Október 18-án újabb könyvbemutatót tartanak Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban. A Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában megjelent P. Benedek Fidél: Ferences kolostorok című könyvét a kötet szerkesztője, Sas Péter művelődéstörténész mutatja be. Üdvözlőbeszédet P. Leó, a Ferenc-rend provinciálisa tart. A Toronyórák és Napórák Erdélyben című kötet szerzőjével, Márton Lászlóval Kozma Mária beszélget. /Kishírek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./

Mintegy ötszáz résztvevő jelenlétében zajlott október 17-én Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem épülete előtt a tüntetés. A résztvevők transzparensein „Magyar egyetemet a mi adónkból”, „Szabadságot az egyetemünknek” felirat volt olvasható, de a hét végén Szabadkán az erdélyi egyetem ügyével való szimpatizálás viszonzásaképpen „El a kezekkel a vajdasági magyarokról” nevű felirat is megjelent. A civil szervezetek nevei mellett földrajzi településneveket tartalmazó táblák is voltak, a résztvevők Aranyosszéket, Szamosújvárt, Széket, Kalotaszeget is képviselték. Ellenpropaganda is volt a helyszínen, néhány román nyelvű szórólap, amelyen az állt, hogy nemet a Bolyai Egyetemnek, és igent a Dacia Superior Egyetemnek. A felszólalók közül elsőként Hantz Péter lépett mikrofonhoz, aki bejelentette: a tüntetések szervezői követelik, hogy a jövő tanévtől kezdődően induljon be a Bolyai Egyetem, az október 20-i román–magyar kormányülésen pedig döntsenek a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok létrehozásáról. Felszólalt még, többek között, Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora, Bodó Barna, a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöke. A tüntetésen felolvasták Toró T. Tibor és Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-es parlamenti képviselők, illetve Tőkés László EMNT-elnök üdvözlő levelét. Bodó Barna szerint az RMDSZ képviseli az egyetem ügyét, de sajnos ennek eredménye nem látszik. Az egyetem oktatója elismerte, hogy az idei tanévnyitó is előrelépés volt, viszont a mostani ütem szerint csak évtizedek múlva sikerülne visszaállítani az önálló magyar egyetemet. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) meglepetéssel vette tudomásul a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Akadémiai Tanácsának és Igazgatótanácsának nyilatkozatát, amelyben „a magyar közösség jogos igényeinek kivívása érdekében indult kezdeményezéseket kritizálja”. A BKB véleménye szerint BBTE vezetőségének „nyilatkozat helyett inkább az egyetemen belüli magyarellenes állapotok felszámolásával kellene törődnie”. Szerintük az ami jelenleg létezik a BBTE-n, megalázó, elfogadhatatlan, ha figyelembe veszik, miként néz ki egy multikulturális egyetem Finnországban, Dél-Tirolban, Walesben vagy Baszkföldön. A romániai magyar egyetemi oktatók jelentős hányadát tömörítő Bolyai Társaság közleményében leszögezte, hogy továbbra is maradéktalanul támogatja az önálló erdélyi magyar felsőoktatási intézményrendszer megteremtésére és a kolozsvári székhelyű, magyar tannyelvű, állami finanszírozású Bolyai Egyetem visszaállítására irányuló törvényes kezdeményezéseket. /B. T.: Több százan tüntettek a Bolyai Egyetemért. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Könyves, gyertyás tüntetést szerveztek október 17-én Erdély négy városában, Kolozsváron, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Nagyváradon a Bolyai Tudományegyetem újraindításáért, a Sapientia állami támogatásáért, valamint „az iskolásokat sújtó kisebbségellenes állapotok megszüntetéséért”. /Gyertyás-könyves felvonulás a Bolyai Egyetemért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Önálló, erős magyar egyetemet akarunk! Ezzel a felhívással szervezett október 17-én Csíkszeredában tüntetést a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Oktatási Szakbizottsága és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ). Mintegy százötvenen részt vettek a megyeháza körüli gyertyás felvonuláson. A tüntetés résztvevői az önálló, magyar tannyelvű Bolyai Tudományegyetem újraindítását követelték, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek (EMTE) a román állam általi finanszírozását. A Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetői elhatárolták magukat a kezdeményezéstől, az EMTE csíkszeredai karainak hallgatói önkormányzata pedig nem vállalt részt a szervezésben, nem kötelezte el az intézményt a megmozdulás mellett. /Tüntetés az önálló állami magyar egyetemért. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

