Elemző: csapdahelyzetben van az erdélyi magyarság
Újabb tiltás: jövője sincs a Székely Szabadság Napjának? A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nem szervezhet tiltakozó felvonulást 2016-ban és 2017-ben sem március 10-én Marosvásárhelyen. Demeter Szilárd elemző arról is beszélt a Duna Tv Közbeszéd című műsorában, hogy mi az oka az utóbbi időben felerősödő magyarellenességnek.
Csete Beáta műsorvezetővel beszélgetve Demeter Szilárd elmondta: hiába az SZNT közleménye, miszerint jövőben és azután is megtartják a megemlékezést Marosvásárhelyen, mivel Romániában élünk, valószínűsíthető, hogy ezután is betiltják a Székely Szabadság Napján szervezendő megemlékezést és felvonulást.
Az elemző szerint egyértelmű, hogy itt egy magyarellenes gesztusról van szó Marosvásárhely román vezetése részéről. Ez pedig riasztó az egész erdélyi magyarságra nézve, mert mindez a „nagy politika” hallgatólagos beleegyezésével történik.
Az erdélyi magyarok csapdában vannak, mert Romániában az amerikai érdekek érvényesülnek, amelyek ezt a térséget stabil térségnek tartanák meg, így pedig az erdélyi magyarság autonómiatörekvései kevésbé fognak érvényesülni – fejtette ki a Közbeszéd meghívottja.
Demeter Szilárd elmondta: még sincs minden elveszve, mivel nem kizárt, hogy a következő kormányban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) is helyet kap. Hozzátette: a kérdés az, hogy az RMDSZ csak „fügefalevél” szintjén lesz-e kormánytag, és mennyire vállalja fel majd az autonómia ügyét.
A gyülekezési jogról az elemző azt mondta, hogy ezt Románia Alkotmánya biztosítja, tehát elvileg senkinek nem eshet baja, ha virágot, vagy mécsest helyez el Marosvásárhelyen a székely vértanúk emlékművénél. Demeter Szilárd aggályosnak tartja azt, hogy Eduard Hellvig kapta meg Európa legnagyobb titkosszolgálatnak vezetését, mivel szerinte ő nem a magyarok barátja, a politikába pedig a szekus Dan Voiculescu pártja által lett „felfuttatva”.
Marosvásárhely fekete márciusáról is szólva az elemző azt mondta, hogy szerinte ezt a „frontvárost” a magyar politikusoknak is „köszönhetően” már elveszítettük. Majd beszélt egy olyan feltételezett „üzletről”, miszerint Marosvásárhely polgármesteri székéért cserébe politikusaink „elkérték” a megye vezetését. Marosvásárhely fekete márciusa nem ismétlődhet meg – állította az elemző a beszélgetésé végén.
dunatv.hu
Erdély.ma

Emlékek otthona: tegnapi színház
Mottó: Ez az élet nem is olyan rossz, csak már nagyon rossz a híre. (Tomcsa Sándor: Műtét)
Nagy Pál Emlékek otthona: tegnapi színház* című kötete az 1960-as évek végétől 2010-ig írt színházi tárgyú cikkek válogatott gyűjteménye – olvassuk a kiadó tájékoztatójában. – A kötet első része a szocialista kultúrpolitika rossz emlékű körülményei között megfogant színházi (műsorpolitikai, rendezői, színészi) csúcsteljesítmények, illetőleg színházéleti "fordulópontok" szemléje. A második rész kifejezetten a marosvásárhelyi színházra koncentrál, a legemlékezetesebb színházi produkciókra reflektáló, napi- és hetilapok keretei közé beférő beszámolók, értékelések, kritikák. A harmadik rész a különböző sajtótermékekben nyomdafestéket látott interjúkat öleli fel.
Az Előszóban így emlékezik a szerző: "Hogyan kezdődött a színikritika ingoványos- bozótos, ugyanakkor vonzó területén való kalandozásom? Azokban a messze tovatűnt időkben, amikor a Székely Színház fénykorát élte Marosvásárhelyen, nemigen hiányoztam a sűrűn sorra kerülő premierekről, sőt egy-egy próbára is bemerészkedtem a Kultúrpalotába, ahol Tompa Miklós szakszerű irányításával készült az előadás. Így találkozhattam a színpadi művészet születésének változatos csodáival – és műhelytitkaival is. Akkoriban valódi élmények bő forrása volt számunkra a jeles művészekben bővelkedő vásárhelyi magyar színház. Ami vele és körülötte történt, mindennapi beszédtémaként keringett a legszélesebb társadalmi körökben, a vendéglői asztalok mellett éppúgy, mint a szerkesztőségekben. Ebben a légkörben jómagam is ösztönzést éreztem, hogy véleményt formáljak a látottakról-hallottakról, s ezt a sajtónyilvánosság elé tárjam. A vállalkozás kockázataival kezdetben nemigen törődtem. Az ide vonatkozó családi aggodalmakat sem vettem komolyan. Történt ugyanis egy alkalommal – még a kezdetek idején –, hogy édesanyám, miután épp egy ilyen cikkecskét olvashatott a helyi napilapban, megjegyezte: – Jaj, édes fiam, hagyd abba az ilyesmivel való foglalkozást, mert tönkretesznek a színészek!
Mit mondjak? A színésznők, akiket cikkeimben később is gyakran emlegettem, nem okoztak nekem soha különösebb bajokat. Legfennebb megüzenték olykor, ha nem csak dicsérő jelzőkkel szóltam valamelyik alakításukról, szerintük hova is menjek... Mindez azonban vele járt a mesterséggel.
Észrevehetően Vásárhely-centrikus ez a könyvecske; az itteni magyar színházat ismertem leginkább, ennek a nézőterén érezhettem magamat valóban otthon. Persze, ellátogattam másfelé is egy-egy bemutatóra, megnéztem a vendégjátékokat is – amennyire a körülmények megengedték. Meg kell azonban vallanom: emlékezetemben igazi színházként mindmáig a vásárhelyi él legelevenebben..."
A Szó és látvány című első rész mintegy három évtizedes (1965 és 1996 közötti) korszakot fog át: rövid jegyzetek, színházpolitikai, repertóriumi reflexiók sorjáznak. Nagy Pál Marosvásárhely szerelmese, érthető, hogy a város színháza is a szíve csücske. Ezt mondja róla: "Semmiképpen sem túlzás: Marosvásárhely, ez a sok tekintetben híres-nevezetes erdélyi város az egyetemes magyar színházi kultúra jelentős centruma. Volt itt annak idején, nem is olyan régen, egy rangos Székely Színház – míg ennek a nevét és szellemiségét el nem tüntette a fokozatosan és fondorlatosan felerősödő nacionalista türelmetlenség, a másság tagadásában fogant manipuláció. A Bernády György által építtetett Kultúrpalota színpadán, ezek között a "lekaparhatatlan" emlékeket őrző falak között Kemény Jánosék, Tompa Miklósék vezetésével indult el útjára s hódított magának lelkes közönséget mindjárt a második világháború után az a felejthetetlen művészgárda, amelynek kiemelkedő egyéniségei – Kovács György, Kőszegi Margit, Szabó Ernő, Delly Ferenc, Andrási Márton, hogy csak néhány nevet említsek az élvonalból – ma már színháztörténetünk legszebb lapjain foglalnak helyet. És a nagy nemzedék nyomában – voltaképp velük együtt – lépett színre aztán a kiemelkedően tehetséges Lohinszky Loránd, Csorba András, Tanai Bella, Erdős Irma, Tarr László, Szamossy Kornélia és társaik csapata, akiket új és újabb nemzedékek követtek a Köteles Sámuel utcai, Szentgyörgyi Istvánról elnevezett főiskola kifutópályájáról.
Mindez már történelem. Továbbépíthető hagyomány. Gazdag örökség, amit joggal nevezhetünk a magunkénak." (Hallgatni: önámítás, 1990)
A Vásárhelyi színpad című második részben (1962 és 1998 között keletkezett) különböző színházi bemutatókat méltató kritikák, elemzések kaptak helyet, többek között Tolsztoj, Csehov, Bertolt Brecht, Madách Imre, Csiky Gergely, Molnár Ferenc, Örkény István, Tamási Áron, Szabó Lajos, Tomcsa Sándor, Sütő András, Méhes György, Kocsis István műveinek előadásairól. Utóbbi kapcsán ezt olvassuk: "Leginkább azzal mérhető az alakítás értéke, hogy e sokrétűen dúsított vallomás közvetítése rendjén mit és mennyit tudunk meg magunkról, illetve: milyen intenzitással jut kifejezésre – a színész színpadi verziójában – Kocsis szenvedélyes etikai eszménykereső nyugtalansága. A Bolyai János estéje voltaképpen egyetlen kérdés köré épített, változataiban szerteágazó és folytonosan egymást metsző, néhány csomóponton összekuszálódó, majd ismét szétbomló válaszhálózat felfeszítése: mi ezen a földön az értékes élet kritériuma? Azaz: hogyan valósíthatja meg önmagát az ember maradéktalanul – anélkül hogy engedményeket tenne egyik vagy másik irányban? Azaz: lehetséges-e a tiszta eszmény szolgálata? Kocsis Bolyai Jánosa hol az apjához, hol a Gausshoz, hol az Asszonyhoz való viszony tükrében néz szembe újból meg újból önmagával, életútja fordulataival, s egyéniségének lényegét nem annyira a megtalálásban, mint inkább a keresésében véljük teljesnek, jelkép értékűnek. Kereső-töprengő, vívódó-lobogó humántelítettsége révén válik kortársunkká, szellemi partnerünkké. Pontosabban: ilyenné válását teheti érzékelhetővé estéről estére az előadó, aki megformálására vállalkozott." (Kocsis István: Bolyai János estéje, 1971)
A vásárhelyi színjátszás nagyasszonyát ekképp méltatja: "Amikor Kőszegi Margitnak tapsolt a marosvásárhelyi közönség, úgy érzem, egyben a nagybetűvel írandó színháznak tapsolt – nosztalgiákon, emlékkeresésen túli beleéléssel. Ama színművészeti hivatástudat előtt hajtott fejet, amelyet nálunk – többek között – Kőszegi Margit testesít meg, kortársak és utódok számára követendő példaként. A ’szavak megszólaltatóját’ köszöntötte Sütő András hozzá intézett meleg hangú soraiban, művészetét ’mécsesszolgálatnak’ nevezve. Aligha volna lehetséges ennél pontosabban megfogalmazni: mit jelent Kőszegi Margit – s mit jelent a színház – az értelem és az érzelem kincseit kereső, az igaz és szép emberi eszmények iránt lelkesedő mai ember életében. (Kőszegi Margit előadóestje, 1975)
A Beszélgetések zárja a válogatást, ebben szólal meg Csorba András ("Csakis a realista örökségre építhetünk", 1970), Tompa Miklós ("A színházat választottam", 1975 és 1995), Szabó Lajos ("A jövő sokoldalú színészt kíván", 1976), Sinka Károly ("A vígjáték az én igazi világom", 1980), Kovács Ferenc ("Kortárs dráma nélkül elképzelhetetlen a kortárs színjátszás, 1980), Székely János ("A dráma: valamely felismert igazság metaforája", 1982).
Tompa Miklós ars poeticája ma is megszívlelhető: "Én azt vallom, hogy a művészet – szolgálat. Színésznek, rendezőnek, tanárnak, igazgatónak, kritikusnak egyaránt fel kell tennie a kérdést: kit szolgálok mindennapi munkámmal?... Nem tudom soha elfogadni a dekadens, idegbajos irodalmat, a túlzottan patologikus, egyedi, nem általánosítható esetek színpadi ábrázolását, sem az olyan irodalmi, művészeti törekvéseket, amelyek a pesszimizmus, a kétségbeesés, a reménytelenség hirdetői voltak..."
Szabó Lajos szavait is illik újra és újra átgondolnia, akinek szívügye a színház: "A színészoktatás világviszonylatban olyan művész kialakítására törekszik, aki művésze a szónak, tökéletes beszédtechnikával, képzett hanggal és fejlett testkultúrával rendelkezik. Ebben a tekintetben világviszonylatban egységes a színészképzés célja. De – úgy véljük – a legárnyaltabb formanyelv is csak a tiszta eszmei mondanivaló hordozásával válhat tökéletessé. S mi elsősorban ennek a ’sajátosságnak’ az érvényesítését tekintjük feladatunknak."
Szűkszavú Székely János-interjú zárja a kis könyvet. Ebben is találunk érvényes megjegyezni valót: "Sok sikeres drámai művet ismerek, amelyekben a szerzői világkép csak közvetve érvényesül: csak a cselekményben működő (azt mozgató-kormányzó) törvények hordozzák. Én arra törekszem, hogy drámába foglalt történeteimnek ezen fölül még külön értelme, metaforikus jelentése is legyen. A dráma: valamely felismert igazság metaforája. A drámaíró legfontosabb képessége eszerint az, hogy már magában a valóságban (a történelemben) meg tudja látni a metaforikus érvényű, jelentéses drámai helyzeteket. Akinek ez a képesség nem adatott meg, az legfeljebb dialogizált esszéket, sztorikat írhat, nem pedig drámát. A valóság kínálta drámai szituáció tapasztalatom szerint annyira megkönnyíti az író munkáját, hogy szinte semmi egyébbel nem kell törődnie. Egyszerűen hagynia kell, hogy a helyzet beszéljen magáért (kibeszélje magát), s ebből automatikusan kialakulnak például a jellemek is."
A 93. évét taposó Jánosházy György költő, műfordító, szerkesztő nemrégi sajnálatos távoztával a folyóirat- és könyvszerkesztő, irodalomtörténész, kritikus, a "csak 91 éves" Nagy Pál az erdélyi irodalmárok doyenjenje. Munkájának termését jobbára begyűjtötte, az utóbbi két évtizedben folyamatosan jelentek meg az általa szerkesztett- gondozott és a saját könyvei. A színházas kötet kéziratával bizony előszobázni is kényszerült. A Kriterion érdeme, hogy felkarolta, és végre az olvasó asztalára helyezte ezt a dokumentumértékű válogatást.
*Kriterion könyvkiadó – Kolozsvár, 2014. Szerkesztette Jakabffy Tamás, a borítót Matei László tervezte
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)

