"Korondon magyar civileket megvertek a csendőrök. Asztalos Ferenc, az RMDSZ parlamenti képviselője levélben fordult a belügyminiszterhez ebben az ügyben. A válasz, ha késve is, de megérkezett: a csendőri akció minden szempontból szabályszerű volt, Jérét és Dézsyt nem bántalmazta senki, az ügyben a csendőrségnek tanúi is vannak. Úgyhogy "biztosítjuk afelől, képviselő úr, hogy a román csendőrség kötelességét teljesíti, és mindenféle- fajta diszkrimináció nélkül vigyázza a közrendet, a törvényes előírásoknak megfelelően." /"Biztosítjuk, képviselő úr..." = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 16./ Előzmény: Aug. 11-re virradó éjszaka komoly indok nélkül gumibottal verték meg a korondi fazekasvásár hangosítását biztosító cég tulajdonosát és lemezlovasát, Dézsy Károlyt a csendőrök. Jére Ágoston elmondta: látta, hogy a csendőrök durván bánnak valakivel, így a mikrofonban kérte a közönséget, tiltakozzon hangosan az ilyen eljárás ellen. Ezután őt is igazoltatatta egy csendőrt, majd ütni-verni kezdték őt is. /Zilahi Imre: Csendőri erőfitogtatás Korondon? = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./"

"Korondon szept. 29-én felavatták Márton Áron mellszobrát. Antal József székelyudvarhelyi lelkipásztor méltatta Márton Áron püspök életét és munkásságát. Koszta Vilmos és családja anyagi hozzájárulásával készült a szobor. /Szoboravatás. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 3./"

"Saint- Michel kedvelt barokk szobrát /L Ange - Az Angyal/ ellopták, Miholcsa József szobrászművészt kérték fel, hogy készítse el a szobrot. Nov. 9-én felavatták a művész jelenlétében a szobrot. Miholcsa Józsefre a Hortobágyi Alkotótáborba ellátogató művészek felfigyeltek. A Sárpatakon élő marosvásárhelyi származású művész kezdeményezte annak idején az Incitato alkotótábort /Kézdivásárhely/, ez a tábor idén tizedszer nyitotta meg kapuit, Miholcsa József vezetésével. Miholcsa József Szent István- szobrát Sárpatakon kiállították. Azóta elkészült Árpád- szobra is. A 2,5 méteres műkő alkotást jövő tavasszal leplezik le Torján. Budapesten dec. 15-én a Bolyai János Szakközépiskolában, a Váci út 28. szám alatt avatják a névadó nagy matematikus portréját. A művész életműve koronájának nevezi a korondi iskola elé, a Firtos Művelődési Egyesület által rendelte emlékteret. Húsz méter sugarú az Erős várunk az anyanyelv című hatalmas térkompozíció. Úgy tervezi, hogy 2003-ban lesz az avatása. A hét méteres, a történelmet jelképező andezit "életfa" helyet ad a jelképeknek, a sámán kort szimbolizáló lélekmadárnak, a honfoglalásra utaló lófejnek, a későbbi korszakot idéző kettős keresztnek, a személyiség- és jelentéshordozó, félméteres átmérőjű bronzplakettnek és így tovább. Igazi kultikus helyévé válhat ez a magyarságnak. /Miholcsa József Angyala Franciaországban. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./"

"Dec. 4-én mutatták be Szovátán a tájegység legfrissebb szellemi termékét, Márton Béla Fából faragott díszítmények a Sóvidéken című fotóalbumát. A szerző először próbálja rendszerezni az elmúlt száz év sóvidéki faragványait. A szerző díszítőfaragó, emellett néprajzi kutatással is foglalkozik. A bevezetőben a szerző rávilágított a helyi sajátosságok és az egész magyar nyelvterület közötti kapcsolatokra. A könyv fejezetei: A szovátai villák és a korondi házak áttört díszei; Gyalogkapuk és székely kapuk; A csűrkapu díszei, kútágasok díszei; Szerszámok, eszközök; Sóvidéki jármok; Bútorok; Sóvidéki kopjafák; Sóvidéki fafaragók életrajzi adatai, jelentős alkotásai. Az albumból kitűnik, hogy Korondon sokkal több kopjafát faragtak az elmúlt évszázadokban, mint a szomszédos településeken. Ennek oka talán a hagyománytisztelet. /B.D. [Bölöni Domokos]: Száz kép a Sóvidékről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./"

