Elhunyt Sylvester Lajos
Május 10-én, csütörtök este elhunyt Sylvester Lajos neves erdélyi újságíró, közíró, drámaíró, volt színházigazgató, a Háromszék című sepsiszentgyörgyi napilap főmunkatársa.
Sylvester Lajos a háromszéki Alsócsernátonban született 1934. június 3-án, a Kolozsvári Bolyai Egyetemen végzete tanulmányait magyar nyelv és irodalom szakon. Tanárként és főtanfelügyelőként dolgozott, Háromszéken több emlékmű állítása is (egyebek közt a zágoni Mikes Kelemen szobor, a szárazajtai emlékmű, a sepsiszentgyörgyi Kossuth Lajos szobor) az ő nevéhez fűződik.
1974 és 1985 között az akkori Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatója volt, az 1989-es fordulat után a Háromszék napilap főmunkatársa lett.
Főbb művei: Úz-völgyi hegyomlás (székely határőrség krónikája), Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve), Frigyre lépni a szülőfölddel, Ojtoz völgye a hadak útján.
A Háromszék napilap és a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is saját halottjának tekinti. Temetése időpontjáról a családdal egyeztetnek.
MTI
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán végezte tanulmányait. Először Kézdi rajon főtanfelügyelőjeként dolgozott, majd az újonnan alakult Kovászna megye művelődési osztályának vezetője lett. Ő állíttatta vissza a parkban levő 1848-as emlékmű kőoroszlánjait, továbbá az ő nevéhez fűződik Gábor Áron és Nicolae Bălcescu szobrainak a felállítása is. 1974 és 1985 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatói tisztségét töltötte be. 1989-ben a Háromszék napilap munkatársa lett.
Főbb művei :
Báthory Anna, A gyanú, Úz-völgyi hegyomlás (riportkönyv; 1996)
Úz-völgyi hegyomlás (székely határőrség krónikája; 1996)
Az őrnagy hazatér (2001)
Csupa csapás az élet (az elsorvadt moldvai magyar oktatás és csángó szétrajzások emlékkönyve) (2001)
Frigyre lépni a szülőfölddel
Szőttesünkben török minták
Ojtoz völgye a hadak útján (2008)
Díjai, kitüntetései:
1992: Széchenyi István-emlékérem
1996: MÚRE publicisztikai nívódíj
1996: MUK-díj. Erdély.ma

Erdélyben mutatkozott be a pozsonyi Kalligram kiadó
A pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője és négy szerzője mutatkozott be szerdán este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Az Irodalmi Karavánt – amelynek keretében a csapat Szentgyörgy előtt Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is találkozott a közönséggel, tegnap pedig Nagyszebenben fejeződött be a turné – a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte.
Olvasókat toboroznak.Láng Zsolt, Kukorelly Endre, Mészáros Sándor, Király Kinga Júlia és Murányi Sándor Olivér
Fotó: A szerző felvételeAz olvasókkal Király Kinga Júlia író, Kukorelly Endre író, költő, kritikus, Láng Zsolt író, Mészáros Sándor, a kiadó főszerkesztője, kritikus és Murányi Sándor Olivér író találkozott.
Mészáros Sándor elmondta, a kiadót 1991-ben Pozsonyban alapították, közép-európai minőségi szerzők kiadására vállalkoztak. Az elmúlt húsz évben mintegy ezer kötetet adtak ki magyarul, a szépirodalom mellett irodalomtörténeti, társadalom- és történettudományi, filozófiai-esztétikai munkák és gyermekkönyvek is szerepelnek a repertoárban. A kiadó Kalligram fejléccel magyar és szlovák nyelvű irodalmi és művészeti folyóiratokat is megjelentet.
A karavánra azért vállalkoztak – fogalmazta meg Mészáros Sándor –, mert kicsi a kortárs irodalom közönsége, a kiadó és a szerzők feladata, hogy olvasókat toborozzanak. Mint mondta: nagy baj, hogy a magyar irodalom túlzottan egy központú, a pozsonyi műhely megalakulásával más kánonelképzeléseknek, hangsúlyoknak adott teret. „Sajnálatos, hogy például a Bukarestben létrejött, majd Kolozsvárra költözött Kriterion Kiadó eljelentéktelenedett, a magyarországi vidéki folyóiratok is elerőtlenedtek” – mondta Mészáros Sándor. A főszerkesztő ugyanakkor hangsúlyozta, a magyar irodalom egyik legjobb periódusát éli, az elmúlt 10–15 évben négy-öt európai sztárszerzőt adott, rajtuk kívül pedig 15–20 szerző folyamatosan megjelenik különböző európai nyelveken.
„Sok munka, hogy egy »brand« kialakuljon, egy magyar író betörjön Nyugat-Európába, kiadnak egy könyvet, a következőt már csak akkor jelentetik meg, ha a szerző »felépült« mint árucikk” – szögezte le Mészáros Sándor.
A találkozón részt vevő írók munkamódszereikról beszéltek, majd a nők irodalomban betöltött szerepéről fejtették ki véleményüket. Király Kinga Júlia elmondta: azt próbálja mondatba önteni, ahogy a szem svenkel, a tudat snittel, az emlékezés montíroz, olyan nyelvet próbál találni, amely saját női létezését összegzi. Kukorelly Endre meglátása szerint, a feministák ott tévednek, hogy azt hiszik, a férfiak elnyomják a nőket, holott a férfiak egymással versengenek, és ha egy nő belép ebbe a ringbe, előfordul, hogy ő is kap egyet.
„Nagyon tehetséges nők beléptek az irodalomba, kaptak egyet, kirepültek, és soha többé nem mentek a közelébe. Örülök, hogy vannak olyan nők, akik bírják a gyűrődést, a konfrontá ciót” – mondta Kukorelly Endre. A találkozó végén a szerzők a műveikből olvastak fel.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

Startolt a XV. ETDK
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron.
Ma elkezdődik a tudományos munkák bemutatása a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencián (ETDK), Kolozsváron. A verseny hivatalos megnyitóját tegnap délután a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) főépületében rendezték meg. Az eseményen dr. Néda Zoltán A ritmus fogságában című díszelőadását tartotta meg, valamint fellépett az UniCante kórus. A nyitórendezvény az Ördögtérgye Néptáncegyüttes Ki mint veti táncát… című előadásával folytatódott, amelyet a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében láthatott a közönség. A diákköri konferenciát a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet közösen szervezi. Az esemény a romániai felsőoktatási intézmények alapképzésben vagy mesteri képzésben részt vevő magyar hallgatóinak teremt fórumot tudományos kutatási eredményeik bemutatására. Idén kilenc helyszínen, 29 szekcióban, 199 diák ismerteti munkáját 106 zsűritag előtt. Az érdeklődők az előadásokon szabadon részt vehetnek. A XV. ETDK színvonalát színházi előadás, könyvbemutató és vendégelőadók szemináriumai emelik. A konferencia programkínálata a etdk.kmdsz.ro honlapon is megtekinthető. A rendezvény vasárnap az Auditorium Maximumban este díjátadóval ér véget. Új Magyar Szó (Bukarest)

Répás: folytatódik a moldvai magyar oktatási program
Folytatódik a moldvai magyar oktatási program, immár a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség vezetésével és szakmai felügyeletével - mondta a nemzetpolitikai helyettes államtitkár pénteken Budapesten.
Répás Zsuzsanna a Veszélyeztetett örökség - veszélyeztetett kultúrák - a moldvai csángók címmel rendezett tanácskozás nyitónapján kiemelte: a magyar kormány számára a moldvai magyarság ügye kiemelt fontosságú.
A politikus úgy fogalmazott, hogy ismert az asszimiláció erőssége és a számos megpróbáltatás, amelyet a moldvai magyarság sorsul kapott. Éppen ezért mindent el kell követni azért, hogy segítsük moldvai nemzettársainkat, hogy nyelvüket, kultúrájukat a következő nemzedékek számára átörökíthessék - mondta az államtitkár.
Répás Zsuzsanna kitért arra, hogy a tavalyi népszámlálás (a csángók által nagy számban lakott) Bákó megyében több magyar mutatott ki, mint ahányan tíz esztendővel ezelőtt ott voltak. Úgy véli, ez akkor is jó eredmény, ha tudjuk, hogy ezúttal is csak egy töredékről beszélünk.
Megjegyezte: néhány évvel ezelőtt még a magyar bölcsésznövendékeket is visszafordították Csángóföld tiltott területéről, ma a moldvai magyar órákat látogató csángógyerekek egymással versengenek a szavalóversenyeken.
Az irány tehát jó - folytatta - kiemelve: azon kell közösen dolgozni, hogy a hatásfok és az eredményesség még magasabb lehessen a negyedmilliós moldvai katolikusság csaknem ötvenezres magyar ajkú közösségeiben.
A helyettes államtitkár kitért arra, hogy a moldvai magyarság által megőrzött archaikus népi kultúra a Kárpát-medencét is meghódítva tovább él, mert azt "az őrzők, a csángó nép megóvta". Az évszázadokon át őrzött nyelv, hit és kultúra egyedülálló és erőt adó teljesítmény, amely hangsúlyossá teszi fokozott felelősségünket e veszélyeztetett értékek megvédésére - mutatott rá.
Répás Zsuzsanna szerint a feladat egyértelmű, felelősséggel, eredményesen és elkötelezetten kell előre vinni a magunk lehetőségei szerint a magyarság ügyét.
A kétnapos nemzetközi tanácskozás első napján előadást tart többek között Tánczos Vilmos, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem oktatója, aki a moldvai csángók nyelvcseréjéhez szól hozzá a 2011-es népszámlálás tapasztalatai és előzetes adatai alapján. Iancu Laura, az MTA Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa a moldvai csángók katolikus identitásának gyökereiről és hátteréről beszél, míg Diószegi László, a budapesti Teleki László Alapítvány vezetője a moldvai csángók magyar nyelvű hitéletének történetét tekinti át. Szó lesz még a moldvai csángók gazdasági migrációjáról, a moldvai csángó magyar csoportok Magyarországra való 1940-es évekbeli áttelepüléséről, és a csángók erdélyi irányított letelepedéséről. A pénteki napot egyházügyi kerekasztal-beszélgetés zárja.
Szombaton a moldvai oktatási program áll az eszmecsere középpontjában, illetve csángó fiatalok részvételével tartanak kerekasztal-beszélgetést. A tanácskozást Rejtőzködő Csángóföld mottóval Lakatos Demeter, Demse Márton, Duma András, Iancu Laura csángó művész verseiből és prózáiból, moldvai csángó énekekből, táncokból álló műsor zárja.
A nemzetpolitikai államtitkárság írásos összegzése szerint a moldvai csángók a Kárpát-medencén kívül, a magyar nyelvterület legkeletibb peremén élő népcsoport. A felgyorsuló asszimiláció ellenére még ma is 45-50 ezerre tehető a magyarul beszélők száma. Moldvában az 1950-es években néhány esztendeig tartó periódust kivéve soha sem volt magyar nyelvű oktatás. Ezért kiemelkedő jelentőségű, hogy a magyar kormány és a magyar civil társadalom támogatásával iskolán kívüli magyar nyelvű oktatás indult a csángó falvakban, ez ma a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakmai felügyelete alatt és szervezésben folyik. A program keretében jelenleg 25 moldvai faluban mintegy 2200 csángó gyermeknek oktatják a magyar nyelvet és a magyar irodalmat. MTI

Személye példát mutat számunkra és a román politikum számára is
Felavatták Erzsébet királyné kolozsvári mellszobrát
„Hazatért a királyné, Erzsébet!” – köszöntötte az ünneplőket Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Erzsébet királyné mellszobrának tegnapi avatásán. „Védelmező, erős vár volt számunkra, aki arra tanít, hogy ha akarjuk, megtaláljuk a közös utat. Meg lehet egyezni, ki lehet békülni” – fogalmazott a püspök.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára – az Alexander Dubček által 1968-ban megalkotott kifejezés, az emberarcú szocializmus apropóján – az asszonyarcú dualizmus megtestesítőjének nevezte Erzsébet királynét: „A magyarság számára elfogadhatóvá varázsolta a dualizmust, amely nem volt könnyű munka, ismerve azt, hogy férje, Ferenc József hogyan kezdte az uralkodását”. Az államtitkár szerint Sissi megtalálta a kulcsot a magyar szívekhez, emiatt példamutató a személye a román aktuálpolitika szereplőinek is. „Az elmúlt években kibontakozott, de az utóbbi napokban elhalványodott emberarcú romániai magyarságpolitika folytatható és folytatandó” – üzeni Sissi Németh Zsolt szerint.
Kötő József RMDSZ-es parlamenti képviselő nem a „kedvenc” megvilágításban értekezett a bajor származású királynéról, hanem a látnoki erővel rendelkező személyiségét domborította ki beszédében. „Hitt a magyarság országépítő erejében, európai küldetésében, a nemzeti emelkedettségben, és arra sarkall, hogy megfogalmazzuk a magunk hitvallását is. Sajnos önpusztító csatározások korát éljük itthon és Európában, a királyné pedig azt üzeni ennek a kornak: emberi magatartásunk emelkedettsége a gyakorlatban a közösség javára fordított cselekedetekben érhető tetten” – mondta a képviselő.
Gergely Balázs, a szoborállítás kezdeményezője ünnepi beszédében elmondta: egy évvel ezelőtt döntöttük el, hogy hazahozzuk és ismét közkinccsé tesszük. „Reméljük, hogy egy újabb szakaszban a Kolozsvári Művészeti Múzeumban időközben megtalált eredeti Sissi-szobrot visszaállíthatjuk majd az eredeti helyére, a Fellegvár alá” – közölte az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) országos alelnöke, a párt kolozsvári polgármesterjelöltje.
Az evangélikus-lutheránus püspökség udvarán leleplezett Sissi-szobor a miskolci Erzsébet-szobor mása. A másolatot Gergely Zoltán szobrászművész készítette, a padot is magába foglaló talapzat pedig Cini László műve. A leleplezést követően Adorjáni Dezső megáldotta a szobrot, és talapzatánál elhelyezte a magyarság és az egység koszorúját. A szoboravatásról készített fotóriportunkat megtekinthetik portálunk (www.szabadsag.ro) Riport menüjében.
K. H. I. Szabadság (Kolozsvár)

