 aláírást gyűjtött össze pártbejegyzése érdekében az ország 18 megyéjéből, illetve Bukarestből a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Hangsúlyozta: nem támogatói aláírásokról, hanem tagságról van szó, a vonatkozó törvény értelmében tehát az aláírók egyben alapító tagjai is a jövőbeli pártnak. /Szász Emese: Bejegyzésre kész az MPSZ pártja. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./

Magyar feliratokból Székelyudvarhelyen van a legtöbb, de sok felirat rossz helyesírással látható. Székelyföldön is gyakori a makaróni nyelv, a félelem az anyanyelven való megnyilatkozástól. Sok helyütt, ahol zömmel magyarok laknak, gyakori a csak román nyelvű felirat, kiírás, és az ott lakók ezt természetesnek veszik. /Kuti Márta: „Korlátolt áruk” – Nyelvi észleletek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./

Romániának a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb fejlesztési régiókra van szüksége, olyanokra, amelyek versenyképesek a többi régióhoz viszonyítva, meghatározott identitással és hagyományokkal rendelkeznek – hangsúlyozták október 13-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ által szervezett konferencián. A szervezet vezetői bemutatták a sajtónak az új fejlesztési régiókról szóló elképzelésüket. Markó Béla, az RMDSZ elnöke kifejtette: a jövő Európájában már nincs helye a „nemzetállami” gondolkodásmódnak, egyre inkább érvényesülnie kell a decentralizáció, az önkormányzatiság, a szubszidiaritás elvének. Statisztikai adatokra alapozva rajzolták meg a hivatalosan elfogadott nyolc régiót, így például ugyanahhoz a régióhoz tartozik Csíkszereda és Gyulafehérvár. Hasonlóképpen „közösködik” egy régión belül Fehér és Kovászna megye, holott semmiféle hagyományos együttműködési tapasztalatuk nincsen. Egyazon régióban van a Fekete-tenger partján fekvő Konstanca megye a Kárpátok túlsó felén lévő Vrancea megyével. Borbély László felvázolta, hogy az RMDSZ a jelenleginél kisebb méretű, működőképesebb régiókat szeretne. Csutak István volt integrációs államtitkár, Winkler Gyula miniszter tanácsosa grafikonokkal illusztrált előadásában mutatott rá arra, hogy a mostani heterogén régiókon belül tapasztalható gazdasági, környezeti, méretbeli és kulturális különbözőségek lehetetlenné teszik a következetes fejlesztési elképzelések kidolgozását. /Kisebb, működőképesebb, saját identitású régiókat! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./ A múlt rendszerből a kommunista hatalom homogenizációs politikájának szemléletét viszi tovább a jelenlegi régiófelosztás, amely a társadalom kulturális, nyelvi elkeverésére törekszik, fogalmazták meg a szakemberek Marosvásárhelyen. Hagyományos történelmi régiókat szakítottak ketté. A folyamat megállítására létre kell hozni az önálló székelyföldi régiót, amelynek racionalitása, egységes kulturális, etnikai és gazdasági vonása van. Tisztában kell lenni azzal is, jelentette ki Markó, hogy a jelenlegi közigazgatási egységekre nagyon nehéz lesz fejlesztési régiót építeni. /Lokodi Imre: Régióátrajzolási offenzíva. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 15./ Az RMDSZ az eddigi nyolc helyett tizenöt fejlesztési régióba sorolná Románia megyéit. A tervezetben a három székelyföldi megye önálló entitásként szerepel. /Tizenöt fejlesztési régiót javasol az RMDSZ. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Megkezdődött a szavazatokért folyó harc. Október 13-án Marosvásárhelyen az RMDSZ bemutatta Románia regionális átszervezéséről készített tanulmányát. Markó Béla elnök a zárt ülést követő sajtótájékoztatóján nem is tagadta, kampánycéllal kezdeményezték a regionális újrafelosztást, amely az önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió hivatalos elfogadtatásához vezethet. Kiemelte: az RMDSZ régi célkitűzését fogalmazták újra, gazdasági, földrajzi történelmi érvekkel alátámasztva igyekeznek elfogadtatni koncepciójukat. Markó hozzátette: az új felosztásnak nincs köze Székelyföld területi autonómiájához, de hosszabb távon elképzelhető a regionális parlamentek létrehozása is. Markó igen bátor kijelentéseit a kampány teszi hiteltelenné, írta Farkas Réka, a lap munkatársa. Volt már hasonló radikális beszéde a választások előtt, bukaresti román partnereik ilyenkor elnézőek, hisz ők is tudják, miről szól a játék. Egy nappal a jelentős RMDSZ-tervek bejelentése után egyetlen román reakciót sem lehetett hallani. Úgy látszik, az RMDSZ-vezető kijelentéseit senki sem veszi komolyan. /Farkas Réka: Esélytelen kampányötlet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

