Szórványaink védelmében (Beszélgetés dr. Bodó Barnával az új stratégiáról)
Szórványstratégia kidolgozására kérte fel a Magyar Állandó Értekezlet dr. Bodó Barna politológust, egyetemi docenst, s a szervezet múltkori tanácskozása, melyet a feltámasztás céljával hívtak össze, el is fogadta a dokumentumot.
A rendkívül alaposan összeállított munka kapcsán erdélyi magyar szórványok kilátásait illető beszélgetésre kértem fel a szerzőt, különös tekintettel arra, hogy a Kisebbségi-szórványkutató műhely vezetőjeként új koncepciót sikerült körvonalaznia a kérdés kezelésére.
Származástudatra csupaszítva
– Közös létélményünk a szórványlét, és összehasonlítási alappal is rendelkezünk, Sepsiszentgyörgyön született, és Temesváron él már évtizedek óta, nekem Kolozsvárról Bukarestbe, majd a Székelyföldre vitt az utam. Riporterként mindketten megtapasztaltuk, a diktatúra idején szórványban élni – minket értelmiségi mivoltunk védelmezett – sokak számára maga volt a reménytelenség, ma viszont ígérkezik némi esély az e léthelyzetbe kerülteknek, hogy megőrizzék önmagukat.
– Egyértelmű, hogy a szórványkérdés demokráciafüggő, csak demokráciában lehet e kérdéseket végiggondolni. Ugyanis a társadalmi elnyomás rendszerei nem önreflexívek. A parancsuralom nem gondolja végig a dolgait. Megfogalmaz bizonyos célokat, s ezek között, valljuk be, lehetségesek olyanok is, melyek szociálisan javítanak a létfeltételeken. Ceauşescu korában kapta meg például első fürdőszobás lakását sok millió ember. Itt, Erdélyben a fürdőszoba persze nem jelentette ugyanazt, mint a moldvaiaknak, nem beszélve a mi polgárosodott városainkról, ahol ez természetes velejáró volt. Az identitás kérdését azonban a diktatúra nem engedte nyilvánosan megfogalmazni. Megtette a Limes-kör vagy a Szőcs Géza köré csoportosulók, de a hétköznapi élet szintjén a tiltás, a tipródás és reménytelenség volt az osztályrészünk. Mi történt a fordulat után? Rájöttünk, hogy identitásunk megélhető. Aztán eltelt még pár év, és rádöbbenhettünk, hogy erre a megélhető, visszanyerhető identitásra sok embernek nincs szüksége. Hogy miért, íme a nagy dilemma, amivel szembe kellett nézni. Azokra, akik elvesztették ama szellemi és érzelmi kötödéseiket, amibe beleszülettek, nem mondhatom egyértelműen, hogy már nem magyarok. Temesváron sokszor találkozom vele, egy szomorú történetem például: évekig jártam egy borpincébe vásárolni, egyszer a mobilom csengett, és az elárusító hölgy, hallva, hogy magyarul válaszolok, megszólal: én is magyar vagyok. Igen ám, de mikor magyarra váltottam a szót, kiderült, nem tud már magyarul. Akkor romlott el a kapcsolatunk, mert ő, noha bevallotta, hogy magyar, attól kezdve szégyellte magát előttem, mivel kifejezni már nem tudta mondanivalóját e nyelven. Inkább máshol vásároltam be, s ha találkoztunk se köszöntem neki, mert nem akartam számára fájdalmas emléket felidézni. Ő tehát vállalta a magyarságát, éppen csak hogy az már nem identitás, hanem inkább származástudat volt. Valamikor elindították egy magyar közösségben... Hogy mikor, milyen körülmények közt változott meg, milyen pályák irányították őt a teljesen új helyzet felé, ezek foglalkoztatnak engem kutatóként a kilencvenes évek közepe óta, könyvet is jelentettem meg róla.
– A kérdéssel ma nemcsak lehet, érdemes is foglalkozni. Térjünk át szórványstratégiája pozitív oldalának felvázolására. Persze, nem előzmény nélküli a munkája, én Vetési Lászlótól olvastam erről korábban.
– Vetési megkerülhetetlen e kérdésben, ő azonban nem tanulmányokat, inkább nagyon jó esszéket írt erről, melyekben a helyzetértékelésnek magas fokára jutott. Az azonban nem tudomány, ezt vele is megbeszéltem, és nincs köztünk véleménykülönbség. Én viszont más szemléletet dolgoztam ki, Vetési ugyanis a maradék közösségek megmentését olyan diskurzusba ágyazza, mely lefegyverez. Ő ezt tévésorozatban is a “maradék juhaim” begyűjtése képpel jelenítette meg, ami nem ad fogódzót arra, hogy ebből a helyzetből kell és érdemes kitörni. Hamis társadalmi pályára viszi a dolgot, ha a maradék elvet érvényesítjük. Szociális vonatkozásban ez mit jelent? Megkérdi János bácsi: nekem nem jár? De igen, felelik, jár, de nem jut. A maradék elv tehát azt jelenti, hogy sok embernek elkelne az ilyen-olyan támogatás, a kérdés csak az, mire van a társadalomnak erőforrása. Ha a szórványt így mutatjuk be, akkor az a klasszikus HHH-meghatározással azonos: a halmozottan hátrányos helyzettel. Szükséges hát szociológiailag és politológiailag is leírni a dolgot, különben olyan csapdába esünk, melyben tehetetlenné válunk. Én valamikor 2004–2005-ben ébredtem rá arra, hogy ebből ki kell törni. A Vetési által összegyűjtött ismeretanyag döbbenetes, nem hiszem, hogy az erdélyi szórványokat nála bárki jobban ismerné.
– Készült összeírás?
– Persze, ő református hallgatókkal a protestáns teológiáról évekig járta a szórványokat, és folyamatosan föltérképezte a közösségeket, a püspökség szórványügyi megbízottjaként végezte e munkát. Az unitáriusok dolgoztak még sokat, a másik két felekezet ilyen irányú tevékenységét nem ismerem annyira. No, de Vetési végezte a legtöbbet terepmunkában, és én ezt diákjaimnak is becsületesen elmondom.
A nemzet határa
– No de miben vált hozzá képest?
– Sólyom László államelnök több kisebbségi tematikájú konferenciát szervezett a Sándor-palotában, és én kettőre is meghívást kaptam. Az egyik a szórvánnyal foglalkozott, és én ezen a konferencián fejtettem ki először meglátásomat, amely szerintem újszerű a kérdéskörben, s amely azt állítja, hogy a szórványt a nemzet határának kell tekinteni. Ha ezt elfogadjuk, két dimenziója van a kérdésnek. Az egyik a nyelvhatáré, s azt kell vizsgálni, hogyan működik ez, milyen hatások érik, hogyan lehet együtt élni a domináns közösséggel. Meg lehet-e ezeket a technikákat tanulni, milyen identitásképletek alakulnak ki? Vannak, sajnos, szomorú tapasztalataim e vonatkozásban, a Bánságba került székelyek sokkal kevésbé bizonyulnak ugyanis védettnek az asszimilációs nyomással szemben, mint az oda 100–200 éve betelepült magya­rok leszármazottai. Ennek oka az, hogy a székely egy olyan területre került, ahol a nemzettudat – Szilágyi N. Sándor meghatározása szerint – diffúz és nem fókuszált. Kolozsváron például a nemzettudatok fókuszáltak, azaz ott az ember abba, “ami vagyok”, dominánsan beleérti azt is, ami “nem vagyok”. “Kivel szemben vagyok az, ami vagyok”. A bánsági identitás viszont diffúz, azaz a “mi nem vagyok” az ottani hagyományok közepette nem jelenik meg, aminek az a magyarázata, hogy a Bánság 200 éve, a török hódoltság utáni betelepítés óta folyamatosan befogadó közösség.
– Kisamerika.
– Nagyon jó kifejezés. Mi Kalotaszegről szoktuk mondani, hogy egykézik. Nos, az egész Bánság egykézik. Tehát ha leállna a bevándorlás, már rég elnéptelenedett volna. Folyamatosan nemhogy befogadja, hanem elvárja a bevándorlókat. Ebből az alapállásból következik, hogy itt a belépővel nem úgy foglalkoznak, hogy “te mi nem vagy”, hanem másképp: “ha itt akarsz maradni, akkor megtanulod, amit én tudok”. Az odakerült székelyek azzal szembesülnek, hogy ott senkit nem érdekel, tud-e ő románul vagy sem. Ha nem tud, legfeljebb nem érvényesül. És akkor átesik a ló másik oldalára, és feladja a maga identitását. Jártam egyszer egy évfolyamtársamnál otthon, és hallottam, amint az apja azt mondta neki: “taie pâinea sus”. Vágja fel a kenyeret – de románul mondta. Döbbenten hallgattam: miért szól a székely a lányához románul? A Bánságban a diffúz identitástudat jellemző módon azt jelenti, hogy megmarad a származástudat. Azaz ő politikailag magyar, arra a pártra szavaz, de kulturálisan már nem tekinthető annak. De nekem foglalkoznom kell vele, mert ha ő magyarnak tartja magát, mi jogon lökném ki a közösségből? Csak azért, mert egy élethelyzetben őt nem segítette senki megmaradni annak, aminek maradhatott volna, ha melléáll egy ezt szolgáló társadalmi struktúra?
– Ezek szerint legalább két stratégiára van szükség az erdélyi szórványügyben, az egyiket a fókuszált nemzettudatú csoportoknak kell szánni.
– Sőt, harmadikra is szükség van, ugyanis van egy speciális eset is, amivel kevesen foglalkoznak. A nagyvárosi szórvány. Brassó, Bukarest például, ahol egyfajta gettósodás zajlik, illetve a közösségi kapcsolatok csorbulása következik be. Egy kistelepülési szórványcsoport másként éli meg a maga különállását, mint a nagyvárosi. Tehát legalább három olyan kérdés, mely egyrészt elméleti feldolgozást kér, másrészt valamilyen társadalmi beavatkozást célzó stratégiai koncepció kialakítását igényli.
Nyelvhatár: a közös nyelv
– Visszatérve: nemzethatár és nyelvhatár. Amikor kisebbségi oldalról közelítek a kérdéséhez, akkor azt nyelvhatárként élem meg. Amikor nemzethatárról beszélek, akkor a kérdést beemelem a magyar nemzeti ügy kontextusába. Ugyanis Közép-Kelet-Európában, de szinte az egész kontinensen sem, a nemzethatárok és az államhatárok nem esnek egybe, szinte mindenik nemzetnek vannak határon túli szórványai. A határon kívül került nemzettárs kérdése közös. Akkor viszont van egy nyelv, amin Közép-Kelet-Európában mindenkivel kommunikálni tudok. A románok számára is fontos a nyelvhatár. Amit utóbb Călin Popescu Tăriceanu pedzett, és a mai kormány nyíltan felvetett: Szerbiában a Timok-völgyé­ben van egy legalább 200 ezres vlah közösség, amely azért nem kapott eddig semmi elismerést, mert korábban nem az Osztrák–Magyar Monarchiában élt, és mások úgy döntöttek helyette, hogy ő nem román. A vajdaságiakat elismerték, őket nem.
– Thesszaloniki mellett is élnek vlah közösségek, és szerte a Balkánon, Albániától Bulgáriáig.
– Tehát közössé tudjuk tenni a kérdést, befelé nyelv-, kifelé nemzethatárról beszélünk. A kérdés politikai relevanciáját az adja, hogy minden nemzetnek kötelessége megvédeni a határait.
– Az országok közti együttműködés egy új területe nyílik meg.
– Igen, ha túllépünk a maradék elven. Vetési, amit tudott, feldolgozott, eljutott egy olyan pontig, ahonnan nem volt továbblépés. Nos, a kérdést be kell emelni az országok közti politikai dialógus kontextusába. Kinek az érdeke a nemzethatárt megvédeni? Az államnak, esetünkben a magyar államnak. Miért? Mert a szórvány nem tűnik el, hanem újratermelődik. Ha Resicabá­nyán felszívódik, akkor Temesvár lesz az, mert a határ oda tolódik át. Ha Temesvárt felszámolódik a magyarság, akkor Arad lesz a végvár. Tehát ha nem akarjuk elfogadni azt, hogy eme, akaratuk ellenére odakerült közösségek eltűnjenek, akkor segítséget kell nyújtanunk nekik a kultúrában, a magyarságban való megmaradáshoz, és ez nemzetileg kezelhető ügy. E szemléletváltással pedig az ügy elvi alapon a román politikába is beemelhető. 200 ezren vannak a románok Ukrajnában, akkor sokfelé a Balkánon, s nemrég a svájci St. Moritzban jártam, ahol rétorománok élnek. Román tudásommal eléggé jól meg tudtam magam értetni velük. Nekem ne mondja senki, hogy ez nem két rokon nép. Csak annyi jogot nyerhetünk el, amennyit ők élveznek!
”Az asszimiláció szórványban a legerősebb olyan sajátos szocializációs és individualizációs folyamat, olyan azonosulás, amikor az egyén nem egyszerűen egy magatartást, értékszempontot, viselkedési kultúrát stb., hanem egy más nemzet érzelmi, értelmi, akarati, kulturális, politikai stb. értékeit interiorizálja (építi be személyiségébe). E folyamat azt jelenti, hogy párhuzamosan eltávolodik a régebbi, személyiségébe beépült, korábbi énjét képező nemzeti azonosságtól. Eltávolodásról van szó, nem teljes szakításról. Az emberi személyiség nem tábla, amelyről a felírt jeleket, formulákat stb. egy szivaccsal egyszerűen le lehetne törölni, és amelyre az érdekeknek, értékeléseknek, értékorientációknak megfelelő nemzeti színezetű, tartalmú tudati, akarati sémákat lehet felírni. A két párhuzamos folyamat, vagyis a disszimiláció, azaz a régi nemzeti identitás “levetkőzése”, és az asszimiláció, vagyis az új értékek átvétele óriási intellektuális teljesítmény, egyesek ezt második születésnek tekintik.”
– Szemléletváltás vezette a stratégia kidolgozásában. Aktuálpolitikai vonatkozásai is lesznek hamarosan, lássuk bár vázlatosan, mit ajánl benne. Pár szót előbb a keretekről.
– A MÁÉRT mellett létrejött egy szórvány szakbizottság két albizottsággal, az egyik a Kárpát-medencei, a másik a nyugati magyar diaszpórával foglalkozik. Végre sikerült elérni, hogy válasszuk szét a kettőt, rengeteget írtam erről. Előzménye az volt, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, amelyet Szili Katalin akkor hozott létre, amikor a szoc-lib kormány megszüntette a MÁÉRT-et, és ő akkor nagyon jó érzékkel létrehozta ezt az intézményt. Ez Erdélyben kidolgozott egy szórványstratégiát 2009-ben, ebbe engem nem vontak be, Sesztai Ádám dolgozta ki, és talán megmutatta az anyagot Vetési Lászlónak is. Ezt megkaptam, rengeteg szakmai észrevételem volt, ezeket egy tízoldalas elemzésben megírtam, és elküldtem minden politikai tényezőnek, amely számított. És arra ébredtem, hogy engem hívtak meg a szórványbizottság elnökéül, miután a korábbi kormány által kidolgozott dokumentumról megírtam, én miért nem tudok egyetérteni vele. Nos, meghívtak, és volt hét hónapunk, amíg kidolgoztam a most elfogadott, immár politikai dokumentumot. Nem azt jelenti, hogy kész, a társadalomtudományban soha nincs semmi véglegesen kész, de a létével már számolni kell.
– Azt írja, projekteket nem ajánl, azt majd régiónként és településenként külön kell kidolgozni, de azért közelít a konkrétumokhoz, ötleteket ad és megnevezi, leírja az alap­intézményeket, melyekre a szórvány identitása megőrzé­sében támaszkodhat. Valljuk meg, nagy a magára utaltság a szórványban...
– Az RMDSZ, bár hosszú ideig gyötrődött vele, nem tudta semmire vinni. Viszont a szövetség kapcsán indult el egy fontos kezdeményezés, amit én nagyra értékelek: a székely tömb és szórványok kapcsolatfelvételének szorgalmazása. Hiszen a stratégiának is egyik kitörési lehetősége, hogy a belső anyaországra, a Székelyföldre kell csatlakozni azért, hogy azokat a főleg érzelmi tartalmakat, melyek szükségesek a szórványban való etnikai megmaradáshoz, lehessen megélni, lehessen feltöltődni velük. No de milyen eszközökhöz kell folyamodni? Első, és legfontosabb persze, az iskolarendszer, ezzel nem mondtam semmi újat. Tegnap volt egy beszélgetésem valakivel, aki Segesváron végzett a diktatúra idején, és azt mondja, akkoriban ott egyetlen magyar líceumi osztály létezett. Igen ám, de Farkas Miklós létrehozta a Gaudeamus Alapítványt, és azóta két párhuzamos osztály fut a magyar tagozaton. A második példám Déva. Ott a 80-as évek végé­re teljesen megszűnt volna a magyar iskola. Még én is segítettem temesvári magyar iskolákba elhelyezni az onnan származókat, mert Déván felszámolódóban volt az iskola. És ma ott több gyerek tanul anyanyelvén, mint Temesváron. Ugyanis Böjte Csaba atyának sikerült megállítania és megfordítania a folyamatot. Egy hiteles ember képes volt felépíteni egy olyan intézményt, ahova a szülők bizalommal adják gyerekeiket. És a bomlás tendenciája megállt. Hallom, Szovátán, Szárhegyen és összesen nyolcvan helyen dolgozik a Böjte Csaba-féle alapítvány. Egy rendkívüli intézményhálózat, amiről tényleg csak ámuldozva lehet beszélni. Ekkora hit és szeretet tényleg csak egyházi emberben lehet, hogy ekkorát cselekedjen. Az ember sokszor már racionális magyarázatot nehezen talál arra, hogyan képes ő megmozgatni a helyieket, az embereket és a politikusokat is.
– Az iskola mellett a legérdekesebbnek tervezetében a szórványgondnokságot találtam.
– A gondnokság intézménye a két világháború idején a református egyházban jelent meg. Utána szórványgondnokként eltűnt a névhasználat, de megjelent helyette a szórványlelkész, aki hasonló feladatokat látott el, ma is létezik ilyen hálózat a Királyhágó melletti egyházkerületben. Emellett megemlítem Kemény Bertalan kezdeményezését, aki szerintem érdemei ellenére nagyon kevéssé ismert személyisége a közösségi építkezésnek. Nos, őt azzal bízták meg a kommunizmus idején Magyarországon, hogy a román falurombolás mintájára dolgozza ki a kistelepülések felszámolási stratégiáját. És e helyett ő arra dolgozott ki módszert, hogyan menthetők ezek meg a falugondnoki intézmény segítségével. Abban a szerencsében volt része, hogy jött a rendszerváltás, és beindíthatták a rendszert. Ma Magyarországon több száz faluban működik, sőt, a Nyárád mentén Erdélyben is alkalmazzák. Balázs Sándor lelkész indította el az első falugondnoki szolgálatot, és már szövetség is létezik Erdélyben.
– Önkéntességi alapon?
– Nem, a falugondnokság azt jelenti, hogy azokon a településeken, ahol 200–300 lélek él, és ahol semmi intézmény nincs, se iskola, orvos, pap, posta, nem lehet ruhát, cipőt vásárolni, csak egy kis szatócsbolt működik, ott a falu minden szükségletét a falugondnok rendelkezésére bocsátott kis­busszal elégítik ki. Ő viszi be a gyereket a szomszéd falu iskolájába, ő szállítja a betegeket az orvoshoz vagy be a piacra, tehát ő a falu mindenese. Ennek mintájára javasoltuk szórványgondnoki intézmény létrehozását. Ez pedig már állami feladat. A szórvány ugyanis nem tűnik el, hanem újratermelődik. Nemzetpolitikai feladat tehát a felszívódás megfékezése, megállítása, miként már mondottam. Segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy e közösségek megmaradjanak abban a közösségben, kultúrában, amelybe beleszülettek.
”A szórvány asszimilációra hajlamosító közeg, illetve folyamat, a szórványlét az etnikai térszerkezet okán az egyén számára olyan társadalmi együttlétet, társadalmi kapcsolatokat tesz lehetővé, amikor társas lény mivoltának a megélése nem teljes körű, mert más kultúrájú többségi közegben megszűnik az övéi közötti jelenlét otthonossága, magától értetődő mivolta. (...) a kapcsolatszegénység (...) okán a másság kiiktathatatlan társadalmi (strukturális) nyomásként nyilvánul meg, amire a válasz vállalása tudatosságot feltételez. Vállalás nélkül az egyén kilép vagy kikopik abból a nyelvi-kulturális közegből, amelybe születése által került.” (Szórványstratégia. Vitaanyag. Összeállította dr. Bodó Barna. Szórvány Alapítvány, Temesvár, 2012.)
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Végleg eltűnhet a magyarság a nagyvárosokból
Egyre nagyobb bajban van a romániai szórványban élő magyarság, mivel az ő esetükben áll fönn leginkább az asszimiláció és a nyelvváltás – mondták el szakértők annak kapcsán, hogy a Székelyföldet leszámítva jelentős veszteségeket szenvedett el az erdélyi magyarság a legfrissebb népszámlálási adatok szerint. Úgy látják, vannak pozitív példák a folyamatok megfordítására, de ezek száma sajnos elenyésző.
194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma Romániában: 2002-ben még 1 millió 432 ezer, 2011-ben 1 millió 238 ezer magyar élt keleti szomszédunknál. Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék, ez minimális csökkenést jelent a 2002-es 6,6 százalékhoz viszonyítva.
Sajnos a magyarok aránya a „széleken” fogyott, ami azt jelenti, hogy van olyan megye (régió), ahol a fogyás az elmúlt húsz évben megfelezte a magyarság számát (Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Bukarest). A másik legfőbb tendencia, hogy az erdélyi magyarság egyre inkább elszékelyesedik.
Vannak pozitív példák is
A szórvány fogalom sem a román, sem a szlovák, sem a szerb, sem az ukrán nyelvben nem létezik, ez a kifejezés mindenképpen „hungarikum” – mondta el Bodó Barna egyetemi oktató. Románia mindig területalapú politikát folytatott, de a Szerbiában élő vlach szórvány esetében a közösség elvét követték, hasonlóan a magyar nemzetpolitikához – tette hozzá. „Szórványban a magyar elit román vicceket mond, ami már egyfajta átlépést jelent, megkettőződik a személyiség.”
A szakértő pozitív példaként emelte ki a dévai központot és a válaszúti iskolát, mivel ezekben valamilyen mértékben sikerült megfordítani az asszimilációs folyamatot. Temesvárról az utóbbi időben egyre többen költöznek Székelyföldre, így biztosítják azt, hogy magyarként maradhassanak fenn – mutatott rá Bodó.
A lakótelepek a legveszélyeztetettebbek
A magyarság fogyása sajnos a nagyvárosokban is megfigyelhető, amely a Székelyföldtől távolodva drasztikus méreteket ölt. Míg Sepsiszentgyörgyön 2002-ben 74,92, addig most 76,9 százalék volt a magyarok aránya, de ezen kívül csak Nagykároly, Nagyszalonta és Kézdivásárhely esetében látható arányjavulás a javunkra. Kolozsváron és Nagyváradon három-, Marosvásárhelyen kétszázalékos csökkenés figyelhető meg, de a többi nagyvárosban sem kedvezőbb a helyzet.