A zsidómentő Wallenbergre emlékeztek Kolozsváron
Prőhle Gergely: Tisztességes keresztény nem lehet antiszemita
Wallenberg-évvé nyilvánította a magyar kormány 2012-t, amelyben a neves svéd diplomata és más keresztény zsidómentők tevékenységére emlékezve, a holokauszt áldozatai előtt kell fejet hajtanunk. A Budapesten elkezdődött rendezvénysorozat pénteken Kolozsváron folytatódott, a City Plaza szálló emeleti előadótermében, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Kolozsvári Zsidó Hitközség és a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház közös szervezésében. Beszédet mondott Szilágyi Mátyás főkonzul, Németh Zsolt, Magyarország külügyi államtitkára, Prőhle Gergely magyar helyettes külügyi államtitkár, Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök, Szilágyi Júlia és Nussbaum László holokauszt-túlélők, valamint Antal Margit, Járosi Andor néhai lutheránus lelkész unokája. A felszólalók figyelmeztettek: a fiatal nemzedékeket szembesíteni kell a múlttal, s példaképként kell eléjük állítani az embermentőket.
Szilágyi Mátyás kolozsvári magyar főkonzul az egybegyűlteket köszöntő beszédében rámutatott: a magyarországi holokauszt emléknapjához kapcsolódó rendezvény a Raoul Wallenberg emléke előtti főhajtás is egyben, hiszen a neves svéd diplomata és zsidómentő a vészkorszak idején ember maradt az embertelenségben. A rendezvény ugyanakkor előadással tiszteleg két további zsidómentő emléke előtt: Járosi Andor néhai lutheránus lelkész „erdélyi Wallenbergként” tanúsította emberszeretetét, Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész pedig 1600 zsidó gyermek életét mentette meg. A főkonzul hangsúlyozta: a rendezvény az áldozatok és a túlélők előtti főhajtás is egyben, a humánum és a kegyelet napja, hiszen a zsidók nélkül az erdélyi kultúra „nem létezne, vagy jóval szegényebb lenne”.
Beszédében Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar kormány nagy hangsúlyt fektet az idén az embermentők példájának felmutatására, s ennek keretében a budapesti alsó dunai rakpartot tizenkét embermentőről nevezte el, akiknek az emlékére május 15-én, Budapesten, nagyszabású konferenciát rendeznek. Németh szerint a kolozsvári Járosi Andor sorsa párhuzamot mutat a felvidéki Esterházy János és Raoul Wallenberg sorsával, hiszen kezdetben valamennyien a nácik ellen harcoltak, de végül mindhárman a szovjet rendszernek estek áldozatául. „Sorsuk drámai módon bizonyítja, hogy a nemzeti és a szovjet típusú szocializmus egylényegű” – fogalmazott.
Nem könnyű a múlttal szembenézni
Az államtitkár utalt arra, hogy bonyolult feladat a múlttal, az emberáldozat, illetve az egyéni és a közösségi szolidaritás kérdésével szembenézni, és emlékeztetett arra, hogy ezek az értékek azzal a társadalmi és nemzeti egységgel szembesültek, amelyek a holokauszt korabeli Európát meghatározták. Úgy vélte, az embermentők példájából a ma élőkre az erkölcsi felelősség fogalma maradt, ami rendkívül fontosnak bizonyulhat napjainkban, amikor „a nemzeti önzés divatja” az öreg kontinensen újra előtérbe kerül. Leszögezte: ez a pragmatizmusnak álcázott önzéskultusz jelenleg az európai jobboldali eliteket söpri el, de később a baloldali eliteket is sorra kerítheti, és ismét előkészítheti a szélsőségek hatalomra jutását. Ezzel a folyamattal szemben pedig Wallenberg példájához kell folyamodnunk, hiszen a szolidaritás ellenszer lehet arra, ami ma földrészünkön történik.
A résztvevők – akik között Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is jelen volt – dokumentumfilmet láthattak Raoul Wallenberg zsidómentő tevékenységéről és tragikus, részleteiben mindmáig nem tisztázott háború utáni sorsáról. Ezt követően került sor az Adalékok a kolozsvári zsidóság múltjához című kötet magyar nyelvű kiadásának bemutatására. A tudományos tanulmányokat tartalmazó kötet Schwartz Róbert kolozsvári zsidó hitközségi elnök irányításával történő lefordítását és kiadását a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus és az OTP Románia támogatta.
Az áldozatok, a hóhérok és a hősök nem a semmiből, hanem magából a társadalomból kerülnek ki, mint ahogyan a kutatók is onnan vétetnek, és az általuk feltárt adatoknak oda kellene visszatérniük – ezzel a gondolattal kezdte méltatását Szilágyi Júlia. Az irodalomkritikus és esztéta felhívta a figyelmet annak veszélyeire, hogy nemzedékek nőnek fel anélkül, hogy a közelmúlt eseményeiről tudomást szerezzenek, pedig a történelem ismerése, az abból történő okulás az egyik legfőbb cél kellene hogy legyen.
Kossuth elítélte az antiszemitizmust
Szilágyi Júlia Kossuth Lajost idézte: „Én ember és ember között faj, nyelv, vallásfelekezet miatt soha nem tettem s nem is fogok tenni különbséget; az antiszemitikus agitációt, mint a XIX. század embere, szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.” Majd elmesélte saját élettapasztalatát az embermentésről. „Van olyan időszak a történelemben, amikor az emberséget büntetik, s ezt megmentőim vállalták” – mondta arra emlékezve, hogy nyolc éves korában megmentették az életét. Később, több mint ötven évvel ezelőtt döntött amellett, hogy ha már halálraítéltségét sikerült túlélnie, a magyar nyelv és irodalom szolgálatába szegődik.
Az irodalomkritikus elmondta: a kötet a kolozsvári zsidóság történetét jóformán a középkortól a holokauszt utáni időkig ismerteti, azaz Bethlen Gábortól indulva, a zsidóságnak a modernizációban betöltött szerepéig. Felmutatja egyben azoknak a zsidó embereknek a példáját is, akik „a pszichológiától a pingpongig” Kolozsvár hírnevét öregbítették.
Szilágyi szóvá tette, hogy a holokauszt után hét évtizeddel sincs az áldozatoknak köztéri emlékműve Kolozsváron. „A történelem nem ismerése is történelem” – vonta le a keserű következtetést.
Akihez Wallenberg segítő keze nem ért el
Nussbaum László, akit tizenöt évesen hurcoltak gettóba, onnan pedig Auschwitzba, s aki tizenhat évesen Buchenwaldban szabadult fel, olyan túlélőként mondott beszédet, „akihez Wallenberg segítő keze nem ért el”. Kijelentette: egyike azon kevés túlélőknek, akik a holokausztról még tanúskodni tudnak.
A nyugalmazott közgazdász bevallotta: az eltelt hét évtized során azt tapasztalta, hogy az időkkel együtt az emberek is megváltoznak. Ha akkoriban gyűlölte is az őt elverő diáktársait vagy pedig a lágerbeli megkínzóit, ma már megbocsátana nekik. Úgy véli, keresztény diáktársai nem voltak teljes mértékben hibások, hiszen a korabeli média a zsidókkal szembeni agresszióra buzdította és tanította őket. Nem haragszik már amiatt sem, hogy a háború végén a helyi zsidó temetőbe német katonákat földeltek el, hiszen ma már tudja, hogy a szülő „egyformán siratja azt a fiát, akit lelőttek és azt, akit a gázkamrában végeztek ki”. Sőt, Otto Hermann német lágerparancsnokra is úgy emlékszik (aki egyébként antifasiszta volt), mint aki az életét megmentette azáltal, hogy egyik alkalommal az Appelplatz-on megverte. Megtanulta tehát: „csak embereket, ideológiákat, véleményeket lehet elítélni, népeket nem”.
Fájdalommal állapította meg, hogy bár Romániában – akárcsak más államokban – hatályos törvények ítélik el az antiszemita, a náci és a fasiszta megnyilvánulásokat, és ezek a jogszabályok büntetéseket is kilátásba helyeznek, egyetlen hazai elítélt személyről sincs tudomása. Ez pedig rendkívül veszélyes, mert a törvény be nem tartása a szélsőségesek megerősödéséhez vezet, ami könnyen diktatúrába torkollhat, amint ezt a délszláv térségben albánok, horvátok és mások ellen véghezvitt megdöbbentő genocídiumok is bizonyítják.
Köztéri Járosi-szobrot kért a püspök
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök Járosi Andor lelkész példájáról beszélt, akit Lőwy Dánieltől, a kolozsvári zsidóság történelmének írójától kölcsönzött szóhasználattal „Szamos-parti Wallenberg”-nek nevezett. A kolozsvári evangélikus pap üldözött zsidókat keresztelt, bújtatott, mentett, ellenszegülve a kor hatalmasainak. A püspök Makkai Sándort idézte, aki szerint Járosit erdélyi sorsa készítette fel a mártíromságra. Végül – amint az Járosi Andor unokájának, Antal Margit tanárnak a Járosi-életutat és a „rejtve működő” lelkész magatartását ismertető-bemutató kiváló előadásából is kiderült – a kolozsvári Wallenberget szintén a szovjetek hurcolták el, és még 1944 karácsonyán meghalt, Magnyitogorszk egyik lágerében.
A lutheránus egyházfő hangot adott annak az óhajának, hogy a zsidómentő Járosi Andor emlékét Kolozsváron köztéri szobor örökítse meg.
Sztehlo Gábor budapesti evangélikus lelkész embermentő tevékenységéről Prőhle Gergely helyettes külügyi államtitkár tartott előadást, aki egyidejűleg a magyarországi evangélikus egyház világi elöljárója. Közölte: az emlékezés fő célja, hogy beleéljük magunkat azoknak az embereknek a sorsába, akikre emlékezünk, hiszen „amikor az embermentőkről beszélünk, az áldozatok előtt tisztelgünk”.
Relativizmusba torkollnak a viták
Az európai kultúra és társadalom zsidó-keresztény hagyományairól szólva, a magyar diplomata arra a következtetésre jutott, hogy „tisztességes keresztény soha, semmilyen körülmények között nem lehet antiszemita”, mint ahogyan azt sem lehet patikamérlegen lemérni, ki milyen mértékben volt embermentő. Úgy vélte, a napjainkban zajló vonatkozó viták általában relativizmusba torkollnak, s azokban a résztvevők saját gyengeségeikre keresnek mentséget.
Prőhle szerint a mai állami vezetőknek, tisztségviselőknek, továbbá mindazoknak, akik értékközpontúan gondolkoznak, feladatuk hidat építeni az európai térség alapját képező zsidó-keresztény hagyományok és a modern ember sokszor nihilizmusra hajló életfelfogása között.
A rendezvény végén Adorjáni Dezső Zoltán püspök imádkozott az áldozatokért, majd Kallós Miklós egyetemi tanár a halottak emlékére elmondani szokott zsidó imával zárta a kolozsvári Wallenberg-rendezvényt.
--------------------------------------------------------------------------------
RAOUL WALLENBERGRŐL NEVEZNEK EL TERMET AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN
Születésének 100. évfordulója alkalmából parlamenti üléstermet neveznek el Raoul Wallenberg egykori svéd diplomatáról – döntött egyhangúan az Európai Parlament (EP) elnöksége. Raoul Wallenberg Magyarországon fejtette ki tevékenységét, amellyel magyar zsidók ezreit mentette meg az Auschwitzba való deportálástól és a biztos haláltól. A magyar kormány a 2012-es évet az embermentő diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából Raoul Wallenberg Emlékévnek nyilvánította, és döntött a Raoul Wallenberg Emlékbizottság felállításáról.
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN. Szabadság (Kolozsvár)

MOGYE: a tanügyminiszter szerint nincs szükség magyar karra
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) különálló magyar karát megalapító kormányhatározat visszavonását javasolja a Ponta-kormánynak Ioan Mang oktatási miniszter, aki csütörtökön felkereste a tanintézményt. Mang a román és magyar oktatókkal folytatott konzultáció után azt állította: a különálló karhoz „azok sem ragaszkodnak, akik magyar tagozatot szeretnének”, ezt a megoldást szerinte csak a megbuktatott Ungureanu-kormány erőltette. Orbán Viktor magyar miniszterelnök meglátása szerint új helyzet alakult ki Magyarország keleti határainál magyar-ügyben, és együttműködésre buzdította a romániai magyar politikai szervezeteket. Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese bejelentette: az RMDSZ a MOGYE magyar képviselete által meghatározott célokat támogatja.
Ioan Mang tárcavezető szerint a kormánynak újabb határozatot kellene elfogadnia, amely érvénytelenítené az előzőt. Megállapítása szerint „mindenki elismerte: nem kell külön kar, mert mindenki tagozatot, esetleg főtanszékeket akart”. Mint mondta, néhány hét múlva ismét tárgyal az egyetem szenátusával, és eltökélt szándéka az egyetemi autonómia betartása.
A magyar tagozat képviseletével megbízott Szabó Béla professzor azt mondta: el tudnák fogadni, hogy különálló kar helyett önálló magyar főtanszékek alakuljanak, ahogy azt a törvény előírja, de erre sem kaptak garanciát a minisztertől.
A tavalytól hatályos törvény előírásaival éppen az egyetemi autonómiára hivatkozva tagadta meg a MOGYE román többségű szenátusa, hogy önálló főtanszékekbe szervezze a magyar oktatást.
„Majd még beszélünk a szenátussal, majd meggyőzzük őket” – idézte Szabó Béla a miniszter szavait. „Ezekben semmi biztosítékot nem látunk, azért mondtuk, hogy garanciaként minimálisan az önálló magyar főtanszékeket meg kell alakítani, mert az biztosítja a túléléshez való jogot” – emelte ki a professzor.
Marosvásárhelyre várták Andrei Marga külügyminisztert is, aki hosszú ideig a multikulturális oktatás modelljének tartott kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora volt, de bukaresti elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a konzultáción. Mang szerint a MOGYE-n is a „kolozsvári megoldást” kellene alkalmazni, de ezt az egyetemnek kell kezdeményeznie. A BBTE-n a román többség nem akadályozta meg, hogy a tanügyi törvénynek megfelelően megalakuljanak az önálló magyar főtanszékek.
Orbán Viktor magyar miniszterelnök tegnap az MR1-Kossuth Rádió műsorában a Ponta-kormány első intézkedései kapcsán megállapította: új helyzet alakult ki Magyarország keleti határainál magyar-ügyben. „Felszólítom, hívom a romániai magyar politikai szervezeteket, hogy keressék egymással az együttműködést” – közölte a kormányfő.
Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkára aggasztónak találta az elmúlt napok eseményeit. Megállapította: ha a biztatóan alakuló magyar–román kapcsolatrendszernek vége szakadna, az nem csupán a két ország, hanem az egész térség szempontjából elhibázott lenne. Szerinte a veszély elkerüléséhez „politikai akarat kell, amely a magyar kormány részéről adott”.
Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációvezetője, a nemzeti kisebbségi ügyekkel foglalkozó pártközi munkacsoport társelnöke Martin Schulzhoz, az Európai Parlament (EP) elnökéhez és Hannes Swobodához, az EP szocialista frakcióvezetőjéhez fordul a romániai magyarság jogainak védelmében.
„A szerzett kisebbségi jogok elvétele ellentétes az európai demokratikus gyakorlattal. Az európai intézményeknek már most figyelmeztetniük kell erre az új román kormányt. Elfogadhatatlan, hogy a MOGYE hosszas küzdelem után engedélyezett magyar karának létrehozása meghiúsuljon” – hangsúlyozta közleményében a politikus.
A MOGYE-n intézményesített magyar tagozatra van szükség, hogy az egyetemi ügyekről a közvetlenül érintettek döntsenek – jelentette ki Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese tegnap Kolozsváron. Rámutatott: a magyar tagozat számára biztosítani kell az önálló döntés jogát a tanrendi, a személyzetpolitikai és arculati önállóság területén. Továbbá, garantálni kell az egyenlő fenntartás-fejlesztés, illetve a közös döntésekben való képviselet szabályait. Mint kifejtette, ez történt a kolozsvári egyetemen is. Ha ilyen változtatások megfelelnek a magyar tagozat oktatói és hallgatói közössége által kinyilvánított érdekeknek, járulékos kérdés, hogy a vázolt önállóságnak milyen intézményes keretet adnak, azt karnak, intézetnek, vagy főtanszéknek nevezik. De ezt is elsősorban a magyar egyetemi közösségnek kell megmondania – hangsúlyozta Magyari Tivadar. Hozzátette: az RMDSZ főtitkársága azt támogatja, amit a MOGYE magyar részének legitim képviselete célként meghatároz. „Nehezíti a dolgokat, hogy az újabb oktatási minisztert a falvédőről választották” – állapította meg a főtitkárhelyettes.
--------------------------------------------------------------------------------
A tanügyi tárcának el kell fogadnia a MOGYE chartáját – közölte tegnap döntését a marosvásárhelyi táblabíróság. A testület ezzel a határozatával helyet adott a MOGYE román vezetősége keresetének, az említett dokumentum elfogadását elutasító tanügyminisztérium ellen irányult. Mint ismeretes, mindeddig az oktatási tárca nem ismerte el a (magyar tagozatról említést nem tevő) egyetemi chartát és az ennek alapján megtartott (a magyar tagozat által bojkottált) választások eredményét. A határozat ellen a Legfelső Bíróságon és Számvevőszéken lehet a kihirdetését követő 5 napon óvást emelni. Szabadság (Kolozsvár)

Magyar állami kitüntetés Boros Jánosnak
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta Magyarország köztársasági elnöke Boros Jánosnak, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete volt elnökének, Kolozsvár volt alpolgármesterének. A tegnap délben sorra kerülő ünnepséget Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul nyitotta meg, aki beszédében hangsúlyozta: Boros János a tizenkét éves Funar-korszakként elhíresült rendkívül nehéz kolozsvári kisebbségi politizálás éveinek talán a legmeghatározóbb alakja, szakmai és mindenek fölött emberi nagysága révén tagadhatatlanul beírta magát jelenkorunk történelmébe.
A kitüntetést Németh Zsolt, Magyarország külügyminisztériumának parlamenti államtitkára nyújtotta át Boros Jánosnak, a kolozsvári magyar közösség érdek- és jogvédelmének, a közösség nemzeti tartásának megőrzése érdekében végzett kiemelkedő munkájának elismeréseképpen. (Németh Zsolt ünnepségen elmondott méltató beszédét a 3. oldalon olvashatják.)
(P. A. M.) Szabadság (Kolozsvár)

