A hatalom kiadta a parancsot: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválasztásának kérdése lezárt ügy. A koalíciós partner, Markó Béla is hasonlóképpen nyilatkozott. Elismerte: a diákoknak igazuk van, amikor önálló egyetemet igényelnek. Azonban a Babes–Bolyait nem kellene szétválasztani. De akkor hogyan legyen önálló egyetem? Mintha egy újabb Petőfi–Schiller féle elterelő hadművelet körvonalazódna, állapította meg Németh Júlia, a lap munkatársa. Az RMDSZ nem hajlandó felvállalni a Bolyai Egyetem visszaállításának ügyét. Mintegy tíz évvel ezelőtt valakiknek a kezdeményezéséből sajtókampány indult. A cél a valamikori Bolyai Egyetem hitelét rontani és ezáltal az önálló magyar egyetem létének szükségességét kétségbe vonni. Az aláírók a Babes–Bolyai magyar tanárai képviselőinek adták ki magukat, hogy hamarosan kiderüljön: egészen más érdekkörök képviselői. A multikulturalitásnak elnevezett nacionalista diverzió kitalálóinak nagyon jól megfelelt. /Németh Júlia: Kérdőjelek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Az önálló állami magyar egyetem nemcsak a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szétválasztásával oldható meg Romániában – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes. Markó kijelentését lehet úgy értelmezni, hogy BBTE maradjon úgy, ahogy van, helyette jöjjön létre egy másik – magyar tannyelvű – intézmény. Kérdés, hogy kik tanítanának ezen az egyetemen? Hol működne az intézmény? Tanári kar csupán Kolozsvárott van, a BBTE-n, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek (EMTE) öt év munkájába telt, hogy oktatókat toborozzon, de még így is vannak kétlaki tanárok, akik a BBTE-n is tanítanak. Gondoltak-e arra, hogy az EMTE a román állam által finanszírozott önálló egyetem legyen? – szegezték Markónak a kérdést az újságírók. A válasz pedig így hangzott: ez a kérdés még nem vetődött fel. Tehát Markó szerint nem vetődött fel az EMTE-nek a román állam által finanszírozott önálló egyetemmé való alakításának kérdése. A hírügynökségi jelentések szerint az október 20-i román–magyar közös kormányülésen „megegyezés született a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatási folyamatának közös finanszírozásáról”, illetve maga Markó jelentette ki a kormányülést követő sajtótájékoztatóján: „a román kormány elkötelezte magát a Sapientia Egyetem támogatása mellett, így a magyar kormány finanszírozásával létrehozott erdélyi magyar magánegyetem a jövőben a magyar költségvetési pénzek mellett román állami segítségre is számíthat”. /Sarány István: Milyen legyen az önálló egyetem? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

Kolozsváron november 11-én levetítik Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című 1956-os dokumentumfilmjét. Kolozsváron a Korunk folyóirat szervezte történészkonferencia résztvevői láthatják először a filmet, majd este a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületében tartanak nyilvános vetítést az alkotók részvételével. A dokumentumfilm középpontjában a Szoboszlay-ügy áll. Szoboszlay Aladár és hívei az ötvenes évek derekán egyidejű forradalmat akartak kirobbantani Magyarországon és Romániában, egy új közös román–magyar államalakulat, a Confederatio létrehozásáért. Tíz fiatalt – köztük Szoboszlayt – a temesvári bíróság halálbüntetésre, negyvenhetet évtizedekig tartó kényszermunkára, illetve börtönre ítélt. A film egyik szereplője az a Stefano Bottoni történész, aki a Szekuritáté dossziéiban talált háttér-információk nyomán elkezdte feltárni a történteket. A filmben megszólal a gyergyószárhegyi Ferenc Ervin atya, aki ismerte a tervezet előkészületeit, valamint Szoboszlay Aladár testvére is. /Márton Éva: Terítéken a Szoboszlay-ügy. = Krónika (Kolozsvár), nov. 2./