Nem voltak sok ezren a Bolyai Egyetem visszaállításáért szervezett utcai tüntetéseken. 1990. február 10-én százezrek vonultak utcára ugyanezért a célért könyvvel és gyertyával a kezükben. Azóta állami egyetem továbbra sincs, és az egyetempótlékként kitalált kolozsvári magyar karok létrehozása is merő ábrándnak tűnik. Az RMDSZ 1998 őszén a Petőfi-Schiller egyetem kötelébe kapaszkodott, hogy korábbi ultimátuma nehogy elúsztassa hatalmi pozícióit. Markóék az 1996-os kormányba lépés óta azt hitették el az erdélyi magyarsággal, nem érdemes küzdenie: a konfrontáció helyett a kooperáció ideje érkezett el. Eredményeket csakis a hatalom részeseként, a koalíciós partnerekkel folytatott egyezkedések által lehet elérni. Íme az eredmény: egy céltalan, fásult, jövőkép nélküli, jogfosztottságába beletörődött közösség. /Gazda Árpád: Pislákoló felismerés. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Az egyetemkövetelés kronológiája 1990. február 10. Marosvásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön több mint százezren vesznek részt az anyanyelvi oktatásért és a Bolyai Tudományegyetem visszaállításáért szervezett gyertyás, könyves néma felvonuláson. 1994. szeptember 19. A szenátusban iktatják a kisebbségi nyelveken folyó oktatási törvénytervezetet, amelyet 492 380 állampolgár írt alá. A máig egyetlen állampolgári kezdeményezésre benyújtott tervezetet – mely az önálló állami magyar egyetem létrehozását is tartalmazta – nem vitatta meg a parlament. 1997. március 12. Budapesti látogatásán Victor Ciorbea miniszterelnök kijelentette, nincs elvi akadálya a magyar egyetem újraindításának. Első lépésként a Babes–Bolyai Tudományegyetem két magyar kar létesül. 1998. június 29. Az RMDSZ képviselőházi csoportja a Kolozs megyei szervezet nyomására törvénytervezetet nyújt be a kolozsvári székhelyű állami magyar tannyelvű egyetem újraindítására és megszervezésére. 1998. szeptember 5. Az SZKT határozatban rögzítette, az RMDSZ kilép a kormányból, ha szeptember végéig a képviselőházban nem születik olyan törvényváltozat, mely lehetővé teszi állami magyar egyetemek és fakultások létrehozását. 1998. szeptember 30. Az Operatív Tanács felfüggeszti az SZKT-határozat hatályát, és elfogadja a Petőfi–Schiller magyar és német tannyelvű egyetem alapítására vonatkozó kormányhatározatot. 1998. október 3. Az Operatív Tanács álláspontját többségi szavazattal jóváhagyja az SZKT. 2000-től lekerül napirendről az önálló magyar egyetem kérdése. Az akkori kormánypárttal, a PSD-vel kötött megállapodások a Babes–Bolyai magyar karainak létrehozására vonatkoznak. Nem valósult meg. /Az egyetemkövetelés kronológiája. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Óriási érdeklődés közepette tartotta meg előadását a Magyar Állami Népi Együttes október 16-án, vasárnap Kolozsváron. Az előadás jó évszázadot felölelő korszakot mutatott be: a XVIII. század közepétől-végétől a XIX. század második feléig, azaz az 1848-as szabadságharc bukását követő időszakig. Üzenetként is felfogható a lelkes tetszésnyilvánítást: több ilyen jellegű produkcióra van igényük a kolozsváriaknak. /Nagy-Hintós Diana: Történelemóra a tánc nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

A magyar irodalom művelésében elért kimagasló tevékenységéért az idén öt alkotó részesül a Déry Tibor Alapítvány elismerésében, a kitüntetettek között van Lövétei Lázár László költő is. Idén három költő, Ágh István, Lövétei Lázár László és Sajó László, valamint Báthori Csaba költő, műfordító és Dragomán György író, műfordító veheti át a Kossuth-díjas író nevét viselő díjat. Lövétei Lázár László 1972-ben született Lövétén, a kolozsvári egyetem bölcsészkarának elvégzése után a csíkszeredai Székelyföld című folyóirat szerkesztője lett. A névadás öröme című verseskötete 1998-ban jelent meg Kolozsvárott, Távolságtartás című kötete 2000-ben Csíkszeredában. /Déry Tibor-díj Lövétei Lázár Lászlónak. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 18./

