Frigyre lépni a szülőfölddel – Az ország peremén – a nemzet közepén
Húsvét előtt két vidéki rendezvény vendége voltam Szarvason, illetve Hódmezővásárhelyen és Földeákon. Szarvason, a Kárpát-medence mértani közepén a vidéki, illetve a kisebbségi sajtó és az anyaország kapcsolatrendszerét jártuk körbe, Hódmezővásárhelyen és Földeákon is a „vidék” volt a téma, a Magyar Mentálhigiénés Szövetség és a Földeáki Mentálhigiénés Egyesület A vidék megtartó ereje címmel szervezett kétnapos konferenciát. A két rendezvény több ponton is érintkezett vagy kiegészítette egymást. Mindkettő a vidékiség háztáján vert tanyát vagy keresett és talált menedékre, egyik is meg a másik is olyan településeken zajlott, amelyek a történelmi Magyarország centrumában voltak valaha, de Trianonban a politikai mészárlás olyan ország darabokat metszett le az egykori magyar földről, hogy az említett városok a Magyar Alföldön peremhelyzetbe kerültek. A „nemzet közepén” és az „ország peremén” voltunk, amint Grezsa Ferenc előadásának címéül kiemelve megjegyezte.
Az utóbbi években, az uniós csatlakozások következményeként mi, a Kárpát-medencében szétszabdalt és szétszórt magyarok inkább kedveljük „a nemzet közepe” formulát. Ezen a konferencián is ez az elv érvényesült. Az előadók és a szervezők zöme budapesti volt, de a földrajzi reprezentáció átölelte a mai csonka ország több tájegységét, Andrásfalvy Bertalan professzor, az Antall-kormány volt kulturális minisztere Pécsről érkezett, hogy Hagyomány és önazonosság címen ragyogó előadást tartson, Grezsa Ferenc Budapestet és Hódmezővásárhelyet is képviselte, jómagam a Falurombolás Romániában témát próbáltam kifejteni oly módon, hogy a romániai vidékfelforgatásnál és vidékpusztításnál is alattomosabb magyarországi folyamatokat is érzékeltessem. Dr. Grezsa István a konferenciát levezető elnök másnapra Földeákra invitálta a résztvevőket, ahol Győry Márta (Kárpátalja, Nagydobrony), Smidt Veronika Szőgyén (Felvidék), Somogyi Győző (Salföld), és Zaja Péter (Visnyeszéplak) földrajzi értelemben is átfogták és beterítették a Kárpát-medencét. Persze egy publicisztikai írásban nem közölhetek regisztrációs névsort, a mindkét napon zsúfoltházas rendezvényt sokan tisztelték meg részvételükkel. Amire viszont nyomatékkal kell felhívnom a figyelmet, az magyar vidék megtartó erejének a meggyőző demonstrálása volt. Ebben kapott szerepet a hódmezővásárhelyi és földeáki helyszín, amely egyben azt is bizonyította, hogy mit tehet a „vidék” saját értékeinek felmutatása és megőrzése, továbbfejlesztése vonatkozásában, olyan körülmények között is, amikor a fővárosba centralizált politikai és gazdasági nyomás a vidék ellehetetlenítése irányában hat.
Az sem véletlen, hogy a vidék témát vidéken kell és lehet kibontani. Budapest erre – tudjuk miért – alkalmatlan. A vidék egyébként a modern kommunikációs lehetőségeket figyelembe véve új minőségű szerepkörök betöltésére is alkalmassá válik. Megismétlődik – természetesen más szinten és más körülmények között -, ami a reformkorban történt. A magyar vidék Kazinczy, Kölcsey, Baróti Szabó Dávid korában a magyar kultúrát, a magyar nyelvet képviselte, és juttatta olyan szerephez, amely végül is Budapestet is magyar nagyvárossá változtatta. Erre a folyamatra az internetes kommunikáció korában azért kell odafigyelni, mert az elektronikus kapcsolatteremtés nem csupán a Kárpát-medencében élő magyarok rétegeit hozza –hozhatja – szellemi közelségbe, hanem a nagyvilágba szétszóródottakat is. A romániai falurombolásról legtöbbünknek a barbár, a buldózeres falurombolás jut eszébe. Ez valós helyzet volt ugyan, de, paradox módon ez a brutalitás hívta fel a világ figyelmét arra, ami Romániában történik, s végül is egyik kiváltó oka volt annak, hogy a közveszélyes diktátort eltakarítsák. A romániai falurombolás nem a buldózeres korszakban kezdődött. A magyar vidék elpusztításának szándéka tulajdonképpen Erdély bizonyos területein visszavezethető az 1921-es román „földreform” idejéig, amikor különösen a kompakt magyar lakosságú határ menti települések mellé „beültették” a román telepeseket. Évtizedek múltán, már a kommunista rezsim éveiben ezekből a telepekből alakították ki az új községközpontokat, s a több száz éves, már a 13. századtól írásosan is adatolt falvakat másodrendűvé degradálták. Az 1944 – 1953 közötti periódus Romániában is a legsötétebb időszak volt, ezekre az évekre datálható a sztálinista kommunista hatalomátvétel a népi demokratikus rendszer kiépítése ürügyén. A párton belül vagy ennek csatolt elemeinél ekkor zajlottak a nagy leszámolások, a koncepciós politikai kirakatperek, törvényszéki ítélet nélküli politikai gyilkosságok. A „Párt” – Román Kommunista Párt, Román Munkáspárt, mindegy minek nevezték – miközben a saját kebelébe befészkelődött „kígyókat” – a tegnapi elvtársait – a tisztogatás ürügyén pusztította, a párton kívüli társadalmi rétegek körében a legaljasabb galádsággal és vérengzéssel forgatta ki javaiból, toloncolta ki szülőföldjéről az élesedő osztályharc és az osztályellenséggel való lepaktálás, hazaárulás, a társadalmi rend felforgatása ürügyén a társadalom közép- és felső-közép rétegeit. 1946-ban „felszámolták” a nagybirtokot, kiosztották a háborús bűnökért „kijáró” büntetéseket, halmozták a távolléti halálos- és a vagyonelkobzással járó életfogytiglani ítéleteket, mindezt a következő években az államosítás, majd az erőszakos kollektivizálás követte. Romániáról lévén szó ezek az intézkedések tömegesen és a legkegyetlenebbül a magyar (és német) lakosságot sújtották, de az osztályharc jegyében a legpiszkosabb munkát a saját nemzetükhöz tartozó csoportokkal végeztették el. A magyar államvédelmisek, milicisták, hadbírók, törvénybírók, magyar börtönőrök kegyetlenkedései sok esetben felülmúlták a románokét. 1949-1950-re külön kategóriát képeztek a földbirtokosok és a kulákok, akik a háború utáni ingatlanelkobozások és kisajátítások után már legfeljebb 50 hektár földbirtokkal rendelkezhettek, ez azonban, különösen Székelyföldön, ahol a szó kárpát-medencei értelmében nagybirtok alig létezett, eléggé ritka volt, de az osztályharc leninista-sztálinista szellemében ők testesítették meg a burzsoá-földesúri rendszert, amelyet „végképp el kellett törülni” a múltjával együtt. Mivel az osztályharc nagy csatáinak megvívásához létszámuk kevésnek tűnt, ezért a birtoknagyság határát mind lejjebb szorították, s 1949-ben a kulákosításhoz elegendő volt három-négy hektár föld, és, mondjuk, egy cséplőgép garnitúra, amely mellé az őszi cséplési szezonban, aki két munkást (cséplőgép etetőt, eregetőt) alkalmazott, az már kizsákmányolónak minősült. A 20–50 holdas gazdák, akikre a székelyföldi falvak népe rendszerint modellként, mintagazdaként tekintett, s minden igyekezetével arra törekedett, hogy hozzájuk hasonlóvá válhasson, különösen irritálták a népi demokrácia elszánt harcosait, akik többnyire, a deklasszált lumpen rétegek közül kerültek ki.
Székelyföldön román földbirtokos gyakorlatilag nem is volt, ezért ebben a térségben az osztályharc a magyar gazdaembereket gyötörte és seperte el.
Háromszéknek természeti, társadalmi adottságaiból következően Székelyföldön belül is különleges helyzete volt, a földbirtokos réteg népesebb, jelenléte karakteresebb, mint más vidékeken. Emiatt az osztályharc csapásai is erőteljesebbek voltak. A háromszéki földbirtokosok külön utas történetéhez tartozik, hogy az 1949. június 3-án innen kényszerlakhelyre hurcolt 8o család állomáshelyéül előbb Sepsiszentgyörgyöt jelölték ki, ahol maguknak kellett munkát, szállást, megélhetést keresniük és hetente jelentkezniük kellett a rendőrségen, de másfél év múltán ismét összeszedték őket, és barmokként vagonokba zsúfolva általuk ismeretlen hely felé szállították a transzportot. A deportálás körülményei az irodalomból ismert szibériai utaztatási körülményekhez hasonlítottak, azért sokan azt hitték, hogy oda irányítják őket.
Ez nem következett be, Románia déli övezetében, a kietlen Dobrudzsában kötöttek ki, ahol Macin térségében kirakták őket, s ott kalyibákban, az állatok nyári szállásaként hevenyészett karámokban húzták meg magukat.
A háromszéki földbirtokosok kivételével a más vidéki sorstársaik Székelyföld és Erdély kényszerlakhelyként kijelölt városaiban maradhattak továbbra is. A háromszékieket annak ürügyén hurcolták el Dobrudzsába, hogy itthon kollektivizálás ellenes propagandát fejtenek ki, lázítják a „dolgozó népet” – amiből természetesen egyetlen szó sem volt igaz -, de néhány faluban a lakosság fellázadt (Gidófalván, Maksán) az erőszakos kollektivizálás ellen, a kivezényelt katonaság a tömegbe lőtt, halálos esetek is voltak, s „osztályellenségre” volt szükség, hogy a „balhét” ez vigye el.
A történteket falvakra lebontva kontrasztosan érdekes Dózsa szülőfalujának, a dálnokiaknak históriája. A legtöbb földbirtokost – hat család húsz tagját – innen telepítették ki és száműzték Dobrudzsába. Az elhurcoltak közül többen ma is élnek, vannak, akik 14 esztendő múltán kerültek haza, a száműzetésben gyermekeket szültek, halottaikat ott temették el.
Azon a szörnyűséges helyen, ahol fagytól, széltől, a rizsföldeken a piócáktól, rühtől, tetvesedéstől, mindenféle betegségtől és orvosi ellátás nélkül szenvedtek, a szó szoros értelmében éheztek, közösségi életet szerveztek, gyermekeiket ők tanították meg betűvetésre, hulladékanyagból, napraforgó szárból a kalyibák közé épített kerítéssor volt a „Váci utcájuk”, ahol a korzón szokásos élet zajlott.
A történetben külön szín, hogy a helyi, illetve a tőlük tisztes távolságban élő lakosság, akik a magyarokról vagy semmit, vagy csak rosszat hallott, segítette őket, ezért jegyzi meg keserűen az egyik deportált: „ A legnagyobb bűnnek azt tartom, hogy mindezt a sajátjaink tették. Dobrudzsa előtt mindenki, aki ellenünk vétkezett, magyar volt.”
A háromszéki földbirtokosok az eddigi történelmi visszapillantásokból többnyire kimaradtak. Zömük tulajdonképpen olyan gazdaember volt, aki a családtagjaival és szezonális napszámosokkal, esetleg néhány alkalmazottal munkálta meg a földjét. A fasizmus és a kommunizmus áldozatainak különböző kategóriáiról viszonylag sokat írtak, róluk dokumentum filmek, egyéb alkotások készültek, az erdélyi földművelő földbirtokosokról viszont alig esett szó.
Dálnok, Dózsa szülőfaluja eklatáns példája annak a pusztulásnak és pusztításnak, a település leépülésének, amelyet a Romániában dühöngő nacionál-kommunizmus véghez vitt. Dálnok a história folyamán neves értelmiségieket adott a magyarságnak, pedagógusokat, tudósokat, kiváló mezőgazdász szakembereket, jellemző, hogy a múlt század négy magyar hadügyminisztere vagy ezek felmenői is innen származtak (Bartha Károly, Dálnoki Miklós Béla, Dálnoki Veress Lajos), itt gyermekeskedett Barabás Miklós, innen került ki Bocskai István fejedelem testőrszázadának kapitánya is, Simon Péter.
Szóval Dálnok birtokos családjainak köszönhetően ma is sok műemlék- és műemlékjellegű kúriával, dendrológiai parkkal, híres templommal, szobrokkal és emlékművekkel rendelkezik, s ezek fizikai állagán is le lehet mérni, micsoda pusztítást vitt véghez a romániai kommunista rezsim. Bíztató jelzés, hogy ebből az állapotból most kezd újra feltápászkodni a település. Az 1968-ban a romániai falurombolás első rohamában a híres-neves községet – Dózsa szülőhelyét – faluvá degradálta. A parasztkirály osztályharcos emléke sem volt elegendő ahhoz, hogy a község elsorvasztását megakadályozzák. Két évvel ezelőtt Dálnok visszaszerezte községi rangját, s a helyi közösség önösszeszedésének példájává vált.
A romániai falurombolás tehát nem szűkíthető le ennek a buldózeres periódusára. Ez a szakasz jelentette a Ceauşescu-rendszer végét, de ezt megelőzően már lelkileg, erkölcsileg lezüllesztették az erdélyi vidéket, megalapozták a belső rombolást, amire a külső pusztítás ráépülhet. Megbomlott a falvak régi rendje, a lopás, rablás, tolvajlás mindennapos jelenséggé vált, s az egykori rendtartó székely falu, az önkormányzatiság megannyi telephelye züllésnek indult, s megkezdődött a vidéki tömegek városra áramlása, rossz minőségű ipari munkára fogása.
A falurombolás nemzetközi tiltakozási hullámot kiváltó zajos szakasza véget ért. A jelenlegi törvények lehetővé teszik, hogy az egykori községközpontok, amelyeket 1968-ban falvakká degradáltak visszaszerezhessék régi státusukat. Ez jó pár település esetében reménykeltő sikerrel járt, élénkült a közösségi élet. A romániai falvak leépülését jelenleg a tömeges elvándorlás, a lakosság elöregedése okozza. A vidéki intézményeket viszont az állam nem szorongatja olyan mértékben, mint Magyarországon, bár a közlekedés a magánvállalkozók kénye-kedvének kiszolgáltatott, az osztályonkénti gyereklétszám tekintetében is toleránsabb az állam, a posta is, úgy, ahogy működik.
Reményt keltőnek mondható az is, hogy elkezdődött és bizonyos övezetekben folyamattá erősödött a hétvégi házak felvásárlása, s a faluturizmus is életet képes lehelni a vidéki településekbe.
2007. április 13.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből  
Erdély.ma

Dokumentumfilm készült a 20. századi Sepsiszentgyörgyről
Sepsiszentgyörgy öregjei szólalnak meg Az én időmben Szentgyörgy című közel 80 perces dokumentumfilmben, amelyet vasárnap délután a Tamási Áron Színház nagytermében telt ház előtt mutattak be az alkotók. Összesen tízen – köztük tanár, orvos, színművész, labdarúgó, újságíró, mérnök, építész és közgazdász – emlékeznek és vallanak a város múltjáról és személyes élményeikről.
A riportalanyok az 1910 és 1989 közötti időszakról, a rendszerváltás általuk megélt élményeiről, az akkori eseményekről, a város múlt századi életéről mesélnek a filmben. A filmet a Focus Rectus Egyesület készítette az önkormányzat megbízásából, az 550 éve város Sepsiszentgyörgy című rendezvénysorozat részeként. Damokos Csaba képzőművész, a film egyik alkotója a vasárnapi bemutatón elmondta, fontosnak tartották, hogy a hetedik művészeti ág is lerója tiszteletét a város előtt.
Az alkotók több mint ötórányi nyersanyagból dolgoztak, a filmben a városról bemutatott régi fotókat József Álmos nyugalmazott tanár és helytörténész gyűjteményéből az ő segítségével válogatták össze. A filmben felidézik többek között II. Károly román király látogatását, Szőts Dániel nyugalmazott főorvos például elmesélte: diákként azon szórakoztak, hogy a cserkészek egyenruháját utánzó „străjer” rövidnadrágban milyen vörös és szőke szőrös volt a király térde.
A magyar katonák bevonulásáról Sylvester Lajos közíró meséli, hogy amikor édesapja meghallotta a hírt, bevágta a kalapját a veteményeskertbe, és azt mondta: „érdemes gyermeket csinálni”. Sinka Mózes volt labdarúgó arra emlékszik, hogy az akkor 19 ezer lakosú kisvárosban a hétvégi mérkőzésekre 3-4 ezer szurkoló is összegyűlt. Bogdán Rajcs Zsolt nyugalmazott főorvos elmondja, miként bontották le belvárosi családi házukat a katonaság segítségével, hogy megépíthessék a kommunista szállodát.
Török Áron építész pedig éppen arról beszél, hogyan épült a szálló, a kultúrpalota vagy az Olt-híd. László Károly színművész feleleveníti, hogy 1948-ban az ismeretlen kisvárosban műkedvelők és az új rendszerben megbélyegzett, ünnepelt budapesti primadonnák is vállalták a színházalapítás kockázatát. Bordás Attila mérnök arra emlékszik, hogyan rohanta le őket a Szekuritáté, amikor 1956-ban megkoszorúzták az 1848-as emlékművet.
Őt és diáktársait több évre bebörtönözték ekkor. Petke László közgazdász nevetve meséli, hogy a kommunizmusban egyenlők lettek, ám a munkás- és tisztviselőgyerekek „egyenlőbbek” voltak, mint a parasztgyerekek vagy a földbirtokosok csemetéi. A bemutató után többen felszólaltak, és több témát is javasoltak a film folytatására, majd Antal Árpád polgármester emlékérmet nyújtott át a film alkotóinak és szereplőinek.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Hó váltja a fagyot
Tovább szedi áldozatait az öt napja kezdődött szibériai eredetű légtömegeknek köszönhető fagyhullám – miután keddről szerdára virradólag hatan fagytak meg, tizenötre emelkedett Romániában a kihűlés következtében elhunytak száma. Az Egészségügyi Minisztérium tegnapi jelentése szerint a rendkívüli hideg Arad és Szatmár megyében is áldozatokat szedett. Tegnap hajnalban volt az idei tél eddigi legalacsonyabb hőmérséklete Romániában, a Kovászna megyei Bodzafordulón –31,7 Celsius-fokot mértek, Sepsiszentgyörgyön –27,2 Celsius-fokig csökkent a hőmérők higanyszála, Baróton –25, Kézdivásárhelyen –22 Celsius-fok volt a tegnapi legalacsonyabb hőmérsékleti érték. Csíkszeredában a meteorológiai állomás közleménye szerint –27 fok alá süllyedt a hőmérők higanyszála, ami még messze van a város februári hidegrekordjától, 1987-ben –35 Celsius-fokot regisztráltak. Székelyudvarhelyen –21,5 Celsius-fokot jegyeztek, a Bucsin-tetőn és Gyergyóalfaluban tegnap reggel mérték az idei tél legalacsonyabb hőmérsékleti értékét, –19, illetve –26,7 Celsius-fokot. A meteorológusok szerint ma éjszakától fokozatosan enyhül a hideg, hétvégére pedig újabb havazás várható. Ennek ellenére a mentőszolgálatok folyamatos készenlétben állnak. A hajléktalan embereket kórházakba illetve menhelyekre szállítják, azokat pedig, akik bajbajutottakról, utcán élőkről, illetve veszélyeztetett emberekről tudnak, arra kérik, a 112-es ingyenes segélyhívó számon jelezzék a hatóságoknak.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kiemelt támogatás külhoni diákoknak (Beszélgetés Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettessel
Semjén Zsolt székely zászlót kapott ajándékba
Romániának és Magyarországnak továbbra is tudatos egymásrautaltságban kell élnie, még akkor is, ha a két ország gazdasági és válságkezelési nézetei nem egyeznek minden részletükben – jelentette ki a Háromszéknek Semjén Zsolt. A magyar miniszterelnök-helyettes – aki a Kárpát Meditop Kupa kézilabdajátékok alkalmával járt Sepsiszentgyörgyön – támogatandónak tartja a pozitív diszkrimináció alkalmazását a határon túli magyar diákok magyarországi továbbtanulása ügyében.
