- Nem tartalmaz túlzásokat a romániai kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet, amely jelenlegi formájában csupán a létező valóság jogi keretét fogalmazza meg – fejtette Kolozsváron Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Nem kell félni a kulturális autonómiától vagy a kisebbségeknek biztosított jogoktól. A miniszterelnök szerint az európai fórumok azért sürgették a tervezet elfogadását, mert olyan benyomás alakult ki, hogy Bukarestben a törvény megszületését bizonyos politikai erők akadályozzák. Emlékeztetett az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SZDP), és a Nagy-Románia Párt (NRP) vezetőinek a kisebbségi törvénytervezet elleni éles támadásaira. /–or– : Tariceanu : nem kell félni a kulturális autonómiától. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 2./

Gyakori igazgatócserék, lemondások és elbocsátások után normalizálódni látszik a marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ élete. Az elmúlt hét végén rendezett ötéves születésnapon az derült ki, hogy a ház egyre inkább kezdi betölteni eredeti szerepét. „Mára nemcsak a kálvinizmus, hanem a magyar kultúra egyik legfontosabb bástyájává nőtte ki magát” – mutatott rá a központ megálmodója és létrehozója, Csiha Kálmán nyugalmazott püspök. A diakóniai otthonban ma már három intézmény – a Református Asszisztensképző Főiskola, a most induló otthoni beteggondozó szolgálat és maga az étteremmel és szálláshelyekkel rendelkező Bod Péter Központ – működik, ezenkívül számos egyházi és világi tevékenység színhelye. A társadalmi és művelődési rendezvények, konferenciák, bálok, kiállítások szinte egymást követik. A marosvásárhelyi diakóniai és tanulmányi ház öt évvel ezelőtt a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központ mintájára készült. Az EREK akkori püspöke, Csiha Kálmán nyugat-európai és tengerentúli gyűjtőkörútra indult, abbó építették az ingatlant. A nyugalmazott püspök a ház jelenlegi igazgatója, Ábrám Zoltán Bod Péter-emlékplakettel tüntette ki. A központban Új kihívások az otthoni beteggondozó szolgálatban címmel konferenciára került sor. Előadások hangzottak el a diakónusok tevékenységéről, az egészségbiztosításnak az otthon gondozottakra vonatkozó rendelkezéseiről, a Caritas otthoni beteggondozó szolgálat tevékenységeiről és a Diakónia Keresztyén Alapítvány működéséről. /Szucher Ervin: Egyházi és kulturális bástya. Ötéves a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ. = Krónika (Kolozsvár), dec. 2./

Az Áprily-estek során, november utolsó napján Torockó és Nagyenyed festőművészére, Vass Albertre (1896–1969) emlékezett a nagyenyedi közönség. Király László, az ünnepelt egykori kollégája személyes élményei alapján idézte a festő emlékét, Pópa Tibor előadásban méltatta Vass Albert sokszínű művészetét, Hantz Lám Irén /Kolozsvár/ Vass Albert festményeinek tizenhárom reprodukciójával díszített 2006-os falinaptárát mutatta be. Vass Albert az internálás után, 1945-től a Bethlen Kollégium rajztanára volt. Feleségével, Székely Piroska keramikussal és tánctanárnővel együtt Nagyenyed meghatározó művész értelmiségije volt. Vass Albert olaj- és pasztellképeiben, akvarelljeiben és rajzaiban egy letűnt világot örökített meg, a népművészetéről híres Torockó és Torockószentgyörgy világát. /Józsa Miklós: Nagyenyed festőjére emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 2./

November 30-án nyújtották át a Babes–Bolyai Tudományegyetem szenátusának azt a hivatalos okmányt, amelyben a magyar tanszékeken tanító tanárok három magyar fakultás létesítését kérik, jelentette be Hantz Péter november 29-én Kolozsváron, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely estjén, ahol a meghívottak az erdélyi magyar egyetem sorsáról vitáztak. A 179 megkérdezett magyar egyetemi tanár közül 149-en szavaztak igennel, ketten nemmel és 28-an tartózkodtak, ez azt jelenti, hogy a tanárok 83 százaléka van a magyar egyetem létrehozatala mellett. Kovács Lehel és Hantz Péter egyetemi oktatók, a Bolyai Kezdeményező Bizottság tagjai azt is elmondták, hogy a másik fél részéről –akik nem tartják szükségesnek az önálló magyar egyetemet – nem képviseltették magukat egyetlen nyilvános megbeszélésen sem. Dr. László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke szerint az önkormányzat, az egyházak és a civil szféra összefogásával sokkal többet lehetne elérni ezen a téren. /(szép): Vitaest az erdélyi magyar tudományegyetem sorsáról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