Elhunyt Geréb Attila ny. református lelkipásztor
Mély hittel viselt, súlyos betegség után, életének 80. évében 2015. március 6-án este a Jó Pásztor örök honába költözött Geréb Attila székelyudvarhelyi ny. református lelkipásztor. Földi búcsúztatására március 11-én, szerdán délután három órakor kerül sor a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban. A koszorúmegváltást a székelyudvarhelyi Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumnak ajánlják fel.
Geréb Attila Kibéden született 1935. december 26-án, édesapja református lelkipásztor volt, édesanyja tanítónő volt, akit korán elveszített. 1954-ben a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban érettségizett, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, az akkori Református Teológián 1958-ban szerzett lelkészi oklevelet. Pályáját Fickón kezdte. 1960-61-ben munkaszolgálatos katona volt az Arad melletti Tornán majd Vajdahunyadon. 1961-től huszonnégy éven át Hodgyában majd 1985-től 2001-ig, nyugállományba vonulásáig Székelyudvarhelyen lelkipásztorként tevékenykedett. 1994-től 2001-ig a székelyudvarhelyi református kollégium egyházigazgatói teendőit is ő látta el. 1990-2001 között a Benedek Elek Alapítvány elnökeként tevékenykedett. Nagy szerepe volt a székelyudvarhelyi Református Gimnázium újraindulásában és az 1997-1998-as tanévtől kezdődő önálló intézménnyé válásában.
Első írását az Előre közölte, riportjai, karcolatai itt és A Hét, Ifjúmunkás hasábjain jelentek meg. Hodgyáról szóló demográfiai tanulmányaival tűnt fel: két évszázadra visszamenőleg feldolgozta a faluban szokásos keresztnévadást (Korunk, 1969/4), a be- és kiköltözéseket (Korunk, 1969/10) s a családok helyzetét, amely a Változó valóság címmel 1978-ban kiadott szociográfiai tanulmánykötetben jelent meg.
Később írásait napilapokban és periodikákban közölte. Szépirodalmi művei és elmélkedései a Confessioban jelentek meg. Önálló kötetei: Kérdezők és kérdezettek a Bibliában és A megszólító Úr a Bibliában. Ifi zsebnaptárt állított össze több évben. Gyerekversei napilapokban jelentek meg.
Az égő tekercs című, Jeremiás prófétáról szóló drámáját a budapesti Nemzeti Színház művészei 1997-ben a székelyudvarhelyi belvárosi református templomban mutatták be. Nyugdíjazása után is aktívan írt és szolgált.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Lesz főhajtás a Székely vértanúk emlékművénél is
Március 10-én 17 órakor megemlékezést tartanak a történelmi magyar egyházak képviselőinek jelenlétében a marosvásárhelyi Székely vértanúk emlékművénél, Kincses Előd ügyvéd felhívására.
Bár Valentin Bretfelean, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője korábban azt nyilatkozta, bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen, ha kedden tömeg gyűlik össze az emlékhelynél, Dorin Florea polgármester pénteken már azt mondta, bárki méltósággal leróhatja kegyeletét az emlékműnél.
A marosvásárhelyi elöljáró az Agerpres hírügynökség tudósítása szerint elmondta, a Székely vértanúk emlékművét őrizni fogják a kivégzés évfordulóján. Hozzátette: az emlékművet megtisztították, és mint minden évben, köréje homokot és kavicsot szórtak, hogy ne legyen sár. „Az egyszerű emberektől az egyesületekig bárki nyugodtan elmehet az emlékműhöz, hogy méltósággal lerója a kegyeletét a nagy elődök előtt” – jelentette ki a polgármester.
Florea utalt arra, hogy a közösségi portálokon felhívások jelentek meg, amelyekben arra biztatják az embereket, hogy menjenek Marosvásárhelyre tiltakozni a székely szabadság napján. „Nem engedélyezek semmiféle felvonulást szélsőségesnek és exhibicionistának, hogy azt higgyék, Marosvásárhelyen elérkezett a mennyország a szélsőségesek és a semmirekellők számára. Maradjanak csak otthon, és ott szervezkedjenek” – idézte az Agerpres hírügynökség a polgármestert.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egyébként a hétvégén közleményben jelezte, kedden 17 órától a Bardóc-Miklósvárszéki Székely Tanács szervezésében megemlékezést szerveznek Baróton is, a református templom előtt. Az SZNT felkérte a történelmi magyar egyházak képviselőit, a városi és községi önkormányzatok elöljáróit, a civil szervezetek vezetőit és a helyi magyarságot, hogy vegyenek részt a rendezvényen, és segítsenek a mozgósításban. A rendezvény keretében az 1918-as székely hadosztály mártírjainak tiszteletére állított emléktáblánál koszorút helyeznek el.
Amint arról beszámoltunk, a városháza betiltotta a felvonulással egybekötött megemlékezés megszervezését Marosvásárhelyen, ezt követően azonban az SZNT bejelentette, kedden 16 órától a sepsiszentgyörgyi központi parkba, 17.30-tól pedig Gyergyószentmiklós főterére hívja a magyarságot.
Csütörtökön a magyar politikai szervezetek képviselői sajtótájékoztatón jelentették be, március 10-én 17.30-tól közösen vonulnak az utcára. Ugyanakkor felkérték a székely önkormányzatokat, hogy aznap rendkívüli ülés keretében fogadják el az SZNT javasolta autonómiapárti határozattervezetet.
A székely szabadság napja elnevezésű rendezvényen az SZNT az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetője – Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak – tiszteletére szervez megemlékezést 2004 óta.
Székelyhon.ro

Székely szabadság napja Sepsiszentgyörgyön – Bekapcsolódnak a fiatalok is
Felhívást intézett a fiatalokhoz a Háromszéki Ifjúsági Tanács: arra buzdítják az ifjakat, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt március 10-én Sepsiszentgyörgyön a székely szabadság napján és március 15-én a megyeszerte szervezett ünnepségeken.
A fiatalok büszkék a székely elődökre című felhívásában Oltean Csongor, a szervezet elnöke felidézi: az elmúlt két évhez hasonlóan a Hárit szervezetten készült Marosvásárhelyre. Mivel azonban az ottani rendezvény elmarad, arra buzdítanak mindenkit, hogy Sepsiszentgyörgyön vegyenek részt a turul szobornál tartandó megemlékezésen. „Büszkék vagyunk elődeinkre, fontosnak tartjuk, hogy minél nagyobb létszámban legyünk jelen a keddi megemlékezésen. Az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezetével partnerségben önkénteseink székely kokárdákat és székely zászlókat fognak osztani a résztvevőknek” – idézi Oltean Csongort a szervezet közleménye.
A székely szabadság napjára tervezett tiltakozó felvonulás betiltásával kapcsolatban egyébként pénteken este a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi szervezetének elnöke azt mondta: felháborítónak tartja a marosvásárhelyi hatóságok intézkedését. „Elfogadhatatlan, hogy 25 évvel a rendszerváltás után semmibe vegyék gyülekezési és véleménynyilvánítási jogunkat.
Ezt a jogsértő intézkedést minden lehetséges fórumon szóvá fogjuk tenni, mert össznemzeti ügyről van szó” – ígérte az RMDSZ politikusa. Ugyanakkor azt is elmondta: hibának tartja, hogy a Székely Nemzeti Tanács „visszavonulót fújt”. „Én bevonuláspárti vagyok, nem kivonuláspárti!” – mondta Tamás Sándor, arra biztatva ismerőseit a Facebook-közösségi portálon, osszák meg gondolataikat.
Farcádi Botond

Erdély.ma

Székely szabadság napja: a Maros megyei prefektus már hárít
Lucian Goga Maros megyei prefektus szerint Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke lesz a felelős, ha kedden, a Székely szabadság napján rendbontás történik Marosvásárhelyen. A kormány Maros megyei képviselőjének egy hétfői sajtótájékoztatón tett kijelentését az Agerpres hírügynökség idézte. Lucian Goga arra hívta fel a figyelmet, hogy Izsák Balázs SZNT-elnök csak a sajtónak jelentette be, eláll a marosvásárhelyi tömegrendezés megszervezésétől. Erre vonatkozó írásos dokumentumot nem nyújtott be az illetékes hatóságokhoz. „Megítélésem szerint, akik kérvényt nyújtottak be a rendezvény megszervezése kapcsán a városházához, azok a felelősek a rendezvény lebonyolításáért" – jelentette ki a prefektus.
Lucian Goga kijelentette, Marosvásárhely multikulturális város, ahol jó egyetértésben élnek a románok, a magyarok és a más nemzetiségűek. „Azt hiszem, hagyni kell, hogy akik emlékezni akarnak, azok békében és nyugalomban emlékezhessenek, de semmiképpen nem kívánatos, hogy szélsőségesek jöjjenek máshonnan Marosvásárhelyre, és megzavarják a társadalmi békét. Ha a megemlékezést valakik el akarják téríteni az eredetileg meghirdetett céljától, az állami hatóságok készenlétben lesznek" – jelentette ki a prefektus.
Korábban Dorin Florea polgármester csak a Székely vértanúk emlékművénél tartandó megemlékezést engedélyezte, nem járult hozzá, hogy tiltakozó felvonulást is tartsanak Marosvásárhelyen. Izsák Balázs SZNT-elnök közölte, nem is kért engedélyt az emlékműnél tartandó megemlékezéshez, hiszen törvényértelmezése szerint a megemlékezés nem engedélyköteles. A felvonulás és a tiltakozó megmozdulás hatósági tiltását követően bejelentette, az SZNT eláll az idei marosvásárhelyi tömegrendezvény szervezésétől.
A Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényen az SZNT az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetője – Török János, Gálfi Mihály és Horváth Károly – marosvásárhelyi emlékoszlopánál szervez 2004 óta megemlékezést. A 2013-as és 2014-es rendezvény felvonulással és a romániai régiók kialakítására vonatkozó romániai kormányzati elképzelések elleni tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által szintén betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt.
MTI
Erdély.ma