Október 31-én mutatták be dr. Bréda Ferenc költő, műfordító Nemo című verseskötetét Kolozsváron a Bulgakov kávézóban. Posztmodern kötet, elsősorban a francia, de a román nyelvi dialektusokat is igyekezett beleformálni alkotójuk a magyar nyelvbe. Bréda nyolc évet tartózkodott Franciaországban, ahol elmondása szerint nagyon nehéz bekerülni az irodalmi életbe, és, ahol csak két, esetleg három kötetet tudott volna megjelentetni. 2002 óta hat kötete látott napvilágot, további két kötete pedig készülőben van. /Lőrincz Levente: Könyvbemutató a Bulgakovban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Az RMDSZ hajlik arra a megoldásra, hogy ne válassza szét a Babes–Bolyai Tudományegyetemet (BBTE), és gondolkodik azon, hogy a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) legyen az önálló magyar állami felsőoktatási intézmény. Emellett egy harmadik intézmény létrehozásának lehetőségét is fontolgatják, ami akár az 1998-ban tervezett Petőfi–Schiller Egyetem is lehetne. Mindezt Kötő József, az RMDSZ színeit képviselő oktatási államtitkár nyilatkozta a Szabadságnak. A politikus szerint az RMDSZ azért hajlik erre a megoldásra, mert a BBTE oktatói elsősorban a kolozsvári egyetemen tervezett önálló magyar karok és tanszékek létesítésére kérnek politikai támogatást. Arra a kérdésre, hogy gondoltak-e arra, legyen az EMTE a román állam által finanszírozott önálló egyetem, Markó elmondta: az alapító erdélyi magyar történelmi egyházaknak kell eldönteniük, alkalmasnak tartják-e ezt a megoldási lehetőséget. Az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek távlati célja a teljes jogú, magyar nyelvű, adófizetők pénzéből államilag támogatott felsőoktatás létrehozása. Kötő József szerint vagy az EMTE-t alakítanák önálló állami egyetemmé, vagy egy harmadik felsőoktatási intézményt hoznának létre. Az államtitkár közölte: még érvényben van az a kormányhatározat, amellyel kimondták a Petőfi–Schiller Egyetem létrehozását. Kötő elmondta: egyelőre a kisebbségi törvénytervezet a prioritás, utána pedig a felekezeti oktatást szabályozó törvénytervezetet kell megvitatni, de elképzelhető, hogy ezzel párhuzamosan a romániai magyar felsőoktatás gondjait is felvetik. /Borbély Tamás: Felmelegítik a Petőfi–Schillert? Harmadik egyetem létrehozásán is gondolkodnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A Kolozsvári Állami Magyar Színház következő bemutatója Visky András: Tanítványok című színműve lesz. Visky a Gulág-világ történeteit mondja újra a színpad nyelvén. A Tanítványok a Szentírás terét és idejét kitágítva a bibliai üldözők elől menekülő tanítványokat egy barakkba menekíti. Ily módon az előadásban az 50-es 60-as évek megfélemlítéssel teli Romániájának légköre rajzolódik ki. A rendező Tompa Gábor. /Országos bemutató a sétatéri színházban. Visky András: Tanítványok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A rendszerváltás utáni időszak egyik visszatérő kutatási témája az erdélyi magyar intézmények kérdése. Mindmáig nem sok eredmény született. Ennek egyik oka az erdélyi tudományos élet széttöredezettsége. A magyar intézményeket a nagyrészt a magyar elit által létrehozott civil szervezetekkel azonosították. Kiss Dénes célszerűnek tartja a magyar intézményrendszerhez sorolt intézmények halmazát a követett céljaik szerint „alrendszerekre” felosztani. Hat alrendszert javasol: közigazgatási-, politikai-, gazdasági-, vallási-, oktatási-tudományos- és művelődési alrendszereket. Egyesületi keretek között működnek egyes protestáns megújulási mozgalmak és a jogi kerettel is rendelkező katolikus bázisközösségi mozgalmak (ilyen pl. a református egyházban működő CE Szövetség). Szintén egyesületi formában működnek az állam által egyházakként el nem ismert, vagy az elismerés folyamatában levő új, vagy Erdélybe újonnan érkező vallási közösségek. Szoros politikai kötődésűek egyes központilag szervezett ifjúsági szervezeti hálózatok is, melyek a politikai elit utánpótlása számára képeznek részben szocializációs, részben legitimációs hátteret, alapot. – A művelődési alrendszerhez tartozik a legkiterjedtebb jogi formával nem rendelkező egyesületi szféra: tánc- és zeneművészeti csoportok, színjátszó körök, tájházak és egyéb gyűjtemények. – A gazdasági alrendszer művelődési-kulturális orientáltságú szektorát a cégekként működő könyv és lapkiadók, szerkesztőségek, könyvesboltok alkotják, az írott és elektronikus média egy része is ide tartozik, valamint a kulturális programszervezést is vállaló irodalmi kávézók és művész-kocsmák. – A kolozsvári kiadású Erdélyi Társadalom folyóirat, illetve a csíkszeredai KAM Regionális és Antropológiai Kutatások Központja kiadványainak szerzői például egymás írásaira egyáltalán nem hivatkoznak, hivatkozásaik a közvetlen munkatársak közöttiek, illetve a magyarországi és angolszász szakmai mezők fele mutatnak. /Kiss Dénes: Az erdélyi magyar intézményrendszerről. = A Hét (Marosvásárhely), nov. 3./

