„Tiszta” Romániát! (1.)
A balkáni politizálás gyökerei
Amikor 1877-ben Románia elnyerte függetlenségét, az ország politikai elitje készen állt a román nemzetállam alapjainak lerakására. Ez csak erőszakos, nemzetiségellenes beolvasztási politikával volt lehetséges. Kiváló eszköznek bizonyult a vajdaságok korában kialakult balkáni politikai kultúra. A fél évezredes török függőség, a görög kereskedők soraiból származó fanarióta vajdák uralma idején csiszolódott, formálódott ki a sajátos jellegű román politikai mentalitás. A vajdaságokra, később Romániára is jellemzővé vált a határtalan korrupció, a sok rendelet, a sok pecsét és az örökös bizalmatlanság, hatalmat és pénzt szerezni bármi áron!
Beder Tibor találóan mutat rá, hogy Bizáncban a hazugság és az ügyeskedés erénynek számított. A román politikában – Bizánchoz hasonlóan – az őszinteség ismeretlen fogalom, az érvényesülés eszköze. „Az ortodox hitű államok, köztük Románia is ugyanebből a diplomáciai iskolából került ki. Ebben a diplomáciában semmi sem volt szent és soha semmit sem tartott maga felett kötelezőnek… ha érdekeik úgy kívánták, mindent megengedhetőnek véltek. Vesztegettek, ajándékoztak… Aki ismerte Bizánc diplomatáit, tudta, hogy egy szavukat sem lehet hinni. Tudnia kellett, hogy amit mondanak, biztosan nem igaz.”
„Ügyes” román diplomácia?
A román királyságot 1883-tól katonai szövetség kötötte a központi hatalmakhoz, melyek katonai védelmet ígértek egy ki nem provokált (orosz) agresszió esetére. Ennek ellenére e szövetség oldalán Románia – az első világháború kitörése után – nem lép be a háborúba, két évig tartó semlegességét pedig arra használja fel, hogy titkos tárgyalásokat folytasson az ellentáborral. Az első árulásra 1916 augusztusában vetemedik, amikor az oroszok megígérik Erdély Romániához csatolását. A román politikai vezetés – a gyors győzelem reményében – orvul hátba támadja szövetségesét, Magyarországot. Ez utóbbi, mivel nem számít a vele 33 éve katonai szövetségben álló Románia katonai offenzívájára, védelem nélkül hagyta a magyar–román határt. Az első napok meglepetése után a magyar és a német csapatok gyors katonai vereséget mérnek az Erdélybe betolakodó román hadseregre, megszállják Bukarestet, a román hadsereg és adminisztráció kénytelen Észak-Moldvába menekülni. Itt az orosz hadsereg támogatásával ideig-óráig megakasztják a német–magyar előnyomulást. Románia fegyverszünetet kér, majd különbékét köt.
A központi hatalmat maga mögött tudó Románia kihasználja az 1917-es bolsevik forradalom miatt káoszban vergődő Oroszország helyzetét, és 1918 januárjában megkezdi Besszarábia megszállását. Mindezt akkor, amikor korábban, 1917 nyarán az oroszok súlyos véráldozatok árán védték a román államiságot. Miután a Monarchia 1918. november 3-án letette a fegyvert, a román hadsereg november 10-én parancsot kapott – a nemzetközi jog durva megszegésével – Magyarország megtámadására.
E balkáni diplomácia eredménye: Románia minden szomszédja rovására terjeszkedhet, és megtarthatja a második Balkán-háború idején szerzett Cadrilatert is. Ernst Hemingway, aki sem magyarbarátsággal, sem románellenességgel nem gyanúsítható, aki még csak nem is volt európai, a román diplomáciát és annak sikerességét így mutatta be: „A románok bevetésre kész gyors beszélők és történelmi precedensidézők… megkapták minden iránybéli szomszédaiknak mindazon területeit, amelyeknek nevét román küldött valaha is kiejtette a száján.”
A bizánci jellegű román diplomácia szószegései, szövetségeseinek elárulása, a félrevezetés, az ámítás, az ígérgetés, a szerződések be nem tartása a háború idején és a békeszerződések előkészítése során olyan színvonalú, amelyre a világtörténelemben kevés példát lehet találni. Az „ügyes” román diplomáciát iskolapéldaként lehetne oktatni!
A történelem propagandaeszköz
A diplomáciai gerinctelenség mellett a román politikai elit minden eszközt felhasznál a „tiszta” Románia megteremtésére. Egyik ilyen eszköz a 18. század végén kiagyalt dákoromán ősiség propagandája. Ennek oktatása a 21. században tudatos félrevezetés! A szélsőséges nacionalizmus oltárán azonban semmi sem szent! Az ábrándozó nacionalista ködevők számára a „tiszta Románia” megteremtésének víziója olyan vágyálom, amelyért képesek feláldozni népük valós történelmének ismeretét is. A nevelés fő célja elhitetni a románokkal, hogy Erdély ősi román föld, így a széles tömegek helyeslése mellett folytathatják az erdélyi magyarság közösségi jogoktól való megfosztását.
Napjainkban a felerősödő sovén nacionalizmus a régiósítás bárányának álarcában tör a magyar többségű Székelyföld és a Partium magyarságának szétverésére. A régióátszervezés ismertetése során gyakran elhangzó hazug és pimaszul arcátlan érv, hogy a nagyrégió a székelyek gazdasági felemelését szolgálja. Úgy tűnik, hogy a nacionalista politikai vezetés számára fontosabb a jólétben élő, egyenrangú polgárok demokratikusan szervezett államának létrehozása helyett a román alkotmányokban meghirdetett egységes román nemzetállam megteremtése. Nem akarják észrevenni, hogy a románság milliói a jobb élet reményében – minden mesés történelmet hátrahagyva – Európa-szerte keresik boldogulásukat.
Érdekes, ahogy a nagy román író, Ion Luca Caragiale (1852–1912) a Moftul român szatirikus folyóiratban a korabeli román társadalom nacionalizmusát bemutatja. Ezt olvasva úgy tűnik, a román politikai elit gondolkodásmódja száz év alatt nem változott. Érdemes idézni Caragiale egyik írását: „Mi, törzsökös románok a nemzeti haladás alapfeltételeiből indulunk ki: a maga nemzetét csakis az szeretheti igazán, aki gyűlöl minden más nemzetet. Valamely nemzetnek nem ellenségei a saját hibái; ellenségei csakis a más nemzetek erényei. Ezért teljesen fölösleges azon törnie a fejét, hogy miképpen küszöbölhetné ki a hibáit és gyarapíthatná erényeit; ennél sokkal hasznosabb tennivalói vannak: számon kell tartania más nemzetek hibáit, és becsmérelnie, de még inkább tagadnia azok erényeit... Innen tehát a legszélsőségesebb nemzeti kizárólagosság parancsoló szükségessége.”
Lucian Boia professzor úgy látja, egy olyan korban, amikor fel kellene építeni egy versenyképes Romániát, „a románoknak kevesebbet kellene áldozniuk a történeti mitológia oltárán; sem az ősökre hivatkozás, sem a másokra szórt szemrehányás nem lehet hasznukra”. Ugyancsak Boia mutat rá arra is, hogy „a nacionalizmus kibogozhatatlan konfliktusok vállalását jelenti”, célja a más nemzetiségűek „fölötti primátus érvényesítése”. Az elképzelt történelem ismerete a románokat visszafelé és nem előreviszi. Sajnos, ennek szenvedő alanyai vagyunk mi, erdélyi magyarok és székelyek is.
(folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék
Erdély.ma

Erdély 119 településén tüntettek az autonómiáért
A szervező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) közlése szerint Erdély 119 településén tüntettek szombat este 20 órától a román kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett.
Valamennyi helyszínen a szervezők felolvasták a tüntetés kiáltványát, amely a történelmi régiók visszaállításáért száll síkra. „A Kárpát-medence tündérkertje, Erdély nem Bukarest gyarmata" – áll a szövegben, amely arra figyelmeztet, a Bukarest által „kikényszerített" régiósításnak nemcsak a magyarok, hanem az erdélyi románok is vesztesei lesznek.
„Azt akarjuk, hogy megkérdezésünk nélkül soha többé senki ne dönthessen azokról a különböző határokról, amelyek között élünk és élni fogunk. (...) Erdély nemzeti közösségeinek és természetes régióinak a belső önrendelkezését akarjuk! Túlközpontosított homogén nemzetállam helyett modern föderális Romániát akarunk! Benne legyen Erdély igazi európai nagyrégió! Legyenek nagyvárosai sajátos jogállású többnyelvű metropolisok! Legyen hivatalosan is Kolozsvár Erdély fővárosa! Legyen Székelyföld egységes autonóm közigazgatási régió! Legyen a Partium egységes, sajátos jogállású többnyelvű közigazgatási régió!" – áll a kiáltványban.
A dokumentum kinyilvánítja, hogy előbb tárgyalni akarnak a román kormánnyal a történelmi régiókon alapuló közigazgatási reformról. Ha a tárgyalások eredménytelenek maradnak, a kiáltvány a polgári engedetlenség megannyi eszközének az alkalmazását helyezi kilátásba. A kiáltvány szerint a „bukaresti zavarosban halászó politikusok" megbuktak. „Ráment a jelenünk. Gyermekeink, unokáink jövőjét nem adjuk!" – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az EMNP által szervezett megmozdulás helyszínein felolvasott kiáltvány.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke Sepsiszentgyörgyön az 1848-as obeliszknél több száz tüntető előtt elmondott beszédében kijelentette: nem lesz társadalmi béke Romániában mindaddig, amíg Székelyföld nem nyeri el a területi autonómiáját.
Az EMNP elnöke a felvidéki magyarok helyzetével példázta, hogy a magyarok által lakott területeket felszabdaló közigazgatási reform súlyos helyzetbe sodorja a közösséget. Az EMNP elnöke szerint a magyar párt kiszorulása a szlovák parlamentből, a szlovák állampolgárság megvonása azoktól, akik felveszik a magyart, mind annak a következménye, hogy a felvidéki magyarság a közigazgatás ügyében engedett a pozsonyi nyomásnak. „Mi nem ezt akarjuk itt Erdélyben. Nem szabad megengednünk, hogy ez megtörténjen" – jelentette ki Toró.
A sepsiszentgyörgyi tüntetésen a több száz tiltakozó legtöbbet ismételt jelszava azt volt: „Székelyföld nem Románia!" MTI
Erdély.ma

„Székelyföld a székelyeké!”
Több mint háromszáz személy gyűlt össze Székelyudvarhelyen az Emlékezés Parkjában tiltakozni a román kormány régiósítási terve ellen.
Erdély-szerte 119 településen hívta a térre, utcára az embereket az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Udvarhelyszéken hat településen szerveztek tüntetést az autonómiáért, és tiltakoztak a román kormány régiósítási tervei ellen: Székelyudvarhelyen, Szentegyházán, Parajdon, Bögözben, Homoródszentpálon és Kissolymosban.
Udvarhelyen körülbelül háromszáz személy gyűlt össze az Emlékezés Parkjában. A rendezvény alatt a részvevők aláírhatták azt a petíciót, melyet a kormánynak készítenek a néppártosok és az EMNT. Politikusok, civil szervezetek, motorosok, és sétálók is végigkövették a tiltakozást.
Elsőként a Szózatot énekelte el a tömeg, majd Zakariás Zoltán, az EMNP országos alelnöke fejtette ki, miért is tiltakoznak. Hangsúlyozta, mihamarabb figyelmeztetni kell az ország vezetőit, hogy nem tudják ily módon szétrombolni a történelmi régiókat. Közölte továbbá azt is, nem szabad hagyni, hogy olyan döntéseket hozzanak, ami során akár Brassóban vagy Nagyszebenbe kell utazzunk ügyintézés miatt. „Székelyföld azé, akik lakják, akik építik. Székelyföld a székelyeké” – kiáltott fel beszéde végén Zakariás Zoltán.
Nagy Pál, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki szervezetének vezetője felolvasta az EMNT erdélyi kiáltványát, melyben a történelmi régiók feldarabolása ellen tiltakozik a civil szervezet: Ki kell mondanunk: a Kárpát-medence „tündérkertje”, Erdély nem Bukarest gyarmata! – hangoztatta.
„Azt akarjuk, hogy megkérdezésünk nélkül soha többé senki ne dönthessen azokról a különböző határokról, amelyek között élünk és élni fogunk. Autonómiát akarunk! Azt akarjuk, hogy a saját sorsunkról mi dönthessünk. Azt akarjuk, hogy természeti kincseinkkel, adólejeinkkel és emberi erőforrásainkkal mi gazdálkodhassunk. Erdély nemzeti közösségeinek és természetes régióinak belső önrendelkezését akarjuk! Túlközpontosított homogén nemzetállam helyett modern föderális Romániát akarunk! Benne legyen Erdély igazi európai nagyrégió! Legyenek nagyvárosai sajátos jogállású többnyelvű metropoliszok! Legyen hivatalosan is Kolozsvár Erdély fővárosa! Legyen Székelyföld egységes autonóm közigazgatási régió! Legyen a Partium egységes, sajátos jogállású többnyelvű közigazgatási régió! Céljaink európai célok és elérésükért készek vagyunk valamennyi demokratikus eszközt igénybe venni” – áll a kiáltványban. „Erdély az erdélyieké” – fejezte be Nagy Pál.
Nyolc galambot is útjára engedtek Udvarhelyen, melyek a nyolc székelyföldi szék szabadságát jelképezték (Marosszék, Udvarhelyszék, Csíkszék, Gyergyószék, Kászonszék, Sepsiszék, Kézdiszék és Orbaiszék).
Miután Gajevszki Klára elszavalt Petőfi Sándor költeményét, A szájhősök című verset, a Balázs Ferec Vegyeskar kíséretében Trianon Himnuszát énekelték el az összegyűltek, végül pedig a székely és a magyar himnuszok eléneklésével zárult a tiltakozó megmozdulás, de a szervezők megígérték, hogy nem ez lesz az utolsó tüntetés.
Pál Gábor
Székelyhon.ro

Közlemény: Megalakult a Partiumi Autonómia Tanács
2013. július 19-én, a nagyváradi Városházán tartották a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) alakuló ülését. A helyszínválasztás azért is jelképes, mert a bihari megyeszékhely a Partium regionális központja.
A pénteki ülés egy 2008-ban indult folyamat eredménye. Ekkor hozták létre Érmihályfalván a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottságot dr. Szilágyi Ferenc elnökletével. Számos szakmai jellegű anyagot dolgoztak ki azóta, különböző rendezvényeket szerveztek, továbbá az autonómia és a Partium népszerűsítését szolgáló kiadványokat adtak ki.
2013 elején Szatmárnémetiben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) döntést hozott a Partiumi Autonómia Tanács (PAT) létrehozataláról. Az alakuló ülést Zilahon készítették elő.
Partium öt megyéjének képviselői vettek részt a pénteki alakuló ülésen: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei delegáltjai, továbbá az akadémiai és civil szféra, valamint a történelmi egyházak képviselői. Toró T. Tibor, mint az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke megfigyelői státusban volt jelen az eseményen.
A PAT feladata a partiumi autonómia és önrendelkezés gondolatának népszerűsítése, az ehhez tartozó szakmai és tájékoztató anyagok kidolgozása, illetve majdan a vonatkozó törvényjavaslatok elkészítése, az egyéb ide kapcsolódó akciókban való részvétel, vagy ezek szervezése – az aláírásgyűjtéstől egészen a közterületeken való tüntetésekig.
A PAT hétfős elnökséggel alakult meg, minden egyes megye egy-egy elnökségi tagot delegált. Elnöknek Csomortányi Istvánt, míg alelnöknek dr. Szilágyi Ferencet választották meg. Elfogadták az év hátralevő részére vonatkozó cselekvési tervet, amiben szerepel az első tájékoztató anyagok elkészítése, és olyan kényes kérdések is, mint a Partium határainak, illetve a Partium jelképeinek (zászló és címer) javaslati szintű kidolgozása.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács
partiumi sajtószolgálata
erdon.ro

Erdély az erdélyieké, nem Bukarest gyarmata
Tüntetések reális alapú régiósításért és önrendelkezésért
Száztizenkilenc erdélyi településen tüntettek jelképesen egyidőben, egységesen húsz percig szombaton este a bukaresti hatalom által tervezett régiósítás ellen, valamint Székelyföld és Partium autonómiájának kivívása mellett. Az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezte rendezvényeken kiáltványt ismertettek, amely kinyilvánítja, hogy a romániai magyarság előbb tárgyalni akar a kormánnyal a történelmi régiókon alapuló közigazgatási reformról, és ha az nem hoz eredményt, kilátásba helyezik a polgári engedetlenség megannyi eszközét. Kolozsváron Mátyás király szülőháza előtt tartották meg a tiltakozó megmozdulást, amelyen több mint száz személy vett részt. A legtöbben – több százan – Sepsiszentgyörgyön tüntettek, ahol Toró T. Tibor EMNP-elnök beszédében kijelentette: nem lesz társadalmi béke Romániában mindaddig, amíg Székelyföld nem nyeri el a területi autonómiáját.
Ö.I.B.
Szabadság (Kolozsvár)

Provokáció Örvénden
Egy nappal az EMNP által szervezett helyi tüntetés előtt a Bihar megyei Örvénd településen uszító, a román hatóságok elleni támadásra buzdító szórólapok jelentek meg.
Csomortányi István az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke hétfői nagyváradi sajtótájékoztatóján értékelte az Erdélyben július 20-án mintegy százhúsz településen megszervezett autonómia-tüntetést. Sikeresnek nevezte a megmozdulást, hiszen a szabadságolás ideje alatt sikerült tizenkétezer embert megmozgatni Erdélyszerte. A Partiumban ötven települések közül mindössze kettőben maradt el a megmozdulás. Bihar megyében mindenütt rendben, problémamentesen zajlott le a tüntetés. Egy kivétel mégis akadt. Örvénden a rendőrség meg akarta akadályozni a tüntetést arra hivatkozva, hogy a polgármester megtiltotta a gyülekezést. Csomortányi István a sajtótájékoztatón elmondta, hogy a szervezők már a múlt hét elején benyújtották területfoglalási engedélyüket a polgármesteri hivatalhoz, amelyre azonban semmilyen választ nem kaptak. A probléma végül úgy oldódott meg, hogy a felek a csendőrséghez fordultak, és ennek a hatóságnak az illetékesei leszögezték: mivel a polgármesteri hivatal részéről nem fogalmazódott meg egyértelmű tiltás a tüntetéssel kapcsolatban, ez hallgatólagos beleegyezésnek számít, vagyis a tiltakozás törvényesen megtartható volt.
Uszítás
Egy másik eset is borzolta a kedélyeket Örvénden, ahol múlt pénteken uszító, a román hatóságok elleni támadásra felhívó szórólapok tűntek fel. Ezeken a szórólapokon a nem létező Örvéndi Betyársereg nevű szervezet nevében ismeretlenek tagtoborzót hirdettek szombat este fél nyolc órára a református templom előtti térre, vagyis oda, ahol ugyanaznap, azaz szombaton este nyolc órától az EMNP kívánta megtartani tiltakozó megmozdulását. A szórólapon többek között ez áll: „Nyilvánvalóan vérbe akarják fojtani a magukat elnyomni és kizsigerelni tovább nem hagyó magyarok szabadság-tüntetését! Ezt természetesen nem hagyhatjuk. Támadást javaslunkk a megszáló oláh csendőrség és rendőrség elen. Hozzál magaddal munkaeszközöket: baltát, feszítő vasat, csákányt, gereblyét, kapát, ásót, stb.” A helyesírási hibák ellenére az EMNP-sek úgy vélik, hogy a szórólap megfogalmazása alapján csakis magyar emberek keze munkájáról lehet szó. Csomortányi István elmondta, hogy több száz ilyen szórólap volt a település utcáin és a postaládákba szórva. Az ügyről értesítették a csendőrséget, illetve még a hétfői nap folyamán feljelentést tettek az ügyészségen. Csomortányi megítélése szerint ez az akció kimeríti a büntető törvénykönyv 317. paragrafusában leírt uszítás tényállását. A politikus hozzátette, hogy a helyiek elmondása szerint a Bihar megyei RMDSZ szórványért felelős alelnöke, Grim András állhat az akció mögött, de azonnal hozzátette, hogy a nyomozóhatóság dolga a tetteseket megtalálni. A tegnapi nap folyamán próbáltuk telefonon elérni Sorbán Attilát, Alsólugas község polgármesterét (ide tartozik Örvénd falu is), de nem jártunk sikerrel. Telefonon megkerestük Grim Andrást is, aki felháborítónak nevezte azt a feltételezést, hogy ő állna a szórólap elkészítése és terjesztése mögött. „Ha ezt mondták, be fogom perelni őket! Én hetente egy-két programot szervezek a szórványban, emellett dolgozok is. Csináljanak ők is szórványprogramot, mutassanak fel valamit!” – fogalmazott a politikus. Grim András hozzátette, hogy vannak feltételezései, hogy ki készíthette azokat a szórólapokat. Elárulta, hogy a szórólap felbukkanásának időszakában a helyiek láttak feltűnni egy bizonyos autót. Ennél többet nem kívánt elárulni, mint mondta, azért, mert nincsenek bizonyítékai.
A folytatásról
„Mivel a tapasztalatok jók, folytatni fogjuk a megmozdulásokat” – szögezte le a továbbiakban Csomortányi István. Mint mondta, kétféle lehetőség közül választanak a jövőben: vagy a mostanihoz hasonló, általános erdélyi megmozdulást szerveznek, vagy pedig regionális szinten szerveznek egy-egy nagyobb autonómia-tüntetést. Kijelentette: a tüntetések helyszínén aláírásgyűjtést szerveztek, amelyben az íveket aláírók támogatják azt, hogy a Partium legyen egységes, kétnyelvű autonóm régió. Az aláírásgyűjtést az ősz folyamán is folytatni fogják, és reprezentatív mennyiségű aláírás összegyűjtése után a párt ez irányú javaslatát és az aláírási íveket benyújtják majd a kormányhoz. Kristófi Kristóf az EMNP nagyváradi elnöke bejelentette, hogy Nagyváradon folytatni fogják a tüntetéseket, mert mint mondta, a polgármesteri hivatal jogszerűtlen eszközök alkalmazásával irányítja a várost. Az Olaszi temető átnevezésének ügyében legkésőbb november 2-án tartanak tiltakozó megmozdulást. Ugyanakkor augusztus elején Biharpüspökiben félpályás útlezárást szerveznek, ezzel tiltakozva azellen, hogy a nagyváradi önkormányzat nem tesz lépéseket a nehézforgalom kivezetésére Biharpüspökiből.
Pap István

erdon.ro

A PAT elnöke: nem hagyjuk, hogy Partiumot gyarmatként kezeljék
Pénteken megalakult az Partiumi Autonómia Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Autonómiával foglalkozó testülete.
A nagyváradi városházán tartották az alakuló ülést, s azon Arad, Bihar, Szilágy, Szatmár és Máramaros megye EMNT-szerveze- teinek küldöttei, az oktatás és a civil szféra, valamint a történelmi egyházak képviselői vettek részt.
A Partiumban négyszázezer magyar él, jó részük egy tömbben, itt a határ mentén. Azt gondoljuk, számukra is megoldás lesz egy területi autonómia, nemcsak a Székelyföld esetében, nyilatkozta Csomortányi István, a PAT megválasztott elnöke.
Csomortányi kifejtette: a PAT autonómia-elképzelései leginkább a tiroli modellhez hasonlítanak. Tirol tartománya is kétnyelvű, hetven százaléka olasz és harminc százaléka németajkú, és ezen belül van egy német többségű és egy olasz többségű terület. Hasonló megoldás alkalmazható a Partium esetében is, tette hozzá az elnök.
A Partiumi Autonomia Tanács elnökével Szász Edit beszélgetett. Csomortányi István elmondta, hogy egy hosszabb folyamat újabb állomása a tanács megalakulása, mivel már 2008-ban Érmihályfalván megalakult a Partiumi Autonómia Kezdeményező Bizottság, amely azóta komoly szakmai munkát fejtett ki, számos előadást és konferenciát szervezett.
Az elnök azt is elmondta, hogy a tervezett közigazgatási átszervezések gyorsították fel a PAT körüli tevékenységet, és nem fogják azt hagyni, hogy Partium határait Bukarestben húzzák meg, nem fogják hagyni, hogy gyarmatként kezeljék Partiumot. Csomortányi kijelentette: a PAT feladatai közé tartozik az is, hogy ezt az ügyet ha kell, akár a polgári engedetlenségig vigye.
A PAT cselekvési terve szerint még az idén elkészül egy komoly háromnyelvű tájékoztatási anyag, amelyet minél szélesebb körben eljuttatnak a lakóssághoz, csatlakoznak az aláírásgyűjtéshez amit a Néppárt kezdett el huszadikán, és részt vesznek minden konferencián a Kárpát-medencében, amelyet ebben a tárgykörben szerveznek, magyarázta a PAT elnöke. marosvasarhelyiradio.ro