"Legutóbb az államelnöki rendelettel kitüntetettek között egy korondi keramikus neve is szerepelt, az 53 éves Páll Ágoston. Ő még nem tudott a kitüntetésről, ezt most az újságírótól tudta meg. Páll Ágoston ismert keramikus, egy felépítendő székely házat az ő kerámiáival rendeznek be. Kerámiáit Washingtonban is ismerik: 1999-ben egy népművészeti fesztivál kiállításain lehetett látni munkáit. Páll Ágoston munkáit sok városban /Budapest, Burgas (Bulgária), Szeged, Nagyszeben, Brassó, Konstanca, Kolozsvár stb./ kiállították. Páll Veronka virágai díszítik Páll Ágoston edényeit, aki már több érmet, oklevelet nyert. Budapesten bokályai keresettek, Bukarestben pedig tányérjai, használati edényei. A korondi népművész édesapjától, idős Páll Lajostól tanult mesterségét immár fiai, Árpád és Domokos is továbbviszik. /Kristó Tibor: Budapestre bokály, Bukarestbe tányér... = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./"

"Marossárpataknak közlönye is van, a Marossárpataki Újság. A március 15-i különszámban terjedelmes írás szólt Miholcsa József újonnan felavatott sárpataki lovas szobráról /Sebesült huszár a címe/. Miholcsának ez a második alkotása, amit a falunak adott. Az első Szent István királyt ábrázolja. Két éve, hogy a Miholcsa család Sárpatakra költözött. Miholcsa Józsefnek idén, ötvenedik életévében éppen öt köztéri szoborra van megrendelése. Torjára tavaly két és fél méteres Árpád-szobrot készített, de végül 2002-ben nem állították fel, mert a helybeliek nem tudtak megegyezni a helyszínről. Barabás Miklós mellszobra félig készen van, Sárpatak részére készíti. Következő, korondi szobrának a címe ez lesz: Erős várunk nékünk az anyanyelv. Hét méternyi, terméskőből épülő emlékmű lesz, rajta fém domborművekkel. Augusztus huszadikán Marossárpatakon is újabb szoboravató lesz, ezúttal János Zsigmond a téma. Fafaragványai is kelendőek. A múlt ősszel, soproni kiállítása nyomán hét munkáját vásárolták meg a műgyűjtők. Korábban négy éven át a marosvásárhelyi művészeti középiskolában is tanított, de szűkült a magyar tagozat. Már csak helyettesítő állások jutottak a művésznek. Jövőre még két Miholcsa-szobrot avatnak Marossárpatakon: II. Rákóczi Ferencét és Bethlen Gáborét. /Máthé Éva: A falu befogadta őket. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 10./"

"Kalmár Zoltán kifogásolta, hogy a Romániai Magyar Szóban Drakuláról írtak, nem éppen odaillő kifejezéseket használtak, amikor sokkal nagyobb problémák vannak. A lap nem részletezte a sepsiszentgyörgyi csendőrlátogatás fejleményeit, hogy Korond után rutinlátogatássá kozmetikált megfélemlítő hadjárattal fogva tartottak több fiatal magyart. Az Allgemeine Deutsche Zeitung két utóbbi, Der Punkt című mellékletében, Meinolf Arens és Daniel Bein tollából a következő tanulmány jelent meg: "Ungarisch ist die Sprache des Teufels. Die katolische Kirche in Rumanien zwischen Religion und Nationalismus" (lesz harmadik folytatása is). Magyarul: "A magyar nyelv az ördög nyelve. A romániai katolikus egyház a vallás és a nacionalizmus között." A tartalmas cikksorozat a moldvai csángók vergődését tárta fel. /Kalmár Zoltán: Gondolatok egy veszélyes karó ügyében... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./ A Romániai Magyar Szó nevében Baranyai Péter azonnal válaszolt, kifejtve: "gondoljuk, a csúnya szavak éppúgy részei közös anyanyelvünknek, mint a költők által kifényesítettek." "A sepsiszentgyörgyi eseményekről többször tudósítottunk, hogy a kiskorúak szüleinek mit kell tenniük, azt döntsék el maguk." "Tervezzük, hogy a csángók helyzetéről cikksorozatban számolunk be...". /Baranyai Péter: Válasz az újság és az újságíró felelősségéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./"

"A székely Sóvidéken végzett két évtizedes gyűjtő-, feldolgozó és rendszerező munka befejező kötetéhez érkeztem. Az előző négy kötetben a Sóvidék élővilágát (etnobiológiáját) mutattam be, míg itt az élettelen természet ismeretét, néphagyományát tárom az olvasó elé." - írta Gub Jenő ötödik kötetének /Természetismeret és néphagyomány a székely Sóvidéken, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2003./ bevezetésében. A szovátai tanár, a Sóvidék szerelmese, fáradhatatlan kutatója Alsósófalva, Atyha, Békástanya, Felsősófalva, Fenyőkút, Illyésmező, Kopactanya, Korond, Pálpataka, Parajd, Sóvárad, Szakadát, Szováta és Vadasmező településekről összesen 607 adatközlőt sorolt fel név szerint. /(bölöni): Ha álmunkban gyermeket csókolunk. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 6./"