A székely szabadságért
Lehet azon vitatkozni, hogy helyes volt-e a Székely Nemzeti Tanács meghátrálása, a marosvásárhelyi székely szabadság napjának lefújása, ám ma már fölösleges.
Két évvel ezelőtt, a kezdetekkor nem volt tiltás, emelkedett, szép megemlékezés zajlott a Postaréten és lélekmelengető, hittel, jókedvvel teli felvonulás a városközpontba. Reményt, erőt adott a marosvásárhelyi magyaroknak, de azoknak is, kik busszal, autóval érkeztek. Nem a románság ellen irányult, nem voltak ellenséges megnyilvánulások, de elszántságot mutatott, úgy tűnt, újabb jelentős lépés az autonómia felé vezető úton.
Talán éppen ezért nem akart ismétlést Marosvásárhely román vezetősége (külön misét érdemelne, miért, kinek köszönhető, hogy 15 éve román polgármestere van az egykori székely fővárosnak!), és tavaly már nem engedélyezte a felvonulást. Ennek dacára ismét hatalmas tömeg sereglett össze, ezúttal a járdán vonulva haladt a kormányhivatal felé. A polgári séta – miként a szervezők nevezték – más volt, mint az egy évvel korábbi vonulás: feszült, ideges, forrófejű megnyilvánulásoktól, incidensektől sem mentes, melyek aztán ellepték a román sajtót, torz képet mutatva az egész megmozdulásról. Tavaly év elején a román hatalom azt hitte, egy tiltás elegendő, nem vonul többé utcára a nép. Nem így történt, és minden bizonnyal idén alaposabban felkészültek az esetleges dacolásra. Érthető hát, ha csapdától, provokációtól tartva a szervezők nem merték kockáztatni, hogy 25 év után esetleg megismétlődjék a marosvásárhelyi véres március. Maradt hát az egyetlen lehetőség: ország-világ figyelmét felhívni arra, hogy a román hatalom már gyülekezni, utcára vonulni, hangunkat hallatni sem enged, semmibe veszi alapvető jogainkat.
Az 1848–49-es szabadságharc elbukása után azok a székely hazafiak, kikre március 10-én emlékezünk, éppen az idegen elnyomásba, az osztrák uralomba nem akartak beletörődni, a forradalom lángját élesztgették a székely, a magyar szabadságért.
Árulás áldozatai lettek, de vértanúhaláluk nem volt hiábavaló, nekik is köszönhető, hogy az osztrák abszolutista uralom végül a kiegyezéssel lemondott a magyarság Osztrák Birodalomba való beolvasztásáról. Legméltóbban úgy emlékezhetünk most rájuk, ha mi sem engedjük, hogy jogainkat lábbal tiporják, szabadságunkat megnyirbálják. Ha Marosvásárhelyen nem tehetjük, kivonulunk Sepsiszentgyörgyön, Székelyföld számos más településén, és egyértelműen megmutatjuk, sokan vagyunk, erősek vagyunk, és nem engedünk a ’48-ból.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Március 10. – A székely vértanúk
A Makk-féle titkos szervezkedés kezdete
Az 1848/49-es szabadságharc leverése után Magyarországon bevezetik az abszolutizmust. Erdélyben öt éven keresztül terror, ostromállapot uralkodik, ezt az időszakot – az akasztások, a kivégzések, a bebörtönzések nagy száma miatt – kötélkorszaknak nevezik. E rendszer a besúgók hálózatára, a modern alapokra helyezett politikai rendőrségre támaszkodik.
A magyarság egyre nehezebben tudja elfogadni az abszolutizmust, és egyre többen bíznak egy új szabadságharc kitörésében. Székelyföldön – 1851. július és 1853. október 6-a között – Makk József ezredes irányításával két titkos katonai jellegű szervezkedésre kerül sor. Az álhírek és az alaptalan derűlátás – bíznak az európai forradalmak kitörésében – megtéveszti még az emigráció vezetőjét, Kossuth Lajost is. 1851 tavaszán egy kiáltványt juttat el barátjához, Giuseppe Mazzinihez. Úgy tervezi, hogy az olasz földön állomásozó osztrák hadseregben szolgáló 30–40 ezer magyar katona, miután tudomást szerez a felhívás tartalmáról, azonnal vállalja a Magyarország szabadságának kivívásáért induló harcot.
Szervezési keretek
Kossuth 1851. június 25-én bízza meg Makk József ezredest az erdélyi titkos katonai mozgalom szervezésével. Makk elköveti azt a baklövést, hogy kiáltványban mozgósít az osztrák uralom ellen, így a hatóságok korán tudomást szereznek a titkos katonai szervezkedésről. Úgy tervezi, hogy településenként nyolc-tíz tagú gerillacsapatokat szerveznek, felkészülnek arra, hogy a felkelés kitörésének pillanatában átvegyék a közigazgatást, a kincstári pénztárakat, és lefegyverezzék a zsandárokat, majd a titkos alakulatok egyesülnek a hadsereggel. A szervezés mintája a Mazzini-féle „évszaki rendszer”. Magyarországot 12 kerületre, úgynevezett hónapra tagolják. Erdély három, Székelyföld egy hónapból áll. Minden kerületnek egy vezetője van. A hónapok hetekre, azaz megyékre, székekre bomlanak, majd napokra, vagyis településekre és további kisebb egységekre, órákra, percekre, másodpercekre. A legutolsó megnevezés az egyszerű katonát fedi.
A titkos mozgalomba bekapcsolódó csak a felettesét, illetve az alárendeltjét ismerheti. Az utasításokat titkosírással továbbítják. A mozgalomban való részvétel elvileg kockázatmentes, hacsak a legfelsőbb vezetésbe nem kerül áruló. A nők megszervezése a férfiakéhoz hasonló, de ők virágszervezetként (koszorú, csokrok stb.) működnek. Feladatuk a futárszolgálat szervezése, a mozgalom céljainak népszerűsítése, a szabadságharc egészségügyi ellátásának megteremtése.
A Török János vezette titkos mozgalom
Rózsafi Mátyás republikánus újságíró 1851-ben érkezik Erdélybe. Útja a legradikálisabb régióba, Háromszékre vezet. Orbaiszéken, Teleken felkeresi Horváth Károly földbirtokost. Két héten keresztül a Horváth-kúria valóságos főhadiszállássá alakul. Háromszéket hét körzetre osztják, ezek vezetőit Horváth személyesen bízza meg. Rózsafi itt találkozik Török János marosvásárhelyi református kollégiumi tanárral, akit Makk ezredes előzetes engedélyével a székelyföldi szervezet vezetőjévé nevez ki. Török köztiszteletben álló személyiség, az egyetemet Berlinben végzi, több didaktikai könyv szerzője és a magyar szabadságharc elkötelezett híve.
Székelyföldet négy hétre tagolja, amely megfelel a négy (nagyobb) székely széknek. Csíkszék élére Veress Ignác csíksomlyói páter kerül, aki nagy hatással van a csíksomlyói ifjúságra. A háromszékiek vezetője a korábban említett feddhetetlen jellemű Horváth Károly. Udvarhelyszék és Bardocszék vezetője Gálffi Mihály, Udvarhely megye közismert ügyvédje, míg Aranyos- és Marosszék irányítását Bíró Mihály kisgörgényi földbirtokos vállalja.
A szervezkedésbe bevonják a közép- és kisnemességet, az értelmiséget és a városi polgárságot, de szép számmal kapcsolódnak be egyszerű földművesek is. Törökék mintegy négy-ötezer embert akarnak katonai kiképzésben részesíteni. A szervezetbe a legtöbb tagot a Gálffi vezetése alatt álló Udvarhelyszéken mozgósítják. Így például Bereczky Sándor helységparancsnok 403 hadra fogható személyt vont be a titkos mozgalomba. A szervezés ekkor túllépi az összeesküvés szűk kereteit, katonai mozgalommá szélesedik.
Azonban a külföldi irányítóközpontokkal, az emigrációval való kapcsolattartás egyre nehezebb, a pénzhiány érezteti hatását, amihez még hozzájárul az osztrák titkosrendőrség kettőzött ébersége is. A mozgalom tömegbázisának növelésére Horváth Károly balavásári szőlőbirtokára, a szüret idejére – amikor nem feltűnő a nagyszámú résztvevő – megbeszélésre hívják össze nemcsak a székelyföldi, de az erdélyi és a pesti szervezetek vezetőit is. Megvitatják a különböző régiókkal való kapcsolattartás, a futárszolgálat és levelezés módját. A mozgalom azonban bármennyire eredményesnek tűnik, vesztésre van ítélve, mert kezdettől fogva a titkosszolgálat megfigyelése alatt áll. Bíró Mihály, beférkőzve Török és Horváth bizalmába, Maros- és Aranyosszék irányítójaként már augusztus derekától jelenti az eseményeket, megszerzi az évszaki rendszer működési szabályzatát és a titkos levelezések kulcsát is.
Török János – a balavásárhelyi titkos megbeszélésen – elköveti azt a hibát, hogy a titkos szabályzat ellenére egyszerre tart megbeszélést a mozgalom legfelsőbb vezetőivel és Kossuth pesti megbízottjával. Szerencsére a titkos szervezési szabályok Bírót megakadályozzák abban, hogy mindenkiről adatot gyűjthessen. Mivel az osztrákok ismerik a felkelés kitörésének tervezett időpontját, hogy minél több információhoz jussanak, nem siettetik a letartóztatásokat. A nyomozás elvezet Makk ezredes bukaresti lakásához is, de nem tudják megszerezni a mozgalomra vonatkozó dokumentumokat, és Makk elfogása is meghiúsul. Az első letartóztatásokra Magyarországon kerül sor. A csíkszéki mozgalom vezetőjét, Veress Ignácot 1851 decemberében Pesten tartóztatják le, majd januárban Pozsonyban akasztják fel. 1849. január 24-én fogságba vetik a székelyföldi mozgalom vezetőit. Később még hatvan gyanúsított kerül a vádlottak padjára. 1852. június 13-án újabb letartóztatások, majd a két évig tartó kihallgatás után a szebeni hadbíróság Török Jánost, Gálffi Mihályt és Horváth Károlyt kötél általi halálra ítéli. Kivégzésükre Marosvásárhelyen a Postaréten kerül sor.
A Váradi József vezette mozgalom
A második katonai szervezkedés 1852 júliusában kezdődik, és Bardocszékre, Háromszékre és Alcsíkra terjed ki. Makk ezredes Váradi Józsefet – egykori negyvennyolcas huszárt – nevezi ki a háromszékiek titkos katonai szervezkedése élére. A jogi végzettségű, dévai születésű, vállalkozó szellemű, bátor és erős önbizalommal bíró fiatalember épp olyan személyiség, aki alkalmas egy új katonai szervezet megteremtésére.
Szerencsére a korábbi mozgalom vezéralakja, Horváth Károly senkit nem árult el, így nem ismerik a háromszéki mozgalom résztvevőit. E mozgalom három hónappal hosszabb ideig tart, mint a korábbi, és eljut a katonai felkelés megindításáig.
Váradi szervezőmunkáját a háromszéki Szotyorban kezdi, Nagy Tamásné házából irányít. Székhelyét hamarosan a közeli Zoltánba helyezi át. Váradi a hatóságok félrevezetésére Benkő Rafaelné asszony szolgájaként szerepel. Az árkosi Bálint Áronnal együtt járják a háromszéki falvakat. Felkeresik a települések bíráit, a jegyzőket. Hamarosan már katonai gyakorlatokat is tartanak, miközben kapcsolatba lépnek a csíki titkos szervezettel is. Kiépül a rendszeres kapcsolattartás a Bukarestben székelő Makk ezredessel. Ezt a bibarcfalvi Bartalis Ferenc, Szabó Áron és Bogyor Sámuel szervezi, akik borvízkereskedői útlevéllel könnyebben kelhetnek át a határon. Egy alkalommal, amikor Váradi és társai Maksán tartják a megbeszélést, az egyik résztvevő titokban jelenti nemcsak az eseményeket, de Váradi tartózkodási helyét is. A hírhedt Kovács István kapitány nagyszámú csendőrrel, rajtaütésszerűen körülveszi a Benkő-udvarházat. Váradinak és Bálintnak az utolsó pillanatban sikerül elrejtőzniük egy titkos búvóhelyen. Mivel Zoltánban már nincsenek biztonságban, a hadiszállásukat áthelyezik Mátisfalvára, Benő Miklós házába. A házigazda lelkes hazafi, hamarosan 50 főből álló szabadcsapatot állít fel, és nagy mennyiségű fegyvert szállít Bibarcfalvára, amely Váradi utolsó állomáshelye lesz. Erdővidéken sikerrel folytatják a szabadcsapatok felállítását.
Végül Váradi 1853. október első napjaiban egy félszáz főnyi kis csapat élén Alcsíkba indul. A haditerv szerint a Csíkszentkirály melletti erdőségekben várják be a háromszéki és a csíki szabadcsapatokat, majd az egyesült erők meglepetésszerűen elfoglalják Csíkszereda és Sepsiszentgyörgy hadipénztárait. A pénzt a sereg létszámának növelésére, felszerelésére és élelmezésére használják fel. Erre nagy szükség is van, mert a csapat élelmezése (pénz hiányában) értéktelen nyugta ellenében, rekvirálással nem megoldható, mert kiváltja a lakosság ellenszenvét.
A csíkszentléleki bíró egyik ökrének rekvirálása ellentétet vált ki a falusiak és a felkelők közt. Az előzetes felvilágosítás hiánya miatt a falusiak az ökör nyomát követik, így eljutnak Váradi csapatához, csak lövöldözéssel lehet távol tartani őket. Ennek híre eljut a csíkszeredai katonai főbiztoshoz is. A kialakult helyzetben Váradi József kénytelen elrendelni a visszavonulást Erdővidékre, de útra készülő kis csapatát 1853. október 6-án egy nagy létszámú császári katonaság meglepetésszerűen körülfogja. A felkelők szétszélednek, három szekér fegyver az ellenség prédája lesz. Váradi Márkosfalvára, majd Bélafalvára menekül.
Megkezdődnek a letartóztatások, a tizenhat vádlottból tizenegyen bibarcfalviak. A marosvásárhelyi hadbíróság Váradi Józsefet, Bartalis Ferencet, Bertalan Lászlót és Benedek Dánielt kötél általi halálra ítéli. Váradi és Bartalis kivégzésére Sepsiszentgyörgyön az Őrkőnél kerül sor 1854. április 29-én. Mivel Bertalan László és Benedek Dániel megszöknek, csak elfogásuk után, május 27-én végzik ki őket a marosvásárhelyi Postaréten. A kegyelemben részesültek büntetése 15–18 évi várfogság. A vértanúk emléke előtt
A Székely Nemzeti Tanács 2013-ban március 10-ét – a székely mártírok kivégzésének napját – a székely szabadság napjává nyilvánítja. 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten végezték ki Török Jánost, Gálffi Mihályt és Horváth Károlyt. Azóta az emlékmű és környéke zarándokhelyé vált. A sepsiszentgyörgyi őrkői emlékműnél is rendszeresen megemlékeznek Váradi Józsefről és Bartalis Ferencről. 2013 óta a Bibarcfalván állított három kopjafánál koszorúznak Bertalan László, Benedek Dániel és Bartalis Ferenc tiszteletére, csak a Pozsonyban kivégzett Veres Ignácra nem emlékeztet semmi!
Mivel a vértanúk döntő többsége háromszéki, jogos igény, hogy a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, a Honvédemlékmű közelében olyan obeliszk álljon, amelyen mind a nyolc vértanú neve olvasható. Mindnyájan a székely nép szabadságáért harcoltak, megérdemlik, hogy legyen közös emlékművük, ahol szabadon leróhatjuk tiszteletünket.
Vértanúhaláluk nem volt hiábavaló, mert az osztrák abszolutista kormányzat lemondott Magyarországnak az Osztrák Birodalomba való beolvasztásáról.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor: Az RMDSZ az emberekért van, nem a politikusokért
Lakossági fórum Marosvásárhelyen
Lakossági fórumra hívta a Kultúrpalota kistermébe a vásárhelyieket csütörtökön délután az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Két órával korábban a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) tartott ülést. A fórumon részt vett Kelemen Hunor szövetségi elnök, műsorvezető Nagy István színész volt.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor az emberek bizalmának a visszaszerzését nevezte a legfontosabb feladatnak: visszaszerezni azok bizalmát, akik csalódtak a politikusokban és a politikában, mozgósítani kell a 2016-os helyhatósági, illetve parlamenti választások sikere érdekében.
Alázat és szolgálat
Véleménye szerint nem baj, ha viták vannak a szervezetben, az sem baj, ha van belső ellenzék, de a vitákat úgy kell végigvinni, hogy a szövetségnek és a közösségnek is hasznára váljon.
Hangsúlyozta: az embereket az érdekli, milyen megoldásokat talál a politikum a magyarság problémáira, ezért úgy kell politizálniuk, hogy a vásárhelyi, a Maros megyei, az erdélyi magyarok érezzék, hogy számíthatnak az RMDSZ-re, hogy a szövetség az emberekért van, nem a politikusokért.
Alázat és szolgálat kell jellemezze az RMDSZ politizálását, meg kell szólítani azokat is, akik negyedszázada dolgoznak az RMDSZ-ben, meg kell tudni szólítani azokat is, akik elfordultak a szövetségtől, de azokat is, akik az utóbbi 25 évben nőttek fel, és akik nélkül nincs jövő.
Marosvásárhely szempontjából az a kihívás, hogy 2016-ban lesz-e erős önkormányzata, és egy irányba húzza-e a szekeret. Vissza kell szerezni Vásárhelyt, ehhez olyan jelöltre van szükség, akiben hisznek a vásárhelyi magyarok és a románok egy része is – jelentette ki Kelemen Hunor.
Mivel a nép békét akart?...
Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere, az ön-kormányzat RMDSZ- frakciójának vezetője, a városi szervezet elnöke ismertette a marosvásárhelyi szervezetnek az utóbbi évben kifejtett tevékenységét, illetve azt a füzetecskét, amit minden belépő kézhez kapott. Peti szerint a kis brosúra csapatának lelkes munkáját tartalmazza. A városi elnök úgy gondolja, hogy "a választások és aláírásgyűjtések alkalmával ismételten bebizonyosodott, hogy hitelünk töretlen, változatlanul élvezzük a marosvásárhelyi magyar választók, támogatását". Ezek után azt nevezte a legnagyobb sikertelenségnek, hogy egyre nehezebb megszólítani, mozgósítani a marosvásárhelyieket nemcsak politikai, de közéleti kérdésekben is. Arról is beszélt, hogy sikerült megegyezniük Vass Leventével, az úgynevezett "belső ellenzék" képviselőjével: "Mivel a nép békét akart, ez a béke megköttetett" – jelentette ki
Bűn volt szétverni a vásárhelyi szervezetet
– ez volt a kicsengése a hozzászólásoknak. Papp Mária, az RMDSZ egyik volt alapembere, aki közel negyedszázadon át "ingyen és bérmentve" dolgozott a szervezetért, keményen bírálta az RMDSZ jelenlegi városi és megyei vezetését, és bűnnek nevezte a 13 városi körzet szétverését. Mint mondta, azóta a városi RMDSZ elnökének semmiféle kapcsolata nincs a tagokkal, bírálta azokat, akik "betokosodtak a bársonyszékbe", akiknek "semmi sem számít, azt hiszik, addig kell ott üljenek, ameddig a halál értük megy". Javasolta nekik, hogy "ne csak a maguk érdekeit nézzék (…), hanem "a magyarság érdekeit védjék". Azt is nehezményezte, hogy az RMDSZ 25. évfordulóján "szóra sem méltatták" azokat, akik "elejétől mostanig" dolgoztak, és nem hívták őket meg a városi elnökválasztásra sem.
Nagy Géza volt körzeti elnök, aki 19 évig aktívan részt vett az RMDSZ életében, kijelentette, "bűn volt szétbombázni a városi szervezetet". Azért mondott le minden tisztségéről, mert "ha nem tudtam választani, szavazni nem akartam". Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a régi, lelkes tagoktól ma is sokat lehetne tanulni, és arra, hogy nagy szükség lenne Vásárhelyen egy erős RMDSZ-szervezetre.Fülöp Levente Csaba ugyancsak a vásárhelyi körzetek szétverését nehezményezte.
Gál Éva volt városi szervezési alelnök szintén a marosvásárhelyi RMDSZ szétverését kérte számon, holott akkor volt 9 működő körzet, amelyekben idős emberek dolgoztak. A három előző polgármester-választás kudarcáról úgy vélekedett, "amilyen a jelölt, olyan a választás eredménye". A régi körzetekről azt mondta: "az emberek valahol vannak, csak nem az RMDSZ-ben".
Dr. Benedek Imre professzor szerint a választásokon azért veszített el tízezer szavazatot, mert a körzeteket megszüntették, és egyes vezetők korlátozták a visszairatkozási lehetőséget. Peti Andást és Vass Leventét "két értékes embernek nevezte, akik tele vannak energiával, de úgy jártak, mint az angol derbin, lovas nélkül futnak, és javasolta, hogy "ebből a két emberből csináljanak valamit".
Koreck Mária városi alelnök szerint szükség van egy pártra, amely politikai szinten tudja érvényesíteni a magyarság érdekeit, itthon viszont a civilek segítik az érdekérvényesítést.
A fórumon a történelmi egyházak képviselői, illetve az oktatási intézmények vezetői, valamint civil szervezetek képviselői is szót kaptak.
A személyét érintő vádakra reagálva Brassai Zsombor megyei elnök őszintén sajnálta, hogy "kicsit elhamarkodottan, durván fogtunk hozzá az átszervezéshez", de nem kívánt minden felvetésre válaszolni, mert azzal nem segítene Marosvásárhely helyzetén. Véleménye szerint arra kell összpontosítani, ami előremozdítja a várost és a magyar közösséget. Felhívta a figyelmet a TKT által megszavazott állóurnás előválasztásokra, amelyre bárki jelentkezhet, jelölhet és kifejtheti a véleményét.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Kusztos Endre-emlékkiállítás
Március 7-én, szombaton délután nyílt Marosvásárhelyen az Unitárius Egyház Bolyai téri Derzsi János-termében. A művész három héttel ezelőtt bekövetkezett tragikus halálát követő első tárlat magángyűjtő, dr. Madaras Sándor kezdeményezésére került közönség elé. Kusztos Endre művészetéhez, egyéniségéhez méltó főhajtás, elegáns, szép, rangos kiállítás. Ezt így érezhették mindazok, akik a megnyitóra egybegyűltek emlékezni, a grafikus festővel – ha csupán gondolatban is – újra találkozni. Az életmű lezárult, Madaras doktor nagyszerű műgyűjteményében még nagyobb becsben lesznek ezután a Kusztos-képek. A kilenc nagyméretű szénrajz, amelyekkel a tárlaton a vásárhelyi művészetkedvelők találkozhatnak, az alkotó munkásságának megannyi reprezentatív darabja. Drámai erejű rajzos metaforák, értelmi, érzelmi telítettség, szakmai megvalósítás tekintetében egyaránt beilleszthetők a művész csúcsteljesítményei közé. Tulajdonosuk jó szemmel, jó érzékkel, alapos esztétikai tudással válogatta kollekciójába mindahányat. És milyen jó, hogy kevesen ugyan, de vannak körülöttünk ilyen lelkes művészetbarátok, akik másokkal is szívesen megosztják a műélvezet örömét! Dr. Madaras Sándor Kusztos Endre emberségét, művészi értékeit is kiemelte közvetlen hangú, baráti megemlékezésében, a korral hanyatló, gyengének tűnő fizikumot hatványozott energiákkal telítő alkotómunka erejére, a grafikák humánus üzenetére is kitért. Az ifjúkori Kusztos-olajfestmény, amely kissé elkülönül a tárlaton, arra nyújtott alkalmat, hogy a festő szeretett szülőföldjéről, a Küküllő mentéről és Makfalváról is szót ejtsen.
Az emlékkiállítást méltató Nagy Miklós Kund Kusztos művészetének sajátos erdélyiségét és egyben egyetemességét hangsúlyozta. Mindenik szénrajzhoz mi, itteniek, nemzettársak hozzátehetünk valami olyat, amit tapasztalatokban, szellemi, érzésbeli gyarapodásunkban csak itt, ezen a földön szerezhettünk be, ezért is érezhetjük ugyanazt a képek láttán, amit annak idején a készítőjük átélhetett, amikor a látvány bűvöletébe került. De a rajzok a földgolyó más tájain élőket is képesek megszólítani, bennük is szellemi, lelki pezsgést tudnak előidézni, az ő élményviláguk által is árnyaltabb lesz mondanivalójuk. A kiállítás plakátjára is kiemelt kusztosi gótika, a megtört, csonkjaiban is szenvedő fa, ez a különös, jellegzetes "székely csúcsív" nekünk talán mást – vagy mást is – jelent, mint az amerikaiak, esetleg az afrikaiak, távol-keletiek számára, de a találkozáskor bizonyára ők is eljutnak a lényeghez: a facsonk megtöretésében is erőt, további életképességet mutat, megtörténhet, hogy idővel a törzsből kinövő új hajtás jelzi majd az élet diadalát. A mű a sors kegyetlen fordulata folytán akaratlanul is a festő tragédiájára utal. Egyben figyelmeztet: vigyázzunk értékeinkre, Kusztos Endre örökségét is éltessük tovább!
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhelyt nem szabad feladni
Az emberiség történelmét vérrel írták, s a homályba vesző kezdetektől fogva napjainkig, háborúk és szabadságharcok véget nem érő láncolatából áll. Folyamatosan léteztek ugyanis terjeszkedők, s mások elnyomására törekedők, de mindig akadtak olyanok is, akik nem tűrvén az idegen igát, szétszaggatták rabszíjukat, és szembeszálltak a hódítókkal. Sajnos, a hétfelé szakított Kárpát-medencei magyarságnak jelenleg is küzdenie kell a megmaradásáért.
Az elcsatolt területek közül talán Erdélyben folyik a legádázabb hadjárat ellenünk, ezúttal azonban nem a legyőzésünk, hanem teljes visszaszorításunk érdekében. Ezt pedig nem halált osztó fegyverekkel, hanem a tudatunkat fertőző hazugság, megtévesztés és rágalom, valamint a létünket ellehetetlenítő félrevezetés, gyűlöletkeltés és betelepítés által próbálják megvalósítani. Stratégiájuk pedig bevált, ugyanis a ránk szabadított bizonytalanság és félelem, gazdasági ellehetetlenítésünk, illetve önbizalmunk és önbecsülésünk megrendítése elvándorlásunkhoz, önfeladásunkhoz és beolvadásunkhoz vezetett.
Már alig vagyunk, és mégsincs megállás, hiszen annak ellenére, hogy például Szatmárnémetiből, Nagyváradról és Kolozsvárról szinte teljes egészében kiszorítottak minket, továbbra is szűkítik az életterünket, miközben a lélekszámunk is vészesen apad. Így vált Marosvásárhely egy olyan frontvárossá, melynek birtoklásáért immár negyedszázados elkeseredett harc folyik. Persze nem véletlenül, hiszen miután Székelyföld fővárosa elesik, szabad az út a még mindig általunk belakott terület belseje felé. Éppen ezért, ha továbbra is magyarként akarunk élni a szülőföldünkön, ezt a várost feladni nem szabad, bármi áron meg kell tartani!
2015. március 10-én 16 órakor tehát minden székelynek a marosvásárhelyi Postaréten van a helye, hogy együtt róhassuk le kegyeletünket a szabadságunkért életüket áldozó hőseink emléke előtt. Feltett szándékunk megvalósításában pedig minket hatalmi önkény, félelem vagy közömbösség meg ne akadályozhasson! És ha személyes okokból valaki mégsem tarthat velünk, azt a településéhez legközelebb zajló megemlékezéssel egybekötött tiltakozásra szólítja a kötelesség, mert most rajtunk a sor, hogy megvédelmezzük népünket, kiharcoljuk jogainkat és biztosítsuk a magyar jövőt!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Élet az Istenszéke lábánál
Két hét alatt öt településen mutatták be a Magyarok az Istenszéke lábánál című riportkötetet. Miután a jódtelepi, fickói és holtmarosi olvasóközönség kézbe vehette a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által kiadott könyvet, a hétvégén a marosvásárhelyi Bernády Házban, majd a Disznajón összegyűltek ismerhették meg a kiadványt.
Három székelyföldi megye hét különböző sajtótermékénél dolgozó újságíró – Szucher Ervin, Bögözi Attila, Vajda György, Bodolai Gyöngyi, Bajna György, Czirják Károly, Sarány István, Sarány Orsolya, Gáspár Sándor, Mózes László és Karácsonyi Zsigmond – összefogásával született a hiánypótló kórképnek is nevezhető kötet, amely a Felső-Maros mentét igyekszik bemutatni.
A kötet nem afféle turistakalauz akar lenni – mondta a marosvásárhelyi könyvbemutatón lapunk munkatársa, Szucher Ervin – a csodálatos, helyenként akár vadregényes vidékről, hanem az ott élő magyarság életét, problémáit próbálja bemutatni.
Jódtelepen a MÚRE 2013 nyarán szervezett riporttábort, amelynek keretében Vajda György például a funtineli boszorkány nyomában járva a jelenkori pásztorkodás sajátosságait is megörökíti, Szucher Ervin pedig az elnémuló Felső-Maros menti harangokra, a falvak kiürülésére, a magyarok létszámának csökkenésére figyelmeztet.
Bögözi Attila a borvízről és a kőről, mint haszonforrásról közöl oknyomozó riportot, Sarány István a dédai vasútvonal „magyarvilágbeli” építését idézi fel, Gáspár Sándor a gyógynövénytermesztéssel foglalkozó, fiatalkori álmát megvalósító Boros Erzsébet történetét meséli el. Bodolai Gyöngyi Lélekfa című riportjában a hangszerkészítő vállalkozásról ír.
A könyv szerkesztője, Szucher Ervin arról beszélt a kötet marosvásárhelyi bemutatóján, hogy annak dacára, hogy szinte minden marosszéki valamiféleképpen kötődik a Felső-Maros mentéhez, a legtöbb ember számára a régió csupán a kirándulási, túrázási lehetőséget jelenti.
„Mi egy másik oldaláról próbáltuk bemutatni a térséget, mégpedig az ott – helyenként tömbben, helyenként szórványban – élő magyarság szempontjából. Abból a magyarságéból, mely valamikor a Görgényi- és a Kelemen-havasok birtokosa volt, mára viszont elenyésző vagy teljesen alárendelt szerepbe szorult azokkal szemben, akiket másfél-két évszázaddal ezelőtt nemeseink telepítettek a hegyek lábához” – magyarázta.
A disznajói eseményen megjelentek például örömmel nyugtázták, hogy falujuk gondosan ápolt néphagyományai és a település kulturális mozgatórugói fontos helyet kaptak Bajna György írásában
Antal Erika |
Krónika (Kolozsvár)