Erdély.ma

„Betyárok” fenyegettek Örvénden
Precedens nélküli uszító szórólapok bizonytalanították el a Bihar megyei Örvénd lakosait az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által szervezett hétvégi tüntetésen való részvételtől – tájékoztatta tegnap a sajtót Csomortányi István, a néppárt Bihar megyei szervezetének elnöke.
Mint ismert, szombat este az ország több településén így a többségében magyarok lakta Örvénden is tiltakozó akciókat szerveztek a kormány régiósítási terve ellen.
Csakhogy – tudtuk meg Csomortányitól – a megmozdulás előtti napon több száz olyan – Bihar megyétől eddig idegen – uszító szórólapot dobtak a helyiek postaládájába, valamint a falu utcáira, amely a Toroczkay-féle betyársereg mintájára hirdetett tagtoborzót. A magát Örvéndi Betyárseregnek tituláló kezdeményező épp a tüntetés napjára és annak helyszínére, azaz a református templom elé várta a csatlakozni kívánó magyarokat, azzal rémisztgetve őket, hogy a román hatóságok „vérbe akarják fojtani" a néppártosok tüntetését.
A felhívás egyértelműen agresszióra szólította fel a helyieket, támadást javasolt. „Hozzál magaddal munkaeszközöket: baltát, feszítővasat, csákányt, gereblyét, kapát, ásót stb..." – állt a szórólapon. A tagtoborzót 19.30 órára hirdették, miközben a tüntetés este nyolc órakor kezdődött, de Csomortányi jelezte, csupán bennfentes tudhatta, hogy a csendőrségtől kért engedélyükben ők is 19.30 órától tartottak igényt a helyszínre.
A felhívás amúgy eddig fiktívnek bizonyult, hiszen a tagtoborzóra senki nem ment el, a felbujtóknak azt azonban sikerült elérjék, hogy a megfélemlítés miatt több lakos is távol maradt a tüntetéstől. Csomortányi – aki a helyszínre látogatott, amikor az ügy a tudomására jutott – biztos abban, hogy magyar ember kezdeményezte, és tájékoztatása szerint a helyiek a RMDSZ-re gyanakszanak. „Ők azt gyanítják, hogy Grimm András, az Bihar megyei RMDSZ örvéndi származású szórványért felelős alelnöke áll az ügy hátterében" – mondta a néppárti politikus. Lapunk megkeresésére, Grimm ezt határozottan cáfolta és rágalmazásnak tartja. „Nagyon sajnálatos, hogy ilyesmi megtörtént, de ehhez sem nekem, sem pedig az RMDSZ-nek nincs köze" – szögezte le az RMDSZ-es politikus.
Csomortányi egyébként tegnap a nagyváradi ügyészségéhez fordult az üggyel, és a büntető törvénykönyv 310-es paragrafusára alapozva, gyűlöletre való felbujtás miatt bűnvádi panaszt emelt ismeretlen elkövetők ellen, és várja, hogy a hatóságok felkutassák és felelőségre vonják a tetteseket. Meg nem erősített forrásaink szerint egy tizennyolc éves, frissen érettségizett fiatal fiút bíztak meg a szórólapok terjesztésével, és elképzelhető, hogy egy pusztaújlaki család áll a felbujtás hátterében.
Incidens nélküli tiltakozások
Örvénden amúgy a tüntetés előtt volt némi nézeteltérés a helyi rendőrséggel, a hatóságok ugyanis nem válaszoltak időben a néppártosok engedélyt kérő kérvényére – ismertette Csomortányi. A megmozdulás végül terv szerint zajlott, a törvény ugyanis hallgatólagos beleegyezésként értelmezi a megválaszolatlan, de időben leadott kérvényeket.
A többi Bihar megyei helyszínen sem voltak incidensek, a néppárti politikus példásnak értékelte a hatóságokkal való együttműködést. Összességében pedig elégedett a megmozdulással. „Az elvárthoz képest is jobban sikerült, az emberek szép számban eljöttek, csak Borson voltak kevesen, de ott hagyományosan nehéz összegyűjteni a lakosokat, mert a helyiek elmondása szerint a település önkormányzata rendszeresen megfélemlíti őket" – magyarázta Csomortányi.
Folytatják a harcot
A hétvégi tüntetések alapján a néppártosok arra a következtetésre jutottak, hogy van igény az egységes, kétnyelvű, autonóm partiumi régióra, a bihari és a partiumi magyarság fogékony az önrendelkező térség ötletére, nem akarják, hogy Bukarestben, a fejük felett döntsenek. Csomortányi jelezte, a továbbiakban országos szinten döntenek majd arról, hogy több általános erdélyi magyar megmozdulással vagy regionális szinten, egy-egy nagyobb tiltakozással folytassák harcukat az autonómiáért. A néppárti politikus szerint mindkét verzió jó lenne, de addig is folytatják a szombaton elkezdett aláírásgyűjtő akciójukat a Partiumban, és amikor elérnek egy reprezentatív mennyiségű szignóhoz, azt előterjesztik a kormánynak.
Krónika (Kolozsvár)

Autonómia és közigazgatási átszervezés Tusványoson
Tegnap hivatalosan is megnyitották a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemet és Diáktábort. A megnyitón a szabadegyetem "szenátusi tagjai" vettek részt, ez a testület korábbi főszervezőkből, alapító atyákból, magyarországi támogatókból áll. Az első nap már szóba kerültek az idei rendezvény fő témái: az autonómia, a közigazgatási átszervezés és gazdasági kapcsolatok is.
A megnyitó panelbeszélgetésen Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke arról beszélt, hogy a 24. tábor arról is szól, hogy – mint fogalmazott – "a 24. órában vagyunk, ami az autonómiaküzdelmet jelenti". Szerinte ,,ez az a hét, ez az a tábor, ahol elmondhatjuk véleményünket az autonómiáról a Székelyföldön, Közép-Erdélyben és a Partiumban." Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke hangsúlyozta, hogy "akiknek fontos a nemzetpolitika, akik fontos szerepet játszhatnak benne", azok részt vesznek a tusnádfürdői szabadegyetemen. "Tusványoson" aláírásgyűjtést is folytatnak annak az erdélyi kiáltványnak a támogatására, amelyet a román kormány régiósítási terve ellen, a történelmi régiók és az autonómia mellett 119 erdélyi településen július 20-án megtartott tüntetésen fogadtak el – tette hozzá.
Egymásra utaltak a közép-európai országok
Egymásra utaltak a közép-európai országok, amelyek összefogva hatékonyabban tudnak részt venni az európai válság kezelésében – mondta Németh Zsolt szerdán a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megnyitóján. A magyar külügyminisztérium államtitkára hangsúlyozta, hogy a határokon átívelő tevékenységekkel a magyarok a közép-európai együttműködés legnagyobb haszonélvezői lehetnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi jogok minden esetben a demokrácia kérdéskörébe tartoznak. Ha ezeket a jogokat törvény nem tiltja, "jogállamban nem ütközhet semmiféle akadályba" az érvényesülésük – jelentette ki, hozzátéve, hogy ennek támogatásában egyetértés mutatkozik Magyarországon.
A közép-európai együttműködésről szólva hangsúlyozta, hogy a régió országai "külön-külön keveset számítanak", viszont "együtt odaülhetünk a nagy európai válságkezelés asztalához". Az elkövetkező évek fontos kérdésének nevezte, hogy képes lesz-e Magyarország sikerét "szétteríteni az egész nemzet irányába", az országon belül a hátrányos helyzetű rétegek felé, illetve a határokon túlra. Úgy vélte, hogy hosszú távon a válság megoldásában a keresztény Európa segíthet, mivel "a társadalom tartópilléreit, a családot, a munkát, a legkülönbözőbb identitások közösségeit, a kisebbségeket meg kell erősíteni".
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a keresztény Európa nem vallási kategória, nem hívők is képviselhetik, mivel azt jelenti, hogy "vissza kell nyúlnunk az Európai Unió alapvető értékeihez".
Nemzetköziesíteni kell a régióátalakítás ügyét
A romániai régióátszervezésről szóló szerda délelőtti pódiumbeszélgetés magyar, román és olasz előadói is úgy vélték, az erdélyi magyarság többek között a probléma nemzetköziesítésével érheti el, hogy ne csorbuljanak érdekei.
Valentin Stan, a Bukaresti Tudományegyetem politológiatanára és Andrea Carteny, a Római Tudományegyetem Kelet-Európával foglalkozó tanára is azt javasolta, hogy a nemzetközi színtereken vessék fel a kérdést. Utóbbi úgy vélte, Románia és Moldova egyesítése is segíthetné a magyar autonómiatörekvéseket, hiszen az egyesülés rákényszeríthetné Romániát egy föderális államszerkezet kialakítására.
Andrea Carteny – aki Kolozsváron szerzett doktori címet a román és a magyar nacionalizmusból – úgy vélte, Európában a történelmi jog is az emberi jogok részévé kezd válni. Itt nem elég az afrikai mércéhez igazított emberi jogok egyetemes nyilatkozatára hivatkozni.
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke szerint az erdélyi magyar közösségnek a konfliktusokat is fel kell vállalnia, hogy számára kedvezően végződjön a régióátalakítás. Toró a békés, de konfliktusos eszközök közé sorolta a polgári engedetlenség eszközét, mely – mint említette – útelzárásokra vagy az adófizetés megtagadására is kiterjedhet. Hozzátette, ha a párbeszéd nem vezet eredményre, ezekkel az eszközökkel érheti el a magyar közösség "Bukarest ingerküszöbét". Az EMNP elnöke szerint a régióátalakításra nem veszélyforrásként, hanem lehetőségként kell tekinteni.
Kántor Zoltán, a budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója úgy vélekedett, hogy a régióátalakítással kapcsolatos romániai technikai viták voltaképp a nemzetpolitikai célokat próbálják leplezni.
Rétvári Bence, a magyar közigazgatási minisztérium parlamenti államtitkára szerint a tervezett román közigazgatási reform súlyosan sérti az Európa Tanács és az Európai Unió nemzetközi jogi egyezményeit. Az MTI-nek nyilatkozva az államtitkár kiemelte: az unió és az Európa Tanács által elfogadott nemzetközi jogi egyezmények nemcsak védik a nemzetiségeket a közigazgatási rendszeren belül, de további, a közigazgatás szintjén is megjelenő garanciák bevezetését is javasolják. Kitért arra, hogy az Európa Tanács számos egyezményt, ajánlást fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak védelmében.
Marosvásárhelyen is irodát nyit a Kárpát Régió Üzleti Hálózat
Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben nyitja meg még az idén két új irodáját a Kárpát Régió Üzleti Hálózat (KRÜH) – jelentette be Szatmáry Kristóf gazdaságszabályozásért felelős magyar államtitkár szerdán, a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen és Diáktáborban.
A politikus az MTI-nek elmondta, hogy a KRÜH 11 irodájából négy működik Romániában. A marosvásárhelyi megnyitását az is indokolja, hogy hagyományosan régióközpontnak számít, és akár a leendő székelyföldi autonómia központja lehet. Szatmárnémeti pedig a partiumi magyarság szempontjából kiemelten fontos város.
Szatmáry Kristóf hangsúlyozta, hogy felértékelődik a Kárpát-medence és a közép-európai gazdasági tér Magyarország számára, azért is, mert a magyar gazdaságpolitikának válaszolnia kell a világgazdasági átalakulásra, arra, hogy a hagyományos globális folyamatok nem működnek jól.
Radetzky Jenő, a KRÜH vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy Magyarországnak érdeke a magyarlakta területek gazdasági erősödése. A magyar gazdasági növekedés nem képzelhető el a Kárpát-medence gazdasági integrációjának megerősítése nélkül – jelentette ki, hozzátéve, hogy a magyar külgazdasági tevékenység 35 százaléka a környező államokkal bonyolódik le, és Magyarország külkereskedelmi többlete ezekkel az országokkal szemben 5,8 milliárd euró.
(MTI/ tudósítások)
Népújság (Marosvásárhely)

Bukaresti irányvesztés
Felhorkant a román külügyminisztérium nevében egyik államtitkára, mert – szerinte – Románia és Magyarország statégiai partnerséget sértve, a tusványosi szabadegyetem meghívottjai bírálták az ország tervezett területi átszervezését.
A külügyér szerint az ott elhangzottak sértik a kétoladalú kapcsolatok jogi és politikai kereteit, s amúgy is úgy fest az egész szabadegyetem, mintha a magyar kormány kihelyezett gyűlése lenne.
Az eltelt több mint két évtized során általában csak a bukaresti sajtó bakafántoskodott Tusványossal kapcsolatban, most lám, a külügyminisztérium is sokallja a magyarországi hivatalosságok jelenlétét és az ország régióra osztása körül kibontakozott vitát. Nem hihetjük, hogy Titus Corlăţeánnak és beosztottjának nem jutott füléig az erdélyi magyarság eme gondja, hisz több ízben is megfogalmazták a különféle pártállású székelyföldi politikusok, legutóbb Bálványosfürdőn, s nem másnak, mint az ország miniszterelnök-helyettesének, Liviu Dragneának, hogy régiósítási tervüket ellenezzük, s minden létező békés ezközzel megpóbáljuk megakadályozni azt. S mert azóta sem változott az égadta világon semmi, illetve az alkotmánybíróság döntése nyomán kénytelenek egy évvel későbbi időpontra halasztani megvalósítását, számunkra természetes, hogy a szabadegyetem résztvevői – itthoni és magyarországi – erről beszélnek. Végül is a mi bőrünkre megy a játék: a két tömbmagyar területet, a Székelyföldet és a Partiumot támadták meg.
A bukaresti sajtó nagy megrökönyödésére még Kelemen Hunor is kijelentette: Dragneáék régiósítási terve utcára kényszeríti a hazai magyar közösséget. S bár az érdekszövetség minap látványosan távol tartotta magát, tízezernyi ember mégis kimondta: a magyar tömbök fellazítása, szétdarabolása, a román régiókba való betagolása tudatos elsorvasztásunkat jelenti. Tudva tudjuk, sem a halogatás, sem a megyék ideig-óráig való megmaradásának ígérete sorsunkon nem jobbít, változást csak az önkormányzatiság bővítése és az autonómia elnyerése hozhat. S mert ez számunkra létkérdés, akár tetszik a hatalomnak, akár nem, kénytelenek vagyunk folyamatosan erről beszélni, vitatkozni, jobb elképzeléseket felmutatni. Ennyi történik Tusnádfürdőn. Amiatt hőbörögni ma Bukarestben, mert túl sok magyar politikus tisztelte meg jelenlétével a szabadegyetemet, miközben alig néhány napja a legmagasabb szinten ígértek egyesülést a Moldovai Köztársaságnak, a túlhatalom ámokfutásának tetszik.
Pontáék régi-új nacionalizmusa, Băsescu elnök hatalomvesztés utáni szájhősködése, a külügyi államtitkár régi idők szellemét idéző magyarellenes kirohanása jelzi, politikusai mily irányvesztetten bolyonganak a huszonegyedik században.
Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Erdélyi pártvezérekkel találkozott a magyar miniszterelnök
Orbán tárgyalt Kelemen Hunorral
Elsősorban a romániai magyar közösséget érintő legfontosabb kihívásokról tárgyalt pénteken este a két politikus Tusnádfürdőn azon a kétoldalú találkozón, amelyet a magyar kormányfő kezdeményezett.
Kelemen Hunor szövetségi elnök elmondta, elsősorban a romániai régióátszervezés tervezetéről és annak lehetséges hatásairól tájékoztatta Orbán Viktort.
"A régiók átszervezése a politikai és nemzetiségi asszimiláció kezdetét jelentheti, ezt akarja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség minden lehetséges eszközzel megakadályozni. Az alkotmánymódosítás őszi, parlamenti vitáján a Szövetség ismételten megpróbálja a különleges státusú régiók fogalmát bevinni az alaptörvénybe, amely Székelyföldre és Partiumra vonatkozna. Az RMDSZ elsősorban gazdasági-fejlesztési régiókban gondolkodik, a közigazgatási hatáskörrel ellátott régiókat továbbra sem tartja elfogadhatónak" – ismertette a kétoldalú találkozó legfontosabb témáját az RMDSZ elnöke.
Orbán Viktor miniszterelnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes egyaránt támogatását és segítségét ajánlotta fel az RMDSZ által kezdeményezett Európai Polgári Kezdeményezés aláírásgyűjtési akciójának meg-szervezésében és lebonyolításában. A kétoldalú tárgyalások során Kelemen Hunor és Orbán Viktor abban állapodtak meg, hogy a nyár folyamán újabb találkozóra kerül sor, ezúttal Budapesten.
Az EMNP és MPP vezetőivel istanácskozott Orbán Viktor
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke a tanácskozás után az MTI-nek elmondta, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemhez kötődő hagyománynak számít a tanácskozás a miniszterelnökkel. Mint beszámolt róla, a megbeszélésen áttekintették a honosítás kérdését, és megállapították, hogy a folyamatot folytatni kell.
Toró T. Tibor a jövő évi magyarországi parlamenti választásokról elmondta, megegyeztek abban, hogy ez nem pártpolitikai, hanem nemzetpolitikai kérdés. "Az lenne kívánatos, ha Erdélyben a mozgósításra kerülne a hangsúly, és nem a pártpreferenciákra" – nyilatkozott.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke a kétoldalú találkozó után az MTI-nek elmondta, elsősorban nemzetpolitikai kérdésekről egyeztettek. "Az a legfontosabb, hogy 2014 után is folytatódjon az a nemzetpolitika, amelyet az Orbán-kormány elindított. E köré kell felépíteni a jövőre vonatkozó cselekvési tervet" – fogalmazott Biró Zsolt.
Népújság (Marosvásárhely)