"Jún. 13-án Korondon a középiskola előtt felavatták az Erős várunk nékünk az anyanyelv témájú térkompozíciót, Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész monumentális alkotását. A kivitelezést támogató szponzorok jelenlétében egyenként leleplezték azoknak a nagy személyiségeknek féldomborműveit - szám szerint 10 reliefet -, akik anyanyelvünk ápolásáért sokat fáradoztak, köztük a Tamási Áronét is. Dániel Ernő plébános és Farkas László unitárius lelkész felszentelte az emlékművet. Györfi András színművész Magyari Lajos Kötődések című poémájából szavalt részleteket. Ambrus Lajos író, a helyi művelődési egyesület elnöke, s az emlékmű megalkotásának szorgalmazója hangsúlyozta, hogy "egy nagy székely faluban jelképértékűen hirdeti ez az alkotás, s tán örökérvényűen is, hogy a nyelv a lélek háza, s ápolni azt ránkszabott kötelesség, az ünnepség pedig arra ad alkalmat, hogy a község önzetlen lelkű vállalkozóinak, intézményeinek áldásos összefogása eredményeként nem mindennapi eseményt ünnepelhetünk". /Kristó Tibor: Emlékműavatás Korondon. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./"

"Az Erős várunk nekünk az anyanyelvünk című térkompozíciót avatták fel jún. 13-án Korondon. A falu központjában lévő emlékművet a Firtos Művelődési Egylet kezdeményezésére Miholcsa József marosvásárhelyi képzőművész készítette el. Ugyancsak a képzőművész nevéhez fűződnek azok a plakettek is, amelyek az emlékművön kaptak helyet, azoknak a híres magyar íróknak és költőknek a képmásával, akik hozzájárultak nyelvünk fennmaradásához. Miholcsa József örömét fejezte ki, hogy ő készíthette el ezt az alkotást, mely élete eddigi legnagyobb munkája. /Györffy Sándor: Az anyanyelvnek emeltek szobrot. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 16./"

"Miholcsa József szobrászművész korondi térszobrát jún. 13-án felavatták, mely az anyanyelv előtt tiszteleg. - Kultikus helyként álmodtam meg, az egyik helybeli kezdeményező a nyelv kegyhelyének nevezte, mondta a művész. A lényeg, hogy minél több látogatót vonzzon bárhonnan a világból. A mű egyes részei között sétálni lehet, akár virágot is lehet ültetni körülötte. Tíz ember elfér körben, a kétszemélyes kőpadokon. A világban szétszóródott magyarságot jelképező kőhalmokon levő fatáblák, amelyek ezekről a nemzetrészekről közölnek adatokat, szintén fémből készülnek majd, alumíniumba fogják önteni őket, hogy minél tartósabbak legyenek, akárcsak a magyar nyelv nagy művelőit és ápolóit - jelen esetben Balassi Bálintot, Károli Gáspárt, Pázmány Pétert, Apáczai Csere Jánost, Kölcsey Ferencet, Kriza Jánost, Brassai Sámuelt, Kosztolányi Dezsőt, Dsida Jenőt és Tamási Áront - ábrázoló domborművek a szobor sziklarészein. Miholcsa József 50. születésnapja egybeesett az avatóünnepséggel. Elkészítette a festő Barabás Miklós mellszobrát, Sánta Csaba most öntötte bronzba. Budán, a Városmajorban állítják fel nemsokára egykori. Egész alakos Árpád-szobra Torjára kerül, ez is avatásra kész. Van egy hosszú távú terve is, kivitelezése tíz évet vesz igénybe. Meg szeretné mintázni, faragni az erdélyi fejedelmek portréját. Húsz jeles személyiségről van szó, évente két ilyen mellszobrot tudna elkészíteni műkőből. /N. M. K.: Erős várunk az anyanyelv. Párbeszéd Miholcsa Józseffel, korondi térszobra felavatása után. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./ "

"Turisztikai szakemberek elkészítették a magyarországiak által legszívesebben látogatott erdélyi helységek listáját. Felméréseik alapján az első tíz sorrendje a következőképpen alakult: 1. Szováta, 2. Torockó, 3. Békás-szoros, 4. Korond, 5. Parajd, 6. Szent Anna-tó, 7. Tusnádfürdő, 8. Tordai-hasadék, 9. Kolozsvár és Marosvásárhely, 10. Kalotaszeg. /Borbély László: Erdélyi top tíz. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./"

"Tizedik alkalommal szervezték meg Korondon a nemzetközi irodalmi és folklórtábort, amelyen most a centenáriumhoz méltó rangos programon vehettek részt győri, kiskőrösi, kiskunfélegyházai, biharkeresztesi, felvidéki, csíkszeredai, kárpátaljai és helyi csapatok. Az egyhetes tábor Kultúrtörténeti, irodalmi helyismereti jellegű találkozókon vesznek részt a hét folyamán. /Ferencz Imre: Hazanéző irodalmi és folklórtábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 15./keretében hangzott el Szekeres Sándor előadása, aki Székely Mózes emlékét idézte. Miholcsa József nemrég felavatott szoborkompozícióját értelmezték a jelen lévő fiatalok. "