A Szabadság térre várják a csíki székelyeket
Mindenki hozzon magával székely zászlót, kérik a kedd délután fél hatkor a csíkszeredai Szabadság téren kezdődő székely szabadság napi tiltakozó megmozdulás szervezői. Kettős eseményre készülnek: nemcsak az 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkra emlékeznek, hanem a székelyeket érő jogtiprások ellen is tiltakoznak. A történelmi csíki régió minden szegletéből várják a székelyeket.
Mivel az elmúlt években Marosvásárhelyen megtartott székely szabadság napi rendezvény megszervezését idén nem engedélyezte Dorin Florea, a város polgármestere, így kedden Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön is tiltakozó megmozdulás zajlik. A csíkszeredai megemlékezés és tüntetés 17.30 órakor kezdődik a Szabadság téren lévő székely zászlónál.
Csíkszentdomokosról szervezett formában szeretnék eljuttatni az érdeklődőket Csíkszeredába, hogy ott emlékezhessenek a 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkra – tudtuk meg Ferencz Alajostól. A település polgármestere elmondta, hétfőn még zajlott a résztvevők összeírása. Csíkszentdomokos egyike azon hét csíki önkormányzatnak, amely már elfogadta a Székelyföld jogállására vonatkozó tanácsi határozattervezetet.
Gergely András polgármester érdeklődésünkre beszámolt, Csíkszentmártonban ugyan nem fogadnak autóbuszt, azonban tudomása szerint autókkal legalább ötven községbéli indul majd el, hogy részt vegyen a csíkszeredai eseményen. A helyi önkormányzat napirendre tűzte az autonómiahatározatról való szavazást, lejárt a kifüggesztésre szánt idő is, úgyhogy rövidesen döntenek ezzel kapcsolatban.
Szintén saját személygépjárműveikkel utaznak Csíkszeredába a csíkdánfalviak. Az ő esetükben is tervezik már, de csak később kerül sor a Székelyföld jogállására vonatkozó tanácsi határozattervezet elfogadtatására. Az önkormányzat a konkrét döntéssel szeretne addig várni, míg a már elfogadott, de a prefektúra által megtámadott tervezetekkel kapcsolatban döntés születik – osztotta meg Bőjte Csongor Ernő polgármester.
A közelség miatt nem fogadnak autóbuszokat Csíkszentléleken sem, a megemlékezésen részt venni kívánó helyiek autókkal utaznak majd a megyeszékhelyre. Az autonómiahatározattal kapcsolatban Pál Péter polgármester kifejtette, a héten nem lesz napirenden ez a téma, mivel az ehhez hasonló kérdésekről csíki viszonylatban rendszerint tartanak egyeztetést, ők csak ezt követően terveznek lépni.
Kedd délután fél hatra Csíkszereda Szabadság terére hívja Csíkszék minden székely magyarját Csíkszék Székely Tanácsa, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, az RMDSZ Csíkszereda Városi és Csík Területi Szervezete, a Magyar Polgári Párt, az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Csík Terület Ifjúsági Tanácsa és a Minta. Az ott lobogó székely zászlóhoz egyrészt az 1854. március 10-én kivégzett székely vértanúkra emlékezni, illetve Marosvásárhely polgármesterének szólás- és gyülekezési szabadságot durván megsértő tiltása ellen demonstrálni várják a csíkiakat. Az eseményen továbbá tiltakozni fognak a kormány, a román politika központosító, a történelmi Székelyföld önkormányzási jogát, autonómiáját tagadó magatartása ellen, és szorgalmazzák, hogy a csíki önkormányzatok minél előbb fogadják el az autonómiahatározatot – áll a kezdeményezők felhívásában, akik arra kérnek mindenkit, hogy székely zászlóval menjen a Szabadság térre.
Kömény Kamilla
Székelyhon.ro