A román sajtó gyanúsan megtisztelte az RMDSZ-t: nem támadta amiatt, hogy a szövetség a fejlesztési régiók átrajzolását vetette fel Marosvásárhelyen. A szövetségnek elsősorban a román politikai közegben kell partnerekre találnia, hogy megértsék, a többség javát is szolgáló regionális fejlesztésről van szó. Az RMDSZ Székelyföldet tűzte zászlajára, ami a többség szempontjából eleve politikai hangsúlyt kap, majd csak másodlagos a gazdasági és általános fejlesztés szándékának megértése. /Lokodi Imre: A papagájok nem kapnak kölest. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A magyar legyen a második hivatalos nyelv Romániában, ezt Sógor Csaba szenátor, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjeként felvállalná. A keresztény magyarság értékeit fogja képviselni Brüsszelben református lelkészként. Sógor az egységet hangsúlyozta, mondván: az Európai Parlamentben nem kelthetjük a széthúzó közösség benyomását. Székelyföld autonómiája újabb esélyt kaphat azzal, hogy egységes csapat harcol ezért az önállóságért. /A keresztény magyarság értékeit fogom képviselni Brüsszelben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Súlyos hibának tartja a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) október 17-i közleményében az RMDSZ-nek azt a törekvését, hogy “a romániai régiók átszervezésével próbálja helyettesíteni Székelyföld autonómiáját és semlegesíteni a székelyek autonómiakövetelését”. A SZNT szerint Európában egyetlen területi autonómia sem jött létre úgy, ahogyan azt az RMDSZ szakértői javasolják. „Fejlesztési régióból soha és sehol nem alakult széles hatáskörökkel felruházott autonómia. Székelyföld autonómiájának alapja – akárcsak a baszk, a katalán, a skót stb. autonómiáké – a népek önrendelkezési joga” – áll a közleményben. Az RMDSZ javaslata „a kommunista diktatúrában ránk erőltetett, mesterséges közigazgatási határokból éppen azokat kívánja véglegesíteni, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy Székelyföld magyar nemzeti közösségének erőszakos asszimilációjához a feltételeket megteremtsék”. „Aki ezt a közleményt megírta, életében nem olvasott el egy eurórégiós ajánlatot, halvány fogalma sincs arról, hogyan néz ki az EU NUTS-rendszere – reagált az SZNT állásfoglalására Frunda György szenátor, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje. A szenátor szerint a székelyföldi népszavazások nem többek közvélemény kutatásoknál, azokkal nem lehet eredményeket elérni. /Lokodi Imre: RMDSZ: rövidlátó az SZNT. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

Markó Béla RMDSZ-elnök bemutatta az önálló közigazgatási egységet alkotó Székelyföld tervét. A terv elfogadásához a parlamentben kell lenni, kormányon kell lenni, RMDSZ-polgármesterek és tanácsosok százai, ezrei kellenek. Lehetne mondani, miért nem mondták ezt előbb, hiszen a szinte-szinte magyarellenes jelenlegi felosztást a kormányon levő RMDSZ támogatásával követték el 1998-ban. Ugyancsak lehetne kérdezni, miért nem állt ki ezzel az RMDSZ tavaly, miért a választási kampányban? Szondy Zoltán emlékeztetett: négy éve az autonómia, majd a kulturális autonómia volt a népszédítő s hol van az most? Ugyanaz az RMDSZ ígérte… /Szondy Zoltán: Régióznak szemrebbenés nélkül... = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

A Pro Europa Liga (PEL) dicséretesnek tartja, hogy a hazai pártok közül az RMDSZ elsőként és komolyan foglalkozik az ország régióinak újraalakításával, de nem tartja szerencsésnek a szövetség elképzelését. Smaranda Enache elnök szerint két-három, 1968-ban létrehozott megye összeolvasztásával még nem oldódik meg a valós regionalizáció. „Nem több, mesterségesen létrehozott megyéből kell kialakítani egy-egy térséget, hanem vissza kell állítani az ország történelmi régióit, amelyek keretében létrejöhetnek alrégiók is” – nyilatkozta Smaranda Enache. Ilyen lenne Erdély esetében Székelyföld „kialakítása”, ami Enache megítélésében a lehető legtermészetesebb dolognak számítana. A PEL elnöke meglátásában a megyéknek teljesen el kellene tűnniük, helyükben a történelmi régiókat kellene közigazgatási szerepkörrel felruházni. Az RMDSZ sem ragaszkodik a jelenlegi megyehatárokhoz – jelentette ki Markó Béla. Az RMDSZ nem zárkózik el a térkép újrarajzolásától sem. Az RMDSZ által kidolgozott koncepció értelmében Erdélyben önálló régiót képezne Maros, Hargita és Kovászna megye; Kolozs, Beszterce-Naszód és Máramaros megye; Brassó és Szeben megye; Fehér és Hunyad megye; Szatmár, Bihar és Arad megye, valamint Temes és Krassó-Szörény megye. /Sz. E. : Megszüntetnék a megyéket. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága súlyos hibának tartja az RMDSZ-nek azt a törekvését, hogy a romániai régiók átszervezésével próbálja helyettesíteni Székelyföld autonómiáját– áll az SZNT nyilatkozatában. „Székelyföld autonómiájának alapja – akárcsak a baszk, a katalán, a skót autonómiáké – a népek önrendelkezési joga. ” /Szucher Ervin: Az SZNT is ellenzi az RMDSZ elképzelését. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

