Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2010. június 26.
Nincs megállapodás az autonómiatanácsról
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) nem sikerült megállapodnia a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, amelynek tervezett hatásköreit megosztják a feleket - adta hírül szombaton a Szabadság című napilap.
A kolozsvári újság szombaton tudósított arról, hogy a két szervezet által alapított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ismét ülésezett Marosvásárhelyen, ahol kiderült: a tartalmi és formai kérdések mellett elvi nézeteltérések is felmerültek az autonómiatanács működése kapcsán.
Demeter Szilárd, az EMNT sajtóreferense a lapnak elmondta: az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben a Tőkés László által vezetett EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből. Tőkés László szerint azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, és nem csak az RMDSZ-é. Éppen ezért Tőkés szorgalmazza az RMDSZ alapszabályzatának a módosítását, hogy az RMDSZ és az EMNT közösen hozhassa létre a KAT-ot.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a megbeszéléseket követően csak annyit közölt, hogy egyelőre nem sikerült megállapodniuk az autonómiatanács kapcsán, de a tárgyalásokat júliusban folytatják Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében, ahol várhatóan nyílt ülést tart a két szervezet által alapított EMEF.
A pénteki tanácskozáson szó volt még a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjának a felgyorsításáról, Dávid László, az egyetem rektora politikai segítséget kért az RMDSZ-től a felsőoktatási intézmény végleges akkreditációja érdekében - olvasható a Szabadságban
MTI
A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) nem sikerült megállapodnia a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, amelynek tervezett hatásköreit megosztják a feleket - adta hírül szombaton a Szabadság című napilap.
A kolozsvári újság szombaton tudósított arról, hogy a két szervezet által alapított Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) ismét ülésezett Marosvásárhelyen, ahol kiderült: a tartalmi és formai kérdések mellett elvi nézeteltérések is felmerültek az autonómiatanács működése kapcsán.
Demeter Szilárd, az EMNT sajtóreferense a lapnak elmondta: az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben a Tőkés László által vezetett EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből. Tőkés László szerint azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, és nem csak az RMDSZ-é. Éppen ezért Tőkés szorgalmazza az RMDSZ alapszabályzatának a módosítását, hogy az RMDSZ és az EMNT közösen hozhassa létre a KAT-ot.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a megbeszéléseket követően csak annyit közölt, hogy egyelőre nem sikerült megállapodniuk az autonómiatanács kapcsán, de a tárgyalásokat júliusban folytatják Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében, ahol várhatóan nyílt ülést tart a két szervezet által alapított EMEF.
A pénteki tanácskozáson szó volt még a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációjának a felgyorsításáról, Dávid László, az egyetem rektora politikai segítséget kért az RMDSZ-től a felsőoktatási intézmény végleges akkreditációja érdekében - olvasható a Szabadságban
MTI
2010. június 26.
Szükség van a Kulturális Autonómiatanácsra
Formai és tartalmi ellentétek
Tegnap Marosvásárhelyen tanácskozott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelyen Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke mellett a két alakulat vezető személyiségei vettek részt. Az ülés alatt jött a hír, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését. Ezért hirtelen be is fejezték, majd a két szervezet vezetői nyilatkoztak az újságíróknak. Markó Béla szűkszavúan és sietősen, hiszen sürgősen vissza kellett térniük Bukarestbe, Tőkés László részletesebben és komótosabban beszélt a tárgyalások részleteiről.
Fel kell gyorsítani a Sapientia akkreditációját
Markó Béla szerint fontos beszélgetést folytattak az erdélyi magyar felsőoktatásról, annak támogatási lehetőségeiről, a Partiumi Keresztyén Egyetemről és a Sapientia Egyetemről, "beleértve, ami most a legsürgősebb, hogy valamiképpen gyorsítsuk fel és támogassuk a Sapientia akkreditációját, mert már teljesítette a kritériumokat." Volt egy első beszélgetésünk a Kulturális Autonómiatanács létrehozásáról, de itt még nem tudtunk megállapodni minden fejezetben, úgy hogy ezt folytatni fogjuk, ha hamarabb nem, akkor július 24-én Tusnádon, ahol egyfajta nyílt egyeztető fórumot tartunk" – nyilatkozta az RMDSZ elnöke.
Az Alkotmánybíróság döntését tiszteletben kell tartani
Ami az alkotmánybírósági döntést illeti, folytatta Markó, az kötelező, tudomásul kell venni, tiszteletben kell tartani, és nagyon sürgősen megoldást kell találni a hiányzó összeg pótlására, ahhoz, hogy a Nemzetközi Valutaalappal tartani tudjuk az egyezséget. Minden valószínűség szerint már ma (sz. m. péntek) este kormányülésre kerül sor, én magam is kollégáimmal visszatérek Bukarestbe, ez befolyásolni fogja a holnapi napot is, megnézzük, hogy még meg tudjuk-e tartani a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülését vagy nem, de most ez a legfontosabb és a legsürgősebb. Valószínűleg adók és illetékek emelésében kell gondolkoznunk, de ezt a kormányülésen fogjuk eldönteni.
"Együttérzésünket fejezzük ki az RMDSZ-nek ebben a nehéz helyzetben"
Tőkés László: – Mindenekelőtt a társadalmi helyzet foglalkoztatott a mai tanácskozáson bennünket. Szomorúan tapasztaljuk, hogy húsz év után, ha lehet, még nagyobb társadalmi nyomorúságba jutott az ország. Lépten-nyomon olyanokkal találkozunk, akik nem örvendenek a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozásnak, kilátástalannak látják a jövőt. Nekünk azokkal kell tartanunk, akik egykor nautos kávét ittak, akiknek fejadagra adták a vajat és az élelmet, és semmiképpen nem szabad azzal a politikai osztállyal tartanunk, amelyik hátrányos helyzeteket teremt szociális vonatkozásban". Emlékeztetett, hogy ez az év a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni év az Európai Unióban, s lehetetlen dolognak nevezte, hogy miközben az EU-ban magas szinten foglalkoznak a szegénység elleni harccal, egy uniós tagország olyan intézkedéseket hoz, amely megkurtítaná a nyugdíjakat és a fizetéseket. Üdvözlöm az Alkotmánybíróság döntését a nyugdíjak vontkozásában, de együttérzésünket fejezzük ki az RMDSZ-nek ebben a nehéz helyzetben" jelentette ki, hozzátéve, hogy nem szabad folytatni azt az utat, amely további térvesztéshez, az RMDSZ népszerűsége elvesztéséhez és a választók mögüli kihátráláshoz vezet, mert ez tovább rontja a magyar érdekérvényesítés esélyeit. "Nem akarunk ebbe az utcába bemenni, közösen keressük a kiutat a nemzeti önrendelkezés útján" – mondta.
Nem mehetünk Európával szembe
A továbbiakban elmondta, hogy a Kulturális Autonómiatanács (KAT) volt az első pont, de beszéltek a ciánbányászatról is, hiszen "ez is egy olyan népszerűtlen kérdés, amelyben két magyar miniszter érintett. Semmiképpen nem mehetünk Európával szembe, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Európai Parlament legutóbbi döntését a cián alapú bányászattal kapcsolatban" – hangsúlyozta az EMNT elnöke.
Nincs szükség egy olyan KAT-ra, amely csak ott díszeleg a magyarság feje fölött
Véleménye szerint a KAT azért is fontos, mert nem az RMDSZ kizárólagos testületeként alakulna meg, hanem egy össznemzeti magyar testület volna, amely a magyar nemzeti önrendelkezésnek a fórumává válna. Itt, tette hozzá, formai ellentétek támadtak a megbeszélésen, "ugyanis az RMDSZ saját döntése és statútuma szerint RMDSZ-es testületként fogja fel, mi viszont össznemzeti magyar önrendelkezési testületként akarjuk létrehozni paritásos elvek alapján". Tartalmilag sem tudtak megegyezni, mert úgy látták, "az RMDSZ olyan kérdésekben nem akar jogosítványokat biztosítani a KAT-nak, mint például az anyagiak elosztása, a támogatáspolitika, a bukaresti vagy budapesti forrásoknak az elosztásáról szóló döntéshozatal. Márpedig egy olyan Kulturális Autonómiatanácsra, amely csak ott díszeleg a magyarság feje fölött és nem indítja el a nemzeti önrendelkezés folyamatát, nekünk nincs szükségünk". Abban viszont egyetértettek, hogy erre a testületre föltétlenül szükség van, és hogy tovább folytatják a tárgyalásokat, ha nem hamarabb, akkor július 24-én Tusnádfürdőn.
Az Alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzet miatt a Szövetségi Képviselők Tanács ülését július 9-ére, péntekre halasztották.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Formai és tartalmi ellentétek
Tegnap Marosvásárhelyen tanácskozott az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelyen Markó Béla, az RMDSZ és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke mellett a két alakulat vezető személyiségei vettek részt. Az ülés alatt jött a hír, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését. Ezért hirtelen be is fejezték, majd a két szervezet vezetői nyilatkoztak az újságíróknak. Markó Béla szűkszavúan és sietősen, hiszen sürgősen vissza kellett térniük Bukarestbe, Tőkés László részletesebben és komótosabban beszélt a tárgyalások részleteiről.
Fel kell gyorsítani a Sapientia akkreditációját
Markó Béla szerint fontos beszélgetést folytattak az erdélyi magyar felsőoktatásról, annak támogatási lehetőségeiről, a Partiumi Keresztyén Egyetemről és a Sapientia Egyetemről, "beleértve, ami most a legsürgősebb, hogy valamiképpen gyorsítsuk fel és támogassuk a Sapientia akkreditációját, mert már teljesítette a kritériumokat." Volt egy első beszélgetésünk a Kulturális Autonómiatanács létrehozásáról, de itt még nem tudtunk megállapodni minden fejezetben, úgy hogy ezt folytatni fogjuk, ha hamarabb nem, akkor július 24-én Tusnádon, ahol egyfajta nyílt egyeztető fórumot tartunk" – nyilatkozta az RMDSZ elnöke.
Az Alkotmánybíróság döntését tiszteletben kell tartani
Ami az alkotmánybírósági döntést illeti, folytatta Markó, az kötelező, tudomásul kell venni, tiszteletben kell tartani, és nagyon sürgősen megoldást kell találni a hiányzó összeg pótlására, ahhoz, hogy a Nemzetközi Valutaalappal tartani tudjuk az egyezséget. Minden valószínűség szerint már ma (sz. m. péntek) este kormányülésre kerül sor, én magam is kollégáimmal visszatérek Bukarestbe, ez befolyásolni fogja a holnapi napot is, megnézzük, hogy még meg tudjuk-e tartani a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülését vagy nem, de most ez a legfontosabb és a legsürgősebb. Valószínűleg adók és illetékek emelésében kell gondolkoznunk, de ezt a kormányülésen fogjuk eldönteni.
"Együttérzésünket fejezzük ki az RMDSZ-nek ebben a nehéz helyzetben"
Tőkés László: – Mindenekelőtt a társadalmi helyzet foglalkoztatott a mai tanácskozáson bennünket. Szomorúan tapasztaljuk, hogy húsz év után, ha lehet, még nagyobb társadalmi nyomorúságba jutott az ország. Lépten-nyomon olyanokkal találkozunk, akik nem örvendenek a húsz évvel ezelőtti rendszerváltozásnak, kilátástalannak látják a jövőt. Nekünk azokkal kell tartanunk, akik egykor nautos kávét ittak, akiknek fejadagra adták a vajat és az élelmet, és semmiképpen nem szabad azzal a politikai osztállyal tartanunk, amelyik hátrányos helyzeteket teremt szociális vonatkozásban". Emlékeztetett, hogy ez az év a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni év az Európai Unióban, s lehetetlen dolognak nevezte, hogy miközben az EU-ban magas szinten foglalkoznak a szegénység elleni harccal, egy uniós tagország olyan intézkedéseket hoz, amely megkurtítaná a nyugdíjakat és a fizetéseket. Üdvözlöm az Alkotmánybíróság döntését a nyugdíjak vontkozásában, de együttérzésünket fejezzük ki az RMDSZ-nek ebben a nehéz helyzetben" jelentette ki, hozzátéve, hogy nem szabad folytatni azt az utat, amely további térvesztéshez, az RMDSZ népszerűsége elvesztéséhez és a választók mögüli kihátráláshoz vezet, mert ez tovább rontja a magyar érdekérvényesítés esélyeit. "Nem akarunk ebbe az utcába bemenni, közösen keressük a kiutat a nemzeti önrendelkezés útján" – mondta.
Nem mehetünk Európával szembe
A továbbiakban elmondta, hogy a Kulturális Autonómiatanács (KAT) volt az első pont, de beszéltek a ciánbányászatról is, hiszen "ez is egy olyan népszerűtlen kérdés, amelyben két magyar miniszter érintett. Semmiképpen nem mehetünk Európával szembe, nem hagyhatjuk figyelmen kívül az Európai Parlament legutóbbi döntését a cián alapú bányászattal kapcsolatban" – hangsúlyozta az EMNT elnöke.
Nincs szükség egy olyan KAT-ra, amely csak ott díszeleg a magyarság feje fölött
Véleménye szerint a KAT azért is fontos, mert nem az RMDSZ kizárólagos testületeként alakulna meg, hanem egy össznemzeti magyar testület volna, amely a magyar nemzeti önrendelkezésnek a fórumává válna. Itt, tette hozzá, formai ellentétek támadtak a megbeszélésen, "ugyanis az RMDSZ saját döntése és statútuma szerint RMDSZ-es testületként fogja fel, mi viszont össznemzeti magyar önrendelkezési testületként akarjuk létrehozni paritásos elvek alapján". Tartalmilag sem tudtak megegyezni, mert úgy látták, "az RMDSZ olyan kérdésekben nem akar jogosítványokat biztosítani a KAT-nak, mint például az anyagiak elosztása, a támogatáspolitika, a bukaresti vagy budapesti forrásoknak az elosztásáról szóló döntéshozatal. Márpedig egy olyan Kulturális Autonómiatanácsra, amely csak ott díszeleg a magyarság feje fölött és nem indítja el a nemzeti önrendelkezés folyamatát, nekünk nincs szükségünk". Abban viszont egyetértettek, hogy erre a testületre föltétlenül szükség van, és hogy tovább folytatják a tárgyalásokat, ha nem hamarabb, akkor július 24-én Tusnádfürdőn.
Az Alkotmánybíróság döntése nyomán kialakult helyzet miatt a Szövetségi Képviselők Tanács ülését július 9-ére, péntekre halasztották.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 26.
Amire a levéltár figyelmeztet
Marosvásárhelyi beszélgetés a költő, kritikus, újságíró Dan Culcerrel
– Az utóbbi időben sokan látogatják a levéltárakat. Nem meglepetés tehát, hogy a Franciaországban élő Dan Culcer, a Vatra folyóirat egykori szerkesztője marosvásárhelyi tartózkodásának jelentős részét ugyancsak az archívumban tölti. Akik jobban ismerik, tudják, hogy a bukott diktatórikus rendszer bizonyos jelenségeit tanulmányozza. Erről a Művészeti Egyetemen előadást is tartott. Mit kutatsz elsősorban?
– Úgy kezdődött, hogy itthoni barátaimtól hallottam, bizonyos közzétett dokumentumokban, nevezetesen a Szekuritáté fehér könyvében rám vonatkozó adatok is megjelentek. Egy olyan, állítólag létező szekus megfigyelési dossziéra hivatkoztak, amely személyemet érinti. Kíváncsi voltam rá és keresni kezdtem, még mielőtt létrehozták volna a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottságot, ismertebb nevén a CNSAS-t. Akkor Romániában még nem létezett törvényes keret ilyen dokumentumok megszerzésére. A bizottság létrejötte után én is kérvényeztem a dossziém tanulmányozásának a lehetőségét. Hozzá is jutottam, kiderült, hogy nagyjából 1969-ben kezdték el az összeállítását, aztán volt egy kis kihagyás, majd 72-től, miután lapszerkesztővé váltam, újult erővel kezdték a rám vonatkozó jelentésírást.
– A dosszié lapozgatásakor értek meglepetések?
– Nem annyira a lehetséges informátorok, a rólam jelentő, besúgó kollégák, barátok, ismerősök érdekeltek, inkább az egész akkori mentalitás foglalkoztatott. A személyes érintettség másodrendű. Persze, kicsit sokkolt, hogy megfigyeltek, lehallgatták az otthoni, személyes telefonbeszélgetéseimet, és volt beépített mikrofon a szerkesztőségben is. Fontosabb, hogy ez az intézmény akaratán kívül sokat tett a kollektív emlékezetünk ébren tartása érdekében. Az akkori társadalom láthatatlan részét is felfedte. Az emberi kapcsolatok többnyire láthatóak, vannak azonban dolgok, amikről az emberek nem beszélnek. Bizonyos személyek kettős egzisztenciával, kettős gondolkodással rendelkeznek. Orwell írt ilyesmiről.
– Mostanság több könyv is napvilágot látott nálunk, amely éppen ezt a mechanizmust mutatja meg, erről a kettősségről is sok mindent elmond, bizonyos személyek látszólagos és sokáig titkolt arcát is közszemlére teszi. Hasonló kötetet készít elő Dan Culcer is?
– Igen, szeretnék egy ilyet megjelentetni. Mondom, nem csak személyes indíttatásból, hanem általánosabb megközelítésben is érdekel a jelenség. Kérvényeztem és megszereztem a CNSAS-kutatói státust, így tanulmányozhatom a szeku rendelkezésükre álló archívumát, más dossziékat is, nem csak az enyémet. Nyilván, konkrét személyes információkat nem teszek közzé, de a "romániai szocializmus építésének" különböző fázisaiból számos dossziét végigolvashattam. Olyanokét, akikről tudtuk, hogy a szeku figyelmének előterébe kerültek, és olyanokét is, akikről ez nem volt olyan köztudott, például a Romulus Gugáét, a Cornel Moraruét.
– Az, hogy francia állampolgár vagy, nem volt akadály?
– Nem, mert megőriztem román állampolgárságomat. 1987-ben törvényesen távoztam az országból. A feleségem disszidált, de én hivatalosan kértem, és családegyesítés révén sikerült elmennem. Franciaországban politikai menedékjoghoz folyamodtam, más megoldásom nem volt abban a helyzetben. 89 decemberében bekövetkeztek a diktatúrát megdöntő események, a felkelés vagy lázadás – forradalomnak nem nevezem – illetve én erre egy ritka román kifejezést használok, a "zavera" szót, ami még Tudor Vladimirescu idejéből származik, és lényege: az igazságért. Sajnos, azóta is sok igazságot süllyesztettek el a levéltárakba és az emberek némaságába. Akkor léptem kapcsolatba a párizsi konzulátussal és kértem a román útlevelet. Pár héttel Ceausescu kivégzése után már Romániában voltam, Marosvásárhelyen is természetesen. 90 februárjában jó néhány nagyon érdekes interjút készítettem. Felmérhettem, milyen volt a város akkori lelkiállapota. Úgy hogy a márciusi események túlságosan nem leptek meg, legfennebb az erőszak foka döbbentett meg, a konfliktus rég ott húzódott a felszín alatt.
– Ez egy külön érdekes beszélgetés témája lehet, ebbe most ne mélyedjünk bele. Talán lesz majd alkalmunk valamikor részletesebben kifejteni. Maradjunk az eredeti kérdéskörnél, a cenzúránál, mostanában ezt tanulmányozod. Minden vele kapcsolatos jelenségre kitérsz?
– A cenzúra általában is foglalkoztat, de néhány vetülete alaposabban. Különösen érdekel a háború utáni átmeneti periódus, 44-től 49-50-ig. Aztán az úgynevezett liberalizáció szakasza, 64-től 68-70-ig. Majd a végső időszak, a Ceausescu-rendszer bukását megelőző évek. Az első periódusba a pártkáderek formálódása is beletartozik. Jó esély, hogy itt megőrizték a Magyar Autonóm Tartomány dokumentumait. A pártiratokat és a cenzúra dokumentumait is. Kirajzolódik, hogyan épült fel az új "elit". Kiderül, ki kit és hogyan válogatott ki. Kikre alapozott a kommunista párt és a cenzúra.
– A cenzúra első szakaszát főleg a kutatásaid, a fellelt dokumentumok alapján ismerheted. A következőből valamennyit íróként, szerkesztőként közvetlenül is megtapasztalhattál.
– Az látszólag lazább időszak volt. Ezért is határoztam meg úgy, mint másodikként tanulmányozandó szakaszt ezt a 64-68 közti periódust. Esetünkben ez a Vatra alapítása előtt néhány év volt. Akkor még nem dolgoztam a sajtóban. Politikai vicceket is mondhattunk az utcasarkon a milicista közelében, és nem történt semmi. Legalábbis azt hittük mi, kívülállók. A cenzúra kordokumentumai azonban nem ezt mutatják. A cenzorok nagyon is komolyan ténykedtek, súlyos megoldandó feladatok terhelték őket. Csodálkozom is, akik a cenzúránál dolgoztak, hogy nem váltak mind idegbeteggé.
– A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen elhangzott előadásod a cenzúrát mint ideológiai jelenséget taglalta. De a cenzúra az elnyomás eszközének is tekinthető, és az is volt akkoriban, nem?
– Persze hogy az volt. A cenzúrának sokkal több rétege van, mint amennyit feltételezünk. Mindenekelőtt ott volt a napi sajtó cenzúrája. Ezek az "elvtársak" mindent kiveséztek, a nyomdában a kefelevonatokat is elolvasták, és gyakran olyasmiket is beleláttak a cikkekbe, amire a szerző talán gondolni se mert. Miközben a rovatvezetők, ilyen-olyan főnökök is minden gyanúsat kigyomláltak az írásokból. Nem beszélve az újságírók öncenzúrájáról.
– Öncenzúra valamilyen formában ma is létezik.
– Egyetértek. És ennek ma is megvan a veszélye. De a nyomára nemigen bukkanhatunk, nem tudhatjuk, hogy a cikkíró mit hallgat el és miért. A kutató csak a dokumentumokra szorítkozhat.
– Nálad mennyi időt vett igénybe, hogy teljességgel megválj az önvédelmi ösztönné vált öncenzúra átkaitól?
– Pontosan nem tudom megmondani, de idejében elkezdtem gyakorolni, hogy leszokjam róla. Voltak barátaim, akikkel megbeszéltük, hogy módszeresen foglalkoznunk kellene a cenzúra különféle területeivel. Nemcsak a politikával, hanem a szex, a halál, az öngyilkosság, a homoszexualitás kérdéseivel is. Mindenik témakörben végezzünk írásgyakorlatokat. Ha nem is remélhetjük, hogy gondolataink közölhetőek. Már az is bátorságnak számíthatott, hogy papírra vetettük azokat. Mert az az igazság, hogy a szeku a lakásokba is bement. Titkos házkutatásokat is tartott. Az én esetemben is volt ilyen, a dossziémban láttam. Volt egy naplóm, amelyet rendszeresen vezettem, de szerencsére nem találták meg. Ismerheted az Ursu-ügyet. Neki is volt naplója, néhány kollégája besúgta, ez lett a fő vád ellene. Aztán addig kínozták, amíg belehalt.
– A kutatásaid nyomán született tanulmányt könyvként is hozzáférhetővé teszed?
– Szeretném. Először is doktori disszertáció lesz belőle. Marosvásárhelyen iratkoztam be a doktorátusra. Itt találtam román-magyar dokumentációs alapanyagot. Nem a helyi román sajtó vagy a Vatra cenzurális sérelmeire alapozok. Bőséges anyagom van arról, amit a Vörös Zászlóból, az Igaz Szóból, az Új Életből kivágtak. Remélem, hogy 2012-ig sikerül befejeznem a doktori dolgozatomat. Kevés az időm, nem ülhetek hat-hét hónapot itt, vár a családom, a gyermekeim, unokáim. Évente két hónapot töltök itt, azalatt mást se csinálok, csak fotózom a dokumentumokat, majd megyek és nyugodtan nekiállok az olvasásnak.
– Az értekezésed mellett a mostani rendezvényen kétnyelvű verseskönyvedet is bemutattátok. Magyarra Cseke Gábor fordította a költeményeidet. Annak idején, amikor szabadulni akartál a cenzúrától, a versbe menekültél?
– Sajnos, nem próbáltam versbe menekülni. Ellenkezőleg, olyan verseket próbáltam írni, amelyek nem jelentettek menekvést, és lehetőséget adtak az informátorcsoport egyik tagjának, hogy ártson nekem. Ismert költőnő volt Vásárhelyen, Mara Nicoara. Mondhatom a nevét, mert a CNSAS hivatalosan közzétette, hogy a szeku informátora volt. Érdekes pályafutása volt, érdemes tanulmányozni. Sütő András köreibe is eljárt, és valószínűleg információkat szolgáltatott róluk, pedig Mara Nicoara akkoriban még nagyon fiatal volt, iskolás. A továbbiakban is gyakran informálta a szekuritátét, Bukarestben is működött. Sokszor megfordult a Mogosoaia-palotában, az írók alkotóházában, Marin Preda is a megfigyeltjei közé tartozott. Vásárhelyen 1972-ben írta a jelentéseit, és felkérték, hogy szerezze meg az otthoni verseimet, a kézirataimat. Szóval szorgalmas, a szeku számára hasznos "munkatárs" volt. Ha jól tudom, ma könyvkiadó, ezen a téren férjével együtt sikeres vállalkozó, rószaszín könyveket jelentetnek meg, fordításokat, többnyire angolból, és nagyon jól élnek. Íme, korunk egyik jellegzetes szereplője! És említhetnék ilyen példákat bőven, nevekkel is nyugodtan, hiszen láttam a dossziéjukat, amelyekből cáfolhatatlanul kiderül, hogy besúgók voltak.
– Ma is írsz verseket?
– Igen. Az említett verseskötet érdekessége nem csak az, hogy kétnyelvű, én írtam a költeményeket románul, Cseke Gábor barátom meg átültette őket magyarra, de a közepén van egy olyan vers, amit én írtam magyarul. Egy másikat Cseke Gábor románul, és egy harmadikat közösen vetettünk papírra. Ha Isten segít és az egészségünk megengedi, egy egész kötetet írunk így, közös szerzeményként, románul és magyarul.