– A román fél nem nagyon hallatta hangját az elmúlt hetekben, amikor Magyarország igencsak erős uniós “viharzónába” került. Többet vártak egy stratégiai partnertől?
– Sem többet, sem kevesebbet. Strasbourgban nem országok vitatkoztak, hanem politikai nézetek mentén hangzottak el a vélemények. A néppárti román képviselők mellettünk álltak, a szocialisták és liberálisok pedig a támadó fősodorhoz csatlakoztak. Inkább azt tapasztalhattuk, hogy a román kollégák az Európai Parlamentben is saját belpolitikai csatáikat vívták, ami különösebben nem lepett meg. A balliberális képviselők elmondták az ismert szöveget, hogy Magyarországon diktatórikus viszonyok alakulnak ki, aztán rögtön áttértek, hogy igen ám, de Romániában is hasonló a helyzet Băsescu elnök és Boc miniszterelnök alatt, és ez ügyben mikor lép fel az unió?
– Ez a se hús, se hal viszonyulás befolyásolhatja valamilyen módon a két ország viszonyát?
– Nem hiszem, magyar részről biztosan nem. Kijelenthetem, hogy Magyarországnál senki sem tett többet Románia schengeni csatlakozása érdekében, elsősorban azért, mert eleget tett az elvárásoknak, az pedig egyenesen vérlázító, amit némely európai országok megengednek maguknak ez ügyben Romániával szemben. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt, hogy állampolgársági kérdésekben Románia nem alkalmazott kettős mércét, hasonlóan természetesen kezelte az itteni magyarok állampolgársági jogát és igényét, ahogyan azt a besszarábiai románok esetében tette. És az is számtalanszor beigazolódott, hogy együtt jóval több európai forráshoz jutottunk, mint külön-külön.
– De hogyan lehet egy szuverenitási szempontokat is érvényesítő gazdaságfilozófiát összefésülni egy olyannal, amely szinte kizárólag az IMF-elvárások teljesítését célozza?
– Mi úgy tartjuk, hogy nem igazságos a felmerülő pénzügyi terheket kizárólag az emberekre ruházni, a multinacionális cégek viszont igenis, vállaljanak arányos részt ezekből a terhekből. Amikor kimondtuk ezeket a dolgokat, a fél világ nekünk esett, azóta viszont szinte a teljes unióban bevezették a bankadót. Rendszeresen jeleztük román partnereinknek, hogy mire készülünk, viszont valamennyi országnak magának kell mérlegelnie, milyen mértékben tud és akar ellenállni az IMF nyomásának. Jómagam és kollégáim hivatalos vagy kevésbé hivatalos romániai útjain többször is szakmai részletességbe menő ismertetőt kértek a magyar tervekről, és nem bánjuk, hogy ezek közül néhány visszaköszön.
– A romániai magyarság autonómiaküzdelmének egyik körvonalazódó eszköze a Székely Nemzeti Tanács által indítványozott uniós polgári kezdeményezés. Ön mennyiben tartja támogatandónak ezt a kezdeményezést?
– Szeretném leszögezni: az autonómiaigényekről soha nem szabad lemondani, a magyar kisebbséget ugyanazon jogok illetik meg, mint mondjuk az ausztriai kisebbségeket. Ebben persze távolról sincs egy­előre nézetazonosság román barátainkkal. Úgy tartjuk, a szórványmagyarságnak kulturális autonómia, a tömbmagyarságnak területi autonómia jár. Ezért minden, ami az autonómia irányába hat, támogatandó és követendő, akárcsak az, ami uniós szinten ad ennek hangot. Én azt tartom bölcs megoldásnak, ha több olyan kezdeményezés mögé sorakoznak fel a magyar érdek-képviseleti szervezetek, amelyekhez uniós támogatást lehet szerezni. Valamennyi politikai és társadalmi erő tegye meg a javaslatát, és az ily módon összeállított, korlátolt számú, de megfelelően megalapozott javaslatot tartalmazó csomaghoz próbáljunk támogató szavazatokat szerezni.
– Lényeges átalakulások előtt áll a magyarországi felsőoktatási rendszer. A várható módosítások milyen mértékben befolyásolják az anyaországban tanulni kívánó határon túli magyar diákok esélyeit?
– Tudatában vagyunk annak, hogy egy sereg fontos szempontot az élet, a gyakorlat hoz majd a felszínre, olyanokat, amelyekre nem nagyon lehet az íróasztal mögött felkészülni. Ne feledjük, a közelmúltban alapvető közjogi változások történtek, a diákok egy része már nemcsak magyar nemzetiségű, de magyar állampolgár is. Többek között azért is tekintettem küldetésemnek a Máért összehívását, hogy az összmagyarság legitim képviselői fogalmazhassák meg elvárásaikat, akár a pozitív diszkriminációra való igényüket is. A kéréseket az általam vezetett tárcaközi bizottság igyekszik beágyazni a magyar jogrendbe, megteremteni például azon hitelek feltételeit, amelyek a tanulás finanszírozását biztosíthatják. És szeretnék eloszlatni egy téveszmét: összességében nem lesz kevesebb egyetemi hely Magyarországon. Mindössze azt célozzuk, hogy ne képezzünk tömegével asszirológusokat, akiknek az életben nem lesz képzettségüknek megfelelő állásuk, hanem inkább mérnököket. A határon túli magyar diákok pozitív diszkriminációjának igényét pedig indokoltnak tartom, ennek technikai kidolgozása a közeljövő feladata.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Népszámlálás: a szórvány apad inkább
„Erdélyben ott van magyar jövő, ahol többségben és tömbben él a magyarság” – szögezte le a Krónikának Antal Árpád a népszámlálás részleges eredményei kapcsán. Sepsiszentgyörgy szociológusvégzettségű polgármestere hangsúlyozta, a cenzus eddigi adatai megerősítették, hogy Erdélyben a Partium–Kolozsvár–Székelyföld-tengelyen van magyar élet. „Ezt a tengelyt kell politikailag és demográfiai szempontból megerősíteni, és erre kell alapozni a szórvány jövőjét is” – hangsúlyozta Antal Árpád, aki szerint a magyarság fogyása a szórványban nagyon nehezen állítható meg.
„Ám ha egy dévai magyar fiatalnak erős erdélyi magyar közösségeket tudunk mutatni, akkor nagyobb valószínűséggel ragaszkodik majd anyanyelvéhez, kultúrájához” – fejtette ki Antal. Az elöljáró rámutatott, a szórványban sokkal radikálisabb a magyarság fogyása, mint a Székelyföldön: az átlag 12,1 százalékos csökkenés a székely megyékben kisebb, a szórványban viszont sokkal nagyobb.
„A népességcsökkenést a beolvadás, a természetes fogyás és az elvándorlás okozza. A romániai magyar közösség esetében nem lehet egyelőre kimutatni, hogy melyik a domináns, azonban a szórványban a beolvadás nagyon fontos tényező” – véli Antal Árpád, aki szerint a szórványtelepüléseken matematikailag lehet valószínűsíteni, mekkora eséllyel találhatnak a magyarok olyan partnert, hogy a következő generáció megőrizze a magyar nyelvet, ennek a valószínűsége a harmadik nemzedéknél viszont még jobban csökken.
A szakember ugyanakkor elmondta, az erdélyi nagyvárosokban a legnagyobb a beolvadás veszélye. Példaként Brassót említette, ahol az elmúlt kilenc év alatt elfogyott a magyarság 40 százaléka. Antal szerint viszont egyelőre még sok a megválaszolatlan kérdés a népszámlálás kapcsán. Például gyanúsnak tartja, hogy az előzetesen bejelentett adatokhoz képest 650 ezerrel nőtt a megszámoltak száma. „A cenzus után azt mondták, hogy hiányoznak a diplomaták, az Afganisztánban levő katonák, a börtönben levők és még néhány más kategória, ez néhány tízezer fős eltérést jelenthetett volna, ám a 650 ezer nagyon sok” – szögezte le a polgármester.
Antal szerint az etnikai arányokat az is ronthatja, hogy az ideiglenes lakhelyen tartózkodók nemzetiségi hovatartozását nem vették figyelembe. Amint arról beszámoltunk, 194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képes a magyarok száma. Míg 2002-ben 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt Romániában az Országos Statisztikai Hivatal (INS) csütörtökön közzétett, nem végleges adatai szerint. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék. Ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Horváth: pénz nélkül hiába a stratégi
„Lehet stratégiákat kidolgozni a népességfogyás megakadályozása érdekében, a kérdés azonban az, hogy milyen eszközöket tudunk mellérendelni” – jelentette ki Horváth István kolozsvári szociológus, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke, amikor arról faggattuk, szerinte hogyan lehetne megakadályozni, hogy az ország lakossága, ezen belül a magyarság lélekszáma tovább apadjon. Mint fogalmazott, az ország eladósodott, nincs miből finanszíroznia a hasonló stratégiákat, és egyhamar nem is lesz. Horváth emlékeztetett, kevés államnak sikerült olyan szociális programokat kidolgoznia és gyakorlatba ültetnie, amivel sikerült legalább stabilizálni a lakosság számát. Példaként Svédországot említette, ahol a kormány kemény szociális politikát alkalmazott, többek között hozzárendelte a szülők igényeihez az oktatási intézményeket, ám a szakember szerint a hasonló programok csak hosszú távon hoznak eredményt, s nagyon sok pénzbe kerülnek. Ugyanakkor a hagyományosan szociális gazdaságpolitikát folytató államokkal szemben Romániára inkább a neoliberális gazdaságpolitika jellemző, s ha a választások után a jelenleg ellenzékben politizáló alakulatok kerülnének hatalomra, ez akkor sem változna.
Bálint Eszter, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Az értelmiség ne sétáljon csapdákba
BALÁZS IMRE JÓZSEF kolozsvári költő, a Babes-Bolyai Tudományegyetem adjunktusa, a Korunk folyóirat főszerkesztője decemberben volt a Várad folyóirat Törzsasztal sorozatának vendége. Főszerkesztői, egyetemi tanári, költői gondjairól kérdezte őt Kinde Annamária az Erdélyi Riport 2012/3. számában megjelent interjúban.
- Gyanakvó ember vagy?
- Jóhiszemű ember vagyok, de a szakmámból kifolyólag muszáj lett gyanakvónak lennem. Egy szerkesztőnek fontos erénye a gyanakvás. De azt hiszem, hogy a civil énemben ez továbbra sem mozdította ki a jóhiszeműséget. Elég nagy jóindulattal szemlélem a világot. A szerkesztőnek meg nyilván azért kell gyanakvónak lennie, mert a beérkező kéziratokban ellenőriznie kell helyesírástól elkezdve nevekig és egyéb adatokig, születési évszámokig, könyvkiadók nevéig sok mindent. Sűrűn szoktam javítani a Korunkhoz beérkező cikkekben mindezeket az adatokat.
- Egy interjúban a Korunk helyéről kérdeztek téged a lapok között, és azt mondtad ott, hogy ha hadászati szempontból nézzük, akkor a Korunk a nehéztüzérség. Háborús időket élünk?
- (Nevet) Hát, remélem, hogy azért nem tartunk még háborús időknél. Nem élünk nagyon jó időket, de háborúsnak nem nevezném a helyzetet. Ezek a hadászati metaforák egyébként az életben mindenhol, házasságtól kezdve egyéb emberi kapcsolatokig és a szakmáig mindenhol előfordulnak. A napilap egyféle, a hetilap más feladatokat lát el, a havilapnak ebből a szempontból egyaránt el kell végeznie a mélységes lerombolását és a mélyről felépítését a dolgoknak.
- A világnézet alakításában vállal szerepet a Korunk, ezt mondod, illetve egy másik szövegben arról is beszélsz, hogy a klasszikus folyóirat-megjelenés már nem elég: az eseményjelleget és a személyességet tartod fontosnak abban, hogy a kulturális érték megtalálja a közönségét. Hogy is van ez? Hiszen a folyóiratban inkább tanulmányokat találunk, a rendezvények pedig többnyire az írókról szólnak.
- Én az eseményjelleget közös pontnak, a folyóiratban és a rendezvényekben közös elemnek tartom. Az eseményjelleg, mint célkitűzés, fontos. A Korunknak az utóbbi évekbeli legnagyobb sikerei az élő eseményekhez fűződtek, amelyekre vélhető volt, hogy nagyon sokan eljönnek, és ez igen gyakran így is történt.
- Hogyan lehet egy tematikus lapszámból vagy annak a bemutatójából esemény?
- Jól ki kell találni a tematikát. A tematikus számok nagy lehetősége, hogy olyan dolgot is képesek eseménnyé tenni, ami azelőtt nem volt esemény. Még akkor is, hogyha nehéz előre megjósolni, melyik lapszámból lesz esemény. De a lehetőség ott van benne.
- Elképzelhető egy olyan tematikus szerkesztés, amely csak követi a folyamatokat, de lehet, hogy pont egy ilyen tematikus összeállítástól figyelnek oda valamire.
- A történettudományi előadásokat is a Korunk-események közé sorolnám, vagy például azt is, hogy 2011 nyarán megjelent A mi huszadik századunk címmel egy többszerzős történelmi tanulmánykötet a kiadónknál, Gyáni Gábor, Romsics Ignác és mások közöltek benne öt nagy történelmi tanulmányt, és rögtön látszott, hogy ez egy esemény. Abból is, hogy a könyvterjesztők egy hónap alatt elhordták az egészet a kiadóból. Reméljük, el is fogják adni, de az biztos, hogy most a kiadóban nincsen belőle. Ez például szerintem egy esemény.
- És pontosabban mit kell értenünk akkor, amikor a személyességről beszélsz?
- Itt is a Korunk Akadémiáról van szó elsősorban. 2008 óta megy az a sorozatunk, amelyben minden hónapban egy történész és minden hónapban egy író szerepel. Ezek a rendezvények 200 fős közönséget is be tudtak vonzani olykor, ami Kolozsváron akár tíz évre visszamenőleg nézve is nagyon ritka volt. A személyesség abban áll, hogy ha a Korunkban megjelentetünk egy Romsics Ignác-tanulmányt, nem látjuk azt, hogy mekkora hatást vált ki, hányan olvassák el. De eljönnek az előadására százötvenen vagy akárhányan, és ott a személyességgel hozzátevődik egyértelműen valami a szöveghez is. Az írói estsorozaton, amit személyesen én csinálok, ugyanezt érzékeltem: ott is bejött ez az eseményjelleg, mert Nádas Péter a hetvenes évek óta nem volt Kolozsváron, vagy Szabó T. Anna íróként a szülővárosában soha nem lépett fel, amíg az estjét meg nem tartottuk. Amikor Dragomán Györgynek a román nyelvű kötetét lanszíroztuk román nyelvű közönség előtt, akkor is begyűltek az emberek. Ezeknek a dolgoknak a varázsa nagymértékben a személyességben áll. A folyóirat-kultúra átalakul. Nem biztos, hogy az a megfelelő szó, hogy válságban van, de az a forma, ahogy eddig volt, annak a magától értetődése erősen kérdőjelessé vált. De ugyanazt a funkciót, amit a folyóirat betöltött évtizedeken át, meg kell próbálni más csatornákon keresztül érvényesíteni, és mi ezzel próbálkozunk.
- Milyen jelek vezetnek ahhoz a következtetéshez, hogy kérdőjelessé vált az eddigi forma?
- Generációs alapon lehet ezt a leginkább érzékelni. Én azokról beszélek most, akiket tanítok az egyetemen, irodalmárokról. Nem az átlagolvasókról, hanem azokról az emberekről, akiknek szakmájukból adódóan ismerniük kellene folyóiratokat. Mert amikor mi egyetemisták voltunk, ebből a szempontból más helyzet volt, pedig nem volt az annyira régen. Én minden évben azzal kezdem a félévet a harmadéveseknél: soroljanak fel folyóiratokat, amiket olvastak az elmúlt évben. Vagy aminek több lapszámát olvasták. Magyarországi folyóiratokból minimálisat sorolnak, romániaiakból alig valamivel többet, a Litera.hu az ismétlődő, ami azt jelzi, hogy az interneten még csak-csak megvan a tájékozódási csatorna, de maga a nyomtatott folyóirat fogalma, egy-egy lapszám átlapozása hiányzik: ez generációs alapon működik, valahol a jelenlegi huszonéveseknél átalakult az erre való szocializáció. Ezen meg lehet próbálni valamit alakítani, de a változást egyetlen folyóirat biztosan nem tudja elérni. Mi például azt csináljuk, hogy középiskolákba visszük be a Korunkot. Játékos formában kérdésekre válaszolnak azok, akik középiskolásként megrendelik, a tanárokat is bevonjuk ebbe, hogy segítsenek célba juttatni a lapot, a valóban érdeklődő diákokhoz. A résztvevők pedig nyernek valamit, amikor válaszolnak a lap által feltett kérdésekre. Ebből a Korunknak nincsen semmi anyagi haszna, a cél egyszerűen fenntartani ezt a médiumot, egyáltalán azt a tapasztalatot, hogy létezik nyomtatott folyóirat. A funkciót az internet részben átveheti, így lehet valamelyest áthidalni ezt a generációs űrt.
- A Korunknak minden lapszáma elérhető a világhálón, úgyhogy elég, ha a nevét megjegyzik, és már megtalálják.
- Igen, ez egy tudatos stratégia, hogy a terjesztési gondokat és ezt a generációs szakadékot próbáljuk áthidalni.
- Egyetemi oktatóként többek között egy ilyen tárgynak vagy az előadója, amit úgy hívnak: Az irodalmár szakma elmélete és gyakorlata. Mit tanítasz ezen belül?
- Megtanulnak korrektúrázni. Vizsgáznak korrektúrázásból. De nyilván nem csak ezt. Ez a minimum.
- A korrektúrázásnak elmélete is van?