A Miért hivatalos közleményben megdorgálta Salat Leventét, a kolozsvári tudományegyetem rektor-helyettesét, írta Rostás-Péter István, a lap munkatársa, aki ezt helytelenítette. Salat szerint mindkét ország érdeke a magyarság kivándorlása Magyarországra. Az újságíró emlékeztetett: 1992 és 2002 között Erdélyben többtucat település vált magyarmentessé, és szembeötlően megnőtt a száz fő alá csökkenő faluközösségek aránya. /Rostás-Péter István: Repül a nehéz szó… = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

A Mátyás király-szoborcsoport mellékalakjaihoz hasonló méretű alkotással gazdagodhat Kolozsvár Főtere, Márton Áron szobrával. A műalkotás felállítását eredetileg idénre tervezték a Szent Mihály plébániatemplom bejáratához közel eső zöldövezetben. Bocskai Vince szobrászművész elmondta, hogy a háromméteres szobor bronzba öntése alapos munkát igényel. A munkát Karcagon végzik. A bukaresti művelődési minisztérium fennhatósága alatt működő bizottságnál az engedély kibocsátása elhúzódott, csak két héttel ezelőtt kapták meg, tájékoztatott Borbély László területrendezési és középítkezési megbízott miniszter. /-or-: Márton Áron-szobor csak tavasszal. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Lőwy Dániel A Kálváriától a tragédiáig – Kolozsvár zsidó lakosságának története /Koinónia Kiadó, Kolozsvár/ című könyvéről elmondta, a kolozsvári zsidó közösségnek nincs a jelentőségéhez mérhető emlékkönyve. A deportálásból vagy a munkaszolgálatból hazatértek egy része gyakran román nyelvű szöveget íratott a sírkövére, mert halálában sem tudott teljesen megbocsátani. A második csoportba azok tartoznak, akik csak rövid időre vagy egyáltalán nem tértek vissza a szülőhelyükre. Lőwy Dániel több ezer kilométerre a szülővárosától, Kolozsvárról írta a könyvet. /Köllő Katalin: A belső emigrációban született könyv. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./ Szilágyi Júlia írta, elfogult a város, a szerző, a téma iránt. Elfogult, mert a gettótól megkímélte a sorsa, de több rokonát elhurcolták. Szilágyi Júlia köszönetet mond a maroknyi túlélő nevében is a szerzőnek, aki felkutatta, összegyűjtötte és megőrizte ezt az óriási anyagot, hogy s felmutassa az utókornak az áldozatok emlékét. A könyv a függelékben hozta Márton Áron püspök 1944. május 18-án, a Szent Mihály-templomban mondott beszédét, melyben tiltakozott a zsidók elhurcolása ellen, a beszédet teljes terjedelmében sokan csak most ismerhették meg. /Szilágyi Júlia: Könyv a kolozsvári zsidóság történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

Svédországban jelent meg Kő, bronz, buldózer – Láthatatlan és újra látható emlékműveink /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm, 2004/ című kötet Dávid Gyula és Veress Zoltán szerkesztésében. A könyv a Kárpát-medence magyar vonatkozású műemlékeinek, emlékműveinek, a kultúrában meghatározó szerepet játszó közösségeinek múltbeli és jelenlegi sorsát taglaló írások gyűjteménye. A tanulmányok túlnyomó része a Trianon előtti néhány évtized emlékműveiről szól. Ebben az időszakban százával születtek emlékművek. Előbb a magyar középkor, az államalapítás, később a forradalom és a szabadságharc emlékjelei, szobrai kerültek túlsúlyba. Impériumváltáskor mértéktelen szoborrombolás kezdődött. Csoda, hogy a kolozsvári Mátyás-szobor, a zilahi Wesselényi-szobor vagy az aradi Szabadság-szobor megmenekült a beolvasztástól. Sylvester Lajos a székelyföldi szabadságharcos emlékművek mentéséről, Bura László a Szatmár környéki Kölcsey-emlékekről írt. Olvasható a könyvben a lerombolt és egy ideig Sztálin-szoborral éktelenített budapesti Regnum Marianum templom máig elevenen élő emlékéről, a Nemzeti Színházról, Érsekújvár, Rozsnyó, Losonc Kossuth-szobrairól és a Párkány-esztergomi Mária Valéria hídról is. /N. J.: Láthatatlan és újra látható emlékműveink. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./