– Érdekes, hogy mellékletünkben éppen az elmúlt hetekben jelentettünk meg egy recenziót Cseke Gábor nemrég kiadott, Jelentések magamról című nagy visszhangú kötetéről, amelyben őszintén, önmagát sem kímélve tekint vissza a jelentések, politikai üldöztetések és kompromisszumok, titkosrendőrségi kényszergetések, megfélemlítések, törvénytelenségek korszakára. Bonyolult, embertipró időszak volt az.
– Éppen ezért állítom, hogy egyikünknek sem érdeke ebben az országban, sem románoknak, sem magyaroknak, sem fiataloknak, sem idősebbeknek, hogy mindez elásva maradjon. Ellenkezőleg. Ideje, hogy ez a társadalom, amelyben élünk, végre megtisztuljon. Méregtelenítse önmagát. Legyen bátorságunk felidézni mindazt a disznóságot, amit a romániai közösség csinált. Pontosabban nem az egész közösség, a romániai kommunitás bizonyos tagjai. A dossziékat olvasva, olyanokkal is találkoztam, akik a fegyveres hatalom, a kezdődő kommunizmus notórius kollaboránsai voltak. Mindegyre felteszem magamnak a kérdést: vajon a magyarok jelentettek meg minderről valamilyen könyvet? Úgy hallom, elég keveset. Miért? Talán féltek? Ne féljetek! Jelentessetek meg minél többet, a hasznotokra lesz.
– Bizonyára. De a paradicsomba úgysem jutunk be!
– De igen. Emlékezz csak a filmre: A munkásosztály a paradicsomba megy. Mi vajon nem a munkásosztály vagyunk?!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
Marosvásárhelyi beszélgetés a költő, kritikus, újságíró Dan Culcerrel
– Az utóbbi időben sokan látogatják a levéltárakat. Nem meglepetés tehát, hogy a Franciaországban élő Dan Culcer, a Vatra folyóirat egykori szerkesztője marosvásárhelyi tartózkodásának jelentős részét ugyancsak az archívumban tölti. Akik jobban ismerik, tudják, hogy a bukott diktatórikus rendszer bizonyos jelenségeit tanulmányozza. Erről a Művészeti Egyetemen előadást is tartott. Mit kutatsz elsősorban?
– Úgy kezdődött, hogy itthoni barátaimtól hallottam, bizonyos közzétett dokumentumokban, nevezetesen a Szekuritáté fehér könyvében rám vonatkozó adatok is megjelentek. Egy olyan, állítólag létező szekus megfigyelési dossziéra hivatkoztak, amely személyemet érinti. Kíváncsi voltam rá és keresni kezdtem, még mielőtt létrehozták volna a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottságot, ismertebb nevén a CNSAS-t. Akkor Romániában még nem létezett törvényes keret ilyen dokumentumok megszerzésére. A bizottság létrejötte után én is kérvényeztem a dossziém tanulmányozásának a lehetőségét. Hozzá is jutottam, kiderült, hogy nagyjából 1969-ben kezdték el az összeállítását, aztán volt egy kis kihagyás, majd 72-től, miután lapszerkesztővé váltam, újult erővel kezdték a rám vonatkozó jelentésírást.
– A dosszié lapozgatásakor értek meglepetések?
– Nem annyira a lehetséges informátorok, a rólam jelentő, besúgó kollégák, barátok, ismerősök érdekeltek, inkább az egész akkori mentalitás foglalkoztatott. A személyes érintettség másodrendű. Persze, kicsit sokkolt, hogy megfigyeltek, lehallgatták az otthoni, személyes telefonbeszélgetéseimet, és volt beépített mikrofon a szerkesztőségben is. Fontosabb, hogy ez az intézmény akaratán kívül sokat tett a kollektív emlékezetünk ébren tartása érdekében. Az akkori társadalom láthatatlan részét is felfedte. Az emberi kapcsolatok többnyire láthatóak, vannak azonban dolgok, amikről az emberek nem beszélnek. Bizonyos személyek kettős egzisztenciával, kettős gondolkodással rendelkeznek. Orwell írt ilyesmiről.
– Mostanság több könyv is napvilágot látott nálunk, amely éppen ezt a mechanizmust mutatja meg, erről a kettősségről is sok mindent elmond, bizonyos személyek látszólagos és sokáig titkolt arcát is közszemlére teszi. Hasonló kötetet készít elő Dan Culcer is?
– Igen, szeretnék egy ilyet megjelentetni. Mondom, nem csak személyes indíttatásból, hanem általánosabb megközelítésben is érdekel a jelenség. Kérvényeztem és megszereztem a CNSAS-kutatói státust, így tanulmányozhatom a szeku rendelkezésükre álló archívumát, más dossziékat is, nem csak az enyémet. Nyilván, konkrét személyes információkat nem teszek közzé, de a "romániai szocializmus építésének" különböző fázisaiból számos dossziét végigolvashattam. Olyanokét, akikről tudtuk, hogy a szeku figyelmének előterébe kerültek, és olyanokét is, akikről ez nem volt olyan köztudott, például a Romulus Gugáét, a Cornel Moraruét.
– Az, hogy francia állampolgár vagy, nem volt akadály?
– Nem, mert megőriztem román állampolgárságomat. 1987-ben törvényesen távoztam az országból. A feleségem disszidált, de én hivatalosan kértem, és családegyesítés révén sikerült elmennem. Franciaországban politikai menedékjoghoz folyamodtam, más megoldásom nem volt abban a helyzetben. 89 decemberében bekövetkeztek a diktatúrát megdöntő események, a felkelés vagy lázadás – forradalomnak nem nevezem – illetve én erre egy ritka román kifejezést használok, a "zavera" szót, ami még Tudor Vladimirescu idejéből származik, és lényege: az igazságért. Sajnos, azóta is sok igazságot süllyesztettek el a levéltárakba és az emberek némaságába. Akkor léptem kapcsolatba a párizsi konzulátussal és kértem a román útlevelet. Pár héttel Ceausescu kivégzése után már Romániában voltam, Marosvásárhelyen is természetesen. 90 februárjában jó néhány nagyon érdekes interjút készítettem. Felmérhettem, milyen volt a város akkori lelkiállapota. Úgy hogy a márciusi események túlságosan nem leptek meg, legfennebb az erőszak foka döbbentett meg, a konfliktus rég ott húzódott a felszín alatt.
– Ez egy külön érdekes beszélgetés témája lehet, ebbe most ne mélyedjünk bele. Talán lesz majd alkalmunk valamikor részletesebben kifejteni. Maradjunk az eredeti kérdéskörnél, a cenzúránál, mostanában ezt tanulmányozod. Minden vele kapcsolatos jelenségre kitérsz?
– A cenzúra általában is foglalkoztat, de néhány vetülete alaposabban. Különösen érdekel a háború utáni átmeneti periódus, 44-től 49-50-ig. Aztán az úgynevezett liberalizáció szakasza, 64-től 68-70-ig. Majd a végső időszak, a Ceausescu-rendszer bukását megelőző évek. Az első periódusba a pártkáderek formálódása is beletartozik. Jó esély, hogy itt megőrizték a Magyar Autonóm Tartomány dokumentumait. A pártiratokat és a cenzúra dokumentumait is. Kirajzolódik, hogyan épült fel az új "elit". Kiderül, ki kit és hogyan válogatott ki. Kikre alapozott a kommunista párt és a cenzúra.
– A cenzúra első szakaszát főleg a kutatásaid, a fellelt dokumentumok alapján ismerheted. A következőből valamennyit íróként, szerkesztőként közvetlenül is megtapasztalhattál.
– Az látszólag lazább időszak volt. Ezért is határoztam meg úgy, mint másodikként tanulmányozandó szakaszt ezt a 64-68 közti periódust. Esetünkben ez a Vatra alapítása előtt néhány év volt. Akkor még nem dolgoztam a sajtóban. Politikai vicceket is mondhattunk az utcasarkon a milicista közelében, és nem történt semmi. Legalábbis azt hittük mi, kívülállók. A cenzúra kordokumentumai azonban nem ezt mutatják. A cenzorok nagyon is komolyan ténykedtek, súlyos megoldandó feladatok terhelték őket. Csodálkozom is, akik a cenzúránál dolgoztak, hogy nem váltak mind idegbeteggé.
– A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen elhangzott előadásod a cenzúrát mint ideológiai jelenséget taglalta. De a cenzúra az elnyomás eszközének is tekinthető, és az is volt akkoriban, nem?
– Persze hogy az volt. A cenzúrának sokkal több rétege van, mint amennyit feltételezünk. Mindenekelőtt ott volt a napi sajtó cenzúrája. Ezek az "elvtársak" mindent kiveséztek, a nyomdában a kefelevonatokat is elolvasták, és gyakran olyasmiket is beleláttak a cikkekbe, amire a szerző talán gondolni se mert. Miközben a rovatvezetők, ilyen-olyan főnökök is minden gyanúsat kigyomláltak az írásokból. Nem beszélve az újságírók öncenzúrájáról.
– Öncenzúra valamilyen formában ma is létezik.
– Egyetértek. És ennek ma is megvan a veszélye. De a nyomára nemigen bukkanhatunk, nem tudhatjuk, hogy a cikkíró mit hallgat el és miért. A kutató csak a dokumentumokra szorítkozhat.
– Nálad mennyi időt vett igénybe, hogy teljességgel megválj az önvédelmi ösztönné vált öncenzúra átkaitól?
– Pontosan nem tudom megmondani, de idejében elkezdtem gyakorolni, hogy leszokjam róla. Voltak barátaim, akikkel megbeszéltük, hogy módszeresen foglalkoznunk kellene a cenzúra különféle területeivel. Nemcsak a politikával, hanem a szex, a halál, az öngyilkosság, a homoszexualitás kérdéseivel is. Mindenik témakörben végezzünk írásgyakorlatokat. Ha nem is remélhetjük, hogy gondolataink közölhetőek. Már az is bátorságnak számíthatott, hogy papírra vetettük azokat. Mert az az igazság, hogy a szeku a lakásokba is bement. Titkos házkutatásokat is tartott. Az én esetemben is volt ilyen, a dossziémban láttam. Volt egy naplóm, amelyet rendszeresen vezettem, de szerencsére nem találták meg. Ismerheted az Ursu-ügyet. Neki is volt naplója, néhány kollégája besúgta, ez lett a fő vád ellene. Aztán addig kínozták, amíg belehalt.
– A kutatásaid nyomán született tanulmányt könyvként is hozzáférhetővé teszed?
– Szeretném. Először is doktori disszertáció lesz belőle. Marosvásárhelyen iratkoztam be a doktorátusra. Itt találtam román-magyar dokumentációs alapanyagot. Nem a helyi román sajtó vagy a Vatra cenzurális sérelmeire alapozok. Bőséges anyagom van arról, amit a Vörös Zászlóból, az Igaz Szóból, az Új Életből kivágtak. Remélem, hogy 2012-ig sikerül befejeznem a doktori dolgozatomat. Kevés az időm, nem ülhetek hat-hét hónapot itt, vár a családom, a gyermekeim, unokáim. Évente két hónapot töltök itt, azalatt mást se csinálok, csak fotózom a dokumentumokat, majd megyek és nyugodtan nekiállok az olvasásnak.
– Az értekezésed mellett a mostani rendezvényen kétnyelvű verseskönyvedet is bemutattátok. Magyarra Cseke Gábor fordította a költeményeidet. Annak idején, amikor szabadulni akartál a cenzúrától, a versbe menekültél?
– Sajnos, nem próbáltam versbe menekülni. Ellenkezőleg, olyan verseket próbáltam írni, amelyek nem jelentettek menekvést, és lehetőséget adtak az informátorcsoport egyik tagjának, hogy ártson nekem. Ismert költőnő volt Vásárhelyen, Mara Nicoara. Mondhatom a nevét, mert a CNSAS hivatalosan közzétette, hogy a szeku informátora volt. Érdekes pályafutása volt, érdemes tanulmányozni. Sütő András köreibe is eljárt, és valószínűleg információkat szolgáltatott róluk, pedig Mara Nicoara akkoriban még nagyon fiatal volt, iskolás. A továbbiakban is gyakran informálta a szekuritátét, Bukarestben is működött. Sokszor megfordult a Mogosoaia-palotában, az írók alkotóházában, Marin Preda is a megfigyeltjei közé tartozott. Vásárhelyen 1972-ben írta a jelentéseit, és felkérték, hogy szerezze meg az otthoni verseimet, a kézirataimat. Szóval szorgalmas, a szeku számára hasznos "munkatárs" volt. Ha jól tudom, ma könyvkiadó, ezen a téren férjével együtt sikeres vállalkozó, rószaszín könyveket jelentetnek meg, fordításokat, többnyire angolból, és nagyon jól élnek. Íme, korunk egyik jellegzetes szereplője! És említhetnék ilyen példákat bőven, nevekkel is nyugodtan, hiszen láttam a dossziéjukat, amelyekből cáfolhatatlanul kiderül, hogy besúgók voltak.
– Ma is írsz verseket?
– Igen. Az említett verseskötet érdekessége nem csak az, hogy kétnyelvű, én írtam a költeményeket románul, Cseke Gábor barátom meg átültette őket magyarra, de a közepén van egy olyan vers, amit én írtam magyarul. Egy másikat Cseke Gábor románul, és egy harmadikat közösen vetettünk papírra. Ha Isten segít és az egészségünk megengedi, egy egész kötetet írunk így, közös szerzeményként, románul és magyarul.
– Érdekes, hogy mellékletünkben éppen az elmúlt hetekben jelentettünk meg egy recenziót Cseke Gábor nemrég kiadott, Jelentések magamról című nagy visszhangú kötetéről, amelyben őszintén, önmagát sem kímélve tekint vissza a jelentések, politikai üldöztetések és kompromisszumok, titkosrendőrségi kényszergetések, megfélemlítések, törvénytelenségek korszakára. Bonyolult, embertipró időszak volt az.
– Éppen ezért állítom, hogy egyikünknek sem érdeke ebben az országban, sem románoknak, sem magyaroknak, sem fiataloknak, sem idősebbeknek, hogy mindez elásva maradjon. Ellenkezőleg. Ideje, hogy ez a társadalom, amelyben élünk, végre megtisztuljon. Méregtelenítse önmagát. Legyen bátorságunk felidézni mindazt a disznóságot, amit a romániai közösség csinált. Pontosabban nem az egész közösség, a romániai kommunitás bizonyos tagjai. A dossziékat olvasva, olyanokkal is találkoztam, akik a fegyveres hatalom, a kezdődő kommunizmus notórius kollaboránsai voltak. Mindegyre felteszem magamnak a kérdést: vajon a magyarok jelentettek meg minderről valamilyen könyvet? Úgy hallom, elég keveset. Miért? Talán féltek? Ne féljetek! Jelentessetek meg minél többet, a hasznotokra lesz.
– Bizonyára. De a paradicsomba úgysem jutunk be!
– De igen. Emlékezz csak a filmre: A munkásosztály a paradicsomba megy. Mi vajon nem a munkásosztály vagyunk?!
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 26.
A város meséi
Ránézésre is tekintetmarasztaló, tetszetős könyv. Ha megfordítom, ugyanaz a régi marosvásárhelyi látkép ragad meg a főtér szépiaszerűen patinázott fotós látványával, középen egy látszólag oda nem illő, a montázsból mégsem kilógó mai mikrofonnal. Ebből a nézetből ez a kötet főoldala, és a címe: Povestile orasului. Vagyis kétnyelvű – román, magyar – a kiadvány. Természetesen egyazon szerző neve szerepel mindkét fedőlapon: Sorina Bota.
Nem csak ezért különleges ez a kiadói újdonság, az Ardealul Kiadónál az Agenda 2009 egyesület támogatásával napvilágot látott szép kötet. Azért is fel kell figyelnünk rá, mert CD is társul hozzá igen gazdag anyaggal, így tehát tulajdonképpen hangoskönyvnek is beillik, ami még eléggé ritkaság mifelénk. A Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió munkatársa és interjúalanyai ily módon is megszólítják az olvasót. Ezzel azt is jeleztem már, hogy beszélgető- könyvnek örülhetünk. Huszonnégyen mesélnek a városról, a megszólalók fele román, másik fele magyar. Nem mindannyian helybeliek, mint ahogy azok sem mind itt laktak, akiket a beszélgetőtársak megidéznek, de valamennyien kötődnek valamiképp az egykori illetve mai településhez. Jeles emberei határozzák meg a hely szellemét, adják meg hírét, nevét, s ha netalán az vitatható lehetne, hogy ez a vállalkozás miért éppen a most bemutatott személyiségeket állította figyelmünk központjába, az pillanatig se kérdés, hogy ők beillenek-e a válogatásba. Igen, mindannyian főszereplőkké válhatnak egy ilyen kiadványban. Persze nem csak ők, a város szerencsére olyan gazdag valamikori és jelenlegi meghatározó egyéniségekben, hogy még több köteten át folytathatnák a beszélgetéseket. Amelyek egyébként rádiós interjúk voltak, a stúdió aranyszalagtárát gazdagítják. Nyilván más munkatársak sok-sok hasonlóan fontos felvétele mellett. Most azonban Sorina Botának jutott eszébe ez a lehetőség, és kitartó, következetes munkával meg is valósította.
Marosvásárhely több évszázados múltja elevenedik meg a könyvben, de felvillan a jelene is, hiszen azok, akik a nagy elődök életéről, életművéről, pályájuk sorsdöntő eseményeiről, megvalósításairól, gyakran akár jelentéktelennek tűnő, mégis rendkívül fontos cselekedetekről, történésekről mesélnek, mai követőik, az illető közéleti jelenségek, szakterületek alapos ismerői, kutatói, s ily módon olyan kapcsolat, szerves összefüggés rajzolódik ki a régi és a kortárs nemzedékek között, amely egyben magyarázza is, miért vált ez a város a nyugati világ határán századokkal ezelőtt a kultúra és a tudományok, egyszóval a múzsák fellegvárává, és őrizte meg ezt a minőségét a mai napig. Ezt a rendkívüli érdeklődéssel övezett, várbeli könyvbemutatón a kiadvány és szerzőjének méltatói – Mirela Moldovan, a rádió igazgatója, az előszót író Nagy Miklós Kund és Adriana Saftoiu, valamint Cristian Stamatoiu és Haller Béla tanárok – is hangsúlyozták múlt csütörtökön. Érthetőbb azonban mindez, ha felsoroljuk, kikről meséltet, kihasználva az élő beszéd varázsát, Sorina Bota. Íme a nevek: Al. Papiu Ilarian, Aranka György, Aurel Filimon, Avram Iancu, Bartók Béla, Bernády György, Bodor Péter, Bolyai Farkas, Bolyai János, Borsos Tamás, Elie Câmpeanu, Emil Dandea, George Enescu, Gheorghe Sincai, Ion Vlasiu, Köteles Sámuel, Mátyus István, Mihai Eminescu, Mihai Viteazul, Nagy Szabó Ferenc, Petőfi Sándor, Petru Maior, Romulus Guga, Teleki Sámuel. És a "titkok tudói", az interjúalanyok: Ioan Chindris, Egyed Emese, Dimitrie Poptamas, Csíky Boldizsár, Marosi Barna, Pál-Antal Sándor, Peteley Klára, Weszely Tibor, Spielmann Mihály, Zeno Vancea (hangszalagról), Cornel Sigmirean, Ilarie Opris, Ungvári Zrínyi Imre, dr. Péter Mihály, Vasile Netea (hangszalagról), László Márton, Szabó Miklós, Mihai Sin. Embermeséik, városmeséik kaleidoszkópszerű mozaikká állnak össze, diáknak, tanárnak, lokálpatrióta vásárhelyinek és az ide látogatóknak is hasznos helyi "panteonnal" szolgál ez a könyv.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
Ránézésre is tekintetmarasztaló, tetszetős könyv. Ha megfordítom, ugyanaz a régi marosvásárhelyi látkép ragad meg a főtér szépiaszerűen patinázott fotós látványával, középen egy látszólag oda nem illő, a montázsból mégsem kilógó mai mikrofonnal. Ebből a nézetből ez a kötet főoldala, és a címe: Povestile orasului. Vagyis kétnyelvű – román, magyar – a kiadvány. Természetesen egyazon szerző neve szerepel mindkét fedőlapon: Sorina Bota.
Nem csak ezért különleges ez a kiadói újdonság, az Ardealul Kiadónál az Agenda 2009 egyesület támogatásával napvilágot látott szép kötet. Azért is fel kell figyelnünk rá, mert CD is társul hozzá igen gazdag anyaggal, így tehát tulajdonképpen hangoskönyvnek is beillik, ami még eléggé ritkaság mifelénk. A Marosvásárhelyi Területi Rádióstúdió munkatársa és interjúalanyai ily módon is megszólítják az olvasót. Ezzel azt is jeleztem már, hogy beszélgető- könyvnek örülhetünk. Huszonnégyen mesélnek a városról, a megszólalók fele román, másik fele magyar. Nem mindannyian helybeliek, mint ahogy azok sem mind itt laktak, akiket a beszélgetőtársak megidéznek, de valamennyien kötődnek valamiképp az egykori illetve mai településhez. Jeles emberei határozzák meg a hely szellemét, adják meg hírét, nevét, s ha netalán az vitatható lehetne, hogy ez a vállalkozás miért éppen a most bemutatott személyiségeket állította figyelmünk központjába, az pillanatig se kérdés, hogy ők beillenek-e a válogatásba. Igen, mindannyian főszereplőkké válhatnak egy ilyen kiadványban. Persze nem csak ők, a város szerencsére olyan gazdag valamikori és jelenlegi meghatározó egyéniségekben, hogy még több köteten át folytathatnák a beszélgetéseket. Amelyek egyébként rádiós interjúk voltak, a stúdió aranyszalagtárát gazdagítják. Nyilván más munkatársak sok-sok hasonlóan fontos felvétele mellett. Most azonban Sorina Botának jutott eszébe ez a lehetőség, és kitartó, következetes munkával meg is valósította.
Marosvásárhely több évszázados múltja elevenedik meg a könyvben, de felvillan a jelene is, hiszen azok, akik a nagy elődök életéről, életművéről, pályájuk sorsdöntő eseményeiről, megvalósításairól, gyakran akár jelentéktelennek tűnő, mégis rendkívül fontos cselekedetekről, történésekről mesélnek, mai követőik, az illető közéleti jelenségek, szakterületek alapos ismerői, kutatói, s ily módon olyan kapcsolat, szerves összefüggés rajzolódik ki a régi és a kortárs nemzedékek között, amely egyben magyarázza is, miért vált ez a város a nyugati világ határán századokkal ezelőtt a kultúra és a tudományok, egyszóval a múzsák fellegvárává, és őrizte meg ezt a minőségét a mai napig. Ezt a rendkívüli érdeklődéssel övezett, várbeli könyvbemutatón a kiadvány és szerzőjének méltatói – Mirela Moldovan, a rádió igazgatója, az előszót író Nagy Miklós Kund és Adriana Saftoiu, valamint Cristian Stamatoiu és Haller Béla tanárok – is hangsúlyozták múlt csütörtökön. Érthetőbb azonban mindez, ha felsoroljuk, kikről meséltet, kihasználva az élő beszéd varázsát, Sorina Bota. Íme a nevek: Al. Papiu Ilarian, Aranka György, Aurel Filimon, Avram Iancu, Bartók Béla, Bernády György, Bodor Péter, Bolyai Farkas, Bolyai János, Borsos Tamás, Elie Câmpeanu, Emil Dandea, George Enescu, Gheorghe Sincai, Ion Vlasiu, Köteles Sámuel, Mátyus István, Mihai Eminescu, Mihai Viteazul, Nagy Szabó Ferenc, Petőfi Sándor, Petru Maior, Romulus Guga, Teleki Sámuel. És a "titkok tudói", az interjúalanyok: Ioan Chindris, Egyed Emese, Dimitrie Poptamas, Csíky Boldizsár, Marosi Barna, Pál-Antal Sándor, Peteley Klára, Weszely Tibor, Spielmann Mihály, Zeno Vancea (hangszalagról), Cornel Sigmirean, Ilarie Opris, Ungvári Zrínyi Imre, dr. Péter Mihály, Vasile Netea (hangszalagról), László Márton, Szabó Miklós, Mihai Sin. Embermeséik, városmeséik kaleidoszkópszerű mozaikká állnak össze, diáknak, tanárnak, lokálpatrióta vásárhelyinek és az ide látogatóknak is hasznos helyi "panteonnal" szolgál ez a könyv.
N.M.K.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 28.
A sepsiszentgyörgyi színház kapta a kisvárdai fesztivál fődíját
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kapta a határon túli Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját – közölte Nyakó Béla, a rendező kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója vasárnap az MTI-vel.
A kilencnapos fesztiválon, melyen négy szomszédos ország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna 22 magyar nyelvű társulata vett részt, a sepsiszentgyörgyi művészek a Mizantróp című darab előadásával érdemelték ki a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium által felajánlott fődíjat – mondta az intézményvezető. Hozzátette: a zsűri díjazta a Marosvásárhelyi York Stúdió, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, a Szatmárnémeti Északi Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Beregszászi Magyar Drámai Színház és az Újvidéki Színház versenyelőadását is. Nyakó Béla tájékoztatása szerint a legjobb szórakoztató előadásért járó díjat a Temesvári Csiky Gergely Színház vehette át, az Ájlávju című darabjáért. A közönség díját a Kassai Thália Színház érdemelte ki, a Valahol Európában című előadásával. A fesztivál szombat éjszakai záróünnepségén a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium több évtizedes kiemelkedő művészi munkájáért Életmű-díjat adományozott Halasi Erzsébetnek, a Nagyváradi Állami Színház és Kolár Péternek, a Kassai Thália Sínház igazgatójának. A Duna Televízió különdíját kapta a 20 éves jubileumát ünneplő Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül Magyar Attila igazgató. A kisvárdai fesztiválon nyújtott egyéni alakításáért díjat vehetett át Veress Albert, Benedek Ágnes, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, Gál Tamás, a Dunaszerdahelyi Epopteia Társulat, Pálffy Tibor, Kicsid Gizella, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, László Csaba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Vicei Natália, a Szabadkai Népszínház és Elor Emina, az Újvidéki Színház művésze.
Népújság (Marosvásárhely)
A Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház kapta a határon túli Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának fődíját – közölte Nyakó Béla, a rendező kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója vasárnap az MTI-vel.
