Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. június 10.
Szőcs Géza pályája és tervei - A meglepetésember
A legfontosabb parlamenti és kormányzati kultúrpolitikusi pozícióra is szépírót delegált a Fidesz-KDNP: az Országgyűlés kulturális bizottságát L. Simon László vezeti, és Szőcs Géza lesz a kulturális államtitkár. Külön érdekesség, hogy a magyar irodalmi hagyománytudatban periferikus neoavantgárd mindkettejüket megihlette (akárcsak az Országgyűlés egy másik íróját, Kukorelly Endrét). A jelek szerint a mozgalomnak összehasonlíthatatlanul jobbak a politikai, mint az irodalomtörténeti pozíciói.
Az új kormány tisztviselői közül alighanem Szőcs Géza életpályája a legfordulatosabb, az ő személyisége a legbonyolultabb, s kinevezése, noha voltak jelei, politikai értelemben a legmeglepőbb. És minden bizonnyal ő az, akinek alkatával a legkevésbé fér össze a közhivatalnoki státusz. Fontos politikai versek írója, bátor politikai ellenálló, mi több, gyakorló politikus is volt, ez utóbbi azonban nem Magyarországon, hanem Romániában, az RMDSZ alelnökeként és szenátoraként.
Kolozsvári évek
1953-ban született Marosvásárhelyen. "Egy ideig marosvásárhelyi nagyszüleim neveltek, olyan családban, ahol rengeteg természetjáró ember volt. Én meg valahogy belenőttem ebbe. Ilyen szempontból nem számítok urbánusnak" - meséli egy interjújában. Szocializációjának és egész későbbi életének azonban Kolozsvár a meghatározó színhelye. Gyermek- és kiskamaszkorát intenzív olvasással-tájékozódással múlatta, 15 éves korában már határozott véleménye volt a prágai tavasz eltiprásáról. A Heti Válaszban megjelent visszaemlékezése szerint az erdélyi magyar közhangulat messze nem állt egyértelműen Csehszlovákia mellett: haragudtak az "utódállamokra", különösen Csehszlovákiára a Benes-dekrétumok, a deportálások és a kitelepítések miatt. Azt, hogy Ceausescu Romániája kimaradt a katonai akcióból, a félelemmel magyarázták, és abban reménykedtek, hogy Hruscsov tankjai Romániába is ellátogatnak, és Dubcek után a román főtitkár következik. A kiskamasz bizarr és gyorsan múló reménykedése annyiban feltétlenül fontos, hogy megérteti a Szőcsöt és nemzedékét felnevelő szörnyű romániai évtizedek döntési szituációit. Kolozsvárott végezte el az egyetemet magyar-orosz szakon, tanulmányai közben diáklapot szerkesztett, majd az Igazság című Kolozs megyei pártlapnál helyezkedett el, a szombatonként megjelent Fellegvár című ifjúsági melléklet szerkesztőjeként. Tagja lett annak az értelmiségi baráti körnek, amelybe Balla Zsófia, Cselényi László (a Duna Tv jelenlegi elnöke), Tamás Gáspár Miklós, Orbán György zeneszerző is tartozott; többnyire Cselényiéknél találkoztak. A fiatal magyar bölcsész-értelmiségre nagy hatást gyakorolt Bretter György filozófus, az ő jelmondata, az "itt és mást" szellemében járt el lehetőségeihez képest Szőcs Géza is szerkesztőként. "Csak a (...) kultúra maradt meg utolsó bástyának, amely a hatvanas-hetvenes években egy utolsó - hatalmas és emlékezetes - túlizgatott tevékenységgel, jelentékeny teljesítmények egész sorával zárja le az erdélyi magyarság történeti egzisztenciáját" - írja Tamás Gáspár Miklós 1988-ban a Beszélő hasábjain. A fiatal Szőcs Géza szerkesztőként és kivált költőként e nagy teljesítmények egyikét nyújtotta. Gintli Tibor és Schein Gábor világirodalmi összefoglalója az erdélyi magyar költészet megújítójaként tárgyalja: "költészetéből (...) hiányoznak (...) a nemzeteszme romantikus közhelyeihez tartozó erkölcsi világszemlélet nyomai. Ez teszi lehetővé a fantasztikum és az abszurditás betörését." A Párizsi Magyar Műhelyben és a Vajdaság legendás lapjában, az Új Symposionban megjelenő széles intellektuális horizont, a kísérletező kedv rendkívüli hatással volt rá. Utóbbi egyébként közölte is Szőcsöt, ami 1983 elején ürügyet is szolgáltatott Sziveri János főszerkesztő és társai eltávolítására, az Új Symposion szerkesztőségének szétverésére; mint ahogyan egy országgal arrébb, a Ceausescu-diktatúrában előbb-utóbb Szőcs mellékletének, a Fellegvárnak is el kellett esnie. Sütő András 1979-ben Herder-díjban részesült, és a díjjal járó lehetőségként Szőcsöt jelölte ösztöndíjasnak, aki "beutazta a világot": Ausztriában, Svájcban és az Egyesült Államokban is megfordult, kapcsolatokat épített. A Fellegvár megfojtása után egy darabig az Igazságnál dolgozhatott a visszatért szerkesztő, aztán arra kényszerült, hogy tanári állást keressen. Ekkortájt döntött úgy, hogy csatlakozik az ötletgazda Ara-Kovács Attilához, és részt vett az Ellenpontok című szamizdat előállításában. A szerkesztők között volt Tóth Károly Antal és felesége, Tóth Ilona, az akkor 18 éves Keszthelyi András pedig a közreműködők között. Az Ellenpontok az egyetlen komolyabb magyar nyelvű erdélyi szamizdat kiadvány: 1981 decemberében indult, kilenc lapszámot ért meg, kisebbségi jogokkal, a magyar kisebbség brutális elnyomásával foglalkozott. A magyar demokratikus ellenzékkel Ara-Kovácson keresztül jó kapcsolatokat építettek ki, és Szőcsnek sok kapcsolata máig is fennmaradt abból az időből. Az Ellenpontok terjesztése a lebukás kockázata miatt igen nehéz volt, ezért csak kevesekhez juthatott el.
A laptól távol állt az izolacionizmus, foglalkozott a többi román nemzeti kisebbség problémáival is. Memorandumukat és a hozzá csatolt programjavaslatot, Tóth Károly Antal munkáját eljuttatták az 1982-ben Madridban rendezett Helsinki Utókonferencia résztvevőinek. "E vonatkozásban meggyőződésünk, hogy a programjavaslatunk, mely 'egyesek' számára a románok ellen irányulónak tűnhet, valójában a románság érdekeit is magában hordozza, hiszen a jogszerűség biztosítása az ő jogaikat is szükségképpen bővítené." Amennyiben elfelejtjük, milyen körülmények hívták életre a memorandumot, úgy találhatjuk, szövege billeg az univerzalista emberi jogi retorika és egyfajta szoft-nacionalizmus között. Szőcs végső soron az előbbi elképzelést választotta, a szamizdat Beszélőnek adott 1986-os nyilatkozata azzal a mondattal zárult, hogy "minden kisebbségnek, a románnak is pont azokat a jogokat szeretném, mint a magyar kisebbségnek".
Az Ellenpontok azonban nem csak a hatalom szemében lett vörös posztó, fellépett ellene a Szabad Európa Rádió román adása is. Viszont mellette foglalt állást az országot később elhagyni kényszerülő nagy tekintélyű román költő, Dorin Tudoran. Az Ellenpontok segített felhívni a külföldi közvélemény figyelmét a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarság helyzetére, de a lap a nagy létszámú romániai cigányság helyzetéről is tájékoztatott. 1983 novemberében a Securitate (a román titkosrendőrség) rájött a szerkesztők kilétére, és letartóztatta őket. Szőcs, miután kijött, eltűnt egy időre, és amíg a Securitate kereste, Zalán Tibor verset írt hozzá (Táviratok Szőcs Géza ismeretlen címére), amit Magyarországon nem tudott publikálni, így az az Új Symposionban jelent meg. Ez lesz az utolsó cseppek egyike, a Szőcs melletti politikai kiállás után a rendszer lecsapott a Symposionra, Szőcsöt pedig ismét megtalálták. A tortúrák miatt embólia lépett fel szervezetében, kórházba került. Ezekben az években kritikus-művelődéstörténész édesapja tartotta el, mígnem kevéssel emigrációja előtt álláshoz jutott az Irodalomtörténeti Intézetben. 1986-ban hagyta el Romániát, Svájcba távozott, családja nem sokkal később követte.
Az Ellenpontok példásan bátor, nem pusztán egzisztenciájukat, de szabadságukat és fizikai létüket is kockára tevő munkatársainak a későbbi sorsa szinte példázatszerű. A Göteborgban élő, sértett Tóth Károly Antal, az Ellenpontok egykori motorja úgy érzi, Szőcs ki akarja sajátítani a kiadvány történetét. Néhány évvel ezelőtti levélváltásuk apropója, hogy Tóth antiszemita klisék egész sorát felvonultató cikket tett közzé a Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imréről, amit Szőcs visszautasított, és a múlttal való szembenézés szükségességét hangsúlyozta. Szőcs válaszlevele a Népszavában látott napvilágot, az újság Tóth viszontválaszát nem kívánta közölni, a Magyar Nemzet azonban teljes terjedelmében helyt adott a sértett denunciálásnak. Tóth írásai azóta is feltünedeznek, többnyire másodközlésként: a választási kampányban Bayer Zsolt ellenében állt ki a Jobbik mellett, és védelmébe vette a Raj Tamás halálát ünneplő kuruc.infót. Forrásaink szerint Tóth szerepe meghatározó volt a szamizdat kiadvány arculatának kialakításában, akkori erkölcsi integritása imponáló volt. Szőcs szereti színezni a saját szerepét, de e szerep ojektíve is igen fontos volt, mint ahogyan valódi és nagy volt a költő által vállalt kockázat is.
A bolyongás évei
Genfi tartózkodása idején Szőcs újságírásból élt, és segítette a magyar emigráció is. Sokat utazott, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol egy alkalommal felkereste például Wass Albertet. Szőcs Géza ókonzervatív fantasztának, lényegében beszámíthatatlannak tartja Wasst, de nem elvetemültnek, íróként pedig hullámzó színvonalúnak; de első regényei némelyikét, főként A funtineli boszorkányt vállalható irodalmi teljesítménynek gondolja. Szintén az Egyesült Államokban ismerkedett meg Faludy Györggyel, akivel mély és szoros, Faludy haláláig tartó barátságot kötött. Hasonlóan rajongott a Faludynál is idősebb és hosszabb kort megért burgenlandi Takács Jenő zeneszerzőért. Mindhármójukban közös a világpolgári érzület, a klasszikus műveltségű, a humánkultúra egészét egységben látó reneszánsz ember iránti vonzalom, és a "száműzöttség" miatti rokonszenv egymás iránt. Budapestre azért tért vissza, hogy a Szabad Európa Rádió itteni irodavezetője legyen; svájci útlevelét ekkor visszaadta. Az 1989. decemberi forradalom után úgy döntött, repatriál Romániába, és kisebbségi politikusként dolgozik. Magas pártfunkciókat viselt az RMDSZ-ben, a bukaresti törvényhozás szenátora lett, ám konfliktusba került a pártbéli pragmatikus vonallal. 1993-ra marginalizálódott a párton belül, és a visszavonulás mellett döntött. Úgy érezte, hátba szúrták azok, akiket elvbarátainak hitt. Sokrétű és bonyolult sértettségei közül az "eremdéeszes" talán a legkomolyabb: ha az RMDSZ vezetését támadja, elveszíti minden humorérzékét. Elkötelezett autonomistaként Tőkés Lászlót támogatta, és úgy látta, hogy a magyar párt kormányzati részvétele öncél. Kudarca után többször megfogadta, hogy végleg szakít a politikával, mi több, még politikai publicisztikát is csak kivételes esetben ír. Mostani államtitkári megbízatását hivatalnoki munkának tekinti. Az RMDSZ lejárató kampányának tartja nehezen átlátható pénzügyeinek felszínre kerülését. A 90-es években könyv- és lapkiadással foglalkozott, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnökségi tagjaként ingatlant vásárolt a Bem rakparton a kisebbségi magyarság céljaira a Magyar Hitel Bank által adományozott összegből. Saját kiadói vállalkozása, az Erdélyi Híradó budapesti képviselete működik itt. Állítása szerint szabályosan, előzetesen rögzített szerződéses feltételekkel és rövid ideig bérelte csak az ingatlan egy részét az Erdélyi Híradó, az ügyről hírt adó Népszabadság birtokába viszont olyan adatok jutottak, amelyek szerint a kiadó hosszú éveken át használta az ingatlant.
Szőcs lapjaiban állami cégek nagy összegű hirdetéseket helyeztek el, amit a példányszám korántsem indokolt volna, és a korabeli sajtóhírek szerint a költő nem számolt el megnyugtatóan a Duna Tv erdélyi tudósítói hálózatának kiépítésére felvett pénzekkel sem. A sajtóhírek ezenkívül hasonló célokra szánt, az amerikai emigrációtól származó, Szőcs Géza kezén szintén átmenő, bizonytalan sorsú pénzösszegekről is tudnak. Forrásaink egy része Szőcsöt "adminisztratív analfabétának" tartja, úgy véli, pusztán ez volt csak az oka a nyomában járó pénzügyi káosznak, mások viszont "hajmeresztő pénzügyi machinációkról" beszélnek.
Vissza a közéletbe
A felhasznált összegek látható eredménye az Erdélyi Híradó legfontosabb sorozata, az Előretolt Helyőrség könyvszéria, aminek szerkesztője Szőcs kolozsvári jobbkeze, tanítványa és barátja, Orbán János Dénes. Annak idején ő maga is ebben a sorozatban indult, ahogyan például Lövétei Lázár László, Nagy Koppány Zsolt vagy Szálinger Balázs. Az imponáló névsor ellenére is fel szokták vetni, hogy Szőcs és Orbán János Dénes intézményhálózata (a könyvkiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája) lényegében monopolizálja Kolozsvár magyar irodalmi életét. Szőcs a 2000-es években viszonylag ritkán szólalt meg, elsősorban különc és szellemes ötletekkel hívta fel magára a figyelmet alkalmi politikai publicisztikái mellett. Kétlaki életét él, gyakran megfordul Magyarországon, lassan ide helyeződik élete súlypontja, de mindvégig sűrűn visszajár Kolozsvárra. A 2002-es választások idején azt nyilatkozta, hogy nincsen szavazati joga, idén már arról tudósított, hogy román-magyar kettős állampolgár. A harmadik évezred első évében folyóiratot alapított A Dunánál címmel, ami egy ideig "a Duna Tv folyóirataként" üzemelt, aztán a tévé magára hagyta, és lassan elsorvadt. Szőcs ezért talán legközelebbi ifjúkori barátját, Cselényi Lászlót hibáztatja elsősorban, bár kapcsolatuk ezt az ügyet jóval megelőzően is kimondottan ellenséges volt már. A költő egyébként a Duna kuratóriumának fideszes delegáltja lett az évtized második felében. A 2009-es EP-választásokon szóba került képviselői jelölése, amit azzal hárított el, hogy nemsokára nagyobb feladat vár rá. Ebben az évben Orbán Viktor kulturális stratégia kidolgozására kérte fel, feltehetően ebből láttunk mutatványokat az utóbbi hetekben. Tavaly októberben a Magyar Hírlapnak nyilatkozva fontosnak tartotta a kultúrpolitika kiemelt kezelését, az önálló minisztériumot, éppen az első Orbán-kormány mintájára, ahol az oktatásügytől is elválasztották a területet. A jelenlegi csúcsminisztériumi szisztéma végül a szociális rendszerrel és az egészségüggyel is összeterelte, igaz, a közben eltelt fél évben Szőcs rájött, "téves premissza" abból kiindulni, hogy az eredményes munkához, a hatékonyabb érdekérvényesítéshez önálló tárcára volna szükség. Államtitkári kinevezése ennek ellenére sem volt lefutott ügy, sokan sokféle irányból támadták párton belül, és ezek a harcok nem is maradtak meg a színfalak mögött. ' maga is utal rá, hogy személyéhez Orbán ragaszkodott eltökélten, de a kormányközeli sajtó szerint Csoóri Sándor például élesen ellenezte a jelölését. Szőcs kultúrpolitikai elképzeléseit nagyszabású zavarosság jellemzi, hol jobb, hol rosszabb ötletek meglehetősen inkoherens kavargása. Mint a Nagyítás c. hetilapban közölt programtervezetében is olvasható, elsősorban a filmművészet érdekli, egyrészt azért, mert ennek van a legnagyobb társadalmi hatása, másrészt azért, mert ez a művészeti ág igényli a legtöbb pénzt. Úgy véli, e területen idáig nem esztétikai szempontok, hanem lobbiérdekek döntöttek az állami pénzek sorsáról. Lapunk kérdésére közölte, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnál "mostanáig elvégzett kis belső átvilágítás" komoly tanulságokat hordozott, megerősítette feltételezését a minőség szempontját felülíró csoportérdekről. Állítása szerint a Nagyításban közölt szavait félreértették, ő nem javasolta a három "F" (finanszírozandó, felejthető, felejtendő) kultúratámogatási elvét, hanem éppenséggel ezt akarja megtörni a pluralizmus nevében. Programtervezetében jelzi, hogy fontosnak tartja a kultúrateremtők anyagi biztonságának szavatolását - de koncepció helyett be kell érnünk a nehéz helyzetet illusztráló példákkal és a megütközéssel, hogy miért nincsen még Temesi Ferencnek Kossuth-díja. (Ezen L. Simon is meglepődött nemrég a Heti Válaszban; a Por szerzőjének díjazása, úgy tűnik, a Fidesz kultúrpolitikájának fundamentuma.) A kulturális termékek hozzáférhetővé tételét prioritásként kezeli Szőcs, de a kérdésre, hogy miként tervezi ezt megoldani, a Nagyításnak adott interjújában azt feleli: kulturális kohézió nélkül nincs nemzet. A további spekulációk helyett egy kutatócsoportnak "föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került" - hangzik a programtervezet következő ötlete, amely a megbékélési politikával is foglalkozik. "Azt gondolom, a jövendő miniszter, illetve államtitkár egyik első feladata az legyen, hogy kezdeményezzen... dialógusokat azzal a céllal, hogy párhuzamosan ismerhessük meg a történelemmel, a mai helyzettel és ki-ki jövőképével kapcsolatban a magunk álláspontját, s a meghatározó zsidó, cigány, román, szlovák és szerb gondolkodók, közösségi vezetők, történészek és társadalomtudósok álláspontját."
De Szőcs Géza nemcsak ezekkel keltett előzetesen figyelmet, hanem tiltakozó levelével is, amit Orbán Viktorhoz intézett a Balassi Intézet ügyében, helytelenítve azt a tervet, hogy átkerüljön a kulturális tárcától Navracsics Tibor közigazgatási minisztériumába. A levelet, amiben leendő államtitkársága hatókörének szűkítése ellen lobbizott, mint mondta, civilként írta, nem politikusként, ám akcióját a kormányzaton belüli érdekérvényesítés bevett módjának tekinti. Meglepő ötletekből valószínűleg a későbbiekben sem lesz hiány.
Vári György
Magyar Narancs (Budapest)
A legfontosabb parlamenti és kormányzati kultúrpolitikusi pozícióra is szépírót delegált a Fidesz-KDNP: az Országgyűlés kulturális bizottságát L. Simon László vezeti, és Szőcs Géza lesz a kulturális államtitkár. Külön érdekesség, hogy a magyar irodalmi hagyománytudatban periferikus neoavantgárd mindkettejüket megihlette (akárcsak az Országgyűlés egy másik íróját, Kukorelly Endrét). A jelek szerint a mozgalomnak összehasonlíthatatlanul jobbak a politikai, mint az irodalomtörténeti pozíciói.
Az új kormány tisztviselői közül alighanem Szőcs Géza életpályája a legfordulatosabb, az ő személyisége a legbonyolultabb, s kinevezése, noha voltak jelei, politikai értelemben a legmeglepőbb. És minden bizonnyal ő az, akinek alkatával a legkevésbé fér össze a közhivatalnoki státusz. Fontos politikai versek írója, bátor politikai ellenálló, mi több, gyakorló politikus is volt, ez utóbbi azonban nem Magyarországon, hanem Romániában, az RMDSZ alelnökeként és szenátoraként.
Kolozsvári évek
1953-ban született Marosvásárhelyen. "Egy ideig marosvásárhelyi nagyszüleim neveltek, olyan családban, ahol rengeteg természetjáró ember volt. Én meg valahogy belenőttem ebbe. Ilyen szempontból nem számítok urbánusnak" - meséli egy interjújában. Szocializációjának és egész későbbi életének azonban Kolozsvár a meghatározó színhelye. Gyermek- és kiskamaszkorát intenzív olvasással-tájékozódással múlatta, 15 éves korában már határozott véleménye volt a prágai tavasz eltiprásáról. A Heti Válaszban megjelent visszaemlékezése szerint az erdélyi magyar közhangulat messze nem állt egyértelműen Csehszlovákia mellett: haragudtak az "utódállamokra", különösen Csehszlovákiára a Benes-dekrétumok, a deportálások és a kitelepítések miatt. Azt, hogy Ceausescu Romániája kimaradt a katonai akcióból, a félelemmel magyarázták, és abban reménykedtek, hogy Hruscsov tankjai Romániába is ellátogatnak, és Dubcek után a román főtitkár következik. A kiskamasz bizarr és gyorsan múló reménykedése annyiban feltétlenül fontos, hogy megérteti a Szőcsöt és nemzedékét felnevelő szörnyű romániai évtizedek döntési szituációit. Kolozsvárott végezte el az egyetemet magyar-orosz szakon, tanulmányai közben diáklapot szerkesztett, majd az Igazság című Kolozs megyei pártlapnál helyezkedett el, a szombatonként megjelent Fellegvár című ifjúsági melléklet szerkesztőjeként. Tagja lett annak az értelmiségi baráti körnek, amelybe Balla Zsófia, Cselényi László (a Duna Tv jelenlegi elnöke), Tamás Gáspár Miklós, Orbán György zeneszerző is tartozott; többnyire Cselényiéknél találkoztak. A fiatal magyar bölcsész-értelmiségre nagy hatást gyakorolt Bretter György filozófus, az ő jelmondata, az "itt és mást" szellemében járt el lehetőségeihez képest Szőcs Géza is szerkesztőként. "Csak a (...) kultúra maradt meg utolsó bástyának, amely a hatvanas-hetvenes években egy utolsó - hatalmas és emlékezetes - túlizgatott tevékenységgel, jelentékeny teljesítmények egész sorával zárja le az erdélyi magyarság történeti egzisztenciáját" - írja Tamás Gáspár Miklós 1988-ban a Beszélő hasábjain. A fiatal Szőcs Géza szerkesztőként és kivált költőként e nagy teljesítmények egyikét nyújtotta. Gintli Tibor és Schein Gábor világirodalmi összefoglalója az erdélyi magyar költészet megújítójaként tárgyalja: "költészetéből (...) hiányoznak (...) a nemzeteszme romantikus közhelyeihez tartozó erkölcsi világszemlélet nyomai. Ez teszi lehetővé a fantasztikum és az abszurditás betörését." A Párizsi Magyar Műhelyben és a Vajdaság legendás lapjában, az Új Symposionban megjelenő széles intellektuális horizont, a kísérletező kedv rendkívüli hatással volt rá. Utóbbi egyébként közölte is Szőcsöt, ami 1983 elején ürügyet is szolgáltatott Sziveri János főszerkesztő és társai eltávolítására, az Új Symposion szerkesztőségének szétverésére; mint ahogyan egy országgal arrébb, a Ceausescu-diktatúrában előbb-utóbb Szőcs mellékletének, a Fellegvárnak is el kellett esnie. Sütő András 1979-ben Herder-díjban részesült, és a díjjal járó lehetőségként Szőcsöt jelölte ösztöndíjasnak, aki "beutazta a világot": Ausztriában, Svájcban és az Egyesült Államokban is megfordult, kapcsolatokat épített. A Fellegvár megfojtása után egy darabig az Igazságnál dolgozhatott a visszatért szerkesztő, aztán arra kényszerült, hogy tanári állást keressen. Ekkortájt döntött úgy, hogy csatlakozik az ötletgazda Ara-Kovács Attilához, és részt vett az Ellenpontok című szamizdat előállításában. A szerkesztők között volt Tóth Károly Antal és felesége, Tóth Ilona, az akkor 18 éves Keszthelyi András pedig a közreműködők között. Az Ellenpontok az egyetlen komolyabb magyar nyelvű erdélyi szamizdat kiadvány: 1981 decemberében indult, kilenc lapszámot ért meg, kisebbségi jogokkal, a magyar kisebbség brutális elnyomásával foglalkozott. A magyar demokratikus ellenzékkel Ara-Kovácson keresztül jó kapcsolatokat építettek ki, és Szőcsnek sok kapcsolata máig is fennmaradt abból az időből. Az Ellenpontok terjesztése a lebukás kockázata miatt igen nehéz volt, ezért csak kevesekhez juthatott el.
A laptól távol állt az izolacionizmus, foglalkozott a többi román nemzeti kisebbség problémáival is. Memorandumukat és a hozzá csatolt programjavaslatot, Tóth Károly Antal munkáját eljuttatták az 1982-ben Madridban rendezett Helsinki Utókonferencia résztvevőinek. "E vonatkozásban meggyőződésünk, hogy a programjavaslatunk, mely 'egyesek' számára a románok ellen irányulónak tűnhet, valójában a románság érdekeit is magában hordozza, hiszen a jogszerűség biztosítása az ő jogaikat is szükségképpen bővítené." Amennyiben elfelejtjük, milyen körülmények hívták életre a memorandumot, úgy találhatjuk, szövege billeg az univerzalista emberi jogi retorika és egyfajta szoft-nacionalizmus között. Szőcs végső soron az előbbi elképzelést választotta, a szamizdat Beszélőnek adott 1986-os nyilatkozata azzal a mondattal zárult, hogy "minden kisebbségnek, a románnak is pont azokat a jogokat szeretném, mint a magyar kisebbségnek".
Az Ellenpontok azonban nem csak a hatalom szemében lett vörös posztó, fellépett ellene a Szabad Európa Rádió román adása is. Viszont mellette foglalt állást az országot később elhagyni kényszerülő nagy tekintélyű román költő, Dorin Tudoran. Az Ellenpontok segített felhívni a külföldi közvélemény figyelmét a romániai kisebbségek, elsősorban a magyarság helyzetére, de a lap a nagy létszámú romániai cigányság helyzetéről is tájékoztatott. 1983 novemberében a Securitate (a román titkosrendőrség) rájött a szerkesztők kilétére, és letartóztatta őket. Szőcs, miután kijött, eltűnt egy időre, és amíg a Securitate kereste, Zalán Tibor verset írt hozzá (Táviratok Szőcs Géza ismeretlen címére), amit Magyarországon nem tudott publikálni, így az az Új Symposionban jelent meg. Ez lesz az utolsó cseppek egyike, a Szőcs melletti politikai kiállás után a rendszer lecsapott a Symposionra, Szőcsöt pedig ismét megtalálták. A tortúrák miatt embólia lépett fel szervezetében, kórházba került. Ezekben az években kritikus-művelődéstörténész édesapja tartotta el, mígnem kevéssel emigrációja előtt álláshoz jutott az Irodalomtörténeti Intézetben. 1986-ban hagyta el Romániát, Svájcba távozott, családja nem sokkal később követte.
Az Ellenpontok példásan bátor, nem pusztán egzisztenciájukat, de szabadságukat és fizikai létüket is kockára tevő munkatársainak a későbbi sorsa szinte példázatszerű. A Göteborgban élő, sértett Tóth Károly Antal, az Ellenpontok egykori motorja úgy érzi, Szőcs ki akarja sajátítani a kiadvány történetét. Néhány évvel ezelőtti levélváltásuk apropója, hogy Tóth antiszemita klisék egész sorát felvonultató cikket tett közzé a Nobel-díjjal kitüntetett Kertész Imréről, amit Szőcs visszautasított, és a múlttal való szembenézés szükségességét hangsúlyozta. Szőcs válaszlevele a Népszavában látott napvilágot, az újság Tóth viszontválaszát nem kívánta közölni, a Magyar Nemzet azonban teljes terjedelmében helyt adott a sértett denunciálásnak. Tóth írásai azóta is feltünedeznek, többnyire másodközlésként: a választási kampányban Bayer Zsolt ellenében állt ki a Jobbik mellett, és védelmébe vette a Raj Tamás halálát ünneplő kuruc.infót. Forrásaink szerint Tóth szerepe meghatározó volt a szamizdat kiadvány arculatának kialakításában, akkori erkölcsi integritása imponáló volt. Szőcs szereti színezni a saját szerepét, de e szerep ojektíve is igen fontos volt, mint ahogyan valódi és nagy volt a költő által vállalt kockázat is.
A bolyongás évei
Genfi tartózkodása idején Szőcs újságírásból élt, és segítette a magyar emigráció is. Sokat utazott, elsősorban az Egyesült Államokban, ahol egy alkalommal felkereste például Wass Albertet. Szőcs Géza ókonzervatív fantasztának, lényegében beszámíthatatlannak tartja Wasst, de nem elvetemültnek, íróként pedig hullámzó színvonalúnak; de első regényei némelyikét, főként A funtineli boszorkányt vállalható irodalmi teljesítménynek gondolja. Szintén az Egyesült Államokban ismerkedett meg Faludy Györggyel, akivel mély és szoros, Faludy haláláig tartó barátságot kötött. Hasonlóan rajongott a Faludynál is idősebb és hosszabb kort megért burgenlandi Takács Jenő zeneszerzőért. Mindhármójukban közös a világpolgári érzület, a klasszikus műveltségű, a humánkultúra egészét egységben látó reneszánsz ember iránti vonzalom, és a "száműzöttség" miatti rokonszenv egymás iránt. Budapestre azért tért vissza, hogy a Szabad Európa Rádió itteni irodavezetője legyen; svájci útlevelét ekkor visszaadta. Az 1989. decemberi forradalom után úgy döntött, repatriál Romániába, és kisebbségi politikusként dolgozik. Magas pártfunkciókat viselt az RMDSZ-ben, a bukaresti törvényhozás szenátora lett, ám konfliktusba került a pártbéli pragmatikus vonallal. 1993-ra marginalizálódott a párton belül, és a visszavonulás mellett döntött. Úgy érezte, hátba szúrták azok, akiket elvbarátainak hitt. Sokrétű és bonyolult sértettségei közül az "eremdéeszes" talán a legkomolyabb: ha az RMDSZ vezetését támadja, elveszíti minden humorérzékét. Elkötelezett autonomistaként Tőkés Lászlót támogatta, és úgy látta, hogy a magyar párt kormányzati részvétele öncél. Kudarca után többször megfogadta, hogy végleg szakít a politikával, mi több, még politikai publicisztikát is csak kivételes esetben ír. Mostani államtitkári megbízatását hivatalnoki munkának tekinti. Az RMDSZ lejárató kampányának tartja nehezen átlátható pénzügyeinek felszínre kerülését. A 90-es években könyv- és lapkiadással foglalkozott, a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány elnökségi tagjaként ingatlant vásárolt a Bem rakparton a kisebbségi magyarság céljaira a Magyar Hitel Bank által adományozott összegből. Saját kiadói vállalkozása, az Erdélyi Híradó budapesti képviselete működik itt. Állítása szerint szabályosan, előzetesen rögzített szerződéses feltételekkel és rövid ideig bérelte csak az ingatlan egy részét az Erdélyi Híradó, az ügyről hírt adó Népszabadság birtokába viszont olyan adatok jutottak, amelyek szerint a kiadó hosszú éveken át használta az ingatlant.
Szőcs lapjaiban állami cégek nagy összegű hirdetéseket helyeztek el, amit a példányszám korántsem indokolt volna, és a korabeli sajtóhírek szerint a költő nem számolt el megnyugtatóan a Duna Tv erdélyi tudósítói hálózatának kiépítésére felvett pénzekkel sem. A sajtóhírek ezenkívül hasonló célokra szánt, az amerikai emigrációtól származó, Szőcs Géza kezén szintén átmenő, bizonytalan sorsú pénzösszegekről is tudnak. Forrásaink egy része Szőcsöt "adminisztratív analfabétának" tartja, úgy véli, pusztán ez volt csak az oka a nyomában járó pénzügyi káosznak, mások viszont "hajmeresztő pénzügyi machinációkról" beszélnek.