„Felvenni a keresztet”
Ennek a kifejezésnek kettős értelme van. S bár a kettő látszólag teljesen ellenkező értelmű, mégis összefügg. Egyrészt azt jelenti, hogy rugódozás nélkül vállalni a gyümölcsöt sokszor csak nagyon nagy áron is nagyon keveset érlelő megpróbáltatásokat. Másrészt azt, hogy elfogadni egy kereszt formájú kitüntetést.
És azért függ össze, mert ha valaki egy közösségért vállal megpróbáltatásokat, ha ezeket a megpróbáltatásokat a közösség éppen őrá bízza, az a közösség részéről kitüntetés.
Boros János, mint élete jelentős részét hivatalban töltő ember, tudhatja, hogy a jobb fajta hivatalnokok is szeretnek nehéz feladatot kapni, mert a feladat rájuk osztása feletteseik bizalmát fejezi ki. Nem akárki kap nehéz feladatot, csak az, aki állja.
Így van ez a közösség részéről is: jó esetben olyanokat küldenek a legnehezebb szolgálatra, azaz olyanok vállára tesznek keresztet, akik képesek lehetnek azt hordani. A kereszt: kitüntetés.
De fordítva is így van! Ha valaki komolyan veszi a közösség bizalmát, tehát azt, amit egy kitüntetés kifejez, az szembesül azzal, hogy a bizalom kihívás, és ezért a bizalom teher. Ha a kitüntetésnek súlya van – már pedig remélem, hogy Magyarország kitüntetéseinek ma újra súlya van (nem volt mindig így) – akkor azt a súlyt, azt a terhet hordozni kell. Méltóan, őszintén, a vállalt szerep elleni rugódozás nélkül. S ez sokszor nem könnyű, sőt, sokszor áldozatot kíván. Tehát a kitüntetés: kereszt.
És úgy hiszem, van ennek egy transzcendentális vonatkozása is. A Szent Mihály katedrális főgondnokának ünnepségén bizonyára megengedtetik hivatkozni erre a vonatkozásra. Néha ugyanis a közösségért, de nem feltétlenül a közösség döntéséből, hanem sorsszerűen viselünk keresztet. Mindkét értelemben: kitüntetésként is, teherként is. És mindkét minőségben is: egyénileg és közösségként. Egyénileg, amikor sokszor érthetetlen személyes megpróbáltatásokkal, tragédiákkal, betegségekkel nézünk szembe. És közösségileg, amikor nemzetként, vagy nemzetrészként viselünk olyan terheket, amilyeneket a világ szerencsésebb nemzetei vagy nemzetünk szerencsésebb része nem.
Sorsszerű egyéni és közösségi keresztjeinket viselve sose feledjük el, hogy valakitől bizalomként kapjuk a keresztet, s ezért a kereszt, ebben az értelemben is kitüntetés.
Az erdélyi magyarság számára a „megmaradás parancsolata” (ahogy Fábián Ernő bácsi fogalmazott utolsó könyve címében) – s nem akármilyen történelmi körülmények között ez a parancsolat – olyan közösségi teher, amely bár távlati, történelmi perspektívákban, de hisszük, hogy egyszer kitüntetésként fog számba jönni.
Kitüntetés, amelyhez nem könnyű méltónak lenni, és nem akárki lehet méltó: hiszen már említettük, hogy amint a kereszt kitüntetés, úgy a kitüntetés is kereszt. Hitem szerint az erdélyi magyarság azért kapta ezt a kitüntető keresztet, mert képes méltóan viselni.
Méghozzá azért képes, mert sok olyan ember van soraiban, aki egyénileg is méltó a közösség által rárótt keresztre. A közösség méltó keresztviselése sok egyéni méltó keresztviselésből áll össze.
Viselje az erdélyi magyarság büszkén – kedves Alpolgármester úr, kedves János, viseld büszkén – a kitüntetést, a keresztet!
Németh Zsolt
(Magyarország külügyminisztériuma parlamenti államtitkárának beszéde Boros János, Kolozsvár egykori alpolgármesterének kitüntetésén hangzott el tegnap.) Szabadság (Kolozsvár)

Sylvester Lajos (1934–2012)
Sylvester Lajos romániai magyar író, újságíró, drámaíró, a Magyar Írószövetség tagja, a háromszéki művelődési élet tevékeny szervezője, a székely nemzetrész múltjának és jelenének jó ismerője, széleskörűen művelt, szociografikus hajlamú esszéista Alsócsernátonban született 1934. június 3-án.
Tanulmányait szülőfalujában kezdte, a kézdivásárhelyi tanítóképzőben folytatta, majd a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett tanári oklevelet. Néhány évig Kézdi rajon főtanfelügyelője, majd az újonnan alakult Kovászna megye művelődési osztályának vezetője, vidékünk kultúrmindenese. Már a rendszerváltás előtt nagyjaink szoborállítójaként ismerték Erdély-szerte. Nevéhez fűződik számos történelmi emlékjel, többek közt ő állíttatta vissza a parkban levő 1848-as emlékmű kőoroszlánjait Sepsiszentgyörgyön, Gábor Áron szobrát Kézdivásárhelyen, Zágonban Mikes Kelemen, Csernátonban Bod Péter mellszobra, valamint a Barót melletti véczeri 1848–49-es emlékmű is neki köszönhetően áll.
1974 és 1985 között az akkori Sepsiszentgyörgyi Magyar Színház igazgatói tisztségét töltötte be, nagy hatású Tamási Áron-, Illyés Gyula-, Sütő András-, Csurka István-bemutatók kötődnek nevéhez. 1978-tól Sylvester Lajos szervezte az akkori Romániában egyedülálló Kisebbségi Színházak Kollokviumát, mígnem 1985-ben megelégelték a rendszer korlátait feszegető munkásságát, s úgymond a "sajtóba száműzték", 1985–1989 között a Megyei Tükör, 1989 december végétől haláláig a Háromszék napilap főmunkatársa. Írói, riporteri munkássága ez idő alatt bontakozott ki.
FŐBB MŰVEI: A gyanú, színmű; Báthory Anna, történelmi dráma; Úz-völgyi hegyomlás (1996); Az őrnagy hazatér (2001); Csupa csapás az élet (2001); Frigyre lépni a szülőfölddel (2001); Szőttesünkben török minták (2008); Ojtoz völgye a hadak útján (2008); Halak, vizek, sziklaszirtek (2011).
DÍJAI, KITÜNTETÉSEI: 1992: Széchenyi István-emlékérem; 1996: MÚRE publicisztikai nívódíj; 1996: MUK – Sajtószabadságért-díj; 2003: MUSZ – Aranytoll-díj; 2006: Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál érdemérme. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Borbély és a korrupció gyanúja
A bukaresti képviselőház kedden visszaküldte a jogi szakbizottsághoz azt az ügyészségi kérést, amely Borbély László, az RMDSZ parlamenti képviselője mentelmi jogának megvonására irányul. Ennek nyomán valószínűsíthető, hogy a volt környezetvédelmi miniszter esetében alaposan elhúzódik az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által kezdeményezett bűnvádi eljárás beindítása.
A parlamenti képviselők azzal indokolták az iratcsomó visszaküldését a szakbizottsághoz, hogy annak nem mindegyik tagja tudta eddig áttanulmányozni az 1800 oldalas dossziét. Mint ismeretes, a környezetvédelmi minisztérium éléről április 5-én lemondott Borbély Lászlót befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata meghamisításával gyanúsítja a vádhatóság.
De pontosan miről is szól az RMDSZ politikai alelnöke ellen felmerült gyanú? Az Ancheteonline.ro oknyomozó portál nemrég részleteket közölt abból az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) által a parlamentnek küldött kérésből, amelyben a nyomozó hatóság a Borbély elleni büntetőjogi vizsgálat beindításának engedélyezését kérte április elején. A folyamodvány összefoglalóját nemrég közzétette az önmagát erdélyi magyar közéleti enciklopédiaként meghatározó Tulipédia is, az alábbiakban ebből közlünk részleteket.
A nászasszony vallomása
A Napoca Lex közjegyzői irodában, Gheorghe Ciugudean közjegyző által a 3929-es iktatószámmal hitelesített adásvételi szerződés szerint 2010. október 15-én a marosvásárhelyi illetőségű Vincze Maria (férje Vincze Gheorghe) 80 ezer euróért egy bukaresti ingatlant (Calea Victoriei 136–140. sz.) vásárolt a Kovács Pál és Mária Luiza házaspártól; az eladók a szerződés aláírása és hitelesítése előtt megkapták a teljes vételárat. Noha Vincze Mária (Borbély László fogadott fia feleségének anyja) a lakás de jure tulajdonosaként szerepel, a lakás de facto tulajdonosa a Borbély László és Melinda házaspár, ők kezdeményezték az ingatlan megvásárlását, fizették a 80 ezer eurót, foglalkoztak az adásvételi szerződés megkötésével, és kérték a lakás felújítását az avasfelsőfalui Lescaci Com Kft. által, ahogy az a továbbiakból kiderül.
Vincze Mária 2011. július 14-i kihallgatásán a következőket nyilatkozta: „2009 szeptemberében Borbély Melinda mondta nekem, hogy Kovács Pál úr Romániába érkezett, és néhány nap múlva Kolozsvárra megyünk, hogy aláírjuk az adásvételi szerződést. A kitűzött napon Kolozsvárra utaztunk Borbély asszony meggyszínű VW Golf gépkocsijával, más személy nem volt velünk. Kolozsváron Kovács Pál lakásához mentünk, onnan pedig Kovács Pál úr és felesége kíséretében egy közjegyzői irodába. A közjegyző jelenlétében Borbély Melinda asszony átadta Kovács Pál úrnak a 80 ezer eurót, a lakás vételárát, majd aláírtuk az adásvételi szerződést.
Az összeget euróban és lejben fizette ki Borbély Melinda, a pénzt otthonról hozta. Én magam soha nem jártam a Kovács Páltól vásárolt lakásban, sem az adásvételi szerződés aláírása előtt, sem utána, tehát nem tudom pontosan, hol van a lakás, és a pontos címét sem ismerem.” A Borbély László miniszter által kitöltött vagyonnyilatkozatok egyikében sem szerepel egy Vincze Mária tanúnak nyújtott 80 ezer eurós „kölcsön”, a Bukarest 1. kerület, Calea Victoriei 136–140 sz. alatti lakás megvásárlása céljából. Következésképpen a vizsgálatnak ebben a szakaszában a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint az említett lakás tulajdonosa a Borbély László és Melinda házaspár, de ahogy az a miniszter vagyonnyilatkozataiból kiderül, a lakás birtokba kerülése nincs feltüntetve.
Borbély László miniszter azt sem tüntette fel vagyonnyilatkozataiban, hogy feleségével, Borbély Melindával közösen a birtokába került egy telek és egy ház Marosvásárhelyen. A vizsgálati anyagban Előszerződés néven szereplő dokumentum szerint a gyanúsított Molnar Anton-Petru, az ákosfalvi Aramis kft. ügyvezetője 2009. március 11-én eladja Borbély László és Borbély Melinda Aurelia vásárlóknak 30 ezer euróért a következő ingatlan teljes tulajdonjogát: „szoba 51,03 négyzetméter, szoba 31,31 m2, tárolókamra 3,59 m2, WC 0,99 m2, hall 8,32 m2, szoba 11,95 m2, szoba 13,38 m2, padlásfeljáró 5,00 nem, összesen 172,25 m2 beépített felület, az épülethez tartozó telekkel együtt”. Megjegyzendő, hogy Molnar-Anton Petru gyanúsított 2008. november 27-én 679 490 lejért (1042 lej/m2 áron) vásárolta a SC Titan Rt. Pantelimon kereskedelmi társaságtól a 652 m2-es telket, amelyen a fent említett épület is áll, 2009. március 11-én, mintegy négy hónap múlva pedig a telek egy 272 m2-es részét eladta a Borbély László és Melinda házaspárnak 30 ezer euróért, azaz 128 451 lejért (472 lej/m2-es áron) – a két ár között 570 lej/m2 a különbség.
Az ügyirathoz csatolt, a büntetőjogi vizsgálat során begyűjtött dokumentumokból nem derül ki, hogy a 30 ezer euró bevételéről az ákosfalvi SC Aramis Kft. kiállított volna bármilyen készpénzfizetési nyugtát vagy bankátutalási bizonylatot, a tranzakcióról számla csak 2 év és 7 hónap után, 2011. október 11-én készült, 4 hónappal azt követően, hogy a 35/P/2011 számú büntetőjogi ügyben elkezdődött a vizsgálat, arra pedig nincs bizonyíték, hogy a 30 ezer euró kifizetésre került.
Mi több, a Borbély László és Molnar Anton gyanúsított között 2011. április 15-én 20.02:18 órakor lezajlott telefonbeszélgetés félreérthetetlenül azt bizonyítja, hogy az Előszerződés néven az ügyirathoz csatolt dokumentum megkötése nem 2009. március 11-én történt, ahogy az a szövegében szerepel, hanem 2011. április 15. után. Így tehát alapos gyanúokok vannak arra, hogy nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter a 2011-es és 2012-es vagyonbevallásának kitöltésekor szándékosan nyilatkozott a valóságnak nem megfelelő módon, és nem említette meg, hogy egy 80 ezer eurós kölcsönt adott volna nevezett Vincze Máriának 2010-ben, vagy hogy egy lakást vásárolt volna Bukarestben, a Calea Victoriei 136–140. sz. alatt.
De azt sem, hogy 2009-ben egy 172,25 m2 épített területű ingatlant és egy 272 m2-es telket vásárolt volna 30 ezer euróért, hogy ezzel jogi következményekkel járó tettet kövessen el jövedelemforrások elrejtése formájában.
Az avasfelsőfalui kapcsolat
Amint az eddig begyűjtött bizonyítékokból kiderül, a 2010–2011 időszakban Ioan Ciocan gyanúsított – az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. ügyvezetője – baráti kapcsolatba került Szepessy Szabolcs gyanúsítottal, Borbély László miniszter személyes tanácsadójával. E kapcsolat alapján, ahogy az kiderül a kettejük telefonbeszélgetéseikről készült jegyzőkönyvekből, Szepessy Szabolcs gyanúsított (akit „A gyerek”-nek neveztek a Borbély László miniszterrel való közeli viszonya miatt) vagy nem nyilvános információkat adott át Ciocannak a Román Vízügyi Hatóság (ANAR) regionális egységei által kiírt tenderekkel kapcsolatban, azzal a céllal, hogy támogassa az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. érdekeit, vagy pedig közvetlenül Borbély Lászlónál keresett támogatást a cégnek.
Ez utóbbi, tisztsége révén, közvetítőkön keresztül – Szepessy Szabolcs gyanúsított, Dávid Csaba tanú (az ANAR vezérigazgatója), Vasile Ofimiaş (beruházási igazgató az ANAR-nál) – befolyást gyakorolt az ANAR regionális igazgatóságainak igazgatóira, annak érdekében, hogy azok hivatali hatáskörükben intézkedjenek az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. érdekében, illetve az ákosfalvi CS Azimut Com kft. érdekében – ez utóbbi cég a miniszter akaratából tagja volt különféle, a tendereken részt vevő cégtársulásoknak. Így történt 2011 elején is, amikor az ANAR Szamos–Tisza regionális igazgatósága versenytárgyalást írt ki a Kis-Szamos kolozsvári szakasza mederrendezési műszaki tervének elkészítésére (plusz műszaki támogatás és projektellenőrzés), illetve építési-szerelési munkálatok elvégzésére 102 815 478,74 RON értékben, áfa nélkül. A Ioan Ciocan gyanúsítottnál végzett házkutatás során lefoglalásra került számos nem nyilvános dokumentum, például „az ANAR 2011-es, a Környezetvédelmi Alapból finanszírozásra előirányzott beruházási célkitűzései”. Értékelésünk szerint a felsorakoztatott bizonyítékokból megalapozottan lehet következtetni arra a reális befolyásra, amelyre nevezett Borbély László közvetlenül és Szepessy Szabolcs gyanúsítotton keresztül közvetve ígéretet tett Ioan Ciocan és Molnar Anton gyanúsítottaknak, illetve Eugen-Laurean Popa tanúnak, és amely befolyást az ANAR bizonyos tisztviselőire gyakorolt, hogy azok hivatali hatáskörükben intézkedjenek a megadott versenytárgyalásokkal kapcsolatban.
Szintén a felsorakoztatott bizonyítékok alapján arra lehet következtetni, hogy nevezett Borbély László más körülmények között is gyakorolta befolyását az ákosfalvi SC Azimut Com kft. és az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft. javára 2010 során. 2010. szeptember 25-én Borbély László kifejezetten kéri az ANAR országos igazgatóját, Dávid Csaba tanút, hogy bírjon rá egy tervezőcéget arra, hogy módosítsa a projektjét az ákosfalvi SC Azimut Com kft. igényeinek megfelelően, annak a szerződésnek a keretében, amelynek célja a Kovászna megyei Nagybölön-patak mederszabályozása és -helyreállítása volt.
Meg kell jegyezni, hogy 2010. szeptember 25-én az ákosfalvi SC Azimut Com kft. semmilyen minőségben nem szerepelt ebben a szerződésben, csak ezt követően, miután (törvényellenesen) alvállalkozói szerződést írt alá a munkálatokkal névlegesen megbízott céggel, az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft.-vel. A beszélgetés során meglepően hat az önkényes hangnem, amelylyel nevezett Borbély László utasította az ANAR igazgatóját, hogy bírja rá a SC Aquaproiect rt. bukaresti tervezőcéget arra, hogy fogadja el a Kovászna megyei Nagybölön-patak gáterősítésére vonatkozó műszaki terv módosítását Molnar Anton kívánságának megfelelően, miután a szerződésben semmilyen minőségben nem szereplő Molnár nem értett egyet a tervvel:
„Borbély László: (...) – Itt van Molnar Anti. Molnar Anti, aki komoly építkezési vállalkozó.
Dávid Csaba: – Igen.
Borbély László: – Másoktól eltérően. És azt mondja, hogy itt két munkálat van: az egyik az Aqua, vagy nem tudom, mit rende... a szebeni tervezőé, olyasmit csinált, nem tudom, hány tonna... vagy köbméter betonból, amit most már nem lehet megcsinálni. Ők mást javasoltak, aki nem akarja módosítani a tervet, amely az idén megvalósulhat. Mivel az Aqua-projektnél ott van egy hülye ... (közönséges kifejezés), aki nem akarja! Nekem nincs szükségem ilyesmire!”
Az, hogy Borbély László miniszter utasította bizonyos cégek befogadását a Környezetvédelmi és Erdészeti Minisztérium által irányított ANAR által kiírt tenderekre, gyakran előfordult, amikor a tenderek kiíróinak nem tetszettek bizonyos cégek. Relevánsak e tekintetben az ANAR alkalmazottai által egymás között folytatott beszélgetések, amelyekből kiderül, mennyire önkényes módon váltak egyes cégek a tenderek résztvevőivé – a beszélgetések tartalma a jegyzőkönyvekben szerepel.
A politikus bízik az igazságszolgáltatásban
A következtetéseket levonva az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy az ügyirathoz csatolt dokumentumok alapján elmondható: nem csak gyanúokok, hanem bizonyítékok vannak arra nézve, hogy nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter 2011 során személyes tanácsosa, Szepessy Szabolcs gyanúsított közvetítésével kérte és elfogadta Ioan Ciocan gyanúsítottól egy bukaresti (Calea Victoriei 136–140. sz.) ingatlan felújítását, amely ténylegesen az ő tulajdonában, de papíron a Vincze Mária tanú birtokában volt. A felújítási munkálatok értéke 80 952 lej volt (azt érték megbecsülése csak a jelenleg már azonosított dokumentumok és hivatalos iratok alapján történt).
Cserébe a miniszter befolyását gyakorolta a minisztérium ellenőrzése alatt álló ANAR bizonyos tisztviselőivel szemben, hogy azokat rábírja: részesítsék előnyben az avasfelsőfalui SC Lescaci Com kft.-t az ANAR által regionális egységei révén kiírt versenytárgyalásokon. Szintén 2011-ben nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter közvetlenül kérte és elfogadta Molnar Anton gyanúsítottól egy Marosvásárhelyen, a Borsos Tamás utcában álló, saját tulajdonában levő, telekkönyvezetlen ingatlan felújítását és kibővítését 112 199 lej értékben, cserébe a miniszter befolyását gyakorolta a minisztérium ellenőrzése alatt álló ANAR bizonyos tisztviselőivel szemben, hogy azokat rábírja: részesítsék előnyben a Maros megyei ákosfalvi, ténylegesen Molnar Anton gyanúsított által igazgatott SC Azimut Com kft.-t az ANAR által regionális igazgatóságai révén kiírt versenytárgyalásokon.
Ugyanazok, a 35/P/2011 számú ügyirathoz csatolt bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy nevezett Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter 2011–2012-ben szándékosan valótlanságokat állított vagyonnyilatkozataiban, kihagyva, hogy 80 ezer eurós kölcsönt adott volna Vincze Máriának 2010 folyamán, vagy hogy egy lakást vásárolt volna Bukarestben, a Calea Victoriei 136–140. sz. alatt, és azt is kihagyva, hogy 2009-ben egy 172,25 m2 épített területű ingatlant és egy 272 m2-es telket vásárolt volna 30 ezer euróért, hogy ezzel jogi következményekkel járó tettet kövessen el jövedelemforrások elrejtése formájában.
Borbély László már a miniszteri posztról történt lemondásakor kijelentette, nem azért távozik, mintha oka lenne rá, hanem azért, hogy semmilyen gyanú ne árnyékolhassa be a kormány munkáját. Hozzátette: megalapozatlannak tart és határozottan visszautasít minden ellene felmerülő vádat, és reméli, hogy az igazságszolgáltatás is bebizonyítja ártatlanságát.
„Amikor elolvastam az iratcsomót, kiderült, hogy több mint 75 embert hallgattak ki az egy év alatt, és nem találtak semmit. Megdöbbentő, hogy az iratcsomónak közel fele a lehallgatott telefonbeszélgetések leírásait tartalmazza. Lehallgatták nemcsak az én, hanem a környezetemben lévő emberek telefonjait is, intim családi beszélgetésekkel szembesültem, amint a feleségem beszélget a lányommal, a fiammal. Több mint 700 oldal tartalmazza a lehallgatásokat, és nincs közöttük egy sem, amit bizonyítékként, a bűnvádi eljárásban próbaként fel tudnának használni ellenem. Mindenki, egymástól teljesen függetlenül, ugyanazt nyilatkozta. Mit bizonyít ez? Egy éven keresztül próbáltak elegendő anyagot gyűjteni rólam, és nem sikerült. Pedig ha behívnak, megkérdeznek, számlákkal bizonyítva elmondtam volna mindent. Hát ott lakom a rendőrséggel szemben, az utcában mindenki tudta, hogy a lakóházam mögötti részt renoválom, és ezt bizonyítékokkal egyetemben elmondtam volna a nyomozóknak is, ha megkérdeznek” – hangoztatta Borbély László, hozzátéve: fenntartja ártatlanságát, és bízik benne, hogy az igazságszolgáltatás is bizonyítani fogja ezt a tényt. Krónika (Kolozsvár)