Az asszimiláció szempontjából a legnagyobb problémák az erdélyi nagyvárosokban és azok lakótelepein figyelhetők meg, mivel a magyarok ott vannak legjobban kitéve a nyelvváltás veszélyének – mutatott rá Székely István. Az RMDSZ munkatársa példaként hozta föl a kolozsvári monostori lakótelepet, ahol bár 10 ezer magyar él, de nincs komolyabb integráló intézmény.
Kovács András
MNO

Fodor János
NAGYPOLITIKAI SZEREP
Bernády György tevékenysége a romániai Országos Magyar Pártban
Összefoglalónk a párt alakulásától Bernády második polgármesterségéig, az 1922-1927-es időszakban követi a történéseket.
Dr. Bernády Györgyre mint a „boldog békeidők” marosvásárhelyi városépítő polgármesterére gondolunk. Kétségtelen, hogy városvezetői munkássága azóta is meghatározó eleme Marosvásárhely arculatának. Sokrétű politikai tevékenysége azonban túlnyúlt Marosvásárhely határain, első polgármestersége előtt országos szinten politizált, rövid ideig képviselő volt.
A kisebbségi sorsba sodródó erdélyi magyarság számára kevés politikai alternatíva adatott a két világháború közti időszakban, főleg a 20-as években. A román adminisztráció berendezkedése, a választási csalások elszaporodása, az erőltetett román kultúrpolitika diszkriminatív hatása világossá tette, hogy a politikai passzivitás nem jelenthet megoldást a magyar kisebbség számára.
Bernády 1920-ban több röpiratban közzétette nézeteit, a transzilvanizmus jegyében cselekvésre buzdította a magyarságot.
Mozogni kezdett román és magyar politikai körökben,
talán így érhette el, hogy 1922-es választások alkalmával egyedüliként került Románia parlamentjébe. Felszólalásával, de már a korábbi röpirataival az erdélyi magyar sajtó és közvélemény kereszttüzébe került. Mindezek ellenére Bernádynak sikerült ráéreznie a romániai magyar politizálás játékszabályaira, így a megalakuló Országos Magyar Párt keretei közt aktívan részt is vett ezekben.
Elnökségi tagként meghatározó szerepe volt a párton belül, főleg a liberálisokkal kialakított viszonya miatt. Az OMP paktumpolitikájának aktív alakítója volt. Két alkalommal is esélyesnek tartották az OMP elnöki tisztségére, azonban megválasztása végül nem következett be. A párton belül feszültségeket generáló reformmozgalomban is részt vett, miközben újból betölthette Marosvásárhely polgármesteri tisztségét.
Politikai nézeteihez való ragaszkodása és személyes vitákból adódó feszültségek kialakulása kisodorták az OMP-ból, miközben a sajtó és az erdélyi politikai vélemény is folyamatosan támadta.
Dr. Bernády György 1917-ig Marosvásárhely főispánja volt, tisztségéből való felmentése után Magyarországra utazott. Hazatérése után nekilátott a szervezkedésnek. 1919 augusztusában Nagyszebenbe utazott, ahol tárgyalt Iuliu Maniuval és körével a felekezeti oktatásról. 1920 júliusára Bernády visszakerült a marosvásárhelyi városházába.
Május 25-én Sepsiszentgyörgyön átnyújtotta röpiratát, az Emlékeztetőt Alexandru Averescu miniszterelnöknek. Továbbá megjelent a Nyílt levél című, nagyobb lélegzetű röpirata, amely szintén a nyilvánosság számára volt szánva, és mely vegyes kritikákat váltott ki.
Ebben Bernády felvázolta azon lehetőségeket, amelyeket látott az erdélyi magyarság számára: „…itteni magyarságnak egy aránylag kicsi része három politikai pártban , az Egyesült Székely Nemzeti Pártban, a Magyar Democrata Pártban és a Szociáldemocrata Pártban van ez idő szerint elhelyezkedve.” Illetve az általa vallott nézeteket, valamint további lehetőségeket az egység megteremtése céljából: „Egy táborban, a Magyar Nemzeti Pártban kell egyesülnie [minden magyarnak, FJ] rang, állás, foglalkozás, születés és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül[…] megszervezendő Magyar Nemzeti Pártnak nemzeti liberális és democratikus alapokon kell nyugodnia…”
A pártalakítási kísérletek az 1922 márciusában megrendezett választások közeledésével megélénkültek, így a Magyar Szövetség mellett a Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt is próbált jelölteket indítani. A megbukott Averescu kormány helyét a Ion Brătianu vezette liberálisok vették át.
A korabeli beszámolók szerint a magyar jelöltek fel voltak készülve egy bizonyos nyomásra, azonban az a csalás és terror, ami a választásokkor megmutatkozott, minden várakozást felülmúlt. Az egyértelmű, liberálisok által kitűzött cél a többségi kormány létrehozása volt, amely az alkotmányozáshoz szükséges kétharmadot, abszolút többséget jelentett.
Ilyen körülmények között választották meg az első fordulóban Bernádyt országgyűlési képviselőnek, egyetlen magyarként. Bár a történetírás ezt az eseményt könnyen lezajlott kész tényként kezeli, Bernády egyik írásában bizonyos nehézségekre is utalt: „Azzal, hogy a választási küzdelem milyen fáradságos, gyötrelmes volt, alig törődött valaki, […] egy nemzeti pártin egy liberális ellenjelölttel is meg kellett küzdenem, hogy Rusu járásbiró úr és nem egy a közigazgatásból kikerült tisztviselő az én ajánlásomat két ízben is visszautasította.” Hogy mégis miért sikerülhetett Bernády megválasztása? Gyárfás Elemér szerint Brătianu „…őt pártja és a magyar kisebbség között összekötő kapocsnak tekintette…” Bernády ezen állítást tagadta.
A legelső parlamenti felszólalást Bernády György intézte
a képviselőházhoz április 10-én. Szűzbeszéde rengeteg kritikát váltott ki, bár románul ekkor még nem tudott kellőképpen. Beszédére jellemző, ahogyan ezt említi is, nyugodt, higgadt, kiváró magatartás. A magyar társadalmon belül vitákat gerjesztet az, hogy Bernády szerint az erdélyi magyarság belenyugodott a kisebbségi sorsba: „Jól tudjuk, hogy ezt a földet, ahol születtünk véglegesen a román királysághoz csatolták, egy testet alkot vele, e csatlakozás végleges és visszavonhatatlan, tehát megváltoztathatatlan tény. […]Távolt áll tőlünk mindenféle irredenta tendencia. […] Semmiféle politikai kapcsolatot nem tartunk fenn a román állam határain kívüli nemzettársainkkal […].”
Azonban meg kell említeni, hogy bizonyos sérelmeket is felsorol az oktatás ügyében, az egyházak, a tisztviselők rendezetlen körülményeiről, illetve a választási csalásokról szerzett tapasztalatokról: „Tanítóink és tanáraink […] a legkegyetlenebb ínséget szenvedik el. […] A református püspökök, esperesek és lelkészek kénytelenek szállodai szobákban összezsúfolódni […] Szováta és Sófalva parasztjait robotmunkára rendelték ki […] pusztán bosszúból amiatt, hogy rám, a magyar jelöltre szavaztak.” Felszólalásával többnyire elnyerte (főleg) a kormánypárt bizalmát, többen jelezték felszólalásukban tetszésüket beszéde iránt.
1923. július 3-án meghalt Jósika Sámuel, így az OMP megüresedett elnöki székére sokan Bernády Györgyöt látták esélyesnek. Jelöltségét az e tény is erősítette, hogy mind a román (Brătianu), mind a magyarországi magyar kormány támogatását is élvezte, ahogy Gyárfás Elemér írta: „…Bernádyt felülről mindkét oldalon valósággal kijelölték az élre.” Ellene azonban Sándor József élesen állást foglalt, végeredményben sikeresen.
Hogy Bernády nem lett ekkor elnök, Gyárfás szerint annak is köszönhető, hogy a közvélemény szereti abban az illúzióban ringatni magát, hogy vezetőit saját maga választja meg, és nem kijelölik a felsőbb hatalmak. Bernády ellenezte ezen állításokat (tény azonban, hogy mind Brătianuval és Bethlen Istvánnal is baráti kapcsolatban állt), tehette ezt szerénységből, de nem változtat a dolgon, hogy végül se akkor, sem később nem töltötte be a párt elnöki pozícióját. A brassói közgyűlésig még előjött Bernády jelöltsége (tulajdonképpen a csúcsai paktum utáni korszakban tematizálódott). Az ideiglenes elnöki tisztséget a párt későbbi elnöke, a volt nagykövet, Ugron István töltötte be.
Az OMP számára a politikai elszigeteltségből való kitörés
csakis szövetkezés által volt elérhető. Erre korábban voltak próbálkozások, de eredményre nem vezettek, a kormánypárt részéről pedig nem volt kezdeményezés. Az Averescu-vezette Néppártnak szüksége volt az erdélyi szavazatokra, így kezdeményezőként lépett fel. Az 1923-ban megkötött szerződés az ún. csúcsai paktumként terjengett a köztudatban.
Forráselemzés szempontjából ez egy viszonylag kimerítő irodalommal rendelkező momentuma az OMP történetének. Bernády szerepe a paktum megkötésében érdekesnek minősíthető, ugyanis nem szerepelt az aláírók között, azzal az indokkal, hogy később megvédelmezhesse ezt (és valószínűleg, ha nem lesz sikeres, akkor kibújhasson belőle).
Erre azért volt szükség, mert a paktumot úgy a román fél, mint a magyar bizalmasan kezelte, még a párt vezetőségének bizonyos tagjai elől is titkolták, de Bernády a „beavatottak” közé tartozott, sőt potenciális elnökként is tekintettek rá. Három alkalommal folytattak tárgyalásokat (nem számítva a november 25-i csúcsai ebédet, ahonnan a paktum a köznevét is kapta), melynek eredményeképpen egy nyolc fejezetből és 54 cikkelyből álló együttműködési megállapodás született. Ez volt
a legelőnyösebb feltételeket biztosító együttműködési megállapodás
amelyet az OMP valaha is román párttal kötött. Bernády az OMP-n belüli tevékenységének másik kulcsmozzanatát a román Nemzeti Liberális Párttal folytatott tárgyalások jelentették. A tárgyalások 1925 októberében kezdődtek el, amikor Tancred Constantinescu kereskedelemügyi miniszter Marosvásárhelyen felkereste Bernádyt.
Constantinescu a kormány nevében tárgyalásokat ajánlott az OMP-nek, az együttműködés lehetőségét vetette fel a közelgő helyhatósági választásokra, vagy hosszútávon az országos választásokra és ígéreteket tett a magyar kisebbség számára. Bernády kijelentette Constantinescunak, hogy az OMP-nek megállapodása van a Néppárttal (csúcsai paktum), azonban a tárgyalások menetétől függően, ez utóbb felmondható. Illetve hangsúlyozta, hogy az OMP komolyan veszi a kormánnyal való tárgyalást.
Az 1926. február elejéig elnyúló megbeszélések a megkötendő paktum szövegének a kiszivárgása miatt kudarcba fulladtak. Ilyen körülmények között február 5-én Constantinescu közölte, hogy se paktum, se aláírás nem születhet, azonban a községi választásokról szóló megállapodás betartása az OMP-n múlik. A választások után, a tárgyalások formális lezárását Bernády március 4-én határozta meg.
Végeredményképp a paktum nem jöhetett létre, Brătianu aláírását nem tudták megszerezni, azonban az OMP előnyére fordított közigazgatási választásokat sikerként könyvelték el. Emellett előny volt, hogy nem kötelezték el magukat. A szabad mozgás ezután is biztosítva volt, ezen kívül sikerült elérni a tárgyalások folyamán egy sor, sérelemlistákon szereplő ügy megoldását.
Az új választási törvény szerint a jelölőlistákért fizetett díj 100.000 lej volt, amit azonban az OMP nem tudott volna megengedni, ezt is a liberálisok állták. A tárgyalások alatt Bernády kapcsolatban állt a magyar külüggyel is (ez Aichhorn Rudolf kolozsvári konzul beszámolójából egyértelműen kitűnik).
A paktumtárgyalások alkalmával többször is szóba jött Bernády marosvásárhelyi polgármesterjelöltsége, amelyről valószínűleg meg is egyeztek Constantinescuval egyik ülés alkalmával. Bár Bernády ezt a tényt utólagosan tagadta, Constantinescu február 5-ei tárgyalásakor (Ugron Istvánnal tárgyalt) kijelentette, hogy „… akár lesz paktum, akár nem, akár maradnak a liberálisok, akár átmennek az ellenzékbe, Bernády mindig a liberálisokkal fog tartani és azokkal megy; éppen azért akarom, hogy ő Marosvásárhely polgármestere legyen, én ezt neki felajánlottam és őt meg is teszem”.
Miután a kormánypárt 1926. március 27-én lemondott, Bernády újabb botrányba keveredett. A király Averescut bízta meg kormányalakítással, aki kiírta a választásokat. A történtek után Ugron István lemondott az OMP elnöki székéről, lemondásának fő okát a csúcsai paktum felmondásában jelölte meg (amelynek oka gyakorlatilag Bernády liberálisokkal való paktumtárgyalása volt), utódjául pedig Bethlen Györgyöt jelölte meg.
Az OMP újra felvette a kapcsolatot a Néppárttal, a felmondott paktumot április 21-én választási egyezménnyé alakították. A választásoknál a kormányon levő Néppárt 15 képviselői és 13 szenátori mandátumot ajánlott fel listáján az OMP-nek, cserébe a magyar szavazatokért. Adott helyeken az OMP szabadon jelölhetett. Így megindultak a szervezkedések, kampányok, és a viták a jelölések körül.
A választások eredményeiből ítélve az OMP felállásának addigi legnagyobb sikerét aratta, összesen 27 törvényhozási tagot (15 képviselő, 12 szenátor) delegálhatott. A jelentős siker részben az érvénybe lépő prémiumos választási rendszernek volt köszönhető, amely gyakorlatilag biztosította a kormányzó (és ebből kifolyólag a választásokat megrendező) párt számára az erős parlamenti többséget.
Az OMP-n belül már a választási küzdelem megkezdése előtt jelentkezett a később erőteljesen kibontakozó ellenzéki mozgalom, amelyet ekkor még Kós Károly képviselt. Bernády az ellenzéki mozgalomba való bekapcsolódásával kisodródott az OMP-ből. Összegzésként elmondható, hogy személye, bár a magyarországi és romániai vezetés nagy része támogatását élvezte, a magyar elitet megosztotta. Transindex

Magyar nyelvű képzés a Diakóniánál
Az otthoni beteggondozói szolgálathoz kötődik, mégis önálló ágazataként indult útjára az asszisztens-továbbképzés a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány­nál.
Az első tanfolyamot az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témában tartották március második fe­lében. A Kovásznán, Baróton és Sepsiszentgyörgyön szervezett akk­reditált képzésen száz asszisztens vett részt.
A DKA asszisztensei, ápolói havonta átlagban nyolcszáz háromszéki idős személyt gondoznak, közülük négyszázat hetente többször látogatnak. A szolgálat munkatársai a terepmunka alkalmával szembesültek azzal, érdemes felfrissíteniük ismereteiket, illetve átadniuk tapasztalataikat kollégáiknak, és ha már úgyis részt kell venniük kreditszerző továbbképzéseken, amire az asszisztensek országos rendje kötelezi őket, akkor jobb, ha a téma közvetlenül kötődik munkájukhoz, ráadásul anyanyelven értesülnek adott terület újdonságairól. A DKA ebből a meggondolásból pályázott a Bethlen Gábor Alapnál felnőttképzésre. Az elnyert 800 ezer forintos támogatásból sikerült összeállítaniuk román és magyar nyelven az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témájú kurzus anyagát, és akkreditáltatniuk a tanfolyamot az asszisztensek országos rendje által. A továbbképző elvégzése után a résztvevők a szakmai testület által elismert oklevelet kapnak.
Tóth Anna, az alapítvány otthoni beteggondozói szolgálatának irányítója lapunknak elmondta, az első tanfolyamot kezdetnek tekintik, szándékukban áll tájékoztatót tartani ugyanerről a témáról ápolók és az érintett betegek hozzátartozói körében is, de újabb kurzus megszervezésén is gondolkodnak. Közelebbről a daganatos betegek gondozásához kötődő továbbképzőt szeretnék akkreditáltatni, és segítő csoport létrehozását is tervezik a súlyos betegeket gondozó hozzátartozók számára.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Erdélyi Magyar Ifjak első tíz éve
Beszélgetés Soós Sándorral, az EMI alapító elnökével az ifjúsági szervezet történetéről
– Tíz évvel ezelőtt alakult meg az Erdélyi Magyar Ifjak szervezete, ön volt az EMI első és többször újraválasztott elnöke. Hogyan emlékszik a megalakulás idejére?
– Az EMI 2002. március 15-én született, ekkor volt a baráti társaságom első akciója.
Addig egyházi berkekben kisgyerekeknek vasárnapi iskolát, nagyobbaknak nyári tábort szerveztünk. Ha nem is céltudatosan, de már aktívan tevékenykedtünk közösségünkért. Az Erdélyi Magyar Ifjak megalapításának ötlete a Trianon utáni években megjelent erdélyi heti- és havilapok olvasásakor fogalmazódott meg bennem. A húszas években olyan erdélyi értelmiségi réteg tevékenykedett, amely abban a kilátástalan helyzetben is talpra tudta állítani a magyarságot. Úgy éreztem, ha akkor cselekedni tudtak, és jelentős kulturális eredményeket mutattak fel, most, a kommunizmus után kötelességünk nekünk is tenni valamit.
Nagyapám harmincévesen élte át Trianon hírét, de nem tört meg, hanem felnevelt 12 gyereket. Ő bizonyított, de én és a nemzedékem vajon nyugodt szívvel tudunk-e majd unokáink szemébe nézni, és azt mondani: mi is megtettük a tőlünk telhetőt. Ezzel az indíttatással kezdtünk el az EMI tagjaiként 2002-ben szórólapozni, plakátolni, rendezvényeket szervezni, fiatalokat toborozni. Alapító elnöke voltam, és 2011 őszéig – azaz szinte tíz éven keresztül – vezettem és építgettem az EMI-t. Most már nyugodt szívvel tudtam átadni a stafétát a következő generációnak, amely ugyanúgy hisz az EMI nemzetpolitikai missziójában, mint mi, alapítók.
– Az EMI nevéhez leginkább az augusztusban megrendezésre kerülő gyergyói ifjúsági táborok kötődnek, ahol kiemelt nemzetpolitikai témák kerülnek terítékre. Hogyan jöttek létre ezek a táborok, mekkora volt a visszhangjuk?
– Az EMI elég hamar elkezdett gyarapodni: 2004-re már több mint kétszáz tagunk volt, és ennél is több szimpatizánsunk. Először abban gondolkodtunk, hogy EMI-tagoknak szervezzünk tábort képzésekkel, előadásokkal. 2004-ben Hegyközszentimrén tartottuk meg első, nagyobb szabású táborunkat – nagy sikerrel. Ekkor döntöttük el, hogy 2005-ben a szimpatizánsoknak is meghirdetjük a táborozás lehetőségét, ezt neveztük el I. EMI-tábornak. Körülbelül 300 résztvevőre számítottunk, meglepetésünkre azonban több mint ezren jöttek el. Ez megerősítette bennünk a hitet, hogy szükséges és népszerű a kezdeményezésünk. 2008-ban már fesztiválméreteket öltött a tábor, azóta az EMI és az EMI-tábor egymás kiegészítői és gyarapítói.
– Kezdetben az EMI megpróbálta távol tartani magát a különböző politikusok és erdélyi magyar pártok befolyásától. Ma is érvényes ez a törekvés?
– Mindig azt hangoztattuk, hogy az EMI nem politizál, csak nemzetpolitikai kérdésekben kíván állást foglalni. Elcsatolt országrészen szükséges a nemzetpolitika. A lelkiismeretünk vezérelt minden helyzetben. Volt, amikor a balliberális Eörsi Mátyás kolozsvári beszédét lehetetlenítettük el, máskor a magyarországi népszavazási kampányt segítettük a kettős állampolgárság ügyében, vagy a Bolyai egyetemért szerveztünk tüntetést Hantz Péterékkel közösen, 2007-ben pedig aktívan támogattuk Tőkés László független képviselőként való jelölését. De mindig igyekeztünk függetlenek maradni valamennyi politikai párttól, szerveződéstől és a politikusoktól. Az EMI első generációjából viszont ma többen is szerepet vállaltunk az Erdélyi Magyar Néppárt építésében. Úgy éreztük, a civil eszköztárat politikai eszköztárra kell cserélnünk, hogy mindazt, amit eddig civilként tettünk, most nagyobb erővel folytassuk a politikai porondon. De valamennyi, a Néppártban szerepet vállaló EMI-s lemondott a szervezetben betöltött tisztségéről, hogy az EMI-t megvédjük a politikai befolyástól.
– Hogyan látja a magyar fiatalok boldogulási esélyeit Erdélyben?
– Helyzetünk ma sem nehezebb, mint 1920 vagy 1944 után, csak az igényszint emelkedett meg. Ha valakinek fontos a szülőföldön maradás, megtalálja a boldogulásához szükséges forrásokat is. Az EMI úgy látja: hangsúlyt kell fektetnünk a képzésekre, a nevelésre, mert a tudás, a szakmai fejlődés biztosítja itthoni jólétünk alapját. Kós Károlytól idézve: „Dolgozni kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
– Egy idő után az EMI-t megalakító csapat „kinőtt” az ifjúsági mozgalom soraiból, önt is új, fiatalabb elnök váltotta. Melyek voltak az elnöksége alatt elért legfontosabb megvalósítások, és mi az, amit nem sikerült tető alá hozni?
– Legnagyobb megvalósítás maga az EMI: egy sok száz tagot számláló szervezet aktív tevékenységgel és nagy ismertséggel. Tabudöntögető témákat is felkaroltunk: a Trianon-film vetítése vagy a Wass Albert-felolvasómaraton – mindkettő nagy visszhangot váltott ki. Utcán tüntettünk, flashmobokkal, táblaragasztásokkal is foglalkoztunk, kulturális, hagyományőrző eseményeket szerveztünk. És létrehoztuk a legnagyobb nemzeti fesztivált Erdélyben. Tagszervezeteink révén jelen vagyunk városokban és falvakban egyaránt. Amit tudtunk, megtettünk. Köszönet érte minden EMI-snek, aki az elmúlt tíz évben hozzájárult szervezetünk felépítéséhez. Amit nem sikerült megvalósítani az én generációmnak, megteszik az újak: ők következetesen folytatják az általunk elkezdett munkát.
EMI-tábor: új helyszínen, újult erővel
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) immár nyolcadik alkalommal rendezi meg nagyszabású nyári fesztiválját augusztus 8. és 12. között. Az ifjúsági szervezet vezetői idén is ragaszkodnak a látványos fejlesztések gyakorlatához, javítanak a terület kiépítettségén és az ötnapos rendezvény programkínálatán. Ezért a 8. EMI-tábor helyszínéül a Gyergyószentmiklóstól 12 kilométerre fekvő Dorka Panzió területét (képünkön) választották. A Borzonton található Dorka Panzió könnyen megközelíthető, kiépítettsége pedig kifejezetten ideálissá teszi az EMI-táborhoz hasonló rendezvények megszervezését – szól az indoklás.
Aki számára nem ismert Borzont neve, annak sem kell sokat keresgélnie a térképen, hiszen a település közvetlenül a Gyergyószentmiklósra vezető főút mentén helyezkedik el, nem különben a Dorka Panzió, amely augusztus második hétvégéjén ideiglenes otthona lesz a szórakozni és tanulni vágyó érdeklődőknek. Akik vonattal kívánnak eljutni a 8. EMI-táborba, azoknak a szervezők idén is biztosítanak buszjáratokat a vonatállomástól a táborig, valamint az késői órákban, a koncertek előtt, további járatok indulnak majd, hogy mindenki kényelmesen kiérhessen az esti programokra.