"Somkeréken falutalálkozót tartottak a hét végén. Pap Géza püspök hirdette az igét. Leleplezték az eddigi ismert és szolgálatot teljesített lelkészek neveit tartalmazó emléktáblát. Az emléktáblát a Korondon élő Györfi Mihály kőfaragó készítette és adományozta a gyülekezetnek. Adományával szeretné felhívni a tömbmagyarság figyelmét, hogy kötelessége támogatni a szórványban élőket. Sor került a Magyarok Világszövetsége Rákóczi emlékzászlajának átadására a somkeréki gyülekezet részére; a zászló II. Rákóczi Ferenccel hirdeti, hogy "Istennel a hazáért és szabadságért". /Okos Márton: Falutalálkozó és emléktábla-avatás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./"

"A híres dálnoki lipicai ménes úgy került idegenek kezére, hogy fenntartói és éltetői gyakorlatilag szóhoz sem juthattak az erősen ,,irányítottnak" tűnő árverésen. Naponta új és új veszteségeket ér Székelyföld anyagi és szellemi vagyona. Elég utalni Erdély Ede példátlan vagyonszerzésére a háromszéki tájakon, s bár mindenki sejti, hogy a fölvásárlásokhoz szükséges csillagászati összegek gyanús eredetűek, senki nem tisztázta, hogy ki-kik állnak a mértéktelen vagyonszerzés hátterében. A tulajdoncserékből a háromszéki székelységnek semmi java nem származik, ellenkezőleg: egyre kiszolgáltatottabb lesz saját szülőföldjén, ahol új urak parancsolgatnak. Mások teremtenek idegen enklávékat az ezeresztendős településeken, állapította meg Magyari Lajos. Megdöbbentő, hogy Korondon a székely kerámia fellegvárának elöljárói idegenek kezére hagyták jutni azt a fazekasüzemet, mely iparszerűen és ipari mennyiségben gyártja a korondi bokályokat, köcsögöket, kancsókat, fazekakat és nippeket. Az új tulajdonos a kerámiaüzem helyett fafeldolgozót állít, az égetőkemencéket szárítókká alakítván, a régi gépeket ócskavasként értékesítvén. A még nem is működő gyáregység mellé szálláshelyeket és étkezdét építenek, hogy a maga embereit hozza, nyilván románokat. Ez 2003 székelyföldi létvalósága. /Magyari Lajos: Javaink védelmében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 5./"

"Tizenhat korondi és nagyváradi fazekasmester állította ki termékeit az aug. 9-10-én huszonhatodik alkalommal megrendezett fazekasvásáron. A fazekasvásárt a helyi önkormányzat, a Firtos Közművelődési Egyesület, a korondi középiskola és a Pro Musica Alapítvány szervezi meg minden évben. /Fazekasvásár Korondon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./"

"Négy irányából indultak, vonultak fel a falu között, majd érkeztek a fúvóstalálkozó színhelyére Korondon a rétyi, parajdi, fehéregyházi, valamint a házigazda fúvószenekarok. A korondiak mögött barna öltözetben a helybeli önkéntes tűzoltó-alakulat tagjai vonultak, lévén, hogy ez alkalommal ünneplik fennállásuk 110. évfordulóját. Kettős ünnepnek számít e találkozó, ugyanis a fúvósok is jubilálnak, 10 éve jegyezték be a Pro Musica Alapítványt, mely az együttest is működteti. Általában 25 percre szabták azt az időt, mialatt a részt vevő együttesek ízelítőt nyújthattak gazdag repertoárjukból. /Kristó Tibor: Fúvóstalálkozó Korondon. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 8./"

"A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Irodalmi Kör meghívottja a Korondon élő és alkotó Ambrus Lajos volt. 1982-ben, prózai írásokból válogatott első kötetének megjelenése után 13 esztendeig nem adott ki könyvet. 1995-ben már költőként is bemutatkozott. Első verseskötetét (Lopott hold) az 1998-ban (Játék a tájban) és a 2003-ban megjelent Boldogok hajóján követte. Közben sok mese, történet, monda feldolgozására is vállalkozott. A megtartó falut - szociológiai szempontokból - nem, de népét, annak sajátos gondolkodását, viselkedését, tapasztalatainak tanulságait mindenképpen rögzítette, vallja. A több mint 100 tagot számláló korondi Firtos Művelődési Egylet tagjai közül többen is felolvastak már köri ülésen Gyergyószentmiklóson. Ambrus Lajos szerkeszti az 1990 óta megjelenő Hazanéző című művelődési folyóiratot. A Hazanéző, Sóvidék e páratlan krónikája több mint 1000 eddig kinyomtatott oldalával immár nagy érték, közismert kutatók, néprajzosok, történészek, nyelvészek közöltek benne. Az idei utolsó szám 2000 példányban jelent meg, de voltak számok, amelyekből 5000 példányt nyomtak. Páll Lajos festőművész és költő, minden szám címlapjának avatott szerzője. Szívessége hiányában a folyóirat meg sem jelenhetne. Mert mondanom sem kell, hogy minket elkerültek a nagy támogatási hullámok. /Bajna György: Ambrus Lajos szolgálatai. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./"