Nem ért egyet az október 17-i tüntetésekkel a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetősége, mivel az lerombolja azokat a részeredményeket is, amelyeket a különböző szintű egyeztetéseken értek el. A BBTE rektori hivatalában október 18-án Salat Levente és Nagy László rektor-helyettes, valamint Szamosközi István, az egyetem akadémiai tanácsának alelnöke tartott sajtótájékoztatót. Rámutattak: az állami magyar nyelvű egyetem a romániai magyarságnak legitim célkitűzése. Elismerik, hogy a multikulturalizmussal kapcsolatos ellenszenv nem teljesen alaptalan. A multikulturalizmus eszméjének az elutasítása azonban tájékozatlanságra vall. Salat Levente reméli, a mostani tanév első féléve végén tapasztalhatóak lesznek már azok eredmények, amelyek az intézmény magyar múltjához kapcsolódó szimbólumok megjelenítéséhez fűződnek. Nagy László kifejtette, hogy a romániai egyetem magyar tagozatának elsősorban a versenyképesség biztosítására kell törekednie. Szamosközi István felhívta a figyelmet, hogy a BBTE-n jelenleg több mint 12 ezer magyar diák tanul, de ebből csak nyolcezren anyanyelvükön. Szilágyi Pál, a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, a BBTE volt rektor-helyettese szerint a kolozsvári állami egyetem magyar tagozata az erdélyi magyar felsőoktatás legfontosabb intézménye, és annak is kell maradnia. Leszögezte: nem kell feltétlenül szétverni a BBTE-t, az egyetem három tagozata konzorciumként működhetne. Ugyanakkor az erdélyi magyarságnak jogos az igénye, hogy a román állam által fenntartott önálló egyetemmel rendelkezzen. A Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) azért jött létre, hogy kiegészítse a BBTE oktatási kínálatcsomagját. A tüntetés kezdeményezői felvetették annak a lehetőségét is, hogy a román állam által finanszírozott EMTE vállalhatná a műszaki, a mezőgazdaság és a művészi oktatást is. A képzőművészeti képzés még nem oldódott meg, és jó lenne ha a kolozsvári képzőművészeti egyetem magára vállalná ezt a feladatot. A legsürgősebben megoldásra váró ügy a mezőgazdasági képzés. Szilágyi előrelépésként értékelte, hogy a PKE-n a Debreceni Egyetem kihelyezett tagozataként elindult a mezőgazdasági képzés. Marosvásárhelyen kertészmérnöki szak működik, ezt szőlő- és gyümölcstermesztés irányába szeretnék kiterjeszteni. Az EMTE vezetősége úgy látja, hogy Csíkszeredában kellene sürgősen mezőgazdasági oktatást beindítani. A rektor leszögezte: az EMTE nem konkurens intézménye a BBTE-nek, ezért nem támogat olyan kezdeményezést, amely a BBTE rovására fejlesztené az általa vezetett intézményt. Az oktatási tárca határozottan elutasít minden etnikai elkülönülési tendenciát az oktatásban. A szaktárca közleménye szerint az etnikai alapú szegregáció ellentétes az európai szellemiséggel. /Borbély Tamás: Részeredményeket veszíthetünk -figyelmeztet a BBTE magyar vezetősége. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

Kolozsváron a Polgármesteri Hivatal és az Országos Régészeti Bizottság között megmásíthatatlan döntés született a főtéri régészeti ásatások nyomán keletkezett árkok betöméséről. A terület kis részét azonban meg akarják hagyni az utókornak. Az ásatási terület többi részét még ebben a hónapban betömik. /Ördög I. Béla: Még ebben a hónapban betömik a főtéri árkokat. Kis emléksarok marad az önkormányzati és régészeti döntés alapján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem az egyetlen olyan felsőfokú oktatási intézmény Romániában, ahol a finn nyelvet és irodalmat szakként lehet tanulni 1992 óta. A finn szak a Magyar Irodalomtudományi Tanszék keretén belül működik. 1974 őszén aláírtak Bukarestben egy olyan kétoldalú kulturális együttműködési egyezményt, amelynek értelmében 1975 őszétől Finn Nyelvi és Irodalmi Lektorátus kezdi meg tevékenységét Kolozsváron, illetve Román Nyelvi és Irodalmi Lektorátus a finnországi Turkuban. 1975 óta nyolc lektornő követte egymást, megszakítás nélkül az egyetemen. A Finn Lektorátus 30. évfordulóját folyó október 21-én ünnepelik a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. /30 éves a kolozsvári Finn Lektorátus. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

Tizenharmadik alkalommal indítja el tanfolyamát a Kőváry László Honismereti Kör Kolozsváron. A kör első tanfolyamára 1992-ben került sor, és azóta is egyedülálló civil szervezetként működik. A szervezet célja lehetőséget teremteni a fiatalok számára, hogy megismerjék a történelmi múltat, a néprajzi tájegységeket, földrajzi és vallási ismereteket szerezzenek Erdélyről. Tizenhárom év alatt 490 személy iratkozott be a tanfolyamra, a kör jelenleg 60 állandó taggal rendelkezik. Az előadásokat hetente tartják. További információk: a kovarylaszlo@yahoo.com e-mail címen, vagy: www.geocities.com/kovarylaszlo. /Kapu Erdély megismerése felé. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