A szórvány ers végvára Déván
Gyakran esik szó a szórvány helyzetéről. Nem csupán a népmozgalmi adatok tanulmányozásakor húzzák meg a vészharangot, hanem olyankor is, amikor a szórványmagyarság oktatásáról van szó. A Téglás Gábor nevét viselő dévai alma mater a Hunyad megyei magyarság oktatási-kulturális centruma. Borsi Balázs riportja.
„Mert az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéktelennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja” – ötlöttek szemembe Apáczai Csere János idézett sorai, amikor kezembe kaptam a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum kalendáriumát. A tanintézet fennállásának ötödik évfordulójára 2010-ben kiadott évkönyv betekintést nyújt a hunyadi megyeszékhely magyar oktatásának történetébe, s átfogó képet kínál arról is, a dévai magyarságnak az utóbbi száz esztendőben miképpen kellett megküzdenie azért, hogy az ifjúság anyanyelvén tanulhasson.
Dévai iskolahistória
A dévai magyar oktatás gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza, ekkor alakult meg a református gimnázium (1948-as államosításáig működött), a 19. század második felében pedig létrejött a tanítóképző és a főreál gimnázium, előbbi 1919 októberében, az impériumváltás követően a román állam tulajdonába került épületestől, utóbbi pedig csak pár évig élte ezt túl, 1923-ban vonták meg nyilvánossági jogát. Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanár oktatástörténeti munkájából kiderül még, hogy polgári leányiskola is működött Déván 1892 és 1919 között. A trianoni hatalomváltás következtében megpecsételődött valamennyi dévai magyar tanintézet sorsa. A dél-erdélyi városban magyarul csak a felekezeti elemi iskolákban lehetett tanulni: a református négyosztályos, a római katolikus hétosztályos, meg a telepi két tanerős elemiben. Helyi kezdeményezésre 1945 után megalakult az Egységes Magyar Gimnázium, megtartani azonban nehéz volt. A város magyar értelmiségei kérvényezték az anyanyelvű középiskolai oktatást, mely az 1952–53-as tanévtől megvalósult. Az állami hétosztályos általános iskola mellett beindult az első középiskolai osztály 40 tanulóval, akik 1955-ben érettségiztek. „Türelemmel, a gyermekek iránti elkötelezett szeretettel tanítottak ebben a mostoha körülmények között működő iskolában azok a szakképzett fiatal pedagógusok, akik a tanórákon kívül is foglalkoztak a diákokkal. Mint önálló egység 1960 szeptemberében szűnt meg a dévai magyar vegyes tizenegy osztályos középiskola, mely akkor már az 1959-ben engedélyezett Petőfi Sándor Középiskola nevet viselte” – olvasható Szathmáry Rózsa írásában. Az iskolák egyesítésétől 2005-ig, a Téglás Gábor Iskolaközpont megalapításáig csak a különböző román líceumok tagozataként működött magyar oktatás.
Nem nehéz tehát elképzelni és megérteni, a Hunyad megyei magyarság számára mit jelentett a dévai szórványközpont 2005-ben megtörtént létrehozása, amely napjainkra az egyik legjelentősebb magyar tanintézetté nőtte ki magát. Az új épületben sétálgatva, mintha Magyarországon lennénk, magyar nyelvű táblákon, ismertetőkön követhetjük végig a diáksereg életét. A folyosóktól a központi aulán át a tantermekig, még az idegenek számára is mindenütt érezhető az a mindent átjáró gondoskodás és odafigyelés, amellyel a hozzájuk járó diákokat fogadják. A minőségi oktatás mellett a közvetlenség és a vendégszeretet az egyik alappillére a dévai sikernek.
A ma iskolája a jövő
Az összefogás és az élni akarás példája
Balogh Csaba, a Téglás Gábor Elméleti Líceum aligazgatója készséggel fogadott a barátságos tanintézetben. Õ Bihar megye északi, tömbmagyar vidékéről származik. Az érmelléki fiatalember az egyetem elvégzése után hátrahagyta Érmihályfalvát, s mivel szülőhelyén nem talált munkahelyet, Vajdahunyadra való feleségét követve próbált szerencsét a Hunyad megyei szórványmagyarság központjának számító dévai magyar iskolában. Földrajz szakos tanárként helyezkedett el a tanintézetben, amelynek mára aligazgatója, a közösség egyik oszlopos tagja lett. Lelkesen mesél az iskoláról, a dévai és a hunyadi magyarságról, melynek – meggyőződése szerint – példaértékű összefogása és élni akarása a megtartó ereje. Az, amit a vidék magyarsága felvállalt és megvalósított: bizonyíték, hogy az anyanyelvű oktatás az első lépése a nemzethatáron élő magyarok megmaradásának.
A dévai vár árnyékában meghúzódó modern tanintézet létrejöttét komoly, megfeszített munka előzte meg, és az eredmény, mint az aligazgatót hallgató látogatóban is megfogalmazódik, tiszteletre méltó. Figyelembe véve, hogy a dévai magyar oktatás több mint négyszáz éves hagyományra tekint vissza, megindító a jelenkori pedagógusok és támogatók nemes szándéka: megtartani, ami a mienk. Mert másképpen cseng ez a „szórvány szórványában”, ott, ahol sem az utcán, sem a boltokban, sem a piacon nem hallani magyar szót, és mást jelent abban a közegben, amelyben magyar a boltos, a piaci kofa, a szomszéd, a polgármester, sőt még a rendőr is jól beszéli nyelvünket.
Létrehozásakor a Téglás Gábor Iskolaközpont nevet viselő, majd 2012-ben elméleti líceum besorolást kapó tanintézet megnyitóján az iskolaigazgató, Kocsis Attila Levente szintén egy sokatmondó Apáczai-idézetet választott ünnepi beszéde címéül: „olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”.
Kellenek a tagozatok is
Balogh Csaba aligazgató elmondja, Hunyad megyében vagy Déván nem érzékelik azt, hogy a többségi nemzet tagjai diszkriminálnák őket. „Csendes, békeszerető, jóakaratú emberek élnek itt” – összegez beszélgetőpartnerünk, aki rávilágít arra, hogy a trianoni döntést megelőzően is számszerűleg szinte ugyanannyi magyar élt Déván, mint napjainkban, csak a város összlakosságának száma nőtt a többszörösére – a románok száma tízszereződött meg. „Az itteni román emberek hozzá voltak szokva, hogy interetnikus környezetben élnek, és a tisztelet mind a két félben megvan. Ennek köszönhető, hogy itt jól érezheti magát az ember, nincsenek magyarellenes megnyilvánulások, nem feszült a helyzet, mint másfelé.” (Ennek egyébként megvan a magyarázata, Horváth István, a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet igazgatója a napokban egyik interjújában rávilágított: általában ott van tétje a konfrontációnak, ahol a két közösség erőviszonyai kiegyensúlyozottak, de legalábbis jelentős a magyarok aránya. „Egy témában, vitában, harcban létezik nyertes és vesztes is. Ahol kisebb az egyik csoport aránya, ott nincs tét, ezért ott ezek a hangulatkeltések sem működnek” – magyarázta a szociológus.)
A több mind félszázezres városban az alig ötezer fős helyi magyar közösség értékeinek és hagyományainak megmentése és továbbadása érdekében kulcsszerepet játszanak az egyházak – hangsúlyozza Balogh Csaba. Ezek azok a pontok, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, fel kell karolni, jobban kellene támogatni őket, hogy továbbra is hatékonyan kifejthessék közösségépítő szerepüket. „A Téglás Gábor iskola azonban nemcsak oktatási céllal működik, hanem az egész megyét felölelő kulturális szerepkörrel is felruháztatott. Ha nem létezne ez az épület, ez a tanintézet, nem tudnánk folytatni a hagyományokat, nem tudnánk továbbadni értékeinket, amit az idetelepült bukovinai, székelyföldi székelyek, vagy a Partiumból érkezők, a kollektivizálás elől ide menekülő emberek hoztak magukkal, és tették színesebbé a meglévő helyi kulturális életet.” Az iskola megkerülhetetlen a magyar népi értékek megőrzésében, és ma már olyan eredményekkel rendelkezik, amelyek igazolják létjogosultságát. Olyan iskolákkal tudnak konkurálni, amelyekben nem harminc, hanem háromszáz gyermekből választanak ki egy osztályra valót, – mondja az aligazgató.
Az óvodától egészen a tizenkettedik osztályig terjedő, valamint a szakiskolai oktatással kiegészítve igyekeznek minden igényt kielégíteni – hogy mindazok, akik úgy döntöttek, nem költöznek el, és gyermekeiket nem íratják román tagozatra, mindent megkapjanak ahhoz, hogy kisebbségiként is teljes életet élhessenek. A dévai szórványoktatási központba jelenleg 614 tanuló jár, és úgy néz ki, a jövőben még nagyobb lesz a létszám: hét óvodai csoporttal (beleértve a Dévához tartozó szomszédos település, Csernakeresztúr óvodáját is) és elsőtől tizenkettedikig évfolyamonként két-két osztállyal működik az iskola. Az óvodások számát, illetve a beiskolázási adatokat figyelembe véve biztató a tanintézet jövője, mondja az aligazgató, akitől azt is megtudjuk, hogy a Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott Szent Ferenc Alapítvány működtette dévai gyermekotthon lakói is itt tanulnak.
„Mi abban hiszünk, hogy a megyében a magyar tagozatokat meg kell tartani a saját helyükön. Ezért vannak még Vajdahunyadon, Petrozsényben, Lupényban, Szászvároson magyar osztályok. Nem gondolom azt, hogy a megyén belül a Téglás Gábor iskola konkurenciát jelentene” – mondja az aligazgató, aki hozzáteszi, nem akarnak a nagyenyedi Bethlen Gábor-kollégiumnak sem a versenytársai lenni. „Partnerek vagyunk, de azt hiszem, minden megyében az ott élő magyarságnak joga van ahhoz, hogy helyben megoldja oktatási nehézségeit” – vallja Balogh Csaba, aki hozzáteszi, aki el akar menni, úgyis elmegy, hisz van rá lehetőség, de ők azért dolgoznak, hogy vonzóvá tegyék az iskolát a környékbeli magyar tanulóknak. Ezért is volt náluk először Erdélyben nyomdászati szakoktatás.
„Kell egy második front is”
Az iskola számos rendezvénynek ad otthont, említésre méltó a tanítás utáni programok sokasága is. Igyekeznek a gyermekeket bevonni a tevékenységekbe, ezért alternatív programokat szerveznek neki. Az RMDSZ főtitkárságának kulturális főosztálya tavaly nyáron elindította az Örökségünk őrei: Fogadj örökbe egy műemléket! programot, a Téglás Gábor tanulói hét kiemelt jelentőségű műemléket fogadtak örökbe: Déva várát, a vármegyeházát, a ferences kolostort, a marosillyei Veres-bástyát, Bethlen Gábor szülőházát, a Fáy Béla-kastélyt és a piski arborétumban a Magna Curiát. A diákok újságokba írtak, televízióban szerepeltek azért, hogy felhívják a figyelmet épített örökségünk fontosságára.
A nélkülözhetetlen anyagi támogatás mellett rengeteg munkára és lelkesedésre van szükség ahhoz, hogy egy szórványközpont működhessen. „Az, hogy a politikum kiharcolja nekünk azt, ami jár, nem elegendő, kell egy második front is, a humánerőforrás-bázis, amely meg is tudja tartani, őrizni az eredményeket. Hunyad megyében tizenötezer magyar él. Nem tudom, hogy egy ekkora közösségnek járna-e két vagy három középiskola, nem az én tisztem eldönteni, de annyit hadd mondjak el, hogy legyen világos a kép: a rendszerváltáskor ebben a megyében harmincezer magyar élt, 1998-ig Petrozsényban működött magyar középiskola. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején olyan áldatlan állapot jött létre ebben a monoindusztriális megyében – megszűntek a bányák, leállt a kohászat –, hogy az emberek, akik a jobb megélhetés reményében az ötvenes és a hatvanas években idejöttek, hazatelepültek a Partiumba, a Székelyföldre, drasztikusan csökkent az itteni magyarság aránya, de az ittmaradottaknak mégis szükségük volt egy ilyen szórványközpontra. A kétezres évek elején úgy működött a magyar oktatás, hogy Déván óvodától egészen a középiskoláig alig volt százötven gyerek és kilenc tanár. RMDSZ-kezdeményezésre sikerül kitaposni azt az utat, amelyen végigjárva elérhettük, hogy ez a kollégium létrejöjjön, amelyben most már több mint hatszáz magyar gyermek tanul anyanyelvén” – mondta beszélgetésünk végén az aligazgató, aki kiemelte: „Hiszem azt, hogy Hunyad megyében még van magyar jövő, aminek alapja ebben az iskolában leledzik. Az itt élő románok tisztelik azokat a közösségeket, amelyek harcolnak hagyományaikért és próbálják magukat fenntartani. Felnéznek ránk, tisztelettel beszélnek rólunk, mert azt is látják, hogy a város hatszáz férőhelyes kultúrházát is meg tudjuk tölteni, tehát élő, erős közösség vagyunk.”
A közösséget egészében megőrizni
Az elmúlt esztendőkben eredményes volt a szórványprogramunk, de mindig szükség van hatékonyabbá tételre – mondta Déván kérdésünkre Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A dévai iskolaközpont is ennek a programnak a része, de a szórványstratégia nemcsak iskolaépítésre vonatkozik, hanem arra is, hogy segítenek ingázni a kisgyermekeknek, a pedagógusoknak, illetve kulturális téren is bővítették a programjukat, valamint szórványmenedzseri programot is elindítottak – összegzett a szövetségi elnök. „Ezzel is azt üzenjük, hogy a szórvány számunkra továbbra is nagyon fontos, mert a szórvány megerősítése és megtartása nélkül nem tudjuk a közösséget egészében megőrizni” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki kiemelte, ha a szórványt feladjuk, akkor a tömb kezd el szórványosodni.
Jelenleg egyetlen új szórványiskola-központ terve indult el a megvalósítás útján, elkezdődött a szamosújvári intézmény építése. „A Bihar megyei Margittán van még egy nagyon szép terv, amelyhez az anyagi forrásokat még nem látjuk teljes egészében, de nyilván az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően tudunk majd továbblépni” – mondta a szövetségi elnök.
A szórványról beszélgetve Kelemen Hunor kiemelte: két kérdés van mindig, amit össze kell egyeztetni, az iskola és a mellette lévő intézményhálózat. Mert az óvodásoknak, elemistáknak is mindig kérdés az, létre lehet-e hozni azt a szolgáltatást, amely révén a szülők is nyugodtan bízzák gyermekeiket a szórványkollégiumokra. Ezért is fontos, hogy ezek bejárható távolságon belül legyenek.
Létérdek a szórvány erősítése
Ugyancsak Déván jártunkkor sikerült megszólaltatnunk Winkler Gyula Hunyad megyei európai parlamenti képviselőt. A szórványból származó gazdasági szakpolitikus kiemelte, vannak már olyan oktatási programok és szórványstratégiák, amelyek évek óta jól működnek, leginkább megyei szinteken. Arad, Temes és Hunyad megyében is van egy-egy olyan oktatási központ, amely a megyei feladatokat látja el. A szórványmegyékben az óvodától egészen a középiskoláig biztosított az anyanyelvi oktatás, az elmúlt húsz esztendő egyik legfontosabb eredménye. „A szórványprogram horizontális kérdés, tehát mindenütt oda kell figyelni, kezdve a helyi önkormányzati szinttől a parlamenti szintig. Két éve sikerült egy olyan oktatásügyi törvénymódosítást elérnie az RMDSZ-nek, amely biztosítja a szórványban működő tanintézetek és a tagozatos oktatás fennmaradásának feltételeit – ez pedig az állami finanszírozás” – emlékeztet az EP-képviselő. „Most, amikor ez a hetvenszázalékos parlamenti többség megvan, az oktatási törvény bizonyos rendelkezései, amelyek a szórványnak is fontosak, azonnal célponttá váltak, meg akarják változtatni, illetve megyei szinteken nem mindenütt egyformán, zökkenőmentesen lehet alkalmazni ezeket a feltételeket” – teszi hozzá. Winkler szerint az a szint, amelyre eljutottunk az elmúlt húsz esztendőben, most azt igazolja, hogy az úgynevezett újgenerációs szórványprogram az oktatás és a kultúra terén is előrelépés.
Ezek az apró lépések kellettek ahhoz, hogy amikor eljutunk majd oda, hogy a parlamentben a kisebbségi törvényt el lehessen fogadni, – amely a szórványban és az interetnikus környezetben a kulturális autonómia alapjait teremti meg az önkormányzati szerepvállalással és a megyei szintű stratégiákkal együtt, – akkor biztosítanak majd egy olyan keretet, amely a jövőt stabilnak és tervezhetőnek mutatja – mondja a képviselő.
Az más kérdés, hogy demográfiai szempontból miképpen állunk, a beolvadás, a kivándorlás vagy a szórványból a tömb felé vándorlás a jövőben miképpen alakul, ez nem politikai kérdés – hangsúlyozza az EP-képviselő. „Nem szabad hagyni, hogy fehér foltok legyenek Erdély térképén magyar demográfiai szempontból. Illetve ott, ahol a demográfiai helyzet a legsúlyosabb, oda kell azonnal olyan intézkedéssel hatni, hogy ott létrehozzunk egy magyar, akár oktatási, akár kulturális intézményt, amely magyarságszigetként működjön. A szórvány soha nem szűnik meg, viszont akkor, amikor lemondunk egy bizonyos szórványközösségről, azonnal újratermelődik a tömbhöz közelebb egy másik szórványközösség. Ezért a tömbnek is létérdeke, hogy a szórványt támogassa, hiszen ezáltal is önmagát erősíti.
A névadó
Téglás Gábor (Brassó, 1848. március 30. – Budapest, 1916. február 4.) középiskolai igazgató, régész, a MTA levelező tagja (1888). 1871–1904 között a dévai állami főreáliskola tanára, 1883–1904 között igazgatója, egyúttal a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat dévai múzeumának igazgatója. 1896 után az országos közoktatási tanács tagja. Még ifjú tanárként kezdett foglalkozni Hunyad vármegye geológiai és természetrajzi viszonyaival. Régészeti kutatásokba kezdett, emiatt tanulmányai kiegészítésére külföldi múzeumokat és régiségtárakat keresett fel. Király Pállal együtt vezette a sarmizegetuzai (Várhely) ásatásokat és a várhelyi amphitheatrum ásatási munkálatait. Tagja volt a Földrajzi Társulatnak, az Országos Embertani és Régészeti Társulatnak és a Magyar Néprajzi Társaságnak
(A szerző a nagyváradi Reggeli Újság napilap főszerkesztője)