A Székely Nemzeti Tanács mellett a Magyar Polgári Szövetség is kifogásolja az RMDSZ legújabb kezdeményezését, amely a Székelyföldi Fejlesztési Régió létrehozatalát célozza. Kampányfogásnak minősítik, és úgy vélik, ez az akció eltereli a figyelmet a lényegről. A történelmi Székelyföldön 76 százalékos a magyarság aránya, a Székelyföldi Fejlesztési Régióban ez alig 59 százalék lenne, megbillentené az egyensúlyt Maros és Hargita megye román vidéke, illetve Bodzaforduló környéke. A két szervezet leszögezi, Székelyföld végső közigazgatási határait és nemzetiségi összetételét népszavazás, és nem rögtönzött ötletek alapján kell eldönteni. /Farkas Réka: Csak népszavazás dönthet (Székelyföldi Fejlesztési Régió vagy autonómia). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 19./

„Az ‘56 kapcsán Erdélyben folytatott kutatás inkább helyzetfelmérésnek nevezhető. Nem elégedhetünk meg a szubjektív visszaemlékezésekkel. Rekonstruálnunk kell a teljes belpolitikai helyzetet, de azt is a nemzetközi konjunktúrába ágyazva” – mondta Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros a vele készült beszélgetésben. Az igazi kutatás és feldolgozás a jövő évek feladata. Várni kell, hogy megnyíljanak a katonai levéltárak, mert az anyagok nagy része nem a már tanulmányozható Szekuritáté irattárában, hanem a kolozsvári és brassói katonai törvényszék birtokában van. Sokan kemény ellenállásukról regélnek, mondván, hogy a vallatások során egy kukkot sem szóltak. Azonban a jegyzőkönyvek szerint a legtöbb esetben a vallatott előbb-utóbb megtört. A megtorló szervek a rendszerellenes elemek semlegesítésére használták a magyar forradalmat. Az ‘56-ig kiépített besúgóhálózat később egyre szerteágazóbbá és szervezettebbé vált. Feltűnő, hogy egyetlen költő, író vagy színész sem volt az ‘56-os megtorlás szenvedő alanyai között. Ez is pártpolitika volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1956. december 15-én és 16-án Marosvásárhelyen tartott beszédeiben megjegyezte, hogy míg a magyarországi írók közül sokan az úgynevezett ellenforradalmárok mellé szegődtek, romániai magyar társaik a párt politikáját támogatva, egyenként sorakoztak fel a román hatalom mögött. Ennek az volt az előzménye, hogy közvetlenül az események után a Kolozsvárra kiküldött Miron Constantinescu és a Marosvásárhelyre látogató Fazekas János gyűlést hívatott össze, melynek során az íróknak, költőknek állást kellett foglalniuk, majd az ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot kellett tenniük. Az írók viselkedése három csoportba sorolható. Hajdu Győző és a párt politikájához hű társai nyíltan elítélték a Budapesten történteket. A második kategóriába az óvatosak tartoztak, mint például Sütő András, akik elfogadták a párt irányelveit. A harmadik, legvékonyabb csoportot Nagy Pál és Oláh Tibor képviselte, akik kényszerből foglaltak állást, akkor is nagyon kurtán-furcsán. Fazekas János a gyűlés végén szemrehányóan megjegyezte, hogy „ha fegyvert kellene fogni, maguknak, kettőjüknek csak fapuskát adnék”. A hatalom az 1948 és ‘53 közötti politikai tisztogatás után a végső leszámolásra használta fel az ‘56-os forradalmat. Az egyházi vezetők szerepvállalása szinte az egész közösségre nagy befolyással bírt. A Szekuritáté ezért is tartóztatta le a hangadókat. Erdélyben nem volt olyan vidék, ahonnan ne hurcoltak volna le papokat. A gyergyóalfalusi plébánost például azért zárták be, mert úgymond arra utasította a kántort, hogy irredenta énekeket játsszon, holott csak zsoltárokról, egyházi énekekről volt szó. Az itthoni megmozdulások eleve kudarcra voltak ítélve. Hiányzott a politikai eszme, amelyért az emberek – úgy, mint Magyarországon – utcára vonuljanak. Voltak Erdélyben csoportosulások, amelyek szervezkedtek, de ezek naiv próbálkozásoknak számítottak. Pál-Antal Sándor /sz. Csíkkarcfalva, 1939/ levéltáros, a történelemtudományok doktora. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a marosvásárhelyi levéltárba került, és azóta is ott dolgozik. Fő kutatási területe Székelyföld története, a levéltártan, pecséttan és heraldika. A magyar forradalom erdélyi utórezgéseiről számos tanulmányt közölt, tavaly megjelent az Áldozatok – 1956 (A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban) című kötete. Munkásságáért A szabadság hőse emlékéremmel tüntették ki. /Szucher Ervin: Erdélyi ‘56: hiányzott a politikai eszme. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