- El kell magyarázni, hogy miért kell ezt csinálni, amikor egyszerűen ki is lehetne húzni a hibás szöveget, és fölébe írni a helyeset. Elmondom nekik, hogy mik a korrektúra előnyei. De nyilván nem ez a lényeg, hanem azt vettük észre, hogy a végzettjeinknek csak egy része – hogy mekkora része, az változó – lesz tanár. Másik része nem tanár lesz. És azt láttuk, hogy felbukkannak újságszerkesztőségekben, korrektorok lesznek könyvkiadókban, rendezvényszervezésben civil szervezeteknél dolgoznak. Rám hárult a feladat, hogy erre felkészítsem őket. Én azzal szoktam kezdeni ezt a tantárgyat, hogy ez minden, ami nem a tanársággal és a kutatással kapcsolatos, és az irodalmi életben való tájékozódásról szól. Erről fognak szólni ezek az órák. És hogy valami konkrétummal mindenképpen maradjanak, fontosnak tartottam a korrektúrázást, hiszen ez az alap, hogyha el akarnak helyezkedni korrektorként vagy szerkesztőként. A végére, ha mást nem, akkor tudni fogják, hogy minek hol kell utánanézni. Az ISBN számtól kezdve a kolofonig, tehát ha kinyit egy könyvet, lesz fogalma arról, amit egy normális olvasó valószínűleg nem tud, vagy nem tudja, mire való, és milyen formában kell megjelennie. Rengeteg igénytelen kiadó és kiadvány van. Ha ők ránéznek majd egy ilyen könyvre, akkor azt reméljük, hogy meg tudják majd ítélni, hogy mennyire komoly a kiadvány. Ez tehát egy gyakorlati tárgy, és a szerkesztői énemmel elég nagy az átjárás, amikor ezt tanítom (nevet).
- Emellett meghívottakat szoktam vinni az egyetemre, könyvkiadói szerkesztőt, folyóirat-szerkesztőt, akitől bármit lehet kérdezni. A Kriterion, a Koinónia, a Helikon, a Látó, a Napsugár szerkesztőit, aki éppen ráér.
- Olvastam róla, hogy Magyarországon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen létezik ehhez hasonló kiadói szerkesztő képzés. Nálunk is lehetne ezt nagyobb óraszámban tanítani, és szakmai gyakorlatokat rendelni hozzá, fel lehetne építeni egy ilyen, részletesebb képzést, mert jók a visszajelzések.
- A szerkesztői éneddel már találkoztunk, de azt még nem tudjuk, hogy mikor vagy költő.
- Nem jó válasz erre az, hogy szabadidőmben, mert akkor azt jelentené, hogy ez valamilyen hobbi, de annál azért több.
- Már csak azért sem lenne ez jó válasz, mert a költőnek tudomásom szerint egyáltalán nincs szabadideje…
- Van néha olyan igénye az embernek, amikor befelé szeretne menni egy kicsit önmagába. Azt hiszem, ezzel függ össze. Ez nem mindig van. Amikor nagyon kifelé élek, akkor a költői énem visszaszorul és pihen. Lehet, hogy egy-egy mozgalmas este után éppen váratlanul is előbújik belőlem, de azt hiszem, hogy a csendesebb, elmélyülősebb időszakokban van nagyobb szükségem nekem erre az énemre. És azért megvannak mindennek a pillanatai.
- Azt is tudjuk rólad, mert beszéltél róla többször, hogy a Szilágyi Domokos műveivel való találkozás fordította a sorsodat abba az irányba, hogy végül ezt a pályát választottad. Amikor ez történt, akkor te hány éves voltál? Akkor már írtál verseket?
- Olyan tizenhét-tizennyolc éves lehettem, és nagyjából akkortájt kezdtem írni verseket, de akkor még ez a tipikus kamasz-dolog volt, ami nem volt jó vers.
- Eszerint megtörténhetett volna az is, hogy a versírás abbamarad. Te akkor nem is a költőséget választottad a Szilágyi Domokos műveivel való találkozásod kapcsán, hanem a szerkesztői hivatást?
- Nem. Az irodalmat. Mert én sokáig fizika meg matek szakra készültem. Ilyen osztályban is végeztem Udvarhelyen.
- Tehát akkor még az, hogy te később szerkesztőként fogsz dolgozni, nem volt nyilvánvaló.
- Nem. Bár ’89-ben, a forradalom idején, amikor én 14 éves voltam, a segélycsomagban édesanyám kapott egy írógépet. Egy szalagos, özönvíz előtti, amerikai vagy nem tudom, milyen gyártmányú szerkezetet, iszonyúan kopogós volt, erősen kellett ütni a billentyűket. Akkor a nyolcadikos osztálytársaimnak az írógépen indigóval diáklapot szerkesztettem négy oldalon. De az megint másról szólt. Az egy olyan pillanat volt, amikor valamit kellett csinálni.
- A lányaid már írnak verset? Mondjuk el, hogy hány évesek!
- Persze. (Nevet) „Apa, ma is írtam egy verset!” Még nem is tudtak írni, és már mondtak ilyeneket… Most már tudnak írni. A nagylányom most hétéves, a kicsi ötéves lesz.
- Tíz-tizenöt éven belül számíthatunk a köteteikre, vagy ha tovább gyorsul a világ, akkor még hamarabb?
- Egyelőre inkább az a sorsuk, hogy olvasók és múzsák is és társszerzők. De egyébként a kolozsvári közegben ez egyáltalán nem számít lassan kivételnek, hogyha Zágoni Balázsnak a gyerekei mesehősök lettek Zágoni Barnitól Zágoni Hannáig és Dorkáig, Demény Péter lánya, Ágóbágó szintén könyvhős lett, Berszán Matyi Farkas is a Berszán István könyvében. Az én nagylányom is szerepel a Hanna-hintában.
- Bevonultak az irodalomba.
- Igen, ebből nehéz már kimászni. Szilágyi Júlia mesélte, hogy az ő kisfia, Mihály, amikor annak idején találkozott Kobakkal, akkor nem értette a dolgot. Hát Kobak az egy mese, nem egy gyerek. Hosszú évtizedekre visszanyúló hagyománya van ennek is.
- Az erdélyi viszonylatban nagyvárosnak tekinthető Kolozsváron belül is létezik egy elkülönülő magyar város?
- Szerintem igen. Általában megvannak azért a kontaktusok a rétegekben. Nem az élet teljes színterén van meg az embernek a kontaktusa a román lakossággal. A boltban megvan, ha valaki focizni jár, akkor ott lehet, hogy románok is vannak, tehát valahol mindig van kapcsolat. De az élet teljessége a magyaroknak inkább csak a kis magyar világ. Persze nincs annyira elszigetelve, mint egy székelyföldi helyen, ahol eleve nincsen akkora átjárási lehetőség.
- A nagyváradi Szacsvay Akadémia előadás-sorozatának egyik előadója, Horváth István beszélt arról, hogy az erdélyi magyar értelmiség fele Kolozsváron él. Mennyire érezhető ez? Meddig képes még betölteni a társadalmi szerepét az értelmiség? Képes megmaradni, újratermelődni, vagy szétszóródnak majd ők is a világ élhetőbb országaiba?
- Én ezt az egyetemi szférához kötném, és annak tulajdonítom ezt a koncentrációt. Az egyetemi szférában az utóbbi évek nem voltak a legjobbak. Legalábbis a humán tudományokban. Nem rentábilis, nem kifizetődő. Magyarán: az új végzettek nem tudtak megtapadni Kolozsváron. A közoktatásnak az egyébként nagyon jó, hogy a legjobb végzettjeink a bölcsészkarról Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyóban tanítanak.
- Kellene legyen egy olyan távlat, célképzet a fiatalok előtt, hogy ha dolgoznak, akkor ők is részévé lehetnek ennek a rétegnek. Én ezt most úgy látom, hogy a mindenféle válság hatására a fiatalokra jellemzőbb a pesszimizmus, és ennek reális alapja van.
- Az értelmiségnek a kritikus és analitikus szerepét tartom fontosnak. A mostani korszaknak a legnagyobb veszélye a manipulálhatóság. Az ember észre sem veszi, hogy mit csinál vele a politikus, a média, a fogyasztásra ösztönző gazdasági reklám. Az értelmiség hátha jobban észreveszi, hogy ne sétáljon bele a csapdákba, és erre felhívja másoknak is a figyelmét.
- Képes-e az értelmiség arra most, hogy ellássa ezt a feladatot?
- Mindig van, aki ellátja ezt a feladatot. Lehet, hogy valaki egy blogot ír, és egy nagyon specifikus területen ezeket a manipulációkat megmutatja. Én nem hiszem, hogy olyan volna most a helyzet, hogy az értelmiségnek ne volna feladata, és ne lenne képes azt betölteni. Csak nem biztos, hogy eléggé látszik ma az értelmiségiek teljesítménye.
Névjegy
Balázs Ime József (Székelyudvarhely, 1976) matematika–fizika tagozaton végzett a Tamási Áron Gimnáziumban. 1994–1998 között a kolozsvári Babeº–Bolyai Tudományegyetem magyar–angol szakos hallgatója. 1998 óta tanít az egyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékén, 2004 óta adjunktusként. 2004-ben védte meg Az avantgárd az erdélyi magyar irodalomban című doktori értekezését. 1999 óta a Korunk irodalmi és kritikai rovatának szerkesztője, 2008-tól a lap főszerkesztője. 1996 óta publikál verseket, irodalomkritikát, tanulmányokat folyóiratokban, antológiákban, napi- és hetilapokban. A Hermeneuta elnevezésű táborok egyik szervezője és előadója. József Attila-díjas (2011), a József Attila Kör, az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Romániai Írók Szövetsége és a Szépírók Társasága tagja. Legismertebb kötete: Vidrakönyv (versek, Éneklő borz, 2006).
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Székelyföldön versenyre készül az EMNP
A Székelyföldön versenyre, a szórványban együttműködésre kell készülnie az Erdélyi Magyar Néppártnak – jelentette be Toró T. Tibor megbízott elnök Sepsiszentgyörgyön, a háromszéki megyei szervezet alakuló ülésén.
Az áldatlan időjárás és a kedvezőtlen, vasárnap esti időpont dacára is megtelt a Gábor Áron Terem, s ez jelzi, “aki mindezek ellenére itt van, valóban komolyan gondolja a pártépítést” – hangzott el az ülésen. A Kovászna megyei szervezetet 12 megalakult helyi szervezet 75 küldöttje hívta életre. Az ülésről nem hiányoztak a lelkesítő beszédek, ünnepi momentumok, a felszólalók többnyire az új párt létjogosultságát igyekeztek igazolni. Erdély fejlesztéséért
Jakabos Janka, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke, a Mikó-terv egyik kidolgozója a múlt héten Budapesten hivatalosan is bemutatott gazdaságfejlesztési elképzelést vázolta: hosszú távú stratégiáról van szó, amely tíz évre meghatározhatja Erdély fejlesztését. Ilyen terv eddig nem készült, most úgy tűnik, mások is felfedezték szükségességét – utalt az RMDSZ hasonló kísérletére, amely véleménye szerint tulajdonképpen az “EU 2020-as stratégiájának magyar tallózása”. Sok a munka még, az operatív programokon most dolgoznak, és igyekeznek megtalálni a forrásokat is ezekhez. Egy másik tervük diák inkubátorház-hálózat létrehozása, és életre szeretnék hívni az Erdélyi Magyar Fejlesztési Ügynökséget – vázolta röviden elképzeléseiket Jakabos Janka. Toró Tamás, a szomszédos, már szórvány Brassó megyeiek üzenetét hozta el. Drámai az ottani magyarság fogyása, de ők is hozzájárulhatnak a nemzetépítéshez, napról napra mind többen csatlakoznak az új párthoz – mondta el, és megköszönte a háromszékiek eddigi támogatását, kiemelte a további együttműködés fontosságát. Szólítanák a kiábrándultakat
Papp Előd Székelyföldért felelős országos alelnök a Kárpát-medencei magyarság vidékfejlesztési együttműködéséről beszélt, de szólt arról is, hogy az EMNP azokat az embereket próbálja mozgósítani, akik az elmúlt 22 évben elvesztették hitüket, bizalmukat az erdélyi magyar politikusokban. Ő is kitért a szórvány fontosságára, “ha elvész, a Székelyföld is zsugorodik” – mondotta. A felszólalásokat követően bemutatkoztak az eddig megalapított háromszéki szervezetek helyi elnökei, majd Toró T. Tibor beszélt a pártkezdeményezés körülményeiről. Immár visszatérő motívumként ő is használta a harmadik legkisebb királyfiról szóló népmesei elemet, kiemelte, szükség volt “erre a harmadik gyermekre”, mert az első kettő nem tette megfelelően a dolgát, “az egyik nem akarta (RMDSZ – szerk. megj.), a másik nem tudta vagy nem volt lehetősége (MPP) az autonómiát képviselni” – mondotta. Toró T. Tibor felidézte azt is, hogy a 90-es évek eleje óta 600 000 szavazatot veszített a magyar képviselet, az erdélyi magyarság egy része elment, egy része meg sem született, de jelentős hányada itt él, igaz, kiábrándult, közönyössé vált. Az EMNP az ő képviseletükre szövetkezett – hangsúlyozta. Kifejtette azt is, az EMNT civil mozgalomként, az EMNP politikai pártként kiegészíti egymást, összeköti őket az az értékrend, amelyet Tőkés László képvisel. Ismertette a párt decemberi programalkotó ülésén megfogalmazott tíz programpontot, és magyarázattal is szolgált az elképzelésekhez. Az EMNP háromszéki alakuló ülésén Nemes Elődöt elnöknek választották, a felső-háromszékiek végül Illyés Botondot delegálták alelnöknek, Erdővidéket Farkas Domokos és Szép Béla képviseli a megyei elnökségben, jegyzőnek Szász Rékát választották.
Verseny és együttműködés
Toró T. Tibor hétfőn Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatóján más kérdésekre is kitért. Beszélt az EMNP RMDSZ-hez és MPP-hez fűződő viszonyáról az önkormányzati és parlamenti választások tükrében. “Az EMNP az együttműködés és a verseny egészséges elegyét kívánja támogatni mindenhol. Ez régiófüggő, tömbvidéken, például a Székelyföldön a verseny hangsúlyosabb, a szórványban az együttműködés” – mondotta, de hozzáfűzte: itt, a Székelyföldön is vannak olyan települések, ahol nem kizárt az együttműködés. Az RMDSZ azonban úgy képzeli ezt, hogy az EMNP támogatja jelöltjeit, az MPP esetében a párt országos elnöke jelent akadályt – mondotta, de hangsúlyozta: mindenképpen nyitottak a tárgyalásokra. Toró T. Tibor elismerte, az MPP-vel több a közös pontjuk, kevesebb az akadály. Kivel szövetkezzék Ponta?
Az EMNP megbízott elnöke kitért Victor Ponta szombati, sepsiszentgyörgyi nyilatkozatára is, szomorúnak nevezte, de nem meglepőnek, hogy a “Tőkés-pártot” szélsőséges, szinte fasiszta alakulatnak minősítette. Még szomorúbb, hogy az SZDP elnökének megnyilvánulása illeszkedik abba az egységes nemzetállami szemléletbe, amely szélsőségesnek gondolja az autonómiaformákat, a szubszidiaritást – fejtette ki az EMNP elnöke. “Nem más ez, mint az európai baloldalnak az igyekezete, hogy szélsőségesnek minősítsék az országok, népek önrendelkezési elvét. Csak azt tekintik helyesnek, ha hol Moszkvából, hol Brüsszelből mondják meg, mi a megfelelő” – hangsúlyozta. Rendkívül beszédesnek nevezte azt is, hogy az SZDP az RMDSZ-t tartja egyedül elfogadható partnernek, véleménye szerint ez azt jelezi, “az RMDSZ nem zavarja köreiket”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Zavartak Victor Ponta Tőkéssel kapcsolatos kijelentései”
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke szerint „civilizációs kérdés”, hogy Victor Ponta PSD-s vezetőnek kérnie kellett volna egy találkozót vele, bár neki „nem hiányzott” ez, és megjegyezte, zavarták Victor Ponta Tőkéssel kapcsolatos kijelentései.
„Előrebocsátom, hogy jól aludtam azután is, hogy Victor Ponta Sepsiszentgyörgyre jött, és nem kért találkozót velem vagy a megyei tanács elnökével. Nekem nem hiányzott egy találkozó Victor Pontával, de úgy gondolom, úgy helyes és civilizált, hogyha eljössz egy városba, amelyet egy polgármester vezet, egy megyébe, amelynek van tanácselnöke, akkor találkozót kérsz tőlük, Ez egy civilizációs kérdés, de ne értsenek félre, nekem nem hiányoztak ezek a találkozók. Azonban fontos dolgokat mondhattam volna neki, ha valóban valós dolgokat szeretett volna megtudni a városról, erről a vidékről, a magyar közösségről, a román–magyar kapcsolatokról” – fejtette ki csütörtökön egy sajtótájékoztatón Antal árpád.
Victor Ponta magyar közösségről tett kijelentései kapcsán Antal Árpád elmondta, hogy jó hallania, hogy egy jelentős román politikus azt mondja magáról, hogy nem soviniszta és nem magyarellenes, nincs semmi baja a magyar közösséggel.
Ugyanakkor a sepsiszentgyörgyi polgármester elmondta, zavarták Victor Ponta Tőkéssel kapcsolatos kijelentései.
„Természetesen zavartak azok a kijelentések, amelyeket Tőkés Lászlóval kapcsolatosan mondott. Legalább arra tekintettel kellene lennie, hogy Victor Ponta is, én is, mindannyian, akik ma demokratikusan választott közszereplők vagyunk ebben az országban, legalább egy százalékban Tőkés Lászlónak köszönhetjük ezt, aki 1989-ben azt tette, amit tett. Tehát a történelem és Tőkés László iránti tiszteletből nem kellene ilyen vádakat megfogalmazni. Nem gondolom, hogy helyesen járt el, mert lehet bármilyen verseny az RMDSZ és Tőkés László között, vagy az RMDSZ és Tőkés pártja között, ha Tőkés Lászlót támadják, én mindig a védelmére kelek” – hangsúlyozta Antal Árpád.
Victor Ponta, a PSD elnöke szombaton, egy Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatón az állította, hogy nem volt és nem lesz soha „ellenséges” a magyar közösséggel szemben, „sem sovén, sem szélsőséges”, úgy értékeli, a magyar nemzetiségű állampolgároknak ugyanolyan jogai vannak, mint másoknak.
Ugyanakkor azt is elmondta, hogy azt szeretné, „ha az RMDSZ és nem Tőkés pártja jutna be a parlamentbe”, mert az USL szerint Tőkés a „szélsőséges, majdnem fasiszta politizálást képviseli”, de hozzáfűzte, azt szeretné, ha az RMDSZ ellenzékbe lenne.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),

Tanácskoztak az EMNT képviselői
Szombaton az EMNT székelyföldi képviselő testülete A civil mozgalom az erdélyi közéletben címmel tartott megbeszélést, majd azt követően sajtótájékoztatón számolt be az elmúlt év kulturális eseményeiről, terveiről.