December 2-án Kolozsváron ötödik alkalommal rendezte meg a Kolozsvári Magyar Üzletemberek Estjét a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) és annak Ifjúsági Frakciója (RIF). Köszöntőikben Ciotlaus Pál RIF-elnök és Somai József RMKT-elnök szerint az üzletemberek jogos igénye, hogy oldott hangulatban is szót váltsanak. /Kolozsvári Magyar Üzletemberek Estje. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

Magyarlapádon a helyi tanács úgy döntött: helyet biztosít az orvosi rendelő épületében a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítványnak. A Diakónia Keresztyén Alapítvány ki szeretné terjeszteni tevékenységét az Erdélyi Református Egyházmegye több településére. Magyarlapádon a munkapont létrehozását Borbándi Erika lelkipásztornő szorgalmazza. A faluban 1100 lélek van, az orvosi ellátást egy családi orvos és két asszisztensnő biztosítja, de mivel ingáznak, délután nincs egészségügyi ellátás. A beteg vagy hozzátartozói kérésére szakképzett ápolók biztosítják az otthoni gondozást vagy egészségügyi ápolást, orvosi javaslat alapján. Az ellátás ingyenes keresztény segélyszolgálat. Támogatókra viszont szükség lesz. Amennyiben a Polgármesteri Hivatal anyagi támogatást nyújt, tevékenységüket kiterjesztenék az egész községre. Ez még öt falut (Bagó, Bece, Fugad, Asszonynépe és Vadverem) jelentene, és így már 3100 embernek tudnának segítséget nyújtani. /Takács Ildikó: Otthoni gondozó szolgálat Magyarlapádon. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./

Immár ötödik alkalommal rendezte meg névnapköszöntő batyus bálját a hóstáti Kalandos Társaság (pontosabban a Kolozsvári Földészek Temetkezési Társulata). /Póka János András: Hóstáti batyus bál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./

A Katolikus Egyetemi Lelkészség és az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület szervezésében került sor december 2-án Kolozsváron a Várom az Urat ötödik adventi keresztény zenefesztiválra. Fellépett a marosvásárhelyi MIFIKE, a Törpike gyermekkórus, a kolozsvári Nazirock együttes, a marosvásárhelyi Reménység együttes, az Élesztő – FIKE színjátszó csoport, a Magvető és a Szikra együttes, végül a KEL zenecsoport (Katolikus Egyetemi Lelkészség). /Dézsi Ildikó: Várom az Urat – ötödször. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

December 2-án rendezte meg a Fűszál Együttes ötéves születésnapi koncertjét Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégium dísztermében. Ez volt a zenekar századik fellépése, és pontosan öt évvel ezelőtt ugyanebben a teremben kezdték pályafutásukat. Az elmúlt években három albumuk született. A koncerten elhangzottak a Fűszál-slágerek és a készülő negyedik album új dallamai is. /Török Á. Rebeka: Születésnapi Fűszál-koncert. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