Vissza a közéletbe
A felhasznált összegek látható eredménye az Erdélyi Híradó legfontosabb sorozata, az Előretolt Helyőrség könyvszéria, aminek szerkesztője Szőcs kolozsvári jobbkeze, tanítványa és barátja, Orbán János Dénes. Annak idején ő maga is ebben a sorozatban indult, ahogyan például Lövétei Lázár László, Nagy Koppány Zsolt vagy Szálinger Balázs. Az imponáló névsor ellenére is fel szokták vetni, hogy Szőcs és Orbán János Dénes intézményhálózata (a könyvkiadó és az Erdélyi Magyar Írók Ligája) lényegében monopolizálja Kolozsvár magyar irodalmi életét. Szőcs a 2000-es években viszonylag ritkán szólalt meg, elsősorban különc és szellemes ötletekkel hívta fel magára a figyelmet alkalmi politikai publicisztikái mellett. Kétlaki életét él, gyakran megfordul Magyarországon, lassan ide helyeződik élete súlypontja, de mindvégig sűrűn visszajár Kolozsvárra. A 2002-es választások idején azt nyilatkozta, hogy nincsen szavazati joga, idén már arról tudósított, hogy román-magyar kettős állampolgár. A harmadik évezred első évében folyóiratot alapított A Dunánál címmel, ami egy ideig "a Duna Tv folyóirataként" üzemelt, aztán a tévé magára hagyta, és lassan elsorvadt. Szőcs ezért talán legközelebbi ifjúkori barátját, Cselényi Lászlót hibáztatja elsősorban, bár kapcsolatuk ezt az ügyet jóval megelőzően is kimondottan ellenséges volt már. A költő egyébként a Duna kuratóriumának fideszes delegáltja lett az évtized második felében. A 2009-es EP-választásokon szóba került képviselői jelölése, amit azzal hárított el, hogy nemsokára nagyobb feladat vár rá. Ebben az évben Orbán Viktor kulturális stratégia kidolgozására kérte fel, feltehetően ebből láttunk mutatványokat az utóbbi hetekben. Tavaly októberben a Magyar Hírlapnak nyilatkozva fontosnak tartotta a kultúrpolitika kiemelt kezelését, az önálló minisztériumot, éppen az első Orbán-kormány mintájára, ahol az oktatásügytől is elválasztották a területet. A jelenlegi csúcsminisztériumi szisztéma végül a szociális rendszerrel és az egészségüggyel is összeterelte, igaz, a közben eltelt fél évben Szőcs rájött, "téves premissza" abból kiindulni, hogy az eredményes munkához, a hatékonyabb érdekérvényesítéshez önálló tárcára volna szükség. Államtitkári kinevezése ennek ellenére sem volt lefutott ügy, sokan sokféle irányból támadták párton belül, és ezek a harcok nem is maradtak meg a színfalak mögött. ' maga is utal rá, hogy személyéhez Orbán ragaszkodott eltökélten, de a kormányközeli sajtó szerint Csoóri Sándor például élesen ellenezte a jelölését. Szőcs kultúrpolitikai elképzeléseit nagyszabású zavarosság jellemzi, hol jobb, hol rosszabb ötletek meglehetősen inkoherens kavargása. Mint a Nagyítás c. hetilapban közölt programtervezetében is olvasható, elsősorban a filmművészet érdekli, egyrészt azért, mert ennek van a legnagyobb társadalmi hatása, másrészt azért, mert ez a művészeti ág igényli a legtöbb pénzt. Úgy véli, e területen idáig nem esztétikai szempontok, hanem lobbiérdekek döntöttek az állami pénzek sorsáról. Lapunk kérdésére közölte, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítványnál "mostanáig elvégzett kis belső átvilágítás" komoly tanulságokat hordozott, megerősítette feltételezését a minőség szempontját felülíró csoportérdekről. Állítása szerint a Nagyításban közölt szavait félreértették, ő nem javasolta a három "F" (finanszírozandó, felejthető, felejtendő) kultúratámogatási elvét, hanem éppenséggel ezt akarja megtörni a pluralizmus nevében. Programtervezetében jelzi, hogy fontosnak tartja a kultúrateremtők anyagi biztonságának szavatolását - de koncepció helyett be kell érnünk a nehéz helyzetet illusztráló példákkal és a megütközéssel, hogy miért nincsen még Temesi Ferencnek Kossuth-díja. (Ezen L. Simon is meglepődött nemrég a Heti Válaszban; a Por szerzőjének díjazása, úgy tűnik, a Fidesz kultúrpolitikájának fundamentuma.) A kulturális termékek hozzáférhetővé tételét prioritásként kezeli Szőcs, de a kérdésre, hogy miként tervezi ezt megoldani, a Nagyításnak adott interjújában azt feleli: kulturális kohézió nélkül nincs nemzet. A további spekulációk helyett egy kutatócsoportnak "föl kellene térképeznie a mai magyar népesség genetikai kapcsolatrendszerét mindazon népekkel, amelyekkel a történelemben vélelmezhetően (vagy csak egyesek vélekedése szerint) vérségi kapcsolatba került" - hangzik a programtervezet következő ötlete, amely a megbékélési politikával is foglalkozik. "Azt gondolom, a jövendő miniszter, illetve államtitkár egyik első feladata az legyen, hogy kezdeményezzen... dialógusokat azzal a céllal, hogy párhuzamosan ismerhessük meg a történelemmel, a mai helyzettel és ki-ki jövőképével kapcsolatban a magunk álláspontját, s a meghatározó zsidó, cigány, román, szlovák és szerb gondolkodók, közösségi vezetők, történészek és társadalomtudósok álláspontját."
De Szőcs Géza nemcsak ezekkel keltett előzetesen figyelmet, hanem tiltakozó levelével is, amit Orbán Viktorhoz intézett a Balassi Intézet ügyében, helytelenítve azt a tervet, hogy átkerüljön a kulturális tárcától Navracsics Tibor közigazgatási minisztériumába. A levelet, amiben leendő államtitkársága hatókörének szűkítése ellen lobbizott, mint mondta, civilként írta, nem politikusként, ám akcióját a kormányzaton belüli érdekérvényesítés bevett módjának tekinti. Meglepő ötletekből valószínűleg a későbbiekben sem lesz hiány.
Vári György
Magyar Narancs (Budapest)
2010. június 11.
„Kicsi” az esélye, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
Kelemen Attila, RMDSZ-es képviselő azt mondta a tiltakozók üzenetét tolmácsoló szakszervezeti vezetőknek, hogy az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn döntenek arról, hogyan szavazzanak a bizalmatlansági indítványról, de „kicsi az esélye”, hogy igennel voksoljanak.
Több mint száz szakszervezeti tag tartott sztrájkőrséget a marosvásárhelyi RMDSZ-székháznál, majd átvonultak a városközponton a képviselők és szenátorok irodáihoz. Útközben és a helyszínen azt kiabálták: „Gyertek ki hazaárulók”, „Tolvajok”, „Hazugok”, „Gyávák”, „Le a tolvaj kormánnyal”, „Le Băsescuval”, „Boc, Boc, Boc ajtódhoz hoztuk a lemondó levelet”, tájékoztat a MEDIAFAX tudósítója.
A Közigazgatási Palotánál egy küldöttség bement Kelemen Attila Maros megyei képviselő irodájába és átadtak a kérést, hogy szavazza meg bizalmatlansági indítványt.
Ioan Hasasiu, a Maros megyei Nyugdíjasok Szakszervezetének elnöke azt mondta el a képviselőnek, hogy törvénytelen a nyugdíjak levágása.
Kelemen igazat adott, de kifejtette, az Alkotmánybíróság mondja ki ebben a kérdésben a végső szót.
Elmondta, az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn 11.00 órától ülnek össze és döntenek arról, hogyan szavaznak majd a bizalmatlansági indítványról. Ő elmondja az elégedetlenségeket, de fegyelmezett politikusként azt teszi majd, amit az RMDSZ döntése megkíván.
Utóbb hozzátette, „kicsi az esélye”, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
A küldöttség bement Frunda György szenátor irodájába is, de csak irodavezetőjét találták, aki elmondta, jelenleg nincs ott, csak 11 után tudja fogadni őket, s így a tiltakozók úgy döntöttek, átmennek a PD-L-székházához.
Itt a megyei szervezet alelnöke Vasile Filimon fogadta őket.
Călin Orlando Cociş, a CNSLR Frăţia Maros megyei elnöke elmondta , hogy Filimon az elmúlt 20 év „rablásai” miatt tett szemrehányást a szakszervezeteknek.
Cociş kifejtette, elfogadhatatlannak tartja, hogy a szakszervezeteket vádolják, és szégyellniük kellene magukat azoknak, akik loptak az elmúlt 20 évben.
Marosvásárhelyen körülbelül 80 szakszervezeti tag tüntetett az RMDSZ-székház előtt.
Kerekes Károly képviselő elmondta a sajtónak, tud a tiltakozásról, de éppen fogadóórája van, nyugdíjasokkal kell találkoznia.
Körülbelül 10 szakszervezeti vezető próbált bemenni hozzá, de nem sikerült, közölték velük, a képviselőnek fogadóórája van, álláspontját pedig már ismertette.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)
Kelemen Attila, RMDSZ-es képviselő azt mondta a tiltakozók üzenetét tolmácsoló szakszervezeti vezetőknek, hogy az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn döntenek arról, hogyan szavazzanak a bizalmatlansági indítványról, de „kicsi az esélye”, hogy igennel voksoljanak.
Több mint száz szakszervezeti tag tartott sztrájkőrséget a marosvásárhelyi RMDSZ-székháznál, majd átvonultak a városközponton a képviselők és szenátorok irodáihoz. Útközben és a helyszínen azt kiabálták: „Gyertek ki hazaárulók”, „Tolvajok”, „Hazugok”, „Gyávák”, „Le a tolvaj kormánnyal”, „Le Băsescuval”, „Boc, Boc, Boc ajtódhoz hoztuk a lemondó levelet”, tájékoztat a MEDIAFAX tudósítója.
A Közigazgatási Palotánál egy küldöttség bement Kelemen Attila Maros megyei képviselő irodájába és átadtak a kérést, hogy szavazza meg bizalmatlansági indítványt.
Ioan Hasasiu, a Maros megyei Nyugdíjasok Szakszervezetének elnöke azt mondta el a képviselőnek, hogy törvénytelen a nyugdíjak levágása.
Kelemen igazat adott, de kifejtette, az Alkotmánybíróság mondja ki ebben a kérdésben a végső szót.
Elmondta, az RMDSZ legfontosabb vezetői hétfőn 11.00 órától ülnek össze és döntenek arról, hogyan szavaznak majd a bizalmatlansági indítványról. Ő elmondja az elégedetlenségeket, de fegyelmezett politikusként azt teszi majd, amit az RMDSZ döntése megkíván.
Utóbb hozzátette, „kicsi az esélye”, hogy az RMDSZ megszavazza a bizalmatlansági indítványt.
A küldöttség bement Frunda György szenátor irodájába is, de csak irodavezetőjét találták, aki elmondta, jelenleg nincs ott, csak 11 után tudja fogadni őket, s így a tiltakozók úgy döntöttek, átmennek a PD-L-székházához.
Itt a megyei szervezet alelnöke Vasile Filimon fogadta őket.
Călin Orlando Cociş, a CNSLR Frăţia Maros megyei elnöke elmondta , hogy Filimon az elmúlt 20 év „rablásai” miatt tett szemrehányást a szakszervezeteknek.
Cociş kifejtette, elfogadhatatlannak tartja, hogy a szakszervezeteket vádolják, és szégyellniük kellene magukat azoknak, akik loptak az elmúlt 20 évben.
Marosvásárhelyen körülbelül 80 szakszervezeti tag tüntetett az RMDSZ-székház előtt.
Kerekes Károly képviselő elmondta a sajtónak, tud a tiltakozásról, de éppen fogadóórája van, nyugdíjasokkal kell találkoznia.
Körülbelül 10 szakszervezeti vezető próbált bemenni hozzá, de nem sikerült, közölték velük, a képviselőnek fogadóórája van, álláspontját pedig már ismertette.
Mediafax
Nyugati Jelen (Arad)
2010. június 11.
Erdély-szerte késleltetik az önkormányzati lakások értékesítését
Erdély nagyobb magyarlakta városaiban még egyetlen ANL-lakást sem értékesítettek, s olyan települések is vannak, ahol az önkormányzat egyelőre azt sem döntötte el, hogy áruba bocsátja-e az ingatlanokat. A Regionális Fejlesztési, Lakásügyi és Idegenforgalmi Minisztérium 9000 ANL-lakást szeretne idén eladni, hogy a befolyt pénzből finanszírozza a további lakásépítéseket. A terv irreálisnak tűnik, ugyanis a települések többségében még el sem kezdődött az Állami Lakásügynökség által építtetett ingatlanok értékesítése. Emiatt Elena Udrea miniszter a közelmúltban azzal vádolta meg a polgármestereket, hogy akadályozzák az ANL-lakások értékesítését.
„Arra kértem a prefektusokat, hassanak oda, hogy a polgármesterek adják el a meglévő lakásokat, mivel szükséges, hogy új ANL-lakásokat építsünk” – nyilatkozta a politikus. A minisztériumnak és a prefektusoknak azonban semmiféle törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felgyorsítsák a folyamatot, az ingatlanok értékesítése ugyanis az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az ANL vezetősége az év elején azt nyilatkozta, hogy idén 20 ezer lakás építését akarják elkezdeni, melyekből 3000-t az idei év folyamán át is fognak adni.
Mi előnyösebb?
Kolozsváron egyelőre egyetlen ANL-lakást sem adtak el, sőt az önkormányzat még arról sem döntött, hogy kívánja-e értékesíteni azokat. A városatyák a testület keddi ülésén foglalkoznak majd a témával, tájékoztatta a Krónikát László Attila alpolgármester. „Bár mi adtuk hozzájuk a telket, közművesítve, a kormány kötelez minket, hogy leltári áron adjuk el őket, az eladásból származó bevételnek pedig csupán 1 százaléka folyna be a város kasszájába. Gazdasági szempontból előnyösebb volna számunkra, ha megmaradnának bérleménynek” – nyilatkozta László Attila.
Bár a közvetlen gazdasági érdek az eladás ellen szól, az alpolgármester szerint a közgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a lakások értékesítését, bízva abban, hogy a befolyt pénzt a minisztérium Kolozsváron fogja felhasználni további ANL-lakások építésére. A kincses városban jelenleg 170 ANL- lakás van, s május 31-éig 134 bérlő jelezte vásárlási szándékát. László Attila elmondása szerint további 68 ANL-lakás építése folyamatban van, s a hadseregtől megszerzett telkeket az önkormányzat szintén erre a célra akarja felhasználni.
Sem döntés, sem vásárlók
Marosvásárhely önkormányzati testületében szintén nem alakult még ki egységes álláspont az ANL-s lakások sorsát illetően. Dorin Florea polgármester többször is azt hangoztatta, hogy kár lenne azokat eladni. Helyettese, Csegzi Sándor szerint azonban a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzet lényegesen átírhatja az elöljáró elképzeléseit. A tanács egyelőre nem döntött, még csak nem is tárgyalta a lakások sorsát.
A bizonytalanság vezetett oda, hogy eddig mindöszsze négy család kérje azok megvásárlását. „Valószínűnek tartom, hogy áruba bocsátjuk ezeket a lakásokat, ugyanis a városházának pénzforrásokra van szüksége. Igaz, a központilag megszabott ár jóval kisebb az amúgy is alacsony piaci árnál” – vélekedett Csegzi. A jelenlegi öt tömbházban található 110 lakáson kívül – Marosvásárhelyen az idén további négy ANL-s tömbházat adnak át a cserealji erdő alatt kialakított Belvedere lakóparkban. Ez újabb 120 lakást jelent fiatalok számára.
Négyzetméterenként 407 euró
Sepsiszentgyörgyön két ANL-s tömbházban vannak eladó lakások, az egyikben 39, a másikban 24 lakrész vásárolható meg. Tankó Vilmos, a városháza népjóléti igazgatóságának vezetője a Krónika kérdésére elmondta, a fejlesztési minisztérium által kidolgozott irányelveknek megfelelően hozzávetőleg 407 eurót kérnek egy négyzetméterért, de az ár a lakás paramétereinek függvényében változhat. Egy kétszobás ANL-lakás mintegy 20 ezer euróba kerül, vagyis a viszonylag új, néhány éves lakásokat piaci áron lehet megvenni.
Ennek ellenére nincs nagy érdeklődés, eddig még egyetlen lakásnak sem került új gazdája, és mindössze tizenegyen jelezték szándékukat, hogy esetleg megvásárolnák a bérleményként használt lakást. Tankó Vilmos elmondta, a fiatal házasok rendkívül kedvező feltételekkel kapták meg a lakrészeket, nagyon alacsony bért kell fizessenek. Azonban attól számítva, hogy a házastárs, akinek a nevére kiállították a szerződést, betölti a 35 évet, a kedvezmények megszűnnek. Ilyen esetben a lakás havi bére elérheti az 500 lejt.
Már többen vannak ebben a helyzetben, ők azok, akik fontolgatják, hogy megvásárolják a lakást, hiszen a havi 500 lej körülbelül egy lakáshitel törlesztőrészletével egyenértékű. Információink szerint azonban olyan bérlők is vannak, akik azt tervezik, hogy a kedvezmény megszűnte után felmondják a szerződést, és kiköltöznek az ANL-s lakásból. A közeljövőben újabb 96 ANL-lakást adnak át Sepsiszentgyörgyön, melyekre négyszeres a túljelentkezés.
Lennének vásárlók
Szatmárnémetiben nyolcvanhat ANL-lakás vár eladásra – tudtuk meg Varga Pétertől, az Országos Lakásügynökség területi megbízottjától. Ezek kivétel nélkül a Cloşca sugárút 72–74. szám alatt, 2000-ben megépített kettős tömbházban találhatók. A két épületrészben negyven garzon és negyvenhat kétszobás lakást lehet értékesíteni, magyarázta Varga. Ami a lakások árát illeti, az 13 921 euró és 22 605 euró között változik.
Egy negyven négyzetméteres garzonlakás 13 921 és 15 081 euró közötti összegekért vásárolható meg, ehhez még hozzáadódik az áfa. Akik kétszobás, hatvan négyzetméteres lakást szeretnének megvásárolni azok 20 866 és 22 605 euró közötti összegeket kell kifizessenek, plusz az áfát. A polgármesteri hivatal adatai szerint a jelenlegi bérl?k hetvenöt százaléka érdeklődik otthonuk megvásárlása iránt. Azonban, hogy ez megtehessék, meg kell felelniük néhány követelménynek.
Az első és legfontosabb, hogy legalább három éven keresztül megszakítás nélkül kellett bérelniük az illető ingatlant. Ezenkívül a lakás teljes árát kell befizetniük, a kérelmező egyik családtagjának sem lehet a nevén más saját ingatlan, s vásárló családjának egy főre eső átlagjövedelme nem haladhatja meg az országos átlagbér kétszeresét. Az új lakástulajdonosok öt éven keresztül nem adhatják el a lakásukat.
Nagyváradon két ANL-tömbház van, az egyik az Árpád vezér (Ştefan cel Mare), a másik pedig a Vitéz (Decebal) úton, tájékoztatta lapunkat a városi önkormányzat sajtóosztálya. Előbbiben 125, utóbbiban 78 lakás található, melyek közül tíz egyelőre nem eladó, mivel a bérlők kevesebb mint egy éve lakják az ingatlant. 83 lakó jelezte az önkormányzatnak vásárlási szándékát, de még egyetlen adásvételre sem került sor.
Krónika (Kolozsvár)
Erdély nagyobb magyarlakta városaiban még egyetlen ANL-lakást sem értékesítettek, s olyan települések is vannak, ahol az önkormányzat egyelőre azt sem döntötte el, hogy áruba bocsátja-e az ingatlanokat. A Regionális Fejlesztési, Lakásügyi és Idegenforgalmi Minisztérium 9000 ANL-lakást szeretne idén eladni, hogy a befolyt pénzből finanszírozza a további lakásépítéseket. A terv irreálisnak tűnik, ugyanis a települések többségében még el sem kezdődött az Állami Lakásügynökség által építtetett ingatlanok értékesítése. Emiatt Elena Udrea miniszter a közelmúltban azzal vádolta meg a polgármestereket, hogy akadályozzák az ANL-lakások értékesítését.
„Arra kértem a prefektusokat, hassanak oda, hogy a polgármesterek adják el a meglévő lakásokat, mivel szükséges, hogy új ANL-lakásokat építsünk” – nyilatkozta a politikus. A minisztériumnak és a prefektusoknak azonban semmiféle törvényes eszköz nem áll rendelkezésükre ahhoz, hogy felgyorsítsák a folyamatot, az ingatlanok értékesítése ugyanis az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az ANL vezetősége az év elején azt nyilatkozta, hogy idén 20 ezer lakás építését akarják elkezdeni, melyekből 3000-t az idei év folyamán át is fognak adni.
Mi előnyösebb?
Kolozsváron egyelőre egyetlen ANL-lakást sem adtak el, sőt az önkormányzat még arról sem döntött, hogy kívánja-e értékesíteni azokat. A városatyák a testület keddi ülésén foglalkoznak majd a témával, tájékoztatta a Krónikát László Attila alpolgármester. „Bár mi adtuk hozzájuk a telket, közművesítve, a kormány kötelez minket, hogy leltári áron adjuk el őket, az eladásból származó bevételnek pedig csupán 1 százaléka folyna be a város kasszájába. Gazdasági szempontból előnyösebb volna számunkra, ha megmaradnának bérleménynek” – nyilatkozta László Attila.
Bár a közvetlen gazdasági érdek az eladás ellen szól, az alpolgármester szerint a közgyűlés valószínűleg jóvá fogja hagyni a lakások értékesítését, bízva abban, hogy a befolyt pénzt a minisztérium Kolozsváron fogja felhasználni további ANL-lakások építésére. A kincses városban jelenleg 170 ANL- lakás van, s május 31-éig 134 bérlő jelezte vásárlási szándékát. László Attila elmondása szerint további 68 ANL-lakás építése folyamatban van, s a hadseregtől megszerzett telkeket az önkormányzat szintén erre a célra akarja felhasználni.
Sem döntés, sem vásárlók
Marosvásárhely önkormányzati testületében szintén nem alakult még ki egységes álláspont az ANL-s lakások sorsát illetően. Dorin Florea polgármester többször is azt hangoztatta, hogy kár lenne azokat eladni. Helyettese, Csegzi Sándor szerint azonban a gyökeresen megváltozott gazdasági helyzet lényegesen átírhatja az elöljáró elképzeléseit. A tanács egyelőre nem döntött, még csak nem is tárgyalta a lakások sorsát.
A bizonytalanság vezetett oda, hogy eddig mindöszsze négy család kérje azok megvásárlását. „Valószínűnek tartom, hogy áruba bocsátjuk ezeket a lakásokat, ugyanis a városházának pénzforrásokra van szüksége. Igaz, a központilag megszabott ár jóval kisebb az amúgy is alacsony piaci árnál” – vélekedett Csegzi. A jelenlegi öt tömbházban található 110 lakáson kívül – Marosvásárhelyen az idén további négy ANL-s tömbházat adnak át a cserealji erdő alatt kialakított Belvedere lakóparkban. Ez újabb 120 lakást jelent fiatalok számára.
Négyzetméterenként 407 euró
Sepsiszentgyörgyön két ANL-s tömbházban vannak eladó lakások, az egyikben 39, a másikban 24 lakrész vásárolható meg. Tankó Vilmos, a városháza népjóléti igazgatóságának vezetője a Krónika kérdésére elmondta, a fejlesztési minisztérium által kidolgozott irányelveknek megfelelően hozzávetőleg 407 eurót kérnek egy négyzetméterért, de az ár a lakás paramétereinek függvényében változhat. Egy kétszobás ANL-lakás mintegy 20 ezer euróba kerül, vagyis a viszonylag új, néhány éves lakásokat piaci áron lehet megvenni.
Ennek ellenére nincs nagy érdeklődés, eddig még egyetlen lakásnak sem került új gazdája, és mindössze tizenegyen jelezték szándékukat, hogy esetleg megvásárolnák a bérleményként használt lakást. Tankó Vilmos elmondta, a fiatal házasok rendkívül kedvező feltételekkel kapták meg a lakrészeket, nagyon alacsony bért kell fizessenek. Azonban attól számítva, hogy a házastárs, akinek a nevére kiállították a szerződést, betölti a 35 évet, a kedvezmények megszűnnek. Ilyen esetben a lakás havi bére elérheti az 500 lejt.
Már többen vannak ebben a helyzetben, ők azok, akik fontolgatják, hogy megvásárolják a lakást, hiszen a havi 500 lej körülbelül egy lakáshitel törlesztőrészletével egyenértékű. Információink szerint azonban olyan bérlők is vannak, akik azt tervezik, hogy a kedvezmény megszűnte után felmondják a szerződést, és kiköltöznek az ANL-s lakásból. A közeljövőben újabb 96 ANL-lakást adnak át Sepsiszentgyörgyön, melyekre négyszeres a túljelentkezés.
Lennének vásárlók
Szatmárnémetiben nyolcvanhat ANL-lakás vár eladásra – tudtuk meg Varga Pétertől, az Országos Lakásügynökség területi megbízottjától. Ezek kivétel nélkül a Cloşca sugárút 72–74. szám alatt, 2000-ben megépített kettős tömbházban találhatók. A két épületrészben negyven garzon és negyvenhat kétszobás lakást lehet értékesíteni, magyarázta Varga. Ami a lakások árát illeti, az 13 921 euró és 22 605 euró között változik.
Egy negyven négyzetméteres garzonlakás 13 921 és 15 081 euró közötti összegekért vásárolható meg, ehhez még hozzáadódik az áfa. Akik kétszobás, hatvan négyzetméteres lakást szeretnének megvásárolni azok 20 866 és 22 605 euró közötti összegeket kell kifizessenek, plusz az áfát. A polgármesteri hivatal adatai szerint a jelenlegi bérl?k hetvenöt százaléka érdeklődik otthonuk megvásárlása iránt. Azonban, hogy ez megtehessék, meg kell felelniük néhány követelménynek.
Az első és legfontosabb, hogy legalább három éven keresztül megszakítás nélkül kellett bérelniük az illető ingatlant. Ezenkívül a lakás teljes árát kell befizetniük, a kérelmező egyik családtagjának sem lehet a nevén más saját ingatlan, s vásárló családjának egy főre eső átlagjövedelme nem haladhatja meg az országos átlagbér kétszeresét. Az új lakástulajdonosok öt éven keresztül nem adhatják el a lakásukat.
Nagyváradon két ANL-tömbház van, az egyik az Árpád vezér (Ştefan cel Mare), a másik pedig a Vitéz (Decebal) úton, tájékoztatta lapunkat a városi önkormányzat sajtóosztálya. Előbbiben 125, utóbbiban 78 lakás található, melyek közül tíz egyelőre nem eladó, mivel a bérlők kevesebb mint egy éve lakják az ingatlant. 83 lakó jelezte az önkormányzatnak vásárlási szándékát, de még egyetlen adásvételre sem került sor.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 12.
Szégyenlista és nacionalizmus
Fratean veszélyesnek tartja Tőkés Lászlót Romániára nézve
Alexandru Petru Fratean, a PSD Maros megyei elnöke felháborítónak és veszélyesnek nevezte, hogy Szegedi Csanád "szélsőséges, extremista" európai parlamenti képviselő irodát nyitott Marosvásárhelyen. Azon is csodálkozott, hogy ki adhatott ki neki irodát, és mit gondolt Dorin Florea meg Marius Pascan, amikor beleegyeztek ebbe a dologba. Azt mondta, "Erdélyben a románok és a magyarok megtanultak jól együtt élni, semmi szükség arra, hogy valaki, aki egy más ország színeiben nyert európai parlamenti mandátumot, idejöjjön és feszültséget szítson közöttük.
Ugyanebbe a kategóriába sorolta Tőkés Lászlót is, és felháborítónak nevezte, hogy az Európai Néppárt parlamenti csoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére javasolta, holott szerinte Tőkés László a "sovén, irredenta retorikájával alkalmatlan erre a tisztségre". Ennél is elítélendőbbnek nevezte, hogy a PD-L EP-képviselői is támogatják Tőkést. Számára ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a PD-L "bármi áron kormányon akar maradni, még akkor is, ha ez veszélyt jelent Romániára és az európai szellemiségre".
A Népújság kérdésére, hogy konkrétan milyen veszélyt rejthet Románia és Európa számára Tőkés László, nem adott pontos választ, csak általában "irredenta, revizionista retorikát és eljárást" emlegetett, "ami minden államra veszélyes lenne", és reméli, "a román hivatalosságok tesznek majd valamit". További kérdésünkre, hogy mégis mit kellene tenni, azt válaszolta, hogy van az országnak elnöke, miniszterelnöke, "csináljanak valamit".
Ugyanakkor bejelentette, hogy a PSD szégyenlistát készít azokról a képviselőkről és szenátorokról, akik kedden a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak. Ha az illető ráadásul a PSD tagja, azt egyenesen kizárják a pártból.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
Fratean veszélyesnek tartja Tőkés Lászlót Romániára nézve
Alexandru Petru Fratean, a PSD Maros megyei elnöke felháborítónak és veszélyesnek nevezte, hogy Szegedi Csanád "szélsőséges, extremista" európai parlamenti képviselő irodát nyitott Marosvásárhelyen. Azon is csodálkozott, hogy ki adhatott ki neki irodát, és mit gondolt Dorin Florea meg Marius Pascan, amikor beleegyeztek ebbe a dologba. Azt mondta, "Erdélyben a románok és a magyarok megtanultak jól együtt élni, semmi szükség arra, hogy valaki, aki egy más ország színeiben nyert európai parlamenti mandátumot, idejöjjön és feszültséget szítson közöttük.
Ugyanebbe a kategóriába sorolta Tőkés Lászlót is, és felháborítónak nevezte, hogy az Európai Néppárt parlamenti csoportja az Európai Parlament alelnöki tisztségére javasolta, holott szerinte Tőkés László a "sovén, irredenta retorikájával alkalmatlan erre a tisztségre". Ennél is elítélendőbbnek nevezte, hogy a PD-L EP-képviselői is támogatják Tőkést. Számára ez a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a PD-L "bármi áron kormányon akar maradni, még akkor is, ha ez veszélyt jelent Romániára és az európai szellemiségre".
A Népújság kérdésére, hogy konkrétan milyen veszélyt rejthet Románia és Európa számára Tőkés László, nem adott pontos választ, csak általában "irredenta, revizionista retorikát és eljárást" emlegetett, "ami minden államra veszélyes lenne", és reméli, "a román hivatalosságok tesznek majd valamit". További kérdésünkre, hogy mégis mit kellene tenni, azt válaszolta, hogy van az országnak elnöke, miniszterelnöke, "csináljanak valamit".
Ugyanakkor bejelentette, hogy a PSD szégyenlistát készít azokról a képviselőkről és szenátorokról, akik kedden a bizalmatlansági indítvány ellen szavaznak. Ha az illető ráadásul a PSD tagja, azt egyenesen kizárják a pártból.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 12.
Többismeretes egyenlet
Kisadorjáni Szilágyi Domokos könyve, a Bűntelenül büntetve1 egy igaz ember élettörténete, akire egyszer csak rápillant a történelem, akarom mondani az önkény, az aljasság, a zsarnok helyi hatalma.
Az emlékirat önmagában még nem vádirat. De nem is a keresztyéni megbocsátás eszköze. Egy sors emlékezete. Egy áldozat tapasztalatainak párlata. Koncentrátuma, ahol az idő gyorsabban telik, mint bármikor előtte, ahol az idő sokszor fájdalmasabb, mint a megélés áramlatában, csepegős lélekromboló unalmában.
Ugyanis az emlékiratból a lélektani hadviselés szabályos leírása bontakozik ki. Nincs benne fizikai erőszak, csak utalás történik rá, a szerző következtet erre az őrizetesek, elítéltek, zárkainformátorok állapotából, szavaiból, a pszichikai kényszerként ("serkentő") alkalmazott fenyegetésekből. Az undorig ismételt bornírt kérdések, a letartóztatott magára hagyása, a tökéletes izoláció, az irányított zajforrások koreográfiája, a sötét szemüveg és a magánzárka, a tehetetlenség, az őrületbe kergetés szisztematikus kísérletei, a cellatársi vallató "vigasztalások" és a tökélyre vitt delatio a hatvanas évek modernebb szekus módszertanát uralták.
A kötet arról szól, miként keletkezik a harag, a megszégyenülésből a bosszú, a meg nem gondolt gondolat, a bűnösség (bal)vélelme, a vélelemből a vád alá helyezés, az áldozattá válás, miként működik az alpári, a banális, a maszatoló, mocskoló, bekormozó, ölni kész képzelet és lelki gyarlóság, a bűnösségnek az akaratlagosságból fakadó mechanizmusa.
A kötet arról szól, miféle jogosítványai vannak a hatalomnak egy diktatúrában, milyen kádereket toboroz, enged szabadjára, hagy sokoldalúan fejlett szadizmussal rendelkező egyedeket emberéletekkel játszadozni. A szerző naponta megbizonyosodhatott arról, micsoda rejtett képességek rejtőznek az emberi lénynek látszó főrangú emlősökben. A szerző kivételességét jelzi, hogy ennek ellenére sem csalódott az emberiség egészében. Holott, ha ez velem történik, én bizonyos, hogy menthetetlenül embergyűlölővé válok.
A Szilágyi-ügy, amely eredeti állapotában a köztörvényesség fogalmát és körét teljesen kimeríti, a "szekus szakértelem" nyomán átlépi ezt a körlethatárt és a politikai koholmányok sorát gazdagítja. (Érdekes módon 1956 után a "magyar vonal", a románellenesség vádjai nem kapnak olyan erős hangsúlyt, mint ahogy ez várható lett volna a csapda megszerkesztésének lendületében. Valamiért ez a vonatkozás a könyv szerint haloványabb. Sokkal erősebb a szovjetellenesség hangoztatása.)
Arról kapunk hiteles látleletet – igaz, csak alulnézetből, az áldozat szemszögéből –, miként válik a megbocsátás és elnéző emberiesség politikai szörnyűséggé. Hogyan dagad a banalitás államellenes összesküvéssé, miként válik a hazugság mint megélhetési forma mindenható eszközzé a hatalom birtokosai kezében. Az eszme győzelme a józan ész fölött.
Ha egyáltalán még érdekel bennünket a múlt.
Ámbátor érdekelhetne, hiszen apáinkkal, nagyapáinkkal történt meg, családokat, baráti kapcsolatokat, bajtársiasságot, szolidaritást, szomszédsági viszonyokat, összetartozást rombolt szét. A gyanú árnyékában a közrettegés éveit eleveníti fel. Tanulságul. Kérdőjellel is.
A könyv előszava (László Márton és Stefano Bottoni jegyzi) néhány érdekes tipológiai sajátosságra utal az emlékiratok kapcsán. Szinte nevetségesnek tűnnek a vádak: a nyugati gépek dicsérete, a Székely himnusz eldanolása, az újságok valóságtartalmának empirikus bírálata. A szovjetellenesség. Mindez akkor, amikor a központi pártvezetés, a beavatottak köre már kész tényként kezeli a Szovjetunióval való viszony megtörésének szükségességét. Marosvásárhelyen a Sztálin nélküli sztalinizmus még mindig a politika létezésmódja. Újabb példával gyarapszik a létező szocialista rendszer kétarcúsága: egyet mond a hatalom és mást gondol, de szigorúan tilos a kártyákba belesni. Szigorúan tilos az igazság idő előtti kimondása.