A megbeszélésen jelen volt Bardócz Csaba, az EMNT székelyföldi régióelnöke, Nagy Pál udvarhelyszéki, Bákai Magdolna gyergyószéki, Tiboldi László csíkszéki, Toró Tamás Brassó megyei, Marián István erdővidéki és Szabó Tünde orbaiszéki elnök. A székelyföldi képviselő-testület azzal a céllal tanácskozott Sepsiszentgyörgyön, hogy összehangolja az országos rendezvényeket. „A civil események szervezése lesz a továbbiakban is a székelyföldi EMNT-szervezetek fő célkitűzése, illetve a hálózati bővítés is a prioritásaink között szerepel” – összegzett Bardócz Csaba székelyföldi régióelnök. Toró Tamás, a szórványt képviselő Brassó megyei elnök elmondta, 1940-ben volt utoljára a Brassói Magyar Napokhoz hasonló esemény Dél-Erdélyben, a nyolc napon át tartó huszonhét rendezvényt tízezren látogatták, és idén is megrendezik.
ontos a hagyományápolás, hogy megmutassuk értékeinket, jelentette ki Szabó Tünde orbaiszéki elnök, aki szerint szükséges, hogy „a fiataljaink ne kint keressék a boldogulást, hanem idehaza”. Ennek jegyében szervezték meg az elmúlt napokban a Hagyományok Udvara elnevezésű rendezvényüket Kisborosnyón, Barátoson, Zágonban, illetve Zabolán. Május 6-án a Székelyföldet összefogó rendezvényként tervezik megszervezni a Magyar Sport Napját Kézdivásárhelyen, április 11-én pedig székenként, külön ünneplik majd a Magyar Költészet Napját, mondta Bardócz Csaba. Székely Hírmondó
Erdély.ma

Fórum az önrendelkezési jogról
Három helyszínen: Illyefalván, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön tartott tegnap lakossági fórumot az Erdélyi Magyar Néppárt, védnöke, Tőkés László jelenlétében. A kovásznai találkozón Tőkés kemény szavakkal illette az RMDSZ-t és az MPP-t. Lőrincz Zsigmond polgármester végül felháborodottan elhagyta a termet.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Minden magyarra szükség van
Autonómiáról, polgári kezdeményezésről, Marosvásárhely visszaszerzéséről, az RMDSZ neptuni politizálásáról, a magyar pártok közötti együttműködés lehetőségeiről esett szó tegnap este Sepsiszentgyörgyön a könyvtár Gábor Áron Termében az Erdélyi Magyar Néppárt által szervezett találkozón, melynek meghívottja Tőkés László EP-képviselő, az EMNP védnöke volt.
Igazi fórumhangulat uralkodott a találkozón, a mintegy 80 résztvevő közül sokan intéztek kérdéseket Tőkéshez, fejtették ki elvárásaikat az új párttal szemben. Több helyi MPP-s politikus is részt vett, jelen voltak az SZNT képviselői is.
Tőkés László felvezetőjében többször is kitért az RMDSZ és az MPP politikájára, a két magyar párttal való viszonyra is – mely téma egyébként a kérdésekben, hozzászólásokban is felmerült. Toró T. Tibor múlt heti, Sepsiszentgyörgyön elhangzott, egyes sajtóorgánumokban torz módon visszaadott nyilatkozatára – melyben az EMNP megbízott elnöke az RMDSZ-szel való esetleges együttműködés lehetőségéről beszélt azon településeken, ahol erre szükség van – és azt követő vehemens MPP-s reakcióra utalva leszögezte: senki sem vádolhatja őt az RMDSZ-szel való összeborulással. Azt hittük, hogy még itt a legjobb az RMDSZ, ennek ellenére megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy Tamás Sándor és Antal Árpád, akik az autonómia elkötelezett híveinek mondják magukat, felvonultatják az RMDSZ-es nómenklatúrát Sepsiszentgyörgyön – fogalmazott. Emlékeztetett, korábban is arra kérte őket, ne ússzanak az árral, majd színvallásra szólította fel az RMDSZ politikusait: döntsék el, a néppel vagy a párttal tartanak-e. A helyi MPP-t arra kérte, ne keressék a konfrontálódást a néppárttal, inkább az együttműködés, az egyesülés lehetőségeit kutassák, hiszen mindkét alakulat egy tőről fakad, közel állnak egymáshoz. Visszatérő téma volt a marosvásárhelyi polgármester-állítás. Tőkés elég borúlátóan fogalmazott, mint mondta, bár lát még halvány esélyt arra, hogy az RMDSZ a magyarság közös jelöltjeként indítsa Vass Leventét, az összefogást hovatovább a tulipán uralja. Az RMDSZ országos vezetésének együttműködésről szóló nyilatkozatait hazugnak nevezte, ők úgy képzelik el, hogy az összefogás a szövetségbe való belépést jelenti, valójában nem akarnak lemondani a pénz és hatalom monopóliumáról. Sokan szóltak az uniós polgári kezdeményezésről is, Tőkés ez ügyben a SZNT, az RMDSZ és a többi Kárpát-medencei magyar szervezet közös fellépésének szükségességét emelte ki. Biztatónak nevezte, hogy az SZNT-vel egyetértésre jutottak, de hangsúlyozta: az RMDSZ-t sem lehet megkerülni
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az RMDSZ elnöke a romániai magyarság megosztottságának veszélyére figyelmeztet
A romániai magyarság megosztottságának veszélyére figyelmez- tetett csütörtökön Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokra- ta Szövetség (RMDSZ) elnöke, aki szerint a romániai magyar „versenypártok” nem együttműködésre, hanem versenyre készülnek.
Az RMDSZ tájékoztató hírlevele szerint a politikus Sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatót. Elmondta: a „magyarországi segédlettel megalakult romániai magyar pártok” nem az együtt- működést, a magyar közösség érdekeit tartják szem előtt, ezért szerinte 2012-ben a romániai magyarság saját magán kívül senkire nem számíthat.
Kelemen szerint az RMDSZ-t kihívó romániai magyar pártoknak nem az a céljuk, hogy önkormányzati képviselőkkel rendelkezzenek, hanem elsősorban a parlamenti képviselet megszerzésére törekszenek. Kelemen szerint azonban a romániai magyarság csaknem 80 százaléka úgy véli, hogy a parlamenti képviselet kiemelten fontos, és ezt veszélyeztetni nem szabad.
Romániában a magyarok számaránya 6,5 százalék, a parlamentbe jutást biztosító küszöb pedig 5 százalék. Kelemen bírálta Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének azt a kijelentését, mely szerint a frissen bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem fog a választásokon „közös listán” indulni az RMDSZ-el.
A sajtótájékoztatón résztvevő Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere elmondta: ő híve a párbeszédnek és a békés együttműködésnek, ezért őt leginkább az zavarja, hogy Tőkés László nyilatkozatai úgy vonatkoznak az RMDSZ „uralmának a megtörésére”, mintha önmagában ez lenne a cél.
„Azok, akik erről beszélnek, nem folytatják gondolatmenetüket azzal, hogy mi következik. Nem beszélnek arról, hogy mi lesz a magyar közösséggel, hogyan képviselnék ők hatékonyabban a közösségi érdeket, mint azt az RMDSZ tette” – mondta Antal Árpád. MTI
Erdély.ma

K Ö Z L E M É N Y – 2012. február 23.
Tőkés László Háromszéken
2012. február 21-én Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke Háromszéken tett látogatást: Illyefalván, Kovásznán és Sepsiszentgyörgyön az új erdélyi magyar párt létrehozásának okát és céljait ismertette.
Illyefalván Nemes Előd, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és dr. Biró Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt helyi elnöke üdvözölték. “Végre nemcsak a kampányban, hanem a választások között is találkozom önökkel” – mondotta Tőkés László Illyefalván, ahol a Néppártot új járműként mutatta be, mellyel le kell cserélni a régit, a kopottat, amely rossz irányba tart. A párt egy új lehetőség, egy új eszköz az erdélyi magyarság céljainak a megvalósítására. Elsősorban új arcokra, fiatalokra alapoznak, akik nem zsarolhatóak.
Sok szó esett az európai polgári kezdeményezésről és az autonómia fontosságáról, mint a székelység megmaradásának kulcskérdéséről. “Olvad, pusztul a magyar, kezünkbe kell vennünk a sorsunkat” – mondta Tőkés László, aki fontosnak tartja az SZNT, az MPP, az RMDSZ és a Néppárt összefogását. Meglátása szerint a helyzet kedvező, mert nemzeti kormánya van ismét Magyarországnak, a Kárpát Medencei Magyar Autonómiatanács pedig egyre több eredményt ér el az egyeztetés terén. A Székely Nemzeti Tanáccsal már sikerült közös nevezőre jutni, de az RMDSZ-re is szükség van.
Marosvásárhelyért aggódik a székelység: mindhárom településen tettek fel kérdéseket a helyzet tisztán látása érdekében. Tőkés László szerint Marosvásárhelyen egy közös jelöltre lenne szükség, de a történések nem mutatnak jó irányba, mert az RMDSZ nem közös jelöltben gondolkodik. Az összefogást az RMDSZ-be való belépésként nevezi meg, nem akarnak lemondani a pénz és hatalom birtoklásáról. A jelenlevők közül többen méltatták Smaranda Enache asszony munkásságát.
„Egy nagyon nehéz esztendő áll előttünk, nagyon fel kellene készülnünk reá, ha vannak még tartalékaitok testvéreim, akkor szedjétek össze az erőtöket. Már belefásultunk, belefáradtunk, de talán még van annyi tartalékunk, hogy ne hagyjuk elveszni Erdélyt. Az isteni erő és az emberi cselekedet egy irányba kell hasson ahhoz, hogy megálljunk, megéljünk és boldoguljunk és én ehhez kérem Istennek a segedelmét” – ezekkel a szavakkal zárta a sepsiszentgyörgyi fórumot Tőkés László.
Sepsiszentgyörgy, 2012. február 23.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája

Kormányhatározat születhet a kétnyelvű formanyomtatványokról
A lakossági nyilvántartás körében használt kétnyelvű formanyomtatványok ügyében fordult Mihai-Răzvan Ungureanu miniszterelnökhöz és az RMDSZ-es honatyákhoz Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke. A tanácselnök csütörtökön kormányhatározat-tervezetet küldött a kormányfőnek arra vonatkozóan, hogy a nyomtatványok magyar nyelven is elérhetőek legyenek az érintett településeken. A hatályos jogszabályok ugyanis előírják, hogy azon településeken, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot, a kisebbséghez tartozó állampolgárok anyanyelvükön érintkezhetnek a hatóságokkal írásban és szóban, ennek ellenére a lakossági nyilvántartás és az anyakönyvezés terén a hivatalokban használt nyomtatványok kizárólag román nyelvűek.
Amint az önkormányzat közleményéből kiderül, a javasolt módosítás olyan jelentős joghézagot lenne hivatott megszüntetni, amely eddig megakadályozta, hogy a magyar, illetve bármely más kisebbségi nyelvet az állampolgárok hivatali ügyintézés során írásban is használhassanak. A Hargita Megyei Tanács álláspontja szerint erre nemcsak azért van szükség, hogy az ország teljesíteni tudja a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit, hanem hogy a magyar lakosság körében lehetőség nyíljon az anyanyelv fejlődésére, valamint megszokottá váljék a megfelelő terminológia használata.
Borboly Csaba a Krónika megkeresésére elmondta: noha a nemzetközi egyezmények garantálják az anyanyelv szóban és írásban való használatát bizonyos esetekben, a lakossági nyilvántartásra és anyakönyvezésre vonatkozó jogszabályokat még nem módosították ennek megfelelően a romániai illetékesek.
„Az általunk küldött levélben az erre vonatkozó jogszabályok módosítására, illetve bővítésére szólítottuk fel a miniszterelnököt. Az elképzelések szerint a román kifejezések és a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által készített magyar nyelvű fordítások egyazon űrlapon szerepelnének, így az eljárás különösebb többletmunkát sem igényelne, ugyanakkor azonban úgy vélem, hogy a kétnyelvűségnek egyszerűen nincs számolható költsége, a problémát semmiképpen nem szabad ilyen szempontból megközelíteni” – fejtette ki a tanácselnök. Hozzátette: már az elmúlt évben a kétnyelvű formanyomtatványok használatára utasította a megyei lakosság-nyilvántartó hivatal illetékeseit, ezek nem tettek eleget a felszólításnak.
Nem egyértelműek a jogszabályok
Horváth István, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet elnöke a Krónika kérdésére kifejtette: kétféle formanyomtatványról kell beszélnünk ebben az esetben – az önkormányzatok hatáskörébe tartozó, valamint a felelős minisztériumok által kiküldött űrlapokról. „A hatályos jogszabályok értelmében azon településeken, ahol a magyarság aránya meghaladja a 20 százalékot, a hivataloknak biztosítaniuk kell az anyanyelv használatát írásban és szóban, ennek be nem tartása pedig valóban törvénytelen. Sajnos azonban a kétnyelvűségre vonatkozó jogszabályok nem eléggé egyértelműek, így a hivataloknak nem kötelességük elfogadni és iktatni például a kisebbségkutató intézet honlapján található típusnyomtatványokat” – magyarázta Horváth István.
Mint mondta, ebben az esetben elsősorban politikai nyomásra lenne szükség a helyzet orvoslására, emellett pedig akár a lakosok is beperelhetnék a hivatalt. „Sajnos nem várható el ilyen mértékű fellépés az állampolgárok részéről, akik szeretnék minél előbb rendezni a hivatalos eljárásokat, elkerülve a fölösleges ügyintézést. A megoldás emellett egyesületek, alapítványok részéről érkezhetne, a civil társadalom alulfinanszírozottsága miatt azonban erre sincs lehetőség” – vélekedett a szakértő. Hozzátette: az RMDSZ-es politikusok folyamatosan napirenden tartják a problémát, ennek technikai kivitelezéséhez azonban mindez nem elégséges, például nehézkes a politikai érdekérvényesítés azon minisztériumok esetében, ahol a szövetség nem rendelkezik képviselővel. „Önmagában természetesen fontos a kitartás, de egyszerűen nem látom át az ügy gyakorlati kivitelezését” – fogalmazott az intézet elnöke.
Szabó: sajátos a helyzet
Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es önkormányzati képviselő úgy vélekedett: a kétnyelvű űrlapok kötelezővé tételével valóban orvosolni lehetne egy joghézagot, ám a lakossági nyilvántartók esete némileg sajátos. A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette: ezen hivatalok helyi fennhatóság alatt működnek, ennek ellenére még mindig a belügyminisztérium felügyeli őket, ezért az itt kiállított dokumentumok központilag ellenőrzöttek, ellentétben az önkormányzatok által kiadott egyéb iratokkal, például építkezési engedélyekkel.
„Minden bizonnyal az itt használt űrlapok megváltoztatása, esetleg kétnyelvűvé tétele nem lehet túl egyszerű, ugyanakkor nem is lehetetlen” – vélekedett Szabó Ödön. Hozzátette: a kétnyelvű űrlapok kötelezővé tétele elsősorban az olyan megyék számára lenne nagy segítség, ahol a magyarság kisebbségben van, például Bihar megyében. „Bár a magyar nyelvű papírok kiadása opcionális, a Bihar megyei önkormányzathoz eddig is bárki fordulhatott magyarul, a választ pedig kérésre két nyelven bocsátották ki” – mutatott rá a megyei tanácsos.
Nem pénz kérdése a kétnyelvűség
„A kétnyelvűség pénzbe kerül, de erdélyi magyarokként nem takarékoskodhatunk ezzel kapcsolatban” – vélekedett a Krónika megkeresésére Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A helyi RMDSZ elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: a jelenleg érvényben lévő jogszabályt is lehet úgy értelmezni, hogy több formanyomtatványt magyar nyelven is a lakosság rendelkezésére kell bocsátani. „A helyi önkormányzat alkalmazottai utasítást kaptak arra, hogy minél hamarabb vezessék be a magyar nyelvű típusnyomtatványokat, hiszen minden erdélyi magyar lakos joga, hogy szóban és írásban kommunikálhasson a közintézményekkel. Ez nemcsak az önkormányzatokra, hanem az állami intézményekre is érvényes” – mutatott rá az elöljáró. Antal Árpád egyébként támogatja Borboly Csaba kezdeményezését, mint mondta, pénteken kerül sor Tusnádfürdőn a Székelyföldi Önkormányzati Tanács ülésére, ahol ezt az ügyet is napirendre tűzik, egyeztetve a technikai kérdéseket.
Bíró Blanka, Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Nem foglalkoznak ellenpártokkal (Az RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön)
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke Sepsiszentgyörgyön leszögezte: a szövetség a jövőben nem kíván az ellenpártok kampányfogásaival és vádaskodásaival foglalkozni, ám ezt megelőzően több ízben gúnyosan fogalmazott Tőkés László két nappal korábbi háromszéki útjával, kijelentéseivel kapcsolatosan.
Politikai beszámolóját az önkormányzati választásokra való felkészüléssel, az SZKT szombaton esedékes várható döntéseivel kezdte: a kampányfőnök Kovács Péter főtitkár lesz, meghatározzák a jelölési feltételeket, kritériumokat, mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy megismételjék a 2008-as eredményeket. Néhány mondatban ismertette a már sokat ismételt kormányzati prioritásokat: ha a gazdasági helyzet lehetővé teszi, első negyedév végén emelnék a nyugdíjakat, fizetéseket, olyan intézkedéseket hoznának, amelyek támogatást nyújtanak a fiatal, gyermeket vállaló családoknak, napirenden marad a kisebbségi törvény, nem mondanak le róla, bár látszik, pillanatnyilag nincs nagy esély az előrelépésre, van remény azonban a Sapientia-egyetem akkreditációjának jóváhagyására, megszületett a megállapodás, a tavaszi ülésszakban végre megszavazza a képviselőház, és mindent megtesznek azért, hogy az oktatási törvény előírásait alkalmazzák. Tőkés László nyilatkozatait nem volt hajlandó kommentálni, “ha megteszem, cinikus leszek, és nem szeretnék, hiszen Tőkés urat az RMDSZ-listán választották EP-képviselőnek” – mondotta, majd hosszasan ecsetelgette, mennyi pénzért tejesíti képviselői szolgálatait Tőkés. Semmi gondot nem jelentene az RMDSZ-nek, ha ellenzékbe kerül, “hiszen ott könnyebb az élet” – fogalmazott Kelemen Hunor, majd újságírói kérdésre válaszolva azt mondta: az elmúlt néhány évben Tőkés Lászlónak sikerült vérbeli politikussá válnia, már a második pártot alapítja, és célkitűzése az RMDSZ monopóliumának megtörése. Utalt arra, hogy 2008-ban több településen megtörte az MPP az RMDSZ addigi hatalmát, ám semmilyen eredményt nem tudott felmutatni, példaként Kézdivásárhelyt és annak korrupciógyanúval letartóztatott polgármesterét említette. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere azt kifogásolta, hogy azok, akik az RMDSZ monopóliumának megtörését célozzák meg, egyetlen szót sem ejtenek arról, mit tesznek majd másképp, hogyan képviselik jobban a magyar közösséget. Kelemen Hunor elismételte: “az RMDSZ kitárta az együttműködés kapuját az EMNP felé, eldobta a kulcsot és a lakatot, lenyelte a kaput”, ám a párt “de facto főnöke”, Tőkés László állítólag már kijelentette, hogy nem akar semmiféle megállapodást. Gúnyosan fűzte hozzá: “Nem tudom, Toró Tibor egyetért-e ezzel, mert úgy értettem korábban, hogy szeretné az együttműködést, ám a nagyfőnök mást mond”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az új párt
Romániában új magyar párt van kialakulóban. Ez a Romániai Magyar Nemszavazók Polgári Pártja, vagyis az RMNPP. Mint nevéből is látszik, ez egy pártszövetség, amelyet a régi három magyar párt (RMDSZ, EMNP, MPP) egyesült erőkkel hoz létre.