Fennállásának 20. évfordulóját idén ünneplő Bogáncs Néptáncegyüttes 8 napos, sikeres magyarországi turnéval kezdte az új, 2005–2006-os évadot. Szeptember 17–25. között a turnén résztvevő 25 táncos diák és az őket kísérő 3 tagú Tüske Zenekar 9 településen összesen tizenegyszer lépett közönség elé, ebből 7 önálló, teljes műsorral, mindenhol nagy közönségsikert aratva. A bogáncsos turné teljes műsorát a kolozsvári közönség előtt is bemutatják október 19-én. /Bajnóczi Zoltán: Évadkezdés Bogáncséknál. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./

Dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzul beszéde nyitotta meg október 19-én a főkonzulátus által október 23-a, Magyarország nemzeti ünnepe alkalmából adott fogadást. Az ünnepségen több mint 300 meghívott volt jelen, közöttük Kolozsvár jeles magyar és román közéleti személyiségei. Az erdélyi egyházvezetők mellett számos román politikus és helyi hivatalosság is megjelent a fogadáson. Cseh Áron felelevenítette, hogy 1956. november 1-jén a Házsongárdi temetőben gyertyagyújtással és koszorúzással megemlékező erdélyi magyarok közül sokakat 8-18 év börtönbüntetésre ítéltek e tettükért. Üdvözölte azt a kezdeményezést, miszerint Kolozsváron a románok és magyarok számára egyaránt érthető egyszerű In memoriam felirattal emlékművet terveznek állítani a forradalom erdélyi áldozatainak tiszteletére. /Magyarország Nemzeti Ünnepe Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Október 18-án Kolozsváron a Gaudeamus Könyvesházban a csíkszeredai Pallas–Akadémia Könyvkiadó újabb szellemi „termékeit” mutatták be. Páter Benedek Fidél (Székelyudvarhely, 1907 – Esztelnek, 1979) főatya Ferences kolostorok című könyve hiánypótló. P. Páll József Leó OFM, erdélyi provinciális kiemelte, hogy a tudós szerző, történetíró kimagasló ember és szerzetes volt. A válságos időkben vezette a ferences rendtartományt. Sas Péter budapesti művelődéstörténész, a könyv szerkesztője elmondta, ez már a harmadik kötet, amely Benedek Fidél kézirataiból megjelenik, és amelyben ismertette a gyergyószárhegyi, esztelneki, mikházi kolostorokat. Ezenkívül tárgyalja a rend máriaradnai és temesvári jelenlétét és olyan különlegességeket, mint a ferencesek hajdani moldvai, bákói és havasalföldi kolostora. Benedek Fidél a második világháborút követő egyházellenes időszakban írta meg kéziratait, kényszerlakhelyen, százféle nehézség és zaklatás közepette. Benedek Fidél beiratkozott a kolozsvári tudományegyetemre, majd annak elvégzése után, 1945-ben, a Tatárbetörés Csíkba, 1661-ben című szakdolgozatával doktori fokozatot szerzett. Ő még használhatta, feldolgozhatta és beépíthette tanulmányaiba a ferences rend levéltárának és könyvtárának 1951-ben elkobzott anyagát, így olyan forrásanyag szerepel munkájában, amely azóta sem áll a tudományos kutatás szolgálatában. /Fodor György: A ferences lelkiség és történelem nyomán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

A multikulturalizmus erdélyi és közelebbről – kolozsvári alkalmazásának kezdetekor sokan tisztában voltak diverziós szerepével. Kitalálói ebben a csomagolásban a kisebbségellenes, beolvasztó politikát igyekeznek országnak-világnak eladni. A magyar politikusok közül jó néhányan készségesen belesétáltak a csapdába. A mostani diáktüntetés visszhangjaként a román sajtó hemzseg a multis szólamoktól. A Babes–Bolyai Egyetem szintjén a multikulturalizmus szólam arra hivatott, hogy minden függetlenedési törekvésnek keresztbe tegyen. Ennek jegyében a „tagozat” vezetői bizonygatják, hogy milyen nagyszerű haladást jelentenek azok a morzsák, amelyeket hatalmasok szórtak nekik. /Németh Júlia: Szavak felkelése. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Október első napján zárult Sepsiszentgyörgyön a Kárpát-medencei Vállalkozásfejlesztési Központok Találkozója, melyen részt vett Both János, az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi titkára is, s amelyen elemezték a Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában működő magyar kis- és középvállalkozások helyzetét. A részvevő vállalkozásfejlesztő központok zárónyilatkozatukban arra kérték fel Magyarország, valamint a határon túli magyarság reprezentatív érdekvédelmi szervezeteit, hogy vizsgálják felül nemzetstratégiájuk súlypontjait, és a következő szempontokat érvényesítsék: szemléletváltás, amely az identitás fenntartása mellett a tudáson alapuló gazdasági versenyképesség fejlesztését helyezi előtérbe; nagyobb fontosság tulajdonítása a mikro-, kis- és középvállalatok támogatásának; a hozzárendelt költségvetési források volumenének és arányainak erőteljes növelése (az előző évhez képest az általános határon túli magyarok számára biztosított támogatási összeg 25%-kal csökkent, s ebből a vállalkozásfejlesztésre változatlanul 4% jutott); a támogatás-elosztó alrendszerek összehangolása; a vállalkozásfejlesztő központok hálózatának bővítése, hatékonyságának növelése. A találkozón részt vett a kolozsvári Rajka Péter Vállalkozók Szövetségének (RPVSZ) vezetősége is. Németh Attila, az Új Kézfogás Közalapítvány (UKKA) igazgatója és a jelenlévő UKKA-szakemberek, a 2005-ös évi tevékenységről végzett részletes elemzések alapján, a két székely megyei központ nyomában az erdélyi sikeres VFK-k közül harmadikként az RPVSZ-t méltatták. /Ö. I. B.: Vállalkozásfejlesztők találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Az E-meló Munkaközvetítő Hálózat kétnapos rendezvényét október 20-án nyitották meg Kolozsváron, az Országos Ifjúsági Hatósággal közösen, a Diákművelődési Házban. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke hangsúlyozta, minden eddiginél erőteljesebb gazdasági fejlődés érezhető a megyében. Barna Katalin projektmenedzser elmondta, az E-meló adatbázisában pillanatnyilag 2300 személyt tartanak nyilván, de ez a szám nagyon változó, hiszen bárki bármikor aktívvá vagy passzívvá teheti elküldött önéletrajzát. Másfél éves tevékenységük során több mint 700 munkaadóval, céggel tartották a kapcsolatot, és eddig összesen 2000 személy helyezkedett el a segítségükkel. A most megrendezésre került állásbörzén 40 cég ajánlott fel 200 munkahelyet. /(i): Álláskeresés az E-meló közvetítésével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Október 19-én volt a kolozsvári Bogáncs – Zurboló Egyesület szervezésében a X. Zurboló Táncfórum Kolozsváron, a Tranzit Házban. 2001-ben indítottuk útjára ezt a sorozatot – mondta Könczei Csongor, a Zurboló néptáncegyüttes vezetője. Céljuk, hogy minden alkalommal különböző néptánccsoportokat mutassanak be a nagyközönségnek. Jövő hónapban az Ördögtérgye néptáncegyüttes fellépését tekinthetik meg az érdeklődők, decemberben pedig a magyarpalatkaiakat fogjuk meghívni vendégszerepelni. Most a Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs néptáncegyüttese lépett fel. A talpalávalót a néptánc előadáshoz a Tüske Zenekar húzta és ugyancsak ők muzsikáltak az előadást követő táncházban is. /D. I.: X. Zurboló Táncfórum a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

4 forradalom címmel nyílt fotókiállítás Kolozsváron a Szentegyház utcai Galériában. A Francia Kulturális Központ szervezte tárlat a világ egyik vezető sajtóügynöksége, a France Presse sajtófotósainak munkáiból áll össze. A bemutatott anyag két részre tagolódik, egyike négy forradalmi város legforróbb napjait mutatja be: Budapest és Prága 1956-ját, Bukarest 1989-ét és Belgrád 2000-ét. A tárlat második része Közép-Kelet Európa mai valóságát tárja fel, sajtófotók segítségével. A tárlatot bemutatták már Temesváron is. /F. I.: Forradalmak – képekben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Tóth Károly Antal 1942-ben született Szatmárnémetiben. Kolozsvári egyetemi tanulmányainak elvégzése után Nagyvárad különböző iskoláiban tanított, elsősorban biológiát és kémiát. Csaknem tíz éven át részt vett a minden héten összeülő nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör vezetésében, munkájának szervezésében. Egyik szerkesztője volt az 1982-ben megjelenő, Ellenpontok című nagyváradi földalatti folyóiratnak. Az ebben közölt írásai közül a szamizdat szerkesztőségének Programjavaslata a romániai magyarság jogfosztott helyzetének megváltoztatása érdekében (ennek végleges változatába beépítette társai javaslatait is), valamint a Memorandum a közismertebb. Közvetítők révén mindkét dokumentum eljutott a Helsinki értekezlet madridi utókonferenciájának résztvevőihez. A román állambiztonsági szerveknek az Ellenpontok szerkesztőivel szembeni akciói után családjával áttelepedett Magyarországra. Mivel a szocialista magyar állam némi segítség helyett inkább lehetetlenné igyekezett tenni az életüket, néhány év múlva