"Felső-Háromszék képes krónikája, Váradi Péter Pál és Löwey Lilla erdélyi fotóalbum-sorozatának 17. (!) könyve is napvilágot látott. Kalotaszeg három albuma után Korond és vidéke, a Gyimesek, Alcsík meg Felcsík, Gyergyó és vidéke, a Fehér-Nyikó és Keresztúr vidéke, a Nagy-Küküllő és Udvarhely vidéke, a Homoródi-dombság és Erdővidék után most Felső-Háromszék következett. Ezek mellé illeszkednek az évszakalbumok, a Tél a havason, az Ősz a havason, az Erdély. Az egyenként 200-240 színes képpel illusztrált honismereti fotóalbumokban a képi megjelenítés a költészettel, a tájleíró prózával ölelkezik. A könyv a veszprémi Prospektus Nyomda munkája. /Perkői kilátó (Újabb honismereti fotóalbum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./"

"A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának gazdálkodási bizottsága tiszteletbeli kültaggá választotta nemrég, "Vénig Zoltán agrármérnök-szakmérnököt, Szatmár megyében tanfolyamok szervezőjét, a gazdaságok eredményes szaktanácsadóját". Az erről szóló oklevelet a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumában Vinczeffy Imre, az MTA doktora, és bizottsági elnöke 80. születésnapja alkalmából megtartott tudományos ülés keretében adták át a nagykárolyi Caritas szervezet Tirol nevű mezőgazdasági társulása részlegvezetőjének. A kiváló megyei szakember a következő személyiségekkel együtt lett a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli kültagja: dr. Jakab Samu, a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kertészeti karának dékánja, dr. Tamás Lajos tudományos kutató, a Sapientia egyetem tanára, dr. György Antal, a csíkszeredai Pro Agricultura Alpítvány elnöke, dr. Szakács Nagy Magda a sepsiszentgyörgyi agráregyesület vezetője, Gáll Ödön agrármérnök, a székelyudvarhelyi és a korondi mezőgazdasági középiskola patronálója, Csedő Károly, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem gyógynövény-ismereti tanszékének professzora. /boros: A nagykárolyi Vénig Zoltánt a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli kültagjává választották. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 14./"