Marosvásárhely üzenete
Marosvásárhelyen a hatóságok készültségben állnak – közölte tegnap a Maros megyei kormánymegbízott, mintha bizony valamiféle terroristaveszély fenyegetné a várost. Székelyföld fővárosában a polgármester szélsőségesnek kiáltja ki mindazokat, akik szál virággal, koszorúval emlékezni akartak vértanúikra, akik békés felvonulással óhajtották kifejezni véleményüket egy olyan időszerű kérdésről, mint az ország közigazgatási átszervezése.
Marosvásárhelyen a helyi rendőrség vezetője megengedheti magának, hogy büntetőeljárással fenyegesse mindazokat, akik emlékezésre szólítanak. 2015-ben Románia egyik nagyvárosában a hatóságok mondva- csinált okokra hivatkozva megtehetik, hogy példátlan módon korlátozzák a gyülekezési jogot, a szabad véleménynyilvánítás jogát. Huszonöt évvel a rendszerváltás után ott tartunk, ahol a legelején, tán még ott sem: ünnepelnünk sem szabad. S ne higgyük, hogy ami Marosvásárhelyen történt, történik, az minket nem érint, és nálunk nem következhet be. A szédületes iramban folyó jogfosztás mindannyiunkat érint. A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti képzés elsorvasztása a sepsiszentgyörgyi diákot, a háromszéki betegeket is érinti. A Székely Mikó Kollégiumot tőlünk, mindannyiunktól vették el. Sepsiszentgyörgyön már bírságoltak a magyar himnusz elénekléséért, az Erzsébet parkból be kellett venni a székely zászlót. Ráadásul jelképeink üldözése, gyalázása révén nem csak a szimbolikus térben igyekeznek másodrendűvé alacsonyítani: egyre nyíltabban és egyre gátlástalanabbul alkalmaznak kettős mércét velünk szemben közigazgatásban, oktatásban, gazdasági életben. Ma, a székely szabadság napján Háromszéken Sepsiszentgyörgyön, Baróton és Kézdivásárhelyen is tartanak megemlékezést. A hatóságok itt nem tiltják az emlékezést, az ünnepet, a tiltakozást. S ha még mindig azon elmélkednénk, miért is kell utcára vonulnunk, miért oly fontos, hogy sokan legyünk, gondoljunk csak Marosvásárhely elrománosítására, a város polgármesterének sértő, arrogáns kijelentéseire, a helyi rendőrség vezetőjének fennhéjázó, vérlázító nyilatkozataira. Mert valami ilyesmi várhat ránk, ha nem állunk ki egységesen jogainkért, szabadságunkért.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatkozott az Arcanum (Digitális tudománytár)
Erdélyi bemutatkozó és partnerkereső körútján Háromszékre is eljutott a budapesti Arcanum Adatbázis tartalomszolgáltató társaság. Szerda este a sepsiszentgyörgyi Tortoma Könyvesházban tartott vetített képes előadást Biszak Sándor cégvezető és Sütő Eszter marketinges. Bemutatták az Arcanum Digitális Tudománytárat és a Hungaricana közgyűjteményi portált, külön kiemelve a Mapire térképes keresőt.
Az Arcanum Digitális Tudománytár interneten hozzáférhető, folyamatosan bővülő számítógépes adatbázis, amely kétrétegű PDF-eket és keresőprogramot szolgáltat. Az adatbázis tudományos folyóiratokat, napi- és hetilapokat, hivatalos lapokat, lexikonokat, szótárakat, évkönyveket és könyveket tartalmaz. Korlátozás nélkül használható a rendszer keresője, szabadon böngészhető a dokumentumok tartalomjegyzéke, a megjelenítés viszont fizetés ellenében történik. A Hungaricana ingyenesen hozzáférhető, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával digitalizált közgyűjteményeket tartalmaz. Például az 1861 óta végzett népszámlálások adatait, az 1846 óta kötelező iskolai értesítőket, melyek igen fontos család-, illetve helytörténeti források. Közgyűjteményi könyvtárak anyagát is tartalmazza, például eddig 54 múzeum kiadványait, valamint Európa legnagyobb digitális képeslapgyűjteményét. Elsősorban a történelmi Magyarország területéről, de máshonnan is. Az előadók bemutattak néhányat a Sepsiszentgyörgyről készített korabeli képeslapokból, nagy részüket térképre helyezve. Az interaktív rendszernek bárki munkatársa lehet úgy, hogy képeslapokat áthúzással a megfelelő helyre visz a térképen. A feltöltött 300 ezer képeslapból közel 40 ezer már a helyére került.
Másik érdekesség, amire kitértek, a Mapire térképrendszer. Az Arcanum digitalizálta a Habsburg Birodalom első és második katonai felmérésének térképeit, és a Google térkép-funkciójával való összevetésből, egymásra helyezéssel megnézhető, mivé változott a régi terep, továbbá háromdimenziós rátekintést is nyerhetünk a területekre. Ezt Sepsiszentgyörgy és Szemerja vonatkozásában mutatták be. Magyarországon kívül Horvátországot is feltöltötték, jelenleg Kárpátalján digitalizálnak. A román hatóságokkal nem tudtak megegyezni a térképek kiszolgáltatásában, ám mégis beléptek Románia területére: a kárpátaljai állami levéltárban megtalálható az egykori Máramaros vármegye katasztrális térképe. Mutatták is, mennyire részletes: a parcellaszámokon kívül a tulajdonosok nevét is tartalmazza.
Az Arcanum nehezen hozzáférhető tartalmak egységesítését végzi. Biszak Sándor elmondta, legnehezebb az anyag beszerzése, mert sok esetben hat-nyolc könyvtárból kell begyűjteni egy-egy teljes évfolyamot valamely periodikából. Erdélyi körútjuk során Kolozsváron megállapodtak a Korunk folyóirat digitalizálásáról, Csíkszeredában a Csíki Lapok beolvasásáról egyeztettek, és remélték, következő állomásukon, Marosvásárhelyen sikerül a Látóval is megegyezniük. Sepsiszentgyörgyön szóba került a Nemere újság és a sepsiszentgyörgyi evangéliumi református kollégium értesítőjének digitalizálása.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

25. születésnapját ünnepelte a Pro Európa Liga
Huszonkét marosvásárhelyi értelmiségi 1989 december végén a volt bábszínházban – amely azokban az időkben a disszidensek "temetője" volt, hiszen ott találtak egymásra azok, akiket "kinéztek" a kulturális intézményekből – elhatározta, hogy megalapítja a Pro Európa Ligát. Céljuk az európai értékek támogatása, a románok és magyarok közötti bizalom visszaállítása volt – hangzott el szombaton a zsúfolásig telt Deus Providebit Házban.
A rendezvényen az alapító tagok egy része, illetve az igazgatótanács tagjai mellett jelen voltak más civil szervezetek képviselői, sok szimpatizáns, a liga jelenlegi és volt munkatársai, a Gazeta de Mures volt főszerkesztője. Felidézték a liga életének legfontosabb mozzanatait, a nagyobb projekteket és legfontosabb programokat, majd rövidfilmet vetítettek le.
A Pro Európa Ligának a 21. századra kell berendezkednie
A Népújság kérdésére, hogy 25 év után mit mutat a PEL mérlege, Smaranda Enache, a liga társelnöke kijelentette: – Amikor az évfordulóra készültünk, akkor azt gondoltam, hogy a mérleg nem is olyan megnyugtató. De amikor végignéztük azt, amit a Pro Európa Liga teljesített az elmúlt 25 év alatt, minden álszerénység nélkül azt kell mondanom, hogy tiszteletre méltó ez a fantasztikus tevékenység. Tiszteletre méltó az a 22 marosvásárhelyi értelmiségi, aki elindította 1989 decemberében ezt a folyamatot, tiszteletre méltó a több mint 70 kolléga, aki az évek során megvalósította a liga terveit, programjait. Amikor összeszámoltuk, hogy hány fiatal tanulhatott és formálódhatott a különböző programok keretében, kiderült, hogy ez a szám meghaladja a 2500-at. Megtaláljuk ma őket a romániai politikában, az újságírók között, a külügyi szolgálatban, és nagyon sok olyan helyen, ahol bizonyítanak, és a mi értékeinket képviselik.
De ugyanakkor be kell vallani, hogy az idő múlásával újra kell gondolni a dolgokat. Lehet, hogy mi is belefáradtunk ebbe a hosszú tevékenységbe, de mégis azt kell mondanom, hogy egy új kihívás előtt állunk: ha 25 évvel ezelőtt nehéz volt nekünk meggyőzni a politikumot, hogy leüljenek egy asztal köré és párbeszédet folytassanak például a román–magyar megbékélésről, ma úgy látom, hogy maga a mindennapi ember, a civil szféra is szkeptikussá vált, és ez a párbeszéd valahogy zárójelbe került. Mindenki végzi a dolgát, de nagyon kevés olyan szervezet van, amely a jövőbe tekint, és a jövő kihívásaira próbál válaszokat találni. Mi ebben a helyzetben vagyunk most. A Pro Európa Ligának a 21. századra kell berendezkednie. Nyilván, még számunkra is titok, hogy hány embert tudunk megszólítani, magunk köré gyűjteni, de fontos dolgokat kell megbeszélni, és fontos dolgokért kell kiállni a jövőben is. Azért, hogy az euroszkepticizmus ne terjedjen el, hogy az európai összefogás ne menjen tönkre, hogy a háború ne legyen elfogadott.
– Úgy tűnt az elmúlt 25 év alatt, hogy sokszor szélmalomharcot folytatott a Pro Európa Liga, nagyon sok támadás is érte, és az utóbbi időben mintha kevésbé lenne jelen a közéletben…
– El kell ismernem, létezett szélmalomharc is, de emellett létezett szerintem az is, hogy a Pro Európa Liga más fontos szervezetekkel együtt azért elvetett Románia, Erdély és a térség földjébe olyan magokat, olyan kis reményeket, amelyek majd az évek során be fognak teljesedni. Igaz, mi is azt hittük, hogy a forradalom után az első két évben megváltozik a világ, és akkor is nagy meglepetés és nagy kiábrándulás volt a körünkben, mikor láttuk, hogy nagyon lassan halad a társadalom. És valóban, volt olyan periódus a liga közeli történetében is, amikor kevesebb programunk volt, kevesebbet szerepeltünk, egyrészt azért, mert az ország tagja lett az Európai Uniónak, másrészt azért, mert sokkal több szervezet van, sokkal fiatalabbak, mint mi. De most visszatekintve az az érzésem, hogy a szervezeteknek ez a nagy sokasága még mindig nem folytatja azt a polgári diskurzust, azt az emberjogi kiállást, amelyet mi a ligában az évek során képviseltünk. Úgyhogy, bár talán ideje volna a Pro Európa Ligát olyan szervezetként felfogni, amely most az alkonya felé tart, azt hiszem, hogy ez a 25 éves találkozónk azért is történik, hogy egy új kezdetet adjon és biztosítson.
– Melyek ennek az új kezdetnek a prioritásai?
– A prioritásunk tovább folytatni a küzdelmet az európai értékekért a jelenlegi európai helyzetben, akkor, amikor nagyon sokan és sok országban szkeptikusak azzal kapcsolatosan, hogy az Európai Unió és az európai szolidaritás megmaradhat, és sokan nacionalista érdekek felé orientálódnak.
A kezdeti lelkesedés valahogy szétfoszlott
– Mit jelentett a 25 év a liga életében? – kérdeztük Csíky Boldizsár társelnököt.
– Inkább az foglalkoztat, hogy a politikai műveltség és a politikai érdeklődés egyfajta descrescendóban áll, hogy zenei kifejezést használjak, és a liga is beszűkítette a tevékenységét. Az a kezdeti lelkesedés, ami jellemző volt az első évekre ’90 után, valahogy szétfoszlott. Latens formában ott van még az emberek tudatában, de valahogy a tevékeny jellege ennek egy kicsit lehervadt. Ez az, ami nagyon foglalkoztat. Kerestem a magyarázatát ennek, és ha egyszer erre megtaláljuk a választ, akkor valószínű, hogy fel tudunk támasztani olyan dolgokat, amikre nagy szükség volna.
A Pro Európa Liga egyelőre nem teszi le a fegyvert
Suhareanu Mircea, a PEL titkára szerint az, hogy 25 év után még létezik a Pro Európa Liga, nagyon jó. De szükség lenne fiatalokra. – Egy új generációnak kellene tovább vinnie a liga üzenetét. 2007 után az volt az érzésünk, hogy a liga szerepe megszűnt: beléptünk az Európai Unióba, azonban Romániának még mindig nagyon sok a tennivalója, amíg valóban beilleszkedik, és nekünk is van még tennivalónk ilyen tekintetben Románia gazdasági és szellemi felemelkedése érdekében. Így aztán a Pro Európa Liga egyelőre nem teszi le a fegyvert, és tovább folytatja a tevékenységét – nyilatkozta a Népújságnak a PEL titkára.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Szászrégenben történt
Mozgalmasak voltak az utóbbi napok, hetek Szászrégenben. A téli ünnepek lecsengése után hiányoltuk a művelődési rendezvényeket. A színházaink vendégjátékára, úgy látszik, már végképp nem számíthatunk, de igyekeznek kárpótolni ezt a különböző kulturális intézmények, alapítványok, mint a Kemény János Művelődési Társaság, a Humana Regun Egyesület, a Máncz János Alapítvány, a könyvtár, a kultúrház, az ifjúsági klub és az egyházaink is, amelyek nívós rendezvényekkel örvendeztetnek meg minket. Januárban a csíkszeredai Codex zenekar volt vendégünk, mely a radnótfáji új templomban régi zenét játszott, a kicsike templom zsúfolásig megtelt, szívet, lelket feltöltő muzsikájuk nagy sikernek örvendett a résztvevők körében. Szeptemberben, a Régeni Magyar Napokon visszavárjuk őket.
Februárban, a könyvtár nagytermében könyvbemutatóra került sor. Megismerkedhettünk a gyimesbükki Salamon József plébánossal, akinek Gyimes című könyvét dr. Barabás László, a szászrégeniek régi ismerőse mutatta be. A rendezvényre Salamon atya magával hozott négy fiatalt is, a három fiú húzta a talpalávalót, a tehetséges és szerény lány pedig csángó dalokat énekelt. A csángók nincsenek könnyű helyzetben, kisebbség a kisebbségben, de nagyon örvendtünk, hogy a plébános úr és a tehetséges fiatalok révén betekintést nyerhettünk az ő világukba is.
Szeretünk mi, szászrégeniek szórakozni is (farsangi bál is volt februárban), de szeretünk politizálni is, szeretjük, ha néhanapján találkozhatunk választottjainkkal is, kérdéseket teszünk fel, válaszokat várunk, hogy jól informáltak legyünk. Ezért örvendtem, örvendtünk mindannyian, amikor RMDSZ lakossági fórumra került sor itt, Szászrégenben. Évek óta nem tisztelt meg az RMDSZ felső vezetése, hogy velünk, egyszerű emberekkel találkozzon. Nagy szükség van az ilyen jellegű találkozókra, hiszen, hogy eljönnek, azt jelenti, hogy bíznak bennünk, mi is bennük, és hogy tényleg minden magyar számít. Brassai Zsombor megyei elnök és Nagy András helyi elnök mellett különösen örvendtünk Kelemen Hunor elnök jelenlétének. Terítékre került sok fontos és kevésbé fontos, kényes és kevésbé kényes probléma, mint a Mikó-ügy, Nagy Zsolt elítélése, a magyar politikusok és közéleti szereplők megvádolása, a fiatalabb generáció megszólítása, az oktatás fontossága, a nőszervezetek tevékenysége, mezőgazdasági problémák, a magyar–román kérdés, a magyar történelmi egyházakkal és a másik két magyar párttal való kapcsolatuk. Habár nem tartozik szorosan városunk problémái közé, azért érintették Marosvásárhely helyzetét, mely már sajnos nem az a város, ahol születtem, mind csak lefelé megy, és feltétlenül tenni kell valamit, félretéve a személyes ellentéteket, mert hiába kapálóznak egyesek az összefogás ellen, ez az egyetlen járható út. Tennivaló lenne itt, Szászrégenben is elég, és éppen ezért van szükség minél több ilyen személyes találkozóra, hiszen jövőre megint helyhatósági választások lesznek, szükség van mindenkire és egy járható útra, stratégiára a mostani körülmények között.
De térjünk vissza a művelődési élethez. Mint minden évben, az idén is szórakozhattunk a népszerű Hahota társulat szilveszteri kabaré- előadásán. Igaz, hol van már szilveszter, de ugyanolyan jól mulattunk és derültünk klasszikus kabaréjeleneteiken, ezúttal a helybeli ifjúsági házban, mert a kultúrházunk felújítás alatt áll. Mióta a Hahota létezik, talán ez volt a legsikeresebb előadásuk. Reméljük, a Gruppen-Hecc társulat politikai kabaréját is láthatjuk majd és azt is, hogy legalább a régeni napokon csak megörvendeztet a marosvásárhelyi társulat egy-egy előadással. A Bányavirágot két éve láttuk.
Március sem eseménytelen. Közeleg március idusa, a magyar szabadság nagy napja. Mi is méltóképen ünnepeljük minden évben. Március 14-én délután 6 órától lesz az ünnepi műsor a George Enescu nevét viselő ifjúsági klubban Petőfi márciusa címmel, vasárnap délben 12 órakor a római katolikus templom kertjében ünnepi megemlékezésre kerül sor, du. 6 órakor szintén a T. Klubban Gábor Áronról szóló darabot láthatunk a szentegyházi Ködszurkáló Kisszínház előadásában.
Demeter Judit
Népújság (Marosvásárhely)