A romániai magyarságnak az Európai Unió kereteiben vissza kell szereznie azt, amit a történelem során elvettek tőle, vagyis az anyagi javait, a jogait, a méltóságérzetét és az együttlétet a magyar nemzettel – fejtette ki október 19-én Csíkszeredában Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. A november 25-i európai parlamenti választások előtti – Új honfoglalás jelszót viselő – kampány nyitórendezvényén Markó emlékeztetett arra, hogy a magyarság sokszor veszítette el és szerezte vissza ezt a hont a történelem folyamán, utoljára 1918–19-ben vesztette el annak egy részét. Kifejtette, hogy az Európai Unió további eszközöket ad a romániai magyarságnak célkitűzései megvalósításához. Az RMDSZ EP-listavezetője, Frunda György szenátor emlékeztetett arra, hogy a szövetség beváltotta a választási kampányokban tett ígéreteit, a brüsszeli jelenlét pedig hozzásegítheti az erdélyi magyarságot autonómiája kivívásához. A lista második helyezettje, Sógor Csaba szenátor rámutatott: a honfoglalás azért volt sikeres, mert a honfoglaló magyarok képesek voltak a változásra, megőrizve ugyanakkor jó tulajdonságaikat, vagyis a katonás rendet, a munka szeretetét, jókedvüket és az összefogás képességét. /Magyar jog és méltóságérzet. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./ Az RMDSZ az egyetlen politikai szervezet, amely alapos szakmai elemzést készített a gazdaságfejlesztési régiók átszervezéséről, és ez azt mutatja: az RMDSZ-nek van mivel pozitív kampányt folytatnia az európai parlamenti választásokon – hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök Csíkszeredában. Markó Béla figyelmeztetett: „ma kísértet járja be Erdélyt”. Székelyföldön járt Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt elnöke, aki ismételten nacionalista nyilatkozatokkal próbálja népszerűségét növelni. A Konzervatív Párt heti gyakorisággal benyújtott magyarellenes törvénykezdeményezései az RMDSZ parlamenti jelenléte révén még megakadályozhatók, de ha nem lesz parlamenti és brüsszeli képviselete az RMDSZ-nek, akkor ezek a magyarellenes kezdeményezések holnap már véres valósággá válhatnak. Markó kiemelte: a RMDSZ pozitív kampányt folytat. Az RMDSZ képes a sokszínűségre, a változásra. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) elnöke Székelyföldre utazott, alig egy órát töltött Erdőszentgyörgyön, találkozott a helyi román közösséggel. Megállapította, hogy Erdőszentgyörgyön a lakosság 20%-a román, „nehézségekkel küzdenek a diszkrimináció következtében”. Voiculescu szerint a probléma fő oka „a román közösség megosztottsága. ”. Felvetődött, hogy Erdőszentgyörgyről kénytelen elvándorolni a román fiatalság, mert még a román tulajdonban levő cégek is magyarokat alkalmaznak. /Mózes Edith: Villámlátogatás Erdőszentgyörgyön. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

A Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezetének vezetősége azt állította, Markó Béla RMDSZ-elnök területi autonómiára vonatkozó kijelentése csak akkor lenne hihető, ha az RMDSZ-nek törvénytervezete is lenne erről. Benedek Barna, a helyi szervezet alelnöke kijelentette: az RMDSZ ismét fel fogja használni a területi autonómia témáját a választási kampányban, de ez tartalommentes addig, amíg a Szövetség nem mutat be egy törvénytervezetet ebben a témában. “Az RMDSZ-vezetők gyakran illették kritikával a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által készített törvénytervezetet a Székelyföld autonómia-statútuma kapcsán, de nem álltak elő egy alternatívával. ” /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 22./

Káptalan Erna aligazgatónő bevezető szavai után Varga Júlia A kolozsvári jezsuita gimnázium és akadémia hallgatósága 1641–1773 (1784) /Budapest, 2007/ című adattárát dr. Sipos Gábor történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke mutatta be október 19-én a Báthory-líceum dísztermében. A diákok adataiból kiderül, hogy döntő többségük székelyföldi volt, de szép számban akadt közöttük csángómagyar is. Dr. Szögi László, a budapesti Egyetemi Könyvtár főigazgatója a Felsőoktatástörténeti Kiadványok című sorozatot mutatta be, amelynek hatodik láncszemeként jelent most meg Varga Júlia munkája. A fiatal szerző marosvásárhelyi származású budapesti kutatóként elkötelezettje az erdélyi múlt levéltári feltárásának. /Ö. I. B. : Oktatástörténet, 300 éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