Az új helyszín nem jelenti a tavalyi belépők árának emelkedését – ígérik a szervezők –, újdonságnak számít ugyanakkor az idén bevezetendő családi jegy, amelynek megvásárlásával kedvezményesen vehetnek részt a táborban a családok (két felnőtt és egy gyerek belépőjének megváltásával a további gyerekjegyek megvásárlásától a szervezők eltekintenek). Az idei EMI-tábor a legkisebbek számára is vonzóbb lesz, hiszen a Dorka Panzió felszerelt játszótérrel is rendelkezik.
A nyolcadik tábor programja is folyamatosan bővül. A tematikus sátrak bővítése révén nem csak új témákkal találkozhatnak a táborozók, de az esti koncertprogram is nagy meglepetéseket tartogat. A tematikus sátrak programjának, valamint az esti fellépők névsorának alakulását is nyomon követhetik a www.emitabor.hu/erdely honlapon, ahol egyéb hasznos információkat is megtalálnak az érdeklődők. A rendezvény Facebook-profilján, vagy a honlap vendégkönyvében bárki felteheti kérdéseit, megoszthatja észrevételeit, de egyéb információkért e-mailt is írhatnak a lovassy.tamas@yahoo.com internetes címre.
Önálló programok az alapszervezetekben
Lovassy Cseh Tamást, az EMI tavaly megválasztott, új elnökét aszervezet terveiről kérdeztük.
– Az EMI szerteágazó tevékenységének egyik alappillére az, hogy a tizennégy tagszervezet a helyi programok tekintetében teljes körű autonómiát élvez. Minden szervezet helyi szinten dönti el, hogy számára milyen tevékenységi területek bírnak prioritással. Sepsiszentgyörgyön például – itt működik az egyik legaktívabb EMI-alapszervezet – az Erdélyi Magyar Ifjak átfogják a város teljes diákságát, míg Nagyváradon a szervezet zömmel közéleti eseményekre, rendezvényekre összpontosít. Azt szeretnénk, ha helyi szervezeteink – kielégítve a fiatalok kulturális igényeit – továbbra is széles körben élnének a helyi programszervezés lehetőségével.
– Történt-e lényegi változás az előző vezetőség törekvéseihez képest?
– A tavaly megújított vezetőség a régi elnökség irányelveit folytatja. Számos új, középiskolás és egyetemista diák került be az országos elnökségbe, ami jelentős fiatalítást hozott magával. Az eddiginél jobban szeretnénk nyitni a középiskolás fiatalok irányába, céljaink között számos képzési lehetőség is szerepel.
– Említette a helyi szervezetek autonómiáját. Az országos vezetőségnek mi az igazi szerepe?
– Az országos elnökség a koordinálás feladatait látja el. Számunkra fontosak a megerősödött helyi szervezetek, amelyek minden szempontból meg tudnak felelni az elvárásoknak. Helyi szinten lehet eldönteni, hogy mikor miben van a legnagyobb szükség az EMI-re, miben kell részt vállalnia, hogyan válaszoljon a helyi kihívásokra. Az országos elnökség a „lentről” jövő programok ismeretében koordinál, ez képezi az alapját az évről évre megújuló EMI-táborok szervezésének is. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Határon Túli Magyar Színházi Szemle a Thália Színházban
Határon Túli Magyar Színházi Szemlét rendeznek május 9. és 14. között a Thália Színházban, a találkozón nyolc színház mutatkozik be - közölte a Thália Színház kedden az MTI-vel.
A szemle lehetőséget teremt arra, hogy a magyarországi közönség néhány nap alatt egy helyszínen ismerje meg a határon túli magyar színjátszás értékeit. Szeretnék bemutatni az elmúlt időszakban létrejött legjelentősebb határon túli színházi produkciókat, az egyes társulatok szakmai fejlődését - áll a közleményben.
Mint írták, a rendezvény szakmai találkozóra is alkalmat ad. Az esemény szakmai jelentőségén is túlmutat, hogy az eltérő helyszínen alkotó és magyar nyelven játszó színházak budapesti találkozója "segíti nemzeti önképünk ápolását".
A szervezők szándéka szerint a szemle mostani megrendezésével lehetőség nyílik arra, hogy ez a korábbi években is a Thália Színházban megtartott esemény hosszabb távon fesztivállá fejlődjön. A szemle a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A velencei kalmár című előadásával indul május 9-én, 10-én a Kárpátaljai Megyei Magyar Színház Tóték, 11-én pedig a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat Chioggiai csetepaté című előadását láthatja a közönség a nagyszínpadon.
Május 12-én az Új Stúdióban a Komáromi Jókai Színház Tetemre hívás című előadói estje, az Arizona Stúdióban pedig az Aradi Kamaraszínház Petri György estje látható.
A találkozón május 13-án az Új Stúdióban a Szabadkai Népszínház Magyar Társulat (Egy)mással, míg az Arizona Stúdióban a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Arany-légy című produkcióját játsszák.
A szemle zárónapján, május 14-én a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház De mi lett a nővel? című előadását láthatja a közönség.
A szemle különböző előadásait - két-két nagyszínpadi vagy öt stúdió-produkciót - magukba foglaló bérletek egységesen 4500 forintba kerülnek. MTI

Újabb államosítástól tartanak a történelmi egyházak
Újabb, második államosítási kísérletnek tartják a magyar történelmi egyházak, a magyar nemesi családok és a szász közösség képviselői a kormány azon törvénytervezetét, amely eltörölné a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok természetbeni visszaszolgáltatását. Mint arról beszámoltunk, az Ungureanu-kabinet szerdán olyan törvénytervezetet bocsátott közvitára, amely leállítaná valamennyi típusú ingatlan természetbeni visszaszolgáltatását, hatályon kívül helyezve a jelenlegi restitúciós törvények ilyen vonatkozású cikkelyeit.
Visszakérik. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a zilahi Wesselényi-kollégium visszaszolgáltatására vár. A kormány várhatóan jövő heti ülésén fogadja el a tervezetet, amely szerint a hatóságok a kártérítésre jogosult személyeket nem az ingatlan reális értékén kárpótolnák, hanem ennek az értéknek a 15 százalékára korlátozzák a kifizetéseket. A kárpótlást 10 éves határidőn belül kell folyósítani, a restitúcióban illetékes hatóságoknak pedig 90 napon belül kell dönteniük a kártérítési igénylésekről. A román államot a strasbourgi Emberjogi Bíróság szólította fel 2010 őszén, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében, miután megállapította, hogy nem működőképes a visszaszolgáltatási rendszer.
A központi restitúciós hatóság csütörtökön tette közzé honlapján az új tervezetet, amelynek 22. cikkelyének 1-es bekezdése kimondja, hogy a jelenlegi törvényeknek a természetbeni visszaszolgáltatásra vonatkozó cikkelyeit hatályon kívül helyezi. Ez az intézkedés vonatkozna egyebek között az erdőkre és a mezőgazdasági területekre, az egyházak és a nemzeti kisebbségek közösségi ingatlanjaira, valamint a magánszemélyek által visszaigényelt területekre és épületekre is.
Romániát a strasbourgi Emberjogi Bíróság 2010 őszén kötelezte arra, hogy általános jelleggel orvosolja a nemzeti jogrendszerében található strukturális problémát az elkobzott ingatlanok után járó kártérítések ügyében. A bíróság 18 hónapot adott a kormánynak, hogy felülvizsgálja a törvénykezést ezen a területen, a határidő júliusban jár le. Erre az időszakra felfüggesztették Strasbourgban a romániai perek elbírálását. Jelenleg a restitúcióról összesen négy fő jogszabály rendelkezik, amelyek részben ellentmondanak egymásnak. Emiatt számos ingatlan ügye bíróság elé került, a volt tulajdonosok egy része pedig a strasbourgi bíróságon kereste igazát, így számos esetben az államnak kártérítést kellett fizetnie.
Markó Attila: ez a legolcsóbb kárpótlási forma
Az államnak nem kerül semmibe, ha természetben szolgáltatja vissza a kommunizmus idején elkobozott ingatlanokat – mondta a Krónika megkeresésére Markó Attila államtitkár, az egyházi ingatlanok és a kárpótlások ügyében illetékes bizottságok tagja. Az RMDSZ-es politikus hangsúlyozta, a szerdán közvitára bocsátott törvénytervezetet az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság dolgozta ki, ez egyelőre csak ötlet, amelyet még a kormánynak, majd a parlamentnek is el kell fogadnia. Mint magyarázta, az állami költségvetés szempontjából indokolt a csökkentett kártérítés, hiszen már nem olyan a gazdasági helyzet, hogy az állam olyan mértékben tudjon kárpótolni, mint évekkel ezelőtt.
Azonban az új szabályozás valószínűleg újabb perhullámot indítana el, azok, akik korlátozott kártérítést kapnak, bírósághoz fordulnának, arra hivatkozva, hogy korábbi igénylők természetben kapták vissza ingatlanjaikat, vagy azok reális értékével kárpótolták őket. Az RMDSZ azt szorgalmazza, hogy amit lehet, természetben kell visszaadni, hiszen az semmivel sem terheli a költségvetést, ha pedig erre nincs mód, akkor másik ingatlant vagy földet kell felajánlani cserébe, szögezte le Markó Attila. Az eddigi tapasztalatok alapján elmondta, a visszaigényelt egyházi ingatlanok 20 százaléka esetén nem volt lehetőség a természetbeni visszaszolgáltatásra.
Az államtitkár ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Romániát leszámítva egyetlen ország sem kárpótolta teljes mértékben az egykori tulajdonosokat, a rendszerváltás után általában morális jelentőségű részleges reparáció történt. Most már nehéz elfogadtatni az érintettekkel vagy a bírósággal, hogy évekig működött egy visszaszolgáltatási elv, ám azt módosítani kell, mert elfogyott a pénz, vélte Markó Attila, aki szerint 2001-ben kellett volna korlátozni a kártérítés mértékét.
Elmondta, az Emberjogi Bíróság megelégelve a rengeteg panaszt, arra a következtetésre jutott, hogy tartalmi hiba van a törvényben, ám az államtitkár szerint a kormánynak olyan változtatást kell elfogadnia, amely minden fél számára méltányos. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem ért egyet a természetbeni visszaszolgáltatás leállításával, hiszen ez nem terheli az állami költségvetést, ez a „legolcsóbb kárpótlási forma”.
Jól áll a magyar egyházi ingatlanok ügye
Markó Attila szerint a nemzeti kisebbségek közösségi vagyona esetében nincs jelentős számú magyar vonatkozású igénylés, ezek száma mintegy 50-re tehető. Az erdélyi magyar történelmi egyházak viszont körülbelül 1500 igénylést nyújtottak be, ebből 1006-ot bíráltak el kedvezően, 92-t pedig elutasítottak. Az államtitkár szerint mintegy 300 egyházi ingatlan sorsáról kell még dönteni, ebben a hónapban újabb épületek ügye kerül napirendre.
A magyar történelmi egyházak a többiekhez, különösen a görög katolikushoz képest nagyon jól állnak a visszaszolgáltatás terén, magyarázta az államtitkár, aki szerint az RMDSZ kiemelten figyelt erre. Hozzátette, a siker ugyanakkor annak is tulajdonítható, hogy ingatlanjaik szerepeltek a telekkönyvi rendszerben, így sokkal könnyebb volt beszerezni az igazoló dokumentumokat, mint például Moldvában vagy Havasalföldön.
Elutasítják a módosítást az egyházak
Az új jogszabály mindenképpen visszalépést jelentene a restitúciós folyamatban – értékelte a kormány tervét Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki lapunktól értesült a közvitára bocsátott törvénytervezetről. „Szomorúnak és tragikusnak tartom, hogy a kormány korlátozni akarja az elkobzott ingatlanok kártérítési értékét, ez tulajdonképpen újabb államosítást jelentene, másodszor is elvennék tőlünk azt, ami jogosan a miénk” – fogalmazott a Krónikának a püspök.
Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke szerint a zilahi Wesselényi-kollégium épülete a legfájóbb pont a vissza nem kapott ingatlanok közül az egyházkerület számára. Az épületben ugyanis Ady Endre és több jeles személyiség nevelkedett református szellemiségben. „Mindent meg fogunk tenni, hogy a határozat ne lépjen érvénybe, akár erre, akár más épületekre vonatkozóan” – jelentette ki a püspök, aki az Európai Parlamentig is kész lenne elmenni kérésével. „Nem értem, miért éppen választás előtt foglalkoznak ilyesmivel, hiszen ez senkinek nem szimpatikus. Nem tesz jót Romániának sem Európa, sem a világ megítélése tükrében” – véli Csűry István.
Hozzátette, a királyhágómelléki egyházkerület a váradi római katolikus püspökséggel is szimpatizál, hiszen ennek még több ingatlant kell visszakapnia – egyelőre nincs döntés például a filharmónia épületéről, a Szacsvay-iskola épületéről és a Mihai Eminescu Főgimnáziumról sem, amelyet a premontrei prépostság igényel vissza évek óta. A református püspök egyébként úgy véli, az öszszes, valaha egyházi tulajdonban lévő épületnek már csak azért is jót tenne a visszaszolgáltatás, mert ezek egyre rosszabb állapotban vannak, és amíg folyik a restitúciós procedúra, nem is nyúlhat hozzájuk senki.
Várják, hogy véget érjen az időhúzás
Elutasítja a közvitára bocsátott törvénytervezetet az Erdélyi Unitárius Egyház is – nyilatkozta a Krónikának Dácz Tibor, az unitárius püspökség gazdasági tanácsadója, aki szerint semmiképpen nem értenek egyet az új jogszabály létjogosultságával. Mint mondta, az unitárius püspökségnek jelenleg körülbelül 40 restitúciós ügye van folyamatban, többségben vidéki ingatlanok. „Mindemellett nagyobb épületek visszaszolgáltatását is várjuk, többek között Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Székelykeresztúron. A folyamatban lévő ügyek jelentős részének esetében már minden szükséges irat elkészült, így mindössze arra várunk, hogy a hatóságok ne húzzák tovább az időt” – tette hozzá Dácz Tibor.
Mintegy 40 visszaszolgáltatási kérelmének jóváhagyására vár a Szatmári Római Katolikus Püspökség is, amely 2003 óta 179 kérvényt tett le a restitúciós bizottságnál. „Reméljük, hogy a parlament nem szavazza majd meg a törvénytervezetet, hiszen azoknak a közösségeknek és személyeknek az értékeiről, vagyonáról van szó, akiket a régi rendszer megkárosított. Őket érné most is hátrányos megkülönböztetés” – értékelte lapunknak a kormány tervét dr. Schupler Tibor gazdasági igazgató.
Hátrányos megkülönböztetéstől tartanak a nemesi családok
Méltánytalannak tartja a kormány törvénytervezetét Haller Béla, az erdélyi nemesi családokat tömörítő Castellum Alapítvány elnöke is, aki lapunknak elmondta, több volt szocialista ország is szimbolikus összeggel kártalanította a korábban államosított javak tulajdonosait, a folyamat pedig a rendszerváltást követően viszonylag rövid időn belül megtörtént. „Abban az esetben, ha a tervezett jogszabály hatályba lép, vélhetően Románia is csatlakozik ezen államokhoz” – mondta Haller Béla.
Az alapítvány elnöke azonban úgy vélekedett, a tervezet valószínűleg számos pert eredményez majd, hiszen hátrányos megkülönböztetés jön létre azok között, akik már visszakapták jogos tulajdonukat, illetve akik még várakoznak a visszaszolgáltatásra. Mint ismeretes, a román államnak még számos kastélyt, kúriát, udvarházat kell visszaszolgáltatnia az erdélyi nemesi családoknak, ezek többsége nagyon leromlott állapotban van. A restitúcióra váró ingatlanok közül Haller Béla a nemrég félig leégett radnóti kastélyt említette.
Iohannis: a szász közösséget is megkárosítanák
Ellenzi a törvénytervezetet Klaus Iohannis nagyszebeni polgármester, a Német Demokrata Fórum elnöke is, aki szerint ennek elfogadása ismételt államosítást jelentene. „Mindez arra emlékeztet, amikor a 80-as években a vagyonától megfosztott szász közösséget nevetségesen kis összeggel kárpótolta a kommunista vezetés, amely ugyanakkor nem tartotta fontosnak, hogy megőrizze a szükséges okiratokat. Elsősorban az aggaszt, hogy a tervezet a magánszemélyek mellett a kisebbségi egyházakat is nagymértékben érinti” – mutatott rá az elöljáró. Elmondta, a tervezett jogszabályt a német kisebbségi szervezet is elutasítja.
Méltánytalannak értékelte a törvénytervezetet Lucian Croitoru, a Román Nemzeti Bank (BNR) elnökének tanácsadója is, aki a Mediafax hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a kormánynak egységes kritériumokat kellene alkalmaznia a tulajdonosok kárpótlására. „A hitelesség és a bizalom megtartásához mindenképpen elengedhetetlen, hogy a hatóságok betartsák a korábban tett ígéreteiket” – vélekedett Croitoru.
Sok az elbírálatlan igénylés A restitúciós hatóság által közölt legfrissebb, 2011 végi adatok szerint a legtöbb visszaszolgáltatási kérvényt a 2001/10-es számú törvény alapján nyújtották be, amely magánszemélyeknek teszi lehetővé, hogy visszakérjék egykori ingatlanjaikat. Összesen több mint 202 ezer kérvényt tartanak számon, amelyek közül az idei évig 79 965-öt bíráltak el kedvezően. Ezek közül 23 382 esetben szolgáltattak vissza természetben ingatlant, tehát a hatóságok a benyújtott kérvények 11 százaléka esetében döntöttek természetbeni visszaszolgáltatás mellett. Szakértők szerint ennek az alacsony aránynak egyik magyarázata az lehet, hogy a kommunizmus idején a városok nagyszabású iparosításon estek át, számos épületet, helyenként teljes lakótelepeket lebontottak, így sokan már csak kárpótlásra jogosultak.
A több mint kétszázezer kérvény közül még 76 603 vár elbírálásra, ami a benyújtott igénylések 37 százalékát jelenti. A kárpótlást igénylők összesen 50 538 kérvényt nyújtottak be, amiből 12 614 esetben ítélt meg a testület kártérítést. Az erdő- és mezőgazdasági területek esetében 63 309 iratcsomót iktattak a központi restitúciós hatóságnál, amiből 15 133 esetében született döntés. A nemzeti kisebbségek közösségi vagyona esetében 2154 kérvényt nyújtottak be, de ebből csak 574 esetben határoztak. Az egyházi ingatlanok esetében összesen 7246 igénylés érkezett, és 4552 esetben született döntés.
MTI. Krónika (Kolozsvár)

Antal Árpádot támogatja az EMNP Sepsiszentgyörgyön
Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy jelenlegi RMDSZ-es polgármesterét támogatja az idei helyhatósági választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Bedő Zoltán, a néppárt sepsiszentgyörgyi alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatón elmondta, négyórás maratoni beszélgetés után a párt sepsiszentgyörgyi közgyűlése 90 százalékban Antal Árpád mellett tette le a voksát.
„Az EMNP nem valami ellen, hanem valamiért dolgozik, már a megalakuláskor az volt az elv, hogy a megfelelő embereket támogatjuk. Antal Árpád a négy év alatt bebizonyította, hogy akar és tud tenni a közösségért, és az autonómia elkötelezett híve” – mondta Bedő Zoltán.
Mint arról beszámoltunk, Antal Árpád személyesen ajánlott együttműködést az EMNP-nek, a néppárt ugyanakkor a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselőivel is tárgyalt. Bedő Zoltán elmondta, nem tudták felvállalni az MPP-vel az összefogást, mert a polgári párt nem rukkolt elő polgármesterjelölttel, ám közös listát és alpolgármesteri tisztséget kért.
Az EMNP Sepsiszentgyörgyön saját listával indul, jelöltjeiket jövő héten rangsorolják. Nemes Előd, a párt háromszéki elnöke hangsúlyozta, az EMNP azért alakult, hogy önállóan méretkezzen meg, a választási együttműködésre a rendhagyó esetekben van szükség. Nemes Előd úgy véli, a közös lista ellen szól, hogy az MPP ebben rejtené el az elmúlt négy év gyenge teljesítményét, mellette az, hogy a közös lista tíz százalékkal több szavazatot hozna. Közel húsz háromszéki településen van igény az együttműködésre, előfordulhat az is, hogy a néppárt más RMDSZ-jelöltet is támogat, tette hozzá.
Az EMNP csütörtökön nyilvánosságra hozta a Háromszéken végzett felmérés részleges eredményeit is. Eszerint Sepsiszentgyörgyön 106 megkérdezett magyar közül 67 az RMDSZ-t, 31 az EMNP-t és 8 az MPP-t támogatja, Háromszéken pedig 70-en voksolnának az RMDSZ-re, 29-en az EMNP-re és 8-an az MPP-re. Antal Árpád a magyar lakosság körében 90, míg a teljes lakosság körében 70 százalékos támogatottságot élvez.
Lőrincz Zsigmond, Kovászna jelenlegi RMDSZ-es polgármestere ennél is nagyobb népszerűségnek örvend, mivel jobban meg tudta szólítani a román lakosságot, mondta Nemes Előd.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Antal Árpádot támogatja Sepsiszentgyörgyön az EMNP
Antal Árpádot, az RMDSZ jelenlegi polgármesterét támogatja a sepsiszentgyörgyi polgármester-választáson az EMNP – jelentette be csütörtökön Nemes Előd, az EMNP Kovászna megyei elnöke. A párt sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján az EMNP helyi vezetői beszámoltak arról, hogy a Magyar Polgári Párttal (MPP) is folytattak tárgyalásokat, de olyan összefogást nem támogathatnak, amely valaki ellen irányul. Az MPP ugyanis – elmondásuk szerint – RMDSZ-ellenes együttműködést ajánlott az újonnan bejegyzett pártnak, de polgármester-jelöltjüket még nem nevezték meg.
„Nem az RMDSZ jelöltjét támogatjuk, hanem Antal Árpád polgármestert, aki bebizonyította, hogy jó városvezető. Odafigyelünk arra, hogy mit szeretnének a választóink, a tagságot is megszavaztattuk a tegnapi közgyűlésen, és 90 százalékuk volt amellett, hogy Antal Árpádot támogassuk” – magyarázta Nemes Előd. Hozzátette: az önkormányzati testületek esetében saját jelöltlistát indít az EMNP mind Sepsiszentgyörgyön, mind Kovászna megyében, és minden bizonnyal lesz a pártnak saját megyei tanácselnökjelöltje is, de erről csak jövő héten dönt a megyei választmány.
Szabadság (Kolozsvár)

Lendületben az élni akaró szórvány
Április 28-tól III. Hunyad Megyei Magyar Napok
Április 28., szombat
Déva: 7 óra, megyei horgászverseny a Bencenci tónál
Vajdahunyad: 17 óra, Fejadag – Könczey Elemér grafikus karikatúra kiállítása és könyvbemutatója, 18.30-tól pedig Családi portrék a magyar napokon – megyei fotóverseny a Művészeti Galériában. 20 óra, Olvasómaraton a Magyar Ház könyvtárában.
Petrozsény: 17 óra, Ifjúsági szórakozó, művelődési és nevelési délután a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Lupény: 17 óra, Wass Albert: Mustármag – Kulcsár Székely Attila színész előadása a római katolikus templomban.