Magyar állami kitüntetést kapott Boros János
Boros Jánosnak, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete volt elnökének, illetve Kolozsvár volt alpolgármesterének adományozta a Magyar Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést Magyarország köztársasági elnöke.
A szombaton megszervezett ünnepségen Németh Zsolt, Magyarország külügyminisztériumának parlamenti államtitkára nyújtotta át a kitüntetést a volt alpolgármesternek a helyi magyar közösség érdek- és jogvédelmének, illetve a nemzeti tartás megőrzése érdekében kiemelkedő munkájáért. Az eseményt Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzul nyitotta meg, aki rámutatott, Boros János a 12 éves Funar-korszak kisebbségi politikájának egyik legmeghatározóbb alakja. „Szakmai és emberi nagysága révén tagadhatatlanul beírta magát jelenkorunk történelmébe” – fogalmazott a főkonzul. Krónika (Kolozsvár)

Véget ért a négynapos XV. ETDK Kolozsváron
Záróünnepséggel és díjkiosztóval zárult le vasárnap este a XV. jubileumi reál- és humántudományi Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia Kolozsváron.
Erdély legnagyobb tudományos magyar diákszemléjén 29 szekcióban közel kétszáz versenyző indult el, száz szakember zsűrizett, akik a díjazott munkák egy részét a jövőben Magyarországon megrendezésre kerülő 31. Országos Diákköri Konferenciára is javasolták. Az idei rendezvény fővédnöke prof. dr. Szabó Gábor, a Szegedi Tudományegyetem rektora volt.
Az ünnepi gálán a díjátadást megelőzően a Harmonia Cordis és a Gheorghe Dima Zeneakadémia tánccsoportja szórakoztatta a közönséget, majd az ünnepi beszédek következtek. Dr. Soós Anna, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar oktatási vonaláért felelős rektorhelyettese Eötvös Lóránd szavait idézve ismerte el a műhelyteremtő tudós tanárok munkáját, akik képesek bebizonyítani tanítványaiknak, hogy érdemes megvívni a tudományos pályával járó küzdelmeket.
Dr. Szabó Árpád Töhötöm, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet igazgatója beszédében kifejtette, hogy a konferencia során lehetőség adódik az értelmiségi habitusok elsajátítására, valamint annak megértésére, hogy miként zajlik a világ kritikája. Talpas Botond, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnöke és Vetési Imola, a XV. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia stratégiai koordinátora is ünnepnek nevezték a rendezvényt, mely nem valósulhatna meg évről évre a diákok, tanárok, zsűritagok és önkéntes szervezők összehangolt, kitartó munkája nélkül.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI) által partnerségben szervezett tudományos verseny dobogósai pénzjutalomban részesültek. A díjazottak listája az etdk.kmdsz.ro honlapon tekinthető meg. A jubileumi tudományos seregszemle az Agapé étteremben szervezett állófogadással és a „jövőre újra, ugyanitt” jelszavakkal zárult.
KMDSZ-közlemény. erdon.ro

RMDSZ: erőltetett menetben
Megkezdték a hétvégén választási kampányukat a pártok. Az RMDSZ megyei és területi szervezetei sorra bemutatták a tanácsos- és polgármesterjelöltjeiket. Kelemen Hunor szövetségi elnök pozitív kampányt szorgalmazott.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a hétvégén „erőltetett menetben” látogatta végig a szövetség különböző megyei szervezeteit, hogy nagyobb súlyt adjon a helyhatósági választásokon induló jelölteket bemutató rendezvényeknek.
A szövetségi elnök tegnap a Kolozs megyei jelöltek bemutatkozásán vett részt . Beszédében „barátomnak” nevezte Eckstein-Kovács Péter polgármesterjelöltet, aki korábban, az RMDSZ tisztújító kongresszusán az egyik ellenfele volt a szövetségi elnöki székért zajló versenyben. Arra kérte a jelölteket, pozitív kampányt folytassanak, s ne hagyják cserben „egyetlen szövetségesüket, az erdélyi magyarságot”. Eckstein-Kovács Péter – némi derültséget keltve – harsányan köszöntötte a kolozsvári Agapé vendéglőben megjelent nagy számú érdeklődőt, akiket arra kért, segítsék őt a polgármesteri tisztség elnyerésében. „Kolozsvár volt már Mátyás király városa, Funar városa, Boc városa, miért ne lehetne Eckstein városa is?” – mondta a jelölt, aki román nyelven is tartott beszédet. Arra kérte Kolozsvár román lakosait, szavazzák meg „Ecksteint, a magyart”, aki „szavatartó, jó gazda lenne a város élén”.
Borboly: Csíkban kétharmad a cél
A Csík-térségi önkormányzati jelölteket Borboly Csaba, az RMDSZ Hargita megyei szervezetének elnöke társaságában mutatta be Kelemen Hunor. „Az elkövetkezendő négy hétben nem fogunk negatív kampányt folytatni, mélységesen elítélem azokat, akik ilyen módon próbálják a helyi közösségeket meggyőzni” – üzent a magyar versenypártoknak az RMDSZ elnöke. Borboly Csaba elmondta, arra számítanak, hogy a jelöltek mandátumot fognak szerezni. „A megyei tanácsosi listán a cél a kétharmad, mert láthattuk, milyen sokat számít, amikor egy szavazat hiányzik. Ezért arra kérjük a választókat, szavazzanak és tegyék lehetővé, hogy kétharmadban vegyünk részt a megye irányításában, hisz most, hogy ellenzékben vagyunk, többet és még jobban számítunk az európai uniós pénzekre, amelyek érdekében rengeteg tanácshatározat elfogadására van szükség” – mutatott rá Borboly.
„Mindketten rontják az esélyeimet, és Dorin Florea mostani polgármester esélyét erősítik. Mivel május 8-tól formálisan már nem lehet visszalépni, csupán annyit tehetnének, hogy kijelentik, mindenki szavazzon az esélyesebb jelöltre. De nem hiszem, hogy ezt megtennék” – vélte Frunda György, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje Benedek Imre MPP-s és Smaranda Enache EMNP-s jelölttel kapcsolatban. A Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnökkel közösen tartott szombati kampánynyitó sajtótájékoztatón Frunda elmondta, mindkét ellenfelével egyeztetett, de egyikük se látta be, mekkora kár okozhat.
„A legnagyobb erőnk a tanácsokban van”
Beszterce-Naszód megyében 21 teljes listát tettünk le, összesen 374 jelöltünk van – ismertette a „sarokszámokat” Décsei Attila, a szövetség megyei szervezetének elnöke. A jelöltek bemutatásakor jelenlévő Kelemen Hunor bizakodását fejezte ki, hogy a szövetség idei eredményei nem lesznek semmivel sem rosszabbak a 2008-ban elérteknél. Mint kifejtette, az RMDSZ idén átlépte a bűvös határt, és több mint 10 ezer önkormányzati jelöltje van, 320 polgármesterjelölttel száll versenybe, és 13 megyében indít megyei tanácselnökjelöltet. „Bízom benne, hogy június 10-e után azt tudjuk mondani, hogy több mint 280 települést vezetünk, hiszen továbbra is azt vallom, hogy az önkormányzatokban van a legnagyobb erőnk. A szórványban is nagyon sokat jelent számunkra, ha a magyar közösség képviselői jelen vannak a helyi önkormányzatokban” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Hozzátette: az idei önkormányzati választásokon az elért eredményekre fognak építeni és azokra az emberekre, akik már bizonyítottak, és visszautasítja a negatív kampányt, a sárdobálást.
A Bánságban is számít minden magyar
„Az elért jogokat nem elég megszerezni, meg is kell védeni azokat, az eredményeket nem elég elérni, meg is kell tartani azokat. Ezért az RMDSZ által biztosított képviselet minden szinten kulcsfontosságú. Ezért van most az ébredés ideje, ezért van most az RMDSZ zászlaja alatti szolidaritás és összefogás ideje” – hangsúlyozta Winkler Gyula EP-képviselő szombaton, Temesváron, ahol részt vett Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnökének meghívására, a megyei kampányindító rendezvényen és a Bánsági Magyar Napok záróestjén. Új Magyar Szó (Bukarest)

Családbarát önkormányzatokat díjaz az RMDSZ
Húsz önkormányzat nyerte el idén a Családbarát közösségek címet, amelyet az RMDSZ ítél meg azoknak az önkormányzatoknak, amelyek erőfeszítéseket tettek egy családbarát közösség kialakítására - jelentette be ma Kolozsváron Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkárhelyettese, a program egyik kezdeményezője. Az idén díjazott önkormányzatok a következők: Gyergyóremete, Székelyudvarhely, Hargita Megye Tanácsa (Hargita megye), Sepsiszentgyörgy, Vargyas (Kovászna megye), Szászrégen, Nyárádszereda, Marossárpatak (Maros megye), Kraszna, Szilágycseh, Sarmaság, Szilágyperecsen, Tordaszentlászló, Szatmárnémeti, Kolcs, Alsólugas, Nagyszalonta, Biharfélegyháza, Kisiratos és Zsombolya. A politikus emlékeztetett arra, hogy a 2011. évi romániai népszámlálás eredményei által mutatott népességfogyási tendenciák előtérbe helyezték egy hatékony családtámogatási rendszer kialakításának szükségességét. Ennek értelmében az RMDSZ 2011 decemberében útjára indította az Együttműködés a magyar jövőért családpolitikai kezdeményezést. „Idén első alkalommal május 15-én, a család nemzetközi napja alkalmából díjazzuk a nyertes önkormányzatokat, akik jó példát mutattak a gyermekes családok életfeltételeinek javítását szolgáló intézkedéseikkel, a gyermekeket és fiatalokat támogató programjaikkal. Ennek megfelelően a településfejlesztésben érvényesítik a „Családbarát közösségek” program kritériumrendszerét, valamint a 2012-es helyi költségvetésbe belefoglalják a családtámogató és gyermekvállalást ösztönző programok finanszírozását, ezek kivitelezésében együttműködnek a civil, ifjúsági és egyházi szervezetekkel” - mutatott rá Horváth. A főtitkárhelyettes hozzátette, hogy a díjazottak közül kiemelkedő eredményeket ért el az idén Gyergyóremete község, ugyanis közel 2 millió lejt fordított az elmúlt évben magas színvonalú családtámogató programokra. Gyergyóremete községben mára már hagyománya van a családbarát programoknak, ugyanígy a civil, egyházi szervezetekkel való együttműködésnek. „Az önkormányzat olyan szolgáltatásokat, programokat finanszíroz, amelyek a közösség igényeire, szükségleteire válaszolnak. Ilyenek például a családsegítő program, a házi beteggondozás, falugondnoki szolgálat, fogyatékkal élő gyermekek számára foglalkoztató programok, rászorulók számára napi étkeztetés biztosítása és az afterschool program” - indokolta a döntést Tonk Gabriella, a program koordinátora kiemelve, hogy az önkormányzat figyelmet fordít az egészségügyi ellátás és az oktatás minőségére is, valamint a nagycsaládosoknak is különböző kedvezményeket biztosít. „Eredményei elismeréseképpen az RMDSZ Családpolitikai munkacsoportja különdíjban részesíti a községet. A díj egy brüsszeli kirándulás 15 gyergyóremetei diák számára, amelyet Sógor Csaba EP-képviselő, a munkacsoportja tagja ajánlott fel” - mondta el Tonk Gabriella. (hírszerk.) Transindex.ro