elhagyták az országot. Egy kanadai kitérő után végül Svédországban telepedtek le. T. K. A. menetközben volt levéltári „tudományos munkatárs”, nyomdai betanított munkás, egyetemista és környezetvédelmi tanácsadó. Jelenleg betegnyugdíjas. Négy gyermeke van, és egy unokája. Írásai a hatvanas évek második fele óta jelennek meg a legkülönbözőbb lapokban. A Hova-tovább? című gyűjteményes kötetét 1994-ben nyomták Szombathelyen, az Ellenpontok általa sajtó alá rendezett dokumentumait pedig Csíkszeredában adták ki 2000-ben. Mindenekelőtt kisebbségi és nemzeti kérdésekkel foglalkozik, de vallásos esszéi is vannak. Több mint 20 év eltelt az Ellenpontokban megfogalmazott Memorandum óta. Borbély Zsolt Attila kérdésére elmondta, a követelésekből egyetlenegy sem valósult meg. A megfogalmazott igények közül igazi – bár itt is inkább részleges – sikert csak a magyar feliratok ügyében sikerült elérni. A követeléseket illetően: nem alakult egyetlen magyar állami egyetem sem; Erdély elrománosítása, a regátiak támogatott áttelepedése tovább folyik; folyamatosan és tudatosan rombolják a történelmi és kulturális múlthoz kapcsolódó környezetet, hagyják pusztulni a magyar műemlékeket; a magyarok többségének érvényesülési lehetőségei ma is kisebbek, mint a románoké. A csángók helyzete a jelentős erőfeszítések ellenére sem sokat változott. A Programjavaslat autonómiát követelt: az egész Székelyföldre kiterjedő területit, továbbá kulturálist. Szerinte most a legfontosabb lenn egy olyan többszintes magyar ifjúsági szervezet megléte, amelynek fő célkitűzése a gerinces emberi tartás, a méltósággal teli öntudat kialakítása, erősítése lenne. Egy ilyen szervezet irányítója csak az egyházak által létrehozott valamilyen ökumenikus társaság lehetne. Alapvető nemzetpolitikai igény, hogy az erdélyi magyar közösség maga intézhesse életének ügyeit. Ezt az autonómia különböző formái biztosíthatják. A legfontosabb nemzetpolitikai imperatívuszok közé tartozik az is, hogy a magyar nemzet tagjainak összetartozása méltó jogi-intézményi formát öltsön végre: a világ bármely országában, így a Romániában élő minden magyar is megkaphassa a magyar állampolgárságot, ha kéri. Az RMDSZ szocialista-szociáldemokrata politikát folytat. Ezek a pártok a legéletképesebbek: mindig arra fordulnak, amerre a nagyvilág szelei fújnak. Amíg az RMDSZ vezetése a jelenlegi elit kezében van, addig e szervezettől épp a legfontosabb célokért való küzdelmet hiába várja az erdélyi magyarság. /Borbély Zsolt Attila: „Erdély elrománosítása, a regátiak áttelepedése tovább folyik”.= Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./

1956-ban a forradalom két hétig tartott. Utána két év akasztás, perek, bosszú. Majd a gulyáskommunizmus, amely adósságaival szinte romba döntötte az országot. Másfél évtizede aztán jött a rendszerváltás, vagy rendszerváltoztatás. A rendszer átmentett káderei rátették kezüket a párt mérhetetlen vagyonára. Mindenhol, ahol párt volt! Aki annak idején mondjuk KISZ vezér volt, egy volt főelvtárs veje, most milliárdos, és szocialista, írta Dr. Sasi Nagy Béla. Márai így magyarázta mindezt: „A kommunistától még nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a zsákmányt”. Csodálkozunk a minisztereken? Akik október 23-án koszorúznak, beszédeket mondanak, ünnepelnek? A kolozsváriak emléket akarnak állítani október hőseinek. Isten segítse őket munkájukban. /Dr. Sasi Nagy Béla: Október, akkor és most. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 21./

Október 20-án megalakult a Kolozsvári Literátor Klub (K.L.K.) a Bulgakov kávéházban. Célkitűzése, hogy minden alkotóművész számára teret biztosítson művei bemutatására. A négy alapító tag: Bréda Ferenc, Orbán János Dénes, Karácsonyi Zsolt és Muszka Sándor. Évente egyszer összeállítanak majd egy antológiát is, amelyben közölni fogjuk a Literátor Klubban elhangzott legjobb verseket és prózákat. A különbség a Bretter György Irodalmi Kör és a K.L.K. között, hogy míg az egyiket hetente rendezik meg és az alkotónak rendelkeznie kell legalább két-három írással vagy verssel, a K.L.K.-ban akár egy négysorost is felolvashat bárki. /D. I.: Megalakult a Kolozsvári Literátor Klub. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Október 17-én, a Bolyai Tudományegyetemért tartott tüntetésen Kolozsváron kevesen voltak. Akik hiányoztak, saját magukat minősítik távolmaradásukkal. /Széplaki Attila: Egy tüntetés margójára. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Kemény Henrik fogalom a bábos szakmában a magyar nyelvterületen, ő a magyar bábos dinasztia utolsó tagja. Apja is bábos, nagyapja bábszínház-tulajdonos, bűvész és cirkuszigazgató volt. A nemrégiben nyolcvanadik születésnapját ünneplő Heni bácsi Kolozsvárra látogatott, a Romániai Magyar Bábos Találkozóra. „A Vitéz László történeteket még a papa vette át a nagyapától”, mesélte. Könyvet lehetne írni az emlékeiből. Járt már Londonban, Tajvanban, Indiában, Moszkvában találkozott orosz társával, Petruskával, s annak mesterével, Obraszovval. /Köllő Katalin: „Tessék, csak tessék, vissza nem térő alkalom”. Kemény Henrik, az élő legenda Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

Október 23-án Kolozsváron a Farkas utcai református templomban tartott istentiszteleten folytatódtak az 1956-os magyarországi forradalomra való erdélyi megemlékezések. Az istentisztelet után a kolozsváriak a templom előtt felállított színpadon szervezett és a Duna Televízió által élőben közvetített ünnepségen vehettek részt. A forradalom erdélyi megtorlásának egyik áldozata, Mózes Árpád nyugalmazott erdélyi evangélikus püspök felszólalásában úgy értékelte: az 1956-os magyarországi forradalom világtörténelmi esemény volt, hitelét az adja, hogy egy maroknyi népnek volt bátorsága kibontani a szabadság zászlaját a zsarnok világbirodalommal szemben. Emlékeztetett: Erdélyben is megteltek a börtönök, sokan a fogságban elszenvedett kínzások miatt pusztultak el, de voltak olyanok is, akik például a Duna-deltában kényszermunkába fogva kínlódtak évekig embertelen körülmények között. Felléptek többek között a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának hallgatói is, akik Sebők Anna Kolozsvári perek 1956 /Hamvas Intézet, Budapest/ című munkájából olvastak fel. Ebben Páskándi Géza felesége levéltári kutatások és túlélők vallomásai alapján állította össze az 56-os forradalom erdélyi történéseit, a megtorlásokat, áldozatokat. Délután a Kolozsvár Társaság szervezésében az Operában került sor az 1956 – Moszkvától Kolozsvárig című emlékünnepségre. /B. T. : Ötvenhatra emlékeztek Erdélyben is a magyar forradalom 49. évfordulóján. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Mózes Árpád nyugalmazott evangélikus püspök az október 23-án Kolozsváron, tartott megemlékezésen szólt a Farkas utcai református templom előtti téren összesereglett közel ötszáz főnyi hallgatósághoz. Kolozsváron első ízben tartott nagyobb szabású, szabadtéri 56-os megemlékezésre a város 60 ezres magyarságához képest kevesen jöttek el. Bozóki András kulturális miniszter október 22-én Budapesten, a Műegyetemen mondott beszédet egyetemisták és határon túlról érkezett magyar fiatalok előtt. Felszólalásába többször is belefütyültek, az idősebb meghívott vendégek pedig hangos, folyamatos tapssal adtak hangot nemtetszésüknek. /Benkő Levente: 1956 mindenkor erőt adó forrás. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron az evangélikus templomban gyülekeztek mindazok, akik együtt óhajtottak emlékezni 1956-ra. A gyülekezetet Adorjáni Dezső Zoltán püspök köszöntötte. Igehirdetésében dr. Geréb Zsolt professzor a megbocsátásra és a megbékélésre szólított fel, egyszersmind arra figyelmeztetett: a nép múltját, szenvedéseit nem szabad elfelejtenünk. Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédében kiemelte azoknak az ismert vagy névtelen romániai magyaroknak az alakját, akik életükkel vagy szabadságukkal fizettek akkori bátor kiállásukért. Kiss Béla lelkész gyertyát gyújtva emlékezett azóta elhunyt bajtársaira, azokra a papokra, teológushallgatókra és tanárokra, akikkel együtt szenvedték el a börtön megaláztatásait, és akiknek felekezeti különbségeken túlmutató emberi nagysága, odaadása nélkül talán nem lehetett volna túlélni azokat az időket. Hatházy András színművész az 1956-os forradalom hatására keletkezett versekből szavalt el néhányat. /E.