Elődeink /Tinivár Kiadó, Kolozsvár/ címmel jelent meg harmadik kiadásában az a fiatalokhoz szóló kötet, amely klasszikusaink írásait kínálja történelmünk legrégibb korszakától az 1848-as forradalomig. /Elődeink. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

November 3-án Salat Levente, a BBTE magyar tagozatáért felelős rektor-helyettes részvételével tartották meg a kolozsvári Protestáns Teológián a Bolyai Est harmadik rendezvényét. A Marius Tabacu médiaszakember által vezetett beszélgetésen a magyar tagozat vezetősége képviseltette magát, a román tagozatról azonban vezetőségi tisztséggel nem rendelkezők voltak Pop Ioan, Costel Sarbu, Decebal Ciurchea, a BBTE tanárai egyhangúlag elismerték, hogy a romániai magyarságnak joga van az önálló magyar egyetem létrehozására. Péntek Imre, a vitaest egyik szervezője, az egyetem pénzügyi átláthatatlanságára hívta fel a figyelmet, ami a két tagozat oktatói közötti bizalmatlanságot erősíti. Péntek János, a BBTE professzora szerint nincs akadálya arra, hogy a BBTE-n tervezett két önálló magyar kar létrejöjjön. /B.T.: Aránytalan vita a magyar felsőoktatásról. Nem képviseltette magát a BBTE román vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Megint napirenden a Bolyai-ügy. Most „helyzet” van. Az Európai Unióba lépés előtt kell dűlőre vinni a dolgot, különben elhúzódik beláthatatlan ideig. Az „ideiglenesen” Szegeden működő Ferenc József Tudományegyetem a második bécsi döntést követően 1940 őszén tért vissza Kolozsvárra. A román egyetem minden mozdíthatót magával vitt Nagyszebenbe, de az épületek maradtak. Amennyire lehetett, a magyar állam felszerelte, korszerű tanszerekkel látta el a hazatért egyetemet. A második világháború végén a város lakosságának kérésére az egyetem vezetősége megtagadta a kiürítést, elmenekítést: helyben maradt. Azután megszületett a Groza-kormány döntése, 1945. május 29-én. Ez egy szóban sem említette az 1872-ben alapított magyar egyetemet, hanem egy egészen új „magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetemet” állított fel Kolozsváron. Ezzel megszüntette a magyarok jogfolytonosságát, s minden épületet, felszerelést a román egyetemnek juttat. A magyar felsőoktatás újra kezdhette a berendezkedést. A korábbi 40 helyett kaptak egyetlen épületet, a sétatéri volt Regina Maria Líceumot (Felsőbb Leányiskola), s az egyetemi könyvtárat közösen használhatták a román egyetemmel. Utóbb még a Kereskedelmi Akadémiát, az egyházaktól elvett Marianumot és a piarista épületek egy részét is használhatták. Az 1959-es egyesítéssel ezek az épületek is beleolvadtak a közös felsőoktatási épületrendszerbe. A magyar orvosi kart egyetlen klinikára sem fogadták be, ezért kénytelenek voltak Marosvásárhelyre távozni. Azután megszületett a pótszer: a Sapientia Tudományegyetem, a magyar állam pénzén, a magyar támogatással emelt vagy restaurált épületekben. /Gaal György: Egyetem, épületek, osztozkodás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Aláírásgyűjtést kezdeményezett az önálló magyar egyetemért harcoló Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tanító oktatók körében az egyetemen tervezett magyar karok létrehozásáért – jelentették be a bizottság tagjai. Hantz Péter, Kovács Lehel és Péntek Imre, a testület tagjai szerint a BBTE-n tanító oktatók közel kilencven százaléka egyetért a három magyar kar létrehozásával. A megkérdezettek döntő többsége szeretné, ha létrejönne a kolozsvári állami egyetemen a Természet-, Humán, valamint a Társadalom- és Gazdaságtudományi Kar. Hantz Péter szerint Salat Levente, a magyar tagozatért felelős rektor-helyettes arról biztosította őket, hogy ha összegyűjtik ezeket az aláírásokat, akkor a kérést az egyetem legfőbb döntéshozó elé terjeszti. Hantz Péter Brüsszelben az Európai Parlament illetékes szakbizottsága előtt felvetette a kérdést, több EP-képviselő, de még az Egyesült Államok kormánya is érdeklődik az ügy iránt. A Transindex internetes portálon megjelent: Csucsuja István történész professzor azzal dicsekedett, beszélt a bukaresti diploma-honosító bizottsággal, hogy megpróbálja megakadályozni Hantz Péter és Kovács Lehel doktori diplomájának romániai honosítását. /B. T.: Aláírásgyűjtés a magyar karokért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