Az ehhez a párthoz húzók óriási előnye a más pártokat szimpatizálókhoz képest, hogy ők úgy szavaznak majd, hogy nem szavaznak. A közelgő helyhatósági választásokon szerzett tapasztalatokat felhasználva aztán tovább növekedhet az RMNPP-kedvelők száma, és így a parlamenti választásokon az új párt még nagyobb sikerrel vehet részt, és még több támogatója lesz, akik nem mennek el választani. A párt megalakítása érdekében egyelőre a létező pártok teljes erővel és széthúzással munkálkodnak. Most éppen a piszkos anyagiakat tisztálják, és ha ez nem sikerül, akkor úgy teregetik ki a szennyest, ahogy van. Az RMDSZ és az EMNP egymás szemére hányja a különféle forrásokból érkezett támogatásokat, és egymást szeretné elszámoltatni a Bukarestből vagy Budapestről kapott pénzekről. Sajnos, a pénzosztásból az MPP kimaradt, és így ők úgy szereztek pénzt, ahogy tudtak, mint például Kézdivásárhelyen. Ezek után az útirányok kijelölésén vitatkoznak, azon, hogy kivel, mivel és merre is kell indulniuk és haladniuk a pártoknak. Az RMDSZ leginkább Bukarest felé irányult, viszont a Tőkés László-féle EMNP az ellenkező irányt, a Sepsiszentgyörgy–Nagyvárad útvonalon Budapestet célozná meg, miután lemondott a távolabbi úti célról: Brüsszelről. Még járműgondok is vannak, mert Tőkés szerint az RMDSZ régi, rozoga, irányt vesztett autóját le kellene cserélni egy újabbra. Ezt könnyedén leszorítja az útról az EMNP vadonatúj járműve, amelyhez az üzemanyagot Budapestről pótolják, és simán megelőzi az MPP döcögő szekerét is. Az új autóra felvehetnék – esetleg – a polgári pártosokat is, és akkor a kormányos Toró és a navigátor Tőkés mellett lenne egy fékező is Szász Jenő személyében. Megvalósulna a munkamegosztás. Nálunk megosztás és megosztottság, az van!
A széthúzás szép példáját látjuk például Marosvásárhelyen is, ahol a magyarok az istennek sem tudnak megegyezni a polgármesterjelölt személyét illetően. Pedig a megegyezés tulajdonképpen már megszületett. Itt úgy néz ki, hogy közös nem megegyezéssel Dorin Florea régi polgármestert jelölik újra polgármesternek. Most csak el kell menni hozzá, és azt mondani, hogy ha támogatja a magyarok néhány javaslatát, ők továbbra sem hajlandók egyezséget kötni egymással, és így teljes mellszélességgel támogatják Dorin Floreát. Olyan apróságokat kellene kérni tőle, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar fakultás létrehozása és néhány magyar személyiségről elnevezett utca visszakeresztelése. Saját biztos sikere érdekében bizonyosan teljesítené ezeket a kéréseket. Egyetlen baj az, hogy a meg (nem) egyezési csatározások mindenki szeme láttára történnek, és így, ha a jelenlegi polgármester tudomást szerez ezekről, semmit nem fog ígérni, mert úgyis simán megnyeri a választásokat.
Kuti János
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Soós Anna matematikust választották a BBTE magyar tagozata vezetőjének
Soós Anna egyetemi docenst választották meg hétfőn az oktatók és diákok a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata új vezetőjének. A matematikus a szavazatok 64,7 százalékát szerezte meg, tehát ő követi Magyari Tivadart, aki öt éven át volt e tisztségben. Mindkét jelölt viszont rektorhelyettes lesz, a magyar tagozatnak ugyanis két hely jár az egyetem vezetőségéből.
Soós Anna 1959-ben született, 1997-től a BBTE oktatója, korábban Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön volt iskolai tanár. Szakterülete a matematikai statisztika és valószínűségszámítás.
A BBTE magyar tagozatának közleménye azt írja: a BBTE hagyományai szerint a magyar tagozat vezetőjeként Soós Anna az egyetem tanulmányi rektorhelyettesi tisztségét is betölti.
Az egyetem magyar tagozatának képviseletét ellátó rektorhelyettesi tisztségre Nagy László fizikus professzort, Soós Anna matematikus professzort és Pozsony Ferenc néprajzkutató professzort jelölték, utóbbi azonban közvetlenül a jelölés után bejelentette, nem vállalja a jelöltséget.
A versenyben maradt két jelölt február 21-én nyilvános beszélgetésen ismertette főbb célkitűzéseit és válaszolt a magyar oktatók, diákok kérdéseire. Mindketten a magyar tagozat önállósága megerősítését tartották legfontosabb céljuknak.
Nagy László aktívabb részvételre buzdította a magyar nyelven oktató tanárokat ahhoz, hogy az egyetemi charta által megszabott keretet tartalommal töltsék meg. „Nem lehetünk önállóak, ha nem vállalunk tisztségeket, többletmunkát” – jelentette ki a jelölt. Fontosnak tartotta, hogy valamennyi területen legyen magyar doktori témavezető.
Soós Anna azt hangsúlyozta: Romániában elsősorban a BBTE feladata, hogy tanárokat képezzen a magyar nyelvű közoktatáshoz. Meglátása szerint a tanárképzésnek a magyar közösség érdekeit kell szolgálnia.
Krónika (Kolozsvár)

Soós Anna a tagozatvezető
Soós Annát választották meg a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata új vezetőjének. Ellenjelöltje Nagy László fizikus volt. Dr. Soós Anna matematikus, egyetemi docens 1959-ben született, 1997-től a BBTE oktatója, korábban Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön volt középiskolai tanár, szakterülete a matematikai statisztika és valószínűség-számítás
Tegnap reggeltől délután hat óráig járulhattak a Farkas utcai főépületben felállított szavazóurnához a BBTE magyar oktatói és a diákok képviselői, hogy leadják voksukat a két magyar rektorhelyettes–jelölt valamelyikére. Dr. Soós Anna a szavazatok 64,7 százalékát szerezte meg 69,3 százalékos részvételi arány mellett, tehát ő követi a tisztséget öt éven át betöltő Magyari Tivadart a tagozatvezetői székben.
Mivel az egyetem vezetőségében a magyar tagozatnak két hely jár, az új tagozatvezető mellett a szavazásban alulmaradt Nagy László fizikus is rektorhelyettes lesz. Soós Anna, a BBTE-n immáron bevett szokás szerint, elődjéhez hasonlóan, a tanulmányi ügyekért felel majd.
„Örülök, hogy nagy részvételi arány volt a szavazáson. A következő napokban a rektorváltásig hivatalban vagyok; a folyó ügyeket megoldjuk, kezeljük, de hosszabb távon ható döntéseket már nem hozunk, az utódomat pedig minden részletről tájékoztatom.” – fogalmazott tegnapi, voksolást követő sajtónyilatkozatában Magyari Tivadar leköszönő tagozatvezető.
Sipos M. Zoltán
Új Magyar Szó (Bukarest)

Az idő csak illúzió
Háromszéki körútján, a hétfői kovásznai állomást követően tegnap Sepsiszentgyörgyön mutatta be a Magyarországi Kulturális Koordinációs Központ György Attila (felvételünkön) csíkszeredai író legutóbbi, sorrendben nyolcadik kötetét, a Tájképek, harcosokkal címűt.
Hogy Erdélyben erdélyi írót miért magyarországi közvetítéssel kell bemutatni, arra Lakatos Mihály, a kulturális központ vezetője már bevezetőjében választ adott: mert a magyar irodalom egy és oszthatatlan, másrészt az erdélyi magyar írók ismertsége nem éri el a kívánatos szintet. György Attila elmondta, az elmúlt húsz éve “újságok és könyvek csapdájában telt el”, beszélt hivatás és küldetés összefonódásáról, kijelentve, az alkotó embernek részt kell vennie közössége sorsának alakításában, állást kell foglalnia, mert erről szól az ember élete. A jelen és a történelmi korok “párhuzamos valóságok bennem” – mondta könyvéről, mely – tette hozzá Lakatos Mihály – azon a filozófián alapszik: az idő csak illúzió, minden most történik. (vop)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kezdeményező testület alakult az erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény létrehozására
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója egy Erdélyi Múzeum létrehozását kezdeményezte, ahová összegyűjtenék az erdélyi képzőművészeti alkotásokat és hozzáférhetővé tennék a közönség számára. A program segítése érdekében Vargha Mihály egy reprezentatív kezdeményező testületet hozott létre tekintettel a tervezett erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény több művészeti ágat magába foglaló jellegére, valamint összerdélyi gyűjtési területére. A testület első tanácskozását 2012. március 17-én 10 órai kezdettel tartja Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében. A kezdeményező testületbe a következő szakembereket hívta meg a múzeum igazgatója: Kántor Lajos, Kolozsi Tibor, Murádin Jenő, Németh Júlia (Kolozsvár) Bartha József, Kusztos Enikő, Szepessi László (Marosvásárhely), Jakobovits Miklós, Jakobovits Márta, Újvárossy László (Nagyvárad), Kocsis Rudolf, Szekernyés János (Temesvár), Véső Ágoston (Nagybánya) Orth István (Nagyszeben) Vetró Sebestyén András (Brassó) Mráz Ferenc (Bukarest) Botár László, Gyarmati Zsolt, Márton Árpád (Csíkszereda) Berze Imre, Vécsi Nagy Zoltán (Székelyudvarhely) Csergő Tibor (Gyergyószentmiklós) Siklódi Zsolt (Gyergyószárhegy) Vetró András (Kézdivásárhely) Bocskai Vince (Szováta) Damokos Csaba, Ütő Gusztáv, Vinczeffy László (Sepsiszentgyörgy) (közlemény)
Transindex.ro

Áttörés az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatási folyamatában
Több mint harminc, a magyar történelmi egyházaktól korábban elkobzott ingatlan visszaszolgáltatásáról döntött Bukarestben az illetékes tárcaközi bizottság – közölte pénteken az MTI-vel Markó Attila államtitkár, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője, a testület egyik tagja. A visszaszolgáltatott ingatlanok között van egyebek mellett az irgalmasok rendjétől elkobzott nagyváradi Pénzügyi Palota és a Maros művészegyüttes székházául szolgáló marosvásárhelyi műemléképület. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) államtitkára szerint a magyar egyházak viszonylag jól állak a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszerzése terén. Erdélyben ugyanis – a Kárpátokon túli térségekkel ellentétben – telekkönyvi rendszer működött, így nem jelent különösebb gondot a tulajdonjog bizonyítása – tette hozzá. Tájékoztatása szerint Romániában körülbelül hétezer államosított ingatlant kértek vissza az egyházak, az ezredforduló után meghozott úgynevezett restitúciós törvények alapján. Ezek közül 1500-1600-ra tehető a magyar történelmi egyházak követelése. A magyar egyházak ingatlan-visszaigényléseinek körülbelül kétharmada, mintegy ezer épület esetében hozott a tárcaközi bizottság kedvező döntést – mondta Markó Attila.
Szász János, a gyulafehérvári római katolikus érsekség gazdasági igazgatója az MTI-nek elmondta: a tárcaközi bizottság döntése még nem jelenti azt, hogy az egyház azonnal visszakapja államosított épületét. Ha abban közintézmény – például iskola vagy kórház – működik, akkor az öt évig még benne maradhat és ezalatt a törvény által megállapított bért kell fizetnie az egyháznak. Ilyen esetben az egyházak csak a türelmi idő lejártával dönthetnek szabadon a visszakapott ingatlan rendeltetéséről.
Az ingatlan-visszaszolgáltatások ügyében illetékes tárcaközi bizottság csaknem egy éves szünet után kezdte újra munkáját. Az ebben részt vevő kisebbségügyi államtitkár maga is nehezményezi, hogy „olyan ritkák lettek az ülések, hogy a jogos igénylők egy idő után kénytelenek beperelni a bizottságot”. Markó Attila azt mondta, a testület munkáját nem akadályozhatja az, hogy őt és a tárcaközi bizottság két másik korábbi tagját beperelte a Korrupcióellenes ügyészség a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium esetében hozott döntésük miatt. Az ügyet az erdélyi magyar közéleti szereplők megfélemlítési akciónak, az ingatlan-visszaszolgáltatási folyamat fékezésére irányuló törekvésnek minősítetik, ami ellen tiltakozó megmozdulást is rendeztek Sepsiszentgyörgyön.
A bíróság azóta megállapította, hogy a vitatott épület valóban a református egyház tulajdona, és feloldotta az alperesek vagyonának zárlatát. Markó Attila szerint ebből logikusan kellene következnie annak, hogy a beperelt tisztségviselőket felmentsék a korrupciós vád alól, de ez az ítélet még nem született meg.
MTI
Erdély.ma

Március 15-i rendezvények az EMNP szervezésében
Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Erdély számos magyarlakta településén emlékezik ünnepségsorozattal az 1848-as szabadságharc kitörésének 164. évfordulójára. A Néppárt és az EMNT kiemelt ünnepi rendezvényei idén három helyszínen zajlanak:
I. Nagyvárad
A nagyváradi Szacsvay Imre szobornál délután három órakor kezdődő rendezvényen ünnepi beszédet mond Tőkés László, az EMNT elnöke, Zatykó Gyula, a Néppárt Partium régióért felelős országos alelnöke, valamint meghívott vendégünk, Csóti György, a Fidesz országgyűlési képviselője. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Török Sándor, az EMNT Bihar megyei szervezetének elnöke olvassa fel. Ezt követően a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium diákkórusa, a Nagyváradi Asszonykórus, valamint a Váradi Dalnokok lépnek fel. Az eseménysorozat a nagyváradi-olaszi református templomban fél öt órakor kezdődő ökumenikus istentisztelettel zárul. II. Zilah
Zilahon, a Wesselényi-szobor előtt 18 órakor kezdődik a megemlékezés. A Néppárt részéről ünnepi beszédet mond Toró T. Tibor országos elnök, dr. Sándor József Szilágy megyei elnök, valamint Tunyogi Tímea helyi elnök. A megemlékezésen felszólal Varga Ferenc, az Erdélyi Magyar Ifjak szilágysági elnöke is. Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét Lukács Levente, a Néppárt zilahi szervezetének alelnöke tolmácsolja. A rendezvényen Ady Endre és Juhász Gyula versek hangzanak el. A megemlékezés utolsó mozzanata a Wesselényi szobor megkoszorúzása lesz, ahol – többek között – Püsök Csaba, az EMNT egyházi és szociális ügyekért felelős alelnöke helyez el koszorút.
III. Marosvásárhely
Marosvásárhelyen március 14-én, szerdán délben a Bolyai Farkas Elméleti Líceum dísztermében tartandó Rendhagyó 1848-as történelemórával veszi kezdetét az ünnepségsorozat. Délután 18 órakor a helyi Demokrácia Központban Spielmann Mihály író, történész nyitja meg a képeslap-kiállítást. Március 15-én délelőtt 10 órakor nyílik a Pilvax Kávéház, ahol kokárdakészítésre, valamint a 12 pont kinyomtatására régi nyomdagépen történő kinyomtatására is lehetőség lesz. Az EMNT által meghirdetett Az én szabadságharcom gyermekrajz-pályázat eredményeit fél kettőkor ismertetik a szervezők, majd ezt követően Sebestyén Aba és barátai előadását tekinthetik meg az érdeklődők. A kávézóban délután '48-as dalokat oktatnak, majd magyaros ruhák bemutatására kerül sor. A vár területén délben nyitja meg kapuit a kézműves vásár.
A 17 órakor a Petőfi-szobornál kezdődő ünnepi műsor keretében beszédet mond Portik Vilmos, a Néppárt Maros megyei szervezetének elnöke, Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke valamint a rendezvény díszvendége, Balogh Zoltán, a Magyar kormány társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára. A rendezvény az EMI fáklyás felvonulásával zárul. Az eseményen jelen lesz Papp Előd, a Néppárt Székelyföld régióért felelős országos alelnöke is.
A kiemelt ünnepi rendezvények mellett a Néppárt valamint az EMNT helyi szervezeteinek képviselői több helyszínen is részt vesznek az 1848-as megemlékezéseken.
Kolozsvár
A kolozsvári Biasini szállónál rendezett ünnepségen a Néppárt részéről Gergely Balázs, a közép-erdélyi régióért felelős országos alelnök tart beszédet.
Erdővidék
Az erdővidéki civil szervezetek által március 14-én rendezett bodvaji ünnepségen beszédet mond Nemes Előd, a Néppárt Kovászna megyei szervezetének elnöke.
Sepsiszentgyörgy
Március 15-én délelőtt 12 órától a Váradi József Iskolában díjazzák az EMNT Magyarnak lenni jó! gyermekrajz-pályázatának háromszéki nyerteseit. A Néppárt sepsiszentgyörgyi szervezetének részéről Nemes Előd, Kovács István, Bedő Zoltán és Váncsa Zsuzsanna helyeznek el koszorút a Kossuth-szobornál, majd a Szabadság téri 1848-as emlékműnél.
Barót
A Véczeri-emlékműnél szervezett ünnepségen beszédet mond Szép Béla, a Néppárt baróti szervezetének elnöke. Az EMNT erdővidéki szervezetének részéről Marián István elnök valamint Benkő Levente alelnök helyeznek el koszorút.
Orbaiszék
Az orbaiszéki EMNT elnöksége megkoszorúzza a kovásznai '48-as emlékművet, majd a Néppárt zabolai szervezetének vezetőségével közösen részt vesznek a Zabolán szervezett megemlékezéseken is.
Kézdivásárhely
A főtéri Gábor Áron-szobornál tartott megemlékezésen beszédet mond Johann Taierling, a Néppárt kézdivásárhelyi szervezetének alelnöke.
Csíkszék
Csíkszeredában két helyszínen, a Gál Sándor szobránál, illetve a Mikó-várnál is megemlékeznek az 1848-49-es márciusi eseményekről. A Néppárt részéről mindkét helyszínen jelen lesz és koszorút helyez el György László, a megyei szervezet elnöke, Tőke Ervin, a városi szervezet elnöke, valamint Tiboldi László, az EMNT csíkszéki elnöke.
A Néppárt helyi képviselői jelen lesznek más csíkszéki településeken szervezett rendezvényeken is, így a madéfalvi Siculicidium emlékműnél Szász Attila, a Néppárt csíkcsicsói elnöke, Csíkdánfalván Kajtár Edit, a Néppárt helyi szervezetének elnöke, Csíkszenttamáson a helyi szervezet részéről Bíró Ferenc, míg Csíkszentdomokoson Máthé Zoltán megyei elnökségi tag koszorúz. A nyergestetői emlékműnél a Néppárt részéről Bölöni Ferenc, a csíkszentimrei szervezet elnöke, Nemes Zoltán, a tusnádfürdői szervezet elnöke, Tőke Ervin, a csíkszeredai szervezet elnöke, valamint Sorbán Attila, a Csíkszékért felelős Hargita megyei alelnök helyez el koszorút.