"Ferenczi Géza régész /sz. Kolozsvár, 1924. jún. 22./ édesapja, Ferenczi Sándor és István bátyja is neves régész volt. 1943-ban érettségizett, majd sikeresen felvételizett a Ludovika Akadémiára. 1946. szeptemberében érkezett haza, angol hadifogságból. Beiratkozott az egyetemre, a földrajz-történelem szakra. Kinevezték Székelyudvarhelyre múzeumigazgatónak. 1973 őszéig dolgozott igazgatóként. Bátyjával elhatározták, hogy régészetileg föltárják Udvarhelyszék vidékét. Ez eddig teljesen ismeretlen volt. Az itteni várakat a román kutatók dák váraknak mondják, amire a székelyek berzenkednek. A dákokat nem lehet összekötni a rómaiakon keresztül a mai románokkal. Udvarhelyen, a környéken a népvándorlás korának kezdetétől még vannak dák településmaradványok, de attól kezdve, egészen a XI. századdal bezárólag nincs semmiféle régészeti lelet. Az, ami van Ócfalva határában, VII. századi szláv anyag. Tehát nem állja meg a helyét sem az, hogy itt tovább élt volna a korábbi népesség a római hódítás után. 1918 óta egyebet se csinálnak a román kutatók, elsősorban Erdély területén, mint hogy mindenütt kutatják a dáko-román kontinuitás bizonyítékait. Nyolcvan esztendő telt el... Egyetlen helység van Erdély területén, a Medgyes melletti Baráthely, ahol valóban ki lehet mutatni egy település folytonosságát, de itt sem népi folytonosságról van szó, nem a dák lakosság továbbéléséről, inkább arról, hogy eltűnnek a dákok, megszűnik a település, rátelepül egy másik nép, egy harmadik, negyedik - gótok, gepidák. Ferenczi elmondta, hogy először Tartod váránál, Varság határában, majd Budváron várfalat találtak, ahol XII. századi lakóházat találtak. Ezt követte Kustaly várának ásatása, Oklánd határában, rendkívül gazdag anyaggal, szintén a XII: századból. Rapsonné várának ásatásánál Parajd határában, majd a firtosvári ásatásnál a régészeti leletanyag azonos volt, egykori templom maradványai kerültek elő, amelyek ugyancsak XII-XIII. századinak tekinthetők. Ferenczi hangsúlyozta, nem véletlen e várak megjelenése adott helyen, ezek egy Szent László-korabeli határvédelmi rendszer tagjai. Besztercétől ívben, Homoródon át, le egészen Brassóig, és utána még folytatása volt Lugos környékén egy egészen korai, X. századi, XI. század eleji, Erdélyt középen átszelő földvár-sorozatnak. Ezek egy központi elgondolás alapján kiépített határvédelmi rendszer gyepűség-tagjai voltak. E várrendszerhez tartozik egy töltésvonulat is, végig követhető, Orbán Balázs is leírta. Érdekessége, hogy 2-3 kilométerre húzódik a várak sora előtt. Hogy Korond környékén van Firtos vára, elég közel Rapsonné vára, nincs túlságosan messze Tartod vára, ez azért, mert ott volt a só. Ez Sóvidék, s a vidéket, a sót jobban kellett őrizni, mint a többi határt. Udvarhelyszéken a legkorábban a XIII. század első évtizedeiben jelentek meg és telepedtek le királyi utasításra a telegdi székelyek Nagyvárad környékéről... A várakat viszont korábban építették (a XI. század végén), a székelyek a XIII. század elején kerültek ide, tehát van egy százesztendős időkülönbség. Ferenczi szerint - továbbnyomták a honfoglalókat keletre, ők lennének a régibb, Szeret-menti csángók ősei, s helyükbe - mert az üresen maradt - hozták be a székelyeket, északon meg a magyarok helyébe a szászokat. Az eljövendő kutatások feladata lesz az ősibb csángók és nevük felderítése. Ferenczi kitért arra is, hogy bátyjával a kutatásokat folytathassa, azt mondták: a római limes maradványait kutatják. Ez volt az egyik fedőmagyarázat. Megjelent 1999-ben Ferenczi Géza A moldvai ősibb csángók /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ című könyve. A Szeret mentén végighúzódó, csángók lakta zóna ma már két nagy csoportra oszlik: van a Bákó környéki, illetve északon a Románvásár környéki csángó vidék. Valamikor összefüggő volt, aztán két részre, mostanában pedig még kisebb darabokra kezdett forgácsolódni. Ferenczi Géza régebbi írása: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez és Muzsnai Dakó György tevékenységéhez I-II. (Megjelent a Keresztény Magvető 1971-1972-es évfolyamában.). Ferenczi felvetette a rovásírásos emlékeket tartalmazó gyűjteményes kiadvány, a Corpus Inscriptionum Siculorum tervét is a Székely rovásírásos emlékek című könyvében (Székelyudvarhely, 1997). Ferenczi Géza végzi édesapja Ferenczi Sándor és bátyja, dr. Ferenczi István régész-történész Kolozsvárt található tudományos hagyatékának a rendezését. Bátyja magyarországi kutatók bevonásával Kelet-Magyarország XI. század végi gyepűjét, védelmi rendszerét bemutató tanulmánykötetet (monográfiát) készült megjelentetni, összeállította a kötet tervét is. Ez halála miatt elakadt. Ezt a munkáját szeretné sajtókész állapotba előkészíteni. /Oláh István: A történelemnek mondott történelem. Beszélgetés FERENCZI GÉZA régésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Színkép melléklet, nov. 8., folyt.: nov. 15./"

"Napvilágot látott K. Kovács András Fészek melege című verseskötete, amely a szerző 1969-2003 közötti költeményeiből ad válogatást. A korondi születésű (éppen ezért K.) Kovács András, javarészt már kiadott verseit gyűjtötte kötetbe. /(bb): 1969-2003 költeményei. Összegyűjtött versek K. Kovács Andrástól. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./"