„A moldvai római katolikusok a kommunista rendszer által szörnyű nyomásnak voltak kitéve, hogy magyarokká váljanak. A szocializmus építése azt is célul tűzte, hogy kilúgozza a román nemzeti öntudatot, miáltal jobban ellenőrzése alatt tartja a társadalmat.” – olvasható a Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete által készített irományban. A csaknem négy újságoldalt betöltő fogalmazvány szerint az 50-es évek kommunista rendszere szovjet nyomásra magyar iskolákat indított be Moldvában azzal a céllal, hogy az itteni román katolikusok (a „tanulmányban” a csángók végig ezen a néven szerepelnek) elfelejtsék őseik dák-latin nyelvét. Az elmagyarosítás nem sikerült, mert a lakosság követelte, hogy gyermekei románul tanulhassanak. Ebben a törekvésben legnagyobb segítséget a iasi-i római katolikus püspökség nyújtott, amely hősi módra egyszerre viselt hadat a magyar mesterkedések és a kommunista rendszer ellen. A „román identitás elleni agresszió” 1989 után új lendületet vett, noha a közösség 95 százaléka románnak vallotta magát. Ez nem zavarta az RMDSZ és Budapest agitátorait, sőt odáig merészkedtek, hogy egy pusztinai bácsit rábeszéltek, a népszámlálás alkalmával, vallja magát magyarnak. Csakhogy bákói újságírók kiderítették: az öregember fia a csíkszeredai RMDSZ alkalmazottja. A leleplezések sora folytatódott 2002-ben, amikor Kallós Zoltán etnográfus, „mellékesen a moldvai katolikusok elmagyarosítása kommunista offenzívájának élharcosa” Kolozsvárról magyar népdalokat hozott, ezeket megtanította a római katolikusoknak, hogy azután népköltészetükkel bizonyítsa magyar származásukat. Érdemes emlékeztetni, hogy Kallós Zoltánt a kommunizmus idején bebörtönözték, most mégis a lapban mint a rendszer kiszolgálója szerepel. Gabriel Andreescu az Observatorul Cultural 2002. május 13-i számában kimutatta, hogy csángó témában az állami intézmények szervezte szimpóziumokra mindig a román sovén-nacionalizmusnak azokat az élharcosait hívják meg, akik egymással mindenben egyetértenek. Így történt többek között a Román Akadémia védnöksége alatt 2002. április 29-én Bukarestben megtartott szeminárium esetében is. A szervezőknek gondjuk volt arra, hogy ne hívjanak meg egyetlen magyar történészt sem, nehogy megzavarja a harmóniát, végül csak Borbély László RMDSZ-képviselő követelésére engedték be a terembe a csángó magyarok néhány képviselőjét. Gabriel Andreescu emlékeztetett: Dumitru Martinas Originea ceangailor din Moldova című dilettáns könyve 1985-ben, tehát a kommunista propagandagépezet rendelésére és jóváhagyásával jelent meg, legújabb kiadását pedig Ion Coja, a Vatra Romaneasca alelnöke látta el lelkendező előszóval. /Barabás István: Hamis tudós. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 5./