Székelyudvarhely
A Márton Áron téren található Vasszékely szobornál szervezett ünnepi megemlékezésen jelen lesz László János, a Néppárt Udvarhelyszékért felelős Hargita megyei alelnöke és Zakariás Zoltán, a Néppárt udvarhelyi szervezetének elnöke. Az EMNT részéről koszorút helyez el Nagy Pál udvarhelyszéki elnök, valamint Bíró Edith és Szabó K. Attila helyi elnökségi tagok.
Gyergyószentmiklós
Kossuth Lajos és Petőfi Sándor szobránál koszorúznak a Néppárt és az EMNT gyergyószéki szervezeteinek képviselői: Bákai Magdolna, a Néppárt Gyergyószékért felelős Hargita megyei alelnöke, Szőcs Gábor, a gyergyószentmiklósi szervezet elnöke és Bicsak Péter alelnök. A gyergyószéki EMNT részéről Pázmán Attila alelnök tiszteleg a '48-as forradalom hősei előtt.
Brassó
A Brassó megyei EMNT – az eddigi hagyományokhoz híven – idén is körbejárja és megkoszorúzza a megye területén található '48-as emlékműveket.
Arad
A Néppárt Arad megyei szervezetének elnöke, dr. Burián Sándor valamint Endreffy Lajos alelnök a helyi Szabadság-szobornál tisztelegnek nagyjaink emléke előtt.
Beszterce-Naszód
A Néppárt és az EMNT Beszterce-Naszód megyei szervezeteinek képviselői a vicei Szent István szobrot koszorúzzák meg. A bethleni Demokrácia Központban 18 órától kezdődik a László Jolán tanárnő illetve ifj. Kerekes Zoltán, a Néppárt megyei szervezetének elnöke által tartott, vetítéssel egybekötött előadás, amelyen az 1848-49-es események felelevenítésével emlékeznek az egybegyűltek.
Erdély.ma

Erdély-szerte külön emlékeznek március 15-én a magyar pártok
Külön emlékeznek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére az erdélyi városok többségében a magyar politikai alakulatok. Marosvásárhelyen az RMDSZ nem osztja meg a március 15-i ünnepet egyik vetélytársával sem. „A szövetség külön ünnepel, erről központi döntés van” – közölte szűkszavúan Kelemen Atilla, a Maros megyei szervezet elnöke.
Mint 1990 tavasza óta minden évben, az RMDSZ a postaréti vesztőhelyre hívja a város magyarságát. A Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt az ellenzék immár hagyományos helyszínén, a Kossuth utcai Petőfi-szobornál ünnepel – külön-külön. Portik Vilmos, az EMNP megyei és városi elnöke lapunknak elmondta: beszélgetéseket folytattak mind az RMDSZ-szel, mind az MPP-vel az esetleges közös ünneplésről, azonban a tárgyalásokra „nem sikerült pontot tenni”.
László György, a polgári alakulat megyei vezetője azonban megkérdőjelezte a néppártiak igyekezetét. „Nem igaz, hogy együtt akartak ünnepelni, mert amikor hívtuk őket, azt mondták: azokkal, akiknek Szász Jenő az országos elnökük és Benedek Imre a polgármesterjelöltjük, nem közösködnek. Ráadásul a helyszín kérdéséhez is erkölcstelenül viszonyultak, mihelyt déli 12-től este 8-ig próbálták lefoglalni a Petőfi-szobor előtti terecskét” – fejtette ki a Krónikának László.
Nyárádszeredában ugyan együtt ünnepel az RMDSZ és az MPP, utóbbiak mégis kirekesztve érzik magukat. A polgáriak fölháborítónak és szégyenletesnek tartják azt a tényt, hogy a helyi RMDSZ-vezetők és Tóth Sándor alpolgármester éppen a sajtószabadság napján megtiltotta nekik, hogy emlékbeszédet mondjanak Deák Farkas szobrának avatóján. Az MPP-sek különösen azért nehezményezik ezt, mert a szoborállítást ők is támogatták, sőt az alakulat elnöke, Biró József Attila az, aki családjával együtt a forradalmár sírját gondozza. Ennek ellenére úgy döntöttek, a nemzeti ünnep üzenetére való tekintettel és Deák Farkas emlékének kegyeletteljes megőrzése érdekében részt vesznek a rendezvényeken és elhelyezik virágaikat.
Szatmárnémetiben sem közös az ünnep, az RMDSZ civil szervezetekkel közösen a Petőfi-szobornál tart ünnepséget március 15-én, majd a színházban kerül sor előadásokra és díjkiosztásra. Az EMNT–EMNP eközben már a hétvégén megkoszorúzta a Kossuth-emléksírt és a Petőfi-szobrot. Nagykárolyban a Kaffka Margit Társaság tart megemlékezést a Petőfi-szobornál, majd az RMDSZ szervez kulturális műsort. A néppárt nem készül külön rendezvénnyel.
Nagyváradon hetek óta zajlik a vita a magyar alakulatok között a március 15-i megemlékezések kapcsán, miután az RMDSZ korábban egész napra lefoglalta a hagyományos helyszíneket. Az EMNT–EMNP végül Ilie Bolojan polgármester közbenjárásának köszönhetően mégis a Szacsvay-szobornál ünnepelheti március 15-ét. A két szervezet korábban úgy nyilatkozott, többször is megpróbálták rávenni a megyei RMDSZ-t, hogy legalább valamelyik helyszínen szervezzék közösen az ünnepséget, ám nem sikerült megegyezniük. Így az ellenzéki alakulatok végül a szövetség rendezvénye előtt foglalhatják el a szobor előtti parkot, a rendezvényen valószínűleg Tőkés László EMNT-elnök is jelen lesz.
Zilahon az EMNP szerezte meg a Wesselényi-szobornál való emlékezés jogát, és felajánlotta az RMDSZ-nek, hogy ünnepeljenek közösen, a szövetség azonban elutasította a felkérést. A néppárt szerint hasonlóan járt el a helyi RMDSZ-vezetés Nagyszalontán és Temesváron is.
Kolozsváron sem szervez közös ünnepséget az RMDSZ és az EMNP – tudtuk meg Máté Andrástól, a szövetség Kolozs megyei elnökétől. Mint mondta, az RMDSZ szervezte rendezvényen az EMNP részéről Gergely Balázs, a néppárt alelnöke szólal majd fel a Biassini-szálloda előtt.
Nem lesz közös megemlékezés a Székelyföldön sem – mondta lapunknak Papp Előd, a néppárt alelnöke, aki szerint nem is tettek javaslatot a szövetségnek a közös ünneplésre, mivel nem akartak lehetőséget adni a visszautasításra. Csíkszeredában a helyi önkormányzat szervezi a március 15-i programot, melyen az MPP képviselői is részt vesznek – mondta Antal Attila alpolgármester.
Politikamentes március idusát ígérnek Háromszéken is, ahol szintén az önkormányzatok szervezik az ünnepségeket. Sepsiszentgyörgyön a városi művelődési ház koordinálja a szervezést, a munkából az RMDSZ, az MPP, az SZNT és az EMI is kiveszi a részét. Gazda Zoltán szervező lapunknak elmondta, politikamentes lesz a rendezvény, de a beszédek tartalmáért „nem vállalnak felelősséget”.
Baróton a pártok a város határában levő véceri emlékműnél egymást váltva koszorúznak és mondanak beszédet, mondta a Krónikának Nagy István polgármester, aki szerint a városközpontban szervezett ünnepségnek nem lesz politikai színezete. Kézdivásárhelyen és Kovásznán is csak az elöljárók mondanak beszédet, és a kulturális műsorra fektetik a hangsúlyt.
Krónika (Kolozsvár)

A nemzeti együtt ünneplés napja
Van néhány, a magyarságunkhoz kötődő közös ügyünk, amelyre mi, háromszékiek különösen büszkék lehetünk. Ne legyünk álszerények: március 15. háromszéki megünneplése nemzeti-nemzetközi vonatkozásaiban is a nemzeti példaképek közé emeli térségünket. Hogy mi révén és miért? Március 15-én a kivonuló-felvonuló sokaság megmutatja és felméri erejét. Az emberek ezreinek együttes kivonulása nemcsak szimbolizálja az összetartozást, hanem megtestesíti, érvényesíti is. A különböző pártállású, más és más generációkhoz tartozó sokaság ezen a napon átéli, mélyebbre ássa magában azt a gondolatot, hogy sokan vagyunk, együtt vagyunk a szabadságeszmékhez való hűségben, az érte való küzdelem szívósságában. A kommunista diktatúra után az első szabad március háromszéki, jelesen sepsiszentgyörgyi megünneplése nemcsak országosan, a Kárpát-medencében is példaértékű volt. Nem árt emlékeztetni önmagunkat, hogy a bukaresti ideiglenes hatalom, amelynek fő oszlopemberei a diktatúra alapelemeit mentették át, óvtak bennünket az ünnepség tervezett tömegjellege miatt. Ennek az „óvásnak” érvényt szerzendő két helikopteres kiszállást is szerveztek Sepsiszentgyörgyre. Ezt megelőzően a bukaresti magyar ideiglenes vezetők egy részének véleménye is az volt, hogy a kivonulás sok-sok ismeretlen elemet tartalmaz, nagy kockázat, ami könnyen atrocitásokba csaphat át. Ezért, ahol a magyarság nincs megfelelő biztonságérzetben, ott azt ajánlják, az ünnepségre templomokban, zárt közösségi helyiségekben kerüljön sor.
Számunkra viszont előzményként és tapasztalatként ott volt a február 10-i gyertyás-könyves tüntetés, amely az erőfelmérés, a fegyelmezettség és szervezettség főpróbája volt.
Magára az ünnepségre a nevezettek személyesen is megérkeztek.
Az Erzsébet parkban, a honvédemlékműnél kezdődő március 15-i ünnepség a Kisstadionban folytatódott. A városból és környékéről tízezrek vettek részt. Tulajdonképpen a hatalmas tömegeket utcákra és terekre szólító méltóságteljes ünnepség alapozta meg az ezt követőket. Kézdivásárhelyen, Kovásznán, Baróton és a nagyobb községekben is.
Az ünnepség tömegjellege mellett példaértékű az együtt ünneplés eszméjének érvényre juttatása is. Nálunk ideológiától, politikai színezettől függetlenül együtt ünnepelnek a magyarok.
Az ünneplés huszonkét év alatt egyre díszesebbé, pompázatosabbá vált. A hagyományőrző alakulatok részvétele, a rendkívül gazdag és változatos kulturális és sportprogramok ezreket vonzanak a háromszéki ünnepségekre, március 15. a Kárpát-medencei magyarság legbecsesebb népi-nemzeti ünnepévé emelkedett.
Sylvester Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Március 15. – ünnep a kampány jegyében
Többnyire külön emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésére csütörtökön az erdélyi magyar politikai alakulatok, a legtöbb városban két-három rendezvény is volt, egyedül Sepsiszentgyörgyön mellőzték a politikát az önkormányzat által szervezett ünnepségről. Kolozsváron kampányízűre sikeredett az amúgy közös ünnep, az ifjúsági szervezetek képviselőinek az ünnepi beszédét cenzúrázták. Csíkszeredában felvonták a székely zászlót, Marosvásárhelyen három ünnepi rendezvényt is tartottak.
Kolozsvári hagyomány. A kincses város magyarsága idén is felvonulással emlékezett meg az 1848–49-es szabadságharc kirobbanásáról
Kampányízű ünnep Kolozsváron
Kampányízűre sikeredett Kolozsváron a csütörtöki ünnepi megemlékezés, annak ellenére, hogy a romániai magyar pártok elöljárói látszólag nagy egyetértésben vettek részt a közös ünneplésen a különböző civil szervezetek képviselőivel és az egyszerűen ünnepelni akaró kolozsvári magyarokkal együtt. Míg az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) aktivistái kokárdákat osztogattak egy névjegykártya méretű papírlapra tűzve, amelyen az EMNP neve és jelképe szerepelt, addig az RMDSZ szimpatizánsai „tulipános” szórólapokat adtak át a résztvevőknek. Az egykori Biasini Szálloda előtt felállított színpadra a román és a magyar nemzeti lobogó mellé az RMDSZ zászlóját tűzték ki.
Noha a megemlékezést ezúttal semmi nem zavarta meg, az ünnepséget követően a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szervezete, valamint a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) képviselői a helyszínen rögtönzött sajtótájékoztató keretében közölték: az RMDSZ a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (Kifor) révén cenzúrázta az eseményt szervező ifjúsági szervezetek közös ünnepi beszédének szövegét. Bozsó Imre Lehel, a MIT elnöke elmondta: a Kifor az utolsó pillanatban vétózta meg a többi ifjúsági szervezet által elfogadott szövegtervezetet, mivel egyes részleteit vállalhatatlannak tartották. Az eredeti szövegben szereplő két kifogásolt bekezdésben többek közt az „elegünk van a diktatúrában szocializálódott és kitanult politikusok korrupt magatartásából: rendet és tisztességes érdekképviseletet akarunk a közélet minden területén” mondat olvasható.
A KMDSZ a rendezvényt követően közleményt juttatott el a sajtóhoz, melyben a szervezet sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyesek továbbra is a politikai kommunikációra használják a nemzeti ünnepet. Közleményt adott ki később a cenzúrázással vádolt Kifor is, melyben a szervezet közli: szerdán az országos ifjúsági szervezetek képviselői együtt ültek tárgyalóasztalhoz, és egy közös szöveggel, az együtt ünneplés forgatókönyvével álltak fel onnan, az elképzelés azonban meghiúsult. „Mindannyian egyetértettünk az ünnep tiszteletben tartásában és politikamentesítésében, azonban ma délben, két órával a megemlékezés kezdete előtt arról értesítettek minket, hogy a megbeszéltek egy éjszaka alatt érvényüket veszítették. Az ünnepségen pedig a békés, közös gondolkodás helyett már vádakkal találtuk szemben magunkat. Minderre csak egy kérdés maradt megválaszolatlanul bennünk, melyet a meghiúsított közös tervek margójára fel kell tennünk az egyeztetéseken jelen levő ifjúsági vezetőkhöz: kinek az utasítására gondoltátok meg magatokat?” – teszi fel a kérdést a közleményében a Kifor.
Az ünnepi megemlékezés menete egyébként a korábbi években megszokott forgatókönyv szerint zajlott, az ünnepre készülő magyarok a Protestáns Teológiai Intézet előterében gyülekeztek, majd 1848-as forradalmi nótákat énekelve a Főtérre vonultak, hogy részt vegyenek a Szent Mihály- templomban az ökumenikus ünnepi istentiszteleten. A kezdetben néhány száz főt számláló, majd mintegy ezer főre duzzadt tömeg a volt Biasini Szállóhoz vonult, ahol a hivatalos ünnepi beszédeket követően megkoszorúzták Petőfi Sándor emléktábláját. Számos magyar és román elöljáró és hivatalosság szólalt fel.
Máté András, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke az egység és az összefogás fontosságára hívta fel a figyelmet. „Egységesnek, okosnak és kitartónak kell lennie Gábor Áron népének” – fogalmazott.
Gergely Balázs, az EMNP alelnöke arról beszélt: ma csendes, nyugodt forradalmat élünk meg a sokkal kifinomultabb zsarnokság ellenében, ugyanakkor felszólította Radu Moisin ideiglenes polgármestert: mandátuma végéig helyezze ki a magyar helységnévtáblákat.
Kelemen Hunor: a válság nem kezdheti ki a hitünket
Jólétet, biztonságot, szabadságot, a törvények előtti egyenlőséget akar 2012-ben a magyar nemzet – mondta március 15-i ünnepi beszédében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke Szatmárnémetiben, a Petőfi-szobornál. „Meg kell őriznünk eddig elért eredményeinket, a jövőnkért viszont csakis mi magunk vagyunk felelősek” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a gazdasági válság nem szabad kikezdje a hitünket. „A változás szelei elé vitorlákat kell húznunk” – jelentette ki Kelemen, aki szerint van magyar jövő Erdélyben annak ellenére, hogy létszámunkban fogytunk, mivel arányaiban nem csökkent a romániai magyarság.
Szűcs Zoltán, a kolozsvári magyar külképviselet konzulja felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét.
Kereskényi Gábor, a szövetség szatmárnémeti szervezetének elnöke kifejtette: a széthúzás a reformkor óta jelen van társadalmunkban, mely hol a kuruc-labanc, hol a konzervatív-liberális ellentét formájában jelentkezett, és csak kivételes alkalmakkor volt egységes a nemzet, például az 1848-as szabadságharc idején. Megelőlegezte, hogy a Magyarországról támogatott ellenzék a kampányban uszítani fog a megosztásra törekedve, a szlovákiai választások eredményeit nem emlegeti majd, megoldási javaslatokkal azonban nem áll majd elő a magyarság problémáit illetően. A Magyar Polgári Párt megyei szervezete szintén az RMDSZ rendezvényén koszorúzott, míg az Erdélyi Magyar Néppárt Szatmár megyei, illetve szatmárnémeti szervezete a megyeszékhely szomszédságában lévő Lázári község ünnepségén vett részt.
Felvonták a székely zászlót Csíkszeredában
A székely zászló felvonásával kezdődött a március 15-i rendezvény Csíkszeredában, a megyeháza előtti téren, a kék-arany lobogót harmadik alkalommal vonták fel. „A közösségi akarat érvényesítésének jelképe ez a zászló” – hangsúlyozta beszédében Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök.
Székelykeresztúron székely kaput avattak a Gyárfás-kúriánál, ahol Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte, majd megkoszorúzták a költő szobrát. Szászfalvi László egyházi, nemzetiségi és civil ügyekért felelős államtitkár elmondta: el kell érni, hogy minden magyarlakta településen érezhető legyen: Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért. „Nagyon fontos a történelmi egyházaink kiállása, és az a nemzetmegtartó tevékenység, ami az erdélyi magyarság megmaradásának záloga: e szolgálatukról soha nem mondhatunk le” – mondta Szászfalvi László.
Három ünnepi rendezvényt is tartottak Vásárhelyen
Csalódottan távozhatott Marosvásárhelyről a bukaresti „sajtóhad”, amely a botrány reményében már napokkal ezelőtt ellepte a várost. A központi hírcsatornák tudósítói arra számítottak, hogy Vásárhely magyarsága válaszolni készül az orvosi egyetem „kettészakítása” ellen tüntető román diákoknak. Ehhez képest az ünneplő tömeg – függetlenül attól, hogy melyik emlékműnél és melyik párt rendezvényén rótta le kegyeletét – ezúttal is példamutatóan viselkedett. „Vásárhelyen nem kell etnikai zavargásoktól tartani, ezek csak egyesek fejében léteznek” – nyilatkozta lapunknak Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök, aki végigkísérte az eseményeket.