Hajlandó lenne visszavonni az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz eljuttatott feljelentését a Désiré Alapítvány és a Transindex kiadója, a Média Index Egyesület. November 24-én beadott panaszukban kifogásolták, hogy az Erdélyi, illetve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, valamint a Romániai Unitárius Egyház döntéshozó testülete hátrányos helyzetet teremt a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet felvételi vizsgáján a női jelentkezők számára. A feljelentés visszavonásáról csak akkor lehet szó, ha egy magas beosztású egyházi személy nyilvánosan megígéri: a protestáns teológia jelenlegi felvételi rendszerét felszámolják. Erről tájékoztatott Kelemen Attila, a Transindex főszerkesztője. „A médiakommunikációt mindenképpen megnyertük” – mondta a főszerkesztő, aki ezzel a Transindexen és az ÚMSZ honlapján megjelent nagy számú hozzászólásra utalt. Kató Béla református püspök-helyettes nem kívánta kommentálni a panaszosok ajánlatát. A Transindex honlapján Czire Szabolcs unitárius lelkész, a Protestáns Teológia tanára megjelentetett egy nyílt levelet. Jelezte, hogy az egyházban már jó ideje folyik a kérdésről párbeszéd, és fontosnak tartja a nők szolgálatát az egyházban. Magyari Vincze Enikő szociológus, a Désiré Alapítvány elnöke elfogadhatatlannak tartja, hogy a két egyházkerület és az unitárius egyház összesen 19 férfi és csupán 3 női helyet írt ki a Teológia Intézetbe. Magyari-Vincze Enikő már elindított egy olyan aláírásgyűjtési akciót, amely a felvételin alkalmazott kvótarendszer felszámolását szorgalmazza. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, a testület legutóbbi ülését követően úgy határoztak: csupán azután hoznak döntést, hogy megkapták a református és unitárius egyház, illetve a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet vezetőinek az üggyel kapcsolatos véleményét. /Gujdár Gabriella: Alkut kínál a Désiré és a Transindex. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec.6./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem megkérdezett magyar nemzetiségű tanárainak 83 százaléka támogatja a három magyar kar létrehozását. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a felsőoktatási intézmény mintegy 230 tanárából 179-et kérdezett meg, közülük 149-en úgy gondolták, változtatni kell az egyetem jelenlegi struktúráján, a magyar karokra szükség van – hangzott el bizottság december 7-i, kolozsvári sajtótájékoztatóján. Nemleges választ mindössze ketten adtak a kérdésre, az egyik Nagy László rektor-helyettes volt. A másik ellenszavazóról csak annyit lehet tudni, hogy a fizika kar egyik idősebb tanára. Salat Levente rektor-helyettes tartózkodott, az Akadémiai Tanács alelnökét, Szamosközi Istvánt pedig nem kérdezték meg, mivel az általa vezetett pszichológia karon nincs elegendő magyar oktató ahhoz, hogy önállóan működhessen. A bizottság kéri, hogy az egyetem szenátusa legkésőbb 2006. január 30-ig elemezze arra vonatkozó követelésüket, hogy a következő tanévben hozzák létre a három magyar kart. A BKB természettudomány, humán, illetve társadalomtudomány kar létesítését kéri, amelyeken 16 tanszék működne. Amennyiben az egyetem szenátusa elutasítja a kérést, a kormányhoz vagy a parlamenthez fordulhatnak ez ügyben. Péntek Imre egyetemi lektor elmondta: az önálló Bolyai egyetem létrehozása ügyében nemzetközi szervekhez fordultak. Legújabb nyílt levelüket aláírja majd Michael Atiyah, az Edinburghi Egyetem matematikusa is. Lovász László Wolf-díjas matematikus, illetve a kémiai Nobel-díjas Oláh György (George Olah) is ellátja kézjegyével a dokumentumot. November 24-én Budapesten mintegy százan vonultak fel az erdélyi magyar egyetemért. A FIDELITAS Ifjúsági Szervezet, a Rákóczi Szövetség illetve a Márton Áron Szakkollégium által szervezett megmozdulás alkalmával petíciót nyújtottak be Románia budapesti nagykövetségéhez. Kovács Lehel egyetemi lektor a november 25-i, nagyváradi konferenciára tért ki, amelyen minden olyan erdélyi felsőoktatási intézmény képviselte magát, ahol magyar oktatás is zajlik. A Bolyai Egyetem megalakulásának 60., a Partiumi Egyetem létrejöttének 15. évfordulója alkalmából szervezett konferencián elhangzott: követendő példának számít a marosvásárhelyi Színművészeti, illetve Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetem, melyeknek autonóm statútuma van, ami igazgatási és finanszírozási függetlenséget jelent. /Antal Joós Erika: Többségi igen a magyar karokra. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