A szórvány erős végvára Déván
Gyakran esik szó a szórvány helyzetéről. Nem csupán a népmozgalmi adatok tanulmányozásakor húzzák meg a vészharangot, hanem olyankor is, amikor a szórványmagyarság oktatásáról van szó. A Téglás Gábor nevét viselő dévai alma mater a Hunyad megyei magyarság oktatási-kulturális centruma. Borsi Balázs riportja.
„Mert az iskolára olyan nagy szükség van, és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéktelennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja” – ötlöttek szemembe Apáczai Csere János idézett sorai, amikor kezembe kaptam a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum kalendáriumát. A tanintézet fennállásának ötödik évfordulójára 2010-ben kiadott évkönyv betekintést nyújt a hunyadi megyeszékhely magyar oktatásának történetébe, s átfogó képet kínál arról is, a dévai magyarságnak az utóbbi száz esztendőben miképpen kellett megküzdenie azért, hogy az ifjúság anyanyelvén tanulhasson.
Dévai iskolahistória A dévai magyar oktatás gyökerei a 16. századig nyúlnak vissza, ekkor alakult meg a református gimnázium (1948-as államosításáig működött), a 19. század második felében pedig létrejött a tanítóképző és a főreál gimnázium, előbbi 1919 októberében, az impériumváltás követően a román állam tulajdonába került épületestől, utóbbi pedig csak pár évig élte ezt túl, 1923-ban vonták meg nyilvánossági jogát. Szathmáry Rózsa nyugalmazott tanár oktatástörténeti munkájából kiderül még, hogy polgári leányiskola is működött Déván 1892 és 1919 között. A trianoni hatalomváltás következtében megpecsételődött valamennyi dévai magyar tanintézet sorsa. A dél-erdélyi városban magyarul csak a felekezeti elemi iskolákban lehetett tanulni: a református négyosztályos, a római katolikus hétosztályos, meg a telepi két tanerős elemiben. Helyi kezdeményezésre 1945 után megalakult az Egységes Magyar Gimnázium, megtartani azonban nehéz volt. A város magyar értelmiségei kérvényezték az anyanyelvű középiskolai oktatást, mely az 1952–53-as tanévtől megvalósult. Az állami hétosztályos általános iskola mellett beindult az első középiskolai osztály 40 tanulóval, akik 1955-ben érettségiztek. „Türelemmel, a gyermekek iránti elkötelezett szeretettel tanítottak ebben a mostoha körülmények között működő iskolában azok a szakképzett fiatal pedagógusok, akik a tanórákon kívül is foglalkoztak a diákokkal. Mint önálló egység 1960 szeptemberében szűnt meg a dévai magyar vegyes tizenegy osztályos középiskola, mely akkor már az 1959-ben engedélyezett Petőfi Sándor Középiskola nevet viselte” – olvasható Szathmáry Rózsa írásában. Az iskolák egyesítésétől 2005-ig, a Téglás Gábor Iskolaközpont megalapításáig csak a különböző román líceumok tagozataként működött magyar oktatás.
Nem nehéz tehát elképzelni és megérteni, a Hunyad megyei magyarság számára mit jelentett a dévai szórványközpont 2005-ben megtörtént létrehozása, amely napjainkra az egyik legjelentősebb magyar tanintézetté nőtte ki magát. Az új épületben sétálgatva, mintha Magyarországon lennénk, magyar nyelvű táblákon, ismertetőkön követhetjük végig a diáksereg életét. A folyosóktól a központi aulán át a tantermekig, még az idegenek számára is mindenütt érezhető az a mindent átjáró gondoskodás és odafigyelés, amellyel a hozzájuk járó diákokat fogadják. A minőségi oktatás mellett a közvetlenség és a vendégszeretet az egyik alappillére a dévai sikernek.
A ma iskolája a jövő Az összefogás és az élni akarás példája Balogh Csaba, a Téglás Gábor Elméleti Líceum aligazgatója készséggel fogadott a barátságos tanintézetben. Ő Bihar megye északi, tömbmagyar vidékéről származik. Az érmelléki fiatalember az egyetem elvégzése után hátrahagyta Érmihályfalvát, s mivel szülőhelyén nem talált munkahelyet, Vajdahunyadra való feleségét követve próbált szerencsét a Hunyad megyei szórványmagyarság központjának számító dévai magyar iskolában. Földrajz szakos tanárként helyezkedett el a tanintézetben, amelynek mára aligazgatója, a közösség egyik oszlopos tagja lett. Lelkesen mesél az iskoláról, a dévai és a hunyadi magyarságról, melynek – meggyőződése szerint – példaértékű összefogása és élni akarása a megtartó ereje. Az, amit a vidék magyarsága felvállalt és megvalósított: bizonyíték, hogy az anyanyelvű oktatás az első lépése a nemzethatáron élő magyarok megmaradásának.
A dévai vár árnyékában meghúzódó modern tanintézet létrejöttét komoly, megfeszített munka előzte meg, és az eredmény, mint az aligazgatót hallgató látogatóban is megfogalmazódik, tiszteletre méltó. Figyelembe véve, hogy a dévai magyar oktatás több mint négyszáz éves hagyományra tekint vissza, megindító a jelenkori pedagógusok és támogatók nemes szándéka: megtartani, ami a mienk. Mert másképpen cseng ez a „szórvány szórványában”, ott, ahol sem az utcán, sem a boltokban, sem a piacon nem hallani magyar szót, és mást jelent abban a közegben, amelyben magyar a boltos, a piaci kofa, a szomszéd, a polgármester, sőt még a rendőr is jól beszéli nyelvünket.
Létrehozásakor a Téglás Gábor Iskolaközpont nevet viselő, majd 2012-ben elméleti líceum besorolást kapó tanintézet megnyitóján az iskolaigazgató, Kocsis Attila Levente szintén egy sokatmondó Apáczai-idézetet választott ünnepi beszéde címéül: „olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája”.
Kellenek a tagozatok is Balogh Csaba aligazgató elmondja, Hunyad megyében vagy Déván nem érzékelik azt, hogy a többségi nemzet tagjai diszkriminálnák őket. „Csendes, békeszerető, jóakaratú emberek élnek itt” – összegez beszélgetőpartnerünk, aki rávilágít arra, hogy a trianoni döntést megelőzően is számszerűleg szinte ugyanannyi magyar élt Déván, mint napjainkban, csak a város összlakosságának száma nőtt a többszörösére – a románok száma tízszereződött meg. „Az itteni román emberek hozzá voltak szokva, hogy interetnikus környezetben élnek, és a tisztelet mind a két félben megvan. Ennek köszönhető, hogy itt jól érezheti magát az ember, nincsenek magyarellenes megnyilvánulások, nem feszült a helyzet, mint másfelé.” (Ennek egyébként megvan a magyarázata, Horváth István, a kolozsvári székhelyű Kisebbségkutató Intézet igazgatója a napokbanegyik interjújában rávilágított: általában ott van tétje a konfrontációnak, ahol a két közösség erőviszonyai kiegyensúlyozottak, de legalábbis jelentős a magyarok aránya. „Egy témában, vitában, harcban létezik nyertes és vesztes is. Ahol kisebb az egyik csoport aránya, ott nincs tét, ezért ott ezek a hangulatkeltések sem működnek” – magyarázta a szociológus.)
A több mind félszázezres városban az alig ötezer fős helyi magyar közösség értékeinek és hagyományainak megmentése és továbbadása érdekében kulcsszerepet játszanak az egyházak – hangsúlyozza Balogh Csaba. Ezek azok a pontok, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni, fel kell karolni, jobban kellene támogatni őket, hogy továbbra is hatékonyan kifejthessék közösségépítő szerepüket. „A Téglás Gábor iskola azonban nemcsak oktatási céllal működik, hanem az egész megyét felölelő kulturális szerepkörrel is felruháztatott. Ha nem létezne ez az épület, ez a tanintézet, nem tudnánk folytatni a hagyományokat, nem tudnánk továbbadni értékeinket, amit az idetelepült bukovinai, székelyföldi székelyek, vagy a Partiumból érkezők, a kollektivizálás elől ide menekülő emberek hoztak magukkal, és tették színesebbé a meglévő helyi kulturális életet.” Az iskola megkerülhetetlen a magyar népi értékek megőrzésében, és ma már olyan eredményekkel rendelkezik, amelyek igazolják létjogosultságát. Olyan iskolákkal tudnak konkurálni, amelyekben nem harminc, hanem háromszáz gyermekből választanak ki egy osztályra valót, – mondja az aligazgató.
Az óvodától egészen a tizenkettedik osztályig terjedő, valamint a szakiskolai oktatással kiegészítve igyekeznek minden igényt kielégíteni – hogy mindazok, akik úgy döntöttek, nem költöznek el, és gyermekeiket nem íratják román tagozatra, mindent megkapjanak ahhoz, hogy kisebbségiként is teljes életet élhessenek. A dévai szórványoktatási központba jelenleg 614 tanuló jár, és úgy néz ki, a jövőben még nagyobb lesz a létszám: hét óvodai csoporttal (beleértve a Dévához tartozó szomszédos település, Csernakeresztúr óvodáját is) és elsőtől tizenkettedikig évfolyamonként két-két osztállyal működik az iskola. Az óvodások számát, illetve a beiskolázási adatokat figyelembe véve biztató a tanintézet jövője, mondja az aligazgató, akitől azt is megtudjuk, hogy a Böjte Csaba ferences szerzetes által létrehozott Szent Ferenc Alapítvány működtette dévai gyermekotthon lakói is itt tanulnak.
„Mi abban hiszünk, hogy a megyében a magyar tagozatokat meg kell tartani a saját helyükön. Ezért vannak még Vajdahunyadon, Petrozsényben, Lupényban, Szászvároson magyar osztályok. Nem gondolom azt, hogy a megyén belül a Téglás Gábor iskola konkurenciát jelentene” – mondja az aligazgató, aki hozzáteszi, nem akarnak a nagyenyedi Bethlen Gábor-kollégiumnak sem a versenytársai lenni. „Partnerek vagyunk, de azt hiszem, minden megyében az ott élő magyarságnak joga van ahhoz, hogy helyben megoldja oktatási nehézségeit” – vallja Balogh Csaba, aki hozzáteszi, aki el akar menni, úgyis elmegy, hisz van rá lehetőség, de ők azért dolgoznak, hogy vonzóvá tegyék az iskolát a környékbeli magyar tanulóknak. Ezért is volt náluk először Erdélyben nyomdászati szakoktatás.
„Kell egy második front is” Az iskola számos rendezvénynek ad otthont, említésre méltó a tanítás utáni programok sokasága is. Igyekeznek a gyermekeket bevonni a tevékenységekbe, ezért alternatív programokat szerveznek neki. Az RMDSZ főtitkárságának kulturális főosztálya tavaly nyáron elindította az Örökségünk őrei: Fogadj örökbe egy műemléket! programot, a Téglás Gábor tanulói hét kiemelt jelentőségű műemléket fogadtak örökbe: Déva várát, a vármegyeházát, a ferences kolostort, a marosillyei Veres-bástyát, Bethlen Gábor szülőházát, a Fáy Béla-kastélyt és a piski arborétumban a Magna Curiát. A diákok újságokba írtak, televízióban szerepeltek azért, hogy felhívják a figyelmet épített örökségünk fontosságára.
A nélkülözhetetlen anyagi támogatás mellett rengeteg munkára és lelkesedésre van szükség ahhoz, hogy egy szórványközpont működhessen. „Az, hogy a politikum kiharcolja nekünk azt, ami jár, nem elegendő, kell egy második front is, a humánerőforrás-bázis, amely meg is tudja tartani, őrizni az eredményeket. Hunyad megyében tizenötezer magyar él. Nem tudom, hogy egy ekkora közösségnek járna-e két vagy három középiskola, nem az én tisztem eldönteni, de annyit hadd mondjak el, hogy legyen világos a kép: a rendszerváltáskor ebben a megyében harmincezer magyar élt, 1998-ig Petrozsényban működött magyar középiskola. A kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején olyan áldatlan állapot jött létre ebben a monoindusztriális megyében – megszűntek a bányák, leállt a kohászat –, hogy az emberek, akik a jobb megélhetés reményében az ötvenes és a hatvanas években idejöttek, hazatelepültek a Partiumba, a Székelyföldre, drasztikusan csökkent az itteni magyarság aránya, de az ittmaradottaknak mégis szükségük volt egy ilyen szórványközpontra. A kétezres évek elején úgy működött a magyar oktatás, hogy Déván óvodától egészen a középiskoláig alig volt százötven gyerek és kilenc tanár. RMDSZ-kezdeményezésre sikerül kitaposni azt az utat, amelyen végigjárva elérhettük, hogy ez a kollégium létrejöjjön, amelyben most már több mint hatszáz magyar gyermek tanul anyanyelvén” – mondta beszélgetésünk végén az aligazgató, aki kiemelte: „Hiszem azt, hogy Hunyad megyében még van magyar jövő, aminek alapja ebben az iskolában leledzik. Az itt élő románok tisztelik azokat a közösségeket, amelyek harcolnak hagyományaikért és próbálják magukat fenntartani. Felnéznek ránk, tisztelettel beszélnek rólunk, mert azt is látják, hogy a város hatszáz férőhelyes kultúrházát is meg tudjuk tölteni, tehát élő, erős közösség vagyunk.”
A közösséget egészében megőrizni Az elmúlt esztendőkben eredményes volt a szórványprogramunk, de mindig szükség van hatékonyabbá tételre – mondta Déván kérdésünkre Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. A dévai iskolaközpont is ennek a programnak a része, de a szórványstratégia nemcsak iskolaépítésre vonatkozik, hanem arra is, hogy segítenek ingázni a kisgyermekeknek, a pedagógusoknak, illetve kulturális téren is bővítették a programjukat, valamint szórványmenedzseri programot is elindítottak – összegzett a szövetségi elnök. „Ezzel is azt üzenjük, hogy a szórvány számunkra továbbra is nagyon fontos, mert a szórvány megerősítése és megtartása nélkül nem tudjuk a közösséget egészében megőrizni” – fogalmazott Kelemen Hunor, aki kiemelte, ha a szórványt feladjuk, akkor a tömb kezd el szórványosodni.
Jelenleg egyetlen új szórványiskola-központ terve indult el a megvalósítás útján, elkezdődött a szamosújvári intézmény építése. „A Bihar megyei Margittán van még egy nagyon szép terv, amelyhez az anyagi forrásokat még nem látjuk teljes egészében, de nyilván az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően tudunk majd továbblépni” – mondta a szövetségi elnök.
A szórványról beszélgetve Kelemen Hunor kiemelte: két kérdés van mindig, amit össze kell egyeztetni, az iskola és a mellette lévő intézményhálózat. Mert az óvodásoknak, elemistáknak is mindig kérdés az, létre lehet-e hozni azt a szolgáltatást, amely révén a szülők is nyugodtan bízzák gyermekeiket a szórványkollégiumokra. Ezért is fontos, hogy ezek bejárható távolságon belül legyenek.
Létérdek a szórvány erősítése Ugyancsak Déván jártunkkor sikerült megszólaltatnunk Winkler Gyula Hunyad megyei európai parlamenti képviselőt (fotó). A szórványból származó gazdasági szakpolitikus kiemelte, vannak már olyan oktatási programok és szórványstratégiák, amelyek évek óta jól működnek, leginkább megyei szinteken. Arad, Temes és Hunyad megyében is van egy-egy olyan oktatási központ, amely a megyei feladatokat látja el. A szórványmegyékben az óvodától egészen a középiskoláig biztosított az anyanyelvi oktatás, az elmúlt húsz esztendő egyik legfontosabb eredménye. „A szórványprogram horizontális kérdés, tehát mindenütt oda kell figyelni, kezdve a helyi önkormányzati szinttől a parlamenti szintig. Két éve sikerült egy olyan oktatásügyi törvénymódosítást elérnie az RMDSZ-nek, amely biztosítja a szórványban működő tanintézetek és a tagozatos oktatás fennmaradásának feltételeit – ez pedig az állami finanszírozás” – emlékeztet az EP-képviselő. „Most, amikor ez a hetvenszázalékos parlamenti többség megvan, az oktatási törvény bizonyos rendelkezései, amelyek a szórványnak is fontosak, azonnal célponttá váltak, meg akarják változtatni, illetve megyei szinteken nem mindenütt egyformán, zökkenőmentesen lehet alkalmazni ezeket a feltételeket” – teszi hozzá. Winkler szerint az a szint, amelyre eljutottunk az elmúlt húsz esztendőben, most azt igazolja, hogy az úgynevezett újgenerációs szórványprogram az oktatás és a kultúra terén is előrelépés.
Ezek az apró lépések kellettek ahhoz, hogy amikor eljutunk majd oda, hogy a parlamentben a kisebbségi törvényt el lehessen fogadni, – amely a szórványban és az interetnikus környezetben a kulturális autonómia alapjait teremti meg az önkormányzati szerepvállalással és a megyei szintű stratégiákkal együtt, – akkor biztosítanak majd egy olyan keretet, amely a jövőt stabilnak és tervezhetőnek mutatja – mondja a képviselő.
Az más kérdés, hogy demográfiai szempontból miképpen állunk, a beolvadás, a kivándorlás vagy a szórványból a tömb felé vándorlás a jövőben miképpen alakul, ez nem politikai kérdés – hangsúlyozza az EP-képviselő. „Nem szabad hagyni, hogy fehér foltok legyenek Erdély térképén magyar demográfiai szempontból. Illetve ott, ahol a demográfiai helyzet a legsúlyosabb, oda kell azonnal olyan intézkedéssel hatni, hogy ott létrehozzunk egy magyar, akár oktatási, akár kulturális intézményt, amely magyarságszigetként működjön. A szórvány soha nem szűnik meg, viszont akkor, amikor lemondunk egy bizonyos szórványközösségről, azonnal újratermelődik a tömbhöz közelebb egy másik szórványközösség. Ezért a tömbnek is létérdeke, hogy a szórványt támogassa, hiszen ezáltal is önmagát erősíti.
A névadó
Téglás Gábor (Brassó, 1848. március 30. – Budapest, 1916. február 4.) középiskolai igazgató, régész, a MTA levelező tagja (1888). 1871–1904 között a dévai állami főreáliskola tanára, 1883–1904 között igazgatója, egyúttal a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat dévai múzeumának igazgatója. 1896 után az országos közoktatási tanács tagja. Még ifjú tanárként kezdett foglalkozni Hunyad vármegye geológiai és természetrajzi viszonyaival. Régészeti kutatásokba kezdett, emiatt tanulmányai kiegészítésére külföldi múzeumokat és régiségtárakat keresett fel. Király Pállal együtt vezette a sarmizegetuzai (Várhely) ásatásokat és a várhelyi amphitheatrum ásatási munkálatait. Tagja volt a Földrajzi Társulatnak, az Országos Embertani és Régészeti Társulatnak és a Magyar Néprajzi Társaságnak
(A szerző a nagyváradi Reggeli Újság napilap főszerkesztője)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

„Tiszta” Romániát! (4.)
Erdély fogalma
A trianoni diktátummal (1920. június 4.) – a köztudattal ellentétben – Románia nemcsak Erdélyt (57 813 km2) kapta meg, hanem Magyarország keleti tájegységeit (45 280 km2) is. Ezek együttes kiterjedése 103 093 km2, ami nagyobb, mint a maradék Magyarország, épp ezért ismertetnünk kell Erdély fogalmát, mert térben és időben változó területet jelöl.
Tovább bonyolítja e kérdést, hogy a második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) után Erdély két részre tagolódott: az északira és a délire. Mivel az égtájak szerinti megnevezés földrajzilag pontatlan, e területi egységek meghatározásánál a történelmi régiók, tájegységek felsorolása is szükséges. Észak-Erdély a történeti Erdély északi és délkeleti részét, valamint a Partium északi tájait jelenti, míg Dél-Erdély a történeti Erdély déli részét, a Bánát északi és keleti régióit és a Partium déli felét. A történeti Erdély – a hajdani erdélyi vajdaság területe – a Kárpátok keleti és déli vonulatai, valamint az Erdélyi-Középhegység közti térséget foglalja magában. A mai értelemben használt Erdély fogalma az 1920-as trianoni diktátummal Romániához csatolt területet jelenti. Az alaposabb, pontosabb tájékoztatás végett tisztáznunk kell a Partium és a Bánát jelentését is.
A latin Partium név jelzi, hogy az általa jelölt terület hajdanán egy nagyobb politikai egység része volt. Ennek történeti háttere: amikor a magyar királyság a 16. század közepén három részre bomlott, a nyugati és az északi részből kialakult a Habsburg (vagy Királyi) Magyarország, a középső rész török tartománnyá vált, míg a keleti peremvidék, a Partium (az úgynevezett magyar Részek) külön igazgatott területe lett a Keleti Magyar Királyságnak, a későbbi erdélyi fejedelemségnek. A Partium kezdetben az erdélyi vajdaságnál is kiterjedtebb terület, a Tiszától a vajdaság határáig húzódott, majd a török terjeszkedés által egyre zsugorodott. A Partium – a mai értelmezésben – Máramaros bő egyharmada, a déli rész, valamint Szatmár, Bihar, Szilágy és Arad megye közös neve. E régió kiterjedése 29 657 km2. A mai Erdély harmadik területi egysége a Bánát. Ez a történeti Magyarország délkeleti tájegysége, a Duna, a Tisza és a Maros, valamint a Ruszka-havas közti régió. 1718-tól osztrák koronatartomány, amelynek területe teljes egészében csak 1873-ban került vissza a magyar államhoz. Megkülönböztetésül a középkori magyar határőrtartományoktól, bánságoktól, használhatjuk a német nyelvű változatot, a Bánát megnevezést. Románia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság 1920-ban, a nagy osztozkodás hevében közel állt ahhoz, hogy katonailag összeütközésbe kerüljön egymással. Végül a Bánát háromnegyedét (15 623 km2) – az északi és a keleti részt – Románia kapta meg, egynegyedét a szláv királyság, egy jelentéktelen töredék részt meghagytak Magyarországnak.
Erdély lehetett volna keleti Svájc?
Amilyen sokrétű, különböző jogállású történelmi tájegységeket foglal magában Kelet-Magyarország Romániához csatolt területe, éppoly színes az etnikai arculata. Teleki Pál miniszterelnök, a jeles földrajztudós közeli munkatársa, Rónai András Erdélyről (Transilvania, Ardeal, Siebenbürgen) írt könyvében rámutat arra, hogy ez soknemzetiségű, a nyugati és a keleti kultúrkör határán fekvő országméretű tartomány, amely „majdnem akkora, mint Hollandia (1920-ban 34 225 km2), Belgium (30 507 km2) és Svájc (41 229 km2) területe együttvéve”.
Rónai András a nemzetiségi viszonyok, arányok alapos ismerőjeként úgy látja, Erdélyben a nemzetiségek hatalmas területeken összekeverve élnek, ezért egyenlőségük csak a helyi adottságokat figyelembe vevő autonómiák által biztosítható. Rámutat arra, hogy – a mai két és fél megyényi – Székelyföld tiszta magyar lakosságával, illetve Alsó-Fehér, Fogaras és Hunyad megye „túlnyomóan román” népességével etnikai alapon szervezett autonómiában élhetne, míg a „vegyes területen vegyes nyelvű igazgatás” lenne jogszerű. Különösen a nagyvárosok esetében, ahol az 1930-as népszámlálás szerint „magyar többsége volt Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Szatmárnémeti és Brassó városoknak; német többsége Temesvárnak és Nagyszebennek. Román többségű város Erélyben és a hozzá kapcsolt részeken még 1930-ban sem volt”. 1940-ben, a bécsi döntés előtt két tervezet, javaslat készült egy önálló Erdély nemzetiségi alapon való kantonális felosztására, a társadalmi béke biztosítására. A kantonális felosztás lehetőséget teremtett volna két magyar, két román, egy vegyes (magyar–román) és egy német–magyar–román kanton létrehozására. A második tervezet kibővült volna egy román–rutén kantonnal is. A lényeg, hogy a tiszta kantonokban a helyi lakosság többségének a nyelve, míg a vegyes kantonokban az ott élők (két-három) nyelve vált volna hivatalossá. Sajnos, az önálló Erdély és az egyenjogú nemzetek Erdélye nem valósult meg. A román politikum célja a régiósítással épp az, hogy megakadályozza, felszámolja ennek még a lehetőségét is, bár ma csupán a Székelyföld és a határ menti Partium lehetne külön kanton, tartomány. A román politikai elit azonban nem hajlandó megtűrni az egyenlőséget és főképp a magyarság megmaradását biztosító területi autonómiák megteremtését, erre utal, hogy Victor Ponta román miniszterelnök 2013. május 25-én az RMDSZ Csíkszeredában tartott 11. kongresszusán hangsúlyozta: nincs lehetőség a román alkotmány első cikkelyének megváltoztatására, amely kimondja, hogy Románia nemzetállam. Liviu Dragnea, a régiók átalakításáért felelő miniszter, miniszterelnök-helyettes azt állítja, hogy Székelyföld nemcsak egy nagyon szép térsége Romániának, hanem „egy román terület” is. Úgy látszik, a Románia régiósításával megbízott miniszter nem ismeri az etnikai viszonyokat. Bizonyára nem olvasta a román történész, Nicolae Iorga száz évvel korábban írt tankönyvét, amelyből azt tanították, hogy román föld az, ahol a románok többségben élnek. Ugyanígy mondható az is, hogy Székelyföld az a terület, ahol a székelyek többségben élnek. Úgy tűnik, a miniszter úr azt sem tudja, hogy a székely önigazgatás, autonómia kisebb-nagyobb hatáskörrel 1876-ig működött. Latin, magyar és német nyelvű oklevelek immár fél évezrede említik Székelyföld nevét: „1495: in terra Siculia, 1497: in terram Siculorum, 1587: Zekel földen, 1611: Zegelland”.
A történeti Székelyföld léte evidencia. Aki azt állítja, hogy Székelyföld román föld, annak gondolkodását elhomályosítja a nacionalizmus, akarva-akaratlan megsérti a székely népet. Lehet, hogy e sértegetésekre szükség van, mert létállapotuk tarthatatlanságára döbbenti még a népük sorsa iránt közömbös székelyeket is.
(folytatjuk)
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyarellenességről tartott előadást Sepsibesenyőn Kelemen
Az ötödik HÁRIT Szabadegyetemen tartott előadást Kelemen Hunor szövetségi elnök Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével közösen. Az előadás felvezetésében elhangzott, az elmúlt napokban többször, többen bizonyították, hogy a nyári kánikulában is lehet nagyokat nyilatkozni, felkavarni az állóvizet.
Az RMDSZ elnöke erre a felütésre elmondta: „elsősorban azt kell mérlegelni, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára, akik itthon szülőföldet akarunk építeni, azt kell tudnunk, hogy nagyokat akarunk mondani, vagy felelősségteljesen akarunk cselekedni. A Vona-féle kijelentéseket visszautasítjuk, és nem szeretjük, mert a hozzá hasonló politikusok jönnek, nyilatkoznak, majd beülnek az autóba, hazamennek és nézik a tévében, meg olvassák az újságban, hogy mi történik itt. Az is elfogadhatatlan, hogy Románia államelnöke, a hadsereg főparancsnoka „hadat üzen” Magyarországnak, elszigetelésről és megleckéztetésről beszél. Ezekkel a kijelentésekkel az a legnagyobb baj, hogy az ostor vége mindig rajtunk, erdélyi magyarokon csattan.”
Kelemen Hunor kijelentette, a legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az országban növekvőben van a magyarellenesség, ez pedig a magyar emberek biztonságérzetét veszélyezteti. „Ha a román és a magyar politikusok nem képesek leülni, és kormányközi, államközi szinten tárgyalni a két ország közös érdekeiről, akkor az RMDSZ ismételten felajánlja a híd, a közvetítő szerepét. Elfogadhatatlan, hogy két szomszédos ország, az európai unió tagállamai, nem tartott hivatalos találkozót már évek óta. Úgy, ahogy 2001-ben az RMDSZ sikeresen közvetített a magyar igazolványok ügyében a Năstase és az Orbán kormány között, ugyanúgy képes erre most is” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, ugyanakkor aggasztó jelenségekre is felhívta a figyelmet.
Emlékeztetett rá, hogy Bogdan Diaconu parlamenti képviselő olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely betiltaná a külföldi pártfinanszírozást, de az egyesületek, civil szervezetek és alapítványok támogatását is. "A mi civil szervezeteink mindegyike az identitás megőrzésével is foglalkozik, vagyis politikai szerepet tölt be. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket a jelenlegi 70 százalékos parlamenti többség 85 százalékos összefogással fogadna el. És akkor ki védi meg az erdélyi magyarokat? Az RMDSZ határozottan visszautasít minden ilyen típusú magyarellenes uszítást és megnyilvánulást” – jelentette ki.
A régióátszervezésről Kelemen Hunor összefoglalta, hogy ennek a története 2010-ig nyúlik vissza, amikor az államelnök először tett kísérletet arra, hogy nyolc óriásmegyét hozzon létre a nyolc fejlesztési régióból.
„2011-ben ezt az RMDSZ megakadályozta, a szavazataink nélkül ezt nem tudták átvinni. Most azonban nem a megyék összeolvasztása a cél, hanem egy új közigazgatási struktúra beékelése a megyék és a kormányzat közé. Az alkotmány módosított szövegében már létezik a régió fogalma, éppen ezért az RMDSZ azt javasolta, hogy jelenjenek meg az úgynevezett különleges státusú régiók is. Ezt a javaslatot azonban elvetették, ezt az őszi parlamenti vita során még megpróbáljuk ismét átvinni. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az idén nem lesz régióátszervezés, hiszen ehhez ki kell írni a népszavazást az alkotmánymódosítás kérdésében, ehhez pedig 50 százalékos részvételi arány szükséges. Ez az arány jövőre 30 százalékos lesz csupán, így valószínű, hogy az elnökválasztással egy időben tartják meg a referendumot. Az erdélyi magyar közösség a régióátszervezési huzavonával időt nyert. Nekünk a következő időszakban az a feladatunk, hogy partnereket találjunk az RMDSZ 16 régiós átszervezési tervéhez, ezt a törvénytervezetünket már leadtuk, és meg kell győznünk a román tárgyalófeleket, hogy a kisebb, hatékonyabb működésű régió nem csak a magyar emberek érdeke, hanem a románoké is” – ismertette az RMDSZ elnöke. Kijelentette, minden rendelkezésre álló, demokratikus eszközzel élni kíván az RMDSZ.
Az elkövetkező időszakban elkezdődik az aláírásgyűjtés a helyi népszavazások kiírása érdekében mind a Székelyföldön, mind a Partiumban. Ezt követően a helyi tanácsok egy állásfoglalást fogalmaznak meg, amelyben kinyilvánítják, hogy az adott település hova szeretne tartozni.
„A fokozatosság elvét követjük, ezt követően kerülhet sor utcai tüntetésekre. Ilyen szempontból az RMDSZ csatlakozik a Székely Nemzeti Tanács októberi meneteléséhez, és minden segítséget megad, hogy a Kökös és Bereck közötti útvonalon minél többen vonuljanak fel” – részletezte Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A szabadegyetem előadásán Antal Árpád polgármester kifejtette, Románia a dél-amerikai állammodellt alkalmazza már évek óta, aminek eredményeképpen egyre több a mélyszegénységben élő ember, hiányzik a stabil középréteg. „Spanyolországban ma 40.000 euróért egy egész falut meg lehet vásárolni templomostól, iskolástól, polgármesteri hivatalostól együtt. Én a Székelyföld esetében nem szeretném látni sehol az „Eladó” táblát, éppen ezért a mi jövőnk arról szól, hogy a demográfiai kérdésekre milyen válaszokat tudunk adni” – jelentette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, és Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a szabadegyetem előadásai után a háromszéki polgármesterekkel találkoztak, akikkel aktuálpolitikai kérdésekről beszélgettek.
Maszol.ro