Kelemen: k atasztrofális az USL javaslata
Katasztrofálisnak nevezte tegnap Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) törvényjavaslatát, amelynek értelmében bevezetnék az egyfordulós, egyéni választókerületes rendszert.
Mint arról beszámoltunk, az USL kedden a szenátusban már el is fogadtatta a törvénymódosítást, amelyről döntéshozó kamaraként még a képviselőháznak is szavaznia kell. „Ez katasztrófa Románia számára, politikai katasztrófa és politikai cunami. Huszonkét évig arányos képviseletet biztosító rendszer működött, olyan, amilyen egész Európában működik, Nagy-Britannia kivételével, de ők is a választási rendszer reformján gondolkodnak. Ha voltak is olyan dolgok Romániában, amelyek nem működtek, a választási rendszer mégis jól működött és működik, függetlenül attól, hogy listás vagy a 2008-tól alkalmazott egyéni választókerületes rendszerről van szó” – hangoztatta Kolozsváron Kelemen.
Az RMDSZ vezetője rámutatott: az USL által javasolt rendszer felborítja az egyensúlyt, ezért az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy a javaslatot ne fogadják el. „Elfogadhatatlan, ezért nem is támogatjuk az egyensúlyt felborító rendszert. A választópolgárok mintegy 20–25 százaléka ugyanis parlamenti képviselet nélkül maradna. Ez elfogadhatatlan. Egy 40–45 százalékos támogatottságú párt akár a mandátumok 70 százalékát is megszerezheti a parlamentben, míg egy 20–25 százalékos támogatottságú ki is maradhat. Azaz hiába szavaz valaki a baloldalra, a képviselet akkor is a jobboldalé lesz, és fordítva” – hangoztatta Kelemen.
Megismételte az RMDSZ azon álláspontját, hogy amennyiben a képviselőház mégis megszavazza a jogszabályt, akkor a szövetség alkotmánybíróságon támadja meg azt. Márton Árpád, az RMDSZ alsóházi frakcióvezetője a Krónikának még a múlt héten elmondta: egyrészt azért tartják a tervezetet alkotmányellenesnek, mert az alaptörvény kimondja: a parlamentnek a nemzet arányos képviselő-testületének kell lennie, másrészt azért, mert alkotmánybírósági ítélet is kimondja: tizenkét hónappal a választások előtt nem lehet alapjaiban módosítani a választási rendszert.
Victor Ponta kormányfő tegnap közölte: a képviselőház várhatóan kedden szavazhat a tervezetről, addigra ugyanis elkészül a jogi bizottság állásfoglalása. Közölte, a nemzeti kisebbségek frakciója több módosító indítványt is benyújt majd a tervezethez, amelyeket az USL is támogat majd. Ezek egyike a kisebbségi képviselők megválasztásának módját érinti, egy másik pedig a parlamenti küszöb eltörlését.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Hazahozzák” Végh Sándort szülővárosába
Centenáriumi ünnepség a világhírű hegedűművész emlékére
Születésének századik évfordulóján, május 17-én ünnepi hangversennyel és szoboravatással tisztelegnek Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész, karmester és tanár munkássága előtt a Kolozsvári Magyar Operában. A budapesti székhelyű Végh Sándor Kamarazene Központ által idén januárban meghirdetett szoborpályázat nyertes alkotását, Makkai István marosvásárhelyi szobrász munkáját csütörtökön este fél 7-kor leplezik le az intézmény emeleti előcsarnokában, majd az opera zenekarának műsora keretében Mozart-, Bartók-, Schubert- és Szabó Csaba-művei hangzanak el, vezényel Jankó Zsolt, szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész.
A zenei szakma és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) összefogásának eredményeként tavaly februárban alakult meg Budapesten a Végh Sándor Kamarazene Központ, amelynek célkitűzése a magyar kamarazene-kultúra felélesztése és ápolása, amely a 20. században kamarazenészek és együttesek kiemelkedő sorát adta az európai zenei életnek, magyarázta a Kolozsvári Magyar Opera emeleti előcsarnokában tegnap délben tartott sajtótájékoztatón Gyenge Enikő zenetörténész, a Végh projekt koordinátora. Példaként a Budapest Vonósnégyest, a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyest, a Léner-kvartettet, a Magyar Vonósnégyest, a Végh Kvartettet és a Roth Kvartettet említette, hangsúlyozva: az ő jelenlétük révén a vonósnégyes, és tágabb értelemben véve a kamarazene bekerült a pódiumműfajok közé, a koncerttermekben is sztárokként üdvözölték ezeket az együtteseket. A magyar kamarazene- és vonósnégyes-hagyomány legismertebb nemzetközi letéteményese Végh Sándor hegedűművész, kamarazenész és tanár volt, akire munkásságának népszerűsítésével emlékeznek születésének századik évfordulóján. A hangversenyek és nemzetközi vonósnégyes versenyek mellett, amelyeket ebben az időszakban bonyolítanak le, a mostani kolozsvári ünnepség is hozzá kíván járulni ahhoz, hogy Végh Sándort újra „hazahozzák” szülővárosába.
A Kolozsvári Magyar Operában csütörtökön este zajló esemény első mozzanataként leleplezik Makkai István marosvásárhelyi szobrász Végh Sándor-mellszobrát, amelynek elkészítésére idén januárban írt ki pályázatot a Végh Sándor Kamarazene Központ. Gyenge Enikő kiemelte: a felhívásra negyven képzőművész jelentkezett – köztük a kolozsvári Lőrincz Lehel, Kolozsi Tibor és Starmüller Géza is –, a beérkezett pályamunkák közül pedig öttagú zsűri választotta ki a legjobbat. A Végh projekt koordinátora utalt arra is, hogy nem volt könnyű dolguk, hiszen számos remek alkotás közül kellett egyet megnevezniük. A sajtótájékoztatón jelenlévő nyertes, Makkai István elárulta: a Szárhegyi Alkotótábor művészeti csereprogramja keretében a Budapest Galéria vendége volt idén februárban, már ott hozzálátott a mellszobor elkészítéséhez.
A szoborpályázat terveiből különleges fotóalbumot jelentettek meg Végh Sándor 28 arca címmel, amely az aradi Concord Media Jelen gondozásában látott napvilágot, ezt a csütörtöki ünnepség résztvevői is fellapozhatják. Az érdeklődők megvásárolhatják továbbá Löwenberg Dániel Végh Sándor emlékére című monográfiáját, valamint a Végh Sándor Magyarországon címmel kiadott, a mester koncertfelvételeit tartalmazó CD-ket is, részletezte Gyenge Enikő.
Szép Gyula operaigazgató ezután Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár üzenetét olvasta fel. Elhangzott: „Végh Sándor szellemi hagyatékának be kell épülnie minden magyar kultúrember tudatába, művészetről való ismeretei fundamentumába. Elfogadhatatlan, hogy Erdélyben, Kolozsváron a magyar gyerekek úgy nőjenek fel, hogy ne tudják: városukban nemcsak Mátyás király és Bolyai János született, hanem Végh Sándor, a hegedűművészet állócsillaga is”.
Az ünnepi hangversenyről szólva Jankó Zsolt karmester elmondta: igyekeztek úgy összeállítani a programot, hogy a Végh Sándor által különösen kedvelt zeneszerzők műveit játsszák. Eszerint az opera zenekara Mozart Figaro házasságának nyitányát, Bartók hegedűre és zenekarra írt 1. rapszódiáját, valamint Schubert 5., B-dúr szimfóniáját adják elő, továbbá Szabó Csaba Kis erdélyi szvitjét, amelyet szerzője a művésznek ajánlott. Szólistaként közreműködik Béres Melinda hegedűművész, aki 1993 nyarán megkapta a Végh család által fiatal erdélyi muzsikusok számára létrehozott Végh Sándor Díjat, s az év őszén, amikor egy külföldi ösztöndíj révén a prágai Mozart Akadémián tanulhatott, a hegedűművésszel is volt alkalma találkozni. – Ami a zenekari kurzusait illeti, nem csak együttesként dolgozott velünk, hanem külön-külön mindenkire odafigyelt, hogy a zenekar jobban szóljon – idézte fel Végh Sándorhoz fűződő élményeit Béres Melinda. Hozzátette: a művész számára különösen fontos szerepet játszott a kamarazenélés a zenekaron belül. – Emlékszem, a próbákon és a koncerten is ülve, és a lehető legkevesebbet vezényelt. Arra ösztönzött bennünket, hogy a zenekarban is egymást hallgassuk, s csak olyankor lépett közbe, amikor azt feltétlenül szükségesnek érezte – magyarázta a hegedűművész, aki a hangszeres kurzusokon is sok mindent elsajátított Végh Sándortól, s még egy vonót is kapott tőle ajándékba. – Úgy emlékszem rá, mint egy nagyon kedves öregúrra, akitől rengeteget lehetett tanulni, és aki ugyanakkor nagyon egyenesen, köntörfalazás nélkül megmondta a véleményét. Művészien beszélt, a metaforáira pedig, amelyekkel magyarázott, mostanában is hivatkozom a hegedűórákon – összegezte Béres Melinda.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

A megemlékezés kultúrája Kolozsvárott
Nemzetközi projekt zajlik Kolozsváron Cluj-Napoca between 1939–1960. Diversity of Remembrances (Kolozsvár 1939–1960 között. A megemlékezés diverzitása) címmel.
A 2012 február–novembere közötti időszakra tervezett projektet az EVZ alapítvány Geschichtswerkstatt Europa programjának támogatása révén sikerült megvalósítani, a német Remembrance, Responsibility and Future alapítvány finanszírozásával. A kolozsvári projektet – 27 másik nyertes pályázattal együtt – 93 (európai illetve ázsiai országokból benyújtott) pályázatból választották ki.
A kolozsvári projekt során fiatal európai kutatókból álló csoport fog átfogó kutatást végezni a legjelentősebb történelmi eseményekre fókuszálva olyan főbb etnikai csoportok emlékhelyeit illetően, amelyek Kolozsvárott éltek az 1939–1960 közötti periódusban. A projekt főbb tevékenységi körébe sorolható a létező memorialisztikus források tanulmányozása, a releváns könyvészet kutatása és interjúk készítése olyan személyekkel, akik Kolozsvárott laktak az adott időszakban.
A projekt célja, hogy a kutatás eredményeit egy háromnyelvű (román, magyar, angol) kiadványba összefoglalva mutassák be a közreműködők jelenlétében.
Szabadság (Kolozsvár)