December 6-án Budapesten Borbély Károly, Románia Országos Ifjúsági Hatóságának elnöke és Mesterházy Attila, Magyarország Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztériumának államtitkára a 2006/2007-es időszakra szóló megállapodást kötött. A román-magyar ifjúsági együttműködésről szóló egyezmény tartalmazza azokat az októberi román-magyar közös kormányülés során javasolt programokat, amelyek az ifjúsági vezetők képzésére, a regionális ifjúságpolitika terén kialakítandó együttműködésre, a csereprogramokra, valamint az ifjúsági szervezetek közti együttműködésre vonatkoznak. A közreműködést a román fél kezdeményezte azzal a céllal, hogy ösztönözzék a két ország ifjúsági szervezetei közötti partnerséget, előkészítsék a Román-Magyar Ifjúsági Iroda létrehozását. „A munkanélküliség, az alkohol- és kábítószer fogyasztás, az AIDS, a diszkrimináció, a rasszizmus, a bűnözés megannyi probléma, mely minden országot kivétel nélkül érint, és a közös kihívásokkal legsikeresebben közös erőfeszítéssel birkózhatunk meg – nyilatkozta Borbély Károly államtitkár. A megállapodás szerint a két ország ifjúságpolitikai intézményrendszerének megismerése érdekében képzéseket és tanulmányutakat szerveznek ifjúsági vezetők számára, szociológiai felmérést készítenek a román és magyar ifjúság körében arról, hogy a közép-európai politikai és szociális átmenet milyen hatással van a fiatalok életére. Legkorábban a Román-Magyar Ifjúsági Iroda létrehozása várható, márciusra tervezik. A székhelyről további konzultációt folytatnak, mert a román kormány nem alakította ki az álláspontját. A magyar fél számára elfogadható helyszín Kolozsvár lenne, ebben az esetben Szegedet jelölnék meg. „Történelmileg a Berlin-Párizs típusú együttműködésre épülne, az ötletet ez adta” – jelezte Mesterházy. /Guther M. Ilona, Budapest: Budapesti tárgyalás az ifjúsági irodáról. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 7./

Fiatal képzőművészek munkáiból nyílt kiállítás december 5-én az Európai Ifjúsági Hét rendezvénysorozat keretében Kolozsváron, a Tranzit Házban. Szép Gyula RMDSZ ügyvezető alelnök köszöntőbeszédében elmondta: örvendetes, hogy az Alkotó Képzőművészek Ifjúsági Klubja /AKIK/ komoly képzőművészeti műhely létezik Kolozsváron. Nem lett volna érdektelen az ifjú képzőművészekről ismertetőt készíteni. /-f- : AKIK tárlat a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

A kolozsvári Bretter Kör estje december 5-én volt a Bulgakov Irodalmi Kávéházban. A meghívott személye sem véletlen, mert György Attila Az én státusom című kötete éppen a 2004. december ötödikei népszavazás eredményének logikus következménye. A Bretter Körből mindeddig hiányzott a politikai publicisztika. György Attila cikkei gyakran megcáfolhatatlannak tűnnek. Az én státusom élethűen tükrözi a Székelyföldön élők hangulatát. /kb: 2004. december 5-ére emlékeztek a Bretter Körön. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