A kilencnapos fesztiválon, melyen négy szomszédos ország, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna 22 magyar nyelvű társulata vett részt, a sepsiszentgyörgyi művészek a Mizantróp című darab előadásával érdemelték ki a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium által felajánlott fődíjat – mondta az intézményvezető. Hozzátette: a zsűri díjazta a Marosvásárhelyi York Stúdió, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, a Szatmárnémeti Északi Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Beregszászi Magyar Drámai Színház és az Újvidéki Színház versenyelőadását is. Nyakó Béla tájékoztatása szerint a legjobb szórakoztató előadásért járó díjat a Temesvári Csiky Gergely Színház vehette át, az Ájlávju című darabjáért. A közönség díját a Kassai Thália Színház érdemelte ki, a Valahol Európában című előadásával. A fesztivál szombat éjszakai záróünnepségén a Nemzeti Erőforrásokért Minisztérium több évtizedes kiemelkedő művészi munkájáért Életmű-díjat adományozott Halasi Erzsébetnek, a Nagyváradi Állami Színház és Kolár Péternek, a Kassai Thália Sínház igazgatójának. A Duna Televízió különdíját kapta a 20 éves jubileumát ünneplő Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül Magyar Attila igazgató. A kisvárdai fesztiválon nyújtott egyéni alakításáért díjat vehetett át Veress Albert, Benedek Ágnes, a Csíkszeredai Csíki Játékszín, Gál Tamás, a Dunaszerdahelyi Epopteia Társulat, Pálffy Tibor, Kicsid Gizella, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, László Csaba, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, Vicei Natália, a Szabadkai Népszínház és Elor Emina, az Újvidéki Színház művésze.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 28.
EMEF: elvi nézeteltérések
Ahogy azt egy héttel korábban Markó Béla RMDSZ-elnök előre megjósolta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) hétvégi, Marosvásárhelyen megtartott ülése „veszekedősre” sikeredett. A bukaresti események miatt (alkotmánybírósági döntés a nyugdíjcsökkentésről és kormányhatározat az áfaemelésről – szerk. megj.)
Markó Béla röviden csak annyit mondott, hogy „a Sapientia akkreditációjának felgyorsítása mellett beszélgettünk a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, de nem tudtunk mindenben megállapodni, így a tárgyalást folytatjuk majd, ha hamarabb nem, akkor július 24-én Tusnádfürdőn, egy nyílt EMEFülésen”. A másik oldalt Tőkés László, az EMNT elnöke képviselte, aki elmondta, míg Kolozsváron, a Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétében megtartott tanácskozáson csak néhány formai és tartalmi kérdésben jelentkeztek nézetkülönbségek a KAT megalapításával kapcsolatban, addig Marosvásárhelyen az elvi ellentétek is felszínre kerültek.
„Az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben az EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből” – tette hozzá az EP-alelnök. Szerinte azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, nem csak az RMDSZ-é.
Tőkés azt is fájlalta, hogy alig egy héttel Semjén Zsolt látogatása után „újraindul a verespataki projekt”, és „nem lesz székelyföldi régió” típusú kijelentések születnek. „Meg is kell üzennünk Semjénnek, akárcsak Orbán Viktornak, hogy ez így nem fog menni. Elég volt a kirakatpolitizálásból” – méltatlankodott Tőkés, miközben az RMDSZ-es miniszterek a bukaresti visszautat készítették elő.
Farkas István
Új Magyar Szó (Bukarest)
Ahogy azt egy héttel korábban Markó Béla RMDSZ-elnök előre megjósolta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) hétvégi, Marosvásárhelyen megtartott ülése „veszekedősre” sikeredett. A bukaresti események miatt (alkotmánybírósági döntés a nyugdíjcsökkentésről és kormányhatározat az áfaemelésről – szerk. megj.)
Markó Béla röviden csak annyit mondott, hogy „a Sapientia akkreditációjának felgyorsítása mellett beszélgettünk a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, de nem tudtunk mindenben megállapodni, így a tárgyalást folytatjuk majd, ha hamarabb nem, akkor július 24-én Tusnádfürdőn, egy nyílt EMEFülésen”. A másik oldalt Tőkés László, az EMNT elnöke képviselte, aki elmondta, míg Kolozsváron, a Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétében megtartott tanácskozáson csak néhány formai és tartalmi kérdésben jelentkeztek nézetkülönbségek a KAT megalapításával kapcsolatban, addig Marosvásárhelyen az elvi ellentétek is felszínre kerültek.
„Az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben az EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből” – tette hozzá az EP-alelnök. Szerinte azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, nem csak az RMDSZ-é.
Tőkés azt is fájlalta, hogy alig egy héttel Semjén Zsolt látogatása után „újraindul a verespataki projekt”, és „nem lesz székelyföldi régió” típusú kijelentések születnek. „Meg is kell üzennünk Semjénnek, akárcsak Orbán Viktornak, hogy ez így nem fog menni. Elég volt a kirakatpolitizálásból” – méltatlankodott Tőkés, miközben az RMDSZ-es miniszterek a bukaresti visszautat készítették elő.
Farkas István
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. június 28.
Kisvárdai díjeső erdélyieknek
Díjkiosztó ünnepséggel és a budapesti József Attila Színház Kétszer vagy fiatal című előadásával véget ért a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
A felvidéki Gál Tamás A nagyidai cigányok című fergeteges egyéni műsora mindenkit meggyőzött arról, hogy tehetséges, humorral megáldott színész. A főiskolások versenyen kívül szerepeltek és kiderült, mind az újvidéki akadémián, mind a marosvásárhelyi színi egyetemen néhány nagyon tehetséges fiatal döngeti Thália templomának kapuit.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt George Pataki, New York város volt kormányzója, aki rögtönzött beszéddel üdvözölte a fesztiválon résztvevő művészeket, Kisvárda városát és polgármesterét, ő ugyanis a közelben született. Szülei a kisvárdai katolikus templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. Szőcs Géza kulturális államtitkár, a fesztivált záró beszédében megígérte, hogy a magyar állam költségvetésében elkülönített összeget szánnak a határon túli magyar színházaknak. Szombaton este mindenki úgy búcsúzott egymástól: jövőre veletek ugyanitt.
A fesztivál idei díjai és díjazottai
A Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának díjai a szakmai zsűri döntése alapján:
Életműdíj: Halasi Erzsébet, színművész – Nagyváradi Szigligeti Társulat; Életpálya-díj: Kolár Péter, igazgató – Kassai Thália Színház; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium díja: A mizantróp – Rendező Bocsárdi László (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); a Szülőföld Alap díja megosztva: 20/20, rendező Gianina Cărbunariu Marosvásárhelyi Yorick Stúdió); Liliom – rendező: Victor Ioan Frunză (Csíki Játékszín); Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díja: Három nővér – Rendező: Keresztes Attila (Szatmárnémeti Harag György Társulat);
Kisvárda város díja: A dög – Rendező: Kiss Csaba (Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat); a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán való részvétel: az Ahogy tetszik előadás alapján a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza különdíja: Az ember tragédiája – rendező: Kokan Mladenovic (Újvidéki Színház); A legjobb szórakoztató előadás: Ájlávjú – Rendező: Puskás Zoltán (Temesvári Csiky Gergely Színház);
Legjobb férfi főszereplő: Pálffy Tibor (A mizantróp – Alceste, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb női főszereplő: Kicsid Gizella (A mizantróp – Céliméne, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb férfi mellékszereplő: László Csaba (A dög – Pisti – Tompa Miklós Társulat); Legjobb női mellékszereplő: Vincent Natális (Safe House – Mami, Szabadkai Népszínház);
A Duna Televízió különdíja: – portréfilm a Duna TV Kézjegy című sorozatában Magyar Attila, igazgatója – az Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül.
Teplánszky Kati-díj – a legígéretesebb fiatal színész – megosztva: Veress Albert és Benedek Ágnes, a Liliom című előadásban nyújtott alakításukért. (Csíki Játékszín); Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díja: Gál Tamás – A nagyidai cigányok című előadásáért (Dunaszerdahelyi Epopteia Társulás Műhely).
Simon Judit, Kisvárda
Új Magyar Szó (Bukarest)
Díjkiosztó ünnepséggel és a budapesti József Attila Színház Kétszer vagy fiatal című előadásával véget ért a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
A felvidéki Gál Tamás A nagyidai cigányok című fergeteges egyéni műsora mindenkit meggyőzött arról, hogy tehetséges, humorral megáldott színész. A főiskolások versenyen kívül szerepeltek és kiderült, mind az újvidéki akadémián, mind a marosvásárhelyi színi egyetemen néhány nagyon tehetséges fiatal döngeti Thália templomának kapuit.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt George Pataki, New York város volt kormányzója, aki rögtönzött beszéddel üdvözölte a fesztiválon résztvevő művészeket, Kisvárda városát és polgármesterét, ő ugyanis a közelben született. Szülei a kisvárdai katolikus templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. Szőcs Géza kulturális államtitkár, a fesztivált záró beszédében megígérte, hogy a magyar állam költségvetésében elkülönített összeget szánnak a határon túli magyar színházaknak. Szombaton este mindenki úgy búcsúzott egymástól: jövőre veletek ugyanitt.
A fesztivál idei díjai és díjazottai
A Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának díjai a szakmai zsűri döntése alapján:
Életműdíj: Halasi Erzsébet, színművész – Nagyváradi Szigligeti Társulat; Életpálya-díj: Kolár Péter, igazgató – Kassai Thália Színház; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium díja: A mizantróp – Rendező Bocsárdi László (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); a Szülőföld Alap díja megosztva: 20/20, rendező Gianina Cărbunariu Marosvásárhelyi Yorick Stúdió); Liliom – rendező: Victor Ioan Frunză (Csíki Játékszín); Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díja: Három nővér – Rendező: Keresztes Attila (Szatmárnémeti Harag György Társulat);
Kisvárda város díja: A dög – Rendező: Kiss Csaba (Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat); a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán való részvétel: az Ahogy tetszik előadás alapján a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza különdíja: Az ember tragédiája – rendező: Kokan Mladenovic (Újvidéki Színház); A legjobb szórakoztató előadás: Ájlávjú – Rendező: Puskás Zoltán (Temesvári Csiky Gergely Színház);
Legjobb férfi főszereplő: Pálffy Tibor (A mizantróp – Alceste, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb női főszereplő: Kicsid Gizella (A mizantróp – Céliméne, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb férfi mellékszereplő: László Csaba (A dög – Pisti – Tompa Miklós Társulat); Legjobb női mellékszereplő: Vincent Natális (Safe House – Mami, Szabadkai Népszínház);
A Duna Televízió különdíja: – portréfilm a Duna TV Kézjegy című sorozatában Magyar Attila, igazgatója – az Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül.
Teplánszky Kati-díj – a legígéretesebb fiatal színész – megosztva: Veress Albert és Benedek Ágnes, a Liliom című előadásban nyújtott alakításukért. (Csíki Játékszín); Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díja: Gál Tamás – A nagyidai cigányok című előadásáért (Dunaszerdahelyi Epopteia Társulás Műhely).
Simon Judit, Kisvárda
Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. június 29.
Bernard Le Calloc'h Marosvásárhelyen
Július 3-án, szombat délelőtt 11 órától a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban veszi át Bernard Le Calloc'h francia tudós a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron- díját. Gazda József laudációja után az érdeklődők meghallgathatják a tudós előadását életútjáról, valamint arról, hogy mit tudnak Franciaországban Kőrösi Csoma Sándorról és a székelyekről. A rendezvényre a belépés díjtalan.
Népújság (Marosvásárhely)
Július 3-án, szombat délelőtt 11 órától a marosvásárhelyi Deus Providebit Házban veszi át Bernard Le Calloc'h francia tudós a Székely Nemzeti Tanács Gábor Áron- díját. Gazda József laudációja után az érdeklődők meghallgathatják a tudós előadását életútjáról, valamint arról, hogy mit tudnak Franciaországban Kőrösi Csoma Sándorról és a székelyekről. A rendezvényre a belépés díjtalan.
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 29.
VIII. Csűrszínházi Napok
Felavatták a Csűrgalériát
A kiadós eső ellenére – a Nemzeti Színházban tapasztaltakkal ellentétben – telt házas előadások voltak a VIII. Csűrszínházi Napokon. Az idén nemcsak a színházművészetnek hódolhattak a műkedvelők, hanem képzőművészeti, fotó- és ruhakiállítás is volt, ugyanakkor a Duna Televízió vezetősége közönségtalálkozót tartott.
A nyolcadik Csűrszínházi Napok alkalmából Kerekes Péter Pál, Cseke Péter és Bereczki Ottó-Béla állították ki fényképeiket. Kerekes Péter Pál természetjáróként, szakavatott fotóművészként járta a Nyárád mentét, az itt készített kiállítási anyagának egy részét hozta el. Bereczki Ottó-Béla, a TTM televízióstúdió munkatársa családi kötődése folytán hazajár Mikházára. Nemcsak a Csűrszínházi Napok alatt, hanem más alkalmakkor is lencsevégre kapta a falubelieket. Cseke Péter "szárnybontogató" fotóművész pillanatfelvételeivel jelentkezett először saját tárlaton. Vajda György, a képzőművészeti kiállítások kurátora a megnyitón elmondta, szándékosan hívtak meg gyakorlottabb fotóművészt és kezdőket, hiszen a Csűrszínházi Napok alkalmat kínálnak a tehetségek bemutatására. Találóan egészült ki a fotótárlat Szélyes Andrea bábművész ruhakollekciójával, amely bármely európai szalonban is megállta volna a helyét.
A fotókiállítást követően egy több mint százéves, jó állapotban levő házban, a hajdani kántori lakásban, amelyet Csíki Dénes kanonok, helyi plébános bocsátott a szervezők rendelkezésére, fiatal és elismert képzőművészek minitárlatát rendezték be. Cabuz Andrea és Annamária igen tehetséges marosvásárhelyi alkotók munkái mellett Moldován Mária és György festményeit, plakettjeit és kerámiáját, állították ki, illetve Gyarmathy János képzőművész négy szimbolikus – a színházhoz kötődő – kisplasztikáját állították ki. Hunyadi László szobrászművész közel 40 plakettjéből pedig a Reneszánsz panzióban nyílt kiállítás.
A tárlatmegnyitót követően Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója Pomogáts Béla Erdélyről Trianonban és Gálfalvi Ágnes Marosszéki krónikák című könyvét mutatta be. Ezenkívül a két kiállító Cabuz Andrea és Annamária által illusztrált kiadványokat: Wass Albert: Erdők könyve, Wass Albert: Tavak könyve, Wass Albert: A törpék és az óriás (amely a 2009-es Marosvásárhelyi Könyvvásáron a legszebb gyermekkönyvnek járó díjat kapta), valamint Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz mesei, Gyallay Domokos: Rég volt, igaz volt, Ördöngösfüzesi népmesék, illetve a Háromszéki népmesék című köteteket is az érdeklődők figyelmébe ajánlották – ezeket a képzőművészek dedikálták.
A pénteki nap különlegessége volt a Duna Televízió közönségtalálkozója, amelyen Cselényi László elnök, A. Szabó Magda alelnök, Katona Erika stratégiai igazgató és műsorvezető, valamint Asbóth József műsorvezető megerősítették, hogy a televízió elsősorban a határon túli magyarokat szeretné szolgálni, összekötő kapocs szeretne lenni az anyaország és a világban élő magyarok között
Az estet a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros és Sarkady Imre munkájából készült Kőműves Kelemen balladája zárta. A Maros Művészegyüttes előadásának különös hatása volt a csűrszínházi díszletek között.
Szombaton több iskolabusz is elvitte a gyerekeket a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicaljére, majd sokan maradtak a magyarországi Forrás színház Lúdas Matyi c. előadására. Sajnos, az időjárás műsorváltozást is előidézett. Puskás Győző versműsora az igen jól választott helyszín – a temetőkápolna –helyett a Reneszánsz panzióban volt, és elmaradt a Forrás színház szombat esti Szamártestamentum középkori komédiájának bemutatása is. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Székely János: Caligula helytartója című drámáját – Kincses Elemér rendezésében – kevesebben tekinthették meg, mivel az előadásról a Duna Televízió felvételt készített.
Az est fénypontja a több mint 30 éve pályán levő magyarországi Bojtorján (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Bordács Attila, Tóth András, Gál István) együttes fellépése volt. A magyarországi country-zenekart a marosvásárhelyi művészeti líceum tehetséges diákjaiból alakult, szintén "szárnybontogató" Exotic Vox együttes előzte meg.
Vasárnap ismét a gyerekeké volt a Csűrszínház. Igazán szívhez szóló szentmisét tartottak a mikházi ferences templomban, ahol a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt. Délelőtt az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Piroska és a farkasát, majd a Forrás Színház Lúdas Matyiját tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínház kezdeményezője, főszervezője elmondta, az esős időjárás ellenére sikeres volt az idei rendezvény. Újdonságként kiemelte a Csűrgaléria felavatását, s azt is, hogy a Bálint Transnak köszönhetően az idén autóbuszjáratot is indítottak Marosvásárhelyről. Jövőre a népművészetnek adnak teret, így ígéret van arra, hogy Válaszútról egy kalotaszegi szobát rendeznek be a kántori lakásban, lesz kirakóvásár és kézművesműhely, s remélik, hogy élőben, alkotás közben a helyszínen bemutathatják a Nyárád menti és környéki alkotó népművészeket. A Csűrszínházban pedig a néptánc és a népdal lesz a főszereplő.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)
Felavatták a Csűrgalériát
A kiadós eső ellenére – a Nemzeti Színházban tapasztaltakkal ellentétben – telt házas előadások voltak a VIII. Csűrszínházi Napokon. Az idén nemcsak a színházművészetnek hódolhattak a műkedvelők, hanem képzőművészeti, fotó- és ruhakiállítás is volt, ugyanakkor a Duna Televízió vezetősége közönségtalálkozót tartott.
A nyolcadik Csűrszínházi Napok alkalmából Kerekes Péter Pál, Cseke Péter és Bereczki Ottó-Béla állították ki fényképeiket. Kerekes Péter Pál természetjáróként, szakavatott fotóművészként járta a Nyárád mentét, az itt készített kiállítási anyagának egy részét hozta el. Bereczki Ottó-Béla, a TTM televízióstúdió munkatársa családi kötődése folytán hazajár Mikházára. Nemcsak a Csűrszínházi Napok alatt, hanem más alkalmakkor is lencsevégre kapta a falubelieket. Cseke Péter "szárnybontogató" fotóművész pillanatfelvételeivel jelentkezett először saját tárlaton. Vajda György, a képzőművészeti kiállítások kurátora a megnyitón elmondta, szándékosan hívtak meg gyakorlottabb fotóművészt és kezdőket, hiszen a Csűrszínházi Napok alkalmat kínálnak a tehetségek bemutatására. Találóan egészült ki a fotótárlat Szélyes Andrea bábművész ruhakollekciójával, amely bármely európai szalonban is megállta volna a helyét.
A fotókiállítást követően egy több mint százéves, jó állapotban levő házban, a hajdani kántori lakásban, amelyet Csíki Dénes kanonok, helyi plébános bocsátott a szervezők rendelkezésére, fiatal és elismert képzőművészek minitárlatát rendezték be. Cabuz Andrea és Annamária igen tehetséges marosvásárhelyi alkotók munkái mellett Moldován Mária és György festményeit, plakettjeit és kerámiáját, állították ki, illetve Gyarmathy János képzőművész négy szimbolikus – a színházhoz kötődő – kisplasztikáját állították ki. Hunyadi László szobrászművész közel 40 plakettjéből pedig a Reneszánsz panzióban nyílt kiállítás.
A tárlatmegnyitót követően Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója Pomogáts Béla Erdélyről Trianonban és Gálfalvi Ágnes Marosszéki krónikák című könyvét mutatta be. Ezenkívül a két kiállító Cabuz Andrea és Annamária által illusztrált kiadványokat: Wass Albert: Erdők könyve, Wass Albert: Tavak könyve, Wass Albert: A törpék és az óriás (amely a 2009-es Marosvásárhelyi Könyvvásáron a legszebb gyermekkönyvnek járó díjat kapta), valamint Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz mesei, Gyallay Domokos: Rég volt, igaz volt, Ördöngösfüzesi népmesék, illetve a Háromszéki népmesék című köteteket is az érdeklődők figyelmébe ajánlották – ezeket a képzőművészek dedikálták.
A pénteki nap különlegessége volt a Duna Televízió közönségtalálkozója, amelyen Cselényi László elnök, A. Szabó Magda alelnök, Katona Erika stratégiai igazgató és műsorvezető, valamint Asbóth József műsorvezető megerősítették, hogy a televízió elsősorban a határon túli magyarokat szeretné szolgálni, összekötő kapocs szeretne lenni az anyaország és a világban élő magyarok között
Az estet a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros és Sarkady Imre munkájából készült Kőműves Kelemen balladája zárta. A Maros Művészegyüttes előadásának különös hatása volt a csűrszínházi díszletek között.
Szombaton több iskolabusz is elvitte a gyerekeket a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicaljére, majd sokan maradtak a magyarországi Forrás színház Lúdas Matyi c. előadására. Sajnos, az időjárás műsorváltozást is előidézett. Puskás Győző versműsora az igen jól választott helyszín – a temetőkápolna –helyett a Reneszánsz panzióban volt, és elmaradt a Forrás színház szombat esti Szamártestamentum középkori komédiájának bemutatása is. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Székely János: Caligula helytartója című drámáját – Kincses Elemér rendezésében – kevesebben tekinthették meg, mivel az előadásról a Duna Televízió felvételt készített.
Az est fénypontja a több mint 30 éve pályán levő magyarországi Bojtorján (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Bordács Attila, Tóth András, Gál István) együttes fellépése volt. A magyarországi country-zenekart a marosvásárhelyi művészeti líceum tehetséges diákjaiból alakult, szintén "szárnybontogató" Exotic Vox együttes előzte meg.
Vasárnap ismét a gyerekeké volt a Csűrszínház. Igazán szívhez szóló szentmisét tartottak a mikházi ferences templomban, ahol a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt. Délelőtt az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Piroska és a farkasát, majd a Forrás Színház Lúdas Matyiját tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínház kezdeményezője, főszervezője elmondta, az esős időjárás ellenére sikeres volt az idei rendezvény. Újdonságként kiemelte a Csűrgaléria felavatását, s azt is, hogy a Bálint Transnak köszönhetően az idén autóbuszjáratot is indítottak Marosvásárhelyről. Jövőre a népművészetnek adnak teret, így ígéret van arra, hogy Válaszútról egy kalotaszegi szobát rendeznek be a kántori lakásban, lesz kirakóvásár és kézművesműhely, s remélik, hogy élőben, alkotás közben a helyszínen bemutathatják a Nyárád menti és környéki alkotó népművészeket. A Csűrszínházban pedig a néptánc és a népdal lesz a főszereplő.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 29.
10 éves a kövesdombi református templom
"Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
Zsid. 10, 38-39
Az 1993-ban Marosvásárhely kövesdombi negyedében született gyülekezet jelenlegi állapotához rengeteg munka vezetett: az anyagi fedezet megteremtése, a terület megvásárlása, az építkezési engedély megszerzése, az építkezés elkezdése, szakemberek, munkások, és a munkálatban részt vevő segítségek, presbiterek, gyülekezeti tagok munkássága és még megannyi esemény, kihívás, próbatétel előtt állt a gyülekezet, míg eljutott az ünnepi rendezvénysorozat kezdetéhez. Az Úr vezette a gyülekezetet, és gondoskodott minden akadály elhárításáról.
1995-től Szilágyi Imre egészségi okok miatt más gyülekezetbe került, és új lelkész vette át a gyülekezetet. Lőrincz János bátran állt a próbák elébe.
1997. május 11-én sok száz gyülekezeti tag jelenlétében D. dr. Csiha Kálmán ft. püspök úr letette a templom alapkövét. 2000. július 8-án tartották a templomszentelő istentiszteletet. A nagy izgalommal várt első vasárnapon a 300 férőhelyes templomba 460-an mentek el.
2001. február 18-án felszentelték a tornyot és a harangot is, és ez év nyarán megkezdődött a karzat kiépítése. Az ifjúsági ház építése 2004 tavaszán kezdődött el.
A templom fennállásának tizedik évfordulóján szervezett rendezvénysorozaton hétfőn Bustya Dezső nyug. lelkipásztor tartott istentiszteletet a szolgáló egyházról. Ma Horváth Levente lelkipásztor prédikál a gyermeki lelkületű egyházról, szerdán Lőrincz Csilla segédlelkipásztor a fiatalon az egyházban témáról tart istentiszteletet, amit a budapesti Keresztút együttes koncertje követ. Csütörtökön Imre István lelkipásztor szólt az egyház dinamikájáról, pénteken Visky János lelkipásztor az engedelmesség és szeretet a nagycsaládban témáról beszél. A szombati istentiszteleten a dicsőítő egyházról Kis László lelkipásztor prédikál, végül vasárnap a hálaadó egyházról Lőrincz János tart istentiszteletet. A rendezvény során bemutatkoznak a gyülekezet csoportjai: a nőszövetség, a diakóniai csoport, a vallásórás csoport, az ifjúsági közösség, a misszió, a házasok köre, valamint a Halleluja és a Gospel kórus.
Az istentiszteletek hétfőtől szombatig 18 órától, valamint vasárnap a már megszokott időben, 11 és 18 órától kezdődnek.
Harasztovics Arnold
Népújság (Marosvásárhely)
"Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk."
Zsid. 10, 38-39
Az 1993-ban Marosvásárhely kövesdombi negyedében született gyülekezet jelenlegi állapotához rengeteg munka vezetett: az anyagi fedezet megteremtése, a terület megvásárlása, az építkezési engedély megszerzése, az építkezés elkezdése, szakemberek, munkások, és a munkálatban részt vevő segítségek, presbiterek, gyülekezeti tagok munkássága és még megannyi esemény, kihívás, próbatétel előtt állt a gyülekezet, míg eljutott az ünnepi rendezvénysorozat kezdetéhez. Az Úr vezette a gyülekezetet, és gondoskodott minden akadály elhárításáról.
1995-től Szilágyi Imre egészségi okok miatt más gyülekezetbe került, és új lelkész vette át a gyülekezetet. Lőrincz János bátran állt a próbák elébe.
1997. május 11-én sok száz gyülekezeti tag jelenlétében D. dr. Csiha Kálmán ft. püspök úr letette a templom alapkövét. 2000. július 8-án tartották a templomszentelő istentiszteletet. A nagy izgalommal várt első vasárnapon a 300 férőhelyes templomba 460-an mentek el.