Izsák Balázst vonják felelősségre...
Izsák Balázst, az SZNT elnökét vonják felelősségre, ha Marosvásárhelyen rendbontásra kerül sor a székely szabadság napi megemlékezéseken – mondta tegnapi sajtótájékoztatóján Lucian Goga Maros megyei prefektus. Goga azt is kiemelte, hogy Marosvásárhely multikulturális város, ahol békében élnek románok, magyarok és más nemzetiségűek. A prefektus szerint helye van a mai megemlékezésnek, de anélkül, hogy szélsőséges megnyilvánulások kísérnék. „Izsák Balázs úr kérelmezte a polgármesteri hivatalban, hogy megszervezhesse a megemlékezést, viszont nem tért vissza egy hivatalos átirattal, amelyben megjegyezné, hogy lemond az esemény megszervezéséről. Úgy vélem, ha igényelt valamit, és utólag elállt szándékától, azt írásban kellett volna közölnie. Úgy gondolom, azok, akik igényelték a megmozdulások megszervezését, továbbra is felelősek azok lebonyolításáért” – állította a prefektus, aki megjegyezte: a rendfenntartó erők készen állnak, hogy bármilyen rendbontás esetén közbelépjenek. Marosvásárhelyen ma délután 5 órától tartanak megemlékezést a Székely vértanúk emlékművénél, Kincses Előd ügyvéd felhívására. Ezen kívül Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában tiltakozó megmozdulásokat tartanak a betiltott marosvásárhelyi felvonulás miatt.
(Transindex/Erdély FM)
Nyugati Jelen (Arad)

Fokozott hatósági készültségben békés megemlékezés
Békés megemlékezésnek lehetett tanúja Marosvásárhely kedden délután, amikor mintegy ezer ember gyűlt össze a postaréti emlékmű körül, hogy méltóképp emlékezzen a 161 évvel ezelőtt itt kivégzett öt vértanúra, Gálffy Mihályra, Horváth Károlyra, Török Jánosra, Bertalan Lászlóra és Benedek Dánielre. Miközben városszerte a hatósági készültség súrolta az irracionalitás határát, semmilyen rendbontás nem történt.
Az egész város tele volt a nap folyamán csendőrkatonákkal, rendőrökkel, kivitték az utcákra a helyi rendőröket is. A város Marosszentgyörgy felőli bejáratánál is látni lehetett a készenléti állapotban várakozó, bevetési öltözetben posztoló csendőröket, mi több, az emlékmű melletti Constantin Romanu Vivu utcában még tűzoltókat is láttunk. A November 7. lakótelep minden utcájában fölös számmal állomásoztattak csendőralakulatokat. Teljességgel fölösleges volt a nagy készültség, ugyanis a megemlékező tömeg példás békességgel viselkedett, s ugyanígy hagyta el a megemlékezés színhelyét is. Semmilyen információt nem kaptunk lapzártáig arról, hogy a városban bárhol is rendbontásra került volna sor.
Kincses: távoznia kellene Bretfeleannak
Az emlékmű körül már a kora délutáni óráktól gyülekezett a tömeg, amely 17 órára elérte az ezer feletti létszámot. Az obeliszket körülvevő kőkerítésen gyertyákat gyújtottak, a vasrácsozatba virágszálakat tűztek a megemlékezésre érkezettek. Öt óráig csendesen álldogáltak, beszélgettek az emberek, várták, hogy valaki valamilyen formában elkezdje az emlékező áhitatot. Az időközben megérkezett Kincses Előd ügyvédet a sajtó lerohanta, részletekről faggatva. Kincses elmondta: egyszerű megemlékezésről van szó. Emlékezni jöttek az emberek arra, hogy 161 évvel ezelőtt, ugyanezen a napon az osztrák önkényuralom ezen a helyen végeztetett ki három hazafit, akiknek egyetlen bűnük az volt, hogy szerették a hazájukat, és szabadnak akarták volna látni. Ilyen megemlékezésre nem szükséges engedélyt kérni, ezért is érthetetlenek számára a helyi rendőrség vezetőjének, Valentin Bretfeleannak a feszültségkeltő kijelentései, fogalmazott Kincses. „Jogot végzett ember lévén – bár lehet, hogy a jogászi tanulmányait látogatás nélkülin végezte – érthetetlen, hogy miért fenyegette meg a potenciális emlékezőket” – fejtegette az ügyvéd. Hozzátette: a város polgármestere megengedte, illetve egyetértett az emlékműnél való emlékezéssel, ezért is furcsa a beosztottjának számító helyi rendőrségi igazgató fenyegető jellegű viszonyulása. Kincses kifejezte abbéli meggyőződését, hogy az ilyen közalkalmazottakat le kell váltani tisztségükből.
Ima, igehirdetés
Egy kisebb csoport Petőfi-dal éneklésébe kezdett, majd Kossuth-nótát énekeltek, végül a Marosmenti fenyves erdők... zárta a rögtönzött előadást, amely nem kimondottan talált egy kivégzés évfordulójának megemlékezésére.
Ezek után Kecskés Csaba unitárius lelkész lépett a vértanúk emlékműve elé, és az egész tömeg vele együtt mondta el a Miatyánkot. Ezt követően a lelkész János apostol első levele második részéből olvasott fel a lélek világosságára utaló passzust. „Aki pedig gyűlöli testvérét, az a sötétségben van” – hangzott el az ige hirdetésében. A vértanúkra vonatkoztatva elmondta: világosság volt őbennük, s ezt a fényt, ragyogást reánk is ragyogtatják, mintegy figyelmeztetve arra a jelenlévőket, hogy a vértanúk cselekedete örök példát szolgáltat arra, hogy aki a nemzetéért, népéért cselekszik, megdicsőül, az utódok nem feledkeznek el róla, emlékét örökké ápolják. Ezért van az, hogy több mint másfél évszázaddal a gyászos emlékű nap után is itt lehet a város népe, amely örökre befogadta lelkébe a három vértanút, mint ahogyan annak a másik két ugyanitt kivégzett honvédnak az emlékét is, akiket 77 nappal később vezettek bitófa alá ugyanezen a Postaréten.
A két himnusz eléneklése után Kincses Előd megköszönte a jelenlévőknek, hogy megtisztelték jelenlétükkel a vértanúk emlékét, s néhai Lestyán Ferenc katolikus lelkész emlékét és szavait idézve kérte fel a kegyelettevőket, hogy méltósággal távozzanak, a járdán haladva hagyják el a megemlékezés színhelyét hazafele útjukban.
Hatósági provokációtól tartottak
A megemlékezést megelőzően a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs elmondta: tudomásul vette a polgármesteri letiltást, és jogkövető magatartást tanúsítva lemondott a székely szabadság napjára tervezett felvonulás és a tiltakozó nagygyűlés megszervezéséről. A prefektusnak azt a kijelentését, miszerint, ha bármi történik Marosvásárhelyen március 10-én, azért csakis ő tehető felelőssé, visszautasította. Beszámolt arról is, hogy ő délelőtt 11 órakor helyezett el virágot a székely vértanúk emlékoszlopánál, s a csendőröknek megköszönte, hogy lefilmezték ebből az alkalomból.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke úgy értékelte, hogy emberi jogok sérültek, a szabad gyülekezés és a szabad véleménynyilvánításé. Szilágyi is, akárcsak Izsák, attól tartott, hogy a hatóságok provokálni fogják a méltósággal ünneplő tömegeket. Erre a város utcáira kivezényelt több száz csendőr, rendőr és helyi rendőr jelenléte engedett következtetni.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Hatósági provokációtól tart Izsák és Szilágyi
Hatósági provokációtól tart Izsák Balázs a székely szabadság napja marosvásárhelyi megemlékezésén. A Székely Nemzeti Tanács elnöke visszautasítja a Maros megyei prefektus azon állítását, miszerint ha rendbontás történik, azért őt terhelné a felelősség.
Kedden délben a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmány Házban a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs sajtótájékoztatót tartott, amelyre meghívta a magyar pártok vezetőit, de csak Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke válaszolt a meghívásra.
Izsák elmondta: tudomásul vette a polgármesteri letiltást, és jogkövető magatartást tanúsítva lemondott a felvonulás és a tiltakozó nagygyűlés megszervezéséről, mert nem szerette volna, ha a méltó megemlékezést, a jogaikat követelő tiltakozást holmi rendbontásra alacsonyították volna a hatóságok. A prefektusnak azt a kijelentését, miszerint ha bármi történik Marosvásárhelyen március 10-én, azért csakis ő tehető felelőssé, visszautasítja. Ugyanis a törvény betartását nem kell bejelenteni. „Mi lenne ha valamennyi román polgártársam naponta bejelentené hivatalosan, hogy tiszteletben tartja a törvényeket?” – fogalmazott az SZNT elnöke.
Izsák Balázs beszámolt arról is, hogy ő délelőtt 11 órakor helyezett el virágot a Székely Vértanúk emlékoszlopánál, s a csendőröknek megköszönte, hogy lefilmezték ebből az alkalmomból.
Szilágyi Zsolt úgy értékelte, hogy emberi jogok sérültek, a szabad gyülekezés és a szabad véleménynyilvánításé. A pártvezér megerősítette azt, amit néhány napja közösen megfogalmaztak: mindenki tegyen gyertyát és székely zászlót ma este az ablakába, ennek nincsen semmilyen akadálya. Szilágyi is, akárcsak Izsák szervezett provokációtól tart, attól, hogy a hatóságok provokálják a méltósággal emlékező tömegeket.
Egyelőre annyit tudunk, hogy délután három órakor a város Marosszentgyörgy felőli bejáratánál, a Székely Vértanúk útja mentén, de a November 7. (1989. december 22.) úton végig csendőrkatonák és rendőrök álltak az út mentén. A Postarét felé négy óra környékén már nagyobb csoportokban érkeztek a megemlékezni akaró vásárhelyiek.
Bakó Zoltán
Székelyhon.ro

Petícióban sürgetik párbeszédre a kormányt
Párbeszédre szólítják a román kormányt a Székelyföld státuszáról abban a petícióban, amelyet kedden fogadtak el a székely szabadság napja alkalmából rendezett megemlékezéseken, illetve tiltakozó megmozdulásokon.
A többek között Baróton, Csíkszeredában,Firtosmartonoson,Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön felolvasott, a bukaresti kormánynak, parlamentnek és Klaus Johannis államfőnek címzett dokumentum a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT) és a régió önkormányzataival folytatandó egyeztetésre sürgeti a Ponta-kabinetet. Megállapítják, a kormány által tervezett közigazgatási átalakítás folyamata továbbra is rendkívüli aggodalomra ad okot, mivel a Székelyföldnek egy nagyobb közigazgatási egységbe tagolása ellentmond a közösség akaratának. A petíció szerint annak ellenére, hogy a székelyföldi önkormányzatok mintegy harmada által elfogadott autonómiapárti határozatokat a prefektusok az igazságszolgáltatás segítségével kívánják érvényteleníteni, egyre több közösség képviselői teszik le voksukat a tömbmagyar régió önrendelkezése mellett.
Súlyosnak tartja az SZNT által az 1854-es székely vértanúk kivégzésének évfordulóján megfogalmazott dokumentum, hogy Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester – az igazságszolgáltatás hallgatólagos közreműködésével – mondvacsinált okokra hivatkozva, jogtalanul korlátozza a gyülekezési- és szólásszabadságot, sértve a követelések érdekében fellépni kívánó állampolgárok alkotmányos jogait. „Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát. Székelyföld autonómiája azt jelenti, hogy történelmi szülőföldjén a székely-magyar többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelősségére és saját érdekében átvenni a közérdekű problémák jelentős részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelően” – állapítja meg a petíció.
Ebben követelik, hogy a tervezett közigazgatási átszervezés során a Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót az SZNT által kidolgozott jogszabálytervezet alapján. Arra kérik a román kormányt és parlamentet, hogy a közigazgatási átszervezés során tartsa tiszteletben vállalt nemzetközi kötelezettségeit, és követelik továbbá, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, a jelképeket használó személyek és intézmények zaklatását, fenyegetését.
„Tiltakozunk a marosvásárhelyi hatóságok túlkapásai ellen, amellyel alkotmányos jogainkat, a véleménynyilvánítás szabadságát és a gyülekezési jogot sértik meg! Kérjük a jogtalan tiltások kivizsgálását és a törvénytelenül eljárók felelősségre vonását!” – szerepel a Székelyföld számára autonómiát, a székely népnek szabadságot követelő dokumentumban.
Székelyhon.ro