December 5-én kiállítással egybekötött könyvbemutatót tartottak Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaságnál. A jelenlévők megismerkedhettek Halász Péter magyarországi szerző három kötetével és „A moldvai katolikusok középkori emlékei” című, Kis Loránd marosvásárhelyi képzőművész fotóiból álló kiállítással. A kiállítás anyaga Budapesten vendégszerepelt, a Teleki László Alapítvány támogatásával. Halász Péter moldvai kutatásairól szóló köteteit Tánczos Vilmos mutatta be. Az agrármérnök végzettségű szerző 1966 óta járja Moldvát. Ezekben a kötetekben megjelent írásainak nagy része eddig szétszórtan jelent meg helyi lapokban. Első kötete: Bokrétába kötögetem vala, alcíme A moldvai magyarok néprajzához. 2002-ben jelent meg, számba veszi a csángó kutatás eredményeit, tárgyalja a népszokásokat. A Nem lehet nyugtunk. Esszék, gondolatok, útirajzok a moldvai magyarokról című kötet, többek közt értékeli az 1990 utáni pozitív irányú változásokat, valamint a csángó kérdésnek a politikába való bekerülését. A harmadik kötet, A moldvai csángó magyarok hiedelmei tudományos történeti összefoglalás. Tánczos Halász Péter érdemei közé sorolta a csángóknak nyújtott anyagi és gyógyszer segítséget, rendezvények szervezését, és a csángó kérdés köztudatba kerülését is. /Csont Zsuzsa: Moldva írásban és képekben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Dr. Salat Leventének, a BBTE rektor-helyettesének a Kossuth Rádió Tizenhat Óra című műsorában november 26-án elhangzott megállapításait kifogásolta a MIÉRT elnöki nyilatkozatában, ezt a nyilatkozatot kritizálta élesen – diktatórikus gondolkodást, értelmiségellenességet emlegetve – Rostás-Péter István és Dr. Jakab Attila a Szabadság hasábjain. Erre reagált most Borboly Csaba, a MIÉRT elnöke. Nem igaz, hogy Salat Levente szavait a rádió internetes kiadása elferdítve, szövegösszefüggéseiből kiforgatva hozta le, ahogy Salat állította a Krónika december 2-i számában. Valójában Salat Levente azt mondta a rádióban, hogy „az erdélyi magyar közösség legnagyobb része átköltözik Magyarországra. Ez a magyar nemzetnek, a magyar államnak is a javát szolgálná.” Salat Levente tehát elismerheti, hogy rosszul fogalmazott, és nem ez a valódi véleménye. Azonban ez elhangzott. Salat Leventétől, az erdélyi magyar közösség felelős vezetőjétől joggal várható el, „hogy azoknak a céloknak a szolgálatában dolgozzon, amelyeket a közösség kinyilvánítottan magáénak vall. Ez pedig az a gondolat, hogy van magyar jövő Erdélyben” – hangsúlyozta Borboly. „Ráadásul Salat úr szavai olyan pillanatban hangzottak el, amikor a kisebbségi törvény elfogadásával Románia stratégiai döntés előtt áll.” /Borboly Csaba: Megjegyzések a Salat-vitához. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 20./ Előzmény: a) Vita az erdélyi magyarság sorsáról, Szabadság, nov. 30. b) Rostás Szabolcs: „Nem bujtatok kivándorlásra” Salat Levente, a BBTE rektor-helyettese az erdélyi magyarság perspektíváiról, Krónika, dec. 2. c) Dr. Jakab Attila, aki teljes mértékben egyetért Salat Levente nyilatkozatával: A diktatúra vonzáskörében – Keresetlen szavak a MIÉRT közleményére, Szabadság, dec. 7.