2001. február 18-án felszentelték a tornyot és a harangot is, és ez év nyarán megkezdődött a karzat kiépítése. Az ifjúsági ház építése 2004 tavaszán kezdődött el.
A templom fennállásának tizedik évfordulóján szervezett rendezvénysorozaton hétfőn Bustya Dezső nyug. lelkipásztor tartott istentiszteletet a szolgáló egyházról. Ma Horváth Levente lelkipásztor prédikál a gyermeki lelkületű egyházról, szerdán Lőrincz Csilla segédlelkipásztor a fiatalon az egyházban témáról tart istentiszteletet, amit a budapesti Keresztút együttes koncertje követ. Csütörtökön Imre István lelkipásztor szólt az egyház dinamikájáról, pénteken Visky János lelkipásztor az engedelmesség és szeretet a nagycsaládban témáról beszél. A szombati istentiszteleten a dicsőítő egyházról Kis László lelkipásztor prédikál, végül vasárnap a hálaadó egyházról Lőrincz János tart istentiszteletet. A rendezvény során bemutatkoznak a gyülekezet csoportjai: a nőszövetség, a diakóniai csoport, a vallásórás csoport, az ifjúsági közösség, a misszió, a házasok köre, valamint a Halleluja és a Gospel kórus.
Az istentiszteletek hétfőtől szombatig 18 órától, valamint vasárnap a már megszokott időben, 11 és 18 órától kezdődnek.
Harasztovics Arnold
Népújság (Marosvásárhely)
2010. június 29.
Elekes Gyula kiállítása Moszkvában
Elekes Gyula székelyudvarhelyi tűzzománc-művész munkáiból álló kiállítás nyílt a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központban.
1960-ban született Székelyudvarhelyen, jelenleg is ott él. 1979-ben végzett a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafika szakán. Tanulmányait később német és spanyol magániskolákban-alkotóműhelyekben végezte. Volt rajztanár, szakképzetlen munkás, reklámgrafikus egy szerszámgépgyárban, tűzzománcozást oktató tanár Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, öt évig vezetett egy hivatásos színházat, hivatásos néptáncegyüttest, hat éve vezet egy művelődési központot. Tűzzománcozást oktat Székelyudvarhelyen, Soltvadkerten, Kiskörösön, Keszthelyen, Hildesheimban és La Corunaban. A tűzzománccal 1980 óta ismerkedett meg, de ez a folyamat ma is tart. 1990 – 2005 között évente, egy év kivételével meghívottja volt a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpóziumnak. 1990 – 1994 között évente egy hónapot ösztöndíjasként alkotott a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben. Szakmai tudása gyarapításában nagy segítségére voltak Turi Endre festőművész és Pap Gábor művészettörténész.
erdon.ro
Elekes Gyula székelyudvarhelyi tűzzománc-művész munkáiból álló kiállítás nyílt a moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központban.
1960-ban született Székelyudvarhelyen, jelenleg is ott él. 1979-ben végzett a marosvásárhelyi Művészeti Líceum grafika szakán. Tanulmányait később német és spanyol magániskolákban-alkotóműhelyekben végezte. Volt rajztanár, szakképzetlen munkás, reklámgrafikus egy szerszámgépgyárban, tűzzománcozást oktató tanár Ausztriában, Németországban, Spanyolországban, öt évig vezetett egy hivatásos színházat, hivatásos néptáncegyüttest, hat éve vezet egy művelődési központot. Tűzzománcozást oktat Székelyudvarhelyen, Soltvadkerten, Kiskörösön, Keszthelyen, Hildesheimban és La Corunaban. A tűzzománccal 1980 óta ismerkedett meg, de ez a folyamat ma is tart. 1990 – 2005 között évente, egy év kivételével meghívottja volt a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Szimpóziumnak. 1990 – 1994 között évente egy hónapot ösztöndíjasként alkotott a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhelyben. Szakmai tudása gyarapításában nagy segítségére voltak Turi Endre festőművész és Pap Gábor művészettörténész.
erdon.ro
2010. július 2.
Elkészült a székelyföldi roma-magyar konfliktusokról szóló jelentés
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)
2010. július 5.
Kisebbségek az anyanyelvért
Elkeseredésében évtizedes szélmalomharcnak minősítette a román nyelvtanítás ésszerűsítéséért folytatott küzdelmet Balázs Lajos egyetemi tanár a romániai és Kárpát-medencei kisebbségek nyelvi helyzetének szentelt csíkszeredai konferencián.
A minősítést némileg indokolja, hogy a Sapientia EMTE-n, már két éve kidolgoztak egy magyar anyanyelvűeknek szánt külön románoktatási tantervet, be is nyújtották a minisztériumnak, az pedig a füle botját sem mozdította rá, miközben a létező tankönyvek bírálaton kívül mást nem kapnak már évek óta.
Az új tanügyi törvénytervezet vitája a végtelenbe látszik nyúlni a szenátusban, a pedagógiához és a tárgyhoz méltatlan politikai huzavona martalékává váltan ahelyett, hogy csökkentené, csak szaporítja a nebulók és tanárok amúgy is sok baját. Az égető gondok orvoslását a magyar érdekvédelem sem tekinti sürgető gondnak – tették szóvá többen is a konferencián.
A tanácskozást immár harmadszor tartják meg a Sapientia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet gyümölcsözőnek bizonyult együttműködésének keretében, azon idén romániai kisebbségi és többségi, valamint határon túli kutatók is részt vettek szép számban. Volt szó a roma oktatás rendkívüli kérdéseiről – itt a romani nyelvnek a standardizálása még mindig folyamatban, a tulajdonképpeni didaktikai kérdések ezután dolgozandók ki -, felmerültek a romániai törpe kisebbségek anyanyelvhasználatának gondjai, élményszerű előadás taglalta a besszarábiai románság sajátos nyelvi helyzetét – itt az államnyelv hivatalosan a román, de valójában az az orosz is -, a legtöbb ismertetett dolgozat persze az erdélyi és moldvai magyarság nyelvállapotát taglalta. Horváth István intézetigazgató is fájlalta, hogy felajánlásukra, mellyel tanulmányaikat a törvényhozók rendelkezésére bocsátották volna, s hogy szolgáljanak azok iránymutatóként a tanügyi törvénytervezet vitájában, nem érkezett érdemi válasz a parlament részéről.
A legátfogóbb módszertani tanulmány vázlatát Péntek János ismertette. A kolozsvári professzor többek közt leszögezte, tipológiailag a romániai kisebbségek annyira sokfélék, hogy igényeik sem vehetők egy kalap alá, oktatásuknak is más-más úton kell járnia. A románnyelv-oktatásban Péntek János a minden kisebbségek sajátos igényeiből, a tanulók saját anyanyelvéből kiinduló tankönyvek használata mellett szállt síkra, s rámutatott ama elvárás fonákságára, mely szerint csak a kisebbséginek kell kétnyelvűnek lennie, holott Erdélyben például a magyar is környezeti nyelv nem egy régióban. A professzor figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy az erdélyi magyarok számára az anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség elérése lehet csak a cél, különben az nyelvvesztéshez, beolvadáshoz vezet.
„Nem csak a hatalom nyelvének van valóságteremtő ereje, minden nyelv valóságot teremt, ha használják, ha választják" — mutatott rá szociológiai vizsgálatában Sorbán Angéla kolozsvári kutató. Gál Noémi a nyelvi revitalizációs taktikák szükséges voltáról értekezett a szórványhelyzetbe vagy előnytelen helyzetbe szorult népcsoportok esetében. Aradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, temesvári, sepsiszentgyörgyi, gyimesfelsőloki, szabadkai stb. kutatók értekeztek sajátos helyi nyelvi jelenségekről, a romániai bírósági nyelvhasználat fonákságairól. Átfogó képet nyújtott a tannyelvpolitikákról Vámos Ágnes budapesti kutató.
A roma nyelvet végre elismerték iskoláinkban anyanyelvnek – közölte Ioan Lăcătuş Crăciun roma kutató, itt-ott szerény kezdetektől is be lehet számolni, egyelőre tízezer kisdiák cigányul is tanul, 2010-ben a tantárgyolimpián külön tárgyként szerepelt, de a nyelvtanárképzés és a konzervatív helyi hatóságok ellenállásának a leszerelése egyelőre fő feladat.
Szingapúr különös világába nyújtott betekintést Gordon Győri János előadása arról a városállamról, ahol négy hivatalos nyelv létezik, de jóformán senki nem tanul anyanyelvén. Zárszavában Horváth István megfontolandónak nevezte a kérdéskomplexum célszerű romániai kezelése végett annak nyelvi ideológiáktól való megtisztítását. Erdély.ma
Elkeseredésében évtizedes szélmalomharcnak minősítette a román nyelvtanítás ésszerűsítéséért folytatott küzdelmet Balázs Lajos egyetemi tanár a romániai és Kárpát-medencei kisebbségek nyelvi helyzetének szentelt csíkszeredai konferencián.
A minősítést némileg indokolja, hogy a Sapientia EMTE-n, már két éve kidolgoztak egy magyar anyanyelvűeknek szánt külön románoktatási tantervet, be is nyújtották a minisztériumnak, az pedig a füle botját sem mozdította rá, miközben a létező tankönyvek bírálaton kívül mást nem kapnak már évek óta.
Az új tanügyi törvénytervezet vitája a végtelenbe látszik nyúlni a szenátusban, a pedagógiához és a tárgyhoz méltatlan politikai huzavona martalékává váltan ahelyett, hogy csökkentené, csak szaporítja a nebulók és tanárok amúgy is sok baját. Az égető gondok orvoslását a magyar érdekvédelem sem tekinti sürgető gondnak – tették szóvá többen is a konferencián.
A tanácskozást immár harmadszor tartják meg a Sapientia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet gyümölcsözőnek bizonyult együttműködésének keretében, azon idén romániai kisebbségi és többségi, valamint határon túli kutatók is részt vettek szép számban. Volt szó a roma oktatás rendkívüli kérdéseiről – itt a romani nyelvnek a standardizálása még mindig folyamatban, a tulajdonképpeni didaktikai kérdések ezután dolgozandók ki -, felmerültek a romániai törpe kisebbségek anyanyelvhasználatának gondjai, élményszerű előadás taglalta a besszarábiai románság sajátos nyelvi helyzetét – itt az államnyelv hivatalosan a román, de valójában az az orosz is -, a legtöbb ismertetett dolgozat persze az erdélyi és moldvai magyarság nyelvállapotát taglalta. Horváth István intézetigazgató is fájlalta, hogy felajánlásukra, mellyel tanulmányaikat a törvényhozók rendelkezésére bocsátották volna, s hogy szolgáljanak azok iránymutatóként a tanügyi törvénytervezet vitájában, nem érkezett érdemi válasz a parlament részéről.
A legátfogóbb módszertani tanulmány vázlatát Péntek János ismertette. A kolozsvári professzor többek közt leszögezte, tipológiailag a romániai kisebbségek annyira sokfélék, hogy igényeik sem vehetők egy kalap alá, oktatásuknak is más-más úton kell járnia. A románnyelv-oktatásban Péntek János a minden kisebbségek sajátos igényeiből, a tanulók saját anyanyelvéből kiinduló tankönyvek használata mellett szállt síkra, s rámutatott ama elvárás fonákságára, mely szerint csak a kisebbséginek kell kétnyelvűnek lennie, holott Erdélyben például a magyar is környezeti nyelv nem egy régióban. A professzor figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy az erdélyi magyarok számára az anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség elérése lehet csak a cél, különben az nyelvvesztéshez, beolvadáshoz vezet.
„Nem csak a hatalom nyelvének van valóságteremtő ereje, minden nyelv valóságot teremt, ha használják, ha választják" — mutatott rá szociológiai vizsgálatában Sorbán Angéla kolozsvári kutató. Gál Noémi a nyelvi revitalizációs taktikák szükséges voltáról értekezett a szórványhelyzetbe vagy előnytelen helyzetbe szorult népcsoportok esetében. Aradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, temesvári, sepsiszentgyörgyi, gyimesfelsőloki, szabadkai stb. kutatók értekeztek sajátos helyi nyelvi jelenségekről, a romániai bírósági nyelvhasználat fonákságairól. Átfogó képet nyújtott a tannyelvpolitikákról Vámos Ágnes budapesti kutató.
A roma nyelvet végre elismerték iskoláinkban anyanyelvnek – közölte Ioan Lăcătuş Crăciun roma kutató, itt-ott szerény kezdetektől is be lehet számolni, egyelőre tízezer kisdiák cigányul is tanul, 2010-ben a tantárgyolimpián külön tárgyként szerepelt, de a nyelvtanárképzés és a konzervatív helyi hatóságok ellenállásának a leszerelése egyelőre fő feladat.
Szingapúr különös világába nyújtott betekintést Gordon Győri János előadása arról a városállamról, ahol négy hivatalos nyelv létezik, de jóformán senki nem tanul anyanyelvén. Zárszavában Horváth István megfontolandónak nevezte a kérdéskomplexum célszerű romániai kezelése végett annak nyelvi ideológiáktól való megtisztítását. Erdély.ma
2010. július 5.
Új műsor az Erdélyi TV-n
Többszemközt címmel új politikai-közéleti élő műsor indult az Erdélyi Magyar Televízióban (ETV), mely elsősorban aktuális hírekre, a magyar közösséget foglalkoztató, életét meghatározó történésekre kíván reflektálni. A csütörtökönként 19 órától jelentkező műsor olyan személyiségeket szólaltat meg, akik „nemzeti közösségünknek valamilyen módon és megkerülhetetlenül alkotó részesei”.
Nézzük együtt, amit különféleképpen látunk! mottójú műsor elsősorban a hírek hátterét kívánja közelebb vinni a nézőkhöz, olyan összefüggésekre világítva rá, amelyekre az információáramlás gyorsasága miatt a híradások részletesebben nem térhetnek ki – így foglalkozik például az országos és helyi politikai élettel, valamint közösségünket időszerűen foglalkoztató önkormányzati, környezetvédelmi, tanügyi és egészségügyi kérdésekkel.
A Többszemközt műsorvezetője Lokodi Imre, aki húsz éve kezdte pályafutását az Új Magyar Szó elődjénél, a Romániai Magyar Szónál, mint napilapos újságíró, tudósításokat, riportokat készített, majd a Népújság kulturális rovatánál dolgozott. Az ezredforduló táján évekig a nagyváradi Erdélyi Riport szerkesztőjeként munkálkodott, ezt követően lapunk főmunkatársa lett, közben a budapesti Népszavát is tudósítja Marosvásárhelyről. Új Magyar Szó (Bukarest)
Többszemközt címmel új politikai-közéleti élő műsor indult az Erdélyi Magyar Televízióban (ETV), mely elsősorban aktuális hírekre, a magyar közösséget foglalkoztató, életét meghatározó történésekre kíván reflektálni. A csütörtökönként 19 órától jelentkező műsor olyan személyiségeket szólaltat meg, akik „nemzeti közösségünknek valamilyen módon és megkerülhetetlenül alkotó részesei”.
Nézzük együtt, amit különféleképpen látunk! mottójú műsor elsősorban a hírek hátterét kívánja közelebb vinni a nézőkhöz, olyan összefüggésekre világítva rá, amelyekre az információáramlás gyorsasága miatt a híradások részletesebben nem térhetnek ki – így foglalkozik például az országos és helyi politikai élettel, valamint közösségünket időszerűen foglalkoztató önkormányzati, környezetvédelmi, tanügyi és egészségügyi kérdésekkel.
A Többszemközt műsorvezetője Lokodi Imre, aki húsz éve kezdte pályafutását az Új Magyar Szó elődjénél, a Romániai Magyar Szónál, mint napilapos újságíró, tudósításokat, riportokat készített, majd a Népújság kulturális rovatánál dolgozott. Az ezredforduló táján évekig a nagyváradi Erdélyi Riport szerkesztőjeként munkálkodott, ezt követően lapunk főmunkatársa lett, közben a budapesti Népszavát is tudósítja Marosvásárhelyről. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. július 5.
Sorsunk megélője
Bernard Le Calloc’h Marosvásárhelyen
Bernard Le Calloc’h francia tudós, történész és nyelvész. Furcsamód, munkásságának, életművének hírnevét a magyarsággal kapcsolatos kutatásaival teljesítette ki, azon belül Kőrösi Csoma Sándor életének, munkásságának tanulmányozásával. Olyannyira, hogy ma – francia létére – mint az egyik legavatottabb, leghitelesebb Kőrösi-kutatót ismeri a világ.
Az idős professzor vallja, hogy hat évtizednyi magyarságkutatás őt is magyarrá tette – és ennek bizonyítékát is adta szombat délelőtt a Deus Providebit Házban, a Székely Nemzeti Tanács ünnepségén. Ünnepségen, amelyen Bernard Le Calloc’h a tanács Gábor Áron- díját vette át.
Szép számú közönség fogadta a vendéget, a székelyek barátját, a résztvevőket Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke üdvözölte. Mint mondta, 2006-tól olyanoknak adták és adják át a díjat, akik sokat tettek a közösség erősítéséért, az autonómia kiharcolásáért, hagyományaink megtartásáért.
– Egy rendkívüli ember, a tudomány kivételes egyénisége van körünkben, hogy a díjat személyesen vehesse át – tette hozzá laudációjában Gazda József. – Brétagne szülötte, de tudományos munkásságának igen jelentős részét a mi múltunk, szerepünk az emberiség tudományosságában kutatására fordította. De nem csak Kőrösi Csoma révén foglalkozott velünk: munkássága kibővült, fél tucat könyve jelent meg rólunk, Rákóczitól a csángókig. Óriási szerepet játszott abban, hogy nagyjainkat megismerje a nyugati világ tudományossága. Ritka, hogy egy nyelvészt az emberiség nagyjának tartsanak. Kőrösi Csoma Sándor munkássága a kulturális világörökség részévé vált. Az életművek azonban meg is halhatnak. Csomával ez nem történt meg, és ezt nagyrészt Bernard Le Calloc’h hihetetlenül akaraterős személyiségének, szenvedéllyel átitatott munkásságának köszönhetjük. Ő 1947-ben került Gödöllőre franciát tanítani és magyart tanulni. De nem csak megtanult magyarul, hanem lelkében is sorsunk értőjévé, átérzőjévé, megélőjévé vált. A szellemóriások szintjén nincsenek nagy vagy kis népek. Köszönjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor szellemóriását a világ köztudatába beemelte.
Haller Béla francia nyelven köszöntötte a vendéget, majd Izsák Balázs adta át a Székely Nemzeti Tanács díját és az azzal járó oklevelet Bernard Le Calloc’h-nak, aki a rendezvény második felében tartott előadást. A tolmács hiánya miatt aggódni felesleges volt: gyönyörűen megfogalmazott, tiszta és hibátlan magyar nyelven, tökéletes kiejtéssel beszélt a francia magyarságkutató Kőrösi Csoma Sándorról, pontosabban a vele kapcsolatos, róla elterjedt tévhitekről és azokról a könyvekről, tanulmányokról, amelyek szerzőinek ezen tévhiteket köszönhetjük. A korai kutatók tudománytalan magatartásáról és gyakran felületes állításairól, amelyek következményeként a tévedések folyamatosan ismétlődtek és ismétlődnek egészen a mai napig. – Szűkszavúsága, tartózkodó viselkedése miatt szinte semmit sem tudunk Csomáról. Utazásait csak nagy vázlatokban írta le, születési helyéről, hátteréről, szülei helyzetéről, sőt, életkoráról egy szót sem szól. Még saját állításait sem szabad szentírásnak venni, néha ő is téved. Még osztálytársai, barátai sem beszélnek koráról, szüleiről. Az anyakönyvi kivonat szerint öt évvel idősebb a kelleténél, az igazságot leginkább három forrásból deríthetjük ki, ezek egyike, a porosz rendőrség halle-i jegyzőkönyve szerint akkor 28 éves volt, tehát az 1780-as évek vége felé születhetett – mondta számos további példával ellátott, rendkívül érdekes előadásában Bernard Le Calloc’h, akinek a rendezvény végén Izsák Balázs az egészségi okok miatt hiányzó Csíky Boldizsár dedikált kézírásos kottáját adta át – kórusművet Jánosházy György Kőrösi Csoma Sándor által ihletett versére. És mint megtudtuk, a professzor saját autóját vezetve érkezett Párizsból, hogy átvehesse a díjat – Bernard Le Calloc’h az idén 85 esztendős
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)
Bernard Le Calloc’h Marosvásárhelyen
Bernard Le Calloc’h francia tudós, történész és nyelvész. Furcsamód, munkásságának, életművének hírnevét a magyarsággal kapcsolatos kutatásaival teljesítette ki, azon belül Kőrösi Csoma Sándor életének, munkásságának tanulmányozásával. Olyannyira, hogy ma – francia létére – mint az egyik legavatottabb, leghitelesebb Kőrösi-kutatót ismeri a világ.
Az idős professzor vallja, hogy hat évtizednyi magyarságkutatás őt is magyarrá tette – és ennek bizonyítékát is adta szombat délelőtt a Deus Providebit Házban, a Székely Nemzeti Tanács ünnepségén. Ünnepségen, amelyen Bernard Le Calloc’h a tanács Gábor Áron- díját vette át.
Szép számú közönség fogadta a vendéget, a székelyek barátját, a résztvevőket Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke üdvözölte. Mint mondta, 2006-tól olyanoknak adták és adják át a díjat, akik sokat tettek a közösség erősítéséért, az autonómia kiharcolásáért, hagyományaink megtartásáért.
– Egy rendkívüli ember, a tudomány kivételes egyénisége van körünkben, hogy a díjat személyesen vehesse át – tette hozzá laudációjában Gazda József. – Brétagne szülötte, de tudományos munkásságának igen jelentős részét a mi múltunk, szerepünk az emberiség tudományosságában kutatására fordította. De nem csak Kőrösi Csoma révén foglalkozott velünk: munkássága kibővült, fél tucat könyve jelent meg rólunk, Rákóczitól a csángókig. Óriási szerepet játszott abban, hogy nagyjainkat megismerje a nyugati világ tudományossága. Ritka, hogy egy nyelvészt az emberiség nagyjának tartsanak. Kőrösi Csoma Sándor munkássága a kulturális világörökség részévé vált. Az életművek azonban meg is halhatnak. Csomával ez nem történt meg, és ezt nagyrészt Bernard Le Calloc’h hihetetlenül akaraterős személyiségének, szenvedéllyel átitatott munkásságának köszönhetjük. Ő 1947-ben került Gödöllőre franciát tanítani és magyart tanulni. De nem csak megtanult magyarul, hanem lelkében is sorsunk értőjévé, átérzőjévé, megélőjévé vált. A szellemóriások szintjén nincsenek nagy vagy kis népek. Köszönjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor szellemóriását a világ köztudatába beemelte.
Haller Béla francia nyelven köszöntötte a vendéget, majd Izsák Balázs adta át a Székely Nemzeti Tanács díját és az azzal járó oklevelet Bernard Le Calloc’h-nak, aki a rendezvény második felében tartott előadást. A tolmács hiánya miatt aggódni felesleges volt: gyönyörűen megfogalmazott, tiszta és hibátlan magyar nyelven, tökéletes kiejtéssel beszélt a francia magyarságkutató Kőrösi Csoma Sándorról, pontosabban a vele kapcsolatos, róla elterjedt tévhitekről és azokról a könyvekről, tanulmányokról, amelyek szerzőinek ezen tévhiteket köszönhetjük. A korai kutatók tudománytalan magatartásáról és gyakran felületes állításairól, amelyek következményeként a tévedések folyamatosan ismétlődtek és ismétlődnek egészen a mai napig. – Szűkszavúsága, tartózkodó viselkedése miatt szinte semmit sem tudunk Csomáról. Utazásait csak nagy vázlatokban írta le, születési helyéről, hátteréről, szülei helyzetéről, sőt, életkoráról egy szót sem szól. Még saját állításait sem szabad szentírásnak venni, néha ő is téved. Még osztálytársai, barátai sem beszélnek koráról, szüleiről. Az anyakönyvi kivonat szerint öt évvel idősebb a kelleténél, az igazságot leginkább három forrásból deríthetjük ki, ezek egyike, a porosz rendőrség halle-i jegyzőkönyve szerint akkor 28 éves volt, tehát az 1780-as évek vége felé születhetett – mondta számos további példával ellátott, rendkívül érdekes előadásában Bernard Le Calloc’h, akinek a rendezvény végén Izsák Balázs az egészségi okok miatt hiányzó Csíky Boldizsár dedikált kézírásos kottáját adta át – kórusművet Jánosházy György Kőrösi Csoma Sándor által ihletett versére. És mint megtudtuk, a professzor saját autóját vezetve érkezett Párizsból, hogy átvehesse a díjat – Bernard Le Calloc’h az idén 85 esztendős
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 6.
Ünnepelt a kövesdombi gyülekezet
Tíz ével ezelőtt, 2000. július 8-án szentelték fel a kövesdombi református templomot, az új gyülekezeti központot.
Az elmúlt héten tartott evangelizációs napok alatt az istentiszteletek témái mellett bemutatkoztak a gyülekezet csoportjai a nőszövetség, a diakóniai munkát végzők, a vallásórás és gyerek-istentiszteletre járók a középifisek és nagyifisek, a misszióban szolgáló testvéreink, a házas csoport és hallhattuk a Halleluja kórusunk szolgálatát – mondta el Lőrincz János lelkész.
Fekete Attila, a gyülekezet főgondnoka szerint, amikor az ünnepi rendezvénysorozatot tervezték, arra gondoltak, hogy a legmegfelelőbb módja az emlékezésnek az istentisztelet, a szolgálat, a dicsőítés, ezért döntöttünk úgy, hogy evangelizációs hetet tartsunk, ahol a templom szolgálatáé legyen a szerep, az igehirdetés és emellett megjelenjen gyülekezetünk több tevékenységi területe.
Az evangelizációs alkalmakon hallottunk a szolgáló egyházról, amely nem kiszolgálja a gyülekezeti tagokat, hanem ott próbál segíteni, ahol igazán szükség van, nem anyagi hasznot lesve, hanem önzetlen szeretetet megosztva. Hallottuk, hogy ha nem leszünk olyanok mint a gyerekek, ha nem az ő tárgyilagosságukkal szemléljük a világot, ha nem tesszük félre előítéleteinket és nem csak az útra, Jézus Krisztusra figyelünk, hiábavaló életünk.