Április 29., vasárnap
Déva: 11.45, Wass Albert: Mustármag – Kulcsár Székely Attila színész előadása a református templomban.
Vajdahunyad: 11 óra, A magyar Szent Korona replikái – kiállítás a római katolikus templomban. 11.30-tól festménykiállítás Fazakas Tibor és Balázs Tibor munkáiból a Magyar Házban. 15 órától Családok vasárnapja – egész napos szabadtéri programok és zsibvásár a Hunyadi Vár külső udvarán (főzőverseny, kézműves foglalkozások kicsiknek és nagyoknak, lampionkészítés a családi agresszió áldozataiért, pszichológiai tanácsadás, ügyességi játékok családoknak és csoportoknak, Slágerdélután Szabó Zolival), 19 órától reneszánsz táncelőadás a dévai reneszánsz tánccsoport és a 6-os sz. általános iskola diákjai közreműködésével. 19.15-től néptánc és táncház, fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport. 20.45-kor a Hunyad Megyei Magyar Napok hivatalos megnyitója, 21 órakor Republic-koncert, 22.30-kor lampionos eregetés a családi agresszió áldozataiért, majd szabadtéri dínomdánom.
Szászváros: 11 óra, Torma Zsófia élete és munkássága – emléktábla avatás, előadás a régésznő 180 éves születési évfordulója alkalmából a református templom tanácstermében és Torma Zsófia egykori házánál.
Petrozsény: 10 órától Nagycsaládos piknik – bográcsozás és vetélkedők a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Petrilla-Lónya: 9 órától honismereti kirándulás Vajdahunyadra, indulás a kultúrház elől.
Április 30., hétfő
Déva: 17 órától EMKE Kisenciklopédia és Szabadegyetem: találkozás Czakó Gábor íróval: Bevezetés a magyar észjárásba, helyszín: a Téglás Gábor Iskolaközpont.
Csernakeresztúr: 16 órától, májusfaavatás. Fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre, a tájház udvarán.
Vajdahunyad: 10 órától Gyereknap – kézműves foglalkozások óvodásoknak és kisiskolásoknak. Műhelyvezető a Kun Társaság (Én és a családom – rajzverseny papíron és aszfalton Fazakas Tibor festővel, valamint nagyszülők és unokák portrékészítése a Magyar Ház udvarán).
Petrozsény: 18 óra, Magyar család a szórványban, gazdasági, szociális helyzet – tematikus beszélgetés a Szent Ferenc Alapítvány épületében.
Május 1., kedd
Déva:12 óra, Családi majális (családi főzőverseny, focibajnokság, táncok és népdalok, fellép a Domokos Band, a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport, a segesvári Miklós Pál Egylet Népdalköre a Magyar Ház udvarán).
Vajdahunyad: 16 óra, Családi majális (magyar ízek – hagyományos ételek, palacsintasütés, ínyencségek, Ki mit tud? Verseny). 18 órától a Budapesti Utcaszínház előadása (A lónak vélt menyasszony), 19 órától népdalest és táncház a Magyar Házban.
Piski: 12 óra: A Budapesti Utcaszínház előadása (Ludas Matyi), aztán szeretetvendégség a római katolikus templom udvarán.
Petrozsény: 10 órától Családi majális – újjászületett hagyomány a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Május 2., szerda
Déva: 17 óra, könyvbemutató: Găină Constantin: Vajdahunyad-Hunedoara-Eisenmarkt. 19 órától magyar filmek estje a Magyar Házban.
Haró: 17 óra, a Budapesti Utcaszínház előadása (Ludas Matyi) a polgármesteri hivatal előtti téren.
Vajdahunyad: 10 órától Sportnap – minifoci, asztalitenisz, röplabda, darts, ügyességi játékok a Magyar Házban. 18 óra: A természet csodái – Tripa Andrea és Júlia fotókiállítása.
Lupény-Urikány: 13 óra, Olvasómaraton családi körben, (24 órás) a lupényi református templomban.
Petrozsény: 18 óra, magyar hagyományos receptek bemutatása a 3d Aqua szórakozóhelyen.
Petrilla-Lónya: 18 óra, Moldován Kálmán szobrász-festőművész kiállításának megnyitója, 18.30-tól néptáncelőadás, fellép: a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport a Nyugdíjas Ház nagytermében.
Május 3., csütörtök
Déva: 9 órától Téglás Nap a Téglás Gábor Iskolaközpontban, a Hauer Erich Diáktanács és az 55. sz. Kőműves Kelemen Cserkészcsapat szervezésében. Benne: játékos vetélkedők, portyázás, sporttevékenységek, karaoke. 12 órától előadás, kerekasztal-beszélgetés: Szabó Árpád egyetemi tanár: Fekete hattyúk, válságok és egyéni pénzügyi boldogulás. 13.30-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportjának fellépése. 19 órakor Tamás Gábor koncertje (belépő: 25 lej) a Drăgan Muntean Művelődési Házban.
Brád: 16 óra, Magyar zeneszerzőink. Kálmán Imre Marica grófnő c. operettjének vetítése a római katolikus plébánián.
Vajdahunyad: 17 óra, könyvbemutató, Markó Béla: Visszabontás és Miénk itt a tér, a Művészeti Galériában.
Rákosd: 18 óra, néptánc, vers, népdal: fellép a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja, Sepsiszentgyörgyről, 19 órától: Magyar klasszikusok – filmvetítés a kultúrotthonban.
Pestes: 17 óra, a Budapesti Utcaszínház előadása (A lónak vélt menyasszony).
Petrozsény: 20 óra, örökzöld magyar zene a 3d Stage klubban.
Május 4., péntek
Déva: 11 órától játszóház és kézműves foglalkozások. Műhelyvezető a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány és Játszóház, helyszín a Téglás Gábor Iskolaközpont. 16 órától Ki mit tud? családi vetélkedő, 17 órától reneszánsz táncok a Dél-Erdélyért Kulturális Társaság reneszánsz tánccsoportja előadásában.
Brád: 15 óra, sakk és asztalitenisz verseny a római katolikus plébánián.
Vajdahunyad: 16 óra, EMKE-konferencia, a Sipos Pál Emléknapok megnyitója, erdélyi és sárospataki szakemberek előadásával, a Magyar Házban.
Bácsi: 17 óra, néptánc, vers, népdal, fellép a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja a kultúrotthonban.
Kalán-Sztrigyszentgyörgy: 16 óra, játszóház és kézműves foglalkozások a Guzsalyas Alapítvány és Játszóház vezetésével a kultúrotthon udvarán. 18 órakor a Budapesti Utcaszínház előadása (Ludas Matyi). 19 óra, néptáncelőadás, fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Néptánccsoport és a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja, utána utcabál és nótaest Szabó Zolival.
Petrozsény: 22 óra, Dancs Annamari koncertje a 3d Stage klubban.
Petrilla-Lónya: 18 óra, magyar díszpolgárok kitüntetése, 18.30-tól kulturális est a kultúrház Schmidt László termében.
Vulkán: 17 óra, Két bohóc nem fér meg egy erdőben – szülők előadása gyerekeknek. Ügyes kezek – kézműves foglalkozások a Szakszervezetek Klubjának kistermében.
Május 5., szombat
Déva: 19 óra, az érmihályfalvi Móka Színjátszócsoport amatőr kabaréelőadása a Magyar Házban.
Brád: 9 óra, honismereti kirándulás: Brád – Abrudbánya – Verespatak. Indulás a római katolikus plébánia elől.
Vajdahunyad: 12 óra, Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Nap (HUMMIT) a Hunyadi Várban: lehetőségek fiataloknak – tematikus beszélgetés Széll Lőrincz ifjúsági államtitkárral, kincskereső – csapatos vetélkedő a várban, Én és a családom fotóverseny kiértékelése, díjazás, Bajnokok sátra – csocsó-, póker-, sakk-, dartsbajnokság, karaoke party és karkötős buli Szabó Zolival, tábortűz.
Petrozsény: 10 óra, turisztikai és hegymászó-bemutató a Taia-szorosban.
Lupény: 10 óra, A családi hétvége megnyitója – köszöntők, a Budapesti Utcaszínház fellépése (Ludas Matyi), kézműves foglalkozás és játszóház kicsiknek és nagyoknak a Guzsalyas Alapítvány és Játszóház vezetésével, az Udvarhelyszéki Népművészeti Egyesület kézműves kiállítása és népművészeti ismertetője, a sepsiszentgyörgyi Százlábú Néptáncegyüttes táncháza gyerekeknek és felnőtteknek, majd fellép a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet Néptánccsoportja és a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja. 17 órától Bunyós Pityu koncertje és szabadtéri mulatozás a Cinci Sud vendéglő körüli téren.
Vulkán: 19 óra, néptánc, vers, népdal a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja, majd a Tranylvania Saxophone Qartet koncertje a Szakszervezetek Klubjának nagytermében.
Május 6., vasárnap
Déva: 12 óra, Családi vasárnap a dévai vár lábánál: magyar ízek kavalkádja – családi sütés-főzés a szabadban, kézműves foglalkozások a Kun Társaság és a Téglás Gábor Iskolaközpont tanítóinak szervezésében, Budapesti Utcaszínház (A lónak vélt menyasszony), táncház gyerekeknek és felnőtteknek a Százlábú Néptáncegyüttessel, néptáncelőadások (Csernakeresztúri Hagyományőrző Egylet Néptánccsoportja, Százlábú Néptáncegyüttes, a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportja). 20 órától Zanzibár-koncert, majd lampionos záró ünnepség, utcabál élő zenével, fellép Szabó Zoli.
Brád: 12 óra, Magyar költők istenes versei és festménykiállítás – zenés verses összeállítás a római katolikus plébánián.
Barcsa: 12 óra, a Székely Mikó Kollégium Néptánccsoportjának fellépése a templomkertben.
Vajdahunyad: 10 óra, ünnepi szentmise és istentisztelet az anyákért és családokért a református templomban és a római katolikus templomban. 11 óra, anyák napi ünnepség a református templomban.
Kalán-Sztrigyszentgyörgy: 10.30-kor kopjafaavatás a bukovinai székelyek emlékére a kultúrház udvarán, 11 órakor anyák napi műsor, 12 órától családi vetélkedők, zsákbanfutás, 13 órától gulyásfőzés, vásár, gyerekfoglalkozás.
Lózsád: 19 óra, a Budapesti utcaszínház fellépése (A lónak vélt menyasszony) a kultúrotthonban.
Petrozsény: 11 óra, Magyar családi élet a szórványban – tematikus beszélgetés: oktatás, nevelés, hit a megmaradásért, helyszín a református parókia. Szabadság (Kolozsvár)

Marosvásárhely elveszejtése
Keresem a megfelelő jelzőket, hogy a marosvásárhelyi polgármester-választás legfrissebb hírei kiváltotta felindultságomat sajtóközlésre is alkalmas gúnyába öltöztessem. Végül is úgy döntöttem, hogy türtőztetem magamat, és észosztás helyett a történések pártokon belüli belső mechanizmusát vázolom.
A kiindulópont most sem lehet más, mint a város szavazatra jogosult polgárainak nemzetiségi megoszlása és ezek arányai. Köztudott, hogy a magyar lakosság részaránya Marosvásárhelyen 45 százalékra esett vissza. Az is, hogy a magyarság számarányának csökkenése előreláthatóan folytatódik. Különösen, ha az erre hivatottak a marosvásárhelyi magyarság számára nem képesek újra egy élhető, szégyenkezés nélkül szerethető várost teremteni.
Hónapokkal ezelőtt úgy tűnt, hogy itt – minden bizonnyal az utolsó – alkalom, hogy az idei helyhatósági választásokon a választók helyreüssék a város további magyar vonatkozású süllyedését, és megpróbáljanak Székelyföld szíve-városának élére újra magyar polgármestert állítani.
A 45 százalékos magyar népességarány ezt az elképzelést matematikailag nem dúcolta alá, de adva volt – adva van! – a választó polgárok zömének erős akarata és elszántsága, hogy minden magyar politikai képződménynek, a civil- és egyházi szervezeteknek össze kell fognia ebben az alapvetően fontos kérdésben és közös megegyezéssel magyar polgármester jelöltet kell állítaniuk. A kezdeményezés is megvolt, az első lépések, egyeztetések meg is történtek, és dr. Vass Levente személyében találtak egy olyan jól képzett, széles műveltségű, közéleti tevékenységben is jártas, lévén miniszteri tanácsos, bukaresti ügyekben is eligazodó személyiség.
Az MPP a kezdetek óta a saját nótáját fújta. Legyintettünk: az a szavazattöredék, amelyet ez a párt Marosvásárhelyen elvisz, abban az esetben, ha a román pártok nem lépnek egymással szövetségre, még elviselhető, mert marad az erős alap: az EMNT és az RMDSZ összefogása.
Nos, heteken át tartó mellébeszélés, hezitálás, mondvacsinált ürügyek tálalása után az RMDSZ kihátrált a szóbeli megállapodások mögül, és önálló jelölttel rukkolt elő.
A két magyar párt két külön csapáson indul tehát – nulla eséllyel. Közülük kiemelendő a harmadik, az EMNT, amely Marosvásárhelyen nem indít saját jelöltet. Marad tehát a két magyar jelölt, és, amint ez kiderült: Smaranda Enache polgárharcos is indul, függetlenként, jelentős magyar támogatásra számítva, és tovább aprózva a magyar szavazóbázist.
A továbbiakban csupán az RMDSZ-re érdemes figyelni, mert az események fő sodorvonalát ez határozza meg. De mi lehet az oka, hogy az RMDSZ egy eleve vesztett csatába indul, biztos győzelemre segítve a román jelöltet?
Valósnak tűnik az a feltételezés, hogy valamiféle egyezség áll a választási manőver mögött. Az RMDSZ eleve „elveszettnek” minősítette – minek nevezzem? – anya-, vagy székvárosát. És mintsem beleharcolja magát egy vesztes csatába, inkább megszervezi azt, és megpróbál a maga számára hasznot húzni a veszteségből. Az RMDSZ a maradék két székely megyében a közvélemény kutatás és a közhangulat alapján választási diadalra készülhet. Pontosítok: nem az RMDSZ csúcsvezetése nyeri meg ezeket a csatákat, hisz a két megye vezetésébe került fiatal politikusok, nem egyszer a központi elképzelésekkel szembeszegülve, eredményeket tudnak felmutatni. Ők nyernek. De a választási siker elkönyvelésébe besegít majd Bukarest, magának vindikálva az eredményt.
Marosvásárhely pedig a jelenlegi RMDSZ csúcsvezetés hatalmi bázisa marad, még akkor is, ha polgármestert veszít, mert a szövetség farvizén fontos közéleti funkciókba juttatott apparátusnak menedékhelyet tud biztosítani. És továbbra birtokolja majd a hatalmat is.
Egyébként ez az a város, illetve megye, amelyben és ahol húsz év alatt ugyanaz a személyi összetételű vezetés maradt. Hargita és Kovászna megye, Szatmár mégiscsak frissített.
Vásárhelyen a „régi motorosok” nem hajlandók helyet szorítani senkinek sem a pályán. Még úgy sem, hogy szerre-sorra egy-egy tehetséges fiatalt beemeljenek maguk közé.
A választások alkalmával a matematikai, az észérvek mellett roppant fontos a választók érzelmi hozzáállása. Az RMDSZ immár „történelmi” hibái közé sorolható a hazai román pártok körüli „legyeskedés”, ide-oda farolás, és még ennél is furább a magyarországi pártokhoz való viszonyuk. A hazai magyar lakosság körében folyamatosan visszatetszést szül az anyaországgal való kapcsolatok megannyi visszássága. Politikusaink személyi- és pártkapcsolatai is. A Horn-, Medgyessy-Gyurcsány-adminisztrációval való paktálások politikai kártétele nyilvánvaló.
Nem elviselhető az a modor sem, ahogyan és amiként a hazai magyar politikai csoportosulásokat minősítik. Kovács Péter főtitkár gorombaságokkal terhelt nyeglesége, amint például az EMNP-ről nyilatkozik, ellenvetést, fanyalgást vált ki. Alighanem a nagy többség számára világos, hogy az EMNP-t éppen azért kellett életre hívni, hogy az RMDSZ-ről leszakadt, vagy csak formailag kötődő, a politikai életből kiábrándult magyarságot újra aktívvá tegye, s ezzel, közvetve az RMDSZ bázisát is erősítse. Ezt az állapotot a személyeskedő hangvételű kijelentésekkel és taktikázással csak rontani lehet.
A marosvásárhelyi történet arra is szomorú példa, hogy a város megtervezett elveszejtéséből teljességgel kihagyták az egyházi és civil szervezeteket, amelyek dr. Vass Levente támogatói közé felsorakoztak. Ugyanez a helyzet a népes egyetemi hallgató-táborral is.
Mindebből kitűnik, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi vezetői és hangadói csak a politikai hatalmi elit szűk csoportját képesek „képviselni”, s a tulajdonképpeni választók manipulálható masszaként jelennek meg választások alkalmával a politikai porondon.
Egyébként ezen az állapoton még mindig nem lenne késő változtatni.
Egyezség kellene! Olyan, mint amilyen Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ kezdeményezésére az EMNP-vel megköttetett, ahol közös polgármesterjelölt személyében egyeztek meg.
Sylvester Lajos
gondola.hu. Erdély.ma

Marosvásárhely elveszejtése
Keresem a megfelelő jelzőket, hogy a marosvásárhelyi polgármester-választás legfrissebb hírei kiváltotta felindultságomat sajtóközlésre is alkalmas gúnyába öltöztessem.
Nemrég még legyintettünk: az a szavazattöredék, amelyet az MPP Marosvásárhelyen elvisz, abban az esetben, ha a román pártok nem lépnek egymással szövetségre, még elviselhető, mert marad az erős alap: az EMNT és az RMDSZ összefogása. Nos, heteken át tartó mellébeszélés, hezitálás, mondvacsinált ürügyek tálalása után az RMDSZ kihátrált a szóbeli megállapodások mögül, és önálló jelölttel rukkolt elő.
A két magyar párt két külön csapáson indul tehát – nulla eséllyel. Közülük kiemelendő a harmadik, az EMNP, amely Marosvásárhelyen nem indít saját jelöltet. Marad tehát a két magyar jelölt, és amint ez kiderült: Smaranda Enache polgárharcos is indul, függetlenként, jelentős magyar támogatásra számítva, és tovább aprózva a magyar szavazóbázist.
A továbbiakban csupán az RMDSZ-re érdemes figyelni, mert az események fő sodorvonalát ez határozza meg. De mi lehet az oka, hogy az RMDSZ egy eleve vesztett csatába indul, biztos győzelemre segítve a román jelöltet?
Valósnak tűnik az a feltételezés, hogy valamiféle egyez­ség áll a választási manőver mögött. Az RMDSZ eleve "elveszettnek" minősítette – minek nevezzem? – anya- vagy székvárosát. És mintsem belehajszolja magát egy vesztes csatába, inkább megszervezi azt, és megpróbál a maga számára hasznot húzni a veszteségből. Az RMDSZ a maradék két székely megyében a közvélemény-kutatás és a közhangulat alapján választási diadalra készülhet. Pontosítok: nem az RMDSZ csúcsvezetése nyeri meg ezeket a csatákat, a választási siker elkönyvelésébe besegít majd Buka­rest, magának vindikálva az eredményt.
Marosvásárhely pedig a jelenlegi RMDSZ-csúcsvezetés hatalmi bázisa marad, még akkor is, ha polgármestert veszít, mert a szövetség farvizén fontos közéleti funkciókba juttatott apparátusnak menedékhelyet tud biztosítani. És továbbra birtokolja majd a hatalmat is. Egyébként ez az a város, illetve megye, amelyben és ahol húsz év alatt ugyanaz a személyi összetételű vezetés maradt. Hargita és Kovászna megye, Szatmár mégiscsak frissített. Vásárhelyen a "régi motorosok" nem hajlandóak helyet szorítani senkinek sem a pályán. Még úgy sem, hogy szerre-sorra egy-egy tehetséges fiatalt beemeljenek maguk közé.
A választások alkalmával a matematikai, az észérvek mellett roppant fontos a választók érzelmi hozzáállása. Az RMDSZ immár "történelmi" hibái közé sorolható a hazai román pártok körüli "legyeskedés", ide-oda farolás, és még ennél is furább a magyarországi pártokhoz való viszonya. A hazai magyar lakosság körében folyamatosan visszatetszést szül az anyaországgal való kapcsolatok megannyi fonáksága. Politikusaink személyi és pártkapcsolatai is. A Horn-, Medgyessy-, Gyurcsány-adminisztrációval való paktálások politikai kártétele nyilvánvaló.
Nem elviselhető az a modor sem, ahogyan és amiként a hazai magyar politikai csoportosulásokat minősítik. Kovács Péter főtitkár gorombaságokkal terhelt nyeglesége, amint például az EMNP-ről nyilatkozik, ellenvetést, fanyalgást vált ki.
Alighanem a nagy többség számára világos, hogy az EMNP-t éppen azért kellett életre hívni, hogy az RMDSZ-ről leszakadt, vagy csak formailag kötődő, a politikai életből kiábrándult magyarságot újra aktívvá tegye, s ezzel – közvetve – az RMDSZ bázisát is erősítse. Ezt az állapotot a személyeskedő hangvételű kijelentésekkel és taktikázással csak rontani lehet.
A marosvásárhelyi történet arra is szomorú példa, hogy a város megtervezett elveszejtéséből teljességgel kihagyták az egyházi és civil szervezeteket, amelyek dr. Vass Levente támogatói közé felsorakoztak. Ugyanez a helyzet a népes egyetemihallgató-táborral is.
Mindebből kitűnik, hogy az RMDSZ marosvásárhelyi vezetői és hangadói csak a politikai hatalmi elit szűk csoportját képesek "képviselni", s a tulajdonképpeni választók manipulálható masszaként jelennek meg választások alkalmával a politikai porondon.
Egyébként ezen az állapoton még mindig nem lenne késő változtatni. Egyezség kellene! Olyan, mint amilyen Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ kezdeményezésére az EMNP-vel megköttetett, ahol közös polgármesterjelölt személyében egyeztek meg.
Sylvester Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A lejáratás elmélete
Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem tetszik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nélküle alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsát, és ezen nincs mit csodálkozni.
Teljesen mindegy, hogy országos vezetőségének szintjén az RMDSZ jobbra lép vagy balra, előre vagy hátra, úgysem létezhet egyetlen olyan cselekedete sem, amely legalább töredékében elnyerné az EMNP tetszését. Ezen sincs amiért csodálkozni, hiszen a romániai magyarság legújabb pártja általános programként az esküdt ellenség, az RMDSZ lejáratására építette fel minden cselekedetét.
Az Erdélyi Magyar Néppártnak nem tetszik, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nélküle alakította meg a Kulturális Autonómia Tanácsát, és ezen nincs mit csodálkozni. Teljesen mindegy, hogy országos vezetőségének szintjén az RMDSZ jobbra lép vagy balra, előre vagy hátra, úgysem létezhet egyetlen olyan cselekedete sem, amely legalább töredékében elnyerné az EMNP tetszését. Ezen sincs amiért csodálkozni, hiszen a romániai magyarság legújabb pártja általános programként az esküdt ellenség, az RMDSZ lejáratására építette fel minden cselekedetét. Nem jó, hogyha az RMDSZ kemény kormányfellépéssel önálló magyar tagozatot próbál kialakítani a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen, de az sem jó, ha zömében vagy kisebbségében magyar települések központi költségvetéshez jutnak, mert ezzel csupán kiszúrják az emberek szemét, vagy meg akarják vásárolni a szavazataikat. Az pedig fölöttébb gyanús, ha romániai magyar miniszterek vagy főtisztviselők megpróbálnak valamiféle magyar érdekeket előtérbe helyezni (például a csíksomlyói búcsú világörökség részévé való nyilvánítását vagy a házsongárdi temető védelmét), mert mindezt azért teszik, hogy port hintsenek a székelyföldi és erdélyi magyarok szemébe, feledtetve hatalomba való simulásukat, és így tovább.