A prefektúra kapusa vette át az SZNT petícióját Sepsiszentgyörgyön
Több ezer fős tömeg vett részt a székely szabadság napja alkalmából kedden szervezett tüntetésen Sepsiszentgyörgyön. A Székely Nemzeti Tanács által megfogalmazott petíciót nem sikerült a Kovászna megyei kormányhivatalban iktatni.
Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács vezetője, a megemlékezés helyi szervezője beszédében elmondta: tisztán kell látni, és helyesen kell értékelni a magyar közösség ellen irányuló tetteket, valamint tudatosan, elkötelezetten kell cselekedni ezekben az esetekben. Mint magyarázta, nem csupán a betiltott ünnep miatt szervezték meg a tiltakozást a Sepsiszentgyörgyön található Turul-szobor közelében, hanem a különböző, hatósági ellehetetlenítések miatt is.
A Sepsiszéki Székely Tanács elnöke rámutatott arra is, hogy az anyanyelv használatát is korlátozzák, hagyományos termékeiket sem nevezhetik a székelyek székelynek, akadályozzák egyes történelmi egyházak működését, miközben az ortodox egyház számára ingatlanokat ajándékoznak és szolgáltatnak vissza. Gazda Zoltán utalt a Székely Mikó Kollégium ingatlanjának visszaállamosítására is, továbbá a székely és magyar zászlók használata ellen irányuló támadásokra, valamint a magyar himnusz trianoni megemlékezésen való eléneklése miatt kiszabott bírságra. Kifejtette, a román közösség megannyiszor libabőrössé válik az autonómia szó hallatán, és mindegyre próbálják belefojtani a szót a romániai magyar közösségbe. Ezt igazolja az is, hogy 2015-ben a romániai állampolgároknak megtiltják a szabad véleménynyilvánítás és gyülekezés jogát a székely szabadság napján, Marosvásárhelyen.
Kovács István unitárius lelkész, a Székely Nemzeti Tanács képviselője úgy fogalmazott: egy évvel korábban Marosvásárhelyen senki sem hitte, hogy egy év múlva a történelmi események és a jelen történései okozta fájdalom mellett még a kiáltáshoz sincs joga a székelységnek. Hangsúlyozta, ezen nehézségek azonban erőforrásai a romániai magyar közösségnek. Azok tettei, akik Postaréten, az Őrkő alatt és mindenütt, ahol hazáját szerető emberek álmodtak és fájdalmaikkal jövőt teremtettek, csak akkor volt hiábavaló, ha nincs, aki higgye: van tovább. El akarnak szigetelni, külön-külön a közösségeket létrehozni, szétszabdalni Székelyföld régióját, azonban szilárdan ki kell állni, minden körülmények között – zárta gondolatait Kovács István.
Az esemény alkalmával Ferenc Csaba, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke felolvasta az általukmegfogalmazott petíciót, amelyet a jelenlevők tapsviharral fogadtak el, majd a „Területi autonómiát Székelyföldnek” feliratú banner mögé felsorakozva menetelt a tömeg a Kovászna megyei kormányhivatal épülete elé. Itt adták volna át az SZNT által megfogalmazott petíciót a kormánymegbízott számára – ezt korábban értesítésben is jelezték a prefektúra irányába –, ám a szervezők a helyszínen kellett szembesüljenek azzal, hogy a prefektúra részéről nincs senki, aki átvegye a kiáltványt. A hírre a tömeg a „Székelyföld nem Románia” és a „nyolc órás naplopók” szöveget kezdte skandálni, illetve be-bekiabálták, hogy addig nem távoznak, amíg át nem veszik a petíciót.
Az SZNT helyi és országos képviselői hosszas egyezkedésbe kezdtek a rend jelenlevő őreivel, így végül sikerült átadniuk a petíciót a kormányhivatalban dolgozó kapusnak. Gazda Zoltán kissé gúnyosan jegyezte meg: bár a prefektus nincs itt, mert lejárt a munkaideje, megtisztelve kell érezniük magukat, hogy a kapus, és nem a takarítónő vette át a kiáltványt. Ferencz Csaba ígéretét tette, hogy szerdán visszamennek, és személyesen kérik a petíció iktatását. Az esemény a székely és a magyar himnusz eléneklésével zárult, rendbontás nem történt.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Je suis Sekler – megemlékezés Budapesten
A székely szabadság napja alkalmából a Székelyföldért Társaság megemlékezést tartott a budapesti Hősök terén kedd este, a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulóján.
A demonstráció résztvevői petíciót fogadtak el, amelyben azt kérték Victor Ponta román miniszterelnöktől, haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat Székelyföld lakóinak legitim képviselőivel a régió közigazgatási státusáról.
A Hősök terén magyar és székely zászlók alatt összegyűlt – a szervezők becslése szerint mintegy ötszáz – megemlékező tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy Marosvásárhely polgármestere megtiltotta a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) keddre tervezett, az etnikai arányokat megváltoztató román közigazgatási átalakítás ellen tiltakozó megmozdulását, és csak az emlékmű melletti megemlékezést engedélyezte.
Dorin Florea polgármester a felvonulást és a tiltakozó megmozdulást arra hivatkozva tiltotta be, hogy az elmúlt két évben a hatóságok rendbontásokat tapasztaltak, a felvonulás által érintett egyik helyszínre pedig korábban már más rendezvényt engedélyezett.
A budapesti megemlékezésen – a „Magyarok! Veszélyben a székelyek!” feliratú molinó előtt felállított színpadon – György-Mózes Árpád elnök, a Székelyföldért Társaság elnöke arról beszélt, a székelyek nyílt véleménynyilvánítása tilos Romániában, és a hatóságok igyekeznek tönkretenni épített kulturális örökségüket.
Úgy fogalmazott, hogy „Románia a 21. század Európai Uniójának az Iszlám Állama”, mert szerinte döntéseikkel hetente fejeznek le olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánításai és a nemzeti identitáshoz való jog.
Tóth Gy. László politológus pedig arról beszélt, hogy Románia csaknem egy évszázada nem tesz eleget önként vállalt kötelezettségeinek, a gyulafehérvári román nemzetgyűlésen tett ígéreteket ugyanúgy figyelmen kívül hagyja, mint a Párizsban 1919 decemberében aláírt szerződésben foglaltakat.
Székelyföldnek miért nem jár területi és kulturális autonómia, az unó illetékesei miért hallgatnak? – kérdezte. Ami jár a katalánoknak, a skótoknak, a svéd és a finn kisebbségeknek, az miért nem jár a palesztinoknak, a kurdoknak és a székelyeknek? – vetette fel. Székelyföld autonómiájának az elismerése nem sértené Románia érdekeit – jelentette ki.
A Hősök terén a demonstráció résztvevői kék és sárga színű mécsesekből Székelyföld térképét és a „Je suis Sekler” (Székely vagyok) feliratot rakták ki sötétedéskor, majd elénekelték a székely és a magyar himnuszt. A szavalatokkal, énekléssel tagolt rendezvényen a felszólalók közül többen is Székelyföld autonómiájáért álltak ki, és ezzel egyetértő román közéleti szereplőket idéztek. A rendezvényen megjelent Schiffer András, az LMP társelnöke is.
A demonstráción felolvasott petícióban egyebek mellett azt írták Victor Pontának: sajnálattal tapasztalják, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után a székelyek jogai továbbra sem biztosítottak.
Közölték, úgy látják, a román kormány képviselői rendszeresen megszegik a parlament által is ratifikált nemzetközi egyezményeket, amelyeknek pedig irányadóknak kellene lenniük a közigazgatási átszervezés, a székelyek által igényelt sajátos jogállás, valamint a nyelvi jogok gyakorlatba ültetésének a terén.
A szervezők elmondták: egy másik – hasonló tartalmú, a romániai helyzetről szóló tájékoztató – levelet Orbán Viktor miniszterelnöknek is elküldenek majd.
Kedden Romániában és több magyarországi településen, köztük Budapesten, Székesfehérváron, Esztergomban és Szolnokon is tartottak megemlékezéseket a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulójára emlékezve, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a székely szabadság napjává nyilvánított.
MTI
Székelyhon.ro

Filmezték a megemlékezőket a székely vértanúk emlékművénél
Csendőrök és rendőrök tucatjai álltak készenlétben kedden délután Marosvásárhelyen, miközben a székely vértanúk oszlopánál zajlott a Székely szabadság napja nevű megemlékezés. Az emlékműnél és a főtéren bevetésre kész, különleges csendőrségi járművek, tűzoltókocsik, mentőautók sorakoztak. Több rendőr figyelte és videózta a megemlékezőket székely vértanúk oszlopánál. Lucian Goga prefektus már korábban bejelentette: a hatóságok készen állnak a rend helyreállítására.
Míg a Székely Vértanúk emlékművénél csendesen emlékeztek a rendőrök által felügyelt marosvásárhelyi magyarok, a város főtere román népzenétől és népdaloktól volt hangos. A központi parkban, a virágórától jobbra és balra román nagyböjti hagyományok címszó alatt böjti eledeleket, illetve szőtteseket, faragott tárgyakat állítottak ki néhány sátorban. A parkban ortodox papi ruhás egyének, piros-sárga-kék kokárdás személyek sétáltak, közöttük sok rendőr és csendőr. Nem messze, az Avram Jancu szobra talapzata körül fiatalok kisebb csoportja gyülekezett.
Antal Erika
maszol.ro

A nemzetpolitikai államtitkárság támogatja a Székely szabadság napi felvonulásokat
A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága kiáll a Székely Nemzeti Tanács Székely szabadság napja alkalmából szervezett felvonulásai mellett, amelyeknek célja, hogy felhívják a figyelmet Székelyföld autonómiájának kérdésére.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár kedden az MTI-hez eljuttatott közleményében kiemelte: Székelyföld autonómiája nemcsak a székelyek ügye, hanem minden magyaré és minden jóérzésű emberé az egész világban. Fontos, hogy ezen a szomorú évfordulón, - amikor is 1854-ben Marosvásárhelyen kivégezték a három székely vértanút, akik az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után is hittek a magyar szabadságban - a világ magyarsága részéről minél többen csatlakozzanak a felvonulásokhoz - írta.
Marosvásárhelyen gyertyás megemlékezésre, több székelyföldi településen tiltakozásra készülnek kedden, a székely vértanúk 1854-es kivégzésének az évfordulóján, amelyet az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) a Székely szabadság napjává nyilvánított.
A fővárosban a Hősök terén tartanak rendezvényt.
Budapest, (MTI) -