A vasárnap délelőtti ünnepi istentiszteleten Lőrincz János lelkipásztor kiemelte, mennyire fontos egy gyülekezet életében a hálaadás mindenért, amivel rendelkezünk. Az ünneplő gyülekezettel együtt ünnepeltek a külföldi és helyi vendégek és testvérgyülekezetek, képviselőik pedig átadták a Holland Zutpheni-, a németországi Seelbachi-, a budapesti Szemere telepi és a hazai mezőzáhi gyülekezet köszöntését.
Lőrincz János elmondta: "minden élő gyülekezet egy üzenet, és üzenetet hordoz a város fele, hogy van nekünk egy élő Istenünk, ezzel az élő Istennel kapcsolatba lehet kerülni, vele együtt lehet élni. Ez az élő Isten az, aki figyel ránk, aki hordozza a terheinket, akivel járni egy csodálatos tapasztalat és én azt gondolom, hogy ez az üzenete a kövesdombi gyülekezetnek is. A templom építése, noha fizikailag befejeződött, sőt, ez ünnepi alkalomra az új festés megszépítette, még mindig folynak a munkálatok, ugyanis mi is elemei vagyunk a templomnak, a gyülekezetnek. Akkor lesz dinamikus, hatásos a gyülekezetünk, a református egyházunk, ha mi azzá tesszük, és mi akkor leszünk hatásosak, ha hagyjuk, hogy Isten azzá tegyen". Záróakkordként a vasárnap esti ifjúsági istentiszteleten a holland vendégek és a Gospel formáció énekelt, valamint egy német vendég, Rita Scholz mesélt életéről, arról, hogy miként élte át rákos megbetegedését, amiből meggyógyult.
H. A. Népújság (Marosvásárhely)
Tíz ével ezelőtt, 2000. július 8-án szentelték fel a kövesdombi református templomot, az új gyülekezeti központot.
Az elmúlt héten tartott evangelizációs napok alatt az istentiszteletek témái mellett bemutatkoztak a gyülekezet csoportjai a nőszövetség, a diakóniai munkát végzők, a vallásórás és gyerek-istentiszteletre járók a középifisek és nagyifisek, a misszióban szolgáló testvéreink, a házas csoport és hallhattuk a Halleluja kórusunk szolgálatát – mondta el Lőrincz János lelkész.
Fekete Attila, a gyülekezet főgondnoka szerint, amikor az ünnepi rendezvénysorozatot tervezték, arra gondoltak, hogy a legmegfelelőbb módja az emlékezésnek az istentisztelet, a szolgálat, a dicsőítés, ezért döntöttünk úgy, hogy evangelizációs hetet tartsunk, ahol a templom szolgálatáé legyen a szerep, az igehirdetés és emellett megjelenjen gyülekezetünk több tevékenységi területe.
Az evangelizációs alkalmakon hallottunk a szolgáló egyházról, amely nem kiszolgálja a gyülekezeti tagokat, hanem ott próbál segíteni, ahol igazán szükség van, nem anyagi hasznot lesve, hanem önzetlen szeretetet megosztva. Hallottuk, hogy ha nem leszünk olyanok mint a gyerekek, ha nem az ő tárgyilagosságukkal szemléljük a világot, ha nem tesszük félre előítéleteinket és nem csak az útra, Jézus Krisztusra figyelünk, hiábavaló életünk.
A vasárnap délelőtti ünnepi istentiszteleten Lőrincz János lelkipásztor kiemelte, mennyire fontos egy gyülekezet életében a hálaadás mindenért, amivel rendelkezünk. Az ünneplő gyülekezettel együtt ünnepeltek a külföldi és helyi vendégek és testvérgyülekezetek, képviselőik pedig átadták a Holland Zutpheni-, a németországi Seelbachi-, a budapesti Szemere telepi és a hazai mezőzáhi gyülekezet köszöntését.
Lőrincz János elmondta: "minden élő gyülekezet egy üzenet, és üzenetet hordoz a város fele, hogy van nekünk egy élő Istenünk, ezzel az élő Istennel kapcsolatba lehet kerülni, vele együtt lehet élni. Ez az élő Isten az, aki figyel ránk, aki hordozza a terheinket, akivel járni egy csodálatos tapasztalat és én azt gondolom, hogy ez az üzenete a kövesdombi gyülekezetnek is. A templom építése, noha fizikailag befejeződött, sőt, ez ünnepi alkalomra az új festés megszépítette, még mindig folynak a munkálatok, ugyanis mi is elemei vagyunk a templomnak, a gyülekezetnek. Akkor lesz dinamikus, hatásos a gyülekezetünk, a református egyházunk, ha mi azzá tesszük, és mi akkor leszünk hatásosak, ha hagyjuk, hogy Isten azzá tegyen". Záróakkordként a vasárnap esti ifjúsági istentiszteleten a holland vendégek és a Gospel formáció énekelt, valamint egy német vendég, Rita Scholz mesélt életéről, arról, hogy miként élte át rákos megbetegedését, amiből meggyógyult.
H. A. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 8.
"Tudásvágyból, szeretetből"
Doktoranduskonferencia a MOGYE-n
Gyógyításra elkötelezett hazai és határon túli fiataloknak, illetve neves vezetőtanáraiknak ad otthont ezekben a napokban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. A doktorandusok harmadik alkalommal megszervezett konferenciája már múlt évben nemzetközi tapasztalatcserévé nőtte ki magát: tavaly német és ausztriai hallgatókat is megmozgatott, ezúttal az orvos- és gyógyszerészképzést nyújtó négy magyarországi egyetem doktori iskoláinak diákjait és a Moldova köztársaságbeli – kisinyovi – doktorandusokat vonzotta Marosvásárhelyre. Az idei ülésszakra 196 dolgozat érkezett, a konferencián 220- an vesznek részt.
A rendezvény tegnap délelőtti megnyitóján dr. Jung János, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori Iskolájának igazgatója, illetve dr. Ioan Nicolaescu, a MOGYE elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Kásler Miklós, a magyarországi Országos Onkológiai Intézet főigazgatója a budapesti Semmelweis Egyetem és a marosvásárhelyi tanintézet közötti ötéves együttműködés jelentőségéről beszélt. Ezt követően dr. Rácz Károly, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke a közös munka hajtóerőiről – a tudásvágyról és a szeretetről – szólt, ugyanakkor elismerését fejezte ki a vendéglátó egyetem kutatói teljesítményeit illetően. A továbbiakban dr. Brânzaniuc Klára professzor asszony, a MOGYE tudományos munkáért felelős rektorhelyettese arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy ebben a hónapban hároméves posztdoktori képzés indult az egyetemen, melyen 40, doktori címet szerzett fiatal vesz részt – 30-an a marosvásárhelyi tanintézetből, hárman Bukarestből, négyen Budapestről és hárman Debrecenből –, és ezzel az új képzésformával a doktorandusok jövő évi konferenciája is új dimenziót kap. Az ünnepi beszédeket a frissen érettségizett Metzler Anna elektromosorgona-játéka követte. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre készülő diáklány saját szerzeményeiből adott elő néhányat. Végül dr. Jung János a MOGYE angol nyelvű folyóiratában publikálandó dolgozatokkal kapcsolatos észrevételeit ismertette, többek között az angol szakkifejezések helytelen használatára és a szerkesztésbeli hibákra, a pontatlan könyvészetre hívta fel a figyelmet.
– A fiatal kutatóknak még bőven van mit tanulniuk a tudományos igényű munkák elkészítését illetően. Ez a konferencia a tapasztalatcsere mellett nevelői célokat is szolgál – nyilatkozta Jung professzor a megnyitót követően. A továbbiakban a pécsi egyetemről érkezett dr. Ember István és dr. Rébék-Nagy Gábor, illetve a kisinyovi Leonard Azamfirei előadásaira került sor, majd a délutáni órákban megkezdődtek a szekcióülések. A nemzetközi tapasztalatcsere péntekig tart.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
Doktoranduskonferencia a MOGYE-n
Gyógyításra elkötelezett hazai és határon túli fiataloknak, illetve neves vezetőtanáraiknak ad otthont ezekben a napokban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem. A doktorandusok harmadik alkalommal megszervezett konferenciája már múlt évben nemzetközi tapasztalatcserévé nőtte ki magát: tavaly német és ausztriai hallgatókat is megmozgatott, ezúttal az orvos- és gyógyszerészképzést nyújtó négy magyarországi egyetem doktori iskoláinak diákjait és a Moldova köztársaságbeli – kisinyovi – doktorandusokat vonzotta Marosvásárhelyre. Az idei ülésszakra 196 dolgozat érkezett, a konferencián 220- an vesznek részt.
A rendezvény tegnap délelőtti megnyitóján dr. Jung János, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Doktori Iskolájának igazgatója, illetve dr. Ioan Nicolaescu, a MOGYE elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd dr. Kásler Miklós, a magyarországi Országos Onkológiai Intézet főigazgatója a budapesti Semmelweis Egyetem és a marosvásárhelyi tanintézet közötti ötéves együttműködés jelentőségéről beszélt. Ezt követően dr. Rácz Károly, a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke a közös munka hajtóerőiről – a tudásvágyról és a szeretetről – szólt, ugyanakkor elismerését fejezte ki a vendéglátó egyetem kutatói teljesítményeit illetően. A továbbiakban dr. Brânzaniuc Klára professzor asszony, a MOGYE tudományos munkáért felelős rektorhelyettese arról tájékoztatta a résztvevőket, hogy ebben a hónapban hároméves posztdoktori képzés indult az egyetemen, melyen 40, doktori címet szerzett fiatal vesz részt – 30-an a marosvásárhelyi tanintézetből, hárman Bukarestből, négyen Budapestről és hárman Debrecenből –, és ezzel az új képzésformával a doktorandusok jövő évi konferenciája is új dimenziót kap. Az ünnepi beszédeket a frissen érettségizett Metzler Anna elektromosorgona-játéka követte. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre készülő diáklány saját szerzeményeiből adott elő néhányat. Végül dr. Jung János a MOGYE angol nyelvű folyóiratában publikálandó dolgozatokkal kapcsolatos észrevételeit ismertette, többek között az angol szakkifejezések helytelen használatára és a szerkesztésbeli hibákra, a pontatlan könyvészetre hívta fel a figyelmet.
– A fiatal kutatóknak még bőven van mit tanulniuk a tudományos igényű munkák elkészítését illetően. Ez a konferencia a tapasztalatcsere mellett nevelői célokat is szolgál – nyilatkozta Jung professzor a megnyitót követően. A továbbiakban a pécsi egyetemről érkezett dr. Ember István és dr. Rébék-Nagy Gábor, illetve a kisinyovi Leonard Azamfirei előadásaira került sor, majd a délutáni órákban megkezdődtek a szekcióülések. A nemzetközi tapasztalatcsere péntekig tart.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 10.
Markó: Valós reformok – csak kormányzással
Az RMDSZ azt várja Magyarországtól, hogy minél egyértelműebben, minél határozottabban támogassa a romániai magyarság szervezeti, politikai és érdekvédelmi önállóságát, lehetővé téve, hogy ez a közösség Romániában és a világban a lehető leghatékonyabban léphessen fel céljainak valóra váltásáért – mondta pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes a szövetség kisparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén emlékeztetett: a Magyarországot vezető új kormány már meg is hozta a határon túli magyarságot érintő első fontos intézkedéseket.
„Célunk és érdekünk, hogy minél szorosabban együttműködjünk ezzel a kormánnyal” – hangsúlyozta Markó. Ilyen szempontból üzenetértékűnek nevezte, hogy már hivatalos látogatást tett Romániában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Martonyi János külügyminiszter.
A politikus kifejtette: a szlovákiai választások eredményei komoly tanulságok levonására késztetik a romániai magyarságot. Szlovákiában ugyanis a magyar szavazók nagyobbik része nem az etnikai alapon szervezett – de kevésbé hatékonynak bizonyuló – érdekképviselet, hanem egy eredményesebbnek vélt vegyes, szlovák-magyar alakulat, a Híd párt mellett tette le a voksot, az együttműködésre, az eredményközpontú politikára, nem pedig a nemzetek közötti feszültségre szavazott.
Markó szerint a romániai magyarságon belül arról vitatkoznak, hogy ki radikálisabb a másiknál. Az eredményes politikát a leghangosabb megnyilatkozás sem helyettesíti – szögezte le Markó, aki mindazonáltal az etnikai alapú érdekképviseletet tartja megfelelőnek.
Az ülés „legforróbb” témájáról, az RMDSZ mostani kormányzati szerepéről szólva emlékeztetett, hogy a szövetség az elmúlt időszakban súlyos dilemma előtt állt: maradjon-e kormányon, vagy ellenzékből bírálja a hatalmat. Az országot sújtó válsághelyzetben, a népszerűtlen intézkedések miatt különösen sok bírálat éri az RMDSZ-t, saját választói részéről is. Markó szerint a megszorító intézkedéseket már legalább egy évvel ezelőtt meg kellett volna hoznia az akkori kormánykoalíciónak, amelyet még a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták alkottak. Ők akkor egymással vetélkedtek, egyikük sem merte felvállalni ezeket a lépéseket – tette hozzá.
A mostani helyzet kialakulásáról tehát nem az RMDSZ tehet – hangsúlyozta a szónok, hozzáfűzve ugyanakkor, hogy a kormánykoalíció tagjaként szolidárisnak kellett lennie a koalíciós partnerrel, vagyis a Demokrata Liberális Párttal (PD-L).
A válság kiéleződésekor már nem volt sok választás: vagy a költségek csökkentésével vagy az adók emelésével lehetett csak visszaállítani a költségvetési egyensúlyt. Markó ezzel arra utalt, hogy eredetileg a kormány a közalkalmazotti fizetések és a nyugdíjak csökkentése mellett döntött az áfa és az egykulcsos adókulcs emelése helyett.
Felhívta a figyelmet: az RMDSZ felelős módon áll a kormányzás kérdéséhez. Kényelmesebb lenne ellenzékből figyelni az eseményeket – mondta. Leszögezte ugyanakkor: csak kormányzati helyzetet elfoglalva lehet remény a valós reformok megvalósítására, így az infrastruktúra fejlesztésére és a decentralizáció kiteljesítésére.
Az SZKT tegnapi ülésén eldöntötte: 2011. február 26–27. között szervezik meg az RMDSZ X. kongresszusát. Ennek helyszínéről szeptember 10-én határoznak majd. A területi szervezetek ez időpontig nyújthatnak be pályázatot a kongresszus megszervezésére vonatkozóan. Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ azt várja Magyarországtól, hogy minél egyértelműebben, minél határozottabban támogassa a romániai magyarság szervezeti, politikai és érdekvédelmi önállóságát, lehetővé téve, hogy ez a közösség Romániában és a világban a lehető leghatékonyabban léphessen fel céljainak valóra váltásáért – mondta pénteken Marosvásárhelyen Markó Béla.
Az RMDSZ elnöke, miniszterelnök-helyettes a szövetség kisparlamentjének is nevezett Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén emlékeztetett: a Magyarországot vezető új kormány már meg is hozta a határon túli magyarságot érintő első fontos intézkedéseket.
„Célunk és érdekünk, hogy minél szorosabban együttműködjünk ezzel a kormánnyal” – hangsúlyozta Markó. Ilyen szempontból üzenetértékűnek nevezte, hogy már hivatalos látogatást tett Romániában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Martonyi János külügyminiszter.
A politikus kifejtette: a szlovákiai választások eredményei komoly tanulságok levonására késztetik a romániai magyarságot. Szlovákiában ugyanis a magyar szavazók nagyobbik része nem az etnikai alapon szervezett – de kevésbé hatékonynak bizonyuló – érdekképviselet, hanem egy eredményesebbnek vélt vegyes, szlovák-magyar alakulat, a Híd párt mellett tette le a voksot, az együttműködésre, az eredményközpontú politikára, nem pedig a nemzetek közötti feszültségre szavazott.
Markó szerint a romániai magyarságon belül arról vitatkoznak, hogy ki radikálisabb a másiknál. Az eredményes politikát a leghangosabb megnyilatkozás sem helyettesíti – szögezte le Markó, aki mindazonáltal az etnikai alapú érdekképviseletet tartja megfelelőnek.
Az ülés „legforróbb” témájáról, az RMDSZ mostani kormányzati szerepéről szólva emlékeztetett, hogy a szövetség az elmúlt időszakban súlyos dilemma előtt állt: maradjon-e kormányon, vagy ellenzékből bírálja a hatalmat. Az országot sújtó válsághelyzetben, a népszerűtlen intézkedések miatt különösen sok bírálat éri az RMDSZ-t, saját választói részéről is. Markó szerint a megszorító intézkedéseket már legalább egy évvel ezelőtt meg kellett volna hoznia az akkori kormánykoalíciónak, amelyet még a demokrata-liberálisok és a szociáldemokraták alkottak. Ők akkor egymással vetélkedtek, egyikük sem merte felvállalni ezeket a lépéseket – tette hozzá.
A mostani helyzet kialakulásáról tehát nem az RMDSZ tehet – hangsúlyozta a szónok, hozzáfűzve ugyanakkor, hogy a kormánykoalíció tagjaként szolidárisnak kellett lennie a koalíciós partnerrel, vagyis a Demokrata Liberális Párttal (PD-L).
A válság kiéleződésekor már nem volt sok választás: vagy a költségek csökkentésével vagy az adók emelésével lehetett csak visszaállítani a költségvetési egyensúlyt. Markó ezzel arra utalt, hogy eredetileg a kormány a közalkalmazotti fizetések és a nyugdíjak csökkentése mellett döntött az áfa és az egykulcsos adókulcs emelése helyett.
Felhívta a figyelmet: az RMDSZ felelős módon áll a kormányzás kérdéséhez. Kényelmesebb lenne ellenzékből figyelni az eseményeket – mondta. Leszögezte ugyanakkor: csak kormányzati helyzetet elfoglalva lehet remény a valós reformok megvalósítására, így az infrastruktúra fejlesztésére és a decentralizáció kiteljesítésére.
Az SZKT tegnapi ülésén eldöntötte: 2011. február 26–27. között szervezik meg az RMDSZ X. kongresszusát. Ennek helyszínéről szeptember 10-én határoznak majd. A területi szervezetek ez időpontig nyújthatnak be pályázatot a kongresszus megszervezésére vonatkozóan. Szabadság (Kolozsvár)
2010. július 10.
110 éve született Szabó Ernő
A nagy magyar színészdinasztiák egyik felejthetetlen képviselője, Thália erdélyi mindenesei közül a legkiválóbbak közé tartozik. A legendás Marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagja, sokoldalú, rendkívüli az egyénisége. 1946 és 1955 között élt, dolgozott a Bolyaiak városában, színészként, majd főrendezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett, sok-sok élményteljes előadás meghatározó figurájává vált, a közönség egyik felkapott kedvence lett. Pedagógusként is alaposan rászolgált az elismerésre. Csörgheö Csuli, Farfuridi és számos más szerepe kitörölhetetlenül bevésődött a nézők emlékezetébe. 55 évesen települt át az anyaországba, és ott is hamar meghódította a színpadot. A magyar film nemzetközileg is elismert kiválóságává nőtte ki magát, egy évtized alatt sok-sok produkcióban remekelt. Legmaradandóbb teljesítménye Fábry Zoltán Hannibál tanár úr című alkotásában Nyúl Béla megformálása. Kisemberként lett igazán naggyá. Ezt a milliók hallgatta rádiós sorozat, a Szabó család Szabó bácsijaként csak tetézte, olyannyira, hogy közkívánatra az 1966-ban bekövetkezett halála után se szüntethették be a szerepét, Rajz János alakította tovább. Jelképesnek is tekinthető ez: ha végleg távozott is a földi létből s az életet jelentő deszkáról, a halhatatlanok közé került. Emlékét örökre megőrzi a színház- és filmtörténet.
Egyéniségét egy kedves marosvásárhelyi pályatársa, a Székely Színház örökös tagja, az idén 90 éves Szabó Duci visszaemlékezéséből kiragadott anekdotázó részlettel idézzük fel.
– Beszéljünk Szabó Ernőről. Marosvásárhelyi jelenlétét felmérve, színészként tarthatjuk nagyobbra vagy rendezőként?
– Mind a két minőségében rendkívüli volt. Csak ránéztünk és tudtuk, hogy mit akar. Kedves, közvetlen ember volt, ha kellett, szigorú is tudott lenni. Vérbeli színházi személyiség. Manapság azt mondanák rá, hogy totális színész. Tulajdonképpen mindenhez értett ebben a mesterségben. Igazi komédiás volt, prózát és operettet is játszott, de tragikus szerepben is rendkívül meggyőző tudott lenni. Vajszívű volt, egyszer mégis megbüntetett. A Gül Baba előadása zajlott. Nagyon meleg volt, a harmadik felvonásban a súgónőnk rosszul lett. Bemegyek a színpadra, lenézek a súgólyukba és ott látom Szabó Ernőt fehér atlétatrikóban, szőrös mellel, a nagy szemüvegével. Azt kellett éppen énekeljem, hogy "Ez ő, ez ő a..." és így tovább. Éneklés helyett sírva nevettem. Amikor vége volt, bejött az öltözőmbe és azt mondta: Tudod, hogy meg vagy büntetve. – Tudom, mivel? – Veszel nekem egy liter bort Cseh Gábortól. Na, így büntetett meg. De azt a látványt én soha el nem felejtem. Ellenállhatatlan volt ott, a lyukban, amint tornaingben a súgópéldányt böngészi azzal a nagy bögölyszemével. Nem voltam röhögős, de akkor nem bírtam visszatartani a kacagást. Vagy egy másik eset. Gyergyóban voltunk az Úri murival. A második felvonásban Lőrinczy Icuka, aki teljesen élethűen utánozott állathangokat, a darabban kellett kukorékoljon. Elkezdte, mire fel a környék összes kakasa abban az esti órában éktelen kukorékolásba fogott. Kovács engem szembeállított a közönséggel, rám borult és úgy kacagott, én meg csak álltam, azt se tudtam, mit csináljak. De persze a közönség is észrevette és kacagott. Sok kedvesség van egy életen át egy ilyen munkahelyen.
– Anekdoták, történetek sokasága szól arról, hogy a színészek a színpadon miképpen szokták megtréfálni egymást.
– Nálunk ez nem volt szokás, nem nagyon csináltak ilyesmit. De még Kovács Gyuriban volt ilyen hajlam, amíg beteg nem lett. Ő nagyon röhögős volt.
– Tényleg? A kívülálló őt mindig nagyon komolynak, távolságtartónak vélte.
– Jaj, ha elkezdett kacagni, nem tudott megállni. A bukaresti nagy vendégszereplésen a muskátlit kezdte rágni, olyanokat csinált. Aztán, amikor kezdett baj lenni a szívével, eléggé megkeseredett.
– Az előadás szent és sérthetetlen volt?
– Nemigen történtek viccelődések, még Andrási Marci bohóckodott néha, amikor megengedhető volt. Az egyik ilyen eset ma már anekdotaként forog közszájon. 1954-ben Szabó Ernő felújította a nagy sikerű Gül Babát. Emlékszem, Gulácsy Albertet is lehívták Nagyváradról, a szubrettszerepet én kaptam, természetesen fellépett Marci is. Egyik alkalommal előadás közben éppen a svájci futball- világbajnokság nagy csatája, azt hiszem, hogy a magyar- brazil meccs zajlott. Kint a fiúk hallgatták a rádiót, majd az egyik bekiáltotta a végeredményt: Ne búsulj, kis gazdám, győztünk 4:2-re! A közönség persze, vette a lapot, nagy taps, nevetés fogadta a hírt. Tompa egész hónapra megbüntette a vétkest.
N.M.K. Népújság (Marosvásárhely)
A nagy magyar színészdinasztiák egyik felejthetetlen képviselője, Thália erdélyi mindenesei közül a legkiválóbbak közé tartozik. A legendás Marosvásárhelyi Székely Színház alapító tagja, sokoldalú, rendkívüli az egyénisége. 1946 és 1955 között élt, dolgozott a Bolyaiak városában, színészként, majd főrendezőként is elévülhetetlen érdemeket szerzett, sok-sok élményteljes előadás meghatározó figurájává vált, a közönség egyik felkapott kedvence lett. Pedagógusként is alaposan rászolgált az elismerésre. Csörgheö Csuli, Farfuridi és számos más szerepe kitörölhetetlenül bevésődött a nézők emlékezetébe. 55 évesen települt át az anyaországba, és ott is hamar meghódította a színpadot. A magyar film nemzetközileg is elismert kiválóságává nőtte ki magát, egy évtized alatt sok-sok produkcióban remekelt. Legmaradandóbb teljesítménye Fábry Zoltán Hannibál tanár úr című alkotásában Nyúl Béla megformálása. Kisemberként lett igazán naggyá. Ezt a milliók hallgatta rádiós sorozat, a Szabó család Szabó bácsijaként csak tetézte, olyannyira, hogy közkívánatra az 1966-ban bekövetkezett halála után se szüntethették be a szerepét, Rajz János alakította tovább. Jelképesnek is tekinthető ez: ha végleg távozott is a földi létből s az életet jelentő deszkáról, a halhatatlanok közé került. Emlékét örökre megőrzi a színház- és filmtörténet.
Egyéniségét egy kedves marosvásárhelyi pályatársa, a Székely Színház örökös tagja, az idén 90 éves Szabó Duci visszaemlékezéséből kiragadott anekdotázó részlettel idézzük fel.
– Beszéljünk Szabó Ernőről. Marosvásárhelyi jelenlétét felmérve, színészként tarthatjuk nagyobbra vagy rendezőként?