A legtöbben, mintegy háromezren, idén is az RMDSZ postaréti rendezvényén gyűltek össze, ahol többek között Markó Béla szólt az ünneplőkhöz. Beszédében nemcsak 1848-as szabadságharcot, hanem az orvosi egyetemért való küzdelmet is érintette. „Nem lehet minket elhallgattatni. Nem lehet belénk fojtani a szót. Nem lehet minket albérlőnek tekinteni saját városunkban, Marosvásárhelyen, saját szülőföldünkön, Erdélyben. Nem vagyunk albérlők, hanem teljes jogú társtulajdonosai vagyunk ma is ennek a földnek, együtt a románokkal, együtt mindazokkal, akik itt élnek. Kiharcoltuk, hogy a törvény a mi oldalunkon álljon, bármilyen nehezen is ment, de sikerült. Már az is nagy dolog lenne, ha minden ártó szándék dacára megmaradtunk volna, de ez nem elég, és nem is csak ennyi történt” – hangsúlyozta Markó. Emlékeztetett arra az időszakra, amikor a román társadalom a történelem és a földrajz anyanyelven való oktatása ellen hőbörgött, majd a Bolyai Farkas Gimnázium visszamagyarosítása ellen tiltakozott.
Míg a továbbiakban Markó a megosztottság és a többi magyar párt ellen emelt szót, a Székely vértanúk emlékoszlopánál megjelent magyar polgári pártiak egy hatalmas, „Előválasztást!” feliratú molinót függesztettek ki.
Ezt hangoztatta a Petőfi-szobor előtt Benedek Imre, a polgári alakulat polgármesterjelöltje is, illetve a szórólapokat osztogató önkéntesek. Ugyanitt ünnepelt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, valamint a néppárt is – egy későbbi időpontban.
Beszédében Balog Zoltán, Magyarország társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára Batthyány Lajos 1848-as, máig érvényes üzenetét olvasta fel, majd Papp Előd, az EMNP alelnökének javaslatára az RMDSZ csúcsvezetőinek is üzent. „Papp Előd szerint minden egyes magyar politikusnak részt kellene vennie legalább egy állampolgársági eskütételen. Ez így is van, de én azt mondom, hogy minden egyes erdélyi magyar politikusnak is részt kellene vennie a honosítási ünnepélyen. Akinek ilyenkor nem dobban meg a szíve, az nem alkalmas a magyarság hiteles érdekképviseletére” – mondta Balog Zoltán.
Március 15. idén nem csak a politikusokról szólt. Az EMNT a várban megnyitotta a Pilvax Kávéházat, ahol kokárdakészítésre, a 12 pontnak régi nyomdagépen történő kinyomtatására nyílt alkalom. Gyerekeknek rajzversenyt szerveztek, majd ’48-as dalokat oktattak, és magyaros ruhákat mutattak be. Sebestyén Aba színművész és barátai alkalomhoz illő előadással készültek. Este az Erdélyi Magyar Ifjak szerveztek fáklyás felvonulást Petőfi szobrától a Székely vértanúk emlékoszlopáig. Nyárádszeredában felavatták a helybéli ’48-as szabadságharcos Deák Farkas mellszobrát.
Toró T. Tibor kiállt az autonómiáért
A nemzeti ünnepen önvizsgálatot kell tartani: ment-e elébb az autonómia, a magyar szabadság ügye – jelentette ki Zilahon Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. A Wesselényi-szobor előtti ünnepségen Toró kijelentette, ma is érvényesek a 164 évvel ezelőtti jelszavak. Az „Esélyt és szabadságot Erdélynek!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, ma Erdély esélye a régiók és a nemzeti közösségek Európájában van. „Erdély és népeinek szabadsága annak a függvénye, sikerül-e a tudatokban lebontani a homogén román nemzetállami szemléletet” – vélekedett.
Az „Esélyt és szabadságot az erdélyi magyaroknak!” jelszó kapcsán arra figyelmeztetett, a magyar szabadság ma Erdélyben a különböző autonómiaformákat jelenti. „Nem ülhetünk nyugton, amíg ennek közjogi kereteit nem teremtettük meg, nem fogadtattuk el a többséggel, nem építettük ki intézményeit, és nem választottuk meg közülünk elöljáróit” – mondta. Toró szerint a nemzeti ünnepen emlékeztetni kell az elöljárókat, hogy a mandátumot az autonómia kivívására „és nem saját kis ügyeik intézésére” kapták. „Ha nincs hitük és erejük a további csatákhoz, legalább ne állják el az utat a fiatalok, korunk márciusi ifjai előtt” – szögezte le.
Egymást hibáztatják Váradon
Az egység, az együtt ünneplés hiánya miatt emelte fel szavát a két különböző időpontban megtartott megemlékezésen Tőkés László, az EMNT elnöke, illetve Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke Nagyváradon, az 1848-as forradalom mártír jegyzőjének, Szacsvay Imrének a szobra előtt. Mindketten a politikai ellenfelet látták felelősnek a megosztottságért.
„Azokra az időkre emlékezteti a mai helyzet, amikor még nem volt szabad március 15-ét ünnepelni” – jelentette ki Tőkés László, arra utalva, hogy az országnak csak néhány városában ünnepel együtt az RMDSZ az EMNT-vel és az EMNP-vel. Az EMNT elnöke azt mondta, örül, hogy például Kolozsváron és a Székelyföldön nem jellemző a megosztottság a nemzeti ünnepen, ám azt érthetőnek tartja, hogy Magyarországon nem emlékezik közösen Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc – hiszen, mint mondja, egyikük forradalmár, a másik pedig ellenforradalmár. A Krónika cikkére hivatkozva megdöbbenését fejezte ki amiatt, hogy „a hivatalos érdekképviselet részéről hivatalos döntés született, hogy nem ünnepelnek együtt senkivel”.
Szabó Ödön az RMDSZ rendezvényén kijelentette: Nagyváradon nem az egység ünnepe március 15. „Miért akarják egyesek szétszakítani ezt az ünnepet? Ugyanaz az ember, aki 1989-ben egységet teremtett, később püspökként belehajszolta először egyházát, majd most politikai barátait a külön útba, a külön ünnepségbe” – fogalmazott az ügyvezető, nyilvánvalóan Tőkés Lászlóra célozva. Felháborodással kommentálta azt a tényt is, hogy a nemzeti ünnep előtti napon valakik a bihari RMDSZ-szervezet vezetőit ábrázoló, karikatúraszerű képeket szórtak szét a városban, a cetlik hátára pedig az érintettek vagyonáról szóló adatokat írtak. „Vajon azok a fiatalok, akik karikatúrás mocsokkal szórják tele a várost, ők méltók a márciusi ifjakhoz?” – tette fel a kérdést. Ironikusan megjegyezte: „biztos benne, hogy Tőkés László nem is tudott” a lejárató szórólapokról.
Felháborodott a szórólapokon Raed Arafat egészségügyi államtitkár is, akinek a neve a Cseke Attila bihari szenátorról, korábbi egészségügyi miniszterről szóló lap hátoldalán jelenik meg egy mondat erejéig. A szórólap szerint Cseke felelős egyebek közt a vizitdíjért, s „januárban ennek eredményeképpen rúgták ki Raed Arafatot, a romániai sürgősségi szolgálat megteremtőjét”. Arafat közleményben határolódott el mindenféle politikai játszmától.
Politikamentes ünnep Sepsiszentgyörgyön
Pozitív kicsengésű, politikamentes rendezvényen vett részt az a közel hatezer sepsiszentgyörgyi, aki a város főterén ünnepelte a magyar forradalom és szabadságharc 164. évfordulóját. Az ünnepség a rétyi Kováts András Fúvószenekar, a Kovács Sándor Cserkészcsapat zászlósai és a 11-es Székely Huszárezred hagyományőrzőinek felvonulásával kezdődött.
Antal Árpád polgármester Martin Luther King I have a dream – Van egy álmom című híres beszédére utalt ünnepi szónoklatában. „Nekem is van egy álmom: legyen egy erős, virágzó, gazdag Székelyföld, amely meg tud állni a lábán, mert megtartjuk mi, a lakói. Én egy olyan Székelyföldet álmodom, mely biztonságos otthon az itt élőknek, ahol őrizni tudjuk hagyományainkat, értékeinket, kultúránkat, mindent, ami minket magyarokat székelyekké tesz” – hangsúlyozta. Eljön az a nap, amikor a szétszabdalt Székelyföld egyesül, és beteljesül az évszázados álom, hogy újra együtt legyünk mindannyian, és ebben nem engedünk a ’48-ból, fogalmazott ünnepi beszédében az elöljáró. A polgármesteren kívül beszédet csak Albert-Nagy Ákos egyetemi hallgató, az ifjúsági szónokverseny győztese mondott, majd Füzes Oszkárné Bajtai Erzsébet, Magyarország bukaresti nagykövetének a felesége olvasta fel Orbán Viktor magyar miniszterelnök üzenetét.
Valamennyi magyar párt képviselője felszólalt Kézdivásárhelyen
Kézdivásárhelyen közel négyezer fős tömeg volt kíváncsi a Gábor Áron téri színpompás, hagyományos felvonulásra, az ünnepi szónoklatok alatt azonban megcsappant az érdeklődök száma, szinte kiürült a tér. A céhek városának főterén mindenik magyar párt és szervezet képviselője felszólalt, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt képviselői külön csoportokban álltak.
Az ünnepséget Rácz Károly polgármester nyitotta meg, aki az autonómia kiharcolását sürgette. Johann Taierling, az Erdély Magyar Néppárt kézdivásárhelyi alelnöke arról beszélt, az érdek mentén kötött szövetségek újabb érdeket szülnek, ezért inkább a közös értékeink mentén kellene összefogni.
Bokor Tibor kézdi-orbaiszéki RMDSZ-es szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünneplés után álmodni és cselekedni kell.
Bíró Levente, a Székely Nemzeti Tanács helyi elnöke az erdélyi összefogás szükségességéről szólt.
Az ünnepségen a díszvendég, Szász Jenő MPP-elnök szólalt fel utolsónak, bemutatta a forradalmi idők árulóit, majd párhuzamot vont közöttük és a „bukaresti árulók, árulások” között.
Szucher Ervin, Nagy Orsolya, Kiss Előd-Gergely, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

A kisebbség kisebbségijeként szolgálatnak tekintem munkám”
Sas Péter irodalomtörténésszel a művelődés és a kultúra „földjéről” beszélgettünk
„Nem tudnék nem foglalkozni az erdélyi művelődéstörténettel, mely mindig tartogat meglepetéseket, s ha valaki elég kitartóan udvarol, elnyerheti kegyeit” – vallja Sas Péter budapesti művelődés- és irodalomtörténész. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja keretében működő Irodalomtudományi Intézet kutatójának fő érdeklődési köre, szakterülete Erdély művelődéstörténetének feltárása. Az elmúlt években szinte sorozatban jelentek meg tudományos munkái az adott témakörben. Honnan ered Erdély iránti vonzalma, hogyan lehet ilyen ütemben dolgozni, miként látja a kutatási lehetőséget – faggattuk a vele készített beszélgetés során.
– Magyarországi születésűként honnan ered Erdély művelődéstörténete iránti érdeklődése? Mivel magyarázható ez a vonzalom?
– Erre két magyarázat lehetséges. Az egyik: a kolozsvári Óvár egyik házának emléktábláján olvasható, hogy abban élt és alkotott Kőváry László, a 19. század jeles történésze. Egyik híres mondása szerint „Erdély egy gazdag, de ismeretlen múzeum”. Véres és tusakodásokkal terhes történelmének ismerete ellenére mindig a művelődés és a kultúra földjének tekintettem, ahol a beáramló európai értékek erdélyi színezetet kaptak, az erdélyi elme szüleményei pedig bebizonyították, hogy a világ értékítéletében egy ország megítélése során nem mindig a terület nagysága és a lakosság lélekszáma a meghatározó. Ösztönösen az Erdélyben született formák, színek, gondolatok, ízek között érzem otthon magam, szinte hihetetlen, de ezzel az érzésvilággal születtem. Nem tudnék nem foglalkozni az erdélyi művelődéstörténettel, mely mindig tartogat meglepetéseket, s ha valaki elég kitartóan udvarol, elnyerheti kegyeit. Az nem lehet véletlen, hogy három évszázad alatt csak nekem jutott eszembe, hogy a piarista templom egyik ereklyetartójában megkeressem az oda rejtett igazoló okiratot, amely szerint a benne foglalt ereklye a rendalapító szövettel felfogott vércseppje. Azóta a megillető tisztelet veszi körül. Korábban nem olvashattunk arról, hogy a ferences templomban reneszánsz, virágos mennyezetmaradvány van, vagy a Szent Mihály-templom orgonakarzatán milyen kormeghatározó bekarcolás–nyomok vannak. Vagy, hogy a századfordulón a szerző megjelölése nélkül megjelent novella–füzérecske Bánffy/Kisbán Miklós zsengéit tartalmazza. Ezekkel és egyéb felfedezéseimmel nem kérkedni akarok, sőt, rámutatni arra, hogy a nagy dolgok mellett milyen fontosak a részletek, amelyek csak úgy mutatják meg magukat, ha valaki megfelelő alázattal közelít feléjük. Én – a kisebbség kisebbségijeként – szolgálatnak tekintem a munkámat, melynek az a fedezete, hogy semmilyen címem és rangom nincsen, a tudományos kutató másnak semmitmondó titulusa tökéletesen kielégít. A másik indoklás: egyik nagyanyám révén a nemes Háromszék egyik településéből erednek ama bizonyos meghatározó gyökerek, amelyekre egy Brassóban készült családi címer emlékeztet. Az egyik magyarázat nem zárja ki a másikat.
– Az utóbbi időszakban gyakran előfordult, hogy egy év alatt több kötetet is letett az asztalra. Hogyan lehet ennyi idő alatt több könyvet is írni?
– A hangya testtömegének meghatározhatatlan többszörösét képes összegyűjteni a rendelkezésére álló egy esztendő alatt. Az én testtömegemhez arányosítva végképp nem elegendő az évi egy kötet. Már több kombináció született, például, hogy esetleg valamilyen segítő csapatom van, akik összegyűjtik az adatokat, és megírják a könyveket. Erre csak azt válaszolhatom, amit a helyi Karitásznál szociális munkára jelentkezett csilingelő tájszólásban megszólalt székely leányka, hogy van egy csoportja, amely körülbelül belőle áll. Így vagyok ezzel a dologgal én is. Egy korábbi időszakban szocializálódtam, amikor nem külön pályázati pénzből, ösztöndíjból vagy egyéb juttatásból, hanem a rendelkezésre álló havi fizetésből kellett megoldani egy-egy tudományos kutatás költségeit is. Aki foglalkozott valamilyen téma kutatásával, feldolgozásával, tudja, hogy egy hosszabb munkafolyamatról van szó. Egy-egy kötetben sok-sok esztendő munkája rejlik, s arra nincs garancia, hogy az elkészült kézirat hamarosan könyvvé formálódhat. Ezen a területen is a pénz diktál, egyetlen kiadó sem kockáztat saját zsebből, főleg, ha üres. A kiadáshoz pályázati forrás, vagy egy mecénás, utolsó reményként lottónyeremény szükségeltetik. Ezért összegyűlhetnek a kéziratok, amelyek a szerencsés véletlen összjátéka folytán egyszerre formálódhatnak át egyik kedvencem, a Gloria nyomdagépe segítségével könyvekké. Tíz kéziratom fekszik évek óta más-más kiadónál, melyre eddig nem jutott támogatás. Az egyik Gyalui Farkas, az Egyetemi Könyvtár igazgatójának emlékirata. Most azért izguljak, nehogy egyszerre kapjanak támogatást, és ugyanazon évben megjelenjenek? Az más kérdés, ha évfordulós jellegű kiadványról van szó, ott kötelez a határidő, s a szerző nem várhatja meg, amíg az 50. évfordulóból 100. lesz. Szabad világunk szótárából mintha hiányozna a „kell” kifejezés. A kolozsmonostori apátság megalapításának 950. évfordulójáról, vagy a Marianum felszentelésének 100. jubileumáról meg kellett emlékezni. Ezekkel a könyvekkel is meg kellett haladnom a szokványosnak és elfogadhatónak tekintett évi könyvkiadási mértéket. Nem állt rendelkezésre másnak egy kiérlelt kézirata sem, pedig egy évforduló elkövetkezésének kiszámítása nem egy túlságosan bonyolult matematikai művelet.
– Ilyen alkotási ütem esetleg nem megy a minőség rovására? Ön hogyan látja ezt?
– Ez is egy komoly és profi kérdezőre valló tudakozódás, amelyet külön köszönök. Szakmám, foglalkozásom és hivatásom szerint tudományos kutató vagyok a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának Irodalomtudományi Intézeténél. Most egy igazán fontos irodalomtörténeti jellegű feladatom van, a két világháború közötti erdélyi irodalmi viták bemutatásának kötetté formálása. Munkaköri leírásom szerint az erdélyi művelődéstörténet kutatása és feldolgozása a fő feladatom. A hivatalos jellegű megfogalmazás szerint irodalom- és művelődéstörténész vagyok. Ez azért lehetséges, mert soha nem hagytam magam beskatulyázni, és soha nem hagytam magam letéríteni arról az útról, amin végig szeretnék menni. Olyan is volt korábban, hogy az erdélyi kutatásaim támogatásának hiányában inkább elmentem szellemi szabadfoglalkozásúnak, mint a biztos kenyér reményében mással foglalkozzam. Akkor csak abból éltem családommal együtt, amit kutattam és feldolgoztam. Kétszer voltam az Országos Tudományos Kutatási Alapnál három-három, és hétszer a Nemzeti Kutatási Alapnál egy-egy éves kutatásnál témavezető (és beosztott egy személyben). Ha munkáim fércművek lettek volna, biztosan nem kellettek volna, s nem dobtak volna ki értük pénzt az ablakon. (Megjegyzem, onnan is maradt még egy-két kéziratom, amiket folyamatosan bővítek.) Minden hasonló területen dolgozó erdélyi szakember tudja, hogy olyan gazdag a helyi művelődéstörténet, és olyan különleges személyiségek voltak művelői, hogy két élet kevés lenne bemutatásukhoz. A másik nem szubjektív, tudományosabb magyarázat. Az Európai Unió mindent szabályoz és minősít. Az akadémiánál közleménystatisztikát és tudománymetrikai adatokat állítanak össze. Személyes adataimnál 138 publikációmat (ebből 50 könyv, a többi könyvfejezet és tanulmány) jegyzi a rendszer, valamint félszáz olyan tudományos hivatkozást, amelyekben valamelyik munkámra utalnak.
– Miként használja ki az országhatárokon átívelő kutatási lehetőségeket? Ütközött-e valamilyen akadályokba munkája során?