Kalotaszeg aprócska, de népművészetét híven őrző faluja, Zsobok nyaranta benépesül képzőművészekkel. Tízéves ugyanis a Zsoboki Alkotótábor. Tíz évvel ezelőtt szervezte meg először a tábort a Kolozsvárról évtizedek óta Kalotaszegre ingázó rajztanárnő és képzőművész Essig Klára. A tábor harmadik esztendejétől kezdődően a jeles művészettörténész és műkritikus Banner Zoltán átvette a művészeti irányítást. A táborban készült alkotásokat záráskor, immár hagyományosan, előbb Zsobokon, majd Kolozsváron mutatják be. Idén a kolozsvári Művészeti Múzeum nagyszabású, gyűjteményes, jubileumi tárlatnak adott otthont. A művészek adományai pedig értékes képzőművészeti gyűjteménnyé álltak össze, amelynek egy része a tábornak helyet adó, Molnár János professzor és Molnár Irma tiszteletes asszony irányította Bethesda Gyermekotthon falait díszíti. Az alkotótábor gyűjteménye vándorkiállításokon már bejárta Kalotaszeget, az országhatárokon túl is sikerrel szerepel. /N. J.: Kalotaszegi ablak a nagyvilágra. Tízéves a Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

A 96 éves Veress István okleveles kertész és agrármérnök, a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet nyugalmazott tanszékvezető professzora 57 éve szüntelenül tevékenykedik Kolozsváron. A gyümölcstermesztés szerelmese. Nagyenyeden született 1909. november 5-én, a budapesti Kertészeti Főiskolát jeles eredménnyel végezte. Az EMGE /Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület/ révén ment ki Németországba gyakornokoskodni. Hazatérése után a díszfaiskola egyik részlegének a vezetője lett. Amikor 1935-ben a nagyenyedi Bethlen Kollégium Csombordon megnyitotta a Téli Gazdasági és Szőlészeti Iskoláját, meghívták szaktanárnak és megválasztották igazgatóhelyettesnek is. Itt dolgozott 15 éven át, 1949-ig. Akkor Veress Istvánt hivatalból áthelyezték a Kolozsvári Mezőgazdasági Intézetbe, ahol egyenesen tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki. Az agrármérnökin tíz évig tanított magyarul, azután az 1972-es nyugdíjba vonulásáig románul. Létrehoztak egy páratlan, több mint 200 gyümölcsfajtából álló gyümölcsfa gyűjteményt, köztük a régi és őshonos erdélyi almafajtákat is. Szakcikkei folyamatosan megjelennek. A romániai magyar nyelvű szakirodalomban elsőként jelent meg két kötetes munkájuk, Az almástermésűek és csonthéjasok termesztése és nemesítése, szerzői: Palocsay Rudolf, Veress István, Antal Dániel és Mózes Pál, valamint a Héjasok és bogyós gyümölcsűek termesztése és nemesítése, ennek megírásánál közreműködött még Keszi-Harmath Erzsébet és Kolozsy Erzsébet. Veress István az 1992-ben Kolozsváron megalakult Kertbarátok Egyesületének tiszteletbeli elnökeként rendszeresen adott elő a kertbarát találkozókon. /Starmüller Géza: 96. születésnapi köszöntő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 5./

A román kormány kezdeményezésére október 28-án Bukarestben, a Victoria palotában (a kormány székházában) az egyházi javak visszaszolgáltatására alakult különbizottság tagjai tanácskozásra gyűltek össze a romániai vallásfelekezetek elöljáróival és képviselőivel. A találkozó fő témáját a romániai egyházak tulajdonában volt ingatlanok visszaszolgáltatásáról szóló törvény alkalmazása, illetve a visszaszolgáltatás meggyorsításának feltételei képezték. Ugyancsak a felekezeti oktatással, a vallásügyi törvénnyel, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával, illetve más, időszerű problémákkal kapcsolatban október 29-én az RMDSZ kolozsvári ügyvezető elnökségének székházában Markó Béla szövetségi elnök is találkozóra hívta a történelmi egyházak képviselőit, az RMDSZ vezetőit valamint az egyházügyi kérdésekkel is foglalkozó tisztségviselőket. /(Sipos Enikő): Egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról tanácskoztak. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 6./

Tízéves fennállását ünnepelte november 5-én Kolozsváron a Gál Kelemen Oktatási Központ. Szőcs Judit igazgatónő ismertette a központ tevékenységét. A kolozsvári központnak 2000 júliusától van székhelye az RMPSZ tulajdonába tartozó ingatlanban, heti 20 órát tart nyitva, gazdag könyvtárral rendelkezik. Fő tevékenysége a könyvtárműködtetés, de internet-hozzáférést is biztosít, és továbbképzéseket is tartanak. Saját kiadványaik is vannak, egyik fő területük a román nyelv elsajátítását megkönnyítő könyvek összeállítása. A központ szervezte továbbképzéseket a megyei tanfelügyelőségek is elismerik. A szórványmegyékkel való kapcsolatok megerősítése is célkitűzései közé tartozik. /F. I.: Jubilál a Gál Kelemen Oktatási Központ. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