1946-ban tüntettek először Erdélyben magyarok a kommunistákkal való együttműködés ellen. Azok ellen, akik az erdélyi magyarság nevében róla, de nélküle akartak dönteni. Majdnem tíz évvel ezután itt, Kolozsváron került sor az erdélyi magyar egyetemi ifjúság közös, 1956-hoz méltó összefogására, amelyet a kommunista diktatúra könyörtelenül megtorolt. Temesváron a magyar és román egyetemi ifjúság megmozdulása, a Szoboszlay-csoport mártíriummal végződött szervezkedése, a nagyváradi diákok csoportja, Székelyföld megannyi mártírja jelzi a megtorlást. Romániában az 1944–1947 közötti időszak fő jellemzője a „népi demokratikus” rendszer fokozatos bevezetése volt. A szovjet nyomásgyakorlással hatalomra juttatott, kommunisták által vezetett kormány, a párizsi békekonferencia lezárta (1947. február) előtt a kisebbségpolitikát illetőleg egy sor, a magyarság helyzetét lényegesen javító intézkedést is törvénybe iktatott. A romániai magyar kisebbség érdekképviseletét magára vállaló Magyar Népi Szövetség érdeme a magyar iskolahálózat, a Bolyai Tudományegyetem, az erdélyi magyar kultúregyesületek, a többségében magyar lakta településeken, a hivatalos intézmények keretében a magyar nyelvhasználat, a közigazgatási testületekben az arányos képviseltséget célzó törekvések, majd az 1946. évi választásokon a jelentős parlamenti képviselet biztosítása. Ennek ára is volt: a valós plurális politikai opció kizárása, a hatalom hivatalos kurzusának átvétele és kötelezővé tétele, valamint a „marosvásárhelyi nyilatkozatként” ismert, 1945. november 17-én a Magyar Népi Szövetség százas intézőbizottságával elfogadtatott állásfoglalás, amely a román állam keretében, az „igazi demokrácia” megvalósítása függvényének tekintette a kisebbség jövőjének biztosítását. Ezt a román hatóságok a párizsi békekonferencián is felhasználták. Ez az állásfoglalás a Magyar Népi Szövetség és az erdélyi magyarság jelentős része közötti törésvonal alapvető elemévé vált. Ennek a mélyülő szakadéknak a kifejezése volt az 1946. június 27–30. közötti, székelyudvarhelyi Magyar Népi Szövetség kongresszusa idején történt első tömeges tüntetés, amely a kommunista hatalommal való együttműködés elleni közösségi fellépést jelentette. A közművelődési intézmények (Erdélyi Múzeum-Egyesület, EMKE, Erdélyi Magyar Dalosszövetség), a hitel- és értékesítési szövetkezetek hálózata, de még az iskolahálózat is megsínylette az 1947 utáni fordulattal kiépülő proletárdiktatúrát. 1949-ben ugyanúgy áldozata lett a koncepciós kirakatpereknek Márton Áron püspök, Szász Pál, Korparich Ede, Nagy Géza, Pásztai Géza, a Magyar Népi Szövetség vezetőségéből Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár, a szociáldemokrata Lakatos István vagy Jordáky Lajos is. Az 1950-es évek nem csak a hagyományos erdélyi magyar kulturális, gazdasági intézményhálózat, hanem a Magyar Népi Szövetség (ön)feloszlatásának időszaka is. A kommunista hatalommal jött a nincstelenség, ínség, nyomor mellett a félelem, a meghurcolás, kényszerlakhely és bebörtönzés. Az 50-es évek első felében új elit jelent meg, amely a kommunista egypártrendszer keretei közt kereste az utat. Az 1952-es közigazgatási reform következtében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány az új szovjet mintájú, „adminisztratív megoldás” következménye. Nem valós autonóm intézményről, hanem a szovjet közigazgatási rendszer mintájára létrejött testületről volt szó, amely az állami- és pártintézmények helyi, regionális szintű függvényeként működött. Központja Marosvásárhely lett, amelyet az erdélyi magyarság új, jól ellenőrizhető centrumává változtattak. 1947 után Bukarest, az 50-es években pedig Marosvásárhely lett a központi román kommunista hatalom által megtervezett kisebbségi intézmény és érdekképviseleti hálózatok regionális központja – Kolozsvár ellenében. Kulturális intézményeinek köszönhetően azonban Kolozsvár továbbra is fontos centrum maradt az erdélyi magyarok számára. Elkezdődött a magyar kultúrintézmények „átvándorlása” Marosvásárhelyre. A sort az Utunk kezdte, a Romániai Magyar Írószövetség központi lapja, majd követte a Színművészeti Intézet 1954-ben. Az 1953–1954-es tanévben megszűnt a kolozsvári Mechanika Intézet magyar oktatási részleg. A következő évben a Mezőgazdasági Főiskolára való felvételin már nem hirdettek meg magyar tannyelvű helyeket. A tiltakozó levelek miatt az 1956–1957-es egyetemi tanév kezdetén újból lehetett felvételizni magyar nyelven ezekre a szakokra. A Román Munkáspártnak 1956. július 15-én kiadott határozata a vegyes (román–magyar) oktatási egységek és vonalak bevezetését célozta. 1956. október 24-én, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkari diákszervezete az új statútumot és program-tervezetet előkészítő bizottság tagjai kérték a diákszervezet tényleges függetlenségének alapszabályzatba iktatását. 1956. november 1-jén Dávid Gyula tanársegéd vezetésével a bölcsészkar hallgatói felkeresték a Házsongárdban eltemetett jeles magyar irodalmi személyiségek sírjait. November 12-én Várhegyi István, Nagy Benedek, Koczka György, Kelemen Kálmán, valamint a csoportjukhoz időközben csatlakozott Gyöngyösi Gábor, Bartis Ferenc, Páskándi Géza, Zalányi Ágota bemutatták a Diákszövetség vezetősége előtt az általuk elkészített programtervezetet, s egy perc néma csenddel adóztak a magyarországi áldozatok emlékének. 1956. november 18-án következtek a letartóztatások. 