Egészen pontosan az igazság kimondható vádpontként. A biztonsági szolgálatok pribékjei tisztában vannak a viszonyokkal, a közönség hangulatával, a rossz életkörülményekkel, a hiányokkal, a hazugság kötelező vállalásával, a vacak gépekkel, a hamis eredményekkel, a propaganda agyament futamaival, de ezeket a vádlottak szájába, dossziéjába helyezve mondják ki. Ha nem lenne olyan tragikus, még nevetni is tudnánk. Amint azt a román közmondás tartja: a vétkes szája/nyelve igazságot szól. Hisszük, hogy ugyanez volt a pribékek véleménye is a szocializmusról. Miként ezt a korabeli vicc is példabeszéddé kerekítette.
"Mondd kérlek, mi a véleményed a szocializmusról?
Ami neked.
Akkor, kérlek, le vagy tartóztatva."
S ott és akkor, az utókor nem felejtésében a letartóztatás, a megkínzatás, az elítéltetés, a börtönévek már kívül esnek a tréfa kategóriáján és az emberiesség fogalmán is. A letűnt rendszer – közismert – sokkal jobban szerette a köztörvényes bűnözők bunkóságát, az őt meglopók, sikkasztók, csalók, a rablógyilkosok, családirtók társaságát, mint azokat, akik az eszmék síkján tagadták a rendszer legitimációját. (Ez utóbbi volt a félelmetes ellenség. Ennek megsemmisítése volt a cél.)
A korszak morálját csöppet sem zavarta, sőt megtámogatta az, ha valaki számára a köztörvényes bűnök nem kecsegtettek méltó büntetéssel, menten áttolhatta a politika síkjára az igazság és igazságtalanság szolgáltatását. Nincsenek igazán védőügyvédek, hiszen akik védőkként győzelmet aratnak a szocialista bíróságon, a katonai törvényszéken, azokat késedelem nélkül rabosítják. (A hamis vádak nagy alkotói fantáziára utalnak.)
A kínzások sora végtelen. Ebben nagyon nagy utat járt be az emberiség. Ugyanis az 1945-1964 között uralmon levők korábban maguk is börtönben, táborokban sínylődtek. Gyűlölték egykori rabtartóikat, de módszereiket, a velük szemben alkalmazott kegyetlenkedéseket tökéletesen elsajátították. Továbbfejlesztették. Azokat a rémképeket – feltélezhetően – , amelyeket két vallatás között elképzeltek, de valamiért a tökéletlen vallatók elfelejtettek megvalósítani, a szeku szakemberei, midőn lehetőséget kaptak a bosszúszomj kielégítésére, saját foglyaikon próbálták ki. A szadizmus nagy fesztiválja zajlik évtizedeken keresztül.
És ami nagyon fontos: a vallatók, a hatalmat bitorló, gyarló és szadista szereplők között sokkal nagyobb számban fordulnak elő magyarok, mint másutt a Román Népköztársaságban. Nosztalgikusoknak üzenem, a MAT erről is szólt.
Időben már a nagy perek után vagyunk, időben egyre közelebb az első amnesztiához, miközben a rendszer feszessége alig enged. A gyűlölködés rutinja erősebb, mint bármi más. Az ebnek konc kell. A rendszer utálja a koplalást.
Engem napok, hónapok óta az foglalkoztat: Miért a megbocsátás? Mitől vagyunk ilyen nagyvonalúak? Az égi büntetés bevárása az időtlenségig tolja ki a büntetés- végrehajtás határait. Miért kell szeretni a hóhérokat?
A könyv izgalmát a jó stíluson kívül számomra olyan szubjektív körülmény is fokozta, hogy nem nyomtatott kötet alakban került a kezembe, hanem számítógépes kézirat formájában. Mintha én olvastam volna először, holott tudom, hogy több lektor és véleményező, kiadói ember kezén is átment.
Sebestyén Mihály
Kisadorjáni Szilágyi Domokos: Bűntelenül büntetve /ProPrint, Csíkszereda, 2010/
A szerzőt 1963-ban letartóztatták, 3 évre ítélték. 1964-ben az amnesztiával szabadult.
Népújság (Marosvásárhely)
Kisadorjáni Szilágyi Domokos könyve, a Bűntelenül büntetve1 egy igaz ember élettörténete, akire egyszer csak rápillant a történelem, akarom mondani az önkény, az aljasság, a zsarnok helyi hatalma.
Az emlékirat önmagában még nem vádirat. De nem is a keresztyéni megbocsátás eszköze. Egy sors emlékezete. Egy áldozat tapasztalatainak párlata. Koncentrátuma, ahol az idő gyorsabban telik, mint bármikor előtte, ahol az idő sokszor fájdalmasabb, mint a megélés áramlatában, csepegős lélekromboló unalmában.
Ugyanis az emlékiratból a lélektani hadviselés szabályos leírása bontakozik ki. Nincs benne fizikai erőszak, csak utalás történik rá, a szerző következtet erre az őrizetesek, elítéltek, zárkainformátorok állapotából, szavaiból, a pszichikai kényszerként ("serkentő") alkalmazott fenyegetésekből. Az undorig ismételt bornírt kérdések, a letartóztatott magára hagyása, a tökéletes izoláció, az irányított zajforrások koreográfiája, a sötét szemüveg és a magánzárka, a tehetetlenség, az őrületbe kergetés szisztematikus kísérletei, a cellatársi vallató "vigasztalások" és a tökélyre vitt delatio a hatvanas évek modernebb szekus módszertanát uralták.
A kötet arról szól, miként keletkezik a harag, a megszégyenülésből a bosszú, a meg nem gondolt gondolat, a bűnösség (bal)vélelme, a vélelemből a vád alá helyezés, az áldozattá válás, miként működik az alpári, a banális, a maszatoló, mocskoló, bekormozó, ölni kész képzelet és lelki gyarlóság, a bűnösségnek az akaratlagosságból fakadó mechanizmusa.
A kötet arról szól, miféle jogosítványai vannak a hatalomnak egy diktatúrában, milyen kádereket toboroz, enged szabadjára, hagy sokoldalúan fejlett szadizmussal rendelkező egyedeket emberéletekkel játszadozni. A szerző naponta megbizonyosodhatott arról, micsoda rejtett képességek rejtőznek az emberi lénynek látszó főrangú emlősökben. A szerző kivételességét jelzi, hogy ennek ellenére sem csalódott az emberiség egészében. Holott, ha ez velem történik, én bizonyos, hogy menthetetlenül embergyűlölővé válok.
A Szilágyi-ügy, amely eredeti állapotában a köztörvényesség fogalmát és körét teljesen kimeríti, a "szekus szakértelem" nyomán átlépi ezt a körlethatárt és a politikai koholmányok sorát gazdagítja. (Érdekes módon 1956 után a "magyar vonal", a románellenesség vádjai nem kapnak olyan erős hangsúlyt, mint ahogy ez várható lett volna a csapda megszerkesztésének lendületében. Valamiért ez a vonatkozás a könyv szerint haloványabb. Sokkal erősebb a szovjetellenesség hangoztatása.)
Arról kapunk hiteles látleletet – igaz, csak alulnézetből, az áldozat szemszögéből –, miként válik a megbocsátás és elnéző emberiesség politikai szörnyűséggé. Hogyan dagad a banalitás államellenes összesküvéssé, miként válik a hazugság mint megélhetési forma mindenható eszközzé a hatalom birtokosai kezében. Az eszme győzelme a józan ész fölött.
Ha egyáltalán még érdekel bennünket a múlt.
Ámbátor érdekelhetne, hiszen apáinkkal, nagyapáinkkal történt meg, családokat, baráti kapcsolatokat, bajtársiasságot, szolidaritást, szomszédsági viszonyokat, összetartozást rombolt szét. A gyanú árnyékában a közrettegés éveit eleveníti fel. Tanulságul. Kérdőjellel is.
A könyv előszava (László Márton és Stefano Bottoni jegyzi) néhány érdekes tipológiai sajátosságra utal az emlékiratok kapcsán. Szinte nevetségesnek tűnnek a vádak: a nyugati gépek dicsérete, a Székely himnusz eldanolása, az újságok valóságtartalmának empirikus bírálata. A szovjetellenesség. Mindez akkor, amikor a központi pártvezetés, a beavatottak köre már kész tényként kezeli a Szovjetunióval való viszony megtörésének szükségességét. Marosvásárhelyen a Sztálin nélküli sztalinizmus még mindig a politika létezésmódja. Újabb példával gyarapszik a létező szocialista rendszer kétarcúsága: egyet mond a hatalom és mást gondol, de szigorúan tilos a kártyákba belesni. Szigorúan tilos az igazság idő előtti kimondása.
Egészen pontosan az igazság kimondható vádpontként. A biztonsági szolgálatok pribékjei tisztában vannak a viszonyokkal, a közönség hangulatával, a rossz életkörülményekkel, a hiányokkal, a hazugság kötelező vállalásával, a vacak gépekkel, a hamis eredményekkel, a propaganda agyament futamaival, de ezeket a vádlottak szájába, dossziéjába helyezve mondják ki. Ha nem lenne olyan tragikus, még nevetni is tudnánk. Amint azt a román közmondás tartja: a vétkes szája/nyelve igazságot szól. Hisszük, hogy ugyanez volt a pribékek véleménye is a szocializmusról. Miként ezt a korabeli vicc is példabeszéddé kerekítette.
"Mondd kérlek, mi a véleményed a szocializmusról?
Ami neked.
Akkor, kérlek, le vagy tartóztatva."
S ott és akkor, az utókor nem felejtésében a letartóztatás, a megkínzatás, az elítéltetés, a börtönévek már kívül esnek a tréfa kategóriáján és az emberiesség fogalmán is. A letűnt rendszer – közismert – sokkal jobban szerette a köztörvényes bűnözők bunkóságát, az őt meglopók, sikkasztók, csalók, a rablógyilkosok, családirtók társaságát, mint azokat, akik az eszmék síkján tagadták a rendszer legitimációját. (Ez utóbbi volt a félelmetes ellenség. Ennek megsemmisítése volt a cél.)
A korszak morálját csöppet sem zavarta, sőt megtámogatta az, ha valaki számára a köztörvényes bűnök nem kecsegtettek méltó büntetéssel, menten áttolhatta a politika síkjára az igazság és igazságtalanság szolgáltatását. Nincsenek igazán védőügyvédek, hiszen akik védőkként győzelmet aratnak a szocialista bíróságon, a katonai törvényszéken, azokat késedelem nélkül rabosítják. (A hamis vádak nagy alkotói fantáziára utalnak.)
A kínzások sora végtelen. Ebben nagyon nagy utat járt be az emberiség. Ugyanis az 1945-1964 között uralmon levők korábban maguk is börtönben, táborokban sínylődtek. Gyűlölték egykori rabtartóikat, de módszereiket, a velük szemben alkalmazott kegyetlenkedéseket tökéletesen elsajátították. Továbbfejlesztették. Azokat a rémképeket – feltélezhetően – , amelyeket két vallatás között elképzeltek, de valamiért a tökéletlen vallatók elfelejtettek megvalósítani, a szeku szakemberei, midőn lehetőséget kaptak a bosszúszomj kielégítésére, saját foglyaikon próbálták ki. A szadizmus nagy fesztiválja zajlik évtizedeken keresztül.
És ami nagyon fontos: a vallatók, a hatalmat bitorló, gyarló és szadista szereplők között sokkal nagyobb számban fordulnak elő magyarok, mint másutt a Román Népköztársaságban. Nosztalgikusoknak üzenem, a MAT erről is szólt.
Időben már a nagy perek után vagyunk, időben egyre közelebb az első amnesztiához, miközben a rendszer feszessége alig enged. A gyűlölködés rutinja erősebb, mint bármi más. Az ebnek konc kell. A rendszer utálja a koplalást.
Engem napok, hónapok óta az foglalkoztat: Miért a megbocsátás? Mitől vagyunk ilyen nagyvonalúak? Az égi büntetés bevárása az időtlenségig tolja ki a büntetés- végrehajtás határait. Miért kell szeretni a hóhérokat?
A könyv izgalmát a jó stíluson kívül számomra olyan szubjektív körülmény is fokozta, hogy nem nyomtatott kötet alakban került a kezembe, hanem számítógépes kézirat formájában. Mintha én olvastam volna először, holott tudom, hogy több lektor és véleményező, kiadói ember kezén is átment.
Sebestyén Mihály
Kisadorjáni Szilágyi Domokos: Bűntelenül büntetve /ProPrint, Csíkszereda, 2010/
A szerzőt 1963-ban letartóztatták, 3 évre ítélték. 1964-ben az amnesztiával szabadult.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 13.
Pozitív diszkriminációt a magyar oktatásnak!
– A kisebbségi és ezen belül a magyar oktatást pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Elfogadhatatlan, hogy a költségmegszorítások veszélyeztessék a magyar tannyelvű osztályokat – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes tegnap délután Marosvásárhelyen.
Az RMDSZ elnöke leszögezte: nem ért egyet a marosvásárhelyi Művészeti Líceum magyar osztályainak összevonásával sem, és azon lesz, hogy a következő tanévben is változatlanul két magyar, egy zene-, illetve egy képzőművészeti osztály induljon a nagymúltú tanintézményben.
A szövetségi elnök a romániai magyar nyelvű oktatásért felelős országos és megyei vezetők, tanfelügyelők, tanfelügyelő-helyettesek tanácskozása után nyilatkozott a sajtónak. A találkozón az oktatás finanszírozásáról tárgyaltak, hiszen, mint mondta, joggal aggaszt sokakat az, hogy egyfajta egyenlősítő megközelítéssel veszélybe sodornak magyar osztályokat, magyar iskolákat.
Az RMDSZ álláspontja az, hogy a kisebbségi oktatásnak és ezen belül a magyar oktatásnak pozitív diszkriminációra van szüksége. Erre megoldást kell találni a finanszírozási kvóták, az úgynevezett fejkvóták esetében és a törvényben egyaránt– tette hozzá Markó.
Szabadság (Kolozsvár)
– A kisebbségi és ezen belül a magyar oktatást pozitív diszkriminációban kell részesíteni. Elfogadhatatlan, hogy a költségmegszorítások veszélyeztessék a magyar tannyelvű osztályokat – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes tegnap délután Marosvásárhelyen.
Az RMDSZ elnöke leszögezte: nem ért egyet a marosvásárhelyi Művészeti Líceum magyar osztályainak összevonásával sem, és azon lesz, hogy a következő tanévben is változatlanul két magyar, egy zene-, illetve egy képzőművészeti osztály induljon a nagymúltú tanintézményben.
A szövetségi elnök a romániai magyar nyelvű oktatásért felelős országos és megyei vezetők, tanfelügyelők, tanfelügyelő-helyettesek tanácskozása után nyilatkozott a sajtónak. A találkozón az oktatás finanszírozásáról tárgyaltak, hiszen, mint mondta, joggal aggaszt sokakat az, hogy egyfajta egyenlősítő megközelítéssel veszélybe sodornak magyar osztályokat, magyar iskolákat.
Az RMDSZ álláspontja az, hogy a kisebbségi oktatásnak és ezen belül a magyar oktatásnak pozitív diszkriminációra van szüksége. Erre megoldást kell találni a finanszírozási kvóták, az úgynevezett fejkvóták esetében és a törvényben egyaránt– tette hozzá Markó.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 14.
Áldás az éneklőkre
Háromszék legnagyobb városában, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban zárul a Debreceni Kodály Kórus erdélyi koncertturnéja szombat este héttől.
Tiszta hangokból és tiszta lelkű emberekből nem volt hiány a székelyudvarhelyi Szent Miklós templomban a Debreceni Kodály Kórus péntek esti koncertjén. Magyar és székely lelkek ötszáz kilométert “legyőzve” fonódtak össze, hogy István királyt “hívván” együtt csorduljon ki könnyük. Megható volt az a szeretet, mely a közönségtől a kórusra és vissza áradt, belsőséges hangulatot teremtve ezzel. A híres Tamási Áron Líceum árnyékában álló templomban nemcsak a szép számú hallgatóság kapott feledhetetlen ajándékot. Állva tapsolták a debreceni kórust és vezetőkarnagyát, Pad Zoltánt, ki tisztelete jeléül a közönségtől kapott virágot a szűzanya oltárára helyezte. – Azok vannak Istenhez legközelebb, akik énekelnek – kezdte rögtönzött beszédét Kovács Péter, a plébánia segédlelkésze, a kórustagoknak munkájukhoz és életükhöz eképpen kívánva sok szerencsét: “kérem az Urat, segítse Önöket, hogy életük egy szép zenei mű legyen Isten előtt”.
“Végállomás következik”
Marosvásárhely, Kolozsvár és Székelyudvarhely után szombat (ma) este elérkezett a Debreceni Kodály Kórus erdélyi koncertturnéjának utolsó állomása.
erdon.ro
Háromszék legnagyobb városában, a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király templomban zárul a Debreceni Kodály Kórus erdélyi koncertturnéja szombat este héttől.
Tiszta hangokból és tiszta lelkű emberekből nem volt hiány a székelyudvarhelyi Szent Miklós templomban a Debreceni Kodály Kórus péntek esti koncertjén. Magyar és székely lelkek ötszáz kilométert “legyőzve” fonódtak össze, hogy István királyt “hívván” együtt csorduljon ki könnyük. Megható volt az a szeretet, mely a közönségtől a kórusra és vissza áradt, belsőséges hangulatot teremtve ezzel. A híres Tamási Áron Líceum árnyékában álló templomban nemcsak a szép számú hallgatóság kapott feledhetetlen ajándékot. Állva tapsolták a debreceni kórust és vezetőkarnagyát, Pad Zoltánt, ki tisztelete jeléül a közönségtől kapott virágot a szűzanya oltárára helyezte. – Azok vannak Istenhez legközelebb, akik énekelnek – kezdte rögtönzött beszédét Kovács Péter, a plébánia segédlelkésze, a kórustagoknak munkájukhoz és életükhöz eképpen kívánva sok szerencsét: “kérem az Urat, segítse Önöket, hogy életük egy szép zenei mű legyen Isten előtt”.
“Végállomás következik”
Marosvásárhely, Kolozsvár és Székelyudvarhely után szombat (ma) este elérkezett a Debreceni Kodály Kórus erdélyi koncertturnéjának utolsó állomása.
erdon.ro
2010. június 14.
Búcsúzunk Buzás Lászlótól
2010. június 9-én elhunyt Buzás László, a romániai kommunista-ellenes harc egyik meghatározó alakja. Buzás László 1942. június 29-én született a Hargita megyei Csicsóban. Miután Marosvásárhelyt mezőgazdasági gépészeti szakképesítést szerzett és érettségizett, 1979-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakán végzett. Mint osztályvezető közgazdász, a Csíkszeredai Építkezési Vállalatnál, majd a Csíkszeredai Traktorgyárnál dolgozott. 1982. november 22-én elkezdődött meghurcoltatása, mely 1983. február 26-i letartóztatásával végződött. Azzal vádolták meg, hogy két „bűntársával” együtt – Borbély Ernő és Biró Katalin – merényletet készített elő Nicolae Ceauşescu román elnök, a Román Kommunista Párt főtitkára ellen. Több mint egy éves megfigyelés és meghurcolás után végül 1983-ban hat évre elítélték hazaárulás vádjával. Romániából kicsempészett információk szerint Buzást kegyetlenül megkínozták, körmeit több alkalommal is kitépték. „Államellenes tettei” kihatottak családjára is, ugyanis bátyját, Buzás Balázst arra hivatkozva mondatták le Csíkszereda polgármesteri tisztségéből, hogy László testvére „olyan dolgokról fantáziált, amelyek soha nem válnak valóra”.
Egy 1984-es kegyelmi rendelet büntetését harmadolta, minek következtében, négy év letöltése után, 1987. február 25-én szabadult. A Szekuritáté folytonos zaklatásai miatt 1989 végén Magyarországra települt át, majd 1990 márciusában visszatért Romániába, ahol megalapította a Romániai Magyar Kisgazdapártot, amelyet elnökként vezetett. A ’90-es években volt az RMDSZ Hargita megyei szervezetének elnöke, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának alapító tagja, Csíkszéki Szervezetének pedig elnöke volt. 2005-ben kiadott könyve, A Securitate karmai között világszerte ismertté tette őt.
Döntéshozók előtt a meghurcoltak ügye
A HHRF számos alkalommal felhívta az amerikai döntéshozók figyelmét az etnikai és politikai alapon meghurcolt baráti társaság helyzetére, ügyük éveken keresztül bekerült abba a tanúvallomásba, amelyet Alapítványunk a washingtoni Kongresszus előtt tett a Romániának megítélt legnagyobb vámkedvezmény megvonása érdekében. Szoros szövetségesünk, az azóta szintén elhunyt Lantos Tamás kongresszusi képviselő is több alkalommal tette szóvá Buzás fogva tartását. Egy 1984. február 20-i levelében arra szólította fel George P. Schutz amerikai külügyminisztert, hogy a soron következő Amerikai–Román Emberjogi Kerekasztal ülésén kérjen magyarázatot Borbély Ernő, Buzás László és Visky Árpád sepsiszentgyörgyi színész fogva tartásáért.
Emberi Jogi Kitüntetésben részesült
1990. november 24-én a Kolozsvári Magyar Színházban a HHRF Emberi Jogi Kitüntetésben részesítette Buzás Lászlót „a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért, közösségéért való ragaszkodásáért, lelkiismeretes és kitartó szolgálatáért”. Buzás mellett a HHRF elismerését átvehette még Szőcs Géza költő, szenátor, az RMDSZ akkori főtitkára, sorstára Borbély Ernő RMDSZ-es képviselő és Páll Béla nyugalmazott matematika tanár. A kitüntetéseket a fentebb említett szövetségesünk, Lantos Tamás kongresszusi képviselő adta át „annak a négy embernek, akik felismertek egy történelmi pillanatot, a közösségükért és egy demokratikus folyamat megindításáért egyéni áldozatot hoztak”.
hhrf.org
2010. június 9-én elhunyt Buzás László, a romániai kommunista-ellenes harc egyik meghatározó alakja. Buzás László 1942. június 29-én született a Hargita megyei Csicsóban. Miután Marosvásárhelyt mezőgazdasági gépészeti szakképesítést szerzett és érettségizett, 1979-ben a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem közgazdasági szakán végzett. Mint osztályvezető közgazdász, a Csíkszeredai Építkezési Vállalatnál, majd a Csíkszeredai Traktorgyárnál dolgozott. 1982. november 22-én elkezdődött meghurcoltatása, mely 1983. február 26-i letartóztatásával végződött. Azzal vádolták meg, hogy két „bűntársával” együtt – Borbély Ernő és Biró Katalin – merényletet készített elő Nicolae Ceauşescu román elnök, a Román Kommunista Párt főtitkára ellen. Több mint egy éves megfigyelés és meghurcolás után végül 1983-ban hat évre elítélték hazaárulás vádjával. Romániából kicsempészett információk szerint Buzást kegyetlenül megkínozták, körmeit több alkalommal is kitépték. „Államellenes tettei” kihatottak családjára is, ugyanis bátyját, Buzás Balázst arra hivatkozva mondatták le Csíkszereda polgármesteri tisztségéből, hogy László testvére „olyan dolgokról fantáziált, amelyek soha nem válnak valóra”.
Egy 1984-es kegyelmi rendelet büntetését harmadolta, minek következtében, négy év letöltése után, 1987. február 25-én szabadult. A Szekuritáté folytonos zaklatásai miatt 1989 végén Magyarországra települt át, majd 1990 márciusában visszatért Romániába, ahol megalapította a Romániai Magyar Kisgazdapártot, amelyet elnökként vezetett. A ’90-es években volt az RMDSZ Hargita megyei szervezetének elnöke, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának alapító tagja, Csíkszéki Szervezetének pedig elnöke volt. 2005-ben kiadott könyve, A Securitate karmai között világszerte ismertté tette őt.
Döntéshozók előtt a meghurcoltak ügye
A HHRF számos alkalommal felhívta az amerikai döntéshozók figyelmét az etnikai és politikai alapon meghurcolt baráti társaság helyzetére, ügyük éveken keresztül bekerült abba a tanúvallomásba, amelyet Alapítványunk a washingtoni Kongresszus előtt tett a Romániának megítélt legnagyobb vámkedvezmény megvonása érdekében. Szoros szövetségesünk, az azóta szintén elhunyt Lantos Tamás kongresszusi képviselő is több alkalommal tette szóvá Buzás fogva tartását. Egy 1984. február 20-i levelében arra szólította fel George P. Schutz amerikai külügyminisztert, hogy a soron következő Amerikai–Román Emberjogi Kerekasztal ülésén kérjen magyarázatot Borbély Ernő, Buzás László és Visky Árpád sepsiszentgyörgyi színész fogva tartásáért.
Emberi Jogi Kitüntetésben részesült
1990. november 24-én a Kolozsvári Magyar Színházban a HHRF Emberi Jogi Kitüntetésben részesítette Buzás Lászlót „a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért, közösségéért való ragaszkodásáért, lelkiismeretes és kitartó szolgálatáért”. Buzás mellett a HHRF elismerését átvehette még Szőcs Géza költő, szenátor, az RMDSZ akkori főtitkára, sorstára Borbély Ernő RMDSZ-es képviselő és Páll Béla nyugalmazott matematika tanár. A kitüntetéseket a fentebb említett szövetségesünk, Lantos Tamás kongresszusi képviselő adta át „annak a négy embernek, akik felismertek egy történelmi pillanatot, a közösségükért és egy demokratikus folyamat megindításáért egyéni áldozatot hoztak”.
hhrf.org
2010. június 16.
Szőcs Géza, a fekete bárány
Mint ismeretes, az új magyar kormánystruktúra nyolc csúcsminisztériumot foglal magába, ezek között az egyik a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI), élén Réthelyi Miklós tárcavezetővel, amely minisztérium alá öt ágazat tartozik, mindeniket államtitkári rangú szakpolitikus irányítja. A tárca parlamenti államtitkára Halász János, közigazgatási államtitkára pedig Jávor András lett. A sportért Czene Attila, az oktatásért Hoffmann Rózsa, a szociálpolitikáért Soltész Miklós, az egészségügyért Szócska Miklós, míg a kultúráért Szőcs Géza felel államtitkárként.
Utóbbit már június 2-i kinevezése előtt számos támadás érte a választásokat csúfosan elbukott balliberális oldalról, de övön aluli ütéseket kapott származási helyéről, Erdélyből is. Szőcs Géza Marosvásárhelyen született 1953-ban, költő, író, szerkesztő, Szőcs István újságíró, kritikus fia. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981–82-ben szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság többször is letartóztatta és bántalmazta, ezután elhagyta Romániát. A rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. Az RMDSZ-ből lassan kiszorították a bukaresti hatalom iránt lojális klikkek, a kilencvenes évek közepétől inkább csak íróként, könyvkiadóként, kultúrpolitikusként tevékenykedett, Magyarországon előbb a Duna Tv, később az első Orbán-kormány háttérembereként vállalt feladatokat.
Szőcs Géza mostani kinevezését a Fideszen belül is kísérte elutasítás, ám Orbán Viktor kitartott mellette. Tette ezt annak ellenére, hogy már idén áprilisban, amikor rögvest a választások után felröppent Szőcs esetleges „kultuszminiszteri” megbízatása, Erdélyből megindult az ellen való áskálódás. Az RMDSZ mai vezetői nem mertek ugyan nyíltan fellépni a szövetség egykori főtitkára ellen, ezért a pártsajtót használták fel a lejáratására. A nagyváradi Bihari Napló például még az új Orbán-kormány körvonalazódása előtt rávetette magát a költőre, s jól értesültségét mímelve próbálta meg politikai spekulációkra bírni és ezzel csőbe húzni a költőt, majd Máris lecserélhetik Szőcs Gézát! címmel valósággal beleszuggerálta volna a Fidesz-vezetésbe annak alkalmatlanságát. Ugyanezt tette a múlt héten az Index című budapesti balliberális portál, amely kötekedő-gunyoros nagyinterjúban próbálta Szőcs kultúr- és nemzetpolitikai koncepcióit dehonesztáló szövegkörnyezetben tálalni.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a Szőcs Gézát fúró RMDSZ ismét egy gyékényen árul a magyar nemzetre folyton rárontó magyarországi baloldallal.
*
Az új magyar kulturális államtitkár a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján Kecskeméten, az Országzászló emlékmű avatásán azt mondta, hogy kétféle nézet ütközik a magyar nemzet számára tragikus trianoni döntés kapcsán: az egyik szemlélet önmagunk feladásához és a trianoni döntés elfogadásához, röviden magához Trianonhoz vezet, a másik tagadja Trianon igazságosságát, és mindent meg kíván tenni azért, hogy a nemzet épségét visszaállítsa. Az első világháborút lezáró trianoni szerződés következtében kilencven éve kialakult határok megváltoztatására nincs lehetőség, de az Európai Unió esély a nemzet újraegyesítésére – mondta Szőcs Géza, hozzáfűzve: a mi feladatunk ennek a megvalósítása.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Mint ismeretes, az új magyar kormánystruktúra nyolc csúcsminisztériumot foglal magába, ezek között az egyik a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma (NEFMI), élén Réthelyi Miklós tárcavezetővel, amely minisztérium alá öt ágazat tartozik, mindeniket államtitkári rangú szakpolitikus irányítja. A tárca parlamenti államtitkára Halász János, közigazgatási államtitkára pedig Jávor András lett. A sportért Czene Attila, az oktatásért Hoffmann Rózsa, a szociálpolitikáért Soltész Miklós, az egészségügyért Szócska Miklós, míg a kultúráért Szőcs Géza felel államtitkárként.
Utóbbit már június 2-i kinevezése előtt számos támadás érte a választásokat csúfosan elbukott balliberális oldalról, de övön aluli ütéseket kapott származási helyéről, Erdélyből is. Szőcs Géza Marosvásárhelyen született 1953-ban, költő, író, szerkesztő, Szőcs István újságíró, kritikus fia. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar–orosz szakon. 1979-80-ban Sütő András javaslatára egy évig Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981–82-ben szerkesztette az Ellenpontok című szamizdat kiadványt, amiért a román államvédelmi hatóság többször is letartóztatta és bántalmazta, ezután elhagyta Romániát. A rendszerváltás után 1990-ben visszatelepült Kolozsvárra, újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990–91-ben az RMDSZ főtitkára, 1991–1993 között politikai alelnöke volt. Az RMDSZ-ből lassan kiszorították a bukaresti hatalom iránt lojális klikkek, a kilencvenes évek közepétől inkább csak íróként, könyvkiadóként, kultúrpolitikusként tevékenykedett, Magyarországon előbb a Duna Tv, később az első Orbán-kormány háttérembereként vállalt feladatokat.
Szőcs Géza mostani kinevezését a Fideszen belül is kísérte elutasítás, ám Orbán Viktor kitartott mellette. Tette ezt annak ellenére, hogy már idén áprilisban, amikor rögvest a választások után felröppent Szőcs esetleges „kultuszminiszteri” megbízatása, Erdélyből megindult az ellen való áskálódás. Az RMDSZ mai vezetői nem mertek ugyan nyíltan fellépni a szövetség egykori főtitkára ellen, ezért a pártsajtót használták fel a lejáratására. A nagyváradi Bihari Napló például még az új Orbán-kormány körvonalazódása előtt rávetette magát a költőre, s jól értesültségét mímelve próbálta meg politikai spekulációkra bírni és ezzel csőbe húzni a költőt, majd Máris lecserélhetik Szőcs Gézát! címmel valósággal beleszuggerálta volna a Fidesz-vezetésbe annak alkalmatlanságát. Ugyanezt tette a múlt héten az Index című budapesti balliberális portál, amely kötekedő-gunyoros nagyinterjúban próbálta Szőcs kultúr- és nemzetpolitikai koncepcióit dehonesztáló szövegkörnyezetben tálalni.
Nem lehet nem észrevenni, hogy a Szőcs Gézát fúró RMDSZ ismét egy gyékényen árul a magyar nemzetre folyton rárontó magyarországi baloldallal.
*
Az új magyar kulturális államtitkár a trianoni békediktátum aláírásának évfordulóján Kecskeméten, az Országzászló emlékmű avatásán azt mondta, hogy kétféle nézet ütközik a magyar nemzet számára tragikus trianoni döntés kapcsán: az egyik szemlélet önmagunk feladásához és a trianoni döntés elfogadásához, röviden magához Trianonhoz vezet, a másik tagadja Trianon igazságosságát, és mindent meg kíván tenni azért, hogy a nemzet épségét visszaállítsa. Az első világháborút lezáró trianoni szerződés következtében kilencven éve kialakult határok megváltoztatására nincs lehetőség, de az Európai Unió esély a nemzet újraegyesítésére – mondta Szőcs Géza, hozzáfűzve: a mi feladatunk ennek a megvalósítása.
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2010. június 17.
Marosvásárhelyen nem állíthatnak szobrot a tömeggyilkos román tábornoknak
A Maros megyei törvényszék közigazgatási tanácsa helyt adott Tőkés László európai parlamenti képviselő panaszának, és megsemmisítette a marosvásárhelyi tanács döntését, amely szerint szobrot állítanának Stefan Gusa volt tábornoknak, az 1989-es temesvári felkelés egyik vérbefojtójának - tájékoztatta csütörtökön az MTI-t Kincses Előd.
A marosvásárhelyi ügyvéd emlékeztetett: Temesváron az 1989-es felkelés idején 73 ember vesztette életét, miután a román hadsereg Nicolae Ceausescu kommunista diktátor parancsára a tömegbe lövetett. A felkelés megtorlására kivezényelt legmagasabb rangú katonatiszt éppen a vezérkari főnöki tisztséget betöltő Gusa volt. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt tábornok ellen az eljárást halála után beszüntették. Gusa társait, Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokokat 15-15 év szabadságvesztésre ítélték.