1927-ben Kolozsváron a Főtér északkeleti részén föld alatti illemhely építéséhez láttak. Az illemhely földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János összegyűjtötte ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is. Hitelesítő ásatásra azonban csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. A föld alatti illemhelytől néhány méterre délre, 2,6 m mélyen 14 sírt tártak fel. Az elhunytakat valamennyiben fejjel nyugat felé helyezték el, vagyis keresztények voltak. St. Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, P. Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány méterrel nyugatra, 1969-ben néhány méterrel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát. /Asztalos Lajos: Tulipános korlát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

Kolozsvári székhelyű új egyháztartomány létesítéséről döntött a román ortodox egyház Szent Szinódusa, vezetője az eddigi kolozsvári érsek, Bartolomeu Anania lesz. Az egyházi választótestület Laurentiu Streza karánsebesi püspököt választotta az erdélyi egyháztartomány élére. Streza fennhatósága alá csupán Nagyszeben és Brassó vidéke, valamint a Székelyföld tartozik majd, míg az új egyháztartomány a kolozsvári és gyulafehérvári érsekség, illetve a bihari és szatmár-máramarosi püspökségek területén bír joghatósággal. Romániában eddig öt egyháztartomány volt: erdélyi, bánsági, moldovai, olténiai és al-dunai. Elemzők úgy látják, az ortodox egyházon belül történt fordulat egyrészt eltolja az erdélyi egyházban a hatalmi súlypontot Nagyszebenből Kolozsvárra, másrészt pedig azt is jelenti, hogy Daniel moldovai metropolita elszenvedte első nagy vereségét Teofan olténiai metropolitával szemben. Daniel és Teofan nevét ugyanis gyakran emlegetik úgy, mint Teoctist pártiárka lehetséges utódait; előbbi a haladó, utóbbi a konzervatív vonalat képviseli. /Lukács János: Elégedetlen volt a Szent Szinódus az erdélyi metropolitaválasztás eredményével. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

A tervekhez képest csökkentett műsorral kezdődik november 9-én a határon túli színházak budapesti vendégjáték-sorozata – tájékoztatott Goldschmied József programigazgató, hozzátéve: az Égtájak Iroda szervezésében hét éve sikeresen működő Vendégségben Budapesten – Határon túli magyar színházi estek program állandó létbizonytalansággal küzd. Darvay Nagy Adrienne színháztörténész, művészeti szaktanácsadó közlése szerint a mostani vendégjátékok sorát november 9-én a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház Csehov Lakodalom című műve alapján színre vitt „örömszínháza” nyitja. Másnap a Béres László társulatigazgató rendezte, Scapin furfangjai című Molière-komédiát játsszák, amelyben kolozsvári és sepsiszentgyörgyi vendégművészek is szerepelnek. Az Újvidéki Színház november 20-án a kolozsvári Tompa Gábor által rendezett, Médeia-körök című Euripidész-feldolgozást mutatja be. A temesvári Csiky Gergely Színház zárja az őszi évadot november 29-én, Szép Ernő Lila ákác című művével, Verebes István rendezésében, illetve Christian Grabbe másnap bemutatott, 1829-es művével, a Don Juan és Faust című darabbal, amelyet Alexander Hausvater romániai származású, Kanadában élő rendező állított színpadra. /Guther M. Ilona: Létbizonytalansággal küszködik a rendezvény. Határon túli színházak – Vendégségben Budapesten. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