A mozgalom erkölcsi felelőse (LAM-történet)
Kató Béla kuratóriumi elnök vallomása
Bárhonnan kezdjük legombolyítani a LAM-história fonalát, bárki meséli el a történtek rá eső részét, a szálak minden irányból és minden esetben egy központi személyiséghez, Kató Béla mai és akkori kuratóriumi elnökhöz vezetnek.
A munkatársai által ötletgazdának minősített úttörő, az Erdélyi Református Egyházkerület mai püspökhelyettese ezek szerint különös ihlető erővel bírt már egyszerű illyefalvi lelkész korában is, s e képessége még nagyobb személyes invenciójában gyökerezik. Tucatnyi olyan kezdeményezés fűződik ugyanis nevéhez, amely számára nagy hazai és nemzetközi elismerést hozott, s mely sajátos erkölcsiséggel feltöltött modernizációs vállalkozásainak vonzáskörébe ezreket vont be a Székelyföldön és azon kívül. Alábbi vallomásos szavaira érdemes fokozottabban odafigyelni, mert távlatos próbálkozásai ma több ágon is sikeres mozgalmak formájában futnak tovább az időben.
Mindennel el kell számolni
– Imponáló az ön által elindított programok száma, a puszta felsorolás is ámulatot kelt: imaterem – csűr átépítéséből – még a diktatúra utolsó évében, majd a középkori vár felújítása, az új konferencia-központ és szálloda, a gyermekfalu, a LAM, a falusi pékség, építővállalat stb., utóbb a Diakónia Alapítvány... és a sor korántsem teljes. Ma ön egyházának püspökhelyettese és a Sapientia Alapítvány kuratóriumának is elnöke, elkobzott egyetem helyett saját önálló felsőoktatási intézményt épít, ezúttal az egész erdélyi magyarságnak...
– A kérdés ugye az, hogyan is lehetett ennyi mindent csinálni és folyamatosan újakat kezdeni. Hogyan illeszkedik bele ebbe a LAM Alapítvány? Nos, több oka van, hogy létrejött. Az első: minket, református lelkészeket úgy neveltek, hogy nekünk a teljes emberrel kell foglalkoznunk, nem csak a lelkével. A másik pedig, ami engem determinált, az, hogy én Barátoson születtem, és Illyefalván lettem lelkész.
– Földműves családból?
– Oldalágon volt értelmiségi a családban a tipikus székely elosztás szerint, hogy kell egyet küldeni tovább tanulni, a többi pedig maradhat itthon. A nagyapám testvére így lett állomásfőnök, az ő gyerekei közül az egyik Kolozsváron bankigazgató, a másik a Kolozsvár–Brassó vonal főnöke. Édesapám testvére a háborúban meghalt, ő fogságba esett, s egyedül maradván, amikor hazajött, itthon kellett boldogulnia. Hogy földműves családban nőttem fel, önmagában még nem meghatározó arra nézve, hogy énbelőlem mi lett, és miként cselekedtem, de az viszont igen, hogy édesapám négy év és nyolc hónapot orosz fogságban töltött. Ott ő komoly "egyetemi" képzésben részesült... Én hazatérte után, 1954-ben születtem. Nos, ő ott a fogságban éli meg, mit is jelent a kommunizmus. Olyan elkobzott, kisajátított templomokban lapátolt búzát, ahova bejött a női nacsalnyik, ostorral vert végig a szentképeken, és köpött egy nagyot. Megdöb­bentő volt a székely fiúnak. Északon, Arhangelszkben történt, a Dvina folyó torkolatánál. Fél idejét ott töltötte, a többit pedig a donbászi szénbányákban. Nos, mint minden ilyen megmenekült embernek, az élete tele volt csodákkal. A lényeg az: hazajött, és mindent tudott már arról, ami következni fog. És akkor ő ezért felvállalta a barátosi egyházközség gondnokságát! Fiatal emberként ő lett az egyházi gondnok. Ez mélyen meghatározta az én életpályámat, mert olyan tartós, mélyhitű embert keveset ismertem, mint amilyen ő volt. Nem az a kegyeskedő, áhítatoskodó típus volt, akiből szintén van az egyházban, hanem egy józan, reális gondolkodású ember, de akinél folyamatosan lehetett érezni, hogy el kell számolni mindennel. Tehát olyan kapcsolat Isten és ember között, amit mi normálisnak találunk. Erre lenne szükség igazából, s erre illik rá, hogy valakinek van hite, s hinni lehet!
Szabó Dezső ­nyomdokában
– Most a LAM-ra térve, nem az a fő motívum ebben, hogy én földműves családból származom, ez második helyre kerülhet. Hiszen édesapám a rendszerváltás előtt két évvel meghalt. De én tudtam, mit jelentett az ő életében a várakozás és a hit, hogy ennek egyszer véget kell érnie. Annyira, hogy amikor a kollektivizálás megkezdődött a hatvanas évek elején, kivitt engem a mezőre, a földjeink koordinátáit megjelölte, egy-egy cserefacöveket vert le mind a négy sarkukon fél méter mélyen.
– Amikor senki sem hitt benne?
– Ő tudta, hogy ennek vége lesz egyszer. Ebből adódott, hogy a földosztáskor, 1991-ben e cövekek sokaknak segítettek, mert azoktól el lehetett indulni. Én ezt a világot nagyon ismertem, és tudtam, mit jelent a székely gazdaembernek a tulajdon. Amiben ő maga fejleszt, dolgozik, elképzeli a jövőjét, és rendezi azt, amije van. És biztos voltam benne, hogy 1990-ben a helyzet valóban megváltozik. Viszont azt is láttam, mennyire tehetetlenek és képzetlenek az emberek. Annyira irányítottak voltak korábban, hogy vágytak valaki vezetésére. Nem tudták, merre kell menni. Akkora zűrzavar volt, annyifelé húzták-nyúzták őket, hogy fontossá vált a világos vezetés és látásmód. Hogy miért kellett ebbe egy református lelkésznek beleállni? Ahogy mondottam, úgy neveltek bennünket, hogy minket minden kell hogy érdekeljen, ami a népünkkel történik. És adott esetben be kell állni, rendkívüli időkben rendkívüli dolgokat kell végrehajtani.
– Annyi rosszat összeírtak arról a protestáns teológiáról, az utókor úgy átvilágította, és annyi hibát talált benne...
– Mégis élt benne ez a szellem. Ma már látjuk a szekusdossziékból, milyen gyarlók voltak egyes tanáraink, de ennek ellenére, amit lehetett, mások mégis átadták. Másik okom, amire utaltam az előbb, az volt, hogy Szabó Dezső bátyja, Jenő Barátoson volt lel­kész, és utána Illyefalvára jött. Őróla min­tázta az író Az elsodort falu hősét. Én még középiskolás koromban az indexen lévő, az akkori lelkésztől titokban ideadott könyvet elolvastam. És ahogy Illyefalvára helyeztek, még egyszer átolvastam. Szabó Dezsővel lehet vitatkozni sok mindenben, de ahogy ő az értelmiség felelősségét megfogalmazta, és ahogy ítéletét megalkotta: el fog veszni a falu, elsodródik, ha az értelmiség nem vállalja a maga szerepét – nos, ebben biztosan igaza van. Ezek azok a komponensek, amik miatt számomra nem volt kérdéses, hogy mivel kell foglalkoznom 1990-ben.
Az adomány első leckéje és a második
– Amikor januárban a nyugati segélyszállítmányok elindultak Románia fele, özönlött be a használt ruha és az élelmiszer.
– Ezek spontán módon az egyházakat keresik.
– Hozzánk is, a korábbi kapcsolatok révén, a községházára bejött két kamion áru. Akkor mindenki felbuzdult, és ebben az emberi bűn és a gyarlóság olyan elemeit fedeztem fel, amitől megrémültem. Ahogy az emberek megnyilvánultak, megdöbbentett, és nagyon korán azt mondtam: ezt nem szabad csinálni. Ezzel tönkre fogják tenni a népünket. Valami olyasmit éreztem, valami olyasmi történt, mint amikor a latin-amerikai indiánok közé bevitték az alkoholt és az üveggyöngyöket. Az embereknek, akik itt mindig serényen dolgoztak, a munkájukból éltek, ha most alamizsnát kezdünk osztani, abból nagy baj lesz. Erre három hónap múlva jöttem rá, amikor befejeztük az osztást, és azt kérdezték: mikor jön a következő? Megéreztem, koldussá fogjuk szegényíteni e népet, ha mindig ezt fogja várni. Annyit sose fognak hozni, hogy neki abból emberi, kellemes életvitele legyen, hanem olyan színvonal alatti életformát alakítanak majd ki, amely mindig a várakozásra épít. Ma már látjuk a válság sújtotta világban, hogy a munkanélküliség következményeként hány helyen csüggenek a segélyen, amíg van, elvagyunk vele, de utána marad a sóvárgás, esetleg a beletörődés, hogy nincs több. Ez volt az a felismerés, amely mindenki mástól megkülönböztetett engem. Kijelentettem: ezt befejeztük!
– Nem volt hajlandó részt venni a további kiosztásban?
– Nem! Azt mondtam: ide többet ne hozzanak segélyt. Ezt úgy általában jelentettem ki. Én a HEKS-szel (a svájci evangélium szerint reformált egyház segélyszervezetével) álltam kapcsolatban. Persze, az egész világot nem tudtam befolyásolni, az alamizsnaosztás tovább folyt, amíg volt, amit kiosztani. De azt mondtam: próbáljunk meg másként segíteni. Neveljük arra az embereket, hogy önmaguk tudják azt előállítani és megteremteni, amiből élni akarnak. Ez nagyon haladó cél volt, és megegyezett a svájci gondolkodásmóddal. Ők sem szerették volna száz évig finanszírozni az itteni életet, hanem abban kívántak segíteni az embereknek, hogy ők magukon tudjanak segíteni.
– Segíts magadon, az Isten is megsegít. A protestáns erkölcstan magja.
– Szerencsés dolog volt, hogy az én gondolatom találkozott az övékkel. Tulaj­donképpen ez a LAM elindításának története. Persze, én 1990-ben még úgy hittem, léteznek erre alakított szervezetek, például a korabeli gazdaköri mozgalom, mely az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének nyomdokaiba kívánt lépni. Kinda Zalán utalt is rá, hogy ezek az emberek hozzám fordultak, de én elküldtem őket ehhez a szervezethez, mert úgy gondoltam, nem az én feladatom ezzel foglalkozni. Kézdi­vásárhelyen volt élénkebb a mozgás. A történetben a fordulópontot az hozta meg, hogy felismertem, látva, milyen formában és hogyan működik a mi életünk, hogy el fogjuk veszíteni ezt az ügyet, mert a korrupció és a hozzá nem értés mindent kisiklat. Meg fogja enni az egészet! Az első, Svájcba küldötteket nem azok szerint a kritériumok szerint válogatták, amit én később felállítottam, hanem belejátszott a kapcsolatrendszer, miegymás. Utólag azt mondom: nekik sem volt kárukra. De akkor láttam, más irányba csúszhat el a dolog, és megijedtem. Később a kirostáltaktól hallottam is olyasmit, lehet, korrupciós kapcsolat is szerepet játszott a válogatásban. Nos, ekkor vettem én vissza, és azt mondtam: tessék ide jönni, ettől a perctől kezdve az élére állok. Megalakult a LAM. Hivatalosan 1992 júniusában, de gyakorlatilag már 1990 közepétől működik a rendszer a segítségnyújtásban és a külföldi tanulmányutak megszervezésében.
Krédó
– Láthatjuk ma is, a korrupciós kérdés óriási probléma az országban. A svájciak is tele voltak kétellyel, mert nekik voltak előtanulmányaik erre vonatkozóan. Én erre próbáltam koncentrálni, és a mai napig úgy érzem, a mozgalomnak tulajdonképpen az erkölcsi felelőse vagyok. Nem vagyok közgazdász, bár sok mindent megtanultam, és van egy kis érzékem hozzá, de igazán szakember a lelkek ismeretében vagyok. Tudatában vagyok annak, nem a rendőröktől, ellenőröktől kell félni, hanem az Úristen előtt kell mindannyiunknak elszámolnunk tetteinkről. Ez a fajta felelősségvállalás a LAM szellemisége, mely mára a munkatársakra is átragadt, és kiválasztásuk is eszerint történik. Itt nem arról szól a történet, hogy azt nézzük: ki mennyit ül az íróasztal mellett. Itt mindenki szabad. A feladatot el kell végezni, de makulátlanul kell elvégezni, mert ha egyetlenegyszer is gyanú merül fel valakivel kapcsolatban, hogy nem a megegyezett rendszer szerint dolgozott, az tudja, örökre elveszít mindent.
– Létezik leépítés?
– Van és volt. Egy-két esetben. Nem is nagy dolgok miatt, de ebben a közösségben dolgozni kitüntetés. Aki ide beáll, annak nem csupán munkahelyi magatartása, de családi életvezetése is számít, és az, ahogyan eljár a világban. Nem mindenütt követelik meg, de itt férj-feleség sem dolgozhat együtt, de még szerető sem, mert az egy más viszony. Ami tehát elindította és működteti a LAM-ot: nagyfokú bizalom bent, és kifelé vetítve is nagyfokú transzpa­rencia.
(folytatjuk)
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kőbe vésett múlt kutatása
Az Erdélyi Gubernium elnöke, B. Josika János 1830-ban levélben hívta fel az erdélyi királybírók figyelmét arra, hogy a régi, kőbe vésett írásokat próbálják feljegyezni és a másolatokat a megadott címre Bécsbe beküldeni. A történelmet ismerő és a múltat tisztelő Josika tudta, pótolhatatlan értéket menthet meg az utókor számára azáltal, hogy ezeket a kőbe vésett írásokat összegyűjteti.
"A CS. KIR. régi pénzek és antignitások kabinetje által közelebbröl hozzám intézett megtalálása következéséűl kivántam a M. Urat arra figyelmessé tenni, hogy a régi geographiai és históriai ismeretek gyarapitására alig lehetne nevezetesebb és érdekesebb monumentumokat találni, mint az olyan régi inscriptios kövek, melyek a hajdani romai birtokok alatt volt tartományokban s nevezetesen Erdélynek is több részében fennmaradtak. Ezeknek mentűl jobb moddal lehető conservatioja és közönséges tudás tárgyává leendö tétele végett. Kűlönösen célarányos és szűkséges lenne, hogy az ilyen régi inscriptios kövek ott, ahol találtatnak, a helyiségbéli templomok falai oldalában, oly moddal rakattassanak bé, hogy a rajtuk lévő inscriptiokat könnyen lehessen olvasni, és azok bé ne meszeltessenek, se bé ne mázoltassanak. Melyekhez képest a M. Urnak hivatalosan ajanlom, hogy a kormánya alatt lévő N. Székben a kérdésben lévő célra a szűkséges intézkedéseket megtenni ne terheltessék. Továbbá az is lévén az emlitett Cs. Kir. Kabinet Directiojának kivánsága, hogy minden Er­délyben található régi római vagy középidöszakaszbéli inscriptiokat valoságos copiaja az inscriptios köveknek formájárol, nagyságukról és a rajtuk lévö rajzolatokról, ugy szintén azon helyeknek, ahol találtatnak, szorgalmatos feljegyzések melett egy Corpus inscriptonum autiguarum inscrii austriaca cimű munka készitése végett, mely által egy provintianak a régi romai uralkodás alatt volt állapotját néműképpen lehessen képzeltetni. Nem tehetem, hogy a M. Urat az iránt is meg ne kérjem, hogy az érdeklett közhaszon tudományos célok is azon nemes jurisdictio keblében a szűkséges rendeléseket megtenni, és ahol régi inscriptios kövek találtatnának, azok copiáját a fenebbi utasitás szerint bekűldeni, melyel engem is a M. Ur kűlönösen le fog kötelezni.
Kolozsvár, 19. nov. 1830. Ex. B. Josika"
Háromszéken a királybírók kihirdették minden faluban Josika János rendeléseit. Sajnos, az utókor számára nem maradt fenn szinte sehol sem Erdélyben a templomok kőfalait díszítő római felirat.
Józsa Lajos. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Frigyre lépni a szülőfölddel – Szobordöntő Trianon
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) háromszéki csoportja sepsiszentgyörgyi kiállítás megnyitóra invitált azzal a felkéréssel, hogy a kiállított fotóreprodukciók mintegy kiegészítéseként mondanék néhány szót az általam ismert háromszéki szobordöntésekről, mert a székelyföldi képanyag meglehetősen hézagos.
A felkérés, amelynek örömmel tettem eleget kedvemre való volt. Fodor András kolozsvári szobordöntéses fotógyűjteményét felette értékesnek tartom. Mindenek előtt a hatalommal szembeforduló civil kurázsiért, amellyel ezt az imponálóan gazdag képanyagot összehozta, közel félszáz olyan év alatt, amelynek többségében a fotódokumentáció egyetlen darabjának beszerzéséért és megőrzéséért bírság, rosszabbik esetben börtönbüntetés dukált, amire, sajnos, van elegendő históriai példánk.
Erdélyben a szobor- és emlékműdúlások több hullámban következtek be. Ezekre tömegesen Trianon, illetve Erdély román megszállása után kerül sor, de a históriának vannak ezt megelőző markáns eseményei is. A Brassó fölötti Cenk Millenniumi Emlékművét (1898-ban állították) már 1902-ben megrongálják a román diákok, 1913-ban robbantásos „merényletet” hajtanak végre a köztudatban „Árpád-szoborként” ismert emlékmű ellen, s 1916-ban, „az első román betörés” napjaiban ágyútűz alá fogják a hatalmas méretű alkotást.
A Cenk Millenniumi Emlékműve –Bereczky Gyula és Jankovits Gyula alkotása – a történelmi Magyarország délkeleti „határköve” volt, a kő- és ércszobor tárgyi mivolta, szimbolikus üzenete egyaránt sértőnek bizonyult a románság számára, s amint erre alkalom adódott, a romboló nemzeti indulat már Trianont megelőzően nekirontott a magyar államiság jelképének.
A nemzeti jelképek elleni harc számos esetben emberi életek kioltásával párosult, de az elszabadult szenvedélyek a szó fizikai értelmében a múlandó emberi életnél maradandóbb emlékművekre csaptak le. Az első világégés háborús kataklizmájában a csehek elvakult dühvel estek neki a dévényi Várhegy honalapító Árpád-emlékének ott, ahol a Duna átlépte Magyarország nyugati határát.
A zimonyi ezredéves emlék a szerbek bosszújának áldozata lett.
Később, Magyarország keleti őrvidékén eltüntették a Vereckei turulmadarat.
A Szobordöntő Trianon képanyagát összehozó Fodor András a négy égtáj határőrszobrai és millenniumi emlékművei által körülölelt Kárpát-medence egykori emlékműveit eleveníti elénk. A legteljesebb az erdélyi vonatkozású gyűjteménye. A kiállítási anyagban szegényesebben reprezentált Székelyföld nem irritáló, a tömbben élő magyarság históriája és a vonatkozó emlékek ma is hozzáférhetőbbek, mint Erdély magyar szórványterületeinek emlékanyaga.
A gyűjtemény rendkívüli érdeme, hogy éppen erre az anyagra, a szórványvidékekre összpontosít. A gyűjteményben megtalálható az aradi vesztőhelyen álló obeliszk korabeli képe. Az aradi Kossuth-szobor – Margó Endre és Pongrácz Szigfrid alkotása – hányatott sorsát a feliratozásból ismerjük. 1919-ben az aradi lakosság megvédi, de a nacionalista román hatalom berendezkedése után, 1922-ben kötéllel akarják ledönteni, dorongokkal feszegetnék le a talapzatról. Előbb bedeszkázzák, majd 1925-ben eltávolítják.
Buziásfürdőn a Trefort Ágoston szobrát tüntetik el, Karánsebesen I. Ferenc Józsefet „fosztják meg trónjától”, Kolozsváron a Kárpátok őre című emlékművet takarítják el, Marosvásárhelyen Köllő Miklós Kossuth-szobrát, a Bem apóét, II. Rákóczi Ferencét, áldozatul esik a Püski csata emlékére állított Bem-szobor is, Nagyváradon Szent László szobrát kell a Püspöki Palota belterületére menekíteni, Nyárádszeredából kiűzik Erdély fejedelmét, Bocskai Istvánt, Segesváron nem tűrik meg Petőfit – a szobor később Kiskunfélegyházára kerül –, Székelyudvarhelyen ledöntik a Vasszékelyt, Zilahon a Tuhutum emlékművet.
A felsorolás szemelvényes és hézagos.
A kiállítás gazdag emlékanyagot mutat be Felső-Magyarországról. (Felvidéken az elpusztított Kossuth-szobrokról külön kiadvány is megjelent.) Található néhány emlékfotó Délvidékről és Kárpátaljáról is.
Mindez azt is jelzi, hogy a képanyag tájegységenkénti kiegészítésre ösztönöz. Ezt, minden bizonnyal szívesen fogadná a gyűjtemény tulajdonosa, akit abban is támogatni kellene, hogy az erdélyi vándorkiállítás anyaga megfelelő szöveges környezetben kötetbe – albumba – foglaltassék. Ez a gyűjtemény kiegészítését is serkentené, és magyarországi körbeforgatása talán segítene visszafogni a magyar nemzeti szimbólumok ellen a kormány-, és balliberális pártkörökben keltett ostoba indulatokat. ( A XII. kerületi Turul-szobor, Teleki Pál szobra, Wass Albert szobra stb)
Erről jut eszünkbe, hogy Fodor András gyűjteményében alig reprezentált a kommunista rezsim alatti szobor- és emlékműrombolás, amely a román nacionalista elemekkel kollaboráló magyar „elvtársak” közös műve volt. Ez, meglehet, tárgyi vonatkozásban és művészi értékét tekintve nem volt olyan méretű pusztítás, mint a két világháború közötti román (cseh, jugoszláv stb) roham a magyar tárgyú emlékművek ellen, de lélekben rombolóbb volt, mert amíg a Trianon utáni brutális szobordúlások közvetve a magyar nemzettudatot erősítették, addig a kommunista éra „testvéri egységben” végrehajtott rombolásai bizonyos rétegek esetében a magyarságtudatot kezdték ki, és rokkantották meg.
Fel kellene figyelnünk arra is, hogy a II. világháború után az újra elszakított magyar területeken a „kicsi magyar világ” térplasztikai alkotásainak mi lett a sorsa. A magyar jellegű emlékművek zömét lebontották, elpusztították ugyan, de számos példa van arra, hogy a szövegeket, címereket és más jelképeket nem tüntették el, hanem vakolattal, egyébbel befedték, eltakarták. A turulmadarakat, címereket elrejtették.
Erdélyben kialakult egy sajátos térplasztikai forma is. Az Országzászló talapzatokat többségében nem bontották le. A „kényesebb” szövegeket takarták, levakolták, átfestették, a zászlótartó oszlopot lefűrészelték, s volt eset rá, amikor a zászlórúd, vagy a turulmadár helyébe egy vörös csillag repült fel. A nagy térfogatú talapzat és az apró vörös csillag a jelképi üzenettől eltekintve is groteszk térplasztikai formákat eredményezett.
A Szobordöntő Trianon kiállítás megnyitóján a nagy számú sepsiszentgyörgyi érdeklődő előtt a két világháború között elpusztított és a kommunista éra áldozatául esett és általam visszaállíttatott szobrokról és emlékművekről szóltam. A kézdivásárhelyi Gábor Áron szobor hazamentéséről, a sepsiszentgyörgyi 1848/49-es Honvédemlékmű oroszlánjainak kalandos visszaszerzéséről, az Erdővidéken lerombolt Véczeri Emlékmű „illegális” visszaállításáról, amiért megyei „kultúrmindenesi” tisztségemtől megfosztottak és a szobrok, emlékművek tájékáról arrébb parancsoltak.
A kiállítást szervező Erdélyi Magyar Ifjak kezdeményezése nem remélt visszhangra talált. Bíztató jel, hogy a mostani huszonévesek a középgenerációhoz tartozók közömbössége és letargiája után, többnyire a nagyapa-korúakkal összefogva képesek a kiállítás megnyitóéhoz hasonlatos népességet összehozni.
A Szobordöntő Trianon kiállítás sajtóvisszhangja is figyelemre méltó volt. Persze voltak – vannak esetek, amikor a tájékozatlanság kilóg a fogalmazásból, de már az is jó, ha beszélünk ezekről a dolgokról. Az egyik erdélyi lap azt írta például, hogy „Bevezetésképpen Sylvester Lajos újságíró röviden ismertette a háromszéki szoborrombolásokat és a kommunista szoborállításokat.”
Természetesen voltak „kommunista szoborállítások” is, Sepsiszentgyörgyön és Kovászna-Vajnafalván a román katona szobra, ugyancsak Sepsin Mihai viteazul többalakos emlékműve stb. Én ezekről nem szóltam.
A „kommunista szoborállításokra” mondok viszont egy velem megesett történetet.
A csernátoni tájmúzeum létrehozása után képzőművésztábort is működtettünk. Az ajánlott témák között a háromszéki jeles személyiségek emlékének megörökítése is szerepelt. Diénes Attila, akkor még Marosvásárhelyen élő képzőművész – ma magyarpolányi illetőségű, az 1956-os budapesti emlékmű egyik sikeres pályázója -, szóval a szobrász azt mondta, hogy neki elege van a felpödört bajszú, huszáros Gábor Áronok megjelenítéséből. Az őrnagy értelmes székely ezermester volt, s nem egy incifinci huszár.
„Megszoborta” az őrnagy fejét, s a pödrött bajusz helyett vastag, lecsüngő férfiékességet faragott Áron felső ajka fölé.
Mikor a hatóságok az erdővidéki ’48-as emlékművet buldózerrel lerombolták, s az általam – szerintük illegálisan – visszaállított szobrok ellen hajtóvadászatot indítottak, s ennek során eljutottak Csernátonba is. Előbb a Bod Péter és Gábor Áron ágyúöntő főmesterének, Végh Antalnak a szobrát akarták eltávolíttatni. Mikor ez nem sikerült – az intézmény belterületén voltak és nem köztéren, amihez nem volt szükséges a bukaresti engedély – akkor észrevették a Dienes Attila Gábor Áron szobrát. Bajusza csüngött az orra alatt, akárcsak az enyém akkoriban.
„Még él, s már szobrot faragtatott magának” – kiáltott fel az egyik elvtárs. Magyarnak mondta magát ő is. És harcsafűrészt kerítve bosszúálló kéjjel jeles személyiségekkel fűrészeltették le a vélt fejemet, amely ma is ott látható a Csernátoni Tájmúzeum az egyik épület eresze alatt, a csepegésben. A „testemet” – a portré talapzatát – elásták.
Ilyenek valának a „kommunista szoborállítások.”
2006. jún.23.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből. Erdély.ma