– Mind a két minőségében rendkívüli volt. Csak ránéztünk és tudtuk, hogy mit akar. Kedves, közvetlen ember volt, ha kellett, szigorú is tudott lenni. Vérbeli színházi személyiség. Manapság azt mondanák rá, hogy totális színész. Tulajdonképpen mindenhez értett ebben a mesterségben. Igazi komédiás volt, prózát és operettet is játszott, de tragikus szerepben is rendkívül meggyőző tudott lenni. Vajszívű volt, egyszer mégis megbüntetett. A Gül Baba előadása zajlott. Nagyon meleg volt, a harmadik felvonásban a súgónőnk rosszul lett. Bemegyek a színpadra, lenézek a súgólyukba és ott látom Szabó Ernőt fehér atlétatrikóban, szőrös mellel, a nagy szemüvegével. Azt kellett éppen énekeljem, hogy "Ez ő, ez ő a..." és így tovább. Éneklés helyett sírva nevettem. Amikor vége volt, bejött az öltözőmbe és azt mondta: Tudod, hogy meg vagy büntetve. – Tudom, mivel? – Veszel nekem egy liter bort Cseh Gábortól. Na, így büntetett meg. De azt a látványt én soha el nem felejtem. Ellenállhatatlan volt ott, a lyukban, amint tornaingben a súgópéldányt böngészi azzal a nagy bögölyszemével. Nem voltam röhögős, de akkor nem bírtam visszatartani a kacagást. Vagy egy másik eset. Gyergyóban voltunk az Úri murival. A második felvonásban Lőrinczy Icuka, aki teljesen élethűen utánozott állathangokat, a darabban kellett kukorékoljon. Elkezdte, mire fel a környék összes kakasa abban az esti órában éktelen kukorékolásba fogott. Kovács engem szembeállított a közönséggel, rám borult és úgy kacagott, én meg csak álltam, azt se tudtam, mit csináljak. De persze a közönség is észrevette és kacagott. Sok kedvesség van egy életen át egy ilyen munkahelyen.
– Anekdoták, történetek sokasága szól arról, hogy a színészek a színpadon miképpen szokták megtréfálni egymást.
– Nálunk ez nem volt szokás, nem nagyon csináltak ilyesmit. De még Kovács Gyuriban volt ilyen hajlam, amíg beteg nem lett. Ő nagyon röhögős volt.
– Tényleg? A kívülálló őt mindig nagyon komolynak, távolságtartónak vélte.
– Jaj, ha elkezdett kacagni, nem tudott megállni. A bukaresti nagy vendégszereplésen a muskátlit kezdte rágni, olyanokat csinált. Aztán, amikor kezdett baj lenni a szívével, eléggé megkeseredett.
– Az előadás szent és sérthetetlen volt?
– Nemigen történtek viccelődések, még Andrási Marci bohóckodott néha, amikor megengedhető volt. Az egyik ilyen eset ma már anekdotaként forog közszájon. 1954-ben Szabó Ernő felújította a nagy sikerű Gül Babát. Emlékszem, Gulácsy Albertet is lehívták Nagyváradról, a szubrettszerepet én kaptam, természetesen fellépett Marci is. Egyik alkalommal előadás közben éppen a svájci futball- világbajnokság nagy csatája, azt hiszem, hogy a magyar- brazil meccs zajlott. Kint a fiúk hallgatták a rádiót, majd az egyik bekiáltotta a végeredményt: Ne búsulj, kis gazdám, győztünk 4:2-re! A közönség persze, vette a lapot, nagy taps, nevetés fogadta a hírt. Tompa egész hónapra megbüntette a vétkest.
N.M.K. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 11.
A PKE reklámgrafika szakos diákjainak kiállítása Szentendrén
Kiállítás-megnyitóval vette kezdetét az az alkotótábor, amelyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika-szakos hallgatóinak, valamint a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) csíkszeredai kara hallgatóinak szervezett a Partiumi Egyetem Alapítvány.
2010. július 9–18-a között 12 tehetséges diák Nagyváradról és Csíkszeredából, illetve egy „vendégművész” Biharugráról a Pap-szigeti campusban képezheti tovább magát a képzőművészet területén. További két egyetemi hallgató a Szentendrei Régi Művésztelep Egyesület meghívására, Szakács Imre festőművész irányításával a Ferenczy Múzeumban, valamint az elnök-festőművész saját grafikai műhelyében munkálkodhat.
Péntek délután a Pest Megyei Könyvtár halljában a PKE diákjainak kiállításán dr. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az elöljáró hangsúlyozta: Szentendre számára kiemelt esemény a kiállítás, hiszen a város mindig is fontosnak tartotta a határon átnyúló kapcsolatok ápolását. A polgármester elmondta: a PKE diákjainak korábbi, első kiállítása után született az ötlet, hogy alkotótáborban biztosítsanak lehetőséget a továbbképzésre a fiataloknak, mert nagyon tehetséges művészek vannak köztük.
Ezt követően Tőkés László a PKE elnökeként megnyitotta a kiállítást. Az Európai Parlament alelnöke nyitóbeszédében rámutatott: nem csupán nyelvében, hanem hitében és kultúrájában is él a nemzet. Ennek bizonysága a Nagyváradon tanuló fiatalok szentendrei kiállítása is – hiszen ugyanazon nemzettest részei vagyunk. Kulcsszavakba sűrítve: hit, önazonosság, az Édesanya-haza szeretete – ezek a meghatározó elemei a közösségi érzésnek, jelentette ki az EP-képviselő.
Tőkés László továbbá a magyar nyelvű felsőoktatás fontosságát emelte ki: emlékeztetett arra, hogy egykori ellenségeink erről mintha többet tudtak volna, például 1920-ban a bevonuló román csapatok az elsők között utasították ki Nagyváradról az európai rangú tanári kart. Viszont Klebelsberg Kunó „semmiből egy új világot teremtett”, parafrazálta Bolyait a püspök, és ezt a példát tartották szem előtt, amikor húsz évvel ezelőtt Nagyváradon helyzetteremtő módon megalapították a Sulyok István Református Főiskolát. Ennek jogutódjaként, többéves politikai huzavonát követően a magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem – a Bolyai Egyetem megszüntetése után fél évszázaddal – elsőként nyerte el a román állami akkreditációt. Tőkés László örömmel jelentette be, hogy immár a testvérintézmény, a három helyszínen – Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen – magyarul oktató Sapientia-EMTE is az akkreditáció előtt áll. Az erdélyi képviselő megköszönte a magyar államnak, hogy segíti az önálló erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás kiépítését. „Minden magyar felelős minden magyarért”, idézte zárásként Szabó Dezsőt, ennek jegyében, jelentette ki Tőkés, itt az ideje, hogy a gyakorlatban is összefogjunk mi, magyarok.
A PKE elnökének megnyitóbeszéde után Izsák Előd, a Reklámgrafika Szak fiatal tanára mutatta be a közszemlére tett műveket, majd a kiállításhoz illő zárásként a Kónya-család Barcsay Jenő születésének 110. évfordulóján az erdélyi származású, Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művésztanár és tanár Művészeti anatómia című könyvét ajándékozta az egyetemnek.
Végezetül köszönetet mondtak a támogatóknak: az idei alkotótábor a Nemzeti Civil Alapprogram, Szentendre Polgármesteri Hivatala és az Éhn József vezette Víz-Inter Kft segítségével valósulhatott meg.
erdon.ro
Kiállítás-megnyitóval vette kezdetét az az alkotótábor, amelyet a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) reklámgrafika-szakos hallgatóinak, valamint a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia-EMTE) csíkszeredai kara hallgatóinak szervezett a Partiumi Egyetem Alapítvány.
2010. július 9–18-a között 12 tehetséges diák Nagyváradról és Csíkszeredából, illetve egy „vendégművész” Biharugráról a Pap-szigeti campusban képezheti tovább magát a képzőművészet területén. További két egyetemi hallgató a Szentendrei Régi Művésztelep Egyesület meghívására, Szakács Imre festőművész irányításával a Ferenczy Múzeumban, valamint az elnök-festőművész saját grafikai műhelyében munkálkodhat.
Péntek délután a Pest Megyei Könyvtár halljában a PKE diákjainak kiállításán dr. Dietz Ferenc, Szentendre polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Az elöljáró hangsúlyozta: Szentendre számára kiemelt esemény a kiállítás, hiszen a város mindig is fontosnak tartotta a határon átnyúló kapcsolatok ápolását. A polgármester elmondta: a PKE diákjainak korábbi, első kiállítása után született az ötlet, hogy alkotótáborban biztosítsanak lehetőséget a továbbképzésre a fiataloknak, mert nagyon tehetséges művészek vannak köztük.
Ezt követően Tőkés László a PKE elnökeként megnyitotta a kiállítást. Az Európai Parlament alelnöke nyitóbeszédében rámutatott: nem csupán nyelvében, hanem hitében és kultúrájában is él a nemzet. Ennek bizonysága a Nagyváradon tanuló fiatalok szentendrei kiállítása is – hiszen ugyanazon nemzettest részei vagyunk. Kulcsszavakba sűrítve: hit, önazonosság, az Édesanya-haza szeretete – ezek a meghatározó elemei a közösségi érzésnek, jelentette ki az EP-képviselő.
Tőkés László továbbá a magyar nyelvű felsőoktatás fontosságát emelte ki: emlékeztetett arra, hogy egykori ellenségeink erről mintha többet tudtak volna, például 1920-ban a bevonuló román csapatok az elsők között utasították ki Nagyváradról az európai rangú tanári kart. Viszont Klebelsberg Kunó „semmiből egy új világot teremtett”, parafrazálta Bolyait a püspök, és ezt a példát tartották szem előtt, amikor húsz évvel ezelőtt Nagyváradon helyzetteremtő módon megalapították a Sulyok István Református Főiskolát. Ennek jogutódjaként, többéves politikai huzavonát követően a magyar tannyelvű Partiumi Keresztény Egyetem – a Bolyai Egyetem megszüntetése után fél évszázaddal – elsőként nyerte el a román állami akkreditációt. Tőkés László örömmel jelentette be, hogy immár a testvérintézmény, a három helyszínen – Kolozsváron, Csíkszeredában és Marosvásárhelyen – magyarul oktató Sapientia-EMTE is az akkreditáció előtt áll. Az erdélyi képviselő megköszönte a magyar államnak, hogy segíti az önálló erdélyi magyar nyelvű felsőoktatás kiépítését. „Minden magyar felelős minden magyarért”, idézte zárásként Szabó Dezsőt, ennek jegyében, jelentette ki Tőkés, itt az ideje, hogy a gyakorlatban is összefogjunk mi, magyarok.
A PKE elnökének megnyitóbeszéde után Izsák Előd, a Reklámgrafika Szak fiatal tanára mutatta be a közszemlére tett műveket, majd a kiállításhoz illő zárásként a Kónya-család Barcsay Jenő születésének 110. évfordulóján az erdélyi származású, Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művésztanár és tanár Művészeti anatómia című könyvét ajándékozta az egyetemnek.
Végezetül köszönetet mondtak a támogatóknak: az idei alkotótábor a Nemzeti Civil Alapprogram, Szentendre Polgármesteri Hivatala és az Éhn József vezette Víz-Inter Kft segítségével valósulhatott meg.
erdon.ro
2010. július 13.
Sok fóka, kevés eszkimó
„Lámpással” keresik a hazai egyetemek a diákokat: a most kezdődő beiratkozási szakaszban nagyságrendekkel kevesebb hallgatóra számítanak az intézményvezetők, mint az elmúlt években.
Hosszú ideje érvényesülő tendencia, hogy a népességfogyással egyenes arányban a továbbtanulók száma is csökken, az idén azonban a demográfiai hátrányt az elégtelen érettségi eredmények is tetézik. A középiskolát végzettek alig fele felelt meg az idei záróvizsgán: kevés frissen érettségizőből lehet válogatni az idén.
Drámai létszámhiány
A drámai helyzetet jól jelzi, hogy a bukaresti egyetem jogi karára tegnap, az első napon csupán 28 érdeklődő tévedt be, mindannyian a költségtérítéses helyek iránt érdeklődtek. „Rosszak az érettségi statisztikák, rosszak a demográfiai mutatók, de még rosszabb a gazdasági helyzet, az elmúlt évekhez képest is sokkal kevesebben engedhetik meg maguknak a tandíjfizetést” – ismertette a rendkívüli nehézségeket Flavius Baias, az egyetem dékánja.
A fővárosi egyetem matematika- és informatikai karának dékánja, Victor Tigoiu szerint a kis számú beiratkozó közül is kevesen fejezik be a tanulmányaikat. „Olyan rossz a hazai középiskolákban folyó oktatás minősége, hogy az első év után diákjaink egyszerűen megszöknek, tizenöt százalékos az egyetem-elhagyás aránya” – mutatott rá az intézményvezető. Az erdélyi magyar egyetemeken ugyanúgy érzékelhető a demográfiai és gazdasági hullámvölgy, mint a nagy romániai egyetemi központokban, ez ellen az intézmények a kínálat bővítésével és átalakításával igyekeznek küzdeni.
Elszánt optimizmus
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora lapunk kérdésére elmondta, több új szak is indul az idén. Stratégiai fontosságú lépés, hogy Kolozsváron magyar nyelvű jogászképzés indul. „Piacképes” lehet a Csíkszeredában frissen debütáló pénzügyi előrejelzés-szak, Marosvásárhelyen pedig egészségügyi szak is indul.
Ez utóbbi, az egyetemvezetés elképzelése szerint, kiegészíti a Marosvásárhelyen történelmi hagyományokkal rendelkező orvosképzést, mert a Sapientia végzősei mentálhigiénés feladatokat lesznek majd képesek ellátni, hozzájárulhatnak a szociális háló fenntartásához és megerősítéséhez. A betölthető helyek számát illetően az egyetemvezetés sokkal optimistább a fővárosi intézményvezetőknél: csupán a marosvásárhelyi tíz szakra 440 egyetemista jelentkezésére számítanak az idén.
A derűlátás azért is elgondolkodtató, mert még mindig nem zárult le az egyetem akkreditációjának folyamata. Ezzel kapcsolatban Dávid László elmondta, a június 24-re kitűzött ARACIS-tanácskozás elmaradt, a következő tárgyalásra július 22-én kerül sor. „A nemzetközi és a hazai szakemberek, valamint a diákok részéről szükséges véleményezés egyaránt pozitív, így reméljük, a bizottságtól is pozitív választ kapunk” – nyilatkozta a rektor.
Kínálat van, kereslet nincs
A szakindítás ellenére sem volt nagy az érdeklődés a kolozsvári Sapientián. Ottjártunkkor csupán két diák tájékozódott a helyszínen a beiratkozás módjáról, és senki sem jött a jelentkezéshez összeállított kész dossziéval, noha a hallgatókat az intézmény múlt hét vége óta tárt karokkal várja.
A fotó-film-média szakra az elmúlt napokban szintén csak két diák jelentkezett, pedig itt 12, tandíjmentes helyet biztosítanak a továbbtanulók számára, 13 helyet pedig azoknak tartanak fenn, akik a tandíjfizetést is vállalják. Várja a jelentkezőket továbbá a környezettudományi szak, összesen 25 hellyel, és a nemzetközi kapcsolatokra összpontosító szak is, ahová 42 jelentkezőt várnak. A Dávid László által beharangozott magyar nyelvű jogászképzés 40 hallgató befogadására képes.
„Legfontosabb célkitűzésünk az új szak beindításával az volt, hogy Kolozsváron háromnyelvű, azaz magyar– román–angol nyelvű jogi képzés működjön” – mondta Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE kolozsvári karának főtitkára. A fotó-film-média szakra július 18-ig, a többi fakultásra július 23-ig lehet jelentkezni, a felvételi eredményéről július 26-án tájékoztatják az érdekelteket.
„Nagyipar” a BBTE-en
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) az idén is „ipari” léptékben gondolkodik: 21 karon összesen 11914 helyet hirdettek meg, több mint kétezer magyar nemzetiségű hallgatót vár az egyetemvezetés. A BBTE-n is tegnap kezdődött a beiratkozás, és július 23-ig tart.
A hallgatói létszámot illetően nem borúlátó a Partiumi Keresztény Egyetem sem: itt 14 alapszakon és 5 mesteri programmal várják a jelentkezőket: összesen 652 diák tanulhat tovább a PKE padjaiban.
Az egyetemvezetés itt is a sokirányú képzés vonzóerejében bízik, a klasszikus bölcsészképzésen, közgazdaság-tudományi kínálaton túl olyan mesteri képzésekre is lehet jelentkezni, mint a „kortárs politikai filozófia”, a „többnyelvűség és multikulturalitás”, a „társadalmi marginalitás és inklúzió”, valamint a „filozófia és művészet a nyilvános térben” szakterülete – tudtuk meg Mostis Gergőtől, a PKE közönségkapcsolati referensétől. Új Magyar Szó (Bukarest)
„Lámpással” keresik a hazai egyetemek a diákokat: a most kezdődő beiratkozási szakaszban nagyságrendekkel kevesebb hallgatóra számítanak az intézményvezetők, mint az elmúlt években.
Hosszú ideje érvényesülő tendencia, hogy a népességfogyással egyenes arányban a továbbtanulók száma is csökken, az idén azonban a demográfiai hátrányt az elégtelen érettségi eredmények is tetézik. A középiskolát végzettek alig fele felelt meg az idei záróvizsgán: kevés frissen érettségizőből lehet válogatni az idén.
Drámai létszámhiány
A drámai helyzetet jól jelzi, hogy a bukaresti egyetem jogi karára tegnap, az első napon csupán 28 érdeklődő tévedt be, mindannyian a költségtérítéses helyek iránt érdeklődtek. „Rosszak az érettségi statisztikák, rosszak a demográfiai mutatók, de még rosszabb a gazdasági helyzet, az elmúlt évekhez képest is sokkal kevesebben engedhetik meg maguknak a tandíjfizetést” – ismertette a rendkívüli nehézségeket Flavius Baias, az egyetem dékánja.
A fővárosi egyetem matematika- és informatikai karának dékánja, Victor Tigoiu szerint a kis számú beiratkozó közül is kevesen fejezik be a tanulmányaikat. „Olyan rossz a hazai középiskolákban folyó oktatás minősége, hogy az első év után diákjaink egyszerűen megszöknek, tizenöt százalékos az egyetem-elhagyás aránya” – mutatott rá az intézményvezető. Az erdélyi magyar egyetemeken ugyanúgy érzékelhető a demográfiai és gazdasági hullámvölgy, mint a nagy romániai egyetemi központokban, ez ellen az intézmények a kínálat bővítésével és átalakításával igyekeznek küzdeni.
Elszánt optimizmus
Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora lapunk kérdésére elmondta, több új szak is indul az idén. Stratégiai fontosságú lépés, hogy Kolozsváron magyar nyelvű jogászképzés indul. „Piacképes” lehet a Csíkszeredában frissen debütáló pénzügyi előrejelzés-szak, Marosvásárhelyen pedig egészségügyi szak is indul.
Ez utóbbi, az egyetemvezetés elképzelése szerint, kiegészíti a Marosvásárhelyen történelmi hagyományokkal rendelkező orvosképzést, mert a Sapientia végzősei mentálhigiénés feladatokat lesznek majd képesek ellátni, hozzájárulhatnak a szociális háló fenntartásához és megerősítéséhez. A betölthető helyek számát illetően az egyetemvezetés sokkal optimistább a fővárosi intézményvezetőknél: csupán a marosvásárhelyi tíz szakra 440 egyetemista jelentkezésére számítanak az idén.
A derűlátás azért is elgondolkodtató, mert még mindig nem zárult le az egyetem akkreditációjának folyamata. Ezzel kapcsolatban Dávid László elmondta, a június 24-re kitűzött ARACIS-tanácskozás elmaradt, a következő tárgyalásra július 22-én kerül sor. „A nemzetközi és a hazai szakemberek, valamint a diákok részéről szükséges véleményezés egyaránt pozitív, így reméljük, a bizottságtól is pozitív választ kapunk” – nyilatkozta a rektor.
Kínálat van, kereslet nincs
A szakindítás ellenére sem volt nagy az érdeklődés a kolozsvári Sapientián. Ottjártunkkor csupán két diák tájékozódott a helyszínen a beiratkozás módjáról, és senki sem jött a jelentkezéshez összeállított kész dossziéval, noha a hallgatókat az intézmény múlt hét vége óta tárt karokkal várja.
A fotó-film-média szakra az elmúlt napokban szintén csak két diák jelentkezett, pedig itt 12, tandíjmentes helyet biztosítanak a továbbtanulók számára, 13 helyet pedig azoknak tartanak fenn, akik a tandíjfizetést is vállalják. Várja a jelentkezőket továbbá a környezettudományi szak, összesen 25 hellyel, és a nemzetközi kapcsolatokra összpontosító szak is, ahová 42 jelentkezőt várnak. A Dávid László által beharangozott magyar nyelvű jogászképzés 40 hallgató befogadására képes.
„Legfontosabb célkitűzésünk az új szak beindításával az volt, hogy Kolozsváron háromnyelvű, azaz magyar– román–angol nyelvű jogi képzés működjön” – mondta Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE kolozsvári karának főtitkára. A fotó-film-média szakra július 18-ig, a többi fakultásra július 23-ig lehet jelentkezni, a felvételi eredményéről július 26-án tájékoztatják az érdekelteket.
„Nagyipar” a BBTE-en
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) az idén is „ipari” léptékben gondolkodik: 21 karon összesen 11914 helyet hirdettek meg, több mint kétezer magyar nemzetiségű hallgatót vár az egyetemvezetés. A BBTE-n is tegnap kezdődött a beiratkozás, és július 23-ig tart.
A hallgatói létszámot illetően nem borúlátó a Partiumi Keresztény Egyetem sem: itt 14 alapszakon és 5 mesteri programmal várják a jelentkezőket: összesen 652 diák tanulhat tovább a PKE padjaiban.
Az egyetemvezetés itt is a sokirányú képzés vonzóerejében bízik, a klasszikus bölcsészképzésen, közgazdaság-tudományi kínálaton túl olyan mesteri képzésekre is lehet jelentkezni, mint a „kortárs politikai filozófia”, a „többnyelvűség és multikulturalitás”, a „társadalmi marginalitás és inklúzió”, valamint a „filozófia és művészet a nyilvános térben” szakterülete – tudtuk meg Mostis Gergőtől, a PKE közönségkapcsolati referensétől. Új Magyar Szó (Bukarest)
2010. július 13.
Demeter András: a közszolgálati rádiózás ne menjen a nemes hagyományok rovására
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
Meg kell őrizni a román közszolgálati rádiózás nemes hagyományait, törekedni kell arra, hogy a korszerűség és a fiatalítás közepette ne csorbuljon a tisztesség és a szavahihetőség - mondta az MTI-nek Demeter András István, a román közszolgálati rádió (SRR) új elnöke.
Június végén a román parlament két házának együttes ülésén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által jelölt igazgatótanácsi tagot, Demeter András Istvánt választották a közszolgálati rádió élére.
Az új rádióelnöknek rangos múltja van mind a kulturális, mind a politikai életben, egyaránt sikeres volt színészként, rendezőként, színház- és kulturális menedzserként és jogászként. A negyvenegy esztendős Demeter András tanulmányait Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, a franciaországi Dijonban (ECUMEST Kulturális Menedzser szakon), valamint a temesvári Universitatea TIBISCUS Jogi Karán végezte.
A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház színművésze lett 1992-ben, az intézménynek 2005. decemberéig igazgatója volt. Azután a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztériumban főigazgatói posztot töltött be, majd kulturális államtitkárként tevékenykedett. Oroszlánrésze volt az új román színházi törvény kidolgozásában. Most pedig a közszolgálati média terepén próbálja kamatoztatni tapasztalatait.
Az MTI kérdésére válaszolva úgy vélte: a román állami rádióban nincs szükség gyökeres átalakításra, hiszen az intézmény "szervi betegségekben" nem szenved, legfeljebb bizonyos "tüneteket" kell majd kezelni. Legfeljebb árnyalásra, a prioritások átgondolására, a hangsúlyok áthelyezésére lesz szükség - mondta. Ezeket az elképzeléseket azonban csakis a szakmával egyeztetve, alulról fölfelé építkezve lehet megvalósítani - hangsúlyozta Demeter.
A román rádió a kortárs európai közszolgálati rádiók sorában nem az élen halad, de nem is a sor végén kullog - mondta az új elnök, aki szeretné, ha négy év múlva ez az intézmény valóban színvonalas európai médiummá válna. Ennek érdekében sok mindent át kell majd gondolni a pénzügyi gyakorlattól kezdve a gazdasági lehetőségeken és a műsorrácson át egészen a tartalomig. De a legnagyobb kihívás szerinte az: úgy megtalálni a rádiózás modern formáját, hogy megmaradjanak a közszolgálati rádió nemes hagyományai, mint például a szavahihetőség.
Demeter András István szerint az utóbbi néhány esztendő lelkiismeretes, profi vezetésének köszönhető, hogy jelenleg a romániai rádióhallgató igaznak tartja mindazt, amit a rádióban hall. Az intézmény nincs gazdasági válságban, a pénzügyi menedzsment nem túl nagy, de nem is csekély profittal zárt az utóbbi esztendőkben. Az intézménynek kiváló szakemberei vannak az ország különböző részein, megindult és már jelentősen előrehaladott szakaszban van egy olyan fiatalítási stratégia, amelyet más helyeken is megirigyelhetnének.
Fontos viszont, hogy a fiatalítás és a modern, inkább a projekt-menedzsmentre hangsúlyt fektető továbbképzés ne veszítse szem elől mindazokat a hagyományos értékeket, amelyek a kulturális élet egyéb területein valóban eltűntek. A fiatalítás ne jelentse azt - mondja Demeter -, hogy lassan-lassan minden eltűnik, ami a független, tisztességes, civilizált , szavahihető közszolgálati rádiózás biztosítéka lehet.
Az intézmény egyik legnagyobb problémája, hogy a központi bukaresti épülete, akárcsak a legtöbb területi stúdió már elöregedett, régimódi, azokat nem a korszerű rádiózásra tervezték, földrengés esetén korántsem biztonságosak.
Az a tény, hogy magyar elnöke van mostantól a rádiónak, kiválthatja-e az ellenérdekeltek ellenállását akár házon belül, akár házon kívül? Az MTI e kérdésére Demeter azt felelte: elsősorban az elnökváltás ténye miatt, vagyis inkább az ezzel járó változással szemben várható majd ellenállás. Amennyiben ez a változás bizonyos emberek kényelmét, koncepcióit sérti, fel kell készülni arra, hogy adott pillanatban a "magyarokat" fogják szidni - mondta Demeter.