KELEMEN HUNOR: NEM NAGYOTMONDÁSSAL, HANEM FELELŐSSÉGTELJES MUNKÁVAL KELL AZ ERDÉLYI MAGYAR KÖZÖSSÉGÉRT TENNI
Az ötödik HÁRIT Szabadegyetemen tartott előadást Kelemen Hunor szövetségi elnök Antal Árpáddal, Sepsiszentgyörgy polgármesterével közösen. Az előadás felvezetésében elhangzott, az elmúlt napokban többször, többen bizonyították, hogy a nyári kánikulában is lehet nagyokat nyilatkozni, felkavarni az állóvizet. Az RMDSZ elnöke erre a felütésre elmondta: ”elsősorban azt kell mérlegelni, hogy számunkra, erdélyi magyarok számára, akik itthon szülőföldet akarunk építeni, azt kell tudnunk, hogy nagyokat akarunk mondani, vagy felelősségteljesen akarunk cselekedni. A Vona-féle kijelentéseket visszautasítjuk, és nem szeretjük, mert a hozzá hasonló politikusok jönnek, nyilatkoznak, majd beülnek az autóba, hazamennek és nézik a tévében, meg olvassák az újságban, hogy mi történik itt. Az is elfogadhatatlan, hogy Románia államelnöke, a hadsereg főparancsnoka „hadat üzen” Magyarországnak, elszigetelésről és megleckéztetésről beszél. Ezekkel a kijelentésekkel az a legnagyobb baj, hogy az ostor vége mindig rajtunk, erdélyi magyarokon csattan.”
Kelemen Hunor kijelentette, a legfrissebb közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az országban növekvőben van a magyarellenesség, ez pedig a magyar emberek biztonságérzetét veszélyezteti. „Ha a román és a magyar politikusok nem képesek leülni, és kormányközi, államközi szinten tárgyalni a két ország közös érdekeiről, akkor az RMDSZ ismételten felajánlja a híd, a közvetítő szerepét. Elfogadhatatlan, hogy két szomszédos ország, az európai unió tagállamai, nem tartott hivatalos találkozót már évek óta. Úgy, ahogy 2001-ben az RMDSZ sikeresen közvetített a magyar igazolványok ügyében a Năstase és az Orbán kormány között, ugyanúgy képes erre most is” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke, ugyanakkor aggasztó jelenségekre is felhívta a figyelmet. „Bogdan Diaconu parlamenti képviselő olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely betiltaná a külföldi pártfinanszírozást, de az egyesületek, civil szervezetek és alapítványok támogatását is. A mi civil szervezeteink mindegyike az identitás megőrzésével is foglalkozik, vagyis politikai szerepet tölt be. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezéseket a jelenlegi 70 százalékos parlamenti többség 85 százalékos összefogással fogadna el. És akkor ki védi meg az erdélyi magyarokat? Az RMDSZ határozottan visszautasít minden ilyen típusú magyarellenes uszítást és megnyilvánulást.”
A régióátszervezésről Kelemen Hunor összefoglalta, hogy ennek a története 2010-ig nyúlik vissza, amikor az államelnök először tett kísérletet arra, hogy nyolc óriásmegyét hozzon létre a nyolc fejlesztési régióból. „2011-ben ezt az RMDSZ megakadályozta, a szavazataink nélkül ezt nem tudták átvinni. Most azonban nem a megyék összeolvasztása a cél, hanem egy új közigazgatási struktúra beékelése a megyék és a kormányzat közé. Az alkotmány módosított szövegében már létezik a régió fogalma, éppen ezért az RMDSZ azt javasolta, hogy jelenjenek meg az úgynevezett különleges státusú régiók is. Ezt a javaslatot azonban elvetették, ezt az őszi parlamenti vita során még megpróbáljuk ismét átvinni. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy az idén nem lesz régióátszervezés, hiszen ehhez ki kell írni a népszavazást az alkotmánymódosítás kérdésében, ehhez pedig 50 százalékos részvételi arány szükséges. Ez az arány jövőre 30 százalékos lesz csupán, így valószínű, hogy az elnökválasztással egy időben tartják meg a referendumot. Az erdélyi magyar közösség a régióátszervezési huzavonával időt nyert. Nekünk a következő időszakban az a feladatunk, hogy partnereket találjunk az RMDSZ 16 régiós átszervezési tervéhez, ezt a törvénytervezetünket már leadtuk, és meg kell győznünk a román tárgyalófeleket, hogy a kisebb, hatékonyabb működésű régió nem csak a magyar emberek érdeke, hanem a románoké is” – ismertette az RMDSZ elnöke.
Kijelentette, minden rendelkezésre álló, demokratikus eszközzel élni kíván a Szövetség. Az elkövetkező időszakban elkezdődik az aláírásgyűjtés a helyi népszavazások kiírása érdekében mind a Székelyföldön, mind a Partiumban. Ezt követően a helyi tanácsok egy állásfoglalást fogalmaznak meg, amelyben kinyilvánítják, hogy az adott település hova szeretne tartozni.
„A fokozatosság elvét követjük, ezt követően kerülhet sor utcai tüntetésekre. Ilyen szempontból az RMDSZ csatlakozik a Székely Nemzeti Tanács októberi meneteléséhez, és minden segítséget megad, hogy a Kökös és Bereck közötti útvonalon minél többen vonuljanak fel” – részletezte Kelemen Hunor szövetségi elnök.
A szabadegyetem előadásán Antal Árpád polgármester kifejtette, Románia a dél-amerikai állammodellt alkalmazza már évek óta, aminek a következményeképpen egyre több a mélyszegénységben élő ember, hiányzik a stabil középréteg. „Spanyolországban ma 40.000 euróért egy egész falut meglehet vásárolni templomostól, iskolástól, polgármesteri hivatalostól együtt. Én a Székelyföld esetében nem szeretném látni sehol az „Eladó” táblát, éppen ezért a mi jövőnk arról szól, hogy a demográfiai kérdésekre milyen válaszokat tudunk adni” – jelentette ki Sepsiszentgyörgy polgármestere. Kelemen Hunor szövetségi elnök, Borbély László politikai alelnök, Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, és Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a szabadegyetem előadásai után a háromszéki polgármesterekkel találkoztak, akikkel aktuálpolitikai kérdésekről beszélgettek.
rmdsz.ro

Szent István Rendet kapott Egerszegi és Lámfalussy
Áder János köztársasági elnök kedd délután a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet adta át Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszónak és Lámfalussy Sándor közgazdásznak az államalapítás ünnepe alkalmából a Sándor-palotában. A Magyar Szent István Rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál.
A Mária Terézia királynő által 1764. május 5-én alapított Szent István Rend megújításaként 2011-ben alkotott törvényt az Országgyűlés a Magyar Szent István Rendről, amelyet a miniszterelnök előterjesztésére a köztársasági elnök adományoz. Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok, többszörös Európa- és világbajnok 14 évesen nyerte első olimpiai aranyérmét és három egymást követő olimpián győzött.
Lámfalussy Sándor közgazdász, nemzetközi pénzügyi szakember, magyar származású belga állampolgár 1949-ben, a kommunista hatalomátvétel idején, 20 évesen hagyta el hazáját. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a közös európai pénz, az euró atyjának is tekintik, korábban megkapta a Corvin-láncot és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a Csillaggal. A köztársasági elnök az átadó ünnepségen kiemelte: a két kitüntetett személyes példájának, teljesítményének üzenete, hogy egy nemzet nagysága polgárainak kiválóságában rejlik, amit csakis a becsülettel elvégzett munka nyújthat.
Kitüntetés kolozsváriaknak
Közben a Magyarság Házában tartott ünnepségen tíz szervezet képviselője, illetve személyiség vehette át a Külhoni Magyarságért Díjat Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettestől és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkártól.
Semjén Zsolt köszöntő beszédében az 1995-ben, a Hazai Kisebbségekért Díj mellett alapított, a kormányfő által odaítélt elismerésről szólva elmondta: azt azok kapják, akik helyi közösségüket szolgálva sokat tettek az egyetemes magyarság megmaradásáért. Hozzátette, Szent István a kereszténység fundamentumára építette fel a magyar államot, a többé-kevésbé szétesőben lévő törzsi területből szervezett államot, „közjogi abroncsot adott a magyarságnak”. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy ma is feladat a nemzet közjogi egyesítése. Az egyszerűsített honosítással kapcsolatban hangsúlyozta, a kérelmek száma megközelítette az ötszázezret, és decemberre az esküt tett külhoni magyar állampolgárok száma is eléri az ötszázezret.
A Külhoni Magyarságért Díjat a határokon túl élő magyar közösségek érdekében a közéletben, az oktatásban, a kultúrában, az egyházi életben, a tudományban, a tömegtájékoztatásban, a gazdasági önszerveződésben kiemelkedő tevékenységet végző személyek és szervezetek kaphatják meg. Erdélyből három szervezet részesült a díjban. A magyar családokért hivatalosan 2005 óta, kismamaklubjával pedig 1999-től tevékenykedő kolozsvári Életfa családsegítő egyesület nevében Deme Ilona Julianna, míg az Erdély fenntartható fejlődéséért, kulturális örökségének és erőforrásainak feltárásáért kilenc éve megalakult Élő Erdély Egyesület elnöke, Boda Szabolcs vette át a díjat. A szintén kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság 23 éve az erdélyi és moldvai magyar közösségek néprajzi jelentőségű tárgyi emlékeinek gyűjtésével és feldolgozásával foglalkozik, a társaságnak adományozott díjat Pozsony Ferenc elnöknek adták át.
Tőkés: a kereszténység összekapcsol
A keresztény kölcsönösség elvének tiszteletben tartását, a kettős mérce elvetését szorgalmazta tegnapi Szent István-napi ünnepi nyilatkozatában Tőkés László Európai Parlamenti képviselő. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a kereszténységet nevezte Szent István uralkodása legfontosabb örökségének. Megjegyezte, a kereszténység egymáshoz kapcsolja a román és a magyar népet.
A volt püspök a kölcsönösségről szóló jézusi tanítást idézve elutasította a kettős mérce alkalmazását a román–magyar viszonyban. „Egy országban élünk, egyazon társadalom tagjai vagyunk. Ami jár a románnak, ugyanaz jár a magyarnak is” – fogalmazott Tőkés, aki román politikusoknak a határon túli nemzettársaik melletti kiállását idézve ismételte el azt a nézetét, amely miatt bírálói a román állami kitüntetése visszavonását szorgalmazták.
„Ausztriához és Olaszországhoz hasonlóan, amelyek egyezményes alapon garantálják és biztosítják Dél-Tirol autonómiáját, Magyarország és Románia is közösen vállaljanak felelősséget Erdély, az erdélyi magyarok, a székely magyarok regionális autonómiájáért" – szorgalmazta Tőkés, emlékeztetve arra, hogy egy héttel ezelőtt Traian Băsescu államfő kiállt a Moldovai Köztársaság és Románia egyesülése mellett. „Mi, erdélyi magyarok példát vehetünk a román államelnöktől. Éppen olyan következetességgel kell kitartanunk az erdélyi magyar régiók, valamint a székelyföldi és partiumi autonómia mellett, amiképpen ő tette ezt a román nemzet egysége ügyében” – állapította meg.
maszol.ro

Nemzethalál elhalasztva
A román kormány el akarja lehetetleníteni az erdélyi magyarokat – legalábbis ettől félnek azok a székelyek és erdélyi magyar politikusok, akik az elmúlt hónapokban tüntetéseket szerveztek, és hamarosan helyi népszavazásokat is indítanak a közigazgatás átszervezése ellen. A magyaroknak létkérdés, hogy egyben tartsák a megyéiket, és megőrizzék a hatalmukat, mert ez lehet az alapja a székelyföldi autonómiának, amitől a legtöbb ember azt várja, hogy egy csapásra megoldja a problémáikat.
Frissen vágott fűvel megrakott szekér zötyög gyalogtempóban a kanyargós úton, egy férfi a bakon ül, egy másik mögötte ballag kezében nagy alumíniumkannával, így gyorsan beéri őket a következő jármű: egy újabb szekér. A fával megrakott járművet két ló is húzza, a bakon két férfi, a rakáson két fiatal fiú ül kapucnis pulcsiban. A szűk utcán kisebb forgalmi dugó alakul ki, amikor a két kocsi egymás mellé ér, és még egy szippantós tartályt vontató traktor is beéri őket. Legalább van egy kis élet, mert az utca aprócska boltjának kapuját támasztó eladó egyébként legfeljebb csak azt nézheti, ahogy a szemben lévő roskatag fakerítésre ragasztott plakátokat tépi a többnapos hőséget hirtelen kisöprő szél.
„Az autonómia a megoldás!" – hirdetik a kifakult, félig leszakadt plakátok a Székelyföld déli határához közel fekvő Maksa utcácskáján azt több tucat székely faluba meghirdetett tüntetést, amit az Erdélyi Magyar Néppárt rendezett még július végén a román kormány régiósítási tervei ellen, iletve Székelyföld autonómiája mellett. A plakátokat látva és a romániai magyar sajtót olvasva úgy tűnhet, hogy Erdélyben, de legalábbis a Székelyföldön az elmúlt hónapokban mindenki ezzel a két témával, a régiók átszervezésével és az autonómia óhajával kelt-feküdt.
Ehhez képest a kapuban álldogáló idős asszony csak a vállát vonogatja, amikor megkérdezzük, volt-e a tüntetésen, és mennyire fontos neki a téma. „Tudja, mi Sepsiszentgyörgyön lakunk, nem itt, csak hétvégére járunk ki ide. Építettük ezt a kulipintyót, jöjjenek, nézzék meg, milyen aranyos" – invitál a kertjébe.
Hiába feszegetjük a székelyföldi autonómia kérdését, vagy azt, hogy mit szólnak a kormány régiósítási terveihez, csak azt ismételgeti, hogy nem foglalkoznak ilyesmivel, megvan nekik a maguk baja: a városi lakásban drága a közös költség, ketten kell megélniük 800 lej (kb. 56 ezer forint) nyugdíjból. Még az a szerencséjük, hogy van ez a kert a kis házzal, amiben ugyan nincs víz, villany is csak akkumulátorról, de a kertben megterem sok minden – már ha nem olyan száraz a nyár, mint most. Nézzük csak meg, minden senyved, nem győznek elég vizet húzni a kútból. Ők még csak elvannak a férjével, viszont a fiuk hiába járta ki az iskolákat, nem talál munkát, kilátástalan az élete. Hogy a politikusoknak van-e válaszuk ezekre a problémákra? Az asszony szerint nincs. „Elvannak az autonómiával, ami lehet, hogy jó lenne, talán tényleg könnyebb lenne az élet" – mondja bizonytalanul. Hogy ez pontosan mit jelentene számukra, arra nem tud válaszolni.
Nagyobb a fagy, nem csúszik a hó
Alig egy órával később és néhány kilométerrel odébb, Sepsibesenyőn, a Háromszéki Ifjúsági Tanács szabadegyetemén a legnagyobb romániai magyar párt, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetője, Kelemen Hunor és Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád meghirdette, hogy helyi népszavazásokat indítanak a közigazgatási átszervezés ellen.
A cikkünkhöz pont kapóra jött a bejelentés, mert éppen azért utaztunk Erdélybe, hogy megvizsgáljuk, miért fáj az erdélyi magyaroknak a román kormány régióátalakítási terve – bár épp most dőlt el, hogy ezekből a bonyolult belpolitikai csatározások miatt biztos, hogy egy éven belül nem születik róla döntés.
Egy év a román politikában nagyon hosszú idő, közben teljesen megváltozhatnak az erőviszonyok, úgyhogy a halasztás valószínűleg azt jelenti, hogy a tervekből már nem lesz semmi – mondta több interjúalanyunk is. Az RMDSZ azonban nem ilyen bizakodó. „A kérdés nem kerül le a napirendről. A lavinaveszély nem múlt el, csupán kicsit nagyobb a fagy, és nem csúszik a hó, de bármelyik pillanatban olvadhat, és akkor jön a lavina" – indokolta a népszavazásokat Kelemen Hunor. Az átszervezéstől azért félnek ennyire az erdélyi magyar politikusok, mert úgy gondolják, hogy azok veszélybe sodorhatják az egyébként is kiszolgáltatott magyar közösségeket. Romániában jó tíz évvel ezelőtt, az EU elvárásainak megfelelően, a lakosságot lélekszáma alapján nagyjából egyforma részekre osztva, nem túlságosan átgondoltan alakítottak ki nyolc régiót. Ezeknek valós funkciójuk és hatáskörük nem volt, a magyarországi régiókhoz hasonlóan főleg arra kellettek, hogy az uniós fejlesztési pénzeket meg tudják pályázni. A pénzeket viszont mechanikusan osztották el, egyáltalán nem figyeltek arra, hogy az elmaradottabb régiókba több jusson, így csak tovább növelték az országban amúgy is meglévő egyenlőtlenségeket – magyarázta Horváth Anna, Kolozsvár magyar alpolgármestere, aki éppen nemrég fejezte be doktori értekezését a régiók átalakításának problémájáról. A nemzethalálig is eljutottak
A régiók átalakításának az lenne az elsőrendű tétje, hogy ezeket a problémákat kiigazítsák, ezzel azonban már elkéstek, mert a következő uniós költségvetési ciklusra már semmiképp sem készül el – mondta Horváth. Ráadásul az átszervezés ötlete nem is ezért, hanem politikai okokból merült fel. Még az előző kormányzati ciklusban vetette fel az államelnök, Traian Basescu, hogy új régiókat alakítana ki, és azoknak hatásköröket is adna, hogy így próbálja meg a nagyhatalmú, de a többségében ellenzéki megyei vezetőket ellehetetleníteni. A tervből a Basescuval együtt kormányzó RMDSZ ellenállása miatt a kormányváltásig nem lett semmi. A jelenlegi kormánynak már se politikai, se egyéb racionális oka nincs a régiók átalakítására, mégsem tettek le erről a tervről – foglalta össze a lényeget Székely István politológus.
Konkrét tervekig azonban egyik kormány sem jutott el, legfeljebb elnagyolt tervezetek jelentek meg arról, hogyan osztanák fel az országot régiókra. Ezek között volt olyan is, amely a három nagy, többségében magyarok lakta megyét – Hargita, Kovászna és Maros megyét, tehát a Székelyföldnek is nevezett tömböt – szétszabdalta volna, és több régió között osztotta volna el. Ez pedig azt jelentené, hogy a magyaroknak egyetlen régióban sem marad többségük. „Erre azonnal beindult a magyar hiszti, ha nem is sokan, de volt, aki a nemzethalálig is eljutott" – mondta Székely.
„Én már nem tudok jóhiszemű lenni a román politikusokkal, és azt gondolni, hogy ez nem tudatos, ellenünk irányuló lépés volt. Ezzel ők több legyet is ütnek egy csapásra. A nyilatkozataikból az derül ki, nagyon zavarja őket, hogy a többségében magyarok lakta megyékben erősek vagyunk az önkormányzatokban. Sokféleképpen próbáltak ez ellen tenni, de választásokon nem tudtak minket legyőzni. A közigazgatási reform viszont jó alkalom lehet erre: ha olyan régiókat hoznak létre, ahol kisebbségben vagyunk, akkor előbb-utóbb kiszorulunk a hatalomból" – mondta Kelemen Hunor.
Marosvásárhelyen már megtapasztalták, hogy mit jelent, ha nincs többség: folyamatosan vesztik el a pozíciókat, megcsappannak az anyagi források, és beszűkülnek a magyar közösség lehetőségei. A kormányzati tervekre válaszul ezért az RMDSZ és a kisebb magyar pártok is elkezdtek olyan régiófelosztási tervezeteket készíteni, amelyek egyben tartották volna a magyarok lakta részeket. Ezeket azonban a román politikusok csípőből utasították el azzal, hogy Romániában nem lesz etnikai alapon régiófelosztás – és ezzel elindult a hónapokig tartó nyilatkozatháború.
„Annak ellenére, hogy a nacionalizmusnak már egyre kisebb a közönsége és a felhajtóereje Romániában, egy magyar többségű régió létrehozása elég meredek ötlet. De az is természetes, hogy a magyar politikusok reflexszerűen úgy gondolják, hogy ha már át kell szabni valamit, akkor úgy tegyék, ahogy az nekik a lehető legjobb" – mondta Székely. Horváth Anna úgy látja, hogy a román tervek sem feltétlenül lennének végzetesek – „rosszabb, mint most, nem biztos, hogy lehet, hiszen ennél kevesebben nem leszünk" -, de ha már hozzányúlnak a régiókhoz, a magyar politikusoknak kötelességük, hogy minimálisan képviseljék azt, ami a székelyföldi autonómia alapja lehet a későbbiekben. „Az autonómiának ennél teljesebb formáját biztosan nem lehet mostanában elérni, úgyhogy arra kell törekedni, hogy legalább ez meglegyen" – mondta.
A mindent megoldó varázsszó
A székelyföldi autonómia kérdése évtizedek óta sarokpontja a romániai magyar politikának, a kérdés a kilencvenes években és a kétezres évek elején többször a parlament elé is került, de a román többség mindig határozottan leszavazta. Amikor az RMDSZ kormányra került, az autonómia helyett inkább a kulturális jogokra koncentrált, viszont az ellenzékükként alakult magyar pártoknak mindig egyik legfontosabb céljuk volt a székelyföldi autonómia kivívása, és ez az a kérdés, amellyel az anyaországi politikusok is a legtöbbet foglalkoznak.
„Középtávon a közösség fennmaradása szempontjából az autonómia kulcskérdés, de semmi jele annak, hogy az erdélyi magyar eliten belül bárki is komolyan foglalkozna azzal, hogy pontosan miről szól az autonómia, és hogyan lehetne elérni, hogyan lehetne erről meggyőzni a román politikusokat és a román közvéleményt. Az autonómiát minden politikus csak szlogenként használta az elmúlt években, mozgósításra és az egymás elleni küzdelmekben" – mondta Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója és Barna Gergő, a kolozsvári Kvantum Research szociológusa.
Szerintük ezért egy időben kicsit hitelüket is vesztették az autonómiatörekvések. A választók felismerték, hogy ez egy olyan szlogen, amivel négyévente az urnák elé citálják őket, „látták, hogy na, jönnek a választások, megint teszik ki a fiúk a Székelyföld-táblákat", de aztán semmi nem történik. Az elmúlt években azonban valami változik: az önkormányzatok élére került vezetők is elkezdtek tudatosan építkezni, és a fogyasztási termékekben már kezd működni a „Székelyföld-brand". És az emberek is megint nyitottabbak lettek. „Nemrég volt egy vizsgálatunk, ami meglepő eredményt hozott. Azt kérdeztük a Székelyföldön élőktől, hogy mi áll hozzájuk közelebb, a székely vagy a magyar zászló, mire több mint hetven százalék a székely zászlót választotta. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire felfut ez a dolog. Látszik, hogy elindult valami" – mondta Kiss Tamás. Az autonómia egyetemleges mantra lett, amibe az összes vágyunkat és pozitív jövőképünket kivetítjük, de ennek a realitása nagyon-nagyon messze van – mondja Székely. A két szociológus is hasonló okokat lát a megerősödött autonómiatörekvések mögött. „Kiürültek a jövőképek. Sokáig az Európai Unió volt a hívószó, mindenki azt hitte, hogy ha belépünk az EU-ba, akkor azon a szinten fogunk élni, mint Franciaország. Ez persze nemcsak a magyarokra volt jellemző, hanem az egész román társadalomra, de a magyarok még abban is bíztak, hogy az EU-tagsággal itt is eljön majd a kisebbségek közötti harmónia, mint Svájcban. Ez a jövőkép megdőlt, és Székelyföldön az autonómia vette át a helyét, ettől várják az emberek, hogy a sorsuk jobbra forduljon."
Popzene és székely csizma
A sepsibesenyői szabadegyetem fiatal, a napok óta tartó táborozásban már láthatóan megfáradt hallgatósága pénteken reggel tíz órakor csak akkor élénkült fel kicsit, amikor a hangszórókból megszólalt Carly Rea Jepsen Call me maybe című száma, egyből énekelni és táncolni kezdtek a padokon ülve, egész addig, amíg le nem halkították a zenét. Kelemen Hunorék bejelentését, ami alapjaiban érintheti a jövőjüket, már egykedvűen hallgatták. Ahogy később kérdezgettük őket, kiderült, sokan azt sem tudták, miről szól az egész régiós átszervezés, és az autonómiáról sem volt sok mondanivalójuk.
Így egészen megörültünk, amikor egy laptopon dolgozó fiú nagyon határozottan válaszolt a kérdéseinkre. „Szerintem a régiós átszervezés miatti hangoskodás a székelyföldi autonómiának kedvez, ez a válasz arra, hogy az átszervezéssel földbe akarták tiporni a magyarok elképzelését. Én a Partiumban élek, engem nem érint az autonómia, de azt gondolom, jó lépés lenne az erdélyi magyarság számára. Szerintem a legkedvezőbb a gazdasági és önkormányzati autonómia lenne. Ugyanúgy Románia területéhez tartozna Székelyföld, de saját önkormányzata lenne, saját törvényeket hozhatna, és gazdaságilag is külön állna, vámolhatna és a többi" – mondta határozottan, a két társaságában lévő lány pedig csillogó szemekkel nézett rá: hű, megmentetted a becsületünket, ehhez nem tudunk mit hozzátenni.
Sokkal nehezebben tudunk szóra bírni egy idősebbnek tűnő, a klasszikus Ray-Ban szemüveg rikító zöld másában álldogáló fiatalt. „Ha az embernek fáj valami, nem beszél róla. Egy székely férfi nem panaszkodik" – indokolja később. De azért sem akart beszélni, mert ő székelyként nem tartja jó ötletnek a székelyföldi autonómiát. „Nagyon szép, nagyon jó, hogy nekünk lesz autonómiánk, de nem csak Székelyföldből áll a romániai magyarság. Ha kapunk itt egy kis autonómiát, mi megesszük egymást bent, azokat a magyarokat meg, akik kint maradnak, megeszik a románok" – mondja. Szerinte az egész felhajtást csak a politikusok gerjesztik. „Rájöttek már régen, hogy olyan dolgokkal kell elterelni az emberek figyelmét, amik érdeklik őket. Most szépen elvan itt mindenki a székely zászlóval, a székelységgel meg a magyarsággal, és közben megy tönkre az ország. Én egy kulturális intézetben dolgozom, annyit, mint egy süket, minimálbérért, ami olyan nettó 40 ezer forint körül van. Szeretem, de nem tudunk megélni belőle. A székelyföldi autonómiához erősen kötődnek érzelmileg az emberek, a politikusok meg kihasználják, hogy ezzel elfedhetik a konkrét problémákat". „Én azt mondom, hogy a székelységet nem zászlóval kell megmutatni. Az én székelységem nem abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy a székely zászlót tetoválom a vállamra, vagy kirakom az ablakba és az autóba. Isten őrizz! Én székely vagyok, a menyasszonyom székely, és lesz nekünk székely gyerekünk. Ezt tudjuk magunkról, s ez elég, nem kell, hogy verjük a mellünket, hogy mi székelyek vagyunk."
Ha problémája van, inkább megoldja. „Soha nem nézem azt, hogy nekem nincsen pénzem arra, hogy készíttessek magamnak székely csizmát, mert az belekerül ezer lejbe. Az egy vagyon. Vagy így, vagy úgy, de megoldjuk. Én ezt látom, hogy mindenhez optimistán kell hozzáállni. Lesz csizmám, mert van egy fél székelyruha-készletem, amit be kéne fejezni, mert lehetőleg viseletben szeretnék esküdni. Csak kifizessük majd valahogy."
A csizma sem azért kell, hogy mutassa, mekkora székely, mondja, hanem azért, mert néptáncol, és ahhoz nem árt, ha van az embernek egy viselete. „Adidas cipőben vagy szandálban elég nehéz csattogtatni a lábadat, az fájdalmas. A székely csizma meg azért lett kitalálva, mert abban nem fáj az embernek a lába."
Vorák Anita
origo.hu
Erdély.ma