1957 tavaszáig egymást követő több hullámban letartóztatták, elítélték, majd munkatáborokba, börtönökbe zárták mindazokat, akik 1956 folyamán kifejezték elégedetlenségüket, vagy csupán méltó módon szóltak. /Lönhárt Tamás: Tiltakozás és közösségi összefogás. 1946-ban és 1956-ban Erdélyben. Az erdélyi magyarság a kommunista rendszer első évtizedében. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Magyarországra küldené a „hazájukat 1918-ban elvesztő” magyarokat és az RMDSZ vezető politikusait Daniel Buda demokrata párti képviselő, arra kérve a hatóságokat, lépjenek fel Markó Béla „irredenta kijelentései” ellen, amelyek szerinte alkotmánysértők, sértik a jogállamot és a jogrendet. Buda szerint Markó tudatosan szembeszáll „az 1918. december 1-jén létrejött modern Románia születési pillanatával és Románia nemzeti ünnepével”. A PD-s képviselő feltette a kérdést: mire számíthatnak a szélsőségesektől, ha a mérsékeltnek tartott Markó Béla olyan kijelentéseket tesz, hogy új honfoglalásra van szükség. Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátusi frakciójának vezetője azt követelte: zárják ki az RMDSZ-t a kormányzásból, és tiltsák meg a szövetségnek, hogy részt vegyen az európai parlamenti választásokon. A nacionalista politikus beadványában súlyosan törvényellenesnek nevezte Markó Béla szövetségi elnök és Frunda György, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjelöltjének kijelentését, miszerint a Szövetség „kérni fogja Európától Székelyföld területi autonómiáját”. A közelmúltban több román politikus – Mircea Geoana PSD-elnök, Dan Voiculescu PC-elnök, Adrian Paunescu szenátor, Emil Boc PD-elnök és Lucian Bolcas PRM-képviselő is hevesen támadta az RMDSZ elnökét, amiatt, hogy kifejtette, az RMDSZ kitartóan küzd Székelyföld területi autonómiájáért. Funar kijelentéseire reagálva az RMDSZ elnöke elmondta, a magyar kártya kijátszása egyes politikai alakulatoknál mindig hatott választási kampány idején. Markó hangsúlyozta, az utóbbi időben nem tett egyebet, mint egy régebbi témát hozott szóba, éspedig a gazdasági fejlesztési régiók átalakítását. A szövetségi elnök szerint viszont egyesek, „nem veszik észre, hogy a javaslat nemcsak a Székelyföldre, hanem Románia valamennyi vidékére vonatkozik”. /Mihály László: Össztűzben az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke korábban azt állította, hogy Traian Basescuval lezajlott találkozója során felvetette az önrendelkezés kérdését. Az államfő később cáfolta ezt. Egy héttel Dan Voiculescuval, a Konzervatív Párt /PC/ elnökével folytatott megbeszélése után, Szász Jenő szóvivője révén cáfolta, hogy támogatást ígért volna a székelyföldi ortodox egyháznak. Szász Jenő leszögezte, a párt közleményének „támogatásos fejezetéből” semmi sem igaz. /Lokodi Imre, Szőcs Levente: Szász Jenő-Dan Voiculescu kulturális csere: valaki hazudik. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Székelyföldtől a Partiumig szinte valamennyi nagyobb erdélyi településen emlékeztek 1956-ra. Háromszéken Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán, valamint Baróton tisztelegtek a forradalom hősei előtt. A megyeszékhelyen a városháza falán levő „Gloria Victis” feliratú emléktábla előtt rótta le kegyeletét a háromszéki Volt Politikai Foglyok Szövetsége, valamint az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság. „1956-ot követően Sepsiszentgyörgy 23 polgárát, összesen 265 év börtönbüntetésre ítélte a volt kommunista diktatúra” – dokumentálják a múltat a kőtáblába rótt betűk. Délután a tavaly felszentelt emlékoszlopnál az ‘56 Emlékparkban, illetve a központi park kopjafájánál koszorúztak. Csíkszeredában a Kalász negyedi temetőnél felállított kopjafánál elsőként Nagy Benedek, az ‘56-os Baráti Társaság nevében mondott beszédet. A megemlékezés a koraesti órákban, fáklyásmenettel folytatódott a Szabadság-tértől, a magyar főkonzulátus előtti téren felállított ‘56-os emlékműhöz. Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Ifjak kétnapos rendezvénysorozattal emlékezett meg az ‘56-os forradalomról és szabadságharcról. Varga László nyugalmazott református lelkész, ötvenhatos elítélt tartott előadást. Ezt követően a Szabadság, Szerelem című filmet vetítették le. Október 23-án Hajdú Zoltán történelemtanár a forradalom leverése utáni megtorlásról beszélt. Nagyváradra október 23-án érkezett az a vándorkiállítás, amely az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó erdélyi és román vonatkozású dokumentumokból áll. Mind a három szatmári magyar középiskolában (Kölcsey Ferenc, Hám János, Református Gimnázium) megemlékeztek október 23-án az ‘56-os magyar forradalomról. Délután az RMDSZ székházában a Szent-Györgyi Albert Társaság szervezésében Sárándi Tamás muzeológus 1956 romániai vonatkozásáról tartott előadást. Snagovban friss, piros-fehér-zöld szalagos koszorúk emlékeztetnek arra, hogy több mint fél évszázaddal ezelőtt itt tartották fogva Nagy Imrét, az 1956-os magyar forradalom vezetőjét és sorstársait. Az október 23-i megemlékezésen a Markó Béla szövetségi elnök vezette RMDSZ-küldöttség helyezte el az emlékezés koszorúit az ‘56-os hősök emlékművénél. Markó Béla beszédében rámutatott arra, hogy ötvenegy év után „még mindig adósságunk van azokkal az emberekkel szemben, akik 1956-ban a szabadságért harcoltak”, egyesek közülük az életükkel fizettek. /Adósságot törlesztettek Erdélyben. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