Közben azt szeretnék, ha az állandóan megrúgdosott nagyobbik testvér számára ők maguk jelölnék ki az utat, amelynek végén a Big Brother udvariasan félreáll és azt mondja: tessék, itt van minden játékszerem, minden a tied, foglalkozzál csak szépen mindazzal, amit nem te szereztél meg, de nagyon fáj rá a fogad.
Vagyis az EMNP országos szinten nagyon szívesen eljátszadozna azzal a gesztenyével, amelyet az RMDSZ több mint két évtizedes munkája kapart ki a román nacionalizmus és az oly nehezen elért hazai demokratikus átalakulások tűzéből, tehát bármiféle hétköznapi aprómunka nélkül szívesen betöltene bármilyen parlamenti vagy más tisztséget, csak éppen a megfelelő eszközök kerüljenek a kezébe. A helyhatósági választások előszelei azonban azt mutatják, hogy ezek az eszközök sehogy sem akarnak a nagy szavaknak engedelmeskedni. Nézzük csak: az EMNP alapvető és többször is megerősített stratégiai céljául azt tűzte ki, hogy a tömbmagyarságban megtartott helyhatósági választásokon, ahol a magyar jelölt győzelme semmiképpen nem veszélyeztetett, a verseny szellemét követi (a Magyar Polgári Párt jelszavának, a választás szabadságának az újrafogalmazása), a szórványban pedig, ahol szavazati szétforgácsolódás esetén a magyar győzelem kizárt, ott az összefogás útját járja. És a gyakorlatban mit látunk? A Székelyföldön szó sincs arról, hogy az EMNP-jelöltek versenyhelyzetet teremtenének. Sepsiszentgyörgyön a helyi EMNP szépen beállt az RMDSZ polgármesterjelöltje mellé, Gyergyószentmiklóson az új választási kampányban az MPP eddigi polgármesterének a hátát nézik, Csíkszeredában még se híre, sem hamva EMNP-s polgármester-jelöltnek, viszont ott, ahol összefogásra lenne szükség (Kolozsváron, Nagyváradon és esetleg a hetek-hónapok óta sejtelmes Marosvásárhelyen), ott elindulnak az EMNP-jelöltek, hadd járassák be egy kissé a neveiket.
A nagy stratégia azonban nem csupán a kisebb-nagyobb városokban, hanem a községekben is fejtetőre állt, mindez pedig azt bizonyítja, hogy az EMNP egyelőre tartalom nélküli forma: van vezetősége, létezett kongresszusa, néhány taggal megalakultak a helyi szervezetei, de gyakorlatilag nincsenek vagy alig vannak saját jelöltjei, illetve a szélrózsa négy irányát mutató jelkép alá szeretnék felsorakoztatni a politikailag kissé tapasztaltabb egykori MPP-seket vagy azokat, akiket az RMDSZ. előválasztások vagy más jelöltállító eljárások kirostálnak, és akik úgy gondolják, mégiscsak megpróbálják a közéleti pályafutást.
Az EMNP egyetlen taktikája: nem bírálni, hanem szidni az RMDSZ minden lépését. Ennek ellenére a helyhatósági választások kimenetele egyértelmű lesz: nagyarányú RMDSZ-győzelem a százalékarányban alaposan lemaradó EMNP és a hátul kullogó MPP előtt. A választókat ugyanis a legcifrább szavakkal sem lehet a fejükre ejteni.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

Utolsó esély Kolozsváron a közös polgármesterjelöltre?
„Kicsit későn kaptam meg a meghívót, már van programom arra az időpontra. Amenynyiben nem tudok elmenni az eseményre, akkor valaki más fog helyettem leülni tárgyalni, de mindenképpen képviseltetjük magunkat” – mondta el lapunknak Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által holnapra meghirdetett kerekasztal-beszélgetés kapcsán.
„Kicsit későn kaptam meg a meghívót, már van programom arra az időpontra. Amenynyiben nem tudok elmenni az eseményre, akkor valaki más fog helyettem leülni tárgyalni, de mindenképpen képviseltetjük magunkat” – mondta el lapunknak Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által holnapra meghirdetett kerekasztal-beszélgetés kapcsán. Mint arról már beszámoltunk, a Bocskai-házba tervezett kerekasztal célja megvitatni, van-e még lehetőség a kincses városban arra, hogy a három magyar párt közös polgármesterjelöltet állítson. „Egy biztos, nem szabad a választópolgárokat félretájékoztatni: már nincsen arra törvényes keret, hogy választási szövetség keretében közös polgármesterjelöltet indítsunk. A szövetség bejelentési határideje április 16-án lejárt. De úgy gondolom, Eckstein-Kovács Péter személye hiteles, és minden kolozsvári magyar szavazópolgár támogatását élvezi. Mivel Eckstein korábban is RMDSZ színeiben politizált, úgy gondolom, természetes, hogy ezúttal is a szövetség színeiben induljon” – mondta el lapunknak Máté. Korábban az EMNP polgármesterjelöltje, Gergely Balázs kijelentette, ha a Néppárt számára is elfogadható személyt állít valamelyik magyar párt a tisztségre, akkor ő kész visszalépni és támogatni a közös jelöltet.
Az MPP bemutatta háromszéki jelöltjeit
A háromszéki városok többségében jelenleg polgármesterként vagy alpolgármesterként tisztségben lévő embereit indítja a választásokon a Magyar Polgári Párt. „Sepsiszentgyörgyön nem volt nehéz a választás, a négy éve alpolgármesterként dolgozó Bálint Józsefnek van tapasztalata, tudja, mire van szüksége a városnak és a közösségnek” – mutatta be a megyeszékhelyi polgármesterjelöltet Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke. „Sepsiszentgyörgy gazdag város, sok szegény emberrel” – vázolta fel a helyzetet Bálint József, aki elmondta: nem kis feladatra vállalkozik, hiszen Sepsiszentgyörgy valóban máshogy néz ki, mint négy évvel ezelőtt, de ebben olyan része van az MPP-nek is, mint azoknak, akik az eredményeket maguknak akarják kisajátítani. Az MPP Baróton és Kézdivásárhelyen Nagy István, illetve Rácz Károly jelenlegi polgármestereket, Kovásznán pedig Bárdi Imre biológiatanárt, megyei tanácstagot indítja a június 10-i választásokon. (Kovács Zsolt)
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Sárga rózsás park 56-nak
Az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki résztvevőinek állít emléket Sepsiszentgyörgy jelenleg épülő új parkja.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki résztvevőinek állít emléket Sepsiszentgyörgy jelenleg épülő új parkja. Sztakics Éva alpolgármester lapunk érdeklődésére elmondta: a Kónya Ádám Városi Művelődési Ház és a szomszédságában lévő Plugor Sándor Művészeti Líceum közti teret parkosítják. Egy sárgarózsa-lugast alakítanak ki benne, amely az 56-os forradalom jelképe, de ugyanitt helyezik el Vargha Mihály szobrászművész 56-os emlékművét, illetve az iskola névadójának, Plugor Sándor grafikusnak a szobrát is.
Az emlékpark sétányát kőtömbök szegélyezik majd, amelyek azt a tizenkét erdélyi települést jelképezik, ahol 56-os forradalmárokat ítéltek el. Az emlékpark pavilonjára felvésik azoknak a háromszékieknek nevét, akiket meghurcoltak vagy elítéltek a forradalmi eseményeket követően. Az emlékparkot a sepsiszentgyörgyi önkormányzat saját költségvetéséből építteti. Az 1,1 millió lejes költségvetésű munkálatokat egy bukaresti szakcég várhatóan júniusig végzi el, mondta Sztakics Éva. Az alpolgármester szerint a parkosítás mellett az iskola sportpályája is új, műanyag borítást kap. Az 56-os emlékpark a tervek szerint nappal lesz látogatható, éjszakára bezárják azt, ugyanakkor az új téren a művészeti líceum diákjainak is lehetőséget biztosítanak, hogy kiállító felületként használják, de különböző rendezvényeket is be tud majd fogadni.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Etnikai arányosságot a titkosszolgálatokban is!”
Az etnikai arányosság elvének betartását követeli a sepsiszentgyörgyi polgármestertől Dan Voiculescu.
Az etnikai arányosság elvének betartását követeli a sepsiszentgyörgyi polgármestertől Dan Voiculescu. Mint arról beszámoltunk, a Konzervatív Párt (PC) tiszteletbeli elnöke az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál (CNCD) tett panaszt Antal Árpád ellen, mivel szerinte a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban csak magyarok dolgoznak. Voiculescu a városháza alkalmazottainak vagyonnyilatkozata alapján, névelemzés révén derítette ki, hogy a 119 alkalmazottból csak egy román nemzetiségű. Sepsiszentgyörgy polgármestere válaszul kifejtette, hogy hibás Dan Voiculescu módszere, hiszen nincs olyan nyilvántartás, amely az alkalmazottak nemzetiségi hovatartozását rögzítené. A CNCD-hez küldött válaszlevélben Dan Voiculescu ügyvédje azt írta, hogy az ország területén valamennyi közintézmény alkalmazotti arányának tükröznie kellene a település etnikai arányát, így számításaik szerint a sepsiszentgyörgyi városházán legalább 24 százalék román anyanyelvűnek kellene dolgoznia. Antal Árpád tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtette: e tekintetben egyetért Dan Voiculescuval, de az etnikai arányosság elvét az ország minden önkormányzatában, közintézményében, így a prefektúrán, rendőrségen, csendőrségnél, és még a titkosszolgálatoknál is be kellene tartani.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Startra kész Szent György
Holnap rajtol Sepsiszentgyörgyön a „találkozások ünnepeként” is meghirdetett 21. Szent György Napok. Az idén a rendezvény fő meghívottja az ötvenéves Omega zenekar. Az április 29-ig tartó városnapok kínálata 250 programot tartalmaz.
Holnap rajtol Sepsiszentgyörgyön a „találkozások ünnepeként” is meghirdetett 21. Szent György Napok. Erdély legnagyobb városünnepeként számon tartott rendezvénysorozat hagyományosan nyitóhangversennyel kezdődik, 19 órától a Krisztus Király katolikus templomban. A koncerten a Csíki Kamarazenekar, a sepsiszentgyörgyi Vox Humana kórus és a Georgius zenekar lép fel, Sebestyén Lázár Enikő, Mocanu Erika, Szilágyi Zsolt és Sándor Árpád szólisták közreműködésével. Ezt követően 21 órától a Bástya vendéglőben a Kalapos táncház és folk-kocsma nevű rendezvényre látogathatnak el az érdeklődők, ezzel egy időben a rockzene kedvelőinek a Park vendéglőben szervezik meg a Saint George Rock Night koncertsorozatot.
Sepsiszentgyörgy utcáin plakátok hirdetik a hétvégi eseményt
A Szent György Napok kulturális hetén vasárnap 13 órakor az Ortodox katedrális alagsorában nyílik meg Karda Zoltán Törökországi hagyományos ortodox ikonok egy katolikus székely szemével című fotókiállítása. A színházi előadások sorát vasárnap 17 órától az Orlai Produkciós Iroda és a Budapesti Belvárosi Színház művészeinek Esőember című produkciója kezdi a színház nagytermében, fél kilenctől pedig, az új stúdióteremben egyéni, zenés előadásával lép színpadra Hernádi Judit. A városnapok kulturális hetének fellépője lesz még a Yorick stúdió és a Marosvásárhelyi Állami Színház Bányavirág című produkciója. A kulturális hét keretében április 26-án a Krisztus Király kápolnában Mága Zoltán hegedűművész koncertezik zenekarával. A programokkal a kicsiknek is kedveznek, ugyanis fellép egyik kedvencük, az Alma együttes, illetve Berecz András mesemondó estet tart.
Az idei városnapok fő meghívottja az ötvenéves Omega zenekar. A vasárnapig tartó szabadtéri ünnepségen többek között jazz, blues és világzene koncertek is lesznek. A városnapok tiszteletére 100 kilogrammos pityókás kenyeret sütnek a 13 ezer téglából épülő kemencében. Az április 21 és 29-e között zajló Szent György Napok kínálata idén mintegy 250 programot tartalmaz, ezekre a www.szentgyorgynapok.ro honlapon lehet rákeresni.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Az élet igazságait keresve
Beszélgetés Sebestyén Péter marosvásárhelyi római katolikus lelkésszel világi és vallásos szféra találkozásairól
Az ökuménia azt jelenti, hogy meglátjuk a jót, a szépet a másikban, és azt átvesszük, akár azért, mert a mi hitünkből hiányzik, akár azért, mert felismerjük benne az értéket, mondja római katolikus lelkész beszélgetőtársunk, aki azt vallja, hogy az ökuménében akkor lehetünk mindkét oldalon, ha elsősorban a sajátunkat vesszük komolyan, és azt mint értéket, mint gazdagságot kínáljuk fel, nem azért, hogy a másikat elnyomjuk, hanem azért, hogy azt az övé mellé helyezzük. Sebestyén Péter több könyvben elmélkedik ezekről a témákról – munkái keletkezéstörténetéről is kérdezzük.
Legutóbb két kötete jelent meg, a Kincs mélyre ásva. Biblikus gondolatok és a Gördeszkán a mennyországba. Melyek az előzményei ezeknek?
– A Kolozsváron megjelenő katolikus hetilapban, a Vasárnapban már több mint egy éve biblikus gondolatokkal jelentkezem, a heti igerész magyarázataival. A katolikus egyház liturgikus beosztása szerint hároméves ciklusra vannak felosztva a szentírási könyvek, amelyeket vasárnap magyarázunk, prédikálunk, amelyekre épül a liturgia. És az első év van ezidáig készen, ennek a termése a Kincs mélyre ásva című kötet.
Kiknek szánja ezt?
– Elsősorban a hívőknek, de azoknak is, akik nem jutottak el a templomba, vagy lemaradtak valamelyik vasárnapi prédikációról, habár a világhálón is folyamatosan követhető. Ami az előbbivel rokonítja a második kiadványt, a Gördeszkán a mennyországba című esszégyűjteményemet, az az a tény, hogy majdnem fél évig párhuzamosan futott a két írássorozat. A szóban forgó kötetem írásai a Központ című vásárhelyi hetilapban jelentek meg egy éven keresztül, 2009–2010-ben. Úgy gondoltam, összegyűjtöm egy kötetbe, mert tematikájában teljesen elüt a templomi szóhasználattól, hiszen világiak számára írtam, az a fajta sorozat, amely próbálja megértetni a laikusokkal, hogy életünk minden rezdülése valahogyan Isten jelenlétében zajlik, és kötődik a hitünkhöz. Ezért próbáltam olyan témákat is feszegetni, amelyek talán nem férnének bele egy klasszikus prédikációba. Így, a szószéket meghoszszabbítva, az esszé műfajában próbálom szembesíteni az embereket az örök igazsággal.
Melyek azok a világi témák, amelyek egy katolikus lelkészt leginkább foglalkoztatnak?
– Engem minden érdekel, ami jó és ami közelebb visz a felebaráti szeretetben a másik emberhez, illetve ami elősegíti az ember örök üdvösségét. Ilyen szempontból a világ jó, a Jóisten jónak teremtette, még akkor is, ha becsúszott az eredendő bűnre hajló természetünk, amely, bizony, elront dolgokat. Ezért mondhatom azt, hogy ezek a témák, kissé elkoptatott klisével élve, az úton hevertek, illetve a hétköznapjaink különféle vetületei, a pénztől a lelkiségig, a betegségtől és médiától a politikáig, megtalálhatók bennük.
Van-e olyan, ami jobban érdekli?
– Ami tényleg foglalkoztat, az a minden mögött rejlő igazság. A nagybetűs Igazság, Istennek az Igazsága, amely Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá. Ennek a fényében olyan témák érdekelnek, mint a család, a pénz, a hatalom, a konfliktus, a betegség. Mind e köré próbálom csoportosítani, oly módon, hogy akár egy újsághír, egy pletykafoszladék vagy életmentő esemény mögött fellelhessem azokat a transzcendens távlatokat, amelyek elgondolkodásra késztetik az olvasót. És úgy gondoltam, hogy érdemes ezeket hosszabb formában, sorozatban is kifejteni, mert sokszor úgy tűnik, mintha csak pletykálnánk róla szűk családi körben, vagy a kocsmában beszélünk egymás között, baráti társaságban, esetleg a bulvármédia mint szenzációt tálalja, de közben az igazságot nem érintjük, nem merészkedünk mélyebbre. Arra vállalkoztam e kihívás nyomán, hogy megkíséreljem lehántani a felszínt, egy kicsit az evangélium fényénél tegyem helyére a dolgokat, lehetőleg mellébeszélés nélkül, ha kell, tisztázzam a félreértéseket és közhelyeket is. És közben az is kiderült számomra, hogy az esszé nem más, mint a lélek szabad szárnyalása, műfajilag is, azt mondják a szakemberek, az értelemnek, a szellemi önállóságnak, a szabadságnak a műfaja, egyfajta értekező próza. És ebbe minden belefér, ráadásul személyes hangvételű, tömör.
Sebestyén Péter (1968, Csíkszentmihály)
Római katolikus lelkipásztor, esszéíró. Elemi iskoláit Csíkszépvízen végezte, a gimnáziumot Csíkszeredában, majd tizedik osztálytól Gyulafehérváron, a kántorképzőben tanult, az akkori kisszemináriumban érettségizett. Teológiai tanulmányai elvégzését követően 1992-ben szentelte pappá Bálint Lajos megboldogult érsek. Rövid ideig Sepsiszentgyörgyön, majd Csíkszeredában és Gyergyóremetén szolgált, 1997-től önálló plébános lett Erdőszentgyörgyön, 2006-tól Marosvásárhelyen, a Szent Imre egyházközségben teljesít szolgálatot. Rádiós műsorait és sajtópublikációit szerkesztette könyvvé, tizenkét év alatt ugyanannyi kötete jelent meg, köztük egy népdalszöveg-válogatás is. A Gördeszkán a mennyországba ellentéte a másiknak, hiszen a kincs a mélyben van, a gördeszka pedig, még ha a mennybe is visz, a felszínen marad. Ön egy gördeszkás lelkész?
– Ezt majd a kritikusok eldöntik, hogy milyen lelkész vagyok, illetve a Jóisten tudja. Igyekszem a kincseket kiásni a mélyből, miközben a saját utamat járom a rámbízott közösségben, és ez az út, ha kacskaringós is és gördeszkán is hordoz, azért a mennyországba vezet. Ennyiben összekötődik a kettő. Időrendben a korábbi keltezésűek a „gördeszkás kincsek”, mint a mélyen zajló kincsásás nagyrésze. Amit ott kamatoztattam stílusban, gondolkodásmódban, azt most a biblikus gondolatokban tovább lehet követni, ha nyitott szemmel olvas az olvasó. De visszakanyarodva a gördeszkához: számomra mindig sokat jelentettek a tömör publicisztikai írások, akár tárca, akár novella, ahol egzisztenciális kérdéseket érint az író, olyan szinten, olyan stílussal, szép nyelvezettel, amely rám is nagy hatással van. A lényeg, hogy hétről–hétre készülni kellett, újabb és újabb témákat kellett felkutatni és kiásni a mélyből, és ez nem más, mint a hitem örömét megosztani másokkal. Úgy érzem, hogy az elmúlt évtizedek alatt összegyűjtött kincseket ezeken a témákon keresztül tudom átadni, mint a hit örömét, mint életigazságokat, és talán másoknak is segíthetnek hitük elmélyítésében. Egy kicsit érthetőbbé tettem a saját hitemet, kicsomagoltam azokat az elvont dogmatikai igazságokat, amelyeket több mint tíz éve folyamatosan sugároz a Marosvásárhelyi Rádió, azok a prédikációk szintén ilyen terepgyakorlatot jelentettek. De merem állítani, hogy ez a kötet egyfajta lezárás és egy új kezdet is, ami az íráspróbálkozásaimat illeti, mert teljesen más műfajt, más szintet képvisel.
Említette, hogy húsz éve lelkész. Mikor döntötte el, hogy lelkipásztor lesz?
– A Jóisten döntötte el hamarabb, mert a szüleimen keresztül kaptam az első impulzust gyermekkoromban Csíkszépvízen, ahol édesanyám templomi szolgálatban kántorként, majd később sekrestyésként szolgált, édesapám a templom kórusában énekelt. A templomi liturgia, légkör nekem második otthonom volt. Természetesen a nevelésünk idején is bíztattak, hogy tanuljatok, fiaim, és a három fiúból aztán én lettem pap, a középső bátyám kántor lett, a legidősebb otthon gazdálkodik. Mindhárman megjártuk a gyulafehérvári teológiai intézetet, tehát a kántoriskolát. Amikor el kellett döntenem a hetedik–nyolcadik osztályban, hogy mi leszek, hiszen gyakran faggatak felőle, volt, amikor azt mondtam, milicista akarok lenni, mert szerettem azért a rendet is. Másfelől lelkem legmélyen tudtam, hogy nekem itt a helyem, és soha nem tevődött fel komolyan a kérdés, hogy más legyek. Nekem ez az életem, nem voltak soha hivatásbeli kételyeim, se kísértéseim, hogy váltsak vagy meggondoljam magam. Az elején inkább attól tartottam, hogy nem ütöm meg a mércét, mert tisztában voltam vele, milyen magas intellektuális követelményeket támasztanak a vizsgák.
Ez azt jelenti, hogy nem is mérlegelte, miről kell majd lemondania?
– Így van. A hivatás olyan, mint a szerelem, érte mindent vállal az ember, a szívével gondolkodik, az agyával szeret, és fordítva. A papi hivatásban számomra soha nem a lemondások jelentették a fő problémát, azok a velejárói voltak legfeljebb, nem mondom, hogy ezzel könnyebb volt, néha fogcsikorgatva megy át az ember az ilyen kríziseken, de mindig az lebeg a szeme előtt, hogy aki hívta, annak válaszolnia kell, és ha már egyszer az alapvető döntést meghozta, akkor az lendíti előre, segítséget is ad. A papi szentségben Isten ad egy külön állapotbeli erőforrást, olyan segítséget, hogy az ember ki tudjon tartani, meg tudjon felelni annak, amit megfogadott, Istennek ígért. Ez működik a jó házasságban is, ez viszi előre még a konfliktusok ellenére is a kapcsolatot. Ilyen szempontból a papi hivatásomban is állandóan csak hívott újból és újból a Jóisten, és előrelendít, sőt, a kihívások által meg is erősít, mondván, így is szeretlek, segítlek és veled vagyok.
Hogyan látja húsz éves tapasztalattal a háta mögött, a mai felgyorsuló világban az emberek hite erősebb-e vagy gyengébb? Egyáltalán szükség van-e a hitre?