Helyi népszavazásokat kezdeményez az RMDSZ
Helyi népszavazásokat kezdeményez a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a romániai régiókról, a lakossági aláírások gyűjtése várhatóan szeptember első felében kezdődik – mondta csütörtökön az MTI-nek Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára.
A politikus kifejtette, hogy három székelyföldi (Hargita, Kovászna, Maros) és három partiumi (Bihar, Szatmár, Szilágy) megyében kezdeményeznek referendumokat, amelyeken egyrészt a már létező gazdasági fejlesztési régiók határairól kérdeznék meg az embereket, másrészt a román kormány által tervezett közigazgatási régiókról.
Hozzátette: a partiumi megyékben román pártokkal is tárgyalásokat kezdeményeztek, hogy ők is támogassák a települési referendumokat. Az RMDSZ bízik abban, hogy példát vesznek a kezdeményezésről más romániai megyék is, amelyek elégedetlenek a kormány régiósítási terveivel.
Kifejtette, hogy az RMDSZ jogászai még dolgoznak a részleteken, de várhatóan két kérdésre kell majd válaszolniuk a lakosoknak. Először arra kérdeznének rá, hogy a szóban forgó – például székelyföldi – település lakói egyetértenek-e azzal, hogy a községük vagy városuk a Hargita, Kovászna és Maros megyék alkotta gazdasági fejlesztési régióhoz tartozzon a jelenlegi központi fejlesztési régió helyett.
Másodszor a tervezett közigazgatási régiókra kérdeznének rá, vagyis arra, hogy amennyiben ezek létrejönnek, akarják-e lakosok, hogy településük a három székelyföldi vagy a három partiumi megye alkotta közigazgatási régióhoz tartozzon. Az RMDSZ egyébként nem ért egyet azzal, hogy a régiókat közigazgatási hatáskörökkel ruházzák fel – emlékeztetett Kovács Péter.
Az új közigazgatási régiók létrehozását a kétharmados többséggel kormányzó román szociálliberálisok várhatóan a jövő évre halasztják, erről hivatalosan augusztus végén döntenek.
A helyi népszavazások kiírása érdekében gyűjtendő aláírásokat várhatóan az RMDSZ települési elnökei nyújtják be iktatásra magánszemélyként a helyi önkormányzatnál. A szavazati joggal rendelkezők legalább 5 százalékának kell aláírnia az íveket ahhoz, hogy az önkormányzat figyelembe vegye a kezdeményezést. Kovács Péter szerint ők ennél több aláírás összegyűjtését tervezik, így akarnak nyomást gyakorolni a kormányra. „A népszavazások konzultatív jellegűek, de ha lebonyolítjuk, olyan nyomást gyakorolunk a kormányra, hogy nem tudnak szembemenni a nép akaratával" – mondta a főtitkár.
MTI
Erdély.ma

Bogdan Diaconu nekiment az RMDSZ-nek és betiltatná a Néppártot is
A magyarellenességéről ismert Bogdan Diaconu román szociáldemokrata képviselő a liberális kötődésű Adevarul blogrovatában azt fejtegeti, hogy az RMDSZ-ben sem lehet megbízni, mert ugyanúgy Magyarországhoz és „szégyenletes múltjához" kötődik, mint Tőkés László pártja, az Erdélyi Magyar Néppárt. Diaconu azt veti az RMDSZ szemére, hogy egy Partium nevű régió kialakítását javasolta Románia észak-nyugati részében, úgymond békéltető szándékkal, „ha már nem vagyunk hajlandók elismerni a Székelyföld nevű kitalációt Magyarország protektorátusa alatt". De a Partium elnevezés a „magyar királyság része" kifejezésre utal, tehát Magyarország Erdély feletti uralmára – fejtegeti a szerző, aki szerint Budapest még nem tért magához „hamis birodalmi álmából".
Diaconu az EMNP betiltását is kérte, amiért Toró T. Tibor pártelnök „jó ötletnek nevezte Magyarország protektorátusát Erdély felett”. Diaconu leszögezte: „a magyar politikusok bármilyen utalása Erdély feletti történelmi jogaikra egy súlyos támadás a románok ellen az évszázados bűntettek és magyar elnyomás után”. MTI
Erdély.ma

Orbán: Romániát azért is könnyű szeretni, mert élnek itt magyarok
Romániát azért is könnyű szeretni, mert élnek itt magyarok, és ennek az országnak a része a Móricz Zsigmond által tündérkertnek nevezett Erdély, amely a magyaroké is – hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök a Digi 24 hírtelevíziónak nyilatkozva. A július 27-én Tusnádfürdőn készült, csaknem félórás interjút szombat este sugározta a román hírcsatorna Diplomata-útlevél című külpolitikai műsora.
„Ez egy olyan tündérkert, ami a mienk is, tehát ehhez van egy sajátos, erős kötődésünk, ez nem egy külső világ a számunkra, amihez mint kívülállók viszonyulunk, hanem ebben egy olyan világot látunk, amelyben mi is benne vagyunk. És ez ma Románia része, tehát ilyen értelemben a Romániához való viszonyunkat meghatározza” – jelentette ki Erdélyről a miniszterelnök az interjúnak a magyar–román kapcsolatokról szóló részében, arra a kérdésre válaszolva, mit szeret és mit nem szeret Romániában. Orbán azt mondta, nehéz olyasmit találnia, amit nem szeret ebben az országban, de megjegyezte, hogy „kicsit hangosabb” itt a politikai élet, mint amit a két ország közti viszonyrendszer indokolna.
„Én a román–magyar kapcsolatokat jobb állapotban lévőnek látom, mint ahogy a politikusok beszédéből a kép kirajzolódik” – jelentette ki. Hozzátette: ez nem csak a románok miatt vagy elsősorban miattuk van így, a magyarok is felelősek ezért. „Gyakrabban esünk túlzásokba, gyakrabban használunk erős szavakat a kelleténél. Ez nem lenne baj, ha hiányozna a román–magyar kapcsolatokból” – jelentette ki Orbán Viktor.
Arra a kérdésre, hogy tervez-e találkozót Victor Ponta kormányfővel, a magyar miniszterelnök azt mondta, hogy az államközi érintkezésnek van egy rendje, másfelől az Európai Unión belül is adódnak alkalmak egymás „felmérésére”. Hozzátette: a magyar fél nyitott, ugyanakkor érdekelt egy olyan együttműködésben, amelynek mind a románok, mind a magyarok hasznát látják. A magyar politikát a józan ész határozza meg, „tehát velünk lehet hazafias érzelmektől fűtött, de ésszerű együttműködést kialakítani, és szerintem van olyan politika, ami egyszerre jó a románoknak és egyszerre jó a magyaroknak: és ezt kell megtalálnunk” – mondta Orbán Viktor. A közös kormányülések folytatását firtató kérdésre a miniszterelnök azt mondta: félrevezető ez a kifejezés, mert nincs szó közös országról, közös kormányról. Arra viszont lát esélyt, hogy olyan – több miniszter részvételével lebonyolított – kormányzati csúcstalálkozóra kerüljön sor Romániával, mint amilyet a szlovák kormánnyal együtt már tartottak Budapesten. Hozzátette: nemcsak a fővárosok kapcsolata fontos, hanem a határ menti együttműködés is, mert a román–magyar együttműködésnek az igazi „ízét és zamatát” az együttélés adja. „Ott valahogy a józan ész meg az együttműködés logikája könnyebben tör magának utat. Ezért a Partium értékes terület, mert mintául szolgálhat a békés és közös érdekeken nyugvó román–magyar együttműködés számára” – hangsúlyozta a kormányfő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fizetőssé tennék jövőre a Partiumi Magyar Napokat
Az augusztus 19-én kezdődött és vasárnap véget ért szatmárnémeti eseménysorozaton tíz helyszínen és négy színpadon több mint hetven különböző programra várták az érdeklődőket. Stier Péter főszervező rámutatott: igyekeztek mindenki igényeit kielégíteni, de főként a szatmári magyarok ízlését szerették volna finomítani, alakítani.
"Idén nagyobb hangsúlyt fektettünk a kulturális rendezvényekre, főleg a színház kapott nagy szerepet. Emellett a nagy érdeklődésre számot tartó idősebb táncdalfesztiválos fellépők mellett újabb műfajokat is szerettünk volna felvonultatni, ezért hívtuk meg például Péterfy Bori énekesnőt" – magyarázta Stier. A szabadtéri nagyszínpadnak valóban nagy sikere volt: nagyon sokan kíváncsiak voltak a szatmárnémeti Harag György Társulat, a beregszászi Ilyés Gyula Nemzeti Színház, az Aradi Kamaraszínház előadásaira, illetve a Nagyvárad Táncegyüttes fellépésére is.
A pénteki Tankcsapda koncerten ellenben a nézőszám elmaradt a várttól, a tavalyi 10 ezres Edda fellépéshez képes eléggé kevesen voltak, holott a népszerű debreceni banda első ízben játszott Szatmárnémetiben. Az egész napos programoknak otthont adó Kossuth-kert viszont egész hétvégén zsúfolásig tele volt: a résztvevőket kézműves vásárra, népi játszótérre, főzőversenyekre és koncertekre várták a szervezők. A közönséget Kovács Kati koncertje is lenyűgözte, de Péterfy Borinak és az őt követő kolozsvári De la Funk együttesnek is sikerült belopnia magát a szatmáriak szívébe.
Stier Péter hozzátette: a Partiumi Magyar Napok legnagyobb problémája a rengeteg koldus, akik zaklatják a fesztiválozókat, ezért azt tervezik, hogy jövő évtől belépőt kérnek az eddig ingyenes programokra. Hozzátette: szimbolikus összegre gondoltak, amelyet a résztvevők levásárolhatnak a helyszínen.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Honosított dákok
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyar
Megugrott a könnyített honosítás iránti érdeklődés a partiumi románság körében: az elmúlt hónapokban összesen tizenkétezer máramarosi és avasi polgár igényelt magyar állampolgárságot – számolt be nemrég a Transilvania Reporter című regionális napilap bombasztikus címmel megspékelve beszámolóját: „Magyar állampolgárok akarnak lenni a szabad dákok leszármazottai".
Hupka Félix, a nagybányai demokráciaközpont vezetője a lapnak elmondta, az igénylők zöme Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és Kanadában vállalna munkát, ahol magyar állampolgárként nincs szükségük vízumra. A kérvényezők közül eddig csak harmincat utasítottak el amiatt, hogy az igénylő nem beszélt magyarul.
A lap megszólaltatott egy kanadai emigrálását tervező máramarosi román férfit is, aki szerint egyszerű teljesíteni az állampolgárság megszerzéséhez szükséges feltételeket, mivel „az eskü szövegét meg lehet tanulni, mint egy verset, a magyar állampolgárságú felmenőt pedig egyszerű bizonyítani, mert mindenkinek van elmagyarosított nagyszülője".
Az „elmagyarosításba" most ne menjünk bele, mert az ugyanolyan vitává terebélyesedne, hogy ki volt itt Erdélyben először. Az viszont tény, hogy honosított magyar lett többek között Ovidiu Silaghi (vélhetően valamelyik Szilágyi őse szenvedett el erőszakos magyarosítást) szatmárnémeti liberális parlamenti képviselő és a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Adrian Ştef is.
A honosultakról sem a magyar hatóságok, sem az erdélyi demokráciaközpontok nem szolgáltatnak ki adatokat, információkat Bukarestnek. Viszont valaki igazán Titus Corlăţean külügyminiszter orra alá dughatná a Transilvania Reporter fent idézett cikkét. És akkor talán megértené, miért kérették be nemrég a magyar Külügyminisztériumba a román nagykövetet, tiltakozva egyebek mellett Corlăţean ama kijelentése miatt, miszerint a magyar állampolgársági törvény etnikai alapú.
Mert hogy nem így van, az a napnál is világosabb. Mint ahogy az is nyilvánvaló: Bukarest jobban tenné, ha a honosítási gyakorlat vegzálása helyett az állampolgárok tömeges kivándorlásának okaival foglalkozna, amelyek szintén nem etnikai alapúak, de egyformán sújtanak románt és magyart.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Partiumi Magyar Napok: cél az értékmegőrzés
A kulturális jelleg erősítésével lehet még több látogatót a Partiumi Magyar Napokra vonzani, ezért jövőre erre fektetik majd a hangsúlyt – összegezte a szatmárnémeti kulturális rendezvénysorozatot Stier Péter főszervező tegnapi kiértékelő sajtótájékoztatóján. Szőcs Péter, a társszervező Identitás Alapítvány elnöke kifejtette: bár a rendezvény az elmúlt tizenkét évben jelentősen kibővült, a kezdetekkor meghatározott célokból és értékekből mit sem veszített.
"Nem pusztán egy városi forgatagról vagy zenei fesztiválról beszélünk, hanem egy olyan értékteremtő és -megőrző rendezvénysorozatról, amely bárki számára hozzáférhető" – hangsúlyozta Szőcs. Mint kiderült, az egyhetes rendezvénysorozat megvalósításában tizenhét civil szervezet, tizenhat médiapartner, valamint ötvennél is több támogató cég segített, így az érdeklődők számára tíz helyszínen és négy színpadon szervezhettek változatos, minőségi programokat.
A szervezők becslései szerint a rendezvénysorozat idején mintegy 44 ezren vettek részt a Partiumi Magyar Napokon. A PMN költségvetése egyébként 220 ezer lej volt. A szervezők azt is elmondták, hogy a helyi és a megyei önkormányzat is kevesebb pénzt adott idén, ezért kiemelkedően fontos volt a helyi cégektől kapott finanszírozás. Pataki Csaba, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke kifejtette: a Partiumi Magyar Napokkal egy időben zajló Kolozsvári Magyar Napok is rendkívül sikeresek voltak, ez pedig azt bizonyítja, hogy Szatmárnémeti és Kolozsvár is rendelkezik akkora magyar közösséggel, amely létre tud hozni, és nem utolsósorban fenn tud tartani két ilyen szintű kulturális fesztivált.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Aláírásgyűjtés a magyar önrendelkezésért
Aláírásgyűjtéssel kezdeményezne népszavazást az RMDSZ a román régiósítási tervek megakadályozására. Az EMNP szerint a szövetség a nehezebb utat választja, amikor nem önkormányzati döntést szorgalmaz az általa ellenőrzött önkormányzatokban, hanem önmaga ellenzékeként gyűjt aláírásokat.
Többéves RMDSZ-álláspont, hogy a régióátszervezés nem kivitelezhető az érintett lakosok megkérdezése nélkül. Ezt mondtuk 2011-ben is, amikor Traian Băsescu államfő fel akarta számolni a jelenlegi megyéket – jelentette ki lapunknak Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. „A törvény lehetővé teszi a helyi népszavazások megszervezését, ami állampolgári kezdeményezéssel is kiírható. Egy konkrét ügyben a településen élő, szavazati joggal rendelkező polgárok legalább öt százaléka kérhet népszavazást, a folyamat önkormányzati határozattal elindítható. Elsősorban azokon a székelyföldi és partiumi településeken kezdeményezzük a népszavazást, ahol a helyi önkormányzatokban RMDSZ-es többség van.” A szeptemberben induló aláírásgyűjtés Hargita, Kovászna, Maros, másrészt Bihar, Szatmár és Szilágy megyét érintené, de bárhová kiterjesztik, ahol erre igény mutatkozik. Kelemen bízik benne, hogy példájukat Bukovinában, Dobrudzsában vagy más romániai vidéken is követni fogják.
„A népszavazás gondolata már 2011-ben felmerült, amikor a Băsescu-féle nagy megyék létrehozásának ötletére a konstancaiak kezdeményeztek népszavazást, amit az akkori PDL-s prefektus megakadályozott. Úgy gondoljuk, ha a mai kormánykoalíció tagjainak régiósításügyben két éve járható út volt a népszavazás, akkor 2013-ban is aktuális” – mondta el az Erdélyi Naplónak az RMDSZ elnöke. Forgatókönyvük szerint az aláírásgyűjtést szeptemberben be is fejeznék, így az októberi—novemberi rendes önkormányzati ülésekre beterjesztendő népszavazás-kezdeményezések elfogadása előtt már túl lennének a törvény megkövetelte 30 napos közvitán. Az elnök szerint erre a procedúrára azért van szükség, hogy se a prefektus, se a közigazgatási bíróság ne találjon fogást a kezdeményezésen. Kelemen szerint Európában mindenhol bejáratott a népszavazás intézménye, s ha a román hatóságok ezt elutasítanák, annak európai visszhangja lesz. A politikus kevésbé tart a román hatóságoktól, mint az emberek közömbösségétől, úgy véli, a régióátszervezés gondolata nehezen éri el a társadalom többségének ingerküszöbét. Ezért tartja jó lehetőségnek az aláírásgyűjtést, mert ebben az időszakban érdemben lehet foglalkozni a régiósítási elképzelések veszélyeivel, fel lehet rá hívni az emberek figyelmét
A néppárt is aláírást gyűjt
„Az Erdélyi Magyar Néppárt a július 20-án tartott tiltakozó megmozdulássorozat alkalmával jelentette be aláírásgyűjtő szándékát a magyarság számára végzetesen hátrányos régiósítási tervek megakadályozására” – mondta el lapunknak Toró T. Tibor, a néppárt elnöke. Aláírásgyűjtést helyi népszavazás kikényszerítése céljából általában az ellenzék kezdeményez, hiszen nincs más eszköze a kormányzó többség ellenében, mint közvetlenül a választópolgárokhoz fordulni, ha kisebbségi álláspontját nem veszik figyelembe. Az EMNP akciójának nem titkolt célja – a Székely Nemzeti Tanács 2007-es belső népszavazásához hasonlóan – a közakarat felmutatásán túl a kormányra való politikai nyomásgyakorlás, ami arégiósítási tervek átgondolását célozza, a magyar többségű települések RMDSZ vezette önkormányzataira pedig, hogy határozatban foglaljanak állást a kérdésben, és írjanak ki helyi népszavazást. A népszavazás kiírásáról a polgármester beterjesztésére az önkormányzat döntéshozó testülete, a helyi közgyűlés dönt. „Furcsa, hogy a magyar tömbvidékeken – a Székelyföld vagy a három partiumi megyére kiterjedő Érmellék–Hegyköz esetében – az RMDSZ nem önkormányzati döntést kezdeményez az általa ellenőrzött helyi tanácsokban, hanem mintegy önmaga ellenzékeként aláírásgyűjtésbe kezd, ami időveszteséget jelent. Csak remélhetem, hogy csak néhány RMDSZ-csúcsvezető végig nem gondolt gondolatkísérletéről van szó, nem pedig arról, hogy ily módon próbálják súlytalanítani a közakarat megjelenítésének egyik legfontosabb eszközét. Amíg a szándékok nem világosak, a néppárt önkéntesei folytatják az aláírásgyűjtést” – fogalmazott Toró. Az EMNP-elnök úgy véli, egy ilyen népszavazásnak elsődleges célja, hogy a székelyföldi önkormányzatokhoz tartozó választópolgárok kimondhassák: Székelyföld önálló autonóm közigazgatási régió legyen.
Nemcsak Székelyföldön
A partiumi magyar többségű településekhez tartozóknak is arról kellene szavazniuk, hogy a Partium sajátos jogállású, kétnyelvű közigazgatási régió legyen, és településük ehhez tartozzon. Toró az SZNT elnöke, Izsák Balázs javaslatát is felkarolná, hogy valamennyi magyar többségű önkormányzat egyidejűleg és összehangoltan fogadjon el határozatot arról, hogy a történelmi Székelyföld mai területén a kormány önálló közigazgatási régiót hozzon létre. Ezekben a román mellett a magyar is legyen hivatalos nyelv, a régió rendelkezzen sajátos közigazgatási jogállással, azaz autonómiával. Hasonló elképzelést lehetne érvényesíteni a Partium tömbvidéke esetében is.
Toró szerint ki kell végre világosan mondani: nekünk nem megoldás a jelenlegi status quo, a kommunizmusból ránk csontosodott megyerendszer. A néppárt elnöke minden közös elképzelés kivitelezésében együttműködésre törekszik az RMDSZ-szel olyan településeken is, ahol a magyar szervezeteknek nincs többségük az önkormányzatokban.
Közös tüntetés októberben
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által október 26-ára kezdeményezett nagyméretű háromszéki demonstráció megszervezésében mind az RMDSZ, mind a néppárt széles körű segítséget ajánlott. „Székelyföldi szervezeteink minden segítséget megadnak e kezdeményezésnek, székelyföldi szimpatizánsainkat arra biztatjuk, hogy vegyenek részt a megmozduláson. Az SZNT-vel egyébként erről több alkalommal egyeztettünk” – mondotta lapunknak Kelemen Hunor. Toró T. Tibor szerint az SZNT újszerű kezdeményezése akkor lépi át a román és a nemzetközi közvélemény ingerküszöbét, ha az egész erdélyi magyar társadalom mellé áll. „A néppárt ezt készül tenni tartalmi és szervezési kérdésekben egyaránt. Addig kell folytatni az akciókat, míg a regionalizáció ebben a formában lekerül a kormány napirendjéről. Ha ennek világossá tételére több ezer erdélyi magyarnak Bukarestbe kell mennie a kormány vagy a parlament elé, oda is elmegyünk. Számunkra csak az autonómia a megoldás” – fogalmazott a néppárt elnöke.
Európában határozott magyar kiállás kell
Az erdélyi magyar jogköveteléseknek a mainál sokkal erősebb lobbira van szüksége nemzetközi téren. A három benyújtott európai polgári kezdeményezésből eddig kettőt elutasított az Európai Bizottság, a Székely Nemzeti Tanács a luxemburgi európai bírósághoz fordul. Kelemen Hunor szeptember 16-áig vár választ az RMDSZ polgári kezdeményezésére. „Az EU-nak előbb-utóbb foglalkoznia kell az őshonos kisebbségek ügyével. Úgy gondolom, az európai uniós intézményrendszerben a nemzeti kisebbségekkel szemben érezhető ellenszenvet, fenntartásokat és félelmeket le lehet győzni. Nem háborút veszítünk el egy ilyen kezdeményezés elutasításával, hanem egy kis csatát. Az EU-val szembeni elvárások nem kicsik, de csak rajtunk múlik, hogy elég türelmesek, bölcsek vagyunk-e, tudunk partnereket találni az áttöréshez. Jövőtől módosítják az alapszerződéseket, a 2014-es választások utáni új parlament, új bizottság ilyen szempontból is mérvadó lesz” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Szávay István magyar országgyűlési képviselő, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének az elnöke erdélyi látogatásai alkalmával rendszeresen kitér erre a témára is. Lapunk kérdésére elmondta: „Szeretnénk örülni az utolsó, talpon maradt autonómiajavaslat sikerének, de sajnos látnunk kell: az Unió nagyon távolra került attól az államközösségtől, amit az alapító atyák megálmodtak, és amelybe az erdélyi magyarokat is betoloncolták. Sem gazdasági-szociális, sem kollektív nemzetiségi jogok terén nem léptünk előre egy centit sem” – fogalmazott Szávay
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Vidám hangulatban telt a Várasfenesi Szórványfesztivál
A Magyar Polgári Egyesület szeptember elsején egész napos programot szervezett Várasfenesen. A magyar napra a szervezők több település magyar lakosságát hívták meg, hogy együtt töltsenek egy kellemes vasárnapot.
A Magyar Polgári Egyesület évek óta szervez különböző rendezvényeket a Fekete Körös-menti magyar falvakban. Az egyesület ezúttal Várasfenesen szervezett magyar napot szeptember elsején, vasárnap. A Béla-vár közelében megszervezett Várasfenesi Szórványfesztiválra nem csak a helybéliek közül érkeztek, hanem Nagyváradról és környékéről, Nagyszalontáról, Bélfenyérről, Tenkéről, Árpádról valamint Köröstárkányról is. A közel kétszáz résztvevő többféle programon is részt vehetett. A csapat egy része a déli órákban felmászott a Béla-vár romjaihoz. A meredek ösvényen felérve először a vár egyik toronyának romjai pillanthatók meg. Ezen kívül a vár több falmaradványa és romja látható a torony közelében. A helyszínen több érdekességet is megtudhattak a túrázók: a IV. Béla nevéhez fűződő vár az 1200-as években épülhetett, a torony belső részén látszik, hogyan épült folyamatosan, szakaszokban. A várat a folyamatos ostromok ellenére sem tudta 500 évig bevenni senki. A várrom szerkezetét nézegetve feltűnő, hogy nagyon apró kövekből építették. Erre két magyarázatot is kaptunk: a köveket a vár körüli árokból fejtették ki, illetve az hogy asszonyok építették, mivel a háborúk miatt kevés férfi maradt erre a munkára. A torony körül jól látszik még az egykor több méter mély várárok, ami már mára többnyire feltöltődött a várból származó kövekkel.
Focivetélkedő
A pár órás túrázást követően a csapat visszatért a fesztivál helyszínére, ahol már javában folyt a bográcsgulyások és egyéb finomságok készítése. Délben és délután zajlott le a települések focicsapatainak vetélkedője, amelyet végül Bélfenyér nyert meg, második lett Árpád, harmadik Várasfenes és negyedik Nagyszalonta focicsapata. A kultúrális program délután vette kezdetét, amelyet egy ökumenikus istentisztelet előzött meg. Igét hirdetett Bereczki András paptamási lelkipásztor és Rácz László római katolikus atya, a váradi Posticum lelkésze. Bereczki András a Belényes-medencében élő magyarokhoz szólt bíztatólag: „ne adjátok fel reményeiteket. Keressétek Isten országát és minden más megadatik. Örüljünk együtt, hogy templomotok nem csak az emlékezetünkben él”. Rácz László kiemelte, hogy a jövő a magyar anyák és a fiatalok kezében van. „Ne a végzet vigyen benneteket, vegyétek kezetekbe a nép sorsát és Isten igazsága vigyen minket előre”- szólt a megjelentekhez.
Programok
Az ökumenikus istentiszteletet követően Zatykó Gyula az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke köszöntötte a résztvevőket. Aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a magyar épített örökség egyre jobban az enyészet martalékává válik. Ha a legújabb régiósítási tervet elfogadják, félő, hogy ez hosszútávon oda vezet majd, hogy mindenhol szórványba jutunk – mondta el az alelnök, majd hozzátette, hogy szükség van mentalitásváltásra és az erdélyi románsággal közreműködve kell fellépni a régióátszervezés ellen. Csomortányi István az EMNP Bihar megyei elnöke is felszólalt, ő a Partiumi Autonómia Tanács megalakulására és a külhoni magyar állampolgárok regisztrációjára hívta fel a figyelmet. A beszédeket követően a Nagyváradi Asszonykórus népdalokkal és a Váradi Dalnokok katona- és hazafias dalokkal léptek fel. Őket a szalontai Sztojka testvérekkönnyűzenei koncertje követte, valamint az elkészült ételeket is felszolgálták. Ugyan minden elkészült étel nyertes lett, a leghamarabb a nagyváradiak bográcsgulyása fogyott el. A szórványfesztivál hangulatát nem törhette le az eső sem. A nagyváradiak még a hazaindulás előtt megtekintették a várasfenesi tájházat is. A nap végén a résztvevők szép emlékekkel és finom ételekkel telve tértek haza. Az egynapos rendezvény a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg, több más szervezet közreműködésében.
Nagy Noémi