"Dec. 6-án juttatta vissza Nagytétény a székely város tulajdonát. Gyergyószentmiklós határában vették át a nagytétényiektől a székely város elöljárói azt a nagyharangot, amelyet ágyúöntés céljából hurcoltak el 1944-ben. A tervek szerint a harang húsvétkor kondul meg újra a gyergyói templom tornyában. A néhány éve véletlenszerűen azonosított harang tért haza. 1943-ban minisztériumi határozat rendelte el, hogy az egyházak egy-egy harangot adjanak háborús célokra, így került a gyergyószentmiklósi is a Nagytétény határában levő öntödébe. A legenda szerint egy éjszaka a tétényiek - azt hívén, az ő harangjuk - rejtekhelyre vonszolták, és szeméttel födték le. Csak a háború után derült ki, hogy tévedésből a gyergyói harangot mentették meg maguknak. A harangot nov. 30-án szerelték le Nagytétényben. Az ekkor tartott ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros-érsek, Magyarország prímása áldotta meg a gyergyószentmiklósi és a tétényi új harangot. A Lengyelországban készített új harang felirata: "Öntetett Isten dicsőségére, Nagyboldogasszony tiszteletére, a pest-nagytétényi templom ékességére, a gyergyószentmiklósi harang helyére." Gyergyó felé vezető útján a harangot Cegléden, Nagyváradon, Kolozsváron, Korondon, Székelyszentlélek-Bogárfalván köszöntötték. A harang útja a Hargitán át előbb Csíksomlyóra vezetett, majd onnan hozták Gyergyószentmiklósra. Fonott kalács, virág, nemzetiszín szalag díszítette a Szent Miklós-szobrot és a harangot szállító ökrösfogatokat. A két szekeret székely ruhás ifjak és a gyulafehérvári teológia tizennyolc diakónusa kísérte. /Gergely Edit: Hazatért a gyergyószentmiklósi nagyharang. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./"

Három új kötete jelent meg a korondi születésű, Székelyudvarhelyen élő K. Kovács András népművésznek. Mindhárom (két verseskötet és egy kisregény) a székelyudvarhelyi Infoprint Kiadó gondozásában látott napvilágot. A fészek melege című verseskötet a szerző 1969–2003 közötti időszakban írt költeményeit tartalmazza. Mondogató címmel a szerző harmadik gyerekverseskötetét is kézbe vehetik az érdeklődők. A szerző legfrissebb könyve, a Félrevert harangok című, önéletrajzi ihletésű kisregény. /Szász Emese: K. Kovács András új könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 14./

K. Kovács András népművész /sz. Korond, 1947/ Székelyudvarhelyen él, tagja a Romániai Magyar Népművészeti Szövetségnek. Három verseskötete, egy regénye, egy monográfiája, valamint egy sporttörténeti kiadványa jelent meg. Kiállításai voltak Székelykeresztúron, Csíkszeredában, Parajdon stb. 1980-tól kezdődően foglalkozik szalmamegmunkálással. Székelyudvarhelyen egyéni tárlattal először most jelentkezett, január 13-án nyitották meg kiállítását. Tematikája a népművészeti és egyéb közismert, más népek képzeletvilágából vett motívumok – kapuk, kopjafák, udvarok, házak, virágok. /Fekete B. Zoltán: Szalmavilág képekben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 16./

Január 17-én tartották Gyulakután a Szováta tanügyi körzet II. osztályosai Nagyapó mesefája mesemondó versenyét. A mintegy 50 km-t átfogó körzet szinte minden iskolája képviseltette magát, Kendtől Nyárádremetéig. Harminchét tanuló mérte össze erejét. Végül a mesemondók közé vegyült egy élő meseíró, Ambrus Lajos Korondról, aki elhozta saját meséskönyveit, és azokat dedikálta a gyerekeknek. /Ozsváth Imre: Meseélmény Gyulakután. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 22./

Napvilágot látott Ráduly János Siratóim lesznek az égi madarak (Székely népballadák), /Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely/ című könyve. A korondi születésű, több mint négy évtized óta Kibéden élő folklorista a nagyközség (és a vidék) népköltészetének gyűjtőjeként vált ismertté. A közel harminc kötetes Ráduly ismét olyan könyvet tett le az olvasó asztalára, amely méltán tart számot érdeklődésre a magyar nyelvterületen. /pbá: Új népballadáskönyv. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 13./