Gazdára lelt a kolozsvári szüreti bálon begyűlt adomány: Máté András Levente parlamenti képviselő, a bál kezdeményezője és védnöke Kelemen Hunor Hargita megyei képviselő kíséretében felkereste a madéfalvi Zöld Péter Általános Iskolát, melynek bútorzata és padlója nagy károkat szenvedett az árvíz miatt, és átadta a kolozsvári és megyei magyarság adományát Máté Sándor iskolaigazgatónak, valamint Tamás József polgármesternek. /Madéfalva kapta az adományt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Dr. Feszt György /sz. Kolozsvár, 1925. szept. 15./ a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem konzultáns farmakológiaprofesszora szeptemberben betöltötte a 80. életévét. Országosan elismert szakember, az erdélyi magyar tudományos élet, a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés tevékeny előmozdítója több mint 50 éve. 1945-ben, amikor megalakult a kolozsvári magyar tannyelvű tudományegyetem, édesapja a röntgen tanszék professzora lett, és ő volt az orvosi kar első dékánja. Az egyetem Marosvásárhelyre átköltözött orvoskara az 1948-as tanügyi reform nyomán önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet lett, ahol apja, id. Feszt György 1949-ig dékán maradt. Amikor a rektori tisztséget betöltő Csőgör professzort a hatóságok letartóztatták, őt nevezték ki rektornak, s ezt a tisztséget korai haláláig, 1952-ig töltötte be. Fia, ifj. Feszt György 1950-ben végezte el az egyetemet, majd tanársegéd lett a farmakológiai tanszéken, Obál Ferenc professzor mellett. 1953 őszén, más magyar állampolgárságú egyetemi tanárokhoz hasonlóan, Putnoky Gyula és Obál professzorok is távozásra kényszerültek, s így, aránylag fiatalon, lektori, majd később adjunktusi állásba léptették elő Feszt Györgyöt. – Nyugdíjazását követően éveken át tevékeny szerepet töltött be az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Szakosztályának az élén. /Bodolai Gyöngyi: Életre szóló vonzerő. Beszélgetés dr. Feszt György egyetemi tanárral. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

Kilencedik alkalommal került sor a szamosújvári Téka Művelődési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány által szervezett Mezőségi Népzene és Néptánc Fesztiválra. A rendezvény jelentős népszerűségre tett szert szakmai és táncházas körökben. A bel- és külföldi csoportvezetők, koreográfusok, szakemberek szakmai tapasztalatszerzésre használják ezt az alkalmat. A találkozó a Téka Házban a széki fiatalok bemutató táncával kezdődött. A bemutatón és a táncházban közreműködött a Háromszék és a Sóvirág zenekar is. /Szamosújvár. Őrzik a hiteles népi értékeket adományt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

November 4-én tartott előadóestet Varga Vilmos színművész Kolozsváron, a Báthory Líceumban. A már háromszázadik előadásán is túl lévő művész Én, Francois Villon címmel tartotta meg estjét. A már három évtizedet megért előadást, kisebb-nagyobb szünetek után újra és újra előadja a színművész. /Lőrincz Levente: Villon-est a Báthoryban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