– Azt látom, hogy mindenki érzi a hit szükségességét, ki így, ki úgy próbálja a hiányt betölteni. A hagyományosan vallásos ember általában a templomi közösségben, a liturgiában találja meg, a kevésbé hívők, akik fiatalkoruk után egy kicsit elhanyagolják a hit dolgait, meglazítják kapcsolatukat az Istennel, azok esetleg ünnepi keresztényekké lesznek, néha-néha nosztalgiából erősítik meg magukat. Ismét egy másik réteg az értelmiségieké: ők a keresők vagy inkább csalódottak rétege, akiknek nemcsak az élmény fontos, hanem az értelmi meggyőződés, és ez a személyes kapcsolatokon keresztül működik. Ezért tartom fontosnak, hogy közösségek legyenek akár az egyházközség határain túl, az életben, ahol természetes legyen hitről, Istenről beszélgetni, megosztani egymás között a tapasztalatainkat. Én nem nevezném hitvitának, de mindenképp fórumok kellenének, akár a közéletben, akár egy rádióstúdióban, ahol ne csak a hétköznapi életünkről, a pénzről vagy az időjárásról, a politikáról beszéljünk, hanem életünk alapvető kérdéseiről is. Én ebben szeretnék segíteni a magam módján, kézbe adva azokat a felismeréseket, azokat a már helyettük is megrágott igazságokat, amelyek segítenek ebben, azért, hogy valóban őket is érdekelje. Mert hiszem, hogy mindenkinek szüksége van hitre.
Mi a véleménye az ökuméniáról?
– Az ökuménia elsősorban a keresztények egységéről szól, és nem a vallások egy tégelybe való egybekotyvasztásáról. A más vallásúaknál is azt keressük, ami összeköt, összefog, Isten teremtményei vagyunk, a bennünk lévő jó alapvetően azonos. Az ökuménében akkor lehetünk mindkét oldalon, ha elsősorban a sajátunkat veszszük komolyan, és azt mint értéket, mint gazdagságot kínáljuk fel, nem azért, hogy a másikat elnyomjuk, hanem hogy azt az övé mellé helyezzük. Gondoljunk csak a vegyes házasságokra, ahol katolikus, református, unitárius, evangélikus él egy családban. Na mármost, leghamarabb ott kellene megélnie egy hívő embernek az ökuméniát, hogy legyen nyitott a másik másságára, közben nem adva fel a sajátját. Ismerje meg az övét, értékelje és tegye mellé azt is, ami esetleg onnan hiányzik, vagy ami úgy tűnik, hogy a másikéban is megkapó. És ezért adjon hálát a Jóistennek. Csak nyerhetünk az ökuménia által. Ha felszínes marad és udvariassági szinten mozog, akkor üres, és tényleg nagyon könnyen csupán reklámszöveggé válik, aminek nincs súlya, értéke, nyoma életünkben. De ha komolyan vesszük, ahogy ebben a városban is az imahéten nagyon szépen kiviláglott, akkor értékteremtő, felemelő. Hogy a lelkük mélyén mi zajlik, nem tudom, de merem remélni, hogy előbb-utóbb az átlag hívők lelkében is mozdul valami azáltal, hogy bátran kinyitja a másik ember templomának ajtóját is, együtt imádkozik és elfogadja, hogy így is lehet imádkozni, és milyen jó, hogy annyi út visz Istenhez, és mindegyik közelebb tud vinni, ha szeretet van bennünk. Számunkra Jézus a mérce, és ha minden felekezet Jézushoz méri magát, akkor érdemes megélni az ökumenét, és ezért dolgozni.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

A hálaadás és együttlét öröme (Rendkívüli zenei eseménnyel indult a városünnep)
Szakrális helyen, a Krisztus Király-templomban méltó hálaadással kezdődött az idei Szent György Napok. A csaknem kétszáz éve komponált Schubert-mise zenei élménye a rendkívül gazdagnak és sokszínűnek ígérkező rendezvénysorozat felemelő kezdete volt. Vasárnap pedig, a kulturális hét első napján beindult a programkavalkád.
Amikor a keresztény közösség összegyűl, akkor azt Isten dicsőítésével, hálaadással szokta kezdeni – mondta beköszöntőjében Dávid György. A Krisztus Király-templom plébánosa a zsoltárost idézve emlékeztetett, hogy ha az Úr nem építi a várost, akkor az építő hiába fárad. A hálaadás az örömet megélő ember sajátja, egy ilyen együttlétet – még ha különbözőek is vagyunk – csakis ebben a szellemben érdemes megélni – hangsúlyozta a plébános, aki egyben a rendezvénysorozatot jövő vasárnap lezáró szabadtéri ökumenikus istentiszteletre is meghívta a jelenlévőket. Ugyanakkor arra buzdított, hogy vegyük észre egymás örömét, olyan várost teremtsünk, ahol nem a panasz, hanem egymás sikerei kerülnek a középpontba.
Antal Árpád polgármester megnyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a 21. városünnepet a Sepsiszentgyörgy Székelyföld kulturális és ifjúsági fővárosa programsorozat keretébe ágyazták, hasonlóan a rendkívül sikeres Reflex színházi fesztiválhoz, és ezzel magasra emelték a mércét. A polgármester örömét fejezte ki, hogy a nyitókoncertet helyi művészek adják, az ünnepet helyiek szervezik, az egész rendezvénysorozat egy igazi székely termék, amelyre büszkék lehetünk. Ugyanakkor bejelentette, hogy május 5-én avatják fel az új Szent György-szobrot.
A nyitókoncert három ismert Bach-orgonaművel kezdődött Steffen Schlandt, a brassói Fekete-templom orgonistájának és karmesterének előadásában, aki egyben az est fénypontját jelentő Schubert-mise, az osztrák zeneszerző ötödik, Ász-dúr miséjének karmestere is volt. Azé az előadásé, amely a hálaadás örömét lelki és szellemi gazdagsággal töltötte meg, amely minden bizonnyal rendkívüli zenei eseményként vonul be városunk történetébe. Az előadók, a Vox Humana kamarakórus, a Georgius zenekar és a Csíki kamarazenekar, valamint a szólisták – Sebestyén-Lázár Enikő, Mocanu-Prezsmer Erika, Szilágyi Zsolt és Sándor Árpád – avatott odaadással szólaltatták meg azt a művet, amely a zeneszerző, de a 19. század egyik legeredetibb, leghatásosabb, ugyanakkor egyik legnehezebb miséje. A hattételes mű ugyanis – Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Benedictus és Agnus Dei – merész harmóniák és harmóniaváltások közepette a lírai hangvételtől az erős drámaiságig lényegíti zenévé a mise szövegét, magas követelmények elé állítva az előadókat. S mert ennek a követelménynek maradéktalanul megfeleltek, a hálaadás öröme nem maradt el, a muzsika úgy épült be a lelkekbe, hogy sokáig visszhangozza majd a létezés misztériumának fennkölt megfogalmazását. Előadókban és hallgatóságban egyaránt.
A nyitókoncert után egyébként azonnal beindult a programkavalkád. A népzenét és -táncot kedvelők a Bastion vendéglőben megnyitották a folkkocsmát, a fiatal rockerek pedig a Brava-klubban zúzták a hangszereket a hetedik Saint George Rock Night fesztiválon. A vasárnapi programot pedig a vendégelőadások fémjelezték, az Esőembert kétszer is színre vitték az Orlai Produkciós Iroda és a Budapesti Belvárosi Színház ismert művészei, az új stúdióteremben pedig Hernádi Judit lapzártánk után lépett fel zenés estjén. De a helyi előadók is jelen voltak a kulturális hét első napján, az egyre népszerűbb Snaps Vocal Band immár megszokott felállításában (zenekarral) és lassan a szentgyörgyivé váló, kiváló énekessel, a fővárosi Luiza Zannal kiegészülve koncertezett a Di Stefano-bárban.
Ferencz Csaba. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dínomdánom Szentgyörgyön
Több mint 250 programmal várja idén résztvevőit a Szent György Napok. A szombaton kezdődött és hét végéig tartó fesztivált április 21-én este a Csíki Kamarazenekar, a Georgius zenekar és a Vox Humana kamarakórus teltházas hangversenye nyitotta meg Steffen Markus Schlandt karmester vezénylésével
Több mint 250 programmal várja idén résztvevőit a Szent György Napok. A szombaton kezdődött és hét végéig tartó fesztivált április 21-én este a Csíki Kamarazenekar, a Georgius zenekar és a Vox Humana kamarakórus teltházas hangversenye nyitotta meg Steffen Markus Schlandt karmester vezénylésével. A hagyományokhoz híven a Szent György Napok kulturális héttel rajtol, április 26. és 29. között pedig sor kerül a városnapok szabadtéri részére is, amelyen a szervezők számításai szerint mintegy százezeren vesznek majd részt. A Szent György Napok sztármeghívottja az 50 éves Omega zenekar.
Antal Árpád polgármester megnyitó beszédében rámutatott: „Tavaly, a 20. Szent György Napokat az 550 Éve Város rendezvénysorozat keretében szerveztük meg, a 21. kiadást a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Ifjúsági és Kulturális Fővárosa programsorozat nyitányának szántuk. Ezt a címet senki sem vonhatja kétségbe, hiszen meggyőződésem, hogy a Reflex Fesztivállal és a Szent György Napokkal igencsak magasra tettük a mércét.”
A városnapok nyitókoncertjén Bach legismertebb műveit szólaltatták meg az előadók
Hazakerül a város védőszentje
A polgármester kiemelte: „Arra is büszkék lehetünk, hogy végre hazahozzuk a város védőszentjét, Szent György lovagot, ugyanis május 5-én a Szabadság téren felavatjuk az új Szent György-szobrot”. A hagyományokhoz híven kulturális héttel kezdődik a Szent György Napok, amelynek keretében színházi előadások, író-olvasó találkozók, kiállítások és koncertek várják a közönséget. Ezt követően április 26. és 29. között, csütörtöktől vasárnapig zajlik majd a városnapok szabadtéri része, amelyen a szervezők számításai szerint összesen mintegy százezer ember vesz majd részt. Csak a kedvezőtlen időjárás ronthatja el az ünneplést.
Színpadon az Omega
Az idei, kilenc napon át tartó Szent György Napok sztármeghívottja az 50 éves Omega. Az együttes 2012-es turnéjának első állomása Sepsiszentgyörgy. Az Omega-koncerttel és az azt követő tűzijátékkal zárul majd a városünnep. Addig pedig számos könnyű- és komolyzenei együttes lép színpadra, többek között az Irigy Hónaljmirigy, a Boban és Marko Markovici Orchestar balkáni rézfúvós banda, a Holdviola, a Taxi együttes, a Republic, az Iris és a Hooligans is. Emellett színes programot ígér a Székely Nemzeti Múzeum kertjében berendezett Kultúrkert is, ahol esténként dzsessz, blues és világzene műfajában szerveznek koncerteket, de ott rendezik be a Borudvart és a Paprika Csárdát is.
Házikenyér székelymódra
Az elmúlt évek sikerére alapozva a sepsiszentgyörgyi magyar és román fiatalok közös sátrat állítanak a városnapokon, amely idén a városháza belső parkolójában lesz megtalálható. A városnapok tiszteletére egy 100 kilogrammos pityókás házikenyeret sütnek egy 13 ezer darab téglából épülő kemencében. A Szent György Napok részletes programjáról a www.szentgyorgynapok.ro honlapon lehet tájékozódni.
Egyetemi tantárgy lett a Szent György Napok
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Kommunikáció, Közkapcsolatok és Reklám Intézetében esettanulmányként tanítják a Szent György Napokat. A diákoknak Grubisics Csaga, a rendezvény designere magyarázza el, hogyan alakult ki a városünnep arculata a kreatív ötlettől a megvalósításig, azután pedig gyakorlatban is megismerhetik, hogy miként lett egy városnapból jól meghatározott márka. „Egy rendezvényt úgy lehet eladni, ha van egy jó arculata, egy várost úgy lehet megmutatni a nagyvilágnak, ha van egy jól megszervezett rendezvénye” – mondta Kádár Magor egyetemi oktató, aki szerint Sepsiszentgyörgy azon kevés város közé tartozik, amely foglalkozik saját arculatával, és van saját városimázs-irodája. Ez ritkaságnak számít Erdélyben is, Romániában is. Egy várost a rendezvényein keresztül lehet a legjobban promoválni, és Sepsiszentgyörgyön ez működik, így a Szent György Napok nemcsak a város és a térség számára reprezentatív esemény, hanem Erdély-szerte ismertté teszi a várost.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNP: fenyegeti a Néppárt jelöltjeit az RMDSZ
Megfenyegették az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben induló Szilágy megyei, illetve zilahi önkormányzati képviselő-jelölteket és hozzátartozóikat az RMDSZ helyi vezetői, a jelenségre ugyanakkor más erdélyi megyékben is panaszkodtak az EMNP politikusai – jelentette be keddi rendkívüli kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az EMNP elnöke. Tunyogi Timea, az alakulat zilahi polgármester-jelöltje és Rácz Lóránd megyei tanácsosjelölt azt állította, miután nyilvánosságra hozták a néppárt jelöltjeinek neveit, a szövetség megyei vezetői telefonon keresték és fenyegették őket, illetve családjukat.
Tunyogi Timea, Toró T. Tibor, Rácz Lóránd „Megfenyegették a szüleimet, hogy tönkreteszik a családi vállalkozásukat, ha nem lépek vissza. Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke és Sojka Attila, Zilah RMDSZ-es alpolgármestere telefonon zaklatják a listáinkon szereplő embereket és hozzátartozóikat, akiket állásuk elvesztésével vagy gazdasági ellehetetlenítésükkel próbálják megfélemlíteni” – nyilatkozta Tunyogi Timea, az EMNP zilahi szervezetének elnöke, polgármester-jelöltje.
A Magyarországon eltöltött tíz év után nemrég hazatelepült fiatal politikus hozzátette: megyeszerte számtalanszor felhívták az EMNP jelöltjeit, akiknek előbb RMDSZ-es politikai karriert ajánlottak, később azonban fenyegető üzeneteket kaptak.
Rácz Lóránd, az EMNP Szilágy megyei tanácsosjelölt-listájának második helyezettje arról számolt be, hogy Seres Dénes parlamenti képviselő több alakalommal személyesen felhívta telefonon. Azt kérte, ne induljon a választásokon az EMNP színeiben, majd az RMDSZ listájára való felvételt ajánlotta. Az elutasító választ követően Seres állítólag közölte, „gondoskodik róla”, hogy az EMNP-s jelölt munkanélküli felesége többé ne kapjon állást Zilahon, sőt azt is kilátásba helyzet, hogy a civilben a többnyire lakodalmakon fellépő Szinkópa együttesben zenélő Rácz zenekara egyetlen meghívást se kapjon esküvőkre vagy más rendezvényekre. „Ne indulj, mert három szavazattól nem leszel sztár” – idézte Rácz Seres Dénest.
Toró T. Tibor a sajtótájékoztatón elmondta, a zilahi eset csak az egyik példája a pártja jelöltjeit ért megfélemlítési kísérleteknek: a Székelyföldön, de Bihar és Szatmár megyében is hasonló incidensekről számoltak be a néppárti jelöltek. Elmondta, Sepsiszentgyörgytől Kolozsvárig a megfélemlítés volt a legnagyobb probléma, amellyel eddig találkozott, Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Párt próbálkozik hasonló módszerekkel. Toró T. Tibor egyúttal visszautasította a „félelemkampányt”, úgy fogalmazott, nem gondolta volna, hogy 22 évvel a kommunizmus bukása után ennyire markánsan jelenik meg a félelem és a fenyegetettség érzése, amiért az általános választójoggal élve a helyhatósági választásokon jelölteket állítanak.
„Az EMNP visszautasítja, hogy félelemben éljünk, minden ilyen próbálkozást elutasítunk és nyilvánosságra hozunk” – szögezte le Toró T. Tibor. Közölte: az RMDSZ-nek és személyesen Kelemen Hunornak, a szövetség elnökének kíván a sajtón keresztül üzenni a történtek nyomán.
„Az RMDSZ-esek hiába fenyegetnek, mert az új egység, amely létrehozásán a néppárt munkálkodik, előbb vagy utóbb úgyis létrejön. Ennek az egységnek a kötőszövete pedig nem a félelem, hanem a választópolgárok, a történelmi egyházak közösségei, a civil szervezetek és a különböző politikai pártok együttműködése” – szögezte le Toró.
Az EMNP elnöke ugyanakkor megerősítette pártja korábbi álláspontját, miszerint csak választási koalícióban tudja elképzelni az együttműködést a másik két magyar politikai párttal. Újságírói kérdésre Toró T. Tibor elmondta, a román politikai szervezetekkel sem zárja ki az együttműködés lehetőségét, ha az a magyar érdekeket szolgálja. Példaként említette, hogy Marosvásárhelyen a függetlenként induló Smaranda Enache lehetne a közös polgármester-jelölt, mert a magyar pártok jelöltjeinek külön-külön semmi esélye visszahódítani a városházát.
Az RMDSZ Zilah megyei elnökét kedden többszöri próbálkozásra sem sikerült elérnünk, a Transindex hírportálnak nyilatkozva azonban Seres Dénes hazugságnak nevezte, hogy az RMDSZ részéről bárki is megfenyegette volna az EMNP két jelöltjét, szerinte szó sem volt arról, hogy ő és az alpolgármester lebeszélték volna az indulásról a jelölteket. „Mi az EMNP módszerét kifogásoltuk: miután lecsengett az RMDSZ jelöltállítása, kimentek a falvakba és próbálták meggyőzni a jelölteinket arról, hogy álljanak át az EMNP-be. Tehát nincsenek embereik, ezért a mi embereinket próbálják elcsalogatni” – nyilatkozta Seres a portálnak.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Toró intelmei a kolozsváriaknak
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem tartja elfogadhatónak az RMDSZ eddigi egyetlen ajánlatát sem a közös listaállítást illetően – szögezte le tegnapi rendkívüli sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az alakulat országos elnöke.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) nem tartja elfogadhatónak az RMDSZ eddigi egyetlen ajánlatát sem a közös listaállítást illetően – szögezte le tegnapi rendkívüli sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor, az alakulat országos elnöke. A Tőkés-párt vezetője figyelmeztette az EMNP Kolozs megyei szervezetét, súlyos ellentmondásba kerülne az országos vezetőséggel, amennyiben elfogadná az RMDSZ-nek azt az ajánlatát, amely lehetőséget biztosítana a néppártos jelölteknek arra, hogy a szövetség tanácsoslistáján induljanak a június 10-i helyhatósági választásokon.
„Eddig csak azt hallottam az RMDSZ-től, hogy a lakat le van verve, a kulcs el van hajítva, és mindenki számára nyitva áll a lista. Ezt egyszerűen elfogadhatatlannak tartom. A remény hal meg utoljára, így én még reménykedem abban, hogy a hátralévő két napban a megyei szervezeteknek sikerül dűlőre vinniük az ügyet, és reményeim szerint hárompárti lista készül Kolozsváron a helyhatósági mandátumokért” – fogalmazott Toró. Mint korábban írtuk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében tartott nyílt tárgyaláson a három magyar alakulat kolozsvári vezetői hajlandóságot mutattak a megegyezésre. Lapunk információi szerint azóta többször egyeztettek telefonon, és várhatóan ma asztalhoz ülnek a fennmaradó nézeteltérések egyeztetése céljából. Az EMNP-elnök tegnapi állásfoglalása nehéz helyzetbe hozza Gergely Balázst, a párt közép-erdélyi régióelnökét és kolozsvári polgármesterjelöltjét.
Annak apropóján, hogy a demokrata liberálisok kolozsvári polgármesterjelöltje Emil Boc volt kormányfő lesz, Toró újságírói kérdésre leszögezte: a kolozsvári magyar közösség érdekeit szem előtt tartva az EMNP adott esetben akár a román pártokkal is hajlandó egyezséget kötni.
Toró T. Tibor kifejtette, a párt mindenhol, ahol csak teheti, saját listát indít, olyan helyeken is, mint Sepsiszentgyörgy vagy Gyergyószentmiklós, ahol a jelenlegi RMDSZ-es, illetve MPP-s városvezetőt támogatják. „Minden település esetében a magyar közösség érdekeit szem előtt tartva döntünk arról, hogy milyen színben induló városvezetőt támogatunk, de hangsúlyozom a helyi megmérettetés fontosságát” – mondta Toró T. Tibor.
EMNP-s vádak
A tegnapi sajtótájékoztatónak az adta a rendkívüli jellegét, hogy az EMNP zilahi szervezetének két képviselője elmondta, a helyi RMDSZ vezetősége burkoltan és nyíltan is megfenyegette az EMNP listavezetőit. „Naivan nyilvánosságra hoztuk a listáinkon szereplő neveket, és döbbenten tapasztaltuk, hogy az RMDSZ megyei, illetve helyi szervezetének vezetősége, Seres Dénes megyei RMDSZ-elnök személyesen is megfenyegette és megzsarolta jelöltjeinket, így próbálva rábírni őket arra, hogy lépjenek vissza. Ezt elfogadhatatlannak és felháborítónak tartjuk” – jelentette ki a sajtótájékoztatón Tunyogi Tímea, az EMNP zilahi polgármesterjelöltje. „A sajtón és egyéb rendelkezésünkre álló csatornákon keresztül is felkérem Kelemen Hunor elnök urat – akinek a megválasztásához annak idején nagy reményeket fűztünk – arra, hogy teremtsen rendet az RMDSZ-ben, az efféle félelemkeltő akcióknak nincs helyük a politikai életben” – mondta Toró.
RMDSZ-es cáfolat
Lapunk megkeresésére Seres Dénes, az RMDSZ Szilágy megyei elnöke, parlamenti képviselő határozottan elutasította a vádakat. „Szemenszedett hazugság a néppárt állítása, mi nem félemlítettünk meg senkit. A listáinkat két hete lezártuk, jó képességű jelöltjeink vannak, jobbak, mint azok az emberek, akiket az EMNP fel tudott sorakoztatni. Ellenben tiltakozunk az ellen a gyakorlat ellen, hogy a néppártosok folyamatosan járják falvainkat és a listánkról lecsúszott, kimaradt RMDSZ-es magyar embereket megpróbálják átcsábítani a néppártba” – válaszolt Seres Dénes.
Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)

Szentgyörgy még három napig Erdély központja
Tartalmas kulturális hetet követően még tartalmasabb vásári hétvégét ígér a Szent György Napok. Erdély legnagyobb városünnepének első részét hagyomány szerint a kulturális eseményeknek szentelték, így az elmúlt napokban zsúfolásig megteltek a színház-, koncert- és kiállítóterek.
Tartalmas kulturális hetet követően még tartalmasabb vásári hétvégét ígér a Szent György Napok. Erdély legnagyobb városünnepének első részét hagyomány szerint a kulturális eseményeknek szentelték, így az elmúlt napokban zsúfolásig megteltek a színház-, koncert- és kiállítóterek. Tegnap este Mága Zoltán hegedűvirtuóz és kamarazenekara adott nagy sikerű hangversenyt a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban. Az azt megelőző sajtótájékoztatón a hegedűművész elmondta, hogy mindig a közönség és a koncertterem függvényében állítja össze repertoárját, így Sepsiszentgyörgyön vegyes műfajú koncertet adott, amelyben szerepeltek a legnagyobb magyar zeneszerzők, Liszt, Kodály és Bartók művei, de a népszerű Enescu-feldolgozás, a Pacsirta is. Mága Zoltán ugyanakkor bejelentette: a magyar kormánytól ígéretet kapott, hogy néhány hónapon belül önálló szimfonikus zenekart alapíthat. A Szent György Napok keretében zenei ínyencségnek számított a svájci Musick’s Delight viola da gamba koncertje, amelyre ugyancsak a Krisztus Király katolikus templomban került sor. A viola da gamba egy vonós hangszer, amely hat, egymástól kvartra hangolt, középen pedig egy tercre hangolt húrral rendelkezik. A hangszer 1400 körül fejlődött ki, a reneszánsz, illetve a barokk zene egyik fő hangszere volt.