Murádin János Kristóf tartott felolvasást Kolozsváriak a Gulágon címmel december 5-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történelemtudományi Szakosztályának ülésén, az EME-székházban. Murádin János Kristóf doktorandusz a Babes–Bolyai Tudományegyetem Jelenkor Tanszékén, közölte: rejtett történelmet tárnak fel. 60 éve hurcolták el a kolozsvári magyarokat az oroszok, azzal áltatva őket, hogy tulajdonképpen csak néhány munkálatot kell elvégezniük Sokan vissza sem tértek, akik mégis, azok hamarosan itthon lelték halálukat. /Török Á. Rebeka: Most már szabad beszélni róla? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Kolozsváron a XII. Zurboló Táncfórum újabb rendezvényén a magyarpalatkai hagyományőrző fiatalok léptek fel. Velük érkezett a híres Kodoba cigányzenekar is, akik szívvel-lélekkel húzták előbb a csárdást, majd egy román magyarpalatkai táncrendet játszottak a közönségnek. /D.I.: Magyarpalatkaiak a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Vekov Károly kolozsvári történész a vele készül beszélgetésben kifejtette, Jakó Zsigmond tanítványaként soha nem tudott szabadulni az igényességtől. Nem lehet kisebbségi politikát folytatni a kisebbségi múlt alapos ismerete nélkül. Az a revízió, amire szüksége lenne a két ország történetírásának – de különösképpen a románnak – még nem következett be. Vekov Károly 1971-ben kényszerűségből került Bukarestre, mert évfolyamelsőként maradhatott volna Kolozsvárott, de „eltanácsolt az egyetem fura ura”, emlékezett. Így került a Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségtörténeti Osztályára, amelyet Demény Lajos vezetett. Számkivetésnek érezte az ottlétet, annak ellenére, hogy sok barát került az évek során, és számos kapcsolatot sikerült kiépíteni románokkal is. A bukaresti Iorga-könyvtárnak nagyon jelentős magyar anyaga van, ott kutathatott. Az Akadémiai Könyvtárnak szintén igen jelentős történelmi tárgyú könyvállománya és magyar folyóirat-állománya van. Ekkor készítette el az erdélyi magyar művelődéstörténeti kronológiát, talán még megvan az intézetben. Fő témái egyikének – a gyulafehérvári káptalan és ezen belül hiteleshelye – érleléséhez számos más kérdés tisztázása volt szükséges, így például a középkori értelmiségtörténeté. Bukaresti indíttatású volt a székelyek középkori intézményrendszerét célzó kutatás, ez volt az első román nyelvű összefoglaló a sajátos székely intézményekről. Napjainkig a bukaresti évek alatt összegyűjtött anyagot próbálja feldolgozni. Vekov Bukarestben a Molnár Gusztáv által kezdeményezett Limes-körben vett részt. Emiatt 1988-ban házkutatást tartottak és elvitték Vekov magyar szakkönyveinek jelentős részét, valamint térképanyagot. Azóta sem sikerült visszaszereznie akkor elkobzott könyveket, térképeket. 1989 decemberében Vekov részt vett a politizálásban. Visszaköltözött Kolozsvárra. Vekov leszögezte, szükség van a teljes palettájú magyar nyelvű felsőoktatási intézményrendszerre. Kiemelten fontos a magyar történelem tanításának bevezetése minden magyar tannyelvű oktatási intézménybe, beleértve a felsőfokú egyetemi oktatást. Vekov Károly /sz. Budapest, 1947. szept. 26./ 1971-ben végzett a kolozsvári BBTE történelem-filozófia szakán. 1971–1990: kutató a bukaresti Nicolae Iorga Történettudományi Intézet Nemzetiségi Osztályán. 1990–1995: az RMDSZ országos ügyvezető titkára, majd a politikai osztály referense. 1996–2000: történelemtanár a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban; óraadó tanár a BBTE Bölcsészkarán. Az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője a 2000–2004-es ciklusban. 2003-tól egyetemi docens a BBTE Történelem Karán. /Varga Andrea: A történésznek is van szerepe a politikában. Beszélgetés Vekov Károly kolozsvári történésszel. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

Megnyílt a kolozsvári Tranzit Házban az immár hagyományossá vált karácsonyi könyvvásár. A Magyar Könyvklub standjánál olyan könyvek kaphatók melyeket jelen pillanatban csak a magyarországi katalógusból lehetne megrendelni. A könyvklub kétszázezredik szerencsés vásárlója a helyszínen vehette át rendelését. A könyvvásár legjobban Wass Albert regényei fogynak, de a vásárlók érdeklődnek Nyírő József és Benedek Elek művei iránt is. A Korunk (azaz a Komp-Press) standjánál az érdeklődők az Ariadné sorozatban megjelent Selyem Zsuzsa, Demény Péter, Keszeg Vilmos, Orbán Gyöngyi és Vallasek Júlia műveiből válogathatnak, de megtalálható az összes Korunkban megjelent József Attilával kapcsolatos írásokat magába foglaló kötet is. A Kriterion standjánál választék a közismert Téka sorozattól egészen 111 vers – Váradról, Vásárhelyről, illetve 101 vers a szerelemről antológiákig terjed. A Művelődés Kiadó bemutatta Csetri Elek Erdélyi ezredek a francia forradalom és a napóleoni idők háborúiban (1792–1815) kötetét, Herepei János: A kolozsvári színház és színészet történelméből című művét, Gidófalvi István Önéletrajz-át és Kovácsné József Magda: Napok és nevek. Keresztszülők könyve címet viselő alkotását. /K. B.: Karácsonyi Könyvvásár a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Megjelent Vallasek Júlia Lassú utazások /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című, kritikákat, esszéket tartalmazó kötete az Ariadné sorozatban. A könyvet d Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban Szilágyi Júlia irodalomkritikus, esszéíró mutatta be. /Kiss Bence: Lassú utazások. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