Színészi tevékenységét azonban a rádió új elnöke egyáltalán nem akarja feladni, hiszen szó sincs összeférhetetlenségről. Nem lesz könnyű ugyanakkor összeegyeztetni a nap huszonnégy óráját a feladatokkal - mondja. Továbbra is játszani kíván a műsoron lévő szerepében, Gérard Presgurvic musicaljében, a Rómeó és Júliában, amellyel albániai turnéra készülnek. A film műfaját sem szeretné elhanyagolni, mint mondta, őszre már tervben van néhány forgatás. MTI
Garzó Ferenc, az MTI tudósítója jelenti:
Meg kell őrizni a román közszolgálati rádiózás nemes hagyományait, törekedni kell arra, hogy a korszerűség és a fiatalítás közepette ne csorbuljon a tisztesség és a szavahihetőség - mondta az MTI-nek Demeter András István, a román közszolgálati rádió (SRR) új elnöke.
Június végén a román parlament két házának együttes ülésén a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által jelölt igazgatótanácsi tagot, Demeter András Istvánt választották a közszolgálati rádió élére.
Az új rádióelnöknek rangos múltja van mind a kulturális, mind a politikai életben, egyaránt sikeres volt színészként, rendezőként, színház- és kulturális menedzserként és jogászként. A negyvenegy esztendős Demeter András tanulmányait Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen, a franciaországi Dijonban (ECUMEST Kulturális Menedzser szakon), valamint a temesvári Universitatea TIBISCUS Jogi Karán végezte.
A Temesvári Csiky Gergely Állami Színház színművésze lett 1992-ben, az intézménynek 2005. decemberéig igazgatója volt. Azután a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztériumban főigazgatói posztot töltött be, majd kulturális államtitkárként tevékenykedett. Oroszlánrésze volt az új román színházi törvény kidolgozásában. Most pedig a közszolgálati média terepén próbálja kamatoztatni tapasztalatait.
Az MTI kérdésére válaszolva úgy vélte: a román állami rádióban nincs szükség gyökeres átalakításra, hiszen az intézmény "szervi betegségekben" nem szenved, legfeljebb bizonyos "tüneteket" kell majd kezelni. Legfeljebb árnyalásra, a prioritások átgondolására, a hangsúlyok áthelyezésére lesz szükség - mondta. Ezeket az elképzeléseket azonban csakis a szakmával egyeztetve, alulról fölfelé építkezve lehet megvalósítani - hangsúlyozta Demeter.
A román rádió a kortárs európai közszolgálati rádiók sorában nem az élen halad, de nem is a sor végén kullog - mondta az új elnök, aki szeretné, ha négy év múlva ez az intézmény valóban színvonalas európai médiummá válna. Ennek érdekében sok mindent át kell majd gondolni a pénzügyi gyakorlattól kezdve a gazdasági lehetőségeken és a műsorrácson át egészen a tartalomig. De a legnagyobb kihívás szerinte az: úgy megtalálni a rádiózás modern formáját, hogy megmaradjanak a közszolgálati rádió nemes hagyományai, mint például a szavahihetőség.
Demeter András István szerint az utóbbi néhány esztendő lelkiismeretes, profi vezetésének köszönhető, hogy jelenleg a romániai rádióhallgató igaznak tartja mindazt, amit a rádióban hall. Az intézmény nincs gazdasági válságban, a pénzügyi menedzsment nem túl nagy, de nem is csekély profittal zárt az utóbbi esztendőkben. Az intézménynek kiváló szakemberei vannak az ország különböző részein, megindult és már jelentősen előrehaladott szakaszban van egy olyan fiatalítási stratégia, amelyet más helyeken is megirigyelhetnének.
Fontos viszont, hogy a fiatalítás és a modern, inkább a projekt-menedzsmentre hangsúlyt fektető továbbképzés ne veszítse szem elől mindazokat a hagyományos értékeket, amelyek a kulturális élet egyéb területein valóban eltűntek. A fiatalítás ne jelentse azt - mondja Demeter -, hogy lassan-lassan minden eltűnik, ami a független, tisztességes, civilizált , szavahihető közszolgálati rádiózás biztosítéka lehet.
Az intézmény egyik legnagyobb problémája, hogy a központi bukaresti épülete, akárcsak a legtöbb területi stúdió már elöregedett, régimódi, azokat nem a korszerű rádiózásra tervezték, földrengés esetén korántsem biztonságosak.
Az a tény, hogy magyar elnöke van mostantól a rádiónak, kiválthatja-e az ellenérdekeltek ellenállását akár házon belül, akár házon kívül? Az MTI e kérdésére Demeter azt felelte: elsősorban az elnökváltás ténye miatt, vagyis inkább az ezzel járó változással szemben várható majd ellenállás. Amennyiben ez a változás bizonyos emberek kényelmét, koncepcióit sérti, fel kell készülni arra, hogy adott pillanatban a "magyarokat" fogják szidni - mondta Demeter.
Színészi tevékenységét azonban a rádió új elnöke egyáltalán nem akarja feladni, hiszen szó sincs összeférhetetlenségről. Nem lesz könnyű ugyanakkor összeegyeztetni a nap huszonnégy óráját a feladatokkal - mondja. Továbbra is játszani kíván a műsoron lévő szerepében, Gérard Presgurvic musicaljében, a Rómeó és Júliában, amellyel albániai turnéra készülnek. A film műfaját sem szeretné elhanyagolni, mint mondta, őszre már tervben van néhány forgatás. MTI
2010. július 14.
Egy breton professzor a csángók és székelyek jövőjéről
A franciaországi breton, aki magyarnak is vallja magát: Bernard Le Calloc'h történész, nyelvész és földrajztudós immáron hatvan éve elkötelezett híve a magyaroknak és a székelyeknek. Az 1940-es évek végétől hat évet töltött Magyarországon franciatanárként majd diplomataként, azóta foglalkozik a magyarság történelmével. Számos könyvet írt Kőrösi Csoma Sándorról, a székelyekről és a csángókról. A 85 éves professzor a napokban Marosvásárhelyen vette át a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron-díjat.
Veszélyeztetett népek címmel Franciaországban könyvsorozatot adott ki a csángókról és székelyekről. Véleménye szerint, ha a román kormány nem törekszik rá, akkor is lassan beszivárognak a románok Székelyföldre, ezért tartja veszélyeztetettnek a székelységet. Erdély.ma
A franciaországi breton, aki magyarnak is vallja magát: Bernard Le Calloc'h történész, nyelvész és földrajztudós immáron hatvan éve elkötelezett híve a magyaroknak és a székelyeknek. Az 1940-es évek végétől hat évet töltött Magyarországon franciatanárként majd diplomataként, azóta foglalkozik a magyarság történelmével. Számos könyvet írt Kőrösi Csoma Sándorról, a székelyekről és a csángókról. A 85 éves professzor a napokban Marosvásárhelyen vette át a Székely Nemzeti Tanács kitüntetését, a Gábor Áron-díjat.
Veszélyeztetett népek címmel Franciaországban könyvsorozatot adott ki a csángókról és székelyekről. Véleménye szerint, ha a román kormány nem törekszik rá, akkor is lassan beszivárognak a románok Székelyföldre, ezért tartja veszélyeztetettnek a székelységet. Erdély.ma
2010. július 17.
Hol vagy, kétnyelvűség?
Immár majdnem 10 esztendő telt el azóta, hogy megjelent a Helyi Közigazgatási törvény (2001/215), amely kimondja, hogy a közérdekű információkat az etnikai kisebbség nyelvén is közölni kell, amennyiben annak aránya meghaladja a 20%-ot. Ennek ellenére a hatóságok sorozatosan megfeledkeznek a kétnyelvűség (értsd törvény és nemcsak, hiszen ez jóérzés kérdése is) alkalmazásáról. A többségi társadalom képviselői választások alkalmával toleranciáról, kölcsönös tiszteletről, harmonikus együttélésről beszélnek, a magyar közösség politikai képviselői a "magyar kultúra, öntudat ápolását" tűzik ki célul (lásd Csegzi Sándor nyilatkozatát a Népújság, 2008. június 5-i számában). Marosvásárhelyen az utóbbi napokban a magyar közösség anyanyelvének ismételt mellőzése, a polgármesteri hivatal részéről a frissen kitett szelektív hulladékgyűjtő konténerek esetében, illetve a sportcsarnok előtti ingyenes kerékpárkölcsönző szolgáltatás óriástranszparensén érhető tetten. A kerékpárkölcsönzőt a környezetvédelmi miniszter is felavatta (számomra érthetetlen módon két külön időpontban tartott avatóra került sor, egy a polgármesteri hivatal részéről, egy a környezetvédelmi miniszter részéről) akinek, tekintettel arra, hogy a magyar közösség juttatta e funkcióba, mindent meg kellene tennie, hogy mind a szelektív kukák esetében, mind a kerékpárkölcsönző, vagy hasonló szolgáltatások esetében, azokban a helységekben, ahol a törvény által megszabott arányú magyar közösség él, érvényesüljenek a nyelvi jogok is. Ami pedig a polgármesteri hivatalt illeti, arról is beszélhetnénk, hogy mennyire képmutató dolog a kerékpározást ösztönző szolgáltatás elindítása, mikor az önkormányzat nem volt képes a városban egy méter kerékpárutat sem létrehozni (engedjék meg, hogy a somostetői kirakat-kerékpárutat ne tekintsem annak). Az új, 24%-os áfakulcsra egy nap alatt átállt az egész ország. A helyi közigazgatási törvényt közel egy évtized múltán sem alkalmazzák. Kit terhel ezért a felelősség? Ki-ki döntse el magában és a jövőben akként cselekedjék.
Horváth-Kovács Ádám. Népújság (Marosvásárhely)
Immár majdnem 10 esztendő telt el azóta, hogy megjelent a Helyi Közigazgatási törvény (2001/215), amely kimondja, hogy a közérdekű információkat az etnikai kisebbség nyelvén is közölni kell, amennyiben annak aránya meghaladja a 20%-ot. Ennek ellenére a hatóságok sorozatosan megfeledkeznek a kétnyelvűség (értsd törvény és nemcsak, hiszen ez jóérzés kérdése is) alkalmazásáról. A többségi társadalom képviselői választások alkalmával toleranciáról, kölcsönös tiszteletről, harmonikus együttélésről beszélnek, a magyar közösség politikai képviselői a "magyar kultúra, öntudat ápolását" tűzik ki célul (lásd Csegzi Sándor nyilatkozatát a Népújság, 2008. június 5-i számában). Marosvásárhelyen az utóbbi napokban a magyar közösség anyanyelvének ismételt mellőzése, a polgármesteri hivatal részéről a frissen kitett szelektív hulladékgyűjtő konténerek esetében, illetve a sportcsarnok előtti ingyenes kerékpárkölcsönző szolgáltatás óriástranszparensén érhető tetten. A kerékpárkölcsönzőt a környezetvédelmi miniszter is felavatta (számomra érthetetlen módon két külön időpontban tartott avatóra került sor, egy a polgármesteri hivatal részéről, egy a környezetvédelmi miniszter részéről) akinek, tekintettel arra, hogy a magyar közösség juttatta e funkcióba, mindent meg kellene tennie, hogy mind a szelektív kukák esetében, mind a kerékpárkölcsönző, vagy hasonló szolgáltatások esetében, azokban a helységekben, ahol a törvény által megszabott arányú magyar közösség él, érvényesüljenek a nyelvi jogok is. Ami pedig a polgármesteri hivatalt illeti, arról is beszélhetnénk, hogy mennyire képmutató dolog a kerékpározást ösztönző szolgáltatás elindítása, mikor az önkormányzat nem volt képes a városban egy méter kerékpárutat sem létrehozni (engedjék meg, hogy a somostetői kirakat-kerékpárutat ne tekintsem annak). Az új, 24%-os áfakulcsra egy nap alatt átállt az egész ország. A helyi közigazgatási törvényt közel egy évtized múltán sem alkalmazzák. Kit terhel ezért a felelősség? Ki-ki döntse el magában és a jövőben akként cselekedjék.
Horváth-Kovács Ádám. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 20.
Mágnesek erőpróbája
Véget ért az egyetemi újonctoborzás
A hét végén lezárult az iratkozási időszak a marosvásárhelyi egyetemeken. A "sapis" jelöltek már felszusszanhattak, a dossziévizsga első – még fellebezhető – eredményeit ugyanis már közzétették az egyetem honlapján, a jövendő művészek és gyógyítók számára azonban a neheze csak ezután, a héten zajló vizsgákkal következik. Melyek a legkeresettebb szakok és melyek azok, amelyeknek nincs keletje az idén? – érdeklődtünk a felsőfokú képzést nyújtó tanintézményeknél.
A Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karán idén is a kommunikáció és közkapcsolatok az egyik legkeresettebb szak, itt már a negyedik iratkozási napon kétszeres volt a túljelentkezés, 30 helyre 61 diák pályázott. A műszaki képzést nyújtó szakokon viszont vasárnapra sem teltek be teljesen a helyek, a versenyhelyzet hiányát a humán szakokra vizsgázók jegyeinél jóval gyengébb eredmények is jelezték. A reál szakok közül 49 jelentkezővel a mechatronika bizonyult a legnépszerűbbnek, "nyomában" a 39 diákot érdeklő számítástechnikával. Legkevesebben a múlt évben indult művelettervezés és gyártásirányítás, illetve távközlés szakra jelentkeztek. A műszaki képzésre felvételizők közül mindössze egy diáknak nem sikerült bejutnia. Ezzel szemben a kommunikáción és az idén "debütáló" közegészségügy szakon minden hely elkelt, és – a két szakon összesen – 54 diák a vonal alá került. A kizárólag tandíjas – évi 750 eurós – képzést nyújtó fordítóin idén is az angol nyelv volt a legvonzóbb, ide 30-an, míg németre 10-en, románra pedig 8-an iratkoztak fel. A fordítójelöltek közül heten nem jártak szerencsével, ők a szeptemberi pótfelvételin próbálkozhatnak újra.
Thália is csábít
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a színész szak tűnik a legkelendőbbnek, ennek 5 ingyenes és 7 tandíjas helyet biztosító alapképzésére 23-an pályáznak. A mozgásművészet szakon 12 helyre 13-an jelentkeztek. Rendezőin 11, látványtervezőin 9 diák szeretné folytatni tanulmányait, e két utóbbi szakon a ma kezdődő vizsgák után üres helyek is maradnak. A mesterire jelentkezők számára az idén induló teatrológia, művelődésszervezés szak a legvonzóbb, itt több mint kétszeres a túljelentkezés, tíz helyért 23 diák száll versenybe. Színművészetből, illetve rendezésből 10-10 fiatal mesterizne.
Orvosnak igen, bábának kevésbé
A pályakereső fiatalok számára a megemelt tandíjak ellenére is nagy a vonzereje a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. A "hagyományos" forgatókönyvnek megfelelően az általános orvosin a legnagyobb a túljelentkezés, a fogorvosi szakra 214, a gyógyszerészetire 145 felvételiző iratkozott. Bábának, sporttanárnak és gyógyszerészasszisztensnek viszont jóval kevesebben mennének, a meghirdetett helyek és a felvételizők arányát illetően ezeken a szakokon nem áll fenn versenyhelyzet.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
Véget ért az egyetemi újonctoborzás
A hét végén lezárult az iratkozási időszak a marosvásárhelyi egyetemeken. A "sapis" jelöltek már felszusszanhattak, a dossziévizsga első – még fellebezhető – eredményeit ugyanis már közzétették az egyetem honlapján, a jövendő művészek és gyógyítók számára azonban a neheze csak ezután, a héten zajló vizsgákkal következik. Melyek a legkeresettebb szakok és melyek azok, amelyeknek nincs keletje az idén? – érdeklődtünk a felsőfokú képzést nyújtó tanintézményeknél.
A Sapientia EMTE Műszaki és Humántudományok Karán idén is a kommunikáció és közkapcsolatok az egyik legkeresettebb szak, itt már a negyedik iratkozási napon kétszeres volt a túljelentkezés, 30 helyre 61 diák pályázott. A műszaki képzést nyújtó szakokon viszont vasárnapra sem teltek be teljesen a helyek, a versenyhelyzet hiányát a humán szakokra vizsgázók jegyeinél jóval gyengébb eredmények is jelezték. A reál szakok közül 49 jelentkezővel a mechatronika bizonyult a legnépszerűbbnek, "nyomában" a 39 diákot érdeklő számítástechnikával. Legkevesebben a múlt évben indult művelettervezés és gyártásirányítás, illetve távközlés szakra jelentkeztek. A műszaki képzésre felvételizők közül mindössze egy diáknak nem sikerült bejutnia. Ezzel szemben a kommunikáción és az idén "debütáló" közegészségügy szakon minden hely elkelt, és – a két szakon összesen – 54 diák a vonal alá került. A kizárólag tandíjas – évi 750 eurós – képzést nyújtó fordítóin idén is az angol nyelv volt a legvonzóbb, ide 30-an, míg németre 10-en, románra pedig 8-an iratkoztak fel. A fordítójelöltek közül heten nem jártak szerencsével, ők a szeptemberi pótfelvételin próbálkozhatnak újra.
Thália is csábít
A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a színész szak tűnik a legkelendőbbnek, ennek 5 ingyenes és 7 tandíjas helyet biztosító alapképzésére 23-an pályáznak. A mozgásművészet szakon 12 helyre 13-an jelentkeztek. Rendezőin 11, látványtervezőin 9 diák szeretné folytatni tanulmányait, e két utóbbi szakon a ma kezdődő vizsgák után üres helyek is maradnak. A mesterire jelentkezők számára az idén induló teatrológia, művelődésszervezés szak a legvonzóbb, itt több mint kétszeres a túljelentkezés, tíz helyért 23 diák száll versenybe. Színművészetből, illetve rendezésből 10-10 fiatal mesterizne.
Orvosnak igen, bábának kevésbé
A pályakereső fiatalok számára a megemelt tandíjak ellenére is nagy a vonzereje a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemnek. A "hagyományos" forgatókönyvnek megfelelően az általános orvosin a legnagyobb a túljelentkezés, a fogorvosi szakra 214, a gyógyszerészetire 145 felvételiző iratkozott. Bábának, sporttanárnak és gyógyszerészasszisztensnek viszont jóval kevesebben mennének, a meghirdetett helyek és a felvételizők arányát illetően ezeken a szakokon nem áll fenn versenyhelyzet.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 20.
Kor-képek
Kiállítás a magyarországi rendszerváltás első éveiről
A rendszerváltás és az Antall-kormány időszakát eleveníti fel az MTI Kor-képek Rendszerváltás című kiállítása, amelyet tavaly már megismert a magyarországi közönség, s amelyet az idén Erdély három helyszínén is láthatnak az érdeklődők.
A kiállításon megtekinthető képek a rendszerváltás egyik szimbolikus napjától, 1989. október 23-ától a második szabad országgyűlési választás előestéjéig, 1994. május 7-éig terjedő időszak jelentős politikai történései mellett megidézik a korszak mindennapjait is.
A kiállítás anyagát az MTI által tavaly kiadott Kor-Képek című fotóalbum-sorozatának hatodik kötetéből válogatták. Maga a kiadvány 264 felvételt tartalmaz, ebből 250 származik az MTI archívumából. A csaknem négy és fél esztendő magyarországi történéseit bemutató fényképek a könyvsorozat hagyományait követve tematikus fejezetekbe (Politika, Hétköznapok, Gazdaság, Kultúra és Sport) csoportosítva jelentek meg. A Kor-képek 1989-1994 anyagát felhasználva több mint száz fotóból álló kiállítást rendezett Féner Tamás fotóművész, aki magának az albumnak a szerkesztője is.
A kiállításnak júliusban Székelyudvarhelyen a művelődési ház ad otthont gyönyörűen berendezett koncerttermében, majd szeptember 2-ától Marosvásárhelyen a Bernády Házban lesz látható, október 5-étől pedig az aradi vértanúk emlékére szervezendő rendezvénysorozat részeként tekinthető meg az aradi nagyszínházban.
A Magyar Távirati Iroda 1993-ban védett muzeális gyűjteménnyé minősített fotóarchívuma Európa legnagyobbjai közé tartozik: 13 millió eredeti negatívot és 5 millió mintaképet őriz. E hatalmas vagyon feldolgozása a közelmúltban kezdődött meg. Korábban kevesebb figyelmet fordítottak arra, hogy az utókor számára megőrizzék és hasznosítsák a képeket, annyi azonban megtörtént, hogy zárt és hűtött helyiségbe került a gyűjtemény. Vince Mátyás, az MTI elnöke indította el a képvagyon felmérését, hogy kiderüljön, pontosan mi is rejlik az archívum mélyén. Eddig is több, nagyobb képmentő projektet hajtott végre az MTI, a digitalizálás folyamatos.
A Magyar Távirati Iroda tudatosan keresi és kutatja a fotográfia múltját, az archívumában rejlő felvételek ugyanis az elmúlt évtizedek felbecsülhetetlen értékű, történelmi jelentőséggel bíró munkái. Az MTI elkötelezett abban, hogy a birtokában lévő "kincseket" publikálja: ennek szellemében indította el Kor-képek című fotóalbum-sorozatát is. A nemzeti hírügynökség MTI Fotó – 50 év képei címmel már korábban is rendezett vándorkiállítást, amelyen maradandó értékű, hír- és fotográfiai értékkel egyaránt rendelkező alkotásokat mutatott be a budapesti Néprajzi Múzeum mellett számos vidéki városban és Erdélyben is (2007 novemberében Sepsiszentgyörgyön, 2008 januárjában pedig Kolozsváron) a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjával közösen. Népújság (Marosvásárhely)
Kiállítás a magyarországi rendszerváltás első éveiről
A rendszerváltás és az Antall-kormány időszakát eleveníti fel az MTI Kor-képek Rendszerváltás című kiállítása, amelyet tavaly már megismert a magyarországi közönség, s amelyet az idén Erdély három helyszínén is láthatnak az érdeklődők.
A kiállításon megtekinthető képek a rendszerváltás egyik szimbolikus napjától, 1989. október 23-ától a második szabad országgyűlési választás előestéjéig, 1994. május 7-éig terjedő időszak jelentős politikai történései mellett megidézik a korszak mindennapjait is.
A kiállítás anyagát az MTI által tavaly kiadott Kor-Képek című fotóalbum-sorozatának hatodik kötetéből válogatták. Maga a kiadvány 264 felvételt tartalmaz, ebből 250 származik az MTI archívumából. A csaknem négy és fél esztendő magyarországi történéseit bemutató fényképek a könyvsorozat hagyományait követve tematikus fejezetekbe (Politika, Hétköznapok, Gazdaság, Kultúra és Sport) csoportosítva jelentek meg. A Kor-képek 1989-1994 anyagát felhasználva több mint száz fotóból álló kiállítást rendezett Féner Tamás fotóművész, aki magának az albumnak a szerkesztője is.
A kiállításnak júliusban Székelyudvarhelyen a művelődési ház ad otthont gyönyörűen berendezett koncerttermében, majd szeptember 2-ától Marosvásárhelyen a Bernády Házban lesz látható, október 5-étől pedig az aradi vértanúk emlékére szervezendő rendezvénysorozat részeként tekinthető meg az aradi nagyszínházban.
A Magyar Távirati Iroda 1993-ban védett muzeális gyűjteménnyé minősített fotóarchívuma Európa legnagyobbjai közé tartozik: 13 millió eredeti negatívot és 5 millió mintaképet őriz. E hatalmas vagyon feldolgozása a közelmúltban kezdődött meg. Korábban kevesebb figyelmet fordítottak arra, hogy az utókor számára megőrizzék és hasznosítsák a képeket, annyi azonban megtörtént, hogy zárt és hűtött helyiségbe került a gyűjtemény. Vince Mátyás, az MTI elnöke indította el a képvagyon felmérését, hogy kiderüljön, pontosan mi is rejlik az archívum mélyén. Eddig is több, nagyobb képmentő projektet hajtott végre az MTI, a digitalizálás folyamatos.
A Magyar Távirati Iroda tudatosan keresi és kutatja a fotográfia múltját, az archívumában rejlő felvételek ugyanis az elmúlt évtizedek felbecsülhetetlen értékű, történelmi jelentőséggel bíró munkái. Az MTI elkötelezett abban, hogy a birtokában lévő "kincseket" publikálja: ennek szellemében indította el Kor-képek című fotóalbum-sorozatát is. A nemzeti hírügynökség MTI Fotó – 50 év képei címmel már korábban is rendezett vándorkiállítást, amelyen maradandó értékű, hír- és fotográfiai értékkel egyaránt rendelkező alkotásokat mutatott be a budapesti Néprajzi Múzeum mellett számos vidéki városban és Erdélyben is (2007 novemberében Sepsiszentgyörgyön, 2008 januárjában pedig Kolozsváron) a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központjával közösen. Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 26.
Akkreditálták a Sapientia egyetemet
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) július 22-i ülésén megszavazta a Sapientia EMTE akkreditációját, ami azt jelenti megnyílt az út ahhoz, hogy államilag elismert, teljes jogú felsőoktatási intézménnyé váljon a három városban, Marosvásárhelyen, Csíkszerdában és Kolozsváron működő intézmény.
Ehhez még két lépés van hátra: az ARACIS a csütörtökön hozott döntését felterjeszti a kormánynak, amely törvénytervezetet készít elő. A tervezetet, amely kijelenti, hogy az egyetem megfelelő szerkezettel akkreditált intézmény, a törvényhozás kell jóvá hagyja. Ha a törvény megjelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor ér véget az a folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a 2001 óta működő egyetem az akkreditált felsőoktatási intézményeknek megfelelő jogállással rendelkezzen.
Mit jelent ez a státus? – kérdeztük dr. Székely Gyula egyetemi tanártól, a Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánjától.
Jogunk lesz licencvizsgát szervezni, nem kell kívülről, más egyetemekről bizottságot hívni, jogunk van a végzetteknek járó oklevelet kiadni.
Az akkreditált szakokon jogunk van mesterképzés indítását kérni.
Egyéb vonatkozásokban részei lehetünk az európai diák- és tanár-csereprogramoknak (Erasmus, Socrates), szerződést köthetünk a más országokban működő felsőoktatási intézményekkel, s pályázati, kutatási célból konzorciumokba léphetünk be – sorolta a dékán.
Hogyan értékeli az idei felvételi eredményeit? – kérdeztük csütörtökön délelőtt Székely professzortól.