Sátor- és jurtaépítés a város szívében. Nem sokan fognak otthon ülni a következő napokban Szentgyörgyön
Sepsiszentgyörgyön ma kezdődik a városnapok vásári hétvégéje, amely rengeteg koncertet, gasztronómiai rendezvényt, kézműves vásárt foglal magában. Idén három jurtát állítanak fel a városközpontban, egy-egy ilyen építményben 4-6 lacikonyha kap helyet, így a felszabaduló helyekre sátrakat helyeznek el, ahol a fesztivál közönsége elfogyaszthatja ételét és italát. Újdonság a Silent Dance nevű bulihelyszín, ahol egyszerre három lemezlovas játszik elektronikus zene, amelyet fülhallgatókban lehet hallgatni – így buli közben mindenki egyénenként kiválaszthatja kedvenc dalát. Az idei Szent György Napok sztármeghívottja az ötvenéves Omega zenekar, de ezekben a napokban koncertezik többek között az Irigy Hónaljmirigy, a Boban és Marko Markovici Orchestra balkáni rézfúvós banda, a Holdviola-, a Taxi együttes, a Republic, az Iris, a Hooligans és a Gringo Sztár is. A városközponti tömegtől menekülők körében várhatóan népszerű lesz a Székely Nemzeti Múzeum kertjében berendezett Kultúrkert, ahol a dzsessz, blues és világzenei koncertek mellett lesz Borudvar. Itt tucatnyi magyarországi és hazai borász mutatkozik be, szarvasgomba-ínyencségeket kínálnak, a Paprika Csárdában pedig anyaországi szakácsok készítik Magyarország több tájegységének hagyományos étkeit. Idén újabb gasztronómiai rekord is megdől, ugyanis a sepsiszentgyörgyi Diószegi László a tavalyi 54 kilogrammos kenyere után egy több mint 100 kilogrammos pityókás házikenyeret készít péksége udvarán. A kenyeret ingyen osztják majd szét vasárnap, miután egy ökumenikus istentisztelet keretében a történelmi magyar egyházak lelkészei megáldják azt. A városnapok részletes programja a www.szentgyorgynapok.ro honlapon érhető el. A tombolajegyet is tartalmazó programfüzetek két lejért megvásárolhatóak, és kétszemélyes törökországi utazást is lehet nyerni vele.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Meggyaláztak egy kovásznai helységnévtáblát
Ismeretlen tettes(ek) lefestették Kovászna város kétnyelvű helységnévtáblájának magyar feliratát. Ehhez hasonló vandalizmus több mint egy évtizede nem történt a fürdővárosban; igaz, három éve Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön is így gyalázták meg a magyar feliratokat.
Minden jel szerint a hétvégén történhetett az incidens, ismeretlen(ek) fekete festékszóróval festették be Kovászna Zabola felőli bejáratánál elhelyezett helységnévtábláját.
Lőrinc Zsigmond polgármester szerint ez a vandál megnyilvánulás a közelgő választásoknak tudható be, ugyanis ilyenkor sokkal könnyebben felszínre kerülnek a magyarellenes indulatok, „de Kovászna már rég nem az a város, amelyik teret ad a nacionalista kitöréseknek” – szögezte le az elöljáró. A meggyalázott táblát mihamarabb ki fogják cserélni.
Az eset kapcsán Butyka Gyula, a városi kultúrház igazgatója elmondta, hogy közel tizenöt éve történt hasonló eset, amikor a Kőrösi Csoma Sándor Iskolaközpont névtábláját firkálták össze ismeretlenek.
2009 őszén Kézdivásárhely Bereck felőli bejáratánál található helységnévtábláját festették össze hasonló módon, pár héttel ezt megelőzően a sepsiszentgyörgyi tábla magyar feliratát tették tönkre.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Benyújtotta választási listáit a három magyar politikai szervezet
A jelöltlisták benyújtásának utolsó napján immár hivatalossá vált: a legtöbb erdélyi és partiumi megyében hármas magyar versenyre lehet számítani a június 10-i helyhatósági választáson. A jelöltlisták az utolsó száz méteren is módosultak: Kolozsváron a jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester, László Attila visszalépett. A Krónika úgy értesült: a lista 11. helyén szereplő Irsai Miklós jelenlegi önkormányzati képviselő és a megyei tanácsosi listán szereplő Fekete Emőke megyei tanácsi alelnök sem vesz részt a megmérettetésen.
jelöltlisták benyújtásának utolsó napján immár hivatalossá vált: a legtöbb erdélyi és partiumi megyében hármas magyar versenyre lehet számítani a június 10-i helyhatósági választásokon. Az RMDSZ már korábban bejelentette: nem kíván közösködni sem az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP), sem a Magyar Polgári Párttal (MPP), mi több, ötszázzal több jelöltet állít országszerte a választásokra, mint 2008-ban. Kelemen Hunor szövetségi elnök közlése szerint az RMDSZ részéről 317 polgármesterjelölt, 8459 helyi és 703 megyei tanácsosjelölt indul a megmérettetésen.
Az RMDSZ továbbá Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Hargita, Fehér, Kovászna, Kolozs, Maros, Máramaros, Szatmár, Szilágy és Temes megyében pályázza meg a megyei önkormányzat elnöki tisztségét. A korábbi önkormányzati választáson a szövetség 184 településen állított polgármestert, 2195 helyi és 89 megyei tanácsosi mandátumot szerzett, ugyanakkor Hargita, Kovászna, Szatmár és Maros megyében az RMDSZ-t képviselő jelölt nyerte el a megyei tanácselnöki tisztséget.
Szabó-Györke Zsombortól, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos sajtófelelősétől megtudtuk: a szervezet lapzártánkig még nem véglegesítette a listáit a székelyföldi megyékben. Azt azonban tudni lehet, hogy a legfiatalabb magyar párt 74 polgármesterjelölttel, 1726 helyi és 260 megyei tanácsosjelölttel vág neki első megmérettetésének. Az EMNP ugyanakkor 7 megyében állít megyei tanácselnökjelöltet.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Krónika érdeklődésére elmondta, a szervezet közel száz településen pályázza meg a polgármesteri tisztséget, az önkormányzati képviselőjelöltek számát azonban lapzártánkig nem tudta pontosan megmondani. „A polgári párt számára a helyhatósági választások tétje az, hogy minél több polgármesteri tisztséget megszerezzen. Célunk, hogy a 2008-ban megszerzett 11 polgármesteri széket megtartsuk, de nyilván szándékunkban áll növelni a tanácsosi mandátumhoz jutott polgári pártiak számát is” – nyilatkozta lapunknak Szász Jenő.
A polgáriak első megmérettetésén egyébként 489 helyi és 10 megyei tanácsosi mandátumot szereztek. Az MPP elnöke sajnálja, hogy a párt nem tudott országos színtű koalíciót kötni az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP): Szász Jenő számításai szerint egy ilyen együttműködés révén a két szervezet 54 településen szerezhette volna meg a polgármesteri tisztséget.
„Sajnos így sok helyen megoszlanak majd a jobboldali szavazatok és így az RMDSZ jelöltje lesz majd a befutó. Együttműködés révén egy olyan eredményt tudtunk volna felmutatni, amely miatt az RMDSZ kényszerhelyzetben nemzeti válogatottat kellett volna felállítson a parlamenti választásokra” – fogalmazott az udvarhelyi politikus. Szász Jenő példaértékűnek nevezte, hogy az MPP és az EMNP Kolozs megyei szervezetének sikerült megállapodnia pénteken abban, hogy közös listán indítják jelöltjeiket az önkormányzati választásokon.
A két párt Kolozs megyei szervezetének elnökei, Gergely Balázs, illetve Csép Sándor által pénteken kiadott közös közlemény szerint a megállapodás értelmében Kolozsváron a néppárti polgármesterjelöltet, Gergely Balázst támogatják, és csak a néppárt állít listát, amelynek második helyére Fodor Alpár, az MPP jelöltje kerül fel. Kolozs megyében az MPP tanácselnökjelöltjét, Csép Sándort támogatják. A megyei koalíciós listát Simon Csaba, az MPP jelöltje vezeti, második helyen Szász Péter, a néppárt jelöltje indul.
Kolozsvár: László Attila visszalépett
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, mint ismeretes, Eckstein-Kovács Pétert indítja a kincses városi polgármesteri tisztségért, míg a szervezet megyei elnöke, Máté András a megyei tanácselnöki mandátumért próbál voksokat gyűjteni június 10-én. Az amúgy is több meglepetésnevet tartogató városi tanácsosjelöltek listáján azonban az utolsó pillanatban is történtek változások: az RMDSZ jelenlegi alpolgármestere, a 7. helyre rangsorolt László Attila bejelentette, nem kíván részt venni a megmérettetésen.
László a Krónikának elmondta, a jelöltállítás „nevetséges módszerét” kifogásolja. „Nem adom a nevem ilyen bohóckodáshoz” – fogalmazott az alpolgármester. A Krónika úgy értesült, László Attilán kívül a lista 11. helyén szereplő Irsai Miklós jelenlegi önkormányzati képviselő sem vesz részt a megmérettetésen. Úgy tudjuk, a megyei tanácsosi listán szereplő Fekete Emőke, a megyei tanácsi alelnök is visszalépett.
Marosvásárhely: leszámolások az RMDSZ-nél
Teljesen felborította az RMDSZ marosvásárhelyi tanácsosjelölt listáját a megyei szervezet vezetősége. Az állandó bizottság szinte semmibe vette a helyi választmány véleményét és új, a városi szervezet székházában soha meg nem fordulót, jóformán még tagsági könyvvel sem rendelkező személyeket is rangsorolt befutó helyekre. Elesett a bejutó pozíciótól maga a választmány elnöke, Csegzi Sándor is. Megyei felettesei azt vetették a város alpolgármesterének a szemére, hogy az elmúlt tizenkét év alatt nem sikerült kibújnia Dorin Florea városatya árnyékából. Nagy István színművész és rádiós személyében a listát egy civil vezeti.
A Rádió GaGa kereskedelmi adó igazgatóját Benedek István, a városi szervezet elnöke, Gombos Csaba egykori wu-shu világbajnok, illetve Peti András jogász követi. Utóbbi kettőt a közvélemény a szervezet nagyágyúinak számító Lokodi Edit Emőke, Kelemen Atilla és Borbély László bizalmi embereiként tartja számon. Az RMDSZ megyei elnökének a fia is bejutó helyre került: Kelemen Márton azonban nem a városi, hanem a megyei önkormányzatot célozta meg.
Azon túl, hogy választmányi elnökként megyei felettesei a 10. pozícióra rangsorolták, Csegzi Sándor úgy érzi, az állandó bizottság méltánytalanul járt el, hisz a listára olyan személyeket is elhelyeztek, akiket ő is jobbára csak névről és hallásból ismer. Véleményét osztja a választmány is; a testület több tagja is szóvá tette, hogy Kelemen Atilla megyei elnök olyanokat kezdett „futtatni”, akiket eddig még soha nem láttak az RMDSZ székházában.
„Számomra provokáció és jelzés is egyben az, hogy a 10. helyre rangsoroltak. Ugyanakkor biztató, hisz még jelentek valamit a marosvásárhelyi magyarság számára, ha azok az emberek állítottak félre, akik ezt megtették” – reagált a Krónikának Csegzi, aki az állandó bizottság döntése után viszszalépett. Az alpolgármester – aki az elmúlt években többször is lemondott mások javára a polgármester-jelöltségről, az idén pedig második lett Vass Levente mögött – belátta, hogy ő, felettesei elvárásával ellentétben, nem akart fék lenni mindabban, amit a város polgármestere, Dorin Florea tesz. Csegzi Sándor ugyanakkor jó ideje az RMDSZ belső ellenzékéhez tartozik.
A párt országos főtitkára, Kovács Péter szerint azért volt szükség a marosvásárhelyi tanácsosjelölt-lista átszabására, mert a felmérések szerint csökkent a helyi magyarság bizalma a városi RMDSZ-szervezetben és a helyi önkormányzati képviselők egy részében. A Többszemközt című ETV-s műsor meghívottjaként azonban elhallgatta, hogy a közvélemény-kutatás szerint a szövetségnek semmi esélye visszaszerezni a polgármesteri széket. Kovács Péter úgy vélte: ha a polgármester-választáson minden magyar Frunda Györgyre szavaz, Marosvásárhelyen lehet győzni.
A leköszönő tanácsosok mindenáron való menesztési hevében az állandó bizottság egy olyan személyt is rangsorolt a listára, aki zsenge koránál fogva nem választható. Az RMDSZ megyei vezetői utólag belátták tévedésüket, és lecserélték Csata Tímeát. Ezzel szemben az EMNP listája sokkal kevesebb meglepetést tartalmaz. Mint várható volt, a marosvásárhelyi tanácsosjelöltek lajstromát a szervezet megyei, illetve helyi elnöke vezeti, Portik Vilmos és Kali István.
Az igazi húzónevek a harmadik és a negyedik helyet foglalják el, Nagy László unitárius esperes és Hollanda Dénes, a Sapientia volt dékánja és egyben alapítója személyében. A néppártiak listáján továbbá több olyan személy is szerepel, aki korábban az RMDSZ színeiben foglalt el különböző tisztséget: a hatodik helyezett Kirsch Attila például 2000 és 2008 között két mandátumot töltött ki a városi önkormányzat tulipános frakciójában. Az EMNP nem indít saját polgármesterjelöltet, de bejelentette, a függetlenként megméretkező Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga társelnökét támogatják a megmérettetésen.
Bizonyos híresztelésekkel ellentétben nem mond le a polgármester-jelöltségről az MPP-hez igazolt Benedek Imre. Az ismert kardiológusprofesszor, aki több mandátumon keresztül az RMDSZ megyei tanácsosa volt, kijelentette, esze ágában sincs visszalépni, és folytatja a harcot, amire ötezer támogató aláírás jogosítja fel. A szövetség vezetői Dorin Florea demokrata-liberális polgármester emberének tartják Benedeket, akit az utóbbi időben egyre többször láttak vendéglői asztalnál ülni a jelenlegi városvezetővel.
Háromszéken a megyei tanács elnöke, Tamás Sándor újabb mandátumra pályázik, kihívói a néppárt részéről Nemes Előd, az EMNP megyei elnöke és a polgári pártot képviselő Kulcsár Terza József lesznek.
Az EMNP Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es Antal Árpádot támogatja, aki újabb polgármesteri mandátumot szerezne a megyeszékhelyen, a többi háromszéki városban azonban hármas verseny várható.
Hargita megyében Szabó Soós Klára orvost, az MPP helyi önkormányzati képviselőjét indítja az EMNP a csíkszeredai polgármesteri székért folyó küzdelemben, a Hargita megyei tanácselnöki tisztségért pedig Sorbán Attila mérnök száll versenybe az alakulat színeiben, míg az RMDSZ égisze alatt induló Borboly Csaba újrázna a megyei tanács élén. Csíkszeredában Ráduly Róbert jelenlegi RMDSZ-es polgármester, illetve Bokor Márton gyermekorvos száll még versenybe.
Bihar megye: új és régi arcok
Tegnap, a határidő szerinti utolsó pillanatban nyújtotta be megyei tanácsi, illetve váradi helyi önkormányzati jelöltlistáját a Bihar megyei RMDSZ-szervezet. Nagyvárad polgármesteri címére Cseke Attila jogászt, korábbi egészségügyi minisztert jelölik, a Bihar megyei önkormányzati képviselő-testület élére pedig Pásztor Sándor mérnök, a Körösök Vízügyi Igazgatóságának vezetője pályázik. Az RMDSZ listáit ugyanakkor a megszokottnak mondható nevek vezetik, némileg rendhagyó módon a polgármester- és az elnökjelölt helyett: a városi önkormányzati jelöltek közül Biró Rozália foglalja el az első helyet, ami azt mutatja, hogy az alakulat júniustól is számít rá nagyváradi alpolgármesterként – harmadik mandátumában.
A megyei lista élén pedig az a Kiss Sándor áll, aki korábban már betöltötte a Bihar Megyei Tanács elnöki tisztségét, igaz, még azelőtt, hogy ezt a posztot egyéni választókörzetes szavazással lehetett volna elnyerni. Jelenleg Kiss a megyei önkormányzati alelnök, és a lista alapján valószínű, hogy ezután is az marad. Cseke Attila szenátor nem szerepel egyik listán sem, Pásztor Sándor pedig éppúgy, mint legutóbb, a váradi tanácsosjelölti listán foglal el befutó helyet.
Ezen a jelöltlistán egyébként nincs sok változás, egyetlen kivétellel ugyanazok a nevek szerepelnek a befutó helyeken, akik jelenleg is tanácsosi széket foglalnak el Váradon. Az egyetlen személyi változást Fleisz János történész eltűnése jelenti, akinek helyét Ritli László Csongor jogász, Ritli László egészségügyi miniszter fia vette át a lista egyik, biztos nyerőnek számító helyén. Fleisz Jánost, akinek mandátumvégi tanácsosi beszámolóját el sem fogadta a frakció, tegnap telefonon kerestük meg, ő pedig kérdésünkre kijelentette: a továbbiakban nem kíván politikai szerepet vállalni más párt színeiben sem.
Cseke Attilának egyébként Nagyvárad jelenlegi polgármesterével, Ilie Bolojannal kell felvennie a harcot, ha nyerni akar, magyar ellenfelei ugyanakkor azzal kampányolnak, hogy sem neki, sem más magyar jelöltnek nincs valós esélye a váradi győzelemre. Tény, hogy az előzetes felmérések alapján Bolojan tulajdonképpen biztos nyertesnek látszik. Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének egy friss közleményéből az is kiderül, hogy a szervezet saját, reprezentatív felmérése alapján sok váradi magyar is a népszerű, liberális párti városvezetőre kívánja leadni voksát.
A vélt esélytelenség miatt indít saját váradi polgármesterjelöltet az Erdélyi Magyar Néppárt Zatykó Gyula mérnök személyében, a Bihar megyei önkormányzat élére pedig Szilágyi Ferenc egyetemi tanárt jelölik. Az EMNP még nem hozott nyilvánosságra sem váradi, sem megyei jelöltlistát. Függetlenként jelölteti magát Érmihályfalván a polgármesteri tisztségbe Kovács Zoltán. Mi is beszámoltunk róla, hogy a jelenlegi érmihályfalvi polgármester nemrég kilépett az RMDSZ helyi szervezetéből, később pedig a szövetségből is.
Szilágy megye: RMDSZ vs. EMNP
Szilágy megyében már tudvalevő, hogy huszonegy polgármesterjelöltet indít az RMDSZ. Zilahon Sojka Attila János vállalkozó száll versenybe a polgármesteri címért, a megyei önkormányzat elnöki tisztségéért pedig Csóka Tibor mérkőzik meg. Az EMNP Zilahon Tunyogi Tímeát, a párt helyi elnökét jelöli polgármesternek, a megyei tanács elnöki tisztségére pedig Sándor József orvost.
Szatmár megyében mindhárom magyar politikai szervezet állít megyei tanácselnökjelöltet, Szatmárnémetiben viszont a polgármesteri tisztség elnyeréséért csak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) száll ringbe.
Az RMDSZ a megyei tanácselnöki székért Csehi Árpádot indítja ismét, aki jelenleg is ellátja ezt a tisztséget, a megyeszékhelyen pedig polgármesterjelöltjük Ilyés Gyula, aki második mandátumát tölti városi elöljáróként. Az MPP négy évvel ezelőtt – saját bevallásuk szerint az RMDSZ kérésére, akik azt akarták, hogy magyar ellenjelöltek ne veszélyeztessék a szövetség pozícióit – nem szállt ringbe sem a szatmárnémeti polgármesteri, sem a Szatmár megyei tanácselnöki székért. Most viszont mindkét pozíciót megpályázzák, mivel úgy vélik, az RMDSZ nem honorálta akkori gesztusukat.
Tanácselnökjelöltjük a párt megyei elnöke, országos MPP-alelnök, Hegedűs Pál, Szatmárnémetiben pedig Zazula Béla helyi vállalkozó lenne polgármester. Az EMNP megyei tanácselnökjelöltje szintén az alakulat megyei szervezetének vezetője, Tivadar Dénes lesz. Polgármesterjelöltet viszont nem indítanak Szatmárnémetiben, amint sajtótájékoztató keretében elmondták, egy általuk végzett közvélemény-kutatás eredményei alapján döntöttek így, melyből az derült ki, hogy a megyeszékhelyen élő magyarok nem akarják, hogy több magyar nemzetiségű polgármesterjelölt induljon, megyei szinten viszont szeretnének változást.
Tanácsosi listájuk viszont lesz a városban is, melyet szintén Tivadar Dénes vezet. Nagykárolyban az RMDSZ és a néppárt jelöltje száll ringbe az elöljárói székért – a szövetség a jelenlegi polgármestert, Kovács Jenőt jelölte ismét, az EMNP pedig a városi szervezet elnökét, Konglovits Évát indítja a magyar többségű településen. Krónika (Kolozsvár)

Végleges RMDSZ-jelöltlisták
Közel tízezer, egészen pontosan 9976 jelöltet indít az RMDSZ a június 10-i helyhatósági választáson – tájékoztatott tegnap Kolozsváron Kovács Péter főtitkár.
Közel tízezer, egészen pontosan 9976 jelöltet indít az RMDSZ a június 10-i helyhatósági választáson – tájékoztatott tegnap Kolozsváron Kovács Péter főtitkár. A politikus elmondta, a jelölési határidő lejártát követően vált véglegessé, hogy 319 polgármesterjelölt, 8854 helyi, 789 megyei tanácsosjelölt, 14 megyei tanácselnökjelölt méretkezik meg a szövetség színeiben.
A megyei tanácselnöki tisztségért versenybe száll Faragó Péter Arad, Solomon Adrian Bákó, Décsei Attila Beszterce-Naszód, Pásztor Sándor Bihar, Kovács Attila Brassó, Borboly Csaba Hargita, Kerekes György Fehér, Tamás Sándor Kovászna, Máté András Levente Kolozs, Lokodi Edit Emőke Maros, Böndi Gyöngyike Máramaros, Csehi Árpád Szatmár, Csóka Tibor Szilágy és Halász Ferenc Temes megyében.
„Célunk a 2008. évi eredmények megismétlése, amikor 184 polgármester, 2195 helyi tanácsos, 89 megyei tanácsos és 4 megyei tanácselnök nyert mandátumot az RMDSZ színeiben, de természetesen szeretnénk ezeket a számokat meghaladni, és bízunk abban, hogy ez sikerülni is fog. Olyan jelöltjeink vannak, akiknek az elmúlt években számottevő eredményt sikerült elérniük, ezekre pedig az elkövetkezőkben is építkezni tudnak. Olyanok is indulnak, akik még nem dolgoztak önkormányzati struktúrákban, de szakmájukban többszörösen bizonyító szakemberek, akik konkrét programmal kívánják megszerezni közösségük bizalmát” – fogalmazott Kovács.