A volt vezérkari főnök személye azonban tavaly szeptemberben még begyógyítatlan sebeket tépett fel. A marosvásárhelyi önkormányzat ugyanis akkor egyöntetűen megszavazta, hogy Gusának szobrot állítsanak a városban. A helyi román és magyar önkormányzati képviselők ugyanis megegyeztek, hogy Gusa tábornok mellett Sütő András írónak is szobrot állítanak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői azonban utólag belátták, hogy hiba volt megszavazni - ráadásul Sütő András személyével összekötni - a Gusa-szobor felállítását, de a tanácsi határozatot nem tudták már visszavonatni.
Emiatt Kincses Előd december 7-én Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének, az egykori temesvári események legmeghatározóbb személyiségének a képviseletében megtámadta a városi tanács határozatát, annak megsemmisítését kérve.
Hosszas huzavona után most végre megszületett a kedvező döntés: a Maros megyei törvényszék közigazgatási tanácsa helyt adott a panasznak, és megsemmisítette a Gusa szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozat - mondta az MTI-nek Kincses Előd.
Hozzáfűzte, hogy a döntés még nem jogerős, a városi tanácsnak joga van fellebbezni.
Garzó Ferenc
MTI
A Maros megyei törvényszék közigazgatási tanácsa helyt adott Tőkés László európai parlamenti képviselő panaszának, és megsemmisítette a marosvásárhelyi tanács döntését, amely szerint szobrot állítanának Stefan Gusa volt tábornoknak, az 1989-es temesvári felkelés egyik vérbefojtójának - tájékoztatta csütörtökön az MTI-t Kincses Előd.
A marosvásárhelyi ügyvéd emlékeztetett: Temesváron az 1989-es felkelés idején 73 ember vesztette életét, miután a román hadsereg Nicolae Ceausescu kommunista diktátor parancsára a tömegbe lövetett. A felkelés megtorlására kivezényelt legmagasabb rangú katonatiszt éppen a vezérkari főnöki tisztséget betöltő Gusa volt. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolt tábornok ellen az eljárást halála után beszüntették. Gusa társait, Victor Athanasie Stanculescu és Mihai Chitac tábornokokat 15-15 év szabadságvesztésre ítélték.
A volt vezérkari főnök személye azonban tavaly szeptemberben még begyógyítatlan sebeket tépett fel. A marosvásárhelyi önkormányzat ugyanis akkor egyöntetűen megszavazta, hogy Gusának szobrot állítsanak a városban. A helyi román és magyar önkormányzati képviselők ugyanis megegyeztek, hogy Gusa tábornok mellett Sütő András írónak is szobrot állítanak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) képviselői azonban utólag belátták, hogy hiba volt megszavazni - ráadásul Sütő András személyével összekötni - a Gusa-szobor felállítását, de a tanácsi határozatot nem tudták már visszavonatni.
Emiatt Kincses Előd december 7-én Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének, az egykori temesvári események legmeghatározóbb személyiségének a képviseletében megtámadta a városi tanács határozatát, annak megsemmisítését kérve.
Hosszas huzavona után most végre megszületett a kedvező döntés: a Maros megyei törvényszék közigazgatási tanácsa helyt adott a panasznak, és megsemmisítette a Gusa szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozat - mondta az MTI-nek Kincses Előd.
Hozzáfűzte, hogy a döntés még nem jogerős, a városi tanácsnak joga van fellebbezni.
Garzó Ferenc
MTI
2010. június 18.
Az uniós alapok jobb felhasználását sürgette Borbély László
Európában Románia első helyen áll a környezetvédelmi nagyberuházásokra megkötött szerződések számát illetően, de az utolsók közt van az uniós támogatások abszorpcióját illetően – jelentette ki tegnap Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter Marosvásárhelyen, a Környezetvédelmi Operatív Program féléves értékelő ülését követően. A pénzalapok jobb felhasználása érdekében a miniszter a közbeszerzési törvény módosítását javasolja.
Románia 21 környezetvédelmi nagyberuházásra kötötte meg a szerződést az Európai Unióval, ezek összértéke 2,2 milliárd euró, amivel első helyen áll az EU-tagállamok között. Az összeg jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy a szaktárcának 2007-2013 között 5,6 millió euró uniós pénzalap áll rendelkezésére, a finanszírozást az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap biztosítja. A környezetvédelmi alapokból a vízhálózat bővítését, hulladékgazdálkodási projekteket, fűtési, természetvédelmi, árvízvédelmi programokat és a műszaki tanácsadás költségeit fedezik.
Az uniós támogatások abszorpciójával azonban lemaradtunk, mindössze 35 millió eurót sikerült felhasználni, annak ellenére, hogy a szaktárca 220 millió eurót utalt át még tavaly a leszerződött munkálatok előlegeként az önkormányzatoknak. Borbély László szerint az EU-pénzek alacsony abszorpciós képességének okai egyrészt az uniós előírások merevsége és bonyolultsága, másrészt a helyi önkormányzatok nem megfelelő menedzsmentje. A tárcavezető úgy véli, a hazai közbeszerzési törvény előírásai jelentik az egyik legfőbb akadályt, ezek módosítása szükséges ahhoz, hogy gyorsabban és hatékonyan történjen az uniós alapok lehívása. Javasolni fogja, hogy módosítsák a határidőkre vonatkozó cikkelyeket, valamint azokat, amelyek a versenytárgyalások eredményeinek megóvására vonatkoznak, olyan értelemben, hogy megszüntessék a "csak azért is óvások" jól bevált gyakorlatát, aminek következménye, hogy gyakran 44 napig is elhúzódik a szerződéskötés. Ugyanakkor – tette hozzá – a dömpingárakat tartalmazó ajánlatok elutasítása is szükséges, a komolytalan cégeket ezáltal ki lehetne zárni a versenyből. Borbély László hangsúlyozta: az uniós pénzalapok felhasználásának nem képezi akadályát az önkormányzatok esetében az önrész hiánya, ennek biztosítását már megoldották, ezért nem érti azokat a polgármestereket, akik folyton erre hivatkoznak. A sikertelen pályázatok oka inkább a nem eléggé hatékony önkormányzati menedzsmentben, a nem kellően precíz tervezésben, valamint a nem megfelelő szaktanácsadásban keresendő.
Jövő héttől indul az integrált hulladékazdálkodási projekt
Maros megyében június 25-én indul a sokat vitatott integrált hulladékgazdálkodási projekt, miután az EU jóváhagyta a mintegy 45 millió euró értékű beruházás tervét. Borbély László azt is elmondta, hogy júliusban nyújtják be a megye nagy- és kisvárosai víz- és csatornarendszerének korszerűsítésére, bővítésére vonatkozó tervet, aminek értéke 140 millió euró. A Népújság kérdésére a miniszter elmondta, a program megvalósítása sem oldja meg 100%-osan a megye vízellátását, de jelentősen növekszik a vezetékes vízhez való hozzáférhetőség. A miniszter beszélt még a hamarosan induló Zöld ház-programról is, ami lehetővé teszi, hogy a lakosság ártámogatást kapjon az engedélyezett cégekkel végeztetett napelemes beruházásokra.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Európában Románia első helyen áll a környezetvédelmi nagyberuházásokra megkötött szerződések számát illetően, de az utolsók közt van az uniós támogatások abszorpcióját illetően – jelentette ki tegnap Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter Marosvásárhelyen, a Környezetvédelmi Operatív Program féléves értékelő ülését követően. A pénzalapok jobb felhasználása érdekében a miniszter a közbeszerzési törvény módosítását javasolja.
Románia 21 környezetvédelmi nagyberuházásra kötötte meg a szerződést az Európai Unióval, ezek összértéke 2,2 milliárd euró, amivel első helyen áll az EU-tagállamok között. Az összeg jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy a szaktárcának 2007-2013 között 5,6 millió euró uniós pénzalap áll rendelkezésére, a finanszírozást az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap biztosítja. A környezetvédelmi alapokból a vízhálózat bővítését, hulladékgazdálkodási projekteket, fűtési, természetvédelmi, árvízvédelmi programokat és a műszaki tanácsadás költségeit fedezik.
Az uniós támogatások abszorpciójával azonban lemaradtunk, mindössze 35 millió eurót sikerült felhasználni, annak ellenére, hogy a szaktárca 220 millió eurót utalt át még tavaly a leszerződött munkálatok előlegeként az önkormányzatoknak. Borbély László szerint az EU-pénzek alacsony abszorpciós képességének okai egyrészt az uniós előírások merevsége és bonyolultsága, másrészt a helyi önkormányzatok nem megfelelő menedzsmentje. A tárcavezető úgy véli, a hazai közbeszerzési törvény előírásai jelentik az egyik legfőbb akadályt, ezek módosítása szükséges ahhoz, hogy gyorsabban és hatékonyan történjen az uniós alapok lehívása. Javasolni fogja, hogy módosítsák a határidőkre vonatkozó cikkelyeket, valamint azokat, amelyek a versenytárgyalások eredményeinek megóvására vonatkoznak, olyan értelemben, hogy megszüntessék a "csak azért is óvások" jól bevált gyakorlatát, aminek következménye, hogy gyakran 44 napig is elhúzódik a szerződéskötés. Ugyanakkor – tette hozzá – a dömpingárakat tartalmazó ajánlatok elutasítása is szükséges, a komolytalan cégeket ezáltal ki lehetne zárni a versenyből. Borbély László hangsúlyozta: az uniós pénzalapok felhasználásának nem képezi akadályát az önkormányzatok esetében az önrész hiánya, ennek biztosítását már megoldották, ezért nem érti azokat a polgármestereket, akik folyton erre hivatkoznak. A sikertelen pályázatok oka inkább a nem eléggé hatékony önkormányzati menedzsmentben, a nem kellően precíz tervezésben, valamint a nem megfelelő szaktanácsadásban keresendő.
Jövő héttől indul az integrált hulladékazdálkodási projekt
Maros megyében június 25-én indul a sokat vitatott integrált hulladékgazdálkodási projekt, miután az EU jóváhagyta a mintegy 45 millió euró értékű beruházás tervét. Borbély László azt is elmondta, hogy júliusban nyújtják be a megye nagy- és kisvárosai víz- és csatornarendszerének korszerűsítésére, bővítésére vonatkozó tervet, aminek értéke 140 millió euró. A Népújság kérdésére a miniszter elmondta, a program megvalósítása sem oldja meg 100%-osan a megye vízellátását, de jelentősen növekszik a vezetékes vízhez való hozzáférhetőség. A miniszter beszélt még a hamarosan induló Zöld ház-programról is, ami lehetővé teszi, hogy a lakosság ártámogatást kapjon az engedélyezett cégekkel végeztetett napelemes beruházásokra.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 18.
Döntött a törvényszék: ne legyen Gusa-szobor!
A Maros Megyei Törvényszék helyt adott Tőkés László keresetének: semmissé nyilvánította a Gusa-szobor Marosvásárhelyen történő felállítására vonatkozó helyi tanácsi határozatot. A végzés nem jogerős, a tanácsfellebbezhet.
Bár eleinte június 11-ére időzítették az ítélethirdetést a Gusa-szobor perében, majd 16-ára halasztották, végül tegnap hozták nyilvánosságra a bíró döntését. Ennek értelmében a törvényszék helyt adott a Tőkés László által benyújtott keresetnek valamint a Hamar-Alpár Benjámin által benyújtott beavatkozási kérelemnek és semmissé nyilvánította a Gusa-szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozatot. Dr. Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje a Népújság kérdésére elmondta, örömmel vette tudomásul, hogy ezúttal a Maros Megyei Törvényszék korrektül alkalmazta a törvényt és hatályon kívül helyezte a szóban forgó határozatot. "A tanácsi határozat nyomán egy olyan szobrot akartak felállítani Marosvásárhelyen, amely a város szégyenfoltja lett volna. Az ítélet nem jogerős, a tanács dönthet úgy, hogy fellebbezést nyújt be, de nem hiszem, hogy sikerrel járna, hisz az ítélet teljes mértékben megalapozott. Ha mégis megteszi, a Táblabíróság mondja ki az utolsó szót" – nyilatkozta az ügyvéd. Kincses szerint a bizonyítási eljárás során bemutatott bizonyítékok teljes mértékben igazolták, hogy Stefan Gusa közvetlenül felelős a temesvári sortüzek és az otopeni-i összecsapások áldozataiért.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
A Maros Megyei Törvényszék helyt adott Tőkés László keresetének: semmissé nyilvánította a Gusa-szobor Marosvásárhelyen történő felállítására vonatkozó helyi tanácsi határozatot. A végzés nem jogerős, a tanácsfellebbezhet.
Bár eleinte június 11-ére időzítették az ítélethirdetést a Gusa-szobor perében, majd 16-ára halasztották, végül tegnap hozták nyilvánosságra a bíró döntését. Ennek értelmében a törvényszék helyt adott a Tőkés László által benyújtott keresetnek valamint a Hamar-Alpár Benjámin által benyújtott beavatkozási kérelemnek és semmissé nyilvánította a Gusa-szobor felállítására vonatkozó tanácsi határozatot. Dr. Kincses Előd, Tőkés László ügyvédje a Népújság kérdésére elmondta, örömmel vette tudomásul, hogy ezúttal a Maros Megyei Törvényszék korrektül alkalmazta a törvényt és hatályon kívül helyezte a szóban forgó határozatot. "A tanácsi határozat nyomán egy olyan szobrot akartak felállítani Marosvásárhelyen, amely a város szégyenfoltja lett volna. Az ítélet nem jogerős, a tanács dönthet úgy, hogy fellebbezést nyújt be, de nem hiszem, hogy sikerrel járna, hisz az ítélet teljes mértékben megalapozott. Ha mégis megteszi, a Táblabíróság mondja ki az utolsó szót" – nyilatkozta az ügyvéd. Kincses szerint a bizonyítási eljárás során bemutatott bizonyítékok teljes mértékben igazolták, hogy Stefan Gusa közvetlenül felelős a temesvári sortüzek és az otopeni-i összecsapások áldozataiért.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 18.
Színlelt integráció
Európai szinten sajátos nevelésben, foglalkozásban a teljes diákság hét százaléka részesül, azaz minden száz gyerekből heten. Ez a szám romániai viszonylatban 0,65 százalék, a magyar gyerekeknek pedig csupán a 0,39 százaléka kap gyógypedagógiai ellátást – hangzott el az erdélyi magyar gyógypedagógusok szerdán és csütörtökön tartott tanácskozásán, amelynek helyszíne a gernyeszegi Grand Lion szálloda volt.
Pollacsek Tamás, a Romániai Magyar Gyógypedagógusok Szövetségének elnöke, a kolozsvári Hallássérültek Intézetének tanára kérdésünkre elmondta, hogy az elmúlt évben szervezték az első tanácskozást, azzal a szándékkal, hogy feltérképezzék az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás helyzetét, amiről korábban nem volt átfogó kép. Az állami rendszerben folyó kezdeményezések mellett senki sem látta át, hogy mi történik a magánszférában, ezért a tanácskozásra minden ismert intézmény, alapítvány képviselőit meghívták. Az egyesület a Babes-Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Pszichológia Tanszékének Gyógypedagógiai Szakcsoportjával valamint a Szülőföld Alap támogatásával az idén másodszor tartott tanácskozást, amelyen romániai és magyarországi szakemberek adtak elő a gyógypedagógiában alkalmazott újszerű megközelítésekről, kreatív módszerekről. A főelőadók (Ráduly Zörgő Éva, Síkné dr. Lányi Cecília) és Bartók Éva negyven percet kaptak, a többi előadó húsz perc alatt mutatta be mondanivalóját a kollégáknak. A dolgozatok a nyelvi készségek fejlesztésétől a pszichodrámán át a hátrányos helyzetű gyermekek szociális kompetenciájának a fejlesztéséig változatos tematikát fogtak át, s főhelyen a diszlexiás gyermekek nevelése, tanítása szerepelt. Megható, szép, a gyerekek őszinteségét feltáró előadások hangzottak el, a zárónapon pedig az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás jelenét vitatták meg, s hogy mit lehet tenni a bevezetőben felvázolt helyzet változtatása érdekében.
Pollacsek Tamás szerint vannak vidékek, mint például Marosvásárhely vagy Kolozsvár, ahol jobb a speciális ellátás, a szórványban viszont nagyon hiányzik. Kérdésünkre az egyesület vezetője kifejtette, hogy az inkluzív oktatás – amelynek során a korábban kisegítő iskolába járó hátrányos helyzetű gyerekeket többi társaik közé sorolták be, s a gyógypedagógusoknak heti egy-két óra jut egy gyerekre – valójában csak színlelt integrációt jelent.
– Bár ahhoz kicsik vagyunk, hogy az országos helyzetbe beleszóljunk, legalább az átlaghoz kellene felzárkózni a romániai magyar oktatásban is – nyilatkozta az egyesület elnöke.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
Európai szinten sajátos nevelésben, foglalkozásban a teljes diákság hét százaléka részesül, azaz minden száz gyerekből heten. Ez a szám romániai viszonylatban 0,65 százalék, a magyar gyerekeknek pedig csupán a 0,39 százaléka kap gyógypedagógiai ellátást – hangzott el az erdélyi magyar gyógypedagógusok szerdán és csütörtökön tartott tanácskozásán, amelynek helyszíne a gernyeszegi Grand Lion szálloda volt.
Pollacsek Tamás, a Romániai Magyar Gyógypedagógusok Szövetségének elnöke, a kolozsvári Hallássérültek Intézetének tanára kérdésünkre elmondta, hogy az elmúlt évben szervezték az első tanácskozást, azzal a szándékkal, hogy feltérképezzék az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás helyzetét, amiről korábban nem volt átfogó kép. Az állami rendszerben folyó kezdeményezések mellett senki sem látta át, hogy mi történik a magánszférában, ezért a tanácskozásra minden ismert intézmény, alapítvány képviselőit meghívták. Az egyesület a Babes-Bolyai Tudományegyetem Alkalmazott Pszichológia Tanszékének Gyógypedagógiai Szakcsoportjával valamint a Szülőföld Alap támogatásával az idén másodszor tartott tanácskozást, amelyen romániai és magyarországi szakemberek adtak elő a gyógypedagógiában alkalmazott újszerű megközelítésekről, kreatív módszerekről. A főelőadók (Ráduly Zörgő Éva, Síkné dr. Lányi Cecília) és Bartók Éva negyven percet kaptak, a többi előadó húsz perc alatt mutatta be mondanivalóját a kollégáknak. A dolgozatok a nyelvi készségek fejlesztésétől a pszichodrámán át a hátrányos helyzetű gyermekek szociális kompetenciájának a fejlesztéséig változatos tematikát fogtak át, s főhelyen a diszlexiás gyermekek nevelése, tanítása szerepelt. Megható, szép, a gyerekek őszinteségét feltáró előadások hangzottak el, a zárónapon pedig az erdélyi magyar gyógypedagógiai ellátás jelenét vitatták meg, s hogy mit lehet tenni a bevezetőben felvázolt helyzet változtatása érdekében.
Pollacsek Tamás szerint vannak vidékek, mint például Marosvásárhely vagy Kolozsvár, ahol jobb a speciális ellátás, a szórványban viszont nagyon hiányzik. Kérdésünkre az egyesület vezetője kifejtette, hogy az inkluzív oktatás – amelynek során a korábban kisegítő iskolába járó hátrányos helyzetű gyerekeket többi társaik közé sorolták be, s a gyógypedagógusoknak heti egy-két óra jut egy gyerekre – valójában csak színlelt integrációt jelent.
– Bár ahhoz kicsik vagyunk, hogy az országos helyzetbe beleszóljunk, legalább az átlaghoz kellene felzárkózni a romániai magyar oktatásban is – nyilatkozta az egyesület elnöke.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 19.
A kisvárdai színházi fesztiválra látogatott Sólyom László
A marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadását tekintette meg Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválján szombaton. Az államfőt a Művészetek Házában Oláh Albert, a szabolcsi város polgármestere fogadta, aki beszámolt a rendezvény történetéről, majd Sólyom László a fesztivál zsűrijével találkozott. A köztársasági elnök ezután a Tessék, poftiti! - 20/20 előadást tekintette meg, amelynek története az 1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen lezajlott etnikai zavargások eseményeit dolgozza fel.
A Gianina Carbunariu rendezésében színpadra állított "anti-történelmi" dráma a román-magyar társadalmi együttélést, a kétnyelvűséget és az ezekből adódó konfliktusokat, konkrétan a marosvásárhelyi összecsapást próbálja a színház eszközeivel bemutatni.
Elővehető színdarab híján a Yorick Stúdió csapata magát a várost, azaz Marosvásárhelyt "kérte fel" társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben részt vevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adta a kiindulópontját a drámának. A mű címe, a 20/20 egyszerre jelöli a tragikus dátumot, az azóta eltelt húsz évet, valamint a szemészetben ez a szám jelenti a látásélességet. Az előadás egyben arra is próbál rávilágítani, hogy hiányzik az a nézőpont, amelyből a "fekete március" felelősségteljesen átlátható, feldolgozható és értelmezhető volna. A marosvásárhelyi színészek szerint láttatni kell a témát, hogy később beszélhessenek róla románul, magyarul - vagyis az anyanyelven.
Az előadás után Sólyom László találkozott a darabban szereplő öt-öt magyar és román színésszel, akikkel informális beszélgetést folytatott. A június 18-26. között zajló kisvárdai színházi fesztiválon négy szomszédos ország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna huszonkét magyar nyelvű társulatának művészei lépnek fel.
MTI
A marosvásárhelyi Yorick Stúdió előadását tekintette meg Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválján szombaton. Az államfőt a Művészetek Házában Oláh Albert, a szabolcsi város polgármestere fogadta, aki beszámolt a rendezvény történetéről, majd Sólyom László a fesztivál zsűrijével találkozott. A köztársasági elnök ezután a Tessék, poftiti! - 20/20 előadást tekintette meg, amelynek története az 1990. március 19-én és 20-án Marosvásárhelyen lezajlott etnikai zavargások eseményeit dolgozza fel.
A Gianina Carbunariu rendezésében színpadra állított "anti-történelmi" dráma a román-magyar társadalmi együttélést, a kétnyelvűséget és az ezekből adódó konfliktusokat, konkrétan a marosvásárhelyi összecsapást próbálja a színház eszközeivel bemutatni.
Elővehető színdarab híján a Yorick Stúdió csapata magát a várost, azaz Marosvásárhelyt "kérte fel" társszerzőnek: több mint ötven, az eseményekben részt vevő, vagy azok hatását közvetve megélő vásárhelyi személyes elbeszélése adta a kiindulópontját a drámának. A mű címe, a 20/20 egyszerre jelöli a tragikus dátumot, az azóta eltelt húsz évet, valamint a szemészetben ez a szám jelenti a látásélességet. Az előadás egyben arra is próbál rávilágítani, hogy hiányzik az a nézőpont, amelyből a "fekete március" felelősségteljesen átlátható, feldolgozható és értelmezhető volna. A marosvásárhelyi színészek szerint láttatni kell a témát, hogy később beszélhessenek róla románul, magyarul - vagyis az anyanyelven.
Az előadás után Sólyom László találkozott a darabban szereplő öt-öt magyar és román színésszel, akikkel informális beszélgetést folytatott. A június 18-26. között zajló kisvárdai színházi fesztiválon négy szomszédos ország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna huszonkét magyar nyelvű társulatának művészei lépnek fel.
MTI
2010. június 19.
Borbély László kész lemondani
Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter kész lemondani, ha a kormány által foganatosított megszorító intézkedések december 31-ig nem hozzák a várt eredményeket – hangzott el kedden, a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány vitáján.
A miniszter csütörtökön Marosvásárhelyen megerősítette: "Ha úgy érzem, hogy a kormány nem képes azokat az intézkedéseket véghezvinni december 31-ig, ami nemcsak a megszorításokról szól, hanem gazdaságélénkítő programokról, a kórházi decentralizációról, az országos ügynökségek átszervezéséről is, le fogok mondani, még akkor is, ha az általam vezetett minisztérium szintjén sikerült pontra tenni a dolgokat. Felelős politikusként szolidárisak vagyunk, az én tevékenységemet nem tudom elvonatkoztatni a kormány egész tevékenységétől". Újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ-nek milyen elképzelései vannak a gazdaság élénkítésére, a miniszter kifejtette, hogy a kis- és közepes vállalkozások (kkv) felé kell nyitni jobban. "Javasoltuk egy olyan kártya bevezetését, ami egy bizonyos összegig lehetőséget ad a kkv-knak arra, hogy jobb feltételekkel, mint eddig, bankhiteleket vehessenek fel. Meg kellene vizsgálni a bankok adózását, amiről EU-s szinten is szó van, szerintem nyugodtan ki lehetne vetni egy plusz bankadót. Azt is meg kell nézni, hogy bizonyos bankhitelek esetében halasztható legyen a visszafizetés, de mindez annak függvénye, hogy mennyit enged meg a Nemzetközi Valutaalappal megkötött szerződés. Ettől függ az egykulcsos adó módosítása is. Ha most csökkentenénk az egykulcsos adót és néhány más adónemet növelnénk, több pénz jönne be a költségvetésbe. Progresszív adózási rendszerről egyelőre nem tárgyalunk" – nyilatkozta a miniszter.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter kész lemondani, ha a kormány által foganatosított megszorító intézkedések december 31-ig nem hozzák a várt eredményeket – hangzott el kedden, a kormány ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány vitáján.
A miniszter csütörtökön Marosvásárhelyen megerősítette: "Ha úgy érzem, hogy a kormány nem képes azokat az intézkedéseket véghezvinni december 31-ig, ami nemcsak a megszorításokról szól, hanem gazdaságélénkítő programokról, a kórházi decentralizációról, az országos ügynökségek átszervezéséről is, le fogok mondani, még akkor is, ha az általam vezetett minisztérium szintjén sikerült pontra tenni a dolgokat. Felelős politikusként szolidárisak vagyunk, az én tevékenységemet nem tudom elvonatkoztatni a kormány egész tevékenységétől". Újságírói kérdésre, hogy az RMDSZ-nek milyen elképzelései vannak a gazdaság élénkítésére, a miniszter kifejtette, hogy a kis- és közepes vállalkozások (kkv) felé kell nyitni jobban. "Javasoltuk egy olyan kártya bevezetését, ami egy bizonyos összegig lehetőséget ad a kkv-knak arra, hogy jobb feltételekkel, mint eddig, bankhiteleket vehessenek fel. Meg kellene vizsgálni a bankok adózását, amiről EU-s szinten is szó van, szerintem nyugodtan ki lehetne vetni egy plusz bankadót. Azt is meg kell nézni, hogy bizonyos bankhitelek esetében halasztható legyen a visszafizetés, de mindez annak függvénye, hogy mennyit enged meg a Nemzetközi Valutaalappal megkötött szerződés. Ettől függ az egykulcsos adó módosítása is. Ha most csökkentenénk az egykulcsos adót és néhány más adónemet növelnénk, több pénz jönne be a költségvetésbe. Progresszív adózási rendszerről egyelőre nem tárgyalunk" – nyilatkozta a miniszter.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 19.
A cenzúra mint ideológia
Zsúfolásig telt kedd délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnoka, ahol az intézmény vendégtanár-programjának keretében ezúttal Dan Culcer, erdélyi származású, jelenleg Franciaországban élő író tartott igen nívós és érdekes előadást. Olyan értekezést, amely hidat képezett a két, párhuzamos Marosvásárhely között, magyar és román értelmiségiek egyaránt ültek a rögtönzött nézőtéren.
A vendégtanár értekezésének címe A cenzúra mint ideológia, de ennél jóval többről szólt a majd' kétórás, önéletrajzi elemekkel gazdagított előadás. A diktatúra korabeli visszásságait, jelenre kiható következményeit is vizsgálta az előadó, úgy az irodalmi és művészi alkotómunka, illetve annak ellehetetlenítése, mint a mindennapi élet terén.
– Paradox módon, azok közül, akik a cenzúra gépezetében dolgoztak, még sokan életben vannak. Hasznos lenne, ha véleményüket saját tevékenységükről meghallgatnánk, megvitatnánk. Hiszen a cenzúra volt a mindenható eszköz, lángszóró, amely tabula rasává tett minden addigit, hogy helye legyen a proletkultnak. A romániai cenzúra már a XVIII. századtól létezik, XX. századbeli formáját a kommunista diktatúra a szovjetektől vette át. Erről igen sok tanulmány értekezik. Én személyes okok miatt foglalkozom ezzel a témával. Nem emlékiratokat írok róla, hanem az általa keltett atmoszférára igyekszem rávilágítani. Könyves családban születtem, amelyben az irodalom mindenhatónak számított. Rengeteget olvastunk, és bármit olvashattunk, a cenzúrázott könyveket is, amelyek borítóját a szüleim papírral fedték le. De '48 után a hazai tiltott könyvek listáján már nyolcezer cím szerepelt. Először az '50-es évek elején láttam szétvert könyvtárat. Kolozsvári gyermekéveim alatt, 1953-ban a hatalom emberei a mai zeneiskola, egykori Ferenc-rendi kolostor ablakából hajigálták az utcára a rend könyvtárának könyveit. Régi, több száz éves, pergamenbe vagy bőrbe kötött könyveket. Édesapám igen bátor volt, odalopakodott és kiemelt belőlük pár darabot. Köztük egy 1690-ben, Amszterdamban nyomtatott kötetet. Ez a borzalom egy életre elkísért. Tanúja voltam az egyházi iskolák bezárásának, a tiltott könyveket a kolozsvári egyetemi könyvtár pincéjében tárolták. '55 után ezek birtoklása házkutatást, letartóztatásokat vont maga után. Erről is fennmaradtak dokumentumok.
Az állami könyvtárak állománya ugyanakkor nagyon kibővült. A hatalom a klasszikus orosz irodalmat importálta, Szolzsenyicint és társait viszont nem, pedig őt Magyarországon fordították is. '63-ban a kolozsvári könyvtárakat régi francia irodalommal töltötték fel. Azért, mert a romániai nyomdák Franciaországnak nyomtattak és cserébe az ország nem pénzt, hanem könyveket kapott. Így még a könyvnyomtatás területén is létrejöhetett az ideológiai kontroll. A régi könyvek jó részét tiltották, újabbakat pedig nem adtak ki. Mindent felülről ellenőriztek, a rádióhallgatást is. '76-ban egy fiatal mérnök levelet írt a BBC-nek, amelyben az angol nyelvleckék szövegét igényelte. Megkereste a Szeku, és állandó, 50 százalékos fizetéscsökkentéssel sújtották. A cenzúra autonóm intézményként funkcionált, a hálózat nagyon sűrű és kiterjedt volt. És az a rengeteg ember, aki ebben a hálózatban dolgozott, hova tűnt '89 után? Mit tudtunk akkoriban? Hogy vannak börtönök, amelyekben a román, a magyar, a szász és a zsidó értelmiség sínylődik. És ezenkívül mit tehettünk? Nagy konfliktusaim voltak a szüleimmel, akik azt akarták, hogy hallgassak, holott tiniként megvolt a véleményem a dolgokról. Gyávának tartottam őket. Számomra politikailag 1956 volt a fordulópont. Akkor Magyarországon egy valódi forradalom zajlott le, nem előre megtervezett államcsíny. Spontán, és komoly áldozatokkal járó. És amikor hallgattam a rádióban a lövéseket, sírtam. Mert senki sem segített rajtuk. Számomra ekkor vált világossá a politikai helyzet. Anyám szocialista volt, kommunista azonban nem. '56 után azt hitte, "lehet valamit csinálni". Leveleket írt, kritizálta a pártot és a Szekun kötött ki – mondta előadásában Dan Culcer, aki megemlékezett a szerkesztőségekben zajló munkáról, a nyomorúságos életkörülmények között élő arisztokrácia tagjairól, közöttük Bánffy báróról, kolozsvári gyermekéveiről, a diktatúra fullasztó, hétköznapokat is uraló "hangulatáról".
Előadása után az író legutóbbi, kétnyelvű verseskötetét mutatták be a közönségnek. Az Ardealul Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet verseit magyarra Cseke Gábor költő fordította le. A könyvbemutató során a szerző megjegyezte: a diktatúra idején ezek a versek teljesen másképpen jelenhettek volna meg, oly sokat száműzött volna belőlük a cenzúra gépezete, végül A siralom völgye című versének felolvasásával búcsúzott telt házas közönségétől.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
Zsúfolásig telt kedd délután a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem előcsarnoka, ahol az intézmény vendégtanár-programjának keretében ezúttal Dan Culcer, erdélyi származású, jelenleg Franciaországban élő író tartott igen nívós és érdekes előadást. Olyan értekezést, amely hidat képezett a két, párhuzamos Marosvásárhely között, magyar és román értelmiségiek egyaránt ültek a rögtönzött nézőtéren.
A vendégtanár értekezésének címe A cenzúra mint ideológia, de ennél jóval többről szólt a majd' kétórás, önéletrajzi elemekkel gazdagított előadás. A diktatúra korabeli visszásságait, jelenre kiható következményeit is vizsgálta az előadó, úgy az irodalmi és művészi alkotómunka, illetve annak ellehetetlenítése, mint a mindennapi élet terén.