Ostobaságnak, de egyben veszélyes jelenségnek nevezte Markó Béla RMDSZ-elnök a szenátus állandó bürójának döntését, melynek értelmében a testület az RMDSZ elnökének kijelentéseit elítélő politikai nyilatkozatot kíván a szenátus elé terjeszteni. Több román párt is hevesen bírálta az elnököt a szövetség kampányindító rendezvényein tett azon kijelentései miatt, miszerint az RMDSZ kitartóan küzd Székelyföld területi autonómiájáért. A politikai nyilatkozat elfogadására vonatkozó javaslatot Adrian Paunescu, a Szociáldemokrata Párt szenátora kezdeményezte. – Engem már egyszer elítélt határozattal a szenátus, 1995-ben, szintén autonómia dolgában. Erre már kevesen emlékeznek, de ez a dokumentum létezik, és ez az újabb kezdeményezés azt jelenti, hogy legalább 12 esztendővel visszamentünk az időben. Ezt veszélyes jelenségnek tartom, mert azt mutatja, hogy Romániában és a román politikai életben erősödik egyfajta nacionalista hangulat és magyarellenesség – mutatott rá Markó Béla. /Akárcsak 12 évvel ezelőtt. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./

Kilencedik állomásához érkezett az 1998-ban első alkalommal megrendezett geológusok találkozója. A székelyföldi szakmabeliek évente egy alkalommal – idén október 26-27-én – a tudományág sorsáról, újdonságairól és annak helyi jövőjéről értekeznek. 1989 után egyik napról a másikra megszűnt a csíkszeredai Geológiai Feltáró Vállalat, az IPEG, mintegy száztíz geológus került az utcára, akiknek kilencven százaléka nem tudott elhelyezkedni szakmájában. A rendezvénnyel összefogásukra vállalkoztak, továbbá alkotó társaik ilyenkor bemutatják eredményeiket. Az első öt alkalommal Sepsiszentgyörgyön gyűltek össze, majd 2003 óta a csíkszeredai Sapientia Egyetem lett a főhadiszállásuk, ráadásul a Magyar Állami Földtani Intézet is bekapcsolódott a székelyföldiek konferenciaszervezésébe. Magyarországi akadémikusok és intézményvezetők is tartanak előadásokat. /Kozán István: Székelyföldi geológus-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Az oktatási reformra vonatkozó törvénycsomag vitájának elhalasztása, valamint a kabinet felelősségvállalása a választási reformért tükrözi, mennyire felemás helyzetben van az RMDSZ a kormányon belül. Miközben az EP-választásokra készülő RMDSZ vezetői a kormányzati részvétel korlátlan előnyeiről beszélnek, útjavításokkal, sztrádaépítéssel, iskolák felújításával példálózva, azonban világossá válik, hogy a politikai célkitűzések többségének megvalósítására esély sincs. Nem a területi autonómiáról vagy az önálló székelyföldi régióról van szó, de még azt sem sikerült elérni, hogy a magyar diákok anyanyelvükön tanulhassák Románia földrajzát és történelmét, a román nyelvet pedig külön tanterv alapján oktassák. /Farcádi Botond: A hatalom sáfárai. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 27./

Székelyföldön töretlen a táncház iránti érdeklődés, Kolozsváron újraéledni látszik. Három év után újra heti rendszerességgel tartanak táncházat Kolozsváron: ma avatják fel a Kallós Zoltán Alapítvány új termét, ahol a táncalkalmak mellett kézműves-foglalkozások is várják majd az érdeklődőket. A szamosújvári Sóvirág, a helyi Tarisznyás, a kalotaszegi Csűrös és a székelykeresztúri Cikász zenekar húzza majd a talpalávalót az új kolozsvári táncházban. Heti rendszerességgel legutóbb, 2004-ig a Zurboló-táncházak működtek a városban, majd két év teljes szünet után a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványnál kezdtek el – havonta egyszer – táncházat tartani. A sepsiszentgyörgyi táncház hat éve újra virágkorát éli. Többféle táncalkalom is várja az érdeklődőket Csíkszeredában. A Virtus Egyesület négy éve indított rendszeres táncházat. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szintén szervez táncházakat Csíkszeredában. A Szilágyi vendéglőből a művelődési ház kiállítótermébe költöztek a népi táncok kedvelői Gyergyószentmiklóson. Az idény itt a hétvégén kezdődött el, a Szent István gyermekei pusztinai hagyományőrző csoport részvételével. A Nyisztor Tinka néprajzkutató vezetésével érkezett csángó hagyományőrzők előbb misén vettek részt, majd színpompás népviseletben vonultak át a művelődési házba. /Gödri Alpár Béla, Jánossy Alíz, Rostás-Péter Emese: Táncalkalmak hétköznapokra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 30./