„Levizsgáztak" a pótérettségizők
Csupán az idei pótérettségire jelentkező végzősök 20,36 százalékának sikerült átmenő jegyet szereznie az oktatási minisztérium óvások előtti adatai szerint. Az illetékeseket nem lepték meg a gyenge eredmények, lapunknak úgy nyilatkoztak, várható volt, hogy a nyáron megbukottaknak nem sikerül megfelelően felkészülni az őszi megmérettetésre.
A pótérettségire jelentkezett 72.462 végző közül 14.751 kaphat diplomát, többségük hatosnál nagyobb jegyet szerzett, tízest azonban senki sem érdemelt. Több mint 300 végzőst ki kellett zárni puskázás miatt. Országos szinten Arad megyében volt a legnagyobb az átmenési arány, itt a vizsgázók 35,9 százaléka vette sikeresen az akadályt, míg Ilfov megyében csupán 9,8 százalékuk szerzett diplomát.
Az idei pótérettségi eredményei a tavalyinál is gyengébbek, akkor a vizsgázók 25,49 százaléka érdemelte ki az érettségi oklevelet. Az óvásokat ma és holnap bírálják el a vizsgabizottságok, a végleges eredményeket szeptember 5-én függesztik ki.
Reálisak az eredmények
„Ezek a reális eredmények. Túl rövid volt az idő, két hónap alatt nem lehet négyévnyi tananyagot megtanulni. Azoknak segíthetett a pótvizsga, akiknek csak kisebb hiányosságokat kellett pótolniuk, vagy valamilyen ok miatt hiányoztak a nyári vizsgáról" – értékelte a Krónikának az idei eredményeket Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes.
A partiumi megyében a tavalyihoz képest idén gyengébb volt a sikeresen pótérettségizők aránya, a részvevők 24,25 százaléka vizsgázott sikerrel, miközben 2012-ben ez az arány 30 százalék körüli volt. A mintegy 2400 pótérettségiző eredményeit iskolákra lebontva még nem tették közzé, azonban az érmihályfalvi mezőgazdasági kollégium vagy a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium végzőseinek többsége második nekifutásra is megbukott.
Szatmár megyében az országos átlaghoz hasonló eredmények születtek a pótérettségin: a vizsgázók 21 százaléka ment át. Szász Piroska helyettes főtanfelügyelő lapunk érdeklődésére elmondta: nincs meglepve az eredmények láttán, hisz előre borítékolható volt, hogy aki nem ment át nyáron, nehezen tudja behozni a lemaradást. „Ez mentalitás kérdése, sajnos, sokan nem veszik komolyan az érettségit – fejtette ki. – Aki négy éven át folyamatosan dolgozott, tanult, annak sikerült a záróvizsga, aki nem igyekezett, annak nem".
Szász Piroska szerint nem kellene erőltetni az érettségit olyanok esetén, akik nem akarnak tanulni – előttük ott a lehetőség, hogy szakiskolát végezzenek. Az eredmények kapcsán hozzátette: csalóka a 20 százalék körüli átlag, mivel a szakközépiskolák nagyon gyenge eredményei rontják a statisztikát, a gimnáziumokban ugyanis kimondottan jól szerepeltek az idei tizenkettedikesek.
Nem szerencsejáték
Kovászna és Hargita megyékben meghaladta a 25 százalékot a sikeresen pótérettségizők aránya, utóbbi megyében a tavalyhoz képest sikerült 3 százalékpontnyit javítani. Bertolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő is úgy vélekedett, hogy az eredmények a valós helyzetet, a diákok reális tudását tükrözik. Elmondta, a pótérettségin általában nem várnak csodát, hiszen erre azok a diákok iratkoznak be, akik nyáron már elbuktak, vagy pótvizsgáztak.
„A diákoknak meg kell érteniük, hogy ez nem szerencsejáték, nem május-júniusban kell felébredni, hogy következik az érettségi, már kilencedik osztálytól következetesen készülni kell rá. Sok a tananyag, nem könnyű a vizsga, nem is várunk el mindenkitől maximális teljesítményt, azonban egy kis szorgalommal meg lehet szerezni az érettségi oklevelet" – vélekedik Bertolf Hedvig.
A főtanfelügyelő arra bíztatja a sikertelenül vizsgázókat, hogy iratkozzanak be posztlíceumba, keressenek szakmát, vagy készüljenek fel megfelelően a jövőre tartandó megmérettetésre. Hargita megyében 1195-en végzős jelent meg az őszi érettségin, közülük 309-en szerezték meg az érettségi oklevelet, 25,86 százalék.
Román nyelv és irodalomból voltak a leggyengébbek az eredmények, csupán 48,75 százalék kapott átmenő jegyet, míg matematikából 62,55 százalék, a többi tantárgyból 90 százalék feletti volt az átmenési arány. Bár tantárgyanként elérték az átmenőt, a gyenge osztályzatok miatt a vizsgázók többsége nem érte el az érettségi oklevél megszerzéséhez szükséges hatos általánost.
Kovászna megyében a fellebbezések előtt a pótérettségizők 25,45 század százaléka kapott átmenő jegyet, tájékoztatott Farkas Csaba, a pótérettségi lebonyolításával megbízott tanfelügyelő. A székelyföldi megyében a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Gimnázium végzősei szerepeltek a leggyengébben, a 49 végzős közül csupán hárman vizsgáztak sikeresen, az átmenési arány 7,32 százalékos volt. A háromszéki pótérettségizők zöme, 352 végzős román nyelv és irodalomból bukott meg, a másik nehéznek bizonyuló tantárgy a matematika volt, ebből 223-an nem szerezték meg az átmenő jegyet.
Gyenge eredmények születtek a többi erdélyi megyében is, az óvások elbírálása előtt Maros megyében a pótérettségin részt vett végzősök 22,26 százaléka vizsgázott sikeresen. Ştefan Someşan megyei főtanfelügyelő jónak ítélte az eredményeket, mint rámutatott, egyetlen olyan iskola sem volt, ahol valaki ne szerezte volna meg az átmenő jegyet. Követendő példaként a marosvásárhelyi Református Kollégiumot említette, ahol száz százalékos volt az átmenési arány.
Szilágy megyében az országos átlagnál nagyobb, 25,56 százalékos volt az átmenési arány, míg Temes megyében a tavalyi 24 százalékos arányon is sikerült javítani, idén a pótérettségizők 27 százaléka vizsgázott sikeresen. Azonban a bánsági megyében három olyan vidéki iskola is volt, ahol senkinek nem sikerült megszereznie az átmenő jegyet.
Câmpeanu: nem használ a diploma
Nem használ semmire a „diplomavadászat", jelentette ki Mariana Câmpeanu munkaügyi miniszter a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági szervezetének hétvégi nyári egyetemén arra buzdítva a fiatalokat, hogy az oklevelek halmozása helyett összpontosítsanak a szakmai gyakorlatra. A tárcavezető arra kérte a fiatalokat, hogy „ne tömjék tele táskájukat egyetemi és magiszteri diplomákkal", hiszen ez nem használ semmire, helyette inkább próbálják meg gyakorlatban elmélyíteni az iskolapadban szerzett ismereteiket. Rámutatott, Romániában számos iparágban hiányzik a szakképzett munkaerő, miközben a humán területeken a túljelentkezés miatt romlott az oktatás színvonala.
A tárcavezető a konstancai rendezvényen kérdésre válaszolva elmondta, amennyiben a szakmai gyakorlat lejártakor lenne képességvizsga, akkor ez beszámítana a ledolgozott munkaidőbe. Rámutatott, jelenleg az egyetemisták csupán bizonylatok után szaladgálnak, igazolandó, hogy részt vettek a szakmai gyakorlaton, ezt azonban egyetlen alkalmazó sem fogja elismerni, hiába garantálná jogszabály.
Krónika (Kolozsvár)