– Paradox módon, azok közül, akik a cenzúra gépezetében dolgoztak, még sokan életben vannak. Hasznos lenne, ha véleményüket saját tevékenységükről meghallgatnánk, megvitatnánk. Hiszen a cenzúra volt a mindenható eszköz, lángszóró, amely tabula rasává tett minden addigit, hogy helye legyen a proletkultnak. A romániai cenzúra már a XVIII. századtól létezik, XX. századbeli formáját a kommunista diktatúra a szovjetektől vette át. Erről igen sok tanulmány értekezik. Én személyes okok miatt foglalkozom ezzel a témával. Nem emlékiratokat írok róla, hanem az általa keltett atmoszférára igyekszem rávilágítani. Könyves családban születtem, amelyben az irodalom mindenhatónak számított. Rengeteget olvastunk, és bármit olvashattunk, a cenzúrázott könyveket is, amelyek borítóját a szüleim papírral fedték le. De '48 után a hazai tiltott könyvek listáján már nyolcezer cím szerepelt. Először az '50-es évek elején láttam szétvert könyvtárat. Kolozsvári gyermekéveim alatt, 1953-ban a hatalom emberei a mai zeneiskola, egykori Ferenc-rendi kolostor ablakából hajigálták az utcára a rend könyvtárának könyveit. Régi, több száz éves, pergamenbe vagy bőrbe kötött könyveket. Édesapám igen bátor volt, odalopakodott és kiemelt belőlük pár darabot. Köztük egy 1690-ben, Amszterdamban nyomtatott kötetet. Ez a borzalom egy életre elkísért. Tanúja voltam az egyházi iskolák bezárásának, a tiltott könyveket a kolozsvári egyetemi könyvtár pincéjében tárolták. '55 után ezek birtoklása házkutatást, letartóztatásokat vont maga után. Erről is fennmaradtak dokumentumok.
Az állami könyvtárak állománya ugyanakkor nagyon kibővült. A hatalom a klasszikus orosz irodalmat importálta, Szolzsenyicint és társait viszont nem, pedig őt Magyarországon fordították is. '63-ban a kolozsvári könyvtárakat régi francia irodalommal töltötték fel. Azért, mert a romániai nyomdák Franciaországnak nyomtattak és cserébe az ország nem pénzt, hanem könyveket kapott. Így még a könyvnyomtatás területén is létrejöhetett az ideológiai kontroll. A régi könyvek jó részét tiltották, újabbakat pedig nem adtak ki. Mindent felülről ellenőriztek, a rádióhallgatást is. '76-ban egy fiatal mérnök levelet írt a BBC-nek, amelyben az angol nyelvleckék szövegét igényelte. Megkereste a Szeku, és állandó, 50 százalékos fizetéscsökkentéssel sújtották. A cenzúra autonóm intézményként funkcionált, a hálózat nagyon sűrű és kiterjedt volt. És az a rengeteg ember, aki ebben a hálózatban dolgozott, hova tűnt '89 után? Mit tudtunk akkoriban? Hogy vannak börtönök, amelyekben a román, a magyar, a szász és a zsidó értelmiség sínylődik. És ezenkívül mit tehettünk? Nagy konfliktusaim voltak a szüleimmel, akik azt akarták, hogy hallgassak, holott tiniként megvolt a véleményem a dolgokról. Gyávának tartottam őket. Számomra politikailag 1956 volt a fordulópont. Akkor Magyarországon egy valódi forradalom zajlott le, nem előre megtervezett államcsíny. Spontán, és komoly áldozatokkal járó. És amikor hallgattam a rádióban a lövéseket, sírtam. Mert senki sem segített rajtuk. Számomra ekkor vált világossá a politikai helyzet. Anyám szocialista volt, kommunista azonban nem. '56 után azt hitte, "lehet valamit csinálni". Leveleket írt, kritizálta a pártot és a Szekun kötött ki – mondta előadásában Dan Culcer, aki megemlékezett a szerkesztőségekben zajló munkáról, a nyomorúságos életkörülmények között élő arisztokrácia tagjairól, közöttük Bánffy báróról, kolozsvári gyermekéveiről, a diktatúra fullasztó, hétköznapokat is uraló "hangulatáról".
Előadása után az író legutóbbi, kétnyelvű verseskötetét mutatták be a közönségnek. Az Ardealul Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet verseit magyarra Cseke Gábor költő fordította le. A könyvbemutató során a szerző megjegyezte: a diktatúra idején ezek a versek teljesen másképpen jelenhettek volna meg, oly sokat száműzött volna belőlük a cenzúra gépezete, végül A siralom völgye című versének felolvasásával búcsúzott telt házas közönségétől.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 21.
Semjén egységes politikai konstrukciót sürget
A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje ― állapította meg Kolozsváron Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki részt vett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ünnepi ülésén.
A Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) központi épületében tartott ülésen Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora külön felkérte Markó Bélát, a kormány miniszterelnök-helyettesét, hogy álljanak a jövő héten sorra kerülő akkreditációs döntés mellé, és segítsenek, hogy a törvényalkotás, majd a parlamenti szavazás az intézményi akkreditációról mihamarabb bekövetkezhessen. Az RMDSZ elnöke erre ígéretet tett, és kijelentette: amennyiben az Országos Akkreditációs Bizottság június 24-én kedvezően dönt a három városban ― Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában ― működő magyar magánegyetem akkreditációjáról, úgy a kormány mihamarabb megalkotja az ezt megalapozó törvényt, és a parlament őszi időszakában már sor kerülhet az állami elismertetést szentesítő szavazásra is. Semjén Zsolt a magyar kormánynak a határon túli magyar felsőoktatás melletti elkötelezettségéről biztosította a jelenlévőket, Markó Béla pedig felvetette, hogy a leendő magyar―román közös kormányülés egyik tárgypontjaként a román állami finanszírozás kérdését is emeljék be. Semjén jelezte: szükségesnek tartják az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködést. A szlovákiai példa is mutatja — mondta a magyar miniszterelnök-helyettes —, hogy az összefogás meggyengülése esetén az etnikai pártok kikerülhetnek a törvényhozásból. Meg kell találni azt a politikai konstrukciót, amely a lehető legszélesebb összefogás kifejeződése ― állapította meg Semjén. Tájékoztatta a romániai magyarság jelen lévő képviselőit a magyar kormány támogatáspolitikai elképzeléseiről. Fontosnak tartotta a magyarság összefogását. Ezzel összefüggésben jelezte, hogy hamarosan újból összehívják a 2004 novembere óta nem ülésező Magyar Állandó Értekezletet.
Az EMEF napirendi pontjai közül elnapolták a Kulturális Autonómia Tanács megalapításáról szóló döntést, mert az RMDSZ és az EMNT között néhány tartalmi és formai kérdésben nézetkülönbségek merültek fel, ezek tisztázását valószínűleg pénteken Marosvásárhelyen végzik el a következő EMEF-ülés keretében.
Gyulafehérváron egyházpolitikai kérdésekről és a felekezeti oktatás ügyéről folytatott megbeszélést Semjén Zsolt Jakubinyi György érsekkel. A magyarországi egyházpolitika tervezett változásairól, a keresztény értékek európai képviseletéről folytatott megbeszélést követően újságírói kérdésre válaszolva a magyar politikus kifejtette: Budapest ellenzi a verespataki aranykitermelést célzó beruházás megvalósítását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje ― állapította meg Kolozsváron Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, aki részt vett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ünnepi ülésén.
A Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) központi épületében tartott ülésen Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora külön felkérte Markó Bélát, a kormány miniszterelnök-helyettesét, hogy álljanak a jövő héten sorra kerülő akkreditációs döntés mellé, és segítsenek, hogy a törvényalkotás, majd a parlamenti szavazás az intézményi akkreditációról mihamarabb bekövetkezhessen. Az RMDSZ elnöke erre ígéretet tett, és kijelentette: amennyiben az Országos Akkreditációs Bizottság június 24-én kedvezően dönt a három városban ― Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában ― működő magyar magánegyetem akkreditációjáról, úgy a kormány mihamarabb megalkotja az ezt megalapozó törvényt, és a parlament őszi időszakában már sor kerülhet az állami elismertetést szentesítő szavazásra is. Semjén Zsolt a magyar kormánynak a határon túli magyar felsőoktatás melletti elkötelezettségéről biztosította a jelenlévőket, Markó Béla pedig felvetette, hogy a leendő magyar―román közös kormányülés egyik tárgypontjaként a román állami finanszírozás kérdését is emeljék be. Semjén jelezte: szükségesnek tartják az EMNT és az RMDSZ közötti együttműködést. A szlovákiai példa is mutatja — mondta a magyar miniszterelnök-helyettes —, hogy az összefogás meggyengülése esetén az etnikai pártok kikerülhetnek a törvényhozásból. Meg kell találni azt a politikai konstrukciót, amely a lehető legszélesebb összefogás kifejeződése ― állapította meg Semjén. Tájékoztatta a romániai magyarság jelen lévő képviselőit a magyar kormány támogatáspolitikai elképzeléseiről. Fontosnak tartotta a magyarság összefogását. Ezzel összefüggésben jelezte, hogy hamarosan újból összehívják a 2004 novembere óta nem ülésező Magyar Állandó Értekezletet.
Az EMEF napirendi pontjai közül elnapolták a Kulturális Autonómia Tanács megalapításáról szóló döntést, mert az RMDSZ és az EMNT között néhány tartalmi és formai kérdésben nézetkülönbségek merültek fel, ezek tisztázását valószínűleg pénteken Marosvásárhelyen végzik el a következő EMEF-ülés keretében.
Gyulafehérváron egyházpolitikai kérdésekről és a felekezeti oktatás ügyéről folytatott megbeszélést Semjén Zsolt Jakubinyi György érsekkel. A magyarországi egyházpolitika tervezett változásairól, a keresztény értékek európai képviseletéről folytatott megbeszélést követően újságírói kérdésre válaszolva a magyar politikus kifejtette: Budapest ellenzi a verespataki aranykitermelést célzó beruházás megvalósítását.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. június 21.
Ránk hagyott testamentum
Sütő Andrásra emlékeztek
Sütő Andrásra emlékezett a hét végén Marosvásárhelyen és Pusztakamaráson az író nevét viselő baráti egyesület.
A kétnapos rendezvénysorozat szombat délután három órakor vette kezdetét a vásárhelyi református temetőben. Sütő András sírjánál Demeter József lelkipásztor tartott rövid megemlékező áhítatot. Mint mondta, Jézus sírja elől a kő el volt hengerítve. Sütő is elhengerítette életünk köveit, azokat a köveket, amelyeket nemzeti öntudatunk, megmaradásunk elé dobtak. De elhozta gyémántköveit is, amelyekkel életünk egyik legnagyobb vigasza lett. Őt nem a holtak, hanem az élők között kell keresnünk. Nem kellett feltámadnia, mert csak test szerint halt meg. Ott él a Kárpát-medencei nemzet szívében és azoknak a népeknek a tudatában, akik saját anyanyelvükön olvassák csodálatos sorait. Mert amit ránk hagyott, az második Hegyi beszédnek is mondható.
A koszorúzással záruló, temetőbeli megemlékezés után a szépszámú közönség a Bernády Házba sétált, ahol a soron következő előadás-sorozat, rövid konferencia kezdetére már telt házassá növekedett a publikum. A résztvevőket, magyarországi és hazai vendégeket Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke köszöntötte, majd Csegzi Sándor alpolgármester vette át a szót. – A tavalyi, hasonló megemlékezésen Marosvásárhely nagyjai között említettem Sütő Andrást. Életemben írásai, színdarabjai által mély nyomot hagyott, megelőlegezett bizalma önkormányzati pályámon számomra meghatározó erővel bírt – mondta az alpolgármester, majd a személyes találkozások emlékeit elevenítette fel. – Sütő András félt a lakásában. Figyelték '89 előtt és után. Fontos volt a másik oldalnak, mert tudták, hogy fontos nekünk. Kopjafáján egy lámpást láthatunk. Ez számomra azt a fényt jelképezi, amit Sütő András jelent.
Pusztakamarás polgármestere hozzászólásában megjegyezte, megtiszteltetésnek érzi, hogy részt vehet a megemlékezésen. Elmondta, a kamarásiak tisztában vannak Sütő nagyságával, emléke ápolását nagyon fontosnak tartják és mindenkit szeretettel várnak, aki az író emléke előtt tiszteleg vagy a szülői házat kívánja megtekinteni.
Kincses Előd András napjától a fekete márciusig címmel tartott igen érdekes előadást Sütő András 1990 márciusa előtt megélt napjairól. A kulisszák mögötti történésekről, politikai játszmákról és ok-okozati viszonyokról, amelyek következménye mindenki előtt ismert: Sütő megveretése, fél szemének elvesztése. A kezdetek RMDSZ-éről, amelynek Sütő megyei elnöke volt, a forradalom utáni magyar–román összefogásról és a másik fél szürke eminenciásainak ezt szándékosan szétzüllesztő tevékenységéről, a sajtóban megjelent hamisításoktól a TVR-s botrányig. Emlékeztetett arra, hogy Sütő 1989. december 22-e és 1990. március 19-e között milyen magas szinten képviselte az erdélyi, romániai magyarság ügyét, de sajnos a szekus túlerővel és profizmussal szemben nem sokat tehetett.
Kilyén Ilka színművésznő Nagy Gáspár Sütőnek dedikált versét szavalta el, majd a szom.bati rendezvénysorozat zárásaként Kötő József tartott előadást Sütő András színházi – elsősorban kolozsvári magyar színházi – kapcsolatairól.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
Sütő Andrásra emlékeztek
Sütő Andrásra emlékezett a hét végén Marosvásárhelyen és Pusztakamaráson az író nevét viselő baráti egyesület.
A kétnapos rendezvénysorozat szombat délután három órakor vette kezdetét a vásárhelyi református temetőben. Sütő András sírjánál Demeter József lelkipásztor tartott rövid megemlékező áhítatot. Mint mondta, Jézus sírja elől a kő el volt hengerítve. Sütő is elhengerítette életünk köveit, azokat a köveket, amelyeket nemzeti öntudatunk, megmaradásunk elé dobtak. De elhozta gyémántköveit is, amelyekkel életünk egyik legnagyobb vigasza lett. Őt nem a holtak, hanem az élők között kell keresnünk. Nem kellett feltámadnia, mert csak test szerint halt meg. Ott él a Kárpát-medencei nemzet szívében és azoknak a népeknek a tudatában, akik saját anyanyelvükön olvassák csodálatos sorait. Mert amit ránk hagyott, az második Hegyi beszédnek is mondható.
A koszorúzással záruló, temetőbeli megemlékezés után a szépszámú közönség a Bernády Házba sétált, ahol a soron következő előadás-sorozat, rövid konferencia kezdetére már telt házassá növekedett a publikum. A résztvevőket, magyarországi és hazai vendégeket Nagy Pál, a Sütő András Baráti Egyesület elnöke köszöntötte, majd Csegzi Sándor alpolgármester vette át a szót. – A tavalyi, hasonló megemlékezésen Marosvásárhely nagyjai között említettem Sütő Andrást. Életemben írásai, színdarabjai által mély nyomot hagyott, megelőlegezett bizalma önkormányzati pályámon számomra meghatározó erővel bírt – mondta az alpolgármester, majd a személyes találkozások emlékeit elevenítette fel. – Sütő András félt a lakásában. Figyelték '89 előtt és után. Fontos volt a másik oldalnak, mert tudták, hogy fontos nekünk. Kopjafáján egy lámpást láthatunk. Ez számomra azt a fényt jelképezi, amit Sütő András jelent.
Pusztakamarás polgármestere hozzászólásában megjegyezte, megtiszteltetésnek érzi, hogy részt vehet a megemlékezésen. Elmondta, a kamarásiak tisztában vannak Sütő nagyságával, emléke ápolását nagyon fontosnak tartják és mindenkit szeretettel várnak, aki az író emléke előtt tiszteleg vagy a szülői házat kívánja megtekinteni.
Kincses Előd András napjától a fekete márciusig címmel tartott igen érdekes előadást Sütő András 1990 márciusa előtt megélt napjairól. A kulisszák mögötti történésekről, politikai játszmákról és ok-okozati viszonyokról, amelyek következménye mindenki előtt ismert: Sütő megveretése, fél szemének elvesztése. A kezdetek RMDSZ-éről, amelynek Sütő megyei elnöke volt, a forradalom utáni magyar–román összefogásról és a másik fél szürke eminenciásainak ezt szándékosan szétzüllesztő tevékenységéről, a sajtóban megjelent hamisításoktól a TVR-s botrányig. Emlékeztetett arra, hogy Sütő 1989. december 22-e és 1990. március 19-e között milyen magas szinten képviselte az erdélyi, romániai magyarság ügyét, de sajnos a szekus túlerővel és profizmussal szemben nem sokat tehetett.
Kilyén Ilka színművésznő Nagy Gáspár Sütőnek dedikált versét szavalta el, majd a szom.bati rendezvénysorozat zárásaként Kötő József tartott előadást Sütő András színházi – elsősorban kolozsvári magyar színházi – kapcsolatairól.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 21.
Aki nem adja fel, az célba ér
A marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola huszadik tanévzáró ünnepségén a 18. évfolyam kicsengetését tartották szombaton délben a Vártemplomban.
A főiskolán, ahol ebben az évben 150 hallgató tanult, 34 levelező tagozatos tanító és óvodapedagógus érkezett el tanulmányi éveinek végére. 2006-ban Erdély legkülönbözőbb vidékeiről, Arad környékétől a Székelyföldön át Medgyesig, 36-an iratkoztak be a képzőbe mint pedagógiai középiskolával vagy középiskolai érettségivel már dolgozó fiatalok, hogy megszerezzék az időközben kötelezővé vált főiskolai oklevelet. Választásuk a marosvásárhelyi keresztyén szellemiségű főiskolára esett, és sokan rendkívüli nehézségek árán vállalták, hogy eljussanak a négy év végére, hisz közben férjhez mentek, édesanyák lettek, vagy újabb gyerekeket szültek, s a család, a tanítás mellett járták a főiskolát. De együtt, sokat énekelve és sokat beszélgetve, a tanáraik által nyújtott ismeretekre figyelve a nehézségek ellenére megszépültek ezek az évek – hangzott el Szabó Juliánna elköszönő beszédében. A záróvizsgák után pedig azon a pályán haladhatnak tovább, ahol minden versenyző, aki nem adja fel, beérkezik a célba – hangzott el Ötvös József református esperes prédikációjában. A versenyben akkor lehet helytállni, ha a fiatalok lelkében van egy olyan cél – a jövő nemzedék nevelése, a jövendőbeli keresztyén Erdély arculatának alakítása –, amiért akár a lemondást, a szórványban való munkálkodást is vállalni tudják. Ebben segít az a szellemiség, amellyel a Kántortanító-képző Főiskola útnak indítja a fiatalokat. Akik valamennyien jó eredményt értek el, s tudásukat az oklevelet adó Károli Gáspár Református Egyetemen kell még bizonyítsák, ahol eddig is figyelemre méltóan szerepeltek. A leendő népnevelők a tudományok mellett a zene szeretetére és a hitre kell neveljék azokat a gyermekeket, akiket rájuk bíznak. A különleges osztályt az iskola nevében Barabás László igazgató búcsúztatta, aki tolmácsolta a patrónus egyetem vezetőinek üdvözletét is, s Kiss Zoltán, a Vártemplom főgondnoka fogalmazta meg azt a kívánságot, hogy az anyanyelv, a hagyományok, a kultúra és a hit megőrzése, ápolása során munkájukat a szeretet vezérelje. A harmadévesek nevében Fekete Dalma búcsúzott az osztálytól, s közben a végzősök és a maradók bizonyították, hogy szépen énekelnek, kifejezően mondanak verset, ügyesen vezényelnek és jól játszanak az orgonán is. Biztatóan, reménykeltően szép, jó érzés volt hallgatni őket.
A főiskola az idén is húsz helyet hirdet a nappali tagozaton és húsz tandíjköteles helyet a már dolgozó és ezért a tömbösített oktatásban részt venni óhajtó fiataloknak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
A marosvásárhelyi Kántortanító- képző Főiskola huszadik tanévzáró ünnepségén a 18. évfolyam kicsengetését tartották szombaton délben a Vártemplomban.
A főiskolán, ahol ebben az évben 150 hallgató tanult, 34 levelező tagozatos tanító és óvodapedagógus érkezett el tanulmányi éveinek végére. 2006-ban Erdély legkülönbözőbb vidékeiről, Arad környékétől a Székelyföldön át Medgyesig, 36-an iratkoztak be a képzőbe mint pedagógiai középiskolával vagy középiskolai érettségivel már dolgozó fiatalok, hogy megszerezzék az időközben kötelezővé vált főiskolai oklevelet. Választásuk a marosvásárhelyi keresztyén szellemiségű főiskolára esett, és sokan rendkívüli nehézségek árán vállalták, hogy eljussanak a négy év végére, hisz közben férjhez mentek, édesanyák lettek, vagy újabb gyerekeket szültek, s a család, a tanítás mellett járták a főiskolát. De együtt, sokat énekelve és sokat beszélgetve, a tanáraik által nyújtott ismeretekre figyelve a nehézségek ellenére megszépültek ezek az évek – hangzott el Szabó Juliánna elköszönő beszédében. A záróvizsgák után pedig azon a pályán haladhatnak tovább, ahol minden versenyző, aki nem adja fel, beérkezik a célba – hangzott el Ötvös József református esperes prédikációjában. A versenyben akkor lehet helytállni, ha a fiatalok lelkében van egy olyan cél – a jövő nemzedék nevelése, a jövendőbeli keresztyén Erdély arculatának alakítása –, amiért akár a lemondást, a szórványban való munkálkodást is vállalni tudják. Ebben segít az a szellemiség, amellyel a Kántortanító-képző Főiskola útnak indítja a fiatalokat. Akik valamennyien jó eredményt értek el, s tudásukat az oklevelet adó Károli Gáspár Református Egyetemen kell még bizonyítsák, ahol eddig is figyelemre méltóan szerepeltek. A leendő népnevelők a tudományok mellett a zene szeretetére és a hitre kell neveljék azokat a gyermekeket, akiket rájuk bíznak. A különleges osztályt az iskola nevében Barabás László igazgató búcsúztatta, aki tolmácsolta a patrónus egyetem vezetőinek üdvözletét is, s Kiss Zoltán, a Vártemplom főgondnoka fogalmazta meg azt a kívánságot, hogy az anyanyelv, a hagyományok, a kultúra és a hit megőrzése, ápolása során munkájukat a szeretet vezérelje. A harmadévesek nevében Fekete Dalma búcsúzott az osztálytól, s közben a végzősök és a maradók bizonyították, hogy szépen énekelnek, kifejezően mondanak verset, ügyesen vezényelnek és jól játszanak az orgonán is. Biztatóan, reménykeltően szép, jó érzés volt hallgatni őket.
A főiskola az idén is húsz helyet hirdet a nappali tagozaton és húsz tandíjköteles helyet a már dolgozó és ezért a tömbösített oktatásban részt venni óhajtó fiataloknak.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 21.
Megkezdődtek a Keresztelő Szent János Napok
Az egyháznak évszázadok óta gyűlő írott öröksége van, amelyet nem minden plébánián őriztek szakszerűen. Éppen ezért a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltára 2003-ban gyűjtőmunkát hirdetett annak érdekében, hogy az írott örökséget feltárják, összegyűjtsék és biztonságos helyen őrizzék meg az utókornak. Ennek az óriási munkának eredményeként nemcsak speciális ládákba kerültek az iratok, hanem kötet formájában is kiadták ezeket. Ezt a kötetet mutatták be pénteken Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János Napok nyitórendezvényén, melynek házigazdája ft. Oláh Dénes főesperes-plébános volt. A levéltári ritkaságokat a plébániatemplom északi karzatán működő Egyházművészeti Múzeumban Vedd ezeket az iratokat... címmel állították ki.
Nem teóriák: dokumentumok igazolnak
– Elképesztő adatok vannak az egyházi levéltárakban. Tudnunk kell, mit tartalmaznak ezek, s a közösség rendelkezésére kell bocsátani. A kilencvenes évek elején a feltártság rossz színvonalú volt Erdélyben, most sokkal jobban áll a helyzet. A múlttal való ismerkedéshez nem álmokat, teóriákat kell felmutatni, hanem dokumentumokat. Erdély- szerte sokat tett a református és az unitárius egyház, de a legnagyobb lépést a katolikus egyház tette ezek összegyűjtéséért. Még a magyarországinál is nagyobbat. A folyamat Gyulafehérváron kezdődött, majd az értékmentő munka az egész egyházmegyére kiterjedt. A levéltári anyagok nem titkosak. Ezekhez bárki hozzáférhet, kutathat. Svédországban öt digitalizált levéltári központ működik, ahol bárki végigkövetheti egy közösség vagy az ükapja életútját. E szolgáltató levéltárak szintjére kell eljussunk mi is – mondta dr. Szögi László, a budapesti ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár igazgatója, aki Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros A gyulafehérvári, a sepsiszentgyörgyi, a szamosújvári és a gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltárak repertóriuma című kötetét méltatta.
Kitör a múlt a levéltárból
A kötetben 111 plébánia anyaga, hétéves gyűjtőmunka eredménye olvasható 400 oldalon – hangzott el Bernád Rita ismertetőjében. A kötetben szerepelnek például a legrégebbi erdélyi magyar anyakönyv, a kolozsmonostori anyakönyv adatai, ezek 1665-1699 közötti bejegyzéseket tartalmaznak. (Az Erdélyben fellelhető legrégebbi anyakönyv az 1607-es, ezt Segesváron a szász evangélikusok őrzik.) A kötetben található a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozó zalatnai, a tűri, a szászvárosi, a kőrösbányai, a lupényi, a nagyági, kiskapusi egyházak levéltári anyaga is. A szamosújvári gyűjtőlevéltár anyagából a besztercei piarista gimnázium anyakönyve említésre érdemes. A sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltár anyagából Haller János 1742-es keltezésű adománylevele, a gyergyószentmiklósiból pedig Rákóczi György 1637-ben kelt levele figyelemre méltó.
Ezek a dokumentumok restaurált állapotban augusztus 20-ig megtekinthetők az egyházművészeti múzeumban – mondta Barabás Kisanna levéltáros-muzeológus.
A könyvbemutatón fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília énekegyüttes.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
Az egyháznak évszázadok óta gyűlő írott öröksége van, amelyet nem minden plébánián őriztek szakszerűen. Éppen ezért a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltára 2003-ban gyűjtőmunkát hirdetett annak érdekében, hogy az írott örökséget feltárják, összegyűjtsék és biztonságos helyen őrizzék meg az utókornak. Ennek az óriási munkának eredményeként nemcsak speciális ládákba kerültek az iratok, hanem kötet formájában is kiadták ezeket. Ezt a kötetet mutatták be pénteken Marosvásárhelyen, a Keresztelő Szent János Napok nyitórendezvényén, melynek házigazdája ft. Oláh Dénes főesperes-plébános volt. A levéltári ritkaságokat a plébániatemplom északi karzatán működő Egyházművészeti Múzeumban Vedd ezeket az iratokat... címmel állították ki.
Nem teóriák: dokumentumok igazolnak
– Elképesztő adatok vannak az egyházi levéltárakban. Tudnunk kell, mit tartalmaznak ezek, s a közösség rendelkezésére kell bocsátani. A kilencvenes évek elején a feltártság rossz színvonalú volt Erdélyben, most sokkal jobban áll a helyzet. A múlttal való ismerkedéshez nem álmokat, teóriákat kell felmutatni, hanem dokumentumokat. Erdély- szerte sokat tett a református és az unitárius egyház, de a legnagyobb lépést a katolikus egyház tette ezek összegyűjtéséért. Még a magyarországinál is nagyobbat. A folyamat Gyulafehérváron kezdődött, majd az értékmentő munka az egész egyházmegyére kiterjedt. A levéltári anyagok nem titkosak. Ezekhez bárki hozzáférhet, kutathat. Svédországban öt digitalizált levéltári központ működik, ahol bárki végigkövetheti egy közösség vagy az ükapja életútját. E szolgáltató levéltárak szintjére kell eljussunk mi is – mondta dr. Szögi László, a budapesti ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár igazgatója, aki Bernád Rita főegyházmegyei levéltáros A gyulafehérvári, a sepsiszentgyörgyi, a szamosújvári és a gyergyószentmiklósi gyűjtőlevéltárak repertóriuma című kötetét méltatta.
Kitör a múlt a levéltárból
A kötetben 111 plébánia anyaga, hétéves gyűjtőmunka eredménye olvasható 400 oldalon – hangzott el Bernád Rita ismertetőjében. A kötetben szerepelnek például a legrégebbi erdélyi magyar anyakönyv, a kolozsmonostori anyakönyv adatai, ezek 1665-1699 közötti bejegyzéseket tartalmaznak. (Az Erdélyben fellelhető legrégebbi anyakönyv az 1607-es, ezt Segesváron a szász evangélikusok őrzik.) A kötetben található a Gyulafehérvári Egyházmegyéhez tartozó zalatnai, a tűri, a szászvárosi, a kőrösbányai, a lupényi, a nagyági, kiskapusi egyházak levéltári anyaga is. A szamosújvári gyűjtőlevéltár anyagából a besztercei piarista gimnázium anyakönyve említésre érdemes. A sepsiszentgyörgyi gyűjtőlevéltár anyagából Haller János 1742-es keltezésű adománylevele, a gyergyószentmiklósiból pedig Rákóczi György 1637-ben kelt levele figyelemre méltó.
Ezek a dokumentumok restaurált állapotban augusztus 20-ig megtekinthetők az egyházművészeti múzeumban – mondta Barabás Kisanna levéltáros-muzeológus.
A könyvbemutatón fellépett a marosszentgyörgyi Szent Cecília énekegyüttes.
Mezey Sarolta
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 21.
Semjén Zsolt: egységre, összefogásra van szüksége a magyarságnak
A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje – jelentette ki szombaton Kolozsváron Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, aki részt vett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ülésén. Szó esett a Sapientia és a PKE támogatásáról, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) újraindításáról is. Semjén pénteken, Sepsiszentgyörgyön azt mondta: a kérelmezők három hónap alatt kaphatnak magyar állampolgárságot. Ezt megelőzően a magyar kormányfőhelyettes Bukarestben tárgyalt, vasárnap pedig Gyulafehérváron leszögezte: Magyarország nem támogatja a verespataki bányaberuházást.
Az EMEF-et a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közösen alapította, így a két társelnök éppen e két szervezet vezetője, Markó Béla és Tőkés László. Annak idején azért hívta életre a két szervezet az EMEF-et, hogy kidolgozza és gyakorlatba ültesse az erdélyi magyar közösség sorsának jobbítását szolgáló stratégiákat. Semjén Zsolt hivatalos romániai látogatását jó alkalomnak találták arra, hogy a kincses városban meghívják őt a testület szombati ülésére.
Az ünnepi ülést a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) központi épületében tartották. Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora ez alkalomból ismertette a politikai vezetőkkel a magyar állami támogatásból létrejött intézmény történetét és megvalósításait. Külön felkérte Markó Bélát, a román kormány miniszterelnök-helyettesét, hogy álljanak a jövő héten sorra kerülő akkreditációs döntés mellé, és segítsenek, hogy a törvényalkotás, majd a parlamenti szavazás az intézményi akkreditációról mihamarabb bekövetkezhessen.
Az RMDSZ elnöke erre ígéretet tett, és kijelentette: amennyiben az Országos Akkreditációs Bizottság június 24-én kedvezően dönt a három városban – Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – működő magyar magánegyetem akkreditációjáról, úgy a kormány mihamarabb megalkotja az ezt megalapozó törvényt, és a parlament őszi időszakában már sor kerülhet az állami elismertetést szentesítő szavazásra is.
Tőkés László a magánegyetemet alapító egyházfők egyikeként, illetve a társintézmény, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnökeként „mentőövet” kért a magyar kormánytól. Rámutatott: az elmúlt nyolc szűk esztendő a létbizonytalanság szélére sodorta a magyar nyelvű egyetemeinket, már az is eredmény, hogy egyáltalán megmaradtak. Minőségi mutatóként értékelhetjük, hogy a PKE-t már akkreditálták, a Sapientia-EMTE pedig karnyújtásnyira áll ettől.
Semjén Zsolt a magyar kormánynak a határon túli magyar felsőoktatás melletti elkötelezettségéről biztosította a jelenlévőket, Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes pedig felvetette, hogy a leendő magyar-román közös kormányülés egyik tárgypontjaként a román állami finanszírozás kérdését is emeljék be.
Az EMEF napirendi pontjai közül elnapolták a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megalapításáról szóló döntést, mert az RMDSZ és az EMNT között néhány tartalmi és formai kérdésben nézetkülönbségek merültek fel, ezek tisztázását valószínűleg a jövő héten pénteken, Marosvásárhelyen végzik el egy másik EMEF-ülés keretében.
Az EMEF ülése után Markó és Tőkés közös sajtóértekezlet keretében üdvözölte a magyar miniszterelnök-helyettest a magyarországi költségvetésből létrehozott Sapientia Egyetem épületében. Markó Béla elmondta: arra kérték a magyar kormányt, hogy kiemelt figyelmet fordítson ennek az oktatási intézmények a támogatására, továbbra is segítse a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) működését, a magyar nyelvű felsőoktatás, illetve a romániai magyarság szellemi fejlődését biztosító művelődési intézmények ügyét.
Semjén Zsolt tájékoztatta a romániai magyarság képviselőit a magyar kormány támogatáspolitikai elképzeléseiről. Jelezte, hogy várhatóan júliusban újból összehívják a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely új lendületet adhat a magyar-magyar párbeszédnek. „A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje” – jelentette ki. Bár a magyar kormány nem illetékes az elszakadt nemzetrészek politikai szerveződései között „igazságot tenni”, a politikai racionalitás és a józan ész azt diktálja, hogy minél szélesebb körű összefogással képviseljék az adott közösségeket – mondta. „Mi a lehető legszélesebb társadalmi bázisú összefogásban vagyunk érdekeltek, és aki ezzel szembemegy, az a magyar üggyel megy szembe” – fogalmazott a politikus.
Semjén Zsolt és Markó Béla egyaránt gratulált Tőkés Lászlónak, hogy az Európai Parlament alelnökévé választották. A magyar miniszterelnök-helyettes szerint ez nem csupán a magyarság, hanem Románia egésze számára nagy jelentőségű esemény. „Számunkra Tőkés László személye iránytűként szolgál” – állapította meg újságírók előtt Semjén Zsolt.