Kolozsvári Magyar Mindennapok – feladattérképet állított össze a kolozsvári EMNP
Nem szokványos politikai programmal, hanem a polgárokkal folytatott párbeszéd alapján összeállított feladattérképet mutatott be az Eredélyi Magyar Néppárt (EMNP) kolozsvári szervezete.
Sándor Eszter, Szenkovics Dezső, Gergely Balázs, Simon Csaba. A feladattérképnek nincs és nem is lesz végleges formája: abban különbözik a szokványos politikai programtól, hogy a kolozsvári magyar polgárokkal folytatott folyamatos párbeszédből merít és mint ilyen állandóan változik, bővül vagy szűkül a helyi magyar közösség igénye szerint – fejtette ki a Néppárt kolozsvári szervezetének álláspontját Gergely Balázs polgármesterjelölt. Hozzátette, a térkép ugyanakkor tükrözi a kolozsvári EMNP cselekvési tervét, amelyet szintén a helyi magyarok véleményére alapozva alkottak meg.
A helyhatósági választáson induló csapat értelmezésében a politika nem az öncélú hatalom kiteljesedésének terepe, hanem elsősorban a közszolgálat és a politikus, a polgármester és a helyi tanácsosok az első számú közszolgák.
A több hónapig tartó közvélemény-kutatásokra alapozott feladattérkép sarkalatos pontja a közintézményekben eluralkodott korrupció megszüntetése és egy elszámoltatható és áttekinthető önkormányzat létrehozása.
A feladattérkép kiemelt problémaként kezeli a város köztisztaságát, a meglévő zöldövezetek ápolását és újak létrehozását. A kolozsvári helyhatósági választásokon az Erdélyi Magyar Néppárt színeiben induló kolozsvári csapat szerint egy élhetőbb Kolozsvár kialakításának érdekében több pénzt kell felhasználni a köztisztaság minőségének növelésére és kitüntetettebb figyelmet kell fordítani a meglévő zöldövezetek ápolására.
„A nyugat – európai standardok szerint egy 300 ezer lakosú városban az egy főre eső zöldövezet területe 44 és 50 négyzetméter között mozog. Ezzel szemben míg 2008-2009-ben 11-12 négyzetméternyi terület jutott egy kolozsvárira, addig 2010-re ez a terület 9 négyzetméterre zsugorodott” – mutatott rá Szenkovics Dezső, a kolozsvári szervezet helyi tanácsos jelöltje.
A megoldásra váró számtalan általános probléma mellett a Néppárt helyi jelöltjei kiemelt figyelmet szánnak a kolozsvári magyar közösség igényeinek is. „Azt látjuk, hogy a román politikai pártok nem alkalmasak erre a feladatra és sajnos sok esetben a helyi érdekvédelmi szervezet sem adott megfelelő válaszokat a magyar lakosság problémáira. Mi a Kolozsvári Magyar Mindennapok nevet viselő feladattérképünkkel erre vállalkozunk elsősorban” – fejtette ki Gergely Balázs.
A magyar vonatkozású feladatok között kiemelt helyet kapott a Központban a kisváros elnevezésű program megvalósítása: magyar közösségi pontok létrehozását célozza meg Kolozsvár különböző negyedeiben. Ugyanakkor egy magyar kulturális központ létrehozását is megcélozza a feladatterv: annak ellenére, hogy a városban több nemzetnek és nemzetiségnek is van kulturális központja, a helyi magyar kulturális életből ez hiányzik. Mint ismeretes, Kolozsvár Európa Kulturális Fővárosa címére pályázik: ezért is kiemelt fontossággal bír egy ilyen központ létrehozása. Krónika (Kolozsvár)

Bukarest akadályozhatja Nyirő József újratemetését
Megakadályozni készül a román kormány Nyirő József pünkösdi székelyudvarhelyi újratemetését. Lapunk bukaresti forrásokból úgy értesült, hogy az új balliberális hatalom részéről kifogásolhatják a székely író hamvainak újratemetését vagy annak bizonyos részleteit. A Krónika úgy tudja, hogy az ügyben tegnap bekérették a román külügyminisztériumba Füzes Oszkár magyar nagykövetet, aki azonban Marosvásárhelyen tartózkodott, így a külügyi tárcánál az ügyvivő képviselte a bukaresti magyar diplomáciai kirendeltséget. Értesülésünket szerda este a budapesti, csütörtökön pedig a román külügyminisztérium is megerősítette.
Nagyköveti cáfolat. Füzes Oszkár leszögezte, Nyirő nem volt románellenes. A magyar külügyminisztérium szerda este kiadott közleménye szerint a román külügyminisztérium szerdán bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét. Füzes Oszkár misszióvezető távollétében Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a partner kérésének – olvasható a tárca közleményében.
A tájékoztatás szerint román részről kifogásolták Németh Zsoltnak, a magyar külügyminisztérium parlamenti államtitkárának az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő korábbi kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyirő József tervezett újratemetését.
A követségi ügyvivő közölte a román féllel, hogy a magyar kormány az erdélyi író újratemetését kegyeleti és kulturális eseménynek tekinti. A magyar diplomata hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nyitott az együttműködésre az új román kormánnyal, arra várakozással tekint.
A magyar nagykövet bekéretését a román külügyminisztérium is megerősítette csütörtöki közleményében, amely szerint Nyirő József újratemetéséről, és magyarországi politikusok nemrégiben tett nyilatkozatairól volt szó. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) kérdése nem szerepelt a találkozó témái között – közli a szaktárca.
A román fél közölte Balázs Ádámmal, hogy nem a médián keresztül, hanem kétoldalú diplomáciai keretek között hajlandó bármilyen kérdésről tárgyalni, „a Románia és Magyarország közötti stratégiai partnerség, és az Európai Unió szintjén való kiváló együttműködés kontextusában”.
Ugyanakkor vélhetően Füzes Oszkárnak a Digi24 román televíziónak a hét elején adott interjújában elhangzottak sem nyerték el a román kormány tetszését. Ebben ugyanis a nagykövet leszögezte: az autonómia az egyetlen logikus és természetes kompromisszum a nemzetállami többség területi szuverenitása és a kisebbségek létezéshez való joga között. Sőt a diplomata kifejezte meggyőződését, hogy az autonómia a közeljövőben megvalósítható lesz Romániában.
A Krónika megbízható forrásokból úgy értesült szerdán, hogy a román külügyminisztériumban arra hivatkoztak: Nyirő József újratemetése „időszerűtlen a jelenlegi romániai belpolitikai helyzetben”, továbbá nyomatékosan arra kérték az ügyvivőt, hogy találjanak későbbi időpontot az eseményhez.
A bukaresti hatalom beavatkozása nem minden előzmény nélküli, az elmúlt napokban ugyanis több román lap is antiszemitának, irredentának nevezte az írót, annak ellenére, hogy az egyik hírtelevízióban Füzes Oszkár magyar nagykövet hosszasan érvelt amellett, hogy ezeket a vádakat semmilyen történelmi vagy irodalmi dokumentum nem támasztja alá.
Úgy tudjuk, a külügyminisztérium mára vár választ a magyar nagykövettől, ennek nyomán pedig közleményben tervezi nyilvánosságra hozni álláspontját. Információink szerint azonban a szervezők semmilyen körülmények között nem hajlandók elhalasztani Nyirő József május 27-i újratemetését.
Mint ismeretes, az 1953-ban emigrációban elhunyt író madridi sírjának feltárását a magyar Országgyűlés kezdeményezte, majd ezt követte Nyirő földi maradványainak Budapestre szállítása. Az újratemetést az Országgyűlés Hivatalának közreműködésével a Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke vezette Székelyudvarhelyért Alapítvány szervezi.
Szász Jenő közölte: Bukarest aggálya nem jelent tiltást, így pünkösd vasárnapján a székely városban örök nyugalomra helyezik az 1953-ban Madridban elhunyt író hamvait. Az MPP elnöke úgy vélte: mivel szóban történt a tájékoztatás, a román külügyminisztérium álláspontja informális, és „ezért nem kellene túlreagálni a dolgot”. Szász elmondta azt is, az Országgyűlés Hivatala főszervezőként folyamatosan, már Nyirő áprilisi exhumálása óta kapcsolatban állt a román hatóságokkal az ügyben, de az elmúlt napokig semmilyen kifogás nem érkezett a részükről.
Tegnap egyébként Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet – aki a nap folyamán Marosvásárhely polgármesterjelöltjeivel találkozott – a Maros-parti városban cáfolta a Nyirő József feltételezett románellenességéről és antiszemitizmusáról a román médiában megjelent vádakat.
Román újságírók kérdésére, miszerint a magyar állam miért működik közre a közelgő helyhatósági választás kampányában „egy ellentmondásos” író újratemetésének lebonyolításában, a diplomata közölte: bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy az író nem volt románellenes vagy antiszemita. Ekkor egy sajtós közbevetette: „na de Nyirő horthysta volt”. Erre a megállapításra Füzes Oszkár úgy válaszolt: „ilyen alapon az én apám is horthysta volt, mert abban a korszakban élt”.
A napokban az Evenimentul zilei napilapban megjelent cikk fasisztának és irredentának nevezte Nyirő Józsefet, aki a szerző állítása szerint személyesen románok gyilkolására buzdított Kolozsváron. Az állítás azonban a tekintetben is sántít, hogy a kincses város megnevezett negyede az ötvenes években épült, az író pedig már az 1940-es évektől külföldön élt, majd 1953-ban Madridban halt meg.
A Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma elnevezésű szervezet ugyanakkor felszólította a román kormányt, akadályozza meg az író újratemetését, vonja vissza azoknak az erdélyi iskoláknak az elnevezését, amelyek Nyirő nevét viselik, mivel szerintük az író „a nemzetiszocialista, hungarista vonalat képviseli”. Mint ismeretes, a tervek szerint Nyirő hamvait május 23-án ravatalozzák fel a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, ahonnan a Boldogasszony Zarándokvonat kegyeleti kocsijában szállítják a Székelyföldre, majd május 27-én, vasárnap temetik újra a székelyudvarhelyi római katolikus temetőben.
Rostás Szabolcs, Csinta Samu. Krónika (Kolozsvár)

Gyászhír
dr. DANCSULY ANDRÁS
ny. egyetemi tanár életének 91. évében, otthonában csendesen elhunyt. Szeretett halottunktól május 19-én, szombaton 12 órakor veszünk végső búcsút a Házsongárdi temető kápolnájában. Sosem felejtjük el. A GYÁSZOLÓ CSALÁD.
Dancsuly András /Lisznyó, 1921. dec. 3. – Kolozsvár, 2015. május15./
1957-től a kolozsvári tudományegyetem pedagógiai tanszékének vezető professzora volt
(Dancsuly Andrásról:)
Összehívják Bukarestben a magyar és német "nemzetiségi dolgozói tanácsok" országos plenárisait. Az első nap a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának ülésén - a kiadott utasításnak megfelelően - a felszólalásra kijelölt személyek (Rab István, Rácz Győző, Hajdú Győző és mások) elítélik el a Magyar Népköztársaságot és a Magyar Tudományos Akadémiát az Erdély története megjelentetése miatt, majd a második nap Nicolae Ceaușescu vádolja meg a szomszédot: "Nehéz megérteni horthysta, fasiszta, soviniszta, közöttük rasszista tételek felelevenítését. Hogyan képzelhető el, hogy egy tudományos akadémia hozzájáruljon más népeket sértő írások és munkák megjelentetéséhez? Milyen tudomány ez? Kinek szolgál egy ilyen úgynevezett tudomány, ha nem a legreakciósabb imperialista köröknek? Az ilyen tételek nem szolgálják a barátság és az együttműködés ügyét, a szocializmus ügyét!". Az első nap felszólalók a szövegüket az előző este kapják kézhez, ezt követően pedig nem hagyhatják el a szállásukat. Demény Lajos történész, valamint Dancsuly András, az MNDT Kolozs megyei elnöke, a kolozsvári egyetem prorektora megtagadják a felszólalást. Bálint Ferenc, a szászrégeni sörgyár volt párttitkára, az MNDT tagja - aki nem akarja másnap fölolvasni az Erdély története elítélését tartalmazó magyarellenes beszédet - 24-ről 25-ére virradó éjszaka kizuhan (?) a szállodája szobájának ablakán. (A Securitate minden bizonnyal "megöngyilkolta".) Temetése után a Szabad Európa Rádió bemondja, hogy gyanús körülmények közt hunyt el. /Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989/ Szabadság (Kolozsvár)