-R. F.: Gyertyagyújtás a bajtársak emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Kolozsváron emlékműsor volt a Magyar Operában, a rendezvényt a Református Kollégium vegyes kara nyitotta meg. Laczkó V. Róbert színművész a Kolozsvár Társaság nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd színpadra szólította Vlacseszláv Szereda műfordítót, aki az 1956-os magyarországi forradalomnak a kremli visszhangjáról számolt be, tökéletes magyarsággal. Szereda elmondta: a szovjet vezetésnek 1956 őszén nem volt választási lehetősége: a magyarországi forradalom bukásra ítéltetett. A szovjet vezetés eleinte csapatainak kivonását tervezte, majd október 31-én Hruscsov a kínai kommunista vezetők sugallatára döntött a forradalom elfojtásáról. Ezt követően Dávid Gyula irodalomtörténész emlékezett a forradalom erdélyi kihatásaira. /Nagy-Hintós Diana: Emlékműsor a Kolozsvári Magyar Operában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án Szászvárosban Torma Zsófiára emlékeztek, akit autodidakta mivolta ellenére a világ első régésznőjének tartanak, és akit a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem díszdoktori címmel tisztelt meg. A Torma Zsófia-emlékünnepségen már román nyelvű felszólalások is voltak, mert a szászvárosi románok is egyre inkább fejet hajtanak a régésznő munkássága és emléke előtt. Fülöp Júlia, a rendezvény szervezője és Torma Katalin egyaránt elismerésüket fejezték a nagy régésznő munkásságával kapcsolatosan. Csicsókeresztúron (akkor Szolnok-Doboka vármegye, jelenleg Beszterce-Naszód megye) született 1840-ben, Szászváros mégis magáénak tartja Torma Zsófiát, aki az 1860-s években költözött ide. Itt fejtette ki az őskor feltárására összpontosuló tudományos munkásságát, hozta létre a város első történelmi múzeumát, illetve itt hunyt el 1899-ben, szögezte le Torma Katalin, a híres történész testvérpár Marosvásárhelyről érkezett oldalági leszármazottja. Torma Zsófia figyelme a tordosi neolitikus telep felé fordult. 1875-ben kezdte meg a terület majd egy évtizedig tartó rendszeres ásatását, a felszínre kerülő leletek gyűjtését. Az 1876-os budapesti Nemzetközi Régészeti és Antropológiai Kongresszus alkalmából – ahol szenzációt keltett a cseréptöredékeken, korongocskákon fellelt szimbólumokkal és írásjelekkel – őt kérték fel Hunyad megye régészeti adatainak összeállítására. A Tordos melletti, általa feltárt 4500 éves őstelep tordosi kultúra néven vonult be a régészetbe. Legjelentősebb és egyben legtöbbet vitatott, Ethnographische Analogien (1894) című művét Jénában adták ki. /Chirmiciu András: Torma Zsófia-emlékünnepség Szászvároson. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./

A Reményik Sándor Alapítvány október 21-én immár hetedik alkalommal szervezte meg a költő emlékének szentelt ünnepséget. Vándorrendezvényként az ünnepséget megrendezték már Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Debrecenben, Pécsen stb., idén Szeged városa fogadta be, a Százszorszép Gyermekház bonyolította le az emléknapot. Az egész napot felölelő rendezvény szavalóversennyel indult, amelyen kolozsvári, székelyudvarhelyi és szegedi diákok vettek részt. Délután került sor a konferenciára, illetve az ünnepi műsorral egybekötött díjkiosztó gálára. A gálaműsor nyitányaként a zsoboki művésztábor alkotóinak munkáiból összeállított tárlatot mutatták be, a kiállítók közül Essig K. Klára, L. Bordy Margit, Tompos O. Ágota személyesen is jelen voltak. A megnyitón Kántor Lajos irodalomtörténész elmondta: hagyomány, hogy kiállítás kísérje a Reményik emlékünnepséget. A Szegedi Szimfonikus Zenekar kolozsvári származású zenészei, Kosztándi István és Zimán János hegedűművészek Bartók Béla két hegedűre írt műveiből szólaltattak meg a gálaműsor kezdetén és végén. Színvonalas irodalomtörténeti előadások hangzottak el az emlékünnepség gerincét képező konferencián: Vallasek Júlia, Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Dávid Gyula előadásai Reményik költészetének különböző vetületeit, lehetséges értelmezési módjait vetették fel. A verscsokor az első díjas Pál Emőke székelyudvarhelyi tanuló szavalatával zárult. Hagyományosan évente átnyújtják az alapítvány Reményik Sándor-díját, amelyet idén Ilia Mihály érdemelt ki. Pomogáts Béla laudációjában elmondta: Ilia Mihály nagyon sokat tett az erdélyi irodalomért, több síkon: irodalomtörténeti tanulmányaiban értékelte, a szegedi bölcsésztudományi egyetem egyik legnépszerűbb professzoraként számos nemzedéket vezetett közel a XX. századi magyar irodalomhoz. Ilia Mihály „a mai idők Kazinczyja”, a mai magyar irodalom jeles képviselőivel folytatott levelezésének anyaga felbecsülhetetlen irodalomtörténeti érték – fogalmazott Pomogáts Béla. /Farkas Imola: „Egy lángot adok, ápold, add tovább”. VII. Reményik Sándor emlékünnepség, ezúttal Szegeden. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./