„Fontos, hogy a magyar állam az elkövetkező időszakban is kiemelt figyelmet fordítson a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatására, továbbra is segítse a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) működését, a magyar nyelvű felsőoktatás, illetve a romániai magyarság szellemi fejlődését biztosító művelődési intézmények ügyét” – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök.
A politikus romániai megbeszélésein központi helyet kapott a Magyarország és Románia közötti együttműködés kérdése. A szombati ülés résztvevői a sajtóértekezleten kedvezően értékelték, hogy Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök pozitívan viszonyult a magyar állampolgárság megadásáról szóló törvényhez. Tőkés László a román-magyar kapcsolatok javításának fontosságát történelmi visszatekintéssel is hangsúlyozta. Emlékeztetett: kilencven évvel ezelőtt írták alá a trianoni békeszerződést, hetven évvel ezelőtt pedig Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, majd ismét változott a helyzet. „Milyen jó, hogy most, hetven év után nem kell határokat cserélgetni, mert a határok az Európai Unióban – a schengeni rendszerben – képletessé válnak” – mondta. Szerinte most inkább azon kell gondolkodni, hogyan lehet begyógyítani a Trianon okozta sebeket, hogyan lehet orvosolni azokat a sérelmeket, amelyeket később a kommunista diktatúra okozott a romániai magyarságnak, gyökeresen átalakítva például Erdély etnikai térképét. Az európai parlamenti alelnök szerint e sebek begyógyítására alkalmas lehet a Magyarország és Románia közötti közeledés.
Semjén Zsolt köszönetet mondott a romániai magyarságnak és a román kormánynak a magyarországi árvíz-sújtotta települések megsegítésére irányuló kezdeményezéseiért. Hangsúlyozta azt is, köszönettel tartoznak Romániának a magyar állampolgárság megszerzése tekintetében is, hiszen a magyar állampolgársági törvény a hasonló román törvényt követi. Emlékeztetett arra, hogy a magyar állampolgárság megadása tekintetében nincs etnikai diszkrimináció, ugyanis a magyar állampolgárság megszerzése egyedi kérelem alapján történik, ennek feltétele pedig az, hogy a kérvényező valamelyik felmenője magyar állampolgár legyen, és valamilyen szinten tudjon magyarul, azaz, nem feltétlenül kell magyar nemzetiségűnek lennie.
Semjén Zsolt arról biztosította romániai tárgyalópartnereit, hogy Magyarország uniós elnöksége alatt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Románia a schengeni övezet részévé váljon.
Tőkés László, az EMNT elnöke az EMNT megalapításának szükségességéről és az azóta eltelt hét esztendő eredményeiről tájékoztatta vendégét. 2003-ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) vállalta annak ódiumát, hogy egy bővített közgyűlésen legitimitást biztosítson az autonómia iránt elkötelezett alternatíva kiépítéséhez. E közgyűlésen elhatározottak következtében született az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), majd a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), illetve az ebből alakult Magyar Polgári Párt (MPP). Az EMNT részben be is töltötte feladatát, sikerült megakadályozni az autonómia-program szőnyeg alá söprését, mi több, a mozgalmi múlttól és közképviseleti munkával elvégzett kodifikációtól eljutottunk az erdélyi Magyar Összefogásig. Viszont az összefogás nem lehet öncélú, fogalmazott az EP alelnöke, nagyon világos célok és értékek mentén kell, hogy szerveződjön, és hozzátette: csakis úgy lehetséges nemzetpolitikai rendszerváltozás, ha nem helyzetkövető, hanem helyzetteremtő magatartást tanúsítunk. A püspök kijelentette: jelenleg is elsőrendű céljaink közé tartozik a többszintű autonómia megteremtése, és megköszönte, hogy az állampolgárság kiterjesztése mellett a Nemzeti Összetartozás törvényében az autonómia-rendszerek tételes támogatását is vállalta a magyar országgyűlés.
Tőkés László külön is köszöntötte Répás Zsuzsannát, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjét, mert – mint fogalmazott az EMNT elnöke – az államtitkár-helyettes „lélekben már húsz éve felelős érettünk”, és eddigi munkájával bizonyította, hogy legméltóbb e tisztség viselésére.
Semjén Zsolt szombaton koszorúkat helyezett el a Házsongárdi temetőben, a magyar kultúra több eszmélyiségének sírjánál, valamint a Bánffy-család kriptájánál.
Magyarország ellenzi a verespataki bányaprojektet
A környezeti kockázatok miatt Magyarország elleni a verespataki bányaprojektet – jelentette ki Semjén Zsolt vasárnap, Gyulafehérváron. A magyar kormányfőhelyettes szerint nem román-magyar problémáról van szó, ám egy esetleges környezeti katasztrófa mindkét országot érintene. További tárgyalásokat kell folytatni a bányaprojektről – hangoztatta Semjén, aki szerint a román törvényeknek van döntő szerepük Verespatak ügyében, de figyelembe kell venni a vonatkozó nemzetközi szabályozásokat is.
Semjén Zsoltot elkísérte Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is, aki mintegy két hónappal korábban szintén leszögezte, hogy az alkalmazni kícánt ciántechnológia miatt Budapest nem támogatja a verespataki bányanyitást.
A magyar miniszterelnök-helyettes vasárnap szentmisén vett részt a gyulafehérvári római katolikus Szent Mihály székesegyházban, és találkozott Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel.
Három pilléren nyugszik a magyar nemzet
Semjén Zsolt pénteken Sepsiszentgyörgyre látogatott, ahol elmondta: a magyar nemzetpolitikának az az alapgondolata, hogy történelmi okok miatt három pilléren nyugszik a magyar nemzet, az anyaország magyarsága, a Kárpát-medencében, illetve a nyugati emigrációban élő magyarság alkotja.
A miniszterelnök-helyettes a helyi magyarokkal találkozott a Székely Nemzeti Múzeumban. Beszédében, illetve az azt követő sajtótájékoztatón elmondta: mindhárom pillérre szükség van, hiszen azok csak együtt biztosíthatják a magyar nemzet stabilitását. Emlékeztetett a magyar állampolgárság megadásáról szóló törvény elfogadására, amelynek értelmében a jövőben egyedi kérelemre, gyorsított eljárással mindenki megkaphatja ezt az állampolgárságot, akinek valamelyik felmenője magyar állampolgár volt, avagy vélhetően az volt, és valamilyen szinten tud magyarul. „Az a magyarság, amely eddig is egy volt szellemében, kultúrájában, történelmi sorsközösségében, most közjogi értelemben is egyesülhet” – hangsúlyozta a politikus. Elmondta: ezt a törvényt január elsejétől fogják alkalmazni, addig felállítják a lebonyolító hivatalokat, így akár nagykövetségeken, konzulátusokon vagy bármely magyar önkormányzatnál be lehet adni a kérelmet, és három hónapon belül az illető kezében lesz a magyar állampolgárságot igazoló okirat és a magyar útlevél. „Ez természetes kötelességünk volt, nem véletlen, hogy ez volt az a törvény, amelyet még a kormány megalakulása előtt keresztülvittünk” – mondta Semjén Zsolt.
Ismételten megköszönte a romániai magyarságnak azt a segítséget, amelyet a árvíz sújtotta magyarországi településeknek nyújtott. „Ez lelkileg is nagyon sokat jelentett, hiszen a magyarországi magyarság megtapasztalhatta, hogy a bajban számíthat a határon túli nemzettársakra” – tette hozzá. Semjén Zsolt péntek este a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson vacsorán vett részt a magyar megyei tanácselnökökkel, polgármesterekkel. Az RMDSZ tisztségviselőin kívül a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselői is jelen voltak.
Semjén az energetikai és az egyházi együttműködésről is tárgyalt Bukarestben
A romániai magyarság számára fontos oktatási törvény, az energetikai együttműködés, az állampolgárság megadása, a gazdasági egyensúly megteremtése, a turisztikai együttműködés és az egyházak együttes fellépése egyaránt szerepelt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteki bukaresti tárgyalásainak témái között.
A magyar politikust a Cotroceni-palotában fogadta Traian Băsescu államfő. Semjén Zsolt – mint az MTI-nek a tárgyalások után elmondta – örömmel nyugtázta, hogy a román képviselőházban elfogadták a magyarság számára oly fontos oktatási törvényt. Băsescu leszögezte: ő személy szerint is, akárcsak a Demokrata-Liberális Párt elkötelezett a törvény elfogadtatása mellett, így várhatóan a szenátusban is meg fogják szavazni. A Băsescu támogatását élvező, kormányon lévő Demokrata-Liberális Párt (PD-L) a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) alkot kormánykoalíciót, és többséget élvez nem csupán a parlament alsóházában, hanem a szenátusban is. A magyar miniszterelnök-helyettes ezen a tárgyalásán is elmondta: a magyar állampolgárság megadásáról szóló törvényhez a hasonló romániai törvényt vették mintául. „Ugyanúgy, ahogy Románia kiterjesztette a román állampolgárság lehetőségét – elsősorban a Moldáviában élő románokra –, mi is kiterjeszthetjük a magyar állampolgárságot például az Erdélyben élő magyarságra” – állapította meg Semjén Zsolt, aki nagyra értékelte, hogy Băsescu elnök pozitív módon viszonyult a magyar állampolgársági törvényhez. Az erdélyi magyarság ezt nem fogja elfelejteni – tette hozzá a magyar politikus.
A magyar-román gazdasági együttműködés számos területét is górcső alá vették. Különösen nagy hangsúlyt helyeztek az energetikai téren folytatandó együttes cselekvésre, annak érdekében, hogy az energiaellátásban csökkenteni lehessen a függőséget és a kiszolgáltatottságot. Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott eszmecserén a magyar kormány által javasolt 29 pontos programot és a román kormány intézkedéseit vetették össze a tapasztalatok átadásának szellemében. Mint Semjén Zsolt elmondta, román vendéglátóit igen érdekelte az a terv, hogy a magyar kormány 200 milliárd forintot készül kifizettetni a bankokkal az arányos közteherviselés jegyében.
Azt is érdeklődéssel fogadták, hogy Magyarországon nem a fizetéseket csökkentették, hanem a bértömeget, ezáltal arra ösztönözték az állami hivatalokat, hogy inkább a bürokrácia rendszerét építsék le, s ne az alkalmazottak béreit szorítsák le. Bukarestben azt is nagyra értékelték, hogy Magyarországon a politikai osztály önmagával kezdte a létszámcsökkentést – mondta az MTI-nek Semjén Zsolt.
Konkrét gazdasági, pénzügyi kérdésekről is szó esett, például az egykulcsos, 16 százalékos adóról vagy a családi adózás irányába mutató, a demográfiai helyzet javítását célzó lépésekről – tette hozzá.
Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszterrel elsősorban a turisztikai együttműködésről tárgyaltak, s megállapították, hogy a fejlesztésben nagy jelentősége lehet a magyar gyógyvizeknek. Udrea rövidesen Budapestre látogat – mondta Semjén Zsolt.
A Daniel pátriárkánál, a román ortodox egyház vezetőjénél lezajlott találkozón leszögezték: az Európai Unión belül fontosak ugyan a gazdasági kérdések, de nem lehet zárójelbe tenni a megszentelt hagyományokat és a spirituális értékeket. Ezért egyházainknak az Európai Unión belül is érvényesíteniük kell értékeiket és érdekeiket – állapította meg Semjén Zsolt.
Idézték II. János Pál pápa mondását, amely szerint Európa „két tüdővel lélegzik”, az egyik a keleti keresztény hagyomány, a másik a nyugati kereszténység hagyománya. Abban is egyetértettek, hogy egyházpolitikai kérdésekben közvetlen kapcsolattartást alakítanak ki. „Tehát amikor Magyarország és Románia a különböző uniós ügyekben együtt lép fel, adott esetben történelmi egyházaink is együtt lépnek fel az uniós fórumokon” – mondta az MTI-nek a miniszterelnök-helyettes.
Krónika (Kolozsvár)
A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje – jelentette ki szombaton Kolozsváron Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes, aki részt vett az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ülésén. Szó esett a Sapientia és a PKE támogatásáról, a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) újraindításáról is. Semjén pénteken, Sepsiszentgyörgyön azt mondta: a kérelmezők három hónap alatt kaphatnak magyar állampolgárságot. Ezt megelőzően a magyar kormányfőhelyettes Bukarestben tárgyalt, vasárnap pedig Gyulafehérváron leszögezte: Magyarország nem támogatja a verespataki bányaberuházást.
Az EMEF-et a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közösen alapította, így a két társelnök éppen e két szervezet vezetője, Markó Béla és Tőkés László. Annak idején azért hívta életre a két szervezet az EMEF-et, hogy kidolgozza és gyakorlatba ültesse az erdélyi magyar közösség sorsának jobbítását szolgáló stratégiákat. Semjén Zsolt hivatalos romániai látogatását jó alkalomnak találták arra, hogy a kincses városban meghívják őt a testület szombati ülésére.
Az ünnepi ülést a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) központi épületében tartották. Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora ez alkalomból ismertette a politikai vezetőkkel a magyar állami támogatásból létrejött intézmény történetét és megvalósításait. Külön felkérte Markó Bélát, a román kormány miniszterelnök-helyettesét, hogy álljanak a jövő héten sorra kerülő akkreditációs döntés mellé, és segítsenek, hogy a törvényalkotás, majd a parlamenti szavazás az intézményi akkreditációról mihamarabb bekövetkezhessen.
Az RMDSZ elnöke erre ígéretet tett, és kijelentette: amennyiben az Országos Akkreditációs Bizottság június 24-én kedvezően dönt a három városban – Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában – működő magyar magánegyetem akkreditációjáról, úgy a kormány mihamarabb megalkotja az ezt megalapozó törvényt, és a parlament őszi időszakában már sor kerülhet az állami elismertetést szentesítő szavazásra is.
Tőkés László a magánegyetemet alapító egyházfők egyikeként, illetve a társintézmény, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) elnökeként „mentőövet” kért a magyar kormánytól. Rámutatott: az elmúlt nyolc szűk esztendő a létbizonytalanság szélére sodorta a magyar nyelvű egyetemeinket, már az is eredmény, hogy egyáltalán megmaradtak. Minőségi mutatóként értékelhetjük, hogy a PKE-t már akkreditálták, a Sapientia-EMTE pedig karnyújtásnyira áll ettől.
Semjén Zsolt a magyar kormánynak a határon túli magyar felsőoktatás melletti elkötelezettségéről biztosította a jelenlévőket, Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes pedig felvetette, hogy a leendő magyar-román közös kormányülés egyik tárgypontjaként a román állami finanszírozás kérdését is emeljék be.
Az EMEF napirendi pontjai közül elnapolták a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megalapításáról szóló döntést, mert az RMDSZ és az EMNT között néhány tartalmi és formai kérdésben nézetkülönbségek merültek fel, ezek tisztázását valószínűleg a jövő héten pénteken, Marosvásárhelyen végzik el egy másik EMEF-ülés keretében.
Az EMEF ülése után Markó és Tőkés közös sajtóértekezlet keretében üdvözölte a magyar miniszterelnök-helyettest a magyarországi költségvetésből létrehozott Sapientia Egyetem épületében. Markó Béla elmondta: arra kérték a magyar kormányt, hogy kiemelt figyelmet fordítson ennek az oktatási intézmények a támogatására, továbbra is segítse a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) működését, a magyar nyelvű felsőoktatás, illetve a romániai magyarság szellemi fejlődését biztosító művelődési intézmények ügyét.
Semjén Zsolt tájékoztatta a romániai magyarság képviselőit a magyar kormány támogatáspolitikai elképzeléseiről. Jelezte, hogy várhatóan júliusban újból összehívják a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely új lendületet adhat a magyar-magyar párbeszédnek. „A magyarságnak minél egységesebben kell megjelennie a politikai porondon, most az összefogásnak jött el az ideje” – jelentette ki. Bár a magyar kormány nem illetékes az elszakadt nemzetrészek politikai szerveződései között „igazságot tenni”, a politikai racionalitás és a józan ész azt diktálja, hogy minél szélesebb körű összefogással képviseljék az adott közösségeket – mondta. „Mi a lehető legszélesebb társadalmi bázisú összefogásban vagyunk érdekeltek, és aki ezzel szembemegy, az a magyar üggyel megy szembe” – fogalmazott a politikus.
Semjén Zsolt és Markó Béla egyaránt gratulált Tőkés Lászlónak, hogy az Európai Parlament alelnökévé választották. A magyar miniszterelnök-helyettes szerint ez nem csupán a magyarság, hanem Románia egésze számára nagy jelentőségű esemény. „Számunkra Tőkés László személye iránytűként szolgál” – állapította meg újságírók előtt Semjén Zsolt.
„Fontos, hogy a magyar állam az elkövetkező időszakban is kiemelt figyelmet fordítson a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatására, továbbra is segítse a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) működését, a magyar nyelvű felsőoktatás, illetve a romániai magyarság szellemi fejlődését biztosító művelődési intézmények ügyét” – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök.
A politikus romániai megbeszélésein központi helyet kapott a Magyarország és Románia közötti együttműködés kérdése. A szombati ülés résztvevői a sajtóértekezleten kedvezően értékelték, hogy Traian Băsescu államfő és Emil Boc miniszterelnök pozitívan viszonyult a magyar állampolgárság megadásáról szóló törvényhez. Tőkés László a román-magyar kapcsolatok javításának fontosságát történelmi visszatekintéssel is hangsúlyozta. Emlékeztetett: kilencven évvel ezelőtt írták alá a trianoni békeszerződést, hetven évvel ezelőtt pedig Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz, majd ismét változott a helyzet. „Milyen jó, hogy most, hetven év után nem kell határokat cserélgetni, mert a határok az Európai Unióban – a schengeni rendszerben – képletessé válnak” – mondta. Szerinte most inkább azon kell gondolkodni, hogyan lehet begyógyítani a Trianon okozta sebeket, hogyan lehet orvosolni azokat a sérelmeket, amelyeket később a kommunista diktatúra okozott a romániai magyarságnak, gyökeresen átalakítva például Erdély etnikai térképét. Az európai parlamenti alelnök szerint e sebek begyógyítására alkalmas lehet a Magyarország és Románia közötti közeledés.
Semjén Zsolt köszönetet mondott a romániai magyarságnak és a román kormánynak a magyarországi árvíz-sújtotta települések megsegítésére irányuló kezdeményezéseiért. Hangsúlyozta azt is, köszönettel tartoznak Romániának a magyar állampolgárság megszerzése tekintetében is, hiszen a magyar állampolgársági törvény a hasonló román törvényt követi. Emlékeztetett arra, hogy a magyar állampolgárság megadása tekintetében nincs etnikai diszkrimináció, ugyanis a magyar állampolgárság megszerzése egyedi kérelem alapján történik, ennek feltétele pedig az, hogy a kérvényező valamelyik felmenője magyar állampolgár legyen, és valamilyen szinten tudjon magyarul, azaz, nem feltétlenül kell magyar nemzetiségűnek lennie.
Semjén Zsolt arról biztosította romániai tárgyalópartnereit, hogy Magyarország uniós elnöksége alatt mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy Románia a schengeni övezet részévé váljon.
Tőkés László, az EMNT elnöke az EMNT megalapításának szükségességéről és az azóta eltelt hét esztendő eredményeiről tájékoztatta vendégét. 2003-ban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) vállalta annak ódiumát, hogy egy bővített közgyűlésen legitimitást biztosítson az autonómia iránt elkötelezett alternatíva kiépítéséhez. E közgyűlésen elhatározottak következtében született az EMNT, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), majd a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), illetve az ebből alakult Magyar Polgári Párt (MPP). Az EMNT részben be is töltötte feladatát, sikerült megakadályozni az autonómia-program szőnyeg alá söprését, mi több, a mozgalmi múlttól és közképviseleti munkával elvégzett kodifikációtól eljutottunk az erdélyi Magyar Összefogásig. Viszont az összefogás nem lehet öncélú, fogalmazott az EP alelnöke, nagyon világos célok és értékek mentén kell, hogy szerveződjön, és hozzátette: csakis úgy lehetséges nemzetpolitikai rendszerváltozás, ha nem helyzetkövető, hanem helyzetteremtő magatartást tanúsítunk. A püspök kijelentette: jelenleg is elsőrendű céljaink közé tartozik a többszintű autonómia megteremtése, és megköszönte, hogy az állampolgárság kiterjesztése mellett a Nemzeti Összetartozás törvényében az autonómia-rendszerek tételes támogatását is vállalta a magyar országgyűlés.
Tőkés László külön is köszöntötte Répás Zsuzsannát, a nemzetpolitikai államtitkárság vezetőjét, mert – mint fogalmazott az EMNT elnöke – az államtitkár-helyettes „lélekben már húsz éve felelős érettünk”, és eddigi munkájával bizonyította, hogy legméltóbb e tisztség viselésére.
Semjén Zsolt szombaton koszorúkat helyezett el a Házsongárdi temetőben, a magyar kultúra több eszmélyiségének sírjánál, valamint a Bánffy-család kriptájánál.
Magyarország ellenzi a verespataki bányaprojektet
A környezeti kockázatok miatt Magyarország elleni a verespataki bányaprojektet – jelentette ki Semjén Zsolt vasárnap, Gyulafehérváron. A magyar kormányfőhelyettes szerint nem román-magyar problémáról van szó, ám egy esetleges környezeti katasztrófa mindkét országot érintene. További tárgyalásokat kell folytatni a bányaprojektről – hangoztatta Semjén, aki szerint a román törvényeknek van döntő szerepük Verespatak ügyében, de figyelembe kell venni a vonatkozó nemzetközi szabályozásokat is.
Semjén Zsoltot elkísérte Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is, aki mintegy két hónappal korábban szintén leszögezte, hogy az alkalmazni kícánt ciántechnológia miatt Budapest nem támogatja a verespataki bányanyitást.
A magyar miniszterelnök-helyettes vasárnap szentmisén vett részt a gyulafehérvári római katolikus Szent Mihály székesegyházban, és találkozott Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsekkel.
Három pilléren nyugszik a magyar nemzet
Semjén Zsolt pénteken Sepsiszentgyörgyre látogatott, ahol elmondta: a magyar nemzetpolitikának az az alapgondolata, hogy történelmi okok miatt három pilléren nyugszik a magyar nemzet, az anyaország magyarsága, a Kárpát-medencében, illetve a nyugati emigrációban élő magyarság alkotja.
A miniszterelnök-helyettes a helyi magyarokkal találkozott a Székely Nemzeti Múzeumban. Beszédében, illetve az azt követő sajtótájékoztatón elmondta: mindhárom pillérre szükség van, hiszen azok csak együtt biztosíthatják a magyar nemzet stabilitását. Emlékeztetett a magyar állampolgárság megadásáról szóló törvény elfogadására, amelynek értelmében a jövőben egyedi kérelemre, gyorsított eljárással mindenki megkaphatja ezt az állampolgárságot, akinek valamelyik felmenője magyar állampolgár volt, avagy vélhetően az volt, és valamilyen szinten tud magyarul. „Az a magyarság, amely eddig is egy volt szellemében, kultúrájában, történelmi sorsközösségében, most közjogi értelemben is egyesülhet” – hangsúlyozta a politikus. Elmondta: ezt a törvényt január elsejétől fogják alkalmazni, addig felállítják a lebonyolító hivatalokat, így akár nagykövetségeken, konzulátusokon vagy bármely magyar önkormányzatnál be lehet adni a kérelmet, és három hónapon belül az illető kezében lesz a magyar állampolgárságot igazoló okirat és a magyar útlevél. „Ez természetes kötelességünk volt, nem véletlen, hogy ez volt az a törvény, amelyet még a kormány megalakulása előtt keresztülvittünk” – mondta Semjén Zsolt.
Ismételten megköszönte a romániai magyarságnak azt a segítséget, amelyet a árvíz sújtotta magyarországi településeknek nyújtott. „Ez lelkileg is nagyon sokat jelentett, hiszen a magyarországi magyarság megtapasztalhatta, hogy a bajban számíthat a határon túli nemzettársakra” – tette hozzá. Semjén Zsolt péntek este a Sepsiszentgyörgy melletti Árkoson vacsorán vett részt a magyar megyei tanácselnökökkel, polgármesterekkel. Az RMDSZ tisztségviselőin kívül a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) képviselői is jelen voltak.
Semjén az energetikai és az egyházi együttműködésről is tárgyalt Bukarestben
A romániai magyarság számára fontos oktatási törvény, az energetikai együttműködés, az állampolgárság megadása, a gazdasági egyensúly megteremtése, a turisztikai együttműködés és az egyházak együttes fellépése egyaránt szerepelt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes pénteki bukaresti tárgyalásainak témái között.
A magyar politikust a Cotroceni-palotában fogadta Traian Băsescu államfő. Semjén Zsolt – mint az MTI-nek a tárgyalások után elmondta – örömmel nyugtázta, hogy a román képviselőházban elfogadták a magyarság számára oly fontos oktatási törvényt. Băsescu leszögezte: ő személy szerint is, akárcsak a Demokrata-Liberális Párt elkötelezett a törvény elfogadtatása mellett, így várhatóan a szenátusban is meg fogják szavazni. A Băsescu támogatását élvező, kormányon lévő Demokrata-Liberális Párt (PD-L) a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) alkot kormánykoalíciót, és többséget élvez nem csupán a parlament alsóházában, hanem a szenátusban is. A magyar miniszterelnök-helyettes ezen a tárgyalásán is elmondta: a magyar állampolgárság megadásáról szóló törvényhez a hasonló romániai törvényt vették mintául. „Ugyanúgy, ahogy Románia kiterjesztette a román állampolgárság lehetőségét – elsősorban a Moldáviában élő románokra –, mi is kiterjeszthetjük a magyar állampolgárságot például az Erdélyben élő magyarságra” – állapította meg Semjén Zsolt, aki nagyra értékelte, hogy Băsescu elnök pozitív módon viszonyult a magyar állampolgársági törvényhez. Az erdélyi magyarság ezt nem fogja elfelejteni – tette hozzá a magyar politikus.
A magyar-román gazdasági együttműködés számos területét is górcső alá vették. Különösen nagy hangsúlyt helyeztek az energetikai téren folytatandó együttes cselekvésre, annak érdekében, hogy az energiaellátásban csökkenteni lehessen a függőséget és a kiszolgáltatottságot. Az Emil Boc miniszterelnökkel folytatott eszmecserén a magyar kormány által javasolt 29 pontos programot és a román kormány intézkedéseit vetették össze a tapasztalatok átadásának szellemében. Mint Semjén Zsolt elmondta, román vendéglátóit igen érdekelte az a terv, hogy a magyar kormány 200 milliárd forintot készül kifizettetni a bankokkal az arányos közteherviselés jegyében.
Azt is érdeklődéssel fogadták, hogy Magyarországon nem a fizetéseket csökkentették, hanem a bértömeget, ezáltal arra ösztönözték az állami hivatalokat, hogy inkább a bürokrácia rendszerét építsék le, s ne az alkalmazottak béreit szorítsák le. Bukarestben azt is nagyra értékelték, hogy Magyarországon a politikai osztály önmagával kezdte a létszámcsökkentést – mondta az MTI-nek Semjén Zsolt.
Konkrét gazdasági, pénzügyi kérdésekről is szó esett, például az egykulcsos, 16 százalékos adóról vagy a családi adózás irányába mutató, a demográfiai helyzet javítását célzó lépésekről – tette hozzá.
Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszterrel elsősorban a turisztikai együttműködésről tárgyaltak, s megállapították, hogy a fejlesztésben nagy jelentősége lehet a magyar gyógyvizeknek. Udrea rövidesen Budapestre látogat – mondta Semjén Zsolt.
A Daniel pátriárkánál, a román ortodox egyház vezetőjénél lezajlott találkozón leszögezték: az Európai Unión belül fontosak ugyan a gazdasági kérdések, de nem lehet zárójelbe tenni a megszentelt hagyományokat és a spirituális értékeket. Ezért egyházainknak az Európai Unión belül is érvényesíteniük kell értékeiket és érdekeiket – állapította meg Semjén Zsolt.
Idézték II. János Pál pápa mondását, amely szerint Európa „két tüdővel lélegzik”, az egyik a keleti keresztény hagyomány, a másik a nyugati kereszténység hagyománya. Abban is egyetértettek, hogy egyházpolitikai kérdésekben közvetlen kapcsolattartást alakítanak ki. „Tehát amikor Magyarország és Románia a különböző uniós ügyekben együtt lép fel, adott esetben történelmi egyházaink is együtt lépnek fel az uniós fórumokon” – mondta az MTI-nek a miniszterelnök-helyettes.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 21.
Marosvásárhelyen mutatták be Kós Anna politikai kommunikációról szóló kötetét
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előterében mutatták be pénteken az intézmény adjunktusa, Kós Anna Nyelvhasználat és politikai kommunikáció című könyvét, amely az Országos Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg.
A kiadványt Murvai Olga egyetemi professzor méltatta. Mint mondta, a szerző egy interdiszciplináris területre merészkedett, a bölcsészet és a társadalomtudomány mezsgyéjére. „Nem véletlen a társítás. Ha a politikusok tudnák, hogy a nyelvészetben mennyi politika van, előbb bölcsészeti diplomát szereznének, és csak azután mennének el politizálni” – mutatott rá Murvai Olga.
A kötetben a szerző öt hazai választási kampány egyes magyar nemzetiségű jelöltjeinek, valamint a kampányanyagok nyelvezetét vizsgálja. A kulcsszóvizsgálat eszközével azt követi nyomon, hogy a politikai szereplést vállaló személyek mit mondtak a kampányok során, és annak mekkora volt a valóságalapja.
A szerző az 1996-os államelnök-választástól kezdve tekinti át egyes jelöltek szereplését. Kós Anna a Román Televízió bukaresti stúdiójának magyar szerkesztőjeként közvetlen közelről szemlélhette az akciókat. A kötetben férje, Markó Béla kampányainak az elemzése épp úgy helyet kap, mint Tőkés László EP-képviselő kampánya, valamint más jelöltek diskurzusát is elemzi abból a szempontból, hogy ki hányszor használt archaikus vagy modern kifejezéseket, az igen és a nem szavakat, vagy az autonómia szót.
Kós Anna azt tapasztalta, hogy az utóbbi időben a magyar jelöltek kampánya során igen nagy különbség volt a Székelyföld lakosságához, illetve a szórványmagyarsághoz szóló szövegekben.
Murvai Olga szerint a könyv hasznos és izgalmas olvasmány akár a politikusok számára, akár azoknak, akik szeretnének betekinteni a politikai boszorkánykonyhába.
Máthé Éva
Krónika (Kolozsvár)
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Stúdió Színházának előterében mutatták be pénteken az intézmény adjunktusa, Kós Anna Nyelvhasználat és politikai kommunikáció című könyvét, amely az Országos Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg.
A kiadványt Murvai Olga egyetemi professzor méltatta. Mint mondta, a szerző egy interdiszciplináris területre merészkedett, a bölcsészet és a társadalomtudomány mezsgyéjére. „Nem véletlen a társítás. Ha a politikusok tudnák, hogy a nyelvészetben mennyi politika van, előbb bölcsészeti diplomát szereznének, és csak azután mennének el politizálni” – mutatott rá Murvai Olga.
A kötetben a szerző öt hazai választási kampány egyes magyar nemzetiségű jelöltjeinek, valamint a kampányanyagok nyelvezetét vizsgálja. A kulcsszóvizsgálat eszközével azt követi nyomon, hogy a politikai szereplést vállaló személyek mit mondtak a kampányok során, és annak mekkora volt a valóságalapja.
A szerző az 1996-os államelnök-választástól kezdve tekinti át egyes jelöltek szereplését. Kós Anna a Román Televízió bukaresti stúdiójának magyar szerkesztőjeként közvetlen közelről szemlélhette az akciókat. A kötetben férje, Markó Béla kampányainak az elemzése épp úgy helyet kap, mint Tőkés László EP-képviselő kampánya, valamint más jelöltek diskurzusát is elemzi abból a szempontból, hogy ki hányszor használt archaikus vagy modern kifejezéseket, az igen és a nem szavakat, vagy az autonómia szót.
Kós Anna azt tapasztalta, hogy az utóbbi időben a magyar jelöltek kampánya során igen nagy különbség volt a Székelyföld lakosságához, illetve a szórványmagyarsághoz szóló szövegekben.
Murvai Olga szerint a könyv hasznos és izgalmas olvasmány akár a politikusok számára, akár azoknak, akik szeretnének betekinteni a politikai boszorkánykonyhába.
Máthé Éva
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 22.
Értékek őrzői
Beszélgetés Vajda Andrással
A Hagyományos Kultúra Megőrzése és Terjesztése Maros Megyei Központjának tevékenysége máig is jórészt ismeretlen az átlagpolgár előtt. Fesztiválszervezés, pályázatírás, kulturális programok megrendezése – ennyiben ki is merül mindaz, amit a központról tudni véltünk. Tavalytól ideiglenesen, Vajda András néprajzkutató vezeti az intézményt idén június 24-ig – ekkor kerül sor a versenyvizsgára, majd derül fény az új igazgató kilétére. Vajda Andrással az elmúlt időszak megvalósításairól, jövőbeli terveiről beszélgettünk. De nem csak: szó esett a kutatómunkáról is, amely a központ tevékenységének gerincét kellene – ideális esetben – képeznie.
– Tavaly augusztustól, Constantin Cotârlan igazgató nyugdíjba menetelétől vagyok ideiglenes igazgatója az intézménynek. A múzeum néprajzi részlegétől helyeztek át és a versenyvizsgáig maradok, amelyre én is jelentkeztem, a menedzseri projektet megírtam.
– Mi történt igazgatósága alatt az intézményben?
– A tavaly egy már megkezdett szerkezetet vettem át. A 2009-es kulturális tevékenységekre már leadtak egy projektet, amit át kellett vennem és végig kellett koordináljam. Ez egy korábbi eseményváz volt, mely behatárolta a mozgásteremet, de marketing szempontból próbáltam rajta javítani. Átalakítottam például a műsorfüzetet, amely vizuális szempontból sokkal minőségibbé vált, szerepelnek benne a program mellett annak céljai is, az együttesek bemutatása és az év rendezvényei.