November 6-án volt Kolozsváron az evangélikus templomban Kovács László Attila, a Protestáns Teológia tanára kantátájának ősbemutatója. A szerző elismerést érdemel, mert sikerült a hozzávetőlegesen száztagú együttest (ének- és zenekart) összekovácsolni, és jó színvonalú előadást létrehozni. /Nagy-Hintós Diana: A közérthetőség nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Romániai viszonylatban 1953–1954-ben készítettek egy átfogó műemlék-jegyzéket, mely 1956-ban jelent meg a Román Népköztársaság Akadémiájának a kiadásában 195 lapon: Lista monumentelor de cultura de pe teritoriul R.P.R. (A Román Népköztársaság területén található művelődési emlékek jegyzéke). Kolozsvár város műemlékei összesen 174 tételt tettek ki. Kolozsvár akkor szerencsés volt, mert az összeírás „felelősi” tisztségét igazi szakember, Debreczeni László töltötte be, s tapasztalatait külön tanulmányban is összegezte: Az 1953. évi kolozsvári műemlék-összeírás építéstörténeti eredményei (Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár–Bukarest, 1957). Amint írta, 284 házszám szerinti műemléket vettek jegyzékbe, közülük válogatták ki a hivatalossá nyilvánított 174 tételt. Ez a jegyzék némely utólagos kiegészítéssel 1989-ig hivatalos maradt. Azután is csak belső használatú listák készültek. 2004 nyarán jelent meg újra a teljes romániai műemlék-jegyzék. Ennek előkészítése már az 1990-es évek elejétől folyt. A kolozsvári Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság például a Házsongárdi temető védelemre javasolt síremlékeinek a jegyzékét állította össze még az 1990-es évek közepén s juttatta el az illetékesekhez. Talán ennek köszönhető, hogy maga a temető egyetlen címként mégiscsak bekerült a jegyzékbe. Hogy végül is ki volt az új jegyzéknek a kolozsvári vezetője, nem sikerült megtudni, de érezhetően nem végezte felelősségteljesen munkáját. Az új jegyzék a Hivatalos Közlöny függelékeként jelent meg román nyelven. A rendeletet Razvan Theodorescu akkori miniszter látta el kézjegyével. Három vaskos, ezer oldal körüli kötet tartalmazza a megyénként összeállított nyilvántartást. Az első kötetben van Kolozs megye, összesen 1382 tétellel. E lista közzététele után a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság több jelzést kapott az egyes tételek pontatlanságával kapcsolatban. Éppen ezért javasolták, hogy erdélyi viszonylatban készüljön el a magyarok lakta megyék műemlék-jegyzékének a lefordított, helyesbített változata. Ilyen irányban tett írásos javaslatot az RMDSZ ügyvezető elnöksége is kapott. Egy év óta még nem kaptak választ. Az új kiadványban összesen 363 tétel vonatkozik Kolozsvárra, tehát az 1956-os listához képest jó kétszeres a bővülés. Azonban szakmai igényesség tekintetében a lista nem megfelelő. Számos ház sarok-jellegéből kifolyólag kétszer is szerepel (mindkét utcánál) a jegyzékben. A régi Református Kollégium még mindig „Ady–Sincai” Líceum – pedig az elnevezésből 1990-ben törölték Ady nevét, s azóta az épületet visszakapták a reformátusok. A II. József, Deák és Vörösmarty, Petőfi, Bem kolozsvári látogatását megörökítő belvárosi táblák nem szerepelnek a jegyzéken. A jegyzék legnagyobb hiányossága a Házsongárdi temető. Más megyékben, nagyobb városoknál néhány síremléket megneveznek. A Házsongárdi temetőnél egyetlen sírt sem méltattak felsorolásra. /Gaal György, a KLMT elnöke: A kolozsvári műemlékek jegyzéke. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Kolozsváron a városi tanács legutóbbi ülésén Somogyi Gyula és Molnos Lajos is felszólalt a Házsongárdi temető ügyében. Szóvá tették a szeméthegyek terjedését, a felbecsülhetetlen értékű síremlékek barbár megrongálását, az alapvető közbiztonság hiányát. Emil Boc polgármester elmondta: ő úgy tudja, hogy a temetőben az elmúlt időben takarítottak, rendet teremtettek. A teremben levők közül ezt többen cáfolták. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Mélyponton a kolozsvári köztemetők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezésében a második félévben is folytatódik a magyar nyelvű műszaki Terminológia előadás-sorozat a Kolozsvári Műegyetem Építőmérnöki, Gépészmérnöki, Számítástechnika, Villamosmérnöki, illetve a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Vegyészmérnöki karán. /Magyar nyelvű szakelőadások – EMT. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Nagy érdeklődés övezte Kidén november 5-én a fórumot. Kiss János, a Kide Egyesület elnöke elmondta: a kerekasztal-beszélgetések során hasznos eszmecserére, került sor. Barabási Ferenc mérnök, a dési Tanácsadó Iroda munkatársa a mezőgazdaságban dolgozók projektjeit támogató SAPARD-programról szólt. A kerekasztal-megbeszélésen eldöntötték: Gergely István kolozsvári népitánc-oktató vezetésével elkezdi működését a kidei táncház. /Lukács Éva: Újra indul a táncház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Szilágyi Ferenc magánénekest köszöntötték 80. születésnapján. A Kolozsvári Magyar Operában eltöltött közel három évtizednyi munkásságát az ünnepeltről Víg Emese által rendezett-szerkesztett portréfilm mutatta be. A falusi környezetből származó fiatalember súlyos betegségéből – a tüdőbajból – kigyógyulva indult. Több mint huszonöt opera fő- és címszerepét énekelte el, felsőfokú zenei képzettség nélkül aratott nagy sikert. Az ünnepelt korát meghazudtoló hangi erőnléttel lepett meg mindenkit. A zenekart Kulcsár Szabolcs vezényelte. /Nagy-Hintós Diana: Be szép is volt a hősi múlt, /Be jó, hogy rá emlékezel…Szilágyi Ferenc magánénekest köszöntöttük 80. születésnapján. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

November 7-én Kolozsváron, a Bulgakov kávézóban bemutatták Burus János Botond „Pethő Marcit elhagyja az Isten” című novelláskötetét. Burus kisprózái a transzcendencia és az emberi érzelmek közötti viszonyt tükrözik. /Lőrincz Levente: Burus Pethő Marcija. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./