Vekov Károly, a Nemzetépítő Platform elnöke azt kérte, hogy az RMDSZ támogassa a Bolyai Kezdeményező Bizottságot (BKB), továbbá, követeljék a magyarság történelmének tanítását minden magyar tannyelvű oktatási intézményben. Azt is kérte, hogy az RMDSZ városi tanácsosa érjék el a Házsongárdi temető északi felének műemlékké nyilvánítását, az egyetemnek azt a részét, amelyet Gróf Mikó Imre adományozott, nevezzék „Gradina Gróf Mikó Imre kert”-nek, végül pedig, hogy lépjenek fel a történelmi belvárosban folyó építészeti visszaélések ellen. Az első javaslat a kolozsvári tanácsosok szerint képtelenség, ugyanis nem lehet temetőrészeket műemlékké nyilvánítani, legfeljebb a síremlékeket egyenként. Kiderült, a Házsongárdi Alapítvánnyal és a pécsi önkormányzat anyagi segítségével készül egy átfogó program, amelynek célja a temető állapotának javítása, a műemlék-értékű sírok megmentése. A Mikó-kertre vonatkozó javaslatot a városi tanácsosok elfogadták, bár hangot adtak fenntartásaiknak azzal kapcsolatban, hogy keresztülvihető-e egy ilyen döntés a tanácson. A harmadik javaslat, a történelmi belvárossal kapcsán László Attila elmondta: a városi tanács szerdai ülésén várhatóan „háború” indul, amelynek célja, módot találni a városkép megmentésére. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Vekov a BKB támogatását sürgette. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

Temesváron december 9-én a Nemzeti Kisebbségek Napján első alkalommal mutatkozott be együtt a Bánságban élő összes nemzetiségi közösség sajtója és kiadója, de a tájegység határain kívülről is voltak jelentkezők. Megnyitották a kisebbségügyi irodát is, eddig csak a szintén többnemzetiségű Aradon és Kolozsváron létezett ilyen iroda. Az összejövetelen sem a prefektusi hivatal, sem a megyei tanács, sem a polgármesteri hivatal nem képviseltette magát. /Sipos János: Ünneppé avatott munkanap. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./

Több mint négy évtizede szolgálja az erdélyi közművelődés ügyét Gábor Dénes, a Bolyai Tudományegyetem biológia-kémia szakának végzettje. Gábor Dénes 28 évig volt az Egyetemi Könyvtár könyvtárosa. Itt vált az ex librisek szerelmesévé. Jelenleg a legismertebb ex libris gyűjtők egyike. Napvilágot látott Gábor Dénes Erdélyi közművelődési kaleidoszkóp /Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár/ című könyve, azon írásainak gyűjteménye, amelyeket a hatvanas évektől napjainkig a sajtóban megjelentetett. A könyvjegyek alkotóiról, neves képzőművészekről írt méltatásai mellett különösen gazdag a bibliofiliával kapcsolatos anyagok választéka. Gábor Dénes kiegészítette Tóth Kálmán torzóban maradt bibliográfiai céduláit és megjelentette Romániai Magyar Könyvkiadás 1944–1949 /Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 1992/ címmel. Mindezek mellett Gábor Dénes eredeti szakmájához sem lett hűtlen. Biológiai szakkönyvekhez írt bevezető tanulmányokat, tudománynépszerűsítő cikkekben felhívta a figyelmet neves évfordulókra. /N. J.: Az erdélyi közművelődés napszámosa. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

A 80 éves Kusztos Endre gyűjteményes grafikai tárlatának nyújt otthont Kolozsváron a Bánffy-palota. A tárlat szervezője, Székely Sebestyén György művészettörténész emlékeztetett, Kusztos Endre művészetét sokan, de elsősorban maga a művész, naplóként határozza meg. Véletlenül éppen Budapesten volt 1956 októberében, láthatta a Sztálin-szobor ledöntését. Vázlatfüzetébe a szobordöntés szimbolikus mozzanatát is lerajzolta. /Lapok Kusztos Endre naplójából a Művészeti Múzeumban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./