– A központot sokan csak amolyan fesztiválszervezőként ismerik, holott a nevében a megőrzés is benne foglaltatik. Tulajdonképpen mivel foglalkozik az intézmény? Vagy mivel kellene foglalkozzon?
– Itt két dologra térnék ki. Az egyik egy hosszú történet, a központ története, amelyet az ötvenes évektől évtizedeken át az Alkotások Házaként ismertek és amely jórészt fesztiválszervezéssel foglalkozott. Évente tíz, a hagyományos kultúrával kapcsolatos fesztivált rendeztek meg, túlnyomórészt a néptánc, a népzene és népszokások területén. Azonban az a törvény, amely előírja és szabályozza a hatáskörünket ennél jóval többet vár el. A központ neve tulajdonképpen egy háromlépcsős tevékenységet jelent, amelynek első foka a hagyományos kultúra megismerése. De mit jelent a hagyományos kultúra? Néprajzi szempontból azt, ami falun működött a kollektivizálás előtti időszakban. Ugyanakkor a hagyományos kultúra folyamatos változásban van, ami komoly kérdéseket vet fel. Csak falun létezik-e avagy városon ugyanúgy megtalálhatók hasonló kultúraszeletek? A faluban végbemenő modernizáció ide sorolható-e? És mi van akkor, ha a XX. század eleji Marosvásárhelyről beszélünk? A régi dolgok – szecessziós homlokzatok, tűzkutak, kanálisfedők például – csak egy réteg, a magyarság, és annak is az idősebb generációi számára léteznek. De ez is hagyományos kultúra. És megőrzése, továbbadása szintén a központ feladata kéne legyen. Az elméleti dolgok ugyanakkor nem elegendőek. Tapasztalati dolgok szükségesek: ki kell menni terepre. De ehhez szakemberek kellenek. Akik tudják, hogy hogyan kell gyűjteni, akik nem ferdítik el a dolgokat. És ha folyik a kutatás, akkor annak eredményei alapján ki lehet dolgozni azt a koncepciót, amely a megőrzést jelenti: az eszközökkel való rögzítést, a tárgyak konkrét beszerzését, tanulmányok írását cikkektől a monográfiákig. És utána jön a megjelenítés. Itt érzem, hogy az intézmény félreértette a helyzetet. Mert a megjelenítés nem feltétlenül és kizárólagosan színpadi megjelenítést jelent. A kiállítások szervezése, interaktív CD-k kiadása, filmek készítése is a megjelenítés kategóriájába tartozik. Ha összevetem, hogy mi mindent lehetne tenni és mit csináltunk, a kutatás és annak megjelenített változatai a háttérbe szorulnak. Megpróbáltam ezen változtatni: az idén, a már meglévő rendezvények mellé letettem néhány kutatási projektet is. Ezek egyike a néptánccal kapcsolatos. Maros megye érdekes néprajzi helyzetben van. Van többek között Mezőségünk, Küküllő- és Nyárádmenténk, Görgény-völgyünk és három kulturális etnikumunk, valamint a cigány kisebbség, amelynek például a néptánc terén szintén komoly hagyományai vannak. Megkértem a koreográfusunkat, hogy készítse el a Maros megyei néptáncok kataszterét. Amelyből kiderül, hogy például a verbunk mekkora elterjedésű. Vagy egy régióban hányféle tánc van. Ez első lépésben nem látványos, inkább olyan, mint egy Excel-táblázat. De utána, ha ennek alapján kimegyünk terepre, láthatóvá válnak a társadalmi mozgások. Hogy hogyan változik a népi kultúra. És a változások nagyon fontosak, érdekesek. Ez volt az első projekt. Több száz településről van szó, a kiértékelést 2-3 éven belül lehet elkészíteni. Egy másik projekt keretében vidéki települések lakóinak családi fényképeit gyűjtjük az ötvenes évek előtti időkből. Beszkenneljük és utána visszaadjuk őket. Mert van egy hétköznapi tárgy – a fénykép –, amelynek vizsgálatakor sokat megtudunk a korról, a hajviseletről, a szabadidőről, a modernizációról, az intézményekről. Ennek szintén nem ma lesz meg a végső eredménye. Egyfajta árnyalását lehet elvégezni a különböző régióknak. Saját kutatómunkám a két világháború idején írt levelek gyűjtése és tanulmányozása, mert a háború mindennapjairól nem tudunk semmit. A levelek ezt jelenítik meg, a kisember történetét. Ami például kiderül, hogy a vidéki embert jobban érdekli a portája sorsa, a hátrahagyott falu élete, mint a hangzatos politikai szövegek. És ez minden népnél így van. Mindez más szemszögből írott történelmet jelent. De volt közös kutatómunkánk Gagyi Józseffel és sapientiás diákjaival is. Nagy álmom, hogy a terepre fordított időt növeljem, ezt próbáltam eddig is kieszközölni. A terepélményeket rögzíteni, majd népszerűsíteni kell. Egy archívum tudása veszett tudás. Akkor értékes, ha él. Ezt a tudást szeretnénk visszajuttatni a Maros megyei közösséghez. Tudni kell, hogy mi az, amit ki kell emelni, meg kell vizsgálni, archiválni és visszajuttatni.
– A jelen szűkös körülményei között hogyan lehet mindezt megvalósítani?
– A kutatáshoz néprajzos szem szükséges. Erre az intézménynek, mostani állapotában nincsen kapacitása. Ezért kellenek a kiskapuk. A sapientiás hallgatók segítsége, a Néprajzi Múzeum munkatársainak közreműködése ilyen kiskaput jelent. De ezek félig-meddig kényszermegoldások. Álláshirdetésekkel, partnerségi kapcsolatokkal lehetne a helyzeten javítani. 2010-től új tervezetet léptettünk életbe: a Maros megyei néprajzi tanulmányokat népszerűsítjük oly módon, hogy a könyvbemutatókon a szerzők kapják a legtöbb szót, munkájukat, kutatásaikat vetített képes előadás keretében mutathatják be. Így a könyvbemutatóknak műhelymunka jellegük is van, ezzel is népszerűsítjük az intézményt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
Beszélgetés Vajda Andrással
A Hagyományos Kultúra Megőrzése és Terjesztése Maros Megyei Központjának tevékenysége máig is jórészt ismeretlen az átlagpolgár előtt. Fesztiválszervezés, pályázatírás, kulturális programok megrendezése – ennyiben ki is merül mindaz, amit a központról tudni véltünk. Tavalytól ideiglenesen, Vajda András néprajzkutató vezeti az intézményt idén június 24-ig – ekkor kerül sor a versenyvizsgára, majd derül fény az új igazgató kilétére. Vajda Andrással az elmúlt időszak megvalósításairól, jövőbeli terveiről beszélgettünk. De nem csak: szó esett a kutatómunkáról is, amely a központ tevékenységének gerincét kellene – ideális esetben – képeznie.
– Tavaly augusztustól, Constantin Cotârlan igazgató nyugdíjba menetelétől vagyok ideiglenes igazgatója az intézménynek. A múzeum néprajzi részlegétől helyeztek át és a versenyvizsgáig maradok, amelyre én is jelentkeztem, a menedzseri projektet megírtam.
– Mi történt igazgatósága alatt az intézményben?
– A tavaly egy már megkezdett szerkezetet vettem át. A 2009-es kulturális tevékenységekre már leadtak egy projektet, amit át kellett vennem és végig kellett koordináljam. Ez egy korábbi eseményváz volt, mely behatárolta a mozgásteremet, de marketing szempontból próbáltam rajta javítani. Átalakítottam például a műsorfüzetet, amely vizuális szempontból sokkal minőségibbé vált, szerepelnek benne a program mellett annak céljai is, az együttesek bemutatása és az év rendezvényei.
– A központot sokan csak amolyan fesztiválszervezőként ismerik, holott a nevében a megőrzés is benne foglaltatik. Tulajdonképpen mivel foglalkozik az intézmény? Vagy mivel kellene foglalkozzon?
– Itt két dologra térnék ki. Az egyik egy hosszú történet, a központ története, amelyet az ötvenes évektől évtizedeken át az Alkotások Házaként ismertek és amely jórészt fesztiválszervezéssel foglalkozott. Évente tíz, a hagyományos kultúrával kapcsolatos fesztivált rendeztek meg, túlnyomórészt a néptánc, a népzene és népszokások területén. Azonban az a törvény, amely előírja és szabályozza a hatáskörünket ennél jóval többet vár el. A központ neve tulajdonképpen egy háromlépcsős tevékenységet jelent, amelynek első foka a hagyományos kultúra megismerése. De mit jelent a hagyományos kultúra? Néprajzi szempontból azt, ami falun működött a kollektivizálás előtti időszakban. Ugyanakkor a hagyományos kultúra folyamatos változásban van, ami komoly kérdéseket vet fel. Csak falun létezik-e avagy városon ugyanúgy megtalálhatók hasonló kultúraszeletek? A faluban végbemenő modernizáció ide sorolható-e? És mi van akkor, ha a XX. század eleji Marosvásárhelyről beszélünk? A régi dolgok – szecessziós homlokzatok, tűzkutak, kanálisfedők például – csak egy réteg, a magyarság, és annak is az idősebb generációi számára léteznek. De ez is hagyományos kultúra. És megőrzése, továbbadása szintén a központ feladata kéne legyen. Az elméleti dolgok ugyanakkor nem elegendőek. Tapasztalati dolgok szükségesek: ki kell menni terepre. De ehhez szakemberek kellenek. Akik tudják, hogy hogyan kell gyűjteni, akik nem ferdítik el a dolgokat. És ha folyik a kutatás, akkor annak eredményei alapján ki lehet dolgozni azt a koncepciót, amely a megőrzést jelenti: az eszközökkel való rögzítést, a tárgyak konkrét beszerzését, tanulmányok írását cikkektől a monográfiákig. És utána jön a megjelenítés. Itt érzem, hogy az intézmény félreértette a helyzetet. Mert a megjelenítés nem feltétlenül és kizárólagosan színpadi megjelenítést jelent. A kiállítások szervezése, interaktív CD-k kiadása, filmek készítése is a megjelenítés kategóriájába tartozik. Ha összevetem, hogy mi mindent lehetne tenni és mit csináltunk, a kutatás és annak megjelenített változatai a háttérbe szorulnak. Megpróbáltam ezen változtatni: az idén, a már meglévő rendezvények mellé letettem néhány kutatási projektet is. Ezek egyike a néptánccal kapcsolatos. Maros megye érdekes néprajzi helyzetben van. Van többek között Mezőségünk, Küküllő- és Nyárádmenténk, Görgény-völgyünk és három kulturális etnikumunk, valamint a cigány kisebbség, amelynek például a néptánc terén szintén komoly hagyományai vannak. Megkértem a koreográfusunkat, hogy készítse el a Maros megyei néptáncok kataszterét. Amelyből kiderül, hogy például a verbunk mekkora elterjedésű. Vagy egy régióban hányféle tánc van. Ez első lépésben nem látványos, inkább olyan, mint egy Excel-táblázat. De utána, ha ennek alapján kimegyünk terepre, láthatóvá válnak a társadalmi mozgások. Hogy hogyan változik a népi kultúra. És a változások nagyon fontosak, érdekesek. Ez volt az első projekt. Több száz településről van szó, a kiértékelést 2-3 éven belül lehet elkészíteni. Egy másik projekt keretében vidéki települések lakóinak családi fényképeit gyűjtjük az ötvenes évek előtti időkből. Beszkenneljük és utána visszaadjuk őket. Mert van egy hétköznapi tárgy – a fénykép –, amelynek vizsgálatakor sokat megtudunk a korról, a hajviseletről, a szabadidőről, a modernizációról, az intézményekről. Ennek szintén nem ma lesz meg a végső eredménye. Egyfajta árnyalását lehet elvégezni a különböző régióknak. Saját kutatómunkám a két világháború idején írt levelek gyűjtése és tanulmányozása, mert a háború mindennapjairól nem tudunk semmit. A levelek ezt jelenítik meg, a kisember történetét. Ami például kiderül, hogy a vidéki embert jobban érdekli a portája sorsa, a hátrahagyott falu élete, mint a hangzatos politikai szövegek. És ez minden népnél így van. Mindez más szemszögből írott történelmet jelent. De volt közös kutatómunkánk Gagyi Józseffel és sapientiás diákjaival is. Nagy álmom, hogy a terepre fordított időt növeljem, ezt próbáltam eddig is kieszközölni. A terepélményeket rögzíteni, majd népszerűsíteni kell. Egy archívum tudása veszett tudás. Akkor értékes, ha él. Ezt a tudást szeretnénk visszajuttatni a Maros megyei közösséghez. Tudni kell, hogy mi az, amit ki kell emelni, meg kell vizsgálni, archiválni és visszajuttatni.
– A jelen szűkös körülményei között hogyan lehet mindezt megvalósítani?
– A kutatáshoz néprajzos szem szükséges. Erre az intézménynek, mostani állapotában nincsen kapacitása. Ezért kellenek a kiskapuk. A sapientiás hallgatók segítsége, a Néprajzi Múzeum munkatársainak közreműködése ilyen kiskaput jelent. De ezek félig-meddig kényszermegoldások. Álláshirdetésekkel, partnerségi kapcsolatokkal lehetne a helyzeten javítani. 2010-től új tervezetet léptettünk életbe: a Maros megyei néprajzi tanulmányokat népszerűsítjük oly módon, hogy a könyvbemutatókon a szerzők kapják a legtöbb szót, munkájukat, kutatásaikat vetített képes előadás keretében mutathatják be. Így a könyvbemutatóknak műhelymunka jellegük is van, ezzel is népszerűsítjük az intézményt.
Nagy Botond
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 22.
Az erdélyi magyarságnak tartozása van Sütő Andrással szemben
Marosvásárhelyen, illetve szülőfalujában, a Kolozs megyei Pusztakamaráson emlékeztek a hét végén Sütő András íróra. A Sütő András Baráti Egyesület koszorút helyezett el a marosvásárhelyi református temetőben levő sírján, majd a Bernády-házban előadások keretében emlékeztek az íróra.
Vasárnap szülőfalujában, Pusztakamaráson a református templomban istentiszteleten idézték meg, majd az egykori barátok, pályatársak a szülői háznál koszorút helyeztek el.
– Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, és ezt a tartozást rója le apránként áldozatos munkával a Sütő András Baráti Egyesület – hangsúlyozta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint az író életműve bizonyítja, nem összeférhetetlen a közéleti magatartás a legmagasabb színvonalú irodalomértéssel és életmű megalkotásával. – Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, nemcsak az íróval, alkotóval, hanem a közéleti emberrel, a köz iránt mindvégig elkötelezett Sütő Andrással szemben. Sütő András tartása hiányzik nekünk: az az állandó érzékenység, odafigyelés, amellyel dolgaink alakulását követte – fogalmazott a szövetségi elnök, aki arra figyelmeztetett, a nagy elődök emlékét, kultuszát ápolni kell, hiszen nincs eleve hálás utókor, csak akkor, ha tudatosan éberen tartjuk nagyjaink emlékét.
Kötő József színházkritikus Sütő András és a színház viszonyáról értekezett, az író elévülhetetlen érdemeit húzva alá. Leszögezte, perújrafelvételt kezdeményezek Sütő András ügyében, „mert mostanában elsősorban nem az irodalmi értékeiről esik szó, hanem a napi politika mocsarába rángatták bele az írót”, amit méltatlannak tart egy olyan íróhoz, „akinek a nemzeti panteonban van a helye”. Kötő szerint a híres Sütő-drámák „a felemelt fő ideológiáját vitték be az erdélyi köztudatba”. Nagy Pál irodalomtörténész, aki évtizedeken keresztül munkatársa, barátja volt az írónak, Sütő András szerkesztői munkásságát vázolta, értékelte, attól az időszaktól, amikor még gyerekkorában, Pusztakamaráson lapot indított, amelyet a helyi segédjegyző lefordíttatott románra, majd megnyugodott attól, hogy nincs benne politika, egészen addig, hogy 1989 nyarán Sütő András lemondott az Új Élet című, kéthetente megjelenő lap vezetéséről, mert már nem lehetett elviselni a légkört, amiben élnie és alkotnia adatott.
(RMDSZ-sajtóiroda)
Nyugati Jelen (Arad)
Marosvásárhelyen, illetve szülőfalujában, a Kolozs megyei Pusztakamaráson emlékeztek a hét végén Sütő András íróra. A Sütő András Baráti Egyesület koszorút helyezett el a marosvásárhelyi református temetőben levő sírján, majd a Bernády-házban előadások keretében emlékeztek az íróra.
Vasárnap szülőfalujában, Pusztakamaráson a református templomban istentiszteleten idézték meg, majd az egykori barátok, pályatársak a szülői háznál koszorút helyeztek el.
– Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, és ezt a tartozást rója le apránként áldozatos munkával a Sütő András Baráti Egyesület – hangsúlyozta beszédében Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki szerint az író életműve bizonyítja, nem összeférhetetlen a közéleti magatartás a legmagasabb színvonalú irodalomértéssel és életmű megalkotásával. – Tartozásunk van Sütő Andrással szemben, nemcsak az íróval, alkotóval, hanem a közéleti emberrel, a köz iránt mindvégig elkötelezett Sütő Andrással szemben. Sütő András tartása hiányzik nekünk: az az állandó érzékenység, odafigyelés, amellyel dolgaink alakulását követte – fogalmazott a szövetségi elnök, aki arra figyelmeztetett, a nagy elődök emlékét, kultuszát ápolni kell, hiszen nincs eleve hálás utókor, csak akkor, ha tudatosan éberen tartjuk nagyjaink emlékét.
Kötő József színházkritikus Sütő András és a színház viszonyáról értekezett, az író elévülhetetlen érdemeit húzva alá. Leszögezte, perújrafelvételt kezdeményezek Sütő András ügyében, „mert mostanában elsősorban nem az irodalmi értékeiről esik szó, hanem a napi politika mocsarába rángatták bele az írót”, amit méltatlannak tart egy olyan íróhoz, „akinek a nemzeti panteonban van a helye”. Kötő szerint a híres Sütő-drámák „a felemelt fő ideológiáját vitték be az erdélyi köztudatba”. Nagy Pál irodalomtörténész, aki évtizedeken keresztül munkatársa, barátja volt az írónak, Sütő András szerkesztői munkásságát vázolta, értékelte, attól az időszaktól, amikor még gyerekkorában, Pusztakamaráson lapot indított, amelyet a helyi segédjegyző lefordíttatott románra, majd megnyugodott attól, hogy nincs benne politika, egészen addig, hogy 1989 nyarán Sütő András lemondott az Új Élet című, kéthetente megjelenő lap vezetéséről, mert már nem lehetett elviselni a légkört, amiben élnie és alkotnia adatott.
(RMDSZ-sajtóiroda)
Nyugati Jelen (Arad)
2010. június 22.
Tojászáporral fenyegetik a szakszervetek az RMDSZ-t
„Ellenünk szavazott, meglopott. Tolvaj, keressétek!” – ez a felirat olvasható azokon a plakátokon, amelyekkel az Alfa Kartell Hargita megyei szervezete tiltakozó kampányt indított tegnap az ellen, hogy az RMDSZ Hargita megyei képviselői és szenátorai a múlt héten nem szavazták meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát.
Sorin Badea, az Alfa Kartell megyei vezetője szerint tízezer plakátot nyomtattak, ezer–ezerötszázat mindegyik RMDSZ-es parlamenti képviselő és szenátor arcképével. Elmondta, péntekig az összes plakátot kiragasztják azokon a településeken, amelyeket az egyes honatyák képviselnek.
A Verestóy Attila szenátort és Antal István képviselőt ábrázoló plakátokat Székelyudvarhelyen, illetve Székelykeresztúron, a Pál Árpád képviselőét Gyergyószentmiklóson, Kelemen Hunor kulturális miniszterét szülőfalujában, Csíkkarcfalván, Gyerkó László szenátorét Csíkszeredában, Korodi Attiláét pedig Tusnádfürdőn függesztik ki, mondta a szakszervezeti vezető.
Az első, Csíkszeredában kiragasztott plakátokat tojással dobálták meg a tiltakozók, Badea szerint pedig ugyanerre számíthatnak az RMDSZ-es politikusok is, ha nyilvánosan mutatkoznak. A szakszervezeti vezető azt ígéri, hogy a tiltakozás erősödhet, ha az RMDSZ honatyái nem találnak megoldást a válságellenes intézkedések hatásának enyhítésére. Azt is elmondta, sorra járták a képviselők és szenátorok területi irodáit, de egyiküket sem sikerült elérniük. Hozzátette, hétfőn Korodi Attila és Pál Árpád telefonon jelezte, hogy pénteken hajlandók találkozni a szakszervezetekkel.
Marosvásárhelyen is tiltakozni készül a CNSLR Frăţia. A szakszervezetek a Kultúrpalota előtt kívánnak tüntetést szervezni, ugyanis itt zajlik szombaton az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) ülése, amelyen egyebek mellett a szövetség válságellenes intézkedéscsomagjáról tárgyalnak. Călin Orlando Cociş, a szakszervezeti tömb Maros megyei elnöke közölte: azt szeretnék, ha a CNSLR küldöttsége bemehetne az ülésre, ahol elmondanák ellenvéleményüket.
Készül az RMDSZ válságellenes programja
A napokban véglegesítik az RMDSZ gazdaságösztönző javaslatcsomagját, amelyet a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadnak majd el, és amelyről ezt követően mihamarabb egyeztetni kívánnak a kormányzati partnerekkel – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ-elnök bírálta a PDL egyes minisztereit is, akik elmondása szerint a válságos helyzet dacára is halogatják a szükséges intézkedések végrehajtását. „A reformot minél határozottabban és gyorsabban kell végrehajtani, és ez a koalíció működőképességétől függ.
Rendkívül rossz benyomást keltett bennem az, ahogyan egyes miniszter-kollégák – és itt nem az RMDSZ minisztereire gondolok – nem hajlandóak kellő határozottsággal végrehajtani a szükséges lépéseket, többen azt próbálják elmagyarázni, miért nem lehetséges az átszervezés, a költségcsökkentés, miért nem valósítható meg a decentralizáció” – vélekedett. Leszögezte: az RMDSZ nem kíván részt venni egy ilyen „halogató, időhúzó politikában”.
Krónika (Kolozsvár)
„Ellenünk szavazott, meglopott. Tolvaj, keressétek!” – ez a felirat olvasható azokon a plakátokon, amelyekkel az Alfa Kartell Hargita megyei szervezete tiltakozó kampányt indított tegnap az ellen, hogy az RMDSZ Hargita megyei képviselői és szenátorai a múlt héten nem szavazták meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát.
Sorin Badea, az Alfa Kartell megyei vezetője szerint tízezer plakátot nyomtattak, ezer–ezerötszázat mindegyik RMDSZ-es parlamenti képviselő és szenátor arcképével. Elmondta, péntekig az összes plakátot kiragasztják azokon a településeken, amelyeket az egyes honatyák képviselnek.
A Verestóy Attila szenátort és Antal István képviselőt ábrázoló plakátokat Székelyudvarhelyen, illetve Székelykeresztúron, a Pál Árpád képviselőét Gyergyószentmiklóson, Kelemen Hunor kulturális miniszterét szülőfalujában, Csíkkarcfalván, Gyerkó László szenátorét Csíkszeredában, Korodi Attiláét pedig Tusnádfürdőn függesztik ki, mondta a szakszervezeti vezető.
Az első, Csíkszeredában kiragasztott plakátokat tojással dobálták meg a tiltakozók, Badea szerint pedig ugyanerre számíthatnak az RMDSZ-es politikusok is, ha nyilvánosan mutatkoznak. A szakszervezeti vezető azt ígéri, hogy a tiltakozás erősödhet, ha az RMDSZ honatyái nem találnak megoldást a válságellenes intézkedések hatásának enyhítésére. Azt is elmondta, sorra járták a képviselők és szenátorok területi irodáit, de egyiküket sem sikerült elérniük. Hozzátette, hétfőn Korodi Attila és Pál Árpád telefonon jelezte, hogy pénteken hajlandók találkozni a szakszervezetekkel.
Marosvásárhelyen is tiltakozni készül a CNSLR Frăţia. A szakszervezetek a Kultúrpalota előtt kívánnak tüntetést szervezni, ugyanis itt zajlik szombaton az RMDSZ Szövetségi Képviselői Tanácsának (SZKT) ülése, amelyen egyebek mellett a szövetség válságellenes intézkedéscsomagjáról tárgyalnak. Călin Orlando Cociş, a szakszervezeti tömb Maros megyei elnöke közölte: azt szeretnék, ha a CNSLR küldöttsége bemehetne az ülésre, ahol elmondanák ellenvéleményüket.
Készül az RMDSZ válságellenes programja
A napokban véglegesítik az RMDSZ gazdaságösztönző javaslatcsomagját, amelyet a hétvégi Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén fogadnak majd el, és amelyről ezt követően mihamarabb egyeztetni kívánnak a kormányzati partnerekkel – jelentette be tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes.
Az RMDSZ-elnök bírálta a PDL egyes minisztereit is, akik elmondása szerint a válságos helyzet dacára is halogatják a szükséges intézkedések végrehajtását. „A reformot minél határozottabban és gyorsabban kell végrehajtani, és ez a koalíció működőképességétől függ.
Rendkívül rossz benyomást keltett bennem az, ahogyan egyes miniszter-kollégák – és itt nem az RMDSZ minisztereire gondolok – nem hajlandóak kellő határozottsággal végrehajtani a szükséges lépéseket, többen azt próbálják elmagyarázni, miért nem lehetséges az átszervezés, a költségcsökkentés, miért nem valósítható meg a decentralizáció” – vélekedett. Leszögezte: az RMDSZ nem kíván részt venni egy ilyen „halogató, időhúzó politikában”.
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 23.
Telekonferencia a szakoktatásról
A szaknyelvhasználat dilemmái a határon túli magyar nyelvű szakképzésben – e témával tartottak kedden tanácskozást két ország négy városának képviselői Schindler Rózsa, a Székesfehérvári Képző Központ igazgatójának vezetésével. Érdekessége, hogy a három helyszínről videokonferencia során hangzottak el az előadások, a vendéglátó pedig a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara volt.
A tanácskozásra a TÁMOP európai uniós pályázati program keretében került sor, amely kidolgozta az 5-LET-et, pontosabban az öt lehetőséget arra, hogy miképpen lehet a magyarországi szakmai felnőttoktatás tapasztalatait átadni a határon túli három megye magyar nyelven oktató intézményei számára – hangzott el Petróczy Ferenc programvezető előadásában. A projekt keretében romániai szakemberek és diákok vettek részt magyarországi képzésen. A téma a felnőttképzés módszertana, a modern technológiák bemutatása, a foglalkozási rehabilitáció, a pályaalkalmasság, pályaválasztás felmérésének módszertana volt. A projekt jelentős megvalósítása az a háromnyelvű szakszótár, amelyet a szakoktatásban dolgozó kollégák hozzájárulásával a marosvásárhelyi Pedagógusok Házának szakemberei készítettek el, s amelynek használatát Gál Péter informatikus mutatta be.
A www.ccdmures.ro/dictionary honlapon négy szakterület, a gépgyártás, az elektronika, a faipar, az üzleti és gazdasági élet valamint az oktatás módszertanának szakszavai, kifejezései kereshetők ki román, magyar és angol nyelven, s a magyarázatok mellett képek és animációk is láthatók. A felületet bárki használhatja, és az e területen működő pedagógusok ezentúl nem mondhatják, hogy nincs honnan dokumentálódni a magyar szakszavakat illetően. A szótárat a jövőben bővíteni is lehet, de ezt csak azok tehetik, akik erre jogosultak – egészítette ki a Gál Péter által elmondottakat Kálmán Ferenc, a Pedagógusok Házának metodistája.
A tanácskozáson dr. Dávid László rektor mutatta be a Sapientia egyetemet és fogalmazta meg a hallgatók felzárkóztatásának fontosságát a minőségi oktatás érdekében, valamint a középiskolákkal való kapcsolat építését. Fontos lenne a magyar nyelvű egyetemi oktatás állami támogatásának a kiterjesztése – hangzott el Szép Sándor, a csíkszeredai Sapientia EMTE dékánjának az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásról szóló előadásában. Kerestély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő a magyar nyelvű szakképzés helyzetét ismertetve jelentette ki, hogy anyanyelven lehet elsajátítani azt a versenyképes szaktudást, amely a munkaerőpiacon érvényesíthető. Csakhogy nem minden esetben megfelelő e téren az oktatók felkészültsége, sokan maguk is románul tanulták a szakmát, az iskolák, a szakmai laboratóriumok felszerelése pedig hiányos, nincsenek tankönyvek nemcsak magyar, helyenként román nyelven sem. Vannak gondok a pályaorientáció terén, nehéz követni a munkahelypiac változásait, s a felnőttképzés sem történik mindig anyanyelven, fogalmazták meg a további előadók a kifogásokat, hiányosságokat.
Jó hír viszont, hogy az idéntől kreditpont jár a Bolyai Nyári Akadémián való részvételért – hangzott el Siklódi-Burus Botondnak a tanártovábbképzés lehetőségeiről szóló előadásában.
A Kovászna és Hargita megyei szakképzési hálózat bemutatása kapcsán a résztvevők elgondolkozhattak azon, hogy Maros megyében milyen hiányosságai vannak a szakoktatásnak, és hány népszerű szakon nem működik magyar tannyelvű osztály.
A délután során a résztvevők az anyanyelvi oktatást a diákok szemszögéből vizsgálták, a segédeszközökkel való tapasztalatokról, az internet használatáról és a tanártovábbképzés igényeiről mondták el véleményüket.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
A szaknyelvhasználat dilemmái a határon túli magyar nyelvű szakképzésben – e témával tartottak kedden tanácskozást két ország négy városának képviselői Schindler Rózsa, a Székesfehérvári Képző Központ igazgatójának vezetésével. Érdekessége, hogy a három helyszínről videokonferencia során hangzottak el az előadások, a vendéglátó pedig a Sapientia EMTE marosvásárhelyi kara volt.
A tanácskozásra a TÁMOP európai uniós pályázati program keretében került sor, amely kidolgozta az 5-LET-et, pontosabban az öt lehetőséget arra, hogy miképpen lehet a magyarországi szakmai felnőttoktatás tapasztalatait átadni a határon túli három megye magyar nyelven oktató intézményei számára – hangzott el Petróczy Ferenc programvezető előadásában. A projekt keretében romániai szakemberek és diákok vettek részt magyarországi képzésen. A téma a felnőttképzés módszertana, a modern technológiák bemutatása, a foglalkozási rehabilitáció, a pályaalkalmasság, pályaválasztás felmérésének módszertana volt. A projekt jelentős megvalósítása az a háromnyelvű szakszótár, amelyet a szakoktatásban dolgozó kollégák hozzájárulásával a marosvásárhelyi Pedagógusok Házának szakemberei készítettek el, s amelynek használatát Gál Péter informatikus mutatta be.
A www.ccdmures.ro/dictionary honlapon négy szakterület, a gépgyártás, az elektronika, a faipar, az üzleti és gazdasági élet valamint az oktatás módszertanának szakszavai, kifejezései kereshetők ki román, magyar és angol nyelven, s a magyarázatok mellett képek és animációk is láthatók. A felületet bárki használhatja, és az e területen működő pedagógusok ezentúl nem mondhatják, hogy nincs honnan dokumentálódni a magyar szakszavakat illetően. A szótárat a jövőben bővíteni is lehet, de ezt csak azok tehetik, akik erre jogosultak – egészítette ki a Gál Péter által elmondottakat Kálmán Ferenc, a Pedagógusok Házának metodistája.
A tanácskozáson dr. Dávid László rektor mutatta be a Sapientia egyetemet és fogalmazta meg a hallgatók felzárkóztatásának fontosságát a minőségi oktatás érdekében, valamint a középiskolákkal való kapcsolat építését. Fontos lenne a magyar nyelvű egyetemi oktatás állami támogatásának a kiterjesztése – hangzott el Szép Sándor, a csíkszeredai Sapientia EMTE dékánjának az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásról szóló előadásában. Kerestély Irma, Kovászna megyei főtanfelügyelő a magyar nyelvű szakképzés helyzetét ismertetve jelentette ki, hogy anyanyelven lehet elsajátítani azt a versenyképes szaktudást, amely a munkaerőpiacon érvényesíthető. Csakhogy nem minden esetben megfelelő e téren az oktatók felkészültsége, sokan maguk is románul tanulták a szakmát, az iskolák, a szakmai laboratóriumok felszerelése pedig hiányos, nincsenek tankönyvek nemcsak magyar, helyenként román nyelven sem. Vannak gondok a pályaorientáció terén, nehéz követni a munkahelypiac változásait, s a felnőttképzés sem történik mindig anyanyelven, fogalmazták meg a további előadók a kifogásokat, hiányosságokat.
Jó hír viszont, hogy az idéntől kreditpont jár a Bolyai Nyári Akadémián való részvételért – hangzott el Siklódi-Burus Botondnak a tanártovábbképzés lehetőségeiről szóló előadásában.
A Kovászna és Hargita megyei szakképzési hálózat bemutatása kapcsán a résztvevők elgondolkozhattak azon, hogy Maros megyében milyen hiányosságai vannak a szakoktatásnak, és hány népszerű szakon nem működik magyar tannyelvű osztály.
A délután során a résztvevők az anyanyelvi oktatást a diákok szemszögéből vizsgálták, a segédeszközökkel való tapasztalatokról, az internet használatáról és a tanártovábbképzés igényeiről mondták el véleményüket.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 23.
Református Kántor-Tanítóképző Intézet Marosvásárhely Felvételi tájékoztató 2010
A Károli Gáspár Református Egyetem marosvásárhelyi kihelyezett tagozata az Erdélyi Református Egyházkerülettel közösen a 2010/2011-es tanévben a következő szakokat indítja:
1. Nappali tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 tandíjmentes hely. A képzés időtartama 3 év, amelyet egy gyakornoki év követ. Az alapképzés mellett lehetőség van iskolai ének–zene műveltségterületi és egyházi, kántor–énekvezéri szakosodásra (református, római katolikus, evangélikus, unitárius felekezet).