Katonadolgok (Emlékezés Sylvester Lajosra
1955-öt jelzett a kalendárium. Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán, a Marianum felső emeleti folyosóján egy fiatal, bakaruhás katonát pillantottam meg néhai Nagy Béla társaságában.
Mindketten Kézdivásárhelyről jöttek felvételi vizsgára, a filológia magyar szakának levelező tagozatára. Magam is ezt az utat jártam, csak én orosz szakra iratkoztam.
Aztán egy találkozásunk alkalmával megkérdeztem tőle: – Miért jöttél felvételizni katonai egyenruhában? Ő így válaszolt: – Ez alkalomra szabadságot nem kaptam. Túl kellett járnom az eszükön. Ezért cselhez kellett folyamodnom, és ilyen módon sikerült eltávozást kapnom. Ekkor Sylvester Lajos 21 éves volt.
Később gyakrabban találkoztunk.
Sylvester Lajos sokat foglalkozott az 1944. augusztus végi Úz-völgyi eseményekkel, ahol a sepsiszentgyörgyi 11. Székely Határőr Zászlóalj (mely magyar katonai egységnek magam is közkatonája voltam) állt hadrendbe az Árpád-vonalon. A szovjet hadsereg modern hadigépezettel legelőször itt érte el a történelmi Magyarország határát, 26-án kora délelőtt.
Bejárta a "székely Don-kanyar" hadi eseményeinek színhelyeit, és első kézből írta le az Úz-völgyi hegyomlás című könyvében. Felkereste a túlélő frontszolgálatos katonákat, személyesen elbeszélgetett velük, filmet készített róluk. Megörökítette az eseményeket az utókor, a történelem számára. Ugyancsak az ő érdeme az Úz-völgyi temető 127 magyar hősi halottjának név szerinti azonosítása. Az elesettek nevei megjelennek az emlékmű márványtábláján is.
A fent említett hadtörténetet tartalmazó dokumentumkönyv forrásanyagként szolgált olyan könyvek megírásához, mint Illésfalvi Péter, Szabó Péter, Számvéber Norbert Erdély a hadak útján 1940–1944, vagy dr. Ravasz István Magyarország és a magyar királyi honvédség a XX. századi világháborúban című művei.
Bejárta a Csángóföldet, és Csupa csapás az élet című könyvében rögzítette a történelmi Magyarország Kárpátoktól keletre fekvő területén élő csángó magyarok életét, sorsát.
Háromszék egyik legtermékenyebb újságírója volt, számtalan cikke, esszéje, könyvismertetője látott napvilágot. Támogatta a régió képzőművészeit, pennás embereit, egész kulturális életét. De mindez csak morzsa életművéből, mely kötelez, hogy emlékét megőrizzük, mert Sylvester Lajosok nem mindennap születnek.
Nyugodj békében, barátunk, a szemerjai anyaföldben.
Boér Imre. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgy, a mozdony
Az elmúlt négy év alatt kevés város indult olyan fejlődésnek a régióban, mint Sepsiszentgyörgy. Ehhez nem csak a körülményeknek kellett kedvezően alakulniuk, a siker a vezetőkön is múlt. ANTAL ÁRPÁD ANDRÁS polgármester népszerű a városban, s hogy mennyire, azt majd az önkormányzati választások eredménye mutatja meg. Eddigi munkájáról, terveiről Kustán Magyari Attila kérdezte az Erdélyi Riport 2012/17. számában.
- Sepsiszentgyörgy a hangulatát, arculatát tekintve Ön szerint mennyit változott ebben a ciklusban?
- Négy évvel ezelőtt, 2008 második felében már polgármesterként tevékenykedtem, amikor egy amerikai diplomata a városunkba látogatott, utólag, a Wikileaks kiszivárogtatásaiból pedig kiderült, hogy jelentésében depressziósnak tartotta a településünket. Várom azt az alkalmat, amikor újra meghívhatom hozzánk, mert valószínűleg ő és a hozzá hasonlók azok, akik fel tudják mérni a tendenciát. Mi, akik minden napunkat itt töltjük, nem érzékeljük ezeket a változásokat, a munkálatokkal járó kellemetlenségek pedig sokszor jobban zavarnak, mint amennyire értékeljük majd az elért eredményeket. Azt hiszem, hogy a legelfogultabb politikai ellenfeleim is el kell ismerjék, hogy ez a város elindult egy jó pályán, ráadásul egy nagyon nehéz periódusban: globális és országos gazdasági válság közepette sikerült ezt a mondhatni hanyatló tendenciát megfordítani.
- Az Önök filozófiája – Tamás Sándorral közösen – éppen az volt már évekkel ezelőtt, hogy a válság idején érdemes beruházni. Elérték ezzel a várt hatást?
- Azt terveztük el, hogy újjáépítjük a várost, a megyét, és úgy, hogy ne a helyi emberek zsebéből vegyük ki a pénzt, hanem kormányzati és európai uniós források felhasználásával. Azt hiszem, hogy ez a tervünk nagymértékben sikerült – nyilván nem jött be minden számításunk, ugyanakkor olyan beruházásokat is elvégeztünk, amelyeket nem terveztünk el, de útközben adódott rájuk lehetőség. Azt hiszem tehát, hogy sikerült elérnünk a kitűzött célunkat, sok forrást le tudtunk hívni, nem arányunknak és súlyunknak megfelelően, hanem annál jelentősen többet. Hozzáteszem, hogy Tamás Sándor megyei tanácselnökkel közösen hosszabb távon gondolkodunk, mint négy év.
- Visszatérve még egy kérdés erejéig a város változó hangulatára: hogyan látja, változott a lakosság viszonya a városához?
- Arra is gondot fordítottunk az elmúlt években, hogy ne csak fizikai értelemben építsük újra a várost, hiszen nem elég csak vasba és betonba tenni a pénzt. Arra törekedtünk, hogy az emberek érzelmileg is jobban kötődjenek a településükhöz, hiszen akkor, amikor egy szentgyörgyi polgár szereti a városát, jobban oda is figyel rá. Ha egy erős kötődést ki tudunk alakítani, akkor az azt jelenti, hogy ötvenötezer kis polgármestere van ennek a városnak, és a maga szintjén odafigyel a környezetére. Nyilván ez a törekvésünk nem sikerült száz százalékban, hosszú folyamatról is beszélünk, de az biztos, hogy ezen a téren is jelentős előrelépést lehet érezni.
- Hatvanegyezer sepsiszentgyörgyi lakost jegyeztek korábban, ez a szám, mint említette, ötvenötezerre csökkent. Minek tulajdonítható ez? A „Gyere haza” fészekrakó program ezek szerint nem volt sikeres?
- Sokakat meglepett ez a csökkenés, bár nyilvánvaló, hogy a romániai lakosságnak, ezen belül az erdélyi magyar közösségnek is, a korfája további csökkenést fog mutatni. A hatezres fogyásnak egyébként a harminc százaléka a környékbeli falvakba költözést foglalja magában, ráadásul többnyire fiatalokról beszélhetünk. Sepsiszentgyörgy ennek ellenére gyűjtőváros, ugyanakkor mozdonyváros szeretne lenni, elsősorban a régiónak, de Háromszéknek mindenképpen a mozdonya. Ami a „Gyere haza” programot illeti, az sajnos nem úgy alakult, ahogyan azt négy évvel ezelőtt elképzeltük. Annak ellenére, hogy az önkormányzat rendelkezett azokkal a területekkel, ahová a lakásokat építeni kellett volna, a bankok finanszírozási elvárásai ellehetetlenítették a fiatalok építkezéseit. A programot nem hagyjuk abba, létrehoztunk egy lakásépítési alapot, és saját épületeket emelünk majd.
- Ha az önkormányzati választások után polgármester marad, milyen fontos kérdéseket kell megoldania?
- Az elmúlt négy évben sok olyan alapot raktunk le, amelyekre most építkezhetünk. Amire nagy hangsúlyt kell fektetnünk az elkövetkezőkben, az a munkahelyek létesítése. Elsősorban említem az ipari park megvalósítását, amelyet egy nyertes európai uniós pályázatnak köszönhetően már idén elkezdünk, a következő évben pedig érezhető lesz a hatása is. Sokan panaszkodtak, hogy több munkahelyre van szükség, én úgy látom, hogy a három százalék alatti munkanélküliségi arányt tekintetbe véve inkább jobban fizetett állások kellenek. Most az a legnagyobb probléma, hogy egy olyan ágazat vetette meg a lábát Sepsiszentgyörgyön, amely alacsony fizetéseket ad. A ruhaipar valóban fontos átmeneti megoldást jelentett, a környékbeli falvakban élőknek is segítette a napi megélhetését, de arra van szükség, hogy újabb és újabb létesítmények szülessenek, ezzel is előidézve a versenyt. Ezenkívül természetesen számos fontos célkitűzésünk van, megemlítem a megyei önkormányzattal közösen tervezett, erdélyi szintű intézmények létesítését, mint amilyen az Erdélyi Képzőművészeti Múzeum vagy az erdélyi gyűjtőkönyvtár. Szórványprogramot indítottunk korábban, ezt tovább erősítjük majd; Sepsiszentgyörgy, az ország legnagyobb magyar többségű városa lévén, olyan feladatokat is ellátott, amelyeket normális esetben Kolozsvár vállalhatna fel, viszont nálunk van meg az az önkormányzati háttér, amely ezekhez szükséges.
- Az az általános vélekedés, hogy Brassó közelsége ront Sepsiszentgyörgy helyzetén.
- Ezzel nem értek egyet. Paradigmaváltásra lenne szükség, amikor a két város viszonyáról beszélünk. Az a politika, amikor félünk attól, hogy Brassó felfal minket, nem jó. Tudatosítani kell azt is, hogy minden egyes lej, amit a szentgyörgyiek Brassóban költenek el, az itteni munkanélküliséget növelheti. Az a szerepünk, hogy olyan kulturális kínálatot nyújtsunk a Brassó megyei magyar közösség számára, amellyel elérjük, hogy onnan járjanak ide. Jelenleg az a jelenség látszik, hogy az itteni lakosság egy része a szomszédos megyébe jár vásárolni, ezt ellensúlyoznánk a kulturális programok segítségével. Az ilyen jellegű megerősödéssel a számunkra kedvezőtlen etnikai arányváltozást is ki lehet védeni. Együttműködésre is szükség van, ami persze nem egyik napról a másikra valósul meg, ugyanakkor a két város közösen olyan erős gazdasági pólust tudna felmutatni, ami már Kolozsvárral vagy Temesvárral is felvenné a versenyt, hiszen itt vagyunk az ország közepén. Közös érdekeink is vannak, például az, hogy a környéken repülőteret létesítsenek, vagy az, hogy minél több autópálya – legalább egy! – legyen.
- Négy évvel ezelőtt az MPP Háromszék-szerte, és Sepsiszentgyörgyön is, jelentős eredményeket ért el, most polgármesterjelöltet is állít a városban, az EMNP viszont Ön mögésorakozott fel. Hogyan értékeli ezeket az elhatározásokat, milyen eredményekre számít a választásokon?
- Az Erdélyi Magyar Néppárt döntését nyilvánosan is megköszöntem, számomra megtisztelő, hogy az én jelölésemet támogatják. Õszintén szólva ez a döntésük nem lepett meg, hiszen egyrészt mindenki tudja rólam, hogy összefogáspárti vagyok, hogy meggyőződésem szerint az a jó, amikor az erőforrásaink nem kioltják egymást, hanem egy irányban haladnak, másrészt az elmúlt években végzett polgármesteri munkám és az elmúlt nyolc évben kifejtett politikai tevékenységem késztette őket erre az elhatározásra. Ami Bálint József jelenlegi MPP-s alpolgármester jelölését illeti, ez szintén nem okozott meglepetést, hiszen városi pártelnökként, frakcióvezetőként egyértelmű volt, hogy az ő neve szerepel majd a listán. A magam részéről a pozitív kampányt biztosítom a számára, azt is tudom, hogy ő sem tesz majd másként. Az esélyeket nem szeretem latolgatni; bár szociológusként hiszek a közvélemény-kutatásoknak, azt mondom, hogy a választásokat kell megnyerni, én pedig azért indulok, mert újra polgármester akarok lenni Sepsiszentgyörgyön. erdelyiriport.ro

Az emigrációban élő magyarságról szóló könyvet mutattak be Kolozsváron
„Nem csak pillanatnyi áttekintésre ad alkalmat, hanem továbbgondolásra késztet, a szociográfiai jellegű könyvben ötven ország ezer emigrációban élő magyarja szólal meg” – méltatta Gazda József A harmadik ág. Magyarok a szétszórattatásban című, kétkötetes munkáját Egyed Ákos akadémikus a kötet kolozsvári bemutatóján. Hozzáfűzte: a szerző bejárta a fél világot, hogy elkészüljön az oral history – elbeszélt történelem – műfajába tartozó munka. A Hét Krajcár Kiadó gondozásában megjelent két kötet az Idő árján, illetve a Félszáz ország alcímeket kapták. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában megrendezett bemutatón Gazda József elmondta: a magyar emigrációra jellemző, hogy a legjobbak mentek el, ezt bizonyítja, hogy elképesztő, hogy milyen eredményeket értek el a magyar kivándorlók az őket befogadó országban. „Az egyetlen hely, ahol hátrányosan megkülönböztetett helyzetben vagyunk: a Kárpát-medence” – jegyezte meg Gazda József. A kötetek szerzője hozzáfűzte, történelmileg is óriási a magyarság teljesítménye, példaként említette, hogy az egyesült államokbeli Denver városának magyar volt a főépítésze. Kifejtette: ha van a magyarságnak gyengéje, az az, hogy nem szereti eléggé saját nyelvét, nemzetét. „Individualista nép vagyunk, nem érdekel egyéb csak a saját helyzetünk” – fogalmazott Gazda. Szemléltetésként elmondta, hiába él mintegy 20 ezer fős magyar közösség az ausztráliai Sydneybe, 700-nál többen egyetlen magyar rendezvényen sem vesznek részt. A könyvbemutatót követően Gazda József az általa vezetett Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesületet mutatta be, Boér Imre pedig Kőrösi indiai útját újrajáró kirándulásáról tartott vetítéssel illusztrált élménybeszámolót.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

„Baráti” jelöltvita
Humoros, gyakran csipkelődő párbeszéd zajlott le tegnap délután Kolozsvár két magyar polgármesterjelöltje között azon a nyílt vitán, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezett meg a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága.
Humoros, gyakran csipkelődő párbeszéd zajlott le tegnap délután Kolozsvár két magyar polgármesterjelöltje között azon a nyílt vitán, amelyet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen szervezett meg a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága. Az RMDSZ-es Eckstein-Kovács Péter és az EMNP által támogatott Gergely Balázs „összecsapása” egyszerre mutatta meg a két párt közti feszültséget és a két jelölt közötti jó kapcsolatot. A jelöltek előbb bemutatkoztak, majd négy-négy témában fejtették ki véleményüket. Gergely Balázs a kultúra, az infrastruktúra, a civil szféra, valamint a turizmus területeiről beszélt, míg Eckstein-Kovács Péter az ifjúságról, a turizmusról, a közösségépítésről és a gazdaságról alkotott elképzeléseit osztotta meg a hallgatósággal.
A vita következő szakaszában a két fél egymástól kérdezett, majd a közönség által felvetett problémákra válaszolt. Eckstein elmondta, 2000-ben második helyen végzett a polgármesteri választás első fordulójában, így lát némi esélyt a sikerre, míg Gergely azt hangsúlyozta, az elsődleges céljuk, hogy néhány néppárti tanácsos is képviselhesse a város magyar közösségét.
Eckstein „körbebuszozta” Kolozsvár gondjait
A város problémáira hívta fel a figyelmet, és javasolt ezekre megoldást Eckstein-Kovács Péter tegnap azon az autóbuszos körúton, amelyre a sajtó képviselőit hívta meg. Az „Eckstein-patika”, azaz a kampányiroda elől induló busz az állomás irányába kezdte meg körsétáját. A polgármesterjelölt elsőként a központ hétvégi lezárására, a kolozsvári parkolók helyzetére tért ki. Elmondta, a kolozsvári biciklisek képviselőivel folytatott beszélgetések alapján megállapították, az autóforgalom hétvégi leállításával az utcák életre kapnának. A lezárást péntek estétől vasárnap délutánig a Jókai (Napoca) utcától egészen a Bocskai (Avram Iancu) térig tervezik. Az RMDSZ jelöltje a város szélén bemutatta azokat a telkeket is, amelyeken a kertprogram megvalósítható lesz, és amelyeken számításai szerint egy-másfél éven belül már kertészkedhetnek a kolozsvári lakosok. Új Magyar Szó (Bukarest)

Díszsírhely a Székely himnusz zeneszerzőjének
Gyulay Endre nyugalmazott megyés püspök felszentelte Mihalik Kálmánnak, a Székely himnusz zeneszerzőjének díszsírhelyét tegnap a szegedi Belvárosi temető kegyeleti parcellájában. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes az ünnepségen úgy fogalmazott: a Székely himnusz a Szózat és a Himnusz mellett harmadik nemzeti imánkká vált, nem jogi aktussal, hanem azért, mert az egyetemes magyarság és a székelység annak fogadta el.
Csanády György költő 1921-ben írta a később Székely himnuszként ismertté vált verset, amelyet még abban az évben megzenésített Mihalik Kálmán. A dal azóta önálló életre kelt: Erdélyben a nemzeti érzés, az anyaországban a szocialista rendszerrel szembeni ellenállás szimbólumává vált – fejtette ki Semjén Zsolt. A Székely himnuszt nem csak Ceauşescu Romániájában tiltották be, büntetés járt énekléséért a kádári Magyarországon is. Úgy látszik, vannak, akiknek ma is szálka a szemében ez a dal, és akadnak, akiknek nem tetszik, ha a képviselők a parlamentben is eléneklik – mondta Semjén Zsolt. A miniszterelnök-helyettes felidézte, Mihalik Kálmán a bánsági Oravicabányán született 1896-ban. Kolozsvárott a piaristáknál érettségizett, ugyanott kezdte orvosegyetemi tanulmányait, amelyeket – a frontszolgálatot követően – Szegeden fejezett be. Huszonhat esztendős volt csupán, amikor tífuszban elhunyt. Sírja az azóta eltelt évtizedek során csaknem feledésbe merült, ám 1990-ben egy idős asszony megkereste Gál Imre fafaragót, akinek megmutatta, hol is nyugszik Mihalik Kálmán. Az Erdélyi Kör tagjai újra megváltották a sírhelyet és rendbe hozták a sírt – tudatta a politikus.
Mihalik Kálmán abból az alkalomból kapott díszsírhelyet, hogy a 2009-ben Székelyudvarhelyen a Székely Nemzeti Tanács képviselői által hivatalosan is Székelyföld himnuszaként elfogadott dal kilencven esztendeje, 1922. május 22-én Budapesten csendült fel nyilvánosan. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A holnapi Helikon tegnapja
Pénteken nyomtatják a Helikon irodalmi folyóirat 600. számát.
Pénteken nyomtatják a Helikon irodalmi folyóirat 600. számát. A Kolozsváron havonta kétszer, húsz oldalon megjelenő lap, a romániai írószövetség magyar nyelvű folyóirata az irodalom mellett a kultúra más területeivel is foglalkozik, ugyanakkor sem tematika, sem szerzők tekintetében nem marad kizárólag országhatárokon belül. Karácsonyi Zsolt főszerkesztő-helyettes meglátása szerint az erdélyi irodalmi, kulturális folyóiratok táborai meglehetősen átjárhatók, a Látóban, a Székelyföldben, a Helikonban vagy akár az Irodalmi Jelenben is közölnek ugyanazok a szerzők: „Nincsenek zárt ajtók közöttünk. Nyitott tornácokon álldogálunk mindannyian, és természetes, hogy átszólunk egymásnak vagy átsétálunk egymáshoz egy pohárka borra” – érzékeltette a helyzetet az MTI-nek nyilatkozva. Emellett úgy vélte, a Helikon az átjárhatóság ellenére műhelyként is képes működni.
A kolozsvári irodalmi lap időszámítása 1989-cel kezdődik, de rokonságban áll a korábbi Utunkkal, a két világháború közötti Erdélyi Helikonnal és valamennyi korábbi kolozsvári irodalmi folyóirattal kétszáz évre visszamenően. A most megjelenő 600. lapszámot hétfőn Budapesten ünnepelték a Magyar Művészeti Akadémia szervezte Kolozsvár irodalmi műhelye című rendezvényen, ahol Szilágyi István főszerkesztő, valamint a folyóirat volt és jelenlegi szerkesztői (Király László, Karácsonyi Zsolt, Papp Attila Zsolt) és jeles szerzői (Bogdán László és Ferenczes István) bemutatták a Helikon múltját és jelenét, illetve felolvastak saját irodalmi alkotásaikból. Új Magyar Szó (Bukarest)