MPP-sek álltak át az EMNP-be Háromszéken
A jelöltlisták leadásának utolsó napján három háromszéki település MPP-s csapata váltott pártot. Kulcsár Terza József, a polgári párt háromszéki elnöke sajtótájékoztatóján arról számolt be, hogy kedden reggel a nagybaconi polgármesterjelöltjük és a tanácsosjelöltjeik nagy része távozott, és beálltak az EMNP-be. Hasonló lépést tettek az MPP köröspataki és bölöni tanácstagjelöltjeik is. Az Erdélyi Magyar Néppárt Kovászna megyében 12 településen indít saját polgármester jelöltet, míg Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ-es, Kovásznán az MPP-s polgármester jelöltet támogatják, Zágonban pedig közös jelöltet indítanak a polgári párttal. Emellett további 30 háromszéki településen állítanak saját tanácsoslistát, jelentette be Nemes Előd, az EMNP megyei elnöke.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

EMNP: országos jelöltlisták, új kampányfőnök
Tizenkét megyében 2043 helyi tanácsos-, 80 polgármester-, 281 megyei tanácsos- és 5 megyei tanácselnökjelöltet indít az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) – ismertette a tegnapi kolozsvári sajtótájékoztatón a helyhatósági választások jelöltlistáinak országos összegzését Sándor Eszter, az EMNP kampányszóvivő-helyettese. Öt megyében 80 helyi tanácsos- és 3 polgármesterjelöltet közösen állít versenybe az EMNP és választási koalíciós partnere, a Magyar Polgári Párt (MPP). Kolozs megyében a két politikai alakulat 45 megyei tanácsos- és egy megyei tanácselnökjelölttel jelentkezik a június 10-i megmérettetésen.
Az EMNP támogatja továbbá a Kovászna megyei Nagybacon és Bereck, valamint Marosvásárhely független polgármesterjelöltjeit – jelentette be Sándor Eszter. – A párt több településen (például Gyergyószentmiklóson, Sepsiszentgyörgyön) az MPP vagy az RMDSZ polgármesterjelöltjét ítéli a tisztségre legalkalmasabbnak – tette hozzá Gergely Balázs, az EMNP országos alelnöke.
A politikus a tavaly szeptemberben bejegyzett EMNP eddigi tevékenységét összegezve elmondta: komoly teljesítménynek tekinthető a számos helyi, megyei szervezet létrehozása, választási jelöltállítása. A közösség visszaigazolása értelmében jó döntés volt az új politikai alakulat létrehozása – tette hozzá. Gergely Balázs továbbá bejelentette: miután az RMDSZ-szel való választási együttműködést célzó tárgyalások, lobbizások eredménytelensége folytán véglegessé vált, hogy versenybe lép az EMNP és az MPP közös jelöltjeként Kolozsvár polgármesteri székéért, és vezeti helyi tanácsosi listáját, országos kampányfőnöki kötelezettségei alól való felmentését kérte pártja elnökségétől. Mint mondta, arra megfontolásra alapozott, hogy nem lehet mindkét feladatot teljes hatékonysággal ellátni. Az EMNP új kampányfőnökévé Demeter Szilárdot, Tőkés László európai parlamenti képviselő irodavezetőjét nevezték ki, akinek Gergely Balázs határidőnaplója jelképes átadásával kívánt sikeres munkát.
Az új kampányfőnök kiemelte: az EMNP csak nyerhet a választások nyomán, hiszen egy tanácsos bejuttatása is száz százalékos eredménynek minősül, abból kiindulva, hogy még nincs képviseletük az önkormányzatokban. Megállapítása szerint rengeteg „tiszta arcú”, a nagypolitika világa iránt kevésbé érdeklődő fiatal indul az EMNP színeiben a helyhatósági választásokon, akik közösségük érdekében tevékenykednének. Hozzátette, a nyerési esélyek elég nagyok, a politikai alakulatnak a lehető legjobb eredmény elérésére, jelöltjeinek a következő négy éven át példamutató munka végzésére kell törekedniük. Úgy vélte, a sikeres kampány receptje adott, hiszen a stáb lelkes, óriási munkabírású fiatalokból áll. Mint mondta, elegáns versenyt kért a helyi kampánystáboktól és jelöltektől annak tudatában, hogy a mostani versenytársak a választások után munkatársakká válnak. – Reményeink szerint nem fajul testvérháborúvá a kampány, hiszen mindhárom párt érdeke, hogy minél hatékonyabb képviselőket juttasson az önkormányzatokba, amelyeket erősíteni kell abból kiindulva, hogy az RMDSZ várhatóan ellenzékben politizál majd Bukarestben – hangsúlyozta Demeter Szilárd.
Mint ismeretes, Victor Ponta megbízott miniszterelnök kijelentette, hogy kabinetje hivatalba lépését követően érvényteleníti a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) magyar és angol tannyelvű karok létrehozását előíró kormányhatározatot – emlékezetett a sajtótájékoztatón Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke. Hangsúlyozta: a civil szervezet és az EMNP szolidaritást vállal a MOGYE magyar tanáraival, diákjaival, és ha szükséges, készen áll polgári engedetlenségi akciókkal tiltakozni az említett határozat semmissé tétele ellen. Mint mondta, bíznak abban, hogy az RMDSZ minden lehetőséget áttekintett, hogy cáfolhatatlan érvekkel védhesse meg az Ungureanu-kormány által hatályba helyezett döntést.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

A titokzatos kovásznai asszony (Gocz Elvira mesél)
Gocz Elvirát 2005. szeptemberében avatták Kovászna díszpolgárává. Akkoriban még Párizsban lakott, de már hangoztatta hazaköltözési szándékát.
Szülővárosában csak az idősebbek emlékeztek rá, de hamar híre kelt: dúsgazdag asszony, aki megteheti, hogy szórja a pénzét. Valóban számottevő pénzbeli adományokkal segítette a város főbb intézményeit: a két református, a katolikus, az ortodox egy­házat, az iskolákat, egy óvodát, a Boldog Apor Vilmos Gyermekotthont, a városi, majd a Szívkórházat, és a mentőállomást. Már állt az a monumentális borvízforrás is, melynek megépítését ő finanszírozta. Később elkészült Ignácz Rózsa főtéri mellszobra, ebben is részt vállalt.
– Elvira! Te bolond vagy! – szólította le hazaköltözése után egy gyermekkori ismerőse. – Jobban tetted volna, ha azt a rengeteg pénzt szétosztottad volna Kovászna szegényei közt. Most többre becsülnének! A helyi közvélemény azóta is leragadt a keserű konklúzióban, hogy bezzeg, szegény emberből nem lehet díszpolgár. Telt-múlt az idő, és tavaly februárban véletlenül összetalálkoztunk.
– Szomszéd! – szólított meg a Díszpolgár Asszony. – Ön újságba író ember. Nem jönne át hozzám, hogy beszélgessünk? Már hetvenkét éves vagyok. Szeretném, ha ezt-azt elmesélhetnék az utókor számára. Én át is mentem: felszerelkezve, abban a naiv hitben, hogy könnyű dolgom lesz. Egy év telt el azóta. Elvira asszony eközben oly megrázó őszinteséggel mesélte el életének történetét, hogy ezek után már nem is nevezhetjük őt készülő könyve "főhősének". Legfennebb szenvedő alanyának! Több ízben ő maga teszi fel a kérdést: az, ami vele megtörtént büntetés-e, avagy égi küldetés?
Vajon ki lehet ez a titokzatos asszony? Azt gyanították róla valamikor: szovjet kém, kit a francia fővárosba küldtek, hogy betegápoló nővérként államférfiak, magas rangú katonatisztek, üzletemberek titkaiba férkőzzék. Párizsban – kezdetben – gyanakodva fogadták. Titokban figyelték őt a franciák. De attól is tartania kellett, hogy a sötét lelkű Securitate teszi el láb alól, mint ahogyan azt szökésének idején meg is próbálta a trieszti menekülttáborban. Elvira nem rejtegette, hogy katonai kiképzést kapott a korabeli Szovjetunióban. Megtanult ejtőernyővel célba ugrani, repülőgépet, terepjáró autót, motorbiciklit ve­zetni, fegyverrel bánni, úszni és víz alá rejtőzni visszatartott lélegzettel, sebet fertőtleníteni, törött végtagot rögzíteni, életet menteni és – ha a helyzet úgy követelte volna – akár életet kioltani; kalasnyikovval tüzet nyitni az ellenségre. Elvira asszony nem titkolja: tartalékos hadnagyi rangja van. Önként választotta a háborús nővéri pályát. De ilyen előzmények után ki/mi kényszeríthette őt, hogy nyugatra meneküljön, ráadásul alig hároméves kisfiát is magával cipelve az életveszélyes kalandba! És végül ki ez a titokzatos nő (francia irataiban Elvire Gozin), akit Marilyn Monroe hasonmásaként emlegettek? Aki énekesként kapásból lett első helyezett egy tehetségkutató fesztiválon Monte Carlóban, majd rövidesen egy éven át feküdt a klinikán, kómában, halálközeli állapotban. És nem utolsósorban kinek/minek köszönhette, hogy világhírű személyiségek, mint Windsor hercegnője (a száműzött angol királynő), a volt francia államelnök, Mitterrand családja, Perez de Queillard ENSZ-főtitkár, a Rotschild család, a kuvaiti királyi udvar, Mihály román király, egy spanyol hercegnő, híres színészek, írók, üzletemberek és sokan mások őt választották betegápoló nővérként, testük-lelkük gyógyító mesterévé? A készülő könyvből bemutatunk néhány részletet. Az itthon történtekkel kezdjük, hadd vigasztaljuk meg Kovászna népét: íme, koldusszegény emberből lesz az igazi díszpolgár.
*
Gyermekkori emlékeim közt a legelső – melyre én emlékszem hitelesen és elevenen, tehát nem rokonaimtól vagy ismerőseimtől hallottam – mostohaapám falujához, Bodokhoz fűződik. A parányi község két hatalmas domb közt egy hosszan elnyúló völgyben fekszik Erdély délkeleti sarkában, az Olt folyó útvonalán. Ötéves voltam. A falusiak tetőtől talpig feketében, nagy csoportokban érkeztek hozzánk. Sírtak! 1944-et írtunk. A háború már vége felé járt. Ekkor történt, hogy Bodokon, ahol szénsavas ásványvízforrások is vannak, egy beteg német katona beesett egy kútba. Nem vették idejében észre, az emberek ittak a vízből, és az egész falu tífuszt kapott. Tavasz volt. Szegény anyám, aki második férjénél épp Bodokon élt, elkapta a betegséget. És tulajdonképpen most következik az, amire én oly fájdalmasan emlékszem.
Édesanyám holttestét letették a házban, a hátsó, hűvös szobában. Feketére akkoriban nem futotta, ezért hófehérbe öltöztették, a menyasszonyi ruhájába, melyben még első férjével – apámmal – állt az oltár elé. A tükrön volt a fátyol, amit rátettek, és egy fehér lepedővel letakarták. Akkor este tehát láttam, hogy mindenki talpig gyászban érkezik hozzánk és sír, de én nem értettem pontosan az okát. A halál fogalma valahogy még ismeretlen volt számomra.
Amikor mindenki elment, én nem a három mostohatestvérkém mellé mentem lefeküdni, hanem odalopódzkodtam édesanyám mellé, hozzábújtam és fáradtságomba belealudtam. Eközben kerestek engem! Tűvé tették az udvart, a szomszédokat, a vidéket, de arra senki sem gondolt, hogy bent vagyok a belső szobában. Korán hajnalban felébredtem, és mindenkit felébresztettem. Kiabáltam:
– Hideg van! Tegyenek tüzet! Édesanyám fázik! – így valahogy.
– S hát hol voltál eddig Ellike? (Ez volt a becenevem: Ellinek hívtak.)
Elmondtam, mindenki megrökönyödésére, hogy én édesanyámmal aludtam, de olyan hideg szegény, hogy megfáztam mellette. Mondanom sem kell, hogy ettől a búcsúéjszakától én is lebetegedtem tífuszban. "Fejtífuszt" kaptam (így mondták a falusiak), de viszonylag könnyen kilábaltam, mert gyermek voltam. Édesanyám, szegény, amiatt nem tudta megúszni ezt a betegséget, mert mostohaapámtól épp kisbabát várt, és elvérzett. Huszonöt éves volt, amikor meghalt, én ötévesen maradtam árva.
Anyámat gyakorlatilag csak néhány fekete-fehér fényképről ismerem. Számomra ő a legszebb, de a legelérhetetlenebb asszony a világon. Lefekvés után sokszor imádkozom, hogy jelenjen meg álmomban, de ez életemben eddig csak egyszer sikerült, amikor még tizenkét éves leányka voltam. Már cselédként szolgáltam Sepsiszentgyörgyön a Becze családnál, és egy szabad pillanatomban felszaladtam vonattal Bodokra a sírhoz. Az állomástól a temetőig a mezőn hatalmas virágcsokrot szedtem. Gyönyörű napsütés volt. Elhelyeztem a vadvirágcsokrot, leültem a sírhant mellé, hátammal a fejfához támaszkodtam, és sírtam. Úrrá lehetett rajtam a fáradtság, mert elaludtam. És ekkor – életemben először, de utoljára – álmomban megjelent előttem anyám. Fehér ruhában volt! Talán abban a menyasszonyi öltözékben, melyben a ravatalon feküdt mellettem? Hangjára, vagy arra, hogy szólt volna valamit hozzám, nem emlékszem. Ezek örökre odavesztek. Esteledett, amikor arra riadtam fel, hogy egyedül vagyok a temetőben, és... fázom. Remegtem, a fogaim is kocogtak, mint ötéves koromban, amikor megébredtem, majd leszálltam a ravatalról édesanyám mellől.
Szülőfalum és a fehér kígyók
Kovászna, ahol 1939. szeptember 30-án a világra jöttem – a Cuza Vodă utca 6. szám alatt, apám szülői házában –, ma közismert fürdőhely, akkoriban még nagyközség volt. A patak folyását követve hosszan nyújtózkodott a hegyek alól a mező felé. Felfelé rohamosan szűkül a völgy, Vajnafalvának nevezik ezt a szegeletet, mert rokonságunké, a Vajna család birtoka volt valamikor. (...)
Gocz nagytatámat, aki Vajna leányt vett feleségül, én nem ismerhettem. Idejekorán özvegyen maradt nagymamámtól hallottam, hogy mi történt. Az udvaron volt egy hatalmas, talán több száz éves, odvas diófánk. Nem tudták, vagy nem törődtek azzal, hogy az üregben kígyófészek lapult, és abban – az elbeszélések szerint – fehér kígyók laktak. Nyár volt, rekkenő hőség. Nagyapám megebédelt, és lefeküdt a diófa tövébe, hogy az aratás délelőtti fáradalmát kipihenje. Aludt, amikor egy kígyó megmarta, és ő nem ébredt fel többé, ott halt meg az árnyékban. A diófát azonnal kivágták, de előre petróleummal begyújtották az odvát. Hogy elpusztultak-e a kígyók, vagy idejében szerteszét szaladtak, azt nem tudtuk. Tény, hogy diófánk már régóta nem volt az udvaron, de mi hosszú ideig a kígyóktól való rettegés árnyékában éltünk.
Apám, Gocz Bálint 22–23 éves lehetett, amikor apját eltemette, és mint egyetlen gyermek, ő lett a nagy vagyon törvényes örököse. Ki gondolta volna, hogy nem is annyira a kígyómarás, hanem a szomszédunkban zajongó kocsma állítja kényszerpályára családunk jövőjét?
Kegyelemkenyéren
Amikor az emberek megláttak minket Kovásznán, ujjal mutogattak ránk, és szánalommal vagy épp kárörömmel suttogták:
– Nézd! Ez a rongyos leányka – Elvirának hívják –, a részeges Gocz Bálintnak a gyermeke! Az a télen gumibocskoros, nyáron mezítlábas asszony pedig Bálint anyja, született Vajna Rozália, aki Bécsben szabott ruhákban járt, nemesi "naccsága" volt valamikor. Látjátok, hova jutottak?
Nagyon szégyelltem magam! A korabeli református papnak, Havadtői Sándor tiszteletes úrnak is tudomására jutott a dolog, mert szomszédunk, a román pópa a magyar paptársait is figyelmeztette, hogy baj van. Ekkor hívott le Havadtői tiszteletes, megtartotta a hittanórát, majd annak befejeztével, miközben hazamentek a gyermekek, azt mondta:
– Elvirácska! Te maradj egy keveset! Beszélgessünk! Hol van édesapád?
– Elhagyott, mondtam. Pávára ment egy nőhöz.
– És hozzátok már nem jár?
– Nagyon ritkán! Három hónaponként hoz egy kenyeret, de akkor is elveszi a nagyanyám pénzét, amit Ghiţă Trandabur bácsinál keres gyapjúfonással.
– És valóban nincs, amit ennetek?
– Hát... Van pityókánk! A mezőn szedtük össze. A hullást! Mi pityókalevesre kelünk, köménymaglevesre fekszünk. Én sült vagy főtt pityókát viszek az iskolába. Ez az én uzsonnám. Olteanu pap bácsi szokott kisegíteni minket. De tiszteletes úr! Ne tessék megmondani nagymamámnak, hogy én ezt elárultam, mert ő nagyon szégyelli, ami történt.
– Nem szólok én az égvilágon senkinek, kislányom, de intézkedem majd másféleképpen.
És Havadtői tiszteletes minden második héten küldött egy kenyeret, vagy húst, vagy egy csirkét. Így tengettük az életünket. Amikor konfirmáltam, nem volt, amit magamra vennem. Mátyás Márika (ez volt a leányneve, ma is él Kovásznán), ő a megmondhatója, hogy kölcsön adta a menyasszonyi ruháját, és én abban konfirmáltam. Egyedül álltam a templomban, mert nagyanyám épp kórházban feküdt Sepsiszentgyörgyön. Apámat természetesen nem érdekelte olyasmi, mint holmi... konfirmációs ünnepség. Később saját anyjának a temetéséről sem tartotta fontosnak tudomást szerezni.
A Márika nénitől kölcsön kapott ruha bizony nagy volt rám. Itt-ott felkötöztem! Esetlennek, koldusnak éreztem magam. Még emlékszem, hogy mit énekeltem: "Az úr szent bárányára teszem le hitemet...". Ezt még sikerült befejeznem, de amikor ismét rám került a sor, már mukkanni sem tudtam. Elájultam! Arra eszméltem, hogy cukros vizet öntenek a számba. A jóságos arcú, Kovásznán legendás tekintélyű Gál doktor bácsi hajolt fölém. Azt hihették, hogy aznap még nem ettem, pedig faltam én reggel főtt pityókát, már egyedül is meg tudtam főzni. Nem az volt a baj, hogy éhezési cukorszinten éltem (mondom így, tudományosan, miután életemet egészségügyi nővérként töltöttem), csupán annyi, hogy árvának, szerencsétlennek éreztem magam. Anyám a sírban! Nagymamám kórházban! Apám a kocsmában! Tehát lelkileg omlottam össze, életemben először, mégpedig Isten házában, épp a konfirmáció pillanatában.
(folytatjuk)
Sajtó alá rendezte: Gyila Sándor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szent György-szobrot avatott Sepsiszentgyörgy
Jövök néha, hogy lenne,
ki György vitéz lovának
tenyérből cukrot ad.
Ideje volna végre
már kapni lándzsavégre,
s nemcsak bűvölgetni
ama sárkányokat!
Farkas Árpád: Farkas utca (részlet), 1972
Sokan gyűltek össze május 5-én, szombat este Sepsiszentgyörgy központjában, hogy egy rég várt pillanat tanúi lehessenek: sárkányölő Szent György, a város védőszentje, névadója szobrának avatásának (felvételünkön). Az évszázadok során számos képzőművész dolgozta fel Szent György legendáját, hogy magyar nyelvterületen épp a Kolozsvári testvérek, Márton és György alkotásának másolatai terjedtek el, az nem véletlen: az immár Sepsiszentgyörgy központjában is álló "kicsi gyönyörűség" – miként Vargha Mihály szobrászművész jellemezte – mindent magyaráz.
Régi adósságot törlesztettünk – kezdte ünnepi beszédét Antal Árpád polgármester –, hiszen számos városlakó gondolta úgy, egy modern Szent György-szobor mellett a klasszikusnak is helye lenne a városban. Ha a Jóisten ezt a régiót bízta ránk, köszönjük védőszentünknek, hogy az idők során vigyázott ránk, mert mi, székelyek mindig egyik kezünkkel dolgoztunk, a másikkal harcoltunk, és ez most sincs másként, ma is akadnak, akik el akarják venni szülőföldünket – figyelmeztetett a polgármester. De e szobor is kifejezi ragaszkodásunkat szülőföldünkhöz, akaratunkat, hogy harcolunk érte – zárta rövid beszédét, majd Lestyán Goda János szobrászművésszel leleplezték a szobrot.
A sanyarú sorsra jutott közösség felszabadítását megjelenítő Szent György-legenda számos költőt is megihletett, Juhász Gyula költeményét Nemes Levente, Lucian Blaga versét Camelia Paraschiv tolmácsolta. Damokos Csaba elmondta, a szobrot olyképp helyezték el, hogy figyelembe vették a majdani városrendezési tervet, majd utalva a polgármester korábbi szavaira – hogy a modern Szent György-szobor is megmarad helyén, a klasszikus felállítása után nem távolítják el – saját értelmezését ismertette: miként az ember is más ruhában jár szórakozni, mint templomba, az áruház előtti alkotás legyen a koncertes, bulis jelképe, ez meg a komolyabbik, elgondolkodtatóbb szimbóluma a városnak. Vargha Mihály kiemelte, az 1373-ban készült eredeti szobor (ma a prágai Hradzsinban áll) a világ művészettörténetében mérföldkő, remekmű, melyről másolatot készíteni azzal egyenértékű alkotást eredményez, üzenete pedig változatlan: benne van múltunk, jelenünk, ember és természet egysége.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A város névjegye
Nagyon gazdagon illusztrált, bővített kiadása jelent meg a Cserey Zoltán–József Álmos szerzőpáros Sepsiszentgyörgy képes története című könyvének, melyet szombaton délután mutattak be a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében népes közönség előtt.
Vargha Mihály múzeum­igazgató köszöntőjében említette, a szép kiadvány a város névjegye lehet. Antal Árpád polgármester elmondta, a tavaly létrehozott Sepsiszentgyörgy Kiadó gondozásában immár a hatodik könyvet teszik le az asztalra. Csáki Árpád történész előbb a szerzőket ismertette, kiemelve, mindketten Pro Urbe-díjas polgárai a városnak, majd a kötetről beszélt. A könyv két részre tagolódik, az első, mintegy száz oldal Cserey Zoltánnak a város történetét a kezdetektől az első világháborúig felölelő történészi munkája, mely levéltári kutatásokon és szakirodalmon alapul. Oly neves, helytörténettel foglalkozó személyiségek kutatási eredményeit is felhasználta, mint Gödri Ferenc, Cs. Bogáts Dénes, Székely Zoltán és Kónya Ádám. A könyv második részében József Álmos a "fénnyel írott történelmet ragadja meg", fogalmazott Csáki Árpád, hozzátéve, a mintegy 1200 illusztráció időben 2011-ig nyújtja ki a város képes történetét.
Cserey Zoltán történész hangsúlyozta, az újrakiadást indokolja, hogy az előző megjelenés óta felnőtt egy nemzedék, s az azonosságtudat erősítéséhez hozzájárul a várostörténet ismerete. Előadásában rámutatott a várossá válás nehézségeinek történelmi hátterére, idézte Khuen-Héderváry Károly egykori miniszterelnököt, aki sze­rint a székelyek oly messze vannak, hogy mire a szavuk a fővárosba ér, már más kormány van hivatalban. József Álmos tanár, aki botcsinálta helytörténésznek nevezte magát, jelezte, könnyebb műfaj segítségével mutatja be a várostörténetet, előadásában közel félszáz olyan képet vetített ki, melyek újdonságnak szá­mítanak a kiadványban.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)