Úgy tűnik, hogy az a népszerűsítő kampány, amelynek során egész napos rendezvényekkel igyekeztünk az egyetemet a régió diákjainak közvetlenül bemutatni, eredménnyel járt. A végzősöknek alkalmuk volt belülről is megismerni a Sapientiát, s így, s a sok sikertelenül érettségiző diák ellenére, a felvételin többen voltak, mint az elmúlt évben. A 440 helyből (170 tandíjmentes, a többi tandíjköteles) 350-et foglaltak el az első felvételin. Mivel vannak diákok, akik több egyetemre is jelentkeztek, ma délben a beiratkozás lejártával dőlt el, hogy pontosan hányan maradnak a marosvásárhelyi karon. Az ősszel körülbelül 160 helyre hirdetünk felvételi vizsgát. A távközlési szakon például számítunk a marosvásárhelyi Traian Vuia iskola hasonló profilú osztályának diákjaira, ahol a 26 tanulóból mindössze egynek sikerült az érettségi vizsgája. Az érdeklődőknek azt ajánljuk, hogy a honlapunkat kövessék, ahol augusztus 10-ig hirdetjük meg az üresen maradt helyeket – tájékoztatott a dékán.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
A Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) július 22-i ülésén megszavazta a Sapientia EMTE akkreditációját, ami azt jelenti megnyílt az út ahhoz, hogy államilag elismert, teljes jogú felsőoktatási intézménnyé váljon a három városban, Marosvásárhelyen, Csíkszerdában és Kolozsváron működő intézmény.
Ehhez még két lépés van hátra: az ARACIS a csütörtökön hozott döntését felterjeszti a kormánynak, amely törvénytervezetet készít elő. A tervezetet, amely kijelenti, hogy az egyetem megfelelő szerkezettel akkreditált intézmény, a törvényhozás kell jóvá hagyja. Ha a törvény megjelenik a Hivatalos Közlönyben, akkor ér véget az a folyamat, amely lehetővé teszi, hogy a 2001 óta működő egyetem az akkreditált felsőoktatási intézményeknek megfelelő jogállással rendelkezzen.
Mit jelent ez a státus? – kérdeztük dr. Székely Gyula egyetemi tanártól, a Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar dékánjától.
Jogunk lesz licencvizsgát szervezni, nem kell kívülről, más egyetemekről bizottságot hívni, jogunk van a végzetteknek járó oklevelet kiadni.
Az akkreditált szakokon jogunk van mesterképzés indítását kérni.
Egyéb vonatkozásokban részei lehetünk az európai diák- és tanár-csereprogramoknak (Erasmus, Socrates), szerződést köthetünk a más országokban működő felsőoktatási intézményekkel, s pályázati, kutatási célból konzorciumokba léphetünk be – sorolta a dékán.
Hogyan értékeli az idei felvételi eredményeit? – kérdeztük csütörtökön délelőtt Székely professzortól.
Úgy tűnik, hogy az a népszerűsítő kampány, amelynek során egész napos rendezvényekkel igyekeztünk az egyetemet a régió diákjainak közvetlenül bemutatni, eredménnyel járt. A végzősöknek alkalmuk volt belülről is megismerni a Sapientiát, s így, s a sok sikertelenül érettségiző diák ellenére, a felvételin többen voltak, mint az elmúlt évben. A 440 helyből (170 tandíjmentes, a többi tandíjköteles) 350-et foglaltak el az első felvételin. Mivel vannak diákok, akik több egyetemre is jelentkeztek, ma délben a beiratkozás lejártával dőlt el, hogy pontosan hányan maradnak a marosvásárhelyi karon. Az ősszel körülbelül 160 helyre hirdetünk felvételi vizsgát. A távközlési szakon például számítunk a marosvásárhelyi Traian Vuia iskola hasonló profilú osztályának diákjaira, ahol a 26 tanulóból mindössze egynek sikerült az érettségi vizsgája. Az érdeklődőknek azt ajánljuk, hogy a honlapunkat kövessék, ahol augusztus 10-ig hirdetjük meg az üresen maradt helyeket – tájékoztatott a dékán.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 26.
"Ma lettem igazán sárpataki!"
Díszpolgári címmel tüntették ki Miholcsa Józsefet
Marossárpatak és huszárok – sokak tudatában rég együtt él a két fogalom, hiszen a Miholcsa József vezette Mátyás- huszárcsapat határon innen és túl ismertté tette a település nevét. Ezért elismerésként szombaton, a III. Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztiválon díszpolgári címmel tüntette ki Kozma Barna polgármester Miholcsa József huszár-szobrászművészt, akinek Rhédey Ferenc fejedelmet ábrázoló alkotását ez alkalommal avatták fel.
A településeket sújtó pénzhiány ellenére igencsak tartalmas faluünnepségnek lehettünk tanúi szombaton Marossárpatakon. A délelőtt zajló gyermekfoglalkozásokat, valamint az ünnepi istentiszteletet követően a település büszkeségének számító szoborparkban került sor a rendezvény fő mozzanatára: felavatták Miholcsa József szobrászművész Rhédey Ferenc fejedelmet ábrázoló mellszobrát, a művészt pedig díszpolgári címmel tüntették ki. – Ezáltal a sárpatakiak tiszteletüket és hálájukat fejezik ki Miholcsa Józsefnek a közösség érdekében kifejtett tevékenységéért, kulturális téren pedig a település hírnevének a növelését köszönhetjük a művésznek. Remélem, hogy soha nem fogja szégyellni, hogy sárpataki és nem fogja megbánni azt, hogy a településre költözött – hangzott el Kozma Barna polgármester beszédében. Hogy a huszár- szobrászművészt mennyire érzik maguk közül valónak a falubeliek, annak talán a leghitelesebb bizonyítéka az volt, hogy szép számban megjelentek az eseményen.
Merész terv vált valóra
Miholcsa József harminchárom éve folyamatosan kiállít, számos alkotótáborban vett részt, Marosvásárhelytől Új-Delhiig több tucatnyi egyéni tárlattal tette ismertté nevét. Munkáiban kiemelt szerepet kapnak a magyar nemzeti mítoszok, sorskérdések. A termékeny alkotó 2000 óta él Marossárpatakon, akkor még kevesen tudták róla, hogy elismert szobrászművész és a huszár hagyományőrzés ápolója. Ám Miholcsa József rövid időn belül a helyi kulturális élet mozgatórugója lett. Egyik főszervezője az ünnepi rendezvényeknek, megalakította a sárpataki Mátyás- huszárcsapatot, majd 2002 tavaszán merész tervvel állt elő: olyan egyedi, erdélyi fejedelmekből álló szoborcsoportot tervez a településnek, amilyen nincs még a Kárpát-medencében. A szobrokért nem igényel pénzt, adományként adja a településnek, csupán annyit kért, hogy a faluközösség és az önkormányzat biztosítsa lovainak az eledelt – hangzott el Mózes Sándor magyartanár méltatásában. Miholcsa terve részben már valóra vált, ugyanis több mint tíz erdélyi fejedelem mellszobra áll a templom melletti szoborparkban.
"Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás"
mert ez nálunk létünk ellen elkövetett bűn, szeretném, ha életem hitem és erőm előtt hagyna el – hangzik Miholcsa József hitvallása, aki könnyeivel küszködve köszönte meg a megtiszteltetést. – Életemben nem volt részem ilyen megtiszteltetésben. Remélem, hogy e díszpolgári címmel nem tekintenek többé jövevénynek. Azt hiszem, ma lettem igazán sárpataki – mondotta meghatódva a művész.
Az alkalomhoz illően a Miholcsa vezette Mátyás- huszárcsapat tagjai fekete, sarkantyús csizmában, szürke posztónadrágban, vászoningben, dolmányban, valamint piros zsinórozású, félvállra vetett mentéikben a helyi és környéki hagyományőrző néptánccsoportok kíséretében vonultak végig a falun.
A faluünnep alkalmából hazahívták Veress Kristóf Zsuzsannát, Sárpatakról elszármazott művészt is, akinek tájképekből és csendéletekből álló festészeti tárlatát a helyi kultúr-otthonban tekinthették meg az érdeklődők, akiket a délutáni órákban lovas-, valamint harcművészeti bemutatók, néptáncelőadások, majd este a Neoton Família tagjai, Csepregi Éva és Végvári Ádám, Bodoni Ildikó, a Blue Art, Szabó Előd és zenekara szórakoztattak.
(menyhárt) Népújság (Marosvásárhely)
Díszpolgári címmel tüntették ki Miholcsa Józsefet
Marossárpatak és huszárok – sokak tudatában rég együtt él a két fogalom, hiszen a Miholcsa József vezette Mátyás- huszárcsapat határon innen és túl ismertté tette a település nevét. Ezért elismerésként szombaton, a III. Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztiválon díszpolgári címmel tüntette ki Kozma Barna polgármester Miholcsa József huszár-szobrászművészt, akinek Rhédey Ferenc fejedelmet ábrázoló alkotását ez alkalommal avatták fel.
A településeket sújtó pénzhiány ellenére igencsak tartalmas faluünnepségnek lehettünk tanúi szombaton Marossárpatakon. A délelőtt zajló gyermekfoglalkozásokat, valamint az ünnepi istentiszteletet követően a település büszkeségének számító szoborparkban került sor a rendezvény fő mozzanatára: felavatták Miholcsa József szobrászművész Rhédey Ferenc fejedelmet ábrázoló mellszobrát, a művészt pedig díszpolgári címmel tüntették ki. – Ezáltal a sárpatakiak tiszteletüket és hálájukat fejezik ki Miholcsa Józsefnek a közösség érdekében kifejtett tevékenységéért, kulturális téren pedig a település hírnevének a növelését köszönhetjük a művésznek. Remélem, hogy soha nem fogja szégyellni, hogy sárpataki és nem fogja megbánni azt, hogy a településre költözött – hangzott el Kozma Barna polgármester beszédében. Hogy a huszár- szobrászművészt mennyire érzik maguk közül valónak a falubeliek, annak talán a leghitelesebb bizonyítéka az volt, hogy szép számban megjelentek az eseményen.
Merész terv vált valóra
Miholcsa József harminchárom éve folyamatosan kiállít, számos alkotótáborban vett részt, Marosvásárhelytől Új-Delhiig több tucatnyi egyéni tárlattal tette ismertté nevét. Munkáiban kiemelt szerepet kapnak a magyar nemzeti mítoszok, sorskérdések. A termékeny alkotó 2000 óta él Marossárpatakon, akkor még kevesen tudták róla, hogy elismert szobrászművész és a huszár hagyományőrzés ápolója. Ám Miholcsa József rövid időn belül a helyi kulturális élet mozgatórugója lett. Egyik főszervezője az ünnepi rendezvényeknek, megalakította a sárpataki Mátyás- huszárcsapatot, majd 2002 tavaszán merész tervvel állt elő: olyan egyedi, erdélyi fejedelmekből álló szoborcsoportot tervez a településnek, amilyen nincs még a Kárpát-medencében. A szobrokért nem igényel pénzt, adományként adja a településnek, csupán annyit kért, hogy a faluközösség és az önkormányzat biztosítsa lovainak az eledelt – hangzott el Mózes Sándor magyartanár méltatásában. Miholcsa terve részben már valóra vált, ugyanis több mint tíz erdélyi fejedelem mellszobra áll a templom melletti szoborparkban.
"Magyarságban és művészetben nincs megalkuvás"
mert ez nálunk létünk ellen elkövetett bűn, szeretném, ha életem hitem és erőm előtt hagyna el – hangzik Miholcsa József hitvallása, aki könnyeivel küszködve köszönte meg a megtiszteltetést. – Életemben nem volt részem ilyen megtiszteltetésben. Remélem, hogy e díszpolgári címmel nem tekintenek többé jövevénynek. Azt hiszem, ma lettem igazán sárpataki – mondotta meghatódva a művész.
Az alkalomhoz illően a Miholcsa vezette Mátyás- huszárcsapat tagjai fekete, sarkantyús csizmában, szürke posztónadrágban, vászoningben, dolmányban, valamint piros zsinórozású, félvállra vetett mentéikben a helyi és környéki hagyományőrző néptánccsoportok kíséretében vonultak végig a falun.
A faluünnep alkalmából hazahívták Veress Kristóf Zsuzsannát, Sárpatakról elszármazott művészt is, akinek tájképekből és csendéletekből álló festészeti tárlatát a helyi kultúr-otthonban tekinthették meg az érdeklődők, akiket a délutáni órákban lovas-, valamint harcművészeti bemutatók, néptáncelőadások, majd este a Neoton Família tagjai, Csepregi Éva és Végvári Ádám, Bodoni Ildikó, a Blue Art, Szabó Előd és zenekara szórakoztattak.
(menyhárt) Népújság (Marosvásárhely)
2010. július 27.
Újabb emlékművet avattak Marossárpatakon
Aligha létezik a Kárpát-medencében Marossárpatakon kívül még egy olyan falu, ahol 15 szobor díszíti a központot – a településen a hétvégén avattak fel egy újabb emlékművet a harmadik Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivál keretében. A faluban található szobrok alkotója Miholcsa József elismert szobrászművész, aki tíz éve költözött családjával Marosvásárhelyről Marossárpatakra.
2002 tavaszán rukkolt elő a javaslattal: erdélyi fejedelmeket ábrázoló szoborparkot varázsol a község központjába. Még abban az évben felavatták a Szent István-szobrot, szombaton pedig a 14. emlékmű is a helyére került.
A Rhédey család erdélyi ágát Rhédey Ferenc gyökeresítette meg, az új szobor az ő fiát, kisrédei Rhédey Ferencet ábrázolja, aki rövid ideig (1657. november–1658. január) Erdély fejedelme volt, II. Rákóczi György idejében a lengyelországi hadjáratban az erdélyi sereg egyik alvezére volt, rendkívüli szociális tevékenységéről is ismert. A hétvégi rendezvényt a polgármesteri hivatal és a Marossárpatakért Egyesület szervezte. A szoboravatás után Kozma Barna polgármester átadta Miholcsának a díszpolgári címmel járó érmet és oklevelet.
„Büszke vagyok Sárpatakra, örülök, hogy itt lehetek. Életemben még nem volt részem ilyen megtiszteltetésben. Most, hogy díszpolgári címet kaptam, immár nem érzem magamat jövevénynek, úgy vélem, a falu befogadott. Azt hiszem, ma lettem sárpataki” – mondta el Miholcsa József. Kozma Barna polgármester, aki 2008 óta vezeti a községet, a Krónikának elmondta: nem volt mindig felhőtlen a művész és a település viszonya. „Az együttműködés csak úgy lehetséges, ha mindkét fél nyitott egymás iránt. A mostani önkormányzati vezetőség megbecsüli őt, hiszen sokat tett a faluért, és nemcsak a szobrokról van szó, hanem minden kulturális rendezvény megszervezésében segített.
Néptánccsoportunk is igen színvonalas, emiatt is sokan ismerik falunkat. Miholcsa huszárcsapatot létesített, amely immár nemcsak belföldön, de külföldön is ismertté tette a falut” – sorolta a szobrászművész érdemeit az elöljáró. Sárpatakon szombaton délelőtt a gyerekek számára szerveztek programokat, majd a szoboravatás után megnyitották a sárpataki származású, amatőr festőművész, Veress Zsuzsa tárlatát. Később hagyományőrző tánccsoportok léptek fel, és huszárfelvonulást tartottak.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)
Aligha létezik a Kárpát-medencében Marossárpatakon kívül még egy olyan falu, ahol 15 szobor díszíti a központot – a településen a hétvégén avattak fel egy újabb emlékművet a harmadik Marossárpataki Tánc- és Huszárfesztivál keretében. A faluban található szobrok alkotója Miholcsa József elismert szobrászművész, aki tíz éve költözött családjával Marosvásárhelyről Marossárpatakra.
2002 tavaszán rukkolt elő a javaslattal: erdélyi fejedelmeket ábrázoló szoborparkot varázsol a község központjába. Még abban az évben felavatták a Szent István-szobrot, szombaton pedig a 14. emlékmű is a helyére került.
A Rhédey család erdélyi ágát Rhédey Ferenc gyökeresítette meg, az új szobor az ő fiát, kisrédei Rhédey Ferencet ábrázolja, aki rövid ideig (1657. november–1658. január) Erdély fejedelme volt, II. Rákóczi György idejében a lengyelországi hadjáratban az erdélyi sereg egyik alvezére volt, rendkívüli szociális tevékenységéről is ismert. A hétvégi rendezvényt a polgármesteri hivatal és a Marossárpatakért Egyesület szervezte. A szoboravatás után Kozma Barna polgármester átadta Miholcsának a díszpolgári címmel járó érmet és oklevelet.
„Büszke vagyok Sárpatakra, örülök, hogy itt lehetek. Életemben még nem volt részem ilyen megtiszteltetésben. Most, hogy díszpolgári címet kaptam, immár nem érzem magamat jövevénynek, úgy vélem, a falu befogadott. Azt hiszem, ma lettem sárpataki” – mondta el Miholcsa József. Kozma Barna polgármester, aki 2008 óta vezeti a községet, a Krónikának elmondta: nem volt mindig felhőtlen a művész és a település viszonya. „Az együttműködés csak úgy lehetséges, ha mindkét fél nyitott egymás iránt. A mostani önkormányzati vezetőség megbecsüli őt, hiszen sokat tett a faluért, és nemcsak a szobrokról van szó, hanem minden kulturális rendezvény megszervezésében segített.
Néptánccsoportunk is igen színvonalas, emiatt is sokan ismerik falunkat. Miholcsa huszárcsapatot létesített, amely immár nemcsak belföldön, de külföldön is ismertté tette a falut” – sorolta a szobrászművész érdemeit az elöljáró. Sárpatakon szombaton délelőtt a gyerekek számára szerveztek programokat, majd a szoboravatás után megnyitották a sárpataki származású, amatőr festőművész, Veress Zsuzsa tárlatát. Később hagyományőrző tánccsoportok léptek fel, és huszárfelvonulást tartottak.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)
2010. július 28.
Kezdődik a FIERD- tábor
Buli a tónál
Hamarosan – egészen pontosan pénteken déli tizenkét órakor – elkezdődik a második FIERD- tábor a Bözödi-tó partján. A Fiatalok Erdélyért nevű, csupán egy éve alakult ifjúsági szervezet által létrehozott, idén megismétlendő tábor számos rendezvénnyel, előadással, vetélkedővel, koncerttel és bulival várja az ifjabbakat és idősebbeket, akiknek jelképes összegért buszokkal való szállítást biztosítanak Marosvásárhelyről Bözödre.
Pénteken a táborozók bejelentkezése, a sátortábor felállítása a vetélkedőkön részt vevő, fiúkból és lányokból álló, legfeljebb 15 fős csapatok benevezése zajlik, este 7 órától elkezdődnek az első nap koncertjei: először az Offline zenél, majd a Megasztárból ismert Tabáni István lép fel a tóparti színadon. Este kilenctől a legendás Piramis koncertezik, míg 12 órától hajnalig dzsesszbuli a bemutatásra nem szoruló Dömével.
Szombaton délelőtt 11 órakor kezdődnek a vetélkedők (köztük harácsolás, sörivóverseny és Toldi-vetélkedő, általános Ki mit tud) este nyolctól Stand-up Comedy a méltán elhíresült székelyföldi Open Stage részvételével. Napközben a tábor tudományos bázisaként működő FIERD- sátorban zajlanak a meghívott vendégek előadásai és az azokat követő "rövidnadrágos" beszélgetések. Az idei tematika: Erdélyi magyar fiatalok szerepvállalásának lehetősége a közéletben, valamint az üzleti életben. Fiatal magyar vállalkozók sikerességének lehetőségei Erdélyben a gazdasági válság közepette. A szórványvidéken élő magyarság nemzeti identitása megőrzésének esélyei. Etnikumközi kérdések Maros megyében 20 évvel a fekete március után. Magyar-román és magyar-magyar viszonyok átrendezése a budapesti kormányváltás következményeként. Közigazgatási reform Romániában: területi autonómia vagy decentralizált székelyföldi régió? Az előadásokra szombat délután 14 és 16 óra között kerül sor, meghívott előadók: Széll Lőrincz (az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke), Zahorán Csaba (a Terra Recognita Alapítvány történésze) és Miklós Gábor (a budapesti Közgazdasági Egyetem oktatója). A koncertek ugyancsak este kilenc órakor kezdődnek, ekkor lép fel a magyar rocklegenda Ossian, majd a hazai Detox. 24 órától Huli Buli. A programsorozat vasárnap sem ér véget: 12 és 16 óra között kocsmajátékok a Kikapcs- sátorban (a versenyzők bizonyíthatják testi és szellemi erejüket a sakk, table, malom, csocsó, kártya, skandenberg és egyéb meglepetés- vetélkedőkön), 16 órakor eredményhirdetés és díjazás, 17 órakor népi tánc (az erdőszentgyörgyi táncegyüttes előadása a nagyszínpadon), 18 órakor pedig további koncertek következnek: fellép a Vírus, a Crash, Keresztes Ildikó és a Defender, a napot ismét Huli Buli zárja. Hétfőn 12 órakor hazamenet, a szervezők felkérik a táborozókat: előtte segítsenek megtisztítani a tó partját.
A Fiatalok Erdélyért (FIERD) egyesület 2009 júliusában alakult meg. Az ifjúsági szervezet létrehozását az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete XI. körzetének fiatal tagjai kezdeményezték, akikhez mások is csatlakoztak. A kezdetben hét alapító taggal induló, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet tevékenységeinek köszönhetően rövid időn belül nagy elismertséget és népszerűséget nyert a marosvásárhelyi magyar fiatalok, elsősorban a középiskolások körében.
2009 augusztusában az akkor alig egy hónapja alakult FIERD sikeresen megszervezte Bözödön első ifjúsági táborát, amelynek megismétlését 2010-ben maguk a táborlakók is elvárják. A bözödi ifjúsági tábor megszervezése jelentette az egyesület számára azt a dobbantót, amelynek köszönhetően a FIERD Marosvásárhely egyik legnépszerűbb magyar ifjúsági szervezetévé vált – áll a tábor honlapján (www.tabor.fierd.ro), ahol a buszok menetrendjét is megtekinthetik a látogatók. A táborba a napijegy 15 lejbe, három napra 40 lejbe kerül, ami tartalmazza a sátorhelyet is a táborban kialakított sátortáborban.
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)
Buli a tónál
Hamarosan – egészen pontosan pénteken déli tizenkét órakor – elkezdődik a második FIERD- tábor a Bözödi-tó partján. A Fiatalok Erdélyért nevű, csupán egy éve alakult ifjúsági szervezet által létrehozott, idén megismétlendő tábor számos rendezvénnyel, előadással, vetélkedővel, koncerttel és bulival várja az ifjabbakat és idősebbeket, akiknek jelképes összegért buszokkal való szállítást biztosítanak Marosvásárhelyről Bözödre.
Pénteken a táborozók bejelentkezése, a sátortábor felállítása a vetélkedőkön részt vevő, fiúkból és lányokból álló, legfeljebb 15 fős csapatok benevezése zajlik, este 7 órától elkezdődnek az első nap koncertjei: először az Offline zenél, majd a Megasztárból ismert Tabáni István lép fel a tóparti színadon. Este kilenctől a legendás Piramis koncertezik, míg 12 órától hajnalig dzsesszbuli a bemutatásra nem szoruló Dömével.
Szombaton délelőtt 11 órakor kezdődnek a vetélkedők (köztük harácsolás, sörivóverseny és Toldi-vetélkedő, általános Ki mit tud) este nyolctól Stand-up Comedy a méltán elhíresült székelyföldi Open Stage részvételével. Napközben a tábor tudományos bázisaként működő FIERD- sátorban zajlanak a meghívott vendégek előadásai és az azokat követő "rövidnadrágos" beszélgetések. Az idei tematika: Erdélyi magyar fiatalok szerepvállalásának lehetősége a közéletben, valamint az üzleti életben. Fiatal magyar vállalkozók sikerességének lehetőségei Erdélyben a gazdasági válság közepette. A szórványvidéken élő magyarság nemzeti identitása megőrzésének esélyei. Etnikumközi kérdések Maros megyében 20 évvel a fekete március után. Magyar-román és magyar-magyar viszonyok átrendezése a budapesti kormányváltás következményeként. Közigazgatási reform Romániában: területi autonómia vagy decentralizált székelyföldi régió? Az előadásokra szombat délután 14 és 16 óra között kerül sor, meghívott előadók: Széll Lőrincz (az Országos Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke), Zahorán Csaba (a Terra Recognita Alapítvány történésze) és Miklós Gábor (a budapesti Közgazdasági Egyetem oktatója). A koncertek ugyancsak este kilenc órakor kezdődnek, ekkor lép fel a magyar rocklegenda Ossian, majd a hazai Detox. 24 órától Huli Buli. A programsorozat vasárnap sem ér véget: 12 és 16 óra között kocsmajátékok a Kikapcs- sátorban (a versenyzők bizonyíthatják testi és szellemi erejüket a sakk, table, malom, csocsó, kártya, skandenberg és egyéb meglepetés- vetélkedőkön), 16 órakor eredményhirdetés és díjazás, 17 órakor népi tánc (az erdőszentgyörgyi táncegyüttes előadása a nagyszínpadon), 18 órakor pedig további koncertek következnek: fellép a Vírus, a Crash, Keresztes Ildikó és a Defender, a napot ismét Huli Buli zárja. Hétfőn 12 órakor hazamenet, a szervezők felkérik a táborozókat: előtte segítsenek megtisztítani a tó partját.
A Fiatalok Erdélyért (FIERD) egyesület 2009 júliusában alakult meg. Az ifjúsági szervezet létrehozását az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete XI. körzetének fiatal tagjai kezdeményezték, akikhez mások is csatlakoztak. A kezdetben hét alapító taggal induló, önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet tevékenységeinek köszönhetően rövid időn belül nagy elismertséget és népszerűséget nyert a marosvásárhelyi magyar fiatalok, elsősorban a középiskolások körében.
2009 augusztusában az akkor alig egy hónapja alakult FIERD sikeresen megszervezte Bözödön első ifjúsági táborát, amelynek megismétlését 2010-ben maguk a táborlakók is elvárják. A bözödi ifjúsági tábor megszervezése jelentette az egyesület számára azt a dobbantót, amelynek köszönhetően a FIERD Marosvásárhely egyik legnépszerűbb magyar ifjúsági szervezetévé vált – áll a tábor honlapján (www.tabor.fierd.ro), ahol a buszok menetrendjét is megtekinthetik a látogatók. A táborba a napijegy 15 lejbe, három napra 40 lejbe kerül, ami tartalmazza a sátorhelyet is a táborban kialakított sátortáborban.
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)