– A monarchia korában kialakult Budapest-központúság és a hányatott magyar történelem okán a források jelentős része átível az országhatárokon. Ezeket kell egyesíteni, hogy megkaphassuk az egykori egészet, vagy a most létező részét, ami a feldolgozásnak csak kiindulópontja. A kutatás egyfajta nyomozás, mindig előkerülhet újabb adat, vagy kialakulhat más értelmezés. Ezért lehet újat mondani Kós Károlyról, vagy más szemszögből láttatni a már számtalanszor bemutatott Bánffy Miklóst. Utóbbi kapcsán a nemrég megjelent Mózes Huba emlékkönyvben bemutattam, nem minden hamvadt el Bonchidán, sok különleges tárgynak ma is meg kellene lennie. Nemcsak a közgyűjtemények anyagai, családok is kényszerűen szétváltak, fontos irat- és levelezésanyagok szóródtak szét, amelyeket a leszármazottak sok esetben kidobtak, vagy eladtak. Láttam nagyon becses levelezésanyagot tyúkok alá tett fészekként, hogy végül trágyázzák a kertet. Ha egyszer elmesélném Kós Károly levelezése kiadásának „műhelytitkait”, nagy mennydörgések hallatszanának Sztána felől, és nem Pesten ütne be az istennyila. Nagyon sok a kényes ügy, nem politikai, inkább etikátlannak tűnő hátterük miatt. Hiába dolgoztam fel a zabolai Mikes-kastély 1945-ös leltárát, melyből tudhatnánk a falakat díszítő száz festményről, Sepsiszentgyörgyön két éve halogatják a kiadását. A Kelemen Lajos hagyatékának firtatásakor kapott válaszokról aztán végképp ne beszéljünk. Ezzel le is zárom, mindenki a maga lelkiismeretével kell, hogy lefeküdjön és felébredjen.
– Magyarországiként milyen az erdélyi kutatókkal, értelmiségiekkel való együttműködése? Milyen módon lehetne jobban ösztönözni a közös munkát?
– Igyekeztem a honi szakerőkkel együttműködni, inkább személyes módon, mint intézményi keretben. Jelentkeztem Jakó Zsigmondnál is, aki megértette és méltányolta fiatalos lelkesedésemet. Többedik találkozásunk után – egy utcában laktunk, ha Kolozsvárt voltam, a telefonhívás után átmentem a túloldalra, egy kávéra, később ötórai teára – egész életre szóló buzdítást adott az általa összeállított Erdélyi okmánytár első kötetében: „Sas Péternek, aki segíteni akar nekünk az erdélyi múlt feltárásában, sok sikert kívánva. Kolozsvárott, 1998. márc. 12-én, Jakó Zsigmond.” Nem cigarettafüstként elszálló nosztalgiázásból, tárgyszerűen tudom bemutatni, hogy Mályusz Elemér, Benda Kálmán, Bözödi György, László Gyula, Balogh Jolán, Szabó T. Attila, Entz Géza, Kónya Ádám, Jakó Zsigmond, Kós András dedikációi és levelei, vagy akár Kacsó Sándorral, Mátyás Vilmossal, Dr. Kós Károllyal, Balogh Edgárral, Vita Sándorral és Zsigmonddal, Wass Alberttel, Teleki Bélával, Óváry Zoltánnal folytatott írásbeli diskurzusaim okán, és nemcsak akadémiai kutatóként érzem magam feljogosítva, hogy próbáljam tenni, amit úgy gondolom, és úgy érzem: tennem kell. S ha van feléjük földi jellegű elszámolási kötelezettségem a tőlük is kapott ama képletes bibliai talentumokkal, akkor érthetőbbé válhat, miért próbálom kivenni a részem a romániai könyvforgalom átlagon felüli fellendítésében. Kolozsvárt sokat megtudtam Gy. Szabó Bélától, aki újévkor egy-egy kis metszettel üdvözölt, Debrecezeni Lászlótól, ő Kelemen Lajos fényképét hagyta rám, valamint Györkös Mányi Alberttől és persze Kós Andrástól. A fametszés mestere kérés nélkül is pózba igazította magát, meg is örökítettem, ahogy az Isteni színjáték egyik dúcán dolgozott. A velük való ismeretséget pedig Gábor Dénes bibliográfusnak, a kisgrafika, főleg az ex-libris akkori legnagyobb szakértőjének köszönhettem. Mennyi szeretettel csiszolta és nem láb-, hanem lapalji jegyzetekkel fejelte meg zsengéimet, hogy a Művelődés folyóiratban a témához méltó módon megjelenhessenek. Ezek az emlékek nem a megszépítő múlt miatt kedvesek... A jelenben is kialakultak korrekt munkakapcsolatok, sőt, baráti jellegű kötelékek, melyek számtalan próbát kiálltak. Hozzám legközelebb álló mentorom Kiss András nyug. főlevéltáros, aki lelkileg mindig velem van egy tőle kapott feleki gömbkő képében. Nem hallgathatom el, egyesek részéről vannak ellenérzések, melyek abból fakadnak, vagy azzal magyarázzák, hogy bölcsőmet nem a Szamos, hanem a Duna partján ringatták. Ha rajtam állt volna, talán még békát is szereztem volna a gólyának, hogy tegyen velem még egy kört. Ha már nem így történt, legalább munkáimmal bizonyíthassam – ha már feleségem miatti kétlakiságommal nem sikerült –, hogy az erdélyi művelődéstörténet értékeinek átörökítés-kísérletében talán nem a havonta megteendő négyszáz kilométeres távolság a legfontosabb szempont. Nem tudom, mennyire lenne ösztönző a közös munkára, ha feleségem egyre jobban felerősödő kérésének engedve, egyszer az ő kolozsvári lakása lenne az én állandó lakhelyem is.
– Jelenleg milyen témákon dolgozik? Milyen újabb munkával szeretné meglepni a közeljövőben az olvasóközönséget?
– Jelenleg – és remélem, hogy ez hosszú időre kitolódó időszak lesz – a Szent Mihály egyházközséget és vezetőjét, Kovács Sándor főesperes urat érezhetem magam mögött. Nyilvánvaló, hogy az ő mecénási támogatása nélkül nem sokszorosítanák más szerző és az én könyveim oldalait sem a Gloria nyomdagépei. A római katolikus egyháznak két évezred óta ugyanaz a hivatása, a Krisztuson keresztül Istenhez vezető utat igyekszik minél jobban megtisztítani az akadályoktól. A földi értékek oktatásban, kultúrában és művelődésben kimutatható jelenkori gyarapítása mellett a régebben keletkezett becses emlékeknek is igyekszik emléket állítani, a kereszt jele alatt átörökíteni. Ennek a küldetésnek lehetek most egyik munkatársa, aki legújabban az egyházközség 20. századi történetének bemutatására kapott megbízást. A tordai országgyűlés óta létező, hagyományos erdélyi ökumené szellemében nem kizáró jelleggel, hiszen a közös kisebbségi létben eleve nem lehet a távolságtartás oka a más vallás. Hirschler József plébános az unitárius Kelemen Lajosnak mutatta meg először a plébániakönyvtár kincseit és főszerkesztőként felkérte, írjon tanulmányokat a Művészeti Szalon folyóiratba. Mailáth Gusztáv Károly erdélyi püspök halálakor a református Ravasz László azt írta, hogy csak akkor fogja elfelejteni őt, ha olyan hideg és néma lesz, mint a halott főpásztor. Ezért volt természetes, hogy a Római Katolikus Nőszövetség dísztermében Kós Károlyról és Kelemen Lajosról előadást tarthattam. Ha a rítus nem is ugyanaz, az imák ugyanahhoz az egy és örök Istenhez szólnak. Talán az idő méhében már fogamzik, mely reményeink szerint önfeladás nélkül megadhatja mindezek teljes egységét. Mindenről éppen nem számolhatok be, mert akkor nem tudom meglepni az olvasóközönséget. Közelesen Kelemen Lajos levelezéskötetein dolgozom, amely a Magyar Tudományos Akadémia és az Erdélyi Múzeum-Egyesület közös kiadványaként nyújtana segítséget a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténetnek megbízható forráson alapuló megírásához. A 21. század elbizonytalanodott emberének is szellemi fogódzkodót nyújtva a századok malomkövei között letisztult, Kelemen Lajos által is képviselt, az Erdélyre jellemző értékrend felmutatásával.
PAPP ANNAMÁRIA
Szabadság (Kolozsvár)

Erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény létesül
Erdélyi, partiumi képzművészek, műkritikusok, kurátorok tárgyaltak szombaton Sepsiszentgyörgyön az erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény létrehozásáról. A kezdeményező Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, a közel ötórás vita és beszélgetés következtetéseként a résztvevők pozitívan álltak hozzá a csúcsintézmény létrehozásának kérdéséhez.
„Az álmodozás időszakán túl kell lépni, hiszen minden városban van múzeum sok részleggel és gyűjteménnyel, de nincs egy olyan intézmény, amely gyűjti, feldolgozza és népszerűsíti az erdélyi képzőművészeti értékeket” – szögezte le Vargha Mihály. A találkozón megegyeztek, hogy létrehoznak egy szakmai grémiumot, amely kidolgozza az intézmény megalakításának stratégiáját, azonosítja a prioritásokat. Vargha emlékeztetett, a kommunizmus ideje alatt a hagyatékokat nem gyűjtötte senki, 10-20 évnyi képzőművészeti anyag hiányzik.
Az új közgyűjtemény alapja a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár gyűjteménye lehet, megfelelő kiállítótér hiányában rengeteg érték van raktáron, felvásárolnák a hagyatékokat, és meggyőződésük, hogy az új intézmény létrehozása megsokszorozná az adakozókedvet is. A sepsiszentgyörgyi képtár idén már kapott adományt, Pallos Jutta képzőművész húsz festményét, a közgyűjtemény megalakításának ötletére pedig már több erdélyi művész ajánlott fel műveiből.
Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke kifejtette, céljuk hálózatba kapcsolni az erdélyi galériákat, a kialakult gyűjteményt körbehordoznák. Erdélyben Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában van önkormányzati, adminisztratív háttér egy ilyen csúcsintézmény létrehozására, Háromszéken van erre akarat, nagyobb városoknak hiába van képzőművészeti múltjuk, ha nincs önkormányzati háttér és akarat egy ilyen közgyűjtemény kialakítására.
A közel félhektárnyi területet megvásárolták, az idei költségvetésben különítettek el pénzt a látványterv elkészítésére, a szakmának kell megfogalmaznia igényeit. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester elmondta, ha meg tudnák vásárolni a csődbe ment cigarettagytár impozáns műemlék épületét, az is megfelelő lenne erre a célra, ugyanakkor szeretnék, ha a Sapientia egyetem kihelyezett képzőművészeti tagozatot hozna létre a városban.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

A szakma rábólintott (Erdélyi képzőművészeti múzeum Sepsiszentgyörgyön)
Szükség van egy több művészeti ágat magában foglaló erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény létrehozására – döntöttek egyöntetűen a szombaton Sepsiszentgyörgyön összegyűlt romániai magyar képzőművészek, művészettörténészek, múzeumvezetők, akik azzal is egyetértettek, hogy ehhez jelenleg Háromszéken adott a jogi, önkormányzati háttér.
Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója és Antal Árpád polgármester – mint a létesítendő intézmény helyi kezdeményezői – biztosította a szakma képviselőit, Sepsiszentgyörgy készen áll arra, hogy megtegye az első lépéseket a terv megvalósításához. Eljött az idő, hogy végre áttörjük az álmodozás falát – mondta Vargha Mihály, aki arra utalt, Erdély különböző városaiban, akárcsak Sepsiszentgyörgyön, már korábban megfogalmazódott az igény a magyar közösség képzőművészeti múzeumának létrehozására, ellenben a gyakorlati kivitelezéshez nem volt megfelelő jogi, politikai, önkormányzati háttér. A létesítendő intézményben helyet kapna az összerdélyi, partiumi, bánáti képzőművészeti közgyűjtemény; lehetőséget teremtene a létező galériák hálózatba kapcsolására, kiállításaik cseréjére, vándoroltatására; feladatai közé tartozna a képzőművészeti hagyatékok gondozása, őrzése, és lehetőséget nyújtana hazai és külföldi képzőművészek számára műtermi kutatómunkára, alkotásra. Úgy tudjuk megtartani Sepsiszentgyörgyöt, a legnagyobb magyar többségű erdélyi várost, ha erdélyi szintű intézményeket hozunk létre, ilyen lenne a képzőművészeti múzeum – mondta Antal Árpád. A polgármester ismertette, abban is gondolkodnak, hogy képzőművészeti és művészettörténész szakot indítson Sepsiszentgyörgyön a Sapientia–Erdélyi Tudományegyetem. Tudjuk, hogy egy képzőművészeti múzeum felépítése, megtöltése tartalommal és fenntartása nagyon sokba kerül, de jó ügyekre, nemzeti érdekeltségű ügyekre eddig is megtaláltuk a pénzt, a gazdasági válság e tekintetben most sem lehet akadály – szögezte le Tamás Sándor. A múzeum szomszédságában megvásárolt négyezer négyzetméternyi terület adott az építkezésre, de szóba jöhet a dohánygyár műemlék épülete is, amit, ha eladó lesz, a város megvásárolna, a gyűjtemény összeállítására is össze lehet gyűjteni a pénzt, előbb ellenben egy szakmai grémiumot kell összehívni a stratégia kidolgozására, a sürgősségi sorrend felállítására, a meglévő képzőművészeti gyűjteményekből hiányzó évtizedek alkotásainak felkutatására – összegeztek a kezdeményezők. Azt, hogy mikor nyitja meg kapuját az erdélyi képzőművészeti múzeum Sepsiszentgyörgyön, egyelőre senki nem meri megsaccolni, de a szervezőmunka, a kurátorok, támogatók keresése elindult, és ami a legfőbb, a szakma a legszélesebb körben támogatja létrejöttét.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közszolgálati egyetem az EMNP-jelölteknek
Jövőtől bárki számára nyitott a részvétel – tájékoztatott Toró T. Tibor és Sándor Krisztina –
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke és Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke bejelentette: a hét végén kezdődik az Erdélyi Magyar Közszolgálati Egyetem, amelynek keretében az EMNT és a Bálványos Intézet ingyenes, másfél napos továbbképzésben részesíti a 2012. júniusi helyhatósági választásokon befutó helyen szereplő közel ezer EMNP-jelöltet. A képzés során az önkormányzati tevékenységre, a választási kampányra, illetve politikai kommunikációra vonatkozó alapismereteket szerezhetnek a résztvevők. Összesen 20 helyszínen, 5 hétvégén, egyenként 50 jelöltnek szervezik meg ezt a fajta képzést. A március 23-a és 25-e között megrendezendő szabadegyetem Nagyváradon, Nagykárolyban, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban rajtol.
Az EMNT és a Bálványos Intézet között már tavaly ősszel felvetődött a szabadegyetem megszervezésének gondolata. Egyelőre a 2012-es helyhatósági választásokra való felkészülés jegyében a befutó helyen szereplő jelöltjeinket képezzük ki, de szándékaink szerint idén ősztől vagy jövőtől bárki számára nyitott lesz a részvétel az Erdélyi Közszolgálati Szabadegyetemen. Ezen kívül majd a már bejutott tanácsosoknak, illetve az őszi parlamenti választások jelöltjeinek külön képzést szervezünk – nyilatkozták a politikusok. A Szabadság azon kérdésére, hogy mi történik akkor, ha a képzésen átesett jelölt mégsem vállalja a megmérettetést, Toró T. Tibor azt válaszolta: a bizalomra építenek, és remélik, hogy ilyesmi nem fordul elő. Amennyiben mégis, „felírják a veszteségi listára”.
Az előadók – akiknek nevét nem akarták elárulni – ingyenesen tartják a képzést. – Reméljük, hogy a képzésen lesznek magyarországi szakemberek is. Felvettük a kapcsolatot azokkal a személyekkel, akik a Fidesz-jelöltek képzésével foglalkoztak. Számítunk ezeknek a személyeknek a tudására, akik készek lennének azt átadni – közölte Toró T. Tibor. Megtudtuk: a tervek szerint Kolozsváron két alkalommal szerveznek képzést: április 13-a és 15-én, illetve 27-én és 28-án.
Toró T. Tibor kifejtette: mivel a választási törvény szerint április 16-a és 30-a között kell bejelenteni a helyhatósági választások alkalmával megkötött helyi és megyei együttműködéseket, ahol a magyar közösség érdeke ezt kívánja, készek az együttműködésre a másik két magyar párttal, ám országos szinten erre nagyon kevés esélyt lát. Kolozs megyében is a magyar pártokkal való együttműködést látják a legjobb megoldásnak. Toró T. Tibor szerint az EMNP nem utasítja el az előválasztás gondolatát sem, ám erre eddig nem lát semmi igényt. Toró felháborodottan jelentette be, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) etikai bizottsága írásos figyelmeztetésben részesítette Brassai Attila egyetemi oktatót, aki az Európai Parlament szakbizottságában ismertette a MOGYE ügyét. – Ne csodálkozzunk, ha ezek után a Schengen-kaput bezárják Románia előtt – tette hozzá Toró.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Abortusz-ellenes menet indul szombaton országszerte
Az életért, az abortusz ellen emelik fel szavukat a szombati Tüntetés az életért elnevezésű rendezvényen, amelyet több felekezet és civil szervezet szervez az ország több városában, köztük Bukarestben, Temesváron, Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Déván. A nagyváradi menetben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség is képviselteti magát, több keresztény szervezettel egyetemben.
Életpárti felvonulás. Nyugaton már számos alkalommal emlékeztek ily módon a meg nem született gyerekekre
A menetek egyik szervezője, Alina Galea azt mondja, a legfrissebb statisztikák szerint a 19 milliós lakossággal rendelkező Romániában az elmúlt 55 évben 22 millióra rúgott a terhességmegszakítások száma. Cornel Caba lelkipásztor, szervező az esemény sajtótájékoztatóján hangsúlyozta: nem kell elítélni azokat a nőket, akik az abortuszt választják, hanem arra kell törekedni, hogy a megfelelő értékrend és a szükséges információk birtokában, felelősen hozzák meg döntésüket.
Vincze Judit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói előadó-tanácsosa a Krónikának kifejtette: ő maga azért tartja fontosnak a menetben való részvételt, mert úgy véli, a fiatalok figyelmét fel kell hívni a keresztény értékekre. „Azt mondják, egy társadalom olyan, amilyenek az anyák benne. Szerintem amilyen minden szülő, olyan lesz a társadalom. A legfontosabb az, hogy milyen példát mutatunk a gyerekeinknek: meg kell tanítanunk nekik, hogy az élet Istentől való ajándék” – fogalmazott az előadó-tanácsos, aki maga is háromgyerekes anyuka.
A menet Gyulafehérváron 11 órakor indul a kultúrháztól, Aradon 12 órától a Szabadság térről, Kolozsváron beszédeket követően, 12-kor a Főtérről, majd visszatér ugyanoda, a helyszínen 13 és 19 óra között koncertekre kerül sor. Déván 12-kor indulnak a városháza elől, Nagyváradon a 12-kor kezdődő megnyitó után, háromnegyed egykor szintén a városháza elől a sétálóutcán keresztül a Nagyvásártérig (December 1.), ahol egész délután műsorokkal és gyermekeknek szóló programokkal szórakoztatják a résztvevőket.
Szatmárnémetiben 12-kor gyülekeznek a menetelők a megyei múzeum előtt, majd a szakszervezetek művelődési házánál csendes tüntetésként mécseseket helyeznek el a meg nem született gyermekek emlékére. Sepsiszentgyörgyön 12-kor találkoznak a résztvevők az ortodox székesegyház előtt, Marosvásárhelyen pedig 11 órakor a színház előtt. Temesváron görög katolikus szentmise és beszédek után, 12.30-kor indul a menet a Dózsa György utcai templom elől, és a római katolikus székesegyház előtt fejeződik be.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)