2. Levelező tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 költségtérítéses hely. Erre a szakra különösen a középfokú pedagógiai végzettséggel rendelkező, valamint szakképzettség nélkül oktató pedagógusok jelentkezését várják. A képzés időtartama 3 és fél év, kéthetenként sorra kerülő hétvégi konzultációkkal.
– Egyházi zene (kántor) szak. 10 költségtérítéses hely. Ez a szak a szakképesítés nélkül kántorizáló vagy egyházzenésznek készülő jelentkezőket várja. A hallgatók képesítést nyernek református kántori szolgálatra és általános iskolában az ének–zene oktatására.
A beiratkozás és a felvételi időpontja:
Előiratkozás: 2010. július 3-ig.
Tényleges beiratkozás: 2010. július 5–10.
Az alkalmassági vizsga ideje: 2010. július 12.
Az alkalmassági vizsga tematikája nappali tagozaton: beszéd- és kifejezőkészség, ének–zenei alkalmasság. A levelező tagozat tanító-óvodapedagógus szakán magyar és román nyelvteszt, az egyházi zene szakon egyházi elbeszélgetés és zenei alkalmasság.
Bővebb információ a tanintézménytől kapható:
Kántor–Tanítóképző Intézet; Institutul Superior de Cantori si Învatatori
Levélcím: 540043 Târgu Mures, str. Revolutiei nr. 6. telefonszám/fax: 0265/215-278 email cím: kantortanito@gmail.com, honlap: www.ktkf.ro
Népújság (Marosvásárhely)
A Károli Gáspár Református Egyetem marosvásárhelyi kihelyezett tagozata az Erdélyi Református Egyházkerülettel közösen a 2010/2011-es tanévben a következő szakokat indítja:
1. Nappali tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 tandíjmentes hely. A képzés időtartama 3 év, amelyet egy gyakornoki év követ. Az alapképzés mellett lehetőség van iskolai ének–zene műveltségterületi és egyházi, kántor–énekvezéri szakosodásra (református, római katolikus, evangélikus, unitárius felekezet).
2. Levelező tagozaton
– Tanító–óvodapedagógus szak. 20 költségtérítéses hely. Erre a szakra különösen a középfokú pedagógiai végzettséggel rendelkező, valamint szakképzettség nélkül oktató pedagógusok jelentkezését várják. A képzés időtartama 3 és fél év, kéthetenként sorra kerülő hétvégi konzultációkkal.
– Egyházi zene (kántor) szak. 10 költségtérítéses hely. Ez a szak a szakképesítés nélkül kántorizáló vagy egyházzenésznek készülő jelentkezőket várja. A hallgatók képesítést nyernek református kántori szolgálatra és általános iskolában az ének–zene oktatására.
A beiratkozás és a felvételi időpontja:
Előiratkozás: 2010. július 3-ig.
Tényleges beiratkozás: 2010. július 5–10.
Az alkalmassági vizsga ideje: 2010. július 12.
Az alkalmassági vizsga tematikája nappali tagozaton: beszéd- és kifejezőkészség, ének–zenei alkalmasság. A levelező tagozat tanító-óvodapedagógus szakán magyar és román nyelvteszt, az egyházi zene szakon egyházi elbeszélgetés és zenei alkalmasság.
Bővebb információ a tanintézménytől kapható:
Kántor–Tanítóképző Intézet; Institutul Superior de Cantori si Învatatori
Levélcím: 540043 Târgu Mures, str. Revolutiei nr. 6. telefonszám/fax: 0265/215-278 email cím: kantortanito@gmail.com, honlap: www.ktkf.ro
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 24.
Új vezetőséget kapnak a közmédiumok
Megszűnhet a bizonytalanság a közszolgálati rádió és televízió háza táján, miután a parlamenti pártok a jelek szerint jövő héten dűlőre viszik a két intézmény új igazgatótanácsának és elnökének megválasztását.
A parlament két házának állandó bizottságai tegnap együttes ülésükön eldöntötték, hogy kedden határoz a parlament a két intézmény igazgatótanácsának összetételéről. A pártok jelölhetnek személyeket a posztokra, ugyanis korábban a szenátusban elbukott az a törvénytervezet, amely csökkentette volna a két közszolgálati médiaintézmény vezetőségének kiválasztásában a politikum által eddig betöltött döntő szerepet. A tervezet ugyanis azt javasolta, hogy a civil szféra jelölheti az igazgatótanácsi tagokat. Mivel a felsőházban elbukott a tervezet, a parlamenti pártok a régi, már bevált gyakorlat szerint ők maguk javasolják és szavazzák meg az igazgatótanácsi tagokat.
A kérdést azért is kell sürgősen rendezni, mert a televíziónak jelenleg nincs vezetősége, miután Alexandru Sassut, a Román Televízió igazgatóját a parlament leváltotta az intézményt irányító igazgatótanáccsal együtt, a rádió vezetőségének mandátumát pedig csak ideiglenesen hosszabbította meg már kétszer is a törvényhozó testület.
A legtöbb párt hétfőn jelöli ki hivatalosan a két intézmény igazgatótanácsi posztjaira javasolt személyeket. Az RMDSZ várhatóan szombaton, a Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) fórumán határozza el, hogy a szervezet részéről kik lesznek igazgatótanácsi tagok. A televíziónál eddig Stanik István, a rádiónál pedig Ágoston Hugó töltötte be az igazgatótanácsi tisztséget.
Szabadság (Kolozsvár)
Megszűnhet a bizonytalanság a közszolgálati rádió és televízió háza táján, miután a parlamenti pártok a jelek szerint jövő héten dűlőre viszik a két intézmény új igazgatótanácsának és elnökének megválasztását.
A parlament két házának állandó bizottságai tegnap együttes ülésükön eldöntötték, hogy kedden határoz a parlament a két intézmény igazgatótanácsának összetételéről. A pártok jelölhetnek személyeket a posztokra, ugyanis korábban a szenátusban elbukott az a törvénytervezet, amely csökkentette volna a két közszolgálati médiaintézmény vezetőségének kiválasztásában a politikum által eddig betöltött döntő szerepet. A tervezet ugyanis azt javasolta, hogy a civil szféra jelölheti az igazgatótanácsi tagokat. Mivel a felsőházban elbukott a tervezet, a parlamenti pártok a régi, már bevált gyakorlat szerint ők maguk javasolják és szavazzák meg az igazgatótanácsi tagokat.
A kérdést azért is kell sürgősen rendezni, mert a televíziónak jelenleg nincs vezetősége, miután Alexandru Sassut, a Román Televízió igazgatóját a parlament leváltotta az intézményt irányító igazgatótanáccsal együtt, a rádió vezetőségének mandátumát pedig csak ideiglenesen hosszabbította meg már kétszer is a törvényhozó testület.
A legtöbb párt hétfőn jelöli ki hivatalosan a két intézmény igazgatótanácsi posztjaira javasolt személyeket. Az RMDSZ várhatóan szombaton, a Marosvásárhelyen ülésező Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) fórumán határozza el, hogy a szervezet részéről kik lesznek igazgatótanácsi tagok. A televíziónál eddig Stanik István, a rádiónál pedig Ágoston Hugó töltötte be az igazgatótanácsi tisztséget.
Szabadság (Kolozsvár)
2010. június 25.
Bővülő egyetemi kínálat
Új szakokkal és önállóbb karokkal várják a magyar diákokat az új tanévben az erdélyi magyar magánegyetemek, illetve az állami felsőoktatási intézmények magyar tagozatai. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) magyar nyelv és irodalom indul, míg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán a 2010/2011-es tanévtől beindul a jogászképzés.
A csíkszeredai karon öt új szakkal várják a diákokat, és Marosvásárhelyen is új szak indul egészségügyi szolgáltatások és politikák néven. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata az új tanévben megerősödve várja a gólyákat, miután sikerült külön is akkreditáltatni az egyetem magyar szakait.
Saját oklevél a PKE-n
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) új alapszak és mesterképzés indul, a felsőoktatási intézményben csütörtökön átadták az első saját diplomát egy szociális munkás szakot végzett hallgatónak. János-Szatmári Szabolcs rektor történelminek nevezte a minisztériumi fejléccel ellátott, a PKE kiállította diploma átadásának pillanatát. Az egyetem szakai közül tavaly óta hatot ismertek el hivatalosan, és további öt minisztériumi hitelesítése folyamatban van.
Mint arról beszámoltunk, a PKE megkapta az engedélyt a magyar nyelv és irodalom szak beindítására, s idén már erre a fakultásra is meghirdették a felvételit – tájékoztatott a rektor. Az új alapszak mellett a meglévő négy mellé egy ötödik mesteri kurzus is indul, amelyet a Társadalomtudomány Tanszék szervez Szociális marginalitás és inklúzió címmel. János-Szatmári Szabolcs úgy fogalmazott: a PKE mesterképzéseivel árral szemben úszik, hisz az általános gyakorlattól eltérően minden órát megtartanak. A tavalyi évtől eltérően a 2010 őszén induló mesterképzésekre már július elsejétől be lehet iratkozni – közölte Horváth Gizella rektorhelyettes.
Flóra Gábor kancellár, a Bölcsészettudományi Kar dékánja elmondta: tervbe vették, hogy a Debreceni Egyetemmel és a váradi Emanuel Egyetemmel közösen regionális kutatóközpontot hoznak létre, erre a célra pályázatot nyújtottak be a Magyar–Román Határon Átnyúló Együttműködési Alaphoz. A PKE néhány napja a Nagyváradi Egyetemmel is együttműködési megállapodást írt alá, közös oktatási és tudományos projekteket, esetleg közös doktori képzést is indíthatnak – tudtuk meg. A PKE az új tanévtől az Erasmus hallgatói mobilitási programban is részt vesz. A diákok vagy mesterképzősök szinte bármelyik magyarországi egyetem ösztöndíjasai lehetnek, de folynak a tárgyalások egy bécsi és egy hollandiai egyetemmel is. Terveik között szerepel a tanítóképzés elindítása, gazdasági informatikai, kulturális mediátori, illetve vallástudományi szak alapítása is.
BBTE: önállósodó magyar tagozat
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) befejeződött a magyar szakok – az alapszakok és a mesterképzés – önálló elismertetése, így függetlenebbé vált a magyar tagozat – közölte Magyari Tivadar rektorhelyettes. „Ez az önállóság jogbiztonságot jelent. Az önállóan akkreditált magyar szakok létezését most már törvény garantálja” – értékelte a Krónikának a kétéves akkreditációs folyamat végeredményét Magyari. Elmondta, korábban az volt az eljárás, hogy a többnyelvű egyetemeken román szakokat akkreditáltak, majd ezt kiterjesztették a más nyelvű képzésekre is. A következő tanévben először fordul elő, hogy valamennyi magyar szak rendelkezik önálló akkreditációval. Magyari kifejtette: ez elsősorban oktatásszervezésben jelent nagyobb önállóságot, a magyar szakok tanrendje ugyanis a jövőben eltérhet a román nyelvűekétől.
„Ez azért fontos, mert így a magyar tagozatnak nem kell tükröznie a román tagozat tanrendjét, hanem sajátos oktatási célokat követhet, áthelyezheti a hangsúlyokat, tekintettel tud lenni az erdélyi magyar közösség sajátos munkaerő-piaci érdekeire” – jelentette ki Magyari. A rektorhelyettes az előnyök közé sorolta azt is, hogy a magyar tagozat jobban fel tudja majd használni a magyar oktatók egyéni felkészültségét, és hatékonyabban tudják kamatoztatni a magyarországi vendégelőadók szaktudását is. Ezenkívül a különböző karokon működő magyar szakok könnyebben egyeztethetik a közös foglalkozásaikat, ez pedig javítja a képzés hatékonyságát, részletezte.
A BBTE-n a következő tanév beiskolázási adatai lényegében nem változtak. A kormány jóváhagyta a tavalyi keretet, sőt a mesterképzésen egyharmaddal nő is a helyek száma. A magyar tagozaton 1124 ingyenes és több ezer tandíjas helyet hirdetnek meg. Idén a magyar tagozat 71 szakot indít, a 2010/2011-es tanév újdonsága, hogy a szociológia karon új szak indul humán erőforrás néven.
Jogászképzés indul a Sapientián
Idén először indul jogi szak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán, 15 tandíjmentes és 25 tandíj-hozzájárulásos hely várja a jelentkezőket. Emellett a régebbi szakokon is várják a felvételizőket. A filmművészet, fotóművészet, média szakon 12 tandíjmentes és 13 tandíjas helyet, a környezettudomány szak 13 tandíjmentes és 12 tandíjas helyet, míg a nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szakon 23 tandíjmentes és 17 tandíjköteles helyet hirdettek meg. A legnagyobb tandíjat, 450 eurót a jogi szakon kell fizetniük azoknak a diákoknak, akik nem jutnak be a tandíjmentes helyekre. A média szak éves tandíja 350 euró, míg a környezettudomány és az európai tanulmányok szakokon ugyanez 250 euróba kerül.
A Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán idén az egészségügyi szolgáltatások és politikák szak számít újdonságnak – közölte lapunkkal Székely Gyula dékán. „Itt a képzés három évig tart, szociális gondozókat, járványtani szakembereket, az egészségügyi prevencióval foglalkozó asszisztenseket képzünk, 15 ingyenes és 35 tandíj-hozzájárulásos helyet hirdettünk meg” – részletezte. Mint mondta, a régi szakok is maradnak, a társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok karon 15 ingyenes és 15 tandíj-hozzájárulásos hely van, a fordító, a tolmács szakon 50 tandíjköteles helyet, míg az informatika szakon 25-25 helyet hirdetnek meg. Emellett a négyéves képzést biztosító mechatronika (25-25), számítástechnika (20-20), távközlés (15-35), számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás (15-30), illetve kertészmérnöki (20-10) szakon is várják a felvételizőket.
Öt új szak Csíkszeredában
A 2010/2011-es tanévtől öt új szakkal bővül a Sapientia EMTE csíkszeredai kara. A Gazdaság- és Humántudományok Kar keretében indul a marketing szak, a világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak, illetve a statisztika és gazdasági előrejelzések elnevezésű szak. Emellett a Műszaki- és Társadalomtudományok Kara keretében az ipari biotechnológia, illetve a közélelmezési és agroturisztikai mérnök-menedzser szakra iratkozhatnak be a diákok. „Reméljük, bőven lesz jelentkező a mérnök-menedzser szakra, hiszen ezt a régió kérésére hirdettük meg” – fogalmazott a Krónikának Szép Sándor dékán. Mint mondta, idén 13 szakra hirdetnek felvételit, ebből már nyolc akkreditált. A helyek száma idén is korlátozott, minden szakon vannak tandíj-hozzájárulásos és tandíjmentes helyek. Előzőek esetében az évi költség 250 euró.
A csíkszeredai kar tanári gárdája egyébként két új tanárral és két docenssel bővült, emellett a következő tanévben is lesznek mind magyarországi, mind hazai vendégtanárok. A Sapientia csíkszeredai kara jövőtől fokozottan figyel majd azon diákjaira, akik az egyetemi oktatás ideje alatt dolgoznak, így párhuzamos csoportokat indítanának egy-egy tantárgyból, így biztosítva alternatív lehetőséget számukra az órákon való részvételre, mesélte a rektor.
Nincs változás a MOGYE-n és a színin
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) idén nincs változás, a szakok, a meghirdetett helyek száma is azonos a tavalyival – tudtuk meg Nagy Örs rektorhelyettestől. Orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti szakra, magyar nyelvű képzésre is lehet felvételizni, ezenkívül alapképzés zajlik a következő szakokon: általános orvosi asszisztens, bábaképző, fogtechnika, fogászati asszisztens, balneo-fizio-kinetoterápia és rehabilitáció, táplálkozástan és dietetika, fogtechnika, testnevelés és sport szak – ezek legtöbbjén román nyelven folyik az oktatás. Az alapképzés esetében 440 tandíjmentes, illetve 700 költségtérítéses hely áll a felvételizők rendelkezésére. A magyarul tanulni óhajtók számára a következő ingyenes helyeket tartják fenn: orvosi karon 134-et, bábaképző szakon 6-ot, orvosi aszszisztensi szakon 10-et, a fogorvosi, illetve gyógyszerészképző szakon 35-35 helyet.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen sincs változás, magyar nyelven a következő, hároméves képzést biztosító szakokra hirdetnek felvételit: színművészet szakon 5 ingyenes és 7 költségtérítéses hely van, és ugyanennyi helyet hirdettek meg a rendezői, mozgásművészeti, látványtervezői, illetve zeneművészeti-zenetanári szakon. A kétéves mesterképzés keretében 7/4 hely van a színművészet, 6/3 hely a rendezés művészete nevű diszciplína esetében, 7/3 hely a teatrológia, művelődésszervezés terén, valamint 10 költségtérítéses hely a Beszéd és nyelvezet az előadóművészetben című tárgyban. A hároméves nappali doktorképzésre színház szakon 5 ingyenes és 6 költségtérítéses hely van.
Máthé Éva, Forró Gyöngyvér, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
Új szakokkal és önállóbb karokkal várják a magyar diákokat az új tanévben az erdélyi magyar magánegyetemek, illetve az állami felsőoktatási intézmények magyar tagozatai. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) magyar nyelv és irodalom indul, míg a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán a 2010/2011-es tanévtől beindul a jogászképzés.
A csíkszeredai karon öt új szakkal várják a diákokat, és Marosvásárhelyen is új szak indul egészségügyi szolgáltatások és politikák néven. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata az új tanévben megerősödve várja a gólyákat, miután sikerült külön is akkreditáltatni az egyetem magyar szakait.
Saját oklevél a PKE-n
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE) új alapszak és mesterképzés indul, a felsőoktatási intézményben csütörtökön átadták az első saját diplomát egy szociális munkás szakot végzett hallgatónak. János-Szatmári Szabolcs rektor történelminek nevezte a minisztériumi fejléccel ellátott, a PKE kiállította diploma átadásának pillanatát. Az egyetem szakai közül tavaly óta hatot ismertek el hivatalosan, és további öt minisztériumi hitelesítése folyamatban van.
Mint arról beszámoltunk, a PKE megkapta az engedélyt a magyar nyelv és irodalom szak beindítására, s idén már erre a fakultásra is meghirdették a felvételit – tájékoztatott a rektor. Az új alapszak mellett a meglévő négy mellé egy ötödik mesteri kurzus is indul, amelyet a Társadalomtudomány Tanszék szervez Szociális marginalitás és inklúzió címmel. János-Szatmári Szabolcs úgy fogalmazott: a PKE mesterképzéseivel árral szemben úszik, hisz az általános gyakorlattól eltérően minden órát megtartanak. A tavalyi évtől eltérően a 2010 őszén induló mesterképzésekre már július elsejétől be lehet iratkozni – közölte Horváth Gizella rektorhelyettes.
Flóra Gábor kancellár, a Bölcsészettudományi Kar dékánja elmondta: tervbe vették, hogy a Debreceni Egyetemmel és a váradi Emanuel Egyetemmel közösen regionális kutatóközpontot hoznak létre, erre a célra pályázatot nyújtottak be a Magyar–Román Határon Átnyúló Együttműködési Alaphoz. A PKE néhány napja a Nagyváradi Egyetemmel is együttműködési megállapodást írt alá, közös oktatási és tudományos projekteket, esetleg közös doktori képzést is indíthatnak – tudtuk meg. A PKE az új tanévtől az Erasmus hallgatói mobilitási programban is részt vesz. A diákok vagy mesterképzősök szinte bármelyik magyarországi egyetem ösztöndíjasai lehetnek, de folynak a tárgyalások egy bécsi és egy hollandiai egyetemmel is. Terveik között szerepel a tanítóképzés elindítása, gazdasági informatikai, kulturális mediátori, illetve vallástudományi szak alapítása is.
BBTE: önállósodó magyar tagozat
A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) befejeződött a magyar szakok – az alapszakok és a mesterképzés – önálló elismertetése, így függetlenebbé vált a magyar tagozat – közölte Magyari Tivadar rektorhelyettes. „Ez az önállóság jogbiztonságot jelent. Az önállóan akkreditált magyar szakok létezését most már törvény garantálja” – értékelte a Krónikának a kétéves akkreditációs folyamat végeredményét Magyari. Elmondta, korábban az volt az eljárás, hogy a többnyelvű egyetemeken román szakokat akkreditáltak, majd ezt kiterjesztették a más nyelvű képzésekre is. A következő tanévben először fordul elő, hogy valamennyi magyar szak rendelkezik önálló akkreditációval. Magyari kifejtette: ez elsősorban oktatásszervezésben jelent nagyobb önállóságot, a magyar szakok tanrendje ugyanis a jövőben eltérhet a román nyelvűekétől.
„Ez azért fontos, mert így a magyar tagozatnak nem kell tükröznie a román tagozat tanrendjét, hanem sajátos oktatási célokat követhet, áthelyezheti a hangsúlyokat, tekintettel tud lenni az erdélyi magyar közösség sajátos munkaerő-piaci érdekeire” – jelentette ki Magyari. A rektorhelyettes az előnyök közé sorolta azt is, hogy a magyar tagozat jobban fel tudja majd használni a magyar oktatók egyéni felkészültségét, és hatékonyabban tudják kamatoztatni a magyarországi vendégelőadók szaktudását is. Ezenkívül a különböző karokon működő magyar szakok könnyebben egyeztethetik a közös foglalkozásaikat, ez pedig javítja a képzés hatékonyságát, részletezte.
A BBTE-n a következő tanév beiskolázási adatai lényegében nem változtak. A kormány jóváhagyta a tavalyi keretet, sőt a mesterképzésen egyharmaddal nő is a helyek száma. A magyar tagozaton 1124 ingyenes és több ezer tandíjas helyet hirdetnek meg. Idén a magyar tagozat 71 szakot indít, a 2010/2011-es tanév újdonsága, hogy a szociológia karon új szak indul humán erőforrás néven.
Jogászképzés indul a Sapientián
Idén először indul jogi szak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) kolozsvári karán, 15 tandíjmentes és 25 tandíj-hozzájárulásos hely várja a jelentkezőket. Emellett a régebbi szakokon is várják a felvételizőket. A filmművészet, fotóművészet, média szakon 12 tandíjmentes és 13 tandíjas helyet, a környezettudomány szak 13 tandíjmentes és 12 tandíjas helyet, míg a nemzetközi kapcsolatok, európai tanulmányok szakon 23 tandíjmentes és 17 tandíjköteles helyet hirdettek meg. A legnagyobb tandíjat, 450 eurót a jogi szakon kell fizetniük azoknak a diákoknak, akik nem jutnak be a tandíjmentes helyekre. A média szak éves tandíja 350 euró, míg a környezettudomány és az európai tanulmányok szakokon ugyanez 250 euróba kerül.
A Sapientia EMTE marosvásárhelyi karán idén az egészségügyi szolgáltatások és politikák szak számít újdonságnak – közölte lapunkkal Székely Gyula dékán. „Itt a képzés három évig tart, szociális gondozókat, járványtani szakembereket, az egészségügyi prevencióval foglalkozó asszisztenseket képzünk, 15 ingyenes és 35 tandíj-hozzájárulásos helyet hirdettünk meg” – részletezte. Mint mondta, a régi szakok is maradnak, a társadalmi kommunikáció és közkapcsolatok karon 15 ingyenes és 15 tandíj-hozzájárulásos hely van, a fordító, a tolmács szakon 50 tandíjköteles helyet, míg az informatika szakon 25-25 helyet hirdetnek meg. Emellett a négyéves képzést biztosító mechatronika (25-25), számítástechnika (20-20), távközlés (15-35), számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás (15-30), illetve kertészmérnöki (20-10) szakon is várják a felvételizőket.
Öt új szak Csíkszeredában
A 2010/2011-es tanévtől öt új szakkal bővül a Sapientia EMTE csíkszeredai kara. A Gazdaság- és Humántudományok Kar keretében indul a marketing szak, a világ- és összehasonlító irodalom – angol nyelv és irodalom szak, illetve a statisztika és gazdasági előrejelzések elnevezésű szak. Emellett a Műszaki- és Társadalomtudományok Kara keretében az ipari biotechnológia, illetve a közélelmezési és agroturisztikai mérnök-menedzser szakra iratkozhatnak be a diákok. „Reméljük, bőven lesz jelentkező a mérnök-menedzser szakra, hiszen ezt a régió kérésére hirdettük meg” – fogalmazott a Krónikának Szép Sándor dékán. Mint mondta, idén 13 szakra hirdetnek felvételit, ebből már nyolc akkreditált. A helyek száma idén is korlátozott, minden szakon vannak tandíj-hozzájárulásos és tandíjmentes helyek. Előzőek esetében az évi költség 250 euró.
A csíkszeredai kar tanári gárdája egyébként két új tanárral és két docenssel bővült, emellett a következő tanévben is lesznek mind magyarországi, mind hazai vendégtanárok. A Sapientia csíkszeredai kara jövőtől fokozottan figyel majd azon diákjaira, akik az egyetemi oktatás ideje alatt dolgoznak, így párhuzamos csoportokat indítanának egy-egy tantárgyból, így biztosítva alternatív lehetőséget számukra az órákon való részvételre, mesélte a rektor.
Nincs változás a MOGYE-n és a színin
A Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) idén nincs változás, a szakok, a meghirdetett helyek száma is azonos a tavalyival – tudtuk meg Nagy Örs rektorhelyettestől. Orvosi, fogorvosi, gyógyszerészeti szakra, magyar nyelvű képzésre is lehet felvételizni, ezenkívül alapképzés zajlik a következő szakokon: általános orvosi asszisztens, bábaképző, fogtechnika, fogászati asszisztens, balneo-fizio-kinetoterápia és rehabilitáció, táplálkozástan és dietetika, fogtechnika, testnevelés és sport szak – ezek legtöbbjén román nyelven folyik az oktatás. Az alapképzés esetében 440 tandíjmentes, illetve 700 költségtérítéses hely áll a felvételizők rendelkezésére. A magyarul tanulni óhajtók számára a következő ingyenes helyeket tartják fenn: orvosi karon 134-et, bábaképző szakon 6-ot, orvosi aszszisztensi szakon 10-et, a fogorvosi, illetve gyógyszerészképző szakon 35-35 helyet.
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen sincs változás, magyar nyelven a következő, hároméves képzést biztosító szakokra hirdetnek felvételit: színművészet szakon 5 ingyenes és 7 költségtérítéses hely van, és ugyanennyi helyet hirdettek meg a rendezői, mozgásművészeti, látványtervezői, illetve zeneművészeti-zenetanári szakon. A kétéves mesterképzés keretében 7/4 hely van a színművészet, 6/3 hely a rendezés művészete nevű diszciplína esetében, 7/3 hely a teatrológia, művelődésszervezés terén, valamint 10 költségtérítéses hely a Beszéd és nyelvezet az előadóművészetben című tárgyban. A hároméves nappali doktorképzésre színház szakon 5 ingyenes és 6 költségtérítéses hely van.
Máthé Éva, Forró Gyöngyvér, Kiss Előd-Gergely, Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)
2010. június 25.
Barangolás a múltban
EMT-konferencia
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság június 26-án harmadik alkalommal Marosvásárhelyen szervezi meg a tudomány- és ipartörténeti konferenciát, amelyen négy szekcióban (technika, fizika, matematika és földtudományok) igen érdekes előadások hangzanak el jeles erdélyi magyar kutatókról, technikatörténeti felfedezésekről. A rendezvényről a házigazdával, az EMT megyei szervezetének elnökével, dr. Csegzi Sándorral beszélgettünk.
– A jövőre tekintő kutatások mellett miért kell ismernünk az erdélyi magyar tudománytörténetet, múltat?
– Jelenlétünk, megmaradásunk egyik záloga a múlt kutatása, ismerete. Úgy, ahogy a művészeti életben vannak olyan elismert erdélyi magyar személyiségek, akik az egyetemes magyar kultúrát gyarapították munkásságukkal, úgy a tudomány és a technika területén is voltak olyanok, akik jelentősen hozzájárultak egy-egy találmány kifejlesztéséhez, vagy az adott kor csúcstechnológiájához igen közel kerültek, vagy kutatásaikkal érdekes, új aspektusokat fedeztek fel az adott területen. Kötelességünk ezekről az emberekről megemlékezni, munkájukat ismertetnünk kell az új nemzedékkel. Ennek különleges hangsúlya van Marosvásárhelyen, a Bolyaiak városában, ahol a két matematikus-tudós szellemi örökségét ápoljuk, de a Sapientia EMTE tanárainak hozzájárulásával igen erős oldalunk a számítástechnika is.
– Valóban, a hét végi rendezvényen két előadás is foglalkozik a Bolyaiakkal. Lehet-e róluk újat mondani?
– Nagyon sokat tett Kis Elemér a Bolyaiak kéziratának tanulmányozásával a komplex számok és a nemeuklideszi geometria értelmezésének területén, emellett a két Bolyai közti levelezésből sok érdekes mozzanat derült ki a köztük levő viszonyról. Az is figyelemre méltó, hogy Bolyai János nemcsak matematikus volt, hanem az optikával és a hőtannal is foglalkozott. Közismert, hogy saját tervezésű kályhái voltak. Kis Elemér munkáját folytatja Oláh Gál Róbert, és Gündischné Gajzágó Mária is érdekesnek ígérkező előadást tart majd ez utóbbi témában
– Olyan személyiségek munkásságáról lesz szó a Bolyaiak mellett, mint Schlesinger Lajos matematikus, Juhász István és Nemes Tihamér, a múlt század elején élt informatikus-kibernetikusok, vagy Benkő Ferenc enyedi professzor, Brassai Sámuel, erdélyi polihisztor, vagy Héjjas Ferenc őslénykutató – nevüket valóban szűkebb körben ismerik. Gondolt-e arra az EMT, hogy könyvet adjon ki róluk és így lehetőséget teremtsen arra, hogy többen megismerjék munkásságukat?
– Elektronikus formában megvannak a konferenciák anyagai. Mint ismeretes, több rendszeresen megjelenő kiadványunk van, sőt könyveket is szerkesztett és adott ki az EMT Könyv. Nem mondtunk le arról, hogy az erdélyi magyar tudománytörténeti epizódokat könyvben is megjelentessük, hiszen van amiről és akikről írni, addig is ezeken a konferenciákon – amelyekre bárki eljöhet, hiszen nem csak a tagságnak szólnak – ismertetjük meg az érdeklődőkkel az elődök munkáját.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)
EMT-konferencia
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság június 26-án harmadik alkalommal Marosvásárhelyen szervezi meg a tudomány- és ipartörténeti konferenciát, amelyen négy szekcióban (technika, fizika, matematika és földtudományok) igen érdekes előadások hangzanak el jeles erdélyi magyar kutatókról, technikatörténeti felfedezésekről. A rendezvényről a házigazdával, az EMT megyei szervezetének elnökével, dr. Csegzi Sándorral beszélgettünk.
– A jövőre tekintő kutatások mellett miért kell ismernünk az erdélyi magyar tudománytörténetet, múltat?
– Jelenlétünk, megmaradásunk egyik záloga a múlt kutatása, ismerete. Úgy, ahogy a művészeti életben vannak olyan elismert erdélyi magyar személyiségek, akik az egyetemes magyar kultúrát gyarapították munkásságukkal, úgy a tudomány és a technika területén is voltak olyanok, akik jelentősen hozzájárultak egy-egy találmány kifejlesztéséhez, vagy az adott kor csúcstechnológiájához igen közel kerültek, vagy kutatásaikkal érdekes, új aspektusokat fedeztek fel az adott területen. Kötelességünk ezekről az emberekről megemlékezni, munkájukat ismertetnünk kell az új nemzedékkel. Ennek különleges hangsúlya van Marosvásárhelyen, a Bolyaiak városában, ahol a két matematikus-tudós szellemi örökségét ápoljuk, de a Sapientia EMTE tanárainak hozzájárulásával igen erős oldalunk a számítástechnika is.
– Valóban, a hét végi rendezvényen két előadás is foglalkozik a Bolyaiakkal. Lehet-e róluk újat mondani?
– Nagyon sokat tett Kis Elemér a Bolyaiak kéziratának tanulmányozásával a komplex számok és a nemeuklideszi geometria értelmezésének területén, emellett a két Bolyai közti levelezésből sok érdekes mozzanat derült ki a köztük levő viszonyról. Az is figyelemre méltó, hogy Bolyai János nemcsak matematikus volt, hanem az optikával és a hőtannal is foglalkozott. Közismert, hogy saját tervezésű kályhái voltak. Kis Elemér munkáját folytatja Oláh Gál Róbert, és Gündischné Gajzágó Mária is érdekesnek ígérkező előadást tart majd ez utóbbi témában
– Olyan személyiségek munkásságáról lesz szó a Bolyaiak mellett, mint Schlesinger Lajos matematikus, Juhász István és Nemes Tihamér, a múlt század elején élt informatikus-kibernetikusok, vagy Benkő Ferenc enyedi professzor, Brassai Sámuel, erdélyi polihisztor, vagy Héjjas Ferenc őslénykutató – nevüket valóban szűkebb körben ismerik. Gondolt-e arra az EMT, hogy könyvet adjon ki róluk és így lehetőséget teremtsen arra, hogy többen megismerjék munkásságukat?
– Elektronikus formában megvannak a konferenciák anyagai. Mint ismeretes, több rendszeresen megjelenő kiadványunk van, sőt könyveket is szerkesztett és adott ki az EMT Könyv. Nem mondtunk le arról, hogy az erdélyi magyar tudománytörténeti epizódokat könyvben is megjelentessük, hiszen van amiről és akikről írni, addig is ezeken a konferenciákon – amelyekre bárki eljöhet, hiszen nem csak a tagságnak szólnak – ismertetjük meg az érdeklődőkkel az elődök munkáját.
Vajda György
Népújság (Marosvásárhely)