Világgá kiáltott sérelmek – A Székely Szabadság Napja Sepsiszentgyörgyön
Fennkölt megemlékezéssel kezdődött és indulatokkal ért véget a székely szabadság napja Sepsiszentgyörgyön. A turulszobornál szabadságvágyának adott hangot a tömeg, a kormánybiztosi hivatalnál pedig a lekezelő semmibevétel ellen tiltakozott, és csak haragos kiabálással érték el, hogy bár a kapus átvegye a miniszterelnöknek címzett petíciót.
Az elmúlt napok történései, a marosvásárhelyi felvonulás tiltása is hozzájárult, hogy több mint kétezren gyűltek össze tegnap a tavaly felavatott turulszobornál. A Székely Nemzeti Tanács volt a toborzó, de nem hiányoztak a magyar pártok vezetői, szót ugyan nem kaptak, de a tömegben jelen volt Tamás Sándor, az RMDSZ megyei elnöke és több politikustársa, az MPP helyi, megyei vezetői, az EMNP képviselői.
Sérelmek sora
„A székely szabadság napján azokra a mártírhősökre emlékezünk, kiknek életét vette az önkény, a jogtipró hatalom” – nyitotta a felszólalások sorát Gazda Zoltán a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke.
Gazda Zoltán felsorolta a többségében háromszéki székely vértanúkat, kik szintén a székelység szabadságáért harcoltak, talán sokkal szervezettebben és elkötelezettebben, miként most mi. „Köztük is megjelentek a beépített gyenge láncszemek, miként köztünk is ott vannak az árulók és a hőzöngőnek látszó provokátorok” – mondotta, hangsúlyozva: mindannyian felelősek vagyunk gyermekeink, unokáink jövőjéért.
Számba vette az erdélyi magyarság sérelmeit, hogy 25 év úgynevezett demokrácia és jogállamiság anyanyelvünk használatának korlátozásához vezetett, nincs önálló egyetemünk és elsorvasztják a meglévő tagozatokat is, hagyományos termékeinket sem nevezhetjük székelynek, akadályozzák a magán- és egyházi tulajdonaink visszaszolgáltatását, újraállamosítják a Székely Mikó Kollégiumot, miközben az ortodox egyháznak ingatlanokat ajándékoznak, hadjáratot indítottak a székely és magyar zászló használata ellen, büntetnek a Himnusz énekléséért, lúdbőrösök Székelyföld autonómiájától, megakadályozták a népszavazást, perelik az önkormányzatokat, melyek határozatot merészelnek ez ügyben hozni. Felidézte a régió gazdasági elsorvasztását, a tervezett közigazgatási átszervezés veszélyeit, és leszögezte, azért gyűltek össze, hogy világgá kiáltsák ezen sérelmeket és mindenki tudtára adják: Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székelyeknek!
A szeretet legyőzhetetlen
A szeretet hangján szólt az egybegyűltekhez a rendezvény szónoka, Kovács István unitárius lelkész. Ő a turulszobor egy évvel ezelőtti avatóünnepségére emlékezett, ahonnan Marosvásárhelyre indultak az egybegyűltek, és akkor senki nem gondolta volna, hogy esztendő múltával a kiáltáshoz, tiltakozáshoz való jogunkat is elveszik: „ki hitte volna, hogy a szót is, a fájdalmat is belénk akarják szorítani”. Ő is felidézte az egykori székely vértanúkat, a székely ellenállás csodájának ma is felénk sugárzó erejét. „Csak akkor hiábavaló a vér, az áldozat, ha nincs lélek, amelybe belecsöppenjen, ha a fájdalom energiaforrása nem tudja meghajtani a lélek erőműveit, ha nincs, aki továbbvigye az álmot, ha nincs, aki higgye, nem gyűlölni kell másokat, de annyira szeretni a miénket, hogy az erőt adjon sziklaszilárdan állni minden körülmények között”.
Kitért arra is, hogy ez a szeretet szólítja mellénk azokat, kiknek nyiladozik a szemük, hisz egyre többen értik meg, van egy erdélyi értékrend, amely kimondja, szükségünk van egymásra, együtt többek lehetünk. Fognunk kell egymás kezét, hogy semmilyen régiósítási szándék ne tudjon elszakítani, ne sikerüljön elszigetelniük egymástól, ne vehessék el legnagyobb erőnket, a közösséget – mondotta. „Hittel fogunk kiállni, nem gyűlölettel, mindenkivel megosztjuk kenyerünket, hitünket, szeretetünket, de tántoríthatatlanok vagyunk ezen az úton.” „A szeretet felemel, gyűlölni nem tud, de tántoríthatatlan és legyőzhetetlen” – zárta beszédét Kovács István.
Autonómiát Székelyföldnek
A sepsiszentgyörgyi megemlékezésen Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke olvasta fel a román kormánynak (és tájékoztatásképpen Klaus Johannis államelnöknek) címzett petíciót, mely ugyanaznap elhangzott számos székelyföldi és külföldi helyszínen. A dokumentumban leszögezik, „ez a nap nemcsak a székely vértanúkra való közös emlékezés napja, de a jogkövetelésé is Székelyföld jövőjéért, alapvető emberi jogaink gyakorlásáért”.
A székelyföldi önkormányzatok harmada már elfogadta az autonómiapárti határozatot, és annak dacára, hogy a kormánymegbízottak az igazságszolgáltatás segítségével érvényteleníteni kívánják ezeket, egyre több közösség képviselői teszik le voksukat Székelyföld önrendelkezése mellett. A kormánynak nemcsak ezt a tényt kell figyelembe vennie, de nemzetközi kötelezettségvállalásait is – a kiáltvány tételesen felsorolja ezeket –, majd kitér a marosvásárhelyi tiltásra, a gyülekezési és szólásszabadság korlátozására, az állampolgárok alkotmányos jogainak megsértésére. Hangsúlyozza, „Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi egységét és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román és más nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát”.
A közfelkiáltással elfogadott petícióban követelik: „Székelyföld alkosson önálló, autonóm jogkörökkel rendelkező közigazgatási és fejlesztési régiót a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott jogszabálytervezet alapján!” Tiltakoznak a marosvásárhelyi hatóságok túlkapásai ellen, követelik, hogy a romániai hatóságok azonnal szüntessék be a székely jelképek üldözését, s végül azt is, hogy a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státuszáról a székely nép legitim képviselőivel, a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. Provokáció? A turulszobornál tartott megemlékezés után a kétezres tömeg a városközpontba vonult, a kormányhivatal előtt sorakozott fel. Néhány csendőr őrizte csupán az épületet, ám amikor a küldöttség átadta volna a petíciót, zárt ajtót találtak. Egy egyenruhás közölte, a prefektus munkaideje lejárt, nincs aki átvegye a dokumentumot. Ekkor már érzékelhetővé vált a feszültség a téren, hatalmas fújjogás, kiabálás kezdődött, és felhangzott a Vesszen Trianon jelszó is. A szervezők próbálták csitítani a tömeget, jelezték, hogy másnap átadják a dokumentumot, ám többen vészesen közeledtek már az ajtó felé, félő volt, elszabadulnak az indulatok. Végül az egyenruhás engedte, hogy a kapus átvegye és iktassa a kiáltványt, megígérte, a kormánybiztos másnap reggel nyolckor fogadja a küldöttséget. Ekkor azonban már ez is kevésnek bizonyult. A szervezők lélekjelenléte, a himnuszok eléneklése csitította valamelyest a dühöt, és végül a tömeg forrongva, de rendbontás nélkül eloszlott.
Újabb menetelés
Nem hivatalos felszólalóként, csak újságíróknak nyilatkozva fogalmazta meg legújabb javaslatát Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke tegnap a sepsiszentgyörgyi rendezvényen. Elmondta: felhívást intézett az erdélyi magyar politikai szervezetekhez, és azt javasolta, az év második felében szervezzenek egy, a székelyek nagy meneteléséhez hasonló, a székelység autonómiaigényét felmutató közös demonstrációt. Kifejtette: az utóbbi 25 évben egyszer, a 2013 őszén széles összefogással megrendezett nagy menetelésen sikerült úgy felmutatni a székelység autonómiakövetelését, hogy az mind belpolitikai, mind külpolitikai szempontból Székelyföldre irányította a figyelmet. Úgy vélekedett: ez az összefogás miatt sikerülhetett, éppen ezért félre kell tenni a sértettséget, és közösen kell megszervezni egy hasonló akciót.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Fogytán a türelmünk
Szinte észrevétlenül, másodpercek alatt változott át az addig nyugodt, jó hangulatú megemlékezés és felvonulás türelmetlen, ideges, robbanáshoz kész tüntetéssé tegnap délután Sepsiszentgyörgyön. Igaz, nem magától jött e metamorfózis: kellett hozzá a provokáció, a kormányhivatal képviselőinek lekezelő magatartása, egy olyan fokú hatalmi arrogancia, amitől betelt a pohár.
Mert sok tüntetés zajlott már Sepsiszentgyörgyön, de olyan nem történt még, hogy a kormány képviselője ne akarta volna átvenni a petíciót – olyan fokú semmibe vétele ez a demokratikus véleménynyilvánítás eszközével élő közösségnek, amely érthető módon és teljes joggal ütötte ki a biztosítékot. A sepsiszentgyörgyi prefektúra előtti felfokozott hangulat ugyanakkor nem csupán a tegnap történtek következménye, hanem fokmérője is közösségünk általános hangulatának. Jó ideje immár, hogy semmiféle jóindulatot nem tapasztaltunk a hatalom részéről, jogaink nem bővültek, nyomát sem látjuk annak a törekvésnek, hogy mi is otthon érezzük magunkat Romániában, hogy egyenrangú állampolgárokként viszonyuljanak hozzánk. Mi több, alapvető demokratikus jogaink sérültek az elmúlt időszakban: tiltakoznunk, ünnepelnünk, emlékeznünk sem volt szabad Marosvásárhelyen, semmibe vették gyülekezési jogunkat, korlátozták a véleménynyilvánítás szabadságát, példátlan fenyegetésbe, megfélemlítési kampányba kezdtek a hatóságok. És lám, Sepsiszent-györgyön is szembesülnünk kellett a provokációval, a hatalmi erőfitogtatással, azzal, hogy gátlástalanul érzékeltetik: megtehetik, hogy semmibe vegyenek. A tömeg ideges reakciója ezért jelzés, figyelmeztetés is a hatalom képviselőinek: fogytán a türelmünk, csontig ért immár a kés, több jogfosztást, több megaláztatást nem bírunk elviselni. Ha továbbra is semmibe veszik a székelyföldi közösség jogos követeléseit, ha nem hajlandók a párbeszédre, ha folytatódik a provokáció, a kettős mérce alkalmazása – akkor egyre türelmetlenebb, egyre idegesebb, egyre inkább kiszámíthatatlan reakcióra számíthatnak, mindez pedig beláthatatlan következményekkel járhat.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Budapest támogat
A Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága kiáll a Székely Nemzeti Tanács székely szabadság napja alkalmából szervezett felvonulásai mellett, amelyeknek célja, hogy felhívják a figyelmet Székelyföld autonómiájának kérdésére. Több magyarországi településen is tartottak megemlékezéseket tegnap.
Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár tegnapi közleményében kiemelte: Székelyföld autonómiája nemcsak a székelyek ügye, hanem minden magyaré és minden jóérzésű emberé az egész világban. Fontos, hogy ezen a szomorú évfordulón – amikor is 1854-ben Marosvásárhelyen kivégezték a három székely vértanút, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után is hittek a magyar szabadságban – a világ magyarsága részéről minél többen csatlakozzanak a felvonulásokhoz – írta. A székely szabadság napja alkalmából a Székelyföldért Társaság megemlékezést tartott a budapesti Hősök terén tegnap este. A demonstráció résztvevői petíciót fogadtak el, amelyben azt kérték Victor Ponta román miniszterelnöktől, haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat Székelyföld lakóinak legitim képviselőivel a régió közigazgatási státusáról. A budapesti megemlékezésen – a Magyarok! Veszélyben a székelyek! feliratú molinó előtt felállított színpadon – György-Mózes Árpád elnök, a Székelyföldért Társaság elnöke arról beszélt, a székelyek nyílt véleménynyilvánítása tilos Romániában. Tóth Gy. László politológus azt kérdezte, Székelyföldnek miért nem jár területi és kulturális autonómia, az unió illetékesei miért hallgatnak? A Hősök terén a demonstráció résztvevői kék és sárga színű mécsesekből Székelyföld térképét és a Je suis Sekler (Székely vagyok) feliratot rakták ki sötétedéskor. A Hősök terei rendezvényen megjelent Schiffer András, az LMP társelnöke is. A demonstráción felolvasott petícióban egyebek mellett azt írták Victor Pontának: sajnálattal tapasztalják, hogy huszonöt évvel a rendszerváltás után a székelyek jogai továbbra sem biztosítottak. A Jobbik szerint mosolydiplomácia helyett kölcsönösségen alapuló együttműködésre van szükség Romániával, ami azonban elképzelhetetlen a kisebbségi sorba taszított nemzeti közösségeknek, köztük a magyarságnak biztosított széles körű autonómia nélkül. Szávay István, az ellenzéki párt alelnöke erről tegnap Gyöngyösön beszélt, ahol szimpátiatüntetést tartottak a székely autonómia mellett. Szávay István közölte: „a harsogó propaganda ellenére sem hisszük, hogy az erdélyi magyarok problémái a román állam belügyei lennének, és azt sem hisszük, hogy az Európai Unió majd meg fogja oldani a kisebbségi kérdést Közép-Európában”. Szávay úgy fogalmazott, megbukott a ciklusokon átívelő magyar hajbókoló külpolitika, a képmutató mosolydiplomácia. „Megalkuvás nélkül, világosan ki kell fejezni, hogy mit várunk egy olyan országtól, amelyiket elvileg stratégiai partnerünknek tekintünk” – mondta. Bús Árpád Zsolt, a megmozdulást szervező egyik jobbikos önkormányzati képviselő arról beszélt, hogy március 10. a székely szabadság napja, amely mostanra az autonómiáért folytatott küzdelmek legfontosabb napjává vált. Felelevenítette: 1854-ben ezen a napon végezték ki Marosvásárhelyen a nemzeti önrendelkezést célul kitűző összeesküvés székely mártírjait, és a székelyek számára ez nemcsak a közös emlékezés, hanem az összetartozás napja is. A gyöngyösi demonstráción részt vevő mintegy ötven ember az erre az alkalomra készített harmincméteres székely zászlóval vonult körbe a belvárosban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erőfitogtatás és emlékezés Marosvásárhelyen
A székely szabadság napját betiltották, tömegmegmozdulás nem volt várható, mégis rendőrségi és csendőrségi erődemonstrációt láthattak, akik a Petőfi tértől az orvosi egyetemig, illetve a Kisszerpentin környékén sétáltak tegnap. Az alig két kilométeres szakaszon a rendfenntartók hét gépjárművét számoltuk meg – még tűzoltókocsit is felvonultattak! –, az egyenruhások száma pedig megközelítette a százat. Délben kevesen vittek virágot a Székely Vértanúk Emlékművéhez, viszont délután Kincses Előd ügyvéd felhívására mintegy ezren gyűltek össze emlékezni.
A Deus Providebit Tanulmányi Házban délben tartott sajtótájékoztatón Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felelevenítette az elmúlt időszak történéseit. Mint mondotta, Dorin Florea polgármester, Lucian Goga kormánymegbízott és Valentin Bretfelean városi rendőrparancsnok igencsak eredeti módon értelmezték a törvényt és ott gáncsoskodtak, ahol és ahogy csak tudtak, ezért hivatallal való visszaélés miatt feljelentést tesz – ígérte, azonban nem fűz nagy reményt a példás kivizsgáláshoz és a felelősek megtalálásához. Érvelése szerint az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, a bíróságok nem függetlenek, hanem a mindenkori hatalomnak alárendeltek, s készek minden, az önrendelkezést elősegítő, illetve erősítő kezdeményezést még csírájában elfojtani. Izsák szerint a román hatóságok most is azt szeretnék elérni, hogy valami rendbontás történjen, ami miatt nem közösségi, hanem rendészeti kérdésként tudják megjeleníteni a három esztendeje egyre nagyobb visszhangra lelő eseményt. Az Izsák Balázs meghívásának egyedüliként eleget tevő Szilágyi Zsolt EMNP-elnök szerint alapjogok sérültek, amikor a székely szabadság napját betiltották, hiszen a méltó emlékezés és a tiltakozás jogától fosztották meg közösségünket. Véleménye szerint a jelenleg regnáló kormány érzi saját gyengeségét, nem lenne meglepő, ha csak azért provokálna, hogy utána a megmentő szerepében tetszeleghessen. Szilágyi arra kérte a magyarságot, hogy egyetlen provokációnak se dőljenek be, s ne hagyják, hogy a hatalom újabb fekete márciust készíthessen elő. Ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy ne csak a bányászjárás, de az 1990-es események aktáit is nyissák meg újra, s derítsék ki, kik álltak annak hátterében, „mert felelősei vannak”. Délután közel ezer ünneplőbe öltözött marosvásárhelyi és távolabbról érkező hajtott fejet az 1854. március 10-én vértanúságot szenvedő Gálffy Mihály, Török János, Horváth Károly, Benedek Dániel és Bertalan László emlékére emelt hatméteres obeliszknél. Kecskés Csaba unitárius esperes igét olvasott fel és imát mondott, Kincses Előd pedig megköszönte a részvételt. A magyar és székely himnusz közös eléneklését követően az emlékezők csendben távoztak.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gyertyás megemlékezés a Székely vértanúk emlékművénél
– Jó atyánk, a megemlékezés pillanatában elhoztuk ide, hőseink emlékművéhez szívünknek hálás kegyeletét, a gyertyák fényét, a virágok pompáját. Szükség van arra, hogy emlékezzünk azokra, akik mártírhalált haltak, mert szerették testvéreiket. Ezt a fényt, ragyogást reánk ragyogtatják, az elmúláson túl is. Hitet adnak, erősítenek minket az összetartozás tudatában – mondta Kecskés Csaba unitárius lelkész tegnap a Székely vértanúk emlékművénél, ahová Kincses Előd felhívására több száz ember ment el egy-egy szál virággal és gyertyával, hogy lerója kegyeletét az 1854. március 10-én a Postaréten kivégzett székely szabadságharcosok emléke előtt.
Az egybegyűltek Petőfi- és Kossuth-nótákat énekeltek, Kecskés Csaba unitárius lelkész vezetésével elmondták a miatyánkot, elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd egy-egy szál virágot helyeztek el, és gyertyát gyújtottak az emlékműnél.
A megemlékezésre szinte több rendőr és csendőr "ügyelt fel", mint ahány résztvevő volt, a rendfenntartó erők, szemmel láthatóan, nagy erőkkel "készültek" az eseményre.
Rendbontás azonban nem történt, az emberek, miután lerótták kegyeletüket, egyenként vagy csoportosan elindultak hazafelé.
A gyülekezési jog korlátozása nem lehet a demokratikus államrend része
Ugyancsak tegnap, a képviselőház plénumában Márton Árpád képviselő politikai nyilatkozatban hívta fel a figyelmet az 1854-ben kivégzett székely mártírok emlékére, és szóvá tette, hogy a székely szabadság napján Marosvásárhelyen korlátozták a magyar közösség gyülekezési jogát, amelyről úgy vélekedett, nem lehet a demokratikus államrend része.
Márton Árpád beszédében ismertette az esemény körülményeit: "Kossuth Lajos megbízásából 1851-ben Makk József titkos katonai mozgalom megalapításába kezdett. A szervezkedés központja Bukarestben volt, Nagy József házában, ezáltal lehetőség adódott arra is, hogy román forradalmárokkal is kapcsolatba lépjenek. A mozgalomba beépült kém meghiúsította a Makk- féle összeesküvést. Tagjait letartóztatatták, résztvevőit várfogsággal sújtották, szervezőit 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten és április 29-én Sepsiszentgyörgyön kivégezték."
A képviselő ismertette a marosvásárhelyi Székely vértanúk emlékművének történetét is, amely 1875 óta a március 15-i megemlékezések helyszíne, és elmondta, hogy Sepsiszentgyörgyön a Lábasház homlokzatán helyezik el az emlékezés koszorúját ezen az ünnepen, ahol Bartalis Ferenc és Váradi József, a Makk-féle összeesküvés kulcsszereplői töltötték életük utolsó óráit.
Székelyföld autonómiája nemcsak a székelyek ügye, hanem minden magyaré és minden jóérzésű emberé az egész világon
A magyar miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága kiáll a Székely Nemzeti Tanácsnak a székely szabadság napja alkalmából szervezett felvonulásai mellett, amelyeknek célja, hogy felhívják a figyelmet Székelyföld autonómiájának kérdésére – fogalmazott az MTI-hez eljuttatott közleményében Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár. Kiemelte: Székelyföld autonómiája nemcsak a székelyek ügye, hanem minden magyaré és minden jóérzésű emberé az egész világon. Fontos, hogy ezen a szomorú évfordulón – amikor 1854-ben Marosvásárhelyen kivégezték a három székely vértanút, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után is hittek a magyar szabadságban – a világ magyarsága részéről minél többen csatlakozzanak a felvonulásokhoz – írta.
Budapesten a Hősök terén tartottak rendezvényt.
***
A Székely Nemzeti Tanács 2013-ban szervezett először megemlékezést március 10-én, amikor ezt a napot a székely szabadság napjának nevezték el. Ezen a rendezvényen a szervezők szerint harmincezren vettek részt, majd a főtér felé, a prefektúra elé vonultak. Semmiféle rendbontás nem történt. 2014-ben voltak kisebb incidensek, ezért az idén Marosvásárhely polgármestere nem engedélyezte sem a menetelést, sem a prefektúra előtti tüntetést, amellyel a kormány régiósításra vonatkozó tervei ellen tiltakoztak volna a résztvevők. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke nem vállalta fel az esetleges incidensek ódiumát, és sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az idén semmiféle rendezvényre nem kerül sor Marosvásárhelyen. Ellenben, aki akar, egy szál virággal és egy gyertyával elmehet a Székely vértanúk emlékművéhez, hogy lerója kegyeletét a Postaréten kivégzett szabadságharcosok emléke előtt.
Tegnap, az Erdélyi Magyar Néppárt elnökével, Szilágyi Zsolttal tartott közös sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy délelőtt 11 órakor ment ki az emlékműhöz, gyertyát gyújtott, majd megköszönte a csendőröknek, hogy lefilmezték.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)