Házi Trianonocska
Csendesen dörmögő
Na, eltelt az idei nyár is. Volt eső is, sár is. Hőség is. Lehetett unatkozni is, utazgatni is, nyaralni is. Ismét le lehetett mondani a Hebridákról, Teneriféről – messze vannak kies hazánktól. Különben is: mindenütt jó, de a legjobb itthon, ha már valahol mégis lennünk kell, ameddig el nem „utazunk” a nagy Semmibe és Seholba. Itthon azért is jó és megnyugtató „nyaralni” (is), mert bízvást elmondhatjuk: nem szórjuk a pénzt, spórolunk – a téli számlákra, mert – miként azt láng(oló)eszű elnökünk megmondta: a tél nem olyan, mint a nyár. Szóval, itthon sem olyan rossz „nyaralni”. Az ember ül az uborkafa árnyékában, s nézi, ki mindenki mászkál le s fel. Van, aki nyögve, izzadva mászik, mások, az uborkafamászás mesterei, csak úgy, hipp-hopp, egyből felrittyennek. Mint a Tusványos után államfőnk is. Felrittyent, aztán odarittyentett nekünk. Amolyan tengerészesen, kisantantosan. Majd megtanít ő móresre, ha nem ülünk veszteg! Legalább mi, romániai, erdélyi magyarok.
Bezony, efféléket mondikált (és -gat). Csak tudnók, mitől haragudott meg hirtelenében ránk, s főleg az eleddig szívecsücske székelyekre is? Miért mondja, hogy üljünk veszteg, mikor egyebet sem csinálunk – a nagy Rebellió után sem –, mint folyton-folyvást veszteg ülünk. Ezt nagyon tudjuk. Mármint a veszteget ülni. Elvégre lovas nemzetből vagyunk valók. S ha már nincs lovunk, amit megüljünk, jó nekünk a veszteg is. Ülni. Valahová csak eljutunk. Ki „magyarba”, ki „németbe”, ki pedig a nyugodalmas temetőbe. (Azért nem mondom a Házsongárdot, mert az nem igazán mondható nyugodalmasnak, őseink porladó csontjainak ugyanvalóst nem a folyamatos sírfoglalások közepette.)
Szóval, elment az idei nyár. Kiszáradt az uborkafa, s máris nyakunkon Verespatak ügye, a közigazgatási átszervezés, s kezdődik az EU-s parlamenti választások előkampánya, s újra előkerül az ún. „magyar kártya” is. A Tőkés-üggyel máris elkezdődött a ránk, magyarokra hangolódás, s nyilván „folyt. köv.” A folytatás pedig mi más is lehetne, mint – a közigazgatás átszervezése alkalmával, ürügyével egyszersmind a Székelyföldet is szétfarigcsálni, a Partiumot szintén. Szétdarabolni, s jutalomként szétosztani a kialakítandó régiók között. Pontosan úgy járni el, mint ahogy annak idején a győztes „kétharmados többségű” nagyhatalmak eljártak a történelmi Magyarországgal szemben. Igen bizony, feleim, amolyan kis házi Trianonocska van készülőben a honi „kismagyarországok”, vagyis a tömbmagyarság ellen. Nem véletlenül dörögte világgá újfent államelnökünk is, hogy márpedig a Székelyföld soha nem kap területi autonómiát, mi pedig üljünk veszteg. És Magyarország is üljön veszteg. És a gyulafehérvári nyilatkozat is üljön veszteg, s egyáltalán: a demokrácia, a jogállamiság, a honpolgári egyenlőség is üljön veszteg.
Veszteg ülni jó dolog. Ha van értelme. Olykor még hasznos is. Egy nagy baj van csak vele: ha mindig csak ezt „műveli” az ember, úgy belejön a veszteg ülésébe, hogy nem tudja abbahagyni – tán még akkor sem, amikor már a csontját éri a kés. A tömbmagyar területek szétdarabolására, ha netán sor kerülhetne, az már nem csak az inak, idegek elmetszését jelentené, de a csontok szétzúzását is. A romániai magyarság, mint nemzeti közösség kerülne kilátástalan helyzetbe. Ez ugyan patetikusan hangzik, de ettől még fájdalmas, földhözragadt valóság lenne. De hát végül is ez a cél, a pánromán törekvés: ne csak az alkotmányban, hanem a valóságban is váljék végre nemzetállammá Románia. A németeket, a zsidókat eladták – nem is voltak olyan sokan, mint mi, s a „vevőnek” volt pénze is. Mi sokan voltunk, bő kétmillióan – ennyi embert nem lehetett eladni, még ha lett is volna ránk vevő. Alig negyed század alatt mintegy félmillióval lettünk kevesebben. Pedig hát jószerével még egyben volt, van a Székelyföld is, a Partium is. Nem nehéz elképzelni, hogy e területek közigazgatási szétdarabolása, az új közigazgatási egységeken belüli kisebbségbe szorításunk milyen következményekkel járna – mindenféle szempontból!
Üljünk veszteg, mert veszteg ülni jó és kényelmes és „européer, globalizált szoclib trendi”?
A nyár véget ért, az uborkafa kiszáradt. De van egy „asztal”: a romániai magyar politikai szerveződések számára, az a neve, hogy egyeztető kerekasztal. Ha már ülni szeretnének a politikai vezetők, hát inkább üljenek eme asztal köré, mintsem veszteg!
Mondom még egyszer: a nyár véget ért, s az uborkafa kiszáradt. Ködös, szeles idők jönnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Markó Béla, az EU és az igazság
Néhány nappal ezelőtt Markó Béla, az RMDSZ szenátora egy magyarországi balliberális hetilapban elemezte a román–magyar kérdést, európai kontextusba helyezve azt. Írásából nemcsak arra kapunk sajátos választ, ami napjainkban történik, hanem arra is, hogy miként szemléli az RMDSZ korábbi vezetője a világot. És mi vajon hogyan látjuk a dolgokat?
Megújulásra szoruló kontinensünkön azok tudják legkevésbé, mit kellene megújítani, akik a legtöbbet beszélnek róla. Markó Béla nem tartozik közéjük, mert ő nem cövekelt le az Európai Egyesült Államokat sürgetők táborába. Ő ezt a kérdést inkább passzolja, és illúziókergetés helyett megmarad a regionális politikánál. Nemrég jelentetett meg egy elemzést a HVG-ben, melyben felvázolta a román–magyar helyzetet és a követendő irányt úgy, ahogy azt ő látja.
Elemzéséből megtudjuk, hogy Traian Băsescu államelnök leckét adott azoknak, akik Tőkés Lászlóhoz hasonlóan „jóleső legendát gyártottak" az Orbán–Băsescu barátságból. Hogy az etnikai feszültség évek óta növekszik, a magyar kormány részéről sokat hangoztatott stratégiai partnerség pedig nem több mint egy szép álom; és a választások közeledtével ennek a viszonynak csak a további romlására lehet számítani. Az RMDSZ ellenzékbe kényszerült, és miközben Bukarestben savanyú a szőlő, Budapestnek nincs ereje valamit is érvényesítenie Romániával szemben, ami nagy baj.
Az államelnök magyarellenes nyilatkozatával kapcsolatban Markó úgy gondolja, hogy az nem kisiklás vagy szavazatszerzési akció volt, hanem Románia újrapozícionálási igénye Európában, a balkáni és kelet-közép-európai régióban. Ennek jegyében tenné pontra a román politika a Brüsszel számára problémás Magyarországot („a régionális instabilitás tűzfészkét"), és próbálna jobb helyet kiküzdeni magának az EU-s hierarchiában. Végezetül felhívja a figyelmet arra, hogy ennek ismét mi, erdélyi magyarok leszünk a vesztesei, akik megisszák a levét annak, hogy a magyar politika rosszul méri be az uniós eszközök jelentőségét. Mert egy olyan ország, amely a szomszédos országok magyar közösségeit a szülőföldjükön meg akarja tartani, és ebben európai segítségre számít, nem engedheti meg magának, hogy az említett szomszédok nála „európaibbak" legyenek.
Kiindulópontok
Egyetértek azzal, amit Markó Béla a román elnök új stratégiájaként felvázolt. Traian Băsescu elérkezettnek látta az időt arra, hogy a pillanatnyi EU–magyar feszültséget kihasználja, és az EU kegyeit keresve berúgja magyar barátja nyitott ajtaját, és csapatai élén teljes gőzzel bevonuljon annak otthonába. Tegyük hozzá, hogy mindezt alaptalan lózungok és „megleckéztetés" címén teszi előzetes figyelmeztetés vagy párbeszéd nélkül.
Amivel nem értek egyet, az az a felvetés, hogy amiért a románok ezt már kétszer megtették a 20. században, és mind a kétszer nyertek (ez a gondolatmenet szintén a HVG-ben olvasható), ezért most nekünk is le kellene alacsonyodnunk a „bármit megteszünk, hogy elnyerjük a nagyhatalmak kegyeit" szintre, mert ha nem ezt tesszük, akkor újból veszítünk. A „bármit" fényében a szemléletet károsnak és rövidlátónak tartom. Most nem térek ki az országos és birodalmi berendezkedések időtállóságának a fejtegetésére, csak egy jó mondásunkra hívom fel a figyelmet: Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. Ez a mondás és az alábbiak mindent elmondanak a helyzetről.
Ha az „európaibb" jelzőt illetően jobban meg akarjuk érteni a szenátor gondolatmenetét, vissza kell térnünk az idei marosfői EU-táborhoz, ahol egy pódiumbeszélgetés alkalmával Markó kritizálta a magyar kormányt, amiért az elutasította a Tavares-jelentést. Szerinte a Tavares-jelentés emberjogi, kisebbségjogi kérdéseket is érint, ezért Magyarország reakciója ellentmondásos: „Sokan éppen az Uniótól várják el, hogy beleszóljon a kisebbségpolitikába vagy a sajtószabadságot illető kérdésekbe, és amikor megszületik egy ilyen jelentés, azt az országvezetés elutasítja."
Markó úgy látja, hogy a Tavares-jelentés az erdélyi magyarság szempontjából is jelenthet pozitív precedenst, hiszen az erdélyi magyarság elvárja, hogy az EU elvárásokat támasszon Romániával szemben bizonyos kisebbségügyi kérdésekben, ezért most el kell dönteni, ki mivel ért egyet: egyes kérdéskörökben beleszóljon az Unió egy ország jogrendszerébe, vagy ne. Helyhiány miatt csak megemlítem, hogy nem kellene összemosni az alapjogi és alapértékeket érintő kérdéseket a jogi kérdésekkel. A témának egy másik fontos vetülete az elnyert jogok gyakorlatba ültetésének a kérdése, melyről Markó nem tesz említést. És akkor most lássuk a Tavares-jelentést.
Kedvében járni a hatalomnak
Némiképp meglepő, hogy Markó nem reflektál a Tavares-jelentés tartalmára, jellegére. Pedig komoly politikai vitákat kavaró anyagról van szó. Szerinte ezt vakon el kellett volna fogadni csak azért, mert így a magyar kormány „európaibb" lett volna, és ez segített volna, hogy „nyerjünk". Egyesek számára talán jól hangzik ez az okfejtés, de jó, ha tudják, hogy emögött egy komoly dilemma húzódik meg. A dilemma az igazsághoz és az erényhez való viszonyulásban áll.
Markó gondolataiból kiderül, hogy számára az igazság az erősek igazsága, vagyis az igazsághoz való ragaszkodásnak nincs értelme. Az egyedüli, ami számít, az az érdek és a hatalom kedvében való járás. És mert a hatalom az EU-nál van, ezért nekünk mindent fel kell adnunk ahhoz, hogy az ő jóindulatát elnyerjük. Száraz, pragmatikus gondolkodás ez. Egy rövidlátó macchiavellisztikus szemlélet, mely szerint ha nem te bújsz a főnököd ágyába, akkor megteszik helyetted a románok. Igazság és hűség nem számít. Fő, hogy a célodhoz vezető utadon előrelépj.
Bizonyos tekintetben hasonló felfogást tapasztalhatunk a Románia Csillaga kitüntetéssel jutalmazott szociáldemokrata Corina Creţu esetében is, akit Ion Iliescu egyik tanácsadója profinak tart a felettesek kedvében való járásban. Olyan hölgynek, aki karrierje érdekében kiválóan megosztotta a munkahelyi és az ágyastársi szerepet a magas rangú politikusokkal és elitekkel, s ennek köszönhetően hamar feljutott a ranglétrán. Eugen Mihăescu szerint amikor azt hallották róla, hogy ma Sorin Oprescuval (Bukarest főpolgármestere) van, kiderült, hogy Fuldával (a külföldi hírszerzés, a SIE volt elnöke) szórakozott, és így tovább...
Majd miután a pragmatikus hölgy európai uniós képviselő lett, ott folytatta, ahol abbahagyta. Nemrég kiszivárgott személyes levelezésének egy szelete, melyben a 73 éves házasembernek, Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek udvarolt éppen. Leveleiben Powellt „életem szerelmének" nevezi, olyan férfiúnak, aki után többet sírt és epekedett, mint tette azt bárki után tinédzserként. A mérleg másik oldalán pedig az állt, hogy Creţut esélyesként tartották számon az uniós kormányzati tagságra...
Nem mondom, így is lehet politizálni. Nem hiába mondják sokan, hogy a politika egy parázna. Sok esetben helytálló ez a megállapítás, de attól még nem kell törvényszerűnek elfogadni. Mert mindig vannak, voltak és lesznek erényes, az emberi értékekhez hű politikusok. Hogy nem mindig ők dominálnak, az más kérdés. De akkor is ők a követendő példák, ha az opportunisták számára az érdek és a dominancia a legfőbb szempont.
Különböző szemlélet
Sokat segít a helyzet megítélésében, ha megértjük a magyar szemléletet, álláspontot is. Ehhez jó, ha Orbán Viktortól indulunk el. Ő ugyanis köztudottan nem az a politikus, aki az erényt feladva hanyatt vágja magát egy „nagyfőnök" kedvéért. Személye ezért is elfogadhatatlan az EU-t domináló opportunista érdekkörök számára, akik a magyar miniszterelnök lejáratásán fáradoznak Brüsszeltől Budapesten át Bukarestig. Ami pedig a Tavares-jelentést illeti, a betűk közt a következő olvasható benne: „Elfogadod-e, hogy nekünk add az ország gyeplőjét, és fittyet hányj a népre és az EU-s alapszerződésben foglaltakra? Szavazz igennel vagy nemmel."
Tények? Minek? Azonos mérce? Kit érdekel? Igazság? Csak mese van és legenda. Így néz ki a Tavares-jelentés mögött álló szellemiség, melynek tartalma egy objektív mázba öltöztetett politikai dumacsomag; egy kettős mércéből született műalkotás, mely látszatokot szolgáltat az EU-nak ahhoz, hogy a „szövetséges alapszerződések" világából önkényesen átlépjen a „politikai hatalomgyakorlás" világába.
A Tavares-jelentés szimbolikája mögött a már említett erkölcsi dilemma húzódik meg. Az erkölcsi vetület Markó Bélát nem érdekli, Orbán Viktort igen. És mert a magyar miniszterelnök szereti az egyenességet, ezért a nászágy homályába húzó brüsszeli karokra rászólt, hogy álljanak le. Majd nyíltan feltette a kérdést az EU-nak: „Nem vagyunk a feleséged, miért bújnánk ágyba veled?" Az erénymegvető homály viszont nem tűri a világosságot. Ettől ideges lesz... A magyarkérdésben az Európai Parlament önkényesen túllépte hatáskörét.
Ha pedig az EU szándékai szerint létrehozza a Koppenhágai Bizottságot, az azt fogja jelenteni, hogy megszegte a Lisszaboni alapszerződést is. Az erkölcsrelativizálók (többnyire a baloldaliak tábora) esetében ez nem gond. De a becsületes politikusok nem akarnak megszegni egy szerződést, becsapva ezzel a népüket és saját magukat. Esetleg módosítani, ami viszont helytálló érveket igényel.
Zárógondolatok
Ami minket, erdélyi magyarokat illet, két csapdára szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a szupercentralizált román rendszerhez való kötődés veszélye (akit bővebben érdekel, olvassa el A Titanic kapitánya című írást), a másik a szélsőségesség. Amit pedig nem kellene elkerülni, az a hűség. Azt, ami kedves, tiszta, egyszerű. És nem irtja mohón a hargitai fenyveserdőt, hanem kiáll mellette. Mert ahol él a lelkiismeret, ott illatosak a virágok. Ahol halott, ott nincs Székelyföld, nincs Partium, nincs semmi; csak magyarul beszélő egyedek, érdekek és ágyasok pusztasága. Tőlünk függ, hogy melyiket választjuk. Miért lennénk vesztesek? Teremtőnk megmondta, hogy végül úgyis győz az illatos virág. Elhisszük-e?
Lőrinczi Loránd
[Markó Béla írása:
hvg.hu, 2013. aug. 25. – Markó Béla: Basescu szerint eljött az idő, hogy Románia Magyarország fölé kerekedjen]
Krónika (Kolozsvár)

„Tiszta” Romániát! (7)
Dél-Erdély magyarsága (1940–1944)
Antonescu uralma alatt
Ion Antonescu marsall 1940. szeptember 6-án veszi át a teljhatalmat, és szeptember 14-én Romániát „nemzeti legionárius állammá” nyilvánítja. A fasiszta Vasgárda jelentős szerephez jut, majd lázadásuk letörése után – 1941. január végétől – a kondukátor szigorú katonai diktatúrát vezet be.
Románia „Németország egyik legbiztosabb politikai és katonai” szövetségese lesz. Antonescu arra számít, a háború végén megszerzi Észak-Erdélyt, mert jól tudja, hogy a magyarok csak a kényszernek engedelmeskedve, kis létszámú haderővel fognak részt venni a németek oldalán vívott szovjetellenes hadviselésben.
A dél-erdélyi magyarság sorsa egyre embertelenebbé válik. Egy olyan ország katonai diktatúrája alatt kénytelenek élni, amelynek hadserege – minden külső kényszer nélkül – a legmegengedőbb számítás szerint is negyedmillió zsidót mészárolt le. Romániában a magyarokat mind központi, mind helyi szinten diszkriminálják. A 200 ezer észak-erdélyi román menekült is szítja a magyarellenességet. Ehhez járul még a Kolozsvárról Nagyszebenbe áttelepült román egyetem propagandatevékenysége, amely kitalált történelmi érvekkel, köztük a dákoromán őshonosság meséjével nagyszámú kiadványban hirdeti Románia történelmi jogát Erdély fölött. Nem kell csodálkozni azon, hogy a dél-erdélyi magyarság egyharmada, minden harmadik magyar ember miért dönt úgy, hogy elhagyja szülőföldjét. Ez beillik a román állam legfőbb politika céljaiba, Dél-Erdély magyaroktól való „megtisztításának” tervébe. Ezt a bécsi döntés egyik előírása is megkönnyíti, mert lehetővé teszi – a döntést követő hat hónap alatt – a román állampolgárságról való egyoldalú lemondást. A román hatóságok erre alapozva ösztönzik is a magyarokat erre.
Kultúra A dél-erdélyi magyar kulturális élet összeszűkül. Az egyházak szerepe nő. A Gyulafehérvári Római Katolikus Egyház 86 plébániát működtet, az Erdélyi Református Egyházkerület 205 egyházközséget, az unitáriusok és az evangélikusok is fenntartják közösségeiket. A katolikus egyház központja Gyulafehérvár marad, miközben az egyházmegye kétharmada Magyarországhoz kerül. Dél-Erdélyben a Királyhágó–melléki Református Egyházkerület hat egyházmegyéjéből kettő működik. Az Arad központú magyar evangélikus egyházkerület Erdély felosztásával négy egyházközséget veszít, míg a Brassó központú híveinek többsége egy tömbben, a Barcaságban él. Az unitáriusok fele kerül Dél-Erdélybe, a püspöki székhely Kolozsváron marad az egyházi vagyon nagyobb részével, ezért középiskolájukat és a teológiai akadémiát is Észak-Erdélyben tartják fenn. A dél-erdélyi unitáriusokat a tordai központtal megalakult Képviselő Tanács vezeti és képviseli. Mivel Románia megszünteti az állami iskolákban az anyanyelvű oktatást, és azt csak a hitvallásos iskolákban engedélyezi, az iskolafenntartás terhe az egyházakra hárul. Az iskolák igen szűkös anyagi feltételek közt működnek. Minden erőfeszítés ellenére a magyar tanulók alig felének biztosított az anyanyelvű oktatás. 1942 végén a dél-erdélyi magyaroknak egy teológiai akadémiájuk, két gazdasági, három kereskedelmi és négy tanonciskolájuk van. Alsóbb szinten 7 kisdedóvóban, 179 általános iskolában és 15 középiskolán folyik anyanyelvű oktatás. A képesítés nélküli tanítók ürügyén – mivel a képzett tanítók többsége Észak-Erdélybe menekül – az iskolákat a nyilvánosság jogának megvonása, bezárása fenyegeti. Az állam előszeretettel foglalja le a magyar középiskolák épületeit és létesít bennük hadikórházakat.
1941. június elején a kormány bizalmas körrendeletben intézkedik arról, hogy tiltsák be a magyar nyelv nyilvános használatát. A magyar könyvkiadást felszámolják, a magyar lapokat 1942-ben betiltják, csak 1943-ban engedélyezik újra az Erdélyi Gazda és a Havi Szemle megjelenését.
Gazdasági és politikai diszkrimináció
A kis- és középbirtokosok gazdasági felszerelésüket, állatállományukat, földjeiket még 1941-ben birtokolják. A Nagyenyed központú Kisegítő Takarékpénztár, a brassói Népbank mellé tömörült magyar pénzintézetek és a Hangya szövetkezeti központ eredményesen működik. A Népközösségen belül, de teljesen önállóan végzi munkáját az ugyancsak Nagyenyed központú Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, azonban a zaklatások miatt tulajdonképpeni feladatát, a gazdaképzést nem tudja megszervezni.
A román kormányzat már 1941-ben célul tűzi ki a magyarság teljes anyagi tönkretételét. Megkezdődnek a sorozatos állat- és termékrekvirálások. Az ipari üzemek elbocsátják magyar alkalmazottjaikat, az ipartestületekben nincs magyar képviselet. A magyarság képviselete a helyi adminisztrációban alacsony, a központi államhatalmi intézményekben pedig teljesen hiányzik. A közszükségleti cikkek elosztásánál a magyarok hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Túladóztatják az iparosokat, az ügyvédeket, az orvosokat, a kereskedőket. Szabotázsakciók címén bírósági eljárások folynak, önkényesen bírságolnak, sok magyart bebörtönöznek. A magyarokat nagyobb arányban viszik katonának, illetve munkaszolgálatra. A román menekültek elszállásolásával is leginkább őket terhelik, a közmunkákban is gyakrabban veszik igénybe őket. Korlátozzák a határ menti ingatlanforgalmat. A katonai parancsnokságok bizonyos körzetekben különböző tilalmakat vezetnek be. Az utazási tilalom mindvégig fennáll. A határ menti 20 km-es körzetben az egyik településből a másikba való jutást csendőri engedélyhez kötik.
Magyar érdekvédelem
1940. november 4-én alakul meg Nagyenyeden a Romániai Magyar Népközösség. A párt elnökének Gyárfás Elemért, alelnöknek Szász Pált választják. A vezetők közti ellentétek zavarják a szervezet munkáját, de legfőképp a gyülekezési az utazási szabadság hiánya, a levelek és a sajtó cenzúrája. A Népközösség aktivistái a központi és a helyi irodákon keresztül – a lehetőségekhez mérten – próbálják megoldani a nemzetiségi jogsérelmeket. Folyamatosan tájékoztatják a brassói és az aradi konzulátusokat a magyarság jogi helyzetéről.
Brassói központtal hozzák létre 1941 februárjában a magyarság jogvédelmére a vegyes tiszti bizottságot, melynek tagjait a német és az olasz kormány nevezi ki. A bizottsághoz küldött panaszok 70 százalékát nem oldják meg, a panaszosok kitérő válaszokat kapnak. Az 1518 panasz 16 százaléka kerül megoldásra. Ezek fele különféle bántalmazással, kultúrával, közellátással és földdel kapcsolatos. 1942 májusában a román kormányzat elhatározza a magyar falvak kiéheztetését, a magyar tulajdon teljes felszámolását. Ellenállás esetére számolnak a fegyveres erőszak alkalmazásával is. Szerencsére a terv megvalósítását a vegyes tiszti bizottság megakadályozza. Dél-Erdély magyartalanítása meghiúsul, de 1943-ban és 1944-ben a magyarság helyzete tovább romlik.
Észak-Erdély népessége
Az 1941-es magyar népszámlálás idején 2 578 100 lakost vettek nyilvántartásba. A nemzetiségi bevallás szerint az észak-erdélyi magyarság száma ekkor 1 380 500 (53,54 százalék), míg a románoké 1 029 000 (39,9 százalék). Rónai András, az 1941-es magyar népszámlálás egyik szervezője írja, hogy Teleki Pál miniszterelnök külön utasítására törekedni kellett a nemzetiség és az anyanyelv korrekt megállapítására, a népszámlálást szigorú szakmai ellenőrzés mellett végezték. Felhívták a számlálóbiztosok figyelmét arra, hogy „a nemzetiség nem tévesztendő össze az állampolgársággal, és nem egyezik szükségképpen az anyanyelvvel, de nem egyértelmű a származással sem”. A korrekt, pontos népszámlálás biztosítására a kérdéseket kötelező módon a „megszámlált nyelvén” tették fel, ezért a nemzetiségek nyelvét ismerő számlálóbiztosokat alkalmaztak. Hogy valaki milyen nemzetiségűnek tartja magát, azt csak a számba vett személy határozhatta meg. Észak-Erdély magyarságának száma – a spontán, részben erőszakolt népességcsere által – ugrásszerűen gyarapodott. Dél-Erdélyből 1940 őszétől 1941. január végéig a Külföldieket Ellenőrző Központi Bizottság nyilvántartása szerint 100 ezer magyar települt Észak-Erdélybe. Nem tudjuk, hányan térhettek haza azok közül, akik 1918 és 1923 között menekültek Magyarországra. Bizonyára a 197 000 eltávozottból több tízezren tértek vissza a felszabadult Észak-Erdélybe. Mivel Észak-Erdélyben hiányzott a képzett tisztviselői kar, számolnunk kell néhány ezer anyaországi magyar letelepedésével is. Az Óromániában élő magyarok többsége – mintegy 60 ezren – telepedett Észak-Erdélybe.
Észak-Erdélyből elmenekült románok
Az Észak-Erdélyből Dél-Erdélybe, Romániába költöző románok száma a magyar népszámlálás szerint legalább 150–200 ezer főre tehető. Ők többnyire 1918 után kerültek Észak-Erdélybe Románia tudatos telepítési, románosítási politikájának eredményeképp. Bárdi Nándor írja: „Romániában 34 000 családot telepítettek a Partiumban és a Bánságban létrehozott új falvakba. 1930-ban 245 000 olyan lakója volt Erdélynek, aki nem abban a régióban született.” Sokan telepedtek le az 1921-es földreformkor kisajátított magyar birtokokra. A telepes falvak többségét a magyar–román határ közelében, Észak-Erdélyben, a Partiumban hozták létre. A román állam az etnikai arányok erőszakos megváltoztatását a magyar határ közelében, a Partiumban, Nagyvárad, Nagybánya és Máramarossziget környékén kezdte.
A románosítás másik célpontja a túlnyomórészt magyar és német lakosságú erdélyi városok. Erdély városaiban a románok számaránya 1910-ben 23,1 százalék. Rónai András azt írja, hogy Erdélyben nem volt „egyetlen román alapítású város sem”. Szerinte a Romániához csatolt területeken a városi lakosság 62 százaléka volt magyar, 16 német és mindössze 19 százaléka román. Tény, hogy alig tíz év alatt a masszív románosítás eredményeképp a magyarok aránya 1930-ra 45 százalékra esett vissza. Ennek magyarázata, hogy kb. 50 ezren Magyarországra menekültek, és ugyanennyien falvakra költöztek. Az arányok változását elősegítette még, hogy időközben tíz települést, köztük nyolc román többségűt emeltek városi rangra. Mindezek mellett zajlott a nagyszámú óromániai betelepítése, ezt bizonyítja az 1930-as népszámlás, amely szerint az erdélyi városokban 120 ezer óromániai születésű személy élt. Csak egyetlen városban, Temesváron emelkedett a magyarság számaránya. A városokba telepített román lakosság jelentős része a magyar tisztviselők, vasúti dolgozók munkahelyét foglalta el, nyelvvizsga ürügyén azok munkahely nélkül maradtak. Az új telepes románok közül került ki a csendőrség és a katonai alakulatok állománya is. Az elbocsátott magyarokkal szembeni arroganciát tükrözi Nicolae Iorga, a nagy román történész, egyetemi tanár és ellenzéki képviselő 1924-ben tartott beszéde a román parlamentben. Ez alkalomból Iorga még a kormánypárt tomboló tetszését is elnyerte. Hihetetlennek tűnik, hogy az elbocsátások, üzleteik, földjük kisajátítása miatt jogosan tiltakozókat a román nép felháborodásával fenyegetik: „Aki ebben az országban az 1919. december 9-i párizsi megállapodásra mint jogforrásra hivatkozik, az megsérti a román nemzet becsületét, és annak számot kell vetnie azzal, hogy a felháborodott román öntudat eltapossa.” Ez tükrözi a korabeli román demokrácia színvonalát, valamint hogy Románia már a Trianon utáni években sem veszi komolyan a kisebbségi jogokat garantáló nemzetközi szerződések betartását.
Kádár Gyula
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)