Nem lehet autonómiát létrehozni, amíg Kovászna és Hargita megye a román állam támogatásából él. A két székely megye eltartottá vált, az elmúlt három évben jóval többet kapott a központtól, mint amennyit befizetett – jelentette ki Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke. Tulit Attila, a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, a Magyar Polgári Szövetség háromszéki vezetője ezzel szemben az RMDSZ színeiben megválasztott vezetőket teszi felelőssé a régió erőteljes gazdasági romlásáért, és hangsúlyozta, el kell számolniuk eddigi munkájukkal. 2001-ben a Birtalan Ákos parlamenti képviselő által összeállított statisztikák még arról szóltak, hogy Erdélyből és a Székelyföldről sokkal több pénz megy Bukarestbe, mint amennyit visszakap a régió. Kovászna megye ugyan már akkor sem járt élen, ám a befizetések néhány százalékkal meghaladták a visszajuttatott összegeket. Az adatok kizárólag a költségvetési pénzekre vonatkoznak (nincsenek benne a különleges alapokból útjavításra és más beruházásokra folyósított összegek). A statisztikai adatok szerint Háromszéken a legkisebbek a fizetések Romániában, így a személyi jövedelemadóból összegyűlő összeg is alacsony, nagyon rosszak az ipari termelés mutatói, az ebből származó profitadóból és a hozzáadottérték-adóból (TVA) ugyancsak kevés gyűl össze, így tulajdonképpen nem lehet csodálkozni azon, hogy a megye nem járul hozzá túl nagy összeggel az országos költségvetéshez. Az elmúlt három évben a megyét elkerülték a külföldi befektetők is: míg 1996–2000 között több mint kétezer munkahelyet teremtettek a befektetők a megyeszékhelyen, 2000–2004 között alig száz új munkahely jött létre Sepsiszentgyörgyön. Háromszéken csak Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely önfenntartó, a községek túlnyomó többsége saját bevételéből csak költségvetése 20– 30 százalékát képes előteremteni. Hargita megyében csupán Csíkszeredának és Székelyudvarhelynek jobb a helyzete, valamint néhány községnek, Farkaslakának, Korondnak, Zetelakának, Csíkszentkirálynak – ezek ugyanis saját jövedelmükből is boldogulni tudnának. Az RMDSZ vezetői egyelőre csak a rossz hírt jelentették be, egyúttal pedig ezzel próbálták meg igazolni az autonómiatörekvések rossz időzítését. Demeter János szerint létre kell hozni a Székelyföldi Fejlesztési Régiót, megerősíteni a térség gazdaságát, és azt követően lesz értelme az autonómia kiharcolásának. „A tervek megvalósításához azonban hatalmon kell maradnia az RMDSZ-nek” – hangsúlyozta a tanácselnök. /D. Balázs Ildikó, Farkas Réka: Bukarest tartja el a Székelyföldet. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

Február 16-án a bukaresti Magyar Kulturális Központban megnyílt az erdélyi születésű, de Budapesten élő Józsa Judit kerámiaszobrainak kiállítása. Józsa Judit 1974-ben született Korondon, a több nemzedéken át fazekassággal foglalkozó Józsa családban. Tizennyolc éves korában saját módszert kezdett alkalmazni: az úgynevezett hajtogatós technikát. Bemutatkozott már Hollandiában, az Egyesült Államokban és Kanadában is. Elsősorban népművésznek vallja magát, de az 1996-ban Ópusztaszeren kiállított Honfoglalás című történelmi sorozatával, úgy véli, meghaladta ezt a besorolást. A harminc darab 30-40 cm-es figurából álló szoboregyüttes érdekessége, hogy hiteles leletek alapján készült, korhűen ábrázolja a ruhákat, szerszámokat, a hét vezér alakját és a csodaszarvas legendáját. Említésre méltó még az Árpád-házi szenteket ábrázoló sorozata. /Gáspár Hajnal: Józsa Judit keramikus kiállítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

Tófalvi Zoltán /sz. Korond, 1944. márc. 24./ Kolozsváron szerzett történelem-filozófia tanári képesítést. Éveken át szülőfalujában volt tanár, majd a Marosvásárhelyi Rádió riportere, később A Hét, az Erdélyi Napló munkatársa, jelenleg az RTV magyar adásának szerkesztője. Művei: Pogány fohászok faluja (riportok, 1979), Ceramica din Corund – A korondi kerámia (kétnyelvű monográfia Kardalus Jánossal, 1981), A Temesváron élő atyhai közösség (szociológiai tanulmányok, 1984), Ha egyszer egy ember támad (riportok, 1989), Kövek egy siratófalhoz (vallomások a kommunista diktatúra mártírjairól, Gazda Józseffel közösen, 1994), A sóvidéki népi fazekasság (monográfia, 1996), Északi változatok (Beszélgetések Dániában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban élő jeles magyar értelmiségiekkel, 2000), Élet a föld alatt (Balaskó Vilmos református lelkipásztor 1983-ban papírra vetett emlékirata – felfedezte, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel látta el T.Z., 2000), Fodor Pál és az erdélyi kérdés (tanulmány, Korunk, 2003), A Dunánál (sorozat az erdélyi ötvenhatosokról a Székelyföld c. folyóiratban). A hatvanéves Tófalvi Zoltán riporter, kutató, helytörténész, monográfus, író és 1956 kutatója. A történetkutatás mellett fontosnak tartja a néprajzi kutatást, doktori dolgozata témája is a sóvidéki fazekasság volt. Óriási anyagot kell átnézni 1956-ról is, például csak a Szoboszlay-per perirata több mint harmincezer oldalt tesz ki. Tófalvinak van szerepe abban, hogy a kiskunmajsai kápolna falára odakerültek az erdélyi magyar mártírok nevei is, és Budapesten a 301-es parcellában is ott olvashatóak ezek a nevek. /Bölöni Domokos: "A pászma, melyet vállaltam". = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./