A magyarság egyre nagyobb számú csoportjai Magyarországon a Magyar Gárda szervezésével, árpádsávos lobogókkal próbálják megkülönböztetni magukat. Székelyföldön eddig a rovásírás számított megkülönböztető jelnek, és lám, megérkezett a Székely Gárda gondolata is. Akkor kezdenek teret nyerni a radikális gondolatok, és az ezekhez rendelt jelképek, amikor a nemzeti szimbólumok használata kiteljesedőben van. Ez elsősorban Magyarországon figyelhető meg. A kilencvenes években elképzelhetetlen lett volna, hogy a Magyar Szocialista Párt választási nagygyűlései piros-fehér-zöldben ússzanak. A nemzeti színek, a nemzeti jelképek akkor a nemzetben gondolkodó – elsősorban jobboldali meggyőződésű – polgárok megkülönböztető jeleinek számítottak. Az árpádsávos, rovásírásos jelképkeresés ma a radikális csapatok elkülönülését, nem pedig a nagy tömeg felzárkóztatását szolgálják, írta Gazda Árpád. /Gazda Árpád: Jelképkeresés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A Magyar Gárda mintájára alakítana Székely Gárdát egy csíkszeredai fiatalember, aki terve megvalósításához újsághirdetések útján és internetes fórumokon toboroz alapító tagokat. A 28 éves Csíkszeredán dolgozó Csibi Barna korábban 60 napig töltötte be a Csíki Székely Tanács (a Székely Nemzeti Tanács területi szervezete) ideiglenes elnöki tisztségét, azonban szerinte a szervezet az RMDSZ fennhatósága alá került, ezért kilépett az SZNT-ből. Csibi felvette a kapcsolatot Vona Gáborral, a Magyar Gárda Egyesület elnökével, aki támogatásáról biztosította ugyan, de semmilyen más segítséget nem ígért. Csibi elképzelése szerint a Székely Gárda – önálló jogi szervezetként – partneri kapcsolatban működne magyar megfelelőjével. A Székely Gárda tagjai a magyar nyelv, a székely nép, a magyar nemzet, a Székelyföld, a magyar haza védelmére esküdnének fel. A szervezet célja elsősorban a székely nemzettudat. Csibi szerint a székelységnek egyetlen esélye van a fennmaradásra: ha a magyartól független, önálló népként határozza meg önmagát. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester nem kívánta kommentálni a fiatalember tervét, szerinte az ötlet önmagáért beszél. Csibi Magor, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági tagozatának elnöke, a kormánypárt befutóhelyén szereplő európai parlamenti képviselőjelöltje elzárkózott unokatestvére tervéről való véleménynyilvánítástól. A Magyar Gárda – amely saját meghatározása szerint „hagyományőrző és kulturális egyesület – a Jobbik Magyarországért Mozgalomhoz kapcsolódó, 2007. augusztus 25-én alakult szervezet. Árpádsávos címerrel ékesített fekete-fehér egyenruhája miatt már hetekkel a megalakulása előtt is heves vitákat váltott ki. 2007 júniusában Vona Gábor, a Jobbik elnöke a párt támogatásával egyesületként alapította meg és jegyeztette be a Magyar Gárda nevű szervezetet, mely a „nemzeti önvédelem erősítésében” és „rendvédelmi” feladatok ellátásában kíván aktívan részt venni. Für Lajos volt honvédelmi miniszter közreműködésével augusztus 25-én avatták fel a gárda első 56 tagját a budapesti Sándor-palota, a köztársasági elnök hivatala előtti téren. /Székely Zita: Toborozzák a Székely Gárdát. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

A harmincezer lelket számláló Kézdivásárhely október 30-tól Székelyföld legnagyobb sportcsarnokával dicsekedhet, amely ezerkétszáz férőhelyével jóval nagyobb azoknál a létesítményeknél, amelyek az elmúlt évek során kormánytámogatással épültek. A csarnokot Borbély László fejlesztési miniszter és Török Sándor helyi polgármester adta át. Borbély reméli, hogy jövő év végéig befejezik a jégpályát is. Borbély László elmondta: azért épült itt Székelyföld legnagyobb sportcsarnoka, mert láttak hajlandóságot a helyi önkormányzat részéről, hogy pénzt áldozzon erre. /Illyés Judit: Székelyföld óriáscsarnoka. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./

Székelyföld megye létrehozását kezdeményezi Gyergyószentmiklós Székely Tanácsa. „Kezdeményezzük a Székelyföld megye létrehozását, amely a jelenleg hatályos jogszabályok alapján jönne létre, Kovászna és Hargita megyéből és a Maros megyéhez tartozó történelmi Marosszékből, avagy azokból a településekből állna, amelyeket a Székely Nemzeti Tanács törvénytervezetének függeléke Székelyföld településeiként megjelöl, nyitva hagyva a csatlakozás lehetőségét más települések számára is” – áll a testület október 31-i állásfoglalásában. /Hargita megye: Székelyföld megyét kérnek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

Amennyiben a romániai magyarok szavazási kedve november 25-én nem múlja felül legalább 10%-kal a románok voksolási hajlandóságát, akkor sem az RMDSZ, sem Tőkés László független jelölt nem jut be az Európai Parlamentbe egy október 12–20. között készült felmérés szerint. A közvélemény-kutatás 1188 romániai magyar telefonos megkérdezésével készült, akik Erdély 14 megyéjének 64 településéről kerültek ki. A teljes mintában az RMDSZ a romániai magyar szavazatok 51%-át szerezné meg, Tőkés László pedig a 28%-át kapná meg. Az alanyok 14%-a még nem döntött, 7% pedig nem válaszolt. Az RMDSZ-nek a gyenge pontja Székelyföld, ahol a szövetségre a magyarok mindössze 40,3%-a voksolna. Ezzel szemben Tőkés a székelyek szavazatának a 41,2 százalékát szerzi meg a felmérés szerint. /B. T. : Kiüti egymást az RMDSZ és Tőkés az EP-ből – valószínűsíti egy felmérés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./